Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:04:07
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:04:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
//Konyha//
*Elmegy ő egyedül is, ha arról van szó, de társaságban mégis jobb belépni egy efféle helyre. Bár tudná, hogy mit helyeztek kilátásba a kis félvérnek, biztos szíves örömest nézné meg az eseményt, bár gyaníthatóan Haldriannak kevesebb öröme lenne benne, mint Nelirának.*
- Majd elmegyek mással, ha csak ennek árán jössz velem. *Mondja, miközben láthatóan úgy passzírozza fenekét a másik öléhez, hogy amaz pontosan tudhatja, hogy nem hagyna ki egy konyhai légyottot. Kellően izgalmas terep, noha a boltot talán rontja.*
- Ugyanis mint látod, nem vagyok az a jókislány típus. *Kacag fel, majd elégedetten konstatálja a látvány okozta sóhajt. Be nem segít a nadrág letolásában, így is van dolga elég. Ki kell szolgálnia például a reá várakozó vendéget.*
- Kár, pedig biztos tetszettem volna egy másik szépséggel… És tényleg, mindig van kedvem az ilyesmihez. *Rebegi, de mondandója már édes nyögdécselésbe fullad. A keblét ért finom simítás kellően felkorbácsolja az érzékeit, s kedvtelve segít be csípőjének finom mozgásával. Ettől még nem fogja be a száját.*
- Két ilyen fenék lenne az arcodban pedig, nem is győznéd. *Sóhajai szaporábbak, ahogy a fél-elfé is. Nem hibáztatja, ő is hamar elsülne, ha lenne mivel, ha magát kellene hátulról nézegetni. Persze neki már nem jut ideje arra, hogy átélje ugyanazt a csodát, mint Haldrian, de nem csalódott túlságosan. Majd behajtja rajta kétszeresen. Ugyanis innentől tartozik neki a Kisasszony drágalátos jobbkeze, ha még nem is tudja.
Nem zavarja a tény, hogy talán mindenki hallotta a másik hangját. Felegyenesedik pihegve, majd megfordul, s végig simítana annak arcán.*
- Egyet se győzöl. *Biggyeszti le játékosan az ajkát, majd igyekszik rendezi fizimiskáját. Nem akar ő megbántani senkit, motivál csupán. * - De azért nem volt rossz. *Vissza is fordul a kondérhoz, hogy szedhessen belőle Markonnak. Talán ő jóllakik. *
//Konyha//
*Elmegy ő egyedül is, ha arról van szó, de társaságban mégis jobb belépni egy efféle helyre. Bár tudná, hogy mit helyeztek kilátásba a kis félvérnek, biztos szíves örömest nézné meg az eseményt, bár gyaníthatóan Haldriannak kevesebb öröme lenne benne, mint Nelirának.*
- Majd elmegyek mással, ha csak ennek árán jössz velem. *Mondja, miközben láthatóan úgy passzírozza fenekét a másik öléhez, hogy amaz pontosan tudhatja, hogy nem hagyna ki egy konyhai légyottot. Kellően izgalmas terep, noha a boltot talán rontja.*
- Ugyanis mint látod, nem vagyok az a jókislány típus. *Kacag fel, majd elégedetten konstatálja a látvány okozta sóhajt. Be nem segít a nadrág letolásában, így is van dolga elég. Ki kell szolgálnia például a reá várakozó vendéget.*
- Kár, pedig biztos tetszettem volna egy másik szépséggel… És tényleg, mindig van kedvem az ilyesmihez. *Rebegi, de mondandója már édes nyögdécselésbe fullad. A keblét ért finom simítás kellően felkorbácsolja az érzékeit, s kedvtelve segít be csípőjének finom mozgásával. Ettől még nem fogja be a száját.*
- Két ilyen fenék lenne az arcodban pedig, nem is győznéd. *Sóhajai szaporábbak, ahogy a fél-elfé is. Nem hibáztatja, ő is hamar elsülne, ha lenne mivel, ha magát kellene hátulról nézegetni. Persze neki már nem jut ideje arra, hogy átélje ugyanazt a csodát, mint Haldrian, de nem csalódott túlságosan. Majd behajtja rajta kétszeresen. Ugyanis innentől tartozik neki a Kisasszony drágalátos jobbkeze, ha még nem is tudja.
Nem zavarja a tény, hogy talán mindenki hallotta a másik hangját. Felegyenesedik pihegve, majd megfordul, s végig simítana annak arcán.*
- Egyet se győzöl. *Biggyeszti le játékosan az ajkát, majd igyekszik rendezi fizimiskáját. Nem akar ő megbántani senkit, motivál csupán. * - De azért nem volt rossz. *Vissza is fordul a kondérhoz, hogy szedhessen belőle Markonnak. Talán ő jóllakik. *
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-09 18:24:37
Üzenet elküldve: 2025-11-09 18:24:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
//Konyha//
*Hazudna, ha azt állítaná, hogy nehéz dolga van Nelirával. Úgy simul bele a tenyerébe, mint egy kismacska, ez pedig kellően felbátorítja a továbbiakra.*
-Talán. Ha jó kislány leszel. *Azt bölcsen kihagyja a történetből, miért ódzkodik a Sellőház intézményétől. Legutóbbi ottjártakor az "Intéző" névre hallgató, piperkőc wegtoreni különleges élményeket helyezett kilátásba a hátsó fertályának, ha megint sellőlesen kapja. De végső soron... Fenyegették már meg rosszabbal is.*
-Hah... *Szakad fel ajkai közül az elégedett sóhaj, ahogy kezeivel feltolja a szoknya anyagát Nelira hátán. Kapkodva tolja le nadrágját bokáig, hogy megragadva a lány csípőjét a megfelelő helyre illessze kéjtől duzzadó játékszerét.*
-Ezek szerint... Neked folyton kedved van ilyesmihez. *Nem kertel, helyette felnyögve, sietve merül el az élvezetben, mintha bármikor megszakíthatná kedvtelését valaki a fogadótérből. Látszólag Nelirát sem zavarja különösebben, hogy a húsos kondér felett, a falnak támasztva teszi magáévá, őt pedig még annál is kevésbé. Előrenyúl, hogy kiszabadíthassa a lány kebleit a ruha szorításából, hadd végezze a gravitáció a dolgát. Finoman simít végig rajtuk ujjaival, csakúgy az érzés kedvéért, ezzel is korbácsolva amúgy is vékonyka állóképességét. Rabul ejti a szituáció, na meg a szőkeség előtte. Nem is kell sok, hogyha csak Nelira meg nem állítja a folyamatban, hogy terméketlen magjával töltse meg a lányt egy oly felszabadult sóhaj kíséretében, amit bizonyára a fogadótérből is hallani.*
//Konyha//
*Hazudna, ha azt állítaná, hogy nehéz dolga van Nelirával. Úgy simul bele a tenyerébe, mint egy kismacska, ez pedig kellően felbátorítja a továbbiakra.*
-Talán. Ha jó kislány leszel. *Azt bölcsen kihagyja a történetből, miért ódzkodik a Sellőház intézményétől. Legutóbbi ottjártakor az "Intéző" névre hallgató, piperkőc wegtoreni különleges élményeket helyezett kilátásba a hátsó fertályának, ha megint sellőlesen kapja. De végső soron... Fenyegették már meg rosszabbal is.*
-Hah... *Szakad fel ajkai közül az elégedett sóhaj, ahogy kezeivel feltolja a szoknya anyagát Nelira hátán. Kapkodva tolja le nadrágját bokáig, hogy megragadva a lány csípőjét a megfelelő helyre illessze kéjtől duzzadó játékszerét.*
-Ezek szerint... Neked folyton kedved van ilyesmihez. *Nem kertel, helyette felnyögve, sietve merül el az élvezetben, mintha bármikor megszakíthatná kedvtelését valaki a fogadótérből. Látszólag Nelirát sem zavarja különösebben, hogy a húsos kondér felett, a falnak támasztva teszi magáévá, őt pedig még annál is kevésbé. Előrenyúl, hogy kiszabadíthassa a lány kebleit a ruha szorításából, hadd végezze a gravitáció a dolgát. Finoman simít végig rajtuk ujjaival, csakúgy az érzés kedvéért, ezzel is korbácsolva amúgy is vékonyka állóképességét. Rabul ejti a szituáció, na meg a szőkeség előtte. Nem is kell sok, hogyha csak Nelira meg nem állítja a folyamatban, hogy terméketlen magjával töltse meg a lányt egy oly felszabadult sóhaj kíséretében, amit bizonyára a fogadótérből is hallani.*
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-09 10:46:41
Üzenet elküldve: 2025-11-09 10:46:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
//Konyha//
*Ahogy sehogy máshol, úgy egy konyhában sem tud megjelenni úgy, hogy ne kavarja fel maga körül a kedélyeket. Persze visszafoghatná magát, de valahogy a Kikötőben úgy érzi, itt szabados lehet. Hiszen ezért jött. Nincsenek lefitymáló pillantások, sőt mi több, már sokadjára mérik végig úgy, ahogyan illik. Eddig is zsebelte persze az elismeréseket, de van, kiknek sok a jelensége. Mondaná, hogy nem hibáztatja őket, de hibáztatja.*
- Igen? *Pislant a válla mögé, a közeledő félvérre. Már merné is a pörköltet, mikor mellette landol egy fatányér, na meg keblein két kéz. Gyorsak az események, ha ez a kis szépség a közelében van, de cseppet sem bánja. Kacér mosoly húzódik végig ajkán, majd a szedőkanál a kondérban landol, apró szaftos pettyeket lőve szerteszét, de egyik sem őket éri talán.*
- Mert kíváncsi vagyok rá.
*Nem fog letenni a kis túráról azért, mert épp egy ágyék feszül a hátsófeléhez. De könnyedén elodázza az indulást másnapról, mondjuk harmadnapra. Az ő éhsége is olyan, ami nem csillapodik soha, de sokkalta jobban barangolna be női idomokat. Talán Dayaneer lesz az ő embere, amíg a Kisasszony távol van. Vele biztos a Sellőben is meglehetőst jól lehet majd szórakozni.
Fenekét domborítja, mintegy felkínálva azt, amit már amúgyis el kívánnak venni tőle. Rajta ne múljon, a zsoldos úgysincs úgy kitömve, kibír néhány percet nélküle. Majd azt hazudja, nem fért a kondérhoz. Tulajdonképpen ez nem is akkora hazugság.*
- Nem azért kefélek veled, mert bizalmat szeretnék ébreszteni. *Hajol még előrébb, hogy gyorsan húzza csak fel azt a lenge szoknyát a fiú.* - Hanem mert ahhoz van kedvem. *Kacag fel halkan, s innentől rajta nem múlik, ha nem ugrasztja szét őket senki, bizony hagyja elmerülni Haldriant ölében, hátha ismét kicsihol belőle is egy kis gyönyört.*
//Konyha//
*Ahogy sehogy máshol, úgy egy konyhában sem tud megjelenni úgy, hogy ne kavarja fel maga körül a kedélyeket. Persze visszafoghatná magát, de valahogy a Kikötőben úgy érzi, itt szabados lehet. Hiszen ezért jött. Nincsenek lefitymáló pillantások, sőt mi több, már sokadjára mérik végig úgy, ahogyan illik. Eddig is zsebelte persze az elismeréseket, de van, kiknek sok a jelensége. Mondaná, hogy nem hibáztatja őket, de hibáztatja.*
- Igen? *Pislant a válla mögé, a közeledő félvérre. Már merné is a pörköltet, mikor mellette landol egy fatányér, na meg keblein két kéz. Gyorsak az események, ha ez a kis szépség a közelében van, de cseppet sem bánja. Kacér mosoly húzódik végig ajkán, majd a szedőkanál a kondérban landol, apró szaftos pettyeket lőve szerteszét, de egyik sem őket éri talán.*
- Mert kíváncsi vagyok rá.
*Nem fog letenni a kis túráról azért, mert épp egy ágyék feszül a hátsófeléhez. De könnyedén elodázza az indulást másnapról, mondjuk harmadnapra. Az ő éhsége is olyan, ami nem csillapodik soha, de sokkalta jobban barangolna be női idomokat. Talán Dayaneer lesz az ő embere, amíg a Kisasszony távol van. Vele biztos a Sellőben is meglehetőst jól lehet majd szórakozni.
Fenekét domborítja, mintegy felkínálva azt, amit már amúgyis el kívánnak venni tőle. Rajta ne múljon, a zsoldos úgysincs úgy kitömve, kibír néhány percet nélküle. Majd azt hazudja, nem fért a kondérhoz. Tulajdonképpen ez nem is akkora hazugság.*
- Nem azért kefélek veled, mert bizalmat szeretnék ébreszteni. *Hajol még előrébb, hogy gyorsan húzza csak fel azt a lenge szoknyát a fiú.* - Hanem mert ahhoz van kedvem. *Kacag fel halkan, s innentől rajta nem múlik, ha nem ugrasztja szét őket senki, bizony hagyja elmerülni Haldriant ölében, hátha ismét kicsihol belőle is egy kis gyönyört.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-08 22:39:01
Üzenet elküldve: 2025-11-08 22:39:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
*Csak ámulva pillant fel, ahogy a szőkeség visszabiccenti székével együtt a biztos talajra. Határozottan érzékel a lányból áradni valamiféle veszélyt, na és persze kiszámíthatatlanságot. Ebben hasonlít közös úrnőjükre. Szerencséjére azonban a szőkeség sokkal inkább megközelíthető.*
-Azt csinálsz, amit akarsz. *Feleli, miközben felpattan ültéből, hogy a félig üres fatálat a konyhapultra dobja. Hirtelenjében egészen más után lett éhes. Egyrészt a hosszú koplalás után egyetlen vacsorával senki fia nem tudna betelni, másrészt Nelira meglehetősen kacér habitusa kellően megmozgatja.
Hamar mögé is lép, miközben a lány a kondér után hajol.*
-Minek mennél Te a Sellőházba? *Merész mozdulattal nyúl előre és karolja át a lányt, hogy lehetőségei szerint markába zárja a szőkeség kebleit.*
-Itt is megkaphatsz bármit. *Beharapja ajkait, miközben ágyékát a lány hátsó fertályának igyekszik nyomni.*
-A pörkölt meg ráér. Vagy nem akarod megszolgálni a Taverna második emberének bizalmát? *Duruzsolja tovább Nelira fülébe. A legkevésbé sem érdekli, ha valakinek várakoznia kell hirtelen jött kéjkedve miatt. Csak azt reméli, hogy az óriásasszonyt nem eszi ide a fene épp most, mert akkor bizony futni kell. Arra nem számít, hogy bárki más a konyhába lép, de kockázat nélkül amúgy sincs mulatság.*
*Csak ámulva pillant fel, ahogy a szőkeség visszabiccenti székével együtt a biztos talajra. Határozottan érzékel a lányból áradni valamiféle veszélyt, na és persze kiszámíthatatlanságot. Ebben hasonlít közös úrnőjükre. Szerencséjére azonban a szőkeség sokkal inkább megközelíthető.*
-Azt csinálsz, amit akarsz. *Feleli, miközben felpattan ültéből, hogy a félig üres fatálat a konyhapultra dobja. Hirtelenjében egészen más után lett éhes. Egyrészt a hosszú koplalás után egyetlen vacsorával senki fia nem tudna betelni, másrészt Nelira meglehetősen kacér habitusa kellően megmozgatja.
Hamar mögé is lép, miközben a lány a kondér után hajol.*
-Minek mennél Te a Sellőházba? *Merész mozdulattal nyúl előre és karolja át a lányt, hogy lehetőségei szerint markába zárja a szőkeség kebleit.*
-Itt is megkaphatsz bármit. *Beharapja ajkait, miközben ágyékát a lány hátsó fertályának igyekszik nyomni.*
-A pörkölt meg ráér. Vagy nem akarod megszolgálni a Taverna második emberének bizalmát? *Duruzsolja tovább Nelira fülébe. A legkevésbé sem érdekli, ha valakinek várakoznia kell hirtelen jött kéjkedve miatt. Csak azt reméli, hogy az óriásasszonyt nem eszi ide a fene épp most, mert akkor bizony futni kell. Arra nem számít, hogy bárki más a konyhába lép, de kockázat nélkül amúgy sincs mulatság.*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-08 19:42:29
Üzenet elküldve: 2025-11-08 19:42:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit Csecsebecse//
*Nelira jelentőségteljesnek szánt pillantása nem zavarja, sőt, azt még a maga módján helyénvalónak és elégnek is érzi. De persze Dayaneer csak azért is bottal piszkálja az alvó ibriszt a megjegyzésével és azzal a fajta mosollyal, amitől az embernek felforr a vére. És nem, nem /arra/ a fajta forrásra kell itt gondolni. Inkább nem is válaszol rá, hacsak egy halk, torokhangú morranást nem veszünk annak, amíg a sós vizet löbböli körbe-körbe. Fejfájása kicsit érzékenyebbé teszi most, s nem szívesen terítené ki a wegtoreni előtt ezt a lapot, mivel teljesen biztos benne, hogy az nem lenne rest kihasználni a helyzetet, szórakozásképp.
Talán ezért is tereli inkább a pipája és a tűzszerszáma felé a nő figyelmét. A tényleg ártatlannak szánt kérdés célt ér, legalábbis pár légvételnyi szünet áll be, amíg érzése szerint Dayaneer megpróbál a veséjébe látni. Kissé felvont szemöldökkel viszonozza a pillantást, mintha csak azt kérdezné, hogy „na mi az?”, közben persze ismét rácsodálkozik azokra a szép zöld szemekre. Végül csak elnyeri a kegyet és a wegtoreni pipáját, amivel újabb nyugodt pillanatokat is kap. Amíg az apró tűzszerszámmal vacakol, fél füllel a vigyori vendég életről szóló okfejtését hallgatja, s egy ponton szinte derűsen rá is biccent az elhangzó szavakra. Ezért szereti a Kikötőt - néha a legfurább fickók mondják a legnagyobb bölcsességeket.*
- Tudok, *- válaszol Dayaneer újabb megjegyzésére, majd még egy utolsót fúj a parázsló dohányra-* egy kikötői vademberhez képest.
*Visszaadja a wegtoreninek a pipáját és a tűzszerszámot, és újra a poharat veszi a kezébe. Aprót kortyol a különben pocsék ízű vízből, de ez is csak olyan, mint minden orvosság - le kell nyelni és kész. Dayaneer kérdésére nem válaszol egyből. Egyszerű lenne rávágni, hogy persze, remekül aludt, sose jobban; de a nyilvánvaló hazugsággal nem nyerne semmit. Inkább megvonja jobb vállát, leereszti a poharat és a wegtoreni felé fordítja arcát.*
- Nem. *-válaszolja végül teljesen őszintén.-* Sokára aludtam el, és a hely is idegen még. Na meg az sem hagyott aludni, hogy.. Hmm.
*Talányos mosolyt villant a nőre, aligha szükséges befejeznie a mondatot. Kortyol a sós vízből, amitől csak még szomjasabbnak érzi magát.*
- Na és te? Jót pihentél? *-a kérdést nem fantázia-szegénységből pattintja vissza, pont ugyanolyan és ugyanannyi álnokság van emögött is, mint amögött a kérdés mögött amit ő kapott. Ha csak kicsit is jól érezte este a nőn, akkor bizony neki sem lehetett egyszerű elaludnia. Persze ha tippelnie kéne, Dayaneer inkább önként jelentkezne vitorlaszolgálatra, mint hogy ezt beismerné.*
A hozzászólás írója (Niall Harven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.08 19:45:03
//Kicsit Csecsebecse//
*Nelira jelentőségteljesnek szánt pillantása nem zavarja, sőt, azt még a maga módján helyénvalónak és elégnek is érzi. De persze Dayaneer csak azért is bottal piszkálja az alvó ibriszt a megjegyzésével és azzal a fajta mosollyal, amitől az embernek felforr a vére. És nem, nem /arra/ a fajta forrásra kell itt gondolni. Inkább nem is válaszol rá, hacsak egy halk, torokhangú morranást nem veszünk annak, amíg a sós vizet löbböli körbe-körbe. Fejfájása kicsit érzékenyebbé teszi most, s nem szívesen terítené ki a wegtoreni előtt ezt a lapot, mivel teljesen biztos benne, hogy az nem lenne rest kihasználni a helyzetet, szórakozásképp.
Talán ezért is tereli inkább a pipája és a tűzszerszáma felé a nő figyelmét. A tényleg ártatlannak szánt kérdés célt ér, legalábbis pár légvételnyi szünet áll be, amíg érzése szerint Dayaneer megpróbál a veséjébe látni. Kissé felvont szemöldökkel viszonozza a pillantást, mintha csak azt kérdezné, hogy „na mi az?”, közben persze ismét rácsodálkozik azokra a szép zöld szemekre. Végül csak elnyeri a kegyet és a wegtoreni pipáját, amivel újabb nyugodt pillanatokat is kap. Amíg az apró tűzszerszámmal vacakol, fél füllel a vigyori vendég életről szóló okfejtését hallgatja, s egy ponton szinte derűsen rá is biccent az elhangzó szavakra. Ezért szereti a Kikötőt - néha a legfurább fickók mondják a legnagyobb bölcsességeket.*
- Tudok, *- válaszol Dayaneer újabb megjegyzésére, majd még egy utolsót fúj a parázsló dohányra-* egy kikötői vademberhez képest.
*Visszaadja a wegtoreninek a pipáját és a tűzszerszámot, és újra a poharat veszi a kezébe. Aprót kortyol a különben pocsék ízű vízből, de ez is csak olyan, mint minden orvosság - le kell nyelni és kész. Dayaneer kérdésére nem válaszol egyből. Egyszerű lenne rávágni, hogy persze, remekül aludt, sose jobban; de a nyilvánvaló hazugsággal nem nyerne semmit. Inkább megvonja jobb vállát, leereszti a poharat és a wegtoreni felé fordítja arcát.*
- Nem. *-válaszolja végül teljesen őszintén.-* Sokára aludtam el, és a hely is idegen még. Na meg az sem hagyott aludni, hogy.. Hmm.
*Talányos mosolyt villant a nőre, aligha szükséges befejeznie a mondatot. Kortyol a sós vízből, amitől csak még szomjasabbnak érzi magát.*
- Na és te? Jót pihentél? *-a kérdést nem fantázia-szegénységből pattintja vissza, pont ugyanolyan és ugyanannyi álnokság van emögött is, mint amögött a kérdés mögött amit ő kapott. Ha csak kicsit is jól érezte este a nőn, akkor bizony neki sem lehetett egyszerű elaludnia. Persze ha tippelnie kéne, Dayaneer inkább önként jelentkezne vitorlaszolgálatra, mint hogy ezt beismerné.*
A hozzászólás írója (Niall Harven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.08 19:45:03
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-07 19:30:23
Üzenet elküldve: 2025-11-07 19:30:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
* A Fiú figyeli az eseményeket, majd végül figyelme inkább a nem várt segítőjére Nelira-ra terelődik. Aki mintha nem igazán beszél az otthonáról. Pedig otthon jó lenni. Markon legalábbis szeret. Mindig van ugyan munka, de minden adott ott egy nyugodt élethez. Az ifjú pedig ezt szerette volna egy ideig maga mögött hagyni. *
- Sikerült azóta sokat tanulnod? * Tér rá egyből a lényegre a vidéki zsoldos, akin látszik, hogy nyomokban sem ismeri a tapintat nemes fogalmát. Vagy legalábbis, nem veszi észre, hogy azt mikor is kellene alkalmaznia. *
- Hát igen. Az okok már csak ilyenek. Mindig sodorják valamerre az ember fiát, vagy éppen lányát. * Vonja meg a vállát a Markon. Majd a lényegre tér az étel és annak árát illetően. Markon az erszényébe nyúl és elővesz 20 aranyat, amit odaadNelira Dykai-nek
. Majd eszébe jutott, hogy bizony ők még bort is ittak. *
- Na de várjál, még volt két bor is. Igazán nem szeretnék az adósod maradni. Szeretném azt is kifizetni, mert talán ez így a tisztességesebb. * Mondja zsoldos, aki megtanult annyit a szüleitől, hogy érdemes becsületesnek lenni. És hát, nem igazán esne jól neki, ha Nelira esetleg emiatt nem tudna egy irtózatosan fontos alapanyagot a varázsitalihoz megvenni.
Végül, eltűnik Nelira a konyhába, a vidéki zsoldos pedig türelmesen várja az ételt, amit rendelt. *
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
* A Fiú figyeli az eseményeket, majd végül figyelme inkább a nem várt segítőjére Nelira-ra terelődik. Aki mintha nem igazán beszél az otthonáról. Pedig otthon jó lenni. Markon legalábbis szeret. Mindig van ugyan munka, de minden adott ott egy nyugodt élethez. Az ifjú pedig ezt szerette volna egy ideig maga mögött hagyni. *
- Sikerült azóta sokat tanulnod? * Tér rá egyből a lényegre a vidéki zsoldos, akin látszik, hogy nyomokban sem ismeri a tapintat nemes fogalmát. Vagy legalábbis, nem veszi észre, hogy azt mikor is kellene alkalmaznia. *
- Hát igen. Az okok már csak ilyenek. Mindig sodorják valamerre az ember fiát, vagy éppen lányát. * Vonja meg a vállát a Markon. Majd a lényegre tér az étel és annak árát illetően. Markon az erszényébe nyúl és elővesz 20 aranyat, amit odaadNelira Dykai-nek
. Majd eszébe jutott, hogy bizony ők még bort is ittak. *- Na de várjál, még volt két bor is. Igazán nem szeretnék az adósod maradni. Szeretném azt is kifizetni, mert talán ez így a tisztességesebb. * Mondja zsoldos, aki megtanult annyit a szüleitől, hogy érdemes becsületesnek lenni. És hát, nem igazán esne jól neki, ha Nelira esetleg emiatt nem tudna egy irtózatosan fontos alapanyagot a varázsitalihoz megvenni.
Végül, eltűnik Nelira a konyhába, a vidéki zsoldos pedig türelmesen várja az ételt, amit rendelt. *
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-07 17:06:18
Üzenet elküldve: 2025-11-07 17:06:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
*A fejében még visszhangzik Dayaneer néhány szava, olyasmi ez, amit nem szeretne elfeledni. Vegye is meghívásnak, valójában annak szánta, ha nem is feltétlenül döntötte el, hogy mire. Most már jól tudja. A kedve eddig sem volt rossz, de mégiscsak szélesebb mosollyal sertepertél és szolgál ki. Még csak a sós vízbe sem köpött bele, amiért legyen is hálás Niall. Csak jelentőségteljesen méri végig, de egyebet már nem szól. Vár rá az ifjú, az meg az ételére. Viszont most inni támadt kedve, s ha a bor maga nem is épp olyan, amilyen termeltek régen, attól még annyi alkoholtartalommal bír, hogy talán megéri, hogy iszik egy pohárkával.*
- Igen, hasonló. *Hazudja. Nem alakított még ki Merlanán kívül senkivel olyan viszonyt hogy bármit is elmeséljen megpróbáltatásaiból. Miért is egy idegennek árulná el, hogy nem ő döntött úgy, hogy szeretne szerencsét próbálni? A szülei döntöttek úgy, hogy kipróbálják magukat másféle szerepben: nélküle. Nelira pedig olyasvalaki, aki a szomorúságot igyekszik elkerülni, hiszen, ha rátör, akkor napokig nem képes kikelni az ágyból sem. Azt pedig sem itt, sem máshol nem engedheti meg magának, na nem mintha ő irányítaná. Az efféle sötét napok messzire kerülik már egy esztendeje, de azt is megfigyelte, hogyha jobb a hangulata még a megszokottnál is, akkor hirtelenjében arra ébred, hogy elfogyott a jó. Talán kölcsön vette a következő időszakról. De nem fejteget, hiszen az mély gondolkodással járna, most pedig sziporkázni van kedve.*
- Nem a borászat érdekelt, hanem az alkímia, azt pedig mellettük aligha tudtam volna tanulni. *Zárja rövidre.*
- Itt? Akit látsz, mind itt laknak. Velem együtt. De biztosan mindenkinek meg van a saját oka.
*Nem olyan téma ez, ami ne lenne rá hatással, így jobbnak látja, hogyha elmegy lassan és készít némi ételt. A párosnak láthatóan nem kívánja érzékeny kis gyomra, de a zsoldosnak korog.*
- Tíz arany, Nagyfiú. A szoba pedig nyolc. Az barátok között is húsz arany. *Hozzászámolva persze a borravalót, de kacsint ám egyet, hogy csak tréfálkozik. Nem várja el, de azért nem sértődik meg, ha kap. Bár a tegnapi vöröst nehéz lesz felülmúlni.
Sarkon is fordul hát, otthagyva a bor jórészét, majd a konyhába igyekszik, ahol nagy örömére éppen Haldrian akrobatikázik egy rozoga széken. *
- Jó étvágyat!
*Kívánja jókedvűen, majd, ha jut neki egy kis hely, rögvest annak két combja közé, a szék lapjára tenné talpát, hogy visszabukkanjon mind a négy láb a padlóra. Persze így a szoknya is kellemesen fedi fel combjait a félvér számára. Ha lenne ideje, megkérné, hogy bújtassa a kezeit is az anyag alá. De dolgoznia kell - bár nem akart -, így hát halad is tovább, hogy szedjen Markonnak a pörköltből.*
- Holnap nem állok be a pultba! *Jelenti ki* - Így is több aranyat szereztem, mint várhattátok. És persze most folytatom, azzal ott kint. Bár nincs eleresztve… Mi lenne, ha utána borkos teendőid közepette szakítanál rám időt és elmennénk a Sellőházba? Elverhetnénk, amit tegnap szereztünk.
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
*A fejében még visszhangzik Dayaneer néhány szava, olyasmi ez, amit nem szeretne elfeledni. Vegye is meghívásnak, valójában annak szánta, ha nem is feltétlenül döntötte el, hogy mire. Most már jól tudja. A kedve eddig sem volt rossz, de mégiscsak szélesebb mosollyal sertepertél és szolgál ki. Még csak a sós vízbe sem köpött bele, amiért legyen is hálás Niall. Csak jelentőségteljesen méri végig, de egyebet már nem szól. Vár rá az ifjú, az meg az ételére. Viszont most inni támadt kedve, s ha a bor maga nem is épp olyan, amilyen termeltek régen, attól még annyi alkoholtartalommal bír, hogy talán megéri, hogy iszik egy pohárkával.*
- Igen, hasonló. *Hazudja. Nem alakított még ki Merlanán kívül senkivel olyan viszonyt hogy bármit is elmeséljen megpróbáltatásaiból. Miért is egy idegennek árulná el, hogy nem ő döntött úgy, hogy szeretne szerencsét próbálni? A szülei döntöttek úgy, hogy kipróbálják magukat másféle szerepben: nélküle. Nelira pedig olyasvalaki, aki a szomorúságot igyekszik elkerülni, hiszen, ha rátör, akkor napokig nem képes kikelni az ágyból sem. Azt pedig sem itt, sem máshol nem engedheti meg magának, na nem mintha ő irányítaná. Az efféle sötét napok messzire kerülik már egy esztendeje, de azt is megfigyelte, hogyha jobb a hangulata még a megszokottnál is, akkor hirtelenjében arra ébred, hogy elfogyott a jó. Talán kölcsön vette a következő időszakról. De nem fejteget, hiszen az mély gondolkodással járna, most pedig sziporkázni van kedve.*
- Nem a borászat érdekelt, hanem az alkímia, azt pedig mellettük aligha tudtam volna tanulni. *Zárja rövidre.*
- Itt? Akit látsz, mind itt laknak. Velem együtt. De biztosan mindenkinek meg van a saját oka.
*Nem olyan téma ez, ami ne lenne rá hatással, így jobbnak látja, hogyha elmegy lassan és készít némi ételt. A párosnak láthatóan nem kívánja érzékeny kis gyomra, de a zsoldosnak korog.*
- Tíz arany, Nagyfiú. A szoba pedig nyolc. Az barátok között is húsz arany. *Hozzászámolva persze a borravalót, de kacsint ám egyet, hogy csak tréfálkozik. Nem várja el, de azért nem sértődik meg, ha kap. Bár a tegnapi vöröst nehéz lesz felülmúlni.
Sarkon is fordul hát, otthagyva a bor jórészét, majd a konyhába igyekszik, ahol nagy örömére éppen Haldrian akrobatikázik egy rozoga széken. *
- Jó étvágyat!
*Kívánja jókedvűen, majd, ha jut neki egy kis hely, rögvest annak két combja közé, a szék lapjára tenné talpát, hogy visszabukkanjon mind a négy láb a padlóra. Persze így a szoknya is kellemesen fedi fel combjait a félvér számára. Ha lenne ideje, megkérné, hogy bújtassa a kezeit is az anyag alá. De dolgoznia kell - bár nem akart -, így hát halad is tovább, hogy szedjen Markonnak a pörköltből.*
- Holnap nem állok be a pultba! *Jelenti ki* - Így is több aranyat szereztem, mint várhattátok. És persze most folytatom, azzal ott kint. Bár nincs eleresztve… Mi lenne, ha utána borkos teendőid közepette szakítanál rám időt és elmennénk a Sellőházba? Elverhetnénk, amit tegnap szereztünk.
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-07 15:54:57
Üzenet elküldve: 2025-11-07 15:54:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit Csecsebecse//
*A szőkeség ígérete édesen csendül, ki is ül arcára egy halovány, sejtelmes mosoly, pillantásaiban huncut fény csillan, de leginkább puszta játékosságból érti félre a szavakat. Vagy pont így érti jól? Nelira valódi szándékait még egyelőre nem sikerült megfejtenie, elvégre igazán ügyesen szédíti a vendégeket is. Dayaneerhez hasonlóan úgy tűnik a pajzán kétértelműség eszközével erőszeretettel él, hibáztatni nem tudná érte: megadja az embernek a kényelmes kihátrálás lehetőségét, amennyiben menetközben esetleg meggondolná magát. Adni kell csupán az értetlent, s ártatlanul elmagyarázni, az egész egy félreértés, minden számítóan megkomponált üzenetet tévesen értelmezett az áldozat. Aljasság? Egyértelműen, de hasznos kis női praktika, amin a hiú férfiak nehezen látnak át. *
- Ezt meghívásnak veszem *suttogja még neki, mielőtt némi műszigorúsággal pillantana Niall felé, hogy végighallgassa eltúlzott korrekcióját. Halványan bólogat közben, egyetértve minden kijavított, jóval udvariasabban csengő szóval, nem úgy tűnik, hogy különösebben foglalkoztatja a pimasz előadásmód.*
- Nem is volt olyan nehéz, nem igaz? *bicskanyitogató az az önelégült mosoly, amit a férfi felé villant, s egyszerre mintha élénkülni kezdene a macskajajból. Kortyol egy kiadósat a sörből, egy halvány grimaszból azért látszik, hogy küzd vele, de tudja, mire a végére ér, a gyomra már nem fog olyan kegyetlenül háborogni. Addig is csak lemondóan legyint a reggeli dolgára, félő, hogy az egész gyomortartalma a pultra fordulna.
A wegtoreni keze nem remeg, nem ügyetlenkedik, elég egyértelműen látszik, hogy nem akadna gondja a szikra csiholással, művelete elkezdése előtt felpillant zöldjeivel a tengerészre. Kicsit a nyúzott arcot fürkészi, az övéhez hasonlóan pirosodó kékeket, látszólag mérlegel. Végül csak a fejével biccent invitálóan, hagyja, hogy a férfi gyújtsa meg helyette a pipát.*
- Tudsz te udvarias lenni, ha akarsz *duruzsolja egy köszönöm helyett, s ahogy visszatér hozzá a csibuk már bele is szippant jólesőn, a feje felé reptet néhány füstbodrot.*
- Kialudtad maga, Harven? *ártatlan ugyan a kérdés, de valami álnokság ott dereng szemeiben. Abban biztos, hogy túl fáradt nem lehetett, legalább is annyira bizonyosan nem, mint amennyire lehetett volna.*
//Kicsit Csecsebecse//
*A szőkeség ígérete édesen csendül, ki is ül arcára egy halovány, sejtelmes mosoly, pillantásaiban huncut fény csillan, de leginkább puszta játékosságból érti félre a szavakat. Vagy pont így érti jól? Nelira valódi szándékait még egyelőre nem sikerült megfejtenie, elvégre igazán ügyesen szédíti a vendégeket is. Dayaneerhez hasonlóan úgy tűnik a pajzán kétértelműség eszközével erőszeretettel él, hibáztatni nem tudná érte: megadja az embernek a kényelmes kihátrálás lehetőségét, amennyiben menetközben esetleg meggondolná magát. Adni kell csupán az értetlent, s ártatlanul elmagyarázni, az egész egy félreértés, minden számítóan megkomponált üzenetet tévesen értelmezett az áldozat. Aljasság? Egyértelműen, de hasznos kis női praktika, amin a hiú férfiak nehezen látnak át. *
- Ezt meghívásnak veszem *suttogja még neki, mielőtt némi műszigorúsággal pillantana Niall felé, hogy végighallgassa eltúlzott korrekcióját. Halványan bólogat közben, egyetértve minden kijavított, jóval udvariasabban csengő szóval, nem úgy tűnik, hogy különösebben foglalkoztatja a pimasz előadásmód.*
- Nem is volt olyan nehéz, nem igaz? *bicskanyitogató az az önelégült mosoly, amit a férfi felé villant, s egyszerre mintha élénkülni kezdene a macskajajból. Kortyol egy kiadósat a sörből, egy halvány grimaszból azért látszik, hogy küzd vele, de tudja, mire a végére ér, a gyomra már nem fog olyan kegyetlenül háborogni. Addig is csak lemondóan legyint a reggeli dolgára, félő, hogy az egész gyomortartalma a pultra fordulna.
A wegtoreni keze nem remeg, nem ügyetlenkedik, elég egyértelműen látszik, hogy nem akadna gondja a szikra csiholással, művelete elkezdése előtt felpillant zöldjeivel a tengerészre. Kicsit a nyúzott arcot fürkészi, az övéhez hasonlóan pirosodó kékeket, látszólag mérlegel. Végül csak a fejével biccent invitálóan, hagyja, hogy a férfi gyújtsa meg helyette a pipát.*
- Tudsz te udvarias lenni, ha akarsz *duruzsolja egy köszönöm helyett, s ahogy visszatér hozzá a csibuk már bele is szippant jólesőn, a feje felé reptet néhány füstbodrot.*
- Kialudtad maga, Harven? *ártatlan ugyan a kérdés, de valami álnokság ott dereng szemeiben. Abban biztos, hogy túl fáradt nem lehetett, legalább is annyira bizonyosan nem, mint amennyire lehetett volna.*
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-05 15:27:11
Üzenet elküldve: 2025-11-05 15:27:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
*A konyhában fogyasztja el reggelijét, a szebb napokat látott, rozoga széken ücsörögve a pult mellett. Már csak azért is itt költi el a betevőjét, mert míg nincs szem előtt, addig sem kell dolgoznia. Ezméé kétség kívül befogná valami munkára, ha összetalálkozna vele. Ez pedig már csak azért sem lenne szerencsés, mert hamar megdőlne a szőkeség előtt a gondosan felépített renoméja.
Egy kissé unja már a birkapörköltet, de amíg van mit a hasába tölteni, addig igazán nem érheti szó a ház elejét. Hegyezi a fülét, már hogyisne hegyezné. A fogadótérből ugyanis megannyi hang hallatszik. Hármat közülük felismerni vél: a wegtoreniét, a tengerészét, na meg Neliráét. A negyedik férfihang számára ismeretlen, de azt rögtön megállapítja, hogy szószátyár típus. Ennek ellenére semmi olyat nem mond, ami érdekelhetné, így figyelme is hamar lankad.
Hátrasöpri sötét fürtjeit, majd megbiccentve a szék lábát hátát a falnak veti. Szó se róla, élvezi kerülni a munkát. Nagy szerencse, hogy Relael nem igazán szereti kiadni kezei közül a gyeplőt, így a hierarchia sincs kőbe vésve a nemes távollétében. Addig pedig szívesen tetszeleg az újak, s kimondottan Nelira előtt az elf jobbkezeként. Ha nem lenne itt az az önelégült wegtoreni, biztosan kimenne, hogy a többiek előtt is előadja magát. Ahhoz ért.
Szórakozott mosoly kíséretében vándorol szürke tekintete az ajtó irányába. Rendeléseket vél hallani. A kis szőkeség így pedig minden bizonnyal hamarosan betoppan a konyhába.*
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
*A konyhában fogyasztja el reggelijét, a szebb napokat látott, rozoga széken ücsörögve a pult mellett. Már csak azért is itt költi el a betevőjét, mert míg nincs szem előtt, addig sem kell dolgoznia. Ezméé kétség kívül befogná valami munkára, ha összetalálkozna vele. Ez pedig már csak azért sem lenne szerencsés, mert hamar megdőlne a szőkeség előtt a gondosan felépített renoméja.
Egy kissé unja már a birkapörköltet, de amíg van mit a hasába tölteni, addig igazán nem érheti szó a ház elejét. Hegyezi a fülét, már hogyisne hegyezné. A fogadótérből ugyanis megannyi hang hallatszik. Hármat közülük felismerni vél: a wegtoreniét, a tengerészét, na meg Neliráét. A negyedik férfihang számára ismeretlen, de azt rögtön megállapítja, hogy szószátyár típus. Ennek ellenére semmi olyat nem mond, ami érdekelhetné, így figyelme is hamar lankad.
Hátrasöpri sötét fürtjeit, majd megbiccentve a szék lábát hátát a falnak veti. Szó se róla, élvezi kerülni a munkát. Nagy szerencse, hogy Relael nem igazán szereti kiadni kezei közül a gyeplőt, így a hierarchia sincs kőbe vésve a nemes távollétében. Addig pedig szívesen tetszeleg az újak, s kimondottan Nelira előtt az elf jobbkezeként. Ha nem lenne itt az az önelégült wegtoreni, biztosan kimenne, hogy a többiek előtt is előadja magát. Ahhoz ért.
Szórakozott mosoly kíséretében vándorol szürke tekintete az ajtó irányába. Rendeléseket vél hallani. A kis szőkeség így pedig minden bizonnyal hamarosan betoppan a konyhába.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-05 11:18:48
Üzenet elküldve: 2025-11-05 11:18:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
- Sebaj, ettől még emberszámba vesznek. * Legyint a vidéki a fiú, aki hirtelen megengedőbb a fütyülni nem tudást illetően.
Az ellenméreg kérdése fontos lehet. De abban igaza lehet Nelira-nak, hogy amíg nem szerez ellenségeket, sem féltékenykedő lányokat, addig talán nem ér annyit senkinek, hogy egy drága mérget rá szánjanak. Ha pedig szerez ellenségeket, akkor még mindig ideje lesz keresni olyat, aki tud készíteni egy mindenre is jó ellenmérget. Részeg pedig nem tervez lenni, főleg nem reggel. *
- Hát jó. Mindenképpen szólok neked, ha már féltékeny lányok hada kerget a szerelmével. * Mondja vigyorogva a falusi zsoldos. Ezzel talán megnyugtatta a másikat, hogy szüksége lesz majd az italra, de talán most.
A társalgásba egy nő csatlakozik be majd egy férfi. A jól nevelt vidéki harcos mindenkinek illően köszön és figyeli csendben, a kialakult helyzetet. Annyit leszűrt, hogy az érkezők tegnap talán sokat ittak. De előfordul az ilyen, ha nem falusi pálinkán nő fel valaki. Markon sem tud többet meginni tíz, vagy tizenöt felesnél. Akkor, már kezd kötekedni benne a vére.
Az érkezők, mind-mind a maga módszerével próbálja elűzni a másnapi macskajajt nincs ebben semmi megbotránkoztató. A vidéki somolyogva persze a rengeteg vízben és a gyógyító sörben, vagy éppen felesekben szokott gyógyírt találni. Bár, a macskajaj napján leginkább a szalmakazalok tetején vagy mélyén piheni ki a kellemetlen másnapot.
Nelira-nak munkája marad és a dolgára is siet, miközben megsimítja a karját. Ami jól esik neki. Lehet jobban is mint kéne. Mert valami furán jól eső érzés ez, más mint amiket eddig kapott.
Amikor végre visszatér koccintanak és a bor tényleg nem az izlelgetős, hanem a gyorsan túl legyek a nyelésen és imádkozzak, hogy lent maradjon fajta. Ennek persze Nelira szót is ejt a fiú is fancsali képpel nyeli a vörös, de erősen savas és emésztésre nem igazán javasolt lőrét. *
- Hát, igen. Létezik ennél jobb. * Enyhíti picit a negatív kritikát, de maga sem tudja ezt pozitív dologgal megtenni. *
- Jó otthon is. De, ha egyszer arra ébredsz, hogy ami ott van az kevés neked, akkor érzed, hogy el kell indulnod és szerencsét és jobb életet kell keresned. Ha pedig valami nem jobb, akkor tovább kell menni onnan is. * Mondja kisebb meggyőződéssel a vidéki harcos. *
- Nem sokáig él az ember fia. jobb, ha ezalatt az idő alatt nem egy híg langyos fosban tengeti le az életét. * Mereng el a gondolataiba a fiú. *
- De hiszen, te is eljöttél otthonról. Gondolom valami hasonló motivált téged is erre. * Vonja meg a vállát Markon. Majd körbe néz. *
- Gyanítom, itt a legtöbbjük szintén hasonló okból indult el otthonról. Bár, az is lehet, hogy már reggel ég a gyomruk és remeg a kezük és azért vannak itt, hogy pia nélkül ne tudjanak létezni és ne remegjen tovább a kezük. Talán, nekik már az álmuk is a szesz homályába fulladt. * Mondja kissé lemondóan, majd a pult felé fordul. *
- De talán, lesz valami dicső tett vagy csata, ahol érdemes lesz mennem és az talán kiemel majd ebből, és könnyebb életem lehet. * Fejezi be a gondolatát a vidéki zsoldos. *
- Mennyit kell majd fizetnem? * Kérdezi meg Nelira-t, hogy ezzel is felkészítse magát a pénzbeosztás nehézségeire. *
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
- Sebaj, ettől még emberszámba vesznek. * Legyint a vidéki a fiú, aki hirtelen megengedőbb a fütyülni nem tudást illetően.
Az ellenméreg kérdése fontos lehet. De abban igaza lehet Nelira-nak, hogy amíg nem szerez ellenségeket, sem féltékenykedő lányokat, addig talán nem ér annyit senkinek, hogy egy drága mérget rá szánjanak. Ha pedig szerez ellenségeket, akkor még mindig ideje lesz keresni olyat, aki tud készíteni egy mindenre is jó ellenmérget. Részeg pedig nem tervez lenni, főleg nem reggel. *
- Hát jó. Mindenképpen szólok neked, ha már féltékeny lányok hada kerget a szerelmével. * Mondja vigyorogva a falusi zsoldos. Ezzel talán megnyugtatta a másikat, hogy szüksége lesz majd az italra, de talán most.
A társalgásba egy nő csatlakozik be majd egy férfi. A jól nevelt vidéki harcos mindenkinek illően köszön és figyeli csendben, a kialakult helyzetet. Annyit leszűrt, hogy az érkezők tegnap talán sokat ittak. De előfordul az ilyen, ha nem falusi pálinkán nő fel valaki. Markon sem tud többet meginni tíz, vagy tizenöt felesnél. Akkor, már kezd kötekedni benne a vére.
Az érkezők, mind-mind a maga módszerével próbálja elűzni a másnapi macskajajt nincs ebben semmi megbotránkoztató. A vidéki somolyogva persze a rengeteg vízben és a gyógyító sörben, vagy éppen felesekben szokott gyógyírt találni. Bár, a macskajaj napján leginkább a szalmakazalok tetején vagy mélyén piheni ki a kellemetlen másnapot.
Nelira-nak munkája marad és a dolgára is siet, miközben megsimítja a karját. Ami jól esik neki. Lehet jobban is mint kéne. Mert valami furán jól eső érzés ez, más mint amiket eddig kapott.
Amikor végre visszatér koccintanak és a bor tényleg nem az izlelgetős, hanem a gyorsan túl legyek a nyelésen és imádkozzak, hogy lent maradjon fajta. Ennek persze Nelira szót is ejt a fiú is fancsali képpel nyeli a vörös, de erősen savas és emésztésre nem igazán javasolt lőrét. *
- Hát, igen. Létezik ennél jobb. * Enyhíti picit a negatív kritikát, de maga sem tudja ezt pozitív dologgal megtenni. *
- Jó otthon is. De, ha egyszer arra ébredsz, hogy ami ott van az kevés neked, akkor érzed, hogy el kell indulnod és szerencsét és jobb életet kell keresned. Ha pedig valami nem jobb, akkor tovább kell menni onnan is. * Mondja kisebb meggyőződéssel a vidéki harcos. *
- Nem sokáig él az ember fia. jobb, ha ezalatt az idő alatt nem egy híg langyos fosban tengeti le az életét. * Mereng el a gondolataiba a fiú. *
- De hiszen, te is eljöttél otthonról. Gondolom valami hasonló motivált téged is erre. * Vonja meg a vállát Markon. Majd körbe néz. *
- Gyanítom, itt a legtöbbjük szintén hasonló okból indult el otthonról. Bár, az is lehet, hogy már reggel ég a gyomruk és remeg a kezük és azért vannak itt, hogy pia nélkül ne tudjanak létezni és ne remegjen tovább a kezük. Talán, nekik már az álmuk is a szesz homályába fulladt. * Mondja kissé lemondóan, majd a pult felé fordul. *
- De talán, lesz valami dicső tett vagy csata, ahol érdemes lesz mennem és az talán kiemel majd ebből, és könnyebb életem lehet. * Fejezi be a gondolatát a vidéki zsoldos. *
- Mennyit kell majd fizetnem? * Kérdezi meg Nelira-t, hogy ezzel is felkészítse magát a pénzbeosztás nehézségeire. *
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-05 10:20:07
Üzenet elküldve: 2025-11-05 10:20:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit Csecsebecse//
*Ha tudná, hogy Nelira milyen következtetést von le Dayaneer talányos mondatából, na, az jobban felpiszkálná férfiúi büszkeségét mint a wegtoreni múlt esti próbálkozásai összesen. Piha! De hát nem tudja, mert hallótávon kívül volt az eszmecsere során. Így nyugodt lélekkel könyököl a pultra rendelése után.
Belső nyugalma nem tart sokáig, épp csak addig, amíg a mellette ülő nő meg nem szólal. Szemöldökei egymás felé rándulnak egy pillanatra a hangsúlyt hallva, majd ahogy a kioktatás többi része következik, úgy csukja be szemeit. Lassú mozdulattal csippenti orrnyergét hüvelyk- és mutatóujja közé hogy arra rászorítva elkergesse fejfájását, de a mozdulat hatástalan. Halkan mormog valamit, majd ahogy felnéz, még elkapja a hajdobás mozdulatát és a szúrós tekintetet. Mi a fene van itt? Összefogtak a nők ellene?!*
- Nem. *-hagyja rá a wegtorenire a dolgot-* Nem az.
*Többi, kéretlenül is felötlő gondolatát a pipája csutorára harapva nyeli vissza. Ez legalább sikerül, leginkább azért, mert a pohár víz igen hamar elé is érkezik. Egy különösen zavaró vigyorral megtoldva. Gyanakvón néz a pohárra, de az abban lévő vízen nem lát ocsmányságra utaló habos vagy olajos foltot úszni, ellenben a pohár alján felfedezi a még elkeveretlen só ködét. Egy pillanatra hálát érez a szőkeség iránt, hogy legalább Ő képes volt felülemelkedni eme hely nívójához illetlen módon leadott rendelésén.*
- Kedves Nelira, *-szólal meg a pohárról felnézve, szavait titkolatlanul úgy megválasztva, hogy azzal eltúlozva alárendelődjön a Dayaneertől imént kapott leckének-* fogadd őszinte hálámat a rám szánt idődért és figyelmességedért cserébe!
*Kiveszi a pipát a szájából, és normális hangján, valóban őszintén még annyit tesz hozzá: *
- Köszönöm. *-és ezzel a maga részéről letudja a közjátékot. A pipa szárát ujjai között megdörgölve megtörli, majd a pultra fekteti azt, hogy utána a poharat vegye kezébe. Lassú és óvatos körkörös lögyböléssel igyekszik megsürgetni a sót, hogy az mihamarabb feloldódjon. Egy ugyanekkora pohárnyi savanyúuborka-lé még jobban esne neki most, de nem tudja, hogy itt tartanak-e egyáltalán savanyúuborkát. Abban viszont egészen biztos, hogy ha ilyesmit kérdezne Nelirától, Dayaneernek arra is lenne valami pikírt megszólalása.
S most hogy ismét eszébe jutott a nő -na, nem mintha nem lenne amúgy pontosan tudatában közelségének- szeme sarkából felé sandít.*
- Boldogulsz? *-szólal meg, állával a tűzszerszám felé bökve egy aprót. Kérdésében semmi él nincs, egyszerűen csak tudja, hogy van akinek az ujjai remegősebbek a vacakabb reggeleken. Bár ahogy látja, Dayaneer a kutyaharapást-szőrivel módszer híve. Halványan elmosolyodik. Fél füllel elcsípi Nelira szavait amit a vigyori vendéghez intéz, és csak egy apró, alig látható fejrázással jelzi felé, hogy számára még nagyon nincs itt a reggeli ideje.*
//Kicsit Csecsebecse//
*Ha tudná, hogy Nelira milyen következtetést von le Dayaneer talányos mondatából, na, az jobban felpiszkálná férfiúi büszkeségét mint a wegtoreni múlt esti próbálkozásai összesen. Piha! De hát nem tudja, mert hallótávon kívül volt az eszmecsere során. Így nyugodt lélekkel könyököl a pultra rendelése után.
Belső nyugalma nem tart sokáig, épp csak addig, amíg a mellette ülő nő meg nem szólal. Szemöldökei egymás felé rándulnak egy pillanatra a hangsúlyt hallva, majd ahogy a kioktatás többi része következik, úgy csukja be szemeit. Lassú mozdulattal csippenti orrnyergét hüvelyk- és mutatóujja közé hogy arra rászorítva elkergesse fejfájását, de a mozdulat hatástalan. Halkan mormog valamit, majd ahogy felnéz, még elkapja a hajdobás mozdulatát és a szúrós tekintetet. Mi a fene van itt? Összefogtak a nők ellene?!*
- Nem. *-hagyja rá a wegtorenire a dolgot-* Nem az.
*Többi, kéretlenül is felötlő gondolatát a pipája csutorára harapva nyeli vissza. Ez legalább sikerül, leginkább azért, mert a pohár víz igen hamar elé is érkezik. Egy különösen zavaró vigyorral megtoldva. Gyanakvón néz a pohárra, de az abban lévő vízen nem lát ocsmányságra utaló habos vagy olajos foltot úszni, ellenben a pohár alján felfedezi a még elkeveretlen só ködét. Egy pillanatra hálát érez a szőkeség iránt, hogy legalább Ő képes volt felülemelkedni eme hely nívójához illetlen módon leadott rendelésén.*
- Kedves Nelira, *-szólal meg a pohárról felnézve, szavait titkolatlanul úgy megválasztva, hogy azzal eltúlozva alárendelődjön a Dayaneertől imént kapott leckének-* fogadd őszinte hálámat a rám szánt idődért és figyelmességedért cserébe!
*Kiveszi a pipát a szájából, és normális hangján, valóban őszintén még annyit tesz hozzá: *
- Köszönöm. *-és ezzel a maga részéről letudja a közjátékot. A pipa szárát ujjai között megdörgölve megtörli, majd a pultra fekteti azt, hogy utána a poharat vegye kezébe. Lassú és óvatos körkörös lögyböléssel igyekszik megsürgetni a sót, hogy az mihamarabb feloldódjon. Egy ugyanekkora pohárnyi savanyúuborka-lé még jobban esne neki most, de nem tudja, hogy itt tartanak-e egyáltalán savanyúuborkát. Abban viszont egészen biztos, hogy ha ilyesmit kérdezne Nelirától, Dayaneernek arra is lenne valami pikírt megszólalása.
S most hogy ismét eszébe jutott a nő -na, nem mintha nem lenne amúgy pontosan tudatában közelségének- szeme sarkából felé sandít.*
- Boldogulsz? *-szólal meg, állával a tűzszerszám felé bökve egy aprót. Kérdésében semmi él nincs, egyszerűen csak tudja, hogy van akinek az ujjai remegősebbek a vacakabb reggeleken. Bár ahogy látja, Dayaneer a kutyaharapást-szőrivel módszer híve. Halványan elmosolyodik. Fél füllel elcsípi Nelira szavait amit a vigyori vendéghez intéz, és csak egy apró, alig látható fejrázással jelzi felé, hogy számára még nagyon nincs itt a reggeli ideje.*
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-04 22:00:22
Üzenet elküldve: 2025-11-04 22:00:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
*Kissé előrébb hajol, hogy megfelelő betekintést nyújtson az ifjú számára, ha már ennyire ragaszkodik az elképzeléseihez. Na, az mondjuk akármi is, nem ő fogja megvalósítani, de miért ne szórakozna kora reggel mások arcbőrszínének a változásain. Hátha belepirul a véletlen kitárulkozásába. Viszont a répa ügyre elgondolkodva biggyeszti ajkát, majd kissé, mintha próbálkozni szeretne nyelve, szája játékával, de hamar rájön, hogy csak egy apró szellő jut ki a résén.*
- Hát, nem.
*Von vállat, mint ma már oly sokszor, majd jókedvűen mosolyog tovább.
Az italokat is túltárgyalták, bár belegondolva oktathatna is, hiszen amikor beszél, valahogy sosem veszi le róla senki a szemét, na nem mintha nem tudná, hogy elsősorban bájaira koncentrálnak, de ki tudja, van akihez így a hangja is elér.*
- Azért olyan sűrűn tán nem akarnak majd megmérgezni. Kevés féltékeny nőcske lehet körülötted, de ilyen szép arccal biztos begyűjtesz majd párat. Addig beszerzem. *Bókol, bár nem mozgatja a fiú annál jobban, minthogy akár szerezhetne magának egy kis testőrt, aki megvívna érte a szalmasárkányokkal is.
Sokáig már nem tudnak fecsegni, a gyönyörű wegtorenit kell kiszolgálja, s teszi ezt a nagy kedvvel. Felvonja szemöldökét, ahogy válaszol az estéjét illetően a nő.*
- Na majd, ha velem töltöd. *S kíséri ezt egy kacsintás, bár kivételesen nem csak kellemes idomainak bebarangolására gondol, csupán egy amolyan Nelira fajta dorbézolásra. Bár akkor is hasonlóan néznének ki, de meg is érné. Megjelenik a tengerész is, akire még csak nem is tekint olyan lesajnálóan, ahogy kedve volna így, hogy kiderült, nem egy lepedőakrobata és cserbenhagyta a szépséget. Mert mi másra gondolhatna? A szavai sem hozzák lázba, tudja jól, hogy akik felsültek, azok másnap nem tudnak olyan kellemesek lenni, mint ahogyan azt az éjjel próbálták. De a Dayaneer nyelvéről legördülő mondandó máris láthatatlanul bár, de szövetségesévé tette a hölgyeményt. Haját dobja csak hátra, majd túl kedvesen néz a férfire. Olyan kedvesen, hogy ne tudja eldönteni, hogy az ő vizébe vajon csempészik-e valami nem odaillőt a són kívül.*
- A legnagyobb örömmel. *Mélyen fúrja smaragdszemét közben Nialléba, majd ellibbenve tőle, Markon mellett elhaladva, végigsimít annak felkarján.*
- Rögvest a tiéd vagyok, Nagyfiú!
*Térül-fordul, s máris megkapja a tengerész, amit kért, s tényleg azt, bár vigyora még mindig nem erről árulkodik. Aztán talán végre ő is megihatja azt a reggeli frissítőt. Koccint hát, majd elfintorodik.*
- Hát ez jó szar. *Rontja kissé az üzletet, de legalább nem egy tucat ember előtt.*
- A birkapörkölt nem az, nyugi. A tegnapi vendégünknek nagyon tetszett és még él. ~Tudtommal~ - Mindjárt hozom, csak megvárom, hogy amott a macskajajban szenvedők szeretnének-e valamit enni. Addig mesélj inkább. Hiányzik a mama? *Nem nevet fel, sőt, együttérzőn tekint a zsoldosra, noha most is, mint mindig csak mókázik.*
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
*Kissé előrébb hajol, hogy megfelelő betekintést nyújtson az ifjú számára, ha már ennyire ragaszkodik az elképzeléseihez. Na, az mondjuk akármi is, nem ő fogja megvalósítani, de miért ne szórakozna kora reggel mások arcbőrszínének a változásain. Hátha belepirul a véletlen kitárulkozásába. Viszont a répa ügyre elgondolkodva biggyeszti ajkát, majd kissé, mintha próbálkozni szeretne nyelve, szája játékával, de hamar rájön, hogy csak egy apró szellő jut ki a résén.*
- Hát, nem.
*Von vállat, mint ma már oly sokszor, majd jókedvűen mosolyog tovább.
Az italokat is túltárgyalták, bár belegondolva oktathatna is, hiszen amikor beszél, valahogy sosem veszi le róla senki a szemét, na nem mintha nem tudná, hogy elsősorban bájaira koncentrálnak, de ki tudja, van akihez így a hangja is elér.*
- Azért olyan sűrűn tán nem akarnak majd megmérgezni. Kevés féltékeny nőcske lehet körülötted, de ilyen szép arccal biztos begyűjtesz majd párat. Addig beszerzem. *Bókol, bár nem mozgatja a fiú annál jobban, minthogy akár szerezhetne magának egy kis testőrt, aki megvívna érte a szalmasárkányokkal is.
Sokáig már nem tudnak fecsegni, a gyönyörű wegtorenit kell kiszolgálja, s teszi ezt a nagy kedvvel. Felvonja szemöldökét, ahogy válaszol az estéjét illetően a nő.*
- Na majd, ha velem töltöd. *S kíséri ezt egy kacsintás, bár kivételesen nem csak kellemes idomainak bebarangolására gondol, csupán egy amolyan Nelira fajta dorbézolásra. Bár akkor is hasonlóan néznének ki, de meg is érné. Megjelenik a tengerész is, akire még csak nem is tekint olyan lesajnálóan, ahogy kedve volna így, hogy kiderült, nem egy lepedőakrobata és cserbenhagyta a szépséget. Mert mi másra gondolhatna? A szavai sem hozzák lázba, tudja jól, hogy akik felsültek, azok másnap nem tudnak olyan kellemesek lenni, mint ahogyan azt az éjjel próbálták. De a Dayaneer nyelvéről legördülő mondandó máris láthatatlanul bár, de szövetségesévé tette a hölgyeményt. Haját dobja csak hátra, majd túl kedvesen néz a férfire. Olyan kedvesen, hogy ne tudja eldönteni, hogy az ő vizébe vajon csempészik-e valami nem odaillőt a són kívül.*
- A legnagyobb örömmel. *Mélyen fúrja smaragdszemét közben Nialléba, majd ellibbenve tőle, Markon mellett elhaladva, végigsimít annak felkarján.*
- Rögvest a tiéd vagyok, Nagyfiú!
*Térül-fordul, s máris megkapja a tengerész, amit kért, s tényleg azt, bár vigyora még mindig nem erről árulkodik. Aztán talán végre ő is megihatja azt a reggeli frissítőt. Koccint hát, majd elfintorodik.*
- Hát ez jó szar. *Rontja kissé az üzletet, de legalább nem egy tucat ember előtt.*
- A birkapörkölt nem az, nyugi. A tegnapi vendégünknek nagyon tetszett és még él. ~Tudtommal~ - Mindjárt hozom, csak megvárom, hogy amott a macskajajban szenvedők szeretnének-e valamit enni. Addig mesélj inkább. Hiányzik a mama? *Nem nevet fel, sőt, együttérzőn tekint a zsoldosra, noha most is, mint mindig csak mókázik.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-04 19:45:16
Üzenet elküldve: 2025-11-04 19:45:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit Csecsebecse//
*A macskajaj kikúrálására számtalan, egyenesen gyógyírként beharangozott megoldás létezik, s jóformán mindenki másra esküszik. Egykori cimborája Khaan mindig gwuffbél levest kért az egyik bazári kifőzdénél, ő viszont már mérföldekről megérezve képes volt rókacsaládokat költöztetni üres sikátorokba, még el sem jutott soha addig, hogy egy esélyt adjon a dolognak. Az egyik matróza az almaecetes vizet ajánlgatta pocsékul elkártyázott esték után, de az sem maradt meg sokáig benne, noha arra legalább, az istenek látják lelkét, rápróbált. Persze, ha a Rumos Rókalyuk törzsközönségét kérdezné az ember, főleg a rőtszakállú Dulodorte kapitányt, ki már első pillantása is tapasztalt játékosnak tűnik, valószínűleg azt a tanácsot kapná, hogy irgalmatlanul aljasodjon le ismét, elvégre az az ember, aki folyvást részeg, valójában sohasem másnapos. Siheder korában átdorbézolt hatokon akaratlanul is alkalmazta néhányszor ezt a módszert, de ennyi év elteltével már nem merészkedik idáig. Nem megy már az ivás úgy, mint egykoron, jelen állapot az egyértelmű bizonyíték. A rendelt söröcske valahol egy kiegyezés eme megkérdőjelezhetően bölcs kikötői módszer felé közelítve, épp csak annyira jó, hogy gyenge gyomrát valamelyest helyrepakolja, de tény, a kórságot azért nem tünteti el csettintésre. Egy forró fürdőzéssel és valami zsíros étellel kiegészítve azonban egészen emberszerűvé képes varázsolni a célon bőven túllőtt alkoholfogyasztás áldozatait.
Fel is sóhajt megkönnyebbülten a gyógysör láttán, orra alatt valami wegtoreni hálálkodást is elmorrant.*
- Életmentő vagy, Nelira! *túloz egy sóhajjal, még pilláit is megrebegteti köszönetképpen, miközben kezét rögvest a korsó köré fonja. A bizalmaskodó közeledéstől persze nem hátrál. Ahogy a szőkeség közelebb hajol, egy aprócska mosoly kíséretében zöldjei zavarba ejtő egyértelműséggel cikáznak végig a hófehér bőrű arcon, s állapodnak meg huncut fénnyel a smaragdokba kapaszkodva. Csak egy kortynyit vár a felelettel.*
- Lehetett volna sokkal kellemesebb *duruzsolja halkan, s hogy ez pontosan mit takar? Niall be sem mutatott képességeit minősíti? Netán finoman bájolgó felhívás? Azt már teljesen a hölgyemény fantáziájára bízza.
Maga sem rest némi biccentéssel köszönni újdonsült vendégüknek, noha túl nagy figyelmet most nem szentel neki. Egyrészről Nelira úgy tűnik kiválóan ért a fiatalemberek szórakoztatáshoz és megkopasztásához, nincs ehhez szükség a kreol segítségére, másrészről Niall hamarosan a fogadótérbe libben, s helyet foglal mellette. Már épp az előkotort pipáját tömködi, rögvest nem kapja felé pillantásait, mindössze a leányhoz intézett szavak hallatán emeli meg szemöldökét és sandít rá végül a szeme sarkából.*
- "Nelira" *javítja ki csípősen, mert bizony, emlékei szerint neki nem úgy mutatkozott be a kollegina, hogy "Hamárállsz"* - "Kérlek". *adja még a szájába a varázsszót majd rosszallóan cöccentgetve rázza meg a fejét*
- Tudom, hogy nehéz levedleni a kikötői vademberséget, Tengerész *bicskanyitogatóan negédes hangon oktatja ki* - De hidd el nekem, többre mész itt némi jó modorral *veszi szájába csibukja szárát és úgy folytatja, miközben igyekszik parazsat csiholni, immár leheletnyit a férfi felé fordulva* - Ez nem a Rumos Rókalyuk, szívem.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.04 19:47:44
//Kicsit Csecsebecse//
*A macskajaj kikúrálására számtalan, egyenesen gyógyírként beharangozott megoldás létezik, s jóformán mindenki másra esküszik. Egykori cimborája Khaan mindig gwuffbél levest kért az egyik bazári kifőzdénél, ő viszont már mérföldekről megérezve képes volt rókacsaládokat költöztetni üres sikátorokba, még el sem jutott soha addig, hogy egy esélyt adjon a dolognak. Az egyik matróza az almaecetes vizet ajánlgatta pocsékul elkártyázott esték után, de az sem maradt meg sokáig benne, noha arra legalább, az istenek látják lelkét, rápróbált. Persze, ha a Rumos Rókalyuk törzsközönségét kérdezné az ember, főleg a rőtszakállú Dulodorte kapitányt, ki már első pillantása is tapasztalt játékosnak tűnik, valószínűleg azt a tanácsot kapná, hogy irgalmatlanul aljasodjon le ismét, elvégre az az ember, aki folyvást részeg, valójában sohasem másnapos. Siheder korában átdorbézolt hatokon akaratlanul is alkalmazta néhányszor ezt a módszert, de ennyi év elteltével már nem merészkedik idáig. Nem megy már az ivás úgy, mint egykoron, jelen állapot az egyértelmű bizonyíték. A rendelt söröcske valahol egy kiegyezés eme megkérdőjelezhetően bölcs kikötői módszer felé közelítve, épp csak annyira jó, hogy gyenge gyomrát valamelyest helyrepakolja, de tény, a kórságot azért nem tünteti el csettintésre. Egy forró fürdőzéssel és valami zsíros étellel kiegészítve azonban egészen emberszerűvé képes varázsolni a célon bőven túllőtt alkoholfogyasztás áldozatait.
Fel is sóhajt megkönnyebbülten a gyógysör láttán, orra alatt valami wegtoreni hálálkodást is elmorrant.*
- Életmentő vagy, Nelira! *túloz egy sóhajjal, még pilláit is megrebegteti köszönetképpen, miközben kezét rögvest a korsó köré fonja. A bizalmaskodó közeledéstől persze nem hátrál. Ahogy a szőkeség közelebb hajol, egy aprócska mosoly kíséretében zöldjei zavarba ejtő egyértelműséggel cikáznak végig a hófehér bőrű arcon, s állapodnak meg huncut fénnyel a smaragdokba kapaszkodva. Csak egy kortynyit vár a felelettel.*
- Lehetett volna sokkal kellemesebb *duruzsolja halkan, s hogy ez pontosan mit takar? Niall be sem mutatott képességeit minősíti? Netán finoman bájolgó felhívás? Azt már teljesen a hölgyemény fantáziájára bízza.
Maga sem rest némi biccentéssel köszönni újdonsült vendégüknek, noha túl nagy figyelmet most nem szentel neki. Egyrészről Nelira úgy tűnik kiválóan ért a fiatalemberek szórakoztatáshoz és megkopasztásához, nincs ehhez szükség a kreol segítségére, másrészről Niall hamarosan a fogadótérbe libben, s helyet foglal mellette. Már épp az előkotort pipáját tömködi, rögvest nem kapja felé pillantásait, mindössze a leányhoz intézett szavak hallatán emeli meg szemöldökét és sandít rá végül a szeme sarkából.*
- "Nelira" *javítja ki csípősen, mert bizony, emlékei szerint neki nem úgy mutatkozott be a kollegina, hogy "Hamárállsz"* - "Kérlek". *adja még a szájába a varázsszót majd rosszallóan cöccentgetve rázza meg a fejét*
- Tudom, hogy nehéz levedleni a kikötői vademberséget, Tengerész *bicskanyitogatóan negédes hangon oktatja ki* - De hidd el nekem, többre mész itt némi jó modorral *veszi szájába csibukja szárát és úgy folytatja, miközben igyekszik parazsat csiholni, immár leheletnyit a férfi felé fordulva* - Ez nem a Rumos Rókalyuk, szívem.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.04 19:47:44
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-04 14:41:24
Üzenet elküldve: 2025-11-04 14:41:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
* A lányt döbbenet fogja el, amiért a fiú jelzi, hogy ő biztosan nem "olyan" férfi. Lehet, ez már amolyan elvárt dolog lehet itt a kikötőben, azonban erre a vidéki fiú nem nyitott.
De persze, nem gondolja, hogy a lány más olyanra gondol. *
- Nem. Maradok az eredeti elképzelésemnél. * Mondja kissé zavartan. Főleg, hogy fennhangon kacagnak mellette a korábbi szavain. Nem teljesen érti a másik mit talál ebben humorosnak, de a jó kedv ragadós, ő is elkezd mosolyogni és jobb kedve kezd lenni. *
- Így van. Én jól érzem magam a lányok társaságában. * Mondja még mindig a korábbi szavait megerősítve. Gyanítja, ha még ötvenszer fel lesz hozva a helyzet akkor is ezt mondja majd, sőt bármennyiszer ez lesz felhozva neki.
Az otthoni főzetet mindig finomabb, Markondenten pedig ezt az érzést hagyta maga mögött. *
- Mármint fütyülni? Persze. Te nem? * Néz a másikra a fiú. Számára ez egy alap dolog, amit nem is érti hogyan lehet megkérdezni. Különben a messze dolgozók honnan tudják, hogy ebéd idő van.
A varázsitalokkal kapcsolatos tanácsokat figyelmesen hallgatja néha bólint is, hogy a másik tudja érti amit mond. *
- A lényeg, hogy legyen lila italom. És igen, meghálálom, ha szerzel nekem ilyen italt. * Fogja meg a lényeget a mondandóból.
Végül, mégis hajlik az egy borra a Markon, mert talán abból nem lehet baj. Na meg, a birkapörköltre, ami mellé nem tudja kap-e nokedlit. De, ha azt nem, talán kap kenyeret hozzá. Különben égni fog a bele. De, ezen ebben a pillanatban még nem aggodalmaskodik.
A bor mellé egy lány számára ismerős másik lány is megjelenik, amire a fiú elvigyorodik. Ez a lány is szebb a faluban élőknél. Ez pedig egy újabb megerősítése annak, hogy jól döntött, hogy elhagyta a falut. *
- Jó reggelt! * Mondja a tíz aranyszéles mosolyával. Amikor pedig még egy fő csatlakozik a köszönéshez, hát ő sem marad ki a sorból. Anyukája azt tanította, hogy nem köszöni illetlenség. *
- Jó reggelt! * Ismétli meg magát a vigyorgó vidéki fiú.
Nelira a pult mögé áll és mindenki adja le szépen a rendelést, így Markon is csatlakozik az igénye kinyilatkoztatásával. *
- A bor után megköszönöm, ha készítesz egy pörköltet nekem. * Mondja és amikor kézhez kapja az italát hát koccintásra emeli. *
- Egészségünkre és a jobb életre! * Mond egy rövid köszöntőt. *
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
* A lányt döbbenet fogja el, amiért a fiú jelzi, hogy ő biztosan nem "olyan" férfi. Lehet, ez már amolyan elvárt dolog lehet itt a kikötőben, azonban erre a vidéki fiú nem nyitott.
De persze, nem gondolja, hogy a lány más olyanra gondol. *
- Nem. Maradok az eredeti elképzelésemnél. * Mondja kissé zavartan. Főleg, hogy fennhangon kacagnak mellette a korábbi szavain. Nem teljesen érti a másik mit talál ebben humorosnak, de a jó kedv ragadós, ő is elkezd mosolyogni és jobb kedve kezd lenni. *
- Így van. Én jól érzem magam a lányok társaságában. * Mondja még mindig a korábbi szavait megerősítve. Gyanítja, ha még ötvenszer fel lesz hozva a helyzet akkor is ezt mondja majd, sőt bármennyiszer ez lesz felhozva neki.
Az otthoni főzetet mindig finomabb, Markondenten pedig ezt az érzést hagyta maga mögött. *
- Mármint fütyülni? Persze. Te nem? * Néz a másikra a fiú. Számára ez egy alap dolog, amit nem is érti hogyan lehet megkérdezni. Különben a messze dolgozók honnan tudják, hogy ebéd idő van.
A varázsitalokkal kapcsolatos tanácsokat figyelmesen hallgatja néha bólint is, hogy a másik tudja érti amit mond. *
- A lényeg, hogy legyen lila italom. És igen, meghálálom, ha szerzel nekem ilyen italt. * Fogja meg a lényeget a mondandóból.
Végül, mégis hajlik az egy borra a Markon, mert talán abból nem lehet baj. Na meg, a birkapörköltre, ami mellé nem tudja kap-e nokedlit. De, ha azt nem, talán kap kenyeret hozzá. Különben égni fog a bele. De, ezen ebben a pillanatban még nem aggodalmaskodik.
A bor mellé egy lány számára ismerős másik lány is megjelenik, amire a fiú elvigyorodik. Ez a lány is szebb a faluban élőknél. Ez pedig egy újabb megerősítése annak, hogy jól döntött, hogy elhagyta a falut. *
- Jó reggelt! * Mondja a tíz aranyszéles mosolyával. Amikor pedig még egy fő csatlakozik a köszönéshez, hát ő sem marad ki a sorból. Anyukája azt tanította, hogy nem köszöni illetlenség. *
- Jó reggelt! * Ismétli meg magát a vigyorgó vidéki fiú.
Nelira a pult mögé áll és mindenki adja le szépen a rendelést, így Markon is csatlakozik az igénye kinyilatkoztatásával. *
- A bor után megköszönöm, ha készítesz egy pörköltet nekem. * Mondja és amikor kézhez kapja az italát hát koccintásra emeli. *
- Egészségünkre és a jobb életre! * Mond egy rövid köszöntőt. *
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-04 09:09:00
Üzenet elküldve: 2025-11-04 09:09:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit Csecsebecse//
*Nehéz lenne megállapítania, hogy mikor ébredt - abban sem biztos, hogy pontosan mikor aludt el. Annyit tud csak, hogy úgy érzi magát mint a mosott rongy, ami egyaránt köszönhető az amúgy vacak alvásnak, és a két füle között lötyögő valaminek, ami talán az agya lenne. Túlzás lenne azt állítani, hogy csak a megivott italok tehetnek állapotáról - mája annál jobban képzett. Nem; ehhez a rum és almabor mellé kellett Dayaneer által felkorbácsolt de le nem nyugtatott vére is, az idegen hely szokatlan zajai, és az éjszaka sötétjében aljasul megjelenő, a jövőjével kapcsolatos félszeit taglaló gondolatok is.
A hideg víz valamennyit segít, persze nem sokat. Zsákjából csupán egyetlen tiszta ingét veszi elő, beretváját érintetlenül hagyja. Talán majd holnap.. talán. Ujjaival fésüli hátra nedves tincseit, majd fogai közé szorítja tömetlen, hideg pipáját, hátha az segít majd abban, hogy ne billegjen a gyomra. Fintorogva állapítja meg, hogy nem segít.
Míg készülődik, a szobaajtón túlról behallatszódó neszekre fülel. A fogadótérből beszédhangokat hall, a szomszédos szoba felől motoszkálást, majd ajtónyikordulást és csizmatalpak zaját. Gondolkoznia sem kell rajta hogy tudja, ez utóbbiak kihez tartoznak. Halkan hümmög egy sort magának. Még utoljára megdörgöli arcát, végül feladja a szobába húzódást.
Léptei a matrózokra jellemző finom dülöngéléssel viszik fel a lépcsőn a fogadótérbe. Odafent egy pillanatig hunyorog a soknak érzett fényben, majd a pult felé indul. Közben felméri, hogy kik is vannak most itt, és kissé nyűgös hangulatán egy pillanatra átüt valami kajánság, látva, hogy Nelira megint valami fickóval cseveg. A nő Dayaneerhez intézett halk szavait nem érti, az étel említésére viszont egy pillanatra erősebben harap pipája csutorára.*
- ..reggelt. *-köszönti a pult körüli hármast, miközben a Dayaneer melletti székre ereszkedik. Szeme sarkából lusta kíváncsisággal méri fel az idegen fickót, majd pillantásaiból jut a szőkeségnek és a wegtoreninek is. Ez utóbbinak talán egy fokkal hosszabb is, de még azelőtt fordul vissza Nelirához, mielőtt tolakodóvá válna.*
- Ha már állsz, *-szólítja meg a nőt a fogai között tartott pipától tompa hangon-* kérhetnék egy kupa vizet? És ha lennél olyan jó, hogy tennél bele egy bő csipet sót, azt bizony megköszönném.
*Primitív megoldás a macskajaj enyhítésére, de most gondolni sem akar arra, hogy máshogy száműzze az érzést.*
//Kicsit Csecsebecse//
*Nehéz lenne megállapítania, hogy mikor ébredt - abban sem biztos, hogy pontosan mikor aludt el. Annyit tud csak, hogy úgy érzi magát mint a mosott rongy, ami egyaránt köszönhető az amúgy vacak alvásnak, és a két füle között lötyögő valaminek, ami talán az agya lenne. Túlzás lenne azt állítani, hogy csak a megivott italok tehetnek állapotáról - mája annál jobban képzett. Nem; ehhez a rum és almabor mellé kellett Dayaneer által felkorbácsolt de le nem nyugtatott vére is, az idegen hely szokatlan zajai, és az éjszaka sötétjében aljasul megjelenő, a jövőjével kapcsolatos félszeit taglaló gondolatok is.
A hideg víz valamennyit segít, persze nem sokat. Zsákjából csupán egyetlen tiszta ingét veszi elő, beretváját érintetlenül hagyja. Talán majd holnap.. talán. Ujjaival fésüli hátra nedves tincseit, majd fogai közé szorítja tömetlen, hideg pipáját, hátha az segít majd abban, hogy ne billegjen a gyomra. Fintorogva állapítja meg, hogy nem segít.
Míg készülődik, a szobaajtón túlról behallatszódó neszekre fülel. A fogadótérből beszédhangokat hall, a szomszédos szoba felől motoszkálást, majd ajtónyikordulást és csizmatalpak zaját. Gondolkoznia sem kell rajta hogy tudja, ez utóbbiak kihez tartoznak. Halkan hümmög egy sort magának. Még utoljára megdörgöli arcát, végül feladja a szobába húzódást.
Léptei a matrózokra jellemző finom dülöngéléssel viszik fel a lépcsőn a fogadótérbe. Odafent egy pillanatig hunyorog a soknak érzett fényben, majd a pult felé indul. Közben felméri, hogy kik is vannak most itt, és kissé nyűgös hangulatán egy pillanatra átüt valami kajánság, látva, hogy Nelira megint valami fickóval cseveg. A nő Dayaneerhez intézett halk szavait nem érti, az étel említésére viszont egy pillanatra erősebben harap pipája csutorára.*
- ..reggelt. *-köszönti a pult körüli hármast, miközben a Dayaneer melletti székre ereszkedik. Szeme sarkából lusta kíváncsisággal méri fel az idegen fickót, majd pillantásaiból jut a szőkeségnek és a wegtoreninek is. Ez utóbbinak talán egy fokkal hosszabb is, de még azelőtt fordul vissza Nelirához, mielőtt tolakodóvá válna.*
- Ha már állsz, *-szólítja meg a nőt a fogai között tartott pipától tompa hangon-* kérhetnék egy kupa vizet? És ha lennél olyan jó, hogy tennél bele egy bő csipet sót, azt bizony megköszönném.
*Primitív megoldás a macskajaj enyhítésére, de most gondolni sem akar arra, hogy máshogy száműzze az érzést.*
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-03 20:29:26
Üzenet elküldve: 2025-11-03 20:29:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
*Ritka pillanatok egyike, hogy a szőkeség arcára döbbenet ül ki. Ez a pillanat most van. Pislog kettőt, majd még hármat, akár szempillarebegtetésnek is tűnhet a dolog, de aztán hirtelen megjelenik a vigyor, mely kacajra is nyílik. Édesen csilingelő - vagy egyeseknek harsány -, nevetése tölti be az ivót.*
- Tőlem aztán szeretheted az orkok farkát is, akkor sem ítélkeznék. *Egyszeriben lehetetlenül jó kedve lett, majd legyint. Majdnem hozzáteszi egyébként, hogy ő is a lányokat szereti, vagy azokat is, de miért is osztana meg valakivel ilyet? Hát azért, hogy elképzelje, majd tejeljen egy reménybeli buja történetért. De ez az ifjú túl falusi ahhoz, hogy kibökje neki, így csak vigyorog tovább.*
- Amúgy meg nem mindegy? Csak érezd jól magad. *Mond hát csak ennyit, aztán ha nem megy bele mélyebben a fickó, hát ő sem.*
- Anyukád. De édes. *Megenyhül a tekintet, s mint egy ázott kóborkutyán néz végig. Nem olyan, mint a vörös, ez még kiképezhető, okos kis hűséges harci ebbé. Talán tényleg megtartja. Lakhatásért és ételért talán még majd a farkát is csóválni fogja. De feléleszti magát vágyálmából, nem ő itt a főnök, így nem ajánlja fel az üres szobák egyikét, esetleg azt, amiért majd fizet.*
- Ó igen, a répától meg tudsz fütyülni. Tudsz amúgy? *Nem mintha érdekelné, s már érzi, hogy fel kell keljen kiszolgálni. Jöhetne a motiváció is rá. Mondjuk arany képében.*
- Nem rossz a többi sem, csak ne keverj bele rosszat. *Rándít vállat. Egyszer már elmondta, hogy nem adja ki a receptjeit.*
- De ne aggódj, nem fogod felismerni, ha valamiben méreg van, inkább ne fogadj el idegenektől italt. *Csak tőle. Itt úgysem mérgezhetné meg. Az ifjút úgy tűnik nevelni kell.*
- Ha van nálad némi lila, úgyis kihúz a csávából. Szerzek én neked. Majd meghálálod.
*Villant újabb bájos mosolyt. A mágia dolgára nem mondd egyebet, ha akarja, majd kijárja azt a rögös utat.*
- Gondolom, mert majd valahol kikötnek, aztán ott rosszalkodnak. *Tekergeti tincseit, majd csak legyint egyet vigyorogva. *
- Na látod! Egy bor rendel! *Magától is felállna az itókáért, de ha nem tenné, hát megjelenik a szépséges wegtoreni motivációja. Tudna mit ajánlani másnaposság elűzésére, de nem tűnik úgy, mint aki most vevő lenne pajzán ajánlataira, miszerint kiűzi ő Dayából a gonoszt.
Mélyen szívja be a levegőt, ahogy végighordozza a smaragd szempárt a nőn.*
- Jó reggelt, Szépség! ~Remélem kitett magáért a tengerész~ Már hozom is.
*A söntés mögé sétál, majd kitölti a két pohár kétes minőségű bort, na meg a wegtoreninek a gyógyitalt. Először neki viszi oda, mégiscsak megérdemli, hogy kilábaljon a macskajajból. Közel hajol hozzá, úgy, hogy más ne hallhassa, s búgja neki a szavait.* - Remélem kellemesebb estéd volt, mint ahogy most érzed magad. *Felegyenesedik, majd hozzáteszi.* - Ha képes vagy enni csak szólj, készítek neked valamit. *Hogy abban lesz-e köszönet, nem tudni, mindenesetre most kiszolgálná saját magát és a zsoldost is. Koccintásra emeli poharát.*
- Akkor hát egészségedre, nagyfiú!
//Kicsit Jaj a legyőzötteknek//
*Ritka pillanatok egyike, hogy a szőkeség arcára döbbenet ül ki. Ez a pillanat most van. Pislog kettőt, majd még hármat, akár szempillarebegtetésnek is tűnhet a dolog, de aztán hirtelen megjelenik a vigyor, mely kacajra is nyílik. Édesen csilingelő - vagy egyeseknek harsány -, nevetése tölti be az ivót.*
- Tőlem aztán szeretheted az orkok farkát is, akkor sem ítélkeznék. *Egyszeriben lehetetlenül jó kedve lett, majd legyint. Majdnem hozzáteszi egyébként, hogy ő is a lányokat szereti, vagy azokat is, de miért is osztana meg valakivel ilyet? Hát azért, hogy elképzelje, majd tejeljen egy reménybeli buja történetért. De ez az ifjú túl falusi ahhoz, hogy kibökje neki, így csak vigyorog tovább.*
- Amúgy meg nem mindegy? Csak érezd jól magad. *Mond hát csak ennyit, aztán ha nem megy bele mélyebben a fickó, hát ő sem.*
- Anyukád. De édes. *Megenyhül a tekintet, s mint egy ázott kóborkutyán néz végig. Nem olyan, mint a vörös, ez még kiképezhető, okos kis hűséges harci ebbé. Talán tényleg megtartja. Lakhatásért és ételért talán még majd a farkát is csóválni fogja. De feléleszti magát vágyálmából, nem ő itt a főnök, így nem ajánlja fel az üres szobák egyikét, esetleg azt, amiért majd fizet.*
- Ó igen, a répától meg tudsz fütyülni. Tudsz amúgy? *Nem mintha érdekelné, s már érzi, hogy fel kell keljen kiszolgálni. Jöhetne a motiváció is rá. Mondjuk arany képében.*
- Nem rossz a többi sem, csak ne keverj bele rosszat. *Rándít vállat. Egyszer már elmondta, hogy nem adja ki a receptjeit.*
- De ne aggódj, nem fogod felismerni, ha valamiben méreg van, inkább ne fogadj el idegenektől italt. *Csak tőle. Itt úgysem mérgezhetné meg. Az ifjút úgy tűnik nevelni kell.*
- Ha van nálad némi lila, úgyis kihúz a csávából. Szerzek én neked. Majd meghálálod.
*Villant újabb bájos mosolyt. A mágia dolgára nem mondd egyebet, ha akarja, majd kijárja azt a rögös utat.*
- Gondolom, mert majd valahol kikötnek, aztán ott rosszalkodnak. *Tekergeti tincseit, majd csak legyint egyet vigyorogva. *
- Na látod! Egy bor rendel! *Magától is felállna az itókáért, de ha nem tenné, hát megjelenik a szépséges wegtoreni motivációja. Tudna mit ajánlani másnaposság elűzésére, de nem tűnik úgy, mint aki most vevő lenne pajzán ajánlataira, miszerint kiűzi ő Dayából a gonoszt.
Mélyen szívja be a levegőt, ahogy végighordozza a smaragd szempárt a nőn.*
- Jó reggelt, Szépség! ~Remélem kitett magáért a tengerész~ Már hozom is.
*A söntés mögé sétál, majd kitölti a két pohár kétes minőségű bort, na meg a wegtoreninek a gyógyitalt. Először neki viszi oda, mégiscsak megérdemli, hogy kilábaljon a macskajajból. Közel hajol hozzá, úgy, hogy más ne hallhassa, s búgja neki a szavait.* - Remélem kellemesebb estéd volt, mint ahogy most érzed magad. *Felegyenesedik, majd hozzáteszi.* - Ha képes vagy enni csak szólj, készítek neked valamit. *Hogy abban lesz-e köszönet, nem tudni, mindenesetre most kiszolgálná saját magát és a zsoldost is. Koccintásra emeli poharát.*
- Akkor hát egészségedre, nagyfiú!
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-03 19:50:27
Üzenet elküldve: 2025-11-03 19:50:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jaj a legyőzötteknek//
//Kicsit Csecsebecse//
*Az ajtó fülsüketítően nyikordul meg ahogy a kreol egy fáradt sóhajjal becsukja maga mögött. Talán nem is olyan éles a hangja, de számára kegyetlenül zavaró, mintha egyenest valaki tőrt döfne dobhártyájába. A feje lüktet, mintha belülről dobolnának rajta, és a gyomra is tiltakozik minden hirtelen mozdulat ellen, amit óvatosan tesz meg a fogadótérben.
Keservesen hosszú volt, de sikerült magát reggel egészen szalonképes állapotba rendeznie: a haja fésült, rendezett, arcát alaposan megmosta, ajkát a megszokott bíbor színre festette, inge csak a szokásosan, előre fontoltan komponált lezserségében mutatkozik. Egyedül talán a kissé még vöröslő tekintet és a fontolva haladás az, ami árulkodik arról, bizony átkozottul másnapos, de az is lehet, hogy még részeg. Ilyenkor ezt nem könnyű eldönteni.
Az este meglehetősen ködös, van azért néhány eleme, amely tisztábban sejlik fel a többinél: a bölcsességet teljes mértékben nélkülöző, borzasztó módon kevert szeszek, kedélyes nevetések, Nelira és Haldrian átlátszóan pajzán dinamikája. Aztán a flörtök, a suttogások, valahogy Niallal átkerültek a Kígyófészekbe, s innentől már csak foszlányok maradtak. A tengerész borpíros arca, dohányfüstös aroma, az ajkának az íze... De legalább egyedül kelt az ágyában és nem volt anyaszült meztelen, ami azt jelenti, nem volt annyira meggondolatlan! Pedig kínozta a gondolata, erre azért emlékszik.
A vendégtérben alig lézengenek, erre jut, mikor elcsigázottan körbenéz, s a pult felé veszi az irányt. Nelira látszólag valami fickót szédít, de ez most nem az a bekarmolt vörös, aki tegnap csapta neki a szelet. Kicsit lenyűgözi, hogy képes ennyi ormótlanul bájolgó férfit elviselni, neki biztosan nem lenne hozzájuk ennyi türelme.*
- Pálinkás jó reggelt! *köszön magát is meglepő élénkséggel hangjában, miközben a pulthoz ül*
- Nelira drágám, egy korsó gyógysört, legyél oly szíves! *villantja meg a szőkeség felé széles mosolyát, amiben azért nincs már akkora lendület, ahogy valószínűleg a ser megivásában sem lesz. Szükséges rossz ez, hogy kikúrálja magát a macskajajból.*
//Kicsit Csecsebecse//
*Az ajtó fülsüketítően nyikordul meg ahogy a kreol egy fáradt sóhajjal becsukja maga mögött. Talán nem is olyan éles a hangja, de számára kegyetlenül zavaró, mintha egyenest valaki tőrt döfne dobhártyájába. A feje lüktet, mintha belülről dobolnának rajta, és a gyomra is tiltakozik minden hirtelen mozdulat ellen, amit óvatosan tesz meg a fogadótérben.
Keservesen hosszú volt, de sikerült magát reggel egészen szalonképes állapotba rendeznie: a haja fésült, rendezett, arcát alaposan megmosta, ajkát a megszokott bíbor színre festette, inge csak a szokásosan, előre fontoltan komponált lezserségében mutatkozik. Egyedül talán a kissé még vöröslő tekintet és a fontolva haladás az, ami árulkodik arról, bizony átkozottul másnapos, de az is lehet, hogy még részeg. Ilyenkor ezt nem könnyű eldönteni.
Az este meglehetősen ködös, van azért néhány eleme, amely tisztábban sejlik fel a többinél: a bölcsességet teljes mértékben nélkülöző, borzasztó módon kevert szeszek, kedélyes nevetések, Nelira és Haldrian átlátszóan pajzán dinamikája. Aztán a flörtök, a suttogások, valahogy Niallal átkerültek a Kígyófészekbe, s innentől már csak foszlányok maradtak. A tengerész borpíros arca, dohányfüstös aroma, az ajkának az íze... De legalább egyedül kelt az ágyában és nem volt anyaszült meztelen, ami azt jelenti, nem volt annyira meggondolatlan! Pedig kínozta a gondolata, erre azért emlékszik.
A vendégtérben alig lézengenek, erre jut, mikor elcsigázottan körbenéz, s a pult felé veszi az irányt. Nelira látszólag valami fickót szédít, de ez most nem az a bekarmolt vörös, aki tegnap csapta neki a szelet. Kicsit lenyűgözi, hogy képes ennyi ormótlanul bájolgó férfit elviselni, neki biztosan nem lenne hozzájuk ennyi türelme.*
- Pálinkás jó reggelt! *köszön magát is meglepő élénkséggel hangjában, miközben a pulthoz ül*
- Nelira drágám, egy korsó gyógysört, legyél oly szíves! *villantja meg a szőkeség felé széles mosolyát, amiben azért nincs már akkora lendület, ahogy valószínűleg a ser megivásában sem lesz. Szükséges rossz ez, hogy kikúrálja magát a macskajajból.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-03 16:43:13
Üzenet elküldve: 2025-11-03 16:43:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
* Makron természetes ez biztos. Mert ugye, hogy is lehetne nem természetes. Mert ugye, anya szülte és nem fából faragták ki, vagy agyagból gyúrták össze. Azonban, a főzés hiánya miatt felmerül egy "te is olyan" kérdés, amit nem is igazán érti a vidéki fiú, hogy ez hogyan is kapcsolódik ide. Hiszen, a falura is eljutott a városi "olyan" emberek híre, de ezekről még hallani is szőrnyű. A fiú el is kezdi csóválni a fejét. *
- Nem, nem, nem, nem. Én a lányokat szeretem. * Jelenti ki határozottan Markon. *
- És jól is van ez így! * Erősíti meg az előző állítását. Remélve ezzel, hogy a másik megbotránkozását és szemforgatását is enyhítse és ne legyen "olyan" rossz véleménnyel róla. *
- Hát, akkor hideg kaját eszek. Vagy, betérek egy ilyen helyre. * Mondja kissé zavartan a vidéki zsoldos. *
- Bár, ez volt az első utam el otthonról, így ez inkább elképzelés mint megélt tapasztalat. Eddig anyukám főzött nekem. * Vallja be végül. *
- A tojást is szeretem. De akkor, legyen a pörkölt. Az mégiscsak az izmot növeli. Vagyis, legalábbis nekem mindig azt mondták. * Mondja kissé bizonytalanul a fiú, azt már nem nagyon meri megkérdezni, hogy a pörkölthöz szaggatnak-e neki nokedlit, mert hát mégis azzal a legfinomabb. Bár, biztosan nem olyan íze lesz, mint otthon, erre valahol lelkeikben felkészítette magát, hogy most bizony le kell szakadnia a mama főztjéről. *
- Akkor a zöld, piros, sárga, meg a barna jöhet. A fehér meg majd, ha lesz kit elbűvöljek. * Összegzi magában a hallottakat. *
- A többi rossz. Gondolom. * Mereng magában a zsoldos. *
- Na de, a méreg milyen színű? Méreg zöld netán és ha igen, akkor miben különbözik a sima gyógyító zöldtől. Vagy ez direkt van így? * Kezd egyre vadabb elméleteket gyártani gondolatban a fiú és máris komoly gondolatok lepik el a fejét, annyira hogy nem is figyel először igazán a mellette ülő fehér hajú lányra. Hiába, a gondolatok nehéz elfoglaltság ehhez koncentrálni kell és nem mindegy ilyenkor, hogy melyik testrészében van a vér a férfi szervezetében. *
- Ha majd, nagyobb vagyonra teszek szert, biztosan szeretnék majd venni efféle italokat tőled. Ezt már most érzem. * Mondja határozottan a vidéki zsoldos. *
- Így már macerásnak tűnik. De ettől még tetszik, hogy némi tanulással nagy mágus lehetek. * Mondja Makron, aki érzi ez lesz a végcélja, ha már túl sokat keresett hősies harcok árán. De persze, jelenleg még munkája sincsen. *
- Igen, ez biztosan így van. * Mondja végül Makron, aki újra felveszi a szemkontaktust és látja, hogy a másik csavargatja a haját az ujja körül. Nem tudja miért csinálja, de nem teszi szóvá. *
- Volt pár rossz arcú hajós, akik harcosokat toboroztak, csak azt nem értettem, hogy üres hajóra minek ennyi rosszarcú gonosz tekintetű harcos. Úgyhogy, inkább nem mentem velük. * A lány annyira illik már ebbe a környezetbe, hogy a fiú ámulva hallgatja, hogy valójában nem is ide született, hanem olyan helyen, ahol borászatuk is volt. Szép élet lehetett az is, csak lehet ő is megunta, ahogyan Makron is és inkább kalandok után indult el a nagyvilágba. *
- Mint én? * Akad meg a szón a fiú. *
- Persze, igyunk meg egy pohárral. Abból tényleg nem lehet baj. * Mondja el azt a mondatot a naiv fiú, aminek már több ezerszer bebizonyosodott az ellenkezője. Hogy, de. Igenis lehet egy pohár borból is baj, főleg, ha azt igen sok követi. *
A hozzászólás írója (Markondenten Landiran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.03 17:16:27
* Makron természetes ez biztos. Mert ugye, hogy is lehetne nem természetes. Mert ugye, anya szülte és nem fából faragták ki, vagy agyagból gyúrták össze. Azonban, a főzés hiánya miatt felmerül egy "te is olyan" kérdés, amit nem is igazán érti a vidéki fiú, hogy ez hogyan is kapcsolódik ide. Hiszen, a falura is eljutott a városi "olyan" emberek híre, de ezekről még hallani is szőrnyű. A fiú el is kezdi csóválni a fejét. *
- Nem, nem, nem, nem. Én a lányokat szeretem. * Jelenti ki határozottan Markon. *
- És jól is van ez így! * Erősíti meg az előző állítását. Remélve ezzel, hogy a másik megbotránkozását és szemforgatását is enyhítse és ne legyen "olyan" rossz véleménnyel róla. *
- Hát, akkor hideg kaját eszek. Vagy, betérek egy ilyen helyre. * Mondja kissé zavartan a vidéki zsoldos. *
- Bár, ez volt az első utam el otthonról, így ez inkább elképzelés mint megélt tapasztalat. Eddig anyukám főzött nekem. * Vallja be végül. *
- A tojást is szeretem. De akkor, legyen a pörkölt. Az mégiscsak az izmot növeli. Vagyis, legalábbis nekem mindig azt mondták. * Mondja kissé bizonytalanul a fiú, azt már nem nagyon meri megkérdezni, hogy a pörkölthöz szaggatnak-e neki nokedlit, mert hát mégis azzal a legfinomabb. Bár, biztosan nem olyan íze lesz, mint otthon, erre valahol lelkeikben felkészítette magát, hogy most bizony le kell szakadnia a mama főztjéről. *
- Akkor a zöld, piros, sárga, meg a barna jöhet. A fehér meg majd, ha lesz kit elbűvöljek. * Összegzi magában a hallottakat. *
- A többi rossz. Gondolom. * Mereng magában a zsoldos. *
- Na de, a méreg milyen színű? Méreg zöld netán és ha igen, akkor miben különbözik a sima gyógyító zöldtől. Vagy ez direkt van így? * Kezd egyre vadabb elméleteket gyártani gondolatban a fiú és máris komoly gondolatok lepik el a fejét, annyira hogy nem is figyel először igazán a mellette ülő fehér hajú lányra. Hiába, a gondolatok nehéz elfoglaltság ehhez koncentrálni kell és nem mindegy ilyenkor, hogy melyik testrészében van a vér a férfi szervezetében. *
- Ha majd, nagyobb vagyonra teszek szert, biztosan szeretnék majd venni efféle italokat tőled. Ezt már most érzem. * Mondja határozottan a vidéki zsoldos. *
- Így már macerásnak tűnik. De ettől még tetszik, hogy némi tanulással nagy mágus lehetek. * Mondja Makron, aki érzi ez lesz a végcélja, ha már túl sokat keresett hősies harcok árán. De persze, jelenleg még munkája sincsen. *
- Igen, ez biztosan így van. * Mondja végül Makron, aki újra felveszi a szemkontaktust és látja, hogy a másik csavargatja a haját az ujja körül. Nem tudja miért csinálja, de nem teszi szóvá. *
- Volt pár rossz arcú hajós, akik harcosokat toboroztak, csak azt nem értettem, hogy üres hajóra minek ennyi rosszarcú gonosz tekintetű harcos. Úgyhogy, inkább nem mentem velük. * A lány annyira illik már ebbe a környezetbe, hogy a fiú ámulva hallgatja, hogy valójában nem is ide született, hanem olyan helyen, ahol borászatuk is volt. Szép élet lehetett az is, csak lehet ő is megunta, ahogyan Makron is és inkább kalandok után indult el a nagyvilágba. *
- Mint én? * Akad meg a szón a fiú. *
- Persze, igyunk meg egy pohárral. Abból tényleg nem lehet baj. * Mondja el azt a mondatot a naiv fiú, aminek már több ezerszer bebizonyosodott az ellenkezője. Hogy, de. Igenis lehet egy pohár borból is baj, főleg, ha azt igen sok követi. *
A hozzászólás írója (Markondenten Landiran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.03 17:16:27
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-03 15:56:55
Üzenet elküldve: 2025-11-03 15:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
*Nem biztos, hogy Makron szellemi képességeivel vannak gondok, Nelira igen jól ért ahhoz, hogy másokat összezavarjon. Ahhoz még jobban, hogy saját magát zavarja össze. Most viszont csak igyekezett ellátni egy kis útravalóval, ami csak visszafogottan sikerült, de ez nem túlzottan érdekli. Ha érdekelné, talán hosszasan és sokkal érthetőbben magyarázna. Nem fecsérli okos gondolatait olyanokra, akik még nem elég fontosok. A butácska nő álcája is olyan, ami védi.
A mérgekkel kapcsolatosan viszont egyetértenek, már ha tényleg ugyanazt értik mind a ketten. Nem kell ám megriadni tőle, úgyis azok ellen használatosak, akik gondot okoznak. Többnyire.*
- Jaj, hogy te is olyan vagy… *Forgatja meg a szemeit. Női és férfi szerepek. Hát Nelira aztán bármelyik férfi szerepét át tudja venni, csak meg kell kérdezni azokat a hölgyeket, akik megfordultak az ágyában. Persze most nem erre gondol az ifjú.*
- Aztán ha nem főz neked valaki, éhen halsz? *Pimaszul villannak a smaragdok, majd rácsap egy finomat a másik combjára, hogy csak viccelt.* - Mondjuk ma nem fogsz, mert én adok neked enni. Jó lesz a birkapörkölt? Az van, meg… tojás. *Nem nagy a választék, de legalább kiszolgálják a Férfit. Nem pattan fel rögvest, majd ha kibeszélgették magukat meghozza, amit kíván a zsoldos.*
- Hú, hát… a zöld az gyógyítja a sebeket, a kék fényezi az elmét, mmm van még piros! Attól leszel igazán erős… a sárgától pedig ügyesebb… a barnától gyorsabb. Mi van még, amit te is megszerezhetsz könnyedén? Ah! A fehér. Attól leszel szebb, na meg lehengerlőbb. De nem olcsó mulatság. A többit nem mondom el, azok receptek én meg sokat fizettem értük. Fizessenek nekem inkább a fiolákért, ha már készen vannak. *Büszkén húzza ki magát, miközben végigméri a fiút, hogy egyáltalán feldolgozta-e az információkat. Nem mintha tervezné jobban kifejteni, ha nem sikerült.*
- Azért ez nem így működik, Édes. *Keresztezi a lábát, majd hátrébb dől kényelmesen.*
- Fogékonyabb lehetsz arra, amire eddig nem voltál, de az utat végig kell járni. Nem kerülsz egy korty italtól máris a legnagyobbak közé.
*Hószín haját kezdi el tekergetni vékony ujjai között, s közben a szalmabábokkal harcoló tekintetét fürkészi. Igen kellemes a megjelenése, de fogalma sincsen róla, hogy tényleg ilyen egyszerű, vagy csak meg van szeppenve. *
- Valahol el kell kezdeni, de ha már idejöttél nagy tervekkel, talán ne istállósfiú legyél. Biztos akad valami a dokkoknál, őrizz rakományt, vagy ilyesmi. *Mintha ezt már mondta volna, de lehet, hogy csak gondolta.*
- Amúgy én is vidéki vagyok. Na nem annyira, mint te… *nevet fel, s reméli értékeli a sajátos humorát a másik* - … de borászatunk volt, abban nőttem fel. Meg is iszok egyet. Kérsz? Egy pohár biztos nem árt meg.
*Nem biztos, hogy Makron szellemi képességeivel vannak gondok, Nelira igen jól ért ahhoz, hogy másokat összezavarjon. Ahhoz még jobban, hogy saját magát zavarja össze. Most viszont csak igyekezett ellátni egy kis útravalóval, ami csak visszafogottan sikerült, de ez nem túlzottan érdekli. Ha érdekelné, talán hosszasan és sokkal érthetőbben magyarázna. Nem fecsérli okos gondolatait olyanokra, akik még nem elég fontosok. A butácska nő álcája is olyan, ami védi.
A mérgekkel kapcsolatosan viszont egyetértenek, már ha tényleg ugyanazt értik mind a ketten. Nem kell ám megriadni tőle, úgyis azok ellen használatosak, akik gondot okoznak. Többnyire.*
- Jaj, hogy te is olyan vagy… *Forgatja meg a szemeit. Női és férfi szerepek. Hát Nelira aztán bármelyik férfi szerepét át tudja venni, csak meg kell kérdezni azokat a hölgyeket, akik megfordultak az ágyában. Persze most nem erre gondol az ifjú.*
- Aztán ha nem főz neked valaki, éhen halsz? *Pimaszul villannak a smaragdok, majd rácsap egy finomat a másik combjára, hogy csak viccelt.* - Mondjuk ma nem fogsz, mert én adok neked enni. Jó lesz a birkapörkölt? Az van, meg… tojás. *Nem nagy a választék, de legalább kiszolgálják a Férfit. Nem pattan fel rögvest, majd ha kibeszélgették magukat meghozza, amit kíván a zsoldos.*
- Hú, hát… a zöld az gyógyítja a sebeket, a kék fényezi az elmét, mmm van még piros! Attól leszel igazán erős… a sárgától pedig ügyesebb… a barnától gyorsabb. Mi van még, amit te is megszerezhetsz könnyedén? Ah! A fehér. Attól leszel szebb, na meg lehengerlőbb. De nem olcsó mulatság. A többit nem mondom el, azok receptek én meg sokat fizettem értük. Fizessenek nekem inkább a fiolákért, ha már készen vannak. *Büszkén húzza ki magát, miközben végigméri a fiút, hogy egyáltalán feldolgozta-e az információkat. Nem mintha tervezné jobban kifejteni, ha nem sikerült.*
- Azért ez nem így működik, Édes. *Keresztezi a lábát, majd hátrébb dől kényelmesen.*
- Fogékonyabb lehetsz arra, amire eddig nem voltál, de az utat végig kell járni. Nem kerülsz egy korty italtól máris a legnagyobbak közé.
*Hószín haját kezdi el tekergetni vékony ujjai között, s közben a szalmabábokkal harcoló tekintetét fürkészi. Igen kellemes a megjelenése, de fogalma sincsen róla, hogy tényleg ilyen egyszerű, vagy csak meg van szeppenve. *
- Valahol el kell kezdeni, de ha már idejöttél nagy tervekkel, talán ne istállósfiú legyél. Biztos akad valami a dokkoknál, őrizz rakományt, vagy ilyesmi. *Mintha ezt már mondta volna, de lehet, hogy csak gondolta.*
- Amúgy én is vidéki vagyok. Na nem annyira, mint te… *nevet fel, s reméli értékeli a sajátos humorát a másik* - … de borászatunk volt, abban nőttem fel. Meg is iszok egyet. Kérsz? Egy pohár biztos nem árt meg.
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-02 12:43:47
Üzenet elküldve: 2025-11-02 12:43:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
* A tanács, akár jó is lehetne, ha értené Markon. Hiszen, ne nézz senkire, de nézz is, mert akkor sunnyogsz. Meg legyél természetes. De, milyen nem természetesnek lenni? A vidéki fiú teljesen össze van zavarodva. *
- Azt hiszem, természetes vagyok. * Mondja teljes zavarral a hangjába az ifjú zsoldos. *
- Ezt a tanácsot köszönöm. * Mondja mosolyogva a fiú. Jó ötlet, harcosokkal gyakorolnia, elvégre mégis érdekes lehet az is, ha valaki visszaüt.
A felkínált helyet Markondenten elfogadja, és leül Nelira mellé. Így, mégiscsak kényelmesebb lesz majd ennie. Ha már kiválasztotta az ételt, amit enni fog. Bár, az ajánlás erősen a birkapörkölt felé irányítja a gyomrát. Amire egészen rá is éhezet, az ide út alatt.
A mérgekkel kapcsolatban a lány és a fiú hasonlóan vélekednek. A hatékonyság előrébb való mindennél. *
- Pontosan, így gondolom én is. Hiszen mások is élnek hasonló praktikával, vagy éppen mágiával. Ez csak amolyan egyszerű erő egyensúlyt javító eszköz. * Mondja el a véleményét a vidéki zsoldos.
A főző tudományát bemutató szavakat egy kacaj váltja, mely Nelira-ból szakad ki. A fiú picit zavartan néz a másikra. *
- Nálunk a fehérnép dolgozik a konyhába. * Mondja egyszerűen. *
- Bár, pálinkát tényleg tudok főzni. * Mondja somolyogva, ezzel is alátámasztva azt a képet, amit a városiak a falusiakról gondolnak. A cefre mindig gyűlik, minden portán és kár lenne veszni hagyni. És a munka előtt reggel, tényleg erőt ad pár kupica lélekmelegítő. *
- Milyen színű a gyógyítal? És milyen színű a méreg? Ezeket még szeretném tudni. Gyanítom, ezekre szükségem lesz, ha tényleg harcosnak akarok állni. * Vélekedik Markon a gyógyitalokkal kapcsolatban, bár a lila főzetet megjegyezte. Hiszen kitudja, lehet szüksége lesz rá, ha hasonló előnyökkel harcolnak majd ellene. Az ételbe, italba tett mérgekre, most még nem gondol. Ennyire kifinomult ellenféllel egy egyszerű zsoldos nem számol. *
- Lehetnék én is egy nagy mágus? Egy olyan minden hatalommal bíró? És ehhez csak egy ital szükséges? * Néz meredten a másikra. Mintha valami hihetetlent mondana. Számára hihetetlen is, az amit hall. *
- Hát, nem teljesen. Mert, most éppen kaptam zsoldot. * Vakargatja a fejét a fiú. *
- A szarral nincs bajom. Otthon is volt hogy az istálló nekem jutott. Hamar ki lehet azt ganajozni. Szóval, jöhet a szar munka is. * Mondja vigyorogva a vidéki zsoldos. *
* A tanács, akár jó is lehetne, ha értené Markon. Hiszen, ne nézz senkire, de nézz is, mert akkor sunnyogsz. Meg legyél természetes. De, milyen nem természetesnek lenni? A vidéki fiú teljesen össze van zavarodva. *
- Azt hiszem, természetes vagyok. * Mondja teljes zavarral a hangjába az ifjú zsoldos. *
- Ezt a tanácsot köszönöm. * Mondja mosolyogva a fiú. Jó ötlet, harcosokkal gyakorolnia, elvégre mégis érdekes lehet az is, ha valaki visszaüt.
A felkínált helyet Markondenten elfogadja, és leül Nelira mellé. Így, mégiscsak kényelmesebb lesz majd ennie. Ha már kiválasztotta az ételt, amit enni fog. Bár, az ajánlás erősen a birkapörkölt felé irányítja a gyomrát. Amire egészen rá is éhezet, az ide út alatt.
A mérgekkel kapcsolatban a lány és a fiú hasonlóan vélekednek. A hatékonyság előrébb való mindennél. *
- Pontosan, így gondolom én is. Hiszen mások is élnek hasonló praktikával, vagy éppen mágiával. Ez csak amolyan egyszerű erő egyensúlyt javító eszköz. * Mondja el a véleményét a vidéki zsoldos.
A főző tudományát bemutató szavakat egy kacaj váltja, mely Nelira-ból szakad ki. A fiú picit zavartan néz a másikra. *
- Nálunk a fehérnép dolgozik a konyhába. * Mondja egyszerűen. *
- Bár, pálinkát tényleg tudok főzni. * Mondja somolyogva, ezzel is alátámasztva azt a képet, amit a városiak a falusiakról gondolnak. A cefre mindig gyűlik, minden portán és kár lenne veszni hagyni. És a munka előtt reggel, tényleg erőt ad pár kupica lélekmelegítő. *
- Milyen színű a gyógyítal? És milyen színű a méreg? Ezeket még szeretném tudni. Gyanítom, ezekre szükségem lesz, ha tényleg harcosnak akarok állni. * Vélekedik Markon a gyógyitalokkal kapcsolatban, bár a lila főzetet megjegyezte. Hiszen kitudja, lehet szüksége lesz rá, ha hasonló előnyökkel harcolnak majd ellene. Az ételbe, italba tett mérgekre, most még nem gondol. Ennyire kifinomult ellenféllel egy egyszerű zsoldos nem számol. *
- Lehetnék én is egy nagy mágus? Egy olyan minden hatalommal bíró? És ehhez csak egy ital szükséges? * Néz meredten a másikra. Mintha valami hihetetlent mondana. Számára hihetetlen is, az amit hall. *
- Hát, nem teljesen. Mert, most éppen kaptam zsoldot. * Vakargatja a fejét a fiú. *
- A szarral nincs bajom. Otthon is volt hogy az istálló nekem jutott. Hamar ki lehet azt ganajozni. Szóval, jöhet a szar munka is. * Mondja vigyorogva a vidéki zsoldos. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680