//Unaloműzés és ellentétek - Ahmesagil, Dryyx, Xuru, Ethan - NYÍLT//
*A hím, aki az imént oly kedves szavakkal szólította fel, nyilván nem siet sehova. Még bőven tud időt fordítani arra, hogy borozgasson. Csak ez után irányítja figyelmét a mélységi nőstény felé. Hiába a lassúság, a látszólagos nyugalom, Xuru egy pillanatra sem néz másfelé. Jelre vár, egy szemvillanásra, rezdülésre... Körülötte elhalkul a felfordulás, minden gondolatára rátelepül a feszült, nehéz, vörös gőz.
De ekkor megszakad minden, hirtelen újra a fülébe harsan a fogadó zaja, no meg a lábáról sodorja le egy másik test. Mivel ilyesféle történésre nem számított egyáltalán, esélye sincs ellen tartani, esetleg kitérni előle. Mindketten elterülnek a pult előtt. Az elf talán szerencsésebben jár, de a nőstény kezében bizony ottmarad a szék, ami teste alá kerül és ripityára törik súlyától.
Néhány pillanatig nyöszörögve fetreng a földön, de nemsokára kitisztul a kép. Észreveszi, hogy az az elf leány, akit az előbb szabadított meg egynéhány érmétől, ő a felelős a balesetért. A bordáiban immár enyhül az éles fájdalom, tehát kész arra, hogy összekaparja magát a földről a szék romjai közül.
De ekkor újabb alak pofátlankodja be magát a szituációba. A mélységi megrökönyödve nézi végig, ahogy a hős megmenti a bajba jutott lányt a veszélyből. Remek. Legalább ezzel se kell foglalkoznia, el lesznek ők foglalva egymással. Pillantásával az utolsó személyt keresi, ki tisztában van azzal, hogy ő az eredeti okozója az elszabadult indulatoknak, de elégedetten konstatálja, hogy fajtársa is már a kiút keresésével van elfoglalva. Felnyúl, kezével keresi a pult szélét, hogy felhúzhassa magát, de hirtelen kicsapódik a fogadó ajtaja. Pontosabban a Holdudvarra néző. Zaklatott férfi lép be, s emelt hangon híresztelni kezdi, hogy a városőrség bizony úton van. Ha valaki nem tudta volna elképzelni, hogy a helyiségben lehet-e ennél is nagyobb zűrzavar, hát most tanúbizonyságot kaphat róla. Néhányan, akik hallották a kiabálást, az ajtók felé kezdenek tülekedni, de néhányan még mindig csak a verekedéssel vannak elfoglalva.
A nőstény arcán az eddigi elégedettség helyét, noha nem is a pánik kezdi átvenni, de az elbátortalanodás biztosan. Hiszen eredeti célja miatt robbantotta ki a konfliktust, hogy az alatt szépen elsunnyoghasson, de pont fordítva sült el a dolog.
Még így, félig a földön fekve próbál kiötleni akármiféle használható tervet. A főtér felé egyszerű ostobaság lenne távozni. A Holdudvart nem merné megkockáztatni, hisz ott lépett be a hírhozó férfi. Egyetlen kijárat maradt, méghozzá fel, a lépcsőn. De az emeletről, onnan hova tovább. Roppant mód szorultnak tűnik a helyzet és abban mindenki biztos lehet, hogy a városi őrség nem elégszik meg, míg el nem fogdosnak legalább egy-két bajkeverőt.*