Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 16:00:13
Üzenet elküldve: 2012-08-13 16:00:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Valóban nem tudom, valójában ki is Kegyed, de azt határozottan állíthatom, hogy nem hátsó szándék vezérelte a megjelenését.
*Bólint határozottan, s rejtve elejtve azt a tényt, hogy bizony számít kellemetlenkedő alakok feltűnésére, ám erről a bájos teremtésről semmi ilyet nem tudna elképzelni. Sőt, ha akár egy parányi hasonló gondolat is felütné magát a fejében, még úgy könyvelné el az egészet, hogy hatalmas hibát vétett.
Egy nagyon pozitív motívumot viszont már el is könyvelhet a hölgy számára: az, hogy végig a férfi szemébe néz, s egy másodpercre sem félre, mély tiszteletet vált ki belőle. Hiszen a nemesi, uralkodó család tagjaként egész életét lesütött szemek közt élte, s alattvalók és népek még levegőt venni is alig mertek a közelébe. S ez a hölgyemény mintha minden egyes pillantásával mélyen Mrograth lelkében akarna kutakodni... Ha akarná, be tudná zárni előtte lelki világát, viszont a körülmények ellenére nem szeretné - ezt is mutatja azzal, hogy ő is érdeklődve fürkészi a másik csodálatos barna szemeit, melyek olyanok, akár a kellemes, meleg ősz.*
- Minden rendben? *pillant le a remegő, bársonyos kezekre* Ha bántja a hűvös, akkor nagyon szívesen betakarom ezzel.
*Húzza szét hosszú köpenyét, mutatóba, melyet szó nélkül odaadna a másiknak. Ő már úgyis felmelegedett a fogadóban, főleg, hogy nem messze tőlük a tűz lágyan ropog.*
- Őszintén megvallom, én is ebbe a kategóriába tartoztam. Nem igazán akartam magam köré társaságot, azonban ahogy belépett ide, ez teljesen megváltozott.
*Köhint egyet egy elismerő bólintás kíséretében, mikor rájön, hogy hangulata e pár perc röpke ereje alatt is jelentőset változott - ám ez nem az idő múlásának volt köszönhető, hanem ennek az angyali teremtésnek, ki bájával és modorával bearanyozza a komor falakat, s a sötét kis fogadó teljesen kivirul tőle.*
- Hát, kedves Naime, ezennel üdvözlöm sötét kis körömben. Még mindig nem igazán értem, mi vonzotta ide hozzám, bármennyire is gondolkodom rajta. Ami pedig a kisugárzását illeti... Még egy ilyen komor éjjelen is sikerül vidámnak, jókedvűnek, s bájosnak maradnia. Ezekért a mosolyokért már megérte betérni ide...
*Egy újabb mosolyt erőltet arcára, ami immáron könnyebben sikerül, s talán már nem is kell annyira erőltetni, mint nemrég. Jelenleg az is teljesen homályos számára, hogy mi az a furcsaság, ami ennyire megragadta Naimében, hiszen nyilvánvalóan két, teljesen különböző személy néz egymással farkasszemet. A mondás úgy tartja, hogy az ellentétek vonzzák egymást; ezzel sokáig nem értett egyet, de már kezd rájönni, mit is jelent valójában...*
- Hölgyem, azt kell mondjam, hogy jelenleg az elküldése lenne a legutolsó a világon, amit tennék. Meg kell mondjam őszintén, hogy nagyon örülök annak, hogy itt foglalt helyet. Az időjárást pedig ne hibáztassa - az én lelkem ehhez van szokva, s magam ilyen zord időben érzem jól magam. Sokkal kellemesebb itt bent ülni a félhomályban, s hallgatni a kopogó esőt, mint a tűző napban forrni odakint. Magam inkább... a hűvös idő kedvelője volnék.
*Bólint elégedetten, majd szemeit egy pillanatra újra a külső térre szegezi, azonban nem bírnak sokáig ottmaradni, inkább a hölgyet akarják fürkészni.*
- Mrograth volnék. Egyszerűen csak... Mrograth.
*Vonja meg vállát keserűen. Értelme nem lenne annak, hogy családnevét is elárulja, hiszen ha netán Naime ismerné őket, akkor csak jönnének a temérdek kérdések, s jelenleg erre nincs felkészülve. Talán egy későbbi órában igen...
A férfi váratlanul az asztal tetejét kezdi el bámulni mereven, hosszú másodpercig, majd arcára hirtelen egy igaznak tűnő mosoly ül ki. Határozottan kihúzza magát, kezeit az asztalra helyezi, s mintha mi sem történt volna vele, vidámabb éllel szól fel. Az enyhe kényszerítés ugyan még most is hallatszik hangján, de ezt már nem engedheti meg magának. Több hete ez a törékeny hölgy az, akivel váltott pár szót, s aki ugyan akaratlanul is, de fel tudta nyitni a szemét. Ami elmúlt, az elmúlt, kár rajta töprengeni, hiszen visszacsinálni már nem lehet. Mrograth pedig nem fogja megadni senkinek sem azt az örömöt, hogy ilyen megtört állapotban lássa.*
- Mély elnézését kell kérnem a modorom miatt. Tudja, az elmúlt hetek... elviselhetetlenek voltak számomra, de... Sosem tiszteltem azokat a férfiakat, kik nem tudnak feledni, s csak a múlton rágódnak. Kis híján belecseppentem ebbe a mederbe, de Kegyednek sikerült felnyitnia a szemem. Ideje lenne a jövőbe tekintenem, s arra koncentrálnom, hogy hogyan tovább...
*Néz körbe látványosan, világtalanul, hiszen pár hét leforgása alatt a családját, s az otthonát is elvesztette. Az idő viszont nem szabad, hogy megálljon.*
- Ha megbocsájt egy pillanatra...
*Int egyet Naime felé, majd feláll, és sápadtas arcával a fogadóst kezdi fürkészni, aki ahogy észreveszi, azonnal int is felé. Mrograth odalép hozzá, s leadja rendelését egy Főtt étel formájában, mely 11 aranyat ér.
Pár percet még kell várnia, azonban mikor hozza neki a fogadós, Mrograth saját kezében viszi ki a hölgynek a kései vacsorát.*
- Kérem, ez legyen a minimum...
*Lehelyezi elé, megereszt egy mosolyt, s visszatelepedik helyére.*
*Bólint határozottan, s rejtve elejtve azt a tényt, hogy bizony számít kellemetlenkedő alakok feltűnésére, ám erről a bájos teremtésről semmi ilyet nem tudna elképzelni. Sőt, ha akár egy parányi hasonló gondolat is felütné magát a fejében, még úgy könyvelné el az egészet, hogy hatalmas hibát vétett.
Egy nagyon pozitív motívumot viszont már el is könyvelhet a hölgy számára: az, hogy végig a férfi szemébe néz, s egy másodpercre sem félre, mély tiszteletet vált ki belőle. Hiszen a nemesi, uralkodó család tagjaként egész életét lesütött szemek közt élte, s alattvalók és népek még levegőt venni is alig mertek a közelébe. S ez a hölgyemény mintha minden egyes pillantásával mélyen Mrograth lelkében akarna kutakodni... Ha akarná, be tudná zárni előtte lelki világát, viszont a körülmények ellenére nem szeretné - ezt is mutatja azzal, hogy ő is érdeklődve fürkészi a másik csodálatos barna szemeit, melyek olyanok, akár a kellemes, meleg ősz.*
- Minden rendben? *pillant le a remegő, bársonyos kezekre* Ha bántja a hűvös, akkor nagyon szívesen betakarom ezzel.
*Húzza szét hosszú köpenyét, mutatóba, melyet szó nélkül odaadna a másiknak. Ő már úgyis felmelegedett a fogadóban, főleg, hogy nem messze tőlük a tűz lágyan ropog.*
- Őszintén megvallom, én is ebbe a kategóriába tartoztam. Nem igazán akartam magam köré társaságot, azonban ahogy belépett ide, ez teljesen megváltozott.
*Köhint egyet egy elismerő bólintás kíséretében, mikor rájön, hogy hangulata e pár perc röpke ereje alatt is jelentőset változott - ám ez nem az idő múlásának volt köszönhető, hanem ennek az angyali teremtésnek, ki bájával és modorával bearanyozza a komor falakat, s a sötét kis fogadó teljesen kivirul tőle.*
- Hát, kedves Naime, ezennel üdvözlöm sötét kis körömben. Még mindig nem igazán értem, mi vonzotta ide hozzám, bármennyire is gondolkodom rajta. Ami pedig a kisugárzását illeti... Még egy ilyen komor éjjelen is sikerül vidámnak, jókedvűnek, s bájosnak maradnia. Ezekért a mosolyokért már megérte betérni ide...
*Egy újabb mosolyt erőltet arcára, ami immáron könnyebben sikerül, s talán már nem is kell annyira erőltetni, mint nemrég. Jelenleg az is teljesen homályos számára, hogy mi az a furcsaság, ami ennyire megragadta Naimében, hiszen nyilvánvalóan két, teljesen különböző személy néz egymással farkasszemet. A mondás úgy tartja, hogy az ellentétek vonzzák egymást; ezzel sokáig nem értett egyet, de már kezd rájönni, mit is jelent valójában...*
- Hölgyem, azt kell mondjam, hogy jelenleg az elküldése lenne a legutolsó a világon, amit tennék. Meg kell mondjam őszintén, hogy nagyon örülök annak, hogy itt foglalt helyet. Az időjárást pedig ne hibáztassa - az én lelkem ehhez van szokva, s magam ilyen zord időben érzem jól magam. Sokkal kellemesebb itt bent ülni a félhomályban, s hallgatni a kopogó esőt, mint a tűző napban forrni odakint. Magam inkább... a hűvös idő kedvelője volnék.
*Bólint elégedetten, majd szemeit egy pillanatra újra a külső térre szegezi, azonban nem bírnak sokáig ottmaradni, inkább a hölgyet akarják fürkészni.*
- Mrograth volnék. Egyszerűen csak... Mrograth.
*Vonja meg vállát keserűen. Értelme nem lenne annak, hogy családnevét is elárulja, hiszen ha netán Naime ismerné őket, akkor csak jönnének a temérdek kérdések, s jelenleg erre nincs felkészülve. Talán egy későbbi órában igen...
A férfi váratlanul az asztal tetejét kezdi el bámulni mereven, hosszú másodpercig, majd arcára hirtelen egy igaznak tűnő mosoly ül ki. Határozottan kihúzza magát, kezeit az asztalra helyezi, s mintha mi sem történt volna vele, vidámabb éllel szól fel. Az enyhe kényszerítés ugyan még most is hallatszik hangján, de ezt már nem engedheti meg magának. Több hete ez a törékeny hölgy az, akivel váltott pár szót, s aki ugyan akaratlanul is, de fel tudta nyitni a szemét. Ami elmúlt, az elmúlt, kár rajta töprengeni, hiszen visszacsinálni már nem lehet. Mrograth pedig nem fogja megadni senkinek sem azt az örömöt, hogy ilyen megtört állapotban lássa.*
- Mély elnézését kell kérnem a modorom miatt. Tudja, az elmúlt hetek... elviselhetetlenek voltak számomra, de... Sosem tiszteltem azokat a férfiakat, kik nem tudnak feledni, s csak a múlton rágódnak. Kis híján belecseppentem ebbe a mederbe, de Kegyednek sikerült felnyitnia a szemem. Ideje lenne a jövőbe tekintenem, s arra koncentrálnom, hogy hogyan tovább...
*Néz körbe látványosan, világtalanul, hiszen pár hét leforgása alatt a családját, s az otthonát is elvesztette. Az idő viszont nem szabad, hogy megálljon.*
- Ha megbocsájt egy pillanatra...
*Int egyet Naime felé, majd feláll, és sápadtas arcával a fogadóst kezdi fürkészni, aki ahogy észreveszi, azonnal int is felé. Mrograth odalép hozzá, s leadja rendelését egy Főtt étel formájában, mely 11 aranyat ér.
Pár percet még kell várnia, azonban mikor hozza neki a fogadós, Mrograth saját kezében viszi ki a hölgynek a kései vacsorát.*- Kérem, ez legyen a minimum...
*Lehelyezi elé, megereszt egy mosolyt, s visszatelepedik helyére.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 15:37:47
Üzenet elküldve: 2012-08-13 15:37:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Peuch Myard és Rahil Asri Yalaedil//
*A csempész Peuch minden mozdulatát imádattal nézi. Csupa nőiesség, csalfaság, csábítás. Semmi kislányosság, szegénység vagy szűziesség. Imádja az ilyen nőket.*
-Óh, ezek szerint mind a ketten szeretünk a másik kedvére tenni.
*Majd lábát átfuttatja az asztal alatt és végigsimítja a nő lábszárát majd combját vele egész addig amíg csak ér.*
-Semmi sincs kompromisszum nélkül és a legélvezetesebb dolgokhoz kompromisszum kell.
*Majd a finom simításokat befejezi és lábát visszahúzza.*
-Imádom a kényes és önző nőket, akik a vágyaikat keresik.
*Mondja elgondolkodva és így folytatja.*
-És imádom, ha a nők jól kijönnek egymással.
*Itt végignéz a két asztalnál ülőn. Az elkövetkező órák és napok vagy amíg hajlandóak együttműködni felhőtlenek lesznek, nem csak dorbézolásban, de anyagiakban is.
Majd még a két nő végigméri egymást, addig csettint a fogadósnak és rendel.
A fogadós egy üveg Bort hoz ki , három kupával 27 aranyért cserébe. Erre az orvgazda így szól:*
-Hölgyeim, arra hogy találkoztunk és hogy élünk. Arra hogy fiatalok vagyunk, arra hogy Önök szépek, koccintsunk.
*Néz végig a két partneren sokatmondó tekintettel.
Majd így felel Peuch mondatára.*
-Igen az igaz szerelem legenda csak a mi műfajunkban. Buta kis lovagok és hercegnők örökzöld meséje... Ami meg a kurtizánságot illeti. Ne merjen belegondolni, hány hímnemű van a szakmába.*Borzong egyet.* Van amelyik más férfival hál és női ruhákba öltözik... undorító. Remélem nem bír így elképzelni...
*Mondja, majd Peuch mondatára bólint és kupájával hátradől a székén, lába pedig ismét vándorútra kél, de immáron a vörös szépség irányába.*
*A csempész Peuch minden mozdulatát imádattal nézi. Csupa nőiesség, csalfaság, csábítás. Semmi kislányosság, szegénység vagy szűziesség. Imádja az ilyen nőket.*
-Óh, ezek szerint mind a ketten szeretünk a másik kedvére tenni.
*Majd lábát átfuttatja az asztal alatt és végigsimítja a nő lábszárát majd combját vele egész addig amíg csak ér.*
-Semmi sincs kompromisszum nélkül és a legélvezetesebb dolgokhoz kompromisszum kell.
*Majd a finom simításokat befejezi és lábát visszahúzza.*
-Imádom a kényes és önző nőket, akik a vágyaikat keresik.
*Mondja elgondolkodva és így folytatja.*
-És imádom, ha a nők jól kijönnek egymással.
*Itt végignéz a két asztalnál ülőn. Az elkövetkező órák és napok vagy amíg hajlandóak együttműködni felhőtlenek lesznek, nem csak dorbézolásban, de anyagiakban is.
Majd még a két nő végigméri egymást, addig csettint a fogadósnak és rendel.
A fogadós egy üveg Bort hoz ki , három kupával 27 aranyért cserébe.
Erre az orvgazda így szól:*-Hölgyeim, arra hogy találkoztunk és hogy élünk. Arra hogy fiatalok vagyunk, arra hogy Önök szépek, koccintsunk.
*Néz végig a két partneren sokatmondó tekintettel.
Majd így felel Peuch mondatára.*
-Igen az igaz szerelem legenda csak a mi műfajunkban. Buta kis lovagok és hercegnők örökzöld meséje... Ami meg a kurtizánságot illeti. Ne merjen belegondolni, hány hímnemű van a szakmába.*Borzong egyet.* Van amelyik más férfival hál és női ruhákba öltözik... undorító. Remélem nem bír így elképzelni...
*Mondja, majd Peuch mondatára bólint és kupájával hátradől a székén, lába pedig ismét vándorútra kél, de immáron a vörös szépség irányába.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 15:33:47
Üzenet elküldve: 2012-08-13 15:33:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A vaskos tölgyfaajtót meglepő könnyedséggel nyitja a gnómokhoz képest magas leány. A hó fehérsége után kissé sötétnek tűnik a fogadó fáklyafénye, de a nagy kályha melege barátságos légkört teremt.*
- Üdv néktek! *köszön Lontrania a bentieknek halk, mégis átható hangján. Az ott ülők felnéznek a kámzsa-takarta arcra, biccentenek, visszaköszönnek. A gnómlány a pulthoz sétál, és rátámaszkodva így szól a csaposhoz:*
- Egy kupa jóféle bort kérek szépen! *A pultra is kerül a tölgyfahordóból kitöltött kupa Bor, melyért cserébe Lontrania ki is csengeti a 9aranyat. Belépésekor távozni látott egy vékony alkatú, hosszú, fekete hajú férfit az oldalsó ajtón. Talán a haja színe vagy ruganyos járása tette, nem is tudja, de felötlik benne a gondolat, hogy úgy odamenne hozzá megismerkedni. Ezért gyorsan felhörpinti az ízletes italt, és a hátsó ajtó felé veszi az irányt. Hogy hova vezet? "Szerencsére nem a Szegénynegyedbe, inkább körbenézek még a városban, mielőtt visszatérek oda." Gondolja a leány, és távozik is a Holdudvar felé.*
- Üdv néktek! *köszön Lontrania a bentieknek halk, mégis átható hangján. Az ott ülők felnéznek a kámzsa-takarta arcra, biccentenek, visszaköszönnek. A gnómlány a pulthoz sétál, és rátámaszkodva így szól a csaposhoz:*
- Egy kupa jóféle bort kérek szépen! *A pultra is kerül a tölgyfahordóból kitöltött kupa Bor, melyért cserébe Lontrania ki is csengeti a 9aranyat.
Belépésekor távozni látott egy vékony alkatú, hosszú, fekete hajú férfit az oldalsó ajtón. Talán a haja színe vagy ruganyos járása tette, nem is tudja, de felötlik benne a gondolat, hogy úgy odamenne hozzá megismerkedni. Ezért gyorsan felhörpinti az ízletes italt, és a hátsó ajtó felé veszi az irányt. Hogy hova vezet? "Szerencsére nem a Szegénynegyedbe, inkább körbenézek még a városban, mielőtt visszatérek oda." Gondolja a leány, és távozik is a Holdudvar felé.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 15:27:09
Üzenet elküldve: 2012-08-13 15:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Rockyni szomorúan repül be a fogadó ajtaján, üveges tekintettel bámul maga elé, és nagyon hiányzik neki a Raky-val való beszélgetés. Szívesen folytatta volna.*
-Napot! *Köszön még mindig nagyon bánatosan, és nem túl udvariasan.*
-Hm.Napot! *Köszön vissza a fogadós, hasonló stílusban.*
-Mi a probléma? *Kérdezi a tündértől, aki csak legyint, jelezve, hogy ez nem tartozik a fogadósra.*
-Ha te menekülnél egy kínos szitu elől, hová mennél? *Kérdezi Rocky a fogadóst monoton hangon.*
-Az erdőbe, vagy a Holdudvarra. *Válaszol őszintén, mire Rocky-nak felcsillan a szeme, majd köszönés nélkül kiviharzik, figyelmen kívül hagyva a kérdő tekinteteket.*
-Napot! *Köszön még mindig nagyon bánatosan, és nem túl udvariasan.*
-Hm.Napot! *Köszön vissza a fogadós, hasonló stílusban.*
-Mi a probléma? *Kérdezi a tündértől, aki csak legyint, jelezve, hogy ez nem tartozik a fogadósra.*
-Ha te menekülnél egy kínos szitu elől, hová mennél? *Kérdezi Rocky a fogadóst monoton hangon.*
-Az erdőbe, vagy a Holdudvarra. *Válaszol őszintén, mire Rocky-nak felcsillan a szeme, majd köszönés nélkül kiviharzik, figyelmen kívül hagyva a kérdő tekinteteket.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 14:50:22
Üzenet elküldve: 2012-08-13 14:50:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
*Nyílik az ajtó, belép rajta egy talpig feketébe öltözött látszólag csenevész vendég. Nem köszön a bent ülőknek, csak némán a pulthoz megy, rátámaszkodik, és megvárja amíg a fogadós megáll vele szemben, és szándékairól kezdi faggatni.*
- Egy sört szeretnék kérni, meg egy emberes adag rántottát. *A Sör rögtön a pultra is kerül frissen csapolva, és ő leteszi érte a 11 aranyat.*
- A rántottára kicsit várni kell, addig üljön le, kérem. *mondja szívélyesen a pult mögötti férfi, Abel pedig csak biccent, és leül egy közeli asztalhoz a sörével. Mire elkortyolgatja a felét, megérkezik a Rántottais, és ő a pincér kezébe -kis borravalóval- nyomja az 5 aranyat. Gyorsan benyomja a rántottát, kellett már neki ez a nagy adag reggeli, és persze hozzá a sör. Miután végzett az evéssel, kis pihenő után úgy dönt, kiül kicsit gyönyörködni a Holdudvar szépségeiben, ott emészti meg a rántotta maradékát.*
- Egy sört szeretnék kérni, meg egy emberes adag rántottát. *A Sör rögtön a pultra is kerül frissen csapolva, és ő leteszi érte a 11 aranyat.
*- A rántottára kicsit várni kell, addig üljön le, kérem. *mondja szívélyesen a pult mögötti férfi, Abel pedig csak biccent, és leül egy közeli asztalhoz a sörével. Mire elkortyolgatja a felét, megérkezik a Rántottais, és ő a pincér kezébe -kis borravalóval- nyomja az 5 aranyat.
Gyorsan benyomja a rántottát, kellett már neki ez a nagy adag reggeli, és persze hozzá a sör. Miután végzett az evéssel, kis pihenő után úgy dönt, kiül kicsit gyönyörködni a Holdudvar szépségeiben, ott emészti meg a rántotta maradékát.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 11:46:55
Üzenet elküldve: 2012-08-13 11:46:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Rockyni még mindig agyal, de egy kicsit elbambul, és a fogadós hangjára riad fel.*
-Na, sikerült választani, kisasszony? *Kérdezi ráérősen.*
-Ja,persze! *Mondja zavartan, majd Rockyni gyorsan rendel egy gyümölcstálat, majd kifizeti az érte járó 5 aranyat. Aztán keres egy asztalt, ahová leülhet, de végül, rövid töprengés, és egy gyors köszönés után kirepül a fogadó ajtaján, azon gondolkodva,hogy hogyan a csodába fog eljutni az erdőbe.*
A hozzászólás írója (Rockyni Ravioli) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.13 11:48:05
-Na, sikerült választani, kisasszony? *Kérdezi ráérősen.*
-Ja,persze! *Mondja zavartan, majd Rockyni gyorsan rendel egy gyümölcstálat, majd kifizeti az érte járó 5 aranyat.
Aztán keres egy asztalt, ahová leülhet, de végül, rövid töprengés, és egy gyors köszönés után kirepül a fogadó ajtaján, azon gondolkodva,hogy hogyan a csodába fog eljutni az erdőbe.*
A hozzászólás írója (Rockyni Ravioli) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.13 11:48:05
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 11:35:16
Üzenet elküldve: 2012-08-13 11:35:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Rockyni lebeg be az ajtón, szárnyait lassan mozgatva. Kivételesen nem siet sehová, viszont hosszú utazásra készül, ezért nem akarja megerőltetni szárnyait.*
-Szép napot! *Köszön úgy általában mindenkinek, nem mintha olyan sokan lennének.*
-Szép napot! *Üdvözli a fogadós, egy poharat törölgetve. A tündér közelebb repül, azon gondolkozva, hogy mit rendeljen.*
-Szép napot! *Köszön úgy általában mindenkinek, nem mintha olyan sokan lennének.*
-Szép napot! *Üdvözli a fogadós, egy poharat törölgetve. A tündér közelebb repül, azon gondolkozva, hogy mit rendeljen.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 11:29:03
Üzenet elküldve: 2012-08-13 11:29:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Zúgó fejjel tér be az épületbe. A pultig támolyog, de a végső cél előtt összerogyik. A térdei nem bírják a strapát. "Meg kell erősítenem magam." Tovább kúszik a pulthoz, minek peremébe megkapaszkodva feláll. A fogadós ijedten néz a jól ismert jövevényre. Ki is szalad hozzá a pult mögül. Karjaiba kapja a lányt és egy asztal hoz viszi, ahol leülteti.*
-Kérsz valamit, kicsim?
- Igen. Egy pohár Vizet Itt van érte a 2 arany. .
*A fogadós hozza a kívánt folyadékot, Rakykard odaadja érte a pénzt. Miután kiüríti a poharat még pár percet ül és néz maga elé, majd köszönés nélkül kitámolyog.*
-Kérsz valamit, kicsim?
- Igen. Egy pohár Vizet Itt van érte a 2 arany.
.*A fogadós hozza a kívánt folyadékot, Rakykard odaadja érte a pénzt. Miután kiüríti a poharat még pár percet ül és néz maga elé, majd köszönés nélkül kitámolyog.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 08:21:38
Üzenet elküldve: 2012-08-13 08:21:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hiába leledzik még mindig a komorság a férfi arcán, szavai mégis megmosolyogtatják. Hogy is neheztelhetne rá a képzelt illetlenség miatt, hisz egyikük sem ismeri a másikat ennyire, hogy rögtön, mint esetleg jó barátot köszöntse és hellyel kínálja.*
- Ugyan.. *Nevet fel kissé, majd mosolya ismét kedvesen húzódik végig arcán, mikor üdvözlés képp az idegen csókkal illeti a kezét.* Hisz azt sem tudja miféle vagyok, nem igaz? Talán jobban furcsállni való lenne, ha máris oly közvetlenek lennénk.
*Leül a felkínált székre és mondandóját be is rekeszti, míg a férfi is leül vele szemben. Míg hallgatja annak szavait ismét elmerül titkon azokban a szemekben. Elmélyed a smaragd csillogású lélektükrökben, hogy közelebbről is feltérképezhesse végre azokat. Sajnos ismét az a meghökkentő keserűség pillant vissza rá, amit már a pultnál ácsorogva is felismert, de nem kérdez, hisz nem azért jött, hogy ennyire mélyen kifaggassa a férfit. Viszont igazságtalan lenne felróni hibának, hogy idejött egy láthatóan magányos és szenvedő idegenhez, hogy azon a kínon legalább egy kis időre, de enyhíteni tudjon. Nevezzék emberi gyengeségnek, megbúvó anyai ösztöntől vezérelt óvásnak, vagy női szeszélynek, de inkább csak egy olyan ritka tulajdonság illik rá, amely a világukban lassan egy eltünedező legenda, ez pedig az emberségesség.*
- Érdekes? Úgy gondolná? *Biccenti félre a fejét halkan kuncogva, majd a kakaót maga elé téve fonja is a meleg bögre köré kissé reszkető ujjait. Szerencsének titulálja, hogy az idő olyan cudar kint, így talán nem fog senki arra gyanakodni, hogy egy kissé túlszárnyalt izgalom ült meg benne mélyen. Valamiért jobban meg akarja ismerni azt a férfit, aki ily hamar ekkora benyomást tett rá, aki egyetlen pillantásával rabul is ejtette kissé.* Nos még nem mondták igazán, de.. örülök, hogy így gondolja. Most már kissé nyugodtabban foglalom tovább ezt a helyet.. Eddig.. hogy is mondjam. Izgultam kissé, hogy talán zavarok. Vannak olyan vendégek, akik a hátuk közepére sem kívánják a társaságot..
*Legyint színpadias sóhajjal, s reméli sikerül olyan fonalat keríteni a beszélgetésnek, ami kissé kiűzi a kínzó gondolatokat ennek a férfinak az elméjéből. Annyira szeretné..*
- Viszont én modortalan vagyok.. bemutatkozás nélkül rontottam is uraságodra. *Nevet fel ismét, s hangját próbálja oly nyugodt kisugárzással átitatni, amire talán ennek a vendégnek is szüksége lehet.* A nevem Naime Shyasi, és nem értem miféle kisugárzásról beszél.
*Kacsint rá pajkos mosollyal, majd kissé ismét komolyabb hangnemet üt meg, ahogy kipillant az ablakon. Egy egy élesebb fényű villámra, hangosabb dörrenésre kissé összerezzen és a bögréjére is szorít. Sosem szerette a vihart. Sőt, rettegett tőle. Sokkal megnyugtatóbbnak érezte a verőfényes napsütést az enyhe melegben álldogálva. Talán még a virágokkal tarkított rétet sem hagyná ki, egy kis patak partján, ahol teljes a csend és a nyugalom, a jótevő magány, ami épp az efféle komorsággal átitatott hangulat egyik átvészelője is lehetne. A víz halk csobogása, a vidám madárcsicsergés és a virágok illatát hordozó, enyhítő szellő lágy simogatása.
Hirtelen döbben rá, hogy milyen kellemes kontrasztot is alkotott kettejükkel a sors. A sötétbe burkolódzó keserűség, és a tarka pajkosságba öltözött vidámság. Mintha a végzet így akarna egy mesterművet megalkotni. Ketten külső ránézésre is oly hihetetlenül különböznek egymástól, hogy az jelen pillanatban szinte tökéletesen összeillik.*
- Inkább nekem kéne mentegetőznöm, hogy ilyen modortalanul törtem meg a csendes magányt. Ha valóban oly menthetetlenül komornak érzi magát nem akarok tolakodó lenni, de úgy hiszem, amíg maga nem küld el, addig inkább boldogítanám kicsit. Ebben a riasztó időben pedig, hogy őszinte legyek, egyáltalán nem is csoda, ha nem csattan ki a boldogságtól.
*A nő tisztában van vele, hogy a férfi lelkében százszorta nagyobb gondok ülepedtek meg, mint egy kis vihar, de nem akarja és nem is fogja kifaggatni. Hisz enyhet úgy is adhat számára, hogy nem ismeri a miérteket. Ha gondolatait kis időre el tudja terelni, a csatát talán nem, de egy fontos háborút még meg is nyerhet. És, ha másra nem is, egy ilyen győzelemre biztosan büszke lenne.*
- Szóval a kérdés már csak az marad, hogy én kit is tisztelhetek egy ilyen titokzatos férfiban, aki úgy néz ki, magát nem ismeri elég jól, ha úgy gondolja el tudna riasztani. Na nem, kedves komor uraság, annál sokkal többre lesz szüksége.
*Nevet fel ismét halkabban, majd gyermekien kíváncsi, melegséget sugárzó, mélybarna szemeivel az idegen arcát fürkészi. Méghogy megriadna? Épp ellenkezőleg. Az ilyen férfi mellett még azt is meg merné kockáztatni, hogy teljes biztonságban érezné magát, akár milyen helyzetbe is kerülne az oldalán. Az pedig, hogy még egy kezdődő kis mosolyt is az arcára csalt.. az első küzdelem pontja ebben az aprócska háborújában. Megmutatja majd a férfinak, hogy ha meri engedni, bizony mindent megtesz azért, hogy enyhíthessen a szemeiből árulkodó kínon.*
- Ugyan.. *Nevet fel kissé, majd mosolya ismét kedvesen húzódik végig arcán, mikor üdvözlés képp az idegen csókkal illeti a kezét.* Hisz azt sem tudja miféle vagyok, nem igaz? Talán jobban furcsállni való lenne, ha máris oly közvetlenek lennénk.
*Leül a felkínált székre és mondandóját be is rekeszti, míg a férfi is leül vele szemben. Míg hallgatja annak szavait ismét elmerül titkon azokban a szemekben. Elmélyed a smaragd csillogású lélektükrökben, hogy közelebbről is feltérképezhesse végre azokat. Sajnos ismét az a meghökkentő keserűség pillant vissza rá, amit már a pultnál ácsorogva is felismert, de nem kérdez, hisz nem azért jött, hogy ennyire mélyen kifaggassa a férfit. Viszont igazságtalan lenne felróni hibának, hogy idejött egy láthatóan magányos és szenvedő idegenhez, hogy azon a kínon legalább egy kis időre, de enyhíteni tudjon. Nevezzék emberi gyengeségnek, megbúvó anyai ösztöntől vezérelt óvásnak, vagy női szeszélynek, de inkább csak egy olyan ritka tulajdonság illik rá, amely a világukban lassan egy eltünedező legenda, ez pedig az emberségesség.*
- Érdekes? Úgy gondolná? *Biccenti félre a fejét halkan kuncogva, majd a kakaót maga elé téve fonja is a meleg bögre köré kissé reszkető ujjait. Szerencsének titulálja, hogy az idő olyan cudar kint, így talán nem fog senki arra gyanakodni, hogy egy kissé túlszárnyalt izgalom ült meg benne mélyen. Valamiért jobban meg akarja ismerni azt a férfit, aki ily hamar ekkora benyomást tett rá, aki egyetlen pillantásával rabul is ejtette kissé.* Nos még nem mondták igazán, de.. örülök, hogy így gondolja. Most már kissé nyugodtabban foglalom tovább ezt a helyet.. Eddig.. hogy is mondjam. Izgultam kissé, hogy talán zavarok. Vannak olyan vendégek, akik a hátuk közepére sem kívánják a társaságot..
*Legyint színpadias sóhajjal, s reméli sikerül olyan fonalat keríteni a beszélgetésnek, ami kissé kiűzi a kínzó gondolatokat ennek a férfinak az elméjéből. Annyira szeretné..*
- Viszont én modortalan vagyok.. bemutatkozás nélkül rontottam is uraságodra. *Nevet fel ismét, s hangját próbálja oly nyugodt kisugárzással átitatni, amire talán ennek a vendégnek is szüksége lehet.* A nevem Naime Shyasi, és nem értem miféle kisugárzásról beszél.
*Kacsint rá pajkos mosollyal, majd kissé ismét komolyabb hangnemet üt meg, ahogy kipillant az ablakon. Egy egy élesebb fényű villámra, hangosabb dörrenésre kissé összerezzen és a bögréjére is szorít. Sosem szerette a vihart. Sőt, rettegett tőle. Sokkal megnyugtatóbbnak érezte a verőfényes napsütést az enyhe melegben álldogálva. Talán még a virágokkal tarkított rétet sem hagyná ki, egy kis patak partján, ahol teljes a csend és a nyugalom, a jótevő magány, ami épp az efféle komorsággal átitatott hangulat egyik átvészelője is lehetne. A víz halk csobogása, a vidám madárcsicsergés és a virágok illatát hordozó, enyhítő szellő lágy simogatása.
Hirtelen döbben rá, hogy milyen kellemes kontrasztot is alkotott kettejükkel a sors. A sötétbe burkolódzó keserűség, és a tarka pajkosságba öltözött vidámság. Mintha a végzet így akarna egy mesterművet megalkotni. Ketten külső ránézésre is oly hihetetlenül különböznek egymástól, hogy az jelen pillanatban szinte tökéletesen összeillik.*
- Inkább nekem kéne mentegetőznöm, hogy ilyen modortalanul törtem meg a csendes magányt. Ha valóban oly menthetetlenül komornak érzi magát nem akarok tolakodó lenni, de úgy hiszem, amíg maga nem küld el, addig inkább boldogítanám kicsit. Ebben a riasztó időben pedig, hogy őszinte legyek, egyáltalán nem is csoda, ha nem csattan ki a boldogságtól.
*A nő tisztában van vele, hogy a férfi lelkében százszorta nagyobb gondok ülepedtek meg, mint egy kis vihar, de nem akarja és nem is fogja kifaggatni. Hisz enyhet úgy is adhat számára, hogy nem ismeri a miérteket. Ha gondolatait kis időre el tudja terelni, a csatát talán nem, de egy fontos háborút még meg is nyerhet. És, ha másra nem is, egy ilyen győzelemre biztosan büszke lenne.*
- Szóval a kérdés már csak az marad, hogy én kit is tisztelhetek egy ilyen titokzatos férfiban, aki úgy néz ki, magát nem ismeri elég jól, ha úgy gondolja el tudna riasztani. Na nem, kedves komor uraság, annál sokkal többre lesz szüksége.
*Nevet fel ismét halkabban, majd gyermekien kíváncsi, melegséget sugárzó, mélybarna szemeivel az idegen arcát fürkészi. Méghogy megriadna? Épp ellenkezőleg. Az ilyen férfi mellett még azt is meg merné kockáztatni, hogy teljes biztonságban érezné magát, akár milyen helyzetbe is kerülne az oldalán. Az pedig, hogy még egy kezdődő kis mosolyt is az arcára csalt.. az első küzdelem pontja ebben az aprócska háborújában. Megmutatja majd a férfinak, hogy ha meri engedni, bizony mindent megtesz azért, hogy enyhíthessen a szemeiből árulkodó kínon.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 00:48:45
Üzenet elküldve: 2012-08-13 00:48:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger részére//
*Amikor Las reggel a fogadóba érkezik, a nő már egy fal melletti asztalnál fogyasztja reggelijét. Mellette egy széken sötétszürke vászonzsák, ráterítve fekete köpeny és egy pár fekete kesztyű, az asztalon, úgy, hogy keze ügyében legyen, jellegtelen, díszítetlen, hüvelyben egy kard és egy tőr. Fekete ruhája fölött szintén fekete és szintén teljesen dísztelen bőrvértet visel.*
Jó reggelt *üdvözli a férfit, és egy szabad szék felé int.* Jól reggelizzen be, ki tudja, mikor látunk legközelebb ilyen jó ételt...
*Ezzel ő maga is folytatja az evést.*
*Amikor Las reggel a fogadóba érkezik, a nő már egy fal melletti asztalnál fogyasztja reggelijét. Mellette egy széken sötétszürke vászonzsák, ráterítve fekete köpeny és egy pár fekete kesztyű, az asztalon, úgy, hogy keze ügyében legyen, jellegtelen, díszítetlen, hüvelyben egy kard és egy tőr. Fekete ruhája fölött szintén fekete és szintén teljesen dísztelen bőrvértet visel.*
Jó reggelt *üdvözli a férfit, és egy szabad szék felé int.* Jól reggelizzen be, ki tudja, mikor látunk legközelebb ilyen jó ételt...
*Ezzel ő maga is folytatja az evést.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-13 00:26:26
Üzenet elküldve: 2012-08-13 00:26:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Tarrog Katil és Jagen Haskar részére//
*Miközben a fogadós átadja Tarrognak a kulcsokat, és átveszi a pénzt, halkan, úgy, hogy csak a címzett hallhassa a szavait, ezt mondja:*
A 9-es szobában vár rátok egy ember, azt mondja, mindenképp beszélni akar veletek még ma este. Nem jön le, mert nem akarja, hogy itt lássák, ráadásul kétes személyek társaságában.
*Ez után el is fordul, mintha mi sem történt volna, és törölgetni kezdi az egyébként is makulátlan pultot.*
*Miközben a fogadós átadja Tarrognak a kulcsokat, és átveszi a pénzt, halkan, úgy, hogy csak a címzett hallhassa a szavait, ezt mondja:*
A 9-es szobában vár rátok egy ember, azt mondja, mindenképp beszélni akar veletek még ma este. Nem jön le, mert nem akarja, hogy itt lássák, ráadásul kétes személyek társaságában.
*Ez után el is fordul, mintha mi sem történt volna, és törölgetni kezdi az egyébként is makulátlan pultot.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-12 22:06:00
Üzenet elküldve: 2012-08-12 22:06:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mesélő #2, Arda Shien Nyr, Ardith Llorvel, Akki Kamihira és Daron Siseve figyelmébe//
*A meghívás egyértelmű. Meghívás...de mire? A dalnok művészi kidolgozottságú beszéde előre megírt szöveget sejtet, de a természetesség mégis sejtetni engedi: ez az ember hivatásából adódóan beszél rímekben, mindenféle megerőltetés nélkül. Az Arda szemében fellobbanó csillogó fény nyugtalanítja, így nem tud teljes elméjével a talánynak esni. Inkább csak a könnyen leszűrhető részletek ragadnak meg agyában. Kamra. Ott valaminek lennie kell. Valószínűnek tűnik, hogy a cél ennek megszerzése. Kulcs. Kétség sem férhet hozzá, hogy mint minden normális esetben, itt is egy kulcs nyitja azt a bizonyos kamrát. Amit viszont elő kell keríteni. Holtak. Temető. Ismerős a helyzet, bár csak a nevelőitől magába szívott legendák és mesék közt hallott ilyen kalandokról, melyekben a bátor kincsvadász élőkkel és holtakkal folytatott rettentő kűzdelem után elnyeri méltú jutalmát.
"Ez lenne hát a feladatunk. Segíteni megszerezni azt a valamit. Csakhát van itt egy bökkenő. Nevezetesen: kinek segítünk? Istennek, embernek, vagy magának az ördögnek tán? Nem akarom szennybe mártani a kezem, bár jó ügy érdekében ezt is megteszem. De ha ezen utazás végén ártatlan vér tapadna a kezemhez, úgy nem tudnék felhőtlenül örülni a megszerzett javaknak és élményeknek."
Amikor Arda feláll, meglepődve néz utána. Nem gondolta volna, hogy szegény lányra így hat a bor. Nem keveset ledöntött, ez világos, de azért még nem kéne megaláznia magát ország-világ előtt. Óvatosan feláll, és követi. Elnézést kér a nő nevében is a nagydarab férfitól, majd pár lépés távolságot tartva Arda mögött marad. A vidám, csukló, ugráló hangon érezni a részegséget. Amikor a lány az ajtó felé indul, utánaered, megfogja a vállát, és kivezeti a főtérre, ahol nagy adag havat dörzsöl az arcába, majd óvatosan két apró pofont is lekever a dülöngélő, borgőzös nőnek. Ha Arda tűrhetően magához tér, visszakíséri a Pegazusba, ahol az asztalhoz lép, és kérdő tekintettel nézi az immár üldögélő bárdot.*
*A meghívás egyértelmű. Meghívás...de mire? A dalnok művészi kidolgozottságú beszéde előre megírt szöveget sejtet, de a természetesség mégis sejtetni engedi: ez az ember hivatásából adódóan beszél rímekben, mindenféle megerőltetés nélkül. Az Arda szemében fellobbanó csillogó fény nyugtalanítja, így nem tud teljes elméjével a talánynak esni. Inkább csak a könnyen leszűrhető részletek ragadnak meg agyában. Kamra. Ott valaminek lennie kell. Valószínűnek tűnik, hogy a cél ennek megszerzése. Kulcs. Kétség sem férhet hozzá, hogy mint minden normális esetben, itt is egy kulcs nyitja azt a bizonyos kamrát. Amit viszont elő kell keríteni. Holtak. Temető. Ismerős a helyzet, bár csak a nevelőitől magába szívott legendák és mesék közt hallott ilyen kalandokról, melyekben a bátor kincsvadász élőkkel és holtakkal folytatott rettentő kűzdelem után elnyeri méltú jutalmát.
"Ez lenne hát a feladatunk. Segíteni megszerezni azt a valamit. Csakhát van itt egy bökkenő. Nevezetesen: kinek segítünk? Istennek, embernek, vagy magának az ördögnek tán? Nem akarom szennybe mártani a kezem, bár jó ügy érdekében ezt is megteszem. De ha ezen utazás végén ártatlan vér tapadna a kezemhez, úgy nem tudnék felhőtlenül örülni a megszerzett javaknak és élményeknek."
Amikor Arda feláll, meglepődve néz utána. Nem gondolta volna, hogy szegény lányra így hat a bor. Nem keveset ledöntött, ez világos, de azért még nem kéne megaláznia magát ország-világ előtt. Óvatosan feláll, és követi. Elnézést kér a nő nevében is a nagydarab férfitól, majd pár lépés távolságot tartva Arda mögött marad. A vidám, csukló, ugráló hangon érezni a részegséget. Amikor a lány az ajtó felé indul, utánaered, megfogja a vállát, és kivezeti a főtérre, ahol nagy adag havat dörzsöl az arcába, majd óvatosan két apró pofont is lekever a dülöngélő, borgőzös nőnek. Ha Arda tűrhetően magához tér, visszakíséri a Pegazusba, ahol az asztalhoz lép, és kérdő tekintettel nézi az immár üldögélő bárdot.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-12 20:20:05
Üzenet elküldve: 2012-08-12 20:20:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mesélő #2, Darthon Valykr, Ardith Llorvel, Akki Kamihira és Daron Siseve figyelmébe//
* Evés közben játszin Darthon szemébe néz "látod látod?!" csillan az a tekintet büszkén és kihívóan. A bor mámora egyre jobban elhatalmasodik elméjében. Meglepve pillog az asztalra pattant rímfaragóra. Összevont szemöldökkel rakosgatja a szavakat össze és erőst kapaszkodik értelmükért. A fogadós újratölti a kupáját, amit máris magához ragad és bele is kortyol. hátha a pincehideg ital visszaadja éleselméjűségét. Ám csak újabb hőhullámmal ajándékozza meg amúgy is hevült testét. Leteszi a kupát és megoldja ingecskéjének nyakkötőjét. Kint tombol a hideg, ő meg majd meggyúl idebent.
A szavak, mely a dalnok és kedvesének tekintetére utalnak megkuncogtatják és loppal Darthonra néz, vajh érti e szerelme a megbújó utalást.
Majd újra csak rímelnek a gondolatok. Az ő fejében meg megszólal egy kis csengettyű, lehet kellene egy marék hó, hogy elhallgattassa a hangját? Talány jön talányra. Hiába töpreng csak a kis csiling zenél a gondolatai közt.
"Van egy kamra amiben lehet valami, tiszta sor hogy a kulcs egy kriptában van. Hogy miért bánatos az titok és lehet ezt a részt nem kéne megpiszkálni.A sír hol helye vár, az biztos hogy a kripta, de hogy három falevél csendjében áll a bál?" Nem hallott még olyan helyről amit három falevélnek hívnának. Ez lehet egy kastély, ahol tehetős emberek élnek, vagy más fajok és folyton mulatoznak, vagy épp a civódást nevezné így rejtetten?
"Oh nem! Hát ez elviselhetetlen!" dönti el végül, győz a kíváncsiság! Újfent lenyalogatja ujjacskáit. Kissé bizonytalanul, de feláll az asztaltól. Bal kezével letámaszkodik, a jobbal becélozza, majd megragadja a kupát és jót húz belőle. Tán bátorításképp. Aztán a három idegen asztalához indul. Roppant mód koncentrál minden lépésre és ettől lehet mulatságossá is válik kissé.
- Hoppácska, bocsánat! * pöttyeni oda az egyik nagydarab vendégnek, akinek épp átkelt a csizmaorrán. Máskor tán riadtan hátrálna meg, de most arra használja a hegyomlásnyi illetőt, hogy a vállában megtámaszkodva tovahaladjon a cél felé. Túljutva a problémás helyzeten hátra sem néz.
Megcélozva az asztalt, odaér végül, egy odébb tolt szék, egy felrúgott vándorbot és egy levert kupa jelzik útját. Megkapaszkodik az asztal szélében, mintegy csak véletlenül. Körbenéz az elmosódó arcokon.*
- Uraim! Jó..estét! *csuklik aranyosan aprót* Nos tiszta sor hogy megyünk, a hovát hallottuk, ám ha nem haragszanak, meg nem fejthetem csodás kis rímfaragott meghívójukat! Ha megengedik kimennék egy kis friss levegőért meg egy marék hóért, mert úgy érzem egy egész templom és annak kórusa települt tévesen a fejembe. Addig is véssék fel a nevem bátran az útitársak listájára és ébresszenek fel ha indulunk. Azt hiszem, talán a tizenkettesben lakom..* ezzel egy másik, még háborítatlan útvonalat próbál kiszemelni, ami a lehető legrövidebb úton juttatná el az ajtóhoz. Az asztalt még mindig szorosan fogják az ujjai. Biztos ami biztos!*
* Evés közben játszin Darthon szemébe néz "látod látod?!" csillan az a tekintet büszkén és kihívóan. A bor mámora egyre jobban elhatalmasodik elméjében. Meglepve pillog az asztalra pattant rímfaragóra. Összevont szemöldökkel rakosgatja a szavakat össze és erőst kapaszkodik értelmükért. A fogadós újratölti a kupáját, amit máris magához ragad és bele is kortyol. hátha a pincehideg ital visszaadja éleselméjűségét. Ám csak újabb hőhullámmal ajándékozza meg amúgy is hevült testét. Leteszi a kupát és megoldja ingecskéjének nyakkötőjét. Kint tombol a hideg, ő meg majd meggyúl idebent.
A szavak, mely a dalnok és kedvesének tekintetére utalnak megkuncogtatják és loppal Darthonra néz, vajh érti e szerelme a megbújó utalást.
Majd újra csak rímelnek a gondolatok. Az ő fejében meg megszólal egy kis csengettyű, lehet kellene egy marék hó, hogy elhallgattassa a hangját? Talány jön talányra. Hiába töpreng csak a kis csiling zenél a gondolatai közt.
"Van egy kamra amiben lehet valami, tiszta sor hogy a kulcs egy kriptában van. Hogy miért bánatos az titok és lehet ezt a részt nem kéne megpiszkálni.A sír hol helye vár, az biztos hogy a kripta, de hogy három falevél csendjében áll a bál?" Nem hallott még olyan helyről amit három falevélnek hívnának. Ez lehet egy kastély, ahol tehetős emberek élnek, vagy más fajok és folyton mulatoznak, vagy épp a civódást nevezné így rejtetten?
"Oh nem! Hát ez elviselhetetlen!" dönti el végül, győz a kíváncsiság! Újfent lenyalogatja ujjacskáit. Kissé bizonytalanul, de feláll az asztaltól. Bal kezével letámaszkodik, a jobbal becélozza, majd megragadja a kupát és jót húz belőle. Tán bátorításképp. Aztán a három idegen asztalához indul. Roppant mód koncentrál minden lépésre és ettől lehet mulatságossá is válik kissé.
- Hoppácska, bocsánat! * pöttyeni oda az egyik nagydarab vendégnek, akinek épp átkelt a csizmaorrán. Máskor tán riadtan hátrálna meg, de most arra használja a hegyomlásnyi illetőt, hogy a vállában megtámaszkodva tovahaladjon a cél felé. Túljutva a problémás helyzeten hátra sem néz.
Megcélozva az asztalt, odaér végül, egy odébb tolt szék, egy felrúgott vándorbot és egy levert kupa jelzik útját. Megkapaszkodik az asztal szélében, mintegy csak véletlenül. Körbenéz az elmosódó arcokon.*
- Uraim! Jó..estét! *csuklik aranyosan aprót* Nos tiszta sor hogy megyünk, a hovát hallottuk, ám ha nem haragszanak, meg nem fejthetem csodás kis rímfaragott meghívójukat! Ha megengedik kimennék egy kis friss levegőért meg egy marék hóért, mert úgy érzem egy egész templom és annak kórusa települt tévesen a fejembe. Addig is véssék fel a nevem bátran az útitársak listájára és ébresszenek fel ha indulunk. Azt hiszem, talán a tizenkettesben lakom..* ezzel egy másik, még háborítatlan útvonalat próbál kiszemelni, ami a lehető legrövidebb úton juttatná el az ajtóhoz. Az asztalt még mindig szorosan fogják az ujjai. Biztos ami biztos!*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-12 19:58:11
Üzenet elküldve: 2012-08-12 19:58:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az esőcseppek monoton hangja, s a villámok látszólag logikus idővonalat követő fénye egy elvont tudatállapotot eredményez Mrograth számára. Kissé olyan ez az egész, mintha éppen félálomba merülne, azonban erről szó sincs, csupán gondolatai túlságosan intenzívek, s szinte maga előtt látja a képeket.
Végül sóhajt egy nagyot, s egy enyhe fejrázással próbál elhessegetni mindent, hogy visszatérjen a komor valóságba. A félhomályba burkolózó fogadó hangulata tökéletesen egyenlő a férfi hangulatával, azonban mint minden sötétségben, itt is van egy apró pont, mely fényáradatot zúdít mindenre. Ahogy tekintete ismét a barna hajú hölgyre téved, kinek bájos arca szintén a férfiét fürkészi, már nem tudja levenni róla méregzöld szemeit. Csak nézi őt merevem, szinte mozdulatlanul, hosszú percekig... Először úgy tűnhet, hogy fakó és világtalan tekintete mögött ismét csak zord gondolatok bújnak meg, ám most más történik.
Az elmúlt hetek tragikus képei halványodni kezdenek, s helyükbe a hölgy arca nyilall be, mely oly megnyugvást hoz Mrograth számára, hogy hirtelen úgy érzi, minden baj meg akar szűnni körülötte. Jól hallja azt is, ahogyan a fogadós egyre zavartabban szólítgatja, kinek tekintete a páros között cikázik - hol az egyik félen állapodik meg, hol a másikon. Mrograth azonban semmi pénzért nem fordítaná másfelé szemeit, egyedül akkor pillant ki újra az ablakon, mikor a hölgy átveszi a rendelését.
Immáron pedig meg is mozdul: állát leemeli tenyeréről, a dugót visszatuszkolja az üvegbe, s elteszi azt köpenyének egy rejtett zsebébe. Kezeit ölébe helyezi, s mikor nézne vissza a hölgyre, ő már ott álldogál zavartan a férfi asztalánál. Az első pillanatban nem szól egy szót sem, csak mereven figyeli, hallgatja, s mikor befejezte mondandóját, lassú mozdulattal feláll, s mellélép. Ha a hölgy engedi, akkor megragadja kezét, s egy lágy csókot hint rá. Csendben kihúz az asztalánál egy üresen ácsorgó széket, majd kezével legyint egyet felé.*
- Kérem, bocsássa meg illetlenségemet, előbb is idehívhattam volna Önt.
*Biccent egyet fejével, majd visszalépked helyére, s letelepedik ő is a székére. A hölgyemény hangja még mindig ott cseng füleiben, mintha csak a hajnali harmatba burkolózó, magányos virágpor zengné bús nótáját, ami az első pillanatban teljesen beleitta magát Mrograth tudatába.*
- S azt hiszem, kitalálta a gondolataimat. Valóban kényelmesebb egy széken, s egy ilyen társaságban, mint Ön. Nem mondták még, hogy felettébb érdekes a kisugárzása?
*Veti fel bókként, bár mély hangja e szavakkal karöltve nem éppen kedves színben tünteti fel a férfit. A hangulata nem jó, s ilyen állapotban könnyen elriaszthatja maga mellől ezt a hölgyet, ezt pedig nagyon nem szeretné. Próbál magára erőltetni némi modort, s átadni magát annak az érzésnek, hogy e hölgy ilyen közelségben van. Nyugalom, nyugalom, és nyugalom...*
- Kit tisztelhetek Kegyedben? Ha már vette a bátorságot, s egy ilyen... nem túl fényes kisugárzású embert megszólított... Nem szeretném elüldözni, de kérem, higgye el, hogy a komorságom, ami valószínűleg a későbbiekben is meg fog maradni, az nem az Ön társasága miatt lesz.
*Bólint lassan, határozottan, s ajkára egy halovány mosolyt is próbál erőltetni.*
Végül sóhajt egy nagyot, s egy enyhe fejrázással próbál elhessegetni mindent, hogy visszatérjen a komor valóságba. A félhomályba burkolózó fogadó hangulata tökéletesen egyenlő a férfi hangulatával, azonban mint minden sötétségben, itt is van egy apró pont, mely fényáradatot zúdít mindenre. Ahogy tekintete ismét a barna hajú hölgyre téved, kinek bájos arca szintén a férfiét fürkészi, már nem tudja levenni róla méregzöld szemeit. Csak nézi őt merevem, szinte mozdulatlanul, hosszú percekig... Először úgy tűnhet, hogy fakó és világtalan tekintete mögött ismét csak zord gondolatok bújnak meg, ám most más történik.
Az elmúlt hetek tragikus képei halványodni kezdenek, s helyükbe a hölgy arca nyilall be, mely oly megnyugvást hoz Mrograth számára, hogy hirtelen úgy érzi, minden baj meg akar szűnni körülötte. Jól hallja azt is, ahogyan a fogadós egyre zavartabban szólítgatja, kinek tekintete a páros között cikázik - hol az egyik félen állapodik meg, hol a másikon. Mrograth azonban semmi pénzért nem fordítaná másfelé szemeit, egyedül akkor pillant ki újra az ablakon, mikor a hölgy átveszi a rendelését.
Immáron pedig meg is mozdul: állát leemeli tenyeréről, a dugót visszatuszkolja az üvegbe, s elteszi azt köpenyének egy rejtett zsebébe. Kezeit ölébe helyezi, s mikor nézne vissza a hölgyre, ő már ott álldogál zavartan a férfi asztalánál. Az első pillanatban nem szól egy szót sem, csak mereven figyeli, hallgatja, s mikor befejezte mondandóját, lassú mozdulattal feláll, s mellélép. Ha a hölgy engedi, akkor megragadja kezét, s egy lágy csókot hint rá. Csendben kihúz az asztalánál egy üresen ácsorgó széket, majd kezével legyint egyet felé.*
- Kérem, bocsássa meg illetlenségemet, előbb is idehívhattam volna Önt.
*Biccent egyet fejével, majd visszalépked helyére, s letelepedik ő is a székére. A hölgyemény hangja még mindig ott cseng füleiben, mintha csak a hajnali harmatba burkolózó, magányos virágpor zengné bús nótáját, ami az első pillanatban teljesen beleitta magát Mrograth tudatába.*
- S azt hiszem, kitalálta a gondolataimat. Valóban kényelmesebb egy széken, s egy ilyen társaságban, mint Ön. Nem mondták még, hogy felettébb érdekes a kisugárzása?
*Veti fel bókként, bár mély hangja e szavakkal karöltve nem éppen kedves színben tünteti fel a férfit. A hangulata nem jó, s ilyen állapotban könnyen elriaszthatja maga mellől ezt a hölgyet, ezt pedig nagyon nem szeretné. Próbál magára erőltetni némi modort, s átadni magát annak az érzésnek, hogy e hölgy ilyen közelségben van. Nyugalom, nyugalom, és nyugalom...*
- Kit tisztelhetek Kegyedben? Ha már vette a bátorságot, s egy ilyen... nem túl fényes kisugárzású embert megszólított... Nem szeretném elüldözni, de kérem, higgye el, hogy a komorságom, ami valószínűleg a későbbiekben is meg fog maradni, az nem az Ön társasága miatt lesz.
*Bólint lassan, határozottan, s ajkára egy halovány mosolyt is próbál erőltetni.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-12 18:21:34
Üzenet elküldve: 2012-08-12 18:21:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szinte ő maga sem veszi észre, hogy amíg a kakaóra vár bizony mélyen a gondolataiba merült. Apró honvágy, egy kis hiány, ami megkeseríti utazásáról szóló álmait. Csak az elején rettegett az ismeretlentől, de néha mégis rátör a félelem a magánytól. Talán hiba volt egyedül elindulnia, de senki nem tartozik hozzá, akire rá merné bízni magát feltétel nélkül. Kénytelen magára számítani.
Az eső hűvös cseppjei térítik apránként vissza a valóságba. Ismét az éjfekete férfi felé pillant, hisz ott megjegyezte az ablakot. Egy ideig az üvegre mered, ahol apránként gurul le az eső kövér cseppekben. Egy darabig ez biztosítja a maradását, hisz ilyen időben képtelenség tovább indulni.
És ekkor a zöld villanás, s Naime ismét tovább kapja a tekintetét. Rezzenéstelenül pillant abba a méregzöld szempárba, hosszú másodpercek telnek el a tehetetlen ácsorgással, majd csak az zökkenti ki ismét az álldogálásból, hogy azok a megigéző szemek tovább is siklanak. Mint egy hipnotizált úgy követi a férfi pillantását, ami meg is állapodik egy kis szőkeségen. A lánykát sem látta még soha, de nem is csoda. Odahaza sem volt nagyra nőtt az ismeretsége, akkor mire számíthatna egy idegen helyen? Amíg a zöld szemek a szőkeséget térképezik, addig Naime ismét a férfi felé fordul. Azok a szemek.. Az a mérhetetlen keserűség, fájdalom. Nem ismeri ki rögtön az embereket, de a fejét rá merné tenni, hogy azok a lélektükrök hatalmas tragédia tanúi voltak, amiket egyedül szinte képtelenség feldolgozni. Ilyenkor érzi átoknak azt, hogy nőből van. Apja sokat mesélt édesanyjáról. Az a mérhetetlen szeretet, ami a nőben lakozott, az a jutalmazást nem váró segíteni akarás, az a törődés, ami az egész asszonyt jellemezte, és amit lánya is megörökölt..
Ha tehetné, és nem lenne illetlen talán oda mehetne, hogy akár csak egy pillanatra is ölelő karokba vonja az idegent, mintha remélhetné, hogy ezzel abból a fájdalomból átvehet egy kicsit, hogy enyhítsen a férfi terhein.
De ilyen badarság ezekben a világokban nincs. Hogyan is tehetné meg, hogy esetleg kényelmetlen helyzetbe hozza az idegent. Egyáltalán azt sem tudhatja hogyan reagálna rá a férfi. De a szemek, amik időnként ismét felé pillantanak egész egyszerűen megzavarja, főleg a kín mögött megbújó ismeretlen érzése, amit akkor fedez fel, mikor pillantásaik ezekre a kis másodpercekre összetalálkoznak.
Azok a szemek.. akár a smaragd..*
- Kisasszony..?! *A lány riadtan rezzen össze a pultos hangjára. Teljesen elkalandozott, szinte megfeledkezve arról hol is van és mit csinál. Szaporán pislogva fordul kissé a bögrét szorongató férfihoz, aki megkönnyebbülten mosolyodik el.* Azt hittem már baja van.. egy perce biztos magát szólongatom. *Nevet fel és nyújtja a kakaót.* Kész is.. és az esőre való tekintettel jobban megmelegítettem.
- Ne haragudjon.. *Nevet fel kissé kínosan a lány, miközben elveszi az átmelegedett bögrét.* Kissé azt hiszem.. elgondolkodtam..
- Ugyan aranyom.. egészségére.
*Biccent a férfi, s már fordul is el, hogy tovább tegye a dolgát. A bögrét erősen tartva néz vissza végül ő maga is a vendégek felé. Most tűnik fel neki, hogy a fogadó lassan kezd megürülni. A férfi most még magányosabbnak és elesettebbnek tűnik, ahogy körülötte lassan mindenki eltűnik.
A bögrét az ajkaihoz emeli, végül megtorpan a mozdulatban. Egy próbát megér, nem igaz?
Halk sóhajjal löki el magát a pulttól és óvatos léptekkel halad az idegen asztala felé, ami előtt tehetetlenül áll meg, mint egy kislány, aki egyedül maradt az utcán és nem tudja mihez kezdjen. Várjon míg érte jönnek, vagy vegye a kezébe a dolgokat.*
- Szebb napokat! Én..*Kissé elpillant, míg összeszedi a gondolatait és kissé magát is, és már határozottabban fordul vissza a férfi felé.* remélem nem zavarok, csak.. ha lehetőség van rá, ideülhetnék? Kissé elfáradtam és mégiscsak kényelmesebb egy széken ülve kakaózni, mint ott tehetetlenkedni egy pult mellett.
*Mosolyodik el kedvesen és figyelmen kívül hagyja azt a csöppnyi átlátszóságot a szándékában, hogy már jócskán van megüresedett asztal, ahol továbbra is kényelmeskedhetne, nem szükséges feltétlenül ezt az asztalt választania. De az anyja jelleme, mintha biztatná, hogy igenis, ha csak egy kis időre is, de próbáljon meg enyhíteni a férfi keserűségén. De azt is meg fogja érteni, ha az idegen most nem vágyik társaságra, hisz nem tudhatja a lány, hogy miféle borzalmak utóhatásait látta meg azokban a lélektükrökben..*
A hozzászólás írója (Naime Shyasi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.12 18:26:50
Az eső hűvös cseppjei térítik apránként vissza a valóságba. Ismét az éjfekete férfi felé pillant, hisz ott megjegyezte az ablakot. Egy ideig az üvegre mered, ahol apránként gurul le az eső kövér cseppekben. Egy darabig ez biztosítja a maradását, hisz ilyen időben képtelenség tovább indulni.
És ekkor a zöld villanás, s Naime ismét tovább kapja a tekintetét. Rezzenéstelenül pillant abba a méregzöld szempárba, hosszú másodpercek telnek el a tehetetlen ácsorgással, majd csak az zökkenti ki ismét az álldogálásból, hogy azok a megigéző szemek tovább is siklanak. Mint egy hipnotizált úgy követi a férfi pillantását, ami meg is állapodik egy kis szőkeségen. A lánykát sem látta még soha, de nem is csoda. Odahaza sem volt nagyra nőtt az ismeretsége, akkor mire számíthatna egy idegen helyen? Amíg a zöld szemek a szőkeséget térképezik, addig Naime ismét a férfi felé fordul. Azok a szemek.. Az a mérhetetlen keserűség, fájdalom. Nem ismeri ki rögtön az embereket, de a fejét rá merné tenni, hogy azok a lélektükrök hatalmas tragédia tanúi voltak, amiket egyedül szinte képtelenség feldolgozni. Ilyenkor érzi átoknak azt, hogy nőből van. Apja sokat mesélt édesanyjáról. Az a mérhetetlen szeretet, ami a nőben lakozott, az a jutalmazást nem váró segíteni akarás, az a törődés, ami az egész asszonyt jellemezte, és amit lánya is megörökölt..
Ha tehetné, és nem lenne illetlen talán oda mehetne, hogy akár csak egy pillanatra is ölelő karokba vonja az idegent, mintha remélhetné, hogy ezzel abból a fájdalomból átvehet egy kicsit, hogy enyhítsen a férfi terhein.
De ilyen badarság ezekben a világokban nincs. Hogyan is tehetné meg, hogy esetleg kényelmetlen helyzetbe hozza az idegent. Egyáltalán azt sem tudhatja hogyan reagálna rá a férfi. De a szemek, amik időnként ismét felé pillantanak egész egyszerűen megzavarja, főleg a kín mögött megbújó ismeretlen érzése, amit akkor fedez fel, mikor pillantásaik ezekre a kis másodpercekre összetalálkoznak.
Azok a szemek.. akár a smaragd..*
- Kisasszony..?! *A lány riadtan rezzen össze a pultos hangjára. Teljesen elkalandozott, szinte megfeledkezve arról hol is van és mit csinál. Szaporán pislogva fordul kissé a bögrét szorongató férfihoz, aki megkönnyebbülten mosolyodik el.* Azt hittem már baja van.. egy perce biztos magát szólongatom. *Nevet fel és nyújtja a kakaót.* Kész is.. és az esőre való tekintettel jobban megmelegítettem.
- Ne haragudjon.. *Nevet fel kissé kínosan a lány, miközben elveszi az átmelegedett bögrét.* Kissé azt hiszem.. elgondolkodtam..
- Ugyan aranyom.. egészségére.
*Biccent a férfi, s már fordul is el, hogy tovább tegye a dolgát. A bögrét erősen tartva néz vissza végül ő maga is a vendégek felé. Most tűnik fel neki, hogy a fogadó lassan kezd megürülni. A férfi most még magányosabbnak és elesettebbnek tűnik, ahogy körülötte lassan mindenki eltűnik.
A bögrét az ajkaihoz emeli, végül megtorpan a mozdulatban. Egy próbát megér, nem igaz?
Halk sóhajjal löki el magát a pulttól és óvatos léptekkel halad az idegen asztala felé, ami előtt tehetetlenül áll meg, mint egy kislány, aki egyedül maradt az utcán és nem tudja mihez kezdjen. Várjon míg érte jönnek, vagy vegye a kezébe a dolgokat.*
- Szebb napokat! Én..*Kissé elpillant, míg összeszedi a gondolatait és kissé magát is, és már határozottabban fordul vissza a férfi felé.* remélem nem zavarok, csak.. ha lehetőség van rá, ideülhetnék? Kissé elfáradtam és mégiscsak kényelmesebb egy széken ülve kakaózni, mint ott tehetetlenkedni egy pult mellett.
*Mosolyodik el kedvesen és figyelmen kívül hagyja azt a csöppnyi átlátszóságot a szándékában, hogy már jócskán van megüresedett asztal, ahol továbbra is kényelmeskedhetne, nem szükséges feltétlenül ezt az asztalt választania. De az anyja jelleme, mintha biztatná, hogy igenis, ha csak egy kis időre is, de próbáljon meg enyhíteni a férfi keserűségén. De azt is meg fogja érteni, ha az idegen most nem vágyik társaságra, hisz nem tudhatja a lány, hogy miféle borzalmak utóhatásait látta meg azokban a lélektükrökben..*
A hozzászólás írója (Naime Shyasi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.12 18:26:50
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-12 18:07:19
Üzenet elküldve: 2012-08-12 18:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az istállós fiúval való találkozása után nyugis helyet keres. Betér a fogadóba, hisz a fogadóst ismeri a legjobban a városban. Hátha van valami ötlete e célra. Szép, nyugodtan lép be a helységbe. "Így kell ezt csinálni. Senki sem figyelt fel rám." Lassan és magabiztosan a pulthoz megy. A pultos épp az egyik asztalnál foglalatoskodott, úgyhogy a lány csendben várt rá.
Gyorsan jön is a kocsmáros. Besiet a pult mögé és szépen mosolyog a lányra.*
-Hát te újra itt? Miben segíthetek?
-Hát én csak egy helyet szeretnék ahol csendben gondolkodhatnék és mivel magát ismerem itt a legjobban magától szeretnék ötletet kérni.
-Jaj, szivecském a legjobb helyen jársz. Gyere csak bemutatom neked a Holdudvart.
*Egy ajtóhoz vezeti a lányt. Kinyitja előtte az ajtót és betuszkolja Rakykardot.*
A hozzászólás írója (Rakykard Filwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.12 18:11:31
Gyorsan jön is a kocsmáros. Besiet a pult mögé és szépen mosolyog a lányra.*
-Hát te újra itt? Miben segíthetek?
-Hát én csak egy helyet szeretnék ahol csendben gondolkodhatnék és mivel magát ismerem itt a legjobban magától szeretnék ötletet kérni.
-Jaj, szivecském a legjobb helyen jársz. Gyere csak bemutatom neked a Holdudvart.
*Egy ajtóhoz vezeti a lányt. Kinyitja előtte az ajtót és betuszkolja Rakykardot.*
A hozzászólás írója (Rakykard Filwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.12 18:11:31
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-12 17:30:56
Üzenet elküldve: 2012-08-12 17:30:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
-Mit ne mondjak, kevés dolog van, ami ennél most jobban esne..." *mosolyog aki a fogadósra, aki a dicsérő szóra - jobb választ nem lelvén eme késői órán - valami fura hajbókolás-félét hajt végre. A lány magában jót mosolyog ezen. "Mekkora egy bohóc valójában! Nem is is itt lenne a helye. Többre hivatott, mint a bor és sört mérni álló nap..." Majd fordul egy keveset a magas széken, most már oldalvást ül, bal könyöke a pulton nyugszik, a meleg csészét még mindig két kezében tartja. A gyümölcstea kavargó gőze játszian gomolyog felfelé, ahogy a nő újból a szájához emeli a csészét és hörpint egyet a tartalmából. Azért fordult így, hogy szemügyre vehesse a rajta kívül a teremben tartózkodó két alakot. Egy nő - kinek szépségén még egy női szem is egyből fennragad - ül az elfordult tündérrel szinte teljesen szemben az egyik háromszemélyes asztalnál. Előtte gyümölcstál, és éppen egy szőlőfürtről szemezgeti le a szebb darabokat, finnyásan félrerakva a kisebb és aszottabb darabokat. Ruhája díszes, tartása úrias. "Vajon Ő mit kereshet itt egyedül?2 fut át a gondolat a fején, s az imáron kiürült csészét a pultra rakja.*
-Még egy kör, *mondja a csapos, s Calira bizonytalan nézését látva megszólal:*
-A ház vendége!
-Ugyan, nem fogadhatom el!
-Igazából csak ez, amit tehet...ugyanis már elkészítettem. Pont annyi mézzel, amennyivel Kisasszonyságod szereti... ne sértsen meg!
-Hát mit tehet az ember lánya? *nevet fel a nő, és egy 'köszönöm' kíséretében elveszi az újabb csésze nedűt. Majd visszahelyezkedik előző pozíciójába, hisz még valaki van a teremben. Egy férfi. Furcsán görnyedten ül az egyik négyszemélyes asztal karfás bükkfa székénél. Előtte sem étel, sem ital, de még csak ezek maradványait, egy üres poharat, tányért, vagy piszkos evőeszközt nem lát a lány. markában csupán egy kicsi üvegcsét szorongat, de ilyen távolságból a lány nem tudja megítélni, mi lehet benne. Az idegen meglehetősen kellemes pillantásokat vet a gesztenyehajú szépség felé, aki lassan már az egész fürt szőlőt lekopasztotta. Majd a fekete férfi - hisz vörös köpenye alatt sötét ruhát visel, ében haja pedig hátát verdesi - szemeit hirtelen ráemeli. "Mennyire zöld!" De a szempár nem barátságosságot tükröz: a lány minden késztetése ellenére nem kapja el tekintetét, s a sötét pillák mögött valami fájdalmasat vél felfedezni.*
-Még egy kör, *mondja a csapos, s Calira bizonytalan nézését látva megszólal:*
-A ház vendége!
-Ugyan, nem fogadhatom el!
-Igazából csak ez, amit tehet...ugyanis már elkészítettem. Pont annyi mézzel, amennyivel Kisasszonyságod szereti... ne sértsen meg!
-Hát mit tehet az ember lánya? *nevet fel a nő, és egy 'köszönöm' kíséretében elveszi az újabb csésze nedűt. Majd visszahelyezkedik előző pozíciójába, hisz még valaki van a teremben. Egy férfi. Furcsán görnyedten ül az egyik négyszemélyes asztal karfás bükkfa székénél. Előtte sem étel, sem ital, de még csak ezek maradványait, egy üres poharat, tányért, vagy piszkos evőeszközt nem lát a lány. markában csupán egy kicsi üvegcsét szorongat, de ilyen távolságból a lány nem tudja megítélni, mi lehet benne. Az idegen meglehetősen kellemes pillantásokat vet a gesztenyehajú szépség felé, aki lassan már az egész fürt szőlőt lekopasztotta. Majd a fekete férfi - hisz vörös köpenye alatt sötét ruhát visel, ében haja pedig hátát verdesi - szemeit hirtelen ráemeli. "Mennyire zöld!" De a szempár nem barátságosságot tükröz: a lány minden késztetése ellenére nem kapja el tekintetét, s a sötét pillák mögött valami fájdalmasat vél felfedezni.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-12 17:01:55
Üzenet elküldve: 2012-08-12 17:01:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Egy átlagos fogadó hangulatához képest a csend és a nyugalom most a szokottnál is nagyobb - látszólag minden rendben van, ám a másik világban forgó gondolatok nagyon is nyugtalanok. Mrograth hangulatához minden adott, s őszintén be is kell vallja, hogy ha verőfényes napsütésben kellene ücsörögnie, akkor még a rosszullét is kerülgetné. Ám így, a kinti sötétségbe burkolózó fénynyalábok kíséretében lelke is kezd megnyugodni. Az eddigi felhők immáron eleresztik szomorú könnyeiket, mik halkan kezdenek kopogni az ablakpárkányon, s a cseppeket olykor sárgásra festi egy-egy elcikázó villám fénye, melyet halk, morgó morajok követnek.
Azok az emberek, kik eddig az asztalokat támasztották, már rég hazatértek otthonaikba, igyekeztek nem belefutni a kibontakozó viharba, s mire a férfi feleszmél, addigra csak ő ül ott egyedül egy üres asztalnál, az egyetlen dologgal ami némi nyugalmat adhat számára: az üvegével. Bár az, hogy becsapja szervezetét és lelkét az orvossággal, sosem vezethet jóra, de a kezdeti bajokat el tudja halványítani, pontosabban fogalmazva késleltetni. S a késleltetett gondok ahogy gördülnek előre, úgy hagynak maguk után darabokat, melyeket elnyel a sötétség - ám megszűnni sosem fognak.
Már vagy fél óra telik az esőcseppek egyedüli társaságában, mikor Mrograth látókörében a nyíló ajtó jelenik meg, melyet egy halk köszönés kísér, s végül a hang gazdája is megjelenik egy törékeny hölgy képben. Gesztenyebarna haja, sápadtas arca, s bájos megjelenése a férfire is kellemesen hat. Bár jobbnak látta, ha a gondolatokat rendezi magában, s próbál előrébb jutni, egy ilyen megnyugtató csodás látványt nem tud figyelmen kívül hagyni. Mozdulni ugyan nem mozdul, állát még mindig kezén támasztja, viszont méregzöld szemei hűségesen követik a hölgyet, egyenesen a pultig, ahol is találkoznak a tekintetek. Mrograth ugyan nem mosolyodik el, de vonásain feltűnik egy jelentős változás: ajka ugyan nem mozdul, de szemei mindent elárulnak arról, hogy a hölgy megjelenését valójában kellemes élményként könyveli el.
Az ajtó viszont újra nyílik, s ismét belépnek rajta - bár a férfi először azt gondolta, hogy nem egy hölgy lesz az, azonban mikor az illető megválik víztől csöpögő csuklyájától, nyilvánvaló lesz, hogy tévedett. Egy bársonyos kezű szőkeség az, kinek megjelenése ismét változtat egy cseppet a férfi hangulatán, ám most más téren, mint az előző hölgyemény. Ő nem megnyugvást hoz a fogadó légkörébe, sokkal inkább a határozott és titokzatos megjelenése kissé felborítja Mrograth fejében az egyensúlyt.
Méregzöld szemei ide-oda cikáznak a két hölgy között: mikor a barna szépségre pillant, kedve lenne betérni az erdő csendjébe, s egy magasodó fáról nézni a napfelkeltét; mikor pedig a szőkeségre pillant, gondolatai emlékekbe kapaszkodnak, melyek a meggyilkolt családjához köthetők.
Bár gondolatai szokatlannak tűnhetnek, jelenleg próbál minden olyan dologba megkapaszkodni, mi egy kicsit is eltereli figyelmét: ez lenne az első hölgyemény. Ám a világ rendje az egyensúly, s ezt felborítani végzetes lehet, sosem lehet elfeledni azt, mi megtörtént: ez a második hölgyemény. Bonyolult képek és gondolatok ezek, ezért keserű ábrázattal kénytelen egy újabbat húzni orvosságából, hogy még ezek a képzelgések is halványodjanak... Elmenni még nem szeretne, hiszen a látvány keltette parányi érzésekben hisz még, melyek megmozgathatnak valamit odabent, mely talán jobbra fordítja ezt az egész hihetetlennek tűnő rémmesét...*
Azok az emberek, kik eddig az asztalokat támasztották, már rég hazatértek otthonaikba, igyekeztek nem belefutni a kibontakozó viharba, s mire a férfi feleszmél, addigra csak ő ül ott egyedül egy üres asztalnál, az egyetlen dologgal ami némi nyugalmat adhat számára: az üvegével. Bár az, hogy becsapja szervezetét és lelkét az orvossággal, sosem vezethet jóra, de a kezdeti bajokat el tudja halványítani, pontosabban fogalmazva késleltetni. S a késleltetett gondok ahogy gördülnek előre, úgy hagynak maguk után darabokat, melyeket elnyel a sötétség - ám megszűnni sosem fognak.
Már vagy fél óra telik az esőcseppek egyedüli társaságában, mikor Mrograth látókörében a nyíló ajtó jelenik meg, melyet egy halk köszönés kísér, s végül a hang gazdája is megjelenik egy törékeny hölgy képben. Gesztenyebarna haja, sápadtas arca, s bájos megjelenése a férfire is kellemesen hat. Bár jobbnak látta, ha a gondolatokat rendezi magában, s próbál előrébb jutni, egy ilyen megnyugtató csodás látványt nem tud figyelmen kívül hagyni. Mozdulni ugyan nem mozdul, állát még mindig kezén támasztja, viszont méregzöld szemei hűségesen követik a hölgyet, egyenesen a pultig, ahol is találkoznak a tekintetek. Mrograth ugyan nem mosolyodik el, de vonásain feltűnik egy jelentős változás: ajka ugyan nem mozdul, de szemei mindent elárulnak arról, hogy a hölgy megjelenését valójában kellemes élményként könyveli el.
Az ajtó viszont újra nyílik, s ismét belépnek rajta - bár a férfi először azt gondolta, hogy nem egy hölgy lesz az, azonban mikor az illető megválik víztől csöpögő csuklyájától, nyilvánvaló lesz, hogy tévedett. Egy bársonyos kezű szőkeség az, kinek megjelenése ismét változtat egy cseppet a férfi hangulatán, ám most más téren, mint az előző hölgyemény. Ő nem megnyugvást hoz a fogadó légkörébe, sokkal inkább a határozott és titokzatos megjelenése kissé felborítja Mrograth fejében az egyensúlyt.
Méregzöld szemei ide-oda cikáznak a két hölgy között: mikor a barna szépségre pillant, kedve lenne betérni az erdő csendjébe, s egy magasodó fáról nézni a napfelkeltét; mikor pedig a szőkeségre pillant, gondolatai emlékekbe kapaszkodnak, melyek a meggyilkolt családjához köthetők.
Bár gondolatai szokatlannak tűnhetnek, jelenleg próbál minden olyan dologba megkapaszkodni, mi egy kicsit is eltereli figyelmét: ez lenne az első hölgyemény. Ám a világ rendje az egyensúly, s ezt felborítani végzetes lehet, sosem lehet elfeledni azt, mi megtörtént: ez a második hölgyemény. Bonyolult képek és gondolatok ezek, ezért keserű ábrázattal kénytelen egy újabbat húzni orvosságából, hogy még ezek a képzelgések is halványodjanak... Elmenni még nem szeretne, hiszen a látvány keltette parányi érzésekben hisz még, melyek megmozgathatnak valamit odabent, mely talán jobbra fordítja ezt az egész hihetetlennek tűnő rémmesét...*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-12 16:22:18
Üzenet elküldve: 2012-08-12 16:22:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Későre jár. Az egész városban hallható harang hangja ismét tisztán kivehetően megszólal. De már nem azt a bizonyos éjfelet üti, az idő már azon is túl jár. Bizony már az egyet kongatja, amikor Calira lenyomja a fogadó nehéz ajtaját. A tölgyfa ajtó halk nyikordulással adja meg magát a kecses, de határozott kéznek, ami habozás nélkül ad utasítást a kilincsnek. Bimm-bamm. A nő már fordul is, odabenn van immár. Egy hatalmas fényvillanás,majd a harang szavát elnyomja az ég hirtelen támadt dörgése, miközben az esőcseppek ütemesen kopognak a fogadó pici ablakain. Az újonnan érkezett gyorsan beljebb lép, barna útiköpenye egyenlőbe biztonságot ad neki. "Megint csak egy érdekes este volt." fut át a nő agyan, ahogy csendes léptekkel elindul a pult felé. Útvonala könnyen követhető: egyre szaporodó víztócsák jelzik útját, egészen a fogadósig. A napszakhoz képest elég energikusan pattan fel a pult mellett ácsorgó bárszékek egyikére, s a nem túl jó állapotban lévő ülőalkalmatosság fájdalmasan felnyikordul, amikor a nő ráhelyezi a súlypontját, bár szemmel láthatólag tartott már jóval nehezebb vendégeket is. A fogadós barátságosan üdvözli az újonnan érkezőt: látszik, hogy nem először fújja erre a szél.*
-Kisasszony, ilyen későn?
*Nevetés hallatszik a csuklya alól.*
-Ne aggódjon ennyire, kérem. csak fontos volt a dolgom ennyi.
-Na de egyedül?
-Egyedül. Tudja, hogy nem kell engem félteni.
-De hát akkor is... csurom víz. Biztosan jól esne egy meleg tea.
-Igen, remek lenne. *hallatszik a ruha alól, majd a nő a pultra teszi aGyümölcsteaért járó4aranyat. . A kiszolgálás pedig igen gyorsan megtörténik. Az alak végül lehúzza fejéről a barna úti köpeny csuklyáját. Ha valaki hallotta az előző párbeszédet, valószínűleg nem erre számított. A határozott, harcias, férfias jelenség helyett először egy szőke - és kissé vizes - hajzuhatag válik láthatóvá, majd két kéz, ami takaros fonásba regulázza a hátközépig érő hajat. Az alakhoz csinos és finom arc társul. Két kezébe fogja a meleg csészét, élvezettel, lehunyt szemmel ízleli az első kortyot.*
-Elég édes? *kérdez a fogadós.*
-Tökéletes, mint mindig.
-Kisasszony, ilyen későn?
*Nevetés hallatszik a csuklya alól.*
-Ne aggódjon ennyire, kérem. csak fontos volt a dolgom ennyi.
-Na de egyedül?
-Egyedül. Tudja, hogy nem kell engem félteni.
-De hát akkor is... csurom víz. Biztosan jól esne egy meleg tea.
-Igen, remek lenne. *hallatszik a ruha alól, majd a nő a pultra teszi aGyümölcsteaért járó4aranyat.
. A kiszolgálás pedig igen gyorsan megtörténik. Az alak végül lehúzza fejéről a barna úti köpeny csuklyáját. Ha valaki hallotta az előző párbeszédet, valószínűleg nem erre számított. A határozott, harcias, férfias jelenség helyett először egy szőke - és kissé vizes - hajzuhatag válik láthatóvá, majd két kéz, ami takaros fonásba regulázza a hátközépig érő hajat. Az alakhoz csinos és finom arc társul. Két kezébe fogja a meleg csészét, élvezettel, lehunyt szemmel ízleli az első kortyot.*-Elég édes? *kérdez a fogadós.*
-Tökéletes, mint mindig.
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-08-12 15:37:51
Üzenet elküldve: 2012-08-12 15:37:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A nagy fogócskában kifáradt és meg is éhezett. Igaz nincs még itt a vacsora ideje, de neki most van szüksége a vacsorára. Lihegve érkezik a helységbe, ezért mindenki felfigyel rá, aki bent van éppen. Most sincsenek valami sokan, de ettől a kevés nézőközönségtől is zavarba jön. Az ajtóban vesz egy mély lélegzetet, lenyugtatja a lelkét és beljebb lép. Kicsit tántorogva halad a pult felé. Majdnem elesik a saját lábában. Megáll. Újra elvégzi az ajtóban elvégzetteket és ezután halad tovább.*
-Jó napot, fogadós úr!
-Szervusz, kincsem! Hát már megéheztél. Megjegyzem elég ziláltan nézel ki. Tudod mi kell neked? Egy szoba itt nálam. Úgy rendbe hozhatnád magad...
-Köszönöm, nem kell szoba!
*A fogadósnak eláll a szava Rakykard felindulása miatt. A lány bocsánatkérően rámosolyog.*
-Nincs időm most. Csak egy pohár Vizet kérek2 aranyért és egySzelet kenyeret szintén 2 aranyért. .
-Hmm milyen kevés kis elemózsia ez. Biztos nem kérsz mást?
-Teljesen.
-Hát tessék, már adom is.
*A fogadós odaadja a kívánt ételt és italt, cserébe Rakykard odaadja a 4 aranyat, majd leül a sarokban lévő asztalhoz, mit ezennel törzshelyévé nyilvánít. A kevéske kenyeret hamar elpusztítja, utána leöblíti a vízzel. Most nem foglalkozik az udvariassággal, meg a kocsmáros nem is figyel rá, úgyhogy csak úgy köszönés nélkül kimegy a fogadóból.*
-Jó napot, fogadós úr!
-Szervusz, kincsem! Hát már megéheztél. Megjegyzem elég ziláltan nézel ki. Tudod mi kell neked? Egy szoba itt nálam. Úgy rendbe hozhatnád magad...
-Köszönöm, nem kell szoba!
*A fogadósnak eláll a szava Rakykard felindulása miatt. A lány bocsánatkérően rámosolyog.*
-Nincs időm most. Csak egy pohár Vizet kérek2 aranyért
és egySzelet kenyeret szintén 2 aranyért. .-Hmm milyen kevés kis elemózsia ez. Biztos nem kérsz mást?
-Teljesen.
-Hát tessék, már adom is.
*A fogadós odaadja a kívánt ételt és italt, cserébe Rakykard odaadja a 4 aranyat, majd leül a sarokban lévő asztalhoz, mit ezennel törzshelyévé nyilvánít. A kevéske kenyeret hamar elpusztítja, utána leöblíti a vízzel. Most nem foglalkozik az udvariassággal, meg a kocsmáros nem is figyel rá, úgyhogy csak úgy köszönés nélkül kimegy a fogadóból.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18859-18878