Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 279 (5561. - 5580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5580. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 16:34:00
Üzenet elküldve: 2024-11-17 16:34:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
-Kellemes reggelt!
*Nestar felkel kis merengéséből, Merlana felvetésére megnézi az adott személyeket, nem agresszíven hosszan, de elég nyilvánvalóan. Kapargat a tudatában és ha külön-külön nem is merné őket meggyanúsítani egy-egy személlyel való hasonlósággal majdnem egy évtized távlatából, még serdülőkori éveikben, a véletlenek felgyülemlenek annyira, hogy merészkedjen következményeket levonni belőle.*
- Nem tudom, hogy szimpátia-e, de lehet ismerjük egymást, a lány apja megbízható kereskedő volt a városban, még a háború előtt és a fiú segéd volt az üzletben. Azonban bőven a lázadás előtt megszűnt az üzletük, a háború miatt el kellett hagyjam a várost, így nem tudom, mi történt velük. Talán nem árt megkérdezni.
*Nem feltétlenül üzleti partnerség miatt, de kevés ismerős arcot talál mostanában a városban és talán ők első kézből el tudják mesélni, mi történt a kereskedőkkel. A teájának végeztével és remélhetőleg Merlana segedelmével megindul az asztal irányába, hogy sajnálatosan belekeveredjen a kettős békés ebédjének folyamatába.*
- Elnézést a zavarásért, de nem Anlyeska Phadiwerhez van szerencsém? Gyakori vevő voltam az apja üzletében.
*Sajnos Corad neve viszont már kikopott az emlékezetéből, mert bár az alakjára emlékszik, sertepertélni az üzletben, a neve nem igazán hangzott el. Ez bizonyosan valami jót jelent, ha nem üvöltötték át a bolton a megnevezést, amire hallgat, hogy minden ott lévő elméjébe vésődjön, de lehet csak nem akkor volt jelen.*
-Kellemes reggelt!
*Nestar felkel kis merengéséből, Merlana felvetésére megnézi az adott személyeket, nem agresszíven hosszan, de elég nyilvánvalóan. Kapargat a tudatában és ha külön-külön nem is merné őket meggyanúsítani egy-egy személlyel való hasonlósággal majdnem egy évtized távlatából, még serdülőkori éveikben, a véletlenek felgyülemlenek annyira, hogy merészkedjen következményeket levonni belőle.*
- Nem tudom, hogy szimpátia-e, de lehet ismerjük egymást, a lány apja megbízható kereskedő volt a városban, még a háború előtt és a fiú segéd volt az üzletben. Azonban bőven a lázadás előtt megszűnt az üzletük, a háború miatt el kellett hagyjam a várost, így nem tudom, mi történt velük. Talán nem árt megkérdezni.
*Nem feltétlenül üzleti partnerség miatt, de kevés ismerős arcot talál mostanában a városban és talán ők első kézből el tudják mesélni, mi történt a kereskedőkkel. A teájának végeztével és remélhetőleg Merlana segedelmével megindul az asztal irányába, hogy sajnálatosan belekeveredjen a kettős békés ebédjének folyamatába.*
- Elnézést a zavarásért, de nem Anlyeska Phadiwerhez van szerencsém? Gyakori vevő voltam az apja üzletében.
*Sajnos Corad neve viszont már kikopott az emlékezetéből, mert bár az alakjára emlékszik, sertepertélni az üzletben, a neve nem igazán hangzott el. Ez bizonyosan valami jót jelent, ha nem üvöltötték át a bolton a megnevezést, amire hallgat, hogy minden ott lévő elméjébe vésődjön, de lehet csak nem akkor volt jelen.*
5579. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-17 11:15:05
Üzenet elküldve: 2024-11-17 11:15:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Egy hátránya van annak, ha valaki figyel is rá, nem csak úgy mellette van; észrevesz olyasmit, amit nem szeretne, hogy észrevegyenek. Mert van, ami az ő dolga. Amit ő kezel, a saját módján. A legtöbb észrevétele, terve és gondolata jól szokott elsülni. Nem szereti, ha beleszólnak abba, amit csinál, mégis bájosan tud mellé mosolyogni, hogy ennek ne legyen látszata. Kivéve most. Túl másnapos ehhez. Szinte kérlelően villan a másikra a szeme, hogy bele se kezdjen. De érzi a hangsúlyból, hogy bele lesz kezdve. Ő pedig rendkívül mérges lesz miatta. Aztán az elf is. Akkor pedig kellemetlen érzések közepette mehetnek a rezidenciára, ami a már így is nehéz helyzetet tovább fogja nehezíteni. Ezért jó, hogy szokott gondolkodni Mai. Mert végül eljut addig, hogy ne dacoljon.*
- Gyümölcsöt kérek.
*Forgatja meg a szemeit, mikor amaz már nem láthatja, s lenyelve érzéseit áll fel, hogy addig illegethesse magát a tükörben, míg az vissza nem tér.
Talán vannak égiek is, akik figyelnek rá – nem csak az elf –, és minden nőtársára is, akik áldottak azzal a keggyel, hogy megússzák szeretőik legmagányosabb, legőszintébb pillanatait, melyeket az árnyékszék falai között töltenek. Mert valljuk be, ez az a szentély, ahol lehull minden álarc, és megnyilvánul az ember – vagy éppen elf – valódi természete.
A kis helyiség falai sokat látnak, de nem beszélnek, és talán jobb is így. Mert vannak titkok, amiket jobb, ha a fatrónusra bíznak, és hagyják, hogy ott is maradjanak. Hadd maradjon meg mindenkinek az a tökéletes 'én idő', az a bensőséges privát szféra, ahol nincs más nézőközönség, csak a falak rideg tekintete. Ahol nincsenek szabályok, csak ösztönök és a természet követelései. Jobb ez így. Mindent tudni a másikról? Kár volna. Néha az intimitás nem is annyira romantikus, mint ahogy azt a regényekben szokás leírni.*
*Egy hátránya van annak, ha valaki figyel is rá, nem csak úgy mellette van; észrevesz olyasmit, amit nem szeretne, hogy észrevegyenek. Mert van, ami az ő dolga. Amit ő kezel, a saját módján. A legtöbb észrevétele, terve és gondolata jól szokott elsülni. Nem szereti, ha beleszólnak abba, amit csinál, mégis bájosan tud mellé mosolyogni, hogy ennek ne legyen látszata. Kivéve most. Túl másnapos ehhez. Szinte kérlelően villan a másikra a szeme, hogy bele se kezdjen. De érzi a hangsúlyból, hogy bele lesz kezdve. Ő pedig rendkívül mérges lesz miatta. Aztán az elf is. Akkor pedig kellemetlen érzések közepette mehetnek a rezidenciára, ami a már így is nehéz helyzetet tovább fogja nehezíteni. Ezért jó, hogy szokott gondolkodni Mai. Mert végül eljut addig, hogy ne dacoljon.*
- Gyümölcsöt kérek.
*Forgatja meg a szemeit, mikor amaz már nem láthatja, s lenyelve érzéseit áll fel, hogy addig illegethesse magát a tükörben, míg az vissza nem tér.
Talán vannak égiek is, akik figyelnek rá – nem csak az elf –, és minden nőtársára is, akik áldottak azzal a keggyel, hogy megússzák szeretőik legmagányosabb, legőszintébb pillanatait, melyeket az árnyékszék falai között töltenek. Mert valljuk be, ez az a szentély, ahol lehull minden álarc, és megnyilvánul az ember – vagy éppen elf – valódi természete.
A kis helyiség falai sokat látnak, de nem beszélnek, és talán jobb is így. Mert vannak titkok, amiket jobb, ha a fatrónusra bíznak, és hagyják, hogy ott is maradjanak. Hadd maradjon meg mindenkinek az a tökéletes 'én idő', az a bensőséges privát szféra, ahol nincs más nézőközönség, csak a falak rideg tekintete. Ahol nincsenek szabályok, csak ösztönök és a természet követelései. Jobb ez így. Mindent tudni a másikról? Kár volna. Néha az intimitás nem is annyira romantikus, mint ahogy azt a regényekben szokás leírni.*
5578. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 20:45:28
Üzenet elküldve: 2024-11-16 20:45:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Bizonytalan is, hisz ő még mindig csak próbálja utolérni magát, és felfogni, hogy él. Rengeteg a teendő a rezidencián, a kapcsolatainak építésében, abban, hogy egyáltalán megtalálja újra önmagát és a helyét a társadalomban. Hálás is, hogy Orthus egy kicsit kirángatta ebből, és most nem kell másra koncentrálnia, mint arra, hogy élvezze a vacsorát.
Tekintete akkor válik sokkalta kíváncsibbá, mikor észreveszi, hogy a férfi mennyire szeretne a kedvében járni. Nemes kisasszony lévén azonnal kiszúrja, ha imponálni próbálnak neki. Legalább olyan érzéke van ehhez, mint Morthimer úrnak a kereskedéshez.*
- Kinek fontos? Nekem vagy Önnek? *elmosolyodik.* Mondja, Morthimer úr, miért szeretne ennyire a kedvemben járni? Ez a vacsora, az ajándékok, a figyelmessége… igazán megtisztelő. *Mielőtt megkapná a választ, már próbál találgatni. Ahogy eddig megismerte a férfit, nem gondolná, hogy az érzelmeknek helye van az ő életében, de most mégis olyan, mintha mutatna valamit magából, abból az Orthus Morthimer-ből, akit csak nagyon kevesen láthatnak.*
- Ez is csupán valamiféle érdek, vagy esetleg személyes okok húzódnak mögötte? Bevallom, egészen kíváncsivá tett. *Szemeiben is ugyanez az érdeklődés tükröződik, még az evőeszközt is lerakja, hogy minden figyelmét társának szentelhesse.*
//Ünnepi vacsora//
*Bizonytalan is, hisz ő még mindig csak próbálja utolérni magát, és felfogni, hogy él. Rengeteg a teendő a rezidencián, a kapcsolatainak építésében, abban, hogy egyáltalán megtalálja újra önmagát és a helyét a társadalomban. Hálás is, hogy Orthus egy kicsit kirángatta ebből, és most nem kell másra koncentrálnia, mint arra, hogy élvezze a vacsorát.
Tekintete akkor válik sokkalta kíváncsibbá, mikor észreveszi, hogy a férfi mennyire szeretne a kedvében járni. Nemes kisasszony lévén azonnal kiszúrja, ha imponálni próbálnak neki. Legalább olyan érzéke van ehhez, mint Morthimer úrnak a kereskedéshez.*
- Kinek fontos? Nekem vagy Önnek? *elmosolyodik.* Mondja, Morthimer úr, miért szeretne ennyire a kedvemben járni? Ez a vacsora, az ajándékok, a figyelmessége… igazán megtisztelő. *Mielőtt megkapná a választ, már próbál találgatni. Ahogy eddig megismerte a férfit, nem gondolná, hogy az érzelmeknek helye van az ő életében, de most mégis olyan, mintha mutatna valamit magából, abból az Orthus Morthimer-ből, akit csak nagyon kevesen láthatnak.*
- Ez is csupán valamiféle érdek, vagy esetleg személyes okok húzódnak mögötte? Bevallom, egészen kíváncsivá tett. *Szemeiben is ugyanez az érdeklődés tükröződik, még az evőeszközt is lerakja, hogy minden figyelmét társának szentelhesse.*
5577. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 20:15:49
Üzenet elküldve: 2024-11-16 20:15:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Bólint csupán arra, amit Alenia a nemesekről szól, és hogy ki való annak és ki nem. Valójában ő ugyanezt gondolja és mondta is. Mindössze ő úgy látja, hogy el kell telnie némi időnek - esetleg több emberöltőnek -, mire a mostani nemességből kipereg az, aki nem méltó a címre. Hiszen most az egyetlen feltétel a pénz megléte.
Jóízűen falatoznak, ő pedig a körülményekhez képest jól is érzi magát. Ennél különb körülmények dukálnának nekik, de olyat ez a város nem tud nyújtani. Talán a nemesi negyedben sikerül majd valamit összehozni.
Amikor aztán a szabadidőre, kikapcsolódásra és ezzel kapcsolatos szükségletekre terelődik a szó, Alenia elbizonytalanodik kissé a válaszában. Mint aki nem gondolkodott sokat ezen eddig.*
- Értem. Azért ha javasolhatom, gondolkozzon el kissé azon, mi tenné boldoggá a mindennapokban, a kötelességeink teljesítésén túl! Örömömre szolgálna, hogy olyasmit is adhatnék önnek, ami nem pusztán a munkáról szól, hanem inkább az ön személyes boldogságát segíti elő. Higgye el, az éppolyan fontos.
//Ünnepi vacsora//
*Bólint csupán arra, amit Alenia a nemesekről szól, és hogy ki való annak és ki nem. Valójában ő ugyanezt gondolja és mondta is. Mindössze ő úgy látja, hogy el kell telnie némi időnek - esetleg több emberöltőnek -, mire a mostani nemességből kipereg az, aki nem méltó a címre. Hiszen most az egyetlen feltétel a pénz megléte.
Jóízűen falatoznak, ő pedig a körülményekhez képest jól is érzi magát. Ennél különb körülmények dukálnának nekik, de olyat ez a város nem tud nyújtani. Talán a nemesi negyedben sikerül majd valamit összehozni.
Amikor aztán a szabadidőre, kikapcsolódásra és ezzel kapcsolatos szükségletekre terelődik a szó, Alenia elbizonytalanodik kissé a válaszában. Mint aki nem gondolkodott sokat ezen eddig.*
- Értem. Azért ha javasolhatom, gondolkozzon el kissé azon, mi tenné boldoggá a mindennapokban, a kötelességeink teljesítésén túl! Örömömre szolgálna, hogy olyasmit is adhatnék önnek, ami nem pusztán a munkáról szól, hanem inkább az ön személyes boldogságát segíti elő. Higgye el, az éppolyan fontos.
5576. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 18:00:01
Üzenet elküldve: 2024-11-16 18:00:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Mindketten igyekszenek leküzdeni azokat az erőket amik őket az ágyhoz húzzák. A doki ha nem ér le időben akkor kellemetlen napot fog köszönni magának. Ennek ellenére nem felejti el felajánlani, hogy felhozza a lánynak a reggelit. Addig is lenne idejük kicsit még összebújni és kényelemben leküzdeni a fáradtságukat. El van ez tervezve. A válasz hallatán viszont ő is elkezd gondolkozni. Csak ő hamar a végére ér a számolásnak. "Édes" fel is szólal.*
-Lófaszt! Valamit egyél!
*Idegesség vagy parancs nem érződik még ki a hangjából. Az viszont igen, hogy ebből nem fog engedni. A félvér most megtapasztalhatja mi a sötét oldala annak ha egy orvossal akad össze. Nem hagyja, hogy éheztesse magát. Viszont mikor megindul lefelé akkor első útja az árnyékszékre vezet ahol újabb káromkodások törnek ki belőle. Az, hogy az utána érkezőnek kellemetlen élményt okoz azzal, hogy mindent körbevizel nem érdekelné, de még a cipőjére és a nadrágja szárára is ment a nedűből. Morogva tér vissza a pulthoz ahol a vén fogadós nem túl szép ábrázata és kopasz feje fogadja. El is kezdenek beszélgetni arról, mennyi paprika kell a jól elkészített szalonnás rántottába. A lány szépülhet közben. Vagy ha fent hallgatott az elfre és kért reggelit akkor ő le is adja most a rendelést.*
*Mindketten igyekszenek leküzdeni azokat az erőket amik őket az ágyhoz húzzák. A doki ha nem ér le időben akkor kellemetlen napot fog köszönni magának. Ennek ellenére nem felejti el felajánlani, hogy felhozza a lánynak a reggelit. Addig is lenne idejük kicsit még összebújni és kényelemben leküzdeni a fáradtságukat. El van ez tervezve. A válasz hallatán viszont ő is elkezd gondolkozni. Csak ő hamar a végére ér a számolásnak. "Édes" fel is szólal.*
-Lófaszt! Valamit egyél!
*Idegesség vagy parancs nem érződik még ki a hangjából. Az viszont igen, hogy ebből nem fog engedni. A félvér most megtapasztalhatja mi a sötét oldala annak ha egy orvossal akad össze. Nem hagyja, hogy éheztesse magát. Viszont mikor megindul lefelé akkor első útja az árnyékszékre vezet ahol újabb káromkodások törnek ki belőle. Az, hogy az utána érkezőnek kellemetlen élményt okoz azzal, hogy mindent körbevizel nem érdekelné, de még a cipőjére és a nadrágja szárára is ment a nedűből. Morogva tér vissza a pulthoz ahol a vén fogadós nem túl szép ábrázata és kopasz feje fogadja. El is kezdenek beszélgetni arról, mennyi paprika kell a jól elkészített szalonnás rántottába. A lány szépülhet közben. Vagy ha fent hallgatott az elfre és kért reggelit akkor ő le is adja most a rendelést.*
5575. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 17:07:34
Üzenet elküldve: 2024-11-16 17:07:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Hunyorog a másik válaszát várva, de nem igazán tud kivenni belőle semmit. Egy pár pillanatot eltölt azzal, hogy értelmezze, de nem jut előrébb, így inkább csak homlokát nyomja bele a párnába, hátha a kifejtett erő eltünteti a fájdalmat. De nem szokott és nem is szeret sokáig szenvedni, így felül az ágy szélére. A mostani szavakat igen jól hallja viszont. Elnéz kissé a távolba, amit persze hamar megtörnek a falak, de nem érdekli, most számol, ráadásul igen fontos dolgot. Még nem tart ott, hogy igent mondjon, így hát megrázza a fejét.*
- Édes vagy, de nem kérek semmit.
*Rövidre is szeretné ezzel zárni. Nézi, ahogy eltűnik a másik, aztán pedig magát a tükörben, miután végre felállt és van rá ideje, hogy rendbe szedje magát. A haját fésülgeti ujjaival, aztán elneveti magát, ami megint csak nem volt szerencsés lépés így, hogy a hirtelenebb mozdulatoktól hasogat a feje. Kell egy nagy séta, az az út nem lesz elég, ami a rezidenciáig tart. Ki kell szellőztetnie a fejét. Közben el is felejti, hogy min kacagott fel, de újra szembesül vele. Azok az átkozott hullámos tincsek, úgy tapadtak össze a tegnapi testmozgás hatására, hogy élő ember nincs, aki ezt helyrehozza. Még szerencse, hogy ő csak félig ember, így nem adja fel, hosszasan játszadozik vele, a másik akár megjárhatja ez idő alatt a fogadóteret is. Ő tényleg nem siet, mintha a borzassága ténye is csak segítene egy kicsit, hogy odázza az indulást.
Végül sikerül kölcsönözni magának olyan megjelenést, amit nehezen, de elfogad. Ekkor hátrál egy kicsit és néz vissza a tükörképére. Beborítják a másik ajkai okozta nyomok, a szorítások, s már bele sem mer gondolni, hogy hogyan lett kék foltos a combja. Talán a karfa. Fordul kissé, ha már eszébe jutott az ülőalkalmatosság, akkor megnézze, hogyan kezdte ki alabástrom, puha bőrét annak anyaga. *
- Jaj Mai...
*Rázza meg a fejét, majd kifúj egy nagy adag levegőt, miközben végigsimít a nyakán éktelenkedő vörös foltokon, mégis mosolyog. A férfi megjárhatott városokat is azalatt, hogy ő csak önmagát nézte a tükröződésben. Nem haragudhat érte. Tudta, hogy nőből van, akit felhozott a szobába.*
*Hunyorog a másik válaszát várva, de nem igazán tud kivenni belőle semmit. Egy pár pillanatot eltölt azzal, hogy értelmezze, de nem jut előrébb, így inkább csak homlokát nyomja bele a párnába, hátha a kifejtett erő eltünteti a fájdalmat. De nem szokott és nem is szeret sokáig szenvedni, így felül az ágy szélére. A mostani szavakat igen jól hallja viszont. Elnéz kissé a távolba, amit persze hamar megtörnek a falak, de nem érdekli, most számol, ráadásul igen fontos dolgot. Még nem tart ott, hogy igent mondjon, így hát megrázza a fejét.*
- Édes vagy, de nem kérek semmit.
*Rövidre is szeretné ezzel zárni. Nézi, ahogy eltűnik a másik, aztán pedig magát a tükörben, miután végre felállt és van rá ideje, hogy rendbe szedje magát. A haját fésülgeti ujjaival, aztán elneveti magát, ami megint csak nem volt szerencsés lépés így, hogy a hirtelenebb mozdulatoktól hasogat a feje. Kell egy nagy séta, az az út nem lesz elég, ami a rezidenciáig tart. Ki kell szellőztetnie a fejét. Közben el is felejti, hogy min kacagott fel, de újra szembesül vele. Azok az átkozott hullámos tincsek, úgy tapadtak össze a tegnapi testmozgás hatására, hogy élő ember nincs, aki ezt helyrehozza. Még szerencse, hogy ő csak félig ember, így nem adja fel, hosszasan játszadozik vele, a másik akár megjárhatja ez idő alatt a fogadóteret is. Ő tényleg nem siet, mintha a borzassága ténye is csak segítene egy kicsit, hogy odázza az indulást.
Végül sikerül kölcsönözni magának olyan megjelenést, amit nehezen, de elfogad. Ekkor hátrál egy kicsit és néz vissza a tükörképére. Beborítják a másik ajkai okozta nyomok, a szorítások, s már bele sem mer gondolni, hogy hogyan lett kék foltos a combja. Talán a karfa. Fordul kissé, ha már eszébe jutott az ülőalkalmatosság, akkor megnézze, hogyan kezdte ki alabástrom, puha bőrét annak anyaga. *
- Jaj Mai...
*Rázza meg a fejét, majd kifúj egy nagy adag levegőt, miközben végigsimít a nyakán éktelenkedő vörös foltokon, mégis mosolyog. A férfi megjárhatott városokat is azalatt, hogy ő csak önmagát nézte a tükröződésben. Nem haragudhat érte. Tudta, hogy nőből van, akit felhozott a szobába.*
5574. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 16:45:03
Üzenet elküldve: 2024-11-16 16:45:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A másikat bizonyára a másnaposság is gyötri nem csak az ébredés általános fájdalmai. Amire bizonyára nagyon érzékeny lenne az elf ha neki ne lenne minden bizonnyal rosszabb. Nehézkesen feltápászkodik, bámul ki a fejéből, párszor átgondolja, hogy tényleg elinduljon-e, de feszülő hólyagja kegyetlenül sürgeti. A kérdésre is csak fáradtan nyög és motyog valamit az orra alatt. Keresi a nadrágját és elindul felé. Mikor látja a félvért mozdulni akkor mégis előtör belőle az-az oldala amiért a lányok annyira szeretni szokták.*
-Mit ennél? Ne kelj fel, én felhozom.
*Ő maga most majd nem tervez sok időt fordítani saját külsejére mert sietős a dolga. Meghallgatja a másik válaszát miközben magára húzza a ruháit majd tényleg megindulna lefelé. Este nem okozna neki problémát, de fényes nappal nem oldaná meg az ablakban állva a szükségletét.*
*A másikat bizonyára a másnaposság is gyötri nem csak az ébredés általános fájdalmai. Amire bizonyára nagyon érzékeny lenne az elf ha neki ne lenne minden bizonnyal rosszabb. Nehézkesen feltápászkodik, bámul ki a fejéből, párszor átgondolja, hogy tényleg elinduljon-e, de feszülő hólyagja kegyetlenül sürgeti. A kérdésre is csak fáradtan nyög és motyog valamit az orra alatt. Keresi a nadrágját és elindul felé. Mikor látja a félvért mozdulni akkor mégis előtör belőle az-az oldala amiért a lányok annyira szeretni szokták.*
-Mit ennél? Ne kelj fel, én felhozom.
*Ő maga most majd nem tervez sok időt fordítani saját külsejére mert sietős a dolga. Meghallgatja a másik válaszát miközben magára húzza a ruháit majd tényleg megindulna lefelé. Este nem okozna neki problémát, de fényes nappal nem oldaná meg az ablakban állva a szükségletét.*
5573. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 16:28:46
Üzenet elküldve: 2024-11-16 16:28:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Óvatosak a mozdulatok, de muszáj őket megtenni. Nem lehet ugyanis, hogy egyszerűen csak elválik a másiktól és nekikezdenek a napnak csak úgy, anélkül, hogy ne fészkelné közel magát az elfhez. Nem ébredt meg a mocorgására, így neki több ideje van észhez térni, a lassan ébredő gondolatait helyretenni és felkészülni arra, hogy mi vár ma még rá. Kissé fájdalmas grimaszt enged meg magának, úgysem látja a másik. Nem tudja mennyi idő telik el, nem türelmetlen, a beszűrődő napfény viszont kezdi betölteni a teret. Túl világos minden, a jégkék szemeket zavarja, le akarja még hunyni, de nem kísérti a sorsot azzal, hogy visszaereszkedik az álmokba. Úgyis jobb most a valóság, még ha lassan véget is ér a kellemesebbik része.
A másik is úgy fest ébredezik. A zöldek látványa elégedettséggel tölti el, ahogy az is, hogy közel hajol és lophat egy csókot tőle.*
- Jó reggelt. Fogalmam sincs, mikor aludtam el. De jól. És te?
*Jólesőn megborzong, majd kezei szeretnének ráfonódni még jobban a testre, de amaz még mielőtt kedvet kapna még közelebb lenni hozzá, máris nyújtózkodik és hagyja őt jóformán magára. Nem enged teret a másnap által előidézett hisztire, amihez olyan nagy kedve volna. Tudta, hogy vége lesz. Hasra fordul és egy perccel még megajándékozza magát, hogy csak utána üljön az ágy szélére. A férfit nézi végig, majd a ruháját keresi a szemével. A mozdulatra is belenyilall a fejébe a fájdalom. Túlzásba vitte, de nem bán egy percet sem. Hagyja a másikat, hadd tegye a dolgát úgy, ahogy azt akarja reggel. Egy ölelésre még talán majd visszatér hozzá, mielőtt elhagyják a szobát. Vagy többre. A tükörképét nézi a mosdótál felett, majd lehűti az arcát a hideg vízzel. Nem odázza el a másik iránt ébredő vágyát. Nagy levegőt vesz inkább és a tincseit próbálja eligazítani.*
*Óvatosak a mozdulatok, de muszáj őket megtenni. Nem lehet ugyanis, hogy egyszerűen csak elválik a másiktól és nekikezdenek a napnak csak úgy, anélkül, hogy ne fészkelné közel magát az elfhez. Nem ébredt meg a mocorgására, így neki több ideje van észhez térni, a lassan ébredő gondolatait helyretenni és felkészülni arra, hogy mi vár ma még rá. Kissé fájdalmas grimaszt enged meg magának, úgysem látja a másik. Nem tudja mennyi idő telik el, nem türelmetlen, a beszűrődő napfény viszont kezdi betölteni a teret. Túl világos minden, a jégkék szemeket zavarja, le akarja még hunyni, de nem kísérti a sorsot azzal, hogy visszaereszkedik az álmokba. Úgyis jobb most a valóság, még ha lassan véget is ér a kellemesebbik része.
A másik is úgy fest ébredezik. A zöldek látványa elégedettséggel tölti el, ahogy az is, hogy közel hajol és lophat egy csókot tőle.*
- Jó reggelt. Fogalmam sincs, mikor aludtam el. De jól. És te?
*Jólesőn megborzong, majd kezei szeretnének ráfonódni még jobban a testre, de amaz még mielőtt kedvet kapna még közelebb lenni hozzá, máris nyújtózkodik és hagyja őt jóformán magára. Nem enged teret a másnap által előidézett hisztire, amihez olyan nagy kedve volna. Tudta, hogy vége lesz. Hasra fordul és egy perccel még megajándékozza magát, hogy csak utána üljön az ágy szélére. A férfit nézi végig, majd a ruháját keresi a szemével. A mozdulatra is belenyilall a fejébe a fájdalom. Túlzásba vitte, de nem bán egy percet sem. Hagyja a másikat, hadd tegye a dolgát úgy, ahogy azt akarja reggel. Egy ölelésre még talán majd visszatér hozzá, mielőtt elhagyják a szobát. Vagy többre. A tükörképét nézi a mosdótál felett, majd lehűti az arcát a hideg vízzel. Nem odázza el a másik iránt ébredő vágyát. Nagy levegőt vesz inkább és a tincseit próbálja eligazítani.*
5572. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 15:58:53
Üzenet elküldve: 2024-11-16 15:58:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Mára, ami több mint valószínű, hogy a következő nap, úgy néz ki elmondtak mindent amit szerettek volna ugyanis elhallgatnak. Hogy melyikük az első akit elnyom az álom az jó kérdés. A doki is a gondolataiba mélyed és bár
ujjai játszadoznak azokkal a fürtökkel fejben kicsit másfelé jár már. De lassan ő is elmerül az iszapos ragadós sötétségben.*
*A lánynak nem kell aggódnia. Egy kis mocorgás még nem fogja felébreszteni az elfet. Tényleg kimerült az elmúlt napokban. Ha a félvér nem kívánja felrázni akkor időbe fog telni mire magától felkel. Az ébredés pedig nem túl kellemes. A gondolatai zavarosak, az ágy pedig túlságosan meleg és nincs semmi kedve elhagyni. Viszont muszáj. Nem is azért amit magának kitalált milyen dolga volna a mai nap. Inkább amit a teste kitalált milyen dolga van neki most azonnal. Nehézkesen sóhajt és csak óvatosan nyitja ki a szemét. Világos van. Letekint a hozzá bújt testre és ha a kékekkel találkozik akkor rámosolyog a lányra.*
-Reggelt.
*Hajolna hozzá egy reggeli csókért hátha jobban indul tőle a nap.*
-Jól aludtál?
*Majd némi nyújtózkodás után elkezd felkelni. A takarón túli világ olyan rideg. Egyáltalán ki takargatta őt be?*
*Mára, ami több mint valószínű, hogy a következő nap, úgy néz ki elmondtak mindent amit szerettek volna ugyanis elhallgatnak. Hogy melyikük az első akit elnyom az álom az jó kérdés. A doki is a gondolataiba mélyed és bár
ujjai játszadoznak azokkal a fürtökkel fejben kicsit másfelé jár már. De lassan ő is elmerül az iszapos ragadós sötétségben.*
*A lánynak nem kell aggódnia. Egy kis mocorgás még nem fogja felébreszteni az elfet. Tényleg kimerült az elmúlt napokban. Ha a félvér nem kívánja felrázni akkor időbe fog telni mire magától felkel. Az ébredés pedig nem túl kellemes. A gondolatai zavarosak, az ágy pedig túlságosan meleg és nincs semmi kedve elhagyni. Viszont muszáj. Nem is azért amit magának kitalált milyen dolga volna a mai nap. Inkább amit a teste kitalált milyen dolga van neki most azonnal. Nehézkesen sóhajt és csak óvatosan nyitja ki a szemét. Világos van. Letekint a hozzá bújt testre és ha a kékekkel találkozik akkor rámosolyog a lányra.*
-Reggelt.
*Hajolna hozzá egy reggeli csókért hátha jobban indul tőle a nap.*
-Jól aludtál?
*Majd némi nyújtózkodás után elkezd felkelni. A takarón túli világ olyan rideg. Egyáltalán ki takargatta őt be?*
5571. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:15:00
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:15:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Hallja a szavakat és nem tud mást csinálni, mint mosolyogni. Jó így és nem akar ebből kiszakadni. Tényleg elveszni a legjobb ebben az állapotban. Érezni a férfi bőrének melegét, élvezni, ahogy átkarolja, a hajával játszik és nem gondolni rajta kívül semmire. Épp elég volt a forgatag, amibe keveredett. Szereti, de nem tud megpihenni tőle, s ugyan, ez a nap is rettentő sűrű volt, mégis valami más.
Veszített ugyan, de még sosem volt ilyen édes ez. Nem tudja, hogy mikor nyomta el az álom. Azt sem, hogy az a néhány mondat, amit még az elfhez intézett, az megtörtént-e, vagy a szokásos rémálmai helyett ezzel szórakoztatta éjjel az elméje. Hogy hogyan került rá takaró, maga sem tudja, de nyugtató az első pillanat, amikor újra nyílik a szem. Csupán a feje jelez enyhe szúrással, hogy több volt a tegnapi bor, mint ami szükséges lett volna, de nem lesz belőle nagy probléma. A másik légvétele sokkal érdekesebb, mint az, hogy mennyire viselte meg az ital. Rá sem néz egy ideig, csak hallgatja. Előre tudja, hogy a következő alvásnál ez hiányozni fog, mégis mosoly terül szét rajta és húzódik közelebb a dokihoz. Minden mozdulat óvatos, nem akarja megébreszteni a férfit, ha nem muszáj, de hozzá kell bújnia, még most hosszasan, ha megengedi a póz, ahogyan az fekszik. Ha nehézkes lenne is odaférkőzik, elég apró, hogy bárhogyan is, de megoldja. Talán bocsánatos bűn, ha mégis emiatt térne magához a hosszúéletű.
A kékekkel szívja be annak minden kis részét, amit felfedve hagy a takaró. Nem akar innen kikelni. Sosem kedvelte a lustálkodást, de kedve lenne még bezárva maradni. Kár, hogy azt nem lehet.*
*Hallja a szavakat és nem tud mást csinálni, mint mosolyogni. Jó így és nem akar ebből kiszakadni. Tényleg elveszni a legjobb ebben az állapotban. Érezni a férfi bőrének melegét, élvezni, ahogy átkarolja, a hajával játszik és nem gondolni rajta kívül semmire. Épp elég volt a forgatag, amibe keveredett. Szereti, de nem tud megpihenni tőle, s ugyan, ez a nap is rettentő sűrű volt, mégis valami más.
Veszített ugyan, de még sosem volt ilyen édes ez. Nem tudja, hogy mikor nyomta el az álom. Azt sem, hogy az a néhány mondat, amit még az elfhez intézett, az megtörtént-e, vagy a szokásos rémálmai helyett ezzel szórakoztatta éjjel az elméje. Hogy hogyan került rá takaró, maga sem tudja, de nyugtató az első pillanat, amikor újra nyílik a szem. Csupán a feje jelez enyhe szúrással, hogy több volt a tegnapi bor, mint ami szükséges lett volna, de nem lesz belőle nagy probléma. A másik légvétele sokkal érdekesebb, mint az, hogy mennyire viselte meg az ital. Rá sem néz egy ideig, csak hallgatja. Előre tudja, hogy a következő alvásnál ez hiányozni fog, mégis mosoly terül szét rajta és húzódik közelebb a dokihoz. Minden mozdulat óvatos, nem akarja megébreszteni a férfit, ha nem muszáj, de hozzá kell bújnia, még most hosszasan, ha megengedi a póz, ahogyan az fekszik. Ha nehézkes lenne is odaférkőzik, elég apró, hogy bárhogyan is, de megoldja. Talán bocsánatos bűn, ha mégis emiatt térne magához a hosszúéletű.
A kékekkel szívja be annak minden kis részét, amit felfedve hagy a takaró. Nem akar innen kikelni. Sosem kedvelte a lustálkodást, de kedve lenne még bezárva maradni. Kár, hogy azt nem lehet.*
5570. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 13:36:21
Üzenet elküldve: 2024-11-16 13:36:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Szomorú, hogy nem találkoztak. Az elf nem utasított volna el munka után egy kis szórakozást a félvérrel. Aki jól sejti miért kerülte a sellőket. Bólint is.*
-Nem tanácsos.
*Mikor a húga állapotáról kérdezett és komolyabbá vállt annak az volt az oka, hogy maga a téma nem engedte meg a komolytalanságot. Az arra utalt volna, hogy ő maga szakmailag nem veszi magát komolyan. A sellők viszont veszélyesek. Ha nem tartja meg tőlük az egészséges távolságot akkor azok a lányok képesek a bőre alá jutni. Az pedig nem egy egészséges dolog. Mint kiderül a másik nem is sokat mozdult ki a szobájából. Hát úgy tényleg nehéz lett volna találkozniuk. Mikor a félvér közelebb húzódik hozzá akkor átkarolja és játszadozik kicsit azokkal a fekete fürtökkel miközben hallgatja. Azon, hogy most jobb egy szobába zárva elmosolyodik.*
-Azt, meghiszem.
*Ő maga is elfáradt. Az elmúlt időszak is, de ez a nap is sűrű volt. A kikötői pihenője során, ami nem sikerült neki az pont a pihenés volt. Méghozzá minden szakad a nyakába. Kellett neki is egy nap mikor felejthet kicsit. Elveszhet.*
*Szomorú, hogy nem találkoztak. Az elf nem utasított volna el munka után egy kis szórakozást a félvérrel. Aki jól sejti miért kerülte a sellőket. Bólint is.*
-Nem tanácsos.
*Mikor a húga állapotáról kérdezett és komolyabbá vállt annak az volt az oka, hogy maga a téma nem engedte meg a komolytalanságot. Az arra utalt volna, hogy ő maga szakmailag nem veszi magát komolyan. A sellők viszont veszélyesek. Ha nem tartja meg tőlük az egészséges távolságot akkor azok a lányok képesek a bőre alá jutni. Az pedig nem egy egészséges dolog. Mint kiderül a másik nem is sokat mozdult ki a szobájából. Hát úgy tényleg nehéz lett volna találkozniuk. Mikor a félvér közelebb húzódik hozzá akkor átkarolja és játszadozik kicsit azokkal a fekete fürtökkel miközben hallgatja. Azon, hogy most jobb egy szobába zárva elmosolyodik.*
-Azt, meghiszem.
*Ő maga is elfáradt. Az elmúlt időszak is, de ez a nap is sűrű volt. A kikötői pihenője során, ami nem sikerült neki az pont a pihenés volt. Méghozzá minden szakad a nyakába. Kellett neki is egy nap mikor felejthet kicsit. Elveszhet.*
5569. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 12:42:03
Üzenet elküldve: 2024-11-16 12:42:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Az a hat nem a szórakozásról szólt, de azért Mai megtalálta néha a forrását. Persze, mint mindig a legfontosabb dolga az volt, hogy ápolja a húgát, aki igazából saját maga miatt került bajba. Furcsa, hogy nem látta a szőkét utána, ahogy amaz is furcsállja, hogy őt nem. Visszautazni minden tudomása szerint az időben nem lehet, így lényegében nem is fontos a dolog. Most ott vannak, ahol lenniük kell és ez a lényeg. A másik mondandóján elmosolyodik. *
- Nem kevered a munkával?
*Néz érdeklődően. Azt már látta rajta, hogy amikor ő kérdezett a Sellőben Nori állapotáról, hirtelen szűnt meg vonásaiban a vágyakozás és azonnal az az orvos lett, akire ott szükség volt. Talán itt sincs másként. Nem mintha szabadidejében nem pótolhatná be azt, amit vizsgálatok alkalmával nem tett meg.*
- Azért nem sokszor mozdultam ki a szobából akkor. *Fordul vissza testével a férfi felé, és kúszik hozzá oda jobban, hogy mellkasára hajthassa a fejét. A szavai már halkabbak, mintha csak küzdene azzal, hogy tényleg ne vegye át az álmosság az uralmat, de a kezei még mindig nem állnak meg igazán, az elf felsőtestét cirógatja finoman.*
- Most sokkal jobb viszont egy szobába zárva lenni.
*Mosolyog még mindig, de halványabban. Ha a másik nem bírja szóra, el fogja veszíteni a küzdelmet. Csukódna le a szeme, de még mindig nem engedelmeskedik túlzottan.*
*Az a hat nem a szórakozásról szólt, de azért Mai megtalálta néha a forrását. Persze, mint mindig a legfontosabb dolga az volt, hogy ápolja a húgát, aki igazából saját maga miatt került bajba. Furcsa, hogy nem látta a szőkét utána, ahogy amaz is furcsállja, hogy őt nem. Visszautazni minden tudomása szerint az időben nem lehet, így lényegében nem is fontos a dolog. Most ott vannak, ahol lenniük kell és ez a lényeg. A másik mondandóján elmosolyodik. *
- Nem kevered a munkával?
*Néz érdeklődően. Azt már látta rajta, hogy amikor ő kérdezett a Sellőben Nori állapotáról, hirtelen szűnt meg vonásaiban a vágyakozás és azonnal az az orvos lett, akire ott szükség volt. Talán itt sincs másként. Nem mintha szabadidejében nem pótolhatná be azt, amit vizsgálatok alkalmával nem tett meg.*
- Azért nem sokszor mozdultam ki a szobából akkor. *Fordul vissza testével a férfi felé, és kúszik hozzá oda jobban, hogy mellkasára hajthassa a fejét. A szavai már halkabbak, mintha csak küzdene azzal, hogy tényleg ne vegye át az álmosság az uralmat, de a kezei még mindig nem állnak meg igazán, az elf felsőtestét cirógatja finoman.*
- Most sokkal jobb viszont egy szobába zárva lenni.
*Mosolyog még mindig, de halványabban. Ha a másik nem bírja szóra, el fogja veszíteni a küzdelmet. Csukódna le a szeme, de még mindig nem engedelmeskedik túlzottan.*
5568. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 10:22:21
Üzenet elküldve: 2024-11-16 10:22:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Orthus jól látja. Elfojtott indulatok sokasága lappang benne, melyet több okból sem enged szabadjára. Nem engedi sem a neveltetése, sem a vallásos élete, de egyszerűen a természete sem. Ő nem ilyen. Képtelen fenyegetni, ártani és büntetni is. Ez talán a legnagyobb gyengepontja, ezért nem született ő valójában vezetőnek, mert csak a jót látja, pedig a helyes út Teysus tanításai révén ott van előtte. Az egyensúlyt kellene megtalálnia, de egyelőre még csak keresi.*
- Aki ezt nem érti meg, az nem való nemesnek. *Ez is egy nyomós ok, amiért elítéli a pénzért vásárolt nemesi rangot. Orthus Morthimer elég okos ember ahhoz, hogy jól éljen a lehetőséggel, de sajnos minden jött-ment, aki valamilyen módon pénzhez jut, megvásárolhatja magának a címet. Attól fél, hogy pont ez fogja végül gyengíteni a nemesi rang értékét a nem is olyan távoli jövőben.
Sóhajt, majd nem szól többet. Elmerül inkább az étel ízeiben.*
- Nem tudom. *Bukik ki belőle elsőre a határozatlan válasz a férfi kérdésére. Rájön, hogy igazából fogalma sincs, mire van szüksége azoknak, akikkel együtt él és dolgozik.*
- Heiphine kisasszonnyal Szarvasligetbe tervezünk utazni, hogy a várostól távol töltődjünk fel, de egyelőre nem volt rá alkalmunk, mindig közbejött valami fontosabb teendő a rezidencián. Faensa kisasszonyt és Raanus urat nem ismerem még annyira, hogy fel tudjam mérni az igényeiket, de úgy vélem, hogy nekik sem jut elég idő a pihenésre. *Kevesen vannak, az árvák pedig egyre többen. Szükségük lenne még nevelőkre, hogy maradjon idejük saját magukra is, de a város egyelőre még nem fogadta el az árvaház megalapítását hivatalosan, hisz nem teljesített még az ehhez támasztott elvárásokat.*
- Úgy vélem, egyelőre sem eszközeink, sem lehetőségünk nincs rá, de remélem ez a jövőben változik majd *foglalja össze végül a válaszát.*
//Ünnepi vacsora//
*Orthus jól látja. Elfojtott indulatok sokasága lappang benne, melyet több okból sem enged szabadjára. Nem engedi sem a neveltetése, sem a vallásos élete, de egyszerűen a természete sem. Ő nem ilyen. Képtelen fenyegetni, ártani és büntetni is. Ez talán a legnagyobb gyengepontja, ezért nem született ő valójában vezetőnek, mert csak a jót látja, pedig a helyes út Teysus tanításai révén ott van előtte. Az egyensúlyt kellene megtalálnia, de egyelőre még csak keresi.*
- Aki ezt nem érti meg, az nem való nemesnek. *Ez is egy nyomós ok, amiért elítéli a pénzért vásárolt nemesi rangot. Orthus Morthimer elég okos ember ahhoz, hogy jól éljen a lehetőséggel, de sajnos minden jött-ment, aki valamilyen módon pénzhez jut, megvásárolhatja magának a címet. Attól fél, hogy pont ez fogja végül gyengíteni a nemesi rang értékét a nem is olyan távoli jövőben.
Sóhajt, majd nem szól többet. Elmerül inkább az étel ízeiben.*
- Nem tudom. *Bukik ki belőle elsőre a határozatlan válasz a férfi kérdésére. Rájön, hogy igazából fogalma sincs, mire van szüksége azoknak, akikkel együtt él és dolgozik.*
- Heiphine kisasszonnyal Szarvasligetbe tervezünk utazni, hogy a várostól távol töltődjünk fel, de egyelőre nem volt rá alkalmunk, mindig közbejött valami fontosabb teendő a rezidencián. Faensa kisasszonyt és Raanus urat nem ismerem még annyira, hogy fel tudjam mérni az igényeiket, de úgy vélem, hogy nekik sem jut elég idő a pihenésre. *Kevesen vannak, az árvák pedig egyre többen. Szükségük lenne még nevelőkre, hogy maradjon idejük saját magukra is, de a város egyelőre még nem fogadta el az árvaház megalapítását hivatalosan, hisz nem teljesített még az ehhez támasztott elvárásokat.*
- Úgy vélem, egyelőre sem eszközeink, sem lehetőségünk nincs rá, de remélem ez a jövőben változik majd *foglalja össze végül a válaszát.*
5567. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 09:19:20
Üzenet elküldve: 2024-11-16 09:19:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Alenia véleménye annyira nem lepi meg, de a szavak mögött rejtőző indulat talán már inkább. Pedig nem kellene. Teljesen érthető a nő véleménye. Inkább az a törekvés, hogy neveltetése és vallásos meggyőződése okán hogyan próbálja elfojtani magában. Persze csak együttérzőn bólogat a szavak hallatán.
Amikor aztán a nemesség és annak értéke kerül szóba, ismét egyetértőn bólogat.*
- Ön és én értjük ezt. A felelősséget, a kötelességet. Remélem, leendő nemes-társaink is így gondolják majd.
*teszi hozzá.
Aztán egy ideig nem esik szó közöttük, mert elvannak a falatozással. Nem is van rá szükség, hiszen kikapcsolódni jöttek. Csak utána szólal meg ismét.*
- Elég szó esett már közöttünk a feladatokról és a jövő kihívásairól. Most kérem, arról mondjon valamit, hogy nem látják-e szükségét valaminek az otthonukban? És most nem is annyira a szükséges dolgokra gondolok, mint inkább a kellemesre. Bizonyára kegyednek és társnőinek is jól esik néha a pihenés. Hogyan kapcsolódnak ki? Megvan rá a lehetőségük, az eszközeik?
*kérdi aztán.*
//Ünnepi vacsora//
*Alenia véleménye annyira nem lepi meg, de a szavak mögött rejtőző indulat talán már inkább. Pedig nem kellene. Teljesen érthető a nő véleménye. Inkább az a törekvés, hogy neveltetése és vallásos meggyőződése okán hogyan próbálja elfojtani magában. Persze csak együttérzőn bólogat a szavak hallatán.
Amikor aztán a nemesség és annak értéke kerül szóba, ismét egyetértőn bólogat.*
- Ön és én értjük ezt. A felelősséget, a kötelességet. Remélem, leendő nemes-társaink is így gondolják majd.
*teszi hozzá.
Aztán egy ideig nem esik szó közöttük, mert elvannak a falatozással. Nem is van rá szükség, hiszen kikapcsolódni jöttek. Csak utána szólal meg ismét.*
- Elég szó esett már közöttünk a feladatokról és a jövő kihívásairól. Most kérem, arról mondjon valamit, hogy nem látják-e szükségét valaminek az otthonukban? És most nem is annyira a szükséges dolgokra gondolok, mint inkább a kellemesre. Bizonyára kegyednek és társnőinek is jól esik néha a pihenés. Hogyan kapcsolódnak ki? Megvan rá a lehetőségük, az eszközeik?
*kérdi aztán.*
5566. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:44:52
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:44:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Csak egy szomorú pillantással reagál a férfi sóhajára.*
- Nem a sors tehet róla. A bátyám csak magát okolhatja, a szüleim haláláért pedig a nép a felelős, és soha nem fogják megkapni a megérdemelt büntetésüket, amiért meggyilkolták őket. Az egész lázadás… Arthenior Eeyr istennő városa, mégis a lázadók nyíltan meggyalázták a tanításait ezzel a lépéssel, ám ez senkinek nem számít.
*Észreveszi magát, hogy talán egy kicsit elvetette a sulykot, úgyhogy nem is panaszkodik tovább, visszaerőlteti bájos mosolyát az arcára. Mindennek ellenére Orthus most láthatja, hogy Aleniá-nak megvan a kemény véleménye mindenről, csak nem szokta hangoztatni őket, pont azért, mert egész életében arra tanították, hogy barátokat szerezzen magának, ne ellenségeket. Ennek ellenére a nemesi rang még mindig szívügye, muszáj megvédenie az értékét.*
- Épp ezért mondom, hogy becsülje meg! A nemesi rang értéke abban rejlik, hogy az nem egy ajándék, nem egy kitüntetés, hanem felelősség a hozzá járó minden elvárással együtt. Ön nemes, és nemesként el fogják várni Öntől is, ahogy tőlem is, hogy nagy dolgokat vigyen véghez, melytől a nép boldog, Arthenior pedig második virágkorát élheti majd. Tudom, hogy Ön képes megbirkózni ezzel a teherrel.
*Abban már kevésbé biztos, hogy a szülei és bátyja támogatása nélkül maga is képes erre, de itt vannak a barátai, itt van Mai, itt van Morthimer Úr. Sokan állnak mellette, akikben bízhat.
Mikor kihozzák az ételeket, ismét kedvesen megköszöni, Orthus köszöntőjét hallva pedig ő is magához veszi a finom, meleg teát és elmosolyodik.*
- És természetesen Önre is! Jó étvágyat! *Iszik egy kortyot, majd nekilát az étkezésnek. Luninari főztjéhez semmi sem fogható, de szintén kellemesen csalódik, pedig az ő ízlésének nem olyan könnyű megfelelni.*
- Valóban. Kellemesen csalódtam. Ízekben gazdag ez az étel, és különösen ügyeltek rá, hogy tökéletesen készítsék el. Elégedett vagyok *teszi hozzá a saját véleményét, aztán már csak csendben falatozik tovább.*
//Ünnepi vacsora//
*Csak egy szomorú pillantással reagál a férfi sóhajára.*
- Nem a sors tehet róla. A bátyám csak magát okolhatja, a szüleim haláláért pedig a nép a felelős, és soha nem fogják megkapni a megérdemelt büntetésüket, amiért meggyilkolták őket. Az egész lázadás… Arthenior Eeyr istennő városa, mégis a lázadók nyíltan meggyalázták a tanításait ezzel a lépéssel, ám ez senkinek nem számít.
*Észreveszi magát, hogy talán egy kicsit elvetette a sulykot, úgyhogy nem is panaszkodik tovább, visszaerőlteti bájos mosolyát az arcára. Mindennek ellenére Orthus most láthatja, hogy Aleniá-nak megvan a kemény véleménye mindenről, csak nem szokta hangoztatni őket, pont azért, mert egész életében arra tanították, hogy barátokat szerezzen magának, ne ellenségeket. Ennek ellenére a nemesi rang még mindig szívügye, muszáj megvédenie az értékét.*
- Épp ezért mondom, hogy becsülje meg! A nemesi rang értéke abban rejlik, hogy az nem egy ajándék, nem egy kitüntetés, hanem felelősség a hozzá járó minden elvárással együtt. Ön nemes, és nemesként el fogják várni Öntől is, ahogy tőlem is, hogy nagy dolgokat vigyen véghez, melytől a nép boldog, Arthenior pedig második virágkorát élheti majd. Tudom, hogy Ön képes megbirkózni ezzel a teherrel.
*Abban már kevésbé biztos, hogy a szülei és bátyja támogatása nélkül maga is képes erre, de itt vannak a barátai, itt van Mai, itt van Morthimer Úr. Sokan állnak mellette, akikben bízhat.
Mikor kihozzák az ételeket, ismét kedvesen megköszöni, Orthus köszöntőjét hallva pedig ő is magához veszi a finom, meleg teát és elmosolyodik.*
- És természetesen Önre is! Jó étvágyat! *Iszik egy kortyot, majd nekilát az étkezésnek. Luninari főztjéhez semmi sem fogható, de szintén kellemesen csalódik, pedig az ő ízlésének nem olyan könnyű megfelelni.*
- Valóban. Kellemesen csalódtam. Ízekben gazdag ez az étel, és különösen ügyeltek rá, hogy tökéletesen készítsék el. Elégedett vagyok *teszi hozzá a saját véleményét, aztán már csak csendben falatozik tovább.*
5565. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:56:11
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:56:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Elveszni a másikban. Nem törődni a holnappal, a problémás kistestvérrel, semmivel. Csókok és simogatások váltják egymást miközben ismét feljön a találkozásuk napja. Nem kellett semmit se mondaniuk. Ahogy egymásra néztek úgy nőtt a feszültség bennük míg végül egymásnak nem estek nem törődve semmivel. Most utólag mégis jó, hogy szavakba lett öntve az a pillanat. A jövőről nagy vonalakban már beszéltek. Hogy az elfet emlékeztetni kell-e annak az italnak az elkészítésére az majd kiderül holnap. Viszont, hogy a félvérnek a Ligetben lesz helye az biztos. Bár ha ott is ennyire elengedik magukat akkor lehet másnap érdekes hangulat lesz a konyhaasztal körül. Majd kiderül mi lesz ha egyszer oda kerülnek. Az üzenetet igen átadták a dokinak. Az viszont meglepi, hogy egy hetet még ott voltak a lányok.*
-Igen?
*Elkerülték volna egymást? Éjszakába nyúlóan dolgozott és közben nem sajnálta magától az italokat. Kábán feküdt le és úgy is kelt. Viszont akkor is furcsa.*
-Az ottani lányokhoz nem nyúltam hozzá csak vizsgálatok közben. Hiába cicáztak velem. Téged viszont szívesen láttalak volna.
*Elveszni a másikban. Nem törődni a holnappal, a problémás kistestvérrel, semmivel. Csókok és simogatások váltják egymást miközben ismét feljön a találkozásuk napja. Nem kellett semmit se mondaniuk. Ahogy egymásra néztek úgy nőtt a feszültség bennük míg végül egymásnak nem estek nem törődve semmivel. Most utólag mégis jó, hogy szavakba lett öntve az a pillanat. A jövőről nagy vonalakban már beszéltek. Hogy az elfet emlékeztetni kell-e annak az italnak az elkészítésére az majd kiderül holnap. Viszont, hogy a félvérnek a Ligetben lesz helye az biztos. Bár ha ott is ennyire elengedik magukat akkor lehet másnap érdekes hangulat lesz a konyhaasztal körül. Majd kiderül mi lesz ha egyszer oda kerülnek. Az üzenetet igen átadták a dokinak. Az viszont meglepi, hogy egy hetet még ott voltak a lányok.*
-Igen?
*Elkerülték volna egymást? Éjszakába nyúlóan dolgozott és közben nem sajnálta magától az italokat. Kábán feküdt le és úgy is kelt. Viszont akkor is furcsa.*
-Az ottani lányokhoz nem nyúltam hozzá csak vizsgálatok közben. Hiába cicáztak velem. Téged viszont szívesen láttalak volna.
5564. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:17:24
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:17:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Akármilyen felejthetetlen számára a Doki, pont hogy nem az fogta meg, amit csak fél szemmel figyelt. Most biztos máshogy értékelné, ha hallaná, hogyan szerel le valakit. Imádja, ahogy forgatja a szavakat, akkor is, amikor a legnyersebbek. És azt is, amikor nem forgat semmit, csak a tőre kerül előtérbe. Eszébe jut, hogy mi vár rájuk másnap viszont, ezzel még nem tud és nem is akar mit kezdeni, el is hessegeti a gondolatot. Nincs nehéz dolga, mert az ajkak szinte mindig egymást keresik, ahogy az érintések sem lesznek kevesebbek. Ha valaki el tud belőle űzni mindent, ami nem odavaló, az pont az elf. Persze, hogy minden pillanatot élvez a közelében. Nem a sok összefüggés tölti meg az elméjét.
Nori-ról sem akar többet beszélni, éppen elég volt. Az a szellemes felvezetés csak egy pillanatra lohasztotta le a mosolyt róla, de helyére kerülnek a dolgok.
Jó a tudat, hogy a másik osztozik az érzésben... nem is tudja mikor lehet ebből elég. Annyi idő nem telt el, hogy sok lehessen és elgondolva a ráváró napokat, lehetőség sem lenne rá. Csábító az a Szarvasliget... és hogy a tőle kért őszinte vigyort minél előbb megkaphassa tőle, vagy mindegy mit, csak időnként szakítsa ki a hétköznapokból. Többet tölt benne, mint bármi, még ha már szemein látszik is, hogy fáradtan csillannak.
Elvigyorodik. Szóval átadták neki. Nem ismeri azt a világot, de akkor jó ötletnek tűnt, s bár nem kereste fel a férfi, bár talán ideje sem volt rá, mert ő lepte meg véletlenül a piacon, most mégis csak behajtott mindent rajta.*
- Igen, azt. *Harap bele ajkába és simogat végig a Doki mellkasán.* - Ott voltunk még egy egész hatig, de már nem láttalak. Azt gondoltam, nem is foglak többet. *Fordul hanyatt végül és bámulja a plafont, miközben felkacag halkan.* - Jó ötletnek tűnt jelezni, hogy még szeretnélek. *Kutat kicsit, hogy bebújtassa lábfejét a takaró alá. Milyen hűvös van, ha csak egy percig nem érinti a másikat...*
*Akármilyen felejthetetlen számára a Doki, pont hogy nem az fogta meg, amit csak fél szemmel figyelt. Most biztos máshogy értékelné, ha hallaná, hogyan szerel le valakit. Imádja, ahogy forgatja a szavakat, akkor is, amikor a legnyersebbek. És azt is, amikor nem forgat semmit, csak a tőre kerül előtérbe. Eszébe jut, hogy mi vár rájuk másnap viszont, ezzel még nem tud és nem is akar mit kezdeni, el is hessegeti a gondolatot. Nincs nehéz dolga, mert az ajkak szinte mindig egymást keresik, ahogy az érintések sem lesznek kevesebbek. Ha valaki el tud belőle űzni mindent, ami nem odavaló, az pont az elf. Persze, hogy minden pillanatot élvez a közelében. Nem a sok összefüggés tölti meg az elméjét.
Nori-ról sem akar többet beszélni, éppen elég volt. Az a szellemes felvezetés csak egy pillanatra lohasztotta le a mosolyt róla, de helyére kerülnek a dolgok.
Jó a tudat, hogy a másik osztozik az érzésben... nem is tudja mikor lehet ebből elég. Annyi idő nem telt el, hogy sok lehessen és elgondolva a ráváró napokat, lehetőség sem lenne rá. Csábító az a Szarvasliget... és hogy a tőle kért őszinte vigyort minél előbb megkaphassa tőle, vagy mindegy mit, csak időnként szakítsa ki a hétköznapokból. Többet tölt benne, mint bármi, még ha már szemein látszik is, hogy fáradtan csillannak.
Elvigyorodik. Szóval átadták neki. Nem ismeri azt a világot, de akkor jó ötletnek tűnt, s bár nem kereste fel a férfi, bár talán ideje sem volt rá, mert ő lepte meg véletlenül a piacon, most mégis csak behajtott mindent rajta.*
- Igen, azt. *Harap bele ajkába és simogat végig a Doki mellkasán.* - Ott voltunk még egy egész hatig, de már nem láttalak. Azt gondoltam, nem is foglak többet. *Fordul hanyatt végül és bámulja a plafont, miközben felkacag halkan.* - Jó ötletnek tűnt jelezni, hogy még szeretnélek. *Kutat kicsit, hogy bebújtassa lábfejét a takaró alá. Milyen hűvös van, ha csak egy percig nem érinti a másikat...*
5563. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:15:39
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:15:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Megértőn bólogat.*
- Szégyen, hogy a sors megtagadta ezt öntől, és magára hagyta, oltalom, védelmező nélkül. Ne értsen félre, jól boldogul a világban. De nem helyénvaló, hogy így kell lennie. És talán nem is lesz mindig így.
*feleli.
Alenia érvelése a nemesi rang kapcsán elgondolkodtatja, de végül így szól.*
- A nemesi rang, amely kegyed őseit megillette, érdemeken alapult. Ez a mostani nemesi rang nem. Még nem. Ez most még csak a vagyonon alapul. A rangját az adja majd meg, amit a viselői tesznek. A város üdvéért.
*fejti ki a saját véleményét.*
- A vagyonosság persze nagy segítség lehet abban, hogy sok hasznos dolgot cselekedjünk és alkossunk. De még el kell válnia, hogy hányan fognak élni a lehetőséggel.
*zárja végül a gondolatmenetét, mert idő közben kihozzák az italukat és a ragulevest is.
Mindenek előtt köszöntőre emeli a poharát.*
- A városunkra, az újrakezdésre, és kegyedre!
*mond köszöntőt, de koccintani nem próbál, hiszen Alenia teázik.
Utána hozzálátnak a raguleveshez, ami sokat javít a Pegazus renoméján - legalábbis Orthus szemében.*
- Egyszerű étel, de kimondottan ízletes.
*véleményezi.*
//Ünnepi vacsora//
*Megértőn bólogat.*
- Szégyen, hogy a sors megtagadta ezt öntől, és magára hagyta, oltalom, védelmező nélkül. Ne értsen félre, jól boldogul a világban. De nem helyénvaló, hogy így kell lennie. És talán nem is lesz mindig így.
*feleli.
Alenia érvelése a nemesi rang kapcsán elgondolkodtatja, de végül így szól.*
- A nemesi rang, amely kegyed őseit megillette, érdemeken alapult. Ez a mostani nemesi rang nem. Még nem. Ez most még csak a vagyonon alapul. A rangját az adja majd meg, amit a viselői tesznek. A város üdvéért.
*fejti ki a saját véleményét.*
- A vagyonosság persze nagy segítség lehet abban, hogy sok hasznos dolgot cselekedjünk és alkossunk. De még el kell válnia, hogy hányan fognak élni a lehetőséggel.
*zárja végül a gondolatmenetét, mert idő közben kihozzák az italukat és a ragulevest is.
Mindenek előtt köszöntőre emeli a poharát.*
- A városunkra, az újrakezdésre, és kegyedre!
*mond köszöntőt, de koccintani nem próbál, hiszen Alenia teázik.
Utána hozzálátnak a raguleveshez, ami sokat javít a Pegazus renoméján - legalábbis Orthus szemében.*
- Egyszerű étel, de kimondottan ízletes.
*véleményezi.*
5562. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:04:06
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:04:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nixomia minősítését az együttlétükre fanyar mosollyal fogadja. Bele is pusztulna a lovagnő, ha be kellene ismerni, hogy rendesen kielégült. De a teste elárulja, és Mykaelnek ennyi is elég.
Aztán a nő azzal kezd viccelni, hogy esetleg gyermeket szül ebből a forró románcból. A zsoldos nem tudja komolyan venni ezt az ötletet.*
- Á, nem fogsz. Most még nem. Látszik rajtad, hogy forr a véred a kalandok után. Nem fogod ezt félretenni azért, hogy egy senkiházi zsoldos gyerekét babusgasd.
*feleli egyszerűen, miközben még mindig kedvtelve mustrálja a nő formáit és ágyékát. Elraktározza magában az emléket a következő találkozásig.*
- De ha mégis anyaságra adnád itt a fejed, valahogy üzend meg! Tudni szeretném, ha én is apja leszek valakinek.
*teszi hozzá, majd észreveszi, hogy a nő szemérmét takarni hivatott ruhadarab az ő közelében úszkál. Megfogja és odasétál vele Nixomiához, hogy odaadja neki, aztán, ha már úgyis ilyen közel van, végigsimít a combján. Nincs már ereje többre, de azért egy kis cirógatás még belefér, mielőtt hátralépne.
Ha a nő távozni szeretne, ő nem marasztalja. Saját ágyékkötőjét is magára igazítja, hogy ő is távozzon, bár nem feltétlenül Nixomiával egyidőben. a Lovagnőnek láthatóan elég volt ennyi a társaságából, és neki is megfelel ez így.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nixomia minősítését az együttlétükre fanyar mosollyal fogadja. Bele is pusztulna a lovagnő, ha be kellene ismerni, hogy rendesen kielégült. De a teste elárulja, és Mykaelnek ennyi is elég.
Aztán a nő azzal kezd viccelni, hogy esetleg gyermeket szül ebből a forró románcból. A zsoldos nem tudja komolyan venni ezt az ötletet.*
- Á, nem fogsz. Most még nem. Látszik rajtad, hogy forr a véred a kalandok után. Nem fogod ezt félretenni azért, hogy egy senkiházi zsoldos gyerekét babusgasd.
*feleli egyszerűen, miközben még mindig kedvtelve mustrálja a nő formáit és ágyékát. Elraktározza magában az emléket a következő találkozásig.*
- De ha mégis anyaságra adnád itt a fejed, valahogy üzend meg! Tudni szeretném, ha én is apja leszek valakinek.
*teszi hozzá, majd észreveszi, hogy a nő szemérmét takarni hivatott ruhadarab az ő közelében úszkál. Megfogja és odasétál vele Nixomiához, hogy odaadja neki, aztán, ha már úgyis ilyen közel van, végigsimít a combján. Nincs már ereje többre, de azért egy kis cirógatás még belefér, mielőtt hátralépne.
Ha a nő távozni szeretne, ő nem marasztalja. Saját ágyékkötőjét is magára igazítja, hogy ő is távozzon, bár nem feltétlenül Nixomiával egyidőben. a Lovagnőnek láthatóan elég volt ennyi a társaságából, és neki is megfelel ez így.*
5561. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 19:37:15
Üzenet elküldve: 2024-11-15 19:37:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Félreértette a másikat. Ő arra a kis jelenetre gondolt amit rendezett a pofátlan fattyúval, de úgy néz ki, hogy ezt talán a lányok észre sem vették. Nem baj. Hogy fogalmuk se volt mit csinálnak az látszott azon a kettőn. Egyik se tűnt teljesen tisztának. Látszott rajtuk, hogy az nem az üzletkötések estéje számukra. Majd szerinte egész szellemesnek gondolt módon felépíti a mondandóját, hogy miért figyelt fel arra a tébolyultra. Akiről mióta tudja, hogy miféle azóta tényleg nehezebb lenne jó ízléssel magára húznia, de mivel ő férfiból van, az pedig nőből a lehetőség fenn áll. A másik szavait megerősíti.*
-Hát, valóban nem, azt láttam belőle.
*Ezzel mindent elmond. Irányíthatatlan, megbízhatatlan, önveszélyes és ezért számára haszontalan. Azt, a minimális befektetést amit rááldozott is a nővére hozta vissza. Többszörösen. Nem is bírnak betelni egymással. Csókok és érintések váltják egymást. Pedig a mai nap már nem egyszer volt lehetőségük végigkóstolni a másikat. Amire már a kikötő óta vágynak kiadhatták magukból. Mégis a szemükben lévő vágy ahogy a pillantásaik összekapcsolódnak nem enyhül. A kapott kérdésre a válasz egyértelmű.*
-Még nem.
*Majd bukik újból azokra az ajkakra. Legalább olyan telhetetlenek mindketten. Ez a nap alig csitította a tüzet jobban, mint a sellőházi fellobbanásuk. Fogják még ezek után keresni a másik társaságát az biztos. A következő kérdés egyáltalán nem tartozik az eddigi témához úgyhogy váratlanul éri az elfet.*
-Mármint arról, hogy betartatod velem az ígéretem?
*Szép pénzt fizetett a lánynak és a Doki is megbecsült vendég volt. Természetes, hogy át lett adva ez az üzenet. Meg valószínűleg a lányok egymás közt kitárgyalták miről szólhatott, bár nem volt nehéz kitalálni.*
*Félreértette a másikat. Ő arra a kis jelenetre gondolt amit rendezett a pofátlan fattyúval, de úgy néz ki, hogy ezt talán a lányok észre sem vették. Nem baj. Hogy fogalmuk se volt mit csinálnak az látszott azon a kettőn. Egyik se tűnt teljesen tisztának. Látszott rajtuk, hogy az nem az üzletkötések estéje számukra. Majd szerinte egész szellemesnek gondolt módon felépíti a mondandóját, hogy miért figyelt fel arra a tébolyultra. Akiről mióta tudja, hogy miféle azóta tényleg nehezebb lenne jó ízléssel magára húznia, de mivel ő férfiból van, az pedig nőből a lehetőség fenn áll. A másik szavait megerősíti.*
-Hát, valóban nem, azt láttam belőle.
*Ezzel mindent elmond. Irányíthatatlan, megbízhatatlan, önveszélyes és ezért számára haszontalan. Azt, a minimális befektetést amit rááldozott is a nővére hozta vissza. Többszörösen. Nem is bírnak betelni egymással. Csókok és érintések váltják egymást. Pedig a mai nap már nem egyszer volt lehetőségük végigkóstolni a másikat. Amire már a kikötő óta vágynak kiadhatták magukból. Mégis a szemükben lévő vágy ahogy a pillantásaik összekapcsolódnak nem enyhül. A kapott kérdésre a válasz egyértelmű.*
-Még nem.
*Majd bukik újból azokra az ajkakra. Legalább olyan telhetetlenek mindketten. Ez a nap alig csitította a tüzet jobban, mint a sellőházi fellobbanásuk. Fogják még ezek után keresni a másik társaságát az biztos. A következő kérdés egyáltalán nem tartozik az eddigi témához úgyhogy váratlanul éri az elfet.*
-Mármint arról, hogy betartatod velem az ígéretem?
*Szép pénzt fizetett a lánynak és a Doki is megbecsült vendég volt. Természetes, hogy át lett adva ez az üzenet. Meg valószínűleg a lányok egymás közt kitárgyalták miről szólhatott, bár nem volt nehéz kitalálni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436