//Ayrisz Emeraad//
*Lehet, hogy kellett volna a lánynak az a kolbász, hisz az alkohol ellen nincs jobb, mint a zsíros étel, mi hamar felszívja azt. Bár ebbe a mélységi nem gondol bele, neki mindegy, hogy reggel, délben, vagy este, éhgyomorra, vagy teli bendőre issza a jó erős pálinkát, az csak nehezen tud fejébe szállni, más, mint a vörös szőlőpárlat, mely hamar le tudja részegíteni. A kristálytiszta, átlátszó gyümölcspálinka általában már torkát sem marja, főleg ha minőségi és nem valami karcos, vegyszer ízű ital, a legjobb, ha tüzes, tisztán kellemes gyümölcsízű aromát hagy maga után nyelvén, melyet még hosszú percekig ízlelgethet, egészen addig, míg jön a következő kör. Mindig kell egy felesnyi evés előtt, hisz az csak még inkább meghozza az étvágyat, s jóleső melegséggel fűti fel az embert, majd kell egy utána is, leöblítve az elfogyasztott étket. De ha a Királylány nem szívleli a pálinkát, a második feles esetleg elmaradhat, talán nem fogja érte keresztben lenyelni a férfi.*
- Ugyan már, ez csak egy aprócska pohárnyi finom itóka, semmi bajod nem lesz tőle! Ha meg mégis, majd feldoblak a vállamra és úgy viszlek haza, mint egy zsák krumplit!
* Kacag az áttetsző nedűn keresztül szemlélve a vele szemben ülőt, forgatja, nézegeti ujjai közt a kicsiny pohárkát, nem tudja megállni, hogy bele ne szagoljon a párolgó, alkoholos illatfelhőbe, de még nem húzza le tartalmát, megvárja vele partnerét.*
- Nos, megfordultam már itt egy párszor, általában egész jó a felhozatal...
* Lopva, halovány mosollyal szája szélén körbepillant a kuncsaftok sokaságán, de kivételesen egy szemrevaló nőcskét sem lát odabenn, vagy csak nem veszi észre őket, így gyorsan visszaemeli bíborszín tekintetét a lányra, megjegyezve magában, hogy bizony a fogadó legvonzóbb teremtése üldögél vele szemben. Ez a felismerés szélesebbre húzza iménti kurta mosolyát.
-... de sokszor az ügyes-bajos munkaügyeket is itt intézem. Megbízások, meg fizetség átvétele, ilyesmi.
* Erről nem kíván sokat beszélni, most nem azért vannak itt, hogy a piszkos ügyeinek részleteit kivesézzék. Időközben a fogadó is megtelik szép lassan, az érkezők minden asztalt elfoglalnak, s a monoton hangzavar is erősödik az elfogyasztott alkohol mennyiséggel arányosan, harsány hahotázás, heves vitázás hangjai keverednek bele egyre gyakrabban, majd az éj leszálltával a sarokban ácsorgó kobzosok is belekezdenek a muzsikába, egészen kellemes hangulatot teremtve.*
- Hát akkor, kedves egészségünkre Királylány, örülök, hogy itt vagyunk, így kettecskén!
* Igaz, hogy körülöttük csak gyűlik a részegedő sokaság, de hát biztos tudja a lány, hogy hogyan érti ezt a "kettecsként". Ha végtelenül szentimentális, nyálas alak lenne, azt mondhatná, hogy ez valami udvarlásfurma, mint mikor a lovagok egy meghitt vacsorára invitálják szívük hölgyét, s csecsebecsékkel, szerelmetes lírákkal, meg mézes-mázos bókokkal halmozzák el kedvest, de hát a hóhajú olyan messze áll egy lovagtól, mint gnómok az óriásoktól. Bókolni persze szokott ő is, tenni a szépet szüntelen, attól mindig szétnyílnak a női combok, így Ayrisz ha nincs is ennek tudatában, de szerencsésnek érezheti magát, hogy az ékes, hízelgő szavak elmaradnak. Persze azok minden női szívnek édesen csengnek, de az a szív összetörik másnap reggel, mikor magányosan eszmélve a nedves ágyneműben ráébrednek, hogy engedve a bókoknak csak rútul kihasználták őket...
A torkán legördülő finom párlat felpezsdíti vérét, ujjai hegyén csiklandós bizsergés kél, s arca még a megszokottnál is jobban felderül. Hiába, ez az ő kedvenc itala, még csak szeme sem rebben tüzétől, olyan jólesően kóstolgatja nyelve hegyén az utolsó cseppeket, mint gyermek az édes gyümölcsszirupot.*
- Ez jól esett, remélem neked is. Most már jöhet a zabálás, jó étvágyat neked is!
* Eddig nem érezte magát éhesnek, de a fűszeres csirke ínycsiklandó illatára összefut szájában a nyál, úgy esik neki kézzel a combnak, hogy fel sem néz addig, míg ujjaival le nem szedegette az ízletes hús nagy részét a csontról. Ekkor szusszanásnyi szünetet tart, csak hogy az édes sörből is küldjön a szárnyas után, kezében a méretes korsó lágyan habzó sörrel kényelmesen hátradől a széktámlán, aztán...
... a rátörő nevetéstől enyhe sörpermetet prüszköl ölébe, alig bírja csukva tartani száját, hogy nehogy kiköpje a pezsgő nedűt. A hullámokban rátörő röhögés mellett valahogy lenyeldesi sörét, aztán csodálkozva, szórakozottan tekint a pityókásnak tűnő kisasszonyra.*
- Törplánnyal? Háhh, csak nem beütött a pálesz, Királylány?! Azt hittem jobban bírod ennél, hát hogy fogunk így felesezgetni? Hjajj, nagyon megkönnyíted a dolgom az esti összebújást illetően, ez így már túl könnyű lesz!
* Dallamos hangjából tisztán kiérezhető, hogy kiválóan szórakozik a becsiccsentett lányon, és annak felettébb mókás kérdésén.*
- A törplányok olyanok, mint a kismalacok, apró, csúnyácska nőstények, borostás pufók képpel, nincs az az isten, sem pia, amitől úgy hozzájuk nyúlnék. Miért, neked bejönnek a töpszli, mogorva, szakállas törpférfiak? Tudom-tudom, nem a méret a lényeg, de állítólag pocakjuktól még férfiasságukat sem látják, hehe!
* Ha a lány zöldségeket beszél, azzal csak a lovat adja a komolytalan hím alá, aki igencsak kedvét leli a faviccekben, meg a hülye poénokban, így cseppet sem nézi idiótának a nőstényt a vicces kérdés miatt, sőt, kiválóan szórakozik.
Ám nevetését egy dörmögő, kissé artikulálatlan hang szakítja félbe. Pont kettejük közt, az asztallapnak dőlve érkezik egy tömzsi, széles vállú, hosszú rőt szakállú törpe, dagadt krumpliorra és puffadt képe élénk vörös színben pompázik a torkán legurított alkoholmennyiségtől.
- Jól hallom, hogy ...hükk...emlegettél, szürke pálcika?! Tán vhhalami bhajod van velem??! Ó de milyen modortalan ma Fickós Durwdal, be shem mutatkozott még a kis barátnődnek.
* A láncinges kis alak dűlöngélve, csaknem magára borítva azt asztalt térdre rogy Ayrisz előtt, s mint egy úriember, jobb kezét mellkasára szorítva kezd sajátos udvarlásba előtte, gurgulázó, reszelős hangján.*
- Szééép hölgy, engedd mhegg, hogy buja cshókjaimmal... hükk... halmozzalak el, miután szétcsaptam a nyüzüge fehér búráját a baltámmal, mint egy érett dinnyhhhét.
* A törp uraság látszólag kellően morcos és részeg ahhoz, hogy megsértett becsületét védve itt helyben lecsapja a mélységi kezéről a csinos hölgyet, de hogy baltájához folyamodik-e ez ügyben, az kérdéses. Ezeknél a részeges mokány fickóknál sosem tudni, ám Zaraun egyenlőre nem lép semmit, csak kiválóan szórakozva figyeli a térdelő, homályos tekintettel vigyorgó törpöt, meg a csodálkozó Királylányt.*