Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 217 (4321. - 4340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4340. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-14 14:50:34
Üzenet elküldve: 2023-08-14 14:50:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
* Miközben csinos kis füstkarikákat ereget szerteszét a levegőben, a látóterébe bepattog egy gyümölcs. Le-fel ugráló szemekkel követi egy darabig, míg az megállapodik a lábfeje mellett.
Az élet nagy törvényei szerint, ha meglátsz egy guruló labdát, azt hamarosan rendeltetésszerűen követni fogja egy gyermek is. Ezen világmegváltó gondolat végére érve felemeli a tekintetét, hogy meglelje a gazdáját.
Érdekes kis jelenetnek lehet szemtanúja, el is feledkezik a szája elé tartott csikkről. Yeza, a Rőt, ingerkedő szolgálóruhába öltözve szlalomozik a vendégek között, tálcát hordozva. Ahogy lehajol egy-egy pohárért az a lenge ruhácska csak még jobban felsiklik. Ez már igazán felkelti a figyelmét.
Komótosan feltápászkodik és megigazgatja számtalan nyakbavalóját, hogy rendezett rendezetlenségben lógjanak. Lassú mozdulatokkal követni kezdi a nőt a tömegben, ügyelve rá, hogy mindig lemaradjon és takarásban legyen.
Elgondolkodik rajta, vajon milyen furfangra készül a lány. Még egy másodpercnyi aggodalom is átfut az agyán, tekintve annak múltbéli mesterségét. Úgy tűnik, igazán lelkiismeretesen teszi a dolgát. Pakolászik, cipel, hajtogat, akár egy lelkes újasszony.
Úgy dönt, eleget figyelte már ezt az élőlényt a természetes környezetében. Térül, fordul, majd hirtelen a lány előtt terem, kikerülhetetlen falként tornyosulva előtte. Óvatosan a tálcájára helyezi a saját üres poharát, mielőtt kaján pillantással Yeza szemeibe nézne. *
- Tudod, a kedvemért igazán nem szükséges belopóznod az estélyemre, csak hogy láss. Csak füttyentened kellett volna és Lutah Farsys ugrik.
//Fürdőházi mulatozás//
* Miközben csinos kis füstkarikákat ereget szerteszét a levegőben, a látóterébe bepattog egy gyümölcs. Le-fel ugráló szemekkel követi egy darabig, míg az megállapodik a lábfeje mellett.
Az élet nagy törvényei szerint, ha meglátsz egy guruló labdát, azt hamarosan rendeltetésszerűen követni fogja egy gyermek is. Ezen világmegváltó gondolat végére érve felemeli a tekintetét, hogy meglelje a gazdáját.
Érdekes kis jelenetnek lehet szemtanúja, el is feledkezik a szája elé tartott csikkről. Yeza, a Rőt, ingerkedő szolgálóruhába öltözve szlalomozik a vendégek között, tálcát hordozva. Ahogy lehajol egy-egy pohárért az a lenge ruhácska csak még jobban felsiklik. Ez már igazán felkelti a figyelmét.
Komótosan feltápászkodik és megigazgatja számtalan nyakbavalóját, hogy rendezett rendezetlenségben lógjanak. Lassú mozdulatokkal követni kezdi a nőt a tömegben, ügyelve rá, hogy mindig lemaradjon és takarásban legyen.
Elgondolkodik rajta, vajon milyen furfangra készül a lány. Még egy másodpercnyi aggodalom is átfut az agyán, tekintve annak múltbéli mesterségét. Úgy tűnik, igazán lelkiismeretesen teszi a dolgát. Pakolászik, cipel, hajtogat, akár egy lelkes újasszony.
Úgy dönt, eleget figyelte már ezt az élőlényt a természetes környezetében. Térül, fordul, majd hirtelen a lány előtt terem, kikerülhetetlen falként tornyosulva előtte. Óvatosan a tálcájára helyezi a saját üres poharát, mielőtt kaján pillantással Yeza szemeibe nézne. *
- Tudod, a kedvemért igazán nem szükséges belopóznod az estélyemre, csak hogy láss. Csak füttyentened kellett volna és Lutah Farsys ugrik.
4339. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-14 14:47:13
Üzenet elküldve: 2023-08-14 14:47:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
*Az ork roppant aggodalommal fogadja rég nem látott barátja könnyeit; szorosabban tartja ölelés közben, mintha vele együtt magát is megpróbálja nyugtatni, vagy esetleg felkészíteni, ha valami katasztrofális esemény bevezetője ez, ugyanis jelenleg ez az eshetőség harangozik leghangosabban saját agyában. nem gondolta, hogy ilyen állapotban fogja őt legközelebb látni, belül már kezdi elfogni a jéghideg félelem és a kérdés, vajon mi történhetett. Nagy keze már amaz vállát simítja, beborult feje mögötte, meg akarja adni neki azt a lelki megnyugvást, ami tőle telik, de nem tudja, elég lesz az e.
Nagy'rég látták egymást, erre ráeszmél; ugyanazon munkahelyük ellenére más-más helyeken töltik mindennapjukat szakmájuk miatt, az ork fejvadászos kalandja óta, még előtte is, valahogy híre-hamva sem volt a másiknak. Nem tudta, néha szorongott is a gondolattól, hogy valami történhetett eddig a volt szerzetessel, s éppen ezért a pánikszerű hangulat alatt most, Ukrom lelke ujjong hogy Nawanthirit még egyszer épben láthatja, sőt, karjaiban is tudhatja. Talán közelebb nőtt hozzá, mint gondolta volna. Vagy ő maga hiányolta eddig társaságát. Hirtelen érzi, mintha valami űr ki lett hirtelen töltve benne.
Akárhogy is, jóval több mint egy percet maradnak állva, míg az ork érzelemmentes arca is összeszedi magát. Csak lassan engedi el, mintha törékeny lenne, kezei két vállát fogva. Beszédre biztatóan mosolyog, de továbbra is félti amazt, miközben leül.* -...Búcsúajándékba? *Szárad le róla a mosoly. Nyitja is ajkát kérdésekre, mikor valaki ismerős tér hozzájuk, akit előbb hall, mint lát. Egy nemrég megismert ismerős.*
- Lilly! *Jelenti ki csodálkozva. Mit keres ő itt? Persze örül, hogy nem sérült le maradandóan sérülésétől és elég szabadon járkál, de hogy került ő ide? Azt hitte, tovább ment az többi orvgyilkossal együtt máshova. Egy kevésbé életveszélyes célpont után, talán. Vagy a lábadozása alatt a fél-elf addig a környéken lézeng, annak több értelme lehet. Biztonságosabb, mint a Kikötő.* -...Itt lakom. *Mondja majd. "Itt" alatt lehet Artheniort, vagy akár magát a fogadót is érteni, egyik sem helytelen. De igen, a Kalmárnál van egy maradandó pénzkeresési lehetősége, s az kissé akadályozza a kedv szerinti vándorolgatást. Utóbbi kalandjuk egy kivétel volt.
Nawanthiri szerencsére be tudja mutatni magát, de vészjóslóan cseng az orkban az "elköszönni" szó. Nem hajlandó a szót semmilyen összefüggésbe tenni. Egy röpke latolgatás után némán Lillyennek biccent, mintha egyetértően üzenné a lánykának, hogy talán jobb ha még kettesben maradnának. Amint ez megtörténik, rögtön barátjához is fordul.*
- Miről beszélsz? Mit csinálsz? *Kérdezi idegesen, szinte tagadva a józan ész használatát.*
*Az ork roppant aggodalommal fogadja rég nem látott barátja könnyeit; szorosabban tartja ölelés közben, mintha vele együtt magát is megpróbálja nyugtatni, vagy esetleg felkészíteni, ha valami katasztrofális esemény bevezetője ez, ugyanis jelenleg ez az eshetőség harangozik leghangosabban saját agyában. nem gondolta, hogy ilyen állapotban fogja őt legközelebb látni, belül már kezdi elfogni a jéghideg félelem és a kérdés, vajon mi történhetett. Nagy keze már amaz vállát simítja, beborult feje mögötte, meg akarja adni neki azt a lelki megnyugvást, ami tőle telik, de nem tudja, elég lesz az e.
Nagy'rég látták egymást, erre ráeszmél; ugyanazon munkahelyük ellenére más-más helyeken töltik mindennapjukat szakmájuk miatt, az ork fejvadászos kalandja óta, még előtte is, valahogy híre-hamva sem volt a másiknak. Nem tudta, néha szorongott is a gondolattól, hogy valami történhetett eddig a volt szerzetessel, s éppen ezért a pánikszerű hangulat alatt most, Ukrom lelke ujjong hogy Nawanthirit még egyszer épben láthatja, sőt, karjaiban is tudhatja. Talán közelebb nőtt hozzá, mint gondolta volna. Vagy ő maga hiányolta eddig társaságát. Hirtelen érzi, mintha valami űr ki lett hirtelen töltve benne.
Akárhogy is, jóval több mint egy percet maradnak állva, míg az ork érzelemmentes arca is összeszedi magát. Csak lassan engedi el, mintha törékeny lenne, kezei két vállát fogva. Beszédre biztatóan mosolyog, de továbbra is félti amazt, miközben leül.* -...Búcsúajándékba? *Szárad le róla a mosoly. Nyitja is ajkát kérdésekre, mikor valaki ismerős tér hozzájuk, akit előbb hall, mint lát. Egy nemrég megismert ismerős.*
- Lilly! *Jelenti ki csodálkozva. Mit keres ő itt? Persze örül, hogy nem sérült le maradandóan sérülésétől és elég szabadon járkál, de hogy került ő ide? Azt hitte, tovább ment az többi orvgyilkossal együtt máshova. Egy kevésbé életveszélyes célpont után, talán. Vagy a lábadozása alatt a fél-elf addig a környéken lézeng, annak több értelme lehet. Biztonságosabb, mint a Kikötő.* -...Itt lakom. *Mondja majd. "Itt" alatt lehet Artheniort, vagy akár magát a fogadót is érteni, egyik sem helytelen. De igen, a Kalmárnál van egy maradandó pénzkeresési lehetősége, s az kissé akadályozza a kedv szerinti vándorolgatást. Utóbbi kalandjuk egy kivétel volt.
Nawanthiri szerencsére be tudja mutatni magát, de vészjóslóan cseng az orkban az "elköszönni" szó. Nem hajlandó a szót semmilyen összefüggésbe tenni. Egy röpke latolgatás után némán Lillyennek biccent, mintha egyetértően üzenné a lánykának, hogy talán jobb ha még kettesben maradnának. Amint ez megtörténik, rögtön barátjához is fordul.*
- Miről beszélsz? Mit csinálsz? *Kérdezi idegesen, szinte tagadva a józan ész használatát.*
4338. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-14 13:57:38
Üzenet elküldve: 2023-08-14 13:57:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
*Azt a gubancos hajzatot, a fitos orrocskát meg a pocokszerűen felfújt arcot nehéz lenne összekeverni mással. Semmi kétség, az egykori csaposlány az! Valamiért mégis erőteljesen elhatárolódik ettől a ténytől őkelme a nagy kifelé igyekvés közben.
~Mi?~ A feléjük címzett jókívánságra értetlenkedő ráncok szaladnak Yeza homlokára. ~Pöcörőhöz?~
Még szerencse, hogy Yeza, előképzettségének hála, nem veszti el könnyen az egyensúlyát, mert az a kis pukkancs gnóm nem átall taszítani is rajta egyet.*
- Te kis... *szisszeni a vakarcs után, de másra nincs ideje, mert egy érdes héjú kis tobozszilva mégis csak leszédül a tálcáról. A déli szigeteken termő, kemény héjú, édes, fehér húsú gyümölcsnek Yeza is nagy kedvelője, de most válogatott szitkok szaladnak utána némán. Ha valaki mezítláb rá találna lépni, az érdes héjú kis szökevény biztos kellemetlen élménnyel gazdagítja az illetőt, mielőtt leves torzóvá paszirozódik a kövön.
A vörös jobbnak látja, ha gyorsan leteszi a tálcát és begyűjti az izgága gyümölcsöcskét. Valahová oda, a párnák felé gurulhatott.
Próbál úgy ellavírozni a vendégek között, hogy kikerülje az italra vagy egyébre irányuló kéréseket. Nem egyszerű. Főleg úgy, hogy közben fél szemét a szilvácskán kell tartania. Ketten is arrébb sodorják a lábukkal, mire odaérne érte, aztán egy harmadik saru begurítja a két párna közötti résbe. Yeza beharapja az ajkát. Tulajdonképpen nincs az ott rossz helyen! Elvégre nem takarítani jött. Egy lepottyanó gyümölcsnél pedig bizonyosan van itt még több is.
Magához vesz egy tálcát és gyűjt rá egy-egy kiürült pohárkát. Igyekszik olyan társaságok környékén sertepertélni, ahol nem csak disznó megjegyzéseken hahotáznak. Diszkréten jár körbe, hogy szemügyre vegye, miféle vendégsereg verődött itt össze. Azt hamar leszűri, hogy nagyon vegyes a társaság. Néhány helyit is felfedez, de vannak itt lihanechi és wegtoreni illetőségek is. És igen, Pirtianesből is. A mélységiek láttán olykor-olykor megfeszül az arca, de hamar visszaparancsolja rá a bájos mosolygást. Üzlet, szállítmány, vevő, haszon... ezek a hívószavak csalják közelebb egy társasághoz, ahol hirtelen sok összeszedendő pohár, megigazítandó gyümölcskosár, párna vagy széthagyott törölköző akad.*
//Fürdőházi mulatozás//
*Azt a gubancos hajzatot, a fitos orrocskát meg a pocokszerűen felfújt arcot nehéz lenne összekeverni mással. Semmi kétség, az egykori csaposlány az! Valamiért mégis erőteljesen elhatárolódik ettől a ténytől őkelme a nagy kifelé igyekvés közben.
~Mi?~ A feléjük címzett jókívánságra értetlenkedő ráncok szaladnak Yeza homlokára. ~Pöcörőhöz?~
Még szerencse, hogy Yeza, előképzettségének hála, nem veszti el könnyen az egyensúlyát, mert az a kis pukkancs gnóm nem átall taszítani is rajta egyet.*
- Te kis... *szisszeni a vakarcs után, de másra nincs ideje, mert egy érdes héjú kis tobozszilva mégis csak leszédül a tálcáról. A déli szigeteken termő, kemény héjú, édes, fehér húsú gyümölcsnek Yeza is nagy kedvelője, de most válogatott szitkok szaladnak utána némán. Ha valaki mezítláb rá találna lépni, az érdes héjú kis szökevény biztos kellemetlen élménnyel gazdagítja az illetőt, mielőtt leves torzóvá paszirozódik a kövön.
A vörös jobbnak látja, ha gyorsan leteszi a tálcát és begyűjti az izgága gyümölcsöcskét. Valahová oda, a párnák felé gurulhatott.
Próbál úgy ellavírozni a vendégek között, hogy kikerülje az italra vagy egyébre irányuló kéréseket. Nem egyszerű. Főleg úgy, hogy közben fél szemét a szilvácskán kell tartania. Ketten is arrébb sodorják a lábukkal, mire odaérne érte, aztán egy harmadik saru begurítja a két párna közötti résbe. Yeza beharapja az ajkát. Tulajdonképpen nincs az ott rossz helyen! Elvégre nem takarítani jött. Egy lepottyanó gyümölcsnél pedig bizonyosan van itt még több is.
Magához vesz egy tálcát és gyűjt rá egy-egy kiürült pohárkát. Igyekszik olyan társaságok környékén sertepertélni, ahol nem csak disznó megjegyzéseken hahotáznak. Diszkréten jár körbe, hogy szemügyre vegye, miféle vendégsereg verődött itt össze. Azt hamar leszűri, hogy nagyon vegyes a társaság. Néhány helyit is felfedez, de vannak itt lihanechi és wegtoreni illetőségek is. És igen, Pirtianesből is. A mélységiek láttán olykor-olykor megfeszül az arca, de hamar visszaparancsolja rá a bájos mosolygást. Üzlet, szállítmány, vevő, haszon... ezek a hívószavak csalják közelebb egy társasághoz, ahol hirtelen sok összeszedendő pohár, megigazítandó gyümölcskosár, párna vagy széthagyott törölköző akad.*
4337. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-14 13:12:42
Üzenet elküldve: 2023-08-14 13:12:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
*Nawanthiri több, mint egy éve nem látta a szürkebőrűt. A kötelességtudat mellett ő volt a másik ok, amiért hazajött a Kikötőből a sikertelen lándzsanyél-vadászat után. Hónapokig várta, hogy visszatérjen. Szeretett volna neki mindent elmondani: a kovácsot a pusztában, az ördöngös macskáját, a vérszívó sellőket, az álmát Aztyanról, azt, hogy Nawanthirishardipandra majdnem vízbe fojtotta, és hogy lassacskán alulmarad a vele folytatott küzdelemben. Szeretett volna elköszönni Ukromtól, és hagyni neki valamit, amitől mindig emlékezni fog rá. Pár apró ajándék, semmiségek igazából. Az ork azonban nem jött, Nawanthiri körül pedig egyre fogyott a levegő. Nem hitte, hogy valaha viszontlátja.
Most, hogy mégis belebotlott, minden egyszerre szakad föl benne. Mikor a barátja a karjaiba zárja, a háta megrázkódik, és kitör belőle a zokogás. Hol görcsösen, hol csak csendben sírdogálva, de végig szorosan Ukromba kapaszkodva. Magától nem is ereszti el a szürkebőrűt, csak hagyja, hogy amaz idővel kibontsa magát az ölelésből.
Nawanthirin hosszú ujjú ing van, ami elfedi a hegeket a felkarján, de az arca sápadt, és ugyan a sírástól megkönnyebbült valamelyest, az űzöttség nem tűnik el teljesen a tekintetéből. A találkozásnak hála mégis visszamerészkedik a mosoly a szája szélére. Halvány, de ott van az.*
- Nagyon rég. *feleli egy hosszú sóhajjal, miután a málháját is odaterelte az ork asztalához, és leült mellé.*
- Azt hittem, sose foglak többet. *Belé szorulnak az elmúlt bő év történései. Mesélne, kérdezne, örülne, panaszolna, meg mondana komoly dolgokat hozzá, de túl sok ez egyszerre.* Hoztam neked valamit… búcsúajándékba.
*Ekkor lezuttyan hozzájuk egy félelf lányka, szinte a semmiből. Láthatóan nagy haverja Ukromnak, és más körülmények között valószínűleg a szerzetessel is hamar lepacsiznának. Nawanthiri azonban nincs most olyan állapotban, hogy nyitott legyen idegenek társaságára.*
- Az én nevem Nawanthirishardipandra. *a hangja nagyon udvarias, de a mosoly eltűnik az arcáról, és nem is hajol meg Lily felé, ahogyan egyébként szokott* Nem maradok sokáig. Csak szeretnék Ukromtól elköszönni. A többit majd ő elmondja. Magunkra tudnál hagyni minket egy kicsit?
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.14 13:44:05
*Nawanthiri több, mint egy éve nem látta a szürkebőrűt. A kötelességtudat mellett ő volt a másik ok, amiért hazajött a Kikötőből a sikertelen lándzsanyél-vadászat után. Hónapokig várta, hogy visszatérjen. Szeretett volna neki mindent elmondani: a kovácsot a pusztában, az ördöngös macskáját, a vérszívó sellőket, az álmát Aztyanról, azt, hogy Nawanthirishardipandra majdnem vízbe fojtotta, és hogy lassacskán alulmarad a vele folytatott küzdelemben. Szeretett volna elköszönni Ukromtól, és hagyni neki valamit, amitől mindig emlékezni fog rá. Pár apró ajándék, semmiségek igazából. Az ork azonban nem jött, Nawanthiri körül pedig egyre fogyott a levegő. Nem hitte, hogy valaha viszontlátja.
Most, hogy mégis belebotlott, minden egyszerre szakad föl benne. Mikor a barátja a karjaiba zárja, a háta megrázkódik, és kitör belőle a zokogás. Hol görcsösen, hol csak csendben sírdogálva, de végig szorosan Ukromba kapaszkodva. Magától nem is ereszti el a szürkebőrűt, csak hagyja, hogy amaz idővel kibontsa magát az ölelésből.
Nawanthirin hosszú ujjú ing van, ami elfedi a hegeket a felkarján, de az arca sápadt, és ugyan a sírástól megkönnyebbült valamelyest, az űzöttség nem tűnik el teljesen a tekintetéből. A találkozásnak hála mégis visszamerészkedik a mosoly a szája szélére. Halvány, de ott van az.*
- Nagyon rég. *feleli egy hosszú sóhajjal, miután a málháját is odaterelte az ork asztalához, és leült mellé.*
- Azt hittem, sose foglak többet. *Belé szorulnak az elmúlt bő év történései. Mesélne, kérdezne, örülne, panaszolna, meg mondana komoly dolgokat hozzá, de túl sok ez egyszerre.* Hoztam neked valamit… búcsúajándékba.
*Ekkor lezuttyan hozzájuk egy félelf lányka, szinte a semmiből. Láthatóan nagy haverja Ukromnak, és más körülmények között valószínűleg a szerzetessel is hamar lepacsiznának. Nawanthiri azonban nincs most olyan állapotban, hogy nyitott legyen idegenek társaságára.*
- Az én nevem Nawanthirishardipandra. *a hangja nagyon udvarias, de a mosoly eltűnik az arcáról, és nem is hajol meg Lily felé, ahogyan egyébként szokott* Nem maradok sokáig. Csak szeretnék Ukromtól elköszönni. A többit majd ő elmondja. Magunkra tudnál hagyni minket egy kicsit?
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.14 13:44:05
4336. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-14 10:32:34
Üzenet elküldve: 2023-08-14 10:32:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
- Meglesz! Legközelebb meghívom, ha arra jár! Mindig friss az alapanyag. *Int, közben már araszol is el, nagy léptekkel szlalomozik a vendégek között, mikor meghallja a nevét egészen közelről. Felnéz, hát nem az a vörös mosónő a Kalmárból? Elsápad a képe, de már nem hiányzk sok, hogy olajra lépjen, így ismét nagy lendülettel indul meg, mintha el akarna húzni a nő mellett.*
- Mi? Nem tudom ki az, téged seismerlek bajszos asszonka! *Motyogja maga elé, kezeivel kapálózva, majd mikor mellé ér, lök egyet a nőn oldalról, hogy esetlegesen a vízbe taszítva időt nyerjen magának, közben szinte már szalad is ki az ajtón.*
//Fürdőházi mulatozás//
- Meglesz! Legközelebb meghívom, ha arra jár! Mindig friss az alapanyag. *Int, közben már araszol is el, nagy léptekkel szlalomozik a vendégek között, mikor meghallja a nevét egészen közelről. Felnéz, hát nem az a vörös mosónő a Kalmárból? Elsápad a képe, de már nem hiányzk sok, hogy olajra lépjen, így ismét nagy lendülettel indul meg, mintha el akarna húzni a nő mellett.*
- Mi? Nem tudom ki az, téged seismerlek bajszos asszonka! *Motyogja maga elé, kezeivel kapálózva, majd mikor mellé ér, lök egyet a nőn oldalról, hogy esetlegesen a vízbe taszítva időt nyerjen magának, közben szinte már szalad is ki az ajtón.*
4335. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-14 09:42:58
Üzenet elküldve: 2023-08-14 09:42:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
* A kis hölgy teljes úri méltóságában pompázik előtte, ami igencsak komikusan hat, főlg ezzel a hajszerkezettel. *
- Valóban.
* Hagyja annyiban, hiszen Lutah számára teljesen nyilvánvaló a helyzet, főleg ha számításba veszi a kiürült kis edénykét, ott a medence szélén, aminek az alján árválkodik még valamennyi sószemcse.
Ábrázatán nyugodt mosollyal fogadja a borkóstolás eredményét. Ártatlan arccal fordul az apróság felé. *
- Istenkém, valami baj van?
* Előredől, hogy meghallgassa a szavait, majd komolyságát nagy nehezen megőrizve bólint. *
- Sajnálatos módon, igen. Nincs más választásunk, ha az áldásos hatásait ki akarjuk élvezni.
* A gnőm nagy lendülettel zárja a társalgást, mielőtt szorulna a hurok. Sóhajt egyet és magában csak legyint. Szórakoztató teremtés, azt meg kell hagyni. És előfordult már, hogy egy unalmas estét ő is megpróbált valami csínnyel érdekesebbé tenni.
Mondhatni, visszajelzésnek veszi a tréfát, hogy ideje feldobni a dolgokat. *
- Jó étvágyat aaa... pöcörőhöz.
* Int a mellette elhaladó felszolgálónak, hogy tűntesse el a sós tégely maradékát, és kiönteti a feljavított rohadtgyümölcsleves poharakat. Talán csak ezt az egy tálcát intézte el a kishölgy.
Körülnézve megállapítja, hogy az incidens nem vette el a sokaság kedvét a mulatozástól. Csak éppen azt veszi észre, hogy unatkozik a saját estélyén. Eme tarthatatlan állapotot nem tűrve, azonnal némi bódítószer után kezd el kutatni.
Szaglása tévedhetetlennek bizonyul, ki is kapja az ülőpárnán félig elaléltan heverésző elf kezéből a dohányt. *
- Neked már úgysem kell, ahogy látom.
* Kuncog és a fogai közé löki a füstöt. Szívből jövő szeretettel felsóhajt és kényelmesen eldobja magát két párnán. *
//Fürdőházi mulatozás//
* A kis hölgy teljes úri méltóságában pompázik előtte, ami igencsak komikusan hat, főlg ezzel a hajszerkezettel. *
- Valóban.
* Hagyja annyiban, hiszen Lutah számára teljesen nyilvánvaló a helyzet, főleg ha számításba veszi a kiürült kis edénykét, ott a medence szélén, aminek az alján árválkodik még valamennyi sószemcse.
Ábrázatán nyugodt mosollyal fogadja a borkóstolás eredményét. Ártatlan arccal fordul az apróság felé. *
- Istenkém, valami baj van?
* Előredől, hogy meghallgassa a szavait, majd komolyságát nagy nehezen megőrizve bólint. *
- Sajnálatos módon, igen. Nincs más választásunk, ha az áldásos hatásait ki akarjuk élvezni.
* A gnőm nagy lendülettel zárja a társalgást, mielőtt szorulna a hurok. Sóhajt egyet és magában csak legyint. Szórakoztató teremtés, azt meg kell hagyni. És előfordult már, hogy egy unalmas estét ő is megpróbált valami csínnyel érdekesebbé tenni.
Mondhatni, visszajelzésnek veszi a tréfát, hogy ideje feldobni a dolgokat. *
- Jó étvágyat aaa... pöcörőhöz.
* Int a mellette elhaladó felszolgálónak, hogy tűntesse el a sós tégely maradékát, és kiönteti a feljavított rohadtgyümölcsleves poharakat. Talán csak ezt az egy tálcát intézte el a kishölgy.
Körülnézve megállapítja, hogy az incidens nem vette el a sokaság kedvét a mulatozástól. Csak éppen azt veszi észre, hogy unatkozik a saját estélyén. Eme tarthatatlan állapotot nem tűrve, azonnal némi bódítószer után kezd el kutatni.
Szaglása tévedhetetlennek bizonyul, ki is kapja az ülőpárnán félig elaléltan heverésző elf kezéből a dohányt. *
- Neked már úgysem kell, ahogy látom.
* Kuncog és a fogai közé löki a füstöt. Szívből jövő szeretettel felsóhajt és kényelmesen eldobja magát két párnán. *
4334. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-12 16:03:49
Üzenet elküldve: 2023-08-12 16:03:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
*A Fürdőház körüli sürgés-forgás természetesen felkelti Yeza figyelmét. Volt némi elintéznivalója a városon kívül, erre tessék, arra kell visszaérnie, hogy lemarad valamiről.
Először természetesen csak körbeólálkodik kicsit. Megiszik egy italt a Pegazusban, hogy lássa, miféle népek gyűlnek erre a nem kis költségvetésű eseményre. Hallgatja a szóbeszédet, meg a kívül rekedtek fitymáló fröcsögését. Lát jó néhány próbálkozót, akiket az ajtónálló meghívó híján elküld. Pedig egy-két elszántabb delikvens még pufók kis erszénykét is próbál csúsztatni az engedékenység fejében. Hiába. Yeza viszont határozottan be akar jutni, mert a kíváncsi természete csak nem hagyja nyugodni. Felhörpinti az Almabor maradékát a poharából és kifizeti érte a 9 aranyat.
Úgy tűnhet, annyiban hagyta a dolgot, de Yeza általában megtalálja a kiskapukat. Mikor visszatér, a köpenye alatt a fürdőházi személyzetéhez hasonló, fehér, lenge ruhácskát visel. Annyi különbséggel, hogy ez a wegtoreni, merészebb szabású és kissé áttetszőbb megfelelője. A haját laza kontyba tekerve tűzte fel. A leviatános gyűrűt bőrszalagon a nyakába kötve ejti a dekoltázs takarásába. Otthon akarta hagyni, de valahogy rossz érzés fogja el, ha nincs nála.
Miután kibújt a lábbelijéből és letette a köpenyt, egyszerűen beáll a tálcákkal sürgölődő lányok közé. Pávatollal cicomázott gyümölcstálat vesz magához, ami némi rejtekül is szolgálhat, ha esetleg odabent kellemetlen meglepetés érné.
Pazar kis fogadás, azt meg kell hagyni. Rég látott már ilyen sokszínű társaságot ilyen patinás vendéglátás körében.*
- Hé, várj csak! *nyúl utána az ajtónálló, mikor már biztos benne, hogy gond nélkül áthaladt.*
- Tudom, késtem. *A bűnbánó, huncut pillarebegtetésnek kevés férfi tud ellenállni. Yeza pedig megtoldja egy mosolygós szem eperrel, amit a tálról az őr ajka felé nyújt.* - Könyörgöm, ne árulj be a Gazdának *kacsint a wegtoreni szófordulat mellé. Már csusszan is ki az érdes tenyér alól, hogy sietve keressen helyet a gyümölcsöknek.*
- Xavy? *kérdi félhangosan, mikor a gnóm lányt látja nagy lendülettel a kijárat felé trappolni, bár nem úgy néz ki, mint aki bárki kedvéért megállna.*
//Fürdőházi mulatozás//
*A Fürdőház körüli sürgés-forgás természetesen felkelti Yeza figyelmét. Volt némi elintéznivalója a városon kívül, erre tessék, arra kell visszaérnie, hogy lemarad valamiről.
Először természetesen csak körbeólálkodik kicsit. Megiszik egy italt a Pegazusban, hogy lássa, miféle népek gyűlnek erre a nem kis költségvetésű eseményre. Hallgatja a szóbeszédet, meg a kívül rekedtek fitymáló fröcsögését. Lát jó néhány próbálkozót, akiket az ajtónálló meghívó híján elküld. Pedig egy-két elszántabb delikvens még pufók kis erszénykét is próbál csúsztatni az engedékenység fejében. Hiába. Yeza viszont határozottan be akar jutni, mert a kíváncsi természete csak nem hagyja nyugodni. Felhörpinti az Almabor maradékát a poharából és kifizeti érte a 9 aranyat.
Úgy tűnhet, annyiban hagyta a dolgot, de Yeza általában megtalálja a kiskapukat. Mikor visszatér, a köpenye alatt a fürdőházi személyzetéhez hasonló, fehér, lenge ruhácskát visel. Annyi különbséggel, hogy ez a wegtoreni, merészebb szabású és kissé áttetszőbb megfelelője. A haját laza kontyba tekerve tűzte fel. A leviatános gyűrűt bőrszalagon a nyakába kötve ejti a dekoltázs takarásába. Otthon akarta hagyni, de valahogy rossz érzés fogja el, ha nincs nála.
Miután kibújt a lábbelijéből és letette a köpenyt, egyszerűen beáll a tálcákkal sürgölődő lányok közé. Pávatollal cicomázott gyümölcstálat vesz magához, ami némi rejtekül is szolgálhat, ha esetleg odabent kellemetlen meglepetés érné.
Pazar kis fogadás, azt meg kell hagyni. Rég látott már ilyen sokszínű társaságot ilyen patinás vendéglátás körében.*
- Hé, várj csak! *nyúl utána az ajtónálló, mikor már biztos benne, hogy gond nélkül áthaladt.*
- Tudom, késtem. *A bűnbánó, huncut pillarebegtetésnek kevés férfi tud ellenállni. Yeza pedig megtoldja egy mosolygós szem eperrel, amit a tálról az őr ajka felé nyújt.* - Könyörgöm, ne árulj be a Gazdának *kacsint a wegtoreni szófordulat mellé. Már csusszan is ki az érdes tenyér alól, hogy sietve keressen helyet a gyümölcsöknek.*
- Xavy? *kérdi félhangosan, mikor a gnóm lányt látja nagy lendülettel a kijárat felé trappolni, bár nem úgy néz ki, mint aki bárki kedvéért megállna.*
4333. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-12 10:08:00
Üzenet elküldve: 2023-08-12 10:08:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
*Csak egy pillanatig gondolkodik el a kérdésen, hiszen ő maga pontosan tudja, hogy mi az oka eme alpári viselkedésnek, ahogy korábban fogalmazott.*
- Nem igazán tudom elképzelni. De talán erről jobb, ha inkább őket kérdezi. *Rázza le, hiszen, ha találgatni kezd még gyanúsabbá teszi önmagát. Mikor a báróról esik szó, bizony kihúzza magát.*
- Úgy valahogy. *Dörzsölgeti a hüvelyk ujjával a mutatót, mint valami úri ficsúr.*
- Csak jó környezetben fogom elíteni neki magát. *Így pedig, hogy a nevét is említi, el is hihetné, akár neki, hogy szándékában áll ezt meg is tenni. A poharat elveszi nagy természetesen és belekortyol. De sugárban köpi is vissza, mint, ahogy azt az imént a vendégek is tették. Egy pillanatra el is feledkezik róla, hogy bizony az a bor rohadtszőlőből vagy más rohadt gyümölcsből készült, de az íze emlékezteti rá. Visszanyújtja a poharat, közben a törölköző szélét emeli, hogy megtörölje a száját.*
- Bocsika, akartam is kérdezni... *Hajol közelebb bizalmasabban.*
- Ti itt csak rohadt gyümölcsből készült levet isztok? Ugye tudod, hogy abból készül? A többieknek nem mondom ám el, ne félj. *Kacsint a kereskedőre, majd torkot köszörül.*
- De engem már várnak haza, a férjecském, minden nap valami finomat főz, szeret elkényeztetni, ma patkánypöcörő pörkölt lesz. További kellemes... izé... ezt! *Indul meg a kijárat felé nagy léptekkel.*
//Fürdőházi mulatozás//
*Csak egy pillanatig gondolkodik el a kérdésen, hiszen ő maga pontosan tudja, hogy mi az oka eme alpári viselkedésnek, ahogy korábban fogalmazott.*
- Nem igazán tudom elképzelni. De talán erről jobb, ha inkább őket kérdezi. *Rázza le, hiszen, ha találgatni kezd még gyanúsabbá teszi önmagát. Mikor a báróról esik szó, bizony kihúzza magát.*
- Úgy valahogy. *Dörzsölgeti a hüvelyk ujjával a mutatót, mint valami úri ficsúr.*
- Csak jó környezetben fogom elíteni neki magát. *Így pedig, hogy a nevét is említi, el is hihetné, akár neki, hogy szándékában áll ezt meg is tenni. A poharat elveszi nagy természetesen és belekortyol. De sugárban köpi is vissza, mint, ahogy azt az imént a vendégek is tették. Egy pillanatra el is feledkezik róla, hogy bizony az a bor rohadtszőlőből vagy más rohadt gyümölcsből készült, de az íze emlékezteti rá. Visszanyújtja a poharat, közben a törölköző szélét emeli, hogy megtörölje a száját.*
- Bocsika, akartam is kérdezni... *Hajol közelebb bizalmasabban.*
- Ti itt csak rohadt gyümölcsből készült levet isztok? Ugye tudod, hogy abból készül? A többieknek nem mondom ám el, ne félj. *Kacsint a kereskedőre, majd torkot köszörül.*
- De engem már várnak haza, a férjecském, minden nap valami finomat főz, szeret elkényeztetni, ma patkánypöcörő pörkölt lesz. További kellemes... izé... ezt! *Indul meg a kijárat felé nagy léptekkel.*
4332. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-11 16:36:33
Üzenet elküldve: 2023-08-11 16:36:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
*Árvánk minden egyes nap elteltével egyre szűkebnnek érzi a négy fal szorítását. A tény sincs jó hatással az idegeire, mi szerint csupán egy ablakon keresztül látja a napot. Ez és az unalom olyan szinten felülkerekednek rajta, hogy a mai lesz a napja mikor kimerészkedik a vackából. Miért is ne tenné? A hasi sérülése egészen szépen gyógyul. Hála Sharannak és a figyelmes kezelgetésének. Már fájni sem fáj annyira, mint néhány napja. Ellenben a hátát ért szúrással. Az kegyetlenül tud fájni minden hirtelen mozdulatnál. Ám a lányt ez sem állítja meg abban, hogy friss levegőt szívjon és a maszkosokon kívül mással is beszélgessen. Amint egyedül marad a szobában ki is használja a lehetőséget. Hátára akasztja apró kardocskáját, amit Illidary választott neki. Végül apró tatyójával az oldalán már oson is ki a napfényre. Igazi felüdülésként hat rá a város zaja. A bőség zavarában hirtelen nem is tudja, hogy merre induljon. Voksát a Pegazusra teszi le. Ott mindig találkozik az elf lánya valami érdekes szerzettel. Akkor is ha csak félvér. Nem siet. Minden mozgásra vagy hangosabb ricsajra felkapja kéklő tekintetét. De még ilyen figyelmes séta közben sem lát semmi rendkívülit az úton. A fogadóba lépve sem lohol azonnal a pulthoz. Ehelyett inkább körbemereszti kékjeit a vendégtéren. Abban reménykedve, hogy valami rég nem látott ismerősre bukkan az egyik asztalnál. Ilyet ugyan nem talál, azonban annak is őszintén örül, akit igen. A nem is olyan régi bajtársa, Ukrom üldögél az egyik sarokban. Lily kékjei felcsillannak, aminek látványát egy igazán ragyogó mosoly tesz teljessé. Bicegve szalad a melák felé, nem kevés zajt csapva a szájával.*
- Ukrooom!
*Csak az asztalhoz érve veszi észre, hogy az ork bizony nincs egyedül. Viszont elsősorban barátjához, mert annak tekinti a mindig morcos melákot, intéz néhány szót.*
- Nem volt lehetőségem megkérdezi, de örülök, hogy a városban maradtál. Tudod, szomorú lettem volna, ha a kaszárnya előtt látlak utoljára.
*Öklével megüti a szürkebőrű vállát.*
- Hogy vagy manapság?
*Kérdése után a félvér kényelembe helyezi magát egy szabad széken, majd a harmadik félre pillant.*
- Téged nem ismerlek. Lily vagyok! Ukrom izé... Barátja. Téged, hogy hívnak?
*Hirtelen a zavar jelei mutatkoznak árvánk arcán.*
- Ugye nem zavartam meg semmit?
*Árvánk minden egyes nap elteltével egyre szűkebnnek érzi a négy fal szorítását. A tény sincs jó hatással az idegeire, mi szerint csupán egy ablakon keresztül látja a napot. Ez és az unalom olyan szinten felülkerekednek rajta, hogy a mai lesz a napja mikor kimerészkedik a vackából. Miért is ne tenné? A hasi sérülése egészen szépen gyógyul. Hála Sharannak és a figyelmes kezelgetésének. Már fájni sem fáj annyira, mint néhány napja. Ellenben a hátát ért szúrással. Az kegyetlenül tud fájni minden hirtelen mozdulatnál. Ám a lányt ez sem állítja meg abban, hogy friss levegőt szívjon és a maszkosokon kívül mással is beszélgessen. Amint egyedül marad a szobában ki is használja a lehetőséget. Hátára akasztja apró kardocskáját, amit Illidary választott neki. Végül apró tatyójával az oldalán már oson is ki a napfényre. Igazi felüdülésként hat rá a város zaja. A bőség zavarában hirtelen nem is tudja, hogy merre induljon. Voksát a Pegazusra teszi le. Ott mindig találkozik az elf lánya valami érdekes szerzettel. Akkor is ha csak félvér. Nem siet. Minden mozgásra vagy hangosabb ricsajra felkapja kéklő tekintetét. De még ilyen figyelmes séta közben sem lát semmi rendkívülit az úton. A fogadóba lépve sem lohol azonnal a pulthoz. Ehelyett inkább körbemereszti kékjeit a vendégtéren. Abban reménykedve, hogy valami rég nem látott ismerősre bukkan az egyik asztalnál. Ilyet ugyan nem talál, azonban annak is őszintén örül, akit igen. A nem is olyan régi bajtársa, Ukrom üldögél az egyik sarokban. Lily kékjei felcsillannak, aminek látványát egy igazán ragyogó mosoly tesz teljessé. Bicegve szalad a melák felé, nem kevés zajt csapva a szájával.*
- Ukrooom!
*Csak az asztalhoz érve veszi észre, hogy az ork bizony nincs egyedül. Viszont elsősorban barátjához, mert annak tekinti a mindig morcos melákot, intéz néhány szót.*
- Nem volt lehetőségem megkérdezi, de örülök, hogy a városban maradtál. Tudod, szomorú lettem volna, ha a kaszárnya előtt látlak utoljára.
*Öklével megüti a szürkebőrű vállát.*
- Hogy vagy manapság?
*Kérdése után a félvér kényelembe helyezi magát egy szabad széken, majd a harmadik félre pillant.*
- Téged nem ismerlek. Lily vagyok! Ukrom izé... Barátja. Téged, hogy hívnak?
*Hirtelen a zavar jelei mutatkoznak árvánk arcán.*
- Ugye nem zavartam meg semmit?
4331. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-10 16:02:50
Üzenet elküldve: 2023-08-10 16:02:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
* A megforduló gyermekről hamar kiderül, hogy nem is az. Hanem egy gnőm. Ki is követeli magának, amit Lutah türelmesen végig is vár. *
- Ééértem. Micsoda különös eset.
* Hallott már sok mindenről sokfélét, de ha a kishölgy ebbe a hitbe óhajtja ringatni magát, hát ő nem fogja felvilágosítani. Meg, még is csak nőnemű az illető, és mint olyan, Lutah Farsys a legnagyobb tisztelettel fog viseltetni iránta. Akármilyen aprócska is. *
- Halálosan komoly vagyok.
* Mosolyog szigorúan zárt szájjal, majd elnéző pillantással végigasszisztálja a választékos helyzetjelentést. Egy másodpercre sem veszi komolyan, de ő is tud, ha akar. *
- Nos, a kisasszony, ha jól megfigyeli, láthatja, hogy nem kizárólag wegtoreni vendégeim élnek ezzel az a l p á r i módival. Ezért hát el kell gondolkodnom, vajon mi más okuk lehet erre a rémesen etikátlan szokásra? A kisasszony szerint?
* Caldorcor említésére megvillan a szeme. Úgy látszik lépten-nyomom belefut. *
- Ezek szerint a báró k o m p á n i á j á h o z tartozik?
* A nevek nagy része ismeretlen szamára, kivéve az utolsót. *
- Igazán sajnálom, hogy nem találkozhattam vele. Kérem, Nawanthiri kisasszony, aki a Báró tisztes barátja, adja át majd neki üdvözletem.
* Magában megállapítja, hogy igencsak különös kis vendége van. A sok csodabogár mellé éppen beleillik. *
- Lutah Farsys vagyok, a messzi Wegtorenből. Kereskedő, üzletember, szolgálatára.
* Kecsesen meghajtja magát, hiszen neki a modorosság olyan, mint másnak a levegővétel. A homlokára csap, majd selymes hangon felnevet. *
- Milyen udvariatlan vagyok! Meg sem kínáltam még! Tessék, tessék!
* Nyújtja felé a poharat, mint jó házigazda. Véletlenül sem a korábbi sóval teli bor az. A-a. De nem ám... *
//Fürdőházi mulatozás//
* A megforduló gyermekről hamar kiderül, hogy nem is az. Hanem egy gnőm. Ki is követeli magának, amit Lutah türelmesen végig is vár. *
- Ééértem. Micsoda különös eset.
* Hallott már sok mindenről sokfélét, de ha a kishölgy ebbe a hitbe óhajtja ringatni magát, hát ő nem fogja felvilágosítani. Meg, még is csak nőnemű az illető, és mint olyan, Lutah Farsys a legnagyobb tisztelettel fog viseltetni iránta. Akármilyen aprócska is. *
- Halálosan komoly vagyok.
* Mosolyog szigorúan zárt szájjal, majd elnéző pillantással végigasszisztálja a választékos helyzetjelentést. Egy másodpercre sem veszi komolyan, de ő is tud, ha akar. *
- Nos, a kisasszony, ha jól megfigyeli, láthatja, hogy nem kizárólag wegtoreni vendégeim élnek ezzel az a l p á r i módival. Ezért hát el kell gondolkodnom, vajon mi más okuk lehet erre a rémesen etikátlan szokásra? A kisasszony szerint?
* Caldorcor említésére megvillan a szeme. Úgy látszik lépten-nyomom belefut. *
- Ezek szerint a báró k o m p á n i á j á h o z tartozik?
* A nevek nagy része ismeretlen szamára, kivéve az utolsót. *
- Igazán sajnálom, hogy nem találkozhattam vele. Kérem, Nawanthiri kisasszony, aki a Báró tisztes barátja, adja át majd neki üdvözletem.
* Magában megállapítja, hogy igencsak különös kis vendége van. A sok csodabogár mellé éppen beleillik. *
- Lutah Farsys vagyok, a messzi Wegtorenből. Kereskedő, üzletember, szolgálatára.
* Kecsesen meghajtja magát, hiszen neki a modorosság olyan, mint másnak a levegővétel. A homlokára csap, majd selymes hangon felnevet. *
- Milyen udvariatlan vagyok! Meg sem kínáltam még! Tessék, tessék!
* Nyújtja felé a poharat, mint jó házigazda. Véletlenül sem a korábbi sóval teli bor az. A-a. De nem ám... *
4330. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-10 14:21:57
Üzenet elküldve: 2023-08-10 14:21:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
*A medence szélén ül és próbálja a kezével elfojtani a nevetést, amit a puccos népség arcára kiülő fancsali ábrázat csal a képére, kevés sikerrel. Nem is marad észrevétlen, arra lesz figyelmes, hogy egy férfihang megszólítja a háta mögül. A nevetés abba marad és megfordul, majd felnéz. A házigazda az abban a veszettül csinos köntösben, aminek a színe úgy hasonlít, néhány tintahal hányására, mint két csótány egymásra. Azokat se tudta sose megkülönböztatni, ezért kellett a páncéljukba tűket szurkálnia vagy pontokat festenie. Egy fél percig gondolkodóba esik, hiszen a férfi gyereknek nevezi, egyértelműen nincs tisztában a fajával, ám ezalkalommal talán nem is baj.*
- Köhöm... *Köszörül a torkán egyet, miközben feláll, nem mintha jelentősen magasabb lenne, így is alacsonyabb a vöröskénél.*
- Már elnézését kérem, de nem vagyok gyerek. Csak egy bizonyos betegség miatt nem nőttem nagyobbra és ezen nem szép dolog viccelődni. *Ebben a pillanatban sem valami meggyőző, de a modorosság, ami a Kalmárban ráragadt most legalább jól jön.*
- Csak azon d e r ü l ö k, hogy milyen udvariatlan és a l p á r i vendégei vannak, itt köpködnek. Bár felmerült bennem, hogy ez valami Wegtoreni szokás is lehet. *A két szót szépen ejti, reméli helyesen is, mert mélyről kellett kikotornia a fejében.*
- Bár a Báró úrtól ilyet még nem volt szerencsém megfigyelni. *Teszi még hozzá.*
- Hadd mutatkozzam be, milyen udvartalan vagyok. *Téveszti el a szót, hiszen semmi értelme nincsen úgy, ahogy az hangzana.*
- Nawanthiri al'Areen, a Báró úr tisztes barátja, Aztyan al'Areen felesége. *Próbál pukedlizni igen gyéren abban a maga köré csavart törölközőben.*
- Baladril asszony adta át a meghívót, amit kereskedő jó ura kapott, mikor délutáni teán voltam náluk. Ő róla már bizonyosan hallott, ha meghívót küldetett neki. *Erről nem is hazudik, közben oldalra billenti a fejét, egyetlen szemrebbenés nincsen, bár nem illik a szájába az a modoros stílus, amit eddig sikerült fenntartania.*
- Nee... ne is törődjön velem, csak az i l l e m miatt jöttem, de úgy látom, ő már régen elhúzta a törölközőt. *Teszi hozzá egy elég furcsa, erőltetett mosollyal a képén, közben az ujjait piszkálja, hogy a maradék sótól is megszabaduljon stílusosan.*
//Fürdőházi mulatozás//
*A medence szélén ül és próbálja a kezével elfojtani a nevetést, amit a puccos népség arcára kiülő fancsali ábrázat csal a képére, kevés sikerrel. Nem is marad észrevétlen, arra lesz figyelmes, hogy egy férfihang megszólítja a háta mögül. A nevetés abba marad és megfordul, majd felnéz. A házigazda az abban a veszettül csinos köntösben, aminek a színe úgy hasonlít, néhány tintahal hányására, mint két csótány egymásra. Azokat se tudta sose megkülönböztatni, ezért kellett a páncéljukba tűket szurkálnia vagy pontokat festenie. Egy fél percig gondolkodóba esik, hiszen a férfi gyereknek nevezi, egyértelműen nincs tisztában a fajával, ám ezalkalommal talán nem is baj.*
- Köhöm... *Köszörül a torkán egyet, miközben feláll, nem mintha jelentősen magasabb lenne, így is alacsonyabb a vöröskénél.*
- Már elnézését kérem, de nem vagyok gyerek. Csak egy bizonyos betegség miatt nem nőttem nagyobbra és ezen nem szép dolog viccelődni. *Ebben a pillanatban sem valami meggyőző, de a modorosság, ami a Kalmárban ráragadt most legalább jól jön.*
- Csak azon d e r ü l ö k, hogy milyen udvariatlan és a l p á r i vendégei vannak, itt köpködnek. Bár felmerült bennem, hogy ez valami Wegtoreni szokás is lehet. *A két szót szépen ejti, reméli helyesen is, mert mélyről kellett kikotornia a fejében.*
- Bár a Báró úrtól ilyet még nem volt szerencsém megfigyelni. *Teszi még hozzá.*
- Hadd mutatkozzam be, milyen udvartalan vagyok. *Téveszti el a szót, hiszen semmi értelme nincsen úgy, ahogy az hangzana.*
- Nawanthiri al'Areen, a Báró úr tisztes barátja, Aztyan al'Areen felesége. *Próbál pukedlizni igen gyéren abban a maga köré csavart törölközőben.*
- Baladril asszony adta át a meghívót, amit kereskedő jó ura kapott, mikor délutáni teán voltam náluk. Ő róla már bizonyosan hallott, ha meghívót küldetett neki. *Erről nem is hazudik, közben oldalra billenti a fejét, egyetlen szemrebbenés nincsen, bár nem illik a szájába az a modoros stílus, amit eddig sikerült fenntartania.*
- Nee... ne is törődjön velem, csak az i l l e m miatt jöttem, de úgy látom, ő már régen elhúzta a törölközőt. *Teszi hozzá egy elég furcsa, erőltetett mosollyal a képén, közben az ujjait piszkálja, hogy a maradék sótól is megszabaduljon stílusosan.*
4329. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-10 10:06:55
Üzenet elküldve: 2023-08-10 10:06:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
*Bár feszélyezett volt, de nem süket: Szemeit lassan horizontális látótávba emeli, mikor helyéig is eljutnak az egyre közeledő lépések hangja. Nem azonnal ismeri fel az előtte álló személyt, így összehúzott, ködös párjaival nem siet szemkontaktust felvenni, pedig úgy annyival egyszerűbb dolga lenne.*
-... Nawanthiri? *Kerekednek is el azok. Pedig ő az. Most, hogy feljebb néz, a vele majd' egyszínű szemek nem hazudnak. Egy örökkévalóságnak érzi az utolsó találkájuknak idejét. Lassan, bizonytalanul feláll. Nem mosolyognak, valami mást lát benne. És való igaz, egy pillanat múlva régi barátja már körbefonja, haja csiklandozza az ork orrát. Elpárolog belőle a feszültség, szerény megkönnyebbülés veszi át a helyét. Egy időre az ő karjai is hátát fogja.* - Nyugalom, Nawanthiri... *Dörmögi kevesebb magabiztossággal, mint tervezte. Az ork szociális képességei limitált tárháza nem elég rugalmas az ilyesféle szituációk kezeléséhez, de a föld alá is vele ha nem próbálkozik.* - Rég nem láttalak. *Engedi el végül. Azonnal elkezdi tanulmányozni társát, hogyan formálta tovább a világ a Kalmáron kívül. Ha felkarjai nincsenek fedve és szemet vet a karmolásra, az ork párjai azonnal lángba borulnak, és a kis híján felfelé konyuló ajkai szakadékba ugranak, de nem kommentál, még nem. Leül, elfeledve eredeti dilemmáját, és türelemmel várja, míg amaz is helyet foglal.*
*Bár feszélyezett volt, de nem süket: Szemeit lassan horizontális látótávba emeli, mikor helyéig is eljutnak az egyre közeledő lépések hangja. Nem azonnal ismeri fel az előtte álló személyt, így összehúzott, ködös párjaival nem siet szemkontaktust felvenni, pedig úgy annyival egyszerűbb dolga lenne.*
-... Nawanthiri? *Kerekednek is el azok. Pedig ő az. Most, hogy feljebb néz, a vele majd' egyszínű szemek nem hazudnak. Egy örökkévalóságnak érzi az utolsó találkájuknak idejét. Lassan, bizonytalanul feláll. Nem mosolyognak, valami mást lát benne. És való igaz, egy pillanat múlva régi barátja már körbefonja, haja csiklandozza az ork orrát. Elpárolog belőle a feszültség, szerény megkönnyebbülés veszi át a helyét. Egy időre az ő karjai is hátát fogja.* - Nyugalom, Nawanthiri... *Dörmögi kevesebb magabiztossággal, mint tervezte. Az ork szociális képességei limitált tárháza nem elég rugalmas az ilyesféle szituációk kezeléséhez, de a föld alá is vele ha nem próbálkozik.* - Rég nem láttalak. *Engedi el végül. Azonnal elkezdi tanulmányozni társát, hogyan formálta tovább a világ a Kalmáron kívül. Ha felkarjai nincsenek fedve és szemet vet a karmolásra, az ork párjai azonnal lángba borulnak, és a kis híján felfelé konyuló ajkai szakadékba ugranak, de nem kommentál, még nem. Leül, elfeledve eredeti dilemmáját, és türelemmel várja, míg amaz is helyet foglal.*
4328. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-10 09:48:46
Üzenet elküldve: 2023-08-10 09:48:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
* A jókedélyú anekdotázást és élcelődést egy különös dolog szakítja félbe. Lutah szeme láttára egy fickó arca eltorzul, majd kigúvadt szemmel a padlóra köpi az italát.
A férfi gyorsan csettint az egyik felszolgálónak és diszkréten megkísérli eltűntettetni a padlón árulkodó tócsát. Mihelyst végeznek, a háta mögül újjabb loccanást hall. *
- Háteztnemhiszemel.
* Udvariasan megtudakolja az illetőtől, mi lehet az oka, hogy az ő drága pénzen beszerzett nedűje rendre a csempén végzi? Vagy ennyire silány ízléssel lennének megáldva a vendégei? Bosszúsan felsóhajt.
A kapott válasz sem deríti fel a kedvét. Ingerülten int az egyik pohárért, majd belekortyol. Arca egyből összerándul, ízlelőbimbói sírva könyörögnek megváltásért. Alapos megfontolás után úgy dönt, inkább ő is megszabadul a kortytól. De lévén házigazda és eléggé a figyelem középpontjában, csak óvatosan visszaeregeti a pohárba.
Eszébe jut, hogy az imént Ipsioni is hasonlóan járt. Megnyugtatja a közelében állókat, hogy azonnal intézkedik az ügyben, majd összehúzott szemekkel vizslatni kezdi a vendégsereget.
Bárki is műveli ezt, bizonyára látni szeretné az eredményt. Sietős léptekkel körülkajtat a teremben, le-föl követve a loccsanássok és méltatlankodó morgások hangját, akár egy vadászeb.
A bosszankodó hozzászólások és értetlen pillantások erdejéből megüti a fülét egy határozottan nem odaillő hang. *
~ Áhá! Most megvagy. ~
* Egy aprócska, bozontoshajú gyermek rettentően jól szórakozik a medence szélén. Egyedül van, tehát hacsak nem félkegyelmű, valamit hihetetlenül szórakoztatónak talál. Hátulról közelíti meg, osonva. *
- Mi olyan mulatságos, gyermek? Meséld el, hadd nevessek én is.
* Szólal meg, mintegy mellékesen, semleges hangon. Karjait összefonja, majd tűnődve vizsgálgatni kezdi az egyik ujjának körmét. De közben árgus szemekkel figyel, hogy az iszkolás legkisebb jelére elkapja a csínytevőt. *
//Fürdőházi mulatozás//
* A jókedélyú anekdotázást és élcelődést egy különös dolog szakítja félbe. Lutah szeme láttára egy fickó arca eltorzul, majd kigúvadt szemmel a padlóra köpi az italát.
A férfi gyorsan csettint az egyik felszolgálónak és diszkréten megkísérli eltűntettetni a padlón árulkodó tócsát. Mihelyst végeznek, a háta mögül újjabb loccanást hall. *
- Háteztnemhiszemel.
* Udvariasan megtudakolja az illetőtől, mi lehet az oka, hogy az ő drága pénzen beszerzett nedűje rendre a csempén végzi? Vagy ennyire silány ízléssel lennének megáldva a vendégei? Bosszúsan felsóhajt.
A kapott válasz sem deríti fel a kedvét. Ingerülten int az egyik pohárért, majd belekortyol. Arca egyből összerándul, ízlelőbimbói sírva könyörögnek megváltásért. Alapos megfontolás után úgy dönt, inkább ő is megszabadul a kortytól. De lévén házigazda és eléggé a figyelem középpontjában, csak óvatosan visszaeregeti a pohárba.
Eszébe jut, hogy az imént Ipsioni is hasonlóan járt. Megnyugtatja a közelében állókat, hogy azonnal intézkedik az ügyben, majd összehúzott szemekkel vizslatni kezdi a vendégsereget.
Bárki is műveli ezt, bizonyára látni szeretné az eredményt. Sietős léptekkel körülkajtat a teremben, le-föl követve a loccsanássok és méltatlankodó morgások hangját, akár egy vadászeb.
A bosszankodó hozzászólások és értetlen pillantások erdejéből megüti a fülét egy határozottan nem odaillő hang. *
~ Áhá! Most megvagy. ~
* Egy aprócska, bozontoshajú gyermek rettentően jól szórakozik a medence szélén. Egyedül van, tehát hacsak nem félkegyelmű, valamit hihetetlenül szórakoztatónak talál. Hátulról közelíti meg, osonva. *
- Mi olyan mulatságos, gyermek? Meséld el, hadd nevessek én is.
* Szólal meg, mintegy mellékesen, semleges hangon. Karjait összefonja, majd tűnődve vizsgálgatni kezdi az egyik ujjának körmét. De közben árgus szemekkel figyel, hogy az iszkolás legkisebb jelére elkapja a csínytevőt. *
4327. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-09 19:21:32
Üzenet elküldve: 2023-08-09 19:21:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
*Bizony ő már jól lakott, de olyan lenéző és udvariatlan népek gyültek itt össze, mikor a lábára taposnak, vagy meglökik, a bocsánat a legritkább szó, ami a szájukra jön. Arról a testes férfiről nem is beszélve, aki a személyzet tagjának nézte. De kifundált valamit. Odasétál az egyik fiatal felszolgálóhoz, akinek borospoharas tálca van a kezében és nagy kerek szemekkel megrángatja a kötényét.*
- Néni kérem! A bácsikám mondta, hogy vigyek neki egy kupica sót, ő külhoni és szereti a citromot abba mártogatni evés előtt. De sehol sem találok és nagy bajban leszek, ha nem viszek. *Produkál remegő ajkakat és könnyes szemeket kísérőnek, csoda hát, hogy megesik rajta a lány szíve. A poharas tálcát addig ő megígéri, hogy körbekínálja. Mikor elmegy a tálcát bedugja az asztal alá. Nem is kell sokat várni, meg is érkezik a decis pohár, színig sóval.Ezer hálát elmond neki, még az ükunokái is részesülnek belőle, majd elmegy a lány, hogy újabb boros, esetleg egzotikus gyümölcsös tálat hozzon a konyháról. Ő előveszi a kilenc teli, borospoharas tálcát és mindbe szépen tölti is a sót. Egy késsel megkavarja és viszi a másik felszolgálóhoz, akinek a tálcájáról már majd elfogyott a pohár.*
- Néni! *Rángatja meg a kötényét.*
- Ezt a tálcát itt hagyta az egyik felszolgáló, csak úgy lerakta a földre. Tessékelképzelni, a tanács ispánjának a fia meg majd megbotlott benne.De mind teli még, tessék elvenni tőlem. *Nagy mogorván és morcos képpel ugyan, de átveszi tőle, szemével azt keresi, aki volt ilyen hanyag és félbe hagyta ott a munkáját, de nem leli. A gnóm közben eloldalaz, mielőtt visszakerül a kezébe. Leül a medenve szélére és nézi, hogyan alakul a tálca sorsa. A nő egy ideig tanácstalanúl álldogál, majd az ő maradék egy poharát a kilenc sós közé teszi és az üres tálcát a teli alá. Ezt követően szépen körbe megy és felszolgálja. Mikor az első férfi köpi a padlóra csak mosolyog, mikor a harmadik, már visszafojtottan nevet, alig tudja két kezével takarni. Egy dolgot viszont elfelejt, időben távozni. Látni akar még egy- két ilyen sugárbor produkciót. Talán nem szúrják ki.*
//Fürdőházi mulatozás//
*Bizony ő már jól lakott, de olyan lenéző és udvariatlan népek gyültek itt össze, mikor a lábára taposnak, vagy meglökik, a bocsánat a legritkább szó, ami a szájukra jön. Arról a testes férfiről nem is beszélve, aki a személyzet tagjának nézte. De kifundált valamit. Odasétál az egyik fiatal felszolgálóhoz, akinek borospoharas tálca van a kezében és nagy kerek szemekkel megrángatja a kötényét.*
- Néni kérem! A bácsikám mondta, hogy vigyek neki egy kupica sót, ő külhoni és szereti a citromot abba mártogatni evés előtt. De sehol sem találok és nagy bajban leszek, ha nem viszek. *Produkál remegő ajkakat és könnyes szemeket kísérőnek, csoda hát, hogy megesik rajta a lány szíve. A poharas tálcát addig ő megígéri, hogy körbekínálja. Mikor elmegy a tálcát bedugja az asztal alá. Nem is kell sokat várni, meg is érkezik a decis pohár, színig sóval.Ezer hálát elmond neki, még az ükunokái is részesülnek belőle, majd elmegy a lány, hogy újabb boros, esetleg egzotikus gyümölcsös tálat hozzon a konyháról. Ő előveszi a kilenc teli, borospoharas tálcát és mindbe szépen tölti is a sót. Egy késsel megkavarja és viszi a másik felszolgálóhoz, akinek a tálcájáról már majd elfogyott a pohár.*
- Néni! *Rángatja meg a kötényét.*
- Ezt a tálcát itt hagyta az egyik felszolgáló, csak úgy lerakta a földre. Tessékelképzelni, a tanács ispánjának a fia meg majd megbotlott benne.De mind teli még, tessék elvenni tőlem. *Nagy mogorván és morcos képpel ugyan, de átveszi tőle, szemével azt keresi, aki volt ilyen hanyag és félbe hagyta ott a munkáját, de nem leli. A gnóm közben eloldalaz, mielőtt visszakerül a kezébe. Leül a medenve szélére és nézi, hogyan alakul a tálca sorsa. A nő egy ideig tanácstalanúl álldogál, majd az ő maradék egy poharát a kilenc sós közé teszi és az üres tálcát a teli alá. Ezt követően szépen körbe megy és felszolgálja. Mikor az első férfi köpi a padlóra csak mosolyog, mikor a harmadik, már visszafojtottan nevet, alig tudja két kezével takarni. Egy dolgot viszont elfelejt, időben távozni. Látni akar még egy- két ilyen sugárbor produkciót. Talán nem szúrják ki.*
4326. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-09 09:39:56
Üzenet elküldve: 2023-08-09 09:39:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ágtól a levél //
*Miután kifizették, az írnok összehajtja és lepecsételi a levelet. A Pegazusnak a piacról is van bejárata, így Nawanthiri el sem rakja a tenyérnyi papirost. A fogadóba érve rögtön a pulthoz megy, hogy szeretne itt hagyni Savanyú Ukrom részére egy kisebb csomagot, valamint a levelet, amit csak ő vehet át, senki más.*
- Miért nem adja oda neki maga? *kérdi a csapos* Bent ül a sarokban!
*A szerzetes felkapja a fejét. A pulttól nem látni rá a szürkebőrű asztalára, ezért odébb kell sétálnia. Mikor meglátja Ukromot - fél füllel, heges nyakkal, törődötten - megtelik a szeme könnyel. Eldobja a málháját, majd az ork felé futtában a kalapját is. Csak akkor lassít, amikor már ott van előtte, és ha a szürkebőrű nem tesz ellene valamit, fejét a vállgödrébe fúrva átöleli. Elölről, hátulról, ahogyan sikerül.*
*Miután kifizették, az írnok összehajtja és lepecsételi a levelet. A Pegazusnak a piacról is van bejárata, így Nawanthiri el sem rakja a tenyérnyi papirost. A fogadóba érve rögtön a pulthoz megy, hogy szeretne itt hagyni Savanyú Ukrom részére egy kisebb csomagot, valamint a levelet, amit csak ő vehet át, senki más.*
- Miért nem adja oda neki maga? *kérdi a csapos* Bent ül a sarokban!
*A szerzetes felkapja a fejét. A pulttól nem látni rá a szürkebőrű asztalára, ezért odébb kell sétálnia. Mikor meglátja Ukromot - fél füllel, heges nyakkal, törődötten - megtelik a szeme könnyel. Eldobja a málháját, majd az ork felé futtában a kalapját is. Csak akkor lassít, amikor már ott van előtte, és ha a szürkebőrű nem tesz ellene valamit, fejét a vállgödrébe fúrva átöleli. Elölről, hátulról, ahogyan sikerül.*
4325. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-09 09:39:19
Üzenet elküldve: 2023-08-09 09:39:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
- Valóban igaz, talán nem való mindenkinek ez a fajta pezsgés.
~ Határozottan nem úgy tűnik, mint aki kalandra vágyik. ~
* Duruzsolja, miközben negédesen mosolyog mellé. Erőszakkal visszafordítja figyelmét a kalmárra. *
- Bizonyára megérti, ennyi pőre szépség láttán... az ember figyelme könnyen elkalandozik. Túl sok az... inger.
* Gyanítja, a fickónak semmiféle találkozója nincs leszervezve, de ki ő, hogy ítélkezzen? Egyébként is rossz modorra vallana, ha megannyi vendége közül csak párat tűntetne ki a figyelmével. *
- Megértem. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk, kedves barátom.
* Ültében viszonozza a biccentést és széles, jókedvű mosolyt illeszt az arcára. Felhajtja a maradék italát, majd elégedetten csettint a nyelvével.
Ideje körülnéznie, hogy minden rendben van-e. Kisétál a medencéből, majd mindenféle törölközést mellőzve magára kanyarintja a köpenyét, lazán megkötve a derekán.
Korzózni kezd a népek között, bele-belehallgatva néhány tréfába, vagy érdekes pletykába. Néhány lihanechi elf meglepő hajlékonyságról tesz tanúságot, miközben leleményes akrobatikákkal és táncmozdulatokkal kezdik szórakoztatni az egybegyűlt nézőket. Kellemes lantjáték szolgáltat hozzá háttérzenét. *
- A hölgy, úgy tudom egykor a lihanechi Nagytanács egyik tagjának szeretője volt... sajnos, nem tudom pontosan melyiké. Azt beszélik, igazán különleges képességekkel rendelkezik.
* Susogja mosolyogva néhány közelállónak. Az említett akrobata éppen kígyószerűen csavarja, hajlítgatja a testét. *
- Már értem mire gondolhattak.
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.09 09:40:04
//Fürdőházi mulatozás//
- Valóban igaz, talán nem való mindenkinek ez a fajta pezsgés.
~ Határozottan nem úgy tűnik, mint aki kalandra vágyik. ~
* Duruzsolja, miközben negédesen mosolyog mellé. Erőszakkal visszafordítja figyelmét a kalmárra. *
- Bizonyára megérti, ennyi pőre szépség láttán... az ember figyelme könnyen elkalandozik. Túl sok az... inger.
* Gyanítja, a fickónak semmiféle találkozója nincs leszervezve, de ki ő, hogy ítélkezzen? Egyébként is rossz modorra vallana, ha megannyi vendége közül csak párat tűntetne ki a figyelmével. *
- Megértem. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk, kedves barátom.
* Ültében viszonozza a biccentést és széles, jókedvű mosolyt illeszt az arcára. Felhajtja a maradék italát, majd elégedetten csettint a nyelvével.
Ideje körülnéznie, hogy minden rendben van-e. Kisétál a medencéből, majd mindenféle törölközést mellőzve magára kanyarintja a köpenyét, lazán megkötve a derekán.
Korzózni kezd a népek között, bele-belehallgatva néhány tréfába, vagy érdekes pletykába. Néhány lihanechi elf meglepő hajlékonyságról tesz tanúságot, miközben leleményes akrobatikákkal és táncmozdulatokkal kezdik szórakoztatni az egybegyűlt nézőket. Kellemes lantjáték szolgáltat hozzá háttérzenét. *
- A hölgy, úgy tudom egykor a lihanechi Nagytanács egyik tagjának szeretője volt... sajnos, nem tudom pontosan melyiké. Azt beszélik, igazán különleges képességekkel rendelkezik.
* Susogja mosolyogva néhány közelállónak. Az említett akrobata éppen kígyószerűen csavarja, hajlítgatja a testét. *
- Már értem mire gondolhattak.
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.09 09:40:04
4324. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-08 16:50:29
Üzenet elküldve: 2023-08-08 16:50:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
-Ááá! *Legyint színpadiasan.* -Ott, ahol az utcán rendezik a népek az ügyes-bajos dolgaik, a törvénykezés pedig a nagyra becsült wegtoreni családok úgy tekerik, ahogy nekik épp ínyükre van, a magamfajta fickónak nincs helye. Úgy festek, mintha kalandra vágynék? *Joviálisan pislog a vöröshajúra, miközben hallgatja.*
-Ühmm, ühmm... Megtudom érteni az érzést! Bár én gyakorlatiasabb ember vagyok ennél... Mindig azon jár az agyam, mi kellhet másoknak! Teysus a tanúm rá, eddig bevált!
*Követi a férfiú tekintetét, akinek épp egy ébenbőrű szépségen időzik a tekintete.*
-Meglehet. Csak nem hölgy kompánia után kutat, kedves barátom? És akkor már tárgynál is vagyunk... A társaságban! Na nem az efféle, nagy összejöveteleken... Az intimebb szférákat kedvelem. Úgy hírlik, Wegtoren bővelkedik az ilyen körökben. *Nem kerüli el figyelmét, hogy a fickó körbepillant. Ő maga az ilyesmit sose venné sértésnek; tisztában van testi adottságaival, habár ez inkább a "gyengébbik nemet" szokta zavarni.*
-Megbocsásson jó uram, de roppant fontos találkám van egy bizonyos... Nem fecseghetek. *Teszi húsos mutatóujját ajkai elé.*
-Mindenesetre szívélyesen veszem a meghívását és remélem, hamar viszonzani tudom! *Bemutat egy terjedelméhez képest kacifántos meghajlást, majd kikacsázik a vízből, hogy ruhái után menjen. Ennyi mulatozás épp elég volt számára erre a napra.*
//Fürdőházi mulatozás//
-Ááá! *Legyint színpadiasan.* -Ott, ahol az utcán rendezik a népek az ügyes-bajos dolgaik, a törvénykezés pedig a nagyra becsült wegtoreni családok úgy tekerik, ahogy nekik épp ínyükre van, a magamfajta fickónak nincs helye. Úgy festek, mintha kalandra vágynék? *Joviálisan pislog a vöröshajúra, miközben hallgatja.*
-Ühmm, ühmm... Megtudom érteni az érzést! Bár én gyakorlatiasabb ember vagyok ennél... Mindig azon jár az agyam, mi kellhet másoknak! Teysus a tanúm rá, eddig bevált!
*Követi a férfiú tekintetét, akinek épp egy ébenbőrű szépségen időzik a tekintete.*
-Meglehet. Csak nem hölgy kompánia után kutat, kedves barátom? És akkor már tárgynál is vagyunk... A társaságban! Na nem az efféle, nagy összejöveteleken... Az intimebb szférákat kedvelem. Úgy hírlik, Wegtoren bővelkedik az ilyen körökben. *Nem kerüli el figyelmét, hogy a fickó körbepillant. Ő maga az ilyesmit sose venné sértésnek; tisztában van testi adottságaival, habár ez inkább a "gyengébbik nemet" szokta zavarni.*
-Megbocsásson jó uram, de roppant fontos találkám van egy bizonyos... Nem fecseghetek. *Teszi húsos mutatóujját ajkai elé.*
-Mindenesetre szívélyesen veszem a meghívását és remélem, hamar viszonzani tudom! *Bemutat egy terjedelméhez képest kacifántos meghajlást, majd kikacsázik a vízből, hogy ruhái után menjen. Ennyi mulatozás épp elég volt számára erre a napra.*
4323. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-07 20:53:57
Üzenet elküldve: 2023-08-07 20:53:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Karamellás alma a tét//
*Már vagy egy hét is eltelt, hogy a Mágustoronyból visszaért, meglehetősen nosztalgikus volt a Kalmárba is betérni, de ott azóta se volt. Nem igazán tudná megszokni, hogy a báró kedvese vagy maga a tulaj szolgálja ki. Neki még azt is elnézné, ha bőrös a tej, hiszen egyszer megmentette az életét. Így baktat hazafelé a piacról, mikor meglát két kölyköt, akik gyakran piszkálják meg lökdösik az utcán, arról nem is beszélve, hogy sportot űznek abból, hogy elveszik tőle a karamellás almát, amit úgy szeret és, amit most is épp pálcikáról rágcsál. Meg is indulnak felé, már szaladnak is, ekkor tesz egy gyors kézmozdulatot. Ha a varázslat sikerül, a két odarohanó kölök a falhoz csapódik a lökéshullám hatására, amit igencsak remél, eztán szaladna el, különben búcsút mondhat az édességnek és még fel is lökik.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a markában összesűríti a körülötte lévő levegőt, majd robbanásszerűen kiereszti azt. A hullám minden tárgyat és élőlényt felborít vagy hátralök, ami a varázsló meg bír emelni.
*Már vagy egy hét is eltelt, hogy a Mágustoronyból visszaért, meglehetősen nosztalgikus volt a Kalmárba is betérni, de ott azóta se volt. Nem igazán tudná megszokni, hogy a báró kedvese vagy maga a tulaj szolgálja ki. Neki még azt is elnézné, ha bőrös a tej, hiszen egyszer megmentette az életét. Így baktat hazafelé a piacról, mikor meglát két kölyköt, akik gyakran piszkálják meg lökdösik az utcán, arról nem is beszélve, hogy sportot űznek abból, hogy elveszik tőle a karamellás almát, amit úgy szeret és, amit most is épp pálcikáról rágcsál. Meg is indulnak felé, már szaladnak is, ekkor tesz egy gyors kézmozdulatot. Ha a varázslat sikerül, a két odarohanó kölök a falhoz csapódik a lökéshullám hatására, amit igencsak remél, eztán szaladna el, különben búcsút mondhat az édességnek és még fel is lökik.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a markában összesűríti a körülötte lévő levegőt, majd robbanásszerűen kiereszti azt. A hullám minden tárgyat és élőlényt felborít vagy hátralök, ami a varázsló meg bír emelni.
4322. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-07 15:41:42
Üzenet elküldve: 2023-08-07 15:41:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A nap már a horizon felé kezdi megtenni lassú útját mikor Ukrom belép a fogadóba; egy hosszú, de legalább monoton műszak végeztével kedve támadt valami erőssel leöblítenie magát, valami frissítő és hűvös a pusztító hőség ellen. Gyakorlottan és sokat ittlévő vendégek gyorsaságával rendel is magának egy Ullamar sört, nyiszli 12 aranyért, és fáradtan helyet foglal a vendégtér egyik elhagyatott zugában. Nyaka-füle tapaszai már rég lekerültek róla, de amit elrejtettek még továbbra is idegenszerűen virítanak azoknak, kik még nélkülük ismerték meg az orkot. Latymatag módon kortyolja italát és mereng némán azon, hogy mi izgalmas eseménnyel fejezze be a napját, mielőtt holnap megint munkába áll. vagyis fejezné, ha lennének választásai. Ugyanis jelenleg nincsenek. És még csak energiát sem érez magában ahhoz, hogy élvezeti zónáján kívül kezdjen ma kísérletezgetni. Templomba nem megy, a piacot a hőség és zaj miatt kerülné, a Kalmárba pedig nem lát okot visszamenni, hisz' onnan jött. Feleslegesen nem kezd most el barangolni, a városon kívül vagy belül egyaránt. Homlokát kupakja tetejére támasztja elveszettségében.*
és fáradtan helyet foglal a vendégtér egyik elhagyatott zugában. Nyaka-füle tapaszai már rég lekerültek róla, de amit elrejtettek még továbbra is idegenszerűen virítanak azoknak, kik még nélkülük ismerték meg az orkot. Latymatag módon kortyolja italát és mereng némán azon, hogy mi izgalmas eseménnyel fejezze be a napját, mielőtt holnap megint munkába áll. vagyis fejezné, ha lennének választásai. Ugyanis jelenleg nincsenek. És még csak energiát sem érez magában ahhoz, hogy élvezeti zónáján kívül kezdjen ma kísérletezgetni. Templomba nem megy, a piacot a hőség és zaj miatt kerülné, a Kalmárba pedig nem lát okot visszamenni, hisz' onnan jött. Feleslegesen nem kezd most el barangolni, a városon kívül vagy belül egyaránt. Homlokát kupakja tetejére támasztja elveszettségében.*
4321. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-07 09:55:31
Üzenet elküldve: 2023-08-07 09:55:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Belépked, valahogy most érzi csak, hogy a mai nap nem volt a legmelegebb mindközül, ugyanis odabenn megcsapja a kellemes idő, na meg a sör és izzadság szag. Elfintorodik, de tudja, ez itt normális, nem lehet minden fogadó olyan nívós, mint a Sellőház, ahol mindennek rózsaillata van. Odasétál a pulthoz és türelmesen kivárja a sorát.*
- Egy tiszta szobát szeretnék, pálinkát és egy gyümölcstálat. *Leszámolja a 15 aranyat a Szoba árát, majd ismét számol, 18 aranyat a Pálinka miatt és tesz még mellé 5 aranyat a Gyümölcstál okán. *
- Akkor így. *Tolja oda a pultosnak, aki még egyszer átszámolja és átadja a szoba kulcsát. Még megvárja a pálinkát és a gyümölcstálat ott, aztán az előbbit gyorsan lehúzza, ami mindjárt egy hatalmas fintort is csal az arcára. ~ Ez szörnyű! ~ Nem is az ízéért vagy az élvezt kedvéért kérte, csak néha nem árt fertőtleníteni a gyomrát meg a torkát. Az ilyen utak megviselik. Néha más nap csak krákogva tud megszólalni, azt meg most nem szeretné megkockáztatni, mert holnap fontos helyre megy bizony. Meg is vigyorogják a pultnál, a férfiak össze is súgnak mögötte, majd virítják a jól ismert széles, foghíjas mosolyukat. A gyümölcstálat gyorsan el is viszi egy asztalhoz, ahol nyugodtan megeheti. Nem szeret enni, miközben bámulják, majd visszaviszi a mosatlant és indul fel a szoba irányába. Minden úgy van, ahogy arra emlékszik. Se több, se kevesebb, bár ezúttal csak egyedül van, ami eléggé lehangolóvá teszi az egész éjszakát. Megmosakszik, talán az esik neki most a legjobban, hogy az izzadságot és a koszt el tudja távolítani a bőréről és nem úgy néz ki majd holnap, mint egy kóborkutya. Lefekszik és elalszik. Másnap szépen megfésülködik és egy tiszta ruhát ölt magára, hogy a legjobb formáját mutassa majd, hiszen úgyis abból ítélik meg legelőször, még mielőtt megszólalna. Ezzel talán sosem volt gond, még egy kis rózsavizet is ken a bőrére, sosem árthat, nem mintha arra számítana, hogy közelebbről is megszimatolják. Indul is kifelé, egyelőre a lovát hagyja ott ahol van, mert a városban gyalog szerrel talán még könnyebb is eligazodni és közlekedni, mint plusz egy hatalmas állattal az oldalán.*
- Egy tiszta szobát szeretnék, pálinkát és egy gyümölcstálat. *Leszámolja a 15 aranyat a Szoba árát, majd
ismét számol, 18 aranyat a Pálinka miatt és tesz még mellé 5 aranyat a Gyümölcstál okán. *- Akkor így. *Tolja oda a pultosnak, aki még egyszer átszámolja és átadja a szoba kulcsát. Még megvárja a pálinkát és a gyümölcstálat ott, aztán az előbbit gyorsan lehúzza, ami mindjárt egy hatalmas fintort is csal az arcára. ~ Ez szörnyű! ~ Nem is az ízéért vagy az élvezt kedvéért kérte, csak néha nem árt fertőtleníteni a gyomrát meg a torkát. Az ilyen utak megviselik. Néha más nap csak krákogva tud megszólalni, azt meg most nem szeretné megkockáztatni, mert holnap fontos helyre megy bizony. Meg is vigyorogják a pultnál, a férfiak össze is súgnak mögötte, majd virítják a jól ismert széles, foghíjas mosolyukat. A gyümölcstálat gyorsan el is viszi egy asztalhoz, ahol nyugodtan megeheti. Nem szeret enni, miközben bámulják, majd visszaviszi a mosatlant és indul fel a szoba irányába. Minden úgy van, ahogy arra emlékszik. Se több, se kevesebb, bár ezúttal csak egyedül van, ami eléggé lehangolóvá teszi az egész éjszakát. Megmosakszik, talán az esik neki most a legjobban, hogy az izzadságot és a koszt el tudja távolítani a bőréről és nem úgy néz ki majd holnap, mint egy kóborkutya. Lefekszik és elalszik. Másnap szépen megfésülködik és egy tiszta ruhát ölt magára, hogy a legjobb formáját mutassa majd, hiszen úgyis abból ítélik meg legelőször, még mielőtt megszólalna. Ezzel talán sosem volt gond, még egy kis rózsavizet is ken a bőrére, sosem árthat, nem mintha arra számítana, hogy közelebbről is megszimatolják. Indul is kifelé, egyelőre a lovát hagyja ott ahol van, mert a városban gyalog szerrel talán még könnyebb is eligazodni és közlekedni, mint plusz egy hatalmas állattal az oldalán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436