Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 794 (15861. - 15880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
15880. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 18:10:07
Üzenet elküldve: 2020-11-27 18:10:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
- A közeli kikötőben csak egyszer jártam.*Válaszol Nalret kérdésére, miközben kezével hozzávetőlegesen az említett helység irányába mutat.*Akkor is csak átutazóban.*Fűzi még hozzá s közben szája cinkos vigyorra húzódik, hisz a túrára, amit a tenger egyik szigetén tett, élete végéig emlékezni fog. Magát a kikötőt és környékét viszont nem volt alkalma akkoriban jobban szemrevételezni, teendői nem sok teret adtak az egy helyben ücsörgésnek így erről nem tud bővebb felvilágosítással szolgálni.*
- A néhai karaványpihenőben többször is időztem, ám az azóta megszűnt, mostani állapotában pedig még nem volt hozzá szerencsém.
*A lány másik kérdésére ismét csak kénytelen sajnálkozva megrázni a fejét.*
- Én csak egyetlen varázshasználót ismertem Artheniorban, ő pedig már rég elhagyta e földet. Így vagy úgy.*Szándékosan használta a varázshasználó kifejezést, hiszen Mordachnak valamiért mindig sötét fellegek kezdtek el gyülekezni az arcán, ha az ember mágusként hivatkozott rá, az pedig a legkevesebb, amit Mordokhai megtehet barátjáért, akár él, akár nem, hogy csak oly' módon említi őt, ami neki sem lenne ellenére.*De tán a nomád törzsnél, akik Artheniortól kissé odébb élnek, nagyobb szerencsével jár. Persze kérdéses, hogy mennyire számítanak még nomád törzsnek, ahogy hallottam, elég szépen berendezkedtek mostanra.
*Ez persze tényleg csak egy tipp Mordokhai részéről, hiszen ő maga még sosem járt a Vashegyen, így fogalma sincs, hogy lehetnek-e köztük olyanok, akik tanítanak mágiát. A maga részéről biztos benne, hogy Arthenioron belül is bőven akad, aki segítsen a lányon, határozottan meglepné, ha nem így lenne.
A férfi ádáz küzdelmén a vacsorájával csak nagy megpróbáltatások árán nem kezd el hangosan kacagni és még akkor is vonásait próbálja rendbe szedni, amikor az feláll és kezet nyújt neki. Ő természetesen elfogadja a baráti jobbot, Nor'Deron megjegyzésén pedig szélesen elmosolyodik.*
- Való igaz, hogy egy külső szemlélő számára szerfölött különös látványt nyújthatunk.*Mondja vidáman, ám nemsokára a téma újra megköveteli, hogy nagyon is megkomolyodjon.*Egykor pedig a Szegénynegyed volt felettébb szívszorító látvány.*Szólal meg csendesen. Az ő emlékezetében még élénken él, milyen volt ott nap, mint nap elhaladni úgy, hogy közben le nem vette kezét a fegyveréről, egy pillanatra sem. Ennek ellenére felemás érzései vannak a felkelést illetően és egy kicsit kénytelen igazat adni Nalretnek és Nor'Deronnak egyaránt.*
- Én nem gondolom, hogy a vérontás lenne az egyetlen módja az efféle konfliktusok rendezésének. De ismervén az akkori nemességet... nem tudom mily' egyéb módon lehetett volna elérni a változásokat, amiket a lázadás kiváltott. Bárhogy is legyen, a gazdagok sem érdemelték, hogy életük így végződjön.
*Bár Mordokhai nem tartózkodott itt akkoriban, épp elégszer látta már, hogy mit csinál a hiány, a nyomor az ember lelkéből, így pedig egészen biztos benne, hogy a nemesek nagy része nem gyorsan és főleg nem fájdalommentesen távozott az élők sorából. Távolról sem.*
- A másik oldalon? A másik oldalon van mindenki, akit a hasadék meggátolt a visszatérésben, míg meg nem épült a híd. Az ilyen gyorsan és váratlanul kialakult társadalomban pedig többnyire az erő és kétségbeesés uralkodik. Az a hely megszolgálta a nevét.
*A szóbeszéd alapján Sárváros sokban hasonlít arra, ami régen a Szegénynegyed volt, csak épp tízszer veszélyesebb. Ez pedig elgondolkodtatja az embert, nem lett-e volna bölcsebb, ha sosem épül meg a híd, mi a két városrészt összeköti.
Ezen borús témák közepette hősünk igencsak megszomjazik és kénytelen néhány nagyobb kortyot húzni a söréből, aminek mennyisége ezáltal jelentősen megcsappan. Nem célja leinni magát, főleg az előző éjszaka tükrében, ám szerencsére néhány sörnél azért jóval több kell ahhoz, hogy a férfinak nehézségei támadjanak.*
- A közeli kikötőben csak egyszer jártam.*Válaszol Nalret kérdésére, miközben kezével hozzávetőlegesen az említett helység irányába mutat.*Akkor is csak átutazóban.*Fűzi még hozzá s közben szája cinkos vigyorra húzódik, hisz a túrára, amit a tenger egyik szigetén tett, élete végéig emlékezni fog. Magát a kikötőt és környékét viszont nem volt alkalma akkoriban jobban szemrevételezni, teendői nem sok teret adtak az egy helyben ücsörgésnek így erről nem tud bővebb felvilágosítással szolgálni.*
- A néhai karaványpihenőben többször is időztem, ám az azóta megszűnt, mostani állapotában pedig még nem volt hozzá szerencsém.
*A lány másik kérdésére ismét csak kénytelen sajnálkozva megrázni a fejét.*
- Én csak egyetlen varázshasználót ismertem Artheniorban, ő pedig már rég elhagyta e földet. Így vagy úgy.*Szándékosan használta a varázshasználó kifejezést, hiszen Mordachnak valamiért mindig sötét fellegek kezdtek el gyülekezni az arcán, ha az ember mágusként hivatkozott rá, az pedig a legkevesebb, amit Mordokhai megtehet barátjáért, akár él, akár nem, hogy csak oly' módon említi őt, ami neki sem lenne ellenére.*De tán a nomád törzsnél, akik Artheniortól kissé odébb élnek, nagyobb szerencsével jár. Persze kérdéses, hogy mennyire számítanak még nomád törzsnek, ahogy hallottam, elég szépen berendezkedtek mostanra.
*Ez persze tényleg csak egy tipp Mordokhai részéről, hiszen ő maga még sosem járt a Vashegyen, így fogalma sincs, hogy lehetnek-e köztük olyanok, akik tanítanak mágiát. A maga részéről biztos benne, hogy Arthenioron belül is bőven akad, aki segítsen a lányon, határozottan meglepné, ha nem így lenne.
A férfi ádáz küzdelmén a vacsorájával csak nagy megpróbáltatások árán nem kezd el hangosan kacagni és még akkor is vonásait próbálja rendbe szedni, amikor az feláll és kezet nyújt neki. Ő természetesen elfogadja a baráti jobbot, Nor'Deron megjegyzésén pedig szélesen elmosolyodik.*
- Való igaz, hogy egy külső szemlélő számára szerfölött különös látványt nyújthatunk.*Mondja vidáman, ám nemsokára a téma újra megköveteli, hogy nagyon is megkomolyodjon.*Egykor pedig a Szegénynegyed volt felettébb szívszorító látvány.*Szólal meg csendesen. Az ő emlékezetében még élénken él, milyen volt ott nap, mint nap elhaladni úgy, hogy közben le nem vette kezét a fegyveréről, egy pillanatra sem. Ennek ellenére felemás érzései vannak a felkelést illetően és egy kicsit kénytelen igazat adni Nalretnek és Nor'Deronnak egyaránt.*
- Én nem gondolom, hogy a vérontás lenne az egyetlen módja az efféle konfliktusok rendezésének. De ismervén az akkori nemességet... nem tudom mily' egyéb módon lehetett volna elérni a változásokat, amiket a lázadás kiváltott. Bárhogy is legyen, a gazdagok sem érdemelték, hogy életük így végződjön.
*Bár Mordokhai nem tartózkodott itt akkoriban, épp elégszer látta már, hogy mit csinál a hiány, a nyomor az ember lelkéből, így pedig egészen biztos benne, hogy a nemesek nagy része nem gyorsan és főleg nem fájdalommentesen távozott az élők sorából. Távolról sem.*
- A másik oldalon? A másik oldalon van mindenki, akit a hasadék meggátolt a visszatérésben, míg meg nem épült a híd. Az ilyen gyorsan és váratlanul kialakult társadalomban pedig többnyire az erő és kétségbeesés uralkodik. Az a hely megszolgálta a nevét.
*A szóbeszéd alapján Sárváros sokban hasonlít arra, ami régen a Szegénynegyed volt, csak épp tízszer veszélyesebb. Ez pedig elgondolkodtatja az embert, nem lett-e volna bölcsebb, ha sosem épül meg a híd, mi a két városrészt összeköti.
Ezen borús témák közepette hősünk igencsak megszomjazik és kénytelen néhány nagyobb kortyot húzni a söréből, aminek mennyisége ezáltal jelentősen megcsappan. Nem célja leinni magát, főleg az előző éjszaka tükrében, ám szerencsére néhány sörnél azért jóval több kell ahhoz, hogy a férfinak nehézségei támadjanak.*
15879. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 17:04:14
Üzenet elküldve: 2020-11-27 17:04:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*A nő egyetértően bólint, megérti, milyen furcsa lehet Mordokhainak visszatérnie újra ebbe a városba, pláne, ha rögvest beleszalad két olyan fehérfejűbe, mint jómaga.*
- A környéken melyik városban töltötte a legtöbb időt? *Érdeklődik, hátha meg tud valamit az Arthenioron kívüli területekről is, hátha kap egy kis ihletet, merre lenne érdemes tovább haladnia.* Esetleg mágusokba merre könnyebb belebotlani? Már ha akad olyan vidék, ahol élnek annyian, hogy botlásveszély áll fenn. *Tudja, hogy bizonyos dolgokat itt is megtanulhat, például a templomban, de lehet, hogy a folyamat gyorsabb és hatékonyabb lenne valakitől, akivel hosszasabb időt eltölthet. Nalret ezután egy darabig csendben figyeli az eseményeket, Nor'Deron érintésére pedig maga elé mosolyog, kissé lehajtott fejjel. Ha ketten lennének, valószínű most kezével elkezdené simogatni a másik térdét és comb tájékát, azonban társaságban nem nyúlkál csak úgy az asztal alá. Mindezek mellett még mindig nem tudja, mi volt az a furcsa érzés az előbb, mi az, ami miatt elkezdett aggódni, de jó lesz nem megfeledkezni róla, Nalret általában hisz a megérzéseiben, nem szoktak azok hazudni.*
- Robbanás? *Lepődik meg, mert el nem tudja képzelni, ki az, aki robbantással próbál véget vetni valaminek, illetve mi az, ami képes ekkora lyukat vágni a földbe.* Ami azt illeti, *Fordul ekkor Nor'Deron felé.* szerintem nem sajnálandó. A gazdagnegyediek végtére is maguknak intézték él ezt az egész cirkuszt. *Tartja tenyerét az ég felé magyarázás közben. Tudja, hogy szörnyű, ami történt és nem érti miért kell mindent a pusztítással megoldani, de az egyensúly elveszítése mindig káoszhoz vezet. Márpedig ha van egy város, ahol egymást mellett két ellentétes nevű városrész található, akkor valószínű, hogy egy idő után az egyiknek valami gondja lesz a másikkal. Mint a tűz meg a víz. Az erősebb és a több majd dönt, és szépen felemészti a másikat.* Ami azt illeti, még az érdekel, a túloldalon kik telepedtek le. *Pillant vissza Mordokhaira, fejével a Romváros felé biccentve, ahonnan az imént megérkeztek a meleg fogadóba. Az eddig felfelé tartott tenyerébe most állát helyezi, könyökét pedig az asztalra. Közben Nor'Deron őfelé tolja a tányérját, a nő orrát pedig megcsapja az őzragu illata. Szemöldökét haloványan összeráncolja, de hamar igyekszik kisimítani azt, hogy aztán illedelmesen elutasíthassa a levest. Is.*
- Köszönöm, de nem eszem vadhúst! *Mosolyog kissé frusztráltan, mert ezúttal már tart attól, Nor'Deron sértve érzi majd magát az újabb elutasítás miatt. A nő valójából nem csak vadat, de húst sem eszik, viszont elégnek tartotta, ha ezt így meghagyja magában, nem kell az egész életet kiteregetni. Maga sem tudja, hogy elviekből-e vagy sem, amióta az eszét tudja az erdőben így lett nevelve. Soha életében nem evett még húst és nem is tudja igazán, akar-e változtatni ezen. Vannak olyan dolgok, amiket az ember gyerekkorából hoz és jobb esetben egy életre magával cipel. Meg persze rosszabb esetben is, de az már egy másik téma. Közben reméli, a nagy férfiak neki látnak most már kortyolgatni az italukat, mármint úgy rendesen, nem csak mint a nárcisz nedűjét, mert ha így folytatják, józanul kell majd elviselniük Nalretet, aki jelenleg ádáz mód azon töri a fejét, miért is nem szól valami zene ebben az istenekverte fogadóban.*
*A nő egyetértően bólint, megérti, milyen furcsa lehet Mordokhainak visszatérnie újra ebbe a városba, pláne, ha rögvest beleszalad két olyan fehérfejűbe, mint jómaga.*
- A környéken melyik városban töltötte a legtöbb időt? *Érdeklődik, hátha meg tud valamit az Arthenioron kívüli területekről is, hátha kap egy kis ihletet, merre lenne érdemes tovább haladnia.* Esetleg mágusokba merre könnyebb belebotlani? Már ha akad olyan vidék, ahol élnek annyian, hogy botlásveszély áll fenn. *Tudja, hogy bizonyos dolgokat itt is megtanulhat, például a templomban, de lehet, hogy a folyamat gyorsabb és hatékonyabb lenne valakitől, akivel hosszasabb időt eltölthet. Nalret ezután egy darabig csendben figyeli az eseményeket, Nor'Deron érintésére pedig maga elé mosolyog, kissé lehajtott fejjel. Ha ketten lennének, valószínű most kezével elkezdené simogatni a másik térdét és comb tájékát, azonban társaságban nem nyúlkál csak úgy az asztal alá. Mindezek mellett még mindig nem tudja, mi volt az a furcsa érzés az előbb, mi az, ami miatt elkezdett aggódni, de jó lesz nem megfeledkezni róla, Nalret általában hisz a megérzéseiben, nem szoktak azok hazudni.*
- Robbanás? *Lepődik meg, mert el nem tudja képzelni, ki az, aki robbantással próbál véget vetni valaminek, illetve mi az, ami képes ekkora lyukat vágni a földbe.* Ami azt illeti, *Fordul ekkor Nor'Deron felé.* szerintem nem sajnálandó. A gazdagnegyediek végtére is maguknak intézték él ezt az egész cirkuszt. *Tartja tenyerét az ég felé magyarázás közben. Tudja, hogy szörnyű, ami történt és nem érti miért kell mindent a pusztítással megoldani, de az egyensúly elveszítése mindig káoszhoz vezet. Márpedig ha van egy város, ahol egymást mellett két ellentétes nevű városrész található, akkor valószínű, hogy egy idő után az egyiknek valami gondja lesz a másikkal. Mint a tűz meg a víz. Az erősebb és a több majd dönt, és szépen felemészti a másikat.* Ami azt illeti, még az érdekel, a túloldalon kik telepedtek le. *Pillant vissza Mordokhaira, fejével a Romváros felé biccentve, ahonnan az imént megérkeztek a meleg fogadóba. Az eddig felfelé tartott tenyerébe most állát helyezi, könyökét pedig az asztalra. Közben Nor'Deron őfelé tolja a tányérját, a nő orrát pedig megcsapja az őzragu illata. Szemöldökét haloványan összeráncolja, de hamar igyekszik kisimítani azt, hogy aztán illedelmesen elutasíthassa a levest. Is.*
- Köszönöm, de nem eszem vadhúst! *Mosolyog kissé frusztráltan, mert ezúttal már tart attól, Nor'Deron sértve érzi majd magát az újabb elutasítás miatt. A nő valójából nem csak vadat, de húst sem eszik, viszont elégnek tartotta, ha ezt így meghagyja magában, nem kell az egész életet kiteregetni. Maga sem tudja, hogy elviekből-e vagy sem, amióta az eszét tudja az erdőben így lett nevelve. Soha életében nem evett még húst és nem is tudja igazán, akar-e változtatni ezen. Vannak olyan dolgok, amiket az ember gyerekkorából hoz és jobb esetben egy életre magával cipel. Meg persze rosszabb esetben is, de az már egy másik téma. Közben reméli, a nagy férfiak neki látnak most már kortyolgatni az italukat, mármint úgy rendesen, nem csak mint a nárcisz nedűjét, mert ha így folytatják, józanul kell majd elviselniük Nalretet, aki jelenleg ádáz mód azon töri a fejét, miért is nem szól valami zene ebben az istenekverte fogadóban.*
15878. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 14:15:28
Üzenet elküldve: 2020-11-27 14:15:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy ajánlatnak indult//
* Még csak egyedül sem kell mennie. Követi a férfi a fogadóig. Ott aztán miután kényelmesen elhelyezkedtek és pipára gyújtottak megkezdődik az üzleti megbeszélés.*
- Nos nem fogok én kertelni. Szeretnék többet megtudni a környezetemről. Így aztán szükségem van az olyan emberekre, mint te. Annyi lenne a dolgod, hogy a kereskedőházban történő jelentősebb eseményekről beszámolsz nekem, vagy valamelyik emberemnek. Ennyire egyszerű ez az egész. Nos akármit is felesz egyet dologgal tisztában kell lenned. Ha eljár a szád bárkinek, akkor meghalsz. Hidd el nem a levegőbe beszélek.* Mosolyog rá igazán gonoszan. Ha ránéznek, akkor láthatják a szemében, hogy komolyan gondolta azt amit most mondott.*
- Természetesen megfizetnélek, ha vállalod. Aranyban vagy éppen másban. Akad nálunk mindig ez is meg az is.* Mosolyodik el most éppen sejtelmesen, mielőtt belekortyolna italába. A székében hátradőlve várja, hogy a férfi feleljen neki.*
//Csak egy ajánlatnak indult//
* Még csak egyedül sem kell mennie. Követi a férfi a fogadóig. Ott aztán miután kényelmesen elhelyezkedtek és pipára gyújtottak megkezdődik az üzleti megbeszélés.*
- Nos nem fogok én kertelni. Szeretnék többet megtudni a környezetemről. Így aztán szükségem van az olyan emberekre, mint te. Annyi lenne a dolgod, hogy a kereskedőházban történő jelentősebb eseményekről beszámolsz nekem, vagy valamelyik emberemnek. Ennyire egyszerű ez az egész. Nos akármit is felesz egyet dologgal tisztában kell lenned. Ha eljár a szád bárkinek, akkor meghalsz. Hidd el nem a levegőbe beszélek.* Mosolyog rá igazán gonoszan. Ha ránéznek, akkor láthatják a szemében, hogy komolyan gondolta azt amit most mondott.*
- Természetesen megfizetnélek, ha vállalod. Aranyban vagy éppen másban. Akad nálunk mindig ez is meg az is.* Mosolyodik el most éppen sejtelmesen, mielőtt belekortyolna italába. A székében hátradőlve várja, hogy a férfi feleljen neki.*
15877. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 00:58:51
Üzenet elküldve: 2020-11-27 00:58:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque, Mordokhai Elladur//
*Elégedett, ám alig látható vigyorral konstatálja, hogy nem értette félre a szituációt, s az asztal rejtekében történő diszkrét visszavágása nem fordult át teljes káoszba. Ennek örömére lábát óvatosan, s lassacskán elkezdi fel-le mozgatni térdével a lány külső combját finoman dörzsölgetve. Mindeközben arcáról elillan a vigyor, s oly ártatlan arckifejezéssel lapátolja magába az előtte lévő őzragu levest, mintha épp nem történne semmi. Mellékesen megjegyezve, nem ez életének legfinomabban elkészített vadhúsa, de azért határozottan előkelő helyet foglal el ezen a listán. Visszatérve az előzőre: Előreláthatóan kellemes estének néz elébe. Meleg étellel és borral teli has, valamint kellemes társaság akár éjszakára is. Mi kellhet több egy olyan vándornak mint jómaga?
Éppenséggel nem a lehető legjobb alkalomkor kerül sorra a bemutatkozást illetően, elvégre ép egy elég masszív és felettébb rágós húsdarabbal vívja ádáz harcát, ám dacolva a fulladás okozta életveszéllyel, nagyot nyelve próbálja meg a lehető leghamarabb eltüntetni a makacs, önmagát tán ilyen módon megbosszulni kívánó őz húsát, s hogy biztosra menjen, néhány korty borral igyekszik leküzdeni az ádáz bestiát, hogy végleg a feledés homályába, azaz a gyomrába taszítsa. Végül vörösen, akár egy paradicsom, viszont diadalittasan vigyorog a szemben ülő félre.*
- Az én becses nevem Nor'Deron. Örvendek.
*Tiszteletteljesen biccent a férfi felé, majd a kanalat tányérjában hagyva, megemelkedik ültő helyében, közelebb hajol s annak rendje és módja szerint kezet nyújt. Ha a szemben ülő szintén így tesz, Nor'Deron a szemébe nézz, férfiasan megszorítja a másik kezét és szolidan megrázza azt. A Hóhajú bárhogy reagál erre, a végeredmény ugyan az marad. Visszaül a helyére s folytatja amit eddig, beleértve ebben nem csupán az evést és ivást, hanem az asztal alatt történő cselekményeket is.*
- Mellesleg azt hiszem maradok a Mordokhainál. A Hóhajú megnevezés ebben a társaságban nem szolgálja azt a célt amire hivatott.
*Mondja szélesen vigyorogva, majd folytatja az őzragu leves eltüntetésére irányuló kísérleteit.
Az étkezés, valamint a „szórakozás” mellett természetesen érdeklődve hallgatja végig a vele szemben ülő férfi meséjét. Sajnos nem tud meg belőle jóval többet annál, mint amivel eddig is tisztában volt, viszont minden kétséget kizáróan élvezetesnek bizonyult ezen történetet az ő előadásában is meghallgatni.*
- Kétség kívül.
*Felei, miközben két falat közt helyeslően bólint a város ezen részét dicsérő kijelentésre.*
- Elszomorít, hogy nem láthattam a várost teljes pompájában. Igazán szívszorító látvány az egykori Gazdagnegyed.
*Ahogy ezt kimondja elégedetlenül csóválja meg fejét, majd egy feleszmélve, válla felett hátra pillant a fogadósra, ugyanis tart tőle, hogy ha az öreg az előbbi mozdulatát sikeresen kiszúrta, s a végén még azt találja hinni, hogy az ételnek szólt, s nem az aktuális témának. Válla felől visszapillantva tekintete egyenest a mellet ülőre téved. Az arcán lévő árulkodó pírt látva Nor'Deron halk kuncogásba kezd, majd közelebb tolja tányérját a lányhoz.*
- Ha szeretnéd a többit megeheted, hátha segít.
*Mondja ezt kedvesen mosolyogva.*
*Elégedett, ám alig látható vigyorral konstatálja, hogy nem értette félre a szituációt, s az asztal rejtekében történő diszkrét visszavágása nem fordult át teljes káoszba. Ennek örömére lábát óvatosan, s lassacskán elkezdi fel-le mozgatni térdével a lány külső combját finoman dörzsölgetve. Mindeközben arcáról elillan a vigyor, s oly ártatlan arckifejezéssel lapátolja magába az előtte lévő őzragu levest, mintha épp nem történne semmi. Mellékesen megjegyezve, nem ez életének legfinomabban elkészített vadhúsa, de azért határozottan előkelő helyet foglal el ezen a listán. Visszatérve az előzőre: Előreláthatóan kellemes estének néz elébe. Meleg étellel és borral teli has, valamint kellemes társaság akár éjszakára is. Mi kellhet több egy olyan vándornak mint jómaga?
Éppenséggel nem a lehető legjobb alkalomkor kerül sorra a bemutatkozást illetően, elvégre ép egy elég masszív és felettébb rágós húsdarabbal vívja ádáz harcát, ám dacolva a fulladás okozta életveszéllyel, nagyot nyelve próbálja meg a lehető leghamarabb eltüntetni a makacs, önmagát tán ilyen módon megbosszulni kívánó őz húsát, s hogy biztosra menjen, néhány korty borral igyekszik leküzdeni az ádáz bestiát, hogy végleg a feledés homályába, azaz a gyomrába taszítsa. Végül vörösen, akár egy paradicsom, viszont diadalittasan vigyorog a szemben ülő félre.*
- Az én becses nevem Nor'Deron. Örvendek.
*Tiszteletteljesen biccent a férfi felé, majd a kanalat tányérjában hagyva, megemelkedik ültő helyében, közelebb hajol s annak rendje és módja szerint kezet nyújt. Ha a szemben ülő szintén így tesz, Nor'Deron a szemébe nézz, férfiasan megszorítja a másik kezét és szolidan megrázza azt. A Hóhajú bárhogy reagál erre, a végeredmény ugyan az marad. Visszaül a helyére s folytatja amit eddig, beleértve ebben nem csupán az evést és ivást, hanem az asztal alatt történő cselekményeket is.*
- Mellesleg azt hiszem maradok a Mordokhainál. A Hóhajú megnevezés ebben a társaságban nem szolgálja azt a célt amire hivatott.
*Mondja szélesen vigyorogva, majd folytatja az őzragu leves eltüntetésére irányuló kísérleteit.
Az étkezés, valamint a „szórakozás” mellett természetesen érdeklődve hallgatja végig a vele szemben ülő férfi meséjét. Sajnos nem tud meg belőle jóval többet annál, mint amivel eddig is tisztában volt, viszont minden kétséget kizáróan élvezetesnek bizonyult ezen történetet az ő előadásában is meghallgatni.*
- Kétség kívül.
*Felei, miközben két falat közt helyeslően bólint a város ezen részét dicsérő kijelentésre.*
- Elszomorít, hogy nem láthattam a várost teljes pompájában. Igazán szívszorító látvány az egykori Gazdagnegyed.
*Ahogy ezt kimondja elégedetlenül csóválja meg fejét, majd egy feleszmélve, válla felett hátra pillant a fogadósra, ugyanis tart tőle, hogy ha az öreg az előbbi mozdulatát sikeresen kiszúrta, s a végén még azt találja hinni, hogy az ételnek szólt, s nem az aktuális témának. Válla felől visszapillantva tekintete egyenest a mellet ülőre téved. Az arcán lévő árulkodó pírt látva Nor'Deron halk kuncogásba kezd, majd közelebb tolja tányérját a lányhoz.*
- Ha szeretnéd a többit megeheted, hátha segít.
*Mondja ezt kedvesen mosolyogva.*
15876. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 00:09:26
Üzenet elküldve: 2020-11-27 00:09:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az új érkező //
Miután kinézegette magát a főtéren, Pihalves úgy dönt betér a Pegazus fogadónak nevezett hatalmas kőépületbe. Kellemes meleg van odabent. ~Hatalmas kályha, díszített falak. Tetszik. Lehet mégsem csak egy éjszakát maradok?~ Lassú de határozott léptekkel indul meg balra, egy hosszú pult felé. Szemével a fogadóst keresi. Nem telik bele pár másodpercbe se, de meg is találja a fogadó távolabbik pontján, ahol éppen pár vendéget szolgál ki. Míg vissza nem tér, a lány alaposabban megfigyeli a környezetet. Nincs sok vendég de mégis látszik, hogy azért van forgalom. Az asztalokon túl kiszúr egy vékony faajtót de nem tud elmélyedni abban mit rejthet, mert közben háta mögül hallja ahogy a fogadós hozzá szól.*
- Egy szobát kérnék ma estére. *Mondja visszafordulva Pihalves.*
- 17 arany lesz.*Feleli a fogadós. A lány bólint majd kifizeti a Szoba áráért a 17 aranyat.
Hosszú nap volt ezért alig várja, hogy lepihenhessen. A fogadós egy kulcsot nyom kezébe s útnak indítja az alvóhelyek felé. A szobába érve máris a nagy ágyra veti magát és pillanatokon belül el is nyomja az álom.
Miután kinézegette magát a főtéren, Pihalves úgy dönt betér a Pegazus fogadónak nevezett hatalmas kőépületbe. Kellemes meleg van odabent. ~Hatalmas kályha, díszített falak. Tetszik. Lehet mégsem csak egy éjszakát maradok?~ Lassú de határozott léptekkel indul meg balra, egy hosszú pult felé. Szemével a fogadóst keresi. Nem telik bele pár másodpercbe se, de meg is találja a fogadó távolabbik pontján, ahol éppen pár vendéget szolgál ki. Míg vissza nem tér, a lány alaposabban megfigyeli a környezetet. Nincs sok vendég de mégis látszik, hogy azért van forgalom. Az asztalokon túl kiszúr egy vékony faajtót de nem tud elmélyedni abban mit rejthet, mert közben háta mögül hallja ahogy a fogadós hozzá szól.*
- Egy szobát kérnék ma estére. *Mondja visszafordulva Pihalves.*
- 17 arany lesz.*Feleli a fogadós. A lány bólint majd kifizeti a Szoba áráért a 17 aranyat.
Hosszú nap volt ezért alig várja, hogy lepihenhessen. A fogadós egy kulcsot nyom kezébe s útnak indítja az alvóhelyek felé. A szobába érve máris a nagy ágyra veti magát és pillanatokon belül el is nyomja az álom.
15875. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-26 23:19:58
Üzenet elküldve: 2020-11-26 23:19:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Liny//
- Köszönöm!
* Szól a törpe teli pofával válaszul arra, hogy az asztaltársa jó étvágyat kíván neki. Közben föl sem néz és úgy tömi magába a falatokat, mint aki már egy hete nem evett. Addig míg eszik nem is nagyon szól semmit. Majd, mikor végzett az evéssel jóllakottságát egy hangos böfögéssel adja a világ tudtára. Ingujjával letörli a száját, zsíros kezeit pedig a nadrágjába törli. Majd hátradől a székben és így szól: *
- No ez jól esett. Kiéheztem az úton.
Szóval azt szeretnéd tudni, hogy mi a szép? Hát ezt egy elfnek marha nehéz lesz elmagyarázni. Olyan lesz, mint süketnek énekelni. Annyit fogsz látni, hogy mozog a szám, de az értelmedig nem hinném, hogy eljut egy szó is. Na de sebaj, azért egy próbát megér. A törpék különben híresen jó tanárok, ha mellesleg ezt még nem mondtam volna. Szóval, ha igazán tanulni szeretnél nyugodtan kérdezz, nem szégyen az, mert hát öregapádtól nem hiszem, hogy sokat tudsz tanulni, ha csak nem törpe… No de ezt nem hinném, habár elég mélynövésű vagy...
* Törpénk ezekkel a szavakkal vezeti be a mondandóját, miközben hanyagul hátradől a székben, szinte befolyik az asztal alá. Az egyik kezét a szék támláján átvetve lógatja, miközben másik kezének nagyujjával maga felé mutogat, ezzel is jelezvén kiről van szó jó tanár ügyében, nehogy félreértés essék. *
- Szóval szépség. No igen. Mondhatnám a magas hegyeket, ahol a lélek szárnyra kel, vagy mondhatnám Wylnurana Szent Lángját az Amloshruddot. De neked ezek semmit sem mondanának, mert te az elf szemeiddel ezeket nem láthatod szépnek.
* Ekkor közelebb hajol, két kezével az asztalra könyököl és úgy folytatja: *
- Ahhoz, hogy megértsd hát, hogy mi a szép azt kell meglátnod, hogy mi a csúf és mi az utálatos, vagy mi az az átlagos. Mert a szépség ezek nélkül nem létezik, hisz a szép mindannak az ellentéte ami nem az. Sőt attól is nagyban különböznie kell, ami átlagos, tehát, ami a kettő közt van félúton szép és csúf közt. Ilyenből van a legtöbb.
A szökőkutad legfeljebb átlagos lehet minden giccsével együtt. Nem, nem csúnya. Rosszabb annál! Átlagos. Mert a csúnya szemet szúr, de az átlagos az pusztít. Ízlést rombol. Mert azt be lehet állítani szépnek, ha jól eladják.
Egy szép dolognak mély nyomot kell hagynia benned. Vágyat kell ébresztenie, hogy viszont láthasd. Ki kell hogy töltse a gondolataidat és ha rá gondolsz örömöt és valami mély megnyugvást kell hogy érezz. Ezekre egy egyszerű tárgy nem képes.
Vigyázz, mert az emberek túl gyakran használják mindenféle dologra azt a szót, hogy szép! Ennek következtében, pedig a valós tartalma felhígul és értelmét veszti. Mi törpék azt a szót, hogy szép csak nagyon ritkán használjuk, olyan dolgokra, melyek valóban azok.
* Fejezi be mondandóját Wertus, miközben a szakállát vakargatja és várja a lány válaszát. *
- Köszönöm!
* Szól a törpe teli pofával válaszul arra, hogy az asztaltársa jó étvágyat kíván neki. Közben föl sem néz és úgy tömi magába a falatokat, mint aki már egy hete nem evett. Addig míg eszik nem is nagyon szól semmit. Majd, mikor végzett az evéssel jóllakottságát egy hangos böfögéssel adja a világ tudtára. Ingujjával letörli a száját, zsíros kezeit pedig a nadrágjába törli. Majd hátradől a székben és így szól: *
- No ez jól esett. Kiéheztem az úton.
Szóval azt szeretnéd tudni, hogy mi a szép? Hát ezt egy elfnek marha nehéz lesz elmagyarázni. Olyan lesz, mint süketnek énekelni. Annyit fogsz látni, hogy mozog a szám, de az értelmedig nem hinném, hogy eljut egy szó is. Na de sebaj, azért egy próbát megér. A törpék különben híresen jó tanárok, ha mellesleg ezt még nem mondtam volna. Szóval, ha igazán tanulni szeretnél nyugodtan kérdezz, nem szégyen az, mert hát öregapádtól nem hiszem, hogy sokat tudsz tanulni, ha csak nem törpe… No de ezt nem hinném, habár elég mélynövésű vagy...
* Törpénk ezekkel a szavakkal vezeti be a mondandóját, miközben hanyagul hátradől a székben, szinte befolyik az asztal alá. Az egyik kezét a szék támláján átvetve lógatja, miközben másik kezének nagyujjával maga felé mutogat, ezzel is jelezvén kiről van szó jó tanár ügyében, nehogy félreértés essék. *
- Szóval szépség. No igen. Mondhatnám a magas hegyeket, ahol a lélek szárnyra kel, vagy mondhatnám Wylnurana Szent Lángját az Amloshruddot. De neked ezek semmit sem mondanának, mert te az elf szemeiddel ezeket nem láthatod szépnek.
* Ekkor közelebb hajol, két kezével az asztalra könyököl és úgy folytatja: *
- Ahhoz, hogy megértsd hát, hogy mi a szép azt kell meglátnod, hogy mi a csúf és mi az utálatos, vagy mi az az átlagos. Mert a szépség ezek nélkül nem létezik, hisz a szép mindannak az ellentéte ami nem az. Sőt attól is nagyban különböznie kell, ami átlagos, tehát, ami a kettő közt van félúton szép és csúf közt. Ilyenből van a legtöbb.
A szökőkutad legfeljebb átlagos lehet minden giccsével együtt. Nem, nem csúnya. Rosszabb annál! Átlagos. Mert a csúnya szemet szúr, de az átlagos az pusztít. Ízlést rombol. Mert azt be lehet állítani szépnek, ha jól eladják.
Egy szép dolognak mély nyomot kell hagynia benned. Vágyat kell ébresztenie, hogy viszont láthasd. Ki kell hogy töltse a gondolataidat és ha rá gondolsz örömöt és valami mély megnyugvást kell hogy érezz. Ezekre egy egyszerű tárgy nem képes.
Vigyázz, mert az emberek túl gyakran használják mindenféle dologra azt a szót, hogy szép! Ennek következtében, pedig a valós tartalma felhígul és értelmét veszti. Mi törpék azt a szót, hogy szép csak nagyon ritkán használjuk, olyan dolgokra, melyek valóban azok.
* Fejezi be mondandóját Wertus, miközben a szakállát vakargatja és várja a lány válaszát. *
15874. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-26 21:26:15
Üzenet elküldve: 2020-11-26 21:26:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy ajánlatnak indult//
*Minthogy kereskedőnk már aznapra végzett minden munkájával, ezért bátran ott meri hagyni a műhelyt. Más körülmények között bizony szó sem lehetne csatangolásról - ami amúgy sem szokása. Követi a nőt a Pega irányába, s helyet is foglal a nővel szemben. Meglepetten tapasztalja, hogy a másik is pipázik, így hát engedve a csábításnak, sajátját is elővéve rágyújt ő is. Idő közben két pohár bor érkezik az asztalhoz, s Razkal csak úgy szemügyre veszi az alkoholt. Az igazat megvallva a sörrel nagyobb barátságban van, de jelen esetben ez most részletkérdésnek számít, így két szívás között húz egyet a borból. Nem állhatja meg, mikor leteszi a poharat az asztalra, egyetlen röpke pillanatra azért a női idomokra téved a tekintete.*
- Egézségedre.* Felel a nő szavaira minden különösebb mozdulat nélkül. Mindössze pipájából szív egy mélyet.*
- Nos, mirő' akarná' beszéni?* Érdeklődik, mert egyelőre nem úgy tűnik, hogy hamar sorra kerül az elzárkózás és egymás közelébe kerülés.*
//Csak egy ajánlatnak indult//
*Minthogy kereskedőnk már aznapra végzett minden munkájával, ezért bátran ott meri hagyni a műhelyt. Más körülmények között bizony szó sem lehetne csatangolásról - ami amúgy sem szokása. Követi a nőt a Pega irányába, s helyet is foglal a nővel szemben. Meglepetten tapasztalja, hogy a másik is pipázik, így hát engedve a csábításnak, sajátját is elővéve rágyújt ő is. Idő közben két pohár bor érkezik az asztalhoz, s Razkal csak úgy szemügyre veszi az alkoholt. Az igazat megvallva a sörrel nagyobb barátságban van, de jelen esetben ez most részletkérdésnek számít, így két szívás között húz egyet a borból. Nem állhatja meg, mikor leteszi a poharat az asztalra, egyetlen röpke pillanatra azért a női idomokra téved a tekintete.*
- Egézségedre.* Felel a nő szavaira minden különösebb mozdulat nélkül. Mindössze pipájából szív egy mélyet.*
- Nos, mirő' akarná' beszéni?* Érdeklődik, mert egyelőre nem úgy tűnik, hogy hamar sorra kerül az elzárkózás és egymás közelébe kerülés.*
15873. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:31:33
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:31:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque, Nor'Deron a Gyors//
*A Hóhajú iszik egy kortyot, miközben a másik férfi eltűnik a pult irányába, így pedig rövid időre kettesben marad a leányzóval. Nem is érti, hogy nem sikerült még túljutniuk a bemutatkozáson, de hát az embernek néha teljesen nyilvánvaló dolgok is képesek kimenni a fejéből.*
- Örülök, Nalret. Engem Mordokhainak hívnak.*Biccent egyet a hölgy irányába, bár jobban belegondolva, várhatott volna ezzel míg másik asztaltársa is visszatér, hogy ne kelljen ismételnie önmagát.* Zavarni? Ó, egyáltalán nem.*Kuncog egyet.*Csak furcsa érzés ennyi év után újra itt lenni. Már-már idegennek érzem magam, holott suhanc korom óta egy városban sem töltöttem annyi időt, mint itt, Artheniorban.
*Nem mintha kifogása lenne az ellen, ha valahol tényleg idegenként tekintenek rá, hiszen ez olyasmi, ami végigkísérte egész életét.
Most, hogy újra társaságban van, nem pedig egymagában ücsörög, észreveszi, hogy hangulata sokkal oldottabb, mint az utóbbi időben bármikor lett volna, aminek határozottan örül, hiszen valóban kissé túlságosan sokszor mélázott el, ami nem elég, hogy illetlenség, még csak haszna sincsen, így hát igyekszik jobban idefigyelni, s eltüntetni magáról a kezdeti negatív képet, már ha volt ilyen. Közben a férfi is visszatér az asztalhoz, akinek megjegyzése hallatán a Hóhajú arcára is kiül a derű, hiszen valóban, ha most odakiáltana a fogadósnak, hogy hozzon neki negyvenest, nem biztos, hogy egy pakli kártyát rakna a vándor elé.
Ekkor két asztaltársa egy pillanatra mintha megfeledkezne róla, hogy ő is ott van, mintha megfagyna a világ körülöttük, ez a jelenség pedig a nem kerüli el a figyelmét, ám firtatni természetesen eszében sincs a dolgot, lévén, hogy semmi köze hozzá.*
- Engem Mordokhai Elladurként ismer a nagyérdemű, de akadnak, akik Hóhajúnak, vagy havasnak hívnak, ötletem sincs miért...*Villant meg egy mosolyt. Ez utóbbit, illetve nevének másik felét csak azért tette hozzá, hogy valami új információ is elhangozzon, illetve mindenki kedve szerint szólíthassa, hiszen neki egyik megnevezés sincs különösebben ellenére.*A magázásra pedig valóban semmi szükség.
*Bólint a férfi felvetésére. A másik kérdés megválaszolásához kissé össze kell szednie gondolatait, hiszen ő maga sem tapasztalhatta meg első kézből a lázadást.*
- Nos, én távol voltam a várostól, amikor a szóban forgó képződmény létrejött. De a hírek messzire utaznak, én pedig bárhol is legyek a világban, mindig igyekszem odafigyelni arra, amit Artheniorról hallani. Két éve történt, amikor a nincstelenek a gazdagok vesztére törtek, ez pedig egy hatalmas robbanásban csúcsosodott ki, a néhai Barakk helyén, ami az akkori városőrség központja volt. Azt is beszélték akkoriban, hogy végül ez vetett véget a felkelésnek, ezután már senki nem akart több vért ontani. Természetesen, mint mondtam, ezeket én is csak szóbeszédből hallottam, így hát nem tudom mi a teljes igazság. A város ezen fele mindenesetre szépen rendbe szedte magát.
*Való igaz, hiszen az itteni emberek sokkal boldogabbnak tűnnek, mint régen, Mordokhai legalábbis így vette észre. Akik pedig a szakadék másik felén vertek tanyát, nos... ők egy külön kategória. A férfi mindenesetre ifjúkorában, amikor még úgy volt, lovag lesz belőle, épp elég felkelést látott ahhoz, hogy tudja, nincs olyan fél, aki ne szenvedné meg, s a szabadságért néha szörnyűséges árat kell megfizetni.*
*A Hóhajú iszik egy kortyot, miközben a másik férfi eltűnik a pult irányába, így pedig rövid időre kettesben marad a leányzóval. Nem is érti, hogy nem sikerült még túljutniuk a bemutatkozáson, de hát az embernek néha teljesen nyilvánvaló dolgok is képesek kimenni a fejéből.*
- Örülök, Nalret. Engem Mordokhainak hívnak.*Biccent egyet a hölgy irányába, bár jobban belegondolva, várhatott volna ezzel míg másik asztaltársa is visszatér, hogy ne kelljen ismételnie önmagát.* Zavarni? Ó, egyáltalán nem.*Kuncog egyet.*Csak furcsa érzés ennyi év után újra itt lenni. Már-már idegennek érzem magam, holott suhanc korom óta egy városban sem töltöttem annyi időt, mint itt, Artheniorban.
*Nem mintha kifogása lenne az ellen, ha valahol tényleg idegenként tekintenek rá, hiszen ez olyasmi, ami végigkísérte egész életét.
Most, hogy újra társaságban van, nem pedig egymagában ücsörög, észreveszi, hogy hangulata sokkal oldottabb, mint az utóbbi időben bármikor lett volna, aminek határozottan örül, hiszen valóban kissé túlságosan sokszor mélázott el, ami nem elég, hogy illetlenség, még csak haszna sincsen, így hát igyekszik jobban idefigyelni, s eltüntetni magáról a kezdeti negatív képet, már ha volt ilyen. Közben a férfi is visszatér az asztalhoz, akinek megjegyzése hallatán a Hóhajú arcára is kiül a derű, hiszen valóban, ha most odakiáltana a fogadósnak, hogy hozzon neki negyvenest, nem biztos, hogy egy pakli kártyát rakna a vándor elé.
Ekkor két asztaltársa egy pillanatra mintha megfeledkezne róla, hogy ő is ott van, mintha megfagyna a világ körülöttük, ez a jelenség pedig a nem kerüli el a figyelmét, ám firtatni természetesen eszében sincs a dolgot, lévén, hogy semmi köze hozzá.*
- Engem Mordokhai Elladurként ismer a nagyérdemű, de akadnak, akik Hóhajúnak, vagy havasnak hívnak, ötletem sincs miért...*Villant meg egy mosolyt. Ez utóbbit, illetve nevének másik felét csak azért tette hozzá, hogy valami új információ is elhangozzon, illetve mindenki kedve szerint szólíthassa, hiszen neki egyik megnevezés sincs különösebben ellenére.*A magázásra pedig valóban semmi szükség.
*Bólint a férfi felvetésére. A másik kérdés megválaszolásához kissé össze kell szednie gondolatait, hiszen ő maga sem tapasztalhatta meg első kézből a lázadást.*
- Nos, én távol voltam a várostól, amikor a szóban forgó képződmény létrejött. De a hírek messzire utaznak, én pedig bárhol is legyek a világban, mindig igyekszem odafigyelni arra, amit Artheniorról hallani. Két éve történt, amikor a nincstelenek a gazdagok vesztére törtek, ez pedig egy hatalmas robbanásban csúcsosodott ki, a néhai Barakk helyén, ami az akkori városőrség központja volt. Azt is beszélték akkoriban, hogy végül ez vetett véget a felkelésnek, ezután már senki nem akart több vért ontani. Természetesen, mint mondtam, ezeket én is csak szóbeszédből hallottam, így hát nem tudom mi a teljes igazság. A város ezen fele mindenesetre szépen rendbe szedte magát.
*Való igaz, hiszen az itteni emberek sokkal boldogabbnak tűnnek, mint régen, Mordokhai legalábbis így vette észre. Akik pedig a szakadék másik felén vertek tanyát, nos... ők egy külön kategória. A férfi mindenesetre ifjúkorában, amikor még úgy volt, lovag lesz belőle, épp elég felkelést látott ahhoz, hogy tudja, nincs olyan fél, aki ne szenvedné meg, s a szabadságért néha szörnyűséges árat kell megfizetni.*
15872. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-26 18:27:54
Üzenet elküldve: 2020-11-26 18:27:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors, Mordokhai Elladur//
*Nalret észreveszi, hogy nem éppen olyan témát érintett, amiről az idegen szívesen beszél, így belül szarkasztikus büszkeséggel el is könyveli ezt egy a vereségnek, de hamar elterelődik a figyelme, amikor Nor'Deron elindul a pult felé. Ekkor szórakozottan az idegenre mosolyog, majd úgy dönt, itt az ideje, hogy bemutatkozzanak.*
- Nalret vagyok egyébként. *Két kezét a korsó köré fonja, majd újabbat kortyol italából.* Nagyon megzavartuk? *Teszi fel a kérdést, mert észrevette, a férfi még mindig olybá tűnik, sokszor a gondolataiba van elmerülve, Nalretet pedig személyesen dühíteni szokta, ha ilyenkor megzavarják. Persze lehet, az ő esetében ez máshogy van, de így legalább tiszta a lelkiismerete és nem sértődne meg, ha a válasz igen volna.*
- A játékot egyébként én sem ismerem. *Vonja meg a vállát egy enyhe ajakbiggyesztéssel és ezt ennyiben le is tudja. Közben Nor'Deron visszatér egy ízletes gyümölcstállal, amire a nő szemei halványan megcsillannak, de megvárja, míg valaki bevállalja az első falatot.*
- Nem pálinka! Kártyajáték! *Nevet, jómaga bele sem gondolt, hogy ez a név egy jó röviditalt is képviselhetne. Közben a férfi veszi a lapot - már egy másik hangvételű kártya lapjait - és Nalret sem húzódik el, miután a két térd összeér. A korsón összekulcsolt ujjaiból kettővel dobog, hirtelen egy ismeretlen érzés rohan végig rajta, valami aggodalommal tölti el, olyan, mint amikor rossz előérzete van az embernek, az okát viszont nem tudja. Tekintete egy pillanatra megfagy, ahogy próbálja összetenni a morzsaszemeket, de amilyen erős intenzitással érkezett, olyan hamar el is tűnik a szorítás a mellkasából és olyan ködössé és megfoghatatlanná válik, mint egy régi emlék. Összeráncolt szemöldökkel nézi az italát amíg Nor'Deron fel nem tesz egy olyan kérdést, ami őt is érdekli. Ekkor egy pillanatra rá, majd az idegenre pillant, izgatottan várja a választ, még, ha esetleg a szóban forgó személy sem tudja a helyes megfejtést. Közben pedig az éhség nyer és elcsen egy gerezd gyümölcsöt, szájába véve ízlelőbimbói szinte táncot járnak, egy lélegzetvételnyi időre még a szemeit is behunyja. Legszívesebben sorra kapkodná el az összeset, de türtőzteti magát és egyelőre megáll ennyinél. Egy korty borral küldi le a falatot, a vele szemben ülő férfit mustrálva kezdi észre venni, hogy az meg is teszi hatását, hirtelen enyhe égést érez arcában, kezei egészen elnehezednek. Türelmetlenül sodor el ismét egy tincset arcából, majd ugyanezzel a kezével végig simít arcán is. ~Óóótejóég.~ A mázlija vele jár, hiszen teljesen magánál van még, mikor konstatálja, hogy ideje lelassítani. Újabb szem gyümölcsért nyúl, naivan remélve, az majd megmenti üres gyomrát és 134 centijét az alkoholtól.*
A hozzászólás írója (Nalret Skelque) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.26 18:28:11
*Nalret észreveszi, hogy nem éppen olyan témát érintett, amiről az idegen szívesen beszél, így belül szarkasztikus büszkeséggel el is könyveli ezt egy a vereségnek, de hamar elterelődik a figyelme, amikor Nor'Deron elindul a pult felé. Ekkor szórakozottan az idegenre mosolyog, majd úgy dönt, itt az ideje, hogy bemutatkozzanak.*
- Nalret vagyok egyébként. *Két kezét a korsó köré fonja, majd újabbat kortyol italából.* Nagyon megzavartuk? *Teszi fel a kérdést, mert észrevette, a férfi még mindig olybá tűnik, sokszor a gondolataiba van elmerülve, Nalretet pedig személyesen dühíteni szokta, ha ilyenkor megzavarják. Persze lehet, az ő esetében ez máshogy van, de így legalább tiszta a lelkiismerete és nem sértődne meg, ha a válasz igen volna.*
- A játékot egyébként én sem ismerem. *Vonja meg a vállát egy enyhe ajakbiggyesztéssel és ezt ennyiben le is tudja. Közben Nor'Deron visszatér egy ízletes gyümölcstállal, amire a nő szemei halványan megcsillannak, de megvárja, míg valaki bevállalja az első falatot.*
- Nem pálinka! Kártyajáték! *Nevet, jómaga bele sem gondolt, hogy ez a név egy jó röviditalt is képviselhetne. Közben a férfi veszi a lapot - már egy másik hangvételű kártya lapjait - és Nalret sem húzódik el, miután a két térd összeér. A korsón összekulcsolt ujjaiból kettővel dobog, hirtelen egy ismeretlen érzés rohan végig rajta, valami aggodalommal tölti el, olyan, mint amikor rossz előérzete van az embernek, az okát viszont nem tudja. Tekintete egy pillanatra megfagy, ahogy próbálja összetenni a morzsaszemeket, de amilyen erős intenzitással érkezett, olyan hamar el is tűnik a szorítás a mellkasából és olyan ködössé és megfoghatatlanná válik, mint egy régi emlék. Összeráncolt szemöldökkel nézi az italát amíg Nor'Deron fel nem tesz egy olyan kérdést, ami őt is érdekli. Ekkor egy pillanatra rá, majd az idegenre pillant, izgatottan várja a választ, még, ha esetleg a szóban forgó személy sem tudja a helyes megfejtést. Közben pedig az éhség nyer és elcsen egy gerezd gyümölcsöt, szájába véve ízlelőbimbói szinte táncot járnak, egy lélegzetvételnyi időre még a szemeit is behunyja. Legszívesebben sorra kapkodná el az összeset, de türtőzteti magát és egyelőre megáll ennyinél. Egy korty borral küldi le a falatot, a vele szemben ülő férfit mustrálva kezdi észre venni, hogy az meg is teszi hatását, hirtelen enyhe égést érez arcában, kezei egészen elnehezednek. Türelmetlenül sodor el ismét egy tincset arcából, majd ugyanezzel a kezével végig simít arcán is. ~Óóótejóég.~ A mázlija vele jár, hiszen teljesen magánál van még, mikor konstatálja, hogy ideje lelassítani. Újabb szem gyümölcsért nyúl, naivan remélve, az majd megmenti üres gyomrát és 134 centijét az alkoholtól.*
A hozzászólás írója (Nalret Skelque) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.26 18:28:11
15871. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-25 23:22:26
Üzenet elküldve: 2020-11-25 23:22:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque, Mordokhai Elladur//
*Érdeklődve hallgatja végig a nála láthatóan jóval tapasztaltabb utazó mondandóját. Egy újabb utazó, még ha velük ellentétben nem is először jár itt. Egy pillanatra még az a gondolat is átsuhan az agyán, hogy talán divattá vált a vándorok körében a hófehér haj és csupán ő nem hallott erről. Eme gondolatot persze azonnal el is hessegeti, hogy még írmagja se maradjon meg, elvégre még annyi értelme sincs, mint az ilyen szinten szerencsésnek mondható véletlenek sorozatának. Több kérdés, valamint megjegyzés is megfogalmazóik a fejében ám ezt egy ideig kénytelen megtartani magának, elvégre gyomra elveszi tőle a szót. Csupán örülni tud annak, hogy a hangos korgás ellenére alig akad valaki, aki felfigyelne rá, ráadásul az asztalnál lévő, hozzá legközelebb helyezkedő társai sem teszik szóvá, még ha fel is figyelnek rá. Ezt egy elégedett mosollyal nyugtázza.
Hiába a nagylelkű felajánlás Nor'Deron részéről, egyikőjük sem fogadja el azt. Lelkesedése, valamint magabiztos mosolya mintha kókadni látszana emiatt, ám hamar túllép a problémán egy vállrándítással nyomatékosítva ezt.*
- Jobb ízű a falat, ha minnyájan esznek, ezt azonban a háborgó gyomrommal sajnos nem tudom megértetni. Egy pillanat is visszatérek.
*Így végül egyedül navigálja magát a pult felé ismét. Mivel alig pár perce, hogy arra járt, a fogadós eleinte ferde szemmel tekint rá. Nyilván abban a hitben van, hogy a fehér hajú panaszt szeretne tenni az imént felszolgált borra, ám Nor'Deron széles és barátságos vigyorát megpillantva, megenyhül a tekintete. A pulthoz érve felmerül a jól megszokott „Mivel szolgálhatok?” kérdés, mire a fehér hajú egyértelmű kijelentést tesz arra vonatkozóan, hogy felettébb érdeklődik az étlap iránt. Miután ezt a kört sikeresen maguk mögött hagyják, a férfi választ, s az őzragu leves mellett teszi le voksát. Erszényét ismét előhúzva tenyerébe újabb aranyérmék kerülnek. Pontosan 11 érme kerül a pultra, egy tál Őzragu levesért cserébe. Természetesen azonnal nem kapja kézhez, helyette a fogadós nagylelkűen felajánlja, hogy majd kiviszi, ha kész. Viszont nem áll szándékában üres kézzel visszatérni így részben desszert, részben némi harapnivaló gyanánt úgy dönt egy gyümölcstálat is rendel. Ezúttal 5 aranyérme és egy Gyümölcstál cserél gazdát. Végül diadalittasan tér vissza az asztalához, egy tál gyümölccsel a kezében. Épp időben ugyanis Nalret valamin meglehetős fellelkesülve vág a bútor lapjára. Már ettől feljebb csúszik jobb szemöldöke, amit az ezt követő kérdés csak tovább fokoz.*
- Az valami olcsó pálinka?
*Kérdez vissza értetlenül, miközben a tál gyümölcsöt finoman az asztal lapjára helyezi, majd felszabadult kezével int egyet az edény felé.*
- Vegyetek bátran.
*Mondja a többiekre nézve, majd helyet foglal. Ami ez után történik egy pillanatra meghökkenti a férfit. Érdeklődőn pillant a mellette ülő tündérre, aki mintha mit sem tett volna, ártatlanul tűr a füle mögé egy elszabadult tincset hófehér hajkoronájából. Ez már egy jóval ismerősebb játék számára, így egy újabb korty bor után pimaszul elvigyorodik, majd lábát finoman a lányénak dönti, bízva benne, hogy mindez nem fog nyilvános jelenettel végződni. Ezt követően arca kisimul, komollyá válik, úgy pillant a vele szemben ülő férfira.*
- Említette, hogy változott a város azóta amióta először belépett. Esetleg maga tudja mi ütötte azt az óriási szakadékot a város szélén? Illetve még egy kérdés. Megtudhatnám a becses nevét? Elvégre akkor elárulhatnám a sajátomat is, s elkezdhetünk tegeződni. Persze csak ha önt, kedves uram, ez nem zavarja.
*Eközben megjelenik a fogadós az őzragu levessel. Nor'Deron illedelmesen megköszöni, majd a gőzölgő, ínycsiklandó illatokat árasztó ételt nézve behunyja szemét egy pillanatra.*
- Áldassék Ithrael.
*Mormogja orra alatt. Ahogy ezt végig mondja, szemei felpattannak, ujjai a tányérban lévő fakanálra kulcsolódnak, s jóízűen hozzá is lát az ételhez.*
*Érdeklődve hallgatja végig a nála láthatóan jóval tapasztaltabb utazó mondandóját. Egy újabb utazó, még ha velük ellentétben nem is először jár itt. Egy pillanatra még az a gondolat is átsuhan az agyán, hogy talán divattá vált a vándorok körében a hófehér haj és csupán ő nem hallott erről. Eme gondolatot persze azonnal el is hessegeti, hogy még írmagja se maradjon meg, elvégre még annyi értelme sincs, mint az ilyen szinten szerencsésnek mondható véletlenek sorozatának. Több kérdés, valamint megjegyzés is megfogalmazóik a fejében ám ezt egy ideig kénytelen megtartani magának, elvégre gyomra elveszi tőle a szót. Csupán örülni tud annak, hogy a hangos korgás ellenére alig akad valaki, aki felfigyelne rá, ráadásul az asztalnál lévő, hozzá legközelebb helyezkedő társai sem teszik szóvá, még ha fel is figyelnek rá. Ezt egy elégedett mosollyal nyugtázza.
Hiába a nagylelkű felajánlás Nor'Deron részéről, egyikőjük sem fogadja el azt. Lelkesedése, valamint magabiztos mosolya mintha kókadni látszana emiatt, ám hamar túllép a problémán egy vállrándítással nyomatékosítva ezt.*
- Jobb ízű a falat, ha minnyájan esznek, ezt azonban a háborgó gyomrommal sajnos nem tudom megértetni. Egy pillanat is visszatérek.
*Így végül egyedül navigálja magát a pult felé ismét. Mivel alig pár perce, hogy arra járt, a fogadós eleinte ferde szemmel tekint rá. Nyilván abban a hitben van, hogy a fehér hajú panaszt szeretne tenni az imént felszolgált borra, ám Nor'Deron széles és barátságos vigyorát megpillantva, megenyhül a tekintete. A pulthoz érve felmerül a jól megszokott „Mivel szolgálhatok?” kérdés, mire a fehér hajú egyértelmű kijelentést tesz arra vonatkozóan, hogy felettébb érdeklődik az étlap iránt. Miután ezt a kört sikeresen maguk mögött hagyják, a férfi választ, s az őzragu leves mellett teszi le voksát. Erszényét ismét előhúzva tenyerébe újabb aranyérmék kerülnek. Pontosan 11 érme kerül a pultra, egy tál Őzragu levesért cserébe.
Természetesen azonnal nem kapja kézhez, helyette a fogadós nagylelkűen felajánlja, hogy majd kiviszi, ha kész. Viszont nem áll szándékában üres kézzel visszatérni így részben desszert, részben némi harapnivaló gyanánt úgy dönt egy gyümölcstálat is rendel. Ezúttal 5 aranyérme és egy Gyümölcstál cserél gazdát. Végül diadalittasan tér vissza az asztalához, egy tál gyümölccsel a kezében. Épp időben ugyanis Nalret valamin meglehetős fellelkesülve vág a bútor lapjára. Már ettől feljebb csúszik jobb szemöldöke, amit az ezt követő kérdés csak tovább fokoz.*- Az valami olcsó pálinka?
*Kérdez vissza értetlenül, miközben a tál gyümölcsöt finoman az asztal lapjára helyezi, majd felszabadult kezével int egyet az edény felé.*
- Vegyetek bátran.
*Mondja a többiekre nézve, majd helyet foglal. Ami ez után történik egy pillanatra meghökkenti a férfit. Érdeklődőn pillant a mellette ülő tündérre, aki mintha mit sem tett volna, ártatlanul tűr a füle mögé egy elszabadult tincset hófehér hajkoronájából. Ez már egy jóval ismerősebb játék számára, így egy újabb korty bor után pimaszul elvigyorodik, majd lábát finoman a lányénak dönti, bízva benne, hogy mindez nem fog nyilvános jelenettel végződni. Ezt követően arca kisimul, komollyá válik, úgy pillant a vele szemben ülő férfira.*
- Említette, hogy változott a város azóta amióta először belépett. Esetleg maga tudja mi ütötte azt az óriási szakadékot a város szélén? Illetve még egy kérdés. Megtudhatnám a becses nevét? Elvégre akkor elárulhatnám a sajátomat is, s elkezdhetünk tegeződni. Persze csak ha önt, kedves uram, ez nem zavarja.
*Eközben megjelenik a fogadós az őzragu levessel. Nor'Deron illedelmesen megköszöni, majd a gőzölgő, ínycsiklandó illatokat árasztó ételt nézve behunyja szemét egy pillanatra.*
- Áldassék Ithrael.
*Mormogja orra alatt. Ahogy ezt végig mondja, szemei felpattannak, ujjai a tányérban lévő fakanálra kulcsolódnak, s jóízűen hozzá is lát az ételhez.*
15870. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-25 21:43:29
Üzenet elküldve: 2020-11-25 21:43:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Wertus//
- Á, inkább olyan észak-keleti irányban van ez a hely. Nem teljesen kelet.* Egészíti ki a hely földrajzi elhelyezkedését némi információval. Igazán konkrét válasszal nem tud szolgálni a tanulmányairól. De ennek ellenére készséggel elégíti ki a törpe kíváncsiságát:*
- Nem tudom még, mi szeretnék lenni. Csak úgy általánosságban tanulok a világról, hogy mit is kell tudni. Átlagos ismeretek erről-arról.* Bár úgy sejti, hogy erre is kap egy adag lenézést, de hát ez van. Senki sem egyforma. Minthogy Liny olyan lány, aki azt mondja, amit gondol, kertelés nélkül, ezért a szépérzékről is kifejti a véleményét, ezzel vitába szállva a törpével:*
- Már pedig a szökőkút igenis szép! Nem hiszem el, hogy te nem látod!* Egyébként nem mérges, és nem is sértésnek szánja a szavait, csak épp ilyesmi, amikor kertelés nélkül beszél. Jó, mondjuk ez rendszeres nála.*
- Vagy te mit tartasz szépnek?* Érdeklődik őszinte, gyermeki kíváncsisággal. Wertus valósággal kirohan, mikor megtudja, hogy itt bizony nincs kiszolgálás. Mit sem törődve a sietősen távozó férfival még utána kiáltja:*
- Hé, nem kérdezted előbb!* Egyébként nem tulajdonít neki nagy gondot, csak jót mosolyog, amikor felidézi magában a fejet, amit a törpe vágott a szörnyű hír hallatán. Még akkor is mosolyog, amikor a másik visszatér.*
- Jó étvágyat.* Mondja jóindulatúan.*
- Szóval, te mit tartasz szépnek?* Tér vissza az előbbi témához, ha esetleg addig nem kapott volna választ a lány.*
- Á, inkább olyan észak-keleti irányban van ez a hely. Nem teljesen kelet.* Egészíti ki a hely földrajzi elhelyezkedését némi információval. Igazán konkrét válasszal nem tud szolgálni a tanulmányairól. De ennek ellenére készséggel elégíti ki a törpe kíváncsiságát:*
- Nem tudom még, mi szeretnék lenni. Csak úgy általánosságban tanulok a világról, hogy mit is kell tudni. Átlagos ismeretek erről-arról.* Bár úgy sejti, hogy erre is kap egy adag lenézést, de hát ez van. Senki sem egyforma. Minthogy Liny olyan lány, aki azt mondja, amit gondol, kertelés nélkül, ezért a szépérzékről is kifejti a véleményét, ezzel vitába szállva a törpével:*
- Már pedig a szökőkút igenis szép! Nem hiszem el, hogy te nem látod!* Egyébként nem mérges, és nem is sértésnek szánja a szavait, csak épp ilyesmi, amikor kertelés nélkül beszél. Jó, mondjuk ez rendszeres nála.*
- Vagy te mit tartasz szépnek?* Érdeklődik őszinte, gyermeki kíváncsisággal. Wertus valósággal kirohan, mikor megtudja, hogy itt bizony nincs kiszolgálás. Mit sem törődve a sietősen távozó férfival még utána kiáltja:*
- Hé, nem kérdezted előbb!* Egyébként nem tulajdonít neki nagy gondot, csak jót mosolyog, amikor felidézi magában a fejet, amit a törpe vágott a szörnyű hír hallatán. Még akkor is mosolyog, amikor a másik visszatér.*
- Jó étvágyat.* Mondja jóindulatúan.*
- Szóval, te mit tartasz szépnek?* Tér vissza az előbbi témához, ha esetleg addig nem kapott volna választ a lány.*
15869. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:49:00
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:49:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egyezményes keringő//
//az egyik emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igen, Doras úr?
*Ártatlan mosollyal pillázik fel a férfira, de a mögött a mosoly mögött azért jókora elégedettség is megbújik. Ahogy magába issza az élveteg pillantásokat tökéletes megelégedés tölti el. Persze odáig már nem lát bele a férfi fejébe, hogy milyen problémásnak is tartja ezt az egyébként igencsak szemrevaló ruhadarabot. Az biztos, hogy Rik kedvencei között foglal helyet, s ez most egy olyan remek alkalom, hogy büszkén és szégyenérzettől mentesen hordhatja is.
Így amúgy is hamarabb feltüzeli a melleit, nyakát, majd ajkait érő csókok serege, ahogy a kósza bor cseppeket igyekszik megmenteni a férfi. S hamarosan már a lány is kap eleget, amin eleinte legeltetheti a szemét. Az ing hamarosan lekerül, így a duzzadó izmokat már kényelmesen törölgetheti is át a hűvös vízzel. Eddig nem tudta még, hisz nem volt lehetősége kitapasztalni, hogy egy férfi milyen öltözékben igazán vonzó a számára. Nos egyelőre olybá tűnik, hogy Doras esetében ez a semmi ruha viseletében merül is ki teljesen. Szóval már csak az ádázul útban lévő nadrágtól kell végérvényesen megszabadulni, hogy a tetszetős kép tökéletessé váljon. Közben pedig azt sem bánná, ha a férfi annyira önállósítaná magát a türelmetlenségben, hogy valóban egy pengével el is tüntetné az útból a szoros fűzőt. Nem nagy kár érte. A piacon vehet akármennyit.*
- Ne aggódj, előbb vagy utóbb csak megszáradna.
*Kacsint is a férfira, de most nem kell sokáig könyörögni, hogy eleget tegyen a kérésnek. Két ujját a derekánál a szoknya szélébe akasztja, s már pillanatokon belül a kelletlen darab a földre is hull. Miután kilép belőle egy egyszerű, és laza mozzanattal rúgja is odébb.*
- Megfelel?
*Ha pedig Doras mostanában akarna szerencsejátékozni bizony valószínűleg szerencséje is akadna. Hisz a reménykedés az alsóneműt illetőleg teljesen helyén való. Rik odahaza épp azon volt, hogy a lehető legkevesebb felesleges holmit öltse magára, ha már a fűzővel megbonyolította a dolgukat. Így az alsóbb ruházat bizony otthon maradt.*
- Miért érzem úgy, hogy kegynek kéne vennem, hogy elkísérsz a piacra? Persze, ha úri kedved úgy tartja majd. *Vonja is fel sunyi mosollyal a szemöldökeit.* Amúgy is neked tetsző holmiknak csak akkor van értelme, ha legalább egyszer még a későbbiekben találkozunk. Pedig tényleg nézhetnék pár holmit magamnak.
*Gondolkodik is el egy pillanatra, de szerencsére Doras nem hagyja sokáig az ábrándozást. A kéjenc zsoldos törődő ujjai hamar visszazökkentik a megfelelő időbe. Egy vágyakozó sóhajjal simul is a férfihoz a karjain felsimítva.*
- Ha ennyire útban érzed a fűzőmet szabadulj meg tőle. Nem féltem a darabot, nem nagy kár érte, ha esetleg baleset éri.
*Vigyorodik el haloványan, ahogy felpillant a férfi szemeibe. Közben a kezecskék új útvonalra tévednek. Míg egyikkel a nadrág szélébe markolva igyekszik leráncigálni a zavaró darabot, addig a másik már be is kúszik az anyag alá, hogy az ujjai a még rejtekben tartott tag köré fonódjanak. Nos valószínűleg a férfinak nem lesz ellenére az, hogy az ő keze viszont egyáltalán nem kemény munkához szokott. A selymes, puha és finom bőr gyengéden cirógatja közös táncuk egyik fő kellékét.*
//az egyik emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igen, Doras úr?
*Ártatlan mosollyal pillázik fel a férfira, de a mögött a mosoly mögött azért jókora elégedettség is megbújik. Ahogy magába issza az élveteg pillantásokat tökéletes megelégedés tölti el. Persze odáig már nem lát bele a férfi fejébe, hogy milyen problémásnak is tartja ezt az egyébként igencsak szemrevaló ruhadarabot. Az biztos, hogy Rik kedvencei között foglal helyet, s ez most egy olyan remek alkalom, hogy büszkén és szégyenérzettől mentesen hordhatja is.
Így amúgy is hamarabb feltüzeli a melleit, nyakát, majd ajkait érő csókok serege, ahogy a kósza bor cseppeket igyekszik megmenteni a férfi. S hamarosan már a lány is kap eleget, amin eleinte legeltetheti a szemét. Az ing hamarosan lekerül, így a duzzadó izmokat már kényelmesen törölgetheti is át a hűvös vízzel. Eddig nem tudta még, hisz nem volt lehetősége kitapasztalni, hogy egy férfi milyen öltözékben igazán vonzó a számára. Nos egyelőre olybá tűnik, hogy Doras esetében ez a semmi ruha viseletében merül is ki teljesen. Szóval már csak az ádázul útban lévő nadrágtól kell végérvényesen megszabadulni, hogy a tetszetős kép tökéletessé váljon. Közben pedig azt sem bánná, ha a férfi annyira önállósítaná magát a türelmetlenségben, hogy valóban egy pengével el is tüntetné az útból a szoros fűzőt. Nem nagy kár érte. A piacon vehet akármennyit.*
- Ne aggódj, előbb vagy utóbb csak megszáradna.
*Kacsint is a férfira, de most nem kell sokáig könyörögni, hogy eleget tegyen a kérésnek. Két ujját a derekánál a szoknya szélébe akasztja, s már pillanatokon belül a kelletlen darab a földre is hull. Miután kilép belőle egy egyszerű, és laza mozzanattal rúgja is odébb.*
- Megfelel?
*Ha pedig Doras mostanában akarna szerencsejátékozni bizony valószínűleg szerencséje is akadna. Hisz a reménykedés az alsóneműt illetőleg teljesen helyén való. Rik odahaza épp azon volt, hogy a lehető legkevesebb felesleges holmit öltse magára, ha már a fűzővel megbonyolította a dolgukat. Így az alsóbb ruházat bizony otthon maradt.*
- Miért érzem úgy, hogy kegynek kéne vennem, hogy elkísérsz a piacra? Persze, ha úri kedved úgy tartja majd. *Vonja is fel sunyi mosollyal a szemöldökeit.* Amúgy is neked tetsző holmiknak csak akkor van értelme, ha legalább egyszer még a későbbiekben találkozunk. Pedig tényleg nézhetnék pár holmit magamnak.
*Gondolkodik is el egy pillanatra, de szerencsére Doras nem hagyja sokáig az ábrándozást. A kéjenc zsoldos törődő ujjai hamar visszazökkentik a megfelelő időbe. Egy vágyakozó sóhajjal simul is a férfihoz a karjain felsimítva.*
- Ha ennyire útban érzed a fűzőmet szabadulj meg tőle. Nem féltem a darabot, nem nagy kár érte, ha esetleg baleset éri.
*Vigyorodik el haloványan, ahogy felpillant a férfi szemeibe. Közben a kezecskék új útvonalra tévednek. Míg egyikkel a nadrág szélébe markolva igyekszik leráncigálni a zavaró darabot, addig a másik már be is kúszik az anyag alá, hogy az ujjai a még rejtekben tartott tag köré fonódjanak. Nos valószínűleg a férfinak nem lesz ellenére az, hogy az ő keze viszont egyáltalán nem kemény munkához szokott. A selymes, puha és finom bőr gyengéden cirógatja közös táncuk egyik fő kellékét.*
15868. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-25 19:15:49
Üzenet elküldve: 2020-11-25 19:15:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque, Nor'Deron a Gyors//
*Lassan csak megtelik a pipa a kezében, amin azért látható, hogy készítője csak mérsékelten volt jártas a fafaragás nemes tudományában.*
- Hm.*Rántja meg vállát a hölgyemény megjegyzésére, miközben tüzet ad magának. Néhány karikát fúj a levegőbe, majd fél szemmel figyeli, ahogy a füst a plafon felé bodorodik. Közben persze nagyon is elgondolkodik, nyilván a lánynak fogalma sem lehetett róla, hogy meglehetősen érzékeny pontra tapintott, hiszen valóban nem ma volt a napja, hogy hősünk először lépett e földre. Azóta annyi minden történt, hogy fiatal kora ellenére néha tényleg igazi aggastyánnak érzi magát. Végül csak megrázza a fejét, hiszen kissé modortalan lenne részéről ennyivel elintézni a dolgot.*
- Én nem itt nevelkedtem...*Feleli, bár elakad a mondat felénél és egy ideig üres tekintettel bámul maga elé.* De már sok éve annak, hogy első alkalommal tapostam ezeket az utcákat.*Folytatja végül.* Akkor még kissé... hm... máshogy nézett ki. Otthonomnak azért nem nevezném.
*Ereszt meg egy mosolyt. Utolsó mondata igaz is meg nem is, de bármennyire szeret időről időre visszatérni ide, az ő otthona az egész földkerekség, mindig ahol éppen éri őt az éjszaka, ezt pedig - bármennyit is dilemmázzon rajta - sosem fogja bánni. Persze azért beszédes, hogy már egy vadidegen számára is megállapítható, miféle nyugalom szállja meg a Hóhajút, bár ezt éppúgy okozhatja a tény is, hogy Mordokhai tudja, a fogadó biztonságos hely, na meg egyébként is meg tudja védeni magát. De, ha jobban belegondol, néha már tényleg úgy viselkedik itt, mint mások a tulajdon házukban szoktak, ez pedig nem olyasmi, ami csak úgy elkerüli mások figyelmét.
A meghívásra csak a fejét rázza és megemeli söröskorsóját a férfi irányába.*
- Köszönöm, meg van mindenem, amire szükségem van.*Mondja, majd iszik néhány kortyot s pipájából is elszívja a maradék dohányt. A lány kérdésére sajnálkozva tárja szét a kezét, jelezvén, hogy nem ismeri a szóban forgó kártyajátékot. Ami kissé tán meglepő lehet, hisz' oly' sok mindent sikerült megtanulnia a helyiek szokásaiból és kedvelt időtöltéseiből, de ez valahogy mindig kimaradt. Bár Mordokhainak alapból eléggé más elképzelése van a szórakozásról, a szerencsejátékok nem különösebben tartoznak ebbe bele és egyébként is, a napját sem tudja mikor volt itt utoljára úgy, hogy épp semmi elintéznivalója nem akadt. Vagy épp csak átutazóban volt, mint első alkalommal, vagy épp valami őrültséghez készülődött, mint a túlélőtúra esetében, vagy dolgozott, mint amikor azt a karavánt őrizték sok évvel ezelőtt. Csoda-e, hogy nem volt alkalma hátradőlni és kártyázni?*
- Kegyed tán ismeri?
*Kérdez vissza, hiszen nyitott ő az új dolgok tanulására, még ha éppenséggel magához a játékhoz nem is fűlik a foga különösebben. Közben persze a férfira is vet egy pillantást, jelezvén, hogy ha esetleg ő jártas ezen a téren, akkor ne legyen rest felvilágosítani a Hóhajút.*
*Lassan csak megtelik a pipa a kezében, amin azért látható, hogy készítője csak mérsékelten volt jártas a fafaragás nemes tudományában.*
- Hm.*Rántja meg vállát a hölgyemény megjegyzésére, miközben tüzet ad magának. Néhány karikát fúj a levegőbe, majd fél szemmel figyeli, ahogy a füst a plafon felé bodorodik. Közben persze nagyon is elgondolkodik, nyilván a lánynak fogalma sem lehetett róla, hogy meglehetősen érzékeny pontra tapintott, hiszen valóban nem ma volt a napja, hogy hősünk először lépett e földre. Azóta annyi minden történt, hogy fiatal kora ellenére néha tényleg igazi aggastyánnak érzi magát. Végül csak megrázza a fejét, hiszen kissé modortalan lenne részéről ennyivel elintézni a dolgot.*
- Én nem itt nevelkedtem...*Feleli, bár elakad a mondat felénél és egy ideig üres tekintettel bámul maga elé.* De már sok éve annak, hogy első alkalommal tapostam ezeket az utcákat.*Folytatja végül.* Akkor még kissé... hm... máshogy nézett ki. Otthonomnak azért nem nevezném.
*Ereszt meg egy mosolyt. Utolsó mondata igaz is meg nem is, de bármennyire szeret időről időre visszatérni ide, az ő otthona az egész földkerekség, mindig ahol éppen éri őt az éjszaka, ezt pedig - bármennyit is dilemmázzon rajta - sosem fogja bánni. Persze azért beszédes, hogy már egy vadidegen számára is megállapítható, miféle nyugalom szállja meg a Hóhajút, bár ezt éppúgy okozhatja a tény is, hogy Mordokhai tudja, a fogadó biztonságos hely, na meg egyébként is meg tudja védeni magát. De, ha jobban belegondol, néha már tényleg úgy viselkedik itt, mint mások a tulajdon házukban szoktak, ez pedig nem olyasmi, ami csak úgy elkerüli mások figyelmét.
A meghívásra csak a fejét rázza és megemeli söröskorsóját a férfi irányába.*
- Köszönöm, meg van mindenem, amire szükségem van.*Mondja, majd iszik néhány kortyot s pipájából is elszívja a maradék dohányt. A lány kérdésére sajnálkozva tárja szét a kezét, jelezvén, hogy nem ismeri a szóban forgó kártyajátékot. Ami kissé tán meglepő lehet, hisz' oly' sok mindent sikerült megtanulnia a helyiek szokásaiból és kedvelt időtöltéseiből, de ez valahogy mindig kimaradt. Bár Mordokhainak alapból eléggé más elképzelése van a szórakozásról, a szerencsejátékok nem különösebben tartoznak ebbe bele és egyébként is, a napját sem tudja mikor volt itt utoljára úgy, hogy épp semmi elintéznivalója nem akadt. Vagy épp csak átutazóban volt, mint első alkalommal, vagy épp valami őrültséghez készülődött, mint a túlélőtúra esetében, vagy dolgozott, mint amikor azt a karavánt őrizték sok évvel ezelőtt. Csoda-e, hogy nem volt alkalma hátradőlni és kártyázni?*
- Kegyed tán ismeri?
*Kérdez vissza, hiszen nyitott ő az új dolgok tanulására, még ha éppenséggel magához a játékhoz nem is fűlik a foga különösebben. Közben persze a férfira is vet egy pillantást, jelezvén, hogy ha esetleg ő jártas ezen a téren, akkor ne legyen rest felvilágosítani a Hóhajút.*
15867. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-25 18:05:41
Üzenet elküldve: 2020-11-25 18:05:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors, Mordokhai Elladur//
*Az idegen igenlően bólint, így mindketten helyet foglalnak. Nalret előbújik a férfi háta mögl, noha egyébként maga sem tudja, eddig miért "rejtőzködött" mögötte. Talán arra számított, hogy elutasítják majd őket és akkor Nalret sértő szándék nélkül kinevetheti majd a másikat. Nor'Deron illedelmesen kisegíti a nőt, aki nem is vetkőzik neki, hiszen nem is nagyon van miből kibújnia. Köpenyét és hosszú ruháját a leülés közben feneke alá simítja, behúzza maga alatt a széket és miután kényelmesen elhelyezkedett, ismét belekortyol italába, amit továbbra is két kezében kell tartania.*
- Én is, valami olyasmi. *Bólint, két kezét combja közé gyűri, megemeli vállait és kissé megrázza fejét, mert a kósza tincsek mostanra már elkezdtek arcába lógni.*
- Ha jól sejtem, Ön viszont nem mai csirke ezen a környéken. *Mondja, már ezzel nem a korára utalva, félreértés ne essék. Az idegen férfi kényelmesen üldögél, éppen a pipáját tömködi friss dohánnyal, valahogy a kisugárzása is olyan, mint aki legalábbis nem először jár itt, tudja, mi a módi. Nalret körbe pillant, a kártyázó emberektől kezdve a részeg, morcos, kötekedő alakokon át itt mindenkit meg lehet találni, eszébe is jut, mennyire meg akarta tanulni azt a kártyajátékot, ami errefelé annyira hőn szeretett időtöltés, azonban erre még nem volt érkezése. Közben újat kortyol az italából, ami az üres gyomrába érve jó nagyot csobban, apró termetével sejti, ez az egy korsó is bőven elég lesz az estére. Legalább olcsón megússza a bulit mindenki, aki arra vetemedik, hogy Nalrettel megiszik párat. Nor'Deron felkérésére csak megrázza a fejét, így is meghívta már őt egy italra, semmi pénzért nem akar egy mihaszna éhenkórász lenni.*
- Köszönöm, de még nem vagyok éhes! *Mosolyog szelíden és hálát ad az égnek, amiért nem árulta el őt pont most a gyomra egy hangos parádéval. Ujjával apró köröket rajzolgat az asztal lapjára, majd egy hirtelenebb mozdulattal tenyerével lefelé dobbant egyet rajta, nem hangosan, szinte éppen, hogy ütközik a falappal keze.*
- Ismeritek a negyvenest? *Kérdezi, mert a pár asztallal odébb ülök kártyázása nem hagyja nyugodni, meg aztán, jól elüthetnék vele az időt, főleg, amíg megtanítják játszani Nalretet is. Közben pedig könnyebben kibontakoznának és elbeszélgetnének. Na persze, ha még egy kicsit iszik, akkor nem lesz ilyen problémája, kártyajáték ide vagy oda, ő aztán fel fogja magát találni. Csak valószínleg rettenetesen bánni fogja ébredés után, így inkább a békés utat választja, ha lehet. Ennek örömére kortyol egy újabbat borából és pimaszul meglöki a mellette ülő Nor'Deron lábát a térdével. Nem néz rá, direkt, csak a fülé mögé túr egy tincset és komoly tekintetet erőltetve magára nézelődik.*
*Az idegen igenlően bólint, így mindketten helyet foglalnak. Nalret előbújik a férfi háta mögl, noha egyébként maga sem tudja, eddig miért "rejtőzködött" mögötte. Talán arra számított, hogy elutasítják majd őket és akkor Nalret sértő szándék nélkül kinevetheti majd a másikat. Nor'Deron illedelmesen kisegíti a nőt, aki nem is vetkőzik neki, hiszen nem is nagyon van miből kibújnia. Köpenyét és hosszú ruháját a leülés közben feneke alá simítja, behúzza maga alatt a széket és miután kényelmesen elhelyezkedett, ismét belekortyol italába, amit továbbra is két kezében kell tartania.*
- Én is, valami olyasmi. *Bólint, két kezét combja közé gyűri, megemeli vállait és kissé megrázza fejét, mert a kósza tincsek mostanra már elkezdtek arcába lógni.*
- Ha jól sejtem, Ön viszont nem mai csirke ezen a környéken. *Mondja, már ezzel nem a korára utalva, félreértés ne essék. Az idegen férfi kényelmesen üldögél, éppen a pipáját tömködi friss dohánnyal, valahogy a kisugárzása is olyan, mint aki legalábbis nem először jár itt, tudja, mi a módi. Nalret körbe pillant, a kártyázó emberektől kezdve a részeg, morcos, kötekedő alakokon át itt mindenkit meg lehet találni, eszébe is jut, mennyire meg akarta tanulni azt a kártyajátékot, ami errefelé annyira hőn szeretett időtöltés, azonban erre még nem volt érkezése. Közben újat kortyol az italából, ami az üres gyomrába érve jó nagyot csobban, apró termetével sejti, ez az egy korsó is bőven elég lesz az estére. Legalább olcsón megússza a bulit mindenki, aki arra vetemedik, hogy Nalrettel megiszik párat. Nor'Deron felkérésére csak megrázza a fejét, így is meghívta már őt egy italra, semmi pénzért nem akar egy mihaszna éhenkórász lenni.*
- Köszönöm, de még nem vagyok éhes! *Mosolyog szelíden és hálát ad az égnek, amiért nem árulta el őt pont most a gyomra egy hangos parádéval. Ujjával apró köröket rajzolgat az asztal lapjára, majd egy hirtelenebb mozdulattal tenyerével lefelé dobbant egyet rajta, nem hangosan, szinte éppen, hogy ütközik a falappal keze.*
- Ismeritek a negyvenest? *Kérdezi, mert a pár asztallal odébb ülök kártyázása nem hagyja nyugodni, meg aztán, jól elüthetnék vele az időt, főleg, amíg megtanítják játszani Nalretet is. Közben pedig könnyebben kibontakoznának és elbeszélgetnének. Na persze, ha még egy kicsit iszik, akkor nem lesz ilyen problémája, kártyajáték ide vagy oda, ő aztán fel fogja magát találni. Csak valószínleg rettenetesen bánni fogja ébredés után, így inkább a békés utat választja, ha lehet. Ennek örömére kortyol egy újabbat borából és pimaszul meglöki a mellette ülő Nor'Deron lábát a térdével. Nem néz rá, direkt, csak a fülé mögé túr egy tincset és komoly tekintetet erőltetve magára nézelődik.*
15866. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-25 13:25:59
Üzenet elküldve: 2020-11-25 13:25:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Liny//
- Hm. Lanavintól keletre? Úgy tudtam keletre csak a nagy füves puszta van. Az meg nem arról híres, hogy sok ott a hegy.
Igaz arrafelé nem sokat jártam még.
* Keletre, hegyek, folyók. A törpe fejében most már teljes a képzavar a hellyel kapcsolatban. De nem is erőlteti tovább a témát. Az inkább foglalkoztatja őt, hogy mit is tanulhat az asztaltársa. *
- Mondd csak, mit is tanulsz? Ugye nem mágus akarsz lenni, vagy valami afféle bohóc? Azokat rühellem, beképzelt majom az összes.
* Amikor a lány a szökőkutat említi és arról beszél, hogy nem is olyan rossz hely ez itt a törpe csak fintorog , majd ennyit mond: *
- Hát igen, az elfek nem a szépérzékükről híresek. Persze erről te nem tehetsz, ez amolyan faji tulajdonság.
* Azon, hogy nincs kiszolgálás a törpe kissé megütközik. Az eddigi kényelmes ülőhelyzetéből előre dől, miközben tenyereit a térdeire csapja*
- Mi van? Francba! Várhatok itt ítéletnapig! Szólhattál volna előbb is! Vagy megvártad volna míg éhen halok?
* A törpe meg sem várja a lány válaszát. Elviharzik a pult felé. Ott rendel magának egy adag Sült szalonnát, majd rögtön kifizeti érte a 12 aranyat. Kisvártatva már az étellel tér vissza a lány asztalához. *
- Hm. Lanavintól keletre? Úgy tudtam keletre csak a nagy füves puszta van. Az meg nem arról híres, hogy sok ott a hegy.
Igaz arrafelé nem sokat jártam még.
* Keletre, hegyek, folyók. A törpe fejében most már teljes a képzavar a hellyel kapcsolatban. De nem is erőlteti tovább a témát. Az inkább foglalkoztatja őt, hogy mit is tanulhat az asztaltársa. *
- Mondd csak, mit is tanulsz? Ugye nem mágus akarsz lenni, vagy valami afféle bohóc? Azokat rühellem, beképzelt majom az összes.
* Amikor a lány a szökőkutat említi és arról beszél, hogy nem is olyan rossz hely ez itt a törpe csak fintorog , majd ennyit mond: *
- Hát igen, az elfek nem a szépérzékükről híresek. Persze erről te nem tehetsz, ez amolyan faji tulajdonság.
* Azon, hogy nincs kiszolgálás a törpe kissé megütközik. Az eddigi kényelmes ülőhelyzetéből előre dől, miközben tenyereit a térdeire csapja*
- Mi van? Francba! Várhatok itt ítéletnapig! Szólhattál volna előbb is! Vagy megvártad volna míg éhen halok?
* A törpe meg sem várja a lány válaszát. Elviharzik a pult felé. Ott rendel magának egy adag Sült szalonnát, majd rögtön kifizeti érte a 12 aranyat.
Kisvártatva már az étellel tér vissza a lány asztalához. *
15865. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-25 00:24:28
Üzenet elküldve: 2020-11-25 00:24:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque, Mordokhai Elladur//
- Lebuktam.
*Válaszolja meg a láthatóan tettetett sértődöttségtől fűtött kérdést, pimasz mosollyal az arcán, hangját enyhe szarkazmussal megfűszerezve.
Szeme felcsillan ahogy férfi egy intéssel adja tudtukra, hogy bizony szabadok az általuk kiszemelt ülőhelyek. Látván a színpadias mozdulatot, Nor'Deron széles vigyorral az arcán ad hasonló választ, egy tiszteletteljes pukedli formájában, közben gondosan ügyelve arra, hogy a kezében lévő színültig lévő kupából egy cseppnyi se hulljék a padlóra.*
- Köszönjük.
*Mondja kedvesen. Ezt követően az asztalra helyezi borral teli serlegét, majd kihúzza az egyik széket társa számára s egy intéssel jelzi, hogy bátran foglaljon helyet. Míg ez megtörténik ő sebesen nekiáll annak, hogy lehámozza magáról a felesleget. Elsősorban batyuját teszi az asztal hozzá legközelebb eső lábához, melyet nemsokára követ íja, valamint tegeze is. Előbbit hátáról levéve egyszerűen az asztallaphoz támaszt, míg utóbbinál előtte kénytelen meglazítani a vállán átvetett bőrszíjat, hogy aztán fejét átbújtatva alatta, a nyilait tartalmazó puzdrát is a legközelebbi asztallábhoz helyezze. Ezt kabátja követi, amit az egyszerűség kedvéért az általa kiválasztott szék háttámlájára helyezi. Most, hogy mindezt maga mögött tudhatja, saját székét is kihúzza maga előtt és kényelmesen helyet foglal. Hátát a szék támlájának dönti, kezét pedig kupájáért nyújtja. Amint ujjai kellő biztossággal kulcsolódnak a pohárra, magához veszi azt s finoman meglötyköli, továbbra is ügyelve arra, hogy minden cseppnyi tartalma jó helyen maradjon, közben pedig már-már megszállottan figyeli a mozdulat hatására lágyan örvénylő folyadékot. Végül mintegy a napot megkoronázandón nyal bele az ízletes nedűbe. Rövid ideig a szájában tartja, ízlelgeti, majd végül nagyot nyel, melyet elégedett sóhaj követ.*
- Olyasmi.
*Felpillant a pohárból a vele szemben ülő félre.*
- Legalábbis részemről ugye. Elvégre a hölgy nevében nem beszélhetek.
*Vigyorogva pillant Nalretre. Ezután elhallgat, s úgy dönt egyelőre, még ha csak rövid időre is, ő veszi magára a hallgatag figura szerepét, hagyva ezzel a lányt kibontakozni. Persze ha ő maga nem is, valami más megzavarja a csendtartásra tett néma esküjét. Bár gyomra elég illedelmes ahhoz, hogy kivárja míg a tündér választ ad a férfi számára, sőt még akár egy kérdés erejéig is kitart, ám cserébe oly erővel kordul meg mindezek után, hogy Nor'Deron arcán enyhe pír jelenik meg a szégyentől.*
- Elnézést. Ma még nem ettem.
*Fűzi hozzá mentve ezzel saját helyzetét.*
- Talán itt az ideje…
*Ismét Nalretre pillant.*
- Mint azt mondottam, te a vendégem vagy, szóval válassz bátran az étlapról, amit csak szeretnél.
*Tekintete a lányról áttéved a pipázó férfira.*
- Ön esetleg kér valamit? Minekutána megengedte, hogy csatlakozzunk az a minimum, hogy valamire meghívom.
- Lebuktam.
*Válaszolja meg a láthatóan tettetett sértődöttségtől fűtött kérdést, pimasz mosollyal az arcán, hangját enyhe szarkazmussal megfűszerezve.
Szeme felcsillan ahogy férfi egy intéssel adja tudtukra, hogy bizony szabadok az általuk kiszemelt ülőhelyek. Látván a színpadias mozdulatot, Nor'Deron széles vigyorral az arcán ad hasonló választ, egy tiszteletteljes pukedli formájában, közben gondosan ügyelve arra, hogy a kezében lévő színültig lévő kupából egy cseppnyi se hulljék a padlóra.*
- Köszönjük.
*Mondja kedvesen. Ezt követően az asztalra helyezi borral teli serlegét, majd kihúzza az egyik széket társa számára s egy intéssel jelzi, hogy bátran foglaljon helyet. Míg ez megtörténik ő sebesen nekiáll annak, hogy lehámozza magáról a felesleget. Elsősorban batyuját teszi az asztal hozzá legközelebb eső lábához, melyet nemsokára követ íja, valamint tegeze is. Előbbit hátáról levéve egyszerűen az asztallaphoz támaszt, míg utóbbinál előtte kénytelen meglazítani a vállán átvetett bőrszíjat, hogy aztán fejét átbújtatva alatta, a nyilait tartalmazó puzdrát is a legközelebbi asztallábhoz helyezze. Ezt kabátja követi, amit az egyszerűség kedvéért az általa kiválasztott szék háttámlájára helyezi. Most, hogy mindezt maga mögött tudhatja, saját székét is kihúzza maga előtt és kényelmesen helyet foglal. Hátát a szék támlájának dönti, kezét pedig kupájáért nyújtja. Amint ujjai kellő biztossággal kulcsolódnak a pohárra, magához veszi azt s finoman meglötyköli, továbbra is ügyelve arra, hogy minden cseppnyi tartalma jó helyen maradjon, közben pedig már-már megszállottan figyeli a mozdulat hatására lágyan örvénylő folyadékot. Végül mintegy a napot megkoronázandón nyal bele az ízletes nedűbe. Rövid ideig a szájában tartja, ízlelgeti, majd végül nagyot nyel, melyet elégedett sóhaj követ.*
- Olyasmi.
*Felpillant a pohárból a vele szemben ülő félre.*
- Legalábbis részemről ugye. Elvégre a hölgy nevében nem beszélhetek.
*Vigyorogva pillant Nalretre. Ezután elhallgat, s úgy dönt egyelőre, még ha csak rövid időre is, ő veszi magára a hallgatag figura szerepét, hagyva ezzel a lányt kibontakozni. Persze ha ő maga nem is, valami más megzavarja a csendtartásra tett néma esküjét. Bár gyomra elég illedelmes ahhoz, hogy kivárja míg a tündér választ ad a férfi számára, sőt még akár egy kérdés erejéig is kitart, ám cserébe oly erővel kordul meg mindezek után, hogy Nor'Deron arcán enyhe pír jelenik meg a szégyentől.*
- Elnézést. Ma még nem ettem.
*Fűzi hozzá mentve ezzel saját helyzetét.*
- Talán itt az ideje…
*Ismét Nalretre pillant.*
- Mint azt mondottam, te a vendégem vagy, szóval válassz bátran az étlapról, amit csak szeretnél.
*Tekintete a lányról áttéved a pipázó férfira.*
- Ön esetleg kér valamit? Minekutána megengedte, hogy csatlakozzunk az a minimum, hogy valamire meghívom.
15864. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-24 22:03:05
Üzenet elküldve: 2020-11-24 22:03:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque, Nor'Deron a Gyors//
*Mordohkait az egyedül ücsörgés ellenére egyre jobban megfogja a fogadóban uralkodó hangulat. Hosszú időt töltött el úgy, hogy saját gondolatai voltak az egyetlen társasága így a zajos, élettel teli ivó most határozottan kellemesnek hat. Legnagyobb meglepetésére mégiscsak léteznek időtálló dolgok s a Pegazus néhány örökös törzsvendége változatlanul nem kopott ki innen, az elmúlt évek kaotikus mivolta ellenére sem. Ilyen az a négy, sarokban kártyázó mesterember, akik állítólag már legalább két évtizede minden estét itt töltenek, bár a helyiséget megtöltő füsttől arcukat kivenni onnan, ahol a Hóhajú ül, nem lehet. Egy másik asztalnál gubbasztó, korosodó férfiról is hallott már, akiről azt beszélik, hogy a városőrség jó pár éve megfosztotta a... nos, egy a férfiember számára igen fontos tartozékától. Persze ezeket a történeteket Mordokhai nem első kézből ismeri, hiszen ő nem itt nevelkedett, de akár a fogadós, akár a barátai előszeretettel tartottak neki afféle néprajzi felvilágosítást, arról nem is beszélve, hogy az ember a Pegazusban, ha fél fülét nyitva tartja, elcsíphet kósza mondatfoszlányokat a fogadót megtöltő népes kavalkádról. A szomszédos asztalnál ülő, hangos törp társaságot már jobban ismeri, hiszen ők már évekkel ezelőtt is rendkívül elmés megjegyzéseket tettek, amikor a Vörös társaságában időzött itt, így pedig kettejük hajkoronáját még a vak is kiszúrta volna, a férfi azonban tudja, hogy az aprónép valójában rendkívül barátságos és nem áll szándékukban, hogy sértegessék.
Bármennyire is élvezi a Hóhajú ezt a kellemes nosztalgiát, a bent uralkodó bágyadt meleg hatására azért elnyom egy ásítást, ekkor pedig torokköszörülés zökkenti ki gondolataiból, mire oda is kapja a tekintetét. Volt egy halovány érzése arról, hogy figyelik, pár pillantást még tán vetett is az újonnan érkezettekre, arra azonban nem számított, hogy épp az ő asztalát fogják betalálni. Nem kerüli el a figyelmét a két jövevény övéhez hasonló színben tündöklő hajkoronája, de végül is nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, habár amikor ideérkezett, akkor ez igencsak nagy ritkaságnak számított.
Nem habozik, ami a választ illeti, hiszen nem egy barátság köttetett már ezeken a falakon belül, s bár a férfi mindig óvatos az idegenekkel, két kezével színpadiasan a szabad székek felé int.*
- Csak tessék!
*Biccent is egyet a mozdulat mellé, majd amikor amazok leülnek, akkor kissé alaposabban is szemügyre veszik őket. Közben azért előhúzza pipáját az övéből és lassan, komótosan tömni kezdi - ezúttal tiszta dohánnyal. Kérne ő engedélyt is, hogyne kérne, ám a távolabbi asztalokat már így is csak kisebb részletekben lehet kivenni a helyiségben terjengő füsttől.*
- Átutazóban?
*Mormogja közben csak úgy félvállról, hogy addig se álljon be közéjük a csend s mivel ebből igencsak nehéz kivenni, hogy a férfinak vagy a leányzónak szánta-e a kérdést, így joggal feltételezhető, hogy mindkettejüknek.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.24 22:09:25
*Mordohkait az egyedül ücsörgés ellenére egyre jobban megfogja a fogadóban uralkodó hangulat. Hosszú időt töltött el úgy, hogy saját gondolatai voltak az egyetlen társasága így a zajos, élettel teli ivó most határozottan kellemesnek hat. Legnagyobb meglepetésére mégiscsak léteznek időtálló dolgok s a Pegazus néhány örökös törzsvendége változatlanul nem kopott ki innen, az elmúlt évek kaotikus mivolta ellenére sem. Ilyen az a négy, sarokban kártyázó mesterember, akik állítólag már legalább két évtizede minden estét itt töltenek, bár a helyiséget megtöltő füsttől arcukat kivenni onnan, ahol a Hóhajú ül, nem lehet. Egy másik asztalnál gubbasztó, korosodó férfiról is hallott már, akiről azt beszélik, hogy a városőrség jó pár éve megfosztotta a... nos, egy a férfiember számára igen fontos tartozékától. Persze ezeket a történeteket Mordokhai nem első kézből ismeri, hiszen ő nem itt nevelkedett, de akár a fogadós, akár a barátai előszeretettel tartottak neki afféle néprajzi felvilágosítást, arról nem is beszélve, hogy az ember a Pegazusban, ha fél fülét nyitva tartja, elcsíphet kósza mondatfoszlányokat a fogadót megtöltő népes kavalkádról. A szomszédos asztalnál ülő, hangos törp társaságot már jobban ismeri, hiszen ők már évekkel ezelőtt is rendkívül elmés megjegyzéseket tettek, amikor a Vörös társaságában időzött itt, így pedig kettejük hajkoronáját még a vak is kiszúrta volna, a férfi azonban tudja, hogy az aprónép valójában rendkívül barátságos és nem áll szándékukban, hogy sértegessék.
Bármennyire is élvezi a Hóhajú ezt a kellemes nosztalgiát, a bent uralkodó bágyadt meleg hatására azért elnyom egy ásítást, ekkor pedig torokköszörülés zökkenti ki gondolataiból, mire oda is kapja a tekintetét. Volt egy halovány érzése arról, hogy figyelik, pár pillantást még tán vetett is az újonnan érkezettekre, arra azonban nem számított, hogy épp az ő asztalát fogják betalálni. Nem kerüli el a figyelmét a két jövevény övéhez hasonló színben tündöklő hajkoronája, de végül is nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, habár amikor ideérkezett, akkor ez igencsak nagy ritkaságnak számított.
Nem habozik, ami a választ illeti, hiszen nem egy barátság köttetett már ezeken a falakon belül, s bár a férfi mindig óvatos az idegenekkel, két kezével színpadiasan a szabad székek felé int.*
- Csak tessék!
*Biccent is egyet a mozdulat mellé, majd amikor amazok leülnek, akkor kissé alaposabban is szemügyre veszik őket. Közben azért előhúzza pipáját az övéből és lassan, komótosan tömni kezdi - ezúttal tiszta dohánnyal. Kérne ő engedélyt is, hogyne kérne, ám a távolabbi asztalokat már így is csak kisebb részletekben lehet kivenni a helyiségben terjengő füsttől.*
- Átutazóban?
*Mormogja közben csak úgy félvállról, hogy addig se álljon be közéjük a csend s mivel ebből igencsak nehéz kivenni, hogy a férfinak vagy a leányzónak szánta-e a kérdést, így joggal feltételezhető, hogy mindkettejüknek.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.24 22:09:25
15863. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-24 21:25:40
Üzenet elküldve: 2020-11-24 21:25:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors, Mordokhai Elladur//
*A pukedlizó férfi előtt szórakozottan felemeli fejét, majd dramatikusan belép az épületbe, ahol rögtön jobban is érzi magát, a meleg hamar átjárja őt, megdörzsöli kézfejeit, majd tölcsért csinálva tenyerébe leheli a meleg levegőt. Az ételek illata hamar elér a gyomráig, ami dühösen morgolódik is odalent, hogy ideje lenne már valamit adni neki. A tömeg egy pillanatra feldühíti, nem szereti a zajos, zárt helyeket, mert sokszor egyetlen értelmes szót nem lehet váltani benne a másikkal és csak kínos találgatások mennek arról, hogy vajon ki mit is hallott, mindenki egymás száját bámulja, ami még félreérthető is.
Megindulnak a pult felé, közben Nalret már szabad hely után kutat, de egyre csak rá kell jönnie, hogy lehetetlen álmokat kerget jelen esetben. Orrát felhúzva konstatálja, hogy ebből vagy ismerkedés lesz, vagy állva vacsora, vagy tovább kell menniük. Mindenesetre ezt a döntést a másikra fogja hagyni, aki azalatt, míg a nő eltöprengett, már rendelt is és szemtelenül egy egész kupa borral kínálja.*
- Már is le akarsz itatni? *Kérdezi és erős sértődöttséget színlelve veszi át az italt, amibe viszont eleinte még nem iszik bele. Messze jár hazulról és változtatni akar, elfeledni az örökös illedelmeskedést és élni is egy kicsit, de még erőt kell vennie magán és leküzdenie a béna decensségét. Belül mindemellett megkönnyebbül, hogy Nor'Deron megvendégelte, így talán még egy szobában is meghúzhatja majd magát az éjszaka. Miközben mindketten a fogadót pásztázzák, két kezében szorongatva a kupát óvatosan kortyolgat belőle. Szereti a bort, de az látszik rajta, hogy nem egy zugívó, no meg nem kupához van méretezve ő maga sem. Ha az mellett el is tekintünk, hogy olyan kéztartással alkoholizál, mintha egy csecsemő kortyolgatná a friss tejet, a bor ezen mennyisége nem feltétlenül arányos egy 134 centis kőkemény pehelytollnak.*
- Ám legyen. *Bólogat, továbbra is szája előtt tartva italát és a szerencse vele van, hogy nem habosat iszik, mert most egy tágra nyílt szemű bajszos gyerekké vált volna. Hamar el is kezdi szedni lábait a másik után, majd hagyja, hogy először ő szólítsa le a kedves idegent. Ez után ártatlanul kimosolyog Nor'Deron háta mögül, haloványan még int is az asztalnál ülő magányos célpontnak. Egyik kezében egyensúlyozva borát hol az egyikre, hol a másikra pillant, majd várja az idegen válaszát. Persze tervezi, hogy majd megszólal, nem csak áll ott, mint egy hajótörött, de egyelőre szimpatikus neki ez a szerep.*
*A pukedlizó férfi előtt szórakozottan felemeli fejét, majd dramatikusan belép az épületbe, ahol rögtön jobban is érzi magát, a meleg hamar átjárja őt, megdörzsöli kézfejeit, majd tölcsért csinálva tenyerébe leheli a meleg levegőt. Az ételek illata hamar elér a gyomráig, ami dühösen morgolódik is odalent, hogy ideje lenne már valamit adni neki. A tömeg egy pillanatra feldühíti, nem szereti a zajos, zárt helyeket, mert sokszor egyetlen értelmes szót nem lehet váltani benne a másikkal és csak kínos találgatások mennek arról, hogy vajon ki mit is hallott, mindenki egymás száját bámulja, ami még félreérthető is.
Megindulnak a pult felé, közben Nalret már szabad hely után kutat, de egyre csak rá kell jönnie, hogy lehetetlen álmokat kerget jelen esetben. Orrát felhúzva konstatálja, hogy ebből vagy ismerkedés lesz, vagy állva vacsora, vagy tovább kell menniük. Mindenesetre ezt a döntést a másikra fogja hagyni, aki azalatt, míg a nő eltöprengett, már rendelt is és szemtelenül egy egész kupa borral kínálja.*
- Már is le akarsz itatni? *Kérdezi és erős sértődöttséget színlelve veszi át az italt, amibe viszont eleinte még nem iszik bele. Messze jár hazulról és változtatni akar, elfeledni az örökös illedelmeskedést és élni is egy kicsit, de még erőt kell vennie magán és leküzdenie a béna decensségét. Belül mindemellett megkönnyebbül, hogy Nor'Deron megvendégelte, így talán még egy szobában is meghúzhatja majd magát az éjszaka. Miközben mindketten a fogadót pásztázzák, két kezében szorongatva a kupát óvatosan kortyolgat belőle. Szereti a bort, de az látszik rajta, hogy nem egy zugívó, no meg nem kupához van méretezve ő maga sem. Ha az mellett el is tekintünk, hogy olyan kéztartással alkoholizál, mintha egy csecsemő kortyolgatná a friss tejet, a bor ezen mennyisége nem feltétlenül arányos egy 134 centis kőkemény pehelytollnak.*
- Ám legyen. *Bólogat, továbbra is szája előtt tartva italát és a szerencse vele van, hogy nem habosat iszik, mert most egy tágra nyílt szemű bajszos gyerekké vált volna. Hamar el is kezdi szedni lábait a másik után, majd hagyja, hogy először ő szólítsa le a kedves idegent. Ez után ártatlanul kimosolyog Nor'Deron háta mögül, haloványan még int is az asztalnál ülő magányos célpontnak. Egyik kezében egyensúlyozva borát hol az egyikre, hol a másikra pillant, majd várja az idegen válaszát. Persze tervezi, hogy majd megszólal, nem csak áll ott, mint egy hajótörött, de egyelőre szimpatikus neki ez a szerep.*
15862. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-23 23:12:53
Üzenet elküldve: 2020-11-23 23:12:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque, Mordokhai Elladur//
*A tündér vállrándítása, majd az ezt követő kijelentése, némileg meglepi Nor'Deront. Fejét oldalra biccentve figyeli a lányt. Nem épp ilyen reakcióra számított. Bár jobban belegondolva egy ilyen témával kapcsolatban, mint ez, maga sem igazán tud dűlőre jutni azt illetően, hogy mit is várt. Végül karjait félig széttárva vonja meg ő is vállait, s szórakozott mosollyal fűzi hozzá:*
- Sajna mágusokra így is kisebb a kereslet mint az örömlányokra. Valószínűleg ezért sem találkoztál még egyel sem. Bár jobban belegondolva én örömlánnyal sem találkoztam.
*Egy pillanatra tényleg elgondolkodik ezen. De látva, hogy a lány nemsokára egy apró jégcsappá dermed, egy újabb vállrándítást követően ennyiben is hagyja a dolgot, s elindul a fogadó felé. Az óriási kőépülethez érvén, belöki annak masszív fa ajtaját. Akárcsak a minap ismét arcon csapja a benn terjengő szagok különös egyvelege, azonban a mai nap mintha más lenne ennek koncentrátuma. Elég csak körbe néznie, hogy rájöjjön ez mégis minek köszönhető. Minden asztal foglalt. Több izzadt vendéggel, erősebb az úgynevezett „Emberszag”. Persze ennek ellenére a sült ételek ínycsiklandó illata, valamint a kellemes melegség mely az épületből árad kellően hívogatónak bizonyul, hogy mindezt ellensúlyozza. Kitárva az ajtót, megragadja azt, majd egy hanyag pukedlivel jelzi társának, hogy övé az elsőbbség. Miután a tündér belép az ajtón a férfi sietve csukja be azt maga mögött, nehogy a fogadós rászóljon, amiért kiengedi az összes meleget.
A pulthoz közeledvén Nor'Deron széles és bartásgos vigyorral arcán biccent a fogadós felé, így üdvözölve a férfit. Rövid szóválltást követően két kupa bort rendel. Egyet magának, egyet társának.*
- A vendégem vagy.
*Erszényét leveszi övéről, majd az annak száját tartó madzagot meglazítva, néhány érmét a markába szór. Tekintete fel-alá cikázik a tenyerében lévő csillogó érméken, majd végül néhányat visszacsúsztat az erszényébe a maradékot a pultra teszi. Így két kupa Boral gazdagabb, míg 22 aranyérmével szegényebb lesz. Mindkét poharat át véve az egyiket a tündér felé nyújtja barátságos mosollyal az arcán. Ezt követően alaposan felméri a helyzetet a helyiségben. Már-már hunyorítva kutat üres asztal után. Bár legbelül tisztában van vele, hogy ilyen rövid idő alatt nem üresedett meg egyetlen hely se, a remény lángja még haloványan pislákol benne, ám sajna rövid időn belül teljesen kialszik, s helyét átveszi a keserű csalódottság. Éppen ezért kompromisszumos megoldásként, tekintete egy olyan asztalon állapodik meg minél csak egy ember ül. A férfit meglátva Nor'Deron egy pillanatra ledermed, majd nem sokkal később visszanyerve lélekjelenlétét felsóhajt, s fejé csóválni kezdi.*
- Kénytelenek leszünk kibővíteni vidám kompániánkat, ha le szeretnénk ülni.
*Mondja a lányra pillantva, majd komótos léptekkel indul a nemrégiben kinézett asztal fel. Odaérvén megköszörüli torkát, hogy a magányos vendég felfigyeljen rá.*
- Üdvözletem. Nem bánja, ha a csatlakozunk?
*A tündér vállrándítása, majd az ezt követő kijelentése, némileg meglepi Nor'Deront. Fejét oldalra biccentve figyeli a lányt. Nem épp ilyen reakcióra számított. Bár jobban belegondolva egy ilyen témával kapcsolatban, mint ez, maga sem igazán tud dűlőre jutni azt illetően, hogy mit is várt. Végül karjait félig széttárva vonja meg ő is vállait, s szórakozott mosollyal fűzi hozzá:*
- Sajna mágusokra így is kisebb a kereslet mint az örömlányokra. Valószínűleg ezért sem találkoztál még egyel sem. Bár jobban belegondolva én örömlánnyal sem találkoztam.
*Egy pillanatra tényleg elgondolkodik ezen. De látva, hogy a lány nemsokára egy apró jégcsappá dermed, egy újabb vállrándítást követően ennyiben is hagyja a dolgot, s elindul a fogadó felé. Az óriási kőépülethez érvén, belöki annak masszív fa ajtaját. Akárcsak a minap ismét arcon csapja a benn terjengő szagok különös egyvelege, azonban a mai nap mintha más lenne ennek koncentrátuma. Elég csak körbe néznie, hogy rájöjjön ez mégis minek köszönhető. Minden asztal foglalt. Több izzadt vendéggel, erősebb az úgynevezett „Emberszag”. Persze ennek ellenére a sült ételek ínycsiklandó illata, valamint a kellemes melegség mely az épületből árad kellően hívogatónak bizonyul, hogy mindezt ellensúlyozza. Kitárva az ajtót, megragadja azt, majd egy hanyag pukedlivel jelzi társának, hogy övé az elsőbbség. Miután a tündér belép az ajtón a férfi sietve csukja be azt maga mögött, nehogy a fogadós rászóljon, amiért kiengedi az összes meleget.
A pulthoz közeledvén Nor'Deron széles és bartásgos vigyorral arcán biccent a fogadós felé, így üdvözölve a férfit. Rövid szóválltást követően két kupa bort rendel. Egyet magának, egyet társának.*
- A vendégem vagy.
*Erszényét leveszi övéről, majd az annak száját tartó madzagot meglazítva, néhány érmét a markába szór. Tekintete fel-alá cikázik a tenyerében lévő csillogó érméken, majd végül néhányat visszacsúsztat az erszényébe a maradékot a pultra teszi. Így két kupa Boral gazdagabb, míg 22 aranyérmével szegényebb lesz.
Mindkét poharat át véve az egyiket a tündér felé nyújtja barátságos mosollyal az arcán. Ezt követően alaposan felméri a helyzetet a helyiségben. Már-már hunyorítva kutat üres asztal után. Bár legbelül tisztában van vele, hogy ilyen rövid idő alatt nem üresedett meg egyetlen hely se, a remény lángja még haloványan pislákol benne, ám sajna rövid időn belül teljesen kialszik, s helyét átveszi a keserű csalódottság. Éppen ezért kompromisszumos megoldásként, tekintete egy olyan asztalon állapodik meg minél csak egy ember ül. A férfit meglátva Nor'Deron egy pillanatra ledermed, majd nem sokkal később visszanyerve lélekjelenlétét felsóhajt, s fejé csóválni kezdi.*- Kénytelenek leszünk kibővíteni vidám kompániánkat, ha le szeretnénk ülni.
*Mondja a lányra pillantva, majd komótos léptekkel indul a nemrégiben kinézett asztal fel. Odaérvén megköszörüli torkát, hogy a magányos vendég felfigyeljen rá.*
- Üdvözletem. Nem bánja, ha a csatlakozunk?
15861. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-23 20:24:40
Üzenet elküldve: 2020-11-23 20:24:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque, Nor'Deron a Gyors//
*Mordokhai másnap kissé szédelegve ébred. Nincs mit szépíteni, határozottan érzi magán az előző este hatását. Az utóbbi időben tiszta pipadohányt is kevesebbet szív, mint régen, annak pedig már valóban sok éve, hogy utoljára ehhez a különleges keverékhez nyúlt. Az asztalon lévő tálhoz lép, először iszik belőle pár kortyot, majd arcába lötyköl egy keveset a tartalmából. Ezután átmozgatja kissé elgémberedett testét, csinál néhány fekvőtámaszt, kinyújtja a végtagjait végül lehuppan az ágy szélére. Kinéz az ablakon és arcára megfáradt mosoly kúszik. Különös, hogy a Hóhajú mennyire kedveli az év ezen szakát, mégis mennyire ingadozó tud lenni a hangulata. Nem csoda, hiszen már oly' közel a tél. Ilyenkor minden halni készül.
Amikor végre összeszedi magát, nem gondolkodik sokat, felöltözés után első útja a Fürdőházba vezet. Amikor úton volt, a szabad ég alatt aludt, és bár az időjárás jelentősen kegyesebb a vándorokhoz errefelé, mint odafenn északon, azért az utóbbi napokban már így is egyre erősebben égett benne a vágy egy meleg fürdő iránt.
Élvezi a vizet, testének és lelkének egyaránt érezhetően jót tesz, így nem csoda, hogy közel egy óra is eltelik mire feltápászkodik, nemsokára pedig már újra a hatos szoba kényelmét élvezi. Mindenképp szeretett volna egy kis időt szánni gondolatainak rendbeszedésére, nem is kétség, megrohanták az emlékek. Maga alá húzott lábakkal ül az ágyon, a résnyire nyitott ablakon beszűrődö hangokat hallgatja, és figyeli kavargó érzéseit. Ifjú kora óta még soha semmit nem tekintett annyira otthonának, mint Artheniort. Persze nyughatatlan természete miatt már a múltban is hiába tért ide vissza egy-egy hosszú út után, két-három nap múlva már indult is volna tovább, de nem tagadhatja le, hogy a város végül mindig visszahívja. Egészen eddig ezt az ismerőseihez kötötte. Mordach, Daranel, Erf és Assa, mindegyikükkel itt keresztezték egymás útját először. Mostanra azonban kénytelen elfogadni, hogy ezen emberek (tündérek, sötételfek...) sorsa örökké ismeretlen marad számára. Tán fogtak egy hajót és örökké maguk mögött hagyták e földet, tán meghaltak az elmúlt évek eseményeiben, mi tagadás, lehetőségük éppenséggel volt rá. És mindezek ellenére Mordokhai még mindig azt érzi, hogy bár sehol sincs otthon a világban, ennél a városnál közelebb soha nem fog kerülni az érzéshez.
Ilyen és ehhez hasonló dilemmák közepette telik el a délután hősünk számára és amikor kinyitja a szemét maga is rácsodálkozik, hogy lassan biz beesteledik. Mivel a mai éjszakát még mindenképp a fogadóban szeretné eltölteni, így jelenleg egyetlen terve bevenni magát a lenti ivóba, és végiggondolni a továbbiak hogyan s mikéntjét. Kardját azért felcsatolja az oldalára (kivételesen nem a hátára), mert hát látott már a Pegazus néhány cifra incidenst.
Legnagyobb meglepetésére odalenn a korai időpont ellenére már most jelentős tömeg gyűlt össze, s neki bizony beletelik némi időbe mire kiszúr magának egy üres asztalt. Gyomra ekkor meglehetősen indiszkrét módon emlékezteti, hogy ma még nem evett. Nosza int is a fogadósnak. 10 arany fejében rendel Őzragu levest. Nyugodtan, lassan eszik, majd amikor végez, vár, hogy régi ismerőse újra odatévedjen az asztalhoz a tányérért. Ullamar sört kér, és amikor kihozzák, 12 arannyal lesz szegényebb. Iszik pár kortyot, aztán elgondolkodva bámul italába. Azért van még néhány dolog, ami kétségtelenül hozzájárul Arthenior vonzerejéhez, a Pegazusban mért sör pedig mindeképp ezek közé tartozik. Hátradől a székén és hagyja, hogy fülét megtöltse az egyre növekvő zsibongás. Csak most tudatosul benne, hogy valójában mennyire hiányzott neki ez a hely. Tudja, hogy előbb-utóbb ki kell találnia, hogy mihez szeretne kezdeni magával, egyelőre azonban elengedi magát és élvezi a tényt, hogy hosszú idő óta először újra egy helyben van.*
*Mordokhai másnap kissé szédelegve ébred. Nincs mit szépíteni, határozottan érzi magán az előző este hatását. Az utóbbi időben tiszta pipadohányt is kevesebbet szív, mint régen, annak pedig már valóban sok éve, hogy utoljára ehhez a különleges keverékhez nyúlt. Az asztalon lévő tálhoz lép, először iszik belőle pár kortyot, majd arcába lötyköl egy keveset a tartalmából. Ezután átmozgatja kissé elgémberedett testét, csinál néhány fekvőtámaszt, kinyújtja a végtagjait végül lehuppan az ágy szélére. Kinéz az ablakon és arcára megfáradt mosoly kúszik. Különös, hogy a Hóhajú mennyire kedveli az év ezen szakát, mégis mennyire ingadozó tud lenni a hangulata. Nem csoda, hiszen már oly' közel a tél. Ilyenkor minden halni készül.
Amikor végre összeszedi magát, nem gondolkodik sokat, felöltözés után első útja a Fürdőházba vezet. Amikor úton volt, a szabad ég alatt aludt, és bár az időjárás jelentősen kegyesebb a vándorokhoz errefelé, mint odafenn északon, azért az utóbbi napokban már így is egyre erősebben égett benne a vágy egy meleg fürdő iránt.
Élvezi a vizet, testének és lelkének egyaránt érezhetően jót tesz, így nem csoda, hogy közel egy óra is eltelik mire feltápászkodik, nemsokára pedig már újra a hatos szoba kényelmét élvezi. Mindenképp szeretett volna egy kis időt szánni gondolatainak rendbeszedésére, nem is kétség, megrohanták az emlékek. Maga alá húzott lábakkal ül az ágyon, a résnyire nyitott ablakon beszűrődö hangokat hallgatja, és figyeli kavargó érzéseit. Ifjú kora óta még soha semmit nem tekintett annyira otthonának, mint Artheniort. Persze nyughatatlan természete miatt már a múltban is hiába tért ide vissza egy-egy hosszú út után, két-három nap múlva már indult is volna tovább, de nem tagadhatja le, hogy a város végül mindig visszahívja. Egészen eddig ezt az ismerőseihez kötötte. Mordach, Daranel, Erf és Assa, mindegyikükkel itt keresztezték egymás útját először. Mostanra azonban kénytelen elfogadni, hogy ezen emberek (tündérek, sötételfek...) sorsa örökké ismeretlen marad számára. Tán fogtak egy hajót és örökké maguk mögött hagyták e földet, tán meghaltak az elmúlt évek eseményeiben, mi tagadás, lehetőségük éppenséggel volt rá. És mindezek ellenére Mordokhai még mindig azt érzi, hogy bár sehol sincs otthon a világban, ennél a városnál közelebb soha nem fog kerülni az érzéshez.
Ilyen és ehhez hasonló dilemmák közepette telik el a délután hősünk számára és amikor kinyitja a szemét maga is rácsodálkozik, hogy lassan biz beesteledik. Mivel a mai éjszakát még mindenképp a fogadóban szeretné eltölteni, így jelenleg egyetlen terve bevenni magát a lenti ivóba, és végiggondolni a továbbiak hogyan s mikéntjét. Kardját azért felcsatolja az oldalára (kivételesen nem a hátára), mert hát látott már a Pegazus néhány cifra incidenst.
Legnagyobb meglepetésére odalenn a korai időpont ellenére már most jelentős tömeg gyűlt össze, s neki bizony beletelik némi időbe mire kiszúr magának egy üres asztalt. Gyomra ekkor meglehetősen indiszkrét módon emlékezteti, hogy ma még nem evett. Nosza int is a fogadósnak. 10 arany fejében rendel Őzragu levest.
Nyugodtan, lassan eszik, majd amikor végez, vár, hogy régi ismerőse újra odatévedjen az asztalhoz a tányérért. Ullamar sört kér, és amikor kihozzák, 12 arannyal lesz szegényebb. Iszik pár kortyot, aztán elgondolkodva bámul italába. Azért van még néhány dolog, ami kétségtelenül hozzájárul Arthenior vonzerejéhez, a Pegazusban mért sör pedig mindeképp ezek közé tartozik. Hátradől a székén és hagyja, hogy fülét megtöltse az egyre növekvő zsibongás. Csak most tudatosul benne, hogy valójában mennyire hiányzott neki ez a hely. Tudja, hogy előbb-utóbb ki kell találnia, hogy mihez szeretne kezdeni magával, egyelőre azonban elengedi magát és élvezi a tényt, hogy hosszú idő óta először újra egy helyben van.*1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18871-18890