//Második szál//
//Naty - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Meggyógyul *néz fel Darenn szemeibe, amikor a csuklya alól kibukó sérülései látványa kiül a lovag arcára.* Ne nézz így... *szégyelli el magát.
A kérdéshadat megvárja, és az ágy szélén ülve hallgatja végig. Kezeit ölében pihenteti, és valóban olyan mint egykor csillámló cserfes önmaga megfakult volna, mintha kivonták volna az esszenciáját, és csak a keserédes árny maradt volna meg belőle. Ahogy a lovag ránézett, tudja, hogy nem olyannak látja mint akkor a piacon. Senki sem látja már olyannak. Kedve volna felpattanni, és elmenni valahová nagyon nagyon messzire. Jobb is lesz nekivágni Lanawinnak, az út, a változás biztosan jó tesz majd neki. Friss sebek valóban, olyan frissek, melyeken nincs még feltépni való varr sem.*
- Lázadás volt, amit a városőrök nem tudtak visszafogni. Egy barátnőmnél szálltam meg, akinek a kúriáját lerombolták, és egy csapat gyermek beköltözött. Patkányokat szúrtak a tőr végére, és nevettek rajta. Kegyetlenek voltak. De megmenekültem. * Néz maga elé a ahogy beszél. Hangjában nincs él, egyszerű elbeszélés. Tart egy pillanatnyi szünetet, majd a járkáló lovagon motoz pillantása. Feláll, hogy megállásra késztesse. Megállna előtte, kezeit két oldalról karjára simítaná, úgy próbálná nyugtatni.*
- Ne hibáztasd magad, erről te egyáltalán nem tehetsz. Mert ami utána történt, annak ösvényére magamtól léptem. Ha itt lettél volna, ha akkor nem sodor el a forgatag, talán másképp alakul, de *Pillant fel szürkészöld szemeivel sokat sejtetőn, de aztán mielőtt egy szebb alternatív jövőkép foganhatna meg, melyben újra fényes szőke hajjal tündökölhetne a lovag oldalán. Ez a jövő már akkor elveszett, talán sosem térhet vissza. Nem is fájdítja szívét vele, így inkább leengedi kezeit, és ellép, hogy visszaüljön.*
- Menekülés közben egy menetbe botlottam. Elesetteket vittek temetni. Azt hiszem. Megtámadott egy varjúraj. Minden csupa toll volt, szárny, és nem láttam semmit. Egy bódé alá rejtőztem, de aztán valami dög jött elő a földből... *hangja egyre telik büszkeséggel. Ahogy halad a történetben, szemei csillogni kezdenek. Hogy akkor mit fedeztek fel magukon, ki-ki mely testrészén, az áldásukról, vagy átkukról, jótékonyan hallgat. Sajátját pedig jelenleg nem mutatná meg.*
- Szarva éles fogai voltak. Sosem láttam még ilyet. *Elgondolkodik egy pillanatra, talán újra játszódik a jelenet a fejében, s a végére el is mosolyodik, bár nem olyan őszintén, mint régebben.* Quantall varázslata lehetett az oka, vagy nem is tudom, de... megküzdöttünk vele egy mélységi nővel. Ő sajnos nem volt olyan szerencsés mint én. A templomban elesett.* húzza el a száját, még a borzongás is átfut rajta, s fázósan húzza össze szürke kölcsönkapott ruháját.* Emberek bolondultak meg, és indultak egymás torkának. Valami volt a levegőben, mert egyik pillanatról a másikra tértek észre. Akkor javult meg minden, amikor visszafoglaltuk a templomot. Erről sem hallottál?