Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Hét Varjú Taverna | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 69. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 50-69
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-05 10:39:58
Üzenet elküldve: 2022-08-05 10:39:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hosszú út kezdete//
//Kukucs//
*A Lakónegyedben nem várt dologgal szembesül, mégpedig a sokáig elhagyatott épület körül nyüzsgést észlel. Mivel jobb dolga nincsen, valamint mert kíváncsi is, ezért távolabbról vet egy futó pillantást a helyre. Valaki valakit cipel, ez már biztos, és mindketten véresnek tűnnek. Ez nem feltétlenül nyugtatja meg Ranendylt, fel is merül benne, hogy talán jobb ha tovább áll mielőtt még őt is így hurcolják majd el. De távolabbról szemlélődve ételt vesz észre az asztalon, meg egy óriást, aki takarít, és legjobb ismeretei szerint ez a hely egyébként is fogadóként funkcionált egykoron.
~ Ismét megnyitna? Érdekes. De vajon minek? ~
Bár kedvelt elfoglaltság a Kikötőben az alkoholizmus, viszont talán mégis felesleges egy újabb ivó, amikor mind a gazdagok megtalálják a nekik való szórakozást a Sellőházban, a hozzá hasonló nyomorultak pedig jó ha a Rumos Rókalyuk árát meg tudják fizetni.
Viszont ha megnyit a hely, akkor jó eséllyel munka is van itt. Talán ha segít kitakarítani a szobákat, akkor cserébe megpihenhet az egyikben egy vagy akár két este erejéig. Arról már álmodni sem mer, hogy ebben a fukar világban még aranyat is adjanak a munkájáért.
Kimerültnek viszont rendkívül kimerült, már alig áll a lábán, igazán rá férne egy kisebb alvás, ezért megkockáztatja, hogy közelebb merészkedjen. Tekintete ide-oda cikázik, senkin nem állapodik meg hosszabban, főleg nem a beszélgetőkön. Elég gorombák tudnak lenni az emberek, ha megzavarják őket. Az óriás asszony szintén nem tűnik túl szívélyesnek, ezért egyelőre kivár, hátha megpillant egy barátságosabb személyt, aki megszólítja őt.*
//Kukucs//
*A Lakónegyedben nem várt dologgal szembesül, mégpedig a sokáig elhagyatott épület körül nyüzsgést észlel. Mivel jobb dolga nincsen, valamint mert kíváncsi is, ezért távolabbról vet egy futó pillantást a helyre. Valaki valakit cipel, ez már biztos, és mindketten véresnek tűnnek. Ez nem feltétlenül nyugtatja meg Ranendylt, fel is merül benne, hogy talán jobb ha tovább áll mielőtt még őt is így hurcolják majd el. De távolabbról szemlélődve ételt vesz észre az asztalon, meg egy óriást, aki takarít, és legjobb ismeretei szerint ez a hely egyébként is fogadóként funkcionált egykoron.
~ Ismét megnyitna? Érdekes. De vajon minek? ~
Bár kedvelt elfoglaltság a Kikötőben az alkoholizmus, viszont talán mégis felesleges egy újabb ivó, amikor mind a gazdagok megtalálják a nekik való szórakozást a Sellőházban, a hozzá hasonló nyomorultak pedig jó ha a Rumos Rókalyuk árát meg tudják fizetni.
Viszont ha megnyit a hely, akkor jó eséllyel munka is van itt. Talán ha segít kitakarítani a szobákat, akkor cserébe megpihenhet az egyikben egy vagy akár két este erejéig. Arról már álmodni sem mer, hogy ebben a fukar világban még aranyat is adjanak a munkájáért.
Kimerültnek viszont rendkívül kimerült, már alig áll a lábán, igazán rá férne egy kisebb alvás, ezért megkockáztatja, hogy közelebb merészkedjen. Tekintete ide-oda cikázik, senkin nem állapodik meg hosszabban, főleg nem a beszélgetőkön. Elég gorombák tudnak lenni az emberek, ha megzavarják őket. Az óriás asszony szintén nem tűnik túl szívélyesnek, ezért egyelőre kivár, hátha megpillant egy barátságosabb személyt, aki megszólítja őt.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-04 22:14:31
Üzenet elküldve: 2022-08-04 22:14:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Főleg Rel, egy-egy kósza pillantás erejéig Agin és Myyna//
*Szeme szarkából figyeli ahogy a suhanc önmaga és Relael után, elvégre bár a félvér maga sem biztos abban pontosan miképp, azonban kizárhatatlan, hogy a nőnek legalább annyi köze van a sötételf halálához mint az ifjú kardforgatónak. A fiú döntését tudomásul véve bólint egyet, s halkan jó szerencsét kíván neki a félvér távoli hazájának errefelé ismeretlen nyelvén. Az újdonsült sírásó távozását követő megjegyzéseket két helyeslő bólintással konstatálja, gyenge tíz fokos dőlésszögben, a szemben ülő irányába. Utóbbi kissé színpadiasabbra sikerül, ezzel jelezve a nő számára, hogy sikeresen kivette a szót a hősünk szájából.
Egy pillanat erejéig még éppen sikerül elkapnia az emeletre igyekvő fiatal lány kíváncsi tekintetét melyet a félvér egy félmosollyal honorál.*
- Érdekes egy társaság ez.
*Jelenti ki, részben magának, részben Relaelnek.*
- Ha nem épp most hánytatok volna kardélre valakit, még azt hinném, hogy ez egy tisztes intézmény szerepét hivatott betölteni. - *Rövid hatásszünet hősünk részéről.* - Helyes. A megtévesztés sosem hátrány.
*A megjegyzését követő, felé szegeződő ujj látványára a félvér ismételten előhúzza bájgúnár vigyorát, s mintha csak eljövendő mondandóját szeretné nyomatékosítani, pillantását mélyen a nőébe fúrja.*
- Alábecsülni? Nem-nem. Királyságok dőltek már romba egy ilyen szép szempárért. Azonban mindig jobb, ha az ember biztosra megy.
*A továbbiakban félbeszakítás nélkül hallgatja a nő a tervét látványosan, már-már gyermeki lelkesedéssel s a vele járó csillogó szemekkel odafigyelve annak minden egyes részletére, majd mikor csend száll közéjük s beszélgetőpartnere egyértelmű jelét adja annak, hogy kíváncsi hősünk véleményére, az halk kuncogásba kezd.*
- Szó mi szó, lenne még mit finomítani a terven. Valóban előny, ha nem ismernek minket. Azonban ebből az előnyből akkor kovácsolhatsz igazán fegyvert, ha te ismered őket. Behatóan. Amit az elmondottak alapján ki is zárnék. Ezzel az ajánlattal valószínűleg annyit érünk majd el, hogy úgy ugráljunk, ahogy ők fütyülnek.
*Elereszt egy megfáradt sóhajt, majd baljával hajába túr, ujjai pedig meg sem állnak a tarkójáig, ahol elfoglalva helyüket, vakargatni kezdik azt, ezzel szimbolizálva a heves gondolkodást.*
- Valami olyan kell, amivel sakkban tarthatjuk őket. Amivel egyenlő félként tűnhetünk fel. Elsősorban a közelükbe kéne kerülni, információt gyűjteni róluk. Szóval nyújtsuk el a tárgyalást ameddig csak lehet, hogy legyen erre lehetőség. Ami pedig a riválisokat illeti. Szóba se hozd őket! Ebben a konfliktusban jobb, ha nem foglalunk állást. Elvégre nekünk csak jó az, ha lesz, ami eltereli a patkányok figyelmét rólunk. Már, ha persze hosszútávon tervezel a szolgálataimmal.
*Szúrja oda a végét kajánabbik vigyorával megtámogatva.*
//Főleg Rel, egy-egy kósza pillantás erejéig Agin és Myyna//
*Szeme szarkából figyeli ahogy a suhanc önmaga és Relael után, elvégre bár a félvér maga sem biztos abban pontosan miképp, azonban kizárhatatlan, hogy a nőnek legalább annyi köze van a sötételf halálához mint az ifjú kardforgatónak. A fiú döntését tudomásul véve bólint egyet, s halkan jó szerencsét kíván neki a félvér távoli hazájának errefelé ismeretlen nyelvén. Az újdonsült sírásó távozását követő megjegyzéseket két helyeslő bólintással konstatálja, gyenge tíz fokos dőlésszögben, a szemben ülő irányába. Utóbbi kissé színpadiasabbra sikerül, ezzel jelezve a nő számára, hogy sikeresen kivette a szót a hősünk szájából.
Egy pillanat erejéig még éppen sikerül elkapnia az emeletre igyekvő fiatal lány kíváncsi tekintetét melyet a félvér egy félmosollyal honorál.*
- Érdekes egy társaság ez.
*Jelenti ki, részben magának, részben Relaelnek.*
- Ha nem épp most hánytatok volna kardélre valakit, még azt hinném, hogy ez egy tisztes intézmény szerepét hivatott betölteni. - *Rövid hatásszünet hősünk részéről.* - Helyes. A megtévesztés sosem hátrány.
*A megjegyzését követő, felé szegeződő ujj látványára a félvér ismételten előhúzza bájgúnár vigyorát, s mintha csak eljövendő mondandóját szeretné nyomatékosítani, pillantását mélyen a nőébe fúrja.*
- Alábecsülni? Nem-nem. Királyságok dőltek már romba egy ilyen szép szempárért. Azonban mindig jobb, ha az ember biztosra megy.
*A továbbiakban félbeszakítás nélkül hallgatja a nő a tervét látványosan, már-már gyermeki lelkesedéssel s a vele járó csillogó szemekkel odafigyelve annak minden egyes részletére, majd mikor csend száll közéjük s beszélgetőpartnere egyértelmű jelét adja annak, hogy kíváncsi hősünk véleményére, az halk kuncogásba kezd.*
- Szó mi szó, lenne még mit finomítani a terven. Valóban előny, ha nem ismernek minket. Azonban ebből az előnyből akkor kovácsolhatsz igazán fegyvert, ha te ismered őket. Behatóan. Amit az elmondottak alapján ki is zárnék. Ezzel az ajánlattal valószínűleg annyit érünk majd el, hogy úgy ugráljunk, ahogy ők fütyülnek.
*Elereszt egy megfáradt sóhajt, majd baljával hajába túr, ujjai pedig meg sem állnak a tarkójáig, ahol elfoglalva helyüket, vakargatni kezdik azt, ezzel szimbolizálva a heves gondolkodást.*
- Valami olyan kell, amivel sakkban tarthatjuk őket. Amivel egyenlő félként tűnhetünk fel. Elsősorban a közelükbe kéne kerülni, információt gyűjteni róluk. Szóval nyújtsuk el a tárgyalást ameddig csak lehet, hogy legyen erre lehetőség. Ami pedig a riválisokat illeti. Szóba se hozd őket! Ebben a konfliktusban jobb, ha nem foglalunk állást. Elvégre nekünk csak jó az, ha lesz, ami eltereli a patkányok figyelmét rólunk. Már, ha persze hosszútávon tervezel a szolgálataimmal.
*Szúrja oda a végét kajánabbik vigyorával megtámogatva.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-04 09:16:16
Üzenet elküldve: 2022-08-04 09:16:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Főleg Nor, említés szintjén Agin//
*Önelégült férfi vigyor. Látott abból már eleget, mégis hatással van rá. Feltehetően amiatt, mert magabiztosságot sugall.*
- Rejtélyes.
*Dünnyögi, miután a hallottak emésztgetésébe merül. Bölcsnek tartja Nor'Deron hozzáállását, aki feltehetően tapasztaltabb nála az alvilági játszmákban. Ezt rövidesen az is alátámasztja, hogy a férfi milyen közönnyel veszi tudomásul a sötételf maradványainak tényét. Ez még Relaelnek is újdonság, akin ugyan mutatkoznak elkorcsosult személyiségjegyek, ám az is látható rajta, hogy még ismerkedik ezzel a világgal, aminek tagja szeretne lenni.
Nor'Deron javaslata tetszik számára, meg is jegyzi magának, hogyha legközelebb halottak testéről kell gondoskodni, akkor már esetleg kipróbálhassa. Ha már Aginra terelődik ezáltal a figyelme, akkor az elf nő szórakozottan követi nyomon ahogy a fiatal férfi elutasítva a segítséget egyedül küzd meg a súllyal.*
- Milyen lovagias.
*Mondja halkan Nornak, így feltehetően Aginhoz nem jutnak el szavai.*
- Így nem sokáig fogja itt bírni.
*Megrántja vállait mielőtt még azt feltételezik róla, hogy érdekli őt az új fiú sorsa. Egyelőre nem, bár tény, hogy jó pont volt számára az engedelmessége.
A beszélgetés viszont kezd végre érdekesebb irányt vetni, ez fel is lelkesíti Relaelt. Végre valakivel megvitathatja dolgait, aki úgy fest, hogy releváns véleményt tudna formálni a hallottakról.*
- Ugyan, ne becsüld le a két szép szememet!
*Mutatóujját szigorú, dorgáló módon Nornak szegezi.*
- Bizony sok bajból kihúzott már.
*Elégedett mosolya azt viszont nem sejteti, hogy mennyi bajba is keveredett már amiatt, hogy feltűnőbb jelenség. Vagy lehet pimasz természete lehet a felelős, viszont ha valaki Relaelt kérdezi biztosan a szépségét okolná.*
- Hátrány az, hogy nem ismernek minket, ám előny is.
*Egy főtt tojásért nyúl, beszéd közben óvatosan a héj eltávolításával bajlódik.*
- Olyan helyekre tudok bemenni, ahol a Patkányokat nem látják szívesen. Ez információkat, csempészeti lehetőségeket jelent.
*Aprólékos munkájának tökéletes a végeredménye. Egy kést vesz ezúttal a kezébe, hogy négybe vágja az ételt.*
- Valamint, úgy hallottam a Patkányoknak akad riválisa is. Mindig jó, ha az embernek akad segítsége, ha felül kíván kerekedni ellenfelein.
*Ismét megrántja vállait, majd a falat megrágásába kezd, és kérdőn felvonva szemöldökeit várja Nor'Deron meglátását, esetleg javaslatait.*
//Főleg Nor, említés szintjén Agin//
*Önelégült férfi vigyor. Látott abból már eleget, mégis hatással van rá. Feltehetően amiatt, mert magabiztosságot sugall.*
- Rejtélyes.
*Dünnyögi, miután a hallottak emésztgetésébe merül. Bölcsnek tartja Nor'Deron hozzáállását, aki feltehetően tapasztaltabb nála az alvilági játszmákban. Ezt rövidesen az is alátámasztja, hogy a férfi milyen közönnyel veszi tudomásul a sötételf maradványainak tényét. Ez még Relaelnek is újdonság, akin ugyan mutatkoznak elkorcsosult személyiségjegyek, ám az is látható rajta, hogy még ismerkedik ezzel a világgal, aminek tagja szeretne lenni.
Nor'Deron javaslata tetszik számára, meg is jegyzi magának, hogyha legközelebb halottak testéről kell gondoskodni, akkor már esetleg kipróbálhassa. Ha már Aginra terelődik ezáltal a figyelme, akkor az elf nő szórakozottan követi nyomon ahogy a fiatal férfi elutasítva a segítséget egyedül küzd meg a súllyal.*
- Milyen lovagias.
*Mondja halkan Nornak, így feltehetően Aginhoz nem jutnak el szavai.*
- Így nem sokáig fogja itt bírni.
*Megrántja vállait mielőtt még azt feltételezik róla, hogy érdekli őt az új fiú sorsa. Egyelőre nem, bár tény, hogy jó pont volt számára az engedelmessége.
A beszélgetés viszont kezd végre érdekesebb irányt vetni, ez fel is lelkesíti Relaelt. Végre valakivel megvitathatja dolgait, aki úgy fest, hogy releváns véleményt tudna formálni a hallottakról.*
- Ugyan, ne becsüld le a két szép szememet!
*Mutatóujját szigorú, dorgáló módon Nornak szegezi.*
- Bizony sok bajból kihúzott már.
*Elégedett mosolya azt viszont nem sejteti, hogy mennyi bajba is keveredett már amiatt, hogy feltűnőbb jelenség. Vagy lehet pimasz természete lehet a felelős, viszont ha valaki Relaelt kérdezi biztosan a szépségét okolná.*
- Hátrány az, hogy nem ismernek minket, ám előny is.
*Egy főtt tojásért nyúl, beszéd közben óvatosan a héj eltávolításával bajlódik.*
- Olyan helyekre tudok bemenni, ahol a Patkányokat nem látják szívesen. Ez információkat, csempészeti lehetőségeket jelent.
*Aprólékos munkájának tökéletes a végeredménye. Egy kést vesz ezúttal a kezébe, hogy négybe vágja az ételt.*
- Valamint, úgy hallottam a Patkányoknak akad riválisa is. Mindig jó, ha az embernek akad segítsége, ha felül kíván kerekedni ellenfelein.
*Ismét megrántja vállait, majd a falat megrágásába kezd, és kérdőn felvonva szemöldökeit várja Nor'Deron meglátását, esetleg javaslatait.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-03 22:25:14
Üzenet elküldve: 2022-08-03 22:25:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Nell//
*A visszakérdésre eléggé bamba fejjel pislog, de a végére azért a megvilágosodás is célba ér. Való igaz, hogy vannak helyzetek és helyek, ahol bátrabb dolog az efféle kérdéseket magunkba tartani. Idővel ezt is megtanulja majd, ahogy a vízhez is hozzászokik. Tényleg szeretne beilleszkedni ide, ha pedig az a követelmény, hogy időnként süket és vak legyen, esetleg játssza a hülyét, hát arra is hajlandó. Magához mérten ez elég meglepően érett gondolatnak tűnik, ami olyannyira meglepi, hogy még az sem tűnik fel, hogy ösztönös cselekedetként nekiáll mosakodni. Méghozzá jó alaposan, minek hála a kosz lassacskán eltűnik, hogy az alatta meglapuló hamvas, fehér bőr a felszínre kerülhessen. Egy kicsit pedig ismét beáll a csend. Csak a vízben pacsálás ad némi zajt, meg a lentről jövő beszélgetés, ami idefent már csak halk duruzsolás marad. Így arról fogalma sincs miről mehet az eszmecsere, bár az igazat megvallva nem is koncentrál oda. Világos tincseit is alaposan átmossa, ami így már nem is olyan fakó szürkés.
Közben pedig a csendben elmerülve felizzik újra a halott kormos, az őt körbe ölelő vértócsa, amitől kissé megdermedve harapja be az ajkát. Szerencsére Nell bájos hangja hamar visszazökkenti a valóságba, így nincs ideje arra, hogy túlságosan belemerüljön az emlékbe.*
- Hogy?
*Kapja is rá a tekintetét, majd kékjei tovább is siklanak a bordó darabra, aminek a színe azonnal elvarázsolja. Sosem volt még ilyen szép színű ruhája, így azonnal fel is vidul az előbb még mélabús tekintet. A piac emlegetésére viszont már újból a nőt fürkészi. Nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy Nell nélkül maradjon. A röpke pillanat alatt beállt ragaszkodás és a gyorsan neki szavazott bizalom miatt, meg azért, mert a többiekkel még nem igazán váltott egy szót sem, nem szívesen maradna itt lényegében egyedül. De persze azért a nőre sem akar akaszkodni, így csak egy szájhúzással körített vállvonással próbál beletörődni a dologba.*
- De addig mit csináljak? Most mindenki megbeszélget, meg hullát lapátol.
*Dünnyögi az orra alá.*
//Nell//
*A visszakérdésre eléggé bamba fejjel pislog, de a végére azért a megvilágosodás is célba ér. Való igaz, hogy vannak helyzetek és helyek, ahol bátrabb dolog az efféle kérdéseket magunkba tartani. Idővel ezt is megtanulja majd, ahogy a vízhez is hozzászokik. Tényleg szeretne beilleszkedni ide, ha pedig az a követelmény, hogy időnként süket és vak legyen, esetleg játssza a hülyét, hát arra is hajlandó. Magához mérten ez elég meglepően érett gondolatnak tűnik, ami olyannyira meglepi, hogy még az sem tűnik fel, hogy ösztönös cselekedetként nekiáll mosakodni. Méghozzá jó alaposan, minek hála a kosz lassacskán eltűnik, hogy az alatta meglapuló hamvas, fehér bőr a felszínre kerülhessen. Egy kicsit pedig ismét beáll a csend. Csak a vízben pacsálás ad némi zajt, meg a lentről jövő beszélgetés, ami idefent már csak halk duruzsolás marad. Így arról fogalma sincs miről mehet az eszmecsere, bár az igazat megvallva nem is koncentrál oda. Világos tincseit is alaposan átmossa, ami így már nem is olyan fakó szürkés.
Közben pedig a csendben elmerülve felizzik újra a halott kormos, az őt körbe ölelő vértócsa, amitől kissé megdermedve harapja be az ajkát. Szerencsére Nell bájos hangja hamar visszazökkenti a valóságba, így nincs ideje arra, hogy túlságosan belemerüljön az emlékbe.*
- Hogy?
*Kapja is rá a tekintetét, majd kékjei tovább is siklanak a bordó darabra, aminek a színe azonnal elvarázsolja. Sosem volt még ilyen szép színű ruhája, így azonnal fel is vidul az előbb még mélabús tekintet. A piac emlegetésére viszont már újból a nőt fürkészi. Nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy Nell nélkül maradjon. A röpke pillanat alatt beállt ragaszkodás és a gyorsan neki szavazott bizalom miatt, meg azért, mert a többiekkel még nem igazán váltott egy szót sem, nem szívesen maradna itt lényegében egyedül. De persze azért a nőre sem akar akaszkodni, így csak egy szájhúzással körített vállvonással próbál beletörődni a dologba.*
- De addig mit csináljak? Most mindenki megbeszélget, meg hullát lapátol.
*Dünnyögi az orra alá.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-03 20:54:34
Üzenet elküldve: 2022-08-03 20:54:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Kicsit szinte mindenki, Myyna//
* Igaz ami igaz, az utcai lét szinte mindennapos velejárója a halál. Erőszakos és durva, értelmetlen halál. Bár a halálnak ritkán van értelme. Vagy mégsem? Ilyesmivel nem törődik. Inkább próbálja a lányt megvédeni attól, hogy baja történjen. Hirtelen valamiként ragaszkodni kezdett hozzá. Kicsit szárnyai alá vette és ebbe most sok minden belefér. Egy kis kedvességgel és törődéssel majd kikupálódik Myyna. *
- Milyen fiú milyen karddal?
* Kérdez vissza Myyna halk kérdésére és közben kedves ártatlansággal mosolyog rá. *
- Van, ami egyszerűen nem ránk tartozik. Én legalábbis így vagyok vele. Jobb nem belekeveredni az ilyesmibe. Na. Irány a víz.
* Kell egy kis noszogatás, hogy Myyna beüljön a dézsányi vízbe. Addig ő belekotor táskájába, amit, jut eszébe, szerencsésen magával hozott. Egy váltás ing van nála, ami bár nagy lesz Myyna számára, de a régi helyett jó lesz addig, amíg beszerzi, ami kellhet neki. *
- Ez a bordó ing megteszi addig, amíg elhozom minden holmim. Azokból tudok neked olyat adni, amit nyugodtan viselhetsz. Elmegyek majd a Piactérre is és veszek neked pár dolgot.
* Ahogy elnézi, kicsit térd fölé érhet majd neki az ing. Ami nem a legjobb most, de ez van. *
- Megvárom, amíg tiszta leszel. Utána elmegyek és elintézem, amit kell. Szeretném, ha itt maradnál. Mégis csak biztonságosabb.
//Kicsit szinte mindenki, Myyna//
* Igaz ami igaz, az utcai lét szinte mindennapos velejárója a halál. Erőszakos és durva, értelmetlen halál. Bár a halálnak ritkán van értelme. Vagy mégsem? Ilyesmivel nem törődik. Inkább próbálja a lányt megvédeni attól, hogy baja történjen. Hirtelen valamiként ragaszkodni kezdett hozzá. Kicsit szárnyai alá vette és ebbe most sok minden belefér. Egy kis kedvességgel és törődéssel majd kikupálódik Myyna. *
- Milyen fiú milyen karddal?
* Kérdez vissza Myyna halk kérdésére és közben kedves ártatlansággal mosolyog rá. *
- Van, ami egyszerűen nem ránk tartozik. Én legalábbis így vagyok vele. Jobb nem belekeveredni az ilyesmibe. Na. Irány a víz.
* Kell egy kis noszogatás, hogy Myyna beüljön a dézsányi vízbe. Addig ő belekotor táskájába, amit, jut eszébe, szerencsésen magával hozott. Egy váltás ing van nála, ami bár nagy lesz Myyna számára, de a régi helyett jó lesz addig, amíg beszerzi, ami kellhet neki. *
- Ez a bordó ing megteszi addig, amíg elhozom minden holmim. Azokból tudok neked olyat adni, amit nyugodtan viselhetsz. Elmegyek majd a Piactérre is és veszek neked pár dolgot.
* Ahogy elnézi, kicsit térd fölé érhet majd neki az ing. Ami nem a legjobb most, de ez van. *
- Megvárom, amíg tiszta leszel. Utána elmegyek és elintézem, amit kell. Szeretném, ha itt maradnál. Mégis csak biztonságosabb.
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-03 19:43:32
Üzenet elküldve: 2022-08-03 19:43:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Kicsit szinte mindenki, Nell//
*Büszke mosolyt villant meg, amikor a hóhajú elfogadja az ételt. A kósza megjegyzést viszont bárgyú pillogással nyugtázza, ugyanis valóban sejtelme sincs arról, hogy mire is gondolhatott a férfi. Viszont nem sok időt hagy magának az ezen való elmélkedésre, mert már tényleg túl szeretne esni a fürdésen. Ahogy visszaérkezik Nell mellé már az óriás nő is eligazítja, amit egy hálás mosollyal köszön is meg, miközben rábiccent, hogy vette a lapot.
Viszont az indulást a felpörgött események igen gyorsan megfékezik. Az egyik pillanatban még Rel intézkedik a fiatal ficsúrral és a kormossal, a másik pillanatban meg már villan a penge, s az utóbbi élettelen teste puffan a padlón. Nell kedves sietsége ellenére van egy kis ideje megszemlélni a bővülő vértócsát, de utána már csak a háta mögötti beszélgetéseket hallja, ahogy a ficsúr elásni készül a szerencsétlent.
Finoman a nő kezére szorít és engedelmesen fordul is el a problémától. Viszont az arcán nem sok minden tükröződik vissza. Szinte érzelem mentes sóhajt hallat, ahogy megindul a lépcső felé a nő után. Az utcán tengődései alkalmával volt már szerencsétlensége hasonlót látni. Télidőben megfagyott koldust, tőrrel döfést egy koszos pokróc vagy egy falat kenyér miatt. Az első ilyen meghökkentette. Emlékszik, hogy még sírt is. Főként azért, mert akkor még biztosra vette, hogy ő rá is ilyen sors vár. Az idő teltével viszont olyan közömbös lett az ismeretlen holtak iránt, hogy túlzottan ez sem gyötri meg a lelkét. Legalábbis nem most. Az események gyors folyása, Nell hamari közbelépése segít abban, hogy talán még fel sem fogta teljesen, hogy mi is történt igazából. Akár még a fáradtság is rásegíthet, ki tudja?
A lépcső tetejéről azért még visszasandít, de addigra már a ficsúr a vállára kapva viszi is a hullát, így kék pillantásai inkább ismét vissza siklanak a hószín üstökre. Aprót szusszan, majd készségesen hagyja, hogy a dézsához irányítsák.
Idejövetelük alatt végig csendben volt, viszont a gőzölgő vizet figyelve azért csak elgondolkodik, amit utána kénytelen is szavakba önteni, hogy kíváncsiságát is kielégíthesse.*
- Az a fiú a karddal... *Pillant fel Nell arcára.* Az bajba fog kerülni?
*Amíg a válaszra vár minden szemérem nélkül dobálja le magáról a mocskos göncöket, amit utána a lábával odébb is tol. Kérdése nem igazán azért merült fel, mert aggódna a fiú miatt. Szó sincs erről, hisz nem is ismeri. Csupán csak kíváncsi, hogy errefelé hogyan működnek a dolgok. Mert az utcán a koldusok miatt nem igazán szoktak büntetni vagy megtorolni. Hisz csak egy újabb "patkánnyal" kevesebb lett. Viszont a kormos nem tűnt koldusnak.*
- Nem túl szép kezdet, nem?
*Húzza el kissé a száját, miközben ujjait a vízbe mártja. Nem lehet panasza, a víz kellemesen meleg, csak hát túl vizes. De belement abba, hogy lecsutakolja magát, így neki is veselkedve mászik bele a dézsába.*
//Kicsit szinte mindenki, Nell//
*Büszke mosolyt villant meg, amikor a hóhajú elfogadja az ételt. A kósza megjegyzést viszont bárgyú pillogással nyugtázza, ugyanis valóban sejtelme sincs arról, hogy mire is gondolhatott a férfi. Viszont nem sok időt hagy magának az ezen való elmélkedésre, mert már tényleg túl szeretne esni a fürdésen. Ahogy visszaérkezik Nell mellé már az óriás nő is eligazítja, amit egy hálás mosollyal köszön is meg, miközben rábiccent, hogy vette a lapot.
Viszont az indulást a felpörgött események igen gyorsan megfékezik. Az egyik pillanatban még Rel intézkedik a fiatal ficsúrral és a kormossal, a másik pillanatban meg már villan a penge, s az utóbbi élettelen teste puffan a padlón. Nell kedves sietsége ellenére van egy kis ideje megszemlélni a bővülő vértócsát, de utána már csak a háta mögötti beszélgetéseket hallja, ahogy a ficsúr elásni készül a szerencsétlent.
Finoman a nő kezére szorít és engedelmesen fordul is el a problémától. Viszont az arcán nem sok minden tükröződik vissza. Szinte érzelem mentes sóhajt hallat, ahogy megindul a lépcső felé a nő után. Az utcán tengődései alkalmával volt már szerencsétlensége hasonlót látni. Télidőben megfagyott koldust, tőrrel döfést egy koszos pokróc vagy egy falat kenyér miatt. Az első ilyen meghökkentette. Emlékszik, hogy még sírt is. Főként azért, mert akkor még biztosra vette, hogy ő rá is ilyen sors vár. Az idő teltével viszont olyan közömbös lett az ismeretlen holtak iránt, hogy túlzottan ez sem gyötri meg a lelkét. Legalábbis nem most. Az események gyors folyása, Nell hamari közbelépése segít abban, hogy talán még fel sem fogta teljesen, hogy mi is történt igazából. Akár még a fáradtság is rásegíthet, ki tudja?
A lépcső tetejéről azért még visszasandít, de addigra már a ficsúr a vállára kapva viszi is a hullát, így kék pillantásai inkább ismét vissza siklanak a hószín üstökre. Aprót szusszan, majd készségesen hagyja, hogy a dézsához irányítsák.
Idejövetelük alatt végig csendben volt, viszont a gőzölgő vizet figyelve azért csak elgondolkodik, amit utána kénytelen is szavakba önteni, hogy kíváncsiságát is kielégíthesse.*
- Az a fiú a karddal... *Pillant fel Nell arcára.* Az bajba fog kerülni?
*Amíg a válaszra vár minden szemérem nélkül dobálja le magáról a mocskos göncöket, amit utána a lábával odébb is tol. Kérdése nem igazán azért merült fel, mert aggódna a fiú miatt. Szó sincs erről, hisz nem is ismeri. Csupán csak kíváncsi, hogy errefelé hogyan működnek a dolgok. Mert az utcán a koldusok miatt nem igazán szoktak büntetni vagy megtorolni. Hisz csak egy újabb "patkánnyal" kevesebb lett. Viszont a kormos nem tűnt koldusnak.*
- Nem túl szép kezdet, nem?
*Húzza el kissé a száját, miközben ujjait a vízbe mártja. Nem lehet panasza, a víz kellemesen meleg, csak hát túl vizes. De belement abba, hogy lecsutakolja magát, így neki is veselkedve mászik bele a dézsába.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-02 19:44:44
Üzenet elküldve: 2022-08-02 19:44:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Nor'Deron, Relael, Ezmeerhalda//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Nem szeretne már sokat várakozni, túl akar esni a temetésen. Köszönetképpen biccent egyet Relael felé, amiért elmondta az ásó feltételezhető hollétét, majd elindul a konyha felé. A fehér hajú javaslatára kissé megtorpan. Visszafordul a már fogyóban levő étellel megterített asztal felé. Barátságosan rámosolyog a férfira. *
- Köszönöm javaslatod, de úgy gondolom, hogyha már át tudtam döfni a mellkasán a kardom, akkor már egy elfogadható sírt is kiáshatok neki. Legalább ezzel megadom neki a tiszteletet, ha már ezt egy tisztességes harccal nem sikerült neki megtennem.
* Nem szeretne senkivel sem rosszban lenni, főleg nem a jelenleg étkező párossal, ezért megpróbál minél barátságosabb hangnemet megütni. Tovább megy a konyhába. Relael-nek igaza volt, tényleg elég sok kacat van ott. Agin-nak kicsit kutakodnia kell, hogy találjon egy ásót, de legnagyobb örömére kap egyet. Kicsit kotyog a nyele, de megteszi. Legalábbis reméli, hogy nem fog eltörni, amíg nem végez a temetéssel. Levesz róla egy-két pókhálót, majd visszatér a holttesthez.
Azon gondolkozik, hogy kihúzza a padlón, vagy felvegye a vállára a sötételfet. Felpillant az óriás asszonyra, akit Relael Ezmee-nek szólított. *
- Köszönöm hölgyem, de magam is megbirkozom vele.
* Rávigyorog, majd újra elkomolyodik, mikor lenéz a testre. Arra jut, hogy megpróbálja felemelni, és a vállán kivinni a holttestet, ezzel is minél kevesebb vért hátrahagyva. Nem szívesen bízná ezt egy nőre, még akkor sem, ha a nő akiről beszélünk, egy óriás. Az ásót neki támasztja az egyik széknek, és leguggol a hulláért. Egy nagyobb erőlködés után, amit próbál nem kimutatni, sikerül felemelni a tetetemet. Jobb kezével elveszi az ásót, majd a bal vállán levő tetemmel elindul kifelé a taverna ajtaján. Lassan halad, nem akarja elejteni a nehéz holttestet.
Közben azon gondolkozik, hogy keres egy megfelelő helyet a sötételfnek, ami nincs túl közel a tavernához, de túl távol sem akar menni ilyen súllyal a vállán. Valahol a fák között végső nyugalomra helyezheti a sötételfet. Elhagyja a tavernát, és bemegy az erdőbe. Nem megy sokat, ugyanis kap egy helyet, ami tökéletesen megfelel egy nyughelynek. Megpróbálja óvatosan lerakni a férfit, ami többé-kevésbé sikerül is, majd nagy levegőt vesz. ~ Ez hosszú lesz ~ gondolja, és nekifog az ásásnak. *
//Nor'Deron, Relael, Ezmeerhalda//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Nem szeretne már sokat várakozni, túl akar esni a temetésen. Köszönetképpen biccent egyet Relael felé, amiért elmondta az ásó feltételezhető hollétét, majd elindul a konyha felé. A fehér hajú javaslatára kissé megtorpan. Visszafordul a már fogyóban levő étellel megterített asztal felé. Barátságosan rámosolyog a férfira. *
- Köszönöm javaslatod, de úgy gondolom, hogyha már át tudtam döfni a mellkasán a kardom, akkor már egy elfogadható sírt is kiáshatok neki. Legalább ezzel megadom neki a tiszteletet, ha már ezt egy tisztességes harccal nem sikerült neki megtennem.
* Nem szeretne senkivel sem rosszban lenni, főleg nem a jelenleg étkező párossal, ezért megpróbál minél barátságosabb hangnemet megütni. Tovább megy a konyhába. Relael-nek igaza volt, tényleg elég sok kacat van ott. Agin-nak kicsit kutakodnia kell, hogy találjon egy ásót, de legnagyobb örömére kap egyet. Kicsit kotyog a nyele, de megteszi. Legalábbis reméli, hogy nem fog eltörni, amíg nem végez a temetéssel. Levesz róla egy-két pókhálót, majd visszatér a holttesthez.
Azon gondolkozik, hogy kihúzza a padlón, vagy felvegye a vállára a sötételfet. Felpillant az óriás asszonyra, akit Relael Ezmee-nek szólított. *
- Köszönöm hölgyem, de magam is megbirkozom vele.
* Rávigyorog, majd újra elkomolyodik, mikor lenéz a testre. Arra jut, hogy megpróbálja felemelni, és a vállán kivinni a holttestet, ezzel is minél kevesebb vért hátrahagyva. Nem szívesen bízná ezt egy nőre, még akkor sem, ha a nő akiről beszélünk, egy óriás. Az ásót neki támasztja az egyik széknek, és leguggol a hulláért. Egy nagyobb erőlködés után, amit próbál nem kimutatni, sikerül felemelni a tetetemet. Jobb kezével elveszi az ásót, majd a bal vállán levő tetemmel elindul kifelé a taverna ajtaján. Lassan halad, nem akarja elejteni a nehéz holttestet.
Közben azon gondolkozik, hogy keres egy megfelelő helyet a sötételfnek, ami nincs túl közel a tavernához, de túl távol sem akar menni ilyen súllyal a vállán. Valahol a fák között végső nyugalomra helyezheti a sötételfet. Elhagyja a tavernát, és bemegy az erdőbe. Nem megy sokat, ugyanis kap egy helyet, ami tökéletesen megfelel egy nyughelynek. Megpróbálja óvatosan lerakni a férfit, ami többé-kevésbé sikerül is, majd nagy levegőt vesz. ~ Ez hosszú lesz ~ gondolja, és nekifog az ásásnak. *
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-02 19:37:12
Üzenet elküldve: 2022-08-02 19:37:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal - Myyna//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A tündér kellemes, bizsergető zenét játszik, s ő jó kedvűen táncol rá. Egy kis flörtölés még jól is esik, bár még fél szemmel így is Myyna felé figyel. S mivel nem zárta ki teljesen a környezetét, így észreveszi a hirtelen jött bajt, amit a kormosnak köszönhetnek. A kard rántására torpan meg táncában, talán ekkor hallgat el Strat zenéje is. S mikor a mélységi holtan rogy össze, felszisszen. *
- Basszus.
* Nem szarakodik tovább, az ilyesmiből jobb kimaradni. Így ügyet sem vetve az óriásasszony vakkantására, megfogja Myyna kezét. *
- Gyere, ne nézz arra.
* Nem tudja, hogy mennyi hullát láthatott életében a lány, szerinte nem sokat. S nem is ilyen közelségből. Így inkább kézen fogva az emelet felé indul, hogy a fürdővel kösse le a figyelmét. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A tündér kellemes, bizsergető zenét játszik, s ő jó kedvűen táncol rá. Egy kis flörtölés még jól is esik, bár még fél szemmel így is Myyna felé figyel. S mivel nem zárta ki teljesen a környezetét, így észreveszi a hirtelen jött bajt, amit a kormosnak köszönhetnek. A kard rántására torpan meg táncában, talán ekkor hallgat el Strat zenéje is. S mikor a mélységi holtan rogy össze, felszisszen. *
- Basszus.
* Nem szarakodik tovább, az ilyesmiből jobb kimaradni. Így ügyet sem vetve az óriásasszony vakkantására, megfogja Myyna kezét. *
- Gyere, ne nézz arra.
* Nem tudja, hogy mennyi hullát láthatott életében a lány, szerinte nem sokat. S nem is ilyen közelségből. Így inkább kézen fogva az emelet felé indul, hogy a fürdővel kösse le a figyelmét. *
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-02 15:40:07
Üzenet elküldve: 2022-08-02 15:40:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Agin, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A nő kérdését hallva, a félvér, hátát széke támlájának dönti s arcán olyannyira szélesre húzódik a vigyor, hogy még fogai is kivillannak.*
- Kár lenne kérkedni azzal, hogy mire vagyok képes. Maradjon csak meglepetés, elvégre legalább annyira szeretem meglepni a barátaim, mint az ellenségeim. Pláne, hogy sosem biztos a kettő közti különbség.
*Vigyorát sejtelmesen a pohara mögé rejti, majd ledönt néhány jóleső kortyot annak tartalmából. Ideje volt már, ugyanis saját vize, már valószínűleg a félúton is az ihatóság szélén egyensúlyozott, egy meglehetős ittas ember egyensúlyérzékével, a rosszabbik irányba dőlve. A frissítő után jóleső sóhajt hallat, majd figyelmét ismét Relaelnek szenteli.*
- Annyit azonban elárulhatok… - *Fejével a hulla felé bök, s mintha csak egy más ember venné át helyét, egyik pillanatról a másikra arckifejezést, s hangszínt vált. Vonásai kifejezéstelenné, szemei rideggé válnak.* - Nem riadok meg a látványától. Remélem ez eleget elmond.
*Ezt követően mind a tekintetébe mind az arcára visszatér a korábbi önfeledt derű, s akár egy éhező árva, olyan lelkesedéssel lát folytatja étke elfogyasztását. Bár a nő hazugságán átlát, hisz csupán csak az nem tenné ki nem akarná, úgy dönt nem teszi szóvá, főként azután nem miután megérzi az elfből áradó keserűséget s a gyászt. A félvérben újból megfogan egy kérdés. Egy kérdés mely nem csupán régi sebeket téphet fel, de a jövőben akár még hasznára is válhat, így félre is teszi, a megfelelő alkalomra.*
- Én eddig háromnál tartok. Bár mintha korábbi ivócimborám mellett a minap láttam volna még egyet, s a legszebb az egészben, hogy a kormosakat még csak bele sem számoltam. S ha már kormosak…
*Tekintetét jókedvűen Aginra szegezi.*
- Cimbora! Javaslom hagyd azt az ásót. Inkább keress egy lyukas hordót, na meg talán néhány nehéz követ, csak a biztonság kedvéért. Ha testet vissza akarod adni a természetnek, a tenger éppoly kiváló opció, mint a föld s még csak ásni sem kell hozzá.
*Ezzel a maga részéről egyelőre ennyiben is hagyja a témát, hogy teljes figyelmet szentelhessen az újonnan kínálkozó üzleti lehetőségek megvitatására. Vagyis hát nem egészen teljes figyelmet, ugyanis bár gyomra már némileg megbékélt, a tányérján még mindig maradt néhány falat amit legfőbb ideje eltűntetnie.*
- Csiripeltek ezt-azt a madarak.
*Válaszolja a nő kérdésre rezzenéstelen arccal, egy vállvonás kíséretében, majd harap egyet a kezében lévő zsírba tunkolt kenyérszeletből. Mire a nő végez a terv felszínes ismertetésével, hősünk éppen be is fejezi az étkét, száját pedig jobb híján egy a zsebéből előtúrt rongydarabba törli.*
- Ó kedvelem én az izgalmakat, elvégre nem véletlen vagyok most itt. Azonban… - *Látványosan körbe néz, arckifejezésébe némi csalódottságot csempészve.* - Van valami alkuképes ajánlatunk is, hogy ne jussunk a kolléga sorsára… - *Fejével ismét a holtest irányába bök.* - vagy mindössze a két szép szemeddel bírjuk őket rá az együttműködésre?
//Agin, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A nő kérdését hallva, a félvér, hátát széke támlájának dönti s arcán olyannyira szélesre húzódik a vigyor, hogy még fogai is kivillannak.*
- Kár lenne kérkedni azzal, hogy mire vagyok képes. Maradjon csak meglepetés, elvégre legalább annyira szeretem meglepni a barátaim, mint az ellenségeim. Pláne, hogy sosem biztos a kettő közti különbség.
*Vigyorát sejtelmesen a pohara mögé rejti, majd ledönt néhány jóleső kortyot annak tartalmából. Ideje volt már, ugyanis saját vize, már valószínűleg a félúton is az ihatóság szélén egyensúlyozott, egy meglehetős ittas ember egyensúlyérzékével, a rosszabbik irányba dőlve. A frissítő után jóleső sóhajt hallat, majd figyelmét ismét Relaelnek szenteli.*
- Annyit azonban elárulhatok… - *Fejével a hulla felé bök, s mintha csak egy más ember venné át helyét, egyik pillanatról a másikra arckifejezést, s hangszínt vált. Vonásai kifejezéstelenné, szemei rideggé válnak.* - Nem riadok meg a látványától. Remélem ez eleget elmond.
*Ezt követően mind a tekintetébe mind az arcára visszatér a korábbi önfeledt derű, s akár egy éhező árva, olyan lelkesedéssel lát folytatja étke elfogyasztását. Bár a nő hazugságán átlát, hisz csupán csak az nem tenné ki nem akarná, úgy dönt nem teszi szóvá, főként azután nem miután megérzi az elfből áradó keserűséget s a gyászt. A félvérben újból megfogan egy kérdés. Egy kérdés mely nem csupán régi sebeket téphet fel, de a jövőben akár még hasznára is válhat, így félre is teszi, a megfelelő alkalomra.*
- Én eddig háromnál tartok. Bár mintha korábbi ivócimborám mellett a minap láttam volna még egyet, s a legszebb az egészben, hogy a kormosakat még csak bele sem számoltam. S ha már kormosak…
*Tekintetét jókedvűen Aginra szegezi.*
- Cimbora! Javaslom hagyd azt az ásót. Inkább keress egy lyukas hordót, na meg talán néhány nehéz követ, csak a biztonság kedvéért. Ha testet vissza akarod adni a természetnek, a tenger éppoly kiváló opció, mint a föld s még csak ásni sem kell hozzá.
*Ezzel a maga részéről egyelőre ennyiben is hagyja a témát, hogy teljes figyelmet szentelhessen az újonnan kínálkozó üzleti lehetőségek megvitatására. Vagyis hát nem egészen teljes figyelmet, ugyanis bár gyomra már némileg megbékélt, a tányérján még mindig maradt néhány falat amit legfőbb ideje eltűntetnie.*
- Csiripeltek ezt-azt a madarak.
*Válaszolja a nő kérdésre rezzenéstelen arccal, egy vállvonás kíséretében, majd harap egyet a kezében lévő zsírba tunkolt kenyérszeletből. Mire a nő végez a terv felszínes ismertetésével, hősünk éppen be is fejezi az étkét, száját pedig jobb híján egy a zsebéből előtúrt rongydarabba törli.*
- Ó kedvelem én az izgalmakat, elvégre nem véletlen vagyok most itt. Azonban… - *Látványosan körbe néz, arckifejezésébe némi csalódottságot csempészve.* - Van valami alkuképes ajánlatunk is, hogy ne jussunk a kolléga sorsára… - *Fejével ismét a holtest irányába bök.* - vagy mindössze a két szép szemeddel bírjuk őket rá az együttműködésre?
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-02 07:32:56
Üzenet elküldve: 2022-08-02 07:32:56
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Myyna, Agin//
*Ezmee elég sok mindenről maradt le amíg felhordta a vizes vödröket a fürdőbe, köztük a konfliktusról és annak végeredményéről is. Kicsit meg is torpan amikor észleli az idegen holttestét, ám a rövid döbbenet után kérdezősködés nélkül lép oda Myynához.*
- Az emeleten, igen. Ki is takarítottam.
*Felel ő Nellethyen helyett, aztán megy is tovább dolgára. Illetve menne, mert alig fejezett be valamit, máris kapja a következő feladatot.
~ A sötét isten nyúzna már meg lombzabáló! ~
Állkapcsa meg is feszül mérgében, de magába fojtja a szavakat, és engedelmesen Agin mellé lép.*
- Kivigyem, vagy menni fog?
*Bízik benne, hogy a számára gyengének tűnő fiú megpróbálkozik egyedül a mélységivel, neki úgyis majd sikálnia kell a padlót ilyen mocsok után. Bár lehet jobban jár, hogyha segít, mielőtt a fiú keresztül vonszolja Vendaart az egész fogadón.*
//Myyna, Agin//
*Ezmee elég sok mindenről maradt le amíg felhordta a vizes vödröket a fürdőbe, köztük a konfliktusról és annak végeredményéről is. Kicsit meg is torpan amikor észleli az idegen holttestét, ám a rövid döbbenet után kérdezősködés nélkül lép oda Myynához.*
- Az emeleten, igen. Ki is takarítottam.
*Felel ő Nellethyen helyett, aztán megy is tovább dolgára. Illetve menne, mert alig fejezett be valamit, máris kapja a következő feladatot.
~ A sötét isten nyúzna már meg lombzabáló! ~
Állkapcsa meg is feszül mérgében, de magába fojtja a szavakat, és engedelmesen Agin mellé lép.*
- Kivigyem, vagy menni fog?
*Bízik benne, hogy a számára gyengének tűnő fiú megpróbálkozik egyedül a mélységivel, neki úgyis majd sikálnia kell a padlót ilyen mocsok után. Bár lehet jobban jár, hogyha segít, mielőtt a fiú keresztül vonszolja Vendaart az egész fogadón.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-02 07:23:50
Üzenet elküldve: 2022-08-02 07:23:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Nor'Deron, Agin, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Relael igyekszik túllendülni a történteken, bár valóban nehéz úgy, hogy egy sötét tócsa éktelenkedik a helység közepén. Ugyanakkor Nor'Deron most kellőképpen új és érdekes a számára, hogy egy időre tényleg száműzhesse elméjéből ezeket a kellemetlenkedéseket.*
- Képességeidhez méltó?
*Láthatóan érdekesnek találja ezt a kifejezést.*
- Az mit is jelentene pontosan? Csak hogy biztosan ne értsük félre egymást.
*Mivel sosincs ellenére egy kis "játszadozás", így most is örömmel viszonozza a kétes jeleket egy apró fejbiccentéssel, mintha csak tűnődve próbálná megállapítani bizonyos képességek milyenségét. Ez elégnek bizonyul egyelőre ahhoz, hogy valamennyire megnyugodjon az előbbi izgalmak után.*
- Csak ugyan meglep? Pedig emlékezetes egy este volt.
*Ez egy nyilvánvaló hazugság, tekintve, hogy a társaság minden tagja jó szerivel alig állt a lábán, köztük Relael is, aki rég volt annyira berúgva, mint akkor.*
- Ha ez megnyugtat.
*Kicsit közelebb hajol, mintha bizalmas információt szeretne megosztani.*
- Én eddig csak egy valakit láttam hasonló hajszínnel, mint a tiéd.
*Most nem erőlteti magára megszokott mosolyát, ahhoz túl erős a hiányból fakadó fájdalom, ami szívét marcangolja. Helyette Aginra emeli tekinteté, aki kérdéssel fordul hozzájuk.*
- Legyen úgy, ahogy te szeretnéd. Ott, a konyhában akad egy csomó kacat, nézd meg, hátha lelsz ásót is. Szerintem jó esélyed van rá. Szólj az óriás asszonynak, hogy segítsen neked.
*Azt inkább nem kívánja firtatni, hogy micsoda pocsékolás ilyen szentimentális érzéseknek engedni, mert véleménye szerint valóban nem ér senki halála semmit, ha még ki sem lehet fosztani őt utána. Ám nem akarja Agint rögtön maga ellen fordítani, Relael mindig inkább igyekszik az embereket magához édesgetni, és úgy tetteket kicsikarni belőlük. Apja biztos helytelenítené ezt, aki inkább a megfélemlítés módszerét preferálta, nem is véletlen, hogy kettejük közül még a leány az, aki életben is van.*
- Tehát munka kellene, éppenséggel itt az bőven akad. Vannak terveim.
*Hatásvadász szünetet tartva nyúl a pohárért, aminél csalódottan tapasztalja, hogy csak víz van benne. Pedig sokat fizetne most egy pohár édes vörösért.*
- Ha már sikerült szert tennem erre a helyre, akkor szeretném ha gördülékenyen mennének a dolgok, ám ehhez jó kapcsolat szükséges a Patkányokkal. Hallottál már róluk, igaz?
*Míg választ kap, addig kihasználva az időt ő is vesz magához némi ételt. Válogat a kések közül egyet, ami a legszebbnek és legtisztábbnak tűnik, majd a kicsit már száradó kenyérre ken némi zsírt. Hátat fordít Vendaar testének, amíg megpróbál pár falatot leerőltetni a torkán.*
- Hamarosan indulunk is a Vámházhoz, azt hallottam ott mindig meglelni őket. Aztán reméljük, hogy nem jutunk hasonló sorsra.
*Kezével maga mögé bök a leszúrt hullára célozva.*
- Szeretnél velünk tartani, vagy ennyire nem kedveled az izgalmakat?
//Nor'Deron, Agin, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Relael igyekszik túllendülni a történteken, bár valóban nehéz úgy, hogy egy sötét tócsa éktelenkedik a helység közepén. Ugyanakkor Nor'Deron most kellőképpen új és érdekes a számára, hogy egy időre tényleg száműzhesse elméjéből ezeket a kellemetlenkedéseket.*
- Képességeidhez méltó?
*Láthatóan érdekesnek találja ezt a kifejezést.*
- Az mit is jelentene pontosan? Csak hogy biztosan ne értsük félre egymást.
*Mivel sosincs ellenére egy kis "játszadozás", így most is örömmel viszonozza a kétes jeleket egy apró fejbiccentéssel, mintha csak tűnődve próbálná megállapítani bizonyos képességek milyenségét. Ez elégnek bizonyul egyelőre ahhoz, hogy valamennyire megnyugodjon az előbbi izgalmak után.*
- Csak ugyan meglep? Pedig emlékezetes egy este volt.
*Ez egy nyilvánvaló hazugság, tekintve, hogy a társaság minden tagja jó szerivel alig állt a lábán, köztük Relael is, aki rég volt annyira berúgva, mint akkor.*
- Ha ez megnyugtat.
*Kicsit közelebb hajol, mintha bizalmas információt szeretne megosztani.*
- Én eddig csak egy valakit láttam hasonló hajszínnel, mint a tiéd.
*Most nem erőlteti magára megszokott mosolyát, ahhoz túl erős a hiányból fakadó fájdalom, ami szívét marcangolja. Helyette Aginra emeli tekinteté, aki kérdéssel fordul hozzájuk.*
- Legyen úgy, ahogy te szeretnéd. Ott, a konyhában akad egy csomó kacat, nézd meg, hátha lelsz ásót is. Szerintem jó esélyed van rá. Szólj az óriás asszonynak, hogy segítsen neked.
*Azt inkább nem kívánja firtatni, hogy micsoda pocsékolás ilyen szentimentális érzéseknek engedni, mert véleménye szerint valóban nem ér senki halála semmit, ha még ki sem lehet fosztani őt utána. Ám nem akarja Agint rögtön maga ellen fordítani, Relael mindig inkább igyekszik az embereket magához édesgetni, és úgy tetteket kicsikarni belőlük. Apja biztos helytelenítené ezt, aki inkább a megfélemlítés módszerét preferálta, nem is véletlen, hogy kettejük közül még a leány az, aki életben is van.*
- Tehát munka kellene, éppenséggel itt az bőven akad. Vannak terveim.
*Hatásvadász szünetet tartva nyúl a pohárért, aminél csalódottan tapasztalja, hogy csak víz van benne. Pedig sokat fizetne most egy pohár édes vörösért.*
- Ha már sikerült szert tennem erre a helyre, akkor szeretném ha gördülékenyen mennének a dolgok, ám ehhez jó kapcsolat szükséges a Patkányokkal. Hallottál már róluk, igaz?
*Míg választ kap, addig kihasználva az időt ő is vesz magához némi ételt. Válogat a kések közül egyet, ami a legszebbnek és legtisztábbnak tűnik, majd a kicsit már száradó kenyérre ken némi zsírt. Hátat fordít Vendaar testének, amíg megpróbál pár falatot leerőltetni a torkán.*
- Hamarosan indulunk is a Vámházhoz, azt hallottam ott mindig meglelni őket. Aztán reméljük, hogy nem jutunk hasonló sorsra.
*Kezével maga mögé bök a leszúrt hullára célozva.*
- Szeretnél velünk tartani, vagy ennyire nem kedveled az izgalmakat?
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-01 23:24:01
Üzenet elküldve: 2022-08-01 23:24:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- A francba! Csak megsebesíteni akartam, nem megölni. * Mondja, olyan hangsúllyal, mintha a sörét öntötte volna magára.
Ahogy kihúzza kardját a sötételf testéből, és a véres pengére pillant, rájön, hogy nem érez semmit a gyilkosság miatt, és ez aggasztja. Sokszor elképzelte már az első gyilkosságát, nem mintha olyan sokat szeretne belőlük: Egy szoros, hősies harc után, ahol mindkét fél mindent beleadva harcolt egymással, majd a vesztes, aki remélhetőleg nem Agin, elfogadja a sorsát, és büszkén búcsúzik el az élettől. Na persze ezt csak Agin képzelte így, és ahogy most ott áll a sötételf holtteste előtt, konstatálja magában, hogy ez közelében sem volt ahhoz, amit elképzelt. Nem tudta meg, hogy milyen harcos volt, nem küzdöttek szemtől szemben, egyenlő esélyekkel. Nyilván ha ezt akarná, akkor egy lovagi tornán lenne, nem pedig a kikötő környékén, de ez akkor is alulmúlta a képzeletét. A legjobban mégis az zavarja, hogy egyáltalán nem érez semmit sem. Nem érez megbánást, amiért leszúrta őt, nem érez büszkeséget sem. Se nem szomorú, se nem boldog. Mégis mi baj van vele? Nem kéne éreznie valamit?
Bólint egyet Relael felé, miután megkapta az elismerését. A nő arcáról nem tud leolvasni semmit, noha nem is figyeli azt sokáig. Elővesz a belső zsebéből egy kisebb rongyot, majd alaposan letörli vele kardját, utána pedig elrakja azt.
Relael-el és a fehér hajúval nem foglalkozik, figyelmét a holttest köti le. Nem ismerte a férfit, nem tudja igazán, hogy milyen volt, sőt, még a férfi nevét sem tudhatta meg. Ezért nem érez semmit? Ez lenne hát az oka? Átkutatja az elhunyt zsebeit és a fekete, immáron véres köpenyét, hátha talál bármit, ami családra utalna. Nem jár sikerrel. Helyette füstőlt húst talál. Agin még mindig nagyon éhes, de úgy gondolja, hogy az még várhat, mert most sokkal fontosabb dolga akad. Meghallja, ahogy Relael parancsot ad az óriás nőnek. Felpillant az elf-re, és az újonnan érkező idegenre, akit nem látott bejönni. *
- Ezt a férfit el kell temetni. A fegyverei, páncélja, maradjon nála, úgy illik, hogy azzal temessük el. Mivel én vagyok az, aki megfosztotta az életétől, én fogom őt eltemetni. Van itt valahol egy ásó?
* Körbenéz a fogadóban, mintha bármelyik asztal alatt kaphatna egy ásót. Az esetleges megfigyelőknek nem néz a szemükbe, no nem azért mert nem mer, vagy mert nem akar, szimplán most egy ásót akar látni, vagy bármit, amivel kitudna ásni egy sírt a sötételfnek. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- A francba! Csak megsebesíteni akartam, nem megölni. * Mondja, olyan hangsúllyal, mintha a sörét öntötte volna magára.
Ahogy kihúzza kardját a sötételf testéből, és a véres pengére pillant, rájön, hogy nem érez semmit a gyilkosság miatt, és ez aggasztja. Sokszor elképzelte már az első gyilkosságát, nem mintha olyan sokat szeretne belőlük: Egy szoros, hősies harc után, ahol mindkét fél mindent beleadva harcolt egymással, majd a vesztes, aki remélhetőleg nem Agin, elfogadja a sorsát, és büszkén búcsúzik el az élettől. Na persze ezt csak Agin képzelte így, és ahogy most ott áll a sötételf holtteste előtt, konstatálja magában, hogy ez közelében sem volt ahhoz, amit elképzelt. Nem tudta meg, hogy milyen harcos volt, nem küzdöttek szemtől szemben, egyenlő esélyekkel. Nyilván ha ezt akarná, akkor egy lovagi tornán lenne, nem pedig a kikötő környékén, de ez akkor is alulmúlta a képzeletét. A legjobban mégis az zavarja, hogy egyáltalán nem érez semmit sem. Nem érez megbánást, amiért leszúrta őt, nem érez büszkeséget sem. Se nem szomorú, se nem boldog. Mégis mi baj van vele? Nem kéne éreznie valamit?
Bólint egyet Relael felé, miután megkapta az elismerését. A nő arcáról nem tud leolvasni semmit, noha nem is figyeli azt sokáig. Elővesz a belső zsebéből egy kisebb rongyot, majd alaposan letörli vele kardját, utána pedig elrakja azt.
Relael-el és a fehér hajúval nem foglalkozik, figyelmét a holttest köti le. Nem ismerte a férfit, nem tudja igazán, hogy milyen volt, sőt, még a férfi nevét sem tudhatta meg. Ezért nem érez semmit? Ez lenne hát az oka? Átkutatja az elhunyt zsebeit és a fekete, immáron véres köpenyét, hátha talál bármit, ami családra utalna. Nem jár sikerrel. Helyette füstőlt húst talál. Agin még mindig nagyon éhes, de úgy gondolja, hogy az még várhat, mert most sokkal fontosabb dolga akad. Meghallja, ahogy Relael parancsot ad az óriás nőnek. Felpillant az elf-re, és az újonnan érkező idegenre, akit nem látott bejönni. *
- Ezt a férfit el kell temetni. A fegyverei, páncélja, maradjon nála, úgy illik, hogy azzal temessük el. Mivel én vagyok az, aki megfosztotta az életétől, én fogom őt eltemetni. Van itt valahol egy ásó?
* Körbenéz a fogadóban, mintha bármelyik asztal alatt kaphatna egy ásót. Az esetleges megfigyelőknek nem néz a szemükbe, no nem azért mert nem mer, vagy mert nem akar, szimplán most egy ásót akar látni, vagy bármit, amivel kitudna ásni egy sírt a sötételfnek. *
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-01 14:30:19
Üzenet elküldve: 2022-08-01 14:30:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér hátát a szék támlájának döntve, szája szélén halovány mosollyal pihenteti tekintetét a násztáncot járó igencsak kívánatos leányzón, még akkor is, ha a tudja jól, ezek a mozdulatok elsősorban nem az ő figyelmét hivatottak megragadni. S bár zene nélkül a tánc nem az igazi, fülét mégis inkább nem olyan régi ismerőse szóváltására hegyezi. Szó se róla a bárd kiválóan érti a dolgát, azonban az ott szárba szökő események messze érdekesebbnek tűnnek. Hála eleve megosztott figyelmének, szinte fel sem fedezi a felé közeledő tüneményt, egészen addig míg az elé nem nyomja étellel megrakott tányérját. Hősünk fejében ekkor láthatóan megfogalmazódik valami, ám gyomra hangos korgása megzavarja abban, hogy gondolatait a világgal is megossza, így egy széles mosollyal és egy bólintással nyugtázza a fehérnél tán csak egy árnyalattal szőkébb hajú lány kedves gesztusát.*
- Valóban hazajöttem.
*Morogja orra alatt kaján vigyorral a képén, egyáltalán nem tartva attól, hogy megjegyzése keresetlen fülekre találna, mert azok amúgy sem értenék mi a humor tárgya. Mielőtt hozzálátna a tányéron lévő ételhez, kabátja alól előkerül egy kopott bőrkulacs, melynek tartalma egy részét az út alatt bemocskolódott kezeire önti, mely vízből természetesen a földre is jut egy kisebb adag, na nem mintha sokat rontana ez a hely jelenlegi összképén, majd úgy-ahogy megtisztított kezét a kulacsához hasonlóan kopott és ennek tetejébe meglehetőst poros kabátjába törli, ezzel gyakorlatilag feleslegessé téve az előbbi procedúrát. Az első falat leküzdésénél ismeretlen dallam issza be magát a félvér hallójárataiba. Már-már megbabonázza a gyönyörű ének s át is adná neki magát, ám korgó gyomra már sajnos nem osztozik hősünk művészi érzékén, így folytatja az evést. Mikor a második falat csusszan le nyelőcsövén, s veti bele magát az emésztés nem túl gusztusos folyamatába, a gyertyaláng fényében felcsillan egy acélpenge, majd alig egy pillanatra rá, a pengét friss vér lepi el. A félvér fejét rázva mormol el egy halk imát egy ismeretlen nyelven, majd egy újabb falatot küld le a torkán. Ahogy az ismeretlen sötételf a földre hull, hogy ott aztán kilehelje lelkét, a félvér pillantása előbb a szerencsétlen gyilkosára, majd annak cinkostársára vándorol. Ekkor találkozik tekintetük régi ismerősével, s bár hősünk egyetlen részeg este után mindössze értetlenséget vár a nőtől, ennek ellenére s a legnagyobb meglepetésére, annak arcán a felismerés jelei látszódnak.
Mit van mit tenni az invitálás hatására a félvér felpattan többé-kevésbé kényelmes s azóta már kellemesen felmelegedett helyéről, s tányérjával a kezében indul meg Rel irányába. Menet közben gondosan ügyel arra, hogy átlépje a hullát, lehetőleg úgy, hogy a vértócsát is elkerülje, ezzel sem keserítve tovább az azt feltakarítani hivatott szerencsétlen életét. Közbe-közbe óvatosan a levegőbe szimatol, ám legnagyobb szerencséjére a friss sült hús illatát, még egyelőre nem vette át a halál beálltakor bekövetkező, engedő záróizmok végeredménye. Végül helyet foglal a kijelölt asztalnál s tekintettel szerényen ám, de számára éppen megfelelően megrakott tányérjára, semmi egyebet nem vesz el az asztalról, legfeljebb egy üres poharat, melyet legnagyobb örömére az elf készségesen meg is tölt.*
- Téged is jó látni.
*Mondja ő is, előhúzva egyik ha nem a legbarátságosabb mosolyát eszköztárából, látszólag ügyet sem vetve a néhány lábnyira heverő hullára.*
- Nos, gondolom a részletekre nem vagy kíváncsi sem te, sem a jelenlévő úriemberek s úrihölgyek, így tömören: Meglehetőst ráuntam már a cipőkészítésre na meg a virágszedésre sőt, arra aztán különösen, így gondoltam szerencsét próbálok a kikötőben, hátha találok valami… Hmm… Mondjuk úgy, hogy a képességeimhez méltóbb munkát.
*Ezen a ponton magabiztosan rákacsint a nőre, s ezúttal a bordélyházakban ismeretesebb vigyorát (még, ha nem is azzal a szándékkal amivel általában szokta) húzza elő. Na persze nem az itteni intézményekben, ugyanis a korábban említett munkák sajnos nem adtak kellő keretet az efféle mókához.*
- Nalret.
*Segíti ki a nőt, majd színpadiasan megvonja vállát.*
- Tán tovább állt. Tán ő is a kikötőben próbált szerencsét. Csak az ő istenei már nem voltak hozzá oly kegyesek. Egyébként, őszintén meglep, hogy még emlékszel rám. Bár tény a legtöbb ember megjegyez ennek az átoknak köszönhetően… - *Szemeivel egy az arcába lógó hófehér tincsre sandít.* - Azonban fura mód Artheniorban ez egy meglehetőst gyakori hajszín.
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.01 14:39:37
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér hátát a szék támlájának döntve, szája szélén halovány mosollyal pihenteti tekintetét a násztáncot járó igencsak kívánatos leányzón, még akkor is, ha a tudja jól, ezek a mozdulatok elsősorban nem az ő figyelmét hivatottak megragadni. S bár zene nélkül a tánc nem az igazi, fülét mégis inkább nem olyan régi ismerőse szóváltására hegyezi. Szó se róla a bárd kiválóan érti a dolgát, azonban az ott szárba szökő események messze érdekesebbnek tűnnek. Hála eleve megosztott figyelmének, szinte fel sem fedezi a felé közeledő tüneményt, egészen addig míg az elé nem nyomja étellel megrakott tányérját. Hősünk fejében ekkor láthatóan megfogalmazódik valami, ám gyomra hangos korgása megzavarja abban, hogy gondolatait a világgal is megossza, így egy széles mosollyal és egy bólintással nyugtázza a fehérnél tán csak egy árnyalattal szőkébb hajú lány kedves gesztusát.*
- Valóban hazajöttem.
*Morogja orra alatt kaján vigyorral a képén, egyáltalán nem tartva attól, hogy megjegyzése keresetlen fülekre találna, mert azok amúgy sem értenék mi a humor tárgya. Mielőtt hozzálátna a tányéron lévő ételhez, kabátja alól előkerül egy kopott bőrkulacs, melynek tartalma egy részét az út alatt bemocskolódott kezeire önti, mely vízből természetesen a földre is jut egy kisebb adag, na nem mintha sokat rontana ez a hely jelenlegi összképén, majd úgy-ahogy megtisztított kezét a kulacsához hasonlóan kopott és ennek tetejébe meglehetőst poros kabátjába törli, ezzel gyakorlatilag feleslegessé téve az előbbi procedúrát. Az első falat leküzdésénél ismeretlen dallam issza be magát a félvér hallójárataiba. Már-már megbabonázza a gyönyörű ének s át is adná neki magát, ám korgó gyomra már sajnos nem osztozik hősünk művészi érzékén, így folytatja az evést. Mikor a második falat csusszan le nyelőcsövén, s veti bele magát az emésztés nem túl gusztusos folyamatába, a gyertyaláng fényében felcsillan egy acélpenge, majd alig egy pillanatra rá, a pengét friss vér lepi el. A félvér fejét rázva mormol el egy halk imát egy ismeretlen nyelven, majd egy újabb falatot küld le a torkán. Ahogy az ismeretlen sötételf a földre hull, hogy ott aztán kilehelje lelkét, a félvér pillantása előbb a szerencsétlen gyilkosára, majd annak cinkostársára vándorol. Ekkor találkozik tekintetük régi ismerősével, s bár hősünk egyetlen részeg este után mindössze értetlenséget vár a nőtől, ennek ellenére s a legnagyobb meglepetésére, annak arcán a felismerés jelei látszódnak.
Mit van mit tenni az invitálás hatására a félvér felpattan többé-kevésbé kényelmes s azóta már kellemesen felmelegedett helyéről, s tányérjával a kezében indul meg Rel irányába. Menet közben gondosan ügyel arra, hogy átlépje a hullát, lehetőleg úgy, hogy a vértócsát is elkerülje, ezzel sem keserítve tovább az azt feltakarítani hivatott szerencsétlen életét. Közbe-közbe óvatosan a levegőbe szimatol, ám legnagyobb szerencséjére a friss sült hús illatát, még egyelőre nem vette át a halál beálltakor bekövetkező, engedő záróizmok végeredménye. Végül helyet foglal a kijelölt asztalnál s tekintettel szerényen ám, de számára éppen megfelelően megrakott tányérjára, semmi egyebet nem vesz el az asztalról, legfeljebb egy üres poharat, melyet legnagyobb örömére az elf készségesen meg is tölt.*
- Téged is jó látni.
*Mondja ő is, előhúzva egyik ha nem a legbarátságosabb mosolyát eszköztárából, látszólag ügyet sem vetve a néhány lábnyira heverő hullára.*
- Nos, gondolom a részletekre nem vagy kíváncsi sem te, sem a jelenlévő úriemberek s úrihölgyek, így tömören: Meglehetőst ráuntam már a cipőkészítésre na meg a virágszedésre sőt, arra aztán különösen, így gondoltam szerencsét próbálok a kikötőben, hátha találok valami… Hmm… Mondjuk úgy, hogy a képességeimhez méltóbb munkát.
*Ezen a ponton magabiztosan rákacsint a nőre, s ezúttal a bordélyházakban ismeretesebb vigyorát (még, ha nem is azzal a szándékkal amivel általában szokta) húzza elő. Na persze nem az itteni intézményekben, ugyanis a korábban említett munkák sajnos nem adtak kellő keretet az efféle mókához.*
- Nalret.
*Segíti ki a nőt, majd színpadiasan megvonja vállát.*
- Tán tovább állt. Tán ő is a kikötőben próbált szerencsét. Csak az ő istenei már nem voltak hozzá oly kegyesek. Egyébként, őszintén meglep, hogy még emlékszel rám. Bár tény a legtöbb ember megjegyez ennek az átoknak köszönhetően… - *Szemeivel egy az arcába lógó hófehér tincsre sandít.* - Azonban fura mód Artheniorban ez egy meglehetőst gyakori hajszín.
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.01 14:39:37
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-01 09:06:16
Üzenet elküldve: 2022-08-01 09:06:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Agin, Nor'Deron//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden úgy alakul ahogy Relael szerette volna, mégis amikor Agin eleget téve kérésének pengéjét a sötételf húsába mártja, az elf nő éneke hirtelen marad abba. Valami döbbenet féleség ül ki arcára, vagy talán csak rácsodálkozás. Gyomra összeszorul a szörnyű látvány hatására, az erős görcs hatására hányingere támad. Kénytelen nyelni egyet, hogy ne szégyenítse meg magát a többiek előtt, közben tekintetét képtelen levenni a haldoklóról. Sokszor képzelt már el hasonlót rosszakaróval szemben, de valóban látni teljesen más. Elméje mélyéről valami azt sugallja, hogy adjon egy zöld bájitalt Vendaarnak, miközben annak teste küzd az életben maradásért. A sugallatok viszont koponyáját kapargatva az ellenkezőjét kívánják elérni, s sikerrel járnak, mert néma figyelésre kényszerítik Relaelt. Nem tudja mit érez. Semmit és egyszerre mindent. Elképed a szörnyűségen, amit ő okozott, és megrészegíti az a hatalom, amivel rendelkezhet.
Igyekszik összeszedni magát, megacélosítani elméjét, és semleges arckifejezést ölteni magára. Felkavarták a látottak, talán ez tükrözi legjobban mennyire feldúlta őt ez az apró esemény.*
- Jól van, azt hiszem jóban leszünk mi ketten.
*Egy elismerő mosollyal konstatálja, hogy Agin engedelmeskedett neki. Igyekszik erre összpontosítani, és nem arra, hogy most vált gyilkossá, ha csak közvetett módon is.*
- Amit nála találsz, az a tiéd. Fegyverek, arany, ami tetszik.
*Körbepillantva észrevesz egy újabb érkezőt, amit meglepetten tapasztal. Észre sem vette Nor'Deron érkezését, annyira beszűkült a látása erre a rövid időre.*
- Áh, Nor! De jó ismét látni téged.
*Valóban kicsit másképp viszonyul a férfihoz, mióta a bor és ördögvigyor gőzös éjszakán összetévesztette valakivel. Egy bájos, akár ártatlannak mondható mosollyal üdvözli a férfit, s ez a mosoly jól betanult módon arcán megpihenve tartósan ott is marad a beszélgetés közben.*
- Gyere, ülj le bátran, egyél valamit!
*Az asztal felé mutat, ahol a kenyér, a tojás, a zsír és egyebek találhatóak.*
- Még friss.
*Ő is oda telepedik, talán idő közben Agin is. Vet egy futó pillantást a jelenlévőkre, hogy ki merre kószál és mivel foglalatoskodik, bár leginkább az óriást keresi.*
- Ezmee! Majd fel kellene itt takarítani!
*Valahol távolabb mintha hallaná az óriás nő válaszát, de könnyen lehet, hogy csak arról mormog, hogy Sa'Tereth átkozza meg őt amiért megint ugráltatja.*
- Mesélj, hogy ment a sorod míg nem láttalak? Meg mi szél hozott ide?
*A kancsóból tölt vizet maguknak, és bár nem kedveli azt józanító hatásai miatt, de a torkában lévő gombóc nem kíván szűnni, így igyekszik azt leküzdeni a folyadék segítségével. Közben reméli, hogy a férfiak neki látnak az evésnek, mert dolguk az éppenséggel lenne, és gyengén, üres hassal nem indulhatnak el.*
- Csak egyedül? Mi lett azzal a...
*A nevet nem tudja felidézni, ezért hamar feladja a próbálkozást.*
- Szóval a bájos kis tündérrel?
*Gondosan ügyel arra, hogy elterelje a beszédtémát a mögöttük fekvő holttestről. Elvégre, ő nem is tett semmi rosszat, nem? Nem az ő kezében volt a penge.*
//Agin, Nor'Deron//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden úgy alakul ahogy Relael szerette volna, mégis amikor Agin eleget téve kérésének pengéjét a sötételf húsába mártja, az elf nő éneke hirtelen marad abba. Valami döbbenet féleség ül ki arcára, vagy talán csak rácsodálkozás. Gyomra összeszorul a szörnyű látvány hatására, az erős görcs hatására hányingere támad. Kénytelen nyelni egyet, hogy ne szégyenítse meg magát a többiek előtt, közben tekintetét képtelen levenni a haldoklóról. Sokszor képzelt már el hasonlót rosszakaróval szemben, de valóban látni teljesen más. Elméje mélyéről valami azt sugallja, hogy adjon egy zöld bájitalt Vendaarnak, miközben annak teste küzd az életben maradásért. A sugallatok viszont koponyáját kapargatva az ellenkezőjét kívánják elérni, s sikerrel járnak, mert néma figyelésre kényszerítik Relaelt. Nem tudja mit érez. Semmit és egyszerre mindent. Elképed a szörnyűségen, amit ő okozott, és megrészegíti az a hatalom, amivel rendelkezhet.
Igyekszik összeszedni magát, megacélosítani elméjét, és semleges arckifejezést ölteni magára. Felkavarták a látottak, talán ez tükrözi legjobban mennyire feldúlta őt ez az apró esemény.*
- Jól van, azt hiszem jóban leszünk mi ketten.
*Egy elismerő mosollyal konstatálja, hogy Agin engedelmeskedett neki. Igyekszik erre összpontosítani, és nem arra, hogy most vált gyilkossá, ha csak közvetett módon is.*
- Amit nála találsz, az a tiéd. Fegyverek, arany, ami tetszik.
*Körbepillantva észrevesz egy újabb érkezőt, amit meglepetten tapasztal. Észre sem vette Nor'Deron érkezését, annyira beszűkült a látása erre a rövid időre.*
- Áh, Nor! De jó ismét látni téged.
*Valóban kicsit másképp viszonyul a férfihoz, mióta a bor és ördögvigyor gőzös éjszakán összetévesztette valakivel. Egy bájos, akár ártatlannak mondható mosollyal üdvözli a férfit, s ez a mosoly jól betanult módon arcán megpihenve tartósan ott is marad a beszélgetés közben.*
- Gyere, ülj le bátran, egyél valamit!
*Az asztal felé mutat, ahol a kenyér, a tojás, a zsír és egyebek találhatóak.*
- Még friss.
*Ő is oda telepedik, talán idő közben Agin is. Vet egy futó pillantást a jelenlévőkre, hogy ki merre kószál és mivel foglalatoskodik, bár leginkább az óriást keresi.*
- Ezmee! Majd fel kellene itt takarítani!
*Valahol távolabb mintha hallaná az óriás nő válaszát, de könnyen lehet, hogy csak arról mormog, hogy Sa'Tereth átkozza meg őt amiért megint ugráltatja.*
- Mesélj, hogy ment a sorod míg nem láttalak? Meg mi szél hozott ide?
*A kancsóból tölt vizet maguknak, és bár nem kedveli azt józanító hatásai miatt, de a torkában lévő gombóc nem kíván szűnni, így igyekszik azt leküzdeni a folyadék segítségével. Közben reméli, hogy a férfiak neki látnak az evésnek, mert dolguk az éppenséggel lenne, és gyengén, üres hassal nem indulhatnak el.*
- Csak egyedül? Mi lett azzal a...
*A nevet nem tudja felidézni, ezért hamar feladja a próbálkozást.*
- Szóval a bájos kis tündérrel?
*Gondosan ügyel arra, hogy elterelje a beszédtémát a mögöttük fekvő holttestről. Elvégre, ő nem is tett semmi rosszat, nem? Nem az ő kezében volt a penge.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-29 10:44:04
Üzenet elküldve: 2022-07-29 10:44:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem szokott fenyegetőzni, inkább a tettek embere, de most mégis megtette. Ez sem fenyegetőzés volt, inkább intelem, hogy vegye komolyan a másik, mert ennek a beszélgetésnek így semmi értelme. Bejött ide jóhiszeműen, kerülve a feltűnést és a leendő munkaadó azonnal megalázta, holott azt sem tudta ki. Más esetben biztos, hogy már szúrt volna, de mint mondta, ma ő a vendég, és ez már nála elég nagy tisztelet ahhoz képest, mennyire utálja a felfuvalkodott elfeket. Ráadásul a nő, még meg is akarja öletni, amit nem vesz jó néven és a kardjához nyúl, miközben a másik férfira néz, hogy vajon az megpróbálja-e a kérést teljesíteni. Ekkor hallja meg a furcsa dúdolást a vérpezsdítő zenén keresztül, ami befurakodik a fejébe és nem ereszti. A mozdulata félbemarad, ő pedig az elf ajkait bámulja és valami furcsa jóleső érzés tölti el. A szúrás bár fájdalommal tölti el, megmozdulni nem tud, csak a zenére figyel. Az ajakain vérpatak szökik át, ami az állára indul tovább, miközben ő térdre rogy. A szemei homályosodni kezdenek, majd kihunynak belőle a fények és ő hangos puffanással eldől. A Tízek utolsó tagja is elhagyja így Lanawin földi poklát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem szokott fenyegetőzni, inkább a tettek embere, de most mégis megtette. Ez sem fenyegetőzés volt, inkább intelem, hogy vegye komolyan a másik, mert ennek a beszélgetésnek így semmi értelme. Bejött ide jóhiszeműen, kerülve a feltűnést és a leendő munkaadó azonnal megalázta, holott azt sem tudta ki. Más esetben biztos, hogy már szúrt volna, de mint mondta, ma ő a vendég, és ez már nála elég nagy tisztelet ahhoz képest, mennyire utálja a felfuvalkodott elfeket. Ráadásul a nő, még meg is akarja öletni, amit nem vesz jó néven és a kardjához nyúl, miközben a másik férfira néz, hogy vajon az megpróbálja-e a kérést teljesíteni. Ekkor hallja meg a furcsa dúdolást a vérpezsdítő zenén keresztül, ami befurakodik a fejébe és nem ereszti. A mozdulata félbemarad, ő pedig az elf ajkait bámulja és valami furcsa jóleső érzés tölti el. A szúrás bár fájdalommal tölti el, megmozdulni nem tud, csak a zenére figyel. Az ajakain vérpatak szökik át, ami az állára indul tovább, miközben ő térdre rogy. A szemei homályosodni kezdenek, majd kihunynak belőle a fények és ő hangos puffanással eldől. A Tízek utolsó tagja is elhagyja így Lanawin földi poklát.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-26 22:05:44
Üzenet elküldve: 2022-07-26 22:05:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Relael, Vendaar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem szívesen száll be a két elf közti viszályba. Egyrészt, nem sok köze van hozzá, másrészt, menne enni. Csakhogy a helyzet kezd eldurvulni. A sötételf megjegyzésén kissé meglepődik, ugyanakkor egy kicsit örül, hogy vannak még nála is rosszabb munkakeresők. Abban biztos volt, hogy ha így beszél a munkáltatóval, akkor nem ma fog munkát kapni. Megfigyeli a férfit. E rövid idő alatt, míg egy légtérben volt vele, annyit állapított meg róla, hogy gyűlöli az elfeket, bár Agin-nak itt nem volt nehéz dolga, mivel a sötételf nem vonakodott attól, hogy ezt kimutassa.
Relaelre tekint, akit nem igazán tud hova tenni. Egy ilyen megjegyzés után, amit a sötételftől kapott, Agin elküldte volna őt egy melegebb éghajlatra, nem pedig azon gondolkozott volna, hogy milyen munkát adjon neki. Relael pedig látszólag pont ezt tette. Látszólag.
Az elf parancsát Agin nem reagálja le, legalábbis az arcán nem tükröződik semmi. Mondani se mond semmit, hanem megfigyeli Relt és a sötételfet is. Nyomban leesik neki, hogy mi a helyzet. A férfi valószínűleg semmit sem tudna tenni, ha Agin most megtámadná, így könnyű ellenfél számára. Elgondolkozik. *
~ A sötételf tényleg megfenyegette Relt, de nem tudom, hogy ennyi miatt megérdemli-e a halált. Elvégre ha mindenki meghalna, aki már fenyegetőzött életében, nem maradna senki a világon. Az is világos viszont, hogy Rel nem szereti ha így beszélnek vele. ~
* Agin elhatározza magát. Mivel Relael valamit művelt a sötételfel, nem egészen lenne becsületes, ha Agin nyakra menne, és lefejezné őt. Viszont mindenképp meg kell leckéztetni őt, ahogy Relael is mondta. Ha jobban belegondol, az elf sosem mondta hogy ölje meg őt, csak azt hogy szúrja le. Azt pedig megteszi. Kése nincsen, de előveszi az egyik rövid kardját, és olyan gyorsan, amennyire tud egy döfést küld a sötételf mellkasa felé. Látja, hogy a mellvértje valamivel megnehezítheti a dolgát, épp ezért céloz oda. Ha betalál, a sötételf valószínűleg nem fog meghalni, legalábbis nem egyből, így lehet még esélye a túlélésre, ugyanakkor nem fog már tudni rendesen harcolni, és a büntetését is megkapja, amiért Relt fenyegette.
A távolinak tűnő füstőlt hús illata ott leng Agin orra alatt, ő pedig már alig várja, hogy ne csak szagolja, hanem kóstolja is.*
//Relael, Vendaar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem szívesen száll be a két elf közti viszályba. Egyrészt, nem sok köze van hozzá, másrészt, menne enni. Csakhogy a helyzet kezd eldurvulni. A sötételf megjegyzésén kissé meglepődik, ugyanakkor egy kicsit örül, hogy vannak még nála is rosszabb munkakeresők. Abban biztos volt, hogy ha így beszél a munkáltatóval, akkor nem ma fog munkát kapni. Megfigyeli a férfit. E rövid idő alatt, míg egy légtérben volt vele, annyit állapított meg róla, hogy gyűlöli az elfeket, bár Agin-nak itt nem volt nehéz dolga, mivel a sötételf nem vonakodott attól, hogy ezt kimutassa.
Relaelre tekint, akit nem igazán tud hova tenni. Egy ilyen megjegyzés után, amit a sötételftől kapott, Agin elküldte volna őt egy melegebb éghajlatra, nem pedig azon gondolkozott volna, hogy milyen munkát adjon neki. Relael pedig látszólag pont ezt tette. Látszólag.
Az elf parancsát Agin nem reagálja le, legalábbis az arcán nem tükröződik semmi. Mondani se mond semmit, hanem megfigyeli Relt és a sötételfet is. Nyomban leesik neki, hogy mi a helyzet. A férfi valószínűleg semmit sem tudna tenni, ha Agin most megtámadná, így könnyű ellenfél számára. Elgondolkozik. *
~ A sötételf tényleg megfenyegette Relt, de nem tudom, hogy ennyi miatt megérdemli-e a halált. Elvégre ha mindenki meghalna, aki már fenyegetőzött életében, nem maradna senki a világon. Az is világos viszont, hogy Rel nem szereti ha így beszélnek vele. ~
* Agin elhatározza magát. Mivel Relael valamit művelt a sötételfel, nem egészen lenne becsületes, ha Agin nyakra menne, és lefejezné őt. Viszont mindenképp meg kell leckéztetni őt, ahogy Relael is mondta. Ha jobban belegondol, az elf sosem mondta hogy ölje meg őt, csak azt hogy szúrja le. Azt pedig megteszi. Kése nincsen, de előveszi az egyik rövid kardját, és olyan gyorsan, amennyire tud egy döfést küld a sötételf mellkasa felé. Látja, hogy a mellvértje valamivel megnehezítheti a dolgát, épp ezért céloz oda. Ha betalál, a sötételf valószínűleg nem fog meghalni, legalábbis nem egyből, így lehet még esélye a túlélésre, ugyanakkor nem fog már tudni rendesen harcolni, és a büntetését is megkapja, amiért Relt fenyegette.
A távolinak tűnő füstőlt hús illata ott leng Agin orra alatt, ő pedig már alig várja, hogy ne csak szagolja, hanem kóstolja is.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-26 09:17:08
Üzenet elküldve: 2022-07-26 09:17:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
*Akármennyire is nehezére esik, igyekszik hinni Nellnek a fürdést illetőleg. Meg ugyebár továbbra is úgy van vele, hogy ez kis áldozat a nagyobb jó érdekében. Ha kap enni, cserébe időnként lefürdik. Így minden megjegyzésre helyeslőn bólogat, miközben a szerzett ételt tünteti el.
Addig pedig van bőven ideje figyelni Nell táncát, ami mellé hallgathatja a zenét. Ezen felül pedig nézheti Relael intézkedését, ha már onnan hallani annyira nem hallja, hogy mi történik igazából. Bár azt valahogy azért érzi, hogy arrafelé elég puskaporosnak tűnik a hangulat.
Idő közben pedig egy újabb idegen érkezik, de a csuklya miatt nem igazán látja miféle is lehet. Aztán lekerül a darab és kivillan a hószín haj. Felbandzsít a saját sörényére, ami ha nem is ugyan olyan, de akad hasonlóság, aztán túl is teszi magát rajta. Nell táncol, Relael dolgozik, az új jövevény pedig figyel. Ő maga pedig lassan befejezi az evést és eljön az ideje a fürdőnek. Amit még egy utolsó megmozdulással azért elhúz. Bekapja az utolsó falat tojást, felpattan a székre, majd a kiürült tányért megpakolja egy kevéske hússal, kenyérrel és tojással. Mezítlábas talpaival végigcsattog a padlón, hogy a hóhajú elé rakja az ételt. Nem tudja ki lehet, de ha mindenkinek szól az étel, akkor az új vendéget is megkínálja. Persze arra ügyelve, hogy maradjon a többieknek is. Megereszt egy tojásmaszatos bájmosolyt, majd sarkon fordulva totyog vissza Nellhez. Nem igazán akarja megtörni a táncot, de egy pillanatra muszáj lesz.*
- Akkor az emeleten van a dézsa?
*Húzogatja meg finoman a ruháját, hogy felhívja magára a figyelmet. Azután pedig, amint el lesz igazítva megy is lecsutakolni magát.*
*Akármennyire is nehezére esik, igyekszik hinni Nellnek a fürdést illetőleg. Meg ugyebár továbbra is úgy van vele, hogy ez kis áldozat a nagyobb jó érdekében. Ha kap enni, cserébe időnként lefürdik. Így minden megjegyzésre helyeslőn bólogat, miközben a szerzett ételt tünteti el.
Addig pedig van bőven ideje figyelni Nell táncát, ami mellé hallgathatja a zenét. Ezen felül pedig nézheti Relael intézkedését, ha már onnan hallani annyira nem hallja, hogy mi történik igazából. Bár azt valahogy azért érzi, hogy arrafelé elég puskaporosnak tűnik a hangulat.
Idő közben pedig egy újabb idegen érkezik, de a csuklya miatt nem igazán látja miféle is lehet. Aztán lekerül a darab és kivillan a hószín haj. Felbandzsít a saját sörényére, ami ha nem is ugyan olyan, de akad hasonlóság, aztán túl is teszi magát rajta. Nell táncol, Relael dolgozik, az új jövevény pedig figyel. Ő maga pedig lassan befejezi az evést és eljön az ideje a fürdőnek. Amit még egy utolsó megmozdulással azért elhúz. Bekapja az utolsó falat tojást, felpattan a székre, majd a kiürült tányért megpakolja egy kevéske hússal, kenyérrel és tojással. Mezítlábas talpaival végigcsattog a padlón, hogy a hóhajú elé rakja az ételt. Nem tudja ki lehet, de ha mindenkinek szól az étel, akkor az új vendéget is megkínálja. Persze arra ügyelve, hogy maradjon a többieknek is. Megereszt egy tojásmaszatos bájmosolyt, majd sarkon fordulva totyog vissza Nellhez. Nem igazán akarja megtörni a táncot, de egy pillanatra muszáj lesz.*
- Akkor az emeleten van a dézsa?
*Húzogatja meg finoman a ruháját, hogy felhívja magára a figyelmet. Azután pedig, amint el lesz igazítva megy is lecsutakolni magát.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-25 23:31:39
Üzenet elküldve: 2022-07-25 23:31:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
*Bár a sok romhalmaz közt nem könnyű feladat megtalálni azt az egy konkrétat, amit az ember keres, a félvér szerencsésnek mondhatja magát amiért még sötétedés előtt a varjú cégér alatt állhat. Halk sóhaj hagyja el ajkait. Hosszú út vezetett ide, egy oroszlán barlangja mellett, az úti cél pedig egy patkány veremben, de csak ideért egy darabban, holott még csak azt sem tudta mit várjon az egésztől. Egy újabb megfáradt sóhaj, majd hősünk kihúzva magát belép az ajtón. Legnagyobb meglepetésére a jóval kellemesebb látvány fogadja belül, mint ahogy azt a külcsín indokolná, bár meg kell jegyezni, hogy elsősorban ehhez leginkább egy ismerős és néhány kevésbé ismerős csinos arcnak nagyon is nagy köze van, másodsorban pedig, még bőven van helye fejlesztéseknek. A félvér állát vakargatva vizsgálja a fogadót mígnem megfogalmazóik benne a tömör s egyben jogos kritika.*
~Félkész.~
*Mivel régi ismerőse épp elfoglalt s valószínűleg amúgy sem ismerné fel egykönnyen, a félvér nem csap nagy feltűnést. Sőt, csendben halad, ülőalkalmatosságot keresve, lehetőleg egy árnyékos helyen, s mikor megleli azt, valamint arról is megbizonyosodik, hogy az kellően stabil, kényelmesen helyet foglal. Csak ekkor dobja hátra az arca nagy részére árnyékot vető csuklyáját, majd szája szélén halovány mosollyal várja a továbbiakat. Ha jól értelmezte az érkezésekor fél füllel halott mondatokat, akkor hamarosan amúgy is műsor várható.*
*Bár a sok romhalmaz közt nem könnyű feladat megtalálni azt az egy konkrétat, amit az ember keres, a félvér szerencsésnek mondhatja magát amiért még sötétedés előtt a varjú cégér alatt állhat. Halk sóhaj hagyja el ajkait. Hosszú út vezetett ide, egy oroszlán barlangja mellett, az úti cél pedig egy patkány veremben, de csak ideért egy darabban, holott még csak azt sem tudta mit várjon az egésztől. Egy újabb megfáradt sóhaj, majd hősünk kihúzva magát belép az ajtón. Legnagyobb meglepetésére a jóval kellemesebb látvány fogadja belül, mint ahogy azt a külcsín indokolná, bár meg kell jegyezni, hogy elsősorban ehhez leginkább egy ismerős és néhány kevésbé ismerős csinos arcnak nagyon is nagy köze van, másodsorban pedig, még bőven van helye fejlesztéseknek. A félvér állát vakargatva vizsgálja a fogadót mígnem megfogalmazóik benne a tömör s egyben jogos kritika.*
~Félkész.~
*Mivel régi ismerőse épp elfoglalt s valószínűleg amúgy sem ismerné fel egykönnyen, a félvér nem csap nagy feltűnést. Sőt, csendben halad, ülőalkalmatosságot keresve, lehetőleg egy árnyékos helyen, s mikor megleli azt, valamint arról is megbizonyosodik, hogy az kellően stabil, kényelmesen helyet foglal. Csak ekkor dobja hátra az arca nagy részére árnyékot vető csuklyáját, majd szája szélén halovány mosollyal várja a továbbiakat. Ha jól értelmezte az érkezésekor fél füllel halott mondatokat, akkor hamarosan amúgy is műsor várható.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-25 11:06:59
Üzenet elküldve: 2022-07-25 11:06:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 227
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Aktív képesség: bárdzene//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Agin nem kifejezetten meggyőző ha bocsánatkérésről van szó, de szerencséjére Relael kedveli ha hízelegnek neki, így valamivel elnézőbb is. Nem szakítja félbe a férfit, tovább piszkálgatja körmeit, s kéreti magát. Egyébként is meglepően szórakoztató, ahogy a rövidéletű sután próbálkozik.*
- El van nézve.
*Feleli egy bájos mosollyal, ám a további kérdésre kénytelen elhalasztani a választ, mert sajnos fontosabb dolga is akad. Meg kell nevelnie egy pimasz kormost. Amit azonban tapasztal túlmegy minden korábbin, mi tagadás meg is lepődik, ezt nem is tudja kellőképpen leplezni.*
- Nahát.
*Méregeti kicsit a másikat, és a lehetőségeket, akár úgy tűnhet, hogy azon morfondírozik, hogy milyen munkát adjon Vendaarnak.*
- Tudod mit? Meggondoltam magamat, fiú. Ha tényleg bizonyítani szeretnél, akkor fogd a késedet, és szúrd le a férget!
*Egy mosollyal arcán dől hátra székében, s a már korábban is számtalanszor elismételt altatódalt kezdi el lágyan dudorászni. Tekintetét közben Vendaarra függeszti, pislogás nélkül bámulva őt. Világos zöld íriszei közepén aprócska ponttá zsugorodik szembogara, tekintete talán most először válik nyíltan fenyegetővé, mint egy macskának miközben a védtelen egeret bámulja, hogy lecsaphasson rá. Ám ő csak a lehetőséget teremti meg, amivel Agin élhet vele, ha van elég mersze hozzá.*
//Aktív képesség: bárdzene//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Agin nem kifejezetten meggyőző ha bocsánatkérésről van szó, de szerencséjére Relael kedveli ha hízelegnek neki, így valamivel elnézőbb is. Nem szakítja félbe a férfit, tovább piszkálgatja körmeit, s kéreti magát. Egyébként is meglepően szórakoztató, ahogy a rövidéletű sután próbálkozik.*
- El van nézve.
*Feleli egy bájos mosollyal, ám a további kérdésre kénytelen elhalasztani a választ, mert sajnos fontosabb dolga is akad. Meg kell nevelnie egy pimasz kormost. Amit azonban tapasztal túlmegy minden korábbin, mi tagadás meg is lepődik, ezt nem is tudja kellőképpen leplezni.*
- Nahát.
*Méregeti kicsit a másikat, és a lehetőségeket, akár úgy tűnhet, hogy azon morfondírozik, hogy milyen munkát adjon Vendaarnak.*
- Tudod mit? Meggondoltam magamat, fiú. Ha tényleg bizonyítani szeretnél, akkor fogd a késedet, és szúrd le a férget!
*Egy mosollyal arcán dől hátra székében, s a már korábban is számtalanszor elismételt altatódalt kezdi el lágyan dudorászni. Tekintetét közben Vendaarra függeszti, pislogás nélkül bámulva őt. Világos zöld íriszei közepén aprócska ponttá zsugorodik szembogara, tekintete talán most először válik nyíltan fenyegetővé, mint egy macskának miközben a védtelen egeret bámulja, hogy lecsaphasson rá. Ám ő csak a lehetőséget teremti meg, amivel Agin élhet vele, ha van elég mersze hozzá.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-24 11:01:31
Üzenet elküldve: 2022-07-24 11:01:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Relael, Agin, említve Nellethyen és Strat//
*Ami azt illetti ő is kezd megéhezni, ez főleg abból adódik, hogy az ételek illata megcsapja az orrát, és kéretlenül beférkőzik talán még a bőre alá is. Amíg a másikkal beszélget az elf, nem is igen zavartatja magát, de azért megnézi magának a másikat. Már csak azért is, mert lehet, hogy egy levegőt kell szívnia vele majd, ha mégis itt maradna Relalel főnöksége alatt. Bármennyire is taszítja a lehetőség, nem igen tudna olyan munkát kapni, ahol ne valamelyik torzszülött lenne a munkaadója. De legalább Vendaar nem nézi le jobban az elfeket, mint a többi fajt. Ugyanannyira utálja mindet, nem válogat. Majd, ha bizonyított egy-egy példánya, azokat emberszámba veszi. Ez egyelőre nem történik meg, sőt szemeiben viharfelhők gyülekeznek a pökhendi kislány láttán. De legalább tudja, hogy hányadán állnak. Nem jósol sokat a közös jövőjüknek, ha ennyire puskaporos lesz a viszony. Mi több fel is áll az asztaltól, úgy néz ki, hogy nem kíván ennek a dolognak több esélyt adni.*
- Ha nem a vendéged lennék, a fejed feltűzném egy botra és azzal mosnám fel a latrinádat. Ha már ilyen szép hosszú hajad van, Relael Ellerin lae'Natar. Ingyen. *Teszi még hozzá, de mivel van benne betyárbecsület, ad még egy esélyt a csitrinek.*
- Még egyszer megkérdezem. Van-e munkád az egykori tízek egyikének számára, vagy távozhatok? *Pedig akár szívesen maradna, a bárd muzsikára lejtő fehérnép elég kellemes számára. De csak emiatt felesleges lett volna ennyit utaznia. Így már csak az elfen múlik, hogy marad-e, vagy visszatér korábbi unott életéhez.*
//Relael, Agin, említve Nellethyen és Strat//
*Ami azt illetti ő is kezd megéhezni, ez főleg abból adódik, hogy az ételek illata megcsapja az orrát, és kéretlenül beférkőzik talán még a bőre alá is. Amíg a másikkal beszélget az elf, nem is igen zavartatja magát, de azért megnézi magának a másikat. Már csak azért is, mert lehet, hogy egy levegőt kell szívnia vele majd, ha mégis itt maradna Relalel főnöksége alatt. Bármennyire is taszítja a lehetőség, nem igen tudna olyan munkát kapni, ahol ne valamelyik torzszülött lenne a munkaadója. De legalább Vendaar nem nézi le jobban az elfeket, mint a többi fajt. Ugyanannyira utálja mindet, nem válogat. Majd, ha bizonyított egy-egy példánya, azokat emberszámba veszi. Ez egyelőre nem történik meg, sőt szemeiben viharfelhők gyülekeznek a pökhendi kislány láttán. De legalább tudja, hogy hányadán állnak. Nem jósol sokat a közös jövőjüknek, ha ennyire puskaporos lesz a viszony. Mi több fel is áll az asztaltól, úgy néz ki, hogy nem kíván ennek a dolognak több esélyt adni.*
- Ha nem a vendéged lennék, a fejed feltűzném egy botra és azzal mosnám fel a latrinádat. Ha már ilyen szép hosszú hajad van, Relael Ellerin lae'Natar. Ingyen. *Teszi még hozzá, de mivel van benne betyárbecsület, ad még egy esélyt a csitrinek.*
- Még egyszer megkérdezem. Van-e munkád az egykori tízek egyikének számára, vagy távozhatok? *Pedig akár szívesen maradna, a bárd muzsikára lejtő fehérnép elég kellemes számára. De csak emiatt felesleges lett volna ennyit utaznia. Így már csak az elfen múlik, hogy marad-e, vagy visszatér korábbi unott életéhez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 50-69