Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1935. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-08-12 20:42:40
Üzenet elküldve: 2026-08-12 20:42:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*Haldrian kíváncsiskodása egy leheletnyit mulattatja. Nem oly látványosan persze, épp csak alig észrevehető mosolygás villan a zöld pillantásokban. Egy elnyúló pillanatig még a korsó peremét szemléli, mintha keresné a szavakat, hogyan is írhatná le jelenlegi viszonyát a rókaképűvel, elvégre az bizonyosan túlzó kifejezés, hogy ismerné. Az az átkozott kurafi azonban már sokkal érzékenyebb információkkal rendelkezik róla.*
- Szereztem neki valamit, amire szüksége volt *vonja meg a vállát könnyedén. Úgy adja elő, mintha semmi különösen érdekes nem lenne ebben, elvégre kupec* - De maradjunk annyiban, hogy nem fizetett túl jól.
*Homályos megfogalmazásával elegánsan kikerüli, hogy Duarrte úr bizony adósa maradt, még ha a vörös gőgösen kapaszkodva jóhírébe ezt sohasem ismerné be. Ettől még a tény tény marad: Nolenar hollétéről szóló néhány, meglehetősen használhatatlan szóbeszéden kívül semmivel nem szolgált, s ha ezt előre tudja, bizony a kisujját sem mozdította volna azért a nyamvadt térképért.
A félvér meglehetősen ügyesen csinálja, hogy nem ágál látványosan a Sellőház meglátogatása ellen. Inkább csak óvatoskodik, mintha a kérdezősködés feltűnősége miatt aggódna, a wegtoreninek pedig éppen ezért eszébe sem jut, hogy a gyors visszakozás mögött bármi más is húzódhatna. Sőt, végiggondolva a fiú korábbi érveit igazából valóban sokkal ésszerűbbnek tűnik a világlátottabb kalmárokat megkörnyékezni a helyi kisebb kofák helyett. Valószínűleg mind olyanok, mint az a bizonyos Susmák, s jószerint csak kósza, kiszínezett pletykákkal tudnának szolgálni.
A bordély meglátogatásának közönséges gondolata egyre vonzóbbnak tűnik, ennek azonban csak részben oka a rideg következetesség. Az a megmagyarázhatatlan forróság makacsul kapaszkodik belé, egyre nehezebbé téve a levegőt körülötte. Tekintete önkéntelenül visszatér a korsójához. Szinte meglepetten veszi észre, hogy mennyire megszomjazott, mintha az előbbi néhány korty csak még inkább kiszárította volna a torkát. Felemelve a korsót ezúttal nagyobbat kortyol, s végül az utolsó cseppig felhajtja az egészet.
Csak egy pillanatra józanítja ki Agin emlegetése. Nem ismerte túl jól, azt se mondhatná, hogy az együtt töltött meglehetősen rövid idő alatt a szívéhez nőtt. Inkább csak annak az emléke borzasztja, amilyen érzéketlen körítéssel közölte halálának hírét vele a félvér és a szőkeség. Óvatos kis figyelmeztető ez, hogy talán Haldrian mégsem olyan ártalmatlan, mint aminek egyébként véli. Néhány szívdobbanásra még komoly marad a tekintete, aztán a figyelme akarata ellenére ismét visszasiklik a fiatal fiúra. Továbbra is a söntést támasztja, de most tűnik fel neki csak igazán a közelsége, ahogy a korábbi gondolatai különös könnyedséggel kezdenek egészen más irányt venni. Egy pillanatra elidőzik rajta a zöld tekintet. Nem is igazán tudná megmondani, mit keres rajta, csak azon kapja magát, hogy most valahogy sokkal kellemesebbnek találja a látványát, mint kellene.
Lassan leheletnyit előrébb hajol a pult fölött. A pipa parazsa felizzik, ahogy mélyebbet szív belőle, majd egy apró, szemtelen mosollyal egyenesen Haldrian arca felé fújja a füstöt.*
- Menjünk akkor a Sellőházba. *hátradől, de a tekintetét nem ereszti*
- Az Intézővel viszont most ne álljunk le *biggyeszti le kérlelőn ajkát gyermetegen* - Nincs hozzá kedvem.
*Haldrian kíváncsiskodása egy leheletnyit mulattatja. Nem oly látványosan persze, épp csak alig észrevehető mosolygás villan a zöld pillantásokban. Egy elnyúló pillanatig még a korsó peremét szemléli, mintha keresné a szavakat, hogyan is írhatná le jelenlegi viszonyát a rókaképűvel, elvégre az bizonyosan túlzó kifejezés, hogy ismerné. Az az átkozott kurafi azonban már sokkal érzékenyebb információkkal rendelkezik róla.*
- Szereztem neki valamit, amire szüksége volt *vonja meg a vállát könnyedén. Úgy adja elő, mintha semmi különösen érdekes nem lenne ebben, elvégre kupec* - De maradjunk annyiban, hogy nem fizetett túl jól.
*Homályos megfogalmazásával elegánsan kikerüli, hogy Duarrte úr bizony adósa maradt, még ha a vörös gőgösen kapaszkodva jóhírébe ezt sohasem ismerné be. Ettől még a tény tény marad: Nolenar hollétéről szóló néhány, meglehetősen használhatatlan szóbeszéden kívül semmivel nem szolgált, s ha ezt előre tudja, bizony a kisujját sem mozdította volna azért a nyamvadt térképért.
A félvér meglehetősen ügyesen csinálja, hogy nem ágál látványosan a Sellőház meglátogatása ellen. Inkább csak óvatoskodik, mintha a kérdezősködés feltűnősége miatt aggódna, a wegtoreninek pedig éppen ezért eszébe sem jut, hogy a gyors visszakozás mögött bármi más is húzódhatna. Sőt, végiggondolva a fiú korábbi érveit igazából valóban sokkal ésszerűbbnek tűnik a világlátottabb kalmárokat megkörnyékezni a helyi kisebb kofák helyett. Valószínűleg mind olyanok, mint az a bizonyos Susmák, s jószerint csak kósza, kiszínezett pletykákkal tudnának szolgálni.
A bordély meglátogatásának közönséges gondolata egyre vonzóbbnak tűnik, ennek azonban csak részben oka a rideg következetesség. Az a megmagyarázhatatlan forróság makacsul kapaszkodik belé, egyre nehezebbé téve a levegőt körülötte. Tekintete önkéntelenül visszatér a korsójához. Szinte meglepetten veszi észre, hogy mennyire megszomjazott, mintha az előbbi néhány korty csak még inkább kiszárította volna a torkát. Felemelve a korsót ezúttal nagyobbat kortyol, s végül az utolsó cseppig felhajtja az egészet.
Csak egy pillanatra józanítja ki Agin emlegetése. Nem ismerte túl jól, azt se mondhatná, hogy az együtt töltött meglehetősen rövid idő alatt a szívéhez nőtt. Inkább csak annak az emléke borzasztja, amilyen érzéketlen körítéssel közölte halálának hírét vele a félvér és a szőkeség. Óvatos kis figyelmeztető ez, hogy talán Haldrian mégsem olyan ártalmatlan, mint aminek egyébként véli. Néhány szívdobbanásra még komoly marad a tekintete, aztán a figyelme akarata ellenére ismét visszasiklik a fiatal fiúra. Továbbra is a söntést támasztja, de most tűnik fel neki csak igazán a közelsége, ahogy a korábbi gondolatai különös könnyedséggel kezdenek egészen más irányt venni. Egy pillanatra elidőzik rajta a zöld tekintet. Nem is igazán tudná megmondani, mit keres rajta, csak azon kapja magát, hogy most valahogy sokkal kellemesebbnek találja a látványát, mint kellene.
Lassan leheletnyit előrébb hajol a pult fölött. A pipa parazsa felizzik, ahogy mélyebbet szív belőle, majd egy apró, szemtelen mosollyal egyenesen Haldrian arca felé fújja a füstöt.*
- Menjünk akkor a Sellőházba. *hátradől, de a tekintetét nem ereszti*
- Az Intézővel viszont most ne álljunk le *biggyeszti le kérlelőn ajkát gyermetegen* - Nincs hozzá kedvem.
1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-08-08 19:05:41
Üzenet elküldve: 2026-08-08 19:05:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
-Ó, szóval ismered? *A kérdés költői, de legalább a piperkőc kurafi nevét önkéntelen is kihúzta Dayaneerből. Egyelőre nem megy vele túl sokra, de legalább tudja. Az, hogy a kupec ismeri a szóban forgó "Intézőt", ugyanakkor nem csal mosolyt arcára. Egyrészt egy olyan valaki bemutatásával, mint Dayaneer, biztos jó pontot szerzett volna a férfinál, így viszont ez a terv hamvában hal. Másrészt ha megint arany nélkül, sellőlesen érve és üres kézzel fut össze a megátalkodott Intézővel, akkor félő, hogy a fülébe suttogott, zavarba ejtő fenyegetések nem maradnak üres szavak.
Furcsállja, hogy az alak nem volt az ügyes kis kupecük segítségére. Pont olyannak tűnik, mint aki a ruhája ujjából húzza elő a megoldásokat.
Szürkéi elkalandoznak a meglegyintett ruhaanyag irányába, és megállja, hogy nyelvével nedvesítse kiszáradni igyekvő ajkait.*
-Talán a Sellőház mégsem a megfelelő terep. *Siet leszögezni, de mivel a gyors visszakozás gyanúra adhat okot, ezért el valahogy azért el kell ütnie a kitérést.*
-De persze... Egy kis szerencsével találhatunk ott is valakit. Csak ne keltsünk feltűnést. Már a kérdezősködéssel. *Egy bólintással toldja meg szavait. Elméje nem köti össze az italba juttatott kéjfokozót a Sellőház csábításával, pedig kézenfekvő lenne.*
-Hogy Alissäna? *Elmereng egy sort rajta. Nem csodálkozik különösebben, hogy Dayaneer esetleg tudomása van bensőséges viszonyukról, elvégre ha az összes isten rengette volna Lanawin valóságának szövetét, akkor sem tudták volna kioktrojálni játékszerét a pillangóból. Az utóbbi hónapokban számára roppant frusztráló módon az elf hallani sem akart testiségről közöttük, de ettől még kapcsolatuk mit sem változott.*
-Relael Artheniorba küldte Agin miatt. Mostanra már fellógatták. Mármint Agint. *Színpadiasan csóválja meg fejét, de különösebb együttérzés nem szorult belé a fiatal harcos miatt.*
-Szerintem visszatér ő is, talán a kisasszony oldalán. Na szóval... *Megtámaszkodik a söntésen.*
-Döntöttél a hogyan továbbról? *Jelentőségteljesen az alaposan leapasztott korsó tartalma felé pillant.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.08 21:38:14
-Ó, szóval ismered? *A kérdés költői, de legalább a piperkőc kurafi nevét önkéntelen is kihúzta Dayaneerből. Egyelőre nem megy vele túl sokra, de legalább tudja. Az, hogy a kupec ismeri a szóban forgó "Intézőt", ugyanakkor nem csal mosolyt arcára. Egyrészt egy olyan valaki bemutatásával, mint Dayaneer, biztos jó pontot szerzett volna a férfinál, így viszont ez a terv hamvában hal. Másrészt ha megint arany nélkül, sellőlesen érve és üres kézzel fut össze a megátalkodott Intézővel, akkor félő, hogy a fülébe suttogott, zavarba ejtő fenyegetések nem maradnak üres szavak.
Furcsállja, hogy az alak nem volt az ügyes kis kupecük segítségére. Pont olyannak tűnik, mint aki a ruhája ujjából húzza elő a megoldásokat.
Szürkéi elkalandoznak a meglegyintett ruhaanyag irányába, és megállja, hogy nyelvével nedvesítse kiszáradni igyekvő ajkait.*
-Talán a Sellőház mégsem a megfelelő terep. *Siet leszögezni, de mivel a gyors visszakozás gyanúra adhat okot, ezért el valahogy azért el kell ütnie a kitérést.*
-De persze... Egy kis szerencsével találhatunk ott is valakit. Csak ne keltsünk feltűnést. Már a kérdezősködéssel. *Egy bólintással toldja meg szavait. Elméje nem köti össze az italba juttatott kéjfokozót a Sellőház csábításával, pedig kézenfekvő lenne.*
-Hogy Alissäna? *Elmereng egy sort rajta. Nem csodálkozik különösebben, hogy Dayaneer esetleg tudomása van bensőséges viszonyukról, elvégre ha az összes isten rengette volna Lanawin valóságának szövetét, akkor sem tudták volna kioktrojálni játékszerét a pillangóból. Az utóbbi hónapokban számára roppant frusztráló módon az elf hallani sem akart testiségről közöttük, de ettől még kapcsolatuk mit sem változott.*
-Relael Artheniorba küldte Agin miatt. Mostanra már fellógatták. Mármint Agint. *Színpadiasan csóválja meg fejét, de különösebb együttérzés nem szorult belé a fiatal harcos miatt.*
-Szerintem visszatér ő is, talán a kisasszony oldalán. Na szóval... *Megtámaszkodik a söntésen.*
-Döntöttél a hogyan továbbról? *Jelentőségteljesen az alaposan leapasztott korsó tartalma felé pillant.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.08 21:38:14
1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-30 21:53:38
Üzenet elküldve: 2026-07-30 21:53:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*Hallgatagon emeli ismét ajkaihoz a korsót. Kis kortyot iszik, nem siet, hagyja, hogy a kesernyés ital szétterüljön a szájában. Felmerül benne, hogy talán nem kellene ilyen látványosan, ráérősen italoznia, egy ponton ugyanis azt a benyomást keltheti, hogy szándékosan húzza az időt Niall visszatértét várva. Pedig az igazságtól nem volna túl messze. Nem bánja különösebben, ha végül nem tart vele, inkább csak örülne, ha itt józanodna, nem pedig valamelyik késdobáló szúette asztala alatt
Nagyot szív a pipából, lassan fújja maga elé az illatos füstöt, s közben zöldjei rendíthetetlenül fejtegetik a félvér arcát. Meg kell hagyni, túl sok bizodalma nincs abban, hogy a fiú jól ismerne ilyesmivel foglalkozó kupecet, ezek az árucikkek elsőre úgy tűnik, kívül esnek az érdeklődési körén. Persze ettől még benne van a pakliban, hogy szegről végről akad ilyen cimborája.
Sejtelmei azonban beigazolódni látszanak, amikor Haldrian ahelyett, hogy nevekkel dobálózna, inkább igyekszik más irányba terelni a wegtoreni terveit. Akad azért némi igazság az elhangzottakban, egy nyugatról vetődött kreol kupec nem feltétlenül az a társaság, akiknek az amolyan halszagú kofák szívesen kitárják az első találkozásra a szívüket. Az emberek szeretnek a maguk fajtájával üzletelni, különösen, ha sok aranyat ígérő információkról van szó. Nem mintha ez teljesen eltántorítaná, inkább csak egyértelművé teszi számára, hogy nem ő lesz az, akinek ilyen közegben fel kell tennie azokat a bizonyos kérdéseket. Tudjon bármennyire is megnyerően viselkedni, azért tisztában van vele, hogy a bűverejének megvannak a maga határai.
Az Intéző neve hallatán csaknem észrevétlen, sejtelmes mosoly bujkál szája szegletében. Inkább a korsó peremének rejti, mintsem Haldrian elé tárná. Afféle sokatmondó, gúnyos kis grimasz ez, amely egy röpke pillanatra megvillan, mielőtt újabb kortyot inna. Felmerül benne, hogy szó nélkül hagyja az ajánlást, de akaratlanul is kibukik belőle.*
- Duarrte úr sajnos korábban sem volt túl nagy segítségemre *sóhajt fel színpadiasan, s szinte látja maga előtt az Intéző képét, mennyire felbosszantaná magát ezen a kijelentésen. Nem látványosan, épp csak ott villanna abban a zöld rókatekintetben.* - Úgy tűnik mégsem tud mindent elintézni *kis mosollyal a képén réved pár pillanatra most az ajtó felé, miközben pöffent néhányat. Még mindig bosszantja, hogy kiadta magát annak a vörhenyes pojácának három semmitmondó szóbeszédért. Biztos lehet benne, hogy nem feledkezik meg a tartozásáról, mert ezt bizony a kupec akként aposztrofálja. Attól a különösen környékező melegtől eközben sem tud szabadulni. Két ujjal hanyagul megfogja inge nyakát a gallér mellett, s néhány rövid, kósza mozdulattal meglibbenti az anyagot, hogy egy kevés hűvös levegőt csaljon a bőréhez. A mozdulat ösztönös, egyelőre számára különösebb jelentőség nélküli, aztán már vissza is ejti a csipkét a helyére, mintha mi sem történt volna.*
- Ez a Susmák is megteheti kezdetnek *még ha mesékkel is szolgál, talán megszellőztet valami hasznosat is a nagyotmondása közepette. Egy apróság is elég lehet ahhoz, hogy folytathassák a kérdezősködést.*
- De a Sellőház meglátogatása sem rossz ötlet *elsőre ugyan csak egy újabb helynek tűnik, ahol megfelelő embereket lelhetnek, de mégis mintha más miatt is csábítaná a gondolata.*
- Apropó, a bordélyokról jut eszembe *kalandozik el pillantása most ismét a szürkéken* - A kis pillangódat már rég láttam idehaza.
*Hallgatagon emeli ismét ajkaihoz a korsót. Kis kortyot iszik, nem siet, hagyja, hogy a kesernyés ital szétterüljön a szájában. Felmerül benne, hogy talán nem kellene ilyen látványosan, ráérősen italoznia, egy ponton ugyanis azt a benyomást keltheti, hogy szándékosan húzza az időt Niall visszatértét várva. Pedig az igazságtól nem volna túl messze. Nem bánja különösebben, ha végül nem tart vele, inkább csak örülne, ha itt józanodna, nem pedig valamelyik késdobáló szúette asztala alatt
Nagyot szív a pipából, lassan fújja maga elé az illatos füstöt, s közben zöldjei rendíthetetlenül fejtegetik a félvér arcát. Meg kell hagyni, túl sok bizodalma nincs abban, hogy a fiú jól ismerne ilyesmivel foglalkozó kupecet, ezek az árucikkek elsőre úgy tűnik, kívül esnek az érdeklődési körén. Persze ettől még benne van a pakliban, hogy szegről végről akad ilyen cimborája.
Sejtelmei azonban beigazolódni látszanak, amikor Haldrian ahelyett, hogy nevekkel dobálózna, inkább igyekszik más irányba terelni a wegtoreni terveit. Akad azért némi igazság az elhangzottakban, egy nyugatról vetődött kreol kupec nem feltétlenül az a társaság, akiknek az amolyan halszagú kofák szívesen kitárják az első találkozásra a szívüket. Az emberek szeretnek a maguk fajtájával üzletelni, különösen, ha sok aranyat ígérő információkról van szó. Nem mintha ez teljesen eltántorítaná, inkább csak egyértelművé teszi számára, hogy nem ő lesz az, akinek ilyen közegben fel kell tennie azokat a bizonyos kérdéseket. Tudjon bármennyire is megnyerően viselkedni, azért tisztában van vele, hogy a bűverejének megvannak a maga határai.
Az Intéző neve hallatán csaknem észrevétlen, sejtelmes mosoly bujkál szája szegletében. Inkább a korsó peremének rejti, mintsem Haldrian elé tárná. Afféle sokatmondó, gúnyos kis grimasz ez, amely egy röpke pillanatra megvillan, mielőtt újabb kortyot inna. Felmerül benne, hogy szó nélkül hagyja az ajánlást, de akaratlanul is kibukik belőle.*
- Duarrte úr sajnos korábban sem volt túl nagy segítségemre *sóhajt fel színpadiasan, s szinte látja maga előtt az Intéző képét, mennyire felbosszantaná magát ezen a kijelentésen. Nem látványosan, épp csak ott villanna abban a zöld rókatekintetben.* - Úgy tűnik mégsem tud mindent elintézni *kis mosollyal a képén réved pár pillanatra most az ajtó felé, miközben pöffent néhányat. Még mindig bosszantja, hogy kiadta magát annak a vörhenyes pojácának három semmitmondó szóbeszédért. Biztos lehet benne, hogy nem feledkezik meg a tartozásáról, mert ezt bizony a kupec akként aposztrofálja. Attól a különösen környékező melegtől eközben sem tud szabadulni. Két ujjal hanyagul megfogja inge nyakát a gallér mellett, s néhány rövid, kósza mozdulattal meglibbenti az anyagot, hogy egy kevés hűvös levegőt csaljon a bőréhez. A mozdulat ösztönös, egyelőre számára különösebb jelentőség nélküli, aztán már vissza is ejti a csipkét a helyére, mintha mi sem történt volna.*
- Ez a Susmák is megteheti kezdetnek *még ha mesékkel is szolgál, talán megszellőztet valami hasznosat is a nagyotmondása közepette. Egy apróság is elég lehet ahhoz, hogy folytathassák a kérdezősködést.*
- De a Sellőház meglátogatása sem rossz ötlet *elsőre ugyan csak egy újabb helynek tűnik, ahol megfelelő embereket lelhetnek, de mégis mintha más miatt is csábítaná a gondolata.*
- Apropó, a bordélyokról jut eszembe *kalandozik el pillantása most ismét a szürkéken* - A kis pillangódat már rég láttam idehaza.
1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-30 04:12:53
Üzenet elküldve: 2026-07-30 04:12:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
-Kortyolgasd csak. *Feleli révetegen, szürkéi csak egy pillantásra kúsznak a korsó irányába. Nem, nem gyötri semmiféle kétely, az ő olvasatában nem tett rossz fát a tűzre.
Comb és comb között is van különbség. Dayaneer nem csak a megkapó külcsín okán érdekes társaság számára. Van benne egy olyan megfoghatatlan távolság, melyben nagyon hasonlít Relaelre. Tiszteletet parancsoló kisugárzás lengi körbe a kupecet, ami elismerésre készteti, a wegtoreni bájaitól független. Az csak hab a tortán. Talán ezért is vonzza annyira.*
-Lisztel és komlóval... Hmm. *Merengést tettetve vakarja meg halántékát, de valójában teljességgel hidegen hagyja az ügy. Sokkal inkább érdekli a szemlátomást kimelegedett kupec. Már csak ezért a látványért is érdemes volt elhasználnia az utolsó fiolácskát.
Amennyire ismeri Niallt, úgy azt feltételezné róla, hogy pontosan itt lesz egy olyan valaki kedvéért, mint Dayaneer. Ha még egy órácskát kivár, talán csak lány kéjtől csatakos hangját fogja kiszűrődni valamelyik helyiségből. A gondolatra kénytelen elmorzsolni egy vigyort, melyet egy udvariaskodó mosolyként hasznosít.*
-Szerintem a halszagú kofákat kár háborgatni. *Von vállat.*
-Csak magadra hívnád fel a figyelmet. *Szavai ezúttal nem rejtenek semmiféle számítást, őszintén beszél.*
-Egy wegtoreni kupec aki északról érdeklődik... Ehh. A valamirevaló kereskedők itt a Sellőházban fordulnak meg. *Tényleg így van. Apropó Sellőház, felsejlik számára egy másik wegtoreni is.*
-Akad ott egy Intéző névre hallgató piperkőc... Férfi. *Elharapja a mondat végét, mielőtt valami otrombaság szaladna ki száján.*
-Az mindenfélét is tud. *Csacsog. Valóban igyekszik hasznos lenni, holott lehetőleg oly messzire kerülné az Intéző nevű alakot, amennyire csak lehet. Már el is döntötte magában, hogy amennyiben Dayaneer ráharap az ötletre, úgy megkísérli lebeszélni.
A pipadohánynak finom illata van, így ez sem akadályozza abban, hogy közelebb hajoljon a pult felett. Innen közelről egészen megkapóak a telt ajkak.*
-Ismerek egy Susmák nevű kupecet. Ő boltol lisztel. De ha hallottak is valamit északról, a fele mese, vagy épp ők költik hozzá.
-Kortyolgasd csak. *Feleli révetegen, szürkéi csak egy pillantásra kúsznak a korsó irányába. Nem, nem gyötri semmiféle kétely, az ő olvasatában nem tett rossz fát a tűzre.
Comb és comb között is van különbség. Dayaneer nem csak a megkapó külcsín okán érdekes társaság számára. Van benne egy olyan megfoghatatlan távolság, melyben nagyon hasonlít Relaelre. Tiszteletet parancsoló kisugárzás lengi körbe a kupecet, ami elismerésre készteti, a wegtoreni bájaitól független. Az csak hab a tortán. Talán ezért is vonzza annyira.*
-Lisztel és komlóval... Hmm. *Merengést tettetve vakarja meg halántékát, de valójában teljességgel hidegen hagyja az ügy. Sokkal inkább érdekli a szemlátomást kimelegedett kupec. Már csak ezért a látványért is érdemes volt elhasználnia az utolsó fiolácskát.
Amennyire ismeri Niallt, úgy azt feltételezné róla, hogy pontosan itt lesz egy olyan valaki kedvéért, mint Dayaneer. Ha még egy órácskát kivár, talán csak lány kéjtől csatakos hangját fogja kiszűrődni valamelyik helyiségből. A gondolatra kénytelen elmorzsolni egy vigyort, melyet egy udvariaskodó mosolyként hasznosít.*
-Szerintem a halszagú kofákat kár háborgatni. *Von vállat.*
-Csak magadra hívnád fel a figyelmet. *Szavai ezúttal nem rejtenek semmiféle számítást, őszintén beszél.*
-Egy wegtoreni kupec aki északról érdeklődik... Ehh. A valamirevaló kereskedők itt a Sellőházban fordulnak meg. *Tényleg így van. Apropó Sellőház, felsejlik számára egy másik wegtoreni is.*
-Akad ott egy Intéző névre hallgató piperkőc... Férfi. *Elharapja a mondat végét, mielőtt valami otrombaság szaladna ki száján.*
-Az mindenfélét is tud. *Csacsog. Valóban igyekszik hasznos lenni, holott lehetőleg oly messzire kerülné az Intéző nevű alakot, amennyire csak lehet. Már el is döntötte magában, hogy amennyiben Dayaneer ráharap az ötletre, úgy megkísérli lebeszélni.
A pipadohánynak finom illata van, így ez sem akadályozza abban, hogy közelebb hajoljon a pult felett. Innen közelről egészen megkapóak a telt ajkak.*
-Ismerek egy Susmák nevű kupecet. Ő boltol lisztel. De ha hallottak is valamit északról, a fele mese, vagy épp ők költik hozzá.
1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-26 21:11:42
Üzenet elküldve: 2026-07-26 21:11:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*Elgondolkodva, s kissé talán gúnyosan hümment a félvér minden bizonnyal egyébként helytálló feltételezésén Niall hollétét illetően. Nem mintha különösebben meglepné, hogy a tengerész valahol egy korsó fenekén keresi a... nos, bármit is, amire a tegnapi nap után szüksége volt. Mégis ott motoszkál benne egy apró, igencsak kellemetlen gondolat, hogy valahogy az ő tegnapi szavai miatt választotta inkább a társaság nélküli italozást. Nem szokása pedig magát ilyesmivel terhelni. Az ő világában nincs helye annak, hogy az ember azon töprengjen, vajon ki hogyan viseli az élesebb mondatokat. Aki nem bírja a pengét, ne álljon le párbajozni vele - kénytelen azonban többedjére is lejátszva a jelenetet arra jutni, hogy Niallnak nem állt szándékában harcba hívni őt. Túl gyorsan rántott pengét, ezt a beidegződést pedig ennyi év után rettentően nehéz levetkőzni.
Bár nem nyúlik el széles mosoly a képén, valahol Haldrian hirtelen jött tettrekészsége szórakoztatja. Még nem tudja kibogozni, vajon mi lehet az, ami mozgatja a félvért. Talán csak így próbál helyezkedni a maga módján a Taverna képzeletbeli, s ténylegesen aligha létező ranglétráján, de őszintén megfordul a fejében, hogy igyekszik tetszést kelteni a kupecben. Haldrian szemtelenül fiatal még, pontosan látja, hogy milyen kíméletlenül hajtja őt a vágy, hogy minél előbb és minél többször meleg combok között találja magát. A kis pillangójuknál tudja, hogy gyakorta megfordul, s furcsa vendégük megjelenése előtt Neliránál is előszeretettel kereste a megkönnyebbülést. Bizonyára már megfordult a fejében, milyen kellemes volna a kupecet is a konyhapultra dönteni, ha egyszer úgy hozná a helyzet, de úgy látja a fiú szemében nem csupán ez az ösztönös érdeklődés csillan. Van még benne valami megfoghatatlan.*
- Olyat kell keresnünk először, aki liszttel és komlóval foglalkozik *utal itt vissza a korábbi levezetésére, talán így felesleges is túlmagyaráznia a dolgot.
Különösen éri most ez az elkalandozó pillantás, pedig nem először legelteti rajta szürkéit a félvér, s mindeddig tudomást sem vett róla. Furcsamód lassan terjedő meleg önti el a tagjait. Talán a reggeli ser hatása volna? Vagy a kelleténél melegebb lenne a fogadótér? Szeme sarkából óhatatlanul is az ablakok felé sandít, ahol a megszokott nyírkos szürkeség köszön vissza. Bizonyára odakint hűvös a korai levegő. Mindenesetre kelletlenül lazítja a smaragdzöld kendőt a tarkóján, mintha hirtelen szűkebbnek érezné.*
- Lassan elkortyolgatom a sört *bök állával a korsó felé, aztán előszedi a pipáját és a pultra rakja* - Ha addig nem eszi ide a fene, elindulunk.
*Van egy olyan megérzése, hogy a tengerésznek egyébként sincs sok kedve a napot a kupeccel tölteni, minek várjon hát egy fél napot arra, hogy ezzel szembesüljön. Sokkal jobban bízik benne persze, mint Haldrianban, de végsősoron talán a fiú is a hasznára válik.*
- A helyi kofáknak bizonyára akadnak északi beszállítói *kerül elő a dohányos szelence is hamarost* - Sokkal különösebb volna, ha nem tudnának semmit.
*Az már teljesen más kérdés, mennyit lesznek hajlandóak ezekből a meglehetősen kényesnek is titulálható információkból megosztani egy potenciális vetélytárssal.
Relael emlegetésére alig láthatóan rándul fel a szemöldöke. Néhány mozdulat erejéig némán tömi a pipáját, majd meggyújtva a dohányt, s mélyet szívva ereget karikát a levegőbe.*
- Épp ideje volna hazatérnie *rettentően szüksége volna most az elf jelenlétére. Nemcsak személyes okokból, bár nagyra tartja a társaságát, de főleg néhány tisztázatlan kérdés miatt. Akadna bőven megbeszélnivalója a nemessel, de az isteneknek sem akar hazatévelyedni.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.26 21:15:26
*Elgondolkodva, s kissé talán gúnyosan hümment a félvér minden bizonnyal egyébként helytálló feltételezésén Niall hollétét illetően. Nem mintha különösebben meglepné, hogy a tengerész valahol egy korsó fenekén keresi a... nos, bármit is, amire a tegnapi nap után szüksége volt. Mégis ott motoszkál benne egy apró, igencsak kellemetlen gondolat, hogy valahogy az ő tegnapi szavai miatt választotta inkább a társaság nélküli italozást. Nem szokása pedig magát ilyesmivel terhelni. Az ő világában nincs helye annak, hogy az ember azon töprengjen, vajon ki hogyan viseli az élesebb mondatokat. Aki nem bírja a pengét, ne álljon le párbajozni vele - kénytelen azonban többedjére is lejátszva a jelenetet arra jutni, hogy Niallnak nem állt szándékában harcba hívni őt. Túl gyorsan rántott pengét, ezt a beidegződést pedig ennyi év után rettentően nehéz levetkőzni.
Bár nem nyúlik el széles mosoly a képén, valahol Haldrian hirtelen jött tettrekészsége szórakoztatja. Még nem tudja kibogozni, vajon mi lehet az, ami mozgatja a félvért. Talán csak így próbál helyezkedni a maga módján a Taverna képzeletbeli, s ténylegesen aligha létező ranglétráján, de őszintén megfordul a fejében, hogy igyekszik tetszést kelteni a kupecben. Haldrian szemtelenül fiatal még, pontosan látja, hogy milyen kíméletlenül hajtja őt a vágy, hogy minél előbb és minél többször meleg combok között találja magát. A kis pillangójuknál tudja, hogy gyakorta megfordul, s furcsa vendégük megjelenése előtt Neliránál is előszeretettel kereste a megkönnyebbülést. Bizonyára már megfordult a fejében, milyen kellemes volna a kupecet is a konyhapultra dönteni, ha egyszer úgy hozná a helyzet, de úgy látja a fiú szemében nem csupán ez az ösztönös érdeklődés csillan. Van még benne valami megfoghatatlan.*
- Olyat kell keresnünk először, aki liszttel és komlóval foglalkozik *utal itt vissza a korábbi levezetésére, talán így felesleges is túlmagyaráznia a dolgot.
Különösen éri most ez az elkalandozó pillantás, pedig nem először legelteti rajta szürkéit a félvér, s mindeddig tudomást sem vett róla. Furcsamód lassan terjedő meleg önti el a tagjait. Talán a reggeli ser hatása volna? Vagy a kelleténél melegebb lenne a fogadótér? Szeme sarkából óhatatlanul is az ablakok felé sandít, ahol a megszokott nyírkos szürkeség köszön vissza. Bizonyára odakint hűvös a korai levegő. Mindenesetre kelletlenül lazítja a smaragdzöld kendőt a tarkóján, mintha hirtelen szűkebbnek érezné.*
- Lassan elkortyolgatom a sört *bök állával a korsó felé, aztán előszedi a pipáját és a pultra rakja* - Ha addig nem eszi ide a fene, elindulunk.
*Van egy olyan megérzése, hogy a tengerésznek egyébként sincs sok kedve a napot a kupeccel tölteni, minek várjon hát egy fél napot arra, hogy ezzel szembesüljön. Sokkal jobban bízik benne persze, mint Haldrianban, de végsősoron talán a fiú is a hasznára válik.*
- A helyi kofáknak bizonyára akadnak északi beszállítói *kerül elő a dohányos szelence is hamarost* - Sokkal különösebb volna, ha nem tudnának semmit.
*Az már teljesen más kérdés, mennyit lesznek hajlandóak ezekből a meglehetősen kényesnek is titulálható információkból megosztani egy potenciális vetélytárssal.
Relael emlegetésére alig láthatóan rándul fel a szemöldöke. Néhány mozdulat erejéig némán tömi a pipáját, majd meggyújtva a dohányt, s mélyet szívva ereget karikát a levegőbe.*
- Épp ideje volna hazatérnie *rettentően szüksége volna most az elf jelenlétére. Nemcsak személyes okokból, bár nagyra tartja a társaságát, de főleg néhány tisztázatlan kérdés miatt. Akadna bőven megbeszélnivalója a nemessel, de az isteneknek sem akar hazatévelyedni.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.26 21:15:26
1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-25 13:08:04
Üzenet elküldve: 2026-07-25 13:08:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*A wegtoreni jól érvel, ez nem vitás, nem is nagyon tud vitába szállni az elhangzottakkal. Talán még sosem gondolt bele, honnan kerül az asztalra az étel, mármint a piaci kofán túl gondolva. Egész egyszerűen csak vállat von, mint aki inkább ráhagyja az igazság dolgát azokra, akiket érdekel.
Kellemesen bizsergeti a látvány, ahogy Dayaneer a sörhabot legyinti le ajkai széléről. Jobbnak látja a pultnak dőlni, mielőtt az árulkodó jelek túlzottan feltűnővé válnának.
A fürkésző tekintetet elcsípi, amit inkább tud be a szer hatásának, semmint annak, hogy a kupec az ajánlatát mérlegeli. Enyhe izgalom csiklandozza gyomortájékon.*
-Valószínűleg alkoholmámorban fetreng valahol, ahogy a tengerészek szokták. *Legyint Niall dolgára, mert valóban szíves-örömest bújna át a matróz hóna alatt, hogy "segítségéül" siessen Dayaneernek.*
-Helyi kupeceket? *Ajkaiba harap, miközben próbál valami épkézláb választ találni fejében a feltett kérdésre. Ismer kofákat és árusokat, de egy sem az a szint, ahol Dayaneer keresgél. Elvégre aligha olcsó lőre vagy közepes minőségű halászfogás érdekli a wegtorenit.*
-Talán. *Böki ki végül.*
-Mire keresel? *Kíváncsiskodik, óvatosan pillantva fel a külcsínre párját ritkító kupecre. Ha vagyonos uraság lenne, biztos minden aranyával Dayaneert kenegetné. Hamar tovalökdösi a gondolatot, hogy a pultra támaszkodva adjon újabb kéretlen tanácsokat.*
-Érdemes minél előbb a nyakunkba venni a Kikötőt. Az első vásárló minden valamirevaló kalmárnál szent. *Magyarázza. Minden igyekezete ellenére a szürke szempár óhatatlanul is elkalandozik olykor.*
-Vagy akár itt is maradhatunk, hogy múlassuk az időt, ha ragaszkodsz a tengerészedhez. *Jegyzi meg, készakarva igyekezvén előugrasztani a megfelelő gondolatot Dayaneer elméjéből. Semmiféle garancia nincs rá, hogy a wegtoreni szervezetébe juttatott élénkítő úgy sül el, hogy az neki kedvezzen, ezért igyekszik óvatosan a megfelelő mederbe terelni a kupec figyelmét.*
-Gondolod, hogy a helyi kofák tudják, mi történik északon? *Ráncolja homlokát.*
-Megmondom, ki tudhatja... Relael kisasszony. Ha megkerül. *Szívéből beszél. A fogadó gazdáját roppant nagyra tartja.*
*A wegtoreni jól érvel, ez nem vitás, nem is nagyon tud vitába szállni az elhangzottakkal. Talán még sosem gondolt bele, honnan kerül az asztalra az étel, mármint a piaci kofán túl gondolva. Egész egyszerűen csak vállat von, mint aki inkább ráhagyja az igazság dolgát azokra, akiket érdekel.
Kellemesen bizsergeti a látvány, ahogy Dayaneer a sörhabot legyinti le ajkai széléről. Jobbnak látja a pultnak dőlni, mielőtt az árulkodó jelek túlzottan feltűnővé válnának.
A fürkésző tekintetet elcsípi, amit inkább tud be a szer hatásának, semmint annak, hogy a kupec az ajánlatát mérlegeli. Enyhe izgalom csiklandozza gyomortájékon.*
-Valószínűleg alkoholmámorban fetreng valahol, ahogy a tengerészek szokták. *Legyint Niall dolgára, mert valóban szíves-örömest bújna át a matróz hóna alatt, hogy "segítségéül" siessen Dayaneernek.*
-Helyi kupeceket? *Ajkaiba harap, miközben próbál valami épkézláb választ találni fejében a feltett kérdésre. Ismer kofákat és árusokat, de egy sem az a szint, ahol Dayaneer keresgél. Elvégre aligha olcsó lőre vagy közepes minőségű halászfogás érdekli a wegtorenit.*
-Talán. *Böki ki végül.*
-Mire keresel? *Kíváncsiskodik, óvatosan pillantva fel a külcsínre párját ritkító kupecre. Ha vagyonos uraság lenne, biztos minden aranyával Dayaneert kenegetné. Hamar tovalökdösi a gondolatot, hogy a pultra támaszkodva adjon újabb kéretlen tanácsokat.*
-Érdemes minél előbb a nyakunkba venni a Kikötőt. Az első vásárló minden valamirevaló kalmárnál szent. *Magyarázza. Minden igyekezete ellenére a szürke szempár óhatatlanul is elkalandozik olykor.*
-Vagy akár itt is maradhatunk, hogy múlassuk az időt, ha ragaszkodsz a tengerészedhez. *Jegyzi meg, készakarva igyekezvén előugrasztani a megfelelő gondolatot Dayaneer elméjéből. Semmiféle garancia nincs rá, hogy a wegtoreni szervezetébe juttatott élénkítő úgy sül el, hogy az neki kedvezzen, ezért igyekszik óvatosan a megfelelő mederbe terelni a kupec figyelmét.*
-Gondolod, hogy a helyi kofák tudják, mi történik északon? *Ráncolja homlokát.*
-Megmondom, ki tudhatja... Relael kisasszony. Ha megkerül. *Szívéből beszél. A fogadó gazdáját roppant nagyra tartja.*
1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-23 17:42:48
Üzenet elküldve: 2026-07-23 17:42:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*Dayaneer ráérősen elfogyaszt még néhány falatot a rántottából. A cipó héja halkan reccsen fogai alatt, miközben gondolatai már félig azon járnak, hogyan is lásson majd neki a kérdezősködésnek. Akikkel nagyritkán felönt a garatra, azok nem igazán fognak nagy hasznára válni. A vén Dulodorte, a görbeujjú Hagen vagy Caerlys Deloza mind csak nagyszájú tengerészek, akik két korsó után már oly magabiztossággal beszélnek a világ dolgairól, mintha személyesen vezényelték volna le a háborút. Egyikük minden második héten elsüllyeszti a Viharfiak hajóit a déltengeren, másikuk mélységi rabszolgakereskedőkkel harcol, a harmadik meg rendszerint azzal áll elő, keresztbeállt szemmel, hogy a viharos égre esküszik, tényleg egy hárommellű félvér pillangóval üzekedett Madám Yasmira híres bordélyában. Hasznos történetek ezek... ha spiccesen szórakozni vágyik az ember egy hosszú nap után a kricsmiben. De a wegtoreni kupecnek nem borgőzös mesékre van szüksége, hanem olyan emberekre, akik valóban megfordultak odafenn az elmúlt hatokban. Kereskedőkre, fuvarosokra, révészekre. Olyanokra, akik pontosan tudják, hol szednek sarcot, és melyik ösvényen nem találkozik az ember ork portyázókkal.
Ahogy Haldrian felbukkan a vágyott sörrel, Dayaneer félreteszi a villát egy időre, s ujjai ráfonódnak a korsó fülére. Egy hosszabb korttyal öblíti le a reggelit, csak azután emeli ismét a tekintetét a fél-elfre. Hüvelykjével még elegánsan letörli a serhabot szája sarkából. Ujjbegye néhány pillanatig a korsón időzik, mintha mérlegelné, mennyit is érdemes elárulnia, de végül is különösebb titokról itt nincsen szó.*
- Már hogyne volna a Kikötő dolga, Szívem *hangjában nem csendül gúny, sokkalta inkább valami leheletnyi anyai dorgálás. Villájával lustán a cipóra bök a fatál szélén.*
- Ez a búza bizony nem a dokkok kövei közül nőtt ki *halvány félmosoly bujkál a szája sarkában, miközben újabb kortyot iszik a sörből* - Ahogy Learon mester sem a Vámházban készíti a borát.
*Tovább nem is sorolja, mennyi minden áll a készleteik közül szoros függésben északtól, akár a pocsék kikötői lóhugyok kivételével mindent felsorolhatna az étlapról.
Látványosan végigmérik a zöldek a fiút, s némi sejtelmes mosollyal azt találgatja, vajon miféle hátsó szándék lapul e segítőkészség mögött. Haldrian szemlátomást nem az a fajta, aki puszta önzetlenségből töri magát. Bár nem tűnt el az összes rántotta vagy a cipó a tányérról, előkerít egy hímzett kendőt a zsebéből, amivel egész úriasan törli meg a száját.*
- Ha a matrózunk nem kerül elő hamarosan, akkor lehet róla szó.
*Függetlenül attól, hogy Haldrian kifejezetten jobb választásnak szeretne tűnni Niallnál, akár lehet is némi igazság abban, amit mond. Rémlik neki, hogy az érkezésekor a félvér egy ivós játék alkalmával említette, hogy helyi, s méghozzá lelenc. Éppen ezért nem is tudja teljesen félvállról venni az ajánlkozását. Pontosan tudja, mennyi mindent megtanul egy kölyök a városáról, ha az utca neveli, s ha nem is tud annyi mindent, mint egy kereskedésben jártas tengerész, haszontalannak nem bélyegezné.*
- Ismersz helyi kupeceket?
*Dayaneer ráérősen elfogyaszt még néhány falatot a rántottából. A cipó héja halkan reccsen fogai alatt, miközben gondolatai már félig azon járnak, hogyan is lásson majd neki a kérdezősködésnek. Akikkel nagyritkán felönt a garatra, azok nem igazán fognak nagy hasznára válni. A vén Dulodorte, a görbeujjú Hagen vagy Caerlys Deloza mind csak nagyszájú tengerészek, akik két korsó után már oly magabiztossággal beszélnek a világ dolgairól, mintha személyesen vezényelték volna le a háborút. Egyikük minden második héten elsüllyeszti a Viharfiak hajóit a déltengeren, másikuk mélységi rabszolgakereskedőkkel harcol, a harmadik meg rendszerint azzal áll elő, keresztbeállt szemmel, hogy a viharos égre esküszik, tényleg egy hárommellű félvér pillangóval üzekedett Madám Yasmira híres bordélyában. Hasznos történetek ezek... ha spiccesen szórakozni vágyik az ember egy hosszú nap után a kricsmiben. De a wegtoreni kupecnek nem borgőzös mesékre van szüksége, hanem olyan emberekre, akik valóban megfordultak odafenn az elmúlt hatokban. Kereskedőkre, fuvarosokra, révészekre. Olyanokra, akik pontosan tudják, hol szednek sarcot, és melyik ösvényen nem találkozik az ember ork portyázókkal.
Ahogy Haldrian felbukkan a vágyott sörrel, Dayaneer félreteszi a villát egy időre, s ujjai ráfonódnak a korsó fülére. Egy hosszabb korttyal öblíti le a reggelit, csak azután emeli ismét a tekintetét a fél-elfre. Hüvelykjével még elegánsan letörli a serhabot szája sarkából. Ujjbegye néhány pillanatig a korsón időzik, mintha mérlegelné, mennyit is érdemes elárulnia, de végül is különösebb titokról itt nincsen szó.*
- Már hogyne volna a Kikötő dolga, Szívem *hangjában nem csendül gúny, sokkalta inkább valami leheletnyi anyai dorgálás. Villájával lustán a cipóra bök a fatál szélén.*
- Ez a búza bizony nem a dokkok kövei közül nőtt ki *halvány félmosoly bujkál a szája sarkában, miközben újabb kortyot iszik a sörből* - Ahogy Learon mester sem a Vámházban készíti a borát.
*Tovább nem is sorolja, mennyi minden áll a készleteik közül szoros függésben északtól, akár a pocsék kikötői lóhugyok kivételével mindent felsorolhatna az étlapról.
Látványosan végigmérik a zöldek a fiút, s némi sejtelmes mosollyal azt találgatja, vajon miféle hátsó szándék lapul e segítőkészség mögött. Haldrian szemlátomást nem az a fajta, aki puszta önzetlenségből töri magát. Bár nem tűnt el az összes rántotta vagy a cipó a tányérról, előkerít egy hímzett kendőt a zsebéből, amivel egész úriasan törli meg a száját.*
- Ha a matrózunk nem kerül elő hamarosan, akkor lehet róla szó.
*Függetlenül attól, hogy Haldrian kifejezetten jobb választásnak szeretne tűnni Niallnál, akár lehet is némi igazság abban, amit mond. Rémlik neki, hogy az érkezésekor a félvér egy ivós játék alkalmával említette, hogy helyi, s méghozzá lelenc. Éppen ezért nem is tudja teljesen félvállról venni az ajánlkozását. Pontosan tudja, mennyi mindent megtanul egy kölyök a városáról, ha az utca neveli, s ha nem is tud annyi mindent, mint egy kereskedésben jártas tengerész, haszontalannak nem bélyegezné.*
- Ismersz helyi kupeceket?
1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-15 01:44:42
Üzenet elküldve: 2026-07-15 01:44:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*Ha csak sejtené, min jár Dayaneer kobakja, biztos lapítana. Noha pontosan tudja, hogy Artheniorban keresik, sosem gondolná, hogy a városnak idáig elérhet a keze. Ráadásul nem csak a Kikötő védi, de a fogadó maga is. Keveset tud Relaelről, de azt volt alkalma megtapasztalni, hogy mit meg nem tesz az embereiért. Jó példa erre Agin esete.
Bólint, ám mielőtt kitöltené az italt a kupába, gondol egyet. Sajátos ötlet körvonalazódik kobakjában, és meg kell hagyni, kellően vérbuzdító. Ugyan, mi baj történhetne?*
-Sört? Megcsapolok akkor egy hordót. *Nem vár választ, hátával dönti be a konyhába vezető ajtót. Valóban újabb hordót csapol, ám nem azért, mert odakinn, a pultnál elfogyott volna az általa nem túl nagyra becsült nedű. Mielőtt kitöltené a sört, egyik belső zsebébe nyúl, hogy egy aprócska vászonerszényt húzzon elő. Finom port tartalmaz, mely hamar a korsóban köt ki. Nem vezérli rossz szándék, csupán csak kíváncsi, vajon hogyan sül el. Elvégre a kéjfokozó szer nem több annál, ami. Még a csínytevés fogalmát is csak alulról súrolja cselekedete saját felfogásában. Sőt! Még jót is tesz. Megtette az általa oly nagyra tartott Relaellel is, noha nem pont úgy sült el, ahogy tervezte.
Izgatottan harap ajkába, ahogy a sör feláztatja, majd el is tünteti a szert. Nem öntené akárki italába költséges szerzeményét, az hétszentség. Persze csodát nem vár. Legrosszabb esetben Dayaneer egy kicsit kimelegedik. Legjobb esetben... Nem kell messzire szárnyalni képzeletének.*
-Északra, hmm? *Tér vissza a fogadótérbe, kezében a söröskorsóval.*
-Ugyan, miért érdekes az? Ami Északra van, az nem a Kikötő dolga. *Vállat von. Ugyan röviden kíséri a korsó útját, de szerencsére a wegtoreni kellően magára vonja a figyelmet, így nem kell túljátszania az ártalmatlan csapos szerepét.
Megtámaszkodik a pulton, miközben homlokráncolva fürkészi Dayaneert.*
-Ha a matrózunk elaludt, szívesen beugrom a helyére. *Szól foghegyről, csak úgy mellékesen.*
-Talán még jobban is ismerem a helyet, mint ő. *Teszi még hozzá, nem minden nagyzolás nélkül.*
*Ha csak sejtené, min jár Dayaneer kobakja, biztos lapítana. Noha pontosan tudja, hogy Artheniorban keresik, sosem gondolná, hogy a városnak idáig elérhet a keze. Ráadásul nem csak a Kikötő védi, de a fogadó maga is. Keveset tud Relaelről, de azt volt alkalma megtapasztalni, hogy mit meg nem tesz az embereiért. Jó példa erre Agin esete.
Bólint, ám mielőtt kitöltené az italt a kupába, gondol egyet. Sajátos ötlet körvonalazódik kobakjában, és meg kell hagyni, kellően vérbuzdító. Ugyan, mi baj történhetne?*
-Sört? Megcsapolok akkor egy hordót. *Nem vár választ, hátával dönti be a konyhába vezető ajtót. Valóban újabb hordót csapol, ám nem azért, mert odakinn, a pultnál elfogyott volna az általa nem túl nagyra becsült nedű. Mielőtt kitöltené a sört, egyik belső zsebébe nyúl, hogy egy aprócska vászonerszényt húzzon elő. Finom port tartalmaz, mely hamar a korsóban köt ki. Nem vezérli rossz szándék, csupán csak kíváncsi, vajon hogyan sül el. Elvégre a kéjfokozó szer nem több annál, ami. Még a csínytevés fogalmát is csak alulról súrolja cselekedete saját felfogásában. Sőt! Még jót is tesz. Megtette az általa oly nagyra tartott Relaellel is, noha nem pont úgy sült el, ahogy tervezte.
Izgatottan harap ajkába, ahogy a sör feláztatja, majd el is tünteti a szert. Nem öntené akárki italába költséges szerzeményét, az hétszentség. Persze csodát nem vár. Legrosszabb esetben Dayaneer egy kicsit kimelegedik. Legjobb esetben... Nem kell messzire szárnyalni képzeletének.*
-Északra, hmm? *Tér vissza a fogadótérbe, kezében a söröskorsóval.*
-Ugyan, miért érdekes az? Ami Északra van, az nem a Kikötő dolga. *Vállat von. Ugyan röviden kíséri a korsó útját, de szerencsére a wegtoreni kellően magára vonja a figyelmet, így nem kell túljátszania az ártalmatlan csapos szerepét.
Megtámaszkodik a pulton, miközben homlokráncolva fürkészi Dayaneert.*
-Ha a matrózunk elaludt, szívesen beugrom a helyére. *Szól foghegyről, csak úgy mellékesen.*
-Talán még jobban is ismerem a helyet, mint ő. *Teszi még hozzá, nem minden nagyzolás nélkül.*
1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-14 23:05:41
Üzenet elküldve: 2026-07-14 23:05:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*A kreol csak hümmög egyet. Akkor hát Dearthan még mindig a Hét Varjú vendégszeretetét élvezi. Néhány napja még magától értetődőnek tűnt, hogy Niallal együtt iderángassák a Sellőházból, most azonban már korántsem biztos benne, hogy valóban jó döntést hozott. Norileina éppen eleget beszélt róla ahhoz, hogy kellemetlen érzést hagyjon maga után - nem igazán bízik meg azokban, akik így beleártják magukat az ilyen sötét erők dolgaiba.
Miközben ezen töpreng, tekintete ismét Haldrianra siklik. Furcsa, de most, hogy jobban megnézi, egészen élénken felidéződik benne annak a plakátnak a képe, amit a Rumosban elé gördített Denjaar. A körözési plakátok többsége többnyire használhatatlan firka, ám azt az egyet meglepően ügyes kéz készítette. A szürke szemek, a nyúlánk termet, a rakoncátlan sötét haj - ha valakit, hát Haldriant könnyű volt felismerni róla. Vajon ő maga tudja-e, hogy még mindig körözik? Alighanem igen. Nem ismeri túl jól még a fiút, de valahogy az sem lepné meg, ha találna egy példányt a szobájában. Akaratlanul is eszébe ötlik a Láng Fattyának különös ajánlata, egy pillanat erejéig megfordul a fejében, talán szólnia kellene a félvérnek minderről. Egy ilyen apró baráti figyelmeztetés talán elegendő volna ahhoz, hogy némi bizalmat ébresszen a fiúban. Haldrian szemlátomást szeret beszélni, a kíváncsisága pedig remélhetőleg megelőzi az óvatosságát - talán idővel elkotyogna néhány dolgot neki a kollégáikról... vagy akár Relael kisasszony ügyeiről, ha úgy érezné, megbízhat benne. Kipuhatolná persze szíve szerint ezeket egyenesen főnökasszonyától, azonban az elf oly ritkán tartózkodik idehaza. Az ember kénytelen másodlagos forrásokhoz nyúlni, ha meg akar tudni valamit.
Ez a nagylelkű gondolatmenet azonban éppoly gyorsan el is hal. Az efféle értesüléseknek ára van, ő pedig elég időt töltött az alávaló kupecilágban ahhoz, hogy ne feledkezzen meg erről. Ami ma jelentéktelen információnak tűnik, abból holnap könnyen alku tárgya lehet, kár volna hát egy ilyen adut ily hamar puszta jóindulatból eltékozolni.
A félvér figyelmeztetésére csak kelletlen fintor ül ki az arcára.*
- Tegnap már volt szerencsém megtapasztalni… az "érdekes" természetét.
*Amikor Haldrian visszatér a rántottával, egy hálás biccentéssel maga elé húzza a fatálat, letör egy darab cipót, és minden további nélkül nekilát az ételnek. Teli szájjal persze nem beszél, az ilyesmit alaposan kinevelték belőle, csak miután lenyelte az első falatot, emeli fel ismét a tekintetét.*
- Egy korsó sört, légy oly kedves. *Máskor ilyenkor sokkal szívesebben kortyolna egy csésze fűszeres nyugati teát, a Hét Varjú azonban egyelőre nem tart ilyesmit. Egyelőre. Ha rajta múlik, ez nem marad sokáig így. Ha másért nem, hát a saját kényelméért előbb-utóbb kerít néhány ládával.
Lassú, alig észlelhető gyanakvással emeli szemöldökét a félvér kérdésére, amelyből a cseverésző hangvétel ellenére nehéz volna nem kihallani valami elemi kotnyelességet. Nem hibáztatja érte persze, maga is épp ilyen kíváncsi volna fordított helyzetben.
Komótosan rázza meg a fejét.*
- Nem a Viharfiaikat keressük. *nincs különösebb oka most füllenteni erről, valójában semmi izgalmasra nem készülnek* - Próbálunk némi használható információt kicsikarni arról, mi a helyzet most északabbra. *Ujjai ráérősen megforgatják a villát, mielőtt újabb falatot szúrna* - Merre járnak most az orkok, járható-e még valamelyik út biztonságosan… ilyen apróságok.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.14 23:20:09
*A kreol csak hümmög egyet. Akkor hát Dearthan még mindig a Hét Varjú vendégszeretetét élvezi. Néhány napja még magától értetődőnek tűnt, hogy Niallal együtt iderángassák a Sellőházból, most azonban már korántsem biztos benne, hogy valóban jó döntést hozott. Norileina éppen eleget beszélt róla ahhoz, hogy kellemetlen érzést hagyjon maga után - nem igazán bízik meg azokban, akik így beleártják magukat az ilyen sötét erők dolgaiba.
Miközben ezen töpreng, tekintete ismét Haldrianra siklik. Furcsa, de most, hogy jobban megnézi, egészen élénken felidéződik benne annak a plakátnak a képe, amit a Rumosban elé gördített Denjaar. A körözési plakátok többsége többnyire használhatatlan firka, ám azt az egyet meglepően ügyes kéz készítette. A szürke szemek, a nyúlánk termet, a rakoncátlan sötét haj - ha valakit, hát Haldriant könnyű volt felismerni róla. Vajon ő maga tudja-e, hogy még mindig körözik? Alighanem igen. Nem ismeri túl jól még a fiút, de valahogy az sem lepné meg, ha találna egy példányt a szobájában. Akaratlanul is eszébe ötlik a Láng Fattyának különös ajánlata, egy pillanat erejéig megfordul a fejében, talán szólnia kellene a félvérnek minderről. Egy ilyen apró baráti figyelmeztetés talán elegendő volna ahhoz, hogy némi bizalmat ébresszen a fiúban. Haldrian szemlátomást szeret beszélni, a kíváncsisága pedig remélhetőleg megelőzi az óvatosságát - talán idővel elkotyogna néhány dolgot neki a kollégáikról... vagy akár Relael kisasszony ügyeiről, ha úgy érezné, megbízhat benne. Kipuhatolná persze szíve szerint ezeket egyenesen főnökasszonyától, azonban az elf oly ritkán tartózkodik idehaza. Az ember kénytelen másodlagos forrásokhoz nyúlni, ha meg akar tudni valamit.
Ez a nagylelkű gondolatmenet azonban éppoly gyorsan el is hal. Az efféle értesüléseknek ára van, ő pedig elég időt töltött az alávaló kupecilágban ahhoz, hogy ne feledkezzen meg erről. Ami ma jelentéktelen információnak tűnik, abból holnap könnyen alku tárgya lehet, kár volna hát egy ilyen adut ily hamar puszta jóindulatból eltékozolni.
A félvér figyelmeztetésére csak kelletlen fintor ül ki az arcára.*
- Tegnap már volt szerencsém megtapasztalni… az "érdekes" természetét.
*Amikor Haldrian visszatér a rántottával, egy hálás biccentéssel maga elé húzza a fatálat, letör egy darab cipót, és minden további nélkül nekilát az ételnek. Teli szájjal persze nem beszél, az ilyesmit alaposan kinevelték belőle, csak miután lenyelte az első falatot, emeli fel ismét a tekintetét.*
- Egy korsó sört, légy oly kedves. *Máskor ilyenkor sokkal szívesebben kortyolna egy csésze fűszeres nyugati teát, a Hét Varjú azonban egyelőre nem tart ilyesmit. Egyelőre. Ha rajta múlik, ez nem marad sokáig így. Ha másért nem, hát a saját kényelméért előbb-utóbb kerít néhány ládával.
Lassú, alig észlelhető gyanakvással emeli szemöldökét a félvér kérdésére, amelyből a cseverésző hangvétel ellenére nehéz volna nem kihallani valami elemi kotnyelességet. Nem hibáztatja érte persze, maga is épp ilyen kíváncsi volna fordított helyzetben.
Komótosan rázza meg a fejét.*
- Nem a Viharfiaikat keressük. *nincs különösebb oka most füllenteni erről, valójában semmi izgalmasra nem készülnek* - Próbálunk némi használható információt kicsikarni arról, mi a helyzet most északabbra. *Ujjai ráérősen megforgatják a villát, mielőtt újabb falatot szúrna* - Merre járnak most az orkok, járható-e még valamelyik út biztonságosan… ilyen apróságok.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.14 23:20:09
1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-14 11:17:56
Üzenet elküldve: 2026-07-14 11:17:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*Amennyiben Dayaneer jobban ismerné, tudná, hogy a kikötői képzelőereje a szokványosnál jóval... Színesebb. Elméjének fantáziálásaiért felelős csarnokában a wegtoreni nem egyszerűen a pultra támaszkodott - nem, az efféle banális képzelgések távol állnak tőle - hanem hanyatt dőlt rá, hogy kelméit kellően meglazítva felkínálja magát számára. Szerencsére ahogy a gondolat jő, oly könnyeden távozik is, vére parazsát éppen csak meglegyintve. Nagy szerencse ez, mert szívfájdalom, de az utóbbi időben messzire kerülte a testiség élménye. E hiányért pedig képzelete korbácsolja kéretlen.*
-Nelira? Úgy hiszem, biztos kotyvaszt valamit a barátjának. Úgy festett az ipse, mint akit jó alaposan elagyabugyáltak. *Fecserészik kedélyesen. Általánosságban jó hangulatnak örvend, de a mai reggel talán még az átlagosnál is kellemesebbnek ígérkezik. Vélhetően azért, mert arany lapul a zsebében és semmi dolga aznapra. A pult mögött ténykedést is csak addig veszi komolyan, míg szem előtt van.*
-Rántotta. *Visszhangozza, majd Dayaneer érintése nyomán ismét végighúzza néhányszor a rongyot a pulton, csak úgy a miheztartás végett. Ne érje szó a ház elejét, ha esetleg a kupec tényleg ragadós foltot talál.*
-A fekete hajút? *Pillant fel szürkéivel. Valahol furdalja a kíváncsiság, vajon miért olyan fontos a wegtoreninek vendégük. Kitűnő alkalom, hogy hasznosnak tűnjön, így előrébb hajol, és bizalmaskodva tompít hangján.*
-Annak a lánynak fejben valami nem kerek... *Megrázza fejét.*
-Jobb, ha kerülöd, hmm? *Kéretlen a tanács, de ezúttal valóban jó szívvel adja. Térül-fordul, és a konyha felé veszi az irányt. Dayaneer szerencséjére a rántotta még számára sem kihívás. Volt idő, mikor a lopott tojások jelentették számukra a fő étkezést a Lakónegyedben. Alig néhány perc alatt össze is dobja az egyszerű étket, magához vesz egy darab cipót, majd fatálban tálalja azt a wegtoreninek.*
-Inni valamit? *Megvárja a feleletet, csak utána folytatja.*
-A tengerész azt mondta, kupeckedni indultok. *Kotyogja. Szeret hangot adni jól értesültségének, ráadásul talán ki is húzhat valamit a lányból.*
-Viharfiak? *Kötve hiszi, hogy Dayaneer majd beavatja, de egy próbát megér a dolog.*
*Amennyiben Dayaneer jobban ismerné, tudná, hogy a kikötői képzelőereje a szokványosnál jóval... Színesebb. Elméjének fantáziálásaiért felelős csarnokában a wegtoreni nem egyszerűen a pultra támaszkodott - nem, az efféle banális képzelgések távol állnak tőle - hanem hanyatt dőlt rá, hogy kelméit kellően meglazítva felkínálja magát számára. Szerencsére ahogy a gondolat jő, oly könnyeden távozik is, vére parazsát éppen csak meglegyintve. Nagy szerencse ez, mert szívfájdalom, de az utóbbi időben messzire kerülte a testiség élménye. E hiányért pedig képzelete korbácsolja kéretlen.*
-Nelira? Úgy hiszem, biztos kotyvaszt valamit a barátjának. Úgy festett az ipse, mint akit jó alaposan elagyabugyáltak. *Fecserészik kedélyesen. Általánosságban jó hangulatnak örvend, de a mai reggel talán még az átlagosnál is kellemesebbnek ígérkezik. Vélhetően azért, mert arany lapul a zsebében és semmi dolga aznapra. A pult mögött ténykedést is csak addig veszi komolyan, míg szem előtt van.*
-Rántotta. *Visszhangozza, majd Dayaneer érintése nyomán ismét végighúzza néhányszor a rongyot a pulton, csak úgy a miheztartás végett. Ne érje szó a ház elejét, ha esetleg a kupec tényleg ragadós foltot talál.*
-A fekete hajút? *Pillant fel szürkéivel. Valahol furdalja a kíváncsiság, vajon miért olyan fontos a wegtoreninek vendégük. Kitűnő alkalom, hogy hasznosnak tűnjön, így előrébb hajol, és bizalmaskodva tompít hangján.*
-Annak a lánynak fejben valami nem kerek... *Megrázza fejét.*
-Jobb, ha kerülöd, hmm? *Kéretlen a tanács, de ezúttal valóban jó szívvel adja. Térül-fordul, és a konyha felé veszi az irányt. Dayaneer szerencséjére a rántotta még számára sem kihívás. Volt idő, mikor a lopott tojások jelentették számukra a fő étkezést a Lakónegyedben. Alig néhány perc alatt össze is dobja az egyszerű étket, magához vesz egy darab cipót, majd fatálban tálalja azt a wegtoreninek.*
-Inni valamit? *Megvárja a feleletet, csak utána folytatja.*
-A tengerész azt mondta, kupeckedni indultok. *Kotyogja. Szeret hangot adni jól értesültségének, ráadásul talán ki is húzhat valamit a lányból.*
-Viharfiak? *Kötve hiszi, hogy Dayaneer majd beavatja, de egy próbát megér a dolog.*
1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-13 21:32:54
Üzenet elküldve: 2026-07-13 21:32:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*Dayaneer könnyed léptekkel libben be a fogadótérbe. A Hét Varjú most is olyan, mint általában minden reggel: meglehetősen csendes. A Rumosban valószínűleg már most is akadna, aki a söntés támasztja, egy részük minden bizonnyal haza sem talált az éjjel. Furcsa mód az ilyen helyi iszákosok sosem igazán szoktak rá igazán erre a helyre. Pedig a fogadó távolról sem tartozik a Kikötő előkelőbb intézményei közé, akad valamennyi itt is a méltán hírhedt Rókalyuk züllött bájából. A padló ugyanúgy nyikorog, a sör ugyanúgy langyosra melegszik a korsóban, és egy-egy székláb itt is hajlamos megadni magát a testesebb vendégek alatt.
De talán nem is azzal van a gond, hogy túl kényes az ízlésüknek. Tudja jól, hogy sokan nem kedvelik a helyi tengerészek közül a Patkányokat, márpedig a Varjak neve minden bizonnyal gyakrabban kerül egy mondatba velük az utóbbi időben. Bár mindeddig nem hallott még olyanról, hogy valaki teljes meggyőződéssel merné vádolni őket az oszladozó hullák látványáért a dokksoron, azért bizonyosan fel-felröppentek pletykák.
Tekintete látszólag céltalanul siklik végig a termen, valójában azonban a megszokott helyeket kutatja. A pult előtti székeket, a mellette lévő asztalt, a sarkot, ahová Niall rendszerint elsőként telepszik.
A fél-elf hangja a söntés mögül csendül fel, s mintha egyenesen a gondolataira felelne. Dayaneer csak ekkor fordítja felé a fejét, s némi elégedettséggel veszi tudomásul, hogy Haldrian bizony meghallotta a tegnapi kérését és beállt szorgoskodni. El is nyúlik az arcán az a megszokott sejtelmes mosoly.*
- Úgy sejtem a te szőke barátosnéd sem került még elő. *figyeli a fiú törölgető mozdulatait majd hamarosan a pulthoz érve pattan fel az egyik székre. A félvér nagy bánatára nem hajol előre a szürke szempárnak kedvező szögben, mindössze csak felkönyököl és megtámasztja az állát. Látszólag mérlegeli az ajánlatot.*
- Egy rántotta jól esne *böki ki végül majd ujjával ráérősen köröz egyet a pult lapján. Csak amolyan szórakozott pótcselekvésnek tűnhet, valójában azt ellenőrzi, mennyire sikerült levakarnia a tegnapi italok ragadós nyomát a félvérnek.*
- Mondd csak, a boszorkát láttad már ma? *őszintén reménykedik benne, hogy végül nem szándékszik soká maradni. Jó volna azt hallani most Haldrian szájából, hogy már itt is hagyta a csúnya, rossz tavernát, amiért így belegázoltak a Sa'Terethnek már eladott kis lelkébe.*
*Dayaneer könnyed léptekkel libben be a fogadótérbe. A Hét Varjú most is olyan, mint általában minden reggel: meglehetősen csendes. A Rumosban valószínűleg már most is akadna, aki a söntés támasztja, egy részük minden bizonnyal haza sem talált az éjjel. Furcsa mód az ilyen helyi iszákosok sosem igazán szoktak rá igazán erre a helyre. Pedig a fogadó távolról sem tartozik a Kikötő előkelőbb intézményei közé, akad valamennyi itt is a méltán hírhedt Rókalyuk züllött bájából. A padló ugyanúgy nyikorog, a sör ugyanúgy langyosra melegszik a korsóban, és egy-egy székláb itt is hajlamos megadni magát a testesebb vendégek alatt.
De talán nem is azzal van a gond, hogy túl kényes az ízlésüknek. Tudja jól, hogy sokan nem kedvelik a helyi tengerészek közül a Patkányokat, márpedig a Varjak neve minden bizonnyal gyakrabban kerül egy mondatba velük az utóbbi időben. Bár mindeddig nem hallott még olyanról, hogy valaki teljes meggyőződéssel merné vádolni őket az oszladozó hullák látványáért a dokksoron, azért bizonyosan fel-felröppentek pletykák.
Tekintete látszólag céltalanul siklik végig a termen, valójában azonban a megszokott helyeket kutatja. A pult előtti székeket, a mellette lévő asztalt, a sarkot, ahová Niall rendszerint elsőként telepszik.
A fél-elf hangja a söntés mögül csendül fel, s mintha egyenesen a gondolataira felelne. Dayaneer csak ekkor fordítja felé a fejét, s némi elégedettséggel veszi tudomásul, hogy Haldrian bizony meghallotta a tegnapi kérését és beállt szorgoskodni. El is nyúlik az arcán az a megszokott sejtelmes mosoly.*
- Úgy sejtem a te szőke barátosnéd sem került még elő. *figyeli a fiú törölgető mozdulatait majd hamarosan a pulthoz érve pattan fel az egyik székre. A félvér nagy bánatára nem hajol előre a szürke szempárnak kedvező szögben, mindössze csak felkönyököl és megtámasztja az állát. Látszólag mérlegeli az ajánlatot.*
- Egy rántotta jól esne *böki ki végül majd ujjával ráérősen köröz egyet a pult lapján. Csak amolyan szórakozott pótcselekvésnek tűnhet, valójában azt ellenőrzi, mennyire sikerült levakarnia a tegnapi italok ragadós nyomát a félvérnek.*
- Mondd csak, a boszorkát láttad már ma? *őszintén reménykedik benne, hogy végül nem szándékszik soká maradni. Jó volna azt hallani most Haldrian szájából, hogy már itt is hagyta a csúnya, rossz tavernát, amiért így belegázoltak a Sa'Terethnek már eladott kis lelkébe.*
1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-12 09:13:35
Üzenet elküldve: 2026-07-12 09:13:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Noha sokra tartja Dayaneer megtisztelő társaságát, esze ágában sincs felkeresni őt. Leginkább a szobáját célozná, hogy kipihenje a "fáradalmait" és megúszhassa az óriásasszony által esetlegesen rárótt feladatokat. Nincs senki a söntés mögött, ezért éri oly váratlanul a felé intézett szó. Nyitná a száját a replikára, ahogy befókuszálja a wegtorenit, de végül nem szól semmit. Nehéz lenne megfelelő kifogást kiötleni, ráadásul nem is szívesen mond ellent Dayaneernek szemtől szemben. Kezdi úgy érezni, hogy Relael jobbkezének szerepét valójában a kupec tölti be a tavernában. Hogy ráadták-e a kabátot, netalán ő maga öltötte fel, nem tudná megmondani, de egyáltalán nem tűnik rá nagynak. Épp ezért nem is ellenkezik, helyette csak elmormol az orra alatt néhány keresetlen szót a "felszívódó fruskákról" és a "nyakába akasztott teendőkről", de nem szájal. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy jelét adja, épp eléggé ismeri a "boszorkaforma vendéget. Már csak azért is tudja, kiről van szó, mert habár Dayaneer nem volt tanúja, ő maga összefutott már ma az ébenhajú leánnyal. Így csak szótlan bólint és engedelmesen beoldalazik a pult mögé.
//Az ínség ára//
A korai óra a pult mögött éri. Ha már így alakult, legalább van rá oka, hogy a vendégtérben tartózkodjon és nyitva tartsa hegyes fülét. Természetesen a szemét képtelen, így a közeli lépésekre ocsúdik. Úgy egyenesedik fel a pult mellől, melyen addig fejét támasztva szunyókált, mintha megcsípték volna. Hamar keze ügyébe akad egy rongy, amivel sebtiben végigsimít néhányszor a söntésen, csakhogy valamiféle tevékenységet színleljen, miközben Dayaneer végigcsattog a lépcsősoron.*
-A barátod még nem ért ide. *Kotyogja.*
-Velem kell beérned. *Korai óra ide vagy oda, természetesen ahogy az lenni szokott, lelki szemei előtt hamar teret nyer a kép, miképp dől rá előtte Dayaneer a pultra és gombolkozik ki a csipkés ingből annak rendje és módja szerint. Lenyeli a fantáziát, hogy a pultra támaszkodva felvértezze magát a készséges szolgáló mosolyával.*
-Reggelit?
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.12 09:14:20
*Noha sokra tartja Dayaneer megtisztelő társaságát, esze ágában sincs felkeresni őt. Leginkább a szobáját célozná, hogy kipihenje a "fáradalmait" és megúszhassa az óriásasszony által esetlegesen rárótt feladatokat. Nincs senki a söntés mögött, ezért éri oly váratlanul a felé intézett szó. Nyitná a száját a replikára, ahogy befókuszálja a wegtorenit, de végül nem szól semmit. Nehéz lenne megfelelő kifogást kiötleni, ráadásul nem is szívesen mond ellent Dayaneernek szemtől szemben. Kezdi úgy érezni, hogy Relael jobbkezének szerepét valójában a kupec tölti be a tavernában. Hogy ráadták-e a kabátot, netalán ő maga öltötte fel, nem tudná megmondani, de egyáltalán nem tűnik rá nagynak. Épp ezért nem is ellenkezik, helyette csak elmormol az orra alatt néhány keresetlen szót a "felszívódó fruskákról" és a "nyakába akasztott teendőkről", de nem szájal. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy jelét adja, épp eléggé ismeri a "boszorkaforma vendéget. Már csak azért is tudja, kiről van szó, mert habár Dayaneer nem volt tanúja, ő maga összefutott már ma az ébenhajú leánnyal. Így csak szótlan bólint és engedelmesen beoldalazik a pult mögé.
//Az ínség ára//
A korai óra a pult mögött éri. Ha már így alakult, legalább van rá oka, hogy a vendégtérben tartózkodjon és nyitva tartsa hegyes fülét. Természetesen a szemét képtelen, így a közeli lépésekre ocsúdik. Úgy egyenesedik fel a pult mellől, melyen addig fejét támasztva szunyókált, mintha megcsípték volna. Hamar keze ügyébe akad egy rongy, amivel sebtiben végigsimít néhányszor a söntésen, csakhogy valamiféle tevékenységet színleljen, miközben Dayaneer végigcsattog a lépcsősoron.*
-A barátod még nem ért ide. *Kotyogja.*
-Velem kell beérned. *Korai óra ide vagy oda, természetesen ahogy az lenni szokott, lelki szemei előtt hamar teret nyer a kép, miképp dől rá előtte Dayaneer a pultra és gombolkozik ki a csipkés ingből annak rendje és módja szerint. Lenyeli a fantáziát, hogy a pultra támaszkodva felvértezze magát a készséges szolgáló mosolyával.*
-Reggelit?
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.12 09:14:20
1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-10 22:58:29
Üzenet elküldve: 2026-07-10 22:58:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Nagyon úgy tűnik, hogy Niall egy csapásra kikerült a wegtoreni személyes varázsának bűvköréből. Kétségtelenül bosszantó változása a körülményeknek, de nem igazán engedheti meg magának, hogy efelett keseregjen. Azt az egyszerű tényt szükséges szem előtt tartania, hogy a tengerész így is a segítségére van, még ha közben önérzetében megcsorbítva azt is képzeli, hogy a kupec minden hasznát pusztán a férfijelenlétben látja. Ennél többről van persze szó, de ha tisztában volna a másik kételyeivel, talán akkor sem igyekezne tehetséges duruzsolásba csomagolva magyarázatba kezdeni - elvégre ez most is pofonegyszerűen lepattant róla.
A felcsendülő gúnynév felér most egy gyomrossal. Volt sejtelme afelől, hogy a matróz hallhatta már, de mindeddig volt oly kegyes, hogy nem hozta a tudomására. Velasco'rra mindig akkor nevezte így, amikor könyörtelenül érzékeltetni kívánta a megvetését. Akaratlanul is Nolen hangsúlyát hallja Niall szavában, még ha az ő előadása valójában nem ezt kívánja érzékeltetni.
Kevésszer adódik az ember fiának alkalma rá, de a tengerész szemtanuja lehet, ahogy néhány pillanatra a mindig oly gyors replikákat szóró nyelve most cserbenhagyja. Mi több, mintha egy kósza mozdulat erejéig a szemét is lesütné, mielőtt hátat fordítva neki a konyhapulthoz lépne a pipájáért.*
- Nem is tartalak annak. *nem fordul már utána. Hallja, ahogy az ajtó libben a távozása nyomán, a marka megfeszül a pipaszár körül. Vesz egy mély sóhajt, hogy kiüresítse a fejét, megszabaduljon az egymást kergető, bosszantó gondolatoktól, s kicsit abban bízva, hogy immár az üres fogadótérbe léphet, hagyja maga mögött a konyhát.
A félvér legény látvány kissé meglepi, erről árulkodik a homlokára felszaladt szemöldöke, de épp csak egy pillanatra torpan meg, mielőtt folytatná útját a lépcső felé.*
- Haldrian, holnap én és a Matróz nem leszünk itt, így kérlek állj be a pultba. Nelira egyszerűen felszívódott *meg se fordul a fejében, hogy megálljon. Hosszú nap volt a mai, nincs már ereje csak úgy cseverészgetni.
Már nyitja az ajtót, amikor végül is mégis a kilincset fogva visszapillant.*
- Van egy hölgyvendégünk. Alacsony, feketehajú, boszorkaforma *summázza sietve a leírását* - Kérlek vigyázz vele, és lehetőleg ne bosszantsd fel, ha az útjába kerülsz! *azzal pedig el is tűnik a fogadótértből.*
//Az ínség ára//
*Az ébredés ezúttal nem úgy érkezik, mint általában. Nem pattan ki a szeme az első neszre, nem rendezi gondolatban a nap teendőit még azelőtt, hogy talpa a padlót érné. Mintha valaki ólmot öntött volna a tagjaiba az éj leple alatt. Néhány pillanatig csak mozdulatlanul fekszik, a mennyezet repedéseit bámulva, aztán nehézkesen kezd neki a készülődésnek. Egy egyszerűbb, törtfehér, csipkegalléros inget húz magára, a bőrfűző ezúttal a szekrényben marad, ahogy a nehezebb karkötők és a csilingelő karperecek többsége is. Előkerül azonban egy arannyal hímzett smaragzöld kendő, amelyet rutinosan haja köré köt.
Hamarosan kulcsra zárja szobája ajtaját, komótosan végighalad a folyosón, majd felkapaszkodik a fogadó felé vezető lépcsőn. Vajon a tengerész itthon aludt? Vagy annyira lealjasodott, hogy a Rumosban érte a vég? A tegnapi kis szóváltás makacsul visszakúszik az emlékeibe. Bosszantja, hogy egyáltalán foglalkoztatja. Nagy sóhajjal érkezik meg a fogadótérbe.*
*Nagyon úgy tűnik, hogy Niall egy csapásra kikerült a wegtoreni személyes varázsának bűvköréből. Kétségtelenül bosszantó változása a körülményeknek, de nem igazán engedheti meg magának, hogy efelett keseregjen. Azt az egyszerű tényt szükséges szem előtt tartania, hogy a tengerész így is a segítségére van, még ha közben önérzetében megcsorbítva azt is képzeli, hogy a kupec minden hasznát pusztán a férfijelenlétben látja. Ennél többről van persze szó, de ha tisztában volna a másik kételyeivel, talán akkor sem igyekezne tehetséges duruzsolásba csomagolva magyarázatba kezdeni - elvégre ez most is pofonegyszerűen lepattant róla.
A felcsendülő gúnynév felér most egy gyomrossal. Volt sejtelme afelől, hogy a matróz hallhatta már, de mindeddig volt oly kegyes, hogy nem hozta a tudomására. Velasco'rra mindig akkor nevezte így, amikor könyörtelenül érzékeltetni kívánta a megvetését. Akaratlanul is Nolen hangsúlyát hallja Niall szavában, még ha az ő előadása valójában nem ezt kívánja érzékeltetni.
Kevésszer adódik az ember fiának alkalma rá, de a tengerész szemtanuja lehet, ahogy néhány pillanatra a mindig oly gyors replikákat szóró nyelve most cserbenhagyja. Mi több, mintha egy kósza mozdulat erejéig a szemét is lesütné, mielőtt hátat fordítva neki a konyhapulthoz lépne a pipájáért.*
- Nem is tartalak annak. *nem fordul már utána. Hallja, ahogy az ajtó libben a távozása nyomán, a marka megfeszül a pipaszár körül. Vesz egy mély sóhajt, hogy kiüresítse a fejét, megszabaduljon az egymást kergető, bosszantó gondolatoktól, s kicsit abban bízva, hogy immár az üres fogadótérbe léphet, hagyja maga mögött a konyhát.
A félvér legény látvány kissé meglepi, erről árulkodik a homlokára felszaladt szemöldöke, de épp csak egy pillanatra torpan meg, mielőtt folytatná útját a lépcső felé.*
- Haldrian, holnap én és a Matróz nem leszünk itt, így kérlek állj be a pultba. Nelira egyszerűen felszívódott *meg se fordul a fejében, hogy megálljon. Hosszú nap volt a mai, nincs már ereje csak úgy cseverészgetni.
Már nyitja az ajtót, amikor végül is mégis a kilincset fogva visszapillant.*
- Van egy hölgyvendégünk. Alacsony, feketehajú, boszorkaforma *summázza sietve a leírását* - Kérlek vigyázz vele, és lehetőleg ne bosszantsd fel, ha az útjába kerülsz! *azzal pedig el is tűnik a fogadótértből.*
//Az ínség ára//
*Az ébredés ezúttal nem úgy érkezik, mint általában. Nem pattan ki a szeme az első neszre, nem rendezi gondolatban a nap teendőit még azelőtt, hogy talpa a padlót érné. Mintha valaki ólmot öntött volna a tagjaiba az éj leple alatt. Néhány pillanatig csak mozdulatlanul fekszik, a mennyezet repedéseit bámulva, aztán nehézkesen kezd neki a készülődésnek. Egy egyszerűbb, törtfehér, csipkegalléros inget húz magára, a bőrfűző ezúttal a szekrényben marad, ahogy a nehezebb karkötők és a csilingelő karperecek többsége is. Előkerül azonban egy arannyal hímzett smaragzöld kendő, amelyet rutinosan haja köré köt.
Hamarosan kulcsra zárja szobája ajtaját, komótosan végighalad a folyosón, majd felkapaszkodik a fogadó felé vezető lépcsőn. Vajon a tengerész itthon aludt? Vagy annyira lealjasodott, hogy a Rumosban érte a vég? A tegnapi kis szóváltás makacsul visszakúszik az emlékeibe. Bosszantja, hogy egyáltalán foglalkoztatja. Nagy sóhajjal érkezik meg a fogadótérbe.*
1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-08 19:15:55
Üzenet elküldve: 2026-07-08 19:15:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
- M-hm. *-hümmögve bólint a visszakérdezésre válaszul-* Most is ott van valahol.
*Jobbjának hüvelykjével vaktában átbök a válla felett, a mozdulat jóindulatúan magába foglalja nagyjából a Taverna egészét.*
- A konyhában beszéltem vele utoljára, ha keresnéd. *-bár igazából fogalma sincs róla, hogy Árbocrúdnak szüksége van-e most a wegtorenire -vagy épp fordítva-, ahogy tulajdonképpen arra sem jött még rá, hogy a legény milyen poszton van a Taverna aprócska csapatában. Bár talán ez, hogy fogalma sincs róla, árulja el a legtöbbet a dologról. Ha valaki ennyire obskúrus módon jön-megy, annak általában oka és célja van; és a jó fene a megmondhatója, hogy nem épp ez-e a helyzet a legénnyel kapcsolatban is. Ha ráragasztja ezt a feltételezést, azzal együtt is tökéletesen beillik az itt eddig megismertek sorába.*
- Úgy. *-biccent oda válaszul a „szabadon engedésre”, bár magában sejti, hogy ebben különösebb szava nincs a legénynek. Mármint: hogy mikor és hova megy épp. Jobbjával barátságosat sóz Árbocrúd vállára búcsúzóul, nem fordul a legény után, ahogy az eltűnik a Taverna ajtaja mögött. Inkább csak valahova maga elé néz; újra zsebre vágja jobb kezét, szórakozottan ráharap egyszer-kétsze pipája csutorára, majd elindul az utcán.
Bár bentre már nem hallatszik ebből sok, halkan dudorászik távoztában valami matrózdalt; hogy szórakoztassa vagy lenyugtassa magát – talány.*
- M-hm. *-hümmögve bólint a visszakérdezésre válaszul-* Most is ott van valahol.
*Jobbjának hüvelykjével vaktában átbök a válla felett, a mozdulat jóindulatúan magába foglalja nagyjából a Taverna egészét.*
- A konyhában beszéltem vele utoljára, ha keresnéd. *-bár igazából fogalma sincs róla, hogy Árbocrúdnak szüksége van-e most a wegtorenire -vagy épp fordítva-, ahogy tulajdonképpen arra sem jött még rá, hogy a legény milyen poszton van a Taverna aprócska csapatában. Bár talán ez, hogy fogalma sincs róla, árulja el a legtöbbet a dologról. Ha valaki ennyire obskúrus módon jön-megy, annak általában oka és célja van; és a jó fene a megmondhatója, hogy nem épp ez-e a helyzet a legénnyel kapcsolatban is. Ha ráragasztja ezt a feltételezést, azzal együtt is tökéletesen beillik az itt eddig megismertek sorába.*
- Úgy. *-biccent oda válaszul a „szabadon engedésre”, bár magában sejti, hogy ebben különösebb szava nincs a legénynek. Mármint: hogy mikor és hova megy épp. Jobbjával barátságosat sóz Árbocrúd vállára búcsúzóul, nem fordul a legény után, ahogy az eltűnik a Taverna ajtaja mögött. Inkább csak valahova maga elé néz; újra zsebre vágja jobb kezét, szórakozottan ráharap egyszer-kétsze pipája csutorára, majd elindul az utcán.
Bár bentre már nem hallatszik ebből sok, halkan dudorászik távoztában valami matrózdalt; hogy szórakoztassa vagy lenyugtassa magát – talány.*
1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-08 12:47:09
Üzenet elküldve: 2026-07-08 12:47:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*A lejmolást a tengerész könnyedén hárítja, ő pedig nem is akad fenn a dolgon. Egy próbát megért, annál többet nem. Azzal is tökéletesen tisztában van, hogy amennyiben Niallt valamilyen csoda folytán a közeljövőben felvetné az arany, bizonyára nem azzal foglalatoskodna, hogyan ossza meg vele.*
-Dayaneer, hmmpf? *Pillant fel érdeklődve. Rögtön bevillan lelki szemei elé a nőies formákkal megáldott kupec. Még azt is elfelejti, eredetileg mire akarta rávenni Niallt. Szívesen ütné bele az orrát Dayaneer dolgába, de a tengerész személyében már van a wegtoreninek tájékozódója. Szürke tekintete egy rövid pillanatig fürkészi csak a matrózt, mielőtt jól láthatóan bólintana.*
-Hát akkor... Nem tartalak fel. *Bárhogy is, ott lesz reggel a a fogadótérben, hogy elcsíphesse a párost indulás előtt. Nem forgat a fejében semmi csínyt, csupán mostanában túlontúl nyugodt vizeken hajózik. Legalább azt megpróbálja kiszimatolni, miben utazik Dayaneer. Talán tudja hasznosítani valamire az elejtett információkat. Ha másra nem is, Alissäna szórakoztatása végett.
Egy vigyorral búcsúzik, és oldalazik el Niall mellett. Nem vár semmire, rögtön a szobája felé veszi az irányt, mielőtt az óriásasszony esetleg valami sekélyes munkára fogná.*
*A lejmolást a tengerész könnyedén hárítja, ő pedig nem is akad fenn a dolgon. Egy próbát megért, annál többet nem. Azzal is tökéletesen tisztában van, hogy amennyiben Niallt valamilyen csoda folytán a közeljövőben felvetné az arany, bizonyára nem azzal foglalatoskodna, hogyan ossza meg vele.*
-Dayaneer, hmmpf? *Pillant fel érdeklődve. Rögtön bevillan lelki szemei elé a nőies formákkal megáldott kupec. Még azt is elfelejti, eredetileg mire akarta rávenni Niallt. Szívesen ütné bele az orrát Dayaneer dolgába, de a tengerész személyében már van a wegtoreninek tájékozódója. Szürke tekintete egy rövid pillanatig fürkészi csak a matrózt, mielőtt jól láthatóan bólintana.*
-Hát akkor... Nem tartalak fel. *Bárhogy is, ott lesz reggel a a fogadótérben, hogy elcsíphesse a párost indulás előtt. Nem forgat a fejében semmi csínyt, csupán mostanában túlontúl nyugodt vizeken hajózik. Legalább azt megpróbálja kiszimatolni, miben utazik Dayaneer. Talán tudja hasznosítani valamire az elejtett információkat. Ha másra nem is, Alissäna szórakoztatása végett.
Egy vigyorral búcsúzik, és oldalazik el Niall mellett. Nem vár semmire, rögtön a szobája felé veszi az irányt, mielőtt az óriásasszony esetleg valami sekélyes munkára fogná.*
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-07 18:40:05
Üzenet elküldve: 2026-07-07 18:40:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Tenyérrel löki meg a kétszárnyú ajtót, talán a szükségesnél nagyobb erővel, mintha a nyomorult nyílászáró tehetne bármiről is ebben az életben. Persze nem csapkod; inkább csak lendületes. Azt is túlzás lenne állítani, hogy menekülne innen, noha idegrendszere az elmúlt órában több nyüstölést kapott, mint amennyit egy hét alatt odakint, valamelyik hajó fedélzetén szenvedett volna el.
Még ki sem tárult a két ajtószárny az utcára, maga már kissé oldalazva lép is el közöttük. Talán ez a szerencse – hogy vállát kissé elfordítva lép ki, hiszen amennyire gondolataiba van most merülve, különben minden további nélkül legázolta volna azt, aki viszont befelé igyekszik. Ruganyos, oda-se-figyelő mozdulattal lép ki oldalra, ám a vele szemben álló a macskák lábalattiságával követi a mozdulatát.*
- Szevasz, komám! *-dünnyögi köszönésképp. A legény arcába mered. Hogy is hívják? Hari? Nem. Marinan? Valami ilyesmi. De kár, hogy ennyire vacak a névmemóriája! Arra hamarabb emlékszik, hogy magában Árbocrúdnak keresztelte el a férfiút.*
- Olyasmi. *-megvonja a vállát, kezeit zsebeibe mélyeszti-* Mára végeztem itt.
*Azt persze nem áll szándékában rákötni a legény orrára, hogy merre tart épp. Mondjuk amazt talán nem is épp ez érdekli, hanem erszénye tartalma. Jobb szemöldöke egészen felkúszik homlokára.*
- Mindenképp, öregem! Ha felvet majd az arany, akkor szánok belőle neked is. *-nagylelkű az ajánlat, pontosan annak a tudatában, hogy nem mostanában fog ez megtörténni vele. Azt már inkább meg sem kérdezi, hogy Árbocrúdnak ugyan mire is kéne a suska. A további kérések kilátásba helyezésére bal szemöldöke is felfelé indul.*
- Ital? Jól hangzik. De majd csak holnap, komám. *-egy pillanatra elnéz a legény válla felett, ahogy elgondolkozik-* Valamikor holnap. Délelőtt Dayaneer kísérője lehetek, ahogy ő a többi kupeccel.. tudod..
*Jobbját kihúzza zsebéből, ujjait billegtetve int egyet a levegőben.*
- ..kupeckedik. *-elvigyorodik, de nem sok öröm van ebben a vigyorban.*
A hozzászólás írója (Niall Harven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.07 18:41:36
*Tenyérrel löki meg a kétszárnyú ajtót, talán a szükségesnél nagyobb erővel, mintha a nyomorult nyílászáró tehetne bármiről is ebben az életben. Persze nem csapkod; inkább csak lendületes. Azt is túlzás lenne állítani, hogy menekülne innen, noha idegrendszere az elmúlt órában több nyüstölést kapott, mint amennyit egy hét alatt odakint, valamelyik hajó fedélzetén szenvedett volna el.
Még ki sem tárult a két ajtószárny az utcára, maga már kissé oldalazva lép is el közöttük. Talán ez a szerencse – hogy vállát kissé elfordítva lép ki, hiszen amennyire gondolataiba van most merülve, különben minden további nélkül legázolta volna azt, aki viszont befelé igyekszik. Ruganyos, oda-se-figyelő mozdulattal lép ki oldalra, ám a vele szemben álló a macskák lábalattiságával követi a mozdulatát.*
- Szevasz, komám! *-dünnyögi köszönésképp. A legény arcába mered. Hogy is hívják? Hari? Nem. Marinan? Valami ilyesmi. De kár, hogy ennyire vacak a névmemóriája! Arra hamarabb emlékszik, hogy magában Árbocrúdnak keresztelte el a férfiút.*
- Olyasmi. *-megvonja a vállát, kezeit zsebeibe mélyeszti-* Mára végeztem itt.
*Azt persze nem áll szándékában rákötni a legény orrára, hogy merre tart épp. Mondjuk amazt talán nem is épp ez érdekli, hanem erszénye tartalma. Jobb szemöldöke egészen felkúszik homlokára.*
- Mindenképp, öregem! Ha felvet majd az arany, akkor szánok belőle neked is. *-nagylelkű az ajánlat, pontosan annak a tudatában, hogy nem mostanában fog ez megtörténni vele. Azt már inkább meg sem kérdezi, hogy Árbocrúdnak ugyan mire is kéne a suska. A további kérések kilátásba helyezésére bal szemöldöke is felfelé indul.*
- Ital? Jól hangzik. De majd csak holnap, komám. *-egy pillanatra elnéz a legény válla felett, ahogy elgondolkozik-* Valamikor holnap. Délelőtt Dayaneer kísérője lehetek, ahogy ő a többi kupeccel.. tudod..
*Jobbját kihúzza zsebéből, ujjait billegtetve int egyet a levegőben.*
- ..kupeckedik. *-elvigyorodik, de nem sok öröm van ebben a vigyorban.*
A hozzászólás írója (Niall Harven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.07 18:41:36
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-07 14:59:19
Üzenet elküldve: 2026-07-07 14:59:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Túlzás lenne azt állítani, hogy nem volt szerencsés délelőttje Dongóval. A nehézsúlyú kis köpcös úgy vonta magára a mérsékelten tisztelt publikum figyelmét tettetett őrjöngésével, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mindezt azért, hogy ő nyugodt szívvel, zavartalanul könnyíthessen a zsebeken. Kellően képességes hozzá, hogy egy ilyen alkalmat ne baltázzon el. Még egy roppant kedvező, hetven-harmincas arányt is képes volt leakasztani Dongóról. Ha a betűknek nem is barátja, a dumáláshoz és a számokhoz azért jól ért.
Legalább egy maréknyi arany nyomja így most nadrágját, így igen csak kedélyes hangulatban siet vissza a taverna felé. Fütyörészve pillant a nyikorgó cégér irányába, s ez a rövidke figyelemdeficit elég arra, hogy kis híján az intézmény ajtaján kilépő Niallba ütközzön.*
-Tengerészember! *Mosolyog fel a férfira. Nem jeleskedik emberismeretben, így nem tűnik fel neki a matróz zsémbes hangulata. Rövid ismeretségük alapján amúgy sem gondolná, hogy könnyen ráül a bú Niall lelkére.*
-Kimenőóra? *Nem várja meg a választ, helyette kilépve megtorpanásra kényszeríti a férfit. Mindezt oly természetességgel teszi, mintha egészen véletlen kanyarodott volna útja a tengerjáró elé.*
-Kisegíthetnél egy kevéske arannyal. *Elhúzza száját, mély töprengést mímelve sötét loboncába túr. Még nem döntötte el, hogy Niall miféle. Nem tűnik olyannak, mint akár a kalózszerzet, akinél jobb, ha kartávolságon kívül tartja magát, de nem is az a benyomása, hogy most jött le a hajófalvédőről.*
-Lenne még más kérésem is, de azt talán egy ital mellett... *Fontoskodva ráncolja homlokát. Fogalma sincs, Niall vajon hová helyezi őt a Taverna hierarchiájában, de ahogy Nelira esetében is, a "friss húsok" előtt kedvel magas polcon tetszelegni.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.07 15:05:20
*Túlzás lenne azt állítani, hogy nem volt szerencsés délelőttje Dongóval. A nehézsúlyú kis köpcös úgy vonta magára a mérsékelten tisztelt publikum figyelmét tettetett őrjöngésével, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mindezt azért, hogy ő nyugodt szívvel, zavartalanul könnyíthessen a zsebeken. Kellően képességes hozzá, hogy egy ilyen alkalmat ne baltázzon el. Még egy roppant kedvező, hetven-harmincas arányt is képes volt leakasztani Dongóról. Ha a betűknek nem is barátja, a dumáláshoz és a számokhoz azért jól ért.
Legalább egy maréknyi arany nyomja így most nadrágját, így igen csak kedélyes hangulatban siet vissza a taverna felé. Fütyörészve pillant a nyikorgó cégér irányába, s ez a rövidke figyelemdeficit elég arra, hogy kis híján az intézmény ajtaján kilépő Niallba ütközzön.*
-Tengerészember! *Mosolyog fel a férfira. Nem jeleskedik emberismeretben, így nem tűnik fel neki a matróz zsémbes hangulata. Rövid ismeretségük alapján amúgy sem gondolná, hogy könnyen ráül a bú Niall lelkére.*
-Kimenőóra? *Nem várja meg a választ, helyette kilépve megtorpanásra kényszeríti a férfit. Mindezt oly természetességgel teszi, mintha egészen véletlen kanyarodott volna útja a tengerjáró elé.*
-Kisegíthetnél egy kevéske arannyal. *Elhúzza száját, mély töprengést mímelve sötét loboncába túr. Még nem döntötte el, hogy Niall miféle. Nem tűnik olyannak, mint akár a kalózszerzet, akinél jobb, ha kartávolságon kívül tartja magát, de nem is az a benyomása, hogy most jött le a hajófalvédőről.*
-Lenne még más kérésem is, de azt talán egy ital mellett... *Fontoskodva ráncolja homlokát. Fogalma sincs, Niall vajon hová helyezi őt a Taverna hierarchiájában, de ahogy Nelira esetében is, a "friss húsok" előtt kedvel magas polcon tetszelegni.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.07 15:05:20
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-06 19:35:30
Üzenet elküldve: 2026-07-06 19:35:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Továbbra is mellkasa előtt összefont karokkal áll, és azzal a derűsnek tűnő hunyorgással figyeli a nő arcát. Sokért nem adná, ha belelátna a fejébe! Bár talán addig jó, amíg erre képtelen. Ki tudja, mennyit értene meg abból, ami odabent zajlik?
Korábban is előfordult már, hogy rábízta magát egy nőre, és noha tapasztalatai szerint egy asszony észjárása sokszor merőben eltér egy férfiétól, nem lehetne egyértelműen kijelenteni, hogy az rosszabb is lenne ettől. Csak másabb. Ugyanazt a dolgot nézheti ugyanonnan egy nő és egy férfi, és meglehet: sosem fognak megegyezni abban, hogy mit is látnak valójában. Valahogy épp úgy, mint az imént ők ketten. A maga részéről egy villanásnyi rosszindulatot vagy lenézést sem tartogatott Dayaneer-el szemben, mi több: épp az imént döbbent rá arra, hogy a nő valójában tényleg érti a dolgát. A wegtoreni ezzel szemben annak látta szükségét, hogy megpróbálja legyőzni, maga alá tűrni és megtaposni őt. Hogy ez rosszul esett-e neki, akár csak egy pillanatig? Kinek akar hazudni? Igen. Hogy megérti-e, akár csak egy kicsit is, hogy ez valójában mire volt jó? Nem. Hiszen sosem akart vetélkedni a kreollal. Elfogadta ha az vezetni akart éppen, derűvel fogadta-tűrte, ha a nyelvét is épp rajta élezte kissé. De ez az öncélúnak érződő kivagyiskodás, kinekafaszanagyobb-jellegű versengés, ez egyszerűen idegen tőle kettejük kapcsolatában.
De legalább már tudja, hogy a wegtoreninek nem idegen.
Nem engedi le a karját ahogy Dayaneer közelebb lép, de nem is szól semmit a duruzsolásra. Csupán halkan sóhajt, mintha csak azt mondaná: „ahá!”, ahogy a nő szavai felfedik előtte, hogy egészen konkrétan mit is várt az tőle. Nem többet annál, minthogy egy díszfasz legyen, valaki a kirakatban, akire néznek, miközben a nő mozgatja a dolgokat. Mosolya egy pillanatra mintha gunyorosabbá válna, majd visszasimul a puha, meleg egyszerűségbe.*
- Megbeszéltük: mindenes vagyok. *-hangja egyszerű, ha valami, akkor talán mintha a fáradtság kékesszürke tónusa húzódna benne.-* Csapos, ha kell. Kísérő, ha kell.
*Oldalra biccenti a fejét kissé, úgy fut végig tekintete a nő arcán.*
- De nem vagyok ostoba. Ne is kezelj úgy, Bíborkezű. *-az utolsó szót szinte egészen hűvös hangon mondja. Elfordul, a fogadótérbe vezető ajtó felé indul.-* Ahogy megbeszéltük, holnap elkísérlek. Talán én is ismerek pár komát, akit meg lehet környékezni.
*Megáll, tenyerével az ajtó fáján. Válla felett néz hátra.*
- Az estét odakint töltöm. Reggelre itt leszek. *-szájzugai egy pillanatra felfelé görbülnek-* Mára végeztem.
*Kilöki az ajtót, átlép a fogadótérbe. Fogai közé szorítja pipáját, a derű szinte leolvad róla. Egy pillanatra megáll, végig néz a pulton, élesen fújja ki a levegőt az orrán. Végül úgy, ahogy van, a taverna kijárata fele indul.
Friss levegő, arra van szüksége. És a hínárszagú szélre. És egy zugra, ahol nyugalom van, legalább pár órára.*
*Továbbra is mellkasa előtt összefont karokkal áll, és azzal a derűsnek tűnő hunyorgással figyeli a nő arcát. Sokért nem adná, ha belelátna a fejébe! Bár talán addig jó, amíg erre képtelen. Ki tudja, mennyit értene meg abból, ami odabent zajlik?
Korábban is előfordult már, hogy rábízta magát egy nőre, és noha tapasztalatai szerint egy asszony észjárása sokszor merőben eltér egy férfiétól, nem lehetne egyértelműen kijelenteni, hogy az rosszabb is lenne ettől. Csak másabb. Ugyanazt a dolgot nézheti ugyanonnan egy nő és egy férfi, és meglehet: sosem fognak megegyezni abban, hogy mit is látnak valójában. Valahogy épp úgy, mint az imént ők ketten. A maga részéről egy villanásnyi rosszindulatot vagy lenézést sem tartogatott Dayaneer-el szemben, mi több: épp az imént döbbent rá arra, hogy a nő valójában tényleg érti a dolgát. A wegtoreni ezzel szemben annak látta szükségét, hogy megpróbálja legyőzni, maga alá tűrni és megtaposni őt. Hogy ez rosszul esett-e neki, akár csak egy pillanatig? Kinek akar hazudni? Igen. Hogy megérti-e, akár csak egy kicsit is, hogy ez valójában mire volt jó? Nem. Hiszen sosem akart vetélkedni a kreollal. Elfogadta ha az vezetni akart éppen, derűvel fogadta-tűrte, ha a nyelvét is épp rajta élezte kissé. De ez az öncélúnak érződő kivagyiskodás, kinekafaszanagyobb-jellegű versengés, ez egyszerűen idegen tőle kettejük kapcsolatában.
De legalább már tudja, hogy a wegtoreninek nem idegen.
Nem engedi le a karját ahogy Dayaneer közelebb lép, de nem is szól semmit a duruzsolásra. Csupán halkan sóhajt, mintha csak azt mondaná: „ahá!”, ahogy a nő szavai felfedik előtte, hogy egészen konkrétan mit is várt az tőle. Nem többet annál, minthogy egy díszfasz legyen, valaki a kirakatban, akire néznek, miközben a nő mozgatja a dolgokat. Mosolya egy pillanatra mintha gunyorosabbá válna, majd visszasimul a puha, meleg egyszerűségbe.*
- Megbeszéltük: mindenes vagyok. *-hangja egyszerű, ha valami, akkor talán mintha a fáradtság kékesszürke tónusa húzódna benne.-* Csapos, ha kell. Kísérő, ha kell.
*Oldalra biccenti a fejét kissé, úgy fut végig tekintete a nő arcán.*
- De nem vagyok ostoba. Ne is kezelj úgy, Bíborkezű. *-az utolsó szót szinte egészen hűvös hangon mondja. Elfordul, a fogadótérbe vezető ajtó felé indul.-* Ahogy megbeszéltük, holnap elkísérlek. Talán én is ismerek pár komát, akit meg lehet környékezni.
*Megáll, tenyerével az ajtó fáján. Válla felett néz hátra.*
- Az estét odakint töltöm. Reggelre itt leszek. *-szájzugai egy pillanatra felfelé görbülnek-* Mára végeztem.
*Kilöki az ajtót, átlép a fogadótérbe. Fogai közé szorítja pipáját, a derű szinte leolvad róla. Egy pillanatra megáll, végig néz a pulton, élesen fújja ki a levegőt az orrán. Végül úgy, ahogy van, a taverna kijárata fele indul.
Friss levegő, arra van szüksége. És a hínárszagú szélre. És egy zugra, ahol nyugalom van, legalább pár órára.*
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-06 14:43:55
Üzenet elküldve: 2026-07-06 14:43:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*A képességei elvitatása mindig is érzékeny pont volt a számára, elvégre nőként - kinek a matrózok ősi mondása szerint semmi keresnivalója a fedélzeten - és egy ilyen befolyásos alak nevelt leányaként folyvást meg kellett küzdenie a kétkedőkkel. Ki kellett marnia a saját helyét az asztalnál, hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, a széket kiérdemelte, s nem pedig valaki fenntartotta neki. Soha véget nem érő harc ez, épp ezért fegyverei, mint például a mérget csepegtető nyelve is, mindig készenlétben állnak. A bizonytalanságnak még a csíráját is könyörtelenül el kell fojtania, mielőtt gyökeret verhetne. Ócskának tűnhet a férfi önérzetét tépázni a gyeplő megtartása érdekében, de ez korántsem valami alaposan finomhangolt taktika, pusztán zsigeri válasz. Olyan beidegződés, amelyet hosszú évek alatt nevelt belé az a világ, ahol egyetlen csepp vér szaga is odavonzza akár a tenger túlfeléről a cápákat.
Talán nem is meglepő mindezek után, hogy nem volt teljesen felkészülve arra, ami kieszközölt. Szúrni kívánt, tudatni, hogy többre is képes néhány a tengerésznek kihívónak tetsző fenyegetésnél. Nem gondolta azonban, hogy ilyen mélyre tipor abban a jól ismert férfiönérzetben. Mert a feszült hangból, s a megváltozott tekintetből egyértelmű, hogy többről van most szó némi felpiszkálásnak szánt mímelt sértődésről.
A pipáját ismét a szájához emeli, de ahelyett, hogy nagyot szívna belőle, most egy pillanatra tűnődve rág rá, hogy aztán egy rövid időre a pultra téve pihentesse, miközben ellöki magát. Közel lépdel, egyenesen előtte áll meg, azonban közelségében nincs feszült fenyegetés. A megszokottan felpiszkáló határfeszegetés már annál inkább. Ujjai közé veszi a férfi nyakában függő ezüst érmét és finoman végigsimít a felületén.*
- Ha nem lenne rád szükségem, úgy gondolod, hogy magammal kívánnálak vinni, Matróz? *hangja a korábbinál jóval lágyabban duruzsol, ahogy zöldjei végül felpillantanak a kékekbe. A hirtelen jött simulékonyság szinte felér egy bocsánatkéréssel, noha ilyet soha ki nem ejtene a száján. Elereszti a medált, de nem hátrál.*
- Hiába ismerem jól ki magam a környéken, attól még a helyiek számára csak egy nyugati fehérnép vagyok *finoman ki is hangsúlyozza ezt a női mivoltot, mintha valami kellemetlen hátráltató tényező volna. Az is* - Sokkal biztonságosabb egy jóképű kikötői tengerész társaságában mászkálnom, még ha ez a kísérő nem is jeleskedik különösebben a harcban.
*Majdnem biztos benne, hogy jobban forgatja a szablyát Niallnál, de ez nem egy olyan tény, ami idegen szem számára könnyen megállapítható. Jobb volna valódi fegyveres kíséret, ez kétségtelen, de Leon és Ettvallder egyszerűen felszívódott.
Az illetlen ujjak finoman cirógatva simítanak ki néhány gyűrődést a matróz ingéből.*
- Az ilyen Sellőházas jelenetekbe pedig könnyen beletanulsz majd *vetíti ezzel előre egyszerre a hosszabbtávú eredményes együttműködés jövőjét, szája sarkában pedig aprócska mosoly játszik. Megigazítja még a gallérját majd mély, drámai sóhajjal lép el a férfitól*
- De persze, ha szívesebben csaposkodnál...
*A képességei elvitatása mindig is érzékeny pont volt a számára, elvégre nőként - kinek a matrózok ősi mondása szerint semmi keresnivalója a fedélzeten - és egy ilyen befolyásos alak nevelt leányaként folyvást meg kellett küzdenie a kétkedőkkel. Ki kellett marnia a saját helyét az asztalnál, hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, a széket kiérdemelte, s nem pedig valaki fenntartotta neki. Soha véget nem érő harc ez, épp ezért fegyverei, mint például a mérget csepegtető nyelve is, mindig készenlétben állnak. A bizonytalanságnak még a csíráját is könyörtelenül el kell fojtania, mielőtt gyökeret verhetne. Ócskának tűnhet a férfi önérzetét tépázni a gyeplő megtartása érdekében, de ez korántsem valami alaposan finomhangolt taktika, pusztán zsigeri válasz. Olyan beidegződés, amelyet hosszú évek alatt nevelt belé az a világ, ahol egyetlen csepp vér szaga is odavonzza akár a tenger túlfeléről a cápákat.
Talán nem is meglepő mindezek után, hogy nem volt teljesen felkészülve arra, ami kieszközölt. Szúrni kívánt, tudatni, hogy többre is képes néhány a tengerésznek kihívónak tetsző fenyegetésnél. Nem gondolta azonban, hogy ilyen mélyre tipor abban a jól ismert férfiönérzetben. Mert a feszült hangból, s a megváltozott tekintetből egyértelmű, hogy többről van most szó némi felpiszkálásnak szánt mímelt sértődésről.
A pipáját ismét a szájához emeli, de ahelyett, hogy nagyot szívna belőle, most egy pillanatra tűnődve rág rá, hogy aztán egy rövid időre a pultra téve pihentesse, miközben ellöki magát. Közel lépdel, egyenesen előtte áll meg, azonban közelségében nincs feszült fenyegetés. A megszokottan felpiszkáló határfeszegetés már annál inkább. Ujjai közé veszi a férfi nyakában függő ezüst érmét és finoman végigsimít a felületén.*
- Ha nem lenne rád szükségem, úgy gondolod, hogy magammal kívánnálak vinni, Matróz? *hangja a korábbinál jóval lágyabban duruzsol, ahogy zöldjei végül felpillantanak a kékekbe. A hirtelen jött simulékonyság szinte felér egy bocsánatkéréssel, noha ilyet soha ki nem ejtene a száján. Elereszti a medált, de nem hátrál.*
- Hiába ismerem jól ki magam a környéken, attól még a helyiek számára csak egy nyugati fehérnép vagyok *finoman ki is hangsúlyozza ezt a női mivoltot, mintha valami kellemetlen hátráltató tényező volna. Az is* - Sokkal biztonságosabb egy jóképű kikötői tengerész társaságában mászkálnom, még ha ez a kísérő nem is jeleskedik különösebben a harcban.
*Majdnem biztos benne, hogy jobban forgatja a szablyát Niallnál, de ez nem egy olyan tény, ami idegen szem számára könnyen megállapítható. Jobb volna valódi fegyveres kíséret, ez kétségtelen, de Leon és Ettvallder egyszerűen felszívódott.
Az illetlen ujjak finoman cirógatva simítanak ki néhány gyűrődést a matróz ingéből.*
- Az ilyen Sellőházas jelenetekbe pedig könnyen beletanulsz majd *vetíti ezzel előre egyszerre a hosszabbtávú eredményes együttműködés jövőjét, szája sarkában pedig aprócska mosoly játszik. Megigazítja még a gallérját majd mély, drámai sóhajjal lép el a férfitól*
- De persze, ha szívesebben csaposkodnál...
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-07-02 04:48:06
Üzenet elküldve: 2026-07-02 04:48:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
*Kissé megvonja a vállát Dayaneer tűnődésére válaszul. Nem szól rá semmit. Erről -a biztonságos utakról- tényleg nem sokat tud, ostobaságot mondani pedig nem akar. És valahol valóban érzi is azt, hogy ez inkább csak egy hangosan kimondott mondat volt.
Ennek ellenére a gondolat horgonyt vet elméjében kis időre, míg maga is eltűnődik az elhangzott, választ-nem-váró kérdésen. Mennyi biztonságos út létezhet még? Szárazon valószínűleg nem sok, az utak és csapások nagy részét baromi könnyű akár egy maroknyi fegyveresnek is kontroll alatt tartania, csak annyi kell hozzá, hogy jól választják meg a helyüket. Mi marad akkor? A part menti hajózás, azzal aligha lehet gond alapvetően, ott inkább az a kérdés, hogy egyáltalán hol tudna kikötni a hajó. Vagy -és innentől vág egybe a gondolatmenete a nőével a tudta nélkül- esetleg a folyó. Egy sekélymerülésűvel oda-vissza járható lenne, bár kompromisszumokkal, hiszen gondoskodni kéne a védelemről is. Nem feltételezné, hogy bármi csürhe rendelkezne egy gyors siklóval, amivel elfogható lenne egy vitorlával és evezősökkel felgyorsított dereglye, de nagyjából minden hülye ki tud lőni pár nyilat, amik arra vannak preparálva, hogy felgyújtsák azt, amibe csak beleállnak. A tűz azért a vízen is úr tud lenni.
Persze ezektől egészen eltérő gondolatok járnak már a fejében akkor, amikor a wegtoreni úgy dönt, hogy kötekedni van kedve.
A méricskélő pillantás, és az azt követő szavak hangsúlya olyan, mintha a nő leöntötte volna egy pohár jéghideg olajjal, csak hogy utána egyből meg is gyújtsa azt.*
- Na. *-halkan pöffent a gyújtatlan pipája szárán, majd elveszi fogai közül a pipát, és annak fejét tenyerébe zárva fonja össze karjait mellkasa előtt. Most maga méri végig a nőt, ahogy az folytatja a mondandóját, és kicsit olyan érzése van, mintha most látná őt először. És talán ez így is van, bizonyos értelemben. Hiszen, mint ahogy arra rájön, Dayaneer most prezentálja épp a valódi énjét. Legszívesebben felnevetne, ha nem épp a torkába gyűlt keserű feszültség-gombóc fojtogatná kissé. Bár meglepi ez a fajta visszaütés amit a kupec prezentál, és igazán jól sem esik számára sem a hangsúly, sem a szavak, valahol örül neki, hogy pont ezt és pont így mondta a nő. Legalább most már tudja, hogy mire számíthat tőle. Mély levegőt vesz, halk torokköszörüléssel száműzi a gombócot a torkából.*
- Eegen? *-annak azért örül, hogy a hangja nyugodt tud maradni. Fürkészőn ugrál a tekintete a nő arcán.-* Örülök neki, hogy csak magadra számítva ennyire.. gördülékenyek a dolgok.
*Oldalra biccenti kissé a fejét, a szájzugaiban megjelenő mosoly szinte megbocsájtónak hat.*
- Ezek szerint rám nagyon szükséged sincs az ilyen helyzetekben. Én pedig most ezt tanultam meg.
*Biccent, csak úgy magának. Igen: megtanulta, hogy az a legjobb, ha egészen egyszerűen nem bonyolódik bele a wegtoreni dolgaiba. Vagy a wegorenibe magába, úgy nagy általánosságban. Gondolatai között egy vízen úszó hajó képe bukkan fel délibáb-szerű illanással, a hajó árbocán egy apró, ám a szélben annál jobban lobogó piros zászlócskával.*
- És ha nem tudok mit segíteni most, *-az ujjai között tartott pipa szára apró kört ír le a levebőben-* akkor magadra is hagylak. Csak hogy ne akadályozzak semmit.
*Aprót hunyorint, szinte derűsen. Tényleg nem dühös vagy csalódott, sőt, valójában örül, hogy a nő még most megmutatta foga fehérjét, és azt, hogy mire lehet számítani tőle.*
*Kissé megvonja a vállát Dayaneer tűnődésére válaszul. Nem szól rá semmit. Erről -a biztonságos utakról- tényleg nem sokat tud, ostobaságot mondani pedig nem akar. És valahol valóban érzi is azt, hogy ez inkább csak egy hangosan kimondott mondat volt.
Ennek ellenére a gondolat horgonyt vet elméjében kis időre, míg maga is eltűnődik az elhangzott, választ-nem-váró kérdésen. Mennyi biztonságos út létezhet még? Szárazon valószínűleg nem sok, az utak és csapások nagy részét baromi könnyű akár egy maroknyi fegyveresnek is kontroll alatt tartania, csak annyi kell hozzá, hogy jól választják meg a helyüket. Mi marad akkor? A part menti hajózás, azzal aligha lehet gond alapvetően, ott inkább az a kérdés, hogy egyáltalán hol tudna kikötni a hajó. Vagy -és innentől vág egybe a gondolatmenete a nőével a tudta nélkül- esetleg a folyó. Egy sekélymerülésűvel oda-vissza járható lenne, bár kompromisszumokkal, hiszen gondoskodni kéne a védelemről is. Nem feltételezné, hogy bármi csürhe rendelkezne egy gyors siklóval, amivel elfogható lenne egy vitorlával és evezősökkel felgyorsított dereglye, de nagyjából minden hülye ki tud lőni pár nyilat, amik arra vannak preparálva, hogy felgyújtsák azt, amibe csak beleállnak. A tűz azért a vízen is úr tud lenni.
Persze ezektől egészen eltérő gondolatok járnak már a fejében akkor, amikor a wegtoreni úgy dönt, hogy kötekedni van kedve.
A méricskélő pillantás, és az azt követő szavak hangsúlya olyan, mintha a nő leöntötte volna egy pohár jéghideg olajjal, csak hogy utána egyből meg is gyújtsa azt.*
- Na. *-halkan pöffent a gyújtatlan pipája szárán, majd elveszi fogai közül a pipát, és annak fejét tenyerébe zárva fonja össze karjait mellkasa előtt. Most maga méri végig a nőt, ahogy az folytatja a mondandóját, és kicsit olyan érzése van, mintha most látná őt először. És talán ez így is van, bizonyos értelemben. Hiszen, mint ahogy arra rájön, Dayaneer most prezentálja épp a valódi énjét. Legszívesebben felnevetne, ha nem épp a torkába gyűlt keserű feszültség-gombóc fojtogatná kissé. Bár meglepi ez a fajta visszaütés amit a kupec prezentál, és igazán jól sem esik számára sem a hangsúly, sem a szavak, valahol örül neki, hogy pont ezt és pont így mondta a nő. Legalább most már tudja, hogy mire számíthat tőle. Mély levegőt vesz, halk torokköszörüléssel száműzi a gombócot a torkából.*
- Eegen? *-annak azért örül, hogy a hangja nyugodt tud maradni. Fürkészőn ugrál a tekintete a nő arcán.-* Örülök neki, hogy csak magadra számítva ennyire.. gördülékenyek a dolgok.
*Oldalra biccenti kissé a fejét, a szájzugaiban megjelenő mosoly szinte megbocsájtónak hat.*
- Ezek szerint rám nagyon szükséged sincs az ilyen helyzetekben. Én pedig most ezt tanultam meg.
*Biccent, csak úgy magának. Igen: megtanulta, hogy az a legjobb, ha egészen egyszerűen nem bonyolódik bele a wegtoreni dolgaiba. Vagy a wegorenibe magába, úgy nagy általánosságban. Gondolatai között egy vízen úszó hajó képe bukkan fel délibáb-szerű illanással, a hajó árbocán egy apró, ám a szélben annál jobban lobogó piros zászlócskával.*
- És ha nem tudok mit segíteni most, *-az ujjai között tartott pipa szára apró kört ír le a levebőben-* akkor magadra is hagylak. Csak hogy ne akadályozzak semmit.
*Aprót hunyorint, szinte derűsen. Tényleg nem dühös vagy csalódott, sőt, valójában örül, hogy a nő még most megmutatta foga fehérjét, és azt, hogy mire lehet számítani tőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1916-1935