//Ortas//
* Szóval kocsma, bólint a másik gnóm is, bár nem ad hozzá bárdi hanglejtést, elég neki, ha egyszerűen csöndben hallgatja a néha dúdolgatásba kezdő alakot. Mellesleg az ivó annyira nem érdekli, de ha véletlen a kikötőbe vetődik, legalább tudni fogja, hogy milyen helyet kell elkerülnie, vagy éppen felkeresnie attól függően, mire van szüksége. *
- Értem - * kicsit csalódott, amikor azt a választ is megkapja, hogy nem rejtvény, pedig már gondolatban fejtegeti, amit nem is arra szántak. Hiába no, gnómsága kiütközik rajta, és ott is válaszokat keres, ahol nincs is. Kár, igazán kár. Viszont egyetértően bólint. *
- Egen, ezt magam is úgy vélem - * mondja a halálra, ami végleges vigasz nyújt, és az sem zavarja, hogy a bajszos hangosabban és vészjóslóbban ejtette ki a szavakat. A halál a végtelen egyensúlyának része, nélküle nem lenne megújuló élet és végső soron a halál nem öncélú, de határozottan megnyugtató a tudat, hogy utána semmi sem vár a gnómra. Másokat talán ez nem vigasztal, de Aezmorin tudományos alapon tekint rá, és így nincs mitől tartania. Vége és kész, persze nincsenek öngyilkos gondolatai, és ha módjában áll, megpróbálja elkerülni a halált, de ha eljön az idő, hát eljön. * - Viszont a végleges megnyugvást sajnos ezek a - * bök fejével a mennyezet felé * - új istenségek kicsit felbolygatták. Ha jól informáltak egyesek képesek visszaráncigálni az élőket a halálból. - * Aprót ingat fején, majd grimaszba rándul arca. * - És aligha hiszem, hogy a rothadó hulláknak olyan kellemes lenne újfent a földet taposni - * nyilván megzavarják a holtak nyugalmát, és ha Aezmorinon múlna, minden ilyen jellegű varázslatot megszüntetne, de hát erre képtelen, így csak dohogni képes rajta.
A bajszos úgy beszél, mintha a halálra várna, vagy legalábbis az lenne a végcél. Persze lehet, hogy csak Aezmorinnak tűnik így, mindenesetre verbálisan nem reagál az utolsó szavakra, csak bólint rájuk.
A bemutatkozásra egy ideig úgy tűnik reakció nincs, de annyira azért reméli, hogy már kiismerte a bajszos gnómot, hogy tudja nem kell feladnia rögtön a próbálkozást. ~ Lassú, megfontolt, bizonyára bizalmatlanság is lapulhat benne, hiszen egy rejtett penge bármikor elő tudna siklani ~ ezzel a gondolattal persze saját magát is elbizonytalanította, hiszen a másik gnóm csuklóján lehet, hogy van ilyesmi szerkezet. Miért is ne? A gnómok ügyes feltalálók, egy számszeríj mechanikáját pedig nem nagy művészet átültetni egy egylövetű csuklóíjba, vagy kiugró pengébe. Azonban a kézfogás incidens nélkül megy végbe. Habár Aezmorin tenyere nem olyan kérges, mint Ortasé, nem lehetne finomnak nevezni, elvégre több éven át barangolt ettől a barbár vidéktől északra, és ez idő alatt mindent magának kellett csinálnia. Indulás előtt persze olyan volt a tenyere mint egy baba popsija, ez persze a tudományokban való elmélyedésnek köszönhető. *
- Valamelyik szigetről? Vagy távolabbról? - * a nemrégiben vásárolt térképen fel van tűntetve néhány sziget, így előfordulhat, hogy azok valamelyikéről hajózott északra, ráadásul csónakot említett, és nem hajót. Ez is arra enged következtetni, hogy viszonylag közelebbről jöhetett, ámbátor lehet Ortas csak úgy emlegeti a hajót, mint csónak. Erre persze közvetlen nem kérdez rá, mert még a végén azt hihetné a bajszos, hogy hülyének nézi, amiről természetesen szó sincs. *
- Aha, értem, és ki az a bajszos? - * kérdezi érdeklődve, mert nem világos számára, hogy ez most a bajszos gnómra, vonatkozik vagy egy másik humanoidra, aki szintén pofaszőrzettel rendelkezik. Inkább utóbbi, ha már azt is hozzá tette, hogy ő nem csatlakozik. *
- Társat? - * ráncolja homlokát, majd megrázza a fejét. * - Óh, nem, nem - * int tenyérével is nemleges mozdulatot * - Tudósféle vagyok, akinek feltett szándéka, hogy feltérképezi az itteni gnómok életét, szokásait satöbbi. Ratraxurgba vinném vissza a kutatásaim eredményét, hogy aztán... - * arca elkomorul, majd halványan elmosolyodik. * - Igazából már visszafelé kellene tartanom északra, de történt egy sajnálatos eset, melynek során a naplóm, amibe a feljegyzéseim készültek, hát ellopódott - * vonja meg a vállát, miközben ajkai szomorkás grimaszba lendülnek. *