// Szokatlan csoport //
*Az Adoaverként bemutatkozó fiú az általa kezdeményezett szemkontaktus alapján sem tűnik úgy, hogy kifejezetten barátságtalan, bizalmatlan vagy ellenséges lenne vele, bár tulajdonképpen azt, hogy valaki ennyire nyíltan a szemébe néz, akár kötekedésnek is vehetné.
Csak hát, annyira azért már él régen a városban, hogy tudja, errefelé ez nem feltétlenül számít ellenséges gesztusnak, főleg, hogy mondjuk nem is vicsorít, vagy morog rá mindehhez. Amúgy pedig szeret szemeket nézni. A többségük szép, meg hát tulajdonosáról valóban sok mindent elárul.
Zeekxet már jól és közelről ismeri, ezért talán természetes és vele született kíváncsiságának köszönhető, hogy az idegen most sokkal inkább magára vonja a figyelmét.
Első benyomási alapján, és ezeket az első benyomásokat mindig is nagyon fontosnak tartotta és tartja még most is, egyszerűnek tűnik neki. Mármint olyan értelemben véve, hogy viselkedése kissé zavartnak tűnik, és a szavai is, ezzel pedig tulajdonképpen elsőre is el nyeri a bizalmát, mert úgy tűnik, hogy legalább nem akarja másnak mutatni magát, mint ami.*
- Nem gond. *biztosítja Adoavert, amikor azt mondja neki, hogy elszokott a társaságtól, orkokkal pedig még soha életében nem beszélt.* Sok ember van ezzel így. Meg sokan közülünk sem haverkodnak idegenekkel szívesen. És mindenki idegen, aki nem mi vagyunk.
*Abba bele sem megy, hogy sokszor egy-egy kisebb törzs, vagy család sincs feltétlenül jóban egymással, de hát ez minden minden bizonnyal minden népnél így van ez. Talán látszik rajta viszont, hogy ennek az egésznek nincs semmi jelentősége nincsen a számára.*
- De én a saját utamat járom. *teszi hozzá büszkén, bár tudja, hogy pusztán emiatt túl sok büszkeségre nincs oka. Azt, hogy a saját útját járja, pontosabban megy a saját feje után, rengeteg ork elmondhatja rajta kívül magáról, meg sok egyéb mindenféle szerzet szintén. Ettől viszont még életének nagy és meghatározó lépése volt a törzse elhagyása, szóval valamennyire mégiscsak büszke rá.*
- Egy darabig együtt éltünk. *biccent aztán mosolyogva Zeekxre, hogy aztán végre egy kérdésre is feleljen, igaz ez még csak a rövid válasz volt.*
- Egy törzzsel vándoroltam, aztán, amikor elhagytam, hogy a városba jöjjek lakni, vele találkoztam itt először. Megmutatta a várost, segített tyúkokat venni, meg házat, és érteni az itteni jeleket. *adja meg közös történetük kissé hosszabb, de erősen lecsupaszított verzióját.
Sok lehetősége amúgy akkor sem lenne beszélni, ha ennél egyelőre többet szeretne mondani.
Az idő tényleg emlékeket szépít. Furcsának tartja, hogy éppen azt felejtette el, pontosabban nem tartotta teljesen észben, hogy Zeekx néha milyen kis izgága tud lenni, szó szerint. Egészen hihetetlen, hogy saját magát hozzá képest most hirtelen a nyugalom megtestesült szobrának érzi, főleg most, hogy a pálinkára nagyon jól csúszik a sör.*
- Kicsit lassabban, hé! *fogja meg ezúttal tényleg gyengéden Zeekx vállát, bár hangsúlya kissé azért dorgáló. Még a végén elijeszti itt neki a másik fiút, pedig éppen még csak a nevét tudja róla, meg, hogy nem itt él.*
- Annyit beszélsz és kérdezel, mintha egyszerre két lélek lakna abban a pici testedben. Ennyi kérdést egyszerre megjegyezni sem lehet!
*Jó, ez így persze túlzás, de az tény, hogyha szegény Adoaver, vagy inkább Adi mindenre válaszolni akarna egyszerre, még a végén nem maradna idejük enni és inni.*
- Különben pedig, tudod, hogy csak addig nem kell tőlem félni, ameddig nem bosszantanak fel. Viszont az Adi jó név, nekem tetszik. *teszi azért hozzá, mert egyrészt tényleg tetszik neki, másrészt, hogy azért éreztesse Zeekxel, hogy persze nem haragszik rá. Csak úgy látszik kicsit elszokott tőle.
Szerencsére kérdései nagy részét a pap nem hozzá intézte, így neki inni is van ideje, nem csak válaszolni.*
- Amúgy igen, hiányzik a vadászat is, meg néha unatkozom is. *ismeri el viszont egyszerűen a neki szóló kérdésre.* A jóscsontokat pedig már mondtam. Az olvasásuknál fontos az első benyomás. És attól, hogy az egér szapora csak még nagyobb túlélő. És a betegségeket sem magának terjeszti. Ezektől még nem lesz rossz jel.
*Igazából nem érti, hogy Zeekx most konkrétan mit akart mondani azzal, hogy az egér szapora, meg betegségeket terjeszt, de hát megszokta már, hogy sokszor el tudnak beszélni egymás mellett, mert valamilyen teljesen egyszerű valamiről teljesen más jut az eszükbe, meg mert közös nyelvük ellenére sem beszélnek mindig közös nyelvet.
A csontokat mindenesetre már elpakolta, és pillanatnyilag nem látja értelmét, hogy újra használja őket, mert neki egy egér éppen elég volt.
Innentől kezdve biztos benne, hogy a továbbiakban a szellemek útmutatása nélkül is csak el lesznek majd valahogy.*