//Haldrian//
*Minden lelki erejét latba kell vetnie, hogy Haldrian kérdésére ne nevessen fel. Tudja, hogy a félvér nem sértődne meg rajta, ám ennyi jómodor még belé is szorult.*
- Nem kifejezetten.
*Felel kurtán, miután egy torokköszörüléssel megtalálja legudvariasabb hangját.*
- Hozd azt is, megnézzük.
*Nem sok esélyt lát arra, hogy bármivel jobb volna az az ing Haldrian többi ruhájánál, de egy próbát megérhet. Magában már el is határozza, hogy az utazásra megteszi az is, ami van a fattyún, de Artheniorba érve legalább egy valamirevaló inget vesz neki. Ennyi jutalom a kis tolvajnak is jár azok után mennyire készségesen teljesíti minden kérését.*
*Elhagyja a termet és saját szobája felé veszi az irányt. Nem gondolta, hogy ilyen hamar útra kelnek, ezért nem gondoskodott arról, hogy össze pakolja saját holmijait.
Arra számít, hogy nem fogadja őt senki, s Denjaar már útnak indult, ehelyette a férfi ágyán horpaszt. Kibújik cipőjéből, hogy halk léptekkel osonhasson át a szobán. Mivel mindig mással van elfoglalva, ezért ruhái között némi rendetlenség uralkodik, ez megnehezíti dolgát, s valamelyest lassítja is a folyamatot.
Rövidesen szoknyáját lovaglónadrágja váltja fel, haját összefonja és egy ingbe bújik bele, melyet egy fűzővel tesz valamivel csinosabbá. Gondosan ügyel arra, hogy ne hangoskodjon, még a levegőt is óvatosan, lassan fújja ki. Utoljára elhalad az ágy mellett, vet egy pillantást a Wegtorenire. Erős késztetést érez arra, hogy megérintse. Jól esne végig simítani a szakállas arcon, és a forró testhez bújni. Nem tudja megmagyarázni mi az oka annak, hogy ilyen szép szemének a harcos, s bár mutatós és tekintélytparancsoló jelenség, de egyedinek aligha mondaná. Számára valamiért mégis különleges, s azon kapja magát, hogy nem csak szoknyája alatt mozgatja meg Denjaar társasága.
Hosszúszárú csizmáját felhúzza és nehéz szívvel távozik. A fűzőt az ajtó előtt köti meg, hogy addig se kelljen egy légtérben lennie szeretőjével, mert jól tudja milyen könnyen elgyengül.*
*Rövidesen találkoznak a fogadótérben, ahol még sebtében iszik néhány korty vizet, s kulacsát megtölti finom borral, mielőtt a kinti néhány férőhelyes istálló felé sietne és egy karmozdulattal ösztökéli a fiút is erre.*
- Honnan lenne hintónk, Haldrian?
*Megmosolyogtatja a felvetés.*
- Tán akad neked egy kölcsönbe?
*Összekészített holmijaival teli zsákját egy gerendára teszi, amíg lova felszerszámozásába kezd. Ugyan az állatot megsimogatja, de ez is valamelyest szükségszerűnek tűnik. Az engedelmesség kötelező eleme.*
- Egy hintót sosem tudnál megengedni magadnak, plusz a Kikötőben nem túl szerencsés az ilyesfajta figyelemfelkeltés, nemde? Ezt már csak te tudod a legjobban.
*Gyorsan végez, így a fiú aligha unhatja el magát.*
- Nincs elég hely kettőnknek, így te sétálni fogsz.
*Nem lát ezzel problémát, ezért kimondani sem okoz nehézséget számára.*
- Azokat add ide, felkötöm a nyeregre.
*Karjával a félvér esetleg összepakolt ruháira mutat, miközben saját zsákját erősíti a nyereg egyik felére.*
- Elköszöntél már a kis ... *Keresi a megfelelő kifejezést Alissänára, s közben azt is fontolóra veszi, hogy ezúttal mennyire fogalmazzon durván.* kurvától.
*Marad a jól bevált titulusnál, szeme sarkából pedig diszkréten, lopva vizsgálja Haldrian arcát, hogy ezúttal is kielemezhesse a fattyú reakcióját.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.31 21:29:14