*A gyümölcsök lomha lassúsággal fogyatkoznak ki tányérjáról, de legalább telítik az apró gyomrot, s takarékos is, ugyanis kevéske étke mellé nem szorul sem borra, vízre, más frissítőre. A friss, kívánatos szemek bőséggel oltják szomját is.
Sietnie nem is kell, még elidőzget a fogadóban. Nyugalmát egyetlen alkoholtól mámoros iszogató sem töri meg, akik pedig hozzá hasonlóan örvendnek a józanságnak más asztaltárssal osztják meg italukat, ételüket. Bőven ráér szemeivel felfedezni környezetét, nem kell kapkodnia a falatozással, hiszen dolga sem akad más. Amúgy is beesteledett már. Egymaga nem igazán tudná hogyan eltölteni a falatozgatáson kívül.
Mit tagadni, a fogadó hangulata, az orrába kúszó dohány, s az édes bor illata kissé a bűvöletébe ejti. Akarva akaratlanul is elbambul. Gondolatai már ismét ott járnak, ahol ő is egy felhőtlen társaság tagja, nem csak a háttérben megbújva, hanem igazi szószólója is a csapatnak. Nem pedig egy magában ücsörgő teremtés, aki még az alkoholistákat is ábrándos szemmel követi. Természetesen nem szabályellenes kihágásokra áhítozik, csupán egy kis mókára, kalandra, ahol nem egymaga az egyetlen szereplő.
A valóságba a hirtelen elé magasodó idegen téríti, noha így is kell pár pillanat, mire agya is kizökken az ábrándokból.
Először az éjfekete bőr ragadja meg, majd ahogy tekintetét tovább emeli a szabályos arcra, s az azt körbeölelő skarlát tincsekre megszeppenten pislog is párat. A jövevény olyan hatást kelt számára, mint a beesteledő égboltra tévedt fénylő nap. Aprót nyelve rázza is meg kissé a fejét, hogy teljesen észhez térhessen, majd őszinte meglepettséggel az arcán nyitja szóra ajkait.*
- Maga hozzám beszél?
*Pislog kissé megszeppenten, majd zavartan kapja is el a tekintetét. Na szép kis bemutatkozás. bamba tekintet, értetlen arckifejezés, és a kérdése. Inkább csendben bólintott volna helyeslően ahelyett, hogy megszólalt volna.*
- Úgy értem... csak nyugodtan üljön le. Ez az egy szék foglalt csak.
*Ütögeti meg maga alatt az ülőalkalmatosságot, majd a szemeit lesütve húzza is magához a tálat, kihalászva egy aprócska szőlőszemet. Fogalma sincs mihez kezdjen magával most, hogy lett asztaltársasága. Még akkor sem, ha a férfinak eszébe sem jut, hogy továbbra is szóba elegyedjen vele.
Amint elropogtatta a gyümölcsöt zavartan tűr is a füle mögé egy rakoncátlan tincset.*