//Nyári forgatag//
//Verseny után - fürdőtől a Pegazusig és a fogadóban//
- Valahogy úgy *mosolyodik el a lány.* Mármint, nem a röhejességre értettem *folytatja picit zavartan*, hanem, hogy tényleg kell enni.
*Zavarba jön ugyan, biztos pirul is, de azért a mosolya sem tűnik el, reméli Lorsan nem sértődik meg a szavaitól. Mert igazán rájuk fér, hogy egy kicsit próbáljanak tréfálkozni. Nitta szerint jó lenne, és talán mindkettejüknek jót is tenne.*
~Állandóan búslakodni nem jó dolog, és csak felemészt mindenkit. Ahogy a titkok is, meg a régi bánatok.~
*A lány évek óta most először reménykedik, hogy talán már nem tart sokáig, hogy talán már nincs elérhetetlen távolságban az a nap, mikor végre megkönnyebbülhet a lelke.*
– Jó egyensúlyérzék, hát persze. Szerintem én akkorát nyekkennék, hogy az egész erdő hallaná, pedig azért nem olyan rémes az egyensúlyérzékem. Csak hát mi van, ha álmomban mocorgok, meg az egyik oldalamról a másikra fordulnék?
*Pillant kis kérdő fél mosollyal a mellette lépkedő elfre.*
– Bár lombházakról hallottam már. Azokhoz mit szólsz?
*Valóban kíváncsi, a másik, mint vélekedik az ilyesmiről, és egyébként is érdekes téma lehet, Nitta pedig szeret beszélgetni, még a házakról is, mert a házak valahol mindig szólnak a bennük lakókról is.*
– Az lesz ott. *Mutat egy jelentős méretű kőépületre, melyen tábla hirdeti a fogadó nevét: Pegazus.*
– Egyszer már jártam itt *súgja oda, amíg Lorsan odabízza a lovát, majd a férfi mögött lép be az ajtón.
A berendezést most is pompásnak látja, nem főúri, de bőven megteszi egy fogadónak. Egy pillanatra a férfira pillant, majd a kerek asztaloknál épp kártyacsatát meg ivóversenyt vívó emberekre, és azokra kik őket nézik.
Aztán a hátsó ablakoknál árválkodó asztalok felé pillant. Hiszen a többség elöl szurkol a vetélkedőknek, így hátul kissé nagyobb a nyugalom, és talán kevésbé tűnik zártnak a hely az ablakok mellett, így arrafelé indul meg, majd a válla felett pillant hátra Lorsanra, követi-e.*
– Gondolom, nemsokára jön egy felszolgáló *jegyzi meg és elfoglalja a tömegtől legtávolabbi szabad asztalt.*