Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
5774. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-08 22:49:59
Üzenet elküldve: 2026-09-08 22:49:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillangókés//
*A holdak magasan járnak, mire Delrayne hazaérkezik. A nő kurta jelentést tesz az emeleti dolgozószobában, hogy aztán a halba vonuljon le Madame Savyeren oldalán.
A törpéért küldetnek. A férfi két, rövidebb koppantást hallhat az ajtaján, ám ha azt kinyitja, ott már senkit nem talál. A vacsoránál Sybbyl részletesen mondta el mikorra várja a pillangó hazatérését, ahogy azt is, mi lesz a jel, s hol találkozhat kölcsönpengéjével.
Ennek tükrében történik a találkozás.
A sudár, szálas alak egyenes háttal áll az ablak előtt. A nehéz anyagú sötétítők mind behúzva, az őrök az ajtókat vigyázzák. A nő vörös haja magas, bonyolult fonatokban csavart kontyban ül feje tetején, ruhája gazdagon hímzett. A megjelenése makulátlan, mint ahogy minden, mely körülveszi őket. Nem tűnik többnek, mint kiegészítőnek a Savyeren minőség sorában. A hosszú ruha alól kikandikáló puha talpú, jól betört csizma kopottas orra az egyetlen, ami árulkodhat az orgyilkos eredeti természetéről. Azt nem volt hajlandó átcserélni, bár a ruha takarásában nem feltétlenül látsznik.*
-Ez volna az.
*A Madam szelíden int a nő irányába. Feltűnhet a törpének, „Anya” nem beszél a gyilkosról élő személyként, nem feltétlenül kezeli emberként. Nem tekintenek rájuk aként, inkább tárgyak, javak, melyek a Pillangóház érdekeit szolgálják.
A megjegyzésre Delrayne a törpe felé biccent, törzsét enyhén meghajtja, de nem mozdul. Sybbyl közelében marad, mintha csak őt védené. Talán van benne valami, megeshet, hogy ez az alap feladatuk. A nő nem beszél, egyelőre nem lehet megmondani, hogy néma, vagy csak nem várják el tőle, hogy a hangját hallassa.*
-A pillangó. Kívánsz tőle kérdezni, vagy megverekednél vele inkább?
//Pillangókés//
*A holdak magasan járnak, mire Delrayne hazaérkezik. A nő kurta jelentést tesz az emeleti dolgozószobában, hogy aztán a halba vonuljon le Madame Savyeren oldalán.
A törpéért küldetnek. A férfi két, rövidebb koppantást hallhat az ajtaján, ám ha azt kinyitja, ott már senkit nem talál. A vacsoránál Sybbyl részletesen mondta el mikorra várja a pillangó hazatérését, ahogy azt is, mi lesz a jel, s hol találkozhat kölcsönpengéjével.
Ennek tükrében történik a találkozás.
A sudár, szálas alak egyenes háttal áll az ablak előtt. A nehéz anyagú sötétítők mind behúzva, az őrök az ajtókat vigyázzák. A nő vörös haja magas, bonyolult fonatokban csavart kontyban ül feje tetején, ruhája gazdagon hímzett. A megjelenése makulátlan, mint ahogy minden, mely körülveszi őket. Nem tűnik többnek, mint kiegészítőnek a Savyeren minőség sorában. A hosszú ruha alól kikandikáló puha talpú, jól betört csizma kopottas orra az egyetlen, ami árulkodhat az orgyilkos eredeti természetéről. Azt nem volt hajlandó átcserélni, bár a ruha takarásában nem feltétlenül látsznik.*
-Ez volna az.
*A Madam szelíden int a nő irányába. Feltűnhet a törpének, „Anya” nem beszél a gyilkosról élő személyként, nem feltétlenül kezeli emberként. Nem tekintenek rájuk aként, inkább tárgyak, javak, melyek a Pillangóház érdekeit szolgálják.
A megjegyzésre Delrayne a törpe felé biccent, törzsét enyhén meghajtja, de nem mozdul. Sybbyl közelében marad, mintha csak őt védené. Talán van benne valami, megeshet, hogy ez az alap feladatuk. A nő nem beszél, egyelőre nem lehet megmondani, hogy néma, vagy csak nem várják el tőle, hogy a hangját hallassa.*
-A pillangó. Kívánsz tőle kérdezni, vagy megverekednél vele inkább?
5773. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-08 10:11:28
Üzenet elküldve: 2026-09-08 10:11:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillangókés//
* Kíváncsi ezekre az emberekre, hogy vajon milyen szerzetek lehetnek. Főleg arra kíváncsi, hogy mennyire lesznek hasznosak, ám ez csak később fog kiderülni. *
- Hallottál az gyülekező ork hordákról?
* Kérdezz vissza egyből, mikor Sybbyl a sürgősségről érdeklődik. *
- Még azelőtt a szeretném a folyó mélyére száműzni, mielőtt véget ér a szükségállapot. Ha egy mód van rá, akkor szeretném, ha a hernyó mielőbb elindulna és megismerkedne a csapat többi tagjával. Jobb, ha összebarátkozik a gondolattal és az ottaniakkal, és már készen várná az érkezésemre. Ami pedig a pillangót illeti, vele előbb szeretnék találkozni. Kíváncsi vagyok mennyire fejlődött ki. A hernyónak magunk is taníthatunk ezt azt, de kíváncsi vagyok hogy egy most tanított pillangó mégis mire képes.
* Mondja, és részéről végeztek is a tárgyalással. Csak ennyiért jött, hogy megismerjen és elvigyen néhány képzett harcost, akit kihasználhat. Bár Sybbyl közölte vele, hogy csak ideiglenesen kapja meg őket, azért nem fogadna arra, hogy vissza is kapja őket.Ki tudja, lehet jobban megtetszik nekik a városi levegő és végleg elvágnak minden kapcsolatot a kikötővel.
A vacsora hátralevő részét apró beszédekkel, érdekes témákkal és a városban folyó fejleményekkel folytatja. A kérdéseket megválaszolja, mindaddig, amíg azzal nem fed fel túl sok titkot magáról, cserébe a törpe pedig a kikötőről érdeklődik. Ha mindenki megkapta azt amit szeretett volna hallani, úgy a vacsorát sikeresnek mondva hagyja maga mögött. A törpe viszont nem aludni tér, megvárja a pillangó visszatérését, hogy saját szemeivel is felmérhesse a képességeit. *
//Pillangókés//
* Kíváncsi ezekre az emberekre, hogy vajon milyen szerzetek lehetnek. Főleg arra kíváncsi, hogy mennyire lesznek hasznosak, ám ez csak később fog kiderülni. *
- Hallottál az gyülekező ork hordákról?
* Kérdezz vissza egyből, mikor Sybbyl a sürgősségről érdeklődik. *
- Még azelőtt a szeretném a folyó mélyére száműzni, mielőtt véget ér a szükségállapot. Ha egy mód van rá, akkor szeretném, ha a hernyó mielőbb elindulna és megismerkedne a csapat többi tagjával. Jobb, ha összebarátkozik a gondolattal és az ottaniakkal, és már készen várná az érkezésemre. Ami pedig a pillangót illeti, vele előbb szeretnék találkozni. Kíváncsi vagyok mennyire fejlődött ki. A hernyónak magunk is taníthatunk ezt azt, de kíváncsi vagyok hogy egy most tanított pillangó mégis mire képes.
* Mondja, és részéről végeztek is a tárgyalással. Csak ennyiért jött, hogy megismerjen és elvigyen néhány képzett harcost, akit kihasználhat. Bár Sybbyl közölte vele, hogy csak ideiglenesen kapja meg őket, azért nem fogadna arra, hogy vissza is kapja őket.Ki tudja, lehet jobban megtetszik nekik a városi levegő és végleg elvágnak minden kapcsolatot a kikötővel.
A vacsora hátralevő részét apró beszédekkel, érdekes témákkal és a városban folyó fejleményekkel folytatja. A kérdéseket megválaszolja, mindaddig, amíg azzal nem fed fel túl sok titkot magáról, cserébe a törpe pedig a kikötőről érdeklődik. Ha mindenki megkapta azt amit szeretett volna hallani, úgy a vacsorát sikeresnek mondva hagyja maga mögött. A törpe viszont nem aludni tér, megvárja a pillangó visszatérését, hogy saját szemeivel is felmérhesse a képességeit. *
5772. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-07 20:59:19
Üzenet elküldve: 2026-09-07 20:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillangókés//
*A fél-elf látja milyen indulatokat vált ki a felvetülő téma, így amazt nem is feszegeti. Türelmesen, kényelmesen eszik, kimérten rág. Az elhangzottakra aprót biccent.*
-Megértem. Én is hasonlóan tennék.
*És talán már tett is. Azonban ez a múltban történt és ott is marad. Manapság már nem szorulnak rá ilyen praktikákra. Hüvelykujját a mutatóhoz dörgöli, elgondolkodva hümment.*
-Az egyik idősebb leány…sokat látott. Jól idomított, parancskövető. Egy időre úgy hiszem jót tesz neki a távolság a tengertől, túlságosan is érdeklődik iránta. Jó szolgálatot fog tenni, nem fogja szégyenben hagyni sem az én házam, sem a tiédet. Egyelőre odakint van, végzi a dolgát. Tán hajnal körül ér haza. Érted küldethetek akkor, hogy megnézd. A hernyó pedig…egy hernyó. Sem több, sem kevesebb. Ígéretes pillangó lehet, ha egyszer bebábozódik.
*Az utóbbira nem szentel sok szót, annál is kevesebb figyelmet, s talán a hangsúly ott is a „ha”-n van. Nem mikor…HA.*
-Van még némi elintézni valójuk, a hernyót előre tudom küldeni…a pillangóval még dolog van. Mennyire sürgős ez a…rágcsáló probléma?
.
//Pillangókés//
*A fél-elf látja milyen indulatokat vált ki a felvetülő téma, így amazt nem is feszegeti. Türelmesen, kényelmesen eszik, kimérten rág. Az elhangzottakra aprót biccent.*
-Megértem. Én is hasonlóan tennék.
*És talán már tett is. Azonban ez a múltban történt és ott is marad. Manapság már nem szorulnak rá ilyen praktikákra. Hüvelykujját a mutatóhoz dörgöli, elgondolkodva hümment.*
-Az egyik idősebb leány…sokat látott. Jól idomított, parancskövető. Egy időre úgy hiszem jót tesz neki a távolság a tengertől, túlságosan is érdeklődik iránta. Jó szolgálatot fog tenni, nem fogja szégyenben hagyni sem az én házam, sem a tiédet. Egyelőre odakint van, végzi a dolgát. Tán hajnal körül ér haza. Érted küldethetek akkor, hogy megnézd. A hernyó pedig…egy hernyó. Sem több, sem kevesebb. Ígéretes pillangó lehet, ha egyszer bebábozódik.
*Az utóbbira nem szentel sok szót, annál is kevesebb figyelmet, s talán a hangsúly ott is a „ha”-n van. Nem mikor…HA.*
-Van még némi elintézni valójuk, a hernyót előre tudom küldeni…a pillangóval még dolog van. Mennyire sürgős ez a…rágcsáló probléma?
.
5771. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-07 16:22:08
Üzenet elküldve: 2026-09-07 16:22:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli vadászat//
*A sivalkodás elnémul. Kérlelhetetlenül, összetéveszthetetlenül süvítenek át a nyilak a sűrű levegőn, tompán puffannak a masszív húsban. Egy, aztán egy újabb. Darye először úgy hiszi, őt érte találat, de nem érzi a fájdalmat, így enged lábainak, hogy tovább vigye. Nem néz hátra, nem áll meg, bánja is ő mi van mögötte, az számít, előtte mi van. Szabad tér, élet, legalább is erre az éjszakára. Ha hősét láthatja, észlelheti, úgy megáll, hogy megköszönje neki a segítséget, talán még egy tál meleg étellel és korsónyi szívmelengetővel is megpróbálja honorálni a gesztust. Egy invitációval biztosan. Amennyiben azonban nem, úgy meg sem áll a Sellőig, ahol az éjszakát eredetileg is eltölteni tervezte.*
*A sivalkodás elnémul. Kérlelhetetlenül, összetéveszthetetlenül süvítenek át a nyilak a sűrű levegőn, tompán puffannak a masszív húsban. Egy, aztán egy újabb. Darye először úgy hiszi, őt érte találat, de nem érzi a fájdalmat, így enged lábainak, hogy tovább vigye. Nem néz hátra, nem áll meg, bánja is ő mi van mögötte, az számít, előtte mi van. Szabad tér, élet, legalább is erre az éjszakára. Ha hősét láthatja, észlelheti, úgy megáll, hogy megköszönje neki a segítséget, talán még egy tál meleg étellel és korsónyi szívmelengetővel is megpróbálja honorálni a gesztust. Egy invitációval biztosan. Amennyiben azonban nem, úgy meg sem áll a Sellőig, ahol az éjszakát eredetileg is eltölteni tervezte.*
5770. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-07 16:02:22
Üzenet elküldve: 2026-09-07 16:02:22
ÚJ
![>Greksar Drogestrom [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10569_1467300760_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli vadászat//
*Már olyan közel van a friss húshoz, hogy szinte a szájában érzi az ízét. Megzavarták sokan, de a részeg férfi kidőlése után újra a lányra koncentrálhat végre. Legalábbis ezt hitte, de a halál olyan gyorsan éri el, hogy észre sem veszi. Csak egy tompa hördülés és aztán eldől, mint egy zsák. A szörny, aki mások húsára vadászott, most egy másik vadász keze által veszett el. Eggyel kevesebb szörnyeteg a kikötőben. Greksar kalandja itt véget ért.*
*Már olyan közel van a friss húshoz, hogy szinte a szájában érzi az ízét. Megzavarták sokan, de a részeg férfi kidőlése után újra a lányra koncentrálhat végre. Legalábbis ezt hitte, de a halál olyan gyorsan éri el, hogy észre sem veszi. Csak egy tompa hördülés és aztán eldől, mint egy zsák. A szörny, aki mások húsára vadászott, most egy másik vadász keze által veszett el. Eggyel kevesebb szörnyeteg a kikötőben. Greksar kalandja itt véget ért.*
5769. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-07 15:56:20
Üzenet elküldve: 2026-09-07 15:56:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli vadászat//
* Úgy tűnik, hogy a támadása célt ért, és rövid, küzdelemnek nem is nevezhető ütközetben vet véget a hirtelen támadt vadászatnak. Az elf meg se várja, hogy az ork eldőljön, a kiálló nyílvesszők alapján biztosra veszi a sikert, úgyhogy már fordul is sarkon. Ha pedig valami csodával határos módon magához térne az áldozata, akkor is jobb, hogy már rögtön egy kis előnyt kezd kialakítani kettejük között. Bárhogy is, de a sötét ruhás igazságosztó még az előtt megpróbálja elhagyni a tett helyszínét, hogy bárkiben igazán tudatosulna, hogy mi is történt. Ha pedig mégis vannak szemtanúk, akkor az íjász bízik benne, hogy az áldozat kizsebelésének lehetősége sokkal vonzóbb, mint az, hogy vele foglalkozzanak. A csuklyáját mélyen az arcába húzza, és ahogy jött, úgy próbál távozni. *
* Úgy tűnik, hogy a támadása célt ért, és rövid, küzdelemnek nem is nevezhető ütközetben vet véget a hirtelen támadt vadászatnak. Az elf meg se várja, hogy az ork eldőljön, a kiálló nyílvesszők alapján biztosra veszi a sikert, úgyhogy már fordul is sarkon. Ha pedig valami csodával határos módon magához térne az áldozata, akkor is jobb, hogy már rögtön egy kis előnyt kezd kialakítani kettejük között. Bárhogy is, de a sötét ruhás igazságosztó még az előtt megpróbálja elhagyni a tett helyszínét, hogy bárkiben igazán tudatosulna, hogy mi is történt. Ha pedig mégis vannak szemtanúk, akkor az íjász bízik benne, hogy az áldozat kizsebelésének lehetősége sokkal vonzóbb, mint az, hogy vele foglalkozzanak. A csuklyáját mélyen az arcába húzza, és ahogy jött, úgy próbál távozni. *
5768. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-07 10:59:14
Üzenet elküldve: 2026-09-07 10:59:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillangókés//
* Bár szentül állítja, hogy nem méltó ilyen ruhákra, néha azért tud kellemes csalódást is okozni. Az elé rakott húst sem kezdi vadállat módra elfogyasztani, s bár maga is jobb kedveli kézzel enni a szaftos húst, Sybbyl előtt mégis kést és villát használ. Nem nagy dolog, tekintve, hogy minél feljebb van valaki a társadalmi ranglétrán, annál fiatalabban kezdi el megtanulni az asztali etikettet, de érdemes nem megfeledkezni a törpe hátteréről sem. *
- Akire fáj a fogam, annak kizárt.
* Mondja enyhén bosszúsan. Kezét, melyben a kést fogja, mint egy satu, úgy szorul össze, majd jelképesen csap vele az asztalra, ezzel is elégedetlenségét fejezve ki. *
- Bármennyire is szeretik ócsárolni a kikötőt jobb körökben, sokan példát vehetnének az itteniek üzleti érzékéről. Ha azok a mitugrászok el is jutnának a kikötőbe, vagy őket vernék át, vagy ők próbálnának átverni másokat.
* Épp annyira bosszantotta fel a törpét a kérdés, hogy néhány másodpercre megfeledkezzen arról a kevés modoráról. A kést és villát lerakva Sybbyl felé fordul, majd határozottabban folytatja. *
- Ez a konfliktus elkerülhetetlen. Az én területemen kereskedtek, méghozzá valami olyannal, amiben mi is utazunk, olyanokkal, akiknek akár mi is szállíthatnánk. Vagy félreállunk, vagy megmutatjuk nekik a magunkét. Nem kérek én sokat, csak néhányat azon embereid közül, akik szó nélkül képesek ölni.
* A hosszas hasonlatra legszívesebben megforgatná szemeit, ám most türtőzteti magát. Hátradől, szemét nem veszi le mellette ülő nőről. Néhány hernyóval is tudna mit kezdeni. Legrosszabb esetben legközelebbi találkozásuknál ráerősít a mostani kijelentésre, miszerint a hernyó csak egy hernyó. Legjobb esetben pedig pillangókkal térne vissza, bár valami azt súgja neki, hogy erre nem fog sor kerülni. *
- Kik ezek?
* Teszi fel a kérdést gyanakvó kíváncsisággal. Szeretné látni, hogy mire képes az a pillangó, akit maga Sybbyl ajánlana neki. Láthatólag az említett hernyó egyelőre nem hozta lázba, aztán ki tudja? *
//Pillangókés//
* Bár szentül állítja, hogy nem méltó ilyen ruhákra, néha azért tud kellemes csalódást is okozni. Az elé rakott húst sem kezdi vadállat módra elfogyasztani, s bár maga is jobb kedveli kézzel enni a szaftos húst, Sybbyl előtt mégis kést és villát használ. Nem nagy dolog, tekintve, hogy minél feljebb van valaki a társadalmi ranglétrán, annál fiatalabban kezdi el megtanulni az asztali etikettet, de érdemes nem megfeledkezni a törpe hátteréről sem. *
- Akire fáj a fogam, annak kizárt.
* Mondja enyhén bosszúsan. Kezét, melyben a kést fogja, mint egy satu, úgy szorul össze, majd jelképesen csap vele az asztalra, ezzel is elégedetlenségét fejezve ki. *
- Bármennyire is szeretik ócsárolni a kikötőt jobb körökben, sokan példát vehetnének az itteniek üzleti érzékéről. Ha azok a mitugrászok el is jutnának a kikötőbe, vagy őket vernék át, vagy ők próbálnának átverni másokat.
* Épp annyira bosszantotta fel a törpét a kérdés, hogy néhány másodpercre megfeledkezzen arról a kevés modoráról. A kést és villát lerakva Sybbyl felé fordul, majd határozottabban folytatja. *
- Ez a konfliktus elkerülhetetlen. Az én területemen kereskedtek, méghozzá valami olyannal, amiben mi is utazunk, olyanokkal, akiknek akár mi is szállíthatnánk. Vagy félreállunk, vagy megmutatjuk nekik a magunkét. Nem kérek én sokat, csak néhányat azon embereid közül, akik szó nélkül képesek ölni.
* A hosszas hasonlatra legszívesebben megforgatná szemeit, ám most türtőzteti magát. Hátradől, szemét nem veszi le mellette ülő nőről. Néhány hernyóval is tudna mit kezdeni. Legrosszabb esetben legközelebbi találkozásuknál ráerősít a mostani kijelentésre, miszerint a hernyó csak egy hernyó. Legjobb esetben pedig pillangókkal térne vissza, bár valami azt súgja neki, hogy erre nem fog sor kerülni. *
- Kik ezek?
* Teszi fel a kérdést gyanakvó kíváncsisággal. Szeretné látni, hogy mire képes az a pillangó, akit maga Sybbyl ajánlana neki. Láthatólag az említett hernyó egyelőre nem hozta lázba, aztán ki tudja? *
5767. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-07 10:49:46
Üzenet elküldve: 2026-09-07 10:49:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Éjféli vadászat//
*Darye kiáltozik és szalad, de hamar ráébredhet, hogy erre már nincs szükség. Ahogy Greksar mellé ér két nyílvessző süvítésére, majd azok becsapódásának hangjára lesz figyelmes. Ha oldalra pillant, láthatja is, hogy a nyílvesszők egyenesen Greksar koponyájába fúródtak, akinek esélye sem volt kitérni azok elől. Az erőszakos fenevad még egy rövid pillanat erejéig áll egy helyben, imbolyog, izmai végül elengednek ahogy kihuny a fény szemeiben. Némán eldől, s hangosan puffanva elterül a földön. Nem marad utána semmi, csak egy egyre duzzadó vértócsa.*
*Darye kiáltozik és szalad, de hamar ráébredhet, hogy erre már nincs szükség. Ahogy Greksar mellé ér két nyílvessző süvítésére, majd azok becsapódásának hangjára lesz figyelmes. Ha oldalra pillant, láthatja is, hogy a nyílvesszők egyenesen Greksar koponyájába fúródtak, akinek esélye sem volt kitérni azok elől. Az erőszakos fenevad még egy rövid pillanat erejéig áll egy helyben, imbolyog, izmai végül elengednek ahogy kihuny a fény szemeiben. Némán eldől, s hangosan puffanva elterül a földön. Nem marad utána semmi, csak egy egyre duzzadó vértócsa.*
5766. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-07 09:37:52
Üzenet elküldve: 2026-09-07 09:37:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli vadászat//
*Ahogy megindul a böszme test, úgy indul meg benne is a vér, a fejéből a végtagjaiba. A szíve hevesen pumpál, gondolatai egyetlen dolog körül forognak. Menekülés.
Bármi áron.
Mit neki heroikus küzdelem, dicsőséges halál, jó neki a csúfos futással szerzett élet is, míg ver a szíve, lélegzik és nem pocsékolják meg a szép testét! Talán Sa'Tereth kegyes hozzá, talán még nem szólítja magához. Minden pillanatot igyekszik kihasználni, a minutumban, ahogy az ork félrenéz erős futásnak ered, kifelé az utcából, ahogy lába, szíve bírja. Ha tudna, biztosan imádkozna azért is, hogy ne találja el senki és semmi, vagy ne bukjon orra, de jelenleg ez nem prioritás. Mármint...az, csak eszében nincs. Hogyan is lehetne, hiszen az életéért fut!
Hősét talán csak eztán fogja meglátni, már ha láthat bármit a pániktól. Vagy hallhat.
Mindenesetre őt talán hallják,nyugalmat tőle a kikötő nem lelhet, mert torka szakadtából sivalkodik, ám már nem tűz miatt. Orkot kiált, nagyot, vadat, fegyvereset, vérben forgó szeműt.*
*Ahogy megindul a böszme test, úgy indul meg benne is a vér, a fejéből a végtagjaiba. A szíve hevesen pumpál, gondolatai egyetlen dolog körül forognak. Menekülés.
Bármi áron.
Mit neki heroikus küzdelem, dicsőséges halál, jó neki a csúfos futással szerzett élet is, míg ver a szíve, lélegzik és nem pocsékolják meg a szép testét! Talán Sa'Tereth kegyes hozzá, talán még nem szólítja magához. Minden pillanatot igyekszik kihasználni, a minutumban, ahogy az ork félrenéz erős futásnak ered, kifelé az utcából, ahogy lába, szíve bírja. Ha tudna, biztosan imádkozna azért is, hogy ne találja el senki és semmi, vagy ne bukjon orra, de jelenleg ez nem prioritás. Mármint...az, csak eszében nincs. Hogyan is lehetne, hiszen az életéért fut!
Hősét talán csak eztán fogja meglátni, már ha láthat bármit a pániktól. Vagy hallhat.
Mindenesetre őt talán hallják,nyugalmat tőle a kikötő nem lelhet, mert torka szakadtából sivalkodik, ám már nem tűz miatt. Orkot kiált, nagyot, vadat, fegyvereset, vérben forgó szeműt.*
5765. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-05 19:19:17
Üzenet elküldve: 2026-09-05 19:19:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*A cicaharc kimenetelére vonatkozó tippjét Thalyssa elhessegeti, és ő ráhagyja ezt. Nincs jelentősége ennek, ahogy annak sem, hogy ténylegesen melyik macska nyeri a verekedést. Van egyáltalán nyertese annak? Hát vesztese?
Hiszen csak játék.
Könnyed.
Épp úgy, ahogy most könnyed vállal ülnek most ők is a kikötő szutykos macskakövén, miközben azokat a verekedő kis jószágokat nézik, akik pár hónapon belül nagyobbra cseperedve pofozzák majd végig a kikötő összes patkányát. Na, ott már lesz jelentősége annak, hogy melyik hogy rúg vagy karmol vagy harap!*
- Hát persze, hogy tanulok, *-hangsúlya a dolog magától értetődését hordozza-* ha jó a tanárom!?
*Lesandít a lányra, ahogy az bohóckodik; elmosolyodik a látványon. Épp olyan girhes az is szinte mint a kismacskák. Ez utóbbiakhoz visszafordulva szórakozottan figyeli azokat, majd a végül előkerülő anyamacskát is.*
- Mondjuk meglepődnék, ha erre gondolt volna. *-elvigyorodik-* Bár?! A jóslatoknál sosem lehet tudni, hm?
*Viszonozza a finom bökést. Felnéz a felegyenesedő lányra, értőn bólint párat.*
- Jól van! Tudom. Mondtad. *-feláll maga is, szórakozottan és hiábavalón söpör végig nadrágján-* Jól is teszed, ha odafigyelsz. Ha más nem, az asszony hálás lesz érte.
*Komolyan is gondolja. Maga sosem volt szülő nő közelében, és ha a Tenger valóban istennő, akkor soha az életben nem is lesz. De egynek sem kíván a szükségesnél nagyobb fájdalmat, és pláne nem azt a fájdalmat, hogy valami hiba okán sose tarthassa kezei között gyermekét.
Zavartalanul sétálnak vissza az épületig, ahonnan reggel elindultak. Önkéntelenül is eszébe vési, hogy melyik ház ez; sosem tudhatja, hogy mikor lesz szüksége erre a tudásra. Az épület előtt megállva lenéz Thalyssára, önkéntelenül is félig elvigyorodik, látva, ahogy az a kettejük közötti magasság-különbséget igyekszik elsikálni. A felé nyújtott karokra egy pillanatig szinte zavart értetlenséggel néz, kell neki némi idő, mire felfogja, hogy mit akarjon jelenteni a mozdulat.
Szinte a fülcimpái is vörösek lesznek.
Gyengéden öleli magához Thalyssát, gyengéden és valamiképp sután, hiszen sosem ölelt még gyermeket. Addig tartja őt karjai között, amíg annak ficergéséből meg nem érzi hogy szabadulna, akkor elengedi őt.*
- Akkor ebben megegyeztünk. *-lassan és mélyen bólint rá Lyssi szavaira, amivel az az anyácskájává fogadja. A hirtelen eszébe ötlő gondolattól szélesen elvigyorodik.-* Azért ezzel ne kürtöld tele a kikötőt. Már nem azzal, hogy a lányom vagy, hanem azzal, hogy én az anyácskád.
*Szinte önérezetes mozdulattal simítja meg inge elejét.*
- Rontaná az esélyeim az asszonyoknál!
*Bár viccel, a tekintete nem is hogy komoly, de inkább lágy. Sosem volt még lánya. Eddig. Fura érzés.. de jó.*
- Vigyázzál magadra! *-búcsúzik még tőle végül-* És keress, ha szükséged van rám.
*Még végignézi, ahogy a lány eltűnik az ajtó mögött, majd sarkon fordul, és nyugodt-ráérős, enyhén imbolygó, tengerészekre olyannyira jellemző lépteivel indul el az utcán.
Sós Anyácska. Még ilyet..!
Somolyog.*
//Zárás//
*A cicaharc kimenetelére vonatkozó tippjét Thalyssa elhessegeti, és ő ráhagyja ezt. Nincs jelentősége ennek, ahogy annak sem, hogy ténylegesen melyik macska nyeri a verekedést. Van egyáltalán nyertese annak? Hát vesztese?
Hiszen csak játék.
Könnyed.
Épp úgy, ahogy most könnyed vállal ülnek most ők is a kikötő szutykos macskakövén, miközben azokat a verekedő kis jószágokat nézik, akik pár hónapon belül nagyobbra cseperedve pofozzák majd végig a kikötő összes patkányát. Na, ott már lesz jelentősége annak, hogy melyik hogy rúg vagy karmol vagy harap!*
- Hát persze, hogy tanulok, *-hangsúlya a dolog magától értetődését hordozza-* ha jó a tanárom!?
*Lesandít a lányra, ahogy az bohóckodik; elmosolyodik a látványon. Épp olyan girhes az is szinte mint a kismacskák. Ez utóbbiakhoz visszafordulva szórakozottan figyeli azokat, majd a végül előkerülő anyamacskát is.*
- Mondjuk meglepődnék, ha erre gondolt volna. *-elvigyorodik-* Bár?! A jóslatoknál sosem lehet tudni, hm?
*Viszonozza a finom bökést. Felnéz a felegyenesedő lányra, értőn bólint párat.*
- Jól van! Tudom. Mondtad. *-feláll maga is, szórakozottan és hiábavalón söpör végig nadrágján-* Jól is teszed, ha odafigyelsz. Ha más nem, az asszony hálás lesz érte.
*Komolyan is gondolja. Maga sosem volt szülő nő közelében, és ha a Tenger valóban istennő, akkor soha az életben nem is lesz. De egynek sem kíván a szükségesnél nagyobb fájdalmat, és pláne nem azt a fájdalmat, hogy valami hiba okán sose tarthassa kezei között gyermekét.
Zavartalanul sétálnak vissza az épületig, ahonnan reggel elindultak. Önkéntelenül is eszébe vési, hogy melyik ház ez; sosem tudhatja, hogy mikor lesz szüksége erre a tudásra. Az épület előtt megállva lenéz Thalyssára, önkéntelenül is félig elvigyorodik, látva, ahogy az a kettejük közötti magasság-különbséget igyekszik elsikálni. A felé nyújtott karokra egy pillanatig szinte zavart értetlenséggel néz, kell neki némi idő, mire felfogja, hogy mit akarjon jelenteni a mozdulat.
Szinte a fülcimpái is vörösek lesznek.
Gyengéden öleli magához Thalyssát, gyengéden és valamiképp sután, hiszen sosem ölelt még gyermeket. Addig tartja őt karjai között, amíg annak ficergéséből meg nem érzi hogy szabadulna, akkor elengedi őt.*
- Akkor ebben megegyeztünk. *-lassan és mélyen bólint rá Lyssi szavaira, amivel az az anyácskájává fogadja. A hirtelen eszébe ötlő gondolattól szélesen elvigyorodik.-* Azért ezzel ne kürtöld tele a kikötőt. Már nem azzal, hogy a lányom vagy, hanem azzal, hogy én az anyácskád.
*Szinte önérezetes mozdulattal simítja meg inge elejét.*
- Rontaná az esélyeim az asszonyoknál!
*Bár viccel, a tekintete nem is hogy komoly, de inkább lágy. Sosem volt még lánya. Eddig. Fura érzés.. de jó.*
- Vigyázzál magadra! *-búcsúzik még tőle végül-* És keress, ha szükséged van rám.
*Még végignézi, ahogy a lány eltűnik az ajtó mögött, majd sarkon fordul, és nyugodt-ráérős, enyhén imbolygó, tengerészekre olyannyira jellemző lépteivel indul el az utcán.
Sós Anyácska. Még ilyet..!
Somolyog.*
5764. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-05 11:28:22
Üzenet elküldve: 2026-09-05 11:28:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillangókés//
-Talán -*visszhangozza a törpe után maga is, egészen elgondolkodva. Hogy a sejtelmes talán az öltözékre szól, vagy a kölcsönpengére, egyelőre lehetetlen megmondani.
A világos szemek áthatóan tanulmányozzák, fürkészik a rőt mélynövésűt, már-már felnyársalják, keselyűként kapaszkodnak annak legjavába, s nem eresztik. A Madam kalkulál. Becsül, fejben oszt és szoroz, felméri mennyiért éri meg neki egy ilyen üzlet, ha egyáltalán megéri.
Legalább annyira rágja meg döntését és mondandóját, mint a minőségi sültet, mely a tányérján gőzölög hívogatóan. Egy egyszerű hümmentés az első reakciója.
Keskeny ajkai összeszaladnak, akárcsak finomra ívűre szedett szemöldöke, alig észrevehetően bólint egyet, majd még egyet. Ezt egy újabb hümmentés követi.*
-Felfogod-e a súlyát annak, amit kérsz tőlem, törpe? Vannak-e a kikötőben barátai ezeknek a…kártevőknek?
*A feltett kérdések függvényében alakul a válasz, ezt láthatja a férfi. Sybbyl hosszú combjai keresztbe csusszannak egymáson, csontos hátát a nehéz, szépen faragott szék kipárnázott háttámlájának hajtja, görbe ujjait összefonja hasa előtt, így fordul egész testtel a mellette ülő felé.*
-Tíz nyír is eltelik, mire a hernyóinkból pillangók lesznek. Csúszómászó pedig sok van, hernyó kevesebb, azokat keresni kell. És ha találsz is, az sem garancia arra, hogy bebábozódik egyszer, hiszen a hernyó az hernyó. Törékeny…apró. Könnyű préda, hamar pusztul. Így megértheted, milyen értékes az, amelyik pillangóvá válik. És te mennyit is akarsz ezekből a pillangókból?
*Hangjában közöny cseng, kiérezhető, a liturgikus okfejtés inkább lecke, mint sem ajánlat. A szemkontaktust igyekszik végig tartani a nő, mintha csak olvasni próbálna Wrojthban.*
-Nem leckéért jöttél, felnőtt férfi lettél. Itt van hát az ajánlatom. Kapsz egy pillangót. Egyet. -*mutatóujját a magasba emeli, így adva hangsúlyt mondandójának és a nélkülözhető pengék számát.*-És egy hernyót. Egyiket sem örökbe, mindkettőt kölcsön. Nem kell érte fizetned, baráti gesztus, te pedig viszonozni fogod még ezt a baráti gesztust. Valamikor, valahol.
//Pillangókés//
-Talán -*visszhangozza a törpe után maga is, egészen elgondolkodva. Hogy a sejtelmes talán az öltözékre szól, vagy a kölcsönpengére, egyelőre lehetetlen megmondani.
A világos szemek áthatóan tanulmányozzák, fürkészik a rőt mélynövésűt, már-már felnyársalják, keselyűként kapaszkodnak annak legjavába, s nem eresztik. A Madam kalkulál. Becsül, fejben oszt és szoroz, felméri mennyiért éri meg neki egy ilyen üzlet, ha egyáltalán megéri.
Legalább annyira rágja meg döntését és mondandóját, mint a minőségi sültet, mely a tányérján gőzölög hívogatóan. Egy egyszerű hümmentés az első reakciója.
Keskeny ajkai összeszaladnak, akárcsak finomra ívűre szedett szemöldöke, alig észrevehetően bólint egyet, majd még egyet. Ezt egy újabb hümmentés követi.*
-Felfogod-e a súlyát annak, amit kérsz tőlem, törpe? Vannak-e a kikötőben barátai ezeknek a…kártevőknek?
*A feltett kérdések függvényében alakul a válasz, ezt láthatja a férfi. Sybbyl hosszú combjai keresztbe csusszannak egymáson, csontos hátát a nehéz, szépen faragott szék kipárnázott háttámlájának hajtja, görbe ujjait összefonja hasa előtt, így fordul egész testtel a mellette ülő felé.*
-Tíz nyír is eltelik, mire a hernyóinkból pillangók lesznek. Csúszómászó pedig sok van, hernyó kevesebb, azokat keresni kell. És ha találsz is, az sem garancia arra, hogy bebábozódik egyszer, hiszen a hernyó az hernyó. Törékeny…apró. Könnyű préda, hamar pusztul. Így megértheted, milyen értékes az, amelyik pillangóvá válik. És te mennyit is akarsz ezekből a pillangókból?
*Hangjában közöny cseng, kiérezhető, a liturgikus okfejtés inkább lecke, mint sem ajánlat. A szemkontaktust igyekszik végig tartani a nő, mintha csak olvasni próbálna Wrojthban.*
-Nem leckéért jöttél, felnőtt férfi lettél. Itt van hát az ajánlatom. Kapsz egy pillangót. Egyet. -*mutatóujját a magasba emeli, így adva hangsúlyt mondandójának és a nélkülözhető pengék számát.*-És egy hernyót. Egyiket sem örökbe, mindkettőt kölcsön. Nem kell érte fizetned, baráti gesztus, te pedig viszonozni fogod még ezt a baráti gesztust. Valamikor, valahol.
5763. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-05 00:26:26
Üzenet elküldve: 2026-09-05 00:26:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli vadászat//
//Aktív használata - sortűz//
* Ishala sikerül átverekedje magát a felé gurult akadályon, és maga mögött hagyja a talicskás óriást. Úgy tűnik, hogy jól döntött, hogy üldözni kezdte az orkot és a nőt, mert egyre egyértelműbbé válik előbbi terve. A zsákutcába futott nő kis közjátéka talán pont arra elég, hogy az elf kényelmesen tehesse dolgát, de nem is ez a lényeg. Higgadt határozottsággal emeli a nyilat az idegre, és feszíti ki azt, hogy útjára engedje a nyílvesszőt az ork fejére célozva. Hogy biztosra menjen, nem csak egyet, de annyit lő ki, amennyit csak tud, latba vetve minden képzettséget, amit felszedett az évek során. Mivel a férfi háttal áll neki, ezért nem számít rá, hogy kitérne a támadás elől, de jobb biztosra menni. Sosem élvezte a gyilkolást, de könnyeket se fog hullatni, ha sikerül a terve. *
//Aktív használata - sortűz//
* Ishala sikerül átverekedje magát a felé gurult akadályon, és maga mögött hagyja a talicskás óriást. Úgy tűnik, hogy jól döntött, hogy üldözni kezdte az orkot és a nőt, mert egyre egyértelműbbé válik előbbi terve. A zsákutcába futott nő kis közjátéka talán pont arra elég, hogy az elf kényelmesen tehesse dolgát, de nem is ez a lényeg. Higgadt határozottsággal emeli a nyilat az idegre, és feszíti ki azt, hogy útjára engedje a nyílvesszőt az ork fejére célozva. Hogy biztosra menjen, nem csak egyet, de annyit lő ki, amennyit csak tud, latba vetve minden képzettséget, amit felszedett az évek során. Mivel a férfi háttal áll neki, ezért nem számít rá, hogy kitérne a támadás elől, de jobb biztosra menni. Sosem élvezte a gyilkolást, de könnyeket se fog hullatni, ha sikerül a terve. *
5762. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-04 17:30:31
Üzenet elküldve: 2026-09-04 17:30:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli vadászat//
* A nő nem is tudja, hogy mennyit köszönhet Garsinnak, aki most nyert neki egy kis időt. Greksar pedig pontosan ezért utálja az asszonynépeket. Ha baj van, akkor úgy visítanak, mint a vadmalacok. Ezért is indulna meg felé nagy lendülettel, hogy vérbe fojtsa a visítóját, de a zsalugáter megnyílik a feje felett és a nyakába zúdítanak egy nagy adag vizet.*
- Graaagh!* Hördül fel, de jobb, mint várta. A víz nem árt neki, csak a figyelmét tereli el, ezzel értékes pillanatokat adva a prédájnak. Már fordulna is vissza hozzá, amikor az egyik ajtó kivágódik. Egy fegyveres férfi zavarja meg most. Felé fordul. Egy visítozó asszonytól nem tart úgy, mint egy fegyverestől. Az ilyenre mindig készen kell állni. Felkészül, hogy még azelőtt lecsapjon rá, hogy az fegyvert rántana, de a férfi hamarabb adja meg magát, minthogy Greksarnak ténylegesen cselekednie kellene. Vérét vehetné a tehetetten húsnak, de az asszony húsa ízletesebbnek tűnik. Visszafordulna felé, ha addig nem próbált meg elszaladni, amíg a részeggel foglalkozott. Még, ha így is tett, akkor megpróbálja üldözni, de ha még mindig a zsákutcában van, akkor most már biztosan megpróbálja végre a vérét venni.*
* A nő nem is tudja, hogy mennyit köszönhet Garsinnak, aki most nyert neki egy kis időt. Greksar pedig pontosan ezért utálja az asszonynépeket. Ha baj van, akkor úgy visítanak, mint a vadmalacok. Ezért is indulna meg felé nagy lendülettel, hogy vérbe fojtsa a visítóját, de a zsalugáter megnyílik a feje felett és a nyakába zúdítanak egy nagy adag vizet.*
- Graaagh!* Hördül fel, de jobb, mint várta. A víz nem árt neki, csak a figyelmét tereli el, ezzel értékes pillanatokat adva a prédájnak. Már fordulna is vissza hozzá, amikor az egyik ajtó kivágódik. Egy fegyveres férfi zavarja meg most. Felé fordul. Egy visítozó asszonytól nem tart úgy, mint egy fegyverestől. Az ilyenre mindig készen kell állni. Felkészül, hogy még azelőtt lecsapjon rá, hogy az fegyvert rántana, de a férfi hamarabb adja meg magát, minthogy Greksarnak ténylegesen cselekednie kellene. Vérét vehetné a tehetetten húsnak, de az asszony húsa ízletesebbnek tűnik. Visszafordulna felé, ha addig nem próbált meg elszaladni, amíg a részeggel foglalkozott. Még, ha így is tett, akkor megpróbálja üldözni, de ha még mindig a zsákutcában van, akkor most már biztosan megpróbálja végre a vérét venni.*
5761. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-03 09:11:23
Üzenet elküldve: 2026-09-03 09:11:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillangókés//
* Beljebb húzza a székét miközben leül. A törpének nincs olyan kifinomult testtartása, mint a Madamnek, ő enyhén görbe háttal, kissé rátámaszkodva az asztalra fordul a nő felé. Hogy milyen ruha tartozik a törpéhez, nos, talán amiben jött, az megfelelően körbeírja, mind ízlésében, mint praktikusságában. Panaszkodása nem a ruhák minőségére értendő, inkább az idegenségén. Tisztában lehet vele, hogy A törpe maximum csak álmában hord ilyeneket és ott is csak addig, míg ki nem ér a mellékhelységre. *
- Amiben jöttem, talán?
* Válasza első felében még határozottan felel, ám mikor odailleszti az utolsó szót, annak már nincsen olyan erős éle. *
- Egy biztos, messze vagyok még attól, hogy úrként öltözzek és viselkedjek. Jelenleg csak egy vagyok a sok feltörekvő között.
* Int aprón a többi fogdmeg felé. De nem is azért jött, hogy kitárgyalják, hogy milyen törpe valójában. Nem, a törpe üzletelni jött és Sybbyl még a vacsora kihozatala előtt rátér azokra a mocskos részletekre. *
- A területemen kártevőprobléma ütötte fel a fejét. Rontják az üzlet és még csak nem is rejtik véka alá a tetteiket. Szükségem lenne néhány képzett harcosra, akik képesek helytállni magukért és a „rendért”, amit mi képviselünk.
* Ahogy az ellenségei, ő sem rejti véka alá, hogy miért jött. Nem aranyért, és nem is tanácsért, pedig mindkettőből képes lenne adni neki, elvégre mind élettapasztalattal, mind arannyal el van látva. *
- Nem lesz semmilyen bandaháború, csak bemegyünk a főhadiszállásukra és elvarrjuk a szálakat. Persze a terv nem ilyen egyszerű, de röviden tömören erről lenne szó.
* Amint befejezte magyarázkodását, elnémul. Nem azért, mert ne tudna többet mondani, pusztán kíváncsi Sybbyl véleményére is ez ügyben. Főleg az érdekli, hogy ha ad is neki embert, mennyit képes nélkülözni a kikötőből? *
//Pillangókés//
* Beljebb húzza a székét miközben leül. A törpének nincs olyan kifinomult testtartása, mint a Madamnek, ő enyhén görbe háttal, kissé rátámaszkodva az asztalra fordul a nő felé. Hogy milyen ruha tartozik a törpéhez, nos, talán amiben jött, az megfelelően körbeírja, mind ízlésében, mint praktikusságában. Panaszkodása nem a ruhák minőségére értendő, inkább az idegenségén. Tisztában lehet vele, hogy A törpe maximum csak álmában hord ilyeneket és ott is csak addig, míg ki nem ér a mellékhelységre. *
- Amiben jöttem, talán?
* Válasza első felében még határozottan felel, ám mikor odailleszti az utolsó szót, annak már nincsen olyan erős éle. *
- Egy biztos, messze vagyok még attól, hogy úrként öltözzek és viselkedjek. Jelenleg csak egy vagyok a sok feltörekvő között.
* Int aprón a többi fogdmeg felé. De nem is azért jött, hogy kitárgyalják, hogy milyen törpe valójában. Nem, a törpe üzletelni jött és Sybbyl még a vacsora kihozatala előtt rátér azokra a mocskos részletekre. *
- A területemen kártevőprobléma ütötte fel a fejét. Rontják az üzlet és még csak nem is rejtik véka alá a tetteiket. Szükségem lenne néhány képzett harcosra, akik képesek helytállni magukért és a „rendért”, amit mi képviselünk.
* Ahogy az ellenségei, ő sem rejti véka alá, hogy miért jött. Nem aranyért, és nem is tanácsért, pedig mindkettőből képes lenne adni neki, elvégre mind élettapasztalattal, mind arannyal el van látva. *
- Nem lesz semmilyen bandaháború, csak bemegyünk a főhadiszállásukra és elvarrjuk a szálakat. Persze a terv nem ilyen egyszerű, de röviden tömören erről lenne szó.
* Amint befejezte magyarázkodását, elnémul. Nem azért, mert ne tudna többet mondani, pusztán kíváncsi Sybbyl véleményére is ez ügyben. Főleg az érdekli, hogy ha ad is neki embert, mennyit képes nélkülözni a kikötőből? *
5760. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-02 22:13:10
Üzenet elküldve: 2026-09-02 22:13:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-De Maelorian ügyesebb, a koronátlan csellel nyert mindig -*kopogtat saját halántékára, jelentőségteljes arckifejezéssel méregeti az egymásba gabalyodó, hempergőző állatokat.*-Nézd meg hogy rugdosódik, mint én tegnap a kocsmában!
*A lány hangja vidám, cseppet sem néz ki úgy, mint aki bármit is megbánt volna. A Csillagok Mágusasszonyának reakciójára hangosan nevet, fejét hátraveti, talán még a könnye is kicsordul, hát még mikor meghallja Niallt, ahogy igyekszik megfeddni a jószágot annak köpködése és berzenkedése okán.*
-Látod, csak tanulsz te, Szőrös! Igaza van Anyácskának, kisasszony, bár aki téged megátkoz…annak nincs is szíve. Hát nézzél már rá, milyen aranyos már?! Nézd meg a hasát, nézd, hogy dudorodik neki! Mint az ivóban azoknak a matrózoknak, akik sok sört vedelnek! Ilyen, a!
*Magára lapítva a köntöst igyekszik kinyomni a hasát, kisebb-nagyobb sikerrel. Némi erőlködés után feladja hát, így már csak a macskákat nézi, ahogy amazok boldogan falatoznak. Végül az anyamacska is előkerül, nem messze tőlük fekszik le, még mindig az ikrával bíbelődve.*
-Ízlik neki talán. Értesz te az asszonyokhoz, odanézzél! Az is vörös. Jól mondta az a Wegtoreni jós, nézzenek oda!
*Könyökével finoman segíti oldalba a férfit, szemöldökeit magasra emelgeti, cinkos vigyor ül ki lilás-kékes képére. Csak aztán tápászkodik fel Niall vállába markoló biztos fogással, mikor már a kismacskák sem vele játszanak, inkább anyjuk felé kacsáznak, hogy megpihenjenek.*
-Most mennem kell, szőrös. Apácskával szülni megyünk, ott kell legyek. Mostanában…tudod… nem önmaga. Segítek neki figyelni, hogy minden rendben legyen.
*Az útjuk talán egészen addig közösen vezet, míg vissza nem érnek a bordélyba, melyben jelenleg is meghúzzák magukat, oda, ahonnét elindultak. Ha így van, Thalyssa az ajtó kiszögelésében még megáll, fellépve a lépcsőnyi magasságba igyekszik pipiskedni, hogy csaljon néhány centit a magasságkülönbségben. Vékony karjait a tengerész felé nyújtja, szelíd ölelést vár. Ha megkapja finoman viszonozza, ha nem, hát leengedi kezeit, neheztelés nem látszik rajta.*
-Tudod mit, Szőrös! Ezek után te vagy az én Sós Anyácskám. Más Anyácskája nem is lehetnél, de az enyém igen! Csak az enyém! -*ujjbegyeivel saját mellkasára kopogtat.*-Az én Sós Anyácskám.
*A felemás tekintet barátságosan hunyorít a másikra, végül megbiccenti a fejét. Niall, ha elkísérte, talán még hallhatja odabentről, ahogy a lány neve szűrődik ki. Thalyssa még egy utolsót biccent búcsúként, megígéri, hogy még találkoznak, majd eltűnik a szerény ajtó mögött, hogy nekilásson annak, amiért itt vannak: tanulhasson.*
-De Maelorian ügyesebb, a koronátlan csellel nyert mindig -*kopogtat saját halántékára, jelentőségteljes arckifejezéssel méregeti az egymásba gabalyodó, hempergőző állatokat.*-Nézd meg hogy rugdosódik, mint én tegnap a kocsmában!
*A lány hangja vidám, cseppet sem néz ki úgy, mint aki bármit is megbánt volna. A Csillagok Mágusasszonyának reakciójára hangosan nevet, fejét hátraveti, talán még a könnye is kicsordul, hát még mikor meghallja Niallt, ahogy igyekszik megfeddni a jószágot annak köpködése és berzenkedése okán.*
-Látod, csak tanulsz te, Szőrös! Igaza van Anyácskának, kisasszony, bár aki téged megátkoz…annak nincs is szíve. Hát nézzél már rá, milyen aranyos már?! Nézd meg a hasát, nézd, hogy dudorodik neki! Mint az ivóban azoknak a matrózoknak, akik sok sört vedelnek! Ilyen, a!
*Magára lapítva a köntöst igyekszik kinyomni a hasát, kisebb-nagyobb sikerrel. Némi erőlködés után feladja hát, így már csak a macskákat nézi, ahogy amazok boldogan falatoznak. Végül az anyamacska is előkerül, nem messze tőlük fekszik le, még mindig az ikrával bíbelődve.*
-Ízlik neki talán. Értesz te az asszonyokhoz, odanézzél! Az is vörös. Jól mondta az a Wegtoreni jós, nézzenek oda!
*Könyökével finoman segíti oldalba a férfit, szemöldökeit magasra emelgeti, cinkos vigyor ül ki lilás-kékes képére. Csak aztán tápászkodik fel Niall vállába markoló biztos fogással, mikor már a kismacskák sem vele játszanak, inkább anyjuk felé kacsáznak, hogy megpihenjenek.*
-Most mennem kell, szőrös. Apácskával szülni megyünk, ott kell legyek. Mostanában…tudod… nem önmaga. Segítek neki figyelni, hogy minden rendben legyen.
*Az útjuk talán egészen addig közösen vezet, míg vissza nem érnek a bordélyba, melyben jelenleg is meghúzzák magukat, oda, ahonnét elindultak. Ha így van, Thalyssa az ajtó kiszögelésében még megáll, fellépve a lépcsőnyi magasságba igyekszik pipiskedni, hogy csaljon néhány centit a magasságkülönbségben. Vékony karjait a tengerész felé nyújtja, szelíd ölelést vár. Ha megkapja finoman viszonozza, ha nem, hát leengedi kezeit, neheztelés nem látszik rajta.*
-Tudod mit, Szőrös! Ezek után te vagy az én Sós Anyácskám. Más Anyácskája nem is lehetnél, de az enyém igen! Csak az enyém! -*ujjbegyeivel saját mellkasára kopogtat.*-Az én Sós Anyácskám.
*A felemás tekintet barátságosan hunyorít a másikra, végül megbiccenti a fejét. Niall, ha elkísérte, talán még hallhatja odabentről, ahogy a lány neve szűrődik ki. Thalyssa még egy utolsót biccent búcsúként, megígéri, hogy még találkoznak, majd eltűnik a szerény ajtó mögött, hogy nekilásson annak, amiért itt vannak: tanulhasson.*
5759. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-02 21:34:52
Üzenet elküldve: 2026-09-02 21:34:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 517
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 517
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Süket füledre talál vallomásom//
*A fák ritkulásával együtt a tenger közelsége is egyre nyilvánvalóbbá válik. Előbb csak a levegő változik meg, aztán megjelennek az első épületek, raktárak, végül pedig Norennar előtt feltárulnak a dokkok és a Kikötő maga.
Évek óta nem járt erre. Ettől persze a hely nem sokat változott. A rakpart ugyanúgy nyüzsög, matrózok és rakodómunkások járnak fel-alá, kötelek feszülnek, ládák és hordók cserélnek gazdát, a háttérben pedig hajók ringatóznak lustán a vízen.
Norennart azonban mégsem a látvány üdvözli elsőként. Hanem a szag. A sós tengeri levegővel együtt olyan tömény halszag csapja meg, hogy arca önkéntelenül is enyhe grimaszba rándul. A körülötte járók láthatóan tudomást sem vesznek róla. Bizonyára egy idő után az ember már észre sem veszi. Ez sajnálatos módon hősünkről korántsem elmondható. Orrán fújja ki a levegőt, aztán tekintetével végigpásztázza a kikötő forgatagát. Valahol itt kell megtalálnia Norileinát. Most már csak azt kellene kiderítenie, hogy mégis hol a fenében találja a Hét Varjú Tavernát.*
- Ilyen ostoba nevet legalább nem könnyű elfelejteni…
*Morogja maga elé miközben tekintete fel-alá jár, kutatva a potenciális delikvenst akitől megtudakolhatja az említett ivó pontos helyét.*
*A fák ritkulásával együtt a tenger közelsége is egyre nyilvánvalóbbá válik. Előbb csak a levegő változik meg, aztán megjelennek az első épületek, raktárak, végül pedig Norennar előtt feltárulnak a dokkok és a Kikötő maga.
Évek óta nem járt erre. Ettől persze a hely nem sokat változott. A rakpart ugyanúgy nyüzsög, matrózok és rakodómunkások járnak fel-alá, kötelek feszülnek, ládák és hordók cserélnek gazdát, a háttérben pedig hajók ringatóznak lustán a vízen.
Norennart azonban mégsem a látvány üdvözli elsőként. Hanem a szag. A sós tengeri levegővel együtt olyan tömény halszag csapja meg, hogy arca önkéntelenül is enyhe grimaszba rándul. A körülötte járók láthatóan tudomást sem vesznek róla. Bizonyára egy idő után az ember már észre sem veszi. Ez sajnálatos módon hősünkről korántsem elmondható. Orrán fújja ki a levegőt, aztán tekintetével végigpásztázza a kikötő forgatagát. Valahol itt kell megtalálnia Norileinát. Most már csak azt kellene kiderítenie, hogy mégis hol a fenében találja a Hét Varjú Tavernát.*
- Ilyen ostoba nevet legalább nem könnyű elfelejteni…
*Morogja maga elé miközben tekintete fel-alá jár, kutatva a potenciális delikvenst akitől megtudakolhatja az említett ivó pontos helyét.*
5758. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-02 17:48:17
Üzenet elküldve: 2026-09-02 17:48:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillangókés//
*A Madam megvárja a falatozással a törpöt, illetve azt, míg amaz helyetfoglal mellette. A keselyűszemek lomhán mérik végig, háta természetellenesen egyenes, tartása még ültében is magas, büszke.*
-Szégyene lenne a szakmának, ha nem tudnám mi folyik a városban. A legtöbben.
*Megjegyzése a korábbi megjegyzésre reflektál vissza. Hiába a pillangó, ha mellette megannyi pók is van. Apró, jelentéktelen pókocskák, akik hálókat szőnek mindenfelé. A tányérjára kerülő sülthalat végtelen türelemmel kezdi késével és villájával boncolni, a puha húst egyre csak letolni a szálkákról, ám egyelőre még nem lát neki.*
-Miért, milyen a hozzád hasonló?
*Nem néz rá, legalább úgy a szemeivel nem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem figyel. Nagyon is…*
-Mondd hát, miért látogattál el hozzánk?
//Pillangókés//
*A Madam megvárja a falatozással a törpöt, illetve azt, míg amaz helyetfoglal mellette. A keselyűszemek lomhán mérik végig, háta természetellenesen egyenes, tartása még ültében is magas, büszke.*
-Szégyene lenne a szakmának, ha nem tudnám mi folyik a városban. A legtöbben.
*Megjegyzése a korábbi megjegyzésre reflektál vissza. Hiába a pillangó, ha mellette megannyi pók is van. Apró, jelentéktelen pókocskák, akik hálókat szőnek mindenfelé. A tányérjára kerülő sülthalat végtelen türelemmel kezdi késével és villájával boncolni, a puha húst egyre csak letolni a szálkákról, ám egyelőre még nem lát neki.*
-Miért, milyen a hozzád hasonló?
*Nem néz rá, legalább úgy a szemeivel nem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem figyel. Nagyon is…*
-Mondd hát, miért látogattál el hozzánk?
5757. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-02 17:37:15
Üzenet elküldve: 2026-09-02 17:37:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Éjféli vadászat//
*Greksar habozásával eldobja szerzett előnyét. A préda megvan, sarokba van szorítva, így a fuss vagy üss ösztönből csupán utóbbi tudna érvényesülni, az ork mégsem cselekszik.
Ezzel egy időben Ishala elhibázott ugrása után folytatja útját, s ezúttal gyorsan, akadálytalanul zajlik mindez. Szerencséjére nem marad le annyira, hogy szem elől veszítse a párost, így nagyjából fél perccel később ő is betoppan. Az elf tökéletesen rálát a neki háttal álló orkra, ami határozottan felé billenti a mérleg nyelvét.
Darye szerencsétlenségére a történések nem a Levegő városában zajlanak, ahol már bizonyosan híre menne a gyanúsan viselkedő alaknak, s a város hűséges rend őrei már sietnének megmenteni őt. Az ifjú nő úgy ítéli meg szemtől szemben aligha volna esélye, ezért környezete segítségét igyekszik kérni kétségbeesett kiáltásaival. Az első szavak hallatán megfagy a levegő, látatlanul is érezheti a kíváncsi fülek jelenlétét. A folytatás hallatán néhány érdeklődő gyerek kikukucskál a zsalugáter rései között, majd el is tűnik. Következőleg egy ablak csapódik ki, ahonnan egy termetes asszonyság egy adag szürke mosóvizet loccsant ki, egyenesen Greksar nyakába, de több nem történik. A Kikötői népek nem felfegyverzettek, nincs erős páncéljuk, sem szépen kovácsolt pengéik, ellenben jól tudják, hogy az ő húsukon is ugyanolyan jól fog az acél, így Darye látszólag nem kap segítséget. Lassan vánszorognak a pillanatok.
Néhány lépés mély döngése hallatszik, s a közeli épület ajtaja kicsapódik.*
- Megállj te féreg!
*Az erősen ittas férfi éppen sután próbálja előhúzni kopott kardját hüvelyéből, de előbb távozik gyomrának tartalma, mint hogy ezt meg tudja valósítani. Elggyötörten támaszkodik térdeire, kicsit hörög, majd némi imbolygást követően arccal a sárral-hányással teli utcán landol.
Mögötte az ajtó csapódik, a fém zárt pedig elhúzzák.
Úgy tűnik ezt a történetet hárman kezdték el, és csak rajtuk áll hányan végzik be.*
*Greksar habozásával eldobja szerzett előnyét. A préda megvan, sarokba van szorítva, így a fuss vagy üss ösztönből csupán utóbbi tudna érvényesülni, az ork mégsem cselekszik.
Ezzel egy időben Ishala elhibázott ugrása után folytatja útját, s ezúttal gyorsan, akadálytalanul zajlik mindez. Szerencséjére nem marad le annyira, hogy szem elől veszítse a párost, így nagyjából fél perccel később ő is betoppan. Az elf tökéletesen rálát a neki háttal álló orkra, ami határozottan felé billenti a mérleg nyelvét.
Darye szerencsétlenségére a történések nem a Levegő városában zajlanak, ahol már bizonyosan híre menne a gyanúsan viselkedő alaknak, s a város hűséges rend őrei már sietnének megmenteni őt. Az ifjú nő úgy ítéli meg szemtől szemben aligha volna esélye, ezért környezete segítségét igyekszik kérni kétségbeesett kiáltásaival. Az első szavak hallatán megfagy a levegő, látatlanul is érezheti a kíváncsi fülek jelenlétét. A folytatás hallatán néhány érdeklődő gyerek kikukucskál a zsalugáter rései között, majd el is tűnik. Következőleg egy ablak csapódik ki, ahonnan egy termetes asszonyság egy adag szürke mosóvizet loccsant ki, egyenesen Greksar nyakába, de több nem történik. A Kikötői népek nem felfegyverzettek, nincs erős páncéljuk, sem szépen kovácsolt pengéik, ellenben jól tudják, hogy az ő húsukon is ugyanolyan jól fog az acél, így Darye látszólag nem kap segítséget. Lassan vánszorognak a pillanatok.
Néhány lépés mély döngése hallatszik, s a közeli épület ajtaja kicsapódik.*
- Megállj te féreg!
*Az erősen ittas férfi éppen sután próbálja előhúzni kopott kardját hüvelyéből, de előbb távozik gyomrának tartalma, mint hogy ezt meg tudja valósítani. Elggyötörten támaszkodik térdeire, kicsit hörög, majd némi imbolygást követően arccal a sárral-hányással teli utcán landol.
Mögötte az ajtó csapódik, a fém zárt pedig elhúzzák.
Úgy tűnik ezt a történetet hárman kezdték el, és csak rajtuk áll hányan végzik be.*
5756. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-02 15:06:22
Üzenet elküldve: 2026-09-02 15:06:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli vadászat//
*Az idegen alak közelebbinek tűnik, s ahogy a félhomály engedi kirajzolódni annak termetes alakját, Darye gyomra kellemetlenül összerándul. Nem kell sokáig szemlélnie, hogy megértse: nem egy eltévedt matrózzal vagy részeg kikötői munkással hozta össze a balsorsa. A bárd látványa pedig végképp eloszlat minden maradék kétséget. Az előbbi, tétova kíváncsiság egyetlen pillanat alatt dermed félelemmé, a nő pedig ösztönösen hátrál egy lépést.
Nem rántja elő rögtön a tőrét. Talán mert pontosan tudja, hogy azzal aligha nyerne. Egy ilyen termetű ellenféllel szemben a penge csak akkor ér valamit, ha van hozzá elég hely, idő és jó adag szerencse. Neki pedig jelenleg egyikből sincs túl sok. A háta mögött kőfal, előtte egy felfegyverzett ork, odakint pedig egy kikötő, amely látszólag éppen olyan közönyösen folytatja az életét, mintha nem készülne valaki éppen lemészárolni egy nőt néhány házzal arrébb.
Az ork szavai hallatán azonban valami megváltozik az arcán. A rettegés megmarad ugyan, de mögötte hirtelen megjelenik az a fajta kétségbeesett éberség, amely akkor születik, amikor az embernek már nincs lehetősége válogatni a jó megoldások között.
Egyetlen pillanatig még az orkot figyeli, aztán hirtelen sarkon fordul, és nem a zsákutca mélye felé menekül. A közeli házak irányába kapja a fejét, majd olyan erővel ordít fel, ahogy csak a tüdejéből kitelik.*
-TŰZ VAN! SEGÍTSÉG! TŰZ VAN! ÉG A RAKTÁR!
*A kiáltás végigvág a szűk utcán, visszaverődik a házak falairól, majd újra és újra visszhangzik a kikötő esti zajai között. Darye nem hagyja abba. Sőt, még hangosabban folytatja, miközben hátrálva igyekszik minél közelebb kerülni ahhoz az épülethez, ahonnan korábban még beszéd vélt hallani.*
-TŰZ! TŰZ VAN A DOKKOKNÁL! SEGÍTSÉG! HAMAR, GYORSAN, LÁNGOL AZ EGÉSZ!
*Nem érdekli, hogy valóban lángol-e bármi. Most már az sem, hogy ki hisz neki. Az sem, hogy ostobának nézik majd, ha kiderül, hogy nem ég semmilyen raktár. Csak az számít, hogy legyenek emberek. Minél több.
Az egyik kezével ösztönösen a derekán függő tőr markolatára szorít, a másikkal pedig a mellkasára szorítja ruhája anyagát, mintha ettől valamivel kevésbé remegne. Tekintete közben folyamatosan az utca bejáratát keresi. Egyetlen arcot. Egyetlen mozgó alakot. Egyetlen kíváncsi szomszédot, aki kidugja a fejét az ablakon, vagy egy matrózt, aki káromkodva rohan elő a közeli ivóból.*
*Az idegen alak közelebbinek tűnik, s ahogy a félhomály engedi kirajzolódni annak termetes alakját, Darye gyomra kellemetlenül összerándul. Nem kell sokáig szemlélnie, hogy megértse: nem egy eltévedt matrózzal vagy részeg kikötői munkással hozta össze a balsorsa. A bárd látványa pedig végképp eloszlat minden maradék kétséget. Az előbbi, tétova kíváncsiság egyetlen pillanat alatt dermed félelemmé, a nő pedig ösztönösen hátrál egy lépést.
Nem rántja elő rögtön a tőrét. Talán mert pontosan tudja, hogy azzal aligha nyerne. Egy ilyen termetű ellenféllel szemben a penge csak akkor ér valamit, ha van hozzá elég hely, idő és jó adag szerencse. Neki pedig jelenleg egyikből sincs túl sok. A háta mögött kőfal, előtte egy felfegyverzett ork, odakint pedig egy kikötő, amely látszólag éppen olyan közönyösen folytatja az életét, mintha nem készülne valaki éppen lemészárolni egy nőt néhány házzal arrébb.
Az ork szavai hallatán azonban valami megváltozik az arcán. A rettegés megmarad ugyan, de mögötte hirtelen megjelenik az a fajta kétségbeesett éberség, amely akkor születik, amikor az embernek már nincs lehetősége válogatni a jó megoldások között.
Egyetlen pillanatig még az orkot figyeli, aztán hirtelen sarkon fordul, és nem a zsákutca mélye felé menekül. A közeli házak irányába kapja a fejét, majd olyan erővel ordít fel, ahogy csak a tüdejéből kitelik.*
-TŰZ VAN! SEGÍTSÉG! TŰZ VAN! ÉG A RAKTÁR!
*A kiáltás végigvág a szűk utcán, visszaverődik a házak falairól, majd újra és újra visszhangzik a kikötő esti zajai között. Darye nem hagyja abba. Sőt, még hangosabban folytatja, miközben hátrálva igyekszik minél közelebb kerülni ahhoz az épülethez, ahonnan korábban még beszéd vélt hallani.*
-TŰZ! TŰZ VAN A DOKKOKNÁL! SEGÍTSÉG! HAMAR, GYORSAN, LÁNGOL AZ EGÉSZ!
*Nem érdekli, hogy valóban lángol-e bármi. Most már az sem, hogy ki hisz neki. Az sem, hogy ostobának nézik majd, ha kiderül, hogy nem ég semmilyen raktár. Csak az számít, hogy legyenek emberek. Minél több.
Az egyik kezével ösztönösen a derekán függő tőr markolatára szorít, a másikkal pedig a mellkasára szorítja ruhája anyagát, mintha ettől valamivel kevésbé remegne. Tekintete közben folyamatosan az utca bejáratát keresi. Egyetlen arcot. Egyetlen mozgó alakot. Egyetlen kíváncsi szomszédot, aki kidugja a fejét az ablakon, vagy egy matrózt, aki káromkodva rohan elő a közeli ivóból.*
5755. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-09-02 11:40:52
Üzenet elküldve: 2026-09-02 11:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillangókés//
* Más helyen, más körülmények között talán nem így bánna a Madammal. Igaz, sokat köszönhet azokból az időkből, melyeket az ő szárnyai alatt kereste a kenyerét, ám ahogy minden rosszban van valami jó, úgy a fordítottja is igaz. Sokat visszafizethetett a segítségével, ám egyúttal sokat is szenvedett az idevezető úton. Tiszteli, mint alvilági figura, ám hazudna, ha azt mondaná, hogy segítő kezet nyújtana felé, ha az egész világ ellene fordulna. Annyit azért megtanított neki az itt töltött ideje, hogy tisztában legyen a legfontosabb szabállyal. Mindenki pótolható. *
- Éles, mint mindig.
* Jegyzi meg egy vállrántással párosítva. Bizony nem lesz itt semmilyen csőbehúzás, ahhoz túlságosan is sok tapasztalattal rendelkezik, hogy a felszínes szavakkal kizökkenthesse. Teljes nevét hallva a törpe nem tiszteletet érez a másiktól. Sokkal inkább egy olyan hatalmi felállást látja mögé, amelyik egyértelműen jelzi felé, hogy még mindig alatta áll.
Ami a családot illeti, nem tudja ki terjeszthet ilyen jellegű pletykákat, ugyanis pontosan ugyanannyira nőtlen, amennyire elhagyta a kikötőt. Ám ha a romvárosi pereputtyra céloz, az ottani tevékenységeik aligha hagyhatták el a falakat. Mondhatni elenyésző teljesítményt tudhatnak magukénak. Persze csak ha a Sybbyl nem a saját maga által küldött fogdmegeitől hallott ezt azt. Úgy már mindjárt másképp tekintete a kettejük közötti felállásra és jobban elgondolkodna azon, amit eredetileg kérni szeretett volna tőle. *
- Úgy tűnik többet tudsz, mint amennyit reméltem. Remélem az illetékesek korántsem ennyire figyelmesek mozgolódásokra, mint az embereid.
* Mondja enyhén bosszúsan, miközben feje hátulját vakarja. Még szerencse, hogy nem itt és most kell beszámolót tartania helyzetéről. a pihenést halva egy pillanatra meg is enyhül. Legalább lesz ideje összeszedni a gondolatait.
Csak akkor áll fel, mikor a mögötte lévő ajtó kinyitásra kerül, majd tömzsi testéhez képest hasonlóan hangtalan léptekkel követi a társaságot a rejtett padlásrészre. Sok dolog változhatott, ugyanis mikor legutóbb jelen volt, a padlás nem szállásként volt számon tartva, bár ezen nem fog fennakadni. Lehet csak számára volt elzárva. *
- Nincs szükség. Elég akkor értem jönni, mikor kezdetét veszi a vacsora. A többit megoldom.
* Jelzi a többiek felé. Bármennyire is legyen mindenki kedves mellette, jobb szeretné, ha az ittlétét követve, azon az ajtón csakis ő lépne át.
Miután kattan mögötte a zár, mély levegőt vesz. Ideje kipihenni az út és a kezdeti feszültség után kapott fáradalmakat. Először a borból kínálja meg magát, csak utána kezdi el letisztítani magát. Rég volt már ennyire tiszta és illatos, bár ez lehet a kikészített szereknek köszönhető. Végül pedig sokat vacillál azon, hogy felvegye a kikészített ruhát, ás bár kényelmesebb a már előre betört utazóruhája, azért mégsem állíthat be a koszos gönceiben az asztalhoz. Végül másfél óra múlva kopogás emlékezteti, hogy bizony eljött az idő.
Az étkezőasztalhoz érve egy új arcát mutatja a törpe. Nem csak tisztaságában, de a kapott ruha kellően kiemeli törpeségét és az ehhez járó erényeket. Mindössze kettő dolgot hozott magával, ami nélkül sehova sem menne. A nyakékét, ami most is a nyakában pihen. Az aranyozott tőrét, ami tökéletes harmóniában van a felvett ruházattal. Nem sokkal később pedig helyet foglal a kijelölt helyén. *
- Drága ruha ez egy hozzám hasonlónak.
//Pillangókés//
* Más helyen, más körülmények között talán nem így bánna a Madammal. Igaz, sokat köszönhet azokból az időkből, melyeket az ő szárnyai alatt kereste a kenyerét, ám ahogy minden rosszban van valami jó, úgy a fordítottja is igaz. Sokat visszafizethetett a segítségével, ám egyúttal sokat is szenvedett az idevezető úton. Tiszteli, mint alvilági figura, ám hazudna, ha azt mondaná, hogy segítő kezet nyújtana felé, ha az egész világ ellene fordulna. Annyit azért megtanított neki az itt töltött ideje, hogy tisztában legyen a legfontosabb szabállyal. Mindenki pótolható. *
- Éles, mint mindig.
* Jegyzi meg egy vállrántással párosítva. Bizony nem lesz itt semmilyen csőbehúzás, ahhoz túlságosan is sok tapasztalattal rendelkezik, hogy a felszínes szavakkal kizökkenthesse. Teljes nevét hallva a törpe nem tiszteletet érez a másiktól. Sokkal inkább egy olyan hatalmi felállást látja mögé, amelyik egyértelműen jelzi felé, hogy még mindig alatta áll.
Ami a családot illeti, nem tudja ki terjeszthet ilyen jellegű pletykákat, ugyanis pontosan ugyanannyira nőtlen, amennyire elhagyta a kikötőt. Ám ha a romvárosi pereputtyra céloz, az ottani tevékenységeik aligha hagyhatták el a falakat. Mondhatni elenyésző teljesítményt tudhatnak magukénak. Persze csak ha a Sybbyl nem a saját maga által küldött fogdmegeitől hallott ezt azt. Úgy már mindjárt másképp tekintete a kettejük közötti felállásra és jobban elgondolkodna azon, amit eredetileg kérni szeretett volna tőle. *
- Úgy tűnik többet tudsz, mint amennyit reméltem. Remélem az illetékesek korántsem ennyire figyelmesek mozgolódásokra, mint az embereid.
* Mondja enyhén bosszúsan, miközben feje hátulját vakarja. Még szerencse, hogy nem itt és most kell beszámolót tartania helyzetéről. a pihenést halva egy pillanatra meg is enyhül. Legalább lesz ideje összeszedni a gondolatait.
Csak akkor áll fel, mikor a mögötte lévő ajtó kinyitásra kerül, majd tömzsi testéhez képest hasonlóan hangtalan léptekkel követi a társaságot a rejtett padlásrészre. Sok dolog változhatott, ugyanis mikor legutóbb jelen volt, a padlás nem szállásként volt számon tartva, bár ezen nem fog fennakadni. Lehet csak számára volt elzárva. *
- Nincs szükség. Elég akkor értem jönni, mikor kezdetét veszi a vacsora. A többit megoldom.
* Jelzi a többiek felé. Bármennyire is legyen mindenki kedves mellette, jobb szeretné, ha az ittlétét követve, azon az ajtón csakis ő lépne át.
Miután kattan mögötte a zár, mély levegőt vesz. Ideje kipihenni az út és a kezdeti feszültség után kapott fáradalmakat. Először a borból kínálja meg magát, csak utána kezdi el letisztítani magát. Rég volt már ennyire tiszta és illatos, bár ez lehet a kikészített szereknek köszönhető. Végül pedig sokat vacillál azon, hogy felvegye a kikészített ruhát, ás bár kényelmesebb a már előre betört utazóruhája, azért mégsem állíthat be a koszos gönceiben az asztalhoz. Végül másfél óra múlva kopogás emlékezteti, hogy bizony eljött az idő.
Az étkezőasztalhoz érve egy új arcát mutatja a törpe. Nem csak tisztaságában, de a kapott ruha kellően kiemeli törpeségét és az ehhez járó erényeket. Mindössze kettő dolgot hozott magával, ami nélkül sehova sem menne. A nyakékét, ami most is a nyakában pihen. Az aranyozott tőrét, ami tökéletes harmóniában van a felvett ruházattal. Nem sokkal később pedig helyet foglal a kijelölt helyén. *
- Drága ruha ez egy hozzám hasonlónak.
4408-4427 , 4428-4447 , 4448-4467 , 4468-4487 , 4488-4507 , 4508-4527 , 4528-4547 , 4548-4567 , 4568-4587 , 4588-4607 , 4608-4627 , 4628-4647 , 4648-4667 , 4668-4687 , 4688-4707 , 4708-4727 , 4728-4747 , 4748-4767 , 4768-4787 , 4788-4807 , 4808-4827 , 4828-4847 , 4848-4867 , 4868-4887 , 4888-4907 , 4908-4927 , 4928-4947 , 4948-4967 , 4968-4987 , 4988-5007 , 5008-5027 , 5028-5047 , 5048-5067 , 5068-5087 , 5088-5107 , 5108-5127 , 5128-5147 , 5148-5167 , 5168-5187 , 5188-5207 , 5208-5227 , 5228-5247 , 5248-5267 , 5268-5287 , 5288-5307 , 5308-5327 , 5328-5347 , 5348-5367 , 5368-5387 , 5388-5407 , 5408-5427 , 5428-5447 , 5448-5467 , 5468-5487 , 5488-5507 , 5508-5527 , 5528-5547 , 5548-5567 , 5568-5587 , 5588-5607 , 5608-5627 , 5628-5647 , 5648-5667 , 5668-5687 , 5688-5707 , 5708-5727 , 5728-5747 , 5748-5767 , 5755-5774