Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-03 09:08:02
Üzenet elküldve: 2021-02-03 09:08:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz volna?//
*Végigmérik. Alaposan. Amikor pedig a figyelem elidőzik az övére kötött iffyten, egy kicsit gyorsabbra vált a szíve dobolása. A karomtőrt jellegzetesen a sivatagi népek használják és a wegtoreniek. Mutatós, de gyakorlatot igénylő fegyver. Nem egyszerű jól forgatni, de ha valaki ért hozzá, annak a kezében határozottan veszedelmes holmi. Ha már ezen megakadt a férfi tekintete, mi lett volna, ha Yeza a díszes handzsárt is magával hozza? Az csak úgy vonzza a bámész pillantásokat. Ezért is nem hordja magánál a Rőt egy ideje. Olykor-olykor a Kalmárban talán, de az se túl jellemző. Majd ha meglesz a váltó, amiben minden reménye van, majd akkor ismét felöltheti.
A megállapításra csak megvonja a vállát. Lapos, büszke pillantásában ott ül a "talán igen, talán nem" és az "és aztán?" pökhendi kiállása is. A wegtoreniekkel kapcsolatban elég vegyes a megítélés. Ki így áll hozzájuk, ki úgy. Yeza viszont ha akarná se tudná igazán elrejteni a származására utaló, árulkodó jeleket.*
- Hát poggyásznak tűnök, hogy hozzanak-vigyenek kedvükre? *sercen fel a szavakon, de higgadt marad. Pillantása idő közben szépen, aprólékosan átkutatja a férfi egész alakját.* - Vagy másra gondolt? Ismeri talán a Bárót? *húzza feljebb az egyik szemöldökét. A kérdés természetesen inkább kifejtést vár, mint a megjegyzésből eléggé valószínűsíthető igenlő választ. Yeza fejében átsuhan egy gondolat. Az a tipikus, ami eléggé jellemző rá; amikor tudja, hogy nem kéne, de túl nagy a kísértés.* - Ha azt mondom, a testvérhúga vagyok, elhiszi? *villant egy pimasz mosolyt, amire az ember zsigerből rávágja, hogy lódít, aztán egy pillanattal később már nem venne rá mérget, csak arra, hogy a vörös galád játékot játszik.
Kigombolja a kabátját és kibújik belőle, mielőtt leülne. Lenge kis inge szabadon hagyja a vállait. Az egész áttetsző ruhadarab felett passzentos, bordó mellényt visel. A kétsoros gombolás, a minta, mind egyértelműen wegtoreni jegyek. A kabát a szék hátára kerül. Nem ráhajtva, hanem szépen ráigazítva, mint egy vállfára, nehogy visszaüssön rá korábbi ténykedése. Amikor helyet foglal, a szoknyája merészen magas hasítékában egy pillanatra kivillan Yeza formás combja, a férfinak pedig tökéletes rálátása nyílik, erre figyel. A következő mozdulatával már veti is keresztbe a lábát és igazítja is a ruhadarabot, ahogy illik. Mintha ő maga észre se vette volna az egészet, pillant fel a férfira. Nyúlna az itallap felé, de az úr rendel. Faragatlanul, de a határozottságában van valami utálatosan férfias.
A személyére vonatkozó fejtegetést talányos-cserfes mosolygással hallgatja. Tagadhatatlanul élvezi, ha ő van a figyelem középpontjában. Az ő helyzetében ez nem túl előnyös, de a láthatatlanság, ami az elmúlt időszakban jutott a vörösnek, így is épp eléggé megtépázta a lelkét. Most, ha tudja is, hogy veszélyes lehet, mégis szinte fürdőzik a felé irányuló érdeklődésben. Egy falat kenyér a végletekig kiéhezett önbecsülésnek.*
- Disznó mind *mondja a férfiakkal kapcsolatos megjegyzésre egy laza vállrándítással* - azt mondják *teszi hozzá, és ezzel a nyilvánvaló tapasztalatot egy kis szende pillogással körítve másodkézből származó, rosszindulatú szóbeszéddé mázolja. Nem igazán lehet eldönteni, hogy mi az igazság. A mosolygásában azért bujkál valami, ami azt súgja, nem csupán egy elbizakodott csitri. Igazán nyeregben érzi magát, ez nem is vitás. Ő is kortyol a borból. Figyel, hogy a mozdulat tökéletes legyen, hogy finoman megnedvesítse az ajkát, mielőtt a pohárhoz ér. ~Denjaar!~ A bemutatkozással együtt a korty is a torkán akad. Még szerencse, hogy már épp lenyelte, különben talán szét is prüszköli az egészet. Így viszont a félreszaladt italtól fuldokló köhögésbe kezd. Nem csupán pár diszkrét köhintésről van szó, hanem a nagybetűs, levegőért kapkodó fajtáról. Ha a férfi esetleg a segítségére sietne egy kis hátlapogatással, Yeza belé kapaszkodik. Így a lány ügyes kis kacsóinak lehetőségük lenne kitapintani az ing rejtette férfitest árulkodó vonulatait. Ilyen közelről pedig szemügyre vehetné azt a kendőt is, ami egyelőre kissé félrefordulva rejti a minta nagy részét.*
- Bocsánat *szólal meg rekedten, amikor ismét hangjára talál.* - Csak ismertem egy Denjaart odahaza *mondja.* - Bosszantó kis gnóm volt. Egyszer, amikor az uzsorások már fenték rá a késeiket, a szoknyám alá talált bebújni előlük. Nem adtam fel nekik *kortyol a borból ezúttal már óvatosabban.* - Ő meg hálája jeléül csókot adott. ...Egy nagyon illetlen helyre *teszi hozzá egy apró fintorral, mielőtt újra az ajkához emeli az italt.*
//Tűz volna?//
*Végigmérik. Alaposan. Amikor pedig a figyelem elidőzik az övére kötött iffyten, egy kicsit gyorsabbra vált a szíve dobolása. A karomtőrt jellegzetesen a sivatagi népek használják és a wegtoreniek. Mutatós, de gyakorlatot igénylő fegyver. Nem egyszerű jól forgatni, de ha valaki ért hozzá, annak a kezében határozottan veszedelmes holmi. Ha már ezen megakadt a férfi tekintete, mi lett volna, ha Yeza a díszes handzsárt is magával hozza? Az csak úgy vonzza a bámész pillantásokat. Ezért is nem hordja magánál a Rőt egy ideje. Olykor-olykor a Kalmárban talán, de az se túl jellemző. Majd ha meglesz a váltó, amiben minden reménye van, majd akkor ismét felöltheti.
A megállapításra csak megvonja a vállát. Lapos, büszke pillantásában ott ül a "talán igen, talán nem" és az "és aztán?" pökhendi kiállása is. A wegtoreniekkel kapcsolatban elég vegyes a megítélés. Ki így áll hozzájuk, ki úgy. Yeza viszont ha akarná se tudná igazán elrejteni a származására utaló, árulkodó jeleket.*
- Hát poggyásznak tűnök, hogy hozzanak-vigyenek kedvükre? *sercen fel a szavakon, de higgadt marad. Pillantása idő közben szépen, aprólékosan átkutatja a férfi egész alakját.* - Vagy másra gondolt? Ismeri talán a Bárót? *húzza feljebb az egyik szemöldökét. A kérdés természetesen inkább kifejtést vár, mint a megjegyzésből eléggé valószínűsíthető igenlő választ. Yeza fejében átsuhan egy gondolat. Az a tipikus, ami eléggé jellemző rá; amikor tudja, hogy nem kéne, de túl nagy a kísértés.* - Ha azt mondom, a testvérhúga vagyok, elhiszi? *villant egy pimasz mosolyt, amire az ember zsigerből rávágja, hogy lódít, aztán egy pillanattal később már nem venne rá mérget, csak arra, hogy a vörös galád játékot játszik.
Kigombolja a kabátját és kibújik belőle, mielőtt leülne. Lenge kis inge szabadon hagyja a vállait. Az egész áttetsző ruhadarab felett passzentos, bordó mellényt visel. A kétsoros gombolás, a minta, mind egyértelműen wegtoreni jegyek. A kabát a szék hátára kerül. Nem ráhajtva, hanem szépen ráigazítva, mint egy vállfára, nehogy visszaüssön rá korábbi ténykedése. Amikor helyet foglal, a szoknyája merészen magas hasítékában egy pillanatra kivillan Yeza formás combja, a férfinak pedig tökéletes rálátása nyílik, erre figyel. A következő mozdulatával már veti is keresztbe a lábát és igazítja is a ruhadarabot, ahogy illik. Mintha ő maga észre se vette volna az egészet, pillant fel a férfira. Nyúlna az itallap felé, de az úr rendel. Faragatlanul, de a határozottságában van valami utálatosan férfias.
A személyére vonatkozó fejtegetést talányos-cserfes mosolygással hallgatja. Tagadhatatlanul élvezi, ha ő van a figyelem középpontjában. Az ő helyzetében ez nem túl előnyös, de a láthatatlanság, ami az elmúlt időszakban jutott a vörösnek, így is épp eléggé megtépázta a lelkét. Most, ha tudja is, hogy veszélyes lehet, mégis szinte fürdőzik a felé irányuló érdeklődésben. Egy falat kenyér a végletekig kiéhezett önbecsülésnek.*
- Disznó mind *mondja a férfiakkal kapcsolatos megjegyzésre egy laza vállrándítással* - azt mondják *teszi hozzá, és ezzel a nyilvánvaló tapasztalatot egy kis szende pillogással körítve másodkézből származó, rosszindulatú szóbeszéddé mázolja. Nem igazán lehet eldönteni, hogy mi az igazság. A mosolygásában azért bujkál valami, ami azt súgja, nem csupán egy elbizakodott csitri. Igazán nyeregben érzi magát, ez nem is vitás. Ő is kortyol a borból. Figyel, hogy a mozdulat tökéletes legyen, hogy finoman megnedvesítse az ajkát, mielőtt a pohárhoz ér. ~Denjaar!~ A bemutatkozással együtt a korty is a torkán akad. Még szerencse, hogy már épp lenyelte, különben talán szét is prüszköli az egészet. Így viszont a félreszaladt italtól fuldokló köhögésbe kezd. Nem csupán pár diszkrét köhintésről van szó, hanem a nagybetűs, levegőért kapkodó fajtáról. Ha a férfi esetleg a segítségére sietne egy kis hátlapogatással, Yeza belé kapaszkodik. Így a lány ügyes kis kacsóinak lehetőségük lenne kitapintani az ing rejtette férfitest árulkodó vonulatait. Ilyen közelről pedig szemügyre vehetné azt a kendőt is, ami egyelőre kissé félrefordulva rejti a minta nagy részét.*
- Bocsánat *szólal meg rekedten, amikor ismét hangjára talál.* - Csak ismertem egy Denjaart odahaza *mondja.* - Bosszantó kis gnóm volt. Egyszer, amikor az uzsorások már fenték rá a késeiket, a szoknyám alá talált bebújni előlük. Nem adtam fel nekik *kortyol a borból ezúttal már óvatosabban.* - Ő meg hálája jeléül csókot adott. ...Egy nagyon illetlen helyre *teszi hozzá egy apró fintorral, mielőtt újra az ajkához emeli az italt.*
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:52:59
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:52:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
//Másnap//
- Köszönöm, kedves. * Bólint a férfi hálásan, bár nem érzi tőle jól magát, de mégis jobb, és könnyebb a lelkének így, hogy nem neheztelnek rá botlása miatt. A megjegyzésre felnevet, de erőtlen, és fájdalmas tett ez, nincs benne igazi kacaj. *
- Valóban. * Bólint, és maga elé is húzza az ételt, hogy levágjon belőle egy darabot, és leerőltesse a torkán. Nem állítja, hogy az első falat rögtön jól esik neki, sőt, küzdenie kell azzal, amikor a gyomrába érkezve felkavarja kicsit az álló tengert, ami rögtön szeszélyesre vált, de a második falat, amit kenyérrel kísér már elkezdi helyre hozni előző éjszakájának botor tettét. *
- Köszönöm az ételt. * Hálálkodik, és az egyik kancsó víz felét le is küldi meggondolatlan módon, ami egykori rangjához ismét méltatlan cselekvésre készteti. Ahogy újra érzi a kolbász ízét a szájában, csak ezúttal nem a villájáról, hanem a gyomrából felfelé, kénytelen elforduljon az asztaltól, és a kezét a szája elé tenni. *
- Akkor adjunk hálát Eeyr útmutatásának és bölcsességének, hogy nem követtünk el rosszabb dolgot, amit most mind a ketten bánnánk. És természetesen magának kedves, amiért észnél volt. * Biccent a nő felé, és folytatja az étkezést. Újabb falat kolbász, újabb adag kenyér, újabb korty víz. Monoton ismétlődés, de annál hálásabb érte a gyomra. *
- Úgy lesz, a reggeli után akár indulhatunk is, ha szeretne. * Tesz ajánlatot, és elfogadja az ismételt elutasítást, bár ajánlata még mindig áll. Más már nem. *
- Dehogy is. * Mosolyog, ahogy kezd jobban lenni. * Viszont egy eladósorban lévő kisasszonyt már nem szokás névre venni. Összebeszélnének a hátam mögött a népek, mindenfélét hordanának össze. * Csóválja a fejét a férfi, és ha nem lenne a tegnap este, akkor alighanem elviccelné a dolgot azzal, hogy akár el is vehetné a nőt, így viszont nem mer ilyen veszélyes vizekre evezni. *
- Egész tűrhető. * Bólint a férfi, ahogy a kancsóért nyúl, hogy ismét öntsön magának. * De azért kitűnőnek nem mondanám, vagy csak nem az én szájízemnek megfelelő. Az otthoni ízekhez vagyok szokva, ahol tudom, hogy kiváló alapanyagokból gondos kezek készítik az ételt odaadással és szeretettel. * Beszél a szolgálói remek főztjéről, amihez foghatót még nem evett soha. Hiába, a hazai ételnek nincsen párja. *
//Másnap//
- Köszönöm, kedves. * Bólint a férfi hálásan, bár nem érzi tőle jól magát, de mégis jobb, és könnyebb a lelkének így, hogy nem neheztelnek rá botlása miatt. A megjegyzésre felnevet, de erőtlen, és fájdalmas tett ez, nincs benne igazi kacaj. *
- Valóban. * Bólint, és maga elé is húzza az ételt, hogy levágjon belőle egy darabot, és leerőltesse a torkán. Nem állítja, hogy az első falat rögtön jól esik neki, sőt, küzdenie kell azzal, amikor a gyomrába érkezve felkavarja kicsit az álló tengert, ami rögtön szeszélyesre vált, de a második falat, amit kenyérrel kísér már elkezdi helyre hozni előző éjszakájának botor tettét. *
- Köszönöm az ételt. * Hálálkodik, és az egyik kancsó víz felét le is küldi meggondolatlan módon, ami egykori rangjához ismét méltatlan cselekvésre készteti. Ahogy újra érzi a kolbász ízét a szájában, csak ezúttal nem a villájáról, hanem a gyomrából felfelé, kénytelen elforduljon az asztaltól, és a kezét a szája elé tenni. *
- Akkor adjunk hálát Eeyr útmutatásának és bölcsességének, hogy nem követtünk el rosszabb dolgot, amit most mind a ketten bánnánk. És természetesen magának kedves, amiért észnél volt. * Biccent a nő felé, és folytatja az étkezést. Újabb falat kolbász, újabb adag kenyér, újabb korty víz. Monoton ismétlődés, de annál hálásabb érte a gyomra. *
- Úgy lesz, a reggeli után akár indulhatunk is, ha szeretne. * Tesz ajánlatot, és elfogadja az ismételt elutasítást, bár ajánlata még mindig áll. Más már nem. *
- Dehogy is. * Mosolyog, ahogy kezd jobban lenni. * Viszont egy eladósorban lévő kisasszonyt már nem szokás névre venni. Összebeszélnének a hátam mögött a népek, mindenfélét hordanának össze. * Csóválja a fejét a férfi, és ha nem lenne a tegnap este, akkor alighanem elviccelné a dolgot azzal, hogy akár el is vehetné a nőt, így viszont nem mer ilyen veszélyes vizekre evezni. *
- Egész tűrhető. * Bólint a férfi, ahogy a kancsóért nyúl, hogy ismét öntsön magának. * De azért kitűnőnek nem mondanám, vagy csak nem az én szájízemnek megfelelő. Az otthoni ízekhez vagyok szokva, ahol tudom, hogy kiváló alapanyagokból gondos kezek készítik az ételt odaadással és szeretettel. * Beszél a szolgálói remek főztjéről, amihez foghatót még nem evett soha. Hiába, a hazai ételnek nincsen párja. *
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:38:01
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:38:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
//Másnap//
-Ugyan, Drameiloten! Én egy pillanatig nem nehezteltem magára, nincs mit megbocsátanom.
*Szól rögtön a szabadkozásra, nem szeretné, ha egy pillanatig is rosszul érezné magát a másik. Persze sejti, hogy ezzel nem oldja meg a gondot, a férfi nem fogja tudni ma még elhessegetni a szégyent és a megbánást, de azért a félvér megteszi, ami tőle telik.*
-Dehogy lenne jobb, holtan nem ehetne kolbászt.
*Mutat komolyan az időközben kihozott reggelire, aztán mosolyogva csóválja a fejét, mikor a hosszúéltű mindenfélét összehord, csak hogy jóvá tegye tettét.*
-Badarságokat beszél, kedves. Én is épp oly bűnös vagyok a történetben, mint maga. Ha kicsit tovább lettünk volna ott, akkor...
*Bizony a félvér alattomos módon a levegőben hagyja mondatát, inkább sürgősen iszik a forró teából, magasról téve arra, hogy leforrázza a szájpadlását vele.*
-Szóval nem tartozik semmivel, elég, ha körbevezet.
*Foglalja össze gyorsan, majd közben aljasan mímelt sértettséggel kérdez vissza.*
-Azt mondja öreg vagyok?
*Persze szemei mosolyognak, közben pedig szépen neki is kezd a reggelinek. Evés közben most nem szól, csendesen rágcsál, mint egy kifogástalan jellemű kisasszony, néha azért Dramra pillant derűsen, nehogy nagyon elkomorodjon magában.*
-Meg kell hagyni ezen a helyen kitűnően főznek.
*Ékeli egy lagymatag cseverészés kezdeményezését az utolsó falat végére, hátha az efféle semmiségekről való beszélgetés majd enyhít a férfi rossz szájízén.*
//Másnap//
-Ugyan, Drameiloten! Én egy pillanatig nem nehezteltem magára, nincs mit megbocsátanom.
*Szól rögtön a szabadkozásra, nem szeretné, ha egy pillanatig is rosszul érezné magát a másik. Persze sejti, hogy ezzel nem oldja meg a gondot, a férfi nem fogja tudni ma még elhessegetni a szégyent és a megbánást, de azért a félvér megteszi, ami tőle telik.*
-Dehogy lenne jobb, holtan nem ehetne kolbászt.
*Mutat komolyan az időközben kihozott reggelire, aztán mosolyogva csóválja a fejét, mikor a hosszúéltű mindenfélét összehord, csak hogy jóvá tegye tettét.*
-Badarságokat beszél, kedves. Én is épp oly bűnös vagyok a történetben, mint maga. Ha kicsit tovább lettünk volna ott, akkor...
*Bizony a félvér alattomos módon a levegőben hagyja mondatát, inkább sürgősen iszik a forró teából, magasról téve arra, hogy leforrázza a szájpadlását vele.*
-Szóval nem tartozik semmivel, elég, ha körbevezet.
*Foglalja össze gyorsan, majd közben aljasan mímelt sértettséggel kérdez vissza.*
-Azt mondja öreg vagyok?
*Persze szemei mosolyognak, közben pedig szépen neki is kezd a reggelinek. Evés közben most nem szól, csendesen rágcsál, mint egy kifogástalan jellemű kisasszony, néha azért Dramra pillant derűsen, nehogy nagyon elkomorodjon magában.*
-Meg kell hagyni ezen a helyen kitűnően főznek.
*Ékeli egy lagymatag cseverészés kezdeményezését az utolsó falat végére, hátha az efféle semmiségekről való beszélgetés majd enyhít a férfi rossz szájízén.*
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:01:43
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:01:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
* Hát nagyban hadakozik a férfival, aki nem nagyon szeretné elengedni. Ekkor szólítja meg valaki a háta mögül. Rémülten ugrik arrébb. Riadt szemekkel pillant a jövevény felé, akit nem is régen látott távozni a kert irányába. Egyelőre még nem mozdul a nő, de ez még nem ok rá, hogy megnyugodjék. Csak még hevesebben kezdi el rángatni azt a kezet. Mintha csak a világ legtermészetesebb jelensége lenne ez a ma esti kis gubanc. A mélységi csak ott álldogál és még tanácsokat is osztogat.*
~ Miért nem reagál semmit? Miért? ~* Ami nem átlagos az gyanús, főleg egy hajléktalan számára.*
- Nem tűnt túlságosan elevennek.* Feleli, mert valamit csak illik már mondani. Végül csak sikerül kiszabadítani mancsát és tanácstalanul pislog az erszény felé. Tétova mozdulatot is tesz, de mégsem mer olyan közel merészkedni, mert akkor elvesztené a szemkontaktust. Most, hogy jobban oda pillant igazat kell adnia ismeretlen tanácsadójának. Elégé laposka az a szütyő. Meginvitálják a fogadóba egy italra, amit néhány pillanatig mérlegel, de végül is nincs oka rá, hogy ellent mondjon. Most még csak nem is olyan veszettül visszataszító, mert nem rég fürdette meg Rynsell. Na meg egy ilyen hölgy jelenlétében nem hiszi, hogy kitennék a szűrét. Viszont az ital ajánlatot megreformálná pofátlanul.*
- Esetleg egy kis étel?* Ez így már jobban motiválná, de ha ragaszkodnak az italhoz, akkor ő még egy teával is beéri. Hacsak nincs ellenvetés, akkor ő örömmel nyitja ki még az ajtót is Etanellaria előtt.*
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
* Hát nagyban hadakozik a férfival, aki nem nagyon szeretné elengedni. Ekkor szólítja meg valaki a háta mögül. Rémülten ugrik arrébb. Riadt szemekkel pillant a jövevény felé, akit nem is régen látott távozni a kert irányába. Egyelőre még nem mozdul a nő, de ez még nem ok rá, hogy megnyugodjék. Csak még hevesebben kezdi el rángatni azt a kezet. Mintha csak a világ legtermészetesebb jelensége lenne ez a ma esti kis gubanc. A mélységi csak ott álldogál és még tanácsokat is osztogat.*
~ Miért nem reagál semmit? Miért? ~* Ami nem átlagos az gyanús, főleg egy hajléktalan számára.*
- Nem tűnt túlságosan elevennek.* Feleli, mert valamit csak illik már mondani. Végül csak sikerül kiszabadítani mancsát és tanácstalanul pislog az erszény felé. Tétova mozdulatot is tesz, de mégsem mer olyan közel merészkedni, mert akkor elvesztené a szemkontaktust. Most, hogy jobban oda pillant igazat kell adnia ismeretlen tanácsadójának. Elégé laposka az a szütyő. Meginvitálják a fogadóba egy italra, amit néhány pillanatig mérlegel, de végül is nincs oka rá, hogy ellent mondjon. Most még csak nem is olyan veszettül visszataszító, mert nem rég fürdette meg Rynsell. Na meg egy ilyen hölgy jelenlétében nem hiszi, hogy kitennék a szűrét. Viszont az ital ajánlatot megreformálná pofátlanul.*
- Esetleg egy kis étel?* Ez így már jobban motiválná, de ha ragaszkodnak az italhoz, akkor ő még egy teával is beéri. Hacsak nincs ellenvetés, akkor ő örömmel nyitja ki még az ajtót is Etanellaria előtt.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-02 16:20:39
Üzenet elküldve: 2021-02-02 16:20:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
//Másnap//
- Az istenekre, kedves... * Nyög fel Drameiloten, ahogy a másik szót ad érzéseinek. * Hát magának kellene neheztelnie rám, nem fordítva. Remélem, hogy meg tudja bocsátani az előző esti viselkedésem. Rossz oldalamat hozta elő az alkohol, olyat, amit nem lett volna illendő. * Szabadkozik a férfi, aki jól láthatóan legalább olyan illedelmes, mint Alymeidha. Láthatóan megkönnyebbül egyébként, hogy nem kell felvilágosítania a lányt nemeshez méltatlan tettéről, mert elmesélni olyan lenne, mintha újra átélné. Dram kedvesen megveregeti a lány vállát, már-már atyáskodó stílusban, és ebbe a mozdulatba próbálja minden bocsánatkérését belesűríteni, amit még nem mondott el szavakkal. Tekintete nem sértettségről, vagy haragról árulkodik, sokkal inkább megbánásról, és talán még együttérzésről is. *
- Ennél csak jobban lehetek. Még a halál is jobb lenne, kedves. * Nyögi a férfi, és a kérdésre óvatosan, lassan megcsóválja a fejét, mintha csak tojást egyensúlyozna rajta, és attól félne, hogy lepottyan. *
- Ugyan kérem, az a legkevesebb, ezek után, hogy megpróbálom jóvá tenni a tettemet. Ha kívánja, nem csak körül vezetem a városban, munkát is adok magának, és ha talál egy arra érdemes férfiút, akkor a hozományát is állom. * Szabadkozik az elf, de nem mosolyog közben, láthatóan komolyan gondolja a dolgot, és nem csak a levegőbe ígér. * Ez a legkevesebb, amit megtehetek, ha már a nevemre nem vehetem, ahhoz túl idős korban van. Pedig Eeyr a tanúm rá, azt is megtenném, ha attól jobban érezné magát. Mélységesen bánom az előző este utolsó pálinkáját. Vétek volt kikérni.
//Másnap//
- Az istenekre, kedves... * Nyög fel Drameiloten, ahogy a másik szót ad érzéseinek. * Hát magának kellene neheztelnie rám, nem fordítva. Remélem, hogy meg tudja bocsátani az előző esti viselkedésem. Rossz oldalamat hozta elő az alkohol, olyat, amit nem lett volna illendő. * Szabadkozik a férfi, aki jól láthatóan legalább olyan illedelmes, mint Alymeidha. Láthatóan megkönnyebbül egyébként, hogy nem kell felvilágosítania a lányt nemeshez méltatlan tettéről, mert elmesélni olyan lenne, mintha újra átélné. Dram kedvesen megveregeti a lány vállát, már-már atyáskodó stílusban, és ebbe a mozdulatba próbálja minden bocsánatkérését belesűríteni, amit még nem mondott el szavakkal. Tekintete nem sértettségről, vagy haragról árulkodik, sokkal inkább megbánásról, és talán még együttérzésről is. *
- Ennél csak jobban lehetek. Még a halál is jobb lenne, kedves. * Nyögi a férfi, és a kérdésre óvatosan, lassan megcsóválja a fejét, mintha csak tojást egyensúlyozna rajta, és attól félne, hogy lepottyan. *
- Ugyan kérem, az a legkevesebb, ezek után, hogy megpróbálom jóvá tenni a tettemet. Ha kívánja, nem csak körül vezetem a városban, munkát is adok magának, és ha talál egy arra érdemes férfiút, akkor a hozományát is állom. * Szabadkozik az elf, de nem mosolyog közben, láthatóan komolyan gondolja a dolgot, és nem csak a levegőbe ígér. * Ez a legkevesebb, amit megtehetek, ha már a nevemre nem vehetem, ahhoz túl idős korban van. Pedig Eeyr a tanúm rá, azt is megtenném, ha attól jobban érezné magát. Mélységesen bánom az előző este utolsó pálinkáját. Vétek volt kikérni.
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-02 15:55:02
Üzenet elküldve: 2021-02-02 15:55:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
//Másnap//
*Nem meglepő módon a férfi nem lesz túl lelkes, mikor megpillantja a leányt, de ezt igyekszik most a kínzó macskajajnak betudni. Szeretné, ha nem neheztelne rá a másik, bár tudja, hogy udvariasságból úgysem rázná le a félvért, ő mégis inkább annak örülne, ha valóban nem zavarná az ittléte. Talán éppen ezért fordul meg a fejében egy pillanatra, hogy hazudnia kellene. Végtére ez nem is lenne hazugság, épp csak egy kedves, apró füllentés annak érdekében, hogy gördülékenyebb legyen a reggel, s úgy tehessenek, mintha semmi kellemetlen nem történt volna az előző este. Attól tartva azonban, hogy az elf becsületesen felvilágosítaná az elvileg kiesett eseményekről, inkább igazat szól.*
-Mindenre.
*Vált a csilingelően jókedvű hangja halkra, s bűnbánóra.*
-Remélem nem neheztel rám.
*Tekintetét egy pillanatra lesüti, ahogy azok a szavak hagyják el száját, melyek tegnap is. Akkor a hosszúéltű nem reagált rá, reméli immáron mondd majd valamit, akármit.
Az asztalhoz érkezve azonban igyekszik ismét derűsnek mutatkozni, hogy ne kínos csendben teljesen a közös reggeli.*
-Eszik egy keveset, s meglátja, sokkal jobban lesz.
*Villant felé egy széles, biztató mosolyt majd kuncogva hallgatja, ahogy a másik rengeteg vizet rendel. Őszintén reménykedik benne azért, hogy a hosszúfülű össze tudja majd szedni magát, Aly igazán szeretné megnézni a várost, s bár épp ezt egyedül is meg tudná tenni, jobb lenne inkább, ha a másik megmutatná neki, hol találja a fontos dolgokat.*
-Gondolom így nem sok kedve lesz ma körbevezetni engem.
//Másnap//
*Nem meglepő módon a férfi nem lesz túl lelkes, mikor megpillantja a leányt, de ezt igyekszik most a kínzó macskajajnak betudni. Szeretné, ha nem neheztelne rá a másik, bár tudja, hogy udvariasságból úgysem rázná le a félvért, ő mégis inkább annak örülne, ha valóban nem zavarná az ittléte. Talán éppen ezért fordul meg a fejében egy pillanatra, hogy hazudnia kellene. Végtére ez nem is lenne hazugság, épp csak egy kedves, apró füllentés annak érdekében, hogy gördülékenyebb legyen a reggel, s úgy tehessenek, mintha semmi kellemetlen nem történt volna az előző este. Attól tartva azonban, hogy az elf becsületesen felvilágosítaná az elvileg kiesett eseményekről, inkább igazat szól.*
-Mindenre.
*Vált a csilingelően jókedvű hangja halkra, s bűnbánóra.*
-Remélem nem neheztel rám.
*Tekintetét egy pillanatra lesüti, ahogy azok a szavak hagyják el száját, melyek tegnap is. Akkor a hosszúéltű nem reagált rá, reméli immáron mondd majd valamit, akármit.
Az asztalhoz érkezve azonban igyekszik ismét derűsnek mutatkozni, hogy ne kínos csendben teljesen a közös reggeli.*
-Eszik egy keveset, s meglátja, sokkal jobban lesz.
*Villant felé egy széles, biztató mosolyt majd kuncogva hallgatja, ahogy a másik rengeteg vizet rendel. Őszintén reménykedik benne azért, hogy a hosszúfülű össze tudja majd szedni magát, Aly igazán szeretné megnézni a várost, s bár épp ezt egyedül is meg tudná tenni, jobb lenne inkább, ha a másik megmutatná neki, hol találja a fontos dolgokat.*
-Gondolom így nem sok kedve lesz ma körbevezetni engem.
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-02 13:54:07
Üzenet elküldve: 2021-02-02 13:54:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Hívja őket a miii?
*Sose értette az elfeket. Nem is fogja. Úgy odavissza vannak a fákért meg a gazokért, hogy csuda. Ganer cimbije valami erdei bolyongást gyanít. A rosszseb tudja hova tűnnek a hosszúfülűek.*
- Ahogy érzed koma.
*Ha azt mondja, hogy az elf a jó választás vezetőnek akkor minek furkálódna tovább. Amúgy is semmi köze nincsen hozzá.*
- Ugggh! Te nem kecmecelsz. Há jó.
*Most mit tud mondani a tündér fia egy jó barát kérésére. Há jó!*
- Sejtem mire gondolsz komám.
*Különleges szmötyit akar magának a gnómja. Már szinte nyüszít a gnóm annyira át akar változni mint egy hernyóból pillangó.*
- Mondjad csak nekem mi kéne. Meglátom mit tehetek érted. Van egy utam úgy is sárosvárosba meg a piacra. Ott van minden is ami kéne.
*Elővesz egy papirost, hogy felrovátkolja amit a cimbora diktál neki. Volt már dolga hasonló löttyökkel úgyhogy nagyon nem lehet félrenézni őket.*
- Hívja őket a miii?
*Sose értette az elfeket. Nem is fogja. Úgy odavissza vannak a fákért meg a gazokért, hogy csuda. Ganer cimbije valami erdei bolyongást gyanít. A rosszseb tudja hova tűnnek a hosszúfülűek.*
- Ahogy érzed koma.
*Ha azt mondja, hogy az elf a jó választás vezetőnek akkor minek furkálódna tovább. Amúgy is semmi köze nincsen hozzá.*
- Ugggh! Te nem kecmecelsz. Há jó.
*Most mit tud mondani a tündér fia egy jó barát kérésére. Há jó!*
- Sejtem mire gondolsz komám.
*Különleges szmötyit akar magának a gnómja. Már szinte nyüszít a gnóm annyira át akar változni mint egy hernyóból pillangó.*
- Mondjad csak nekem mi kéne. Meglátom mit tehetek érted. Van egy utam úgy is sárosvárosba meg a piacra. Ott van minden is ami kéne.
*Elővesz egy papirost, hogy felrovátkolja amit a cimbora diktál neki. Volt már dolga hasonló löttyökkel úgyhogy nagyon nem lehet félrenézni őket.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-02 11:13:11
Üzenet elküldve: 2021-02-02 11:13:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A kutyus nevének helyesbítésére biccent. Megjegyezi, magában, hogy Mando-nak kell ejteni, s nem elnyújtani a végét. Sizpak csodálkozva kérdez vissza Lyzendra eltűnése okán. Mélyet sóhajt, de nem sokkal utána mosolyt csal arcára tündér barátja megállapítása a tündérekről. Ezt úgy érzi, egy kicsit ki kell igazítania.*
- Nem tűnnek csak úgy el. Arra gondolok, hogy a természet hívja őket, s ilyenkor a maguk útját járják. Nem tudom, hogy ez mennyire valós, de elképzelhetőnek tartom. *Azt, hogy az erdő elnyelje őket nem tartja valósághűnek. Okokat és részleteket nem tud, így csak feltételezésekbe bocsátkozik, amik koránt sem biztos, hogy fedik a valóságot. Jól esik barátja biztatása, bár az elementarista szó egyre inkább távol áll tőle, nem beszélve a mágusról. A támogató szavak ellenére újra megerősíti az előbbi megállapítását.*
- Pycta jó vezér, ez így helyes. *Ezen nem is rágódik már, tudja, hogy a legjobb megoldás ez a klán számára. Sizpak nagyon meglepődik, amikor megosztja vele jövőbeli terveit, miszerint felhagy mindenféle rejtélyes tudománnyal. Látja a másik tekintetében a megdöbbenést, így hagy neki némi időt, hogy meg tudja emészteni a hallottakat. Az, hogy ez mennyire biztos, ahhoz kétséget kizárón bólint.*
- Igen, teljesen biztos. *Nem marcangolja már belülről ez ügyben semmi kérdés vagy kétely. Jól átgondolta mindezt, volt rá elég ideje. Elgondolkodtató, amit barátja vet fel, hogy magából kiirtani egy született képességet nem egyszerű, sőt talán lehetetlen. Talán sosem fogja tudni megtenni, mégis minden erejével azon van, hogy hátra hagyja a múltat.*
- A segítségedet szeretném kérni, ismét. Szükségem lenne néhány bájitalra, amivel egy alkimistát felkeresek, hogy ha tud, segítsen rajtam. *Kérlelőn fordul barátjához és őszintén kéri a segítségét abban reménykedve, hogy a másik áldását adja rá.*
*A kutyus nevének helyesbítésére biccent. Megjegyezi, magában, hogy Mando-nak kell ejteni, s nem elnyújtani a végét. Sizpak csodálkozva kérdez vissza Lyzendra eltűnése okán. Mélyet sóhajt, de nem sokkal utána mosolyt csal arcára tündér barátja megállapítása a tündérekről. Ezt úgy érzi, egy kicsit ki kell igazítania.*
- Nem tűnnek csak úgy el. Arra gondolok, hogy a természet hívja őket, s ilyenkor a maguk útját járják. Nem tudom, hogy ez mennyire valós, de elképzelhetőnek tartom. *Azt, hogy az erdő elnyelje őket nem tartja valósághűnek. Okokat és részleteket nem tud, így csak feltételezésekbe bocsátkozik, amik koránt sem biztos, hogy fedik a valóságot. Jól esik barátja biztatása, bár az elementarista szó egyre inkább távol áll tőle, nem beszélve a mágusról. A támogató szavak ellenére újra megerősíti az előbbi megállapítását.*
- Pycta jó vezér, ez így helyes. *Ezen nem is rágódik már, tudja, hogy a legjobb megoldás ez a klán számára. Sizpak nagyon meglepődik, amikor megosztja vele jövőbeli terveit, miszerint felhagy mindenféle rejtélyes tudománnyal. Látja a másik tekintetében a megdöbbenést, így hagy neki némi időt, hogy meg tudja emészteni a hallottakat. Az, hogy ez mennyire biztos, ahhoz kétséget kizárón bólint.*
- Igen, teljesen biztos. *Nem marcangolja már belülről ez ügyben semmi kérdés vagy kétely. Jól átgondolta mindezt, volt rá elég ideje. Elgondolkodtató, amit barátja vet fel, hogy magából kiirtani egy született képességet nem egyszerű, sőt talán lehetetlen. Talán sosem fogja tudni megtenni, mégis minden erejével azon van, hogy hátra hagyja a múltat.*
- A segítségedet szeretném kérni, ismét. Szükségem lenne néhány bájitalra, amivel egy alkimistát felkeresek, hogy ha tud, segítsen rajtam. *Kérlelőn fordul barátjához és őszintén kéri a segítségét abban reménykedve, hogy a másik áldását adja rá.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-02 10:40:36
Üzenet elküldve: 2021-02-02 10:40:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
//Másnap//
- Jaj, szegény fejem. * Leheli elhaló hangon, ahogy meghallja a hangot maga mögött, ami még elég élénken él az emlékezetében ahhoz, hogy ne kelljen hátra forduljon, így is felismerje. Ha nem lenne elég az iszonytató macskajaj, szenvedését csak tetőzi a tény, hogy a másnaposságát okozó nőszemély karol bele úgy, mintha mi sem történt volna. Nem tudja, hogy miként reagáljon a helyzetre. Talán nem emlékszik a lány, talán próbál úgy tenni, mint aki nem emlékszik, és ez két igen különböző reakciót követelne meg a férfitól. Előbbi esetben illendő elmondania, hogy mi történt, és férfiként kiállni az őt érő ítéletet és megvetést, utóbbi esetében viszont a szokás és a jómodor azt kívánja meg, hogy ő is tegyen így. Felsóhajt, mert ilyen korán reggel, ilyen állapotban, kifejezetten kellemetlen a gondolkodás. *
- Mire emlékszik a tegnapból, kedves? * Kérdez vissza továbbra is halkan, öregesen, és még ez is fájdalmat okoz neki. A választól függően dönt a továbbiakról, mert ez a leginkább diplomatikus megközelítés, ami jelen helyzetben eszébe jut. Amennyiben továbbra is ketten foglalnak helyet az asztalnál, úgy hálásan, de meggyötörten néz a lányra, és ezúttal hagyja, hogy fizessen. *
- Csak tudnám miért büntetnek az istenek. * Nyög fel, és ahogy megérkezik, hálásan veti magát a teára. Jól esik neki, csak ne lenne olyan forró. *
- Kérnék hat kancsó Vizet * Szól az arra járó felszolgálónak, és hogy mutassa nem viccel ki is fizeti az ezért járó 12 aranyat. *
Ma kiiszom a kutat. * Teszi még hozzá Alymeidhának címezve szavait, amennyiben egyedül van, úgy viszont a szemben lévő üres székhez beszél, nem törődve vele, hogy alighanem bolondnak nézik. *
//Másnap//
- Jaj, szegény fejem. * Leheli elhaló hangon, ahogy meghallja a hangot maga mögött, ami még elég élénken él az emlékezetében ahhoz, hogy ne kelljen hátra forduljon, így is felismerje. Ha nem lenne elég az iszonytató macskajaj, szenvedését csak tetőzi a tény, hogy a másnaposságát okozó nőszemély karol bele úgy, mintha mi sem történt volna. Nem tudja, hogy miként reagáljon a helyzetre. Talán nem emlékszik a lány, talán próbál úgy tenni, mint aki nem emlékszik, és ez két igen különböző reakciót követelne meg a férfitól. Előbbi esetben illendő elmondania, hogy mi történt, és férfiként kiállni az őt érő ítéletet és megvetést, utóbbi esetében viszont a szokás és a jómodor azt kívánja meg, hogy ő is tegyen így. Felsóhajt, mert ilyen korán reggel, ilyen állapotban, kifejezetten kellemetlen a gondolkodás. *
- Mire emlékszik a tegnapból, kedves? * Kérdez vissza továbbra is halkan, öregesen, és még ez is fájdalmat okoz neki. A választól függően dönt a továbbiakról, mert ez a leginkább diplomatikus megközelítés, ami jelen helyzetben eszébe jut. Amennyiben továbbra is ketten foglalnak helyet az asztalnál, úgy hálásan, de meggyötörten néz a lányra, és ezúttal hagyja, hogy fizessen. *
- Csak tudnám miért büntetnek az istenek. * Nyög fel, és ahogy megérkezik, hálásan veti magát a teára. Jól esik neki, csak ne lenne olyan forró. *
- Kérnék hat kancsó Vizet * Szól az arra járó felszolgálónak, és hogy mutassa nem viccel ki is fizeti az ezért járó 12 aranyat. *
Ma kiiszom a kutat. * Teszi még hozzá Alymeidhának címezve szavait, amennyiben egyedül van, úgy viszont a szemben lévő üres székhez beszél, nem törődve vele, hogy alighanem bolondnak nézik. *
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-01 21:02:08
Üzenet elküldve: 2021-02-01 21:02:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz volna?//
*Nem számított ily csípős válaszra. Meglepetésében néhány szívdobbanásnyi ideig nem is reagál, csupán tekintetét függeszti a felé forduló, dacos lányra. Alaposan megméri, tetőtől talpig, s hosszan elidőz az oldalán lógó fegyveren. Amennyiben az élénkvörös hajzuhatag önmagában nem tenné feltűnő jelenséggé a leányt, a fiatal arc és a karcsú, ám formás vonalak kellőképp figyelemfelkeltőek lehetnek a férfiszemnek. Wegtoreni. Vagy ha nem is az, hát arról a vidékről származik. A bőrtónusa is lehetne árulkodó jel, ám leginkább az győzte meg, ahogy nyelve forgatja a szavakat.*
-Déli vagy. *Az udvariaskodó formulákat maga mögött hagyva söpri félre konfliktusuk tárgyát, kedvtelve fürkészve a tűzhajú leányt.*
-Tán csak nem a báró hozatott? *Ahogy a vörösnek is, neki sem kerüli el a figyelmét az elmúlt időben megszaporodott wegtoreniek száma. Noha nem különösebben jó emberismerő, a lányt elnézve majdnem biztos a válaszban. Elvégre Cha'yss könnyűszerrel hasznosít egy efféle szépséget, elég csupán a zsebüket megtöltenie némi arannyal.
Az illemtanra csak elmorzsol egy félmosolyt szakálla alatt, majd jobbjával kínál helyet Yezának. A legkevésbé sem bánja a dolgot. Partnere kellően rejtélyes ahhoz, hogy többet kívánjon róla tudni, s kellően dekoratív hozzá, hogy csiklandozza fantáziáját.
Mielőtt helyet foglalna, megvárja, míg a tűzhajú is megtalálja székét szemközt. Vet még egy elnyújtott pillantást újdonsült asztaltársaságára, majd a széken hátradőlve a pult felé fordul.*
-Két bort, s legyen vörös! * Az asztalra helyezi a 22 aranyat, s megvárja, míg a csapos kihozza a gondosan mért Bort vendégeinek. Nem iszik bele azonnal, kezeit az asztalon nyugtatja egyelőre. Igyekszik szándékot olvasni a mogyoróbarna íriszek mögött, bár ez nem épp erőssége.*
-Fogas és ital dolga ide vagy oda, nem festesz úgy, mint egy illemmester. Sokat csacsogsz, ráadásul alaposan fel van vágva a nyelved. Veszélyes kombináció. *Jegyzi meg, habár somolygása elárulja, nincs ezzel különösebb problémája.* -Nem félsz a férfinéptől... Vagy csak nincs bennük tapasztalatod. *Utóbbit már csipkelődésnek szánja, de aligha hiszi, hogy valójában így lenne. Borral öblíti elmés kis megjegyzését, hosszan fürkészve a csinos arcot.*
-Denjaar a nevem. *Pótolja megkésve a bemutatkozást, mihelyst a pohár keményen koppan az asztalon. Inkognitó ide vagy oda, távol álljon tőle, hogy állnevekkel operáljon ittléte alatt. Talán szaladozik elég Denjaar az ég alatt hozzá, hogy ne ismerjék fel rögtön.*
-Hát a Tiéd?
//Tűz volna?//
*Nem számított ily csípős válaszra. Meglepetésében néhány szívdobbanásnyi ideig nem is reagál, csupán tekintetét függeszti a felé forduló, dacos lányra. Alaposan megméri, tetőtől talpig, s hosszan elidőz az oldalán lógó fegyveren. Amennyiben az élénkvörös hajzuhatag önmagában nem tenné feltűnő jelenséggé a leányt, a fiatal arc és a karcsú, ám formás vonalak kellőképp figyelemfelkeltőek lehetnek a férfiszemnek. Wegtoreni. Vagy ha nem is az, hát arról a vidékről származik. A bőrtónusa is lehetne árulkodó jel, ám leginkább az győzte meg, ahogy nyelve forgatja a szavakat.*
-Déli vagy. *Az udvariaskodó formulákat maga mögött hagyva söpri félre konfliktusuk tárgyát, kedvtelve fürkészve a tűzhajú leányt.*
-Tán csak nem a báró hozatott? *Ahogy a vörösnek is, neki sem kerüli el a figyelmét az elmúlt időben megszaporodott wegtoreniek száma. Noha nem különösebben jó emberismerő, a lányt elnézve majdnem biztos a válaszban. Elvégre Cha'yss könnyűszerrel hasznosít egy efféle szépséget, elég csupán a zsebüket megtöltenie némi arannyal.
Az illemtanra csak elmorzsol egy félmosolyt szakálla alatt, majd jobbjával kínál helyet Yezának. A legkevésbé sem bánja a dolgot. Partnere kellően rejtélyes ahhoz, hogy többet kívánjon róla tudni, s kellően dekoratív hozzá, hogy csiklandozza fantáziáját.
Mielőtt helyet foglalna, megvárja, míg a tűzhajú is megtalálja székét szemközt. Vet még egy elnyújtott pillantást újdonsült asztaltársaságára, majd a széken hátradőlve a pult felé fordul.*
-Két bort, s legyen vörös! * Az asztalra helyezi a 22 aranyat, s megvárja, míg a csapos kihozza a gondosan mért Bort vendégeinek.
Nem iszik bele azonnal, kezeit az asztalon nyugtatja egyelőre. Igyekszik szándékot olvasni a mogyoróbarna íriszek mögött, bár ez nem épp erőssége.*-Fogas és ital dolga ide vagy oda, nem festesz úgy, mint egy illemmester. Sokat csacsogsz, ráadásul alaposan fel van vágva a nyelved. Veszélyes kombináció. *Jegyzi meg, habár somolygása elárulja, nincs ezzel különösebb problémája.* -Nem félsz a férfinéptől... Vagy csak nincs bennük tapasztalatod. *Utóbbit már csipkelődésnek szánja, de aligha hiszi, hogy valójában így lenne. Borral öblíti elmés kis megjegyzését, hosszan fürkészve a csinos arcot.*
-Denjaar a nevem. *Pótolja megkésve a bemutatkozást, mihelyst a pohár keményen koppan az asztalon. Inkognitó ide vagy oda, távol álljon tőle, hogy állnevekkel operáljon ittléte alatt. Talán szaladozik elég Denjaar az ég alatt hozzá, hogy ne ismerjék fel rögtön.*
-Hát a Tiéd?
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-01 20:40:22
Üzenet elküldve: 2021-02-01 20:40:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
*Míg a sírt szemlélve mereng, hirtelen mozgolódásra lesz figyelmes a háta mögött. Kicsit reménykedik benne, hogy talán mégse ment teljesen pocsékba az estéje, ám hamar csalódnia kell. Legalábbis ami a férfit illeti, hisz végül egészen másfajta szórakozás kerül az útjába. A dulakodás zajai közepette nem valószínű, hogy bárki meghallaná a lépteit, így a legnagyobb lelki nyugodalommal sétál közelebb a történések színhelyéhez, és pár lépéssel a két összegabalyodott alak előtt cövekel le. Bár nem lehet teljesen biztos benne, amíg szét nem válnak, de az az érzése, egy nővel van dolga az ismeretlen támadó személyében*
- Nem is rossz. A meglepetés ereje... de a technikádon van még mit csiszolni. *bólogat aprókat, miközben egy szakértő szenvtelenségével elemzi a helyzetet, kicsit sem igyekezve a férfi segítségére sietni* Legközelebb viszont, ha az áldozat már a földön van, ne menj rögtön az aranyra, inkább próbáld meg előbb ártalmatlanítani, utána bőven lesz időd kifosztani, ha már lefogtad. *magyarázza tovább. ~Vagy kiütötted, amelyiket bírja a gyomrod~ teszi hozzá csak magában, hiszen ahogy kinéz, a férfinak már nem kell sok hozzá, hogy pár órára a teljes öntudatlanságba süllyedjen*
- Nem hiszem, hogy sokat találsz benne... csak később terveztem fizetni neki. *jegyzi meg az erszénnyel kapcsolatban* De nem úgy néz ki, mint aki egyhamar teljesíteni tudná, amit ígért... Mi lenne, ha inkább innánk egyet, míg ez a hős lovag összeszedni magát? *biccent fejével a mellette lévő épület felé, remélve, hogy a lány vele tart majd, és hogy jobb társaságnak bizonyul, mint elődje*
- Ne félj, én fizetek! *teszi hozzá, ha a lánynak esetleg emiatt lennének aggályai az italozással kapcsolatban.*
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
*Míg a sírt szemlélve mereng, hirtelen mozgolódásra lesz figyelmes a háta mögött. Kicsit reménykedik benne, hogy talán mégse ment teljesen pocsékba az estéje, ám hamar csalódnia kell. Legalábbis ami a férfit illeti, hisz végül egészen másfajta szórakozás kerül az útjába. A dulakodás zajai közepette nem valószínű, hogy bárki meghallaná a lépteit, így a legnagyobb lelki nyugodalommal sétál közelebb a történések színhelyéhez, és pár lépéssel a két összegabalyodott alak előtt cövekel le. Bár nem lehet teljesen biztos benne, amíg szét nem válnak, de az az érzése, egy nővel van dolga az ismeretlen támadó személyében*
- Nem is rossz. A meglepetés ereje... de a technikádon van még mit csiszolni. *bólogat aprókat, miközben egy szakértő szenvtelenségével elemzi a helyzetet, kicsit sem igyekezve a férfi segítségére sietni* Legközelebb viszont, ha az áldozat már a földön van, ne menj rögtön az aranyra, inkább próbáld meg előbb ártalmatlanítani, utána bőven lesz időd kifosztani, ha már lefogtad. *magyarázza tovább. ~Vagy kiütötted, amelyiket bírja a gyomrod~ teszi hozzá csak magában, hiszen ahogy kinéz, a férfinak már nem kell sok hozzá, hogy pár órára a teljes öntudatlanságba süllyedjen*
- Nem hiszem, hogy sokat találsz benne... csak később terveztem fizetni neki. *jegyzi meg az erszénnyel kapcsolatban* De nem úgy néz ki, mint aki egyhamar teljesíteni tudná, amit ígért... Mi lenne, ha inkább innánk egyet, míg ez a hős lovag összeszedni magát? *biccent fejével a mellette lévő épület felé, remélve, hogy a lány vele tart majd, és hogy jobb társaságnak bizonyul, mint elődje*
- Ne félj, én fizetek! *teszi hozzá, ha a lánynak esetleg emiatt lennének aggályai az italozással kapcsolatban.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-01 20:10:21
Üzenet elküldve: 2021-02-01 20:10:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
* Nimeril kihasználja az esti időszakot arra, hogy Pegazus közelében élelmet szerezzen. Ilyenkor sok a maradék meg a részeg, akiket ki lehet zsebelni. Na meg a fáradt vándorok is szoktak dobni még pár csengő aranyat. Szóval határozottan jövedelmező ilyenkor még kint maradni. A ma este viszonylag csöndes. Kevés a maradék, de még a betérő vendég is. A kevésbé kitartóak már le is léptek, de Nimeril még marad egy kicsit. Fel is tűnik egy részeg alak, aki bőven adja kifele magából az áldást, csak az a baj, hogy nem egyedül van. Egy meglehetősen feltűnő nőt pillant meg mellette. Fehér haja már messziről látszódik, de a bőre annál kevésbé. Elegáns és van tartása, szóval aranya is lehet, csak hát a mélységiek nem éppen csipázzák a korcsokat, vagy az elfeket. A hátsó kert felé veszi a irányt a férfit magára hagyva.*
~ Itt az alkalom. ~* Ha nő nincs itt, akkor szabad a rablás. Oda siet a férfihoz, aki éppen hason fetreng. Pont nem tud rendesen bele turkálni a zsebébe, de még csak az erszényét se éri el. Megpróbálja hát megmozdítani, de azért nem könnyű ez az alak. Főleg, hogy mozgolódik, na meg jön belőle a cucc. Még, jó, hogy tanult ezt-azt. Egy amolyan műfogással hamar a hátára fordítja. Ott az erszény is, amiért már nyúlna, de az a részeg pont az ő csuklójára fog rá. Azt nem tudni, hogy milyen indíttatásból, de erősen fogja. Már rég megfeledkezett a mélységiről is. Most kétségbeesetten próbál megszabadulni fogva tartójától. Teljes testével feszül hátra, mire végül csak elengedi a kéz és ő fenékre csüccsen.*
- Áu!* Nyögi, de most már semmi sem állíthatja meg, hogy az erszényt megszerezze. Remélhetőleg akad benne pár arany, ha már így megszenvedett érte.*
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
* Nimeril kihasználja az esti időszakot arra, hogy Pegazus közelében élelmet szerezzen. Ilyenkor sok a maradék meg a részeg, akiket ki lehet zsebelni. Na meg a fáradt vándorok is szoktak dobni még pár csengő aranyat. Szóval határozottan jövedelmező ilyenkor még kint maradni. A ma este viszonylag csöndes. Kevés a maradék, de még a betérő vendég is. A kevésbé kitartóak már le is léptek, de Nimeril még marad egy kicsit. Fel is tűnik egy részeg alak, aki bőven adja kifele magából az áldást, csak az a baj, hogy nem egyedül van. Egy meglehetősen feltűnő nőt pillant meg mellette. Fehér haja már messziről látszódik, de a bőre annál kevésbé. Elegáns és van tartása, szóval aranya is lehet, csak hát a mélységiek nem éppen csipázzák a korcsokat, vagy az elfeket. A hátsó kert felé veszi a irányt a férfit magára hagyva.*
~ Itt az alkalom. ~* Ha nő nincs itt, akkor szabad a rablás. Oda siet a férfihoz, aki éppen hason fetreng. Pont nem tud rendesen bele turkálni a zsebébe, de még csak az erszényét se éri el. Megpróbálja hát megmozdítani, de azért nem könnyű ez az alak. Főleg, hogy mozgolódik, na meg jön belőle a cucc. Még, jó, hogy tanult ezt-azt. Egy amolyan műfogással hamar a hátára fordítja. Ott az erszény is, amiért már nyúlna, de az a részeg pont az ő csuklójára fog rá. Azt nem tudni, hogy milyen indíttatásból, de erősen fogja. Már rég megfeledkezett a mélységiről is. Most kétségbeesetten próbál megszabadulni fogva tartójától. Teljes testével feszül hátra, mire végül csak elengedi a kéz és ő fenékre csüccsen.*
- Áu!* Nyögi, de most már semmi sem állíthatja meg, hogy az erszényt megszerezze. Remélhetőleg akad benne pár arany, ha már így megszenvedett érte.*
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-01 19:24:29
Üzenet elküldve: 2021-02-01 19:24:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
*~Ah, milyen puhányak ezek az artheniori férfiak!~ sóhajt fel magában, ahogy a fogadó falának támaszkodni várja, hogy legújabb éjszakai elfoglaltsága kiokádja magából a vacsoráját. ~Hát hol vannak az igazi férfiak? Akik a falhoz kennek és letepernek?~ mereng magában, ahogy a már lassan a földön fetrengő, szánalmas teremtményt nézi. Minél többet vár rá, annál józanabb lesz és annál kevésbé van már kedve hazavinni a pasit. ~Ott is biztos csak ápolgathatnám, ahelyett hogy... ~pöcköl kissé arrébb egy kavicsot, csak hogy elüsse az időt, míg alkalmi partnere kitalálja, készen áll-e egy menetre. ~Persze szigorúan csak egy hatalmas kúria frissen mosott selyemlepedőjén~ gondolja morogva, miközben megboldogult fiatalsága vad élvezetei elevenednek meg újra lelki szemei előtt, csak hogy aztán kénytelen-kelletlen szembesüljön a rá váró sivár jövővel. Hogy ne unatkozzon annyira, inkább a kis hátsó kert felfedezésébe kezd, végső soron a kis sírkőnél állapodva meg. Maga se tudja miért, de mindig is vonzotta valami a temetőkben és a sírokban. ~Olyan békések, őket már nem zavarja senki és semmi~ pillant le az előtte heverő nyughelyre, míg azon gondolkozik, mihez kezdjen az előtte álló estével, mert azt már időközben eldöntötte magában, hogy az esti boldogságáról nem ez a hitvány alak fog gondoskodni.*
//Egy gyönyörű barátság kezdete//
*~Ah, milyen puhányak ezek az artheniori férfiak!~ sóhajt fel magában, ahogy a fogadó falának támaszkodni várja, hogy legújabb éjszakai elfoglaltsága kiokádja magából a vacsoráját. ~Hát hol vannak az igazi férfiak? Akik a falhoz kennek és letepernek?~ mereng magában, ahogy a már lassan a földön fetrengő, szánalmas teremtményt nézi. Minél többet vár rá, annál józanabb lesz és annál kevésbé van már kedve hazavinni a pasit. ~Ott is biztos csak ápolgathatnám, ahelyett hogy... ~pöcköl kissé arrébb egy kavicsot, csak hogy elüsse az időt, míg alkalmi partnere kitalálja, készen áll-e egy menetre. ~Persze szigorúan csak egy hatalmas kúria frissen mosott selyemlepedőjén~ gondolja morogva, miközben megboldogult fiatalsága vad élvezetei elevenednek meg újra lelki szemei előtt, csak hogy aztán kénytelen-kelletlen szembesüljön a rá váró sivár jövővel. Hogy ne unatkozzon annyira, inkább a kis hátsó kert felfedezésébe kezd, végső soron a kis sírkőnél állapodva meg. Maga se tudja miért, de mindig is vonzotta valami a temetőkben és a sírokban. ~Olyan békések, őket már nem zavarja senki és semmi~ pillant le az előtte heverő nyughelyre, míg azon gondolkozik, mihez kezdjen az előtte álló estével, mert azt már időközben eldöntötte magában, hogy az esti boldogságáról nem ez a hitvány alak fog gondoskodni.*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-01 17:41:47
Üzenet elküldve: 2021-02-01 17:41:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz volna?//
*Ujjai még a szőrmét markolják, a gondolat még javában incselkedik vele, hogy inkább mégis legyen vakmerő. Hiszen olyan közel van az ajtó. Másfél lépés és kint is volna. Wegtorenben jóval könnyebben eltűnne a sikátorokban, de már talán itt sem tévedne el. Talán. Talán nem olyan vészesen. Jó, még bőven kell neki idő, mire úgy rendesen kiismeri magát egy ekkora városban.*
- A rosseb álljon magába! *csúszik ki a száján, ahogy egész testében összerezzen a váratlanul megszólaló, határozott férfihangra. A további káromkodást már az ajkai közé szorítja. Szinte ég a tarkója a rá szegeződő pillantástól. Nem kell megfordulnia, hogy tudja. ~Csak nyugalom. Nem csináltál semmi rosszat. Felakasztottad azt a vacakot, ennyi az egész.~
Minden zsigerében érzi, hogy most kéne annak jönnie, hogy elmotyog egy "Ugyan, semmiség" vagy "Igazán nem tesz semmit" választ és gyorsan elkotródik anélkül, hogy hátrapillantana. Azt kéne, amíg a közhelyesen udvariaskodó frázisban csak disszonáns zöngeként motoszkál a szó szerinti jelentés. Szigorúan koppan, egyre szigorúbban, ahogy visszhangzik a megtorpant gondolatok közt. Egy lépés az ajtó felé, amikor újra megszólal a férfi.*
- Köszönheti is *fordul meg végül. A kezeit lányos zavarban kulcsolja egymásba maga előtt. Az egymást szorító ujjakról magasra emelt áll igyekszik elvonni a figyelmet.* - Különben csúfoskodhatna gyűrött holmiban. És higgye el, a derék fogadós úr tudja enélkül is, hogy a vendégei nem lépnek meg *biccent a pult mögött álló férfi felé.* - Amennyire én tudom, hitelbe nem adnak szobát, ha meg már kifizette, bolond lenne meglépni *fűzi hozzá kevésbé hangosan és és jóval kevésbé formális tökéllyel artikulálva a szavakat.
Ismerős neki ez az alak. Valahonnan. Ha megnyúznák se tudná megmondani, honnan, de ismerős. Talán csak képzeli, de mintha a beszédéből a wegtoreniekre jellemző erősebben megnyomott hangzókat hallana ki.
Mióta Yeza itt van a városban, rá kellett jönnie, hogy elég sokan fordulnak meg erre a Tűz Városából. Ami azt illeti, a Kalmárban még annál is többen. Máig nem tudta legyűrni, hogy egy honfitársa jelenlétében ne fussa el a gyanakvás és a félsz. A kardját nem is hordja magával, s általában csuklyát borít szintén elég feltűnő tincseire. Általában. Most már mindegy, de ha már így alakult, jobbnak látja, ha elébe megy a dolgoknak.*
- Mondja csak *engedi el idegesen szorongatott ujjait, s fogja össze őket ezúttal a háta mögött, így már jóval magabiztosabb kiállást mutatva.* - Ahonnan Ön jött, nem szokás meghívni a hölgyet legalább egy italra, aki ilyen önzetlenül kisegítette? *Yeza pillantása a szúrósan mustráló zöld tekintetbe fúrja magát. Nyilvánvaló replika a vádra, ami még véletlenül sem hangzott el, vagy a dorgálásra, ami tulajdonképpen szintén nem. Ám a nőknek mindig megvolt rá a hajlamuk, hogy csupán belelátott semmiségek miatt vágjanak vissza, ezt bármelyik férfi megmondhatja. Kicsit pimasz, vagy inkább csak önérzetes a vörös, de a legtöbben e tulajdonságot épp hozzá illő fűszernek tartják a személyiségében. Persze olyan is akad, aki szemében kevésbé talál tetszésre az ilyesmi.*
//Tűz volna?//
*Ujjai még a szőrmét markolják, a gondolat még javában incselkedik vele, hogy inkább mégis legyen vakmerő. Hiszen olyan közel van az ajtó. Másfél lépés és kint is volna. Wegtorenben jóval könnyebben eltűnne a sikátorokban, de már talán itt sem tévedne el. Talán. Talán nem olyan vészesen. Jó, még bőven kell neki idő, mire úgy rendesen kiismeri magát egy ekkora városban.*
- A rosseb álljon magába! *csúszik ki a száján, ahogy egész testében összerezzen a váratlanul megszólaló, határozott férfihangra. A további káromkodást már az ajkai közé szorítja. Szinte ég a tarkója a rá szegeződő pillantástól. Nem kell megfordulnia, hogy tudja. ~Csak nyugalom. Nem csináltál semmi rosszat. Felakasztottad azt a vacakot, ennyi az egész.~
Minden zsigerében érzi, hogy most kéne annak jönnie, hogy elmotyog egy "Ugyan, semmiség" vagy "Igazán nem tesz semmit" választ és gyorsan elkotródik anélkül, hogy hátrapillantana. Azt kéne, amíg a közhelyesen udvariaskodó frázisban csak disszonáns zöngeként motoszkál a szó szerinti jelentés. Szigorúan koppan, egyre szigorúbban, ahogy visszhangzik a megtorpant gondolatok közt. Egy lépés az ajtó felé, amikor újra megszólal a férfi.*
- Köszönheti is *fordul meg végül. A kezeit lányos zavarban kulcsolja egymásba maga előtt. Az egymást szorító ujjakról magasra emelt áll igyekszik elvonni a figyelmet.* - Különben csúfoskodhatna gyűrött holmiban. És higgye el, a derék fogadós úr tudja enélkül is, hogy a vendégei nem lépnek meg *biccent a pult mögött álló férfi felé.* - Amennyire én tudom, hitelbe nem adnak szobát, ha meg már kifizette, bolond lenne meglépni *fűzi hozzá kevésbé hangosan és és jóval kevésbé formális tökéllyel artikulálva a szavakat.
Ismerős neki ez az alak. Valahonnan. Ha megnyúznák se tudná megmondani, honnan, de ismerős. Talán csak képzeli, de mintha a beszédéből a wegtoreniekre jellemző erősebben megnyomott hangzókat hallana ki.
Mióta Yeza itt van a városban, rá kellett jönnie, hogy elég sokan fordulnak meg erre a Tűz Városából. Ami azt illeti, a Kalmárban még annál is többen. Máig nem tudta legyűrni, hogy egy honfitársa jelenlétében ne fussa el a gyanakvás és a félsz. A kardját nem is hordja magával, s általában csuklyát borít szintén elég feltűnő tincseire. Általában. Most már mindegy, de ha már így alakult, jobbnak látja, ha elébe megy a dolgoknak.*
- Mondja csak *engedi el idegesen szorongatott ujjait, s fogja össze őket ezúttal a háta mögött, így már jóval magabiztosabb kiállást mutatva.* - Ahonnan Ön jött, nem szokás meghívni a hölgyet legalább egy italra, aki ilyen önzetlenül kisegítette? *Yeza pillantása a szúrósan mustráló zöld tekintetbe fúrja magát. Nyilvánvaló replika a vádra, ami még véletlenül sem hangzott el, vagy a dorgálásra, ami tulajdonképpen szintén nem. Ám a nőknek mindig megvolt rá a hajlamuk, hogy csupán belelátott semmiségek miatt vágjanak vissza, ezt bármelyik férfi megmondhatja. Kicsit pimasz, vagy inkább csak önérzetes a vörös, de a legtöbben e tulajdonságot épp hozzá illő fűszernek tartják a személyiségében. Persze olyan is akad, aki szemében kevésbé talál tetszésre az ilyesmi.*
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-01 16:56:18
Üzenet elküldve: 2021-02-01 16:56:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Alynek nem állt szándékában kellemetlen helyzetbe hozni a férfit. Persze a fattyú nem érez emiatt bűntudatot, jobban aggasztja, hogy talán így túlságosan messzire taszította magától a hosszúéltűt, s az a későbbiekben már nem áll majd olyan készségesen a segítségére.*
-Kérem ne maradjon soká Drameiloten!
*Szól még halovány mosolyt erőltetve arcára, aztán végül magára hagyja a férfit. Gyorsan felöltözik, s összeszedi elpakolt holmijait, aztán már lépdel is az emeletre, hogy kivett szobájában lepakolhasson. Az ágyra heveredve arra gondol, otthon a lányok most mennyire irigyek lennének rá. Mindig is a Dramhoz hasonló udvarias, magas, elegáns hosszúéltűek voltak azok, akikről áradoztak, akik mögött pironkodva súgtak össze. Talán épp ezért hátrált meg, azokra az időkre emlékezteti.
Morfondírozik még egy darabig az első Artheniorban töltött napjának eseményein, majd lassan elnyomja az álom.*
//Másnap//
*Kissé kavarog a gyomra, mikor magához tér. No a helyzet éppen nem tragikus, a fejfájás őt gondosan elkerülte, de ébredt már kellemesebben is. Az éjszaka megszáradt tincseit gondosan átfésüli még, megmossa arcát aztán ráérősen magára ölti ruháját.
Az ajtót még bezárja maga után, s a kulcsot ujjain pörgetve indul meg a fogadótér felé, mikor a lépcsőhöz érve megpillantja az elfet.*
-Jó reggelt!
*Szedi a lábait vidáman, hogy utolérhesse a másikat, s sebesen belé karolva segítse őt a fokokat szedni, hisz jól láthatóan nem érzi magát fényesen.*
-Hogy aludt, kedves?
*Na persze vannak elképzelései róla, de illendő megkérdezni ilyenkor. Az egyik üres asztalhoz érve rendel maguknak reggelire Sült kolbászt -az kiváló a macskajajra- s ki is fizeti érte a 30 aranyat. Hozzá még kér Teát is, s meg is toldja a fizetséget további 8 érmével. *
*Alynek nem állt szándékában kellemetlen helyzetbe hozni a férfit. Persze a fattyú nem érez emiatt bűntudatot, jobban aggasztja, hogy talán így túlságosan messzire taszította magától a hosszúéltűt, s az a későbbiekben már nem áll majd olyan készségesen a segítségére.*
-Kérem ne maradjon soká Drameiloten!
*Szól még halovány mosolyt erőltetve arcára, aztán végül magára hagyja a férfit. Gyorsan felöltözik, s összeszedi elpakolt holmijait, aztán már lépdel is az emeletre, hogy kivett szobájában lepakolhasson. Az ágyra heveredve arra gondol, otthon a lányok most mennyire irigyek lennének rá. Mindig is a Dramhoz hasonló udvarias, magas, elegáns hosszúéltűek voltak azok, akikről áradoztak, akik mögött pironkodva súgtak össze. Talán épp ezért hátrált meg, azokra az időkre emlékezteti.
Morfondírozik még egy darabig az első Artheniorban töltött napjának eseményein, majd lassan elnyomja az álom.*
//Másnap//
*Kissé kavarog a gyomra, mikor magához tér. No a helyzet éppen nem tragikus, a fejfájás őt gondosan elkerülte, de ébredt már kellemesebben is. Az éjszaka megszáradt tincseit gondosan átfésüli még, megmossa arcát aztán ráérősen magára ölti ruháját.
Az ajtót még bezárja maga után, s a kulcsot ujjain pörgetve indul meg a fogadótér felé, mikor a lépcsőhöz érve megpillantja az elfet.*
-Jó reggelt!
*Szedi a lábait vidáman, hogy utolérhesse a másikat, s sebesen belé karolva segítse őt a fokokat szedni, hisz jól láthatóan nem érzi magát fényesen.*
-Hogy aludt, kedves?
*Na persze vannak elképzelései róla, de illendő megkérdezni ilyenkor. Az egyik üres asztalhoz érve rendel maguknak reggelire Sült kolbászt -az kiváló a macskajajra- s ki is fizeti érte a 30 aranyat.
Hozzá még kér Teát is, s meg is toldja a fizetséget további 8 érmével. *
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-01 15:30:05
Üzenet elküldve: 2021-02-01 15:30:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
* A csók pont olyan, ahogy a férfi azt képzelte. Szeretne többet, vágyja a folytatást, de sajnos a félvér nem pont így képzeli el az estét, és ez jobban fáj, mint bármilyen seb, vagy fájdalom. A torka egyhamar kiszárad, ahogy vissza lép, ezzel is jelezve, hogy nem kíván rontani a helyzetet. Illemtudóan elfordul, amikor Aly kimászik a vízből, és nem leselkedik. Vöröslő arccal bámul maga elé, majd bólint az elhangzó szavakra. *
- Menjen csak előre, kedves. * Int neki, nem feledkezve meg róla, hogy az ő tárolójában vannak a nő személyes dolgai. * Nyugodtan vegye ki ami a magáé, és vigye. Szép estét kívánok.
* Mondja még, mielőtt hátat fordítana a fehér hajú szépségnek, és a kijáratnak is egyúttal. A borért nyúl, hátha az ital segít majd leküzdeni a mérhetetlen szégyenérzetet. Ha magára hagyják, még sokáig üldögél egyedül a vízben, egyre többet, és többet fogyasztva, mielőtt nemesre egyáltalán nem jellemző módon feltántorogna az egyik emeleti szobába, hogy egyedül hajtsa álomra a fejét. *
//Másnap//
* Reggel iszonyatos fejfájással tér magához, a szoba először pörög vele, majd miután nem épp a hagyományos módon feltölti az éjjeli edényt, megpróbál letámolyogni a fogadóba, hogy valami ételt szerezzen. Két kezét a fülére szorítja, mintha attól jobb lenne, és kevésbé szúrna minden mozdulatra, minden apró hangra az agya. Nem szokott ennyit inni, és túlságosan elengedte magát az előző este. Ugyan abban a ruházatban van, amit előző este viselt, de most is elegáns, és tiszta megjelenést kölcsönöznének neki, ha nem vértől vöröslő, csíkká szűkült szemekkel, borzas hajjal tántorogna lefelé a lépcsőn. Szépen lassan, mint egy öregember, minden lépést megszenvedve. Torka szúr a szárazságtól, nyelve mint egy aszalt gyümölcs, és bármit megadna azért, hogy jobban érezze magát. *
* A csók pont olyan, ahogy a férfi azt képzelte. Szeretne többet, vágyja a folytatást, de sajnos a félvér nem pont így képzeli el az estét, és ez jobban fáj, mint bármilyen seb, vagy fájdalom. A torka egyhamar kiszárad, ahogy vissza lép, ezzel is jelezve, hogy nem kíván rontani a helyzetet. Illemtudóan elfordul, amikor Aly kimászik a vízből, és nem leselkedik. Vöröslő arccal bámul maga elé, majd bólint az elhangzó szavakra. *
- Menjen csak előre, kedves. * Int neki, nem feledkezve meg róla, hogy az ő tárolójában vannak a nő személyes dolgai. * Nyugodtan vegye ki ami a magáé, és vigye. Szép estét kívánok.
* Mondja még, mielőtt hátat fordítana a fehér hajú szépségnek, és a kijáratnak is egyúttal. A borért nyúl, hátha az ital segít majd leküzdeni a mérhetetlen szégyenérzetet. Ha magára hagyják, még sokáig üldögél egyedül a vízben, egyre többet, és többet fogyasztva, mielőtt nemesre egyáltalán nem jellemző módon feltántorogna az egyik emeleti szobába, hogy egyedül hajtsa álomra a fejét. *
//Másnap//
* Reggel iszonyatos fejfájással tér magához, a szoba először pörög vele, majd miután nem épp a hagyományos módon feltölti az éjjeli edényt, megpróbál letámolyogni a fogadóba, hogy valami ételt szerezzen. Két kezét a fülére szorítja, mintha attól jobb lenne, és kevésbé szúrna minden mozdulatra, minden apró hangra az agya. Nem szokott ennyit inni, és túlságosan elengedte magát az előző este. Ugyan abban a ruházatban van, amit előző este viselt, de most is elegáns, és tiszta megjelenést kölcsönöznének neki, ha nem vértől vöröslő, csíkká szűkült szemekkel, borzas hajjal tántorogna lefelé a lépcsőn. Szépen lassan, mint egy öregember, minden lépést megszenvedve. Torka szúr a szárazságtól, nyelve mint egy aszalt gyümölcs, és bármit megadna azért, hogy jobban érezze magát. *
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-02-01 12:00:19
Üzenet elküldve: 2021-02-01 12:00:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
-Hát, ha ennyire ragaszkodik hozzá. Nem bánom, akkor nem alszom itt.
*Szól, mintha nehezére esne lemondani a bőráztatásról és fulladásos halálról, arcán persze ott ül közben az a kedves spicces derű. A csukláson nehezére esik, hogy ne kuncogja el magát, megnyugtató, hogy kettejük közül nem ő az egyetlen, akinek a fejébe szállt már az ital.*
-De nem is sajnálja, miért kér hát elnézést?
*Emelkedik meg szemöldöke, miközben az elf tekintetét szürke szemeibe fúrja. A félvérnek feltűnik a hirtelen jön orgánumváltás a kérdések elhangzásakor. Nem hátrál, csak vár, kíváncsi mire készül a másik, vannak persze elképzelései, de valahol még kicsit reménykedik benne, hogy félreérti a helyzetet. Ahogy felé magasodik a férfi, fürkészi a távolságot finoman lopó, kipirult arcot, vet egy sietős pillantást a hosszúéltű szájára. Alig láthatóan nyel egyet, mielőtt ajkaik összeérnek, épp csak megcirógatják egymást, de így is érzi a pálinka szúrós aromáját.
Aly valamelyest hátrébb húzza a fejét, ám még mindig nagyon közel vannak egymáshoz, s halkan duruzsolva szól.*
-Talán mégiscsak jobb lenne nyugovóra térni.
*Lép hátrébb immár határozottan a dézsa széléhez majd mit sem törődve azzal, hogy esetleg a másik megszemléli, kimászik. Vizes haját hátrasimítja, a lepedőt gondosan maga köré csavarja, s még gyorsan kiissza az almabor maradékát, hogy ne vesszen kárba.*
-Túl sokat ittunk.
*Ezzel a pár szóval igyekszik magyarázni, miért is történhetett mindez, biztos benne, hogy Dram józanul nem tenne hasonlót.*
-Remélem nem neheztel rám.
*Pillant a másikra, kissé bűnbánóan, biztos benne, hogy a viselkedésével is összezavarta a szegény mágust.*
-Hát, ha ennyire ragaszkodik hozzá. Nem bánom, akkor nem alszom itt.
*Szól, mintha nehezére esne lemondani a bőráztatásról és fulladásos halálról, arcán persze ott ül közben az a kedves spicces derű. A csukláson nehezére esik, hogy ne kuncogja el magát, megnyugtató, hogy kettejük közül nem ő az egyetlen, akinek a fejébe szállt már az ital.*
-De nem is sajnálja, miért kér hát elnézést?
*Emelkedik meg szemöldöke, miközben az elf tekintetét szürke szemeibe fúrja. A félvérnek feltűnik a hirtelen jön orgánumváltás a kérdések elhangzásakor. Nem hátrál, csak vár, kíváncsi mire készül a másik, vannak persze elképzelései, de valahol még kicsit reménykedik benne, hogy félreérti a helyzetet. Ahogy felé magasodik a férfi, fürkészi a távolságot finoman lopó, kipirult arcot, vet egy sietős pillantást a hosszúéltű szájára. Alig láthatóan nyel egyet, mielőtt ajkaik összeérnek, épp csak megcirógatják egymást, de így is érzi a pálinka szúrós aromáját.
Aly valamelyest hátrébb húzza a fejét, ám még mindig nagyon közel vannak egymáshoz, s halkan duruzsolva szól.*
-Talán mégiscsak jobb lenne nyugovóra térni.
*Lép hátrébb immár határozottan a dézsa széléhez majd mit sem törődve azzal, hogy esetleg a másik megszemléli, kimászik. Vizes haját hátrasimítja, a lepedőt gondosan maga köré csavarja, s még gyorsan kiissza az almabor maradékát, hogy ne vesszen kárba.*
-Túl sokat ittunk.
*Ezzel a pár szóval igyekszik magyarázni, miért is történhetett mindez, biztos benne, hogy Dram józanul nem tenne hasonlót.*
-Remélem nem neheztel rám.
*Pillant a másikra, kissé bűnbánóan, biztos benne, hogy a viselkedésével is összezavarta a szegény mágust.*
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-31 21:55:28
Üzenet elküldve: 2021-01-31 21:55:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Yeza//
-Szobát. Egy éjjelre, aztán majd megegyezünk. *Még az istenek sem tudhatják, meddig fog időzni ebben az átokverte városban. Bárhogy is legyen, a Pegazus kimondottan alkalmas hely, hogy ne keltsen feltűnést a jelenléte. Annak rendje és módja szerint nyújtja át a 16 aranyat, hogy birtokba vehesse a Szobát. Átvéve a kulcsot kifejezéstelen arccal biccent a csapos felé, miközben a prémkabátot gondosan a szék támlájára teríti. Korai az óra hozzá, hogy helyet kelljen foglalnia előre, azonban így a csapos sem megy túl messzire munka híján. A kabát jelzi, vendége pillanatokon belül visszatér.
Szobájába érve aztán kirámolja a jókora zsák tartalmát, megválik a lándzsától, s az ablakhoz lépve kibámul. Nem óhajtott ily hamar visszatérni Artheniorba. Még nem végzett mindennel a Kikötőben, de a dolga bizony a városba szólította, idő előtt. Kulcsfontosságú, hogy a jelenléte rejtve maradjon a kíváncsi szemek elől, még ha viszonylagosan is. Az újdonsült "barátai" ott délen nem megbocsájtó népség.
A csaposnak nem is kell csalódnia, alig telik el egy óranyegyed, a dobbanó léptek már a lépcsőfordulóban hallatszanak. A vendégtérbe visszatérő Denjaar a látottakra azonban megtorpan. A fiatal vörös oly természetességgel illan a kijárat felé tulajdon kabátjával kezében, mintha csak az övé lenne. Mielőtt azonban moccanna, a lány az ajtó helyett a fogast célozza meg a prémmel. Kétli, hogy a lelkiismerete szólalt volna meg az utolsó pillanatban. Talán meggondolta magát, s a prémkabát még sem éri meg a rizikót... Bárhogy is legyen, a ruhadarab a fogason köt ki, ő pedig megtöri mozdulatlanságát.*
-Köszönöm, hogy a helyére tette a kabátot. Igazán nem kellett volna. *Lenyel egy mosolyt, hisz akár így is kinézhetett volna a jelenet. A szigorú tekintet alaposan megméri a rőthajút, habár ezt csupán hátulról teheti meg. Na nem úgy, mint a prédáját leső ragadozó, egyelőre inkább szórakozott kíváncsiság tükröződik tekintetében. Az utolsó néhány lépcsőfokot is letudva megállapodik a legközelebbi asztal mellett, de nem húz ki széket, hogy helyet foglaljon. Helyette kezeit nyugtatja a támlán, még mindig a leányt fixírozva.*
-Onnan, ahonnét jövök, szokás a kabátot a széken hagyni. Innen tudják, hogy a tulajdonosa még visszatér, s nem lépett meg. ~És a kabát is megvárja gazdáját, megelőlegezvén a bizalmat a házigazdának.~ *A pult mögött álló csupán egy szúrós pillantásban részesül, de a szempár hamar visszaszökik a távozni igyekvő lányra.*
//Yeza//
-Szobát. Egy éjjelre, aztán majd megegyezünk. *Még az istenek sem tudhatják, meddig fog időzni ebben az átokverte városban. Bárhogy is legyen, a Pegazus kimondottan alkalmas hely, hogy ne keltsen feltűnést a jelenléte. Annak rendje és módja szerint nyújtja át a 16 aranyat, hogy birtokba vehesse a Szobát.
Átvéve a kulcsot kifejezéstelen arccal biccent a csapos felé, miközben a prémkabátot gondosan a szék támlájára teríti. Korai az óra hozzá, hogy helyet kelljen foglalnia előre, azonban így a csapos sem megy túl messzire munka híján. A kabát jelzi, vendége pillanatokon belül visszatér.Szobájába érve aztán kirámolja a jókora zsák tartalmát, megválik a lándzsától, s az ablakhoz lépve kibámul. Nem óhajtott ily hamar visszatérni Artheniorba. Még nem végzett mindennel a Kikötőben, de a dolga bizony a városba szólította, idő előtt. Kulcsfontosságú, hogy a jelenléte rejtve maradjon a kíváncsi szemek elől, még ha viszonylagosan is. Az újdonsült "barátai" ott délen nem megbocsájtó népség.
A csaposnak nem is kell csalódnia, alig telik el egy óranyegyed, a dobbanó léptek már a lépcsőfordulóban hallatszanak. A vendégtérbe visszatérő Denjaar a látottakra azonban megtorpan. A fiatal vörös oly természetességgel illan a kijárat felé tulajdon kabátjával kezében, mintha csak az övé lenne. Mielőtt azonban moccanna, a lány az ajtó helyett a fogast célozza meg a prémmel. Kétli, hogy a lelkiismerete szólalt volna meg az utolsó pillanatban. Talán meggondolta magát, s a prémkabát még sem éri meg a rizikót... Bárhogy is legyen, a ruhadarab a fogason köt ki, ő pedig megtöri mozdulatlanságát.*
-Köszönöm, hogy a helyére tette a kabátot. Igazán nem kellett volna. *Lenyel egy mosolyt, hisz akár így is kinézhetett volna a jelenet. A szigorú tekintet alaposan megméri a rőthajút, habár ezt csupán hátulról teheti meg. Na nem úgy, mint a prédáját leső ragadozó, egyelőre inkább szórakozott kíváncsiság tükröződik tekintetében. Az utolsó néhány lépcsőfokot is letudva megállapodik a legközelebbi asztal mellett, de nem húz ki széket, hogy helyet foglaljon. Helyette kezeit nyugtatja a támlán, még mindig a leányt fixírozva.*
-Onnan, ahonnét jövök, szokás a kabátot a széken hagyni. Innen tudják, hogy a tulajdonosa még visszatér, s nem lépett meg. ~És a kabát is megvárja gazdáját, megelőlegezvén a bizalmat a házigazdának.~ *A pult mögött álló csupán egy szúrós pillantásban részesül, de a szempár hamar visszaszökik a távozni igyekvő lányra.*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-31 21:23:55
Üzenet elküldve: 2021-01-31 21:23:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
* Az elf körbe néz a fürdőben, majd megcsóválja a fejét. *
- Szó se lehet róla! * Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, és egy halovány mosollyal meg is magyarázza, hogy miért gondolja így. * Ilyen helyen, ahol bárki visszaélhet a helyzettel, ekkora párában, nem hagyhatom, hogy megfázásnak és zaklatóknak tegye ki magát. Kutya kötelességem biztosítani, hogy kényelmes ágyban, biztonságban alhasson, amennyiben velem együtt részegedik le.
* Láthatóan komolyan gondolja a dolgot, ezt egy csuklással csak még inkább nyomatékosítja. Úgy tűnik, bármennyire is próbálta, elmérte a helyzetet, és többet ivott, mint tervezett. *
- Elnézését kérem. * Mondja ismét, bár nem úgy néz ki, mint aki őszintén bánná, hogy látta, amit látott. Sőt, talán még óvatosan közelebb is lép. Megissza a saját pálinkáját, és ahogy végig mar a torkán, a lány tekintetét keresi a sajátjával. *
- Ezt ügyetlenségemből, és esetlenségemből gondolja? * Mosolyog kihívóan, talán egy oktávval mélyebb hangon, mint eddig. * Talán a bátortalanságomból, és az ügyetlen próbálkozásomból?
* Teszi ismét egy lépést, továbbra is próbálva tartani a szemkontaktust. Ha pedig nem húzódnak, nem menekülnek előle, akkor újdonsült bátorságát kihasználva, mielőtt elillanna, megpróbál csókot lopni. Na persze nem erőszakosan, csupán akkor, ha Aly nem tiltakozik. És miközben így tesz, pimasz módon hozzá is simul, keze pedig elkalandozik a víz alatt. Ha viszont elutasítják, akkor hátrébb lép, és mintha mi sem történt volna, ízleli meg a félvér szája helyett a bort. *
* Az elf körbe néz a fürdőben, majd megcsóválja a fejét. *
- Szó se lehet róla! * Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, és egy halovány mosollyal meg is magyarázza, hogy miért gondolja így. * Ilyen helyen, ahol bárki visszaélhet a helyzettel, ekkora párában, nem hagyhatom, hogy megfázásnak és zaklatóknak tegye ki magát. Kutya kötelességem biztosítani, hogy kényelmes ágyban, biztonságban alhasson, amennyiben velem együtt részegedik le.
* Láthatóan komolyan gondolja a dolgot, ezt egy csuklással csak még inkább nyomatékosítja. Úgy tűnik, bármennyire is próbálta, elmérte a helyzetet, és többet ivott, mint tervezett. *
- Elnézését kérem. * Mondja ismét, bár nem úgy néz ki, mint aki őszintén bánná, hogy látta, amit látott. Sőt, talán még óvatosan közelebb is lép. Megissza a saját pálinkáját, és ahogy végig mar a torkán, a lány tekintetét keresi a sajátjával. *
- Ezt ügyetlenségemből, és esetlenségemből gondolja? * Mosolyog kihívóan, talán egy oktávval mélyebb hangon, mint eddig. * Talán a bátortalanságomból, és az ügyetlen próbálkozásomból?
* Teszi ismét egy lépést, továbbra is próbálva tartani a szemkontaktust. Ha pedig nem húzódnak, nem menekülnek előle, akkor újdonsült bátorságát kihasználva, mielőtt elillanna, megpróbál csókot lopni. Na persze nem erőszakosan, csupán akkor, ha Aly nem tiltakozik. És miközben így tesz, pimasz módon hozzá is simul, keze pedig elkalandozik a víz alatt. Ha viszont elutasítják, akkor hátrébb lép, és mintha mi sem történt volna, ízleli meg a félvér szája helyett a bort. *
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-31 19:06:55
Üzenet elküldve: 2021-01-31 19:06:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
* Zran is lassan a kolbász végére ér. A söre is rendesen megcsappant. A maszkost hallgatja szkeptikusan, mert már megint értelmetlenséget beszél. Már össze is áll fejében a gondolat, hogy mit fog kérdezni, de Pihácska megelőzi őt. Úgy tűnik a neki is megbökdöste ez a téma az oldalát.*
- A számból vette ki a szót Pihalves. Nem feltűnőbb, hogy valaki maszkban próbál meg enni? Én biztos pont azon lennék, hogy megnézzem az ismeretlen arcát.* Toldja meg kicsit még Pihácska kérdését.*
- Nem kell félnie, mert nem tervezek magával tovább maradni. Akad itt az asztalnál olyan, akinek jobban élvezem a társaságát.* Pillant a szőke lányra mosolyogva. Mondjuk tisztába van azzal a ténnyel is, hogy vele se fog valószínűleg sok időt eltölteni, hiszen a szöszi kalandra vágyik, amíg Zran inkább nyugalomra. Nem neki való a harcos élet. A fekete mosolyt meg még szép, hogy viszonozza. Hamarosan lesz is esélye visszavágni, mert elkezd feltűnően faggatózni, amit már elég gyanús.*
- Nekem is úgy tűnnek ezek a kérdések.* Csatlakozik az elf leányzóhoz. Bájosan felnevet, de azért van a mozdulataiban valami, ami azt tükrözi, hogy nem igazán szívesen beszél. Kissé talán feszülté válik az asztal levegője. Azért őt is érdekli a válasz, de ilyen pofátlanul nem kérdezett volna rá. Lancelt azt szívesen faggatta, de alapjában véve nem szokott mások életében vájkálni.*
- Érthető válasz, hiszen a wegtoreni fegyverek híresek. Szerencsédre itt a városban pont van egy wegtoreni kovács. Ha érdekel, majd elviszlek hozzá.* Osztja meg ezt az információt. A családdal kapcsolatban nem szól egy szót, de mert át tudja érezni Pihácska helyzetét, mivel ő neki sincs családja már.*
- Most, hogy említésre került tényleg nem kopik az a sör. Pedig nekem is már csak egy korty van a poharam alján. Csak nem valami rosszban sántikál Lanceln?* Talán az ital visszaköpése nem volt éppen a legelmésebb ötlet, hiszen így nem sok fogyhatott. Márpedig szimulálni szimulálta az ivást. Ez a férfi egyre kevésbé szimpatikus, de legalább a szőke is kezdi belátni.*
* Zran is lassan a kolbász végére ér. A söre is rendesen megcsappant. A maszkost hallgatja szkeptikusan, mert már megint értelmetlenséget beszél. Már össze is áll fejében a gondolat, hogy mit fog kérdezni, de Pihácska megelőzi őt. Úgy tűnik a neki is megbökdöste ez a téma az oldalát.*
- A számból vette ki a szót Pihalves. Nem feltűnőbb, hogy valaki maszkban próbál meg enni? Én biztos pont azon lennék, hogy megnézzem az ismeretlen arcát.* Toldja meg kicsit még Pihácska kérdését.*
- Nem kell félnie, mert nem tervezek magával tovább maradni. Akad itt az asztalnál olyan, akinek jobban élvezem a társaságát.* Pillant a szőke lányra mosolyogva. Mondjuk tisztába van azzal a ténnyel is, hogy vele se fog valószínűleg sok időt eltölteni, hiszen a szöszi kalandra vágyik, amíg Zran inkább nyugalomra. Nem neki való a harcos élet. A fekete mosolyt meg még szép, hogy viszonozza. Hamarosan lesz is esélye visszavágni, mert elkezd feltűnően faggatózni, amit már elég gyanús.*
- Nekem is úgy tűnnek ezek a kérdések.* Csatlakozik az elf leányzóhoz. Bájosan felnevet, de azért van a mozdulataiban valami, ami azt tükrözi, hogy nem igazán szívesen beszél. Kissé talán feszülté válik az asztal levegője. Azért őt is érdekli a válasz, de ilyen pofátlanul nem kérdezett volna rá. Lancelt azt szívesen faggatta, de alapjában véve nem szokott mások életében vájkálni.*
- Érthető válasz, hiszen a wegtoreni fegyverek híresek. Szerencsédre itt a városban pont van egy wegtoreni kovács. Ha érdekel, majd elviszlek hozzá.* Osztja meg ezt az információt. A családdal kapcsolatban nem szól egy szót, de mert át tudja érezni Pihácska helyzetét, mivel ő neki sincs családja már.*
- Most, hogy említésre került tényleg nem kopik az a sör. Pedig nekem is már csak egy korty van a poharam alján. Csak nem valami rosszban sántikál Lanceln?* Talán az ital visszaköpése nem volt éppen a legelmésebb ötlet, hiszen így nem sok fogyhatott. Márpedig szimulálni szimulálta az ivást. Ez a férfi egyre kevésbé szimpatikus, de legalább a szőke is kezdi belátni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436