Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 22:20:48
Üzenet elküldve: 2022-05-04 22:20:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Csak egy szokásos mordulás hangzik el a mélységiből, nem szívleli ha kinevetik az örömét. Tudja jól, hogy hiába néz csúnyán rá, nem ér el vele semmit. Szó nélkül is hagyja a felesleges kinevetést, Alesian távozására felkapja a fejét. *
- Siess vissza!
* Int utána, hogy aztán az asztalra csapjon. *
- Hé! Hozzanak egy üveg pálinkát!
* Kiált oda a személyzetnek. Az egyik fehérnép vissza is indul egy üveg Pálinka(ával), hogy aztán az üveget elé le tegye, de tartja is a markát a 19 aranyért.
*
- Köszönöm szépségem!
* Számolja le neki a kezébe az árát. Oda is tolja a többi üveg közé. A pálinka szerencsére nem fogyott annyira, hogy két üveggel kelljen rendelni, az még talán őket is megdolgoztatta volna. Nővére szokásos szórakozását művelve indul vissza a pulttól. Szét is tárja a kezét. *
- Mindenki úgy intézi a pia rendelést, ahogyan akarja nem?
* Mosolyog rá, de mire vissza ér a tündér is vissza tér. *
- Bizony-bizony!
* Kacag fel újra, de a lendületét gyorsan vissza is fogja. ~ Ívó verseny előtt nem fogok inni! Hülye vagy te? ~ Morgolódik türelmetlenül. *
- Rendelj valamit, hogy aztán jól lakjunk ám!
* Morog rá a kis tündérre, egy kis bánat is rátőr, hogy nem fogyaszthatja tovább az italokat. Gyorsan összegzi a maradványokat. ~ Azzal a két üveg borral még van két üveg pálinka és valamennyi az egyik boros üvegben. Talán elég lesz. ~ Állapítja meg, de utána már türelmetlenül várja az ételt. *
- Alesian remélem nem hugyoztad körbe, mert szar lesz a saját pisádba hányni!
* Kacag fel újra gúnyosan, de most már az asztalt is csapkodja. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Csak egy szokásos mordulás hangzik el a mélységiből, nem szívleli ha kinevetik az örömét. Tudja jól, hogy hiába néz csúnyán rá, nem ér el vele semmit. Szó nélkül is hagyja a felesleges kinevetést, Alesian távozására felkapja a fejét. *
- Siess vissza!
* Int utána, hogy aztán az asztalra csapjon. *
- Hé! Hozzanak egy üveg pálinkát!
* Kiált oda a személyzetnek. Az egyik fehérnép vissza is indul egy üveg Pálinka(ával), hogy aztán az üveget elé le tegye, de tartja is a markát a 19 aranyért.
*- Köszönöm szépségem!
* Számolja le neki a kezébe az árát. Oda is tolja a többi üveg közé. A pálinka szerencsére nem fogyott annyira, hogy két üveggel kelljen rendelni, az még talán őket is megdolgoztatta volna. Nővére szokásos szórakozását művelve indul vissza a pulttól. Szét is tárja a kezét. *
- Mindenki úgy intézi a pia rendelést, ahogyan akarja nem?
* Mosolyog rá, de mire vissza ér a tündér is vissza tér. *
- Bizony-bizony!
* Kacag fel újra, de a lendületét gyorsan vissza is fogja. ~ Ívó verseny előtt nem fogok inni! Hülye vagy te? ~ Morgolódik türelmetlenül. *
- Rendelj valamit, hogy aztán jól lakjunk ám!
* Morog rá a kis tündérre, egy kis bánat is rátőr, hogy nem fogyaszthatja tovább az italokat. Gyorsan összegzi a maradványokat. ~ Azzal a két üveg borral még van két üveg pálinka és valamennyi az egyik boros üvegben. Talán elég lesz. ~ Állapítja meg, de utána már türelmetlenül várja az ételt. *
- Alesian remélem nem hugyoztad körbe, mert szar lesz a saját pisádba hányni!
* Kacag fel újra gúnyosan, de most már az asztalt is csapkodja. *
3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 19:32:22
Üzenet elküldve: 2022-05-04 19:32:22
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Betérés a fogadóba //
*Magánélete úgymond alig van, ami van, az említésre sem méltó. Ami pedig van, az maradjon titok. Kíváncsian várja a szabályokat és a kezdést, s mivel egy szemöldökrándításnál többet nem kap válaszul, várja a kérdéseket.*
- Játékra fel! Akkor, ha a válaszom igen, akkor iszom, ha nem, akkor nem iszom.
*Tisztázza még egyszer, csak hogy jól értett-e mindent. Az első kérdés lényeges, bár nem talál elevenébe. Nem iszik.*
- Oké, akkor most én jövök. Lássuk csak. Én még soha, soha, hmm.
*Mi a francot kérdezzen? Ez nem is olyan könnyű, a fenébe.*
- Én még soha nem öltem embert, ok nélkül.
*Na. Ez is egy lényeges kérdés, végül is lejöhet belőle, hogy holmi vadorzóval van-e dolga. Szóval, igenis fontos. Várja a lány válaszát, s persze az újabb kérdést és iszik is rá egy kortyot. Ok nélkül még nem ölt senkit. Ha jól érti a dolgot, akkor így megy ez a játék.*
*Magánélete úgymond alig van, ami van, az említésre sem méltó. Ami pedig van, az maradjon titok. Kíváncsian várja a szabályokat és a kezdést, s mivel egy szemöldökrándításnál többet nem kap válaszul, várja a kérdéseket.*
- Játékra fel! Akkor, ha a válaszom igen, akkor iszom, ha nem, akkor nem iszom.
*Tisztázza még egyszer, csak hogy jól értett-e mindent. Az első kérdés lényeges, bár nem talál elevenébe. Nem iszik.*
- Oké, akkor most én jövök. Lássuk csak. Én még soha, soha, hmm.
*Mi a francot kérdezzen? Ez nem is olyan könnyű, a fenébe.*
- Én még soha nem öltem embert, ok nélkül.
*Na. Ez is egy lényeges kérdés, végül is lejöhet belőle, hogy holmi vadorzóval van-e dolga. Szóval, igenis fontos. Várja a lány válaszát, s persze az újabb kérdést és iszik is rá egy kortyot. Ok nélkül még nem ölt senkit. Ha jól érti a dolgot, akkor így megy ez a játék.*
3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 15:10:15
Üzenet elküldve: 2022-05-04 15:10:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
- Igazán kellemes az íze attól még. Lehet, hogy nem minőségi, de én sem vagyok annyira válogatós.
* Állapítja meg, de az után ismét bele is kortyol. Nyugodt tempóban fogyasztja az étket, nem kell sehova sem ténylegesen sietnie. Kellemes társaságban pedig az étel-ital is jobban fogy. A warg témája továbbra is jelen van, nem okoz gondot számára vissza emlékezni. Nem feszélyezi a téma egyáltalán, de attól még számára továbbra is negatív emlék. *
- Elejteni, végül is azt tettük, de inkább örülök, hogy életben maradtunk. Ha nem lett volna ott a hadnagyom, már biztosan nem élnék. A kardommal nem tudtam átdőfni a bundáját.
* Az asztalra csap egy pillanatra, a lejátszódott képek újra elméjéből felszakadnak. Ahogy a pengével való döfés sem jut át a bundáján. Társa meg is sérült a harc alatt, de ahhoz képest még könnyen megúszták a helyzetet. *
- Nagyjából csak három nap lóval, szóval nem szükséges nagyon messze menni.
* Az ételt kivégezve elégedetten dől hátra székében, még a borból maradt egy kevés, ezért türelmesen megvárja míg a másik fél is végez, de megpróbálja szóval tartani. Ha ezzel legalább valamennyi időt nyer, már elégedett. *
- Mesélj magadról. * Mondja, de utána hamar észbe kap. * - Mi a célod az életben? Mit szeretnél elérni? Biztos vagyok benne, hogy nagyra törőek a vágyaid.
* Aki Eeyr úrnőt szolgálja, annak mindig nagy kihívásokkal kellett szembesülnie az életben. Ezt szem előtt tartva támadja tovább kérdésekkel. *
- Papnő hivatáson gondolkoztál már? Mert én szeretnék két helyen is szolgálni, ha egyáltalán lehetséges. Eeyr úrnő paplovagja szeretnék lenni, de az alakulatot sem szándékozom elhagyni.
* Nagy vágyak, és kihívással teli élet, mi kell még egy lovagnak? *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.05.09 08:43:36, a következő indokkal:
Paladin világidegen kifejezés.
- Igazán kellemes az íze attól még. Lehet, hogy nem minőségi, de én sem vagyok annyira válogatós.
* Állapítja meg, de az után ismét bele is kortyol. Nyugodt tempóban fogyasztja az étket, nem kell sehova sem ténylegesen sietnie. Kellemes társaságban pedig az étel-ital is jobban fogy. A warg témája továbbra is jelen van, nem okoz gondot számára vissza emlékezni. Nem feszélyezi a téma egyáltalán, de attól még számára továbbra is negatív emlék. *
- Elejteni, végül is azt tettük, de inkább örülök, hogy életben maradtunk. Ha nem lett volna ott a hadnagyom, már biztosan nem élnék. A kardommal nem tudtam átdőfni a bundáját.
* Az asztalra csap egy pillanatra, a lejátszódott képek újra elméjéből felszakadnak. Ahogy a pengével való döfés sem jut át a bundáján. Társa meg is sérült a harc alatt, de ahhoz képest még könnyen megúszták a helyzetet. *
- Nagyjából csak három nap lóval, szóval nem szükséges nagyon messze menni.
* Az ételt kivégezve elégedetten dől hátra székében, még a borból maradt egy kevés, ezért türelmesen megvárja míg a másik fél is végez, de megpróbálja szóval tartani. Ha ezzel legalább valamennyi időt nyer, már elégedett. *
- Mesélj magadról. * Mondja, de utána hamar észbe kap. * - Mi a célod az életben? Mit szeretnél elérni? Biztos vagyok benne, hogy nagyra törőek a vágyaid.
* Aki Eeyr úrnőt szolgálja, annak mindig nagy kihívásokkal kellett szembesülnie az életben. Ezt szem előtt tartva támadja tovább kérdésekkel. *
- Papnő hivatáson gondolkoztál már? Mert én szeretnék két helyen is szolgálni, ha egyáltalán lehetséges. Eeyr úrnő paplovagja szeretnék lenni, de az alakulatot sem szándékozom elhagyni.
* Nagy vágyak, és kihívással teli élet, mi kell még egy lovagnak? *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.05.09 08:43:36, a következő indokkal:
Paladin világidegen kifejezés.
3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 14:43:58
Üzenet elküldve: 2022-05-04 14:43:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
* A lány örül, hogy végül mégis a tegeződésnél maradtak, ~Sokkal könnyebb így~ gondolja.
Látja a lovagon, hogy nagyon feszélyezi a fürdős téma. ~Egyelőre nem folytatom erről a beszélgetést~ gondolja, majd ha odáig jutunk, majd egyeztetünk a részletekről. Igazából szereti a fürdőt, sokszor különböző társaságban vagy akár egyedül kellemes perceket töltött itt, de nem szeretné, ha emiatt a lovag zavarban érezze magát. Majd úgyis kialakul, ha odáig jutnak.*
-Ez almabor* válaszolja a kérdésre*Nekem az egyik kedvencem, persze lehet, hogy nem ez a legminőségibb bor, de szerintem nagyon zamatos és frissít. Habár nem iszom sokat, jobban szeretem a bort, mint a legtöbb sört…*teszi hozzá.
Közben ő is folytatja az evést, néha leöblíti a falatot egy korty borral. *
-Én is Eeyr úrnő követője vagyok, sokat imádkozok Hozzá…* vallja be, és örül, hogy ebben is hasonlóan gondolkoznak*
-Mi az a warg?*kérdezi.*
-Nem lehetett könnyű a warg-gal. Gratulálok, hogy sikerült elejtenetek!* mondja bátorítóan. Kicsi közben megdermed a történteken. Egy békés falut megtámad egy vadállat és csak a szerencsén múlik, hogy emberéletbe nem került. Sokszor nem így van vele, de most örül, hogy a városban lakik.*
- Hol van ez a falu, messze innen? *kérdezi.*
* A lány örül, hogy végül mégis a tegeződésnél maradtak, ~Sokkal könnyebb így~ gondolja.
Látja a lovagon, hogy nagyon feszélyezi a fürdős téma. ~Egyelőre nem folytatom erről a beszélgetést~ gondolja, majd ha odáig jutunk, majd egyeztetünk a részletekről. Igazából szereti a fürdőt, sokszor különböző társaságban vagy akár egyedül kellemes perceket töltött itt, de nem szeretné, ha emiatt a lovag zavarban érezze magát. Majd úgyis kialakul, ha odáig jutnak.*
-Ez almabor* válaszolja a kérdésre*Nekem az egyik kedvencem, persze lehet, hogy nem ez a legminőségibb bor, de szerintem nagyon zamatos és frissít. Habár nem iszom sokat, jobban szeretem a bort, mint a legtöbb sört…*teszi hozzá.
Közben ő is folytatja az evést, néha leöblíti a falatot egy korty borral. *
-Én is Eeyr úrnő követője vagyok, sokat imádkozok Hozzá…* vallja be, és örül, hogy ebben is hasonlóan gondolkoznak*
-Mi az a warg?*kérdezi.*
-Nem lehetett könnyű a warg-gal. Gratulálok, hogy sikerült elejtenetek!* mondja bátorítóan. Kicsi közben megdermed a történteken. Egy békés falut megtámad egy vadállat és csak a szerencsén múlik, hogy emberéletbe nem került. Sokszor nem így van vele, de most örül, hogy a városban lakik.*
- Hol van ez a falu, messze innen? *kérdezi.*
3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 11:08:51
Üzenet elküldve: 2022-05-04 11:08:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
- Bocsáss meg, nehéz nem magázódnom. * Mosolyodik el a lovag. * - Mindig mindenkinek megszoktam adni az illemet, és néha már azt se tudom, hogy miképp nem kell tenni.
* Kacag fel a lovag, de utána ismét szóba kerül a fürdő. Arcát újra pír önti el. Mindig is zavarban volt a női nemtől, de ez nem jelenti azt, hogy nem szereti őket. Szimplán bizonytalan inkább saját magában. *
- Öhmm...
* Gondolkozik el a lovag az erősített ajánlaton, talán nem hangzik erőltetésnek, de szavaiból enyhe győzködést vesz ki. Hisz nem csalódhat benne, ha már más dicséri. *
- Rendben, nincs ellenemre a fürdő.
* Ha eddig nem kapott infarktust a női találkozóinál, akkor most lehetősége lesz bele halni a fürdőbe. Már hallja is a fejében zengeni. '' Egy warggal elboldogult, de egy fürdő kifogott rajta! '' ~ Még az kéne! ~ Rázza meg a fejét a lovag, de szerencsére ital érkezik, ami remélni tudja csak, hogy kicsit feloldja gátlásait. *
- A találkozásra!
* Emeli poharát a hölgy tósztjára, majd bele is kóstol az édes nedűbe. *
- Ez milyen bor? Ízletes bár kicsit az én ízlésemnek puritán.
* Kacag fel a lovag újfent. Az úrnővel kapcsolatos téma felvillanyozza, Eeyr úrnőről mindig örömmel beszélget. *
- Minden alkalommal megpróbálom meglátogatni a templomot, mikor a városban vagyok. Eeyr úrnőért fohászkodok és a védelméért.
* Nincs ellenére a kedvező társalgás, de közben étkét sem hagyja nagyon kihűlni, egy kis ideig csak fogyasztja az húst mikor új kérdés hangzik fel a lányból. *
- Nos van egy falu a füves pusztán túl, ahol igazán kedvesek az emberek. El látták lovainkat, mikor megmentettük a városukat egy wargtól.
* Ha felhangzik a kérdés akkor meg is adja a választ. *
- Nos a warg egy hatalmas farkas, ami nagyjából a legnagyobb lónál is nagyobb. Hatalmas fogai és karmai vannak. Szerencsénkre mire oda értünk csak a bárányokat ritkította. Ha később érkezünk, akkor talán emberi élet is oda vész.
* Az úrnő jelét mutatja fel, majd egy rövid fohász mellett behunyja a szemét és az égbe megköszöni. *
- Szerencsénkre sikerült elkapni, és még emléket is szereztünk tőle.
* Mutatja előre köpenyét. *
- Két hatalmas köpeny és egy kesztyű is kifért a bundájából.
- Bocsáss meg, nehéz nem magázódnom. * Mosolyodik el a lovag. * - Mindig mindenkinek megszoktam adni az illemet, és néha már azt se tudom, hogy miképp nem kell tenni.
* Kacag fel a lovag, de utána ismét szóba kerül a fürdő. Arcát újra pír önti el. Mindig is zavarban volt a női nemtől, de ez nem jelenti azt, hogy nem szereti őket. Szimplán bizonytalan inkább saját magában. *
- Öhmm...
* Gondolkozik el a lovag az erősített ajánlaton, talán nem hangzik erőltetésnek, de szavaiból enyhe győzködést vesz ki. Hisz nem csalódhat benne, ha már más dicséri. *
- Rendben, nincs ellenemre a fürdő.
* Ha eddig nem kapott infarktust a női találkozóinál, akkor most lehetősége lesz bele halni a fürdőbe. Már hallja is a fejében zengeni. '' Egy warggal elboldogult, de egy fürdő kifogott rajta! '' ~ Még az kéne! ~ Rázza meg a fejét a lovag, de szerencsére ital érkezik, ami remélni tudja csak, hogy kicsit feloldja gátlásait. *
- A találkozásra!
* Emeli poharát a hölgy tósztjára, majd bele is kóstol az édes nedűbe. *
- Ez milyen bor? Ízletes bár kicsit az én ízlésemnek puritán.
* Kacag fel a lovag újfent. Az úrnővel kapcsolatos téma felvillanyozza, Eeyr úrnőről mindig örömmel beszélget. *
- Minden alkalommal megpróbálom meglátogatni a templomot, mikor a városban vagyok. Eeyr úrnőért fohászkodok és a védelméért.
* Nincs ellenére a kedvező társalgás, de közben étkét sem hagyja nagyon kihűlni, egy kis ideig csak fogyasztja az húst mikor új kérdés hangzik fel a lányból. *
- Nos van egy falu a füves pusztán túl, ahol igazán kedvesek az emberek. El látták lovainkat, mikor megmentettük a városukat egy wargtól.
* Ha felhangzik a kérdés akkor meg is adja a választ. *
- Nos a warg egy hatalmas farkas, ami nagyjából a legnagyobb lónál is nagyobb. Hatalmas fogai és karmai vannak. Szerencsénkre mire oda értünk csak a bárányokat ritkította. Ha később érkezünk, akkor talán emberi élet is oda vész.
* Az úrnő jelét mutatja fel, majd egy rövid fohász mellett behunyja a szemét és az égbe megköszöni. *
- Szerencsénkre sikerült elkapni, és még emléket is szereztünk tőle.
* Mutatja előre köpenyét. *
- Két hatalmas köpeny és egy kesztyű is kifért a bundájából.
3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 10:17:11
Üzenet elküldve: 2022-05-04 10:17:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
*Meglepődik azon, hogy a férfi még mindig magázza őt, hiszen már összetegeződtek*
-Már megbeszéltünk, hogy tegeződünk, nyugodtan tegezz. *mondja mosolyogva* Persze, ha zavar, szólj, és én is átváltok magázódásra. *Gondolja, hogy ő egyelőre folytatja a tegeződés, reméli a férfi is átáll erre.
Látja, hogy a férfi legalább annyira zavarba jött a fürdő említésekor, mint a lány. *
-Természetese nem akarom magam rád erőltetni, de én nagyon szeretek itt fürdőzni, többször voltam már társaságban a fürdőben, és nemigen bántam meg.* magyarázza nevetve, és reméli, hogy tudja oldani a feszültséget.
Örül, hogy a lovag elfogadta az italt, rendel két pohár Almabor, és kifizeti érte a22 aranyat.
A falatozás közben hamarosan meg is kapják a két pohár bort, a lány fel is emeli, és megszólal.*
- Egészségedre, és a találkozásunkra!* mondja mosolyogva, majd iszik belőle egy kortyot.
Éppen egy falatot nyel le, mikor a férfi reakcióiból rájön, hogy az úrnővel kapcsolatban rosszul fogalmazott.*
- Igazad van, én is úgy gondoltam, hogy szolgáljuk Eeyr úrnőt, csak rosszul fogalmaztam. *mondja magyarázkodva.
Érdeklődve hallgatja a lovag beszámolóját a városon kívüli eseményekről. Érzi a férfin, hogy nem akarja őt megijeszteni, de valószínűleg látott olyanokat a város határain kívül, amely nyugtalanságra adhatnak okot. A lány nem szokott egyedül kimenni a városból, de már látja, hogy ez így helyes, és a jövőben is igyekszik ehhez tartani magát.
Nem nagyon akar a férfiből olyat kiszedni, amit ő nem akar elmondani, ezért hagyja a témát, inkább más kérdést tesz fel.*
-Melyik az a vidék vagy város, ahol a legjobban érezted magad?
*Meglepődik azon, hogy a férfi még mindig magázza őt, hiszen már összetegeződtek*
-Már megbeszéltünk, hogy tegeződünk, nyugodtan tegezz. *mondja mosolyogva* Persze, ha zavar, szólj, és én is átváltok magázódásra. *Gondolja, hogy ő egyelőre folytatja a tegeződés, reméli a férfi is átáll erre.
Látja, hogy a férfi legalább annyira zavarba jött a fürdő említésekor, mint a lány. *
-Természetese nem akarom magam rád erőltetni, de én nagyon szeretek itt fürdőzni, többször voltam már társaságban a fürdőben, és nemigen bántam meg.* magyarázza nevetve, és reméli, hogy tudja oldani a feszültséget.
Örül, hogy a lovag elfogadta az italt, rendel két pohár Almabor, és kifizeti érte a22 aranyat.
A falatozás közben hamarosan meg is kapják a két pohár bort, a lány fel is emeli, és megszólal.*
- Egészségedre, és a találkozásunkra!* mondja mosolyogva, majd iszik belőle egy kortyot.
Éppen egy falatot nyel le, mikor a férfi reakcióiból rájön, hogy az úrnővel kapcsolatban rosszul fogalmazott.*
- Igazad van, én is úgy gondoltam, hogy szolgáljuk Eeyr úrnőt, csak rosszul fogalmaztam. *mondja magyarázkodva.
Érdeklődve hallgatja a lovag beszámolóját a városon kívüli eseményekről. Érzi a férfin, hogy nem akarja őt megijeszteni, de valószínűleg látott olyanokat a város határain kívül, amely nyugtalanságra adhatnak okot. A lány nem szokott egyedül kimenni a városból, de már látja, hogy ez így helyes, és a jövőben is igyekszik ehhez tartani magát.
Nem nagyon akar a férfiből olyat kiszedni, amit ő nem akar elmondani, ezért hagyja a témát, inkább más kérdést tesz fel.*
-Melyik az a vidék vagy város, ahol a legjobban érezted magad?
3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-04 06:56:39
Üzenet elküldve: 2022-05-04 06:56:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Limmen lelkesedésére felkacag a mélységi, mindig örömteli dolognak tűnik ha a férfiakat le ihatja a sárgafőldig. Régen sokat ittak, öccse általában ellenfél volt számára, de ami késik az nem múlik. *
- Helyes! Helyes!
* Alesian a toalettet veszi igénybe amire csak mosolyogva bólint, van egy két tippje, hogy mégis miért, de csak sunyin nézi ahogy távolodik a kis tündér. ~ Milyen kis cuki. ~ Meglapogatja Limmen vállát mosolyogva. *
- Látom már jól érzed magad! * Kacag fel, miközben ölelgeti. * - Kezd fogyni a pia, rendeld le az ital egy részét a másik felét majd én, Alesian pedig majd az ételt.
* Úgy illik, hogy a fogyasztott italt és ételt megfelelően szét osztják, ez nincs is ellene a mélységinek. *
- Mindjárt jövök.
* Pattan fel formás kis fenekéről, szépen lassan lépdel mosolyogva a pulthoz, továbbra is szemrevételezi a férfiakat, mintha csak a zöldség kereskedésben válogatná a barackot. A pulthoz lépve le tesz 24 aranyat, hogy megkaphassa érte a két üveg Almabort. *
- Köszönöm!
* Mosolyog a pultos felé, de utána még egy kicsit csak álldogál és nézelődik. ~ Kezdek éhes lenni, ki fogom bírni a verseny végét? ~ Szenved a mélységi türelmetlenül. Mindig is nagy étvágyú volt, és az utóbbi időben eléggé kiéheztették. Természetesen a munka iránti lelkesedés is visszább vett neki belőle, de valamikor csak ki kell robbanjon nem de? Szépen lassan vissza megy az asztalukhoz mire már Alesian is megérkezik. A két bort le is teszi az asztal közepére, a többi üveg mellé. *
- Már kezdtünk aggódni, hogy az egyik ablakon keresztül meglógtál.
* Helyezkedik el szépen, de utána határozottan macska módjára nyújtózkodik. Már egy kicsit elgémberedett, de még csak most érezte meg. Kék íriszeit a kis tündérre mereszti, sunnyogó mosollyal fürkészi a fiút. *
- Alesian rendelj nekünk valami laktatót, Limmen a rövidet intézi.
* Mondja határozottan, csak remélni tudja, hogy a másik fél minőségi étket rak elé, az utazásai során mindig is jó minőségű ételhez jutott és meg is szokta a kényeztetést. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Limmen lelkesedésére felkacag a mélységi, mindig örömteli dolognak tűnik ha a férfiakat le ihatja a sárgafőldig. Régen sokat ittak, öccse általában ellenfél volt számára, de ami késik az nem múlik. *
- Helyes! Helyes!
* Alesian a toalettet veszi igénybe amire csak mosolyogva bólint, van egy két tippje, hogy mégis miért, de csak sunyin nézi ahogy távolodik a kis tündér. ~ Milyen kis cuki. ~ Meglapogatja Limmen vállát mosolyogva. *
- Látom már jól érzed magad! * Kacag fel, miközben ölelgeti. * - Kezd fogyni a pia, rendeld le az ital egy részét a másik felét majd én, Alesian pedig majd az ételt.
* Úgy illik, hogy a fogyasztott italt és ételt megfelelően szét osztják, ez nincs is ellene a mélységinek. *
- Mindjárt jövök.
* Pattan fel formás kis fenekéről, szépen lassan lépdel mosolyogva a pulthoz, továbbra is szemrevételezi a férfiakat, mintha csak a zöldség kereskedésben válogatná a barackot. A pulthoz lépve le tesz 24 aranyat, hogy megkaphassa érte a két üveg Almabort.
*- Köszönöm!
* Mosolyog a pultos felé, de utána még egy kicsit csak álldogál és nézelődik. ~ Kezdek éhes lenni, ki fogom bírni a verseny végét? ~ Szenved a mélységi türelmetlenül. Mindig is nagy étvágyú volt, és az utóbbi időben eléggé kiéheztették. Természetesen a munka iránti lelkesedés is visszább vett neki belőle, de valamikor csak ki kell robbanjon nem de? Szépen lassan vissza megy az asztalukhoz mire már Alesian is megérkezik. A két bort le is teszi az asztal közepére, a többi üveg mellé. *
- Már kezdtünk aggódni, hogy az egyik ablakon keresztül meglógtál.
* Helyezkedik el szépen, de utána határozottan macska módjára nyújtózkodik. Már egy kicsit elgémberedett, de még csak most érezte meg. Kék íriszeit a kis tündérre mereszti, sunnyogó mosollyal fürkészi a fiút. *
- Alesian rendelj nekünk valami laktatót, Limmen a rövidet intézi.
* Mondja határozottan, csak remélni tudja, hogy a másik fél minőségi étket rak elé, az utazásai során mindig is jó minőségű ételhez jutott és meg is szokta a kényeztetést. *
3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-03 22:56:06
Üzenet elküldve: 2022-05-03 22:56:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Más körülmények között minden bizonnyal alaposan felhúzná magát azon, milyen jól szórakozhat Nolen a durcás keresgélésén. Most azonban tökéletesen tisztában van vele, hogy a bicskanyitogató kedély hamarosan semmivé foszlik szándékosan eltévelyedett érintése nyomán. Aljasul túr az örömökbe, bármiféle szégyenérzet nélkül, rajta a sor, hogy a bosszantó elégedettség aprócska derűje elterüljön az arcán. Kiélvezi néhány pillanatnyi fölényét a mindig folyó hatalmi harcban, félmosollyal szívja magába a röpke diadalt a sóvárgó tekintetbe fúrva sajátját.
Hogy a kikötői félredobva büszkeségét és konokságát végül türelmetlenül ajkaira rabol, kétségkívül meglepi. Kedve volna ellenkezni a korábbi kínzás fényében, revansot véve rajta tartani leheletnyi távolságban a vágyakat, de az oly régóta áhított csók mámora rögvest magával ragadja. Épp olyan, mint amilyenre emlékezett, forró, birtokló, édes kelepce, amiből képtelenség szabadulni. Nem is akar valójában. Mégis kénytelen, mikor a férfi szóra nyitja száját, nyilvánvaló kelletlenséggel húzódik el, noha időközben követelőzően ingbe kapaszkodó balja továbbra sem ereszt. Mellkasa látványosan emelkedik és süllyed, ahogy nagyokat nyel a levegőből, pillantása nem szakad el a szavakat formáló szájtól. Csak a most végtelenül hosszúnak tűnő beszéd közepén néz fel újra a viharszín szemekbe, s csaknem óvatlanul kibukik ajkai között, hogy a tengerész azt tehet vele, amit csak szeretne. Leküzdi a torkán, megelőzve a bajt.*
- Ugyan *suttogja miközben továbbra is szorgalmasan kényeztet keze az ágy felé hátrálva* - Öreg vagy már az ilyen nagyzoló ígéretekhez Kapitány *rándul még pimasz mosolyra szája mielőtt újra elmerülne a kéjeket csalogató csókban. Máris kapkodva ráncigálja a hanyagul felkapott ruhadarabokat a kikötőiről, hajítja őket a padlóra, hogy aztán figyelmesen segédkezzen megszabadulni sajátjaitól, mire az ágy hűvöse a hátát éri. Mindennél jobban szeretné a férfi testének súlyát érezni a sajátján, elveszni az ölelésében, de még csak határozottan simulva a másikhoz mozdul lustává váló csókok között. Kínozza, hergeli még egy darabig mielőtt hagyná elmerülni őt az örömökben.*
- Annyira utállak *duruzsolja még egy vállat illető aprócska harapás elé, lábai kérlelőn fonódnak a csípő köré*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Más körülmények között minden bizonnyal alaposan felhúzná magát azon, milyen jól szórakozhat Nolen a durcás keresgélésén. Most azonban tökéletesen tisztában van vele, hogy a bicskanyitogató kedély hamarosan semmivé foszlik szándékosan eltévelyedett érintése nyomán. Aljasul túr az örömökbe, bármiféle szégyenérzet nélkül, rajta a sor, hogy a bosszantó elégedettség aprócska derűje elterüljön az arcán. Kiélvezi néhány pillanatnyi fölényét a mindig folyó hatalmi harcban, félmosollyal szívja magába a röpke diadalt a sóvárgó tekintetbe fúrva sajátját.
Hogy a kikötői félredobva büszkeségét és konokságát végül türelmetlenül ajkaira rabol, kétségkívül meglepi. Kedve volna ellenkezni a korábbi kínzás fényében, revansot véve rajta tartani leheletnyi távolságban a vágyakat, de az oly régóta áhított csók mámora rögvest magával ragadja. Épp olyan, mint amilyenre emlékezett, forró, birtokló, édes kelepce, amiből képtelenség szabadulni. Nem is akar valójában. Mégis kénytelen, mikor a férfi szóra nyitja száját, nyilvánvaló kelletlenséggel húzódik el, noha időközben követelőzően ingbe kapaszkodó balja továbbra sem ereszt. Mellkasa látványosan emelkedik és süllyed, ahogy nagyokat nyel a levegőből, pillantása nem szakad el a szavakat formáló szájtól. Csak a most végtelenül hosszúnak tűnő beszéd közepén néz fel újra a viharszín szemekbe, s csaknem óvatlanul kibukik ajkai között, hogy a tengerész azt tehet vele, amit csak szeretne. Leküzdi a torkán, megelőzve a bajt.*
- Ugyan *suttogja miközben továbbra is szorgalmasan kényeztet keze az ágy felé hátrálva* - Öreg vagy már az ilyen nagyzoló ígéretekhez Kapitány *rándul még pimasz mosolyra szája mielőtt újra elmerülne a kéjeket csalogató csókban. Máris kapkodva ráncigálja a hanyagul felkapott ruhadarabokat a kikötőiről, hajítja őket a padlóra, hogy aztán figyelmesen segédkezzen megszabadulni sajátjaitól, mire az ágy hűvöse a hátát éri. Mindennél jobban szeretné a férfi testének súlyát érezni a sajátján, elveszni az ölelésében, de még csak határozottan simulva a másikhoz mozdul lustává váló csókok között. Kínozza, hergeli még egy darabig mielőtt hagyná elmerülni őt az örömökben.*
- Annyira utállak *duruzsolja még egy vállat illető aprócska harapás elé, lábai kérlelőn fonódnak a csípő köré*
3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-03 20:34:18
Üzenet elküldve: 2022-05-03 20:34:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*Nem mondaná, hogy az este elrontója lett az, hogy mind a ketten kiadtak valami fájdalmasat, amit igyekeztek a világ és leginkább saját maguk előtt jól rejtve tartani. Az igazat megvallva most valahogy szabadabbnak érzi magát, mint valaha bármikor. Ezen felül, ami pedig jelen esetben a legfontosabb, hogy úgy érzi valaki most foglalkozik vele. Nem a szép félvért látja a Hóhajú, hanem egy lényt, akit minden elitélés nélkül hallgat végig. Ahogyan a lány is őt. Hiszen ez idáig soha senkinek nem mesélte el ő sem a történetét, nem is kérdezte még senki, hogy honnan jött. Így ez a beszélgetés szabadította fel igazán. Leszámítva persze a pálinka azon hatását, hogy alkoholtartalma amúgy is jobban megnyitja a száját. De ez ugye csak mellékes.
Amint történetével végez hosszan hallgat a gondolataiba és Mordokhai szavaiba merülve. Neki hála most úgy érzi, hogy tényleg nem rossz ő, hanem csak kiélvezi és haladni próbál azzal, amit az élet dobott neki. Időnként egy egy mosoly azért megvillan az arcán, de végül hamar tova is libben, hogy egy kicsit még szerepeljen a bájos arcon a borongás.
Inkább csendben babrál az üres pálinkás pohárkával, időnként felpillantva a férfira. Amikor tekintetük összeakad kissé hezitálva sandít le a kiürült poharakra, végül sóhajtva bólint egy aprót, kifejezve egyetértését, hogy rá bizony ráférne még egy kör.*
- Valami erőset.
*Válaszolja meg kurtán a fel sem tett kérdést. Végül pedig vállat vonva mosolyodik el újfent.*
- Azt hiszem, ha élnének tipikusan az a gyerek lennék, aki még most is borsot törne az orruk alá. Az izgága, dacos és nyughatatlan, akivel kölcsönösen imádnánk egymást mindenek felett.
*Kuncog halkan, majd ismét a csendbe bújik, ahogy újból a férfit hallgatja. Nem tagadja, hogy egy kalandor igazán izgató, de most valahogy annyira átlagosnak hat a férfi, amitől a lány szíve időnként hevesebben dobban. Nem is az átlagos a megfelelő szó. Sokan a kalandorokat elkönyvelik véreskezű, pénzéhes, erőszakos frátereknek, de az akivel most egy asztalnál ül olyannyira emberi, hogy azt is megkockáztatná, hogy kifeküdjön mellé a fűben egy tavaszi estén, hogy az eget bámulják egymás mellett némán.
A történetekre viszont már megenyhülve vigyorodik el időről-időre. A végére pedig felszabadult kacagásban tör ki, ahogy az egészet igyekszik maga elé képzelni.*
- Sejtettem, hogy nem fogok csalódni a történeteidben, de ez minden pénzt megért.
*Törölgeti nevetéstől bepárásodott szemeit, majd mikor enyhül a kacagás pihegve dől hátra a székében.*
- Tudod nem vagy semmi fickó egymagad sem. Viszont támadt egy remek ötletem.
*Csap is az asztalra sejtelmes mosollyal.*
- A fürdőről nem mondtam le teljesen, de fájdalom, egy kicsit még halogatnom kell a dolgot.
*Kel is fel a székről, majd az asztalt megkerülve áll meg a férfi mellett, s jobbját felé nyújtva szűkíti össze a szemeit egy ravasz mosoly kíséretével.*
- Hölgyem fáradjon utánam. Kilátogatunk a Holdudvarra. Sötét van már. Tetszeni fog, hidd el. Utána meg megisszuk azt a pálinkát, amire meg akartál hívni.
*Kacsint mosolyogva, majd ellentmondást nem tűrve nyúl le, hogy ráfogjon a férfi kezére és felhúzza a székéről. Azután pedig kissé tántorgó léptekkel indul meg a kis faajtó felé. Eddig nem érezte az alkoholt a fejében, de amint megindult azért a világ is igencsak zizeg körülötte. De ismerős már neki az érzés, így teljes nyugodalommal ballag maga mögött húzva partnerét.*
- Aztán kint majd elregélheted akkor azokat a szép és izgalmas dolgokat, amiket még mesélgetni tudnál.
*Vigyorog hátra, hiszen azért nem siklott ő át azon a labdán, amit kénytelen újból tovább passzolni, ha játékban akar maradni. A kis faajtó pedig tárul is fel előttük, hogy kiléphessenek a Holdudvarra. Valóban már magasan jár a hold, amire itt remek rálátásuk nyílik, ahogyan a pislákoló csillagokra is. Mélyet szippant a friss, hűvös levegőből, majd továbbra is szorongatva a kezet megindul az egyik padhoz, amiről elég jónak találja a kilátást.*
- Na csüccs.
*Adja is ki a parancsot, mikor végre felszabadítja Mordokhait kezének szorongatása alól.*
- A régi gyerekkorod emlékére és azért mert én is szeretem.
*Adja a magyarázatot váratlan döntésére, majd mellé telepedve húzza kissé össze magát a hűvöstől, hogy sárgás szemeit az égre emelve csodálhassa a csillagokat. Egy ideig csak némán, de boldog és könnyed mosollyal az ajkain.*
- Olyan gyönyörű és békés. Hülye, aki nem tudja élvezni.
*Sóhajtja végül halkan, majd kissé bocsánatkérő pofival sandít a férfira.*
- Ne haragudj, hogy a mai napodból kiveszik az igazi izgalom, de tőlem csak ennyire futja. Bennem csak ezt tudod élvezni.
*Kacsint végül kuncogva, majd ahogy ismét az égre pillant fejét a férfi vállára dönti.*
- Ha egy ideig még a városban maradsz van egy jó munkám a számodra. Gondolom a kalandoroknak sem árt egy kis arany.
*Vet fel valami egyszerűbb témát, mielőtt még a túlzott romantikus légkör és az alkohol keveréke teljesen elbódítja az elméjét.*
*Nem mondaná, hogy az este elrontója lett az, hogy mind a ketten kiadtak valami fájdalmasat, amit igyekeztek a világ és leginkább saját maguk előtt jól rejtve tartani. Az igazat megvallva most valahogy szabadabbnak érzi magát, mint valaha bármikor. Ezen felül, ami pedig jelen esetben a legfontosabb, hogy úgy érzi valaki most foglalkozik vele. Nem a szép félvért látja a Hóhajú, hanem egy lényt, akit minden elitélés nélkül hallgat végig. Ahogyan a lány is őt. Hiszen ez idáig soha senkinek nem mesélte el ő sem a történetét, nem is kérdezte még senki, hogy honnan jött. Így ez a beszélgetés szabadította fel igazán. Leszámítva persze a pálinka azon hatását, hogy alkoholtartalma amúgy is jobban megnyitja a száját. De ez ugye csak mellékes.
Amint történetével végez hosszan hallgat a gondolataiba és Mordokhai szavaiba merülve. Neki hála most úgy érzi, hogy tényleg nem rossz ő, hanem csak kiélvezi és haladni próbál azzal, amit az élet dobott neki. Időnként egy egy mosoly azért megvillan az arcán, de végül hamar tova is libben, hogy egy kicsit még szerepeljen a bájos arcon a borongás.
Inkább csendben babrál az üres pálinkás pohárkával, időnként felpillantva a férfira. Amikor tekintetük összeakad kissé hezitálva sandít le a kiürült poharakra, végül sóhajtva bólint egy aprót, kifejezve egyetértését, hogy rá bizony ráférne még egy kör.*
- Valami erőset.
*Válaszolja meg kurtán a fel sem tett kérdést. Végül pedig vállat vonva mosolyodik el újfent.*
- Azt hiszem, ha élnének tipikusan az a gyerek lennék, aki még most is borsot törne az orruk alá. Az izgága, dacos és nyughatatlan, akivel kölcsönösen imádnánk egymást mindenek felett.
*Kuncog halkan, majd ismét a csendbe bújik, ahogy újból a férfit hallgatja. Nem tagadja, hogy egy kalandor igazán izgató, de most valahogy annyira átlagosnak hat a férfi, amitől a lány szíve időnként hevesebben dobban. Nem is az átlagos a megfelelő szó. Sokan a kalandorokat elkönyvelik véreskezű, pénzéhes, erőszakos frátereknek, de az akivel most egy asztalnál ül olyannyira emberi, hogy azt is megkockáztatná, hogy kifeküdjön mellé a fűben egy tavaszi estén, hogy az eget bámulják egymás mellett némán.
A történetekre viszont már megenyhülve vigyorodik el időről-időre. A végére pedig felszabadult kacagásban tör ki, ahogy az egészet igyekszik maga elé képzelni.*
- Sejtettem, hogy nem fogok csalódni a történeteidben, de ez minden pénzt megért.
*Törölgeti nevetéstől bepárásodott szemeit, majd mikor enyhül a kacagás pihegve dől hátra a székében.*
- Tudod nem vagy semmi fickó egymagad sem. Viszont támadt egy remek ötletem.
*Csap is az asztalra sejtelmes mosollyal.*
- A fürdőről nem mondtam le teljesen, de fájdalom, egy kicsit még halogatnom kell a dolgot.
*Kel is fel a székről, majd az asztalt megkerülve áll meg a férfi mellett, s jobbját felé nyújtva szűkíti össze a szemeit egy ravasz mosoly kíséretével.*
- Hölgyem fáradjon utánam. Kilátogatunk a Holdudvarra. Sötét van már. Tetszeni fog, hidd el. Utána meg megisszuk azt a pálinkát, amire meg akartál hívni.
*Kacsint mosolyogva, majd ellentmondást nem tűrve nyúl le, hogy ráfogjon a férfi kezére és felhúzza a székéről. Azután pedig kissé tántorgó léptekkel indul meg a kis faajtó felé. Eddig nem érezte az alkoholt a fejében, de amint megindult azért a világ is igencsak zizeg körülötte. De ismerős már neki az érzés, így teljes nyugodalommal ballag maga mögött húzva partnerét.*
- Aztán kint majd elregélheted akkor azokat a szép és izgalmas dolgokat, amiket még mesélgetni tudnál.
*Vigyorog hátra, hiszen azért nem siklott ő át azon a labdán, amit kénytelen újból tovább passzolni, ha játékban akar maradni. A kis faajtó pedig tárul is fel előttük, hogy kiléphessenek a Holdudvarra. Valóban már magasan jár a hold, amire itt remek rálátásuk nyílik, ahogyan a pislákoló csillagokra is. Mélyet szippant a friss, hűvös levegőből, majd továbbra is szorongatva a kezet megindul az egyik padhoz, amiről elég jónak találja a kilátást.*
- Na csüccs.
*Adja is ki a parancsot, mikor végre felszabadítja Mordokhait kezének szorongatása alól.*
- A régi gyerekkorod emlékére és azért mert én is szeretem.
*Adja a magyarázatot váratlan döntésére, majd mellé telepedve húzza kissé össze magát a hűvöstől, hogy sárgás szemeit az égre emelve csodálhassa a csillagokat. Egy ideig csak némán, de boldog és könnyed mosollyal az ajkain.*
- Olyan gyönyörű és békés. Hülye, aki nem tudja élvezni.
*Sóhajtja végül halkan, majd kissé bocsánatkérő pofival sandít a férfira.*
- Ne haragudj, hogy a mai napodból kiveszik az igazi izgalom, de tőlem csak ennyire futja. Bennem csak ezt tudod élvezni.
*Kacsint végül kuncogva, majd ahogy ismét az égre pillant fejét a férfi vállára dönti.*
- Ha egy ideig még a városban maradsz van egy jó munkám a számodra. Gondolom a kalandoroknak sem árt egy kis arany.
*Vet fel valami egyszerűbb témát, mielőtt még a túlzott romantikus légkör és az alkohol keveréke teljesen elbódítja az elméjét.*
3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-03 08:46:41
Üzenet elküldve: 2022-05-03 08:46:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
* A lovag felkacag az idegenvezetés hallatán. *
- Köszönöm az ajánlatot, de egyenlőre nem szorulok rá. A város utcái nagy részét talán nem ismerem, de egyenlőre nem is szükségesek. A legtöbb esetben nem a városon belül vannak a megbízásaink.
* Jegyzi meg a férfi, de egyúttal a gondolkodó nőre mosolyog, mostanában egészen sokat gyakorolt, hogy ne okozzon akkora gondot már neki egy nővel való beszélgetés, amíg nem hozzák zavarba, addig nem igen lesz gondja vele. *
- Legalább negyvenezren élnek ebben a városban, ha minden igaz.
* Gondolkodik el saját szavain, de tekintetében egy pillanatra megfénylik valami. Egy mély sötétség, amely hatalmas fogaival és fekete pikkelyeivel belerondít az összképbe. *
- Ímola, Örvendek.
* Mosolyog rá a férfi, nem gondolta volna, hogy valakivel beszélgetni fog a fogadóban. A tervei eredetileg csak egy gyors fürdőről szóltak meg egy mézsőrről, de kellemes csalódásként evezett be a lány. Az ital hallatán felkacag, de vér szökik az arcába a fürdő miatt. *
- Öhm... khm.. * Köszörüli meg a torkát, de utána akarva-akaratlanul is beszökik a kép, ahogyan a fürdőházban mosdatja a férfit. Eddig csak vér, de most már intenzív kékülés is jelen van az arcán. Egy hosszabb köhögés rohamnak álcázva vissza nyeri arca színét. *
- Köhhöööm... Kheeh...
* Teszi szája elé kezét, hogy utána egy pillanatra elfordulva vissza nyerje erejét. Mire vissza fordul, már az arca újra csak pír lepte. *
- Elnézést, félre nyeltem.
* Kacag fel erőtlenül. *
- Öhm, ha szeretné örömmel látom a fürdőben, de egyáltalán nem lennék ily tolakodó, és merszem sem lett volna ilyet felajánlani.
* Kacag fel újfent, de már fél mosoly kíséretében, le rí az arcáról, hogy teljesen zavarban van. Az sörébe gyorsan bele is kortyol, hogy utána néhány falatot magához vegyen étkéből. *
- Nos ha gondolja, kérjen ki egy üveggel, nem szoktam sokat inni. Ha tehetem akkor inkább el is kerülöm, de néha el engedheti magát az ember.
* Tekintete továbbra is zavart, de már a pír kezd eltűnni. Az úrnő neve hallatán újra mosoly húzódik ajkaira. *
- Eeyr úrnőt szolgálni szeretném, nem szolgálatára áhítozom.
* Kacag fel a férfi, páncéljára mutat ahol Eeyr jelképe látható. *
- Az úrnő fényessége megvilágítja utamat, hogy több embernek nyújthassak segítőkezet.
* Jegyzi meg a férfi, hogy utána megpróbálja leolvasni a lány arcáról szándékait. ~ Az úrnőt szolgálja lehet? ~ A szülökről tartott rövid magyarázatra csak bólint. *
- Becsületre méltó munka a kereskedői lét, ahogyan a többi munka is.
* A kérdésre egy pillanatra a szemöldöke felszökik, de utána lágy mosolyt húz az arcára. *
- Nem vagyok városőr. A Warg alakulat tagja vagyok, mi speciális megbízásokra vagyunk kivezényelve, de természetesen feladatunk a város védelme is egyaránt.
* Egy pillanatra elgondolkozik a kérdésén, és nem rest közben száját krumplival és hússal megtömni. *
- Nos... Igazából van bőven veszély a városon kívül, de egyenlőre nincs akkora nagy baj.
* Minduntalan vissza tér a szeme elé a hatalmas bestia képe, amire csak még nagyobbat nyel. *
- Nos, azért nem ajánlanám nagyon az egyedüli sétákat a városon kívül.
* A lovag felkacag az idegenvezetés hallatán. *
- Köszönöm az ajánlatot, de egyenlőre nem szorulok rá. A város utcái nagy részét talán nem ismerem, de egyenlőre nem is szükségesek. A legtöbb esetben nem a városon belül vannak a megbízásaink.
* Jegyzi meg a férfi, de egyúttal a gondolkodó nőre mosolyog, mostanában egészen sokat gyakorolt, hogy ne okozzon akkora gondot már neki egy nővel való beszélgetés, amíg nem hozzák zavarba, addig nem igen lesz gondja vele. *
- Legalább negyvenezren élnek ebben a városban, ha minden igaz.
* Gondolkodik el saját szavain, de tekintetében egy pillanatra megfénylik valami. Egy mély sötétség, amely hatalmas fogaival és fekete pikkelyeivel belerondít az összképbe. *
- Ímola, Örvendek.
* Mosolyog rá a férfi, nem gondolta volna, hogy valakivel beszélgetni fog a fogadóban. A tervei eredetileg csak egy gyors fürdőről szóltak meg egy mézsőrről, de kellemes csalódásként evezett be a lány. Az ital hallatán felkacag, de vér szökik az arcába a fürdő miatt. *
- Öhm... khm.. * Köszörüli meg a torkát, de utána akarva-akaratlanul is beszökik a kép, ahogyan a fürdőházban mosdatja a férfit. Eddig csak vér, de most már intenzív kékülés is jelen van az arcán. Egy hosszabb köhögés rohamnak álcázva vissza nyeri arca színét. *
- Köhhöööm... Kheeh...
* Teszi szája elé kezét, hogy utána egy pillanatra elfordulva vissza nyerje erejét. Mire vissza fordul, már az arca újra csak pír lepte. *
- Elnézést, félre nyeltem.
* Kacag fel erőtlenül. *
- Öhm, ha szeretné örömmel látom a fürdőben, de egyáltalán nem lennék ily tolakodó, és merszem sem lett volna ilyet felajánlani.
* Kacag fel újfent, de már fél mosoly kíséretében, le rí az arcáról, hogy teljesen zavarban van. Az sörébe gyorsan bele is kortyol, hogy utána néhány falatot magához vegyen étkéből. *
- Nos ha gondolja, kérjen ki egy üveggel, nem szoktam sokat inni. Ha tehetem akkor inkább el is kerülöm, de néha el engedheti magát az ember.
* Tekintete továbbra is zavart, de már a pír kezd eltűnni. Az úrnő neve hallatán újra mosoly húzódik ajkaira. *
- Eeyr úrnőt szolgálni szeretném, nem szolgálatára áhítozom.
* Kacag fel a férfi, páncéljára mutat ahol Eeyr jelképe látható. *
- Az úrnő fényessége megvilágítja utamat, hogy több embernek nyújthassak segítőkezet.
* Jegyzi meg a férfi, hogy utána megpróbálja leolvasni a lány arcáról szándékait. ~ Az úrnőt szolgálja lehet? ~ A szülökről tartott rövid magyarázatra csak bólint. *
- Becsületre méltó munka a kereskedői lét, ahogyan a többi munka is.
* A kérdésre egy pillanatra a szemöldöke felszökik, de utána lágy mosolyt húz az arcára. *
- Nem vagyok városőr. A Warg alakulat tagja vagyok, mi speciális megbízásokra vagyunk kivezényelve, de természetesen feladatunk a város védelme is egyaránt.
* Egy pillanatra elgondolkozik a kérdésén, és nem rest közben száját krumplival és hússal megtömni. *
- Nos... Igazából van bőven veszély a városon kívül, de egyenlőre nincs akkora nagy baj.
* Minduntalan vissza tér a szeme elé a hatalmas bestia képe, amire csak még nagyobbat nyel. *
- Nos, azért nem ajánlanám nagyon az egyedüli sétákat a városon kívül.
3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-02 21:55:25
Üzenet elküldve: 2022-05-02 21:55:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
*A lánynak jól esik a lovag kedvessége, örömmel fogadja az érdeklődését*
- Igen, eléggé jól ismerem a várost, sok mindent láttam itt már* válaszolja mosolyogva majd folytatja. * Szívesen vállalok idegenvezetést * mondja, de a mosolyából kívülálló nem tudhatja, hogy ennek mekkora része vicc.
Örömmel veszi a lovag bemutatkozását, ~ Demingen család, mikor is hallottam róluk? ~ kérdezi magában. Csak távoli emlékei vannak a családnév felidézésekor, de biztos benne, hogy már hallotta ezt a nevet. *
-Sok embert ismerek a városban, de a város nagyon nagy, nyilván nem mindenkit. *
A magázódás tényleg zavarja, örül, hogy a lovag elfogadja a tegezést*
- Ímólati Mikálosa a becsületes nemem * mondja tetetett fennköltséggel a hangjában *, de szólíts csak „Ímola”-nak, a barátaim mind így szólítanak.
* A lány hallja, hogy mit rendel a lovag, és nagyra értékeli a nagyvonalúsága.*
- Köszönöm a meghívást, * mondja lelkesen * engedd meg, hogy az italra én hívjalak meg, legszívesebben mit innál?* kérdezi.* Ha jól látom mézsört iszol, akár folytathatjuk azzal is, de áttérhetünk a borra, szeretem az almaborukat is.*
Szokott alkoholt inni, de csak társaságban, és ott sem szereti túlzásba vinni. Egy pohár ital bőven belefér.*
- Szívesen megmutatom a fürdőt, szerintem is érdemes kipróbálni.* Mondja biztatóan, de aztán jobban belegondol ~ Nem voltam egy kicsit tolakodó? ~ kérdezi magában. Aztán hagyja, hogy másra terelődjön a szó.*
- Néha nem bűn meginni egy pohár sört.* Reagál a lány, majd a lovagot hallgatva a saját emlékei is előjönnek. ~ Csak véletlen, hogy én is Eeyr úrnőt szolgálom?~ gondolkozik el.*
- Örülök, hogy Te is Eayr úrnőt szolgálatát keresed!* feleli őszinte örömmel.
Figyeli, ahogy kihozzák az ételt, majd étkezés előtt még egyszer megköszöni.*
- Köszönöm a bőkezű meghívásodat, jó étvágyat!* mondja kedvesen.
Ahogy elkezdenek falatozni talán pillanatra elhallgat, de a kérdést örömmel veszi.*
- Nem, a szüleim kereskedők, mindig megtalálják a módját, hogy mit lehet gazdaságosan eladni. Nem a nagy nyereségért csinálják, csak megélhetésből, így a városban már nagy ügyfélkörük van, sok vevő keresi őket. Én is szoktam segíteni az üzletben.* Majd ő is feltesz egy kérdést.*
- Mostanában vannak komolyabb háborúk, melyben részt kell venned, vagy csak kisebb zavargásokra szoktak kivezényelni? * kérdezi érdeklődéssel, majd egy finom falatot vesz a szájába a húsból.*
*A lánynak jól esik a lovag kedvessége, örömmel fogadja az érdeklődését*
- Igen, eléggé jól ismerem a várost, sok mindent láttam itt már* válaszolja mosolyogva majd folytatja. * Szívesen vállalok idegenvezetést * mondja, de a mosolyából kívülálló nem tudhatja, hogy ennek mekkora része vicc.
Örömmel veszi a lovag bemutatkozását, ~ Demingen család, mikor is hallottam róluk? ~ kérdezi magában. Csak távoli emlékei vannak a családnév felidézésekor, de biztos benne, hogy már hallotta ezt a nevet. *
-Sok embert ismerek a városban, de a város nagyon nagy, nyilván nem mindenkit. *
A magázódás tényleg zavarja, örül, hogy a lovag elfogadja a tegezést*
- Ímólati Mikálosa a becsületes nemem * mondja tetetett fennköltséggel a hangjában *, de szólíts csak „Ímola”-nak, a barátaim mind így szólítanak.
* A lány hallja, hogy mit rendel a lovag, és nagyra értékeli a nagyvonalúsága.*
- Köszönöm a meghívást, * mondja lelkesen * engedd meg, hogy az italra én hívjalak meg, legszívesebben mit innál?* kérdezi.* Ha jól látom mézsört iszol, akár folytathatjuk azzal is, de áttérhetünk a borra, szeretem az almaborukat is.*
Szokott alkoholt inni, de csak társaságban, és ott sem szereti túlzásba vinni. Egy pohár ital bőven belefér.*
- Szívesen megmutatom a fürdőt, szerintem is érdemes kipróbálni.* Mondja biztatóan, de aztán jobban belegondol ~ Nem voltam egy kicsit tolakodó? ~ kérdezi magában. Aztán hagyja, hogy másra terelődjön a szó.*
- Néha nem bűn meginni egy pohár sört.* Reagál a lány, majd a lovagot hallgatva a saját emlékei is előjönnek. ~ Csak véletlen, hogy én is Eeyr úrnőt szolgálom?~ gondolkozik el.*
- Örülök, hogy Te is Eayr úrnőt szolgálatát keresed!* feleli őszinte örömmel.
Figyeli, ahogy kihozzák az ételt, majd étkezés előtt még egyszer megköszöni.*
- Köszönöm a bőkezű meghívásodat, jó étvágyat!* mondja kedvesen.
Ahogy elkezdenek falatozni talán pillanatra elhallgat, de a kérdést örömmel veszi.*
- Nem, a szüleim kereskedők, mindig megtalálják a módját, hogy mit lehet gazdaságosan eladni. Nem a nagy nyereségért csinálják, csak megélhetésből, így a városban már nagy ügyfélkörük van, sok vevő keresi őket. Én is szoktam segíteni az üzletben.* Majd ő is feltesz egy kérdést.*
- Mostanában vannak komolyabb háborúk, melyben részt kell venned, vagy csak kisebb zavargásokra szoktak kivezényelni? * kérdezi érdeklődéssel, majd egy finom falatot vesz a szájába a húsból.*
3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-02 20:30:40
Üzenet elküldve: 2022-05-02 20:30:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Valóban igazad van, nem túl vigasztaló.
*Viszonozza a lány kínos mosolyát, melyet most a saját arca is idegennek érez, szeme pedig szomorú marad.*
- Nem bánd, hogy megkérdezted.
*Néz szelíden Rochára, látva, hogy nehézkesen birkózik meg története súlyával - amiért a férfi egyébként egyáltalán nem hibáztatja -, s tán azt is kívánja, bár ne hozta volna fel a témát.*
- Mit tagadjam, senkinek nem meséltem még el ezt a történetet, kivéve persze a szüleit.
*Annak az alkalomnak emlékétől sokkal inkább görcsbe rándul a gyomra, mint attól, amit az imént elmondott. Soha életében nem kívánta még annyira, hogy nyíljon meg alatta a föld, mint amikor a halálhírt vitte az otthonba, ahová befogadták, mikor semmije sem volt, és ahonnan az ő győzködésére szökött meg kedvese.*
- Ideje volt már, hogy valakinek elmondhassam, s örülhetek, amiért utamba hozott valakit az élet, aki tényleg meg is hallgatta.
*Mosolyog a leányra, ezúttal már tényleg őszintén, ahogy pedig szépen lassan átkanyarodik Rocha másik kérdésének megválaszolására, ezzel együtt pedig eszébe jutnak barátjával egykori közös kalandjaik, már sokkal könnyebbnek érzi magát.*
- Nos... *Nyújtózkodik egy nagyot, mielőtt folytatná.* Azt hiszem mindent elmond kettőnk barátságáról, hogy rögtön az első közös utunkon kénytelenek voltunk megküzdeni egy trollal. *Vigyorodik el az emléktől.* Ha egyedül vagyok, akkor is csőstül jön a baj, de ketten aztán igazán egyik kutyaszorítóból a másikba rohantunk, és ez csak néha-néha volt szándékos!
*Nevet most már teljesen felengedve. Persze motoszkál egy gondolat elméjének egy eldugott zugában, ami szerint szomorúnak kéne lennie, hiszen ki tudja látják-e még egymást, az igazat megvallva a Hóhajú ennyi év után már feladta a reménykedést. Azonban azt is tudja, hogy bárhol is legyen barátja, bizonyára jól van, képtelen őrültségek sorozatát hajtja végre, ez a gondolat pedig elég Mordokhainak.*
- Na és aztán, ha én vagyok a kalandor? *Válaszolja meg a költői kérdést.* Egész életemet ilyen emberek között töltöttem, akikkel elcseréltük az egyetlen dolgot, ami a miénk, a történeteinket. Ha tudnád mennyire frissítő néha csak ülni és hallgatni valamit, amiben nincsenek nagy hőstettek, kiszabadított királykisasszonyok, van viszont rutin és az egyszerűség szépsége, na meg a személy, aki elmeséli. *Elmosolyodik.* Nem mellesleg én azért még fel tudnék sorolni néhány dolgot, már ami a legszebb és legizgalmasabb dolgokat illeti.
*Fűzi hozzá, csak hogy tovább járjon az a bizonyos labda kettejük között, majd ő maga is a pálinkáért nyúl, a lányhoz hasonlóan pedig szintén nem teketóriázik vele, rövid úton a szervezetébe juttatja, majd megrázza a fejét, hogy egy kissé kitisztuljon.
Aztán hátradől és végtelen komolysággal arcán hallgatja a történetet, ami hamar átcsap sajnálatba, együttérzésbe, majd újfent szomorúságba. De ezen érzések mellé bekúszik még egy, ez pedig nem más, mint a csodálat. Az égeik a megmondhatói, hogy amikor a férfi alkalmasint visszatér a civilizációba, épp elég nehéz neki a napi betevőre valót megkeresni, végső lehetőségként pedig mindig árulhatja a kardját, elkísérhet egy karavánt az úton, védelmezhet valami tökkelütött nemes úrfit, az úton pedig néha akad egy-egy tanya, ahol mindig szívesen veszik az erős kezet és nem felejtik el meghálálni élelemmel és fedéllel. Azt el sem tudja képzelni lánynak mennyivel lehet nehezebb, mégis úgy tűnik, mint aki ügyesen lavíroz az akadályok között, amiket az élet állított számára.*
- Szerintem büszkék lennének rád.
*Mondja végül csendesen, majd ő is felhajtja a maradék sört és azzal a lendülettel kérdő tekintetet is vet Rochára, jelezvén, hogy a következő kört állja, amennyiben a lány kér még egyet.*
- És tüsszentsen patakot mindenki, aki ítélkezik feletted csak azért, mert igyekszel kiélvezni a földi örömök minél több formáját.
*Persze konkrétan semmi ilyesmit nem mondott partnere, de a férfi mintha kiérezne valami effélét is a szavaiból.*
- Ha csak tennéd a dolgodat nap-nap után, hogy végül belepusztulj a szürkeségbe, nos az egy olyan élet, amiért felesleges lett volna megszületni.
*Dől hátra lassan, miközben az újabb nekiszegezett kérdéseken kezd gondolkodni.*
- Döntse el a hölgy a fürdés kérdését, nekem igazán bárhogy megfelel.
*Mondja szórakozottan, mert gondolatai már a másik témánál járnak.*
- Nem olyasmi ez a kalandorkodás, amit csak úgy szüneteltet az ember. *Mosolyodik el.* Én vándorolni szeretek, világot járni, a többi csak úgy szembejön az úton. *Mondja, de közben töprengő tekintetet vág.* Szeretek feküdni a fűben és a csillagokat nézni. Régen, ha nem tudtam aludni és az időjárás engedte, édesanyám kivitt a kastély kertjeibe és ezt csináltuk. Azóta, ha az úton ér egy tiszta tavaszi vagy nyári este, mindig olyan helyen ütök tábort, ahol jól látni az eget.
*Vállat von, hiszen egészen közönséges dolognak hat ez, a férfi mégsem tudja megunni, ennyi év után sem. Azt már nem fűzi hozzá, hogy kizárólag ezen alkalmakkor hiányzik neki az élet, amit maga mögött hagyott, talán épp azért, mert ez az egyetlen dolog, ami megmaradt belőle.*
- Én is szeretek olvasni. Egy poros, ódon könyvtár végeláthatatlan polcai, tele több könyvvel, mint amit egy emberöltő alatt át lehet rágni, ez jelent nekem legalább ugyanannyit, mint megvívni a sárkánnyal a királykisasszonyért. *Kacsint a lányra.* Szeretem a zenét, nemkülönben a csendet, és a világ kifürkészhetetlen működését, amiért időről-időre megajándékoz olyan kellemes társasággal, amilyet meg sem érdemlek.
*Nevet s mivel történetet kérnek tőle, ráadásul kevésbé komorat, mint az eddigiek, alaposan elgondolkodik, hiszen szerencséjére azok közül is tud válogatni.*
- Egyszer még fegyverhordozó koromban kiművelhettünk néhány cimborámmal valami éktelen csínytevést, mert nem kaptunk vacsorát. Így hát, csak hogy tetőzzük a bajt, éjszaka kiszöktünk a kastélyból és bementünk a közeli erdőbe. Találtunk némi gombát, és hát nosza több se kellett, befaltuk mindet. Nos, mint az utólag kiderült ez távolról sem tartozott a legjobb ötleteink közé, ugyanis az a fajta gomba egészen boszorkányos dolgokat művelt az elménkkel, kis idő múltán pedig már meglehetősen furcsa hallucinációk közepette ölelgettük a fákat, vagy éppen egymást, már ha éppen fel tudtunk kászálódni a földről. Ebben az állapotban próbáltunk meg visszamenni a kastélyba, de csak a falig jutottunk és oda is már napfelkeltére. Atyám s tanáraink tekintete minden pénzt megért, bár a mai napig nem mosták meg úgy a fejemet, mint akkor.
*Mordokhainak ez volt az első ilyen jellegű tapasztalata, és ez bizony így is maradt volna, ha nem érkezik meg az életébe egy bizonyos rőt hajú fiatalember.*
- Egyszer a Vörössel eldöntöttük, hogy csinálunk egy túlélőtúrát. Elmegyünk egy szigetre, bármiféle felszerelés nélkül, abban ez egy, egyszerű ruhánkban, ami volt, meg egy tőrrel, na meg a két vállalkozó szellemű leányzóval, akik csatlakoztak hozzánk. Mint az kiderült, ő gyakorlott fogyasztója volt a különböző ilyen-olyan szereknek, amik az elmét bódítják, találtunk is a szigeten néhány ugyanilyen gombát, ő pedig nem átallott már az első este teát főzni belőle, kisvártatva pedig a hölgyek helyett már két jól megtermett sárkányt hagytunk ott a tábortűznél.
*Kacag. Sok minden történt azon a túrán, s bizony ismételten csak hajszál híján múlt, hogy ott hagyják a fogukat, azonban így is - vagy talán épp ezért - a számára legkedvesebb emlékek között foglal helyet.*
- Valóban igazad van, nem túl vigasztaló.
*Viszonozza a lány kínos mosolyát, melyet most a saját arca is idegennek érez, szeme pedig szomorú marad.*
- Nem bánd, hogy megkérdezted.
*Néz szelíden Rochára, látva, hogy nehézkesen birkózik meg története súlyával - amiért a férfi egyébként egyáltalán nem hibáztatja -, s tán azt is kívánja, bár ne hozta volna fel a témát.*
- Mit tagadjam, senkinek nem meséltem még el ezt a történetet, kivéve persze a szüleit.
*Annak az alkalomnak emlékétől sokkal inkább görcsbe rándul a gyomra, mint attól, amit az imént elmondott. Soha életében nem kívánta még annyira, hogy nyíljon meg alatta a föld, mint amikor a halálhírt vitte az otthonba, ahová befogadták, mikor semmije sem volt, és ahonnan az ő győzködésére szökött meg kedvese.*
- Ideje volt már, hogy valakinek elmondhassam, s örülhetek, amiért utamba hozott valakit az élet, aki tényleg meg is hallgatta.
*Mosolyog a leányra, ezúttal már tényleg őszintén, ahogy pedig szépen lassan átkanyarodik Rocha másik kérdésének megválaszolására, ezzel együtt pedig eszébe jutnak barátjával egykori közös kalandjaik, már sokkal könnyebbnek érzi magát.*
- Nos... *Nyújtózkodik egy nagyot, mielőtt folytatná.* Azt hiszem mindent elmond kettőnk barátságáról, hogy rögtön az első közös utunkon kénytelenek voltunk megküzdeni egy trollal. *Vigyorodik el az emléktől.* Ha egyedül vagyok, akkor is csőstül jön a baj, de ketten aztán igazán egyik kutyaszorítóból a másikba rohantunk, és ez csak néha-néha volt szándékos!
*Nevet most már teljesen felengedve. Persze motoszkál egy gondolat elméjének egy eldugott zugában, ami szerint szomorúnak kéne lennie, hiszen ki tudja látják-e még egymást, az igazat megvallva a Hóhajú ennyi év után már feladta a reménykedést. Azonban azt is tudja, hogy bárhol is legyen barátja, bizonyára jól van, képtelen őrültségek sorozatát hajtja végre, ez a gondolat pedig elég Mordokhainak.*
- Na és aztán, ha én vagyok a kalandor? *Válaszolja meg a költői kérdést.* Egész életemet ilyen emberek között töltöttem, akikkel elcseréltük az egyetlen dolgot, ami a miénk, a történeteinket. Ha tudnád mennyire frissítő néha csak ülni és hallgatni valamit, amiben nincsenek nagy hőstettek, kiszabadított királykisasszonyok, van viszont rutin és az egyszerűség szépsége, na meg a személy, aki elmeséli. *Elmosolyodik.* Nem mellesleg én azért még fel tudnék sorolni néhány dolgot, már ami a legszebb és legizgalmasabb dolgokat illeti.
*Fűzi hozzá, csak hogy tovább járjon az a bizonyos labda kettejük között, majd ő maga is a pálinkáért nyúl, a lányhoz hasonlóan pedig szintén nem teketóriázik vele, rövid úton a szervezetébe juttatja, majd megrázza a fejét, hogy egy kissé kitisztuljon.
Aztán hátradől és végtelen komolysággal arcán hallgatja a történetet, ami hamar átcsap sajnálatba, együttérzésbe, majd újfent szomorúságba. De ezen érzések mellé bekúszik még egy, ez pedig nem más, mint a csodálat. Az égeik a megmondhatói, hogy amikor a férfi alkalmasint visszatér a civilizációba, épp elég nehéz neki a napi betevőre valót megkeresni, végső lehetőségként pedig mindig árulhatja a kardját, elkísérhet egy karavánt az úton, védelmezhet valami tökkelütött nemes úrfit, az úton pedig néha akad egy-egy tanya, ahol mindig szívesen veszik az erős kezet és nem felejtik el meghálálni élelemmel és fedéllel. Azt el sem tudja képzelni lánynak mennyivel lehet nehezebb, mégis úgy tűnik, mint aki ügyesen lavíroz az akadályok között, amiket az élet állított számára.*
- Szerintem büszkék lennének rád.
*Mondja végül csendesen, majd ő is felhajtja a maradék sört és azzal a lendülettel kérdő tekintetet is vet Rochára, jelezvén, hogy a következő kört állja, amennyiben a lány kér még egyet.*
- És tüsszentsen patakot mindenki, aki ítélkezik feletted csak azért, mert igyekszel kiélvezni a földi örömök minél több formáját.
*Persze konkrétan semmi ilyesmit nem mondott partnere, de a férfi mintha kiérezne valami effélét is a szavaiból.*
- Ha csak tennéd a dolgodat nap-nap után, hogy végül belepusztulj a szürkeségbe, nos az egy olyan élet, amiért felesleges lett volna megszületni.
*Dől hátra lassan, miközben az újabb nekiszegezett kérdéseken kezd gondolkodni.*
- Döntse el a hölgy a fürdés kérdését, nekem igazán bárhogy megfelel.
*Mondja szórakozottan, mert gondolatai már a másik témánál járnak.*
- Nem olyasmi ez a kalandorkodás, amit csak úgy szüneteltet az ember. *Mosolyodik el.* Én vándorolni szeretek, világot járni, a többi csak úgy szembejön az úton. *Mondja, de közben töprengő tekintetet vág.* Szeretek feküdni a fűben és a csillagokat nézni. Régen, ha nem tudtam aludni és az időjárás engedte, édesanyám kivitt a kastély kertjeibe és ezt csináltuk. Azóta, ha az úton ér egy tiszta tavaszi vagy nyári este, mindig olyan helyen ütök tábort, ahol jól látni az eget.
*Vállat von, hiszen egészen közönséges dolognak hat ez, a férfi mégsem tudja megunni, ennyi év után sem. Azt már nem fűzi hozzá, hogy kizárólag ezen alkalmakkor hiányzik neki az élet, amit maga mögött hagyott, talán épp azért, mert ez az egyetlen dolog, ami megmaradt belőle.*
- Én is szeretek olvasni. Egy poros, ódon könyvtár végeláthatatlan polcai, tele több könyvvel, mint amit egy emberöltő alatt át lehet rágni, ez jelent nekem legalább ugyanannyit, mint megvívni a sárkánnyal a királykisasszonyért. *Kacsint a lányra.* Szeretem a zenét, nemkülönben a csendet, és a világ kifürkészhetetlen működését, amiért időről-időre megajándékoz olyan kellemes társasággal, amilyet meg sem érdemlek.
*Nevet s mivel történetet kérnek tőle, ráadásul kevésbé komorat, mint az eddigiek, alaposan elgondolkodik, hiszen szerencséjére azok közül is tud válogatni.*
- Egyszer még fegyverhordozó koromban kiművelhettünk néhány cimborámmal valami éktelen csínytevést, mert nem kaptunk vacsorát. Így hát, csak hogy tetőzzük a bajt, éjszaka kiszöktünk a kastélyból és bementünk a közeli erdőbe. Találtunk némi gombát, és hát nosza több se kellett, befaltuk mindet. Nos, mint az utólag kiderült ez távolról sem tartozott a legjobb ötleteink közé, ugyanis az a fajta gomba egészen boszorkányos dolgokat művelt az elménkkel, kis idő múltán pedig már meglehetősen furcsa hallucinációk közepette ölelgettük a fákat, vagy éppen egymást, már ha éppen fel tudtunk kászálódni a földről. Ebben az állapotban próbáltunk meg visszamenni a kastélyba, de csak a falig jutottunk és oda is már napfelkeltére. Atyám s tanáraink tekintete minden pénzt megért, bár a mai napig nem mosták meg úgy a fejemet, mint akkor.
*Mordokhainak ez volt az első ilyen jellegű tapasztalata, és ez bizony így is maradt volna, ha nem érkezik meg az életébe egy bizonyos rőt hajú fiatalember.*
- Egyszer a Vörössel eldöntöttük, hogy csinálunk egy túlélőtúrát. Elmegyünk egy szigetre, bármiféle felszerelés nélkül, abban ez egy, egyszerű ruhánkban, ami volt, meg egy tőrrel, na meg a két vállalkozó szellemű leányzóval, akik csatlakoztak hozzánk. Mint az kiderült, ő gyakorlott fogyasztója volt a különböző ilyen-olyan szereknek, amik az elmét bódítják, találtunk is a szigeten néhány ugyanilyen gombát, ő pedig nem átallott már az első este teát főzni belőle, kisvártatva pedig a hölgyek helyett már két jól megtermett sárkányt hagytunk ott a tábortűznél.
*Kacag. Sok minden történt azon a túrán, s bizony ismételten csak hajszál híján múlt, hogy ott hagyják a fogukat, azonban így is - vagy talán épp ezért - a számára legkedvesebb emlékek között foglal helyet.*
3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-02 12:14:33
Üzenet elküldve: 2022-05-02 12:14:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Kitáncolta magát, amibe rendesen ki is melegedett. Nem az első és nem is a második körön van már túl, aminek áldásos hatása meg is látszik rajta. Érzésre pedig mintha már kissé össze is melegedtek volna ezzel a vadmacskával. Még friss az emlék benne, ahogy a feszes fenék arrébb lökte. Fent is szépen gömbölyödnek azok a halmok, csak az a barom össze húzza az inget. Amíg azok egymást heccelik ő közben tervet igyekszik kovácsolni kótyagos fejében, ami nem éppen úgy sül el, mint kigondolta. Ez a némber inkább versenyt tartana, aminek megnyerésére mintha bármi esélye is volna. Pedig a nyeremény elég kecsegtető.*
~ Ezt a behemótot kéne leinnom? Ketten se tudnánk, nem, hogy egyedül. Teysusra ostobák, csak egy tündér vagyok! ~* Pedig ez a kormos ceca nagyon incselkedik vele. Csak úgy feszíti neki tőgyikéjét, meg nyalogatja szájacskáját. A combjai meg, hajaj, még a fogása is első osztályú.*
- Ki kell mennem a budira, mindjárt jövök.* tápászkodik fel az asztaltól, majd a bort lehúzza, vagyis úgy tűnik, de le már nem nyeli, hanem így támolyog ki az árnyákszékig. Ott aztán bele köpi az egészet a trágya közzé, amit egy újabb produkció követ majd. Két ujját használva lenyúl a torkán, hogy a felnyakalt italt most kiürítse gyomrából. Nem a legkellemesebb, de erre mindenképpen szüksége van. Ki is jön belőle minden, aminek ki kell, de meg is gyötri szegényt.*
- Pfee! Az anyát!* Hűvös vízzel megtisztálkodik mielőtt visszatérne az asztalhoz.*
- Itt is vagyok. Mit eszünk?* Pislog rájuk ártatlanul. Még szép, hogy igyekszik a fizetés részét kibekkelni, de ha úgy van fizet ő is. Az evés része a dolgoknak enged egy kis időt neki, hogy gondolkodjék. Valahogy el kell érnie, hogy a benga állat előtte vagy legalábbis cicus előtt dőljön ki, mert anélkül esélye sincs fekete csöcsök markolászására, ami jelenleg az első számú prioritás. Látszólag már az ital kezdi kifejteni hatását annál a nagydarabnál is, mert ölelgetni kezdi nővérét.*
~ Keres más nőt magadnak! Nyomi! ~* Morgolódik az orra alatt, mert így ittasan már féltékenyen a másik testvérére, pedig ha valakinek, hát annak nem kéne riválisának lennie.*
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Kitáncolta magát, amibe rendesen ki is melegedett. Nem az első és nem is a második körön van már túl, aminek áldásos hatása meg is látszik rajta. Érzésre pedig mintha már kissé össze is melegedtek volna ezzel a vadmacskával. Még friss az emlék benne, ahogy a feszes fenék arrébb lökte. Fent is szépen gömbölyödnek azok a halmok, csak az a barom össze húzza az inget. Amíg azok egymást heccelik ő közben tervet igyekszik kovácsolni kótyagos fejében, ami nem éppen úgy sül el, mint kigondolta. Ez a némber inkább versenyt tartana, aminek megnyerésére mintha bármi esélye is volna. Pedig a nyeremény elég kecsegtető.*
~ Ezt a behemótot kéne leinnom? Ketten se tudnánk, nem, hogy egyedül. Teysusra ostobák, csak egy tündér vagyok! ~* Pedig ez a kormos ceca nagyon incselkedik vele. Csak úgy feszíti neki tőgyikéjét, meg nyalogatja szájacskáját. A combjai meg, hajaj, még a fogása is első osztályú.*
- Ki kell mennem a budira, mindjárt jövök.* tápászkodik fel az asztaltól, majd a bort lehúzza, vagyis úgy tűnik, de le már nem nyeli, hanem így támolyog ki az árnyákszékig. Ott aztán bele köpi az egészet a trágya közzé, amit egy újabb produkció követ majd. Két ujját használva lenyúl a torkán, hogy a felnyakalt italt most kiürítse gyomrából. Nem a legkellemesebb, de erre mindenképpen szüksége van. Ki is jön belőle minden, aminek ki kell, de meg is gyötri szegényt.*
- Pfee! Az anyát!* Hűvös vízzel megtisztálkodik mielőtt visszatérne az asztalhoz.*
- Itt is vagyok. Mit eszünk?* Pislog rájuk ártatlanul. Még szép, hogy igyekszik a fizetés részét kibekkelni, de ha úgy van fizet ő is. Az evés része a dolgoknak enged egy kis időt neki, hogy gondolkodjék. Valahogy el kell érnie, hogy a benga állat előtte vagy legalábbis cicus előtt dőljön ki, mert anélkül esélye sincs fekete csöcsök markolászására, ami jelenleg az első számú prioritás. Látszólag már az ital kezdi kifejteni hatását annál a nagydarabnál is, mert ölelgetni kezdi nővérét.*
~ Keres más nőt magadnak! Nyomi! ~* Morgolódik az orra alatt, mert így ittasan már féltékenyen a másik testvérére, pedig ha valakinek, hát annak nem kéne riválisának lennie.*
3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-01 18:06:13
Üzenet elküldve: 2022-05-01 18:06:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Előfeledések//
* Neki nincs igazán min meglepődnie, nem ismeri még a lányt. Beszédességéből azonban azt veszi ki, hogy kicsit megnyugodott s már nem fél talán úgy tőle. A lány szavain eltöpreng és igazat kell neki adnia.*
- Az már igaz. Ha az újonnan érkezőknek nincs elég erejük, akkor jobb, ha meghúzzák kicsit magukat.
* Megérti persze, barbár törzs, új otthon meg minden. Nehéz az átállás. Főleg leszokni olyasmiről, hogy ki az úr a háznál ugye, és a környező falvak javai, még ha azok maguk az emberek is, valaki tulajdonát képezzék. Egyet is értene ezzel, de nem teszi, nem fogadja el. Újdonsült mesélő társa rátapint életének egy lényeges mozzanatára. Zavarja? Dehogy. Nyugodtan felel. *
- Vadász, leginkább, azt az életmódot jobban kedvelem. De volt, hogy pénzért segítettünk néhányaknak. Vagy csak szívességből. Apám jó barátja nevelt fel, sok ismerőse volt. Kereskedők is. Vadászni mégis jobban szeretek és a városokban nehezebben ismerem ki magam, mint a vadonban.
* Az összehúzott szemekre játszott rémülten felnevet, halkan, szívére teszi felszabadult jobbját. *
- Eszem ágában sincs átverni, csak kuszább némileg az életem. Főleg a múltam. Nem sokáig nevelkedhettem saját családban. Inkább barátok voltak, akik körbevettek. Anyámat nem ismertem, apámra még emlékszem valamennyire; de nem sokra. Kicsit az arcára, hangjára. Pár dologra, amit mesélt.
* Neki nincs igazán min meglepődnie, nem ismeri még a lányt. Beszédességéből azonban azt veszi ki, hogy kicsit megnyugodott s már nem fél talán úgy tőle. A lány szavain eltöpreng és igazat kell neki adnia.*
- Az már igaz. Ha az újonnan érkezőknek nincs elég erejük, akkor jobb, ha meghúzzák kicsit magukat.
* Megérti persze, barbár törzs, új otthon meg minden. Nehéz az átállás. Főleg leszokni olyasmiről, hogy ki az úr a háznál ugye, és a környező falvak javai, még ha azok maguk az emberek is, valaki tulajdonát képezzék. Egyet is értene ezzel, de nem teszi, nem fogadja el. Újdonsült mesélő társa rátapint életének egy lényeges mozzanatára. Zavarja? Dehogy. Nyugodtan felel. *
- Vadász, leginkább, azt az életmódot jobban kedvelem. De volt, hogy pénzért segítettünk néhányaknak. Vagy csak szívességből. Apám jó barátja nevelt fel, sok ismerőse volt. Kereskedők is. Vadászni mégis jobban szeretek és a városokban nehezebben ismerem ki magam, mint a vadonban.
* Az összehúzott szemekre játszott rémülten felnevet, halkan, szívére teszi felszabadult jobbját. *
- Eszem ágában sincs átverni, csak kuszább némileg az életem. Főleg a múltam. Nem sokáig nevelkedhettem saját családban. Inkább barátok voltak, akik körbevettek. Anyámat nem ismertem, apámra még emlékszem valamennyire; de nem sokra. Kicsit az arcára, hangjára. Pár dologra, amit mesélt.
3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-01 10:23:06
Üzenet elküldve: 2022-05-01 10:23:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Betérés a fogadóba //
* Fejtgetéseire egy általános választ kap, így magában elkönyveli, hogy a férfi nem szívesen társalog a magánéletéről, de így is van ez rendjén. Talán ez a kis játék majd több információhoz juttatja, de ha nem, hát az sem baj. Elvégre lehet holnap más utakon folytatják, ki tudja ezt előre? Márha amennyiben nem csatlakozik hozza egy piaci körsétára, de ezt még nem döntötte el. *
- Akkor hát, játsszunk.
* Nem kerüli el a figyelmét a kis nyelvbotlás, de csak enyhén csúfondárosan megemeli a szemöldökét válaszul. *
- Ééértem... Rendben, kezdem én.
* Pár pillanatig csendben méregeti a fickót, hogy vajon már a játék legelején kiakassza-e.*
- Legyen valami egyszerű. Én még soha... Nem voltam házas.
* Jobb ezt már az elején letisztázni, már ha bevallja az igazságot. Nos, ha hazudik, azt neki úgy sem kell tudnia, és legalább tiszta lekiismerettel vághat neki az estének. A férfi lelkiismerete meg a saját dolga, ha esetleg várja otthon egy szerető feleség nyolc gyerekkel.
Ha megkapja a választ, ivás vagy nem ivás formájában, tudomásul veszi és várja mit lép a férfi. *
- Rendben, te jössz. Ne fogd vissza magad.
* Kacsint is hozzá egyet. Különben is, mindig is ment neki ez a játék. *
* Fejtgetéseire egy általános választ kap, így magában elkönyveli, hogy a férfi nem szívesen társalog a magánéletéről, de így is van ez rendjén. Talán ez a kis játék majd több információhoz juttatja, de ha nem, hát az sem baj. Elvégre lehet holnap más utakon folytatják, ki tudja ezt előre? Márha amennyiben nem csatlakozik hozza egy piaci körsétára, de ezt még nem döntötte el. *
- Akkor hát, játsszunk.
* Nem kerüli el a figyelmét a kis nyelvbotlás, de csak enyhén csúfondárosan megemeli a szemöldökét válaszul. *
- Ééértem... Rendben, kezdem én.
* Pár pillanatig csendben méregeti a fickót, hogy vajon már a játék legelején kiakassza-e.*
- Legyen valami egyszerű. Én még soha... Nem voltam házas.
* Jobb ezt már az elején letisztázni, már ha bevallja az igazságot. Nos, ha hazudik, azt neki úgy sem kell tudnia, és legalább tiszta lekiismerettel vághat neki az estének. A férfi lelkiismerete meg a saját dolga, ha esetleg várja otthon egy szerető feleség nyolc gyerekkel.
Ha megkapja a választ, ivás vagy nem ivás formájában, tudomásul veszi és várja mit lép a férfi. *
- Rendben, te jössz. Ne fogd vissza magad.
* Kacsint is hozzá egyet. Különben is, mindig is ment neki ez a játék. *
3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-30 10:15:31
Üzenet elküldve: 2022-04-30 10:15:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nolen szeret nyeregben lenni. Ez a mostani helyzet pedig teljes mértékben ki is szolgálja. Mámoros, mint vergődő zsákmányt szorítani. És az ő zsákmánya nem adja fel, ezt biztosan tudja. Ettől pedig még tökéletesebb ez a trófea.
Bár nevetni elég fájdalmas sérült bordákkal (a tüsszentésről nem is beszélve), mégis vidámságot csal az ajkára a lány esélytelen próbálkozása a kulcs megtalálására. Túl későn kapcsol, hogy az egész valószínűleg nem is a kulcsról szól. Mikor a pimasz replika már a nyelvén van, hogy akkor az alvás helyett mást kell kitalálnia, ráébred, hogy épp a saját játékában szorítják sarokba. A mondat némán foszlik el, s mire Nolen összeszedné magát, kicsatolt, kibontott öve hangja majd pedig az a szajhákat megszégyenítően szégyentelen érintés fekteti két vállra. Valahogy egy pillanatra se merül fel benne, hogy az a kacsó a kulcsot keresné ott.
Tehetetlenül szökik ki a levegő a Velasco'rra tüdejéből. Tekintete belekapaszkodik a pimasz smaragdokba, aztán fogalma sincs... kirántja a gyeplőt a kezéből a vágy. Ujjai a lány tincsei közé túrnak, ajka az övére forr, a nyelve pedig vadul ölelkezik össze a édes, meleg nyelvecskével.
Már a fürdőben is nehezen bírt magával. Az, hogy Dayaneer gyönyörét zsarnoki aljassággal tartotta a markában, kellő elégtételt nyújtott, a mellkasának dőlve szuszogó test pedig kellő megelégedettséget. Végig a kezén érezni az övének a szorítását, a teste minden hálás mozdulatát a gyűlölt és imádott kéjekre válaszul.
Ám most nem nála van az irányítás. A nadrágjába túró kacsó pedig érezheti, hogy mennyire nem. Ez a lány elveszi az eszét. Nolennek voltak kalandjai előtte is, utána is, de Dayaneer... őt ölelni, az felforgatja a világát.*
- Tudom, hogy nagyon szívesen végeznél velem *szakítja meg a csókot, mély korty levegők közt ejtve a szavakat.* - És mi tagadás, egy tengerész aligha kívánhat szebb véget. *Nyel néha egyet és hagy egy pillanat szünetet, amikor a lány keze túl aljasul mozdul.* - De ha most azt tenném veled, amit szeretnék... *Fájdalom szaggatja meg a vonásait így is, ahogy izmai önkéntelen feszülése miatt éles nyilallás szalad végig a bordáin.* - Úgy terveztem, te ájulsz el, mire végzek, nem pedig fordítva.
*Szavai ellenére apránként mégis az ágy felé készteti a lányt, bár egyáltalán nem biztos, hogy tudatosan. Mintha a mohó csókba visszamerülve el is felejtette volna, hogy mi az a józan ész. Jobbja csak markolja a barna tincseket, míg balja telhetetlenül élvezi Daya testének igéző domborzatát. Az ágyra dönti a lányt és próbálja minél hamarabb kiszabadítani a ruhákból, de látszik rajta, hogy magát is alig bírja tartani. Persze Nolen igazi Velasco'rra, hajthatatlan, ha olyasmiről van szó, amit nagyon akar.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nolen szeret nyeregben lenni. Ez a mostani helyzet pedig teljes mértékben ki is szolgálja. Mámoros, mint vergődő zsákmányt szorítani. És az ő zsákmánya nem adja fel, ezt biztosan tudja. Ettől pedig még tökéletesebb ez a trófea.
Bár nevetni elég fájdalmas sérült bordákkal (a tüsszentésről nem is beszélve), mégis vidámságot csal az ajkára a lány esélytelen próbálkozása a kulcs megtalálására. Túl későn kapcsol, hogy az egész valószínűleg nem is a kulcsról szól. Mikor a pimasz replika már a nyelvén van, hogy akkor az alvás helyett mást kell kitalálnia, ráébred, hogy épp a saját játékában szorítják sarokba. A mondat némán foszlik el, s mire Nolen összeszedné magát, kicsatolt, kibontott öve hangja majd pedig az a szajhákat megszégyenítően szégyentelen érintés fekteti két vállra. Valahogy egy pillanatra se merül fel benne, hogy az a kacsó a kulcsot keresné ott.
Tehetetlenül szökik ki a levegő a Velasco'rra tüdejéből. Tekintete belekapaszkodik a pimasz smaragdokba, aztán fogalma sincs... kirántja a gyeplőt a kezéből a vágy. Ujjai a lány tincsei közé túrnak, ajka az övére forr, a nyelve pedig vadul ölelkezik össze a édes, meleg nyelvecskével.
Már a fürdőben is nehezen bírt magával. Az, hogy Dayaneer gyönyörét zsarnoki aljassággal tartotta a markában, kellő elégtételt nyújtott, a mellkasának dőlve szuszogó test pedig kellő megelégedettséget. Végig a kezén érezni az övének a szorítását, a teste minden hálás mozdulatát a gyűlölt és imádott kéjekre válaszul.
Ám most nem nála van az irányítás. A nadrágjába túró kacsó pedig érezheti, hogy mennyire nem. Ez a lány elveszi az eszét. Nolennek voltak kalandjai előtte is, utána is, de Dayaneer... őt ölelni, az felforgatja a világát.*
- Tudom, hogy nagyon szívesen végeznél velem *szakítja meg a csókot, mély korty levegők közt ejtve a szavakat.* - És mi tagadás, egy tengerész aligha kívánhat szebb véget. *Nyel néha egyet és hagy egy pillanat szünetet, amikor a lány keze túl aljasul mozdul.* - De ha most azt tenném veled, amit szeretnék... *Fájdalom szaggatja meg a vonásait így is, ahogy izmai önkéntelen feszülése miatt éles nyilallás szalad végig a bordáin.* - Úgy terveztem, te ájulsz el, mire végzek, nem pedig fordítva.
*Szavai ellenére apránként mégis az ágy felé készteti a lányt, bár egyáltalán nem biztos, hogy tudatosan. Mintha a mohó csókba visszamerülve el is felejtette volna, hogy mi az a józan ész. Jobbja csak markolja a barna tincseket, míg balja telhetetlenül élvezi Daya testének igéző domborzatát. Az ágyra dönti a lányt és próbálja minél hamarabb kiszabadítani a ruhákból, de látszik rajta, hogy magát is alig bírja tartani. Persze Nolen igazi Velasco'rra, hajthatatlan, ha olyasmiről van szó, amit nagyon akar.*
3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-30 09:04:34
Üzenet elküldve: 2022-04-30 09:04:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Limmen semmit nem vesz észre a kacérkodásból, bőven elég italt fogyasztott már, hogy csak alkalmanként vetüljön határozott tekintettel nővérére. Az újabb koccintásban ugyanúgy részt vesz, hangosan kiáltja utánuk '' Egészségetekre '' . Egy pillanatig bambulva mered a társaságára, de utána eljut nővére szavai a fülébe. *
- Ivóverseny?
* Göngyölgeti nyelvén a szót, de aztán egy mosoly keretében az asztalhoz csapja poharát. *
- Rendben! Benne vagyok! Igyunk és együnk!
* Egy pillanat szünetet tartva Alesianra mered, határozottan az a kép van előtte, hogy hármasban jó a verseny. Nem szívesen venné ha az új társuk kizárná magát belőle. Nyomatékosítja is ezt a tekintetével, de aztán újra poharára mered. *
- Egy kis móka soha nem árt! Nem is tudom mikor rúgtunk be igazán!
* Lapogatja meg nővére vállát, hogy aztán meg is ölelje, ha a másik fél is úgy akarja. Még teljesen józan Limmen, szimplán az alkohol kihozta nem létező kedvességét. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Limmen semmit nem vesz észre a kacérkodásból, bőven elég italt fogyasztott már, hogy csak alkalmanként vetüljön határozott tekintettel nővérére. Az újabb koccintásban ugyanúgy részt vesz, hangosan kiáltja utánuk '' Egészségetekre '' . Egy pillanatig bambulva mered a társaságára, de utána eljut nővére szavai a fülébe. *
- Ivóverseny?
* Göngyölgeti nyelvén a szót, de aztán egy mosoly keretében az asztalhoz csapja poharát. *
- Rendben! Benne vagyok! Igyunk és együnk!
* Egy pillanat szünetet tartva Alesianra mered, határozottan az a kép van előtte, hogy hármasban jó a verseny. Nem szívesen venné ha az új társuk kizárná magát belőle. Nyomatékosítja is ezt a tekintetével, de aztán újra poharára mered. *
- Egy kis móka soha nem árt! Nem is tudom mikor rúgtunk be igazán!
* Lapogatja meg nővére vállát, hogy aztán meg is ölelje, ha a másik fél is úgy akarja. Még teljesen józan Limmen, szimplán az alkohol kihozta nem létező kedvességét. *
3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-29 19:14:37
Üzenet elküldve: 2022-04-29 19:14:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
~ Rohadék ~ *Ez a megjegyzés morran fel durcásan gondolataiban, ahogy Nolen gyötrő távolságot tart az ajkaik között. Kikényszeríti a wegtoreniből, hogy kezébe vegye az irányítást, ujjai így zsarnok szándékokkal túrnak a szőkésbarna tincsek közé maga mögött, azonban végül méltósága utolsó aprócska morzsáit összekaparva annyiban hagyja a dolgot. Legalább is egyelőre. Józan esze erőtlen hangjai még utoljára kísérletet tesznek a figyelmeztetésre. Suttogva kérlelik, hogy bontsa ki magát a birtkoló karok öleléséből, de már túlságosan késő jobb belátásra bírni. Vágytól sötétlő zöldjei elragadtatva fürkészik Nolen vonásait még, aztán lehunyt szemmel hagyja magát kábán sodródni a sötétségben és a forróságban a férfi mellkasához simulva. Visszafogott sóhajok közepette, finoman mozdul minden érintés után, mit sem törődve a bosszantó elégedettséggel, ami vélhetőleg eltölti most fogvatartóját. Csak magára figyel, a tiltott örömre, míg lágyan hullámozva magával nem ragadja a kéjes megkönnyebbülés.
Fogalma sincs mennyi idő telik el, mire a kikötői szavai megtörik az áldott nyugalmat. Pedig abban a pár idilli pillanatban, mintha minden rosszat elfelejtett volna: eltörlődtek az elmúlt hatok szenvedései, a múlt nyomasztó tettei, csak a tény létezett, hogy a Velasco'rra itt van vele. Szempillantás alatt lesz semmivé, és zuhan vissza a kevésbé kellemes valóságba, ahol épp kitessékelik a dézsából és kurtán fürdőlepedőt vágnak hozzá. Szótlanul kerülve a viharszín pillantásokat kapkodja magára a kötelező ruhadarabokat, közben kicsit emészti magát önárulása miatt. Összeszedetten már sokkalta nehezebb elhessegetni az önérzetét marcangoló gondolatokat, pedig jól tudja, kénytelen lesz háttérbe szorítani őket ezen az éjszakán. A szabadság édes ígérete miatt, maga miatt.
Az emeletre érve vet egy merengő pillantást az ajtóra. Vajon mióta lehet itt Nolen? Talán már napok óta csupán néhány szobányira volt tőle? Nem lenne meglepve, ha ez az egész véletlen, érzékeny összetalálkozás csak színjáték lett volna, és a másik valójában szándékoltan felkutatta, hogy behajthassa az adósságot. Vonásai durcásan keményednek meg, és ez még feltűnőbbé válik, mikor a szobába lépve a férfi eljátssza azt a régi trükköt a kulccsal. Egy kicsit azért elmosolyodik, ahogy felidőzi az első alkalmat, mikor bemutatta, de aztán hamar komolyanvehetetlen dacosság villan újra arcán.*
- De bánom! *morran, közben szüntelenül kutatja tekintetével az esetleges rejtekzugot* - Hova tetted?
*Közelebb lép, szemtelenül közel, kezei pedig rögvest felfedezőútra is indulnak. A hanyagul összegombolt ing alá, gyengéden cirógatva útján a látványosabbá vált bordákat és az ismerős mellkast majd szigorúan kutatási céllal markolva a kedvére való hátsóba. Nyoma sincs rosszallásnak már a zöldekben, inkább kíváncsian, ajkába harapva figyeli a tengerész reakcióit.*
- Velem ne szórakozz! *halkan csendül a fenyegetés, de ellentmondást nem tűrően, mielőtt kikapcsolva az övet jobbja határozottan kúszik a nadrág mélyére.*
- Biztos lehetsz benne, hogy nem alszom itt. *Álnokul simul marka leleménye köré*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.29 19:16:49
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
~ Rohadék ~ *Ez a megjegyzés morran fel durcásan gondolataiban, ahogy Nolen gyötrő távolságot tart az ajkaik között. Kikényszeríti a wegtoreniből, hogy kezébe vegye az irányítást, ujjai így zsarnok szándékokkal túrnak a szőkésbarna tincsek közé maga mögött, azonban végül méltósága utolsó aprócska morzsáit összekaparva annyiban hagyja a dolgot. Legalább is egyelőre. Józan esze erőtlen hangjai még utoljára kísérletet tesznek a figyelmeztetésre. Suttogva kérlelik, hogy bontsa ki magát a birtkoló karok öleléséből, de már túlságosan késő jobb belátásra bírni. Vágytól sötétlő zöldjei elragadtatva fürkészik Nolen vonásait még, aztán lehunyt szemmel hagyja magát kábán sodródni a sötétségben és a forróságban a férfi mellkasához simulva. Visszafogott sóhajok közepette, finoman mozdul minden érintés után, mit sem törődve a bosszantó elégedettséggel, ami vélhetőleg eltölti most fogvatartóját. Csak magára figyel, a tiltott örömre, míg lágyan hullámozva magával nem ragadja a kéjes megkönnyebbülés.
Fogalma sincs mennyi idő telik el, mire a kikötői szavai megtörik az áldott nyugalmat. Pedig abban a pár idilli pillanatban, mintha minden rosszat elfelejtett volna: eltörlődtek az elmúlt hatok szenvedései, a múlt nyomasztó tettei, csak a tény létezett, hogy a Velasco'rra itt van vele. Szempillantás alatt lesz semmivé, és zuhan vissza a kevésbé kellemes valóságba, ahol épp kitessékelik a dézsából és kurtán fürdőlepedőt vágnak hozzá. Szótlanul kerülve a viharszín pillantásokat kapkodja magára a kötelező ruhadarabokat, közben kicsit emészti magát önárulása miatt. Összeszedetten már sokkalta nehezebb elhessegetni az önérzetét marcangoló gondolatokat, pedig jól tudja, kénytelen lesz háttérbe szorítani őket ezen az éjszakán. A szabadság édes ígérete miatt, maga miatt.
Az emeletre érve vet egy merengő pillantást az ajtóra. Vajon mióta lehet itt Nolen? Talán már napok óta csupán néhány szobányira volt tőle? Nem lenne meglepve, ha ez az egész véletlen, érzékeny összetalálkozás csak színjáték lett volna, és a másik valójában szándékoltan felkutatta, hogy behajthassa az adósságot. Vonásai durcásan keményednek meg, és ez még feltűnőbbé válik, mikor a szobába lépve a férfi eljátssza azt a régi trükköt a kulccsal. Egy kicsit azért elmosolyodik, ahogy felidőzi az első alkalmat, mikor bemutatta, de aztán hamar komolyanvehetetlen dacosság villan újra arcán.*
- De bánom! *morran, közben szüntelenül kutatja tekintetével az esetleges rejtekzugot* - Hova tetted?
*Közelebb lép, szemtelenül közel, kezei pedig rögvest felfedezőútra is indulnak. A hanyagul összegombolt ing alá, gyengéden cirógatva útján a látványosabbá vált bordákat és az ismerős mellkast majd szigorúan kutatási céllal markolva a kedvére való hátsóba. Nyoma sincs rosszallásnak már a zöldekben, inkább kíváncsian, ajkába harapva figyeli a tengerész reakcióit.*
- Velem ne szórakozz! *halkan csendül a fenyegetés, de ellentmondást nem tűrően, mielőtt kikapcsolva az övet jobbja határozottan kúszik a nadrág mélyére.*
- Biztos lehetsz benne, hogy nem alszom itt. *Álnokul simul marka leleménye köré*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.29 19:16:49
3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-29 19:08:53
Üzenet elküldve: 2022-04-29 19:08:53
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Betérés a fogadóba //
- Ó, emiatt ne aggódj.
*Feleli az egyedüllét és a komolyabb seb problémáját boncolgató lánynak. Nem fejti ki jobban, de egy jó barát lesz majd ott, mikor elkészül az új háza. Nem zavarja meg a haláli elmélkedés, mert ebből még annyit le tud szűrni, hogy valóban nem álruhás hercegnővel van dolga. De majd később több is kiderül, reméli. Az iszogatós játéktól várhat újabb információkat ivócimborájáról. Ízlésük is úgy tűnik, java részben megegyezik. A sáros csizma felvetésére ő is lesandít, s valóban. Saját lábbelije sem épp most le megsúrolva.*
- Még arról is lehet szó, csak jussunk valaki, közösre.
*Jólesik ez a kis játék kettejük között, de nem bízza el magát. Beszélgetnek és játszanak egymással, szavakkal, miként pajkos gyerek húzza a cica bajszát. Neki is kedvére való játék, de most más játék van tervbe véve; aminek szabályait már epekedve várja.*
- Nézd el nekem, rég volt már és csak egyszer játszottam. Még alig volt pelyhes a, az állam.
*Finom kis módosítás, igen, nehogy övön aluli legyen.*
- Értem, de kezd te azért.
*Észbe vési az új szabályokat, neki legalábbis újakat.*
- Ígérem, igyekszek nem visszatérni babakoromig a mesélésbe. Célratörő leszek, amennyire engeded.
- Ó, emiatt ne aggódj.
*Feleli az egyedüllét és a komolyabb seb problémáját boncolgató lánynak. Nem fejti ki jobban, de egy jó barát lesz majd ott, mikor elkészül az új háza. Nem zavarja meg a haláli elmélkedés, mert ebből még annyit le tud szűrni, hogy valóban nem álruhás hercegnővel van dolga. De majd később több is kiderül, reméli. Az iszogatós játéktól várhat újabb információkat ivócimborájáról. Ízlésük is úgy tűnik, java részben megegyezik. A sáros csizma felvetésére ő is lesandít, s valóban. Saját lábbelije sem épp most le megsúrolva.*
- Még arról is lehet szó, csak jussunk valaki, közösre.
*Jólesik ez a kis játék kettejük között, de nem bízza el magát. Beszélgetnek és játszanak egymással, szavakkal, miként pajkos gyerek húzza a cica bajszát. Neki is kedvére való játék, de most más játék van tervbe véve; aminek szabályait már epekedve várja.*
- Nézd el nekem, rég volt már és csak egyszer játszottam. Még alig volt pelyhes a, az állam.
*Finom kis módosítás, igen, nehogy övön aluli legyen.*
- Értem, de kezd te azért.
*Észbe vési az új szabályokat, neki legalábbis újakat.*
- Ígérem, igyekszek nem visszatérni babakoromig a mesélésbe. Célratörő leszek, amennyire engeded.
3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-29 15:23:59
Üzenet elküldve: 2022-04-29 15:23:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
* Zavarodottságán nem lepődik meg, csak egy mosollyal nyugtázza a lány reakcióját. Gyakran ő is zavarba kerül a másik nem láttán, azt a lovag nem tudhatja, hogy nem emiatt reagál így a lány, de megérzése téves eszmét tartja logikusnak. Egy pillanatig elgondolkozik a kérdésen. *
- Akkor már biztosan ismeri eléggé a várost. * Jegyzi meg a lány felé. * - Mondhatjuk úgy, hogy én is a közelből származok. * Mosolyodik el újfent a lovag. * - Nilevard Demingen Sethvar a nevem kisasszony, Demingen család tiszta ágú leszármazottja.
* Páncélkesztyűjét eltávolítva a lány felé mutatja jobb kezén lévő arany gyűrűt. A Demingen család címerével díszített gyűrű csillan meg a tűzben úján. A nagyobb családokat szinte az összes városlakó ismeri legalább hallomásból, főleg aki elég hírnevet szerzett. Tabardját a tűz tökéletesen megvilágítja, hogy a másik fél láthassa a Warg alakulat emblémáját, ahogyan a páncél oldalán is. A lány elfogadja a meghívást, Nilevard csak bólint rá mosolyogva, majd int az egyik csapos lánynak. A bájos hölgynek azonnal jelzi vágyát. Két nagy adag Csirkesült, kemencében sűlt burgonyával. Oda is adja érte a 40 aranyat. *
- Szóval akkor önt sokan ismerik itt a városban. Ez figyelemre méltó kisasszony.
* Mosolyodik el a lovag, sajnos ő akármennyire is társasági lényként van számon tartva, valahogy soha nem sikerült elég időt biztosítania kikapcsolódni. Most is csak egy étkezésre és egy meleg fürdő reményében állt meg a fogadónál. A templomot is szándékában áll egy ima erejéig meglátogatni. Azután pedig már fejben a könyvtár mélyén kutat. Tekintete csak egy pillanatra vetül újra a tűzre, de aztán vissza fordul a hölgy felé. Nem lepődik már meg a következő kérdésen sem. A legtöbben nem szívlelik a magázódást, meg is rázza a fejét. *
- Nem, egyáltalán nem zavar. Miképp szólíthatom öhh..... * Nyeli vissza a szót. * - Vagyis miképp szólíthatlak?
* Mosolyodik el saját balgaságán. *
- A fogadóban most járok csak harmadjára talán, de a várost már többször kőrbe jártam. De általában csak akkor hagyom el a kaszárnyát ha megbízást kell teljesítenem. Most fürdő reményében tértem be.
* Kortyol bele mézsörében, a kesernyés ízét a méz kellemesen kiemeli. Elégedetten bólint az alkoholos ital felé. *
- Ahogyan ez sem szokásom, de annyit hallottam róla, hogy ki kellett próbálnom.
* Neveti el magát a fiatal lovag. Többen gondolhatják, hogy egy veterán vagy akár egy jó harcos gyakran mulattja fogadóban az idejét, bele sem gondolva, hogy mennyi gyakorlással jár ezt a célt elérni. *
- A legtöbbször csak gyakorlatozni járok és Eeyr úrnő felé szoktam néha betérni a templomban, hogy tiszteletemet tehessem, és kérhessem fényét a városiak védelmére.
* Talán a másik félnek furán hangzanak hithű szavai, de tekintetén látszik a lovagnak, hogy nagyon is komolyan gondolja szavait. Amint elhagyják a szavak a száját a pultos lány megjelenik a két tányér étellel, majd vendégei elé lerakja. Bőséggel megvannak tömve a tányérok, a pult mögötti termetes alak pedig a lovag felé int. Nilevard illően felpattan majd meghajol a tulajdonos előtt. *
- Köszönjük kisasszony.
* Mondja mosolyogva a pultos lány felé, aki zavarodottan elpirulva el is vonul. Páncélozott kesztyűit az asztalra teszi sisakja mellé. *
- A fogadós úgy látom túlzásba esett, jó étvágyat kívánok.
* Mosolyodik el, majd aztán étkészletet megfogva elkezdje fogyasztani a forró ételt. *
- Családoddal csak nem ti is földművelésből éltek?
* Kérdezi érdeklődve miközben egy krumplit villájára szúr. *
* Zavarodottságán nem lepődik meg, csak egy mosollyal nyugtázza a lány reakcióját. Gyakran ő is zavarba kerül a másik nem láttán, azt a lovag nem tudhatja, hogy nem emiatt reagál így a lány, de megérzése téves eszmét tartja logikusnak. Egy pillanatig elgondolkozik a kérdésen. *
- Akkor már biztosan ismeri eléggé a várost. * Jegyzi meg a lány felé. * - Mondhatjuk úgy, hogy én is a közelből származok. * Mosolyodik el újfent a lovag. * - Nilevard Demingen Sethvar a nevem kisasszony, Demingen család tiszta ágú leszármazottja.
* Páncélkesztyűjét eltávolítva a lány felé mutatja jobb kezén lévő arany gyűrűt. A Demingen család címerével díszített gyűrű csillan meg a tűzben úján. A nagyobb családokat szinte az összes városlakó ismeri legalább hallomásból, főleg aki elég hírnevet szerzett. Tabardját a tűz tökéletesen megvilágítja, hogy a másik fél láthassa a Warg alakulat emblémáját, ahogyan a páncél oldalán is. A lány elfogadja a meghívást, Nilevard csak bólint rá mosolyogva, majd int az egyik csapos lánynak. A bájos hölgynek azonnal jelzi vágyát. Két nagy adag Csirkesült, kemencében sűlt burgonyával. Oda is adja érte a 40 aranyat.
*- Szóval akkor önt sokan ismerik itt a városban. Ez figyelemre méltó kisasszony.
* Mosolyodik el a lovag, sajnos ő akármennyire is társasági lényként van számon tartva, valahogy soha nem sikerült elég időt biztosítania kikapcsolódni. Most is csak egy étkezésre és egy meleg fürdő reményében állt meg a fogadónál. A templomot is szándékában áll egy ima erejéig meglátogatni. Azután pedig már fejben a könyvtár mélyén kutat. Tekintete csak egy pillanatra vetül újra a tűzre, de aztán vissza fordul a hölgy felé. Nem lepődik már meg a következő kérdésen sem. A legtöbben nem szívlelik a magázódást, meg is rázza a fejét. *
- Nem, egyáltalán nem zavar. Miképp szólíthatom öhh..... * Nyeli vissza a szót. * - Vagyis miképp szólíthatlak?
* Mosolyodik el saját balgaságán. *
- A fogadóban most járok csak harmadjára talán, de a várost már többször kőrbe jártam. De általában csak akkor hagyom el a kaszárnyát ha megbízást kell teljesítenem. Most fürdő reményében tértem be.
* Kortyol bele mézsörében, a kesernyés ízét a méz kellemesen kiemeli. Elégedetten bólint az alkoholos ital felé. *
- Ahogyan ez sem szokásom, de annyit hallottam róla, hogy ki kellett próbálnom.
* Neveti el magát a fiatal lovag. Többen gondolhatják, hogy egy veterán vagy akár egy jó harcos gyakran mulattja fogadóban az idejét, bele sem gondolva, hogy mennyi gyakorlással jár ezt a célt elérni. *
- A legtöbbször csak gyakorlatozni járok és Eeyr úrnő felé szoktam néha betérni a templomban, hogy tiszteletemet tehessem, és kérhessem fényét a városiak védelmére.
* Talán a másik félnek furán hangzanak hithű szavai, de tekintetén látszik a lovagnak, hogy nagyon is komolyan gondolja szavait. Amint elhagyják a szavak a száját a pultos lány megjelenik a két tányér étellel, majd vendégei elé lerakja. Bőséggel megvannak tömve a tányérok, a pult mögötti termetes alak pedig a lovag felé int. Nilevard illően felpattan majd meghajol a tulajdonos előtt. *
- Köszönjük kisasszony.
* Mondja mosolyogva a pultos lány felé, aki zavarodottan elpirulva el is vonul. Páncélozott kesztyűit az asztalra teszi sisakja mellé. *
- A fogadós úgy látom túlzásba esett, jó étvágyat kívánok.
* Mosolyodik el, majd aztán étkészletet megfogva elkezdje fogyasztani a forró ételt. *
- Családoddal csak nem ti is földművelésből éltek?
* Kérdezi érdeklődve miközben egy krumplit villájára szúr. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436