Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 351 (7001. - 7020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7020. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:57:38
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:57:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Úgy tűnik, hogy az eddig választott szavak és viselkedés egyre csak a mélységi célja felé terelik az estét, és mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már mindketten az ágyban vannak. Persze felöltözve, és nehéz lenne megmondani, hogy ezen bármelyikük tervez-e változtatni. A traumáról szóló megjegyzésre megváltozik és elkomorodik egy pillanatra a kifejezése, de ezt nehéz lenne kiszúrni, mert tényleg csak egy pillanat töredékéig történik meg, mielőtt rendezné vonásait. A csalódásra viszont már felnevet, és csak rövid ideig gondolkodik, mielőtt felülne, és végig nézne az ágyon. *
- Nos, ez tisztább. * Jelenti ki a nyilvánvalót, végigsimítva a takarón, és megpaskolja még a párnát is. *
- Talán csak arra vár, hogy valaki összemocskolja. De a tiszta lehet, hogy szerintem jobban illik hozzád. Amióta kitakarították, nem feküdt benne senki más. Nincsenek benne emlékek, nem hagyta benne más a lehullott hajszálait, nem foltos a testnedvektől. * Persze nem állítja, hogy a sajátja ilyen lenne, mert az Eeyr nem engedné, csak hagyja, hogy ha valaki akarja, akkor a legrosszabbat feltételezhesse a mélységi ágyáról. *
- Az is megeshet, hogy reggel figyeltem ki, hogy takarították a szobát, különös gonddal. A Pegazus nem egy koszos hely, de ennyire nem szoktak odafigyelni az ilyen részletekre. Nem gondolod, hogy ez furcsa lehet? * Néz Merlanára, ahogy feláll az ágyból, és a borhoz lép készségesen. Sose utasítana el alkoholt, csak ha nyomós oka van rá. *
- Engedd meg, hogy elmondjam, hogy szerintem milyen oka lehet egy ilyen alapos takarításnak. Lehet, hogy nemes érkezik, aki előre küldött valakit, hogy a fogadó legjobb szobáját béreljék ki számára. Ez esetben viszont biztosan gazdag, vagy legalább befolyásos illetőről lehet szó, hogy ilyen különös bánásmódban részesül. Viszont ha valóban így van, akkor bármikor jöhet a szoba jogos tulajdonosa. * Teszi még hozzá, jólesően kortyolva a borba, miután megkapja a poharat. Ezek után, a drámai hatás kedvéért elhallgat, és fülelni kezd. Nem bánná, ha kintről léptek kopogását lehetne hallani, de sajnos ilyen hatalma nincs, hogy ezt is befolyásolni tudja. *
//Egy húron pendülve//
* Úgy tűnik, hogy az eddig választott szavak és viselkedés egyre csak a mélységi célja felé terelik az estét, és mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már mindketten az ágyban vannak. Persze felöltözve, és nehéz lenne megmondani, hogy ezen bármelyikük tervez-e változtatni. A traumáról szóló megjegyzésre megváltozik és elkomorodik egy pillanatra a kifejezése, de ezt nehéz lenne kiszúrni, mert tényleg csak egy pillanat töredékéig történik meg, mielőtt rendezné vonásait. A csalódásra viszont már felnevet, és csak rövid ideig gondolkodik, mielőtt felülne, és végig nézne az ágyon. *
- Nos, ez tisztább. * Jelenti ki a nyilvánvalót, végigsimítva a takarón, és megpaskolja még a párnát is. *
- Talán csak arra vár, hogy valaki összemocskolja. De a tiszta lehet, hogy szerintem jobban illik hozzád. Amióta kitakarították, nem feküdt benne senki más. Nincsenek benne emlékek, nem hagyta benne más a lehullott hajszálait, nem foltos a testnedvektől. * Persze nem állítja, hogy a sajátja ilyen lenne, mert az Eeyr nem engedné, csak hagyja, hogy ha valaki akarja, akkor a legrosszabbat feltételezhesse a mélységi ágyáról. *
- Az is megeshet, hogy reggel figyeltem ki, hogy takarították a szobát, különös gonddal. A Pegazus nem egy koszos hely, de ennyire nem szoktak odafigyelni az ilyen részletekre. Nem gondolod, hogy ez furcsa lehet? * Néz Merlanára, ahogy feláll az ágyból, és a borhoz lép készségesen. Sose utasítana el alkoholt, csak ha nyomós oka van rá. *
- Engedd meg, hogy elmondjam, hogy szerintem milyen oka lehet egy ilyen alapos takarításnak. Lehet, hogy nemes érkezik, aki előre küldött valakit, hogy a fogadó legjobb szobáját béreljék ki számára. Ez esetben viszont biztosan gazdag, vagy legalább befolyásos illetőről lehet szó, hogy ilyen különös bánásmódban részesül. Viszont ha valóban így van, akkor bármikor jöhet a szoba jogos tulajdonosa. * Teszi még hozzá, jólesően kortyolva a borba, miután megkapja a poharat. Ezek után, a drámai hatás kedvéért elhallgat, és fülelni kezd. Nem bánná, ha kintről léptek kopogását lehetne hallani, de sajnos ilyen hatalma nincs, hogy ezt is befolyásolni tudja. *
7019. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-09 18:58:06
Üzenet elküldve: 2025-11-09 18:58:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* Úgy tűnik, hogy végül megegyeznek abban, hogy a legjobb amit tehet a mélységi, az az, hogy visszaalszik még. Nem bánná, ha Ysanee is maradna vele, megszokta a nő közelségét, és jól esik neki hozzá bújni, mintha csak egy stabil pont lenne az örökösen változó világban, de megérti azt is, hogy jobban járnak, ha visszanyerik régi valójukat, ehhez pedig pénz kell. És ki tudja, ha a tolvaj ügyesen bánik a szavakkal, lehet még adományt is kap attól a Samonyrtól. Jólesően nyújtózkodik, ahogy kedvese kiszáll az ágyból, és laposakat pislogva figyeli a kecses női testet, ahogy öltözködni kezd. *
- Mondanám, hogy adok kulcsot, de azt hiszem be tudsz jönni anélkül is. * Nevet fel még halkan, hiszen saját tapasztalatból tudja, hogy a pegazus zárjai milyen könnyen engednek az akaratnak, ha valaki át akarja verni azokat. Ahogy csukódik az ajtó, mosolyogva fordul oldalra, hogy a csak még öt perc helyett egy-két órát szundikáljon, feltöltve a kimerült testet. *
* Úgy tűnik, hogy végül megegyeznek abban, hogy a legjobb amit tehet a mélységi, az az, hogy visszaalszik még. Nem bánná, ha Ysanee is maradna vele, megszokta a nő közelségét, és jól esik neki hozzá bújni, mintha csak egy stabil pont lenne az örökösen változó világban, de megérti azt is, hogy jobban járnak, ha visszanyerik régi valójukat, ehhez pedig pénz kell. És ki tudja, ha a tolvaj ügyesen bánik a szavakkal, lehet még adományt is kap attól a Samonyrtól. Jólesően nyújtózkodik, ahogy kedvese kiszáll az ágyból, és laposakat pislogva figyeli a kecses női testet, ahogy öltözködni kezd. *
- Mondanám, hogy adok kulcsot, de azt hiszem be tudsz jönni anélkül is. * Nevet fel még halkan, hiszen saját tapasztalatból tudja, hogy a pegazus zárjai milyen könnyen engednek az akaratnak, ha valaki át akarja verni azokat. Ahogy csukódik az ajtó, mosolyogva fordul oldalra, hogy a csak még öt perc helyett egy-két órát szundikáljon, feltöltve a kimerült testet. *
7018. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-09 12:50:53
Üzenet elküldve: 2025-11-09 12:50:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Valuryen a korábbi események után ugyan kipihente már magát, de még kellet pár nap, hogy igazán magára találjon. Közben sokat járt a templomba, a könyvtárba és a sok tanulás és meditáció úgy látszik meghozta a gyümölcsét, mert most egészen kipihenve ébred. Hamar összeszedi holmijait hogy nekiinduljon a napnak, tervei vannak, amiket egyszerűen nem halogathat tovább. Meghagyja a csapongó, hogyha egy félkarú marcona fickó betér, feltétlen adja oda Gaerralos Ruuhrijehrnak a 270 aranyat tartalmazó kis bőrzsákocskát. 
*
-Eeyr áldja uram, köszönöm a vendéglátást! Mindenképp jövök még.
*Teszi hozzá, majd távozik a fogadóból.*
*-Eeyr áldja uram, köszönöm a vendéglátást! Mindenképp jövök még.
*Teszi hozzá, majd távozik a fogadóból.*
7017. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-08 01:27:49
Üzenet elküldve: 2025-11-08 01:27:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
*Bredoc egyébként sem valami zárkózott, karót nyelt figura, de ha a nemesekről van szó, meg az "urakról", akkor hamar megered a nyelve. Hát még ha egy kis söröcske is kerül a szervezetbe, akkor meg aztán pláne. Szerencsére már csak egy egyszerű fejvadász, így nem igazán kell odafigyelnie arra, hogy mit és hogyan mond, már nem nyomja vállát efféle felelősség.*
-Kurva anyjukat.
*Rosszallóan megrázza a fejét, majd nagyot fújtat a pipájába, és megissza a maradék sörét is, mert bár akármennyire igyekezett nem egyszerre lehúzni mindent, csak sikerült elfogyasztania a korsó tartalmát.*
-Szerintem se. És ez nem olyan mókás dolog, hidd el nekem. Bár ha az emberek tudnák a teljes igazságot, nem gondolom, hogy csak úgy ülnének a seggükön egész nap. Szerintem tüntetnének, vagy maguk kezdenének árkokat ásni.
*Végül is ki ő, hogy tudja hogy reagálnának az emberek? Lehet, hogy sehogy. Fene tudja, ezért nem is akarja tovább efféle jövőbelátó képességekkel áltatni magát.*
-Egész jókat főznek néha, nem aggódnék emiatt. Meg egy idő után úgyis megeszed a bakancsot is, ha nincs más.
*Persze költői túlzás, de emlékszik azokra az időkre, mikor a vértől iszamós barikád mögött döglött lovakat kellett enniük az egyik háború idején. Ahhoz képest bármi jobb.*
-Nem hiszem hogy válogatnának, jól látod a helyzetet komám. Meg egy jó erős kar mindig hasznos, sokan csak azért vannak ott, mert az apjuk vagy a család egyik barátja elküldte őket hogy kikupálódjanak egy kicsit, és később elmondhassák, hogy bizony mennyire szolgálták a közjót. Persze egy kis adománnyal a városi őrségnek, hogy azért komoly bajba sose kerüljön a mihaszna. Az ilyenek mellé kellenek a keményfejűek is.
*Egy kicsit elgondolkozik a dolgon, aztán még hozzáteszi.*
-Legalábbis én mindig így toboroztam a sajátjaim. Nem tudom most milyen a parancsnok, annyira nem ismerem ezt a Nariuss Gorkrafot. Csak annyit tudok, hogy egy karakán, kemény kiállású fickó, de hát melyikük nem az?
//Az őrség és a kürtszó//
*Bredoc egyébként sem valami zárkózott, karót nyelt figura, de ha a nemesekről van szó, meg az "urakról", akkor hamar megered a nyelve. Hát még ha egy kis söröcske is kerül a szervezetbe, akkor meg aztán pláne. Szerencsére már csak egy egyszerű fejvadász, így nem igazán kell odafigyelnie arra, hogy mit és hogyan mond, már nem nyomja vállát efféle felelősség.*
-Kurva anyjukat.
*Rosszallóan megrázza a fejét, majd nagyot fújtat a pipájába, és megissza a maradék sörét is, mert bár akármennyire igyekezett nem egyszerre lehúzni mindent, csak sikerült elfogyasztania a korsó tartalmát.*
-Szerintem se. És ez nem olyan mókás dolog, hidd el nekem. Bár ha az emberek tudnák a teljes igazságot, nem gondolom, hogy csak úgy ülnének a seggükön egész nap. Szerintem tüntetnének, vagy maguk kezdenének árkokat ásni.
*Végül is ki ő, hogy tudja hogy reagálnának az emberek? Lehet, hogy sehogy. Fene tudja, ezért nem is akarja tovább efféle jövőbelátó képességekkel áltatni magát.*
-Egész jókat főznek néha, nem aggódnék emiatt. Meg egy idő után úgyis megeszed a bakancsot is, ha nincs más.
*Persze költői túlzás, de emlékszik azokra az időkre, mikor a vértől iszamós barikád mögött döglött lovakat kellett enniük az egyik háború idején. Ahhoz képest bármi jobb.*
-Nem hiszem hogy válogatnának, jól látod a helyzetet komám. Meg egy jó erős kar mindig hasznos, sokan csak azért vannak ott, mert az apjuk vagy a család egyik barátja elküldte őket hogy kikupálódjanak egy kicsit, és később elmondhassák, hogy bizony mennyire szolgálták a közjót. Persze egy kis adománnyal a városi őrségnek, hogy azért komoly bajba sose kerüljön a mihaszna. Az ilyenek mellé kellenek a keményfejűek is.
*Egy kicsit elgondolkozik a dolgon, aztán még hozzáteszi.*
-Legalábbis én mindig így toboroztam a sajátjaim. Nem tudom most milyen a parancsnok, annyira nem ismerem ezt a Nariuss Gorkrafot. Csak annyit tudok, hogy egy karakán, kemény kiállású fickó, de hát melyikük nem az?
7016. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-07 18:33:06
Üzenet elküldve: 2025-11-07 18:33:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Pedig igazán megérdemelné ez a gonosz mélységi, hogy elszédüljön és csillagokat lásson azok után, amit vele tett, de lássa, kivel van dolga, megkíméli a további szenvedéstől azzal, hogy nem használja ki tovább a szoba teljes terjedelmét az esti sétájának helyszínéül.
Helyette beszél. Beszél, de nem szabadkozik, nem megmagyarázni próbálja végre, hogy miért csinál valamit rosszul, hanem azt kezdi ecsetelni, hogy szerinte miért az a helyes, ahogy ő látja a világot, legalábbis a saját érdekei szerint, és lássanak csodát, működik, mert Salwar nem csinál mást, csupán hallgat. Bármennyire is egy húron pendülnek ők ketten, mikor a zene oltalmában, a színpad királyaként és királynőjeként adnak elő, az életben igencsak különböznek. Vagy, ha annyira nem is, egy teljesen más életszakaszban járnak. A férfi talán már megjárta azokat a köröket, sötét bugyrokat, átélte már azokat a csalódásokat, pofára eséseket, melyek még a feltörekvő színésznőre várnak. Bölcs dolog azonban Salwartól, hogy nem erőlteti azt, hogy ezeket megértse a lány, talán abból, hogy mondják neki, soha nem is fogja. A tapasztalás, mint olyan, sokkal erősebb és hatásosabb. Olykor bukni kell, hogy miután felállt, a következő lépést már magabiztosabban tehesse meg.*
- Én mindent traumaként élek meg. *Kuncog együtt a mélységivel, látszólag figyelmen kívül hagyva az előző kérdést, pedig nagyon is jól hallotta azt. A következő két kérdésre kissé megemeli a fejét, ajkai kíváncsi mosolyra húzódnak.*
- Nos, tudod, csalódtam egy kissé. Azt ígérted nekem, hogy a saját ágyadat mutatod meg nekem, de ez nem is a tiéd. Szeretném, ha kiengesztelnél. Azt akarom, hogy mutasd meg nekem, miért jobb ez az ágy, mint a sajátod lenne. Merthogy nem szép dolog, ha egy férfi nem tartja be az ígéretét, legfeljebb akkor, ha valami jobbal rukkol elő, mint amit megígért. *Vigyorog a másikra, miközben már újra játszik, maga mögött hagyva a korábbi félelmét. Ha másról nem, arról legalább meg tudta őt győzni Salwar, hogy a problémával ráér majd akkor foglalkozni, amikor azt ténylegesen meg kell majd oldani.*
- Iszunk? *Kérdezi, majd újra feláll, és az asztalhoz lép, hogy magához vegye az egyik poharat, és ha kéri, akkor Salwarnak adja a másikat.*
//Egy húron pendülve//
*Pedig igazán megérdemelné ez a gonosz mélységi, hogy elszédüljön és csillagokat lásson azok után, amit vele tett, de lássa, kivel van dolga, megkíméli a további szenvedéstől azzal, hogy nem használja ki tovább a szoba teljes terjedelmét az esti sétájának helyszínéül.
Helyette beszél. Beszél, de nem szabadkozik, nem megmagyarázni próbálja végre, hogy miért csinál valamit rosszul, hanem azt kezdi ecsetelni, hogy szerinte miért az a helyes, ahogy ő látja a világot, legalábbis a saját érdekei szerint, és lássanak csodát, működik, mert Salwar nem csinál mást, csupán hallgat. Bármennyire is egy húron pendülnek ők ketten, mikor a zene oltalmában, a színpad királyaként és királynőjeként adnak elő, az életben igencsak különböznek. Vagy, ha annyira nem is, egy teljesen más életszakaszban járnak. A férfi talán már megjárta azokat a köröket, sötét bugyrokat, átélte már azokat a csalódásokat, pofára eséseket, melyek még a feltörekvő színésznőre várnak. Bölcs dolog azonban Salwartól, hogy nem erőlteti azt, hogy ezeket megértse a lány, talán abból, hogy mondják neki, soha nem is fogja. A tapasztalás, mint olyan, sokkal erősebb és hatásosabb. Olykor bukni kell, hogy miután felállt, a következő lépést már magabiztosabban tehesse meg.*
- Én mindent traumaként élek meg. *Kuncog együtt a mélységivel, látszólag figyelmen kívül hagyva az előző kérdést, pedig nagyon is jól hallotta azt. A következő két kérdésre kissé megemeli a fejét, ajkai kíváncsi mosolyra húzódnak.*
- Nos, tudod, csalódtam egy kissé. Azt ígérted nekem, hogy a saját ágyadat mutatod meg nekem, de ez nem is a tiéd. Szeretném, ha kiengesztelnél. Azt akarom, hogy mutasd meg nekem, miért jobb ez az ágy, mint a sajátod lenne. Merthogy nem szép dolog, ha egy férfi nem tartja be az ígéretét, legfeljebb akkor, ha valami jobbal rukkol elő, mint amit megígért. *Vigyorog a másikra, miközben már újra játszik, maga mögött hagyva a korábbi félelmét. Ha másról nem, arról legalább meg tudta őt győzni Salwar, hogy a problémával ráér majd akkor foglalkozni, amikor azt ténylegesen meg kell majd oldani.*
- Iszunk? *Kérdezi, majd újra feláll, és az asztalhoz lép, hogy magához vegye az egyik poharat, és ha kéri, akkor Salwarnak adja a másikat.*
7015. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-07 11:11:35
Üzenet elküldve: 2025-11-07 11:11:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*A levél felénél tart, mikor feláll, és sietősnek útnak ered; a levél másik felét útközben olvassa el. Egy ork horda, ami képes egy várost fenyegetni? A helyzet komolyabb, mint gondolta.*
~Miért nem készülődik a Tanács? Hol vannak az árkok, az evakuáció, a toborzás?~
*Bredoc a levelében számokat nem említ, ám Gaerralosnak mégis van viszonyítási alapja. Ott volt, mikor Pirtianes serege szétverte a Vas Kompániát, és az volt a legvéresebb ütközet, amiben valaha része volt. Vajon mekkora lehet a jelenlegi veszély? Ha összehasonlítható a kettő, az már régen baj, mert Arthenior "katonaságának" a Kompániával is bőven meggyűlt volna a baja. Abba belegondolni is alig mer, hogy mi van, ha ez a horda még nagyobb.
Léptei sebesek, és hamar a Fogadó ajtaja előtt találja magát. A levél azt írta, hogy itt keresse Bredocot, és csak reméli, hogy még nem indultak el. Ebben a pillanatban mindennél fontosabb neki, hogy részt vehessen ezen a küldetésen, ami így vagy úgy, de egy véget jelenthet az eddigi kínlódásnak. Egy esély, hogy valami hasznosat csináljon; egy esély, hogy bizonyítson.
Mégis, itt kicsit lelassít. A Parancsnok levele egyértelművé teszi, hogy valami olyat tesz, amire a jelenlegi, elkényelmesedett Tanács könnyedén megtorlással felelhet. Rákényszeríti magát, hogy nyugodtan, kimért léptekkel közelítse meg a Pegazus ajtaját, aztán ahogy beljebb kerül, körülnéz.
És valóban; Bredoc még nem távozott, és ott van mellette egy másik ismerős arc is. Habár egyikük sem felé néz, az könnyen kivehető, hogy indulásra készülnek. Nem hezitál, rögtön megindul feléjük, és épp akkor ér hallótávolságba, mikor Bredoc valami mágusról kérdez.*
-Félkarú.
*Válaszol Ettvallder helyett. Persze tudja, hogy nem rá vonatkozik a kérdés, és reméli, hogy a másik mágus is csatlakozni fog hozzájuk, de mindig is volt benne egy kis drámai érzék, és most enged neki.*
-Parancsnok, Naesala.
*Biccent azoknak, akiket ismer a helyiek közül. Eközben már emeli is balját, hogy szalutáljon, de megakasztja a mozdulatot, és ehelyett felkarját mellkasán keresztbe teszi, öklét jobb vállához érintve. Nincsenek többé a Városőrségben, és így a hivatalos szalutálás nem érződik helyénvalónak.
Ezután a hóhajú idegen felé fordul, és kinyújtja felé balját.*
-Gaerralos Ruuhrijehr. Csatamágus; Bredoc parancsnok alatt szolgáltam a Wargok között.
*Mutatkozik be röviden. Hangja kimért, tartása egyenes, és nem fecsérli a szót. Ha amaz viszonozta a bemutatkozást, újra Bredoc felé fordul.*
-Megkaptam a leveled. Megvan a véleményem az egész helyzetről, de ezt majd később. Mi a terv?
*Körbepillant, és szeme újra megakad az utazásra összepakolt zsákokon.*
-Ha kell, útközben is elmagyarázhatod.
*A levél felénél tart, mikor feláll, és sietősnek útnak ered; a levél másik felét útközben olvassa el. Egy ork horda, ami képes egy várost fenyegetni? A helyzet komolyabb, mint gondolta.*
~Miért nem készülődik a Tanács? Hol vannak az árkok, az evakuáció, a toborzás?~
*Bredoc a levelében számokat nem említ, ám Gaerralosnak mégis van viszonyítási alapja. Ott volt, mikor Pirtianes serege szétverte a Vas Kompániát, és az volt a legvéresebb ütközet, amiben valaha része volt. Vajon mekkora lehet a jelenlegi veszély? Ha összehasonlítható a kettő, az már régen baj, mert Arthenior "katonaságának" a Kompániával is bőven meggyűlt volna a baja. Abba belegondolni is alig mer, hogy mi van, ha ez a horda még nagyobb.
Léptei sebesek, és hamar a Fogadó ajtaja előtt találja magát. A levél azt írta, hogy itt keresse Bredocot, és csak reméli, hogy még nem indultak el. Ebben a pillanatban mindennél fontosabb neki, hogy részt vehessen ezen a küldetésen, ami így vagy úgy, de egy véget jelenthet az eddigi kínlódásnak. Egy esély, hogy valami hasznosat csináljon; egy esély, hogy bizonyítson.
Mégis, itt kicsit lelassít. A Parancsnok levele egyértelművé teszi, hogy valami olyat tesz, amire a jelenlegi, elkényelmesedett Tanács könnyedén megtorlással felelhet. Rákényszeríti magát, hogy nyugodtan, kimért léptekkel közelítse meg a Pegazus ajtaját, aztán ahogy beljebb kerül, körülnéz.
És valóban; Bredoc még nem távozott, és ott van mellette egy másik ismerős arc is. Habár egyikük sem felé néz, az könnyen kivehető, hogy indulásra készülnek. Nem hezitál, rögtön megindul feléjük, és épp akkor ér hallótávolságba, mikor Bredoc valami mágusról kérdez.*
-Félkarú.
*Válaszol Ettvallder helyett. Persze tudja, hogy nem rá vonatkozik a kérdés, és reméli, hogy a másik mágus is csatlakozni fog hozzájuk, de mindig is volt benne egy kis drámai érzék, és most enged neki.*
-Parancsnok, Naesala.
*Biccent azoknak, akiket ismer a helyiek közül. Eközben már emeli is balját, hogy szalutáljon, de megakasztja a mozdulatot, és ehelyett felkarját mellkasán keresztbe teszi, öklét jobb vállához érintve. Nincsenek többé a Városőrségben, és így a hivatalos szalutálás nem érződik helyénvalónak.
Ezután a hóhajú idegen felé fordul, és kinyújtja felé balját.*
-Gaerralos Ruuhrijehr. Csatamágus; Bredoc parancsnok alatt szolgáltam a Wargok között.
*Mutatkozik be röviden. Hangja kimért, tartása egyenes, és nem fecsérli a szót. Ha amaz viszonozta a bemutatkozást, újra Bredoc felé fordul.*
-Megkaptam a leveled. Megvan a véleményem az egész helyzetről, de ezt majd később. Mi a terv?
*Körbepillant, és szeme újra megakad az utazásra összepakolt zsákokon.*
-Ha kell, útközben is elmagyarázhatod.
7014. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-07 10:20:52
Üzenet elküldve: 2025-11-07 10:20:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
* Ha rá is kérdezne, csak elnevetné magát, amolyan sokat látott veteránként, aki tudna néhány dolgot a világ forgásáról. Mint papó a téli hidegben az unokáknak. Szerencsére a kínos kikérdezésekre nem kerül sor, így a törpnek sem kell keresztkérdésekbe vetnie magát, hogy ugyanannyira égjen mindkettőjük arca a múlt bűneitől. Amikor selyemrév kerül szóba, egy másodpercre még keze is ledermed a szája előtt, benne a pohárral. Meglepi az éles témaváltás, de kicsit sem idegen számára a téma. Bólogatni kezd, érti miről beszél a másik, s mindenféle nézeteltérés nélkül egyet kell értsen a kijelentéssel. Miközben elkezdi kortyolni a sörét, másik kezét felemeli és a hüvelyk és mutatóujját egymásnak dörzsöli. *
- Még szép. Senki sem olyan adakozó, mint egy nemes, akinek kéne valami. Kedvező adók, esetleg néhány föld, hogy kibővítsék sajátjukat, vagy éppen a törvény megferdítése.
* Bár ezt mind suttogva mondja, az utóbbi valamivel halkabban hagyja el az ajkait. Nem szeretné, hogy valami nemes párti ficsúr ezzel szaladjon vissza urához és emiatt tegyen keresztbe a terveinek. A kapus szövegre felnevet. Most, hogy így kijelenti, ha körbeveszik a város, finoman szólva is baszhatják. *
- Már nem is tudnának építeni, elment selyemrévre a kincstár. Jártam ott, maradjunk annyiban, hogy elég pénz költöttek, hogy felvirágoztathassák a polgárnegyedet és romvárost, kétszer.
* Fejti ki, hogy mit gondol róla. Nem pártja a nemeseknek, de meg kell hagynia, hogy náluk van a pénz, s az idő pénz, a pénz meg beszél. *
- Valami olyasmi. Tartozni valahova, nem aggódni, hogy másnap hol alszik az ember, aztán csak nem lehet annyira szar a koszt.
* Hallgatja, ahogyan a másik beszél az őrségről. Úgy hangzik, mintha közkatona lenne a másik, közben, ha tudná az igazat. Aztán a törvényeket felhozva sunyin félrepillant. *
- Hát, ha ez kötelező, majd felírom a tenyeremre őket. Legrosszabb esetben zsoldosként rövid pórázon fognak tartani, de kérdem én, ha tudják, hogy közel a baj, fognak ezek válogatni?
* Pillant vissza, majd teszi is fel a fontos kérdést. Megengedhetik e maguknak, hogy olyan válogatósak legyenek, mint valami nemes kölyök, akinek nem tetszik a sült hús színe. *
- Ki tudja, talán nagy karrierem is lehet ott náluk. Talán egy év múlva már nem kell felírnom ezeket szabályokat
//Az őrség és a kürtszó//
* Ha rá is kérdezne, csak elnevetné magát, amolyan sokat látott veteránként, aki tudna néhány dolgot a világ forgásáról. Mint papó a téli hidegben az unokáknak. Szerencsére a kínos kikérdezésekre nem kerül sor, így a törpnek sem kell keresztkérdésekbe vetnie magát, hogy ugyanannyira égjen mindkettőjük arca a múlt bűneitől. Amikor selyemrév kerül szóba, egy másodpercre még keze is ledermed a szája előtt, benne a pohárral. Meglepi az éles témaváltás, de kicsit sem idegen számára a téma. Bólogatni kezd, érti miről beszél a másik, s mindenféle nézeteltérés nélkül egyet kell értsen a kijelentéssel. Miközben elkezdi kortyolni a sörét, másik kezét felemeli és a hüvelyk és mutatóujját egymásnak dörzsöli. *
- Még szép. Senki sem olyan adakozó, mint egy nemes, akinek kéne valami. Kedvező adók, esetleg néhány föld, hogy kibővítsék sajátjukat, vagy éppen a törvény megferdítése.
* Bár ezt mind suttogva mondja, az utóbbi valamivel halkabban hagyja el az ajkait. Nem szeretné, hogy valami nemes párti ficsúr ezzel szaladjon vissza urához és emiatt tegyen keresztbe a terveinek. A kapus szövegre felnevet. Most, hogy így kijelenti, ha körbeveszik a város, finoman szólva is baszhatják. *
- Már nem is tudnának építeni, elment selyemrévre a kincstár. Jártam ott, maradjunk annyiban, hogy elég pénz költöttek, hogy felvirágoztathassák a polgárnegyedet és romvárost, kétszer.
* Fejti ki, hogy mit gondol róla. Nem pártja a nemeseknek, de meg kell hagynia, hogy náluk van a pénz, s az idő pénz, a pénz meg beszél. *
- Valami olyasmi. Tartozni valahova, nem aggódni, hogy másnap hol alszik az ember, aztán csak nem lehet annyira szar a koszt.
* Hallgatja, ahogyan a másik beszél az őrségről. Úgy hangzik, mintha közkatona lenne a másik, közben, ha tudná az igazat. Aztán a törvényeket felhozva sunyin félrepillant. *
- Hát, ha ez kötelező, majd felírom a tenyeremre őket. Legrosszabb esetben zsoldosként rövid pórázon fognak tartani, de kérdem én, ha tudják, hogy közel a baj, fognak ezek válogatni?
* Pillant vissza, majd teszi is fel a fontos kérdést. Megengedhetik e maguknak, hogy olyan válogatósak legyenek, mint valami nemes kölyök, akinek nem tetszik a sült hús színe. *
- Ki tudja, talán nagy karrierem is lehet ott náluk. Talán egy év múlva már nem kell felírnom ezeket szabályokat
7013. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-06 21:30:42
Üzenet elküldve: 2025-11-06 21:30:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Úgy tűnik, hogy kezd megnyugodni a nő, és így a mélységi se szédül abban, hogy tekintetével követi a szobában járkáló bárdot. Figyelmesen hallgatja a kioktató szavakat, amik sokkal inkább tűnnek keserűnek, mint nagyzolásnak. Nem vicceli el a dolgot, és nem is mond semmi komolyat, helyette olyat tesz, amit nagyon ritkán - hallgat. Hagyja, hogy kicsit üljön a hangulat, és mindenki elgondolkodjon azon, hogy mit jelent számára a szabadság. Nem akarja túl erőszakosan erőltetni saját nézeteit a másikra, inkább hagyja, hogy magától döbbenjen rá, hogy az általa olyan büszkén bemutatott élet mennyire is üres. Ha pedig mégse jön rá erre az igazságra, azzal csak magát áltatja, és felesleges lenne bármit mondjon, hiszen két teljesen különböző nézőpontból nézik ugyan azt a világot. Sose fognak találkozni a szemléleteik, kár is ezzel kapcsolatban tovább vitatkozni.
Már az ágyon fekszik, amikor Merlana úgy dönt, ő is helyet foglal, Salwar pedig készségesen húzódik odébb, hogy legyen hely a társaságnak. *
- Szeretnéd talán, hogy máshol turkáljak? * Pillant laposan lefelé fektében, majd halkan felnevet. * Segíteni próbálok neked, megmutatni, hogy milyen az igazán szabad élet, nem tehetek róla, hogy ezeket te traumaként éled meg. * Csóválja a felét, és felkönyököl, ahogy a jégkékekbe néz. *
- Te mit szeretnél csinálni? Mivel üssük el az időt? * Fordítja meg a kérdést, mert érdekli, hogy ha Merlana választhat, és ő mondhatja meg, hogy hogyan tovább, akkor mit választ. Őszinte érdeklődés csillog a szemében, kíváncsi rá, hogy mi történik, ha átadja a gyeplőt. *
//Egy húron pendülve//
* Úgy tűnik, hogy kezd megnyugodni a nő, és így a mélységi se szédül abban, hogy tekintetével követi a szobában járkáló bárdot. Figyelmesen hallgatja a kioktató szavakat, amik sokkal inkább tűnnek keserűnek, mint nagyzolásnak. Nem vicceli el a dolgot, és nem is mond semmi komolyat, helyette olyat tesz, amit nagyon ritkán - hallgat. Hagyja, hogy kicsit üljön a hangulat, és mindenki elgondolkodjon azon, hogy mit jelent számára a szabadság. Nem akarja túl erőszakosan erőltetni saját nézeteit a másikra, inkább hagyja, hogy magától döbbenjen rá, hogy az általa olyan büszkén bemutatott élet mennyire is üres. Ha pedig mégse jön rá erre az igazságra, azzal csak magát áltatja, és felesleges lenne bármit mondjon, hiszen két teljesen különböző nézőpontból nézik ugyan azt a világot. Sose fognak találkozni a szemléleteik, kár is ezzel kapcsolatban tovább vitatkozni.
Már az ágyon fekszik, amikor Merlana úgy dönt, ő is helyet foglal, Salwar pedig készségesen húzódik odébb, hogy legyen hely a társaságnak. *
- Szeretnéd talán, hogy máshol turkáljak? * Pillant laposan lefelé fektében, majd halkan felnevet. * Segíteni próbálok neked, megmutatni, hogy milyen az igazán szabad élet, nem tehetek róla, hogy ezeket te traumaként éled meg. * Csóválja a felét, és felkönyököl, ahogy a jégkékekbe néz. *
- Te mit szeretnél csinálni? Mivel üssük el az időt? * Fordítja meg a kérdést, mert érdekli, hogy ha Merlana választhat, és ő mondhatja meg, hogy hogyan tovább, akkor mit választ. Őszinte érdeklődés csillog a szemében, kíváncsi rá, hogy mi történik, ha átadja a gyeplőt. *
7012. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:55:55
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:55:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
-Valahogy úgy.
*Helyesel, és persze megteszi azt az igencsak úri gesztust, amit a legalapvetőbb illem diktál, hogy nem kérdez rá: Na és neked milyen sötét foltjaid vannak amikről nem akarsz beszélni?*
-Na igen. Meg van mindennek az egyik meg a másik oldala is. Nézd meg például ezt a selyemrévet, azt hinné az ember, hogy a tanács tanult a korábbi hibákból, s nem akarnak megágyazni még egy lázadásnak, erre mit csinálnak? Nemesek, bassza meg!
*Rosszallóan megrázza a fejét és belekortyol a sörbe, úgy igazából nem is akart nagyon sok mindent mondani erről, csak a város dolgáról jutott eszébe, és ez pont egy olyan téma, amiről hol ha nem egy ilyen helyzetben érdemes társalogni?*
-Őszintén? Fogalmam sincs mit kezdene a város azzal, ha most valóban egy nagy fenyegetés bekopogna a kapun. Hümpf. *Felhorkan.* Nincs is kapu!
*Bár tudja, hogy talán többet is tehetne, minthogy itt sopánkodjon a pultnál, nehéz nem csak a rosszat látni, mikor oly kevés jó maradt.*
-Nocsak nocsak!
*A törzsével is a törpe felé fordul, látszik rajta, hogy igencsak felkeltette az érdeklődését a téma.*
-Felcsapnál városőrnek, mi? Köpeny meg minden! Én sosem bántam meg, meg kell mondjam. Tudod sok évig szolgáltam, jó előtte meg mindenféle szart csináltam, zsoldosmunkák, háborúk meg ami akadt, de az őrség valahogy célt adott tudod? Meg persze zsoldot, meg kaját meg helyet ahol nem rabolnak ki éjszaka, ha szerencséd van.
*Felnevet, mert azért a kaszárnyában is történnek érdekes dolgok, nemrég ő maga lopott el pár bakancsot, amiről jobb ha senki sem tud.*
-Biztos meglenne ott a helyed. Aztán ha nem tetszik bármikor ott lehet hagyni, szerencsére nem kötnek hosszú évekre szolgálatba vagy ilyesmi. Bár.. A szabályokat is tudni kell követni, az is menne törp'uram?
*Kacsint oda, hisz azért a másik fizimiskájából, mozdulataiból, beszédéből könnyen kikövetkezteti, hogy nem feltétlenül az tipikus baka alkat.*
//Az őrség és a kürtszó//
-Valahogy úgy.
*Helyesel, és persze megteszi azt az igencsak úri gesztust, amit a legalapvetőbb illem diktál, hogy nem kérdez rá: Na és neked milyen sötét foltjaid vannak amikről nem akarsz beszélni?*
-Na igen. Meg van mindennek az egyik meg a másik oldala is. Nézd meg például ezt a selyemrévet, azt hinné az ember, hogy a tanács tanult a korábbi hibákból, s nem akarnak megágyazni még egy lázadásnak, erre mit csinálnak? Nemesek, bassza meg!
*Rosszallóan megrázza a fejét és belekortyol a sörbe, úgy igazából nem is akart nagyon sok mindent mondani erről, csak a város dolgáról jutott eszébe, és ez pont egy olyan téma, amiről hol ha nem egy ilyen helyzetben érdemes társalogni?*
-Őszintén? Fogalmam sincs mit kezdene a város azzal, ha most valóban egy nagy fenyegetés bekopogna a kapun. Hümpf. *Felhorkan.* Nincs is kapu!
*Bár tudja, hogy talán többet is tehetne, minthogy itt sopánkodjon a pultnál, nehéz nem csak a rosszat látni, mikor oly kevés jó maradt.*
-Nocsak nocsak!
*A törzsével is a törpe felé fordul, látszik rajta, hogy igencsak felkeltette az érdeklődését a téma.*
-Felcsapnál városőrnek, mi? Köpeny meg minden! Én sosem bántam meg, meg kell mondjam. Tudod sok évig szolgáltam, jó előtte meg mindenféle szart csináltam, zsoldosmunkák, háborúk meg ami akadt, de az őrség valahogy célt adott tudod? Meg persze zsoldot, meg kaját meg helyet ahol nem rabolnak ki éjszaka, ha szerencséd van.
*Felnevet, mert azért a kaszárnyában is történnek érdekes dolgok, nemrég ő maga lopott el pár bakancsot, amiről jobb ha senki sem tud.*
-Biztos meglenne ott a helyed. Aztán ha nem tetszik bármikor ott lehet hagyni, szerencsére nem kötnek hosszú évekre szolgálatba vagy ilyesmi. Bár.. A szabályokat is tudni kell követni, az is menne törp'uram?
*Kacsint oda, hisz azért a másik fizimiskájából, mozdulataiból, beszédéből könnyen kikövetkezteti, hogy nem feltétlenül az tipikus baka alkat.*
7011. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:44:36
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:44:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Ahogy ott pipázgat, kissé feszülten mert abban a kényes állapotban van, hogy vár valakit, indulásra készen, de mégsem indulhat még, hisz vár valakit, szóval afféle várakozó tehetetlenség ez, amit nem annyira szeret. Kevésbé tűri rosszul, mint fiatalabb korában, lám a korral mégiscsak jár valamiféle bölcsesség. Sokáig nem kell azonban gondolatokat vetnie, hiszen megérkezik Naesala a fogadóba, hála Eeyrnek érte.*
-De még a reggel is.
*Hümment és helyesel az elf szavaira.*
-Te is nehezen bírsz magaddal, mi?
*Kérdezi cinkos vigyorral a képén, de nem is igazán vár választ, tudja jól azt magától is.*
-Na mi? Az alkimista? Meg sem lep. Kezdem azt hinni, hogy már mindenki tud mindent, csak nekünk basztak szólni.
*Erősen beleszív az ikonikus pipájába.*
-Igen. Mondjuk a tanyámra már nem tértem vissza, remélem minden rendben van ott. Ó ha már dolgok, tessék, ezt neked hoztam. Jártam a kovácsműhelyben, készítettem egy lándzsát magamnak, jól mutatna rajta egy ork fej, és akkor jutott eszembe, hogy út láttam nagyon szép íjad van, de híján vagy a nyilaknak.
*Azzal át is nyújtja a posztóba csavart, mesterien kidolgozott elf nyilakat, melyek híresen pontosak és állítólag a páncélt is képesek átütni. Nem is lehetnének jobb helyen, mint Naesala keze ügyében.*
-Te, készen állsz?
*Ám újabb vendég csatlakozik a pároshoz. ~Egy fattyú, mi? Elég nyurga alak, nem valami erős fickó, de ahogy jár, ahogy mozdul, biztosan kiváló kardforgató. És mi van itt, hogy minden elf és fél-elf haja fehér meg ezüstös?~ Bredoc ha fiatalabb lenne, tán még látná is benne a kihívást, mostanság azonban csak akkor nyúl a fegyveréért, ha ölni készül, erre pedig egyelőre semmi szükség. Szerencsére.*
-Miféle szállítást?
*Kérdezi, és látszik rajta, hogy nem csak a meglepettség szól belőle, tényleg kíváncsi mire gondol az idegen. Ugyan nem sokáig idegen, mert be is mutatkozik. ~Hát ő az az Ettvallder.~*
-Bredoc, örvendek.
*Tisztességesen kezet ráz ő is, majd csak hallgatja a továbbiakat. Ő nem tud semmiféle mélységiről, de mágusról meg végképp nem, bár az is igaz, hogy csak Naesalával beszélt a csapatból korábban.*
-Jól mondod fiam, egy tétova bajtárs rosszabb, mint a semmilyen. Ami fontos megvan, részemről indulhatunk.
*Teszi azért még hozzá, és csak nem bírja ki azt a furcsa kaparászást a koponyájában.*
-Miféle... mágusunk van?
*Ahogy ott pipázgat, kissé feszülten mert abban a kényes állapotban van, hogy vár valakit, indulásra készen, de mégsem indulhat még, hisz vár valakit, szóval afféle várakozó tehetetlenség ez, amit nem annyira szeret. Kevésbé tűri rosszul, mint fiatalabb korában, lám a korral mégiscsak jár valamiféle bölcsesség. Sokáig nem kell azonban gondolatokat vetnie, hiszen megérkezik Naesala a fogadóba, hála Eeyrnek érte.*
-De még a reggel is.
*Hümment és helyesel az elf szavaira.*
-Te is nehezen bírsz magaddal, mi?
*Kérdezi cinkos vigyorral a képén, de nem is igazán vár választ, tudja jól azt magától is.*
-Na mi? Az alkimista? Meg sem lep. Kezdem azt hinni, hogy már mindenki tud mindent, csak nekünk basztak szólni.
*Erősen beleszív az ikonikus pipájába.*
-Igen. Mondjuk a tanyámra már nem tértem vissza, remélem minden rendben van ott. Ó ha már dolgok, tessék, ezt neked hoztam. Jártam a kovácsműhelyben, készítettem egy lándzsát magamnak, jól mutatna rajta egy ork fej, és akkor jutott eszembe, hogy út láttam nagyon szép íjad van, de híján vagy a nyilaknak.
*Azzal át is nyújtja a posztóba csavart, mesterien kidolgozott elf nyilakat, melyek híresen pontosak és állítólag a páncélt is képesek átütni. Nem is lehetnének jobb helyen, mint Naesala keze ügyében.*
-Te, készen állsz?
*Ám újabb vendég csatlakozik a pároshoz. ~Egy fattyú, mi? Elég nyurga alak, nem valami erős fickó, de ahogy jár, ahogy mozdul, biztosan kiváló kardforgató. És mi van itt, hogy minden elf és fél-elf haja fehér meg ezüstös?~ Bredoc ha fiatalabb lenne, tán még látná is benne a kihívást, mostanság azonban csak akkor nyúl a fegyveréért, ha ölni készül, erre pedig egyelőre semmi szükség. Szerencsére.*
-Miféle szállítást?
*Kérdezi, és látszik rajta, hogy nem csak a meglepettség szól belőle, tényleg kíváncsi mire gondol az idegen. Ugyan nem sokáig idegen, mert be is mutatkozik. ~Hát ő az az Ettvallder.~*
-Bredoc, örvendek.
*Tisztességesen kezet ráz ő is, majd csak hallgatja a továbbiakat. Ő nem tud semmiféle mélységiről, de mágusról meg végképp nem, bár az is igaz, hogy csak Naesalával beszélt a csapatból korábban.*
-Jól mondod fiam, egy tétova bajtárs rosszabb, mint a semmilyen. Ami fontos megvan, részemről indulhatunk.
*Teszi azért még hozzá, és csak nem bírja ki azt a furcsa kaparászást a koponyájában.*
-Miféle... mágusunk van?
7010. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-06 19:09:12
Üzenet elküldve: 2025-11-06 19:09:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Elseknek jól esett az óriás elismerő, elrejtett mosolya, hiszen nyilván észrevette, de volt valami ami ennél sajnos vagy nem sajnos, de sokkalta jobban tetszett neki*
~Oh, igazán? Az őrségnek figyeljük a megrendelését? Jó tudni...~ *Az elejtett információt úgy kapja fel Elsek elméje, mint egy a porban megbúvó apró kis drágakövet a nagyon leleményes gyermek a piacon. Gyorsan és sunyin. Pontosan ezekkel a szavakkal jellemezhető az is, ahogy az elhangzottakra reagál. Arcára azonnali mosoly villan, meglepettségét nem próbálja leplezni, hozzátesz vele inkább játékához*
- Akkor tényleg a legjobb formámat fogom nyújtani, fontos munkát végzünk itt *csak ennyit mond, de közben mégis annál is többet gondol, mint mindig* ~Oh de még milyen fontosat is! Néha még saját magamat is meglepem, hogy hogy a fenébe vagyok ennyire ügyes az információszerzésben. Ha ezt meghallja a törpe- már ha elmondom neki- fizetésemelést fogok kérni!~ *A nő fejében a számok tényleg feljebb léptek a pillanatnyilag legfontosabb gondolatok között. És ahogy ott elmélkedik azon mit is kellene kezdenie egy ilyen lehetőséggel, egy pillanatra lelassul és megáll*
- Szeretnek az őrségnek dolgozni? Nem szomorúak sohasem, hogy tulajdonképpen emberek éheznek az utcán és rákényszerülve lopnak gyerekek, akiket emiatt el kell fogniuk és felakasztani az őrségnél? Mármint... Elnézést! Egyszerűen csak talán... Gyenge lelkű vagyok, ha erről van szó. Felejtsék el! Inkább, mennyibe is kerül egy jó halál széléről visszahozó ital? Ha úgy van lehet én magam is vennék, majd egyet. Sohasem lehet tudni.
*Elseknek jól esett az óriás elismerő, elrejtett mosolya, hiszen nyilván észrevette, de volt valami ami ennél sajnos vagy nem sajnos, de sokkalta jobban tetszett neki*
~Oh, igazán? Az őrségnek figyeljük a megrendelését? Jó tudni...~ *Az elejtett információt úgy kapja fel Elsek elméje, mint egy a porban megbúvó apró kis drágakövet a nagyon leleményes gyermek a piacon. Gyorsan és sunyin. Pontosan ezekkel a szavakkal jellemezhető az is, ahogy az elhangzottakra reagál. Arcára azonnali mosoly villan, meglepettségét nem próbálja leplezni, hozzátesz vele inkább játékához*
- Akkor tényleg a legjobb formámat fogom nyújtani, fontos munkát végzünk itt *csak ennyit mond, de közben mégis annál is többet gondol, mint mindig* ~Oh de még milyen fontosat is! Néha még saját magamat is meglepem, hogy hogy a fenébe vagyok ennyire ügyes az információszerzésben. Ha ezt meghallja a törpe- már ha elmondom neki- fizetésemelést fogok kérni!~ *A nő fejében a számok tényleg feljebb léptek a pillanatnyilag legfontosabb gondolatok között. És ahogy ott elmélkedik azon mit is kellene kezdenie egy ilyen lehetőséggel, egy pillanatra lelassul és megáll*
- Szeretnek az őrségnek dolgozni? Nem szomorúak sohasem, hogy tulajdonképpen emberek éheznek az utcán és rákényszerülve lopnak gyerekek, akiket emiatt el kell fogniuk és felakasztani az őrségnél? Mármint... Elnézést! Egyszerűen csak talán... Gyenge lelkű vagyok, ha erről van szó. Felejtsék el! Inkább, mennyibe is kerül egy jó halál széléről visszahozó ital? Ha úgy van lehet én magam is vennék, majd egyet. Sohasem lehet tudni.
7009. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-06 10:11:46
Üzenet elküldve: 2025-11-06 10:11:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Sör, sör meg sör. Kell ennél több egy férfinak. Derk már most megkoronázná ezt a napot, ha megtalálná a koronát, és tudna egyenesen állni. Na, majd a képzeletében megteszi, amit meg kell tenni. Persze, amíg ezt próbálná elképzelni, egyből felváltja a gondolatait egy meleg fürdő. Azért most ő is fizetne, de jelen állapotában lehet belefulladna, még a bokáig érő vízbe is. *
- Valóban. Bár ami engem illet, én magamnak fűtöm a vizet.
* Nem is olyan régen mutatta a másiknak, hogy mire képes egyetlen ujjának megmozdításával, hát képzelheti mire képes, ha a teljes testét beleadja. Szemeit dörzsölve bambul maga elé. Lassan elérkezik ahhoz a ponthoz, ahonnét nincs visszaút. Vagy képszakadásban lesz része és valahol a fenébe fog felébredni, vagy itt helyen elszundít ülőhelyzetben. Vajon melyik lehet a jobb választás? *
- Ez a beszéd.
* Azonnal bele is kortyol a sörébe, mintha az iménti gondolatsor puszta tanács lenne, nem pedig egy erős figyelmeztetés. Egy sörtől még nem fog összedőlni a világ, azonban közeledik, méghozzá gyorsan. Derk nincs a helyzet magaslatán, s a fáradtság, lassan de biztosan egyre nagyobb győzelmet arat a teste felett. Ha minden nőnek ilyet mondana, biztos nagy bajban lenne. Nem lenne ideje itt tölteni az idejét is eliszogatni azt a pénz, amit tanulásra kéne fordítani. Most arra nem is gondol, hogy ezt nem sajátjából lett véve, hanem a tündéréből. Hogy Derk ennyire szívtelen, tudatlan, vagy szimplán nem veszi észre a nekiütköző tündért, ám Derk nem sokkal később dönt úgy, hogy fel szeretne állni, és teszi is ezt gyorsan. *
- Néhány napnak ilyennek kell lennie. Mindenféle probléma nélkül, csak elengedni mindent, amit el lehet engedni.
* Mondja, majd megfordul, hogy kivehessen 16 aranyért egy Szobát. Majd kinyújtóztatja elült végtagjait. *
* Sör, sör meg sör. Kell ennél több egy férfinak. Derk már most megkoronázná ezt a napot, ha megtalálná a koronát, és tudna egyenesen állni. Na, majd a képzeletében megteszi, amit meg kell tenni. Persze, amíg ezt próbálná elképzelni, egyből felváltja a gondolatait egy meleg fürdő. Azért most ő is fizetne, de jelen állapotában lehet belefulladna, még a bokáig érő vízbe is. *
- Valóban. Bár ami engem illet, én magamnak fűtöm a vizet.
* Nem is olyan régen mutatta a másiknak, hogy mire képes egyetlen ujjának megmozdításával, hát képzelheti mire képes, ha a teljes testét beleadja. Szemeit dörzsölve bambul maga elé. Lassan elérkezik ahhoz a ponthoz, ahonnét nincs visszaút. Vagy képszakadásban lesz része és valahol a fenébe fog felébredni, vagy itt helyen elszundít ülőhelyzetben. Vajon melyik lehet a jobb választás? *
- Ez a beszéd.
* Azonnal bele is kortyol a sörébe, mintha az iménti gondolatsor puszta tanács lenne, nem pedig egy erős figyelmeztetés. Egy sörtől még nem fog összedőlni a világ, azonban közeledik, méghozzá gyorsan. Derk nincs a helyzet magaslatán, s a fáradtság, lassan de biztosan egyre nagyobb győzelmet arat a teste felett. Ha minden nőnek ilyet mondana, biztos nagy bajban lenne. Nem lenne ideje itt tölteni az idejét is eliszogatni azt a pénz, amit tanulásra kéne fordítani. Most arra nem is gondol, hogy ezt nem sajátjából lett véve, hanem a tündéréből. Hogy Derk ennyire szívtelen, tudatlan, vagy szimplán nem veszi észre a nekiütköző tündért, ám Derk nem sokkal később dönt úgy, hogy fel szeretne állni, és teszi is ezt gyorsan. *
- Néhány napnak ilyennek kell lennie. Mindenféle probléma nélkül, csak elengedni mindent, amit el lehet engedni.
* Mondja, majd megfordul, hogy kivehessen 16 aranyért egy Szobát.
Majd kinyújtóztatja elült végtagjait. *
7008. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-06 09:35:04
Üzenet elküldve: 2025-11-06 09:35:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
* Nem szeretné megvárattatni a többi tagot, így nem is húzza tovább az időt a kisebb bájcsevejekre. Amint eléri a pegazust, be is tér az ajtaján, hogy aztán az ajtóban körbenézhessen a potenciális jelentkezők után. Pontosabban Naesala után kutat a szemeivel, meg természetesen ezután a Bredoc után, akit említett, hogy velük tarthat. A vállán ülő varjú előbb találja meg a páros, pontosabban elfet, elvégre őt már látta, így egy darabig ráragad a tekintete. Ettvallder felkeresi a varja tekintetében meghúzódó párost, majd meg is közelíti őket. Az elfet ismeri, legalábbis jobba, mint a másikat, így neki köszön elsőnek, s csak azt követően fordul a férfi irányába. Úgy tűnik, a legjobbkor érkezik a társaság körébe, ugyanis pont az utazásról beszélnek. *
- Jó reggelt. Elintéztem a szállítást, a főtéren várnak minket, amint készen állunk.
* Mondja, majd a felszerelésétől dagadt hátizsákját nekidönti az asztaluknak, majd kezét nyújtja a párosnak. A férfinak külön bemutatkozik. *
- Ettvallder.
* Felméri magának az egykori parancsnokot. Kíváncsi, hogy neme rozsdásodott be a visszavonulása óta. Reméli, hogy nem valami sérülés miatt történt. *
- Ami a többieket illeti, a mágusunk hamarosan csatlakozik, vagy itt, vagy a főtéren. Rajta kívül még akad valaki, aki jelezte csatlakozási szándékát, ám őt sem látom, ahogy a mélységit sem. Talán inába szállt a bátorságuk?
* Teszi fel a kérdést, bár válaszra nem vár. Amolyan költői kérdésként tette fel. Így a dicsőség csak az övéjük lesz, bár valami azt súgja neki, hogy ezek ketten nem egészen a dicsőségért csatlakoznak az expedícióhoz. Hamis remények? Eszmei kérdések? Elfeledett eskük? Bármi is legyen, nem fogja elutasítani a tapasztalataikat. Minél többen vannak, annál jobb a helyzetük. Titkon örül annak, hogy csak a keménymag maradt a végén. Ki tudja, hogy mi lenne, ha olyanok is jönnének, akiknél a kard csak dísz. *
- Nos, nem hazudom azt, hogy nem sejtettem, hogy nem leszünk annyian, mint azt először láttuk. Talán jobb is így. Nem éppen bíznám a hátamat olyan alakokra, akik nem képesek eldönteni, hogy mit is akarnak. Mindenetek megvan az útra? Nem tudom meddig leszünk el, de jobb mindenre felkészülni.
* Nem szeretné megvárattatni a többi tagot, így nem is húzza tovább az időt a kisebb bájcsevejekre. Amint eléri a pegazust, be is tér az ajtaján, hogy aztán az ajtóban körbenézhessen a potenciális jelentkezők után. Pontosabban Naesala után kutat a szemeivel, meg természetesen ezután a Bredoc után, akit említett, hogy velük tarthat. A vállán ülő varjú előbb találja meg a páros, pontosabban elfet, elvégre őt már látta, így egy darabig ráragad a tekintete. Ettvallder felkeresi a varja tekintetében meghúzódó párost, majd meg is közelíti őket. Az elfet ismeri, legalábbis jobba, mint a másikat, így neki köszön elsőnek, s csak azt követően fordul a férfi irányába. Úgy tűnik, a legjobbkor érkezik a társaság körébe, ugyanis pont az utazásról beszélnek. *
- Jó reggelt. Elintéztem a szállítást, a főtéren várnak minket, amint készen állunk.
* Mondja, majd a felszerelésétől dagadt hátizsákját nekidönti az asztaluknak, majd kezét nyújtja a párosnak. A férfinak külön bemutatkozik. *
- Ettvallder.
* Felméri magának az egykori parancsnokot. Kíváncsi, hogy neme rozsdásodott be a visszavonulása óta. Reméli, hogy nem valami sérülés miatt történt. *
- Ami a többieket illeti, a mágusunk hamarosan csatlakozik, vagy itt, vagy a főtéren. Rajta kívül még akad valaki, aki jelezte csatlakozási szándékát, ám őt sem látom, ahogy a mélységit sem. Talán inába szállt a bátorságuk?
* Teszi fel a kérdést, bár válaszra nem vár. Amolyan költői kérdésként tette fel. Így a dicsőség csak az övéjük lesz, bár valami azt súgja neki, hogy ezek ketten nem egészen a dicsőségért csatlakoznak az expedícióhoz. Hamis remények? Eszmei kérdések? Elfeledett eskük? Bármi is legyen, nem fogja elutasítani a tapasztalataikat. Minél többen vannak, annál jobb a helyzetük. Titkon örül annak, hogy csak a keménymag maradt a végén. Ki tudja, hogy mi lenne, ha olyanok is jönnének, akiknél a kard csak dísz. *
- Nos, nem hazudom azt, hogy nem sejtettem, hogy nem leszünk annyian, mint azt először láttuk. Talán jobb is így. Nem éppen bíznám a hátamat olyan alakokra, akik nem képesek eldönteni, hogy mit is akarnak. Mindenetek megvan az útra? Nem tudom meddig leszünk el, de jobb mindenre felkészülni.
7007. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-06 09:06:10
Üzenet elküldve: 2025-11-06 09:06:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*A feszült járkálást legalább sikerül abbahagynia, mostanra már egy helyben, a szoba közepén állva hallgatja végig Salwar újabb kioktatását. Nem szól bele egyetlen ponton sem, mert tudja jól, hogy bármennyire is volt szemét húzás így csapdába csalni őt, a mélységinek igaza van. Nem reagálhat így egy váratlan helyzetre, mert azon a jelene, a jövője, sőt, extrém esetében akár az élete múlhat.*
~Színház az egész világ…~ *Idézi magában kedvenc mondását. Ha az, akkor neki az a dolga, hogy mindig és mindenkor, még a legváratlanabb helyzetben is tökéletesen játssza azt a szerepet, ami ahhoz kell, hogy az adott szituációt a saját javára tudja fordítani. Hibázni fog még, ezt tudja jól, a kérdés csupán az, hogy ezt mások is észreveszik-e rajta.*
- A színpad nem egy kalitka, Salwar. Sokkal inkább egy olyan hely, ami megnyitja számomra az egész világot. Ha minden élethelyzetben azt tudom alakítani, amit várnak tőlem, barátot, társat, üzletasszonyt vagy épp kurvát, akkor nincs olyan ajtó, ami zárva marad előttem. Még csak fel sem kell törnöm a zárat, mert önként fogják kinyitni nekem. Érted? *Sóhajt egyet, de csak azért, hogy visszafogja a könnyeit, mert mondandójában benne van az is, hogy a sok szerep között a valódi Merlana eltűnik, hisz kinek kellene pont ő? Az igazi Merlana nem különleges, nem is tökéletes semmiben, az egyetlen pedig, aki mégis észrevette őt, háborúzni ment az orkokkal, lehet, vissza sem jön többé.
Egy ideig még csendben áll, majd gondol egyet, aztán leül az ágy szélére Salwar mellé. Úgy tűnik, kezdi megszokni, hogy tilosban járnak.*
- Na, te csúnya, gonosz, félelmetes kormos… Most, hogy itt vagyunk, mit tervezel csinálni azon kívül, hogy traumákat okozol nekem és az életemben túrkálsz? *Halványan elmoyolsodik. A váltás az eddigi kedvéhez képest látványosan éles, egyértelmű, hogy most már szerepet játszik, elnyomva a szobaprobléma miatti idegességét. Azt, ahogy Salwar is mondta, majd valahogy megoldják, ha meg kell.*
//Egy húron pendülve//
*A feszült járkálást legalább sikerül abbahagynia, mostanra már egy helyben, a szoba közepén állva hallgatja végig Salwar újabb kioktatását. Nem szól bele egyetlen ponton sem, mert tudja jól, hogy bármennyire is volt szemét húzás így csapdába csalni őt, a mélységinek igaza van. Nem reagálhat így egy váratlan helyzetre, mert azon a jelene, a jövője, sőt, extrém esetében akár az élete múlhat.*
~Színház az egész világ…~ *Idézi magában kedvenc mondását. Ha az, akkor neki az a dolga, hogy mindig és mindenkor, még a legváratlanabb helyzetben is tökéletesen játssza azt a szerepet, ami ahhoz kell, hogy az adott szituációt a saját javára tudja fordítani. Hibázni fog még, ezt tudja jól, a kérdés csupán az, hogy ezt mások is észreveszik-e rajta.*
- A színpad nem egy kalitka, Salwar. Sokkal inkább egy olyan hely, ami megnyitja számomra az egész világot. Ha minden élethelyzetben azt tudom alakítani, amit várnak tőlem, barátot, társat, üzletasszonyt vagy épp kurvát, akkor nincs olyan ajtó, ami zárva marad előttem. Még csak fel sem kell törnöm a zárat, mert önként fogják kinyitni nekem. Érted? *Sóhajt egyet, de csak azért, hogy visszafogja a könnyeit, mert mondandójában benne van az is, hogy a sok szerep között a valódi Merlana eltűnik, hisz kinek kellene pont ő? Az igazi Merlana nem különleges, nem is tökéletes semmiben, az egyetlen pedig, aki mégis észrevette őt, háborúzni ment az orkokkal, lehet, vissza sem jön többé.
Egy ideig még csendben áll, majd gondol egyet, aztán leül az ágy szélére Salwar mellé. Úgy tűnik, kezdi megszokni, hogy tilosban járnak.*
- Na, te csúnya, gonosz, félelmetes kormos… Most, hogy itt vagyunk, mit tervezel csinálni azon kívül, hogy traumákat okozol nekem és az életemben túrkálsz? *Halványan elmoyolsodik. A váltás az eddigi kedvéhez képest látványosan éles, egyértelmű, hogy most már szerepet játszik, elnyomva a szobaprobléma miatti idegességét. Azt, ahogy Salwar is mondta, majd valahogy megoldják, ha meg kell.*
7006. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-05 19:54:20
Üzenet elküldve: 2025-11-05 19:54:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Áldani áldja a mostani estét és az iszogatást. De majd átkozni fogja a másnap reggelt. Ahogy talán az éjjel is most kegyes vele. Annyi pofont fog kapni majd a reggeli fejfájástól. Sőt ki tudja Nixomiától, hogy így elkóborolt. De hát felnőtt nő, hagy tegye már azt amit szeretne akkor amikor. Így is szólt a szolgálóknak, hogy ma éjszakára ne számítsanak rá. Neki is kell egy kis piheni. Na nem mintha olyan sok dolga akadna hivatalosan. De mindig szorgoskodik a kúria körül. Hol itt hol ott. Lustálkodni nem szokott.*
- Azt el tudom képzelni.
*Mondja mosolyogva és szemét forgatva a férfinak. Ki nem szeretné azt, hogy ha meghívják egy jó kupa pince hideg sörre. Derket elnézve nem hiszi, hogy lenne olyan férfi aki erre nemet mondana.*
- A fürdésről jut eszembe. Egy jó meleg fürdő de jól esne.
*Mereng el egy pillanatra a távolba már jócskán kipirosodott arccal. Az alkohol már bőven tett azért, hogy az enyhén szeplős arca rózsásan derengjen. Szeme pedig ködös csillogással pislogjanak a külvilágra. Furcsán tapasztalja, mégis jólesően. Mintha egy picit mindig mozogna. Még ha azok tárgyak is. Vagy csak ez az ő érzete, hogy forogna vele a világ lassan? Nem igazán tudja megítélni. De meglehetősen vicces érzés és tetszik neki.*
- Arra mind!
*Emeli fel két kézzel a korsót a magasra lelkesen. Mivel a pálinkát az előbb hajította le. Így most már csak a sör maradt. De nem bánja. Annak mézes selymessége azóta is simogatja lágyan torkát. Amivel egyszerűen most nem tud betelni.
Egy hatalmas és jóleső sóhajtás hagyja el ajkait miután néhány nagy korty után leteszi korsót a pultra.
A ködös tekintet miután kinézelődte magát a környezeten. Megállapodik a férfin. Annak hosszú tán kissé kócosnak tűnő haján. Arcvonásán, szemén és széles vállain. Tán jobban is belepirulhatna a nézelődésbe. Ám az alkohol már így is azon ül. Nem is igazán érdekli. Viszont ekkor Derk szólal meg. Amitől Annimon szeme nagyra kerekednek. Még ha kissé esetlenül is mondja a férfi. Egy olyan húrt penget meg a tündérben. Amit eddig talán még senki sem tette meg. Legalább is nem volt ideje rá mielőtt Annimon világgá nem szaladt volna ijedtében. Ám most a tündér az alkoholos delíriumban képtelen erre.
El is fordítja fejét szerényen. Még szerencse, hogy gyönyörű hosszú göndör vörös haja takarja így arcát. Ennek takarásában úgy mosolyog mint ezelőtt soha. Akármennyire is próbálja visszatartani. Még szíve is talán hirtelen egynél többet üt egy két pillanat erejéig.*
- Jaj, biztos vagyok benne minden hölgynek ezt mondod.
*Mondja szendén. Ám felbátorodva visszafordulna a férfi irányába. De a lendület tovább viszi őt, és gyengén nekiütközik a férfinak. Ám nem érzi úgy, hogy most elakarna húzódni. Pusztán fejét nekitámasztva a másiknak, felemeli csillogó tekintetét.*
- De nekem is tetszett, az első tivornyám. Örülök, hogy veled tehettem meg.
*Mosolyog kedvesen, miközben a szürkés lélektükreit nem tudja levenni a másikról.*
*Áldani áldja a mostani estét és az iszogatást. De majd átkozni fogja a másnap reggelt. Ahogy talán az éjjel is most kegyes vele. Annyi pofont fog kapni majd a reggeli fejfájástól. Sőt ki tudja Nixomiától, hogy így elkóborolt. De hát felnőtt nő, hagy tegye már azt amit szeretne akkor amikor. Így is szólt a szolgálóknak, hogy ma éjszakára ne számítsanak rá. Neki is kell egy kis piheni. Na nem mintha olyan sok dolga akadna hivatalosan. De mindig szorgoskodik a kúria körül. Hol itt hol ott. Lustálkodni nem szokott.*
- Azt el tudom képzelni.
*Mondja mosolyogva és szemét forgatva a férfinak. Ki nem szeretné azt, hogy ha meghívják egy jó kupa pince hideg sörre. Derket elnézve nem hiszi, hogy lenne olyan férfi aki erre nemet mondana.*
- A fürdésről jut eszembe. Egy jó meleg fürdő de jól esne.
*Mereng el egy pillanatra a távolba már jócskán kipirosodott arccal. Az alkohol már bőven tett azért, hogy az enyhén szeplős arca rózsásan derengjen. Szeme pedig ködös csillogással pislogjanak a külvilágra. Furcsán tapasztalja, mégis jólesően. Mintha egy picit mindig mozogna. Még ha azok tárgyak is. Vagy csak ez az ő érzete, hogy forogna vele a világ lassan? Nem igazán tudja megítélni. De meglehetősen vicces érzés és tetszik neki.*
- Arra mind!
*Emeli fel két kézzel a korsót a magasra lelkesen. Mivel a pálinkát az előbb hajította le. Így most már csak a sör maradt. De nem bánja. Annak mézes selymessége azóta is simogatja lágyan torkát. Amivel egyszerűen most nem tud betelni.
Egy hatalmas és jóleső sóhajtás hagyja el ajkait miután néhány nagy korty után leteszi korsót a pultra.
A ködös tekintet miután kinézelődte magát a környezeten. Megállapodik a férfin. Annak hosszú tán kissé kócosnak tűnő haján. Arcvonásán, szemén és széles vállain. Tán jobban is belepirulhatna a nézelődésbe. Ám az alkohol már így is azon ül. Nem is igazán érdekli. Viszont ekkor Derk szólal meg. Amitől Annimon szeme nagyra kerekednek. Még ha kissé esetlenül is mondja a férfi. Egy olyan húrt penget meg a tündérben. Amit eddig talán még senki sem tette meg. Legalább is nem volt ideje rá mielőtt Annimon világgá nem szaladt volna ijedtében. Ám most a tündér az alkoholos delíriumban képtelen erre.
El is fordítja fejét szerényen. Még szerencse, hogy gyönyörű hosszú göndör vörös haja takarja így arcát. Ennek takarásában úgy mosolyog mint ezelőtt soha. Akármennyire is próbálja visszatartani. Még szíve is talán hirtelen egynél többet üt egy két pillanat erejéig.*
- Jaj, biztos vagyok benne minden hölgynek ezt mondod.
*Mondja szendén. Ám felbátorodva visszafordulna a férfi irányába. De a lendület tovább viszi őt, és gyengén nekiütközik a férfinak. Ám nem érzi úgy, hogy most elakarna húzódni. Pusztán fejét nekitámasztva a másiknak, felemeli csillogó tekintetét.*
- De nekem is tetszett, az első tivornyám. Örülök, hogy veled tehettem meg.
*Mosolyog kedvesen, miközben a szürkés lélektükreit nem tudja levenni a másikról.*
7005. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-05 09:48:26
Üzenet elküldve: 2025-11-05 09:48:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Áldások ás átkok. Kegyek és pofonok. Egy azon érme két külön oldala. Néha úgy érzi ő legbölcsebb a szobában, néha pedig egy hatéves is képes olyanokat mondani, amitől napokig nem képes aludni. Amint elhangzik a varázsszó, az a bizonyos két-két ital, tenyereit összedörzsöli, majd egyetértően bólogat. *
- Na, ezt már szeretem.
* Mondja boldogan, majd fel is nevet az aranyban fürdésre. Bármennyire is abszurd dolog, így hangosan kimondva, mi mást tudna kezdeni az arannyal? Biztos nem változtatja csokoládévá. Inkább hinné el, hogy kurvákra és alkoholra költi. Persze ha ennek szemtanúja lenne, sem kötné a z orra alá. Nem feltétlen azért, mert egy szimpla csettintésével eltávolíthatná bőrét és húsát a csontjairól, hanem mert semmi köze hozzá. Néha kell a férfiaknak is a kényeztetés. Majd amint megérkezik az ital, megragadja az egyik korsót, majd egy apró elfojtott nevetést követve szólal meg. *
- Erre iszom.
* Majd még mielőtt lenyakalhatná az első kortyot figyel fel arra, hogy mit monda tündér. A bizonytalan tekintetben megakad, ám hamar leesik neki a tantusz. Legalábbis szerinte. *
- Pontosan. A mágiára, a gazdagságra és a hatalomra. ~ És a csinos nőkre. ~
* Megragadja az apró feles poharat, majd a másikéhoz érinti. A halk koccintást kötve száját apróra nyitja, hogy minél gyorsabban felhörpinthesse a üveg tartalmát. Bármennyire is legyen jó, azért az íze nem a legkellemesebb a világon, s sok még nála is vissza szokott köszönni. Derk még egy kicsit ízlelgeti a kísért ízt. Jobb az elején hozzászokni, mintsem. Ezután ő is kortyol egy nagyobbat a söréből. A kockáit egyelőre elrakja, nem hiszi, hogy fognak még játszani, ha mégis, úgy tudja, hogy melyik zsebében van. Az alkohol és a fáradtság egyvelege meglátszik emberünkön. Hajának elülső tincseiből néhány darab az arca elé kerül, hátul meg azt a hatást kelti, mintha egyre kócosabb lenne. *
- Tudod… egyre jobban tetszel nekem… Amióta itt vagyok találkoztam már nem egy személlyel, de a legtöbbjük, amolyan meh személyiséggel rendelkeztek. Neked is… csak egy kis bíztatás kellett és látod, mennyivel lazábban veszed a problémákat.
* Feleli, néhol megállva, hogy erőt gyűjtsön két szavak között, néhol egy csuklás gátolja, hogy tovább folytathassa. A lényeget a legjobb tudása szerint átadta. Persze lehet, hogy ez máshogy hangzik, mint ahogyan azt eleinte elképzelte, de már el is felejtette, hogy mit mondott, szóval őt nem zavarja a dolog. *
* Áldások ás átkok. Kegyek és pofonok. Egy azon érme két külön oldala. Néha úgy érzi ő legbölcsebb a szobában, néha pedig egy hatéves is képes olyanokat mondani, amitől napokig nem képes aludni. Amint elhangzik a varázsszó, az a bizonyos két-két ital, tenyereit összedörzsöli, majd egyetértően bólogat. *
- Na, ezt már szeretem.
* Mondja boldogan, majd fel is nevet az aranyban fürdésre. Bármennyire is abszurd dolog, így hangosan kimondva, mi mást tudna kezdeni az arannyal? Biztos nem változtatja csokoládévá. Inkább hinné el, hogy kurvákra és alkoholra költi. Persze ha ennek szemtanúja lenne, sem kötné a z orra alá. Nem feltétlen azért, mert egy szimpla csettintésével eltávolíthatná bőrét és húsát a csontjairól, hanem mert semmi köze hozzá. Néha kell a férfiaknak is a kényeztetés. Majd amint megérkezik az ital, megragadja az egyik korsót, majd egy apró elfojtott nevetést követve szólal meg. *
- Erre iszom.
* Majd még mielőtt lenyakalhatná az első kortyot figyel fel arra, hogy mit monda tündér. A bizonytalan tekintetben megakad, ám hamar leesik neki a tantusz. Legalábbis szerinte. *
- Pontosan. A mágiára, a gazdagságra és a hatalomra. ~ És a csinos nőkre. ~
* Megragadja az apró feles poharat, majd a másikéhoz érinti. A halk koccintást kötve száját apróra nyitja, hogy minél gyorsabban felhörpinthesse a üveg tartalmát. Bármennyire is legyen jó, azért az íze nem a legkellemesebb a világon, s sok még nála is vissza szokott köszönni. Derk még egy kicsit ízlelgeti a kísért ízt. Jobb az elején hozzászokni, mintsem. Ezután ő is kortyol egy nagyobbat a söréből. A kockáit egyelőre elrakja, nem hiszi, hogy fognak még játszani, ha mégis, úgy tudja, hogy melyik zsebében van. Az alkohol és a fáradtság egyvelege meglátszik emberünkön. Hajának elülső tincseiből néhány darab az arca elé kerül, hátul meg azt a hatást kelti, mintha egyre kócosabb lenne. *
- Tudod… egyre jobban tetszel nekem… Amióta itt vagyok találkoztam már nem egy személlyel, de a legtöbbjük, amolyan meh személyiséggel rendelkeztek. Neked is… csak egy kis bíztatás kellett és látod, mennyivel lazábban veszed a problémákat.
* Feleli, néhol megállva, hogy erőt gyűjtsön két szavak között, néhol egy csuklás gátolja, hogy tovább folytathassa. A lényeget a legjobb tudása szerint átadta. Persze lehet, hogy ez máshogy hangzik, mint ahogyan azt eleinte elképzelte, de már el is felejtette, hogy mit mondott, szóval őt nem zavarja a dolog. *
7004. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-04 18:12:32
Üzenet elküldve: 2025-11-04 18:12:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
//Napokkal később//
*A szokásosnál halkabban nyílik a fogadó ajtaja, nem kíséri most fülsüketítő nyikordulás, meglepődve konstatálja a küszöböt átlépve, hogy megolajozhatták. Nocsak, az öreg Bogozusnak még néhanapján akad ideje tatarozni a Pegazust bokros tanácsosi teendői mellett. Akaratlanul is átsuhan a bosszantó gondolat a fejében, hogy talán ő is tud a közeledő veszélyről, de igyekszik elhessegetni. Reméli nincs köze az öregnek ehhez az egészhez, nem tudna többé jó szájízzel betérni ide. De akkor mégis hol csípne be egy unalmasabb napon? A Kalmár egy ideje már bezárt...
A pulthoz lépve rögvest utánajár, hogy sikerült-e átadni üzenetét az alkimistának, vagy a hölgyeménynek, de nem csak hogy átadásra került, már választ is kapott, melyet rögvest a kezébe is adnak egy kisebb csomag kíséretében.
Még mielőtt nekilátna alaposabban megszemlélni a küldeményt, észreveszi Bredocot, s egy üdvözlő intést követően már lép is hozzá és foglal is helyet.*
- Rohadt lassan telt el ez a pár nap. *sóhajtja, miközben már bontja is a Nestartól kapott üzenetet, kék szemei pedig a kurtán írt sorokon cikáznak. Úgy tűnik a félvér különösebben nem orrol rá, amit megkönnyebbüléssel nyugtáz. Az üzenet végén talányos hangon hümment fel majd a kis vászonzsákból előhúzza az egyik fűzöld löttyel teli üvegcsét, az egyik közeli fáklya fénye felé fordítva szemléli meg jobban, kicsit meg is rázza.*
- Tudod mi a nagyon érdekes Droyn? *teszi fel költői kérdését mielőtt a bájitalt elpakolná* - Kedves munkaadóm Erefiz úr is tudott az orkokról *immáron pillantása az egykori parancsnoké. Persze Nestar a levelében Ettvalldert is emlegeti, nem kizárt, hogy ő is épp tőle hallotta a híreket. Azt sejti valamiért azonban, hogy épp fordítva lehetett. A félvérnek azért meglehetősen sok kapcsolata van a városban.* - Bár tudnánk mi a picsa folyik itt...
*Valódi válaszokat nem vár igazából, inkább csak hangosan elmélkedik, napok óta csak ezek körül forognak gondolatai, kezdik az őrületbe kergetni. Itt lenne az ideje talán a vezetőséggel kapcsolatos részleteket elengedni egy időre, hogy jobban tudjon koncentrálni magára a küldetésre.*
- Neked sikerült elintézned mindent?
//Napokkal később//
*A szokásosnál halkabban nyílik a fogadó ajtaja, nem kíséri most fülsüketítő nyikordulás, meglepődve konstatálja a küszöböt átlépve, hogy megolajozhatták. Nocsak, az öreg Bogozusnak még néhanapján akad ideje tatarozni a Pegazust bokros tanácsosi teendői mellett. Akaratlanul is átsuhan a bosszantó gondolat a fejében, hogy talán ő is tud a közeledő veszélyről, de igyekszik elhessegetni. Reméli nincs köze az öregnek ehhez az egészhez, nem tudna többé jó szájízzel betérni ide. De akkor mégis hol csípne be egy unalmasabb napon? A Kalmár egy ideje már bezárt...
A pulthoz lépve rögvest utánajár, hogy sikerült-e átadni üzenetét az alkimistának, vagy a hölgyeménynek, de nem csak hogy átadásra került, már választ is kapott, melyet rögvest a kezébe is adnak egy kisebb csomag kíséretében.
Még mielőtt nekilátna alaposabban megszemlélni a küldeményt, észreveszi Bredocot, s egy üdvözlő intést követően már lép is hozzá és foglal is helyet.*
- Rohadt lassan telt el ez a pár nap. *sóhajtja, miközben már bontja is a Nestartól kapott üzenetet, kék szemei pedig a kurtán írt sorokon cikáznak. Úgy tűnik a félvér különösebben nem orrol rá, amit megkönnyebbüléssel nyugtáz. Az üzenet végén talányos hangon hümment fel majd a kis vászonzsákból előhúzza az egyik fűzöld löttyel teli üvegcsét, az egyik közeli fáklya fénye felé fordítva szemléli meg jobban, kicsit meg is rázza.*
- Tudod mi a nagyon érdekes Droyn? *teszi fel költői kérdését mielőtt a bájitalt elpakolná* - Kedves munkaadóm Erefiz úr is tudott az orkokról *immáron pillantása az egykori parancsnoké. Persze Nestar a levelében Ettvalldert is emlegeti, nem kizárt, hogy ő is épp tőle hallotta a híreket. Azt sejti valamiért azonban, hogy épp fordítva lehetett. A félvérnek azért meglehetősen sok kapcsolata van a városban.* - Bár tudnánk mi a picsa folyik itt...
*Valódi válaszokat nem vár igazából, inkább csak hangosan elmélkedik, napok óta csak ezek körül forognak gondolatai, kezdik az őrületbe kergetni. Itt lenne az ideje talán a vezetőséggel kapcsolatos részleteket elengedni egy időre, hogy jobban tudjon koncentrálni magára a küldetésre.*
- Neked sikerült elintézned mindent?
7003. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-04 11:17:42
Üzenet elküldve: 2025-11-04 11:17:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Szende napok//
//Zárás és Naesala//
*Az események gyorsan pörögnek a szeme előtt és az új ismerős gyorsan távozik is.*
- Én is örvendek a találkozásnak, további kellemes napot!
*Aztán Alesian is távozik, úgy tűnik nem élve a manaital lehetőségével. A Mágustoronyhoz neki is mennie kéne, de aztán gyorsan rájön, hogy őt egyelőre a városhoz köti a kevergetnivalója.*
- Minden jót.
*Még fiatalabb korában keresett volna összefüggést a körülötte lévők gyors távozása és az ő jelenléte között, de már öreg ahhoz, hogy ekkora jelentőséget tudjon magának. Ettől függetlenül, a környezetének gyors távozása felkészületlenül érinti.*
- Egyáltalán nem probléma, inkább jobb tenni egy kört fölöslegesen, mint hiányosan indulni. Szívesen és sok szerencsét.
*Miután elengedi az asztaltársaság utolsó tagját is, gyorsan rájön, hogy amúgy elfelejtette, mikor is találkoznak pontosan a főtéren, így ez neki lehet kényelmetlen lesz. Szerencsére Naesala egy érdekes hírt közöl számára, mégpedig azt, hogy ő is Ettvallderékkel tart és szomorúan emlékezteti Nestart, hogy Merlana lehet nem juttatta el hozzá az útjuk halasztásának hírét. Ezt a lehetőséget ki is használja, hogy egy választ hagyjon a számára egy ajándékot. Átad a fogadósnak 2 Fűzöld varázsitalt Naesala Wynroris számára küldeményként. Valamint a következő üzenetet.*
"Tisztelt Naesala Wynroris
Sok szerencsét kívánok utatokhoz, a veszélyekről magam is hallottam. Ezek az italok komoly és súlyos csonttörések forrasztására vannak, használja fel szabadon és költség nélkül maga vagy csapattársai számára. Ha további magyarázatra van szüksége a gyógyitaloknál, Ettvallder maga is tájékozott bennük.
Vigyázzanak magukra és egymásra.
Nestar Erefiz"
//Zárás és Naesala//
*Az események gyorsan pörögnek a szeme előtt és az új ismerős gyorsan távozik is.*
- Én is örvendek a találkozásnak, további kellemes napot!
*Aztán Alesian is távozik, úgy tűnik nem élve a manaital lehetőségével. A Mágustoronyhoz neki is mennie kéne, de aztán gyorsan rájön, hogy őt egyelőre a városhoz köti a kevergetnivalója.*
- Minden jót.
*Még fiatalabb korában keresett volna összefüggést a körülötte lévők gyors távozása és az ő jelenléte között, de már öreg ahhoz, hogy ekkora jelentőséget tudjon magának. Ettől függetlenül, a környezetének gyors távozása felkészületlenül érinti.*
- Egyáltalán nem probléma, inkább jobb tenni egy kört fölöslegesen, mint hiányosan indulni. Szívesen és sok szerencsét.
*Miután elengedi az asztaltársaság utolsó tagját is, gyorsan rájön, hogy amúgy elfelejtette, mikor is találkoznak pontosan a főtéren, így ez neki lehet kényelmetlen lesz. Szerencsére Naesala egy érdekes hírt közöl számára, mégpedig azt, hogy ő is Ettvallderékkel tart és szomorúan emlékezteti Nestart, hogy Merlana lehet nem juttatta el hozzá az útjuk halasztásának hírét. Ezt a lehetőséget ki is használja, hogy egy választ hagyjon a számára egy ajándékot. Átad a fogadósnak 2 Fűzöld varázsitalt Naesala Wynroris számára küldeményként.
Valamint a következő üzenetet.*"Tisztelt Naesala Wynroris
Sok szerencsét kívánok utatokhoz, a veszélyekről magam is hallottam. Ezek az italok komoly és súlyos csonttörések forrasztására vannak, használja fel szabadon és költség nélkül maga vagy csapattársai számára. Ha további magyarázatra van szüksége a gyógyitaloknál, Ettvallder maga is tájékozott bennük.
Vigyázzanak magukra és egymásra.
Nestar Erefiz"
7002. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-04 00:55:27
Üzenet elküldve: 2025-11-04 00:55:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
//Napokkal később//
*Áldja a szerencséjét, hogy korábban egy egész hatnyira vett ki szobát a fogadóban, most éppen kapóra jött a dolog. Rutinos mozdulatokkal ölti magára páncélját, minden szíjat, minden csatot, minden egyes lemezt pontosan a helyére illeszt és jól meghúz. Kardját már rég megélesítette s oldalára kötötte. Rózsadíszes pajzsát a hátára akasztotta, mellé pedig keresztben az acélfejes lándzsáját, melyet nemrég kovácsoltatott magának. Igencsak jól fog jönni az úton, ahová indulnak. Számszeríját is magánál tartja, de ezt majd a lovára fogja akasztani, s csak akkor veszi elő, ha a szükség úgy hozza, majd meglátja ha eljön az ideje. Warg címeres tabardját büszkén simítja le mellkasán, s a sisakját is a fejére teszi, éppen csak a rostélyt nem hajtja le. Bredoc készen áll, rég érzett már ilyesmit magában a vén farkas. Tüzet. Szinte pezseg a vére. Egy szövetbe csavarva pedig a Naesalának szánt ajándékot csapja hóna alá, s készen is áll az indulásra. Az egyéb holmijait pedig batyujába szedi s úgy megy le a fogadótérbe. Ott kinéz egy jól látható asztalt és leül, pipára gyújt, majd papirost vesz elő amit korábban a kocsmárostól kért, hogy megírja azokat a leveleket.
"Tudomásomra jutott, hogy a pletykák többek rossz szóbeszédnél, s valós a fenyegetés, melyet az orkok jelentenek. Egy egész hordányi lehet a pusztában, és könnyen lehet, hogy útjuk egészen Artheniorig vezet majd. A tanács tud róluk, a városi őrség tud róluk, ám ezidáig nem tettek lépéseket, vagy tettek de titokban. Jómagam és társaim küldetésre indulunk, hogy elfogjunk egyet közülük és kifaggassuk, hogy aztán még több információt szerezhessünk. Ezt a levelet elküldettem az összes tanácstagnak, éppúgy mint a templomba, néhány kereskedő barátomnak és a városi őrség egyes tagjainak is, biztosíték gyanánt. Felszólítom a tanácsot, hogy tegyenek lépéseket a közbiztonság érdekében, ne titkolózzanak tovább, ne kövessék el elődeik hibáit. Ha nem történnek meg az intézkedések, mire visszatérek, magam teszek meg minden tőlem telhetőt, hogy szeretett városom népe biztonságban aludhasson éjszaka, s gondoskodok róla, hogy mindenki megtudja az igazat. Ha nem tőlem, úgy a többi levél címzjette által.
Bredoc Droyn, Attaius Droyn fia."
A címzettek változnak, éppen amelyik levelet kinek írja meg, jó párat kell körmölnie hogy meglegyenek. Aztán egy megbízhatónak tűnő futár kölyköt fog meg a téren, s egészen 100 aranyat nyom a kezébe, hogy biztosan minden címzetthez eljusson a levél. Ugyan az elf szerint jobb lenne név nélkül megírni a levelet, ő egyenesebb ember annál. Jöjjenek csak érte ha úgy látják jónak, várja őket szeretettel, és bárkit aki elé mer állni. Aztán visszaül a székbe, hogy várja a többieket és indulhassanak, a posztóba csomagolt meglepetést pedig az asztalon hagyja maga előtt, mert nem igazán tudja hová máshova tenni.*
//Napokkal később//
*Áldja a szerencséjét, hogy korábban egy egész hatnyira vett ki szobát a fogadóban, most éppen kapóra jött a dolog. Rutinos mozdulatokkal ölti magára páncélját, minden szíjat, minden csatot, minden egyes lemezt pontosan a helyére illeszt és jól meghúz. Kardját már rég megélesítette s oldalára kötötte. Rózsadíszes pajzsát a hátára akasztotta, mellé pedig keresztben az acélfejes lándzsáját, melyet nemrég kovácsoltatott magának. Igencsak jól fog jönni az úton, ahová indulnak. Számszeríját is magánál tartja, de ezt majd a lovára fogja akasztani, s csak akkor veszi elő, ha a szükség úgy hozza, majd meglátja ha eljön az ideje. Warg címeres tabardját büszkén simítja le mellkasán, s a sisakját is a fejére teszi, éppen csak a rostélyt nem hajtja le. Bredoc készen áll, rég érzett már ilyesmit magában a vén farkas. Tüzet. Szinte pezseg a vére. Egy szövetbe csavarva pedig a Naesalának szánt ajándékot csapja hóna alá, s készen is áll az indulásra. Az egyéb holmijait pedig batyujába szedi s úgy megy le a fogadótérbe. Ott kinéz egy jól látható asztalt és leül, pipára gyújt, majd papirost vesz elő amit korábban a kocsmárostól kért, hogy megírja azokat a leveleket.
"Tudomásomra jutott, hogy a pletykák többek rossz szóbeszédnél, s valós a fenyegetés, melyet az orkok jelentenek. Egy egész hordányi lehet a pusztában, és könnyen lehet, hogy útjuk egészen Artheniorig vezet majd. A tanács tud róluk, a városi őrség tud róluk, ám ezidáig nem tettek lépéseket, vagy tettek de titokban. Jómagam és társaim küldetésre indulunk, hogy elfogjunk egyet közülük és kifaggassuk, hogy aztán még több információt szerezhessünk. Ezt a levelet elküldettem az összes tanácstagnak, éppúgy mint a templomba, néhány kereskedő barátomnak és a városi őrség egyes tagjainak is, biztosíték gyanánt. Felszólítom a tanácsot, hogy tegyenek lépéseket a közbiztonság érdekében, ne titkolózzanak tovább, ne kövessék el elődeik hibáit. Ha nem történnek meg az intézkedések, mire visszatérek, magam teszek meg minden tőlem telhetőt, hogy szeretett városom népe biztonságban aludhasson éjszaka, s gondoskodok róla, hogy mindenki megtudja az igazat. Ha nem tőlem, úgy a többi levél címzjette által.
Bredoc Droyn, Attaius Droyn fia."
A címzettek változnak, éppen amelyik levelet kinek írja meg, jó párat kell körmölnie hogy meglegyenek. Aztán egy megbízhatónak tűnő futár kölyköt fog meg a téren, s egészen 100 aranyat
nyom a kezébe, hogy biztosan minden címzetthez eljusson a levél. Ugyan az elf szerint jobb lenne név nélkül megírni a levelet, ő egyenesebb ember annál. Jöjjenek csak érte ha úgy látják jónak, várja őket szeretettel, és bárkit aki elé mer állni. Aztán visszaül a székbe, hogy várja a többieket és indulhassanak, a posztóba csomagolt meglepetést pedig az asztalon hagyja maga előtt, mert nem igazán tudja hová máshova tenni.*
7001. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-03 18:04:52
Üzenet elküldve: 2025-11-03 18:04:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A dühösen villanó szemek láttán visszafojt egy nevetést, ami feltörne belőle. A fiatal lány sok mindennek tűnik, csak ijesztőnek nem. A megjegyzésre megvonja a vállát, nem különösen izgatja őt a női lábfej látványa, bár ismer olyanokat, akiknek vannak hasonló devianciáik. Mivel ő nem tartozik közéjük, ezért nem is él a lehetőséggel, hogy megszabadítsa a másikat a lábbelijétől. *
- Jobb lenne, ha rád lehetnék büszke. * Feleli inkább, hideg hangon, majd a felcsattanó utasításnak eleget tesz, és lehalkítja a hangját. *
- Ha pánikolsz, azzal semmit nem nyersz. Nem leszel vele előrébb, és nem is oldódik meg a helyzet. Gondolkodj inkább, mivel tudnád elkerülni, hogy lebukj? Kimászni az ablakon? Kiabálni, mintha berángattalak volna akaratod ellenére? Tervet szőni, hogy ha lebukunk, akkor előadhasd, hogy te nem is akartál ide bejönni, csak féltél a csúnya gonosz kormostól? * Kezdi sorolni a lehetőségeket, amiket mind átgondolhatott volna már a bárd, de nem látta rajta, hogy bármi ehhez hasonlót tett volna. A szobában fel s alá járkálás közben nem tűnt úgy, mint aki menekülőutat keres, sokkal inkább tehetetlen feszültséget vélt felfedezni. *
- Egyébként te tudod egyedül, hogy feltörtem a zárat. Két ittas személy simán összetévesztheti a saját szobáját egy másikkal. Egyből a legrosszabbra gondolsz, ahelyett, hogy mérlegelnél. * Oktatja tovább, és pofátlan módon elfordul, majd hanyatt dől az ágyon, még a csizmás lábát is felteszi a takaróra. Egyértelmű nyomát hagyja annak, hogy jártak idebent a takarítás óta, és talán már egyértelmű lehet Merlana számára, hogy szándékosan teszi. Kezeit a tarkója alá csúsztatja, mintha csak egy mezőn feküdne, az égboltot kémlelve. *
- Ha minden tetteted az irányítja, hogy mások, arra nem érdemesek hogyan fogják megváltoztatni a rólad alkotott képüket, azzal nem önmagadat zárod kalitkába? * Teszi fel a kérdést, talán nem egyértelmű, hogy hallgatóságának, vagy önmagának szánja. Tekintete elréved, mintha túlnézne a plafonon és a tetőn, és tényleg a csillagokat szemlélné. *
//Egy húron pendülve//
* A dühösen villanó szemek láttán visszafojt egy nevetést, ami feltörne belőle. A fiatal lány sok mindennek tűnik, csak ijesztőnek nem. A megjegyzésre megvonja a vállát, nem különösen izgatja őt a női lábfej látványa, bár ismer olyanokat, akiknek vannak hasonló devianciáik. Mivel ő nem tartozik közéjük, ezért nem is él a lehetőséggel, hogy megszabadítsa a másikat a lábbelijétől. *
- Jobb lenne, ha rád lehetnék büszke. * Feleli inkább, hideg hangon, majd a felcsattanó utasításnak eleget tesz, és lehalkítja a hangját. *
- Ha pánikolsz, azzal semmit nem nyersz. Nem leszel vele előrébb, és nem is oldódik meg a helyzet. Gondolkodj inkább, mivel tudnád elkerülni, hogy lebukj? Kimászni az ablakon? Kiabálni, mintha berángattalak volna akaratod ellenére? Tervet szőni, hogy ha lebukunk, akkor előadhasd, hogy te nem is akartál ide bejönni, csak féltél a csúnya gonosz kormostól? * Kezdi sorolni a lehetőségeket, amiket mind átgondolhatott volna már a bárd, de nem látta rajta, hogy bármi ehhez hasonlót tett volna. A szobában fel s alá járkálás közben nem tűnt úgy, mint aki menekülőutat keres, sokkal inkább tehetetlen feszültséget vélt felfedezni. *
- Egyébként te tudod egyedül, hogy feltörtem a zárat. Két ittas személy simán összetévesztheti a saját szobáját egy másikkal. Egyből a legrosszabbra gondolsz, ahelyett, hogy mérlegelnél. * Oktatja tovább, és pofátlan módon elfordul, majd hanyatt dől az ágyon, még a csizmás lábát is felteszi a takaróra. Egyértelmű nyomát hagyja annak, hogy jártak idebent a takarítás óta, és talán már egyértelmű lehet Merlana számára, hogy szándékosan teszi. Kezeit a tarkója alá csúsztatja, mintha csak egy mezőn feküdne, az égboltot kémlelve. *
- Ha minden tetteted az irányítja, hogy mások, arra nem érdemesek hogyan fogják megváltoztatni a rólad alkotott képüket, azzal nem önmagadat zárod kalitkába? * Teszi fel a kérdést, talán nem egyértelmű, hogy hallgatóságának, vagy önmagának szánja. Tekintete elréved, mintha túlnézne a plafonon és a tetőn, és tényleg a csillagokat szemlélné. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436