// Fejvadászok //
*Bizalmi játékok ide vagy oda, a jelenlegi létszámváltozás nem akadályozza meg Ukromot abban, hogy hamar befejezze magának rendelt eleségét, és a csontokat a tányérra visszatéve komótosan törölgetni kezdje ujjait. Nem kell min csodálkozni, ő is éhes volt. Borát kortyolgatva rázza a fejét a vidításokon, majd szemöldöke valamelyest megemelkedik az új, bár nem éppen fontos információra. Végül is, csak egyikükben van embervér az asztalon, Arthenior egy elég soknépű város. Ő pedig nem épp a fajgyűlölő fajta. Az ork ennyiben már le is tudta volna a dolgot és pihent volna tovább, de Syndrára pillantva rájön, hogy valami nem stimmel. Felül, és az elfre mereszti párait. Nem kifejezetten ujjon a hallottakért, főleg a meg-kéne-ölni részért. Úgy érzi, mintha játszanának vele, kibökdösik, meddig lehet elmenni a türelmével.*
~ Talán meg kéne... ~ *..Nem. A Sellőházban elintézték volna az ügyet, ha odáig fajult volna a helyzet, és hogy mindezek után további részleteket hallva Lillyentől és Syndrától egyaránt, sem fenyegették meg, az a bizalom megnöveltét jelentheti. Még azután, hogy hasznosságát a sikátorban kiélte, sem hagyták magára a veszélyben, az pedig jelent annyi gerincet, hogy Ukromnak most ne kelljen kiakadnia. Büszkeségét és biztonságérzetét most is félre fog kelleni raknia, legalábbis a kaszárnyáig. Azután meg ki tudja, lehet hogy többet nem is látják egymást és nem fog kelleni fél szemmel aludnia. Csinálhatnak azt magukkal és a nyavalyás szervezetükkel, amire kedvük telik.
Így egy általánosnál szúrósabb farkasszemezés után, alibit és ajánlatot angyali türelemmel meghallgatva, kiad némi levegőt magából, és csak megszólal.*
- Nem érdekel, hogy néz ki. *Ennyi. Probléma vége, késői ebéd folytatódjék.*
- Ahogy mondta. *Erősíti meg az úti célokat.* - A fejeket a piacon áthaladva adjuk le. A pénzt egyenlően osztjuk el. *Feltételezi, hogy ezzel senkinek nem lesz problémája. Ha mégis, azt vele fog kelleni megbeszélni, és ő éppen nincs abban a hangulatban. Mivel nem ellenkezik a elf ötletével, ugyanis neki semmi kedve nincs még egyszer vásárolgatni menni, bíráló csendben várja meg, míg a többiek végeznek, illetve eliszogatja a maradék borát. Nem fog ettől árva baja sem esni, ezt az italt inkább az ünneplésekre, mint a nehéz napokra szokták venni. Csak azt furcsállja, miért küldi el a még mindig elég súlyosan sérült fél-elfet amaz a piacra. Elég felelőtlen, ha őt kérdeznék.*
- Miről lenne szó? *Nem várja meg, hogy beüljön a csend, ha feláll a leány.*