Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 324 (6461. - 6480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6480. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 09:27:06
Üzenet elküldve: 2025-08-16 09:27:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt a szék támláján hintázik, a fa alatt recseg, mintha már rég feladta volna a harcot az ilyen próbálkozások ellen. A nő szavai hallatán előbb csak felvonja a szemöldökét, majd hirtelen felhorkan, olyan hanggal, ami inkább hasonlít egy köhögésre, mint nevetésre. A szék előrecsapódik, két lábra visszaér, ő pedig előredől, könyöke az asztalon koppan.*
- Ugyan már! *Mondja, és a hangjában ott van az a fajta túlzott lelkesedés, amit csak akkor szokott elővenni, ha valami más által ostobaságnak hitt dolgot szeretne eladni nagyon is értelmes gondolatként.* - Mindig csak azok az ötleteim sültek el rosszul, amikben nem voltál benne. Nézd meg, a tegnapi fürdőházas kiruccanás is milyen jól sikerült! Eltekintve attól a kis eséstől… Azistenit, rég nem taknyoltam ekkorát.
*Ahogy mondja, lehajol, és a bokáján végighúzza a tenyerét, mintha ott akarná megmutatni a bizonyítékot. A mozdulat közben fel is szisszen, valamint ismét rá köszön a másnap azzal, hogy a hajolás közben be is szédül és kis híján le is borul a székről. Épp csak az menti meg, hogy sikerül megkapaszkodni az asztal sarkában.*
- Teysus punnyadt pöcsére!
*Fűzi hozzá a jelenethez, majd halkan felnevet, visszadőlve a székbe. A haját hátrasimítja, de az rögtön visszaesik a homlokába, amitől megint csak grimaszol, és még egy lapáttal rátesz a bohóckodásra. Amikor a nő arról kezd beszélni, hogy a várost jobban ismeri, Norhelt vállat von, a szék nyikkan alatta.*
- Hacsak nem akarsz várost nézni, sok érdekesség nincs itt, ami a magunk fajtát szórakoztatná. *A hangja egyszerre unott és vidám, mintha önmagát is szórakoztatná a gondolattal.* - Bordély nincs, a második legjobb fogadó bezárt… Még esetleg mehetnénk a templomba, hogy ott csináljunk valami vicceset. Belepisilni a szenteltvizes tálba, vagy a gyóntatófülkében csinálni. De hallottam olyan történeteket, hogy valakik már csinálták és nem lett jó vége. Haragos természetű isteneink vannak. Lehet nem is kéne annyit szidnom őket…
*A szavait egy széles mozdulat kíséri: a kezével a levegőben hadonászik, mintha a templomról szóló meséket akarná illusztrálni. Aztán egy pillanatra elkomolyodik, majd az asztalon dobolva újra elmosolyodik.
Amikor a nő kimondja, hogy ez a hely tényleg dögrovás, Norhelt is felsóhajt. A hang inkább emlékeztet egy megkönnyebbült bődülésre, mint valami szomorú sóhajra. Azután lassan bólint, a fejét oldalra billenti, és ránéz.*
- Az… valóban az.
*A hangja most halkabb, mint előbb, mintha tényleg komolyan venné a kijelentést.*
- De most, hogy nem akarsz kifilézni, legalább én is visszatérhetek a kikötőbe.
*Egy pillanatra tényleg szomorúnak tűnik a tekintete, de aztán a szája sarka újra megrándul, és már ott is van a vigyor. A széket ismét két lábra emeli, hintázik, és úgy nézi Ravikot.*
*Norhelt a szék támláján hintázik, a fa alatt recseg, mintha már rég feladta volna a harcot az ilyen próbálkozások ellen. A nő szavai hallatán előbb csak felvonja a szemöldökét, majd hirtelen felhorkan, olyan hanggal, ami inkább hasonlít egy köhögésre, mint nevetésre. A szék előrecsapódik, két lábra visszaér, ő pedig előredől, könyöke az asztalon koppan.*
- Ugyan már! *Mondja, és a hangjában ott van az a fajta túlzott lelkesedés, amit csak akkor szokott elővenni, ha valami más által ostobaságnak hitt dolgot szeretne eladni nagyon is értelmes gondolatként.* - Mindig csak azok az ötleteim sültek el rosszul, amikben nem voltál benne. Nézd meg, a tegnapi fürdőházas kiruccanás is milyen jól sikerült! Eltekintve attól a kis eséstől… Azistenit, rég nem taknyoltam ekkorát.
*Ahogy mondja, lehajol, és a bokáján végighúzza a tenyerét, mintha ott akarná megmutatni a bizonyítékot. A mozdulat közben fel is szisszen, valamint ismét rá köszön a másnap azzal, hogy a hajolás közben be is szédül és kis híján le is borul a székről. Épp csak az menti meg, hogy sikerül megkapaszkodni az asztal sarkában.*
- Teysus punnyadt pöcsére!
*Fűzi hozzá a jelenethez, majd halkan felnevet, visszadőlve a székbe. A haját hátrasimítja, de az rögtön visszaesik a homlokába, amitől megint csak grimaszol, és még egy lapáttal rátesz a bohóckodásra. Amikor a nő arról kezd beszélni, hogy a várost jobban ismeri, Norhelt vállat von, a szék nyikkan alatta.*
- Hacsak nem akarsz várost nézni, sok érdekesség nincs itt, ami a magunk fajtát szórakoztatná. *A hangja egyszerre unott és vidám, mintha önmagát is szórakoztatná a gondolattal.* - Bordély nincs, a második legjobb fogadó bezárt… Még esetleg mehetnénk a templomba, hogy ott csináljunk valami vicceset. Belepisilni a szenteltvizes tálba, vagy a gyóntatófülkében csinálni. De hallottam olyan történeteket, hogy valakik már csinálták és nem lett jó vége. Haragos természetű isteneink vannak. Lehet nem is kéne annyit szidnom őket…
*A szavait egy széles mozdulat kíséri: a kezével a levegőben hadonászik, mintha a templomról szóló meséket akarná illusztrálni. Aztán egy pillanatra elkomolyodik, majd az asztalon dobolva újra elmosolyodik.
Amikor a nő kimondja, hogy ez a hely tényleg dögrovás, Norhelt is felsóhajt. A hang inkább emlékeztet egy megkönnyebbült bődülésre, mint valami szomorú sóhajra. Azután lassan bólint, a fejét oldalra billenti, és ránéz.*
- Az… valóban az.
*A hangja most halkabb, mint előbb, mintha tényleg komolyan venné a kijelentést.*
- De most, hogy nem akarsz kifilézni, legalább én is visszatérhetek a kikötőbe.
*Egy pillanatra tényleg szomorúnak tűnik a tekintete, de aztán a szája sarka újra megrándul, és már ott is van a vigyor. A széket ismét két lábra emeli, hintázik, és úgy nézi Ravikot.*
6479. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 09:00:49
Üzenet elküldve: 2025-08-16 09:00:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Norren a nő szavaira csak megrántja a vállát, mintha a téma nem is igazán érdekelné.*
- Te ismered. Neked kéne tudnod, mi vonzza őt úgy, mint molylepkét a gyertyaláng.
*Feleli száraz hangon, aztán lépteit tartva követi Norgent tovább a főtér felé.
A Pegazus ajtaja nehézkesen nyílik, mögötte pedig sűrű, zsongó hangulat ömlik az utcára. A teremben erős a szag: sült hús, főtt káposzta és sör párolgása keveredik a sok test melegével. Zaj szűrődik minden irányból: harsány nevetések, poharak csattanása, néhol indulatos kiáltások, amelyek végül belevesznek a kavalkádba. A falakra függesztett régi pajzsok és zászlók fénytelenül verik vissza a gyertyák lobbanását. A fogadó közepén tömött asztalok sorakoznak, mindenütt emberek, akik falatoznak, kortyolnak, vagy éppenséggel a szomszédjuk vállát csapkodják egy-egy hangos szóra. Norren szeme végigfut a tömegen, de nem látja azt az arcot, amit keresnek.
A pultnál félreáll, amíg Norgen elintézi a saját rendelését. Nem szól közbe, csak addig méregeti a söntés mögött szaporán mozgó kocsmárost, figyeli, ahogy a kéz egyszerre markol tálat és korsót, mintha legalább négy karja volna. Amikor rá kerül a sor, Norren előhúzza erszényét, s anélkül, hogy sokat kérdezősködne, odalöki a kívánt aranyat a pultra.*
- Egy adag főtt ételt. Meg egy korsó ullamar sört.
*Mondja, s a csengő érmék között ott marad a pontos 13 a Főtt ételért
, majd újabb 13 a korsó Ullamar sörért . Amint a rendelés lejegyzésre kerül, a férfi megfordul, hátát a pultnak veti. Könyökei a deszkán támaszkodnak, tekintete lassan pásztázza végig a fogadó zajos terét.
A nő kérdése hallatán csak lassan megrázza a fejét. Arcán nem tükröződik csalódottság, inkább valami fásult beletörődés, mintha számított volna rá, hogy üres kézzel kell távozniuk innen is. Tekintete megállapodik a terem egyik sarkán, ahol pár matróz veszekedik a kártya miatt, majd visszatér Norgenhez.*
- Nem lehet, hogy az őrséghez ment, miután összezörrentetek?
*Kérdezi végül halkan, de úgy, hogy a környező lármában csak a nő hallja meg. A poharak csattogása és a körülöttük vibráló élet közepette a hangja nyugodt, szinte közönyös, mintha csak egy mellékes észrevételt tett volna.*
*Norren a nő szavaira csak megrántja a vállát, mintha a téma nem is igazán érdekelné.*
- Te ismered. Neked kéne tudnod, mi vonzza őt úgy, mint molylepkét a gyertyaláng.
*Feleli száraz hangon, aztán lépteit tartva követi Norgent tovább a főtér felé.
A Pegazus ajtaja nehézkesen nyílik, mögötte pedig sűrű, zsongó hangulat ömlik az utcára. A teremben erős a szag: sült hús, főtt káposzta és sör párolgása keveredik a sok test melegével. Zaj szűrődik minden irányból: harsány nevetések, poharak csattanása, néhol indulatos kiáltások, amelyek végül belevesznek a kavalkádba. A falakra függesztett régi pajzsok és zászlók fénytelenül verik vissza a gyertyák lobbanását. A fogadó közepén tömött asztalok sorakoznak, mindenütt emberek, akik falatoznak, kortyolnak, vagy éppenséggel a szomszédjuk vállát csapkodják egy-egy hangos szóra. Norren szeme végigfut a tömegen, de nem látja azt az arcot, amit keresnek.
A pultnál félreáll, amíg Norgen elintézi a saját rendelését. Nem szól közbe, csak addig méregeti a söntés mögött szaporán mozgó kocsmárost, figyeli, ahogy a kéz egyszerre markol tálat és korsót, mintha legalább négy karja volna. Amikor rá kerül a sor, Norren előhúzza erszényét, s anélkül, hogy sokat kérdezősködne, odalöki a kívánt aranyat a pultra.*
- Egy adag főtt ételt. Meg egy korsó ullamar sört.
*Mondja, s a csengő érmék között ott marad a pontos 13 a Főtt ételért
, majd újabb 13 a korsó Ullamar sörért . Amint a rendelés lejegyzésre kerül, a férfi megfordul, hátát a pultnak veti. Könyökei a deszkán támaszkodnak, tekintete lassan pásztázza végig a fogadó zajos terét.A nő kérdése hallatán csak lassan megrázza a fejét. Arcán nem tükröződik csalódottság, inkább valami fásult beletörődés, mintha számított volna rá, hogy üres kézzel kell távozniuk innen is. Tekintete megállapodik a terem egyik sarkán, ahol pár matróz veszekedik a kártya miatt, majd visszatér Norgenhez.*
- Nem lehet, hogy az őrséghez ment, miután összezörrentetek?
*Kérdezi végül halkan, de úgy, hogy a környező lármában csak a nő hallja meg. A poharak csattogása és a körülöttük vibráló élet közepette a hangja nyugodt, szinte közönyös, mintha csak egy mellékes észrevételt tett volna.*
6478. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 08:04:19
Üzenet elküldve: 2025-08-16 08:04:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerős arcok//
*Norennar hallgatja a fél-elf ajánlatát, közben karját lassan leereszti maga mellé. A műhely levegője fém és izzadtság szagától terhes, a háttérben időről időre koppan egy kalapács. A férfi szavai egyre komolyabbra fordulnak, s a téma súlyát Norennar is érzi. Egy pillanatig csak méregeti a másikat, majd lassan bólint.*
- Megfelelne
*Fűzi hozzá röviden, hangjában némi fáradtsággal. A kovácsműhely rideg kövei között mindketten érzik, hogy a beszélgetésük inkább való valami nyugodtabb, meghittebb helyre.
Nem is húzza tovább az időt, int a férfinak, majd kilép a műhelyből. Odakint megcsapja az utca dohos levegője, szalmával és porral vegyülő szagokkal. A bejárat mellett kikötött szürke telivér nyugtalanul dobbant egyet a patájával, ahogy közelebb lép hozzá. Norennar ujjai gyors mozdulattal oldják ki a gyeplőt, majd lazán megfogja, és maga mellett vezeti tovább. Nem szól semmit, csak reméli, hogy Nestar követi. A Pegazus irányába indul, és a kanyargós utcákon át egészen a fogadó istállójáig vezeti a lovat. Ott gondosan beállítja a bokszba, igazít egyet a nyeregtakarón, és megsimítja az állat nyakát, mielőtt otthagyná. Már amúgy is ide szánta, máshol aligha tarthatna egy ilyen hátast egy koszos vándor.
A fogadóba belépve a hely megszokott hangulata csapja meg: fülledt levegő, sűrű beszédzaj, koccanó korsók hangja, a kemence felől áradó meleg. Az asztaloknál kisebb csoportok ülnek, némelyikben fáradt utazók, máshol harsány kereskedők. Norennar szeme röviden átfut a termen, majd Nestar felé pillant.*
- Ülj le nyugodtan, még beszélnem kell a fogadóssal.
*Mondja neki, mielőtt a pult felé veszi az irányt. A pult mögött a fogadós egy korsót törölget, majd ahogy meglátja a sötételfet, szeme felcsillan. Egyszerre meglepetés és öröm ül az arcán, közelebb is inti.*
- Na, hogyan sikerült a kis felfedező expedíciótok?
*Kérdezi tőle, miközben a korsót leteszi. Norennar arca megrándul, a szája szeglete enyhén lefelé húzódik. Kis szünet után csak ennyit felel:*
- Sikerült. Hogy hogyan, azt majd máskor megtárgyaljuk, öreg. Ne aggódj, nem foglak sokáig váratni. *Egy pillanatra elhallgat, majd hozzáteszi:* - Mindenesetre szereztem egy hátast. Egy gyönyörű, szürke artheniori telivért.
*A fogadós döbbenten mered rá, szemöldöke összefut, mintha kételkedne a hallottakban. Norennar csak egy rövid biccentéssel felel, majd odavet egy félmosolyt.*
- Majd elmesélem. Most más miatt járok itt. Annyit szeretnék tőled kérni, hogy vigyázz rá, öreg barátom.
*A fogadós egy pillanatig még méregeti, majd lassan bólint. Szája sarkában ott bujkál valami, ami a kelletlen beleegyezés és a régi baráti szívesség határán van. Norennar egy halk „köszönöm”-mel zárja le a beszélgetést, aztán visszafordul a társához.
Ha Nestar esetleg mégis csak vele tartott a pulthoz, most együtt keresnek egy üres asztalt. Végül a terem egyik félreesőbb sarkában találnak helyet, ahol a zaj valamelyest tompábban hat. Norennar leül, de egyelőre nem rendel semmit. Táskájából előhúzza a pipáját, mozdulatai rutinosak: töm, gyújt, majd pár pillanat múlva már az első füstgomolyag száll fel előtte. Mélyen szívja be, lassan tartja bent, majd a füstöt kifújva megszólal:*
- Legalább három gyógyitalra lenne szükségem. Név szerint nem ismerem őket, de kell egy olyan, ami szinte a halálból is visszahoz, ha nagyon eldurvulnának a dolgok. Valamint még kettő, amivel nem csak karcolásokat lehet gyógyítani.
*Újabb szippantás a pipából, újabb lassú füstkarikák a levegőben. Röviden elhallgat, majd szeme a másikra siklik. A név – Nestar – közben motoszkál benne. Ismerősen cseng, de nem a kúriához kötődik. Egy darabig töri rajta a fejét, aztán a felismerés lassan kibukkan a mélyből. Szeme keskenyebbre szűkül, a hangja száraz, szinte semleges, mikor megszólal:*
- Tanácstag voltál.
*Norennar hallgatja a fél-elf ajánlatát, közben karját lassan leereszti maga mellé. A műhely levegője fém és izzadtság szagától terhes, a háttérben időről időre koppan egy kalapács. A férfi szavai egyre komolyabbra fordulnak, s a téma súlyát Norennar is érzi. Egy pillanatig csak méregeti a másikat, majd lassan bólint.*
- Megfelelne
*Fűzi hozzá röviden, hangjában némi fáradtsággal. A kovácsműhely rideg kövei között mindketten érzik, hogy a beszélgetésük inkább való valami nyugodtabb, meghittebb helyre.
Nem is húzza tovább az időt, int a férfinak, majd kilép a műhelyből. Odakint megcsapja az utca dohos levegője, szalmával és porral vegyülő szagokkal. A bejárat mellett kikötött szürke telivér nyugtalanul dobbant egyet a patájával, ahogy közelebb lép hozzá. Norennar ujjai gyors mozdulattal oldják ki a gyeplőt, majd lazán megfogja, és maga mellett vezeti tovább. Nem szól semmit, csak reméli, hogy Nestar követi. A Pegazus irányába indul, és a kanyargós utcákon át egészen a fogadó istállójáig vezeti a lovat. Ott gondosan beállítja a bokszba, igazít egyet a nyeregtakarón, és megsimítja az állat nyakát, mielőtt otthagyná. Már amúgy is ide szánta, máshol aligha tarthatna egy ilyen hátast egy koszos vándor.
A fogadóba belépve a hely megszokott hangulata csapja meg: fülledt levegő, sűrű beszédzaj, koccanó korsók hangja, a kemence felől áradó meleg. Az asztaloknál kisebb csoportok ülnek, némelyikben fáradt utazók, máshol harsány kereskedők. Norennar szeme röviden átfut a termen, majd Nestar felé pillant.*
- Ülj le nyugodtan, még beszélnem kell a fogadóssal.
*Mondja neki, mielőtt a pult felé veszi az irányt. A pult mögött a fogadós egy korsót törölget, majd ahogy meglátja a sötételfet, szeme felcsillan. Egyszerre meglepetés és öröm ül az arcán, közelebb is inti.*
- Na, hogyan sikerült a kis felfedező expedíciótok?
*Kérdezi tőle, miközben a korsót leteszi. Norennar arca megrándul, a szája szeglete enyhén lefelé húzódik. Kis szünet után csak ennyit felel:*
- Sikerült. Hogy hogyan, azt majd máskor megtárgyaljuk, öreg. Ne aggódj, nem foglak sokáig váratni. *Egy pillanatra elhallgat, majd hozzáteszi:* - Mindenesetre szereztem egy hátast. Egy gyönyörű, szürke artheniori telivért.
*A fogadós döbbenten mered rá, szemöldöke összefut, mintha kételkedne a hallottakban. Norennar csak egy rövid biccentéssel felel, majd odavet egy félmosolyt.*
- Majd elmesélem. Most más miatt járok itt. Annyit szeretnék tőled kérni, hogy vigyázz rá, öreg barátom.
*A fogadós egy pillanatig még méregeti, majd lassan bólint. Szája sarkában ott bujkál valami, ami a kelletlen beleegyezés és a régi baráti szívesség határán van. Norennar egy halk „köszönöm”-mel zárja le a beszélgetést, aztán visszafordul a társához.
Ha Nestar esetleg mégis csak vele tartott a pulthoz, most együtt keresnek egy üres asztalt. Végül a terem egyik félreesőbb sarkában találnak helyet, ahol a zaj valamelyest tompábban hat. Norennar leül, de egyelőre nem rendel semmit. Táskájából előhúzza a pipáját, mozdulatai rutinosak: töm, gyújt, majd pár pillanat múlva már az első füstgomolyag száll fel előtte. Mélyen szívja be, lassan tartja bent, majd a füstöt kifújva megszólal:*
- Legalább három gyógyitalra lenne szükségem. Név szerint nem ismerem őket, de kell egy olyan, ami szinte a halálból is visszahoz, ha nagyon eldurvulnának a dolgok. Valamint még kettő, amivel nem csak karcolásokat lehet gyógyítani.
*Újabb szippantás a pipából, újabb lassú füstkarikák a levegőben. Röviden elhallgat, majd szeme a másikra siklik. A név – Nestar – közben motoszkál benne. Ismerősen cseng, de nem a kúriához kötődik. Egy darabig töri rajta a fejét, aztán a felismerés lassan kibukkan a mélyből. Szeme keskenyebbre szűkül, a hangja száraz, szinte semleges, mikor megszólal:*
- Tanácstag voltál.
6477. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:31:27
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:31:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* A romvároson, majd az azt követő utcákon áthaladva a terv részleteiről beszélnek. *
– Talán igazad van. De nem bántanánk… Nagyon. Ha van ötleted, hogyan csalhatnánk ide, hallgatlak. * A továbbiakban csendben halad tovább a főtér felé, ahonnan pedig betér a fogadóba. *
* Az ajtó nyílik, a sokat látott Pegazusban szokásos módon sokan vannak. Estére jár, ilyenkor a legforgalmasabb a hely. Ez valóban nem a legjobb alkalom túl nagy port kavarni. Hacsak nem tudják kocsmai verekedésnek álcázni a revansvételt. De ahogy a fiút ismeri, az egyből elkezdene ordítozni, mint a fába szorult féreg, és rögtön ő lenne a gonosz démonnő, aki ki akarja tépni a szívét és megenni. Ezt inkább nem kockáztatná meg. Úgyhogy szó nélkül a pulthoz sétál, kivárja a sorát, és kér egy adag Főtt ételt 11 aranyért. Azután lerak még 14 aranyat a pultra, ami fedezi a Szoba árát, amiben aludni fog. Hacsak nem alakul másképpen az este. Nem igazán vannak szabad asztalok, ezért állva marad egyelőre a pultnál, amíg várja, hogy elkészüljön az étele. Nem tetszik neki ez a helyzet. Túl sok ismeretlen van a képletben, és hiába nézi ezeket az ismeretleneket, nem szúrja ki közöttük Venthelt.
~ Lehet, hogy tényleg hazamenekült? ~ Fut át az agyán, de tovább kémleli a vendégeket. Kicsivel később majd kikérdezi a kocsmárost, hogy nem látta-e a fiút, esetleg még néhány vendéget is megkérdez. Előtte viszont még szeretne nyugodtan megvacsorázni. Hiába minden, ha nem eszik rendesen, elveszíti fizikai erejét. Kénytelen hát neki is ilyen unalmas emberi dolgokkal tengetni mindennapjait. Mikor már egy ideje ott áll a pultnál, oldalba böki Norrent, aki bizonyára vele tartott mostanáig. Ha nem, akkor nyilván nem böki oldalba és nem is kérdezi meg. *
– Te se látod sehol?
* A romvároson, majd az azt követő utcákon áthaladva a terv részleteiről beszélnek. *
– Talán igazad van. De nem bántanánk… Nagyon. Ha van ötleted, hogyan csalhatnánk ide, hallgatlak. * A továbbiakban csendben halad tovább a főtér felé, ahonnan pedig betér a fogadóba. *
* Az ajtó nyílik, a sokat látott Pegazusban szokásos módon sokan vannak. Estére jár, ilyenkor a legforgalmasabb a hely. Ez valóban nem a legjobb alkalom túl nagy port kavarni. Hacsak nem tudják kocsmai verekedésnek álcázni a revansvételt. De ahogy a fiút ismeri, az egyből elkezdene ordítozni, mint a fába szorult féreg, és rögtön ő lenne a gonosz démonnő, aki ki akarja tépni a szívét és megenni. Ezt inkább nem kockáztatná meg. Úgyhogy szó nélkül a pulthoz sétál, kivárja a sorát, és kér egy adag Főtt ételt 11 aranyért.
Azután lerak még 14 aranyat a pultra, ami fedezi a Szoba árát, amiben aludni fog. Hacsak nem alakul másképpen az este. Nem igazán vannak szabad asztalok, ezért állva marad egyelőre a pultnál, amíg várja, hogy elkészüljön az étele. Nem tetszik neki ez a helyzet. Túl sok ismeretlen van a képletben, és hiába nézi ezeket az ismeretleneket, nem szúrja ki közöttük Venthelt. ~ Lehet, hogy tényleg hazamenekült? ~ Fut át az agyán, de tovább kémleli a vendégeket. Kicsivel később majd kikérdezi a kocsmárost, hogy nem látta-e a fiút, esetleg még néhány vendéget is megkérdez. Előtte viszont még szeretne nyugodtan megvacsorázni. Hiába minden, ha nem eszik rendesen, elveszíti fizikai erejét. Kénytelen hát neki is ilyen unalmas emberi dolgokkal tengetni mindennapjait. Mikor már egy ideje ott áll a pultnál, oldalba böki Norrent, aki bizonyára vele tartott mostanáig. Ha nem, akkor nyilván nem böki oldalba és nem is kérdezi meg. *
– Te se látod sehol?
6476. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:56:43
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:56:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Ryának fogalma sincs róla, ki az a Morwon, de azt tudja, hogy nagyotmondó tündérek léteznek; főleg, ha előtte alkoholt fogyasztottak - neki pedig ennyi előismeret is elég. Ettől függetlenül aranyosnak találja Kijiit, és a színes történettől nem lesz kisebb a szemében. Főleg amikor megtudja, egy bimbódzó alkimistát tisztelhet személyében. Egyből felnéz fajtársa ezen oldalára. Azért közben minél többet hall erről a hőstettről, annál életszerűbbnek tűnik neki. Ki tudja, egy napon talán elnéz Romvárosba és körülkérdez, ismerik-e a vitéz félfülű tündért.
Természetesen nem zavarja, hogy a másiknak nem válik be annyira a sör ízvilága. Hagyja, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij közelebb hajoljon hozzá, és a hallottak után jóval egyértelműbbé válik számára, mi is lehet ennek az oka. Hiszen az alkohol sokaknak nem ízlik elsőre. Bizony, hozzá kell szokni. Főleg, ha tündér valaki. Ezt egyáltalán nem tartja nevetségesnek. Sőt, bizalmasan súgja vissza Kijiinek.*
- Nem árulom el senkinek!
*Hiszen a susmusolásból sejti, félti a tekintélyét a lány. Az viszont némiképp aggasztó, hogy azt mondja, nem bírja az ivást. De talán attól a mennyiségtől amit felsorolt még nem lesz nagy baja.
A neves bohóckodásnál ő is elmosolyodik, de ettől függetlenül komolyan veszi a feladatot.*
- Dänki.
*Ismétli el, hogy jobban rögzüljön a név. Ezután kedvesen kisegíti a másikat, és elismétli saját nevét is.*
- Rya. És a tiéd is szép.
*Nem veszi rossz néven a nevetést. Az ilyen kezdeti ügyetlenkedések mindig kínosak egy kicsit. A zavart nevetgélés még egészen a szerethető reakciók közé tartozik.
Ezután büszkén veszi tudomásul, hogy újdonsült tündér barátnője milyen okos gondolattal áll elő, még így kapatosan is. Bizony a pohár víz az most nagyon jót fog tenni Kijiinek. Szimpatikus számára, hogy a másikban bekapcsolnak ezek az alapvető önvédelmi ösztönök.
Miután a sárkánylégy visszatér hozzá, érkezik egy kérdés, ami feltehetően az állatra vonatkozik. Azért Vanellarya megvárja a tisztázást, és csak utána kezd bele a magyarázatba.*
- Erdőmélyi sárkánylégy. *Simít végig büszkén az állat szárnyain.* Egy nagyra nőtt szitakötő, ami kutyának képzeli magát. *Hangzik a vicceskedő magyarázat.* Emberi nevet nem adtam neki. Felesleges.
*Ha valaha érdekli a szőkeséget, szívesen megmutatja neki, hogyan szokta magához hívni vakvezetőjét szükség esetén. De alapvetően annak a híve, hogy minden állathoz a maga nyelvén kell szólni. Nem akarja lealacsonyítani egyik teremtményt sem azzal, hogy egy felsőbbrendűnek vélt jelrendszert használva hivatkozik rá.
Azonban a hirtelen támadt ötlet megzavarja az idilli párbeszédet, és Rya máris érzi, teljesen be van sózva. Egyre jobban piszkálja az oldalát a gondolat ésszerűsége. Nagyjából a sör fogyásával arányosan.*
- Igen, egy kos! Aminek szarvai vannak és patái!
*Csak úgy sugárzik róla a rajongás. Mi lehetne ennél jobb? Egy kos. Ragyogó. Eddig hogy nem jutott eszébe? És mekkora mázlija van, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij ilyen hamar kapcsolt, miért is van erre most azonnal égető szüksége. Épphogycsak félre nem nyel sörivás közben a nagy izgalomtól.*
- Pontosan! *Csap az asztalra.* A hegyekbe!
*Egyszerűen lenyűgöző mennyire egy rugóra jár az agyuk. Vidámsága mindenhol tükröződik: a csukott szeme mellett húzódó mosolyráncokban, az szárnyrebegtetésben, az izgága ficergésben, ahogy fészkelődik, hiszen már gondolatban félig úton van, annyira mehetnékje van. Dänki utolsó kérdése megadja a végső löketet, és nincs többé visszaút.*
- Igazad van! Induljunk most azonnal!
*Lelkendezik, és szinte teljesen el is felejtkezik söre maradékáról. Azért az arany bizony drága erőforrás, amiért megdolgozott ő is, akárcsak a sörben található mézért a méhecskék - így gyorsan ledönti indulás előtt a maradékot. Az apró foltnyi sörhabot kézfejével törli le a szájáról.*
- Menjünk, menjünk máris a piacra!
*És azonnal indul is kifelé a Pegazusból. Előtte sürgető, éles zümmögést hallat, amitől a sárkánylégy mintha vigyázzba vágná magát, és sokkal élénkebben figyel arra, merre indul társa. Most kapta ugyanis az információt, hogy sietősre fogják venni a tempót. Ettől függetlenül tündérpajtásuk segítsége is elkélhet majd akár útközben, akár a piacon. De legfőként a piacon, mivel így egyből megspórolhatják az útbaigazítást, és támaszkodhatnak valaki látására, aki akár már messziről kiszúrhatja, merre lehet kost kapni. Vanellarya léptei menet közben kissé elnagyoltak; látszik rajta, hogy a hirtelen ledöntött sörtől úgy érzi, mintha párnásabb lenne a föld a szokásosnál.*
*Ryának fogalma sincs róla, ki az a Morwon, de azt tudja, hogy nagyotmondó tündérek léteznek; főleg, ha előtte alkoholt fogyasztottak - neki pedig ennyi előismeret is elég. Ettől függetlenül aranyosnak találja Kijiit, és a színes történettől nem lesz kisebb a szemében. Főleg amikor megtudja, egy bimbódzó alkimistát tisztelhet személyében. Egyből felnéz fajtársa ezen oldalára. Azért közben minél többet hall erről a hőstettről, annál életszerűbbnek tűnik neki. Ki tudja, egy napon talán elnéz Romvárosba és körülkérdez, ismerik-e a vitéz félfülű tündért.
Természetesen nem zavarja, hogy a másiknak nem válik be annyira a sör ízvilága. Hagyja, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij közelebb hajoljon hozzá, és a hallottak után jóval egyértelműbbé válik számára, mi is lehet ennek az oka. Hiszen az alkohol sokaknak nem ízlik elsőre. Bizony, hozzá kell szokni. Főleg, ha tündér valaki. Ezt egyáltalán nem tartja nevetségesnek. Sőt, bizalmasan súgja vissza Kijiinek.*
- Nem árulom el senkinek!
*Hiszen a susmusolásból sejti, félti a tekintélyét a lány. Az viszont némiképp aggasztó, hogy azt mondja, nem bírja az ivást. De talán attól a mennyiségtől amit felsorolt még nem lesz nagy baja.
A neves bohóckodásnál ő is elmosolyodik, de ettől függetlenül komolyan veszi a feladatot.*
- Dänki.
*Ismétli el, hogy jobban rögzüljön a név. Ezután kedvesen kisegíti a másikat, és elismétli saját nevét is.*
- Rya. És a tiéd is szép.
*Nem veszi rossz néven a nevetést. Az ilyen kezdeti ügyetlenkedések mindig kínosak egy kicsit. A zavart nevetgélés még egészen a szerethető reakciók közé tartozik.
Ezután büszkén veszi tudomásul, hogy újdonsült tündér barátnője milyen okos gondolattal áll elő, még így kapatosan is. Bizony a pohár víz az most nagyon jót fog tenni Kijiinek. Szimpatikus számára, hogy a másikban bekapcsolnak ezek az alapvető önvédelmi ösztönök.
Miután a sárkánylégy visszatér hozzá, érkezik egy kérdés, ami feltehetően az állatra vonatkozik. Azért Vanellarya megvárja a tisztázást, és csak utána kezd bele a magyarázatba.*
- Erdőmélyi sárkánylégy. *Simít végig büszkén az állat szárnyain.* Egy nagyra nőtt szitakötő, ami kutyának képzeli magát. *Hangzik a vicceskedő magyarázat.* Emberi nevet nem adtam neki. Felesleges.
*Ha valaha érdekli a szőkeséget, szívesen megmutatja neki, hogyan szokta magához hívni vakvezetőjét szükség esetén. De alapvetően annak a híve, hogy minden állathoz a maga nyelvén kell szólni. Nem akarja lealacsonyítani egyik teremtményt sem azzal, hogy egy felsőbbrendűnek vélt jelrendszert használva hivatkozik rá.
Azonban a hirtelen támadt ötlet megzavarja az idilli párbeszédet, és Rya máris érzi, teljesen be van sózva. Egyre jobban piszkálja az oldalát a gondolat ésszerűsége. Nagyjából a sör fogyásával arányosan.*
- Igen, egy kos! Aminek szarvai vannak és patái!
*Csak úgy sugárzik róla a rajongás. Mi lehetne ennél jobb? Egy kos. Ragyogó. Eddig hogy nem jutott eszébe? És mekkora mázlija van, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij ilyen hamar kapcsolt, miért is van erre most azonnal égető szüksége. Épphogycsak félre nem nyel sörivás közben a nagy izgalomtól.*
- Pontosan! *Csap az asztalra.* A hegyekbe!
*Egyszerűen lenyűgöző mennyire egy rugóra jár az agyuk. Vidámsága mindenhol tükröződik: a csukott szeme mellett húzódó mosolyráncokban, az szárnyrebegtetésben, az izgága ficergésben, ahogy fészkelődik, hiszen már gondolatban félig úton van, annyira mehetnékje van. Dänki utolsó kérdése megadja a végső löketet, és nincs többé visszaút.*
- Igazad van! Induljunk most azonnal!
*Lelkendezik, és szinte teljesen el is felejtkezik söre maradékáról. Azért az arany bizony drága erőforrás, amiért megdolgozott ő is, akárcsak a sörben található mézért a méhecskék - így gyorsan ledönti indulás előtt a maradékot. Az apró foltnyi sörhabot kézfejével törli le a szájáról.*
- Menjünk, menjünk máris a piacra!
*És azonnal indul is kifelé a Pegazusból. Előtte sürgető, éles zümmögést hallat, amitől a sárkánylégy mintha vigyázzba vágná magát, és sokkal élénkebben figyel arra, merre indul társa. Most kapta ugyanis az információt, hogy sietősre fogják venni a tempót. Ettől függetlenül tündérpajtásuk segítsége is elkélhet majd akár útközben, akár a piacon. De legfőként a piacon, mivel így egyből megspórolhatják az útbaigazítást, és támaszkodhatnak valaki látására, aki akár már messziről kiszúrhatja, merre lehet kost kapni. Vanellarya léptei menet közben kissé elnagyoltak; látszik rajta, hogy a hirtelen ledöntött sörtől úgy érzi, mintha párnásabb lenne a föld a szokásosnál.*
6475. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:49:21
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:49:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
- Miért, mi történt? * Bukik ki belőle ösztönösen a kérdés, hiszen valamennyire érdekli őt az, ami a Pegazusban történik. Persze emlékszik még arra, amikor néhány éve egy holttestet találtak az emeleten, neki és Jenarinak kellett utána nyomozni, még ha egyiküknek sem volt igazán sok kedve a feladathoz. Ha jól emlékszik, hamar le is zárták a dolgot, különösebb hűhó nélkül. A jégkék tekintetekben szívesen elveszne, viszont nem akar illetlen lenni, ezért nem is bámulja sokáig a másikat, erővel szakítja el tőle a tekintetét. Ettől függetlenül lopva vissza-vissza pillant, és ha ilyenkor találkozik a tekintetük, akkor mindig egyre nehezebb és nehezebb máshová nézzen. *
- Merlana, igazán szép név. * Mosolyog a másikra, miközben magában azt próbálja eldönteni, hogy a Merlana, vagy a Latamie a szebb név. A Daesysszel össze sem hasonlítja, az első helyet magasan viszi, csupán azt próbálja eldönteni, hogy a második, vagy a harmadik helyre tenné a Merlanát. Egyelőre viszont nem tud dűlőre jutni. A Latamie kicsit olyan, mint egy dörrenés az éj sötétjében, a fényvillanás után. A Merlana viszont lágyan csobog, mint egy patak apró vízesése. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. *
- Nekem is tetszett, amikor kitaláltam, kár, hogy a megvalósítás nem jött össze. De nem baj, máskor még jól jöhet. * Vigyorog kihívóan Merlanára, próbálja felmérni, hogy hányadán állnak a dolgoknak. Vajon zavarja a másikat, vagy semleges azzal kapcsolatban, hogy esetleg másnak is elismételné az előbbi visszautasítást. Bele se gondol, hogy ezzel belerondíthat a pillanatba, és pont az előbb nyert rokonszenvet rombolhatja le. Hiába, a fiatal ifjonti hév, és a tapasztalatlanság, amikor nőkről van szó, még erősen jellemző rá. Amennyiben semmi olyan nem történik, ami kedvét venné, bárgyú mosollyal az arcán várja, hogy Merlana visszaérjen. Bármennyire is kémlel körbe az ivóban, messze az övé a legszebb asztaltársaság, már ha visszajön még a lány, és nem hagyja faképnél. *
- Ejha, csupán ötven? Nekem legalább hatvan lett volna, és a társadalmi nyomás, hogy adjak néhány aranyat a felszolgálónak a munkásságáért és a kedves mosolyáért. * Lenyűgözi őt, hogy valakinek olyan kapcsolatai vannak, hogy ennyivel olcsóbban tudja megvenni azt, amit Pash úgy hitt, mindenki egységes áron vásárol. Legalábbis itt az ivóban, nem teljesen vak a világ dolgaira, tudja, hogy vannak akik egyenlők, és mások még egyenlőbbek. *
- Az elmúlt néhány évet a kikötőben töltöttem, de előtte a Városőrség tagja voltam. * Újságolja nagy büszkén, na persze tárgyi bizonyítékát most nem tudja adni a dolognak, minden ehhez hasznos eszköz fent van a szobájában. * A Warg alakulat tagjaként... oh, köszönöm! * Néz fel kedvesen mosolyogva a felszolgálóra, aki leteszi elé az italt. Közelebbről megnézve még csinosabb a lány, de neki nincs finom rózsaillata, sokkal inkább a hosszú órája dolgozók csípős szaga lengi körbe. *
- Szóval, miattuk is voltam odalent. Mármint a Warg alakulat miatt. Sajnálattal hallottam, hogy már feloszlott. Csupa remek alak alkotta, kevesebb volt az egy főre jutó alkoholisták száma, mint az őrség többi részén.
- Miért, mi történt? * Bukik ki belőle ösztönösen a kérdés, hiszen valamennyire érdekli őt az, ami a Pegazusban történik. Persze emlékszik még arra, amikor néhány éve egy holttestet találtak az emeleten, neki és Jenarinak kellett utána nyomozni, még ha egyiküknek sem volt igazán sok kedve a feladathoz. Ha jól emlékszik, hamar le is zárták a dolgot, különösebb hűhó nélkül. A jégkék tekintetekben szívesen elveszne, viszont nem akar illetlen lenni, ezért nem is bámulja sokáig a másikat, erővel szakítja el tőle a tekintetét. Ettől függetlenül lopva vissza-vissza pillant, és ha ilyenkor találkozik a tekintetük, akkor mindig egyre nehezebb és nehezebb máshová nézzen. *
- Merlana, igazán szép név. * Mosolyog a másikra, miközben magában azt próbálja eldönteni, hogy a Merlana, vagy a Latamie a szebb név. A Daesysszel össze sem hasonlítja, az első helyet magasan viszi, csupán azt próbálja eldönteni, hogy a második, vagy a harmadik helyre tenné a Merlanát. Egyelőre viszont nem tud dűlőre jutni. A Latamie kicsit olyan, mint egy dörrenés az éj sötétjében, a fényvillanás után. A Merlana viszont lágyan csobog, mint egy patak apró vízesése. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. *
- Nekem is tetszett, amikor kitaláltam, kár, hogy a megvalósítás nem jött össze. De nem baj, máskor még jól jöhet. * Vigyorog kihívóan Merlanára, próbálja felmérni, hogy hányadán állnak a dolgoknak. Vajon zavarja a másikat, vagy semleges azzal kapcsolatban, hogy esetleg másnak is elismételné az előbbi visszautasítást. Bele se gondol, hogy ezzel belerondíthat a pillanatba, és pont az előbb nyert rokonszenvet rombolhatja le. Hiába, a fiatal ifjonti hév, és a tapasztalatlanság, amikor nőkről van szó, még erősen jellemző rá. Amennyiben semmi olyan nem történik, ami kedvét venné, bárgyú mosollyal az arcán várja, hogy Merlana visszaérjen. Bármennyire is kémlel körbe az ivóban, messze az övé a legszebb asztaltársaság, már ha visszajön még a lány, és nem hagyja faképnél. *
- Ejha, csupán ötven? Nekem legalább hatvan lett volna, és a társadalmi nyomás, hogy adjak néhány aranyat a felszolgálónak a munkásságáért és a kedves mosolyáért. * Lenyűgözi őt, hogy valakinek olyan kapcsolatai vannak, hogy ennyivel olcsóbban tudja megvenni azt, amit Pash úgy hitt, mindenki egységes áron vásárol. Legalábbis itt az ivóban, nem teljesen vak a világ dolgaira, tudja, hogy vannak akik egyenlők, és mások még egyenlőbbek. *
- Az elmúlt néhány évet a kikötőben töltöttem, de előtte a Városőrség tagja voltam. * Újságolja nagy büszkén, na persze tárgyi bizonyítékát most nem tudja adni a dolognak, minden ehhez hasznos eszköz fent van a szobájában. * A Warg alakulat tagjaként... oh, köszönöm! * Néz fel kedvesen mosolyogva a felszolgálóra, aki leteszi elé az italt. Közelebbről megnézve még csinosabb a lány, de neki nincs finom rózsaillata, sokkal inkább a hosszú órája dolgozók csípős szaga lengi körbe. *
- Szóval, miattuk is voltam odalent. Mármint a Warg alakulat miatt. Sajnálattal hallottam, hogy már feloszlott. Csupa remek alak alkotta, kevesebb volt az egy főre jutó alkoholisták száma, mint az őrség többi részén.
6474. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:18:57
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:18:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
*Amikor a férfi felé fordul, először kissé tényleg meg is lepi, hogy egyenesen az övéhez hasonló kékekkel találja magát szemben. Nincs vele baja, csak szokatlan, de már ő sem kapja el újra a tekintetét, állja a szemkontaktust.*
- Meglehet, bár azok után, ami nemrég történt itt, meglep, hogy megmaradt a forgalma. *Mondja, de nem fejti ki, hogy miről beszél, míg nem érkezik kérdés erre vonatkozóan.
Mindeközben elhangzik egy név is. A név mindig egy érdekes darabja a kirakósnak, mert lehet az egy áldás, egy kincs, de ugyanúgy billog és átok is. Az egyéntől függ, hogy melyik. Számára sohasem volt fontos a név, hisz az csak egy olyan ismertetőjel, amit másoktól kapott, ráadásul olyan emberektől, akik utána nem akarták őt, s akik lelkiismeretfurdalás nélkül dobták az utcára. Maga sem tudja, hogy miért, de mindezek ellenére mégis megtartotta azt a nevet, melyet szülei adtak neki, sosem gondolt arra, hogy másikat válasszon.*
- Merlana. *Viszonozza a gesztust és a mosolyt is, de a mozdulatot, mellyel Pashthra eltávolodik tőle kissé már nem utánozza le. Kezeit az asztalon pihentetve és megtámaszkodva figyeli tovább őt érdeklődően. Mosolya végül szélesebbre húzódik, amint a hóhajú ismerteti a véleményét.*
- Igazán stílusos megoldás ez arra, hogy visszautasíts, és helyette te hívj meg engem vacsorára. *Be kell vallania magának, hogy nem számított erre a frappáns válaszra, de kifejezetten tetszik neki Pashthra modora. Sajnos a felszolgálókat továbbra is szinte lehetetlen elcsípni, emiatt a férfi ajánlata is hamar módosul, mire Merlanát elönti a győzelmi mámor, mintha csak egy csatát nyert volna meg anélkül, hogy fegyvert rántott volna. Már épp állna fel az asztaltól, mikor még egy kiegészítést azért hozzáfűz a másik.*
- Legyen, ahogy akarod. *Egyezik bele mosolyogva.* Akkor, ha megbocsájtasz, egy pillanat és jövök. *Ő kénytelen felállni az asztaltól és a pulthoz menni, hisz a pincéreknél nem tudná kihízelegni magának sem azt, hogy foglalkozzanak vele gyorsabban, sem pedig az alacsonyabb árat. A pulthoz sétál, és ismeretségét kihasználva azonnal meg is rendeli a Pashthra által óhajtott Csirkesültet mindösszesen 16 aranyért, hozzá egy Mézsört 12 aranyért , magának pedig egy tál Főtt ételt további 10 és egy pohár Almabort még 9 aranyért . Ezt követően egyelőre még üres kézzel ül vissza az asztalukhoz.*
- Kívánságod számomra parancs. Az ételeket már készítik, az italokat mindjárt hozzák. *Mosolyog büszkén a másikra.* Kereken ötven aranyat fizettem, ha tényleg meg akarod adni. *Valójában pár érmével kevesebbet, de még így is jóval a kiírt árak alatti összeg hangzik el. A szívességet viszont nem adják ingyen, legalábbis ha róla van szó, akkor nem.*
- Addig mesélj! Messziről érkeztél? Elnézést, ha tévedek, de nem emlékszem, hogy láttalak volna már a környéken. *Érdeklődik ártatlannak tűnő mosollyal az arcán, s lám, közben a mézsört és a magának rendelt bort már fel is szolgálja az a csinos, szőke pincérnő, akit eddig lehetetlen volt megszólítani.*
*Amikor a férfi felé fordul, először kissé tényleg meg is lepi, hogy egyenesen az övéhez hasonló kékekkel találja magát szemben. Nincs vele baja, csak szokatlan, de már ő sem kapja el újra a tekintetét, állja a szemkontaktust.*
- Meglehet, bár azok után, ami nemrég történt itt, meglep, hogy megmaradt a forgalma. *Mondja, de nem fejti ki, hogy miről beszél, míg nem érkezik kérdés erre vonatkozóan.
Mindeközben elhangzik egy név is. A név mindig egy érdekes darabja a kirakósnak, mert lehet az egy áldás, egy kincs, de ugyanúgy billog és átok is. Az egyéntől függ, hogy melyik. Számára sohasem volt fontos a név, hisz az csak egy olyan ismertetőjel, amit másoktól kapott, ráadásul olyan emberektől, akik utána nem akarták őt, s akik lelkiismeretfurdalás nélkül dobták az utcára. Maga sem tudja, hogy miért, de mindezek ellenére mégis megtartotta azt a nevet, melyet szülei adtak neki, sosem gondolt arra, hogy másikat válasszon.*
- Merlana. *Viszonozza a gesztust és a mosolyt is, de a mozdulatot, mellyel Pashthra eltávolodik tőle kissé már nem utánozza le. Kezeit az asztalon pihentetve és megtámaszkodva figyeli tovább őt érdeklődően. Mosolya végül szélesebbre húzódik, amint a hóhajú ismerteti a véleményét.*
- Igazán stílusos megoldás ez arra, hogy visszautasíts, és helyette te hívj meg engem vacsorára. *Be kell vallania magának, hogy nem számított erre a frappáns válaszra, de kifejezetten tetszik neki Pashthra modora. Sajnos a felszolgálókat továbbra is szinte lehetetlen elcsípni, emiatt a férfi ajánlata is hamar módosul, mire Merlanát elönti a győzelmi mámor, mintha csak egy csatát nyert volna meg anélkül, hogy fegyvert rántott volna. Már épp állna fel az asztaltól, mikor még egy kiegészítést azért hozzáfűz a másik.*
- Legyen, ahogy akarod. *Egyezik bele mosolyogva.* Akkor, ha megbocsájtasz, egy pillanat és jövök. *Ő kénytelen felállni az asztaltól és a pulthoz menni, hisz a pincéreknél nem tudná kihízelegni magának sem azt, hogy foglalkozzanak vele gyorsabban, sem pedig az alacsonyabb árat. A pulthoz sétál, és ismeretségét kihasználva azonnal meg is rendeli a Pashthra által óhajtott Csirkesültet mindösszesen 16 aranyért
, hozzá egy Mézsört 12 aranyért , magának pedig egy tál Főtt ételt további 10 és egy pohár Almabort még 9 aranyért . Ezt követően egyelőre még üres kézzel ül vissza az asztalukhoz.*- Kívánságod számomra parancs. Az ételeket már készítik, az italokat mindjárt hozzák. *Mosolyog büszkén a másikra.* Kereken ötven aranyat fizettem, ha tényleg meg akarod adni. *Valójában pár érmével kevesebbet, de még így is jóval a kiírt árak alatti összeg hangzik el. A szívességet viszont nem adják ingyen, legalábbis ha róla van szó, akkor nem.*
- Addig mesélj! Messziről érkeztél? Elnézést, ha tévedek, de nem emlékszem, hogy láttalak volna már a környéken. *Érdeklődik ártatlannak tűnő mosollyal az arcán, s lám, közben a mézsört és a magának rendelt bort már fel is szolgálja az a csinos, szőke pincérnő, akit eddig lehetetlen volt megszólítani.*
6473. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 21:04:33
Üzenet elküldve: 2025-08-15 21:04:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keimuthya//
*Szinte látja azt a pillanatot, amikor a lány számára egyszerű idegenből valaki olyanná válik, akit az a bizalom legkülső körén már beenged. Elengedi kanalát a sóhajt hallva, és alkarjával könnyedén az asztalra támaszkodva biccenti kissé oldalra a fejét. A homlokára gyűrődő halvány barázdák osztatlan figyelméről árulkodnak, amivel most Keimuthya-t ajándékozza meg.
Egy szót sem szól míg a lány beszél, csupán itt-ott bólint, jelezvén hogy tartja a lépést. Hamar kiderül, hogy kezdeti tippjei között volt helyes is - az íjászlány tényleg az apját keresi. A történet amit hall, megmagyaráz mindent amit eddig Keimuthya-ból látott, így igaznak fogadja el.*
- Öt hold óta..? *-csupán ennyit vet közbe halkan, mikor a lány ide ér a történetben. Nagyjából betájolja fejben, hogy merre lehet a falu vagy tanyaközösség ahonnan a lány jöhetett, és azonnal tudja, hogy valami nem stimmel. Öt holdiklusnyi idő alatt még egy lassú karaván is kétszer megjárja az utat Arthenior és Pirtianes között.
Amikor a lány folytatja az egész, maga is megfogja a kanalat, de már csak tologatja a répadarabokat a tányérján. Magában számba veszi a lehetséges történéseket, de összességében nincs jó érzése. Keimuthya végső szavaira töprengőn bólint, és szinte öntudatlan mozdulattal dörgöli meg fülcimpáját.*
- Szerintem ezzel a Piactéren érdemes elindulni. *-a lány arcára pislant-* A kereskedők jegyzik, hogy mikor mit, és milyen karavántól vettek át. Ha valóban erre jártak, apád talán megpróbált eladni valamennyit a bőrökből.
*Ez az, amit az íjászok hosszú lövésnek neveznek. Vagy bejön, vagy nem.*
- De öt holdtölte..? A fenébe is, az sok idő, hogy csak úgy eltűnjön valaki. *-nem mondja ki, hogy mire gondol. Úgy sejti, hogy Keimuthya is eljutott már arra a következtetésre, amire ő.*
*Szinte látja azt a pillanatot, amikor a lány számára egyszerű idegenből valaki olyanná válik, akit az a bizalom legkülső körén már beenged. Elengedi kanalát a sóhajt hallva, és alkarjával könnyedén az asztalra támaszkodva biccenti kissé oldalra a fejét. A homlokára gyűrődő halvány barázdák osztatlan figyelméről árulkodnak, amivel most Keimuthya-t ajándékozza meg.
Egy szót sem szól míg a lány beszél, csupán itt-ott bólint, jelezvén hogy tartja a lépést. Hamar kiderül, hogy kezdeti tippjei között volt helyes is - az íjászlány tényleg az apját keresi. A történet amit hall, megmagyaráz mindent amit eddig Keimuthya-ból látott, így igaznak fogadja el.*
- Öt hold óta..? *-csupán ennyit vet közbe halkan, mikor a lány ide ér a történetben. Nagyjából betájolja fejben, hogy merre lehet a falu vagy tanyaközösség ahonnan a lány jöhetett, és azonnal tudja, hogy valami nem stimmel. Öt holdiklusnyi idő alatt még egy lassú karaván is kétszer megjárja az utat Arthenior és Pirtianes között.
Amikor a lány folytatja az egész, maga is megfogja a kanalat, de már csak tologatja a répadarabokat a tányérján. Magában számba veszi a lehetséges történéseket, de összességében nincs jó érzése. Keimuthya végső szavaira töprengőn bólint, és szinte öntudatlan mozdulattal dörgöli meg fülcimpáját.*
- Szerintem ezzel a Piactéren érdemes elindulni. *-a lány arcára pislant-* A kereskedők jegyzik, hogy mikor mit, és milyen karavántól vettek át. Ha valóban erre jártak, apád talán megpróbált eladni valamennyit a bőrökből.
*Ez az, amit az íjászok hosszú lövésnek neveznek. Vagy bejön, vagy nem.*
- De öt holdtölte..? A fenébe is, az sok idő, hogy csak úgy eltűnjön valaki. *-nem mondja ki, hogy mire gondol. Úgy sejti, hogy Keimuthya is eljutott már arra a következtetésre, amire ő.*
6472. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 19:14:11
Üzenet elküldve: 2025-08-15 19:14:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
* Az ifjú harcos épp elkapná egy szőke felszolgáló pillantását, amikor hirtelen társasága akad. Nem bosszankodik, mert ha egy erénye van, akkor az pont a türelem. A fogadó söre később is ugyan olyan hideg lesz, és az étel se fog kihűlni, ha nem kezdik elkészíteni. *
- Valamelyest érthető a dolog, ahogy nézem, kevesebben vannak a szokásosnál. A Pegazus pedig mindig tele van, vendégekből nincs hiány. Szerintem mindent megtesznek, amit tudnak. * Válaszol a lánynak, ráemelve fürkésző tekintetét. Na nem úgy néz, ahogy Merlana azt megszokhatta, nem a testét pásztázza, és fegyvereinek sem szentel különös figyelmet. Ha valahol, akkor itt leengedheti állandó gyanakvását, és nem kell mindenhol támadástól tartania, legalábbis eddigi tapasztalatai alapján. Nem, ő ténylegesen a másik szemébe néz beszéd közben, egyenlő félként köszöntve, ezért is szerencsés, hogy a mondandója után asztaltársa is így tesz. *
- Pashtra. * Szól egyszerűen, hangjaiból nem csendül ki rosszallás, vagy ellenérzés, hogy a másik nem mutatkozott még be. A kezét nem nyújtja, inkább kedvesen mosolyogva dől hátra. Nem zavarja a rózsaillat, de nem szeretné, hogy túlzottan elöntse az agyát, hiszen túl régóta nem élvezte nők társaságát, és nem lenne szerencsés, ha apjától örökölt kardjával kezdene gondolkodni. *
- Viszont a világért se használnám ki az ismeretséged, tisztelem annyira a fogadót, hogy megadjam nekik azt, amit méltányosnak tartanak. Úgyhogy engedd kérlek, hogy én hívjalak meg... már ha sikerül. * Gondolkodik el, mert a felszolgáló, akinek az előbb majdnem elcsípte tekintetét, már egy másik asztalnál mosolyog, és gyűjti be az illetlen bókokat, és a rendelést. Nagyot sóhajt, és belátja, hogy a saját módszerével lehet, hogy még órákig üldögélnek itt, mielőtt bárki is feléjük lesne. Azt pedig illetlennek tartaná, hogy a pulthoz sétáljon, itt hagyva a hölgytársaságot. És a fogad közösségét ismerve lehet, hogy már az asztal se lenne szabad, mire visszaér, mert egyből legyeskedni kezdenének a nemesek a szemrevaló menyecske láttán. *
- Bár ez esetben, talán kivételt tehetek, ha valóban képes vagy elintézni, hogy gyorsabban rendelhessünk. Leköteleznél vele, és az adósod lennék. * Egy főhajtás keretében jelzi, hogy megadja magát, és étengedi Merlanának a rendelés jogát. *
- De csak ha engeded, hogy kifizessem, természetesen. Ez esetben szeretnék kérni egy mézsört, és egy csirkesültet, na és persze bármit, amit te fogyasztanál.
* Az ifjú harcos épp elkapná egy szőke felszolgáló pillantását, amikor hirtelen társasága akad. Nem bosszankodik, mert ha egy erénye van, akkor az pont a türelem. A fogadó söre később is ugyan olyan hideg lesz, és az étel se fog kihűlni, ha nem kezdik elkészíteni. *
- Valamelyest érthető a dolog, ahogy nézem, kevesebben vannak a szokásosnál. A Pegazus pedig mindig tele van, vendégekből nincs hiány. Szerintem mindent megtesznek, amit tudnak. * Válaszol a lánynak, ráemelve fürkésző tekintetét. Na nem úgy néz, ahogy Merlana azt megszokhatta, nem a testét pásztázza, és fegyvereinek sem szentel különös figyelmet. Ha valahol, akkor itt leengedheti állandó gyanakvását, és nem kell mindenhol támadástól tartania, legalábbis eddigi tapasztalatai alapján. Nem, ő ténylegesen a másik szemébe néz beszéd közben, egyenlő félként köszöntve, ezért is szerencsés, hogy a mondandója után asztaltársa is így tesz. *
- Pashtra. * Szól egyszerűen, hangjaiból nem csendül ki rosszallás, vagy ellenérzés, hogy a másik nem mutatkozott még be. A kezét nem nyújtja, inkább kedvesen mosolyogva dől hátra. Nem zavarja a rózsaillat, de nem szeretné, hogy túlzottan elöntse az agyát, hiszen túl régóta nem élvezte nők társaságát, és nem lenne szerencsés, ha apjától örökölt kardjával kezdene gondolkodni. *
- Viszont a világért se használnám ki az ismeretséged, tisztelem annyira a fogadót, hogy megadjam nekik azt, amit méltányosnak tartanak. Úgyhogy engedd kérlek, hogy én hívjalak meg... már ha sikerül. * Gondolkodik el, mert a felszolgáló, akinek az előbb majdnem elcsípte tekintetét, már egy másik asztalnál mosolyog, és gyűjti be az illetlen bókokat, és a rendelést. Nagyot sóhajt, és belátja, hogy a saját módszerével lehet, hogy még órákig üldögélnek itt, mielőtt bárki is feléjük lesne. Azt pedig illetlennek tartaná, hogy a pulthoz sétáljon, itt hagyva a hölgytársaságot. És a fogad közösségét ismerve lehet, hogy már az asztal se lenne szabad, mire visszaér, mert egyből legyeskedni kezdenének a nemesek a szemrevaló menyecske láttán. *
- Bár ez esetben, talán kivételt tehetek, ha valóban képes vagy elintézni, hogy gyorsabban rendelhessünk. Leköteleznél vele, és az adósod lennék. * Egy főhajtás keretében jelzi, hogy megadja magát, és étengedi Merlanának a rendelés jogát. *
- De csak ha engeded, hogy kifizessem, természetesen. Ez esetben szeretnék kérni egy mézsört, és egy csirkesültet, na és persze bármit, amit te fogyasztanál.
6471. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:50:21
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:50:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
*Minden porcikája ellenzi a gyilkosság óta, hogy újra meglátogassa a Pegazus Fogadót, de miután a legtöbb pletyka, féligazság és hasznos információ is ezen kocsma falai között hangzik el, kénytelen lesz leküzdeni a félelmét. A pillanat, hogy megpróbálkozzon ezzel, most jött el, ahogy az épület bejáratául szolgáló faajtót belökve belép, és körbenéz, majd lassú, halkan kopogó léptekkel megindul a pult felé.
Ezúttal nem kifejezetten feltűnő jelenség, fekete bőrnadrágot, egy fehér, hosszú ujjú blúzt visel, rajta nőies szabású bőrvértjével. Lábain fekete csizma, oldalán egy hosszú tőr és egy rövidebb, díszes darab, haja lófarokba fogva. Jobb félni, mint megijedni a mai mottó. Egyedül az erősen kifestett szemein akadhat meg mások tekintete, illetve vörösre festett ajkai árulkodnak csupán kedvenc színéről.
Valójában nem akar rendelni, csak a jelenlévőket pásztázza, ugyanis kifejezetten zavarja, hogy legutolsó találkozójuk alkalmával Orthus nem tűnt elégedettnek az általa szolgáltatott információ mennyiségével. Ennél jobban kell dolgoznia. Így szúrja ki a tömegben a mutatós selyeminget viselő, bájos arcú, hóhajú férfiút, aki oly' magányosan ücsörög az asztalnál, hogy már-már hiba lenne nem megkörnyékezni. Pásztázó tekintetéből Merlana számára egyértelmű, arra vár, hogy valaki kiszolgálja. Nos, ezúttal az a valaki nem ő lesz, ugyanis a pincérnő szerepébe egyszer már belebukott, és balgaság volna kétszer ugyanabba a gödörbe esni. Helyette egyszerűen odalép a kiszemelt férfi asztalához, és kérdés nélkül helyet foglal vele szemben.*
- Bosszantó, hogy mindig megváratnak, nem igaz? Úgy tűnik, a felszolgálókat itt nem tanították illemre, fogalmuk sincs róla, hogy a vendég megvárakoztatása egyenesen udvariatlanság. *Nem a másik szemeibe néz, miközben beszél, csak azután emeli rá kékjeit, miután befejezte a mondandóját.*
- Mit innál? Vagy ennél esetleg? Jó viszonyban vagyok Bogozus úrral, talán el tudom intézni neked gyorsabban és kedvezőbb áron is a rendelésed, mintha valamelyik pincérlánynál kérnéd. *Megejt egy kedves, biztató mosolyt is asztaltársasága felé, aki közben már érezheti azt a kellemes rózsaillatot is, mi körüllengi a lányt.*
*Minden porcikája ellenzi a gyilkosság óta, hogy újra meglátogassa a Pegazus Fogadót, de miután a legtöbb pletyka, féligazság és hasznos információ is ezen kocsma falai között hangzik el, kénytelen lesz leküzdeni a félelmét. A pillanat, hogy megpróbálkozzon ezzel, most jött el, ahogy az épület bejáratául szolgáló faajtót belökve belép, és körbenéz, majd lassú, halkan kopogó léptekkel megindul a pult felé.
Ezúttal nem kifejezetten feltűnő jelenség, fekete bőrnadrágot, egy fehér, hosszú ujjú blúzt visel, rajta nőies szabású bőrvértjével. Lábain fekete csizma, oldalán egy hosszú tőr és egy rövidebb, díszes darab, haja lófarokba fogva. Jobb félni, mint megijedni a mai mottó. Egyedül az erősen kifestett szemein akadhat meg mások tekintete, illetve vörösre festett ajkai árulkodnak csupán kedvenc színéről.
Valójában nem akar rendelni, csak a jelenlévőket pásztázza, ugyanis kifejezetten zavarja, hogy legutolsó találkozójuk alkalmával Orthus nem tűnt elégedettnek az általa szolgáltatott információ mennyiségével. Ennél jobban kell dolgoznia. Így szúrja ki a tömegben a mutatós selyeminget viselő, bájos arcú, hóhajú férfiút, aki oly' magányosan ücsörög az asztalnál, hogy már-már hiba lenne nem megkörnyékezni. Pásztázó tekintetéből Merlana számára egyértelmű, arra vár, hogy valaki kiszolgálja. Nos, ezúttal az a valaki nem ő lesz, ugyanis a pincérnő szerepébe egyszer már belebukott, és balgaság volna kétszer ugyanabba a gödörbe esni. Helyette egyszerűen odalép a kiszemelt férfi asztalához, és kérdés nélkül helyet foglal vele szemben.*
- Bosszantó, hogy mindig megváratnak, nem igaz? Úgy tűnik, a felszolgálókat itt nem tanították illemre, fogalmuk sincs róla, hogy a vendég megvárakoztatása egyenesen udvariatlanság. *Nem a másik szemeibe néz, miközben beszél, csak azután emeli rá kékjeit, miután befejezte a mondandóját.*
- Mit innál? Vagy ennél esetleg? Jó viszonyban vagyok Bogozus úrral, talán el tudom intézni neked gyorsabban és kedvezőbb áron is a rendelésed, mintha valamelyik pincérlánynál kérnéd. *Megejt egy kedves, biztató mosolyt is asztaltársasága felé, aki közben már érezheti azt a kellemes rózsaillatot is, mi körüllengi a lányt.*
6470. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:32:41
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:32:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
* A kaszárnyás incidens után Pash legfőbb vágya egy pincehideg sör, valami meleg étel, és egy kis pihenés. A harc fárasztó volt, és a lovaglás még inkább, úgyhogy elégedetten foglal helyet a fogadó egyetlen üresen álló asztalánál. Természetesen szorult belé annyi jó modor, hogy a fürdőház használata után teszi mindezt, mert a csípős izzadtságszagot vágni lehetett utána, amikor megérkezett. Most viszont nyirkos, és csapzott hajjal, felfrissülve üldögél, és várja, hogy felé nézzen egy felszolgáló. Felszerelése hiányos, csupán mesterkardja lóg az oldalán, minden mást a korábban 16 aranyért kibérelt Szoba zárt ládájában hagyott. Hószínű hajához illik az ekrü selyeming, ami alatt egy testhez simuló acélkék felsőt visel. Nadrágja egyszerű, szénfekete matt bőr, szára a lovaglócsizmába tűrve. Rossz szokása, hogy még ilyenkor is hordja az acél alkarvédőt, ami nélkül túlzottan csupasznak érzi magát. A pirtianesi mesterkard hüvelye remek anyagból készült, de dísztelen, viszont a kidolgozott markolatgomb túlzottan árulkodó a fegyver értékét illetően. Ha valaki arra vetemedne, hogy beleszagoljon a levegőbe az ifjú harcos körül, akkor meglepve tapasztalná, hogy bár megjelenésében igencsak ad magára, a nemesekre jellemző parfüm hiányzó kellék, csupán a szappan tiszta illatát érezni. Nyoma sincs a korábbi, levágott fejjel a városon átvonuló harcosnak, és kidolgozott, harcra termett izmait is eltakarja a ruha. Tengerkék szemével az ivó vendégei között cikázik tekintete, próbálja elkapni egy felszolgáló pillantását, egyelőre sikertelenül. *
* A kaszárnyás incidens után Pash legfőbb vágya egy pincehideg sör, valami meleg étel, és egy kis pihenés. A harc fárasztó volt, és a lovaglás még inkább, úgyhogy elégedetten foglal helyet a fogadó egyetlen üresen álló asztalánál. Természetesen szorult belé annyi jó modor, hogy a fürdőház használata után teszi mindezt, mert a csípős izzadtságszagot vágni lehetett utána, amikor megérkezett. Most viszont nyirkos, és csapzott hajjal, felfrissülve üldögél, és várja, hogy felé nézzen egy felszolgáló. Felszerelése hiányos, csupán mesterkardja lóg az oldalán, minden mást a korábban 16 aranyért kibérelt Szoba zárt ládájában hagyott.
Hószínű hajához illik az ekrü selyeming, ami alatt egy testhez simuló acélkék felsőt visel. Nadrágja egyszerű, szénfekete matt bőr, szára a lovaglócsizmába tűrve. Rossz szokása, hogy még ilyenkor is hordja az acél alkarvédőt, ami nélkül túlzottan csupasznak érzi magát. A pirtianesi mesterkard hüvelye remek anyagból készült, de dísztelen, viszont a kidolgozott markolatgomb túlzottan árulkodó a fegyver értékét illetően. Ha valaki arra vetemedne, hogy beleszagoljon a levegőbe az ifjú harcos körül, akkor meglepve tapasztalná, hogy bár megjelenésében igencsak ad magára, a nemesekre jellemző parfüm hiányzó kellék, csupán a szappan tiszta illatát érezni. Nyoma sincs a korábbi, levágott fejjel a városon átvonuló harcosnak, és kidolgozott, harcra termett izmait is eltakarja a ruha. Tengerkék szemével az ivó vendégei között cikázik tekintete, próbálja elkapni egy felszolgáló pillantását, egyelőre sikertelenül. *
6469. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:54:41
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:54:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
* Dänkijinkilinkilinkilinkij számára a "furcsa" nem feltétlenül negatív jelentésű szó, de azért utólag belegondolva lehetett volna óvatosabb is a múmiának öltözött férfivel kapcsolatban. Persze ő akar lenni a legnagyobb tündér kalandor, az igazi kalandorok pedig nem félnek semmitől – gondolja –, így néha be kell vállalnia a vakmerőséget. Szerencsére most nem történt semmi gond, így el is felejtheti az idegent.
Ellenben a Sárvárosban történtekkel, amikre élete végéig emlékezni fog, hacsak egy gonosz banya ki nem törli az emlékeiből. Nem tudhatja, Vanellarya mennyit hisz el abból, amit mond, de ő valóban az igazat mondja: helyenként talán leegyszerűsítve, elhallgatva részleteket, de szavai nagyrészt a valóságot tükrözik. Ő nem Morwon, a nagy költő és mesemondó, aki minden elmesélt történet után megszorozza kettővel a legyőzött ellenfeleinek a számát. Előfordulhat, hogy a sárvárosi harc során nem ő volt a csapat legügyesebb, legerősebb vagy akár legokosabb tagja, de tény, hogy ott volt. Sőt, nevét a mai napig ismerik Romvárosban társuk, Virion megmentése nyomán. Ezt bizonyára még a Nagy Morwon sem mondhatja el magáról. Se azt, hogy elvesztette a fél fülcimpáját. Na, de elég az óriások fényezéséből, Dänkijinkilinkilinkilinkij a maga korához és magasságához mérten igenis sok bátor dolgot tett már életében. Legalább kettőt. *
– Ugyan, semmiség! * Legyint egyet a kedves szavakat hallva. Nem sajnáltatni akarja magát. Épp ellenkezőleg. A simogatás jól esik, és tulajdonképpen azt sem bánná, ha a másik a fülét fogdosná (bár furcsállná, mert senki nem szokta a fülét fogdosni) – biztosan érdekes lehet egy megcsonkított fül. Ő nem tudhatja, mert már megszokta, hogy ilyen. *
– Igen, elbántunk velük. De azért a többiek többet harcoltak, és meg is sérültek. Viriont én gyógyítottam meg. Tudod, egy kicsit értek a varázsitalok kotyvasztásához. A családom azt akarta, hogy alkimista legyek, így akarva-akaratlanul ragadt rám egy kis tudás. * Nem szerénykedik. Épp annyit tud a bájitalokról és a kikeverésükről, mint egy lelkes amatőr, aki elolvasott néhány oldalt valamelyik híres alkimista szakkönyvéből. Tehát nem sokat. De, mint kiderült, az egyszerűbb hatású italok keveréséhez ez is elegendő.
A sört visszateszi a pultra, és őszintén válaszol, amikor Vanellarya rákérdez. *
– Nem nagyon. Olyan… Mint a sör. * Nem tudná máshoz hasonlítani az ízvilágot. Utána elhallgat, egy darabig gondolkodik, hogy a következő sorokat is hozzátegye-e, de aztán úgy dönt, fajtársa előtt nem fog titkolózni. Kedves lánynak tűnik, csak nem neveti ki őt. Közelebb hajol a tündérhez és bár nem közvetlenül a fülébe suttog, de halkan mondja, hogy rajtuk kívül más ne hallja meg. *
– Most ittam életemben másodszor. Nem bírom az alkoholt. * Utóbbit mondjuk az eddigi viselkedéséből is leszűrhette a másik, de Dänkijinkilinkilinkilinkij maga is hamar rájött erre. Bízik benne, hogy a tündér nem nézi le emiatt, és továbbra is szívesen sörözik vele, még ha Dänkijinkilinkilinkilinkij nem is iszik többet egy korttyal sem. Persze a korábban lehúzott pálinka és bor hatása nem vész el nyomtalanul, most épp enyhén szédülni kezd. Nem vészes, de már nagyon szeretne friss levegőhöz jutni. Úgy érzi, a levegőben terjengő alkoholszag sincs épp jó hatással rá.
Vanellarya nem jegyzi meg a nevét elsőre. Ezen nem csodálkozik, hiszen még a saját nevét is évekbe tartott, míg megjegyezte hibátlanul. Még egyszer megpróbálja, ezúttal lassabban, két szótagos részekre bontva a nevet. *
– Danki - Jinki - Linki - Linki - Linkij. Hívhatsz úgy is. * Vonja meg a vállát. *
– De általában Dankinak hívnak. * Tény, hogy neki sokkal egyszerűbb dolga van, pedig a Vanellarya sem a legrövidebb név. *
– Vanella - Rya. * Ismétli el a másik után. Egy rövid kis kuncogás fakad ki belőle. Rendkívül viccesnek találja, ahogy próbálják megfejteni, hogyan nevezzék egymást. *
– Nagyon szép neved van! * Bókol végül, nehogy a másik félreértse nevetését. Arra, hogy a másik kocsmázni van itt, nem tud mit mondani. Tulajdonképpen szégyelli is magát, amiért ilyen buta kérdést tett fel. Nyilván, mi másért lenne bárki a kocsmában, mint kocsmázni? A másik lány olyan okos és logikus gondolkodású! Aztán a következő pillanatban átnyúl a pulton és megkocogtatja az épp mellettük elhaladó pultos vállát. *
– Bocsánat, kaphatok egy pohár vizet?
– A pohár Víz 2 aranyba kerül. * Dänkijinkilinkilinkilinkij ki is teszi a pultra a két aranyat, majd nyomban megissza az egész pohár vizet. Közben látja, ahogy Vanellarya társa visszatalál hozzá. Hogy is ne látná, egy ekkora állatot nem téveszt csak úgy szem elől a tündér. Eddig csak nem volt ilyen közel hozzá, így nem látta fontosnak, hogy rákérdezzen. Most viszont alaposan megnézi magának a sárkánylegyet, aztán kérdez. *
– Neki van neve? És… Pontosan micsoda ő? * Merthogy akárhogy vizsgálja a furcsa szerzetet, nem tudja beazonosítani. Nem rémlik, hogy Lihanechben ilyenek röpködtek volna az utcákon, se nem pihentek az emberek vállain. De, ami azt illeti, még Artheniorban is most lát először ilyet valamit. Ettől függetlenül bizakodóan, bátran figyeli az állat viselkedését. Aztán megszólal, mert eszébe jut, hogy a másik nem lát, így lehet, hogy a kérdést sem érti. *
– Mármint az állatnak a válladon.
* Ha ezt megvitatták, jöhetnek a fontosabb dolgok. Mégpedig, hogy: *
– Egy kos? * Sok mindent el tudott volna képzelni, de erre nem számított. Úgy látszik, ez valami olyan dolog, amit az ő kis agyával nem tud megérteni. Azért megpróbálja kilogikázni, hogy miért épp egy kosra gondolt a lány. *
– Mármint egy olyan nagy kos, ami a hegyek közt él, és szarvai vannak, meg patái…? * Igenlő válasz esetén folytatja. *
– Végül is, igen, egy kos… Tényleg jó lenne. Ha lenne egy kosom, biztos mindig fényesre fésülném a szőrét, és felülnék a hátára. Képzeld csak el, mennyi helyre el tudnánk jutni kosháton! * A másik valószínűleg már belegondolt, ezért is juthatott arra a következtetésre, hogy kéne neki egy kos. És úgy tűnik, Dänkijinkilinkilinkilinkijt is sikerült meggyőznie. *
– Miért nem megyünk most rögtön, és veszünk egy kost? * Természetesen csak viccel, de nem kizárt, hogy a másik komolyan veszi. Ez esetben úgy tesz, mintha ő is komolyan gondolta volna, és követi a másikat. Ennek legfőbb oka, hogy már nagyon szeretne friss levegőt szívni. Így a további iszogatást nagy eséllyel elhalasztják egy későbbi időpontra vagy talán soha napjára. *
* Dänkijinkilinkilinkilinkij számára a "furcsa" nem feltétlenül negatív jelentésű szó, de azért utólag belegondolva lehetett volna óvatosabb is a múmiának öltözött férfivel kapcsolatban. Persze ő akar lenni a legnagyobb tündér kalandor, az igazi kalandorok pedig nem félnek semmitől – gondolja –, így néha be kell vállalnia a vakmerőséget. Szerencsére most nem történt semmi gond, így el is felejtheti az idegent.
Ellenben a Sárvárosban történtekkel, amikre élete végéig emlékezni fog, hacsak egy gonosz banya ki nem törli az emlékeiből. Nem tudhatja, Vanellarya mennyit hisz el abból, amit mond, de ő valóban az igazat mondja: helyenként talán leegyszerűsítve, elhallgatva részleteket, de szavai nagyrészt a valóságot tükrözik. Ő nem Morwon, a nagy költő és mesemondó, aki minden elmesélt történet után megszorozza kettővel a legyőzött ellenfeleinek a számát. Előfordulhat, hogy a sárvárosi harc során nem ő volt a csapat legügyesebb, legerősebb vagy akár legokosabb tagja, de tény, hogy ott volt. Sőt, nevét a mai napig ismerik Romvárosban társuk, Virion megmentése nyomán. Ezt bizonyára még a Nagy Morwon sem mondhatja el magáról. Se azt, hogy elvesztette a fél fülcimpáját. Na, de elég az óriások fényezéséből, Dänkijinkilinkilinkilinkij a maga korához és magasságához mérten igenis sok bátor dolgot tett már életében. Legalább kettőt. *
– Ugyan, semmiség! * Legyint egyet a kedves szavakat hallva. Nem sajnáltatni akarja magát. Épp ellenkezőleg. A simogatás jól esik, és tulajdonképpen azt sem bánná, ha a másik a fülét fogdosná (bár furcsállná, mert senki nem szokta a fülét fogdosni) – biztosan érdekes lehet egy megcsonkított fül. Ő nem tudhatja, mert már megszokta, hogy ilyen. *
– Igen, elbántunk velük. De azért a többiek többet harcoltak, és meg is sérültek. Viriont én gyógyítottam meg. Tudod, egy kicsit értek a varázsitalok kotyvasztásához. A családom azt akarta, hogy alkimista legyek, így akarva-akaratlanul ragadt rám egy kis tudás. * Nem szerénykedik. Épp annyit tud a bájitalokról és a kikeverésükről, mint egy lelkes amatőr, aki elolvasott néhány oldalt valamelyik híres alkimista szakkönyvéből. Tehát nem sokat. De, mint kiderült, az egyszerűbb hatású italok keveréséhez ez is elegendő.
A sört visszateszi a pultra, és őszintén válaszol, amikor Vanellarya rákérdez. *
– Nem nagyon. Olyan… Mint a sör. * Nem tudná máshoz hasonlítani az ízvilágot. Utána elhallgat, egy darabig gondolkodik, hogy a következő sorokat is hozzátegye-e, de aztán úgy dönt, fajtársa előtt nem fog titkolózni. Kedves lánynak tűnik, csak nem neveti ki őt. Közelebb hajol a tündérhez és bár nem közvetlenül a fülébe suttog, de halkan mondja, hogy rajtuk kívül más ne hallja meg. *
– Most ittam életemben másodszor. Nem bírom az alkoholt. * Utóbbit mondjuk az eddigi viselkedéséből is leszűrhette a másik, de Dänkijinkilinkilinkilinkij maga is hamar rájött erre. Bízik benne, hogy a tündér nem nézi le emiatt, és továbbra is szívesen sörözik vele, még ha Dänkijinkilinkilinkilinkij nem is iszik többet egy korttyal sem. Persze a korábban lehúzott pálinka és bor hatása nem vész el nyomtalanul, most épp enyhén szédülni kezd. Nem vészes, de már nagyon szeretne friss levegőhöz jutni. Úgy érzi, a levegőben terjengő alkoholszag sincs épp jó hatással rá.
Vanellarya nem jegyzi meg a nevét elsőre. Ezen nem csodálkozik, hiszen még a saját nevét is évekbe tartott, míg megjegyezte hibátlanul. Még egyszer megpróbálja, ezúttal lassabban, két szótagos részekre bontva a nevet. *
– Danki - Jinki - Linki - Linki - Linkij. Hívhatsz úgy is. * Vonja meg a vállát. *
– De általában Dankinak hívnak. * Tény, hogy neki sokkal egyszerűbb dolga van, pedig a Vanellarya sem a legrövidebb név. *
– Vanella - Rya. * Ismétli el a másik után. Egy rövid kis kuncogás fakad ki belőle. Rendkívül viccesnek találja, ahogy próbálják megfejteni, hogyan nevezzék egymást. *
– Nagyon szép neved van! * Bókol végül, nehogy a másik félreértse nevetését. Arra, hogy a másik kocsmázni van itt, nem tud mit mondani. Tulajdonképpen szégyelli is magát, amiért ilyen buta kérdést tett fel. Nyilván, mi másért lenne bárki a kocsmában, mint kocsmázni? A másik lány olyan okos és logikus gondolkodású! Aztán a következő pillanatban átnyúl a pulton és megkocogtatja az épp mellettük elhaladó pultos vállát. *
– Bocsánat, kaphatok egy pohár vizet?
– A pohár Víz 2 aranyba kerül.
* Dänkijinkilinkilinkilinkij ki is teszi a pultra a két aranyat, majd nyomban megissza az egész pohár vizet. Közben látja, ahogy Vanellarya társa visszatalál hozzá. Hogy is ne látná, egy ekkora állatot nem téveszt csak úgy szem elől a tündér. Eddig csak nem volt ilyen közel hozzá, így nem látta fontosnak, hogy rákérdezzen. Most viszont alaposan megnézi magának a sárkánylegyet, aztán kérdez. *– Neki van neve? És… Pontosan micsoda ő? * Merthogy akárhogy vizsgálja a furcsa szerzetet, nem tudja beazonosítani. Nem rémlik, hogy Lihanechben ilyenek röpködtek volna az utcákon, se nem pihentek az emberek vállain. De, ami azt illeti, még Artheniorban is most lát először ilyet valamit. Ettől függetlenül bizakodóan, bátran figyeli az állat viselkedését. Aztán megszólal, mert eszébe jut, hogy a másik nem lát, így lehet, hogy a kérdést sem érti. *
– Mármint az állatnak a válladon.
* Ha ezt megvitatták, jöhetnek a fontosabb dolgok. Mégpedig, hogy: *
– Egy kos? * Sok mindent el tudott volna képzelni, de erre nem számított. Úgy látszik, ez valami olyan dolog, amit az ő kis agyával nem tud megérteni. Azért megpróbálja kilogikázni, hogy miért épp egy kosra gondolt a lány. *
– Mármint egy olyan nagy kos, ami a hegyek közt él, és szarvai vannak, meg patái…? * Igenlő válasz esetén folytatja. *
– Végül is, igen, egy kos… Tényleg jó lenne. Ha lenne egy kosom, biztos mindig fényesre fésülném a szőrét, és felülnék a hátára. Képzeld csak el, mennyi helyre el tudnánk jutni kosháton! * A másik valószínűleg már belegondolt, ezért is juthatott arra a következtetésre, hogy kéne neki egy kos. És úgy tűnik, Dänkijinkilinkilinkilinkijt is sikerült meggyőznie. *
– Miért nem megyünk most rögtön, és veszünk egy kost? * Természetesen csak viccel, de nem kizárt, hogy a másik komolyan veszi. Ez esetben úgy tesz, mintha ő is komolyan gondolta volna, és követi a másikat. Ennek legfőbb oka, hogy már nagyon szeretne friss levegőt szívni. Így a további iszogatást nagy eséllyel elhalasztják egy későbbi időpontra vagy talán soha napjára. *
6468. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:40:32
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:40:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A tudás pásztorai//
//Zárás//
*Nem kell noszogatni, hogy otthagyják a Templomot. Amit meg akart tudni azt megtudta. A papok nem tudnak semmiről semmit. Ami kérdéseket vet fel, hogy Eeyr vajon mennyire lehet képben a világ dolgaival? Egyáltalán kommunikál a híveivel? Szerencsére ez nem az ő gondja. Neki most csak egy ágy kell amiben pihenhet. A fogadó langyos melege fogadja őket. Kint az éjszaka egyre hűvösebbé válik az idő, de bent megmarad egy kellemes langyosság, amely mint egy régi ismerős köszönti a betérőt. Yalathanirt követi egy üres asztalhoz. Ő is egy tál Főtt ételt rendel, 12 aranyért. Hena gyorsan elfogyasztja vacsoráját. Ha Etvvallder velük vacsorázott, akkor úgy tőle is elköszön, ha nem akkor ő kimarad.*
-Ha nem baj én elteszem magam holnapra. Örültem a találkozásnak.
*Azzal a pult felé veszi az irányt, ott kivesz egy Szobát 15 aranyért. Hamar a szobájában találja magát, magára zárja az ajtót. Megmosakszik, majd hamar álomba merül.*
//Másnap//
*Korán kel. A nap sugarai még nincsenek az égen, de már reggeli szürkület uralkodik. Nem habozik. Tegnap már elköszönt a többiektől, szóval feléjük már nincs tartozása. Leadja a kulcsot a fogadósnak és már kint is van a főtéren.*
//Zárás//
*Nem kell noszogatni, hogy otthagyják a Templomot. Amit meg akart tudni azt megtudta. A papok nem tudnak semmiről semmit. Ami kérdéseket vet fel, hogy Eeyr vajon mennyire lehet képben a világ dolgaival? Egyáltalán kommunikál a híveivel? Szerencsére ez nem az ő gondja. Neki most csak egy ágy kell amiben pihenhet. A fogadó langyos melege fogadja őket. Kint az éjszaka egyre hűvösebbé válik az idő, de bent megmarad egy kellemes langyosság, amely mint egy régi ismerős köszönti a betérőt. Yalathanirt követi egy üres asztalhoz. Ő is egy tál Főtt ételt rendel, 12 aranyért.
Hena gyorsan elfogyasztja vacsoráját. Ha Etvvallder velük vacsorázott, akkor úgy tőle is elköszön, ha nem akkor ő kimarad.*-Ha nem baj én elteszem magam holnapra. Örültem a találkozásnak.
*Azzal a pult felé veszi az irányt, ott kivesz egy Szobát 15 aranyért.
Hamar a szobájában találja magát, magára zárja az ajtót. Megmosakszik, majd hamar álomba merül.*//Másnap//
*Korán kel. A nap sugarai még nincsenek az égen, de már reggeli szürkület uralkodik. Nem habozik. Tegnap már elköszönt a többiektől, szóval feléjük már nincs tartozása. Leadja a kulcsot a fogadósnak és már kint is van a főtéren.*
6467. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 15:12:38
Üzenet elküldve: 2025-08-15 15:12:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tullus//
*Néhány percig némán kanalazzák ételüket, aztán a feltett kérdésre a férfi válaszolni kezd. Mondandója nem rövid, és Keimuthyának erősen kell figyelnie, hogy a felsorolt helyeket, és a hozzájuk fűzött dolgokat megjegyezze.
Most ő is leteszi kanalát, bár még van a tányérjában, de úgy érzi megfelelő válasszal kell ellátnia a férfit, hiszen, ha már egyféle segítséget kért tőle, úgy kaphat pontosabb válaszokat, ha őszintén feltárja a helyzetét. Tekintetét Tullus arcára emeli, és apró sóhaj után bele is fog.*
-Apám egyedül nevelt fel engem, mert anyám kicsi koromban meghalt. A nagyszüleim házában élünk együtt, míg a szomszéd házakban a nagybátyáim élnek a családjukkal. Apám bőrök kikészítésével foglalkozik. Pirtianesbe indult öt holddal ezelőtt, és már régen vissza kellett volna érkeznie. A tanya, ahonnan jövök, közel fekszik az Ingoványos vidékhez egyik oldalról, a másikról pedig a Füves puszta határolja a folyót. Mostanában nem biztonságos az út, ami Lihanech felé visz. *De ezt biztosan tudja a férfi is. A Hold karavánpihenő pusztulása óta még inkább talán.* Egy kisebb karavánhoz csatlakozott, amelyek érintették Artheniort is. Ezért jöttem először ide, és nem egyből Pirtianesbe. Hátha valamiért itt megtalálom, vagy legalább is, híreket szerezhetek róla, vagy a karavánról.
*Fejezi be végül, majd még eszik néhány kanállal a levesből. Igazából már nem sok marad a tányéron, amikor újra felpillant.*
-Szóval nem tudom, merre is induljak el a városban. Nem tudom, hogy a karaván miért akart Artheniorba jönni, és nem tudom azt sem, hogy egyáltalán elérték-e várost.
*Ezt még hozzá teszi azért, hátha segíthet.*
*Néhány percig némán kanalazzák ételüket, aztán a feltett kérdésre a férfi válaszolni kezd. Mondandója nem rövid, és Keimuthyának erősen kell figyelnie, hogy a felsorolt helyeket, és a hozzájuk fűzött dolgokat megjegyezze.
Most ő is leteszi kanalát, bár még van a tányérjában, de úgy érzi megfelelő válasszal kell ellátnia a férfit, hiszen, ha már egyféle segítséget kért tőle, úgy kaphat pontosabb válaszokat, ha őszintén feltárja a helyzetét. Tekintetét Tullus arcára emeli, és apró sóhaj után bele is fog.*
-Apám egyedül nevelt fel engem, mert anyám kicsi koromban meghalt. A nagyszüleim házában élünk együtt, míg a szomszéd házakban a nagybátyáim élnek a családjukkal. Apám bőrök kikészítésével foglalkozik. Pirtianesbe indult öt holddal ezelőtt, és már régen vissza kellett volna érkeznie. A tanya, ahonnan jövök, közel fekszik az Ingoványos vidékhez egyik oldalról, a másikról pedig a Füves puszta határolja a folyót. Mostanában nem biztonságos az út, ami Lihanech felé visz. *De ezt biztosan tudja a férfi is. A Hold karavánpihenő pusztulása óta még inkább talán.* Egy kisebb karavánhoz csatlakozott, amelyek érintették Artheniort is. Ezért jöttem először ide, és nem egyből Pirtianesbe. Hátha valamiért itt megtalálom, vagy legalább is, híreket szerezhetek róla, vagy a karavánról.
*Fejezi be végül, majd még eszik néhány kanállal a levesből. Igazából már nem sok marad a tányéron, amikor újra felpillant.*
-Szóval nem tudom, merre is induljak el a városban. Nem tudom, hogy a karaván miért akart Artheniorba jönni, és nem tudom azt sem, hogy egyáltalán elérték-e várost.
*Ezt még hozzá teszi azért, hátha segíthet.*
6466. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:46:11
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:46:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tudás pásztorai//
*Örül, hogy mindannyian egyetértenek, még ha nem is mondják ki, hogy felejtsék el az egészet. A vacsorában benne van Hena és Ettvallder is velük tart. Még ha ő csak fürdőzni akar. Nem is mond semmit. A félvér szavára elindul a Pegazus irányába. Ettvallder társaságában biztonságban érzi magát, habár valami nem tetszik neki a férfiban. Talán a származása. Azért rajta tartja a szemét, de sokat nem tud ellene tenni, még ha akarna sem. A fogadóhoz érve, úriember módjára engedi előre Henadrynát és Ettvalldert. Bent a gyertyafények világítják meg a belső teret. Hangulatos vacsora elé nézhet. Leül egy üres asztalhoz. Várja, hogy a társai helyet foglalnak-e vele vagy sem. A fogadóstól rendel 13 aranyért egy tál Főtt ételt. Ha a többiek vele vacsoráznak, akkor is csendben fogyasztja el vacsoráját. Nem tudja, hogy mit mondhatna. A másik kettő ismeri egymást, nem akar bepofátlankodni a beszélgetésükbe, hacsak nem kérdeznek tőle valamit.*
*Örül, hogy mindannyian egyetértenek, még ha nem is mondják ki, hogy felejtsék el az egészet. A vacsorában benne van Hena és Ettvallder is velük tart. Még ha ő csak fürdőzni akar. Nem is mond semmit. A félvér szavára elindul a Pegazus irányába. Ettvallder társaságában biztonságban érzi magát, habár valami nem tetszik neki a férfiban. Talán a származása. Azért rajta tartja a szemét, de sokat nem tud ellene tenni, még ha akarna sem. A fogadóhoz érve, úriember módjára engedi előre Henadrynát és Ettvalldert. Bent a gyertyafények világítják meg a belső teret. Hangulatos vacsora elé nézhet. Leül egy üres asztalhoz. Várja, hogy a társai helyet foglalnak-e vele vagy sem. A fogadóstól rendel 13 aranyért egy tál Főtt ételt.
Ha a többiek vele vacsoráznak, akkor is csendben fogyasztja el vacsoráját. Nem tudja, hogy mit mondhatna. A másik kettő ismeri egymást, nem akar bepofátlankodni a beszélgetésükbe, hacsak nem kérdeznek tőle valamit.*
6465. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:28:51
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:28:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*A kezeit a hasáról átpakolja a tarkójára, szemei pedig oda-vissza vándorolnak a férfi és a mennyezet között. Amíg a másikat hallgatja, addig a zöldek le sem szakadnak az arcáról, de mikor elérkezik a visszavágás ideje, akkor újfent a mennyezet repedéseit pásztázza, míg eszébe ötlik valami frappáns visszaszólás.
De egyszer a smaragd szemek hosszabban elidőznek Norheltnél. A határozott kijelentés arra, hogy vele tart a kikötőben először meglepi. De végül, mielőtt még az a meglepettség vagy esetleges hála kiülne az arcára, a száját húzva csak a szemeit forgatja meg. Továbbra is szent meggyőződése, hogy Norhelt csak a szajhák miatt akar a kikötőbe menni vele, így, hogy a vörös veszélyforrás valamelyest csillapodott.*
- Nem ígérek semmit. Főleg pedig nem neked. Hisz nagyon jól tudod, hogy ok nélkül nem sűrűn áll szándékomban kárt tenni benned.
*Mormogja az orra alatt. Úgy érzi, hogy vérmes és agresszív asszonynak van elkönyvelve. Ami csak azért nem bántó, mert lényegében igaz. A vérmérséklete lehet, hogy hevesebb a kelleténél, ahogy a dühét is nehezen tudja kordában tartani. Ám ok-okozat törvénye uralkodik. Ha ez a fajankó nem bosszantaná fel olyan gyakran, akkor ő sem lenne annyit haragos.*
- De igyekszem türtőztetni magam, bármennyire is csábító legyen a gondolat.
*Szúrja oda a végét azért egy sunyi vigyorral.*
- Hiányzik és sietek is vissza. De, ha nem akarok egyedül menni, akkor ez az egy nap még elfér.
*Sóhajt fel hosszan, ahogy egy pillanatra lehunyja a szemeit. Meg is csapja orrát a tenger illata, ami a halbűz ellenére sem taszító a számára. A fülében pedig szinte zeneként szól minden hullám, amit olyan nagyon hiányol. A tengerről való képzelgésből a pohár halk koppanása szakítja ki, ahogy annak talpa visszatér az asztal lapjára.*
- Hogy én?
*Sandít vissza értetlenül a férfira, majd felülve görnyed kicsit előre, miközben a térdeire könyököl.*
- Az ötleteidről csak annyit, hogy azért, mert te hülye vagy, nekem nem kell partnernek lenni benne.
*Billenti félre a fejét, majd egyszerűen megvonja a vállait.*
- A várost is jobban ismered nálam. Lepj meg, ha nem akarod az egész napot itt bezárva tölteni. Mert annak ugye két lehetséges végkimenetele lehet.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy kihúzza magát. A pillantásaiban semmi sejtelmesség nincs, ellenben annál ravaszabb. De mielőtt ez a hirtelen rászállt jókedv eluralkodna rajta, egy hosszú és kelletlen sóhajjal ismét végignyúlik az ágyon.*
- Látod? Mondtam én, hogy kibaszott egy dögrovás ez a hely.
*A kezeit a hasáról átpakolja a tarkójára, szemei pedig oda-vissza vándorolnak a férfi és a mennyezet között. Amíg a másikat hallgatja, addig a zöldek le sem szakadnak az arcáról, de mikor elérkezik a visszavágás ideje, akkor újfent a mennyezet repedéseit pásztázza, míg eszébe ötlik valami frappáns visszaszólás.
De egyszer a smaragd szemek hosszabban elidőznek Norheltnél. A határozott kijelentés arra, hogy vele tart a kikötőben először meglepi. De végül, mielőtt még az a meglepettség vagy esetleges hála kiülne az arcára, a száját húzva csak a szemeit forgatja meg. Továbbra is szent meggyőződése, hogy Norhelt csak a szajhák miatt akar a kikötőbe menni vele, így, hogy a vörös veszélyforrás valamelyest csillapodott.*
- Nem ígérek semmit. Főleg pedig nem neked. Hisz nagyon jól tudod, hogy ok nélkül nem sűrűn áll szándékomban kárt tenni benned.
*Mormogja az orra alatt. Úgy érzi, hogy vérmes és agresszív asszonynak van elkönyvelve. Ami csak azért nem bántó, mert lényegében igaz. A vérmérséklete lehet, hogy hevesebb a kelleténél, ahogy a dühét is nehezen tudja kordában tartani. Ám ok-okozat törvénye uralkodik. Ha ez a fajankó nem bosszantaná fel olyan gyakran, akkor ő sem lenne annyit haragos.*
- De igyekszem türtőztetni magam, bármennyire is csábító legyen a gondolat.
*Szúrja oda a végét azért egy sunyi vigyorral.*
- Hiányzik és sietek is vissza. De, ha nem akarok egyedül menni, akkor ez az egy nap még elfér.
*Sóhajt fel hosszan, ahogy egy pillanatra lehunyja a szemeit. Meg is csapja orrát a tenger illata, ami a halbűz ellenére sem taszító a számára. A fülében pedig szinte zeneként szól minden hullám, amit olyan nagyon hiányol. A tengerről való képzelgésből a pohár halk koppanása szakítja ki, ahogy annak talpa visszatér az asztal lapjára.*
- Hogy én?
*Sandít vissza értetlenül a férfira, majd felülve görnyed kicsit előre, miközben a térdeire könyököl.*
- Az ötleteidről csak annyit, hogy azért, mert te hülye vagy, nekem nem kell partnernek lenni benne.
*Billenti félre a fejét, majd egyszerűen megvonja a vállait.*
- A várost is jobban ismered nálam. Lepj meg, ha nem akarod az egész napot itt bezárva tölteni. Mert annak ugye két lehetséges végkimenetele lehet.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy kihúzza magát. A pillantásaiban semmi sejtelmesség nincs, ellenben annál ravaszabb. De mielőtt ez a hirtelen rászállt jókedv eluralkodna rajta, egy hosszú és kelletlen sóhajjal ismét végignyúlik az ágyon.*
- Látod? Mondtam én, hogy kibaszott egy dögrovás ez a hely.
6464. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:51:00
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:51:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt először csak figyeli, ahogy a nő az ő beszólására visszavág. Nem siet a reakcióval, csak félrebiccenti a fejét, mintha ízlelgetné a hallottakat. A mosoly azonban nem kopik le az arcáról, sőt, kissé szélesebbé válik, az a fajta, ami biztos jele annak, hogy inkább élvezi a helyzetet, mintsem megsértődne. Ujjai dobolni kezdenek az asztallapon, lassú ritmust verve, miközben a szeme nem engedi el Ravikét.*
- Hm... lehet, hogy igen, lehet, hogy nem... *Mmondja végül, vállvonással.* - De hidd el, én mindenhol otthon érzem magam, ahol nem akarnak azonnal kidobni.
*Ahogy a nő közelebb lép, és a székének támlájára támaszkodik, Norhelt kissé hátradől, de közben nem mozdul el. Kihívásnak veszi a közelséget, nem fenyegetésnek. A testtartása fesztelen, de a szeme figyel, mint aki pontosan tudja, hogy bármelyik pillanatban kaparinthatja a másik fölé a szót. A tegnap estére tett célzásnál a szája sarka ismét felfelé rándul, és azonnal jön is a válasz.*
- Akkor jó lesz, ha duplán iszom? *Felnevet, és megrázza a fejét.* - Ilyet se hallok gyakran. De ne kelljen kétszer mondani. Csak győzze az erszényem a tempót.
*Közben feláll a székből, és egy lépéssel odébb húzódik, mintha ezzel egy pillanatra kimozdítaná őket a szócsata állóvizéből. A kezét végighúzza a tarkóján, majd oldalra sandít a nőre. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Ravik az ablak felé pillantott, és ott maradt az a különös feszültség a levegőben, amit a kikötő említése hozott.*
- Ha mész, én jövök. *Jelenti ki határozottan.* - De csak, ha ígéretet teszel, hogy útközben nem próbálod meg elvágni a torkom.
*A nő átsétál az ágyhoz, Norhelt pedig követi a szemével, mint macska a mozgó zsákmányt. Ahogy Ravik lehuppan és hanyatt dől, ő is lassan közelebb lép, de megáll az ágy szélétől pár lépésnyire, karba tett kézzel.*
- Szóval talán holnap? *Húzza fel a szemöldökét.* - Azt hittem, jobban hiányzik a tengervíz illata, illetve, hogy sietsz vissza a kikötőbe az istennőd szerető keblei közé.
*Nem sétál oda egészen, inkább az asztalhoz lép, felkap egy poharat, és a benne lévő vizet kortyolgatja, mintha ezzel húzná az időt. Holott csak olyan száraz a torka mint a wegtoreni sivatag, hála a másnap csodás hátsainak. A tekintete viszont újra és újra visszatér a nőre.*
- Addig viszont... *Lassan leteszi a poharat.* - Jobb, ha kitalálod, mivel fogjuk elütni az időt. Mert ha unatkozom, akkor sajnos elkezdek ötleteket gyártani. És abból egyikünk se jön ki jól.
*A szája sarkában ott bujkál az a jellegzetes vigyor, amitől sosem lehet biztosan tudni, mennyire komolyan gondolja, amit mond.*
*Norhelt először csak figyeli, ahogy a nő az ő beszólására visszavág. Nem siet a reakcióval, csak félrebiccenti a fejét, mintha ízlelgetné a hallottakat. A mosoly azonban nem kopik le az arcáról, sőt, kissé szélesebbé válik, az a fajta, ami biztos jele annak, hogy inkább élvezi a helyzetet, mintsem megsértődne. Ujjai dobolni kezdenek az asztallapon, lassú ritmust verve, miközben a szeme nem engedi el Ravikét.*
- Hm... lehet, hogy igen, lehet, hogy nem... *Mmondja végül, vállvonással.* - De hidd el, én mindenhol otthon érzem magam, ahol nem akarnak azonnal kidobni.
*Ahogy a nő közelebb lép, és a székének támlájára támaszkodik, Norhelt kissé hátradől, de közben nem mozdul el. Kihívásnak veszi a közelséget, nem fenyegetésnek. A testtartása fesztelen, de a szeme figyel, mint aki pontosan tudja, hogy bármelyik pillanatban kaparinthatja a másik fölé a szót. A tegnap estére tett célzásnál a szája sarka ismét felfelé rándul, és azonnal jön is a válasz.*
- Akkor jó lesz, ha duplán iszom? *Felnevet, és megrázza a fejét.* - Ilyet se hallok gyakran. De ne kelljen kétszer mondani. Csak győzze az erszényem a tempót.
*Közben feláll a székből, és egy lépéssel odébb húzódik, mintha ezzel egy pillanatra kimozdítaná őket a szócsata állóvizéből. A kezét végighúzza a tarkóján, majd oldalra sandít a nőre. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Ravik az ablak felé pillantott, és ott maradt az a különös feszültség a levegőben, amit a kikötő említése hozott.*
- Ha mész, én jövök. *Jelenti ki határozottan.* - De csak, ha ígéretet teszel, hogy útközben nem próbálod meg elvágni a torkom.
*A nő átsétál az ágyhoz, Norhelt pedig követi a szemével, mint macska a mozgó zsákmányt. Ahogy Ravik lehuppan és hanyatt dől, ő is lassan közelebb lép, de megáll az ágy szélétől pár lépésnyire, karba tett kézzel.*
- Szóval talán holnap? *Húzza fel a szemöldökét.* - Azt hittem, jobban hiányzik a tengervíz illata, illetve, hogy sietsz vissza a kikötőbe az istennőd szerető keblei közé.
*Nem sétál oda egészen, inkább az asztalhoz lép, felkap egy poharat, és a benne lévő vizet kortyolgatja, mintha ezzel húzná az időt. Holott csak olyan száraz a torka mint a wegtoreni sivatag, hála a másnap csodás hátsainak. A tekintete viszont újra és újra visszatér a nőre.*
- Addig viszont... *Lassan leteszi a poharat.* - Jobb, ha kitalálod, mivel fogjuk elütni az időt. Mert ha unatkozom, akkor sajnos elkezdek ötleteket gyártani. És abból egyikünk se jön ki jól.
*A szája sarkában ott bujkál az a jellegzetes vigyor, amitől sosem lehet biztosan tudni, mennyire komolyan gondolja, amit mond.*
6463. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-14 23:31:06
Üzenet elküldve: 2025-08-14 23:31:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Bredoc nézi az orkot ahogy távozik, közben pedig még mindig az érmékkel babrál, arra gondol hogy tényleg hasznos lenne pár varázsitalt beszereznie, hogyha tényleg beütne a szarvihar akkor legyen nála egy kis extra. Aztán nem is kell sok idő, hogy Naesala jöjjön le a lépcsőn, aki rekedtes hangon köszönti őt. Látszik rajta, hogy kissé meggyötört ábrázata van, amin Bredoc kénytelen jót mosolyogni.*
-Reggelt cimbora. Nyúzottnak tűnsz.
*Vigyora egyre csak szélesedik.*
-A rutin meg az évek, tudod.
*Igazából ő is cefetül érzi magát, de kidobta az ágy mint egy zsák krumplit, úgyhogy nincs mit tenni, ilyenkor erőt kell venni az embernek magán, és az erőltetni kell a jóllétet.*
-Egy gyógysör jöhet? Attól könnyebb a másnap.
*Teszi fel a kérdést a rutinos vén róka, de látja hogy Naesala valami papirost olvas. Mivel nem mondja mi áll benne, Bredoc úgy veszi, hogy pont semennyi köze van hozzá, és nem is kezd el kérdezősködni, ha úgy érezné a másik, hogy el akarja mondani majd elmondja. Vagy nem.*
-Még nem. Azóta színét se láttam, hogy elment azzal a két fehérnéppel.
*Megvonja vállait és nagyon szippant a pipájába.*
-Mondjuk nem is kerestem az is igaz. A fenébe is, mindjárt megyek és kirugdosom az ágyból őket, lehet már nem is él az a fajankó.
*Bár szép halál lenne, valóban. Azért egy kicsit még tud várni rá, legalább reggelizik valamit hogy megtöltse a gyomrát, az is szokott segíteni ilyenkor.*
*Bredoc nézi az orkot ahogy távozik, közben pedig még mindig az érmékkel babrál, arra gondol hogy tényleg hasznos lenne pár varázsitalt beszereznie, hogyha tényleg beütne a szarvihar akkor legyen nála egy kis extra. Aztán nem is kell sok idő, hogy Naesala jöjjön le a lépcsőn, aki rekedtes hangon köszönti őt. Látszik rajta, hogy kissé meggyötört ábrázata van, amin Bredoc kénytelen jót mosolyogni.*
-Reggelt cimbora. Nyúzottnak tűnsz.
*Vigyora egyre csak szélesedik.*
-A rutin meg az évek, tudod.
*Igazából ő is cefetül érzi magát, de kidobta az ágy mint egy zsák krumplit, úgyhogy nincs mit tenni, ilyenkor erőt kell venni az embernek magán, és az erőltetni kell a jóllétet.*
-Egy gyógysör jöhet? Attól könnyebb a másnap.
*Teszi fel a kérdést a rutinos vén róka, de látja hogy Naesala valami papirost olvas. Mivel nem mondja mi áll benne, Bredoc úgy veszi, hogy pont semennyi köze van hozzá, és nem is kezd el kérdezősködni, ha úgy érezné a másik, hogy el akarja mondani majd elmondja. Vagy nem.*
-Még nem. Azóta színét se láttam, hogy elment azzal a két fehérnéppel.
*Megvonja vállait és nagyon szippant a pipájába.*
-Mondjuk nem is kerestem az is igaz. A fenébe is, mindjárt megyek és kirugdosom az ágyból őket, lehet már nem is él az a fajankó.
*Bár szép halál lenne, valóban. Azért egy kicsit még tud várni rá, legalább reggelizik valamit hogy megtöltse a gyomrát, az is szokott segíteni ilyenkor.*
6462. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-14 22:07:02
Üzenet elküldve: 2025-08-14 22:07:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
- A Kisasszony minden különösebb ok nélkül is haragossá tud válni. Szerintem élvezi, hogy játszadozhat velünk.
*Ugyan udvariasan hozzáteszi, hogy szerinte, valójában teljesen megvan győződve erről. Aggódik is amiatt, hogy Haldriant ilyen könnyen az orránál fogva tudja vezetni az elf. Látszólag ártalmatlan a fattyúval való kekeckedése, de a kurtizán tart attól, hogy Relael a határokat feszegetve át is lépi majd azokat.*
- Agin adta. Gondolom már nem lesz rá szüksége.
*Ő maga is szépnek tartja. Nem sok arany ékszer díszíti testét, ami pedig igen, azokat mind hódolóitól kapta. Valahol szórakoztatja ez a gondolat.*
- Menjünk most!
*Feleli határozottan, s fel is pattan. Egyáltalán nem kerülte el figyelmét Haldrian próbálkozása, mégsem mozdítja füle botját sem. Nem a fiút óhajtja kerülni, csupán túl akar esni ezen kellemetlen feladaton, s valóban nem szeretné megvárakoztatni a Kisasszonyt, aki talán így jobb kedvében találja.*
- Na, siess! Mutasd az utat!
*Rövidesen elhagyják a hálószobát, és nem kell nagy utat megtenniük a néhánnyal arrébb található szobáig, mely Relaelé. Alissäna egy néma biccentéssel köszöni meg Haldriannak a segítségét, vesz egy nagy levegőt, kopogás előtt még alázatos kis mosolyát magára ölti, s gyorsan hármat koppint a deszkán. Várakozás közben hallgatózik, de semmi illetlen nem üti meg érzékeny füleit, mely egyszerre tölti el megkönnyebbüléssel és némi csalódottsággal is.*
- A Kisasszony minden különösebb ok nélkül is haragossá tud válni. Szerintem élvezi, hogy játszadozhat velünk.
*Ugyan udvariasan hozzáteszi, hogy szerinte, valójában teljesen megvan győződve erről. Aggódik is amiatt, hogy Haldriant ilyen könnyen az orránál fogva tudja vezetni az elf. Látszólag ártalmatlan a fattyúval való kekeckedése, de a kurtizán tart attól, hogy Relael a határokat feszegetve át is lépi majd azokat.*
- Agin adta. Gondolom már nem lesz rá szüksége.
*Ő maga is szépnek tartja. Nem sok arany ékszer díszíti testét, ami pedig igen, azokat mind hódolóitól kapta. Valahol szórakoztatja ez a gondolat.*
- Menjünk most!
*Feleli határozottan, s fel is pattan. Egyáltalán nem kerülte el figyelmét Haldrian próbálkozása, mégsem mozdítja füle botját sem. Nem a fiút óhajtja kerülni, csupán túl akar esni ezen kellemetlen feladaton, s valóban nem szeretné megvárakoztatni a Kisasszonyt, aki talán így jobb kedvében találja.*
- Na, siess! Mutasd az utat!
*Rövidesen elhagyják a hálószobát, és nem kell nagy utat megtenniük a néhánnyal arrébb található szobáig, mely Relaelé. Alissäna egy néma biccentéssel köszöni meg Haldriannak a segítségét, vesz egy nagy levegőt, kopogás előtt még alázatos kis mosolyát magára ölti, s gyorsan hármat koppint a deszkán. Várakozás közben hallgatózik, de semmi illetlen nem üti meg érzékeny füleit, mely egyszerre tölti el megkönnyebbüléssel és némi csalódottsággal is.*
6461. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-14 20:38:41
Üzenet elküldve: 2025-08-14 20:38:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Megfáradva ér a fogadóba. A szökőkutat szinte kiitta, nem elég, hogy a maradék nyálát már akkor elvesztette, mikor a gnómmal beszélt, aztán még a műhely mögötti szeméthalmot is feltúrta. A tisztáson végigmenetelve már azt is megköszönte volna, ha valaki a szájába köp.
Az asztalokon ijedten sandít végig; nem akarja levenni a csuklyáját, így annak sötétjéből keresi mániákusan a szalmaszőke hajat. Azt a szép lányt, aki egy szörnyeteget rejteget belülről.
Szeme egy pillanatra elidőzik az egyik asztalon: ott, annál az asztalnál ültek mikor az egész őrület kezdődött. Éppen csak megérkezett a városba, és máris ilyesmibe keveredett.
~ Nem szabad most ezzel foglalkozni. ~
Magára parancsol valami minimális fegyelmezettséges, és a pulthoz sétál. Arcát továbbra is csuklya fedi.*
- Velbint Quorzim mester adta ezt az érmét, azt mondta, ezzel kosztot és kvártélyt kapok itt.
*Ezzel odacsúsztatja a pultosnak az mívesen megmunkált fémpénzt. Ha amannak nincs ellenvetése, leül egy asztalhoz, és gyorsan megvacsorázik, hogy aztán a szobájában bújjon meg másnap hajnalig.*
Az asztalokon ijedten sandít végig; nem akarja levenni a csuklyáját, így annak sötétjéből keresi mániákusan a szalmaszőke hajat. Azt a szép lányt, aki egy szörnyeteget rejteget belülről.
Szeme egy pillanatra elidőzik az egyik asztalon: ott, annál az asztalnál ültek mikor az egész őrület kezdődött. Éppen csak megérkezett a városba, és máris ilyesmibe keveredett.
~ Nem szabad most ezzel foglalkozni. ~
Magára parancsol valami minimális fegyelmezettséges, és a pulthoz sétál. Arcát továbbra is csuklya fedi.*
- Velbint Quorzim mester adta ezt az érmét, azt mondta, ezzel kosztot és kvártélyt kapok itt.
*Ezzel odacsúsztatja a pultosnak az mívesen megmunkált fémpénzt. Ha amannak nincs ellenvetése, leül egy asztalhoz, és gyorsan megvacsorázik, hogy aztán a szobájában bújjon meg másnap hajnalig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436