Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 367 (7321. - 7340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7340. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-14 11:41:36
Üzenet elküldve: 2026-03-14 11:41:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aznaposan//
* Valóban nagy úriember Yvon, Feketekéz nem is tudhatja, milyen nagy. Olyan nagy, hogy bár sejti, hogy például ennek a Maavienek külön szobát vett ki minden este, pedig nem lett volna muszáj. De ő aztán nem olyan fajta, aki csak úgy kihasználná a nőket. Általában. Vagy legalábbis ebben az esetben nem. Persze valójában könnyen lehet, hogy nem is úriembersége miatt van ez, hanem esetlensége miatt. Vagy, mert egyszerűen mást akar. Valószínűleg nem tudja, mit akar. Az viszont biztos, hogy a piát úriemberségből veszi meg, így legalább részint igaz az állítás. A kérdésre elgondolkodik, ebből is látszik, hogy korábban még nem is igazán gondolkodott ezen. *
– Feleséget? * Kérdez vissza kisvártatva, mintha még sosem hallotta volna ezt a szót. Hallotta persze, de valahogy olyan távolinak tűnt mindig. Másoknak van felesége, nem neki. Ő nem akar feleséget, dehogy. Mit kezdene vele? Még háza sincs, csak egy lova. Egy feleséghez több minden kell, nem? *
– Talán majd egyszer. * Vonja meg vállát. A kérdés persze több mint valószínű, hogy Maavire vonatkozott, meg a kikötői kocsmáros nőre, aki megkopasztotta Yvont. Azért végül kap némi együttérzést is, de arra megint csak megvonja vállát. *
– Hát ez van. Noha azt hittem, ő más lesz, mint a többi. De hát… * Megrázza a fejét. *
– Elég a szomorkodásból, nem azért iszunk, hogy szomorkodjunk! Egyedül is megjárom a Kikötőt! Veszek egy hajót, neves kereskedő leszek, és akkor majd sajnálhatja az összes nő, hogy nem maradt mellettem! * Már nem tudja, hányadszor határozta el ezeket, de valahogy mindig valami közbejött. Legutóbb például Maavie. Ha vele nem találkozott volna, most is a Kikötőben vedelne, nem pedig itt. Ami, valljuk be, nem sokkal jobb, sőt, egyesek szerint még rosszabb is. *
– Csak előbb össze kell szedni a pénzt hozzá. * Állapítja meg. Ezek után Feketekézről is többet megtud. Többek között a nevét. Szemöldökét ráncolva néz a másikra.
~ Miféle hírnév? ~ Nehezen rakja össze a hallottakat, de aztán így szól. *
– Fekete a kezed. * Ennél jobban nem fogja kifejteni a dolgot. Hívhatná Vörös Óriásnak is, de az nem lenne találó, mert se nem vörös, se nem óriási. Így aztán nyilván nem úgy hívja. Az, hogy mások is így hívják, lehetne a véletlen műve is akár, de valójában csak azt mutatja, hogy másoknak is van szemük, és látják, hogy Feketekéz keze fekete, ezért lett a neve Feketekéz. Legalábbis Yvon nem tudna jobb indokot találni a néz eredetét illetően; jóllehet, csak öt perce ismerik egymást. *
– A kurvákra, a tolvajokra és az életre! * Teszi hozzá, aztán koccintanak, és isznak. *
– Ja, meg Mézire. ~ Akárki is az a Mézi. ~ * Mondja már miután lehúzta az első kört. A kontextusból ítélve érti, hogy valószínűleg egy újabb félrehallás eredménye lehet a Mézi, ahogyan az Ivó is, de nincs rá energiája, hogy minden ilyenbe belekössön. Amúgy is, kit érdekel, holnapra egyikük se fog emlékezni a másik nevére. Lehet, hogy ezután az este után soha nem is találkoznak. Az is lehet, hogy innentől legjobb cimborák lesznek. Az élet kiszámíthatatlan. Akárcsak Maavie.
Az artheniori pálinka nem üt úgy, mint az ork- vagy törpepálinka, de a sokadik pohár után már megüti az embert. Hányás ide vagy oda, Yvon érzi, hogy ha ez így megy tovább, nem fog a saját lábán eljutni a szobájáig.
~ Annyi baj legyen! ~ És már emeli is a következő poharat. *
– Aki nem iszik, annyit is ér! * Jelenti ki az éppen eszébe jutó bölcseletet. Ha újra isznak, újra elszörnyed a pálinka ízétől, illetve annak hiányától. Ízeket már nemigen érez, csak azt, hogy minden megivott pohárral egyre közelebb jut Eeyr országához. Hogy ez jó vagy rossz, azon szintén nem gondolkodik most. Csak inni akar, és megfeledkezni a világ minden bújáról-bajáról. *
– Egyébként… Hogy érted azt, hogy élni jöttél ide, koma?! Wegtorenben már élni sem lehet vagy mi? Én úgy hallottam, Wegtoren a nyugati világ fővárosa! Csodás ételek, gyönyörű nők… Még aréna is van ott! Amint meglesz a hajóm, az első dolgom lesz ellátogatni Wegtorenbe!
* Valóban nagy úriember Yvon, Feketekéz nem is tudhatja, milyen nagy. Olyan nagy, hogy bár sejti, hogy például ennek a Maavienek külön szobát vett ki minden este, pedig nem lett volna muszáj. De ő aztán nem olyan fajta, aki csak úgy kihasználná a nőket. Általában. Vagy legalábbis ebben az esetben nem. Persze valójában könnyen lehet, hogy nem is úriembersége miatt van ez, hanem esetlensége miatt. Vagy, mert egyszerűen mást akar. Valószínűleg nem tudja, mit akar. Az viszont biztos, hogy a piát úriemberségből veszi meg, így legalább részint igaz az állítás. A kérdésre elgondolkodik, ebből is látszik, hogy korábban még nem is igazán gondolkodott ezen. *
– Feleséget? * Kérdez vissza kisvártatva, mintha még sosem hallotta volna ezt a szót. Hallotta persze, de valahogy olyan távolinak tűnt mindig. Másoknak van felesége, nem neki. Ő nem akar feleséget, dehogy. Mit kezdene vele? Még háza sincs, csak egy lova. Egy feleséghez több minden kell, nem? *
– Talán majd egyszer. * Vonja meg vállát. A kérdés persze több mint valószínű, hogy Maavire vonatkozott, meg a kikötői kocsmáros nőre, aki megkopasztotta Yvont. Azért végül kap némi együttérzést is, de arra megint csak megvonja vállát. *
– Hát ez van. Noha azt hittem, ő más lesz, mint a többi. De hát… * Megrázza a fejét. *
– Elég a szomorkodásból, nem azért iszunk, hogy szomorkodjunk! Egyedül is megjárom a Kikötőt! Veszek egy hajót, neves kereskedő leszek, és akkor majd sajnálhatja az összes nő, hogy nem maradt mellettem! * Már nem tudja, hányadszor határozta el ezeket, de valahogy mindig valami közbejött. Legutóbb például Maavie. Ha vele nem találkozott volna, most is a Kikötőben vedelne, nem pedig itt. Ami, valljuk be, nem sokkal jobb, sőt, egyesek szerint még rosszabb is. *
– Csak előbb össze kell szedni a pénzt hozzá. * Állapítja meg. Ezek után Feketekézről is többet megtud. Többek között a nevét. Szemöldökét ráncolva néz a másikra.
~ Miféle hírnév? ~ Nehezen rakja össze a hallottakat, de aztán így szól. *
– Fekete a kezed. * Ennél jobban nem fogja kifejteni a dolgot. Hívhatná Vörös Óriásnak is, de az nem lenne találó, mert se nem vörös, se nem óriási. Így aztán nyilván nem úgy hívja. Az, hogy mások is így hívják, lehetne a véletlen műve is akár, de valójában csak azt mutatja, hogy másoknak is van szemük, és látják, hogy Feketekéz keze fekete, ezért lett a neve Feketekéz. Legalábbis Yvon nem tudna jobb indokot találni a néz eredetét illetően; jóllehet, csak öt perce ismerik egymást. *
– A kurvákra, a tolvajokra és az életre! * Teszi hozzá, aztán koccintanak, és isznak. *
– Ja, meg Mézire. ~ Akárki is az a Mézi. ~ * Mondja már miután lehúzta az első kört. A kontextusból ítélve érti, hogy valószínűleg egy újabb félrehallás eredménye lehet a Mézi, ahogyan az Ivó is, de nincs rá energiája, hogy minden ilyenbe belekössön. Amúgy is, kit érdekel, holnapra egyikük se fog emlékezni a másik nevére. Lehet, hogy ezután az este után soha nem is találkoznak. Az is lehet, hogy innentől legjobb cimborák lesznek. Az élet kiszámíthatatlan. Akárcsak Maavie.
Az artheniori pálinka nem üt úgy, mint az ork- vagy törpepálinka, de a sokadik pohár után már megüti az embert. Hányás ide vagy oda, Yvon érzi, hogy ha ez így megy tovább, nem fog a saját lábán eljutni a szobájáig.
~ Annyi baj legyen! ~ És már emeli is a következő poharat. *
– Aki nem iszik, annyit is ér! * Jelenti ki az éppen eszébe jutó bölcseletet. Ha újra isznak, újra elszörnyed a pálinka ízétől, illetve annak hiányától. Ízeket már nemigen érez, csak azt, hogy minden megivott pohárral egyre közelebb jut Eeyr országához. Hogy ez jó vagy rossz, azon szintén nem gondolkodik most. Csak inni akar, és megfeledkezni a világ minden bújáról-bajáról. *
– Egyébként… Hogy érted azt, hogy élni jöttél ide, koma?! Wegtorenben már élni sem lehet vagy mi? Én úgy hallottam, Wegtoren a nyugati világ fővárosa! Csodás ételek, gyönyörű nők… Még aréna is van ott! Amint meglesz a hajóm, az első dolgom lesz ellátogatni Wegtorenbe!
7339. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-13 20:36:53
Üzenet elküldve: 2026-03-13 20:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
- Mi azt ettük, ami volt, ilyen téren sosem voltunk válogatósak. *felel meg kurtán arra, amikor a fiú azt mondja, hogy náluk nem volt szokás rókát enni.*
- Különben finom, nem ennénk, ha nem lenne az. Jó, persze, ennénk, ha nem lenne más, de nem szívesen. *neveti el magát ezek után, de persze belátja, hogy kicsit megúszós ez a válasz, már amennyiben egyáltalán válasznak tekinthető.*
- Nehéz elmagyarázni, hogy milyen az íze annak, amit még nem ettél soha. Az biztos, hogy rágós, és, ha nem sütöd, vagy főzöd sokáig és puhára akkor könnyen nagyon beteg lehetsz tőle. Van valami érdekes, csak rá jellemző mellékíze. Kicsit talán, mintha őzet ennél. Inas és rágós, de mivel úgy is sokáig kell főzni, vagy sütni, ezen lehet segíteni. Szerintem neked ízlene.
*Kicsit hallgat, miközben azon gondolkodik, hogy vajon milyen lesz majd a róla készülő rajz, annyiból viszont mindenképpen optimista, hogy nem emlékszik arra, hogy látta-e Zeexet korábban valaha ennyire koncentrálni bármire.*
- Merre menni? *kérdez vissza a kis csend után, és ezen tényleg elgondolkodik, nem csípőből válaszol, mint nagyon sokszor szokott, mert a „merre kéne menni?” fogasabb kérdésnek bizonyul, mint arra elsőre számít. Ő ugyan boldogulna, de jó lenne elkerülni az erőt, annak a mélyebb részeit mindenképpen. Nem nagyon tudna elszámolni a lelkiismeretével akkor, hogyha Zeekxnek esetleg azért esne baja, mert ő nem tudott a városban nyugodtan megülni a fenekén. Meg aztán azoktól a területektől sem ártana magukat távol tartani, ahol egykori törzsével összefuthat. Végtére is szökevény és tolvaj, biztosan nem lennének túl kedvesek vele, ha újra találkoznának. Más kérdés persze, hogy elég nagy ez a világ ahhoz, hogy akár élete végiéig elkerüljék egymást akkor is, ha ő nem nyugodt életet él itt a városban, kocsmák szomszédságában és a tyúkjaival, hanem Arthenior pusztán képzeletbeli falain túl kóborol egész hátralévő életében.*
- Nem jó az ilyesmit eltervezni szerintem, legfeljebb annyit, hogy mi az a környék, amit szívesen elkerülnénk. Bár hiányzik az erdő néha, de veszélyes is lehet, én pedig szerintem már elszoktam attól, hogy figyeljek minden egyes neszre és szagra. Viszont a sátor jó ötlet. Egyszerűen csak el kellene indulni, talán a folyó mentén, keringeni kicsit a környéken, és arra menni, ahol leginkább tetszik a táj. De a jóscsontokat is megkérdezhetem. A szellemek biztos tudják, hogy merre érdemes menni, meg hol letáborozni éjszakára. Persze van előnye annak is, ha csak egy folyót követünk. Például nem kellene külön vizet cipelni magunkkal, mert mindig lenne friss, ha pedig jó az idő, fürödhetünk is a benne, meg persze mást is csinálhatunk. *vigyorog újra, aztán eszébe jut még egy fontos kérdés. Nem rémlik neki, hogy valaha beszéltek volna erről.*
- Tudsz úszni?
- Mi azt ettük, ami volt, ilyen téren sosem voltunk válogatósak. *felel meg kurtán arra, amikor a fiú azt mondja, hogy náluk nem volt szokás rókát enni.*
- Különben finom, nem ennénk, ha nem lenne az. Jó, persze, ennénk, ha nem lenne más, de nem szívesen. *neveti el magát ezek után, de persze belátja, hogy kicsit megúszós ez a válasz, már amennyiben egyáltalán válasznak tekinthető.*
- Nehéz elmagyarázni, hogy milyen az íze annak, amit még nem ettél soha. Az biztos, hogy rágós, és, ha nem sütöd, vagy főzöd sokáig és puhára akkor könnyen nagyon beteg lehetsz tőle. Van valami érdekes, csak rá jellemző mellékíze. Kicsit talán, mintha őzet ennél. Inas és rágós, de mivel úgy is sokáig kell főzni, vagy sütni, ezen lehet segíteni. Szerintem neked ízlene.
*Kicsit hallgat, miközben azon gondolkodik, hogy vajon milyen lesz majd a róla készülő rajz, annyiból viszont mindenképpen optimista, hogy nem emlékszik arra, hogy látta-e Zeexet korábban valaha ennyire koncentrálni bármire.*
- Merre menni? *kérdez vissza a kis csend után, és ezen tényleg elgondolkodik, nem csípőből válaszol, mint nagyon sokszor szokott, mert a „merre kéne menni?” fogasabb kérdésnek bizonyul, mint arra elsőre számít. Ő ugyan boldogulna, de jó lenne elkerülni az erőt, annak a mélyebb részeit mindenképpen. Nem nagyon tudna elszámolni a lelkiismeretével akkor, hogyha Zeekxnek esetleg azért esne baja, mert ő nem tudott a városban nyugodtan megülni a fenekén. Meg aztán azoktól a területektől sem ártana magukat távol tartani, ahol egykori törzsével összefuthat. Végtére is szökevény és tolvaj, biztosan nem lennének túl kedvesek vele, ha újra találkoznának. Más kérdés persze, hogy elég nagy ez a világ ahhoz, hogy akár élete végiéig elkerüljék egymást akkor is, ha ő nem nyugodt életet él itt a városban, kocsmák szomszédságában és a tyúkjaival, hanem Arthenior pusztán képzeletbeli falain túl kóborol egész hátralévő életében.*
- Nem jó az ilyesmit eltervezni szerintem, legfeljebb annyit, hogy mi az a környék, amit szívesen elkerülnénk. Bár hiányzik az erdő néha, de veszélyes is lehet, én pedig szerintem már elszoktam attól, hogy figyeljek minden egyes neszre és szagra. Viszont a sátor jó ötlet. Egyszerűen csak el kellene indulni, talán a folyó mentén, keringeni kicsit a környéken, és arra menni, ahol leginkább tetszik a táj. De a jóscsontokat is megkérdezhetem. A szellemek biztos tudják, hogy merre érdemes menni, meg hol letáborozni éjszakára. Persze van előnye annak is, ha csak egy folyót követünk. Például nem kellene külön vizet cipelni magunkkal, mert mindig lenne friss, ha pedig jó az idő, fürödhetünk is a benne, meg persze mást is csinálhatunk. *vigyorog újra, aztán eszébe jut még egy fontos kérdés. Nem rémlik neki, hogy valaha beszéltek volna erről.*
- Tudsz úszni?
7338. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-13 17:39:31
Üzenet elküldve: 2026-03-13 17:39:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Miközben egy darab diót ropogtat, szürke pillantásai végigkövetik a szemlélődő férfit a szobában. Nincsen különösebben takargatnivalója, éppen ezért eresztette be ilyen könnyedséggel a kikötőit, de meggondolatlanul alábecsülte a kialakuló helyzet kényelmetlenségét. Oka ugyan nem nagyon van szégyenkezni: a rend nem makulátlan, az összepiszkolt ruhái a szék támláján hevernek, sáros csizmája is szem előtt van, de - talán Nolenar nagy bánatára - nem lelhetőek fel elszórtan csipkealsóneműk vagy fűzőcskék, épp talán csak az az érintetlen selyemharisnya, amelyet korábban ajándékba kapott a másiktól. Mégis, leheletnyit azért feszeng, miközben a személyes holmiját vizsgálják, valahogy meztelennek érzi magát tőle - akad némi irónia abban, hogy eközben a finom kis alsóruha viselése egyáltalán nem szorongatja ily módon.*
- Gondoltam úgy illő, ha lehetőséget adok arra, hogy némileg korrigálja ezt a rosszindulatú szóbeszédet *valószínűleg bármit is mondd a kikötői, egy szavát sem fogja elhinni, ettől függetlenül piszkosul kíváncsi. Nem a történetre magára, leginkább az érdekli, megpróbálja-e kimosdatni magát, legalább az úriemberség halvány látszatát kelteni annak érdekében, hogy a jobb színben tündöklés végül fehér combok ölelésével ajándékozza meg. A látszat ellenére nem az esetlen naiva a cudar férfivilág színpadán - pontosan tudja mik a kikötői gazember szándékai, épp a szobája felkeresésével tette félreérthetetlenül egyértelművé. Az viszont, hogy éppen ő maga mit akar a másiktól, egyelőre számára is még kissé homályos.
A provokáló kérdésre egyáltalán nem számított, azonban a meglepettség legkisebb jelét sem mutatja.*
- Alymeidha *javítja ki pökhendien a becézést, ezzel is egy kevéske időt nyerve magának, amíg kiölti a kis hazugságát* - A nevem Alymeidha.
*Kétségtelenül mulattatja ez az átlátszó féltékenykedés, még akkor is, ha mindössze a színielőadás része. Egy kis mosollyal arcán veszi magához ismét a palackot, hogy az előbbinél valamivel ügyesebben kortyoljon a borból majd letörölve az ajkairól a nedű maradékát viharszín tekintetét egyenesen a kikötőire függeszti.*
- Csak átutazóban vagyunk itt és külön szobákat vettünk ki *feleli egyszerűen, hogy aztán valamivel halkabban hozzátegye* - Tudja hogy megy ez, házasság előtt nem illik egy ágyban aludni.
*Maga sem tudja hogyan, de nem neveti el magát, sőt, szinte hibátlan a színjáték, s éppoly tökéletesen komponált az ártatlanság, melyet a szemtelen utalgatás kapcsán ad elő. Átveti egyik lábát a másikon, finoman igazít a mozdulatban magasabbra csusszanó ruhavégen majd mint akinek fel sem tűnik a célozgatás, csak ingatja a fejét.*
- Attól tartok a kedvesemet nem igazán vonzzák a tengerészanekdoták. Nem mindenkit nyűgöznek le a vedelésről és verekedésről szóló történetek. *itt már azért felsejlik némi gúny, de ügyesen leküzdi az arcára kiülni kívánó aljas mosolygást.*
//A vadászat szabályai//
*Miközben egy darab diót ropogtat, szürke pillantásai végigkövetik a szemlélődő férfit a szobában. Nincsen különösebben takargatnivalója, éppen ezért eresztette be ilyen könnyedséggel a kikötőit, de meggondolatlanul alábecsülte a kialakuló helyzet kényelmetlenségét. Oka ugyan nem nagyon van szégyenkezni: a rend nem makulátlan, az összepiszkolt ruhái a szék támláján hevernek, sáros csizmája is szem előtt van, de - talán Nolenar nagy bánatára - nem lelhetőek fel elszórtan csipkealsóneműk vagy fűzőcskék, épp talán csak az az érintetlen selyemharisnya, amelyet korábban ajándékba kapott a másiktól. Mégis, leheletnyit azért feszeng, miközben a személyes holmiját vizsgálják, valahogy meztelennek érzi magát tőle - akad némi irónia abban, hogy eközben a finom kis alsóruha viselése egyáltalán nem szorongatja ily módon.*
- Gondoltam úgy illő, ha lehetőséget adok arra, hogy némileg korrigálja ezt a rosszindulatú szóbeszédet *valószínűleg bármit is mondd a kikötői, egy szavát sem fogja elhinni, ettől függetlenül piszkosul kíváncsi. Nem a történetre magára, leginkább az érdekli, megpróbálja-e kimosdatni magát, legalább az úriemberség halvány látszatát kelteni annak érdekében, hogy a jobb színben tündöklés végül fehér combok ölelésével ajándékozza meg. A látszat ellenére nem az esetlen naiva a cudar férfivilág színpadán - pontosan tudja mik a kikötői gazember szándékai, épp a szobája felkeresésével tette félreérthetetlenül egyértelművé. Az viszont, hogy éppen ő maga mit akar a másiktól, egyelőre számára is még kissé homályos.
A provokáló kérdésre egyáltalán nem számított, azonban a meglepettség legkisebb jelét sem mutatja.*
- Alymeidha *javítja ki pökhendien a becézést, ezzel is egy kevéske időt nyerve magának, amíg kiölti a kis hazugságát* - A nevem Alymeidha.
*Kétségtelenül mulattatja ez az átlátszó féltékenykedés, még akkor is, ha mindössze a színielőadás része. Egy kis mosollyal arcán veszi magához ismét a palackot, hogy az előbbinél valamivel ügyesebben kortyoljon a borból majd letörölve az ajkairól a nedű maradékát viharszín tekintetét egyenesen a kikötőire függeszti.*
- Csak átutazóban vagyunk itt és külön szobákat vettünk ki *feleli egyszerűen, hogy aztán valamivel halkabban hozzátegye* - Tudja hogy megy ez, házasság előtt nem illik egy ágyban aludni.
*Maga sem tudja hogyan, de nem neveti el magát, sőt, szinte hibátlan a színjáték, s éppoly tökéletesen komponált az ártatlanság, melyet a szemtelen utalgatás kapcsán ad elő. Átveti egyik lábát a másikon, finoman igazít a mozdulatban magasabbra csusszanó ruhavégen majd mint akinek fel sem tűnik a célozgatás, csak ingatja a fejét.*
- Attól tartok a kedvesemet nem igazán vonzzák a tengerészanekdoták. Nem mindenkit nyűgöznek le a vedelésről és verekedésről szóló történetek. *itt már azért felsejlik némi gúny, de ügyesen leküzdi az arcára kiülni kívánó aljas mosolygást.*
7337. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-13 16:54:05
Üzenet elküldve: 2026-03-13 16:54:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aznaposan//
- Igazzán nagy úriemberr vagy Ivó!
*Köszöni meg a kapott pálinkát, aztán melegíti kicsit a kezében, míg a másik még ha sekélyesen is, de kiönti neki a szívét.*
- Oszt mé', feleséget akarsz magadnak?
*Teszi fel az ezer aranyas kérdést. Ha nem akarja lekötni magát egy teljes életre, akkor nem mindegy, hogy ki van használva? Legalább volt egy jó éjszakája. Rendben, persze a lopás már kicsit húzósabb, de ha az emberfia éppen egy picivel feljebb áll egy koldusnál, az se nagy veszteség.*
- Egyébként meg sajnálom... Vagy nem tudom.
*A megnevezésére felhahotázik, de közben azért kérdőn sandít ivótársára.*
- A hírnevem megelőzött, vagy csak véletlen?! *Kérdi duhaj fennhangon, aztán folytatja.* - Tényleg Feketéz vagyok. Feketekéz Aynrad, legalábbis ezt a nevet aggatták rám Wegtorenben. Aztán én csóró gyerek vagyok, tudod, nincs flancos családnevem, így ez lett a második.
*Arra, hogy miért jött el a városból, megint egy picit elkomorodik tekintete, de csak éppen az veszi észre, aki folyton az arcát fürkészi; egy pislogás csupán, és máris lemarad róla az ember.*
- Nos, hmm... *Kezd bele, de szinte már a rajznál el kell gondolkodnia a válaszon.* - Élni. Igen, mondjuk úgy, hogy élni jöttem ide.
*Hangja kevésbé ragyogó és hangos, mint eddig, mintha erre az egy mondatra kijózanodni látszott volna, de a pia hamar visszaveszi az uralmat.
Poharát a magasba emeli, úgy szól.*
- A kurvákra, tolvajokra. *Lehúzza italát, gyomrát megmarja a hirtelen meleg. Lassan majd megint hánynia kell, de egyelőre még ráér.* - Meg a Mézikre, vagy kikre!
*Krákog egyet, de közben elismerően pislog a poharába. Ránéz Yvonra, és biccent, mintha csak szavak nélkül akarna beszélni.*
- Még két kört! *40 arany landol a pulton, s viszonzásul két Pálinkát kap ugyanoda.*
- Látod, a pia nem hagy cserben. Kirabol, de mindig szeret! No, Ivó, fel a garatra!
- Igazzán nagy úriemberr vagy Ivó!
*Köszöni meg a kapott pálinkát, aztán melegíti kicsit a kezében, míg a másik még ha sekélyesen is, de kiönti neki a szívét.*
- Oszt mé', feleséget akarsz magadnak?
*Teszi fel az ezer aranyas kérdést. Ha nem akarja lekötni magát egy teljes életre, akkor nem mindegy, hogy ki van használva? Legalább volt egy jó éjszakája. Rendben, persze a lopás már kicsit húzósabb, de ha az emberfia éppen egy picivel feljebb áll egy koldusnál, az se nagy veszteség.*
- Egyébként meg sajnálom... Vagy nem tudom.
*A megnevezésére felhahotázik, de közben azért kérdőn sandít ivótársára.*
- A hírnevem megelőzött, vagy csak véletlen?! *Kérdi duhaj fennhangon, aztán folytatja.* - Tényleg Feketéz vagyok. Feketekéz Aynrad, legalábbis ezt a nevet aggatták rám Wegtorenben. Aztán én csóró gyerek vagyok, tudod, nincs flancos családnevem, így ez lett a második.
*Arra, hogy miért jött el a városból, megint egy picit elkomorodik tekintete, de csak éppen az veszi észre, aki folyton az arcát fürkészi; egy pislogás csupán, és máris lemarad róla az ember.*
- Nos, hmm... *Kezd bele, de szinte már a rajznál el kell gondolkodnia a válaszon.* - Élni. Igen, mondjuk úgy, hogy élni jöttem ide.
*Hangja kevésbé ragyogó és hangos, mint eddig, mintha erre az egy mondatra kijózanodni látszott volna, de a pia hamar visszaveszi az uralmat.
Poharát a magasba emeli, úgy szól.*
- A kurvákra, tolvajokra. *Lehúzza italát, gyomrát megmarja a hirtelen meleg. Lassan majd megint hánynia kell, de egyelőre még ráér.* - Meg a Mézikre, vagy kikre!
*Krákog egyet, de közben elismerően pislog a poharába. Ránéz Yvonra, és biccent, mintha csak szavak nélkül akarna beszélni.*
- Még két kört! *40 arany landol a pulton, s viszonzásul két Pálinkát kap ugyanoda.*
- Látod, a pia nem hagy cserben. Kirabol, de mindig szeret! No, Ivó, fel a garatra!
7336. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-13 14:34:15
Üzenet elküldve: 2026-03-13 14:34:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aznaposan//
* Újdonsült cimborájának fontos dolga akad, így megvárja vele. Most, hogy mindketten összehányták a főteret vagy legalább a Pegazus oldalát, már nincs mentségük, folytatniuk kell az ivást, ha belepusztulnak is. Ezért teremtették az istenek az alkoholt, nem azért, hogy a hordóban álljon.
Fel se tűnik neki, hogy a nevét érti félre a másik, azt gondolja, hogy biztosan a Pegazus fogadó nevét látta valahol kiírva, és annak örült meg annyira. Elvégre, ha Wegtorenből és a Kikötőből érkezett, akkor biztos nem is hallott még Arthenior híres-neves fogadójáról, a Pegazus fogadóról! Az más kérdés, hogy akkor miért részeg már most, de Yvonnak nincs ereje ilyen nehéz kérdéseken töprengenie. A be nem fejezett mondatot fejben befejezi, és felnevet. *
– Ne is mondd! Tudom, velem is folyton az történik! * Elindul a pult felé, és kapásból rendel is 16 aranyért két pohár Pálinkát. Nem fukarkodik, egyből meg is hívja a másikat, akinek persze nem jegyezte meg a nevét, de mindegy is, mert a keze fekete, így ő Feketekéznek fogja hívni. Idebent már egészen egyértelmű, hogy tényleg fekete a keze és nem csak kesztyűt hord a másik. *
– Az egyik kurva leitatott, aztán kirabolt, a másik meg elhitette velem, hogy szeret, aztán mikor már mindent megadtam neki, kitalálta, hogy mégsem kellek neki! De harmadjára szerencsém lesz, érzem! * Foglalja össze röviden a Hét Varjú csaposával, majd a Maavievel való ismertségét. Itt mindenki hibás, csak ő nem. A nők pedig kétszeresen. *
– És te, Feketekéz? *Kérdi, miközben az egyik pálinkás poharat odatolja elé, ő maga pedig felemeli a másikat. *
– Minek jöttél el Wegtorenből, meg a *Hukk.* Kikötőből? Hát nem ott a legjobb az élet? * Még egy darabig tartja a poharát, mert jut eszébe semmi, amire ihatnának, egyelőre. Persze felőle aztán ihatnak 'csak úgy' vagy az 'egészségre', ahogy általában. De legalább megvárja a másik válaszát. *
* Újdonsült cimborájának fontos dolga akad, így megvárja vele. Most, hogy mindketten összehányták a főteret vagy legalább a Pegazus oldalát, már nincs mentségük, folytatniuk kell az ivást, ha belepusztulnak is. Ezért teremtették az istenek az alkoholt, nem azért, hogy a hordóban álljon.
Fel se tűnik neki, hogy a nevét érti félre a másik, azt gondolja, hogy biztosan a Pegazus fogadó nevét látta valahol kiírva, és annak örült meg annyira. Elvégre, ha Wegtorenből és a Kikötőből érkezett, akkor biztos nem is hallott még Arthenior híres-neves fogadójáról, a Pegazus fogadóról! Az más kérdés, hogy akkor miért részeg már most, de Yvonnak nincs ereje ilyen nehéz kérdéseken töprengenie. A be nem fejezett mondatot fejben befejezi, és felnevet. *
– Ne is mondd! Tudom, velem is folyton az történik! * Elindul a pult felé, és kapásból rendel is 16 aranyért két pohár Pálinkát.
Nem fukarkodik, egyből meg is hívja a másikat, akinek persze nem jegyezte meg a nevét, de mindegy is, mert a keze fekete, így ő Feketekéznek fogja hívni. Idebent már egészen egyértelmű, hogy tényleg fekete a keze és nem csak kesztyűt hord a másik. *– Az egyik kurva leitatott, aztán kirabolt, a másik meg elhitette velem, hogy szeret, aztán mikor már mindent megadtam neki, kitalálta, hogy mégsem kellek neki! De harmadjára szerencsém lesz, érzem! * Foglalja össze röviden a Hét Varjú csaposával, majd a Maavievel való ismertségét. Itt mindenki hibás, csak ő nem. A nők pedig kétszeresen. *
– És te, Feketekéz? *Kérdi, miközben az egyik pálinkás poharat odatolja elé, ő maga pedig felemeli a másikat. *
– Minek jöttél el Wegtorenből, meg a *Hukk.* Kikötőből? Hát nem ott a legjobb az élet? * Még egy darabig tartja a poharát, mert jut eszébe semmi, amire ihatnának, egyelőre. Persze felőle aztán ihatnak 'csak úgy' vagy az 'egészségre', ahogy általában. De legalább megvárja a másik válaszát. *
7335. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-12 19:26:53
Üzenet elküldve: 2026-03-12 19:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*A lenge öltözet nyújtotta pikáns élvezetet sajnos nem sokáig tudja magáénak, ugyanis a félvér köntösbe bújik. A fantáziája persze kapaszkodik a látottakba, meg aztán, ezek után penészes krumpliszsákban is flangálhatna a lány, akkor is csak a kívánatos kis idomok finoman kirajzolódó vonulatai illegnének a kikötői szeme előtt.
A dolgon nem segít az érzéki ügyetlenkedés sem a palackkal. A Velasco'rra szája elnyílik a jelenetre. Igen nagyon szívesen lenne most a bíbor nedű kósza cseppje helyében. Nem tudná megmondani, hogy vajon a félvér direkt csinálja-e, amit csinál, de hajlik rá, hogy igen. Ez a gondolat téríti kicsit magához, s a pillantása máris elkezdi felmérni a szobát részletről részletre, mint akinek adósság fejében kínálták fel tokkal-vonóval.
Újabbat kortyol az üvegből, amit aztán letesz a terítővé avanzsált kendő szélére. Elcsippent pár falatkát a tálról, és ellöki magát az asztaltól. Ráérősen eszegetve indul útnak, közben pofátlanul mustrálja végig a lány holmijait. A selyempapírba csomagolt harisnyán elmosolyodik. ~Hát fel sem próbálta?~*
- Azt hittem, már talált magának bizonyosságot afelől, hogy mi történt *pillant hátra, miközben végigméri az ágy végében álló ládát, és mellette a méltatlan sárrétegben szégyenkező pár csizmát.*
- De szívesen elmesélem a magam verzióját, ha előtte te is válaszolsz. Ugyan miért vettél ki szobát a Pegazusban, ha itt van a jegyesed, Hercegnő? Talán vonakodik bemutatni a családjának? Vagy... talán... nem is olyan elkötelezett, mint állítja.
*A legkisebb szégyenérzet nélkül heveredik el az ágyon. Bár arra azért ügyel, hogy a csizmáját távol tartsa az ágyneműtől.*
- Talán a fogdán mesélhetnék neki sikamlós matróztörténeteket a Rumosból *vigyorodik.* - Az ember nem is gondolná, mi minden történik egy olyan helyen.
//A vadászat szabályai//
*A lenge öltözet nyújtotta pikáns élvezetet sajnos nem sokáig tudja magáénak, ugyanis a félvér köntösbe bújik. A fantáziája persze kapaszkodik a látottakba, meg aztán, ezek után penészes krumpliszsákban is flangálhatna a lány, akkor is csak a kívánatos kis idomok finoman kirajzolódó vonulatai illegnének a kikötői szeme előtt.
A dolgon nem segít az érzéki ügyetlenkedés sem a palackkal. A Velasco'rra szája elnyílik a jelenetre. Igen nagyon szívesen lenne most a bíbor nedű kósza cseppje helyében. Nem tudná megmondani, hogy vajon a félvér direkt csinálja-e, amit csinál, de hajlik rá, hogy igen. Ez a gondolat téríti kicsit magához, s a pillantása máris elkezdi felmérni a szobát részletről részletre, mint akinek adósság fejében kínálták fel tokkal-vonóval.
Újabbat kortyol az üvegből, amit aztán letesz a terítővé avanzsált kendő szélére. Elcsippent pár falatkát a tálról, és ellöki magát az asztaltól. Ráérősen eszegetve indul útnak, közben pofátlanul mustrálja végig a lány holmijait. A selyempapírba csomagolt harisnyán elmosolyodik. ~Hát fel sem próbálta?~*
- Azt hittem, már talált magának bizonyosságot afelől, hogy mi történt *pillant hátra, miközben végigméri az ágy végében álló ládát, és mellette a méltatlan sárrétegben szégyenkező pár csizmát.*
- De szívesen elmesélem a magam verzióját, ha előtte te is válaszolsz. Ugyan miért vettél ki szobát a Pegazusban, ha itt van a jegyesed, Hercegnő? Talán vonakodik bemutatni a családjának? Vagy... talán... nem is olyan elkötelezett, mint állítja.
*A legkisebb szégyenérzet nélkül heveredik el az ágyon. Bár arra azért ügyel, hogy a csizmáját távol tartsa az ágyneműtől.*
- Talán a fogdán mesélhetnék neki sikamlós matróztörténeteket a Rumosból *vigyorodik.* - Az ember nem is gondolná, mi minden történik egy olyan helyen.
7334. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-12 13:32:58
Üzenet elküldve: 2026-03-12 13:32:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
//Zárás//
* Úgy érzi, egy teljesen másik emberrel beszél, mint akivel megismerkedett a Rumos Rókalyukban. Igaz, ismertségük meglehetősen rövid ideje tart, de annál intenzívebb volt az a két nap. Talán nem is baj, ha most egy kicsit hátralépnek, hogy mindketten kiderítsék, mit akarnak valójában. Habár úgy tűnik, Maavie hirtelen minden eddigi félelmét és elfojtott sértettségét kiengedte, és már azt is tudja, hogy mit akar a jövőben. Noha pár órája még azt se tudta eldönteni, hogy fürdőbe menne vagy a piacra. Ezen a gondolaton Yvon mosolyog magában. Biztos benne, hogy a lány nemsokára keresni fogja, amint rájön, hogy a nagyvilág nem is olyan mézes-mázas, ha már nem másnak a pénzét költi. Most azt az apróságot meg se említsük, hogy még így is kapott Yvontól húsz aranyat, amivel kihúzhatja az első pár napot, ha nem találna munkát. Azt persze nem kéri vissza a fiú. *
– Hát jó. * Mondja, felnézve még egyszer a lányra, aki már az ajtóban áll ekkor. Eszébe se jutott utána menni, láthatóan idő kell neki, hogy lenyugodjon. Most a világ legszebb szavaival se tudna változtatni a történteken vagy a magatartásán. Neki is jobban esik most a magány, mint az elmúlt pár órában, amikor arra várt, hogy Maavie visszatérjen az életveszélyes küldetésről, a piacról. *
– Jó éjt! * Szól még utána, aztán arcán kaján vigyorral elterül az ágyon, amikor az ajtó becsukódik. Ő aztán nem fogja magát rosszul érezni egy lány miatt, de nem ám! Megadott neki mindent, talán még többet is, mint amit érdemelt, aztán még ő lett leteremtve emiatt. Egy darabig nézi a plafont, nem tudja, mennyi idő telik el, de nem lehet több öt-tíz percnél. Valószínűleg meghallja, amikor Maavie visszaér a szobájába, amennyiben sikerült elintéznie a pótkulcsot. Ekkor már nem kell amiatt aggódnia, hogy bárki úgy értelmezi távozását, hogy „Maavie után ment”. Bezárja az ajtót, és lemegy a fogadóba rendelni egy pohár 8 aranyas Pálinkát. Leül a pulthoz, elkezd iszogatni. Aztán az este folyamán még megiszik négy pohárral, amiért 32 aranyat fizet. A Pálinka józanító hatásának köszönhetően most már tökéletesen látja, hogy Maavie csak kihasználta őt, és ebben az este során szerzett ivócimborái is megerősítik, noha nekik nem mindent mond úgy el, ahogy a valóságban volt. Azért annyira nem haragszik a lányra, hogy bajba akarja sodorni, így például egy szót se szól a lopásokról. Még akkor sem, amikor már olyan részeg, hogy nehezére esik a fejét is tartani. Ekkor jut eszébe az legnagyszerűbb ötlet: útnak ered! Talán nem most azonnal, mivel már ülni is alig tud, de mondjuk holnap hajnalban! Felül Sárkány hátára, és meg sem áll Szántáshátig! *
– Koncsmáros úr! Kérem, maga tud írni, nemde? No, akkor tessék, itt ez a 4 arany, írja, amit mondok! Nagyon fontos üzenetem van a rablá- mármint a khm, lánynak, annak a csinos kékszeműnek, akit látott velem ma, meg tegnap is! Adja át neki az üzenetet! Mindenképp adja át neki! Mondhatom? * A fogadós szerencsére már fel van készülve az ilyenekre, és mindig tart magánál egy kis tollat és pergament a pult alatt. Ezt veszi most is elő, és pergamenre veti az alábbiakat, pont úgy, ahogy azokat Yvon mondja. *
„Maavie! Te aljas, gyönyörű, hálátlan szerelmem! Azért imádkozok majd az összes istenhez, hogy vigyázzanak rád, nehogy kutyaszarba lépjél! Mindennél jobban szeretlek, még ha átkozott vagy is! Nekem most fontos dolgom akadt, ezért fontos, hogy elmenjek a dolgomra, ami akadt, pont most! Remélem, hogy nem szarik a fejedre egy holló, mert az rossz lehet. És végül, de nem utolsó sorban, szeretnék kérni még egy…”
– Eleget ittál már. Menj fel a szobádba. * Veregeti vállon valaki a fiatalembert. Mire észbe kap, az emberek már eltűntek, ő meg morog egyet magában. Reméli, hogy nem álmodta az egészet már megint, hiszen úgy rémlik, hogy nagyon szépen megfogalmazta a levelet, mint valami trubadúr. Feláll a pulttól, s mivel úgy érzi, minden gond nélkül megy a járás, és nem is fáradt nagyon – hiszen este aludt már eleget, ami közben Maaviere várt a szobájában –, ezért az emelet helyett a kijárat felé indul. Ott aztán taktikusan megkapaszkodik a fogadó falában, és mint előtte oly' sokan, ő odahány. Utána aztán elindul az istálló felé. *
//Zárás//
* Úgy érzi, egy teljesen másik emberrel beszél, mint akivel megismerkedett a Rumos Rókalyukban. Igaz, ismertségük meglehetősen rövid ideje tart, de annál intenzívebb volt az a két nap. Talán nem is baj, ha most egy kicsit hátralépnek, hogy mindketten kiderítsék, mit akarnak valójában. Habár úgy tűnik, Maavie hirtelen minden eddigi félelmét és elfojtott sértettségét kiengedte, és már azt is tudja, hogy mit akar a jövőben. Noha pár órája még azt se tudta eldönteni, hogy fürdőbe menne vagy a piacra. Ezen a gondolaton Yvon mosolyog magában. Biztos benne, hogy a lány nemsokára keresni fogja, amint rájön, hogy a nagyvilág nem is olyan mézes-mázas, ha már nem másnak a pénzét költi. Most azt az apróságot meg se említsük, hogy még így is kapott Yvontól húsz aranyat, amivel kihúzhatja az első pár napot, ha nem találna munkát. Azt persze nem kéri vissza a fiú. *
– Hát jó. * Mondja, felnézve még egyszer a lányra, aki már az ajtóban áll ekkor. Eszébe se jutott utána menni, láthatóan idő kell neki, hogy lenyugodjon. Most a világ legszebb szavaival se tudna változtatni a történteken vagy a magatartásán. Neki is jobban esik most a magány, mint az elmúlt pár órában, amikor arra várt, hogy Maavie visszatérjen az életveszélyes küldetésről, a piacról. *
– Jó éjt! * Szól még utána, aztán arcán kaján vigyorral elterül az ágyon, amikor az ajtó becsukódik. Ő aztán nem fogja magát rosszul érezni egy lány miatt, de nem ám! Megadott neki mindent, talán még többet is, mint amit érdemelt, aztán még ő lett leteremtve emiatt. Egy darabig nézi a plafont, nem tudja, mennyi idő telik el, de nem lehet több öt-tíz percnél. Valószínűleg meghallja, amikor Maavie visszaér a szobájába, amennyiben sikerült elintéznie a pótkulcsot. Ekkor már nem kell amiatt aggódnia, hogy bárki úgy értelmezi távozását, hogy „Maavie után ment”. Bezárja az ajtót, és lemegy a fogadóba rendelni egy pohár 8 aranyas Pálinkát.
Leül a pulthoz, elkezd iszogatni. Aztán az este folyamán még megiszik négy pohárral, amiért 32 aranyat fizet. A Pálinka józanító hatásának köszönhetően most már tökéletesen látja, hogy Maavie csak kihasználta őt, és ebben az este során szerzett ivócimborái is megerősítik, noha nekik nem mindent mond úgy el, ahogy a valóságban volt. Azért annyira nem haragszik a lányra, hogy bajba akarja sodorni, így például egy szót se szól a lopásokról. Még akkor sem, amikor már olyan részeg, hogy nehezére esik a fejét is tartani. Ekkor jut eszébe az legnagyszerűbb ötlet: útnak ered! Talán nem most azonnal, mivel már ülni is alig tud, de mondjuk holnap hajnalban! Felül Sárkány hátára, és meg sem áll Szántáshátig! *– Koncsmáros úr! Kérem, maga tud írni, nemde? No, akkor tessék, itt ez a 4 arany
, írja, amit mondok! Nagyon fontos üzenetem van a rablá- mármint a khm, lánynak, annak a csinos kékszeműnek, akit látott velem ma, meg tegnap is! Adja át neki az üzenetet! Mindenképp adja át neki! Mondhatom? * A fogadós szerencsére már fel van készülve az ilyenekre, és mindig tart magánál egy kis tollat és pergament a pult alatt. Ezt veszi most is elő, és pergamenre veti az alábbiakat, pont úgy, ahogy azokat Yvon mondja. *„Maavie! Te aljas, gyönyörű, hálátlan szerelmem! Azért imádkozok majd az összes istenhez, hogy vigyázzanak rád, nehogy kutyaszarba lépjél! Mindennél jobban szeretlek, még ha átkozott vagy is! Nekem most fontos dolgom akadt, ezért fontos, hogy elmenjek a dolgomra, ami akadt, pont most! Remélem, hogy nem szarik a fejedre egy holló, mert az rossz lehet. És végül, de nem utolsó sorban, szeretnék kérni még egy…”
– Eleget ittál már. Menj fel a szobádba. * Veregeti vállon valaki a fiatalembert. Mire észbe kap, az emberek már eltűntek, ő meg morog egyet magában. Reméli, hogy nem álmodta az egészet már megint, hiszen úgy rémlik, hogy nagyon szépen megfogalmazta a levelet, mint valami trubadúr. Feláll a pulttól, s mivel úgy érzi, minden gond nélkül megy a járás, és nem is fáradt nagyon – hiszen este aludt már eleget, ami közben Maaviere várt a szobájában –, ezért az emelet helyett a kijárat felé indul. Ott aztán taktikusan megkapaszkodik a fogadó falában, és mint előtte oly' sokan, ő odahány. Utána aztán elindul az istálló felé. *
7333. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-11 18:31:22
Üzenet elküldve: 2026-03-11 18:31:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*A bort tovább ízlelgetve pillant a pohárról Norennar irányába. Kortyolna egy újabbat, de a mozdulat megakad, ahogy meghallja a kérdésére kapott választ. Lemondóan sóhajt, és inkább le is teszi a poharat az asztalra, majdnem a közepére, de magához egy kicsit közelebb.*
- Jajj, ne már! Azt ne mondd nekem, hogy azért hívtál fel ide, hogy folytasd ugyanazt, amit a fürdőben elkezdtél. *Folytatná még a teátrális nyafogást, de ekkor eszébe jut valami. Egy apró részlet, ami ott bújik a mélységi szavai mögött, de csak most, másodszor átgondolva azokat eszmél rá. Elmosolyodik, kissé ellazul a székben ülve, és úgy méregeti tovább a vele szemben ülőt.*
- Kiszolgáltatva érezted magad? Azt ugye tudod, hogy te keverted magad ebbe a helyzetbe? Nem én csináltam, csak kihasználtam az alkalmat. Sokszor jársz így? Sokszor hozol meggondolatlan döntéseket, ami miatt kiszolgáltatva érzed magad? Úgy beszélsz, mintha nem először történt volna ilyen. Mondd, hány nő szúrt már ki veled? *Kérdéseivel igyekszik mélyebbre ásni a férfi lelkében. Egyelőre nem tudja, hogy mit is keres pontosan, éppen ezért van szüksége valamiféle kapaszkodóra. Kár, hogy a tudása a sötételfek népéről elég hiányos, hiába találta magát ma rövid időn belül másodszor is eggyel egy szobában. Pedig, ha többet tudna, egészen biztosan segítene…*
- Ó, tudom már! *Csillannak fel a szemei hirtelen.* Kezdjük az elején, hátha az a bajod, hogy túl gyors a tempó! *Feláll a székből, odalépked Norennar elé, és színpadiasan, lábait egymással keresztezve pukedlizik neki egyet.*
- Merlana Naerice, dalnok, színésznő, örvendek! *Kezét kézcsókra nyújtja, s közben természetesen azt várja, hogy a férfi is rendesen bemutatkozzon neki. A név mindig sokat mond, még ha nem is tűnik úgy, vagy nem rögtön hozza a várt megvilágosodást.*
*A bort tovább ízlelgetve pillant a pohárról Norennar irányába. Kortyolna egy újabbat, de a mozdulat megakad, ahogy meghallja a kérdésére kapott választ. Lemondóan sóhajt, és inkább le is teszi a poharat az asztalra, majdnem a közepére, de magához egy kicsit közelebb.*
- Jajj, ne már! Azt ne mondd nekem, hogy azért hívtál fel ide, hogy folytasd ugyanazt, amit a fürdőben elkezdtél. *Folytatná még a teátrális nyafogást, de ekkor eszébe jut valami. Egy apró részlet, ami ott bújik a mélységi szavai mögött, de csak most, másodszor átgondolva azokat eszmél rá. Elmosolyodik, kissé ellazul a székben ülve, és úgy méregeti tovább a vele szemben ülőt.*
- Kiszolgáltatva érezted magad? Azt ugye tudod, hogy te keverted magad ebbe a helyzetbe? Nem én csináltam, csak kihasználtam az alkalmat. Sokszor jársz így? Sokszor hozol meggondolatlan döntéseket, ami miatt kiszolgáltatva érzed magad? Úgy beszélsz, mintha nem először történt volna ilyen. Mondd, hány nő szúrt már ki veled? *Kérdéseivel igyekszik mélyebbre ásni a férfi lelkében. Egyelőre nem tudja, hogy mit is keres pontosan, éppen ezért van szüksége valamiféle kapaszkodóra. Kár, hogy a tudása a sötételfek népéről elég hiányos, hiába találta magát ma rövid időn belül másodszor is eggyel egy szobában. Pedig, ha többet tudna, egészen biztosan segítene…*
- Ó, tudom már! *Csillannak fel a szemei hirtelen.* Kezdjük az elején, hátha az a bajod, hogy túl gyors a tempó! *Feláll a székből, odalépked Norennar elé, és színpadiasan, lábait egymással keresztezve pukedlizik neki egyet.*
- Merlana Naerice, dalnok, színésznő, örvendek! *Kezét kézcsókra nyújtja, s közben természetesen azt várja, hogy a férfi is rendesen bemutatkozzon neki. A név mindig sokat mond, még ha nem is tűnik úgy, vagy nem rögtön hozza a várt megvilágosodást.*
7332. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-11 17:47:37
Üzenet elküldve: 2026-03-11 17:47:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
//Zárás//
- De úgy néztél! *Nem érdekli, hogy Yvon szavaiba vág, és az sem, ha nincs igaza, ő akkor is így élte meg, amikor a mestersége miatt csúnyán nézett rá a másik. Rosszul esett neki, és elkönyvelte, hogy nem fogják szeretni. Éppen ezért zavarodott most össze teljesen attól, hogy hirtelen már nem is baj, hogy ezt csinálja, sőt, varázsütésre még bátorítani is akarja őt a fiú arra, hogy csinálja, hogy csinálják együtt. Na még mit nem!*
- Hát azt én sem! *Fűzi össze duzzogva a karjait maga előtt. Aztán, mikor hálátlansággal vádolják, látványosan megszeppen, sápadt bőre talán ritkaságnak számító módon be is vörösödik kissé, ám reakciója most is csupán annyi, hogy pocok módjára felfújja a kis arcát. Nem érti a következő szavakat sem, sem azt, hogy Yvon miért mondja őket, sem pedig azt, hogy most mit akar valójában? Azt, hogy menjen vagy azt, hogy maradjon? Talán fel kellene tennie a kérdéseket, de nem teszi. Nem gondolja végig azt, hogy mi lehetne a helyes lépés, az indulatai és félelmének furcsa egyvelege az, mi vezérli most.*
- Azt akarom, hogy szeress! Nem azt, hogy kihasználj! Azt már megtették mások. Aludni megyek. *Elfordul, és az ajtóhoz lép, majd megérintve a kilincset még visszanéz Yvon felé.*
- És ne gyere utánam! Nem akarok többet beszélni. Magányt akarok. Majd… majd én kereslek, ha már tudom, hogy mit szeretnék. *A kilincsre néz, és nagyot sóhajt. A levegőt néhány másodpercig benn tartja, majd kifújja. Időre van szüksége. Időre, és tiszta fejre, hogy megérthesse, ami történik. Jelenleg képtelen rá, hogy eldöntse, Yvon barát-e vagy ellenség. Még egy esélyt ad maguknak, de a döntés ugyanaz marad. Jobb, ha most távozik. Lenyomja a kilincset, majd kilép az ajtón, becsukja azt maga mögött és a fogadótér felé indul. Reméli, hogy nem lesz túl nehéz dolga megszerezni a pótkulcsot a fogadóstól. Ha nem akarja odaadni neki, hát majd a saját módszereihez folyamodik, és úgy kaparintja meg. Pont úgy, ahogy a ruhákat…*
//Zárás//
- De úgy néztél! *Nem érdekli, hogy Yvon szavaiba vág, és az sem, ha nincs igaza, ő akkor is így élte meg, amikor a mestersége miatt csúnyán nézett rá a másik. Rosszul esett neki, és elkönyvelte, hogy nem fogják szeretni. Éppen ezért zavarodott most össze teljesen attól, hogy hirtelen már nem is baj, hogy ezt csinálja, sőt, varázsütésre még bátorítani is akarja őt a fiú arra, hogy csinálja, hogy csinálják együtt. Na még mit nem!*
- Hát azt én sem! *Fűzi össze duzzogva a karjait maga előtt. Aztán, mikor hálátlansággal vádolják, látványosan megszeppen, sápadt bőre talán ritkaságnak számító módon be is vörösödik kissé, ám reakciója most is csupán annyi, hogy pocok módjára felfújja a kis arcát. Nem érti a következő szavakat sem, sem azt, hogy Yvon miért mondja őket, sem pedig azt, hogy most mit akar valójában? Azt, hogy menjen vagy azt, hogy maradjon? Talán fel kellene tennie a kérdéseket, de nem teszi. Nem gondolja végig azt, hogy mi lehetne a helyes lépés, az indulatai és félelmének furcsa egyvelege az, mi vezérli most.*
- Azt akarom, hogy szeress! Nem azt, hogy kihasználj! Azt már megtették mások. Aludni megyek. *Elfordul, és az ajtóhoz lép, majd megérintve a kilincset még visszanéz Yvon felé.*
- És ne gyere utánam! Nem akarok többet beszélni. Magányt akarok. Majd… majd én kereslek, ha már tudom, hogy mit szeretnék. *A kilincsre néz, és nagyot sóhajt. A levegőt néhány másodpercig benn tartja, majd kifújja. Időre van szüksége. Időre, és tiszta fejre, hogy megérthesse, ami történik. Jelenleg képtelen rá, hogy eldöntse, Yvon barát-e vagy ellenség. Még egy esélyt ad maguknak, de a döntés ugyanaz marad. Jobb, ha most távozik. Lenyomja a kilincset, majd kilép az ajtón, becsukja azt maga mögött és a fogadótér felé indul. Reméli, hogy nem lesz túl nehéz dolga megszerezni a pótkulcsot a fogadóstól. Ha nem akarja odaadni neki, hát majd a saját módszereihez folyamodik, és úgy kaparintja meg. Pont úgy, ahogy a ruhákat…*
7331. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-11 14:31:53
Üzenet elküldve: 2026-03-11 14:31:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Ha tudta volna, hogy az alávaló kikötői ácsorog az ajtaja előtt, minden bizonnyal alaposabban felöltözött volna. Korábbi igencsak kifogásolható viselkedései után egyáltalán nem tartja érdemesnek arra, hogy csak úgy, bérmentve legeltesse rajta a szemét, a szürkékben játszó derengést már épp elégszer látta ahhoz, hogy tudja, túlságosan is kedvére való a látvány. S ha ez nem volna elég, az a magabiztos félmosoly épp eléggé felpiszkálja ahhoz, hogy a szobába visszalépdelve felkapja az egyik székről levendulaszín hálóköntösét és magára öltse. Jobban össze is húzza kicsit magán, mielőtt az ráérősen az asztalkához lépne, hogy megszemlélhesse a tál tartalmát. Végignézi persze, ahogy a férfi ráhúz az üvegre, s így a kis mélyen gombolt inggel körítve akaratlanul is talál valami vonzót ebben a nyers modortalanságban. Előbb vágná ki persze a nyelvét, minthogy ezt valaha is beismerje.*
- Nem valami elegáns *jegyzi meg hűvösen, mintha egy kicsit a saját gondolatai rendezésében segítene ez a leheletnyi távolságtartás, közben átveszi a palackot. Bizalmatlanul beleszagol azért az itókába, még egy sanda pillantást is vet Nolenre mielőtt a szájához emelné az üveg száját. Elég egyértelmű, hogy a félvér közel sem olyan rutinos az ilyen tengerészmutatványokban, két nagyobb korty után máris a szája sarkában folyik a bor, végiggördül az állán, néhány kósza csepp landol ruhája mellrészén. Elmosolyodva halványan a saját ügyetlenségén adja vissza a szeszt majd letörli a nedű maradékát kezével az arcáról. Mintha mi sem történt volna szemléli az ínycsiklandó falatokat a tálon, a finom féltékenységgel csendülő kérdésekre fel sem pillant, szürkéiben azonban villan valami elégedett vidorság. Piszok módon nem is felel egyből, kiválaszt magának egy csinos kis fügét és szépen helyet foglal vele az egyik széken.*
- Nem lesz elragadtatva tőle *egész hihető komolysággal felel, miközben megeszegeti a gyümölcsöt majd egy darab sajttért nyúl* - Könnyen lehet, hogy ma is kénytelen lesz az éjszakát a fogdán tölteni.
*Műsajnálattal sóhajt fel, mintha igazán röstellené, hogy a meghívása ilyen kellemetlen következményekkel is járhat a Velasco'rra számára, de miközben elrágcsálja a falatot, látványosan végigméri Nolenart. Első pillantásra úgy tűnik csupán ártatlanul nézelődve eszeget, valami komiszság azonban mintha felsejlene szemlélődő tekintetben*
- Akad még azért egy kevéske időnk *törli meg hüvelykjével szája sarkát* - Addig akár el is mesélhetné, hogyan került ilyen csúnya összetűzésbe a Radomir fivérekkel.
//A vadászat szabályai//
*Ha tudta volna, hogy az alávaló kikötői ácsorog az ajtaja előtt, minden bizonnyal alaposabban felöltözött volna. Korábbi igencsak kifogásolható viselkedései után egyáltalán nem tartja érdemesnek arra, hogy csak úgy, bérmentve legeltesse rajta a szemét, a szürkékben játszó derengést már épp elégszer látta ahhoz, hogy tudja, túlságosan is kedvére való a látvány. S ha ez nem volna elég, az a magabiztos félmosoly épp eléggé felpiszkálja ahhoz, hogy a szobába visszalépdelve felkapja az egyik székről levendulaszín hálóköntösét és magára öltse. Jobban össze is húzza kicsit magán, mielőtt az ráérősen az asztalkához lépne, hogy megszemlélhesse a tál tartalmát. Végignézi persze, ahogy a férfi ráhúz az üvegre, s így a kis mélyen gombolt inggel körítve akaratlanul is talál valami vonzót ebben a nyers modortalanságban. Előbb vágná ki persze a nyelvét, minthogy ezt valaha is beismerje.*
- Nem valami elegáns *jegyzi meg hűvösen, mintha egy kicsit a saját gondolatai rendezésében segítene ez a leheletnyi távolságtartás, közben átveszi a palackot. Bizalmatlanul beleszagol azért az itókába, még egy sanda pillantást is vet Nolenre mielőtt a szájához emelné az üveg száját. Elég egyértelmű, hogy a félvér közel sem olyan rutinos az ilyen tengerészmutatványokban, két nagyobb korty után máris a szája sarkában folyik a bor, végiggördül az állán, néhány kósza csepp landol ruhája mellrészén. Elmosolyodva halványan a saját ügyetlenségén adja vissza a szeszt majd letörli a nedű maradékát kezével az arcáról. Mintha mi sem történt volna szemléli az ínycsiklandó falatokat a tálon, a finom féltékenységgel csendülő kérdésekre fel sem pillant, szürkéiben azonban villan valami elégedett vidorság. Piszok módon nem is felel egyből, kiválaszt magának egy csinos kis fügét és szépen helyet foglal vele az egyik széken.*
- Nem lesz elragadtatva tőle *egész hihető komolysággal felel, miközben megeszegeti a gyümölcsöt majd egy darab sajttért nyúl* - Könnyen lehet, hogy ma is kénytelen lesz az éjszakát a fogdán tölteni.
*Műsajnálattal sóhajt fel, mintha igazán röstellené, hogy a meghívása ilyen kellemetlen következményekkel is járhat a Velasco'rra számára, de miközben elrágcsálja a falatot, látványosan végigméri Nolenart. Első pillantásra úgy tűnik csupán ártatlanul nézelődve eszeget, valami komiszság azonban mintha felsejlene szemlélődő tekintetben*
- Akad még azért egy kevéske időnk *törli meg hüvelykjével szája sarkát* - Addig akár el is mesélhetné, hogyan került ilyen csúnya összetűzésbe a Radomir fivérekkel.
7330. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-11 04:39:34
Üzenet elküldve: 2026-03-11 04:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Már a derűsen csicsergő hangból tudja, hogy az az említett gondolat nem neki szólt. Sajnos a mondat elejébe fűzött nevet nem hallotta egészen, ami eléggé bosszantja, de a látvány azért kárpótolja, azt aligha tagadhatná. Szinte letarolja az érzékeit. Az egészet pedig megfűszerezi az az ismerős illat. Csak megérte az árát, az az átkozott üvegcse. Legalábbis most elég erőteljesen csiklandozza az elégedettség ezzel kapcsolatban. Csaknem kicsusszan egy elégedett morranás, de Nolenar uralkodik magán. A pillantásán mondjuk kevésbé, mert az igen nagy tetszéssel halad végig a ledér kis félvéren.
A dacba váltó derű szinte hájjal kenegeti a kikötőit. Egy kicsit meg is lepi, hogy végül beengedik.*
- Egy ital *biccent féloldalas mosollyal. Tudja, hogy mindketten pontosan tudják, hová vezet ez.
Leveszi a kendőt a tálról, leteríti az asztalra, s arra teszi le a tányért, meg a palackból kihúzott dugót.* - De poharat sajnos nem hoztam, Hercegnő. Tudja *vonja meg a vállát, ahogy háttal megtámaszkodik az asztalnál* - közönséges, kikötői szokások. Nehezen vetkőzi le az ember.
*Mindjárt prezentálja is, ahogy ráhúz az üvegre, mint akármelyik matróz a dokksoron. Nem tudja eltagadni, mennyire kedvére van a látvány. És még ő gondolta, hogy a lazán gombolt inge talán túlzás, de ha már azt a bizonyos inget vette fel, ennyit még megengedett magának.
Tesz egy invitáló mozdulatot, hogy a tálon csinosan sorakozó csemegékből való szemezgetésre invitálja a lányt, s a palackot is felé nyújtja.*
- Minden vendégét így várja, Hercegnő? *kérdi. A szavaihoz csapódó kaján mosolyt félig-meddig tudja csak visszatartani a képén. Egy kicsit azért megkeseríti a dolgot a tény, hogy nem rá számított a szőkeség, amikor ajtót nyitott. De akkor kire?*
- Vagy épp a jegyesét várta? *töpreng el.* - Nem venné rossz néven, ha itt találna? *Nem igazán tudja összerakni a képet, hogy vajon ki lehet, akinek ilyen lengén öltözve ily nagy kedélyességgel nyitott ajtót a félvér, és ez felettébb zavarja.*
//A vadászat szabályai//
*Már a derűsen csicsergő hangból tudja, hogy az az említett gondolat nem neki szólt. Sajnos a mondat elejébe fűzött nevet nem hallotta egészen, ami eléggé bosszantja, de a látvány azért kárpótolja, azt aligha tagadhatná. Szinte letarolja az érzékeit. Az egészet pedig megfűszerezi az az ismerős illat. Csak megérte az árát, az az átkozott üvegcse. Legalábbis most elég erőteljesen csiklandozza az elégedettség ezzel kapcsolatban. Csaknem kicsusszan egy elégedett morranás, de Nolenar uralkodik magán. A pillantásán mondjuk kevésbé, mert az igen nagy tetszéssel halad végig a ledér kis félvéren.
A dacba váltó derű szinte hájjal kenegeti a kikötőit. Egy kicsit meg is lepi, hogy végül beengedik.*
- Egy ital *biccent féloldalas mosollyal. Tudja, hogy mindketten pontosan tudják, hová vezet ez.
Leveszi a kendőt a tálról, leteríti az asztalra, s arra teszi le a tányért, meg a palackból kihúzott dugót.* - De poharat sajnos nem hoztam, Hercegnő. Tudja *vonja meg a vállát, ahogy háttal megtámaszkodik az asztalnál* - közönséges, kikötői szokások. Nehezen vetkőzi le az ember.
*Mindjárt prezentálja is, ahogy ráhúz az üvegre, mint akármelyik matróz a dokksoron. Nem tudja eltagadni, mennyire kedvére van a látvány. És még ő gondolta, hogy a lazán gombolt inge talán túlzás, de ha már azt a bizonyos inget vette fel, ennyit még megengedett magának.
Tesz egy invitáló mozdulatot, hogy a tálon csinosan sorakozó csemegékből való szemezgetésre invitálja a lányt, s a palackot is felé nyújtja.*
- Minden vendégét így várja, Hercegnő? *kérdi. A szavaihoz csapódó kaján mosolyt félig-meddig tudja csak visszatartani a képén. Egy kicsit azért megkeseríti a dolgot a tény, hogy nem rá számított a szőkeség, amikor ajtót nyitott. De akkor kire?*
- Vagy épp a jegyesét várta? *töpreng el.* - Nem venné rossz néven, ha itt találna? *Nem igazán tudja összerakni a képet, hogy vajon ki lehet, akinek ilyen lengén öltözve ily nagy kedélyességgel nyitott ajtót a félvér, és ez felettébb zavarja.*
7329. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-10 19:55:18
Üzenet elküldve: 2026-03-10 19:55:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar némán, szinte faarccal figyeli a nő komótos mozdulatait. A tekintete látszólag inkább követi a korsót, mint magát Merlanát; szürkéi a vörös bor ívét kísérik, ahogy az lassan megtölti a kupát. Végignézi a mozdulatot, de a pohár után nem nyúl.
Amikor azonban a nő végül megszólal, a mélységi nem tudja teljesen megőrizni közönyét. Egy halk kuncogás szakad fel belőle. Egyik karja kiszabadul az összefont tartásból, és a szája elé emelkedik, mintha a szórakozott mosolyt akarná eltakarni. Fejét komótosan, már-már kissé színpadiasan rázza meg, mintha a mosolyt próbálná lerázni a saját arcáról.
Tekintete ekkor a nő kékjeibe fúródik. A keze még mindig a szája közelében időzik, hüvelykujja végigsimít a bajuszán, majd kissé szórakozott hangon megszólal.*
- Ha ennek kapcsán bármi érdemi információt remélsz – akárcsak rólam – csalódást kell okozzak.
*A szája előtt tartott kéz egy rövid, szinte teátrális gesztust rajzol a levegőbe, aztán lassan visszaereszkedik.*
- Egy férfi méltóságára sincs jó hatással, ha ki van szolgáltatva egy nőnek. Még akkor sem, ha az a bizonyos férfi egy mélységi.
*Teszi hozzá könnyedebben.*
- Ha már ilyen jól szórakoztál, gondoltam egy viccet én is megengedhetek magamnak.
*Norennar a mondat végét követően hanyagul vonja meg vállait.*
- Ennyi lenne emögött. *Összegzi az egészet kissé szárazon. Mintha csak a világ legtermészetesebb dolgát magyarázta el volna.* - Mondhatni… az volt, ami.
*Norennar némán, szinte faarccal figyeli a nő komótos mozdulatait. A tekintete látszólag inkább követi a korsót, mint magát Merlanát; szürkéi a vörös bor ívét kísérik, ahogy az lassan megtölti a kupát. Végignézi a mozdulatot, de a pohár után nem nyúl.
Amikor azonban a nő végül megszólal, a mélységi nem tudja teljesen megőrizni közönyét. Egy halk kuncogás szakad fel belőle. Egyik karja kiszabadul az összefont tartásból, és a szája elé emelkedik, mintha a szórakozott mosolyt akarná eltakarni. Fejét komótosan, már-már kissé színpadiasan rázza meg, mintha a mosolyt próbálná lerázni a saját arcáról.
Tekintete ekkor a nő kékjeibe fúródik. A keze még mindig a szája közelében időzik, hüvelykujja végigsimít a bajuszán, majd kissé szórakozott hangon megszólal.*
- Ha ennek kapcsán bármi érdemi információt remélsz – akárcsak rólam – csalódást kell okozzak.
*A szája előtt tartott kéz egy rövid, szinte teátrális gesztust rajzol a levegőbe, aztán lassan visszaereszkedik.*
- Egy férfi méltóságára sincs jó hatással, ha ki van szolgáltatva egy nőnek. Még akkor sem, ha az a bizonyos férfi egy mélységi.
*Teszi hozzá könnyedebben.*
- Ha már ilyen jól szórakoztál, gondoltam egy viccet én is megengedhetek magamnak.
*Norennar a mondat végét követően hanyagul vonja meg vállait.*
- Ennyi lenne emögött. *Összegzi az egészet kissé szárazon. Mintha csak a világ legtermészetesebb dolgát magyarázta el volna.* - Mondhatni… az volt, ami.
7328. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-10 14:39:42
Üzenet elküldve: 2026-03-10 14:39:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Kezdi belátni, hogy itt ész érvekkel nem fognak előrejutni. Látja Maavie szemében a rettegést, ez pedig őt ijeszti meg. Felemeli a kezeit, de csak úgy maga elé, mintha azt mondaná, „jól van, megadom magam, csak ne lőj!” *
– Tényleg nem voltam ott. * Látja be az igazságot. Ő itt aludt a szobában, amíg Maavie az életét kockáztatva lopkodta össze az új ruháit. *
– És sosem gondoltam rád úgy, mint egy démonra. * Teszi hozzá a miheztartás végett. Ez persze csak elméleti kérdés, de egy kis tolvajlás miatt még senkinek nem kívánta a halálát. Ha Maavie tényleg egy démon lenne, az más kérdés lenne, de szerencsére nem az. Bár Yvon nem tudja, miből tudná, ha az lenne, így csak a megérzésére hallgathat ez ügyben.
Miután a lány végigmondta a magáét, Yvon próbál higgadtan válaszolni, habár főleg az utolsó szavai szíven ütik. *
– É-én… Nem tudom, mi ütött belém. * Kezd bele, és őszintén elgondolkodik, hogy helyes-e ahogy eddig csinált, vagy mi lenne a helyénvaló? Ám nem jut dűlőre, egyik megoldás se tűnik igazán jónak. *
– Ha rosszat akarnék neked, nem segítettem volna levetetni a bilincseidet. Egy kicsit lehetnél hálásabb is azért… * Persze nehéz nyugodtnak maradni egy ilyen helyzetben, így Yvonnak is csak hellyel-közzel sikerül. Legalább a hangszíne nem változik meg, nem emeli fel a hangját, és végképp nem emel kezet a lányra. Épp ellenkezőleg: leül az ágy szélére, és sóhajt egyet. *
– Ha ezt szeretnéd… Akkor menj. Azt hittem, azt akarod, hogy együtt maradjunk, és támogassuk egymást mindenben. De, ha másfajta életet szeretnél, nem tartalak vissza. * A végére hangja egészen szomorkássá válik, és Maavie helyett csak a tenyereit és a körme alatti koszt nézi. Akaratlanul is eszébe jut a lány, akivel nagyjából két évvel ezelőtt az egyik hasonló szobában volt. Az a kapcsolat nem ér szép véget, habár akkor ő volt az, aki megijedt és inkább kihátrált belőle a kezdeti lelkesedés ellenére. Most nem akarja ugyanazt tenni, de tudja, hogy nem láncolhatja magához Maaviet. *
* Kezdi belátni, hogy itt ész érvekkel nem fognak előrejutni. Látja Maavie szemében a rettegést, ez pedig őt ijeszti meg. Felemeli a kezeit, de csak úgy maga elé, mintha azt mondaná, „jól van, megadom magam, csak ne lőj!” *
– Tényleg nem voltam ott. * Látja be az igazságot. Ő itt aludt a szobában, amíg Maavie az életét kockáztatva lopkodta össze az új ruháit. *
– És sosem gondoltam rád úgy, mint egy démonra. * Teszi hozzá a miheztartás végett. Ez persze csak elméleti kérdés, de egy kis tolvajlás miatt még senkinek nem kívánta a halálát. Ha Maavie tényleg egy démon lenne, az más kérdés lenne, de szerencsére nem az. Bár Yvon nem tudja, miből tudná, ha az lenne, így csak a megérzésére hallgathat ez ügyben.
Miután a lány végigmondta a magáét, Yvon próbál higgadtan válaszolni, habár főleg az utolsó szavai szíven ütik. *
– É-én… Nem tudom, mi ütött belém. * Kezd bele, és őszintén elgondolkodik, hogy helyes-e ahogy eddig csinált, vagy mi lenne a helyénvaló? Ám nem jut dűlőre, egyik megoldás se tűnik igazán jónak. *
– Ha rosszat akarnék neked, nem segítettem volna levetetni a bilincseidet. Egy kicsit lehetnél hálásabb is azért… * Persze nehéz nyugodtnak maradni egy ilyen helyzetben, így Yvonnak is csak hellyel-közzel sikerül. Legalább a hangszíne nem változik meg, nem emeli fel a hangját, és végképp nem emel kezet a lányra. Épp ellenkezőleg: leül az ágy szélére, és sóhajt egyet. *
– Ha ezt szeretnéd… Akkor menj. Azt hittem, azt akarod, hogy együtt maradjunk, és támogassuk egymást mindenben. De, ha másfajta életet szeretnél, nem tartalak vissza. * A végére hangja egészen szomorkássá válik, és Maavie helyett csak a tenyereit és a körme alatti koszt nézi. Akaratlanul is eszébe jut a lány, akivel nagyjából két évvel ezelőtt az egyik hasonló szobában volt. Az a kapcsolat nem ér szép véget, habár akkor ő volt az, aki megijedt és inkább kihátrált belőle a kezdeti lelkesedés ellenére. Most nem akarja ugyanazt tenni, de tudja, hogy nem láncolhatja magához Maaviet. *
7327. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-08 18:11:18
Üzenet elküldve: 2026-03-08 18:11:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Yvon egyértelműen egy másik Maaviet láthat maga előtt, de nem csak az új ruhája miatt. A lány gyanakvó, vádló szavai pedig mintegy számonkérően csattannak a fiún, pedig csak végre nem bántja őt azért, aki valójában mindig is volt. Pont ez rémíti meg a lányt. Nem egyszerű félelem ez, annál sokkal erősebb, már-már beteges, irányíthatatlan rettegés attól, hogy minden és mindenki ellene van, s csak idő kérdése, hogy mikor bújik ki a szög a zsákból.
Kékjei hidegen villannak, mikor Yvon bevallja, hogy volt olyan pillanat is a mai napban, mikor fel akarta őt adni a városőrségnek. Hát persze! Volt, de lesz-e még?*
- Megjött a kedved? Mi változott, hm?! Olyan nincs, hogy az egyik pillanatban valami miatt úgy nézel rám, mint egy démonra, be akarsz záratni érte, aztán meg csak úgy megjön hozzá a kedved. Yvon, ne játssz velem! *Sajnos a fiatal kereskedő szavai ezúttal süket fülkere találnak, nem érnek el hozzá, hogy valójában miféle pálfordulás is történik vagy történt épp Yvon lelke mélyén.*
- Nem is voltál ott… *Sziszegi halkan, miközben azért küzd, hogy ne sírja el magát. Jelen pillanatban egy kicsit sem érzi magát biztonságban társa mellett. Úgy érzi magát, mint egy lelepleződött bűnöző, akivel a bolondját járatták azért, hogy kiderüljön minden mocskos turpissága.*
- Jó. Akkor jó. *Nyugszik meg valamelyest, miután úgy tűnik, hogy a kulcs elvesztése nem fog nagyobb problémákat okozni. Mikor Yvon újra megszólal a továbbiakat illetően, Maavie furcsálló tekintettel vizslatja őt, amit hall, attól pedig végül teljesen ledöbben.*
- Ha lebukok, az lesz az utolsó alkalom. Én nem megyek vissza a börtönbe. De miket beszélsz?! Mi az, hogy megismételhetnénk valami drágábbal? *Belevörösödik az ajánlatba, merthogy az a különös izgatottság ismét kezd eluralkodni rajta. Azonnal igent szeretne mondani, de valami mégis azt súgja, hogy hatalmas hiba volna.*
- Nem! *Válaszol az ösztönei ellen küzdve.* Holnap dolgozni fogok menni. Nem kellenek hozzá a barátaid sem, majd én keresek magamnak munkát. *Na tessék! Hát nem részeg az a bizonyos kocka, ami ma össze-vissza forog? Először Yvon békélt meg a lopással, most meg Maavie nem akarja folytatni. Ki érti ezt?*
*Yvon egyértelműen egy másik Maaviet láthat maga előtt, de nem csak az új ruhája miatt. A lány gyanakvó, vádló szavai pedig mintegy számonkérően csattannak a fiún, pedig csak végre nem bántja őt azért, aki valójában mindig is volt. Pont ez rémíti meg a lányt. Nem egyszerű félelem ez, annál sokkal erősebb, már-már beteges, irányíthatatlan rettegés attól, hogy minden és mindenki ellene van, s csak idő kérdése, hogy mikor bújik ki a szög a zsákból.
Kékjei hidegen villannak, mikor Yvon bevallja, hogy volt olyan pillanat is a mai napban, mikor fel akarta őt adni a városőrségnek. Hát persze! Volt, de lesz-e még?*
- Megjött a kedved? Mi változott, hm?! Olyan nincs, hogy az egyik pillanatban valami miatt úgy nézel rám, mint egy démonra, be akarsz záratni érte, aztán meg csak úgy megjön hozzá a kedved. Yvon, ne játssz velem! *Sajnos a fiatal kereskedő szavai ezúttal süket fülkere találnak, nem érnek el hozzá, hogy valójában miféle pálfordulás is történik vagy történt épp Yvon lelke mélyén.*
- Nem is voltál ott… *Sziszegi halkan, miközben azért küzd, hogy ne sírja el magát. Jelen pillanatban egy kicsit sem érzi magát biztonságban társa mellett. Úgy érzi magát, mint egy lelepleződött bűnöző, akivel a bolondját járatták azért, hogy kiderüljön minden mocskos turpissága.*
- Jó. Akkor jó. *Nyugszik meg valamelyest, miután úgy tűnik, hogy a kulcs elvesztése nem fog nagyobb problémákat okozni. Mikor Yvon újra megszólal a továbbiakat illetően, Maavie furcsálló tekintettel vizslatja őt, amit hall, attól pedig végül teljesen ledöbben.*
- Ha lebukok, az lesz az utolsó alkalom. Én nem megyek vissza a börtönbe. De miket beszélsz?! Mi az, hogy megismételhetnénk valami drágábbal? *Belevörösödik az ajánlatba, merthogy az a különös izgatottság ismét kezd eluralkodni rajta. Azonnal igent szeretne mondani, de valami mégis azt súgja, hogy hatalmas hiba volna.*
- Nem! *Válaszol az ösztönei ellen küzdve.* Holnap dolgozni fogok menni. Nem kellenek hozzá a barátaid sem, majd én keresek magamnak munkát. *Na tessék! Hát nem részeg az a bizonyos kocka, ami ma össze-vissza forog? Először Yvon békélt meg a lopással, most meg Maavie nem akarja folytatni. Ki érti ezt?*
7326. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-08 11:24:35
Üzenet elküldve: 2026-03-08 11:24:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Kicsit megnyugszik, amikor látja és hallja, hogy a lánynak nem esett baja, és nem is bukott le. A magyarázatra, hogy mi tartott ilyen sokáig, hümmög egyet. Azt hitte, hogy a lopás minél gyorsabban megy, annál sikeresebb, de bizonyára nem így van. Ha tippelnie kéne, az idő nagy része a szervezéssel és a megfelelő pillanat keresésével telt.*
– A többit beszéljük meg bent. * Javasolja, és ezután be is mennek Yvon szobájába. Pislogva néz Maaviere. Arra se számított, hogy még ma kioktatásban fog részesülni arról, hogy hogyan kéne viselkednie. Főleg nem Maavietől. Nem is tudja, mit mondjon ezekre a vádakra. Legyen dühös? Tényleg ezt akarja? Valahogy nem tud most az lenni, túlságosan örül, hogy a lány végül előkerült, épségben, biztonságban. S, bár nem ő volt az, aki a bűntettet elkövette, mégis olyan izgatott, mint amilyen a lány lehetett az akció során. *
– Nem akarok mérges lenni rád. * Magyarázza. Persze, ha az érzelmek ilyen egyszerűen működnének, akkor a világ egy rendkívül békés, nyugodt hely lenne. Yvon természetesen nem változik hirtelen városőrré, viszont kisvártatva bővebb magyarázattal is szolgál. *
– Bevallom, a fürdőházban még mérges voltam és még inkább csalódott. Még az is megfordult a fejemben, hogy feladlak a városőröknek. * Megvakarja homlokát, egy kicsit elhallgat. *
– De aztán arra gondoltam, hogy senki nem érdemli meg, hogy egy életen keresztül bilincsbe legyen verve… Vagyis, nem tudom. Te biztos nem. Nem öltél embert… * Itt egy pillanatra újra megáll, gyanakodva néz Maaviere, mert ezt végül is csak feltételezi, nem tudhatja. És ezen az sem segít, hogy a lány nem akarja megosztani a lopás részleteit. *
– Úgyhogy azt mondtam, szarok rá, csináljuk! És időközben… Megjött a kedvem ehhez az egészhez. Hogy ne örülnék, hiszen előkerültél és semmi bajod! Ráadásul ilyen csinos ruháid lettek. Te talán már megszoktad ezt az érzést, de nekem ez volt az első alkalom! * Arról lehetne vitát indítani, hogy mennyi köze volt Yvonnak a lopáshoz, hiszen ő végig a Pegazus fogadóban aludt, amíg az megvalósult, és álombéli hollókat kergetett, de nem érdemes. Mindenesetre az izgatottság, amit Yvon érez, tagadhatatlan.
Ezután Maavie is szóhoz jut, újabb kérdések és válaszok hangzanak el, de azok egyike se olyan fontos, minthogy Maavie jól van és megvan. Yvon egyedül az eltűnt kulcs kérdéskörére reagál érdemben. *
– Nem hiszem. * Vonja meg a vállát, de azért odalép az ajtóhoz, és megnézi a zárban lévő teljesen hétköznapi kulcsot. *
– Nincs. Azon se lepődnék meg, ha igazából bármelyik kulccsal ki lehetne nyitni bármelyik ajtót. De, ha nem is, a fogadósnak valószínűleg van egy csomó pótkulcsa ilyen esetekre. Szerintem ne fájjon emiatt a fejed. * Legyint is egyet. Aztán máris visszatér az őt sokkal jobban érdeklő témára. *
– De még mindig nem tudom, hogyan tovább… * Mostanra sikerült annyira lenyugodnia, hogy logikusan tudjon gondolkodni, és pelyhedző állát vakarva néz Maaviere. *
– Még sosem volt ilyen érdekes barátnőm. De mennyire fenntartható ez? Mennyire vagy biztos abban, hogy nem buksz le? Mert, én… azt hiszem, szeretném, ha megismételnénk. De most valami drágább holmival.
* Kicsit megnyugszik, amikor látja és hallja, hogy a lánynak nem esett baja, és nem is bukott le. A magyarázatra, hogy mi tartott ilyen sokáig, hümmög egyet. Azt hitte, hogy a lopás minél gyorsabban megy, annál sikeresebb, de bizonyára nem így van. Ha tippelnie kéne, az idő nagy része a szervezéssel és a megfelelő pillanat keresésével telt.*
– A többit beszéljük meg bent. * Javasolja, és ezután be is mennek Yvon szobájába. Pislogva néz Maaviere. Arra se számított, hogy még ma kioktatásban fog részesülni arról, hogy hogyan kéne viselkednie. Főleg nem Maavietől. Nem is tudja, mit mondjon ezekre a vádakra. Legyen dühös? Tényleg ezt akarja? Valahogy nem tud most az lenni, túlságosan örül, hogy a lány végül előkerült, épségben, biztonságban. S, bár nem ő volt az, aki a bűntettet elkövette, mégis olyan izgatott, mint amilyen a lány lehetett az akció során. *
– Nem akarok mérges lenni rád. * Magyarázza. Persze, ha az érzelmek ilyen egyszerűen működnének, akkor a világ egy rendkívül békés, nyugodt hely lenne. Yvon természetesen nem változik hirtelen városőrré, viszont kisvártatva bővebb magyarázattal is szolgál. *
– Bevallom, a fürdőházban még mérges voltam és még inkább csalódott. Még az is megfordult a fejemben, hogy feladlak a városőröknek. * Megvakarja homlokát, egy kicsit elhallgat. *
– De aztán arra gondoltam, hogy senki nem érdemli meg, hogy egy életen keresztül bilincsbe legyen verve… Vagyis, nem tudom. Te biztos nem. Nem öltél embert… * Itt egy pillanatra újra megáll, gyanakodva néz Maaviere, mert ezt végül is csak feltételezi, nem tudhatja. És ezen az sem segít, hogy a lány nem akarja megosztani a lopás részleteit. *
– Úgyhogy azt mondtam, szarok rá, csináljuk! És időközben… Megjött a kedvem ehhez az egészhez. Hogy ne örülnék, hiszen előkerültél és semmi bajod! Ráadásul ilyen csinos ruháid lettek. Te talán már megszoktad ezt az érzést, de nekem ez volt az első alkalom! * Arról lehetne vitát indítani, hogy mennyi köze volt Yvonnak a lopáshoz, hiszen ő végig a Pegazus fogadóban aludt, amíg az megvalósult, és álombéli hollókat kergetett, de nem érdemes. Mindenesetre az izgatottság, amit Yvon érez, tagadhatatlan.
Ezután Maavie is szóhoz jut, újabb kérdések és válaszok hangzanak el, de azok egyike se olyan fontos, minthogy Maavie jól van és megvan. Yvon egyedül az eltűnt kulcs kérdéskörére reagál érdemben. *
– Nem hiszem. * Vonja meg a vállát, de azért odalép az ajtóhoz, és megnézi a zárban lévő teljesen hétköznapi kulcsot. *
– Nincs. Azon se lepődnék meg, ha igazából bármelyik kulccsal ki lehetne nyitni bármelyik ajtót. De, ha nem is, a fogadósnak valószínűleg van egy csomó pótkulcsa ilyen esetekre. Szerintem ne fájjon emiatt a fejed. * Legyint is egyet. Aztán máris visszatér az őt sokkal jobban érdeklő témára. *
– De még mindig nem tudom, hogyan tovább… * Mostanra sikerült annyira lenyugodnia, hogy logikusan tudjon gondolkodni, és pelyhedző állát vakarva néz Maaviere. *
– Még sosem volt ilyen érdekes barátnőm. De mennyire fenntartható ez? Mennyire vagy biztos abban, hogy nem buksz le? Mert, én… azt hiszem, szeretném, ha megismételnénk. De most valami drágább holmival.
7325. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-08 07:53:54
Üzenet elküldve: 2026-03-08 07:53:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Teátrális humorral fogalmaz ugyan, de pontosan tudja, hogy a mélységit nem csak játékos, hanem valódi csapdába ejtette. Tudja, hogy Norennarnak két lehetősége van, vagy elengedi a kezében tartott bort és gyümölcsöket, hogy azok hangosan csörömpölve leljék végzetüket a földön vagy hagyja, hadd játszadozzon vele úgy, ahogy egy fekete özvegy tenné a hálójába szorult prédájával... Jó, talán egy fokkal finomabban. Persze abban is biztos, hogy a férfi melyiket fogja választani, így örömmel mutatja meg egy szeletét annak, hogy mi is történhetne akár kettejük között, zárt ajtók mögött.*
- A kulcsot kérted, nem azt, hogy segítsek megfogni valamit. ~Odabent azt is kérheted…~ *Búgja, majd halkan kuncog is a dolgon. A folyamatos sóhajokat már megszokta, nem figyeli úgy a különbségeket, ahogy találkozásuk elején, így nem is tesz különbséget a mostani alkalomnál. Ami Norennar méltóságát illeti, nem tesz rá megjegyzést, egyelőre csak egy elégedett mosollyal fogadja a szavakat. Szorosan a férfi mögött lép be a szobába, majd megáll az ajtóban, miután becsukta azt maga mögött, és figyeli, ahogy a sötételf megszabadul a béklyóit jelentő kancsótól és gyümölcsös táltól. Az invitálásra aztán az asztalhoz lép, hogy helyet foglaljon a neki felkínált széken, amit féloldalasan fordít csak az asztal felé. Ahogy leül, keresztbe fonja a fekete harisnyába bújtatott lábait, minek következtében azok ki is villannak a feljebb csúszó szoknya alól. Fészkelődni akar még egy kicsit, megigazgatni a szoros fűzőt a mellein, vagy a szoknyát a combjain, de ezúttal megálljt parancsol az ösztöneinek, nem adja jelét apró kényelmetlenségének.
A feltett kérdésre sem válaszol rögtön. Komótos mozdulatokkal tölt a borból magának és Norennarnak is az asztalon talált kupákba, iszik egy kortyot a vörös nedűből, ízlelgeti, majd lassan lenyeli. Kékjeit aztán félig elkomolyodva, mégis játékos mosoly kíséretében emeli a vele szemben ülőre.*
- Arra vagyok kíváncsi, hogy mi miatt esett valójában csorba a nagyra becsült méltóságodon. Azt meséld el! *Megtanulta már, hogy a szavaknak és mondatoknak soha nem az a valódi jelentése, mit elsődlegesen közölni próbálnak velük. Mindig van mögöttük valami más, rejtett információ. Például az, hogy Norennar már most sem értékeli túl sokra a méltóságát, annak pedig oka van, s minden bizonnyal olyan oka, amire bizony, nagyon is kíváncsi.*
*Teátrális humorral fogalmaz ugyan, de pontosan tudja, hogy a mélységit nem csak játékos, hanem valódi csapdába ejtette. Tudja, hogy Norennarnak két lehetősége van, vagy elengedi a kezében tartott bort és gyümölcsöket, hogy azok hangosan csörömpölve leljék végzetüket a földön vagy hagyja, hadd játszadozzon vele úgy, ahogy egy fekete özvegy tenné a hálójába szorult prédájával... Jó, talán egy fokkal finomabban. Persze abban is biztos, hogy a férfi melyiket fogja választani, így örömmel mutatja meg egy szeletét annak, hogy mi is történhetne akár kettejük között, zárt ajtók mögött.*
- A kulcsot kérted, nem azt, hogy segítsek megfogni valamit. ~Odabent azt is kérheted…~ *Búgja, majd halkan kuncog is a dolgon. A folyamatos sóhajokat már megszokta, nem figyeli úgy a különbségeket, ahogy találkozásuk elején, így nem is tesz különbséget a mostani alkalomnál. Ami Norennar méltóságát illeti, nem tesz rá megjegyzést, egyelőre csak egy elégedett mosollyal fogadja a szavakat. Szorosan a férfi mögött lép be a szobába, majd megáll az ajtóban, miután becsukta azt maga mögött, és figyeli, ahogy a sötételf megszabadul a béklyóit jelentő kancsótól és gyümölcsös táltól. Az invitálásra aztán az asztalhoz lép, hogy helyet foglaljon a neki felkínált széken, amit féloldalasan fordít csak az asztal felé. Ahogy leül, keresztbe fonja a fekete harisnyába bújtatott lábait, minek következtében azok ki is villannak a feljebb csúszó szoknya alól. Fészkelődni akar még egy kicsit, megigazgatni a szoros fűzőt a mellein, vagy a szoknyát a combjain, de ezúttal megálljt parancsol az ösztöneinek, nem adja jelét apró kényelmetlenségének.
A feltett kérdésre sem válaszol rögtön. Komótos mozdulatokkal tölt a borból magának és Norennarnak is az asztalon talált kupákba, iszik egy kortyot a vörös nedűből, ízlelgeti, majd lassan lenyeli. Kékjeit aztán félig elkomolyodva, mégis játékos mosoly kíséretében emeli a vele szemben ülőre.*
- Arra vagyok kíváncsi, hogy mi miatt esett valójában csorba a nagyra becsült méltóságodon. Azt meséld el! *Megtanulta már, hogy a szavaknak és mondatoknak soha nem az a valódi jelentése, mit elsődlegesen közölni próbálnak velük. Mindig van mögöttük valami más, rejtett információ. Például az, hogy Norennar már most sem értékeli túl sokra a méltóságát, annak pedig oka van, s minden bizonnyal olyan oka, amire bizony, nagyon is kíváncsi.*
7324. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:03:20
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:03:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar szeme sarkából tovább figyeli a nőt. Már Merlana első megjegyzése hallatán is feljebb csusszan a szemöldöke, amit egy gyors, unott szemforgatás követ és hasonló arckifejezés követ. Ez persze úgy illan tovább, mintha ott se lett volna, elvégre amint megérzi a nő túlzott közelségét, azonnal kiül a képére a meglepettség.*
- Mi a…
*Szökik ki belőle kissé befeszülve, de sem a gyümölcstálat, sem a kancsót nem engedi el. Ujjai ösztönösen szorosabban markolják a kezeiben tartott tárgyakat, mintha attól tartana, hogy a helyzet még ennél is furcsább fordulatot vesz.
A savanyúságára tett megjegyzésre csak egy halk, torokból feltörő morgással felel. Amikor azonban a nő kezei lecsúsznak a derekán, a mélységi ösztönösen kiegyenesedik, egész teste befeszül egy pillanatra, azonban egy szem gyümölcs s egy csepp bor sem hullik a földre. Akármennyire is meglepi a helyzet, nem enged. Válla fölött hátrapillant Merlanára, de választ nem vár a fel sem tett kérdésére. A helyzet abszurditása egy rövid ideig lebeg közöttük, Norennar pedig, bár ezt még magának sem vallaná be, a maga módján kezdi élvezni. Szerencsére – vagy talán épp balszerencsére – a jelenet nem tart sokáig.*
- El is vehettél volna valamit a kezemből…
*Morogja az orra alatt, de elég hangosan ahhoz, hogy a nő minden gond nélkül meghallja.
A pincéres megjegyzést hallva Norennar hangosan felsóhajt. Az utóbbi időben tán ennél indokoltabb sóhaja nem is volt. A válasza kissé fanyar, de cserébe bőségesen átitatja az irónia.*
- A méltóságom legalább egy apró szeletét meghagyhatnád.
*Egy félmosoly azért kiszökik a szája sarkán, majd bólint, és belép a szobába. A kiszolgáltatott helyzetének gyorsan véget vet: a kancsót és a gyümölcstálat az asztalra teszi. Ujjai egy pillanatra még az edény peremén időznek, mielőtt elengednék.
Ezután helyet foglal a szobában álló egyik széken. Egy rövid mozdulattal a vele szemben lévő üres szék felé int, miközben Merlanára pillant, jelezve, hogy foglaljon helyet. Norennar hátradől a székben, karjait összefonja maga előtt.*
- Nos…
*Szólal meg végül.*
- Akkor mire vagy igazán kíváncsi?
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.08 00:03:49
*Norennar szeme sarkából tovább figyeli a nőt. Már Merlana első megjegyzése hallatán is feljebb csusszan a szemöldöke, amit egy gyors, unott szemforgatás követ és hasonló arckifejezés követ. Ez persze úgy illan tovább, mintha ott se lett volna, elvégre amint megérzi a nő túlzott közelségét, azonnal kiül a képére a meglepettség.*
- Mi a…
*Szökik ki belőle kissé befeszülve, de sem a gyümölcstálat, sem a kancsót nem engedi el. Ujjai ösztönösen szorosabban markolják a kezeiben tartott tárgyakat, mintha attól tartana, hogy a helyzet még ennél is furcsább fordulatot vesz.
A savanyúságára tett megjegyzésre csak egy halk, torokból feltörő morgással felel. Amikor azonban a nő kezei lecsúsznak a derekán, a mélységi ösztönösen kiegyenesedik, egész teste befeszül egy pillanatra, azonban egy szem gyümölcs s egy csepp bor sem hullik a földre. Akármennyire is meglepi a helyzet, nem enged. Válla fölött hátrapillant Merlanára, de választ nem vár a fel sem tett kérdésére. A helyzet abszurditása egy rövid ideig lebeg közöttük, Norennar pedig, bár ezt még magának sem vallaná be, a maga módján kezdi élvezni. Szerencsére – vagy talán épp balszerencsére – a jelenet nem tart sokáig.*
- El is vehettél volna valamit a kezemből…
*Morogja az orra alatt, de elég hangosan ahhoz, hogy a nő minden gond nélkül meghallja.
A pincéres megjegyzést hallva Norennar hangosan felsóhajt. Az utóbbi időben tán ennél indokoltabb sóhaja nem is volt. A válasza kissé fanyar, de cserébe bőségesen átitatja az irónia.*
- A méltóságom legalább egy apró szeletét meghagyhatnád.
*Egy félmosoly azért kiszökik a szája sarkán, majd bólint, és belép a szobába. A kiszolgáltatott helyzetének gyorsan véget vet: a kancsót és a gyümölcstálat az asztalra teszi. Ujjai egy pillanatra még az edény peremén időznek, mielőtt elengednék.
Ezután helyet foglal a szobában álló egyik széken. Egy rövid mozdulattal a vele szemben lévő üres szék felé int, miközben Merlanára pillant, jelezve, hogy foglaljon helyet. Norennar hátradől a székben, karjait összefonja maga előtt.*
- Nos…
*Szólal meg végül.*
- Akkor mire vagy igazán kíváncsi?
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.08 00:03:49
7323. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-07 21:44:47
Üzenet elküldve: 2026-03-07 21:44:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Egészen furcsán érzi magát. Még mindig úgy, mintha nem is volna önmaga. Soha nem volt tiszta ruhája sem, nemhogy új. Olyan hihetetlen az egész, mintha csak egy rossz álom volna, amiben az elméje valaki másnak akarja láttatni őt saját maga előtt, azonban akárhányszor végigsimít a karján vagy belecsíp a kézfejébe, mindent érez, ebből tudja, hogy nem álmodik.
Yvont az isteneknek hála, hamar megtalálja, de ha tudná, hogy először fel sem ismerte, el is süllyedne szégyenében. Emellett rengeteg kérdéssel rohamozza meg őt a fiú, melyeket hallgatva kelletlenül felnyög. Ennyi mindentől úgy érzi, hogy fel fog robbanni az agya. Izgatottsága már elmúlt, így az esze sem vág olyan gyorsan és élesen, mint akció közben.*
- Jól vagyok. Nem láttak meg, nem is követtek. Az tartott eddig, hogy mindezt el tudjam érni. *Válaszol végül mindegyik kérdésre, miután némi pislogást követően sikerül értelmeznie őket. Yvon ezután a kezét nyújtja, melyet kíváncsian el is fogad, s lépked utána, be a szobába, ahová vezetik.*
- Yvon, megijesztesz, ahogy ennyire örülsz. Mérgesnek kellene lenned, azt sem értem, miért engedted ezt nekem. *Dől neki az ajtónak, miközben annak zárja halkan kattan, ahogy be is csukódik mögötte. Nagyot sóhajt, kékjeivel a fiú barnáit fürkészi. Gyanakszik. Nem tehet róla, de tényleg fél. Annyira abszurdnak és lehetetlennek érzi, hogy Yvon támogatja őt a lopásban. Még mindig arra vár, hogy mikor vallja be, hogy ő egy a városőrök közül, és csak bizonyítékot akart szerezni ellene, illetve indokot találni, hogy letartóztathassa.*
- Nem fogok elmondani mindent, ez az én titkom *mondja végül egészen morcos hangszínnel.* Megoldottam, és kész. A régi ruháimat ledobtam a házak között, azok már nem kellenek. A baj az, hogy benne maradt a szobám kulcsa is *sziszegi félre húzva ajkait. A következő kérdést nem igazán érti, fogalma sincs, hogy mi köze ehhez az egészhez egy hollónak.*
- Nem láttam… *csóválja meg a fejét, majd lepillant a lábaira. Fekete csizma van rajta, Yvonnak pedig vannak szemei, így erre a kérdésre nem is kell szóban válaszolnia.*
- Nem tudom, biztos jó. Nem szorít. *Fogalma sincs valójában, hogy mikor jó egy cipő mérete, hisz évek óta nem volt rajta semmilyen sem. Végül ellöki magát az ajtótól, és a szobában lévő kis asztalka melletti egyik székhez lép, hogy leüljön.*
- A kulcs aggaszt. Ha megtalálják, és visszahozzák ide, a fogadós tudni fogja, hogy az én szobámhoz tartozik, és akkor azt is, hogy én hagytam el. Ugye nincs a fogadó kulcsain semmiféle jel, amiből tudhatják, hogy ide tartozik? *Egészen összeszedetten képes most következtetni. Úgy látszik, hogy ha a kis „szakértelméről” van szó, akkor máris nem olyan butácska, mint amilyennek általában tűnik.*
*Egészen furcsán érzi magát. Még mindig úgy, mintha nem is volna önmaga. Soha nem volt tiszta ruhája sem, nemhogy új. Olyan hihetetlen az egész, mintha csak egy rossz álom volna, amiben az elméje valaki másnak akarja láttatni őt saját maga előtt, azonban akárhányszor végigsimít a karján vagy belecsíp a kézfejébe, mindent érez, ebből tudja, hogy nem álmodik.
Yvont az isteneknek hála, hamar megtalálja, de ha tudná, hogy először fel sem ismerte, el is süllyedne szégyenében. Emellett rengeteg kérdéssel rohamozza meg őt a fiú, melyeket hallgatva kelletlenül felnyög. Ennyi mindentől úgy érzi, hogy fel fog robbanni az agya. Izgatottsága már elmúlt, így az esze sem vág olyan gyorsan és élesen, mint akció közben.*
- Jól vagyok. Nem láttak meg, nem is követtek. Az tartott eddig, hogy mindezt el tudjam érni. *Válaszol végül mindegyik kérdésre, miután némi pislogást követően sikerül értelmeznie őket. Yvon ezután a kezét nyújtja, melyet kíváncsian el is fogad, s lépked utána, be a szobába, ahová vezetik.*
- Yvon, megijesztesz, ahogy ennyire örülsz. Mérgesnek kellene lenned, azt sem értem, miért engedted ezt nekem. *Dől neki az ajtónak, miközben annak zárja halkan kattan, ahogy be is csukódik mögötte. Nagyot sóhajt, kékjeivel a fiú barnáit fürkészi. Gyanakszik. Nem tehet róla, de tényleg fél. Annyira abszurdnak és lehetetlennek érzi, hogy Yvon támogatja őt a lopásban. Még mindig arra vár, hogy mikor vallja be, hogy ő egy a városőrök közül, és csak bizonyítékot akart szerezni ellene, illetve indokot találni, hogy letartóztathassa.*
- Nem fogok elmondani mindent, ez az én titkom *mondja végül egészen morcos hangszínnel.* Megoldottam, és kész. A régi ruháimat ledobtam a házak között, azok már nem kellenek. A baj az, hogy benne maradt a szobám kulcsa is *sziszegi félre húzva ajkait. A következő kérdést nem igazán érti, fogalma sincs, hogy mi köze ehhez az egészhez egy hollónak.*
- Nem láttam… *csóválja meg a fejét, majd lepillant a lábaira. Fekete csizma van rajta, Yvonnak pedig vannak szemei, így erre a kérdésre nem is kell szóban válaszolnia.*
- Nem tudom, biztos jó. Nem szorít. *Fogalma sincs valójában, hogy mikor jó egy cipő mérete, hisz évek óta nem volt rajta semmilyen sem. Végül ellöki magát az ajtótól, és a szobában lévő kis asztalka melletti egyik székhez lép, hogy leüljön.*
- A kulcs aggaszt. Ha megtalálják, és visszahozzák ide, a fogadós tudni fogja, hogy az én szobámhoz tartozik, és akkor azt is, hogy én hagytam el. Ugye nincs a fogadó kulcsain semmiféle jel, amiből tudhatják, hogy ide tartozik? *Egészen összeszedetten képes most következtetni. Úgy látszik, hogy ha a kis „szakértelméről” van szó, akkor máris nem olyan butácska, mint amilyennek általában tűnik.*
7322. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-07 14:28:15
Üzenet elküldve: 2026-03-07 14:28:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* A hollóval történt kalandja után még mindig nem egészen érzi magát a valóságban. Mintha tényleg meghalt volna, ez pedig már nem is az a hely lenne, amit itt hagyott. A szürkület miatt még inkább ez az érzése van az embernek, ám szerencsére a fogadóban sosem alszanak ki a lángok teljesen. El is indul lefelé, ám alig egy lépést tesz, és egy kishölgybe botlik. Már épp elnézést kérne, és odébb állna, hogy a nő el tudjon férni tőle, mikor meghallja a nevét, és egy rövid helyzetfelismerést követően tudatosul benne, hogy ki áll vele szemben. *
– Nézzenek oda! * Nem tudja tagadni meglepettségét, pedig az egész az ő ötlete volt. De az eddig valahogy nem tudatosult benne, hogy máris az új ruhákban fogja látni Maaviet. Keserédes az érzés, mert bár rendkívül csinosnak látja őt az új ruháiban is, de ezzel együtt a régi gönceit soha többé nem fogja látni rajta. Pedig abban is jól mutatott! Ez persze csekély összeg azért cserébe, hogy ezentúl – feltételezhetően – nem fog folyton fázni, és jól érzi majd magát a bőrében. Yvonnak néhány másodpercig tart a csodálkozása, utána felmerülnek benne a lehetséges problémák. *
– Jól vagy? Nem láttak meg? Nem követtek? Mi tartott ilyen sokáig? * Habár nem tudja pontosan, mennyi az az annyi, mivel a nagyját valószínűleg átaludta, de abból tud következtetni, hogy mielőtt elnyomta az álom, még nem volt ilyen sötét odakint.
Miután a kérdéseire vélhetőleg kielégítő válaszokat kap, akkor örül csak meg igazán, és meg is feledkezik róla, hogy miért indult le. *
– Gyere! * Mondja lelkesen, és kezét nyújtja a lánynak, és egyből hátra is fordul, hogy bevezesse a szobájába. Most az lényegtelen, hogy kinek a szobája ez, a lényeg, hogy kettesben legyenek; elvégre amit tettek, az megérdemel némi diszkréciót. Nem város legnagyobb fogadójának lépcsőfordulójában akarja megtárgyalni, hogyan lopott a kis barátnője egy csomó értékes holmit a piacról. Jelen helyzetben bizonyára Maavie sem fog ellenkezni ez ellen, már csak azért sem, mert nincs is meg a saját szobájának a kulcsa.
Ha beérnek Yvon szobájába, a fiún talán sosem látott lelkesedés virít. *
– Meséld el az egészet. Hogy történt? Mindent tudni akarok. A régi ruháidat hol hagytad? * Ezen a kérdésen egy kicsivel többet eltűnődik. Hacsak nem a régiekre vette rá az újakat a lány, akkor az azt feltételezi, hogy valamikor a közelmúltban levetkőzött az utcán, hogy átöltözhessen. De végül erre a gondolatra is csak vállat von magában. ~ Na és, mi van akkor? ~ Majd folytatja a kérdezősködést. *
– Nem láttál egy nagy ronda hollót? Tényleg, és cipőt is találtál? Jó a lábadra? * Lenéz Maavie lábaira, hogy választ találjon a kérdés első felére. *
* A hollóval történt kalandja után még mindig nem egészen érzi magát a valóságban. Mintha tényleg meghalt volna, ez pedig már nem is az a hely lenne, amit itt hagyott. A szürkület miatt még inkább ez az érzése van az embernek, ám szerencsére a fogadóban sosem alszanak ki a lángok teljesen. El is indul lefelé, ám alig egy lépést tesz, és egy kishölgybe botlik. Már épp elnézést kérne, és odébb állna, hogy a nő el tudjon férni tőle, mikor meghallja a nevét, és egy rövid helyzetfelismerést követően tudatosul benne, hogy ki áll vele szemben. *
– Nézzenek oda! * Nem tudja tagadni meglepettségét, pedig az egész az ő ötlete volt. De az eddig valahogy nem tudatosult benne, hogy máris az új ruhákban fogja látni Maaviet. Keserédes az érzés, mert bár rendkívül csinosnak látja őt az új ruháiban is, de ezzel együtt a régi gönceit soha többé nem fogja látni rajta. Pedig abban is jól mutatott! Ez persze csekély összeg azért cserébe, hogy ezentúl – feltételezhetően – nem fog folyton fázni, és jól érzi majd magát a bőrében. Yvonnak néhány másodpercig tart a csodálkozása, utána felmerülnek benne a lehetséges problémák. *
– Jól vagy? Nem láttak meg? Nem követtek? Mi tartott ilyen sokáig? * Habár nem tudja pontosan, mennyi az az annyi, mivel a nagyját valószínűleg átaludta, de abból tud következtetni, hogy mielőtt elnyomta az álom, még nem volt ilyen sötét odakint.
Miután a kérdéseire vélhetőleg kielégítő válaszokat kap, akkor örül csak meg igazán, és meg is feledkezik róla, hogy miért indult le. *
– Gyere! * Mondja lelkesen, és kezét nyújtja a lánynak, és egyből hátra is fordul, hogy bevezesse a szobájába. Most az lényegtelen, hogy kinek a szobája ez, a lényeg, hogy kettesben legyenek; elvégre amit tettek, az megérdemel némi diszkréciót. Nem város legnagyobb fogadójának lépcsőfordulójában akarja megtárgyalni, hogyan lopott a kis barátnője egy csomó értékes holmit a piacról. Jelen helyzetben bizonyára Maavie sem fog ellenkezni ez ellen, már csak azért sem, mert nincs is meg a saját szobájának a kulcsa.
Ha beérnek Yvon szobájába, a fiún talán sosem látott lelkesedés virít. *
– Meséld el az egészet. Hogy történt? Mindent tudni akarok. A régi ruháidat hol hagytad? * Ezen a kérdésen egy kicsivel többet eltűnődik. Hacsak nem a régiekre vette rá az újakat a lány, akkor az azt feltételezi, hogy valamikor a közelmúltban levetkőzött az utcán, hogy átöltözhessen. De végül erre a gondolatra is csak vállat von magában. ~ Na és, mi van akkor? ~ Majd folytatja a kérdezősködést. *
– Nem láttál egy nagy ronda hollót? Tényleg, és cipőt is találtál? Jó a lábadra? * Lenéz Maavie lábaira, hogy választ találjon a kérdés első felére. *
7321. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-06 22:49:47
Üzenet elküldve: 2026-03-06 22:49:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Kétségtelen, hogy szándékában állt némi hevesebb reakciót kicsikarni a férfiból, amikor megzavarta levendulagőzös pihenését. Az egymást minduntalan követő otromba viselkedései után igazán kijárt volna a félvérnek a valódi mérgelődés félreérthetetlen látványa, de az a tuskó még ettől is alávaló módon megfosztja. Ha nem lenne már így is forró az a dézsavíz, mostanra bizonyára egyébként is felfortyanna a bosszankodásra. Orrig merülve mérges kis buborékokat fúj majd teljesen megadva magát a fürdőnek, alábukva nedvesíti meg sártól piszkos haját. Pár lélegzetvételnyi idő után felbukkanva mély sóhajjal simítja hátra vizes tincseit, magában megfogadja, hogy nem fogja felkeresni azt az átkozott kikötőit. Csupán némi társaságra és szórakozásra vágyott, annyira azonban még nem kétségbeesett ez a kívánalom, hogy bárki után kiskutya módjára koslasson. Ennél azért büszkébb teremtés.
Alaposan megszabadulva az előző két nap mocskától kelletlenül ölti vissza magára az összesározott ruhákat, hogy aztán fürgén az emeletre surranhasson.
A zár halkan kattan, ahogy becsukja maga mögött az ajtót, valamennyire tompítja a fogadótérből és a folyosóról érkező zajokat, így kellemes, nyugodt csend fogadja és hűvös félhomály - nem ez a legkedvezőbb fekvésű szoba, de sajnos a látszattal ellentétben nem nemeskisasszony ő, hogy huzamosabb ideig a jobbikra fussa.
Gyertyát gyújt majd leveti az összepiszkolt holmijait, az ágy végében lévő ládához térdelve hajtja őket össze. Az ing ujja még mindig kemény a rászáradt latyaktól, bosszúsan össze is szalad a szemöldöke a látványra, de igyekszik most elhessegetni a méltatlankodó gondolatokat. Inkább előhúz egy finom anyagú alsóruhát, egyszerű, vékony pántos, világos darab, amit rendszerint a fűzős ruhái alatt hord. Mivel dacból már eldöntötte, hogy nem tér vissza a fogadótérbe a mai napon, ezért az öltözködést ezen a pontos be is fejezte. Inkább a tükör előtti asztalkához ül és türelmesen nekiáll kifésülni javarészt már megszáradt szőke fürtjeit. Az előző nap kemény munkával szerzett kis üvegcséje is előkerül, a kupak halk kattanással enged, és az illat azonnal kiszabadul. Kerül egy kevéske a csuklóira és a nyaka tövére, a meleg bőrön az illat lassan kibomlik, finomabban, mint az üvegben - lágy, tiszta és kissé édes, még mindig épp olyan, mint Elora néni kertjében.
A tükörben gondolataiba elmerülve szemléli vonásait, a kellemes révedezésében azonban hirtelen kopogás zavarja meg. Bizonyára a szobaasszony lesz, nem is bánja különösebben, sikerült összekennie egy helyen a lepedőt valahogyan sárral, nem ártana kicserélni.
Rendezve vonásait bájos mosolyt öltve nyúl a kilincsért.*
- Nahát Sarya épp most gondoltam... *ahogy az ajtó nyílik azonban nem a kedvesen alacsony és terebélyes nénje alakja tűnik fel előtte. Felpillant Nolenre, s némileg zavart illetődöttséggel fejezi be a mondatát, a derűs mosoly le is olvad a képéről* - magára...
*A kezdeti meglepetés után összeszedve magát épp csak egy leheletnyit rándul össze szemöldöke durcásan.*
- Erről nem volt szó *hajlamos persze fecsegni, mielőtt gondolkodna, de abban egészen biztos, hogy nem invitálta fel Nolent a szobájába. A bort és tálat látva látszólag mérlegel, s végül a tompán kínzó éhség háttérbe szorítja azt a makacsul kapaszkodó büszkeséget*
- Egy pohár bor! *tesz kitételt ujját emelve* - Egyetlenegy! *esketi, s még ha egy kevéssé meggyőző beleegyezést is hal, beereszti a kikötőit. Látszólag egy cseppet sem zavarja a kis lenge megjelenés, minek is szégyellősködne? A Velasco'rra látta őt már ennél pőrébben.*
//A vadászat szabályai//
*Kétségtelen, hogy szándékában állt némi hevesebb reakciót kicsikarni a férfiból, amikor megzavarta levendulagőzös pihenését. Az egymást minduntalan követő otromba viselkedései után igazán kijárt volna a félvérnek a valódi mérgelődés félreérthetetlen látványa, de az a tuskó még ettől is alávaló módon megfosztja. Ha nem lenne már így is forró az a dézsavíz, mostanra bizonyára egyébként is felfortyanna a bosszankodásra. Orrig merülve mérges kis buborékokat fúj majd teljesen megadva magát a fürdőnek, alábukva nedvesíti meg sártól piszkos haját. Pár lélegzetvételnyi idő után felbukkanva mély sóhajjal simítja hátra vizes tincseit, magában megfogadja, hogy nem fogja felkeresni azt az átkozott kikötőit. Csupán némi társaságra és szórakozásra vágyott, annyira azonban még nem kétségbeesett ez a kívánalom, hogy bárki után kiskutya módjára koslasson. Ennél azért büszkébb teremtés.
Alaposan megszabadulva az előző két nap mocskától kelletlenül ölti vissza magára az összesározott ruhákat, hogy aztán fürgén az emeletre surranhasson.
A zár halkan kattan, ahogy becsukja maga mögött az ajtót, valamennyire tompítja a fogadótérből és a folyosóról érkező zajokat, így kellemes, nyugodt csend fogadja és hűvös félhomály - nem ez a legkedvezőbb fekvésű szoba, de sajnos a látszattal ellentétben nem nemeskisasszony ő, hogy huzamosabb ideig a jobbikra fussa.
Gyertyát gyújt majd leveti az összepiszkolt holmijait, az ágy végében lévő ládához térdelve hajtja őket össze. Az ing ujja még mindig kemény a rászáradt latyaktól, bosszúsan össze is szalad a szemöldöke a látványra, de igyekszik most elhessegetni a méltatlankodó gondolatokat. Inkább előhúz egy finom anyagú alsóruhát, egyszerű, vékony pántos, világos darab, amit rendszerint a fűzős ruhái alatt hord. Mivel dacból már eldöntötte, hogy nem tér vissza a fogadótérbe a mai napon, ezért az öltözködést ezen a pontos be is fejezte. Inkább a tükör előtti asztalkához ül és türelmesen nekiáll kifésülni javarészt már megszáradt szőke fürtjeit. Az előző nap kemény munkával szerzett kis üvegcséje is előkerül, a kupak halk kattanással enged, és az illat azonnal kiszabadul. Kerül egy kevéske a csuklóira és a nyaka tövére, a meleg bőrön az illat lassan kibomlik, finomabban, mint az üvegben - lágy, tiszta és kissé édes, még mindig épp olyan, mint Elora néni kertjében.
A tükörben gondolataiba elmerülve szemléli vonásait, a kellemes révedezésében azonban hirtelen kopogás zavarja meg. Bizonyára a szobaasszony lesz, nem is bánja különösebben, sikerült összekennie egy helyen a lepedőt valahogyan sárral, nem ártana kicserélni.
Rendezve vonásait bájos mosolyt öltve nyúl a kilincsért.*
- Nahát Sarya épp most gondoltam... *ahogy az ajtó nyílik azonban nem a kedvesen alacsony és terebélyes nénje alakja tűnik fel előtte. Felpillant Nolenre, s némileg zavart illetődöttséggel fejezi be a mondatát, a derűs mosoly le is olvad a képéről* - magára...
*A kezdeti meglepetés után összeszedve magát épp csak egy leheletnyit rándul össze szemöldöke durcásan.*
- Erről nem volt szó *hajlamos persze fecsegni, mielőtt gondolkodna, de abban egészen biztos, hogy nem invitálta fel Nolent a szobájába. A bort és tálat látva látszólag mérlegel, s végül a tompán kínzó éhség háttérbe szorítja azt a makacsul kapaszkodó büszkeséget*
- Egy pohár bor! *tesz kitételt ujját emelve* - Egyetlenegy! *esketi, s még ha egy kevéssé meggyőző beleegyezést is hal, beereszti a kikötőit. Látszólag egy cseppet sem zavarja a kis lenge megjelenés, minek is szégyellősködne? A Velasco'rra látta őt már ennél pőrébben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394