Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 277 (5521. - 5540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5540. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:32:16
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:32:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A törpével jól elbeszélgetett, de már itt az ideje, hogy kimozduljon a fogadóból. Megissza maradék sörét és feláll a helyéről. Még azért elbúcsúzik a férfitől.*
-Örülök, hogy összefutottunk, de most mennem kell.
*Nem mond többet. Mit mondhatna? Csak pár perce ismeri a másikat, nincsenek egyáltalán jó viszonyban. Még csak nem is ismeri, szóval ennyivel letudja az egészet. Felállva a helyéről látja, hogy azért a vendégsereg megszaporodott. Szemével keresi az elfet, de nem találja sehol.*
~Kár érte. Jól elszórakoztam volna vele.~
*Kifelé menet azért még körbenéz, hátha véletlenül összefutnának a befelé áramló vendégsereg közepette. Természetesen túloz, nem özönlenek be ide az emberek, de tényleg többen vannak. Már bővel a délutánban járnak, nem csoda ha ennyien jönnek. Az lenne a meglepő, és szomorú, ha nem lenne itt ennyi vendég. Arthenior város történelmi fogadójáról beszélünk, ami túlélte még az orkok dúlását is. Végül egyetlen ismerős arccal sem találkozik a fogadó ajtaja felé menet.*
-Örülök, hogy összefutottunk, de most mennem kell.
*Nem mond többet. Mit mondhatna? Csak pár perce ismeri a másikat, nincsenek egyáltalán jó viszonyban. Még csak nem is ismeri, szóval ennyivel letudja az egészet. Felállva a helyéről látja, hogy azért a vendégsereg megszaporodott. Szemével keresi az elfet, de nem találja sehol.*
~Kár érte. Jól elszórakoztam volna vele.~
*Kifelé menet azért még körbenéz, hátha véletlenül összefutnának a befelé áramló vendégsereg közepette. Természetesen túloz, nem özönlenek be ide az emberek, de tényleg többen vannak. Már bővel a délutánban járnak, nem csoda ha ennyien jönnek. Az lenne a meglepő, és szomorú, ha nem lenne itt ennyi vendég. Arthenior város történelmi fogadójáról beszélünk, ami túlélte még az orkok dúlását is. Végül egyetlen ismerős arccal sem találkozik a fogadó ajtaja felé menet.*
5539. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:22:28
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:22:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*A tájékozottsága mindig is az erősebb erényei közé tartozott. Igazából amellett, hogy szép volt, máshoz nem is értett igazán soha, mintsem ahhoz, hogy minél több információt jegyezzen meg, és bárkivel, bármiről képes legyen hosszas, értelmes diskurzust folytatni. A szépsége a karja nélkül már a múlté, maradt hát a tudás, amit senki nem vehet el tőle, míg a szíve életerősen lüktet odabent. Talán könyvet kellene írnia, akkor még az elmúlás sem tudná elrabolni tőle a tudást.*
- Engem így neveltek. A szüleim arra tanítottak, hogy nőként az egyetlen, de nagyon fontos feladatom az, hogy tanuljak. A diplomácia tudományában fontos, hogy tájékozottak legyünk, hisz bárkivel is hoz minket össze a sors, tudnunk kell az adott társaságunk érdeklődéséhez kapcsolódó témákban eszmecserét futtatni. A családom szerint a nők feladata pont ez, megnyerni, majd megtartani a gyümölcsöző kapcsolatokat. Úgyhogy nincs miért szégyenkeznie. Ön máshoz ért, de ahhoz kiválóan.
*Továbbra is szerényen viselkedik, de nem azért, mert az álarc nélküli Alenia valóban szerény volna, hanem ezt is tanulta. Előkelő társaságban hölgyként fontos, hogy ne akarjuk uralni a másikat, csak legyünk kedvesek, visszafogottak és megnyerőek. Aleniá-nak mindhárom pont jól megy.
A leves kérdésében egyetértenek, és igazából a Vadak Vérével kapcsolatos elképzelésük sem különbözik. Nem tudja mi az, de így nem is akarja megtudni.*
- Nos, azt hiszem, én sem kísérteném a sorsomat az ismeretlennel. A csirkesült azonban finomnak hangzik. Úgy hiszem, egyezik az ízlésünk, Morthimer Úr! *El is mosolyodik halványan. Más gondolatmenet alapján ugyan, de végül ő is az Őzragu levesre és a csirkesültre szavaz.*
- Inni csak egy teát szeretnék. Illetve rendelhetnénk egy gyümölcstálat is, amit akár meg is oszthatunk egymással. Mit gondol? *A gyümölcsöt szereti, de az alkoholt tényleg nem fogja kipróbálni, magától legalábbis biztosan nem.*
- Közben meséljen! Mivel telnek mostanában, immáron nemesként a napjai? *Érdeklődik, bár a nemes szót kimondva még mindig hallani némi élt a hangjában. Nehéz lesz megszoknia a tényt, hogy más időket élünk, és nemesnek immáron nem csak születni lehet.*
//Ünnepi vacsora//
*A tájékozottsága mindig is az erősebb erényei közé tartozott. Igazából amellett, hogy szép volt, máshoz nem is értett igazán soha, mintsem ahhoz, hogy minél több információt jegyezzen meg, és bárkivel, bármiről képes legyen hosszas, értelmes diskurzust folytatni. A szépsége a karja nélkül már a múlté, maradt hát a tudás, amit senki nem vehet el tőle, míg a szíve életerősen lüktet odabent. Talán könyvet kellene írnia, akkor még az elmúlás sem tudná elrabolni tőle a tudást.*
- Engem így neveltek. A szüleim arra tanítottak, hogy nőként az egyetlen, de nagyon fontos feladatom az, hogy tanuljak. A diplomácia tudományában fontos, hogy tájékozottak legyünk, hisz bárkivel is hoz minket össze a sors, tudnunk kell az adott társaságunk érdeklődéséhez kapcsolódó témákban eszmecserét futtatni. A családom szerint a nők feladata pont ez, megnyerni, majd megtartani a gyümölcsöző kapcsolatokat. Úgyhogy nincs miért szégyenkeznie. Ön máshoz ért, de ahhoz kiválóan.
*Továbbra is szerényen viselkedik, de nem azért, mert az álarc nélküli Alenia valóban szerény volna, hanem ezt is tanulta. Előkelő társaságban hölgyként fontos, hogy ne akarjuk uralni a másikat, csak legyünk kedvesek, visszafogottak és megnyerőek. Aleniá-nak mindhárom pont jól megy.
A leves kérdésében egyetértenek, és igazából a Vadak Vérével kapcsolatos elképzelésük sem különbözik. Nem tudja mi az, de így nem is akarja megtudni.*
- Nos, azt hiszem, én sem kísérteném a sorsomat az ismeretlennel. A csirkesült azonban finomnak hangzik. Úgy hiszem, egyezik az ízlésünk, Morthimer Úr! *El is mosolyodik halványan. Más gondolatmenet alapján ugyan, de végül ő is az Őzragu levesre és a csirkesültre szavaz.*
- Inni csak egy teát szeretnék. Illetve rendelhetnénk egy gyümölcstálat is, amit akár meg is oszthatunk egymással. Mit gondol? *A gyümölcsöt szereti, de az alkoholt tényleg nem fogja kipróbálni, magától legalábbis biztosan nem.*
- Közben meséljen! Mivel telnek mostanában, immáron nemesként a napjai? *Érdeklődik, bár a nemes szót kimondva még mindig hallani némi élt a hangjában. Nehéz lesz megszoknia a tényt, hogy más időket élünk, és nemesnek immáron nem csak születni lehet.*
5538. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 16:38:13
Üzenet elküldve: 2024-11-12 16:38:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szeszélyek//
*Életét eddig sokféle alak színesítette már. Akadt olyan, aki után kellemes emlékek maradtak, van akit viszont jobb lenne feledni. Eddig abban az egyben viszont biztos volt, hogy meglepetések már nem nagyon érhetik. De lám, mégis akad egy terep, ami ismeretlen a számára. Ahol puhatolóznia kell, felfedezni. Ki kell derítenie, hogy mennyire adhatja önmagát vagy mennyire kell inkább valaki másnak a bőrébe bújnia. Nos egyelőre úgy tűnik, hogy a férfinak nincs ellenére, ha Mili nem játssza meg magát. Amúgy is valahogy úgy hozza a hangulata, hogy ezt az új helyzetet sokkalta szívesebben próbálná ki önmagaként, anélkül, hogy valami ostoba kis színjátékra kelljen koncentrálnia. Jól esik most felhőtlenül bújni a másik testéhez, érezni tenyere alatt szívének zakatolását, ahogy fölé simít. A köré fonódó karokba készségesen simul bele, miközben saját karjai is tovább siklanak, hogy kis nyújtózkodás árán a férfi nyaka köré fonja őket. Elmerülne azokban a rubinokban, de sokáig nem hagyják neki. Persze ez cseppet sincs ellenére. A szoba kulcs még várhat, amíg ajkaihoz talál a másiké. A kékeket elrejti a világ elől, ahogy lehunyja szemeit. Ajkait engedelmesen nyitja el, hogy gyengéd csókban forrjon a másikéra. Szinte idilli most ez a hangulat. Ezen szíve szerint felkacagna, ha szájának most nem biztosítottak volna kellemesebb elfoglaltságot. Nem is igen akaródzik elhúzódni. A csókot szinte vágyakozva, követelődzve viszonozza. Mintha sosem tudna és nem is akarna betelni vele. Ez az újfajta érzés pedig nem csak elméjében gyújt óriási lángot. Izzik tőle a teste, s benne az utolsó csepp vére is. De kénytelen lassan elszakadni ebből a mámorból, ami után pihegve nyeldekli a levegőt. Továbbra sem húzódik el a férfitől, karjából is csak az egyikkel ereszti el, míg a kikért és idő közben pultra érkező kulcsot az ujjai közé marja.*
- Nos kedves Cagon, mit szólnál, ha elkezdenénk azt a zártkörű leckét?
*Mosolyodik el pajkosan, majd egy újabb, apróbb csókot lehel az ajkaira. Idegen tőle, hogy sürgesse az időt. Ami jónak ígérkezik azt szereti alaposan kiélvezni. Igazából most sem készül túlságosan előre rohanni, ám valahol nem bánná, ha az ismerkedés további részét már bensőségesebben folytathatnák tovább. Persze, ha a férfi még játszadozna idelent egy kicsit, hát akkor sem fog elkeseredni. De végül a nyakat ölelő karjával is elengedi a másikat, hogy lesimítson a mellkasán, egy kicsit elidőzve a nadrág szegélyénél. De azok a fránya, türelmetlen ujjak hamar tovább siklanak a nadrág azon részére, ahol van valami igazán kedvérevaló. Kettejük közelségének takarásában markol gyengéden az ork nemesebb részére. Persze ebbe nem rejt követelődzést. Pusztán csak bebiztosítja a férfiban azt, hogy a nőnek valóban nem lenne ellenére, ha egy kis időre megnéznék maguknak azt az emeleti szobát.*
//Szeszélyek//
*Életét eddig sokféle alak színesítette már. Akadt olyan, aki után kellemes emlékek maradtak, van akit viszont jobb lenne feledni. Eddig abban az egyben viszont biztos volt, hogy meglepetések már nem nagyon érhetik. De lám, mégis akad egy terep, ami ismeretlen a számára. Ahol puhatolóznia kell, felfedezni. Ki kell derítenie, hogy mennyire adhatja önmagát vagy mennyire kell inkább valaki másnak a bőrébe bújnia. Nos egyelőre úgy tűnik, hogy a férfinak nincs ellenére, ha Mili nem játssza meg magát. Amúgy is valahogy úgy hozza a hangulata, hogy ezt az új helyzetet sokkalta szívesebben próbálná ki önmagaként, anélkül, hogy valami ostoba kis színjátékra kelljen koncentrálnia. Jól esik most felhőtlenül bújni a másik testéhez, érezni tenyere alatt szívének zakatolását, ahogy fölé simít. A köré fonódó karokba készségesen simul bele, miközben saját karjai is tovább siklanak, hogy kis nyújtózkodás árán a férfi nyaka köré fonja őket. Elmerülne azokban a rubinokban, de sokáig nem hagyják neki. Persze ez cseppet sincs ellenére. A szoba kulcs még várhat, amíg ajkaihoz talál a másiké. A kékeket elrejti a világ elől, ahogy lehunyja szemeit. Ajkait engedelmesen nyitja el, hogy gyengéd csókban forrjon a másikéra. Szinte idilli most ez a hangulat. Ezen szíve szerint felkacagna, ha szájának most nem biztosítottak volna kellemesebb elfoglaltságot. Nem is igen akaródzik elhúzódni. A csókot szinte vágyakozva, követelődzve viszonozza. Mintha sosem tudna és nem is akarna betelni vele. Ez az újfajta érzés pedig nem csak elméjében gyújt óriási lángot. Izzik tőle a teste, s benne az utolsó csepp vére is. De kénytelen lassan elszakadni ebből a mámorból, ami után pihegve nyeldekli a levegőt. Továbbra sem húzódik el a férfitől, karjából is csak az egyikkel ereszti el, míg a kikért és idő közben pultra érkező kulcsot az ujjai közé marja.*
- Nos kedves Cagon, mit szólnál, ha elkezdenénk azt a zártkörű leckét?
*Mosolyodik el pajkosan, majd egy újabb, apróbb csókot lehel az ajkaira. Idegen tőle, hogy sürgesse az időt. Ami jónak ígérkezik azt szereti alaposan kiélvezni. Igazából most sem készül túlságosan előre rohanni, ám valahol nem bánná, ha az ismerkedés további részét már bensőségesebben folytathatnák tovább. Persze, ha a férfi még játszadozna idelent egy kicsit, hát akkor sem fog elkeseredni. De végül a nyakat ölelő karjával is elengedi a másikat, hogy lesimítson a mellkasán, egy kicsit elidőzve a nadrág szegélyénél. De azok a fránya, türelmetlen ujjak hamar tovább siklanak a nadrág azon részére, ahol van valami igazán kedvérevaló. Kettejük közelségének takarásában markol gyengéden az ork nemesebb részére. Persze ebbe nem rejt követelődzést. Pusztán csak bebiztosítja a férfiban azt, hogy a nőnek valóban nem lenne ellenére, ha egy kis időre megnéznék maguknak azt az emeleti szobát.*
5537. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 14:52:20
Üzenet elküldve: 2024-11-12 14:52:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Ő a maga részéről szereti az egyszerű dolgokat. Minek túlbonyolítani az életet? Van abban elég nyomorúság így is. Hát nem egyszerűbb kimondani valamit? Én ezt szeretném, én azt akarom. Így gondolom, úgy érzem. Persze, nem mindegy az sem hogy kivel és milyen helyzetben beszél, hiszen az egyenes őszinteség nem mindig célravezető, ezt tudja, persze. De ha neki ahhoz lenne kedve, hogy L'szkával kettesben külön húzódjanak mindentől és mindenkitől, akkor ő ezt belesuttogná a lány füleibe. Aztán persze az vagy vevő rá vagy nem, de legalább láthatja a zavar pírját az arcán, ami pedig tetszik neki, mert tudja: az neki szól, az az övé.
Újra végigsimít L'szka lábán az asztal rejtekében, nem feltétlenül több ez az érintés, mint szeretgető cirógatás. Ha a lányra más hatással is van – nem bánja. Hogy rá is hatással van különben – ezt sem bánja. Most új neki mindez, és kiélvezi. Azt pedig külön élvezi, hogy L'szka lába van az ölében, nem pedig valaki másé.*
- Hm? *-hajtja kissé oldalra a fejét ahogy a vöröshajú lány figyelmét eltereli valami annyira, hogy még a szavak is megakadnak az ajkán. Kíváncsian követi párja tekintetét, nagyon hamar ki is szúrja, hogy az kit néz így. Neki nem ismerős a fickó, és hirtelen össze sem áll a fejében a kép, hogy a lány honnan ismerhetné. Biztos csak azt a csicsás kabátját nézi, gondolja magában. Mondjuk a látványától neki is megállna a kanál a kezében.
Apró vállvonás kíséretében el is engedi a dolgot, visszafordítja arcát L'szka felé.*
- Az alvásra? Nem. *-rázza meg lassan a fejét, szélesre húzódó mosollyal az arcán.-* Vagyis utána alhatunk is, ha gondolod, de..
*Szemöldökei egy pillanatra egymás felé rándulnak, ahogy megint elkalandozni látja L'szka tekintetét. Ujjhegyével finoman megkopogtatja a lány bokáját, némán feltett kérdéssel biccenti leheletnyit oldalra a fejét.*
*Ő a maga részéről szereti az egyszerű dolgokat. Minek túlbonyolítani az életet? Van abban elég nyomorúság így is. Hát nem egyszerűbb kimondani valamit? Én ezt szeretném, én azt akarom. Így gondolom, úgy érzem. Persze, nem mindegy az sem hogy kivel és milyen helyzetben beszél, hiszen az egyenes őszinteség nem mindig célravezető, ezt tudja, persze. De ha neki ahhoz lenne kedve, hogy L'szkával kettesben külön húzódjanak mindentől és mindenkitől, akkor ő ezt belesuttogná a lány füleibe. Aztán persze az vagy vevő rá vagy nem, de legalább láthatja a zavar pírját az arcán, ami pedig tetszik neki, mert tudja: az neki szól, az az övé.
Újra végigsimít L'szka lábán az asztal rejtekében, nem feltétlenül több ez az érintés, mint szeretgető cirógatás. Ha a lányra más hatással is van – nem bánja. Hogy rá is hatással van különben – ezt sem bánja. Most új neki mindez, és kiélvezi. Azt pedig külön élvezi, hogy L'szka lába van az ölében, nem pedig valaki másé.*
- Hm? *-hajtja kissé oldalra a fejét ahogy a vöröshajú lány figyelmét eltereli valami annyira, hogy még a szavak is megakadnak az ajkán. Kíváncsian követi párja tekintetét, nagyon hamar ki is szúrja, hogy az kit néz így. Neki nem ismerős a fickó, és hirtelen össze sem áll a fejében a kép, hogy a lány honnan ismerhetné. Biztos csak azt a csicsás kabátját nézi, gondolja magában. Mondjuk a látványától neki is megállna a kanál a kezében.
Apró vállvonás kíséretében el is engedi a dolgot, visszafordítja arcát L'szka felé.*
- Az alvásra? Nem. *-rázza meg lassan a fejét, szélesre húzódó mosollyal az arcán.-* Vagyis utána alhatunk is, ha gondolod, de..
*Szemöldökei egy pillanatra egymás felé rándulnak, ahogy megint elkalandozni látja L'szka tekintetét. Ujjhegyével finoman megkopogtatja a lány bokáját, némán feltett kérdéssel biccenti leheletnyit oldalra a fejét.*
5536. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 09:24:58
Üzenet elküldve: 2024-11-12 09:24:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Corad megállapítására igyekszik a lehetőségeihez mérten felölteni a legártatlanabb fizimiskát. Mintha dunsztja se lenne arról, hogy mégis miről beszél a másik. De a végén egy kósza vigyor kíséretében kénytelen megvonni a vállait, mert más úgy sem menne. Valóban komiszkodik. És élvezi. Ez sokkal másabb, mint a sok gonoszság, amit gyerekkorában mondott és tett. Ez élvezhetőbb. Jobban esik. És ezzel senkit sem bánt meg. Sőt, mi több, Corad a saját szájával ejtette ki, hogy tetszetős.
Azt is élvezi, hogy az ő lába sokkal előnyösebb helyzetben van a fiú kezével szemben. Jólesik a finom cirógatás, de sokkal jobban tetszik neki, hogy most ő ülhet a nyeregben, amit minden ízében igyekszik kihasználni.*
- Jár bizony. A helyedben ezen meg sem lepődnék.
*Egy kis szünetet most tart a kaján mosolyban, amíg bosszúsan fújtat egy aprót. Az a fürdő... Olyan célzottan igyekezett, hogy a kellemesnél is kellemesebben teljen el. De hagyta, hogy a fiú eltérítse. A legbosszantóbb az egészben pedig az, hogy Corad nem egyszer figyelmeztette. Ha kimondaná, amit gondol, akkor jutnának is egymással valamire. Erre megint csak titkolódzott, ügyetlenül célozgatott és a fiú kezébe adta a döntéseket. Ahelyett, hogy határozottan berángatta volna egy elszeparált medencébe, ahol aztán minden szemérmet elhajtva élvezhették volna ki egymást. Erre tessék, most itt zsörtölődhet magában és egyedül azzal élheti ki magát, hogy a fiút piszkálja.*
- Tegnapig utáltam a piacra járni.
*Jegyzi meg már újból mosolyogva. De most nem azzal a komisz fajtával görbülnek felfelé az ajkai. Élete egyik legkatasztrofálisabb napjából indult ki, hogy azután az eddigi legboldogabb legyen. Azt a vásárlást ő sem fogja elfelejteni talán sosem. Pedig utolsó aranyainak egy része veszett oda az elhagyott hagymák és almák képében. De teljesen biztos abban, hogy az utolsó hagymahéjig megérte.*
- Nekem minden jár. Jól hitted, ha...
*Replikázna is egy pillanaton belül, de ahogy egy szívdobbanásnyi idő alatt másfelé tekint, a pultnál megakadnak szemei egy idegenen. A mosoly hamar tovatűnik, ahogy megkomolyodik és egy pillanatra Coradról is megfeledkezve nyújtózik, hogy jobban lásson ki a pultnál álló férfira. A ruházatban viselt barna-vörös egyveleg rémlik neki. Nőből van, aki szereti az igényességet, a ruhákat meg főleg. Persze, hogy a ruházat jobban megmarad, mint akár egy mellé társított arc. Pillanatokon belül már emlékeiben kutat, ahol visszatér ahhoz a régi, szép házhoz, aminek a falai között megannyi üzlet került megbeszélésre. Apjának akkor sok partnere volt, ahogyan szívességek is kerültek terítékre. Rémlik neki egy nap, amikor látta már ezt a barna öltözéket azokkal az arany hímzésekkel, a furcsa szimbólumokkal.*
- Hm.
*Végül visszahúzódik, hogy újra a jelenbe bújjon. A szemei lassan visszatérnek Coradra, ahogyan a mosoly is az ajkaira.*
- Az alvásra gondolsz?
*Veszi újra fel a fonal végét, arcára is ismét a játékosabb vigyor költözik. De a zöld pillantások most gyakran kalandoznak el a pult irányába.*
*Corad megállapítására igyekszik a lehetőségeihez mérten felölteni a legártatlanabb fizimiskát. Mintha dunsztja se lenne arról, hogy mégis miről beszél a másik. De a végén egy kósza vigyor kíséretében kénytelen megvonni a vállait, mert más úgy sem menne. Valóban komiszkodik. És élvezi. Ez sokkal másabb, mint a sok gonoszság, amit gyerekkorában mondott és tett. Ez élvezhetőbb. Jobban esik. És ezzel senkit sem bánt meg. Sőt, mi több, Corad a saját szájával ejtette ki, hogy tetszetős.
Azt is élvezi, hogy az ő lába sokkal előnyösebb helyzetben van a fiú kezével szemben. Jólesik a finom cirógatás, de sokkal jobban tetszik neki, hogy most ő ülhet a nyeregben, amit minden ízében igyekszik kihasználni.*
- Jár bizony. A helyedben ezen meg sem lepődnék.
*Egy kis szünetet most tart a kaján mosolyban, amíg bosszúsan fújtat egy aprót. Az a fürdő... Olyan célzottan igyekezett, hogy a kellemesnél is kellemesebben teljen el. De hagyta, hogy a fiú eltérítse. A legbosszantóbb az egészben pedig az, hogy Corad nem egyszer figyelmeztette. Ha kimondaná, amit gondol, akkor jutnának is egymással valamire. Erre megint csak titkolódzott, ügyetlenül célozgatott és a fiú kezébe adta a döntéseket. Ahelyett, hogy határozottan berángatta volna egy elszeparált medencébe, ahol aztán minden szemérmet elhajtva élvezhették volna ki egymást. Erre tessék, most itt zsörtölődhet magában és egyedül azzal élheti ki magát, hogy a fiút piszkálja.*
- Tegnapig utáltam a piacra járni.
*Jegyzi meg már újból mosolyogva. De most nem azzal a komisz fajtával görbülnek felfelé az ajkai. Élete egyik legkatasztrofálisabb napjából indult ki, hogy azután az eddigi legboldogabb legyen. Azt a vásárlást ő sem fogja elfelejteni talán sosem. Pedig utolsó aranyainak egy része veszett oda az elhagyott hagymák és almák képében. De teljesen biztos abban, hogy az utolsó hagymahéjig megérte.*
- Nekem minden jár. Jól hitted, ha...
*Replikázna is egy pillanaton belül, de ahogy egy szívdobbanásnyi idő alatt másfelé tekint, a pultnál megakadnak szemei egy idegenen. A mosoly hamar tovatűnik, ahogy megkomolyodik és egy pillanatra Coradról is megfeledkezve nyújtózik, hogy jobban lásson ki a pultnál álló férfira. A ruházatban viselt barna-vörös egyveleg rémlik neki. Nőből van, aki szereti az igényességet, a ruhákat meg főleg. Persze, hogy a ruházat jobban megmarad, mint akár egy mellé társított arc. Pillanatokon belül már emlékeiben kutat, ahol visszatér ahhoz a régi, szép házhoz, aminek a falai között megannyi üzlet került megbeszélésre. Apjának akkor sok partnere volt, ahogyan szívességek is kerültek terítékre. Rémlik neki egy nap, amikor látta már ezt a barna öltözéket azokkal az arany hímzésekkel, a furcsa szimbólumokkal.*
- Hm.
*Végül visszahúzódik, hogy újra a jelenbe bújjon. A szemei lassan visszatérnek Coradra, ahogyan a mosoly is az ajkaira.*
- Az alvásra gondolsz?
*Veszi újra fel a fonal végét, arcára is ismét a játékosabb vigyor költözik. De a zöld pillantások most gyakran kalandoznak el a pult irányába.*
5535. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 09:06:21
Üzenet elküldve: 2024-11-12 09:06:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
* Valóban sokat változtatna a tényen, ha tudná, hogy a másik, hogy vélekedik az ork stílusú ismerkedésekhez. Ugyan nem lehetne biztosra állítani, hogy megtörténne, de az esélyek magasak, igencsak magasak, hogy a puszta példálózásból tettek szülessenek. Mosolyogva bólint a megjegyzésre. Maga a különös elméjével sem tudna máshogy fogalmazni. Közben a kívánt reakció is megérkezik. Perifériás látásából látja, legalábbis annyit észrevesz, hogy lesüti a szemét. Hogy ez azt jelenti, hogy egy pillanatra megérintette, vagy, hogy észrevett valamit lent, az egy jó kérdés. Azonban aligha fontos. A megnyugtató szavakat a nő tettekkel követi. Közelsége nem hívatlan, sőt előbb vagy utóbb az ork is kapott volna az alkalmon, hogy átkarolva közelebb húzza magához. Így azonban sokat nem kell erőlködni. Hogy ez a viselkedés valós, vagy megjátszott az vajmi keveset számít. Ritkán van lehetősége ilyen gyönyörű nővel töltenie a napot, szóval kap az alkalmon bármi is legyen mögötte. Átkarolja a már rajta simuló nőt, majd mélyen elmerül azokba a csillogó kékekbe. Ellenállása egy percre abbamarad, amikor az ellenállhatatlan kékek áttörik az ork acélelméjét és cselekedetre kényszerítik. Megragadja az alkalmat, hogy egy csókot lopjon a nő ajkairól, még mielőtt leinthetné a pultost. *
//Szeszélyek//
* Valóban sokat változtatna a tényen, ha tudná, hogy a másik, hogy vélekedik az ork stílusú ismerkedésekhez. Ugyan nem lehetne biztosra állítani, hogy megtörténne, de az esélyek magasak, igencsak magasak, hogy a puszta példálózásból tettek szülessenek. Mosolyogva bólint a megjegyzésre. Maga a különös elméjével sem tudna máshogy fogalmazni. Közben a kívánt reakció is megérkezik. Perifériás látásából látja, legalábbis annyit észrevesz, hogy lesüti a szemét. Hogy ez azt jelenti, hogy egy pillanatra megérintette, vagy, hogy észrevett valamit lent, az egy jó kérdés. Azonban aligha fontos. A megnyugtató szavakat a nő tettekkel követi. Közelsége nem hívatlan, sőt előbb vagy utóbb az ork is kapott volna az alkalmon, hogy átkarolva közelebb húzza magához. Így azonban sokat nem kell erőlködni. Hogy ez a viselkedés valós, vagy megjátszott az vajmi keveset számít. Ritkán van lehetősége ilyen gyönyörű nővel töltenie a napot, szóval kap az alkalmon bármi is legyen mögötte. Átkarolja a már rajta simuló nőt, majd mélyen elmerül azokba a csillogó kékekbe. Ellenállása egy percre abbamarad, amikor az ellenállhatatlan kékek áttörik az ork acélelméjét és cselekedetre kényszerítik. Megragadja az alkalmat, hogy egy csókot lopjon a nő ajkairól, még mielőtt leinthetné a pultost. *
5534. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-11 20:32:52
Üzenet elküldve: 2024-11-11 20:32:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
*Miután kipihente a hosszas utazást, neki is vághat folytatni, amit félbehagyott és utánajár a fennmaradó helyeken, hogy maradt-e még kollégája elbeszélgetésre. De előtte, lesétál és megreggelizik. Nem tudja Merlana mikor kel, de rövidesen úgy is elválnának útjaik, így nem kár, ha véletlenül nem metszik egymást. Nem mintha az ő feladata sietős lenne és az énekesnek is el fog tartani egy ideig, hogy visszaszerezze az elpazarolt vagyont. Rendel egy Teát 3 aranyért.
Feketeteát, pontosabban. A napja hosszú és szüksége van egy erős indításra. Azt, hogy mit egyen, még nem döntötte el, de nem is siet vele. A sok gyaloglás után élvezi a pultnál ülést és morfondírozást.*
*Miután kipihente a hosszas utazást, neki is vághat folytatni, amit félbehagyott és utánajár a fennmaradó helyeken, hogy maradt-e még kollégája elbeszélgetésre. De előtte, lesétál és megreggelizik. Nem tudja Merlana mikor kel, de rövidesen úgy is elválnának útjaik, így nem kár, ha véletlenül nem metszik egymást. Nem mintha az ő feladata sietős lenne és az énekesnek is el fog tartani egy ideig, hogy visszaszerezze az elpazarolt vagyont. Rendel egy Teát 3 aranyért.
Feketeteát, pontosabban. A napja hosszú és szüksége van egy erős indításra. Azt, hogy mit egyen, még nem döntötte el, de nem is siet vele. A sok gyaloglás után élvezi a pultnál ülést és morfondírozást.*
5533. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-11 17:41:01
Üzenet elküldve: 2024-11-11 17:41:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*Fiatal? Igen. Forróvérű? Biztosan. Meggondolatlan? Legtöbb esetben. De, hogy egy kötözni való bolond, aki vaktában hallgat valakire mert az meglengette a szeme előtt a mézesmadzagot? Na az már az ő határain is túl van, és ez bizony nagy szó.
Shorenai jéghideg szavai ostorcsapásként érik. Leginkább meglepődött, hogy ilyen hamar elpattant a drágalátos főnök úr. Azt hitte erősebb fából faragták. Bár a stílus, az, hogy még arra sem méltatja, hogy a szemébe nézzen, és elküldi mint egy rühes kutyát. Tán most még apjára is emlékezteti egy pillanatra. Hasonló fennköltess stílus. Összeszorul a gyomra, hogy egy vágott fülű emlékezteti saját vérére.
Az meg pláne, hogy ezek után még fitogtatni meri az állítólagos befolyását? Kinek képzeli magát ez a ficsúr? Ő nem lát verőembert, nem lát sorban álló cselédeket akik a parancsaira várnak. Egyedül áll, egy szajhával az oldalán egy fogadó kellős közepén. Wegtoren innen nagyon távol van, és valakinek aki ily távol van az otthonától túlságosan nagy a szája.
Lazziar arckifejezését nézheti Mili, de csak azt láthatja amit nemrégiben. Azokat a szikrákat szóró dühös szemeket. Az arc még nem fedi fel valódi érzelmeit, az megakadt abban gúnyos félmosolyban, bár már kevésbé tűnik örömtelinek. Fagyosabbá vált. Szegény nő szavai nem hatnak rá. Lazziar már döntött.
Elméjét egyre jobban elönti a düh, perceknek éli meg minden egyes szívdobbanását, mintha a világ egy pillanatra lelassulna a szemében. A levél amit kapott, Shorenai szavai, és az, hogy Mili úgy csitítgatja mintha valami nagyúr lenne. Hát ő köp arra mekkora halnak hiszi magát ebben a tengerben. Sosem érdekelte, és sosem fogja. Hajlandó lett volna belemenni a tervekbe, de mint társ. Nem mint egy feláldozható paraszt a sakktáblán.
Karjával rácsap az asztalra, azzal is egy erőset lökve magán, hogy segítse a felpattanását. Látván, hogy arra sem méltóztatja Shorenai, hogy ránézzek kihasználja az esélyét. Gyors léptekkel iramodik meg a vágott fülű irányába. Szíve hevesen ver, tudatát már elöntötte a düh annyira, hogy eldöntötte, az illetőt a földön akarja látni betört orral kegyelemért könyörögve. Kezét ökölbe szorítja, és hátulról meglendítve nagy lendülettel sújt Shorenai arcának irányába. Nem remél, tudja találni fog, találnia kell. Valakinek le kell törnie azt a szarvat erről a bika fejéről, és ő ezt szíves örömmel megfogja tenni.*
*Fiatal? Igen. Forróvérű? Biztosan. Meggondolatlan? Legtöbb esetben. De, hogy egy kötözni való bolond, aki vaktában hallgat valakire mert az meglengette a szeme előtt a mézesmadzagot? Na az már az ő határain is túl van, és ez bizony nagy szó.
Shorenai jéghideg szavai ostorcsapásként érik. Leginkább meglepődött, hogy ilyen hamar elpattant a drágalátos főnök úr. Azt hitte erősebb fából faragták. Bár a stílus, az, hogy még arra sem méltatja, hogy a szemébe nézzen, és elküldi mint egy rühes kutyát. Tán most még apjára is emlékezteti egy pillanatra. Hasonló fennköltess stílus. Összeszorul a gyomra, hogy egy vágott fülű emlékezteti saját vérére.
Az meg pláne, hogy ezek után még fitogtatni meri az állítólagos befolyását? Kinek képzeli magát ez a ficsúr? Ő nem lát verőembert, nem lát sorban álló cselédeket akik a parancsaira várnak. Egyedül áll, egy szajhával az oldalán egy fogadó kellős közepén. Wegtoren innen nagyon távol van, és valakinek aki ily távol van az otthonától túlságosan nagy a szája.
Lazziar arckifejezését nézheti Mili, de csak azt láthatja amit nemrégiben. Azokat a szikrákat szóró dühös szemeket. Az arc még nem fedi fel valódi érzelmeit, az megakadt abban gúnyos félmosolyban, bár már kevésbé tűnik örömtelinek. Fagyosabbá vált. Szegény nő szavai nem hatnak rá. Lazziar már döntött.
Elméjét egyre jobban elönti a düh, perceknek éli meg minden egyes szívdobbanását, mintha a világ egy pillanatra lelassulna a szemében. A levél amit kapott, Shorenai szavai, és az, hogy Mili úgy csitítgatja mintha valami nagyúr lenne. Hát ő köp arra mekkora halnak hiszi magát ebben a tengerben. Sosem érdekelte, és sosem fogja. Hajlandó lett volna belemenni a tervekbe, de mint társ. Nem mint egy feláldozható paraszt a sakktáblán.
Karjával rácsap az asztalra, azzal is egy erőset lökve magán, hogy segítse a felpattanását. Látván, hogy arra sem méltóztatja Shorenai, hogy ránézzek kihasználja az esélyét. Gyors léptekkel iramodik meg a vágott fülű irányába. Szíve hevesen ver, tudatát már elöntötte a düh annyira, hogy eldöntötte, az illetőt a földön akarja látni betört orral kegyelemért könyörögve. Kezét ökölbe szorítja, és hátulról meglendítve nagy lendülettel sújt Shorenai arcának irányába. Nem remél, tudja találni fog, találnia kell. Valakinek le kell törnie azt a szarvat erről a bika fejéről, és ő ezt szíves örömmel megfogja tenni.*
5532. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-11 16:40:45
Üzenet elküldve: 2024-11-11 16:40:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*Nem mondhatná, hogy Shorenai nyugtatása olyan könnyen érne célt. Érti ő, hogy nem egy verőlegényen múlik a siker, de mégis csak kényelmesebb, ha van valaki, aki védi a hátukat. Mert hiába az ész és a határozottság itt a férfi, abban biztos, hogy senki torkát sem fogja átharapni, ha esetleg Lazziarral bajba kerülnek. Az ilyeneknek mindig megvan erre a saját őrkutyája. De azért nem fog beijedni, főleg nem elijedni a feladattól.
Már kezdené várni, hogy hátha érkezik is a terv erre a kisebb, állítólag jelentéktelen problémára, mikor a férfitől jövő sóhaj inkább jeges fuvallatként kúszik be a kis csapatba. Szeme Lazziarra szegeződik. Érti az ifjonci habitust, a türelmetlenséget. Ő maga is szeretne még ennél is tisztábban látni. De akár tetszik, akár nem itt most ők ketten a bábok a táblán, akiket Shorenai irányít. Tetszik vagy sem gyakorolni kell a meghunyászkodást. Már épp nyitná az ajkait, mikor főnökük megelőzi. Nem is lepi meg, hogy korholásba kezd. Mili legalábbis először így hiszi. Ám Shorenai minél inkább kibontakozik, a nő annál inkább elképedve hallgatja. Annak ellenére is, hogy teljes mértékben a férfinak ad igazat. Persze elkezdte kedvelni a fiút, de valóban bosszantó a folytonos akadékoskodás. A szemei szaporán járnak ide-oda a két hím között, végül, mintha csak békítő szándékkal tenné, lassan felkel ültéből. A széket megkerülve bújik Shorenai mellkasához, majd mintha csitítólag tenné, gyengéden simítgat annak mellkasára.*
- Ugyan, egy pillanatra sem félek. Tudom, hogy okos és ravasz férfi vagy. Kitalálsz majd valamit.
*Cirógat fel az arcára, majd kissé lábujjhegyre állva nyom apró csókokat az arcára, állára.*
- De ne legyél bosszús. Lazziar forróvérű, fiatal. Ők még gyakran meggondolatlanok. Persze ez nem mentség a tiszteletlenségre.
*Pillant lopva a fiúra. A szemeiben nem neheztelés játszik, hanem aggodalom. Tudja, hogy Shorenai fenyegetései nem üres szavak. Ha Lazziar élni akar vagy a csapattal maradni, akkor bizony kompromisszum kell. És hiába az önérzet, ő és Lazziar az, akiknek többet kell engedniük.*
- Ezt a feszültséget tudod jól, hogy máshogy is le lehet vezetni. Rám tartogasd, ne a fiúra.
*Búgja ahogy visszafordul a férfihoz, hogy egy újabb csókot leheljen a szája szegletébe, majd kissé elhúzódjon.*
*Nem mondhatná, hogy Shorenai nyugtatása olyan könnyen érne célt. Érti ő, hogy nem egy verőlegényen múlik a siker, de mégis csak kényelmesebb, ha van valaki, aki védi a hátukat. Mert hiába az ész és a határozottság itt a férfi, abban biztos, hogy senki torkát sem fogja átharapni, ha esetleg Lazziarral bajba kerülnek. Az ilyeneknek mindig megvan erre a saját őrkutyája. De azért nem fog beijedni, főleg nem elijedni a feladattól.
Már kezdené várni, hogy hátha érkezik is a terv erre a kisebb, állítólag jelentéktelen problémára, mikor a férfitől jövő sóhaj inkább jeges fuvallatként kúszik be a kis csapatba. Szeme Lazziarra szegeződik. Érti az ifjonci habitust, a türelmetlenséget. Ő maga is szeretne még ennél is tisztábban látni. De akár tetszik, akár nem itt most ők ketten a bábok a táblán, akiket Shorenai irányít. Tetszik vagy sem gyakorolni kell a meghunyászkodást. Már épp nyitná az ajkait, mikor főnökük megelőzi. Nem is lepi meg, hogy korholásba kezd. Mili legalábbis először így hiszi. Ám Shorenai minél inkább kibontakozik, a nő annál inkább elképedve hallgatja. Annak ellenére is, hogy teljes mértékben a férfinak ad igazat. Persze elkezdte kedvelni a fiút, de valóban bosszantó a folytonos akadékoskodás. A szemei szaporán járnak ide-oda a két hím között, végül, mintha csak békítő szándékkal tenné, lassan felkel ültéből. A széket megkerülve bújik Shorenai mellkasához, majd mintha csitítólag tenné, gyengéden simítgat annak mellkasára.*
- Ugyan, egy pillanatra sem félek. Tudom, hogy okos és ravasz férfi vagy. Kitalálsz majd valamit.
*Cirógat fel az arcára, majd kissé lábujjhegyre állva nyom apró csókokat az arcára, állára.*
- De ne legyél bosszús. Lazziar forróvérű, fiatal. Ők még gyakran meggondolatlanok. Persze ez nem mentség a tiszteletlenségre.
*Pillant lopva a fiúra. A szemeiben nem neheztelés játszik, hanem aggodalom. Tudja, hogy Shorenai fenyegetései nem üres szavak. Ha Lazziar élni akar vagy a csapattal maradni, akkor bizony kompromisszum kell. És hiába az önérzet, ő és Lazziar az, akiknek többet kell engedniük.*
- Ezt a feszültséget tudod jól, hogy máshogy is le lehet vezetni. Rám tartogasd, ne a fiúra.
*Búgja ahogy visszafordul a férfihoz, hogy egy újabb csókot leheljen a szája szegletébe, majd kissé elhúzódjon.*
5531. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-11 15:10:03
Üzenet elküldve: 2024-11-11 15:10:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szeszélyek//
*Az illemre ő csak annyit ad, amennyit feltétlenül muszáj. Ha belelátna az ork fejébe, bizonyosan felnevetne. Valahogy a zöldbőrűtől még az is izgatónak hatna, ha tényleg a vállára kapná és felcipelné az egyik szobába. Bár azért az is a kedvére van, hogy ilyen modoros orkkal akadt össze. Most már biztos abban, hogy kár lett volna üres pletykákra hagyatkoznia. Hisz micsoda szórakozásból maradt volna ki, ha ijedten megfutamodott volna.*
- Ezt örömmel hallom, mert kölcsönös. Ki hitte volna, hogy a savanyú nap estére ilyen édes lesz.
*Szélesedik ki mosolya, ami valamennyire alábbhagy amíg a férfi töprengését figyeli. Egy pillanatra kételkedni kezd. Talán mégsem nyerte el a férfi tetszését? Akkor jobban bele kell lendülnie, mert nem szeretné, ha kicsúszna a karmai közül. Még a szemeit is lesüti, akár egy szemérmes leány, aki ítéletre vár. Ahogy megérzi kezén a férfiét a kékek nyomban vissza is vándorolnak. Alig bírja ki, hogy a megkönnyebbült sóhaj ne hagyja el az ajkait.*
- Mindkettő jól hangzik. De szeretek minden nap tanulni valami újat.
*Újból közelebb lép a férfihoz, ám most még a levegőnek sem hagy sok helyet. Érzi az illatát, légzésének melegét az arcán. Tenyereivel a mellkasára simít, ahogy tovább merül mélyen a rubin színekbe. Azt akarja, hogy a férfi is érezze, hogy szinte lángol a teste, hogy szíve hevesen ver, a kékekben pedig izzik a vágy.*
- Amúgy is ritkán találni ilyen kellemes mestert, aki igazán mélyreható oktatást tudna adni.
*Húzza össze a szemeit sunyin, ahogy ismét lép egy lépést hátra. Nem szakad el a férfi szemeitől, miközben magához inti a fogadóst. Csak akkor fordul el, mikor az megérkezik. Egy röpke szóváltás és 16 aranyért cserébe már ujjai közé is csúsztatják az egyik Szoba kulcsát.
Ujjait köré zárva a mosolya szélesebbé válik.*
- Ezt megörzöm, amíg kitaláljuk, hogy mihez lenne igazán kedvünk.
//Szeszélyek//
*Az illemre ő csak annyit ad, amennyit feltétlenül muszáj. Ha belelátna az ork fejébe, bizonyosan felnevetne. Valahogy a zöldbőrűtől még az is izgatónak hatna, ha tényleg a vállára kapná és felcipelné az egyik szobába. Bár azért az is a kedvére van, hogy ilyen modoros orkkal akadt össze. Most már biztos abban, hogy kár lett volna üres pletykákra hagyatkoznia. Hisz micsoda szórakozásból maradt volna ki, ha ijedten megfutamodott volna.*
- Ezt örömmel hallom, mert kölcsönös. Ki hitte volna, hogy a savanyú nap estére ilyen édes lesz.
*Szélesedik ki mosolya, ami valamennyire alábbhagy amíg a férfi töprengését figyeli. Egy pillanatra kételkedni kezd. Talán mégsem nyerte el a férfi tetszését? Akkor jobban bele kell lendülnie, mert nem szeretné, ha kicsúszna a karmai közül. Még a szemeit is lesüti, akár egy szemérmes leány, aki ítéletre vár. Ahogy megérzi kezén a férfiét a kékek nyomban vissza is vándorolnak. Alig bírja ki, hogy a megkönnyebbült sóhaj ne hagyja el az ajkait.*
- Mindkettő jól hangzik. De szeretek minden nap tanulni valami újat.
*Újból közelebb lép a férfihoz, ám most még a levegőnek sem hagy sok helyet. Érzi az illatát, légzésének melegét az arcán. Tenyereivel a mellkasára simít, ahogy tovább merül mélyen a rubin színekbe. Azt akarja, hogy a férfi is érezze, hogy szinte lángol a teste, hogy szíve hevesen ver, a kékekben pedig izzik a vágy.*
- Amúgy is ritkán találni ilyen kellemes mestert, aki igazán mélyreható oktatást tudna adni.
*Húzza össze a szemeit sunyin, ahogy ismét lép egy lépést hátra. Nem szakad el a férfi szemeitől, miközben magához inti a fogadóst. Csak akkor fordul el, mikor az megérkezik. Egy röpke szóváltás és 16 aranyért cserébe már ujjai közé is csúsztatják az egyik Szoba kulcsát.
Ujjait köré zárva a mosolya szélesebbé válik.*
- Ezt megörzöm, amíg kitaláljuk, hogy mihez lenne igazán kedvünk.
5530. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-11 12:54:09
Üzenet elküldve: 2024-11-11 12:54:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
* A baj mindig csőstül jár. De hacsak valaki nem rondít bele az estébe, akkor biztos kihasználhatják egymás adottságait. Valami elképesztő érzés ejti rabul a zöld orkot. Azonban ellenkezik az ösztönei ellen. Különben már rég feldobta volna a vállára, és felvitte volna a másikat. Hogy az ilyen cselekedet a másik kedvében járna, az egy olyan kérdés, amit nem illik feltenni sem tömegben, sem négyszemközt. Az orkot pedig illemmel és modorral áldották meg, ha ez valaki szemét elkerülte volna. Az már más kérdés, hogy faji ösztöneit, mégis meddig tudja kerülgetni. Főleg ha kedves társa nem hátrál, és tovább táncol az ork érzésein. Egy lökés hiányzik, hogy az ork erőt vegyen magán és egy csókkal válaszolja meg az elhangzott kérdést, ami oly galád módon töri meg az épp kiélesedett pillanatot. *
- Kotnyeleskedni? * néz kérdően, majd nevet fel jókedvében. * Ha bármit is tettél, akkor kiszínesítetted ezt a szürke estét! És, hogy mik a továbbiak?
* A szemkontaktus megszakítva pillant felfele. Mintha gondolkozna, hogy mitévő legyen. Közben végighúzza kezét saját állán. Titkon kicsit húzza az időt. Kíváncsi a másik reakciójára, de azért nem vár sokat. Elvégre mégsem egy verseny ez. Szabad kezével a másik kezéért nyúl, hogy rámarkolhasson. Közben rubinjai visszavárják a másik kékjeit. *
- Több lehetőségünk is van! Maradhatunk itt lent, és élvezhetjük egymás finom társaságát, vagy felmehetünk kideríteni, hogy mégis mit rejtenek azok a zártkörű leckék.
* A kacér vigyor még mindig ott lapul az arcán. Kétségtelenül egy felejthetetlen leckének nézhetnek elébe. *
//Szeszélyek//
* A baj mindig csőstül jár. De hacsak valaki nem rondít bele az estébe, akkor biztos kihasználhatják egymás adottságait. Valami elképesztő érzés ejti rabul a zöld orkot. Azonban ellenkezik az ösztönei ellen. Különben már rég feldobta volna a vállára, és felvitte volna a másikat. Hogy az ilyen cselekedet a másik kedvében járna, az egy olyan kérdés, amit nem illik feltenni sem tömegben, sem négyszemközt. Az orkot pedig illemmel és modorral áldották meg, ha ez valaki szemét elkerülte volna. Az már más kérdés, hogy faji ösztöneit, mégis meddig tudja kerülgetni. Főleg ha kedves társa nem hátrál, és tovább táncol az ork érzésein. Egy lökés hiányzik, hogy az ork erőt vegyen magán és egy csókkal válaszolja meg az elhangzott kérdést, ami oly galád módon töri meg az épp kiélesedett pillanatot. *
- Kotnyeleskedni? * néz kérdően, majd nevet fel jókedvében. * Ha bármit is tettél, akkor kiszínesítetted ezt a szürke estét! És, hogy mik a továbbiak?
* A szemkontaktus megszakítva pillant felfele. Mintha gondolkozna, hogy mitévő legyen. Közben végighúzza kezét saját állán. Titkon kicsit húzza az időt. Kíváncsi a másik reakciójára, de azért nem vár sokat. Elvégre mégsem egy verseny ez. Szabad kezével a másik kezéért nyúl, hogy rámarkolhasson. Közben rubinjai visszavárják a másik kékjeit. *
- Több lehetőségünk is van! Maradhatunk itt lent, és élvezhetjük egymás finom társaságát, vagy felmehetünk kideríteni, hogy mégis mit rejtenek azok a zártkörű leckék.
* A kacér vigyor még mindig ott lapul az arcán. Kétségtelenül egy felejthetetlen leckének nézhetnek elébe. *
5529. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-11 11:35:57
Üzenet elküldve: 2024-11-11 11:35:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szeszélyek//
*Különösen kellemes a mai estéje. Valahol tart is attól, hogy valami majd balul fog elsülni, mert újabban így jár. Akad egy kis élvezet, vagy bármi kellemes, amit még alig tudott kiélvezni, mint féltékeny feleség az edényeket, az élet is úgy csapkodja földhöz a rövid ideje megszerzett örömét. De mégis izgalmas az, hogy rátalált a férfira. Az pedig, hogy ork csak még jobban felcsigázza kívánalmát és kíváncsiságát. A pálinka is jótékonyan fejti ki hatását a vérébe kerülve. Átjárja az egész testét, minden porcikáját. Ezzel egy időben amúgy sem kevéske magabiztosságát csak még inkább szárba szökkenti.*
- Bizony. Előttünk az este. Az éjszaka.
*Búgja sejtelmesen, ahogy az ujjai a gombokkal játszanak. Ahogy tekintetét maga felé fordítja a férfi és újból összetalálkozik a vörös izzással az újból megdelejezi. Keze lassan vándorol fel az arcára, ujjai célzottan kúsznak át a sötét tincsek közé. Szemeiben fellángol a vágy, de igyekszik visszafogni magát. Ez új. Neki nem szokása mások karjai közé zuhanni. Főleg nem a Pegazus kellős közepén. Alsóajkába harap, látszik arcán, hogy nincs kedvére, hogy elhúzza a kezét. De mégis megteszi, mielőtt a kelleténél illetlenebb formában adja magát elő.*
- Szóval... Mik voltak a tervek az estére, amig én nem kotnyeleskedtem bele? Vagy mik a továbbiak?
*Köszörüli meg a torkát, közben a mosolyt hibátlanul arcán tartja. Ahogy a szemkontaktusról sem feledkezik meg, lássa a férfi a kékekben égő tüzet. Azt, hogy az ő fejében bizony már alakulóban van, hogyan is töltené el szívesen az estéjét.*
//Szeszélyek//
*Különösen kellemes a mai estéje. Valahol tart is attól, hogy valami majd balul fog elsülni, mert újabban így jár. Akad egy kis élvezet, vagy bármi kellemes, amit még alig tudott kiélvezni, mint féltékeny feleség az edényeket, az élet is úgy csapkodja földhöz a rövid ideje megszerzett örömét. De mégis izgalmas az, hogy rátalált a férfira. Az pedig, hogy ork csak még jobban felcsigázza kívánalmát és kíváncsiságát. A pálinka is jótékonyan fejti ki hatását a vérébe kerülve. Átjárja az egész testét, minden porcikáját. Ezzel egy időben amúgy sem kevéske magabiztosságát csak még inkább szárba szökkenti.*
- Bizony. Előttünk az este. Az éjszaka.
*Búgja sejtelmesen, ahogy az ujjai a gombokkal játszanak. Ahogy tekintetét maga felé fordítja a férfi és újból összetalálkozik a vörös izzással az újból megdelejezi. Keze lassan vándorol fel az arcára, ujjai célzottan kúsznak át a sötét tincsek közé. Szemeiben fellángol a vágy, de igyekszik visszafogni magát. Ez új. Neki nem szokása mások karjai közé zuhanni. Főleg nem a Pegazus kellős közepén. Alsóajkába harap, látszik arcán, hogy nincs kedvére, hogy elhúzza a kezét. De mégis megteszi, mielőtt a kelleténél illetlenebb formában adja magát elő.*
- Szóval... Mik voltak a tervek az estére, amig én nem kotnyeleskedtem bele? Vagy mik a továbbiak?
*Köszörüli meg a torkát, közben a mosolyt hibátlanul arcán tartja. Ahogy a szemkontaktusról sem feledkezik meg, lássa a férfi a kékekben égő tüzet. Azt, hogy az ő fejében bizony már alakulóban van, hogyan is töltené el szívesen az estéjét.*
5528. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-10 18:57:47
Üzenet elküldve: 2024-11-10 18:57:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
- Á, igaz is. Akkoriban magam se jártam ott soha. Bár új nevén is talán csak egy-két alkalommal fordultam meg ott.
*teszi hozzá. Meglepi, hogy Alenia hallott a Kósza Pintyről. Ő persze hallott, sőt, vágyott is rá, hogy igénybe vegye az ottani szolgáltatásokat. De szeret ügyelni arra, hogy feddhetetlen imázsát még olyasmi se árnyékolja be, ami esetleg nem is lenne megvetendő.*
- Igen, az a leves valóban elég ínycsiklandóan hangzik. Ebben Önnel tartok.
*teszi hozzá. Majd, amikor Alenia a sör nevéről kezd beszélni, őszinte és meglepett mosolyt csal elő Orthusból.*
- Kegyed tájékozottsága egészen lenyűgöz. Sőt, egy kicsit szégyenbe is hoz, de ezt nem bánom. Tudja, annak ellenére, hogy ez a szülővárosom, oly sokat utaztam, hogy sok fejleményről lemaradtam. Kegyed tájékozottsága azért lep meg, mert... nos... annak idején a nemesség, főleg az ifjabbak nem a tájékozottságukról voltak híresek. Kellemes meglepetés ez nekem.
*mondja, és bár már megint bókol, de ezt most komolyan is gondolja. Alenia tájékozottsága tényleg kedvére való, és hasznosnak is találja.*
- Vadak vére? Sajnos nem tudom, mit takarhat ez a baljós név. Én elsőre valamilyen bornak, erősebb likőrnek tippelném. De talán van itt olyan, akitől megkérdezhetjük... Nos talán mégsem.
*teszi hozzá, látva, hogy a pincér éppen másfelé sürgölődik.*
- Én nem fogok szerencsét próbálni vele. Azt hiszem, csirkesülttel folytatom majd a leves után.
*Mondja végül, és megvárja, hogy Alenia is eldöntse, mit eszik és iszik még, mielőtt leadná a rendeléseket. Közben pedig már éppen megállapítaná, hogy a menüsor alapján a Pegazus rossz döntés volt. Aztán rájön, hogy ha nincs választási lehetőség, akkor nincs olyan, hogy rossz döntés. Saját otthonába mégse hívhatta meg Aleniát, holott a szakácsnője ennél ezerszer pazarabb vacsorát kerített volna a számukra.
De ezt talán jó ürügy lesz arra, hogy legközelebb saját magához invitálja meg a nemeskisasszonyt. Persze, csak gardedámmal.*
//Ünnepi vacsora//
- Á, igaz is. Akkoriban magam se jártam ott soha. Bár új nevén is talán csak egy-két alkalommal fordultam meg ott.
*teszi hozzá. Meglepi, hogy Alenia hallott a Kósza Pintyről. Ő persze hallott, sőt, vágyott is rá, hogy igénybe vegye az ottani szolgáltatásokat. De szeret ügyelni arra, hogy feddhetetlen imázsát még olyasmi se árnyékolja be, ami esetleg nem is lenne megvetendő.*
- Igen, az a leves valóban elég ínycsiklandóan hangzik. Ebben Önnel tartok.
*teszi hozzá. Majd, amikor Alenia a sör nevéről kezd beszélni, őszinte és meglepett mosolyt csal elő Orthusból.*
- Kegyed tájékozottsága egészen lenyűgöz. Sőt, egy kicsit szégyenbe is hoz, de ezt nem bánom. Tudja, annak ellenére, hogy ez a szülővárosom, oly sokat utaztam, hogy sok fejleményről lemaradtam. Kegyed tájékozottsága azért lep meg, mert... nos... annak idején a nemesség, főleg az ifjabbak nem a tájékozottságukról voltak híresek. Kellemes meglepetés ez nekem.
*mondja, és bár már megint bókol, de ezt most komolyan is gondolja. Alenia tájékozottsága tényleg kedvére való, és hasznosnak is találja.*
- Vadak vére? Sajnos nem tudom, mit takarhat ez a baljós név. Én elsőre valamilyen bornak, erősebb likőrnek tippelném. De talán van itt olyan, akitől megkérdezhetjük... Nos talán mégsem.
*teszi hozzá, látva, hogy a pincér éppen másfelé sürgölődik.*
- Én nem fogok szerencsét próbálni vele. Azt hiszem, csirkesülttel folytatom majd a leves után.
*Mondja végül, és megvárja, hogy Alenia is eldöntse, mit eszik és iszik még, mielőtt leadná a rendeléseket. Közben pedig már éppen megállapítaná, hogy a menüsor alapján a Pegazus rossz döntés volt. Aztán rájön, hogy ha nincs választási lehetőség, akkor nincs olyan, hogy rossz döntés. Saját otthonába mégse hívhatta meg Aleniát, holott a szakácsnője ennél ezerszer pazarabb vacsorát kerített volna a számukra.
De ezt talán jó ürügy lesz arra, hogy legközelebb saját magához invitálja meg a nemeskisasszonyt. Persze, csak gardedámmal.*
5527. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-10 18:33:29
Üzenet elküldve: 2024-11-10 18:33:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Heves lökésekkel ostromolja Nixomiát, ami a nőnek is kedvére van. Neki meg pláne, végre egy nő, akinek nincs ellenére egy kis hevesség. Sőt! Már-már sokat is követel tőle, főleg úgy, hogy ő még nem jutott csúcsra. De kihívást lát ebben, és erővel kényszeríti magát, hogy kihúzza, amíg Nixomiát újra csúcsra nem juttatja.
Végül ez bekövetkezik, és ezúttal Mykaelnek is sokkal élvezetesebb, mint az imént volt. Élvezi minden pillanatát, olyannyira, hogy másodperceken belül követi is a nőt a csúcsra. Utána pedig lihegve támaszkodik meg fölé magasodva, miközben a hajából verítékcseppek hullanak a nő mellkasára. Mykael ujjainak nyoma itt-ott már kezd vörösleni a lovagnő keblein. Mikor végre kilihegte magát annyira, hogy megszólaljon, csak ennyit mond.*
- A mindenedet!
*Azzal kicsusszan Nixomia combjai közül, és leül mellé a medence szélére. Ha az amazonnak eszébe jutna, hogy ő is felülne, Mykael a kezét nyújtja neki, hogy könnyebben tehesse meg.*
- Ja... az biztos, hogy mi még fogunk üzekedni. Ha rajtam múlik.
*szólal meg egy idő után, majd belép a medence közepére, és ott leguggol, hogy teljesen elmerüljön a vízben, igaz, csak két-három másodpercre, hogy kissé felfrissüljön.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Heves lökésekkel ostromolja Nixomiát, ami a nőnek is kedvére van. Neki meg pláne, végre egy nő, akinek nincs ellenére egy kis hevesség. Sőt! Már-már sokat is követel tőle, főleg úgy, hogy ő még nem jutott csúcsra. De kihívást lát ebben, és erővel kényszeríti magát, hogy kihúzza, amíg Nixomiát újra csúcsra nem juttatja.
Végül ez bekövetkezik, és ezúttal Mykaelnek is sokkal élvezetesebb, mint az imént volt. Élvezi minden pillanatát, olyannyira, hogy másodperceken belül követi is a nőt a csúcsra. Utána pedig lihegve támaszkodik meg fölé magasodva, miközben a hajából verítékcseppek hullanak a nő mellkasára. Mykael ujjainak nyoma itt-ott már kezd vörösleni a lovagnő keblein. Mikor végre kilihegte magát annyira, hogy megszólaljon, csak ennyit mond.*
- A mindenedet!
*Azzal kicsusszan Nixomia combjai közül, és leül mellé a medence szélére. Ha az amazonnak eszébe jutna, hogy ő is felülne, Mykael a kezét nyújtja neki, hogy könnyebben tehesse meg.*
- Ja... az biztos, hogy mi még fogunk üzekedni. Ha rajtam múlik.
*szólal meg egy idő után, majd belép a medence közepére, és ott leguggol, hogy teljesen elmerüljön a vízben, igaz, csak két-három másodpercre, hogy kissé felfrissüljön.*
5526. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-10 14:00:35
Üzenet elküldve: 2024-11-10 14:00:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Az ork, a félvér és az óriás //
*Sok a szövegelés, közben esznek-isznak, ennyi mindenre egyszerre figyelve nehéz jó döntést hozni az eléjük tárt ügyben. Kezd eltelni az ételtől, de még nem gyűrte le a kiadós étkezések után szokásos álmosság, így Wynpeirosnak még van néhány perce meggyőzni Hargát.*
- Há' ja, jóllaktam. *Ennyit beismer, sőt megtoldja egy biccentéssel a fél-elf iránti hálája jeléül. Több engedékenységet viszont egyelőre nem mutat, mert még alkudoznak, olyankor meg keménynek és határozottnak kell lenni. Az évek során megtanulta, hogy sok rúgást és ökölcsapást spórolhat, ha kellően határozottnak és rendíthetetlennek mutatkozik. Érzelmeit viszont nehezen rejti el, az asztaltársaság szemfüles tagjai észrevehetik, mennyire szorítja a korsóját és ráncolja a homlokát. Azért közelebb hajol a fél-elfhez, hogy jobban hallja, amikor az végre előhozakodik a konkrétumokkal.*
- Hümm, hörr. *A fejét ingatva latolgatja a sikeres végrehajtás esélyét. A látja a lehetőséget az ötletben. Ha valakitől tényleg különösebb gond nélkül el lehet venni ilyen sok aranyat, aztán pedig nyom nélkül el tudnak tűnni a zsákmánnyal, akkor rá kell bólintani. De látott már balul elsült próbálkozásokat jól őrzött környékeken. Böröngőre néz, próbálja leolvasni a képéről, hogy az óriás mire gondol, aztán újra Wynpeiros felé fordul.*
- Annyi télleg sok pénz. Még egyenlőn elosztva is. De honnan tudod, melyik pojácánál lesz ott tényleg a csomó arany? Meg aztán élve és szabadon meg kell lógni a helyről. Meg kéne nézni azt a környéket először. Na, ezeket tudod? *Wynpeirosnak szegezi a szerinte okvetlenül tisztázandó kérdéseket.*
- Mer' te se akarsz egy csomó nyilat a seggedbe, meg bilincset a nyakadra, Böröngő. *Magyarázza nagydarab haverjának.*
*Sok a szövegelés, közben esznek-isznak, ennyi mindenre egyszerre figyelve nehéz jó döntést hozni az eléjük tárt ügyben. Kezd eltelni az ételtől, de még nem gyűrte le a kiadós étkezések után szokásos álmosság, így Wynpeirosnak még van néhány perce meggyőzni Hargát.*
- Há' ja, jóllaktam. *Ennyit beismer, sőt megtoldja egy biccentéssel a fél-elf iránti hálája jeléül. Több engedékenységet viszont egyelőre nem mutat, mert még alkudoznak, olyankor meg keménynek és határozottnak kell lenni. Az évek során megtanulta, hogy sok rúgást és ökölcsapást spórolhat, ha kellően határozottnak és rendíthetetlennek mutatkozik. Érzelmeit viszont nehezen rejti el, az asztaltársaság szemfüles tagjai észrevehetik, mennyire szorítja a korsóját és ráncolja a homlokát. Azért közelebb hajol a fél-elfhez, hogy jobban hallja, amikor az végre előhozakodik a konkrétumokkal.*
- Hümm, hörr. *A fejét ingatva latolgatja a sikeres végrehajtás esélyét. A látja a lehetőséget az ötletben. Ha valakitől tényleg különösebb gond nélkül el lehet venni ilyen sok aranyat, aztán pedig nyom nélkül el tudnak tűnni a zsákmánnyal, akkor rá kell bólintani. De látott már balul elsült próbálkozásokat jól őrzött környékeken. Böröngőre néz, próbálja leolvasni a képéről, hogy az óriás mire gondol, aztán újra Wynpeiros felé fordul.*
- Annyi télleg sok pénz. Még egyenlőn elosztva is. De honnan tudod, melyik pojácánál lesz ott tényleg a csomó arany? Meg aztán élve és szabadon meg kell lógni a helyről. Meg kéne nézni azt a környéket először. Na, ezeket tudod? *Wynpeirosnak szegezi a szerinte okvetlenül tisztázandó kérdéseket.*
- Mer' te se akarsz egy csomó nyilat a seggedbe, meg bilincset a nyakadra, Böröngő. *Magyarázza nagydarab haverjának.*
5525. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-10 08:54:39
Üzenet elküldve: 2024-11-10 08:54:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*A legbutább történetekből is sokat lehet meríteni. Sokan képesek változni az idő alatt, s nem tudja mennyire áll távol már az elftől az effajta "csínytevés", vagy az, hogy egy nővel hasonlóképp bánjon, ha az megérdemli, de a múltból, amit megoszt vele, akkor is egy elég nagy szelet. Miből mi lett, vagy mit nem tud még levetkőzni a mai napig.
Nem szívesen gondol arra, amit ő akart a legelején. Hogy csak egyetlen nap. De nem simogatná azért jobban, nem édesgetné magához, csak mert szorosabbra fűzné a kettejük dolgát. Kiélvezi azt, amit ritkán: a pillanatot. A szép szőke hajat, ahogy az ágyon terül szét kettejük között, a másik sokat megélt fizimiskáját, az övénél hegyesebb füleket, mindent. Aztán majd lesz, ahogy lesz. Ha magát a dokit nem is, azt könnyen el tudja feledni majd, hogy éppen mennyire akarja őt, amikor újra beleveti magát a megszokottba. Szemernyi ideje sincs olyasmin gondolkodni, ami nem az árvaház. Pedig ma nem egyszer jutottak arra, hogy jobb volna néha felengedni.
Az újabb történeten kissé elszörnyülködik. Ez sem ejt csorbát a felállított képen, attól igen távol áll. Azt viszont megállapítja belül, hogy a férfiak undorítók. Ugyan nevetésben tör ki, ahogy elképzeli az orkot, s ő maga nem tenne ilyet, - bár egy gnómot megtaposni már volt szerencséje, de az meg is érdemelte... -, na meg a hölgytársai többsége sem vetemednének hasonlóra. Talán így is jó. Kellenek a különbségek. Látta már másik szerepben is tündökölni a hosszúéletűt. Mindegyikben van valami, ami miatt most is indul a kéz és bújik hozzá szorosabban.*
- Igen csodálatraméltó, hogy még mindig élsz és el tudtad kerülni, hogy valaki egy ilyenért beledobjon a tengerbe.
*Kacag fel halkan, de arcát a másik mellkasába fúrja.*
- Biztos sokszor voltál veszélyben is...
*Húzza végig finoman és lassan a bőrén mutatóujját.*
- Örülök, hogy megúsztad. Most nem lehetnél itt.
*Apró vallomás, már csak mosolyog. Bár érdekelné, hogy milyen veszélyek leselkedtek a volt kalózra, de mindent nem lehet egyszerre kideríteni és talán cseppet sem olyan mókás, mint amilyen hangulatba kerültek. Talán fárad is tényleg, de be nem vallaná. *
*A legbutább történetekből is sokat lehet meríteni. Sokan képesek változni az idő alatt, s nem tudja mennyire áll távol már az elftől az effajta "csínytevés", vagy az, hogy egy nővel hasonlóképp bánjon, ha az megérdemli, de a múltból, amit megoszt vele, akkor is egy elég nagy szelet. Miből mi lett, vagy mit nem tud még levetkőzni a mai napig.
Nem szívesen gondol arra, amit ő akart a legelején. Hogy csak egyetlen nap. De nem simogatná azért jobban, nem édesgetné magához, csak mert szorosabbra fűzné a kettejük dolgát. Kiélvezi azt, amit ritkán: a pillanatot. A szép szőke hajat, ahogy az ágyon terül szét kettejük között, a másik sokat megélt fizimiskáját, az övénél hegyesebb füleket, mindent. Aztán majd lesz, ahogy lesz. Ha magát a dokit nem is, azt könnyen el tudja feledni majd, hogy éppen mennyire akarja őt, amikor újra beleveti magát a megszokottba. Szemernyi ideje sincs olyasmin gondolkodni, ami nem az árvaház. Pedig ma nem egyszer jutottak arra, hogy jobb volna néha felengedni.
Az újabb történeten kissé elszörnyülködik. Ez sem ejt csorbát a felállított képen, attól igen távol áll. Azt viszont megállapítja belül, hogy a férfiak undorítók. Ugyan nevetésben tör ki, ahogy elképzeli az orkot, s ő maga nem tenne ilyet, - bár egy gnómot megtaposni már volt szerencséje, de az meg is érdemelte... -, na meg a hölgytársai többsége sem vetemednének hasonlóra. Talán így is jó. Kellenek a különbségek. Látta már másik szerepben is tündökölni a hosszúéletűt. Mindegyikben van valami, ami miatt most is indul a kéz és bújik hozzá szorosabban.*
- Igen csodálatraméltó, hogy még mindig élsz és el tudtad kerülni, hogy valaki egy ilyenért beledobjon a tengerbe.
*Kacag fel halkan, de arcát a másik mellkasába fúrja.*
- Biztos sokszor voltál veszélyben is...
*Húzza végig finoman és lassan a bőrén mutatóujját.*
- Örülök, hogy megúsztad. Most nem lehetnél itt.
*Apró vallomás, már csak mosolyog. Bár érdekelné, hogy milyen veszélyek leselkedtek a volt kalózra, de mindent nem lehet egyszerre kideríteni és talán cseppet sem olyan mókás, mint amilyen hangulatba kerültek. Talán fárad is tényleg, de be nem vallaná. *
5524. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-09 23:50:01
Üzenet elküldve: 2024-11-09 23:50:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
- Én mindig állom a szavam!
* Feleli büszkén. Hogy mégis mit fog magába foglalni ez a „lecke” az akár a legédesebb esemény is lehet az életében. De, hogy melyikük életében? Az még nem tiszta. Bár felesleges lenne vitát nyitni arról, hogy ki járna jobban. *
- Hoppá! Mindenképp!
* Arca nem árulja el az orkot. Pedig ha megtenné, akkor Mili könnyűszerrel kitalálhatná, hogy lassacskán ugyan, de az ujjai köré csavarja az zöldbőrűt. Mint valami virágszál, ki édes nektárjával csalogatja a mit sem sejtő prédát, aki csak egy kortyot szeretne magáévá tenni. Mit sem sejtve, hogy vágyai ejtik csapdába. A pálinka érkezte kizökkenti abból a transzból, amibe a tengerkékek vetették. Emeli meg saját italát, talán jobban nem is tudna fogalmazni jelen állapotában. A kacsintás meg mintha egy egyenes lövésként érné a szívét. Legalábbis nagyon is így érzi. Mint valami lelki ostrom, amit elég nehéz kivédeni. Az ivásban sem marad le, hamar felhörpinti a pohár tartalmát. Talán egyszerre koppan a két üres pohár az asztalon. Az ork egy mély lélegzettel kíséri a legurított alkoholt. A közelség ezúttal nem lepi meg, hanem mintha már várta volna a másik nyomulását. *
- Rövid még az éjszaka. Ami késik, nem múlik!
* Eleinte hagyja, hogy hagy tapogassa, mintha mit sem foglalkoztatná a helyzet. Hátha egy kicsit kizökkenti a másikat abból a bizonyos lelki ostromból. Később meg már ellentámadásba lendül, és maga nyúl, először még csak kezeivel finoman hátrasimítja haját, hogy jobban megcsodálhassa azokat a hegyes füleket. Majd, mint aki felszeretné mérni a másik vonásait, a fülétől kezdve húzza végig úját a nő álláig, hogy ott feljebb emelhesse a tekintetét, hogy ezúttal az ő rubinjai és a másik kékjei egymásra találjanak. *
//Szeszélyek//
- Én mindig állom a szavam!
* Feleli büszkén. Hogy mégis mit fog magába foglalni ez a „lecke” az akár a legédesebb esemény is lehet az életében. De, hogy melyikük életében? Az még nem tiszta. Bár felesleges lenne vitát nyitni arról, hogy ki járna jobban. *
- Hoppá! Mindenképp!
* Arca nem árulja el az orkot. Pedig ha megtenné, akkor Mili könnyűszerrel kitalálhatná, hogy lassacskán ugyan, de az ujjai köré csavarja az zöldbőrűt. Mint valami virágszál, ki édes nektárjával csalogatja a mit sem sejtő prédát, aki csak egy kortyot szeretne magáévá tenni. Mit sem sejtve, hogy vágyai ejtik csapdába. A pálinka érkezte kizökkenti abból a transzból, amibe a tengerkékek vetették. Emeli meg saját italát, talán jobban nem is tudna fogalmazni jelen állapotában. A kacsintás meg mintha egy egyenes lövésként érné a szívét. Legalábbis nagyon is így érzi. Mint valami lelki ostrom, amit elég nehéz kivédeni. Az ivásban sem marad le, hamar felhörpinti a pohár tartalmát. Talán egyszerre koppan a két üres pohár az asztalon. Az ork egy mély lélegzettel kíséri a legurított alkoholt. A közelség ezúttal nem lepi meg, hanem mintha már várta volna a másik nyomulását. *
- Rövid még az éjszaka. Ami késik, nem múlik!
* Eleinte hagyja, hogy hagy tapogassa, mintha mit sem foglalkoztatná a helyzet. Hátha egy kicsit kizökkenti a másikat abból a bizonyos lelki ostromból. Később meg már ellentámadásba lendül, és maga nyúl, először még csak kezeivel finoman hátrasimítja haját, hogy jobban megcsodálhassa azokat a hegyes füleket. Majd, mint aki felszeretné mérni a másik vonásait, a fülétől kezdve húzza végig úját a nő álláig, hogy ott feljebb emelhesse a tekintetét, hogy ezúttal az ő rubinjai és a másik kékjei egymásra találjanak. *
5523. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-09 15:14:29
Üzenet elküldve: 2024-11-09 15:14:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*A pultnak támaszkodik, onnét lesi Merrin távozását. Arcáról nem olvasható ki meglepettség vagy bármi egyéb érzelem. Ugyanaz a rókamosoly játszik rajta, mint eddig.*
-És most? *Homlokráncolva pillant Milire.*
-A terv nem változik. Merrin hasznos fickó, de a tervünkben aligha ő a kulcsjátékos. *Megnyugtatólag Milire hunyorog, de a Lazziar felől érkező szavakra nem válaszol. Merengve bámul ki az ablakon egy darabig, majd felsóhajt.*
-Te. *Lazziar felé bök a botjával.*
-Elmehetsz. Nincs rád szükség. *Hangja színtelen, ezúttal nem játszik. Valóban nincs szüksége kétkedőkre és gyávákra. Mégpedig mást sem hallgat, mióta az ifjonc megjelent, csak ezt. Gyűlöli, ha kétkednek. Unja a magyarázkodást. Ha pedig a fiú nem csinálja, amit kér, akkor nem is tudja a tervébe illeszteni megfelelően. Ha kell, kerít mást a feladatra.*
-Vagy kussolsz és teszed a dolgod, vagy elkotródsz. *Továbbra is az ablakon bámul kifelé. Az eddigi mézesmázos stílusnak nyoma sincs már. Hangját tompítja, hogy csak Mili és Lazziar hallhassa.*
-Mondtam, hogy ha egyszer bent vagy, nem szállhatsz ki. Most még megadom az esélyt, hogy elpucolj. Ha pedig eljár a szád... Nos, megvannak a kapcsolataim. *Most pillant csak az elfcsikóra. A mosoly töretlen. A legkevésbé sem érdekli, amaz ki fia borja. Nem ez lesz az első eset, hogy vérdíjat tűz valaki fejére.*
-Vagy maradhatsz, és nem pofázol, ha nem kérdezlek. Ez a két opciód van. *Megpödri bajszát, miközben háttal a pultnak dől.*
-Mili drágám, Te remek vagy. *Duruzsolja.*
-Kerítek mást Merrin helyett, ne félj. Lesz, aki vigyázzon rád.
*A pultnak támaszkodik, onnét lesi Merrin távozását. Arcáról nem olvasható ki meglepettség vagy bármi egyéb érzelem. Ugyanaz a rókamosoly játszik rajta, mint eddig.*
-És most? *Homlokráncolva pillant Milire.*
-A terv nem változik. Merrin hasznos fickó, de a tervünkben aligha ő a kulcsjátékos. *Megnyugtatólag Milire hunyorog, de a Lazziar felől érkező szavakra nem válaszol. Merengve bámul ki az ablakon egy darabig, majd felsóhajt.*
-Te. *Lazziar felé bök a botjával.*
-Elmehetsz. Nincs rád szükség. *Hangja színtelen, ezúttal nem játszik. Valóban nincs szüksége kétkedőkre és gyávákra. Mégpedig mást sem hallgat, mióta az ifjonc megjelent, csak ezt. Gyűlöli, ha kétkednek. Unja a magyarázkodást. Ha pedig a fiú nem csinálja, amit kér, akkor nem is tudja a tervébe illeszteni megfelelően. Ha kell, kerít mást a feladatra.*
-Vagy kussolsz és teszed a dolgod, vagy elkotródsz. *Továbbra is az ablakon bámul kifelé. Az eddigi mézesmázos stílusnak nyoma sincs már. Hangját tompítja, hogy csak Mili és Lazziar hallhassa.*
-Mondtam, hogy ha egyszer bent vagy, nem szállhatsz ki. Most még megadom az esélyt, hogy elpucolj. Ha pedig eljár a szád... Nos, megvannak a kapcsolataim. *Most pillant csak az elfcsikóra. A mosoly töretlen. A legkevésbé sem érdekli, amaz ki fia borja. Nem ez lesz az első eset, hogy vérdíjat tűz valaki fejére.*
-Vagy maradhatsz, és nem pofázol, ha nem kérdezlek. Ez a két opciód van. *Megpödri bajszát, miközben háttal a pultnak dől.*
-Mili drágám, Te remek vagy. *Duruzsolja.*
-Kerítek mást Merrin helyett, ne félj. Lesz, aki vigyázzon rád.
5522. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-08 21:52:37
Üzenet elküldve: 2024-11-08 21:52:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
* A férfi megnyugtatja arról, hogy minden rendben van a szárnyatlanságával, így egy kicsit lenyugszik. Már nem tűnik olyan félelmetesnek a helyzet, így amikor Roth a nevére kérdez, azt is örömmel megosztja vele. *
– A nevem Dänkijinkilinkilinkilinkij Kijii, de szólíts csak Dänkinak! A legtöbben így hívnak, mivel nem tudják megjegyezni a nevemet! * Kezét a szája elé teszi, ahogy halkan felnevet. Nem tehet róla, hogy ilyen nevet adtak neki a szülei, általában nem is használja a teljes nevét, de mivel a férfi is teljes néven mutatkozott be, ő is ezt tette.
A másik úgy tűnik, mindent meg tud magyarázni. Dänkijinkilinkilinkilinkij magában próbálja feljegyezni a hallottakat.
~ A pálinkát a jó hangulatért, a bort az ízéért, a sört… csak mert van? ~ Kezd kíváncsivá válni, hogy még hányféle italt szoktak inni a tapasztalt kocsmázók. Ő már most kezdi elengedni magát. *
– Neked meg elég… különleges az öltözéked. * Mutatóujjával Roth arca felé bök, mutatva, hogy melyik részt furcsállja leginkább. *
– Fázol talán? Vagy valamilyen sérülést rejtegetsz az anyagok alatt? * A férfi arca után a bor ízére a leginkább kíváncsi, úgyhogy a kérdés feltétele után meg is kóstolja az italt. *
– Az íze is szőlő… ~ Csak romlott. Bár tény, hogy a pálinka után sokkal jobb íze van. Tehát így csinálják a nagyok! ~ * Mire magában letisztázza, hogy hova is tegye az új élményeket, a másik már épp a fogadó népéhez beszél fennhangon. Dänkijinkilinkilinkilinkij magáról próbálja azt a képet fenntartani, hogy nagyon magabiztos, most mégsem tudja elrejteni csodálatát (és talán irigységét), hogy Roth mindenki előtt így tud beszélni. Ő is akar valami fontosnak tűnőt kiabálni a többiekhez, de még nem tudja, mit, úgyhogy inkább megint beleiszik a pohár borba. Az lassan már kiürül a kezei között. Mikor úgy tűnik, a férfi ismét teljes figyelmét őrá irányítja, Dänkijinkilinkilinkilinkij csillogó szemekkel és elismerően néz fel rá. *
– Én is olyan nagyra akarok nőni, mint te!
* A férfi megnyugtatja arról, hogy minden rendben van a szárnyatlanságával, így egy kicsit lenyugszik. Már nem tűnik olyan félelmetesnek a helyzet, így amikor Roth a nevére kérdez, azt is örömmel megosztja vele. *
– A nevem Dänkijinkilinkilinkilinkij Kijii, de szólíts csak Dänkinak! A legtöbben így hívnak, mivel nem tudják megjegyezni a nevemet! * Kezét a szája elé teszi, ahogy halkan felnevet. Nem tehet róla, hogy ilyen nevet adtak neki a szülei, általában nem is használja a teljes nevét, de mivel a férfi is teljes néven mutatkozott be, ő is ezt tette.
A másik úgy tűnik, mindent meg tud magyarázni. Dänkijinkilinkilinkilinkij magában próbálja feljegyezni a hallottakat.
~ A pálinkát a jó hangulatért, a bort az ízéért, a sört… csak mert van? ~ Kezd kíváncsivá válni, hogy még hányféle italt szoktak inni a tapasztalt kocsmázók. Ő már most kezdi elengedni magát. *
– Neked meg elég… különleges az öltözéked. * Mutatóujjával Roth arca felé bök, mutatva, hogy melyik részt furcsállja leginkább. *
– Fázol talán? Vagy valamilyen sérülést rejtegetsz az anyagok alatt? * A férfi arca után a bor ízére a leginkább kíváncsi, úgyhogy a kérdés feltétele után meg is kóstolja az italt. *
– Az íze is szőlő… ~ Csak romlott. Bár tény, hogy a pálinka után sokkal jobb íze van. Tehát így csinálják a nagyok! ~ * Mire magában letisztázza, hogy hova is tegye az új élményeket, a másik már épp a fogadó népéhez beszél fennhangon. Dänkijinkilinkilinkilinkij magáról próbálja azt a képet fenntartani, hogy nagyon magabiztos, most mégsem tudja elrejteni csodálatát (és talán irigységét), hogy Roth mindenki előtt így tud beszélni. Ő is akar valami fontosnak tűnőt kiabálni a többiekhez, de még nem tudja, mit, úgyhogy inkább megint beleiszik a pohár borba. Az lassan már kiürül a kezei között. Mikor úgy tűnik, a férfi ismét teljes figyelmét őrá irányítja, Dänkijinkilinkilinkilinkij csillogó szemekkel és elismerően néz fel rá. *
– Én is olyan nagyra akarok nőni, mint te!
5521. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-08 20:14:46
Üzenet elküldve: 2024-11-08 20:14:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Igazából egészen biztos benne, hogy L'szka pontosan tudja, hogy mire gondol. Azért ennyire biztos benne, mert látja a csillogást a lány szemében, látja a meg-megránduló szájszélt, és mert.. mert valahol úgy érzi, hogy mind a ketten ugyanarra gondolnak.*
- Komiszkodsz. *-válaszolja meg egyszerűen a feltett, olyannyira ártatlan kérdést.-* Mondjuk nincs ellenemre.
*Most rajta a sor, hogy leplezni próbálja a vigyorát. Körbenéz. Ha nem egymással szemben, hanem egymás mellett ülnének, akkor meglehet hogy neki is elkalandozna a keze az asztal alatt. Így viszont nincs sok lehetősége, csak az, hogy L'szka lábfejét cirógassa, miközben saját kezdődőfélben lévő hevületét próbálja illő szintre hűteni.*
- Jár neked. *-leheli a szavakat, mintha csak valami nagy igazságot vagy titkot tudott volna meg.-* Ó igen? Jár neked?
*Sejti, hogy mi lehet a lány szavai mögött, hiszen nagyon is jól emlékszik azokra a félig-meddig csalódott vonásokra, amiket az rejtegetni próbált előtte a fürdőházban. Még sokat kell tanulnia arról, hogy hogyan kell gondolkodás nélkül és azonnal felismernie, hogy mit akar egy adott pillanatban L'szka. Bár abban sem biztos, hogy ez egyáltalán lehetséges, mármint, tudni hogy egy nő mit akar. A nők tudják egyáltalán néha, hogy saját maguk mit akarnak?*
- Igen, emlékszek arra a bevásárlásra. *-bólint, tekintete lesiklik a lány ajkaira, majd a nyakára.-* Szerintem soha nem fogom elfelejteni.
*Elmosolyodik.*
- Ha a piacra szeretnél menni, rendben van. *-bólint, tekintetében fura csillogással.-* Bár azt hittem, hogy mást szeretnél. Mármint, hogy más.. jár neked.
*Finoman megnyomja a szót, ujjai megint megtalálják a lány térdhajlatát.*
- De gondolom a vásárlóutad lezárásaképp.. nem is tudom. Talán megismételhetjük a tegnap estét. A végét. Azt hiszem tudod, mire gondolok. *-szabad kezével az asztallapra simít, mintha csak véletlenül tenné, és most ő néz a lehető legártatlanabb arccal a lányra.*
*Igazából egészen biztos benne, hogy L'szka pontosan tudja, hogy mire gondol. Azért ennyire biztos benne, mert látja a csillogást a lány szemében, látja a meg-megránduló szájszélt, és mert.. mert valahol úgy érzi, hogy mind a ketten ugyanarra gondolnak.*
- Komiszkodsz. *-válaszolja meg egyszerűen a feltett, olyannyira ártatlan kérdést.-* Mondjuk nincs ellenemre.
*Most rajta a sor, hogy leplezni próbálja a vigyorát. Körbenéz. Ha nem egymással szemben, hanem egymás mellett ülnének, akkor meglehet hogy neki is elkalandozna a keze az asztal alatt. Így viszont nincs sok lehetősége, csak az, hogy L'szka lábfejét cirógassa, miközben saját kezdődőfélben lévő hevületét próbálja illő szintre hűteni.*
- Jár neked. *-leheli a szavakat, mintha csak valami nagy igazságot vagy titkot tudott volna meg.-* Ó igen? Jár neked?
*Sejti, hogy mi lehet a lány szavai mögött, hiszen nagyon is jól emlékszik azokra a félig-meddig csalódott vonásokra, amiket az rejtegetni próbált előtte a fürdőházban. Még sokat kell tanulnia arról, hogy hogyan kell gondolkodás nélkül és azonnal felismernie, hogy mit akar egy adott pillanatban L'szka. Bár abban sem biztos, hogy ez egyáltalán lehetséges, mármint, tudni hogy egy nő mit akar. A nők tudják egyáltalán néha, hogy saját maguk mit akarnak?*
- Igen, emlékszek arra a bevásárlásra. *-bólint, tekintete lesiklik a lány ajkaira, majd a nyakára.-* Szerintem soha nem fogom elfelejteni.
*Elmosolyodik.*
- Ha a piacra szeretnél menni, rendben van. *-bólint, tekintetében fura csillogással.-* Bár azt hittem, hogy mást szeretnél. Mármint, hogy más.. jár neked.
*Finoman megnyomja a szót, ujjai megint megtalálják a lány térdhajlatát.*
- De gondolom a vásárlóutad lezárásaképp.. nem is tudom. Talán megismételhetjük a tegnap estét. A végét. Azt hiszem tudod, mire gondolok. *-szabad kezével az asztallapra simít, mintha csak véletlenül tenné, és most ő néz a lehető legártatlanabb arccal a lányra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436