Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1113. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:40:04
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:40:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A vendégek jönnek-mennek, szerencséjére pedig a félvér és az kis pillangó is kiveszi részét a munkából. Nem, mintha nem bírna egyedül a csekélyke forgataggal. Így viszont leginkább annyi a dolga, hogy fél szemét a vendégtéren tartja, miközben számolja a bevételt. Merthogy legyen bármennyire is tenyérbemászó és mosolygós a kettős, azért aranyat aligha bízna rájuk. Ha a félvér eltűnt, ő vissza is tér a pult mögé, hogy saját szája íze szerint rakjon rendet. Mert azért nem elvárható a kis enyveskezű bajkeverőtől, hogy megfelelően csicsás halomba rakja a poharakat.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-16 20:12:08
Üzenet elküldve: 2024-04-16 20:12:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Még nézi a vonásokat, hogy megjegyezze magának. Persze nem könnyen felejt, tudata pereméről hamar visszatáncol minden hajdanvolt emlék, vagy arc. Az utolsó pillanatok. Nem hagy feledésbe merülni semmit, s bár hosszú utat tett meg, hogy ne lássa helyszíneit a legrosszabbnak, attól még bénító méregként kering ereiben, elkísérve egy hosszú életen át tartó útra. Ma végre jó kedve volt. A semlegesség üres nyomorától még a fájdalom is sokkal üdítőbb, mert legalább érezni tud, de most valami jobbra fordult és ezért hálával tartozik a pultban ácsorgónak. Csakhogy ő erről soha nem fog tudni. Talán, ha egyszer látná elfutni, miközben bajba került, a pengéi éppen annak húsát fogja szétszakítani, aki kergeti. *
- Lesz még rád szükségem. *Ígéri meg, bár ebben nincs sok igazság, de ha végre arra adná a fejét, hogy nyugalmát megbolygatva újra valami munkába mártsa puha kezeit, hát őt fogja először megkeresni, hadd dicsekedjen Nagyasszonyának, hogy kit is talált, mert bár ő ezt még nem tudhatja, biztosan hasznosabb tud lenni a hasznosnál is. A kérdés, még mindig az, hogy lesz-e kedve hozzá, s mikor.
Lassan áll fel, tesztelve koordinációját, ami ennyi ital után megállja a helyét. Nem lesz gond, de az intelemre még egy utolsó mosolyt villant a másik felé, s óarany íriszeit egy hosszú pillanatra még a másikéba vájja, miközben előhúzza rejtekéből a kancsó bor árát. Kezeivel letakarva csúsztatja végig a pulton, kínzóan lassan, el nem engedve a tekintetet. A mancsok alatt 30 arany lapul, éppen annyi, amennyit magáért kért volna Haldrian Rhuuv.
Ez csak egy finom célzás arra, hogy jó volt az este. Ugyan nem két egymásba illeszkedő, tökéletes táncot járó test édes vonaglása után tér haza, de megérte az út ide, s megéri kockáztatni a hazafelé vezetőt is.*
*Még nézi a vonásokat, hogy megjegyezze magának. Persze nem könnyen felejt, tudata pereméről hamar visszatáncol minden hajdanvolt emlék, vagy arc. Az utolsó pillanatok. Nem hagy feledésbe merülni semmit, s bár hosszú utat tett meg, hogy ne lássa helyszíneit a legrosszabbnak, attól még bénító méregként kering ereiben, elkísérve egy hosszú életen át tartó útra. Ma végre jó kedve volt. A semlegesség üres nyomorától még a fájdalom is sokkal üdítőbb, mert legalább érezni tud, de most valami jobbra fordult és ezért hálával tartozik a pultban ácsorgónak. Csakhogy ő erről soha nem fog tudni. Talán, ha egyszer látná elfutni, miközben bajba került, a pengéi éppen annak húsát fogja szétszakítani, aki kergeti. *
- Lesz még rád szükségem. *Ígéri meg, bár ebben nincs sok igazság, de ha végre arra adná a fejét, hogy nyugalmát megbolygatva újra valami munkába mártsa puha kezeit, hát őt fogja először megkeresni, hadd dicsekedjen Nagyasszonyának, hogy kit is talált, mert bár ő ezt még nem tudhatja, biztosan hasznosabb tud lenni a hasznosnál is. A kérdés, még mindig az, hogy lesz-e kedve hozzá, s mikor.
Lassan áll fel, tesztelve koordinációját, ami ennyi ital után megállja a helyét. Nem lesz gond, de az intelemre még egy utolsó mosolyt villant a másik felé, s óarany íriszeit egy hosszú pillanatra még a másikéba vájja, miközben előhúzza rejtekéből a kancsó bor árát. Kezeivel letakarva csúsztatja végig a pulton, kínzóan lassan, el nem engedve a tekintetet. A mancsok alatt 30 arany lapul, éppen annyi, amennyit magáért kért volna Haldrian Rhuuv.
Ez csak egy finom célzás arra, hogy jó volt az este. Ugyan nem két egymásba illeszkedő, tökéletes táncot járó test édes vonaglása után tér haza, de megérte az út ide, s megéri kockáztatni a hazafelé vezetőt is.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-16 19:36:04
Üzenet elküldve: 2024-04-16 19:36:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Ő is elmosolyodik. Már az is simogatja hiúságát, ha felkeltette a másik érdeklődését. Elvégre mindig érzékeny pontja volt az ilyesmi, kifejezetten szereti magát csigázni.
Begyűjti az üres poharakat, mert valahogy érzi, hogy Ril aligha fog újabb kört rendelni.*
-Ha úgy érzed, nem tudod, szobát is tudok adni. Csak legyen annyi lélekjelenléted, hogy visszaevickélsz a fogadóba. *Nem szégyen bevallania maga előtt, hogy ínyére volt a társalgás. Fel is dobta a kedvét - nem, mintha amúgy letört lett volna. Néhány apróságtól eltekintve kifejezetten szerencsésnek mondhatja magát az utóbbi időben.*
-Huszonnégy arany. *A kancsó bor ára. Igaz, nem az a vedelős típus, aligha rajta vernék le a hiányt, ha ingyen mérné... De azt el tudja képzelni, hogy valamelyik páholy mögül Mardeii most is figyeli.*
-Ha munka kell, vagy bármi, azt is szerezhetek neked. *Szól még fellengzősen. Nem, mintha ő adná a munkát, de megengedi most magának ezt a költői túlzást most.*
-És óvatosan a dokkok mentén. *Búcsúzik. Nem ő lenne az első, akit az alkoholmámorból húznak ki. És nem is az az ijesztő tudat, hogy vízbe esik az ember, hanem hogy ki húzza épp ki.*
*Ő is elmosolyodik. Már az is simogatja hiúságát, ha felkeltette a másik érdeklődését. Elvégre mindig érzékeny pontja volt az ilyesmi, kifejezetten szereti magát csigázni.
Begyűjti az üres poharakat, mert valahogy érzi, hogy Ril aligha fog újabb kört rendelni.*
-Ha úgy érzed, nem tudod, szobát is tudok adni. Csak legyen annyi lélekjelenléted, hogy visszaevickélsz a fogadóba. *Nem szégyen bevallania maga előtt, hogy ínyére volt a társalgás. Fel is dobta a kedvét - nem, mintha amúgy letört lett volna. Néhány apróságtól eltekintve kifejezetten szerencsésnek mondhatja magát az utóbbi időben.*
-Huszonnégy arany. *A kancsó bor ára. Igaz, nem az a vedelős típus, aligha rajta vernék le a hiányt, ha ingyen mérné... De azt el tudja képzelni, hogy valamelyik páholy mögül Mardeii most is figyeli.*
-Ha munka kell, vagy bármi, azt is szerezhetek neked. *Szól még fellengzősen. Nem, mintha ő adná a munkát, de megengedi most magának ezt a költői túlzást most.*
-És óvatosan a dokkok mentén. *Búcsúzik. Nem ő lenne az első, akit az alkoholmámorból húznak ki. És nem is az az ijesztő tudat, hogy vízbe esik az ember, hanem hogy ki húzza épp ki.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-16 18:57:28
Üzenet elküldve: 2024-04-16 18:57:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Igazán jól szórakozik a szavakkal játszva, talán pont ezért szereti mindenki annyira az alkohol okozta feloldódást. Még van annyira józan, hogy tudjon gondolkodni, de annyira már nem, hogy ne kezdje el végre saját magát ízlelgetni és figyelni, hogy mik a határai egy ilyen beszélgetésben. Persze tudja, hogy a másiknak ez a dolga, de milyen jól űzi, ha még benne is felébresztett némi vágyódást. Nem csak Haldrian mélázik el mozdulatokon. Ril is élvezi, ahogy láthatja a puhának tűnő ajkak minden kis ráncát, miközben a szavakat ejti ki közüle a fiú. *
- Még felébreszted bennem a kíváncsiságot, hogy megküzdjünk és kiderüljön, hogy ki marad... alul. *Villannak ki fogai is a mosolyával kísérten, aztán egy jó nagyot kortyol a borból, szinte alig marad benne. Elméje kellemesen zsibbadtan észleli a világot körülötte, talán vinnie kéne belőle egy üveggel haza is, hogy tovább élvezhesse ezt a mámort a saját maga kis világában.*
- De ez nem az a nap. *Néz a másik szemeibe elgondolkodva. Ránehezedik az a különleges érzés, hogy milyen kincs is az, ha vannak körülötte olyanok, akikkel szót ért. Még ha csak akkor is értene vele igazán, ha megvásárolná. Nem sokat beszélgetett még igazi érdek nélkül, most pedig nagyjából csak azt teszi. Leszámítva, hogy meg akart tudni egyet, s mást a Kikötőről. Elérkezettnek látja a pillanatot, hogy hazamenjen. Ha marad, akkor biztosan nem áll ellent, de ha elmegy, akkor egyedül marad. Kérdés, hogy megengedi-e magának tényleg, hogy jól érezze magát, de a válasz nem. Még nem. *
- Most megnézem meg tudom-e védeni magam egy kancsó bor után. Haldrian, mennyivel tartozok?
*A bort kívánja kifizetni, sajnos nem a másikat, pedig tényleg elgondolkodott rajta. Nem ugrik bele mindenbe fenekestül, mert még fogalma sincs róla, hogy akarja-e, hogy itt bárki ismerje azt az oldalát is. Harminc aranyért pedig még senki nem maradt csöndben. De ez így van jól.*
*Igazán jól szórakozik a szavakkal játszva, talán pont ezért szereti mindenki annyira az alkohol okozta feloldódást. Még van annyira józan, hogy tudjon gondolkodni, de annyira már nem, hogy ne kezdje el végre saját magát ízlelgetni és figyelni, hogy mik a határai egy ilyen beszélgetésben. Persze tudja, hogy a másiknak ez a dolga, de milyen jól űzi, ha még benne is felébresztett némi vágyódást. Nem csak Haldrian mélázik el mozdulatokon. Ril is élvezi, ahogy láthatja a puhának tűnő ajkak minden kis ráncát, miközben a szavakat ejti ki közüle a fiú. *
- Még felébreszted bennem a kíváncsiságot, hogy megküzdjünk és kiderüljön, hogy ki marad... alul. *Villannak ki fogai is a mosolyával kísérten, aztán egy jó nagyot kortyol a borból, szinte alig marad benne. Elméje kellemesen zsibbadtan észleli a világot körülötte, talán vinnie kéne belőle egy üveggel haza is, hogy tovább élvezhesse ezt a mámort a saját maga kis világában.*
- De ez nem az a nap. *Néz a másik szemeibe elgondolkodva. Ránehezedik az a különleges érzés, hogy milyen kincs is az, ha vannak körülötte olyanok, akikkel szót ért. Még ha csak akkor is értene vele igazán, ha megvásárolná. Nem sokat beszélgetett még igazi érdek nélkül, most pedig nagyjából csak azt teszi. Leszámítva, hogy meg akart tudni egyet, s mást a Kikötőről. Elérkezettnek látja a pillanatot, hogy hazamenjen. Ha marad, akkor biztosan nem áll ellent, de ha elmegy, akkor egyedül marad. Kérdés, hogy megengedi-e magának tényleg, hogy jól érezze magát, de a válasz nem. Még nem. *
- Most megnézem meg tudom-e védeni magam egy kancsó bor után. Haldrian, mennyivel tartozok?
*A bort kívánja kifizetni, sajnos nem a másikat, pedig tényleg elgondolkodott rajta. Nem ugrik bele mindenbe fenekestül, mert még fogalma sincs róla, hogy akarja-e, hogy itt bárki ismerje azt az oldalát is. Harminc aranyért pedig még senki nem maradt csöndben. De ez így van jól.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-16 11:49:47
Üzenet elküldve: 2024-04-16 11:49:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Talán a bor hatása, de elmélázva követi a lány finom mozdulatait. Szívesen adózik figyelemmel a kecsesség előtt, még ha az csak abban merül is ki, hogy a borospoharat az ajkához emeli.*
-Az. Érdekes. *Ennyiben hagyja Relael dolgát. Valóban érdekesnek, már-már lenyűgözőnek találja a nemest. Ugyanakkor nem áhítatozik többet, felesleges volna reklámot csinálnia a hosszúéletűnek.*
-Mindenképp. *Ril megelőlegezi a visszatérését. Ez nem csak neki kellemes, de talán a Hét Varjú Tavernának is jól jön a visszatérő vendég.*
-Hogyan védem meg magam? *Ismétli homlokráncolva a kérdést, amit a lány tovább is fűz.* ~A látszat ellenére.~ *Persze, tudja ő, miről van szó. Elvégre nem az a vaskos, izmokkal megpakolt harcos alkat, akik a fogadóban szoktak sündörögni.*
-Le. Túl sok lehetőséged sem lenne védekezni. *Tudja, hogy ez csupán játék a szavakkal, de szívesen részt vesz benne. Főleg, mert az öntömjénezés sem áll messze tőle, még akkor sem, ha valótlanságot állít. Ha bajba kerül - ez pedig elég gyakorta megesik vele - leginkább gyorsaságában bízhat, s ez is a futásban merül ki. Ha pedig néha napján sarokba szorul és nincs esély a menekülésre, akkor bizony jó, ha az ember olyan flexibilisen képes alkudozni, mint ő. Aki túl akar élni, annak tudnia kell, mikor kell meghunyászkodni.*
-Szerencséd van, hogy egyúttal egy úriember is vagyok. *Teszi még hozzá vigyorogva. Még egy vaskos lódítás. Közben nem rest a kancsó maradékát a lány ürülő poharába tölteni.*
-De nem mindenki az a Kikötőben, a látszat ellenére. Úgyhogy óvatosan mászkálj a sötétben, mert nem leszek ott, hogy megvédhesselek.
*Talán a bor hatása, de elmélázva követi a lány finom mozdulatait. Szívesen adózik figyelemmel a kecsesség előtt, még ha az csak abban merül is ki, hogy a borospoharat az ajkához emeli.*
-Az. Érdekes. *Ennyiben hagyja Relael dolgát. Valóban érdekesnek, már-már lenyűgözőnek találja a nemest. Ugyanakkor nem áhítatozik többet, felesleges volna reklámot csinálnia a hosszúéletűnek.*
-Mindenképp. *Ril megelőlegezi a visszatérését. Ez nem csak neki kellemes, de talán a Hét Varjú Tavernának is jól jön a visszatérő vendég.*
-Hogyan védem meg magam? *Ismétli homlokráncolva a kérdést, amit a lány tovább is fűz.* ~A látszat ellenére.~ *Persze, tudja ő, miről van szó. Elvégre nem az a vaskos, izmokkal megpakolt harcos alkat, akik a fogadóban szoktak sündörögni.*
-Le. Túl sok lehetőséged sem lenne védekezni. *Tudja, hogy ez csupán játék a szavakkal, de szívesen részt vesz benne. Főleg, mert az öntömjénezés sem áll messze tőle, még akkor sem, ha valótlanságot állít. Ha bajba kerül - ez pedig elég gyakorta megesik vele - leginkább gyorsaságában bízhat, s ez is a futásban merül ki. Ha pedig néha napján sarokba szorul és nincs esély a menekülésre, akkor bizony jó, ha az ember olyan flexibilisen képes alkudozni, mint ő. Aki túl akar élni, annak tudnia kell, mikor kell meghunyászkodni.*
-Szerencséd van, hogy egyúttal egy úriember is vagyok. *Teszi még hozzá vigyorogva. Még egy vaskos lódítás. Közben nem rest a kancsó maradékát a lány ürülő poharába tölteni.*
-De nem mindenki az a Kikötőben, a látszat ellenére. Úgyhogy óvatosan mászkálj a sötétben, mert nem leszek ott, hogy megvédhesselek.
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-14 20:27:16
Üzenet elküldve: 2024-04-14 20:27:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
- Hallgatok rád. *Hajol közelebb, talán a bor kezd el hatni, vagy csak jólesik neki játszadozni, maga sem tudja. Sok információt kap ettől az alaktól, ami ugyan nem fed le egy egész históriányit a Kikötőről, de mégis megerősíti abban, amit eddig látni vélt és még ad is hozzá. A maga mocskával együtt megfelelő helyre talált. Ettől fényűzőbb neki nem kell, sőt, talán romlottabbat érdemelne, de egy jó darabig most itt próbál szerencsét.*
- Micsoda nemes gesztus tőlük. *Ironikusan céloz arra, hogy elengedi a jól teljesítők egy részét az a bizonyos Fekete Gálya. Valami hasonlóra gondolt, ő is. Nem lepődik meg, sőt dolgozott már ilyesféle ocsmány szerveződéseknek is. Neki kicsit több kell annál, hogy elhűljön. A jó ebben az egészben mindössze annyi, hogy nem csillan fel a szeme, s nem akarja őket keresni, hogy innen a szárazföldről segítsen nekik az aljasságaik még mesteribb kivitelezésében. *
- Biztos érdekes a te Nagyasszonyod, ha a ilyen szerzetek látogatják. *Nem tetszene neki az a szerep. Sem behódolni nem kíván már senkinek, de azt sem élvezné, ha ő lenne az, akinek alámennek. Felemelő érzés, hogy nincs szüksége arra, hogy valami nagyot érjen el, sőt, a legkisebb szeretne jelenleg lenni, aki csak éli az életét és elúszkál a langyos vízben. Lágy borzongást szeretne, nem pedig pusztító tűzvészt. Kérdéses ugyan, hogy meddig tudja élvezni a tétlenséget, de nem fog megijedni akkor sem, ha végül ismét valami érdekeset és többnyire illegálisat kellene művelnie. Csak ne ugyan azt, mint eddig.*
- Ha nem tudnám, nem lennék olyan bolond, hogy sötétedéskor egy fogadóba üljek be, ahonnan még részegen haza is kívánok menni. *Egy pillanatra elhalkul. A haza szót még talán magában sem mondta ki, nemhogy másnak. Furcsa érzés, hogy várja őt a kis lakónegyedi ház és még csak nem is egy rövid ideig tartó szerződéssel, amit a munkaadója biztosít neki, hanem a sajátja. Megdolgozott az aranyakért, amiből vette, s bár szenny tapad rájuk, mégis az övé. Poharát közelebb tolja, hogy a kancsóból öntsön neki a másik, már nincs is benne olyan sok. Addig marad, amíg ki nem fogy, persze már a végét járja.*
- De mindenkinél vannak erősebbek és akik jobban bánnak a fegyverrel. Majd legközelebb elmesélem, milyen volt az utam éjjel, ha még élek.
*Újra a bort emeli ajkaihoz, majd érdeklődve nézi Haldrian-t.* - Te hogyan véded itt meg magad? *Persze sejti, hogy vannak vigyázó szemek körülötte, de egy hasonló területen a csaposnak is eshet baja, főleg ha más szeme fényének kínálja fel magát némi aranyért.* - Vagy a látszat ellenére egy pillanat alatt leigáznál? *A végére még csak tartogat egy kis kétértelműséget, izgalmas neki a másik személye.*
- Hallgatok rád. *Hajol közelebb, talán a bor kezd el hatni, vagy csak jólesik neki játszadozni, maga sem tudja. Sok információt kap ettől az alaktól, ami ugyan nem fed le egy egész históriányit a Kikötőről, de mégis megerősíti abban, amit eddig látni vélt és még ad is hozzá. A maga mocskával együtt megfelelő helyre talált. Ettől fényűzőbb neki nem kell, sőt, talán romlottabbat érdemelne, de egy jó darabig most itt próbál szerencsét.*
- Micsoda nemes gesztus tőlük. *Ironikusan céloz arra, hogy elengedi a jól teljesítők egy részét az a bizonyos Fekete Gálya. Valami hasonlóra gondolt, ő is. Nem lepődik meg, sőt dolgozott már ilyesféle ocsmány szerveződéseknek is. Neki kicsit több kell annál, hogy elhűljön. A jó ebben az egészben mindössze annyi, hogy nem csillan fel a szeme, s nem akarja őket keresni, hogy innen a szárazföldről segítsen nekik az aljasságaik még mesteribb kivitelezésében. *
- Biztos érdekes a te Nagyasszonyod, ha a ilyen szerzetek látogatják. *Nem tetszene neki az a szerep. Sem behódolni nem kíván már senkinek, de azt sem élvezné, ha ő lenne az, akinek alámennek. Felemelő érzés, hogy nincs szüksége arra, hogy valami nagyot érjen el, sőt, a legkisebb szeretne jelenleg lenni, aki csak éli az életét és elúszkál a langyos vízben. Lágy borzongást szeretne, nem pedig pusztító tűzvészt. Kérdéses ugyan, hogy meddig tudja élvezni a tétlenséget, de nem fog megijedni akkor sem, ha végül ismét valami érdekeset és többnyire illegálisat kellene művelnie. Csak ne ugyan azt, mint eddig.*
- Ha nem tudnám, nem lennék olyan bolond, hogy sötétedéskor egy fogadóba üljek be, ahonnan még részegen haza is kívánok menni. *Egy pillanatra elhalkul. A haza szót még talán magában sem mondta ki, nemhogy másnak. Furcsa érzés, hogy várja őt a kis lakónegyedi ház és még csak nem is egy rövid ideig tartó szerződéssel, amit a munkaadója biztosít neki, hanem a sajátja. Megdolgozott az aranyakért, amiből vette, s bár szenny tapad rájuk, mégis az övé. Poharát közelebb tolja, hogy a kancsóból öntsön neki a másik, már nincs is benne olyan sok. Addig marad, amíg ki nem fogy, persze már a végét járja.*
- De mindenkinél vannak erősebbek és akik jobban bánnak a fegyverrel. Majd legközelebb elmesélem, milyen volt az utam éjjel, ha még élek.
*Újra a bort emeli ajkaihoz, majd érdeklődve nézi Haldrian-t.* - Te hogyan véded itt meg magad? *Persze sejti, hogy vannak vigyázó szemek körülötte, de egy hasonló területen a csaposnak is eshet baja, főleg ha más szeme fényének kínálja fel magát némi aranyért.* - Vagy a látszat ellenére egy pillanat alatt leigáznál? *A végére még csak tartogat egy kis kétértelműséget, izgalmas neki a másik személye.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-14 19:21:10
Üzenet elküldve: 2024-04-14 19:21:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
-Hát... *Vakarja meg tarkóját, miközben végigsiklik tekintete vendégén.*
-Ha a helyedben lennék, biztos nem mennék oda. Az ilyen fehérnépek különlegességek egy olyan késdobálóban. *Még egy vigyort is elharap. Ha teheti, még ő is elkerüli azt a helyet. Persze ha alantas munkát óhajt valaki, ott mindig találni.*
-Elviszi őket. *Hangja könnyed, mintha nem egy kellemetlen emléket kéne felidéznie a Fekete Gályával kapcsolatban.*
-Dolgoztatják őket. Eladják valahol rabszolgának... Ha nem dolgozol jól, akkor Sa'Terethnek ajánlanak. Ilyesmik. *Kissé összehúzza szemöldökét. Nem óhajtja bő lére ereszteni a beszámolót.*
-Aztán ha megfelelően szolgáltál, egy idő után elengednek. Jó esetben.
*Egy rövidke ideig elgondolkodik a kérdésen, de nem túl sokáig.*
-Nincs. Ha nem lennének kellemetlen emlékek, nem lennék az, aki. És nem is tanulnék belőlük, ha nem emlékeznék rájuk. *Mutat rá a nyilvánvalóra bölcselkedő homlokráncolás közepette.*
-Este nemigen járnak erre népek, csak akik szobát kérnek. Messziről jött utazók, a Nagyasszony vendégei általában. *Ő is körbepillant a fogadótérben. Valóban nagyobb a csend a szokottnál. Talán Relael távolléte teszi ezt a hellyel. Kevesebb az érdeklődő.*
-Sok mindenről nem maradsz le. Általában nem a legillusztrisabb a társaság... De akadnak érdekes vendégek, bár ők tényleg a Nagyasszony miatt vannak itt. Távoli városok nagy harcosai, neves kereskedők, furcsa elfek... *Elenged egy mosolyt. Nehéz lenne tagadni, hogy tiszteletet élvez az ő szemében a hosszúéletű fogadósasszony.*
-A bunyó sem ritka itt. Persze azért nem olyan gyakori, mint a Rókalyukban. De ez a Kikötővel jár, alighanem. Te megtudod magad védeni? *Vigyorogva emeli tekintetét az óarany szemekbe.*
-Hát... *Vakarja meg tarkóját, miközben végigsiklik tekintete vendégén.*
-Ha a helyedben lennék, biztos nem mennék oda. Az ilyen fehérnépek különlegességek egy olyan késdobálóban. *Még egy vigyort is elharap. Ha teheti, még ő is elkerüli azt a helyet. Persze ha alantas munkát óhajt valaki, ott mindig találni.*
-Elviszi őket. *Hangja könnyed, mintha nem egy kellemetlen emléket kéne felidéznie a Fekete Gályával kapcsolatban.*
-Dolgoztatják őket. Eladják valahol rabszolgának... Ha nem dolgozol jól, akkor Sa'Terethnek ajánlanak. Ilyesmik. *Kissé összehúzza szemöldökét. Nem óhajtja bő lére ereszteni a beszámolót.*
-Aztán ha megfelelően szolgáltál, egy idő után elengednek. Jó esetben.
*Egy rövidke ideig elgondolkodik a kérdésen, de nem túl sokáig.*
-Nincs. Ha nem lennének kellemetlen emlékek, nem lennék az, aki. És nem is tanulnék belőlük, ha nem emlékeznék rájuk. *Mutat rá a nyilvánvalóra bölcselkedő homlokráncolás közepette.*
-Este nemigen járnak erre népek, csak akik szobát kérnek. Messziről jött utazók, a Nagyasszony vendégei általában. *Ő is körbepillant a fogadótérben. Valóban nagyobb a csend a szokottnál. Talán Relael távolléte teszi ezt a hellyel. Kevesebb az érdeklődő.*
-Sok mindenről nem maradsz le. Általában nem a legillusztrisabb a társaság... De akadnak érdekes vendégek, bár ők tényleg a Nagyasszony miatt vannak itt. Távoli városok nagy harcosai, neves kereskedők, furcsa elfek... *Elenged egy mosolyt. Nehéz lenne tagadni, hogy tiszteletet élvez az ő szemében a hosszúéletű fogadósasszony.*
-A bunyó sem ritka itt. Persze azért nem olyan gyakori, mint a Rókalyukban. De ez a Kikötővel jár, alighanem. Te megtudod magad védeni? *Vigyorogva emeli tekintetét az óarany szemekbe.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-14 12:30:40
Üzenet elküldve: 2024-04-14 12:30:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Nem kerül Haldrian letargikus állapotba egy kis elutasítás miatt, s ez is arra enged következtetni, amit mutat is. Nem egy mély gondolkodású, önsajnálatba süppedő valaki. Látszatra legalábbis. Irigyli a hasonlót, aki nem merül el a szomorkodás rothadó mocsarában, hiszen abból kimászni, ha elég mélyre került, már szinte lehetetlen. Főleg egyedül. Az érzelmeket elzárni pedig épp oly öngyilkos küldetés, lassan ható méreg, ami bizton el fogja érni a szívet, csak akkor már késő, mert az utolsó halovány dobbanással befejezi munkáját. Éppen azt szereti, aki olyan, mint a félvér. Tud élni, jól érzi magát és nem akad fel holmi szomorú történeten. És még társra is tud találni ebben a sötét kis világban. Vajon hogyan lehet mindössze ennyire kinyitni a belső zárakat? Ilyen jól evickélni?*
- A halál ténye nem borzaszt. *Iszogatja a borát szavai közben. Miért is borzasztaná azt, aki lelkén pontosan annyi élet vége szárad, mint a karján futó rózsák tüskéi?* - De érte nagy kár volt. Szóval a Rumos Rókalyukat jobb elkerülni? Vagy elég, ha ott nem nyitom ki a szám?
*Furcsa mód kedve támad megnézni ama helyet is.
Az a Fekete Gálya is rendkívül érdekes számára. Nem tudja, hogy hajlandó-e beszélni róla a másik, de egy kísérletet tesz ez irányba.*
- És ez a Fekete Gálya mit tesz azokkal akiket elvisz?
*Emberkereskedelem, gonosz tervek, vérmágia, annyi minden lehet. Olyan széles spektruma van az aljasságnak, hogy hallhat meglepő szavakat.
Kíváncsiskodik, de teljesen megérti, ha erre nem kap igazi választ. Megjegyezte, majd egyszer kideríti máshonnan.*
- Neked nincs olyan, amit kitörölnél innen, ugye? *Mutat most ő a halántéka felé. Érdekesnek tartja a fiút, talán mégsem olyan egyszerű, mint gondolja. Ő, aki már veszített el emlékeket, azért még lenne pár amit kitörölne, de való igaz, hogy mennyit segít a fejlődésben minden egyes hiba, vagy elszenvedett fájdalom.*
- Nem lakom olyan messze. És olyan sokáig azért nem tervezek maradni, de még biztosan visszatérek.
*Pohara kiürült, ő még biztosan fog kortyolni párat. *
- Kifogtam az egyetlen napot, amikor csak mi vagyunk itt? *Nevet fel. Persze bőven elegendő a másik társaságnak, de szívesen nézte volna, hogy milyen népek gyűlnek itt össze, abból sokkal tágabb képet tudna alkotni arról, hogy hol is horgonyzott le.*
*Nem kerül Haldrian letargikus állapotba egy kis elutasítás miatt, s ez is arra enged következtetni, amit mutat is. Nem egy mély gondolkodású, önsajnálatba süppedő valaki. Látszatra legalábbis. Irigyli a hasonlót, aki nem merül el a szomorkodás rothadó mocsarában, hiszen abból kimászni, ha elég mélyre került, már szinte lehetetlen. Főleg egyedül. Az érzelmeket elzárni pedig épp oly öngyilkos küldetés, lassan ható méreg, ami bizton el fogja érni a szívet, csak akkor már késő, mert az utolsó halovány dobbanással befejezi munkáját. Éppen azt szereti, aki olyan, mint a félvér. Tud élni, jól érzi magát és nem akad fel holmi szomorú történeten. És még társra is tud találni ebben a sötét kis világban. Vajon hogyan lehet mindössze ennyire kinyitni a belső zárakat? Ilyen jól evickélni?*
- A halál ténye nem borzaszt. *Iszogatja a borát szavai közben. Miért is borzasztaná azt, aki lelkén pontosan annyi élet vége szárad, mint a karján futó rózsák tüskéi?* - De érte nagy kár volt. Szóval a Rumos Rókalyukat jobb elkerülni? Vagy elég, ha ott nem nyitom ki a szám?
*Furcsa mód kedve támad megnézni ama helyet is.
Az a Fekete Gálya is rendkívül érdekes számára. Nem tudja, hogy hajlandó-e beszélni róla a másik, de egy kísérletet tesz ez irányba.*
- És ez a Fekete Gálya mit tesz azokkal akiket elvisz?
*Emberkereskedelem, gonosz tervek, vérmágia, annyi minden lehet. Olyan széles spektruma van az aljasságnak, hogy hallhat meglepő szavakat.
Kíváncsiskodik, de teljesen megérti, ha erre nem kap igazi választ. Megjegyezte, majd egyszer kideríti máshonnan.*
- Neked nincs olyan, amit kitörölnél innen, ugye? *Mutat most ő a halántéka felé. Érdekesnek tartja a fiút, talán mégsem olyan egyszerű, mint gondolja. Ő, aki már veszített el emlékeket, azért még lenne pár amit kitörölne, de való igaz, hogy mennyit segít a fejlődésben minden egyes hiba, vagy elszenvedett fájdalom.*
- Nem lakom olyan messze. És olyan sokáig azért nem tervezek maradni, de még biztosan visszatérek.
*Pohara kiürült, ő még biztosan fog kortyolni párat. *
- Kifogtam az egyetlen napot, amikor csak mi vagyunk itt? *Nevet fel. Persze bőven elegendő a másik társaságnak, de szívesen nézte volna, hogy milyen népek gyűlnek itt össze, abból sokkal tágabb képet tudna alkotni arról, hogy hol is horgonyzott le.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:04:52
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:04:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Az elmúlt napokban igen csak sok lehetősége volt kéjkedvének élni, így nem rendíti meg túlságosan, ha ma este kivételesen nem jut lehetőséghez. Úgy is segít majd magán a szoba magányában, ha ez az este túl sokáig csigázza.
Az arany dolgára csak fejét rázza mosolyogva. Amúgy is itt sertepertélne, és most kellemes társasága is akad. A kellemes társaság azonban egy sajátosan depresszív történettel áll elő. Nem, mintha különösebben megmozgatná a dolog.*
-A népek meghalnak. *Von vállat. Arcáról sem lehet sokkal többet kiolvasni. *
-Itt aztán főleg. Egy rossz szó a Rumos Rókalyukban és már egy kés áll ki a torkodból. *Persze neki is vannak olyan ismerősei, akiket sajnálna, ha hasonlóképp végeznék, de tőle ennyi telik, ha ilyesmiről van szó. A szavak is őszintén csengenek a lány szájából, nem is kételkedik azok valóságtartalmában. Főleg, mert elég személyes a téma.*
-Pedig jó, ha semmit sem felejtünk el. *Helyezi tenyerét halántékára.*
-Mert akkor nem felejtjük el, hogy ne sertepertéljünk a dokkok mentén, mikor a Fekete Gálya itt horgonyzik. *Elvigyorodik. Szemmel láthatóan számára tényleg nincs olyan tényező vagy emlék, ami letudná törni. Talán pont ez a sajátos, pozitív szemlélet az, ami miatt eddig jutott a Kikötőben. Kiüríti a pohara tartalmát, de újat nem tölt helyette az immáron félig üres kancsóból. Nem ildomos becsiccsenteni munka közben. A10 aranyat persze nem rest Caelril Vaellisalia tenyerébe nyomni egy vigyor kíséretében. Amikor tele az erszénye az embernek, akkor nem bánja az ilyesmit igazán.
Egyre kíváncsibb, vajon mi hozta a Kikötőbe Rilt. A korábbi szavai arra utalnak, hogy feladata van; azt pedig pontosan tudja, hogy akinek erre dolga van, az nem fecsegi ki, hogy micsoda.*
-Szobát szeretnél? Vagy tervezel tovább állni az éj leple alatt? *Egyenesedik fel, természetesen még mindig a pulton támaszkodva.*
*Az elmúlt napokban igen csak sok lehetősége volt kéjkedvének élni, így nem rendíti meg túlságosan, ha ma este kivételesen nem jut lehetőséghez. Úgy is segít majd magán a szoba magányában, ha ez az este túl sokáig csigázza.
Az arany dolgára csak fejét rázza mosolyogva. Amúgy is itt sertepertélne, és most kellemes társasága is akad. A kellemes társaság azonban egy sajátosan depresszív történettel áll elő. Nem, mintha különösebben megmozgatná a dolog.*
-A népek meghalnak. *Von vállat. Arcáról sem lehet sokkal többet kiolvasni. *
-Itt aztán főleg. Egy rossz szó a Rumos Rókalyukban és már egy kés áll ki a torkodból. *Persze neki is vannak olyan ismerősei, akiket sajnálna, ha hasonlóképp végeznék, de tőle ennyi telik, ha ilyesmiről van szó. A szavak is őszintén csengenek a lány szájából, nem is kételkedik azok valóságtartalmában. Főleg, mert elég személyes a téma.*
-Pedig jó, ha semmit sem felejtünk el. *Helyezi tenyerét halántékára.*
-Mert akkor nem felejtjük el, hogy ne sertepertéljünk a dokkok mentén, mikor a Fekete Gálya itt horgonyzik. *Elvigyorodik. Szemmel láthatóan számára tényleg nincs olyan tényező vagy emlék, ami letudná törni. Talán pont ez a sajátos, pozitív szemlélet az, ami miatt eddig jutott a Kikötőben. Kiüríti a pohara tartalmát, de újat nem tölt helyette az immáron félig üres kancsóból. Nem ildomos becsiccsenteni munka közben. A10 aranyat persze nem rest Caelril Vaellisalia tenyerébe
nyomni egy vigyor kíséretében. Amikor tele az erszénye az embernek, akkor nem bánja az ilyesmit igazán.Egyre kíváncsibb, vajon mi hozta a Kikötőbe Rilt. A korábbi szavai arra utalnak, hogy feladata van; azt pedig pontosan tudja, hogy akinek erre dolga van, az nem fecsegi ki, hogy micsoda.*
-Szobát szeretnél? Vagy tervezel tovább állni az éj leple alatt? *Egyenesedik fel, természetesen még mindig a pulton támaszkodva.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-12 20:39:05
Üzenet elküldve: 2024-04-12 20:39:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Engedélyére érinti a másik bőrét, egészen jó érzés tapintani, de most elsősorban arra koncentrál, hogy dudorodik-e az a festék, vagy teljesen egy síkon van-e a bőrrel. El is veszi a kezét, teljesen érti a másikat. Azért, mert ő szívesen hátrahagyná a múltat, más még élhet vele együtt rossz barátságban. Épít minden, ami valaha történt, de ő mégis szívesen elbúcsúzna néhány foszlánytól. Való igaz vissza is szerezne olyat, amire egyáltalán nem emlékszik.*
- Ez tetszik. *Forgatja a poharat a kezében, önkéntelen reakció, hogy lefoglalja valami és ne esetlenül lógjon bele ölébe.* - Múltad van és együtt élsz vele, pedig sokan menekülnének.
*Vigyorogva nézi a másikat, ahogy elbüszkélkedik azzal, hogy van valakije. Rég látott olyat, hogy valakinek ez öröm, nem pedig bánat. Olyat is, hogy érdek nélkül történjen. Neki ebből még nem jutott, az ő szíve zárva van, de talán egyszer az is kinyílik, hiszen most már akár meg is tehetné. Csak ne rettegne érezni.*
- Hidd el jól csinálod, de nekem ez kevés. *Hárítja a közeledést, ami egyébként imponál neki, de még csak a bor sem tette meg a jótékony hatását, hogy feloldódjon ebben.* - De szívesen kifizetem a harminc aranyat, ha emiatt nem vonulsz vissza. A társaságot kedvelem.
*Nem rökönyödik meg ilyesfajta ajánlatokon, de nem tartja hízelgőnek, mert nem miatta van, hanem azért, mert kecsegtető a pénz, és hogy eladhatja magát a másik. Talán emiatt nem esik csorba a hiúságán, nem ez volt a célja. Reméli erősebb annál a férfi, márpedig ezen a helyen gyanítja, nem emiatt szomorodik majd el.
Figyelmesen hallgatja a róla alkotott képet, végig szemkontaktust tartva, hadd találgasson csak mi van az óarany szemei legmélyén. Belül azért felszakad valami megkönnyebbülés, hogy nem lehet őt olyan jól átlátni, mint az az első mondat után hitte. Nézi a száj mozgását, a rezdüléseket, hogy mennyire bízik magában a másik annak ellenére, hogy nem tartja magát jó emberismerőnek. Mégis próbálkozik a fejtegetéssel, amit cseppet sem bán, mert így talán ihletet kap egy történethez, amit mondhat magáról és még egy kicsit hasonlít is a másik kitalációjára.*
- Ó, az elejét egészen pontosan eltaláltad, de, hogy mi vezetett hozzá?
*Tartja tenyerét, hogy dobja csak bele azt a tíz aranyat, persze igazából nem kell neki, csak játszadozik. *
- Egy barátom halt meg, miattam. *Kezd bele, de a történetnek csak is ez a fele az igaz, a többit ki kell találnia és nagyon ügyesen tálalnia, hogy hihető legyen.* - Tudtam, hogy segítségre szorul, és keresik, de nekem fontosabb volt a munkám. Mint ő. Sosem múlik majd el a bűntudat és azt gondoltam, hogy jobb lesz nekem máshol. *Belegondol abba, amit épp mesél és rájön, hogy nem is a fele az igaz, hanem többnyire az egész történet. Az részletkérdés, hogy az ő keze által halt meg.* - Az emlékek fontosak, de nem akarnék mindig szembetalálkozni velük. *Utal itt vissza a másik tetoválására, talán pont ezért ajánlotta fel annak átvariálását.*
*Engedélyére érinti a másik bőrét, egészen jó érzés tapintani, de most elsősorban arra koncentrál, hogy dudorodik-e az a festék, vagy teljesen egy síkon van-e a bőrrel. El is veszi a kezét, teljesen érti a másikat. Azért, mert ő szívesen hátrahagyná a múltat, más még élhet vele együtt rossz barátságban. Épít minden, ami valaha történt, de ő mégis szívesen elbúcsúzna néhány foszlánytól. Való igaz vissza is szerezne olyat, amire egyáltalán nem emlékszik.*
- Ez tetszik. *Forgatja a poharat a kezében, önkéntelen reakció, hogy lefoglalja valami és ne esetlenül lógjon bele ölébe.* - Múltad van és együtt élsz vele, pedig sokan menekülnének.
*Vigyorogva nézi a másikat, ahogy elbüszkélkedik azzal, hogy van valakije. Rég látott olyat, hogy valakinek ez öröm, nem pedig bánat. Olyat is, hogy érdek nélkül történjen. Neki ebből még nem jutott, az ő szíve zárva van, de talán egyszer az is kinyílik, hiszen most már akár meg is tehetné. Csak ne rettegne érezni.*
- Hidd el jól csinálod, de nekem ez kevés. *Hárítja a közeledést, ami egyébként imponál neki, de még csak a bor sem tette meg a jótékony hatását, hogy feloldódjon ebben.* - De szívesen kifizetem a harminc aranyat, ha emiatt nem vonulsz vissza. A társaságot kedvelem.
*Nem rökönyödik meg ilyesfajta ajánlatokon, de nem tartja hízelgőnek, mert nem miatta van, hanem azért, mert kecsegtető a pénz, és hogy eladhatja magát a másik. Talán emiatt nem esik csorba a hiúságán, nem ez volt a célja. Reméli erősebb annál a férfi, márpedig ezen a helyen gyanítja, nem emiatt szomorodik majd el.
Figyelmesen hallgatja a róla alkotott képet, végig szemkontaktust tartva, hadd találgasson csak mi van az óarany szemei legmélyén. Belül azért felszakad valami megkönnyebbülés, hogy nem lehet őt olyan jól átlátni, mint az az első mondat után hitte. Nézi a száj mozgását, a rezdüléseket, hogy mennyire bízik magában a másik annak ellenére, hogy nem tartja magát jó emberismerőnek. Mégis próbálkozik a fejtegetéssel, amit cseppet sem bán, mert így talán ihletet kap egy történethez, amit mondhat magáról és még egy kicsit hasonlít is a másik kitalációjára.*
- Ó, az elejét egészen pontosan eltaláltad, de, hogy mi vezetett hozzá?
*Tartja tenyerét, hogy dobja csak bele azt a tíz aranyat, persze igazából nem kell neki, csak játszadozik. *
- Egy barátom halt meg, miattam. *Kezd bele, de a történetnek csak is ez a fele az igaz, a többit ki kell találnia és nagyon ügyesen tálalnia, hogy hihető legyen.* - Tudtam, hogy segítségre szorul, és keresik, de nekem fontosabb volt a munkám. Mint ő. Sosem múlik majd el a bűntudat és azt gondoltam, hogy jobb lesz nekem máshol. *Belegondol abba, amit épp mesél és rájön, hogy nem is a fele az igaz, hanem többnyire az egész történet. Az részletkérdés, hogy az ő keze által halt meg.* - Az emlékek fontosak, de nem akarnék mindig szembetalálkozni velük. *Utal itt vissza a másik tetoválására, talán pont ezért ajánlotta fel annak átvariálását.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-12 19:56:30
Üzenet elküldve: 2024-04-12 19:56:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Engedelmesen fordítja el fejét, s hagyja, hogy bőre belesimuljon a felé nyúló, finom érintésekbe. Még jól is esik valahol.*
-Nem, ezek a bőrművek nem jó emlékek. Már megbocsáss. *Húzza fel szemöldökét kicsit talán kihívóan.*
-Úgyhogy nem akarok helyettük mást. Megvárom, míg lekopnak. *Vállat von.*
-De nem rejtegetem őket. A rossz emlékek is emlékek. *Megtanult velük együtt élni. Ő egy ilyen jellem; semmi sem tudja letörni igazán.*
-Harminc arany itt nem kevés. *Feleli nagy komolyan.* -Talán csak a Sellőház drágább. És tudod... Van valakim. *Kissé kihúzza magát.*
-És a szolgáltatás az szolgáltatás. Neki is, nekem is. Na persze ez nem azt jelenti, hogy nem élvezem az ilyesmit. *Beharapja ajkait, ahogy közelebb hajol, hogy tompítson hangján.*
-De meg kell adni a módját. *Lepillantva méri meg most közelebbről is Rilt.*
-Ha átlátnál a ruhán, tudnád, hogy igazat mondok. *Duruzsolja. Kellemeset bukfencezik gyomra a gondolatra, hogy esetleg megossza ágyát a rejtélyes hegyesfülűvel. Az ő fantáziája igen gazdag, ha ilyen jellegű témákról van szó.*
-Hmm. *Mélázik el, s a kérésre most büntetlenül is megbámulhatja a lány vonásait. Finomak, akár az elfeké általában.*
-Keserű múlt, élet acélozta jellem. Sokat mulasztott ebből az életből, s most pótol. Ne ítélkezz, nem vagyok túl jó emberismerő! *Elvigyorodik.*
-Korai házasság, talán? *Megvonja vállát, várva a reakciót a lánytól.*
-Tíz aranyban fogadok, hogy férfi miatt... Menekülsz. *Fejezi be végül a mondatot némi töprengés után.*
-És ha hordasz is fegyvert, azok önvédelemre vannak. *Végigméri alányt az említett vasakat keresve, miközben ismét ajkához emeli a borospoharat.*
-Nos? Eltaláltam?
*Engedelmesen fordítja el fejét, s hagyja, hogy bőre belesimuljon a felé nyúló, finom érintésekbe. Még jól is esik valahol.*
-Nem, ezek a bőrművek nem jó emlékek. Már megbocsáss. *Húzza fel szemöldökét kicsit talán kihívóan.*
-Úgyhogy nem akarok helyettük mást. Megvárom, míg lekopnak. *Vállat von.*
-De nem rejtegetem őket. A rossz emlékek is emlékek. *Megtanult velük együtt élni. Ő egy ilyen jellem; semmi sem tudja letörni igazán.*
-Harminc arany itt nem kevés. *Feleli nagy komolyan.* -Talán csak a Sellőház drágább. És tudod... Van valakim. *Kissé kihúzza magát.*
-És a szolgáltatás az szolgáltatás. Neki is, nekem is. Na persze ez nem azt jelenti, hogy nem élvezem az ilyesmit. *Beharapja ajkait, ahogy közelebb hajol, hogy tompítson hangján.*
-De meg kell adni a módját. *Lepillantva méri meg most közelebbről is Rilt.*
-Ha átlátnál a ruhán, tudnád, hogy igazat mondok. *Duruzsolja. Kellemeset bukfencezik gyomra a gondolatra, hogy esetleg megossza ágyát a rejtélyes hegyesfülűvel. Az ő fantáziája igen gazdag, ha ilyen jellegű témákról van szó.*
-Hmm. *Mélázik el, s a kérésre most büntetlenül is megbámulhatja a lány vonásait. Finomak, akár az elfeké általában.*
-Keserű múlt, élet acélozta jellem. Sokat mulasztott ebből az életből, s most pótol. Ne ítélkezz, nem vagyok túl jó emberismerő! *Elvigyorodik.*
-Korai házasság, talán? *Megvonja vállát, várva a reakciót a lánytól.*
-Tíz aranyban fogadok, hogy férfi miatt... Menekülsz. *Fejezi be végül a mondatot némi töprengés után.*
-És ha hordasz is fegyvert, azok önvédelemre vannak. *Végigméri alányt az említett vasakat keresve, miközben ismét ajkához emeli a borospoharat.*
-Nos? Eltaláltam?
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-12 18:05:35
Üzenet elküldve: 2024-04-12 18:05:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
- Ó, szóval egy bordély? *Vonja fel a szemöldökét. Persze érti, hogy annál többről van szó, de a lényeg mégis ugyanaz. Pénzért vehető gyönyörök. Mosolya nem árulkodó, de benne mégis leperegnek a képek, amikor éppen egy ilyen helyen kellett teljesítenie. Ha nem vásárlóként van valaki jelen, akkor is lehet szórakoztató, csak le kell mondania cserébe önmagáról. Bár ez másfajta munkáknál is igaz lehet. De ő még azt is csak elhazudta, hogy kurtizán, mégis űzte a mesterséget.* -Talán egyszer megnézem magamnak. *Kíváncsi, és elég új itt ahhoz, hogy egy ilyen helyszín ne keltse fel az érdeklődését. De nem oda fogja vezetni az első útja.
Bólint egyet. Valóban hamarabb megered a nyelve annak, akivel éppen foglalkoznak, de ezt egy szajha épp úgy tudja, mint ő. Nem kell túlragozni, de nagyon hasznos az ilyesfajta munka. Neki már nem olyan fontos az információszerzés, de még bármi lehet belőle az új világában, viszont nincs kedve bajba kerülni és még sokakat kell megismernie ahhoz, hogy tudja kire érdemes figyelni és kiről árulkodni, vagy épp veszteg maradni.*
- Nem, nem teljesen. Akitől én is tanultam, ő kezdte el. Hmm. *Ahogy közelebb hajol a másik, nyújtja felé a kezét.* - Megérinthetem? *Az sem baj, ha nem engedi, de ha igen, akkor végigtapint rajta finom kezével, hogy érezze, mennyire van benne mélyen a festék. Csak kíváncsi rá barbár munka-e, ha már az anyag, amivel dolgoznak nem túl tartós. Talán valami növényből kinyert máz lehet.* - Ha szeretnél helyette mást, csak szólj. Nem foglak faggatni közben. *Dől hátra, s lassan elfogyasztja az első pohárka bort is. Érzi, hogy terelni óhajtja a témát, de tekintetéből kiolvasható, hogy ez arra vonatkozik, ha netán egy rossz emlékről van szó, szívesen újakat varázsolhat a bőrére.
Ismerkedni ugyan óhajt, de nem azonnal törne nagy babérokra. Az a bizonyos Nagyasszony is csak akkor lenne érdekes a számára, ha kölcsönösen tudnának egymásnak ajánlani valamit. Most nyugalmat keres és rá szeretne jönni, mihez tudna itt kezdeni. Nem fog lecsapni az első ajánlatra.
A felajánlásra felnevet, de cseppet sem bántóan. Kedve lenne végig simogatni azt az arcot, hogy úgy beszéljen a férfihez, de bőven elég az érintésekből.*
- Megérnél többet is, ne add magad ilyen olcsón. De én nem megvásárolni vágyom az örömöket. *Tudja jól, saját bőrén keresztül, hogy mennyivel egyszerűbb módja ez annak, hogy kielégülést nyerjen, de annyi hazugságban volt már része, hogyha egyszer arra adná magát, hogy valaki karjaiba omoljon, azért nem akar aranyakat kicsengetni. Keze finoman rácsavarodik az újonnan teletöltött pohárra, s kortyol is egyet. Halvány mosolya jelzi, hogy szívesen beszélget, de azért nem olyan botor ő, hogy csak úgy meséljen arról, mivel is kereste a kenyerét régen, vagy, hogy kiről mit tudott meg. Még név nélkül is könnyű lehet felismerni históriákat, magát pedig nem fogja lebuktatni, mert még véletlenül utoléri a sorsa, akármilyen messziről is érkezett.*
- Történeteim vannak, de nincs miért megosszam. A világ másik végéig is eltart a lojalitásom, ha csak mást nem szolgál az érdekem. *Annyira kívánja az őszinteséget, de ez a világ nem arról szól, hogy csak úgy megoszthasson igazságokat. Így csak féligazságokat enged meg magának.* -Mi az a "hozzám hasonló", milyennek látsz? Aztán meglátjuk egyezik e a történetemmel. *Sejtelmes vigyora játékra hívja a másikat. Talán ha eltalálja milyen is ő, akkor visszaigazolásul elcsepegtet némi információt magáról, persze csak is olyat, ami az igazságnak egy egészen kicsiny szelete.*
- Ó, szóval egy bordély? *Vonja fel a szemöldökét. Persze érti, hogy annál többről van szó, de a lényeg mégis ugyanaz. Pénzért vehető gyönyörök. Mosolya nem árulkodó, de benne mégis leperegnek a képek, amikor éppen egy ilyen helyen kellett teljesítenie. Ha nem vásárlóként van valaki jelen, akkor is lehet szórakoztató, csak le kell mondania cserébe önmagáról. Bár ez másfajta munkáknál is igaz lehet. De ő még azt is csak elhazudta, hogy kurtizán, mégis űzte a mesterséget.* -Talán egyszer megnézem magamnak. *Kíváncsi, és elég új itt ahhoz, hogy egy ilyen helyszín ne keltse fel az érdeklődését. De nem oda fogja vezetni az első útja.
Bólint egyet. Valóban hamarabb megered a nyelve annak, akivel éppen foglalkoznak, de ezt egy szajha épp úgy tudja, mint ő. Nem kell túlragozni, de nagyon hasznos az ilyesfajta munka. Neki már nem olyan fontos az információszerzés, de még bármi lehet belőle az új világában, viszont nincs kedve bajba kerülni és még sokakat kell megismernie ahhoz, hogy tudja kire érdemes figyelni és kiről árulkodni, vagy épp veszteg maradni.*
- Nem, nem teljesen. Akitől én is tanultam, ő kezdte el. Hmm. *Ahogy közelebb hajol a másik, nyújtja felé a kezét.* - Megérinthetem? *Az sem baj, ha nem engedi, de ha igen, akkor végigtapint rajta finom kezével, hogy érezze, mennyire van benne mélyen a festék. Csak kíváncsi rá barbár munka-e, ha már az anyag, amivel dolgoznak nem túl tartós. Talán valami növényből kinyert máz lehet.* - Ha szeretnél helyette mást, csak szólj. Nem foglak faggatni közben. *Dől hátra, s lassan elfogyasztja az első pohárka bort is. Érzi, hogy terelni óhajtja a témát, de tekintetéből kiolvasható, hogy ez arra vonatkozik, ha netán egy rossz emlékről van szó, szívesen újakat varázsolhat a bőrére.
Ismerkedni ugyan óhajt, de nem azonnal törne nagy babérokra. Az a bizonyos Nagyasszony is csak akkor lenne érdekes a számára, ha kölcsönösen tudnának egymásnak ajánlani valamit. Most nyugalmat keres és rá szeretne jönni, mihez tudna itt kezdeni. Nem fog lecsapni az első ajánlatra.
A felajánlásra felnevet, de cseppet sem bántóan. Kedve lenne végig simogatni azt az arcot, hogy úgy beszéljen a férfihez, de bőven elég az érintésekből.*
- Megérnél többet is, ne add magad ilyen olcsón. De én nem megvásárolni vágyom az örömöket. *Tudja jól, saját bőrén keresztül, hogy mennyivel egyszerűbb módja ez annak, hogy kielégülést nyerjen, de annyi hazugságban volt már része, hogyha egyszer arra adná magát, hogy valaki karjaiba omoljon, azért nem akar aranyakat kicsengetni. Keze finoman rácsavarodik az újonnan teletöltött pohárra, s kortyol is egyet. Halvány mosolya jelzi, hogy szívesen beszélget, de azért nem olyan botor ő, hogy csak úgy meséljen arról, mivel is kereste a kenyerét régen, vagy, hogy kiről mit tudott meg. Még név nélkül is könnyű lehet felismerni históriákat, magát pedig nem fogja lebuktatni, mert még véletlenül utoléri a sorsa, akármilyen messziről is érkezett.*
- Történeteim vannak, de nincs miért megosszam. A világ másik végéig is eltart a lojalitásom, ha csak mást nem szolgál az érdekem. *Annyira kívánja az őszinteséget, de ez a világ nem arról szól, hogy csak úgy megoszthasson igazságokat. Így csak féligazságokat enged meg magának.* -Mi az a "hozzám hasonló", milyennek látsz? Aztán meglátjuk egyezik e a történetemmel. *Sejtelmes vigyora játékra hívja a másikat. Talán ha eltalálja milyen is ő, akkor visszaigazolásul elcsepegtet némi információt magáról, persze csak is olyat, ami az igazságnak egy egészen kicsiny szelete.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-12 17:06:20
Üzenet elküldve: 2024-04-12 17:06:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
-A Sellőház? *Felcsillan a szeme.*
-Ott mindent megtalálsz. Mármint szó szerint, amit a kéjkedved kíván. És hozzá mindenféle helyiséget, szert, italt és ételt. Csak bírja az erszényed. *Neki most az előző elf vendég jóvoltából bírná, s ez nem mindig van így. Persze bolond lenne hencegni vele.*
-Szóval elég előkelő hely az. Csak arra kell ügyelni, hogy senkinek ne lépj a tyúkszemére. Mármint ott különösen. A Kikötő és a tenger krémje szívesen múlatja ott az időt. *Tudna mesélni, de amennyire izgalmas a története, olyannyira kínos, úgyhogy nem megy bele a részletekbe.
Követi a lány mozdulatait, miközben megválik az utazóruháktól. Természetesen megállapodik a tekintete a férfiszem számára kellemes helyeken, de nem gondolná, hogy a lány ebből problémát csinálna. Nagyon úgy fest, hogy kellő magabiztossággal áldották meg hozzá, hogy kényelmesen mozogjon a Kikötő sikamlós és veszélyes világában.
Nem kerüli el figyelmét a rózsa szimbólum sem. A tengerészek között nem ritka az ilyesmi festés, ám ez szebbnek tűnik azoknál.*
-Az emberek mesélnek, miközben foglalkoznak velük. Azt is magadnak készítetted? *El nem tudná képzelni, hogy valaki képes a saját bőrét megfesteni.*
-Tudod, nekem is akadt dolgom ilyesmivel a tengeren. Bőrvésettel. Bár az másmilyen lehetett. Ugyanis halványulnak. *Kissé oldalra fordítja fejét, hogy megmutassa az éppen csak látható, fekete rúnákat hegyes füle mögött.*
-Néhány esztendőként kiköt itt a Fekete Gálya. Embereket visznek el, főleg gyerekeket. Mindőjüket ellátják ilyen rúnákkal. *Megborzong. Hamar el is tereli a témát, s szerencsére nincs nehéz dolga Rillel.*
-A tarsolyomban? Na lássuk csak. *Újratölti a poharakat a kancsóból.*
-Ehetsz és ihatsz itt. Mondanám, hogy bemutatlak a fogadó Nagyasszonyának, de sajnos házon kívül van. *Szívesen bemutat bárkit Relaelnek. Senki nem töri le hamarabb a népek szarvát, mint a hosszúéletű. Az pedig igencsak szórakoztató látvány.*
-És ha nagyon unatkozol... *Előrébb dől a pult felett, alkarjával támaszkodva meg rajta.*
-Harminc aranyért engem is igénybe vehetsz. *Elmorzsol egy mosolyt.*
-Ez a szolgáltatás nem mindenkinek jár ám. De még csak most jöttél. És nem sok hozzád hasonlót láttam a Kikötőben. Érdekel, mit csináltál azelőtt. *Valahogy közvetlenebb a hangvétele. Közelebb tolja a borospoharat a lányhoz.*
-És biztos van valami különleges történeted valamelyik... Páciensedről, akinek a bőrébe rajzoltál. Valami pikáns.
-A Sellőház? *Felcsillan a szeme.*
-Ott mindent megtalálsz. Mármint szó szerint, amit a kéjkedved kíván. És hozzá mindenféle helyiséget, szert, italt és ételt. Csak bírja az erszényed. *Neki most az előző elf vendég jóvoltából bírná, s ez nem mindig van így. Persze bolond lenne hencegni vele.*
-Szóval elég előkelő hely az. Csak arra kell ügyelni, hogy senkinek ne lépj a tyúkszemére. Mármint ott különösen. A Kikötő és a tenger krémje szívesen múlatja ott az időt. *Tudna mesélni, de amennyire izgalmas a története, olyannyira kínos, úgyhogy nem megy bele a részletekbe.
Követi a lány mozdulatait, miközben megválik az utazóruháktól. Természetesen megállapodik a tekintete a férfiszem számára kellemes helyeken, de nem gondolná, hogy a lány ebből problémát csinálna. Nagyon úgy fest, hogy kellő magabiztossággal áldották meg hozzá, hogy kényelmesen mozogjon a Kikötő sikamlós és veszélyes világában.
Nem kerüli el figyelmét a rózsa szimbólum sem. A tengerészek között nem ritka az ilyesmi festés, ám ez szebbnek tűnik azoknál.*
-Az emberek mesélnek, miközben foglalkoznak velük. Azt is magadnak készítetted? *El nem tudná képzelni, hogy valaki képes a saját bőrét megfesteni.*
-Tudod, nekem is akadt dolgom ilyesmivel a tengeren. Bőrvésettel. Bár az másmilyen lehetett. Ugyanis halványulnak. *Kissé oldalra fordítja fejét, hogy megmutassa az éppen csak látható, fekete rúnákat hegyes füle mögött.*
-Néhány esztendőként kiköt itt a Fekete Gálya. Embereket visznek el, főleg gyerekeket. Mindőjüket ellátják ilyen rúnákkal. *Megborzong. Hamar el is tereli a témát, s szerencsére nincs nehéz dolga Rillel.*
-A tarsolyomban? Na lássuk csak. *Újratölti a poharakat a kancsóból.*
-Ehetsz és ihatsz itt. Mondanám, hogy bemutatlak a fogadó Nagyasszonyának, de sajnos házon kívül van. *Szívesen bemutat bárkit Relaelnek. Senki nem töri le hamarabb a népek szarvát, mint a hosszúéletű. Az pedig igencsak szórakoztató látvány.*
-És ha nagyon unatkozol... *Előrébb dől a pult felett, alkarjával támaszkodva meg rajta.*
-Harminc aranyért engem is igénybe vehetsz. *Elmorzsol egy mosolyt.*
-Ez a szolgáltatás nem mindenkinek jár ám. De még csak most jöttél. És nem sok hozzád hasonlót láttam a Kikötőben. Érdekel, mit csináltál azelőtt. *Valahogy közvetlenebb a hangvétele. Közelebb tolja a borospoharat a lányhoz.*
-És biztos van valami különleges történeted valamelyik... Páciensedről, akinek a bőrébe rajzoltál. Valami pikáns.
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-10 22:31:09
Üzenet elküldve: 2024-04-10 22:31:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*A háta mögött hagyott évek megtaníttatták vele, hogyan játsszon szerepeket, hogyan legyen esetenként elveszett kis lélek, aki csak a megváltást várja a becserkészett áldozatától. Azt is ugyan olyan mesterien űzi, amikor kurtizánként kell tündökölnie, de már a magabiztos úrhölgylétbe is belekóstolt. Hogy ki ő igazán? Szeretné megtudni, minden láncot levetve magáról. Nehéz nem színdarabot játszani és úgy csevegni, hogy ne felejtse el, hogy ő most tényleg Caelril. ~Thargok.~ Jegyzi meg, hiszen az, hogy ő honnan származik, arról vajmi kevés fogalma van, mivel emlékei közül hiányoznak súlyos darabok, de már beletörődött, hogy elvesztette őket. Olyan homály fedi el előle, amit a legragyogóbb fény sem tud kitisztázni.*
- Nem célom elbújni. Jegyezzenek csak. *Vállat von, majd a poharából hiányzó néhány korty űrét tölti meg a nedű táncával, ahogy elkezdi kezeiben forgatni .* - Bár talán nem jó ismertnek lenni ezen a helyen... vagy csak nem mindegy, hogy miről jutok eszükbe.
*Halvány mosoly kíséri szavait. Figyelmesen hallgatja mi az, ami bárkit hozzáköthet egy helyszínhez. Az, aki mindig úton volt nem tudhatja a biztonságérzet hogyan is alakulhat ki és meg sem tehette, hogy beleszeret a tenger illatába, vagy a táj szépségébe. Minél kevesebb a kötődés, annál könnyebb a távozás, de most kedve volna ragaszkodni. Ha tudja egyáltalán hogyan is kell.*
- Vonzó tud lenni, ha nem minden fényes. Itt talán épp úgy el lehet bújni, mint feltűnőnek lenni az arany szemekkel.
*A szórakozás lehetősége is éppoly idegen, mint a sziklaszilárd talaj a talpa alatt, de vágyik rá. Tetszik, ahogy Haldrian beszél, tényleg kielégítő lehet számára az ittlét. Ez neki is ad egy enyhe reménysugarat, hogy lelkének való helyet talált. Ijesztőnek hat, hogy nem kell gondolkodnia a továbblépésen. Nehezebb lehet leszokni erről, mint a részeges tengerésznek a rum bódító kortyairól.
A másik, máris következtetéseket von le.. "olyannak tűnsz". Csak poharát emeli erre magasra, hogy jóváhagyja szavait, pedig kevés az igazság benne. De higgye csak, hogy elkötelezett szándéka volt a kikötői lét. Egyszerre emelik ajkaikhoz a poharat, nem engedi levenni szemeit a férfiról, hiszen elméje legmélyébe ivódott, hogy minden részletet figyeljen.*
- Gyomrom? Gyomrom bármihez van, kedvem már nem biztos. *Hallatszik szavai nyomán az első halk nevetés. Nem fog zsákbamacskát árulni, neki nem a pénzszerzés a fontos, abból van elég. Elfoglaltságot akar, amitől élőnek érzi magát, miközben másét nem veszi el.* - Viszont a Sellőházat nem ismerem, mesélj róla kérlek.
*Felcsillan a szeme, hiszen érdekli mit is gondol, mi lehet neki való lehetőség. Maradási szándékát jelzi azzal, hogy végre lekerül róla a fekete köpeny, ami eddig takarta alakját. Egészen csinosnak mondható porhüvely ábrázolódik, miközben eltünteti a felesleges anyagot magáról. Fekete drágának tűnő bőr felsőrészének ujjai harisnyaszerű anyagból vannak szabva, így láthatóvá válik, hogy bőrére egy rózsa van tetoválva, minek szára úgy tekeredik hosszasan a felkarján, mintha csak egy drótot fűztek volna köré. Kifogástalan munkának tűnik. Másik kezét szimbólumok, apróbb képek tarkítják, de abban nem sok logika fedezhető fel.*
- Miközben ezeket készítem, *mutat a kezén lévő rajzokra* - sok történetet hallok, többen nyílnak meg a szúrások hatására, mint azt gondolnád. Kényszeresnek érzik elmesélni, miért is akarják a művet. Persze sokszor nem érdekelnek a mesék, de van akiből érdekes dolgokat lehet kipréselni, ha nem maguktól kezdenek bele is. De nem vagyok elveszett, izgasd fel az elmém, milyen lehetőségek vannak a tarsolyodban. *Most ő is beharapja ajkát, s úgy tűnhet éppen kikezdeni próbál a másikkal, de ez nincs így. Bár szórakozni jött és nem tudja hová jut az este, nem célja a másik becserkészése. Viszont izgalmasan cseverészni annál inkább.*
*A háta mögött hagyott évek megtaníttatták vele, hogyan játsszon szerepeket, hogyan legyen esetenként elveszett kis lélek, aki csak a megváltást várja a becserkészett áldozatától. Azt is ugyan olyan mesterien űzi, amikor kurtizánként kell tündökölnie, de már a magabiztos úrhölgylétbe is belekóstolt. Hogy ki ő igazán? Szeretné megtudni, minden láncot levetve magáról. Nehéz nem színdarabot játszani és úgy csevegni, hogy ne felejtse el, hogy ő most tényleg Caelril. ~Thargok.~ Jegyzi meg, hiszen az, hogy ő honnan származik, arról vajmi kevés fogalma van, mivel emlékei közül hiányoznak súlyos darabok, de már beletörődött, hogy elvesztette őket. Olyan homály fedi el előle, amit a legragyogóbb fény sem tud kitisztázni.*
- Nem célom elbújni. Jegyezzenek csak. *Vállat von, majd a poharából hiányzó néhány korty űrét tölti meg a nedű táncával, ahogy elkezdi kezeiben forgatni .* - Bár talán nem jó ismertnek lenni ezen a helyen... vagy csak nem mindegy, hogy miről jutok eszükbe.
*Halvány mosoly kíséri szavait. Figyelmesen hallgatja mi az, ami bárkit hozzáköthet egy helyszínhez. Az, aki mindig úton volt nem tudhatja a biztonságérzet hogyan is alakulhat ki és meg sem tehette, hogy beleszeret a tenger illatába, vagy a táj szépségébe. Minél kevesebb a kötődés, annál könnyebb a távozás, de most kedve volna ragaszkodni. Ha tudja egyáltalán hogyan is kell.*
- Vonzó tud lenni, ha nem minden fényes. Itt talán épp úgy el lehet bújni, mint feltűnőnek lenni az arany szemekkel.
*A szórakozás lehetősége is éppoly idegen, mint a sziklaszilárd talaj a talpa alatt, de vágyik rá. Tetszik, ahogy Haldrian beszél, tényleg kielégítő lehet számára az ittlét. Ez neki is ad egy enyhe reménysugarat, hogy lelkének való helyet talált. Ijesztőnek hat, hogy nem kell gondolkodnia a továbblépésen. Nehezebb lehet leszokni erről, mint a részeges tengerésznek a rum bódító kortyairól.
A másik, máris következtetéseket von le.. "olyannak tűnsz". Csak poharát emeli erre magasra, hogy jóváhagyja szavait, pedig kevés az igazság benne. De higgye csak, hogy elkötelezett szándéka volt a kikötői lét. Egyszerre emelik ajkaikhoz a poharat, nem engedi levenni szemeit a férfiról, hiszen elméje legmélyébe ivódott, hogy minden részletet figyeljen.*
- Gyomrom? Gyomrom bármihez van, kedvem már nem biztos. *Hallatszik szavai nyomán az első halk nevetés. Nem fog zsákbamacskát árulni, neki nem a pénzszerzés a fontos, abból van elég. Elfoglaltságot akar, amitől élőnek érzi magát, miközben másét nem veszi el.* - Viszont a Sellőházat nem ismerem, mesélj róla kérlek.
*Felcsillan a szeme, hiszen érdekli mit is gondol, mi lehet neki való lehetőség. Maradási szándékát jelzi azzal, hogy végre lekerül róla a fekete köpeny, ami eddig takarta alakját. Egészen csinosnak mondható porhüvely ábrázolódik, miközben eltünteti a felesleges anyagot magáról. Fekete drágának tűnő bőr felsőrészének ujjai harisnyaszerű anyagból vannak szabva, így láthatóvá válik, hogy bőrére egy rózsa van tetoválva, minek szára úgy tekeredik hosszasan a felkarján, mintha csak egy drótot fűztek volna köré. Kifogástalan munkának tűnik. Másik kezét szimbólumok, apróbb képek tarkítják, de abban nem sok logika fedezhető fel.*
- Miközben ezeket készítem, *mutat a kezén lévő rajzokra* - sok történetet hallok, többen nyílnak meg a szúrások hatására, mint azt gondolnád. Kényszeresnek érzik elmesélni, miért is akarják a művet. Persze sokszor nem érdekelnek a mesék, de van akiből érdekes dolgokat lehet kipréselni, ha nem maguktól kezdenek bele is. De nem vagyok elveszett, izgasd fel az elmém, milyen lehetőségek vannak a tarsolyodban. *Most ő is beharapja ajkát, s úgy tűnhet éppen kikezdeni próbál a másikkal, de ez nincs így. Bár szórakozni jött és nem tudja hová jut az este, nem célja a másik becserkészése. Viszont izgalmasan cseverészni annál inkább.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-10 21:41:53
Üzenet elküldve: 2024-04-10 21:41:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Ril. Az majdnem olyan, mint a Rel. Nem, mintha valaha így szólította volna a ház úrnőjét, de azért kellemes gondolat.
A méltatásra csak halovány mosoly a válasz. Mostanában kap ilyesmiből eleget. Szerencsére egészen más tónust kaptak ezek a hozzá intézett bókok, mióta a Hét Varjúban dolgozik, mint azelőtt a dokkok mentén tengődve.
A lány válasza merész, habár hazugságot vagy öntömjénezést nem hall ki belőle. Ettől még persze lehet, hogy csak lózung, de valahogy az a benyomása, hogy nem így van. Követi tekintetével a mozdulatot, ahogy a lány ajkához emeli a borospoharat, s mielőtt válaszolna a következő kérdésre, ő is ugyanígy tesz a sajátjával.*
-Tudom már, hol láttam ilyen tekintetet. *Harapja be ajkait.* -A thargoknál. Ott van egy-kettőnek sárga szeme. Állítólag azoknak, akik a legközelebb állnak az uralkodó családokhoz. De Te biztos nem vagy rokon. *Kúszik tekintete a hegyesedő fülek irányába.*
-Amúgy szép. Könnyen kiszúrható viszont. Itt a Kikötőben biztos hamar megjegyeznek majd a népek. *Leteszi a poharát, majd a pultra támaszkodik. Egy rövid pillanatig elgondolkodik, mit is feleljen a kérdésre.*
-A Kikötőhöz? A munka. A tenger illata, a sötét sikátorok, a könnyű élvezetek... Ezt a terepet ismerem. Jártam a tengeren és Artheniorban is, de... Egyik sem volt olyan, mint itt. *Elhúzza száját, de hamar ráncba szedi arcizmait.*
-Szóval szórakozásra vágysz. *Igyekszik azért palástolni a kínálkozó lehetőséget. Eszébe jut persze Alissäna is, ám... A munka az munka. Ez a tényállás pedig megnyugtatja lelkét. Lopva végig is méri a vendéget újra, ám a ruha takarásában túl sok izgalmat aligha fedezhet fel.*
-Olyannak tűnsz, mint aki nem véletlenül keveredett erre a helyre. Mármint a Kikötőbe. *Mert a fogadó dolgában azért egyáltalán nem biztos. Nem kérdez, nem forszírozza a dolgot; a kíváncsiság itt, a Kikötőben nagyon hamar öregít.*
-Van értelme maradnod. Itt mindenki megtalálja a számításait. Ha van hozzá gyomra persze. Neked van? *Most már nem bírja lenyelni a vigyort. Hamar ismét a pohárért nyúl. Továbbra sem tart a lánytól, még akkor sem, ha magabiztosan csengenek szavai.*
-A Sellőházban talán több minden van, de itt sem unatkozik az ember, erről biztosíthatlak. *Teszi hozzá nagy komoly képpel. Közben azért körbepillant a helyiségben, hátha nem nem sertepertél erre Mardeii, hogy aztán kipenderítse őt a pult mögül.*
-Talán tudok is neked valamit... *Folytatja színpadias sóhaj kíséretében.*
-Mármint munkát, ha a Kikötő érdekel. De ne szaladjunk annyira előre, elvégre nem tudom, miben vagy otthon igazán.
*Ril. Az majdnem olyan, mint a Rel. Nem, mintha valaha így szólította volna a ház úrnőjét, de azért kellemes gondolat.
A méltatásra csak halovány mosoly a válasz. Mostanában kap ilyesmiből eleget. Szerencsére egészen más tónust kaptak ezek a hozzá intézett bókok, mióta a Hét Varjúban dolgozik, mint azelőtt a dokkok mentén tengődve.
A lány válasza merész, habár hazugságot vagy öntömjénezést nem hall ki belőle. Ettől még persze lehet, hogy csak lózung, de valahogy az a benyomása, hogy nem így van. Követi tekintetével a mozdulatot, ahogy a lány ajkához emeli a borospoharat, s mielőtt válaszolna a következő kérdésre, ő is ugyanígy tesz a sajátjával.*
-Tudom már, hol láttam ilyen tekintetet. *Harapja be ajkait.* -A thargoknál. Ott van egy-kettőnek sárga szeme. Állítólag azoknak, akik a legközelebb állnak az uralkodó családokhoz. De Te biztos nem vagy rokon. *Kúszik tekintete a hegyesedő fülek irányába.*
-Amúgy szép. Könnyen kiszúrható viszont. Itt a Kikötőben biztos hamar megjegyeznek majd a népek. *Leteszi a poharát, majd a pultra támaszkodik. Egy rövid pillanatig elgondolkodik, mit is feleljen a kérdésre.*
-A Kikötőhöz? A munka. A tenger illata, a sötét sikátorok, a könnyű élvezetek... Ezt a terepet ismerem. Jártam a tengeren és Artheniorban is, de... Egyik sem volt olyan, mint itt. *Elhúzza száját, de hamar ráncba szedi arcizmait.*
-Szóval szórakozásra vágysz. *Igyekszik azért palástolni a kínálkozó lehetőséget. Eszébe jut persze Alissäna is, ám... A munka az munka. Ez a tényállás pedig megnyugtatja lelkét. Lopva végig is méri a vendéget újra, ám a ruha takarásában túl sok izgalmat aligha fedezhet fel.*
-Olyannak tűnsz, mint aki nem véletlenül keveredett erre a helyre. Mármint a Kikötőbe. *Mert a fogadó dolgában azért egyáltalán nem biztos. Nem kérdez, nem forszírozza a dolgot; a kíváncsiság itt, a Kikötőben nagyon hamar öregít.*
-Van értelme maradnod. Itt mindenki megtalálja a számításait. Ha van hozzá gyomra persze. Neked van? *Most már nem bírja lenyelni a vigyort. Hamar ismét a pohárért nyúl. Továbbra sem tart a lánytól, még akkor sem, ha magabiztosan csengenek szavai.*
-A Sellőházban talán több minden van, de itt sem unatkozik az ember, erről biztosíthatlak. *Teszi hozzá nagy komoly képpel. Közben azért körbepillant a helyiségben, hátha nem nem sertepertél erre Mardeii, hogy aztán kipenderítse őt a pult mögül.*
-Talán tudok is neked valamit... *Folytatja színpadias sóhaj kíséretében.*
-Mármint munkát, ha a Kikötő érdekel. De ne szaladjunk annyira előre, elvégre nem tudom, miben vagy otthon igazán.
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-09 23:35:15
Üzenet elküldve: 2024-04-09 23:35:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Jó vendéglátó, vagy épp emberismerő a fiú. Pontosan azt teszi, amit a vendég kíván. Pohár helyett egy üveg, vagy inkább kancsó, és a talpasban is csurig van töltve az ital, nem kimérve, ahogyan az szokás. Mosolya elégedett, pedig ez az érzés már rég költözött a szívébe. A kérdése több, mint tökéletes. Szereti, ha valaki jól kérdez, de a választ maga sem tudja, így hát a bemutatkozásra reagál először.*
- Caeril. Vagy Ril, ahogy tetszik.
*Hogy a nevét kinek mondta el utoljára, azt maga sem tudja, de az érzés olyan, mintha felszakadt volna tüdejéből az első lélegzet születésekor. Nem kell takargatni semmit, egyszerűen csak lehet saját maga. Ha netán megbánná, majd talál magának új nevet. De ki kell élvezze a szabadságát.*
- Tökéletes kérdések, egy tökéletes szájból. *A látszat ellenére nem bókol, de annyira átjárja őt az a jó érzés, hogy végre nem olyannal beszél, akit később meg kell ölnie, hogy felér egy újjászületéssel.*
- Nem is olyan egyszerű erre válaszolni. *Nézi, ahogy megissza az első kortyot, a nyak mozdulatát, s hogy a nedű nem lehet olyan szörnyű, hiszen még csak egy enyhe undor sem szökik végig a tekinteten.* - Látom, hogy nem úri lányoknak való a kikötő és azt is, hogy éjjel csak az közlekedik, akinek van hozzá bátorsága. *Veszi el végül a másik által letesztelt borral teli poharat, ami annyira csurig van töltve, hogy az első csepp végigfolyik annak oldalán. * -Nos nekem van. *Emeli ajkához, végig szemkontaktust tartva, s meg is ízleli az első fanyaran kellemes kortyot.* - Nem érdekel, hogy mitől kell félni, inkább az, hogy ki mellett érdemes elmenni. Vagy megállni.
*Teszi le a poharat, olyan óvatosan, hogy szinte hangja sincsen, ahogy a pulthoz ér.*
- De nem kell úgy előreszaladni. Nemrég érkeztem ide, csak szeretném magam jól érezni. Később még a részese is szívesen lennék az itteni mocskon felülemelkedőknek, de meg kell lássam, van-e értelme maradnom. Haldrian, téged mi köt ide ezen a helyen kívül?
*Az óarany szemeket nem tudja levenni a félvérre hajazóról, de inkább csak a társaságot élvezné, mint igazi információkat gyűjtene. Persze, ha kap némi morzsát, azt biztosan jó helyre raktározza el.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.09 23:37:59
*Jó vendéglátó, vagy épp emberismerő a fiú. Pontosan azt teszi, amit a vendég kíván. Pohár helyett egy üveg, vagy inkább kancsó, és a talpasban is csurig van töltve az ital, nem kimérve, ahogyan az szokás. Mosolya elégedett, pedig ez az érzés már rég költözött a szívébe. A kérdése több, mint tökéletes. Szereti, ha valaki jól kérdez, de a választ maga sem tudja, így hát a bemutatkozásra reagál először.*
- Caeril. Vagy Ril, ahogy tetszik.
*Hogy a nevét kinek mondta el utoljára, azt maga sem tudja, de az érzés olyan, mintha felszakadt volna tüdejéből az első lélegzet születésekor. Nem kell takargatni semmit, egyszerűen csak lehet saját maga. Ha netán megbánná, majd talál magának új nevet. De ki kell élvezze a szabadságát.*
- Tökéletes kérdések, egy tökéletes szájból. *A látszat ellenére nem bókol, de annyira átjárja őt az a jó érzés, hogy végre nem olyannal beszél, akit később meg kell ölnie, hogy felér egy újjászületéssel.*
- Nem is olyan egyszerű erre válaszolni. *Nézi, ahogy megissza az első kortyot, a nyak mozdulatát, s hogy a nedű nem lehet olyan szörnyű, hiszen még csak egy enyhe undor sem szökik végig a tekinteten.* - Látom, hogy nem úri lányoknak való a kikötő és azt is, hogy éjjel csak az közlekedik, akinek van hozzá bátorsága. *Veszi el végül a másik által letesztelt borral teli poharat, ami annyira csurig van töltve, hogy az első csepp végigfolyik annak oldalán. * -Nos nekem van. *Emeli ajkához, végig szemkontaktust tartva, s meg is ízleli az első fanyaran kellemes kortyot.* - Nem érdekel, hogy mitől kell félni, inkább az, hogy ki mellett érdemes elmenni. Vagy megállni.
*Teszi le a poharat, olyan óvatosan, hogy szinte hangja sincsen, ahogy a pulthoz ér.*
- De nem kell úgy előreszaladni. Nemrég érkeztem ide, csak szeretném magam jól érezni. Később még a részese is szívesen lennék az itteni mocskon felülemelkedőknek, de meg kell lássam, van-e értelme maradnom. Haldrian, téged mi köt ide ezen a helyen kívül?
*Az óarany szemeket nem tudja levenni a félvérre hajazóról, de inkább csak a társaságot élvezné, mint igazi információkat gyűjtene. Persze, ha kap némi morzsát, azt biztosan jó helyre raktározza el.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.09 23:37:59
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-09 22:58:10
Üzenet elküldve: 2024-04-09 22:58:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Térülne-fordulna, hogy bort hozzon az új jövevénynek, de az tovább fűzi a szavakat. Megáll ott a pult túloldalán az üres pohárral a kezében, onnan fürkészi az idegen hosszúfülűt.*
-Egy üveg bort. És két poharat. *Ereszt meg egy halovány mosolyt. A tegnap esti zajongás után üdítő a majdnem üres fogadótér, így kötélnek áll. Hamar visszatér egy kancsóval a kezében - tekintettel rá, hogy hordóból kell mérnie - és csurig tölti mindkét poharat.*
-Ez a hely érdekel... *Pillant körbe a fogadótérben.*
-Vagy az, ami kint van? *Biccent az ajtó felé. Nem ismerős számára a lány, így az az első benyomása, hogy nem kikötői.*
-Az én nevem Haldrian. *Mutatkozik be készségesen.*
-De talán könnyebb beszélnem neked a helyről... *Megnyomja az utolsó szót, majd ajkához emeli a borral teli poharat, hogy aprót kortyolhasson belőle. Ezúttal megengedte azt a luxust, hogy a jobbik fajtából hozzon. Hisz ezt kérte a vendég.*
-Ha tudom, miben utazol. Hogy mit keresel. Hogy honnan jössz. *Vállat von, pedig ezek igazán beszédes kérdések. Tisztában van vele, hogy a lány hazudhat is, s talán meg is teszi. Őt ez a legkevésbé sem zavarja, hisz a Kikötőben vannak.*
-Ha ezekre tudom a választ, könnyebb irányba állítani valakit. De azért el csak nem tévedtél. *Most megenged egy mosolyt. Akármelyik vendéggel nem merne megütni ilyen hangot, de ezúttal egy törékenynek látszó elf tévedt be. Ebből akkora baj nem lehet. Közben nem rest a lány felé tolni a neki szánt borospoharat.*
-Mesélni azt tudok, mindenről. Csak fel kell tenned a megfelelő kérdéseket. *Szórakozottan túr hajába. Az efféle csevejek mozgatják meg igazán.*
*Térülne-fordulna, hogy bort hozzon az új jövevénynek, de az tovább fűzi a szavakat. Megáll ott a pult túloldalán az üres pohárral a kezében, onnan fürkészi az idegen hosszúfülűt.*
-Egy üveg bort. És két poharat. *Ereszt meg egy halovány mosolyt. A tegnap esti zajongás után üdítő a majdnem üres fogadótér, így kötélnek áll. Hamar visszatér egy kancsóval a kezében - tekintettel rá, hogy hordóból kell mérnie - és csurig tölti mindkét poharat.*
-Ez a hely érdekel... *Pillant körbe a fogadótérben.*
-Vagy az, ami kint van? *Biccent az ajtó felé. Nem ismerős számára a lány, így az az első benyomása, hogy nem kikötői.*
-Az én nevem Haldrian. *Mutatkozik be készségesen.*
-De talán könnyebb beszélnem neked a helyről... *Megnyomja az utolsó szót, majd ajkához emeli a borral teli poharat, hogy aprót kortyolhasson belőle. Ezúttal megengedte azt a luxust, hogy a jobbik fajtából hozzon. Hisz ezt kérte a vendég.*
-Ha tudom, miben utazol. Hogy mit keresel. Hogy honnan jössz. *Vállat von, pedig ezek igazán beszédes kérdések. Tisztában van vele, hogy a lány hazudhat is, s talán meg is teszi. Őt ez a legkevésbé sem zavarja, hisz a Kikötőben vannak.*
-Ha ezekre tudom a választ, könnyebb irányba állítani valakit. De azért el csak nem tévedtél. *Most megenged egy mosolyt. Akármelyik vendéggel nem merne megütni ilyen hangot, de ezúttal egy törékenynek látszó elf tévedt be. Ebből akkora baj nem lehet. Közben nem rest a lány felé tolni a neki szánt borospoharat.*
-Mesélni azt tudok, mindenről. Csak fel kell tenned a megfelelő kérdéseket. *Szórakozottan túr hajába. Az efféle csevejek mozgatják meg igazán.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-08 09:09:01
Üzenet elküldve: 2024-04-08 09:09:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Amíg oda nem érnek hozzá, hogy kiszolgálják, addig felmér mindent, amit csak lehetséges. Az asztal, a székek, a berendezés, küllem, mind sokat elárul egy helyről, mégis hatalmas meglepetést tud okozni az egyértelműnek tűnő is. Épp úgy, mint az itt élő lények. Hiába a kedves arc, ha mögötte a legnagyobb kígyó tekereg méregfogakkal, hiába a morcos ábrázat, ha belül csak egy kis fényre vágyik. De mindennek ez a bája. Kiismerhetetlenség, megfejteni vágyás és meglepetések. Nincs ez másképp Caeril-el sem. Bár nem akarja másként eladni magát, van takargatnivalója. Az arany szemek megcsillannak, mikor végre a pult mögé lép a férfi, aki készségesen kiszolgálná őt. Természetesen ő is mér. Tetőtől talpig, vagy ameddig el nem tűnik a pult mögött a test. Mennyivel másabb úgy nézni valakire, hogy nem munka, vagy munkaeszköz, hanem egy valódi személy. Hogy a porhüvelyben láthat lelket is, nem pusztán célszemélyt. *
- Csak egy italt szeretnék. *Szól végül lágy hangján, ami még kedvesnek is mondható. Hasznos volt mindig is, hogy szépen ejti a szavakat. Milyen valóságos most minden.*
- Bort kérek, valami jobb fajtát. Megünneplem a költözésemet. *Vonásai kimérté váltak, mikor megjelent a másik, de megenyhültek a szavak sokasága után, nem kell játszadoznia. Nehéz róla leszokni. A pultra könyököl, amire támaszkodik a hegyesfülű, mégis embernek ható férfi.*
- Aztán meggondolom a vacsorát. *Gondolkodik, hogy kérdezzen-e valamit a kikötőről, de éppen eleget látott, és most leginkább csak részese szeretne lenni valaminek. Legyen az egy beszélgetés, vagy egy új munka, bármi, ami nem az, ami eddig volt. *
-Valakit éppenséggel keresek. *Húzódik mosolya szélesebbre.*
- Valakit, aki elfogyaszt velem egy üveg bort és megismerteti velem ezt a helyet. *Furcsán hangzik, de ő mindössze egy lakást akart, távol a régi életétől, s beköltözése után nem indult útnak "barátokat" vadászni, csak rótta a köröket, felmérve, hogy hol is kötött ki, avagy honnan kell később tovább állnia.*
- Úgy látom ma nem sokaknak támadt kedve iszogatni, így ha nincs jobb dolgod, akár te is lehetnél az a valaki.
*Amíg oda nem érnek hozzá, hogy kiszolgálják, addig felmér mindent, amit csak lehetséges. Az asztal, a székek, a berendezés, küllem, mind sokat elárul egy helyről, mégis hatalmas meglepetést tud okozni az egyértelműnek tűnő is. Épp úgy, mint az itt élő lények. Hiába a kedves arc, ha mögötte a legnagyobb kígyó tekereg méregfogakkal, hiába a morcos ábrázat, ha belül csak egy kis fényre vágyik. De mindennek ez a bája. Kiismerhetetlenség, megfejteni vágyás és meglepetések. Nincs ez másképp Caeril-el sem. Bár nem akarja másként eladni magát, van takargatnivalója. Az arany szemek megcsillannak, mikor végre a pult mögé lép a férfi, aki készségesen kiszolgálná őt. Természetesen ő is mér. Tetőtől talpig, vagy ameddig el nem tűnik a pult mögött a test. Mennyivel másabb úgy nézni valakire, hogy nem munka, vagy munkaeszköz, hanem egy valódi személy. Hogy a porhüvelyben láthat lelket is, nem pusztán célszemélyt. *
- Csak egy italt szeretnék. *Szól végül lágy hangján, ami még kedvesnek is mondható. Hasznos volt mindig is, hogy szépen ejti a szavakat. Milyen valóságos most minden.*
- Bort kérek, valami jobb fajtát. Megünneplem a költözésemet. *Vonásai kimérté váltak, mikor megjelent a másik, de megenyhültek a szavak sokasága után, nem kell játszadoznia. Nehéz róla leszokni. A pultra könyököl, amire támaszkodik a hegyesfülű, mégis embernek ható férfi.*
- Aztán meggondolom a vacsorát. *Gondolkodik, hogy kérdezzen-e valamit a kikötőről, de éppen eleget látott, és most leginkább csak részese szeretne lenni valaminek. Legyen az egy beszélgetés, vagy egy új munka, bármi, ami nem az, ami eddig volt. *
-Valakit éppenséggel keresek. *Húzódik mosolya szélesebbre.*
- Valakit, aki elfogyaszt velem egy üveg bort és megismerteti velem ezt a helyet. *Furcsán hangzik, de ő mindössze egy lakást akart, távol a régi életétől, s beköltözése után nem indult útnak "barátokat" vadászni, csak rótta a köröket, felmérve, hogy hol is kötött ki, avagy honnan kell később tovább állnia.*
- Úgy látom ma nem sokaknak támadt kedve iszogatni, így ha nincs jobb dolgod, akár te is lehetnél az a valaki.
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-07 22:43:56
Üzenet elküldve: 2024-04-07 22:43:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Hagyja, hadd pihenjen rá a munkára Alissäna. Alighanem neki is készül majd, azt pedig tudja már, hogy nem néhány perc ez a hosszúéletű kurtizán esetében. Bárhogy is ő a fogadótér felé veszi az irányt. A lépcsőt átszelve simítja hátra göndörödő sörényét, hogy rövid úton megpillantsa az egy szem árválkodó vendéget.
Hamar felméri a fogadóteret. Első pillantásra nem találja Mardeiit sehol, ez pedig azt jelenti, hogy neki kell kiszolgálnia a jövevényt. Nem, mintha ellenére lenne a dolog. Első pillantásra ugyan nem tudná megmondani, hogy félvérrel vagy elfel van-e dolga - utóbbiak különösen gyengéi - de ahogy mindig, úgy ezúttal is szívesen sürög-forog fehérnépek körül. Hamar meg is állapodik a pult mögött, hogy rátámaszkodhasson.*
-Mit adhatok? Italt? Ételt? Szobát? *Szólítja meg a tőle telhető legkellemesebb tónussal. Nincs borízű tengerész hangja, sem érces baritonja, úgyhogy ezt talán sikerrel is veszi. Egészen belejött már ebbe a szerepébe. Most pedig, hogy pihent is valamennyit, frissnek érzi magát. Nem rest alaposan megmérni a sötéthajú jövevényt, persze nem feltűnően megbámulva. Nem ismerős neki a lány, épp ezért társaságával sem kínálja, legalábbis egyelőre. Úgy is elválik, tart-e ilyesmire igényt az idegen. A sajátos szemszín nem kerüli el figyelmét, egy pillanatra meg is ragad rajta figyelme.*
-Bort tudok adni, esetleg sört. *Fűzi még tovább az ajánlatot.*
-Tojás, birkapörkölt, kenyér... *Vállat von. Nem felejti el megnézni magának Caelril ruházatát és fegyverzetét sem. Nagyon is sokat elárul az ilyesmi a viselőjéről. Őt pedig nem csak azért tartják, hogy itt legyen, ha nincs, ki felszolgáljon... Szemét és fülét is nyitva tartja.*
-De akár útba is igazíthatom, ha keres valakit, vagy valamit. *Csak nem bírja ki, hogy ne jártassa a pofáját és az ajánlat mellé ne fűzzön valami kajánságot. Leginkább a saját szórakoztatására. Hisz a vendég nem tűnik épp veszélyforrásnak, ez pedig az ő hozzáállását is befolyásolja.*
*Hagyja, hadd pihenjen rá a munkára Alissäna. Alighanem neki is készül majd, azt pedig tudja már, hogy nem néhány perc ez a hosszúéletű kurtizán esetében. Bárhogy is ő a fogadótér felé veszi az irányt. A lépcsőt átszelve simítja hátra göndörödő sörényét, hogy rövid úton megpillantsa az egy szem árválkodó vendéget.
Hamar felméri a fogadóteret. Első pillantásra nem találja Mardeiit sehol, ez pedig azt jelenti, hogy neki kell kiszolgálnia a jövevényt. Nem, mintha ellenére lenne a dolog. Első pillantásra ugyan nem tudná megmondani, hogy félvérrel vagy elfel van-e dolga - utóbbiak különösen gyengéi - de ahogy mindig, úgy ezúttal is szívesen sürög-forog fehérnépek körül. Hamar meg is állapodik a pult mögött, hogy rátámaszkodhasson.*
-Mit adhatok? Italt? Ételt? Szobát? *Szólítja meg a tőle telhető legkellemesebb tónussal. Nincs borízű tengerész hangja, sem érces baritonja, úgyhogy ezt talán sikerrel is veszi. Egészen belejött már ebbe a szerepébe. Most pedig, hogy pihent is valamennyit, frissnek érzi magát. Nem rest alaposan megmérni a sötéthajú jövevényt, persze nem feltűnően megbámulva. Nem ismerős neki a lány, épp ezért társaságával sem kínálja, legalábbis egyelőre. Úgy is elválik, tart-e ilyesmire igényt az idegen. A sajátos szemszín nem kerüli el figyelmét, egy pillanatra meg is ragad rajta figyelme.*
-Bort tudok adni, esetleg sört. *Fűzi még tovább az ajánlatot.*
-Tojás, birkapörkölt, kenyér... *Vállat von. Nem felejti el megnézni magának Caelril ruházatát és fegyverzetét sem. Nagyon is sokat elárul az ilyesmi a viselőjéről. Őt pedig nem csak azért tartják, hogy itt legyen, ha nincs, ki felszolgáljon... Szemét és fülét is nyitva tartja.*
-De akár útba is igazíthatom, ha keres valakit, vagy valamit. *Csak nem bírja ki, hogy ne jártassa a pofáját és az ajánlat mellé ne fűzzön valami kajánságot. Leginkább a saját szórakoztatására. Hisz a vendég nem tűnik épp veszélyforrásnak, ez pedig az ő hozzáállását is befolyásolja.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-07 20:42:23
Üzenet elküldve: 2024-04-07 20:42:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Élvezi a sötétet és a csendet, ami egy ilyen helyen talán másnak ijesztő is lehet, őt mégis feltölti. Mi lehet veszedelmesebb annál, mint amit elengedett? Merengő sétája közben tűnik fel neki a fekete éjjelt megtörő, ablakból kiszivárgó fény, ami úgy vonzza oda, mintha csak molylepke lenne. Egy kis ideig csak áll és próbálja felismerni, hogy ahová be kíván lépni, az valóban befogadja-e őt, vagy valami fertőbe toppan be. Végül nem teketóriázik tovább, egy ital úgy is jól esne. Költözése utáni esti sétáin kívül túl sok minden nem történt vele, amit rendkívüli módon élvezett, de már végre megbontaná magányának szorító köteleit.
Léptei még mindig magabiztosak, csak az tudja, hogy nem járt még itt, aki folyton itt ül, vagy épp kiszolgál, hiszen nem lehet ismerős az arca senkinek.
Csuklyáját lehajtja a fejéről, s egy hideg női óarany tekintet kezdi el pásztázni a tavernát, ami hamar megmelegszik, mikor ráeszmél, hogy nem jár olyan rossz helyen. Sötét haját is kiszabadítja, hogy hadd hullámozzon szabadon.
Halad befelé, közben pásztázza a helyszínt, felmérve, hogy hová is tette be bakancsos lábait. Valami hasonlóra volt szüksége, s ettől mosolya is felébred. Hamar a pulthoz ér és helyet is foglal, csak várva, hogy odafigyeljen valaki, aki kiszolgálja őt.
Köpenyét elkezdi kigombolni, de még nem veszi le, nem tervez sokáig maradni, de az esélyt megadja, hátha színfoltra lelt ezen a környéken, ami még meg sem mutatta neki igazán az arcát.*
*Élvezi a sötétet és a csendet, ami egy ilyen helyen talán másnak ijesztő is lehet, őt mégis feltölti. Mi lehet veszedelmesebb annál, mint amit elengedett? Merengő sétája közben tűnik fel neki a fekete éjjelt megtörő, ablakból kiszivárgó fény, ami úgy vonzza oda, mintha csak molylepke lenne. Egy kis ideig csak áll és próbálja felismerni, hogy ahová be kíván lépni, az valóban befogadja-e őt, vagy valami fertőbe toppan be. Végül nem teketóriázik tovább, egy ital úgy is jól esne. Költözése utáni esti sétáin kívül túl sok minden nem történt vele, amit rendkívüli módon élvezett, de már végre megbontaná magányának szorító köteleit.
Léptei még mindig magabiztosak, csak az tudja, hogy nem járt még itt, aki folyton itt ül, vagy épp kiszolgál, hiszen nem lehet ismerős az arca senkinek.
Csuklyáját lehajtja a fejéről, s egy hideg női óarany tekintet kezdi el pásztázni a tavernát, ami hamar megmelegszik, mikor ráeszmél, hogy nem jár olyan rossz helyen. Sötét haját is kiszabadítja, hogy hadd hullámozzon szabadon.
Halad befelé, közben pásztázza a helyszínt, felmérve, hogy hová is tette be bakancsos lábait. Valami hasonlóra volt szüksége, s ettől mosolya is felébred. Hamar a pulthoz ér és helyet is foglal, csak várva, hogy odafigyeljen valaki, aki kiszolgálja őt.
Köpenyét elkezdi kigombolni, de még nem veszi le, nem tervez sokáig maradni, de az esélyt megadja, hátha színfoltra lelt ezen a környéken, ami még meg sem mutatta neki igazán az arcát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1094-1113