Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 326 (6501. - 6520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6520. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:46:23
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:46:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Éhes. Nagyon éhes. De a tál ételt úgy hagyja a pulton, hogy hozzá se nyúlt. Talán majd valaki örülni fog neki. Vagy lehet, hogy ő jön vissza pár percen belül, bár ez valószínűtlenebb. Venthel ügye sokkal fontosabb most. Norren bár láthatóan nem lelkesedik annyira az ügyéért, de cserben nem hagyja a nőt. Ez épp elég neki. Ha a félarcúval végzett, kifizeti a zsoldost és soha többé nem kell látniuk egymást. Viszont addig is: nincs vesztegetni való ideje (azt leszámítva, hogy itt áll előttük az egész éjszaka, ha türelmes lenne, kivárhatná, hogy a fiú reggel bizonyára mit sem sejtve lejöjjön az emeletről). Miután a részleteket megbeszélte Norrennel, szinte futva indul meg a lépcső felé. Úton felfelé elővesz egy bájitalt, amit még pár órája vásárolt Babkártól. Meg is issza. Jobb felkészültnek lenni, ki tudja mire képes egy sarokba szorított vad? Venthel jóval előtte jár, így már csak egy zár kattanását hallja valahonnan a folyosóról. Hogy honnan, azt nem hallja sajnos, még abban sem biztos, hogy jobb- vagy baloldali ajtó záródott. Viszont nincs veszíteni valója, elkezdi sorra próbálni az ajtókat. Mindenhova bekopog, aztán megpróbálja kinyitni az ajtót. Minden szobát zárva talál, tulajdonosaik valószínűleg még lent vigadnak vagy pedig már elnyomta őket az álom. Abban az egyben biztos, hogy Norren még nem aludt el. Ha valóban ő volt a csuklyás, akit a pult mellől látott (és ennek ellenkezőjéről aligha tudja most bárki meggyőzni), akkor őelőtte fél perccel érhetett fel ide. Az eredar végül nem elsőre, nem is másodjára, hanem valahol a sor végén Venthelhez is bekopogtat. Persze nem tudhatja, hogy jó helyre kopogtat, de ott is vár egy darabig, hátha jön válasz. Ha nem, akkor úgy tíz másodperc múlva újra megpróbálja, hátha csak nem hallották odabent. De, ha továbbra sincs válasz, úgy veszi, hogy az is egy üres szoba, akár a többi. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
* Éhes. Nagyon éhes. De a tál ételt úgy hagyja a pulton, hogy hozzá se nyúlt. Talán majd valaki örülni fog neki. Vagy lehet, hogy ő jön vissza pár percen belül, bár ez valószínűtlenebb. Venthel ügye sokkal fontosabb most. Norren bár láthatóan nem lelkesedik annyira az ügyéért, de cserben nem hagyja a nőt. Ez épp elég neki. Ha a félarcúval végzett, kifizeti a zsoldost és soha többé nem kell látniuk egymást. Viszont addig is: nincs vesztegetni való ideje (azt leszámítva, hogy itt áll előttük az egész éjszaka, ha türelmes lenne, kivárhatná, hogy a fiú reggel bizonyára mit sem sejtve lejöjjön az emeletről). Miután a részleteket megbeszélte Norrennel, szinte futva indul meg a lépcső felé. Úton felfelé elővesz egy bájitalt, amit még pár órája vásárolt Babkártól. Meg is issza. Jobb felkészültnek lenni, ki tudja mire képes egy sarokba szorított vad? Venthel jóval előtte jár, így már csak egy zár kattanását hallja valahonnan a folyosóról. Hogy honnan, azt nem hallja sajnos, még abban sem biztos, hogy jobb- vagy baloldali ajtó záródott. Viszont nincs veszíteni valója, elkezdi sorra próbálni az ajtókat. Mindenhova bekopog, aztán megpróbálja kinyitni az ajtót. Minden szobát zárva talál, tulajdonosaik valószínűleg még lent vigadnak vagy pedig már elnyomta őket az álom. Abban az egyben biztos, hogy Norren még nem aludt el. Ha valóban ő volt a csuklyás, akit a pult mellől látott (és ennek ellenkezőjéről aligha tudja most bárki meggyőzni), akkor őelőtte fél perccel érhetett fel ide. Az eredar végül nem elsőre, nem is másodjára, hanem valahol a sor végén Venthelhez is bekopogtat. Persze nem tudhatja, hogy jó helyre kopogtat, de ott is vár egy darabig, hátha jön válasz. Ha nem, akkor úgy tíz másodperc múlva újra megpróbálja, hátha csak nem hallották odabent. De, ha továbbra sincs válasz, úgy veszi, hogy az is egy üres szoba, akár a többi. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
6519. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:23:17
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:23:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új utakon//
*Alissäna éberen fülel, majd meghallja Relael hangját és azt, hogy bebocsájtást nyert, ezért rögvest be is nyit, éppen csak annyira, hogy beférjen a résen, majd hangtalanul becsukja maga mögött az ajtót. Gyorsan méri fel csupán a jelenlévőket, melyek közül kettőt már jól ismer, Nelira egyedül az újdonság a számára. Alázatosan meghajol a trió előtt, majd tekintetével Relaelt keresi.*
- Bocsánat a zavarádért Kisasszony. Hírt hoztam.
*Kezd bele óvatosan, s felméri a reakciókból, hogy az elf számára mennyire kényelmes a jelenlévők társaságában erről beszélni. Ha nem szakítja félbe Relael, akkor folytatja.*
- Sikerült bebocsájtást kérnem a hadnagyhoz, akit igyekeztem meggyőzni arról, hogy Agin jószívú, de beütötte a fejét, amitől furcsán viselkedik mostanában. Azt hiszem valamennyire sikerült Lardeler hadnagyra hatnom, de minden jel arra utal, hogy ennek ellenére fel fogják akasztani őt.
*Kicsit kivár. Tekintete eddig a padlón pihent, de most bátorkodik feltekinteni Relaelre. Reméli, hogy a kisasszony csalódottsága vagy esetleges dühe nem rajta csattan.*
- Konkrétumot nem árultak el számomra, de meglátogattam Agint. Nem volt túl jó bőrben, de elmondása alapján nem bánja tettét. Olyasmiről győzködött, hogy az a férfi megérdemelte a halált.
*Nem óhajtja felesleges részletekkel untatni Relaelt, mert majdnem biztos benne, hogy az elfet nem annyira érdekli a fiú motivációja. Ellenben bevillan számára valami, ami azonban érdekelheti a nemest.*
- Agin diszkrétnek tűnt, szerintem nem mesélt a Kisasszonyról senkinek.
*Alissäna éberen fülel, majd meghallja Relael hangját és azt, hogy bebocsájtást nyert, ezért rögvest be is nyit, éppen csak annyira, hogy beférjen a résen, majd hangtalanul becsukja maga mögött az ajtót. Gyorsan méri fel csupán a jelenlévőket, melyek közül kettőt már jól ismer, Nelira egyedül az újdonság a számára. Alázatosan meghajol a trió előtt, majd tekintetével Relaelt keresi.*
- Bocsánat a zavarádért Kisasszony. Hírt hoztam.
*Kezd bele óvatosan, s felméri a reakciókból, hogy az elf számára mennyire kényelmes a jelenlévők társaságában erről beszélni. Ha nem szakítja félbe Relael, akkor folytatja.*
- Sikerült bebocsájtást kérnem a hadnagyhoz, akit igyekeztem meggyőzni arról, hogy Agin jószívú, de beütötte a fejét, amitől furcsán viselkedik mostanában. Azt hiszem valamennyire sikerült Lardeler hadnagyra hatnom, de minden jel arra utal, hogy ennek ellenére fel fogják akasztani őt.
*Kicsit kivár. Tekintete eddig a padlón pihent, de most bátorkodik feltekinteni Relaelre. Reméli, hogy a kisasszony csalódottsága vagy esetleges dühe nem rajta csattan.*
- Konkrétumot nem árultak el számomra, de meglátogattam Agint. Nem volt túl jó bőrben, de elmondása alapján nem bánja tettét. Olyasmiről győzködött, hogy az a férfi megérdemelte a halált.
*Nem óhajtja felesleges részletekkel untatni Relaelt, mert majdnem biztos benne, hogy az elfet nem annyira érdekli a fiú motivációja. Ellenben bevillan számára valami, ami azonban érdekelheti a nemest.*
- Agin diszkrétnek tűnt, szerintem nem mesélt a Kisasszonyról senkinek.
6518. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:38:07
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:38:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerős arcok//
*Norennar hallgatja Nestar szavait, a hosszabb felsorolást a korábbi háború borzalmairól. Amikor a férfi a Gazdagnegyed felégetését és az ork hordákat említi, szája sarkában fanyar, halvány mosoly jelenik meg. Inkább keserűség húzza elő, mint derű, de nem szakítja félbe a másikat. Ujjai közben végigsimítanak a pohár peremén, mintha ezzel kötné le magát.
Ahogy Nestar előveszi a szivarostokot, Norennar figyelme akaratlanul is odasiklik. Szeme érdeklődve követi a mozdulatot, ahogy a barna szál kerül elő, majd a méricskélő pillantásokat. Egy pillanatra eltűnődik rajta, mennyire más világban él ez az alkimista: szivarok, italok, csendes mérlegelések.
Aztán elhangzik a váratlan mondat. Nestar ajándékot nyújt felé. Norennar szemöldöke kissé megemelkedik, és habozva pillant az üvegcsére. A barna lötty áttetsző fényben játszik a Pegazus félhomályában. Végül mégis elveszi, lassú, óvatos mozdulattal. Hallgatja a magyarázatot, figyelmesen, mégis kissé értetlenül, mintha próbálná felfogni, mire is számítson ettől az italos üvegtől.*
- Igazán köszönöm. *Szólal meg végül, és biccent egyet hálásan. Aztán egy rövid szünet után, miközben még mindig a kezében tartja az üvegcsét, halkan hozzáteszi:* - Reméljük, nem lesz rá szükség.
*Amikor Nestar távozásról beszél, és felé nyújtja a kezét, Norennar először vonakodva nézi a gesztust. Szeme lecsúszik a másik tenyerére, majd vissza az arcára. Végül azonban férfiasan megfogja, megszorítja és megrázza a fél-elf kezét.*
- Vigyázz magadra! *Mondja komolyan.* - És kérlek, csak annak add tovább, amit tőlem hallottál, akiben megbízol. Nem szívesen értek egyet Alrishullal, de jobb, ha nem keltünk pánikot.
*A kézfogás után elengedi Nestart, és szótlanul figyeli, ahogy az alkimista elindul kifelé. Amikor a férfi végleg eltűnik a Pegazus ajtajában, Norennar nagyot sóhajt. Hosszú pillanatokig csak némán bámulja a poharát, majd ujjai közé veszi, meglötyböli benne a maradék bort. Aprót kortyol, aztán lassan elfogyasztja az ételét.
A hangosabb beszélgetések és nevetések visszatérnek körülötte, de ő már nem szól senkihez. Mikor végzett, feláll az asztaltól, még egyszer végigsimít a zsebébe csúsztatott üvegcsén, majd némán kilép a Pegazusból, hogy tovább folytassa útját.*
*Norennar hallgatja Nestar szavait, a hosszabb felsorolást a korábbi háború borzalmairól. Amikor a férfi a Gazdagnegyed felégetését és az ork hordákat említi, szája sarkában fanyar, halvány mosoly jelenik meg. Inkább keserűség húzza elő, mint derű, de nem szakítja félbe a másikat. Ujjai közben végigsimítanak a pohár peremén, mintha ezzel kötné le magát.
Ahogy Nestar előveszi a szivarostokot, Norennar figyelme akaratlanul is odasiklik. Szeme érdeklődve követi a mozdulatot, ahogy a barna szál kerül elő, majd a méricskélő pillantásokat. Egy pillanatra eltűnődik rajta, mennyire más világban él ez az alkimista: szivarok, italok, csendes mérlegelések.
Aztán elhangzik a váratlan mondat. Nestar ajándékot nyújt felé. Norennar szemöldöke kissé megemelkedik, és habozva pillant az üvegcsére. A barna lötty áttetsző fényben játszik a Pegazus félhomályában. Végül mégis elveszi, lassú, óvatos mozdulattal. Hallgatja a magyarázatot, figyelmesen, mégis kissé értetlenül, mintha próbálná felfogni, mire is számítson ettől az italos üvegtől.*
- Igazán köszönöm. *Szólal meg végül, és biccent egyet hálásan. Aztán egy rövid szünet után, miközben még mindig a kezében tartja az üvegcsét, halkan hozzáteszi:* - Reméljük, nem lesz rá szükség.
*Amikor Nestar távozásról beszél, és felé nyújtja a kezét, Norennar először vonakodva nézi a gesztust. Szeme lecsúszik a másik tenyerére, majd vissza az arcára. Végül azonban férfiasan megfogja, megszorítja és megrázza a fél-elf kezét.*
- Vigyázz magadra! *Mondja komolyan.* - És kérlek, csak annak add tovább, amit tőlem hallottál, akiben megbízol. Nem szívesen értek egyet Alrishullal, de jobb, ha nem keltünk pánikot.
*A kézfogás után elengedi Nestart, és szótlanul figyeli, ahogy az alkimista elindul kifelé. Amikor a férfi végleg eltűnik a Pegazus ajtajában, Norennar nagyot sóhajt. Hosszú pillanatokig csak némán bámulja a poharát, majd ujjai közé veszi, meglötyböli benne a maradék bort. Aprót kortyol, aztán lassan elfogyasztja az ételét.
A hangosabb beszélgetések és nevetések visszatérnek körülötte, de ő már nem szól senkihez. Mikor végzett, feláll az asztaltól, még egyszer végigsimít a zsebébe csúsztatott üvegcsén, majd némán kilép a Pegazusból, hogy tovább folytassa útját.*
6517. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:04:57
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:04:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerős arcok//
*Erődítmény, nem kérdezősködik arról, hogy ezt milyen lazán vagy komolyan értelmezze. Csak sajnálja azokat, akiknek egy esetleges ellencsapás esetén meg kéne rohamoznia, ha komoly építményekről van szó.*
- Az nem kellemes, de valahogy jobban hangzik, mintha csak napjaink lennének.
*Bár gálánsan rendel, keveset falatozik. Hagyott magának még talpalnivalót a napra és a tele has csak zavarná feladatai végzésében.*
- Részvétem.
*Az, hogy Norennar első kézből tapasztalta, nem csak hallotta, neki elegendő. A kürtszó is már bizonyítéka annak, hogy valami tragédia érkezik és Nestar módfelett nyugodt, hogy csak egy újabb külháborúról van szó.*
- Lehet kezdek megbolondulni, előfordul a szakmámban, de semmi olyat nem hallottam, ami elfogadhatatlanabb lenne, mint ami megtörtént már, történelmi léptékben nem is olyan rég. A háború alatt árnyéklények csaptak rajta a karavánunkon, egy nap alatt porig égették a lázadók a semmiből a Gazdagnegyedet és akkor most a hatezer éves történelmi esemény megismétlődik és újra ork hordákkal csap össze a város.
*Kerüli a kellemetlen szót az események leírására, de többet nem igazán érez. Mondjuk a harchoz még kevesebbet is ért azóta, de már nem írhat fel még egy dolgot az intézendői közé, lassan megszakad a teendőiben. Előpattintja szivarostokját újra, most a barnát távolítva el italai közül, méricskélve.*
- Lehet megfordulok a törzsi birtokon, bár győzködni már nem kell. Első kézből tapasztaltad és látszik, hogy megviselt. Ennyi elég. Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem.
* Átad 1 db Rozsdabarna varázsitalt Norennar Dwirinthalennek.
*
- Fogadd el ezt ajándékul. Spirituális frissítő, ha képességeid határára érnél, talán életed mentheti egy utolsó próbálkozással. Szeszélyes ital, és meg sem tudom mondani előre pontosan, hogy kire miként hat, miféle gyakorlottságodnak nyújt felüdülést. Azért remélem segítségül szolgál.
*Teája elfogyott, a maradékot pedig nem tervezi elfogyasztani, így készíti is magát az indulásra.*
- Hálás vagyok, hogy ezt elmondtad, ám sajnos emiatt még sürgősebbé váltak ügyeim és távozni vagyok kénytelen. Ha valamikor később összefutunk, rákérdezek, hogy vajon mi lelte Cralant, de majd merengünk a múlton, amikor biztosabb a jövőnk. Addig is, további kellemes napot!
*Kézfogásra nyújtja kezét, majd ha már nincs rá szükség, ideje, hogy tovább is álljon. Tartozásainak fejben tartása is már fárasztja, de megpihenésről szó sem lehet.*
*Erődítmény, nem kérdezősködik arról, hogy ezt milyen lazán vagy komolyan értelmezze. Csak sajnálja azokat, akiknek egy esetleges ellencsapás esetén meg kéne rohamoznia, ha komoly építményekről van szó.*
- Az nem kellemes, de valahogy jobban hangzik, mintha csak napjaink lennének.
*Bár gálánsan rendel, keveset falatozik. Hagyott magának még talpalnivalót a napra és a tele has csak zavarná feladatai végzésében.*
- Részvétem.
*Az, hogy Norennar első kézből tapasztalta, nem csak hallotta, neki elegendő. A kürtszó is már bizonyítéka annak, hogy valami tragédia érkezik és Nestar módfelett nyugodt, hogy csak egy újabb külháborúról van szó.*
- Lehet kezdek megbolondulni, előfordul a szakmámban, de semmi olyat nem hallottam, ami elfogadhatatlanabb lenne, mint ami megtörtént már, történelmi léptékben nem is olyan rég. A háború alatt árnyéklények csaptak rajta a karavánunkon, egy nap alatt porig égették a lázadók a semmiből a Gazdagnegyedet és akkor most a hatezer éves történelmi esemény megismétlődik és újra ork hordákkal csap össze a város.
*Kerüli a kellemetlen szót az események leírására, de többet nem igazán érez. Mondjuk a harchoz még kevesebbet is ért azóta, de már nem írhat fel még egy dolgot az intézendői közé, lassan megszakad a teendőiben. Előpattintja szivarostokját újra, most a barnát távolítva el italai közül, méricskélve.*
- Lehet megfordulok a törzsi birtokon, bár győzködni már nem kell. Első kézből tapasztaltad és látszik, hogy megviselt. Ennyi elég. Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem.
* Átad 1 db Rozsdabarna varázsitalt Norennar Dwirinthalennek.
*- Fogadd el ezt ajándékul. Spirituális frissítő, ha képességeid határára érnél, talán életed mentheti egy utolsó próbálkozással. Szeszélyes ital, és meg sem tudom mondani előre pontosan, hogy kire miként hat, miféle gyakorlottságodnak nyújt felüdülést. Azért remélem segítségül szolgál.
*Teája elfogyott, a maradékot pedig nem tervezi elfogyasztani, így készíti is magát az indulásra.*
- Hálás vagyok, hogy ezt elmondtad, ám sajnos emiatt még sürgősebbé váltak ügyeim és távozni vagyok kénytelen. Ha valamikor később összefutunk, rákérdezek, hogy vajon mi lelte Cralant, de majd merengünk a múlton, amikor biztosabb a jövőnk. Addig is, további kellemes napot!
*Kézfogásra nyújtja kezét, majd ha már nincs rá szükség, ideje, hogy tovább is álljon. Tartozásainak fejben tartása is már fárasztja, de megpihenésről szó sem lehet.*
6516. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 20:49:53
Üzenet elküldve: 2025-08-17 20:49:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Olybá tűnik, senki nem akarja megakadályozni a szobába való bejutását, így gondtalanul felmegy a lépcsőn, megkeresi szobáját, és bemegy. Az ajtót kulcsra zárja maga után, és egy megkönnyebbült sóhajjal rúgja le a csizmáját.
~ Végre, egy ágy! ~
Legutóbbi alvása egy sokkos állapotban történő szunya volt a tisztáson egy fának dőlve, azelőtt szintén nem aludt valami sokat, így boldog, hogy végre lesz egy éjszaka, amit valamelyest komfortosan elkölthet.*
*Olybá tűnik, senki nem akarja megakadályozni a szobába való bejutását, így gondtalanul felmegy a lépcsőn, megkeresi szobáját, és bemegy. Az ajtót kulcsra zárja maga után, és egy megkönnyebbült sóhajjal rúgja le a csizmáját.
~ Végre, egy ágy! ~
Legutóbbi alvása egy sokkos állapotban történő szunya volt a tisztáson egy fának dőlve, azelőtt szintén nem aludt valami sokat, így boldog, hogy végre lesz egy éjszaka, amit valamelyest komfortosan elkölthet.*
6515. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 20:42:52
Üzenet elküldve: 2025-08-17 20:42:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keimuthya//
*Érzi hogy szavai nyomán apró, sötét felhők gyűlnek a lány vállai felett. Kicsit már bánja is, hogy meggondolatlanul fogalmazta meg a felötlött gondolatát, de annak tartamán nem tudott és nem is akart volna változtatni. A karavánpihenő lerombolása óta az ilyen utaknak van egy hazardírozó jellege, és ezt mindenkinek el kell fogadnia, aki útra kel. Pláne ha áruval teszi azt. Tetszik vagy sem, vannak olyanok ezen a világon, akiknek értékesebb egy göngyöleg bőr, mint az, aki a bőröket viszi. De egyelőre félre kell tennie ezeket a gondolatokat, hiszen nem tudhatják hogy valójában mi történt.
Szívesen megérintené az íjászlány vállát, hogy ezzel a mozdulattal jelezze neki, hogy jelen pillanatban legalábbis nem egyedül néz szembe ezzel a dologgal. Sejti viszont, hogy Keimuthyának pont ez a fajta -kissé talán atyáskodó- gesztus az, amire a legkevésbé van szüksége. Így inkább csak bólint a kérdésre.*
- Igen. Ha valahol van valami hír róla, vagy a karavánról amelyikhez csatlakozott, az a Piactér lesz. *-eltolja maga elől a tányért, abban még ott az utolsó pár falat.-* De ha nem is jártak a városban, attól még lehet, hogy valaki tudhat róla. Csak körbe kell kérdezősködni, és talán..
*Szavak helyett apró vállrándítással fejezi be a mondatot. Látja a lány bizakodó tekintetét. Mélyre szívja a levegőt, és egyetlen futó pillanatra ujjhegyeivel megérinti Keimuthya karját.*
- Segítek, amiben tudok. Mást nem ígérhetek. *-visszahúzza a kezét, hátradől.-* Mikor induljunk? Most?
*Érzi hogy szavai nyomán apró, sötét felhők gyűlnek a lány vállai felett. Kicsit már bánja is, hogy meggondolatlanul fogalmazta meg a felötlött gondolatát, de annak tartamán nem tudott és nem is akart volna változtatni. A karavánpihenő lerombolása óta az ilyen utaknak van egy hazardírozó jellege, és ezt mindenkinek el kell fogadnia, aki útra kel. Pláne ha áruval teszi azt. Tetszik vagy sem, vannak olyanok ezen a világon, akiknek értékesebb egy göngyöleg bőr, mint az, aki a bőröket viszi. De egyelőre félre kell tennie ezeket a gondolatokat, hiszen nem tudhatják hogy valójában mi történt.
Szívesen megérintené az íjászlány vállát, hogy ezzel a mozdulattal jelezze neki, hogy jelen pillanatban legalábbis nem egyedül néz szembe ezzel a dologgal. Sejti viszont, hogy Keimuthyának pont ez a fajta -kissé talán atyáskodó- gesztus az, amire a legkevésbé van szüksége. Így inkább csak bólint a kérdésre.*
- Igen. Ha valahol van valami hír róla, vagy a karavánról amelyikhez csatlakozott, az a Piactér lesz. *-eltolja maga elől a tányért, abban még ott az utolsó pár falat.-* De ha nem is jártak a városban, attól még lehet, hogy valaki tudhat róla. Csak körbe kell kérdezősködni, és talán..
*Szavak helyett apró vállrándítással fejezi be a mondatot. Látja a lány bizakodó tekintetét. Mélyre szívja a levegőt, és egyetlen futó pillanatra ujjhegyeivel megérinti Keimuthya karját.*
- Segítek, amiben tudok. Mást nem ígérhetek. *-visszahúzza a kezét, hátradől.-* Mikor induljunk? Most?
6514. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 19:21:33
Üzenet elküldve: 2025-08-17 19:21:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Norren végre kézhez kapja a saját rendelését is. A fatányéron gőzölgő étel és a frissen csapolt korsó ott csillog előtte. Előbb a sörért nyúl, tenyerével megemeli a súlyos edényt. Óvatosan kortyol bele, talán az előző hely emléke tartja vissza attól, hogy egyből nagyot húzzon. Amint azonban az íz eléri a nyelvét, arca ellazul: ez valóban jó ital. Még egyszer kortyol, most már bátrabban, majd elégedetten teszi vissza a korsót a pultra. Kézfejével megtörli a szája szélét, és csak ezután nyúl a kanálhoz, hogy a vacsorának is nekilásson. Az első falatok meglepően ízesek, a hús puha, a lé gazdagon fűszerezett. Norren arca ugyan nem változik sokat, de a lassú, egyenletes mozdulatokból látszik, hogy elégedett.
A harmadik falatnál tart, amikor hirtelen ujjak fonódnak az alkarja köré, s erősen megszorítják. Az alkarvédő ellenére is érzi a nyomást, olyan hirtelen és erőteljes, hogy a kanál kis híján kicsúszik a kezéből. Szeme kikerekedik, és oldalra pillant, egyből Norgenre. A nő szeme tágra nyílt, tekintete a lépcső felé tapad. Amint Norren követi a pillantását, csak egy csuklyás alakot lát felfelé igyekezni, semmi többet. A nő viszont szinte belé kapaszkodik. Szorítása túlságosan is erős, feszült, kétségbeesett. Norren arca megrándul, és először a kezére, majd a nő arcára pillant. Az ajkán vörös csík fut végig, apró vércsepp csillan a száj szélén. Norren undorodva fintorodik el.*
- Nyugodj meg!
*Morogja halkan, s közben lepillant az alkarján szorító kézre. Mozdulatában benne van a feszültség, de a hangja inkább dörmögő figyelmeztetés, semmint valódi kérés. Gondolatban azonban már megfordul benne: ez a nő őrült.
A nő izgatottan ismételgeti, hogy biztosan látta a fiút. Norren mély sóhajjal engedi ki a levegőt, mellkasa lassan emelkedik és süllyed. Talán ez a jelenet végre elhozza számára a szabadulást ebből a kétes megbízásból. Ha a fiú valóban itt van, és tényleg előkerül, nem sok dolga marad majd.
A nő már tervet is kovácsol: felmegy, beszél vele, Norren pedig őrködjön a kijáratnál. A férfi szeme szűkebbre húzódik, hallgatja a gyorsan kipattant utasításokat, majd vállat von.*
- Felőlem. Ha úgy érzed, elbírsz vele egyedül is…
*Mondja száraz hangon, nem sok lelkesedéssel. De Norgen nem áll meg itt, tovább sorolja, mit kell tenni, ha a fiú menekülne. Norren végül bólint, a mozdulatban nincs sok energia, inkább csak jelzés, hogy értette.*
- Ne aggódj. Tudom, hogy hogyan megy az ilyesmi. Sok sikert odafent!
*Feleli, majd visszafordul az ételhez. Még két falatot gyorsan a szájába töm, hogy ne maradjon teljesen éhes, aztán megemeli a korsót, és egy nagyobb kortyot ereszt le torkán. A korsó a kezében marad, miközben lassú léptekkel elindul a kijelölt ajtó felé. Útközben kikerül két hangosan nevetgélő matrózt, és végül odaér a Holdudvarra vezető kijárathoz. Hátát a falnak dönti, a korsót lazán tartja maga mellett. Az ajtót csak résnyire nyitja ki, hogy kilásson a külső udvarra. Sötétebb ott, a fények kevesebbet érnek ki, így Norren szeme a homályhoz szokva lassan pásztázza a teret. Csak áll, figyel, és vár, mozdulatlanul, akár egy őrszem.*
*Norren végre kézhez kapja a saját rendelését is. A fatányéron gőzölgő étel és a frissen csapolt korsó ott csillog előtte. Előbb a sörért nyúl, tenyerével megemeli a súlyos edényt. Óvatosan kortyol bele, talán az előző hely emléke tartja vissza attól, hogy egyből nagyot húzzon. Amint azonban az íz eléri a nyelvét, arca ellazul: ez valóban jó ital. Még egyszer kortyol, most már bátrabban, majd elégedetten teszi vissza a korsót a pultra. Kézfejével megtörli a szája szélét, és csak ezután nyúl a kanálhoz, hogy a vacsorának is nekilásson. Az első falatok meglepően ízesek, a hús puha, a lé gazdagon fűszerezett. Norren arca ugyan nem változik sokat, de a lassú, egyenletes mozdulatokból látszik, hogy elégedett.
A harmadik falatnál tart, amikor hirtelen ujjak fonódnak az alkarja köré, s erősen megszorítják. Az alkarvédő ellenére is érzi a nyomást, olyan hirtelen és erőteljes, hogy a kanál kis híján kicsúszik a kezéből. Szeme kikerekedik, és oldalra pillant, egyből Norgenre. A nő szeme tágra nyílt, tekintete a lépcső felé tapad. Amint Norren követi a pillantását, csak egy csuklyás alakot lát felfelé igyekezni, semmi többet. A nő viszont szinte belé kapaszkodik. Szorítása túlságosan is erős, feszült, kétségbeesett. Norren arca megrándul, és először a kezére, majd a nő arcára pillant. Az ajkán vörös csík fut végig, apró vércsepp csillan a száj szélén. Norren undorodva fintorodik el.*
- Nyugodj meg!
*Morogja halkan, s közben lepillant az alkarján szorító kézre. Mozdulatában benne van a feszültség, de a hangja inkább dörmögő figyelmeztetés, semmint valódi kérés. Gondolatban azonban már megfordul benne: ez a nő őrült.
A nő izgatottan ismételgeti, hogy biztosan látta a fiút. Norren mély sóhajjal engedi ki a levegőt, mellkasa lassan emelkedik és süllyed. Talán ez a jelenet végre elhozza számára a szabadulást ebből a kétes megbízásból. Ha a fiú valóban itt van, és tényleg előkerül, nem sok dolga marad majd.
A nő már tervet is kovácsol: felmegy, beszél vele, Norren pedig őrködjön a kijáratnál. A férfi szeme szűkebbre húzódik, hallgatja a gyorsan kipattant utasításokat, majd vállat von.*
- Felőlem. Ha úgy érzed, elbírsz vele egyedül is…
*Mondja száraz hangon, nem sok lelkesedéssel. De Norgen nem áll meg itt, tovább sorolja, mit kell tenni, ha a fiú menekülne. Norren végül bólint, a mozdulatban nincs sok energia, inkább csak jelzés, hogy értette.*
- Ne aggódj. Tudom, hogy hogyan megy az ilyesmi. Sok sikert odafent!
*Feleli, majd visszafordul az ételhez. Még két falatot gyorsan a szájába töm, hogy ne maradjon teljesen éhes, aztán megemeli a korsót, és egy nagyobb kortyot ereszt le torkán. A korsó a kezében marad, miközben lassú léptekkel elindul a kijelölt ajtó felé. Útközben kikerül két hangosan nevetgélő matrózt, és végül odaér a Holdudvarra vezető kijárathoz. Hátát a falnak dönti, a korsót lazán tartja maga mellett. Az ajtót csak résnyire nyitja ki, hogy kilásson a külső udvarra. Sötétebb ott, a fények kevesebbet érnek ki, így Norren szeme a homályhoz szokva lassan pásztázza a teret. Csak áll, figyel, és vár, mozdulatlanul, akár egy őrszem.*
6513. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 18:38:03
Üzenet elküldve: 2025-08-17 18:38:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Naesala lassan kifújja a levegőt, mintha minden lélegzettel igyekezne kitisztítani a fejéből a tegnap esti mámort. Az asztal lapja alatt húzódó durva erezetet ujjaival követi, körmei halkan karistolják a fát, a monoton mozdulat pedig némiképp csillapítja a lüktetést a halántékában. A fény, ami az ablakon túl szűrődik be, aranylóan játszik Bredoc bajszán és szakállán, a pipafüst lassan gomolyog körülötte, mintha maga a veterán egy derűs, szürkés felhőben trónolna. Az illatok vegyes kavalkádjától az elf gyomra óvatosan megkordul.*
– Egy gyógysör… *mormogja halkan, szemöldöke összefut* - Ha én most még egy kortyot lenyomnék, biztosan itt borítanám ki a belem a csizmádra.
*De mi a bánatos orkheréért van ilyen pocsékul? Arra jut, hogy valószínűleg némi étel rendet vágna a testében, így leinti a fogadóst, ha a közelben jár és rendel 6 aranyért Rántottat. *
- Kérsz te is valamit? *emeli kékjeit egykori parancsnokára, s ha esetleg nemleges választ kap, már ereszti is a férfit, hogy minél hamarabb megkaphassa a reggelijét.*
- Kettővel? *kérdez vissza kissé meglepetten, pedig előfordulhat, hogy tegnap ez a tény elhangzott a spicces csevely közepette, mindenesetre neki nem rémlik. Elismerően biccenti meg a fejté.* - Nem semmi, egyet is nehéz volt kinézni belőle.
*Persze ez egy nyilvánvalóan erős túlzás, bármennyire is viszolyog a férfitól, tudja, hogy az a fajta izomagy, akiért valószínűleg odavannak a fiatal kis csitrik, de talán a vénasszonyok is utána fordulnak. De inkább nyelne le egy élő békát, minthogy ezt beismerje.*
- Hát… ha ennyire aggódsz érte, cimbora, talán ideje volna benézned hozzájuk. *karját mellkasán keresztbe fonja, lassan hátradől, szeme villan, ahogy végigméri a másikat* - Amilyen modora van nem csodálkoznék, ha már megfojtották volna.
*A hőn áhított rántottája egy karéj kenyér kíséretében megérkezik, érzi, hogy összefut a nyál a szájában, ahogy az orrába kúszik az illata. Naesala biccentve veszi át a tányért, s a villával máris észlelhetően sokkal boldogabban esik neki az ételnek. Az első falatot komótosan rágcsálja, közben kékesszürke tekintete ismét Bredocra siklik.*
- Ha esetleg a wegtoreni kifingott volna *nyel egyet* - Vagy túl... *látványosan keresi a megfelelő szót* - elfoglalt lenne, akkor velem tarthatnál. Az alkimistának még lógok egy fekete bájitallal és ha minden igaz már csak annak az átkozottul zsugori Morthimernek van belőle. Ismered őt esetleg?
*Naesala lassan kifújja a levegőt, mintha minden lélegzettel igyekezne kitisztítani a fejéből a tegnap esti mámort. Az asztal lapja alatt húzódó durva erezetet ujjaival követi, körmei halkan karistolják a fát, a monoton mozdulat pedig némiképp csillapítja a lüktetést a halántékában. A fény, ami az ablakon túl szűrődik be, aranylóan játszik Bredoc bajszán és szakállán, a pipafüst lassan gomolyog körülötte, mintha maga a veterán egy derűs, szürkés felhőben trónolna. Az illatok vegyes kavalkádjától az elf gyomra óvatosan megkordul.*
– Egy gyógysör… *mormogja halkan, szemöldöke összefut* - Ha én most még egy kortyot lenyomnék, biztosan itt borítanám ki a belem a csizmádra.
*De mi a bánatos orkheréért van ilyen pocsékul? Arra jut, hogy valószínűleg némi étel rendet vágna a testében, így leinti a fogadóst, ha a közelben jár és rendel 6 aranyért Rántottat.
*- Kérsz te is valamit? *emeli kékjeit egykori parancsnokára, s ha esetleg nemleges választ kap, már ereszti is a férfit, hogy minél hamarabb megkaphassa a reggelijét.*
- Kettővel? *kérdez vissza kissé meglepetten, pedig előfordulhat, hogy tegnap ez a tény elhangzott a spicces csevely közepette, mindenesetre neki nem rémlik. Elismerően biccenti meg a fejté.* - Nem semmi, egyet is nehéz volt kinézni belőle.
*Persze ez egy nyilvánvalóan erős túlzás, bármennyire is viszolyog a férfitól, tudja, hogy az a fajta izomagy, akiért valószínűleg odavannak a fiatal kis csitrik, de talán a vénasszonyok is utána fordulnak. De inkább nyelne le egy élő békát, minthogy ezt beismerje.*
- Hát… ha ennyire aggódsz érte, cimbora, talán ideje volna benézned hozzájuk. *karját mellkasán keresztbe fonja, lassan hátradől, szeme villan, ahogy végigméri a másikat* - Amilyen modora van nem csodálkoznék, ha már megfojtották volna.
*A hőn áhított rántottája egy karéj kenyér kíséretében megérkezik, érzi, hogy összefut a nyál a szájában, ahogy az orrába kúszik az illata. Naesala biccentve veszi át a tányért, s a villával máris észlelhetően sokkal boldogabban esik neki az ételnek. Az első falatot komótosan rágcsálja, közben kékesszürke tekintete ismét Bredocra siklik.*
- Ha esetleg a wegtoreni kifingott volna *nyel egyet* - Vagy túl... *látványosan keresi a megfelelő szót* - elfoglalt lenne, akkor velem tarthatnál. Az alkimistának még lógok egy fekete bájitallal és ha minden igaz már csak annak az átkozottul zsugori Morthimernek van belőle. Ismered őt esetleg?
6512. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 18:31:46
Üzenet elküldve: 2025-08-17 18:31:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tullus//
*Jól érzi a férfi, minden új ismeretségben eljön az a pillanat, amikor valamelyik félnek nagyobbra kell nyitni a kapukat, hogy a másik beléphessen, ha akar. Tulajdonképpen Keimynél most jött el az a pillanat, elvégre Tullus bizonyítékot adott arra, hogy megbízhat benne. Lelke mélyén persze reméli, hogy amaz nem fogja becsapni. Ám az is igaz, hogy valamerre el kell indulnia, és ő nem ismeri a várost.
Tullus jól érzi, hogy az öt holdnyi idő sok. Soknak tartotta ő maga is, hiszen a számításai szerint apjának már bőven vissza kellett volna térnie Pirtianesből. A kérdés itt most az, hogy a férfi egyáltalán eljutott-e az észak-nyugati városba? Mert az is lehet, hogy… hogy még Artheniorig sem. De ebbe nem szeretne belegondolni, s ha egy mód van rá ezt mindig el is hessenti magától. *
-Ezért indultam útnak. Én is túl hosszú időnek gondoltam. És… *Megakad, és a tompa görcs összerántja a gyomrát, de muszáj megfogalmaznia. * biztosan akadályoztatva van, hogy még hírt sem tudott adni magáról.
*Akadályoztatva. Milyen egyszerű szó annak behelyettesítésére, hogy megölték, kirabolták, rabságba ejtették. De vajon hol? Merre ebben a világban? Elérte Artheniort? Túl jutott rajta? Járt Pirtianesben? Mi lett vele?
Nem szeret arra gondolni, hogy apja talán már nem él, inkább arra, hogy súlyos megsérült, és most talán valami jószívű emberek ápolják valahol, s nincs tudatánál, hogy lányát értesítse. Inkább erre akar gondolni. *
-Szóval úgy gondolod, hogy a Piacon esetleg kaphatunk egyféle választ?
*Bizakodóan pillant fel Tullusra, letéve végleg a kanalat, kiürült a tányérja. *
*Jól érzi a férfi, minden új ismeretségben eljön az a pillanat, amikor valamelyik félnek nagyobbra kell nyitni a kapukat, hogy a másik beléphessen, ha akar. Tulajdonképpen Keimynél most jött el az a pillanat, elvégre Tullus bizonyítékot adott arra, hogy megbízhat benne. Lelke mélyén persze reméli, hogy amaz nem fogja becsapni. Ám az is igaz, hogy valamerre el kell indulnia, és ő nem ismeri a várost.
Tullus jól érzi, hogy az öt holdnyi idő sok. Soknak tartotta ő maga is, hiszen a számításai szerint apjának már bőven vissza kellett volna térnie Pirtianesből. A kérdés itt most az, hogy a férfi egyáltalán eljutott-e az észak-nyugati városba? Mert az is lehet, hogy… hogy még Artheniorig sem. De ebbe nem szeretne belegondolni, s ha egy mód van rá ezt mindig el is hessenti magától. *
-Ezért indultam útnak. Én is túl hosszú időnek gondoltam. És… *Megakad, és a tompa görcs összerántja a gyomrát, de muszáj megfogalmaznia. * biztosan akadályoztatva van, hogy még hírt sem tudott adni magáról.
*Akadályoztatva. Milyen egyszerű szó annak behelyettesítésére, hogy megölték, kirabolták, rabságba ejtették. De vajon hol? Merre ebben a világban? Elérte Artheniort? Túl jutott rajta? Járt Pirtianesben? Mi lett vele?
Nem szeret arra gondolni, hogy apja talán már nem él, inkább arra, hogy súlyos megsérült, és most talán valami jószívű emberek ápolják valahol, s nincs tudatánál, hogy lányát értesítse. Inkább erre akar gondolni. *
-Szóval úgy gondolod, hogy a Piacon esetleg kaphatunk egyféle választ?
*Bizakodóan pillant fel Tullusra, letéve végleg a kanalat, kiürült a tányérja. *
6511. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 17:53:11
Üzenet elküldve: 2025-08-17 17:53:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerős arcok//
*Norennar a kérdés hallatán lassan megvonja a vállát. Szeme egy pillanatra elréved a távolban, mintha megpróbálná kiszámolni az időt, de végül csak visszatér a komor valósághoz.*
- Nem tudni. *Feleli egyszerűen.* - Az erődjük belsejét nem láttam. De tudják, hogy felfedeztük őket, arra pedig nem vennék mérget, hogy azt hiszik, mindünkkel végeztek. Azt mondanám, legkésőbb egy-két hét, és megjelennek a város vagy a Vashegy alatt.
*Hangja nyugodt, mégis feszült, mintha a számok mögött ott zúgna a bizonytalanság. Közben az előtte álló tál felé nyúl, lassan tör egy falatot a húsból, majd kenyérdarabbal kíséri. Rágása lassú, közben a borospohárért nyúl. Egy korty után a száját is megtörli kézfejével, mielőtt újra megszólalna.
Nestar szavai a Kikötőről újabb gondolatot vetnek fel, de Norennar erre csak megint megvonja a vállát. Ez a mozdulat most lassabb, mint az előző, mintha mérlegelne, de végül nem ad teret a feltételezéseknek.*
- Nos, reméljük kimaradnak ebből.
*Mondja röviden, és újra a pohár felé nyúl, de ezúttal nem emeli meg, csak a peremén pihenteti ujjait.
Amikor Nestar a forrásról érdeklődik, Norennar tekintete egy rövid pillanatra lehorgad. Az asztallapon kezd halkan kopogni az ujjaival, szabálytalan ritmusban, mintha időt akarna nyerni a válasz előtt. Végül felemeli a fejét, és lassan beszélni kezd.*
- Egy csapat kalandorral útnak indultunk, hogy utánajárjunk a kürtszónak. *Kezdete száraz, de ahogy folytatja, hangja megremeg.* - Nos, megtaláltuk a forrását. Az egyikünk, Hathúros Strat… *Elakad. Szeme egy pillanatra lehunyódik, a szívében összeszorul valami.* - Nos, ő ott maradt, hogy mi el tudjunk menekülni.
*Csend telepszik közéjük. A fogadó távoli zajai, edénycsörgés, kártyák csapódása, nevetésfoszlányok, mind elhalványulnak, mintha háttérbe szorulna a külvilág. Norennar ujjai megállnak a kopogásban, tenyerét lassan az asztallapra simítja.
Egy hosszabb szünet után újra megszólal, most halkabban.*
- Gondolom, hihetetlen a történet. *Szeme Nestarra villan, de gyorsan el is fordítja.* - De ha bizonyíték kell, ott a lovam. A városért tett szolgálataimért kaptam éppen ma. Dwirinthalen ide vagy oda, egy ilyen alaknak, mint nekem, nem telik egy telivérre.
*Szavai ridegen koppannak, mint akik nem várnak további kételkedést, de a hangjában ott rejtőzik a gyász árnyéka, amit már nem próbál elrejteni.*
- Vagy, ha a Vashegyre készülsz tán még összefutsz a társaimmal. Az egyiknél van egy jóval illusztrisabb bizonyíték. Az biztosan keggyőz majd.
*Norennar a kérdés hallatán lassan megvonja a vállát. Szeme egy pillanatra elréved a távolban, mintha megpróbálná kiszámolni az időt, de végül csak visszatér a komor valósághoz.*
- Nem tudni. *Feleli egyszerűen.* - Az erődjük belsejét nem láttam. De tudják, hogy felfedeztük őket, arra pedig nem vennék mérget, hogy azt hiszik, mindünkkel végeztek. Azt mondanám, legkésőbb egy-két hét, és megjelennek a város vagy a Vashegy alatt.
*Hangja nyugodt, mégis feszült, mintha a számok mögött ott zúgna a bizonytalanság. Közben az előtte álló tál felé nyúl, lassan tör egy falatot a húsból, majd kenyérdarabbal kíséri. Rágása lassú, közben a borospohárért nyúl. Egy korty után a száját is megtörli kézfejével, mielőtt újra megszólalna.
Nestar szavai a Kikötőről újabb gondolatot vetnek fel, de Norennar erre csak megint megvonja a vállát. Ez a mozdulat most lassabb, mint az előző, mintha mérlegelne, de végül nem ad teret a feltételezéseknek.*
- Nos, reméljük kimaradnak ebből.
*Mondja röviden, és újra a pohár felé nyúl, de ezúttal nem emeli meg, csak a peremén pihenteti ujjait.
Amikor Nestar a forrásról érdeklődik, Norennar tekintete egy rövid pillanatra lehorgad. Az asztallapon kezd halkan kopogni az ujjaival, szabálytalan ritmusban, mintha időt akarna nyerni a válasz előtt. Végül felemeli a fejét, és lassan beszélni kezd.*
- Egy csapat kalandorral útnak indultunk, hogy utánajárjunk a kürtszónak. *Kezdete száraz, de ahogy folytatja, hangja megremeg.* - Nos, megtaláltuk a forrását. Az egyikünk, Hathúros Strat… *Elakad. Szeme egy pillanatra lehunyódik, a szívében összeszorul valami.* - Nos, ő ott maradt, hogy mi el tudjunk menekülni.
*Csend telepszik közéjük. A fogadó távoli zajai, edénycsörgés, kártyák csapódása, nevetésfoszlányok, mind elhalványulnak, mintha háttérbe szorulna a külvilág. Norennar ujjai megállnak a kopogásban, tenyerét lassan az asztallapra simítja.
Egy hosszabb szünet után újra megszólal, most halkabban.*
- Gondolom, hihetetlen a történet. *Szeme Nestarra villan, de gyorsan el is fordítja.* - De ha bizonyíték kell, ott a lovam. A városért tett szolgálataimért kaptam éppen ma. Dwirinthalen ide vagy oda, egy ilyen alaknak, mint nekem, nem telik egy telivérre.
*Szavai ridegen koppannak, mint akik nem várnak további kételkedést, de a hangjában ott rejtőzik a gyász árnyéka, amit már nem próbál elrejteni.*
- Vagy, ha a Vashegyre készülsz tán még összefutsz a társaimmal. Az egyiknél van egy jóval illusztrisabb bizonyíték. Az biztosan keggyőz majd.
6510. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 17:45:50
Üzenet elküldve: 2025-08-17 17:45:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Feketerigók, varjak és egyéb árnyak//
* ~ A sorsról kérdez, és macskásan félrebillenti a fejét. Ez a nő tényleg veszélyes. ~ Rá nézve legalábbis mindenképpen. De a kalapos arcán nem látszik félelem. Zöldjei villognak, ajkain halvány mosoly terül el. Mint aki egy kellemes kis kihívásba botlott. Egy hozzá illő feladatba, aminek neki kell gyűrkőzni, de édes jutalom várja az embert a végén.
Luma végigjáratja tekintetét a Pegazus asztalain. Kényelmesen, lassan. Krell csatlakozik hozzá, és maga is megszemléli a lehetséges ülőhelyeket, holott az igazán érdekes látnivaló a hölgy mozdulata volna. Na de azért a jómodorra is adni kell. Bármilyen csinos is egy nő, nem illik bámulni - hacsak nem fizet érte az ember.
Végül a kék szemek visszatalálnak hozzá, és a szokásos kaján megszólalásokat hozzák magukkal. A férfi kivár, hiszen sejti, bár a macska játékos szavai szándékosan hagynak nyitva egy-két dolgot, a gondolatmenet végén nélküle is születik majd egy konklúzió. Sejtelme beigazolódik, mikor egy félreeső asztalra terelődik a szó.*
- Pompás.
*Jelez vissza a másiknak, de úgy látszik, erre szinte szükség sem volt, hiszen ismét a nő léptei nyomában találja magát. Ezúttal is szívesen követi társát, de megfogadja magában: harmadjára már biztosan nem fogja ezt hagyni. Az asztalhoz érve elsőként hű sétapálcáját támasztja az asztalnak, majd ő is kihúz egy széket, és leül rá. A teát nem teszi le. Elvégre nem sör az, hogy a hozzá tartozó kupával csapkodja az asztallapot. Szinte csodálkozva fogja a kezében a kocsmai közegben szokatlanul meleg italt, és hagyja, hogy a gőz az orrát csiklandozza. Míg a hölgy beszél, ő óvatosan kortyol a teából. Kellemes, gyümölcsös íze van. Szokatlan, de mégis ismerős érzés. Akárcsak a találkájuk.*
- Igen érdekes gondolatok ezek.
*Hangzik őszinte véleménye az okfejtés közben. Ahogy azonban kötélről esik szó, torka egy pillanatra elszorul. ~ Ez baj. ~ Ha tudja a másik, miféle pozícióban van, az bizony baj. Olyasfajta helyzeti előny, amit nem engedhet át neki. Még talán akkor sem, ha ennyire szimpatikus számára.
Torokköszörüléssel indít, és tekintetével bátran belekapaszkodik a kék szempárba.*
- Amit csak sodrunk belőle.
*Hangja mint a méz, édes, de nyúlós. Lehetőségek tárházát ígéri, közben mégis ragacsos. A lány cicázhat vele akármeddig, de ő nem fél visszaharapni.*
- Te mit gondolsz, kié a végső szó? A sorsé, vagy azoké, akik megkísérlik megírni azt?
* ~ A sorsról kérdez, és macskásan félrebillenti a fejét. Ez a nő tényleg veszélyes. ~ Rá nézve legalábbis mindenképpen. De a kalapos arcán nem látszik félelem. Zöldjei villognak, ajkain halvány mosoly terül el. Mint aki egy kellemes kis kihívásba botlott. Egy hozzá illő feladatba, aminek neki kell gyűrkőzni, de édes jutalom várja az embert a végén.
Luma végigjáratja tekintetét a Pegazus asztalain. Kényelmesen, lassan. Krell csatlakozik hozzá, és maga is megszemléli a lehetséges ülőhelyeket, holott az igazán érdekes látnivaló a hölgy mozdulata volna. Na de azért a jómodorra is adni kell. Bármilyen csinos is egy nő, nem illik bámulni - hacsak nem fizet érte az ember.
Végül a kék szemek visszatalálnak hozzá, és a szokásos kaján megszólalásokat hozzák magukkal. A férfi kivár, hiszen sejti, bár a macska játékos szavai szándékosan hagynak nyitva egy-két dolgot, a gondolatmenet végén nélküle is születik majd egy konklúzió. Sejtelme beigazolódik, mikor egy félreeső asztalra terelődik a szó.*
- Pompás.
*Jelez vissza a másiknak, de úgy látszik, erre szinte szükség sem volt, hiszen ismét a nő léptei nyomában találja magát. Ezúttal is szívesen követi társát, de megfogadja magában: harmadjára már biztosan nem fogja ezt hagyni. Az asztalhoz érve elsőként hű sétapálcáját támasztja az asztalnak, majd ő is kihúz egy széket, és leül rá. A teát nem teszi le. Elvégre nem sör az, hogy a hozzá tartozó kupával csapkodja az asztallapot. Szinte csodálkozva fogja a kezében a kocsmai közegben szokatlanul meleg italt, és hagyja, hogy a gőz az orrát csiklandozza. Míg a hölgy beszél, ő óvatosan kortyol a teából. Kellemes, gyümölcsös íze van. Szokatlan, de mégis ismerős érzés. Akárcsak a találkájuk.*
- Igen érdekes gondolatok ezek.
*Hangzik őszinte véleménye az okfejtés közben. Ahogy azonban kötélről esik szó, torka egy pillanatra elszorul. ~ Ez baj. ~ Ha tudja a másik, miféle pozícióban van, az bizony baj. Olyasfajta helyzeti előny, amit nem engedhet át neki. Még talán akkor sem, ha ennyire szimpatikus számára.
Torokköszörüléssel indít, és tekintetével bátran belekapaszkodik a kék szempárba.*
- Amit csak sodrunk belőle.
*Hangja mint a méz, édes, de nyúlós. Lehetőségek tárházát ígéri, közben mégis ragacsos. A lány cicázhat vele akármeddig, de ő nem fél visszaharapni.*
- Te mit gondolsz, kié a végső szó? A sorsé, vagy azoké, akik megkísérlik megírni azt?
6509. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 17:41:13
Üzenet elküldve: 2025-08-17 17:41:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Az igazság az, hogy nem igazán ismeri a fiút, akin "bosszút akar állni". Ezt azonban nem osztja meg társával, inkább csak magában bosszankodik saját komolytalanságán. Egyáltalán nem végzett profi munkát. Előbb többet kellett volna megtudnia Venthelről, de ott, abban a polgárnegyed mélyén található kis viskóban elöntötte a hév, nem tudott uralkodni magán. Talán jobb is, hogy akkor ott elfutott, mivel így most van célja és kell új prédát találnia. Közben mégis érzi, hogy ez részben csak mentegetőzés. A kocsma melegében kissé elpunnyad, amíg a vacsorájára vár. Norennar kérdésére is csak félvállról válaszol. *
– Lehet. * Mert hát lehet. Nem tudja. Honnan tudná? Mi köze hozzá? Nem fog odamenni a kaszárnyába megkérdezni, hogy körözik-e, az egyszer biztos. Ha így van, az hamar ki fog derülni. Bár emiatt egyelőre nem aggódik túlzottan. Mit tud róla a másik? Nagyjából ugyanannyit, mint ő róla: hogy néz ki, milyen a hangja és, hogy a sötétben átalakul egy szörnyeteggé. Vagy legalábbis úgy néz ki. Akkor ocsúdik fel, amikor a pultos elé rakja a tányér ételt. A fatányér hangosan koppan előtte, ő pedig mintha egy álomból ébredt volna, néz fel, majd körbe. Ekkor tűnik fel neki a csuklyás idegen, aki épp felfelé tart a lépcsőn. Nem látja túl jól, de mintha a csuklya alól Venthel jellegzetes sebhelye sejlene fel. *
– Mi a… * Kérdezi magától félhangosan, és mint aki kísértetet látott, tágra nyílt szemekkel ragadja meg Norren karját. Olyan erősen fogja, hogy ha a másikon nem lenne alkarvédő, valószínűleg körmeivel átszúrná a bőrét és vérezni kezdene. Viszont, hacsak a másik időközben nem vált meg páncéljának ezen darabjától, úgy csak azt érezheti, hogy Norgen belé csimpaszkodik, miközben a lépcső felé bámul. Pár másodperccel később elfordítja tekintetét a felfelé igyekvő fiúról, és a férfira néz. *
– Ő az! Láttam! * Izgatottságában észre se vette, hogy fogaival saját ajkába harapott. Szája szélén egy vércsepp szalad végig, ahogy a fájdalomtól felszisszen. Viszont most nem tud a fájdalommal foglalkozni, vadászösztöne bekapcsol és alig bír egy helyben megállni.
~ Ne rontsd el megint! Bírnod kell! ~ Önti magába a lelket, majd láthatóan nagyon izgatottan szólal meg ismét. *
– Egész biztosan őt láttam! * Ismétli el újra, talán csak mert maga sem egész biztos, és így próbál igazolást nyerni a látottaknak. Tudja, hogyha az ember nagyon akar valamit, hajlamos mindenben azt a valamit látni. Ez a valami most Venthel, és függetlenül attól, hogy tényleg őt látta vagy csak az agya szórakozik vele, ő vérszomjas állapotba kerül. Démoni részei nem jönnek felszínre, de azt is erőfeszítésbe kerül visszafognia. Azért hangját is próbálja visszafogni, hogy a bizalmas dolgokat csak a mellette álló Norren hallja meg. *
– Nem tudom, ő látott-e minket. De arra ment fel. Az is lehet, hogy a szomszéd szobában fog aludni. Vagy itt megvárjuk… Vagy felmegyünk mi is és bekopogunk. Vagy… Mi van, ha meglátott és már menekülni készül? * A Holdudvar felé nyíló ajtó felé néz. *
– Várj, megvan! * Agya sebesen jár, így másodperceken belül kitalálja a tökéletes tervet. *
– Én felmegyek, beszélek vele. Te addig őrt állsz ott, az ajtóban. * Mutat a hátsó kijárat felé, ami a Holdudvart köti össze a Pegazus belső terével. *
– Ha kiugrana az ablakon, rögvest odaszaladsz és elkapod. Ha a lépcsőn futna le, az is látod. Nem kell bántanod, csak állítsd meg. Tudod, ő rendkívül veszélyes és sokkal tartozik nekem. * A legjobb az lenne, ha lenne még egy embere, hogy a lépcsőhöz is tudjon valakit állítani, de arra nincs volt se kerete, se ideje, hogy egész verőlegény-osztagot toborozzon. Most válik el igazán, Norrennek mennyire fontos a pénz, amit állítólag kapni fog a láthatóan igencsak problémás nőtől. *
* Az igazság az, hogy nem igazán ismeri a fiút, akin "bosszút akar állni". Ezt azonban nem osztja meg társával, inkább csak magában bosszankodik saját komolytalanságán. Egyáltalán nem végzett profi munkát. Előbb többet kellett volna megtudnia Venthelről, de ott, abban a polgárnegyed mélyén található kis viskóban elöntötte a hév, nem tudott uralkodni magán. Talán jobb is, hogy akkor ott elfutott, mivel így most van célja és kell új prédát találnia. Közben mégis érzi, hogy ez részben csak mentegetőzés. A kocsma melegében kissé elpunnyad, amíg a vacsorájára vár. Norennar kérdésére is csak félvállról válaszol. *
– Lehet. * Mert hát lehet. Nem tudja. Honnan tudná? Mi köze hozzá? Nem fog odamenni a kaszárnyába megkérdezni, hogy körözik-e, az egyszer biztos. Ha így van, az hamar ki fog derülni. Bár emiatt egyelőre nem aggódik túlzottan. Mit tud róla a másik? Nagyjából ugyanannyit, mint ő róla: hogy néz ki, milyen a hangja és, hogy a sötétben átalakul egy szörnyeteggé. Vagy legalábbis úgy néz ki. Akkor ocsúdik fel, amikor a pultos elé rakja a tányér ételt. A fatányér hangosan koppan előtte, ő pedig mintha egy álomból ébredt volna, néz fel, majd körbe. Ekkor tűnik fel neki a csuklyás idegen, aki épp felfelé tart a lépcsőn. Nem látja túl jól, de mintha a csuklya alól Venthel jellegzetes sebhelye sejlene fel. *
– Mi a… * Kérdezi magától félhangosan, és mint aki kísértetet látott, tágra nyílt szemekkel ragadja meg Norren karját. Olyan erősen fogja, hogy ha a másikon nem lenne alkarvédő, valószínűleg körmeivel átszúrná a bőrét és vérezni kezdene. Viszont, hacsak a másik időközben nem vált meg páncéljának ezen darabjától, úgy csak azt érezheti, hogy Norgen belé csimpaszkodik, miközben a lépcső felé bámul. Pár másodperccel később elfordítja tekintetét a felfelé igyekvő fiúról, és a férfira néz. *
– Ő az! Láttam! * Izgatottságában észre se vette, hogy fogaival saját ajkába harapott. Szája szélén egy vércsepp szalad végig, ahogy a fájdalomtól felszisszen. Viszont most nem tud a fájdalommal foglalkozni, vadászösztöne bekapcsol és alig bír egy helyben megállni.
~ Ne rontsd el megint! Bírnod kell! ~ Önti magába a lelket, majd láthatóan nagyon izgatottan szólal meg ismét. *
– Egész biztosan őt láttam! * Ismétli el újra, talán csak mert maga sem egész biztos, és így próbál igazolást nyerni a látottaknak. Tudja, hogyha az ember nagyon akar valamit, hajlamos mindenben azt a valamit látni. Ez a valami most Venthel, és függetlenül attól, hogy tényleg őt látta vagy csak az agya szórakozik vele, ő vérszomjas állapotba kerül. Démoni részei nem jönnek felszínre, de azt is erőfeszítésbe kerül visszafognia. Azért hangját is próbálja visszafogni, hogy a bizalmas dolgokat csak a mellette álló Norren hallja meg. *
– Nem tudom, ő látott-e minket. De arra ment fel. Az is lehet, hogy a szomszéd szobában fog aludni. Vagy itt megvárjuk… Vagy felmegyünk mi is és bekopogunk. Vagy… Mi van, ha meglátott és már menekülni készül? * A Holdudvar felé nyíló ajtó felé néz. *
– Várj, megvan! * Agya sebesen jár, így másodperceken belül kitalálja a tökéletes tervet. *
– Én felmegyek, beszélek vele. Te addig őrt állsz ott, az ajtóban. * Mutat a hátsó kijárat felé, ami a Holdudvart köti össze a Pegazus belső terével. *
– Ha kiugrana az ablakon, rögvest odaszaladsz és elkapod. Ha a lépcsőn futna le, az is látod. Nem kell bántanod, csak állítsd meg. Tudod, ő rendkívül veszélyes és sokkal tartozik nekem. * A legjobb az lenne, ha lenne még egy embere, hogy a lépcsőhöz is tudjon valakit állítani, de arra nincs volt se kerete, se ideje, hogy egész verőlegény-osztagot toborozzon. Most válik el igazán, Norrennek mennyire fontos a pénz, amit állítólag kapni fog a láthatóan igencsak problémás nőtől. *
6508. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 17:05:23
Üzenet elküldve: 2025-08-17 17:05:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Ujjai lustán köröznek a pohár peremén, mintha unalmát próbálná elűzni, de közben minden figyelme a férfin van. A szürke tincsek, a komor, kicsit fáradt tekintet… és az a hang, ami most nem a szokásos könnyedséggel játszik, hanem komolyságot csepegtet minden szóba. Hallgatja, de nem siet válaszolni; hagyja, hogy a csend egy pillanatra köztük maradjon, mint egy vékony, feszülő húr. Jó érzés tudni, hogy ennyire zavarban van, érez valamiféle édes elégtételt. Tudja, hogy a mélységinek nem könnyű ennyire kiadnia magát, ebben kifejezetten hasonlítanak egymásra. Elég címeres balféknek is érzi magát minden alkalommal, mikor a bárd ismét felszívódik, aztán visszatértével néhány elmés visszavágással és csókkal megvesztegeti. Ez alkalommal nem adja magát könnyen. Bár az elhangzott szavak mögött jól tudja nyers igazság lüktet, Ysa nem hajlandó megkönnyíteni a férfi dolgát azzal, hogy kimutassa: valahol megérintette a vallomás. Egy újabb korty bor, szándékosan lassan, mintha az ízét mérlegelné, de valójában csak időt ad magának, hogy lássa a bárd reakcióját. Milyen furcsa, életében eddig általában mindig ő volt az, akin számon kérték a felszívódást, most pedig fordult a helyzet.*
- Ha előre tudom, hogy ilyen szép balladákat ihlet a hiányom, már el is tűntem volna. *szól végül, a hangja lágyan gördül, de minden szavában ott ül az a bizonyos, csipkelődő él.
Önző… A szó ott visszhangzik Ysanee fejében, mint egy kicsit hamisra sikerült akkord. Furcsa így hallani tőle, ahogy szégyenletes jellemvonásként adja elő, miközben korábban mindketten bátran, s talán egy kicsit büszkén is vállalták ezen tulajdonágukat. Elvégre az ő világukban máshogy az ember nem is élhet túl.
Egy rövid pillanatig úgy tesz, mintha gondolkodna a válaszon, ám mielőtt megszólalna, közelebb hajol a mélységihez. Könyökét hanyagul a pult szélére támasztja, s szava olyan halkan születik meg, hogy csak a férfi hallhatja. Bársonyos suttogás egyenesen a fülébe, amiben mégis ott vibrál a szigorú parancs.*
– Nézz rám, amikor hozzám beszélsz.
*Egy szívdobbanásnyi ideig hagyja, hogy a csönd ismét feszültté váljon közöttük. Azt akarja, hogy a szürke szemek találkozzanak az övével, hogy ne bújhasson ki a szavai súlya alól. És amikor végül megadja magát, a tolvaj mosolya lassan szélesedik ki, olyan mosoly ez, amitől egyszerre lehet feldühödni és elveszni benne – túl sok mindent ígér, de valójában semmit sem ad. A tekintetéből bosszantó természetességgel csillan a fölény.*
– Önző? *ízlelgeti a szót, miközben végigméri a férfit* – Ugyan, Cale… ez olyan, mint azt állítani, hogy tudsz lanton játszani. Egy közönséges igazság, nem igaz?
*Megemeli a poharat, újabbat kortyol, majd a vörösbor ízével ajkán, szinte játékosan hajtja oldalra a fejét.*
- Légy oly kedves oszd meg velem, hogy mire is akarunk kilyukadni ezzel a csodaszép nyári szerelmi vallomással?
*Ujjai lustán köröznek a pohár peremén, mintha unalmát próbálná elűzni, de közben minden figyelme a férfin van. A szürke tincsek, a komor, kicsit fáradt tekintet… és az a hang, ami most nem a szokásos könnyedséggel játszik, hanem komolyságot csepegtet minden szóba. Hallgatja, de nem siet válaszolni; hagyja, hogy a csend egy pillanatra köztük maradjon, mint egy vékony, feszülő húr. Jó érzés tudni, hogy ennyire zavarban van, érez valamiféle édes elégtételt. Tudja, hogy a mélységinek nem könnyű ennyire kiadnia magát, ebben kifejezetten hasonlítanak egymásra. Elég címeres balféknek is érzi magát minden alkalommal, mikor a bárd ismét felszívódik, aztán visszatértével néhány elmés visszavágással és csókkal megvesztegeti. Ez alkalommal nem adja magát könnyen. Bár az elhangzott szavak mögött jól tudja nyers igazság lüktet, Ysa nem hajlandó megkönnyíteni a férfi dolgát azzal, hogy kimutassa: valahol megérintette a vallomás. Egy újabb korty bor, szándékosan lassan, mintha az ízét mérlegelné, de valójában csak időt ad magának, hogy lássa a bárd reakcióját. Milyen furcsa, életében eddig általában mindig ő volt az, akin számon kérték a felszívódást, most pedig fordult a helyzet.*
- Ha előre tudom, hogy ilyen szép balladákat ihlet a hiányom, már el is tűntem volna. *szól végül, a hangja lágyan gördül, de minden szavában ott ül az a bizonyos, csipkelődő él.
Önző… A szó ott visszhangzik Ysanee fejében, mint egy kicsit hamisra sikerült akkord. Furcsa így hallani tőle, ahogy szégyenletes jellemvonásként adja elő, miközben korábban mindketten bátran, s talán egy kicsit büszkén is vállalták ezen tulajdonágukat. Elvégre az ő világukban máshogy az ember nem is élhet túl.
Egy rövid pillanatig úgy tesz, mintha gondolkodna a válaszon, ám mielőtt megszólalna, közelebb hajol a mélységihez. Könyökét hanyagul a pult szélére támasztja, s szava olyan halkan születik meg, hogy csak a férfi hallhatja. Bársonyos suttogás egyenesen a fülébe, amiben mégis ott vibrál a szigorú parancs.*
– Nézz rám, amikor hozzám beszélsz.
*Egy szívdobbanásnyi ideig hagyja, hogy a csönd ismét feszültté váljon közöttük. Azt akarja, hogy a szürke szemek találkozzanak az övével, hogy ne bújhasson ki a szavai súlya alól. És amikor végül megadja magát, a tolvaj mosolya lassan szélesedik ki, olyan mosoly ez, amitől egyszerre lehet feldühödni és elveszni benne – túl sok mindent ígér, de valójában semmit sem ad. A tekintetéből bosszantó természetességgel csillan a fölény.*
– Önző? *ízlelgeti a szót, miközben végigméri a férfit* – Ugyan, Cale… ez olyan, mint azt állítani, hogy tudsz lanton játszani. Egy közönséges igazság, nem igaz?
*Megemeli a poharat, újabbat kortyol, majd a vörösbor ízével ajkán, szinte játékosan hajtja oldalra a fejét.*
- Légy oly kedves oszd meg velem, hogy mire is akarunk kilyukadni ezzel a csodaszép nyári szerelmi vallomással?
6507. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 16:25:08
Üzenet elküldve: 2025-08-17 16:25:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
*Pedig határozottan úgy sejtette, hogy Pashthra érteni fogja a célzást a hencegést illetően, na de sebaj. Ez is elmond valamit, mégpedig azt, hogy még jobban megnyugodhat, a fiú nem fog átlátni a játékán. De mi is tulajdonképp a játék célja? Sejlik fel benne az eddig még nyitva maradt kérdés, mire a válasz viszonylag egyszerű. Tényleg nem akarja egyedül tölteni a mai estét, de esze ágában sincs ebben a fogadóban maradni. A cél két legyet ütni egy csapásra. Társaságot szerezni magának, miközben a Sub Rosa Panzió első vendégével bizonyítani Orthus Morthimer (vagy talán saját maga) számára, hogy remekül végzi a dolgát.
Tényleg szüksége volna arra, hogy rendezze a gondolatait, de nincs rá ideje, mert hamarosan segítenie kell egy harcosnak felvenni a páncélját úgy, hogy még soha nem csinált ilyesmit. Aggodalmát ki is fejti, de nem úgy tűnik, hogy Pashthrát ez elbizonytalanítaná, így ő is az egyszer élünk és az ilyet még úgysem csináltam elvek alapján úgy dönt, hogy majd lesz valahogy.
Belépve a fiú szobájába meglepetten konstatálja a szinte már fájdalmasan tökéletes rendet, amit annak tud be, hogy lakója még nem is költözött be igazán. Fegyver, pajzs, egy zsáknyi valami majd egy láncing kerül elő, amiről ő egyelőre csak annyit tudna mondani, hogy ritka kényelmetlen lehet, de aztán elhangzik egy mondat, ami ugyan úgy kezdődik, hogy ne értse félre, de attól még igencsak félreérthető. Fel is nevet játékosan.*
- Amíg nem teszed hozzá, hogy lehetőség szerint tegyek én is ugyanígy, addig nem értem félre. *Válaszolja játékosan, és elsőre kissé talán csalódottan veszi tudomásul, hogy a selyeming lekerül a férfiről, véleménye szerint kifejezetten jól állt neki, de az izmos felsőtest, amit utána lát, kárpótolja, illetve kárpótolhatná, ha nem rökönyödne meg a rajta végighúzódó, megannyi harc lenyomatán. Pashthra háttal áll neki, így nem láthatja, hogy Merlana szája néhány pillanatra tátva is marad, ahogy tudatosul benne a felismerés, hogy a fiú tényleg nem hazudott. Most már biztos, rengeteg csatát élt meg és élt túl. Nem mozdul, nem lép közelebb, nem szól egy szót sem, nem csinál semmit, pedig késztetést érez rá, hogy megérintse a hegeket, de nem teszi. Még nem. Némán áll, és figyeli, hogy a páncél első darabjai felkerüljenek a harcosra. Amikor a segítségét kérik viszont, közelebb lép és igyekszik az utasítások szerint cselekedni.*
- Ezek nehezek? Mármint nekem. *Kérdezi, miközben egymás után segíti felvenni a darabokat a fiúnak, és közben ügyel rá, hogy ha tényleg olyan nehezek a páncél darabjai, akkor ne hirtelen emelje meg egyiket sem, illetve a figyelmeztetés után arra is, hogy ne sérüljön meg az éles szélektől.*
- Kötelet? *Erre azért kíváncsian kuncogva kapja fel a fejét.* Azt nem mondtad, hogy meg is kell majd kötöznöm téged. *Viccelődik huncut módon, miközben azt ő is elégedetten állapítja meg, hogy kezd egyre jobban lovag formája lenni a társának. Hamarosan fény derül arra, hogy mire is kell a kötél, közben jót szórakozik magában azon is, hogy a lovagok szoknyát hordanak, végül pedig a karvédőket és a vállvédőket is segít felvenni.
Miután végeztek, a köszönetre halványan mosolyodik el.*
- Szívesen, de biztos, hogy ezt mind fel kellett venni ahhoz, hogy el tudd hozni, vagy csak meg akartad mutatni, hogy nézel ki benne, hogy elhiggyem, hogy tényleg meg tudsz védeni? Ha az utóbbi, akkor sikerült. *Bizony a nehézségek ellenére még itt van, és most már van egy saját lovagja is.* Egész biztos vagyok benne, hogy ha így jössz mellettem, nem érhet minket semmiféle atrocitás a polgárnegyedi házig. *Vigyorodik el, majd az ajtó felé lépked.* Akkor mehetünk? *Ha a válasz igen, akkor reményei szerint most már semmi akadálya nincs annak, hogy maguk mögött hagyhassák a fogadót.*
*Pedig határozottan úgy sejtette, hogy Pashthra érteni fogja a célzást a hencegést illetően, na de sebaj. Ez is elmond valamit, mégpedig azt, hogy még jobban megnyugodhat, a fiú nem fog átlátni a játékán. De mi is tulajdonképp a játék célja? Sejlik fel benne az eddig még nyitva maradt kérdés, mire a válasz viszonylag egyszerű. Tényleg nem akarja egyedül tölteni a mai estét, de esze ágában sincs ebben a fogadóban maradni. A cél két legyet ütni egy csapásra. Társaságot szerezni magának, miközben a Sub Rosa Panzió első vendégével bizonyítani Orthus Morthimer (vagy talán saját maga) számára, hogy remekül végzi a dolgát.
Tényleg szüksége volna arra, hogy rendezze a gondolatait, de nincs rá ideje, mert hamarosan segítenie kell egy harcosnak felvenni a páncélját úgy, hogy még soha nem csinált ilyesmit. Aggodalmát ki is fejti, de nem úgy tűnik, hogy Pashthrát ez elbizonytalanítaná, így ő is az egyszer élünk és az ilyet még úgysem csináltam elvek alapján úgy dönt, hogy majd lesz valahogy.
Belépve a fiú szobájába meglepetten konstatálja a szinte már fájdalmasan tökéletes rendet, amit annak tud be, hogy lakója még nem is költözött be igazán. Fegyver, pajzs, egy zsáknyi valami majd egy láncing kerül elő, amiről ő egyelőre csak annyit tudna mondani, hogy ritka kényelmetlen lehet, de aztán elhangzik egy mondat, ami ugyan úgy kezdődik, hogy ne értse félre, de attól még igencsak félreérthető. Fel is nevet játékosan.*
- Amíg nem teszed hozzá, hogy lehetőség szerint tegyek én is ugyanígy, addig nem értem félre. *Válaszolja játékosan, és elsőre kissé talán csalódottan veszi tudomásul, hogy a selyeming lekerül a férfiről, véleménye szerint kifejezetten jól állt neki, de az izmos felsőtest, amit utána lát, kárpótolja, illetve kárpótolhatná, ha nem rökönyödne meg a rajta végighúzódó, megannyi harc lenyomatán. Pashthra háttal áll neki, így nem láthatja, hogy Merlana szája néhány pillanatra tátva is marad, ahogy tudatosul benne a felismerés, hogy a fiú tényleg nem hazudott. Most már biztos, rengeteg csatát élt meg és élt túl. Nem mozdul, nem lép közelebb, nem szól egy szót sem, nem csinál semmit, pedig késztetést érez rá, hogy megérintse a hegeket, de nem teszi. Még nem. Némán áll, és figyeli, hogy a páncél első darabjai felkerüljenek a harcosra. Amikor a segítségét kérik viszont, közelebb lép és igyekszik az utasítások szerint cselekedni.*
- Ezek nehezek? Mármint nekem. *Kérdezi, miközben egymás után segíti felvenni a darabokat a fiúnak, és közben ügyel rá, hogy ha tényleg olyan nehezek a páncél darabjai, akkor ne hirtelen emelje meg egyiket sem, illetve a figyelmeztetés után arra is, hogy ne sérüljön meg az éles szélektől.*
- Kötelet? *Erre azért kíváncsian kuncogva kapja fel a fejét.* Azt nem mondtad, hogy meg is kell majd kötöznöm téged. *Viccelődik huncut módon, miközben azt ő is elégedetten állapítja meg, hogy kezd egyre jobban lovag formája lenni a társának. Hamarosan fény derül arra, hogy mire is kell a kötél, közben jót szórakozik magában azon is, hogy a lovagok szoknyát hordanak, végül pedig a karvédőket és a vállvédőket is segít felvenni.
Miután végeztek, a köszönetre halványan mosolyodik el.*
- Szívesen, de biztos, hogy ezt mind fel kellett venni ahhoz, hogy el tudd hozni, vagy csak meg akartad mutatni, hogy nézel ki benne, hogy elhiggyem, hogy tényleg meg tudsz védeni? Ha az utóbbi, akkor sikerült. *Bizony a nehézségek ellenére még itt van, és most már van egy saját lovagja is.* Egész biztos vagyok benne, hogy ha így jössz mellettem, nem érhet minket semmiféle atrocitás a polgárnegyedi házig. *Vigyorodik el, majd az ajtó felé lépked.* Akkor mehetünk? *Ha a válasz igen, akkor reményei szerint most már semmi akadálya nincs annak, hogy maguk mögött hagyhassák a fogadót.*
6506. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 16:18:01
Üzenet elküldve: 2025-08-17 16:18:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerős arcok//
*Nestar nem szeret kötözködő vagy gonosz lenni, az idő kikoptatta belőle ezen oldalát. Valamint tapasztalata, hogy csak ellenszenvet szül vele és nem használ.*
- Erősen kétlem, de új vezér, új stratégiák. Viszont ezt kellemes hallani, akkor kénytelen leszek visszaköszönni egy időre. A törzzsel jó kapcsolatban állok és a helyzet ismeretében nem sokára szükség is lesz rám. Gondolom nem lehet tudni, hogy mikorra érnék el a várost.
*Van egy-két dolog, ami zavarja történetben, de ennek később kerít feneket, a csirkéjéből falatkázik, néha egy-egy darab főtt krumplival. Jól sejtette, hogy egy ork kém gyorsan lebukna, csak abban tévedett, hogy ettől még nem próbálnák meg. Mondjuk relikviákat keresni önmagában nem bűn és nem is törvénybe ütköző, amíg a végzőjének nincs bőrzöldesedése. Utána csak fel tudnak valamit csapni a könyvből, amivel rács mögé teszik.*
- Nem állna messze tőlük, ha a horda felvenné velük a kapcsolatot, van az a pénz, amiért a város hátába kést döfnek. A Kikötő sokat nyerészkedhet a város gyengülésén. De inkább csak gondolatkísérletként mondtam, mint bármi konkrét. De a Kikötő esik olyan messze a várostól, hogy lehet nincs is tervben a számukra. Igazából a törzs területét is könnyedén megkerülhetik és egyenest a városhoz vághatnak.
*Ellenben az elmondottak mind szépek és jók, azonban az alkimista nem feltétlenül a történetek iránt érdeklődik, hanem bizonyosságot is szeretne. Nem azért, mert esetleg hazugsággal vádolná Norennart, de egyelőre csak ő hallott valamit, amit a mélységi hallhatott. Ez magában kevés.*
- Azt szabadna megkérdeznem, hogy balszerencsén keresztül sikerült ezt megtudakolni?
*Nestar nem szeret kötözködő vagy gonosz lenni, az idő kikoptatta belőle ezen oldalát. Valamint tapasztalata, hogy csak ellenszenvet szül vele és nem használ.*
- Erősen kétlem, de új vezér, új stratégiák. Viszont ezt kellemes hallani, akkor kénytelen leszek visszaköszönni egy időre. A törzzsel jó kapcsolatban állok és a helyzet ismeretében nem sokára szükség is lesz rám. Gondolom nem lehet tudni, hogy mikorra érnék el a várost.
*Van egy-két dolog, ami zavarja történetben, de ennek később kerít feneket, a csirkéjéből falatkázik, néha egy-egy darab főtt krumplival. Jól sejtette, hogy egy ork kém gyorsan lebukna, csak abban tévedett, hogy ettől még nem próbálnák meg. Mondjuk relikviákat keresni önmagában nem bűn és nem is törvénybe ütköző, amíg a végzőjének nincs bőrzöldesedése. Utána csak fel tudnak valamit csapni a könyvből, amivel rács mögé teszik.*
- Nem állna messze tőlük, ha a horda felvenné velük a kapcsolatot, van az a pénz, amiért a város hátába kést döfnek. A Kikötő sokat nyerészkedhet a város gyengülésén. De inkább csak gondolatkísérletként mondtam, mint bármi konkrét. De a Kikötő esik olyan messze a várostól, hogy lehet nincs is tervben a számukra. Igazából a törzs területét is könnyedén megkerülhetik és egyenest a városhoz vághatnak.
*Ellenben az elmondottak mind szépek és jók, azonban az alkimista nem feltétlenül a történetek iránt érdeklődik, hanem bizonyosságot is szeretne. Nem azért, mert esetleg hazugsággal vádolná Norennart, de egyelőre csak ő hallott valamit, amit a mélységi hallhatott. Ez magában kevés.*
- Azt szabadna megkérdeznem, hogy balszerencsén keresztül sikerült ezt megtudakolni?
6505. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 15:52:53
Üzenet elküldve: 2025-08-17 15:52:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerős arcok//
*Norennar lassan megrázza a fejét, mikor Nestar megjegyzi, hogy a város nem sieti el a törzs tájékoztatását. A füst, amit eddig pipájából eregetett, szinte egyenletesen úszik a levegőben, amíg megszólal.*
- Viszont a társaim elindultak a Vashegyre ezen céllal. Napnyugtára, de legkésőbb pirkadatkor tudni fognak róla. *Hangja visszafogott, de érződik rajta, hogy a gondolat súlyát komolyan hordozza.* - Remélem, a barbárok elég bölcsek lesznek ahhoz, hogy beássák magukat a falaik elé, és ne menjenek elébe a problémának.
*Szavai után egy pillanatig hallgat. A fogadó zsivaja betölti a köztes csendet: egy sarokban harsány kockajáték, a konyha felől edények csattanása, az ablakon túl a nyári este lassú tompulása. Norennar tekintete végigfut a terem vendégein, de végül ismét Nestarra szegezi.
Amikor az alkimista a fegyverről és az ork kémekről kérdez, a sötételf arcán rövid fintor jelenik meg, majd előrébb hajol. A szék lábai halk nyikkanással húzódnak közelebb az asztalhoz.*
- A fegyverről semmit nem tudok azon felül, hogy keresik. *Elidőzik egy pillanatra, mintha újrarendezné a gondolatait.* - Alrishul tanácsos szerint már elfogtak egy zöldbőrűt itt, a városban. Valami ereklye után kutatott. Szóval igenis megalapozott a gyanúm, hogy többen is lehetnek.
*Körbepillant, mintha attól tartana, hogy egy ismeretlen fül is meghallja a szavait. Ujjai közben lassan végigsimítanak a pipa oldalán, aztán ismét a fogai közé veszi a szárát, de nem gyújt rá újra. A gondolat túl közel húzza a valóságot.
Amikor a kikötő felmerül, Norennar újból a fejét rázza. Egy pillanatra elhallgat, tekintete elréved a fogadó egyik félhomályba burkolózó sarkába. Csak azután fordul vissza Nestarra.*
- Kötve hiszem. Legalábbis az eddigi nyomozásom során nem találtam erre utaló jeleket. *Hangja tárgyilagos, de nem elutasító.* - Miért, úgy véled, lehet közük hozzá?
*A kérdés után hátradől, karját keresztbe fonja a mellkasa előtt. Arca szigorú marad, de a tekintetében ott bujkál a nyitottság, mintha szívesen hallaná az alkimista véleményét. A fogadó zsivajában lassan újra körvonalazódik kettőjük párbeszéde, az asztal fölött lebegve, mintha minden más eltűnt volna körülöttük.*
*Norennar lassan megrázza a fejét, mikor Nestar megjegyzi, hogy a város nem sieti el a törzs tájékoztatását. A füst, amit eddig pipájából eregetett, szinte egyenletesen úszik a levegőben, amíg megszólal.*
- Viszont a társaim elindultak a Vashegyre ezen céllal. Napnyugtára, de legkésőbb pirkadatkor tudni fognak róla. *Hangja visszafogott, de érződik rajta, hogy a gondolat súlyát komolyan hordozza.* - Remélem, a barbárok elég bölcsek lesznek ahhoz, hogy beássák magukat a falaik elé, és ne menjenek elébe a problémának.
*Szavai után egy pillanatig hallgat. A fogadó zsivaja betölti a köztes csendet: egy sarokban harsány kockajáték, a konyha felől edények csattanása, az ablakon túl a nyári este lassú tompulása. Norennar tekintete végigfut a terem vendégein, de végül ismét Nestarra szegezi.
Amikor az alkimista a fegyverről és az ork kémekről kérdez, a sötételf arcán rövid fintor jelenik meg, majd előrébb hajol. A szék lábai halk nyikkanással húzódnak közelebb az asztalhoz.*
- A fegyverről semmit nem tudok azon felül, hogy keresik. *Elidőzik egy pillanatra, mintha újrarendezné a gondolatait.* - Alrishul tanácsos szerint már elfogtak egy zöldbőrűt itt, a városban. Valami ereklye után kutatott. Szóval igenis megalapozott a gyanúm, hogy többen is lehetnek.
*Körbepillant, mintha attól tartana, hogy egy ismeretlen fül is meghallja a szavait. Ujjai közben lassan végigsimítanak a pipa oldalán, aztán ismét a fogai közé veszi a szárát, de nem gyújt rá újra. A gondolat túl közel húzza a valóságot.
Amikor a kikötő felmerül, Norennar újból a fejét rázza. Egy pillanatra elhallgat, tekintete elréved a fogadó egyik félhomályba burkolózó sarkába. Csak azután fordul vissza Nestarra.*
- Kötve hiszem. Legalábbis az eddigi nyomozásom során nem találtam erre utaló jeleket. *Hangja tárgyilagos, de nem elutasító.* - Miért, úgy véled, lehet közük hozzá?
*A kérdés után hátradől, karját keresztbe fonja a mellkasa előtt. Arca szigorú marad, de a tekintetében ott bujkál a nyitottság, mintha szívesen hallaná az alkimista véleményét. A fogadó zsivajában lassan újra körvonalazódik kettőjük párbeszéde, az asztal fölött lebegve, mintha minden más eltűnt volna körülöttük.*
6504. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 15:30:06
Üzenet elküldve: 2025-08-17 15:30:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerős arcok//
*Megszokott érzelemmentességével vállalja a titkolózást, bár lehet nem a legjobb ötlet volt a Pegazus vendégtere, ha veszélyes és értékes híreket közölnek vele. Az orkok említésére meg se rebben a szeme és, hogy őszinte legyen, kicsit csalódott is. Lehet, mert a hordányi nem hangzik olyan soknak, nem tudja eldönteni, hogy mennyit is jelent vagy csak már annyira megszokta a mágikus kataklizmákat és várost feldöntő eseményeket, hogy egy pusztai horda támadása megnyugtatóan normális és elfogadható eseménynek hat.*
- A tanácsos úrnak érdekes véleménye van a problémamegoldásról. De abban egyet kell értenem, a várost a pusztától egy folyó válassza el és azon területek tharg felségkörbe tartoznak. Porig ég párezer hektár, mire a városnak szagolnia kell a füstjét.
*Nem egyetért vagy tiltakozik a dologgal, csak szárazon közli. Nem kételkedik abban, hogy a törzs derekán törne meg a horda, a várostól pedig nem idegen az ilyen kalkuláció.*
- Gondolom a város nem is sieti el, hogy a fejleményről a törzset tájékoztassa.
*Ezt viszont csak a rosszindulat mondatja vele. a keletre fekvő területek már az övék és nem is feltétlen volt legjobb gazdája a földeknek. Abban bizonytalan, hogy a város újra vállalná a visszaszerezni kívánt területek védelmét és igazgatását úgy, ahogy a törzs tenné, de ez távolról sem az ő dolga. A fegyvert illetően, majd lesznek kérdései is a történet hitelességét illetően, de szkeptikusságának várnia kell egy keveset.*
- Értem, a fegyverről mit lehet tudni? És miért gondolhatják, hogy a városban van? És, nem akarok bunkó lenni, de biztos abban, hogy a kémeik orkok? Nem idegen látvány a városban, de... inkább megtűrt a helyzetük, mint bizalmat kapottak.
*Nestar nem kétli, hogy egy komolyabb operáció esetén megtalálnák a módját rá, de elsőre úgy hangzik, mintha le kellene szövetkezniük valakikkel, akiknek az arca kevesebb ellenszenvet vált ki az átlagos városiból.*
- A Kikötőnek ehhez van köze?
*Gondol az első helyre, akik lepaktálnának egy ork hordával Arthenior megdöntésére. Nem azért, mert annyira örülnének új ork uraiknak, hanem rövidtávú haszonért tönkretenni a jövőjüket olyasmi, amit kinézne az ottani bandákból.*
*Megszokott érzelemmentességével vállalja a titkolózást, bár lehet nem a legjobb ötlet volt a Pegazus vendégtere, ha veszélyes és értékes híreket közölnek vele. Az orkok említésére meg se rebben a szeme és, hogy őszinte legyen, kicsit csalódott is. Lehet, mert a hordányi nem hangzik olyan soknak, nem tudja eldönteni, hogy mennyit is jelent vagy csak már annyira megszokta a mágikus kataklizmákat és várost feldöntő eseményeket, hogy egy pusztai horda támadása megnyugtatóan normális és elfogadható eseménynek hat.*
- A tanácsos úrnak érdekes véleménye van a problémamegoldásról. De abban egyet kell értenem, a várost a pusztától egy folyó válassza el és azon területek tharg felségkörbe tartoznak. Porig ég párezer hektár, mire a városnak szagolnia kell a füstjét.
*Nem egyetért vagy tiltakozik a dologgal, csak szárazon közli. Nem kételkedik abban, hogy a törzs derekán törne meg a horda, a várostól pedig nem idegen az ilyen kalkuláció.*
- Gondolom a város nem is sieti el, hogy a fejleményről a törzset tájékoztassa.
*Ezt viszont csak a rosszindulat mondatja vele. a keletre fekvő területek már az övék és nem is feltétlen volt legjobb gazdája a földeknek. Abban bizonytalan, hogy a város újra vállalná a visszaszerezni kívánt területek védelmét és igazgatását úgy, ahogy a törzs tenné, de ez távolról sem az ő dolga. A fegyvert illetően, majd lesznek kérdései is a történet hitelességét illetően, de szkeptikusságának várnia kell egy keveset.*
- Értem, a fegyverről mit lehet tudni? És miért gondolhatják, hogy a városban van? És, nem akarok bunkó lenni, de biztos abban, hogy a kémeik orkok? Nem idegen látvány a városban, de... inkább megtűrt a helyzetük, mint bizalmat kapottak.
*Nestar nem kétli, hogy egy komolyabb operáció esetén megtalálnák a módját rá, de elsőre úgy hangzik, mintha le kellene szövetkezniük valakikkel, akiknek az arca kevesebb ellenszenvet vált ki az átlagos városiból.*
- A Kikötőnek ehhez van köze?
*Gondol az első helyre, akik lepaktálnának egy ork hordával Arthenior megdöntésére. Nem azért, mert annyira örülnének új ork uraiknak, hanem rövidtávú haszonért tönkretenni a jövőjüket olyasmi, amit kinézne az ottani bandákból.*
6503. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 14:46:06
Üzenet elküldve: 2025-08-17 14:46:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerős arcok//
*Norennar csendben bólint, amikor az üvegek átcsúsznak felé az asztalon. Egyenként emeli fel őket, a zöldek üvegfalán megtörő fényt figyelve, majd gondosan elhelyezi mindet a szütyőben az övén. A mozdulatok lassúak, szándékosan kimértek, mintha súlyuknál fogva több lenne bennük, mint egyszerű főzet.
Röviden Nestar arcára pillant, amikor az alkimista egy másik fiolát emel, majd a saját szájához emelve kiissza. Nem szól semmit, csak az apró részleteket figyeli: a folyadék színe hogyan csillan, az alkimista torka hogyan mozdul az ital lecsúsztakor. A füst, amely Norennar pipájából szivárgott, mostanra lassan felszállt, helyét átveszi a fogadó nehéz, állott levegője, benne sült hús és bor illatával.
A kérdés hallatán Norennar szemei megvillannak. Egy pillanatig csak a környezetét pásztázza: a padok nyikorgását, a közelben nevető vendégeket, a poharak tompa koccanását. Hallja, ahogy a szomszédos asztalnál valaki ujjával ritmust dobol az asztalfán. A háttér zajai mind emlékeztetik rá, hogy a falakon kívül másról beszélnek, odabent viszont jobb óvatosnak maradni.
Even figyelmeztetése jut eszébe: a pánik rosszabb, mint bármely hír. De itt ül előtte egy férfi, aki valaha a város ügyeihez is értett. Ha valakinek, neki talán elmondhatja. Egy apró mozdulattal int Nestarnak, hogy hajoljon közelebb. Tekintetében ott a komolyság: addig nem szól, míg amaz nem teszi meg, amit kér.
Amint az alkimista közelebb dől, Norennar is előrébb hajol. A hangját visszafogja, csak a legközelebbi asztalig juthat el a szó, tovább nem.*
- Orkok. *Kezdi halkan, szeme sarkából ismét körbepillantva.* - Egy egész hordányi. A puszta felől érkeznek majd.
*Néhány lélegzetnyi szünetet hagy, hogy az információ súlya megüljön az asztal felett.*
- A tanácsos, akivel beszéltünk, abban bízik, hogy a Vashegy megállítja őket. Én azonban kételkedem. A városnak fel kéne készülnie. Azonban erre nincs ráhatásom, de...
*Elharapja a mondat végét, és ismét körbenéz, mintha egy pillanatig attól tartana, hogy a közelben is felüti fejét egy zöldbőrű.*
- A kémeik már itt járnak. Valamit keresnek. Egy fegyvert, a városon belül.
*Szavai után megfeszülnek az ujjai a pohár körül. Rövid szünetet tart, mielőtt befejezné.*
- A tanács nem hajlandó ezzel foglalkozni. Nekem kell megtalálnom, mielőtt az orkok teszik. De eddig semmi nyomom nincs.
*Szavai a füsttel és a nehéz levegővel együtt ülnek meg a térben. Norennar hátradől, tekintete egy pillanatra a tányérján marad, de látszik rajta, hogy a gondolatai egészen máshol járnak.*
*Norennar csendben bólint, amikor az üvegek átcsúsznak felé az asztalon. Egyenként emeli fel őket, a zöldek üvegfalán megtörő fényt figyelve, majd gondosan elhelyezi mindet a szütyőben az övén. A mozdulatok lassúak, szándékosan kimértek, mintha súlyuknál fogva több lenne bennük, mint egyszerű főzet.
Röviden Nestar arcára pillant, amikor az alkimista egy másik fiolát emel, majd a saját szájához emelve kiissza. Nem szól semmit, csak az apró részleteket figyeli: a folyadék színe hogyan csillan, az alkimista torka hogyan mozdul az ital lecsúsztakor. A füst, amely Norennar pipájából szivárgott, mostanra lassan felszállt, helyét átveszi a fogadó nehéz, állott levegője, benne sült hús és bor illatával.
A kérdés hallatán Norennar szemei megvillannak. Egy pillanatig csak a környezetét pásztázza: a padok nyikorgását, a közelben nevető vendégeket, a poharak tompa koccanását. Hallja, ahogy a szomszédos asztalnál valaki ujjával ritmust dobol az asztalfán. A háttér zajai mind emlékeztetik rá, hogy a falakon kívül másról beszélnek, odabent viszont jobb óvatosnak maradni.
Even figyelmeztetése jut eszébe: a pánik rosszabb, mint bármely hír. De itt ül előtte egy férfi, aki valaha a város ügyeihez is értett. Ha valakinek, neki talán elmondhatja. Egy apró mozdulattal int Nestarnak, hogy hajoljon közelebb. Tekintetében ott a komolyság: addig nem szól, míg amaz nem teszi meg, amit kér.
Amint az alkimista közelebb dől, Norennar is előrébb hajol. A hangját visszafogja, csak a legközelebbi asztalig juthat el a szó, tovább nem.*
- Orkok. *Kezdi halkan, szeme sarkából ismét körbepillantva.* - Egy egész hordányi. A puszta felől érkeznek majd.
*Néhány lélegzetnyi szünetet hagy, hogy az információ súlya megüljön az asztal felett.*
- A tanácsos, akivel beszéltünk, abban bízik, hogy a Vashegy megállítja őket. Én azonban kételkedem. A városnak fel kéne készülnie. Azonban erre nincs ráhatásom, de...
*Elharapja a mondat végét, és ismét körbenéz, mintha egy pillanatig attól tartana, hogy a közelben is felüti fejét egy zöldbőrű.*
- A kémeik már itt járnak. Valamit keresnek. Egy fegyvert, a városon belül.
*Szavai után megfeszülnek az ujjai a pohár körül. Rövid szünetet tart, mielőtt befejezné.*
- A tanács nem hajlandó ezzel foglalkozni. Nekem kell megtalálnom, mielőtt az orkok teszik. De eddig semmi nyomom nincs.
*Szavai a füsttel és a nehéz levegővel együtt ülnek meg a térben. Norennar hátradől, tekintete egy pillanatra a tányérján marad, de látszik rajta, hogy a gondolatai egészen máshol járnak.*
6502. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 14:22:40
Üzenet elküldve: 2025-08-17 14:22:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerős arcok//
*Még nem tudja, hogy miként vegye üzletének jó haladtát. Még, ha Cagon szavai valósan is csengnek benne és a jövő mást hoz számukra, úgy tűnik, hogy erős ellenszélben kell majd utat vágniuk maguknak, hiszen az italaikból még többel is kell készüljön. Ellenben ez a jövő gondja. Átad 1 db Méregzöld varázsitalt Norennar Dwirinthalennek. Valamint átad 2 db Fűzöld varázsitalt Norennar Dwirinthalennek. Ebédjének csekély figyelmet szán, az italokkal ő már elmondja mondanivalójának nagyját, most a mélységire figyelne, de nem sok hangzik el, amire tudna. Ráébred hiányosságára, amint összerakja, hogy miért is érdeklődtek szárazon a városbeli pozíciója felől, szemlélete sokat változott. Elővesz egy kisebb kékes varázsitalt és megissza, szellemi fáradtságának űzésére.*
- Sajnos annyi kevés, a gond sosem azzal volt, mi a jó döntés, hanem hogy ki nyerészkedhet rajta. Én nem számítanék arra, hogy a város bármit is tesz a kötelező legkevesebben túl, hogy a saját túlélését garantálja, de, én nem is tudom, hogy mire lehet szüksége. Így meg is kell kérdezzem. Mire gondoltál a sötét idők alatt?
*Nem kizárt, hogy ha Norennar által elmondani kívánt helyzet annyira veszélyes, az alkimista tudna kopogni bár befolyásos alak ajtaján. De ebben annyira nem jó, így reméli, hogy erre nem is lenne szükség.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Még nem tudja, hogy miként vegye üzletének jó haladtát. Még, ha Cagon szavai valósan is csengnek benne és a jövő mást hoz számukra, úgy tűnik, hogy erős ellenszélben kell majd utat vágniuk maguknak, hiszen az italaikból még többel is kell készüljön. Ellenben ez a jövő gondja. Átad 1 db Méregzöld varázsitalt Norennar Dwirinthalennek.
Valamint átad 2 db Fűzöld varázsitalt Norennar Dwirinthalennek. Ebédjének csekély figyelmet szán, az italokkal ő már elmondja mondanivalójának nagyját, most a mélységire figyelne, de nem sok hangzik el, amire tudna. Ráébred hiányosságára, amint összerakja, hogy miért is érdeklődtek szárazon a városbeli pozíciója felől, szemlélete sokat változott. Elővesz egy kisebb kékes varázsitalt és megissza, szellemi fáradtságának űzésére.*- Sajnos annyi kevés, a gond sosem azzal volt, mi a jó döntés, hanem hogy ki nyerészkedhet rajta. Én nem számítanék arra, hogy a város bármit is tesz a kötelező legkevesebben túl, hogy a saját túlélését garantálja, de, én nem is tudom, hogy mire lehet szüksége. Így meg is kell kérdezzem. Mire gondoltál a sötét idők alatt?
*Nem kizárt, hogy ha Norennar által elmondani kívánt helyzet annyira veszélyes, az alkimista tudna kopogni bár befolyásos alak ajtaján. De ebben annyira nem jó, így reméli, hogy erre nem is lenne szükség.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
6501. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 13:27:48
Üzenet elküldve: 2025-08-17 13:27:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
- Így van, miért is hencegne bárki ilyesmivel. * Bólogat nagyokat, láthatóan elmegy a feje felett a hencegés szó, és nem esik le neki, hogy éppen az orrára koppintanak vele. De szerencsére tovább is áll a beszélgetés erről a témáról, és nincs alkalma rá, hogy tovább járassa le magát a túlzottan fecsegős szájával. Nem is tudja, hogy milyen szerencséje van azzal, hogy a nőt nem zavarja túlzott kérkedése. Persze az elgondolkodtatja, hogy Naesala hogyan mondaná el ugyan ezt a történetet, de be kell lássa, hogy rosszabbul. A másik harcos még annyira sem beszédes, mint Pash, és nincs is annyi érzéke a meséléshez, felesleges is lenne meghallgatni az ő szájából a dolgot. A túlzott rébuszok amúgy is zavarják, és ahelyett, hogy ilyen rejtett jelentéseken gondolkodjon, inkább a másik szépségének a látványával tölti fel magát. Egyre jobban tetszik neki a bárd, minél tovább nézi. Egyre több apró részletet lát meg rajta, amik megfogják a tekintetét, és a kitüntetett figyelem is jóleső érzéssel tölti el. Alig figyel az ételére, és nem is fogyasztja el teljesen, mire asztaltársasága végez, de láthatóan nem fogja marasztalni magukat. Bár nem kenyere a pazarlás, jelenleg el tud tekinteti az ilyen apróságoktól. Ahogy azt is elfelejtette már, hogy fizetni akart. *
- Akkor jobb lesz, ha mindent viszek. * Bólint rövid gondolkodás után, bár még nem kérdezte meg, hogy mennyibe fog kerülni az éjszaka, igazából nem fél attól, hogy ne tudná kifizetni. Főleg a fejpénz után, bőven van mit elköltsön, és a felszerelései nem igényelnek különösebb ráköltést, minden kiváló állapotban van. *
- Semmi baj, majd segítek benne. * Legyint a fiú, akinek egyébként meg arról nincs fogalma, hogy a fűzőt hogyan kell feladni valakire. Nem is igazán látott még fűzőt közelről, pedig Merlanáét szívesen megnézné, ha viselné. *
- Itt lesz a szobám. * Int a második ajtóra, ahogy felérnek, és gyorsan kinyitja a kulccsal. Odabent szinte olyan, mintha nem is lakna itt senki, rend van és tisztaság, Pash pedig rögtön a ládához sétál. Szótlanul elkezdi kipakolni belőle a dolgait, először a fokost helyezi az ágyra, amit az acélpajzs követ. Egy kis zsákban tart mindenféle apróságot, ezekről a bárdnak nehéz megmondani, hogy mik lehetnek, de azt látja, hogy óvatos mozdulattal helyezi el a fiú, tehát bizonyára törékeny dolgok. Az acél láncing is az ágyra kerül egyelőre, mert még nincs oka belebújni. Csak ez után kezdi kipakolni a páncél nehéz dolgait. *
- Remélem nem érted félre, de ki kell bújnom az ingemből. * Pironkodik a fiatal harcos, és ha a nőnek nincs ellenére, akkor gyorsan leveti az inget, és az alatta viselt felsőt. Ezek az ágyra kerülnek, nem gondosan összehajtva, hanem csak úgy odadobva. A fiú felsőtestén pedig két dolog látszik, az egyik, hogy igencsak használt, a bőr feszül az alatta lévő izmokra, kihangsúlyozva azoknak a vonását. Zsírt nem sokat rejt, ami szegényes étrendre utalhat. Ezen kívül a hófehér bőrt megannyi sérülés csúfítja el, régi harcok nyomai. Többfélék ezek, van olyan, amit egyértelműen vágófegyver okozott, hosszú, vékony heg szalad végig a vállától a köldökéig. Bal oldalán, a csípője fölött mintha valami komolyabb, erősebb fegyver marta volna meg, egy nagyobb foltként tarkítja ott heg. Karja se tökéletes, a lekerülő alkarvédő alól előbukkan egy hosszú vágás egykori nyoma, ami a fiú csuklójától egészen a könyökéig tart. Bal vállánál, a kulcscsont alatt nem csak elölről, de hátulról is egy vörös heg jelzi, hogy egyszer keresztül szaladt rajta egy dárda. A csípője fölött pedig annak a nyomát viseli, amikor beleállt egy nyíl. A harcos nem adja nyomát annak, hogy kérkedne a test látványával, nem helyezkedik úgy, hogy minden szögből megvizsgálható legyen, nem feszít feleslegesen, és ha Merlana nem állítja meg benne, akkor egyszerűen veszi fel a lovagi páncélhoz tartozó aláöltözetet. *
- Ameddig tudom, addig felveszem magamra egyedül, és szólok amikor kellesz. * Teszi még hozzá egy mosoly keretében, és ha nem tartóztatják fel, akkor gyakorlott mozdulatokkal kezdi magára önteni a páncélt. Az énekes talán még párhuzamot is von a fűző, és a páncél között, mert sokban hasonlítanak, főleg a sok kötés az, ami miatt így érezhet. Ahogy Pash felveszi a páncélt, hátul összekapcsolja a kapcsokat, és felül a felsőjéhez köti, ezért kellett átvegye az inget olyanra, ami erre alkalmas. Ezt megteszi a másik lábán is, és mint egy barbár harisnyakötő, hamarosan mindkét lábán ott virít az acél. Ez után a láncinghez hasonló, szoknyaszerű dolog kerül a kezébe, amit a derekára köt, elfedve a páncél által nem védett férfias részeket. Ahogy ezzel megvan, bólint Merlana felé. *
- Akkor kérlek, most kellene a segítséged. * Mondja, és a láda felé int, amiben még nagyon sok dolog van. *
- A mellkasra kellene nekem az, ami legfelül van. * Int, és ha a bárd segít neki, akkor egy mellig érő páncél felsőrészt vehet ki a ládából. * Ezt kellene rám adni úgy, hogy az az oldala legyen előre.
* Ha a hölgy így tesz, akkor hamarosan a harcoson feszül ez az acél is, amennyiben hajlandó meghúzni az oldalt lévő csatokat. Láthatja, hogy még közel sincs vége, mert ez a felsőtestnek csak a felét védi, mintha csak egy hálóing lenne, ami éppen csak eltakarja a mellet, de a hasat kívánatosan fedetlenül hagyja. *
- Most kellene a másik része. Vigyázz vele, nehogy megvágd magad, a szélei élesek tudnak lenni. És hozd hozzá a kötelet is kérlek. * Int megint a láda felé. Egy vaskosabb, kicsit nehezebb páncélrész kerül elő, amit megint csak a fiúra kell feladni. Így már kezd egészen lovagokra hasonlítani, és ha megkapja a kötelet, akkor azt a derekán megszorítva, mint egy övet, igyekszik segíteni a bárd munkáját. Így összehúzva a páncélt sokkal könnyebb a csatokat befűzni, és meghúzni. Ez után a ládához sétál, kivesz belőle egy páncélrészt, amit ismét valami barbár szoknyaként köt magára, fedve a korábbi sodronyszoknyáját. *
- Szükségem lenne a karvédőkre is. Mindegy, hogy melyiket hozod először, de én a jobbal szoktam kezdeni. * Mosolyog biztatóan a másikra, mert tudja, hogy hosszú és unalmas folyamat ez, viszont így hogy darabokban látja az énekes, talán ő is belátja, hogy mennyivel egyszerűbb úgy elszállítani, mintha kézben vagy ládában próbálnák. Amennyiben feladja rá a karvédőket is, ezeket már nem csattal, hanem méhviaszba váltott fűzővel kell megkötni a fiú bicepszén, hogy rögzítse, és ne akarjon csúszkálni. Csak ez után kell az alkar és a felkar találkozásánál meghúzni egy-egy csatot. *
- Mindjárt végzünk, csak a vállvédők vannak hátra. * Nyugtatja a másikat, és reméli, hogy az öltöztetés közben a bárd sem azon gondolkodik, hogy milyen kellemetlen lesz, amikor mindezt le is kell vegyék majd róla. A vállvédők feladása könnyű, csak egy-egy ponton kell megkötni a vállánál, és az alsó részén egy-egy csatot meghúzni. *
- Köszönöm a segítséget. Azt hozom inkább kézben. * Int a kimaradt rész felé, ami egy furcsa, félgömb alakú, több lemezből álló rész. Ezt Pash behajítja a zsákjába, és gyors mozdulatokkal felölti oldalára a kardot, másik oldalára a fokost, a pajzsot pedig kézben fogja, az összes többi holmiját rejtő zsákkal együtt. *
- Meg is vagyunk, látod, nem egy nehéz dolog. * Vigyorog biztatóan, de szeme hálásan csillog. Már ha Merlana végigcsinálta vele a folyamatot, és nem hagyta faképnél félúton. *
- Így van, miért is hencegne bárki ilyesmivel. * Bólogat nagyokat, láthatóan elmegy a feje felett a hencegés szó, és nem esik le neki, hogy éppen az orrára koppintanak vele. De szerencsére tovább is áll a beszélgetés erről a témáról, és nincs alkalma rá, hogy tovább járassa le magát a túlzottan fecsegős szájával. Nem is tudja, hogy milyen szerencséje van azzal, hogy a nőt nem zavarja túlzott kérkedése. Persze az elgondolkodtatja, hogy Naesala hogyan mondaná el ugyan ezt a történetet, de be kell lássa, hogy rosszabbul. A másik harcos még annyira sem beszédes, mint Pash, és nincs is annyi érzéke a meséléshez, felesleges is lenne meghallgatni az ő szájából a dolgot. A túlzott rébuszok amúgy is zavarják, és ahelyett, hogy ilyen rejtett jelentéseken gondolkodjon, inkább a másik szépségének a látványával tölti fel magát. Egyre jobban tetszik neki a bárd, minél tovább nézi. Egyre több apró részletet lát meg rajta, amik megfogják a tekintetét, és a kitüntetett figyelem is jóleső érzéssel tölti el. Alig figyel az ételére, és nem is fogyasztja el teljesen, mire asztaltársasága végez, de láthatóan nem fogja marasztalni magukat. Bár nem kenyere a pazarlás, jelenleg el tud tekinteti az ilyen apróságoktól. Ahogy azt is elfelejtette már, hogy fizetni akart. *
- Akkor jobb lesz, ha mindent viszek. * Bólint rövid gondolkodás után, bár még nem kérdezte meg, hogy mennyibe fog kerülni az éjszaka, igazából nem fél attól, hogy ne tudná kifizetni. Főleg a fejpénz után, bőven van mit elköltsön, és a felszerelései nem igényelnek különösebb ráköltést, minden kiváló állapotban van. *
- Semmi baj, majd segítek benne. * Legyint a fiú, akinek egyébként meg arról nincs fogalma, hogy a fűzőt hogyan kell feladni valakire. Nem is igazán látott még fűzőt közelről, pedig Merlanáét szívesen megnézné, ha viselné. *
- Itt lesz a szobám. * Int a második ajtóra, ahogy felérnek, és gyorsan kinyitja a kulccsal. Odabent szinte olyan, mintha nem is lakna itt senki, rend van és tisztaság, Pash pedig rögtön a ládához sétál. Szótlanul elkezdi kipakolni belőle a dolgait, először a fokost helyezi az ágyra, amit az acélpajzs követ. Egy kis zsákban tart mindenféle apróságot, ezekről a bárdnak nehéz megmondani, hogy mik lehetnek, de azt látja, hogy óvatos mozdulattal helyezi el a fiú, tehát bizonyára törékeny dolgok. Az acél láncing is az ágyra kerül egyelőre, mert még nincs oka belebújni. Csak ez után kezdi kipakolni a páncél nehéz dolgait. *
- Remélem nem érted félre, de ki kell bújnom az ingemből. * Pironkodik a fiatal harcos, és ha a nőnek nincs ellenére, akkor gyorsan leveti az inget, és az alatta viselt felsőt. Ezek az ágyra kerülnek, nem gondosan összehajtva, hanem csak úgy odadobva. A fiú felsőtestén pedig két dolog látszik, az egyik, hogy igencsak használt, a bőr feszül az alatta lévő izmokra, kihangsúlyozva azoknak a vonását. Zsírt nem sokat rejt, ami szegényes étrendre utalhat. Ezen kívül a hófehér bőrt megannyi sérülés csúfítja el, régi harcok nyomai. Többfélék ezek, van olyan, amit egyértelműen vágófegyver okozott, hosszú, vékony heg szalad végig a vállától a köldökéig. Bal oldalán, a csípője fölött mintha valami komolyabb, erősebb fegyver marta volna meg, egy nagyobb foltként tarkítja ott heg. Karja se tökéletes, a lekerülő alkarvédő alól előbukkan egy hosszú vágás egykori nyoma, ami a fiú csuklójától egészen a könyökéig tart. Bal vállánál, a kulcscsont alatt nem csak elölről, de hátulról is egy vörös heg jelzi, hogy egyszer keresztül szaladt rajta egy dárda. A csípője fölött pedig annak a nyomát viseli, amikor beleállt egy nyíl. A harcos nem adja nyomát annak, hogy kérkedne a test látványával, nem helyezkedik úgy, hogy minden szögből megvizsgálható legyen, nem feszít feleslegesen, és ha Merlana nem állítja meg benne, akkor egyszerűen veszi fel a lovagi páncélhoz tartozó aláöltözetet. *
- Ameddig tudom, addig felveszem magamra egyedül, és szólok amikor kellesz. * Teszi még hozzá egy mosoly keretében, és ha nem tartóztatják fel, akkor gyakorlott mozdulatokkal kezdi magára önteni a páncélt. Az énekes talán még párhuzamot is von a fűző, és a páncél között, mert sokban hasonlítanak, főleg a sok kötés az, ami miatt így érezhet. Ahogy Pash felveszi a páncélt, hátul összekapcsolja a kapcsokat, és felül a felsőjéhez köti, ezért kellett átvegye az inget olyanra, ami erre alkalmas. Ezt megteszi a másik lábán is, és mint egy barbár harisnyakötő, hamarosan mindkét lábán ott virít az acél. Ez után a láncinghez hasonló, szoknyaszerű dolog kerül a kezébe, amit a derekára köt, elfedve a páncél által nem védett férfias részeket. Ahogy ezzel megvan, bólint Merlana felé. *
- Akkor kérlek, most kellene a segítséged. * Mondja, és a láda felé int, amiben még nagyon sok dolog van. *
- A mellkasra kellene nekem az, ami legfelül van. * Int, és ha a bárd segít neki, akkor egy mellig érő páncél felsőrészt vehet ki a ládából. * Ezt kellene rám adni úgy, hogy az az oldala legyen előre.
* Ha a hölgy így tesz, akkor hamarosan a harcoson feszül ez az acél is, amennyiben hajlandó meghúzni az oldalt lévő csatokat. Láthatja, hogy még közel sincs vége, mert ez a felsőtestnek csak a felét védi, mintha csak egy hálóing lenne, ami éppen csak eltakarja a mellet, de a hasat kívánatosan fedetlenül hagyja. *
- Most kellene a másik része. Vigyázz vele, nehogy megvágd magad, a szélei élesek tudnak lenni. És hozd hozzá a kötelet is kérlek. * Int megint a láda felé. Egy vaskosabb, kicsit nehezebb páncélrész kerül elő, amit megint csak a fiúra kell feladni. Így már kezd egészen lovagokra hasonlítani, és ha megkapja a kötelet, akkor azt a derekán megszorítva, mint egy övet, igyekszik segíteni a bárd munkáját. Így összehúzva a páncélt sokkal könnyebb a csatokat befűzni, és meghúzni. Ez után a ládához sétál, kivesz belőle egy páncélrészt, amit ismét valami barbár szoknyaként köt magára, fedve a korábbi sodronyszoknyáját. *
- Szükségem lenne a karvédőkre is. Mindegy, hogy melyiket hozod először, de én a jobbal szoktam kezdeni. * Mosolyog biztatóan a másikra, mert tudja, hogy hosszú és unalmas folyamat ez, viszont így hogy darabokban látja az énekes, talán ő is belátja, hogy mennyivel egyszerűbb úgy elszállítani, mintha kézben vagy ládában próbálnák. Amennyiben feladja rá a karvédőket is, ezeket már nem csattal, hanem méhviaszba váltott fűzővel kell megkötni a fiú bicepszén, hogy rögzítse, és ne akarjon csúszkálni. Csak ez után kell az alkar és a felkar találkozásánál meghúzni egy-egy csatot. *
- Mindjárt végzünk, csak a vállvédők vannak hátra. * Nyugtatja a másikat, és reméli, hogy az öltöztetés közben a bárd sem azon gondolkodik, hogy milyen kellemetlen lesz, amikor mindezt le is kell vegyék majd róla. A vállvédők feladása könnyű, csak egy-egy ponton kell megkötni a vállánál, és az alsó részén egy-egy csatot meghúzni. *
- Köszönöm a segítséget. Azt hozom inkább kézben. * Int a kimaradt rész felé, ami egy furcsa, félgömb alakú, több lemezből álló rész. Ezt Pash behajítja a zsákjába, és gyors mozdulatokkal felölti oldalára a kardot, másik oldalára a fokost, a pajzsot pedig kézben fogja, az összes többi holmiját rejtő zsákkal együtt. *
- Meg is vagyunk, látod, nem egy nehéz dolog. * Vigyorog biztatóan, de szeme hálásan csillog. Már ha Merlana végigcsinálta vele a folyamatot, és nem hagyta faképnél félúton. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436