Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 345 (6881. - 6900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6900. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:29:56
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:29:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A ruhabeli különbségek megjegyzésére vigyor jelenik meg az arcán, és elgondolkodva biggyeszti az ajkait egy pillanatig, mielőtt megvonná a vállát. *
- Ti szépek vagytok, mi meg hasznosak. Ez így van jól. * Ért egyet végül a következtetéssel, hogy miért lehet az öltözködés kényelmének kérdésében ekkora eltérés. Majd legyint egyet, mert eszébe jut még valami. *
- De nem hiszem, hogy sokkal kényelmetlenebb, mint egy teljes testes páncél. Meleg, nehéz, és korlátoz a mozgásban. Mindent tud, hogy elérje, véletlenül se viseljem. * Vigyorog hiszen a bortól már sokkal jobb a kedve, mint alig pár perce volt. Egy kis erősebbtől még jobb lenne, de a pofátlanságban a legfontosabb, hogy mindig tudni kell, meddig szabad elmenni. Még túl korai lenne újra meghívatni magát, de azért számolja a levegővételeket, hogy mikor érkezik el az idő egy újabb italra. A mélységi egyébként nem tulajdonít túlzott szerepet a ruházatnak, és hogy miért viselheti azt a másik, számára a ruha egy ruha. *
- A halottak a tapasztalataim alapján nem énekelnek, szóval ha te erre is képes vagy, akkor fejet kell hajtanom a tudásod előtt, és elismernem, hogy jobb vagy nálam. * Sóhajt drámaian, de szemében ott csillog a komisz pimaszság, ami jelzi, hogy csak újabb határfeszegetés ez a részéről. Szeretné felmérni, hogy meddig mehet el, mielőtt kibillentené a szerepből a bárdot. *
- Ez igazán nagylelkű volt tőlem akkor. * Jegyzi meg, ezúttal saját vállát veregetve, még ha szóban is. Elkomorodik a tekintete, ahogy beleiszik az előtte álló borba, és most először komoly hanghordozással szólal meg. *
- Biztos voltam benne, hogy nem éled túl a hatot, amikor itt hagytál a fürdőben. Próbáltam segíteni, próbáltalak figyelmeztetni, de meg se akartad hallani, amit mondtam. Örülök, hogy nem lett igazam végül. * Jegyzi meg, Eeyr átka miatt teljesen őszintén. Érdeklődve hallgatja a történetet arról, miképp kapaszkodott felfelé a szociális ranglétrán a nő, majd elgondolkodva dörzsöli meg az állát. Ezúttal nem tér ki a felé érkező kérdés elől, inkább választ ad, még ha nem is teljeset. *
- Az enyészeté lett, de nem is kár érte. Akarna a franc az újgazdag fajankók között lakni. Jobb volt az sárvárosnak, mint selyemrévnek, hasznosabb is volt. * Jegyzi meg, éppen csak nem köp ki a fogadó padlójára, de a beszéd így is elég epés, hogy egyértelműen jelezze, mit gondol a negyed jelenlegi lakóiról. Az se zavarja, ha asztalrása is ott lakik, és ezért magára veszi a megjegyzést, amióta a templomban elátkozták, sose igyekezett kendőzött formában tálalni a véleményét, hiszen hasztalan mindenféle próbálkozás. *
//Egy húron pendülve//
* A ruhabeli különbségek megjegyzésére vigyor jelenik meg az arcán, és elgondolkodva biggyeszti az ajkait egy pillanatig, mielőtt megvonná a vállát. *
- Ti szépek vagytok, mi meg hasznosak. Ez így van jól. * Ért egyet végül a következtetéssel, hogy miért lehet az öltözködés kényelmének kérdésében ekkora eltérés. Majd legyint egyet, mert eszébe jut még valami. *
- De nem hiszem, hogy sokkal kényelmetlenebb, mint egy teljes testes páncél. Meleg, nehéz, és korlátoz a mozgásban. Mindent tud, hogy elérje, véletlenül se viseljem. * Vigyorog hiszen a bortól már sokkal jobb a kedve, mint alig pár perce volt. Egy kis erősebbtől még jobb lenne, de a pofátlanságban a legfontosabb, hogy mindig tudni kell, meddig szabad elmenni. Még túl korai lenne újra meghívatni magát, de azért számolja a levegővételeket, hogy mikor érkezik el az idő egy újabb italra. A mélységi egyébként nem tulajdonít túlzott szerepet a ruházatnak, és hogy miért viselheti azt a másik, számára a ruha egy ruha. *
- A halottak a tapasztalataim alapján nem énekelnek, szóval ha te erre is képes vagy, akkor fejet kell hajtanom a tudásod előtt, és elismernem, hogy jobb vagy nálam. * Sóhajt drámaian, de szemében ott csillog a komisz pimaszság, ami jelzi, hogy csak újabb határfeszegetés ez a részéről. Szeretné felmérni, hogy meddig mehet el, mielőtt kibillentené a szerepből a bárdot. *
- Ez igazán nagylelkű volt tőlem akkor. * Jegyzi meg, ezúttal saját vállát veregetve, még ha szóban is. Elkomorodik a tekintete, ahogy beleiszik az előtte álló borba, és most először komoly hanghordozással szólal meg. *
- Biztos voltam benne, hogy nem éled túl a hatot, amikor itt hagytál a fürdőben. Próbáltam segíteni, próbáltalak figyelmeztetni, de meg se akartad hallani, amit mondtam. Örülök, hogy nem lett igazam végül. * Jegyzi meg, Eeyr átka miatt teljesen őszintén. Érdeklődve hallgatja a történetet arról, miképp kapaszkodott felfelé a szociális ranglétrán a nő, majd elgondolkodva dörzsöli meg az állát. Ezúttal nem tér ki a felé érkező kérdés elől, inkább választ ad, még ha nem is teljeset. *
- Az enyészeté lett, de nem is kár érte. Akarna a franc az újgazdag fajankók között lakni. Jobb volt az sárvárosnak, mint selyemrévnek, hasznosabb is volt. * Jegyzi meg, éppen csak nem köp ki a fogadó padlójára, de a beszéd így is elég epés, hogy egyértelműen jelezze, mit gondol a negyed jelenlegi lakóiról. Az se zavarja, ha asztalrása is ott lakik, és ezért magára veszi a megjegyzést, amióta a templomban elátkozták, sose igyekezett kendőzött formában tálalni a véleményét, hiszen hasztalan mindenféle próbálkozás. *
6899. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:07:04
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:07:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Meg is lepődött volna, ha egy ültő helyében letudná rántani a férfit a helyéről. De leginkább saját eletét féltene. Mert a súly különbség miatt, lehet itt hagyná a fogát ha a férfi ráesne.
Az alkohol tett már arról, hogy ne gondoljon ilyen mélységű részletekig. Mondhatni a veszély érzete lassacskán teljesen felszívódik. Pontosabban felóldódott.
Aljas támadása sikerrel jár, amit egy örömittas kuncogsással néz végig. Eszébe sem jut azonban az a tény, hogy a férfi keze továbbra is apró hasán pihen. Ami aztán a bosszútól fűtöttségtől vagy épp reflexből de mint egy nagy fogó szorul rá hasfalára. A fájdalom némi csikiző érzettel párosul. Illetve egy hangos visítással húzzódik össze, mintha erős görcsök gyötörnék. Kezeit is rögtön a másikéra szorítja, hogy mielőbb szabadulni tudjon. Mindeközben pedig a fájdalmas nevetéssel és levegő vétellel küzködik.*
- Elég elég! Te nyertél!
*Paskolja a vasmarkot ami rászorul. Könyörgése vagy tán a férfi jó szíve. De végül megmenekül attól a mancstól.*
- Ne szokj hozzá!
*Incselkedik tovább. Nehogy a végen még a fejébe szálljon a dicsőség kedves Derk mesternek.*
- Laza hmm, csak szét ne follyak mint a rosszul főtt puding.
*Kuncog fel ismét, ahogy a fejében megszületik a groteszk látvány, ahogy csak szétfolyik a padlón Derek tanításai után.*
-Micsoda. Most?
*Kerekednek ki értetlenül szürkés szemei. Derek pedig szinte meg sem várja, hogy köpni vagy nyelni tudjon. Meglódul mint valami félörült.*
-Derk várj!
*Huppan le utáná, és pár szárnycsapással tompítja az esést. Apró lábait pedig úgy szedi mint még soha. Rögvest a férfi előtt terem. Kezeit annak hasára helyezi, hogy mint egy dőlő fát állítson meg. Lábait is maga mögé helyezi, hogy megfékezze a férfit. Az alkohol már eléggé a fejébe szállt. De annyira nem őrült meg, hogy kora éjjel induljon neki az ingoványnak!.*
- Dehogy indulunk mi oda most!
*Oktatja ki a férfit fejrázassal. Majd, hogy meg tetőzze is azt. Még ujját is ingatni kezdi Derk előtt. Mintha az édesanyja kapta volna őt valami rosszaságon.*
- Előbb lazítunk, majd aztán tanulunk! Gyerünk vissza egy kettő.
*Tapsol egy kettőt, vissza zavarva a férfit a helyére. Na most kit nevezhetnek itt mesternek?
Ha amat engedelmeslkedik, akkor ismet a pult mellett találják magukat. Nimo pedig ismét visszareppen a helyére, és egy elégedett sóhajjal kortyol bele hátra hagyott italába.*
- Lihanech sem egy nap alatt épült fel. Meg aztán a mágia tanítást, hagyjuk meg az ottaniaknak. Mi mást szoktak még csinálni, ha lazítani szeretnének. Az iváson már túl vagyok.
*Jegyzi meg, és mielőtt megszólná, hogy a korsója bizony még félig van. Ne zavartassa magát amiatt a férfi. Magasra emelve és nagyokat kortyolva hörpönti le azt Nimo. Mintha már veteránnak számítana ebben.*
-Huuu... ez.. több volt.. mint.. gondoltam.
*Fancsalodik el a képe egy pillanatra. Majd gyomra hatalmas korgásokkal jelezni is kezd. Valami érkezik. Nimo arca is azt tükrözi, hogy ez bizony számára is új. Szinte rémisztő. A hang egyre, csak egyre mintha feljebb emelkedne a tündérben. Meg is érkezik. Egy hangosabb böfögés, amit kissé későn tud csak elnyomni azzal, hogy szájara feszití kezeit a tündér. Elvörösodve, és kimeredt tekintettel néz a férfire.*
-Az istenekre. Bocsanát.
*Szabadkozik szégyenkezve. Mégis valami más érzet is felül kerekedik rajta. Nevethetnékje támadt saját magán. Aminek nem is tud sokáig ellen állni. Nimo egy jót kacag saját magán.*
*Meg is lepődött volna, ha egy ültő helyében letudná rántani a férfit a helyéről. De leginkább saját eletét féltene. Mert a súly különbség miatt, lehet itt hagyná a fogát ha a férfi ráesne.
Az alkohol tett már arról, hogy ne gondoljon ilyen mélységű részletekig. Mondhatni a veszély érzete lassacskán teljesen felszívódik. Pontosabban felóldódott.
Aljas támadása sikerrel jár, amit egy örömittas kuncogsással néz végig. Eszébe sem jut azonban az a tény, hogy a férfi keze továbbra is apró hasán pihen. Ami aztán a bosszútól fűtöttségtől vagy épp reflexből de mint egy nagy fogó szorul rá hasfalára. A fájdalom némi csikiző érzettel párosul. Illetve egy hangos visítással húzzódik össze, mintha erős görcsök gyötörnék. Kezeit is rögtön a másikéra szorítja, hogy mielőbb szabadulni tudjon. Mindeközben pedig a fájdalmas nevetéssel és levegő vétellel küzködik.*
- Elég elég! Te nyertél!
*Paskolja a vasmarkot ami rászorul. Könyörgése vagy tán a férfi jó szíve. De végül megmenekül attól a mancstól.*
- Ne szokj hozzá!
*Incselkedik tovább. Nehogy a végen még a fejébe szálljon a dicsőség kedves Derk mesternek.*
- Laza hmm, csak szét ne follyak mint a rosszul főtt puding.
*Kuncog fel ismét, ahogy a fejében megszületik a groteszk látvány, ahogy csak szétfolyik a padlón Derek tanításai után.*
-Micsoda. Most?
*Kerekednek ki értetlenül szürkés szemei. Derek pedig szinte meg sem várja, hogy köpni vagy nyelni tudjon. Meglódul mint valami félörült.*
-Derk várj!
*Huppan le utáná, és pár szárnycsapással tompítja az esést. Apró lábait pedig úgy szedi mint még soha. Rögvest a férfi előtt terem. Kezeit annak hasára helyezi, hogy mint egy dőlő fát állítson meg. Lábait is maga mögé helyezi, hogy megfékezze a férfit. Az alkohol már eléggé a fejébe szállt. De annyira nem őrült meg, hogy kora éjjel induljon neki az ingoványnak!.*
- Dehogy indulunk mi oda most!
*Oktatja ki a férfit fejrázassal. Majd, hogy meg tetőzze is azt. Még ujját is ingatni kezdi Derk előtt. Mintha az édesanyja kapta volna őt valami rosszaságon.*
- Előbb lazítunk, majd aztán tanulunk! Gyerünk vissza egy kettő.
*Tapsol egy kettőt, vissza zavarva a férfit a helyére. Na most kit nevezhetnek itt mesternek?
Ha amat engedelmeslkedik, akkor ismet a pult mellett találják magukat. Nimo pedig ismét visszareppen a helyére, és egy elégedett sóhajjal kortyol bele hátra hagyott italába.*
- Lihanech sem egy nap alatt épült fel. Meg aztán a mágia tanítást, hagyjuk meg az ottaniaknak. Mi mást szoktak még csinálni, ha lazítani szeretnének. Az iváson már túl vagyok.
*Jegyzi meg, és mielőtt megszólná, hogy a korsója bizony még félig van. Ne zavartassa magát amiatt a férfi. Magasra emelve és nagyokat kortyolva hörpönti le azt Nimo. Mintha már veteránnak számítana ebben.*
-Huuu... ez.. több volt.. mint.. gondoltam.
*Fancsalodik el a képe egy pillanatra. Majd gyomra hatalmas korgásokkal jelezni is kezd. Valami érkezik. Nimo arca is azt tükrözi, hogy ez bizony számára is új. Szinte rémisztő. A hang egyre, csak egyre mintha feljebb emelkedne a tündérben. Meg is érkezik. Egy hangosabb böfögés, amit kissé későn tud csak elnyomni azzal, hogy szájara feszití kezeit a tündér. Elvörösodve, és kimeredt tekintettel néz a férfire.*
-Az istenekre. Bocsanát.
*Szabadkozik szégyenkezve. Mégis valami más érzet is felül kerekedik rajta. Nevethetnékje támadt saját magán. Aminek nem is tud sokáig ellen állni. Nimo egy jót kacag saját magán.*
6898. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-13 15:32:00
Üzenet elküldve: 2025-10-13 15:32:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Számára egy jobb színben kinéző pegazusba tér vissza. Jobbkedvű, fénylő és hangosabb. Szereti az ilyen helyeket. Ilyen alkalmakkor szoktak kialakulni a legjobb barátságok. Sajnos nem barátkozni jön, hanem egy jót zabálni, majd utána kialudni a nap fáradalmait. Bár nem nagyon csinált olyat, ami kellően lefáraszthatta volna testileg, inkább lelkileg van megterhelve. Sok dologra kell egyszerre figyelni, s minden elmúló nappala háta mögött egy újabb problémát zárhat le. Ezzel szemben, minden újabb napot egy újabb probléma követ. Ezek többsége akkor üti fel a fejét, amikor nem számít rá, vagy éppen kényelembe helyezi magát. Kinyitja a pegazus ajtaját, majd betér az épületbe. A pultnál foglal helyet, majd nem is szerénykedik. Kezdésnek egy Ullamar sört rendel 12 aranyért. 
Előételnek pedig egy Őzragu levest, 10 aranyért. A főfogás pedig Babfőzelék lesz, amiért 9 aranyat hagy hátra. Ihatna sört sörrel, de most inkább visszafogja magát és nem issza magát a sárga földig. Amint a leves felszürcsölte, egyből neki is lát a főzeléknek. Friss és meleg, ahogyan azt szereti. Majdnem minden kanalat egy korty sörrel kísér. Nem mohó, nem falja be teljesen az egészet, hagy egy kicsit madarának, hátha kiakarja ő is próbálni a ínyencséget. Amint végeztek a vacsorával, a félvér felhörpinti a maradék sörét és elvonul a szobájába. Bent lerakja a varjút az asztalra és egy lepedővel lefedi. Hagyj aludjon békében. Közben a félvér gyertyafény mellett ül az asztalnál. Az asztalon néhány tárgy ékeskedik. A kardja, gyűrűje mérgezett nyílhegye és tolvajszerszáma. Hát nem áll jól a szénája. Elkapja egy őr, mit mond? „Ja, ez mind zsákmány volt azoktól, akiket megöltem.” Hát marha jó kifogás. Minden egyes tárgy arra enged következtetni, hogy valami simlis betörő, aki a patkányoknak dolgozik. Aprót sóhajt, majd elrakja a tárgyakat. A gyűrűt még egy darabig nézi. Patkányfejet ábrázoló pecsétgyűrű egyenest a mélységi ujjairól. *
- Vajon milyen titkos átjáróhoz vezetett volna minket?
* Végül a gyűrűt is elsüllyeszti zsebeiben, majd ruháitól megszabadulva úgy esik bele az ágyba, mint egy nehéz kő a tóba. engedi, hogy a súlya elsüllyessze, majd hamarosan mély álomba merül. *
Előételnek pedig egy Őzragu levest, 10 aranyért. A főfogás pedig Babfőzelék lesz, amiért 9 aranyat hagy hátra. Ihatna sört sörrel, de most inkább visszafogja magát és nem issza magát a sárga földig. Amint a leves felszürcsölte, egyből neki is lát a főzeléknek. Friss és meleg, ahogyan azt szereti. Majdnem minden kanalat egy korty sörrel kísér. Nem mohó, nem falja be teljesen az egészet, hagy egy kicsit madarának, hátha kiakarja ő is próbálni a ínyencséget. Amint végeztek a vacsorával, a félvér felhörpinti a maradék sörét és elvonul a szobájába. Bent lerakja a varjút az asztalra és egy lepedővel lefedi. Hagyj aludjon békében. Közben a félvér gyertyafény mellett ül az asztalnál. Az asztalon néhány tárgy ékeskedik. A kardja, gyűrűje mérgezett nyílhegye és tolvajszerszáma. Hát nem áll jól a szénája. Elkapja egy őr, mit mond? „Ja, ez mind zsákmány volt azoktól, akiket megöltem.” Hát marha jó kifogás. Minden egyes tárgy arra enged következtetni, hogy valami simlis betörő, aki a patkányoknak dolgozik. Aprót sóhajt, majd elrakja a tárgyakat. A gyűrűt még egy darabig nézi. Patkányfejet ábrázoló pecsétgyűrű egyenest a mélységi ujjairól. *- Vajon milyen titkos átjáróhoz vezetett volna minket?
* Végül a gyűrűt is elsüllyeszti zsebeiben, majd ruháitól megszabadulva úgy esik bele az ágyba, mint egy nehéz kő a tóba. engedi, hogy a súlya elsüllyessze, majd hamarosan mély álomba merül. *
6897. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-13 13:53:43
Üzenet elküldve: 2025-10-13 13:53:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Az alkohol már kellően átvette a férfi felett az irányítást. Még jó, hogy nem szokott hülyeséget csinálni, csak néha. Amikor kezét irányítja, eleinte nem is veszi észre, csak amikor már ott van, majdnem előre esik. Szerencsére csak majdnem, különben le is rántaná magával a tündért. Ami viszont ezután jön, na, arra még józanul sem számítana. Amint megcsípi a férfi hónalját, egyből fel is kiált. *
- Áá, áu.
* Jó támadás is lehetne az emberke ellen, de a tündért elkerülte a legfontosabb dolog. Ha valakit megtámadunk, fel kell készülni a visszatámadásra. A tündér pechére a férfi kezébe adta a visszavágás esélyét. Nem várja meg, míg kegyelmet ad neki a tündér és elengedi, kezével hasonlóan cselekszik. Megcsípi a tündér hasát, érezze csak, hogy most mit él át. Mondjuk neki valamivel nagyobb a keze, így talán a fájdalom is, de közel sincs annyira jól, hogy erősen tudjon szurkálódni. Ha végül elengedik egymást és kiegyeznek egy döntetlenben, úgy a férfi nem próbálkozik hasonló mozdulatokkal, legalábbis egy darabig. *
- Szép név.
* Itt a lazítás mesterére gondol, de nem javítja ki magát. *
- Hívj csak Derknek kedves tanítványom. Hamarosan te is olyan laza leszel, hogy senki sem fog rád ismerni.
* Nem veszi észre a játékosságot a hangjában, ő ezt bóknak veszi. Mégpedig a legnagyobbnak, amit az elmúlt években kapott. Kezeit összefonja maga előtt, majd büszkén bólint a kijelentésére. *
- Akkor lassan ideje mennünk.
* Megfogja maradék sörét, majd felhörpinti. Ezt követően hangosan koppan a korsó az asztalon, majd feláll a férfi. Szinte biztos benne, hogy a tündér megkérdezi, hogy hova, pedig ez teljesen nyilvánvaló. *
- Irány a mágustorony!
* Mondja teljesen kész állapotban. Az is csoda lesz, hogyha kitalál az ajtón, nehogy eltaláljon a toronyba. Ez mondjuk nem fogja megállítani, emelt fővel indul az ajtó irányába. *
- Gyerünk, nincs vesztegetni való időnk. Mi leszünk a legnagyobb mágusok, nem?
* Az alkohol már kellően átvette a férfi felett az irányítást. Még jó, hogy nem szokott hülyeséget csinálni, csak néha. Amikor kezét irányítja, eleinte nem is veszi észre, csak amikor már ott van, majdnem előre esik. Szerencsére csak majdnem, különben le is rántaná magával a tündért. Ami viszont ezután jön, na, arra még józanul sem számítana. Amint megcsípi a férfi hónalját, egyből fel is kiált. *
- Áá, áu.
* Jó támadás is lehetne az emberke ellen, de a tündért elkerülte a legfontosabb dolog. Ha valakit megtámadunk, fel kell készülni a visszatámadásra. A tündér pechére a férfi kezébe adta a visszavágás esélyét. Nem várja meg, míg kegyelmet ad neki a tündér és elengedi, kezével hasonlóan cselekszik. Megcsípi a tündér hasát, érezze csak, hogy most mit él át. Mondjuk neki valamivel nagyobb a keze, így talán a fájdalom is, de közel sincs annyira jól, hogy erősen tudjon szurkálódni. Ha végül elengedik egymást és kiegyeznek egy döntetlenben, úgy a férfi nem próbálkozik hasonló mozdulatokkal, legalábbis egy darabig. *
- Szép név.
* Itt a lazítás mesterére gondol, de nem javítja ki magát. *
- Hívj csak Derknek kedves tanítványom. Hamarosan te is olyan laza leszel, hogy senki sem fog rád ismerni.
* Nem veszi észre a játékosságot a hangjában, ő ezt bóknak veszi. Mégpedig a legnagyobbnak, amit az elmúlt években kapott. Kezeit összefonja maga előtt, majd büszkén bólint a kijelentésére. *
- Akkor lassan ideje mennünk.
* Megfogja maradék sörét, majd felhörpinti. Ezt követően hangosan koppan a korsó az asztalon, majd feláll a férfi. Szinte biztos benne, hogy a tündér megkérdezi, hogy hova, pedig ez teljesen nyilvánvaló. *
- Irány a mágustorony!
* Mondja teljesen kész állapotban. Az is csoda lesz, hogyha kitalál az ajtón, nehogy eltaláljon a toronyba. Ez mondjuk nem fogja megállítani, emelt fővel indul az ajtó irányába. *
- Gyerünk, nincs vesztegetni való időnk. Mi leszünk a legnagyobb mágusok, nem?
6896. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-13 12:21:49
Üzenet elküldve: 2025-10-13 12:21:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Amíg a kabátos orkkal beszélget addig egy emberlányka libben oda hozzájuk. Rövidke hajú és elég törékenynek nézni, bár minden ember törékenynek néz ki Gigár szemében. Valamit a másik is akar a piros kabátos orktól, de azt nem tudja mit. Biccent a neki aprócska teremtésnek. De lassan az ork is megenyhül mikor ráeszmél, hogy mindketten az őrségnél vannak. Azt is megtudja hamar, hogy cipelni és őrizni is kell majd előtte valamit kér tőle, hogy elhiggye a városőrség tagja. Gigár kotorászni kezd a személyes dolgai között és egy papírost vesz elő, amit megmutat az orknak. Ez évekkel ezelőtti, az akkori városi őrség parancsnokának megbízólevele, hivatalos pecséttel. Ha ezt megnézi Cagon akkor vissza is kéri tőle. A férfi teljesen hivatalos iratot láthat, ami Gigár-t városőrként azonosítja. Aztán úgy látszik, hogy fel kell menni a szobába. A szobába rengeteg minden van bezsúfolva, amin az óriás el is csodálkozik. Persze itt is nehezen jut be az ajtón és nem tud kinyújtózni teljesen, így a kínált ágyra le is ül. Sok a festmény, virág, növény, löttyök és miegymás, amit fel lehet lelni. Így már érti mit kell majd őrizni. Ezután megtudja, hogy az ork neve Cagon. A másik felét sajnos nyomban el is felejti, de ezt megpróbálja megjegyezni. Az ember lánykának valami irományt kell kitöltenie, amin Gigár jót mosolyog. De csakhamar ő is kap még feladatot.*
- Jó, megvédelek titeket, meg az árut is. *Mormogja mély hangján. Aztán ő is kap egy papírost maga elé. Hatalmas ujjával az írást kezdi el olvasni. Merthogy tud írni is és olvasni is csak lassabban, mint a legtöbbet és valamennyire félhangosan teszi mert így könnyebb neki. Lehet a lányka hamarabb végez a fejtörőkkel, mint mire Gigár elolvas mindent, ami a lapon van. Kisvártatva csak végez vele és megérti miről van szó, így, ha van ott valami íróeszköz, akkor aláírja, mert hát tényleg az, akinek mondja magát, Gigár a Hegyóriás a városőrségtől. Az óriás hatalmas ujjai ellenére igen szépen kerekítetten írja alá ezt a szerződést. Persze nem szépíró, de a nevét azt sok-sok gyakorlással megtanulta szépen leírni. Egy elf tudós volt olyan jó és régen segített neki ebben. Amikor aláírja, ami nem volt gyors folyamat, akkor nagyot szuszog.*
- És enni mikor kapunk? *Neki most ez a legfontosabb, hiszen órákon át kereste a piros kabátos Cagont, és hát elfáradt a nagy keresésben. Körben a lánykára pillant, hogy amaz, hogy halad a fejtörőkkel. Nem emlékszik a nevére ezért rámutatva hatalmas kezével rákérdez.*
- Téged, hogy hívnak? *Barátságosan kérdezi, s persze lehet már elárulta a másik csak elfelejtette időközben.*
*Amíg a kabátos orkkal beszélget addig egy emberlányka libben oda hozzájuk. Rövidke hajú és elég törékenynek nézni, bár minden ember törékenynek néz ki Gigár szemében. Valamit a másik is akar a piros kabátos orktól, de azt nem tudja mit. Biccent a neki aprócska teremtésnek. De lassan az ork is megenyhül mikor ráeszmél, hogy mindketten az őrségnél vannak. Azt is megtudja hamar, hogy cipelni és őrizni is kell majd előtte valamit kér tőle, hogy elhiggye a városőrség tagja. Gigár kotorászni kezd a személyes dolgai között és egy papírost vesz elő, amit megmutat az orknak. Ez évekkel ezelőtti, az akkori városi őrség parancsnokának megbízólevele, hivatalos pecséttel. Ha ezt megnézi Cagon akkor vissza is kéri tőle. A férfi teljesen hivatalos iratot láthat, ami Gigár-t városőrként azonosítja. Aztán úgy látszik, hogy fel kell menni a szobába. A szobába rengeteg minden van bezsúfolva, amin az óriás el is csodálkozik. Persze itt is nehezen jut be az ajtón és nem tud kinyújtózni teljesen, így a kínált ágyra le is ül. Sok a festmény, virág, növény, löttyök és miegymás, amit fel lehet lelni. Így már érti mit kell majd őrizni. Ezután megtudja, hogy az ork neve Cagon. A másik felét sajnos nyomban el is felejti, de ezt megpróbálja megjegyezni. Az ember lánykának valami irományt kell kitöltenie, amin Gigár jót mosolyog. De csakhamar ő is kap még feladatot.*
- Jó, megvédelek titeket, meg az árut is. *Mormogja mély hangján. Aztán ő is kap egy papírost maga elé. Hatalmas ujjával az írást kezdi el olvasni. Merthogy tud írni is és olvasni is csak lassabban, mint a legtöbbet és valamennyire félhangosan teszi mert így könnyebb neki. Lehet a lányka hamarabb végez a fejtörőkkel, mint mire Gigár elolvas mindent, ami a lapon van. Kisvártatva csak végez vele és megérti miről van szó, így, ha van ott valami íróeszköz, akkor aláírja, mert hát tényleg az, akinek mondja magát, Gigár a Hegyóriás a városőrségtől. Az óriás hatalmas ujjai ellenére igen szépen kerekítetten írja alá ezt a szerződést. Persze nem szépíró, de a nevét azt sok-sok gyakorlással megtanulta szépen leírni. Egy elf tudós volt olyan jó és régen segített neki ebben. Amikor aláírja, ami nem volt gyors folyamat, akkor nagyot szuszog.*
- És enni mikor kapunk? *Neki most ez a legfontosabb, hiszen órákon át kereste a piros kabátos Cagont, és hát elfáradt a nagy keresésben. Körben a lánykára pillant, hogy amaz, hogy halad a fejtörőkkel. Nem emlékszik a nevére ezért rámutatva hatalmas kezével rákérdez.*
- Téged, hogy hívnak? *Barátságosan kérdezi, s persze lehet már elárulta a másik csak elfelejtette időközben.*
6895. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-13 11:21:42
Üzenet elküldve: 2025-10-13 11:21:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hetet egycsapásra//
* A szúró fájdalom, ami az orrából jön, egyre halványabban érzi. Ezért jó éhgyomorra töményezni, mert hamar beüt és a fájdalom úgy távozik a testéből, mint a patkányok sárvárosból. Nem is tudna jobban fogalmazni a másiknál. Elmosolyodik és aprón felnevet, közben megismétli a szavait. *
- A büdös arra emlékeztet, hogy élünk. Tetszik, és igaz.
* Rázza meg a fejét. Még nem gondolta ennyire túl. A törpnek vastag a bőr a képén. Mivel a porban nevelkedett, patkányokkal és vérrel takarózva, így ami neki büdös, az másoknak egy kínzással is felérhet. Amit az ork büdösnek hív, az régi énjének ínyencség. Bár már ő is jobbat iszik, mint akkor. Ez csupán annyit mutat, hogy mennyit is haladt előre, mint törp a életében. Néha megkívánja a szar sör izét, enyhe nosztalgia, semmi több. *
- Aki a sárban nevelkedik, az kisfaszos korában megtanulja ezeket. Vagy kitörsz a sorból, vagy beállsz csicskának.
* Nem igazán lát ebben elismerésre valót. A különböző nevelés előnye talán. Az élet iskolája sok mindenre megtanítja azokat, akikkel olyan kegyes volt az élet, hogy utcára kárhoztatta valaki. Kegyetlen egy dolog, de valakinek ezt dobta a kocka. Közben az ork is elkezd beszélni, főleg az orkokról, eleinte érdeklődve hallgatja, magában közben üvöltve, hogy „Végre! Gyerünk, beszélj”, de csak a témát kapargatják. Hamar rájön, hogy sok szót, hall, de semmit sem jelentenek. A felélesztésnél hihetné azt is, hogy ő kint gyülekező orkok vezére. És ezen az elképzelésen nem segít, hogy háborúról, meg földekről kezd beszélni. Itt még nem szól közbe, hátha megered a nyelve. Amint az ivásra kerül a hangsúly maga is belenyakal egy nagyot a korsójába. Amikor a szükségről beszél enyhén elmosolyodik. Talán eljött az idő, hogy egy kicsit jobb helyzetbe tegye magát is. Egy csont került az asztalra, amit amint a gyorsabbik fél elkap, enyhe előnnyel fog közlekedni, azonban itt nem csak a csont lehet a célpont. Ha az ork ráharap a csalira, akkor a törp belemélyeszti a karmait. *
- Szóval nem barát, információ kell.
* Ismétli a lényegesebb dolgot, amit ért az ork szájából. Kezébe megragadja az italát, közben elkezdi hullámoztatni, s nézi, ahogyan a sörbuborékok elillannak. Egy újabbat kortyol belőle, majd ezt egy koppanás kíséri. Közben körbenéz, hátha lát valaki kíváncsiskodó egyedet, ha nem, úgy folytatja. *
- Az információ drága dolog. Akinél a kezdeményezés, az diktálja az iramot. Talán tudok valamit tenni a klánodért, azonban, amit kérsz, az se nem olcsó, se nem könnyű. Nekem csupán annyi bajom van a te fajoddal, mint az összes többivel. Csakhogy tudd, én mindenkit utálok.
* Jegyzi meg, még mielőtt rossz következtetéseket vonna le. *
- Nekem is vannak céljaim, fényes, sötét elképzeléseim, hogy hogyan kéne néhány dolognak mennie. Sokan állnak az utamban, sokuk könnyen eltávolítható, de ehhez erő és befolyás kell.
* Megrázza vállait. Ha átlátni szeretne a törp érzelmein, akkor most jól láthat egyet. Szánalom, megvetés, nem iránta, hanem azok iránt, akikhez szól az iménti kijelentés. Bizonyára kikövetkeztetheti, hogy nem piknikezni szeretne ezekkel a bizonyos akadályokkal, és együtt leülni és megbeszélni, hogy mi merre lenne. Bár nem mondja ki nyíltan neki katonák kellenek. Valakik, akik parancsra tudnak ölni, ugyanis a tőr ellen szükség lesz olyanokra. *
- Egy bunyótól nem leszünk barátok, ahogy egy közös ivászattól sem. De ez nem jelentheti azt, hogy ne használhatnánk ki egymást. Ha igaz amit mondasz, akkor minden egyes perccel egyre gyanúsabb vagyok, ha orkkal látnak engem. Főleg fényes nappal.
* Közelebb hajol, majd így felel. *
- Itt az ideje pontot rakni a nappali találkozásokra, különben minden, amiért eddig dolgoztam kártyavérként borul össze.
* Mosolyog egyet, majd kacsint. Nem várja meg, hogy megértse, arcáról a mosoly hirtelen tűnik el. Homlokát összeráncolja, majd hangosan kezd kiabálni. Látszik rajta, hogy mérges, ám ez mind csak játék számára. Feláll, de olyan sebesen, hogy a szék alóla felborul. *
- Hogy mit mondtál az anyámra te agyaras söpredék?
* Sokan fordulnak felé, sokan nem értik, csupán a félmondatokból tudnak történetet kovácsolni, és pont ez a terv. *
- Esküszöm neked az összes isten nevére, ha még egyszer meglátlak azt is megbánod, hogy nem rohadtak le apád golyói, amikor találkozott anyáddal.
* Még a söre is kiömlik, méghozzá az ork irányába, mikor rácsap az asztalra. Azonban ez most kivételesen nem zaklatja fel, ugyanis minden terv szerint megy. Miután végzett a hangos fenyegetéssel, megfordul és elhagyja a pegazust. Láthatóan nagyon bosszúsan, majd nem magával viszi az ajtót is. Közben az ork ezt veheti úgy, ahogyan akarja. Mindenesetre, amint elhagyja a pegazust, egy közeli hajléktalan leinti, láthatólag nem úgy, mint akik pénzt akarnak kunyerálni. Ha nem áll meg, akkor követi s léptében súgja a fülébe a következőket, ha megáll, akkor helyben kapja meg a következő találkozó helyét. *
- Tisztás, ma este. Ott lesz. Se szemtanú, se zavaró tényező. Csak két fél, akik szeretnek nagyobbat álmodni.
* Azzal a csöves is felveszi az ijedt arcát, és mint akire ráijesztettek fut el az ork mellől. Bármit is jelentsen az egész, átadták az orknak a fontosabb információt. Hogy eljön vagy sem, az rajta áll, de ha valóban információt szeretne, akkor készen kell állnia arra, hogy valami adjon is cserébe. Információ, vér, pénz, támogatás. Bármi is legyen, fel kell készüljön. *
//Hetet egycsapásra//
* A szúró fájdalom, ami az orrából jön, egyre halványabban érzi. Ezért jó éhgyomorra töményezni, mert hamar beüt és a fájdalom úgy távozik a testéből, mint a patkányok sárvárosból. Nem is tudna jobban fogalmazni a másiknál. Elmosolyodik és aprón felnevet, közben megismétli a szavait. *
- A büdös arra emlékeztet, hogy élünk. Tetszik, és igaz.
* Rázza meg a fejét. Még nem gondolta ennyire túl. A törpnek vastag a bőr a képén. Mivel a porban nevelkedett, patkányokkal és vérrel takarózva, így ami neki büdös, az másoknak egy kínzással is felérhet. Amit az ork büdösnek hív, az régi énjének ínyencség. Bár már ő is jobbat iszik, mint akkor. Ez csupán annyit mutat, hogy mennyit is haladt előre, mint törp a életében. Néha megkívánja a szar sör izét, enyhe nosztalgia, semmi több. *
- Aki a sárban nevelkedik, az kisfaszos korában megtanulja ezeket. Vagy kitörsz a sorból, vagy beállsz csicskának.
* Nem igazán lát ebben elismerésre valót. A különböző nevelés előnye talán. Az élet iskolája sok mindenre megtanítja azokat, akikkel olyan kegyes volt az élet, hogy utcára kárhoztatta valaki. Kegyetlen egy dolog, de valakinek ezt dobta a kocka. Közben az ork is elkezd beszélni, főleg az orkokról, eleinte érdeklődve hallgatja, magában közben üvöltve, hogy „Végre! Gyerünk, beszélj”, de csak a témát kapargatják. Hamar rájön, hogy sok szót, hall, de semmit sem jelentenek. A felélesztésnél hihetné azt is, hogy ő kint gyülekező orkok vezére. És ezen az elképzelésen nem segít, hogy háborúról, meg földekről kezd beszélni. Itt még nem szól közbe, hátha megered a nyelve. Amint az ivásra kerül a hangsúly maga is belenyakal egy nagyot a korsójába. Amikor a szükségről beszél enyhén elmosolyodik. Talán eljött az idő, hogy egy kicsit jobb helyzetbe tegye magát is. Egy csont került az asztalra, amit amint a gyorsabbik fél elkap, enyhe előnnyel fog közlekedni, azonban itt nem csak a csont lehet a célpont. Ha az ork ráharap a csalira, akkor a törp belemélyeszti a karmait. *
- Szóval nem barát, információ kell.
* Ismétli a lényegesebb dolgot, amit ért az ork szájából. Kezébe megragadja az italát, közben elkezdi hullámoztatni, s nézi, ahogyan a sörbuborékok elillannak. Egy újabbat kortyol belőle, majd ezt egy koppanás kíséri. Közben körbenéz, hátha lát valaki kíváncsiskodó egyedet, ha nem, úgy folytatja. *
- Az információ drága dolog. Akinél a kezdeményezés, az diktálja az iramot. Talán tudok valamit tenni a klánodért, azonban, amit kérsz, az se nem olcsó, se nem könnyű. Nekem csupán annyi bajom van a te fajoddal, mint az összes többivel. Csakhogy tudd, én mindenkit utálok.
* Jegyzi meg, még mielőtt rossz következtetéseket vonna le. *
- Nekem is vannak céljaim, fényes, sötét elképzeléseim, hogy hogyan kéne néhány dolognak mennie. Sokan állnak az utamban, sokuk könnyen eltávolítható, de ehhez erő és befolyás kell.
* Megrázza vállait. Ha átlátni szeretne a törp érzelmein, akkor most jól láthat egyet. Szánalom, megvetés, nem iránta, hanem azok iránt, akikhez szól az iménti kijelentés. Bizonyára kikövetkeztetheti, hogy nem piknikezni szeretne ezekkel a bizonyos akadályokkal, és együtt leülni és megbeszélni, hogy mi merre lenne. Bár nem mondja ki nyíltan neki katonák kellenek. Valakik, akik parancsra tudnak ölni, ugyanis a tőr ellen szükség lesz olyanokra. *
- Egy bunyótól nem leszünk barátok, ahogy egy közös ivászattól sem. De ez nem jelentheti azt, hogy ne használhatnánk ki egymást. Ha igaz amit mondasz, akkor minden egyes perccel egyre gyanúsabb vagyok, ha orkkal látnak engem. Főleg fényes nappal.
* Közelebb hajol, majd így felel. *
- Itt az ideje pontot rakni a nappali találkozásokra, különben minden, amiért eddig dolgoztam kártyavérként borul össze.
* Mosolyog egyet, majd kacsint. Nem várja meg, hogy megértse, arcáról a mosoly hirtelen tűnik el. Homlokát összeráncolja, majd hangosan kezd kiabálni. Látszik rajta, hogy mérges, ám ez mind csak játék számára. Feláll, de olyan sebesen, hogy a szék alóla felborul. *
- Hogy mit mondtál az anyámra te agyaras söpredék?
* Sokan fordulnak felé, sokan nem értik, csupán a félmondatokból tudnak történetet kovácsolni, és pont ez a terv. *
- Esküszöm neked az összes isten nevére, ha még egyszer meglátlak azt is megbánod, hogy nem rohadtak le apád golyói, amikor találkozott anyáddal.
* Még a söre is kiömlik, méghozzá az ork irányába, mikor rácsap az asztalra. Azonban ez most kivételesen nem zaklatja fel, ugyanis minden terv szerint megy. Miután végzett a hangos fenyegetéssel, megfordul és elhagyja a pegazust. Láthatóan nagyon bosszúsan, majd nem magával viszi az ajtót is. Közben az ork ezt veheti úgy, ahogyan akarja. Mindenesetre, amint elhagyja a pegazust, egy közeli hajléktalan leinti, láthatólag nem úgy, mint akik pénzt akarnak kunyerálni. Ha nem áll meg, akkor követi s léptében súgja a fülébe a következőket, ha megáll, akkor helyben kapja meg a következő találkozó helyét. *
- Tisztás, ma este. Ott lesz. Se szemtanú, se zavaró tényező. Csak két fél, akik szeretnek nagyobbat álmodni.
* Azzal a csöves is felveszi az ijedt arcát, és mint akire ráijesztettek fut el az ork mellől. Bármit is jelentsen az egész, átadták az orknak a fontosabb információt. Hogy eljön vagy sem, az rajta áll, de ha valóban információt szeretne, akkor készen kell állnia arra, hogy valami adjon is cserébe. Információ, vér, pénz, támogatás. Bármi is legyen, fel kell készüljön. *
6894. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-13 10:22:58
Üzenet elküldve: 2025-10-13 10:22:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Az óriás nem egy pofonnal kíséri az ork beismerését, aminek örül, de még mindig nem bízik a magas kurafiban. Mégis mi dolga van vele, azt nem tudja, de lehet valami jó is kisülhet belőle. Bizonyára valóban nehéz megtalálni egy vörösbe öntött orkot, ám kiszúrni, na, azt már jóval könnyebb. Amint meghallja, hogy az őrségtől jön, úgy egyből enyhít a testtartásán s mindjárt egy kedvesebb arcát teszi magára. *
- Hát miért nem ezzel kezdted cimbora?
* Bár nincs tisztában azzal, hogy ő kicsoda, ám ha az őrségtől jön, úgy azt már sejti, hogy miért jött. S, hogy miért jött, azt hamar meg is tudja. Aprón bólogat az óriás szavaira. Amennyi italt kének tőle, kell is a cipelés, meg az őrzés, de főleg az utóbbi, mivel ezt mind szekéren fogják vinni. *
- Mindkettő lesz. De még mielőtt megbeszélnénk a részleteket, van valami bizonyítékod, hogy valóban az őrség küldött? Tudod, szimplán elővigyázatosságból.
* Ha nem tud, nemigen tud mit tenni elenne. Muszáj lesz hinnie a szavában, de azért aláírat vele egy apróbb elismervényt, miszerint vállalta a munkát. Még mielőtt válaszolni tudna, hogy mi is lenne pontosabban a munkaterv, egy ember csatlakozik hozzájuk. A nő felé fordul, s első gondolata, hogy „neked is szia”. Mondjuk nem vár el túl sokat senkitől, elvégre mások sem biztos, hogy magasabbra teszik a lécet magánál. Mivel neki kell segítség és nem fordítva, így nem gondol bele többet és elengedi a modortalanságot. *
- Üdvözlet. Igen, szükségem van valaki erősre, és valaki okosra.
* Mondja, majd ha ezek ketten magukra ismernek a rövid megfogalmazásnál, akkor a tárgyra is térhet. Csak nem itt a fogadó közepén. *
- A szobámba pontosabb bemutatom, hogy miről is van szó.
* S ha a párosnak nincs ellenére, márpedig nem lehet ellenükre, mert akkor nem lesz övéjük a munka, úgy fel is vezényli őket a nagy szobájába. Ha egy barlangra számítanának, akkor csalódniuk kell. Ugyanis az alkimista felszerelések és értékesebbnél értékesebb italokon túl, még mestermunkájú festmények is díszítik a falakat. Nem is beszélve a sok különböző növényről, mondjuk legtöbbje csak odahányva, főleg a gubisok, amiből annyi van, hogy ellátható az egész várost vele és még maradna is. Mivel nincs olyan széke, amin az óriás kényelmesen tudna ülni, így az ágyával kell megelégednie. Ha az ork súlya alatt nem tör el, akkor az óriást is elbírja ültében. Elsek pedig megkapja a saját dolgozó asztalát a következő feladatra. Ugyanis bárki állíthatja, hogy okos, az ork látni akarja, hogy mégis mennyire. Az asztalon lefordítva egy papír, rajta néhány matematikai feladat. Könnyűtől, egészen a bonyolultig. Nem szükséges az egészet megoldani, ugyanis az elkövetkezendő feladatnak kevés köze lesz a teszthez, ám lesz. Kíváncsi, hogy mégis mennyire érti a dolgát. Meg persze ez is hozzájárul, hogy mennyi fizetést fog kapni. Ha itt elhasal, úgy nem kapja meg a munkát. Erőpróbával nem készült, de az hamar ki fog derülni, ha az óriás nem bír el egy ládát, vagy kettőt. *
- Nos kérlek foglaljatok helyet. Én Targhed Cagon vagyok, de hívjatok csak Cagonnak. Mielőtt belemennénk a fontosabb dolgokba, hölgyem szeretném, ha ezt kitöltené nekem. Szeretném tudni, hogy mégis mennyire ért a dolgokhoz. A feladatunk, a jelenlegi készletek vezetése, összegzése, árkategóriába csoportosítása, illetve feltérképezni, hogy mennyire is kell kibővíteni a készleteinket, hogy elérjük a kívánt számot. Ami pedig téged illet kedves Gigár, te leszel az erő a csapatban. Ha túl sok dolgunk lenne, akkor neked kell ezt mind cipelni, legalább a szekérig, de főleg az áru védelme a lényeg. Ha netalántán valakik túlságosan is közelebb kerülne, a te feladatod lesz megmutatni neki, hogy merre van az ajtó.
* Reméli, érti, hogy mire céloz ezzel. Nem szeretne nagyon kitűnni, felbérelhetne maga mellé tíz, húsz őrt is, de az már felérne egy kisebb rendbontással. Amíg Elsek ír, addig Gigár is kap egy lapot. Ezen semmi bonyolult nincsen, csupán egy kézzel írt szerződés, ami kimondja, hogy ő, valóban Gigár, a városőrségtől, és elvállalta a feladatot. Amennyiben mégsem az lenne, akinek tetteti magát, vagy ellopná a készletet, akkor a teljes felelősség rá hárulna. És természetesen a munka végéig titoktartás, mind a mennyiségről, mind a megrendelőről. Ha nem tudna olvasni, akkor felolvassa neki szóról szóra, majd elé rakva egy aláírást kér tőle az aljára. *
- Ez csak formalitás Gigár úr. Amint aláírja, beszélhetünk rendes munkáról.
* Elsek számára is van egy ilyen szerződés, ám ő csak akkor kapja ezt meg, ha bebizonyítja, hogy valóban ért hozzá. *
* Az óriás nem egy pofonnal kíséri az ork beismerését, aminek örül, de még mindig nem bízik a magas kurafiban. Mégis mi dolga van vele, azt nem tudja, de lehet valami jó is kisülhet belőle. Bizonyára valóban nehéz megtalálni egy vörösbe öntött orkot, ám kiszúrni, na, azt már jóval könnyebb. Amint meghallja, hogy az őrségtől jön, úgy egyből enyhít a testtartásán s mindjárt egy kedvesebb arcát teszi magára. *
- Hát miért nem ezzel kezdted cimbora?
* Bár nincs tisztában azzal, hogy ő kicsoda, ám ha az őrségtől jön, úgy azt már sejti, hogy miért jött. S, hogy miért jött, azt hamar meg is tudja. Aprón bólogat az óriás szavaira. Amennyi italt kének tőle, kell is a cipelés, meg az őrzés, de főleg az utóbbi, mivel ezt mind szekéren fogják vinni. *
- Mindkettő lesz. De még mielőtt megbeszélnénk a részleteket, van valami bizonyítékod, hogy valóban az őrség küldött? Tudod, szimplán elővigyázatosságból.
* Ha nem tud, nemigen tud mit tenni elenne. Muszáj lesz hinnie a szavában, de azért aláírat vele egy apróbb elismervényt, miszerint vállalta a munkát. Még mielőtt válaszolni tudna, hogy mi is lenne pontosabban a munkaterv, egy ember csatlakozik hozzájuk. A nő felé fordul, s első gondolata, hogy „neked is szia”. Mondjuk nem vár el túl sokat senkitől, elvégre mások sem biztos, hogy magasabbra teszik a lécet magánál. Mivel neki kell segítség és nem fordítva, így nem gondol bele többet és elengedi a modortalanságot. *
- Üdvözlet. Igen, szükségem van valaki erősre, és valaki okosra.
* Mondja, majd ha ezek ketten magukra ismernek a rövid megfogalmazásnál, akkor a tárgyra is térhet. Csak nem itt a fogadó közepén. *
- A szobámba pontosabb bemutatom, hogy miről is van szó.
* S ha a párosnak nincs ellenére, márpedig nem lehet ellenükre, mert akkor nem lesz övéjük a munka, úgy fel is vezényli őket a nagy szobájába. Ha egy barlangra számítanának, akkor csalódniuk kell. Ugyanis az alkimista felszerelések és értékesebbnél értékesebb italokon túl, még mestermunkájú festmények is díszítik a falakat. Nem is beszélve a sok különböző növényről, mondjuk legtöbbje csak odahányva, főleg a gubisok, amiből annyi van, hogy ellátható az egész várost vele és még maradna is. Mivel nincs olyan széke, amin az óriás kényelmesen tudna ülni, így az ágyával kell megelégednie. Ha az ork súlya alatt nem tör el, akkor az óriást is elbírja ültében. Elsek pedig megkapja a saját dolgozó asztalát a következő feladatra. Ugyanis bárki állíthatja, hogy okos, az ork látni akarja, hogy mégis mennyire. Az asztalon lefordítva egy papír, rajta néhány matematikai feladat. Könnyűtől, egészen a bonyolultig. Nem szükséges az egészet megoldani, ugyanis az elkövetkezendő feladatnak kevés köze lesz a teszthez, ám lesz. Kíváncsi, hogy mégis mennyire érti a dolgát. Meg persze ez is hozzájárul, hogy mennyi fizetést fog kapni. Ha itt elhasal, úgy nem kapja meg a munkát. Erőpróbával nem készült, de az hamar ki fog derülni, ha az óriás nem bír el egy ládát, vagy kettőt. *
- Nos kérlek foglaljatok helyet. Én Targhed Cagon vagyok, de hívjatok csak Cagonnak. Mielőtt belemennénk a fontosabb dolgokba, hölgyem szeretném, ha ezt kitöltené nekem. Szeretném tudni, hogy mégis mennyire ért a dolgokhoz. A feladatunk, a jelenlegi készletek vezetése, összegzése, árkategóriába csoportosítása, illetve feltérképezni, hogy mennyire is kell kibővíteni a készleteinket, hogy elérjük a kívánt számot. Ami pedig téged illet kedves Gigár, te leszel az erő a csapatban. Ha túl sok dolgunk lenne, akkor neked kell ezt mind cipelni, legalább a szekérig, de főleg az áru védelme a lényeg. Ha netalántán valakik túlságosan is közelebb kerülne, a te feladatod lesz megmutatni neki, hogy merre van az ajtó.
* Reméli, érti, hogy mire céloz ezzel. Nem szeretne nagyon kitűnni, felbérelhetne maga mellé tíz, húsz őrt is, de az már felérne egy kisebb rendbontással. Amíg Elsek ír, addig Gigár is kap egy lapot. Ezen semmi bonyolult nincsen, csupán egy kézzel írt szerződés, ami kimondja, hogy ő, valóban Gigár, a városőrségtől, és elvállalta a feladatot. Amennyiben mégsem az lenne, akinek tetteti magát, vagy ellopná a készletet, akkor a teljes felelősség rá hárulna. És természetesen a munka végéig titoktartás, mind a mennyiségről, mind a megrendelőről. Ha nem tudna olvasni, akkor felolvassa neki szóról szóra, majd elé rakva egy aláírást kér tőle az aljára. *
- Ez csak formalitás Gigár úr. Amint aláírja, beszélhetünk rendes munkáról.
* Elsek számára is van egy ilyen szerződés, ám ő csak akkor kapja ezt meg, ha bebizonyítja, hogy valóban ért hozzá. *
6893. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-12 22:36:13
Üzenet elküldve: 2025-10-12 22:36:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Salwar jól látja, azok az apró, betanult mozdulatok mostanra már a lényének a részévé váltak, melyek hirdetik, hogy ő már nem ugyanaz a koszos kis csitri, aki egykoron volt, hanem egy elegáns művésznő, kinek a tökéletességhez igenis számít az is, hogy van-e vagy nincs egy kósza hajszál a kényelmetlen, de legalább meseszép ruhájára ragadva.*
- Igen, de így van ez jól. Nektek több jut kényelemből, nekünk pedig a szépségből. *Láthatóan egyáltalán nem bánja, hogy a ruhája olyan, mintha gyakorlatilag egy méregdrága, díszes ketrecbe zárták volna, amíg ő díszeleghet abban a szerepben, melybe ösztönösen kényszeríti bele a szoros fűző. Ha Salwar jobban belegondol, talán arra is rájöhet, hogy a ruha egy jelzés, egy emlékeztető a lány számára, hogy a kényelmetlenségnek köszönhetően soha ne felejtse el, miképp is kell viselkednie.*
- Énekes halott… *Jegyzi meg nevetve arra, hogy mivé vált volna, ha egy mára már egyértelműen rossz döntés következtében tovább hajszolta volna azt a munkalehetőséget az ork mellett, és nem döntött volna úgy, hogy a létra legalján állva újrakezdi az egész életét.*
- De neked köszönhetően nem lettem *teszi hozzá kissé talán váratlanul. Miután lenyelte a szőlőt, kezébe veszi a bort, de csak egy egészen kicsit kortyol belőle, utána csak forgatja a poharat az ujjai közt, miközben figyelme egy pillanatra sem téved el, ezúttal nem fogja megadni azt a szívességet a mélységi számára, hogy egy óvatlan pillanatban ugyanúgy kerekedjen fölé, ahogy a múltban néhány mondattal, könnyedén törte meg őt. A kérőkkel kapcsolatban választ nem, csupán egy sejtelmes mosolyt enged meg magának, mi jelentheti ezt is, azt is, kinek mit súg a képzelete. A panziót illetően azonban már válaszol.*
- Megdolgoztam érte. Megkerestem a megfelelő kapcsolatokat, majd megmutattam, hogy alkalmas vagyok rá, másra nem is volt szükség. De kérlek, nem tud megnyugodni a lelkem, míg nem tudom, hogy neked is jól alakult-e a sorsod. *Tereli vissza a témát finoman, de teátrális mondatokkal abba az irányba, ahogy neki tetszik. Egy játék ez most, melyet mára már egyenrangú félként élvezhetnek mindketten, már ami az elmével és a látszattal való trükközést és játszadozást illeti.*
- Visszakaptad azóta a házad vagy szóra sem méltatott a városvezetés? *húzza félre a száját.* Sárvárost ugyan felszámolták, de ha volt ott egykoron egy otthonod, ami téged illet, azt hiszem, hogy Selyemrévben is járna neked egy. *Apró, huncut mosolyra húzódnak vörös ajkai, kíváncsi, hogy reagál a férfi a mézesmadzagra.*
//Egy húron pendülve//
*Salwar jól látja, azok az apró, betanult mozdulatok mostanra már a lényének a részévé váltak, melyek hirdetik, hogy ő már nem ugyanaz a koszos kis csitri, aki egykoron volt, hanem egy elegáns művésznő, kinek a tökéletességhez igenis számít az is, hogy van-e vagy nincs egy kósza hajszál a kényelmetlen, de legalább meseszép ruhájára ragadva.*
- Igen, de így van ez jól. Nektek több jut kényelemből, nekünk pedig a szépségből. *Láthatóan egyáltalán nem bánja, hogy a ruhája olyan, mintha gyakorlatilag egy méregdrága, díszes ketrecbe zárták volna, amíg ő díszeleghet abban a szerepben, melybe ösztönösen kényszeríti bele a szoros fűző. Ha Salwar jobban belegondol, talán arra is rájöhet, hogy a ruha egy jelzés, egy emlékeztető a lány számára, hogy a kényelmetlenségnek köszönhetően soha ne felejtse el, miképp is kell viselkednie.*
- Énekes halott… *Jegyzi meg nevetve arra, hogy mivé vált volna, ha egy mára már egyértelműen rossz döntés következtében tovább hajszolta volna azt a munkalehetőséget az ork mellett, és nem döntött volna úgy, hogy a létra legalján állva újrakezdi az egész életét.*
- De neked köszönhetően nem lettem *teszi hozzá kissé talán váratlanul. Miután lenyelte a szőlőt, kezébe veszi a bort, de csak egy egészen kicsit kortyol belőle, utána csak forgatja a poharat az ujjai közt, miközben figyelme egy pillanatra sem téved el, ezúttal nem fogja megadni azt a szívességet a mélységi számára, hogy egy óvatlan pillanatban ugyanúgy kerekedjen fölé, ahogy a múltban néhány mondattal, könnyedén törte meg őt. A kérőkkel kapcsolatban választ nem, csupán egy sejtelmes mosolyt enged meg magának, mi jelentheti ezt is, azt is, kinek mit súg a képzelete. A panziót illetően azonban már válaszol.*
- Megdolgoztam érte. Megkerestem a megfelelő kapcsolatokat, majd megmutattam, hogy alkalmas vagyok rá, másra nem is volt szükség. De kérlek, nem tud megnyugodni a lelkem, míg nem tudom, hogy neked is jól alakult-e a sorsod. *Tereli vissza a témát finoman, de teátrális mondatokkal abba az irányba, ahogy neki tetszik. Egy játék ez most, melyet mára már egyenrangú félként élvezhetnek mindketten, már ami az elmével és a látszattal való trükközést és játszadozást illeti.*
- Visszakaptad azóta a házad vagy szóra sem méltatott a városvezetés? *húzza félre a száját.* Sárvárost ugyan felszámolták, de ha volt ott egykoron egy otthonod, ami téged illet, azt hiszem, hogy Selyemrévben is járna neked egy. *Apró, huncut mosolyra húzódnak vörös ajkai, kíváncsi, hogy reagál a férfi a mézesmadzagra.*
6892. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-12 21:51:11
Üzenet elküldve: 2025-10-12 21:51:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Továbbra is az eddigi arckifejezéssel méregeti asztaltársát, és a figyelmeztetésre, hogy ne legyen kapzsi, csak legyint. Ha valóban ismeri őt a nő, akkor jól tudja, hogy pofátlanságával csak kapzsisága vetélkedik. Kapzsiságával pedig az alkoholizmusa, szóval kicsit idegesen kezd dobolni az asztallapon, ahogy a borra vár.
A mélységi pedig szándékosan indít azzal a megjegyzéssel, amivel. Figyeli a másik rezdüléseit, hogy mennyire zavarja múltjának felidézése, hogy milyen képességekre tett szert, amikor a megjátszás, a hidegvér, és a számítás jön szóba. Méregeti a nőt, próbálja feltérképezni, mennyit változott az évek során. A látványos szemforgatás, az unott ruhaigazgatás, mind mind olyan jelek, amiket elraktároz magában. Ösztönös dolog ez, olyan, amit évek során addig gyakorolt, hogy szinte már természetes. Nem ez alapján akarja leképezni a másik teljes személyiségét, nem fogja vele megváltani a világot, de ahogy a kártyaasztalnál, úgy az alkudozásnál is nagyon fontos, hogy valamennyire lépéselőnyben legyen másokkal szemben. Ezért is tereli kellemesebb témára a beszélgetést, hogy kicsit lankadjon a másik figyelme, és közben talán megoszt vele érdekes információkat is. Nem tudhatja, hogy meddig tornázta magát a város ranglétráján, hogy kinél mit ért el, még ha nem is feltétlenül hiszi el minden szavát, azért egyelőre óvatos vele. *
- Ez a legtöbb női ruhára igaz. * Jegyzi meg, ahogy végig néz a fűzős darabon, akaratlanul is elképzelve, hogy mi lehet alatta. *
- Láthatóan jó döntés volt. Ki tudja, hogy mi lett volna belőled, ha visszamész az orkhoz. * Jegyzi meg elismeréssel a hangjában, mivel szeretne a korábbi szemétkedés után kicsit kellemesebb társaság is lenni. Persze ezzel is csak az ismeretlen terepet méregeti, de erről másnak nem kell tudnia. *
- Biztosan sorban állnak a kérők is, a gazdag és csinos lányok igazán kelendőek a piacon. * Teszi még hozzá, mivel tekintete előtt nem rejtett a tény, hogy nem lát gyűrűt a finom kis ujjakon. Az idő közben megérkező borból jóleső érzéssel kortyol jó nagyokat, mielőtt a félig üres kupát visszatenné az asztalra. Megtörli a száját, de a gyümölcsökhöz nem nyúl. *
- Hogy sikerült egy egész panzió vezetőjévé válnod? Mesélj kérlek, remek történet lehet. * Noszogatja inkább, hogy továbbra is a nőről legyen szó, mert eddig olyannak tűnt, aki szívesen mesél magáról, főleg, ha kérkedhet dolgokkal. *
- Biztosan nem volt egyszerű.
//Egy húron pendülve//
* Továbbra is az eddigi arckifejezéssel méregeti asztaltársát, és a figyelmeztetésre, hogy ne legyen kapzsi, csak legyint. Ha valóban ismeri őt a nő, akkor jól tudja, hogy pofátlanságával csak kapzsisága vetélkedik. Kapzsiságával pedig az alkoholizmusa, szóval kicsit idegesen kezd dobolni az asztallapon, ahogy a borra vár.
A mélységi pedig szándékosan indít azzal a megjegyzéssel, amivel. Figyeli a másik rezdüléseit, hogy mennyire zavarja múltjának felidézése, hogy milyen képességekre tett szert, amikor a megjátszás, a hidegvér, és a számítás jön szóba. Méregeti a nőt, próbálja feltérképezni, mennyit változott az évek során. A látványos szemforgatás, az unott ruhaigazgatás, mind mind olyan jelek, amiket elraktároz magában. Ösztönös dolog ez, olyan, amit évek során addig gyakorolt, hogy szinte már természetes. Nem ez alapján akarja leképezni a másik teljes személyiségét, nem fogja vele megváltani a világot, de ahogy a kártyaasztalnál, úgy az alkudozásnál is nagyon fontos, hogy valamennyire lépéselőnyben legyen másokkal szemben. Ezért is tereli kellemesebb témára a beszélgetést, hogy kicsit lankadjon a másik figyelme, és közben talán megoszt vele érdekes információkat is. Nem tudhatja, hogy meddig tornázta magát a város ranglétráján, hogy kinél mit ért el, még ha nem is feltétlenül hiszi el minden szavát, azért egyelőre óvatos vele. *
- Ez a legtöbb női ruhára igaz. * Jegyzi meg, ahogy végig néz a fűzős darabon, akaratlanul is elképzelve, hogy mi lehet alatta. *
- Láthatóan jó döntés volt. Ki tudja, hogy mi lett volna belőled, ha visszamész az orkhoz. * Jegyzi meg elismeréssel a hangjában, mivel szeretne a korábbi szemétkedés után kicsit kellemesebb társaság is lenni. Persze ezzel is csak az ismeretlen terepet méregeti, de erről másnak nem kell tudnia. *
- Biztosan sorban állnak a kérők is, a gazdag és csinos lányok igazán kelendőek a piacon. * Teszi még hozzá, mivel tekintete előtt nem rejtett a tény, hogy nem lát gyűrűt a finom kis ujjakon. Az idő közben megérkező borból jóleső érzéssel kortyol jó nagyokat, mielőtt a félig üres kupát visszatenné az asztalra. Megtörli a száját, de a gyümölcsökhöz nem nyúl. *
- Hogy sikerült egy egész panzió vezetőjévé válnod? Mesélj kérlek, remek történet lehet. * Noszogatja inkább, hogy továbbra is a nőről legyen szó, mert eddig olyannak tűnt, aki szívesen mesél magáról, főleg, ha kérkedhet dolgokkal. *
- Biztosan nem volt egyszerű.
6891. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-12 20:18:03
Üzenet elküldve: 2025-10-12 20:18:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
- Meglehet *válaszolja ugyanazzal a mosollyal az arcán, mikor az erszénye tartalmát saccolgatja a mélységi, de magában egészen más gondolatok felé tereli a megjegyzés. Nem a nála lévő aranyérmék a legfontosabbak, ha meg akar kapni valamit, mára már ő jól tudja.*
- Ne legyél telhetetlen! *Teszi még hozzá olyan hangsúllyal, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy csak viccel, ezt halk kuncogással is jelzi. Még ha Salwar nem is ismeri meg őt, ő pontosan tudja a férfiről, hogy a kapzsiság számára erény, hisz egy életre szóló leckét kapott tőle annakidején erről. Egyébként is, csak az az út vezet még feljebb, ha nem elégszünk meg azzal, amit már megkaptunk, ezt pedig tapasztalatból tanulta meg mára.
Nem húzza tovább sem az időt sem a férfi agyát, először egy aprócska dallammal majd végül név szerint is bemutatkozik, megspékelve mindezt néhány jól csengő titulussal és egy elégedett vigyorral az arcán, melyet most hagy, hadd kússzon ösztönösen reá. Nincs azon mit titkolni, hogy ő maga is büszke arra, amit elért. Figyeli a sötételf tekintetét, apró rezdüléseit, a szemeiben megcsillanó felismerés jelét, ám az első mondat, mi elhangzik Salwar szájából, agyoncsapja a hangulatot.*
- Én is örülök neked… *forgatja a szemeit. Egészen sértésnek veszi most ezeket a szavakat tőle, így ahelyett, hogy rá figyelne, inkább egy kis szöszt seper le kényesen a vállat takaró, vörös csipkéről. Kékjeit akkor emeli újra Salwarra, mikor már dicsérő szavakat hall tőle, még ha a maga fura stílusában is.*
- Drága, és legalább olyan kényelmetlen is *nevet fel halkan, miközben kissé meg is igazítja magán a szoros, fűzős felső részből álló, majd lefelé bővülő szoknyában végződő öltözéket.*
- De kétszer olyan szép, mint amennyi az ára és a kényelmetlensége együtt, úgyhogy megéri. *Mosolyog, s azt persze nem árulja el, hogy ezt a ruhát épp nem vette, hanem kapta, mert a lényegen nem változtat. Kiérdemelte magának.*
- Ó, nem! *Nevet fel aztán, mikor az az ominózus lila bájital kerül szóba.* Soha többé nem láttam az orkot, talán jobb is. Úgy döntöttem, hogy inkább mindent újrakezdek, máshogy csinálom a dolgokat, és hát ide jutottam. *Tárja szét a karjait somolyogva, s végszóra megérkezik a két pohár bor, és asztaluk közepére a gyümölcstál is, amelyről egy szem lila szőlőt el is vesz, és megeszi.*
- Remélem, hogy a te sorsod legalább ilyen jól alakult azóta. *Mondja, ezzel tudatva a másikkal, hogy szeretné, ha mesélne.*
//Egy húron pendülve//
- Meglehet *válaszolja ugyanazzal a mosollyal az arcán, mikor az erszénye tartalmát saccolgatja a mélységi, de magában egészen más gondolatok felé tereli a megjegyzés. Nem a nála lévő aranyérmék a legfontosabbak, ha meg akar kapni valamit, mára már ő jól tudja.*
- Ne legyél telhetetlen! *Teszi még hozzá olyan hangsúllyal, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy csak viccel, ezt halk kuncogással is jelzi. Még ha Salwar nem is ismeri meg őt, ő pontosan tudja a férfiről, hogy a kapzsiság számára erény, hisz egy életre szóló leckét kapott tőle annakidején erről. Egyébként is, csak az az út vezet még feljebb, ha nem elégszünk meg azzal, amit már megkaptunk, ezt pedig tapasztalatból tanulta meg mára.
Nem húzza tovább sem az időt sem a férfi agyát, először egy aprócska dallammal majd végül név szerint is bemutatkozik, megspékelve mindezt néhány jól csengő titulussal és egy elégedett vigyorral az arcán, melyet most hagy, hadd kússzon ösztönösen reá. Nincs azon mit titkolni, hogy ő maga is büszke arra, amit elért. Figyeli a sötételf tekintetét, apró rezdüléseit, a szemeiben megcsillanó felismerés jelét, ám az első mondat, mi elhangzik Salwar szájából, agyoncsapja a hangulatot.*
- Én is örülök neked… *forgatja a szemeit. Egészen sértésnek veszi most ezeket a szavakat tőle, így ahelyett, hogy rá figyelne, inkább egy kis szöszt seper le kényesen a vállat takaró, vörös csipkéről. Kékjeit akkor emeli újra Salwarra, mikor már dicsérő szavakat hall tőle, még ha a maga fura stílusában is.*
- Drága, és legalább olyan kényelmetlen is *nevet fel halkan, miközben kissé meg is igazítja magán a szoros, fűzős felső részből álló, majd lefelé bővülő szoknyában végződő öltözéket.*
- De kétszer olyan szép, mint amennyi az ára és a kényelmetlensége együtt, úgyhogy megéri. *Mosolyog, s azt persze nem árulja el, hogy ezt a ruhát épp nem vette, hanem kapta, mert a lényegen nem változtat. Kiérdemelte magának.*
- Ó, nem! *Nevet fel aztán, mikor az az ominózus lila bájital kerül szóba.* Soha többé nem láttam az orkot, talán jobb is. Úgy döntöttem, hogy inkább mindent újrakezdek, máshogy csinálom a dolgokat, és hát ide jutottam. *Tárja szét a karjait somolyogva, s végszóra megérkezik a két pohár bor, és asztaluk közepére a gyümölcstál is, amelyről egy szem lila szőlőt el is vesz, és megeszi.*
- Remélem, hogy a te sorsod legalább ilyen jól alakult azóta. *Mondja, ezzel tudatva a másikkal, hogy szeretné, ha mesélne.*
6890. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-12 14:30:54
Üzenet elküldve: 2025-10-12 14:30:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A mélységi kezd belekényelmesedni a helyzetbe, úgy simul köré a színjáték, mint egy jól szabott kabát, otthonosan mozog, és ez Merlanának is feltűnhet. Gyors válaszai, a szavainak kiforgatása és szándékos félreértése pedig mind olyan dolog, amik régi fegyverei, eszköztárának részei. Elkapja a pillanatot, amikor megakasztja a másikat, de mentségére legyen szólva, hogy gyorsan felveszi újra a fonalat. Fizetés közben az erszényre pillant a tekintete, megnézi mennyire dagad, ahogy azt is, hogy hova kerül vissza. Ösztönös cselekedet, úgy is lehetne mondani, hogy szakmai ártalom, ám most ennél fontosabb célja van vele. *
- Úgy látom, hogy sok dolgot tudsz megkapni abból az erszényből. * Gondolkodik hangosan, ahogy az aranymennyiségre próbál következtetni. *
- Úgyhogy remélem többet is megosztasz majd velem belőle, ha már ilyen nagylelkű vagy. * Villant újabb bájos mosolyt asztaltársára, és elgondolkodik azon, hogy meséljen neki urukról és megváltójukról, Eeyrről, akinél most kedvezményes a hintó biztosítás. Ha bármi esélyt látna rá, hogy valóban adakozzon a másik bárd, akkor biztos megpróbálná elkezdeni megfűzni róla, hogy segítse Ysanee és Salwar szent küldetését, amiben az egyház nevében tarhálnak a város tehetős polgáraitól. Egyelőre viszont nem tereli ilyen irányba a beszélgetést. *
- Köszönjük. * Biccent inkább a felszolgáló felé ő is, majd visszafordul a továbbra is joviális mosollyal arcán. A gyümölcsöket leginkább pálinka képében szereti fogyasztani, de nem lesz olyan illetlen, hogy ezt hangosan is kimondja. Kezdi bosszantani, hogy nem tudja hova tenni az ismeretlen ismerőst, amikor egy dallam szólal meg, és néhány ügyetlenül összerakott sor, ami egyből felidézi benne az emlékeket. Ezúttal tényleg őszintén csillan a tekintete, és újra végig néz a másikon, nem úgy, ahogy a férfiak szoktak, hanem inkább őszinte érdeklődéssel. A finom ruhát nézi, a szépen ápolt hajzuhatagot, a kellemesen világos bőrt. *
- Na hát, látom már nem a lószaros istállóban alszol. * Jegyzi meg halkan nevetve, a hangszínben beálló változás sokkal inkább annak szól, hogy nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a másikat a múltja felelevenítésével, és azzal, hogy attól tartson más is meghallja rajtuk kívül. *
- Panzióvezető, ejha. * Füttyent szépen, mert sokkal inkább nézte volna nemes kurvának, mint üzletasszonynak. *
- Biztosan jól megy az üzlet, ha ilyen drága ruhára is telik. Mondd csak, sikerült megszerezni a lila italt?
//Egy húron pendülve//
* A mélységi kezd belekényelmesedni a helyzetbe, úgy simul köré a színjáték, mint egy jól szabott kabát, otthonosan mozog, és ez Merlanának is feltűnhet. Gyors válaszai, a szavainak kiforgatása és szándékos félreértése pedig mind olyan dolog, amik régi fegyverei, eszköztárának részei. Elkapja a pillanatot, amikor megakasztja a másikat, de mentségére legyen szólva, hogy gyorsan felveszi újra a fonalat. Fizetés közben az erszényre pillant a tekintete, megnézi mennyire dagad, ahogy azt is, hogy hova kerül vissza. Ösztönös cselekedet, úgy is lehetne mondani, hogy szakmai ártalom, ám most ennél fontosabb célja van vele. *
- Úgy látom, hogy sok dolgot tudsz megkapni abból az erszényből. * Gondolkodik hangosan, ahogy az aranymennyiségre próbál következtetni. *
- Úgyhogy remélem többet is megosztasz majd velem belőle, ha már ilyen nagylelkű vagy. * Villant újabb bájos mosolyt asztaltársára, és elgondolkodik azon, hogy meséljen neki urukról és megváltójukról, Eeyrről, akinél most kedvezményes a hintó biztosítás. Ha bármi esélyt látna rá, hogy valóban adakozzon a másik bárd, akkor biztos megpróbálná elkezdeni megfűzni róla, hogy segítse Ysanee és Salwar szent küldetését, amiben az egyház nevében tarhálnak a város tehetős polgáraitól. Egyelőre viszont nem tereli ilyen irányba a beszélgetést. *
- Köszönjük. * Biccent inkább a felszolgáló felé ő is, majd visszafordul a továbbra is joviális mosollyal arcán. A gyümölcsöket leginkább pálinka képében szereti fogyasztani, de nem lesz olyan illetlen, hogy ezt hangosan is kimondja. Kezdi bosszantani, hogy nem tudja hova tenni az ismeretlen ismerőst, amikor egy dallam szólal meg, és néhány ügyetlenül összerakott sor, ami egyből felidézi benne az emlékeket. Ezúttal tényleg őszintén csillan a tekintete, és újra végig néz a másikon, nem úgy, ahogy a férfiak szoktak, hanem inkább őszinte érdeklődéssel. A finom ruhát nézi, a szépen ápolt hajzuhatagot, a kellemesen világos bőrt. *
- Na hát, látom már nem a lószaros istállóban alszol. * Jegyzi meg halkan nevetve, a hangszínben beálló változás sokkal inkább annak szól, hogy nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a másikat a múltja felelevenítésével, és azzal, hogy attól tartson más is meghallja rajtuk kívül. *
- Panzióvezető, ejha. * Füttyent szépen, mert sokkal inkább nézte volna nemes kurvának, mint üzletasszonynak. *
- Biztosan jól megy az üzlet, ha ilyen drága ruhára is telik. Mondd csak, sikerült megszerezni a lila italt?
6889. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-11 20:11:12
Üzenet elküldve: 2025-10-11 20:11:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Határozottan élvezi a helyzetét már csak azért is, mert tudja, hogy ő tudja, amit nem tud a másik, ami rendkívül szórakoztatja, hisz így nyeregben érezheti magát, de persze nem csak egyetlen régi tanácsot fogadott meg, hanem azt is, hogy a kevesebb talán néha több, így csupán visszafogott eleganciával folytatott beszélgetésnek próbálja láttatni az egész helyzetet, semmi többnek.
Játékos mosoly ül ki az arcára, mikor Salwar egészen ügyesen hívatja meg magát egy italra, de a férfi nem is sejtheti, hogy valójában most ezzel is csak az ő kezére játszik, így sokkal könnyebben mutathatja meg, hogy kivé-mivé vált az elmúlt egy-két év alatt.
A túlontúl őszinte szavak valahol váratlanul érik, meg is akad kissé a gördülékenyen kivitelezett, finom kisasszonyt alakító színjátékában, de végül csupán egy újabb mosollyal lendül túl a szokatlan kijelentésen.*
- Köszönöm szépen! A váratlan dolgokra mindig fel kell készülni, mert úgysem alakul soha, semmi pontosan úgy, ahogy arra készülsz. *Egy újabb, már talán túlzó közhely hangzik el, de most már direkt csinálja, hogy terelgesse a férfit arra, amit lát az csupán egy játék, s a valóság egyelőre gondosan rejtve maradt.*
- Szerintem te is sejted, hogy nem kívánom neked adni az erszényem felét, de szívesen megosztom veled, amit kaphatok belőle. *A kedves mosoly továbbra is az arcán, majd int a pincérlánynak, aki meglepő módon figyelmen kívül hagyja a többi vendéget, és rögtön hozzá siet oda, mikor látja, hogy rendelni kíván.*
- Két pohár Bor kérünk szépen, a szokásos áron *18 aranyérme kerül az asztal szélére.* Illetve, ha van, akkor kérlek, hozz nekünk egy Gyümölcstálat is *egészíti ki még 4 arannyal a fizetséget.*
- Köszönjük! *Megérte hát, hogy Salwar kivárt, mert így ma este ő lehet a szerencsés, akit meghívnak egy italra, ráadásul finom gyümölcsöket is kapni fog mellé. Egyébként feltűnhet neki, hogy mindezért a fogadó megszokott árai alatt fizetett a lány.
Figyelme aztán újra a mélységié, aki fel is tesz neki egy jogos kérdést, melyre ismételten egy sejtelmes mosoly az első válasz, majd a lány egyszerűen csak dúdolni kezd egy fülbemászó dallamot.*
Szél fújja haját
Porban hagyja nyomát
Árnyak közé lép
Nem marad utána kép
Kártyán csal, s aranyat mér
Végül szívébe lassan elér
A féktelen, sötét vér
*Reményei szerint, ha már őt nem is, a kis verset és dalt fel fogja ismerni Salwar. Akárhogy is, nem húzza tovább a férfi kíváncsiságát, miután abbahagyta az éneklést, be is mutatkozik.*
- Merlana Naerice, színész- énekes- és művésznő, újabban panzióvezető. Örvendek a találkozásnak, Salwar úr. *Mosolya játékos vigyorrá kúszik, hisz most ugrik a majom a vízbe. Roppant kíváncsi, hogyan reagál minderre A sötételf, már ha nem törlődött ki emlékei közül az a felejthető este.*
//Egy húron pendülve//
*Határozottan élvezi a helyzetét már csak azért is, mert tudja, hogy ő tudja, amit nem tud a másik, ami rendkívül szórakoztatja, hisz így nyeregben érezheti magát, de persze nem csak egyetlen régi tanácsot fogadott meg, hanem azt is, hogy a kevesebb talán néha több, így csupán visszafogott eleganciával folytatott beszélgetésnek próbálja láttatni az egész helyzetet, semmi többnek.
Játékos mosoly ül ki az arcára, mikor Salwar egészen ügyesen hívatja meg magát egy italra, de a férfi nem is sejtheti, hogy valójában most ezzel is csak az ő kezére játszik, így sokkal könnyebben mutathatja meg, hogy kivé-mivé vált az elmúlt egy-két év alatt.
A túlontúl őszinte szavak valahol váratlanul érik, meg is akad kissé a gördülékenyen kivitelezett, finom kisasszonyt alakító színjátékában, de végül csupán egy újabb mosollyal lendül túl a szokatlan kijelentésen.*
- Köszönöm szépen! A váratlan dolgokra mindig fel kell készülni, mert úgysem alakul soha, semmi pontosan úgy, ahogy arra készülsz. *Egy újabb, már talán túlzó közhely hangzik el, de most már direkt csinálja, hogy terelgesse a férfit arra, amit lát az csupán egy játék, s a valóság egyelőre gondosan rejtve maradt.*
- Szerintem te is sejted, hogy nem kívánom neked adni az erszényem felét, de szívesen megosztom veled, amit kaphatok belőle. *A kedves mosoly továbbra is az arcán, majd int a pincérlánynak, aki meglepő módon figyelmen kívül hagyja a többi vendéget, és rögtön hozzá siet oda, mikor látja, hogy rendelni kíván.*
- Két pohár Bor kérünk szépen, a szokásos áron *18 aranyérme kerül az asztal szélére.*
Illetve, ha van, akkor kérlek, hozz nekünk egy Gyümölcstálat is *egészíti ki még 4 arannyal a fizetséget.* - Köszönjük! *Megérte hát, hogy Salwar kivárt, mert így ma este ő lehet a szerencsés, akit meghívnak egy italra, ráadásul finom gyümölcsöket is kapni fog mellé. Egyébként feltűnhet neki, hogy mindezért a fogadó megszokott árai alatt fizetett a lány.
Figyelme aztán újra a mélységié, aki fel is tesz neki egy jogos kérdést, melyre ismételten egy sejtelmes mosoly az első válasz, majd a lány egyszerűen csak dúdolni kezd egy fülbemászó dallamot.*
Szél fújja haját
Porban hagyja nyomát
Árnyak közé lép
Nem marad utána kép
Kártyán csal, s aranyat mér
Végül szívébe lassan elér
A féktelen, sötét vér
*Reményei szerint, ha már őt nem is, a kis verset és dalt fel fogja ismerni Salwar. Akárhogy is, nem húzza tovább a férfi kíváncsiságát, miután abbahagyta az éneklést, be is mutatkozik.*
- Merlana Naerice, színész- énekes- és művésznő, újabban panzióvezető. Örvendek a találkozásnak, Salwar úr. *Mosolya játékos vigyorrá kúszik, hisz most ugrik a majom a vízbe. Roppant kíváncsi, hogyan reagál minderre A sötételf, már ha nem törlődött ki emlékei közül az a felejthető este.*
6888. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-11 19:09:46
Üzenet elküldve: 2025-10-11 19:09:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Helyet foglalnak, és a mélységi a legnyájasabb tekintetet varázsolja arcára, amit csak ismer. Bár az összképet rontja a csúf sebhely, ami hosszú évek óta emlékezteti arra, hogy ne menjen a wegtoreni karavánok közelébe. *
- A köszöneted elfogadom, ha itallal párosul. * Sóhajt színpadiasan, és szemöldöke kérdőn fentebb szökken kissé, miközben a folytatást várja. Általában ő szokott ugyan meghívni másokat inni, azonban a legtöbb esetben ez azért van így, mert a férfi az, aki keresi a hölgytársaságot, és nem fordítva. *
- A legjobb dolog, amit bárki megoszthat másokkal, az az arany. * Nevet fel halkan, ravaszkás tekintettel. * Ha valóban úgy tanítottak, hogy oszd meg másokkal, amid van, akkor szívesen elfogadom az erszényed felét, mert ha valamiről híres vagyok, az mások neveltetésének tisztelete. * Meglepi, és bosszantja egyszerre, hogy képes kimondani a mondatot, úgy tűnik, hogy Eeyr átka egyértelműen jelzi számára, hogy egyáltalán nem híres. Elhessegeti magától a gondolatot, legalább tudja, hogy van még min változtasson. *
- Viszont tényleg imádtak minket, ezt elismerem. Szép hangod van, és remek érzékkel reagáltál a változtatásaimra. * Teszi hozzá, hogy valamiféle kedvesség is kerüljön közéjük, és ha Merlana még nem tette, akkor még a rendelésen is elgondolkodik, főleg azért, mert száraz már a torka. Egyelőre nem teszi, megadja a lehetőséget rá, hogy meghívják. Gondolatai között próbálja felidézni, hogy mégis honnan ismerhetik egymást, első blikkre azt hitte volna, hogy egy rég elfeledett szeretővel hozta össze a balsors, de most már kezd arra gyanakodni, hogy felléptek együtt korábban. Ami azért is furcsa, mert Salwar szinte mindig egyedül énekel, csak kivételes esetekben van ebben társa, az sokkal gyakoribb, hogy valaki az élvezkedő tömeget zsebelje ki, amíg a muzsika tart. Utána persze osztozkodnak az anyagi javakon, de ilyen partnerek között sem rémlik fel neki a másik bárd arca. *
- Ne haragudj, honnan ismerjük egymást? * Böki ki végül a kérdést, ha még mindig nem hangzott volna el, egyértelművé téve azt, amikre eddig csak finom utalásokat tett. *
//Egy húron pendülve//
* Helyet foglalnak, és a mélységi a legnyájasabb tekintetet varázsolja arcára, amit csak ismer. Bár az összképet rontja a csúf sebhely, ami hosszú évek óta emlékezteti arra, hogy ne menjen a wegtoreni karavánok közelébe. *
- A köszöneted elfogadom, ha itallal párosul. * Sóhajt színpadiasan, és szemöldöke kérdőn fentebb szökken kissé, miközben a folytatást várja. Általában ő szokott ugyan meghívni másokat inni, azonban a legtöbb esetben ez azért van így, mert a férfi az, aki keresi a hölgytársaságot, és nem fordítva. *
- A legjobb dolog, amit bárki megoszthat másokkal, az az arany. * Nevet fel halkan, ravaszkás tekintettel. * Ha valóban úgy tanítottak, hogy oszd meg másokkal, amid van, akkor szívesen elfogadom az erszényed felét, mert ha valamiről híres vagyok, az mások neveltetésének tisztelete. * Meglepi, és bosszantja egyszerre, hogy képes kimondani a mondatot, úgy tűnik, hogy Eeyr átka egyértelműen jelzi számára, hogy egyáltalán nem híres. Elhessegeti magától a gondolatot, legalább tudja, hogy van még min változtasson. *
- Viszont tényleg imádtak minket, ezt elismerem. Szép hangod van, és remek érzékkel reagáltál a változtatásaimra. * Teszi hozzá, hogy valamiféle kedvesség is kerüljön közéjük, és ha Merlana még nem tette, akkor még a rendelésen is elgondolkodik, főleg azért, mert száraz már a torka. Egyelőre nem teszi, megadja a lehetőséget rá, hogy meghívják. Gondolatai között próbálja felidézni, hogy mégis honnan ismerhetik egymást, első blikkre azt hitte volna, hogy egy rég elfeledett szeretővel hozta össze a balsors, de most már kezd arra gyanakodni, hogy felléptek együtt korábban. Ami azért is furcsa, mert Salwar szinte mindig egyedül énekel, csak kivételes esetekben van ebben társa, az sokkal gyakoribb, hogy valaki az élvezkedő tömeget zsebelje ki, amíg a muzsika tart. Utána persze osztozkodnak az anyagi javakon, de ilyen partnerek között sem rémlik fel neki a másik bárd arca. *
- Ne haragudj, honnan ismerjük egymást? * Böki ki végül a kérdést, ha még mindig nem hangzott volna el, egyértelművé téve azt, amikre eddig csak finom utalásokat tett. *
6887. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-11 18:16:43
Üzenet elküldve: 2025-10-11 18:16:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Örömmel nyújtja a kezét, s fonja ujjait a mélységi kacsója köré, majd az apró jelet felismerve szabad kezével megemeli a szoknyáját és lábait elegánsan keresztezve, egyszerre hajol meg zenésztársával, mely közös előadásuk tökéletes lezárásának bizonyul. Nincs más dolguk, mint bezsebelni a tapsot és az elismerést, majd elegánsan távozni a színpadról. A segítséget természetesen kisasszonyhoz méltó módon el is fogadja, majd két óvatos lépéssel lép le az emelvényről.*
- Mérges? *Kérdezi szemöldökeit megemelve, majd egy finom mozdulattal megpróbálja kihúzni kezét a másik szorításából, de miután ez nem sikerül könnyedén, nem is erőlteti tovább. Egy apró pillantás a kezeikre, majd a kékek újra a férfi arcára vándorolnak, tekintete kérdő és kíváncsi egyszerre.
Az említett mérgességre való magyarázatot csupán ártatlan pislogások közepette hallgatja, ajkai mosolyra húzódnak, és még egy lágy, rövid kuncogás is hallatszik, de egy szót sem szól. Pont arra vár, hogy kevesebb szempár szegeződjön rájuk, mielőtt bármit mondana.*
- Köszönöm szépen, Uram! *Válaszolja színpadias játékossággal, majd szoknyáját kényesen eligazgatva foglal helyet a felkínált széken. Megvárja, míg zenésztársa is helyet foglal vele szemben, majd néhány szívdobbanásnyi pillanatig még kivár, és csak utána szólal meg, ám nem bemutatkozással kezdi, hisz most már egészen biztos benne, hogy a sötételf nem ismerte fel őt, hála a megújult stílusának és külsőjének, és pont Salwar az, aki arra tanította, hogy ne játssza ki azonnal a legjobb kártyáit.*
- Nos, fogadd mélységes bocsánatkérésem, ha esetleg megbántottalak, de ha megengeded, én úgy vélem, nem követtem el semmiféle tiszteletlenséget. Nekem úgy tanították, hogy osszam meg másokkal azt, amim van, és a legjobb dolog, amit egy bárd megoszthat másokkal, az a zenéje és a színpad, amin áll. Nem láttad? Imádtak minket. Nem téged, nem engem, minket *mosolyog kedvesen.* Tudod, néha sokkal többet nyersz, ha néha ahelyett, hogy magadnak akarnád az összes dicsőséget, lemondasz egy kevésről más javára, aki még feljebb emelhet téged. Egyébként pedig valld be, hogy te is élvezted, Salwar! *A neve továbbra sem hangzik el, kíváncsian várja, hogy mikor fog, ha egyáltalán le fog esni az énekesnek, hogy ki is ül előtte, bár szinte biztos benne, hogy a férfi mára már halottnak hiszi őt.*
//Egy húron pendülve//
*Örömmel nyújtja a kezét, s fonja ujjait a mélységi kacsója köré, majd az apró jelet felismerve szabad kezével megemeli a szoknyáját és lábait elegánsan keresztezve, egyszerre hajol meg zenésztársával, mely közös előadásuk tökéletes lezárásának bizonyul. Nincs más dolguk, mint bezsebelni a tapsot és az elismerést, majd elegánsan távozni a színpadról. A segítséget természetesen kisasszonyhoz méltó módon el is fogadja, majd két óvatos lépéssel lép le az emelvényről.*
- Mérges? *Kérdezi szemöldökeit megemelve, majd egy finom mozdulattal megpróbálja kihúzni kezét a másik szorításából, de miután ez nem sikerül könnyedén, nem is erőlteti tovább. Egy apró pillantás a kezeikre, majd a kékek újra a férfi arcára vándorolnak, tekintete kérdő és kíváncsi egyszerre.
Az említett mérgességre való magyarázatot csupán ártatlan pislogások közepette hallgatja, ajkai mosolyra húzódnak, és még egy lágy, rövid kuncogás is hallatszik, de egy szót sem szól. Pont arra vár, hogy kevesebb szempár szegeződjön rájuk, mielőtt bármit mondana.*
- Köszönöm szépen, Uram! *Válaszolja színpadias játékossággal, majd szoknyáját kényesen eligazgatva foglal helyet a felkínált széken. Megvárja, míg zenésztársa is helyet foglal vele szemben, majd néhány szívdobbanásnyi pillanatig még kivár, és csak utána szólal meg, ám nem bemutatkozással kezdi, hisz most már egészen biztos benne, hogy a sötételf nem ismerte fel őt, hála a megújult stílusának és külsőjének, és pont Salwar az, aki arra tanította, hogy ne játssza ki azonnal a legjobb kártyáit.*
- Nos, fogadd mélységes bocsánatkérésem, ha esetleg megbántottalak, de ha megengeded, én úgy vélem, nem követtem el semmiféle tiszteletlenséget. Nekem úgy tanították, hogy osszam meg másokkal azt, amim van, és a legjobb dolog, amit egy bárd megoszthat másokkal, az a zenéje és a színpad, amin áll. Nem láttad? Imádtak minket. Nem téged, nem engem, minket *mosolyog kedvesen.* Tudod, néha sokkal többet nyersz, ha néha ahelyett, hogy magadnak akarnád az összes dicsőséget, lemondasz egy kevésről más javára, aki még feljebb emelhet téged. Egyébként pedig valld be, hogy te is élvezted, Salwar! *A neve továbbra sem hangzik el, kíváncsian várja, hogy mikor fog, ha egyáltalán le fog esni az énekesnek, hogy ki is ül előtte, bár szinte biztos benne, hogy a férfi mára már halottnak hiszi őt.*
6886. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-11 12:31:32
Üzenet elküldve: 2025-10-11 12:31:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Természetesen a mélységinek sem kell a szomszédba mennie, ha a közönség hangulatának felismeréséről van szó. Tudja jól, hogy páros előadásuk szépsége egy csapásra elillanna, ha nem úgy hajolnának meg, mint akik már évek óta teszik azt. Egyszerű színpadi trükköt alkalmaz, kinyújtja kezét Merlana felé, és ha a nő megfogja, akkor apró szorítással jelzi, amikor hajolni készül. Ha társa fogékony erre, akkor úgy fejezik be a páros fellépést, mintha legalább két dekád óta gyakorolnák. Ezek után természetesen, mintha csak egy lovagias úr lenne, lesegíti a rögtönzött színpadról a nőt, még mindig a kezét fogva. Úgy mosolyog, mintha egy régi szerelem köszöntene be újra, pedig ötlete sincs, hogy ki ez a furcsa alak. *
- Ha büszke nem is, de talán kevésbé mérges. * Válaszolja az elhangzó kijelentésre, még mindig mosolyogva. Szeme villanása, és a szorítás apró erősödése jelzi, hogy nem tervezi még elengedni a kezet, ha sikerült megfogja. *
- Nem sokszor szoktak beleszólni az előadásomba, igazán tiszteletlen dolog. Biztos jó okod volt rá, hogy megtedd, hát hallgatom. * Teszi még hozzá, és ha eddig szorította, és bárdtársa még nem szakította ki szorításából, ezúttal elengedi a gyengéd kis kacsót, és mélyet sóhajt. Túl sokan vannak körülöttük ahhoz, hogy jelenetet rendezzen, úgyhogy finomít vonásain, és elenged minden ellenérzést. Kihúz egy széket egy üres asztalnál, és int felé. *
- Hölgyem. * Teszi még hozzá, ha nem lenne egyértelmű, hogy hellyel kínálja. Ha pedig a barna hajú szépség helyet foglal, akkor ő is így tesz. Lantját mint mindig, most is lábának támasztja, úgy, hogy érezze ha eltűnne, miközben igazít ruházatán. Még nem rendel, egyelőre kivár. Válaszokat szeretne, vagy legalább egy bemutatkozást. *
//Egy húron pendülve//
* Természetesen a mélységinek sem kell a szomszédba mennie, ha a közönség hangulatának felismeréséről van szó. Tudja jól, hogy páros előadásuk szépsége egy csapásra elillanna, ha nem úgy hajolnának meg, mint akik már évek óta teszik azt. Egyszerű színpadi trükköt alkalmaz, kinyújtja kezét Merlana felé, és ha a nő megfogja, akkor apró szorítással jelzi, amikor hajolni készül. Ha társa fogékony erre, akkor úgy fejezik be a páros fellépést, mintha legalább két dekád óta gyakorolnák. Ezek után természetesen, mintha csak egy lovagias úr lenne, lesegíti a rögtönzött színpadról a nőt, még mindig a kezét fogva. Úgy mosolyog, mintha egy régi szerelem köszöntene be újra, pedig ötlete sincs, hogy ki ez a furcsa alak. *
- Ha büszke nem is, de talán kevésbé mérges. * Válaszolja az elhangzó kijelentésre, még mindig mosolyogva. Szeme villanása, és a szorítás apró erősödése jelzi, hogy nem tervezi még elengedni a kezet, ha sikerült megfogja. *
- Nem sokszor szoktak beleszólni az előadásomba, igazán tiszteletlen dolog. Biztos jó okod volt rá, hogy megtedd, hát hallgatom. * Teszi még hozzá, és ha eddig szorította, és bárdtársa még nem szakította ki szorításából, ezúttal elengedi a gyengéd kis kacsót, és mélyet sóhajt. Túl sokan vannak körülöttük ahhoz, hogy jelenetet rendezzen, úgyhogy finomít vonásain, és elenged minden ellenérzést. Kihúz egy széket egy üres asztalnál, és int felé. *
- Hölgyem. * Teszi még hozzá, ha nem lenne egyértelmű, hogy hellyel kínálja. Ha pedig a barna hajú szépség helyet foglal, akkor ő is így tesz. Lantját mint mindig, most is lábának támasztja, úgy, hogy érezze ha eltűnne, miközben igazít ruházatán. Még nem rendel, egyelőre kivár. Válaszokat szeretne, vagy legalább egy bemutatkozást. *
6885. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-11 10:26:51
Üzenet elküldve: 2025-10-11 10:26:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Bizonyára ő sem venné jó néven, ha valaki elvenné a közönségét tőle, de hát neki nem is ez a célja. Segíteni próbál csupán, hisz a Szegény Tündér Balladája tündér nélkül nem volna túl hiteles, így a bárd még hálával is tartozik neki, hogy a tökéletes pillanatban, a megfelelő versszakra érkezett és csatlakozik be olyan gördülékenyen, mintha így találták volna ki az előadást. Hangjuk előbb talál egymásra és válik szinte eggyé a térben, de végül ők maguk is egymásra találnak. Ha a dal közben egymásra talál a tekintetük, a férfi őszinte örömöt láthat a lány szemeiben. Ebben most nincs semmiféle játék vagy szemfényvesztés, valódi boldogsággal tölti el, mikor minden mást félredobva csak dalolhat, zenélhet, az meg csak a ráadás, hogy mindez milyen jól szórakoztatja a fogadó népét.*
- Kevesebb. *Teszi hozzá egy újabb lágy mosoly kíséretében a férfi szavaihoz, de tekintetével nem árulja el, hogy mire is gondol pontosan.
A világért sem szeretne tiszteletlen lenni, csak meg akarja lovagolni a közönség szeretetét, hisz nem véletlen szól úgy fáma, hogy addig kell ütni a vasat, amíg még meleg, és az egyértelműen látszik, hogy a vendégek igencsak lelkesek a páros iránt. A lant újra dalra pendül, s a lány már az első versszak előtt felismeri A Kovácsinas Szerelmes Versének művét. Ismert nóta, nem is csak bárdok között. Bárhol csendül fel, könnyedén lehet bevonni a közösséget a játékba. Most sem történik ez másképp, Merlana a dalban mesés színészi alakítással játssza el, ahogy kéreti magát pusztán csak azért, hogy épp az elérhetetlenségével imponálva szerezze meg magának a férfi szerelmét. A történet azonban nem úgy folytatódik, ahogy várja, a szende szűzleánynak nem sikerül az ujjai köré csavarni a jóhiszemű inast, ám úgy tűnik, hogy ez az aprónak tűnő, ám lényeges tény nem billenti ki a szerepéből az énekesnőt. Egyetlen szívdobbanásnyi, a közönség számára talán észrevehetetlen pillanatig habozik csupán, majd ügyes profizmussal simul bele az átköltött történetbe, mely így már nem is a szűzleány csábításáról, hanem az egymás értékeit felnagyító rivalizálásukról és az ebből kikerekedő egymásra találásukról szól.
Az előadás végeztével egy sokatmondó pillantással jelzi társának, hogy együtt hajoljanak meg, mely, ha megtörténik, közönségük vastapssal jutalmazza őket. Amint a kedélyek kissé lenyugodnak, és már nincsenek a figyelem középpontjában, akkor fordul újra kedves tekintettel a mélységi felé.*
- Nem ismersz meg, ugye? Pedig akkor most egészen biztosan büszke lennél, Salwar… *Huncut mosoly húzódik vörösre festett ajkaira, miközben kékjeivel ártatlanul pislog.*
//Egy húron pendülve//
*Bizonyára ő sem venné jó néven, ha valaki elvenné a közönségét tőle, de hát neki nem is ez a célja. Segíteni próbál csupán, hisz a Szegény Tündér Balladája tündér nélkül nem volna túl hiteles, így a bárd még hálával is tartozik neki, hogy a tökéletes pillanatban, a megfelelő versszakra érkezett és csatlakozik be olyan gördülékenyen, mintha így találták volna ki az előadást. Hangjuk előbb talál egymásra és válik szinte eggyé a térben, de végül ők maguk is egymásra találnak. Ha a dal közben egymásra talál a tekintetük, a férfi őszinte örömöt láthat a lány szemeiben. Ebben most nincs semmiféle játék vagy szemfényvesztés, valódi boldogsággal tölti el, mikor minden mást félredobva csak dalolhat, zenélhet, az meg csak a ráadás, hogy mindez milyen jól szórakoztatja a fogadó népét.*
- Kevesebb. *Teszi hozzá egy újabb lágy mosoly kíséretében a férfi szavaihoz, de tekintetével nem árulja el, hogy mire is gondol pontosan.
A világért sem szeretne tiszteletlen lenni, csak meg akarja lovagolni a közönség szeretetét, hisz nem véletlen szól úgy fáma, hogy addig kell ütni a vasat, amíg még meleg, és az egyértelműen látszik, hogy a vendégek igencsak lelkesek a páros iránt. A lant újra dalra pendül, s a lány már az első versszak előtt felismeri A Kovácsinas Szerelmes Versének művét. Ismert nóta, nem is csak bárdok között. Bárhol csendül fel, könnyedén lehet bevonni a közösséget a játékba. Most sem történik ez másképp, Merlana a dalban mesés színészi alakítással játssza el, ahogy kéreti magát pusztán csak azért, hogy épp az elérhetetlenségével imponálva szerezze meg magának a férfi szerelmét. A történet azonban nem úgy folytatódik, ahogy várja, a szende szűzleánynak nem sikerül az ujjai köré csavarni a jóhiszemű inast, ám úgy tűnik, hogy ez az aprónak tűnő, ám lényeges tény nem billenti ki a szerepéből az énekesnőt. Egyetlen szívdobbanásnyi, a közönség számára talán észrevehetetlen pillanatig habozik csupán, majd ügyes profizmussal simul bele az átköltött történetbe, mely így már nem is a szűzleány csábításáról, hanem az egymás értékeit felnagyító rivalizálásukról és az ebből kikerekedő egymásra találásukról szól.
Az előadás végeztével egy sokatmondó pillantással jelzi társának, hogy együtt hajoljanak meg, mely, ha megtörténik, közönségük vastapssal jutalmazza őket. Amint a kedélyek kissé lenyugodnak, és már nincsenek a figyelem középpontjában, akkor fordul újra kedves tekintettel a mélységi felé.*
- Nem ismersz meg, ugye? Pedig akkor most egészen biztosan büszke lennél, Salwar… *Huncut mosoly húzódik vörösre festett ajkaira, miközben kékjeivel ártatlanul pislog.*
6884. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-11 10:25:26
Üzenet elküldve: 2025-10-11 10:25:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Előadás közben élvezni szokta, ahogy a közönség többnyire rá, és csakis rá figyel. Éppen ezért szokatlan érzés számára, amikor a szegény tündér balladájának előadása közben hirtelen egy kellemes, de mégis idegen hang csendül. Boldog mosollyal az arcán fordul a másik bárd felé, még ha nem is tudja, hogy ki lehet az. Testtartása egyáltalán nem árulkodik helytelenítésről, sőt, talán még invitálónak is lehetne mondani, de ha Merlana magától nem közelíti meg, akkor ő megy mellé a lantot pergetve, mintha csak egy páros lennének, akik mindig is így tervezték a dalt. Az előadás végeztével ő is kellemes arckifejezést varázsol magára, és boldogan köszönti az ismeretlent. *
- Ezer meg egy éve! * Jelenti ki, és talán ennyiben is hagyná a dolgot, ha nem érkezne felszólítás, hogy folytassa az előadást. Egy bizonyos mennyiségű tiszteletlenséget még könnyedén elnéz, főleg azért, mert igen népes közönség gyűlt össze, de ez már kicsit túlfeszíti a húrt. Egyből a lantja húrjaihoz érnek ujjai, és a kovácsinas szerelmes versének komikus művét kezdi játszani, olyat, amit a legtöbb részeges kocsmatöltelék nagyon jól ismer. Olyan ez, amivel igazán örömet lehet okozni egy illuminált társaságnak, akik az alkoholtól amúgy is jól érzik már magukat. És ha a két bárd kellően egymásra hangolódik, akkor a komikus előadáshoz még színészi munkával is hozzátehetnek, ahogy Salwar a jóhiszemű kovácsinas szerepét énekli, Merlana pedig válaszolhat számára a szerelmetes szende kis szűzlány képében. Ami viszont meglepheti partnerét, ha elég jól ismeri a dalt, hogy néhány sor a mélységi előadásában más, átköltötte azokat, így improvizálásra készteti vele előadótársát, ha nem akar a dalba nem beleillő válaszokat énekelni. Lehet, hogy kedvesebb férfiak szóltak volna előre a változtatásról, vagy egyszerűen csak az eredeti szövegnél maradnak, de ő nem egy kedves mélységi, hanem olyan, aki szeret játszadozni másokkal. *
//Egy húron pendülve//
* Előadás közben élvezni szokta, ahogy a közönség többnyire rá, és csakis rá figyel. Éppen ezért szokatlan érzés számára, amikor a szegény tündér balladájának előadása közben hirtelen egy kellemes, de mégis idegen hang csendül. Boldog mosollyal az arcán fordul a másik bárd felé, még ha nem is tudja, hogy ki lehet az. Testtartása egyáltalán nem árulkodik helytelenítésről, sőt, talán még invitálónak is lehetne mondani, de ha Merlana magától nem közelíti meg, akkor ő megy mellé a lantot pergetve, mintha csak egy páros lennének, akik mindig is így tervezték a dalt. Az előadás végeztével ő is kellemes arckifejezést varázsol magára, és boldogan köszönti az ismeretlent. *
- Ezer meg egy éve! * Jelenti ki, és talán ennyiben is hagyná a dolgot, ha nem érkezne felszólítás, hogy folytassa az előadást. Egy bizonyos mennyiségű tiszteletlenséget még könnyedén elnéz, főleg azért, mert igen népes közönség gyűlt össze, de ez már kicsit túlfeszíti a húrt. Egyből a lantja húrjaihoz érnek ujjai, és a kovácsinas szerelmes versének komikus művét kezdi játszani, olyat, amit a legtöbb részeges kocsmatöltelék nagyon jól ismer. Olyan ez, amivel igazán örömet lehet okozni egy illuminált társaságnak, akik az alkoholtól amúgy is jól érzik már magukat. És ha a két bárd kellően egymásra hangolódik, akkor a komikus előadáshoz még színészi munkával is hozzátehetnek, ahogy Salwar a jóhiszemű kovácsinas szerepét énekli, Merlana pedig válaszolhat számára a szerelmetes szende kis szűzlány képében. Ami viszont meglepheti partnerét, ha elég jól ismeri a dalt, hogy néhány sor a mélységi előadásában más, átköltötte azokat, így improvizálásra készteti vele előadótársát, ha nem akar a dalba nem beleillő válaszokat énekelni. Lehet, hogy kedvesebb férfiak szóltak volna előre a változtatásról, vagy egyszerűen csak az eredeti szövegnél maradnak, de ő nem egy kedves mélységi, hanem olyan, aki szeret játszadozni másokkal. *
6883. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-10 23:34:47
Üzenet elküldve: 2025-10-10 23:34:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Mára már egészen megbékélt azzal, hogy néha nem várt tragédiák szennyezik a múltat. Nem engedheti meg magának, hogy a közelmúlt rémképei meggátolják bármiben, így azt sem teheti meg, hogy pusztán azért kerüli a Pegazus fogadót, amikor csak lehet, mert még élénken él benne a tudat, hogy ebben a fogadóban gyilkolták meg a barátját. A bűnös már megbűnhődött érte, az élet pedig nem áll meg azoknak, akik az élők sorában maradtak. Az övé legalábbis nagyon nem akar lassítani, viszont érzi, hogy ráfér a lazítás, mielőtt összeroppan a megannyi teher alatt, ami a Sub Rosa Panzió vezetésével rá hárult, úgyhogy most egyetlen céllal érkezik a fogadóba, hogy néhány ital mellett kiengedhesse a gőzt, és ha úgy alakul, akkor egy kellemes estét töltsön valakivel, melyből még profitálhat is amellett, hogy félrészegen jól érzi magát. Az ajtón éppen ezért az ilyenkor megszokott, elegáns, hosszú szoknyás, vörös ruhájában, teljes sminkben és gondosan begöndörített frizurával lép be az ajtón, ám arra egyáltalán nem számított, hogy amint jelentőségteljesen körbenéz a jelenlévőkön, azt fogja tapasztalni, hogy ma este mégis a múltja fogja kísérteni ezen a helyen, habár nem úgy, ahogy attól tartott korábban.
Ezer mélységi közül is felismerné Salwart, hiába töltött vele csupán pár órát együtt néhány évvel ezelőtt, mielőtt egy jóleső fürdő után örökre eltűntek volna egymás életéből. Azóta nem hallott a férfirőll, mégis most arra lehet figyelmes, hogy ő az, ki dallamos énekével és lantjával szórakoztatja a fogadó népét. Miután emlékezteti magát, hogy szórakozni jött ide ma este, játékos mosoly kúszik ajkaira, s nem is kell neki több, megindul felé. Már séta közben pofátlan módon, de tökéletes ütemben csatlakozik be kristálytiszta hangjával Salwar előadásába, és amint a közönsége észreveszi őt, néhány gyengéd, elegáns mozdulattal tereli félre az útjából a vendégeket egészen addig, míg a sötételf észre nem veszi őt. Amint ez megtörténik, megejt felé egy barátságos mosolyt, majd, ha a meglepettség nem rontja el az előadást, akkor végig is énekli a dalt zenésztársával.*
- Rég találkoztunk, hm? *Szólal meg kedvesen, amint a dal végére érnek, mosolya továbbra is játékos, boldognak tűnik.* Na, gyerünk! Folytasd, én majd követlek. *Ha a másik bárd partner benne, akkor a Pegazus népe váratlanul kaphat ma estére különleges szórakoztatást a párostól, ráadásul teljesen ingyen. Ha a két zenész tökéletesen játssza a szerepét, akkor a közönségük talán azt is hiheti, hogy eleve így tervezték az estét.*
//Egy húron pendülve//
*Mára már egészen megbékélt azzal, hogy néha nem várt tragédiák szennyezik a múltat. Nem engedheti meg magának, hogy a közelmúlt rémképei meggátolják bármiben, így azt sem teheti meg, hogy pusztán azért kerüli a Pegazus fogadót, amikor csak lehet, mert még élénken él benne a tudat, hogy ebben a fogadóban gyilkolták meg a barátját. A bűnös már megbűnhődött érte, az élet pedig nem áll meg azoknak, akik az élők sorában maradtak. Az övé legalábbis nagyon nem akar lassítani, viszont érzi, hogy ráfér a lazítás, mielőtt összeroppan a megannyi teher alatt, ami a Sub Rosa Panzió vezetésével rá hárult, úgyhogy most egyetlen céllal érkezik a fogadóba, hogy néhány ital mellett kiengedhesse a gőzt, és ha úgy alakul, akkor egy kellemes estét töltsön valakivel, melyből még profitálhat is amellett, hogy félrészegen jól érzi magát. Az ajtón éppen ezért az ilyenkor megszokott, elegáns, hosszú szoknyás, vörös ruhájában, teljes sminkben és gondosan begöndörített frizurával lép be az ajtón, ám arra egyáltalán nem számított, hogy amint jelentőségteljesen körbenéz a jelenlévőkön, azt fogja tapasztalni, hogy ma este mégis a múltja fogja kísérteni ezen a helyen, habár nem úgy, ahogy attól tartott korábban.
Ezer mélységi közül is felismerné Salwart, hiába töltött vele csupán pár órát együtt néhány évvel ezelőtt, mielőtt egy jóleső fürdő után örökre eltűntek volna egymás életéből. Azóta nem hallott a férfirőll, mégis most arra lehet figyelmes, hogy ő az, ki dallamos énekével és lantjával szórakoztatja a fogadó népét. Miután emlékezteti magát, hogy szórakozni jött ide ma este, játékos mosoly kúszik ajkaira, s nem is kell neki több, megindul felé. Már séta közben pofátlan módon, de tökéletes ütemben csatlakozik be kristálytiszta hangjával Salwar előadásába, és amint a közönsége észreveszi őt, néhány gyengéd, elegáns mozdulattal tereli félre az útjából a vendégeket egészen addig, míg a sötételf észre nem veszi őt. Amint ez megtörténik, megejt felé egy barátságos mosolyt, majd, ha a meglepettség nem rontja el az előadást, akkor végig is énekli a dalt zenésztársával.*
- Rég találkoztunk, hm? *Szólal meg kedvesen, amint a dal végére érnek, mosolya továbbra is játékos, boldognak tűnik.* Na, gyerünk! Folytasd, én majd követlek. *Ha a másik bárd partner benne, akkor a Pegazus népe váratlanul kaphat ma estére különleges szórakoztatást a párostól, ráadásul teljesen ingyen. Ha a két zenész tökéletesen játssza a szerepét, akkor a közönségük talán azt is hiheti, hogy eleve így tervezték az estét.*
6882. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-10 23:07:34
Üzenet elküldve: 2025-10-10 23:07:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hetet egycsapásra//
*Hátát a falnak veti, hogy senki se kerülhessen mögé. A korsója előtte, a habja már félig lecsorgott, ujjai pedig a fa peremét simítják, mintha csak gondolkodna rajta, megéri-e újra belekóstolni. Bordái még mindig fájnak, minden lélegzetvételre emlékeztetik az előző összecsapásra. Az arca fáradt, de a szeme élénk, figyel. Ott ül vele szemben a törp, és bár nem mutatja, Hagrar élvezi, hogy végre nem egy félszeg emberrel kell asztalt osztania, hanem olyannal, aki legalább bírja az ütést. Kortyol a korsóból. A sör keserű, de hideg – pont elég, hogy lecsillapítsa a fájdalmat, amit már rég megszokott. Hallgatja, ahogy Wjorth beszél. A törp hangja, és minden szava mögött ott a dac, amit Hagrar már elsőre megérzett benne. Együtt ülnek, de mindketten őrzik a saját határaikat. Az ork nem vág közbe, csak bólint néha, vagy egy-egy fanyar mosollyal válaszol. Amikor a törp szóba hozza a sört meg az embereket, Hagrar elvigyodik. Méretes agyarai kivillannak*
-A hűvös ital még a bordatörésre is jó. A büdös meg, legalább emlékeztet arra, hogy élünk. *A korsót leteszi, tenyerét az asztalon pihenteti. Az ujjai alatt hallani, ahogy a fa serceg a nedvességtől. Wjorth közben az orrát igazítja helyre, és az ork egy pillanatig figyeli, ahogy a reccsenés, ropogás, és káromkodás után a helyére kerül. Elhúzza a száját, de bólint.*
-Szép munka. Aki magának rakja vissza az orrát, az már nem egy harcot látott.
*Nem dicséretnek szánja, inkább elismerésnek. A törp talán hallja a különbséget. Hagrar hátradől, mély levegőt vesz, de azonnal érzi a szúrást a mellkasában. Bordái tiltakoznak, mégis mosolyog. Ekkor Wjorth arról beszél, hogy az orkokról csak meséket hallani, meg hogy sosem egyesülnek. Az Hag elkomorul. Leteszi a korsót, két kézzel a térdére támaszkodik, és halkan, de tisztán válaszol.*
-Nem mese csak ti gondoljátok annak. Vannak, akik még őrzik a szót. A hegyek mögött, és a síkságon. Szétszórt klánok, de nem halottak. Csak várnak. Mint a parázs a hamu alatt. És én vagyok az, aki feléleszti őket. Már ha a szellemek is úgy akarják. De vannak akiknek elég a láng. Nem ragaszkodik a gyökerekhez. Ezekből lesznek a rövid életű pusztítók. A légió pontosan ilyen.
*A tekintete a korsó habjába mélyed, mintha onnan hívná elő az emlékeit. A szavai lassúak, kimértek. Nem henceg, nem próbál hatni. Csak elmondja, amit gondol. Mert ez az igazsága. A sör íze tompítja a fájdalmat, de a gondolat, amit kimondott, újra tüzet gyújt benne. Egy rövid csend után újra megszólal.*
-Én nem akarok háborút, ha nem kell. De az emberek elvették a földet, és azt mondták, az az ő joguk. Mi is akarjuk a magunkét. Viszont a légióhoz sok klán csatlakozott. És pusztítani fognak.
*A mondat után kortyol, aztán letörli a habot a szájáról. Hagrar nem siet, hagyja, hogy ülepedjen a mondandója. Csak amikor már érzi, hogy elül a feszültség, akkor emeli újra a hangját.*
-Azt mondtad, nem gyakran látsz orkot kaszárnyában. Igazad van. De néha az emberi falak között több igazság lapul, mint a hegyek alatt. Ha tudni akarod, mi jön, ott kell lenni, ahol a hírek születnek. *Lassan felemeli a korsóját, és odakoccintaná a törpe felé. Nem mosolyog, de a tekintete barátságosabb, mint eddig volt.*
-És ha már itt vagyunk, igyunk. Harcolni már tudjuk, hogy megy. Nézzük, ivásban is tartod-e a lépést.
*Kortyol, mélyen, majd leteszi a korsót, és egy pillanatra elhallgat. Figyeli a törp arcát, a ráncokat, az apró mozdulatokat. Tudja, hogy Wjorth nem az, aminek látszik. Érzi rajta az óvatosságot. Ezért most ő is óvatos. Hangja halkabb lesz, mint eddig, mintha csak magának mondaná.*
-Az orkoknak nincsenek barátaik. De néha akad egy, aki nem ellenség. Szükségem van valakire, aki információkkal lát el. Ha a légió támadja a várost, ork ide nem lép be még jó szándékkal se.
*Ennyit mond, aztán hátradől. Bordái megroppannak a mozdulattól, és a fájdalom egy pillanatra megvonja a szája sarkát, de nem engedi, hogy látszódjon. Újra a korsóért nyúl, és csendben iszik, miközben a Pegazus zaja körülöleli őket.*
//Hetet egycsapásra//
*Hátát a falnak veti, hogy senki se kerülhessen mögé. A korsója előtte, a habja már félig lecsorgott, ujjai pedig a fa peremét simítják, mintha csak gondolkodna rajta, megéri-e újra belekóstolni. Bordái még mindig fájnak, minden lélegzetvételre emlékeztetik az előző összecsapásra. Az arca fáradt, de a szeme élénk, figyel. Ott ül vele szemben a törp, és bár nem mutatja, Hagrar élvezi, hogy végre nem egy félszeg emberrel kell asztalt osztania, hanem olyannal, aki legalább bírja az ütést. Kortyol a korsóból. A sör keserű, de hideg – pont elég, hogy lecsillapítsa a fájdalmat, amit már rég megszokott. Hallgatja, ahogy Wjorth beszél. A törp hangja, és minden szava mögött ott a dac, amit Hagrar már elsőre megérzett benne. Együtt ülnek, de mindketten őrzik a saját határaikat. Az ork nem vág közbe, csak bólint néha, vagy egy-egy fanyar mosollyal válaszol. Amikor a törp szóba hozza a sört meg az embereket, Hagrar elvigyodik. Méretes agyarai kivillannak*
-A hűvös ital még a bordatörésre is jó. A büdös meg, legalább emlékeztet arra, hogy élünk. *A korsót leteszi, tenyerét az asztalon pihenteti. Az ujjai alatt hallani, ahogy a fa serceg a nedvességtől. Wjorth közben az orrát igazítja helyre, és az ork egy pillanatig figyeli, ahogy a reccsenés, ropogás, és káromkodás után a helyére kerül. Elhúzza a száját, de bólint.*
-Szép munka. Aki magának rakja vissza az orrát, az már nem egy harcot látott.
*Nem dicséretnek szánja, inkább elismerésnek. A törp talán hallja a különbséget. Hagrar hátradől, mély levegőt vesz, de azonnal érzi a szúrást a mellkasában. Bordái tiltakoznak, mégis mosolyog. Ekkor Wjorth arról beszél, hogy az orkokról csak meséket hallani, meg hogy sosem egyesülnek. Az Hag elkomorul. Leteszi a korsót, két kézzel a térdére támaszkodik, és halkan, de tisztán válaszol.*
-Nem mese csak ti gondoljátok annak. Vannak, akik még őrzik a szót. A hegyek mögött, és a síkságon. Szétszórt klánok, de nem halottak. Csak várnak. Mint a parázs a hamu alatt. És én vagyok az, aki feléleszti őket. Már ha a szellemek is úgy akarják. De vannak akiknek elég a láng. Nem ragaszkodik a gyökerekhez. Ezekből lesznek a rövid életű pusztítók. A légió pontosan ilyen.
*A tekintete a korsó habjába mélyed, mintha onnan hívná elő az emlékeit. A szavai lassúak, kimértek. Nem henceg, nem próbál hatni. Csak elmondja, amit gondol. Mert ez az igazsága. A sör íze tompítja a fájdalmat, de a gondolat, amit kimondott, újra tüzet gyújt benne. Egy rövid csend után újra megszólal.*
-Én nem akarok háborút, ha nem kell. De az emberek elvették a földet, és azt mondták, az az ő joguk. Mi is akarjuk a magunkét. Viszont a légióhoz sok klán csatlakozott. És pusztítani fognak.
*A mondat után kortyol, aztán letörli a habot a szájáról. Hagrar nem siet, hagyja, hogy ülepedjen a mondandója. Csak amikor már érzi, hogy elül a feszültség, akkor emeli újra a hangját.*
-Azt mondtad, nem gyakran látsz orkot kaszárnyában. Igazad van. De néha az emberi falak között több igazság lapul, mint a hegyek alatt. Ha tudni akarod, mi jön, ott kell lenni, ahol a hírek születnek. *Lassan felemeli a korsóját, és odakoccintaná a törpe felé. Nem mosolyog, de a tekintete barátságosabb, mint eddig volt.*
-És ha már itt vagyunk, igyunk. Harcolni már tudjuk, hogy megy. Nézzük, ivásban is tartod-e a lépést.
*Kortyol, mélyen, majd leteszi a korsót, és egy pillanatra elhallgat. Figyeli a törp arcát, a ráncokat, az apró mozdulatokat. Tudja, hogy Wjorth nem az, aminek látszik. Érzi rajta az óvatosságot. Ezért most ő is óvatos. Hangja halkabb lesz, mint eddig, mintha csak magának mondaná.*
-Az orkoknak nincsenek barátaik. De néha akad egy, aki nem ellenség. Szükségem van valakire, aki információkkal lát el. Ha a légió támadja a várost, ork ide nem lép be még jó szándékkal se.
*Ennyit mond, aztán hátradől. Bordái megroppannak a mozdulattól, és a fájdalom egy pillanatra megvonja a szája sarkát, de nem engedi, hogy látszódjon. Újra a korsóért nyúl, és csendben iszik, miközben a Pegazus zaja körülöleli őket.*
6881. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-10 23:07:22
Üzenet elküldve: 2025-10-10 23:07:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Elseknek, ahogy már többször is említette a múltban, megvannak a maga forrásai. Ám az valójában meglepi, hogy mostanság ezek a források mennyire is jól működnek, és milyen gyakran csicseregnek fontos információkat el ingyen, bár nem mintha az ember panaszkodna. Arcára egy amolyan elégedett félmosoly szaladt, amikor egy kedves "barátja" említette neki, hogy a pegazusban egy ork "okos" személyek után keres és talán érdekelhetné őt a munka. Tetszett neki, hogy hírneve és megbecsültsége napról napra nő a számára hasznos körökben. Tetszett neki, hogy okosnak nevezheti magát, nevetések hangja nélkül a körülötte lévő reakciókban. Az engedetlen lehet, hogy nem ér fel egy tudóshoz gondolkodásában és még csak nem is próbál felérni, de vannak dolgok amikhez nagyon is ért és kellőképpen gyorsan és elővigyázatosan forog az agya. Egyszóval, ha a pletykák igazak, és a barátja életére tekintettel léve, jobb volna ha azok volnának, akkor ebben az egy átlagos, mégis egyáltalán nem átlagos nőben minden megvan, amit most egy elméletileg szervezkedő ork kereshet. ~A törpe azt mondta szaglásszak körbe kicsit és építsek kapcsolatokat. Arra viszont biztosan nem számítanak, hogy orkokat is könnyedén tudhatok szóra bírni. Oh, hogy ebből remélhetőleg nekem mennyi pénzem lesz!~*
*A rövid hajú lassú és magabiztos léptekkel sétál be a fogadó ajtaján. Szemeivel végigméri az aznapi tömeget. Minden nagyobb, szélesebb alaknál egy pillanatra megáll a tekintete, de mindannyiszor az tovább is halad míg észre nem vesz akár egy darab orkot is. És végül, az utolsó székeknél amiket megpillantott, talál is pontosan egyet. Gondolatai fejében igencsak megváltoznak, amikor megüti a szituáció valóságossága. Most tényleg egy orkot néz, akinek minden bizonnyal ereje van és fajtáját most talán bárkiknél jobban félik.Hogy őszinte legyen, persze látja a veszélyt, de hirtelen annál is több lehetőséget, mint eddig, vagy talán csak az eddigieket sokkal élesebben. ~Ajánlom, hogy a kis történet, amit kaptam igaz legyen...~ Gondolatai ezúttal szinte egy imának is megfelelnek, mert valamit egyszerűen nem tud kiverni a fejéből, hiába aludta ki magát. Valamit, amit egyelőre csak spekulál, de tudja hogy úgyis be fog következni... És azt bizony meg kell előznie. Nem a törpének, hanem magának alakított "barátságokkal". Mély levegőt vesz útközben és lábai tovább viszik a célpont felé. Pár méterre áll meg a két úrtól, bár ő csak az orkra koncentrál, mert róla hallott és vele volna ügye*
- Úgy hallottam, hogy a Pegazusban egy ork okos munkaerőt keres. Maga az? *Lehet, hogy Elsek szavai elsőre nem éppen a legbarátságosabbak, de semmivel sem beszél másképpen az orkkal, mint bármilyen másik üzleti társával. Külsejét annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt megpróbálta a lehető leginkább elvadítani haja lecsapásával és röviden tartásával, tudja jól, hogy mindigis majd átoknak kell vegye. Ha azt akarja, hogy kicsit is komolyan vegyék bármikor, akkor nem lehet gyenge, nem lehet kedves és nem kérhet elnézést, azért mert zavarja egy úr idejét. Tényeket közöl és tényekről kérdez, mint akinek nincs ideje hülyeségekre, és bizony nincs is. Az életében még megannyi az elintézni valója. Ebben a világban... Pedig még több*
*Elseknek, ahogy már többször is említette a múltban, megvannak a maga forrásai. Ám az valójában meglepi, hogy mostanság ezek a források mennyire is jól működnek, és milyen gyakran csicseregnek fontos információkat el ingyen, bár nem mintha az ember panaszkodna. Arcára egy amolyan elégedett félmosoly szaladt, amikor egy kedves "barátja" említette neki, hogy a pegazusban egy ork "okos" személyek után keres és talán érdekelhetné őt a munka. Tetszett neki, hogy hírneve és megbecsültsége napról napra nő a számára hasznos körökben. Tetszett neki, hogy okosnak nevezheti magát, nevetések hangja nélkül a körülötte lévő reakciókban. Az engedetlen lehet, hogy nem ér fel egy tudóshoz gondolkodásában és még csak nem is próbál felérni, de vannak dolgok amikhez nagyon is ért és kellőképpen gyorsan és elővigyázatosan forog az agya. Egyszóval, ha a pletykák igazak, és a barátja életére tekintettel léve, jobb volna ha azok volnának, akkor ebben az egy átlagos, mégis egyáltalán nem átlagos nőben minden megvan, amit most egy elméletileg szervezkedő ork kereshet. ~A törpe azt mondta szaglásszak körbe kicsit és építsek kapcsolatokat. Arra viszont biztosan nem számítanak, hogy orkokat is könnyedén tudhatok szóra bírni. Oh, hogy ebből remélhetőleg nekem mennyi pénzem lesz!~*
*A rövid hajú lassú és magabiztos léptekkel sétál be a fogadó ajtaján. Szemeivel végigméri az aznapi tömeget. Minden nagyobb, szélesebb alaknál egy pillanatra megáll a tekintete, de mindannyiszor az tovább is halad míg észre nem vesz akár egy darab orkot is. És végül, az utolsó székeknél amiket megpillantott, talál is pontosan egyet. Gondolatai fejében igencsak megváltoznak, amikor megüti a szituáció valóságossága. Most tényleg egy orkot néz, akinek minden bizonnyal ereje van és fajtáját most talán bárkiknél jobban félik.Hogy őszinte legyen, persze látja a veszélyt, de hirtelen annál is több lehetőséget, mint eddig, vagy talán csak az eddigieket sokkal élesebben. ~Ajánlom, hogy a kis történet, amit kaptam igaz legyen...~ Gondolatai ezúttal szinte egy imának is megfelelnek, mert valamit egyszerűen nem tud kiverni a fejéből, hiába aludta ki magát. Valamit, amit egyelőre csak spekulál, de tudja hogy úgyis be fog következni... És azt bizony meg kell előznie. Nem a törpének, hanem magának alakított "barátságokkal". Mély levegőt vesz útközben és lábai tovább viszik a célpont felé. Pár méterre áll meg a két úrtól, bár ő csak az orkra koncentrál, mert róla hallott és vele volna ügye*
- Úgy hallottam, hogy a Pegazusban egy ork okos munkaerőt keres. Maga az? *Lehet, hogy Elsek szavai elsőre nem éppen a legbarátságosabbak, de semmivel sem beszél másképpen az orkkal, mint bármilyen másik üzleti társával. Külsejét annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt megpróbálta a lehető leginkább elvadítani haja lecsapásával és röviden tartásával, tudja jól, hogy mindigis majd átoknak kell vegye. Ha azt akarja, hogy kicsit is komolyan vegyék bármikor, akkor nem lehet gyenge, nem lehet kedves és nem kérhet elnézést, azért mert zavarja egy úr idejét. Tényeket közöl és tényekről kérdez, mint akinek nincs ideje hülyeségekre, és bizony nincs is. Az életében még megannyi az elintézni valója. Ebben a világban... Pedig még több*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436