//Második szál//
//A sör a legjobb étek//
*Megnyugodva hátradől, hisz ivópartnere minden bizonnyal hatalmas szakértő az italok terén, így most végre megfelelő minősítést kaphat, bár egy picit azért él a gyanúperrel, hogy társa ittassága is befolyásolhatja a végső döntést, azonban ezzel meg nem foglalkozik. Közben lassan érkezik a ser is, mit rendelt, bár tény, hogy vélhetően a bekiabálások miatt lassabban, mint általában, azonban ez nem is lényeg, kezébe fogva hörpöl bele, majd elfintorodik.*
- Na jah. *Sóhajt fel, s ennek ellenére van négy kortyot benyakal, nagy öblös nyeldekléssel vegyítve. Kriglijét emeli az asztali áldásra, s maga is belemosolyog a sörbe. Ami azt illeti Naesala egész tűrhető kinézetű hölgy... sőt, bár ilyen szemmel azért nem méregeti, azonban máshogyan igen, így a tharg szemrándulás azért ha önkéntelenül is, de feltűnik neki.*
- Egészségedre. *Hajtja fel maga is a magáét, aztán persze ismét tölt, szerencsére bőséggel akad az üvegben. Egyelőre nem foglalkozik vele, hogy elég súlyos lealjasodásnak néz elébe, bár társa jócskán előnyben van, így a sorakozó korsók látványából, nem bánja. Van egy olyan érzése, hogy pont háromszor annyit bír inni, mint ő, de legfeljebb itt tölti az éjszakát, mi baj lehet? A rusnya emberes megjegyzésre felröhög, de aztán ujját felemelve módosít:*
- Valójában elfek... és egyáltalán nem rusnyák, csak sok minden nem történt mostanában velem, meglehetősen társaságkerülő voltam, vagyok. *Von vállat.* Eddig egyedül ittam, most meg van kivel. *Vonja meg ismét.*
- Fattyak? Hmmm... nem hallottam róluk, bár bizonyára az én hibám, nem vagyok otthon azokon a területeken, csak a da'Aquista családnál jártam, vagy hogy ejtik ezt a furmányos nevet. Meg a Korsóban... minek következtében kitiltottak Amonról. *Vigyorodik el, pedig nem büszke rá, azonban a bedobált felesek hatása már érződik. Egy kissé kipirosodik, talán a nyelve is szaporábban pörög.*
- Van egy kocsmám. *Tódítja.* A Három Barát... na jó... valójában nem az enyém, hanem az erdei elfeké, velük élek, előttük meg kolostorban. *Hátradől, s a lány tekinteté fürkészi.*
- Nem nézel ki zsoldosnak, ahhoz túl jó bőr vagy... *Még a pofájára is csap egyet.* Mindegy. Szóval... nem látszol zsoldosnak, bár a határozottságod azért gyanús volt. *Próbál enyhíteni az elszólásán, aztán meg... úgy van vele, miért is szabadkozzon? Ebben a világban már úgyis pénzen veszik az őszinteséget, egyetlen megnyilvánulás meg még nem von maga után semmit, maximum még egy poharat. Megemeli a rövideset gyorsan.*
- Igyunk a múltra és a halott barátokra. *Szusszan egyet, aztán szájába borítja az italt, amjd száját kézfejével megtörölve ismét felnéz a lányra.*
- Aztán merre tartasz? *kérdezi.* Nem most. Most látom, s követlek a világ végére is... *vigyorodik el, aztán ismét komoly képet vág* hanem úgy egyébként.