Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 291 (5801. - 5820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5820. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-07 19:44:58
Üzenet elküldve: 2025-05-07 19:44:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Miközben a reggelijüket fogyasztják, elég elvont dolgok jönnek szóba. Vallás, szolgálat, szabadság, boldogság... Mikor épp nem azért jár a szája, hogy véleményt fejtsen ki, Zeekx is falatozgat. Itt a pegazusban tényleg jól főznek. Sosem csalódott még. Ari határozott véleménnyel van a dolgokról és ezen úgy néz ki nem is tervez változtatni. A kapott kérdés mivel nem arról szól, hogy megérti-e a két álláspontot hanem, hogy hozzá melyik áll közelebb, így nem is fog mellébeszélni.*
-Én így vagyok boldog ahogy vagyok.
*Szabadon? Ari se szabad teljesen hisz a városi adóknak ki van szolgáltatva. Zeekx pedig az utca emberének nagylelkűségének. Ez az ő útjuk.*
-A boldogság se egyetemes. Nem mindenkit ugyan az tesz boldoggá. Van akinek az evés nem élvezet hanem csak egy szükséglet, van aki nem iszik semmilyen szeszt, van aki a testi élvezetekben nem leli örömét, van aki igen, de a saját nemével. Megannyi vágy és egyikkel sincs semmi baj. Az út, míg másokat nem zavarsz vele nem számít, csak a cél. Hogy boldog légy.
*Maga a szabadság se egyszerű dolog, de ezt már tegnap is megállapították. A lány azért újra kifejti mi a saját tapasztalata ezzel kapcsolatban.*
-A boldogság keresése nem egyszerű dolog. Van, hogy változik is, mi tesz boldoggá. Vagy csak úgy tesz boldoggá, hogy mértéket tartasz.
*Ebben is mások az értelmes lények, mint az állatok. Nekik ha van étel, víz és egy biztos hely ahol alhatnak az elég. Nekik viszont keresni kell. Miután jóllaktak Ari rá is tér a rajz kérdésére. Zeekx pedig leteszi a tányérokat az asztalra és az ajkát harapdálva el is kezd gondolkozni.*
-Arra gondoltam, hogy mi lenne ha az ágyon térdelnél én pedig az ágy előtt ülve, alulról rajzolnálak meg?
*Miközben a reggelijüket fogyasztják, elég elvont dolgok jönnek szóba. Vallás, szolgálat, szabadság, boldogság... Mikor épp nem azért jár a szája, hogy véleményt fejtsen ki, Zeekx is falatozgat. Itt a pegazusban tényleg jól főznek. Sosem csalódott még. Ari határozott véleménnyel van a dolgokról és ezen úgy néz ki nem is tervez változtatni. A kapott kérdés mivel nem arról szól, hogy megérti-e a két álláspontot hanem, hogy hozzá melyik áll közelebb, így nem is fog mellébeszélni.*
-Én így vagyok boldog ahogy vagyok.
*Szabadon? Ari se szabad teljesen hisz a városi adóknak ki van szolgáltatva. Zeekx pedig az utca emberének nagylelkűségének. Ez az ő útjuk.*
-A boldogság se egyetemes. Nem mindenkit ugyan az tesz boldoggá. Van akinek az evés nem élvezet hanem csak egy szükséglet, van aki nem iszik semmilyen szeszt, van aki a testi élvezetekben nem leli örömét, van aki igen, de a saját nemével. Megannyi vágy és egyikkel sincs semmi baj. Az út, míg másokat nem zavarsz vele nem számít, csak a cél. Hogy boldog légy.
*Maga a szabadság se egyszerű dolog, de ezt már tegnap is megállapították. A lány azért újra kifejti mi a saját tapasztalata ezzel kapcsolatban.*
-A boldogság keresése nem egyszerű dolog. Van, hogy változik is, mi tesz boldoggá. Vagy csak úgy tesz boldoggá, hogy mértéket tartasz.
*Ebben is mások az értelmes lények, mint az állatok. Nekik ha van étel, víz és egy biztos hely ahol alhatnak az elég. Nekik viszont keresni kell. Miután jóllaktak Ari rá is tér a rajz kérdésére. Zeekx pedig leteszi a tányérokat az asztalra és az ajkát harapdálva el is kezd gondolkozni.*
-Arra gondoltam, hogy mi lenne ha az ágyon térdelnél én pedig az ágy előtt ülve, alulról rajzolnálak meg?
5819. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-07 16:55:54
Üzenet elküldve: 2025-05-07 16:55:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Ami Zeekxet illeti, ő is meglehetősen jól érvel, de hát vele ellentétben nem véletlenül pap. Bár belekötni nem tud és nem is akar a szavaiba, azért nincs továbbra sem meggyőzve igazán, mivel számára az „áldozat” szónak továbbra is konkrét jelentése van, a gyönyör és a boldogság hajszolása pedig nem fér bele ebbe a jelentésbe. Legalább, ha máshogy neveznék, mondjuk felajánlásnak, vagy hasonlónak, sok baja nem lenne vele, de valami, ami nem a lemondásról szól, hanem a saját gyönyörünkről, számára egyszerűen nem férhet bele mindabba, amit az áldozat szó számára összefoglal és lefed.
De hát nyilván nem ez az egyetlen, amiben most és a jövőben soha sem fognak egymással egyetérteni, viszont úgy érzi, hogy nem igazán számít. Még mindig sokkal több minden köti össze, mint ami szétválasztja őket.
Való igaz ugyanakkor az is, hogy vannak köztük olyan különbségek, amelyek sokkal nehezebben áthidalhatóak, mint néhány másik, és ezekből éppen a szabadságnak a kérdése az egyik.
Egyelőre azonban jobban leköti az, hogy nem csak jóllakik, hanem egyben nagyon ízlik is neki, amit eszik.*
- Ijesztő volt elsőnek, de megtettem így is. Megléptem, amikor kellett és nagyon jól tettem. *szúr csak ennyit közbe, de ezek után már csak akkor beszél erről, amikor már félrerakta az üres tányért, amin már sem rántotta, sem pedig sült kolbász nincsen.*
- Neked azért remélem, hogy az én véleményem a szimpatikusabb és nem az övé. *jegyzi meg ezek után, bár sejti, hogy a válasz inkább csak annyi lesz, hogy ő megérti Mert is, meg őt is.*
- Téged sem éppen tudlak elképzelni senki szolgájaként, sőt. Te szabad vagy. Neked még a vallásodat is máshogy kell szolgálnod, mint másnak, majdnem úgy, ahogyan neked tetszik. Aki meg azt sem tudja eldönteni, hogy mit akar, vagy neki mi a jó, az nem tudom, hogyan akar valaha is boldog lenni.
*Tényleg nem tudja, ez nem fér a fejébe, ezért nem is képes másra csak megvonni a vállát az egészre.*
- Talán a barátnőd még kinövi ezt. Biztos fiatal még, van ideje célt találnia az életének. Bár vicces valahol, hogy ezt pont én mondom. *neveti is el magát.*
- Nekem a szabadság volt a célom, de most, hogy megvan, hogy mit kezdjek pontosan vele, arra nem mindig van ötletem. De legalább akkor is a saját szeszélyeimnek vagyok kiszolgáltatva, és nem másokénak.
*Ezzel igazából a témát lezártnak tekinti a maga részéről, bár ez persze nem jelenti azt, hogyha Zeekx még szeretne beszélni erről, akkor nem válaszolna neki.*
- Szóval akkor, hogy kezdjük el? *tér rá a lényegre inkább. Bár sejti, hogy maga a hosszas pózolás fárasztó és unalmas lesz, most mégis izgatott miatta. Várja, még akkor is, ha nem az első, hanem a második rajz lesz végül majd az övé azok közül, amiket Zeekx fog készíteni róla.*
*Ami Zeekxet illeti, ő is meglehetősen jól érvel, de hát vele ellentétben nem véletlenül pap. Bár belekötni nem tud és nem is akar a szavaiba, azért nincs továbbra sem meggyőzve igazán, mivel számára az „áldozat” szónak továbbra is konkrét jelentése van, a gyönyör és a boldogság hajszolása pedig nem fér bele ebbe a jelentésbe. Legalább, ha máshogy neveznék, mondjuk felajánlásnak, vagy hasonlónak, sok baja nem lenne vele, de valami, ami nem a lemondásról szól, hanem a saját gyönyörünkről, számára egyszerűen nem férhet bele mindabba, amit az áldozat szó számára összefoglal és lefed.
De hát nyilván nem ez az egyetlen, amiben most és a jövőben soha sem fognak egymással egyetérteni, viszont úgy érzi, hogy nem igazán számít. Még mindig sokkal több minden köti össze, mint ami szétválasztja őket.
Való igaz ugyanakkor az is, hogy vannak köztük olyan különbségek, amelyek sokkal nehezebben áthidalhatóak, mint néhány másik, és ezekből éppen a szabadságnak a kérdése az egyik.
Egyelőre azonban jobban leköti az, hogy nem csak jóllakik, hanem egyben nagyon ízlik is neki, amit eszik.*
- Ijesztő volt elsőnek, de megtettem így is. Megléptem, amikor kellett és nagyon jól tettem. *szúr csak ennyit közbe, de ezek után már csak akkor beszél erről, amikor már félrerakta az üres tányért, amin már sem rántotta, sem pedig sült kolbász nincsen.*
- Neked azért remélem, hogy az én véleményem a szimpatikusabb és nem az övé. *jegyzi meg ezek után, bár sejti, hogy a válasz inkább csak annyi lesz, hogy ő megérti Mert is, meg őt is.*
- Téged sem éppen tudlak elképzelni senki szolgájaként, sőt. Te szabad vagy. Neked még a vallásodat is máshogy kell szolgálnod, mint másnak, majdnem úgy, ahogyan neked tetszik. Aki meg azt sem tudja eldönteni, hogy mit akar, vagy neki mi a jó, az nem tudom, hogyan akar valaha is boldog lenni.
*Tényleg nem tudja, ez nem fér a fejébe, ezért nem is képes másra csak megvonni a vállát az egészre.*
- Talán a barátnőd még kinövi ezt. Biztos fiatal még, van ideje célt találnia az életének. Bár vicces valahol, hogy ezt pont én mondom. *neveti is el magát.*
- Nekem a szabadság volt a célom, de most, hogy megvan, hogy mit kezdjek pontosan vele, arra nem mindig van ötletem. De legalább akkor is a saját szeszélyeimnek vagyok kiszolgáltatva, és nem másokénak.
*Ezzel igazából a témát lezártnak tekinti a maga részéről, bár ez persze nem jelenti azt, hogyha Zeekx még szeretne beszélni erről, akkor nem válaszolna neki.*
- Szóval akkor, hogy kezdjük el? *tér rá a lényegre inkább. Bár sejti, hogy maga a hosszas pózolás fárasztó és unalmas lesz, most mégis izgatott miatta. Várja, még akkor is, ha nem az első, hanem a második rajz lesz végül majd az övé azok közül, amiket Zeekx fog készíteni róla.*
5818. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-01 21:56:39
Üzenet elküldve: 2025-05-01 21:56:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Hogy kényelmes az egy jó kifejezés a kis pap hitére. Nem érvel rosszul a lány viszont hittel kapcsolatban az érvek nem sokat érnek.*
-A próféta, azt tanítja, hogy azzal a céllal jött létre az összes értelmes lény, hogy a boldogságot keresse az életben. Ha pedig ez a legnagyobb vágya a természet tökéletes rendjének akkor ezzel is lehet neki a legnagyobb örömet szerezni.
*Mosolyog vidáman. Szereti ezt a gondolatot ő is. Ezt pedig Ari is kifejti, hogy ez a fajta életszemlélet szimpatikus számára. A rabszolgaság kapcsán viszont nem tud a lány elkövetkeztetni a saját gondolataitól.*
-Ezt most nem értem.
*A hasonlat nem jön át neki. De el is terelődik a téma jóval egyszerűbb dolgokra amiből az következik, hogy felöltözik és lemegy a reggelikért. Neki nem esik nehezére. Mármint azért egy kis súlya van a tálcának amin két nagy adag rántotta és kolbász van, de elbírja még ő is. Bár ilyenkor eszébe szokott jutni, hogy nem irigyli azokat akiknek ez a munkája. Egész nap ő nem akarná ezt csinálni. Mikor felér akkor Ari-t az ágyban találja. Meg tudná szokni, hogy ez a látvány fogadja mikor belép a szobájába. Miközben teszi le a tálcát homlokon is csókolja a múzsája. Tetszik neki ez a gesztus. Aztán nekiállnak enni miközben visszatér a korábbi téma.*
-Persze van olyan is, de szerintem nem arról van szó. Hmmm....*Gondolkodik el két falat közben hogyan is fogalmazza meg.*Neked is, hiába szereted a szabadságod, de neked ijesztő volt mikor elhatároztad, hogy független leszel. És a mindennapokban mikor akármilyen kihívással szembe találkozol vagy valamiben döntést kell hozni az nem mindig egyszerű. Még ha meg is birkózol vele. Nos, van akinek ez nem is megy. Bizonyos szempontból egyszerű dolga van annak, aki másokat szolgál. Nem kell döntéseket hoznia és biztosak a körülményei. Még ha rossz a gazdája, aki megveri, de mivel az ő tulajdona ezért vigyáz rá. Ad neki enni, szállást és helyette meghozza a döntéseit. Sokan csak erre vágynak a boldogsághoz.
*Hogy kényelmes az egy jó kifejezés a kis pap hitére. Nem érvel rosszul a lány viszont hittel kapcsolatban az érvek nem sokat érnek.*
-A próféta, azt tanítja, hogy azzal a céllal jött létre az összes értelmes lény, hogy a boldogságot keresse az életben. Ha pedig ez a legnagyobb vágya a természet tökéletes rendjének akkor ezzel is lehet neki a legnagyobb örömet szerezni.
*Mosolyog vidáman. Szereti ezt a gondolatot ő is. Ezt pedig Ari is kifejti, hogy ez a fajta életszemlélet szimpatikus számára. A rabszolgaság kapcsán viszont nem tud a lány elkövetkeztetni a saját gondolataitól.*
-Ezt most nem értem.
*A hasonlat nem jön át neki. De el is terelődik a téma jóval egyszerűbb dolgokra amiből az következik, hogy felöltözik és lemegy a reggelikért. Neki nem esik nehezére. Mármint azért egy kis súlya van a tálcának amin két nagy adag rántotta és kolbász van, de elbírja még ő is. Bár ilyenkor eszébe szokott jutni, hogy nem irigyli azokat akiknek ez a munkája. Egész nap ő nem akarná ezt csinálni. Mikor felér akkor Ari-t az ágyban találja. Meg tudná szokni, hogy ez a látvány fogadja mikor belép a szobájába. Miközben teszi le a tálcát homlokon is csókolja a múzsája. Tetszik neki ez a gesztus. Aztán nekiállnak enni miközben visszatér a korábbi téma.*
-Persze van olyan is, de szerintem nem arról van szó. Hmmm....*Gondolkodik el két falat közben hogyan is fogalmazza meg.*Neked is, hiába szereted a szabadságod, de neked ijesztő volt mikor elhatároztad, hogy független leszel. És a mindennapokban mikor akármilyen kihívással szembe találkozol vagy valamiben döntést kell hozni az nem mindig egyszerű. Még ha meg is birkózol vele. Nos, van akinek ez nem is megy. Bizonyos szempontból egyszerű dolga van annak, aki másokat szolgál. Nem kell döntéseket hoznia és biztosak a körülményei. Még ha rossz a gazdája, aki megveri, de mivel az ő tulajdona ezért vigyáz rá. Ad neki enni, szállást és helyette meghozza a döntéseit. Sokan csak erre vágynak a boldogsághoz.
5817. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-01 12:34:42
Üzenet elküldve: 2025-05-01 12:34:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Értékeli azt a gyengéd mozdulatot, ahogyan Zeekx végigsimít a hátán, és persze azt is, hogy szilárd hite ellenére nem akarja megtéríteni őt. Más kérdés, hogy ilyesmivel ő sem próbálkozna. Sokszor valóban érthetetlen neki a szinte már lányos szépségű, nem éppen harcra termett ork hím testalkatát idéző fiatal pap gondolkodása, de éppen ezért érdekes és vonzó a számára, illetve inkább ezért is.
Ő sem éppen a térítés miatt mondja azt, amit mond. Az ő vallása eleve nem szent könyvekből és dogmákból áll össze. Más talán azt mondaná rá, hogy babonák, hiedelmek és legendák kusza összevisszasága, nehéz szavakkal megfogni és körülírni, ha valaki semmilyen formában nem érzi meg soha a szellemek jelenlétét, annak amúgy sem nagyon lehetne elmagyarázni.
Bár a hit nem csak személyes, hanem nagyon is komoly valami, nem tehet róla, de azon, amit Zeekx mond arról, hogy ők mit áldoznak mosolyt csal az arcára. Ez is kicsit olyan válasz, ami eléggé ellentétben áll mindazzal, ahogyan az ő képe az általa ismert világról összeáll. Szegett meg nem egy tabut, és fordult persze nem egy hagyománnyal szembe, mégis meglehet, hogy hiába jött a városba, törzse és múltja, amivel szakítani akart sokkal inkább a lelkében maradt, mint gondolta volna, hogy ott fog maradni, de az áldozat kérdése, pont olyan dolog, amiről egyszerűen nem tud máshogyan gondolkodni, mint ahogyan nevelve lett rá, és az is meggyőződése, hogy nem csak azért, mert így nevelték, hanem, mert csakis így lehet.*
- Szerintem ez kicsit kényelmes. Az áldozatnak pont az a lényege, hogy meg kell dolgozni érte. A vadat el kell ejteni, a növényt meg összeszedni. Aztán pedig lemondani róluk és felajánlani a szellemeknek. Ettől áldozat. Különben megehetnénk és felhasználhatnánk mi is.
*Kicsit elhallgat, mert bár tudja, hogy igaza van, nem tudja nem eléggé méltányolni Zeekx véleményét. Hiszen általában ő maga is a gyönyört keresi mindenben, legyen szó vadászatról, ételről, italról, nem utolsó sorban pedig az előzőhöz hasonló éjjelekről.*
- Ettől még tetszik amint mondasz. Vagy inkább a vallásod, hogy vicces. Nem úgy értem, hogy nevetséges, hanem, hogy vidám. Hogy azt akarja látni az életben, ami jó. De a rabszolgasággal kapcsolatban akkor sincs igazad. Nem vadászhatsz két nyúlra egyszerre, főleg akkor nem, ha ketten kétfelé szaladnak.
*Nem teszi hozzá, hogy ahhoz, hogy ezt kifejtse szeretné összeszedni a gondolatait. Reggel igazából amúgy sem szeret nagyon beszélgetni, igaz nem véletlenül, a fiatal pap ez alól is kivétel.
Amikor Zeekx végül lemegy, természetesen nem öltözik fel, csak iszik még egy pohár vizet, majd visszafekszik hanyatt az ágyra bámulni a plafont. Nagyon erős a kísértés, hogy pihentesse szürkéskék szemeit kicsit, de fél, hogy akkor tényleg visszaaludna, szerencsére nem kell túl sokat várnia arra, hogy Zeekx visszaérjen.*
- Köszönöm! *köszöni meg ezzel az egyszerű szóval, de csak Zeekx homlokára nyom csókot miután ismét kikel az ágyból. Ez talán kicsit gyerekes, vagy kislányos, nem is tudja hirtelen, hogy honnan jött a gesztus, de az biztos, hogy jól esik neki nem csak az, hogy a fiú pénzt költött rá, annak ellenére, hogy ki tudja, hogy mennyi van neki, hanem az is, hogy kiszolgálja.
Aztán, ellenáll a kísértésnek, hogy farkasétvággyal vesse rá az ételre magát, de azért persze enni kezd, kiélvezve az ízeket. A sült kolbászt és a rántottát sokan nem tartják fejedelmi lakomának, de ő finomabbat és laktatóbbat el sem tudna reggelire képzelni.*
- Arra gondoltam az előbb, *mondja aztán már az első falatok után* hogy nem lehetsz biztonságban, ha nem vagy szabad. A rabságtól várni a biztonságot hülyeség. Ahogy nem tudsz egyszerre két nyulat fogni, ha azok kétfelé szaladnak, ez ugyanúgy nem megy. Ha rabszolga vagy, mindig ki vagy szolgáltatva a gazdádnak, akkor is, ha ő amúgy kedves és jó. Más életéhez van kötve mindenképp a sajátod. Persze, azt megértem, hogy vannak lányok, akiket izgat, ha kiszolgálhatnak valakit, de az másról szól. Én is szeretem igazából, de azt is, ha engem szolgál ki valaki.
*Utóbbit nem hiszi, hogy túl kell magyaráznia, így nem is teszi meg, csak eszik tovább. Mindenképpen kíváncsi mindenesetre rá, hogy Zeekx mit gondol erről az egészről.*
*Értékeli azt a gyengéd mozdulatot, ahogyan Zeekx végigsimít a hátán, és persze azt is, hogy szilárd hite ellenére nem akarja megtéríteni őt. Más kérdés, hogy ilyesmivel ő sem próbálkozna. Sokszor valóban érthetetlen neki a szinte már lányos szépségű, nem éppen harcra termett ork hím testalkatát idéző fiatal pap gondolkodása, de éppen ezért érdekes és vonzó a számára, illetve inkább ezért is.
Ő sem éppen a térítés miatt mondja azt, amit mond. Az ő vallása eleve nem szent könyvekből és dogmákból áll össze. Más talán azt mondaná rá, hogy babonák, hiedelmek és legendák kusza összevisszasága, nehéz szavakkal megfogni és körülírni, ha valaki semmilyen formában nem érzi meg soha a szellemek jelenlétét, annak amúgy sem nagyon lehetne elmagyarázni.
Bár a hit nem csak személyes, hanem nagyon is komoly valami, nem tehet róla, de azon, amit Zeekx mond arról, hogy ők mit áldoznak mosolyt csal az arcára. Ez is kicsit olyan válasz, ami eléggé ellentétben áll mindazzal, ahogyan az ő képe az általa ismert világról összeáll. Szegett meg nem egy tabut, és fordult persze nem egy hagyománnyal szembe, mégis meglehet, hogy hiába jött a városba, törzse és múltja, amivel szakítani akart sokkal inkább a lelkében maradt, mint gondolta volna, hogy ott fog maradni, de az áldozat kérdése, pont olyan dolog, amiről egyszerűen nem tud máshogyan gondolkodni, mint ahogyan nevelve lett rá, és az is meggyőződése, hogy nem csak azért, mert így nevelték, hanem, mert csakis így lehet.*
- Szerintem ez kicsit kényelmes. Az áldozatnak pont az a lényege, hogy meg kell dolgozni érte. A vadat el kell ejteni, a növényt meg összeszedni. Aztán pedig lemondani róluk és felajánlani a szellemeknek. Ettől áldozat. Különben megehetnénk és felhasználhatnánk mi is.
*Kicsit elhallgat, mert bár tudja, hogy igaza van, nem tudja nem eléggé méltányolni Zeekx véleményét. Hiszen általában ő maga is a gyönyört keresi mindenben, legyen szó vadászatról, ételről, italról, nem utolsó sorban pedig az előzőhöz hasonló éjjelekről.*
- Ettől még tetszik amint mondasz. Vagy inkább a vallásod, hogy vicces. Nem úgy értem, hogy nevetséges, hanem, hogy vidám. Hogy azt akarja látni az életben, ami jó. De a rabszolgasággal kapcsolatban akkor sincs igazad. Nem vadászhatsz két nyúlra egyszerre, főleg akkor nem, ha ketten kétfelé szaladnak.
*Nem teszi hozzá, hogy ahhoz, hogy ezt kifejtse szeretné összeszedni a gondolatait. Reggel igazából amúgy sem szeret nagyon beszélgetni, igaz nem véletlenül, a fiatal pap ez alól is kivétel.
Amikor Zeekx végül lemegy, természetesen nem öltözik fel, csak iszik még egy pohár vizet, majd visszafekszik hanyatt az ágyra bámulni a plafont. Nagyon erős a kísértés, hogy pihentesse szürkéskék szemeit kicsit, de fél, hogy akkor tényleg visszaaludna, szerencsére nem kell túl sokat várnia arra, hogy Zeekx visszaérjen.*
- Köszönöm! *köszöni meg ezzel az egyszerű szóval, de csak Zeekx homlokára nyom csókot miután ismét kikel az ágyból. Ez talán kicsit gyerekes, vagy kislányos, nem is tudja hirtelen, hogy honnan jött a gesztus, de az biztos, hogy jól esik neki nem csak az, hogy a fiú pénzt költött rá, annak ellenére, hogy ki tudja, hogy mennyi van neki, hanem az is, hogy kiszolgálja.
Aztán, ellenáll a kísértésnek, hogy farkasétvággyal vesse rá az ételre magát, de azért persze enni kezd, kiélvezve az ízeket. A sült kolbászt és a rántottát sokan nem tartják fejedelmi lakomának, de ő finomabbat és laktatóbbat el sem tudna reggelire képzelni.*
- Arra gondoltam az előbb, *mondja aztán már az első falatok után* hogy nem lehetsz biztonságban, ha nem vagy szabad. A rabságtól várni a biztonságot hülyeség. Ahogy nem tudsz egyszerre két nyulat fogni, ha azok kétfelé szaladnak, ez ugyanúgy nem megy. Ha rabszolga vagy, mindig ki vagy szolgáltatva a gazdádnak, akkor is, ha ő amúgy kedves és jó. Más életéhez van kötve mindenképp a sajátod. Persze, azt megértem, hogy vannak lányok, akiket izgat, ha kiszolgálhatnak valakit, de az másról szól. Én is szeretem igazából, de azt is, ha engem szolgál ki valaki.
*Utóbbit nem hiszi, hogy túl kell magyaráznia, így nem is teszi meg, csak eszik tovább. Mindenképpen kíváncsi mindenesetre rá, hogy Zeekx mit gondol erről az egészről.*
5816. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-29 08:44:01
Üzenet elküldve: 2025-04-29 08:44:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Talán ideje lenne megtisztítani az indulatokkal túltöltődött gondolatait, és hallgatni Nestar úr szavára. Tény, hogy Merlana az információszerzéshez ért, de az idő és az élettapasztalat az bizony az alkimista mellett áll. Akár reményt is adhatna, amit a férfi mond, helyette mégis kissé elködösül a tekintete.*
- Ha egyszer családom lesz, ahhoz pont nem kell nemesi rang, hogy többet adjak nekik, mint amit én kaptam a sajátomtól. *Ennyit mond csak sejtelmesen a felvetett érvekre, mert szinte biztos benne, hogy Nestart nem érdekli az ő múltja, és a réges-rég szerzett lelki sebeinek története.
Ami a kutatás és a nemesek viszonyát illeti, már csak azért is sejti, hogy az előkelőség nem örül az ilyesfajta kísérletezgetésnek, mert azok rettegnek mindentől, ami a vagyonbiztonságukat fenyegeti.*
- Ez igaz. Túlságosan is köztudott, hogy mivel foglalkozol. Ez az egyik kellemetlen velejárója a hírnévnek. *Mondja vállat rántva, de természetesen ő ettől függetlenül űzi-hajtja a hírnevet, és ennek köszönhetően az ő nevét is egyre többen ismerik meg Artheniorban vagy így vagy úgy.
Aztán ismét csak elhangzik egy mondat, mely okán korábbi csalódottsága egy pálfordulással örömbe csap át. Kékjeivel nagyokat pislog, mert hát a fülének nem hisz, és meg kell győződnie arról, hogy legalább, amit lát, az valódi.*
- Mármint… bármire? *Kérdez vissza, mert természetesen rögtön megfogalmazódik a fejében, hogy egy újonnan épült, nemesi kúriában fogadni a kuncsaftjait milyen elegáns volna, de nem biztos, hogy érdemes lenne ezzel eljátszani az alkimista bizalmát.*
- Úgy értettem, hogy akár berendezhetném arra is, hogy ott éljek? Nestar úr, ritka megalázó lesz számomra, amit mondok, de tudod, nekem nincs otthonom. Amióta Artheniorba érkeztem, az a kis szobám van, fent itt a fogadóban, semmi más. Ha megengednéd, hogy esetleg ott lakjak, míg nincs lehetőségem saját otthonra, nagyon hálás lennék, és az adósod maradnék. *Mondjuk már így is tartozik, de pont emiatt jut eszébe valami.*
- Mit szólnál, ha én fizetném ki a tanácsot helyetted, hogy megkaphasd a házat? *Lássanak csodát, amint hasznot lát benne saját maga számára, máris meg akarja adni azt a tartozást.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Talán ideje lenne megtisztítani az indulatokkal túltöltődött gondolatait, és hallgatni Nestar úr szavára. Tény, hogy Merlana az információszerzéshez ért, de az idő és az élettapasztalat az bizony az alkimista mellett áll. Akár reményt is adhatna, amit a férfi mond, helyette mégis kissé elködösül a tekintete.*
- Ha egyszer családom lesz, ahhoz pont nem kell nemesi rang, hogy többet adjak nekik, mint amit én kaptam a sajátomtól. *Ennyit mond csak sejtelmesen a felvetett érvekre, mert szinte biztos benne, hogy Nestart nem érdekli az ő múltja, és a réges-rég szerzett lelki sebeinek története.
Ami a kutatás és a nemesek viszonyát illeti, már csak azért is sejti, hogy az előkelőség nem örül az ilyesfajta kísérletezgetésnek, mert azok rettegnek mindentől, ami a vagyonbiztonságukat fenyegeti.*
- Ez igaz. Túlságosan is köztudott, hogy mivel foglalkozol. Ez az egyik kellemetlen velejárója a hírnévnek. *Mondja vállat rántva, de természetesen ő ettől függetlenül űzi-hajtja a hírnevet, és ennek köszönhetően az ő nevét is egyre többen ismerik meg Artheniorban vagy így vagy úgy.
Aztán ismét csak elhangzik egy mondat, mely okán korábbi csalódottsága egy pálfordulással örömbe csap át. Kékjeivel nagyokat pislog, mert hát a fülének nem hisz, és meg kell győződnie arról, hogy legalább, amit lát, az valódi.*
- Mármint… bármire? *Kérdez vissza, mert természetesen rögtön megfogalmazódik a fejében, hogy egy újonnan épült, nemesi kúriában fogadni a kuncsaftjait milyen elegáns volna, de nem biztos, hogy érdemes lenne ezzel eljátszani az alkimista bizalmát.*
- Úgy értettem, hogy akár berendezhetném arra is, hogy ott éljek? Nestar úr, ritka megalázó lesz számomra, amit mondok, de tudod, nekem nincs otthonom. Amióta Artheniorba érkeztem, az a kis szobám van, fent itt a fogadóban, semmi más. Ha megengednéd, hogy esetleg ott lakjak, míg nincs lehetőségem saját otthonra, nagyon hálás lennék, és az adósod maradnék. *Mondjuk már így is tartozik, de pont emiatt jut eszébe valami.*
- Mit szólnál, ha én fizetném ki a tanácsot helyetted, hogy megkaphasd a házat? *Lássanak csodát, amint hasznot lát benne saját maga számára, máris meg akarja adni azt a tartozást.*
5815. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-28 19:44:11
Üzenet elküldve: 2025-04-28 19:44:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
//Fürdőház//
*Nem is kell, hogy Lyssira neki higgyen, elég, ha a saját fülének hisz, mert bizony, ami Artheniorban történik, az úgy van, ahogy mondja. Az az idióta városvezetés rájött, hogy a pénz, amiből ők is meggazdagodhatnak, a nemeseknél van. Persze, hogy visszahívják őket, még akkor is, ha ezért cserébe rangot és hatalmat kell nekik adni. Ők azonban furcsamód hálásak lehetnek, hogy nemrégiben káosz uralta a várost, hisz ezért lehetnek most itt ahelyett, hogy a templom giccsesre festett ablakait kelljen bámulniuk.*
- Nem fogok sietni, de ahogy mondod, ha rájátszunk a bűntudatukra, nem veszíthetünk. *Egy újabb dolog, amiben különböznek. Ő valóban menne, és átgázolna a falon is, ha attól holnap már a kezébe adnák az új életébe is belépést nyújtó kúria kulcsát. Szeretné, ha ez is olyan egyszerűen menne, amilyen könnyen siklott végig a pengéje Lyssira Tharisse torkán. Egyetlen mozdulat kellett ahhoz, hogy húgát megajándékozza egy új névvel, s vele egy reménnyel arra, hogy olyan életük legyen, melyről még csak álmodni sem mertek. Hideg, gyors, könyörtelen és hatékony. Ilyen az új Corillette. Ha tehetné, ugyanilyen hatékonyan lépne fel azért is, hogy a remény után a kényelmet is szerette kezébe adja, azonban most másra van szükség. Arra a higgadtságra, kimértségre és megfontoltságra, melyet másik fele képvisel. Számára kényelmetlen, de ő is tudja, hogy a sikerhez vezető úton ez a következő helyes lépés.
Csendben élvezik a maradék időt a fürdőben, míg végül meg nem hallja azt a bájos hangot, mely álmos, és távozni akar. Nem ellenkezik, csak igyekszik visszarángatni magát félálomból a valóságba, hogy utána ő is még egyszer magára öltse a szép öltözékét, melyet ő egyáltalán nem bán. Annyira idegen, mégis jó érzés számára ahogy a finom anyag érinti a bőrét, hogy erre a rövid időre is szívesen viseli. Odafent a szobában persze újra leveti, az álmok birodalmát jobb kényelmesen látogatni, mint csinosan. Ott nincs szükség a nemesi álcára, sem semmi másra.*
- Jó éjszakát, Lyssi… Szeretlek… *Csúszik ki a száján egy őszinte szó, mielőtt elfújná a gyertyát, és a takarója alá bújna. Szabad, hisz megegyeztek, a négy fal között, egymással lehetnek őszinték.
Hiába fáradt, nehezen tud elaludni. Előbb el kell hinnie, hogy az éj leple alatt már nem érheti baj, de amint ez sikerül, mély álomba zuhan. Még annál is fáradtabb volt, mint hitte.*
//Fürdőház//
*Nem is kell, hogy Lyssira neki higgyen, elég, ha a saját fülének hisz, mert bizony, ami Artheniorban történik, az úgy van, ahogy mondja. Az az idióta városvezetés rájött, hogy a pénz, amiből ők is meggazdagodhatnak, a nemeseknél van. Persze, hogy visszahívják őket, még akkor is, ha ezért cserébe rangot és hatalmat kell nekik adni. Ők azonban furcsamód hálásak lehetnek, hogy nemrégiben káosz uralta a várost, hisz ezért lehetnek most itt ahelyett, hogy a templom giccsesre festett ablakait kelljen bámulniuk.*
- Nem fogok sietni, de ahogy mondod, ha rájátszunk a bűntudatukra, nem veszíthetünk. *Egy újabb dolog, amiben különböznek. Ő valóban menne, és átgázolna a falon is, ha attól holnap már a kezébe adnák az új életébe is belépést nyújtó kúria kulcsát. Szeretné, ha ez is olyan egyszerűen menne, amilyen könnyen siklott végig a pengéje Lyssira Tharisse torkán. Egyetlen mozdulat kellett ahhoz, hogy húgát megajándékozza egy új névvel, s vele egy reménnyel arra, hogy olyan életük legyen, melyről még csak álmodni sem mertek. Hideg, gyors, könyörtelen és hatékony. Ilyen az új Corillette. Ha tehetné, ugyanilyen hatékonyan lépne fel azért is, hogy a remény után a kényelmet is szerette kezébe adja, azonban most másra van szükség. Arra a higgadtságra, kimértségre és megfontoltságra, melyet másik fele képvisel. Számára kényelmetlen, de ő is tudja, hogy a sikerhez vezető úton ez a következő helyes lépés.
Csendben élvezik a maradék időt a fürdőben, míg végül meg nem hallja azt a bájos hangot, mely álmos, és távozni akar. Nem ellenkezik, csak igyekszik visszarángatni magát félálomból a valóságba, hogy utána ő is még egyszer magára öltse a szép öltözékét, melyet ő egyáltalán nem bán. Annyira idegen, mégis jó érzés számára ahogy a finom anyag érinti a bőrét, hogy erre a rövid időre is szívesen viseli. Odafent a szobában persze újra leveti, az álmok birodalmát jobb kényelmesen látogatni, mint csinosan. Ott nincs szükség a nemesi álcára, sem semmi másra.*
- Jó éjszakát, Lyssi… Szeretlek… *Csúszik ki a száján egy őszinte szó, mielőtt elfújná a gyertyát, és a takarója alá bújna. Szabad, hisz megegyeztek, a négy fal között, egymással lehetnek őszinték.
Hiába fáradt, nehezen tud elaludni. Előbb el kell hinnie, hogy az éj leple alatt már nem érheti baj, de amint ez sikerül, mély álomba zuhan. Még annál is fáradtabb volt, mint hitte.*
5814. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-27 21:05:52
Üzenet elküldve: 2025-04-27 21:05:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
- Emiatt szerintem fölösleges aggódni, ha egyszer megnyílt a lehetőség a nemessé válásra, akkor többször is megfog. És egy nemesi rang számodra végül is évszázados jövőt jelenthet a családod számára, amit az unokáid unokái is megköszönhetnek. Engem ilyesmi nem fenyeget... Szóval legközelebb csak szólj, aztán meglátjuk, mit tehetünk az anyagi fronton.
*Nestar vérvonalára még születése előtt pontot tettek, így számára ez csak személyi privilégium, meg a vele járó kötelezettségek, amiből egyiket se kívánja annyira, de hátránya sem származhat. Úgy tűnik, Merlana előtt sem rejtély, hogy a kutatgatás nem éppen a legkedveltebb tevékenység a nemesek küszöbe előtt, de természetesen figyelni fog arra, hogy a legkevesebb panaszt kapjon erre.*
- Sajnálatosan, nem hiszem, hogy bárkit félrevezethetnénk az ötlettel, hogy a kúriámban nem fognak tudományos kísérletek folyni, így csak a saját hitelességünket rontanának, ha bármi mód rejteni akarnánk. De, ez csak amúgy az épület elég kicsiny szegletét fogja csak elfoglalni, tehát ha bármi módon tudnád magadnak hasznosítani a maradékát, nyugodtan szólj.
*Értékeli, hogy Merlana segédkezett volna titokban tartani a helyét, de ennek már nem látja szükségét. Ellenben, ha csak nem tervez hamarosan a csillagvizsgálattal foglalkozni vagy hatalmas herbáriumok kultiválásával, Nestar nem tud elképzelni egy nagyobb labort annál, mint amihez eddig szokott. Egy idő után már csak túl messze vannak az eszközök egymástól, hogy mindent időben végezzen el, túl sok polcon rengeteg speciális eszköz, ami csak a port fogja hosszú élete végéig. A tapasztalata, hogy az ilyet ki kell csak selejtezni és az egyetlen ok, amiért több helyre van szükség az az, hogy lassabban fogyhasson el a levegő, ha valami balul üt ki.*
//Ügyes-bajos ügyek//
- Emiatt szerintem fölösleges aggódni, ha egyszer megnyílt a lehetőség a nemessé válásra, akkor többször is megfog. És egy nemesi rang számodra végül is évszázados jövőt jelenthet a családod számára, amit az unokáid unokái is megköszönhetnek. Engem ilyesmi nem fenyeget... Szóval legközelebb csak szólj, aztán meglátjuk, mit tehetünk az anyagi fronton.
*Nestar vérvonalára még születése előtt pontot tettek, így számára ez csak személyi privilégium, meg a vele járó kötelezettségek, amiből egyiket se kívánja annyira, de hátránya sem származhat. Úgy tűnik, Merlana előtt sem rejtély, hogy a kutatgatás nem éppen a legkedveltebb tevékenység a nemesek küszöbe előtt, de természetesen figyelni fog arra, hogy a legkevesebb panaszt kapjon erre.*
- Sajnálatosan, nem hiszem, hogy bárkit félrevezethetnénk az ötlettel, hogy a kúriámban nem fognak tudományos kísérletek folyni, így csak a saját hitelességünket rontanának, ha bármi mód rejteni akarnánk. De, ez csak amúgy az épület elég kicsiny szegletét fogja csak elfoglalni, tehát ha bármi módon tudnád magadnak hasznosítani a maradékát, nyugodtan szólj.
*Értékeli, hogy Merlana segédkezett volna titokban tartani a helyét, de ennek már nem látja szükségét. Ellenben, ha csak nem tervez hamarosan a csillagvizsgálattal foglalkozni vagy hatalmas herbáriumok kultiválásával, Nestar nem tud elképzelni egy nagyobb labort annál, mint amihez eddig szokott. Egy idő után már csak túl messze vannak az eszközök egymástól, hogy mindent időben végezzen el, túl sok polcon rengeteg speciális eszköz, ami csak a port fogja hosszú élete végéig. A tapasztalata, hogy az ilyet ki kell csak selejtezni és az egyetlen ok, amiért több helyre van szükség az az, hogy lassabban fogyhasson el a levegő, ha valami balul üt ki.*
5813. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-27 18:00:20
Üzenet elküldve: 2025-04-27 18:00:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Jó napja van, ez igaz, de csak nem hagyhatja ki az alkalmat, hogy valakinek végre félig őszintén elhisztizhesse a problémáját, hogy mennyire nehéz is az élete valakinek, aki foggal-körömmel harcol azért, hogy a világ tetején állhasson, s többször már egy karnyújtásnyira is volt a céltól -legalábbis szerinte-, de mindig rá kellett jönnie, nemhogy a ranglétra tetejét, a következő fokát sem éri el. A lépcsőházat meg csak annak nyitják ki, akinek van pénze vagy rangja. Mondjuk, ha az előbbit nem szórná el… de ezt hagyjuk is. Igazságtalanság, ez a lényeg.*
- Sajnálom, de arra én sem tudhatom a választ, hogy mi lehetett a lázadás valódi célja. Az okok ismeretlenek, de az eredmény szemmel látható. *Ha cél, ha sajnálatos mellékhatás volt a nemesek elüldözése, mégis megtörtént. Hibának pedig csak azért tarthatja mindezt a Tanács is, mert a nemesek azok, kik az ő zsebeiket is megtömik pénzzel.*
- Nem, dehogy! Eszem ágában sincs kivívni a tanácsnokok haragját, nem is történt ilyen. Csupán egyszerű színésznőként nekem nem járt semmiféle privilégium, ahhoz pedig nem vagyok elég gazdag, hogy mindezek nélkül komolyan vegye a szándékaimat a városvezetés. *Éppenséggel lehetett volna, de ki tehet arról, hogy egy új hangszer, egy ruha, szép vörös rúzs, akár egy ló vagy bármi más állandóan fontosabb volt annál, mintsem, hogy egy nagy láda arany hatására meglóduljon a tanácsnokok keze, és aláírjanak neki egy papírt?
Kékjei reménytelien csillannak fel, mikor Nestar úr felvezeti, hogy a neki járó nemesi kúriára talán nincs is szüksége, és inkább csak nyűg számára a felügyelete is. Már-már azt hiszi, hogy, pedig dehogy… A tündérmese nem zárul boldogan, sőt, az alkimista fejében talán soha nem is volt az a mese tündéri.*
- Egy laboratórium… Igen, persze, azt hiszem, hogy az kifejezetten hasznos lenne Önnek, bár lehet, hogy jobban jár, ha más nem tud arról, hogy lakhatás helyett erre használná a házat. *Nagyon nehéz most összetett mondatokban beszélnie. Már majdnem azt hitte, hogy ilyen egyszerűen rá fognak bízni egy akkora házat Selyemrévben, de újra pofára esett. Fáj, és hisztizni akar, de nem teheti meg.*
- Esetleg… tudok segíteni valamiben ezzel kapcsolatban? *Tesz egy utolsó, erőtlen próbálkozást, hogy valahogy mégis előnyt kovácsoljon magának is Nestar úr főnemesi rangjából.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Jó napja van, ez igaz, de csak nem hagyhatja ki az alkalmat, hogy valakinek végre félig őszintén elhisztizhesse a problémáját, hogy mennyire nehéz is az élete valakinek, aki foggal-körömmel harcol azért, hogy a világ tetején állhasson, s többször már egy karnyújtásnyira is volt a céltól -legalábbis szerinte-, de mindig rá kellett jönnie, nemhogy a ranglétra tetejét, a következő fokát sem éri el. A lépcsőházat meg csak annak nyitják ki, akinek van pénze vagy rangja. Mondjuk, ha az előbbit nem szórná el… de ezt hagyjuk is. Igazságtalanság, ez a lényeg.*
- Sajnálom, de arra én sem tudhatom a választ, hogy mi lehetett a lázadás valódi célja. Az okok ismeretlenek, de az eredmény szemmel látható. *Ha cél, ha sajnálatos mellékhatás volt a nemesek elüldözése, mégis megtörtént. Hibának pedig csak azért tarthatja mindezt a Tanács is, mert a nemesek azok, kik az ő zsebeiket is megtömik pénzzel.*
- Nem, dehogy! Eszem ágában sincs kivívni a tanácsnokok haragját, nem is történt ilyen. Csupán egyszerű színésznőként nekem nem járt semmiféle privilégium, ahhoz pedig nem vagyok elég gazdag, hogy mindezek nélkül komolyan vegye a szándékaimat a városvezetés. *Éppenséggel lehetett volna, de ki tehet arról, hogy egy új hangszer, egy ruha, szép vörös rúzs, akár egy ló vagy bármi más állandóan fontosabb volt annál, mintsem, hogy egy nagy láda arany hatására meglóduljon a tanácsnokok keze, és aláírjanak neki egy papírt?
Kékjei reménytelien csillannak fel, mikor Nestar úr felvezeti, hogy a neki járó nemesi kúriára talán nincs is szüksége, és inkább csak nyűg számára a felügyelete is. Már-már azt hiszi, hogy, pedig dehogy… A tündérmese nem zárul boldogan, sőt, az alkimista fejében talán soha nem is volt az a mese tündéri.*
- Egy laboratórium… Igen, persze, azt hiszem, hogy az kifejezetten hasznos lenne Önnek, bár lehet, hogy jobban jár, ha más nem tud arról, hogy lakhatás helyett erre használná a házat. *Nagyon nehéz most összetett mondatokban beszélnie. Már majdnem azt hitte, hogy ilyen egyszerűen rá fognak bízni egy akkora házat Selyemrévben, de újra pofára esett. Fáj, és hisztizni akar, de nem teheti meg.*
- Esetleg… tudok segíteni valamiben ezzel kapcsolatban? *Tesz egy utolsó, erőtlen próbálkozást, hogy valahogy mégis előnyt kovácsoljon magának is Nestar úr főnemesi rangjából.*
5812. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-27 09:41:40
Üzenet elküldve: 2025-04-27 09:41:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
//Fürdőház//
*Bármit is hallottak, abban igencsak kételkedik, amit a másik mond. Most, ha még könyörögnek is azért, hogy néhány kitömött erszényű nemes visszatérjen a városba, ugyanúgy elűzhetik újra őket, ha majd megint máshogy úgy vélekednek. Hiszen volt már ilyen. Ezért lehetnek ők itt, az igaziak pedig nem. Talán egy emberöltőre elegendő volt az a lázadás, amiről hallottak, nem kell ettől újfent tartaniuk, de nem ostobák osztogatják a birtokokat, na meg a rangot. Jónak kell lenniük, jó kapcsolatokkal. A felszínesnél több ismerettel kell belibbenniük, de nem bízik azonnali sikerben. *
- Nem kell elsietnünk semmit Corillette. Az első látogatásunkra kellőképpen felkészülünk és kijátsszuk a gyerekek voltunk, ráadásul a lázadásban meghalt szülők gyermekei kártyát. Nem emlékezhetünk mindenre. Olyan kell, aki ránk emlékszik, legalább halványan. Na meg a tanács elhazudott sajnálata, hogy a város miatt lettünk árvák.
*Mondja, majd próbál ellazulni a vízben, ami csak többé-kevésbé sikeres. Mind a kettejüknek elég ész jutott, de neki a türelme is végtelen. Nem ronthatnak el semmit, mert Cori azonnal akarja, ha egyáltalán jól értelmezi a viselkedését, bár mindent meg tudnak beszélni. Együtt kell működni és akkor hosszútávon minden rendben lesz.*
- Rendben.
*Mondja, majd egy jó darabon még próbálja élvezni a vizet az ikre mellett, aki már elcsendesedne. Milyen kedves, hogy ő inti csendre, miközben néhány órája még hallani sem akart arról, hogy szótlan gyászolhassák a múltat. Ezt most megteheti magában. Sorra jutnak eszébe az emlékképek. Talán nincs is mit elgyászolni rajtuk. Szürke falak, csuhák, tanok. Csupán az ellopott idők voltak a jók, amit a másával töltött, de az itt is itt lesz neki. Nagyot sóhajt, de nem mond semmit, amíg nem érzi úgy, hogy kiázott a bőre. Hogy még most sem érzi magát tisztának, meg sem lepi.*
- Menjünk fel, álmos vagyok.
*Nem vár választ, ő maga kikecmereg a hatalmas kádból és magára ölti a köpenyét, majd meg sem áll az öltözőszekrényekig, ahol nem tetsző fintorral veszi magára újfent azt, amit percek múlva ismét levethet.*
//Fürdőház//
*Bármit is hallottak, abban igencsak kételkedik, amit a másik mond. Most, ha még könyörögnek is azért, hogy néhány kitömött erszényű nemes visszatérjen a városba, ugyanúgy elűzhetik újra őket, ha majd megint máshogy úgy vélekednek. Hiszen volt már ilyen. Ezért lehetnek ők itt, az igaziak pedig nem. Talán egy emberöltőre elegendő volt az a lázadás, amiről hallottak, nem kell ettől újfent tartaniuk, de nem ostobák osztogatják a birtokokat, na meg a rangot. Jónak kell lenniük, jó kapcsolatokkal. A felszínesnél több ismerettel kell belibbenniük, de nem bízik azonnali sikerben. *
- Nem kell elsietnünk semmit Corillette. Az első látogatásunkra kellőképpen felkészülünk és kijátsszuk a gyerekek voltunk, ráadásul a lázadásban meghalt szülők gyermekei kártyát. Nem emlékezhetünk mindenre. Olyan kell, aki ránk emlékszik, legalább halványan. Na meg a tanács elhazudott sajnálata, hogy a város miatt lettünk árvák.
*Mondja, majd próbál ellazulni a vízben, ami csak többé-kevésbé sikeres. Mind a kettejüknek elég ész jutott, de neki a türelme is végtelen. Nem ronthatnak el semmit, mert Cori azonnal akarja, ha egyáltalán jól értelmezi a viselkedését, bár mindent meg tudnak beszélni. Együtt kell működni és akkor hosszútávon minden rendben lesz.*
- Rendben.
*Mondja, majd egy jó darabon még próbálja élvezni a vizet az ikre mellett, aki már elcsendesedne. Milyen kedves, hogy ő inti csendre, miközben néhány órája még hallani sem akart arról, hogy szótlan gyászolhassák a múltat. Ezt most megteheti magában. Sorra jutnak eszébe az emlékképek. Talán nincs is mit elgyászolni rajtuk. Szürke falak, csuhák, tanok. Csupán az ellopott idők voltak a jók, amit a másával töltött, de az itt is itt lesz neki. Nagyot sóhajt, de nem mond semmit, amíg nem érzi úgy, hogy kiázott a bőre. Hogy még most sem érzi magát tisztának, meg sem lepi.*
- Menjünk fel, álmos vagyok.
*Nem vár választ, ő maga kikecmereg a hatalmas kádból és magára ölti a köpenyét, majd meg sem áll az öltözőszekrényekig, ahol nem tetsző fintorral veszi magára újfent azt, amit percek múlva ismét levethet.*
5811. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-26 21:40:08
Üzenet elküldve: 2025-04-26 21:40:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Merlana meglepően sok szóban tájékoztatja Nestart a tanács döntéséről és a véleményéről ezzel kapcsolatban. Ezt kicsit furcsállja, mert az elején a nő azt mondta, hogy elég jó napja van, de úgy tűnik, hogy mintha a nemesek viszont látogatását nem venné jó néven. Még egy leszólást is kap azért, hogy mennyire érdektelen a politikával szemben, amit elfogad, mint különbözete a kettejük véleményének.*
- Nem tudom, hogy a nemesek elüldözése mennyire volt komoly cél, az egy furcsa nap volt, sok minden szokatlan történt. Mintha a szakadék is akkor keletkezett volna. Nem látom hibának, ha a tanács elismeri a tévedését. Ellenben, ha bárki számára kiváltható volt, akkor miért ne lett volna rá lehetőséged? Esetleg konfliktusba kerültél az egyik tanácstaggal?
*Ezért sem szereti a politikát, néha elég csak rosszul nézni az egyik magasrangúra és rengeteg fejfájással jár neki ez a jövőre. Már, ha érdekelné a rangvadászat. És a kedveskedés neki nem megy, de azt hinné, hogy Merlanának könnyebb össze nem akasztani a bajszát a városvezetéssel, tekintve, hogy neki nincsen.*
- Ez tényleg elég egyszerűnek hangzik. Akkor igazán semmi kifogásom nem lehet arra, hogy ne tegyek megy egy kört oda. Holnap. A kúriával mondjuk nem tudom, mit kezdhetnék. Visszautasítani nem akarom, de felügyelni rengeteg feladatnak hangzik és nem lenne rossz, ha lenne egy városbéli laboratóriumom. Emiatt el is kellett hanyagoljak pár kísérletezést vagy éppen veszélyesebb munkát.
*Ezzel mondjuk eddig nem volt problémája, azt mondjuk kétli, hogy a városvezetést boldogítaná vele. Talán jobb, ha nem is kerül említésre, hogy lehetségesen felrobbanna a kúriája egy mágikus vagy alkímiai folyamat során. Főleg, a szomszédjai füle hallatára. Nem mintha maga szeretné ezt előidézni, és végül is, ha ez megtörténik, az már nehezen lesz az ő problémája, hanem az élőké. Ezzel meggyőződött, hogy bár még ki kell találnia, mire hasznosítsa a kúriát, valamilyen célból szüksége lesz rá.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Merlana meglepően sok szóban tájékoztatja Nestart a tanács döntéséről és a véleményéről ezzel kapcsolatban. Ezt kicsit furcsállja, mert az elején a nő azt mondta, hogy elég jó napja van, de úgy tűnik, hogy mintha a nemesek viszont látogatását nem venné jó néven. Még egy leszólást is kap azért, hogy mennyire érdektelen a politikával szemben, amit elfogad, mint különbözete a kettejük véleményének.*
- Nem tudom, hogy a nemesek elüldözése mennyire volt komoly cél, az egy furcsa nap volt, sok minden szokatlan történt. Mintha a szakadék is akkor keletkezett volna. Nem látom hibának, ha a tanács elismeri a tévedését. Ellenben, ha bárki számára kiváltható volt, akkor miért ne lett volna rá lehetőséged? Esetleg konfliktusba kerültél az egyik tanácstaggal?
*Ezért sem szereti a politikát, néha elég csak rosszul nézni az egyik magasrangúra és rengeteg fejfájással jár neki ez a jövőre. Már, ha érdekelné a rangvadászat. És a kedveskedés neki nem megy, de azt hinné, hogy Merlanának könnyebb össze nem akasztani a bajszát a városvezetéssel, tekintve, hogy neki nincsen.*
- Ez tényleg elég egyszerűnek hangzik. Akkor igazán semmi kifogásom nem lehet arra, hogy ne tegyek megy egy kört oda. Holnap. A kúriával mondjuk nem tudom, mit kezdhetnék. Visszautasítani nem akarom, de felügyelni rengeteg feladatnak hangzik és nem lenne rossz, ha lenne egy városbéli laboratóriumom. Emiatt el is kellett hanyagoljak pár kísérletezést vagy éppen veszélyesebb munkát.
*Ezzel mondjuk eddig nem volt problémája, azt mondjuk kétli, hogy a városvezetést boldogítaná vele. Talán jobb, ha nem is kerül említésre, hogy lehetségesen felrobbanna a kúriája egy mágikus vagy alkímiai folyamat során. Főleg, a szomszédjai füle hallatára. Nem mintha maga szeretné ezt előidézni, és végül is, ha ez megtörténik, az már nehezen lesz az ő problémája, hanem az élőké. Ezzel meggyőződött, hogy bár még ki kell találnia, mire hasznosítsa a kúriát, valamilyen célból szüksége lesz rá.*
5810. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-26 11:08:52
Üzenet elküldve: 2025-04-26 11:08:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
//Fürdőház//
*Meg tudná szokni azt a kényelmet, hogy akkor és annyiszor merülhet el egy kád forró vízben, amikor és ahányszor csak akar, ráadásul nem is egy olyan közösségi térben, mint ez a fürdőház, hanem a sajátjában. Lesz is rá lehetősége hamarosan, de ahhoz az kell, hogy azokat a bizonyos részleteket is olyan aprólékosan megtervezzék, hogy még az se találjon benne hibát, aki a legmélyére ássa magát bennük.*
- Ezek a tanácsnokok szinte könyörögnek a nemeseknek, hogy jöjjenek vissza a városba. Saját magukat lőnék lábon, ha ezek után még akadékoskodnának velünk. *Szól közbe, de ettől függetlenül maga sem gondolja úgy, hogy a látogatás a Tanácsházán egy egyszerű sétagalopp lesz fehér lovon. Rossz előérzete van, de talán ezt is csak a legbelül még mindig ott lappangó feszültsége hiteti el vele.*
- Nekem is pontosan ez a bajom, hogy mi lesz, ha bizonyítanunk kell? Csak két nevet meg néhány fontos dolgot tudunk, semmi mást. *Még szerencse, hogy van egy drága húga, akinek az esze még fáradtan is olyan éles, mint egy frissen csiszolt tőr pengéje, és máris előhozakodik, vagyis inkább ráerősít a korábban már elhangzott tervére. Egyetért abban, hogy a minél több információ gyűjtése és Selyemrév lehet a megoldás kulcsa.*
- Remek ötlet, Lyss. Egyéneket könnyebben meggyőzhetünk, és ha már vannak, akik mellettünk állnak, akkor nem lesz nehéz dolgunk a tanáccsal sem. *Persze ahhoz, hogy a város, valószínűleg egymást merőben jól ismerő nemeseivel elhitessék, hogy ők is közéjük tartoznak, rengeteg információra lesz szükségük. Nem csak a Tharisse családról, hanem az összes többiről is, a városról, annak történelméről, mindenről.
Hozzáfűznie semmit nem kell Lyssira szavaihoz, azok tökéletesen foglalják össze, hogy mit kell tenniük. Ilyenkor nagyon büszke rá. Meg akkor is, mikor teli szájjal beszél, de azt nem hangoztathatja.*
- Kipihenjük magunkat, holnap reggel elmegyünk egy könyvtárba, aztán irány Selyemrév. *Foglalja össze pár szóban a tervet, aztán újra kissé távolabb húzódik testvérétől, és ellazul a vízben.*
- De most csss, és élvezd a fürdőt! *Elmosolyodik, majd újra lehunyja szemeit, és nem szól többet. Legalábbis addig nem, míg a másik nem mondja, hogy most már vissza akar menni a szobába, bár lehet, hogy Corit akkor már félálomból kell majd felkeltenie.*
//Fürdőház//
*Meg tudná szokni azt a kényelmet, hogy akkor és annyiszor merülhet el egy kád forró vízben, amikor és ahányszor csak akar, ráadásul nem is egy olyan közösségi térben, mint ez a fürdőház, hanem a sajátjában. Lesz is rá lehetősége hamarosan, de ahhoz az kell, hogy azokat a bizonyos részleteket is olyan aprólékosan megtervezzék, hogy még az se találjon benne hibát, aki a legmélyére ássa magát bennük.*
- Ezek a tanácsnokok szinte könyörögnek a nemeseknek, hogy jöjjenek vissza a városba. Saját magukat lőnék lábon, ha ezek után még akadékoskodnának velünk. *Szól közbe, de ettől függetlenül maga sem gondolja úgy, hogy a látogatás a Tanácsházán egy egyszerű sétagalopp lesz fehér lovon. Rossz előérzete van, de talán ezt is csak a legbelül még mindig ott lappangó feszültsége hiteti el vele.*
- Nekem is pontosan ez a bajom, hogy mi lesz, ha bizonyítanunk kell? Csak két nevet meg néhány fontos dolgot tudunk, semmi mást. *Még szerencse, hogy van egy drága húga, akinek az esze még fáradtan is olyan éles, mint egy frissen csiszolt tőr pengéje, és máris előhozakodik, vagyis inkább ráerősít a korábban már elhangzott tervére. Egyetért abban, hogy a minél több információ gyűjtése és Selyemrév lehet a megoldás kulcsa.*
- Remek ötlet, Lyss. Egyéneket könnyebben meggyőzhetünk, és ha már vannak, akik mellettünk állnak, akkor nem lesz nehéz dolgunk a tanáccsal sem. *Persze ahhoz, hogy a város, valószínűleg egymást merőben jól ismerő nemeseivel elhitessék, hogy ők is közéjük tartoznak, rengeteg információra lesz szükségük. Nem csak a Tharisse családról, hanem az összes többiről is, a városról, annak történelméről, mindenről.
Hozzáfűznie semmit nem kell Lyssira szavaihoz, azok tökéletesen foglalják össze, hogy mit kell tenniük. Ilyenkor nagyon büszke rá. Meg akkor is, mikor teli szájjal beszél, de azt nem hangoztathatja.*
- Kipihenjük magunkat, holnap reggel elmegyünk egy könyvtárba, aztán irány Selyemrév. *Foglalja össze pár szóban a tervet, aztán újra kissé távolabb húzódik testvérétől, és ellazul a vízben.*
- De most csss, és élvezd a fürdőt! *Elmosolyodik, majd újra lehunyja szemeit, és nem szól többet. Legalábbis addig nem, míg a másik nem mondja, hogy most már vissza akar menni a szobába, bár lehet, hogy Corit akkor már félálomból kell majd felkeltenie.*
5809. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-26 10:33:43
Üzenet elküldve: 2025-04-26 10:33:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Nem Nestar a bolond, csak Merlana túl jól informált. Nem egyszer játszadozott már el a gondolattal, hogy besétáljon a Tanácsházára, és az újonnan megváltott nemesi rangjáról szóló papírral a kezei közt onnantól bárónőnek szólíttassa magát, de rá kellett jönnie, hogy lehetetlen. Nincs annyi arany a világon, amennyi ahhoz kellene, hogy mindezt elérhesse. Bezzeg annak, aki már a múltban is gazdag volt, épp csak utána nem hajítják az óriási házat.
Dühöngés helyett a teáját kortyolgatva hallgatja a férfi szavait a lényegtelen részletekről, hogy miért és honnan van a nemesi rangja, meg az szerinte miért nem ér annyit, mint bárki másé. A lány nem szól közbe, csak a szemeit forgatja néha a neki nem tetsző szavak hallatán.*
- Azt látom, hogy téged nem érdekel a politika, Nestar úr, ami jelen esetben nagy hiba. *Jegyzi meg talán kissé gúnyosan, de akkor is ez az igazság. Leteszi a félig kiürült bögrét a pultra, majd újra az alkimista szemeibe néz, hogy segítsen tiszta vizet önteni a pohárba.*
- Ha a Népek Tanácsának hozzáállását nézzük, az összes nemesi rang ugyanannyit ér. Méghozzá sokat. Nem kell megmagyarázni, hogy miért és honnan kaptad. Ha megengedsz nekem egy nyers megjegyzést, undorítóan szánalmas, ahogy az a városvezetés, mely azok után került hatalomra, hogy elkergették a nemességet, most visszahívják, sőt, visszacsábítják őket egy olyan mézesmadzaggal, melyen megint csak az egyszerű polgár veszít rajta. *Nem bírja ki, hogy ne adja ki magából azt, ami nyomja a lelkét. Nestar erre a legmegfelelőbb személyek egyike, mert ahogy eddig megismerte, ő ugyan nem fog ítélkezni a véleménye felett.
A lényegről szóló kérdésre végül határozottan bólint, még mielőtt hangosan is kifejtené a részleteket.*
- Igen. A Tanács álláspontja szerint soha nem is veszítetted el. Ez pedig azt jelenti, hogy van még egy jó hírem. Nekem már nem adnának házat akkor sem, ha hirtelen aranytojást tojó tyúkká változnék, de neked, mint a város nemesének továbbra is jár egy kúria Selyemrévben. Egy nevetséges összegért cserébe. Még csak az ügyintézés sem bonyolult. *Merlana valóban jóval többet tud erről az egészről, mint amennyit szükséges volna, de ez nem véletlen. Minden oldalról körüljárta és átnyálazta a témát, és nem Orthus Morthimer intelmei miatt nem lett még nemes, hanem azért, mert egyetlen aranytojás sincs a birtokában, nemhogy annyi, amennyire szüksége volna.*
- A Tanácsházán. Csak megjelensz ott, és megtörténik a csoda *teszi még hozzá, majd újra magához veszi a bögrét, hogy a megmaradt teát is elfogyassza.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Nem Nestar a bolond, csak Merlana túl jól informált. Nem egyszer játszadozott már el a gondolattal, hogy besétáljon a Tanácsházára, és az újonnan megváltott nemesi rangjáról szóló papírral a kezei közt onnantól bárónőnek szólíttassa magát, de rá kellett jönnie, hogy lehetetlen. Nincs annyi arany a világon, amennyi ahhoz kellene, hogy mindezt elérhesse. Bezzeg annak, aki már a múltban is gazdag volt, épp csak utána nem hajítják az óriási házat.
Dühöngés helyett a teáját kortyolgatva hallgatja a férfi szavait a lényegtelen részletekről, hogy miért és honnan van a nemesi rangja, meg az szerinte miért nem ér annyit, mint bárki másé. A lány nem szól közbe, csak a szemeit forgatja néha a neki nem tetsző szavak hallatán.*
- Azt látom, hogy téged nem érdekel a politika, Nestar úr, ami jelen esetben nagy hiba. *Jegyzi meg talán kissé gúnyosan, de akkor is ez az igazság. Leteszi a félig kiürült bögrét a pultra, majd újra az alkimista szemeibe néz, hogy segítsen tiszta vizet önteni a pohárba.*
- Ha a Népek Tanácsának hozzáállását nézzük, az összes nemesi rang ugyanannyit ér. Méghozzá sokat. Nem kell megmagyarázni, hogy miért és honnan kaptad. Ha megengedsz nekem egy nyers megjegyzést, undorítóan szánalmas, ahogy az a városvezetés, mely azok után került hatalomra, hogy elkergették a nemességet, most visszahívják, sőt, visszacsábítják őket egy olyan mézesmadzaggal, melyen megint csak az egyszerű polgár veszít rajta. *Nem bírja ki, hogy ne adja ki magából azt, ami nyomja a lelkét. Nestar erre a legmegfelelőbb személyek egyike, mert ahogy eddig megismerte, ő ugyan nem fog ítélkezni a véleménye felett.
A lényegről szóló kérdésre végül határozottan bólint, még mielőtt hangosan is kifejtené a részleteket.*
- Igen. A Tanács álláspontja szerint soha nem is veszítetted el. Ez pedig azt jelenti, hogy van még egy jó hírem. Nekem már nem adnának házat akkor sem, ha hirtelen aranytojást tojó tyúkká változnék, de neked, mint a város nemesének továbbra is jár egy kúria Selyemrévben. Egy nevetséges összegért cserébe. Még csak az ügyintézés sem bonyolult. *Merlana valóban jóval többet tud erről az egészről, mint amennyit szükséges volna, de ez nem véletlen. Minden oldalról körüljárta és átnyálazta a témát, és nem Orthus Morthimer intelmei miatt nem lett még nemes, hanem azért, mert egyetlen aranytojás sincs a birtokában, nemhogy annyi, amennyire szüksége volna.*
- A Tanácsházán. Csak megjelensz ott, és megtörténik a csoda *teszi még hozzá, majd újra magához veszi a bögrét, hogy a megmaradt teát is elfogyassza.*
5808. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-26 08:31:18
Üzenet elküldve: 2025-04-26 08:31:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
//Fürdőház//
*Nem illeti szavakkal a másik kijelentését, ha nem mondta volna ki a szót is tudja, hogy ő nem fedi fel csak úgy bájait. Sosem tette, még csak kezek sem érintették. Ne hordozza rajta végig senki a nem kívánt pillantást, de a köntös megóvja ettől. Megszületik a döntés, más kádba merülhetnek nyakig, vagy ameddig akarnak, s jóleső a sóhaj, ami kiszökik a száján, ahogy eléri őt a forróság, ami már úgy hiányzott. A lábai bőrén érzi az ikréét, lassulnak a gondolatok, de eltűnni nem tudnak, sok minden van, amit még számba kell vennie, amin el kell merengeni, átbeszélni. De most megpróbálja élvezni a helyzetüket, még ha csendben maradni nem is tud. A másik gondolatai ébresztőek, de maga sem tudja, hogy mivel kell kezdeniük igazán. Közelebb húzódik ő is, szavai halkak, nem tartozik ez senkire, s nem is hallhatják mások.*
- A részletek, Cori? Nem tudom, hogy vannak-e olyan balgák a tanácsnokok, hogy két hasonló szempár és igéző pillantás elég nekik ahhoz, hogy máris megadják azt, amit kértünk. Be kell hozzájuk mennünk, de felkészülten, s még úgy is kívánhatnak tőlünk dolgokat, amikkel bizonyítanunk kell. És a mi kezünkben nincsen semmi. Ezért kell a könyvtár, meg az a Selyemrév, ismerősök, akik elhiszik, hogy ismerősök, még ha a lázadás okán, na meg mert gyerekek voltunk alig emlékszünk valamire. Neveket kell tudjunk, főbb eseményeket, amik elhitetnek dolgokat. De mélyebben kell kutassunk, nem csak a felszínt kell érintenünk. Az ide nem lesz elég. *Végigsimít vizes kézzel magán, locsolja a bőrére, hogy melegítse a nem ázott részeit.*
- Lehetséges, hogy elmegyünk később a tanácsra, majd nem kérnek semmit, de az is, hogy megszorongatnak. Akkor pedig nem ijedhetünk meg, csak a legnagyobb természetességgel közölni, hogy visszatérünk azzal, amit akarnak. Addig is, be kell magunkat biztosítani. Selyemrév. Majd ott kihallgatjuk, hogy kivel érdemes most jóban lenni.
*Hátra dől újra, miután a másik is szót emel, majd már nem kíván itt több gondolatot elpazarolni. Jobb azt a négy fal között. Most csak élvezi tovább a vizet.*
//Fürdőház//
*Nem illeti szavakkal a másik kijelentését, ha nem mondta volna ki a szót is tudja, hogy ő nem fedi fel csak úgy bájait. Sosem tette, még csak kezek sem érintették. Ne hordozza rajta végig senki a nem kívánt pillantást, de a köntös megóvja ettől. Megszületik a döntés, más kádba merülhetnek nyakig, vagy ameddig akarnak, s jóleső a sóhaj, ami kiszökik a száján, ahogy eléri őt a forróság, ami már úgy hiányzott. A lábai bőrén érzi az ikréét, lassulnak a gondolatok, de eltűnni nem tudnak, sok minden van, amit még számba kell vennie, amin el kell merengeni, átbeszélni. De most megpróbálja élvezni a helyzetüket, még ha csendben maradni nem is tud. A másik gondolatai ébresztőek, de maga sem tudja, hogy mivel kell kezdeniük igazán. Közelebb húzódik ő is, szavai halkak, nem tartozik ez senkire, s nem is hallhatják mások.*
- A részletek, Cori? Nem tudom, hogy vannak-e olyan balgák a tanácsnokok, hogy két hasonló szempár és igéző pillantás elég nekik ahhoz, hogy máris megadják azt, amit kértünk. Be kell hozzájuk mennünk, de felkészülten, s még úgy is kívánhatnak tőlünk dolgokat, amikkel bizonyítanunk kell. És a mi kezünkben nincsen semmi. Ezért kell a könyvtár, meg az a Selyemrév, ismerősök, akik elhiszik, hogy ismerősök, még ha a lázadás okán, na meg mert gyerekek voltunk alig emlékszünk valamire. Neveket kell tudjunk, főbb eseményeket, amik elhitetnek dolgokat. De mélyebben kell kutassunk, nem csak a felszínt kell érintenünk. Az ide nem lesz elég. *Végigsimít vizes kézzel magán, locsolja a bőrére, hogy melegítse a nem ázott részeit.*
- Lehetséges, hogy elmegyünk később a tanácsra, majd nem kérnek semmit, de az is, hogy megszorongatnak. Akkor pedig nem ijedhetünk meg, csak a legnagyobb természetességgel közölni, hogy visszatérünk azzal, amit akarnak. Addig is, be kell magunkat biztosítani. Selyemrév. Majd ott kihallgatjuk, hogy kivel érdemes most jóban lenni.
*Hátra dől újra, miután a másik is szót emel, majd már nem kíván itt több gondolatot elpazarolni. Jobb azt a négy fal között. Most csak élvezi tovább a vizet.*
5807. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-25 23:21:27
Üzenet elküldve: 2025-04-25 23:21:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Mondaná, hogy Merlana kedélyes társalgása megzavarná gondolataiban, de talán jobban is jár, ha elterelik melankóliájából. Úgy tűnik Merlana jobban tisztában volt ezen városbéli történéssel és a hosszadalmas leírásból már majdnem úgy tűnne, mintha az alkimista maga lenne bolond, hogy nem tudott ezen eseményről. Annyira nem ért rá mindig olvasni a hírverőt és a fontosabb dolgok, mint a háború vagy dögvész, elérik az ő fülét direkt szavakon át. Általában innen dönti el, hogy valami fontos-e, hogy felkeresik-e valami ezzel kapcsolatossal. Bár megérti, hogy erről miért nem hallhatott, ez inkább mindenkinek a maga ügyének hangzik.*
- Akkor a nemesek visszavárása nem csak egy kedves szóbeli gesztus volt. De nem, most hallottam róla először, ilyen mélységben.
*Jegyzi meg, bár úgy tűnik, hogy nem menekül egy kisebb számonkéréstől arra, hogy maga miért nem váltatta ki a rangját, amikor visszatért. Ez egy jogos kérdés lehetne, hisz a nemesi papírja igazából az egyetlen jegyzett irata arról, hogy amúgy a városban élt. Felelőtlenség volt elhanyagolni.*
- Hát, a tanács megbukott és nekem csak amiatt volt jegyzett titulusom a városban. Vagy igazából polgárságom. Nem hiányzott a nemesi papír.
*Arra, hogy nem nemes, az átlagos érdektelenség ül ki az arcára.*
- Igazából sose voltam. A tanácsosoknak osztották, de a társadalmi eseményekre nem jártam és egyáltalán nem érdekelt a politika. Bárki keresett, annak alkimistára volt szüksége, nem pedig a jelentéktelen befolyásra, amit a szavamnak lehet adni.
*Nestar rangja azután emelkedett a legmagasabbra, hogy a többi tanácsos vagy megszűnt létezni, vagy... igazából nem tudja, mi lett velük, nem hiányolja őket. Ha Nestar cinikusabb vagy bölcsebb lett volna, elolvasta volna a kötelezettségeit a városnak, hogy miként kelljen a legkevesebb jelenlétre feláldoznia a szabadidejét.*
- De akkor, ha jól értelmezem a szavaidból, akkor a régi rangom még megszerezhető? Anyagi javaimat magammal hoztam a városból, szóval nincs mit kiváltanom, de ha aprópénzért odaadják, akkor tényleg nincs okom halogatni. Talán csak holnapig. Gondolom a tanácsházán?
*Mára már nincs felkészülve egy ilyen látogatásra, de legalább tudja, hogy mit ténykedjen az elkövetezendő napokban.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Mondaná, hogy Merlana kedélyes társalgása megzavarná gondolataiban, de talán jobban is jár, ha elterelik melankóliájából. Úgy tűnik Merlana jobban tisztában volt ezen városbéli történéssel és a hosszadalmas leírásból már majdnem úgy tűnne, mintha az alkimista maga lenne bolond, hogy nem tudott ezen eseményről. Annyira nem ért rá mindig olvasni a hírverőt és a fontosabb dolgok, mint a háború vagy dögvész, elérik az ő fülét direkt szavakon át. Általában innen dönti el, hogy valami fontos-e, hogy felkeresik-e valami ezzel kapcsolatossal. Bár megérti, hogy erről miért nem hallhatott, ez inkább mindenkinek a maga ügyének hangzik.*
- Akkor a nemesek visszavárása nem csak egy kedves szóbeli gesztus volt. De nem, most hallottam róla először, ilyen mélységben.
*Jegyzi meg, bár úgy tűnik, hogy nem menekül egy kisebb számonkéréstől arra, hogy maga miért nem váltatta ki a rangját, amikor visszatért. Ez egy jogos kérdés lehetne, hisz a nemesi papírja igazából az egyetlen jegyzett irata arról, hogy amúgy a városban élt. Felelőtlenség volt elhanyagolni.*
- Hát, a tanács megbukott és nekem csak amiatt volt jegyzett titulusom a városban. Vagy igazából polgárságom. Nem hiányzott a nemesi papír.
*Arra, hogy nem nemes, az átlagos érdektelenség ül ki az arcára.*
- Igazából sose voltam. A tanácsosoknak osztották, de a társadalmi eseményekre nem jártam és egyáltalán nem érdekelt a politika. Bárki keresett, annak alkimistára volt szüksége, nem pedig a jelentéktelen befolyásra, amit a szavamnak lehet adni.
*Nestar rangja azután emelkedett a legmagasabbra, hogy a többi tanácsos vagy megszűnt létezni, vagy... igazából nem tudja, mi lett velük, nem hiányolja őket. Ha Nestar cinikusabb vagy bölcsebb lett volna, elolvasta volna a kötelezettségeit a városnak, hogy miként kelljen a legkevesebb jelenlétre feláldoznia a szabadidejét.*
- De akkor, ha jól értelmezem a szavaidból, akkor a régi rangom még megszerezhető? Anyagi javaimat magammal hoztam a városból, szóval nincs mit kiváltanom, de ha aprópénzért odaadják, akkor tényleg nincs okom halogatni. Talán csak holnapig. Gondolom a tanácsházán?
*Mára már nincs felkészülve egy ilyen látogatásra, de legalább tudja, hogy mit ténykedjen az elkövetezendő napokban.*
5806. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:19:36
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:19:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Kinek van igaza? Ki téved? Olyan kérdések amik talán nem is számítanak. Valószínűleg ebben az életükben nem is derül ki. Ha Zeekx-nek volt akkor, majd azzal is meg fognak tudni elégedni, de ha Ari-nak akkor azzal kell. A csonttőr kapcsán megnyugtató választ kap. Az, hogy leginkább állatokat szoktak először még nem nyugtatja meg, de aztán hallja, hogy amúgy meg növényeket. Amikért nem is kár. Hogy náluk mit áldoznak? Magától értetődő.*
-A természet tökéletes rendje olyan áldozatot két amit szívesen teszünk meg. Mégpedig, hogy olyasmiket tegyünk, amik boldoggá tesznek minket.
*Ez is egy egész kényelmes tanítása a prófétának. Zeekx nem véletlenül szereti annyira a vallását. A sátoroltár kapcsán figyelmesen hallgatja a másikat. Az is praktikus dolognak hangzik. Ha elköltöznek akkor nem kell a templomot hátra hagyni. Vihetik magukkal. Ha Zeekx-nek volna egy lova vagy egy csacsija akkor ő is vihetne magával egy templomot. Nem mintha az adománygyűjtő tálka ne volna elég vagy a nyakában hordott jelkép, de jól hangzik egy hordozható templom ezt elismeri.*
-Ez hasznos.
*Fejezi ki a gondolatait. A rabszolgaság kapcsán a másik nem érti mire gondol a kis pap. Nos igen a két különböző világnézet. A lány a vadorzással kapcsolatos problémákat se akarta még megérteni, hogy mi a baj.*
-Te így gondolod és így érzel. Viszont nem mindenki ilyen. Van akinek az a biztonság amit mások adnak megéri, hogy feladja a szabadságát. Az pedig, hogy ezt a döntést meghozzák ugyan úgy a saját szabad akaratuk mint az, hogy te szabad szerettél volna lenni. Van akinek a szabadság olyan átok mint neked a hiánya.
*Furcsa gondolat ez is. Szabadon feladni a szabadságodat. Zeekx tudna ezen filozofálni ha nem jönne közbe újabb téma. Mégpedig a tökéletesség kapcsán. a kis pap mosolyogva simít végig a másik hátán.*
-Semmi baj. Nem is azért beszéltem erről mert meg szeretnélek téríteni. Csak én ebben hiszek és szóba jött.
*A "kaja" kapcsán már hamarabb dűlőre jutnak. Túlgondolni a dolgokat habár néha szokta, de most nem érzi szükségét. Korán van még hozzá és csak egy reggeliről van szó. Felveszi a csuháját.*
-Akkor felhozom. Felesleges ennyiért felöltözni. Mondjuk nem szeretlek felébreszteni. Bájosan szoktál aludni.
*Teszi még hozzá mielőtt lemegy. A csuha erre is egy tökéletes ruhadarab. Könnyű felvenni és ha nincs alatta semmi az se zavar senkit. Lent le is adja a rendelését. Kér két adag Rántottát 10 aranyért
és mellé két Sült kolbászt 24 aranyért. Utóbbiról eszébe jut az ötlete a rajz kapcsán és nem bírja megállni a dolgot mosolygás nélkül. Szerinte jól nézne ki. Megérné megörökíteni az örökkévalóságnak. Türelmesen vár és mikor elkészül a reggeli még egy tálcát is kap, hogy azon vigye fel a tányérokat. Vajon közben elaludt a múzsája?*
*Kinek van igaza? Ki téved? Olyan kérdések amik talán nem is számítanak. Valószínűleg ebben az életükben nem is derül ki. Ha Zeekx-nek volt akkor, majd azzal is meg fognak tudni elégedni, de ha Ari-nak akkor azzal kell. A csonttőr kapcsán megnyugtató választ kap. Az, hogy leginkább állatokat szoktak először még nem nyugtatja meg, de aztán hallja, hogy amúgy meg növényeket. Amikért nem is kár. Hogy náluk mit áldoznak? Magától értetődő.*
-A természet tökéletes rendje olyan áldozatot két amit szívesen teszünk meg. Mégpedig, hogy olyasmiket tegyünk, amik boldoggá tesznek minket.
*Ez is egy egész kényelmes tanítása a prófétának. Zeekx nem véletlenül szereti annyira a vallását. A sátoroltár kapcsán figyelmesen hallgatja a másikat. Az is praktikus dolognak hangzik. Ha elköltöznek akkor nem kell a templomot hátra hagyni. Vihetik magukkal. Ha Zeekx-nek volna egy lova vagy egy csacsija akkor ő is vihetne magával egy templomot. Nem mintha az adománygyűjtő tálka ne volna elég vagy a nyakában hordott jelkép, de jól hangzik egy hordozható templom ezt elismeri.*
-Ez hasznos.
*Fejezi ki a gondolatait. A rabszolgaság kapcsán a másik nem érti mire gondol a kis pap. Nos igen a két különböző világnézet. A lány a vadorzással kapcsolatos problémákat se akarta még megérteni, hogy mi a baj.*
-Te így gondolod és így érzel. Viszont nem mindenki ilyen. Van akinek az a biztonság amit mások adnak megéri, hogy feladja a szabadságát. Az pedig, hogy ezt a döntést meghozzák ugyan úgy a saját szabad akaratuk mint az, hogy te szabad szerettél volna lenni. Van akinek a szabadság olyan átok mint neked a hiánya.
*Furcsa gondolat ez is. Szabadon feladni a szabadságodat. Zeekx tudna ezen filozofálni ha nem jönne közbe újabb téma. Mégpedig a tökéletesség kapcsán. a kis pap mosolyogva simít végig a másik hátán.*
-Semmi baj. Nem is azért beszéltem erről mert meg szeretnélek téríteni. Csak én ebben hiszek és szóba jött.
*A "kaja" kapcsán már hamarabb dűlőre jutnak. Túlgondolni a dolgokat habár néha szokta, de most nem érzi szükségét. Korán van még hozzá és csak egy reggeliről van szó. Felveszi a csuháját.*
-Akkor felhozom. Felesleges ennyiért felöltözni. Mondjuk nem szeretlek felébreszteni. Bájosan szoktál aludni.
*Teszi még hozzá mielőtt lemegy. A csuha erre is egy tökéletes ruhadarab. Könnyű felvenni és ha nincs alatta semmi az se zavar senkit. Lent le is adja a rendelését. Kér két adag Rántottát 10 aranyért
és mellé két Sült kolbászt 24 aranyért. Utóbbiról eszébe jut az ötlete a rajz kapcsán és nem bírja megállni a dolgot mosolygás nélkül. Szerinte jól nézne ki. Megérné megörökíteni az örökkévalóságnak. Türelmesen vár és mikor elkészül a reggeli még egy tálcát is kap, hogy azon vigye fel a tányérokat. Vajon közben elaludt a múzsája?*
5805. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-24 18:14:26
Üzenet elküldve: 2025-04-24 18:14:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
//Fürdőház//
*Boldognak lenni talán még nemesek közt sem szentségtörés. Még akkor sem, ha valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a nemesek soha nem tűnnek boldognak. Talán azért nem, mert nem is azok, de majd Lyssira és ő rácáfolnak minden előítéletre, és nagyon, de nagyon boldogok lesznek, amit akár láthat is rajtuk a nagyérdemű. Beleszületni egy életbe, abban felnőni, az évek alatt megszokni teljesen más lehet, mint hirtelen belecsöppenni, ahogy velük történik most mindez. Mostantól ugyan úgy kell viselkedniük, mintha az ő életük is egy fényűző kúriában kezdődött volna, de attól még szerethetik.*
- Szégyenlős. *Válaszolja halkan Lyssi gondjának-bajának magyarázatára. Most sem bírja ki, hogy ne szívja a vérét, de nem kezd el vihogni mellé, csak egy lágy, kedves kis mosolyt erőltet az arcára, és az erőltetést most úgy kell érteni, hogy azt nehéz megállnia, hogy ne legyen belőle több.
Nem sokkal később húga a medencét illető döntését is felülbírálja, de kivételesen ez most nem zavarja, mert az a hely, amit ő nézett ki maguknak, valóban sokkal megfelelőbb lesz nekik. Több sem kell Corinak, hamarosan már nyakig elmerülve, lehunyt szemekkel élvezi, ahogy a finom, forró víz melengeti a testét. Egy rövid időre még el is felejt közben figyelni a másikra, csak akkor eszmél fel, mikor a víz alatt összeér a lábuk.*
- Hm? *Nyitja ki újra a szemeit, és néz a másik lélektükreibe. Meg amúgy is olyan, mintha állandóan tükörbe nézne. El is mosolyodik rajta. Magában újra megbizonyosodik róla, hogy imádja a testvérét. A válasza kissé késik, mert fel kell még fognia, hogy mit is hallott az előbb, de végül sikerül összeszedni a gondolatait.*
- Ó! Talán nem kell olyan sokat várnunk. Ha belegondolsz, nem lesz nehéz dolgunk. *Közelebb húzódik Lyssirához, hogy valamivel halkabban is folytathassa, amit mondani akar.*
- Gondolj csak bele! Annyit kell tennünk, hogy besétálunk a Tanácsházára, bejelentjük, hogy Corillette Ysevelle és Lyssira Saeliis érkezett a Tharisse házból, és igényt tartunk a lázadás okán felajánlott kártérítésre, melyet a város tálcán kínál nekünk. Ez biztosan így van, ezt szajkózták a rikkancsok is. A részletek, azok a nyavalyás részletek, amik engem aggasztanak. *Pillant le a víz felszínére, ahonnan már valóban a saját tükörképe néz rá vissza. Olyan jó lenne, ha a kivitelezés is olyan egyszerű volna, mint elmondani a tervet, csakhogy az istenek soha nem olyan kegyesek, hogy ne történjen semmiféle nem várt fordulat.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.24 18:15:07
//Fürdőház//
*Boldognak lenni talán még nemesek közt sem szentségtörés. Még akkor sem, ha valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a nemesek soha nem tűnnek boldognak. Talán azért nem, mert nem is azok, de majd Lyssira és ő rácáfolnak minden előítéletre, és nagyon, de nagyon boldogok lesznek, amit akár láthat is rajtuk a nagyérdemű. Beleszületni egy életbe, abban felnőni, az évek alatt megszokni teljesen más lehet, mint hirtelen belecsöppenni, ahogy velük történik most mindez. Mostantól ugyan úgy kell viselkedniük, mintha az ő életük is egy fényűző kúriában kezdődött volna, de attól még szerethetik.*
- Szégyenlős. *Válaszolja halkan Lyssi gondjának-bajának magyarázatára. Most sem bírja ki, hogy ne szívja a vérét, de nem kezd el vihogni mellé, csak egy lágy, kedves kis mosolyt erőltet az arcára, és az erőltetést most úgy kell érteni, hogy azt nehéz megállnia, hogy ne legyen belőle több.
Nem sokkal később húga a medencét illető döntését is felülbírálja, de kivételesen ez most nem zavarja, mert az a hely, amit ő nézett ki maguknak, valóban sokkal megfelelőbb lesz nekik. Több sem kell Corinak, hamarosan már nyakig elmerülve, lehunyt szemekkel élvezi, ahogy a finom, forró víz melengeti a testét. Egy rövid időre még el is felejt közben figyelni a másikra, csak akkor eszmél fel, mikor a víz alatt összeér a lábuk.*
- Hm? *Nyitja ki újra a szemeit, és néz a másik lélektükreibe. Meg amúgy is olyan, mintha állandóan tükörbe nézne. El is mosolyodik rajta. Magában újra megbizonyosodik róla, hogy imádja a testvérét. A válasza kissé késik, mert fel kell még fognia, hogy mit is hallott az előbb, de végül sikerül összeszedni a gondolatait.*
- Ó! Talán nem kell olyan sokat várnunk. Ha belegondolsz, nem lesz nehéz dolgunk. *Közelebb húzódik Lyssirához, hogy valamivel halkabban is folytathassa, amit mondani akar.*
- Gondolj csak bele! Annyit kell tennünk, hogy besétálunk a Tanácsházára, bejelentjük, hogy Corillette Ysevelle és Lyssira Saeliis érkezett a Tharisse házból, és igényt tartunk a lázadás okán felajánlott kártérítésre, melyet a város tálcán kínál nekünk. Ez biztosan így van, ezt szajkózták a rikkancsok is. A részletek, azok a nyavalyás részletek, amik engem aggasztanak. *Pillant le a víz felszínére, ahonnan már valóban a saját tükörképe néz rá vissza. Olyan jó lenne, ha a kivitelezés is olyan egyszerű volna, mint elmondani a tervet, csakhogy az istenek soha nem olyan kegyesek, hogy ne történjen semmiféle nem várt fordulat.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.24 18:15:07
5804. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-24 16:14:01
Üzenet elküldve: 2025-04-24 16:14:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
//Fürdőház//
*Feszülten érkeztek, de sikeresen feloldódott bennük, egy időre legalábbis biztosan. Lyssi igencsak szeret nevetni, na meg minden pillanatot megragadni, amiből valami viccet tud csinálni, s ha valami kissé most zavarja, az az, hogy fogalma sincs róla, hogy ez a merevnek tűnő nemesek között jó vagy épp túl rossz tulajdonság. Fel kell tudnia mérni a terepet, hogy hol és mit szabad. Most ennek van itt az ideje, hibázni nagyot aligha tudna vele, de nem volna jó bemutatkozás senkinek, ha állandóan valamin viháncolna. De ez nem is lényeg most, hogy végre jókedvvel hagyhatják el a szobát, ikrével az oldalán. Ő maga tündököl, látszólag, s ha mozdulataiban ott is van az előkelőség, nem hajlandó eltüntetni a ráköltözött mosolyt. Nem kell sok idő, hogy átérjenek a fürdőig, ahol viszont már kissé gondban kezd lenni. Nem az ő kenyere a mezítelenkedés, de ha muszáj, akkor muszáj. Persze magára kanyarít egy köntöst, hogy a lehető legkevesebbet lássák a vonalaiból. Cori azonnal észreveszi, hogy valami nem stimmel persze, de csak legyint egyet.*
- Nem félek, de ne lásson már meg akárki pőrén.
*Néhány szó után, na meg mert biztonságot ad a ráomló puha anyag, már nem is problémázik még gondolatban sem, hanem odaigyekszik a kádhoz, amit a lány mutat neki. Hogy éppen abból szállnak ki, az viszont olyasmi, amit nem köteles elviselni.*
- Inkább oda.
*Mutat kissé távolabb, egy félreesőbb medencéhez, amiben, ha áztak is már testek, legalább nem a szemük előtt keltek ki belőle. Elvégre most megtisztulni akar, nem más mocskában ücsörögni. Éppen elég, hogy a kezei folyton vöröslenek a képzeletében, hadd maradjon meg a békés tudatlanság, s gondolja azt, hogy kristálytiszta az, amibe belemerül.
Nem kell sok és jólesőn borzong, ahogy a válláig merül a vízben, miután a köpenyt levetette.*
- Bármilyen tetszetős is ez a hely, azért remélem, hogy hamar egy olyan ház falain belül találom magam, ahol kevesebb figyelő szem előtt mászhatok bele egy dézsába.
*Elnyúlik, s képmása mellé csúsztatja a lábát.*
//Fürdőház//
*Feszülten érkeztek, de sikeresen feloldódott bennük, egy időre legalábbis biztosan. Lyssi igencsak szeret nevetni, na meg minden pillanatot megragadni, amiből valami viccet tud csinálni, s ha valami kissé most zavarja, az az, hogy fogalma sincs róla, hogy ez a merevnek tűnő nemesek között jó vagy épp túl rossz tulajdonság. Fel kell tudnia mérni a terepet, hogy hol és mit szabad. Most ennek van itt az ideje, hibázni nagyot aligha tudna vele, de nem volna jó bemutatkozás senkinek, ha állandóan valamin viháncolna. De ez nem is lényeg most, hogy végre jókedvvel hagyhatják el a szobát, ikrével az oldalán. Ő maga tündököl, látszólag, s ha mozdulataiban ott is van az előkelőség, nem hajlandó eltüntetni a ráköltözött mosolyt. Nem kell sok idő, hogy átérjenek a fürdőig, ahol viszont már kissé gondban kezd lenni. Nem az ő kenyere a mezítelenkedés, de ha muszáj, akkor muszáj. Persze magára kanyarít egy köntöst, hogy a lehető legkevesebbet lássák a vonalaiból. Cori azonnal észreveszi, hogy valami nem stimmel persze, de csak legyint egyet.*
- Nem félek, de ne lásson már meg akárki pőrén.
*Néhány szó után, na meg mert biztonságot ad a ráomló puha anyag, már nem is problémázik még gondolatban sem, hanem odaigyekszik a kádhoz, amit a lány mutat neki. Hogy éppen abból szállnak ki, az viszont olyasmi, amit nem köteles elviselni.*
- Inkább oda.
*Mutat kissé távolabb, egy félreesőbb medencéhez, amiben, ha áztak is már testek, legalább nem a szemük előtt keltek ki belőle. Elvégre most megtisztulni akar, nem más mocskában ücsörögni. Éppen elég, hogy a kezei folyton vöröslenek a képzeletében, hadd maradjon meg a békés tudatlanság, s gondolja azt, hogy kristálytiszta az, amibe belemerül.
Nem kell sok és jólesőn borzong, ahogy a válláig merül a vízben, miután a köpenyt levetette.*
- Bármilyen tetszetős is ez a hely, azért remélem, hogy hamar egy olyan ház falain belül találom magam, ahol kevesebb figyelő szem előtt mászhatok bele egy dézsába.
*Elnyúlik, s képmása mellé csúsztatja a lábát.*
5803. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-22 20:35:37
Üzenet elküldve: 2025-04-22 20:35:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
//Fürdőház//
*Hálás az isteneknek és saját maguknak, amiért végül sikerül elásniuk a csatabárdot. Be kell vallania, volt egy pillanat, amikor nem volt benne biztos, hogy így lesz. Most már azonban nem is kell több felesleges szó. Ahhoz, hogy megnyugodjon, elég egyetlen, rövid bocsánatkérés, és a szeretet, melyet kristálytisztán érez testvére részéről.*
- Nem tudom. A nemesek mindig ideális nőt próbálnak nevelni a lányaikból, de nevetni azért csak szabad. *Nem mindig, nem mindenen, és nem úgy, ahogy megszokhatták, de talán vannak olyan percek egy előkelőség életében is, amikor nem kötelező a karót nyelt dívát adni. Most annyira jól esik neki a kacagás, hogy bizony ő is elszomorodna, ha nem tehetné meg többet.*
- Ez a nemeskisasszony szó a lopásra. Nemrég tanultam. Tetszik? *Kuncog most már visszafogottabban. Általában utálja, mikor húgnak igaza van, de a sok stressz és a fárasztó nap után tényleg szükségük volt arra, hogy egy kicsit elengedjék magukat. Ennek azonban most vége, mert a szobából kilépve újra a látszaté lesz majd a főszerep. Ám távozás előtt Lyssira egy pillanatra megáll, Cori pedig értetlenül, kérdő szemekkel pislog rá, de nem kérdez semmit.
Odakint pedig már újra rajtuk az álca, ami már nem is álca igazán, hanem az új valóság. Felszegett fej, határozott, mégis lassú, kecses léptek, melyeket finom mozdulatok kísérnek, míg végül elérik a fürdőházat, melyről már a belépés után megállapítható, hogy elsősorban nem az egyszerű embereknek szánták.*
- Ne félj! Itt vagyok veled, Lyss. *Mondja, mikor a lány apró rezzenéseiből is észreveszi rajta a bizonytalanságot. Aztán ő is elkezd levetkőzni, de előtte mindenképp éreztetni akarta ikrével, hogy nincs egyedül, és számíthat rá. Mindeközben persze ő is izgul, hisz ismét sokan megnézhetik őket, de nem szabad, hogy bárki beléjük lásson. Jeleit persze nem mutatja a vívódásnak, csak összehajtja a ruháit, berakja őket a szekrénybe, és elindul az oldalán Lyssirával, hogy keressenek maguknak egy megfelelő helyet.*
- Nézd, ott! Gyere! *Megörül, mikor az egyik melegvizes, nagy kádat épp elhagyja az a háromfős társaság, akik eddig elfoglalták. Egy mozdulattal leengedi a magára tekert törölközőt, és óvatosan először belelép a kádba, majd nyakig el is merül a vízben. Testét azonnal átjárja a kellemes melegség.*
- Az istenekre, ez csodálatos érzés! *Lassan ellazul, szemeit lehunyja, talán még elaludni is képes lenne így itt és most.*
//Fürdőház//
*Hálás az isteneknek és saját maguknak, amiért végül sikerül elásniuk a csatabárdot. Be kell vallania, volt egy pillanat, amikor nem volt benne biztos, hogy így lesz. Most már azonban nem is kell több felesleges szó. Ahhoz, hogy megnyugodjon, elég egyetlen, rövid bocsánatkérés, és a szeretet, melyet kristálytisztán érez testvére részéről.*
- Nem tudom. A nemesek mindig ideális nőt próbálnak nevelni a lányaikból, de nevetni azért csak szabad. *Nem mindig, nem mindenen, és nem úgy, ahogy megszokhatták, de talán vannak olyan percek egy előkelőség életében is, amikor nem kötelező a karót nyelt dívát adni. Most annyira jól esik neki a kacagás, hogy bizony ő is elszomorodna, ha nem tehetné meg többet.*
- Ez a nemeskisasszony szó a lopásra. Nemrég tanultam. Tetszik? *Kuncog most már visszafogottabban. Általában utálja, mikor húgnak igaza van, de a sok stressz és a fárasztó nap után tényleg szükségük volt arra, hogy egy kicsit elengedjék magukat. Ennek azonban most vége, mert a szobából kilépve újra a látszaté lesz majd a főszerep. Ám távozás előtt Lyssira egy pillanatra megáll, Cori pedig értetlenül, kérdő szemekkel pislog rá, de nem kérdez semmit.
Odakint pedig már újra rajtuk az álca, ami már nem is álca igazán, hanem az új valóság. Felszegett fej, határozott, mégis lassú, kecses léptek, melyeket finom mozdulatok kísérnek, míg végül elérik a fürdőházat, melyről már a belépés után megállapítható, hogy elsősorban nem az egyszerű embereknek szánták.*
- Ne félj! Itt vagyok veled, Lyss. *Mondja, mikor a lány apró rezzenéseiből is észreveszi rajta a bizonytalanságot. Aztán ő is elkezd levetkőzni, de előtte mindenképp éreztetni akarta ikrével, hogy nincs egyedül, és számíthat rá. Mindeközben persze ő is izgul, hisz ismét sokan megnézhetik őket, de nem szabad, hogy bárki beléjük lásson. Jeleit persze nem mutatja a vívódásnak, csak összehajtja a ruháit, berakja őket a szekrénybe, és elindul az oldalán Lyssirával, hogy keressenek maguknak egy megfelelő helyet.*
- Nézd, ott! Gyere! *Megörül, mikor az egyik melegvizes, nagy kádat épp elhagyja az a háromfős társaság, akik eddig elfoglalták. Egy mozdulattal leengedi a magára tekert törölközőt, és óvatosan először belelép a kádba, majd nyakig el is merül a vízben. Testét azonnal átjárja a kellemes melegség.*
- Az istenekre, ez csodálatos érzés! *Lassan ellazul, szemeit lehunyja, talán még elaludni is képes lenne így itt és most.*
5802. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-22 19:16:04
Üzenet elküldve: 2025-04-22 19:16:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Nem szakítja ki a másik szemeiből a sajátját. Ha ugyanolyan is, másként csillog. Ebben a pillanatban ő is megbánja azt, amit nemrég mondott. Sosem hagyná el a testvérét, legyen bármilyen dühös. Nem hagyta el jóban és a legrosszabban sem. Csúnya dolog ilyennel dobálózni, mégis kihasználta, hogy észhez térítse. Hogy nem fog többé előfordulni, azt nem ígérheti, sokszor nehéz parancsolni a szájának, ha kibukik belőle a régóta meggyűlt sok érzés.*
- Sajnálom!
*Mond ennyit, biztos benne, hogy tudja Cori, hogy mire is gondol.
Végre önfeledten nevetnek, maga sem tudja, hogy mikor volt ilyen utoljára. Talán a tervezgetés előtt? Tényleg semmi értelme nem lesz az egésznek, ha ez kiveszik belőlük, de most újra jó úton járnak, hogy visszataláljanak egymáshoz. Másik út, de jó.*
- Vagy szerinted lehet, hogy valakinek ez is tetszeni fog? *Kacag, de azért egy ponton mégiscsak elmereng. Most beszélt arról, hogy néhány dolognak meg kell felelni majd, na meg arról is, hogy ettől még nem szívesen hagyná el önmagát, de vajon a felszínes világba, ahová olyan csinosan felöltöztek, kell-e egy őszinte nevetés, vagy azt is elfelejti, s kikopik idővel? Kihal-e majd belőle, mert nem szokás? Attól még ő ő marad, de lesznek veszteségek. Visszakanyarodik inkább a kenyérhéj felé, most nevetnie kell, mert hamar eljönne újra a bizonytalanság.*
- Csenni? Micsoda becézése a lopásnak. *Kacsint az ikrére, majd befejezi végül a vacsoráját. Ha lehet, sokkal jobban esett azzal az "elcsent" kenyérhéjjal, mint nélküle.*
- Szerintem semmit. Ha netán valami hiányozna, majd visszajövünk, de kétlem, hogy ne akadna egy törölközőrongy, vagy köpeny.
*Elrendezi a tányérok dolgát, majd ezzel elkészültnek is nyilvánítja magukat a fürdéshez. De aztán megáll és pislog párat, viszont végül nem osztja meg a gondolatait, csak az ajtó felé int, hogy aztán elindulhassanak végre az áhított melegvízig. Az öltözőrésznél kissé elbizonytalanodik, de aztán úgy dönt nem zavartatja magát. A ruhák hamar szekrénybe kerülnek, ügyelve arra, hogy ne gyűrődjenek meg.*
- Keressünk olyan helyet, ahol nincsenek sokan, jó?
*Nem szakítja ki a másik szemeiből a sajátját. Ha ugyanolyan is, másként csillog. Ebben a pillanatban ő is megbánja azt, amit nemrég mondott. Sosem hagyná el a testvérét, legyen bármilyen dühös. Nem hagyta el jóban és a legrosszabban sem. Csúnya dolog ilyennel dobálózni, mégis kihasználta, hogy észhez térítse. Hogy nem fog többé előfordulni, azt nem ígérheti, sokszor nehéz parancsolni a szájának, ha kibukik belőle a régóta meggyűlt sok érzés.*
- Sajnálom!
*Mond ennyit, biztos benne, hogy tudja Cori, hogy mire is gondol.
Végre önfeledten nevetnek, maga sem tudja, hogy mikor volt ilyen utoljára. Talán a tervezgetés előtt? Tényleg semmi értelme nem lesz az egésznek, ha ez kiveszik belőlük, de most újra jó úton járnak, hogy visszataláljanak egymáshoz. Másik út, de jó.*
- Vagy szerinted lehet, hogy valakinek ez is tetszeni fog? *Kacag, de azért egy ponton mégiscsak elmereng. Most beszélt arról, hogy néhány dolognak meg kell felelni majd, na meg arról is, hogy ettől még nem szívesen hagyná el önmagát, de vajon a felszínes világba, ahová olyan csinosan felöltöztek, kell-e egy őszinte nevetés, vagy azt is elfelejti, s kikopik idővel? Kihal-e majd belőle, mert nem szokás? Attól még ő ő marad, de lesznek veszteségek. Visszakanyarodik inkább a kenyérhéj felé, most nevetnie kell, mert hamar eljönne újra a bizonytalanság.*
- Csenni? Micsoda becézése a lopásnak. *Kacsint az ikrére, majd befejezi végül a vacsoráját. Ha lehet, sokkal jobban esett azzal az "elcsent" kenyérhéjjal, mint nélküle.*
- Szerintem semmit. Ha netán valami hiányozna, majd visszajövünk, de kétlem, hogy ne akadna egy törölközőrongy, vagy köpeny.
*Elrendezi a tányérok dolgát, majd ezzel elkészültnek is nyilvánítja magukat a fürdéshez. De aztán megáll és pislog párat, viszont végül nem osztja meg a gondolatait, csak az ajtó felé int, hogy aztán elindulhassanak végre az áhított melegvízig. Az öltözőrésznél kissé elbizonytalanodik, de aztán úgy dönt nem zavartatja magát. A ruhák hamar szekrénybe kerülnek, ügyelve arra, hogy ne gyűrődjenek meg.*
- Keressünk olyan helyet, ahol nincsenek sokan, jó?
5801. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:30:05
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:30:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Nem könnyű Zeekxel igazából, hiába kedveli és vonzódik hozzá. Szinte már gyermeket idéző kíváncsiságához és kérdéseihez volt alkalma hozzászokni, de ettől még gyakran beszélnek egymás mellett el, ráadásul a pap által elmondottak nem egyszer szöges ellentétben állnak azzal, ahogyan ő látja a világot. Akaratán kívül is arra kényszeríti, hogy számára teljesen egyértelmű dolgok mellett kelljen érveket keresnie, pedig nem éppen egy filozófus alkat. Ugyan nem tartja magát butának sem, de azért az biztos, hogy nem mindig a szavak orkja.
Zeekx első kérdése az után, hogy alaposan megvizsgálja kedvenc csonttőrét ismét olyasmire világít rá, amiről ő a városban élve már-már hajlamos volt szinte teljesen elfeledkezni, hogy más, mint az emberek, elfek és félvérek, akik többségben vannak errefelé. Nem mintha valaha is elkezdte volna embernek képzelni magát, vagy teljesen felvenni a városi szokásokat, számára mindenesetre erre a kérdésre annyira magától értetődő a válasz, hogy nem is érti, hogyan lehetett feltenni egyáltalán magát a kérdést, ami mélyén ráadásul, vagy nem is annyira a mélyén, mintha ott bujkálna a félelem is, hogy olyan felelet fog jönni rá, ami nem feltétlen tetszene. Ha olyasvalaki tette volna fel neki, akit nem kedvel minden bizonnyal vigyorgását leplezve próbálva megpróbált volna hirtelen kiagyalt rémtörténeteket előadni mindenféle ork, ember, elf, vagy akár tündéráldozatokról is, de hát bármit is gondoljanak róluk sokan, nem a vérengzés a kedvenc szórakozásuk. Legalábbis nem mindenkinek. Meg aztán eleve komoly rendszer van már abban is, hogy melyik szellemnek mikor és mit lehet, vagy kell áldozni, de a beszélni is képes élőlények nem képezik ennek a rendszernek a részét.*
- Állatokat leginkább. *válaszol hát egyszerűen.* De van, hogy csak gyógynövényt égetünk, viszont ahhoz meg nem kell áldozótőr. Gondolom a te vallásodnak nem része semmiféle áldozat. *állapítja is meg, és meglepné, ha ennek az ellenkezőjét hallaná.*
- A sátoroltár pedig kicsi és hordozható. Fából van persze, mert, ha kőből lenne túl nehéz lenne cipelni, ha odébb áll a törzs. *marad egyelőre az egyszerűen megválaszolható kérdéseknél kezdetnek. Nem járt ugyan még városi templomban soha, de kívülről látta már az ittenit, így a méreteiből következtetni tud arra, hogy mekkora lehet az ottani oltár.*
- Nem kell valami nagy dologra gondolni. *jegyzi is meg éppen ezért.* Minden családnál más. Van, akinél csak egy kis fatálca, legalábbis téged gondolom arra emlékeztetne. Az én családomé kicsi, háromlábú asztal. A lényeg, hogy a szellemek, vagy az ősök szobrai elférjenek rajta.
*Csak ezek után tér rá arra, amit a fiú Merről mond, meg a tökéletességről, és számára kissé zavaros, vagy nem is kissé. Mármint azt érti persze, hogy Zeekx hite és világnézete egységes egész, szóval, amit mond az nem úgy zavaros, hogy ellentmondásokat találna benne, hanem egyszerűen csak ő nem képes megérteni teljesen.*
- Ezt a rabszolga dolgot nem értem. *ismeri is el kertelés nélkül.* Azt hiszem fordítva is gondolom, mint te. Azt értem, hogy valakinek, akinek muszáj annak lenni, próbálja elviselni, de, hogy valaki azt mondja, hogy ő akár az is lenne, csak kapjon enni, meg legyen hol aludni, ez majdnem pont olyan, mintha a tyúkom akarna lenni, akit ugyan etetek, de ólban, vagy a ketrecben tartom azért, hogy tojjon. Meg egyszer majd ki is tekerem a nyakát, aztán pedig leves lesz belőle, vagy pedig sült. Ha nem a saját életedet éled, hanem csak másokat szolgálsz, akkor semmi értelme az egésznek. Csak a szabadság fontos.
*Utóbbit nem fejtegeti bővebben, végtére is Zeekx elég jól ismeri a történetét, azt, hogy mire vágyott, miért hagyta el a törzsét, és hogy milyen rá ott váró életet hagyott ezzel maga mögött hátra.*
- Akkor már inkább utáld magad, de legyél szabad, mint ne legyél az, de szeresd. *igyekszik is összegezni a gondolatait, amelyek a fiúnak köszönhetően kora reggel megszülettek benne, és csak ezek után folytatja, bár már nem túl sokáig.*
- De ezt a tökéletesség dolgot sem értem igazán még mindig. Értem, hogy te hogy érted, de akkor is zavaros nekem kicsit, sajnálom. *ismeri el. Próbálná szavakba önteni ellenérzéseit, de egyelőre nem megy és nem is akarja erőltetni.*
- A kaját rád bízom, nekem tényleg mindegy, ahogyan te szeretnéd. *mosolyodik el inkább saját magának kora reggeli határai feszegetése helyett.* Kolbászt és rántottát ennék, itt is, lent is, mindegy. Szívesen lemegyek veled, de akkor fel kell öltöznöm, utána pedig visszavetkőznöm a rajzodhoz, ha meg fent maradok itt, akkor visszafekszem az ágyba és lehet, hogy elalszom újra, mire te meg visszajössz. Persze felkelthetsz nyugodtan, nem foglak feláldozni csak ezért senkinek. *enged meg magának egy valószínűleg csak neki vicces viccet miközben újra kezébe veszi kedvenc csonttőrét.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.22 17:52:34
*Nem könnyű Zeekxel igazából, hiába kedveli és vonzódik hozzá. Szinte már gyermeket idéző kíváncsiságához és kérdéseihez volt alkalma hozzászokni, de ettől még gyakran beszélnek egymás mellett el, ráadásul a pap által elmondottak nem egyszer szöges ellentétben állnak azzal, ahogyan ő látja a világot. Akaratán kívül is arra kényszeríti, hogy számára teljesen egyértelmű dolgok mellett kelljen érveket keresnie, pedig nem éppen egy filozófus alkat. Ugyan nem tartja magát butának sem, de azért az biztos, hogy nem mindig a szavak orkja.
Zeekx első kérdése az után, hogy alaposan megvizsgálja kedvenc csonttőrét ismét olyasmire világít rá, amiről ő a városban élve már-már hajlamos volt szinte teljesen elfeledkezni, hogy más, mint az emberek, elfek és félvérek, akik többségben vannak errefelé. Nem mintha valaha is elkezdte volna embernek képzelni magát, vagy teljesen felvenni a városi szokásokat, számára mindenesetre erre a kérdésre annyira magától értetődő a válasz, hogy nem is érti, hogyan lehetett feltenni egyáltalán magát a kérdést, ami mélyén ráadásul, vagy nem is annyira a mélyén, mintha ott bujkálna a félelem is, hogy olyan felelet fog jönni rá, ami nem feltétlen tetszene. Ha olyasvalaki tette volna fel neki, akit nem kedvel minden bizonnyal vigyorgását leplezve próbálva megpróbált volna hirtelen kiagyalt rémtörténeteket előadni mindenféle ork, ember, elf, vagy akár tündéráldozatokról is, de hát bármit is gondoljanak róluk sokan, nem a vérengzés a kedvenc szórakozásuk. Legalábbis nem mindenkinek. Meg aztán eleve komoly rendszer van már abban is, hogy melyik szellemnek mikor és mit lehet, vagy kell áldozni, de a beszélni is képes élőlények nem képezik ennek a rendszernek a részét.*
- Állatokat leginkább. *válaszol hát egyszerűen.* De van, hogy csak gyógynövényt égetünk, viszont ahhoz meg nem kell áldozótőr. Gondolom a te vallásodnak nem része semmiféle áldozat. *állapítja is meg, és meglepné, ha ennek az ellenkezőjét hallaná.*
- A sátoroltár pedig kicsi és hordozható. Fából van persze, mert, ha kőből lenne túl nehéz lenne cipelni, ha odébb áll a törzs. *marad egyelőre az egyszerűen megválaszolható kérdéseknél kezdetnek. Nem járt ugyan még városi templomban soha, de kívülről látta már az ittenit, így a méreteiből következtetni tud arra, hogy mekkora lehet az ottani oltár.*
- Nem kell valami nagy dologra gondolni. *jegyzi is meg éppen ezért.* Minden családnál más. Van, akinél csak egy kis fatálca, legalábbis téged gondolom arra emlékeztetne. Az én családomé kicsi, háromlábú asztal. A lényeg, hogy a szellemek, vagy az ősök szobrai elférjenek rajta.
*Csak ezek után tér rá arra, amit a fiú Merről mond, meg a tökéletességről, és számára kissé zavaros, vagy nem is kissé. Mármint azt érti persze, hogy Zeekx hite és világnézete egységes egész, szóval, amit mond az nem úgy zavaros, hogy ellentmondásokat találna benne, hanem egyszerűen csak ő nem képes megérteni teljesen.*
- Ezt a rabszolga dolgot nem értem. *ismeri is el kertelés nélkül.* Azt hiszem fordítva is gondolom, mint te. Azt értem, hogy valakinek, akinek muszáj annak lenni, próbálja elviselni, de, hogy valaki azt mondja, hogy ő akár az is lenne, csak kapjon enni, meg legyen hol aludni, ez majdnem pont olyan, mintha a tyúkom akarna lenni, akit ugyan etetek, de ólban, vagy a ketrecben tartom azért, hogy tojjon. Meg egyszer majd ki is tekerem a nyakát, aztán pedig leves lesz belőle, vagy pedig sült. Ha nem a saját életedet éled, hanem csak másokat szolgálsz, akkor semmi értelme az egésznek. Csak a szabadság fontos.
*Utóbbit nem fejtegeti bővebben, végtére is Zeekx elég jól ismeri a történetét, azt, hogy mire vágyott, miért hagyta el a törzsét, és hogy milyen rá ott váró életet hagyott ezzel maga mögött hátra.*
- Akkor már inkább utáld magad, de legyél szabad, mint ne legyél az, de szeresd. *igyekszik is összegezni a gondolatait, amelyek a fiúnak köszönhetően kora reggel megszülettek benne, és csak ezek után folytatja, bár már nem túl sokáig.*
- De ezt a tökéletesség dolgot sem értem igazán még mindig. Értem, hogy te hogy érted, de akkor is zavaros nekem kicsit, sajnálom. *ismeri el. Próbálná szavakba önteni ellenérzéseit, de egyelőre nem megy és nem is akarja erőltetni.*
- A kaját rád bízom, nekem tényleg mindegy, ahogyan te szeretnéd. *mosolyodik el inkább saját magának kora reggeli határai feszegetése helyett.* Kolbászt és rántottát ennék, itt is, lent is, mindegy. Szívesen lemegyek veled, de akkor fel kell öltöznöm, utána pedig visszavetkőznöm a rajzodhoz, ha meg fent maradok itt, akkor visszafekszem az ágyba és lehet, hogy elalszom újra, mire te meg visszajössz. Persze felkelthetsz nyugodtan, nem foglak feláldozni csak ezért senkinek. *enged meg magának egy valószínűleg csak neki vicces viccet miközben újra kezébe veszi kedvenc csonttőrét.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.22 17:52:34
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436