Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 168 (3341. - 3360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3360. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 19:53:51
Üzenet elküldve: 2022-05-30 19:53:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Holdudvar, majdan Fürdőház//
- Való igaz, elnézést kérek, elfelejtettem a közismert tényt, hogy a hölgyek fizikailag képtelenek a gyaloglásra, így számukra a ló az egyetlen módja a közlekedésnek.
*Kuncog, ahogy folytatódik véget nem érő szócsatájuk. Természetesen hazudna, ha azt mondaná, hogy az esetek nagy többségében nem preferálja a lóháton közlekedést. Szereti megfuttatni jelenleg az istállóban pihenő Csellengőjét, de egy lovat sem lehet a végtelenségig hajtani, így hát gyakorta dönt a gyaloglás mellett, ha úgy ítéli meg, hogy négylábú társának pihenésre van szüksége. *
- Vacsorát, hát hogyne, az nagy segítségemre lesz abban, hogy átvészeljem a következő hónapot.
*Villant gúnyos vigyort, persze ez már tényleg csak merő piszkálódás Mordokhai részéről, ha már egyszer a lány akarva-akaratlanul olyan jól adja a zsoldos szolgálataiért fizetni nem akaró munkaadót. Valójában a férfiban is egyre erősebben ég a vágy, hogy újra útra keljen, s annyi év magányos barangolása után rendkívül tudna örülni egy kellemes útitársnak.
Mi sem támasztja alá ezt jobban, mint a megnyugvás, amire egymás karjaiban lelnek rá, s érzi a lányon, amivel magának is nehezére esik megbirkózni, hogy nem nagyon akaródzik visszatérni a civilizációba, a világba, ami nem sokkal ezelőtt mintha nem is létezett volna.*
- Nos, te követted el azt a hibát, hogy arra próbáltál rábízni valamit, aki csak megy amerre a lába viszi, bármiféle terv és ami még fontosabb, társaság nélkül. Elszoktam tőle, hogy valaki a kezembe helyezi a döntést.
*Nevet a lányra, akinek látszólag szintén sikerült elfogadnia, hogy bármennyire is szeretnének, nem éjszakázhatnak kinn a padon. Ennek ellenére különös fájdalom hasít a férfiba, ahogy végül kibontakoznak egymás karjából, mintha valamit végérvényesen elveszített volna. Bosszankodva hessegeti el a kellemetlenkedő gondolatokat magától. Ma éjjel nem hagyja magát becsapni saját elméje által.*
- Legyen hát.
*Biccent a fürdőre. Ami azt illeti neki sincs ellenére a gondolat, több okból sem. Egyrészt mert a meleg víz gondolata számára is igen csábító, másrészt mert a Fürdőház csendes nyugalma sokkal jobban vonzza, mint a fogadó zsibongása és díszes népsége.*
- Igazán kedves tőled, de azért emlékeztetnélek rá, hogy nem az én ruhám szárad odafenn, így hacsak nem szeretnél vizesen hazamenni, úgy nem csak nekem érdekem, hogy szórakoztass még egy kicsit.
*Szurkálódik még egy kicsit, hogy aztán a fogadóba érve beigazolódjon korábbi gondolatmenete, miszerint egy porcikája sem vágyik ebbe a közegbe jelen pillanatban, így hát amennyire csak lehet, megszaporázza lépteit Rocha mögött.*
- Az attól függ melyikünk fog pucérkodni.
*Viszonozza a vigyort, ahogy visszagondol egy-egy napra, melyet katonaként vagy zsoldosként töltött el, akik között nem kimondottan opció a szégyenlősködés, és nem is vár senkit a sátrában eldugva egy meleg fürdő.
Ahogy az öltöző felé veszi az irányt, hálát ad amiért eddig húzták, halasztották a dolgot, ezen az órán már aligha fog ide betérni valaki. Háta mögött egyre távolodik zsivaj, hogy helyét kellemes, ámde enyhén kísérteties csönd vegye át. Ruháitól lassú, kimért mozdulatokkal szabadul, mintha fejben valahol egészen máshol lenne. Bal keze ösztönös mozdulattal tapad a mellkasára, a húsba vágott hálószerű motívumra, a közepébe égetett pókra, s érzi, ahogy valami sötét megrohanja az elméjét. Végül hatalmas sóhajjal fújja ki a levegőt, izmai ellazulnak, ő pedig megcsóválja fejét, arcára fanyar mosoly húzódik. Végül derekára csavar egy törölközőt, ezzel az őt tarkító millió hegnek legalább a negyedét eltakarva, s megindul a megbeszélt találka helyre, hogy ott várja Rochát, esetleg csatlakozzon hozzá, amennyiben nála hamarabb végzett.*
//Holdudvar, majdan Fürdőház//
- Való igaz, elnézést kérek, elfelejtettem a közismert tényt, hogy a hölgyek fizikailag képtelenek a gyaloglásra, így számukra a ló az egyetlen módja a közlekedésnek.
*Kuncog, ahogy folytatódik véget nem érő szócsatájuk. Természetesen hazudna, ha azt mondaná, hogy az esetek nagy többségében nem preferálja a lóháton közlekedést. Szereti megfuttatni jelenleg az istállóban pihenő Csellengőjét, de egy lovat sem lehet a végtelenségig hajtani, így hát gyakorta dönt a gyaloglás mellett, ha úgy ítéli meg, hogy négylábú társának pihenésre van szüksége. *
- Vacsorát, hát hogyne, az nagy segítségemre lesz abban, hogy átvészeljem a következő hónapot.
*Villant gúnyos vigyort, persze ez már tényleg csak merő piszkálódás Mordokhai részéről, ha már egyszer a lány akarva-akaratlanul olyan jól adja a zsoldos szolgálataiért fizetni nem akaró munkaadót. Valójában a férfiban is egyre erősebben ég a vágy, hogy újra útra keljen, s annyi év magányos barangolása után rendkívül tudna örülni egy kellemes útitársnak.
Mi sem támasztja alá ezt jobban, mint a megnyugvás, amire egymás karjaiban lelnek rá, s érzi a lányon, amivel magának is nehezére esik megbirkózni, hogy nem nagyon akaródzik visszatérni a civilizációba, a világba, ami nem sokkal ezelőtt mintha nem is létezett volna.*
- Nos, te követted el azt a hibát, hogy arra próbáltál rábízni valamit, aki csak megy amerre a lába viszi, bármiféle terv és ami még fontosabb, társaság nélkül. Elszoktam tőle, hogy valaki a kezembe helyezi a döntést.
*Nevet a lányra, akinek látszólag szintén sikerült elfogadnia, hogy bármennyire is szeretnének, nem éjszakázhatnak kinn a padon. Ennek ellenére különös fájdalom hasít a férfiba, ahogy végül kibontakoznak egymás karjából, mintha valamit végérvényesen elveszített volna. Bosszankodva hessegeti el a kellemetlenkedő gondolatokat magától. Ma éjjel nem hagyja magát becsapni saját elméje által.*
- Legyen hát.
*Biccent a fürdőre. Ami azt illeti neki sincs ellenére a gondolat, több okból sem. Egyrészt mert a meleg víz gondolata számára is igen csábító, másrészt mert a Fürdőház csendes nyugalma sokkal jobban vonzza, mint a fogadó zsibongása és díszes népsége.*
- Igazán kedves tőled, de azért emlékeztetnélek rá, hogy nem az én ruhám szárad odafenn, így hacsak nem szeretnél vizesen hazamenni, úgy nem csak nekem érdekem, hogy szórakoztass még egy kicsit.
*Szurkálódik még egy kicsit, hogy aztán a fogadóba érve beigazolódjon korábbi gondolatmenete, miszerint egy porcikája sem vágyik ebbe a közegbe jelen pillanatban, így hát amennyire csak lehet, megszaporázza lépteit Rocha mögött.*
- Az attól függ melyikünk fog pucérkodni.
*Viszonozza a vigyort, ahogy visszagondol egy-egy napra, melyet katonaként vagy zsoldosként töltött el, akik között nem kimondottan opció a szégyenlősködés, és nem is vár senkit a sátrában eldugva egy meleg fürdő.
Ahogy az öltöző felé veszi az irányt, hálát ad amiért eddig húzták, halasztották a dolgot, ezen az órán már aligha fog ide betérni valaki. Háta mögött egyre távolodik zsivaj, hogy helyét kellemes, ámde enyhén kísérteties csönd vegye át. Ruháitól lassú, kimért mozdulatokkal szabadul, mintha fejben valahol egészen máshol lenne. Bal keze ösztönös mozdulattal tapad a mellkasára, a húsba vágott hálószerű motívumra, a közepébe égetett pókra, s érzi, ahogy valami sötét megrohanja az elméjét. Végül hatalmas sóhajjal fújja ki a levegőt, izmai ellazulnak, ő pedig megcsóválja fejét, arcára fanyar mosoly húzódik. Végül derekára csavar egy törölközőt, ezzel az őt tarkító millió hegnek legalább a negyedét eltakarva, s megindul a megbeszélt találka helyre, hogy ott várja Rochát, esetleg csatlakozzon hozzá, amennyiben nála hamarabb végzett.*
3359. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 19:31:25
Üzenet elküldve: 2022-05-30 19:31:25
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Betérés a fogadóba //
*Öklére támaszkodva hallgatja, amit Kat egyre jobban elhúzza szavait. Érdekes, érdekes. Nem mondaná, hogy olyan sokat ittak volna, hiszen ő is épp csak kezd becsípni. Bár magáról tudja, hogy mennyit bírhat és azért evett is előtte rendesen. Ámde a lány saját szavai szerint nagy játékos ebben az ivós kérdezősködésben. Nem hazudhatott, elvileg, vagyis még bírnia kellene a piát. Inkább visszább fogja magát az ivásba, arra az esetre, a ha lány kifáradt volna. Padló részegen csak nem hagyja itt. Nem feltűnően messzire, de eltolja maga elől a maradék sört.*
- Kedves vagyok, leginkább ez mondható rám, igen. Legalábbis igyekszem. Még akkor is, ha a neveltetésemtől igyekszem megszabadulni. S igen, valóban ez a ritka ivásaimnak egyike. Csak és kizárólag a te és a játék kedvéért ittam egy korsó sörnél többet.
*Ez mondjuk igaz. Nem is tervezett többet inni, csupán így alakult és kész, viszont nem is bánta meg. Legalábbis eddig nem.*
- Az udvarlás azért megy, ha nagyon akarom, de most csak bókoltam. A kedvedért.
*Nem. Nem lehet, hogy berúgott a lány. Azért a majdnem leánykérésére adott választ megjegyzi.*
- Hát persze hogy látom, nem vagyok vagy. Szép formás vagy, meg kell hagyni. Na meg okos és szerintem ravasz is.
*Lehet most akaratlanul buktatja le a lányt, vagy sem, de legalább lesz valahogy. A szája azért csak elszalad, de részben betudja az alkoholnak. Részben pedig lehet, csak játék ez is.*
- A házias dolgokat szeretem igen, bár nem egészen úgy, ahogy mondod. Viszont több alkoholt már ne rendeljünk. Nem ennél még inkább valamit? A vitézi felajánlásomra is inkább térjünk vissza holnap, ha kialudtuk magunkat. Persze eszemben sincs visszavonni az ígéretem, de majd józanabb állapotban megbeszéljük, merre is mennél.
*Még mindig nem tudja eldönteni, hogy játék vagy az alkohol maga műveli ezt a lánnyal, mindenesetre óvatos. Vannak bizonyos dolgok, amiket képtelen megtenni és az egyik az, már jó ideje, hogy nem iszik többet annál, amennyit tényleg bír. A másik pedig az, hogy nem fog egy majdnem ismeretlen nőt leitatni és szobára vinni. Legfeljebb csak azért, hogy kialudják magukat.*
*Öklére támaszkodva hallgatja, amit Kat egyre jobban elhúzza szavait. Érdekes, érdekes. Nem mondaná, hogy olyan sokat ittak volna, hiszen ő is épp csak kezd becsípni. Bár magáról tudja, hogy mennyit bírhat és azért evett is előtte rendesen. Ámde a lány saját szavai szerint nagy játékos ebben az ivós kérdezősködésben. Nem hazudhatott, elvileg, vagyis még bírnia kellene a piát. Inkább visszább fogja magát az ivásba, arra az esetre, a ha lány kifáradt volna. Padló részegen csak nem hagyja itt. Nem feltűnően messzire, de eltolja maga elől a maradék sört.*
- Kedves vagyok, leginkább ez mondható rám, igen. Legalábbis igyekszem. Még akkor is, ha a neveltetésemtől igyekszem megszabadulni. S igen, valóban ez a ritka ivásaimnak egyike. Csak és kizárólag a te és a játék kedvéért ittam egy korsó sörnél többet.
*Ez mondjuk igaz. Nem is tervezett többet inni, csupán így alakult és kész, viszont nem is bánta meg. Legalábbis eddig nem.*
- Az udvarlás azért megy, ha nagyon akarom, de most csak bókoltam. A kedvedért.
*Nem. Nem lehet, hogy berúgott a lány. Azért a majdnem leánykérésére adott választ megjegyzi.*
- Hát persze hogy látom, nem vagyok vagy. Szép formás vagy, meg kell hagyni. Na meg okos és szerintem ravasz is.
*Lehet most akaratlanul buktatja le a lányt, vagy sem, de legalább lesz valahogy. A szája azért csak elszalad, de részben betudja az alkoholnak. Részben pedig lehet, csak játék ez is.*
- A házias dolgokat szeretem igen, bár nem egészen úgy, ahogy mondod. Viszont több alkoholt már ne rendeljünk. Nem ennél még inkább valamit? A vitézi felajánlásomra is inkább térjünk vissza holnap, ha kialudtuk magunkat. Persze eszemben sincs visszavonni az ígéretem, de majd józanabb állapotban megbeszéljük, merre is mennél.
*Még mindig nem tudja eldönteni, hogy játék vagy az alkohol maga műveli ezt a lánnyal, mindenesetre óvatos. Vannak bizonyos dolgok, amiket képtelen megtenni és az egyik az, már jó ideje, hogy nem iszik többet annál, amennyit tényleg bír. A másik pedig az, hogy nem fog egy majdnem ismeretlen nőt leitatni és szobára vinni. Legfeljebb csak azért, hogy kialudják magukat.*
3358. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 19:18:23
Üzenet elküldve: 2022-05-30 19:18:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vendaar//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A lánynak egy nagy hátránya van, legalábbis saját bevallása szerint, hogy ha valakiben társra talál nagyszájúság szempontjából, akkor előszeretettel veszi fel jobban a kesztyűt. Aki pedig még ilyen mogorva is mellé, annál már szereti jobban feszegetni a határokat. Talán a saját szerencséjét teszteli. Talán ez valami fétis. Még maga sem tudja pontosan, de az biztos, hogy nem most akarja magától megszabadítani a kormost. Ha nem is sokáig fog a nyakán lógni, azért hagy még egy kis időt magunka erre a bájos ismerkedésre.*
- Igen, azt egyből láttam, amikor odaengedtél a pulthoz. Csodálom, hogy még nem emeltek neked szobrot azon a főtéren.
*Bök a fejével abba az irányba amerre a tér rémlik neki. Azután pedig az asztalra könyökölve támasztja állát az ökleire, s szinte pislogás nélkül bámul a másik arcába. Újabb idegesítőnek titulált szokás a sok közül, de ennyi mellett ezt már ki tartja számon? A kérdést viszont egyelőre figyelmen kívül hagyja. Főleg mert maga sem tudja. Ő félvér, akit alapból szinte mindenhol rühellnek, ez alól valószínűleg ezek a kormosok sem kivételek. Viszont, ha tetszik, ha nem a másiknak, ez bizony egy közös pont, ugyanis ők sem szívesen látott vendégek akárhol. De erről nem most fogja felvilágosítani. Inkább igyekszik igen komoly arcot vágni, időnként hümmögve is párat, mint aki komoly vizsgálódásban van éppen benne.*
- Te figyelj már. *veszi is bizalmasra a hangját, még egy fokkal közelebb is hajol.* Mindig ilyen morcos vagy? Talán dugnod kéne egy jót. Állítólag az a férfiaknál is segít.
*Szinte suttogja a jó tanácsot, de a hozzá járó komoly ábrázat hamar elfoszlik az arcáról, hogy a helyébe lépjen egy igazán mocsok vigyor.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A lánynak egy nagy hátránya van, legalábbis saját bevallása szerint, hogy ha valakiben társra talál nagyszájúság szempontjából, akkor előszeretettel veszi fel jobban a kesztyűt. Aki pedig még ilyen mogorva is mellé, annál már szereti jobban feszegetni a határokat. Talán a saját szerencséjét teszteli. Talán ez valami fétis. Még maga sem tudja pontosan, de az biztos, hogy nem most akarja magától megszabadítani a kormost. Ha nem is sokáig fog a nyakán lógni, azért hagy még egy kis időt magunka erre a bájos ismerkedésre.*
- Igen, azt egyből láttam, amikor odaengedtél a pulthoz. Csodálom, hogy még nem emeltek neked szobrot azon a főtéren.
*Bök a fejével abba az irányba amerre a tér rémlik neki. Azután pedig az asztalra könyökölve támasztja állát az ökleire, s szinte pislogás nélkül bámul a másik arcába. Újabb idegesítőnek titulált szokás a sok közül, de ennyi mellett ezt már ki tartja számon? A kérdést viszont egyelőre figyelmen kívül hagyja. Főleg mert maga sem tudja. Ő félvér, akit alapból szinte mindenhol rühellnek, ez alól valószínűleg ezek a kormosok sem kivételek. Viszont, ha tetszik, ha nem a másiknak, ez bizony egy közös pont, ugyanis ők sem szívesen látott vendégek akárhol. De erről nem most fogja felvilágosítani. Inkább igyekszik igen komoly arcot vágni, időnként hümmögve is párat, mint aki komoly vizsgálódásban van éppen benne.*
- Te figyelj már. *veszi is bizalmasra a hangját, még egy fokkal közelebb is hajol.* Mindig ilyen morcos vagy? Talán dugnod kéne egy jót. Állítólag az a férfiaknál is segít.
*Szinte suttogja a jó tanácsot, de a hozzá járó komoly ábrázat hamar elfoszlik az arcáról, hogy a helyébe lépjen egy igazán mocsok vigyor.*
3357. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 19:07:53
Üzenet elküldve: 2022-05-30 19:07:53
ÚJ
![>Vendaar Radanos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/937_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Adell//
* Lefelé jövet úgy látta, hogy a lány - talán elf, félelf lehet, mert most volt egy kis ideje távolabbról is megszemlélni - leszállt róla és új beszélgetőtársat talált. Azért a biztonság kedvéért - meg mert nem akart zavarni, hazugság! - nem kéri számon a másikat, jó messzi ül el tőle. Kiélvezi a pillanatot egy kicsit, és tulajdonképpen végiggondolja, hogy nem biztos, hogy jó, hogy ennyire megtisztálkodott, hiszen vissza akar menni a lerombolt épületek közé. Most már késő bánat, warg gondolat, ahogy a híres mondás tartja, ezért csak tovább vár. Meglepetésére nem az jön oda hozzá, akire vár, azaz a felszolgálók egyike, hanem a vöröses szőke korcs. *
- Csak azért nem dobtam át az asztalon, mert jólnevelt vagyok. * Jegyzi meg, amikor a lány a válla fölött sajátos módján beköszön. Ellazítja a markát is a tőrön, amit közben fogott meg és a negyedig kihúzott penge hangosan siklik vissza a hüvelyébe. ~ Meg azért, mert nincs kedvem egy korcsért a városőrökkel szórakozni. ~ Úgy tűnik, hogy a vele szemben közben helyet foglaló bolond lehet, bátor, vagy naiv. Nem hiszi róla, hogy túl magabiztos, habár... nem ismeri őt. De a bolond mindenképpen helytálló lehet. *
- Ha lehet, kerüljük el a jövőben a fogdosós jeleneteket. Mit akarsz tőlem, nőstény? * Megunta a várakozást, és kezd újra az idegeire menni a félvér. Nem érti pontosan, hogy miért nem hagyta még itt, de lehet, hogy nem sokáig fogja magát vissza, és itt hagyja a másikat. Mert a kérdése csak látszat, valójában nemigen kíváncsi rá. Illetve annyira igen, hogy miért megy az idegeire. Talán így teszteli valaki? Vagy próbálják becserkészni valami régi úgy miatt? Metsző szemeivel a elffajzatot tanulmányozza, miközben mutatóujjával hangtalanul és ritmusosan dobol az asztal szélén. *
* Lefelé jövet úgy látta, hogy a lány - talán elf, félelf lehet, mert most volt egy kis ideje távolabbról is megszemlélni - leszállt róla és új beszélgetőtársat talált. Azért a biztonság kedvéért - meg mert nem akart zavarni, hazugság! - nem kéri számon a másikat, jó messzi ül el tőle. Kiélvezi a pillanatot egy kicsit, és tulajdonképpen végiggondolja, hogy nem biztos, hogy jó, hogy ennyire megtisztálkodott, hiszen vissza akar menni a lerombolt épületek közé. Most már késő bánat, warg gondolat, ahogy a híres mondás tartja, ezért csak tovább vár. Meglepetésére nem az jön oda hozzá, akire vár, azaz a felszolgálók egyike, hanem a vöröses szőke korcs. *
- Csak azért nem dobtam át az asztalon, mert jólnevelt vagyok. * Jegyzi meg, amikor a lány a válla fölött sajátos módján beköszön. Ellazítja a markát is a tőrön, amit közben fogott meg és a negyedig kihúzott penge hangosan siklik vissza a hüvelyébe. ~ Meg azért, mert nincs kedvem egy korcsért a városőrökkel szórakozni. ~ Úgy tűnik, hogy a vele szemben közben helyet foglaló bolond lehet, bátor, vagy naiv. Nem hiszi róla, hogy túl magabiztos, habár... nem ismeri őt. De a bolond mindenképpen helytálló lehet. *
- Ha lehet, kerüljük el a jövőben a fogdosós jeleneteket. Mit akarsz tőlem, nőstény? * Megunta a várakozást, és kezd újra az idegeire menni a félvér. Nem érti pontosan, hogy miért nem hagyta még itt, de lehet, hogy nem sokáig fogja magát vissza, és itt hagyja a másikat. Mert a kérdése csak látszat, valójában nemigen kíváncsi rá. Illetve annyira igen, hogy miért megy az idegeire. Talán így teszteli valaki? Vagy próbálják becserkészni valami régi úgy miatt? Metsző szemeivel a elffajzatot tanulmányozza, miközben mutatóujjával hangtalanul és ritmusosan dobol az asztal szélén. *
3356. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 18:47:52
Üzenet elküldve: 2022-05-30 18:47:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vendaar//
*Amíg eszeget, majd eltökélten várakozik már van ideje megfigyelni a vendégeket. Ki marad, ki megy, jönnek újak és mennek is. Délutánig jócskán cserélődik a hadsereg. Hol szerencsésebb, hogy pár értelmes szót tud váltani valakivel, hol inkább el lehet kárhoztatva mikor a lehetetlen alakok találják meg. Mint ez a ficsúr is, aki untalanul támasztja a pult lapját és arról áradozik, hogy miért is lenne ő a legmegfelelőbb szerető a félvér számár. Adell igyekszik kizárni a ficsúrtól áradó zajokat, de úgy néz ki, most emberére akadt, mert amaz szörnyen kezdi idegesíteni. Magában már annyi szitkot és átkot szórt rá, hogy csoda az, hogy még egyáltalán lélegzik. Bár az valóban meglepő, hogy a torka még mindig nem száradt ki ennyi szövegelés múltán sem. Közben persze időnként továbbra is az emeletet vizslatja, mert ő szavatartó leány ám. Amikor pedig sötét barátja megjelenik egyből ki is virul. Még az sem lombozza le, hogy amaz egy távolabbi asztalnál, neki háttal foglal helyet. Legalább ott kényelmesebben ellehetnek. Így széles mosollyal fordul a ficsúr felé miután lepattan a székéről.*
- Örültem a találkozásnak, de tudod szerintem nagyobb kolbászt reggeliztem, mint ami a nadrágodban van. Így nem olyan csábító.
*Sajnálkozó sóhajjal tárja is szét a karjait, hogy ezzel így ő nem nagyon tud mit kezdeni, majd egy kuncogás után csókot dob és faképnél is hagyja a tátottszájú pojácát. Noha a férfinak a borral már nem igen tud szolgálni, ugyanis a másik után azt is megitta, bizonyára a remek társasága mindenért kárpótolni fogja.
Szépen lassan settenkedik mögé, majd a válla fölött áthajolva kocogtatja meg a vállát, miközben oldalról bámul bele az arcába.*
- Kipihented magad? Milyen jó most már az illatod.
*Szippant is mélyet a levegőbe, azután engedélyt nem kérve és nem is várva, teljes természetességgel foglal helyet vele szemben. A lábait keresztbe pakolva dől hátra a széken, majd karba tett kezekkel ingatja meg a fejét.*
- Azért elég jól húztad a lóbőrt.
*Amíg eszeget, majd eltökélten várakozik már van ideje megfigyelni a vendégeket. Ki marad, ki megy, jönnek újak és mennek is. Délutánig jócskán cserélődik a hadsereg. Hol szerencsésebb, hogy pár értelmes szót tud váltani valakivel, hol inkább el lehet kárhoztatva mikor a lehetetlen alakok találják meg. Mint ez a ficsúr is, aki untalanul támasztja a pult lapját és arról áradozik, hogy miért is lenne ő a legmegfelelőbb szerető a félvér számár. Adell igyekszik kizárni a ficsúrtól áradó zajokat, de úgy néz ki, most emberére akadt, mert amaz szörnyen kezdi idegesíteni. Magában már annyi szitkot és átkot szórt rá, hogy csoda az, hogy még egyáltalán lélegzik. Bár az valóban meglepő, hogy a torka még mindig nem száradt ki ennyi szövegelés múltán sem. Közben persze időnként továbbra is az emeletet vizslatja, mert ő szavatartó leány ám. Amikor pedig sötét barátja megjelenik egyből ki is virul. Még az sem lombozza le, hogy amaz egy távolabbi asztalnál, neki háttal foglal helyet. Legalább ott kényelmesebben ellehetnek. Így széles mosollyal fordul a ficsúr felé miután lepattan a székéről.*
- Örültem a találkozásnak, de tudod szerintem nagyobb kolbászt reggeliztem, mint ami a nadrágodban van. Így nem olyan csábító.
*Sajnálkozó sóhajjal tárja is szét a karjait, hogy ezzel így ő nem nagyon tud mit kezdeni, majd egy kuncogás után csókot dob és faképnél is hagyja a tátottszájú pojácát. Noha a férfinak a borral már nem igen tud szolgálni, ugyanis a másik után azt is megitta, bizonyára a remek társasága mindenért kárpótolni fogja.
Szépen lassan settenkedik mögé, majd a válla fölött áthajolva kocogtatja meg a vállát, miközben oldalról bámul bele az arcába.*
- Kipihented magad? Milyen jó most már az illatod.
*Szippant is mélyet a levegőbe, azután engedélyt nem kérve és nem is várva, teljes természetességgel foglal helyet vele szemben. A lábait keresztbe pakolva dől hátra a széken, majd karba tett kezekkel ingatja meg a fejét.*
- Azért elég jól húztad a lóbőrt.
3355. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 18:26:34
Üzenet elküldve: 2022-05-30 18:26:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Adell//
* Nem alszik nyugtalanul és nem félt akkor sem már attól, hogy elvágják a torkát, amikor ledobta magát az ágyra. Elmúltak már azok az idők, amikor ő középpontban volt, és akkor nem is járt ennyire nyíltan az utcákon. A délutáni nap fénye betűz az ablakon, és ez felébreszti a nyugodtan, egyenletes légzéssel alvó sötételfet. Bosszúsan nyitja ki a szemét, a kezével eltakarva azt elbotorkál a függönyig, amit behúz a forró napkorong elől. Mogorván duzzog egy kicsit magában, hogy hogyan lehetett ilyen figyelmetlen, mikor ez az egyik, amit nagyon utál a felszíni létben: nem bírja a közvetlen napfényt. Ráadásul nem is volt olyan jó idő a napokban, hogy indokolt legyen ez az orvtámadás, de aztán csak legyint egyet magában. Sóhajtva körülnéz, és próbálja megszokni, hogy sötétebb vagy, néhány karikát lát a napfény miatt, még mindig. Már nem a legfiatalabb, így kell jó pár másodperc, hogy a szeme hozzászokjon a megváltozott fényviszonyokhoz. Végül kisétál az ajtóhoz, a kulcsot elfordítja, ezzel nyitván a reteszt és már rá is helyezi a súlyát a kilincsre, hogy az ajtó kinyíljon. Mikor kilép, látja, hogy a dézsa oda van készítve, a mutatóujjával leellenőrzi a hőfokot: még langyos. Megfelel neki, így hát kissé leguggol és felemeli a dézsát, ami inkább mozsdódézsa, mint fürdő, de ez is megteszi. Beviszi a kis szobába, leteszi az ágy mellé és visszazárja az ajtót. Nem egyszer szállt meg itt mostanában és úgy tűnik az alvási szokásait nagyjából kiismerték, ami azt jelzi, hogy kevesebbet kellene itt aludnia. Van még számos fogadó a városban, azokat is ki kellene próbálnia. A ruhájától megszabadul, majd jól átmossa magát a dézsa oldalára szerelt, kis tartóban lévő szappannal. Egészen sok kosz jön le róla, és mintha valamilyen illata is lenne már, ami nem az a büdös, ami eddig volt. Nem szereti ezt a szagot, még a bűz is jobb, legalább nem találják meg kéretlen kérdezők. Kivéve ma. A zsákjából előkerül egy tisztának mondható törölköző, és egy váltás ruha is, tudja, hogy lassan el kell mennie a mosónőhöz, aki olcsón dolgozik neki. Talán vennie kellene egy harmadik ruhát is, manapság már nem olyan óvatos azzal, hogy vigyáz a ruháira és magára. Törölközés után felöltözik, és elteszi a használt ruháját. A tükörhöz lép, jól megmossa az arcát, a haját pedig bevizezi, majd megigazítja. Nem hinné el róla senki, hogy egy nemes sötételf, de ő sem hiszi ezt magáról és ez így van jól. Végül megnézi, hogy mindent elpakolt-e és elindul lefelé a fogadóba. Egy evés talán belefér még, mielőtt visszamenne keresgélni. Mivel elég jó megfigyelő, azonnal kiszúrja a kotnyeles nőstényt, persze nem nehéz, ha valaki különleges színű hajjal rendelkezik. Igyekszik úgy tenni, mintha nem venné észre, és leül egy üres asztalhoz, háttal neki. Már csak azt várja, hogy a kiszolgáló odajöjjön majd hozzá, mert bár csak egy kósza terv volt, a sajttál kevés volt, vagy csak arra elég, hogy a napokig tartó éhezés után sikítva követeljen újabb falatokat. *
* Nem alszik nyugtalanul és nem félt akkor sem már attól, hogy elvágják a torkát, amikor ledobta magát az ágyra. Elmúltak már azok az idők, amikor ő középpontban volt, és akkor nem is járt ennyire nyíltan az utcákon. A délutáni nap fénye betűz az ablakon, és ez felébreszti a nyugodtan, egyenletes légzéssel alvó sötételfet. Bosszúsan nyitja ki a szemét, a kezével eltakarva azt elbotorkál a függönyig, amit behúz a forró napkorong elől. Mogorván duzzog egy kicsit magában, hogy hogyan lehetett ilyen figyelmetlen, mikor ez az egyik, amit nagyon utál a felszíni létben: nem bírja a közvetlen napfényt. Ráadásul nem is volt olyan jó idő a napokban, hogy indokolt legyen ez az orvtámadás, de aztán csak legyint egyet magában. Sóhajtva körülnéz, és próbálja megszokni, hogy sötétebb vagy, néhány karikát lát a napfény miatt, még mindig. Már nem a legfiatalabb, így kell jó pár másodperc, hogy a szeme hozzászokjon a megváltozott fényviszonyokhoz. Végül kisétál az ajtóhoz, a kulcsot elfordítja, ezzel nyitván a reteszt és már rá is helyezi a súlyát a kilincsre, hogy az ajtó kinyíljon. Mikor kilép, látja, hogy a dézsa oda van készítve, a mutatóujjával leellenőrzi a hőfokot: még langyos. Megfelel neki, így hát kissé leguggol és felemeli a dézsát, ami inkább mozsdódézsa, mint fürdő, de ez is megteszi. Beviszi a kis szobába, leteszi az ágy mellé és visszazárja az ajtót. Nem egyszer szállt meg itt mostanában és úgy tűnik az alvási szokásait nagyjából kiismerték, ami azt jelzi, hogy kevesebbet kellene itt aludnia. Van még számos fogadó a városban, azokat is ki kellene próbálnia. A ruhájától megszabadul, majd jól átmossa magát a dézsa oldalára szerelt, kis tartóban lévő szappannal. Egészen sok kosz jön le róla, és mintha valamilyen illata is lenne már, ami nem az a büdös, ami eddig volt. Nem szereti ezt a szagot, még a bűz is jobb, legalább nem találják meg kéretlen kérdezők. Kivéve ma. A zsákjából előkerül egy tisztának mondható törölköző, és egy váltás ruha is, tudja, hogy lassan el kell mennie a mosónőhöz, aki olcsón dolgozik neki. Talán vennie kellene egy harmadik ruhát is, manapság már nem olyan óvatos azzal, hogy vigyáz a ruháira és magára. Törölközés után felöltözik, és elteszi a használt ruháját. A tükörhöz lép, jól megmossa az arcát, a haját pedig bevizezi, majd megigazítja. Nem hinné el róla senki, hogy egy nemes sötételf, de ő sem hiszi ezt magáról és ez így van jól. Végül megnézi, hogy mindent elpakolt-e és elindul lefelé a fogadóba. Egy evés talán belefér még, mielőtt visszamenne keresgélni. Mivel elég jó megfigyelő, azonnal kiszúrja a kotnyeles nőstényt, persze nem nehéz, ha valaki különleges színű hajjal rendelkezik. Igyekszik úgy tenni, mintha nem venné észre, és leül egy üres asztalhoz, háttal neki. Már csak azt várja, hogy a kiszolgáló odajöjjön majd hozzá, mert bár csak egy kósza terv volt, a sajttál kevés volt, vagy csak arra elég, hogy a napokig tartó éhezés után sikítva követeljen újabb falatokat. *
3354. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 17:17:18
Üzenet elküldve: 2022-05-30 17:17:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vendaar//
*Általában véve Adellnél nem tudatos a piszkálódás, főleg nem annak igencsak túlzásba vitele. Ő ilyen, s emellé amilyen egyszerű időnként még az sem hozza lázba, hogy akit éppen bosszant az ember, elf, félvér, ork vagy példának okáért egy sötételf. Persze nem olyan sültbolond, hogy ne legyen tisztában az útja során elébe álló veszedelmekről. Egész egyszerűen csak igyekszik figyelmen kívül hagyni őket és rettegés helyett kiélvezni minden pillanatot, vagy így vagy úgy. A nem létező vita lezárására csak megvonja a vállát. Sejti, hogy mire célozhat a kormos, de nem árul zsákbamacskát, ha elárulja, hogy nem igazán érdekli. Már ez a kis csetepaté is egész felvillanyozta. Jobb még ez is, mint az ide zötykölődés a szekéren azzal a vén kujonnal.
Az már inkább csalódással tölti el, hogy nem fogadják el az italt, sőt a férfi még távozóra is fogja. Pont mikor társaságra lelt volna. De azért hagynak neki némi reménysugarat, hogy nem lesz végig egyedül ezen a vadidegen helyen. Még akkor sem, ha partnerben ezt a mogorva melákot leli meg.*
- Úgy sincs tervem. Ráérek várni.
*Vigyorodik el szélesen. És valóban így is van. Ha a férfi reménykedik a menekülésben, az valószínűleg nem fog bekövetkezni. Most rögtön nem akar tovább állni semerre, kiélvezi a pihenést a fogadóban, így ha nem is teljesen biztos, de igencsak elképzelhető, hogy később összefuthatnak.
De most hagyja a melákot nyugovóra térni, ő maga pedig felhuppan a székre, ha már szabaddá tették a számára, s amint megérkezik a reggelije kényelmesen neki is lát. Még az sem szegi kedvét, hogy a bort is egymagában issza, méghozzá mind a kettőt. Hagyja telni az időt, időnként fel-fel pillantva az emelet irányába. Türelme akár a végtelen tenger, szinte feneketlen.*
*Általában véve Adellnél nem tudatos a piszkálódás, főleg nem annak igencsak túlzásba vitele. Ő ilyen, s emellé amilyen egyszerű időnként még az sem hozza lázba, hogy akit éppen bosszant az ember, elf, félvér, ork vagy példának okáért egy sötételf. Persze nem olyan sültbolond, hogy ne legyen tisztában az útja során elébe álló veszedelmekről. Egész egyszerűen csak igyekszik figyelmen kívül hagyni őket és rettegés helyett kiélvezni minden pillanatot, vagy így vagy úgy. A nem létező vita lezárására csak megvonja a vállát. Sejti, hogy mire célozhat a kormos, de nem árul zsákbamacskát, ha elárulja, hogy nem igazán érdekli. Már ez a kis csetepaté is egész felvillanyozta. Jobb még ez is, mint az ide zötykölődés a szekéren azzal a vén kujonnal.
Az már inkább csalódással tölti el, hogy nem fogadják el az italt, sőt a férfi még távozóra is fogja. Pont mikor társaságra lelt volna. De azért hagynak neki némi reménysugarat, hogy nem lesz végig egyedül ezen a vadidegen helyen. Még akkor sem, ha partnerben ezt a mogorva melákot leli meg.*
- Úgy sincs tervem. Ráérek várni.
*Vigyorodik el szélesen. És valóban így is van. Ha a férfi reménykedik a menekülésben, az valószínűleg nem fog bekövetkezni. Most rögtön nem akar tovább állni semerre, kiélvezi a pihenést a fogadóban, így ha nem is teljesen biztos, de igencsak elképzelhető, hogy később összefuthatnak.
De most hagyja a melákot nyugovóra térni, ő maga pedig felhuppan a székre, ha már szabaddá tették a számára, s amint megérkezik a reggelije kényelmesen neki is lát. Még az sem szegi kedvét, hogy a bort is egymagában issza, méghozzá mind a kettőt. Hagyja telni az időt, időnként fel-fel pillantva az emelet irányába. Türelme akár a végtelen tenger, szinte feneketlen.*
3353. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 15:24:21
Üzenet elküldve: 2022-05-30 15:24:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Adell//
* Nem nagyon szokták felpiszkálni a sötételfet, már csak azért sem, mert az ami. Megvető, vagy éppen félős pillantásokkal szokott találkozni, de szórakozni senki sem akar vele, mint ahogy ez a nőstény teszi vele. Beszólogat, láthatóan hányaveti módon tekint a világra, nem tisztelve senkit, de még a jó ételt sem. Természetesen ebben vannak hasonlóságuk kettőjük között, de ami nagy különbség az a harsányság, és az óvatosság. Ez utóbbi jócskán hiányzik a vöröses szőkében, Vendaarból pedig buzog mindez. A harsányság viszont pont fordított arányban jelenik meg bennük, azaz, semmiképpen nem egymáshoz rendeltetett a sorsuk látszólag, meg kezd is az idegeire menni a hóhajú gégemetszőnek. Csak fúj egyet arra, hogy ennek a nőnek ő a barátja lesz, maximum azt tudja elképzelni, hogy az ágyban lelik egymás örömét meg, mert azt elismeri ő is, hogy szemrevaló egy nőstény a mellette igyekvő. *
- Nem csak a sajt. * Zárja le a vitát, már ha ezt annak lehet hívni, nem pedig parttalan beszélgetésnek. Az álláspontjuk ennél nem is lehetne különbözőbb, és ezzel fel is tette az i-re a pontot a fiatal leány, Vendaar távozni készül. Átadja a széket, de a másik nem figyel, így beveri a térdét az egzotikus arcú leányzó. Az ő arckifejezése nem árulkodik arról az elégtételről, amit most érez. Ezzel ő lezártnak tekinti az egészet, hiszen mindenki megkapta a jussát, de újdonsült ismeretsége nem így gondolja. Főleg, mert éktelen káromkodásba kezd, miközben rá pillant. A felismerés csak bónusz, amit az "ugribugris" kétszínű szemeiben vél felfedezni. Az újabb hozzá intézett szavakra megfordul, a bocsánatkérés sajátos formáját végül elfogadja egy bólintással. *
- Ha délután visszajössz, rendelhetsz nekem egyet, most nem érek rá. * Szól, és egy apró, de pengeéles mosolyt villant fel, amolyan elijesztő jelleggel. Habár azt mondta, hogy nyugodtan megvárhatják, reméli, hogy nem így fog történni. Végül a nagy kályha melletti falépcsőn elindul felfelé a szobájába, fáradt léptei nyikordulnak a viseletes lépcsőfokokon. Habár ebből semmi sem hallatszik, hiszen elnyomja a fogadó zaja a lépteit. Még visszapillant a lányra az emeleten, aztán megkeresi a szobáját. Miután belép, belülről bezárja az ajtó és csak bedől az ágyba, hogy kialussza a pár napos fáradalmakat. Biztos benne, hogy reggel ruhát cserél majd és rendel egy dézsát is fürdeni. Hamar elnyomja az álom. *
* Nem nagyon szokták felpiszkálni a sötételfet, már csak azért sem, mert az ami. Megvető, vagy éppen félős pillantásokkal szokott találkozni, de szórakozni senki sem akar vele, mint ahogy ez a nőstény teszi vele. Beszólogat, láthatóan hányaveti módon tekint a világra, nem tisztelve senkit, de még a jó ételt sem. Természetesen ebben vannak hasonlóságuk kettőjük között, de ami nagy különbség az a harsányság, és az óvatosság. Ez utóbbi jócskán hiányzik a vöröses szőkében, Vendaarból pedig buzog mindez. A harsányság viszont pont fordított arányban jelenik meg bennük, azaz, semmiképpen nem egymáshoz rendeltetett a sorsuk látszólag, meg kezd is az idegeire menni a hóhajú gégemetszőnek. Csak fúj egyet arra, hogy ennek a nőnek ő a barátja lesz, maximum azt tudja elképzelni, hogy az ágyban lelik egymás örömét meg, mert azt elismeri ő is, hogy szemrevaló egy nőstény a mellette igyekvő. *
- Nem csak a sajt. * Zárja le a vitát, már ha ezt annak lehet hívni, nem pedig parttalan beszélgetésnek. Az álláspontjuk ennél nem is lehetne különbözőbb, és ezzel fel is tette az i-re a pontot a fiatal leány, Vendaar távozni készül. Átadja a széket, de a másik nem figyel, így beveri a térdét az egzotikus arcú leányzó. Az ő arckifejezése nem árulkodik arról az elégtételről, amit most érez. Ezzel ő lezártnak tekinti az egészet, hiszen mindenki megkapta a jussát, de újdonsült ismeretsége nem így gondolja. Főleg, mert éktelen káromkodásba kezd, miközben rá pillant. A felismerés csak bónusz, amit az "ugribugris" kétszínű szemeiben vél felfedezni. Az újabb hozzá intézett szavakra megfordul, a bocsánatkérés sajátos formáját végül elfogadja egy bólintással. *
- Ha délután visszajössz, rendelhetsz nekem egyet, most nem érek rá. * Szól, és egy apró, de pengeéles mosolyt villant fel, amolyan elijesztő jelleggel. Habár azt mondta, hogy nyugodtan megvárhatják, reméli, hogy nem így fog történni. Végül a nagy kályha melletti falépcsőn elindul felfelé a szobájába, fáradt léptei nyikordulnak a viseletes lépcsőfokokon. Habár ebből semmi sem hallatszik, hiszen elnyomja a fogadó zaja a lépteit. Még visszapillant a lányra az emeleten, aztán megkeresi a szobáját. Miután belép, belülről bezárja az ajtó és csak bedől az ágyba, hogy kialussza a pár napos fáradalmakat. Biztos benne, hogy reggel ruhát cserél majd és rendel egy dézsát is fürdeni. Hamar elnyomja az álom. *
3352. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 14:56:46
Üzenet elküldve: 2022-05-30 14:56:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vendaar//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Az, hogy a férfi tiltakozik a barát ellen még annyira nem is lepi meg. Az már inkább, hogy a szaglón nem akad fent. Tehát evidens mindkettejük számára, hogy a buké nem csak a különböző sajtfalatok felől érkezik. Persze ő sem egy illatozó virágágyás, szóval ezt nem is róhatja fel a sajtfalatozónak. Meg igazából nem is ezen akar fennakadni, hanem inkább a baglyos jelzőre rándul egyet a szemöldöke. Épp csak annyira, hogy a másik sejthesse, hogy ez a becenév nem éppen nyerte el a hölgyemény tetszését. De most túl éhes ahhoz, hogy bosszúból térdkalácson akarja rúgni, így egy mély sóhajjal túl is teszi magát a dolgon.*
- Még nem, de majd leszel.
*Villant fel egy kósza mosolyt. A hideg futkározik a hátán a jólnevelt magázódástól, így ő maga a férfival ellentétben nem él ezzel a lehetőséggel. Bár valószínűleg az érkezése után amúgy sem várnák el tőle ezt az illemtudást. Meg ne is akarják, mert ő bizony amióta világ a világ szarik az illemre. Senkinek sem készül tetszelegni, így fölösleges is futkosni efféle magasztos köröket.*
- Ejnye, de morgósak lettünk. Megmenekült a sajt, nem?
*Vonja meg könnyedén a vállait a fenyegetésre, amit valóban nem könyvel el annak. Naiv? Talán, de inkább túlságosan érdektelen ahhoz, hogy komolyabban szeressen foglalkozni a dologgal, hogy valakit esetleg odáig bosszantson, hogy amaz alaposabban helyben hagyja. Pedig párszor már rászolgált, de ez idáig valahogy mindig megúszta a dolgot.*
- Ebben a tömegben én sem látom magam. nem várhatom el szegény fogadóstól, hogy fáradtan majd ő vegyen észre csak úgy magától.
*Jön is az elmés, komoly logikára épült replika, miközben tovább kalimpálódzik. Egészen addig, amíg a fogadós meg nem érkezik elé. Miután amaz hallatott egy fáradt sóhajt, s szinte segélykérő pillantást vet Vendaar felé a leány már akasztja is le övéről az erszényt. Hiába, Aelltől az istenek sem tudják megvédeni egyik pór halandót sem. De erre idővel talán Arthenior is rájön, mert azt kétli, hogy valaha is valaki be tudja majd törni. Ahhoz túlságosan tojik mindenre a világon, köztük lényegében magára is.
No, de az étel nem rendeli meg magát, így készül is felpillantani a fogadósra, mikoris az udvariasságnak szánt székátadás balul sül el, mert a lányka ficergése közben sikerül is térddel megcélozni a fa ülőalkalmatosságot.*
- Hogy egy csapat ork cakkozza ki a rohadt...
*Sziszegi is, miközben lehajolva dörzsöl a sajgó térdére. Persze igyekszik magára erőltetni, hogy a férfi részéről ez nem volt szándékos, de nehéz nem villámló szemekkel rápillantania. Ekkor pedig tudatosul benne, hogy kivel, mivel is van dolga valójában. Pár pillanatig lassan pislog párat, még a száját is kezdi eltátani, mint ki teljes ledöbbenésében igyekszik lereagálni a felismerés tényét, de végül a szájtátás egy hosszú ásításba fordul. Ezzel pedig tova is siklik, hogy kikérje azt, ami neki jár. A térde miatt ráér utána is sajnáltatnia magát.*
- Na szóval abból a fergeteges 15 aranyas Sült kolbászból kérnék egy jó nagy darabot először.
*Tartja fel a mutatóujját, majd lassan mellé párosítja a középsőt is.*
- Mellé egy nagy Szelet kenyeret a 2 aranyas fajtából.
*Végezetül pedig jön a gyűrűs ujja, ami mellé már párosul is egy komisz mosoly.*
- Harmadszor pedig két nagy pohár Almabor szeretnék nekem és a melák barátomnak. *A többi arannyal együtt a 24 darabot is lepakolja a fogadós elé.*
*Amikor amaz távozóra fogja, hogy elintézze a rendelést széles mosoly kíséretében fordul kormos kis barátja felé.*
- Vedd fájdalomdíjnak, hogy majdnem kiborítottam azt a fenomenális sajttálat. Remélem megfelel.
*Húzza is ki magát büszkén, mint aki most óriási kegyet gyakorolt azzal, hogy hajlik a bocsánatkérésre. Még akkor is, ha csak a maga módján intézi azt el.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Az, hogy a férfi tiltakozik a barát ellen még annyira nem is lepi meg. Az már inkább, hogy a szaglón nem akad fent. Tehát evidens mindkettejük számára, hogy a buké nem csak a különböző sajtfalatok felől érkezik. Persze ő sem egy illatozó virágágyás, szóval ezt nem is róhatja fel a sajtfalatozónak. Meg igazából nem is ezen akar fennakadni, hanem inkább a baglyos jelzőre rándul egyet a szemöldöke. Épp csak annyira, hogy a másik sejthesse, hogy ez a becenév nem éppen nyerte el a hölgyemény tetszését. De most túl éhes ahhoz, hogy bosszúból térdkalácson akarja rúgni, így egy mély sóhajjal túl is teszi magát a dolgon.*
- Még nem, de majd leszel.
*Villant fel egy kósza mosolyt. A hideg futkározik a hátán a jólnevelt magázódástól, így ő maga a férfival ellentétben nem él ezzel a lehetőséggel. Bár valószínűleg az érkezése után amúgy sem várnák el tőle ezt az illemtudást. Meg ne is akarják, mert ő bizony amióta világ a világ szarik az illemre. Senkinek sem készül tetszelegni, így fölösleges is futkosni efféle magasztos köröket.*
- Ejnye, de morgósak lettünk. Megmenekült a sajt, nem?
*Vonja meg könnyedén a vállait a fenyegetésre, amit valóban nem könyvel el annak. Naiv? Talán, de inkább túlságosan érdektelen ahhoz, hogy komolyabban szeressen foglalkozni a dologgal, hogy valakit esetleg odáig bosszantson, hogy amaz alaposabban helyben hagyja. Pedig párszor már rászolgált, de ez idáig valahogy mindig megúszta a dolgot.*
- Ebben a tömegben én sem látom magam. nem várhatom el szegény fogadóstól, hogy fáradtan majd ő vegyen észre csak úgy magától.
*Jön is az elmés, komoly logikára épült replika, miközben tovább kalimpálódzik. Egészen addig, amíg a fogadós meg nem érkezik elé. Miután amaz hallatott egy fáradt sóhajt, s szinte segélykérő pillantást vet Vendaar felé a leány már akasztja is le övéről az erszényt. Hiába, Aelltől az istenek sem tudják megvédeni egyik pór halandót sem. De erre idővel talán Arthenior is rájön, mert azt kétli, hogy valaha is valaki be tudja majd törni. Ahhoz túlságosan tojik mindenre a világon, köztük lényegében magára is.
No, de az étel nem rendeli meg magát, így készül is felpillantani a fogadósra, mikoris az udvariasságnak szánt székátadás balul sül el, mert a lányka ficergése közben sikerül is térddel megcélozni a fa ülőalkalmatosságot.*
- Hogy egy csapat ork cakkozza ki a rohadt...
*Sziszegi is, miközben lehajolva dörzsöl a sajgó térdére. Persze igyekszik magára erőltetni, hogy a férfi részéről ez nem volt szándékos, de nehéz nem villámló szemekkel rápillantania. Ekkor pedig tudatosul benne, hogy kivel, mivel is van dolga valójában. Pár pillanatig lassan pislog párat, még a száját is kezdi eltátani, mint ki teljes ledöbbenésében igyekszik lereagálni a felismerés tényét, de végül a szájtátás egy hosszú ásításba fordul. Ezzel pedig tova is siklik, hogy kikérje azt, ami neki jár. A térde miatt ráér utána is sajnáltatnia magát.*
- Na szóval abból a fergeteges 15 aranyas Sült kolbászból kérnék egy jó nagy darabot először.
*Tartja fel a mutatóujját, majd lassan mellé párosítja a középsőt is.*
- Mellé egy nagy Szelet kenyeret a 2 aranyas fajtából.
*Végezetül pedig jön a gyűrűs ujja, ami mellé már párosul is egy komisz mosoly.*
- Harmadszor pedig két nagy pohár Almabor szeretnék nekem és a melák barátomnak. *A többi arannyal együtt a 24 darabot is lepakolja a fogadós elé.*
*Amikor amaz távozóra fogja, hogy elintézze a rendelést széles mosoly kíséretében fordul kormos kis barátja felé.*
- Vedd fájdalomdíjnak, hogy majdnem kiborítottam azt a fenomenális sajttálat. Remélem megfelel.
*Húzza is ki magát büszkén, mint aki most óriási kegyet gyakorolt azzal, hogy hajlik a bocsánatkérésre. Még akkor is, ha csak a maga módján intézi azt el.*
3351. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 13:59:22
Üzenet elküldve: 2022-05-30 13:59:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Adell//
* Az első sajt egészen megalapozta a jókedvét, már ha nála lehet ilyen kijelentéssel élni. De valóban, nem vágott már olyan szörnyű arcot, mint eddig, a finom étel varázslatosan békítette meg háborgó lelkét és gyomrát, amit a pár nap kutatás után elhagyagolt. A következő tétel, valamilyen krémsajt lehetett, lágyan omlott szét a fogai között, és enyhén pikáns utóízt hagyott maga után. Az emberek és egyéb népek pedig egyre csak jöttek és kezdett megtelni a fogadó. Ez a tény már önmagában is eléggé lehangoló számára, nem szereti a tömeget, ha nem is viszolyog az egésztől, próbál kimaradni belőle. *
- Nem vagyok a barátja. * Szólal meg mély baritonján, vészjóslóan. Az újonnan jött fiatal leányzó, aki megpróbál beszédbe elegyedni vele. Egyszerűbb lett volna, ha csak szimplán helyet kér, de neki még meg kellett jegyeznie, hogy Vendaar melák. A sötételf felvonja erre a bal szemöldökét. Főleg, mert ahogy megpróbál befurakodni a helyére, ami a kapatos szomszédja csinált neki, és egy jóirányzott mozdulattal meglöki a sajttálát. *
- Ésszel legyél fülesbagoly. * Mordul rá, miközben megállítja a pörgő tálat, amit az ifjú nőstény majdnem felborít. Már úgy gondolja, hogy mára vége a megpróbáltatásoknak, el is fordul tulajdonképpen, mikor újra hozzászól a másik. *
- Maga is vigyázzon, mielőtt egy éhes vendég felszecskázza, mikor kiborítja a drága aranyon vásárolt ételét. * Figyelmezteti a lányt, aki minden bizonnyal nem veszi komolyan a fenyegetést. Pedig kellene. Nem valószínű, hogy vérbe fordult volna az egész, de egy leckéztetés erejéig biztosan "megforgatta" volna a tányérdöntögetőt. A következő jelenetnél már-már feladja az evést is, mert látja, hogy jómodor nem nagyon szorult a szegény teremtésbe. *
- Jön az majd hívás nélkül is. * Szól kettőt, miközben elfogyasztja a sajttálat, amit üresen beljebb tol a közben feléjük igyekvő vendéglős felé. Úgy véli ebből elég volt éppen ennyi, így lemászik a székről, és lábbal közelebb csusszantja a kalimpáló nő felé, már csak az udvariasság kedvéért is. Az mondjuk nem zavarja, ha esetleg beveri az érkező székbe a lábát a nyugalma megzavarója. *
* Az első sajt egészen megalapozta a jókedvét, már ha nála lehet ilyen kijelentéssel élni. De valóban, nem vágott már olyan szörnyű arcot, mint eddig, a finom étel varázslatosan békítette meg háborgó lelkét és gyomrát, amit a pár nap kutatás után elhagyagolt. A következő tétel, valamilyen krémsajt lehetett, lágyan omlott szét a fogai között, és enyhén pikáns utóízt hagyott maga után. Az emberek és egyéb népek pedig egyre csak jöttek és kezdett megtelni a fogadó. Ez a tény már önmagában is eléggé lehangoló számára, nem szereti a tömeget, ha nem is viszolyog az egésztől, próbál kimaradni belőle. *
- Nem vagyok a barátja. * Szólal meg mély baritonján, vészjóslóan. Az újonnan jött fiatal leányzó, aki megpróbál beszédbe elegyedni vele. Egyszerűbb lett volna, ha csak szimplán helyet kér, de neki még meg kellett jegyeznie, hogy Vendaar melák. A sötételf felvonja erre a bal szemöldökét. Főleg, mert ahogy megpróbál befurakodni a helyére, ami a kapatos szomszédja csinált neki, és egy jóirányzott mozdulattal meglöki a sajttálát. *
- Ésszel legyél fülesbagoly. * Mordul rá, miközben megállítja a pörgő tálat, amit az ifjú nőstény majdnem felborít. Már úgy gondolja, hogy mára vége a megpróbáltatásoknak, el is fordul tulajdonképpen, mikor újra hozzászól a másik. *
- Maga is vigyázzon, mielőtt egy éhes vendég felszecskázza, mikor kiborítja a drága aranyon vásárolt ételét. * Figyelmezteti a lányt, aki minden bizonnyal nem veszi komolyan a fenyegetést. Pedig kellene. Nem valószínű, hogy vérbe fordult volna az egész, de egy leckéztetés erejéig biztosan "megforgatta" volna a tányérdöntögetőt. A következő jelenetnél már-már feladja az evést is, mert látja, hogy jómodor nem nagyon szorult a szegény teremtésbe. *
- Jön az majd hívás nélkül is. * Szól kettőt, miközben elfogyasztja a sajttálat, amit üresen beljebb tol a közben feléjük igyekvő vendéglős felé. Úgy véli ebből elég volt éppen ennyi, így lemászik a székről, és lábbal közelebb csusszantja a kalimpáló nő felé, már csak az udvariasság kedvéért is. Az mondjuk nem zavarja, ha esetleg beveri az érkező székbe a lábát a nyugalma megzavarója. *
3350. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 12:24:05
Üzenet elküldve: 2022-05-30 12:24:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vendaar//
*Lassan valóban utoléri a reggel, mire ráfog a Pegazus kilincsére. Nem egészen így tervezte az utat, de meglepetések nélkül nincs kalandos utazás, legyen az kellemes avagy kellemetlen. A lényeg, hogy helyben vagy, így a vékony ujjak szaporán fonódnak a kilincsre, hogy a hozzá tartozó apró kezek betolják gazdájuk előtt a vaskos faajtót. Már távolról hallatszott a zsivaj, így nem éri nagy meglepetésként, hogy már ezen a korai órán is ekkora a forgalom. Na nem mintha zavarná, csak kissé talán megnehezíti a könnyed pihenését. Röpke pillanat és már puffan is be mögötte az ajtó, az újonnan érkező leány pedig mélyet szippant a fogadói levegőből. Hogy azután kelletlenül köszörülje meg a torkát. Noha már megszokta a fogadók sajátos "illatát", ami sokszor áll a pia és pipafüst szagából, melybe egyvelegként belekerül még a másnapos, néhol izzadt férfitest bukéja, a romantikára vágyó, időnként kétesnek tűnő hölgyek parfümével. Nem akar ő finnyáskodni, csupán csak kellemetlenül érintette a tiszta város levegője után. S mivel nem kényeskedni tért be ide így nem is szándékozik sokáig keresni a különböző szagok forrását. Legalábbis nem most. Mindent szépen sorjában. A vendégek ráérnek még a vizslatásra, előbb gyomrának és torkának szükségleteit szeretné lerendezni. Evés közben úgy is bőven lesz még ideje a többiekre is. Szóval a köszönést sem viszi túlzásba. Biccent egy aprót, aki vette vette, aki nem, hát valószínűleg az sem fog miatta fortyogni. Egyenesen a pulthoz viszi az útja, ahol szintén nincsenek kevesen. Ami már az ő szempontjából bosszantóbb, hiszen ha nincs pult, akkor rendelni sem tud. Úgy pedig fennáll a veszélye, hogy éhen marad. Az éhség pedig nem csinál belőle úri hölgyet. Így csak egyetlen módja van arra, hogy helyet szerezzen magának. Előveszi legbájosabb énjét és valakit szépen megkér, hogy távozzon egy kicsit odébb, szorítsanak már neki is helyet. Meg is van a szerencsés áldozat, aki megismerheti milyen is, amikor ő igazán kedves, így sikerül kiválasztania talán a legsötétebbnek és kétesebbnek tűnő fazont az egész kálváriából. Egy gyors torokköszörülés, ahogy megállítja mögötte a lépteit, mély levegő után pedig bájos mosolyt ölt magára.*
- Héé, kissé szagló barátom. *Kocogtatja is meg kiszemeltjének vállát.* Te melák... *Na nem mintha Adell olyan törpe lenne, de azt mindenki láthatja, hogy a pacák magasabb, mint ő, így bizony melák, vita lezárva.* Ideférek én is. Légyszi, légyszi.
*Talán fölösleges is ez a kedves kis gesztus, hogy ő ilyen finoman kér magának helyet, ugyanis a mellettük pultot támasztó másik hapsi, akinek már eléggé borvirágos az arca vihogva húzódik egy hangyányit arrébb. Ez sem sok a boldogságához, így a megbolygatott "barátjának" karja alatt furakodik jobban oda, minek hála az éppen fogyasztott sajttál kissé meginog. De Adell nagy segítség, így bátran néz szembe a bajjal és végig figyeli, hogy a tál lerepül e a pultról. Szerencsés ez a férfi, mert nemhogy a remek társaságát élvezheti mostantól, de még a tálja is megmenekült.*
- Vigyázz jobban legközelebb, mert a végén éhen maradsz.
*Ölt fel egy mosolyt, de ahelyett, hogy a megháborgatott férfira nézne a pultos után kezd kutakodni. Amikor pedig észreveszi ráhajol a pultra és kezével kalimpálva igyekszik magára hívni a figyelmet, olyan hevességgel, hogy csoda, hogy nem esik át a pulton.*
- Hééé, héhé fogadós barátom. Jönnél ide is egy percre?
*Azzal már nem is foglalkozik, hogy mormog e valaki az érkezése miatt, az sem hatja meg, hogy a másik fickó majd beledöglik a visszafojtott röhögésbe. Éhes. Ő ezen szeretne változtatni.*
*Lassan valóban utoléri a reggel, mire ráfog a Pegazus kilincsére. Nem egészen így tervezte az utat, de meglepetések nélkül nincs kalandos utazás, legyen az kellemes avagy kellemetlen. A lényeg, hogy helyben vagy, így a vékony ujjak szaporán fonódnak a kilincsre, hogy a hozzá tartozó apró kezek betolják gazdájuk előtt a vaskos faajtót. Már távolról hallatszott a zsivaj, így nem éri nagy meglepetésként, hogy már ezen a korai órán is ekkora a forgalom. Na nem mintha zavarná, csak kissé talán megnehezíti a könnyed pihenését. Röpke pillanat és már puffan is be mögötte az ajtó, az újonnan érkező leány pedig mélyet szippant a fogadói levegőből. Hogy azután kelletlenül köszörülje meg a torkát. Noha már megszokta a fogadók sajátos "illatát", ami sokszor áll a pia és pipafüst szagából, melybe egyvelegként belekerül még a másnapos, néhol izzadt férfitest bukéja, a romantikára vágyó, időnként kétesnek tűnő hölgyek parfümével. Nem akar ő finnyáskodni, csupán csak kellemetlenül érintette a tiszta város levegője után. S mivel nem kényeskedni tért be ide így nem is szándékozik sokáig keresni a különböző szagok forrását. Legalábbis nem most. Mindent szépen sorjában. A vendégek ráérnek még a vizslatásra, előbb gyomrának és torkának szükségleteit szeretné lerendezni. Evés közben úgy is bőven lesz még ideje a többiekre is. Szóval a köszönést sem viszi túlzásba. Biccent egy aprót, aki vette vette, aki nem, hát valószínűleg az sem fog miatta fortyogni. Egyenesen a pulthoz viszi az útja, ahol szintén nincsenek kevesen. Ami már az ő szempontjából bosszantóbb, hiszen ha nincs pult, akkor rendelni sem tud. Úgy pedig fennáll a veszélye, hogy éhen marad. Az éhség pedig nem csinál belőle úri hölgyet. Így csak egyetlen módja van arra, hogy helyet szerezzen magának. Előveszi legbájosabb énjét és valakit szépen megkér, hogy távozzon egy kicsit odébb, szorítsanak már neki is helyet. Meg is van a szerencsés áldozat, aki megismerheti milyen is, amikor ő igazán kedves, így sikerül kiválasztania talán a legsötétebbnek és kétesebbnek tűnő fazont az egész kálváriából. Egy gyors torokköszörülés, ahogy megállítja mögötte a lépteit, mély levegő után pedig bájos mosolyt ölt magára.*
- Héé, kissé szagló barátom. *Kocogtatja is meg kiszemeltjének vállát.* Te melák... *Na nem mintha Adell olyan törpe lenne, de azt mindenki láthatja, hogy a pacák magasabb, mint ő, így bizony melák, vita lezárva.* Ideférek én is. Légyszi, légyszi.
*Talán fölösleges is ez a kedves kis gesztus, hogy ő ilyen finoman kér magának helyet, ugyanis a mellettük pultot támasztó másik hapsi, akinek már eléggé borvirágos az arca vihogva húzódik egy hangyányit arrébb. Ez sem sok a boldogságához, így a megbolygatott "barátjának" karja alatt furakodik jobban oda, minek hála az éppen fogyasztott sajttál kissé meginog. De Adell nagy segítség, így bátran néz szembe a bajjal és végig figyeli, hogy a tál lerepül e a pultról. Szerencsés ez a férfi, mert nemhogy a remek társaságát élvezheti mostantól, de még a tálja is megmenekült.*
- Vigyázz jobban legközelebb, mert a végén éhen maradsz.
*Ölt fel egy mosolyt, de ahelyett, hogy a megháborgatott férfira nézne a pultos után kezd kutakodni. Amikor pedig észreveszi ráhajol a pultra és kezével kalimpálva igyekszik magára hívni a figyelmet, olyan hevességgel, hogy csoda, hogy nem esik át a pulton.*
- Hééé, héhé fogadós barátom. Jönnél ide is egy percre?
*Azzal már nem is foglalkozik, hogy mormog e valaki az érkezése miatt, az sem hatja meg, hogy a másik fickó majd beledöglik a visszafojtott röhögésbe. Éhes. Ő ezen szeretne változtatni.*
3349. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 11:48:37
Üzenet elküldve: 2022-05-30 11:48:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Adell//
*A vaskilincset lenyomva érkezik meg a helyre, és ahogy kinyílik az ajtó, egyből mellbevágja a fogadó atmoszférája. Amott elfek húzódva a sarokba csendesen beszélgetnek a reggelijük mellett, néhol a tegnap esti dajdajozást próbálják enyhíteni egyesek, a kályha mellett kobzos pihen, kutyája a lábához telepedve őrzi gazdája épségét, de inkább az erszényét. A készülő reggeli illata belengi már a az egész fogadót, a sötételfnek hirtelen kordul meg a gyomra, szerencséjére nem túl hangosan. A kézilány már sepreget, az emeleten évszázados ajtó nyikordul: ébredezik Arthenior. *
- Egy Szobát egy éjszakára. * A 17 arany szinte észrevétlenül pihen meg a pulton, miközben a sötételf a fogadós bágyadt tekintetébe néz. ~ Hosszú éjszakája lehetett ~ Állaptíja meg magában, és valóban, a fogadós egy ásítás kiséretében söpri be az aranyat a szobáért, és fordul a kulcsszekrény felé. Ismeri a sötételfet, tudja jól, hogy milyen szobára van szüksége, és pár pillanat gondolkodás után leakaszt egyet a sok közül. Úgy tűnik, most nincs nagy forgalom a kulcsok sokaságából kiindulva. *
- Itt is van, uram. * Egy apró, hányaveti mosoly, amit inkább kötelességből kap Vendaar, mint szívből jövő háláért. Már fordulna el a vendéglős, amikor a sötételf nem várt módon megszólal. *
- Hozzon nekem még egy sajttálat. * A Nem főtt ételért kifizet még 8 aranyat a fehér hajú férfi. Felül a pultra, miközben a kocsmáros besétála konyhába és ő pásztázza tovább az idegeneket. Valójában csak némi szakmai ártalom, ahogy az idősödő törpének a kissé kicsorbult fejszéjén megakad a szeme, vagy a vándorfélén, aki nem számít tmadásra a keresztbe tett lábai miatt. Mellette halkan koppan valami a pulton: néhány szelet sajttal megrakott fatányér érkezett. A két férfi összebólint, ezzel kölcsönösen megspórolva a köszönést, de úgy néz ki, ezzel egyiküknek sincs baja. Odanézés nélkül nyúl bele a tálba és tör egy darabot az első sajtból. Nem akar túl sokat enni, de már éhes, és úgy nem fog tudni aludni. Lassan falatozni kezd, miközben figyeli az ébredező fogadó forgatagát. *
*A vaskilincset lenyomva érkezik meg a helyre, és ahogy kinyílik az ajtó, egyből mellbevágja a fogadó atmoszférája. Amott elfek húzódva a sarokba csendesen beszélgetnek a reggelijük mellett, néhol a tegnap esti dajdajozást próbálják enyhíteni egyesek, a kályha mellett kobzos pihen, kutyája a lábához telepedve őrzi gazdája épségét, de inkább az erszényét. A készülő reggeli illata belengi már a az egész fogadót, a sötételfnek hirtelen kordul meg a gyomra, szerencséjére nem túl hangosan. A kézilány már sepreget, az emeleten évszázados ajtó nyikordul: ébredezik Arthenior. *
- Egy Szobát egy éjszakára. * A 17 arany szinte észrevétlenül pihen meg a pulton, miközben a sötételf a fogadós bágyadt tekintetébe néz.
~ Hosszú éjszakája lehetett ~ Állaptíja meg magában, és valóban, a fogadós egy ásítás kiséretében söpri be az aranyat a szobáért, és fordul a kulcsszekrény felé. Ismeri a sötételfet, tudja jól, hogy milyen szobára van szüksége, és pár pillanat gondolkodás után leakaszt egyet a sok közül. Úgy tűnik, most nincs nagy forgalom a kulcsok sokaságából kiindulva. *- Itt is van, uram. * Egy apró, hányaveti mosoly, amit inkább kötelességből kap Vendaar, mint szívből jövő háláért. Már fordulna el a vendéglős, amikor a sötételf nem várt módon megszólal. *
- Hozzon nekem még egy sajttálat. * A Nem főtt ételért kifizet még 8 aranyat a fehér hajú férfi.
Felül a pultra, miközben a kocsmáros besétála konyhába és ő pásztázza tovább az idegeneket. Valójában csak némi szakmai ártalom, ahogy az idősödő törpének a kissé kicsorbult fejszéjén megakad a szeme, vagy a vándorfélén, aki nem számít tmadásra a keresztbe tett lábai miatt. Mellette halkan koppan valami a pulton: néhány szelet sajttal megrakott fatányér érkezett. A két férfi összebólint, ezzel kölcsönösen megspórolva a köszönést, de úgy néz ki, ezzel egyiküknek sincs baja. Odanézés nélkül nyúl bele a tálba és tör egy darabot az első sajtból. Nem akar túl sokat enni, de már éhes, és úgy nem fog tudni aludni. Lassan falatozni kezd, miközben figyeli az ébredező fogadó forgatagát. *
3348. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-30 08:20:42
Üzenet elküldve: 2022-05-30 08:20:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Betérés a fogadóba //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Aaaaj, ez igazán kedves tőleeeed.
* Mintha már kezdené kicsikét nyújtani a szavakat az ital hatására. Legszívesebben meglapogatná a másik feje tetejét, amit szintén betud az alkohol hatásának. *
- Lenyűűűgözően csábítóóó ajánlatnak hangzik. Nem is kell neked kerítőnőőő, remek érzékkel bocsátod áruba az erényeidet. Ez most akkor a ritka ivásaid egyike? * Suttogásra fogja a hangját. * Ne vedd sértésnek, de elég rutinosnak tűűűnsz.
* Csak mókázik, messziről kiszagolja, ha valakinek komolyabb gondjai adódnak a szesszel. Családi ártalom. *
- Ha ilyesfelé vetődnének a gondolataimmm, mint a házasodás, megesküszömmm, neked szólok előszööör. A saját jó tulajdonságaimat fel sem sorolom, hiszen bárki láthatja. * Színpadias mozdulattal, enyhén meghajol ültében. *
- Ugye, hogy ugyeee?
* Elbűvölő képet festett le a majdnem-jövőjéről Morganus, látta is megannyiszor otthon ezt a képet, csak az anyja volt a főszereplő. *
- Virágoskert? Aaazt hiszem, az sem az én világom. * Elszörnyedve mered a férfira, majd elneveti magát. * Valószínűleg kis idő múlva aranyosss kis halott virágok kornyadoznának az ááágyásokban. De lááátom én már, neked ilyen feleség kellene. * Játékosan megfenyegeti őt az ujjával. * Kedves kishööölgy, aki romantikusan dúúúdolgat, miközben rendezgeti a virágait és természetesen meleg vacsorával és széttárt lábakkal vár minden esteee.
* Lehetséges, hogy kezd kicsit elszabadulni a szája. *
- Hűűűha. Mit tettem, hogy kiérdemeltem egy vitéz ifjú kíséretét? Mármint, nyilvánvaló érdemeimen kívül.
* Bevallható, nagy hatást tettek rá az imént elhangzott szavak. Legszívesebben magával cipelné egy fenti szobába. De inkább csak somolyogva kortyol egy újabbat. Nem mintha úrinő lenne, vagy ilyesmi. *
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Aaaaj, ez igazán kedves tőleeeed.
* Mintha már kezdené kicsikét nyújtani a szavakat az ital hatására. Legszívesebben meglapogatná a másik feje tetejét, amit szintén betud az alkohol hatásának. *
- Lenyűűűgözően csábítóóó ajánlatnak hangzik. Nem is kell neked kerítőnőőő, remek érzékkel bocsátod áruba az erényeidet. Ez most akkor a ritka ivásaid egyike? * Suttogásra fogja a hangját. * Ne vedd sértésnek, de elég rutinosnak tűűűnsz.
* Csak mókázik, messziről kiszagolja, ha valakinek komolyabb gondjai adódnak a szesszel. Családi ártalom. *
- Ha ilyesfelé vetődnének a gondolataimmm, mint a házasodás, megesküszömmm, neked szólok előszööör. A saját jó tulajdonságaimat fel sem sorolom, hiszen bárki láthatja. * Színpadias mozdulattal, enyhén meghajol ültében. *
- Ugye, hogy ugyeee?
* Elbűvölő képet festett le a majdnem-jövőjéről Morganus, látta is megannyiszor otthon ezt a képet, csak az anyja volt a főszereplő. *
- Virágoskert? Aaazt hiszem, az sem az én világom. * Elszörnyedve mered a férfira, majd elneveti magát. * Valószínűleg kis idő múlva aranyosss kis halott virágok kornyadoznának az ááágyásokban. De lááátom én már, neked ilyen feleség kellene. * Játékosan megfenyegeti őt az ujjával. * Kedves kishööölgy, aki romantikusan dúúúdolgat, miközben rendezgeti a virágait és természetesen meleg vacsorával és széttárt lábakkal vár minden esteee.
* Lehetséges, hogy kezd kicsit elszabadulni a szája. *
- Hűűűha. Mit tettem, hogy kiérdemeltem egy vitéz ifjú kíséretét? Mármint, nyilvánvaló érdemeimen kívül.
* Bevallható, nagy hatást tettek rá az imént elhangzott szavak. Legszívesebben magával cipelné egy fenti szobába. De inkább csak somolyogva kortyol egy újabbat. Nem mintha úrinő lenne, vagy ilyesmi. *
3347. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-29 17:38:03
Üzenet elküldve: 2022-05-29 17:38:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Az élet már csak ilyen, ha inni kell, akkor inni kell. A tündér a két helyes válasz után lehúzza a rövidet. Lillyss arcán gonosz mosoly tükröződik, tányérját az asztal közepére tolva a picur tekintetét keresi. *
- Csak rövidet fogyasztunk, csak megjegyzem.
* A gonosz mosoly továbbra sem fakul a lány arcáról, kicsi poharakat tölt, amit már a cseléd kihozott számukra. ~ Csak néhány kőr kell, hogy teljesen beálljon, és utána az enyém. ~ Nyalja meg a szája szélét. A morbid válaszára érkeznek az igenek, nem lepődik meg. Még a szeme se rándul a válaszuk hallatán, Limmen jelen volt Lihanechiben, így egyértelművé válik a célja. *
- Milyen kár, milyen kár.
* Dől hátra a székében, hogy aztán jobb kezével végig simítson testén feje búbjától derekáig. *
- Ismét távolabb kerültél ettől a testtől. Hamis a válasz.
* Húz egy gonosz mosolyt, de Alesian tekintete magyarázatért kiált. *
- Behívtak kihallgatni engem, de nem én voltam a főgyanúsított. Így igazából jelen voltam, és néhány óráig gyanúsítottak, de elengedtek.
* Kacsint rá a mélységi, de utána két pálinkás poharat a fiúk felé húzza. *
- Igyatok!
* Kacag fel újra Lillyss, az arcáról szinte letörölhetetlen a gúny, az almaboros üvegből tölt is magának egy keveset. *
- Ezektől a nyugodt köröktől teljesen megszomjaztam.
* Iszik bele a pohár tartalmába, hogy aztán Limmen válaszán elgondolkozzon. *
- Együtt harcoltunk szinte mindig, de nem voltál már néhányszor azóta megbízáson, így ki tudja. Legyen igaz.
* Állapítja meg, de mélyen szinte biztos benne, hogy nem igaz, hisz ilyet miért ne osztott volna meg vele fivére? ~ Ha soha nem iszok, még a végén kiszáradok. ~ Gondolkozik el gúnyosan. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Az élet már csak ilyen, ha inni kell, akkor inni kell. A tündér a két helyes válasz után lehúzza a rövidet. Lillyss arcán gonosz mosoly tükröződik, tányérját az asztal közepére tolva a picur tekintetét keresi. *
- Csak rövidet fogyasztunk, csak megjegyzem.
* A gonosz mosoly továbbra sem fakul a lány arcáról, kicsi poharakat tölt, amit már a cseléd kihozott számukra. ~ Csak néhány kőr kell, hogy teljesen beálljon, és utána az enyém. ~ Nyalja meg a szája szélét. A morbid válaszára érkeznek az igenek, nem lepődik meg. Még a szeme se rándul a válaszuk hallatán, Limmen jelen volt Lihanechiben, így egyértelművé válik a célja. *
- Milyen kár, milyen kár.
* Dől hátra a székében, hogy aztán jobb kezével végig simítson testén feje búbjától derekáig. *
- Ismét távolabb kerültél ettől a testtől. Hamis a válasz.
* Húz egy gonosz mosolyt, de Alesian tekintete magyarázatért kiált. *
- Behívtak kihallgatni engem, de nem én voltam a főgyanúsított. Így igazából jelen voltam, és néhány óráig gyanúsítottak, de elengedtek.
* Kacsint rá a mélységi, de utána két pálinkás poharat a fiúk felé húzza. *
- Igyatok!
* Kacag fel újra Lillyss, az arcáról szinte letörölhetetlen a gúny, az almaboros üvegből tölt is magának egy keveset. *
- Ezektől a nyugodt köröktől teljesen megszomjaztam.
* Iszik bele a pohár tartalmába, hogy aztán Limmen válaszán elgondolkozzon. *
- Együtt harcoltunk szinte mindig, de nem voltál már néhányszor azóta megbízáson, így ki tudja. Legyen igaz.
* Állapítja meg, de mélyen szinte biztos benne, hogy nem igaz, hisz ilyet miért ne osztott volna meg vele fivére? ~ Ha soha nem iszok, még a végén kiszáradok. ~ Gondolkozik el gúnyosan. *
3346. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-28 21:45:39
Üzenet elküldve: 2022-05-28 21:45:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
// Fürdőház //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Imólati válaszára csak egy mosollyal válaszol, nincs hozzászokva, hogy hasonló beszélgetéseket formázzon, de valahol el kell kezdeni, nem de? *
- Annyira amennyire te szeretnéd.
* Lépi meg a maradék távolságot, közte és a meztelen lány között. Kezével a boros üvegért nyúl, hogy aztán újra megtöltse a poharakat, kellemes méz édes nedűvel. A poharát a jobb kezébe veszi míg a lányt megpróbálja átkarolni, de az elölről közelíti meg a lovagot. *
- Természetesen nem.
* A csalódottság, hogy átkarolhatja nem ül ki az arcára, hisz talán ez még több lehetőséget rejt magában, mint az eddigiek. Végül egy újabb korty után kénytelen poharát letenni, Imólati kezeit vállára helyezi és simogatni kezdi. Ha a másik fél nem ellenkezik akkor a víz alatt a lovag átkarolja, és még közelebb húzza magához. A távolság így szinte teljesen megszűnik közöttük. Kezei derekától hátáig barangolnak, véletlenül sem szeretne illetlenül egy határt átlépni, bár ilyen helyzetben ki húzná meg a határt? Tekintetét keresve kéjvágy ébred fel benne, de továbbra sem lép tovább. Ha a másik fél hagyja akkor megöleli őt a lovag, így keble a mellkasához ér. Kezét Imólati feneke alá teszi, hogy aztán szorosan magához foghassa. *
- Nem zavar?
* Szegény Nilevardnak igazán ismeretlen terület a női társaság, de megpróbál mindent beleadni, természetesen férfiassága irányíthatatlanul az ég felé nyúl. Még csak most tapasztalja először a női test adta gyönyöröket, és nem szándékozik elmulasztani egy másodpercet sem, ki is élvezi annak bebarangolását, de egyúttal a lány tekintetét keresi továbbra is. *
- Nem vagyunk túl illetlenek?
* Nevet fel zavartan, de most már nem hátrál ki cselekedeteiből. *
// Fürdőház //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Imólati válaszára csak egy mosollyal válaszol, nincs hozzászokva, hogy hasonló beszélgetéseket formázzon, de valahol el kell kezdeni, nem de? *
- Annyira amennyire te szeretnéd.
* Lépi meg a maradék távolságot, közte és a meztelen lány között. Kezével a boros üvegért nyúl, hogy aztán újra megtöltse a poharakat, kellemes méz édes nedűvel. A poharát a jobb kezébe veszi míg a lányt megpróbálja átkarolni, de az elölről közelíti meg a lovagot. *
- Természetesen nem.
* A csalódottság, hogy átkarolhatja nem ül ki az arcára, hisz talán ez még több lehetőséget rejt magában, mint az eddigiek. Végül egy újabb korty után kénytelen poharát letenni, Imólati kezeit vállára helyezi és simogatni kezdi. Ha a másik fél nem ellenkezik akkor a víz alatt a lovag átkarolja, és még közelebb húzza magához. A távolság így szinte teljesen megszűnik közöttük. Kezei derekától hátáig barangolnak, véletlenül sem szeretne illetlenül egy határt átlépni, bár ilyen helyzetben ki húzná meg a határt? Tekintetét keresve kéjvágy ébred fel benne, de továbbra sem lép tovább. Ha a másik fél hagyja akkor megöleli őt a lovag, így keble a mellkasához ér. Kezét Imólati feneke alá teszi, hogy aztán szorosan magához foghassa. *
- Nem zavar?
* Szegény Nilevardnak igazán ismeretlen terület a női társaság, de megpróbál mindent beleadni, természetesen férfiassága irányíthatatlanul az ég felé nyúl. Még csak most tapasztalja először a női test adta gyönyöröket, és nem szándékozik elmulasztani egy másodpercet sem, ki is élvezi annak bebarangolását, de egyúttal a lány tekintetét keresi továbbra is. *
- Nem vagyunk túl illetlenek?
* Nevet fel zavartan, de most már nem hátrál ki cselekedeteiből. *
3345. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-27 20:12:35
Üzenet elküldve: 2022-05-27 20:12:35
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Betérés a fogadóba //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Két teljesen különböző élet. A közös épp csak annyi, hogy mindkettejük életét tulajdon édes szüleik cseszték el. Méghozzá alaposan. Így most itt ülnek egymással szemben, és kezdenek becsípni.*
- Az a szerencséd, hogy én még nem töröm a fejem ilyesmin. De örök ivócimborának, barátnak már most elfogadlak. Esküvő csak hosszabb ismeretség után jár.
*Katlaelle legalább tudja, hogy amolyan barátfélének elfogadta, ami az ő lelki világát tekintve gyors most, mint egy jobb telivér.*
- Azért nem maradtam pénz nélkül és bizonyos jogok még így is megillettek. Viszont ritkán iszom, nőket nem szokásom bántani, fiatal is vagyok még és bírok dolgozni ha kell. Szóval ne felejts el, ha házasodni akarnál.
*Vissza is dobja a labdát a lánynak, kíváncsian arra, mit reagál erre? Végül meghallgatja a másik szintén szomorú, vagyis inkább dühítő előtörténetét. Fogadni mert volna rá, hogy valami ilyesmi állhatott a háttérben. Családi idill a városon kívül. De legalább az apja békét hagyott neki olyan téren.*
- Nem tudlak elképzelni, amint öt-hat gyerek rohangál körülötted és gyűrött arccal sikálod férjed hányását a padlóról. Igazából nem élet az ilyen, senkinek sem.
*Az ifjú vörös másmilyen szerepben könnyebb elképzelni, főleg úgy, hogy épp mesél álmairól. Nem olyan nehezen teljesíthető egyik sem. Érzi, segítene neki benne. Békés a mosoly arcán, mikor az utazgatásról esik szó. Na meg a kalapálós menyecskéről.*
- Nem való kezedbe kapa. Legfeljebb csak akkor, ha egy kis virágos kertedet ápolgatnád, kedvtelésből. De hamarabb elkísérlek lóháton a Piactérre és bárhová, sem mint ilyesmin töprengj. Tiéd vagyok. Bökj egy irányba és elviszlek, megmutatom a város körüli területet.
*Hirtelen jött a felajánlás, viszont komolyan gondolja, még úgy is, hogy pár korsó sör már benne van. Adott szavát azonban nem szokása csak úgy visszaszívni. Felnőtt férfiként már nem.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Két teljesen különböző élet. A közös épp csak annyi, hogy mindkettejük életét tulajdon édes szüleik cseszték el. Méghozzá alaposan. Így most itt ülnek egymással szemben, és kezdenek becsípni.*
- Az a szerencséd, hogy én még nem töröm a fejem ilyesmin. De örök ivócimborának, barátnak már most elfogadlak. Esküvő csak hosszabb ismeretség után jár.
*Katlaelle legalább tudja, hogy amolyan barátfélének elfogadta, ami az ő lelki világát tekintve gyors most, mint egy jobb telivér.*
- Azért nem maradtam pénz nélkül és bizonyos jogok még így is megillettek. Viszont ritkán iszom, nőket nem szokásom bántani, fiatal is vagyok még és bírok dolgozni ha kell. Szóval ne felejts el, ha házasodni akarnál.
*Vissza is dobja a labdát a lánynak, kíváncsian arra, mit reagál erre? Végül meghallgatja a másik szintén szomorú, vagyis inkább dühítő előtörténetét. Fogadni mert volna rá, hogy valami ilyesmi állhatott a háttérben. Családi idill a városon kívül. De legalább az apja békét hagyott neki olyan téren.*
- Nem tudlak elképzelni, amint öt-hat gyerek rohangál körülötted és gyűrött arccal sikálod férjed hányását a padlóról. Igazából nem élet az ilyen, senkinek sem.
*Az ifjú vörös másmilyen szerepben könnyebb elképzelni, főleg úgy, hogy épp mesél álmairól. Nem olyan nehezen teljesíthető egyik sem. Érzi, segítene neki benne. Békés a mosoly arcán, mikor az utazgatásról esik szó. Na meg a kalapálós menyecskéről.*
- Nem való kezedbe kapa. Legfeljebb csak akkor, ha egy kis virágos kertedet ápolgatnád, kedvtelésből. De hamarabb elkísérlek lóháton a Piactérre és bárhová, sem mint ilyesmin töprengj. Tiéd vagyok. Bökj egy irányba és elviszlek, megmutatom a város körüli területet.
*Hirtelen jött a felajánlás, viszont komolyan gondolja, még úgy is, hogy pár korsó sör már benne van. Adott szavát azonban nem szokása csak úgy visszaszívni. Felnőtt férfiként már nem.*
3344. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-27 17:32:52
Üzenet elküldve: 2022-05-27 17:32:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Haladnak szépen lassan, de ez a játék még csinálhat érdekes csavarokat. Elsőnek ő kezd, de túlságosan könnyű történetet mesél el, amit könnyedén kitalálnak.*
- Hát ilyen perverz alaknak tűnök én?* Mosolyodik el csalódottan, de igazából nem csalódott, hanem ez számára felér egy dicsérettel.*
- Hát jól van. Akkor iszok, mert ez így igaz.* Kénytelen inni, hát iszik. Következik a kormos cica, aki egy elégé meghökkentő történettel áll elő. Hangosan el is kezd gondolkodni a tündér, mivel a tesó elég hamar benyögi a választ.*
- Halálra szeretkezés? Ilyesmiről még nem hallottam, szóval elhiszem, hogy felmentettek egy ilyen tett alól. Különben, meg ha nem így lett volna, akkor nem engednek el öt nemes halála után, szóval Igaz a válaszom.* Ha nem lesz igaza, akkor nem fog megelégedni egy sima válasszal, hogy nem. Igazából a szexuális kalandjait lazán kinézi belőle. Biztos kapós a férfiak körében, ezt nem vitatná el tőle. Végül a testvér is sorra kerül. A páncélos egy egyszerű, de mégis elgondolkodtató történettel áll elő.*
- Ez úgy hangzik, mint egy komédia. Én sokat jártam a világot, de úgy hallottam, hogy a mesterkardok még a szellemlényeket is fogják. Tekintve, hogy bestiát mondtál, ezért úgy vélem, hogy olyan lényről lehet szó, ami vérzik, ha megvágják. Viszont azt is hallottam, hogy meglehet bűvölni ezeket a kardokat, ha pedig tüzes a kard, akkor lehetséges, hogy nem fakaszt vért, mivel elsüti rögtön a sebet.* Bölcselkedik, de valahogy nem tudja eltökélni magát.*
- Ezt a választ Teysusra bízom. Feldobom ezt az érmét, ha fej, ha akkor igaz, ha nem, akkor hamis.* Feldobja az érmét, ami igazat ad a páncélosnak.*
- Nem túlságosan hihető még így se, de, ha Teysus így rendelte, akkor legyen igaz.* Ha kell, hát iszik, mert akkor ez istene akarata.*
- Kukkoláson kaptak a fürdőházban, mire majdnem keresztül lőttek nyílpuskával, de sikerült meggyőznöm, így aztán vad szeretkezésbe csapott át a dolog.* Ez a következő kalandja, ami talán igaz, talán nem.*
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Haladnak szépen lassan, de ez a játék még csinálhat érdekes csavarokat. Elsőnek ő kezd, de túlságosan könnyű történetet mesél el, amit könnyedén kitalálnak.*
- Hát ilyen perverz alaknak tűnök én?* Mosolyodik el csalódottan, de igazából nem csalódott, hanem ez számára felér egy dicsérettel.*
- Hát jól van. Akkor iszok, mert ez így igaz.* Kénytelen inni, hát iszik. Következik a kormos cica, aki egy elégé meghökkentő történettel áll elő. Hangosan el is kezd gondolkodni a tündér, mivel a tesó elég hamar benyögi a választ.*
- Halálra szeretkezés? Ilyesmiről még nem hallottam, szóval elhiszem, hogy felmentettek egy ilyen tett alól. Különben, meg ha nem így lett volna, akkor nem engednek el öt nemes halála után, szóval Igaz a válaszom.* Ha nem lesz igaza, akkor nem fog megelégedni egy sima válasszal, hogy nem. Igazából a szexuális kalandjait lazán kinézi belőle. Biztos kapós a férfiak körében, ezt nem vitatná el tőle. Végül a testvér is sorra kerül. A páncélos egy egyszerű, de mégis elgondolkodtató történettel áll elő.*
- Ez úgy hangzik, mint egy komédia. Én sokat jártam a világot, de úgy hallottam, hogy a mesterkardok még a szellemlényeket is fogják. Tekintve, hogy bestiát mondtál, ezért úgy vélem, hogy olyan lényről lehet szó, ami vérzik, ha megvágják. Viszont azt is hallottam, hogy meglehet bűvölni ezeket a kardokat, ha pedig tüzes a kard, akkor lehetséges, hogy nem fakaszt vért, mivel elsüti rögtön a sebet.* Bölcselkedik, de valahogy nem tudja eltökélni magát.*
- Ezt a választ Teysusra bízom. Feldobom ezt az érmét, ha fej, ha akkor igaz, ha nem, akkor hamis.* Feldobja az érmét, ami igazat ad a páncélosnak.*
- Nem túlságosan hihető még így se, de, ha Teysus így rendelte, akkor legyen igaz.* Ha kell, hát iszik, mert akkor ez istene akarata.*
- Kukkoláson kaptak a fürdőházban, mire majdnem keresztül lőttek nyílpuskával, de sikerült meggyőznöm, így aztán vad szeretkezésbe csapott át a dolog.* Ez a következő kalandja, ami talán igaz, talán nem.*
3343. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-27 14:43:07
Üzenet elküldve: 2022-05-27 14:43:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
// Fürdőház //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* A lány egyre biztosabb abban, hogy a lovag megnyugodott, az arcán és a mozdulataiból is ezt látja.
A férfi templommal kapcsolatos válaszával egyetért.*
- Szerintem sem kell még a templomba sietnünk. * válaszolja mosolyogva.
A második válasza után észreveszi, hogy kicsit feszülten, de határozottan megindul felé a férni. Egy pillanatra ő is zavarba jön, hirtelen nem tudja, mit akarhat a férfi. Aztán gyorsan elfelejti az aggodalmait, inkább izgatott állapotba került.
A férfi kérdésén kicsit meglepődik, el is kell gondolkoznia valamilyen frappáns válaszon.*
-Nem zavar, mennyire jönnél közel?* válaszolja kérdéssel, közben a férfire mosolyog.
Figyeli a férfit, a lovag feszültsége kézzel tapintható, de a közeledése is megkérdőjelezhetetlen. Kis idő múlva már érzi, hogy a férfi ugyan nem ér hozzá, de igen közel helyezkedett el a vízben.
~ Most mit csináljak~ teszi fel a kérdést magának, de nem sokkal később már tudja a választ.
A férfivel szembe fordul, és mivel a férfi már eléggé közel volt hozzá, a férfi keze és a lány válla összeérnek. Mikor ez megtörténik, megszólal*
-Remélem nem gond, ha én is közelebb megyek*
Ha a férfi nem ellenkezik, teljesen szemben helyezkedik el velel, de a teste csak a férfi kezénél ér össze a lovagéval. Ő is kortyol egyet a pohárból, majd, ha a férfi nem ellenkezik, kezeit a vállára teszi, és simogatni kezdi a vállát.*
// Fürdőház //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* A lány egyre biztosabb abban, hogy a lovag megnyugodott, az arcán és a mozdulataiból is ezt látja.
A férfi templommal kapcsolatos válaszával egyetért.*
- Szerintem sem kell még a templomba sietnünk. * válaszolja mosolyogva.
A második válasza után észreveszi, hogy kicsit feszülten, de határozottan megindul felé a férni. Egy pillanatra ő is zavarba jön, hirtelen nem tudja, mit akarhat a férfi. Aztán gyorsan elfelejti az aggodalmait, inkább izgatott állapotba került.
A férfi kérdésén kicsit meglepődik, el is kell gondolkoznia valamilyen frappáns válaszon.*
-Nem zavar, mennyire jönnél közel?* válaszolja kérdéssel, közben a férfire mosolyog.
Figyeli a férfit, a lovag feszültsége kézzel tapintható, de a közeledése is megkérdőjelezhetetlen. Kis idő múlva már érzi, hogy a férfi ugyan nem ér hozzá, de igen közel helyezkedett el a vízben.
~ Most mit csináljak~ teszi fel a kérdést magának, de nem sokkal később már tudja a választ.
A férfivel szembe fordul, és mivel a férfi már eléggé közel volt hozzá, a férfi keze és a lány válla összeérnek. Mikor ez megtörténik, megszólal*
-Remélem nem gond, ha én is közelebb megyek*
Ha a férfi nem ellenkezik, teljesen szemben helyezkedik el velel, de a teste csak a férfi kezénél ér össze a lovagéval. Ő is kortyol egyet a pohárból, majd, ha a férfi nem ellenkezik, kezeit a vállára teszi, és simogatni kezdi a vállát.*
3342. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-27 07:52:35
Üzenet elküldve: 2022-05-27 07:52:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Betérés a fogadóba //
* Hasonlóak lehetnek ők ketten, már ami a keserves emlékek elfojtását illeti. Sok szesz lefolyik még annak a torkán, aki nem elégedett meg azzal a sorssal, amit a családja szánt neki. *
- Micsoda szerencse, épp házasságon töröm a fejem az utóbbi időben. * Feleli negédesen, bősz kacsintgatások közepette. Az otrombaság már rég nem sérti a fülét, egyébként otthon se csak virágnyelven nőtt fel. *
- Könyörtelen. * Ízlelgeti egy pillanatig a szót. * Ez tetszik. Akkor hát egészség!
* A józan ítélőképességét valahol az előző két pohár között veszíthette el, ugyanis szokásához híven nem zárkózik be a maga kis világába a férfi kérdésétől. Úgy tűnik már nincs is szükség a kis játékra, elég alkohol folyt már itt ahhoz, hogy nyíltan rá lehessen kérdezni arra, amire kíváncsiak. *
- Remekül beletaláltál a közepébe. * Gratulációként felé emeli az italát. * A kedves papa jobban szerette, ám kevésbé bírta a piát, mint a leánya. De ez nem akadályozta meg abban, hogy minden áldott nap talajszintre igya magát és sorra gyártsa a kistestvéreket.
~ Anyám mindig is túl gyenge volt ahhoz, hogy elbírjon egy ilyen alakkal. ~
- Ha ott maradok, akkor most éppen a második, vagy harmadik gyerekemet szülném egy szintén alkoholista agresszív férj oldalán és napszámosként kapálgatnék a tűző napon. Valószínűleg sosem léptem volna át a falu határait és mire a harmincat betöltöm önkezemmel vetettem volna véget az életemnek.
* Szenvtelenül, tényszerűen sorolja hátrahagyott élete részleteit. *
- Lehetne rosszabb is. Nem panaszkodom. Csak nem erre az életre vágytam. Szeretnék mindenhova eljutni, annyi mindent látni a világból, amennyit csak lehet. Szóval most már alapvetően nem sanyarú a sorsom, bár sokan nem ezt mondanák. Pedig remek kapálgató menyecske lenne belőlem, nem igaz?
* Hasonlóak lehetnek ők ketten, már ami a keserves emlékek elfojtását illeti. Sok szesz lefolyik még annak a torkán, aki nem elégedett meg azzal a sorssal, amit a családja szánt neki. *
- Micsoda szerencse, épp házasságon töröm a fejem az utóbbi időben. * Feleli negédesen, bősz kacsintgatások közepette. Az otrombaság már rég nem sérti a fülét, egyébként otthon se csak virágnyelven nőtt fel. *
- Könyörtelen. * Ízlelgeti egy pillanatig a szót. * Ez tetszik. Akkor hát egészség!
* A józan ítélőképességét valahol az előző két pohár között veszíthette el, ugyanis szokásához híven nem zárkózik be a maga kis világába a férfi kérdésétől. Úgy tűnik már nincs is szükség a kis játékra, elég alkohol folyt már itt ahhoz, hogy nyíltan rá lehessen kérdezni arra, amire kíváncsiak. *
- Remekül beletaláltál a közepébe. * Gratulációként felé emeli az italát. * A kedves papa jobban szerette, ám kevésbé bírta a piát, mint a leánya. De ez nem akadályozta meg abban, hogy minden áldott nap talajszintre igya magát és sorra gyártsa a kistestvéreket.
~ Anyám mindig is túl gyenge volt ahhoz, hogy elbírjon egy ilyen alakkal. ~
- Ha ott maradok, akkor most éppen a második, vagy harmadik gyerekemet szülném egy szintén alkoholista agresszív férj oldalán és napszámosként kapálgatnék a tűző napon. Valószínűleg sosem léptem volna át a falu határait és mire a harmincat betöltöm önkezemmel vetettem volna véget az életemnek.
* Szenvtelenül, tényszerűen sorolja hátrahagyott élete részleteit. *
- Lehetne rosszabb is. Nem panaszkodom. Csak nem erre az életre vágytam. Szeretnék mindenhova eljutni, annyi mindent látni a világból, amennyit csak lehet. Szóval most már alapvetően nem sanyarú a sorsom, bár sokan nem ezt mondanák. Pedig remek kapálgató menyecske lenne belőlem, nem igaz?
3341. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-05-26 20:29:12
Üzenet elküldve: 2022-05-26 20:29:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Holdudvar, majdan Fürdőház//
- Mégis csak egy hölgy vagyok.
*Tettetett felháborodással pillázik is a férfira, de végül a jó tanácsnak vélt beszédre már hegyezi a füleit. Mégis csak partnere ért hozzá jobban. Közben persze azért elábrándozik azon milyen is lehet az első csillagos ég alatt töltött éjszaka. Noha még neki se kezdett ennek a kis utazásnak, de már szinte tűkön ül, hogy valamerre haladhasson. Az pedig csak egy óriási pozitív plusz lenne, ha ezt egy szakértő társaságában tehetné meg. Meg természetesen az sem lenne hátrányos, ha az pont Mordokhai lenne. Ahogyan most sem sietteti azt, hogy eltávolodjon tőle, úgy egy kisebb kalandra is szívesen szegődne társául.*
- Persze, hogy kifizetem. Majd főzök neked vacsorát.
*Vonja is fel a szemöldökeit, mint aki őszintén rácsodálkozik arra, hogy nem egyből ez az eshetőség ötlött a férfi fejébe. De közben azért ott bujkál az a gondolat is, hogy egyszer tényleg szívesen megvendégelné a kalandort.*
- Szeretném. Vagyis azt hiszem el tudnám viselni még egy kicsit a társaságod.
*Vonogatja meg a szemöldökeit egy igazán kaján mosoly kíséretében. Közben persze az izgatottságtól majd kiszakad a szíve, de ezt azért már nem köti a másik orrára. Így is van mivel megküzdenie most. Felesleges lenne tovább nehezítenie a helyzetét.
Bár az igaz, hogy sokat könnyít a lelkén az, amikor már ajkát a férfiéra tapaszthatja. Hirtelen támad rá az izgalom, hogy azután letarolja azt valami világon túli megnyugvás. Ez pedig csak erősödik, ahogy továbbra sem készülnek kibújni egymás karjai közül. Egy igazi szentimentális mese is lehetne, ha nem sejtené a végkifejletet. De ezzel ráér később is gyötörni magát. Kiélvez minden nyugalmat árasztó pillanatot, amit vélt vagy valós istenek bocsájtottak most rá. Nem sokszor adatik meg ilyen, így számára is nehezen kezelhető, hogy véget vessen neki. Nem is követi a férfi pillantását, ami futólag a fogadó ajtajára vetül. Ő maga inkább elveszik a másik arcában és szemeiben, egészen addig amíg a férfi meg nem szólal ismét.*
- Hát nem vagy te sem egy nagy segítség.
*Vonja fel a szemöldökeit, de most a piszkálódó hangsúly mellett azért ott lebeg a gyengéd mosoly is. Mindamellett, hogy neki sem esne nehezére itt és így tölteni az egész éjszakát, azt azért tudja, hogy ez a meghitt nyugalom úgy sem tart majd sokáig. Előbb vagy utóbb előkerül egy turbékoló párocska vagy egy magán könnyíteni akaró részeg vendég, aki hamar elhessegeti a rájuk ereszkedő rózsaszín ködöt.*
- Ezt is nekem kell megcsinálnom helyetted. Hihetetlen.
*Sóhajt is fel színpadias gondterheltséggel, majd kezeit lassan és igencsak kelletlenül húzza vissza magához. Hiába a mímelt korholás, igazából nem nagyon akaródzik elereszteni a férfit.*
- Akkor legyen végre egy fürdő. Azért már eltudnék viselni egy kis meleget is. Közben pedig bevállalom, hogy ha már ily galádul kiűzték az álmot a szemedből, akkor elszórakoztatlak még egy kicsit fájdalomdíjként.
*Kuncog fel halkan, majd vontatottan és kelletlenül lassan felkel ültéből. Közben pedig a száját húzva fordul az ajtó felé. Egyedül csak az könnyíti meg a helyzetét, hogy a fürdőben is kivitelezhető, hogy kettesben maradjanak.
Ez azért már jobban feldobja, így ezzel a megbékéléssel indul is vissza, hogy a fogadóba lépjen újfent.
Ahogy látja bent minden rendben, így Rumli nem okozott gondot, amíg nem voltak itt. Sőt a kis Báró úr kényelmesen horkol az egyik asztal alatt összegömbölyödve. Egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy megzavarja az álmát, így csak mosolyogva veszi célba a fürdőház ajtaját. Mielőtt benyitna azért hátrapillant, hogy Mordokhai biztos nem szökött e meg, s már az ő társaságában tárja is ki az ajtót.*
- Ha megfelel kegyelmednek, akkor az öltözőknél várlak. Vagy te engem. Tudom, hogy egy igazi szende lélek vagy, de remélem nem félsz egy kis pucérkodástól.
*Vigyorodik el bájosnak éppen nem mondható módon, majd belépve az illatos levegőbe távozóra is fogja, hogy a fürdéshez kényelmesebb maskarát ölthessen magára.
Nem kenyere a szégyenlősködés, de mikor már megszabadult a felesleges ruháktól azért elszemezget egy ideig a törölközővel. Gyűlöl bármiféle ruhában fürdeni, de egy pillanatra megfordul a fejében, hogy csak nem pőrén kéne kiállítania. Ezen gondolatra pedig fejében egy hang most óriási röhögésben tör ki. Így végül csak pár magának szánt szitkot mormogva teszi félre a ruháit, hogy a törölközőt magára csavarva keresse meg Mordokhait.*
//Holdudvar, majdan Fürdőház//
- Mégis csak egy hölgy vagyok.
*Tettetett felháborodással pillázik is a férfira, de végül a jó tanácsnak vélt beszédre már hegyezi a füleit. Mégis csak partnere ért hozzá jobban. Közben persze azért elábrándozik azon milyen is lehet az első csillagos ég alatt töltött éjszaka. Noha még neki se kezdett ennek a kis utazásnak, de már szinte tűkön ül, hogy valamerre haladhasson. Az pedig csak egy óriási pozitív plusz lenne, ha ezt egy szakértő társaságában tehetné meg. Meg természetesen az sem lenne hátrányos, ha az pont Mordokhai lenne. Ahogyan most sem sietteti azt, hogy eltávolodjon tőle, úgy egy kisebb kalandra is szívesen szegődne társául.*
- Persze, hogy kifizetem. Majd főzök neked vacsorát.
*Vonja is fel a szemöldökeit, mint aki őszintén rácsodálkozik arra, hogy nem egyből ez az eshetőség ötlött a férfi fejébe. De közben azért ott bujkál az a gondolat is, hogy egyszer tényleg szívesen megvendégelné a kalandort.*
- Szeretném. Vagyis azt hiszem el tudnám viselni még egy kicsit a társaságod.
*Vonogatja meg a szemöldökeit egy igazán kaján mosoly kíséretében. Közben persze az izgatottságtól majd kiszakad a szíve, de ezt azért már nem köti a másik orrára. Így is van mivel megküzdenie most. Felesleges lenne tovább nehezítenie a helyzetét.
Bár az igaz, hogy sokat könnyít a lelkén az, amikor már ajkát a férfiéra tapaszthatja. Hirtelen támad rá az izgalom, hogy azután letarolja azt valami világon túli megnyugvás. Ez pedig csak erősödik, ahogy továbbra sem készülnek kibújni egymás karjai közül. Egy igazi szentimentális mese is lehetne, ha nem sejtené a végkifejletet. De ezzel ráér később is gyötörni magát. Kiélvez minden nyugalmat árasztó pillanatot, amit vélt vagy valós istenek bocsájtottak most rá. Nem sokszor adatik meg ilyen, így számára is nehezen kezelhető, hogy véget vessen neki. Nem is követi a férfi pillantását, ami futólag a fogadó ajtajára vetül. Ő maga inkább elveszik a másik arcában és szemeiben, egészen addig amíg a férfi meg nem szólal ismét.*
- Hát nem vagy te sem egy nagy segítség.
*Vonja fel a szemöldökeit, de most a piszkálódó hangsúly mellett azért ott lebeg a gyengéd mosoly is. Mindamellett, hogy neki sem esne nehezére itt és így tölteni az egész éjszakát, azt azért tudja, hogy ez a meghitt nyugalom úgy sem tart majd sokáig. Előbb vagy utóbb előkerül egy turbékoló párocska vagy egy magán könnyíteni akaró részeg vendég, aki hamar elhessegeti a rájuk ereszkedő rózsaszín ködöt.*
- Ezt is nekem kell megcsinálnom helyetted. Hihetetlen.
*Sóhajt is fel színpadias gondterheltséggel, majd kezeit lassan és igencsak kelletlenül húzza vissza magához. Hiába a mímelt korholás, igazából nem nagyon akaródzik elereszteni a férfit.*
- Akkor legyen végre egy fürdő. Azért már eltudnék viselni egy kis meleget is. Közben pedig bevállalom, hogy ha már ily galádul kiűzték az álmot a szemedből, akkor elszórakoztatlak még egy kicsit fájdalomdíjként.
*Kuncog fel halkan, majd vontatottan és kelletlenül lassan felkel ültéből. Közben pedig a száját húzva fordul az ajtó felé. Egyedül csak az könnyíti meg a helyzetét, hogy a fürdőben is kivitelezhető, hogy kettesben maradjanak.
Ez azért már jobban feldobja, így ezzel a megbékéléssel indul is vissza, hogy a fogadóba lépjen újfent.
Ahogy látja bent minden rendben, így Rumli nem okozott gondot, amíg nem voltak itt. Sőt a kis Báró úr kényelmesen horkol az egyik asztal alatt összegömbölyödve. Egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy megzavarja az álmát, így csak mosolyogva veszi célba a fürdőház ajtaját. Mielőtt benyitna azért hátrapillant, hogy Mordokhai biztos nem szökött e meg, s már az ő társaságában tárja is ki az ajtót.*
- Ha megfelel kegyelmednek, akkor az öltözőknél várlak. Vagy te engem. Tudom, hogy egy igazi szende lélek vagy, de remélem nem félsz egy kis pucérkodástól.
*Vigyorodik el bájosnak éppen nem mondható módon, majd belépve az illatos levegőbe távozóra is fogja, hogy a fürdéshez kényelmesebb maskarát ölthessen magára.
Nem kenyere a szégyenlősködés, de mikor már megszabadult a felesleges ruháktól azért elszemezget egy ideig a törölközővel. Gyűlöl bármiféle ruhában fürdeni, de egy pillanatra megfordul a fejében, hogy csak nem pőrén kéne kiállítania. Ezen gondolatra pedig fejében egy hang most óriási röhögésben tör ki. Így végül csak pár magának szánt szitkot mormogva teszi félre a ruháit, hogy a törölközőt magára csavarva keresse meg Mordokhait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436