Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 336 (6701. - 6720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6720. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-13 14:33:49
Üzenet elküldve: 2025-09-13 14:33:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* A fürdőház kellemes melegét élvezve minden gondtól távol meditál az egykori nemes, miközben azon gondolkodik, hogy igazán ideje lenne már kiváltani az új oklevelét, még ha nem is fűlik hozzá a foga. Még mindig bosszantja, hogy ezért pénzt kell adjanak, és nem kapják meg csak úgy egyszerűen, ahogy véleménye szerint illendő lenne. A selyemrévi épület nem különösebben érdekli, csak egy újabb birtok, amivel gond van, és ami viszi a pénzt. Mégis, ott motoszkál benne az a kis hang, hogy az új oklevél nélkül a rangja nem hivatalos, és ez zavarja.
Ilyen borús gondolatok ködösítik el elméjét, amikor nyílik a privát fürdő ajtaja. Már épp szólna, hogy nem szeretne semmit rendelni, amikor megpillant egy meztelen női testet, amitől úgy meglepődik, hogy torkán akad minden szó. Szeretne szólni pedig, de a látvány nincs kifejezetten ellenére, bár ilyen rövid hajjal valamelyest férfias benyomást kelt, a női idomok megkérdőjelezhetetlenek. *
- Csak... csak nyugodtan. * Int előzékenyen a még mindig megszeppent elf, akinek már nem csak a meleg víztől és gőztől vöröslik az arca. Egyszerre bánja, és nem azt a tényt, hogy nincsenek habok, amik jótékonyan takarnák el egymástól a két testet. *
- Valóban kellemes. * Mormolja, és mivel észbe kap, ezért gyorsan rendezi ábrázatát, és tekintetét inkább az arcra emeli. *
- Drameiloten Sayqueves. * Mutatkozik be, de többet egyelőre nem mond. Ha valaki van olyan kezdőzetlen modorú, hogy csak így beüljön mellé a fürdőbe, akkor biztos a beszédtől sem zárkózik el, ezért hagyja, hogy a nő kezdeményezzen. *
//Fürdőház//
* A fürdőház kellemes melegét élvezve minden gondtól távol meditál az egykori nemes, miközben azon gondolkodik, hogy igazán ideje lenne már kiváltani az új oklevelét, még ha nem is fűlik hozzá a foga. Még mindig bosszantja, hogy ezért pénzt kell adjanak, és nem kapják meg csak úgy egyszerűen, ahogy véleménye szerint illendő lenne. A selyemrévi épület nem különösebben érdekli, csak egy újabb birtok, amivel gond van, és ami viszi a pénzt. Mégis, ott motoszkál benne az a kis hang, hogy az új oklevél nélkül a rangja nem hivatalos, és ez zavarja.
Ilyen borús gondolatok ködösítik el elméjét, amikor nyílik a privát fürdő ajtaja. Már épp szólna, hogy nem szeretne semmit rendelni, amikor megpillant egy meztelen női testet, amitől úgy meglepődik, hogy torkán akad minden szó. Szeretne szólni pedig, de a látvány nincs kifejezetten ellenére, bár ilyen rövid hajjal valamelyest férfias benyomást kelt, a női idomok megkérdőjelezhetetlenek. *
- Csak... csak nyugodtan. * Int előzékenyen a még mindig megszeppent elf, akinek már nem csak a meleg víztől és gőztől vöröslik az arca. Egyszerre bánja, és nem azt a tényt, hogy nincsenek habok, amik jótékonyan takarnák el egymástól a két testet. *
- Valóban kellemes. * Mormolja, és mivel észbe kap, ezért gyorsan rendezi ábrázatát, és tekintetét inkább az arcra emeli. *
- Drameiloten Sayqueves. * Mutatkozik be, de többet egyelőre nem mond. Ha valaki van olyan kezdőzetlen modorú, hogy csak így beüljön mellé a fürdőbe, akkor biztos a beszédtől sem zárkózik el, ezért hagyja, hogy a nő kezdeményezzen. *
6719. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-13 13:34:52
Üzenet elküldve: 2025-09-13 13:34:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új élethez új munka is dukál//
*Lau meglepődik, hogy a kereskedő lecsap viccnek szánt mondatára. Ettől pillangók költöznek gyomrába, ő pedig igyekszik leplezni izgatottságát. Először nem is tudja, milyen választ adjon, hiszen korábbi „szakmai” tevékenysége során soha nem neki kellett megfogalmaznia, hogy a másik félnek milyen haszna lehet belőle, mert mindig konkrét elképzelésekkel érkeztek ügyfelei – vagy legalábbis olyannyira elöntötte őket a vágy, hogy bármire vevők voltak. Neki csupán annyi volt a dolga, hogy készséges legyen, és megtalálja a tökéletes hangot. Belső bizonytalan tépelődése rövid ideig tart, és végül Dayaneer felé érzett megfelelési kényszere kerekedik felül, így hát kiböki magából a választ, amiben a leg magabiztosabb tud lenni.*
- Tudja, elég sok olyan képességem van, amit a legtöbben ki sem néznének belőlem.
*Kissé előrehajolva, hangját lehalkítva folytatja mondandóját. Egész napos sikertelen munkakeresése után, most ismét fellobban benne a remény, melyet korán reggel érzett utoljára, mikor kidüllesztett mellkassal, kifogástalan öltözékben kilépett düledező otthona ajtaján.*
- Korábbi… khm… munkám során olyan információkat kotyogtak el nekem az emberek, amit senki másnak. Ezekkel sosem tudtam mit kezdeni, és nem is akartam. Azért szerettek, mert kiemelkedően diszkrét vagyok – sok visszatérő vendégem volt emiatt. Mindenféle körökből, egészen a legmagasabbakig.
*Túl van már azon, hogy leplezze egykori életmódját a nő előtt. Kikerült az asztalra, innentől kezdve nincs értelme titkolózni. Azért reméli, hogy Dayaneer nem tervezi a múltat feszegetni. A pontosítás kedvéért azonban gyorsan hozzátesz két nagyon határozott mondatot, miközben hátradől székén.*
- Szeretnék eszköztárat váltani, és szakítani a múltammal. Viszont az emberek vágyaihoz piszkosul értek.
*A hatás elmélyítéseként felemeli borospoharát, biccent a kupec felé, majd felhörpinti az utolsó korty vörösbort és tompa koppanással az asztalra helyezi a kezében lévő tárgyat. Önmagát is meglepi hirtelen éledt, kristálytiszta önbizalmával. Mintha a pipafüstből ragadna rá is a wegtoreni kisugárzásából.
Nem esik jól neki, hogy a nő mégiscsak elkezdi feszegetni a múltat, ugyan más témában. Az iménti lelkesedés és nyitottság úgy tűnik el arcáról, mintha soha ott sem lett volna, és a helyükre egy, a fattyúhoz egyszerre illeszkedő és tőle mégis idegen sötétség költözik. Szó szerint elborul a tekintete, és egyetlen szót sziszeg.*
- Szántószélről.
*Reményei szerint egyértelművé tette, hogy nem kíván további magyarázatot fűzni származásához. A nő vagy tudja, hogy hol van a cseppnyi falu, vagy nem. Ez már nem a félvér dolga. Válaszolt a kérdésre, és gyanús, hogyha még egyet kap, akkor feláll és távozik, akármennyire is vonzó és kecsegtető a nő jelenléte számára. Azt a fájdalmat, amit a parasztok között élt át, semmi pénzért nem élné újra, Dayaneer pedig veszélyesen közel sodorta hozzá kérdéseivel.
Még kurtizán múltjáról is szívesebben mesélne, így a nő következő, célzással töltött mondataira megkönnyebbülten elneveti magát, szinte kiolvad előbbi állapotából.*
- Igen, pont erre gondoltam én is. Kisasszony, Ön bizonyára felejthetetlen.
*Kedves, szinte lágy mosollyal kíséri bókját. Komoly szándék nincs mögötte, inkább csak barátságos megerősítés. A saját egóját már nem szükséges fényezni – a több ezer légyott és az átmenő forgalom már rég megtette. Nem halászik bókokra, nem várja, hogy fordítva is kapjon valami hasonlót beszélgetőtársától. Ha egy dologgal pontosan tisztában van, az az, hogy miféle nőknek – és férfiaknak – a zsánere. Arról viszont fogalma sincs, hogy őneki, Launridan Dorraleinek mire van szüksége, mit keres egy nőben. Azt tudja, hogy a nőkhöz vonzódik, de sosem volt alkalma felfedezni, hogy milyen az, amikor nincs a képletben arany, vagy a partnerei részéről felé áramló, leigázásra és megalázásra való vágy. Ilyen dolgokon elmélkedik, mikor Dayaneer bemutatkozik.*
- Nagyon örvendek! *Mondja színtiszta őszinteséggel.*
~ Mennyire illik rá ez a név… ~
*A félvérnek fogalma sincs az esetleges gúnynévről, de ennek nincs is még itt az ideje. Ízlelgeti a másik keresztnevét. Valahogy mindig leíróan hat ez az egy szó, bárkivel találkozik. Úgy gondolja, most sincs ez másként – nem tudna más nevet elképzelni a nőhöz.
A másik nevéről szóló mentális gyakorlattal pillanatok alatt végez, s ekkor érdeklődő figyelmét újfent a zöld szempár felé irányítja. Értőn bólogat, miközben hallgatja a másik bölcsességét, és már-már festői képalkotását.*
- Nos… én még a tengeren sem voltam, csak a partján. De a szagát nem szívlelem.
*Mondja a kikötői bűzre utalva. Persze a kis tudatlan fattyúnak fogalma sincs arról, hogy odakint a nyílt vízen mennyire más illatok járnak, milyen az, amikor a sós szellő megsimogatja arcát, miközben a fodrozódó felszínen napsugarak csillannak. Kesernyés mosollyal piszkálja üres borospoharát.*
- Azt hiszem, sokat tanulhatnék Kegyedtől.
*Szinte szégyenlősen süti le szemeit, de belül, egészen kitágítja lelkét a gondolat. Milyen lenne ettől az élettel és tudással teli hölgytől megtanulni a világ titkait, megismerni annak szegleteit…*
*Lau meglepődik, hogy a kereskedő lecsap viccnek szánt mondatára. Ettől pillangók költöznek gyomrába, ő pedig igyekszik leplezni izgatottságát. Először nem is tudja, milyen választ adjon, hiszen korábbi „szakmai” tevékenysége során soha nem neki kellett megfogalmaznia, hogy a másik félnek milyen haszna lehet belőle, mert mindig konkrét elképzelésekkel érkeztek ügyfelei – vagy legalábbis olyannyira elöntötte őket a vágy, hogy bármire vevők voltak. Neki csupán annyi volt a dolga, hogy készséges legyen, és megtalálja a tökéletes hangot. Belső bizonytalan tépelődése rövid ideig tart, és végül Dayaneer felé érzett megfelelési kényszere kerekedik felül, így hát kiböki magából a választ, amiben a leg magabiztosabb tud lenni.*
- Tudja, elég sok olyan képességem van, amit a legtöbben ki sem néznének belőlem.
*Kissé előrehajolva, hangját lehalkítva folytatja mondandóját. Egész napos sikertelen munkakeresése után, most ismét fellobban benne a remény, melyet korán reggel érzett utoljára, mikor kidüllesztett mellkassal, kifogástalan öltözékben kilépett düledező otthona ajtaján.*
- Korábbi… khm… munkám során olyan információkat kotyogtak el nekem az emberek, amit senki másnak. Ezekkel sosem tudtam mit kezdeni, és nem is akartam. Azért szerettek, mert kiemelkedően diszkrét vagyok – sok visszatérő vendégem volt emiatt. Mindenféle körökből, egészen a legmagasabbakig.
*Túl van már azon, hogy leplezze egykori életmódját a nő előtt. Kikerült az asztalra, innentől kezdve nincs értelme titkolózni. Azért reméli, hogy Dayaneer nem tervezi a múltat feszegetni. A pontosítás kedvéért azonban gyorsan hozzátesz két nagyon határozott mondatot, miközben hátradől székén.*
- Szeretnék eszköztárat váltani, és szakítani a múltammal. Viszont az emberek vágyaihoz piszkosul értek.
*A hatás elmélyítéseként felemeli borospoharát, biccent a kupec felé, majd felhörpinti az utolsó korty vörösbort és tompa koppanással az asztalra helyezi a kezében lévő tárgyat. Önmagát is meglepi hirtelen éledt, kristálytiszta önbizalmával. Mintha a pipafüstből ragadna rá is a wegtoreni kisugárzásából.
Nem esik jól neki, hogy a nő mégiscsak elkezdi feszegetni a múltat, ugyan más témában. Az iménti lelkesedés és nyitottság úgy tűnik el arcáról, mintha soha ott sem lett volna, és a helyükre egy, a fattyúhoz egyszerre illeszkedő és tőle mégis idegen sötétség költözik. Szó szerint elborul a tekintete, és egyetlen szót sziszeg.*
- Szántószélről.
*Reményei szerint egyértelművé tette, hogy nem kíván további magyarázatot fűzni származásához. A nő vagy tudja, hogy hol van a cseppnyi falu, vagy nem. Ez már nem a félvér dolga. Válaszolt a kérdésre, és gyanús, hogyha még egyet kap, akkor feláll és távozik, akármennyire is vonzó és kecsegtető a nő jelenléte számára. Azt a fájdalmat, amit a parasztok között élt át, semmi pénzért nem élné újra, Dayaneer pedig veszélyesen közel sodorta hozzá kérdéseivel.
Még kurtizán múltjáról is szívesebben mesélne, így a nő következő, célzással töltött mondataira megkönnyebbülten elneveti magát, szinte kiolvad előbbi állapotából.*
- Igen, pont erre gondoltam én is. Kisasszony, Ön bizonyára felejthetetlen.
*Kedves, szinte lágy mosollyal kíséri bókját. Komoly szándék nincs mögötte, inkább csak barátságos megerősítés. A saját egóját már nem szükséges fényezni – a több ezer légyott és az átmenő forgalom már rég megtette. Nem halászik bókokra, nem várja, hogy fordítva is kapjon valami hasonlót beszélgetőtársától. Ha egy dologgal pontosan tisztában van, az az, hogy miféle nőknek – és férfiaknak – a zsánere. Arról viszont fogalma sincs, hogy őneki, Launridan Dorraleinek mire van szüksége, mit keres egy nőben. Azt tudja, hogy a nőkhöz vonzódik, de sosem volt alkalma felfedezni, hogy milyen az, amikor nincs a képletben arany, vagy a partnerei részéről felé áramló, leigázásra és megalázásra való vágy. Ilyen dolgokon elmélkedik, mikor Dayaneer bemutatkozik.*
- Nagyon örvendek! *Mondja színtiszta őszinteséggel.*
~ Mennyire illik rá ez a név… ~
*A félvérnek fogalma sincs az esetleges gúnynévről, de ennek nincs is még itt az ideje. Ízlelgeti a másik keresztnevét. Valahogy mindig leíróan hat ez az egy szó, bárkivel találkozik. Úgy gondolja, most sincs ez másként – nem tudna más nevet elképzelni a nőhöz.
A másik nevéről szóló mentális gyakorlattal pillanatok alatt végez, s ekkor érdeklődő figyelmét újfent a zöld szempár felé irányítja. Értőn bólogat, miközben hallgatja a másik bölcsességét, és már-már festői képalkotását.*
- Nos… én még a tengeren sem voltam, csak a partján. De a szagát nem szívlelem.
*Mondja a kikötői bűzre utalva. Persze a kis tudatlan fattyúnak fogalma sincs arról, hogy odakint a nyílt vízen mennyire más illatok járnak, milyen az, amikor a sós szellő megsimogatja arcát, miközben a fodrozódó felszínen napsugarak csillannak. Kesernyés mosollyal piszkálja üres borospoharát.*
- Azt hiszem, sokat tanulhatnék Kegyedtől.
*Szinte szégyenlősen süti le szemeit, de belül, egészen kitágítja lelkét a gondolat. Milyen lenne ettől az élettel és tudással teli hölgytől megtanulni a világ titkait, megismerni annak szegleteit…*
6718. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-13 12:35:17
Üzenet elküldve: 2025-09-13 12:35:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Küldeménye érkezett//
*Elgondolkodik a beszerzésen, attól teljesen függetlenül, hogy lassan ez a harmadik anyagilag meghatározó döntés, amibe belevágná magát és a legkevesebb eséllyel kifizetődő. *
- Egyelőre lehet. Mindegy is, viszont így már van elegendő, hogy a különleges italokból tudjak készíteni, ha valakinek kellene. Azokból, amiket sikerült elüzletelned kétezer aranyért.
*Most már bizonyosan drágább lenne, de ez mellékes. Ellenben ez hasznos információ lehet Merlana számára, ha esetleg ismerne vagy később összefutna valakivel, akinek kellhet az ilyen italokból.*
- Ezt szomorúan hallom, elnézést a zavartatásért.
*És a szomorú hírek tovább sorakoznak, ahogy úgy tűnik, hogy Merlana testőrtelen maradt.*
- Elment?
*Néz érdeklődve. Merlana lehet még nem tudja, de nem kevés arany mennyiségében volt meghitelezve a testőrének gyógyital, az ő védelmére. Mondjuk nem is olyan sok, alig ötszáz arany, de attól még az tagadhatatlanul egy nem jelentéktelen összeg. Így, ha csak eltűnt azzal a pénzzel, az mindkettejük számára komoly probléma lehet.*
- Meghalt, eltűnt vagy mi történt?
*Az elsőt nem tartja valószínűnek, hisz akkor valaki Merlana életére tört volna, amit talán előbb tudna meg tőle, mint a testőrének elmenését.*
*Elgondolkodik a beszerzésen, attól teljesen függetlenül, hogy lassan ez a harmadik anyagilag meghatározó döntés, amibe belevágná magát és a legkevesebb eséllyel kifizetődő. *
- Egyelőre lehet. Mindegy is, viszont így már van elegendő, hogy a különleges italokból tudjak készíteni, ha valakinek kellene. Azokból, amiket sikerült elüzletelned kétezer aranyért.
*Most már bizonyosan drágább lenne, de ez mellékes. Ellenben ez hasznos információ lehet Merlana számára, ha esetleg ismerne vagy később összefutna valakivel, akinek kellhet az ilyen italokból.*
- Ezt szomorúan hallom, elnézést a zavartatásért.
*És a szomorú hírek tovább sorakoznak, ahogy úgy tűnik, hogy Merlana testőrtelen maradt.*
- Elment?
*Néz érdeklődve. Merlana lehet még nem tudja, de nem kevés arany mennyiségében volt meghitelezve a testőrének gyógyital, az ő védelmére. Mondjuk nem is olyan sok, alig ötszáz arany, de attól még az tagadhatatlanul egy nem jelentéktelen összeg. Így, ha csak eltűnt azzal a pénzzel, az mindkettejük számára komoly probléma lehet.*
- Meghalt, eltűnt vagy mi történt?
*Az elsőt nem tartja valószínűnek, hisz akkor valaki Merlana életére tört volna, amit talán előbb tudna meg tőle, mint a testőrének elmenését.*
6717. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-13 10:19:59
Üzenet elküldve: 2025-09-13 10:19:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Küldeménye érkezett//
*Még jó, hogy volt annyi esze, hogy nem abban a bizonyos selyemrévi kúriában kajtatott először az alkimista után, mert akkor bizony egy jó nagy, felesleges kört tett volna, amitől igazán bosszús lehetne, de Nestar megvan, és ez a lényeg.*
- Ó, de gyorsan terjednek a hírek! Köszönöm szépen! *Elmosolyodik a dicséretet hallva, de persze nincs kétsége afelől, hogy üzlettársa kitől szerzett tudomást a kinevezéséről. Szépen körbeértek a szálak, csak az bosszantja, hogy nem ő volt az, aki mozgatta őket.
Az üdvözlés után hamar a tárgyra tér. A szivarostokba rejtett A szivarostokba rejtett 2 Fekete varázsital máris Nestar Erefiznél köt ki,
de figyel arra, hogy minél feltűnésmenetesebben adja át őket.*
- Van egy szinte biztos sejtésem, hogy honnan szerezte a hölgy. A város legjobb kereskedői úgy tűnik, még a ritkasága ellenére is hozzá tudnak jutni. *Egyre kevésbé elégedett azonban a saját teljesítményével. Nem elég, hogy a megszerezni kívánt információ attól indulva jutott az ő fülébe, akinek el akarta mondani, de még a most feltett kérdésre sem fog tudni érdemben válaszolni, ráadásul, ha okosabb, most nem kettő, hanem három fekete lötty lenne nála, és még attól sem kéne tartania, hogy esetleg atrocitások érnék, ha újra megjelenne a piactéren.*
- Nem, nem beszéltünk a részletekről, csak arra kért, hogy adjam át neked. *Válaszolja meg aztán felocsúdva a kérdést, de hiába, mert sokkal okosabb nem lesz tőle az alkimista.*
- Enélkül is el vagyok már havazva, igazából mindegy. *Nem szabadkozik, de tény, hogy a teendőivel nem emiatt a kis kitérő miatt van megcsúszva, hanem azért, mert az elmúlt két nap a munka helyett az élvezeteket üldözte.*
- Egyébként elment. Mármint, akitől hallhattál a panzióról. *Nem is tudja, hogy ezt most miért mondja el, Nestarnak valószínűleg egyáltalán nem fontos, hogy merre jár az ő testőre.*
*Még jó, hogy volt annyi esze, hogy nem abban a bizonyos selyemrévi kúriában kajtatott először az alkimista után, mert akkor bizony egy jó nagy, felesleges kört tett volna, amitől igazán bosszús lehetne, de Nestar megvan, és ez a lényeg.*
- Ó, de gyorsan terjednek a hírek! Köszönöm szépen! *Elmosolyodik a dicséretet hallva, de persze nincs kétsége afelől, hogy üzlettársa kitől szerzett tudomást a kinevezéséről. Szépen körbeértek a szálak, csak az bosszantja, hogy nem ő volt az, aki mozgatta őket.
Az üdvözlés után hamar a tárgyra tér. A szivarostokba rejtett A szivarostokba rejtett 2 Fekete varázsital máris Nestar Erefiznél köt ki,
de figyel arra, hogy minél feltűnésmenetesebben adja át őket.*- Van egy szinte biztos sejtésem, hogy honnan szerezte a hölgy. A város legjobb kereskedői úgy tűnik, még a ritkasága ellenére is hozzá tudnak jutni. *Egyre kevésbé elégedett azonban a saját teljesítményével. Nem elég, hogy a megszerezni kívánt információ attól indulva jutott az ő fülébe, akinek el akarta mondani, de még a most feltett kérdésre sem fog tudni érdemben válaszolni, ráadásul, ha okosabb, most nem kettő, hanem három fekete lötty lenne nála, és még attól sem kéne tartania, hogy esetleg atrocitások érnék, ha újra megjelenne a piactéren.*
- Nem, nem beszéltünk a részletekről, csak arra kért, hogy adjam át neked. *Válaszolja meg aztán felocsúdva a kérdést, de hiába, mert sokkal okosabb nem lesz tőle az alkimista.*
- Enélkül is el vagyok már havazva, igazából mindegy. *Nem szabadkozik, de tény, hogy a teendőivel nem emiatt a kis kitérő miatt van megcsúszva, hanem azért, mert az elmúlt két nap a munka helyett az élvezeteket üldözte.*
- Egyébként elment. Mármint, akitől hallhattál a panzióról. *Nem is tudja, hogy ezt most miért mondja el, Nestarnak valószínűleg egyáltalán nem fontos, hogy merre jár az ő testőre.*
6716. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-12 23:57:00
Üzenet elküldve: 2025-09-12 23:57:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Küldeménye érkezett//
//Merlana//
*Nestart már elérték a panaszok arra, hogy nem egy könnyen megtalálható személy és ez valahol igaz is. A saját révbeli házát sem látogatja és a legtöbben nem is tudják, hogy merre kellene keresni. Így tényleg csak a Pegazus maradt az egyetlen hely, amit gyakorta jár, mint egy stabil pont az életében. Még, hogy ha ez költségeket is hoz az életébe.*
- Kellemes napot! Gratulálok az új Panziódhoz.
*Ritkán érik el a világ hírei és talán Merlana is tud arról, hogy összefutott a testőrével, aki ezt elmondta a számára. Talán hiba is volt elrontani ezzel a meglepetést. Naesala ismerős a számára, a fekete ital is, a kettőt viszont érdekesnek tartja.*
- Nos, az egyiket vártam. Ezekhez nem könnyű hozzájutni, főleg most, így persze örülök, hogy kettő is van, de... említett valamit, hogy miért küldetett kettőt?
*Azt nem említi, hogy milyen okból kérte az italokat, ez csak kettejükre tartozik Naesalával.*
- Ettől függetlenül, majd jól fog jönni a többlet, bár még nem tudom, mihez fogok vele kezdeni.
*Ez talán valamennyire megnyugtató is lehet Merlana számára, persze a további mondanivalója ezen sokat fog rontani.*
- Mondjuk, ha már felkészültség, lehet ebből is kellene készülni valamennyivel. Ellenben, nagyon köszönöm, hogy elhoztad őket, remélem nem zavart meg túlságosan teendőidben.
//Merlana//
*Nestart már elérték a panaszok arra, hogy nem egy könnyen megtalálható személy és ez valahol igaz is. A saját révbeli házát sem látogatja és a legtöbben nem is tudják, hogy merre kellene keresni. Így tényleg csak a Pegazus maradt az egyetlen hely, amit gyakorta jár, mint egy stabil pont az életében. Még, hogy ha ez költségeket is hoz az életébe.*
- Kellemes napot! Gratulálok az új Panziódhoz.
*Ritkán érik el a világ hírei és talán Merlana is tud arról, hogy összefutott a testőrével, aki ezt elmondta a számára. Talán hiba is volt elrontani ezzel a meglepetést. Naesala ismerős a számára, a fekete ital is, a kettőt viszont érdekesnek tartja.*
- Nos, az egyiket vártam. Ezekhez nem könnyű hozzájutni, főleg most, így persze örülök, hogy kettő is van, de... említett valamit, hogy miért küldetett kettőt?
*Azt nem említi, hogy milyen okból kérte az italokat, ez csak kettejükre tartozik Naesalával.*
- Ettől függetlenül, majd jól fog jönni a többlet, bár még nem tudom, mihez fogok vele kezdeni.
*Ez talán valamennyire megnyugtató is lehet Merlana számára, persze a további mondanivalója ezen sokat fog rontani.*
- Mondjuk, ha már felkészültség, lehet ebből is kellene készülni valamennyivel. Ellenben, nagyon köszönöm, hogy elhoztad őket, remélem nem zavart meg túlságosan teendőidben.
6715. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-12 23:11:44
Üzenet elküldve: 2025-09-12 23:11:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Drameiloten Sayqueves//
* Jóllehet, Samonyr azért adta a pénzt, hogy ruhát vegyen belőle, de valahol félúton a folyópart és a piactér között eszébe jut, hogy vannak a pénzköltésnek sokkal hasznosabb módjai is. Először arra gondol, hogy beül a Pegazusba meginni valamit, hátha úgy hozza a sors, hogy megismerkedik a város előkelőivel. Viszont hamar eszébe jut, hogy egyrészt a Pegazus nem az a hely, ahova a magafajta elit férfiak és nők járnak, másrészt legutóbbi közjátéka nyomán aligha szeretne ott ismerkedni. Meg aztán az alkoholt se szereti különösebben – nem szereti elveszíteni a kontrollt. Ellenben eszébe jut, hogy a fogadó szomszédságában van egy fürdőház. Ő maga nem nagy kedvelője az efféle helyeknek, de mióta megérkezett a városba legfeljebb az eső mosta le róla az út porát. A tegnapi napról nem is beszélve. Egyértelműen itt az idő megfürdeni.
Nagylelkűen odaad 5 aranyat valami inasfélének, hogy kitűnő minőségű törölközőt kapjon. Nem cipel magánál sok mindent, de amit igen, attól könnyedén megválik. Beleértve minden ruhaneműjét. A törölközőt hanyagul magára csavarja, minél tovább tartózkodik a pórnép között, annál kevésbé érzi úgy, hogy meg kéne játszania az úri hölgyet. Félreértés ne essék, a szegényeket ugyanúgy utálja, mint a gazdagokat – de előbbiek legalább nem próbálnak meg úgy tenni, mintha halandó életük és berögözött szokásaik bármit is érnének. Norgen ezen gondolatok közepette ér oda az egyik meleg vizű medencéhez, és úgy veti le magáról a törölközőt, mint tapasztalt kurtizán a ruhát. Gyorsan, egyetlen mozdulattal szabadul meg a rongytól. A párás levegőtől talán még azt is el lehetne hinni, hogy nem látta, hogy más is van itt rajta kívül. Egy fiatalnak tűnő elf mosdik épp ott. *
– Oh, nem láttam, hogy foglalt… * Szólal meg, mikor már nyakig beleereszkedett a vízbe. *
– Szabad? * S, ha szabad, helyet is foglal a medence szélén, nem túl közel, de nem is túl távol a másiktól. *
– Kellemes a víz. * Jegyzi meg kisvártatva, hátha az elf vevő egy kis beszélgetésre vagy bármi ilyesmire. *
//Drameiloten Sayqueves//
* Jóllehet, Samonyr azért adta a pénzt, hogy ruhát vegyen belőle, de valahol félúton a folyópart és a piactér között eszébe jut, hogy vannak a pénzköltésnek sokkal hasznosabb módjai is. Először arra gondol, hogy beül a Pegazusba meginni valamit, hátha úgy hozza a sors, hogy megismerkedik a város előkelőivel. Viszont hamar eszébe jut, hogy egyrészt a Pegazus nem az a hely, ahova a magafajta elit férfiak és nők járnak, másrészt legutóbbi közjátéka nyomán aligha szeretne ott ismerkedni. Meg aztán az alkoholt se szereti különösebben – nem szereti elveszíteni a kontrollt. Ellenben eszébe jut, hogy a fogadó szomszédságában van egy fürdőház. Ő maga nem nagy kedvelője az efféle helyeknek, de mióta megérkezett a városba legfeljebb az eső mosta le róla az út porát. A tegnapi napról nem is beszélve. Egyértelműen itt az idő megfürdeni.
Nagylelkűen odaad 5 aranyat
valami inasfélének, hogy kitűnő minőségű törölközőt kapjon. Nem cipel magánál sok mindent, de amit igen, attól könnyedén megválik. Beleértve minden ruhaneműjét. A törölközőt hanyagul magára csavarja, minél tovább tartózkodik a pórnép között, annál kevésbé érzi úgy, hogy meg kéne játszania az úri hölgyet. Félreértés ne essék, a szegényeket ugyanúgy utálja, mint a gazdagokat – de előbbiek legalább nem próbálnak meg úgy tenni, mintha halandó életük és berögözött szokásaik bármit is érnének. Norgen ezen gondolatok közepette ér oda az egyik meleg vizű medencéhez, és úgy veti le magáról a törölközőt, mint tapasztalt kurtizán a ruhát. Gyorsan, egyetlen mozdulattal szabadul meg a rongytól. A párás levegőtől talán még azt is el lehetne hinni, hogy nem látta, hogy más is van itt rajta kívül. Egy fiatalnak tűnő elf mosdik épp ott. *– Oh, nem láttam, hogy foglalt… * Szólal meg, mikor már nyakig beleereszkedett a vízbe. *
– Szabad? * S, ha szabad, helyet is foglal a medence szélén, nem túl közel, de nem is túl távol a másiktól. *
– Kellemes a víz. * Jegyzi meg kisvártatva, hátha az elf vevő egy kis beszélgetésre vagy bármi ilyesmire. *
6714. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-12 23:03:39
Üzenet elküldve: 2025-09-12 23:03:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Küldeménye érkezett//
//Nestar//
*Van egy nem elhanyagolható előnye annak, ha egészen hosszú ideje dolgozik együtt valakivel az ember, mégpedig az, hogy egy idő után felismeri, majd megjegyzi a szokásaiban és rutinjában fellelhető mintázatokat. Nestar a legtöbb étkezést a Pegazus fogadóban, pontosan ugyanazon a helyen, a pult mellett költi el, éppen ezért vezetett az első útja most is ide, hisz, ha nem csal az időérzéke, akkor épp ebédidő környékén járhat a nap.
Egyedül van, testőre nélkül, ami felettébb furcsa érzés hirtelen, de rá kell vennie az agyát, hogy szomorkodás helyett ideje a munkájával foglalkoznia, melynek első lépése, hogy leadja Naesala Wynroris küldeményét az alkimistának, akit, ahogy azt sejtette, ott talál a pult mellett, ahogy épp az ebédjét falatozza.*
- Nestar úr! Örülök, hogy újra látlak. *Üdvözli a férfit, amint annak rendje és módja szerint udvariasan megzavarja a magányát. Hirtelen nem is tudja, hol kezdje a mondandóját, mert azzal mégsem szeretné, hogy most már tudna információval szolgálni a kürtszót illetően, de azt az információt pont olyasvalakitől tudta meg, aki történetesen tőle hallotta. Belefájdul a feje, ahogy végigfut ezen a gondolatmeneten, és mellé még szégyelli is magát, úgyhogy jobb, ha ezt a részét gyorsan elhessegeti az indokok közül, mely miatt felkereste a kotyvasztót.*
- Küldeményt hoztam neked. Egy Naesala Wynroris nevű hölgy felismert az utcán, és miután tudott a kapcsolatunkról, rám bízta, hogy adjam át ezeket. *Azzal elő is veszi az alkimista egyik szivaros tokját, ami egy ideje már nála vendégeskedett. Két üvegcse van benne, fekete színű löttyökkel, melyet egyelőre nem mutogat nagyon, hisz, ahogy azt már a piacon elherdált darab esetében is tudta, ezek ritkák, drágák és a közvélemény körében nem túl kedvelt főzetek.*
- Vártad őket? Vagy nem tudsz róla? *Kérdezi gyanakvóan, mert mégiscsak egyfajta méregről van szó, ki tudja, milyen indíttatással bízta őket rá Naesala.*
//Nestar//
*Van egy nem elhanyagolható előnye annak, ha egészen hosszú ideje dolgozik együtt valakivel az ember, mégpedig az, hogy egy idő után felismeri, majd megjegyzi a szokásaiban és rutinjában fellelhető mintázatokat. Nestar a legtöbb étkezést a Pegazus fogadóban, pontosan ugyanazon a helyen, a pult mellett költi el, éppen ezért vezetett az első útja most is ide, hisz, ha nem csal az időérzéke, akkor épp ebédidő környékén járhat a nap.
Egyedül van, testőre nélkül, ami felettébb furcsa érzés hirtelen, de rá kell vennie az agyát, hogy szomorkodás helyett ideje a munkájával foglalkoznia, melynek első lépése, hogy leadja Naesala Wynroris küldeményét az alkimistának, akit, ahogy azt sejtette, ott talál a pult mellett, ahogy épp az ebédjét falatozza.*
- Nestar úr! Örülök, hogy újra látlak. *Üdvözli a férfit, amint annak rendje és módja szerint udvariasan megzavarja a magányát. Hirtelen nem is tudja, hol kezdje a mondandóját, mert azzal mégsem szeretné, hogy most már tudna információval szolgálni a kürtszót illetően, de azt az információt pont olyasvalakitől tudta meg, aki történetesen tőle hallotta. Belefájdul a feje, ahogy végigfut ezen a gondolatmeneten, és mellé még szégyelli is magát, úgyhogy jobb, ha ezt a részét gyorsan elhessegeti az indokok közül, mely miatt felkereste a kotyvasztót.*
- Küldeményt hoztam neked. Egy Naesala Wynroris nevű hölgy felismert az utcán, és miután tudott a kapcsolatunkról, rám bízta, hogy adjam át ezeket. *Azzal elő is veszi az alkimista egyik szivaros tokját, ami egy ideje már nála vendégeskedett. Két üvegcse van benne, fekete színű löttyökkel, melyet egyelőre nem mutogat nagyon, hisz, ahogy azt már a piacon elherdált darab esetében is tudta, ezek ritkák, drágák és a közvélemény körében nem túl kedvelt főzetek.*
- Vártad őket? Vagy nem tudsz róla? *Kérdezi gyanakvóan, mert mégiscsak egyfajta méregről van szó, ki tudja, milyen indíttatással bízta őket rá Naesala.*
6713. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-12 21:00:10
Üzenet elküldve: 2025-09-12 21:00:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt játék//
*Nixomia most nem szabott rá különösebb feladatokat. Ő pedig nem akart lábatlankodni a kúrián. Így inkább úgy határozott vállára kapja a várost és végre önerőből felfedezi azt. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy össze vissza lökdössék, taszigálják vagy sodorják! Nem nem. Ha kell rúg, csíp, harap, üvölt ami a torkán kifér. Csak vegyék észre.
Mitől bátorodott így fel? Az a kis beszélgetése Nixomiával az akasztás után rendesen szöget ütött a fejébe. Belső értékrendjét is rendesen felborította. Az akasztás látványa pedig a mai napig felborzólja álmait. Muszáj egyet járnia. Még ha kis lábai nem is feltétlenül ennyi sétára lett kitalálva. Jár fel és alá, még a templom könyvtárába is ellátogatott, hogy beleolvasson egy kettőbe. Hátha talál valami érdekességet. Ám nem így történt. Kissé unottan kullogott fel és alá. Mert hát a kedve sem jött meg ahhoz, hogy a piactéren hirdesse Cagon nevét. Aztán mire kettőt pislogott a fel alá járkálásból. Hát bizony rendesen elment az idő.*
~ Hmm lehet visszakéne fordulni? ~
*Gondolja magában, de átmenni a romvároson egyedül az éjszaka? Méghozzá ő egymaga? Na azt inkább lehet nem próbálja meg. Felnőtt nő, csak nem dorgálja meg érte Nixomia ha esetleg a pegazusban tölti az éjszakát. Az közelebb van, és így biztonságban tudhatja magát.
El is indul hát a hírhedt fogadó felé. Át a polgárnegyeden, és a főtéren már ott is találja meg. A szokásos küzdelem a kilincsel persze nem maradhat el. Nyújtózkodik érte, ahogy szokott majd be is libben az ajtót az hangosan becsapva maga mögött. Mert véletlenül erősebben lökte meg mint azt ő gondolta.*
- Hoppá!
*Szólal fel egy kínos vigyorral a száján, majd fel is emeli a kezét bocsánat kérően a pultos irányába. Már ha amaz észre vette. Nagyot sóhajt utána, hogy ezt legalább ennyivel megúszta.
Körbe tekint, most is színes a társaság. Tán Venthel is itt találja? Mondjuk a férfi eléggé érdekes látványt nyújt biztosan kiszúrná a tömegből rögvest. Bár ami miatt kissé húzza a száját, az az, hogy lát egy két részegebb alakot. Tán nem fogják zavarni abban bízik.
Elkezd hát a pult felé. A kezdeti meglódulás hamar lendületét veszti, amint ismét megpillant egy magas pult menti széket.*
~ Persze mire is gondoltam. ~
*Rázza meg a fejét, neki rugaszkodik és erős szárnycsapásokkal könnyedén meg is mássza a széket, hogy utána helyet foglaljon rajta.*
- ÁH! Így ni.
*Mondja elégedetten, majd a pultos irányába néz felé integetve.*
- Szép estét! Egy kupa Lihanechi almabort kérnék ha van. Köszönöm.
*Mondja szelíden. És már számolja is ki erszényéből a szükséges mennyiséget. Arany tallérok kerülnek elő, egész pontosan 11, amit az egy kupa Almaborért ad a kocsmárosnak.. A pultos végig méri az apró szerzetet a korát firtatva. Mert bizony eléggé fiatalnak tűnik. Bár lehet csak a mérete meg a faja miatt. Ám a pénz az pénz, nem az ő felelőssége ha a kisasszony esetleg átesik a ló másik oldalára. Fordul kettőt, majd ott is terem a jó kupa hűvös almabor a pulton a tündér előtt.*
- Aztán csak óvatosan meg ne ártson.
*Húzza el a száját a pultos Nimot hátra hagyva. Amaz pedig csak egy kellemetlen mosollyal nyugtázza azt. Kezébe veszi a kupát, egy mélyet szippant a kellemes nedű illatából.*
~ Ez jól fog esni. ~
*Gondolja magában, majd aprót kortyol belőle. Nem sieti el. Előtte az egész este.*
*Nixomia most nem szabott rá különösebb feladatokat. Ő pedig nem akart lábatlankodni a kúrián. Így inkább úgy határozott vállára kapja a várost és végre önerőből felfedezi azt. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy össze vissza lökdössék, taszigálják vagy sodorják! Nem nem. Ha kell rúg, csíp, harap, üvölt ami a torkán kifér. Csak vegyék észre.
Mitől bátorodott így fel? Az a kis beszélgetése Nixomiával az akasztás után rendesen szöget ütött a fejébe. Belső értékrendjét is rendesen felborította. Az akasztás látványa pedig a mai napig felborzólja álmait. Muszáj egyet járnia. Még ha kis lábai nem is feltétlenül ennyi sétára lett kitalálva. Jár fel és alá, még a templom könyvtárába is ellátogatott, hogy beleolvasson egy kettőbe. Hátha talál valami érdekességet. Ám nem így történt. Kissé unottan kullogott fel és alá. Mert hát a kedve sem jött meg ahhoz, hogy a piactéren hirdesse Cagon nevét. Aztán mire kettőt pislogott a fel alá járkálásból. Hát bizony rendesen elment az idő.*
~ Hmm lehet visszakéne fordulni? ~
*Gondolja magában, de átmenni a romvároson egyedül az éjszaka? Méghozzá ő egymaga? Na azt inkább lehet nem próbálja meg. Felnőtt nő, csak nem dorgálja meg érte Nixomia ha esetleg a pegazusban tölti az éjszakát. Az közelebb van, és így biztonságban tudhatja magát.
El is indul hát a hírhedt fogadó felé. Át a polgárnegyeden, és a főtéren már ott is találja meg. A szokásos küzdelem a kilincsel persze nem maradhat el. Nyújtózkodik érte, ahogy szokott majd be is libben az ajtót az hangosan becsapva maga mögött. Mert véletlenül erősebben lökte meg mint azt ő gondolta.*
- Hoppá!
*Szólal fel egy kínos vigyorral a száján, majd fel is emeli a kezét bocsánat kérően a pultos irányába. Már ha amaz észre vette. Nagyot sóhajt utána, hogy ezt legalább ennyivel megúszta.
Körbe tekint, most is színes a társaság. Tán Venthel is itt találja? Mondjuk a férfi eléggé érdekes látványt nyújt biztosan kiszúrná a tömegből rögvest. Bár ami miatt kissé húzza a száját, az az, hogy lát egy két részegebb alakot. Tán nem fogják zavarni abban bízik.
Elkezd hát a pult felé. A kezdeti meglódulás hamar lendületét veszti, amint ismét megpillant egy magas pult menti széket.*
~ Persze mire is gondoltam. ~
*Rázza meg a fejét, neki rugaszkodik és erős szárnycsapásokkal könnyedén meg is mássza a széket, hogy utána helyet foglaljon rajta.*
- ÁH! Így ni.
*Mondja elégedetten, majd a pultos irányába néz felé integetve.*
- Szép estét! Egy kupa Lihanechi almabort kérnék ha van. Köszönöm.
*Mondja szelíden. És már számolja is ki erszényéből a szükséges mennyiséget. Arany tallérok kerülnek elő, egész pontosan 11, amit az egy kupa Almaborért ad a kocsmárosnak.
. A pultos végig méri az apró szerzetet a korát firtatva. Mert bizony eléggé fiatalnak tűnik. Bár lehet csak a mérete meg a faja miatt. Ám a pénz az pénz, nem az ő felelőssége ha a kisasszony esetleg átesik a ló másik oldalára. Fordul kettőt, majd ott is terem a jó kupa hűvös almabor a pulton a tündér előtt.*- Aztán csak óvatosan meg ne ártson.
*Húzza el a száját a pultos Nimot hátra hagyva. Amaz pedig csak egy kellemetlen mosollyal nyugtázza azt. Kezébe veszi a kupát, egy mélyet szippant a kellemes nedű illatából.*
~ Ez jól fog esni. ~
*Gondolja magában, majd aprót kortyol belőle. Nem sieti el. Előtte az egész este.*
6712. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-12 17:15:05
Üzenet elküldve: 2025-09-12 17:15:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az Áldott és az Átkozott//
*Norennar észreveszi, amikor a másik sötételf int felé. Röviden, szinte alig észrevehetően biccent vissza, majd tekintetét ismét az asztalára fordítja. Keze a pipán nyugszik, ideje hát meggyújtani. Az övéről előhúz egy kisebb acélt és kovakövet, majd egy darab kócot vesz elő. A fém tompán csattan, mikor a pengét a kőhöz üti. A szikrák elsőre még nem kapják lángra a kócot, így újra meg újra megüti, míg végül apró parázs lobban rajta. Lassan fújja, míg az parázslani kezd, majd óvatos mozdulattal a pipája tetejére illeszti.
A dohány illata gyorsan keveredik a fogadó füstjével. Norennar mélyen beleszív, a pipa belsejében vörösen izzik a parázs. Az első füst lassan száll ki orrán, szemeit félig lehunyja közben, mintha egy rövid pihenőt engedne magának a nyüzsgő térben. Keze az asztallapra támaszkodik, ujjai finoman dobolnak rajta, míg a pipát a másikkal tartja.
Pár pillanatig csendben ül majd, amikor egy felszolgáló közelében halad el, kissé oldalra fordítja a fejét.*
- Egy kupa bort szeretnék kérni kedves.
*A hangja mély és higgadt. Elegáns mozdulattal tolja ki az asztal szélére a 11 11 aranytallért a pohár Bor fejében, éppen annyit amennyi kell.
A felszolgáló bólint, és el is tűnik a pult felé. Norennar ezalatt ismét a pipájához fordul. Újabb slukk, majd lassú kifújás. Tekintete olykor megakad a szomszédos asztalnál dohányt sodró társán, máskor a tűz ropogását figyeli a kandallónál. A zaj ugyanúgy körülveszi, mint mindig, mégis mintha kissé halkabban érzékelné most, ahogy a dohány kesernyés íze végigjárja száját.
Néhány perc múlva érkezik a rendelése. A kupa bort finoman leteszik elé, az asztal lapján halk koppanás kíséri. Norennar finom mozdulattal, de azonnal odanyúl, felemeli, és egy rövid ideig szemléli a vöröses ital fényjátékát. Ezután ajkaihoz emeli, és jóízűen kortyol belőle. Az íz lassan fut végig rajta, erre elégedett sóhaj szakad ki belőle. A kupa ismét az asztalon pihen, ő pedig visszatér a pipához. Szájában egyensúlyban tartja a füstöt és a bor ízét, mintha mindkettőre épp ennyi ideje volna szüksége.*
//Az Áldott és az Átkozott//
*Norennar észreveszi, amikor a másik sötételf int felé. Röviden, szinte alig észrevehetően biccent vissza, majd tekintetét ismét az asztalára fordítja. Keze a pipán nyugszik, ideje hát meggyújtani. Az övéről előhúz egy kisebb acélt és kovakövet, majd egy darab kócot vesz elő. A fém tompán csattan, mikor a pengét a kőhöz üti. A szikrák elsőre még nem kapják lángra a kócot, így újra meg újra megüti, míg végül apró parázs lobban rajta. Lassan fújja, míg az parázslani kezd, majd óvatos mozdulattal a pipája tetejére illeszti.
A dohány illata gyorsan keveredik a fogadó füstjével. Norennar mélyen beleszív, a pipa belsejében vörösen izzik a parázs. Az első füst lassan száll ki orrán, szemeit félig lehunyja közben, mintha egy rövid pihenőt engedne magának a nyüzsgő térben. Keze az asztallapra támaszkodik, ujjai finoman dobolnak rajta, míg a pipát a másikkal tartja.
Pár pillanatig csendben ül majd, amikor egy felszolgáló közelében halad el, kissé oldalra fordítja a fejét.*
- Egy kupa bort szeretnék kérni kedves.
*A hangja mély és higgadt. Elegáns mozdulattal tolja ki az asztal szélére a 11 11 aranytallért a pohár Bor
fejében, éppen annyit amennyi kell.A felszolgáló bólint, és el is tűnik a pult felé. Norennar ezalatt ismét a pipájához fordul. Újabb slukk, majd lassú kifújás. Tekintete olykor megakad a szomszédos asztalnál dohányt sodró társán, máskor a tűz ropogását figyeli a kandallónál. A zaj ugyanúgy körülveszi, mint mindig, mégis mintha kissé halkabban érzékelné most, ahogy a dohány kesernyés íze végigjárja száját.
Néhány perc múlva érkezik a rendelése. A kupa bort finoman leteszik elé, az asztal lapján halk koppanás kíséri. Norennar finom mozdulattal, de azonnal odanyúl, felemeli, és egy rövid ideig szemléli a vöröses ital fényjátékát. Ezután ajkaihoz emeli, és jóízűen kortyol belőle. Az íz lassan fut végig rajta, erre elégedett sóhaj szakad ki belőle. A kupa ismét az asztalon pihen, ő pedig visszatér a pipához. Szájában egyensúlyban tartja a füstöt és a bor ízét, mintha mindkettőre épp ennyi ideje volna szüksége.*
6711. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-11 22:39:32
Üzenet elküldve: 2025-09-11 22:39:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új élethez új munka is dukál//
*A wegtoreni pontosan tudja, hogy jóformán semmi kézzelfoghatóval nem szolgált az imént a kíváncsiskodásra, de bizony nyomós oka van rá. Bár az ital már tompítja az egyébként kiélezett elővigyázatosságát, azért annyira még eszénél van, hogy semmi olyan ne csússzon ki túl korán bíbor ajkain, melynek még nincs itt az ideje. Főleg, hogy a wegtoreni kupec zöld szemei rögvest villannak a 'haszon' hallatán, mely bizony ott szerepel a számára legkedvesebben csengő szavak között.*
- Mit gondol, milyen hasznom származhatna magából, kedves? *kíváncsi ibriszpillantásait a jégkék szempárra függeszti. Bár talán kacéran csendülhet a kérdés, őszintén várja a feleletet. Nincs is szebb annál, mikor az embernek gondolkodnia sem kell azon, milyen előnyre tehet szert az új ismeretséggel, mert az tálcán kínálja magától a megoldást.
A finoman kitérő válasz úgy korbácsolja kíváncsiságát, szinte ki is józanodik az elméjében egymás követő feltételezésektől. Ugyan ahhoz talán kicsit tompa már, hogy minden finom rezdülést, aprócska kedélyváltozást észleljen, nem kerüli el a figyelmét a feleletben csendülő mélabú. Nem teljesen nyilvánvaló, a fattyúcska minden további nélkül palástolni próbálja, de a kék szemek valahogy árulkodóak. Dayaneert ez azonban aligha tántorítja el, sőt, érez magában annyi rátartiságot - talán az ital teszi-, hogy leheletnyit tovább feszítse azt a bizonyos húrt.*
- Eredetileg honnan?
*Egy nagy korty sör páholya mögül figyeli, ahogyan pimasz célozgatásainak darabkái végül összeállnak a férfi fejében. Összeakadó, sokatmondó pillantásaik jelzik, bizony pontosan tudja mindkét fél immáron, mely patinás intézmény falai között láthatták már egymást. Ha teljesen őszinte szeretne lenni magához, kicsit talán csalódott a reakción, nem épp ilyet várt. Kifejezetten kedvelt passziója az emberek zavarba hozása, aprócska hatalmi harc jelentéktelennek tűnő győzelme az, mely rendszerint kellemesen simogatja hiúságát - most azonban elmarad. Léha csüggedtsége nem észlelhető egy idegen számára, épp csak egy pillanatra villan fel majd el is tűnik a fűszeres pipafüst mögött.*
- Higgye el, ha "láttam volna" *utolsó két szavát leheletnyit jobban hangsúlyozza egy aprócska mosoly kíséretében, nyilvánvalóvá téve, hogy milyen közvetlen helyzetre is gondol. Semmi köze a puszta szemlélődéshez.* - Arra emlékezne.
*Szája sarka jobban elnyúlik, majd pipaszárára rág. Dayaneer nem az a fajta, akit az elfek hamvas, éteri bája hozza lázba, noha kétségtelenül tudja értékelni szépségüket. Elvégre nem vak. Bár karakán személye miatt olyannak tűnhet, aki kapva kap a félénk, behódoló férfiakon, a valóság nem is állhatna távolabb ettől. Így vagy úgy, de mindig azokat kedvelte igazán, akik nem hagyják szótlanul, hogy nyeregben érezze magát, noha az alázatosan szófogadó sellőfiúknak is megvan a maga kelleme.*
- Dayaneer *viszonozza kurtán a bemutatkozást, szokásos módon lehagyva a mások által ráaggatott, kevéssé kedvelt gúnynevét.
A félvér kíváncsisága úgy tűnik éppoly erős, mint a kereskedőé. Komoly kérdésére elgondolkodva kénytelen sóhajtani, ahogy magában próbálja keresni a megfelelő választ, egy nyelet sörrel még rásegít a nagy morfondírozásra.*
- Úgy hiszem azt otthon nem csupán egy hely... *csalja elő belőle a bölcsességet a szesz* - De ha mindenképp ilyen szigorúan kellene felelni, az én otthonom a tenger.
*Kedélyesen kipöffen néhány apró füstfelhő orrából, ahogy elmosolyodik a gondolatra.* - Wegtorenben születtem *persze ezt a vak is láthatja* - De az életem nagy részét eddig hajókon töltöttem. *magyaráz pipája szárával szórakozottan a levegőbe* - Tudja, aligha akad szebb látvány a tengeri naplementéknél, az embert valahogy rögvest megbabonázza. Aki pedig egyszer szerelmes lesz a tengerbe, az sohasem szabadul.
*A wegtoreni pontosan tudja, hogy jóformán semmi kézzelfoghatóval nem szolgált az imént a kíváncsiskodásra, de bizony nyomós oka van rá. Bár az ital már tompítja az egyébként kiélezett elővigyázatosságát, azért annyira még eszénél van, hogy semmi olyan ne csússzon ki túl korán bíbor ajkain, melynek még nincs itt az ideje. Főleg, hogy a wegtoreni kupec zöld szemei rögvest villannak a 'haszon' hallatán, mely bizony ott szerepel a számára legkedvesebben csengő szavak között.*
- Mit gondol, milyen hasznom származhatna magából, kedves? *kíváncsi ibriszpillantásait a jégkék szempárra függeszti. Bár talán kacéran csendülhet a kérdés, őszintén várja a feleletet. Nincs is szebb annál, mikor az embernek gondolkodnia sem kell azon, milyen előnyre tehet szert az új ismeretséggel, mert az tálcán kínálja magától a megoldást.
A finoman kitérő válasz úgy korbácsolja kíváncsiságát, szinte ki is józanodik az elméjében egymás követő feltételezésektől. Ugyan ahhoz talán kicsit tompa már, hogy minden finom rezdülést, aprócska kedélyváltozást észleljen, nem kerüli el a figyelmét a feleletben csendülő mélabú. Nem teljesen nyilvánvaló, a fattyúcska minden további nélkül palástolni próbálja, de a kék szemek valahogy árulkodóak. Dayaneert ez azonban aligha tántorítja el, sőt, érez magában annyi rátartiságot - talán az ital teszi-, hogy leheletnyit tovább feszítse azt a bizonyos húrt.*
- Eredetileg honnan?
*Egy nagy korty sör páholya mögül figyeli, ahogyan pimasz célozgatásainak darabkái végül összeállnak a férfi fejében. Összeakadó, sokatmondó pillantásaik jelzik, bizony pontosan tudja mindkét fél immáron, mely patinás intézmény falai között láthatták már egymást. Ha teljesen őszinte szeretne lenni magához, kicsit talán csalódott a reakción, nem épp ilyet várt. Kifejezetten kedvelt passziója az emberek zavarba hozása, aprócska hatalmi harc jelentéktelennek tűnő győzelme az, mely rendszerint kellemesen simogatja hiúságát - most azonban elmarad. Léha csüggedtsége nem észlelhető egy idegen számára, épp csak egy pillanatra villan fel majd el is tűnik a fűszeres pipafüst mögött.*
- Higgye el, ha "láttam volna" *utolsó két szavát leheletnyit jobban hangsúlyozza egy aprócska mosoly kíséretében, nyilvánvalóvá téve, hogy milyen közvetlen helyzetre is gondol. Semmi köze a puszta szemlélődéshez.* - Arra emlékezne.
*Szája sarka jobban elnyúlik, majd pipaszárára rág. Dayaneer nem az a fajta, akit az elfek hamvas, éteri bája hozza lázba, noha kétségtelenül tudja értékelni szépségüket. Elvégre nem vak. Bár karakán személye miatt olyannak tűnhet, aki kapva kap a félénk, behódoló férfiakon, a valóság nem is állhatna távolabb ettől. Így vagy úgy, de mindig azokat kedvelte igazán, akik nem hagyják szótlanul, hogy nyeregben érezze magát, noha az alázatosan szófogadó sellőfiúknak is megvan a maga kelleme.*
- Dayaneer *viszonozza kurtán a bemutatkozást, szokásos módon lehagyva a mások által ráaggatott, kevéssé kedvelt gúnynevét.
A félvér kíváncsisága úgy tűnik éppoly erős, mint a kereskedőé. Komoly kérdésére elgondolkodva kénytelen sóhajtani, ahogy magában próbálja keresni a megfelelő választ, egy nyelet sörrel még rásegít a nagy morfondírozásra.*
- Úgy hiszem azt otthon nem csupán egy hely... *csalja elő belőle a bölcsességet a szesz* - De ha mindenképp ilyen szigorúan kellene felelni, az én otthonom a tenger.
*Kedélyesen kipöffen néhány apró füstfelhő orrából, ahogy elmosolyodik a gondolatra.* - Wegtorenben születtem *persze ezt a vak is láthatja* - De az életem nagy részét eddig hajókon töltöttem. *magyaráz pipája szárával szórakozottan a levegőbe* - Tudja, aligha akad szebb látvány a tengeri naplementéknél, az embert valahogy rögvest megbabonázza. Aki pedig egyszer szerelmes lesz a tengerbe, az sohasem szabadul.
6710. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-11 15:52:59
Üzenet elküldve: 2025-09-11 15:52:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az Áldott és az Átkozott//
* A mélységi finoman belöki a Pegazus fogadó nehéz ajtaját. A zsanérok tompán nyikorognak, ahogy belép. Köpenye nincs, de ha lenne, biztos a vállára simulna. Helyette lantja van, nem az arcába húzva, hanem a hátán keresztbe felszíjazva. Szaga a szokásos, verejtékkel vegyes fűszag, amit ördögvigyor illata nyomna el, ha nem árad belőle tömény alkohol.
A fogadó olyan, mint mindig, most is serényen dolgoznak a felszolgálók, viszont a megszokott hangoskodás helyett halk nevetés hallatszik, és még a kockák gurulásának hangját is hallani. Salwarnak kedve is támad próbára tenni a szerencséjét, de előtte úgy érzi, hogy innia kell valamit. A söntéshez lép, ahol rendel magának négy pálinkát. Ebből kettőt fizet ki, összesen 36 arany értékben fogyasztja a Pálinkát. Az elsőt és a harmadikat visszatolja, és jelzi, hogy nem kéri, mert az elsőnek mindig szörnyű az íze, az utolsó pedig mindig pont eggyel több, mint amennyit innia kellene. Nem értékelik a humorát, de nem zavartatja magát. Ezek után keres magának helyet, hogy leüljön. Talál is egy üres asztalt, a szék itt is pont olyan kényelmetlen, mint bárhol máshol, úgyhogy leteszi rá a seggét. Int a másik sötételfnek, aki vele szemben egy szomszédos asztalnál nem pipázik, mielőtt elővenne a zsebéből egy marék dohányt, és egy cigaretta papírt. Rutinos mozdulatokkal sodorja meg, és gyújt rá. Elégedetten pöfékel, miközben azon gondolkodik, hogy mit egyen, és mit igyon. Természetesen eddigre lantja már a szék mellett a lábának támasztva pihen, pont annyi súlyt helyezve a testrészre, hogy egyből feltűnjön neki, ha valaki megpróbálja ellopni. *
//Az Áldott és az Átkozott//
* A mélységi finoman belöki a Pegazus fogadó nehéz ajtaját. A zsanérok tompán nyikorognak, ahogy belép. Köpenye nincs, de ha lenne, biztos a vállára simulna. Helyette lantja van, nem az arcába húzva, hanem a hátán keresztbe felszíjazva. Szaga a szokásos, verejtékkel vegyes fűszag, amit ördögvigyor illata nyomna el, ha nem árad belőle tömény alkohol.
A fogadó olyan, mint mindig, most is serényen dolgoznak a felszolgálók, viszont a megszokott hangoskodás helyett halk nevetés hallatszik, és még a kockák gurulásának hangját is hallani. Salwarnak kedve is támad próbára tenni a szerencséjét, de előtte úgy érzi, hogy innia kell valamit. A söntéshez lép, ahol rendel magának négy pálinkát. Ebből kettőt fizet ki, összesen 36 arany értékben fogyasztja a Pálinkát.
Az elsőt és a harmadikat visszatolja, és jelzi, hogy nem kéri, mert az elsőnek mindig szörnyű az íze, az utolsó pedig mindig pont eggyel több, mint amennyit innia kellene. Nem értékelik a humorát, de nem zavartatja magát. Ezek után keres magának helyet, hogy leüljön. Talál is egy üres asztalt, a szék itt is pont olyan kényelmetlen, mint bárhol máshol, úgyhogy leteszi rá a seggét. Int a másik sötételfnek, aki vele szemben egy szomszédos asztalnál nem pipázik, mielőtt elővenne a zsebéből egy marék dohányt, és egy cigaretta papírt. Rutinos mozdulatokkal sodorja meg, és gyújt rá. Elégedetten pöfékel, miközben azon gondolkodik, hogy mit egyen, és mit igyon. Természetesen eddigre lantja már a szék mellett a lábának támasztva pihen, pont annyi súlyt helyezve a testrészre, hogy egyből feltűnjön neki, ha valaki megpróbálja ellopni. *
6709. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-10 10:56:16
Üzenet elküldve: 2025-09-10 10:56:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az Áldott és az Átkozott//
*A mélységi finoman belöki a Pegazus fogadó nehéz ajtaját. A zsanérok tompán nyikorognak, ahogy belép. Köpenye a vállán simul, csuklyája mélyen arcába húzva, így csak a szeme csillanása látszik ki az arcára vetett árnyék alól. Még érzi magán az istálló szagát, hisz pár perccel korábban ott igazította el a lovát: lesöpörte a nyerget, a kantárt gondosan felakasztotta, majd egy rövid simítással nyugtatta az állatot, mielőtt elindult volna ide.
A fogadóban szokott zsivaj fogadja. Jó barátját a tulajt ezúttal nem találja a pult mögött, de a felszolgálók serényen járnak-kelnek, tálcákon korsókkal és gőzölgő ételekkel. Egy-egy szék csúszik a padlón, halk nevetés, kockák koppanása vegyül a levegőbe, amelyben már ott terjeng a sültek, a kiömlött bor és a füst szaga.
Norennar megáll egy pillanatra, körbepillant. Nem keres senkit különösen, de tekintete már csak megszokásból is végigsiklik a termen, mintha mérlegelné, melyik sarokban töltené el legszívesebben az estét. Végül egy üresebb asztalt választ, és odasétál. Léptei csendesek, a csizma talpa alatt mégis megreccsen egy deszka. A köpeny szegélye súrolja a padlót, ahogy helyet foglal.
Leveszi a válláról a kardot és a számszeríjat, mozdulatai szokott lassúsággal és figyelemmel járnak. Nem csap zajt, legfeljebb a fémcsatok halk koppanása hallatszik, ahogy a fegyvereket a szék támlájára akasztja. Hátradől kissé, majd hátraveti a csuklyát. A hosszú, fehér tincsek kibomlanak az árnyék alól.
Egyik kezével az asztallapra támaszkodik, másikkal a köpenyét igazítja meg, hogy kényelmesebb legyen az ülés. A mozdulat lassú, szinte kimért. Ezután előhúzza pipáját az övén függő erszényből. Az ujjai gyakorlottan tapogatják végig, majd a dohányos erszényt is előveszi. Az asztalra könyököl, ujjaival szétmorzsolja a száraz levelet, és tömni kezdi a pipát. Minden mozdulatnál apró dohánymorzsák peregnek az asztalra, ő azonban nem siet. Megszokott rutin, ami közben a tekintete időnként megáll egy-egy részleten a fogadóban: egy nevetésen, egy harsány mozdulaton, a tűz ropogásán a kandallóban.
Mikor végzett, ujjbegyével kocogtatja a pipát, hogy a dohány tömörödjön benne, majd visszacsúsztatja az erszényt az övéhez. Hátradől, és mintha csak saját türelmét próbálná, hosszabb ideig nem gyújt rá. Inkább megpihenteti a tenyerét a fapadon, és csendben figyeli a zajos életet maga körül.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.10 10:57:29
//Az Áldott és az Átkozott//
*A mélységi finoman belöki a Pegazus fogadó nehéz ajtaját. A zsanérok tompán nyikorognak, ahogy belép. Köpenye a vállán simul, csuklyája mélyen arcába húzva, így csak a szeme csillanása látszik ki az arcára vetett árnyék alól. Még érzi magán az istálló szagát, hisz pár perccel korábban ott igazította el a lovát: lesöpörte a nyerget, a kantárt gondosan felakasztotta, majd egy rövid simítással nyugtatta az állatot, mielőtt elindult volna ide.
A fogadóban szokott zsivaj fogadja. Jó barátját a tulajt ezúttal nem találja a pult mögött, de a felszolgálók serényen járnak-kelnek, tálcákon korsókkal és gőzölgő ételekkel. Egy-egy szék csúszik a padlón, halk nevetés, kockák koppanása vegyül a levegőbe, amelyben már ott terjeng a sültek, a kiömlött bor és a füst szaga.
Norennar megáll egy pillanatra, körbepillant. Nem keres senkit különösen, de tekintete már csak megszokásból is végigsiklik a termen, mintha mérlegelné, melyik sarokban töltené el legszívesebben az estét. Végül egy üresebb asztalt választ, és odasétál. Léptei csendesek, a csizma talpa alatt mégis megreccsen egy deszka. A köpeny szegélye súrolja a padlót, ahogy helyet foglal.
Leveszi a válláról a kardot és a számszeríjat, mozdulatai szokott lassúsággal és figyelemmel járnak. Nem csap zajt, legfeljebb a fémcsatok halk koppanása hallatszik, ahogy a fegyvereket a szék támlájára akasztja. Hátradől kissé, majd hátraveti a csuklyát. A hosszú, fehér tincsek kibomlanak az árnyék alól.
Egyik kezével az asztallapra támaszkodik, másikkal a köpenyét igazítja meg, hogy kényelmesebb legyen az ülés. A mozdulat lassú, szinte kimért. Ezután előhúzza pipáját az övén függő erszényből. Az ujjai gyakorlottan tapogatják végig, majd a dohányos erszényt is előveszi. Az asztalra könyököl, ujjaival szétmorzsolja a száraz levelet, és tömni kezdi a pipát. Minden mozdulatnál apró dohánymorzsák peregnek az asztalra, ő azonban nem siet. Megszokott rutin, ami közben a tekintete időnként megáll egy-egy részleten a fogadóban: egy nevetésen, egy harsány mozdulaton, a tűz ropogásán a kandallóban.
Mikor végzett, ujjbegyével kocogtatja a pipát, hogy a dohány tömörödjön benne, majd visszacsúsztatja az erszényt az övéhez. Hátradől, és mintha csak saját türelmét próbálná, hosszabb ideig nem gyújt rá. Inkább megpihenteti a tenyerét a fapadon, és csendben figyeli a zajos életet maga körül.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.10 10:57:29
6708. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-09 09:07:21
Üzenet elküldve: 2025-09-09 09:07:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt játék//
* Nem kell sokat várnia és már érkezik is a segítő kéz, amit nem rest elfogadni. Már készülne is fel a húzásra, ám a másik még azelőtt talpra állítja, hogy annyit mondhatna: Még egy pohárral. Egy pillanatig dermed le, de utána helyet foglal a pult mellett. Kap egy egy kisebb éneket, amitől valamivel jobban érzi magát. Talán ő is egy lenne a pegazus fellépői közül? *
- Én? Miért ne lennék? Csak ne forogna a világ.
* Egyik kezével a pultra könyököl, amivel megtámassza a fejét. Aprón összehúzza a szemöldökét a hallottakra, ám nem tudja hova tenni, csak visszhangozza az imént felvázoltakat. *
- Embernek otromba, orknak meg fattyú?
~ Hát nem elf vagy? ~
* Itt azért meginog valami a férfiben. De betudja annak, hogy nem jól értelmezi a dolgokat. Még mielőtt tovább tudná gondolni, érkezik a következő kérdés, amire aprón felnevet. *
- Az kéne még, hogy felpezsdüljön az este. Egy nő ide, meg ide.
* Mutatja a két kezével. *
- Sajnos nem. Éppen egy nyerőszéria közepén voltam, amikor megkínáltak sörrel. Utána elárultak a kockák és egyik sem esett úgy, ahogy akartam. Az asztal szélén megáll, majd leesik, esetleg látom, hogy hármas párom van, de kettőt pislogok és már nem is hasonlít. Bizonyára káprázik már a szeme is a sok piától.
* Józanabbaknak könnyen leeshet, hogy a fiatal férfit átverték, majd kicsalták a pénzéből, ahogyan azt a naiv emberekkel teszik. Beleviszik a sok rosszba, majd látván, hogy megy ez mint a karikacsapás, nagyobb tétekben kezd játszani, majd ott omlik össze a kártyavár. *
- És te honnan jössz? Még nem láttam ilyen bőrszínt, biztos wegtoreni lehetsz. Úgy hallottam, hogy az ottani nők tüzesek. Egy rossz szó és a halakkal alszol vagy valami ilyesmi.
* Feleli két csuklás között. *
* Nem kell sokat várnia és már érkezik is a segítő kéz, amit nem rest elfogadni. Már készülne is fel a húzásra, ám a másik még azelőtt talpra állítja, hogy annyit mondhatna: Még egy pohárral. Egy pillanatig dermed le, de utána helyet foglal a pult mellett. Kap egy egy kisebb éneket, amitől valamivel jobban érzi magát. Talán ő is egy lenne a pegazus fellépői közül? *
- Én? Miért ne lennék? Csak ne forogna a világ.
* Egyik kezével a pultra könyököl, amivel megtámassza a fejét. Aprón összehúzza a szemöldökét a hallottakra, ám nem tudja hova tenni, csak visszhangozza az imént felvázoltakat. *
- Embernek otromba, orknak meg fattyú?
~ Hát nem elf vagy? ~
* Itt azért meginog valami a férfiben. De betudja annak, hogy nem jól értelmezi a dolgokat. Még mielőtt tovább tudná gondolni, érkezik a következő kérdés, amire aprón felnevet. *
- Az kéne még, hogy felpezsdüljön az este. Egy nő ide, meg ide.
* Mutatja a két kezével. *
- Sajnos nem. Éppen egy nyerőszéria közepén voltam, amikor megkínáltak sörrel. Utána elárultak a kockák és egyik sem esett úgy, ahogy akartam. Az asztal szélén megáll, majd leesik, esetleg látom, hogy hármas párom van, de kettőt pislogok és már nem is hasonlít. Bizonyára káprázik már a szeme is a sok piától.
* Józanabbaknak könnyen leeshet, hogy a fiatal férfit átverték, majd kicsalták a pénzéből, ahogyan azt a naiv emberekkel teszik. Beleviszik a sok rosszba, majd látván, hogy megy ez mint a karikacsapás, nagyobb tétekben kezd játszani, majd ott omlik össze a kártyavár. *
- És te honnan jössz? Még nem láttam ilyen bőrszínt, biztos wegtoreni lehetsz. Úgy hallottam, hogy az ottani nők tüzesek. Egy rossz szó és a halakkal alszol vagy valami ilyesmi.
* Feleli két csuklás között. *
6707. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-08 17:04:31
Üzenet elküldve: 2025-09-08 17:04:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt játék//
*Jorek a váratlan lökéstől kissé meginog, majd amikor hátranéz, egy földre huppant férfit pillant meg maga mögött. A sör szaga és a bizonytalan mozdulatok hamar elárulják számára, hogy az illető nem teljesen józan. Egy pillanatra csak nézi, ahogy a varázsló ügyetlenül igyekszik feltápászkodni, aztán végül előrelép, és erős markát nyújtja a férfi felé. Ha Derk elfogadja a kezét, könnyed mozdulattal húzza fel, mintha csak egy szalmaszálat emelne. Megveregeti a vállát, s vigyorogva biccent neki.*
Dülöngél lábam, akár a hordó,
Kifolyik számból a dal meg a szó.
Korsó a kezemben, örök barát,
Ha kiürül egyszer, töltöm tovább!
Nevet a kocsmáros, csapolja már,
Hitele úgyis, a pokolba már.
Részeg a fejem és részeg a szív,
Amíg a sör tart, a baj messze hív!
- Jól vagy pajtás? Valaki nagyon a korsó fenekére nézett. Hehe. * Majd figyeli az embert, megáll-e még a lábán.*
- Hogy ember? Höh. Embernek otromba, orknak meg fattyú. Néha én se tudom melyik megnevezés jobb. * Int, hogy jöjjön közelebb a pulthoz. *
- Mi bajod, hogy így lerészegedtél? Nő? Vagy nők? Szerencsejáték? * Érdeklődik az ork, közben sörét mohón hörpöli.*
*Jorek a váratlan lökéstől kissé meginog, majd amikor hátranéz, egy földre huppant férfit pillant meg maga mögött. A sör szaga és a bizonytalan mozdulatok hamar elárulják számára, hogy az illető nem teljesen józan. Egy pillanatra csak nézi, ahogy a varázsló ügyetlenül igyekszik feltápászkodni, aztán végül előrelép, és erős markát nyújtja a férfi felé. Ha Derk elfogadja a kezét, könnyed mozdulattal húzza fel, mintha csak egy szalmaszálat emelne. Megveregeti a vállát, s vigyorogva biccent neki.*
Dülöngél lábam, akár a hordó,
Kifolyik számból a dal meg a szó.
Korsó a kezemben, örök barát,
Ha kiürül egyszer, töltöm tovább!
Nevet a kocsmáros, csapolja már,
Hitele úgyis, a pokolba már.
Részeg a fejem és részeg a szív,
Amíg a sör tart, a baj messze hív!
- Jól vagy pajtás? Valaki nagyon a korsó fenekére nézett. Hehe. * Majd figyeli az embert, megáll-e még a lábán.*
- Hogy ember? Höh. Embernek otromba, orknak meg fattyú. Néha én se tudom melyik megnevezés jobb. * Int, hogy jöjjön közelebb a pulthoz. *
- Mi bajod, hogy így lerészegedtél? Nő? Vagy nők? Szerencsejáték? * Érdeklődik az ork, közben sörét mohón hörpöli.*
6706. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-08 15:37:12
Üzenet elküldve: 2025-09-08 15:37:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt játék//
* A fiatal varázsló egy ideje már a pegazus levegőjét rontja. Amióta visszajött a toronytól, azóta keresi a következő munkát, amit elvállalhat, hogy azzal is a zsebében lévő aranyat szaporíthassa. Ám a sok várakozás nem hoz számára gyümölcsöt. Most is csak pénzt veszít az egyik sarokban. Egyik kezében egy korsó sör kapott helyet, míg másikban kockák, amiket a lehető legjobban próbál biztatni, hogy jó értékeket hozzanak. Végül elveti a kockát, majd a többiek örömére és saját bánatára épp most bukott el egy kisebb összeget. Eddig azt hitte, hogy a játék a zsebébe van, hogy a szerencse kíséri, ám mint utólag kiderül a képzett szemeknek, ami a férfi számára továbbra is rejtély fed, hogy akikkel játszott, nem teljesen játszanak becsületesen. Talán puszta szerencse, hogy a már félig részeg Derket kapták el, neki nem esik le, hogy átverték, mint gyereket a vásári bűvész. Derk száját csak egy hangos sóhaj hagyja el, majd el lép az asztaltól. Most nehezen állja meg, hogy ne égesse fel az egész kócerájt, ám még ittasan is jobban tudja, hogy azt nem teszi zsebre. Az asztaltól eltávolodva az eddigi társasága biztatja, hogy menjen vissza, ám tudja, hogy csak a pénzét akarják, így nem szól sokat, csak hátrapillant és ellenkezően bólint. Kár, mivel így nem látja a közeledő pultot, majd le is fejeli az ork hátát. Mintha magának a falnak ütközne esik vissza a seggére, söre immáron a pegazus padlóját itatja. Amint felnéz, hogy mi történt nem teljesen egyértelmű neki, hogy minek ment neki, ám az már leesett neki, hogy valakinek.*
- Vigyázz merre mész ember.
* Hangjából is érezhető, hogy nincs a helyzet magaslatán, és a mondat közepébe még bele is csuklik. Ha felsegítené, akkor elkapja a kezét, ám ha nem, úgy maga próbál felállni. Amint leporolja a ruháját végignéz a másikon. Azt még nem sikerült összeraknia, hogy ork az illető, bőrszíne viszont másra következteti. *
- Hú, eléggé rossz bőrben vagy. Eszel rendesen?
* Meglehetősen szokatlan számára ez a bőrszín, és nem éppen a legjobb pillanatában ismerszik meg vele. Fülét is hegyesnek látja, látszatra elfnek tippeli, ezért is furcsállja a színét. *
* A fiatal varázsló egy ideje már a pegazus levegőjét rontja. Amióta visszajött a toronytól, azóta keresi a következő munkát, amit elvállalhat, hogy azzal is a zsebében lévő aranyat szaporíthassa. Ám a sok várakozás nem hoz számára gyümölcsöt. Most is csak pénzt veszít az egyik sarokban. Egyik kezében egy korsó sör kapott helyet, míg másikban kockák, amiket a lehető legjobban próbál biztatni, hogy jó értékeket hozzanak. Végül elveti a kockát, majd a többiek örömére és saját bánatára épp most bukott el egy kisebb összeget. Eddig azt hitte, hogy a játék a zsebébe van, hogy a szerencse kíséri, ám mint utólag kiderül a képzett szemeknek, ami a férfi számára továbbra is rejtély fed, hogy akikkel játszott, nem teljesen játszanak becsületesen. Talán puszta szerencse, hogy a már félig részeg Derket kapták el, neki nem esik le, hogy átverték, mint gyereket a vásári bűvész. Derk száját csak egy hangos sóhaj hagyja el, majd el lép az asztaltól. Most nehezen állja meg, hogy ne égesse fel az egész kócerájt, ám még ittasan is jobban tudja, hogy azt nem teszi zsebre. Az asztaltól eltávolodva az eddigi társasága biztatja, hogy menjen vissza, ám tudja, hogy csak a pénzét akarják, így nem szól sokat, csak hátrapillant és ellenkezően bólint. Kár, mivel így nem látja a közeledő pultot, majd le is fejeli az ork hátát. Mintha magának a falnak ütközne esik vissza a seggére, söre immáron a pegazus padlóját itatja. Amint felnéz, hogy mi történt nem teljesen egyértelmű neki, hogy minek ment neki, ám az már leesett neki, hogy valakinek.*
- Vigyázz merre mész ember.
* Hangjából is érezhető, hogy nincs a helyzet magaslatán, és a mondat közepébe még bele is csuklik. Ha felsegítené, akkor elkapja a kezét, ám ha nem, úgy maga próbál felállni. Amint leporolja a ruháját végignéz a másikon. Azt még nem sikerült összeraknia, hogy ork az illető, bőrszíne viszont másra következteti. *
- Hú, eléggé rossz bőrben vagy. Eszel rendesen?
* Meglehetősen szokatlan számára ez a bőrszín, és nem éppen a legjobb pillanatában ismerszik meg vele. Fülét is hegyesnek látja, látszatra elfnek tippeli, ezért is furcsállja a színét. *
6705. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-07 17:13:16
Üzenet elküldve: 2025-09-07 17:13:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Borgőzös gondolatok//
//Zárás//
*A hím tekintete lassan emelkedik a nőstény szemébe. Közben kezében még ott van a pohár, ujjai ösztönösen szorítanak rá, mintha kapaszkodót keresne benne. A kérdés egyszerű, mégis súlyosabban nehezedik rá, mint bármelyik fegyver. Szemeiben egy pillanatra ott lobban valami. Egy vívódás, amit nem akar kimondani, de a mélyben ott kavarog. A gondolat, hogy maradhatna hosszabban is, mégis tudja. Minden, ami túl sok, előbb-utóbb mindent felemészt. Nem adhat ígéretet, mert az hamis lenne. *
-Addig, amíg engeded. *Mondja lassan, miközben a poharat az asztalra helyezi. Szavai egyszerűek, de súlyuk van többet most nem ígérhet, nem is akar. A jelen pillanat az övék, de a jövőt nem osztja meg senkivel. Karja újra a nő derekára fonódik, közelebb húzza magához, mintha abban keresné a csendet, amit a belső démonok nem hagynak meg. Belül tudja talán csak egy éjjelről van szó, talán semmiről. De most ez az egyetlen, amit adni tud. A mellkasa lassú, nyugodtabb ritmusban emelkedik és süllyed, mintha a válasszal együtt valamelyest elült volna a háborgás. Szemei csukódni kezdenek, de karja továbbra sem enged a szorításból. A gondolat, hogy elveszítheti ezt a röpke kapaszkodót, még inkább megerősíti benne, hogy legalább ezen az éjszakán nem mozdul mellőle. A hím pillantásai lassan elnehezednek, teste a bor melegétől és az együttlét utáni kimerültségtől fokozatosan enged az álomnak. Bár még küzd ellene, minden szándéka az ébrenlét, a figyelés, a nő közelségének őrzése. De végül a fáradtság erősebb. A karja lassan elernyed a nő derekán, szemei lehunyódnak, és hangtalanul csúszik át az álomba, akár egy harcos, akit a csata végén ragad el a sötét. A szoba csendje csak a lassuló lélegzetét kíséri, ahogy végül akarata ellenére elalszik. Így teljesen sebezhető a vadász. A nőstény döntésén múlik mi fog történni. A hím az éj közepén hirtelen riad fel. Szemei smaragdzöld fényben villannak fel a félhomályban, mellkasa zihál, mintha menekült volna valami elől. A rémálom képei még a retináján égnek, árnyak, vér, és a nő halálának kísértő emlékképei, melyeket sosem tett meg, de a sötétség elméjében mégis újra és újra végigél. Kapkodva szívja a levegőt, izmai feszülnek, mintha pengét szorítana, pedig keze üres. Tekintete lassan tisztul ki, és ha a nő még mindig ott van mellette, akkor csak még jobban megérzi, mennyire veszélyes a közelség.
A sötételf nem szól. Egyetlen neszt sem enged. Mozdulatai hangtalanok, árnyként emelkedik fel az ágyról. Felöltözik, miközben minden lépése alig rezzenti a padlódeszkákat. Mielőtt azonban eltűnne a szoba homályában, egy papirost hagy a félig kiürült boroskorsó alá csúsztatva. Rajta csupán ennyi áll, díszes, de mégis siető kézírással."Ka dos xun naut ragar uns'aa, fridj wh'li wun l'seke'olath!"
És aztán elillan. Nem marad utána más, csak a papír, a bor édeskés illata, és a hűvös csend, amely betölti a szobát, mintha sosem lett volna ott igazán.*
//Borgőzös gondolatok//
//Zárás//
*A hím tekintete lassan emelkedik a nőstény szemébe. Közben kezében még ott van a pohár, ujjai ösztönösen szorítanak rá, mintha kapaszkodót keresne benne. A kérdés egyszerű, mégis súlyosabban nehezedik rá, mint bármelyik fegyver. Szemeiben egy pillanatra ott lobban valami. Egy vívódás, amit nem akar kimondani, de a mélyben ott kavarog. A gondolat, hogy maradhatna hosszabban is, mégis tudja. Minden, ami túl sok, előbb-utóbb mindent felemészt. Nem adhat ígéretet, mert az hamis lenne. *
-Addig, amíg engeded. *Mondja lassan, miközben a poharat az asztalra helyezi. Szavai egyszerűek, de súlyuk van többet most nem ígérhet, nem is akar. A jelen pillanat az övék, de a jövőt nem osztja meg senkivel. Karja újra a nő derekára fonódik, közelebb húzza magához, mintha abban keresné a csendet, amit a belső démonok nem hagynak meg. Belül tudja talán csak egy éjjelről van szó, talán semmiről. De most ez az egyetlen, amit adni tud. A mellkasa lassú, nyugodtabb ritmusban emelkedik és süllyed, mintha a válasszal együtt valamelyest elült volna a háborgás. Szemei csukódni kezdenek, de karja továbbra sem enged a szorításból. A gondolat, hogy elveszítheti ezt a röpke kapaszkodót, még inkább megerősíti benne, hogy legalább ezen az éjszakán nem mozdul mellőle. A hím pillantásai lassan elnehezednek, teste a bor melegétől és az együttlét utáni kimerültségtől fokozatosan enged az álomnak. Bár még küzd ellene, minden szándéka az ébrenlét, a figyelés, a nő közelségének őrzése. De végül a fáradtság erősebb. A karja lassan elernyed a nő derekán, szemei lehunyódnak, és hangtalanul csúszik át az álomba, akár egy harcos, akit a csata végén ragad el a sötét. A szoba csendje csak a lassuló lélegzetét kíséri, ahogy végül akarata ellenére elalszik. Így teljesen sebezhető a vadász. A nőstény döntésén múlik mi fog történni. A hím az éj közepén hirtelen riad fel. Szemei smaragdzöld fényben villannak fel a félhomályban, mellkasa zihál, mintha menekült volna valami elől. A rémálom képei még a retináján égnek, árnyak, vér, és a nő halálának kísértő emlékképei, melyeket sosem tett meg, de a sötétség elméjében mégis újra és újra végigél. Kapkodva szívja a levegőt, izmai feszülnek, mintha pengét szorítana, pedig keze üres. Tekintete lassan tisztul ki, és ha a nő még mindig ott van mellette, akkor csak még jobban megérzi, mennyire veszélyes a közelség.
A sötételf nem szól. Egyetlen neszt sem enged. Mozdulatai hangtalanok, árnyként emelkedik fel az ágyról. Felöltözik, miközben minden lépése alig rezzenti a padlódeszkákat. Mielőtt azonban eltűnne a szoba homályában, egy papirost hagy a félig kiürült boroskorsó alá csúsztatva. Rajta csupán ennyi áll, díszes, de mégis siető kézírással."Ka dos xun naut ragar uns'aa, fridj wh'li wun l'seke'olath!"
És aztán elillan. Nem marad utána más, csak a papír, a bor édeskés illata, és a hűvös csend, amely betölti a szobát, mintha sosem lett volna ott igazán.*
6704. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-07 15:53:20
Üzenet elküldve: 2025-09-07 15:53:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt játék//
*Jorek belép a Pegazus fogadó ajtaján. A helyiségben füst és főtt hús illata keveredik, a sarokban dobókocka csattan, a kandallónál fáradt vándorok melegednek. Az ork férfi szeme villan a tömegen, majd lassú léptekkel a középső asztalok egyikéhez ér. Megáll, majd hirtelen felpattan egy székre. A társaság zaja fokozatosan elhalkul, a kíváncsiság fojtott morajjá válik. Egyenes tartással húzza ki magát, haja kibomolva omlik vállára. Szeme kék tűzként villog a gyertyafényben. Mély hangja hirtelen betölti a teret, mintha nem is egy utazó,hanem egy vándorbárd szólalna meg. *
-Hej ti részeg cimborák, kik pohárba fulladtok,
s ti bájos kurtizánok, kikből vágyat oltatok!
Ma éjjel dal ragadjon, ne legyen, ki hallgat,
a Pegazus asztalánál minden lélek ujjonghat!
Hej, hej, pohár az égbe fel,
sör folyjon, amíg a föld kerek!
Hej, hej, kocsmában a helyem,
korsó mellett testvér minden emberem!
Keresem a helyem, de a sors nem kegyes,
a ser csurog az államon, amíg azt vedelem.
Pohár cseng, nóta zeng, ez az én fegyverem,
míg tart a korsó, addig itt van helyem.
Hej, hej, pohár az égbe fel,
sör folyjon, amíg a föld kerek!
Hej, hej, kocsmában a helyem,
korsó mellett testvér minden emberem!
*Ahogy a dal utolsó hangjai elhalnak, Jor lassan kihúzza magát a széken. A közönség tapsa és kurjantása betölti a Pegazus fogadót, poharak csörömpölnek, a kurtizánok kacaja visszhangzik. A férfi színpadias mozdulattal hajol meg, haja előreomlik válláról, majd komótosan lelép a székről. Arcán játékos mosoly villan. Egy pillanatra még int a vendégeknek, aztán elindul a pult felé. Léptei magabiztosak, de a hosszú ének és a közönség hangja kiszárította a torkát. *
-Egy korsóval, csapláros! A torok is szomjazik, nem csak a szív! * A kocsmáros már méri is ki a friss Mézsört, Jor pedig a pulton hagyja a 14 aranyat. Mohón kezdi el inni a nedűt, és ahogy a dalban is szólt, a fiatal ork állán csurog az alkohol.*
*Jorek belép a Pegazus fogadó ajtaján. A helyiségben füst és főtt hús illata keveredik, a sarokban dobókocka csattan, a kandallónál fáradt vándorok melegednek. Az ork férfi szeme villan a tömegen, majd lassú léptekkel a középső asztalok egyikéhez ér. Megáll, majd hirtelen felpattan egy székre. A társaság zaja fokozatosan elhalkul, a kíváncsiság fojtott morajjá válik. Egyenes tartással húzza ki magát, haja kibomolva omlik vállára. Szeme kék tűzként villog a gyertyafényben. Mély hangja hirtelen betölti a teret, mintha nem is egy utazó,hanem egy vándorbárd szólalna meg. *
-Hej ti részeg cimborák, kik pohárba fulladtok,
s ti bájos kurtizánok, kikből vágyat oltatok!
Ma éjjel dal ragadjon, ne legyen, ki hallgat,
a Pegazus asztalánál minden lélek ujjonghat!
Hej, hej, pohár az égbe fel,
sör folyjon, amíg a föld kerek!
Hej, hej, kocsmában a helyem,
korsó mellett testvér minden emberem!
Keresem a helyem, de a sors nem kegyes,
a ser csurog az államon, amíg azt vedelem.
Pohár cseng, nóta zeng, ez az én fegyverem,
míg tart a korsó, addig itt van helyem.
Hej, hej, pohár az égbe fel,
sör folyjon, amíg a föld kerek!
Hej, hej, kocsmában a helyem,
korsó mellett testvér minden emberem!
*Ahogy a dal utolsó hangjai elhalnak, Jor lassan kihúzza magát a széken. A közönség tapsa és kurjantása betölti a Pegazus fogadót, poharak csörömpölnek, a kurtizánok kacaja visszhangzik. A férfi színpadias mozdulattal hajol meg, haja előreomlik válláról, majd komótosan lelép a székről. Arcán játékos mosoly villan. Egy pillanatra még int a vendégeknek, aztán elindul a pult felé. Léptei magabiztosak, de a hosszú ének és a közönség hangja kiszárította a torkát. *
-Egy korsóval, csapláros! A torok is szomjazik, nem csak a szív! * A kocsmáros már méri is ki a friss Mézsört, Jor pedig a pulton hagyja a 14 aranyat. Mohón kezdi el inni a nedűt, és ahogy a dalban is szólt, a fiatal ork állán csurog az alkohol.*
6703. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-07 11:30:17
Üzenet elküldve: 2025-09-07 11:30:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Borgőzös gondolatok//
*A levegőt még mindig szaporán veszi, mikor a férfi teste mellé nehezül. Érzi még az izmaiban a beteljesülés utórezgéseit, a fáradtságot, de egy pillanatra sem bánja, mert erre volt szüksége. Egy pillanatra, amikor eltávolodhat a magánytól, még ha azt talán meggondolatlanul is tette. Amikor megérzi a hím karját a derekán aprót mozdul, mintha készülne elhúzódni, de végül a helyén marad, ujjai pedig lágyan simítanak a férfi karjára. Most még nem kutat a hím szemei után, nem keres szavakat sem, csak belebújik a csendbe addig, amíg a rideg valóság nem köszönt rá újból. Most egy éjszakával elodázhatta a magányt, a viskó falainak hidegségét, de tudja jól, hogy a holnap majd ugyan azt hozza, mint amitől most is menekül. Ez a gondolat pedig egy cseppet sem édesíti meg az egymással töltött időt. A férfi szavai egy pillanatra megakasztják, a szemek azonnal felkeresik az arcát, de végül csak lágyan elmosolyodva bólint egyetértőn.*
- Most igen. Holnap pedig minden folyik tovább a saját medrében.
*Sóhajtja halkan, ahogy a sárga szemek visszafordulnak a mennyezet felé. Nem kéne ráfeszülnie a holnap gondolatára, de az újból ugyan azzal a teherrel kezdi nyomni belül, mint amivel a fogadóba érkezett. Pedig nem kell több. Ez most így jó volt, szükségük volt rá és kész. Bár továbbra sem tud semmit a férfi belső démonairól, arról, hogy ő menekül-e bármi elől is, vagy csak ő az, aki ilyen naivan sodorta magát egy másik férfi karjaiba, hogy nyerjen magának még egy kis időt, amikor nem a falak nyomása között kell aggódnia, várnia és rettegnie. Ujjai lustán még egyszer végigcirógatnak a férfi bőrén, majd lassan felül az ágyon. Mozdulatai nehezek és fáradtak, éppen ezért csak annyit tesz meg, hogy kinyúl a poharáért, hogy pár korty borral megnedvesítse kiszáradt ajkait. Azután a poharat a férfi felé nyújtja. Ha pedig elveszi, akkor pár óvatos mozdulat után szemből a férfi öle fölé térdel, óvatosan a hasára ül és kényelmesen elhelyezkedik. Egy kicsit még inkább választja a meggondolatlan közelséget, mint a fogadó szobáján kívüli hideg valóságot. Egy ideig pedig csak csendben figyeli a másikat, amíg az italt kortyolja. Combjai alatt érzi még a férfi bőrének forróságát, fürkészi a pohár pereme fölött kitűnő smaragd szemeket. Egyik keze gyengéden cirógat fel az oldalán, a bordák ívén végigsimítva, majd ujja hegyével apró köröket rajzolgat a mellkasára, mintha csak lekötné magát valamivel ahelyett, hogy ismét gondolkodni kezdjen. Mégis egy halk sóhajt követve végül csak szóra nyílnak az ajkai.*
- Meddig maradsz?
*Billenti félre kissé a fejét. Nem várja, hogy vele töltse az éjszakát. Talán maga sem fog itt maradni a Pegazusban. Nem kér ígéreteket, nem is vár el semmit, mert ő sem ad többet annál, mint amire most mindkettőjüknek szüksége volt. Így végül teste újra mozdul, hogy egy pillanatra elhagyja a férfi forróságát, de csak addig, amíg újból mellette fekszik el, fejét a párnára hajtva, kiélvezve a csend nyújtotta béke maradékát, amíg a férfi mellette van.*
//Borgőzös gondolatok//
*A levegőt még mindig szaporán veszi, mikor a férfi teste mellé nehezül. Érzi még az izmaiban a beteljesülés utórezgéseit, a fáradtságot, de egy pillanatra sem bánja, mert erre volt szüksége. Egy pillanatra, amikor eltávolodhat a magánytól, még ha azt talán meggondolatlanul is tette. Amikor megérzi a hím karját a derekán aprót mozdul, mintha készülne elhúzódni, de végül a helyén marad, ujjai pedig lágyan simítanak a férfi karjára. Most még nem kutat a hím szemei után, nem keres szavakat sem, csak belebújik a csendbe addig, amíg a rideg valóság nem köszönt rá újból. Most egy éjszakával elodázhatta a magányt, a viskó falainak hidegségét, de tudja jól, hogy a holnap majd ugyan azt hozza, mint amitől most is menekül. Ez a gondolat pedig egy cseppet sem édesíti meg az egymással töltött időt. A férfi szavai egy pillanatra megakasztják, a szemek azonnal felkeresik az arcát, de végül csak lágyan elmosolyodva bólint egyetértőn.*
- Most igen. Holnap pedig minden folyik tovább a saját medrében.
*Sóhajtja halkan, ahogy a sárga szemek visszafordulnak a mennyezet felé. Nem kéne ráfeszülnie a holnap gondolatára, de az újból ugyan azzal a teherrel kezdi nyomni belül, mint amivel a fogadóba érkezett. Pedig nem kell több. Ez most így jó volt, szükségük volt rá és kész. Bár továbbra sem tud semmit a férfi belső démonairól, arról, hogy ő menekül-e bármi elől is, vagy csak ő az, aki ilyen naivan sodorta magát egy másik férfi karjaiba, hogy nyerjen magának még egy kis időt, amikor nem a falak nyomása között kell aggódnia, várnia és rettegnie. Ujjai lustán még egyszer végigcirógatnak a férfi bőrén, majd lassan felül az ágyon. Mozdulatai nehezek és fáradtak, éppen ezért csak annyit tesz meg, hogy kinyúl a poharáért, hogy pár korty borral megnedvesítse kiszáradt ajkait. Azután a poharat a férfi felé nyújtja. Ha pedig elveszi, akkor pár óvatos mozdulat után szemből a férfi öle fölé térdel, óvatosan a hasára ül és kényelmesen elhelyezkedik. Egy kicsit még inkább választja a meggondolatlan közelséget, mint a fogadó szobáján kívüli hideg valóságot. Egy ideig pedig csak csendben figyeli a másikat, amíg az italt kortyolja. Combjai alatt érzi még a férfi bőrének forróságát, fürkészi a pohár pereme fölött kitűnő smaragd szemeket. Egyik keze gyengéden cirógat fel az oldalán, a bordák ívén végigsimítva, majd ujja hegyével apró köröket rajzolgat a mellkasára, mintha csak lekötné magát valamivel ahelyett, hogy ismét gondolkodni kezdjen. Mégis egy halk sóhajt követve végül csak szóra nyílnak az ajkai.*
- Meddig maradsz?
*Billenti félre kissé a fejét. Nem várja, hogy vele töltse az éjszakát. Talán maga sem fog itt maradni a Pegazusban. Nem kér ígéreteket, nem is vár el semmit, mert ő sem ad többet annál, mint amire most mindkettőjüknek szüksége volt. Így végül teste újra mozdul, hogy egy pillanatra elhagyja a férfi forróságát, de csak addig, amíg újból mellette fekszik el, fejét a párnára hajtva, kiélvezve a csend nyújtotta béke maradékát, amíg a férfi mellette van.*
6702. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-06 21:07:46
Üzenet elküldve: 2025-09-06 21:07:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Zárás//
*Bárki, aki látott már aprócska gyermeket, akinek az égbe emelve maradt a keze egy pacsi ajánlása után, meg tudná erősíteni a tényt, hogy a nő is pontosan ugyanolyan szomorú, összezavarodott és elutasított arcot vág. Kínosan teszi vissza a kihűlt vízbe kacsóját. Ő nem gondolta úgy, hogy pusztán testi módon kívánták meg egymást. Hiszen pont beszélgetésükkel tüzelődtek annyira lelkesen fel. Talán úgy is mondhatnánk, hogy a férfi önti a koszos, lemoshatatlan iszapot vizükbe, azzal, ahogyan a tűz és a bor elapadása után visekszik*
- Azt hiszem én ma este kihagyom a vacsorát. Hirtelen hányingerem lett. *Kemény szavakkal indul meg kifelé a nő. Dram legalább lehetett volna udvariasan arról mennyire is megbánta a történeteket. Amaziana figyelmeztette. Ne sértse meg! Mégis megtette. Könnyedebbén, mint a nő remélte, hogy képes lesz.* Remélem jót pihen, nemes uram. *Szavai távoliak a másik felé. Ám minden sértettségen túl valami egy apró megállásra készteti* Dolgozza fel a történteket. Nem annyira borzalmasak, mint hiszi. *Talán ezeket a szavakat még saját magával is elhiteti* Nem feküdt le mocskos nővel. Okos vagyok, igényes, válogatós, a jövőben pedig diszkrét. *Utolsó kijelentése még lehet egyszer hazugsággá válhat, egyelőre azonban igaz elhatározás* Mindenkinek vannak vágyai. ~És érzései is~ Ami megtörtént, normális és mint mondtam, sok szempontból hasznos. ~Még, ha nem is így az ideális. Könnyebb lett volna, ha utána el nem zárkózik~ Bocsássa meg nekünk ezt! *Ezzel a nő elindul és már csak azért is a másik nevére iratja a szobát*
//Zárás//
*Bárki, aki látott már aprócska gyermeket, akinek az égbe emelve maradt a keze egy pacsi ajánlása után, meg tudná erősíteni a tényt, hogy a nő is pontosan ugyanolyan szomorú, összezavarodott és elutasított arcot vág. Kínosan teszi vissza a kihűlt vízbe kacsóját. Ő nem gondolta úgy, hogy pusztán testi módon kívánták meg egymást. Hiszen pont beszélgetésükkel tüzelődtek annyira lelkesen fel. Talán úgy is mondhatnánk, hogy a férfi önti a koszos, lemoshatatlan iszapot vizükbe, azzal, ahogyan a tűz és a bor elapadása után visekszik*
- Azt hiszem én ma este kihagyom a vacsorát. Hirtelen hányingerem lett. *Kemény szavakkal indul meg kifelé a nő. Dram legalább lehetett volna udvariasan arról mennyire is megbánta a történeteket. Amaziana figyelmeztette. Ne sértse meg! Mégis megtette. Könnyedebbén, mint a nő remélte, hogy képes lesz.* Remélem jót pihen, nemes uram. *Szavai távoliak a másik felé. Ám minden sértettségen túl valami egy apró megállásra készteti* Dolgozza fel a történteket. Nem annyira borzalmasak, mint hiszi. *Talán ezeket a szavakat még saját magával is elhiteti* Nem feküdt le mocskos nővel. Okos vagyok, igényes, válogatós, a jövőben pedig diszkrét. *Utolsó kijelentése még lehet egyszer hazugsággá válhat, egyelőre azonban igaz elhatározás* Mindenkinek vannak vágyai. ~És érzései is~ Ami megtörtént, normális és mint mondtam, sok szempontból hasznos. ~Még, ha nem is így az ideális. Könnyebb lett volna, ha utána el nem zárkózik~ Bocsássa meg nekünk ezt! *Ezzel a nő elindul és már csak azért is a másik nevére iratja a szobát*
6701. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-06 14:32:52
Üzenet elküldve: 2025-09-06 14:32:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Borgőzös gondolatok//
* A nő sóhajai és körmeinek marása egyre mélyebbre rántják. A láng, amit közösen szítottak, most mindent felemészt. A hím mozdulatai határozottabbá válnak, minden érintés, minden lökés a végső beteljesülés felé sodorja. A vágy elnyeli, zsigereiben izzik, szíve vadul kalapál. És amikor végül magába zárja a nőt, amikor testük egyszerre remeg meg az élvezettől, a férfi mély, elnyújtott sóhajjal engedi el a belső feszültséget. A gyönyör forrón tör elő belőle, beteljesülve a nő mélyén. Ám az árnyak ekkor is ott vannak. Fojtogató suttogásként ostromolják, sikolyként hasítanak az elméjébe.*
~ Most végezz vele! Egy mozdulat, egy szúrás, és mindened az övé. Vagy inkább, mindene az ENYÉM! ~
*A hangok őrjöngenek, a halál himnuszát zengik, miközben a hím teste még mindig a nőstényével egy ritmusban lüktet. A gyönyör pillanatában a sötétség is kirobban, marcangolná, hogy vérrel pecsételje meg az egyesülést. De a hím még nem adja át magát nekik. Karjai a nő köré fonódnak. Nem szorításra, nem is pusztításra, hanem hogy közelebb tartsa magához. A világ egyetlen rezdülése a nő teste, sóhaja, illata. Ez az egyetlen kapaszkodó, amelyet nem hagyhat elveszni.
Smaragdzöld szemei felvillannak, pillantása egyszerre rideg és izzó. Tekintete a nőébe mélyed, mintha a belső szakadék mélyéről emelné ki saját magát. A gyönyör hullámai lassan elülnek, de a hím teste még remeg az átélt erőtől. Lassan hajol a nő nyakához, ajkai puhán érintik a bőrt, mintha ez a csók lenne az ígéret arra, hogy még ura marad önmagának.*
-A tiéd vagyok. Most. *Mormolja halkan, szavai egyszerre szólnak a nőhöz és saját démonaihoz, hogy elnémítsa őket legalább erre a pillanatra. Szemei félhomályosan, elhomályosulva fürkészik a nő arcát, majd lassan kihúzódva belőle mellé fekszik az ágy puha gyűrődései közé. Karja még mindig a nő derekán nyugszik, mintha nem engedné, hogy kicsússzon a közeléből. Nem szól, nem kérdez, csak a csendet hallgatja, amit a ziháló lélegzetek és az elcsendesedett sóhajok töltenek meg. Szemei a mennyezet árnyait követik, de ujjai továbbra is a nő bőrét simítják, ösztönösen, mintha ezzel tartaná távol a benne lüktető sötét gondolatokat. Végül oldalra fordul, tekintete ismét a sárga szemekbe kapaszkodik. Nem mond ki semmit, de jelenléte, a közelség és a mellé simuló test hallgatagon is azt sugallja most nem engedi el. Most a nő mellett marad. Egy darabig biztosan. Legyen az egy óra, vagy kettő. Éppen elég hogy a hím elméjének háborúja elcsituljon.*
//Borgőzös gondolatok//
* A nő sóhajai és körmeinek marása egyre mélyebbre rántják. A láng, amit közösen szítottak, most mindent felemészt. A hím mozdulatai határozottabbá válnak, minden érintés, minden lökés a végső beteljesülés felé sodorja. A vágy elnyeli, zsigereiben izzik, szíve vadul kalapál. És amikor végül magába zárja a nőt, amikor testük egyszerre remeg meg az élvezettől, a férfi mély, elnyújtott sóhajjal engedi el a belső feszültséget. A gyönyör forrón tör elő belőle, beteljesülve a nő mélyén. Ám az árnyak ekkor is ott vannak. Fojtogató suttogásként ostromolják, sikolyként hasítanak az elméjébe.*
~ Most végezz vele! Egy mozdulat, egy szúrás, és mindened az övé. Vagy inkább, mindene az ENYÉM! ~
*A hangok őrjöngenek, a halál himnuszát zengik, miközben a hím teste még mindig a nőstényével egy ritmusban lüktet. A gyönyör pillanatában a sötétség is kirobban, marcangolná, hogy vérrel pecsételje meg az egyesülést. De a hím még nem adja át magát nekik. Karjai a nő köré fonódnak. Nem szorításra, nem is pusztításra, hanem hogy közelebb tartsa magához. A világ egyetlen rezdülése a nő teste, sóhaja, illata. Ez az egyetlen kapaszkodó, amelyet nem hagyhat elveszni.
Smaragdzöld szemei felvillannak, pillantása egyszerre rideg és izzó. Tekintete a nőébe mélyed, mintha a belső szakadék mélyéről emelné ki saját magát. A gyönyör hullámai lassan elülnek, de a hím teste még remeg az átélt erőtől. Lassan hajol a nő nyakához, ajkai puhán érintik a bőrt, mintha ez a csók lenne az ígéret arra, hogy még ura marad önmagának.*
-A tiéd vagyok. Most. *Mormolja halkan, szavai egyszerre szólnak a nőhöz és saját démonaihoz, hogy elnémítsa őket legalább erre a pillanatra. Szemei félhomályosan, elhomályosulva fürkészik a nő arcát, majd lassan kihúzódva belőle mellé fekszik az ágy puha gyűrődései közé. Karja még mindig a nő derekán nyugszik, mintha nem engedné, hogy kicsússzon a közeléből. Nem szól, nem kérdez, csak a csendet hallgatja, amit a ziháló lélegzetek és az elcsendesedett sóhajok töltenek meg. Szemei a mennyezet árnyait követik, de ujjai továbbra is a nő bőrét simítják, ösztönösen, mintha ezzel tartaná távol a benne lüktető sötét gondolatokat. Végül oldalra fordul, tekintete ismét a sárga szemekbe kapaszkodik. Nem mond ki semmit, de jelenléte, a közelség és a mellé simuló test hallgatagon is azt sugallja most nem engedi el. Most a nő mellett marad. Egy darabig biztosan. Legyen az egy óra, vagy kettő. Éppen elég hogy a hím elméjének háborúja elcsituljon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436