Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 272 (5421. - 5440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5440. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 16:36:35
Üzenet elküldve: 2024-11-02 16:36:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mágusok valahogy másképp szoktak gondolni a képességeikre mint az átlag ember. Akiknél egy nagyon magas ugrás vagy egy gyors futás is a nem hétköznapi mutatványok sorát gazdagítja. A ragyogás vagy tüzet varázsolni a kezedre és a hasonló trükkök pedig jogosan ijesztőek. Jobb is, hogy nem kellett megtapasztalnia milyen elkapni ezt az állapotot amiben a lány van. Így könnyebben rá tud hangolódni a helyzetre. És sikerül meg is zavarnia a kis varázslónőt annyira, hogy az nem bírja fenntartani a mágiáját. Na, ezt az eredményt is feltűzheti a képzeletbeli büszkeségfalára. De az-az egy kicsalt sóhajocska még nem volt a dokinak elég. Bejárja az a kéz a másik testét, azt a finom vállat pedig végigszántják a volt kalóz fogai, de ennek a játéknak pont a nő az, aki hamar véget vet.*
~Mi jár az eszedben te lány?~
*Mindenesetre szófogadóan a másik elé áll és nézi azokat a kékeket hátha kiolvas belőlük valamit. Sejtése, hogy a kicsit magára hagyott félvér kitalált valami érdekeset be is jön. A játékos szavak erre utalnak.*
-Azt mondtam.
~A francba azzal az övvel úgy utálom befűzni ilyenkor.~
*Nem mintha jelenlegi állapotában máshogy le lehetne tolni, azt a nadrágot.*
-Azt, mondtam.
*Ismétli el magát. Nézi a kékeket és egyre kíváncsibb mi jár a másik fejében. A következő kérdésre és az utána érkező motivációra pedig egyértelmű a válasz.*
-Én mindig.
*Hazudik, de nagyon jó helyzetben van a lány ahhoz, hogy rávegye a férfit a szava megtartására. Most a dokin a sor, hogy néhány elégedett sóhaj feltörjön belőle. Ujjai a másik fekete fürtjei közé túrnának, hogy segítsen ebben a tevékenységében is neki.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mágusok valahogy másképp szoktak gondolni a képességeikre mint az átlag ember. Akiknél egy nagyon magas ugrás vagy egy gyors futás is a nem hétköznapi mutatványok sorát gazdagítja. A ragyogás vagy tüzet varázsolni a kezedre és a hasonló trükkök pedig jogosan ijesztőek. Jobb is, hogy nem kellett megtapasztalnia milyen elkapni ezt az állapotot amiben a lány van. Így könnyebben rá tud hangolódni a helyzetre. És sikerül meg is zavarnia a kis varázslónőt annyira, hogy az nem bírja fenntartani a mágiáját. Na, ezt az eredményt is feltűzheti a képzeletbeli büszkeségfalára. De az-az egy kicsalt sóhajocska még nem volt a dokinak elég. Bejárja az a kéz a másik testét, azt a finom vállat pedig végigszántják a volt kalóz fogai, de ennek a játéknak pont a nő az, aki hamar véget vet.*
~Mi jár az eszedben te lány?~
*Mindenesetre szófogadóan a másik elé áll és nézi azokat a kékeket hátha kiolvas belőlük valamit. Sejtése, hogy a kicsit magára hagyott félvér kitalált valami érdekeset be is jön. A játékos szavak erre utalnak.*
-Azt mondtam.
~A francba azzal az övvel úgy utálom befűzni ilyenkor.~
*Nem mintha jelenlegi állapotában máshogy le lehetne tolni, azt a nadrágot.*
-Azt, mondtam.
*Ismétli el magát. Nézi a kékeket és egyre kíváncsibb mi jár a másik fejében. A következő kérdésre és az utána érkező motivációra pedig egyértelmű a válasz.*
-Én mindig.
*Hazudik, de nagyon jó helyzetben van a lány ahhoz, hogy rávegye a férfit a szava megtartására. Most a dokin a sor, hogy néhány elégedett sóhaj feltörjön belőle. Ujjai a másik fekete fürtjei közé túrnának, hogy segítsen ebben a tevékenységében is neki.*
5439. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 15:51:43
Üzenet elküldve: 2024-11-02 15:51:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A férfi ügyesen beszélt, de kicsit kezd ezzel a fejtegetéssel túlmenni. Nixomiának nincs nagyon ínyére, hogy párhuzamot állítanak közte és egy szajha között. Sokatmondó pillantással ránéz.*
- Örülnék, ha nem kezednél párhuzamot vonni köztem és egy örömlány között.* Gyorsan le tudja a másik rombolni, amit eddig felépített. Elég önérzetes és igencsak sértődős. Nem véletlenül pofozta meg azt a sellőt is. Arrébb is libben a vízben, vagy legalábbis megpróbál, hiszen most eléggé a férfi karjai között van. Kénytelen lesz rögtönözni, ha azt a karja, hogy a kardja hüvelybe kerüljön.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A férfi ügyesen beszélt, de kicsit kezd ezzel a fejtegetéssel túlmenni. Nixomiának nincs nagyon ínyére, hogy párhuzamot állítanak közte és egy szajha között. Sokatmondó pillantással ránéz.*
- Örülnék, ha nem kezednél párhuzamot vonni köztem és egy örömlány között.* Gyorsan le tudja a másik rombolni, amit eddig felépített. Elég önérzetes és igencsak sértődős. Nem véletlenül pofozta meg azt a sellőt is. Arrébb is libben a vízben, vagy legalábbis megpróbál, hiszen most eléggé a férfi karjai között van. Kénytelen lesz rögtönözni, ha azt a karja, hogy a kardja hüvelybe kerüljön.*
5438. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 15:37:04
Üzenet elküldve: 2024-11-02 15:37:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
//Fogadótér//
*Vihar előtti csend, lehetséges ez írná le a legjobban a mostani helyzetüket. Kettesben itt egészen meghitt a hangulat a ficsúrt és a vérebet nélkülözve. Ha nem tudna a hölgy mivoltáról talán teljesen átadva magát tudná élvezni a helyzetet. Valamelyest azért így is megkönnyebbültebb, vagy ez csak az alkohol hatása ami már enyhén az ő aggályait is oldja? Nem kizárt. De ha nem élvezi az élet apró örömeit, akkor mégis mi a fenének van egyáltalán ezen az átkozott létsíkon. Megfogadta már magának régóta, hogy kiélvezi az élete minden percét amennyire lehet. Hát ezt fogja most is tenni. Lazziar mellett könnyű megfeledkezni a kötöttségekről. Mert a legtöbb esetben mindig pofátlanul magát adja, miért tenné másképp? Az álarcokat amúgy sem szereti, azok unalmasak. Az igazi arcuk az embereknek az már sokkalta érdekesebb.*
- Mondjuk megértem. Ilyen adottságokkal.
* Jegyzi meg egy pajkos félmosollyal. Mert azt el kell ismernie, azok az idomok tényleg szemre valóak. Meg tudja érteni Shorenai miért volt tegnapi nap folyamán annyira oda a hölgyért.*
- Így már értem, hogy akadtál össze azzal a vágott fülűvel. Bár első ránézésre távol áll tőle az alvilági szerep.
*Mondja ki sajátos véleményét Shorenairól.*
- Megtudom érteni valamivel meg kell keresni a minden napi betevőt. És néha ehhez bizony szép ruha kell. Bár milyen érdekes, a végén pont a ruha szenvedi meg néha az ilyesfajta munkát.
*Rázza meg fejét rosszallóan, tudván pont azért fizetnek a végén a hölgynek, hogy a szép ruhát amit magának vett hátra hagyjon. Azonban azt is el kell ismernie, hogy a csomagolás sokat számít az ajándékon.
Komolytalannak talán komolytalan, de a mai nap folyamán kétli számítana a hozzáállása. Ha jól emlékszik ruha vásárról lesz itt szó, nem pedig beolvadásról. Majd ha feladat úgy hozza megkomolyodik amennyire lehet.*
- Ne mond azt nekem, te nem élvezed azt a látványt mikor a drága piperkőcnek csak úgy dagad az ér a homlokán.
*Kuncog fel gonoszan. Számára nincs is nagyobb öröm mikor mások idegszálait tépheti egy picit. Amikor másokból hozza ki az ördögöt. Na az sokszor az igazi valójuk. Nem az amit mutatnak. Reméli lesz alkalma látni Shorenait elveszteni az önuralmát, az lenne csak az igazi színdarab.*
- Vigyázz kedves, mert a végén szavadon foglak. Meg ne bánd.
* Néz hízelgően miután elégedetten hátra dől a széken, majd tekintetét a lépcsőre emeli. Hol lehetnek már a többiek. A végén valóban úgy gondolja kedves Shorenai a másik félen játszadozva Merrint is magáénak akarta tudni a tegnapi nap után. Micsoda mohó egy alak lehet ez.*
//Fogadótér//
*Vihar előtti csend, lehetséges ez írná le a legjobban a mostani helyzetüket. Kettesben itt egészen meghitt a hangulat a ficsúrt és a vérebet nélkülözve. Ha nem tudna a hölgy mivoltáról talán teljesen átadva magát tudná élvezni a helyzetet. Valamelyest azért így is megkönnyebbültebb, vagy ez csak az alkohol hatása ami már enyhén az ő aggályait is oldja? Nem kizárt. De ha nem élvezi az élet apró örömeit, akkor mégis mi a fenének van egyáltalán ezen az átkozott létsíkon. Megfogadta már magának régóta, hogy kiélvezi az élete minden percét amennyire lehet. Hát ezt fogja most is tenni. Lazziar mellett könnyű megfeledkezni a kötöttségekről. Mert a legtöbb esetben mindig pofátlanul magát adja, miért tenné másképp? Az álarcokat amúgy sem szereti, azok unalmasak. Az igazi arcuk az embereknek az már sokkalta érdekesebb.*
- Mondjuk megértem. Ilyen adottságokkal.
* Jegyzi meg egy pajkos félmosollyal. Mert azt el kell ismernie, azok az idomok tényleg szemre valóak. Meg tudja érteni Shorenai miért volt tegnapi nap folyamán annyira oda a hölgyért.*
- Így már értem, hogy akadtál össze azzal a vágott fülűvel. Bár első ránézésre távol áll tőle az alvilági szerep.
*Mondja ki sajátos véleményét Shorenairól.*
- Megtudom érteni valamivel meg kell keresni a minden napi betevőt. És néha ehhez bizony szép ruha kell. Bár milyen érdekes, a végén pont a ruha szenvedi meg néha az ilyesfajta munkát.
*Rázza meg fejét rosszallóan, tudván pont azért fizetnek a végén a hölgynek, hogy a szép ruhát amit magának vett hátra hagyjon. Azonban azt is el kell ismernie, hogy a csomagolás sokat számít az ajándékon.
Komolytalannak talán komolytalan, de a mai nap folyamán kétli számítana a hozzáállása. Ha jól emlékszik ruha vásárról lesz itt szó, nem pedig beolvadásról. Majd ha feladat úgy hozza megkomolyodik amennyire lehet.*
- Ne mond azt nekem, te nem élvezed azt a látványt mikor a drága piperkőcnek csak úgy dagad az ér a homlokán.
*Kuncog fel gonoszan. Számára nincs is nagyobb öröm mikor mások idegszálait tépheti egy picit. Amikor másokból hozza ki az ördögöt. Na az sokszor az igazi valójuk. Nem az amit mutatnak. Reméli lesz alkalma látni Shorenait elveszteni az önuralmát, az lenne csak az igazi színdarab.*
- Vigyázz kedves, mert a végén szavadon foglak. Meg ne bánd.
* Néz hízelgően miután elégedetten hátra dől a széken, majd tekintetét a lépcsőre emeli. Hol lehetnek már a többiek. A végén valóban úgy gondolja kedves Shorenai a másik félen játszadozva Merrint is magáénak akarta tudni a tegnapi nap után. Micsoda mohó egy alak lehet ez.*
5437. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 13:53:42
Üzenet elküldve: 2024-11-02 13:53:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem tudja milyen a mágiához való hozzáállása az elfnek, de csak nem borítja ki egy kis derengés a bőrén. Azonnal eltüntethetné, ha szükséges, de nem sieti el. Egy darabon nem is figyel oda a szőkére, mintha fel sem tűnt volna, hogy belépett az ajtón. Ott a holdfényben igen jól érzi magát, persze csak játék, ahogyan azt már tették ma oly sokszor. Nem az aljasabbik fajta, hanem amit egymás kedvéért csinálnak. Mikor már bezárta az ajtót, hogy mások ne legeltethessék még véletlenül se az újabb műsoron a szemüket, akkor emeli csak rá a kékeket, hívogatóan, de egy szót sem ejt ki a száján még. Várja, ahogy a meglassult léptekkel, felmérve a lehetséges veszélyeket jut egyre közelebb hozzá, ő pedig megadja a zöldeknek a látványt, amitől esélye sem lenne nem megkísérelni az érintést.
Hátrébb dönti a fejét, hogy igen közel kerülhessen a doki arcához, aki mögötte próbálkozik meg az első csókkal a nyakára. Mai engedné, hogy őt is körbefonja a kis fátyol, hogy tényleg úgy tűnhessen, hogy egyek ebben a helyzetben. Viszont koncentrálni ilyen módon nem tud a bűbájra, hamar illan el, mikor hevesebbé válnak az érintések, és először sóhajt fel, elveszítve a kontrollt. Azt mondta a szőke, hogy meg fogják ünnepelni a sikert. Itt az ideje. Ketten vannak, s csakis azt zavarják, akit kell. Hagyja, hogy bebarangolja a testét a férfi, átvegye tőle a megkezdett feladatát, de hamar mozdul, hogy rendesen foglalja a helyet a karosszékben, maga elé hívva kezének finom mozdulatával a hosszúéletűt. Neki is illene megválni a ruházattól, s ebben kíván segítséget nyújtani Mai.*
- Azt mondtad, hogy meg leszek ünnepelve.
*Néz fel rá kacéran, egy halvány mosollyal az ajkán, miközben oldaná az övet, ami oly közel van hozzá.*
- És, hogy nem hagyod, hogy visszafogjam magam.
*Csak a szeme mosolyog jobban a pimasz fényével, ami játszik benne.*
- Ugye tartod a szavad?
*Simít végig a csípőn, közelebb hajolva, hogy a már fedetlen részeket kezdje kóstolni... ugyan ő szeretné, hogy az a lenti veszélyes elf kapja őt el, de az még nem jelenti azt, hogy ne adna neki egy kis motivációt.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.02 16:01:17
*Nem tudja milyen a mágiához való hozzáállása az elfnek, de csak nem borítja ki egy kis derengés a bőrén. Azonnal eltüntethetné, ha szükséges, de nem sieti el. Egy darabon nem is figyel oda a szőkére, mintha fel sem tűnt volna, hogy belépett az ajtón. Ott a holdfényben igen jól érzi magát, persze csak játék, ahogyan azt már tették ma oly sokszor. Nem az aljasabbik fajta, hanem amit egymás kedvéért csinálnak. Mikor már bezárta az ajtót, hogy mások ne legeltethessék még véletlenül se az újabb műsoron a szemüket, akkor emeli csak rá a kékeket, hívogatóan, de egy szót sem ejt ki a száján még. Várja, ahogy a meglassult léptekkel, felmérve a lehetséges veszélyeket jut egyre közelebb hozzá, ő pedig megadja a zöldeknek a látványt, amitől esélye sem lenne nem megkísérelni az érintést.
Hátrébb dönti a fejét, hogy igen közel kerülhessen a doki arcához, aki mögötte próbálkozik meg az első csókkal a nyakára. Mai engedné, hogy őt is körbefonja a kis fátyol, hogy tényleg úgy tűnhessen, hogy egyek ebben a helyzetben. Viszont koncentrálni ilyen módon nem tud a bűbájra, hamar illan el, mikor hevesebbé válnak az érintések, és először sóhajt fel, elveszítve a kontrollt. Azt mondta a szőke, hogy meg fogják ünnepelni a sikert. Itt az ideje. Ketten vannak, s csakis azt zavarják, akit kell. Hagyja, hogy bebarangolja a testét a férfi, átvegye tőle a megkezdett feladatát, de hamar mozdul, hogy rendesen foglalja a helyet a karosszékben, maga elé hívva kezének finom mozdulatával a hosszúéletűt. Neki is illene megválni a ruházattól, s ebben kíván segítséget nyújtani Mai.*
- Azt mondtad, hogy meg leszek ünnepelve.
*Néz fel rá kacéran, egy halvány mosollyal az ajkán, miközben oldaná az övet, ami oly közel van hozzá.*
- És, hogy nem hagyod, hogy visszafogjam magam.
*Csak a szeme mosolyog jobban a pimasz fényével, ami játszik benne.*
- Ugye tartod a szavad?
*Simít végig a csípőn, közelebb hajolva, hogy a már fedetlen részeket kezdje kóstolni... ugyan ő szeretné, hogy az a lenti veszélyes elf kapja őt el, de az még nem jelenti azt, hogy ne adna neki egy kis motivációt.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.02 16:01:17
5436. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 11:21:58
Üzenet elküldve: 2024-11-02 11:21:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
//Fogadótér//
*Maga sem tagadhatja, hogy kellemesen érzi magát. A tegnapi első benyomások most ezalatt a kis idő alatt valamelyest átértékelődtek. Az pedig csak még inkább a kedvére van, hogy úgy látszik a fiúból lassan elpárolog némi abból a haragból. Egyből kellemesebb légkört teremt a fogadóban.*
- Kedvesem én mindig elbízom magam.
*Nevet fel halkan, ahogy átjárja a kellemes hangulat. Rég érezte magát ilyen kötetlennek, ami belül azért gyorsan óvatosságra is inti. Jól megtanulta már, hogy a közvetlenségnek is határokat kell szabni, mert máskülönben alaposan ráfaraghat. De a közös munka azért megkívánja, hogy valami barátibb hangulatot varázsoljon maguk közé. Nem szeretne úgy együtt dolgozni a fiúval, hogy közben meg a háta közepére sem kívánja.*
- Éppen azért nem, amit te magad is mondtál. Nem volt szórakoztató. A rossz fiúk amúgy is jobban vonzottak.
*Kacsint játékosan Lazziarra.*
- A maradék meg jó arra, hogy ételt vegyek, legyen egy helyem aludni és szép ruháim.
*Vált át vigyorra, ahogy megsimítja az olcsóbb, de finom kelmének ható ruháját. A piperkőc, vagyonos ficsúrok erre jók. Megkapják a maguk szórakozását, egy nőt, aki olyannak mutatkozik, amit látni akarnak. Cserébe Mili pedig megkapja az aranyat, amiből magát viszonylag kényelmesen elláthatja. Ha szerencséje van, akkor még élvezheti is a dolgot, hiszen a férfiakkal való együttlét a legkedveltebb elfoglaltsága. Persze csalódás gyakran éri.
Az italt illető megjegyzést akaratlanul is megmosolyogja. Noha komolytalanul áll hozzá a fiú, de az igaz, hogy nem fog ártani, ha visszafogják magukat. Pedig milyen kellemes az, amikor a gyötrelmet elbódíthatja valami erőssel, legyen az ital vagy akár ördögvigyor.*
- Pedig kedvesem azt hiszem nem fog ártani, ha egy kicsit türtőztetjük magunkat.
*Húzza el a száját, mert neki sem tetszik a dolog.*
- De egyezzünk meg abban, hogy, ha hagynak egy kis szabadidőt, akkor majd együtt jól bepótoljuk a kimaradt időt.
*Kuncog fel, miközben félrebillentett fejjel figyeli a fiút. Shorenai azt mondta vigyázzon rá. Hát hogy is tehetné jobban, minthogy a bizalmába igyekszik férkőzni. Az pedig egy kellemes ráadás, hogy most tényleg élvezi fajtársa társaságát. Talán az a kevéske hasonlóság teszi, ami kettejük között jelen van. És nem a külcsínt érti ez alatt, hanem valamit ott mélyen magukban. Ahogy eddig érti igencsak különböző helyről érkeztek, ám a szálak egyfelé futottak össze. Hiába bizonygatja, hogy senkiben sem bízik igazán, Shorenai és a megítélései kivételt képeznek, de erről elég, ha ők ketten tudnak. Ám ezt a bizalmat szívesen gyakorolná a fiúval is. Akkor egyből nőne a biztonságérzete. Mert abban viszont szintén biztos, hogy vezérüknek is addig lényegesek, amíg van belőle haszna. Akkor pedig nem fog ártani még egy pajtás, akire támaszkodhat. Hisz hiába édesgetik mindkettőjüket azzal, hogy mennyire fontos az ő szerepük, bizony ő és Lazziar is a létra legalsó fokán egyensúlyoznak.*
//Fogadótér//
*Maga sem tagadhatja, hogy kellemesen érzi magát. A tegnapi első benyomások most ezalatt a kis idő alatt valamelyest átértékelődtek. Az pedig csak még inkább a kedvére van, hogy úgy látszik a fiúból lassan elpárolog némi abból a haragból. Egyből kellemesebb légkört teremt a fogadóban.*
- Kedvesem én mindig elbízom magam.
*Nevet fel halkan, ahogy átjárja a kellemes hangulat. Rég érezte magát ilyen kötetlennek, ami belül azért gyorsan óvatosságra is inti. Jól megtanulta már, hogy a közvetlenségnek is határokat kell szabni, mert máskülönben alaposan ráfaraghat. De a közös munka azért megkívánja, hogy valami barátibb hangulatot varázsoljon maguk közé. Nem szeretne úgy együtt dolgozni a fiúval, hogy közben meg a háta közepére sem kívánja.*
- Éppen azért nem, amit te magad is mondtál. Nem volt szórakoztató. A rossz fiúk amúgy is jobban vonzottak.
*Kacsint játékosan Lazziarra.*
- A maradék meg jó arra, hogy ételt vegyek, legyen egy helyem aludni és szép ruháim.
*Vált át vigyorra, ahogy megsimítja az olcsóbb, de finom kelmének ható ruháját. A piperkőc, vagyonos ficsúrok erre jók. Megkapják a maguk szórakozását, egy nőt, aki olyannak mutatkozik, amit látni akarnak. Cserébe Mili pedig megkapja az aranyat, amiből magát viszonylag kényelmesen elláthatja. Ha szerencséje van, akkor még élvezheti is a dolgot, hiszen a férfiakkal való együttlét a legkedveltebb elfoglaltsága. Persze csalódás gyakran éri.
Az italt illető megjegyzést akaratlanul is megmosolyogja. Noha komolytalanul áll hozzá a fiú, de az igaz, hogy nem fog ártani, ha visszafogják magukat. Pedig milyen kellemes az, amikor a gyötrelmet elbódíthatja valami erőssel, legyen az ital vagy akár ördögvigyor.*
- Pedig kedvesem azt hiszem nem fog ártani, ha egy kicsit türtőztetjük magunkat.
*Húzza el a száját, mert neki sem tetszik a dolog.*
- De egyezzünk meg abban, hogy, ha hagynak egy kis szabadidőt, akkor majd együtt jól bepótoljuk a kimaradt időt.
*Kuncog fel, miközben félrebillentett fejjel figyeli a fiút. Shorenai azt mondta vigyázzon rá. Hát hogy is tehetné jobban, minthogy a bizalmába igyekszik férkőzni. Az pedig egy kellemes ráadás, hogy most tényleg élvezi fajtársa társaságát. Talán az a kevéske hasonlóság teszi, ami kettejük között jelen van. És nem a külcsínt érti ez alatt, hanem valamit ott mélyen magukban. Ahogy eddig érti igencsak különböző helyről érkeztek, ám a szálak egyfelé futottak össze. Hiába bizonygatja, hogy senkiben sem bízik igazán, Shorenai és a megítélései kivételt képeznek, de erről elég, ha ők ketten tudnak. Ám ezt a bizalmat szívesen gyakorolná a fiúval is. Akkor egyből nőne a biztonságérzete. Mert abban viszont szintén biztos, hogy vezérüknek is addig lényegesek, amíg van belőle haszna. Akkor pedig nem fog ártani még egy pajtás, akire támaszkodhat. Hisz hiába édesgetik mindkettőjüket azzal, hogy mennyire fontos az ő szerepük, bizony ő és Lazziar is a létra legalsó fokán egyensúlyoznak.*
5435. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 10:33:20
Üzenet elküldve: 2024-11-02 10:33:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
//Fogadótér//
*A harag lassacskán alább hagy, és kezdi átvenni ismét az a játékos kedv, amit nemrégiben érzett pont ugyan ezen a helyen. A nő nem sértődékeny, sőt kifejezetten jól reagál az ő stílusára. Ez pedig igazán impozáns számára. Ki tudja, lehet ő fogja majd először elnyerni a másik három közül a bizalmát? Érdekes lenne, főleg elnézve, azért fizetik a nőt, hogy mások kedvében járjon. Azonban, ő még egy szem aranyat nem tett a másik zsebébe. Ki tudja lehet jobban fogja élvezni ezt a grófságot mint gondolta.*
-Ne bízd el magad... Bár ha így gondolod, több arany marad az italra és kártyára.
*Viszonozza a cinkos félmosolyt, fél szemmel is a másikéba néz. A harag ami eddig szemében szikrázott kezd alább hagyni. És inkább a játékosság kezd megformálódni azokban a sárgás fáradt szemekben. Örömmel látja, hogy a másik sem egy ma született bárány, és a nyelve épp annyira van felvágva, hogy szórakoztató legyen a beszélgetés vele.*
- Oh ki hitte volna, hogy ilyen érző szívvel látták el a grófnőt, ezt is ingyen fogod felszámítani?
*Válaszol vissza, szemöldöke pedig enyhén felszalad.*
-Nocsak nocsak, és hogy hogy nem fogtál ki magadnak akkor valami piperkőcöt, hogy azokban a körökben maradj. Mi hozott téged ide?
*Teszi fel kérdését, majd csak az intésre figyel fel, ami őszintén szólva meglepi. Főleg, hogy a másik kis pohárkát felé csúsztatja Milisayre. Megragadja egy cinkos mosollyal és szintén feltartja a poharat a hölgynek.*
- Igyunk arra, hogy igen.
*Kacsint a feketeségre, majd kifújva a levegőt, lehajtja a pálinkát. Ami kellemesen végig égeti torkát. Nagyot, bár kellemeset sóhajt utána. Igen valóban szórakoztatóbb lesz ez a grófosdi mint aminek képzelte.*
- Nem gondolod, hogy ha elkezdődik az előadás, vissza kell majd fognunk magunkat az itallal?
*Néz egy ideig a nőre komoly tekintettel, bár képtelen sokáig tartani, szája lassan megremeg és egy rövidke kacajba csap át.*
- Mert ezt biztos nem fogom hátra hagyni senki kedvéért.
*Teszi még hozzá jókedvűen.*
//Fogadótér//
*A harag lassacskán alább hagy, és kezdi átvenni ismét az a játékos kedv, amit nemrégiben érzett pont ugyan ezen a helyen. A nő nem sértődékeny, sőt kifejezetten jól reagál az ő stílusára. Ez pedig igazán impozáns számára. Ki tudja, lehet ő fogja majd először elnyerni a másik három közül a bizalmát? Érdekes lenne, főleg elnézve, azért fizetik a nőt, hogy mások kedvében járjon. Azonban, ő még egy szem aranyat nem tett a másik zsebébe. Ki tudja lehet jobban fogja élvezni ezt a grófságot mint gondolta.*
-Ne bízd el magad... Bár ha így gondolod, több arany marad az italra és kártyára.
*Viszonozza a cinkos félmosolyt, fél szemmel is a másikéba néz. A harag ami eddig szemében szikrázott kezd alább hagyni. És inkább a játékosság kezd megformálódni azokban a sárgás fáradt szemekben. Örömmel látja, hogy a másik sem egy ma született bárány, és a nyelve épp annyira van felvágva, hogy szórakoztató legyen a beszélgetés vele.*
- Oh ki hitte volna, hogy ilyen érző szívvel látták el a grófnőt, ezt is ingyen fogod felszámítani?
*Válaszol vissza, szemöldöke pedig enyhén felszalad.*
-Nocsak nocsak, és hogy hogy nem fogtál ki magadnak akkor valami piperkőcöt, hogy azokban a körökben maradj. Mi hozott téged ide?
*Teszi fel kérdését, majd csak az intésre figyel fel, ami őszintén szólva meglepi. Főleg, hogy a másik kis pohárkát felé csúsztatja Milisayre. Megragadja egy cinkos mosollyal és szintén feltartja a poharat a hölgynek.*
- Igyunk arra, hogy igen.
*Kacsint a feketeségre, majd kifújva a levegőt, lehajtja a pálinkát. Ami kellemesen végig égeti torkát. Nagyot, bár kellemeset sóhajt utána. Igen valóban szórakoztatóbb lesz ez a grófosdi mint aminek képzelte.*
- Nem gondolod, hogy ha elkezdődik az előadás, vissza kell majd fognunk magunkat az itallal?
*Néz egy ideig a nőre komoly tekintettel, bár képtelen sokáig tartani, szája lassan megremeg és egy rövidke kacajba csap át.*
- Mert ezt biztos nem fogom hátra hagyni senki kedvéért.
*Teszi még hozzá jókedvűen.*
5434. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:54:56
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:54:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
//Fogadótér//
*Az, hogy Shorenai kit készül megcélozni és miért az nem az ő dolga. Táncol, ahogy fütyülnek, amíg az érdeke megkívánja. Persze határai, még ha önjelölt főnöküknek annyira nem is tetszik, neki is vannak, s ahogy a fiú is, így maga is tart bizonyos rendet. De, hát ugye ezért jönne a képbe Merrin is, aki előbb-utóbb felavanzsálódhat akár verőlegénynek is.
Az őszinte bizalmat pedig ki kell érdemelni. Amíg pedig a nőben él az a gondolat, hogy szorult helyzetben valószínűleg ő maga csak egy jelentéktelen porszem, akit könnyű szerrel lehet pótolni, addig bizony senkiben sem tud igazán bízni. Persze miért is áldozná be magát éppen egy szajháért bárki is. Ő sem rohanna egy tőrbe még Shorenai kedvéért sem.*
- A végén még felkeltem az érdeklődésed? *Vonja fel a szemöldökeit egy pimasz mosollyal megtűzdelve.* Amíg kedvtelésből csinálom ingyen van.
*Kacsint a fiúra játékosan, ám az arcáról nehéz leolvasni, hogy most valóban ajánlatot tesz vagy pusztán piszkálódással igyekszik kirázni a fiút ebből a letargikusnak ható állapotból.*
- Hát látod, hogy a kedves Gróf nem akar szórakoztatni.
*Veszi fel maga is a gúnyos játszadozást, amit oly előszeretettel használ ki ellene fajtársa is. Az egészet megtoldja azzal, hogy karjait is tehetetlenül tárja szét, amely mellé mímelt letargiával sóhajt nagyot. A végére viszont ő maga is megkomolyodik, ahogy tovább hallgatja a fiút.*
- Ha belefér a napomba majd megsajnálom a szegény kis úri fiút, akinek nem tetszett a cifra cicoma. Mindamellett hidd el, hogy megértem. Egyszer voltam kísérő egy bálon. Nem nyűgözött le.
*Zárja rövidre a végét, miközben elpillantva int a helyes kis felszolgáló lánynak. A rendelését hamar lezavarja, ami után a 38 aranyat bele is csúsztatja a leányzó kezébe, a két pohár Pálinka pedig hamarosan megérkezik.
De most az egyiket a fiú elé tolja, miközben a magáét kissé megemeli felé.*
- Igyunk arra, hogy ne rúgjak be amíg ezek leérnek ide.
*Vigyorodik el kissé, de van benne igazság. A tegnapi gyümölcsök nem túl kiadósak ahhoz, hogy megbirkózzanak a három pohárka röviddel. Így egyelőre ezt be kell tudnia az utolsónak, amíg még józan eszénél van. A fejében már így is érzi azt a kellemes zsibbadást, ami miatt régen rászokott ezekre a bódító nyavalyákra.*
//Fogadótér//
*Az, hogy Shorenai kit készül megcélozni és miért az nem az ő dolga. Táncol, ahogy fütyülnek, amíg az érdeke megkívánja. Persze határai, még ha önjelölt főnöküknek annyira nem is tetszik, neki is vannak, s ahogy a fiú is, így maga is tart bizonyos rendet. De, hát ugye ezért jönne a képbe Merrin is, aki előbb-utóbb felavanzsálódhat akár verőlegénynek is.
Az őszinte bizalmat pedig ki kell érdemelni. Amíg pedig a nőben él az a gondolat, hogy szorult helyzetben valószínűleg ő maga csak egy jelentéktelen porszem, akit könnyű szerrel lehet pótolni, addig bizony senkiben sem tud igazán bízni. Persze miért is áldozná be magát éppen egy szajháért bárki is. Ő sem rohanna egy tőrbe még Shorenai kedvéért sem.*
- A végén még felkeltem az érdeklődésed? *Vonja fel a szemöldökeit egy pimasz mosollyal megtűzdelve.* Amíg kedvtelésből csinálom ingyen van.
*Kacsint a fiúra játékosan, ám az arcáról nehéz leolvasni, hogy most valóban ajánlatot tesz vagy pusztán piszkálódással igyekszik kirázni a fiút ebből a letargikusnak ható állapotból.*
- Hát látod, hogy a kedves Gróf nem akar szórakoztatni.
*Veszi fel maga is a gúnyos játszadozást, amit oly előszeretettel használ ki ellene fajtársa is. Az egészet megtoldja azzal, hogy karjait is tehetetlenül tárja szét, amely mellé mímelt letargiával sóhajt nagyot. A végére viszont ő maga is megkomolyodik, ahogy tovább hallgatja a fiút.*
- Ha belefér a napomba majd megsajnálom a szegény kis úri fiút, akinek nem tetszett a cifra cicoma. Mindamellett hidd el, hogy megértem. Egyszer voltam kísérő egy bálon. Nem nyűgözött le.
*Zárja rövidre a végét, miközben elpillantva int a helyes kis felszolgáló lánynak. A rendelését hamar lezavarja, ami után a 38 aranyat bele is csúsztatja a leányzó kezébe, a két pohár Pálinka pedig hamarosan megérkezik.
De most az egyiket a fiú elé tolja, miközben a magáét kissé megemeli felé.*
- Igyunk arra, hogy ne rúgjak be amíg ezek leérnek ide.
*Vigyorodik el kissé, de van benne igazság. A tegnapi gyümölcsök nem túl kiadósak ahhoz, hogy megbirkózzanak a három pohárka röviddel. Így egyelőre ezt be kell tudnia az utolsónak, amíg még józan eszénél van. A fejében már így is érzi azt a kellemes zsibbadást, ami miatt régen rászokott ezekre a bódító nyavalyákra.*
5433. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:33:38
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:33:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
//Fogadótér//
*Megvonja a vállát, az eddigiekből ami elhangzott az előző este során, egy vagyonosabb réteget óhajt megcélozni a Shorenai. De a leírtak alapján nem tudja eldönteni, hogy egy egyszeri rablásról lesz szó, vagy folytonos információ szerzésről, ki merre akar terjeszkedni a munkás céhek köreiben, vagy ne tán akár gyilkosságról, hogy az örökségét vegyék el valakitől. Nos ezt még nem tudná megmondani. Bár az utolsóval kapcsolatban lenne egy két szava, elvenni valami tárgyilagosat valakitől nem tűnik problémának. De egy életet? Azért neki is megvannak a határai. Sok mindent nem tisztel az életben, de hogy valakinek az életét ontsa hideg vérrel?
Viszont igazat kellene adnia Milisayrenek, óvatosnak kell lenniük, még egymással is. Még csak most kezdenek összeverbuválódni. A tettek fognak majd beszélni leginkább ha beütnek a nehézségek. Kíváncsi melyikük fog először megtörni ha arra kerül a sor. Shorenai a mézédes beszédével szinte bárhonnan kibeszéli magát, Merrin, ő az a típusnak tűnik aki átharapja annak a torkát aki rács mögé akarja dobni. Milisayre pedig Shorenai hasonlóan, bár más eszközökkel biztosan dűlőre jut bármelyik városőrrel akit nem várja otthon csak az üres ágy.*
- Majd megtanítalak, és tárgyalhatunk is az estéről.
*húzódik szájára az elégedett gúnyos félmosoly.*
- Illetve, erre felé kevesebb a konkurencia, nem úgy mint a kikötőben.
*Milisayre válaszára vállat von.*
- Családi ügy, de most, hogy kikerült a képből... Így kevesebb gondom lesz majd a szerepbe kerüléssel.
*Majd fejét abba a tenyerébe helyezi amivel karjával rákönyököl az asztalra, megjátszott sajnálkozással kezd bele mondandójába.*
- Ohh a Grófnőt elemészti az unalom a nagy várakozásban?
*Húzódik szájára a megjátszott mosoly ami hamar át vált egy kissé ridegebbé, ahogy mondandója másik felébe kezd bele.*
- Jobb ha hozzá szoksz, mert azokban a körökben sem lesz szórakoztatóbb elárulom... Belegondolni is rossz, hogy ismét ilyen piperkőc bálokra menjek.
* Emeli el tekintetét rosszallóan. Bár ismételten nem a nőre dühös, inkább csak a helyzetére. Sosem volt ínyére az ilyesfajta lézengés a magas körökben. Ami számára nem volt több mint értelmetlen szemfényvesztésnél, kinek van nagyobb vagyona a másiknál.*
//Fogadótér//
*Megvonja a vállát, az eddigiekből ami elhangzott az előző este során, egy vagyonosabb réteget óhajt megcélozni a Shorenai. De a leírtak alapján nem tudja eldönteni, hogy egy egyszeri rablásról lesz szó, vagy folytonos információ szerzésről, ki merre akar terjeszkedni a munkás céhek köreiben, vagy ne tán akár gyilkosságról, hogy az örökségét vegyék el valakitől. Nos ezt még nem tudná megmondani. Bár az utolsóval kapcsolatban lenne egy két szava, elvenni valami tárgyilagosat valakitől nem tűnik problémának. De egy életet? Azért neki is megvannak a határai. Sok mindent nem tisztel az életben, de hogy valakinek az életét ontsa hideg vérrel?
Viszont igazat kellene adnia Milisayrenek, óvatosnak kell lenniük, még egymással is. Még csak most kezdenek összeverbuválódni. A tettek fognak majd beszélni leginkább ha beütnek a nehézségek. Kíváncsi melyikük fog először megtörni ha arra kerül a sor. Shorenai a mézédes beszédével szinte bárhonnan kibeszéli magát, Merrin, ő az a típusnak tűnik aki átharapja annak a torkát aki rács mögé akarja dobni. Milisayre pedig Shorenai hasonlóan, bár más eszközökkel biztosan dűlőre jut bármelyik városőrrel akit nem várja otthon csak az üres ágy.*
- Majd megtanítalak, és tárgyalhatunk is az estéről.
*húzódik szájára az elégedett gúnyos félmosoly.*
- Illetve, erre felé kevesebb a konkurencia, nem úgy mint a kikötőben.
*Milisayre válaszára vállat von.*
- Családi ügy, de most, hogy kikerült a képből... Így kevesebb gondom lesz majd a szerepbe kerüléssel.
*Majd fejét abba a tenyerébe helyezi amivel karjával rákönyököl az asztalra, megjátszott sajnálkozással kezd bele mondandójába.*
- Ohh a Grófnőt elemészti az unalom a nagy várakozásban?
*Húzódik szájára a megjátszott mosoly ami hamar át vált egy kissé ridegebbé, ahogy mondandója másik felébe kezd bele.*
- Jobb ha hozzá szoksz, mert azokban a körökben sem lesz szórakoztatóbb elárulom... Belegondolni is rossz, hogy ismét ilyen piperkőc bálokra menjek.
* Emeli el tekintetét rosszallóan. Bár ismételten nem a nőre dühös, inkább csak a helyzetére. Sosem volt ínyére az ilyesfajta lézengés a magas körökben. Ami számára nem volt több mint értelmetlen szemfényvesztésnél, kinek van nagyobb vagyona a másiknál.*
5432. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 07:49:42
Üzenet elküldve: 2024-11-02 07:49:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
//Fogadótér//
- Ha szerencsénk van, akkor az is lesz.
*Hiszen neki is az a lényeg, hogy minél nagyobb hasznot húzhasson ebből az egészből. Az arany és az egésszel járó szórakozás, legalábbis, amit Shorenai ígért, igen csábítónak tűnik. Éppen ezért kíváncsi, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, főleg, hogy a férfiak most odafent tartják meg azt a fene nagy megbeszélésüket.
Mindenesetre azért tartja az óvatosságot és azt, hogy vakon senkiben sem bízik meg. Az, hogy mit kíván a szerepe, az más kérdés. De azért annyira nem fogja a fiút sem áltatni olyan badarságokkal, hogy feltétlenül bízzon itt bármelyikőjükben. Egyikük sem hülye, Lazziar is csak fiatalnak tűnik, de nem érzi úgy, hogy féltenie kéne. Viszont a terv működése érdekében az nem árt, ha közösen adnak az egésznek egy esélyt.
De egyelőre elengedi a dolgot. Valószínűleg úgyis attól lesz függő az egész, hogy odafent mire jutnak egymással.
Így inkább valami hatköznapibb irányba tereli a csevegést, mert mi tagadás azért furdalja a kíváncsiság, hogy mi lelte hirtelen a fiút.*
- Nos inni tudok, kártyázni nem. Az utolsót pedig, ha jól sejtem nem kell magyarázni. Bár kéznél erre rajtam kívül most nem igen tudok mást.
*Von vállat vigyorogva, ahogy karba tett kezekkel dől hátra a széken.*
- Talán érdekel. Inkább csak közöm nincs hozzá.
*Ingatja meg a fejét, ahogy megválaszolja a nyilvánvalót.*
- Viszont unom, hogy csak itt ücsörgünk. Nem erősségem a várakozás.
*Sóhajtja ahogy a fejét hátra billentve hunyja le a szemeit.*
//Fogadótér//
- Ha szerencsénk van, akkor az is lesz.
*Hiszen neki is az a lényeg, hogy minél nagyobb hasznot húzhasson ebből az egészből. Az arany és az egésszel járó szórakozás, legalábbis, amit Shorenai ígért, igen csábítónak tűnik. Éppen ezért kíváncsi, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, főleg, hogy a férfiak most odafent tartják meg azt a fene nagy megbeszélésüket.
Mindenesetre azért tartja az óvatosságot és azt, hogy vakon senkiben sem bízik meg. Az, hogy mit kíván a szerepe, az más kérdés. De azért annyira nem fogja a fiút sem áltatni olyan badarságokkal, hogy feltétlenül bízzon itt bármelyikőjükben. Egyikük sem hülye, Lazziar is csak fiatalnak tűnik, de nem érzi úgy, hogy féltenie kéne. Viszont a terv működése érdekében az nem árt, ha közösen adnak az egésznek egy esélyt.
De egyelőre elengedi a dolgot. Valószínűleg úgyis attól lesz függő az egész, hogy odafent mire jutnak egymással.
Így inkább valami hatköznapibb irányba tereli a csevegést, mert mi tagadás azért furdalja a kíváncsiság, hogy mi lelte hirtelen a fiút.*
- Nos inni tudok, kártyázni nem. Az utolsót pedig, ha jól sejtem nem kell magyarázni. Bár kéznél erre rajtam kívül most nem igen tudok mást.
*Von vállat vigyorogva, ahogy karba tett kezekkel dől hátra a széken.*
- Talán érdekel. Inkább csak közöm nincs hozzá.
*Ingatja meg a fejét, ahogy megválaszolja a nyilvánvalót.*
- Viszont unom, hogy csak itt ücsörgünk. Nem erősségem a várakozás.
*Sóhajtja ahogy a fejét hátra billentve hunyja le a szemeit.*
5431. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 21:35:43
Üzenet elküldve: 2024-11-01 21:35:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nyílik az ajtó, belép és sikerült a félvérnek meglepnie őt. Ez a fogadtatás önmagában is elég lett volna hozzá, de a mágia teljesen váratlanul éri. Szerencse, hogy nem jár azon a folyosón este senki ugyanis a doki a meglepetéstől csak késve csukja be maga mögött. Felfogni, hogy mit lát is időbe telik.*
~Ez az a varázslat lenne amit Luninari egyszer mutatott? Azt, mondta nem lehet vele ártani csak megvéd a tűztől.~
*Egy darabig még szívná magába a látványt és nem lépne beljebb. Utána is lassú óvatos léptekkel közelítene és állna meg a lány mögött, hogy nagyon óvatosan lehajoljon arra a nyakra. Egy kis félsz azért van benne. Csakis mikor ártalmatlanul érintkezik az ajka a másik bőrével akkor nyugszik meg és válik egyre lelkesebbé be. Míg ő a lány nyakát szívogatná addig a keze bejárná az eddig ruhával takart részeket is. Az a holdudvari izgalom így hamar vissza fog térni csak most majd a félvér dolga lesz lenyugtatni az elfet.*
*Nyílik az ajtó, belép és sikerült a félvérnek meglepnie őt. Ez a fogadtatás önmagában is elég lett volna hozzá, de a mágia teljesen váratlanul éri. Szerencse, hogy nem jár azon a folyosón este senki ugyanis a doki a meglepetéstől csak késve csukja be maga mögött. Felfogni, hogy mit lát is időbe telik.*
~Ez az a varázslat lenne amit Luninari egyszer mutatott? Azt, mondta nem lehet vele ártani csak megvéd a tűztől.~
*Egy darabig még szívná magába a látványt és nem lépne beljebb. Utána is lassú óvatos léptekkel közelítene és állna meg a lány mögött, hogy nagyon óvatosan lehajoljon arra a nyakra. Egy kis félsz azért van benne. Csakis mikor ártalmatlanul érintkezik az ajka a másik bőrével akkor nyugszik meg és válik egyre lelkesebbé be. Míg ő a lány nyakát szívogatná addig a keze bejárná az eddig ruhával takart részeket is. Az a holdudvari izgalom így hamar vissza fog térni csak most majd a félvér dolga lesz lenyugtatni az elfet.*
5430. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 21:04:11
Üzenet elküldve: 2024-11-01 21:04:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Túl sok ideje nem lehet, de ettől még nem siet el semmit. Nem dobog a torkában a szíve, de reméli, hogy tetszeni fog a másiknak a külseje, ami alig észrevehetően ugyan, de mégis a hold fényét kölcsönzi neki. Úgy dereng, mint a lenti fényárban, de nem túlzó. Amolyan álomképnek ható, nem annyira természetfeletti, mint amilyen valójában. Az ablakhoz sétál és elhúzza a függönyt, hogy a holdak egyike valóban elárassza halovány fényével a teret. Csak az éjjeliszekrényen lévő apró gyertyát gyújtja meg mellé, többet nem, hiszen a félhomály igen jól fog neki állni.
Elégedett mosoly ül ki rá, szinte eleped, hogy végre odaérjen a másik és vegye el belőle még ahányszor csak szeretné, amit akar. Sosem gondolta volna, hogy valaha ezen fog ügyeskedni és valóban tetszelegni kíván.
Sorra veszi a nővéreitől hallott mocskos titkokat. Talán még köszönőlevelet is írna, ha most lenne rá ideje. Igen jól jön az, amit akkor fintorogva hallgatott végig.
A fekete új ruhájától megszabadulva lép a karosszékhez, amire a választása esik. Olyan sokat lesznek még abban az ágyban, hogy nem ott várná a férfit, hanem kissé keresztbe helyezkedve az ülőalkalmatosságon, egyik lábát a karfán átvetve, másikat a földön hagyva mutatja meg finom vonalait, mintha nem is őt várná, hanem saját maga kedvéért ült volna oda, hogy eljátszadozzon az ezüst fényben, s hogy meddig jut, az csak azon múlik, hogy mikor lép be a másik. Egy szemernyi szégyenérzete sincs, az nem való kettejük közé. Hogy ezt nem tenné meg másért, de még maga előtt is titkolná az is bizonyos, de a nap nem erről szól. Ráér a napkeltével újra felelősségteljes és józan gondolkodó lenni.*
*Túl sok ideje nem lehet, de ettől még nem siet el semmit. Nem dobog a torkában a szíve, de reméli, hogy tetszeni fog a másiknak a külseje, ami alig észrevehetően ugyan, de mégis a hold fényét kölcsönzi neki. Úgy dereng, mint a lenti fényárban, de nem túlzó. Amolyan álomképnek ható, nem annyira természetfeletti, mint amilyen valójában. Az ablakhoz sétál és elhúzza a függönyt, hogy a holdak egyike valóban elárassza halovány fényével a teret. Csak az éjjeliszekrényen lévő apró gyertyát gyújtja meg mellé, többet nem, hiszen a félhomály igen jól fog neki állni.
Elégedett mosoly ül ki rá, szinte eleped, hogy végre odaérjen a másik és vegye el belőle még ahányszor csak szeretné, amit akar. Sosem gondolta volna, hogy valaha ezen fog ügyeskedni és valóban tetszelegni kíván.
Sorra veszi a nővéreitől hallott mocskos titkokat. Talán még köszönőlevelet is írna, ha most lenne rá ideje. Igen jól jön az, amit akkor fintorogva hallgatott végig.
A fekete új ruhájától megszabadulva lép a karosszékhez, amire a választása esik. Olyan sokat lesznek még abban az ágyban, hogy nem ott várná a férfit, hanem kissé keresztbe helyezkedve az ülőalkalmatosságon, egyik lábát a karfán átvetve, másikat a földön hagyva mutatja meg finom vonalait, mintha nem is őt várná, hanem saját maga kedvéért ült volna oda, hogy eljátszadozzon az ezüst fényben, s hogy meddig jut, az csak azon múlik, hogy mikor lép be a másik. Egy szemernyi szégyenérzete sincs, az nem való kettejük közé. Hogy ezt nem tenné meg másért, de még maga előtt is titkolná az is bizonyos, de a nap nem erről szól. Ráér a napkeltével újra felelősségteljes és józan gondolkodó lenni.*
5429. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 20:11:36
Üzenet elküldve: 2024-11-01 20:11:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem kellett volna sokat győzködni a dokit, hogy ilyen állapotban menjen be. Sőt, ha még munkálkodna benne a szesz akkor egyáltalán nem is zavarta volna a dolog. A kérése ahogy sejtette tetszésére van a másiknak. Nem rossz tulajdonság ha egy nő szeret szépelegni és ilyen meglepetéseket lehet tőle várni. A távozó félvér pedig ki is élvezi a helyzetét, hogy hatással van a dokira akinek a tekintete el is árulja, hogy lesz még ennek folytatása.*
~Hú, de mocskosul megbaszlak te asszony!~
*Mikor lehiggad akkor tér vissza a korsókkal és tányérral. Kicsit tetszeleg még a kalácsképű lánynak a finom vacsoráért, de most már nem, azt a fogadtatást kapja, mint korábban. Nem mintha ez zavarná őt. A kötelező köröket megteszi, majd megindul felfelé. Nem fog a szíve megszakadni. A gondolatait inkább az köti le, hogy a félvér mivel várhatja őt. A lenti táncbemutató után közönségesebb meglepetések is megfordulnak a fejében amikkel nem is lenne semmi baja. De nem tudja mit várhat a másiktól. Izgatottan nyit be az ajtón.*
*Nem kellett volna sokat győzködni a dokit, hogy ilyen állapotban menjen be. Sőt, ha még munkálkodna benne a szesz akkor egyáltalán nem is zavarta volna a dolog. A kérése ahogy sejtette tetszésére van a másiknak. Nem rossz tulajdonság ha egy nő szeret szépelegni és ilyen meglepetéseket lehet tőle várni. A távozó félvér pedig ki is élvezi a helyzetét, hogy hatással van a dokira akinek a tekintete el is árulja, hogy lesz még ennek folytatása.*
~Hú, de mocskosul megbaszlak te asszony!~
*Mikor lehiggad akkor tér vissza a korsókkal és tányérral. Kicsit tetszeleg még a kalácsképű lánynak a finom vacsoráért, de most már nem, azt a fogadtatást kapja, mint korábban. Nem mintha ez zavarná őt. A kötelező köröket megteszi, majd megindul felfelé. Nem fog a szíve megszakadni. A gondolatait inkább az köti le, hogy a félvér mivel várhatja őt. A lenti táncbemutató után közönségesebb meglepetések is megfordulnak a fejében amikkel nem is lenne semmi baja. De nem tudja mit várhat a másiktól. Izgatottan nyit be az ajtón.*
5428. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 19:46:26
Üzenet elküldve: 2024-11-01 19:46:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Szereti azokat az elégedett morranásokat. Annyira, hogy még hallani akarja, ezért is olyan nehéz elszakítani ajkait a másik bőrétől. De véget kell neki vetni egy egészen rövid ideig, ha nem akar holnap arra kelni, hogy majd beszakad a mellkasa a fájdalomtól, mert a hideg megbosszulta, hogy ilyen lengén kint töltötte az éjszakát.
Nemigen gondol olyasmire, hogy a férfit majd zavarja a látszata az elégedettségének, de valahol megérti. Illetve nem, egyáltalán nem érti meg, a kis fruska csapos nyugodtan legeltethette volna a szemét azon, ami neki jár. Persze nem ildomos az ilyesmi. Nem mintha a mai napon sok olyat tettek volna, ami illemtankönyvbe való. Elmosolyodik a kérésre, és hátat fordít a dokinak.*
- Legyen. Ó, a kulcs.
*Néz vissza rá és nyújtja a kezét, hogy megkaphassa. Aztán persze, még ahogy besétál is csalogatni kívánja a férfit, pedig mielőbb hűti le magát, annál előbb ér majd fel. Reméli, hogy amúgy sem üres kézzel, bár már nincs szüksége italra.
Egy pillantást sem vet senkire, csak igyekszik fel a lépcsőn és már az is hangos, ahogy magára csapja az ajtót. Játszik egy kicsit, hogy a mellettük lévő szajha felébredhessen, s aztán mikor újra álomba szenderül, majd felkeltik ők ketten még egyszer. És talán még egyszer.
Ami megfogan a fejében, ahhoz nem ártana tisztább tudat, de legrosszabb esetben nem sikerül a terve. Van ideje, míg utoléri a férfi, majd újrapróbálja.
Amaz nem ijedt meg a mágiától, Mai pedig ugyan nem szereti, de ha olyanra használhatja, ami izgalmassá teszi az estét, akkor nem rest elmormolni egy igét, hogy a még fekete ruha takarásában lévő testét derengő ragyogás fonja körbe. Mintha a holdak alatt maradtak volna, mégis itt fent a félhomályban. Olyan ez, mint egy második bőr, csak sokkal szebben csillog, ami majd, ha hozzáér a másik, őt is bevonja. Ugyan nincs mitől megvédje, sőt, a forróság, ami perzselhetné őket pont, hogy kell, attól ne is óvja meg semmi. De nem élne olyan klisékkel, mint pusztán pőrén várni a szőkét az ágyban.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
*Szereti azokat az elégedett morranásokat. Annyira, hogy még hallani akarja, ezért is olyan nehéz elszakítani ajkait a másik bőrétől. De véget kell neki vetni egy egészen rövid ideig, ha nem akar holnap arra kelni, hogy majd beszakad a mellkasa a fájdalomtól, mert a hideg megbosszulta, hogy ilyen lengén kint töltötte az éjszakát.
Nemigen gondol olyasmire, hogy a férfit majd zavarja a látszata az elégedettségének, de valahol megérti. Illetve nem, egyáltalán nem érti meg, a kis fruska csapos nyugodtan legeltethette volna a szemét azon, ami neki jár. Persze nem ildomos az ilyesmi. Nem mintha a mai napon sok olyat tettek volna, ami illemtankönyvbe való. Elmosolyodik a kérésre, és hátat fordít a dokinak.*
- Legyen. Ó, a kulcs.
*Néz vissza rá és nyújtja a kezét, hogy megkaphassa. Aztán persze, még ahogy besétál is csalogatni kívánja a férfit, pedig mielőbb hűti le magát, annál előbb ér majd fel. Reméli, hogy amúgy sem üres kézzel, bár már nincs szüksége italra.
Egy pillantást sem vet senkire, csak igyekszik fel a lépcsőn és már az is hangos, ahogy magára csapja az ajtót. Játszik egy kicsit, hogy a mellettük lévő szajha felébredhessen, s aztán mikor újra álomba szenderül, majd felkeltik ők ketten még egyszer. És talán még egyszer.
Ami megfogan a fejében, ahhoz nem ártana tisztább tudat, de legrosszabb esetben nem sikerül a terve. Van ideje, míg utoléri a férfi, majd újrapróbálja.
Amaz nem ijedt meg a mágiától, Mai pedig ugyan nem szereti, de ha olyanra használhatja, ami izgalmassá teszi az estét, akkor nem rest elmormolni egy igét, hogy a még fekete ruha takarásában lévő testét derengő ragyogás fonja körbe. Mintha a holdak alatt maradtak volna, mégis itt fent a félhomályban. Olyan ez, mint egy második bőr, csak sokkal szebben csillog, ami majd, ha hozzáér a másik, őt is bevonja. Ugyan nincs mitől megvédje, sőt, a forróság, ami perzselhetné őket pont, hogy kell, attól ne is óvja meg semmi. De nem élne olyan klisékkel, mint pusztán pőrén várni a szőkét az ágyban.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
5427. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 19:17:02
Üzenet elküldve: 2024-11-01 19:17:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Ők ketten elmehetnének valami bútorasztaloshoz tesztelni az új munkák tartósságát. Mindketten tele vannak szenvedéllyel, bárhol rájuk jön az inger és egy versenyló megirigyelné, azt az energiát amit az ágytornába fektetnek. Keze újra a ruha alá kerül miközben ajkai bejárják az elérhető bőrfelületet a másikon, aki szavak nélkül is érti, hogy ez nem elég. Mégse tudnak megindulni fel a szobába. A lánynak nem akaródzik kikelni a férfi öléből. Nem hagy nyugtot neki és mikor elér a füléhez akkor egy elégedett morranás tör fel az elfből.*
-Édes!
*Ezek után nem meglepő, hogy mikor a kisasszony végül kikel az öléből és nyújtja neki a kezét, hogy indulhatnak, az elf csak hosszan sóhajt. Nem úgy megy az. Ha ilyen állapotban menne be akkor kicsit túl pontosan is látszódna milyen sürgős dolga van a félvérrel.*
-Előre mennél? Fent megvárhatnál valami izgalmas ötlettel.
*Simítana végig azon a combon. Kíváncsi mi juthat eszébe a lánynak. Ha belemegy átadja a kulcsot és miután lehiggadt utána menne. A vacsorája maradékát elhajítja az egyik bokorba a két kupát meg felteszi az üres tányérra, hogy bevigye azokat.*
*Ők ketten elmehetnének valami bútorasztaloshoz tesztelni az új munkák tartósságát. Mindketten tele vannak szenvedéllyel, bárhol rájuk jön az inger és egy versenyló megirigyelné, azt az energiát amit az ágytornába fektetnek. Keze újra a ruha alá kerül miközben ajkai bejárják az elérhető bőrfelületet a másikon, aki szavak nélkül is érti, hogy ez nem elég. Mégse tudnak megindulni fel a szobába. A lánynak nem akaródzik kikelni a férfi öléből. Nem hagy nyugtot neki és mikor elér a füléhez akkor egy elégedett morranás tör fel az elfből.*
-Édes!
*Ezek után nem meglepő, hogy mikor a kisasszony végül kikel az öléből és nyújtja neki a kezét, hogy indulhatnak, az elf csak hosszan sóhajt. Nem úgy megy az. Ha ilyen állapotban menne be akkor kicsit túl pontosan is látszódna milyen sürgős dolga van a félvérrel.*
-Előre mennél? Fent megvárhatnál valami izgalmas ötlettel.
*Simítana végig azon a combon. Kíváncsi mi juthat eszébe a lánynak. Ha belemegy átadja a kulcsot és miután lehiggadt utána menne. A vacsorája maradékát elhajítja az egyik bokorba a két kupát meg felteszi az üres tányérra, hogy bevigye azokat.*
5426. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 18:29:58
Üzenet elküldve: 2024-11-01 18:29:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Meg tud szűnni minden más, amikor az elf érinti és még csalódást sem okoz neki Mai, hiszen minden viszonzott simítás, minden csillogó nézés és sóhaj mutatja, hogy mit is gondol. Jó vele és nem is akarja jelenleg elengedni. Az a kéz bejárja egészen, a teste óvja a hidegtől, szeret vele egybeolvadni és az ajkát kóstolni, miközben a finom ujjak ismét utat törnek szoknyája alá, hogy kipréseljen belőle egy mély, de egy ponton elakadó lélegzetet. Ő is inkább felmenne, s ezt is olvassa a zöldekből. Nehezen ellenállna neki itt és most, de eleget mutatták már a világnak, hogy jól érzik magukat egymás társaságában, meghittebb volna a nemrégiben történt beszélgetés után tényleg csak a szőkével lenni, elzárva a melegben úgy, hogy nem bukkanhat rájuk senki. Megharapja az ajkát, ahogy végignéz az árulkodó tekinteten, s bólint is rá, mintha kérdés hangzott volna el. De még nem tud felkelni, csak nézi, mintha sosem tudna betelni a képpel, mintha el szeretné raktározni, mert nem juthat belőle többé, s úgy bújik vissza hirtelen, hogy a nyakát kóstolja végig, kínzóan lassan feljutva a hegyes fülekig, hogy belesuttogjon.*
- Túl jó.
*Mintha csak be kellene fejeznie egy nemrégiben elhangzó mondatot, de aztán eltávolodik egy kis kényeztetés után, hogy felálljon, s onnan mérje végig, kezét nyújtva, hogy induljanak. A libabőr hirtelen száguld végig rajta, hogy elhagyta a melegség, amit a másik adott, de még ez is édes, mert tudja, hogy nemsokára visszakapja. Elindulna a fogadótér felé, s már csak az sem érdekli különösebben, ha belépnek, majd látja-e a kis fruska, hogy mennyire sietős a dolguk ott fent.*
*Meg tud szűnni minden más, amikor az elf érinti és még csalódást sem okoz neki Mai, hiszen minden viszonzott simítás, minden csillogó nézés és sóhaj mutatja, hogy mit is gondol. Jó vele és nem is akarja jelenleg elengedni. Az a kéz bejárja egészen, a teste óvja a hidegtől, szeret vele egybeolvadni és az ajkát kóstolni, miközben a finom ujjak ismét utat törnek szoknyája alá, hogy kipréseljen belőle egy mély, de egy ponton elakadó lélegzetet. Ő is inkább felmenne, s ezt is olvassa a zöldekből. Nehezen ellenállna neki itt és most, de eleget mutatták már a világnak, hogy jól érzik magukat egymás társaságában, meghittebb volna a nemrégiben történt beszélgetés után tényleg csak a szőkével lenni, elzárva a melegben úgy, hogy nem bukkanhat rájuk senki. Megharapja az ajkát, ahogy végignéz az árulkodó tekinteten, s bólint is rá, mintha kérdés hangzott volna el. De még nem tud felkelni, csak nézi, mintha sosem tudna betelni a képpel, mintha el szeretné raktározni, mert nem juthat belőle többé, s úgy bújik vissza hirtelen, hogy a nyakát kóstolja végig, kínzóan lassan feljutva a hegyes fülekig, hogy belesuttogjon.*
- Túl jó.
*Mintha csak be kellene fejeznie egy nemrégiben elhangzó mondatot, de aztán eltávolodik egy kis kényeztetés után, hogy felálljon, s onnan mérje végig, kezét nyújtva, hogy induljanak. A libabőr hirtelen száguld végig rajta, hogy elhagyta a melegség, amit a másik adott, de még ez is édes, mert tudja, hogy nemsokára visszakapja. Elindulna a fogadótér felé, s már csak az sem érdekli különösebben, ha belépnek, majd látja-e a kis fruska, hogy mennyire sietős a dolguk ott fent.*
5425. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 18:13:31
Üzenet elküldve: 2024-11-01 18:13:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
- Házimunkának?
*Pillant rá értetlenül, majd ahogy lassan megérik benne a felismerés, azok a halovány rózsák pírban bontanak szirmot az arcán. A szemeit noha durcásan húzza össze, amiatt hogy Corad ismét képes volt zavarba hozni, a szája szélén azért csak megjelenik az a pimasz félmosoly.*
- Kár, hogy a férfiak ritkán szeretik kivenni a részüket a házimunkából.
*Szúr is vissza rögvest, mert sikerült magát annyira kipihenni a fürdő meleg vizében, hogy a borongós gondolatokat messze űzve érzi magát ismét a felvágott nyelvű Anlyeskának. Ami végre egy igen szerencsés fordulat, tekintve azt, hogy tegnap este óta kissé kilépett a megszokásaiból és félretolta önmagát. Már csak a reggeli hiányzik ahhoz, hogy újra teljesnek érezze magát. Így a szépítkezéssel sokat nem törődik. Az sem zavarja, hogy a ruhán néhol ottmaradt egy-egy gyűrődés, a hajában pedig némi kusza tincs. Ahogy Corad a kezét nyújtja ráfog, s végre megindul a fogadó felé.*
- Imádom az őzragu levest finom kenyérrel mellé. Belemártogatva a levébe isteni.
*Sóhajt is ábrándosan, s szinte pontosan a gondolat végeztével egyhuzamban kordul meg a gyomra, mint aki teljesen egyetért a lánnyal.*
//Fogadótér//
*Ahogy maguk mögött hagyhatják végre az illatos levegőt és újból a fogadó hangzavara fogadja egy pillanatra megáll, hogy szabad helyet találjon maguknak. Most már kicsit zsúfoltabb, mint mikor megérkeznek, de szerencsére azért akad pár szabad asztal, ahol békésen tudnak majd reggelizni.*
- Gyere!
*Indul meg újfent, ahogy finoman húzza maga után a fiút. Szerencsére a kedvenc helyén sem ül senki, így nem is kockáztatja meg, hogy ez az utolsó pillanatban megváltozzon. Corad kezét is csak akkor ereszti el, amikor az asztal mellé érnek.*
- Reggelire fel.
*Kacsint széles mosollyal a fiúra, majd helyet foglal. Nem türelmetlenkedik, a felszolgálókat sem sietteti, mert látja, hogy van dolog bőven. Amúgy is kellemes elfoglaltságnak tűnik, hogy addig elmerenghet Corad fürkészése közben.*
//Fürdőház//
- Házimunkának?
*Pillant rá értetlenül, majd ahogy lassan megérik benne a felismerés, azok a halovány rózsák pírban bontanak szirmot az arcán. A szemeit noha durcásan húzza össze, amiatt hogy Corad ismét képes volt zavarba hozni, a szája szélén azért csak megjelenik az a pimasz félmosoly.*
- Kár, hogy a férfiak ritkán szeretik kivenni a részüket a házimunkából.
*Szúr is vissza rögvest, mert sikerült magát annyira kipihenni a fürdő meleg vizében, hogy a borongós gondolatokat messze űzve érzi magát ismét a felvágott nyelvű Anlyeskának. Ami végre egy igen szerencsés fordulat, tekintve azt, hogy tegnap este óta kissé kilépett a megszokásaiból és félretolta önmagát. Már csak a reggeli hiányzik ahhoz, hogy újra teljesnek érezze magát. Így a szépítkezéssel sokat nem törődik. Az sem zavarja, hogy a ruhán néhol ottmaradt egy-egy gyűrődés, a hajában pedig némi kusza tincs. Ahogy Corad a kezét nyújtja ráfog, s végre megindul a fogadó felé.*
- Imádom az őzragu levest finom kenyérrel mellé. Belemártogatva a levébe isteni.
*Sóhajt is ábrándosan, s szinte pontosan a gondolat végeztével egyhuzamban kordul meg a gyomra, mint aki teljesen egyetért a lánnyal.*
//Fogadótér//
*Ahogy maguk mögött hagyhatják végre az illatos levegőt és újból a fogadó hangzavara fogadja egy pillanatra megáll, hogy szabad helyet találjon maguknak. Most már kicsit zsúfoltabb, mint mikor megérkeznek, de szerencsére azért akad pár szabad asztal, ahol békésen tudnak majd reggelizni.*
- Gyere!
*Indul meg újfent, ahogy finoman húzza maga után a fiút. Szerencsére a kedvenc helyén sem ül senki, így nem is kockáztatja meg, hogy ez az utolsó pillanatban megváltozzon. Corad kezét is csak akkor ereszti el, amikor az asztal mellé érnek.*
- Reggelire fel.
*Kacsint széles mosollyal a fiúra, majd helyet foglal. Nem türelmetlenkedik, a felszolgálókat sem sietteti, mert látja, hogy van dolog bőven. Amúgy is kellemes elfoglaltságnak tűnik, hogy addig elmerenghet Corad fürkészése közben.*
5424. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 17:42:12
Üzenet elküldve: 2024-11-01 17:42:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nagyképű szavai ellenére a férfinek igenis szüksége van arra, hogy a másik kifejezze minél több módon milyen hatással van rá. A szavak, simogatások, a kékek csillogása fontosabb az elf számára, mint a hasa, ami már amúgy se korog vagy a hideg amit ő is érez. Nem véletlen, hogy átöleli a másik testét. Ezzel is védi, a csókok és lassú simogatások pedig táplálják a tüzet kettejük közt. Keze be is csusszanna a szoknya alá, hogy ott keressen védelmet és ha már ott van akkor a félvér ottani részeit is körbejárná a biztonság kedvéért, hogy megvannak-e még. Ajkai közben egy hosszas nyelvpárbaj után ahhoz a hegyes fülecskéhez vándorolnának belebúgni a lány nevét, majd szép lassan megindulna a másik nyakán, a vállon át, le a kulcscsontig, ahonnan a mellkasra tévednének és csakis az a fekete ruha állná az útjukat, de a kékekbe fúródó szemei és a másik fenekét markoló keze egyértelműen üzenik, hogy neki ez nem elég és többet akar, de nem ott. Nem azon a padon. Nem mintha ellenére lenne. Benne is volt a tervben egy ilyen szituáció mikor meghívta a másikat "megnézni" a holdudvart, de azóta változott a helyzet. Fent egy kellemesen meleg szoba várja őket puha ággyal és egy egyiküknek se kedves szomszéddal akinek, de ma este ők lesznek, majd az altatója.*
*Nagyképű szavai ellenére a férfinek igenis szüksége van arra, hogy a másik kifejezze minél több módon milyen hatással van rá. A szavak, simogatások, a kékek csillogása fontosabb az elf számára, mint a hasa, ami már amúgy se korog vagy a hideg amit ő is érez. Nem véletlen, hogy átöleli a másik testét. Ezzel is védi, a csókok és lassú simogatások pedig táplálják a tüzet kettejük közt. Keze be is csusszanna a szoknya alá, hogy ott keressen védelmet és ha már ott van akkor a félvér ottani részeit is körbejárná a biztonság kedvéért, hogy megvannak-e még. Ajkai közben egy hosszas nyelvpárbaj után ahhoz a hegyes fülecskéhez vándorolnának belebúgni a lány nevét, majd szép lassan megindulna a másik nyakán, a vállon át, le a kulcscsontig, ahonnan a mellkasra tévednének és csakis az a fekete ruha állná az útjukat, de a kékekbe fúródó szemei és a másik fenekét markoló keze egyértelműen üzenik, hogy neki ez nem elég és többet akar, de nem ott. Nem azon a padon. Nem mintha ellenére lenne. Benne is volt a tervben egy ilyen szituáció mikor meghívta a másikat "megnézni" a holdudvart, de azóta változott a helyzet. Fent egy kellemesen meleg szoba várja őket puha ággyal és egy egyiküknek se kedves szomszéddal akinek, de ma este ők lesznek, majd az altatója.*
5423. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 15:41:56
Üzenet elküldve: 2024-11-01 15:41:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
//Fogadótér//
*Valahogy sejtette, hogy ilyesmi választ fog kapni, ő maga sem gondolta komolyan a bókot. Nem kis feladat kielégíteni egy ilyesfajta nőt, hogy amaz másnap reggel mosolyogjon ébredéskor. És ahogy elnézi, az a két feles oly sebességgel tűnt el, az már elég válasz számára miképpen telt a hölgyemény estéje.*
-Pontosan egy egész estével késett el vele a drága ismerősöd. Annyi a szerencséje, hogy a mézes madzag elég vastagnak tűnik.
*Válaszolja hasonló egykedvű hangon. Majd a levél rossz szájt íz hagyó átvétele után, kissé paprikásabban szenteli figyelmét Milire. Bár szegén lány tényleg nem tehet arról mi volt abban a levélben. Ezt majd a levél feladójával fogja leverekedni, ha még egyszer a szeme elé mer merészkedni. De abban biztosan nem lesz köszönet.
Kezdi azonban úgy érezni, hogy ebben sem lesz sok köszönet. A kedves leányzó sem tud többet mondani, vagy csak nem akar. Persze az is benne lehet pakliban. Szemét hunyorítva hallgatja végig annak mondandóját, és egy cseppet sem tetszik neki az amit hall. Bár megérti, hogy a bizalom ilyen körökben a legdrágább kincs, pusztán remélheti, hogy a betyár becsületet megtartják egymás között, ha már vásárra viszik a bőrüket az állítólagos vagyonért.*
-Majd ezt meglátjuk, hogy muzsikál a vágott fülű.
*Adja unottan a választ, a teát pedig, amíg hallgatta a nőt, fújogatta, hogy addig hűljön, hogy egy nagyobb korttyal az egészet ledöntse. Ezzel legalább lefojtva a benne gyülemlő haragot ami pattanásig feszíti őt mellkasában. Mili kérdésére, ismét felkúszik a gonosz félmosoly majd felhökkentve válaszol.*
-Egy kiadós tivornya, kártya és kurtizánok. Jobbat el sem tudok képzelni jelenleg.
*Nevet röviden, majd a nő szemébe nézve várja annak válaszát.*
-De ne tégy úgy mintha érdekelne, vagy már most szerepbe szeretnél kerülni? Grófnő?
*Kérdezi gúnyosan, a hangvétele hasonló csak úgy mint a tegnapi nap folyamán. Fajtársát tiszteli amennyire egy másik elfet lehet, sőt még annak szakmáját is eltudja nézni, na de, hogy lealacsonyodni egy vágott fülűhöz, na azt kevésbé. Maga is reggel alig tudott a tükörbe nézni, tudván, hogy egy ilyennek fog dolgozni, de a kísértés az csábítóbb volt mint a megvetése az emberek irányába.*
//Fogadótér//
*Valahogy sejtette, hogy ilyesmi választ fog kapni, ő maga sem gondolta komolyan a bókot. Nem kis feladat kielégíteni egy ilyesfajta nőt, hogy amaz másnap reggel mosolyogjon ébredéskor. És ahogy elnézi, az a két feles oly sebességgel tűnt el, az már elég válasz számára miképpen telt a hölgyemény estéje.*
-Pontosan egy egész estével késett el vele a drága ismerősöd. Annyi a szerencséje, hogy a mézes madzag elég vastagnak tűnik.
*Válaszolja hasonló egykedvű hangon. Majd a levél rossz szájt íz hagyó átvétele után, kissé paprikásabban szenteli figyelmét Milire. Bár szegén lány tényleg nem tehet arról mi volt abban a levélben. Ezt majd a levél feladójával fogja leverekedni, ha még egyszer a szeme elé mer merészkedni. De abban biztosan nem lesz köszönet.
Kezdi azonban úgy érezni, hogy ebben sem lesz sok köszönet. A kedves leányzó sem tud többet mondani, vagy csak nem akar. Persze az is benne lehet pakliban. Szemét hunyorítva hallgatja végig annak mondandóját, és egy cseppet sem tetszik neki az amit hall. Bár megérti, hogy a bizalom ilyen körökben a legdrágább kincs, pusztán remélheti, hogy a betyár becsületet megtartják egymás között, ha már vásárra viszik a bőrüket az állítólagos vagyonért.*
-Majd ezt meglátjuk, hogy muzsikál a vágott fülű.
*Adja unottan a választ, a teát pedig, amíg hallgatta a nőt, fújogatta, hogy addig hűljön, hogy egy nagyobb korttyal az egészet ledöntse. Ezzel legalább lefojtva a benne gyülemlő haragot ami pattanásig feszíti őt mellkasában. Mili kérdésére, ismét felkúszik a gonosz félmosoly majd felhökkentve válaszol.*
-Egy kiadós tivornya, kártya és kurtizánok. Jobbat el sem tudok képzelni jelenleg.
*Nevet röviden, majd a nő szemébe nézve várja annak válaszát.*
-De ne tégy úgy mintha érdekelne, vagy már most szerepbe szeretnél kerülni? Grófnő?
*Kérdezi gúnyosan, a hangvétele hasonló csak úgy mint a tegnapi nap folyamán. Fajtársát tiszteli amennyire egy másik elfet lehet, sőt még annak szakmáját is eltudja nézni, na de, hogy lealacsonyodni egy vágott fülűhöz, na azt kevésbé. Maga is reggel alig tudott a tükörbe nézni, tudván, hogy egy ilyennek fog dolgozni, de a kísértés az csábítóbb volt mint a megvetése az emberek irányába.*
5422. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 11:37:51
Üzenet elküldve: 2024-11-01 11:37:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Optimista?
*kérdez vissza olyan hangon, mint aki nem teljesen biztos a szó jelentésében. Tény, hogy nemigen használ ilyen szavakat, ő egyszerűbben, közönségesebben szokta előadni a szándékait. De azért tudja, mit jelent, csak kellett egy kis idő, hogy végiggondolja.*
- Nem, nem igazán. Hallottam a nyögéseidet, láttam a szemedet. Ha egy szajha lennél aki pénzt kap ezért, akkor nem lennék biztos a dolgomban. De te nem az a fajta vagy, aki megjátssza magát. Az előbb aztán végképp nem tetted.
*feleli, miközben végigsimít ujja hegyével az egyik hegen, amit a nő bőrén fellel. Érzi, hogy Nixomia ellenállása kezd megtörni, de azt is tudja, hogy nem a kéj, hanem a szavai hatására. A lovagnőnek túlbuzgó önérzete van, ő pedig pont ezt használta fel ellene. De ezzel együtt az ujjai már ott szorgoskodnak, ahol a nő a legérzékenyebb, és ő nem kapkodja el a dolgot. Ágyékával szorosan a feszes hátsóhoz simul és lassan mozogni kezd, mindkettejüket hergelve ezzel. Közben pedig a nő nyakszirtjén vezeti végig a nyelvét.
Végül megszületik Nixomia kegyes döntése, mire ő kedélyesen felhorkan.*
- Ha!
*a baljával eddig a nő keblét simogatta, de most egy kis időre felhagy ezzel, hogy rápaskoljon a hátsójára, mielőtt visszatérne előre.*
- Hát hova nyűgözzelek még le téged? Te már csúcsra értél, csak én maradtam itt kiéhezve. Inkább dolgozz velem, és akkor mind a kettőnknek nagyon jó lesz!
*javasolja, majd elengedi a nőt és maga felé fordítja.*
- De el is döntheted, mit szeretnél: lassú, finom ostromot? Vagy hágjalak meg jó keményen? Nekem mindkettő jó.
*ajánlja fel kaján mosollyal.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Optimista?
*kérdez vissza olyan hangon, mint aki nem teljesen biztos a szó jelentésében. Tény, hogy nemigen használ ilyen szavakat, ő egyszerűbben, közönségesebben szokta előadni a szándékait. De azért tudja, mit jelent, csak kellett egy kis idő, hogy végiggondolja.*
- Nem, nem igazán. Hallottam a nyögéseidet, láttam a szemedet. Ha egy szajha lennél aki pénzt kap ezért, akkor nem lennék biztos a dolgomban. De te nem az a fajta vagy, aki megjátssza magát. Az előbb aztán végképp nem tetted.
*feleli, miközben végigsimít ujja hegyével az egyik hegen, amit a nő bőrén fellel. Érzi, hogy Nixomia ellenállása kezd megtörni, de azt is tudja, hogy nem a kéj, hanem a szavai hatására. A lovagnőnek túlbuzgó önérzete van, ő pedig pont ezt használta fel ellene. De ezzel együtt az ujjai már ott szorgoskodnak, ahol a nő a legérzékenyebb, és ő nem kapkodja el a dolgot. Ágyékával szorosan a feszes hátsóhoz simul és lassan mozogni kezd, mindkettejüket hergelve ezzel. Közben pedig a nő nyakszirtjén vezeti végig a nyelvét.
Végül megszületik Nixomia kegyes döntése, mire ő kedélyesen felhorkan.*
- Ha!
*a baljával eddig a nő keblét simogatta, de most egy kis időre felhagy ezzel, hogy rápaskoljon a hátsójára, mielőtt visszatérne előre.*
- Hát hova nyűgözzelek még le téged? Te már csúcsra értél, csak én maradtam itt kiéhezve. Inkább dolgozz velem, és akkor mind a kettőnknek nagyon jó lesz!
*javasolja, majd elengedi a nőt és maga felé fordítja.*
- De el is döntheted, mit szeretnél: lassú, finom ostromot? Vagy hágjalak meg jó keményen? Nekem mindkettő jó.
*ajánlja fel kaján mosollyal.*
5421. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-01 10:51:10
Üzenet elküldve: 2024-11-01 10:51:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Hogy az elf miért foglalkozik azzal egyáltalán, amit mesél neki, nem tudja és azt sem, hogy kire bízta azt igazából. Az, hogy mindenben keres és lát valamit, egyszerre segíti és egyszerre fertőz. Ő ilyen. Nem jutott más, mint az elmélkedés, ha már elzárták mindentől, ami a valóság. A semmiben kellett keresnie olyat, ami nem kézzelfogható, de mégis elégedettséget ad. Csak most más. Ha minden lépésében keresne valamit, megijedne. Talán, majd ha egyedül lesz meg is fog. De most csak az őszintének ható zöldek vannak és a hosszúéletű nyers szavai, amik a szétzilált belsőt kissé összeforrasszák. Nyugtató, ha valaki nem ad teret a túlburjánzó gondolatoknak. És még így sem egyszerűek a szavak.
A másik előtt állva várja annak közelségét, a hideg kezét melegítő tenyeret. "Tudja." Pimasz, de mégsem. Ez az, ami éppen mellé kell. Nem feleslegességek, nem mellébeszélés. Mai is tudja, hogy miben jó. Tudni kell, mégis máshogy űzik. Bele is ereszkedik abba az ölbe, hogy az arcának élét közelebbről láthassa és végigsimíthasson azon. *
- Így nem fogok.
*Nem akarja engedni a tekintetet, de ahogy közelebb vonja magához a doki, úgy közelít ő is, hogy hely se lehessen a két test között. Valóban fázik, de nem érdekli. Újra az ajkak ízét érzi és az feledtet. Kiürít. Nem is engedné el, amíg nem muszáj, de nem lép tovább, csak a kezei keresik a megfelelő pontokat, hogy amaz is érezze, azt, amit már elmondott. Ha tudja, akkor tudja. Nem érzi magát ettől gyengébbnek. Kifejezetten bátorság a részéről bevallani hasonlót. *
*Hogy az elf miért foglalkozik azzal egyáltalán, amit mesél neki, nem tudja és azt sem, hogy kire bízta azt igazából. Az, hogy mindenben keres és lát valamit, egyszerre segíti és egyszerre fertőz. Ő ilyen. Nem jutott más, mint az elmélkedés, ha már elzárták mindentől, ami a valóság. A semmiben kellett keresnie olyat, ami nem kézzelfogható, de mégis elégedettséget ad. Csak most más. Ha minden lépésében keresne valamit, megijedne. Talán, majd ha egyedül lesz meg is fog. De most csak az őszintének ható zöldek vannak és a hosszúéletű nyers szavai, amik a szétzilált belsőt kissé összeforrasszák. Nyugtató, ha valaki nem ad teret a túlburjánzó gondolatoknak. És még így sem egyszerűek a szavak.
A másik előtt állva várja annak közelségét, a hideg kezét melegítő tenyeret. "Tudja." Pimasz, de mégsem. Ez az, ami éppen mellé kell. Nem feleslegességek, nem mellébeszélés. Mai is tudja, hogy miben jó. Tudni kell, mégis máshogy űzik. Bele is ereszkedik abba az ölbe, hogy az arcának élét közelebbről láthassa és végigsimíthasson azon. *
- Így nem fogok.
*Nem akarja engedni a tekintetet, de ahogy közelebb vonja magához a doki, úgy közelít ő is, hogy hely se lehessen a két test között. Valóban fázik, de nem érdekli. Újra az ajkak ízét érzi és az feledtet. Kiürít. Nem is engedné el, amíg nem muszáj, de nem lép tovább, csak a kezei keresik a megfelelő pontokat, hogy amaz is érezze, azt, amit már elmondott. Ha tudja, akkor tudja. Nem érzi magát ettől gyengébbnek. Kifejezetten bátorság a részéről bevallani hasonlót. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436