Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 326 (6501. - 6520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6520. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 21:20:55
Üzenet elküldve: 2015-02-08 21:20:55
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Isurii//
*A száz aranyat egy bólintással fogadja. Ismét kifizetődő volt a törzzsel üzletelnie, ennek ellenére fog postásnak állni a rablás és emberkereskedelem helyett. Szótlanul elindul az ajtó irányába majd kilép a főtérre. Legalább túllépett a problémáin és megint oka van elhagyni a várost. Egy nap majd el kell döntenie az erdő ezen, vagy túlsó végén lévő embertömeget kell jobban kerülnie. Talán jobban meg kéne ismernie a törzs lakóit nem lenne szerencsés ha valami távoli rokonukat fosztaná ki az erdőben, vagy egy unokatestvért kínálna eladásra. Viszont amíg ennyien mennek egyik helyről a másikra addig bőven lesz mit a tejbe aprítania.* ~Már csak negyvennyolcezer-ötszáz arany.~ *Előbb vagy utóbb az is meglesz.*
*A száz aranyat egy bólintással fogadja. Ismét kifizetődő volt a törzzsel üzletelnie, ennek ellenére fog postásnak állni a rablás és emberkereskedelem helyett. Szótlanul elindul az ajtó irányába majd kilép a főtérre. Legalább túllépett a problémáin és megint oka van elhagyni a várost. Egy nap majd el kell döntenie az erdő ezen, vagy túlsó végén lévő embertömeget kell jobban kerülnie. Talán jobban meg kéne ismernie a törzs lakóit nem lenne szerencsés ha valami távoli rokonukat fosztaná ki az erdőben, vagy egy unokatestvért kínálna eladásra. Viszont amíg ennyien mennek egyik helyről a másikra addig bőven lesz mit a tejbe aprítania.* ~Már csak negyvennyolcezer-ötszáz arany.~ *Előbb vagy utóbb az is meglesz.*
6519. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 21:00:11
Üzenet elküldve: 2015-02-08 21:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Plevaen//
*Nagyon nagy megkönnyebbülés számára, hogy Plevaen nem kezd el csuklóból akadékoskodni, csak szépen elveszi a levelet, ahogy Letrion szépen odaadta neki korábban a papírt és a pennát. A kérdésre biccent. Ami azt illeti csalódnia kellett Kagan embereiben, így a szükség, nem pedig a self feláldozhatósága és jelentéktelensége vezette hozzá. Még sem mehet oda találomra egy vadidenghez, mert azt se tudja eszik-e, vagy isszák Amon Ruadhot.*
-Ha annyit tudsz, hogy Thargarod urának, a húgától, az bőven elég, egyébként Isurii a nevem. Isurii Thargodar és levelemet Kagan Thargodarnak küldöm. Nem kell a saját kezébe adnod, az őrség parancsnoka, vagy a Szellemjáró is átveheti.
*Egyébként Kagan, Plev előtt húgának nevezte Isut, tehát alapvetően tudhatja, hogy ki a fehér hajú, de természetesen nem várja el tőle, hogy minden hasonló apróságra emlékezzen ott tett látogatásával kapcsolatban. Főleg mivel adott helyzetben teljesen irreleváns volt Isu és Kagan kapcsolata.
Azon meglepődik, hogy fizetsége egy részét sem kéri most a futár, de Isu megelőlegezi neki azt, bizalmával együtt és Plevaen Kadar elé 100 érmével teli szütyőt tol.
.
HA nincs más hátra akkor nem sokkal a sötételf után távozik ő is a fogadóból.*
*Nagyon nagy megkönnyebbülés számára, hogy Plevaen nem kezd el csuklóból akadékoskodni, csak szépen elveszi a levelet, ahogy Letrion szépen odaadta neki korábban a papírt és a pennát. A kérdésre biccent. Ami azt illeti csalódnia kellett Kagan embereiben, így a szükség, nem pedig a self feláldozhatósága és jelentéktelensége vezette hozzá. Még sem mehet oda találomra egy vadidenghez, mert azt se tudja eszik-e, vagy isszák Amon Ruadhot.*
-Ha annyit tudsz, hogy Thargarod urának, a húgától, az bőven elég, egyébként Isurii a nevem. Isurii Thargodar és levelemet Kagan Thargodarnak küldöm. Nem kell a saját kezébe adnod, az őrség parancsnoka, vagy a Szellemjáró is átveheti.
*Egyébként Kagan, Plev előtt húgának nevezte Isut, tehát alapvetően tudhatja, hogy ki a fehér hajú, de természetesen nem várja el tőle, hogy minden hasonló apróságra emlékezzen ott tett látogatásával kapcsolatban. Főleg mivel adott helyzetben teljesen irreleváns volt Isu és Kagan kapcsolata.
Azon meglepődik, hogy fizetsége egy részét sem kéri most a futár, de Isu megelőlegezi neki azt, bizalmával együtt és Plevaen Kadar elé 100 érmével teli szütyőt tol.
.HA nincs más hátra akkor nem sokkal a sötételf után távozik ő is a fogadóból.*
6518. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 20:38:11
Üzenet elküldve: 2015-02-08 20:38:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Isurii//
-Aha. *Veszi kezébe a levelet. Érzi most nem kéne ellenkeznie ám még kérdéses vajon megéri e ez neki. Ő nem tagja a törzsnek, ő egy egyszerű kis senki kívülálló. Fogalma sincs vajon mit írt a hóhajú abban a levélben és fogalma sincs vajon miféle hatással lesz az a nagy vezérre. Viszont ha még valaha valakit el akar adni Amon Rhuad-on akkor úgy tűnik kénytelen elfogadni az ajánlatot. Még a jutalom szóra is csak savanyúan húzza a száját. Azért erre még rákérdez egyszer.* -Erről a bátyád is tud? *Ha pedig a hóhajúnak vannak saját emberei akkor miért pont a simlis sötételfek legrosszabbikára bízza az üzenetet? Ez csak még jobban aggasztja és tudatosítja benne feláldozhatóságát.* -Ám legyen remélem jó hangulatban találom nagyfőnököt. *Kapott egy sovány esélyt a Thargoddarokkal való kibékülésre amit nem igen szalaszthat el. Próbálja meggyőzni magát, hogy ez sem rosszabb mint mikor fegyvert fog valakire és annak pénzét követeli. Hisz akkor is az életét kockáztatja és akkor sem biztos a kereset, bár könnyen lehet ezúttal a pálinka gondolkozik benne a feje helyett.* -Csak még azt mondja el, kitől és kinek megy a levél? *Sajnos a mélységi még nem ismeri a törzs minden tagját, csak azt a párat akikkel a vadászaton volt. Így arról sem tudhat, hogy Isurii Kagan húga volna, amúgy sem lát sok különbséget az emberek között ám a vezér és a varázslónő közt meg a hasonlóságot nem vette észre. Fel is áll az asztaltól továbbra is távolságtartó. A választ azért még megvárja, hisz a feladó személyét nincs sok kedve körülírni ha két egyszerű név helyettesítheti minden magyarázkodását.*
-Aha. *Veszi kezébe a levelet. Érzi most nem kéne ellenkeznie ám még kérdéses vajon megéri e ez neki. Ő nem tagja a törzsnek, ő egy egyszerű kis senki kívülálló. Fogalma sincs vajon mit írt a hóhajú abban a levélben és fogalma sincs vajon miféle hatással lesz az a nagy vezérre. Viszont ha még valaha valakit el akar adni Amon Rhuad-on akkor úgy tűnik kénytelen elfogadni az ajánlatot. Még a jutalom szóra is csak savanyúan húzza a száját. Azért erre még rákérdez egyszer.* -Erről a bátyád is tud? *Ha pedig a hóhajúnak vannak saját emberei akkor miért pont a simlis sötételfek legrosszabbikára bízza az üzenetet? Ez csak még jobban aggasztja és tudatosítja benne feláldozhatóságát.* -Ám legyen remélem jó hangulatban találom nagyfőnököt. *Kapott egy sovány esélyt a Thargoddarokkal való kibékülésre amit nem igen szalaszthat el. Próbálja meggyőzni magát, hogy ez sem rosszabb mint mikor fegyvert fog valakire és annak pénzét követeli. Hisz akkor is az életét kockáztatja és akkor sem biztos a kereset, bár könnyen lehet ezúttal a pálinka gondolkozik benne a feje helyett.* -Csak még azt mondja el, kitől és kinek megy a levél? *Sajnos a mélységi még nem ismeri a törzs minden tagját, csak azt a párat akikkel a vadászaton volt. Így arról sem tudhat, hogy Isurii Kagan húga volna, amúgy sem lát sok különbséget az emberek között ám a vezér és a varázslónő közt meg a hasonlóságot nem vette észre. Fel is áll az asztaltól továbbra is távolságtartó. A választ azért még megvárja, hisz a feladó személyét nincs sok kedve körülírni ha két egyszerű név helyettesítheti minden magyarázkodását.*
6517. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 20:16:39
Üzenet elküldve: 2015-02-08 20:16:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Plevaen//
*Ami azt illeti éppen Kagan két embere is a közelben van, de se ők, se Kagan nem akarta megnyúzni, sóba forgatni, majd kivéreztetni Plevaent. Isurii akarta, mikor úgy állt a helyzet, hogy válaszok nélkül marad. Szerencsére ez elmúlt, vele együtt a lány minden hasonló terve.
Fagyos pillantásától nem szabadul a férfi, minden mozdulatát végig követi Isurii és hűvös tekintetével igyekszik magához csalogatni a rabszolga kereskedőt, s nem elevenen lehámozni vele csontjáról a húst.*
-Nem is kedveljük.
*Válaszol röviden és tömören, hiszen Plevaen értesülései még mindig helytállóak. Nagyon jó ez így neki, hogy a félvért rabbá tevő sötétbőrű az asztal távolabbi végében találja meg saját helyét Isu társaságában.
Mielőtt ez a hím is neméből fakadó felkészületlenséggel megvádolná, vagy lenne ideje hasonló gondolatmenetet lefuttatni, az utazástól és az órákon át tartó tanulástól már meglehetősen lefáradt varázslónő rögtön a tárgyra tér és a szürke pecsétes levelet az asztalon Plevaen elé tolja.*
-Vidd el nekem Amon Ruadhra ezt a levelet, juttasd el a bátyámhoz! Gyors vagy, ismerős ezen a vidéken, nekem pedig sürgős a dolgom, az ügy nem tűr halasztást. Jóvá teheted a szemében korábbi botlásod, ha hírt viszel tőlem, jó szolgálatodat pedig mindketten megjutalmazzuk.
*Foglalja össze röviden, tömören és lényegre törően mit kíván Plevaentől.*
*Ami azt illeti éppen Kagan két embere is a közelben van, de se ők, se Kagan nem akarta megnyúzni, sóba forgatni, majd kivéreztetni Plevaent. Isurii akarta, mikor úgy állt a helyzet, hogy válaszok nélkül marad. Szerencsére ez elmúlt, vele együtt a lány minden hasonló terve.
Fagyos pillantásától nem szabadul a férfi, minden mozdulatát végig követi Isurii és hűvös tekintetével igyekszik magához csalogatni a rabszolga kereskedőt, s nem elevenen lehámozni vele csontjáról a húst.*
-Nem is kedveljük.
*Válaszol röviden és tömören, hiszen Plevaen értesülései még mindig helytállóak. Nagyon jó ez így neki, hogy a félvért rabbá tevő sötétbőrű az asztal távolabbi végében találja meg saját helyét Isu társaságában.
Mielőtt ez a hím is neméből fakadó felkészületlenséggel megvádolná, vagy lenne ideje hasonló gondolatmenetet lefuttatni, az utazástól és az órákon át tartó tanulástól már meglehetősen lefáradt varázslónő rögtön a tárgyra tér és a szürke pecsétes levelet az asztalon Plevaen elé tolja.*
-Vidd el nekem Amon Ruadhra ezt a levelet, juttasd el a bátyámhoz! Gyors vagy, ismerős ezen a vidéken, nekem pedig sürgős a dolgom, az ügy nem tűr halasztást. Jóvá teheted a szemében korábbi botlásod, ha hírt viszel tőlem, jó szolgálatodat pedig mindketten megjutalmazzuk.
*Foglalja össze röviden, tömören és lényegre törően mit kíván Plevaentől.*
6516. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 20:05:39
Üzenet elküldve: 2015-02-08 20:05:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Isurii, Gavin//
*A mélységi megérzi a mágusnő pillantását, talán van valami köze annak mágikus képességeihez is. Noha ez nem azonnal következik be ami nyilván köszönhető a magába öntött piának. Tekintve legutóbbi találkozásuk eseményeit és eredményeit eléggé nehéz a találkozásra higgadtan reagálnia.* -Igyon egyet az én egészségemre is, rám fér. *Mondja amolyan elköszönésképpen az orknak, bár sört azt nem ad hozzá, majd egy nagyot nyelve elindul az asztal irányába. Gyorsan körbepillant nincs e véletlenül a közelben Kagan néhány embere akik szükség esetén végrehajtanák rajta azt a bizonyos nyúzást és sóba dörzsölést ám mikor nem lát egyet sem némileg felbátorodik. A nő egyedül van. Persze ha tudna annak mágikus képességeiről nem lenne ennyire bátor. Látja ugyan a haja színét, de az itt délen semmit sem jelent, pláne számára nem hisz az ő fejét is hasonló díszíti a sisak alatt.* -Azt hittem maguk nem kedvelik ezt a várost.
*Ül le az asztal túlsó végébe. Az első ami eszébe jut az elátkozott ékszer ügye ami úgy tűnik még mindig kísérti, talán komolyabban is mint eddig.* -Ha a gyűrűt keresi sajnos nem tudok segíteni, sajnos egy ideje már nincs a birtokomban. *Az úrnő hívta ide tekintetével és most itt van. Már csak az a kérdés mit akar tőle, és ami fontosabb mit keres ilyen messze a tábortól? Emlékszik a hóhajú mennyire megharagudott Kaganra mikor ő puszta jó szándékból (még több érmét akart kiszedni a vezér zsebéből) meghozta az erdőjáró halálhírét. Fogalma sincs miért volt annyira fontos, a többi vadászt láthatóan nem izgatta az eset. A kérdések egymást érik és valamiért úgy érzi nem akarja tudni a választ.*
*A mélységi megérzi a mágusnő pillantását, talán van valami köze annak mágikus képességeihez is. Noha ez nem azonnal következik be ami nyilván köszönhető a magába öntött piának. Tekintve legutóbbi találkozásuk eseményeit és eredményeit eléggé nehéz a találkozásra higgadtan reagálnia.* -Igyon egyet az én egészségemre is, rám fér. *Mondja amolyan elköszönésképpen az orknak, bár sört azt nem ad hozzá, majd egy nagyot nyelve elindul az asztal irányába. Gyorsan körbepillant nincs e véletlenül a közelben Kagan néhány embere akik szükség esetén végrehajtanák rajta azt a bizonyos nyúzást és sóba dörzsölést ám mikor nem lát egyet sem némileg felbátorodik. A nő egyedül van. Persze ha tudna annak mágikus képességeiről nem lenne ennyire bátor. Látja ugyan a haja színét, de az itt délen semmit sem jelent, pláne számára nem hisz az ő fejét is hasonló díszíti a sisak alatt.* -Azt hittem maguk nem kedvelik ezt a várost.
*Ül le az asztal túlsó végébe. Az első ami eszébe jut az elátkozott ékszer ügye ami úgy tűnik még mindig kísérti, talán komolyabban is mint eddig.* -Ha a gyűrűt keresi sajnos nem tudok segíteni, sajnos egy ideje már nincs a birtokomban. *Az úrnő hívta ide tekintetével és most itt van. Már csak az a kérdés mit akar tőle, és ami fontosabb mit keres ilyen messze a tábortól? Emlékszik a hóhajú mennyire megharagudott Kaganra mikor ő puszta jó szándékból (még több érmét akart kiszedni a vezér zsebéből) meghozta az erdőjáró halálhírét. Fogalma sincs miért volt annyira fontos, a többi vadászt láthatóan nem izgatta az eset. A kérdések egymást érik és valamiért úgy érzi nem akarja tudni a választ.*
6515. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 19:37:23
Üzenet elküldve: 2015-02-08 19:37:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Lovagnézőben – a pulttól balra el//
*Igazán sajnálja, hogy verbális kését Letrion torkának szegezi, de nem szívhatja vissza amit már kimondott. Khan is elkopik mellőle, szóval immár nincs semmi és senki aki miatt komoly harcos kellene magában vívnia, ráér a formalitással foglalkozni, tud koncentrálni arra is, hogy kedves legyen és bájos és tündéri. Legalábbis reményei szerint. Egyébként megmosolyogja Wandar felkészültségét. Lassan jobb is ha hozzászokik ahhoz, hogy ilyesmivel éljen, főleg mert Kagan mintha amolyan személyi titkárává készülne felhúzni az írástudó nemes lovagot. Nem azért ugráltatja mindig Letrion, mert nincs a közelben más, hanem mert bír azokkal a készségekkel, amivel a törzsben csak kevesen.*
-Köszönöm szépen.
*Veszi át a pennát és a pergament.*
-Ühm, értem.
*Isurii egyáltalán nem felejtette el a férfi korábbi ígéretét, illetve saját reményeit, melyeket Letrion megbízhatóságához fűzött, így bármennyire is kedvelje egyébként a szürke hétköznapokat megszínesítő személyiséget, nem fog menekül a lány "bosszúja" elől.
Sajnálja, hogy egyik lovag sem tart vele, hogy nem maradhat sokáig itt velük, de sürgős dolga elszólítja.*
-Köszönöm, nagyon kedves. Persze, csak intézze nyugodtan.
*Mosolyog barátságosan, elvégre ő sem szeretné ha Letrion komolyan saját hibájának könyvelné el az Isu és Khan közt létre nem jövő megállapodás következményeit, de nem próbálja meg visszatartani Wandart, már döntésre jutott, a papíron betűk és szavak formájában öltenek alakot gondolatai és nem mellékesen indulatai is.
A fogadóban elsőre nem fedez fel más ismerőst, de miután a két tábori felett is elsiklott figyelme ezúttal nagyon alaposan újra átfut tekintetének hulláma a tömegen.
Társaságban ugyan, de felfedezi a Vashegyről ismerős sötételfet. Gyorsan szedhette a lábait tényleg, ha mostanra már ő is a városban van, akárcsak Isu.*
//Plevaen//
*Isurii egy darabig figyeli a sötételfet, bízva benne, hogy megérzi magán a nő fürkésző tekintetét és elkaphatja pillantását, mert odapofátlankodni nem szeretne a bandájába. Megfordul a fejében, hogy az lenne a legdiszkrétebb, ha belesuttogná gondoltai közé mi a kívánsága, de nem akarja ennyire direkten a frászt hozni rá, még a végén kettészeli ültő helyében a mágusnőt.
Szóval csak ül és néz és reméli, hogy Plev nem szalad el sikítva előle az Amon Ruadhon történtek után.*
*Igazán sajnálja, hogy verbális kését Letrion torkának szegezi, de nem szívhatja vissza amit már kimondott. Khan is elkopik mellőle, szóval immár nincs semmi és senki aki miatt komoly harcos kellene magában vívnia, ráér a formalitással foglalkozni, tud koncentrálni arra is, hogy kedves legyen és bájos és tündéri. Legalábbis reményei szerint. Egyébként megmosolyogja Wandar felkészültségét. Lassan jobb is ha hozzászokik ahhoz, hogy ilyesmivel éljen, főleg mert Kagan mintha amolyan személyi titkárává készülne felhúzni az írástudó nemes lovagot. Nem azért ugráltatja mindig Letrion, mert nincs a közelben más, hanem mert bír azokkal a készségekkel, amivel a törzsben csak kevesen.*
-Köszönöm szépen.
*Veszi át a pennát és a pergament.*
-Ühm, értem.
*Isurii egyáltalán nem felejtette el a férfi korábbi ígéretét, illetve saját reményeit, melyeket Letrion megbízhatóságához fűzött, így bármennyire is kedvelje egyébként a szürke hétköznapokat megszínesítő személyiséget, nem fog menekül a lány "bosszúja" elől.
Sajnálja, hogy egyik lovag sem tart vele, hogy nem maradhat sokáig itt velük, de sürgős dolga elszólítja.*
-Köszönöm, nagyon kedves. Persze, csak intézze nyugodtan.
*Mosolyog barátságosan, elvégre ő sem szeretné ha Letrion komolyan saját hibájának könyvelné el az Isu és Khan közt létre nem jövő megállapodás következményeit, de nem próbálja meg visszatartani Wandart, már döntésre jutott, a papíron betűk és szavak formájában öltenek alakot gondolatai és nem mellékesen indulatai is.
A fogadóban elsőre nem fedez fel más ismerőst, de miután a két tábori felett is elsiklott figyelme ezúttal nagyon alaposan újra átfut tekintetének hulláma a tömegen.
Társaságban ugyan, de felfedezi a Vashegyről ismerős sötételfet. Gyorsan szedhette a lábait tényleg, ha mostanra már ő is a városban van, akárcsak Isu.*
//Plevaen//
*Isurii egy darabig figyeli a sötételfet, bízva benne, hogy megérzi magán a nő fürkésző tekintetét és elkaphatja pillantását, mert odapofátlankodni nem szeretne a bandájába. Megfordul a fejében, hogy az lenne a legdiszkrétebb, ha belesuttogná gondoltai közé mi a kívánsága, de nem akarja ennyire direkten a frászt hozni rá, még a végén kettészeli ültő helyében a mágusnőt.
Szóval csak ül és néz és reméli, hogy Plev nem szalad el sikítva előle az Amon Ruadhon történtek után.*
6514. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 19:10:17
Üzenet elküldve: 2015-02-08 19:10:17
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Lovagnézőben – a pulttól balra el//
- Milyen igaz. Ezek szehrint mégiscsak létezik a látás képességed.
*Válaszolja Khannak, elismerő vigyorral. Bár Wandar szokott olyasmit csinálni néha, hogy észrevesz és közöl nyilvánvaló dolgokat (na jó nem olyan sűrűn), azért örül annak, hogy erre nem csak ő képes. Mondjuk, a társaság jeges élű hangulatát nem venné észre máskor, csak most, amikor az gyakorlatilag torkon szúrja. Ám megállja, hogy elhajoljon az elméleti szúrás elől, mert azt még félreértenék. Ilyenkor –már megtapasztalta – tényleg jobb nem kérdezősködni, pedig Wandar általában kíváncsi szokott lenni (meg mondjuk most is az, és épp ezt kell visszafognia ugyebár). Egyébként, tényleg csak a saját maga szórakoztatása miatti viccből rakott magának egy darab papírt, a tollal együtt, merthogy „mi van, ha az út közepén, vagy a testőrködés közben kialakult harcban szükség lehet lejegyzetelni végakaratunkat?” Kiindulva abból, hogy az erődben kétszer is írásra fogták úgy, hogy nem készült fel, és ezért azokat a kínos rohangálásokat meg kellett ejteni a cumó összeszedésére. És igen, szokott magában nevetni az ilyen önszórakoztató viccein, ami megint csak nehezen megmagyarázható kérdéskörhöz irányítja el a környezőket: „Te meg min nevetsz?” Na, igen, jelenleg is egy ilyen széles és visszafoghatatlan vigyor jelenik meg ábrázatán, és a nevezést még sikerült is visszatartania.*
- Hmm, szehrencséhe akad ilyesmi, valóban.
*A csomagját, vagyis a majdnem teljesen üres hátizsákot a székén hagyta, így hát visszaballag (még mindig vigyorogva) Isuriival az asztalukhoz, és előkaparja a céltárgyakat.*
- Hmm, Itt vannak. A tollat pedig visszaadom, nekem máhr... nem lesz szükségem hrá.
*Mert bár erre a toll-tartozására kivételesen emlékszik, ettől függetlenül tényleg bűnös, csakúgy, mint Khan, hiszen azt a bizonyos jelentést nem csak, hogy eddig felejtette el, hanem most, a jelen folytonos állandóságával párhuzamosan is hagyja figyelmen hívül tudata. Plusz azt a jelentést már továbbította mit sem sejtően Kagannak, akiről akkor gondolta, hogy továbbítja az érdekelteknek. Az megint más, hogy ő maga is emlékszik a történtekre, pontosabban, ha kést szorítanak a torkához, lehet eszébe jut.*
- A mai napot a váhrosban szándékoztuk tölteni, és holnap, hmm, a hreggel első sugahrával indulunk vissza.
*Mivel nem szándékozik csak állni, és nézni, hogy az egyik ír, a másik meg szökésben van, ráadásul az a bizonyos „jégdarab” is kényelmetlenül áll a torkában, még ha lassan olvadozik is, ezért közli:*
- Nos, ha máshra nincs szükség, akkohr nekem még el kell jáhrnom egy személyes ügyben.
*Vagyis, ahogy apja mondani szokta, ha elkezdődött, ne szakítsuk meg. Márpedig alighogy visszacsatlakozott a kicsi, de majdnem bővülő csapathoz, az azonnal elkezdett szétspriccelni a szélrózsa minden irányába, még ha nem is voltak annyian. ~Milyen kár.~ Bár nem olyan öngyűlölő, hogy ezt a saját művének tulajdonítsa, de hát így járt. Lehet, hogy akárcsak Khan, őneki is tigrisként kellett volna ugrania egyből, és nem hátra maradni.*
- Milyen igaz. Ezek szehrint mégiscsak létezik a látás képességed.
*Válaszolja Khannak, elismerő vigyorral. Bár Wandar szokott olyasmit csinálni néha, hogy észrevesz és közöl nyilvánvaló dolgokat (na jó nem olyan sűrűn), azért örül annak, hogy erre nem csak ő képes. Mondjuk, a társaság jeges élű hangulatát nem venné észre máskor, csak most, amikor az gyakorlatilag torkon szúrja. Ám megállja, hogy elhajoljon az elméleti szúrás elől, mert azt még félreértenék. Ilyenkor –már megtapasztalta – tényleg jobb nem kérdezősködni, pedig Wandar általában kíváncsi szokott lenni (meg mondjuk most is az, és épp ezt kell visszafognia ugyebár). Egyébként, tényleg csak a saját maga szórakoztatása miatti viccből rakott magának egy darab papírt, a tollal együtt, merthogy „mi van, ha az út közepén, vagy a testőrködés közben kialakult harcban szükség lehet lejegyzetelni végakaratunkat?” Kiindulva abból, hogy az erődben kétszer is írásra fogták úgy, hogy nem készült fel, és ezért azokat a kínos rohangálásokat meg kellett ejteni a cumó összeszedésére. És igen, szokott magában nevetni az ilyen önszórakoztató viccein, ami megint csak nehezen megmagyarázható kérdéskörhöz irányítja el a környezőket: „Te meg min nevetsz?” Na, igen, jelenleg is egy ilyen széles és visszafoghatatlan vigyor jelenik meg ábrázatán, és a nevezést még sikerült is visszatartania.*
- Hmm, szehrencséhe akad ilyesmi, valóban.
*A csomagját, vagyis a majdnem teljesen üres hátizsákot a székén hagyta, így hát visszaballag (még mindig vigyorogva) Isuriival az asztalukhoz, és előkaparja a céltárgyakat.*
- Hmm, Itt vannak. A tollat pedig visszaadom, nekem máhr... nem lesz szükségem hrá.
*Mert bár erre a toll-tartozására kivételesen emlékszik, ettől függetlenül tényleg bűnös, csakúgy, mint Khan, hiszen azt a bizonyos jelentést nem csak, hogy eddig felejtette el, hanem most, a jelen folytonos állandóságával párhuzamosan is hagyja figyelmen hívül tudata. Plusz azt a jelentést már továbbította mit sem sejtően Kagannak, akiről akkor gondolta, hogy továbbítja az érdekelteknek. Az megint más, hogy ő maga is emlékszik a történtekre, pontosabban, ha kést szorítanak a torkához, lehet eszébe jut.*
- A mai napot a váhrosban szándékoztuk tölteni, és holnap, hmm, a hreggel első sugahrával indulunk vissza.
*Mivel nem szándékozik csak állni, és nézni, hogy az egyik ír, a másik meg szökésben van, ráadásul az a bizonyos „jégdarab” is kényelmetlenül áll a torkában, még ha lassan olvadozik is, ezért közli:*
- Nos, ha máshra nincs szükség, akkohr nekem még el kell jáhrnom egy személyes ügyben.
*Vagyis, ahogy apja mondani szokta, ha elkezdődött, ne szakítsuk meg. Márpedig alighogy visszacsatlakozott a kicsi, de majdnem bővülő csapathoz, az azonnal elkezdett szétspriccelni a szélrózsa minden irányába, még ha nem is voltak annyian. ~Milyen kár.~ Bár nem olyan öngyűlölő, hogy ezt a saját művének tulajdonítsa, de hát így járt. Lehet, hogy akárcsak Khan, őneki is tigrisként kellett volna ugrania egyből, és nem hátra maradni.*
6513. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 17:46:29
Üzenet elküldve: 2015-02-08 17:46:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagnézőben - pultnál //
*Nem minden tárgyalás végződik a felek egybehangzó megelégedésével, sőt, inkább a többszöri asztalhoz ülés jellemzi, különösen ha az érdekeket és feltételeket messziről kell közelíteni egymáshoz. Khan összevonja vállát, az elévágott aranyakat pedig besepri. Az önérzet vagy hiúság nem befolyásolta soha abban, ha formális kontraktust akart nyélbe ütni. Igaz, ez a mostani sok olyan elemet tartalmaz amelyektől inkább titkon kötött paktumnak tetszik az egész, de saját szemszögéből vizsgálva a végeredményként megfogalmazottak ugyanazok volnának. Isurii megjegyzése a törzsfővel való egyeztetésre nem teljesen egyértelmű számára: ha valóban Kagan volt is az, aki húgára hagyta kit keres fel kérésével, a zsoldos nem tudhatott róla, népük szokásairól alkotott ismereteit pedig csak jóindulattal lehet felületesnek nevezni, így abban az eljárásban amit végzett még akkor sem találna hibát, ha gondot fordítana felülvizsgálatára.
Megmondta jó fél tucatszor már, nem is egy személynek Amon Ruadhon, hogy nem úr és legalább egy másik élet emberöltőnyi tapasztalata választja el attól, hogy lovagnak mondhassa magát. Ingyen semmit nem mérnek, talán ha jó barátok kérik egymás szívességét, de a zöldszemű még Gabrien kapcsán is húzná a száját, ha nem látná a megfelelő jutalmat másik oldalt.
Mindenesetre tanulsággal zárja ezt az alkalmat is és nem tekinti teljesen hiábavalónak azokat a szóváltásokat sem, amelyek a másik fél mondandójában keresték a gyenge pontokat. A lány koráról csak közelítése lehet, de veszélyesnek találja. Nem amiatt, amit már most a hatalmában áll megtenni mágikus képességei által, hanem mindazért, amit a még több elérése érdekében tenni képes.*
~ És amit hajlandó. ~
*A fehér hajú megtér ahhoz az asztalhoz, aminél korábban Letrionnal a zsoldos ült, és hacsak amaz nem dönt a maradás mellett, akkor Khan lesz az, aki most önként vállaltan nem hagyja el a söntés környékét. Számos átgondolni valója akad, többek közt annak kapcsán is, hogy jól döntött-e, amikor Gabrien az Amon Ruadhra téréssel megkereste?*
~ Kagan úgy számol, hogy visszamegyek hozzá, mert mástól nem kaphatom meg amit én akarok. ~
*A Hrallhban nem férkőzött kétség a gondolatai közé, de most felbukkant egy gondolat, ami a métely apró foltjaként lát munkához.*
~ Friss levegő kell. ~
*Még mielőtt az asztaluknál felejtett prémgalléros köpenyt újra vállaira nem teríti, futólag végigjáratja tekintetét a Pegazuson. Valójában nem reméli ettől, hogy felismerje Tyregast, de segít elterelni kuszán vergődő gondolatairól a figyelmet.*
- Később visszajövök. -*Elszámolással meglehet sem Isuriinak, sem Letrionnak nem tartozik, de jobb ha tudják, hogy nem egy rozsdás bökő miatt vonaglik valamelyik asztal alatt. Int még, aztán kifelé menet felcsapja a Pegazus bejáratát.
Jöjjön az a józanító szél...*
*Nem minden tárgyalás végződik a felek egybehangzó megelégedésével, sőt, inkább a többszöri asztalhoz ülés jellemzi, különösen ha az érdekeket és feltételeket messziről kell közelíteni egymáshoz. Khan összevonja vállát, az elévágott aranyakat pedig besepri. Az önérzet vagy hiúság nem befolyásolta soha abban, ha formális kontraktust akart nyélbe ütni. Igaz, ez a mostani sok olyan elemet tartalmaz amelyektől inkább titkon kötött paktumnak tetszik az egész, de saját szemszögéből vizsgálva a végeredményként megfogalmazottak ugyanazok volnának. Isurii megjegyzése a törzsfővel való egyeztetésre nem teljesen egyértelmű számára: ha valóban Kagan volt is az, aki húgára hagyta kit keres fel kérésével, a zsoldos nem tudhatott róla, népük szokásairól alkotott ismereteit pedig csak jóindulattal lehet felületesnek nevezni, így abban az eljárásban amit végzett még akkor sem találna hibát, ha gondot fordítana felülvizsgálatára.
Megmondta jó fél tucatszor már, nem is egy személynek Amon Ruadhon, hogy nem úr és legalább egy másik élet emberöltőnyi tapasztalata választja el attól, hogy lovagnak mondhassa magát. Ingyen semmit nem mérnek, talán ha jó barátok kérik egymás szívességét, de a zöldszemű még Gabrien kapcsán is húzná a száját, ha nem látná a megfelelő jutalmat másik oldalt.
Mindenesetre tanulsággal zárja ezt az alkalmat is és nem tekinti teljesen hiábavalónak azokat a szóváltásokat sem, amelyek a másik fél mondandójában keresték a gyenge pontokat. A lány koráról csak közelítése lehet, de veszélyesnek találja. Nem amiatt, amit már most a hatalmában áll megtenni mágikus képességei által, hanem mindazért, amit a még több elérése érdekében tenni képes.*
~ És amit hajlandó. ~
*A fehér hajú megtér ahhoz az asztalhoz, aminél korábban Letrionnal a zsoldos ült, és hacsak amaz nem dönt a maradás mellett, akkor Khan lesz az, aki most önként vállaltan nem hagyja el a söntés környékét. Számos átgondolni valója akad, többek közt annak kapcsán is, hogy jól döntött-e, amikor Gabrien az Amon Ruadhra téréssel megkereste?*
~ Kagan úgy számol, hogy visszamegyek hozzá, mert mástól nem kaphatom meg amit én akarok. ~
*A Hrallhban nem férkőzött kétség a gondolatai közé, de most felbukkant egy gondolat, ami a métely apró foltjaként lát munkához.*
~ Friss levegő kell. ~
*Még mielőtt az asztaluknál felejtett prémgalléros köpenyt újra vállaira nem teríti, futólag végigjáratja tekintetét a Pegazuson. Valójában nem reméli ettől, hogy felismerje Tyregast, de segít elterelni kuszán vergődő gondolatairól a figyelmet.*
- Később visszajövök. -*Elszámolással meglehet sem Isuriinak, sem Letrionnak nem tartozik, de jobb ha tudják, hogy nem egy rozsdás bökő miatt vonaglik valamelyik asztal alatt. Int még, aztán kifelé menet felcsapja a Pegazus bejáratát.
Jöjjön az a józanító szél...*
6512. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 16:46:09
Üzenet elküldve: 2015-02-08 16:46:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Scorrage, Yaewen //
*Sura elég otthonosan mozog a kocsmák változatos népsége között. Kiszemeltjéről pedig elég könnyen kitalálható, hogy nem virágkötésből szerzi a napi betevőt. Éppen ezért érkezése kellően óvatos volt, hogy egy rossz szokásként villanó mozdulat ne metssze a torkát, de pont elég merész is, hogy végignézhesse a papírforma szerint történő mozdulatsort, amit a félvér prezentál. Elmosolyodik, mint mikor idegesen prüszkölő csődört lát a lóvásáron. A legszívesebben a farára is paskolna mindjárt ennek itt, büszke lókupec módjára. De az még odébb van.
Rámosolyog a fiatalabb férfira is, bár lehet, hogy csak a szeme csalja meg kor tekintetében. Sose tudott jól saccolni a hosszúéletűek tekintetében.*
- Engem a vak szerencse *válaszol a kérdésére és helyet foglal a felkínált alkalmatosságon.*
- Hagyjuk a nyelvtörő udvariaskodást *kacsint az elfre, a magázódásra utalva.* - Koccintsuk el a pertut! *mondja, s már emeli is a kupáját.*
- Sura vagyok.
*Lenne bőven hely, de mégis szorosan a félvér mellé telepedik, italát pedig úgy teszi le az asztalra, hogy mikor érte nyúl, a válla a férfiéhez érjen. A jófajta ital hamar megoldja a nyelvet, s csakhamar izgalmas vadászkalandok közepébe vágnak, mellyel a félvér örvendezteti meg a társaságot.*
- Én aligha *sóhajt csüggedten a kérdésére.* - Úgy hallottam, már nincs szabad szoba. Nem is csodálom *nyúl az italáért* -, ezt a sokaságot elnézve.
- De majd bekéretőzöm az istállóba vagy tudom is én *vonja meg a vállát, aztán mindjárt bele is kortyol a sörébe, hogy elrejtse a sunyi kis mosolyt, ami a szája szegletébe kéretőzik. Nem szívesen esne ki a bajba jutott hölgy szerepéből. Főleg, ha két ilyen jóvágású fickót fogott. Az egyik házat akar venni, a másik meg talán busás örökséghez jut maholnap. Talán.*
- De, mielőtt szavam felejtem *pillant fel a fiatalabbra.* - Részvétem a veszteséged miatt. *Tereli a témát egy kicsit, hogy ne legyen olyan feltűnő az ingyen szállásért kuncsorgás, és egyszersmind puhatolózik is.*
- Atyád bizonyára tiszteletreméltó úr volt. *Újból koccintásra emeli a kupáját az elhalt rokon emléke felett.* - Nem is lehetett más, ha ilyen nemes arcélet hagyott a fiára *hízeleg ártatlan nyájassággal.*
*Sura elég otthonosan mozog a kocsmák változatos népsége között. Kiszemeltjéről pedig elég könnyen kitalálható, hogy nem virágkötésből szerzi a napi betevőt. Éppen ezért érkezése kellően óvatos volt, hogy egy rossz szokásként villanó mozdulat ne metssze a torkát, de pont elég merész is, hogy végignézhesse a papírforma szerint történő mozdulatsort, amit a félvér prezentál. Elmosolyodik, mint mikor idegesen prüszkölő csődört lát a lóvásáron. A legszívesebben a farára is paskolna mindjárt ennek itt, büszke lókupec módjára. De az még odébb van.
Rámosolyog a fiatalabb férfira is, bár lehet, hogy csak a szeme csalja meg kor tekintetében. Sose tudott jól saccolni a hosszúéletűek tekintetében.*
- Engem a vak szerencse *válaszol a kérdésére és helyet foglal a felkínált alkalmatosságon.*
- Hagyjuk a nyelvtörő udvariaskodást *kacsint az elfre, a magázódásra utalva.* - Koccintsuk el a pertut! *mondja, s már emeli is a kupáját.*
- Sura vagyok.
*Lenne bőven hely, de mégis szorosan a félvér mellé telepedik, italát pedig úgy teszi le az asztalra, hogy mikor érte nyúl, a válla a férfiéhez érjen. A jófajta ital hamar megoldja a nyelvet, s csakhamar izgalmas vadászkalandok közepébe vágnak, mellyel a félvér örvendezteti meg a társaságot.*
- Én aligha *sóhajt csüggedten a kérdésére.* - Úgy hallottam, már nincs szabad szoba. Nem is csodálom *nyúl az italáért* -, ezt a sokaságot elnézve.
- De majd bekéretőzöm az istállóba vagy tudom is én *vonja meg a vállát, aztán mindjárt bele is kortyol a sörébe, hogy elrejtse a sunyi kis mosolyt, ami a szája szegletébe kéretőzik. Nem szívesen esne ki a bajba jutott hölgy szerepéből. Főleg, ha két ilyen jóvágású fickót fogott. Az egyik házat akar venni, a másik meg talán busás örökséghez jut maholnap. Talán.*
- De, mielőtt szavam felejtem *pillant fel a fiatalabbra.* - Részvétem a veszteséged miatt. *Tereli a témát egy kicsit, hogy ne legyen olyan feltűnő az ingyen szállásért kuncsorgás, és egyszersmind puhatolózik is.*
- Atyád bizonyára tiszteletreméltó úr volt. *Újból koccintásra emeli a kupáját az elhalt rokon emléke felett.* - Nem is lehetett más, ha ilyen nemes arcélet hagyott a fiára *hízeleg ártatlan nyájassággal.*
6511. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 16:02:16
Üzenet elküldve: 2015-02-08 16:02:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sura, Yaewen//
*Már bánja, hogy meg kérdezte, hogy miért jött. Így neki is válaszolnia kell. Soha nem volt ínyére ez a fajta csevegés de ezt is el kell kezdeni. Hátha megjön hozzá a kedve.*
-Csak megszállok a fogadóban aztán még rengeteg dolgom van. Munkát keresnék és később pedig majd vásárolnék egy házikót. Elég kalandos életem volt eddig és nem szeretnék már sok embert megfosztani az életétől. Talán valami kis könyvtár szerűséget nyitok majd. Tanulni akarok és pihenni.
*Valaki a háta mögé lopózik, Scorrage kardja egy pár centit előkúszik a hüvelyéből és a jobb térdét kiakasztja az asztal lába mögül, hogy azonnal, még ültében meg tudjon fordulni és vágni. Egy kupa mézsör koppan az asztalon az orra előtt. ~Mindenhol a bajt látod te marha.~ Egy leány csatlakozik a társaságukhoz. Yaewen elég egyértelműen mutatja ki örömét az ellenkező nem képviselőjének felbukkanása miatt. Scorrage-et azonban más foglalkoztatja. Neki nem vajból van a szíve, hogy minden nőtől olvadni kezdjen. Fegyelmezetten és tisztelettudóan üdvözli az új érkezőt majd hellyel kínálja maga mellett a padon és megköszöni a mézsört. Gyorsan ürül a kupa és mire a végére ér, azon kapja magát, hogy feloldódott és éppen kiképzésének vidám pillanatairól beszél.*
... Elmondom én nektek, hogy kevés olyan vidám pillanat volt az életemben mint mikor arra a vaddisznóra vadásztunk. A társam túl erősnek képzelte magát ezért kötéllel akarta elfogni azt a hatalmas állatot. Az elkapással nem is volt gond csak az állat úgy szaladt, hogy Bron elvesztette az egyensúlyát és a sáron keresztül húzta magával a vaddisznó. A kezem ügyében volt az íjjam de annyira remegett a kezem a nevetéstől, hogy nem tudtam az idegre illeszteni a vesszőt. Ő meg csak kiabált, hogy segítsek és végül addig kapálózott, hogy a kötélre csomót kötött és a keze beleszorult így el sem tudta engedni.
*Szokása szerint talizmánját leveszi a nyakából és az ujjai között görgeti.*
-Ha megengedtek egy kis tapintatlanságot, mind ketten itt száltok meg?
*Már bánja, hogy meg kérdezte, hogy miért jött. Így neki is válaszolnia kell. Soha nem volt ínyére ez a fajta csevegés de ezt is el kell kezdeni. Hátha megjön hozzá a kedve.*
-Csak megszállok a fogadóban aztán még rengeteg dolgom van. Munkát keresnék és később pedig majd vásárolnék egy házikót. Elég kalandos életem volt eddig és nem szeretnék már sok embert megfosztani az életétől. Talán valami kis könyvtár szerűséget nyitok majd. Tanulni akarok és pihenni.
*Valaki a háta mögé lopózik, Scorrage kardja egy pár centit előkúszik a hüvelyéből és a jobb térdét kiakasztja az asztal lába mögül, hogy azonnal, még ültében meg tudjon fordulni és vágni. Egy kupa mézsör koppan az asztalon az orra előtt. ~Mindenhol a bajt látod te marha.~ Egy leány csatlakozik a társaságukhoz. Yaewen elég egyértelműen mutatja ki örömét az ellenkező nem képviselőjének felbukkanása miatt. Scorrage-et azonban más foglalkoztatja. Neki nem vajból van a szíve, hogy minden nőtől olvadni kezdjen. Fegyelmezetten és tisztelettudóan üdvözli az új érkezőt majd hellyel kínálja maga mellett a padon és megköszöni a mézsört. Gyorsan ürül a kupa és mire a végére ér, azon kapja magát, hogy feloldódott és éppen kiképzésének vidám pillanatairól beszél.*
... Elmondom én nektek, hogy kevés olyan vidám pillanat volt az életemben mint mikor arra a vaddisznóra vadásztunk. A társam túl erősnek képzelte magát ezért kötéllel akarta elfogni azt a hatalmas állatot. Az elkapással nem is volt gond csak az állat úgy szaladt, hogy Bron elvesztette az egyensúlyát és a sáron keresztül húzta magával a vaddisznó. A kezem ügyében volt az íjjam de annyira remegett a kezem a nevetéstől, hogy nem tudtam az idegre illeszteni a vesszőt. Ő meg csak kiabált, hogy segítsek és végül addig kapálózott, hogy a kötélre csomót kötött és a keze beleszorult így el sem tudta engedni.
*Szokása szerint talizmánját leveszi a nyakából és az ujjai között görgeti.*
-Ha megengedtek egy kis tapintatlanságot, mind ketten itt száltok meg?
6510. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 15:57:58
Üzenet elküldve: 2015-02-08 15:57:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagnézőben - pultnál //
*Lényegtelen milyen tulajdonságokat örökölt Khan, mert azt nem realizálja, hogy nagyon rossz emberrel bonyolódik alkudozásba. Nem azért, mert Isurii olyan ravasz, nem azért, mert annyira ért a pénzhez, mert itt helyben lefagyaszthatná a lovag kardforgató kezét, hanem azért, mert egyelőre több adu is van a lány kezében, Khan pedig tévesen feltételezi, hogy az ő személye elengedhetetlen Isurii továbblépéséhez.
A lány nem azért nem ül lóháton, valamelyik domb-, vagy hegyvidéki kolostor felé, mert a szerzetesek nem adják neki -"gyenge" nőnek- oda a tekercseiket. Talán így lenne, talán a férfinek lenne igaza, ha valamiféle vallási tartalommal bírna a mágiatanulás, de szerencsére tudomány. Innentől fogva pedig a nemek megkülönböztető szerepe egészen parányi redukálódik a varázsigék őreinek szemében, nem úgy, mint Khanéban akinek feltételezései bizonyára a tudományágban, vagy csak templomokban szerzett minimális ismereteinek teljes hiányán alapszanak.
A zsoldos-lovag további kioktatását arcán mosollyal hallgatja végig, hiszen már az első pontja is téves volt, az erre épülő második problémája ennek fényében alaptalan.
Arról, hogy ki helyezi magát rossz pozícióba, szintén eltérő véleménnyel vannak, hiszen nem Isurii az, aki Khan fivérének ajánlotta kardját és szolgálatait egy Kayiko-malőrt követően, hanem éppen fordítva. A lány nagyvonalúságát átfordítani úgy, hogy az felérjen egy személyes sértéssel nem célravezető, de talán Khannak okoz valamiféle perverz örömet, ha okosabbnak tűnhet a Kaiykohoz, vagy Isuhoz hasonló gyenge nőknél és hiszi, hogy nevelő célzatú fellépései az alantas női nem képviselőinek szebb és jobb jövőjét szolgálják. Isu őszintén reméli, hogy megéri még azt a napot, mikor Khan Gabriennel, vagy Kagannal szemben is meg meri már magának engedni, hogy kioktassa őket, bár az elhangzottak alapján erős férfitársainak szellemi megvilágosodásához nem járulhat hozzá, mert férfiasságuknál fogva az teljesen tökéletes úgy, ahogy van.
Szemöldökei ismét enyhén megemelkednek és ismét próbál úgy tenni, mintha isteni szikrát kapott volna a lovag szavaitól, de nem igazán megy. Sőt, egyre kevésbé.*
~Oh, tényleg?! Így áthárítom a díjszabást a másik félre? Miket nem mondassz, te Róka... Jajj, várj, lehet, hogy tudatos volt? Áh, nem... Egy konkrét tervek és elképzelések nélkül ideállító nő nem lehet ilyen nagyvonalú, hogy egy hozzád hasonló zsoldosnak lehetőséget ad. Bármire. ~
*Lehet, hogy téved a másikkal kapcsolatban, ám adott esetben épp annyira nem járja körbe ezt az eshetőséget, mint saját szavai esetében a férfi, aki valójában nem kérdezte tőle egyszer sem, hogy milyen szerepet szán pontosan neki Isu ebben a játékban, noha a lánynak a másik hiedelmeivel ellentétben határozott elképzelése volt erről. És nem, nem tanítómestert, vagy bárgyilkost keresett, mint ahogy azt a másik gondolhatta.
Már az elején kissé túl volt misztifikálva ez a kérdéskör, de a szabadságát élvezni próbáló, függetlenségét gyakorló, növekvő hatalomra szert tevő mágusnő lesz az utolsó, aki változó jellemének és céljainak fényében beismeri, hogy nem a nőgyűlölő szerzetesek állnak az útjában, hanem a magányos, hosszú út gondolata, saját félelmei.
Igaz, nem kellene csodálkozni ezen, hisz soha nem ment egyedül sehova és már az artheniori erdőben reszketett, mint a kocsonya, holott az utat már többször megjárta, mégsem ismerné el, ahogy Khan sem ismerné el saját vereségét egy nála azért még is csak ügyesebben helyezkedő nőtől.
Némi csalódottsággal szemeiben, de még mindig halovány pengemosollyal arcán várja, hogy a másik befejezze és ő szólhasson.*
- Ezt kérlek, majd fejtsd ki a bátyámnak is, aki hozzátok irányított.
*Zárja ennyivel a történteket több okból is. Egyrészt mert teljesen fölösleges lenne továbbra is belemenni a Khannal folytatott vitába, hiszen nincs egyforma rálátásuk már magára a tárgyra sem. Másrészről Letrion megérkezik és Isurii nem habozik megragadni az alkalmat, hogy korábbi partnerét leváltsa.*
- Engem is megleptek az itt látottak.
*Válaszol még a korábbi diskurzus folytán benne ragadt tompa éllel. Szívesen kifaggatná Letriont, hogy ő mikor kért a nekik ételt, szállást, biztonságot, otthont –és persze munkát- adó törzstől pénzt szolgálatai előtt, de mégsem teszi. Fáradt és nyűgös és elege van a lovagjaikból, mert Letrion sem tartotta ám magát korábbi ígéretéhez miszerint értesíti majd Isuriit a vadászaton történtekről. Nem mintha tőle, vagy korábban jobban esett volna megtudni, hogy Daeros meghalt, de azért még sem így alakultak volna a dolgok.*
- Nehogy adósa maradjak egy vacsorával.
*Csapja a 11 érmét Khan Lero elé a pultra.
Letrion felé valamivel jobb kedvűen fordul.*
- Leülnék a korábbi asztalukhoz megírni egy levelet, kérhetek hozzá megfelelő eszközöket?
*Pár lépéssel eltávolodva korábbi helyétől kérdezi már mindezt, még véletlen sem akar tovább konfrontálódni. Senkivel.
Letrion válaszától függően, így vagy úgy, de megírja az átkozott levelét, összehajtogatja, szürke viaszt csepegtet rá és családi amulettjével lezárja.*
-Mikor térnek vissza a táborba?
*Kérdezi Letriont, ha a férfi vele tartott. Ha nem, akkor magában próbálja kisakkozni meddig kell itt várakoznia még a másik kettőnek és mire…
Keresnie kellene egy megbízható futárt, aki gyorsan elviszi az irományt a címzetthez.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
*Lényegtelen milyen tulajdonságokat örökölt Khan, mert azt nem realizálja, hogy nagyon rossz emberrel bonyolódik alkudozásba. Nem azért, mert Isurii olyan ravasz, nem azért, mert annyira ért a pénzhez, mert itt helyben lefagyaszthatná a lovag kardforgató kezét, hanem azért, mert egyelőre több adu is van a lány kezében, Khan pedig tévesen feltételezi, hogy az ő személye elengedhetetlen Isurii továbblépéséhez.
A lány nem azért nem ül lóháton, valamelyik domb-, vagy hegyvidéki kolostor felé, mert a szerzetesek nem adják neki -"gyenge" nőnek- oda a tekercseiket. Talán így lenne, talán a férfinek lenne igaza, ha valamiféle vallási tartalommal bírna a mágiatanulás, de szerencsére tudomány. Innentől fogva pedig a nemek megkülönböztető szerepe egészen parányi redukálódik a varázsigék őreinek szemében, nem úgy, mint Khanéban akinek feltételezései bizonyára a tudományágban, vagy csak templomokban szerzett minimális ismereteinek teljes hiányán alapszanak.
A zsoldos-lovag további kioktatását arcán mosollyal hallgatja végig, hiszen már az első pontja is téves volt, az erre épülő második problémája ennek fényében alaptalan.
Arról, hogy ki helyezi magát rossz pozícióba, szintén eltérő véleménnyel vannak, hiszen nem Isurii az, aki Khan fivérének ajánlotta kardját és szolgálatait egy Kayiko-malőrt követően, hanem éppen fordítva. A lány nagyvonalúságát átfordítani úgy, hogy az felérjen egy személyes sértéssel nem célravezető, de talán Khannak okoz valamiféle perverz örömet, ha okosabbnak tűnhet a Kaiykohoz, vagy Isuhoz hasonló gyenge nőknél és hiszi, hogy nevelő célzatú fellépései az alantas női nem képviselőinek szebb és jobb jövőjét szolgálják. Isu őszintén reméli, hogy megéri még azt a napot, mikor Khan Gabriennel, vagy Kagannal szemben is meg meri már magának engedni, hogy kioktassa őket, bár az elhangzottak alapján erős férfitársainak szellemi megvilágosodásához nem járulhat hozzá, mert férfiasságuknál fogva az teljesen tökéletes úgy, ahogy van.
Szemöldökei ismét enyhén megemelkednek és ismét próbál úgy tenni, mintha isteni szikrát kapott volna a lovag szavaitól, de nem igazán megy. Sőt, egyre kevésbé.*
~Oh, tényleg?! Így áthárítom a díjszabást a másik félre? Miket nem mondassz, te Róka... Jajj, várj, lehet, hogy tudatos volt? Áh, nem... Egy konkrét tervek és elképzelések nélkül ideállító nő nem lehet ilyen nagyvonalú, hogy egy hozzád hasonló zsoldosnak lehetőséget ad. Bármire. ~
*Lehet, hogy téved a másikkal kapcsolatban, ám adott esetben épp annyira nem járja körbe ezt az eshetőséget, mint saját szavai esetében a férfi, aki valójában nem kérdezte tőle egyszer sem, hogy milyen szerepet szán pontosan neki Isu ebben a játékban, noha a lánynak a másik hiedelmeivel ellentétben határozott elképzelése volt erről. És nem, nem tanítómestert, vagy bárgyilkost keresett, mint ahogy azt a másik gondolhatta.
Már az elején kissé túl volt misztifikálva ez a kérdéskör, de a szabadságát élvezni próbáló, függetlenségét gyakorló, növekvő hatalomra szert tevő mágusnő lesz az utolsó, aki változó jellemének és céljainak fényében beismeri, hogy nem a nőgyűlölő szerzetesek állnak az útjában, hanem a magányos, hosszú út gondolata, saját félelmei.
Igaz, nem kellene csodálkozni ezen, hisz soha nem ment egyedül sehova és már az artheniori erdőben reszketett, mint a kocsonya, holott az utat már többször megjárta, mégsem ismerné el, ahogy Khan sem ismerné el saját vereségét egy nála azért még is csak ügyesebben helyezkedő nőtől.
Némi csalódottsággal szemeiben, de még mindig halovány pengemosollyal arcán várja, hogy a másik befejezze és ő szólhasson.*
- Ezt kérlek, majd fejtsd ki a bátyámnak is, aki hozzátok irányított.
*Zárja ennyivel a történteket több okból is. Egyrészt mert teljesen fölösleges lenne továbbra is belemenni a Khannal folytatott vitába, hiszen nincs egyforma rálátásuk már magára a tárgyra sem. Másrészről Letrion megérkezik és Isurii nem habozik megragadni az alkalmat, hogy korábbi partnerét leváltsa.*
- Engem is megleptek az itt látottak.
*Válaszol még a korábbi diskurzus folytán benne ragadt tompa éllel. Szívesen kifaggatná Letriont, hogy ő mikor kért a nekik ételt, szállást, biztonságot, otthont –és persze munkát- adó törzstől pénzt szolgálatai előtt, de mégsem teszi. Fáradt és nyűgös és elege van a lovagjaikból, mert Letrion sem tartotta ám magát korábbi ígéretéhez miszerint értesíti majd Isuriit a vadászaton történtekről. Nem mintha tőle, vagy korábban jobban esett volna megtudni, hogy Daeros meghalt, de azért még sem így alakultak volna a dolgok.*
- Nehogy adósa maradjak egy vacsorával.
*Csapja a 11 érmét Khan Lero elé a pultra.
Letrion felé valamivel jobb kedvűen fordul.*
- Leülnék a korábbi asztalukhoz megírni egy levelet, kérhetek hozzá megfelelő eszközöket?
*Pár lépéssel eltávolodva korábbi helyétől kérdezi már mindezt, még véletlen sem akar tovább konfrontálódni. Senkivel.
Letrion válaszától függően, így vagy úgy, de megírja az átkozott levelét, összehajtogatja, szürke viaszt csepegtet rá és családi amulettjével lezárja.*
-Mikor térnek vissza a táborba?
*Kérdezi Letriont, ha a férfi vele tartott. Ha nem, akkor magában próbálja kisakkozni meddig kell itt várakoznia még a másik kettőnek és mire…
Keresnie kellene egy megbízható futárt, aki gyorsan elviszi az irományt a címzetthez.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
6509. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 15:16:56
Üzenet elküldve: 2015-02-08 15:16:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Scorrage, Sura //
* Ahogy leül az idegen, és csöndes asztalhoz, és üdvözli rejtélyes félelfet, és az üdvözli, egy bájos nő csatlakozik hozzájuk. A nőt szemmel láthatóan nem érdekli Yaewen, viszont a vele szemben ülő úr annál jobban. Miután odatette kedves gesztusként a mézsört, Yaewen kicsit felébred a stresszes állapotból, talán a nő közelsége teszi, vagy az, hogy végre történik valami izgalmas is az elrontott napok után. ~Talán ismerik egymást. Nem gond, hátha történik valami izgalmas végre. Jobb lesz, ha... Az meg mi?!~ Yaewen hirtelen meglát a félelf nyakában lógó ököl-talizmánt ~De hisz ez... Ez nem lehet igaz! A családom jellegzetes jelképe, ez biztosan az, ugyan olyan, eltéveszthetetlenül ugyan az!~ de aztán gyorsan, s feltűnést elkerülve elkapja tekintetét a nyakláncról. ~ Valószínű, hogy ellopta a kis tolvaj valamelyik rokonomtól. nem baj, ennek utána járok. ~Mivel az asztaltól csak mellkastól látja a férfit, csak odáig tudja megvizsgálni, de semmi különlegeset nem állapít meg, csupán annyit, hogy jobb ruházata van mint egy közönséges félelf tolvajnak. A félelfekkel általában nincs gondja, hiszen a rokonságban is előfordulnak, hisz előfordul minden családban a keveredés, még egy ilyen nemesi családban, de ez az alak biztosan nem tartozik bele. Hirtelen előjön a régi emlék, amikor is édesapja megtanította az egész családfát neki, és addig nem mehetett küzdeni a tanoncbarátaival, amíg be nem tanulta az egészet. Visszatérve a jelenbe, megfontoltan üdvözölte a nőt, majd válaszolt a gyanús alaknak, a gyanakvás minden látszatát elrejtve, kissé utalgatva.*
- Üdv!... Én mindig is bejáratos voltam erre felé, én nem vagyok erre idegen. Megpihenni jöttem ide, felkészülni megemlékezésre, a megboldogult édesapáméra. De ne beszéljünk ilyen szomorú dolgokról...
* hirtelen a nőre tekintve őt is bevonja a beszélgetésbe, és reméli, hogy oldja a gyanakvó, s ellenséges hangulatot a két idegenben.*
- És magukat mi vonzotta errefelé?
*A fogadó barátságos hangulata kezdi őt is áthatni, nem is kell tartania a félelftől ahogy megítélte a jelleméből, és ha tolvaj is, a végére jár a dolgoknak. ~A helyes nőtől meg főleg nem kell tartanom, igaz, hogy most cseppet sem érdeklem őt.~ Miután felveti kérdését, még mindig a nőre figyel egy darabig, majd a választ várva mindkettő alaktól, a helység távolabbi csücskére figyel, ahol éppen táncra perdült pár szakállas törpe.*
* Ahogy leül az idegen, és csöndes asztalhoz, és üdvözli rejtélyes félelfet, és az üdvözli, egy bájos nő csatlakozik hozzájuk. A nőt szemmel láthatóan nem érdekli Yaewen, viszont a vele szemben ülő úr annál jobban. Miután odatette kedves gesztusként a mézsört, Yaewen kicsit felébred a stresszes állapotból, talán a nő közelsége teszi, vagy az, hogy végre történik valami izgalmas is az elrontott napok után. ~Talán ismerik egymást. Nem gond, hátha történik valami izgalmas végre. Jobb lesz, ha... Az meg mi?!~ Yaewen hirtelen meglát a félelf nyakában lógó ököl-talizmánt ~De hisz ez... Ez nem lehet igaz! A családom jellegzetes jelképe, ez biztosan az, ugyan olyan, eltéveszthetetlenül ugyan az!~ de aztán gyorsan, s feltűnést elkerülve elkapja tekintetét a nyakláncról. ~ Valószínű, hogy ellopta a kis tolvaj valamelyik rokonomtól. nem baj, ennek utána járok. ~Mivel az asztaltól csak mellkastól látja a férfit, csak odáig tudja megvizsgálni, de semmi különlegeset nem állapít meg, csupán annyit, hogy jobb ruházata van mint egy közönséges félelf tolvajnak. A félelfekkel általában nincs gondja, hiszen a rokonságban is előfordulnak, hisz előfordul minden családban a keveredés, még egy ilyen nemesi családban, de ez az alak biztosan nem tartozik bele. Hirtelen előjön a régi emlék, amikor is édesapja megtanította az egész családfát neki, és addig nem mehetett küzdeni a tanoncbarátaival, amíg be nem tanulta az egészet. Visszatérve a jelenbe, megfontoltan üdvözölte a nőt, majd válaszolt a gyanús alaknak, a gyanakvás minden látszatát elrejtve, kissé utalgatva.*
- Üdv!... Én mindig is bejáratos voltam erre felé, én nem vagyok erre idegen. Megpihenni jöttem ide, felkészülni megemlékezésre, a megboldogult édesapáméra. De ne beszéljünk ilyen szomorú dolgokról...
* hirtelen a nőre tekintve őt is bevonja a beszélgetésbe, és reméli, hogy oldja a gyanakvó, s ellenséges hangulatot a két idegenben.*
- És magukat mi vonzotta errefelé?
*A fogadó barátságos hangulata kezdi őt is áthatni, nem is kell tartania a félelftől ahogy megítélte a jelleméből, és ha tolvaj is, a végére jár a dolgoknak. ~A helyes nőtől meg főleg nem kell tartanom, igaz, hogy most cseppet sem érdeklem őt.~ Miután felveti kérdését, még mindig a nőre figyel egy darabig, majd a választ várva mindkettő alaktól, a helység távolabbi csücskére figyel, ahol éppen táncra perdült pár szakállas törpe.*
6508. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 10:15:50
Üzenet elküldve: 2015-02-08 10:15:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mordokhai, Daranel//
* Immár az új jövevény is bemutatkozott, s elszántan mesél magáról. Na meg arról, hogy mennyire kalandvágyó, meg élete csupa esemény, mindig történik vele valami. Tharia számára ez egy kissé nagyzoló monológnak tűnik, de az is lehet, hogy csak a szívében gyűlő irigység miatt hallja így. De azt még magának sem meri bevallani, hogy unalmas az élete. Mert így van. A kisebb lopások végbevitele nem vesz igénybe túl nagy energiát. De az elmúlt pár évben szó szerint semmi sem történt vele, persze ezt inkább elhallgatja a másik kettő kalandmániás elől. Nehogy ő legyen az, akit lenéznek! Legjobbnak azt látja, ha megtartja büszke ridegségét, ezzel talán tekintélyt facsar ki a vendégekből. Viszont nagyon furdalja az oldalát a kíváncsiság. Hallani szeretné azokat az "izgalmas" kalandokat, amelyeken a két férfi részt vett. Döntést kell hoznia. Továbbra is kívülállóként szemléli a társalgást, vagy esetleg bekapcsolódik?*
- Szerintem nincs abban semmi rossz, ha az emberben normálisan működik az életösztön.
*Fordul gúnyos mosollyal a magát Mordokhainak nevező egyén felé.*
- Bár nem mintha én óvatosabb lennék, félre ne érts. Néha egy hajszál választott csak el a... haláltól, végtől, kinek ahogy tetszik.
*A halál szó alatt nem feltétlenül a fizikai halált érti, amikor leáll a szív, meg hasonlók. Sokkal inkább a börtönt vagy a fogságot. Számára a bezártság egyenlő lenne a halállal, mert ugyan minek tovább élni egy kis cellában?*
- Bár az utóbbi időben kicsit félrevonultam, s "szerencsémre" már nyugodtabb életmódot élhetek...
*A mondat végét elharapja, mély hallgatásba fullad beszéde. Agyába özönlenek a múltbeli képei. Színesebbnél színesebb események követték egymást egykor. Aztán gondolatban elér a mostani időszakhoz, és rémülten tapasztalja, hogy az elmúlt évekből nem emlékszik semmire. Két lehetőség van: vagy nem történt vele semmi emlékezetes, vagy pedig súlyos amnéziában szenved. Most pedig itt van előtte a nagy lehetőség: csatlakozhat ehhez a két emberhez, kísérheti őket útjukon, ha engedi büszkesége. Vagy maradhat továbbra is Arthenior mocskában, észrevétlenként tengetve életét.*
- Mostanában viszont kezdek unatkozni itt, egyedül...
*Reméli, hogy értik a célzást a többiek...*
* Immár az új jövevény is bemutatkozott, s elszántan mesél magáról. Na meg arról, hogy mennyire kalandvágyó, meg élete csupa esemény, mindig történik vele valami. Tharia számára ez egy kissé nagyzoló monológnak tűnik, de az is lehet, hogy csak a szívében gyűlő irigység miatt hallja így. De azt még magának sem meri bevallani, hogy unalmas az élete. Mert így van. A kisebb lopások végbevitele nem vesz igénybe túl nagy energiát. De az elmúlt pár évben szó szerint semmi sem történt vele, persze ezt inkább elhallgatja a másik kettő kalandmániás elől. Nehogy ő legyen az, akit lenéznek! Legjobbnak azt látja, ha megtartja büszke ridegségét, ezzel talán tekintélyt facsar ki a vendégekből. Viszont nagyon furdalja az oldalát a kíváncsiság. Hallani szeretné azokat az "izgalmas" kalandokat, amelyeken a két férfi részt vett. Döntést kell hoznia. Továbbra is kívülállóként szemléli a társalgást, vagy esetleg bekapcsolódik?*
- Szerintem nincs abban semmi rossz, ha az emberben normálisan működik az életösztön.
*Fordul gúnyos mosollyal a magát Mordokhainak nevező egyén felé.*
- Bár nem mintha én óvatosabb lennék, félre ne érts. Néha egy hajszál választott csak el a... haláltól, végtől, kinek ahogy tetszik.
*A halál szó alatt nem feltétlenül a fizikai halált érti, amikor leáll a szív, meg hasonlók. Sokkal inkább a börtönt vagy a fogságot. Számára a bezártság egyenlő lenne a halállal, mert ugyan minek tovább élni egy kis cellában?*
- Bár az utóbbi időben kicsit félrevonultam, s "szerencsémre" már nyugodtabb életmódot élhetek...
*A mondat végét elharapja, mély hallgatásba fullad beszéde. Agyába özönlenek a múltbeli képei. Színesebbnél színesebb események követték egymást egykor. Aztán gondolatban elér a mostani időszakhoz, és rémülten tapasztalja, hogy az elmúlt évekből nem emlékszik semmire. Két lehetőség van: vagy nem történt vele semmi emlékezetes, vagy pedig súlyos amnéziában szenved. Most pedig itt van előtte a nagy lehetőség: csatlakozhat ehhez a két emberhez, kísérheti őket útjukon, ha engedi büszkesége. Vagy maradhat továbbra is Arthenior mocskában, észrevétlenként tengetve életét.*
- Mostanában viszont kezdek unatkozni itt, egyedül...
*Reméli, hogy értik a célzást a többiek...*
6507. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 10:09:36
Üzenet elküldve: 2015-02-08 10:09:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ewica és Werow//
-Biztos értékes számodra, ha ilyen távolról eljöttél érte. *Majd, ismét vet, egy gyenge mosolyt, és a lány felé fordul.*
-Az se rossz. Akkor gondolom, ismered is a várost. Az még jól jöhet. *kis hatásszünetet tart.* -Egyébként, én most járok itt először. Pár barátommal érkeztem, akikkel eddig utazgattam. Viszont, nemrég úgy döntöttem külön utakra lépek. Nem igazán van dolgom itt, inkább csak úgy lézengek, amíg nem találok valamit, amivel érdemes foglalkozni. *Miután befejezte mondandóját, Antola, ideinti a vörös hajú lányt, aki eddig kiszolgálta , és rendel egy Sör t majd kipengeti a11 aranyat, megköszöni igyekezetét, és a markába nyomja fizetségét. *
-Nos, kedves Werow, *belekortyol sörébe.* -jöhetnek a lapok.
-Biztos értékes számodra, ha ilyen távolról eljöttél érte. *Majd, ismét vet, egy gyenge mosolyt, és a lány felé fordul.*
-Az se rossz. Akkor gondolom, ismered is a várost. Az még jól jöhet. *kis hatásszünetet tart.* -Egyébként, én most járok itt először. Pár barátommal érkeztem, akikkel eddig utazgattam. Viszont, nemrég úgy döntöttem külön utakra lépek. Nem igazán van dolgom itt, inkább csak úgy lézengek, amíg nem találok valamit, amivel érdemes foglalkozni. *Miután befejezte mondandóját, Antola, ideinti a vörös hajú lányt, aki eddig kiszolgálta , és rendel egy Sör t majd kipengeti a11 aranyat, megköszöni igyekezetét, és a markába nyomja fizetségét.
* -Nos, kedves Werow, *belekortyol sörébe.* -jöhetnek a lapok.
6506. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-08 01:51:39
Üzenet elküldve: 2015-02-08 01:51:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagnézőben - pultnál //
*Az alkudozás, az ár megfelelő szintre srófolása is megkövetel bizonyos képességeket. Rögtön például azt, hogy gyors helyzetfelismeréssel bírjon, aki a legideálisabb ajánlatot elérni akarja. Nem árt továbbá az sem, ha az áruba bocsátott termékről (legyen az bár szellemi vagy két kézzel megragadható tárgy) pontos ismeretei legyenek. Csak kettő ez azon lajstromból, amely megkülönbözteti a halas kofát a "hivatást" már-már művészként kezelő bankártól.
Khan keveset tud a múltjáról, például atyjáról semmiféle emléket nem őriz, márpedig szeplőtelen fogantatása igen valószínűtlen. Talán ettől a néhai apától kapott örökül valamit ahhoz az affinitáshoz, amelyet túlnyomórészt ilyen helyzetekben tud hasznára fordítani. Szó sincsen arról, hogy rabja volna a megkövült napvilágoknak (bár azt sem tagadná, hogy szívében takaros helyet tudhat magáénak a matéria), de elismeréssel kell adóznia azelőtt, hogy mi mindenre képes akár már egyetlen érme is. Hát még ha sok van belőle: birodalmak emelkedhetnek a semmiből, ha a magát trónra emelőnek elég hasas a kincstára hozzá. Ő pedig egyszer gazdagon akarja szögre akasztani az oldalán hordott fegyverfoglalatot.
Isuriinál gyorsabban ér a vacsora utolsó falataihoz, az üres tányért eltolja magától. Teli gyomorral jobban megy az a labdajáték is, ami egy ilyen alkudozást talán a legjobban jellemez. És ha valóban azzal "játszanák", a kerek kis gömb most az ő markában volna.*
- Nem találkoztam még vérivó szerzetesekkel, de olyanokkal sem, akik a könyvtáraik mélyén őrzött kódexeket akárkinek felcsapnák. Pláne nem egy nőnek. - *Ez az első, amiben Khan úgy gondolja, hogy Isurii téved, egyben feltételez a nőről már egy olyan felkészültséget, ami miatt a továbblépéshez nem az akárhol hozzáférhető tekercsekre lesz szüksége. Minél ritkább és minél hatalmasabb a szövegbe ágyazott mágia (a zöldszemű fantáziája alapján), annál többet fognak arra áldozni birtokosai, hogy megóvják illetéktelenektől. Hogyha mégsem így volna, akkor Isurii nem a Pegazusban ülne, hanem lóháton valamelyik domb- vagy hegyvidéki kolostor felé félúton.*
- Ez rögtön el is vezet a következő problémához: arany vagy szép szó nem fog az ilyenen, és prímán kezelik a fenyegetéseket is, biztosra veszem, hogy kellő gyakorisággal hallanak válogatott átokígéreteket. -*Oldalvást fordulva megpillantja a korábbi asztaluktól felálló Letriont, aki így néhány rövid szegmenst hagy a zsoldosnak mondandója befejezésére. Meglehet, hogy Isurii őt követően a másikat is megkörnyékezi valamilyen ajánlattal - talán még könnyebben célt is ér nála. Abból ítélve, amit a Dwirinthalenek vendége, a dalnok láttakor produkált beszédes. De nem újszerű és magyarázhatatlan. Egészen enyhe formában, de Isurii hasonló módon próbált bizalmasabb légkört teremteni ahhoz, hogy "olcsón" megúszva verbuváljon magának egy segítő kezet.*
- Zárásul még valami. Rossz pozícióba helyezed magad, ha megbízóként nincsen konkrét elképzelésed a feladat milyenségéről és így az áráról. Ezzel áthárítod a másik félre a díjszabást. A bérem napi kétszáz arany, ha útközben úgy esne, hogy zsákmányolunk értéktárgyakat akkor annak harminc százaléka is engem illet. -*A feltételek saját oldalát érintő tisztázást az almaborral öblíti le, nem különben Letrion is kettejükhöz lép eddigre.*
- Hopsz, téged meg ott felejtettelek a világ közepén.
*Az alkudozás, az ár megfelelő szintre srófolása is megkövetel bizonyos képességeket. Rögtön például azt, hogy gyors helyzetfelismeréssel bírjon, aki a legideálisabb ajánlatot elérni akarja. Nem árt továbbá az sem, ha az áruba bocsátott termékről (legyen az bár szellemi vagy két kézzel megragadható tárgy) pontos ismeretei legyenek. Csak kettő ez azon lajstromból, amely megkülönbözteti a halas kofát a "hivatást" már-már művészként kezelő bankártól.
Khan keveset tud a múltjáról, például atyjáról semmiféle emléket nem őriz, márpedig szeplőtelen fogantatása igen valószínűtlen. Talán ettől a néhai apától kapott örökül valamit ahhoz az affinitáshoz, amelyet túlnyomórészt ilyen helyzetekben tud hasznára fordítani. Szó sincsen arról, hogy rabja volna a megkövült napvilágoknak (bár azt sem tagadná, hogy szívében takaros helyet tudhat magáénak a matéria), de elismeréssel kell adóznia azelőtt, hogy mi mindenre képes akár már egyetlen érme is. Hát még ha sok van belőle: birodalmak emelkedhetnek a semmiből, ha a magát trónra emelőnek elég hasas a kincstára hozzá. Ő pedig egyszer gazdagon akarja szögre akasztani az oldalán hordott fegyverfoglalatot.
Isuriinál gyorsabban ér a vacsora utolsó falataihoz, az üres tányért eltolja magától. Teli gyomorral jobban megy az a labdajáték is, ami egy ilyen alkudozást talán a legjobban jellemez. És ha valóban azzal "játszanák", a kerek kis gömb most az ő markában volna.*
- Nem találkoztam még vérivó szerzetesekkel, de olyanokkal sem, akik a könyvtáraik mélyén őrzött kódexeket akárkinek felcsapnák. Pláne nem egy nőnek. - *Ez az első, amiben Khan úgy gondolja, hogy Isurii téved, egyben feltételez a nőről már egy olyan felkészültséget, ami miatt a továbblépéshez nem az akárhol hozzáférhető tekercsekre lesz szüksége. Minél ritkább és minél hatalmasabb a szövegbe ágyazott mágia (a zöldszemű fantáziája alapján), annál többet fognak arra áldozni birtokosai, hogy megóvják illetéktelenektől. Hogyha mégsem így volna, akkor Isurii nem a Pegazusban ülne, hanem lóháton valamelyik domb- vagy hegyvidéki kolostor felé félúton.*
- Ez rögtön el is vezet a következő problémához: arany vagy szép szó nem fog az ilyenen, és prímán kezelik a fenyegetéseket is, biztosra veszem, hogy kellő gyakorisággal hallanak válogatott átokígéreteket. -*Oldalvást fordulva megpillantja a korábbi asztaluktól felálló Letriont, aki így néhány rövid szegmenst hagy a zsoldosnak mondandója befejezésére. Meglehet, hogy Isurii őt követően a másikat is megkörnyékezi valamilyen ajánlattal - talán még könnyebben célt is ér nála. Abból ítélve, amit a Dwirinthalenek vendége, a dalnok láttakor produkált beszédes. De nem újszerű és magyarázhatatlan. Egészen enyhe formában, de Isurii hasonló módon próbált bizalmasabb légkört teremteni ahhoz, hogy "olcsón" megúszva verbuváljon magának egy segítő kezet.*
- Zárásul még valami. Rossz pozícióba helyezed magad, ha megbízóként nincsen konkrét elképzelésed a feladat milyenségéről és így az áráról. Ezzel áthárítod a másik félre a díjszabást. A bérem napi kétszáz arany, ha útközben úgy esne, hogy zsákmányolunk értéktárgyakat akkor annak harminc százaléka is engem illet. -*A feltételek saját oldalát érintő tisztázást az almaborral öblíti le, nem különben Letrion is kettejükhöz lép eddigre.*
- Hopsz, téged meg ott felejtettelek a világ közepén.
6505. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-07 23:09:52
Üzenet elküldve: 2015-02-07 23:09:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Gavin, Innar//
*Úgy néz ki ma mégsem fog összeugrani senkivel, amit valahol sajnál is kissé, de nem fogja erőltetni.*
-Hát nem szép amikor disznók uralkodnak a medvék felett? *A kérdés költői és továbbra is társul hozzá az undok vigyor. Az a gyakorlati szemlélet amit az ork elé tár teljesen lenyűgözi. Akárhogy próbálja ő saját magát nem érzi szabadnak, az az ötvenezer arany már jó ideje rabságban tartja a lelkét és cselekedeteit ám nem, hogy nem próbál nem is akar igazán kitörni belőle.* -Engem meg úgy tűnik egy igazi szenttel hozott össze a sors. *Tényleg nem érti miért is érzi ezt olyan különösnek. Persze még mindig előbb hisz egy tisztalelkű ork létezésében mint egy tiszta lelkű emberében. Persze ez nyilván igen messze áll az igazságtól, de a mélységihez képest Gavin tényleg egy földre szállt angyal. Amit persze nem hagyhat szó nélkül különben ismét visszatérne a lelkiismerete.* -Azért azt nem mondhatja, hogy az a disznó jogosan égette meg? Vagy joga volt úgy tartania akár egy állatot? De még ha ezt nem is nézzük, jó e az, hogy neki már azelőtt háza és földje volt, hogy megszületett? *Ismét felveszi a normális testtartását, a bárdra szúrós szemekkel néz, tekintve az még mindig adósa egy nótával, vagy azzal a bizonyos ötven arannyal amit valószínűleg máskor kell rajta behajtania. Látszik rajta lassan az induláshoz készül. Vár rá egy mérgező vért amit még fel kell öltenie.* -De tudja mit? Én nem bánom. Mert nekem van valamim ami neki soha nem adatik meg. Lehetőségem, hogy mindezt kiérdemeljem és még sokkal többet is annál.
*Úgy néz ki ma mégsem fog összeugrani senkivel, amit valahol sajnál is kissé, de nem fogja erőltetni.*
-Hát nem szép amikor disznók uralkodnak a medvék felett? *A kérdés költői és továbbra is társul hozzá az undok vigyor. Az a gyakorlati szemlélet amit az ork elé tár teljesen lenyűgözi. Akárhogy próbálja ő saját magát nem érzi szabadnak, az az ötvenezer arany már jó ideje rabságban tartja a lelkét és cselekedeteit ám nem, hogy nem próbál nem is akar igazán kitörni belőle.* -Engem meg úgy tűnik egy igazi szenttel hozott össze a sors. *Tényleg nem érti miért is érzi ezt olyan különösnek. Persze még mindig előbb hisz egy tisztalelkű ork létezésében mint egy tiszta lelkű emberében. Persze ez nyilván igen messze áll az igazságtól, de a mélységihez képest Gavin tényleg egy földre szállt angyal. Amit persze nem hagyhat szó nélkül különben ismét visszatérne a lelkiismerete.* -Azért azt nem mondhatja, hogy az a disznó jogosan égette meg? Vagy joga volt úgy tartania akár egy állatot? De még ha ezt nem is nézzük, jó e az, hogy neki már azelőtt háza és földje volt, hogy megszületett? *Ismét felveszi a normális testtartását, a bárdra szúrós szemekkel néz, tekintve az még mindig adósa egy nótával, vagy azzal a bizonyos ötven arannyal amit valószínűleg máskor kell rajta behajtania. Látszik rajta lassan az induláshoz készül. Vár rá egy mérgező vért amit még fel kell öltenie.* -De tudja mit? Én nem bánom. Mert nekem van valamim ami neki soha nem adatik meg. Lehetőségem, hogy mindezt kiérdemeljem és még sokkal többet is annál.
6504. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:31:36
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:31:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Lovagnézőben – pultnál//
- Nos, igazából...
*Mesélné el a tervét, ám Khan figyelmét hamar eltereli valami, méghozzá egy fehérnép. Azután – jobban megnézve – nem is akármilyen hölgyeményről van szó, hanem egyenesen a Thargodar vezér rokonával. Arra legalábbis nem jött még rá, hogy pontosan milyen viszonylatban van a lány Kagannal, ám úgy tűnik, egész magasan helyezkedik el a törzs hierarchiájában – már ha létezik ilyesmi egy törzsben – hiszen egyenest a „trón” mellett foglalt helyet legutóbb is. Azután Khan ide akarná inteni, de ez kudarcba fullad a lány figyelmetlensége folytán, így amaz egyetlen pillanatot sem várva odasiet megszólítani. ~Hát igen, a fiatalság...~ Hősünk eredetileg arra számított, hogy Khan újratöltött poharak mellett a Isurit is odahívja az asztalhoz, ám egyik sem történik meg. Ehelyett ott marad cseverészni. Wandar tudja, hogy most oda kéne mennie, csatlakozni az egyel bővült társasághoz. De akkor miért tétovázik? Márpedig nem teszi meg egyhamar. Addig a kettős között egy kisebbfajta szóháború is lezajlik, melyet csak ők ketten érzékelnek, így Wandar csak azt látja, hogy beszélgetnek. Mikor már biztos benne, hogy el nem fognak mozdulni a pult mellől, fogja magát, és feláll, hogy végre csatlakozzon a többiekhez. végeredményben, Isurii másik oldalára parkol le a pultnál.*
- Meglepő önt itt látni. *Egyszer beszélt a lánnyal, akkor is csak tollat kért tőle. Azóta meg nem volt idejük szólni egymáshoz. Valószínűsíti, hogy a vezéri kar tagja valami fontos ügyben járhat el a városban. Ám az indirekt kérdése megkerülhető, még ha nem is direkt tálalta így. Ő legalábbis nem tudja, hogy ugyanezt már végigzongorázta a lány Khannal.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.07 22:34:36
- Nos, igazából...
*Mesélné el a tervét, ám Khan figyelmét hamar eltereli valami, méghozzá egy fehérnép. Azután – jobban megnézve – nem is akármilyen hölgyeményről van szó, hanem egyenesen a Thargodar vezér rokonával. Arra legalábbis nem jött még rá, hogy pontosan milyen viszonylatban van a lány Kagannal, ám úgy tűnik, egész magasan helyezkedik el a törzs hierarchiájában – már ha létezik ilyesmi egy törzsben – hiszen egyenest a „trón” mellett foglalt helyet legutóbb is. Azután Khan ide akarná inteni, de ez kudarcba fullad a lány figyelmetlensége folytán, így amaz egyetlen pillanatot sem várva odasiet megszólítani. ~Hát igen, a fiatalság...~ Hősünk eredetileg arra számított, hogy Khan újratöltött poharak mellett a Isurit is odahívja az asztalhoz, ám egyik sem történik meg. Ehelyett ott marad cseverészni. Wandar tudja, hogy most oda kéne mennie, csatlakozni az egyel bővült társasághoz. De akkor miért tétovázik? Márpedig nem teszi meg egyhamar. Addig a kettős között egy kisebbfajta szóháború is lezajlik, melyet csak ők ketten érzékelnek, így Wandar csak azt látja, hogy beszélgetnek. Mikor már biztos benne, hogy el nem fognak mozdulni a pult mellől, fogja magát, és feláll, hogy végre csatlakozzon a többiekhez. végeredményben, Isurii másik oldalára parkol le a pultnál.*
- Meglepő önt itt látni. *Egyszer beszélt a lánnyal, akkor is csak tollat kért tőle. Azóta meg nem volt idejük szólni egymáshoz. Valószínűsíti, hogy a vezéri kar tagja valami fontos ügyben járhat el a városban. Ám az indirekt kérdése megkerülhető, még ha nem is direkt tálalta így. Ő legalábbis nem tudja, hogy ugyanezt már végigzongorázta a lány Khannal.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.07 22:34:36
6503. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:28:12
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:28:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Thaira, Daranel//
*A morgást hallván egy pillanatra elbizonytalanodik, utána azonban vállvon és lehuppan a székre.
Az ember, aki visszaköszön neki egy fokkal szimpatikusabb ugyan, de még a lányról sincs benne összeállva a kép.
A férfi bemutatja a hölgyeményt és magát, a Hóhajú pedig elgondolkodik...*
- Daranel...
*Mintha a Vörös említett volna valami hasonlót, de nem lehet benne biztos. Na majd mindjárt rákérdez, bár őszintén szólva fogalma sincs, hogy mikor találkozott utoljára furcsa hajú barátjával, így lehet, hogy ez csak egy feltételezés.*
- Mordokhai vagyok.
*Kezet nyújt a férfinak, a nő nem olyannak néz ki, mint aki elfogadná a jobbot.*
- Találkozni? Nem hinném, de ha mégis, szót nem váltottunk egymással. Azonban lehet, hogy egy barátommal találkozott. Mordachnak hívják, hosszú vörös haja és szintén vörös szemei vannak. Nem nagyon lehet összekeverni senkivel.
*Mosolyodik el. Elvégre ki lehet oly' bolond, hogy nem jegyez meg egy olyan hajkoronát? Nem mintha Mordokhai tincsei szokványos színben tündökölnének, de így télen mégsem tűnik ki annyira környezetéből.
Daranel kérdését hallva elgondolkodik. A nő tehát helyi. Most már ezt is tudja. A férfi viszont vándor, így a Hóhajú szinte biztosra veszi, hogy vele sokkal könnyebben meg fogja találni a közös hangot. Általában így van ez...*
- Nem vagyok helyi.*mosolyodik el ismét*A kalandvadász pedig... nem a legkifejezőbb. Én kézen fogva járok a kalanddal. Néha a halállal is, de inkább az őrültségek és a csavaros kalandok jellemzőek eddigi életemre. Nem maradok sokáig egy helyen, így Artheniorban sem, ide azonban időről időre visszatérek. Ismerem a környéket és az ittenieket. Na és te?*vált hirtelen tegezésre, semmi kedve most udvariaskodni*Talán te is a világot járod?
*Kérdőn néz Daranelre, fél szemét azonban a lányon pihenteti, elvégre minden hidegsége ellenére is kellemes látványt nyújt.*
*A morgást hallván egy pillanatra elbizonytalanodik, utána azonban vállvon és lehuppan a székre.
Az ember, aki visszaköszön neki egy fokkal szimpatikusabb ugyan, de még a lányról sincs benne összeállva a kép.
A férfi bemutatja a hölgyeményt és magát, a Hóhajú pedig elgondolkodik...*
- Daranel...
*Mintha a Vörös említett volna valami hasonlót, de nem lehet benne biztos. Na majd mindjárt rákérdez, bár őszintén szólva fogalma sincs, hogy mikor találkozott utoljára furcsa hajú barátjával, így lehet, hogy ez csak egy feltételezés.*
- Mordokhai vagyok.
*Kezet nyújt a férfinak, a nő nem olyannak néz ki, mint aki elfogadná a jobbot.*
- Találkozni? Nem hinném, de ha mégis, szót nem váltottunk egymással. Azonban lehet, hogy egy barátommal találkozott. Mordachnak hívják, hosszú vörös haja és szintén vörös szemei vannak. Nem nagyon lehet összekeverni senkivel.
*Mosolyodik el. Elvégre ki lehet oly' bolond, hogy nem jegyez meg egy olyan hajkoronát? Nem mintha Mordokhai tincsei szokványos színben tündökölnének, de így télen mégsem tűnik ki annyira környezetéből.
Daranel kérdését hallva elgondolkodik. A nő tehát helyi. Most már ezt is tudja. A férfi viszont vándor, így a Hóhajú szinte biztosra veszi, hogy vele sokkal könnyebben meg fogja találni a közös hangot. Általában így van ez...*
- Nem vagyok helyi.*mosolyodik el ismét*A kalandvadász pedig... nem a legkifejezőbb. Én kézen fogva járok a kalanddal. Néha a halállal is, de inkább az őrültségek és a csavaros kalandok jellemzőek eddigi életemre. Nem maradok sokáig egy helyen, így Artheniorban sem, ide azonban időről időre visszatérek. Ismerem a környéket és az ittenieket. Na és te?*vált hirtelen tegezésre, semmi kedve most udvariaskodni*Talán te is a világot járod?
*Kérdőn néz Daranelre, fél szemét azonban a lányon pihenteti, elvégre minden hidegsége ellenére is kellemes látványt nyújt.*
6502. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:21:05
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:21:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pleaven//
*Savanyú mosoly csúszik a képére, ami ugyan nem teszi szebbé, ám morózus kedvét valamicskét javítja. Ez leginkább az elf rangja okozza.*
- Én pedig Gavin Arghrok. Bár az Arghrok csak a rabszolga nevem közé tartozott. A gazdám általában Agyarnak szólított.
*Felrémlik benne a pufók arcú alak képe és az amint szökésük napján betört orral hever a porban.*
~ Miért is nem öltem meg?~
*A földesúr említése újfent fogcsikorgatásra invitálja. Rossz szokása.*
- Nem érdekel semmilyen úr. A magam ura vagyok, nem szolgálok senkinek.
*Az újabb kérdés miszerint mit szólna ha ő lenne az úr és egykori gazdája a vad, rövid időre döbbenetet kelt benne majd harsogó nevetés tör fel torkából.*
- Ha úgy mérjük én az ő esetében egy medve voltam, egy harcias, vérszomjas medve. Ha ő lett volna a vad, egy elhízott disznónál nem néztem volna többnek. És abban az esetben az ő hátára lenne az örök rabszolgaság jele égetve.
*Ő maga se érti, hogy miért beszél erről, bár számára ez nem titok. Főleg nem egy elffel szemben.*
*Savanyú mosoly csúszik a képére, ami ugyan nem teszi szebbé, ám morózus kedvét valamicskét javítja. Ez leginkább az elf rangja okozza.*
- Én pedig Gavin Arghrok. Bár az Arghrok csak a rabszolga nevem közé tartozott. A gazdám általában Agyarnak szólított.
*Felrémlik benne a pufók arcú alak képe és az amint szökésük napján betört orral hever a porban.*
~ Miért is nem öltem meg?~
*A földesúr említése újfent fogcsikorgatásra invitálja. Rossz szokása.*
- Nem érdekel semmilyen úr. A magam ura vagyok, nem szolgálok senkinek.
*Az újabb kérdés miszerint mit szólna ha ő lenne az úr és egykori gazdája a vad, rövid időre döbbenetet kelt benne majd harsogó nevetés tör fel torkából.*
- Ha úgy mérjük én az ő esetében egy medve voltam, egy harcias, vérszomjas medve. Ha ő lett volna a vad, egy elhízott disznónál nem néztem volna többnek. És abban az esetben az ő hátára lenne az örök rabszolgaság jele égetve.
*Ő maga se érti, hogy miért beszél erről, bár számára ez nem titok. Főleg nem egy elffel szemben.*
6501. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:09:30
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:09:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Gavin//
-Plevaen Kadar *A Rätest Terold álnév már annyira hozzánőtt, hogy nehezen tudja elengedni. Ám azt a nevet Thargarod miatt használja és nem volna szerencsés ha bárki útba igazíthatná őket ha esetleg erre tévednek.* -Hivatásos senkiházi. *Ezt úgy mondja mintha valami bárói rang lenne ám kezet nem nyújt, valahogy erre még nem tartottak tőle igényt. Persze büszke saját szakmájára ám egy ennyire zsúfolt helyen a tanuló rablógyilkos kifejezésnek igen csúnya következményei lennének. Kaptak már kötelet nála szebb alakok sokkalta kevesebbért is.* -Ami azt illeti épp ismerek egy földesurat. *A hadúr jobb megnevezés lenne, de ezt megint csak nem tartja helyesnek elsütni. Hisz a városlakók és barbárok viszony még nincs teljesen tisztázva, úgyhogy egy darabig csendben kell maradnia. Fura milyen elsöprő erejű benne a hallgatás ösztöne. Ha valaki ki akar belőle szedni valamit amit ő nem akar elmondani ahhoz minimum kést kell szegezzen a torkához. Akkor viszont mint folyón a víz úgy tálal ki mindent.* -Én szeretem az aranyat, neki meg van, és azt is tudom miért hajlandó sok pénzt fizetni. *És itt érte el azt a pontot amitől kezdve megfagy a nyelve és egy árva szót sem hajlandó többet az adott hallgatóság előtt kinyögni. Egy oldalpillantást tesz a csaposra akinek ugyan köze nincs a történethez ám a mélységi paranoiája végett mégis ellenőrizni akarta mit csinál, mennyire figyel oda, nem hívja e éppen azokat a bizonyos markos legényeket a hátsó szobából. Majd mikor végre megnyugszik szinte átmenet nélkül vált témát.* -Mikor a földesúr vadja voltál, nem gondolkoztál rajta milyen lenne ha megfordulna a helyzet? Ha te lennél a törzsfő és az úr lenne a te vadad? *Hangjából érződik, hogy a mélységi egész életében másra sem vágyott mint erre.* -Tízezer arany. Ennyi kell, hogy engem ember számba vegyenek. Ötvenezer arany. Ennyi kell, hogy uramnak szólítsanak. *Aztán lemondóan hátradől és tekintete gyorsan elveszne a messzeségben ha a fogadó teteje útját nem állná a pillantásának.* -Egyszer meglesz a rohadt életbe, egyszer meglesz. *Bármi is volt a mélységi eddigi baja úgy tűnik a monológ és a pia gyorsan megoldotta azt.*
-Plevaen Kadar *A Rätest Terold álnév már annyira hozzánőtt, hogy nehezen tudja elengedni. Ám azt a nevet Thargarod miatt használja és nem volna szerencsés ha bárki útba igazíthatná őket ha esetleg erre tévednek.* -Hivatásos senkiházi. *Ezt úgy mondja mintha valami bárói rang lenne ám kezet nem nyújt, valahogy erre még nem tartottak tőle igényt. Persze büszke saját szakmájára ám egy ennyire zsúfolt helyen a tanuló rablógyilkos kifejezésnek igen csúnya következményei lennének. Kaptak már kötelet nála szebb alakok sokkalta kevesebbért is.* -Ami azt illeti épp ismerek egy földesurat. *A hadúr jobb megnevezés lenne, de ezt megint csak nem tartja helyesnek elsütni. Hisz a városlakók és barbárok viszony még nincs teljesen tisztázva, úgyhogy egy darabig csendben kell maradnia. Fura milyen elsöprő erejű benne a hallgatás ösztöne. Ha valaki ki akar belőle szedni valamit amit ő nem akar elmondani ahhoz minimum kést kell szegezzen a torkához. Akkor viszont mint folyón a víz úgy tálal ki mindent.* -Én szeretem az aranyat, neki meg van, és azt is tudom miért hajlandó sok pénzt fizetni. *És itt érte el azt a pontot amitől kezdve megfagy a nyelve és egy árva szót sem hajlandó többet az adott hallgatóság előtt kinyögni. Egy oldalpillantást tesz a csaposra akinek ugyan köze nincs a történethez ám a mélységi paranoiája végett mégis ellenőrizni akarta mit csinál, mennyire figyel oda, nem hívja e éppen azokat a bizonyos markos legényeket a hátsó szobából. Majd mikor végre megnyugszik szinte átmenet nélkül vált témát.* -Mikor a földesúr vadja voltál, nem gondolkoztál rajta milyen lenne ha megfordulna a helyzet? Ha te lennél a törzsfő és az úr lenne a te vadad? *Hangjából érződik, hogy a mélységi egész életében másra sem vágyott mint erre.* -Tízezer arany. Ennyi kell, hogy engem ember számba vegyenek. Ötvenezer arany. Ennyi kell, hogy uramnak szólítsanak. *Aztán lemondóan hátradől és tekintete gyorsan elveszne a messzeségben ha a fogadó teteje útját nem állná a pillantásának.* -Egyszer meglesz a rohadt életbe, egyszer meglesz. *Bármi is volt a mélységi eddigi baja úgy tűnik a monológ és a pia gyorsan megoldotta azt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880