Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1879. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-06-05 21:24:08
Üzenet elküldve: 2026-06-05 21:24:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*A gyújtópálcika végén egyensúlyozza az apró lángot, amikor Nori Leina rivalló hangja szinte betölti a pult előtti teret. A keze megáll a mozdulat közben; a pálcika vége kesernyésen elparázslik anélkül, hogy beteljesítette volna szent feladatát.
A pipa fölött néz a feketehajú lányra. Szemöldökei között egyre mélyülő árkok jelzik véleményét a hangerőről és a hangnemről. Bár a különféle hajókon szolgálva megszokta az érdesebb stílust, azt azért nem tűrheti, hogy bárki az utcáról beesve így szóljon rá. Leengedi kezeit, a gyújtópálcikát a gyertya egyik oldala mellé ejti, a pipát a másik oldala mellé teszi. Tenyereit a pultra simítja, kissé megtámaszkodik rajta, és úgy nézi a nagyon, nagyon fura lányt. És hallgatja. És egyre kevesebb kedve van hozzá. Ha valóban a Taverna felkent pultosa lenne, hát most úgy baszná ki a lányt a macskájával együtt az utcára, hogy csak úgy nyekkenne a saját taknyában-nyálában. De, minthogy csak egy zöldfülű mindenes, és ez most nem egy karavella dereka, inkább nem avatkozik be. Egyelőre nem. Talán szükség se lesz rá, abból ítélve, ahogy Dayaneer, amolyan rangidősként elkáromkodja magát, és kimondja azt, amire maga is gondol. Bár nem helyénvaló időben éri a felismerés, de a fenébe is: egyre jobban kedveli a nőt.
Tekintete egy pillanatra az imént gyakorlatilag megfenyegetett ifjúra téved. Nem olyannak nézi őt aki feltétlenül pátyolgatásra szorulna, de nem is szívesen nézné meg, hogy mire menne a zsoldos-féle a varázshasználóval szemben. És a Tavernáért is kár lenne, ha leégne. Kezd a szívéhez nőni a hely.*
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-06-05 06:57:05
Üzenet elküldve: 2026-06-05 06:57:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Már meglehetősen bánja, hogy nem hagyta csak úgy a szobájába vonulni a leányt, amikor épp útjára indult. Kész csoda, hogy szerencsétlen boszorkány eddig nem kapott idegösszeroppanást errefelé, elvégre Niall és Daya bizalmatlan kérdéseinél azért sokkal-sokkal rosszabb dolgok is akadnak a Kikötőben. Talán olyankor éppen azt a rátarti oldalát mutatja, amiből kaphattak egy kis ízelítőt az utóbbi percekben, s talán mindenféle rontást szór azokra, akik nem kedvére valóan szólnak hozzá.
Az a felsipított "Elég már" mintha egyenesen az ő fejéből szólna, a leány hisztérikus viselkedése egyre inkább kezd az idegeire menni. Legyen bármennyire is kíváncsi arra a bizonyos ereklyére és a háború kitörésére, egyre kevésbé gondolja úgy, hogy megéri ezt a bosszankodást. Nem is felel arra a költőinek vélt tovább nyavalygó kérdésre, amit egy szempillantás alatt felvált az a hátborzongató és egyben bicskanyitogató magabiztosság.
Higgadtságát azonban addig a pillanatig sikerül csupán megőriznie, amíg Norileina el nem kezdi fenyegetni a Kölyköt. Nem az önjelölten igazságért harcoló hős tettvágya lobban fel benne az elesett gyermek védelmére, a tiszteletlenség és ez a kibírhatatlan szeszély, ami ezen a ponton a felszínre csalogatja a wegtoreniek hírhedten heves természetét. Öklét nagy erővel csapja a pult lapjára, ha bele is sajdult keze, most még nem érzi a méregtől.*
- All'enat drav! *dörrennek élesen a levegőbe szavai, s nem kell hozzá nyugati nyelvekre szakosodott professzornak lenni, hogy az ember már a hangsúlyból rájöjjön az elhangzottak trágár mivoltára. Az ibriszpillantások perzselve szegeződnek Norileinára, olyannak tűnik most, aki bármikor ugrásra kész, ha a helyzet megkívánja*
- Abbahagyjuk a kérdezősködést. *szögezi le továbbra is emelt hangon majd fenyegetően előrébb hajolva a pult felett szinte sziszegi a folytatást* - De ha még egyszer ok nélkül fenyegetőzöl, akkor nézhetsz magadnak másik fogadót, Nelirával együtt.
*Hogy ennél fejben sokkalta rosszabb következményekre gondolt, az bizony ott lángol a zöldekben. Nem áll persze szándékában elküldeni Nelirát, de úgy tűnt a boszorkány igencsak kedveli őt, így talán, ha maga miatt nem is, legalább azért visszafogja magát, hogy a szőkeséget ne golyózza ki az állásából.*
- Értve vagyok? *úgy tűnik addig nem ereszti a barna tekintetet, amíg úgy nem ítéli, hogy eljutott a leány bolond agyáig a mondandója.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.05 08:14:33
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Már meglehetősen bánja, hogy nem hagyta csak úgy a szobájába vonulni a leányt, amikor épp útjára indult. Kész csoda, hogy szerencsétlen boszorkány eddig nem kapott idegösszeroppanást errefelé, elvégre Niall és Daya bizalmatlan kérdéseinél azért sokkal-sokkal rosszabb dolgok is akadnak a Kikötőben. Talán olyankor éppen azt a rátarti oldalát mutatja, amiből kaphattak egy kis ízelítőt az utóbbi percekben, s talán mindenféle rontást szór azokra, akik nem kedvére valóan szólnak hozzá.
Az a felsipított "Elég már" mintha egyenesen az ő fejéből szólna, a leány hisztérikus viselkedése egyre inkább kezd az idegeire menni. Legyen bármennyire is kíváncsi arra a bizonyos ereklyére és a háború kitörésére, egyre kevésbé gondolja úgy, hogy megéri ezt a bosszankodást. Nem is felel arra a költőinek vélt tovább nyavalygó kérdésre, amit egy szempillantás alatt felvált az a hátborzongató és egyben bicskanyitogató magabiztosság.
Higgadtságát azonban addig a pillanatig sikerül csupán megőriznie, amíg Norileina el nem kezdi fenyegetni a Kölyköt. Nem az önjelölten igazságért harcoló hős tettvágya lobban fel benne az elesett gyermek védelmére, a tiszteletlenség és ez a kibírhatatlan szeszély, ami ezen a ponton a felszínre csalogatja a wegtoreniek hírhedten heves természetét. Öklét nagy erővel csapja a pult lapjára, ha bele is sajdult keze, most még nem érzi a méregtől.*
- All'enat drav! *dörrennek élesen a levegőbe szavai, s nem kell hozzá nyugati nyelvekre szakosodott professzornak lenni, hogy az ember már a hangsúlyból rájöjjön az elhangzottak trágár mivoltára. Az ibriszpillantások perzselve szegeződnek Norileinára, olyannak tűnik most, aki bármikor ugrásra kész, ha a helyzet megkívánja*
- Abbahagyjuk a kérdezősködést. *szögezi le továbbra is emelt hangon majd fenyegetően előrébb hajolva a pult felett szinte sziszegi a folytatást* - De ha még egyszer ok nélkül fenyegetőzöl, akkor nézhetsz magadnak másik fogadót, Nelirával együtt.
*Hogy ennél fejben sokkalta rosszabb következményekre gondolt, az bizony ott lángol a zöldekben. Nem áll persze szándékában elküldeni Nelirát, de úgy tűnt a boszorkány igencsak kedveli őt, így talán, ha maga miatt nem is, legalább azért visszafogja magát, hogy a szőkeséget ne golyózza ki az állásából.*
- Értve vagyok? *úgy tűnik addig nem ereszti a barna tekintetet, amíg úgy nem ítéli, hogy eljutott a leány bolond agyáig a mondandója.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.05 08:14:33
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-06-02 23:44:08
Üzenet elküldve: 2026-06-02 23:44:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Norileina szinte sikoltó kifakadására feszülten húzza ki magát, mint ki máris támadásra számít a nőtől. És nem is csak magát félti, hanem inkább az egész tavernát, ugyanis egyre inkább meggyőződése, hogy a feketeség fejében nincs minden rendben. Ez pedig fegyverekkel és mágikus képességekkel vegyítve igencsak veszélyes elegyet alkot a lány közvetlen környezetére, ha netán ennél is jobban elszabadulnának az indulatok...
Vet egy pillantást, elsősorban Niallra és Dayaneerre, hogy a készültségüket felmérje, ám közben Norileina ismét mintha lehiggadna. Kár, hogy ettől csak még hátborzongatóbb lesz...
Az előbbiek után már annyira nem is érdeklik a válaszok, de ha akarja, ha nem, a barnák végül felé fordulnak, miután a pultos-párosnak válaszolt a feketeség. Úgyhogy ő nagyon igyekszik látványosan figyelni, mert úgy érzi, nem volna jó felbosszantani a boszorkányt. Bár a figyelmet megjátszania nem kell, nehezen is ragadhatná magához más.
Norileina megmenekülésének körülményeiről nem sok derül ki, Yillith kinézete meg... változó. Kellemetlenül ismerős részlet.
De az igazán kellemetlen csak a neki szegezett kérdés lesz. A hozzá csapott, még csak nem is burkolt fenyegetés meg egyenesen ijesztő. Egy-két pillanatig csak bámul, majd erőltetve lazít feszült tartásán.*
- Eszemben sem volna! - *Feleli, rosszul játszva a könnyedséget, de még egy vérszegény mosolyt is sikerül az arcára kényszerítenie.
Láthatóan úgy döntött, hogy nem veszi föl a fenyegetést, s bár sejti, hogy átlátszó a simulékonysága, azt is gondolja, hogy ez nem feltétlenül baj, hiszen ez is árulkodhat békés elhatározásáról.
Hogy idegességét leplezze, a kezében fogott kenyérmaradékot matatja.*
- Csak próbáltam átlátni a történteket és hogy... hm... de igazad van. Én úgysem tehetek semmit, úgyhogy nem számít. Reméljük, hogy Abogr mesterrel találtok megoldást. - *Biccent, ráhagyva a "nagyokra" az orkos helyzet, meg a körülöttük lévő rejtélyek megoldását. Ezzel pedig mint aki letudva érzi a válaszát, még bele is harap az eddig kezei között forgatott kenyérbe, elfordítva tekintetét, hacsak nem tartóztatják a barnák.
Javarészt igazából úgy is gondolja, ahogy mondja. Ő most a Kikötő és a saját körülményei rabja, tényleg nem számít, mit tud vagy nem tud, a helyzethez nem fog tudni hozzátenni. Itt még kutatni sem tud, legalábbis nincs tudomása könyvtárról a Kikötőben. Üzenni talán üzenhetne, de ha a hírek igazak, az az üzenet sem valószínű, hogy eljutna Artheniorba. Nem mellesleg pedig kerülni igyekszik a bajt - erre most emlékezteti is magát. Nem is érti, miért ment ebbe bele.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Norileina szinte sikoltó kifakadására feszülten húzza ki magát, mint ki máris támadásra számít a nőtől. És nem is csak magát félti, hanem inkább az egész tavernát, ugyanis egyre inkább meggyőződése, hogy a feketeség fejében nincs minden rendben. Ez pedig fegyverekkel és mágikus képességekkel vegyítve igencsak veszélyes elegyet alkot a lány közvetlen környezetére, ha netán ennél is jobban elszabadulnának az indulatok...
Vet egy pillantást, elsősorban Niallra és Dayaneerre, hogy a készültségüket felmérje, ám közben Norileina ismét mintha lehiggadna. Kár, hogy ettől csak még hátborzongatóbb lesz...
Az előbbiek után már annyira nem is érdeklik a válaszok, de ha akarja, ha nem, a barnák végül felé fordulnak, miután a pultos-párosnak válaszolt a feketeség. Úgyhogy ő nagyon igyekszik látványosan figyelni, mert úgy érzi, nem volna jó felbosszantani a boszorkányt. Bár a figyelmet megjátszania nem kell, nehezen is ragadhatná magához más.
Norileina megmenekülésének körülményeiről nem sok derül ki, Yillith kinézete meg... változó. Kellemetlenül ismerős részlet.
De az igazán kellemetlen csak a neki szegezett kérdés lesz. A hozzá csapott, még csak nem is burkolt fenyegetés meg egyenesen ijesztő. Egy-két pillanatig csak bámul, majd erőltetve lazít feszült tartásán.*
- Eszemben sem volna! - *Feleli, rosszul játszva a könnyedséget, de még egy vérszegény mosolyt is sikerül az arcára kényszerítenie.
Láthatóan úgy döntött, hogy nem veszi föl a fenyegetést, s bár sejti, hogy átlátszó a simulékonysága, azt is gondolja, hogy ez nem feltétlenül baj, hiszen ez is árulkodhat békés elhatározásáról.
Hogy idegességét leplezze, a kezében fogott kenyérmaradékot matatja.*
- Csak próbáltam átlátni a történteket és hogy... hm... de igazad van. Én úgysem tehetek semmit, úgyhogy nem számít. Reméljük, hogy Abogr mesterrel találtok megoldást. - *Biccent, ráhagyva a "nagyokra" az orkos helyzet, meg a körülöttük lévő rejtélyek megoldását. Ezzel pedig mint aki letudva érzi a válaszát, még bele is harap az eddig kezei között forgatott kenyérbe, elfordítva tekintetét, hacsak nem tartóztatják a barnák.
Javarészt igazából úgy is gondolja, ahogy mondja. Ő most a Kikötő és a saját körülményei rabja, tényleg nem számít, mit tud vagy nem tud, a helyzethez nem fog tudni hozzátenni. Itt még kutatni sem tud, legalábbis nincs tudomása könyvtárról a Kikötőben. Üzenni talán üzenhetne, de ha a hírek igazak, az az üzenet sem valószínű, hogy eljutna Artheniorba. Nem mellesleg pedig kerülni igyekszik a bajt - erre most emlékezteti is magát. Nem is érti, miért ment ebbe bele.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-06-01 19:46:45
Üzenet elküldve: 2026-06-01 19:46:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Nem érzi magát hibásnak azért, mert egyre kellemetlenebbül viselkedik. Sarokba szorított kutyának érzi magát, akit ugyan rugdosni még nem kezdett el a nép, de a soha véget nem érő kérdések zápora már legalább annyira fájdalmas. Szörnyecske felbukkanása is csak néhány meglepett tekintet erejéig képes elterelni a figyelmet. A rövidhajú lány kérdez, kérdez és kérdez. Fekete ajkai már éppen nyílnának válaszra, de Dayaneer beléfojtja a szót egy újabb, megint csak támadásnak érzett kérdéssel, Niall pedig még arra is rákontráz. A hangok egymás után visszhangzanak a fejében, miközben úgy érzi magát, mintha egyre mélyebbre süllyedne a víz alatt, legalábbis a hangok egyre távolibbnak, mégis egyre kellemetlenebbnek hallatszódnak.*
- ELÉG MÁR! *kiált fel, szinte sikítva.* Széthasad tőletek a fejem! *dörzsöli is meg a homlokát.* Kérdések, kérdések és kérdések… Nem tudnátok végre befogni, és hagyni, hogy létezzek? Hm? Miért kínoztok?! *Már épp a könnyek is kicsordulnának a szeméből, de a semmiből jött kifakadása ekkor hirtelen véget is ér. Tekintete épp csak néhány másodpercig tűnik üvegesnek, jelezve, hogy valami történt, utána arckifejezése már újra nyugodtabbá válik.*
- Én nem kezdek semmit azzal, amit mondok. Kérdeztek, én pedig elmondom az igazat. Hogy mihez kezdetek „ezzel az egésszel”, az a ti bajotok, nem az enyém. *Niallnak és Dayaneernek ennyit szán, barnái ezt követően már Garsinra szegeződnek, de csak miután odalépett a pulthoz, hogy levegye onnan Szörnyecskét, és magához ölelje. Ha már itt sem szeretik őt, legalább simogathatja a macskát.*
- A túlélésem oka olyasmi, amit nem értenél. Nem e világi szövetséges segített nekem, amiért évekig viseltem gondját. Búcsúzásul megmentette az életem. Yillith pedig… úgy néz ki, ahogy épp akar. Néha bájos sötételf, máskor harcos amazon szarvakkal. Egy a közös, mindig női alakban jelenik meg. Azt meg inkább te magyarázd meg nekem, hogy miért érdekel, hol van az a bizonyos varázstárgy? Csak mert, ha megpróbálod rátenni a kezed, akkor én fogok gondoskodni arról, hogy olyan sérüléseid legyenek, amiket nem gyógyít meg egy kis víz. Értve, ugye? *Játékos mosolyt ejt meg a lány felé, miközben szemrebbenés nélkül fenyegeti meg.
Elege van. Elege van abból, hogy faggatják, miközben talán nem is hisznek neki, csak őrültnek gondolják. Mindig ez van. Mindig.*
~Bárcsak ne hagyott volna Nelira magamra… ő megért… és így szeret… ~ *Tekintete szomorúra vált, miközben a falat kezdi bámulni Niall és Dayaneer mögött. A messzeségbe vágyik, amit most elrejt előle az a rohadt fal.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Nem érzi magát hibásnak azért, mert egyre kellemetlenebbül viselkedik. Sarokba szorított kutyának érzi magát, akit ugyan rugdosni még nem kezdett el a nép, de a soha véget nem érő kérdések zápora már legalább annyira fájdalmas. Szörnyecske felbukkanása is csak néhány meglepett tekintet erejéig képes elterelni a figyelmet. A rövidhajú lány kérdez, kérdez és kérdez. Fekete ajkai már éppen nyílnának válaszra, de Dayaneer beléfojtja a szót egy újabb, megint csak támadásnak érzett kérdéssel, Niall pedig még arra is rákontráz. A hangok egymás után visszhangzanak a fejében, miközben úgy érzi magát, mintha egyre mélyebbre süllyedne a víz alatt, legalábbis a hangok egyre távolibbnak, mégis egyre kellemetlenebbnek hallatszódnak.*
- ELÉG MÁR! *kiált fel, szinte sikítva.* Széthasad tőletek a fejem! *dörzsöli is meg a homlokát.* Kérdések, kérdések és kérdések… Nem tudnátok végre befogni, és hagyni, hogy létezzek? Hm? Miért kínoztok?! *Már épp a könnyek is kicsordulnának a szeméből, de a semmiből jött kifakadása ekkor hirtelen véget is ér. Tekintete épp csak néhány másodpercig tűnik üvegesnek, jelezve, hogy valami történt, utána arckifejezése már újra nyugodtabbá válik.*
- Én nem kezdek semmit azzal, amit mondok. Kérdeztek, én pedig elmondom az igazat. Hogy mihez kezdetek „ezzel az egésszel”, az a ti bajotok, nem az enyém. *Niallnak és Dayaneernek ennyit szán, barnái ezt követően már Garsinra szegeződnek, de csak miután odalépett a pulthoz, hogy levegye onnan Szörnyecskét, és magához ölelje. Ha már itt sem szeretik őt, legalább simogathatja a macskát.*
- A túlélésem oka olyasmi, amit nem értenél. Nem e világi szövetséges segített nekem, amiért évekig viseltem gondját. Búcsúzásul megmentette az életem. Yillith pedig… úgy néz ki, ahogy épp akar. Néha bájos sötételf, máskor harcos amazon szarvakkal. Egy a közös, mindig női alakban jelenik meg. Azt meg inkább te magyarázd meg nekem, hogy miért érdekel, hol van az a bizonyos varázstárgy? Csak mert, ha megpróbálod rátenni a kezed, akkor én fogok gondoskodni arról, hogy olyan sérüléseid legyenek, amiket nem gyógyít meg egy kis víz. Értve, ugye? *Játékos mosolyt ejt meg a lány felé, miközben szemrebbenés nélkül fenyegeti meg.
Elege van. Elege van abból, hogy faggatják, miközben talán nem is hisznek neki, csak őrültnek gondolják. Mindig ez van. Mindig.*
~Bárcsak ne hagyott volna Nelira magamra… ő megért… és így szeret… ~ *Tekintete szomorúra vált, miközben a falat kezdi bámulni Niall és Dayaneer mögött. A messzeségbe vágyik, amit most elrejt előle az a rohadt fal.*
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-06-01 16:23:21
Üzenet elküldve: 2026-06-01 16:23:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej //
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Mindig is szerette az állatokat. Alapvetően azokat, amiknek van valami haszna -vagy meg lehet enni-; a tetszetős fizimiska egy jószág esetén számára teljesen jelentéktelen részlet. Így hát cseppet sem érdekli, hogy a pultra felpattanó macska szemei miképp festenek. Az sem érdekli, hogy a macska a pulton van. Nem ő eszik éppen. A macskák hasznosak - szinte minden hajó fedélzetén van belőlük legalább egy, és tagadhatatlanul a legjobb kezelői a néha elharapódzó rágcsáló-helyzeteknek.
Megtorpan mozdulata közben ahogy gyertya iránt indult, és szinte kedvtelve nézi a nem túl szemrevaló jószágot. Arra gondol, hogy talán nem is lenne ostobaság itt is tartani egy macskát. Vagy kettőt. Tényleg, miért nincs itt máris vagy kettő ezekből a kegyetlen kis dögökből?
Amikor Nori megörül az állatnak, a lányra néz. Hirtelen rossz érzése lesz, mint mikor tudja, hogy az utolsó kártyalapot már nem kéne felhúzni. Amikor kiderül, hogy jó a megérzése, az orra alatt morog valamit, amit inkább engedjünk el a fülünk mellett. Úgy lép hátrébb, mintha a macska valami különösen gusztustalan módon felkoncolt egeret dörgölt volna végig a pult kemény fáján a szeme láttára.
Halkan horkant, és inkább a gyertyáért indul, hirtelen megszomjazott az aromás füstre.*
- Vagy hogy mit akarsz kezdeni ezzel az egésszel.. *-maga is hozzáfűz egy kérdést a megannyi elhangzóhoz, miközben a gyújtópálcával bíbelődik.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Mindig is szerette az állatokat. Alapvetően azokat, amiknek van valami haszna -vagy meg lehet enni-; a tetszetős fizimiska egy jószág esetén számára teljesen jelentéktelen részlet. Így hát cseppet sem érdekli, hogy a pultra felpattanó macska szemei miképp festenek. Az sem érdekli, hogy a macska a pulton van. Nem ő eszik éppen. A macskák hasznosak - szinte minden hajó fedélzetén van belőlük legalább egy, és tagadhatatlanul a legjobb kezelői a néha elharapódzó rágcsáló-helyzeteknek.
Megtorpan mozdulata közben ahogy gyertya iránt indult, és szinte kedvtelve nézi a nem túl szemrevaló jószágot. Arra gondol, hogy talán nem is lenne ostobaság itt is tartani egy macskát. Vagy kettőt. Tényleg, miért nincs itt máris vagy kettő ezekből a kegyetlen kis dögökből?
Amikor Nori megörül az állatnak, a lányra néz. Hirtelen rossz érzése lesz, mint mikor tudja, hogy az utolsó kártyalapot már nem kéne felhúzni. Amikor kiderül, hogy jó a megérzése, az orra alatt morog valamit, amit inkább engedjünk el a fülünk mellett. Úgy lép hátrébb, mintha a macska valami különösen gusztustalan módon felkoncolt egeret dörgölt volna végig a pult kemény fáján a szeme láttára.
Halkan horkant, és inkább a gyertyáért indul, hirtelen megszomjazott az aromás füstre.*
- Vagy hogy mit akarsz kezdeni ezzel az egésszel.. *-maga is hozzáfűz egy kérdést a megannyi elhangzóhoz, miközben a gyújtópálcával bíbelődik.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-31 21:39:58
Üzenet elküldve: 2026-05-31 21:39:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej //
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Noha a bizonytalan kis boszorka sem lopta be magát feltétlenül a szívébe, ez a rátarti attitűd most már egyenesen bosszantani kezdi. A leány különös viselkedése a sivatagi mítoszban felbukkanó kétfejű kígyót juttatja eszébe. Az egyik feje Hayia, gyógyító erővel bír, azt beszélik mágiájával még a haldoklókat is visszarántja az életbe. Végső elkeseredésükben éppen ezért sokan vágnak neki a homoktengernek, hatokat, hónapokat, egyesek éveket zarándokolnak, hogy megtalálják. A másik feje, Maah, azonban egyetlen harapásával kegyetlen, hosszan elnyúló kínhalált okoz. Bárki is járul elé hosszú útja után, nem tudhatja, melyik arcát fogja mutatni - a két fej tökéletesen egyforma és kiszámíthatatlanul váltja egymást. Mintha az a szeszélyes erő, mely efelett véletlenszerűen kockát vet, most Norileina felett is megtette volna. Az eddig épp csak ártatlanul pislákoló sötét erők mintha minden egyes részlettel elhatalmasodnának a leány felett, egyre inkább felélesztve ezzel a bizalmatlanságot a wegtoreni kupecben.
Számára még mindig katyvasznak tűnik ez az egész, egy bomlott elme képzelgéseinek, minden bizonnyal az lehet az oka, hogy semmi nem magyaráz túl a boszorka. Úgy beszél holmi gólemekről, Fekete Tündérekről, démonokról, ereklyékről, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Az ő világában - vagy a fejében - talán így is van.
Ezen a pontos kérdezni sem nagyon tud már, nem is akar ennél többet tudni erről az egészről, vagy legalább is szívesebben hallgatná egy kevésbé szeszélyes nőcske szájából.
Megilletődve a pultra ugró macskától, csaknem előkapja tőrét, talán csak egy pillanaton múlik az egész. Annyi biztos, még ha a meglepettség annyira nem is ül ki arcára, a szíve kissé hevesebben kalimpál, s nem igazán csillapodik az állat előéletének történetét hallgatva. Szemöldöke kissé homlokára ugrik, ahogy egy darabig figyeli a bársonytalpút, tekintete eztán Niallra kúszik, akit látszólag kinézett magának.*
- Inkább azt mondd meg, Boszorkány, miért mondod el mindezt idegeneknek? *függeszti pillantásait ismét Norileinára. Vajon a kígyó melyik fele fog most felelni?*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Noha a bizonytalan kis boszorka sem lopta be magát feltétlenül a szívébe, ez a rátarti attitűd most már egyenesen bosszantani kezdi. A leány különös viselkedése a sivatagi mítoszban felbukkanó kétfejű kígyót juttatja eszébe. Az egyik feje Hayia, gyógyító erővel bír, azt beszélik mágiájával még a haldoklókat is visszarántja az életbe. Végső elkeseredésükben éppen ezért sokan vágnak neki a homoktengernek, hatokat, hónapokat, egyesek éveket zarándokolnak, hogy megtalálják. A másik feje, Maah, azonban egyetlen harapásával kegyetlen, hosszan elnyúló kínhalált okoz. Bárki is járul elé hosszú útja után, nem tudhatja, melyik arcát fogja mutatni - a két fej tökéletesen egyforma és kiszámíthatatlanul váltja egymást. Mintha az a szeszélyes erő, mely efelett véletlenszerűen kockát vet, most Norileina felett is megtette volna. Az eddig épp csak ártatlanul pislákoló sötét erők mintha minden egyes részlettel elhatalmasodnának a leány felett, egyre inkább felélesztve ezzel a bizalmatlanságot a wegtoreni kupecben.
Számára még mindig katyvasznak tűnik ez az egész, egy bomlott elme képzelgéseinek, minden bizonnyal az lehet az oka, hogy semmi nem magyaráz túl a boszorka. Úgy beszél holmi gólemekről, Fekete Tündérekről, démonokról, ereklyékről, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Az ő világában - vagy a fejében - talán így is van.
Ezen a pontos kérdezni sem nagyon tud már, nem is akar ennél többet tudni erről az egészről, vagy legalább is szívesebben hallgatná egy kevésbé szeszélyes nőcske szájából.
Megilletődve a pultra ugró macskától, csaknem előkapja tőrét, talán csak egy pillanaton múlik az egész. Annyi biztos, még ha a meglepettség annyira nem is ül ki arcára, a szíve kissé hevesebben kalimpál, s nem igazán csillapodik az állat előéletének történetét hallgatva. Szemöldöke kissé homlokára ugrik, ahogy egy darabig figyeli a bársonytalpút, tekintete eztán Niallra kúszik, akit látszólag kinézett magának.*
- Inkább azt mondd meg, Boszorkány, miért mondod el mindezt idegeneknek? *függeszti pillantásait ismét Norileinára. Vajon a kígyó melyik fele fog most felelni?*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-30 21:38:15
Üzenet elküldve: 2026-05-30 21:38:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Nehéz volna nem észrevenni a pultos-páros érthető nyugtalanságát, ami Garsin számára valahol biztató. Nem szeretne olyan világban élni, ahol már az efféle történetek számítanak természetesnek...
Bár kétségtelen, hogy erre még Norileina megváltozott viselkedése is rátesz egy lapáttal. Például az a megvető él, amivel Dayaneernek válaszol, kimondottan kellemetlen jelen hangulatban.
Aztán a barna szempár felé fordul, olyan vizslatón, amit nem igazán tud mire vélni, de megint csak emlékezteti őt ez arra a bizonyos valakire, akit már többször is fölidézett benne Norileina, mint "jelenség". Állja a pillantást, látszólag fesztelenül, és türelmesen várja ki a választ.*
- Hogy élted túl? - *Kérdez rá, bár a felelet többi része sem hagyja kérdések nélkül, de úgy sejti, jól kell kérdeznie. Ha másért nem, mert neki magának sincs már sok ideje, de elképzelhetőnek tartja, hogy a nő türelme sem lesz véges, vagy épp a pultos-páros elnéző hozzáállása.
Így arra a "Fekete Tündérre" sem kérdez rá egyelőre, különösen, hogy Dayaneernek is akad kérdése. Aminek hála legalább végre valami megnyugtatót is hallhatnak... Bár őszintén, már azon sem volna meglepve, ha mégis köztük volna egy démon.*
- Hogy néz ki ez a démon? - *Érdeklődik, és csak magában imádkozik, hogy agancsa ne legyen.
Majd a beszélgetés - na meg a pult - közepére beugrik egy macska, amire Garsin magától értetődően és roppant gyorsasággal húzza magához és veszi védelmébe a tálját és benne a raguját, készen rá, hogy akár egy legyintéssel is eltávolítsa az állatot a közeléből. Ma már egy kutyatámadást túlélt, mit neki egy macska?! Bár könnyen lehet, hogy ez esetben nem számíthatna mágikus gyógyításra, mert mint kiderül, a cica Norileinához tartozik.
És mikor kiderül, hogy ebben az állatban volt a démon, már nem csak a féltett étel miatt örül annak, hogy a macska valamiért inkább Niallt szemeli ki magának, semmint az ő tálját.
Mielőtt még meggondolná magát, úgy dönt, a maradékot gyorsabban tünteti el, úgyhogy a gyomrot megülő témák dacára ajkához emeli a tálat és a kanalazással nem vacakolva így tünteti el a maradékot.
Legalább van ideje összeszedni magát és úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Ám mikor a már üres tálat leteszi, rögtön kérdez.*
- Na és mi volt ez a varázseszköz és hol van most? - *Kérdi mintegy szórakozottan, miközben egy pici darabkát tör a kenyérből és odateszi a macska elé, ha a pultos-páros még el nem zavarta onnan. A maradékba meg maga harap bele. Közben kivételesen nem is Norileinát nézi, hanem a macskát.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Nehéz volna nem észrevenni a pultos-páros érthető nyugtalanságát, ami Garsin számára valahol biztató. Nem szeretne olyan világban élni, ahol már az efféle történetek számítanak természetesnek...
Bár kétségtelen, hogy erre még Norileina megváltozott viselkedése is rátesz egy lapáttal. Például az a megvető él, amivel Dayaneernek válaszol, kimondottan kellemetlen jelen hangulatban.
Aztán a barna szempár felé fordul, olyan vizslatón, amit nem igazán tud mire vélni, de megint csak emlékezteti őt ez arra a bizonyos valakire, akit már többször is fölidézett benne Norileina, mint "jelenség". Állja a pillantást, látszólag fesztelenül, és türelmesen várja ki a választ.*
- Hogy élted túl? - *Kérdez rá, bár a felelet többi része sem hagyja kérdések nélkül, de úgy sejti, jól kell kérdeznie. Ha másért nem, mert neki magának sincs már sok ideje, de elképzelhetőnek tartja, hogy a nő türelme sem lesz véges, vagy épp a pultos-páros elnéző hozzáállása.
Így arra a "Fekete Tündérre" sem kérdez rá egyelőre, különösen, hogy Dayaneernek is akad kérdése. Aminek hála legalább végre valami megnyugtatót is hallhatnak... Bár őszintén, már azon sem volna meglepve, ha mégis köztük volna egy démon.*
- Hogy néz ki ez a démon? - *Érdeklődik, és csak magában imádkozik, hogy agancsa ne legyen.
Majd a beszélgetés - na meg a pult - közepére beugrik egy macska, amire Garsin magától értetődően és roppant gyorsasággal húzza magához és veszi védelmébe a tálját és benne a raguját, készen rá, hogy akár egy legyintéssel is eltávolítsa az állatot a közeléből. Ma már egy kutyatámadást túlélt, mit neki egy macska?! Bár könnyen lehet, hogy ez esetben nem számíthatna mágikus gyógyításra, mert mint kiderül, a cica Norileinához tartozik.
És mikor kiderül, hogy ebben az állatban volt a démon, már nem csak a féltett étel miatt örül annak, hogy a macska valamiért inkább Niallt szemeli ki magának, semmint az ő tálját.
Mielőtt még meggondolná magát, úgy dönt, a maradékot gyorsabban tünteti el, úgyhogy a gyomrot megülő témák dacára ajkához emeli a tálat és a kanalazással nem vacakolva így tünteti el a maradékot.
Legalább van ideje összeszedni magát és úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Ám mikor a már üres tálat leteszi, rögtön kérdez.*
- Na és mi volt ez a varázseszköz és hol van most? - *Kérdi mintegy szórakozottan, miközben egy pici darabkát tör a kenyérből és odateszi a macska elé, ha a pultos-páros még el nem zavarta onnan. A maradékba meg maga harap bele. Közben kivételesen nem is Norileinát nézi, hanem a macskát.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-30 10:01:18
Üzenet elküldve: 2026-05-30 10:01:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Tekintete továbbra is gyorsan jár a rá szegeződő három szempár között, de most már nincs tele félelemmel. Hogy mi segített? Nem Dayaneer parancsa, legalábbis nem közvetlenül, de nem lesz oly balga, hogy ezt az igazságot is az orrukra kösse. Még a végén annyira őrültnek néznék, hogy egy pincébe zárva találná magát, amíg odakint máglyát készítenek neki. Ami a kreolbőrű aggályait illeti, ha Norileina fejébe láthatna, bizonyára nagyon nem örülne annak, amit látna, hisz a két eshetőség közül nem csupán az egyik igaz, hanem mindkettő, de hálát adhat az erdőmélyi kalandnak, hogy valahol pont a benne lakozó, fekete mágia az, mi némileg képes egyben tartani az elméjét.*
- Nem mondtam, hogy nincs közöm hozzá. *Mondja szemrehányóan a nőnek, majd ezúttal őszinte megvetéssel fordul el tőle a rövidhajú felé. Gyűlöli, amikor nem figyelnek rá. Garsin kérdéseit követően néhány pillanatot vár, s úgy tűnhet, mintha újra és újra végigmérné a fiatalt, de meg nem mozdul, csupán az ajkai nyílnak újra szóra.*
- Egy kőgólem. Ha a múlt képei nem hazudnak, akkor a sírban nyugvó ork gyilkosát ábrázolta. Egy… rejtvényt tárt elém. A megoldása „emlék” lett volna, de akkor nem tudtam a választ. Ezért támadt rám és szúrta át a szívem. *Ritkán fordul elő, de ezúttal teljesen tudatosan utal a saját halálára, figyelmeztetve ezzel a társait arra, hogy ő még a halált is legyőzte.
Ami a másik kérdést illeti, arra már nem szívesen felelne ilyen őszintén, így a válaszadást újabb néma csend előzi meg, míg végül ismét beszélni nem kezd.*
- A Fekete Tündér vezetett el hozzá, de nem jelenik meg akárkinek. *Hagyja ennyiben a dolgot. A pult mögött álló, néma férfi, Niall, mindeközben annyira jelentéktelenné válik számára, hogy az elmúlt egy-két percben már rá sem pillantott, Dayaneer azonban újra kivívja a feketeség figyelmét.*
- Nem, nem fognak *feleli egy halvány, sejtelmes mosoly közepette, hisz Yillith maga valóban nem fog besétálni a tavernába, de azt korábbi hármasukon kívül senki sem tudhatja, hogy a démon fülei bizony ott lapulnak Neliránál.*
- Azért, mert… *válaszolna az újabb kérdésre, ám ekkor, pont végszóra, a pult közepére ugrik egy fekete bundájú, sárga, gülü szemű macska, aki lustán végigsétál rajta az egyik végéig, majd vissza, és végül Niall előtt állapodik meg, akire úgy néz fel, mintha puszta tekintetével ételt és tejet követelne. Nori ajkai rövid ideig tátva maradnak, de aztán felkacag.*
- Hát itt vagy, te! *csóválja meg a fejét, majd újra Dayaneer felé néz.* Nos, nem a gyémánt volt Yillith célja. Valaki bezárta őt ebbe a macskába, és azt akarta, hogy kiszabadítsam belőle, amihez a megfelelő varázseszköz szintén a sírban volt. De ne aggódjatok! Már nincs benne. Kiengedtem. Szörnyecske most már csak egy végtelenül édes, „ártatlan” macska. *Vigyorodik el gonoszkásan, hisz ennek a mondatnak is jól tudja a jelentőségét, hisz épp most vallotta be, hogy egy démont is rászabadított a világra.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Tekintete továbbra is gyorsan jár a rá szegeződő három szempár között, de most már nincs tele félelemmel. Hogy mi segített? Nem Dayaneer parancsa, legalábbis nem közvetlenül, de nem lesz oly balga, hogy ezt az igazságot is az orrukra kösse. Még a végén annyira őrültnek néznék, hogy egy pincébe zárva találná magát, amíg odakint máglyát készítenek neki. Ami a kreolbőrű aggályait illeti, ha Norileina fejébe láthatna, bizonyára nagyon nem örülne annak, amit látna, hisz a két eshetőség közül nem csupán az egyik igaz, hanem mindkettő, de hálát adhat az erdőmélyi kalandnak, hogy valahol pont a benne lakozó, fekete mágia az, mi némileg képes egyben tartani az elméjét.*
- Nem mondtam, hogy nincs közöm hozzá. *Mondja szemrehányóan a nőnek, majd ezúttal őszinte megvetéssel fordul el tőle a rövidhajú felé. Gyűlöli, amikor nem figyelnek rá. Garsin kérdéseit követően néhány pillanatot vár, s úgy tűnhet, mintha újra és újra végigmérné a fiatalt, de meg nem mozdul, csupán az ajkai nyílnak újra szóra.*
- Egy kőgólem. Ha a múlt képei nem hazudnak, akkor a sírban nyugvó ork gyilkosát ábrázolta. Egy… rejtvényt tárt elém. A megoldása „emlék” lett volna, de akkor nem tudtam a választ. Ezért támadt rám és szúrta át a szívem. *Ritkán fordul elő, de ezúttal teljesen tudatosan utal a saját halálára, figyelmeztetve ezzel a társait arra, hogy ő még a halált is legyőzte.
Ami a másik kérdést illeti, arra már nem szívesen felelne ilyen őszintén, így a válaszadást újabb néma csend előzi meg, míg végül ismét beszélni nem kezd.*
- A Fekete Tündér vezetett el hozzá, de nem jelenik meg akárkinek. *Hagyja ennyiben a dolgot. A pult mögött álló, néma férfi, Niall, mindeközben annyira jelentéktelenné válik számára, hogy az elmúlt egy-két percben már rá sem pillantott, Dayaneer azonban újra kivívja a feketeség figyelmét.*
- Nem, nem fognak *feleli egy halvány, sejtelmes mosoly közepette, hisz Yillith maga valóban nem fog besétálni a tavernába, de azt korábbi hármasukon kívül senki sem tudhatja, hogy a démon fülei bizony ott lapulnak Neliránál.*
- Azért, mert… *válaszolna az újabb kérdésre, ám ekkor, pont végszóra, a pult közepére ugrik egy fekete bundájú, sárga, gülü szemű macska, aki lustán végigsétál rajta az egyik végéig, majd vissza, és végül Niall előtt állapodik meg, akire úgy néz fel, mintha puszta tekintetével ételt és tejet követelne. Nori ajkai rövid ideig tátva maradnak, de aztán felkacag.*
- Hát itt vagy, te! *csóválja meg a fejét, majd újra Dayaneer felé néz.* Nos, nem a gyémánt volt Yillith célja. Valaki bezárta őt ebbe a macskába, és azt akarta, hogy kiszabadítsam belőle, amihez a megfelelő varázseszköz szintén a sírban volt. De ne aggódjatok! Már nincs benne. Kiengedtem. Szörnyecske most már csak egy végtelenül édes, „ártatlan” macska. *Vigyorodik el gonoszkásan, hisz ennek a mondatnak is jól tudja a jelentőségét, hisz épp most vallotta be, hogy egy démont is rászabadított a világra.*
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-30 06:25:02
Üzenet elküldve: 2026-05-30 06:25:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*A rongy mozgása lelassul az ónkupa felületén, végül meg is áll, ahogy a pult túloldalán álló feketehajút figyeli. Magában már szinte biztos abban, hogy korábbi feltevése Norileina elmeállapotát illetően helytálló. Vagy csak egyszerűen annyi történt, hogy a lány az erdőben megevett valami gyökeret vagy gombát, és most a fejében öröktűzként pattogó szikrák közül nézi a világot.
De bárhogy is legyen – az elhangzó szavaktól kirázza a hideg. A rongyot a pultra ejti, a kupát valamivel gondoskodóbban mellé rakja, majd csípőjével a pult oldalának támaszkodva, karjait maga előtt összefonva figyeli tovább az elhangzó szavakat. Félreértés ne essék – csak azért áll meg így, hogy saját magát megakadályozza attól, hogy a nyakában lógó apró érmét, matróz-babonásságának kézzelfogható jelét szorongassa markában. Mikor a démonokról és megízlelt halálról is beszél Nori Leina, önkéntelenül is megnyalja nyelve hegyével az alsó ajkát.
Tekintete az ifú felé fordul ahogy az ismét belekérdez a történetbe, és bár valóban helyénvaló kérdéseket tesz fel, a szituáció nem lesz kevésbé abszurd tőle. Szeme sarkából látja Dayaneer aprócska mozdulatát, oda se néz, nem is szól semmit. Megérti őt.
Fejét kissé oldalra biccenti, tekintetével gyertyát keres. Már nem akar tovább várni azzal, hogy meggyújtsa a pipáját.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*A rongy mozgása lelassul az ónkupa felületén, végül meg is áll, ahogy a pult túloldalán álló feketehajút figyeli. Magában már szinte biztos abban, hogy korábbi feltevése Norileina elmeállapotát illetően helytálló. Vagy csak egyszerűen annyi történt, hogy a lány az erdőben megevett valami gyökeret vagy gombát, és most a fejében öröktűzként pattogó szikrák közül nézi a világot.
De bárhogy is legyen – az elhangzó szavaktól kirázza a hideg. A rongyot a pultra ejti, a kupát valamivel gondoskodóbban mellé rakja, majd csípőjével a pult oldalának támaszkodva, karjait maga előtt összefonva figyeli tovább az elhangzó szavakat. Félreértés ne essék – csak azért áll meg így, hogy saját magát megakadályozza attól, hogy a nyakában lógó apró érmét, matróz-babonásságának kézzelfogható jelét szorongassa markában. Mikor a démonokról és megízlelt halálról is beszél Nori Leina, önkéntelenül is megnyalja nyelve hegyével az alsó ajkát.
Tekintete az ifú felé fordul ahogy az ismét belekérdez a történetbe, és bár valóban helyénvaló kérdéseket tesz fel, a szituáció nem lesz kevésbé abszurd tőle. Szeme sarkából látja Dayaneer aprócska mozdulatát, oda se néz, nem is szól semmit. Megérti őt.
Fejét kissé oldalra biccenti, tekintetével gyertyát keres. Már nem akar tovább várni azzal, hogy meggyújtsa a pipáját.*
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-29 20:30:59
Üzenet elküldve: 2026-05-29 20:30:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Nehéz volna nem észrevenni azt a különös, hirtelen változást Norileina viselkedésében. Az érthetetlenül érzékeny, figyelemre éhes gyermeteg leány egy szívdobbanásnyi idő alatt válik valaki mássá. Az imént még enyhült gyanakvó pillantása új erőre kapva szalad végig a boszorkányon. Megfordul az a bosszantó gondolat is a fejében, hogy a bolondját járatja velük a feketeség. Remekül szórakozik magában és talán az egészet a szőkeséggel ötölték ki, hogy a hátuk mögött jót kacaghassannak.
Állja a kihívóan kapaszkodó barnákat, noha tekintetében ott dereng némi meglepettség, amit rögvest követ az a feszes készenlét korábbról. A történet egyre aggasztóbb részletekkel egészül ki: démonokkal, valódi sötét mágiával, a háború kirobbantásának feltételezett bűnével. Fogalma sincs mit higgyen. Rendületlenül kutatja a boszorkány felbátorodott pillantásait, mintha csak a bizonyosság jeleit kutatná. A leány vagy valódi flúgos, vagy sötét erőkkel cimboráló feketemágus, s bár egyik eshetőség sem a legbiztatóbb, előbbinek talán egy leheletnyit jobban örülne.
Bár a pult takarásában nem látszik, ellenőrzésképp tőréért nyúl, hogy magát nyugtatva simítson végig markolatán egy pillanatra.*
- Be kell valljam, a meséd nem azt sugallja, hogy nem volna közöd ahhoz a kürtszóhoz *ha nem csupán valami lázálmot ad elő nekik a feketehajú, akkor bizony kötve hiszi, hogy létezne ekkora véletlen a világon.
Néhány felmerülő kérdését a kölyök felteszi helyette, noha sokkalta finomabban, mint ahogy belőle bukott volna ki. Ki tudja, lehet sebtében varanggyá is változtatta volna őt Norileina, ha csak úgy nyersen kicsúszna most a száján, amit gondol.
Ezen a ponton kicsit már bánja, hogy marasztalta a leányt, nem az a fajta, akivel nyugalommal egy fedél alatt aludna az ember. Kedve volna Niallra sandítani most némi támogató pillantásért, de a boszorkány túlságosan kiköveteli magának a figyelmét*
- Remélem itt nem látogatnak meg a démon barátaid. *teszi még hozzá, s közben folyvást az jár a fejében, hogy merre lehet Nelira. Az ő szájából akarja hallani, hogy kezeskedik a nőszemélyért, máskülönben holnap lehet, hogy már nem látja itt akkora vendégszeretettel. Most is inkább csak az adott szava köti.*
- De ha pusztán haszontalan kacatról van szó, akkor miért vezetett oda az a démonszerzet?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.29 20:34:27
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Nehéz volna nem észrevenni azt a különös, hirtelen változást Norileina viselkedésében. Az érthetetlenül érzékeny, figyelemre éhes gyermeteg leány egy szívdobbanásnyi idő alatt válik valaki mássá. Az imént még enyhült gyanakvó pillantása új erőre kapva szalad végig a boszorkányon. Megfordul az a bosszantó gondolat is a fejében, hogy a bolondját járatja velük a feketeség. Remekül szórakozik magában és talán az egészet a szőkeséggel ötölték ki, hogy a hátuk mögött jót kacaghassannak.
Állja a kihívóan kapaszkodó barnákat, noha tekintetében ott dereng némi meglepettség, amit rögvest követ az a feszes készenlét korábbról. A történet egyre aggasztóbb részletekkel egészül ki: démonokkal, valódi sötét mágiával, a háború kirobbantásának feltételezett bűnével. Fogalma sincs mit higgyen. Rendületlenül kutatja a boszorkány felbátorodott pillantásait, mintha csak a bizonyosság jeleit kutatná. A leány vagy valódi flúgos, vagy sötét erőkkel cimboráló feketemágus, s bár egyik eshetőség sem a legbiztatóbb, előbbinek talán egy leheletnyit jobban örülne.
Bár a pult takarásában nem látszik, ellenőrzésképp tőréért nyúl, hogy magát nyugtatva simítson végig markolatán egy pillanatra.*
- Be kell valljam, a meséd nem azt sugallja, hogy nem volna közöd ahhoz a kürtszóhoz *ha nem csupán valami lázálmot ad elő nekik a feketehajú, akkor bizony kötve hiszi, hogy létezne ekkora véletlen a világon.
Néhány felmerülő kérdését a kölyök felteszi helyette, noha sokkalta finomabban, mint ahogy belőle bukott volna ki. Ki tudja, lehet sebtében varanggyá is változtatta volna őt Norileina, ha csak úgy nyersen kicsúszna most a száján, amit gondol.
Ezen a ponton kicsit már bánja, hogy marasztalta a leányt, nem az a fajta, akivel nyugalommal egy fedél alatt aludna az ember. Kedve volna Niallra sandítani most némi támogató pillantásért, de a boszorkány túlságosan kiköveteli magának a figyelmét*
- Remélem itt nem látogatnak meg a démon barátaid. *teszi még hozzá, s közben folyvást az jár a fejében, hogy merre lehet Nelira. Az ő szájából akarja hallani, hogy kezeskedik a nőszemélyért, máskülönben holnap lehet, hogy már nem látja itt akkora vendégszeretettel. Most is inkább csak az adott szava köti.*
- De ha pusztán haszontalan kacatról van szó, akkor miért vezetett oda az a démonszerzet?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.29 20:34:27
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-25 21:42:21
Üzenet elküldve: 2026-05-25 21:42:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Néhány pillanatra ugyan sikerül kizökkentenie a lányt, de nem úgy tűnik, mintha tanácsa sokat segítene rajta. Tény, hogy itt valóban a "megállás" volna fontos, hogy nyugodt körülmények között szedhesse magát össze a másik, nem kérdések kereszttüzében.
Távoztában pedig efféle utasítást is kap Norileina a wegtorenitől. És láss csodát, egy összerezzenést követően mintha a lány jobban érezné magát, azonnal határozottabbnak és... nyugodtabbnak, erősebbnek tűnik!
Vajon mi segített? Az utasítás, az, hogy mégis marasztalják és hisznek neki, vagy csak a lány találta meg magában a belső békéjét és önuralmát? Inkább a másodikra tippelne. De azért érdeklődéssel figyeli meg a változást. Ahogy a lány válaszait is...
Dayaneer ez utóbbi kérdése ugyanis valamiért eszébe sem jutott: hogy lehetséges lenne, hogy az említett furcsa tárgy most is itt van Norileinánál.
A feketeség azonban mond a gyémántba zárt szívnél különösebb és nyugtalanítóbb dolgokat is. Figyeli a kis társaságot, ők mit szólnak az elhangzottakhoz, de arra számít, hogy tulajdon hitetlenkedő döbbenetét fogja rajtuk látni.*
- Ki őrizte azt a sírt? - *Hogy temérdek kérdése közül miért épp ezt teszi föl először, talán maga sem tudná megmondani. Talán csak szépen sorban haladna.*
- És hogy ismerkedtél meg ezzel a Yillith-el? - *Vannak kétségei, de igyekszik igaznak elfogadni a lány történetét, mert végül is, hallott már hasonlóan meredeket, bármennyire is nem szeretett volna.
Az eddig elhangzottak alapján azt sem tartaná kizártnak, hogy az a démon - ha tényleg létezik- és az ő ügyeskedése áll az egész mögött, s ő alakította így a történteket. Így az sem volna meglepő, hogy kacatnak nevezi azt a szívet. Ha már Norileina ennyire bízik benne, nyilván butaság volna elárulnia, hogy valami ártalmas dolog "kiszabadítására" vette rá a lányt.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Néhány pillanatra ugyan sikerül kizökkentenie a lányt, de nem úgy tűnik, mintha tanácsa sokat segítene rajta. Tény, hogy itt valóban a "megállás" volna fontos, hogy nyugodt körülmények között szedhesse magát össze a másik, nem kérdések kereszttüzében.
Távoztában pedig efféle utasítást is kap Norileina a wegtorenitől. És láss csodát, egy összerezzenést követően mintha a lány jobban érezné magát, azonnal határozottabbnak és... nyugodtabbnak, erősebbnek tűnik!
Vajon mi segített? Az utasítás, az, hogy mégis marasztalják és hisznek neki, vagy csak a lány találta meg magában a belső békéjét és önuralmát? Inkább a másodikra tippelne. De azért érdeklődéssel figyeli meg a változást. Ahogy a lány válaszait is...
Dayaneer ez utóbbi kérdése ugyanis valamiért eszébe sem jutott: hogy lehetséges lenne, hogy az említett furcsa tárgy most is itt van Norileinánál.
A feketeség azonban mond a gyémántba zárt szívnél különösebb és nyugtalanítóbb dolgokat is. Figyeli a kis társaságot, ők mit szólnak az elhangzottakhoz, de arra számít, hogy tulajdon hitetlenkedő döbbenetét fogja rajtuk látni.*
- Ki őrizte azt a sírt? - *Hogy temérdek kérdése közül miért épp ezt teszi föl először, talán maga sem tudná megmondani. Talán csak szépen sorban haladna.*
- És hogy ismerkedtél meg ezzel a Yillith-el? - *Vannak kétségei, de igyekszik igaznak elfogadni a lány történetét, mert végül is, hallott már hasonlóan meredeket, bármennyire is nem szeretett volna.
Az eddig elhangzottak alapján azt sem tartaná kizártnak, hogy az a démon - ha tényleg létezik- és az ő ügyeskedése áll az egész mögött, s ő alakította így a történteket. Így az sem volna meglepő, hogy kacatnak nevezi azt a szívet. Ha már Norileina ennyire bízik benne, nyilván butaság volna elárulnia, hogy valami ártalmas dolog "kiszabadítására" vette rá a lányt.*
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-25 10:22:10
Üzenet elküldve: 2026-05-25 10:22:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Fél szemmel néz le az elé rakott pohárra. A mozdulat és a lány szavai megzavarják annyira, hogy néhány pillanatra teljesen elhallgasson, majd összezavarodva pillantson a hang tulajdonosára, de végül megfogadva a tanácsot, remegő kezeivel a pohárért nyúl, hogy igyon belőle, ami aztán halkan koppan újra a pult tetején, Norileina pedig folytatja a zagyva történetét, minek végén inkább látványosan menekülőre fogná, mintsem, hogy tovább küzdjön a jelenlévők bizalmáért. Szíve szerint azonnal távozna is, ám Dayaneer határozott hangja az ismét, minek hatására összerezzen, s megtorpan. Lassan a nő felé fordul, de barnái most üresek, mintha lélekben teljesen máshol lenne. Ha társai rá figyelnek, akkor láthatják, ahogy a feketeség szabad keze hirtelen szorul ökölbe, mintha valamitől megijedt volna.*
~Szét fogsz esni. Szedd össze magad!~ *Valóban így történt. Elméjében egy ismerős hang szólal meg, amely rémisztően csendesnek bizonyult azóta, hogy a félistennel való találkozás során Sa'Tereth szolgája megbüntette őt.*
~Itt vagyok veled. Nem tűntem el. Emlékezz arra, amit hallottál! Tiéd a hatalom. Neked tőlük nem kell tartanod.~ *A lány barnáiba azonnal visszatér az élet, hála az elméjében élő entitásnak, Velarnak. A korábbi zavartság egy csapásra tűnik el Norileina arcáról, határozott, már-már kihívó tekintettel néz a kreol lány szemeibe.*
- Jól érted *lépked közben vissza lassan a társasághoz.* Egy démont követtem az erdő mélyére, egy sírhoz, ami talán ősibb, mint az istenek. Ott szembe kellett néznem a halállal, meg is ízleltem az ízét, de tudtam, hogy még nem mehetek el. Legyőztem a sír őrzőjét. A gyémánttömb odabent volt egy ládában, de… ahogy már mondtam, a belé zárt szív talán átkozott, hisz, nos, dobog. Amikor kivettem a ládából, megszólalt egy kürt, napokkal később pedig érkezett a hír, hogy orkok jelentek meg a pusztában. *Beszéd közben vet egy jelentőségteljes pillantást Garsin és Niall felé is. Mindhármukat meglepheti, hogy a lány gondolatai hirtelen mennyire összeszedetté váltak. Tekintete azonban végezetül újra Dayaneer-en állapodik meg.*
- Nincs nálam. Elvették tőlem. Illetve, nem régóta tudom, hogy attól is elvették, aki tőlem elvette. Ha minden igaz, Arthenior nagykutyáinál lehet most. Hogy a gyémánt valójában csak egy kacat, azt ma hallottam ugyanattól a démontól, aki elvezetett hozzá. A neve Yillith… *Néhány pillanatig hallgat, majd lepillant a pergamenre, amit azóta is a kezében szorongat.* Mégis, úgy tűnik, hogy a vén mágus mást gondol. Ő fontosnak hiszi. Egyelőre én sem tudok többet…
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.25 10:23:12
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Fél szemmel néz le az elé rakott pohárra. A mozdulat és a lány szavai megzavarják annyira, hogy néhány pillanatra teljesen elhallgasson, majd összezavarodva pillantson a hang tulajdonosára, de végül megfogadva a tanácsot, remegő kezeivel a pohárért nyúl, hogy igyon belőle, ami aztán halkan koppan újra a pult tetején, Norileina pedig folytatja a zagyva történetét, minek végén inkább látványosan menekülőre fogná, mintsem, hogy tovább küzdjön a jelenlévők bizalmáért. Szíve szerint azonnal távozna is, ám Dayaneer határozott hangja az ismét, minek hatására összerezzen, s megtorpan. Lassan a nő felé fordul, de barnái most üresek, mintha lélekben teljesen máshol lenne. Ha társai rá figyelnek, akkor láthatják, ahogy a feketeség szabad keze hirtelen szorul ökölbe, mintha valamitől megijedt volna.*
~Szét fogsz esni. Szedd össze magad!~ *Valóban így történt. Elméjében egy ismerős hang szólal meg, amely rémisztően csendesnek bizonyult azóta, hogy a félistennel való találkozás során Sa'Tereth szolgája megbüntette őt.*
~Itt vagyok veled. Nem tűntem el. Emlékezz arra, amit hallottál! Tiéd a hatalom. Neked tőlük nem kell tartanod.~ *A lány barnáiba azonnal visszatér az élet, hála az elméjében élő entitásnak, Velarnak. A korábbi zavartság egy csapásra tűnik el Norileina arcáról, határozott, már-már kihívó tekintettel néz a kreol lány szemeibe.*
- Jól érted *lépked közben vissza lassan a társasághoz.* Egy démont követtem az erdő mélyére, egy sírhoz, ami talán ősibb, mint az istenek. Ott szembe kellett néznem a halállal, meg is ízleltem az ízét, de tudtam, hogy még nem mehetek el. Legyőztem a sír őrzőjét. A gyémánttömb odabent volt egy ládában, de… ahogy már mondtam, a belé zárt szív talán átkozott, hisz, nos, dobog. Amikor kivettem a ládából, megszólalt egy kürt, napokkal később pedig érkezett a hír, hogy orkok jelentek meg a pusztában. *Beszéd közben vet egy jelentőségteljes pillantást Garsin és Niall felé is. Mindhármukat meglepheti, hogy a lány gondolatai hirtelen mennyire összeszedetté váltak. Tekintete azonban végezetül újra Dayaneer-en állapodik meg.*
- Nincs nálam. Elvették tőlem. Illetve, nem régóta tudom, hogy attól is elvették, aki tőlem elvette. Ha minden igaz, Arthenior nagykutyáinál lehet most. Hogy a gyémánt valójában csak egy kacat, azt ma hallottam ugyanattól a démontól, aki elvezetett hozzá. A neve Yillith… *Néhány pillanatig hallgat, majd lepillant a pergamenre, amit azóta is a kezében szorongat.* Mégis, úgy tűnik, hogy a vén mágus mást gondol. Ő fontosnak hiszi. Egyelőre én sem tudok többet…
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.25 10:23:12
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-25 07:09:50
Üzenet elküldve: 2026-05-25 07:09:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Kissé beleharap nyelve hegyébe, hogy ne bukjon ki belőle valamiféle méltatlankodó nevetés Dayaneer szemforgatását látván. Fél lépésnyit hátrébb húzódik ahogy a wegtoreni is a pult mögé lép, hogy ott az üvegekkel matasson, közben tekintete felméri a pult túloldalán maradtakat.
Látja, hogy az ifjú már az étvágya végén jár. Egy pillanatra átfut rajta a gondolat, hogy valóban jóllakott-e, vagy csak a téma keltette fel a kíváncsiságát.. esetleg vette el annyira az éhét, hogy már csak vacakol az étellel. Bár messze nem tapasztalt pultos -sőt!-, és ilyen mélységben a Tavernához sincs talán köze, de reméli, hogy az első tippje az igaz – és nem az utolsó. A szívére venné, ha az ifjú azzal tütülné tele az egész Kikötőt, hogy a Hét Varjú csak egy pletykafészek, ahová mágusok járkálnak, és enni sem lehet nyugodtan egyet.*
- Mit is keresel? *-kérdése halk, és a kreol nőnek címzett, miután a harmadik üveg is csörrenve zuttyan vissza a helyére. A válaszul kapott morgástól szemöldökei a homlokára szaladnak egy pillanatra, majd vállat von. Ő megpróbálta.
Inkább megint a pult túloldalán állók felé pislant, ahol Norileina folytatja a maga fura történetét. Nem tudja, hogy mit higgyen el belőle vagy mit ne. Ha valaki egy este a tűz mellett mesélné ezt, miközben körbejár egy üveg aljadék módon lefőzött szesz, gondolkodás nélkül dajkamesének vélné. A szobára vonatkozó kérdést szerencsére nem neki címzi a feketehajú boszorka -ennek örül, nem tudna rá válaszolni-, hanem az azóta ismét a rummal közelebbi kapcsolatot ápolni kezdő Dayaneer-nek. Mivel figyelme kivételesen nem épp a wegtorenié, így ezúttal lecsúszik annak a kitöltött, de érintetlen kupica feletti vélemény-nyilvánításáról. Fejét picit felé fordítja ahogy a válaszát figyeli, majd az utolsó kérdés elhangzásakor akarva-akaratlanul is saját szemei fordulnak a fogadótér plafonja felé. Tíz aranyat tenne fel egy bokán rúgás ellenében, hogy a Kupec ezúttal nem felebaráti érdeklődésből csap le arra, amit Nori Leina gyémátba zárt szívnek nevezett, hanem magában már karátokat méreget.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Kissé beleharap nyelve hegyébe, hogy ne bukjon ki belőle valamiféle méltatlankodó nevetés Dayaneer szemforgatását látván. Fél lépésnyit hátrébb húzódik ahogy a wegtoreni is a pult mögé lép, hogy ott az üvegekkel matasson, közben tekintete felméri a pult túloldalán maradtakat.
Látja, hogy az ifjú már az étvágya végén jár. Egy pillanatra átfut rajta a gondolat, hogy valóban jóllakott-e, vagy csak a téma keltette fel a kíváncsiságát.. esetleg vette el annyira az éhét, hogy már csak vacakol az étellel. Bár messze nem tapasztalt pultos -sőt!-, és ilyen mélységben a Tavernához sincs talán köze, de reméli, hogy az első tippje az igaz – és nem az utolsó. A szívére venné, ha az ifjú azzal tütülné tele az egész Kikötőt, hogy a Hét Varjú csak egy pletykafészek, ahová mágusok járkálnak, és enni sem lehet nyugodtan egyet.*
- Mit is keresel? *-kérdése halk, és a kreol nőnek címzett, miután a harmadik üveg is csörrenve zuttyan vissza a helyére. A válaszul kapott morgástól szemöldökei a homlokára szaladnak egy pillanatra, majd vállat von. Ő megpróbálta.
Inkább megint a pult túloldalán állók felé pislant, ahol Norileina folytatja a maga fura történetét. Nem tudja, hogy mit higgyen el belőle vagy mit ne. Ha valaki egy este a tűz mellett mesélné ezt, miközben körbejár egy üveg aljadék módon lefőzött szesz, gondolkodás nélkül dajkamesének vélné. A szobára vonatkozó kérdést szerencsére nem neki címzi a feketehajú boszorka -ennek örül, nem tudna rá válaszolni-, hanem az azóta ismét a rummal közelebbi kapcsolatot ápolni kezdő Dayaneer-nek. Mivel figyelme kivételesen nem épp a wegtorenié, így ezúttal lecsúszik annak a kitöltött, de érintetlen kupica feletti vélemény-nyilvánításáról. Fejét picit felé fordítja ahogy a válaszát figyeli, majd az utolsó kérdés elhangzásakor akarva-akaratlanul is saját szemei fordulnak a fogadótér plafonja felé. Tíz aranyat tenne fel egy bokán rúgás ellenében, hogy a Kupec ezúttal nem felebaráti érdeklődésből csap le arra, amit Nori Leina gyémátba zárt szívnek nevezett, hanem magában már karátokat méreget.*
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-24 22:06:26
Üzenet elküldve: 2026-05-24 22:06:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Alig láthatóan kunkorodik halovány mosoly szája sarkába, ahogy Niall jelzéseit figyeli. Idejét sem tudja, mikor látott ilyesmit, s meg kell hagyni, a tengeren töltött évek ellenére viszonylag keveset ismer fel közülük, ez mindig is olyasmi volt, amit inkább a matrózok használtak egymás között. Tengerésze nagy szerencséjére ezeket még sikerül kibogoznia, s mintha túlzónak érezné a férfi helyzetfelmérését, csak látványosan megforgatja rá a szemeit.
Hamarosan már a pult mögött kutatja újfent a rumos üveget, ami fogalma sincs, hogy tűnt el egyáltalán a látótérből, de magában egyből Niallt gyanúsítja az eltűnésével. Ha a férfi rákérdezve segítőkészen, mit is keres, mindössze egy morranás lenne rá a felelet, bele is telik egy kis időbe azért, mire előkeríti. Tölt is magának egy kupicával, szeme sarkából új pultosukra sandít, tekintetével jelezve, nem kerülte el a figyelmét, hogy ő még az előzőt sem itta meg, közben persze figyelmesen hallgatja, ahogy Norileina kiegészíti a képtelen katyvasznak tűnő történetet. Felhajtja az italát és egy enyhe grimasz után kísérletet tesz a megértésére*
- Na álljunk meg! *ez épp úgy szól a leány távolodásának, egyben arra is felszólítja, hogy rendezze az ömlesztve bedobott gondolatait* - Tehát, ha jól értem: találtál egy gyémántba zárt szívet, amit úgy tűnik, hogy az orkok meg akarnak szerezni, de valójában csupán egy kacat? *jobb szemöldöke finoman ível homlokára. Csak most érik benne a gondolat, hogy a sok zagyvaság mögött talán lehet ennek az egésznek valamiféle igazsága, talán nem az egész egy zavart leány képzeletének szüleménye.*
- A szobát már felajánlottam *nem tölti el ugyan túl nagy nyugalommal a tény, hogy a boszorkány a tavernában alszik velük, de most próbál Nelira ítélőképességére hagyatkozni. A szőkeséget sem ismeri túl jól, de szeretné azt képzelni, hogy nem hozna olyan valakit közéjük, aki veszélyes lehet rájuk nézve*
- Ez a valami... *utal a korábban emlegetett tárgyra, miközben a pultra támaszkodik két kézzel* - Tehát most is nálad van? *leheletnyit előrébb hajol, mintha csak bemutatóra várna*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Alig láthatóan kunkorodik halovány mosoly szája sarkába, ahogy Niall jelzéseit figyeli. Idejét sem tudja, mikor látott ilyesmit, s meg kell hagyni, a tengeren töltött évek ellenére viszonylag keveset ismer fel közülük, ez mindig is olyasmi volt, amit inkább a matrózok használtak egymás között. Tengerésze nagy szerencséjére ezeket még sikerül kibogoznia, s mintha túlzónak érezné a férfi helyzetfelmérését, csak látványosan megforgatja rá a szemeit.
Hamarosan már a pult mögött kutatja újfent a rumos üveget, ami fogalma sincs, hogy tűnt el egyáltalán a látótérből, de magában egyből Niallt gyanúsítja az eltűnésével. Ha a férfi rákérdezve segítőkészen, mit is keres, mindössze egy morranás lenne rá a felelet, bele is telik egy kis időbe azért, mire előkeríti. Tölt is magának egy kupicával, szeme sarkából új pultosukra sandít, tekintetével jelezve, nem kerülte el a figyelmét, hogy ő még az előzőt sem itta meg, közben persze figyelmesen hallgatja, ahogy Norileina kiegészíti a képtelen katyvasznak tűnő történetet. Felhajtja az italát és egy enyhe grimasz után kísérletet tesz a megértésére*
- Na álljunk meg! *ez épp úgy szól a leány távolodásának, egyben arra is felszólítja, hogy rendezze az ömlesztve bedobott gondolatait* - Tehát, ha jól értem: találtál egy gyémántba zárt szívet, amit úgy tűnik, hogy az orkok meg akarnak szerezni, de valójában csupán egy kacat? *jobb szemöldöke finoman ível homlokára. Csak most érik benne a gondolat, hogy a sok zagyvaság mögött talán lehet ennek az egésznek valamiféle igazsága, talán nem az egész egy zavart leány képzeletének szüleménye.*
- A szobát már felajánlottam *nem tölti el ugyan túl nagy nyugalommal a tény, hogy a boszorkány a tavernában alszik velük, de most próbál Nelira ítélőképességére hagyatkozni. A szőkeséget sem ismeri túl jól, de szeretné azt képzelni, hogy nem hozna olyan valakit közéjük, aki veszélyes lehet rájuk nézve*
- Ez a valami... *utal a korábban emlegetett tárgyra, miközben a pultra támaszkodik két kézzel* - Tehát most is nálad van? *leheletnyit előrébb hajol, mintha csak bemutatóra várna*
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-22 23:21:57
Üzenet elküldve: 2026-05-22 23:21:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Mindössze annyit észlel a pultos-páros felől, hogy továbbra is néma beszélgetést folytatnak egymással, ahogyan eddig is tették. Azt pedig sejti, hogy Norileináról és a viselkedéséről, meg különös híreiről kérhetik ki egymás véleményét.
Már csupán a látszatát igyekszik fenntartani az étkezésnek, az utóbbi pillanatokban inkább csak kavargatja, mint kanalazza a ragut, de azért még a tál fölé hajolva szemléli a társaságot.
Norileina remegő kezei sem kerülik el a figyelmét, ahogyan az sem, ahogy a fejét érinti. Rosszul van, vagy az idegeskedést viseli ilyen pocsékul?
Habozik egy kicsit, de aztán hosszú karjával a lány poharáért nyúl, majd jelentőségteljesen közelebb rakja hozzá.*
- Igyál. - *Utasít szelíden.*
- És lélegezz. - *Teszi hozzá. Nem csak a kardforgatást tanulta el mesterétől; bár ki tudja, Norileinán is segít-e, ami őt ki tudta hozni az ilyesfajta állapotból... Mondjuk biztosan jó volna, ha félre is tudná őt vonni és nem éppen több figyelmet irányítana rá, de jelenleg nem lát erre lehetőséget, így halk szavakkal igyekszik enyhíteni a nyílt helyzeten.
A lány válasza eléggé összezavarja. Az isteneket emlegeti, de így, többes számban. Talán ő és a társai szakrális mágusok, hogy az istenek véleményét kérték ki és kapták is meg? Meg... ezek szerint még sincs köze az orkokról szóló hírekhez mindennek, vagy van, csak nem ez indította el?
Vagy... a boszorkány elméje nem teljesen ép, és a hírek hallatán önkéntelen alkotott valami történetet, amit látomásként könyvelt el, de igazából köze sincs a valósághoz? Ez utóbbi is elég hihetően hangzana, ám bezavar az előbb látott ismeretlen varázslat.
Nem igazán tudja, mit gondoljon, de úgy tűnik, esélyesen nem is lesz alkalma több kérdésre. Figyeli, ahogy Norileina elhátrál, kérdései azonban nem neki szólnak, így nem is válaszol. Ő itt csak vendég.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.22 23:27:57
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Mindössze annyit észlel a pultos-páros felől, hogy továbbra is néma beszélgetést folytatnak egymással, ahogyan eddig is tették. Azt pedig sejti, hogy Norileináról és a viselkedéséről, meg különös híreiről kérhetik ki egymás véleményét.
Már csupán a látszatát igyekszik fenntartani az étkezésnek, az utóbbi pillanatokban inkább csak kavargatja, mint kanalazza a ragut, de azért még a tál fölé hajolva szemléli a társaságot.
Norileina remegő kezei sem kerülik el a figyelmét, ahogyan az sem, ahogy a fejét érinti. Rosszul van, vagy az idegeskedést viseli ilyen pocsékul?
Habozik egy kicsit, de aztán hosszú karjával a lány poharáért nyúl, majd jelentőségteljesen közelebb rakja hozzá.*
- Igyál. - *Utasít szelíden.*
- És lélegezz. - *Teszi hozzá. Nem csak a kardforgatást tanulta el mesterétől; bár ki tudja, Norileinán is segít-e, ami őt ki tudta hozni az ilyesfajta állapotból... Mondjuk biztosan jó volna, ha félre is tudná őt vonni és nem éppen több figyelmet irányítana rá, de jelenleg nem lát erre lehetőséget, így halk szavakkal igyekszik enyhíteni a nyílt helyzeten.
A lány válasza eléggé összezavarja. Az isteneket emlegeti, de így, többes számban. Talán ő és a társai szakrális mágusok, hogy az istenek véleményét kérték ki és kapták is meg? Meg... ezek szerint még sincs köze az orkokról szóló hírekhez mindennek, vagy van, csak nem ez indította el?
Vagy... a boszorkány elméje nem teljesen ép, és a hírek hallatán önkéntelen alkotott valami történetet, amit látomásként könyvelt el, de igazából köze sincs a valósághoz? Ez utóbbi is elég hihetően hangzana, ám bezavar az előbb látott ismeretlen varázslat.
Nem igazán tudja, mit gondoljon, de úgy tűnik, esélyesen nem is lesz alkalma több kérdésre. Figyeli, ahogy Norileina elhátrál, kérdései azonban nem neki szólnak, így nem is válaszol. Ő itt csak vendég.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.22 23:27:57
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-22 18:10:27
Üzenet elküldve: 2026-05-22 18:10:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Hát most aztán tényleg minden szem rá szegeződik. Ezt akarta, nem? S most mégis, ha tehetné, olyan kicsire zsugorodna össze, hogy az őt olyannyira méregető szemek már ne is láthassák. Ez a fajta figyelem nem jó, ez rossz, nagyon rossz. A körülötte ülők tekintetéről most nem az öröm és a hála, hanem a megvetés és a bizonytalanság olvasható le, habár ő ezt nem tudja pontosan megmondani, csak érzi, ahogy a feje lüktetni kezd a fájdalomtól, ahogy a kezei lassan remegni kezdenek. Dayaneer hangja, mintha csak a távolból, egy üveg mélyéről visszhangzana, szavait mégis tökéletesen érti. Számkivetettnek és bűnösnek érzi magát, pedig a mai napon nem is tett semmi rosszat, sőt, minden tőle telhetőt megtett, hogy… szeressék. Nem is a figyelemre vágyik igazán, hanem arra, hogy valaki szeresse őt. Kár, hogy az élet újra és újra bebizonyítja, hogy ez szinte lehetetlen.
Niall jeleket formáló kezét nem is látja, így az esélye sincs meg annak, hogy ne értse őket, Garsin kérdésére viszont végre felemeli a fejét. Egészen eddig csak a földet bámulta, mert képtelen volt a társaság szemeibe nézni. Barnái most is erőtlenül csillognak, ahogy a rövidhajú lány felé fordul. Mielőtt megszólalna, kezét fájdalmasan a fájó homlokára emeli, vesz egy mély levegőt, kifújja, pislog párat, majd beszélni kezd.*
- Ezt próbáltam meg kideríteni Dearthannal és Nelirával… A felsőbb hatalmak, az istenek szerint az a tárgy csak egy kacat. Én is azt gondoltam, hogy én indítottam el az orkok pusztító hadjáratát, de… de nem. Nem én voltam, de tudom, hogy egyikőtök sem fog hinni nekem. *Elhallgat, s lassan hátrálni kezd a társaságtól, majd néhány lépés után megáll.*
- Gondolom nem akarjátok tovább, hogy itt legyek *Mondja, majd lassan Dayaneer felé fordítja a fejét.* A szobámat azért még megkapom, vagy inkább kifelé induljak? *Kérdezi, de nem azért, hogy vitatkozzon a nővel, az őszinte kíváncsiság vezérli. Ha nem szívesen látott vendég itt, hát elmegy, még akkor is, ha a szállását legalább erre a napra már rendezte Nelirával. Egyelőre azonban még nem indul sehová, míg meg nem hallja a választ. Tekintete ismételten zavartan jár körbe a jelenlévőkön.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Hát most aztán tényleg minden szem rá szegeződik. Ezt akarta, nem? S most mégis, ha tehetné, olyan kicsire zsugorodna össze, hogy az őt olyannyira méregető szemek már ne is láthassák. Ez a fajta figyelem nem jó, ez rossz, nagyon rossz. A körülötte ülők tekintetéről most nem az öröm és a hála, hanem a megvetés és a bizonytalanság olvasható le, habár ő ezt nem tudja pontosan megmondani, csak érzi, ahogy a feje lüktetni kezd a fájdalomtól, ahogy a kezei lassan remegni kezdenek. Dayaneer hangja, mintha csak a távolból, egy üveg mélyéről visszhangzana, szavait mégis tökéletesen érti. Számkivetettnek és bűnösnek érzi magát, pedig a mai napon nem is tett semmi rosszat, sőt, minden tőle telhetőt megtett, hogy… szeressék. Nem is a figyelemre vágyik igazán, hanem arra, hogy valaki szeresse őt. Kár, hogy az élet újra és újra bebizonyítja, hogy ez szinte lehetetlen.
Niall jeleket formáló kezét nem is látja, így az esélye sincs meg annak, hogy ne értse őket, Garsin kérdésére viszont végre felemeli a fejét. Egészen eddig csak a földet bámulta, mert képtelen volt a társaság szemeibe nézni. Barnái most is erőtlenül csillognak, ahogy a rövidhajú lány felé fordul. Mielőtt megszólalna, kezét fájdalmasan a fájó homlokára emeli, vesz egy mély levegőt, kifújja, pislog párat, majd beszélni kezd.*
- Ezt próbáltam meg kideríteni Dearthannal és Nelirával… A felsőbb hatalmak, az istenek szerint az a tárgy csak egy kacat. Én is azt gondoltam, hogy én indítottam el az orkok pusztító hadjáratát, de… de nem. Nem én voltam, de tudom, hogy egyikőtök sem fog hinni nekem. *Elhallgat, s lassan hátrálni kezd a társaságtól, majd néhány lépés után megáll.*
- Gondolom nem akarjátok tovább, hogy itt legyek *Mondja, majd lassan Dayaneer felé fordítja a fejét.* A szobámat azért még megkapom, vagy inkább kifelé induljak? *Kérdezi, de nem azért, hogy vitatkozzon a nővel, az őszinte kíváncsiság vezérli. Ha nem szívesen látott vendég itt, hát elmegy, még akkor is, ha a szállását legalább erre a napra már rendezte Nelirával. Egyelőre azonban még nem indul sehová, míg meg nem hallja a választ. Tekintete ismételten zavartan jár körbe a jelenlévőkön.*
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-22 14:20:38
Üzenet elküldve: 2026-05-22 14:20:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Szinte elbújik a dörgölt pohár mögött, ahogy Norileina ránéz. Nem érzi úgy, hogy köze lenne a két nő közötti párbeszédhez, legalábbis nem abban az értelemben, hogy a lassan gyűlni kezdő feszültséget vörösfenyő-oszlopként vezesse el. Az évek hozta tapasztalat ez: néha jobb csöndben lenni.
Hallgatja a fekete lány zagyvának tűnő elbeszélését. Kissé megerősödik benne a zsigeri érzés, hogy a lánynak valami meg van kavarodva a két füle között.
Szeme sarkából látja Dayaneer pillantásait, kicsit oldalra biccenti a fejét. Átforgatja kezében a rongyot, és mintha véletlenül tenné, ujjaival közben jeleket formál. Szinte biztos benne, hogy sem Norileina, sem az ifjú nem fogja sem észrevenni, sem megérteni azokat.
A tengeren senkit sem érdekel, ha bármikor is úgy üvölt az ember, hogy az erek megpattannak a torkában. Viszont van olyan, amikor hiába üvöltene valaki, az se nagyon hallaná, aki mellette áll. Vitorlát tépő széllel érkező, jeges-fehér tajtékot hányó viharok idején szinte lehetetlen szóval megértetnie magát egy tengerésznek a másikkal. Ilyenkor használnak jeleket: kéztartásokat ha közel vannak egymáshoz, vagy a karjukkal jeleznek, ha a hajó két végében állnak. Hajók közötti kommunikációra is ilyesmi jeleket használnak: zászlókkal intenek egymásnak, meghatározott tartásokkal, amik mindenkinek ugyanazt jelentik. Amíg a látócsővel fókuszálni tud az ember, olyan messzire tud üzenni. Most elég a kéz. „Vigyázz”, jelzi a mutatóujja, ahogy megdörgöl egy foltot a kupán. „Nagy hullám”, közli -jobb híján- a vészjelzést a hullámzón feldobott, majd levegőben elkapott ronggyal, ahogy azt megfordítja a kezében. Arcáról semmit sem lehet leolvasni, legfeljebb fád figyelmet, ami Norileina felé irányul.*
- Aha, arról már én is hallottam susmust. *-dörmögi halkan, ahogy az ifjú közbekérdez. Kíváncsian néz rá – eszébe sem jutott eddig, hogy az akár friss híreket is hozhatott a Kikötőn túlról. Kíváncsisága hirtelen őszintébb lesz, és úgy figyeli, hogy miről is van szó.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Szinte elbújik a dörgölt pohár mögött, ahogy Norileina ránéz. Nem érzi úgy, hogy köze lenne a két nő közötti párbeszédhez, legalábbis nem abban az értelemben, hogy a lassan gyűlni kezdő feszültséget vörösfenyő-oszlopként vezesse el. Az évek hozta tapasztalat ez: néha jobb csöndben lenni.
Hallgatja a fekete lány zagyvának tűnő elbeszélését. Kissé megerősödik benne a zsigeri érzés, hogy a lánynak valami meg van kavarodva a két füle között.
Szeme sarkából látja Dayaneer pillantásait, kicsit oldalra biccenti a fejét. Átforgatja kezében a rongyot, és mintha véletlenül tenné, ujjaival közben jeleket formál. Szinte biztos benne, hogy sem Norileina, sem az ifjú nem fogja sem észrevenni, sem megérteni azokat.
A tengeren senkit sem érdekel, ha bármikor is úgy üvölt az ember, hogy az erek megpattannak a torkában. Viszont van olyan, amikor hiába üvöltene valaki, az se nagyon hallaná, aki mellette áll. Vitorlát tépő széllel érkező, jeges-fehér tajtékot hányó viharok idején szinte lehetetlen szóval megértetnie magát egy tengerésznek a másikkal. Ilyenkor használnak jeleket: kéztartásokat ha közel vannak egymáshoz, vagy a karjukkal jeleznek, ha a hajó két végében állnak. Hajók közötti kommunikációra is ilyesmi jeleket használnak: zászlókkal intenek egymásnak, meghatározott tartásokkal, amik mindenkinek ugyanazt jelentik. Amíg a látócsővel fókuszálni tud az ember, olyan messzire tud üzenni. Most elég a kéz. „Vigyázz”, jelzi a mutatóujja, ahogy megdörgöl egy foltot a kupán. „Nagy hullám”, közli -jobb híján- a vészjelzést a hullámzón feldobott, majd levegőben elkapott ronggyal, ahogy azt megfordítja a kezében. Arcáról semmit sem lehet leolvasni, legfeljebb fád figyelmet, ami Norileina felé irányul.*
- Aha, arról már én is hallottam susmust. *-dörmögi halkan, ahogy az ifjú közbekérdez. Kíváncsian néz rá – eszébe sem jutott eddig, hogy az akár friss híreket is hozhatott a Kikötőn túlról. Kíváncsisága hirtelen őszintébb lesz, és úgy figyeli, hogy miről is van szó.*
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-21 21:42:57
Üzenet elküldve: 2026-05-21 21:42:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Az elcsukló hang, az óvatos egyensúlyozás a sírás határán és az a kendőzetlen kifakadás még csak erőtlen együttérzést sem csikar ki a wegtoreni kufárból. Nem azért, mert az évek annyira érzéketlenné koptatták volna - noha tény és való, hogy megacélozza a lelket a tengeri kereskedelem zord világa -, egyszerűen csak az értetlenség jócskán maga alá gyűri a részvétet. Nem szokott ahhoz, hogy idegenek egy órányi ismeretség után ilyen őszinte hevességgel tárják elé a lelküket. El se tudja képzelni, hogy maga ilyen gyengének mutatkozzon bárkinek is, főleg nem a Kikötőben, ahol akár élve felfalnak a következő sarkon emiatt.*
- Nem ismerünk, Boszorkány *szárazon és kurtán csendül a válaszféleség, amelyet Norileina hisztériája kiprovokált belőle. Tekintete a barnák mélyére pillant, nem is szándékozik ezt az egészet túlmagyarázni. Nem tartozik semmiféle megelőlegezett bizalommal, még akkor sem, ha kisegítette fiatal vendégüket a bajból. Hogy mit tudna tenni a feketeség, hogy elkerülje a személyével kapcsolatos kétségeket? Talán nem ártana nem mutatkozni ilyen heves természetűnek. Épp olyan alaknak tűnik, aki a következő pillanatban kiszámíthatatlanul magára gyújtaná a tavernát néhány csúnyább pillantáson megsértődve.
Meg kell hagyni, azzal, hogy ilyen homályosan fogalmazva beszél valami rejtélyes konfliktusról, amibe Dearthannal keveredett, egyáltalán nem csitít a gyanakvásán. Ugyan képéről képtelenség volna leolvasni, mi is járhat most a fejében, zöldjei sokadjára keresik fel Niallt azt kutatva, vajon ő is hasonlóan vélekedik-e erről az egészről. Norileina elég egyértelműen flúgos fruskának tűnik, Nelirához biztos akad egy-két kérdése majd a jövőben a személye kapcsán.
Meg kell hagyni, ha Garsin nem tenné fel kérdését, Dayaneer minden bizonnyal elveszne a boszorkány mondandójában. Elsőre teljes zagyvaságnak tűnik, mintha csak valami különös lázálmot osztana meg velük, s most kivételesen hagyja is képére kiülni a zavarodottságot. Nem könnyű belé fojtani a szót, de most képtelen rákérdezni akármire is ebben a történetben. Inkább hagyva a pipa tisztítást felpattan a székéről, hogy a pulthoz lépve azon ügyeskedjen, hogy kitöltsön még magának valami erős szeszt, mindezek után bőszen ráfér. Közben persze figyelmesen hallgat, bízik abban, hogy a Kölyök majd kihúz valami könnyebben emészthető információt is a leányból.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Az elcsukló hang, az óvatos egyensúlyozás a sírás határán és az a kendőzetlen kifakadás még csak erőtlen együttérzést sem csikar ki a wegtoreni kufárból. Nem azért, mert az évek annyira érzéketlenné koptatták volna - noha tény és való, hogy megacélozza a lelket a tengeri kereskedelem zord világa -, egyszerűen csak az értetlenség jócskán maga alá gyűri a részvétet. Nem szokott ahhoz, hogy idegenek egy órányi ismeretség után ilyen őszinte hevességgel tárják elé a lelküket. El se tudja képzelni, hogy maga ilyen gyengének mutatkozzon bárkinek is, főleg nem a Kikötőben, ahol akár élve felfalnak a következő sarkon emiatt.*
- Nem ismerünk, Boszorkány *szárazon és kurtán csendül a válaszféleség, amelyet Norileina hisztériája kiprovokált belőle. Tekintete a barnák mélyére pillant, nem is szándékozik ezt az egészet túlmagyarázni. Nem tartozik semmiféle megelőlegezett bizalommal, még akkor sem, ha kisegítette fiatal vendégüket a bajból. Hogy mit tudna tenni a feketeség, hogy elkerülje a személyével kapcsolatos kétségeket? Talán nem ártana nem mutatkozni ilyen heves természetűnek. Épp olyan alaknak tűnik, aki a következő pillanatban kiszámíthatatlanul magára gyújtaná a tavernát néhány csúnyább pillantáson megsértődve.
Meg kell hagyni, azzal, hogy ilyen homályosan fogalmazva beszél valami rejtélyes konfliktusról, amibe Dearthannal keveredett, egyáltalán nem csitít a gyanakvásán. Ugyan képéről képtelenség volna leolvasni, mi is járhat most a fejében, zöldjei sokadjára keresik fel Niallt azt kutatva, vajon ő is hasonlóan vélekedik-e erről az egészről. Norileina elég egyértelműen flúgos fruskának tűnik, Nelirához biztos akad egy-két kérdése majd a jövőben a személye kapcsán.
Meg kell hagyni, ha Garsin nem tenné fel kérdését, Dayaneer minden bizonnyal elveszne a boszorkány mondandójában. Elsőre teljes zagyvaságnak tűnik, mintha csak valami különös lázálmot osztana meg velük, s most kivételesen hagyja is képére kiülni a zavarodottságot. Nem könnyű belé fojtani a szót, de most képtelen rákérdezni akármire is ebben a történetben. Inkább hagyva a pipa tisztítást felpattan a székéről, hogy a pulthoz lépve azon ügyeskedjen, hogy kitöltsön még magának valami erős szeszt, mindezek után bőszen ráfér. Közben persze figyelmesen hallgat, bízik abban, hogy a Kölyök majd kihúz valami könnyebben emészthető információt is a leányból.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-19 23:13:35
Üzenet elküldve: 2026-05-19 23:13:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*A válasz nem lepi meg, mert Norileina kapta a levelet, így feltételezi, hogy a feladótól származik a varázslat is, amivel az üzenet érkezett. A lány döbbenete viszont arról árulkodik, hogy a levelezésnek ez a módja a számára is ismeretlen. Talán maga a feladó is?
Innen aztán gyorsan indul el a hangulat a lejtő felé. Dayaneer gyanakvó kérdései úgy tűnik, eléggé megbántják Norileina érzéseit. Annyira, hogy Garsin feltételezné, keserű tapasztalatai lehetnek a lánynak, ami a személye fogadtatását illeti. Amin viszont a részéről nem tud csodálkozni, ha a másik mindenhol úgy mutatkozik be, mint itt... A mágusokat a legtöbb helyen már alapból bizalmatlanság övezi, de ha még boszorkánynak is címzik magukat, ráadásul ilyen külsőségekkel ruházzák fel magukat mellé, akkor a józan tartózkodás mellé a babonás félelem is becsatlakozik.
Kihagyja azonban, hogy ezt a meglátását megossza Norileinával. Egyrészt, mert nem hiszi, hogy ebben a lelkiállapotban jól fogadnák a szavait, másrészt kedve sincs ebbe a beszélgetésbe becsatlakozni az említett lelkiállapot miatt.
Így csak egy támogatónak szánt biccentéssel toldja meg a lány mondandóját, hogy valóban, őt meggyógyították, ez csakis jó fényt vethet megmentőjére.
Hogy a hármas között az előbb lezajlott beszélgetés miatt számára is "problémás" személynek tűnik a másik, meg úgy igazából a tavernához köthető illetők is, akikről még szó volt, arról bölcsen hallgat. Mert azért eléggé megsajnálja a lányt, így olyan ártatlannak és szomorúnak látszik...
És mellé veszélyesnek, amint folytatja szavait.
Épp azon töpreng, vajon milyen ügyről lehet szó, ami miatt így öldökölnék egymást a lány, meg a... társai? Mikor Norileina magától beavatja őket.
Talán jobban kételkedne, ha nem az előbb látott volna egy ismeretlen varázslatot, így viszont elhiszi a lánynak, hogy tényleg a Torony nagy mágusmestere üzent neki.
Mikor Norileina látomásokat emleget, megint kedve volna kifutni a világból, de marad.
Ahogy a történet kibontakozik, bár minden jel erre utal, mégis fel kell tennie a kérdést a bizonyosság kedvéért.*
- Ez az oka ennek az ork mozgolódásnak, pusztításnak, amiről beszélnek?
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*A válasz nem lepi meg, mert Norileina kapta a levelet, így feltételezi, hogy a feladótól származik a varázslat is, amivel az üzenet érkezett. A lány döbbenete viszont arról árulkodik, hogy a levelezésnek ez a módja a számára is ismeretlen. Talán maga a feladó is?
Innen aztán gyorsan indul el a hangulat a lejtő felé. Dayaneer gyanakvó kérdései úgy tűnik, eléggé megbántják Norileina érzéseit. Annyira, hogy Garsin feltételezné, keserű tapasztalatai lehetnek a lánynak, ami a személye fogadtatását illeti. Amin viszont a részéről nem tud csodálkozni, ha a másik mindenhol úgy mutatkozik be, mint itt... A mágusokat a legtöbb helyen már alapból bizalmatlanság övezi, de ha még boszorkánynak is címzik magukat, ráadásul ilyen külsőségekkel ruházzák fel magukat mellé, akkor a józan tartózkodás mellé a babonás félelem is becsatlakozik.
Kihagyja azonban, hogy ezt a meglátását megossza Norileinával. Egyrészt, mert nem hiszi, hogy ebben a lelkiállapotban jól fogadnák a szavait, másrészt kedve sincs ebbe a beszélgetésbe becsatlakozni az említett lelkiállapot miatt.
Így csak egy támogatónak szánt biccentéssel toldja meg a lány mondandóját, hogy valóban, őt meggyógyították, ez csakis jó fényt vethet megmentőjére.
Hogy a hármas között az előbb lezajlott beszélgetés miatt számára is "problémás" személynek tűnik a másik, meg úgy igazából a tavernához köthető illetők is, akikről még szó volt, arról bölcsen hallgat. Mert azért eléggé megsajnálja a lányt, így olyan ártatlannak és szomorúnak látszik...
És mellé veszélyesnek, amint folytatja szavait.
Épp azon töpreng, vajon milyen ügyről lehet szó, ami miatt így öldökölnék egymást a lány, meg a... társai? Mikor Norileina magától beavatja őket.
Talán jobban kételkedne, ha nem az előbb látott volna egy ismeretlen varázslatot, így viszont elhiszi a lánynak, hogy tényleg a Torony nagy mágusmestere üzent neki.
Mikor Norileina látomásokat emleget, megint kedve volna kifutni a világból, de marad.
Ahogy a történet kibontakozik, bár minden jel erre utal, mégis fel kell tennie a kérdést a bizonyosság kedvéért.*
- Ez az oka ennek az ork mozgolódásnak, pusztításnak, amiről beszélnek?
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2026-05-18 20:21:44
Üzenet elküldve: 2026-05-18 20:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Bájcsevej//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, így ő sem tehet semmit azért, hogy a levesét oly koncentráltan kanalazó Garsin kérdéseire válaszokat adjon. Az egyetlenre viszont, amit végül mégis feltesz, ő is csak döbbenten, s legfőképp értetlenül tud felelni.*
- Ez nem én voltam…
*Nem úgy Dayaneer, aki sem a kíváncsiságát, sem pedig a véleményét nem rejti véka alá. Habár, míg a varázslatos pintynek köszönhetően a Dearthannal kapcsolatos kérdésekre a válaszadás egyelőre elmarad, ami talán jobb is így, addig a madár karmaiból az ölébe pottyanó pergamenen épp csak a nevét tudja elolvasni, amivel persze esze ágában sem volt összezavarni senkit sem, mikor a kreol nőszemély számára egészen ellenszenves hangsúllyal teszi fel újabb kérdését. Norileina nem olvassa hát tovább a tekercsen álló szavakat, hanem felnéz, s ha pillantásával is képes volna boszorkányságokra, akkor azok a meseszép, göndör fürtök bizonyára már lángolnának.*
- Ezt gondolod rólam? *kérdez vissza már-már támadó hangszínnel, és közben egy pillantást vet Niall felé is úgy, mintha csak azt kérdezné: „Tényleg ezt gondolja?” Tekintete aztán visszasiklik a nőre, hogy ha nem is tűzzel, legalább szavakkal megvédje magát.*
- Nem bántottam itt senkit. Meggyógyítottam őt is… *biccent Garsin irányába.* Mit kell még tennem ahhoz, hogy valahol ne csak egy probléma forrásának nézzenek engem? Persze, mikor csak itt ültem, mindannyiótoknak fontosabb volt bárki és bármi más, mint én. Most pedig, mikor bajt szimatoltok, rögtön Norileina a gond, igaz? *Fakad ki teljesen, miközben a végére már majdnem el is bőgi magát, de visszatartja a könnyeket.*
- Dearthant is megölhettem volna, amiért provokált, de visszafogtam magam. Tudod, miért tette? Azért, mert sürgetni akart. Bele akart szólni az én döntéseimbe, mert azt hitte, hogy megteheti, hogy ő mindenek felett áll. Ez is azzal az üggyel kapcsolatos. *Néz vissza végül a papírosra, amiről most már fel is olvassa a rajta álló üzenetet, miután kissé sikerült lenyugodnia.*
- „A baj dolgát meg kell vitatnunk. Abogr mester vár Téged a következő újhold estéjén a Mágustoronyban.” A baj… a baj egy különös tárgyhoz köthető. Egy gyémántba zárt, dobogó szívhez, ami azt hiszem, hogy egy régen legyőzött ork hadvezéré. Nem is hiszem, tudom, mert láttam őt a látomásaimban. Nálam volt ez a… fegyver. Az orkok fegyverként beszélnek róla. Meg is kellett ölnünk néhányat a mocsárban. Mikor visszafelé indultunk a vén mágustól, megtámadtak minket. *Határozott pillantásából ezúttal jut mindenkinek. Sorban Garsinnak, majd Niallnak és végül a benne kételkedő Dayaneernek.*
- Talán az én hibám, hogy ez a tárgy előkerült, de nem bajt hozok rátok, hanem a megoldást. Ezt tudom ígérni. A többi már rajtatok múlik, hogy hisztek-e nekem… *További részleteket nem említ, főleg nem a Vérkertben tett látogatásukról Dearthan és Nelira társaságában. Az nem tartozik senki másra, csak hármukra. Az is, hogy ott voltak, és az is, ami ott történt.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Norileina//
*Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, így ő sem tehet semmit azért, hogy a levesét oly koncentráltan kanalazó Garsin kérdéseire válaszokat adjon. Az egyetlenre viszont, amit végül mégis feltesz, ő is csak döbbenten, s legfőképp értetlenül tud felelni.*
- Ez nem én voltam…
*Nem úgy Dayaneer, aki sem a kíváncsiságát, sem pedig a véleményét nem rejti véka alá. Habár, míg a varázslatos pintynek köszönhetően a Dearthannal kapcsolatos kérdésekre a válaszadás egyelőre elmarad, ami talán jobb is így, addig a madár karmaiból az ölébe pottyanó pergamenen épp csak a nevét tudja elolvasni, amivel persze esze ágában sem volt összezavarni senkit sem, mikor a kreol nőszemély számára egészen ellenszenves hangsúllyal teszi fel újabb kérdését. Norileina nem olvassa hát tovább a tekercsen álló szavakat, hanem felnéz, s ha pillantásával is képes volna boszorkányságokra, akkor azok a meseszép, göndör fürtök bizonyára már lángolnának.*
- Ezt gondolod rólam? *kérdez vissza már-már támadó hangszínnel, és közben egy pillantást vet Niall felé is úgy, mintha csak azt kérdezné: „Tényleg ezt gondolja?” Tekintete aztán visszasiklik a nőre, hogy ha nem is tűzzel, legalább szavakkal megvédje magát.*
- Nem bántottam itt senkit. Meggyógyítottam őt is… *biccent Garsin irányába.* Mit kell még tennem ahhoz, hogy valahol ne csak egy probléma forrásának nézzenek engem? Persze, mikor csak itt ültem, mindannyiótoknak fontosabb volt bárki és bármi más, mint én. Most pedig, mikor bajt szimatoltok, rögtön Norileina a gond, igaz? *Fakad ki teljesen, miközben a végére már majdnem el is bőgi magát, de visszatartja a könnyeket.*
- Dearthant is megölhettem volna, amiért provokált, de visszafogtam magam. Tudod, miért tette? Azért, mert sürgetni akart. Bele akart szólni az én döntéseimbe, mert azt hitte, hogy megteheti, hogy ő mindenek felett áll. Ez is azzal az üggyel kapcsolatos. *Néz vissza végül a papírosra, amiről most már fel is olvassa a rajta álló üzenetet, miután kissé sikerült lenyugodnia.*
- „A baj dolgát meg kell vitatnunk. Abogr mester vár Téged a következő újhold estéjén a Mágustoronyban.” A baj… a baj egy különös tárgyhoz köthető. Egy gyémántba zárt, dobogó szívhez, ami azt hiszem, hogy egy régen legyőzött ork hadvezéré. Nem is hiszem, tudom, mert láttam őt a látomásaimban. Nálam volt ez a… fegyver. Az orkok fegyverként beszélnek róla. Meg is kellett ölnünk néhányat a mocsárban. Mikor visszafelé indultunk a vén mágustól, megtámadtak minket. *Határozott pillantásából ezúttal jut mindenkinek. Sorban Garsinnak, majd Niallnak és végül a benne kételkedő Dayaneernek.*
- Talán az én hibám, hogy ez a tárgy előkerült, de nem bajt hozok rátok, hanem a megoldást. Ezt tudom ígérni. A többi már rajtatok múlik, hogy hisztek-e nekem… *További részleteket nem említ, főleg nem a Vérkertben tett látogatásukról Dearthan és Nelira társaságában. Az nem tartozik senki másra, csak hármukra. Az is, hogy ott voltak, és az is, ami ott történt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1860-1879