Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 895. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-07 21:40:35
Üzenet elküldve: 2023-12-07 21:40:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy dönt, hogy ráér majd út közben törni a fejét a hogyanokon. Feladatot kapott, de még nem egészen tudja, hogyan is álljon neki. Előbb azonban lemosdik és rendbe szedi magát; nem jelenhet meg akárhogy a Sellőházban.
A fürdőben mindig akad néhány vödör hideg víz. Hamar ledobja gönceit, még a haját is megmossa. Ritka pillanat ez. Ujjaival fésüli ki a sötét loboncot, de nem viszi túlzásba a dolgot. Végül immáron a hideg víztől üdén, tisztán és friss ruhában vághat neki az útnak.
A Nagyasszonnyal történt "megbeszélést" is nagyjából kiheverte már. A kedvére akar tenni az elfnek, ez nem is vitás. Na meg a kilátásba helyezett jutalom is megmozgatja, nem is akárhogy. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy a megfelelő eredmény érdekében elméjét sem ködösíthetik el ilyen és ehhez hasonló gondolatok; legyenek bármily könnyű is ez.
Végül nem kéri Alissäna segítségét. Majd ő megoldja. Valahogy. Kikerüli a lenti ramazurit, s úgy oson ki az ajtón, akár a ravasz macska, ki könnyű prédát lelt a konyhán.*
A fürdőben mindig akad néhány vödör hideg víz. Hamar ledobja gönceit, még a haját is megmossa. Ritka pillanat ez. Ujjaival fésüli ki a sötét loboncot, de nem viszi túlzásba a dolgot. Végül immáron a hideg víztől üdén, tisztán és friss ruhában vághat neki az útnak.
A Nagyasszonnyal történt "megbeszélést" is nagyjából kiheverte már. A kedvére akar tenni az elfnek, ez nem is vitás. Na meg a kilátásba helyezett jutalom is megmozgatja, nem is akárhogy. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy a megfelelő eredmény érdekében elméjét sem ködösíthetik el ilyen és ehhez hasonló gondolatok; legyenek bármily könnyű is ez.
Végül nem kéri Alissäna segítségét. Majd ő megoldja. Valahogy. Kikerüli a lenti ramazurit, s úgy oson ki az ajtón, akár a ravasz macska, ki könnyű prédát lelt a konyhán.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-07 21:29:53
Üzenet elküldve: 2023-12-07 21:29:53
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézőtér//
*Ezmee egy pillanatra nem figyel, s rögtön át is akarják venni. Legalábbis ez a gondolat fut át az agyán. Persze nincs új a nap alatt, a Kikötőben mást sem vár az óriás leánya.*
- Hé te, porbafingó!
*Rikkant az aprónép után, mert szemeivel hiába kutatja az aranyat, nem leli azt sehol. Persze túl későn teszi már mindezt, Mardeii neki is lát, hogy elverje az apróságot. Mikor a férfi rápillant, az óriás asszony bátorítóan biccent felé. Bizony így jár az, aki nem fizet. Mivel most sem figyelt, ezért nem is tud jobb okot arra, hogy mi másért fajulna idáig a helyzet.
Ha nem muszáj, akkor nem vesz részt a küzdelemben, de ha túl sok bútor borulna, akkor nem lesz rest fülön csípni mindkettőt, mielőtt jó alapos fejmosást kapna a nagyságos asszonytól, akinek érkezése szintén elkerülte figyelmét. Nem csak az esze, de a megfigyelőképessége sem a legjobb, de hát őt nem is ezért tartják.*
*Ezmee egy pillanatra nem figyel, s rögtön át is akarják venni. Legalábbis ez a gondolat fut át az agyán. Persze nincs új a nap alatt, a Kikötőben mást sem vár az óriás leánya.*
- Hé te, porbafingó!
*Rikkant az aprónép után, mert szemeivel hiába kutatja az aranyat, nem leli azt sehol. Persze túl későn teszi már mindezt, Mardeii neki is lát, hogy elverje az apróságot. Mikor a férfi rápillant, az óriás asszony bátorítóan biccent felé. Bizony így jár az, aki nem fizet. Mivel most sem figyelt, ezért nem is tud jobb okot arra, hogy mi másért fajulna idáig a helyzet.
Ha nem muszáj, akkor nem vesz részt a küzdelemben, de ha túl sok bútor borulna, akkor nem lesz rest fülön csípni mindkettőt, mielőtt jó alapos fejmosást kapna a nagyságos asszonytól, akinek érkezése szintén elkerülte figyelmét. Nem csak az esze, de a megfigyelőképessége sem a legjobb, de hát őt nem is ezért tartják.*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-07 17:18:53
Üzenet elküldve: 2023-12-07 17:18:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Múzsa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Látva, hogy Alissänának a legkevésbé se okoz gondot a kérése, még jobb lesz a kedve. Attól meg pláne, hogy már hullik is le a könnyed anyag a kívánatos leányzóról.*
- Rajzolás, tetoválás. Ezek érdekelnek engem. Tudod, ha majd valaki egyszer felkér arra, hogy tetováljak rá egy szépséges meztelen leányzót, kellene hozzá egy... példa? Múzsa?
*az utóbbi szót esetlenül ejti ki. Idegen még neki, nem nagyon ejtette még ki a száján.*
- Persze tudom majd úgy csinálni, hogy ne ismerjenek fel, ha azt nem szeretnéd.
*teszi hozzá sietve, mert Lisszának talán nem lenne kedvére, hogy mások a bőrükön viselve róla beszéljenek.*
- Viszont, ha valaki kérdi, ki van a képen, még akár útba is igazíthatom hozzád.
*teszi hozzá kajánul.
Ahogy Alissäna elhelyezkedik az ágyon, egyelőre még csak térdelve, és a gyertyák fénye hullámzani kezd a domborulatain, Mykaelnek rögtön éledezni kezd a vágya. Egyelőre azonban még türelmet parancsol magára.*
- Hát... nem is tudom. Szeretnélek megrajzolni valami... szép, békés módon. Úgy, hogy el is rejted a kebleidet a karod mögé, és csak sejteti a kép a... bájaidat.
És szeretnék olyan képet is rajzolni, ami sokkal pajzánabb.
Aztán, ha nem bánod, szeretném megrajzolni... hát, mindenedet, de nem egy nagy képen. Csak hogy tudjam, hogyan kell.
*teszi hozzá. Kicsit még vörösödni is kezd a feje a kéréstől, ugyanakkor az ágyéka meg határozottan magához tért. Szokatlan kérés, de Mykaelnek tényleg tudnia kell, hogyan kell megrajzolni jól egy női keblet, csípőt, hátsót. Amit meg nem illik bőrre tetoválni, azt meg inkább csak a maga gyönyörűségére tanulmányozná behatóan, megrajzolás címszó alatt.*
//Múzsa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Látva, hogy Alissänának a legkevésbé se okoz gondot a kérése, még jobb lesz a kedve. Attól meg pláne, hogy már hullik is le a könnyed anyag a kívánatos leányzóról.*
- Rajzolás, tetoválás. Ezek érdekelnek engem. Tudod, ha majd valaki egyszer felkér arra, hogy tetováljak rá egy szépséges meztelen leányzót, kellene hozzá egy... példa? Múzsa?
*az utóbbi szót esetlenül ejti ki. Idegen még neki, nem nagyon ejtette még ki a száján.*
- Persze tudom majd úgy csinálni, hogy ne ismerjenek fel, ha azt nem szeretnéd.
*teszi hozzá sietve, mert Lisszának talán nem lenne kedvére, hogy mások a bőrükön viselve róla beszéljenek.*
- Viszont, ha valaki kérdi, ki van a képen, még akár útba is igazíthatom hozzád.
*teszi hozzá kajánul.
Ahogy Alissäna elhelyezkedik az ágyon, egyelőre még csak térdelve, és a gyertyák fénye hullámzani kezd a domborulatain, Mykaelnek rögtön éledezni kezd a vágya. Egyelőre azonban még türelmet parancsol magára.*
- Hát... nem is tudom. Szeretnélek megrajzolni valami... szép, békés módon. Úgy, hogy el is rejted a kebleidet a karod mögé, és csak sejteti a kép a... bájaidat.
És szeretnék olyan képet is rajzolni, ami sokkal pajzánabb.
Aztán, ha nem bánod, szeretném megrajzolni... hát, mindenedet, de nem egy nagy képen. Csak hogy tudjam, hogyan kell.
*teszi hozzá. Kicsit még vörösödni is kezd a feje a kéréstől, ugyanakkor az ágyéka meg határozottan magához tért. Szokatlan kérés, de Mykaelnek tényleg tudnia kell, hogyan kell megrajzolni jól egy női keblet, csípőt, hátsót. Amit meg nem illik bőrre tetoválni, azt meg inkább csak a maga gyönyörűségére tanulmányozná behatóan, megrajzolás címszó alatt.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-07 16:58:02
Üzenet elküldve: 2023-12-07 16:58:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 259
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 259
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//Intath//
//Futólag a többiek is említve//
*Relael természetesen akkor bukkan fel a fogadótérben, amikor a férfiak a tőlük megszokott módon jelenetet rendeznek. Arca meg sem rezzen, legfeljebb kíváncsiság jelei olvashatóak le róla, miközben a pult irányába sétál kényelmes tempóban. Persze gondosan ügyel arra, hogy elég távol maradjon a dulakodástól, még csak az kellene, hogy valaki véletlenül meg merészelje lökni őt, ő pedig kénytelen volna elvágni a torkát.
Most egészen jó a kedve, ezért kevésbé gyilkos hangulatban szemléli a jelenlévőket. Meglepődik, hogy milyen sokan jelentek meg, s milyen sokféle népek. Akad közöttük kevésbé kedvelt, mint az ork, illetve ismerős is Intath formájában.
Úgy dönt, hogy sziporkázó jelenlétével fajtársát fogja megörvendeztetni. Ha Intath felfigyel rá, akkor Relael egy ragyogó mosollyal és egy könnyed intéssel némán üdvözli, egészen addig, amíg oda nem toppan elé.*
- Az istenekre, de rég láttalak Intath!
*Hangulatából fakadóan akár egy öleléssel is örömmel köszönti az orvost, már amennyiben engedi neki. Ha az üdvözlést letudta, akkor elfordul kedves vendégétől, hogy óvó tekintetével nyomon kövesse az éppen elharapózó jelenetet.*
- Miről maradtam le? Min kaptak össze a népek?
*Teszi fel kérdését szőke fajtársának, akinek társaságában helyet is foglal. Természetesen nyugodt, de csupán addig, amíg úgy látja, hogy az események megfelelő mederben folynak. Ha úgy ítéli meg, hogy bármelyik embere valós veszélyben van, akkor közbe fog avatkozni. Addig pedig szórakozzanak csak kedvükre, s legalább ő is jót mulat a látottakon.*
//Intath//
//Futólag a többiek is említve//
*Relael természetesen akkor bukkan fel a fogadótérben, amikor a férfiak a tőlük megszokott módon jelenetet rendeznek. Arca meg sem rezzen, legfeljebb kíváncsiság jelei olvashatóak le róla, miközben a pult irányába sétál kényelmes tempóban. Persze gondosan ügyel arra, hogy elég távol maradjon a dulakodástól, még csak az kellene, hogy valaki véletlenül meg merészelje lökni őt, ő pedig kénytelen volna elvágni a torkát.
Most egészen jó a kedve, ezért kevésbé gyilkos hangulatban szemléli a jelenlévőket. Meglepődik, hogy milyen sokan jelentek meg, s milyen sokféle népek. Akad közöttük kevésbé kedvelt, mint az ork, illetve ismerős is Intath formájában.
Úgy dönt, hogy sziporkázó jelenlétével fajtársát fogja megörvendeztetni. Ha Intath felfigyel rá, akkor Relael egy ragyogó mosollyal és egy könnyed intéssel némán üdvözli, egészen addig, amíg oda nem toppan elé.*
- Az istenekre, de rég láttalak Intath!
*Hangulatából fakadóan akár egy öleléssel is örömmel köszönti az orvost, már amennyiben engedi neki. Ha az üdvözlést letudta, akkor elfordul kedves vendégétől, hogy óvó tekintetével nyomon kövesse az éppen elharapózó jelenetet.*
- Miről maradtam le? Min kaptak össze a népek?
*Teszi fel kérdését szőke fajtársának, akinek társaságában helyet is foglal. Természetesen nyugodt, de csupán addig, amíg úgy látja, hogy az események megfelelő mederben folynak. Ha úgy ítéli meg, hogy bármelyik embere valós veszélyben van, akkor közbe fog avatkozni. Addig pedig szórakozzanak csak kedvükre, s legalább ő is jót mulat a látottakon.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-07 12:37:00
Üzenet elküldve: 2023-12-07 12:37:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Múzsa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Alissäna valóban készségesen tisztogatja le magát, de nem a gyermekáldástól tartva - elvégre azt megoldja Rhéa félelme teával -, sokkal inkább amiatt, hogy a többszöri együttlétet követően is kellemes társaság legyen. Az persze más kérdés, hogy a kis kurtizán szörnyen hepciás ha saját maga tisztaságáról van szó, ezért is vesz fürdőt akár naponta többször szegény Ezmeerhalda kárára.*
- Rendben.
*A kapott választ követően távozik is a szobából, s jó néhány persze egyedül is hagyja Mykaelt. Nem szívesen tölt ennyi időt távol a fiútól, de természetesen a fogadóba leérve kisebb feladatot is a nyakába sóznak, amivel értékes percei telnek el.
Visszafele szaporázva lépteit igyekszik behozni lemaradását, egy kis bort ki is löttyint út közben. Belépve valóban nagy meglepetés fogadja, nem csak a szoba hangulata - s a lány szerencséjére hőmérséklete -, de az elrendezése is megváltozott. Alissäna valóban elsőre arra gondol, hogy itt egy speciális szexuális vágyról van szó. Próbálja elképzelni, hogy miféle terei lehetnek a fiatal férfinak. Az asztalt még csak-csak megérti, de az oda tolt szék még számára is kissé szokatlan.*
- Nahát, valaki nagyon serény volt amíg távol voltam.
*Kibújik topánkájából, majd az ágyhoz libben. Az oda tolt asztalra helyezi az almabort, amikor az érdekes kérés végül magyarázatot ad a számára.*
- Ó!
*Kellemes meglepetés a számára, mely arcán is megmutatkozik. Rögtön feltámad kíváncsisága, sőt, kifejezetten lelkessé válik.*
- Hogyne! Örömmel!
*Rögtön neki is lát, hogy ruháját a korábbi könnyedséggel csúsztassa le magáról.*
- Micsoda meglepetéseket tartogatsz, kedves Mykael. Sejtésem sem volt, hogy egy hozzád hasonló talpraesett fiú érdeklődik a rajzolás iránt.
*Miután a földön landol a fekete, könnyed anyag, ki is lép belőle, s feltérdel az ágyra. Várakozóan Mykael felé fordul, közben haját igazgatja, hogy véletlenül se takarjon belőle semmit.*
- Van konkrét elképzelésed, vagy rám bízod a dolgot?
//Múzsa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Alissäna valóban készségesen tisztogatja le magát, de nem a gyermekáldástól tartva - elvégre azt megoldja Rhéa félelme teával -, sokkal inkább amiatt, hogy a többszöri együttlétet követően is kellemes társaság legyen. Az persze más kérdés, hogy a kis kurtizán szörnyen hepciás ha saját maga tisztaságáról van szó, ezért is vesz fürdőt akár naponta többször szegény Ezmeerhalda kárára.*
- Rendben.
*A kapott választ követően távozik is a szobából, s jó néhány persze egyedül is hagyja Mykaelt. Nem szívesen tölt ennyi időt távol a fiútól, de természetesen a fogadóba leérve kisebb feladatot is a nyakába sóznak, amivel értékes percei telnek el.
Visszafele szaporázva lépteit igyekszik behozni lemaradását, egy kis bort ki is löttyint út közben. Belépve valóban nagy meglepetés fogadja, nem csak a szoba hangulata - s a lány szerencséjére hőmérséklete -, de az elrendezése is megváltozott. Alissäna valóban elsőre arra gondol, hogy itt egy speciális szexuális vágyról van szó. Próbálja elképzelni, hogy miféle terei lehetnek a fiatal férfinak. Az asztalt még csak-csak megérti, de az oda tolt szék még számára is kissé szokatlan.*
- Nahát, valaki nagyon serény volt amíg távol voltam.
*Kibújik topánkájából, majd az ágyhoz libben. Az oda tolt asztalra helyezi az almabort, amikor az érdekes kérés végül magyarázatot ad a számára.*
- Ó!
*Kellemes meglepetés a számára, mely arcán is megmutatkozik. Rögtön feltámad kíváncsisága, sőt, kifejezetten lelkessé válik.*
- Hogyne! Örömmel!
*Rögtön neki is lát, hogy ruháját a korábbi könnyedséggel csúsztassa le magáról.*
- Micsoda meglepetéseket tartogatsz, kedves Mykael. Sejtésem sem volt, hogy egy hozzád hasonló talpraesett fiú érdeklődik a rajzolás iránt.
*Miután a földön landol a fekete, könnyed anyag, ki is lép belőle, s feltérdel az ágyra. Várakozóan Mykael felé fordul, közben haját igazgatja, hogy véletlenül se takarjon belőle semmit.*
- Van konkrét elképzelésed, vagy rám bízod a dolgot?
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-07 00:29:51
Üzenet elküldve: 2023-12-07 00:29:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mardeii//
*Mintha a taverna elcsendesedett volna. Valószínűleg ez csupán az ő fejében történik így, hisz minden figyelmét a férfinek szenteli. Megszűnik minden zaj, megszűnik a gondolat, ez a csend olyan, mint az évszázados por, rejtve kaparja be magát az elmébe, majd azon keresztül mindenre tovább terjed a megfigyelő szemszögéből, s mindaddig ott is marad, míg azt a figyelme egyetlen tárgya el nem söpri onnét.
A kérdés már csak az, hogy ez a vihar előtti csend-e, avagy valami más.
A korty és a válasz közötti idő éveknek tűnik, s Wrugg úgy érzi, hogy a szívesem akaródzik dobbanni ezalatt. Kezdi éppen elveszteni önmagát, mikor Mardeii megszólal.
Egy hegyomlás, egy lavina, tíz tonna sárkányürülék és még Lihanech tornyai esnek le a szívéről. El is ereszt egy bárgyú mosolyt, főleg, hogy utolsó alkalommal lóhúgynak volt nevezve az itala, így ez most érzés, mintha valaki zuhantában kapta volna őt el, és hajította volna vissza a szakadék tetejére.*
- Megtisztelsz, és örömöm lelem örömödben.
*Hajtja előre fejét hálásan, majd jön a feketeleves. Mégis hogyan magyarázza el, hogy a sör egy baleset eredménye, és nem biztos, hogy segítség nélkül ezt a balesetet meg lehet ismételni? A gombóc újra nő a torkában, de őseiből merített bátorsága hiába hagyott immár alább, el még nem múlt. Mély levegő, ideje színt vallani.*
- Hátőő... Az van, hogy... *Pillanatra megáll, majd megörül.* - Wrugg! Wrugg a nevem jóuram, mestereim adták ezt a nevet, mert ez szerintük nagyon orkosan hangzik!
*Hála az egeknek, egy másik kérdés gyors megválaszolásával ki tudta kerülni a forró kását. Ősök ereje ide vagy oda, így azért könnyebb menet volt, mint tervezte. Ameddig a probléma halogatva van, addig nincs probléma, ugyebár.*
- Hát, a mestereim azt mondták, hogy kivételes harcos vagyok. *Kicsit rá is feszít bicepszére, hogy ezt hangsúlyozza.* - Nem fegyverrel, az nem neke...
*Mondatát hirtelen elharapja, ahogy a helyzet komolyodni látszik, s a férfi elnézését kéri a gnóm ügyében. Biccentéssel jelzi megbocsátását.
Újra hálás bociszemekkel pislat a kis apróság felé. Miatta került ide, miatta nem kell még kimondani a legfájóbb dolgokat... Ha a pici halálhozó kotkodácsolna, mindenképpen örökbe fogadná.
Közben azért hallja is amit mond, Wrugg a pultra könyökölve kezdi el idegesen vakarni fül tövét.
~ Hát ez megdiliződött. ~
Jelenti ki magában röviden, tömören, azután ránézésre lendül a kar, talán majd célt is ér.
~ A teste súlyát mondjuk jobban kezelhetné a fickó. ~
Megvonja végül vállát, ki ő, hogy potenciális megmentője, vásárlója és miegyébje harcművészetét kritizálja?
Inkább a pultnak veti hátát, és félig hálásan, félig izgatottan figyeli a történéseket.*
A hozzászólás írója (Vasököl Wrugg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.07 00:30:30
*Mintha a taverna elcsendesedett volna. Valószínűleg ez csupán az ő fejében történik így, hisz minden figyelmét a férfinek szenteli. Megszűnik minden zaj, megszűnik a gondolat, ez a csend olyan, mint az évszázados por, rejtve kaparja be magát az elmébe, majd azon keresztül mindenre tovább terjed a megfigyelő szemszögéből, s mindaddig ott is marad, míg azt a figyelme egyetlen tárgya el nem söpri onnét.
A kérdés már csak az, hogy ez a vihar előtti csend-e, avagy valami más.
A korty és a válasz közötti idő éveknek tűnik, s Wrugg úgy érzi, hogy a szívesem akaródzik dobbanni ezalatt. Kezdi éppen elveszteni önmagát, mikor Mardeii megszólal.
Egy hegyomlás, egy lavina, tíz tonna sárkányürülék és még Lihanech tornyai esnek le a szívéről. El is ereszt egy bárgyú mosolyt, főleg, hogy utolsó alkalommal lóhúgynak volt nevezve az itala, így ez most érzés, mintha valaki zuhantában kapta volna őt el, és hajította volna vissza a szakadék tetejére.*
- Megtisztelsz, és örömöm lelem örömödben.
*Hajtja előre fejét hálásan, majd jön a feketeleves. Mégis hogyan magyarázza el, hogy a sör egy baleset eredménye, és nem biztos, hogy segítség nélkül ezt a balesetet meg lehet ismételni? A gombóc újra nő a torkában, de őseiből merített bátorsága hiába hagyott immár alább, el még nem múlt. Mély levegő, ideje színt vallani.*
- Hátőő... Az van, hogy... *Pillanatra megáll, majd megörül.* - Wrugg! Wrugg a nevem jóuram, mestereim adták ezt a nevet, mert ez szerintük nagyon orkosan hangzik!
*Hála az egeknek, egy másik kérdés gyors megválaszolásával ki tudta kerülni a forró kását. Ősök ereje ide vagy oda, így azért könnyebb menet volt, mint tervezte. Ameddig a probléma halogatva van, addig nincs probléma, ugyebár.*
- Hát, a mestereim azt mondták, hogy kivételes harcos vagyok. *Kicsit rá is feszít bicepszére, hogy ezt hangsúlyozza.* - Nem fegyverrel, az nem neke...
*Mondatát hirtelen elharapja, ahogy a helyzet komolyodni látszik, s a férfi elnézését kéri a gnóm ügyében. Biccentéssel jelzi megbocsátását.
Újra hálás bociszemekkel pislat a kis apróság felé. Miatta került ide, miatta nem kell még kimondani a legfájóbb dolgokat... Ha a pici halálhozó kotkodácsolna, mindenképpen örökbe fogadná.
Közben azért hallja is amit mond, Wrugg a pultra könyökölve kezdi el idegesen vakarni fül tövét.
~ Hát ez megdiliződött. ~
Jelenti ki magában röviden, tömören, azután ránézésre lendül a kar, talán majd célt is ér.
~ A teste súlyát mondjuk jobban kezelhetné a fickó. ~
Megvonja végül vállát, ki ő, hogy potenciális megmentője, vásárlója és miegyébje harcművészetét kritizálja?
Inkább a pultnak veti hátát, és félig hálásan, félig izgatottan figyeli a történéseket.*
A hozzászólás írója (Vasököl Wrugg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.07 00:30:30
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-06 20:41:19
Üzenet elküldve: 2023-12-06 20:41:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vasököl//
*Az öreg távozóra fogja, ő pedig töretlen mosollyal kíséri útján. Még elbúcsúzik a fogadó népétől; s a szavai ismét csak némi homlokráncolást váltanak ki belőle. Szeretné azt megnézni, miként fogadnák az elfek városában a söröshordóval megáldott orkot.
Apropó ork, amaz nem habozik a bemutatkozást a kóstolót megejteni.
Az első szavakra csak a kupába szimatol. Érti, miről beszél az ork, már amennyit a sörhöz konyít. Nem tagadná, hogy kedvenc itala a jóféle sör, s nagy kár, hogy a Kikötőbe nemigen jut a jóféléből. Csak amit a tengerészek hoznak távoli vidékekről.
Elmélyülten hallgatja a vendég szavait. Sok mindent látott már a Kikötőben, serfőző orkot viszont még nem. Ez új. Nem lehet túl sok abban a hordóban, különben nem töltene ily könnyen belőle a kupákba. Kíváncsian emeli átható pillantását az orkra, majd belekóstol a felkínált italba. Kellő alapossággal ízleli, miközben a jókora férfi válla felett kibámul az ablakon. Végül csak lenyeli az italt. Nem felel rögtön, s kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire elmosolyodva veszi fel ismét a szemkontaktust.*
-A mindenségit neki, ork uram, ez valóban zamatos! Mennyid van eladnivaló belőle? Most rögtön venném hordóját, alighanem az úrnő sem fog ellenkezni! *Valóban, ez az üzlet megoldaná a sörproblémát.*
-Mondd csak, mi a neved? Már ha szabad tudni. És más tudományod van-e a serfőzésen kívül? Mert azt látom, hogy ahhez konyítasz. *Alaposan végigméri a hegyomlást. Ereje biztos van, a serfőzésen kívül pedig ennek is jó hasznát vennék. Kérdés, szolgálatait is áruba bocsájtja-e, vagy csak az italát. Relael köztudott ellenszenvét az orkokkal kapcsolatban most félreteszi; Ha kell, ő maga áll majd érte jót. Tűzbe tenné a kezét valakiért, aki ily sert főz.
A további csevej viszont várat magára; a kis gnóm hívja fel magára a figyelmet, méghozzá bő lére eresztve, hangzatos szavakat használva.*
-Megbocsájtasz, barátom? *Kimért mozdulatokkal sétál ki a pult mögül, hogy végighallgassa az aprónép mondandóját.*
//Thargatrah//
*Karjait összefonja melle előtt, úgy hallgatja a bőbeszédű férfit. Számos téma szóba kerül; ám a számonkérésen túl némi fenyegetést is érezni vél. Ez megint csak nincs ínyére. Ahogy az sem, hogy hallhatóan Thargatrah kihallgatta a beszélgetését az öreggel.*
-Azért vagyok itt, hogy rendben tartsam e helyet. *Tesz két lépést a gnóm felé, úgy folytatja.*
-És hogy távol tartsam az Úrnőtől a habókos idegeneket. Hallottalak, jó uram. A tanácsaid is megfontolom. Hanem Te is fontolj meg kettőt tőlem, már ha megengeded. Ne higgy el mindent, amit egy messziről jött vénember hadovál. Ez az első. A második ez; ha tudod, hogy veszélyes helyre érkezel, járj el óvatosan szavaiddal!
*Sokat sejtető pillantást vet Ezméére - erős asszony - azzal akcióba lendül. Jókora lendülettel lép ki, hogy baljával erőből bemoshasson a kis gnómnak. Úgy igazi kikötői módra, ha már ily messziről érkezett hozzájuk. A fogadtatásnak is méltónak kell lennie. Jó erőben van, ért is eleget a kézitusához, nem gondolja, hogy az aprónép ellenfél lehet. Nem óhajtja persze kikergetni a kis gnómot, hisz akár hasznos is lehet. Szeretné viszont leckében részesíteni. Hisz amennyiben igazat állít és Pirtianesből jött, úgy a hierarchia sem lehet idegen számára.*
*Az öreg távozóra fogja, ő pedig töretlen mosollyal kíséri útján. Még elbúcsúzik a fogadó népétől; s a szavai ismét csak némi homlokráncolást váltanak ki belőle. Szeretné azt megnézni, miként fogadnák az elfek városában a söröshordóval megáldott orkot.
Apropó ork, amaz nem habozik a bemutatkozást a kóstolót megejteni.
Az első szavakra csak a kupába szimatol. Érti, miről beszél az ork, már amennyit a sörhöz konyít. Nem tagadná, hogy kedvenc itala a jóféle sör, s nagy kár, hogy a Kikötőbe nemigen jut a jóféléből. Csak amit a tengerészek hoznak távoli vidékekről.
Elmélyülten hallgatja a vendég szavait. Sok mindent látott már a Kikötőben, serfőző orkot viszont még nem. Ez új. Nem lehet túl sok abban a hordóban, különben nem töltene ily könnyen belőle a kupákba. Kíváncsian emeli átható pillantását az orkra, majd belekóstol a felkínált italba. Kellő alapossággal ízleli, miközben a jókora férfi válla felett kibámul az ablakon. Végül csak lenyeli az italt. Nem felel rögtön, s kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire elmosolyodva veszi fel ismét a szemkontaktust.*
-A mindenségit neki, ork uram, ez valóban zamatos! Mennyid van eladnivaló belőle? Most rögtön venném hordóját, alighanem az úrnő sem fog ellenkezni! *Valóban, ez az üzlet megoldaná a sörproblémát.*
-Mondd csak, mi a neved? Már ha szabad tudni. És más tudományod van-e a serfőzésen kívül? Mert azt látom, hogy ahhez konyítasz. *Alaposan végigméri a hegyomlást. Ereje biztos van, a serfőzésen kívül pedig ennek is jó hasznát vennék. Kérdés, szolgálatait is áruba bocsájtja-e, vagy csak az italát. Relael köztudott ellenszenvét az orkokkal kapcsolatban most félreteszi; Ha kell, ő maga áll majd érte jót. Tűzbe tenné a kezét valakiért, aki ily sert főz.
A további csevej viszont várat magára; a kis gnóm hívja fel magára a figyelmet, méghozzá bő lére eresztve, hangzatos szavakat használva.*
-Megbocsájtasz, barátom? *Kimért mozdulatokkal sétál ki a pult mögül, hogy végighallgassa az aprónép mondandóját.*
//Thargatrah//
*Karjait összefonja melle előtt, úgy hallgatja a bőbeszédű férfit. Számos téma szóba kerül; ám a számonkérésen túl némi fenyegetést is érezni vél. Ez megint csak nincs ínyére. Ahogy az sem, hogy hallhatóan Thargatrah kihallgatta a beszélgetését az öreggel.*
-Azért vagyok itt, hogy rendben tartsam e helyet. *Tesz két lépést a gnóm felé, úgy folytatja.*
-És hogy távol tartsam az Úrnőtől a habókos idegeneket. Hallottalak, jó uram. A tanácsaid is megfontolom. Hanem Te is fontolj meg kettőt tőlem, már ha megengeded. Ne higgy el mindent, amit egy messziről jött vénember hadovál. Ez az első. A második ez; ha tudod, hogy veszélyes helyre érkezel, járj el óvatosan szavaiddal!
*Sokat sejtető pillantást vet Ezméére - erős asszony - azzal akcióba lendül. Jókora lendülettel lép ki, hogy baljával erőből bemoshasson a kis gnómnak. Úgy igazi kikötői módra, ha már ily messziről érkezett hozzájuk. A fogadtatásnak is méltónak kell lennie. Jó erőben van, ért is eleget a kézitusához, nem gondolja, hogy az aprónép ellenfél lehet. Nem óhajtja persze kikergetni a kis gnómot, hisz akár hasznos is lehet. Szeretné viszont leckében részesíteni. Hisz amennyiben igazat állít és Pirtianesből jött, úgy a hierarchia sem lehet idegen számára.*
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-06 11:03:50
Üzenet elküldve: 2023-12-06 11:03:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1123
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1123
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A dokin néha saját maga se tud eligazodni. Van, hogy úgy robban mint a rosszul lezárt söröshordó, de időnként, talán ha a kedve úgy tartja akkor kimondottan megfontolt és annak megfelelően viselkedik ahogy egy tapasztalt kikötői medvének illene. Most is így tesz. Habár látszólag hetykén iszogat, de aki érti a jelzéseket, a lassan fogyó borocskát, a nyugalmat, az üres kupát aminek nincs gazdája, észreveheti, hogy nem a nedű élvezetéért van ott. Zavaros vízbe csak bolond hajós evezik be. Viszont, aki kiismeri az kincseket találhat. Sok minden történik. A helyiek sokfélesége és a pultos habitusa érdekes. Az a vénember se tűnik hétköznapi alaknak. Felbukkan egy ork is, aki szintén elüt az átlagtól. Majd a gnóm megbolygatja a darázsrajt.*
~Nocsak!~
*Némán hátrébb húzza a székét, de nem áll fel. Élvezi a távolságot amiből kényelmesen megfigyelhet. Elf füleinek hála meg mert a kisfickó szónokolni kezd hall is mindent. Keze a korsó fülére fog és feltölti a kupája hiányát majd ott is marad.*
~Istenek híve.~
*Az öreg távozik, a másik pedig folytatja a műsort.*
~Lehet mégsem olyan rossz hely ez?~
*A dokin néha saját maga se tud eligazodni. Van, hogy úgy robban mint a rosszul lezárt söröshordó, de időnként, talán ha a kedve úgy tartja akkor kimondottan megfontolt és annak megfelelően viselkedik ahogy egy tapasztalt kikötői medvének illene. Most is így tesz. Habár látszólag hetykén iszogat, de aki érti a jelzéseket, a lassan fogyó borocskát, a nyugalmat, az üres kupát aminek nincs gazdája, észreveheti, hogy nem a nedű élvezetéért van ott. Zavaros vízbe csak bolond hajós evezik be. Viszont, aki kiismeri az kincseket találhat. Sok minden történik. A helyiek sokfélesége és a pultos habitusa érdekes. Az a vénember se tűnik hétköznapi alaknak. Felbukkan egy ork is, aki szintén elüt az átlagtól. Majd a gnóm megbolygatja a darázsrajt.*
~Nocsak!~
*Némán hátrébb húzza a székét, de nem áll fel. Élvezi a távolságot amiből kényelmesen megfigyelhet. Elf füleinek hála meg mert a kisfickó szónokolni kezd hall is mindent. Keze a korsó fülére fog és feltölti a kupája hiányát majd ott is marad.*
~Istenek híve.~
*Az öreg távozik, a másik pedig folytatja a műsort.*
~Lehet mégsem olyan rossz hely ez?~
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-05 23:56:48
Üzenet elküldve: 2023-12-05 23:56:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Mardeii//
Egy pillanatra, mint ha a levegő is megfagyna. Szívdobbanásnyi időre a taverna is elcsendesedik. * Mardeii Krils szavaira a gnóm mágus egyenesen szembefordul vele. Szúrósan, egyenesen a férfira néz, tekintete ezernyi késként lelkéig hatol.* -Ismételd meg amit mondtál. Halld hát Sa'tereth egyik tanítását. A halál elkerülhetetlen tény, az élet véges, légy hát türelmes, egyszer úgy is magához szólít. Kár siettetni az ilyet.
Biztosan hallottad már az egyik itteni mondás, ami úgy tartja, aki a kikötő éjszakai életét ismeri és túl is éli épp elég bölcs ahhoz, hogy tudja, nem lehet különbséget tenni maga az árny és az árnyat rejtő orgyilkos között. Ezért elkerüli az árnyakat és fohászkodik, hogy most még ne rá leselkedjenek.
És most jöjjön egy tanítás Teysus-tól. „Törekedj az egyensúlyra és harmóniára, különben környezeted túl nő rajtad, és elvétetik mindaz, amit felépítettél.” Mit is jelent ez valójában. Megmondhatom én magam is, ez önmagában nehezen megfogható. Ön magukban az istenek tanításai azért is tűnnek helyenként „furcsának”, mert csak töredékek. Ám amikor ezeket a tanításokat fedésbe hozzuk, új értlemet ad és ez lesz az igazi kulcs, mintha végül rájönnél, hogy amit eddig külön-külön tárgynak láttál, kiderül egy azon dolog másik oldala és végül összeáll egy nagy egésszé. Látom a szemedben, már elvesztettelek, és ahogy a mostani helyzetet sem érted és látod át, csak úgy, mint a mostani tanítást. Ám ez nem baj, ahogy már mondtam Sa'Tereth türelemre tanít. Próbáljunk hát valami egyszerűbbet és térjünk vissza a helyzet értelmezéséhez a logika segítségével. Most elküldted a vén elfet. De vajon feltetted-e magadnak a kérdést, hogy egy ilyen környéken, egy ennyire jámbornak tűnő valaki, hogy hogy nem végezte már valamelyik sikátorba holtan. Figyeltél a szavaira, hallottad a mögötte megbúvó tartalmat? Falvakat írott ki és még mindig életben van. Egy vajákos? Nagyon bátor és ugyan akkor óvatlan vagy, ha hasonló egyéneket akarsz magadra haragítani. Biztos, hogy az úrnőd is örül, hogy előződ a vendégeket? Ráadásul anélkül, hogy valóban meggyőződnél hasznosságáról. A jámbor öreget a halál árnya kiséri, és nem a kora miatt. Túlértékeled a saját pozíciódat és félreérted a tisztelet jelét. Az öreg és én is tisztában vagyunk vele ez a hely valaki olyan területe, aki cselekedeteit, mind becsvágyát, mind céljai megvalósítását az istenek elismerését is kiérdemelheti. Így tiszteletet érdemel, és szavának súlya van. De te visszaélsz ezzel a tisztelettel és megbecsüléssel. Még a logika is azt diktálja, hogy annyira még sem lehetsz fontos személy, ha azzal sem vagy tisztában Úrnőd milyen üzenetet küldött szerte a kontinens ezen a részén. Szaladj és kérdezd hát meg, egyszeriben miért is kezdtek idegyűlni a népek. Mielőtt még szerencsétlenségedre valaki olyannak is összefutsz, aki nem tartja elég fontosnak Sa'Tereth türelemre intő tanításait.
*Közben leteszi az óriás asszony által kért összeget, elveszi a kulcsot és visszaül a székre a tojásrántotta elé. Az evőeszközével beletúr és szórakozottan immár a pultosra nem is figyelve egy Sa'Terethez szóló verset kezd szavalni. *
- „Ezer ének hangja kopog,
Fakasztja a vérfolyamot,
Tőrrel magunk vágjuk utunk
Érted villan, Halál-urunk,
Ahol vértenger háborog.
Hivők hangja halkan morog,
Fogadd el az áldozatot,
Örökkön senki sem élhet,
Rántsd magadhoz lelkét végleg
Ahol vértenger háborog.
Villan sötét acél s horog,
Húsba tépő, vérző tagok,
Sikolya a magasba száll,
Sötétségben hozzád talál,
Ahol vértenger háborog.
Bosszút kiált sok-sok torok,
Igaz hívőd sírban forog,
Halott gyermek nézzél le ránk,
Vakon Látó, fogadd imánk,
Ahol vértenger háborog.
Tanulni fog mind a mocsok,
Sa'Theret kezében sorsuk forog,
Változások nagymestere
Haragjában tekint ma le,
Ahol vértenger háborog!”
* Még egyszer ránéz a férfire, mélyen ülő szemei gonoszan csillannak. Szája mosolyra nyílik, fogait villantva. *
//Mardeii//
Egy pillanatra, mint ha a levegő is megfagyna. Szívdobbanásnyi időre a taverna is elcsendesedik. * Mardeii Krils szavaira a gnóm mágus egyenesen szembefordul vele. Szúrósan, egyenesen a férfira néz, tekintete ezernyi késként lelkéig hatol.* -Ismételd meg amit mondtál. Halld hát Sa'tereth egyik tanítását. A halál elkerülhetetlen tény, az élet véges, légy hát türelmes, egyszer úgy is magához szólít. Kár siettetni az ilyet.
Biztosan hallottad már az egyik itteni mondás, ami úgy tartja, aki a kikötő éjszakai életét ismeri és túl is éli épp elég bölcs ahhoz, hogy tudja, nem lehet különbséget tenni maga az árny és az árnyat rejtő orgyilkos között. Ezért elkerüli az árnyakat és fohászkodik, hogy most még ne rá leselkedjenek.
És most jöjjön egy tanítás Teysus-tól. „Törekedj az egyensúlyra és harmóniára, különben környezeted túl nő rajtad, és elvétetik mindaz, amit felépítettél.” Mit is jelent ez valójában. Megmondhatom én magam is, ez önmagában nehezen megfogható. Ön magukban az istenek tanításai azért is tűnnek helyenként „furcsának”, mert csak töredékek. Ám amikor ezeket a tanításokat fedésbe hozzuk, új értlemet ad és ez lesz az igazi kulcs, mintha végül rájönnél, hogy amit eddig külön-külön tárgynak láttál, kiderül egy azon dolog másik oldala és végül összeáll egy nagy egésszé. Látom a szemedben, már elvesztettelek, és ahogy a mostani helyzetet sem érted és látod át, csak úgy, mint a mostani tanítást. Ám ez nem baj, ahogy már mondtam Sa'Tereth türelemre tanít. Próbáljunk hát valami egyszerűbbet és térjünk vissza a helyzet értelmezéséhez a logika segítségével. Most elküldted a vén elfet. De vajon feltetted-e magadnak a kérdést, hogy egy ilyen környéken, egy ennyire jámbornak tűnő valaki, hogy hogy nem végezte már valamelyik sikátorba holtan. Figyeltél a szavaira, hallottad a mögötte megbúvó tartalmat? Falvakat írott ki és még mindig életben van. Egy vajákos? Nagyon bátor és ugyan akkor óvatlan vagy, ha hasonló egyéneket akarsz magadra haragítani. Biztos, hogy az úrnőd is örül, hogy előződ a vendégeket? Ráadásul anélkül, hogy valóban meggyőződnél hasznosságáról. A jámbor öreget a halál árnya kiséri, és nem a kora miatt. Túlértékeled a saját pozíciódat és félreérted a tisztelet jelét. Az öreg és én is tisztában vagyunk vele ez a hely valaki olyan területe, aki cselekedeteit, mind becsvágyát, mind céljai megvalósítását az istenek elismerését is kiérdemelheti. Így tiszteletet érdemel, és szavának súlya van. De te visszaélsz ezzel a tisztelettel és megbecsüléssel. Még a logika is azt diktálja, hogy annyira még sem lehetsz fontos személy, ha azzal sem vagy tisztában Úrnőd milyen üzenetet küldött szerte a kontinens ezen a részén. Szaladj és kérdezd hát meg, egyszeriben miért is kezdtek idegyűlni a népek. Mielőtt még szerencsétlenségedre valaki olyannak is összefutsz, aki nem tartja elég fontosnak Sa'Tereth türelemre intő tanításait.
*Közben leteszi az óriás asszony által kért összeget, elveszi a kulcsot és visszaül a székre a tojásrántotta elé. Az evőeszközével beletúr és szórakozottan immár a pultosra nem is figyelve egy Sa'Terethez szóló verset kezd szavalni. *
- „Ezer ének hangja kopog,
Fakasztja a vérfolyamot,
Tőrrel magunk vágjuk utunk
Érted villan, Halál-urunk,
Ahol vértenger háborog.
Hivők hangja halkan morog,
Fogadd el az áldozatot,
Örökkön senki sem élhet,
Rántsd magadhoz lelkét végleg
Ahol vértenger háborog.
Villan sötét acél s horog,
Húsba tépő, vérző tagok,
Sikolya a magasba száll,
Sötétségben hozzád talál,
Ahol vértenger háborog.
Bosszút kiált sok-sok torok,
Igaz hívőd sírban forog,
Halott gyermek nézzél le ránk,
Vakon Látó, fogadd imánk,
Ahol vértenger háborog.
Tanulni fog mind a mocsok,
Sa'Theret kezében sorsuk forog,
Változások nagymestere
Haragjában tekint ma le,
Ahol vértenger háborog!”
* Még egyszer ránéz a férfire, mélyen ülő szemei gonoszan csillannak. Szája mosolyra nyílik, fogait villantva. *
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-05 11:21:44
Üzenet elküldve: 2023-12-05 11:21:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Prophessyr, Mardeii, Vasököl//
*Az ifjú ember igencsak megkonokolja magát. Megrágalmazza a mestert habókossággal és el is utasítja kérését.*
~Nofene ha így fenn hordják az orrukat.~
*Ork társasága kellemesebbnek kívánkozik.*
- Serfőző mester. Igen kellemes foglalkozás fiam, igencsak jó.
*Nagyon sok időt nem tud cseverészni mert szólítják az orkot. Nagy sörözés kezdődik de ezt már nem várja meg elfünk. Megissza megeszi a maradékát és most már tényleg rendezi kiadásait. Mardeii Krils 15 aranya.
*
- Jó szerencsét úrnődnek s tenmagadnak is fiam!
*Elköszön a fogadóstól de mielőtt még távozna odalép az ifjú gnómhoz.*
//Drun//
*Lehajol, hogy a gnóm fülébe súghasson halkan.*
- Végezz nagy áldozatot uradnak! Egyet se kímélj csak az orkot. Aki a sert ily módon szereti rossz nem lehet.
*Megbuzdítja az ifjút, hogy urának hű szolgája legyen. Felegyenesedik hősünk mintha mi sem történt volna.*
- Thargatrah Drun és te ork, ha Lichanech-ben jártok szívesen látlak titeket. A viszontlátásra!
*Ezzel a lendülettel Madnezar elindul az ajtó felé. Kilép rajta, lóra mászik fel és elindul.*
*Az ifjú ember igencsak megkonokolja magát. Megrágalmazza a mestert habókossággal és el is utasítja kérését.*
~Nofene ha így fenn hordják az orrukat.~
*Ork társasága kellemesebbnek kívánkozik.*
- Serfőző mester. Igen kellemes foglalkozás fiam, igencsak jó.
*Nagyon sok időt nem tud cseverészni mert szólítják az orkot. Nagy sörözés kezdődik de ezt már nem várja meg elfünk. Megissza megeszi a maradékát és most már tényleg rendezi kiadásait. Mardeii Krils 15 aranya.
*- Jó szerencsét úrnődnek s tenmagadnak is fiam!
*Elköszön a fogadóstól de mielőtt még távozna odalép az ifjú gnómhoz.*
//Drun//
*Lehajol, hogy a gnóm fülébe súghasson halkan.*
- Végezz nagy áldozatot uradnak! Egyet se kímélj csak az orkot. Aki a sert ily módon szereti rossz nem lehet.
*Megbuzdítja az ifjút, hogy urának hű szolgája legyen. Felegyenesedik hősünk mintha mi sem történt volna.*
- Thargatrah Drun és te ork, ha Lichanech-ben jártok szívesen látlak titeket. A viszontlátásra!
*Ezzel a lendülettel Madnezar elindul az ajtó felé. Kilép rajta, lóra mászik fel és elindul.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-05 05:47:10
Üzenet elküldve: 2023-12-05 05:47:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Prophessyr//
*Mikor mondandóját befejezi az ember felé, az öreg elfet is üdvözli egy néma biccentéssel, ha már helyet foglalt az ő asztalánál. Az igazat megvallva kissé meg van szeppenve, hallott már arról, hogy a hosszúéletűek nem igazán szívlelik a zöld nép gyermekeit, ez a hóhajú pedig szórakozott viselkedése ellenére kifejezetten tapasztaltnak és nagy tudásúnak tűnik Wrugg szemében. A látszat természetesen csalhat, orkunk neméppen híres az emberismeretéről.
~ Még a végén békává változtat, vagy csirkévé... Legyünk szépen tisztelettudóak, akkor talán nem bánt. ~ *
- Sert főzök, mester *kocogtatja meg hordója tetejét*, kolostorom tudását vagyok hivatott felmutatni a világban, a saját tudásommal fűszerezve.
*Erős füllentés. A saját tudás inkább egy szerencsés baleset, még azt sem tudja pontosan, mi az a gomba, ami ilyen üdévé tette ezt a lőrét, s azt végképp nem, hogy lehetne belőle többet beszerezni, hogy abból hasznot is lehessen húzni. Wrugg sajna nem az eszéről híres, semmin mérhetetlen kitartásáról; ha kell, háromszor annyi ideig próbálkozik, mint amennyit az elf leélt már, de meglesz a megoldás.
Ahogy az öreget elutasítják, sajnálattal sandít feléje, mindeközben csodálkozik ezen hely népszerűségén. Vajh minden nap ennyi népség akar beszélni ezzel az úrnővel? És ha igen, ki ez az úrnő? Mégis mibe keveredett bele? Orkunk kezd teljesen belekavarodni a dolgokba.
~ A csirke szándékosan vezetett ide, nyugalom. Akármi is ez a káosz, a haragos tenger mindig lenyugszik reggelre. ~
Újra mesterei tanításának ismétlése, majd amint meghallja, hogy szólítják, némán feláll az asztaltól.*
//Mardeii//
*Hóna alá kapja a hordót. Kényelmetlen ez a fogás, ámbátor ilyen rövid távra nem okoz feltétlen akkora bajlódást, mintsem bíbelődni a bőrszíjakkal.
Az elf felé újabb néma biccentést intéz, bátran hagyja a kis gnóm társaságára, s lomha, döngő lépteivel a pulthoz billeg, majd leteszi hordóját.
Szemügyre veszi a két kupát. Fejben megy mindeközben a számolás, hogy mégis mennyit kéne a kupába önteni. Így, hogy ez a bizonyos úrnő neve felmerült, Wrugg meri sejteni, hogy ő itt a főnök, nagy valószínűséggel őneki szintén kell majd egy kóstolót töltenie abban az esetben, ha ezen az első próbán átjut. Meglötyögteti a hordót. Nagyjából hat korsónyi van benne, az bőven elég.
Szeme igyekszik elkapni a férfi tekintetét egy pillanatra. Ha sikerül, ha nem, vére már forr, fejében ősei harci dobjai szólnak, még ha soha nem is hallott ilyet, és úgy érzi, mintha egy warggal kéne megküzdenie nemsoká. Gyomrába mintha kavics ülne, lábai mintha futni akarnának, a halántékán is látszódhat egy-két gyöngy.
Mély levegő. Mindeközben arcát igyekszik a lehető legnyugodtabbnak feltűntetni, ez kívülről talán kissé komikus bamba tekintetet eredményezhet neki, kevés céltudatos tűzzel fűszerezve a tekintetétben.
Felnyitja a hordót, majd óvatosan kiönti a két kupába a sört. Igyekszik a hordót emelgetve kissé okoskodni a sörrel, hogy magasabbról a kupába esve valami kis habot is képezzen a tetején. Hallott már olyan sörökről, amiket fémhordókban, vagy ahhoz hasonlatos eszközökben készítenek, ami miatt a gázok nem tudnak kiszökni az italból, ettől pedig a lé pezsegni fog, buborékzani, s a habja is nagyobb. Ez itt Mardeii előtt egy teljesen hagyományos sör, ránézésre aranysárga, aljáig viszont nem lehet lenézni, maga az ital teste teljesen zavaros, és enyhén savanykás cefreszagot ad magából, de rejtezik egy kis citrusos jellem. Wrugg nem ismeri ezt a szót, ezt a szagot, csak annyit tud róla, hogy kellemes. Ha a férfi hajózott már délebbi vizeken, avagy csak látott már Wegtorenből érkező árut, talán ismerős lehet az illattal.*
- Kissé pinceszagú. *Jelenti ki az ork határozottan, bár hangja talán a "kissé" résznél megremeg.* - Egy véletlen szülte ezt a sört, kétszer erjedt, emiatt a szag. Ezt el lehet fedni, el tudom fedni. A későbbiekben. *Nyel.* - Ha esetleg úgy érzed hogy megfelelő az íze jóuram.
*Nem is lacafacázik, megfogja saját kupáját, s a férfi felé emeli.*
- Egészségünkre.
*Szól vágyakozóan, majd belekortyol a sörbe. Az íze még mindig az az enyhén kesernyés, enyhén savanykás, előbb említett citrusokat idéző íz, melyet lenyelve enyhén virágok illatára emlékeztető ízek telepednek a szájpadlásra.
~ Vajon mi lenne ha ebbe kevés méz is belekerülne? ~
Morfondírozik magában, majd hirtelen eszébe jut, hogy most bizonyítania kell, nem kísérletezni. Újabb kortyra emeli kupáját, s közben Mardeii felé sandít, vajon ő is megkóstolta-e már, s ha igen, miféle véleménnyel lehet róla?*
A hozzászólás írója (Vasököl Wrugg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.05 05:58:17
*Mikor mondandóját befejezi az ember felé, az öreg elfet is üdvözli egy néma biccentéssel, ha már helyet foglalt az ő asztalánál. Az igazat megvallva kissé meg van szeppenve, hallott már arról, hogy a hosszúéletűek nem igazán szívlelik a zöld nép gyermekeit, ez a hóhajú pedig szórakozott viselkedése ellenére kifejezetten tapasztaltnak és nagy tudásúnak tűnik Wrugg szemében. A látszat természetesen csalhat, orkunk neméppen híres az emberismeretéről.
~ Még a végén békává változtat, vagy csirkévé... Legyünk szépen tisztelettudóak, akkor talán nem bánt. ~ *
- Sert főzök, mester *kocogtatja meg hordója tetejét*, kolostorom tudását vagyok hivatott felmutatni a világban, a saját tudásommal fűszerezve.
*Erős füllentés. A saját tudás inkább egy szerencsés baleset, még azt sem tudja pontosan, mi az a gomba, ami ilyen üdévé tette ezt a lőrét, s azt végképp nem, hogy lehetne belőle többet beszerezni, hogy abból hasznot is lehessen húzni. Wrugg sajna nem az eszéről híres, semmin mérhetetlen kitartásáról; ha kell, háromszor annyi ideig próbálkozik, mint amennyit az elf leélt már, de meglesz a megoldás.
Ahogy az öreget elutasítják, sajnálattal sandít feléje, mindeközben csodálkozik ezen hely népszerűségén. Vajh minden nap ennyi népség akar beszélni ezzel az úrnővel? És ha igen, ki ez az úrnő? Mégis mibe keveredett bele? Orkunk kezd teljesen belekavarodni a dolgokba.
~ A csirke szándékosan vezetett ide, nyugalom. Akármi is ez a káosz, a haragos tenger mindig lenyugszik reggelre. ~
Újra mesterei tanításának ismétlése, majd amint meghallja, hogy szólítják, némán feláll az asztaltól.*
//Mardeii//
*Hóna alá kapja a hordót. Kényelmetlen ez a fogás, ámbátor ilyen rövid távra nem okoz feltétlen akkora bajlódást, mintsem bíbelődni a bőrszíjakkal.
Az elf felé újabb néma biccentést intéz, bátran hagyja a kis gnóm társaságára, s lomha, döngő lépteivel a pulthoz billeg, majd leteszi hordóját.
Szemügyre veszi a két kupát. Fejben megy mindeközben a számolás, hogy mégis mennyit kéne a kupába önteni. Így, hogy ez a bizonyos úrnő neve felmerült, Wrugg meri sejteni, hogy ő itt a főnök, nagy valószínűséggel őneki szintén kell majd egy kóstolót töltenie abban az esetben, ha ezen az első próbán átjut. Meglötyögteti a hordót. Nagyjából hat korsónyi van benne, az bőven elég.
Szeme igyekszik elkapni a férfi tekintetét egy pillanatra. Ha sikerül, ha nem, vére már forr, fejében ősei harci dobjai szólnak, még ha soha nem is hallott ilyet, és úgy érzi, mintha egy warggal kéne megküzdenie nemsoká. Gyomrába mintha kavics ülne, lábai mintha futni akarnának, a halántékán is látszódhat egy-két gyöngy.
Mély levegő. Mindeközben arcát igyekszik a lehető legnyugodtabbnak feltűntetni, ez kívülről talán kissé komikus bamba tekintetet eredményezhet neki, kevés céltudatos tűzzel fűszerezve a tekintetétben.
Felnyitja a hordót, majd óvatosan kiönti a két kupába a sört. Igyekszik a hordót emelgetve kissé okoskodni a sörrel, hogy magasabbról a kupába esve valami kis habot is képezzen a tetején. Hallott már olyan sörökről, amiket fémhordókban, vagy ahhoz hasonlatos eszközökben készítenek, ami miatt a gázok nem tudnak kiszökni az italból, ettől pedig a lé pezsegni fog, buborékzani, s a habja is nagyobb. Ez itt Mardeii előtt egy teljesen hagyományos sör, ránézésre aranysárga, aljáig viszont nem lehet lenézni, maga az ital teste teljesen zavaros, és enyhén savanykás cefreszagot ad magából, de rejtezik egy kis citrusos jellem. Wrugg nem ismeri ezt a szót, ezt a szagot, csak annyit tud róla, hogy kellemes. Ha a férfi hajózott már délebbi vizeken, avagy csak látott már Wegtorenből érkező árut, talán ismerős lehet az illattal.*
- Kissé pinceszagú. *Jelenti ki az ork határozottan, bár hangja talán a "kissé" résznél megremeg.* - Egy véletlen szülte ezt a sört, kétszer erjedt, emiatt a szag. Ezt el lehet fedni, el tudom fedni. A későbbiekben. *Nyel.* - Ha esetleg úgy érzed hogy megfelelő az íze jóuram.
*Nem is lacafacázik, megfogja saját kupáját, s a férfi felé emeli.*
- Egészségünkre.
*Szól vágyakozóan, majd belekortyol a sörbe. Az íze még mindig az az enyhén kesernyés, enyhén savanykás, előbb említett citrusokat idéző íz, melyet lenyelve enyhén virágok illatára emlékeztető ízek telepednek a szájpadlásra.
~ Vajon mi lenne ha ebbe kevés méz is belekerülne? ~
Morfondírozik magában, majd hirtelen eszébe jut, hogy most bizonyítania kell, nem kísérletezni. Újabb kortyra emeli kupáját, s közben Mardeii felé sandít, vajon ő is megkóstolta-e már, s ha igen, miféle véleménnyel lehet róla?*
A hozzászólás írója (Vasököl Wrugg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.05 05:58:17
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-04 20:18:30
Üzenet elküldve: 2023-12-04 20:18:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Prophessyr, Thargatrah, Vasököl//
*Az idős férfi igen sötét képeket vázol magáról, nem is teljesen érti a dolgot. Továbbra sem változik abbéli meggyőződése, hogy az öreg szenilis. Legalábbis a zagyvaságokat, amiket összehord, nem tudja hová rakni.
A gnóm is rákezd a magáéra, afelé is biccent. Nem szolgál már fel semmit, különben akkor sem érne az idecsődülő vendégsereglet végére, mire lemegy a nap. A naplemente után pedig nem szívesen támasztaná a csapszéket már.*
-Megbocsájtasz, ork uram? Egy pillanat erejéig mindenkihez kell szólanom.
*A pult mögé sétál, hogy aztán a bútordarabra támaszkodjon. Noha nem egy feltűnő jelenség, most magán érzi az összes tekintetet.*
-Mint mondottátok, mind azért jöttetek, hogy a Nagyságos asszonynak kínáljátok szolgálatotok. Vagy épp üzleti ügyben keresnétek. Ez jó. Ugyanakkor nem fog megtörténni. *Hagy némi szünetet, s közben körbehordozza metsző kékjeit az arcokon.*
-Megtisztelő a jelenléte Prophessyr úr, de bármivel is szolgálna, el kell utasítsam. Meghallgattam. Nem bízom a habókosságában. Máshol bizonyosan hálásak lennének a szolgálataiért, de nem itt. Pihenjen, egyék-igyék, de ne lebzseljen itt sokat. Nem tetszik nekem. *Halovány mosolya töretlen, ám tekintete jéghideg.*
-A gnóm úr audienciát kér. *Fejét kissé oldalra billenti, miközben befókuszálja az állítólagos pirtianesi követet.*
-De hozott-e bármit a szaván és a botján kívül? Itt, a fogadóban nem igen lelsz elveszett tudásokat. Hacsak a padló suvickolását nem tartod annak. *Lekapja a rongyot válláról, hogy öblítés után eltörölhessen vele egy pulton felejtett korsót.*
-De a jó szolgálat nem csak ebből áll persze. Nem kételkedem a tudásodban. De üres kézzel aligha illik beállítani egy olyan valakihez, mint a mi hölgyünk. Ismered a bájitalokat? Ehh, igazából nem is kell. Keríts négy bájitalt, abból a halványlilából. *Az öreg elf szavai azért szöget ütöttek a fejében.*
-A Kikötőben már nem kapni ilyen holmikat. Fogalmam sincs, honnét lehet szerezni. De ha hozol négyet, úgy kijárom az audienciádat. *Homlokráncolva biccent az irányába. Mert bizony bizonyítást vár, mielőtt bárkit Relael elé enged.*
-Ha végzett a cseverészéssel ork úr, úgy járuljon ide. Söröm az nincs... *Megvakarja halántékát. Kissé zavarja is e hiány, de ő nem lelt ilyesmit, mikor hátul járt.*
-De üres korsóm az van! *Kihelyez két üreset utóbbiból a pultra. Kíváncsi, mivel áll elő a férfi. Nem akar messzemenő következtetésekbe bocsátkozni, még a hátán viselt hordó láttán sem. Serfőző orkal még nem hozta össze as sors. Persze meghagyja az idejét az üzletelni vágyó orknak, ha amaz előbb az idős elfel óhajt szót váltani. Addig ő elpiszmog itt a csapszék körül, mert munka az akad bőven.*
*Az idős férfi igen sötét képeket vázol magáról, nem is teljesen érti a dolgot. Továbbra sem változik abbéli meggyőződése, hogy az öreg szenilis. Legalábbis a zagyvaságokat, amiket összehord, nem tudja hová rakni.
A gnóm is rákezd a magáéra, afelé is biccent. Nem szolgál már fel semmit, különben akkor sem érne az idecsődülő vendégsereglet végére, mire lemegy a nap. A naplemente után pedig nem szívesen támasztaná a csapszéket már.*
-Megbocsájtasz, ork uram? Egy pillanat erejéig mindenkihez kell szólanom.
*A pult mögé sétál, hogy aztán a bútordarabra támaszkodjon. Noha nem egy feltűnő jelenség, most magán érzi az összes tekintetet.*
-Mint mondottátok, mind azért jöttetek, hogy a Nagyságos asszonynak kínáljátok szolgálatotok. Vagy épp üzleti ügyben keresnétek. Ez jó. Ugyanakkor nem fog megtörténni. *Hagy némi szünetet, s közben körbehordozza metsző kékjeit az arcokon.*
-Megtisztelő a jelenléte Prophessyr úr, de bármivel is szolgálna, el kell utasítsam. Meghallgattam. Nem bízom a habókosságában. Máshol bizonyosan hálásak lennének a szolgálataiért, de nem itt. Pihenjen, egyék-igyék, de ne lebzseljen itt sokat. Nem tetszik nekem. *Halovány mosolya töretlen, ám tekintete jéghideg.*
-A gnóm úr audienciát kér. *Fejét kissé oldalra billenti, miközben befókuszálja az állítólagos pirtianesi követet.*
-De hozott-e bármit a szaván és a botján kívül? Itt, a fogadóban nem igen lelsz elveszett tudásokat. Hacsak a padló suvickolását nem tartod annak. *Lekapja a rongyot válláról, hogy öblítés után eltörölhessen vele egy pulton felejtett korsót.*
-De a jó szolgálat nem csak ebből áll persze. Nem kételkedem a tudásodban. De üres kézzel aligha illik beállítani egy olyan valakihez, mint a mi hölgyünk. Ismered a bájitalokat? Ehh, igazából nem is kell. Keríts négy bájitalt, abból a halványlilából. *Az öreg elf szavai azért szöget ütöttek a fejében.*
-A Kikötőben már nem kapni ilyen holmikat. Fogalmam sincs, honnét lehet szerezni. De ha hozol négyet, úgy kijárom az audienciádat. *Homlokráncolva biccent az irányába. Mert bizony bizonyítást vár, mielőtt bárkit Relael elé enged.*
-Ha végzett a cseverészéssel ork úr, úgy járuljon ide. Söröm az nincs... *Megvakarja halántékát. Kissé zavarja is e hiány, de ő nem lelt ilyesmit, mikor hátul járt.*
-De üres korsóm az van! *Kihelyez két üreset utóbbiból a pultra. Kíváncsi, mivel áll elő a férfi. Nem akar messzemenő következtetésekbe bocsátkozni, még a hátán viselt hordó láttán sem. Serfőző orkal még nem hozta össze as sors. Persze meghagyja az idejét az üzletelni vágyó orknak, ha amaz előbb az idős elfel óhajt szót váltani. Addig ő elpiszmog itt a csapszék körül, mert munka az akad bőven.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-04 13:59:09
Üzenet elküldve: 2023-12-04 13:59:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Prophessyr Dohhtror Madnezar//
//érintve - Miért ment át a csirke az úton?//
*A jó elf mesterünk nem hazug így biza a 15 arany ott van a fogadós zsebében. 170169486912956 Bólint mikor a fogadós bemutatja magát. Na most már ezt is megtudja. A fogadóra felszalad vénséges szemöldöke.*
- Ó hát persze! Milyen kézenfekvő.
*Jó elfünk sem most született de hát most elég, hogy fogadót visz a nagyasszony. Már ha asszony mert ez ugye még nem derült ki. Lehet hajadon úrhölgy is. A fejtörőre hamar választ ad a mester.*
- Hát mit csinálna fiam? Alapanyagot gyűjt. A semmiből nem lesz ám valami. Bizony el kell menni a növényekért akár az erdő közepébe, a hegyek tövébe de még a folyók medrébe is. A ritkaságokért kutakodni kell.
*Egészen egyszerű ez. Nem húzhat ki mindent a fiókból. A méregre már felkapja Mardeii a fejét.*
- Bizony ám fiam. Egész falvakat irtottam már ki. No persze nem egyszerre. Szépen elosztva negyed évezred alatt. De nőket és gyerekeket sosem. No hát maradjunk csak a gyerekeknél.
*Gondolkodóba esik a mester amint elmereng a negyed évezreden.*
- Ha jobban belegondolok gyerekeket is, de azok aljas galádok voltak, igenis megérdemelték!
*Igazolja magát minden áron az öreg ahogy a mondata vége felé felviszi a hangját, s tény, hogy nem kell messzire mennie, ha igazolni akarja saját magát. Persze ezt már nincs idő bőven kifejteni mert a hordós orkkal foglalkozni kell.*
- Persze, menj csak fiam, intézzed.
*Ha munka van hát munka van.*
- Jer ide cimbora! Hadd kóstáljam mivel kufárkodsz!
*Nyomban meg is invitálja oda kiabálva az orknak. No annak sem kell több máris elfünkhöz telepedik. Igazán különös, hogy egy ork szesszel kufárkodjon, ez biza tényleg új dolog. Madnezart ez nem zavarja különösebben, sőt aki a szeszt szereti rossz lélek nem lehet. Vallja ezt a mesterünk.*
Üdvözlet az értelmiségi aprónépnek!
*Persze nem állhatja, hogy visszaköszönjön ha már egyszer ilyen udvariasan odaköszönnek neki. Megtudja hát az ifjú gnóm nevét is.*
~Magasságos fagyöngy! SaTereth hívő! Bizonyosan elégetne mindahányunkat az istenének. No de hát valakinek ezt is meg kell tennie.~
- Úrnőd igencsak elfoglaltabb lesz.
*Annyian akarnak beszélni a Varjak nagyságával, hogy győzze időponttal.*
A hozzászólás írója (Prophessyr Dohhtror Madnezar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.04 14:01:51
//érintve - Miért ment át a csirke az úton?//
*A jó elf mesterünk nem hazug így biza a 15 arany ott van a fogadós zsebében. 170169486912956 Bólint mikor a fogadós bemutatja magát. Na most már ezt is megtudja. A fogadóra felszalad vénséges szemöldöke.*
- Ó hát persze! Milyen kézenfekvő.
*Jó elfünk sem most született de hát most elég, hogy fogadót visz a nagyasszony. Már ha asszony mert ez ugye még nem derült ki. Lehet hajadon úrhölgy is. A fejtörőre hamar választ ad a mester.*
- Hát mit csinálna fiam? Alapanyagot gyűjt. A semmiből nem lesz ám valami. Bizony el kell menni a növényekért akár az erdő közepébe, a hegyek tövébe de még a folyók medrébe is. A ritkaságokért kutakodni kell.
*Egészen egyszerű ez. Nem húzhat ki mindent a fiókból. A méregre már felkapja Mardeii a fejét.*
- Bizony ám fiam. Egész falvakat irtottam már ki. No persze nem egyszerre. Szépen elosztva negyed évezred alatt. De nőket és gyerekeket sosem. No hát maradjunk csak a gyerekeknél.
*Gondolkodóba esik a mester amint elmereng a negyed évezreden.*
- Ha jobban belegondolok gyerekeket is, de azok aljas galádok voltak, igenis megérdemelték!
*Igazolja magát minden áron az öreg ahogy a mondata vége felé felviszi a hangját, s tény, hogy nem kell messzire mennie, ha igazolni akarja saját magát. Persze ezt már nincs idő bőven kifejteni mert a hordós orkkal foglalkozni kell.*
- Persze, menj csak fiam, intézzed.
*Ha munka van hát munka van.*
- Jer ide cimbora! Hadd kóstáljam mivel kufárkodsz!
*Nyomban meg is invitálja oda kiabálva az orknak. No annak sem kell több máris elfünkhöz telepedik. Igazán különös, hogy egy ork szesszel kufárkodjon, ez biza tényleg új dolog. Madnezart ez nem zavarja különösebben, sőt aki a szeszt szereti rossz lélek nem lehet. Vallja ezt a mesterünk.*
Üdvözlet az értelmiségi aprónépnek!
*Persze nem állhatja, hogy visszaköszönjön ha már egyszer ilyen udvariasan odaköszönnek neki. Megtudja hát az ifjú gnóm nevét is.*
~Magasságos fagyöngy! SaTereth hívő! Bizonyosan elégetne mindahányunkat az istenének. No de hát valakinek ezt is meg kell tennie.~
- Úrnőd igencsak elfoglaltabb lesz.
*Annyian akarnak beszélni a Varjak nagyságával, hogy győzze időponttal.*
A hozzászólás írója (Prophessyr Dohhtror Madnezar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.04 14:01:51
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-04 08:13:02
Üzenet elküldve: 2023-12-04 08:13:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Drun//
*Drun Ezmeerhalda mércéjével igen sokat beszél, ezért az óriásnak meg kell erőltetnie magát, hogy ne veszítse el érdeklődését a második mondat után. Pont kapóra jön, hogy a legvégén Drun még el is fordul tőle, ezért nyugodtan elkezdheti számolgatni a végösszeget, természetesen mindkét keze segítségével. Ezzel bizony jócskán meggyűlik a baja, többször is újra kell kezdenie.
Végül eredményre jut, amit magában ismételgetve kezdi el előkészíteni a kért tételeket. A vízzel kezdi, amihez elég csak egy poharat a frissen mert kútvizes vödörbe mártania. Azzal sem bajlódik, hogy letörölgesse a pohár külső részét.
~ Hamar megszárad. ~
Legyint rá, majd megy a tojásokart előkészíteni. Mivel Drun nem tért ki arra, hogy hogyan kéri, ezért azt feltételezi, hogy bárhogyan megfelelne neki.
Hamar visszatér a konyhából egy tányérral, amin három tojásnyi rántotta gőzölög éppen. Matat még valamennyit a pult mögött, majd egy kulcsot vesz elő onnan, és a pohár, illetve tányér mellé helyezi.*
- Hé!
*Szólítja meg a többieket elmélyülten szemlélő aprónépet. Nem egészen érti mi olyan érdekes rajtuk, Ezmee jobban örül annak, ha senki pofáját nem kell bámulnia, de sajnálatos módon most igen sokan érkeztek a tavernába.*
- Huszonhét arany lesz.
*Méretes markát már tartja is, közömbös arcáról pedig nem olvasható le az izgatottság, hogy mennyire várja már, hogy az aranyak ott csilingeljenek szoknyájának zsebében. Persze sajnos ez nem mind őt fogja gazdagítani, de jól tudja, hogy Relael bőkezű lesz vele, ha szépen sikerül megtöltenie a taverna ládikáját bevétellel.*
*Drun Ezmeerhalda mércéjével igen sokat beszél, ezért az óriásnak meg kell erőltetnie magát, hogy ne veszítse el érdeklődését a második mondat után. Pont kapóra jön, hogy a legvégén Drun még el is fordul tőle, ezért nyugodtan elkezdheti számolgatni a végösszeget, természetesen mindkét keze segítségével. Ezzel bizony jócskán meggyűlik a baja, többször is újra kell kezdenie.
Végül eredményre jut, amit magában ismételgetve kezdi el előkészíteni a kért tételeket. A vízzel kezdi, amihez elég csak egy poharat a frissen mert kútvizes vödörbe mártania. Azzal sem bajlódik, hogy letörölgesse a pohár külső részét.
~ Hamar megszárad. ~
Legyint rá, majd megy a tojásokart előkészíteni. Mivel Drun nem tért ki arra, hogy hogyan kéri, ezért azt feltételezi, hogy bárhogyan megfelelne neki.
Hamar visszatér a konyhából egy tányérral, amin három tojásnyi rántotta gőzölög éppen. Matat még valamennyit a pult mögött, majd egy kulcsot vesz elő onnan, és a pohár, illetve tányér mellé helyezi.*
- Hé!
*Szólítja meg a többieket elmélyülten szemlélő aprónépet. Nem egészen érti mi olyan érdekes rajtuk, Ezmee jobban örül annak, ha senki pofáját nem kell bámulnia, de sajnálatos módon most igen sokan érkeztek a tavernába.*
- Huszonhét arany lesz.
*Méretes markát már tartja is, közömbös arcáról pedig nem olvasható le az izgatottság, hogy mennyire várja már, hogy az aranyak ott csilingeljenek szoknyájának zsebében. Persze sajnos ez nem mind őt fogja gazdagítani, de jól tudja, hogy Relael bőkezű lesz vele, ha szépen sikerül megtöltenie a taverna ládikáját bevétellel.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-02 11:16:03
Üzenet elküldve: 2023-12-02 11:16:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Nyílt //
// Ezmeerhalda - Mardeii Krils //
//Érintve - Prophessyr Dohhtror Madnezar //
* Elgondolkodva néz az óriásra. Nem is a modora, a cselekedete vagy a mondandója gondolkodtatja el, hanem a logika nem stimmel. Mit keresne pont itt egy óriás. A nő távolságtartása és szűk szavúsága sem kerüli el a figyelmét. Nem is vette észre, hogy mikor, de botja újra kezébe kerül és forgatni kezdi a földön. *
-Haladjunk szépen sorba. Igen egy szoba jól jönne. Egy egyágyas megfelelne. Ezen kívül pedig, ha lehet vizet és igen, a tojás jól hangzik, abból legyen három. Az úrnővel is szeretnék beszélni. Valójában épp hozzá jöttem, vagy is inkább úgy fogalmaznék, az tűnik a leglogikusabbnak jelen helyzetben, ha vele lenne lehetőségem beszélni. Az a szóbeszéd járja van munkája azok számára, akik nyitottak a lehetőségekre.
* Elfordul a pulttól és a többi jelenlévőt szemléli. Pár pillanat telt csak el, de most valahogy napoknak tűnnek Drun számára. Bólint az aggastyán elf felé. Hallgatja a bemutatkozás és ízlelgeti a nevet. *
~ Prophessyr Dohhtror Madnezar, egészen biztos, hogy eddig még nem hallottam róla. Szelíd ábrázatával és viselkedésével, valahogy nem illik ide. Vajon melyik isten kegyelméből juthatott el ideáig? Ez az ábrázat és hanghordozás Eeyr tisztelője lenne? ~ * A gondolat hatására kissé elhúzza a száját. * – Üdvözlet a hosszú életűeknek. ~ Ez nem logikus, nem illeszkedik az összképbe, ez így nem áll össze. Áldozat, vagy potenciális szövetséges? Megtévesztés lenne csupán? ~
* Már épp szóvá tenné, vagy inkább faggatni kezdené az öreget. Mikor összerezdül *
Az öreg mögött megjelenő dinamikus koszos fehér inges, mellényes ember vonja magára a figyelmét.
~ Mintha az övé lenne a hely. Ez a túlzott magabiztosság. Teysus biztos örömmel szemléli az ember ténykedését. Talán némi becsvágy is érezhető. Vajon mennyire lenne nyitott Sa'Tereth tanaira. ~
* Figyeli a másik kettő interakcióját. * ~ A vén elf keresi a fővarjút? Mi a Sa'Tereth körme piszka folyik itt? És az utcáról bejött megoldóember? ~
* Akaratlanul is felszalad a szemöldöke, szíve hevesebben kezd el verni. * ~ Igen, mind kettő bolond. Mindkettőből jó áldozat lenne az isteneknek. ~
Újabb mozgás. Tétova ork az ajtóban, hordóval a hátán. ~ Ez meg mit keres itt? Egy ork, ennyi elf és ember között? ~
* Gyorsan körbe néz összeszámolja a jelenlévőket és kezét óvatosan a tőrére csúsztatja. *
~ Ebből vérfürdő lesz. Vajon hányat tud magával vinni, mielőtt felülkerekednek az erején. Kicsit ostoba húzás, de Sa'Tereth kegyes és nem válogatós, örömmel fogja fogadni az ő áldozatát is. Na de várjunk, hordó a hátán? És hol a fegyvere? Nincs is nála fegyver? Talán pusztakézzel akarná véghez vinni akaratát? Még egy bolond. Sebaj, az én uram a bolondokat sem veti meg, Ő elfogadó és befogadó. Az öreg meg mit mond, orvos? Gyógyító? Á, mérgek, vagy úgy. Így már érhetőbb. Könnyebb kedvesnek és ártalmatlannak tűnni, hogy utána méreggel vessen véget az ellenfeleinek. Jobb lesz vigyázni a közelében. Még hogy gyógyító, vajákos az öreg. ~
* Ránéz Aldeisre, keresi kezeit és a harcra való készülés mozzanatait. Majd vissza a pult mögött álló Krilsre. *
~ Gyanúsan ártalmatlannak tűnik mindenki. Biztos valami nagy-nagy baj közeleg. ~
- Üdv neked Mardeii Krils és neked is Prophessyr Dohhtror Madnezar. Ha már kiderült, hogy te vagy az Úrnő jobb keze, hát neked is mondom. Audienciát kérek, engedély és munkaügyből kifolyólag. Én magam Thargatrah Drun vagyok Teysus és Sa'Tereth tanításainak őrzője, a messzi Pirtianesből jöttem követként, az elveszett tudás keresőjeként.
Mint egy kinyilatkoztatás törnek szájából elő szavai. * Felpattan ültéből, kihúzza magát és a nyomaték kedvéért botjával koppant a padlón. *
// Ezmeerhalda - Mardeii Krils //
//Érintve - Prophessyr Dohhtror Madnezar //
* Elgondolkodva néz az óriásra. Nem is a modora, a cselekedete vagy a mondandója gondolkodtatja el, hanem a logika nem stimmel. Mit keresne pont itt egy óriás. A nő távolságtartása és szűk szavúsága sem kerüli el a figyelmét. Nem is vette észre, hogy mikor, de botja újra kezébe kerül és forgatni kezdi a földön. *
-Haladjunk szépen sorba. Igen egy szoba jól jönne. Egy egyágyas megfelelne. Ezen kívül pedig, ha lehet vizet és igen, a tojás jól hangzik, abból legyen három. Az úrnővel is szeretnék beszélni. Valójában épp hozzá jöttem, vagy is inkább úgy fogalmaznék, az tűnik a leglogikusabbnak jelen helyzetben, ha vele lenne lehetőségem beszélni. Az a szóbeszéd járja van munkája azok számára, akik nyitottak a lehetőségekre.
* Elfordul a pulttól és a többi jelenlévőt szemléli. Pár pillanat telt csak el, de most valahogy napoknak tűnnek Drun számára. Bólint az aggastyán elf felé. Hallgatja a bemutatkozás és ízlelgeti a nevet. *
~ Prophessyr Dohhtror Madnezar, egészen biztos, hogy eddig még nem hallottam róla. Szelíd ábrázatával és viselkedésével, valahogy nem illik ide. Vajon melyik isten kegyelméből juthatott el ideáig? Ez az ábrázat és hanghordozás Eeyr tisztelője lenne? ~ * A gondolat hatására kissé elhúzza a száját. * – Üdvözlet a hosszú életűeknek. ~ Ez nem logikus, nem illeszkedik az összképbe, ez így nem áll össze. Áldozat, vagy potenciális szövetséges? Megtévesztés lenne csupán? ~
* Már épp szóvá tenné, vagy inkább faggatni kezdené az öreget. Mikor összerezdül *
Az öreg mögött megjelenő dinamikus koszos fehér inges, mellényes ember vonja magára a figyelmét.
~ Mintha az övé lenne a hely. Ez a túlzott magabiztosság. Teysus biztos örömmel szemléli az ember ténykedését. Talán némi becsvágy is érezhető. Vajon mennyire lenne nyitott Sa'Tereth tanaira. ~
* Figyeli a másik kettő interakcióját. * ~ A vén elf keresi a fővarjút? Mi a Sa'Tereth körme piszka folyik itt? És az utcáról bejött megoldóember? ~
* Akaratlanul is felszalad a szemöldöke, szíve hevesebben kezd el verni. * ~ Igen, mind kettő bolond. Mindkettőből jó áldozat lenne az isteneknek. ~
Újabb mozgás. Tétova ork az ajtóban, hordóval a hátán. ~ Ez meg mit keres itt? Egy ork, ennyi elf és ember között? ~
* Gyorsan körbe néz összeszámolja a jelenlévőket és kezét óvatosan a tőrére csúsztatja. *
~ Ebből vérfürdő lesz. Vajon hányat tud magával vinni, mielőtt felülkerekednek az erején. Kicsit ostoba húzás, de Sa'Tereth kegyes és nem válogatós, örömmel fogja fogadni az ő áldozatát is. Na de várjunk, hordó a hátán? És hol a fegyvere? Nincs is nála fegyver? Talán pusztakézzel akarná véghez vinni akaratát? Még egy bolond. Sebaj, az én uram a bolondokat sem veti meg, Ő elfogadó és befogadó. Az öreg meg mit mond, orvos? Gyógyító? Á, mérgek, vagy úgy. Így már érhetőbb. Könnyebb kedvesnek és ártalmatlannak tűnni, hogy utána méreggel vessen véget az ellenfeleinek. Jobb lesz vigyázni a közelében. Még hogy gyógyító, vajákos az öreg. ~
* Ránéz Aldeisre, keresi kezeit és a harcra való készülés mozzanatait. Majd vissza a pult mögött álló Krilsre. *
~ Gyanúsan ártalmatlannak tűnik mindenki. Biztos valami nagy-nagy baj közeleg. ~
- Üdv neked Mardeii Krils és neked is Prophessyr Dohhtror Madnezar. Ha már kiderült, hogy te vagy az Úrnő jobb keze, hát neked is mondom. Audienciát kérek, engedély és munkaügyből kifolyólag. Én magam Thargatrah Drun vagyok Teysus és Sa'Tereth tanításainak őrzője, a messzi Pirtianesből jöttem követként, az elveszett tudás keresőjeként.
Mint egy kinyilatkoztatás törnek szájából elő szavai. * Felpattan ültéből, kihúzza magát és a nyomaték kedvéért botjával koppant a padlón. *
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-01 23:15:17
Üzenet elküldve: 2023-12-01 23:15:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Drun//
*Ezmeerhalda valóban nem túl diszkrét, s kifejezetten másokra sincs tekintettel, nem csoda, hogy csörtetve érkezik meg, ezzel valamelyest megzavarva Drun nyugalmát.*
- Aszt neked az mér fontos?
*Kérdésre természetesen kérdéssel felel, hangjában némi kelletlenség és közöny cseng. Drun hamar rájöhet, hogy az óriás asszony nem a legbarátságosabb példánya népének, s idegenekkel való csevegés sem tartozik erősségei közé. Ha az aprónép nem erőlteti a kérdését, akkor Ezmee nem is fog rá válaszolni, csupán hagyja elfeledni ezt az apró "botlást".*
- Különlegesség...
*Erre bizony ráncolja a homlokát, s jól el kell gondolkodnia, hogy mi az ami, itt kapható, máshol pedig nem.*
- Van szar, kikötői bor, vagy van finom bor aaaa... *Valami frappáns, egyben sértő megjegyzés után kutat az elméjében, ám Ezmee sem sokkal eszesebb fajtársainál, így csődöt mond ezen próbálkozása.* azoktól a mocskos barbároktól. Asszem alma. Finom, édes, kicsit drágább.
*Étel terén kicsit bajban van. Most érkeztek új hozzávalók, amikhez még nem sikerült hozzászoknia, s az árakkal sincs teljesen tisztában. Ez neki már kezd túl sok információ lenni.*
- Van tojás, az hamar megvan. Vagy van birkapörkölt, az is asszem barbár. Annak sok idő kell, de finom hús.
*A döntést az aprónépre bízza, neki mindegy. Amíg a konyhában van, addig sem kell jópofát vágnia semmihez, bár nem sok sikerrel tette eddig sem.*
- Aha, sokszor van helyettem más, főleg ha fürdőt kérnek. Nagyon sokan fürdenek folyamatosan, pedig itt a nagy víz.
*Rosszallóan ingatja fejét, leginkább amiatt, mert neki kell cipekednie. Igaz ami igaz, hogy meg sem kottyannak számára ezek a súlyok, ám Ezmee felettébb lusta és lépcsőzni is utál.
Ezmeerhaldának feltűnik, hogy Drun nagyon csevegő kedvében van, amit ő nem túlzottan szívlel, de rosszindulatú megjegyzéseit megtartja magának, mert nem akarja Relael fejmosását hallgatni.*
- Aha, az a naccsága volt.
*Bólint.*
- Övé a fogadó.
*Teszi még hozzá.*
- Van szoba, egy személyes vagy nagy ágyas. Melyik kell?
A hozzászólás írója (Savanyú Ezmeerhalda [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.01 23:16:05
*Ezmeerhalda valóban nem túl diszkrét, s kifejezetten másokra sincs tekintettel, nem csoda, hogy csörtetve érkezik meg, ezzel valamelyest megzavarva Drun nyugalmát.*
- Aszt neked az mér fontos?
*Kérdésre természetesen kérdéssel felel, hangjában némi kelletlenség és közöny cseng. Drun hamar rájöhet, hogy az óriás asszony nem a legbarátságosabb példánya népének, s idegenekkel való csevegés sem tartozik erősségei közé. Ha az aprónép nem erőlteti a kérdését, akkor Ezmee nem is fog rá válaszolni, csupán hagyja elfeledni ezt az apró "botlást".*
- Különlegesség...
*Erre bizony ráncolja a homlokát, s jól el kell gondolkodnia, hogy mi az ami, itt kapható, máshol pedig nem.*
- Van szar, kikötői bor, vagy van finom bor aaaa... *Valami frappáns, egyben sértő megjegyzés után kutat az elméjében, ám Ezmee sem sokkal eszesebb fajtársainál, így csődöt mond ezen próbálkozása.* azoktól a mocskos barbároktól. Asszem alma. Finom, édes, kicsit drágább.
*Étel terén kicsit bajban van. Most érkeztek új hozzávalók, amikhez még nem sikerült hozzászoknia, s az árakkal sincs teljesen tisztában. Ez neki már kezd túl sok információ lenni.*
- Van tojás, az hamar megvan. Vagy van birkapörkölt, az is asszem barbár. Annak sok idő kell, de finom hús.
*A döntést az aprónépre bízza, neki mindegy. Amíg a konyhában van, addig sem kell jópofát vágnia semmihez, bár nem sok sikerrel tette eddig sem.*
- Aha, sokszor van helyettem más, főleg ha fürdőt kérnek. Nagyon sokan fürdenek folyamatosan, pedig itt a nagy víz.
*Rosszallóan ingatja fejét, leginkább amiatt, mert neki kell cipekednie. Igaz ami igaz, hogy meg sem kottyannak számára ezek a súlyok, ám Ezmee felettébb lusta és lépcsőzni is utál.
Ezmeerhaldának feltűnik, hogy Drun nagyon csevegő kedvében van, amit ő nem túlzottan szívlel, de rosszindulatú megjegyzéseit megtartja magának, mert nem akarja Relael fejmosását hallgatni.*
- Aha, az a naccsága volt.
*Bólint.*
- Övé a fogadó.
*Teszi még hozzá.*
- Van szoba, egy személyes vagy nagy ágyas. Melyik kell?
A hozzászólás írója (Savanyú Ezmeerhalda [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.01 23:16:05
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-01 20:59:28
Üzenet elküldve: 2023-12-01 20:59:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Miért ment át a csirke az úton? - Mardeii//
//Érintőlegesen Prophessyr Dohhtror Madnezar//
*Jó nagy a pezsgés itt, az már egyszer biztos. Ahhoz képest, hogy kívülről még úgy gondolta, hogy ez a hely talán jó tucat téllel ezelőtt lehetett valami taverna, idebent mégis valami nagyváros főtere melletti helyet idéz.
~ Lehet, hogy ez valami alvilági találkozóhely? ~
Aztán eszébe jut a kis gnóm, oda is sandít, ahogyan a pultosasszonnyal tereferél, így egy fejrázással el is hessegeti ezt a gondolatot. Nincs az az isten ezen a földön, hogy az a kis körömpiszok valami sötét alak legyen, hacsak nem ő a végrehajtó, aki észrevétlenül felmászik a gatyád szárán és lenyisszantja a férfiasságod.
Mindenesetre hasonló mókás eszmefuttatásaiból egy férfi zökkenti ki, akinek tekintete alaposan végigfut rajta; nem úgy, mint ahogy kinn a szabadban, legalábbis az ork számára inkább úgy tűnik, hogy ez nem ijedelemmel vegyített kíváncsiság, afféle kuriózum-bámészkodás, leginkább egy erőfelmérés. Persze, banálisan keveset tud erről a világról és az emberek esze járásáról, hisz a kolostorban nem nagyon lehetett találkozni alantas avagy mindenféle más világi szándékok által vezérelt néppel, a büntetőmunka alatt pedig ezeknek jellege volt teljesen más, mint a szabadban.*
- Adjon az ég.
*~ Meg a csirke is. ~ Hellyel való kínálására először bizonytalanul, de kellő gyorsasággal végigméri a belátható területet, majd tekintete visszavándorol a férfira.*
- Köszönöm vendégszereteted.
*Szól, majd hordóját leoldja hátáról. Határozottan, mégis hangot alig hallatva a földre teszi, majd kihúzza a széket az öreg elf asztalánál, s keresztbe tett karokkal leül.*
- Te lennél itt a kocsmáros, jóuram? Olyasvalakit keresek, aki az ivóért felel tinálatok. *Néz fel az immáron nálánál magasabb férfira, hacsak amaz nem foglalt helyet azóta.*
- Mindenesetre, valakinek aki szívén viseli az italok ügyét ezen a helyen, szívesen venném a társaságát üzleti ügyben. Továbbá szeretnék két kupa sert és két üres kupát. *Szól, majd elgondolkodik.* - Nem kívánlak megsérteni, ha a hölgytől kell kérni *biccent fejével az óriásasszony felé*, nyomban megyek, nem futárnak nézlek.
*Valószínűleg meglepő lehet egy illedelmes bár nyers ork ebbena világban, bár ez Wrugg nem igazán tudhatja. Számára ezek a földek még mindig idegenek, úgy, ahogy a szokások is.*
A hozzászólás írója (Vasököl Wrugg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.01 21:01:56
//Érintőlegesen Prophessyr Dohhtror Madnezar//
*Jó nagy a pezsgés itt, az már egyszer biztos. Ahhoz képest, hogy kívülről még úgy gondolta, hogy ez a hely talán jó tucat téllel ezelőtt lehetett valami taverna, idebent mégis valami nagyváros főtere melletti helyet idéz.
~ Lehet, hogy ez valami alvilági találkozóhely? ~
Aztán eszébe jut a kis gnóm, oda is sandít, ahogyan a pultosasszonnyal tereferél, így egy fejrázással el is hessegeti ezt a gondolatot. Nincs az az isten ezen a földön, hogy az a kis körömpiszok valami sötét alak legyen, hacsak nem ő a végrehajtó, aki észrevétlenül felmászik a gatyád szárán és lenyisszantja a férfiasságod.
Mindenesetre hasonló mókás eszmefuttatásaiból egy férfi zökkenti ki, akinek tekintete alaposan végigfut rajta; nem úgy, mint ahogy kinn a szabadban, legalábbis az ork számára inkább úgy tűnik, hogy ez nem ijedelemmel vegyített kíváncsiság, afféle kuriózum-bámészkodás, leginkább egy erőfelmérés. Persze, banálisan keveset tud erről a világról és az emberek esze járásáról, hisz a kolostorban nem nagyon lehetett találkozni alantas avagy mindenféle más világi szándékok által vezérelt néppel, a büntetőmunka alatt pedig ezeknek jellege volt teljesen más, mint a szabadban.*
- Adjon az ég.
*~ Meg a csirke is. ~ Hellyel való kínálására először bizonytalanul, de kellő gyorsasággal végigméri a belátható területet, majd tekintete visszavándorol a férfira.*
- Köszönöm vendégszereteted.
*Szól, majd hordóját leoldja hátáról. Határozottan, mégis hangot alig hallatva a földre teszi, majd kihúzza a széket az öreg elf asztalánál, s keresztbe tett karokkal leül.*
- Te lennél itt a kocsmáros, jóuram? Olyasvalakit keresek, aki az ivóért felel tinálatok. *Néz fel az immáron nálánál magasabb férfira, hacsak amaz nem foglalt helyet azóta.*
- Mindenesetre, valakinek aki szívén viseli az italok ügyét ezen a helyen, szívesen venném a társaságát üzleti ügyben. Továbbá szeretnék két kupa sert és két üres kupát. *Szól, majd elgondolkodik.* - Nem kívánlak megsérteni, ha a hölgytől kell kérni *biccent fejével az óriásasszony felé*, nyomban megyek, nem futárnak nézlek.
*Valószínűleg meglepő lehet egy illedelmes bár nyers ork ebbena világban, bár ez Wrugg nem igazán tudhatja. Számára ezek a földek még mindig idegenek, úgy, ahogy a szokások is.*
A hozzászólás írója (Vasököl Wrugg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.01 21:01:56
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-01 17:21:51
Üzenet elküldve: 2023-12-01 17:21:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Prophessyr Dohhtror Madnezar//
//érintve - Miért ment át a csirke az úton?, Intath, Thargatrah//
*Az öreg hallhatóan kedélyes kedvében van. Bő lére ereszti mondandóját, s még kéretlen tanácsokkal is ellátja. Szerencséjére ő egy elég jámbor ember, már ami a türelmét illeti; messzebb ér, mint általában a kikötőieké.
Még meg is mosolyogtatja a furcsa, vénséges elf. Nem mindennapi jövevény, még a Kikötőben sem.*
-Mardeii Krils a becses nevem. *Ő maga nem cicomázza a bemutatkozást.*
-Hát nem tudod? *Szélesedik a mosoly vigyorrá.*
-Fogadót visz. Nem is akármilyet! *Pillant körbe. Természetesen nem mondd többet egy idegennek. Előtte bizonyítania kell.*
-Egy jó gyógyító valóban elkél. De mit csinál a gyógyító, mikor nincs szükség gyógyításra? Azt mondd meg nekem. *Számot kell vetnie vele, mi hasznuk származhat az öregből.*
-Méreg, azt mondod? *Szólal meg végül, miközben az asztalra könyökölve szórakozottan elnézi, ahogy az elf falatozik.*
-No, erről eszembe is jut valami. Valami, amivel bizonyíthatod, hogy érted, amiről beszélsz. De előbb... *Az ő tekintete is megakad a betoppanó orkon és a hátára erősített hordón. Összevont szemöldökkel emelkedik fel az asztaltól. Nem egy méretes férfi, így e mozzanat nem túl drámai, de nem is szánja annak.*
-Bocsáss meg nekem egy pillanatra, elf uram. Hamarosan visszatérek hozzád.
*Összevont karokkal lép az ork elébe, hogy alaposan végigmérje. A Kikötőben a méret nem minden, így nem retten a vendég látványától. Annál kíváncsibban dől ki oldalra, hogy szemügyre vehesse a férfi terhét.*
-Adjon az ég. *Szólítja meg.*
-Foglalj helyet, ork uram, de ha úgy tetszik, állva is... Ihatsz. *Felőle akár elfoglalhatja a vén elf asztalánál árválkodó széket is; biztos benne, hogy bőbeszédű társasága lesz.*
-Már ha evés-ivás hozott ide. Mert van egy sejtésem, hogy nem. *Hisz nem lépett a pulthoz, nem foglalt el magának asztalt.
Kipillant a szőke elfre is, de amaz látszólag elvan látva mindennel, így utoljára hagyja a dolgát. Alighanem a törpe sem elégszik meg sokáig Ezméé társaságával, így küld egy bátorító mosolyt oda is. Itt bizony várni kell, ha mindenki sorra akar kerülni, de ez már csak ilyen.*
//érintve - Miért ment át a csirke az úton?, Intath, Thargatrah//
*Az öreg hallhatóan kedélyes kedvében van. Bő lére ereszti mondandóját, s még kéretlen tanácsokkal is ellátja. Szerencséjére ő egy elég jámbor ember, már ami a türelmét illeti; messzebb ér, mint általában a kikötőieké.
Még meg is mosolyogtatja a furcsa, vénséges elf. Nem mindennapi jövevény, még a Kikötőben sem.*
-Mardeii Krils a becses nevem. *Ő maga nem cicomázza a bemutatkozást.*
-Hát nem tudod? *Szélesedik a mosoly vigyorrá.*
-Fogadót visz. Nem is akármilyet! *Pillant körbe. Természetesen nem mondd többet egy idegennek. Előtte bizonyítania kell.*
-Egy jó gyógyító valóban elkél. De mit csinál a gyógyító, mikor nincs szükség gyógyításra? Azt mondd meg nekem. *Számot kell vetnie vele, mi hasznuk származhat az öregből.*
-Méreg, azt mondod? *Szólal meg végül, miközben az asztalra könyökölve szórakozottan elnézi, ahogy az elf falatozik.*
-No, erről eszembe is jut valami. Valami, amivel bizonyíthatod, hogy érted, amiről beszélsz. De előbb... *Az ő tekintete is megakad a betoppanó orkon és a hátára erősített hordón. Összevont szemöldökkel emelkedik fel az asztaltól. Nem egy méretes férfi, így e mozzanat nem túl drámai, de nem is szánja annak.*
-Bocsáss meg nekem egy pillanatra, elf uram. Hamarosan visszatérek hozzád.
*Összevont karokkal lép az ork elébe, hogy alaposan végigmérje. A Kikötőben a méret nem minden, így nem retten a vendég látványától. Annál kíváncsibban dől ki oldalra, hogy szemügyre vehesse a férfi terhét.*
-Adjon az ég. *Szólítja meg.*
-Foglalj helyet, ork uram, de ha úgy tetszik, állva is... Ihatsz. *Felőle akár elfoglalhatja a vén elf asztalánál árválkodó széket is; biztos benne, hogy bőbeszédű társasága lesz.*
-Már ha evés-ivás hozott ide. Mert van egy sejtésem, hogy nem. *Hisz nem lépett a pulthoz, nem foglalt el magának asztalt.
Kipillant a szőke elfre is, de amaz látszólag elvan látva mindennel, így utoljára hagyja a dolgát. Alighanem a törpe sem elégszik meg sokáig Ezméé társaságával, így küld egy bátorító mosolyt oda is. Itt bizony várni kell, ha mindenki sorra akar kerülni, de ez már csak ilyen.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-12-01 14:09:36
Üzenet elküldve: 2023-12-01 14:09:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Prophessyr Dohhtror Madnezar//
//érintve - Miért ment át a csirke az úton?//
*A kedves úriember legvégül elmegy a falnivalóért. Igen jól kinéző vörösbor és valami pörkölt kerül hamar az asztalára.*
- Remek fiam, remek! Majd emelek egy két jó szót az érdekedben.
*Idős tudósunk le is perkálja a pénzt hiszen igencsak jót kap a fiataltól. Jó kis társasága is akad közben a személyében. Végül is a gwuff iszik magában. Hörpint is már elsőre a borból. Kicsit savanyú de jó lesz az. Vigyorogva küldi le. A pörköltet is bőszen falni kezdi.*
- Pompás!
*Az út hosszú volt bizony és ez igen csak finom lett.*
- Hát fiam az a helyzet, hogy utoljára vagy száz esztendeje jártam a kikötőben. Akkor még elég biztonságos volt. Városőrök mindenhol. Szinte nem is volt bűnözés.
*Na jó egy kis túlzás, hogy nem volt bűnözés de a komoly katonai erő bizony bizony kitett magáért.*
- A tudás hatalom fiam. Én az orvoslás mestere vagyok. Fűk és fák ismerője. Gyógynövények készítője, betegségek ismerője no meg megelőzője. Mérgek és ellenszerek kotyvasztója.
*Siheder kora óta űzi a gyógyítás elfoglaltságát. Felnéz a pörköltből az ifjúra.*
- Mond csak iszol te elég folyadékot? Olyan halovány a bőröd.
*A pofazacskóját vizslatja az orvosunk. Mármint a kocsmáros férfiét.*
- Vörösbort kellene innod, többet. Kiváló az emésztésre és tartósít. Nézz csak meg! Kétszázötven felett is megőrzött engem hehe.
*No nem beteg az ifjú ember, de nem árt az óvatosság. Közel a tenger de attól még lehet kevés a víz belülről.*
- Áháá. Nagyasszony!
*Ez már mindjárt más. Bizonyosan nemesi származás lehet. Máris szimpatikus elfünknek.*
- Szóval érdekesnek? Áhháá. Az öreg cet tud még egy két fortélyt. Ha azt mondod ennyire elfetpróbáló a kikötő, akkor bizony egy méreg könnyen végezhet bárkivel. Az előkóstolás nem megoldás. Láttam már olyan hogy később hatott.
*Bizony bizony ha ez oly veszélyes akkor igencsak elkél egy gyógyító.*
- No meg aztán úrnőd bizonyára cicomázza meg kenceficézi magát. Tudok ám fiatalító és ráncokat simító krémet is keverni hehe.
*Mellesleg ráragadt ez az a gyógyítás tudományában. Ha nem is életmentő de nőknek mindenképp az.*
- Szóval te vagy a jobbkeze. Ez nagyszerű!
*Azt már meg se hallja, hogy a söntésen túl.*
- Jómagam Prophessyr Dohhtror Madnezar vagyok, a Lichanechi tudományos körök elismert tagja. No de ugyan mit érek vele. Élete alkonyán eljutunk oda, hogy egy utolsó nagy kalandra menjünk mielőtt a falevelekbe hullanánk. No hát ezért keltem útra magam is. Egy jó gyógyító mindig elkél valahol s ha közben kalandokba keverednék az bizony úgy lenne a legjobb.
*Egy böszme nagy ork caplat be egy méretes hordóval a hátán. Újjal mutogat rá.*
- No nézd meg ezt a derék orkot. Ilyet még nem láttam, hordóval a hátán!
*Bizony ám ez igencsak ritka látvány. Elálmélkodik elfünk*
- Egy régi mondás úgy tartja, hogy amikor feltűnik egy hordós ork az mindig a változás szelét hozza.
*Mélázásából visszaocsúdik a jelenbe.*
- No és téged hogy hívnak fiam. És mondd csak mivel kufárkodik úrnőd?
*No ez már érdekelné, hogy mi is folyik itt a lőre boron kívül.*
A hozzászólás írója (Prophessyr Dohhtror Madnezar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.01 14:11:10
//érintve - Miért ment át a csirke az úton?//
*A kedves úriember legvégül elmegy a falnivalóért. Igen jól kinéző vörösbor és valami pörkölt kerül hamar az asztalára.*
- Remek fiam, remek! Majd emelek egy két jó szót az érdekedben.
*Idős tudósunk le is perkálja a pénzt hiszen igencsak jót kap a fiataltól. Jó kis társasága is akad közben a személyében. Végül is a gwuff iszik magában. Hörpint is már elsőre a borból. Kicsit savanyú de jó lesz az. Vigyorogva küldi le. A pörköltet is bőszen falni kezdi.*
- Pompás!
*Az út hosszú volt bizony és ez igen csak finom lett.*
- Hát fiam az a helyzet, hogy utoljára vagy száz esztendeje jártam a kikötőben. Akkor még elég biztonságos volt. Városőrök mindenhol. Szinte nem is volt bűnözés.
*Na jó egy kis túlzás, hogy nem volt bűnözés de a komoly katonai erő bizony bizony kitett magáért.*
- A tudás hatalom fiam. Én az orvoslás mestere vagyok. Fűk és fák ismerője. Gyógynövények készítője, betegségek ismerője no meg megelőzője. Mérgek és ellenszerek kotyvasztója.
*Siheder kora óta űzi a gyógyítás elfoglaltságát. Felnéz a pörköltből az ifjúra.*
- Mond csak iszol te elég folyadékot? Olyan halovány a bőröd.
*A pofazacskóját vizslatja az orvosunk. Mármint a kocsmáros férfiét.*
- Vörösbort kellene innod, többet. Kiváló az emésztésre és tartósít. Nézz csak meg! Kétszázötven felett is megőrzött engem hehe.
*No nem beteg az ifjú ember, de nem árt az óvatosság. Közel a tenger de attól még lehet kevés a víz belülről.*
- Áháá. Nagyasszony!
*Ez már mindjárt más. Bizonyosan nemesi származás lehet. Máris szimpatikus elfünknek.*
- Szóval érdekesnek? Áhháá. Az öreg cet tud még egy két fortélyt. Ha azt mondod ennyire elfetpróbáló a kikötő, akkor bizony egy méreg könnyen végezhet bárkivel. Az előkóstolás nem megoldás. Láttam már olyan hogy később hatott.
*Bizony bizony ha ez oly veszélyes akkor igencsak elkél egy gyógyító.*
- No meg aztán úrnőd bizonyára cicomázza meg kenceficézi magát. Tudok ám fiatalító és ráncokat simító krémet is keverni hehe.
*Mellesleg ráragadt ez az a gyógyítás tudományában. Ha nem is életmentő de nőknek mindenképp az.*
- Szóval te vagy a jobbkeze. Ez nagyszerű!
*Azt már meg se hallja, hogy a söntésen túl.*
- Jómagam Prophessyr Dohhtror Madnezar vagyok, a Lichanechi tudományos körök elismert tagja. No de ugyan mit érek vele. Élete alkonyán eljutunk oda, hogy egy utolsó nagy kalandra menjünk mielőtt a falevelekbe hullanánk. No hát ezért keltem útra magam is. Egy jó gyógyító mindig elkél valahol s ha közben kalandokba keverednék az bizony úgy lenne a legjobb.
*Egy böszme nagy ork caplat be egy méretes hordóval a hátán. Újjal mutogat rá.*
- No nézd meg ezt a derék orkot. Ilyet még nem láttam, hordóval a hátán!
*Bizony ám ez igencsak ritka látvány. Elálmélkodik elfünk*
- Egy régi mondás úgy tartja, hogy amikor feltűnik egy hordós ork az mindig a változás szelét hozza.
*Mélázásából visszaocsúdik a jelenbe.*
- No és téged hogy hívnak fiam. És mondd csak mivel kufárkodik úrnőd?
*No ez már érdekelné, hogy mi is folyik itt a lőre boron kívül.*
A hozzászólás írója (Prophessyr Dohhtror Madnezar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.01 14:11:10
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-11-30 10:42:12
Üzenet elküldve: 2023-11-30 10:42:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1123
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1123
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vannak olyan veszélyes helyek mint ez a kocsma ahol egyértelmű, hogy hamar elővillanhat a bökő és vannak ahol a parfümtől nehéz levegő, lágyan libbenő selyemfüggönyök és búgó sóhajok vezetik a férfit a végzetébe. A doki tudja jól, hogy egyik helyzetet se érdemes lebecsülni. Hogy rá melyik veszélyesebb az jó kérdés. Most nem is ezzel foglalkozik. Csak az ágyban heverésző félvérrel, aki talán a még kevésbé veszélyes kategóriába esik. Cicázására az pont olyan céltudatosan reagál mint eddig is. Mivel pedig ehhez megfelelő rutin és vadság is párosul nem okoz gondot a dokit újra feltüzelni. A kis akármijük után amiben erőst összedúlták az ágyat a vörös akinek most arany a haja, távozóra is fogja és bár lent nagy volt az elf szája, de pár átdorbézolt éjszaka után ő se marasztalja most teljes odaadással. Elégedetten heverészve nézi a másikat. Majd mikor az elköszön megszokott vigyorával ő is így tesz.*
-Tudod merre találsz. Jó légy Ylanda drága!
*Majd, hogy még utoljára megdobogtassa a férfi szívét a maradék rumot is ráhagyja.*
~Micsoda nő!~
*Nem túl nehéz az ő kedvében járni. Miközben kipiheni ezt a búcsúzkodást elfogyasztja a rumot és a borocskából is erősen fogy amitől el is álmosodik kicsit.*
//Lent lévők//
//Nyílt//
*Nem tudja mennyit aludt lehet csak beszundikált, de tettre késznek érzi magát, a fejét meg tisztának. Felöltözik és a maradék kancsó borocskával és két kupával megindul a vendégtér felé. Előtte a szobáját a kulccsal bezárja és azt a zsebébe csusszantja. Lent megszaporodtak a vendégek. Helyes! Választ magának egy asztalt ahol a borral és a a két kupával helyet foglal, tölt magának és kimérten kortyolgatva nézelődik.*
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vannak olyan veszélyes helyek mint ez a kocsma ahol egyértelmű, hogy hamar elővillanhat a bökő és vannak ahol a parfümtől nehéz levegő, lágyan libbenő selyemfüggönyök és búgó sóhajok vezetik a férfit a végzetébe. A doki tudja jól, hogy egyik helyzetet se érdemes lebecsülni. Hogy rá melyik veszélyesebb az jó kérdés. Most nem is ezzel foglalkozik. Csak az ágyban heverésző félvérrel, aki talán a még kevésbé veszélyes kategóriába esik. Cicázására az pont olyan céltudatosan reagál mint eddig is. Mivel pedig ehhez megfelelő rutin és vadság is párosul nem okoz gondot a dokit újra feltüzelni. A kis akármijük után amiben erőst összedúlták az ágyat a vörös akinek most arany a haja, távozóra is fogja és bár lent nagy volt az elf szája, de pár átdorbézolt éjszaka után ő se marasztalja most teljes odaadással. Elégedetten heverészve nézi a másikat. Majd mikor az elköszön megszokott vigyorával ő is így tesz.*
-Tudod merre találsz. Jó légy Ylanda drága!
*Majd, hogy még utoljára megdobogtassa a férfi szívét a maradék rumot is ráhagyja.*
~Micsoda nő!~
*Nem túl nehéz az ő kedvében járni. Miközben kipiheni ezt a búcsúzkodást elfogyasztja a rumot és a borocskából is erősen fogy amitől el is álmosodik kicsit.*
//Lent lévők//
//Nyílt//
*Nem tudja mennyit aludt lehet csak beszundikált, de tettre késznek érzi magát, a fejét meg tisztának. Felöltözik és a maradék kancsó borocskával és két kupával megindul a vendégtér felé. Előtte a szobáját a kulccsal bezárja és azt a zsebébe csusszantja. Lent megszaporodtak a vendégek. Helyes! Választ magának egy asztalt ahol a borral és a a két kupával helyet foglal, tölt magának és kimérten kortyolgatva nézelődik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 876-895