Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 365 (7281. - 7300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7300. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-25 18:35:41
Üzenet elküldve: 2026-02-25 18:35:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*A türelem nagy erény, azt mondják. Hát ő türelmesen várja meg, míg Norennar megnézi magának mindazt, ami jobban érdekli „szerény” személyénél. Ha a gyertya lángja kitüntetett figyelmet érdemel, hát legyen így. Amikor aztán végül megszólal a férfi, nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon fel.*
- Ez már csak így megy. Sokszor van igazam… *Nem hagyja, hogy a mélységi szavai célt érjenek, csak mosolyog, miközben igyekszik ezt is a maga javára fordítani. Hát akkor folytassák az evést. Ő is így tesz, a leves után hamarosan maga elé kerül a főétel, közben lecsúszik egy-egy korty bor is, nem bánja a más szerint talán kínosnak mondható csendet, mi eluralkodik párosuk között. Ilyenkor is sok mindent meg lehet figyelni, például azt, hogy a sötételf sem holmi jöttment, a viselkedése, az, ahogy az evőeszközökkel bánik, elárulja őt. Ezek után pedig, ha az ember tanult eleget Arthenior történelméről, és van is ideje tűnődni egy kicsit, nem nehéz rájönni arra, hová is kötheti a vele szemben ülőt. Azonban nem szólal meg a következtetését illetően sem.
Tekintetét kíváncsian emeli a másikra, ahogy újra meghallja a morgó hangot, türelme továbbra sem tűnik úgy, mintha fogyóban volna. Számára egyértelmű, hogy Norennar erre játszana, de nem, nem fogja megadni számár azt a luxust, hogy kellemetlen helyzetbe engedje magát hozni. A kapott kérdésre szélesedik a mosolya, lerakja az evőeszközöket szépen, abban az állásban, hogy jelezze, még nem fejezte be az étkezést, aztán hátradől a székben.*
- Nem tudom. Talán bármit, de lehet, hogy semmit sem. Ez majd csak akkor fog kiderülni, ha megtudom, miről van szó, de én így játszom. Kockáztatok, aztán vagy nagyot nyerek vele, vagy hatalmasat veszítek. De lehet, hogy már nem is az érdekel engem, hogy mit tudsz, ami számomra hasznos lehet. Sokkal inkább talán az, hogy én miképp lehetek hasznos neked. *Továbbra is választ vár a saját kérdésére. Az információért ő fog tartozni, de ha el tudja érni, hogy ő tehessen szívességet a sötételfnek, onnantól egy teljesen másik játék kezdődik.*
*A türelem nagy erény, azt mondják. Hát ő türelmesen várja meg, míg Norennar megnézi magának mindazt, ami jobban érdekli „szerény” személyénél. Ha a gyertya lángja kitüntetett figyelmet érdemel, hát legyen így. Amikor aztán végül megszólal a férfi, nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon fel.*
- Ez már csak így megy. Sokszor van igazam… *Nem hagyja, hogy a mélységi szavai célt érjenek, csak mosolyog, miközben igyekszik ezt is a maga javára fordítani. Hát akkor folytassák az evést. Ő is így tesz, a leves után hamarosan maga elé kerül a főétel, közben lecsúszik egy-egy korty bor is, nem bánja a más szerint talán kínosnak mondható csendet, mi eluralkodik párosuk között. Ilyenkor is sok mindent meg lehet figyelni, például azt, hogy a sötételf sem holmi jöttment, a viselkedése, az, ahogy az evőeszközökkel bánik, elárulja őt. Ezek után pedig, ha az ember tanult eleget Arthenior történelméről, és van is ideje tűnődni egy kicsit, nem nehéz rájönni arra, hová is kötheti a vele szemben ülőt. Azonban nem szólal meg a következtetését illetően sem.
Tekintetét kíváncsian emeli a másikra, ahogy újra meghallja a morgó hangot, türelme továbbra sem tűnik úgy, mintha fogyóban volna. Számára egyértelmű, hogy Norennar erre játszana, de nem, nem fogja megadni számár azt a luxust, hogy kellemetlen helyzetbe engedje magát hozni. A kapott kérdésre szélesedik a mosolya, lerakja az evőeszközöket szépen, abban az állásban, hogy jelezze, még nem fejezte be az étkezést, aztán hátradől a székben.*
- Nem tudom. Talán bármit, de lehet, hogy semmit sem. Ez majd csak akkor fog kiderülni, ha megtudom, miről van szó, de én így játszom. Kockáztatok, aztán vagy nagyot nyerek vele, vagy hatalmasat veszítek. De lehet, hogy már nem is az érdekel engem, hogy mit tudsz, ami számomra hasznos lehet. Sokkal inkább talán az, hogy én miképp lehetek hasznos neked. *Továbbra is választ vár a saját kérdésére. Az információért ő fog tartozni, de ha el tudja érni, hogy ő tehessen szívességet a sötételfnek, onnantól egy teljesen másik játék kezdődik.*
7299. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-25 06:30:37
Üzenet elküldve: 2026-02-25 06:30:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az otthon melege//
*A finom testtartás változásra Agaree Siche szájzugában egy pillanatra mosolyféle suhan át. Az érzés végigszalad a gerince mentén, ami egy másik vadász rád forduló pillantása nyomán bomlik ki. Aki járt már olyan vidékeken, ahol ő csak egy a ragadozók között, az ismeri ezt a zsigeri érzetet. Nem beszélve arról, aki járt már Pirtianesben.
Apró biccentéssel viszonozza a megejtett tiszteletadást. Mindkettőjük számára jól ismert körök ezek. Óvatos, puhatolózó, de élre fent udvariasság a méltóság jegén. E kedélyességben tartanak láthatatlan pengét egymás torka alá azzal az arisztokratikus keccsel, amivel csupán egy mélységi nőstény képes.
Nem is várt gyászt Vhorossitól a rokona kapcsán. A kudarc az kudarc, a pirtianesi családok leánygyermekei pedig születésüktől riválisok, ha a család egésze olykor meg is kívánja összezárásukat. A hatalom olyan lidércláng, ami elemi mozgatója a kultúrájuknak.
Az ittléte felőli igen diszkrét puhatolózásra csak elmosolyodik, ami a sértés határán illegő gesztus. A már-már szakrális tánc része. Arthenior még friss terep Vhorossinak, így nem is csoda az óvatossága. Agaree Siche viszont egyedül jött ide. Még ki kell taposniuk ezeket a határokat. Ez mindig kényes dolog.
Nem valószínű, hogy a Dwirinthalen bármi kapaszkodót talál a másik nőstény viseletének mintái között. Csupán azt a kissé zavarba ejtő kettősséget láthatja, amelyben a mélységi város hagyományai összeolvadnak a rusztikus, vad motívumokkal. Idegen, rovásos vésetek vegyülnek az arisztokrácia jellegzetes cirádáival. Egyik nagy család jeleit se viseli nyíltan. Még a sajátjáét se.*
- Ismerem Morthimer prefektust *inti le Vhorossit egy alig-mozdulattal. Ez a legkevésbé se tiszteletteljes gesztus, de annyi legalább elveszi az élét, hogy a viszolygás, ami egy pillanatra kiül Agaree Siche arcára, egyértelműen az emlegetett ember hímnek szól. Külön szavak nélkül is látszik, hogy nem tartja valami nagyra a hangzatos cím piedesztálján trónoló alakot.* - De nagyra értékelem a gesztusod, matróna. *Még egy apró meghajlást is mellékel. Vízbe hajított kő fodrait simító tenyér. A tüskét nyilván nem húzza ki Vhorossi büszkeségéből, de legalább arra enged következtetni, hogy a Dwyerra nem óhajtja zavarni a másik köreit. Erre utal az a kis apróság is, hogy címén szólítja a nőstényt, mely jelen helyzetben mindenképp udvariassági toldalék a részéről.*
- Ez a város sokkal adósa a családodnak. S biztos vagyok benne, hogy ki is sajtolod belőlük, amit csak lehetséges. Mert a gondolat is vérlázító, hogy a történtek mocskát valaha lemossák magukról. *Megfeszül az állkapcsa, s a tekintete szenvtelen fényében ott az óhaj, hogy fajtársa minden átkozott nap emlékeztesse őket a megbocsáthatatlanra.
Csend. Agaree Siche pontosan a kellemetlen határáig engedi az elnyúló pillanatot.*
- Szívességet kérnék *mondja. Kevés mélységi képes ilyesmit méltósága teljes megtartásával kiejteni, de a Dwyerra könnyed természetessége arra utal, hogy a kérés bár tőle jön, de mindkettejüknek előnyös dolgot ajánl.*
- A fivérem okán vagyok itt. *Igyekszik semmit nem kiengedni az arcára.* - Sajnos nem csupán a Dwirinthalen vér hordozza tékozló sarjai bélyegét. Kharasshi vétkezett, így nem engedhetem meg, hogy valaha is visszatérjen övéi közé. De ha Téged szolgálhatna, matróna, a Sötét Anya talán visszavezetné a méltók ösvényére. Atyánk nagy reményeket fűzött hozzá annak idején, de második fivérként talán kissé... *ingatja a fejét, majd inkább csak sajnálkozón sóhajt egyet.* - Sosem láttam hozzá fogható kardot. Egy ilyen helyen *pillant körbe leplezetlen undorral* -, ahogy a tapasztalat mutatja, elkél.
*A finom testtartás változásra Agaree Siche szájzugában egy pillanatra mosolyféle suhan át. Az érzés végigszalad a gerince mentén, ami egy másik vadász rád forduló pillantása nyomán bomlik ki. Aki járt már olyan vidékeken, ahol ő csak egy a ragadozók között, az ismeri ezt a zsigeri érzetet. Nem beszélve arról, aki járt már Pirtianesben.
Apró biccentéssel viszonozza a megejtett tiszteletadást. Mindkettőjük számára jól ismert körök ezek. Óvatos, puhatolózó, de élre fent udvariasság a méltóság jegén. E kedélyességben tartanak láthatatlan pengét egymás torka alá azzal az arisztokratikus keccsel, amivel csupán egy mélységi nőstény képes.
Nem is várt gyászt Vhorossitól a rokona kapcsán. A kudarc az kudarc, a pirtianesi családok leánygyermekei pedig születésüktől riválisok, ha a család egésze olykor meg is kívánja összezárásukat. A hatalom olyan lidércláng, ami elemi mozgatója a kultúrájuknak.
Az ittléte felőli igen diszkrét puhatolózásra csak elmosolyodik, ami a sértés határán illegő gesztus. A már-már szakrális tánc része. Arthenior még friss terep Vhorossinak, így nem is csoda az óvatossága. Agaree Siche viszont egyedül jött ide. Még ki kell taposniuk ezeket a határokat. Ez mindig kényes dolog.
Nem valószínű, hogy a Dwirinthalen bármi kapaszkodót talál a másik nőstény viseletének mintái között. Csupán azt a kissé zavarba ejtő kettősséget láthatja, amelyben a mélységi város hagyományai összeolvadnak a rusztikus, vad motívumokkal. Idegen, rovásos vésetek vegyülnek az arisztokrácia jellegzetes cirádáival. Egyik nagy család jeleit se viseli nyíltan. Még a sajátjáét se.*
- Ismerem Morthimer prefektust *inti le Vhorossit egy alig-mozdulattal. Ez a legkevésbé se tiszteletteljes gesztus, de annyi legalább elveszi az élét, hogy a viszolygás, ami egy pillanatra kiül Agaree Siche arcára, egyértelműen az emlegetett ember hímnek szól. Külön szavak nélkül is látszik, hogy nem tartja valami nagyra a hangzatos cím piedesztálján trónoló alakot.* - De nagyra értékelem a gesztusod, matróna. *Még egy apró meghajlást is mellékel. Vízbe hajított kő fodrait simító tenyér. A tüskét nyilván nem húzza ki Vhorossi büszkeségéből, de legalább arra enged következtetni, hogy a Dwyerra nem óhajtja zavarni a másik köreit. Erre utal az a kis apróság is, hogy címén szólítja a nőstényt, mely jelen helyzetben mindenképp udvariassági toldalék a részéről.*
- Ez a város sokkal adósa a családodnak. S biztos vagyok benne, hogy ki is sajtolod belőlük, amit csak lehetséges. Mert a gondolat is vérlázító, hogy a történtek mocskát valaha lemossák magukról. *Megfeszül az állkapcsa, s a tekintete szenvtelen fényében ott az óhaj, hogy fajtársa minden átkozott nap emlékeztesse őket a megbocsáthatatlanra.
Csend. Agaree Siche pontosan a kellemetlen határáig engedi az elnyúló pillanatot.*
- Szívességet kérnék *mondja. Kevés mélységi képes ilyesmit méltósága teljes megtartásával kiejteni, de a Dwyerra könnyed természetessége arra utal, hogy a kérés bár tőle jön, de mindkettejüknek előnyös dolgot ajánl.*
- A fivérem okán vagyok itt. *Igyekszik semmit nem kiengedni az arcára.* - Sajnos nem csupán a Dwirinthalen vér hordozza tékozló sarjai bélyegét. Kharasshi vétkezett, így nem engedhetem meg, hogy valaha is visszatérjen övéi közé. De ha Téged szolgálhatna, matróna, a Sötét Anya talán visszavezetné a méltók ösvényére. Atyánk nagy reményeket fűzött hozzá annak idején, de második fivérként talán kissé... *ingatja a fejét, majd inkább csak sajnálkozón sóhajt egyet.* - Sosem láttam hozzá fogható kardot. Egy ilyen helyen *pillant körbe leplezetlen undorral* -, ahogy a tapasztalat mutatja, elkél.
7298. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-24 13:58:45
Üzenet elküldve: 2026-02-24 13:58:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Ahogy belép a pegazus fogadó melegébe, sálát egyből lejjebb húzza, közben tekintetével a környező szabad helyeket fürkészi. Asztalból szabadot nem lel, így a pultnál tervezi meghúzni magát. Lassú, mégis határozott léptekkel közelíti meg a kiszemelt helyét két nagyobb alak között. Ahogy helyet foglal, eleinte csak könyökölve támassza meg fejét, így hallgatva a környező alakokat. Belemerül a mellette lévők beszélgetésbe, még ha az nem is olyan fontos. Olyannyira eltereli a figyelmét, hogy nem veszi észre a pult mögött lévő csapost, aki egy ideje már próbálja magára vonni Derk figyelmét kevés sikerrel. *
- Hé. Hé!
* A végén pedig már csettint is a férfi előtt, mire az végre megtiszteli a figyelmével. Eltemeti fejét két kezében, majd szemeit kezdi dörzsölni. Láthatólag még mindig nem heverte ki a minapi ivászatot a tündérrel. Végül nem túlozza el a dolgokat, rendel magának egy pohár vizet. Most ha akarna se tudna alkoholt inni. Étvágyát pedig egy rántottával fogja csökkenteni. Amiért összesen 8 aranyat
fizet. A kapott ételt úgy kezdi enni, mintha nem lenne holnap. Csak akkor hagyja abba, mikor torkán akad a falat, de akkor is csak addig, míg lenem öblíti vízzel. Sokat nem vár, amint befejezi az evést, felhörpinti a pohara tartalmát, és elrugaszkodva hagyja ott a pultot, s azzal a pegazust is. Még nem döntötte el, hogy merre induljon, de egy dologban biztos. Ha nem indul meg egyből, úgy nem is fog dűlőre jutni soha, csak megint elbambul, rosszabb, megint letér az útjáról. *
- Hé. Hé!
* A végén pedig már csettint is a férfi előtt, mire az végre megtiszteli a figyelmével. Eltemeti fejét két kezében, majd szemeit kezdi dörzsölni. Láthatólag még mindig nem heverte ki a minapi ivászatot a tündérrel. Végül nem túlozza el a dolgokat, rendel magának egy pohár vizet. Most ha akarna se tudna alkoholt inni. Étvágyát pedig egy rántottával fogja csökkenteni. Amiért összesen 8 aranyat
fizet. A kapott ételt úgy kezdi enni, mintha nem lenne holnap. Csak akkor hagyja abba, mikor torkán akad a falat, de akkor is csak addig, míg lenem öblíti vízzel. Sokat nem vár, amint befejezi az evést, felhörpinti a pohara tartalmát, és elrugaszkodva hagyja ott a pultot, s azzal a pegazust is. Még nem döntötte el, hogy merre induljon, de egy dologban biztos. Ha nem indul meg egyből, úgy nem is fog dűlőre jutni soha, csak megint elbambul, rosszabb, megint letér az útjáról. *
7297. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-24 06:17:48
Üzenet elküldve: 2026-02-24 06:17:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*A bemutatkozást követően rögtön helyrekattan addig csak körvonalazódó sejtése. A ruházat, a festés, a határozottság... Lassan egyenesedik fel székében, miközben egy kósza, fonatából meglógó tincset söpör válla mögé mélázva. Tekintete megvillan a felismeréstől, és látszik rajta, hogy igyekszik elméjébe tóduló gondolatait a helyükre pofozni.*
~Egy Dwyerra Artheniorban...És nem is akármelyikük.~ *Egy jóval tapasztaltabb matrónával van dolga, már ami a tényleges matrónaságot illeti. Rövid szótlansága talán beszédes, de szüksége van némi időre, míg eldönti, mit is kezdjen e szituációval. A korsót addig is ajkaihoz emeli, hogy az almaborral benedvesíthesse nyelvét.*
-Agaree Siche Dwyerra. Megtisztelő. *Észre sem veszi, hogy visszaváltott saját nyelvükre. Rezzenéstelenül szemléli a másik nőstényt, mintha csak egy kígyót bűvölne, hátha az nem marja nyakon.*
-Ahogy mondod. Nem szabadott volna megtörténnie. Ki gondolná, hogy tulajdon nővérem keze alatt ily szörnyűség érheti e házat? *Hangjába egy cseppnyi gyász, annyi sem szorult. Soraya árnya csak akkor hullott le róla, miután a nőstény elhagyta Pirtianest, hogy matrónává válhasson a Levegő Városában. Úgy hírlik, különösen méltatlan végzetben volt része.*
-Ilyen is csak az emberek városában történhet. De hogy a Folyóvidék Úrnője itt van... Ez biztos jelent valamit. *Bókol óvatosan, egyúttal pedig kutat. A savószín szempár gazdája nem az a sötételf, aki térdre veti magát Vhorossi Dwirinthalen láttán. Önmagától nem tekeredik a gondosan kifeszített pókhálójába, a méregfoga pedig biztosan beletörne, ha most próbálná a matrónába mélyeszteni. Kénytelen megadni a tiszteletet. Hisz a másik nőstény jelenléte nem csupán veszélyt hordoz magában, de még akkor is kihívást jelent, ha esetleg céljaik nem egyeznek.
Túl keveset tud. Lapos, kimért pillantásai címer, vagy jelkép után kutatnak a nőstény ruházatán, hátha képes felfrissíteni memóriáját.*
-Természetesen nem sokáig tervezek egy romban meghúzódni. *Siet leszögezni.*
-Egy befolyásos emberhím már előkészíti a helyünk Selyemrévben. *Azon kívül, hogy hasznos szövetséges, nem sokat gondol Orthus Morthimerről. Ahogy az emberekről általában.*
-A város prefektusa. Ha hosszan tervezel, szólhatok az érdekedben. *A sötételfek világában minden apró rezdülés, minden elejtett szó külön jelentéssel bír. A kettőjük dinamikája pedig még csak most körvonalazódik. Láthatatlan birkózás ez. Olyan, melyben mindketten otthonosan mozognak.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.24 06:19:57
*A bemutatkozást követően rögtön helyrekattan addig csak körvonalazódó sejtése. A ruházat, a festés, a határozottság... Lassan egyenesedik fel székében, miközben egy kósza, fonatából meglógó tincset söpör válla mögé mélázva. Tekintete megvillan a felismeréstől, és látszik rajta, hogy igyekszik elméjébe tóduló gondolatait a helyükre pofozni.*
~Egy Dwyerra Artheniorban...És nem is akármelyikük.~ *Egy jóval tapasztaltabb matrónával van dolga, már ami a tényleges matrónaságot illeti. Rövid szótlansága talán beszédes, de szüksége van némi időre, míg eldönti, mit is kezdjen e szituációval. A korsót addig is ajkaihoz emeli, hogy az almaborral benedvesíthesse nyelvét.*
-Agaree Siche Dwyerra. Megtisztelő. *Észre sem veszi, hogy visszaváltott saját nyelvükre. Rezzenéstelenül szemléli a másik nőstényt, mintha csak egy kígyót bűvölne, hátha az nem marja nyakon.*
-Ahogy mondod. Nem szabadott volna megtörténnie. Ki gondolná, hogy tulajdon nővérem keze alatt ily szörnyűség érheti e házat? *Hangjába egy cseppnyi gyász, annyi sem szorult. Soraya árnya csak akkor hullott le róla, miután a nőstény elhagyta Pirtianest, hogy matrónává válhasson a Levegő Városában. Úgy hírlik, különösen méltatlan végzetben volt része.*
-Ilyen is csak az emberek városában történhet. De hogy a Folyóvidék Úrnője itt van... Ez biztos jelent valamit. *Bókol óvatosan, egyúttal pedig kutat. A savószín szempár gazdája nem az a sötételf, aki térdre veti magát Vhorossi Dwirinthalen láttán. Önmagától nem tekeredik a gondosan kifeszített pókhálójába, a méregfoga pedig biztosan beletörne, ha most próbálná a matrónába mélyeszteni. Kénytelen megadni a tiszteletet. Hisz a másik nőstény jelenléte nem csupán veszélyt hordoz magában, de még akkor is kihívást jelent, ha esetleg céljaik nem egyeznek.
Túl keveset tud. Lapos, kimért pillantásai címer, vagy jelkép után kutatnak a nőstény ruházatán, hátha képes felfrissíteni memóriáját.*
-Természetesen nem sokáig tervezek egy romban meghúzódni. *Siet leszögezni.*
-Egy befolyásos emberhím már előkészíti a helyünk Selyemrévben. *Azon kívül, hogy hasznos szövetséges, nem sokat gondol Orthus Morthimerről. Ahogy az emberekről általában.*
-A város prefektusa. Ha hosszan tervezel, szólhatok az érdekedben. *A sötételfek világában minden apró rezdülés, minden elejtett szó külön jelentéssel bír. A kettőjük dinamikája pedig még csak most körvonalazódik. Láthatatlan birkózás ez. Olyan, melyben mindketten otthonosan mozognak.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.24 06:19:57
7296. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-23 19:21:11
Üzenet elküldve: 2026-02-23 19:21:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
– Nem, nem… Most nem leszek mérges. * Maga se érti, miért, de már nem zavarja annyira, hogy Maavie korábban lopkodott ezt-azt. Lehet, hogy a bilincsek megléte tudat alatt tovább erősítette a bűnösség érzését, de lehet, hogy csak el kellett telnie egy napnak, hogy feldolgozza az információkat. *
– Csak érdekel. * Vonja meg a vállát. Persze valójában nincs hátsó szándéka a kérdezősködéssel, mindezt csak Maavie képzeli bele. Miután kérette magát egy kicsit, bele is kezd és igen egyértelmű választ ad. Yvon nem tudja pontosan, mennyibe kerülhet egy ezüst nyaklánc, de pár száz aranynál biztos nem ér többet, akármilyen szépen is van megcsinálva, és valóban ezüstből van. Azon jobban meglepődik, hogy ezután azt is közli vele a lány, hogy még mindig nála van. *
– Hát, de… * Nem tudja befejezni a mondatát. Egyrészt azzal is vitába akarna szállni, hogy nem illene hozzá, de azt még valahol megérti. Maavie bár – véleménye szerint – rendkívül csinos teremtés, de igaz ami igaz, nem tűnik olyannak, aki tiszta úton jutott egy afféle csecsebecséhez. És nem is. Amit viszont igazán nem ér, hogy akkor ennek ellenére miért nem adott túl rajta? Hiszen abból a pénzből napokig jól tudna lakni, még ha a valós értékének csak a töredékét is adnák meg érte a feketepiacon. Maavie egyébként se nagyétkű. Viszont még mielőtt összegezhetné gondolatait és feltehetné kérdéseit, megvádolják azzal, hogy csapdát állított a lánynak. *
– Hogy mi? * Kérdez vissza értetlenül, és nem kell tettetnie, hogy nem tudja követni a lány logikáját. Végül aztán csak megszólal, mert attól nem lesznek okosabbak, ha csak szótlanul ül ott és ázik. *
– Nem volt ebben semmiféle csapda. Csak azt nem értem, miért tartottad meg, hogyha úgysem hordod. Az árából szerintem több hatig jóllaktál volna. * Magyarázza nyugodt hangon. Azért a következő mondatát már valamivel halkabban mondja, mert tudja, hogy a víz milyen jól vezeti a hangot, és nem akarja se magát, se Maaviet bajba sodorni. *
– Nem mintha támogatnám a lopást, de nem épp az lenne a lényege az egésznek, hogy ne éhezz? Ezért is fogalmaztam úgy tegnap… Már nem tudom, hogy. A lényeg, hogy azt az egyet el tudom nézni, hogyha azért lopsz, mert nincs pénzed ételre se. De ez így… Nem áll össze nekem. * Vallja be végül, és gondterhelt tekintetét Maaviere szegezi. Egyszer-kétszer megmozdul a szája, de csak harmadjára jön ki belőle hang is. *
– Te nem is azért loptál, hogy jóllakj?
– Nem, nem… Most nem leszek mérges. * Maga se érti, miért, de már nem zavarja annyira, hogy Maavie korábban lopkodott ezt-azt. Lehet, hogy a bilincsek megléte tudat alatt tovább erősítette a bűnösség érzését, de lehet, hogy csak el kellett telnie egy napnak, hogy feldolgozza az információkat. *
– Csak érdekel. * Vonja meg a vállát. Persze valójában nincs hátsó szándéka a kérdezősködéssel, mindezt csak Maavie képzeli bele. Miután kérette magát egy kicsit, bele is kezd és igen egyértelmű választ ad. Yvon nem tudja pontosan, mennyibe kerülhet egy ezüst nyaklánc, de pár száz aranynál biztos nem ér többet, akármilyen szépen is van megcsinálva, és valóban ezüstből van. Azon jobban meglepődik, hogy ezután azt is közli vele a lány, hogy még mindig nála van. *
– Hát, de… * Nem tudja befejezni a mondatát. Egyrészt azzal is vitába akarna szállni, hogy nem illene hozzá, de azt még valahol megérti. Maavie bár – véleménye szerint – rendkívül csinos teremtés, de igaz ami igaz, nem tűnik olyannak, aki tiszta úton jutott egy afféle csecsebecséhez. És nem is. Amit viszont igazán nem ér, hogy akkor ennek ellenére miért nem adott túl rajta? Hiszen abból a pénzből napokig jól tudna lakni, még ha a valós értékének csak a töredékét is adnák meg érte a feketepiacon. Maavie egyébként se nagyétkű. Viszont még mielőtt összegezhetné gondolatait és feltehetné kérdéseit, megvádolják azzal, hogy csapdát állított a lánynak. *
– Hogy mi? * Kérdez vissza értetlenül, és nem kell tettetnie, hogy nem tudja követni a lány logikáját. Végül aztán csak megszólal, mert attól nem lesznek okosabbak, ha csak szótlanul ül ott és ázik. *
– Nem volt ebben semmiféle csapda. Csak azt nem értem, miért tartottad meg, hogyha úgysem hordod. Az árából szerintem több hatig jóllaktál volna. * Magyarázza nyugodt hangon. Azért a következő mondatát már valamivel halkabban mondja, mert tudja, hogy a víz milyen jól vezeti a hangot, és nem akarja se magát, se Maaviet bajba sodorni. *
– Nem mintha támogatnám a lopást, de nem épp az lenne a lényege az egésznek, hogy ne éhezz? Ezért is fogalmaztam úgy tegnap… Már nem tudom, hogy. A lényeg, hogy azt az egyet el tudom nézni, hogyha azért lopsz, mert nincs pénzed ételre se. De ez így… Nem áll össze nekem. * Vallja be végül, és gondterhelt tekintetét Maaviere szegezi. Egyszer-kétszer megmozdul a szája, de csak harmadjára jön ki belőle hang is. *
– Te nem is azért loptál, hogy jóllakj?
7295. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-23 15:22:20
Üzenet elküldve: 2026-02-23 15:22:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az otthon melege//
- Hogy lett volna? *biccent a Gárda parancsát illető megjegyzésre. A kíséret egy dolog, de hogy egy Vhorossihoz hasonlót bántódás érjen ilyen körülmények között, az Pirtianes szigorú hierarchiájában elképzelhetetlen.
Sajnos a mélységiek városa túlságosan zárkózott, hogy a magafajta felszínieknek elég információja legyen a belsőbb körök történéseiről, pedig nagyon üdvös lenne a számára valamivel nagyobb rálátás.
Agaree Siche kapcsolatai kissé megkoptak, mióta a fivére ballépése miatt tótágast álltak a dolgok a törzse és a pirtianesi körök között.*
- Meglehet, úgy is tett *vonja meg a vállát a Maur'da kapcsán, de mást nem fűz hozzá.
A nőstény hamar áttereli a témát a rokonságát ért szörnyűségekre. Ő is látta a saját szemével azt a pusztítást, ami az egykori kúriát megnyomorította. Szerencsére azonban csak utólag. A történések alatt a város közelében sem volt.*
- Agaree Siche Dwyerra *pótolja a bemutatkozást, mikor elhangzik ama szó. Nem találja sértőnek, ahogy azt sem, hogy a nősténynek fogalma sincs, ki lehet. Nincs ebben semmi rendkívüli. Pirtianes mindenkor befelé figyelt inkább.* - A Folyóvidék matrónája. De talán még nem kopott ki az a fenséges városból sem a családnév, melyet viselek. *Agaree Siche nagyanyja egykoron a császár bizalmas alkimistája volt. Mindig is úgy gondolta, hogy a Dwyerra név volt, ami megóvta őket a kiátkozástól. Ő maga már a felszínen született, mivel az anyja követte azt a konok hímet, hogy saját birtokot hasítsanak maguknak a vad vidéken. De, bár sok mindent lehetne az apja rovására írni, tény, hogy ebben sikerrel járt.
A Dwirinthalenek Artheniorban megtelepedett sarjainak is valami hasonló lehetett a célja, s úgy tűnt, jól is boldogulnak a felszíniek között. Emiatt is remélte, hogy megtalálja még itt írmagjukat. De a lázadás, az a "Nagy Egyenlőség Napja" mindent borított. Felforr a vére, ha csak arra gondol, hogy a mocskos csürhe nemes mélységieket mészárol.*
- Osztozom felindultságodban. Ilyesminek sosem szabadott volna megtörténnie. *Nagyot sóhajt. Igyekszik távolabb helyezkedni dologtól. Mégsem méltó a magukfajtához, hogy nyíltan érzések üljenek ki az arcukra egy ilyen helyen.*
- Így hallottam én is, ahogy mondod. Bár abban nem lehetünk bizonyosak, hogy minden rokonod odaveszett. De kétlem, hogy aki túlélte azt a gyalázatot, szándékozna visszatérni ide valaha.
- Hogy lett volna? *biccent a Gárda parancsát illető megjegyzésre. A kíséret egy dolog, de hogy egy Vhorossihoz hasonlót bántódás érjen ilyen körülmények között, az Pirtianes szigorú hierarchiájában elképzelhetetlen.
Sajnos a mélységiek városa túlságosan zárkózott, hogy a magafajta felszínieknek elég információja legyen a belsőbb körök történéseiről, pedig nagyon üdvös lenne a számára valamivel nagyobb rálátás.
Agaree Siche kapcsolatai kissé megkoptak, mióta a fivére ballépése miatt tótágast álltak a dolgok a törzse és a pirtianesi körök között.*
- Meglehet, úgy is tett *vonja meg a vállát a Maur'da kapcsán, de mást nem fűz hozzá.
A nőstény hamar áttereli a témát a rokonságát ért szörnyűségekre. Ő is látta a saját szemével azt a pusztítást, ami az egykori kúriát megnyomorította. Szerencsére azonban csak utólag. A történések alatt a város közelében sem volt.*
- Agaree Siche Dwyerra *pótolja a bemutatkozást, mikor elhangzik ama szó. Nem találja sértőnek, ahogy azt sem, hogy a nősténynek fogalma sincs, ki lehet. Nincs ebben semmi rendkívüli. Pirtianes mindenkor befelé figyelt inkább.* - A Folyóvidék matrónája. De talán még nem kopott ki az a fenséges városból sem a családnév, melyet viselek. *Agaree Siche nagyanyja egykoron a császár bizalmas alkimistája volt. Mindig is úgy gondolta, hogy a Dwyerra név volt, ami megóvta őket a kiátkozástól. Ő maga már a felszínen született, mivel az anyja követte azt a konok hímet, hogy saját birtokot hasítsanak maguknak a vad vidéken. De, bár sok mindent lehetne az apja rovására írni, tény, hogy ebben sikerrel járt.
A Dwirinthalenek Artheniorban megtelepedett sarjainak is valami hasonló lehetett a célja, s úgy tűnt, jól is boldogulnak a felszíniek között. Emiatt is remélte, hogy megtalálja még itt írmagjukat. De a lázadás, az a "Nagy Egyenlőség Napja" mindent borított. Felforr a vére, ha csak arra gondol, hogy a mocskos csürhe nemes mélységieket mészárol.*
- Osztozom felindultságodban. Ilyesminek sosem szabadott volna megtörténnie. *Nagyot sóhajt. Igyekszik távolabb helyezkedni dologtól. Mégsem méltó a magukfajtához, hogy nyíltan érzések üljenek ki az arcukra egy ilyen helyen.*
- Így hallottam én is, ahogy mondod. Bár abban nem lehetünk bizonyosak, hogy minden rokonod odaveszett. De kétlem, hogy aki túlélte azt a gyalázatot, szándékozna visszatérni ide valaha.
7294. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-23 03:54:28
Üzenet elküldve: 2026-02-23 03:54:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Odahaza, a Föld Városában számos ellenséget szerzett, még tulajdon családja körében is. Fiatal kora ellenére gyorsan emelkedett, talán túl gyorsan hozzá, hogy ne legyen szálka a régiek szemében. Csak magának köszönheti, hogy időben eljött. Különleges intrikai érzékkel bír. Semmi kétsége nincs például afelől, hogy fajtársa jól ismeri a szokásjogokhoz tapadt illemet, mi népük sajátja. Máskülönben nem fordítaná ki őket ily tiszteletlen. Összetéveszthetetlen, tekintélyét szándékosan célzó kihívás ez. Az okát azonban nem sejti, bármennyire is igyekszik a savószín íriszek mögé látni.
Lopva méri végig az eddig rejtve maradt öltözéket, és hamar sikerül néhány kirakós darabot a helyére tennie. Egy felszíni fajtárssal van dolga. Méghozzá az elsővel élete során.
Kárhoztathatná tapasztalatlanságát, de Pirtianesben kevés szó esik a napvilágot tűrő rokonaikról. Legalábbis azokban a körökben, melyekben ő mozgott. Óvatosan vették szájukra azokat, kik száműzettek, vagy saját törekvéseik okán hagyták maguk mögött a Városok Legnagyszerűbbikét.
Nem szól közbe. Rezzenéstelenül követi a szavakat formáló ajkakat, bár gondolatai szinte feszítik elméjét a számtalan kérdéstől. Mégsem teheti fel őket. A másik nőstény állításokkal igyekszik terelgetni, ő sem tesz hát mást.*
-Parancsuk volt, hogy visszakísérjenek. Arra nem, hogy hozzámérjenek. *A közös nyelvre vált maga is, de bárki kihallaná, mennyire idegen ez számára. A szavakat sziszegve ejti, a magánhangzókat elnyújtja.
A részletekbe nem veszik el. Ha a nőstény tudja, hogy körbevették őket a Folyóvidéknél, azt is tudnia kell, hogy kísérőit mind egy szálig levágták. Csak ő maradt, és Elireya. Illetve a hallottak alapján még valaki.
A fajtárs tudja, ki ő, és vélhetően ennél többet is. A halovány mosoly visszaköltözik arcára, de az asztal jótékony takarásában combjait összeszorítja tehetetlen bosszúságában.*
-A Maur'da hímnek ha volt egy kis esze, beleölte magát a Meredély mélységébe. *Feleli szárazon. Nem okozhat meglepetést véleménye. Az árulásért a hozzá hasonlók rosszabb sorsban részesülnek a halálnál.*
-A családunk kiterjedt, a képviselői pedig kapnak az alkalmon, ha kiterjeszthetik hálójukat. Nagy kár, hogy sokuké azelőtt elszakad, mielőtt beleröppenne bármi. A Sötét Anya pedig nem szíveli a gyöngéket. *Pontosan tudja, kiről beszél a mélységi. A satnya kölyök, ki nagyobb hatalmak szószólójaként hivatkozik magára. Nem oly tényező, mire akár szót fecsérelne.*
-A kúriát kis híján elsöpörte a forrongó pór. *Laposan pillant ismét a sajátos, de mutatós ruházatra, majd vissza a savó szempárra. Olyan érzése van, mintha a megoldás ott bujkálna már elméjében, csak ki kellene bogozni.*
-Úgy mondják, artheniori rokonaim méltatlan véget értek egytől-egyig.
*Most először vált ülőpozíciót. Hosszú körmökben végződő ujjait finoman oldja le a fakorsóról, hogy továbbra is egyenes háttal, de alkarján megtámaszkodva dőljön előrébb ültében.*
-Erről is tudsz valamit, "yrsh"? *Nem ismeri a szót a közös nyelven, de bizonyos körökben ekképp nevezik Pirtianesben felszíni társaikat. Persze túl olcsó lenne sértésnek betudni a jelzőt. Sokkal inkább utal vele arra, hogy nem fogadja el vallatójának a névtelen nőstényt.*
*Odahaza, a Föld Városában számos ellenséget szerzett, még tulajdon családja körében is. Fiatal kora ellenére gyorsan emelkedett, talán túl gyorsan hozzá, hogy ne legyen szálka a régiek szemében. Csak magának köszönheti, hogy időben eljött. Különleges intrikai érzékkel bír. Semmi kétsége nincs például afelől, hogy fajtársa jól ismeri a szokásjogokhoz tapadt illemet, mi népük sajátja. Máskülönben nem fordítaná ki őket ily tiszteletlen. Összetéveszthetetlen, tekintélyét szándékosan célzó kihívás ez. Az okát azonban nem sejti, bármennyire is igyekszik a savószín íriszek mögé látni.
Lopva méri végig az eddig rejtve maradt öltözéket, és hamar sikerül néhány kirakós darabot a helyére tennie. Egy felszíni fajtárssal van dolga. Méghozzá az elsővel élete során.
Kárhoztathatná tapasztalatlanságát, de Pirtianesben kevés szó esik a napvilágot tűrő rokonaikról. Legalábbis azokban a körökben, melyekben ő mozgott. Óvatosan vették szájukra azokat, kik száműzettek, vagy saját törekvéseik okán hagyták maguk mögött a Városok Legnagyszerűbbikét.
Nem szól közbe. Rezzenéstelenül követi a szavakat formáló ajkakat, bár gondolatai szinte feszítik elméjét a számtalan kérdéstől. Mégsem teheti fel őket. A másik nőstény állításokkal igyekszik terelgetni, ő sem tesz hát mást.*
-Parancsuk volt, hogy visszakísérjenek. Arra nem, hogy hozzámérjenek. *A közös nyelvre vált maga is, de bárki kihallaná, mennyire idegen ez számára. A szavakat sziszegve ejti, a magánhangzókat elnyújtja.
A részletekbe nem veszik el. Ha a nőstény tudja, hogy körbevették őket a Folyóvidéknél, azt is tudnia kell, hogy kísérőit mind egy szálig levágták. Csak ő maradt, és Elireya. Illetve a hallottak alapján még valaki.
A fajtárs tudja, ki ő, és vélhetően ennél többet is. A halovány mosoly visszaköltözik arcára, de az asztal jótékony takarásában combjait összeszorítja tehetetlen bosszúságában.*
-A Maur'da hímnek ha volt egy kis esze, beleölte magát a Meredély mélységébe. *Feleli szárazon. Nem okozhat meglepetést véleménye. Az árulásért a hozzá hasonlók rosszabb sorsban részesülnek a halálnál.*
-A családunk kiterjedt, a képviselői pedig kapnak az alkalmon, ha kiterjeszthetik hálójukat. Nagy kár, hogy sokuké azelőtt elszakad, mielőtt beleröppenne bármi. A Sötét Anya pedig nem szíveli a gyöngéket. *Pontosan tudja, kiről beszél a mélységi. A satnya kölyök, ki nagyobb hatalmak szószólójaként hivatkozik magára. Nem oly tényező, mire akár szót fecsérelne.*
-A kúriát kis híján elsöpörte a forrongó pór. *Laposan pillant ismét a sajátos, de mutatós ruházatra, majd vissza a savó szempárra. Olyan érzése van, mintha a megoldás ott bujkálna már elméjében, csak ki kellene bogozni.*
-Úgy mondják, artheniori rokonaim méltatlan véget értek egytől-egyig.
*Most először vált ülőpozíciót. Hosszú körmökben végződő ujjait finoman oldja le a fakorsóról, hogy továbbra is egyenes háttal, de alkarján megtámaszkodva dőljön előrébb ültében.*
-Erről is tudsz valamit, "yrsh"? *Nem ismeri a szót a közös nyelven, de bizonyos körökben ekképp nevezik Pirtianesben felszíni társaikat. Persze túl olcsó lenne sértésnek betudni a jelzőt. Sokkal inkább utal vele arra, hogy nem fogadja el vallatójának a névtelen nőstényt.*
7293. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-22 20:04:35
Üzenet elküldve: 2026-02-22 20:04:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Merlana utolsó mondatát követően a mélységi szája széle épp csak egy szemvillanásnyi idő alatt, finoman megrándul. Tekintete lassan elszakad a nőről, és a köztük álló gyertya lángjára terelődik. A fény vékony nyelve megnyúlik, majd visszahúzódik, ahogy a levegő megmozdul körülöttük. Norennar némán figyeli néhány lélegzetvételnyi ideig. Kívülről úgy tűnhet, mintha elmerült volna a gondolataiban, mintha csak valóban mérlegelné, mit is kezdjen az imént elhangzottakkal, hogy miképp is válaszoljon a nő felvetésére. Ami azonban megtöri ezt az illúziót, az az újabb cinikus vállrándítás s a hozzá tartozó, hasonló jellegű halovány mosoly.*
- Igazad volt… *Veti oda a nőnek könnyed módon hangjában enyhe, de maró élccel.* - Éhesen nem lehet komoly dolgokról társalogni.
*Ezt követően mintha mi sem történt volna folytatja is az étkezést. Ráérősen. Kimért mozdulatokkal. Nem kifejezetten tankönyvi példája az eleganciának, de látszódik rajta, hogy különb egy átlag polgárénál. Amiben azonban különbözik a nőtől, hogy az, amit a mélységi csinál nem görcsös törekvés a tökéletességre. Sokkal természetesebbnek hatnak a mozdulatok. Mintha csak megszokásból csinálná azt, amit.
Így fogy el a leves. Amikor végez, egy kendővel megtörli a szája szélét, majd hátradől a széken, egyik kezével a háttámlára támaszkodva. A kupájáért nyúl. Finoman meglötyböli, tekintete követi az ital lassú mozgását a fényben.*
- Mire is van szükségem… *Ismétli halkan, mintha csak magának mondaná. Hangjában van valami szándékolt naivitás.* - Mire is… mire is…
*Az ajkaihoz emeli a kupát, újra meglötyböli óvatos mozdulatokkal, majd beleszimatol az italba. Eztán kortyol bele, apró kortyokban, kiélvezve a bor ízét s egyáltalán nem elsietve a dolgot. Amikor elemeli az ajkaitól a kupát, még nem teszi vissza az asztalra.*
- Amíg ezen gondolkodom… *Folytatja, és ekkor emeli fel újra a tekintetét Merlanára.* - Válaszolj erre a kérdésre: mi mindent ér meg neked az, amit tudok?
*Norennar vár. A kupa továbbra is a kezében, a gyertyaláng fénye lassan játszik az üveg peremén.*
*Merlana utolsó mondatát követően a mélységi szája széle épp csak egy szemvillanásnyi idő alatt, finoman megrándul. Tekintete lassan elszakad a nőről, és a köztük álló gyertya lángjára terelődik. A fény vékony nyelve megnyúlik, majd visszahúzódik, ahogy a levegő megmozdul körülöttük. Norennar némán figyeli néhány lélegzetvételnyi ideig. Kívülről úgy tűnhet, mintha elmerült volna a gondolataiban, mintha csak valóban mérlegelné, mit is kezdjen az imént elhangzottakkal, hogy miképp is válaszoljon a nő felvetésére. Ami azonban megtöri ezt az illúziót, az az újabb cinikus vállrándítás s a hozzá tartozó, hasonló jellegű halovány mosoly.*
- Igazad volt… *Veti oda a nőnek könnyed módon hangjában enyhe, de maró élccel.* - Éhesen nem lehet komoly dolgokról társalogni.
*Ezt követően mintha mi sem történt volna folytatja is az étkezést. Ráérősen. Kimért mozdulatokkal. Nem kifejezetten tankönyvi példája az eleganciának, de látszódik rajta, hogy különb egy átlag polgárénál. Amiben azonban különbözik a nőtől, hogy az, amit a mélységi csinál nem görcsös törekvés a tökéletességre. Sokkal természetesebbnek hatnak a mozdulatok. Mintha csak megszokásból csinálná azt, amit.
Így fogy el a leves. Amikor végez, egy kendővel megtörli a szája szélét, majd hátradől a széken, egyik kezével a háttámlára támaszkodva. A kupájáért nyúl. Finoman meglötyböli, tekintete követi az ital lassú mozgását a fényben.*
- Mire is van szükségem… *Ismétli halkan, mintha csak magának mondaná. Hangjában van valami szándékolt naivitás.* - Mire is… mire is…
*Az ajkaihoz emeli a kupát, újra meglötyböli óvatos mozdulatokkal, majd beleszimatol az italba. Eztán kortyol bele, apró kortyokban, kiélvezve a bor ízét s egyáltalán nem elsietve a dolgot. Amikor elemeli az ajkaitól a kupát, még nem teszi vissza az asztalra.*
- Amíg ezen gondolkodom… *Folytatja, és ekkor emeli fel újra a tekintetét Merlanára.* - Válaszolj erre a kérdésre: mi mindent ér meg neked az, amit tudok?
*Norennar vár. A kupa továbbra is a kezében, a gyertyaláng fénye lassan játszik az üveg peremén.*
7292. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-22 11:09:51
Üzenet elküldve: 2026-02-22 11:09:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az otthon melege//
*Az ajkán megülő halvány mosolygásban összegződik mindaz, mivel fajtáját leírnák, ha egyetlen dologgal lehetne csupán. Alattomos és álságos és veszedelmesen szépséges, kimért gesztus. Kétsége sincs afelől, hogy ezt a játékot a másik éppoly kifinomultan játssza, mint ő. Talán még jobban is. De ez itt a felszín.
Viszonozza az apró fejbiccentést, de nem a lilás íriszek mutatta széket húzza ki magának, hanem a mellette lévőt. Apró arcátlanság, de ezek a körök ilyenek. Két nőstény között ez már így megy, míg kölcsönösen meg nem húzzák a hierarchia vonalait egymás közt. Agaree Siche, ha provokál is, úgy teszi, hogy az él a határokon belül maradjon. Olyasmi ez, mint az a régi játék a köröm alá szúrt mérgezett tűkkel. Játék, rítus, vallatási gyakorlat... Ezeknek a halmazoknak a mélységi kultúrában számos közös metszete van.
Mikor helyet foglal, alakja jótékonyan árnyékot borít a másik nőstény arcára. Undok figyelmesség. Nem úgy az, hogy ő maga átvált közösre.*
- Az igaz vér messze földön is megtalálja erejét *mondja, s maga is leoldja köpenyét. Hátraveti a szék támlájára, s felfedi nomád és pirtianesi mintákkal hímzett kaftánját. Ékszerei szolidan díszítik csupán megjelenését. Pont ugyanez a kettősség látszik rajtuk, mint a hímzett mintákon. Faragott csontok, szaru és rusztikus bronzveretek mellett ott a feketeacélba foglalt obszcidián is.*
- Néhány éve fogtam egy Maur'da hímet a kúria romjai között. Azt mondta, elszakadt matrónájától *kezdi szenvtelenül tartva a szemkontaktust.* - Úgy tudtam, téged, s hat másikat a kíséretedből a Gárda fogta körbe a Folyóvidék határában, Vhorossi. De oly sok mindent hallani *vonja meg a vállát, mintha csupán városi mendemondákról beszélnének.*
- Nem sokkal utána érkezett ide egy másik. Ya... valami *legyint, elvégre csupán egy hímről van szó.* - Dwirinthalen úrként mutatta be magát nekem. Fakó bőrű, vörös szemű szolgálóval utazott. A leány azt mondta, a gazdája az ősi tanok képviselője, s hogy maga Shar Úrnő három papnője szentelte fel őt a Sötét Anya szolgálatára. *Megigazítja kisujján a nomád vésetektől ékes gyűrűt.* - De a régi kúria mégis csendes maradt. Mostanáig.
*Nem tesz fel kérdést, a szavai mégis szinte csupán peckek, melyek egy nagy, kérdésekből szőtt háló szálait tartják.*
*Az ajkán megülő halvány mosolygásban összegződik mindaz, mivel fajtáját leírnák, ha egyetlen dologgal lehetne csupán. Alattomos és álságos és veszedelmesen szépséges, kimért gesztus. Kétsége sincs afelől, hogy ezt a játékot a másik éppoly kifinomultan játssza, mint ő. Talán még jobban is. De ez itt a felszín.
Viszonozza az apró fejbiccentést, de nem a lilás íriszek mutatta széket húzza ki magának, hanem a mellette lévőt. Apró arcátlanság, de ezek a körök ilyenek. Két nőstény között ez már így megy, míg kölcsönösen meg nem húzzák a hierarchia vonalait egymás közt. Agaree Siche, ha provokál is, úgy teszi, hogy az él a határokon belül maradjon. Olyasmi ez, mint az a régi játék a köröm alá szúrt mérgezett tűkkel. Játék, rítus, vallatási gyakorlat... Ezeknek a halmazoknak a mélységi kultúrában számos közös metszete van.
Mikor helyet foglal, alakja jótékonyan árnyékot borít a másik nőstény arcára. Undok figyelmesség. Nem úgy az, hogy ő maga átvált közösre.*
- Az igaz vér messze földön is megtalálja erejét *mondja, s maga is leoldja köpenyét. Hátraveti a szék támlájára, s felfedi nomád és pirtianesi mintákkal hímzett kaftánját. Ékszerei szolidan díszítik csupán megjelenését. Pont ugyanez a kettősség látszik rajtuk, mint a hímzett mintákon. Faragott csontok, szaru és rusztikus bronzveretek mellett ott a feketeacélba foglalt obszcidián is.*
- Néhány éve fogtam egy Maur'da hímet a kúria romjai között. Azt mondta, elszakadt matrónájától *kezdi szenvtelenül tartva a szemkontaktust.* - Úgy tudtam, téged, s hat másikat a kíséretedből a Gárda fogta körbe a Folyóvidék határában, Vhorossi. De oly sok mindent hallani *vonja meg a vállát, mintha csupán városi mendemondákról beszélnének.*
- Nem sokkal utána érkezett ide egy másik. Ya... valami *legyint, elvégre csupán egy hímről van szó.* - Dwirinthalen úrként mutatta be magát nekem. Fakó bőrű, vörös szemű szolgálóval utazott. A leány azt mondta, a gazdája az ősi tanok képviselője, s hogy maga Shar Úrnő három papnője szentelte fel őt a Sötét Anya szolgálatára. *Megigazítja kisujján a nomád vésetektől ékes gyűrűt.* - De a régi kúria mégis csendes maradt. Mostanáig.
*Nem tesz fel kérdést, a szavai mégis szinte csupán peckek, melyek egy nagy, kérdésekből szőtt háló szálait tartják.*
7291. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-22 04:34:44
Üzenet elküldve: 2026-02-22 04:34:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Olyannyira az előtte álló teendők felsorakoztatásába merül, hogy még csak észre sem veszi az asztalához lépő sötételfet. Szeme ugyan rebben a felé intézett szavakra, de arcizma nem árulkodik ijedtségről vagy meglepettségről. Pedig idejét sem tudja, mikor hallott hasonló köszöntést. Itt pedig végképp nem számított hasonlóra. Semmiképp sem szerencsés egybeesés.*
-Wunhuro ra' murohassi. *Feleli vontatottan. "És ha rád talált, nem ereszt többé". Könnyen jönnek nyelvére a hazai szavak, habár a köszöntés formája nem lehet véletlen. Lassan hajtja meg fejét, de nem ereszti tekintetével a mélységit. Az ellentmondást nem tűrő, szigorú vonások, a mélyen zengő, dús tónus nem ismerős számára, legalábbis elsőre.
Olybá fest, hogy kár rejtőznie, ennek látszatát fenntartania pedig egyenesen ostobaság lenne az ismeretlen nőstény előtt. Ledobja hát a csuklyát, és sebtiben rendezi el vaskos, hószín fonatát. Hűvös tekintetét csak egy pillanatra szakítja el vendégétől, hogy jelzésértékűen a szemközt árválkodó székre emelje. Bosszantó, de hiába igyekszik leküzdeni hunyorgását a fajtárs előtt. Szemét továbbra is bántja az éles fény. Nem kerüli el figyelmét, hogy ez kettejük közül látszólag csak neki okoz gondot. Következtetést azonban korai lenne levonni.*
-A Sötét Anya áldása kíséri az erőseket, és bosszúja a gyöngéket. *Továbbra is saját nyelvükön folytatja. Jóval egyszerűbb így számára, mint a közös nyelven diskurálni. Ráadásul így legalább nem kell kíváncsi fülektől sem tartania.
Könnyed mozdulattal oldja ki köpenyét, s teríti maga mögött a széktámlára. Alatta arannyal hímzett, sötét öltözéket visel, mi szabadon hagyja vállait. Úgy alakít, mintha csak számított volna a betoppanó fajtársra. Természetesen nincs így, de ettől még sugallhatja azt, hogy az ütőlap az ő kezében van. Minden csak attól függ, vajon mily tapasztalatok birtokában van a másik.*
-Mindig öröm véreinkbe botlani ily messze földön. *Folytatja kimérten. Ajkai széle ugyan felfelé görbül, de tekintete jegesen csillanva árulkodik az óvatos iróniáról. Nem szól többet, helyette megvárja, hogy a nőstény előálljon a farbával.*
*Olyannyira az előtte álló teendők felsorakoztatásába merül, hogy még csak észre sem veszi az asztalához lépő sötételfet. Szeme ugyan rebben a felé intézett szavakra, de arcizma nem árulkodik ijedtségről vagy meglepettségről. Pedig idejét sem tudja, mikor hallott hasonló köszöntést. Itt pedig végképp nem számított hasonlóra. Semmiképp sem szerencsés egybeesés.*
-Wunhuro ra' murohassi. *Feleli vontatottan. "És ha rád talált, nem ereszt többé". Könnyen jönnek nyelvére a hazai szavak, habár a köszöntés formája nem lehet véletlen. Lassan hajtja meg fejét, de nem ereszti tekintetével a mélységit. Az ellentmondást nem tűrő, szigorú vonások, a mélyen zengő, dús tónus nem ismerős számára, legalábbis elsőre.
Olybá fest, hogy kár rejtőznie, ennek látszatát fenntartania pedig egyenesen ostobaság lenne az ismeretlen nőstény előtt. Ledobja hát a csuklyát, és sebtiben rendezi el vaskos, hószín fonatát. Hűvös tekintetét csak egy pillanatra szakítja el vendégétől, hogy jelzésértékűen a szemközt árválkodó székre emelje. Bosszantó, de hiába igyekszik leküzdeni hunyorgását a fajtárs előtt. Szemét továbbra is bántja az éles fény. Nem kerüli el figyelmét, hogy ez kettejük közül látszólag csak neki okoz gondot. Következtetést azonban korai lenne levonni.*
-A Sötét Anya áldása kíséri az erőseket, és bosszúja a gyöngéket. *Továbbra is saját nyelvükön folytatja. Jóval egyszerűbb így számára, mint a közös nyelven diskurálni. Ráadásul így legalább nem kell kíváncsi fülektől sem tartania.
Könnyed mozdulattal oldja ki köpenyét, s teríti maga mögött a széktámlára. Alatta arannyal hímzett, sötét öltözéket visel, mi szabadon hagyja vállait. Úgy alakít, mintha csak számított volna a betoppanó fajtársra. Természetesen nincs így, de ettől még sugallhatja azt, hogy az ütőlap az ő kezében van. Minden csak attól függ, vajon mily tapasztalatok birtokában van a másik.*
-Mindig öröm véreinkbe botlani ily messze földön. *Folytatja kimérten. Ajkai széle ugyan felfelé görbül, de tekintete jegesen csillanva árulkodik az óvatos iróniáról. Nem szól többet, helyette megvárja, hogy a nőstény előálljon a farbával.*
7290. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-21 22:37:57
Üzenet elküldve: 2026-02-21 22:37:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
- Ühüm. *Ért egyet megszeppenve és nagyokat pislogva azzal, hogy tud ő akarni, ha akar. Azt mondjuk nem mondaná, hogy jól is érzi magát közben. Olyan érzés, mintha tovább nyújtózkodna, mint ameddig a takarója ér, mondhatná, ha ismerne szólásokat. Legalább, hála Yvonnak, arra már nem foghatja, hogy azért nem ismeri ezt a közmondást, mert nincs takarója, ugyanis van neki. Valamiért ok nélkül eszébe is jut, hogy milyen jó lesz bebugyolálni magát vele éjszaka, főleg azért, mert az majd megvédi őt a sötétben bujkáló gonoszoktól.
Miután elkalandozó gondolatai egy nagyobbacska kitérő után visszatérnek a valóságba, kissé meg kell erőltetnie magát, hogy emlékezzen, mit is mondott neki Yvon nem is olyan régen, néhány másodperccel ezelőtt. Tekintetét hirtelen elkapja a fiúról a vele ellentétes irányba, de csak azért, mert megijed attól, hogy valaki a vállát tapogatja, de végül megnyugodva sóhajt fel, mikor rájön, hogy az a kéz is Yvonhoz tartozik.*
- Ahj… *Elpirul halványan.* Jó, menjünk! *Mondja végül, de közben elbizonytalanodik. Nem, tényleg nem jó érzés, mikor azt csinálják, amit ő szeretne. Ezt sokkal nagyobb bűnnek érzi, mint a lopást, aminek témáját társa valamiért most fel is hozza. Meglepetten fürkészi a barna szempárt, majd ösztönösen a söröskorsóra pillant, csupán azért, hogy ne kelljen aközben is Yvon szemeibe néznie, mikor arról beszél, hogy milyen értékes dolgokat lopott már el.*
- Miért érdekel? *Kérdezi, hogy minél később kelljen színt vallania, de valahol tényleg érdekli a válasz is.* Azt hittem, nem fogunk erről beszélni, mert mérges leszel, ha arra gondolsz, hogy szoktam lopni. *Nem figyel oda a szavaira, sem arra, hogy milyen hangosan mondja ki azokat, de szerencsére a vén szottyosok már időközben távoztak, nem fognak semmi olyat hallani, ami nem tartozik rájuk.*
- Egy ezüst nyaklánc… *Válaszolja aztán nagy nehezen meg a kérdést, még mielőtt Yvon felelhetne az övére.* Még meg is van, de még nem láttad. Nem szoktam hordani, mert nem illik hozzám, de megválni sem akarok tőle, mert tetszik. Megnézheted majd. *Igazából szerinte ez az egyszerre legszebb és legértékesebb holmi is, amit ellopott. A pontos értékét ugyan nem tudja, de úgy tűnik, azzal tisztában van, hogy az ezüst értékes. Hogyne lenne, hisz erről hallott eleget a fogvatartói elcsípett beszélgetésekből. Az ezüst és az arany értékes, a mithril főleg, de az nagyon ritka is…*
- Várjunk! *Döbben rá hirtelen valamire.* Ez most egy csapda volt? *Nem is akarta bevallani, hogy van egy lopott ezüstlánca, és most attól fél, hogy Yvon pontosan erre játszott. Így akart indokot találni arra, hogy miért nem érdemli meg az új ruhát! Ajkait lebiggyeszti, majd lemondóan sóhajt, úgy hiszi, mindent elrontott az őszinteséggel.*
- Ühüm. *Ért egyet megszeppenve és nagyokat pislogva azzal, hogy tud ő akarni, ha akar. Azt mondjuk nem mondaná, hogy jól is érzi magát közben. Olyan érzés, mintha tovább nyújtózkodna, mint ameddig a takarója ér, mondhatná, ha ismerne szólásokat. Legalább, hála Yvonnak, arra már nem foghatja, hogy azért nem ismeri ezt a közmondást, mert nincs takarója, ugyanis van neki. Valamiért ok nélkül eszébe is jut, hogy milyen jó lesz bebugyolálni magát vele éjszaka, főleg azért, mert az majd megvédi őt a sötétben bujkáló gonoszoktól.
Miután elkalandozó gondolatai egy nagyobbacska kitérő után visszatérnek a valóságba, kissé meg kell erőltetnie magát, hogy emlékezzen, mit is mondott neki Yvon nem is olyan régen, néhány másodperccel ezelőtt. Tekintetét hirtelen elkapja a fiúról a vele ellentétes irányba, de csak azért, mert megijed attól, hogy valaki a vállát tapogatja, de végül megnyugodva sóhajt fel, mikor rájön, hogy az a kéz is Yvonhoz tartozik.*
- Ahj… *Elpirul halványan.* Jó, menjünk! *Mondja végül, de közben elbizonytalanodik. Nem, tényleg nem jó érzés, mikor azt csinálják, amit ő szeretne. Ezt sokkal nagyobb bűnnek érzi, mint a lopást, aminek témáját társa valamiért most fel is hozza. Meglepetten fürkészi a barna szempárt, majd ösztönösen a söröskorsóra pillant, csupán azért, hogy ne kelljen aközben is Yvon szemeibe néznie, mikor arról beszél, hogy milyen értékes dolgokat lopott már el.*
- Miért érdekel? *Kérdezi, hogy minél később kelljen színt vallania, de valahol tényleg érdekli a válasz is.* Azt hittem, nem fogunk erről beszélni, mert mérges leszel, ha arra gondolsz, hogy szoktam lopni. *Nem figyel oda a szavaira, sem arra, hogy milyen hangosan mondja ki azokat, de szerencsére a vén szottyosok már időközben távoztak, nem fognak semmi olyat hallani, ami nem tartozik rájuk.*
- Egy ezüst nyaklánc… *Válaszolja aztán nagy nehezen meg a kérdést, még mielőtt Yvon felelhetne az övére.* Még meg is van, de még nem láttad. Nem szoktam hordani, mert nem illik hozzám, de megválni sem akarok tőle, mert tetszik. Megnézheted majd. *Igazából szerinte ez az egyszerre legszebb és legértékesebb holmi is, amit ellopott. A pontos értékét ugyan nem tudja, de úgy tűnik, azzal tisztában van, hogy az ezüst értékes. Hogyne lenne, hisz erről hallott eleget a fogvatartói elcsípett beszélgetésekből. Az ezüst és az arany értékes, a mithril főleg, de az nagyon ritka is…*
- Várjunk! *Döbben rá hirtelen valamire.* Ez most egy csapda volt? *Nem is akarta bevallani, hogy van egy lopott ezüstlánca, és most attól fél, hogy Yvon pontosan erre játszott. Így akart indokot találni arra, hogy miért nem érdemli meg az új ruhát! Ajkait lebiggyeszti, majd lemondóan sóhajt, úgy hiszi, mindent elrontott az őszinteséggel.*
7289. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-21 18:39:07
Üzenet elküldve: 2026-02-21 18:39:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az otthon melege//
*Valószínűleg nem sokan vannak Artheniorban rajta kívül, akik kifejezetten szeretik ezt az időjárást. Még a két tollhíjas, görnyed vén holló is morcosan gubbaszt a kopaszon meredező ágak valamelyikén a közelben.
Agaree Siche sokkal jobban ódzkodik a fogadó közegétől. Az ő szeme a felszínhez szokott, de az orrát facsarja a bent megülő szag. Viszolyogtatja az Artheniorban oly nagyra becsült sokszínűség is. A fajok ilyen taszító keveredése messzebb nem is állhatna az értékrendjétől. De okkal van itt.
Amikor az az elcsigázott hím felbukkant, eszébe sem jutott, hogy ilyesmi megeshet. Savószín szemei körbefutnak a fogadóban, s hamar meg is találja az odabent is csuklyába burkolózó alakot.
Maga is alig hitte el, amikor hírét vette. De a szóbeszéd olyasmi, ami hamar felröppen a városban. Csak pár pillanatot vár, míg a korsósa fonódó kecses, mélységi ujjak bizonyosságot nem adnak, hogy a csuklyás alak lesz, akit keres.
Egyenesen arra veszi az irányt, s megáll az asztalnál.*
- Wunhuro ri' Pirtianesi. *Egyesek szerint nehéz lenne közös nyelvre megfelelően fordítani a Föld Városában sokat idézett sort: "Pirtianes mindig rád talál". Duruzsolja egészen kiváló (bár nem tökéletes), archaizáló kiejtéssel.* - A Sötét Anya áldása kíséri az erőseket.
*Valószínűleg nem sokan vannak Artheniorban rajta kívül, akik kifejezetten szeretik ezt az időjárást. Még a két tollhíjas, görnyed vén holló is morcosan gubbaszt a kopaszon meredező ágak valamelyikén a közelben.
Agaree Siche sokkal jobban ódzkodik a fogadó közegétől. Az ő szeme a felszínhez szokott, de az orrát facsarja a bent megülő szag. Viszolyogtatja az Artheniorban oly nagyra becsült sokszínűség is. A fajok ilyen taszító keveredése messzebb nem is állhatna az értékrendjétől. De okkal van itt.
Amikor az az elcsigázott hím felbukkant, eszébe sem jutott, hogy ilyesmi megeshet. Savószín szemei körbefutnak a fogadóban, s hamar meg is találja az odabent is csuklyába burkolózó alakot.
Maga is alig hitte el, amikor hírét vette. De a szóbeszéd olyasmi, ami hamar felröppen a városban. Csak pár pillanatot vár, míg a korsósa fonódó kecses, mélységi ujjak bizonyosságot nem adnak, hogy a csuklyás alak lesz, akit keres.
Egyenesen arra veszi az irányt, s megáll az asztalnál.*
- Wunhuro ri' Pirtianesi. *Egyesek szerint nehéz lenne közös nyelvre megfelelően fordítani a Föld Városában sokat idézett sort: "Pirtianes mindig rád talál". Duruzsolja egészen kiváló (bár nem tökéletes), archaizáló kiejtéssel.* - A Sötét Anya áldása kíséri az erőseket.
7288. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-21 16:23:59
Üzenet elküldve: 2026-02-21 16:23:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Nyílt//
*Aranyékszerekben gazdag ujjait óvatosan fűzi a 11 aranyért vásárolt,Almabort tartalmazó fakorsó köré. Hiába van odakinn éjsötét, itt benn, a fáklyafénytől és gyertyák tömkelegétől fényes fogadótérben kénytelen csuklyával védeni érzékeny szemeit. A köpeny azonban nem csupán effajta célt szolgál. Kényes ügyben jár el. Olyan ügyben, ami aligha tartozik másra. Ennek ékes bizonyítéka a vele szemben helyet foglaló, kétes küllemű alak, ki nem is képviselhetne élesebb kontrasztot asztaltársaságától. Fekete, viharvert csuklyája alatt nemhogy bőre színét, de szeme csillanását sem lehetne kivenni. Ruházata sáros, mint aki épp most szállt le a nyeregből egy hosszú út után. Az egyetlen, mi szemet szúrhat rajta, az a roppant ékes, aranyozott kardhüvely, mi oldalán lóg.
A termetre férfinak látszó alak egy szürke borítékot csúsztat felé. Elég egy pillantást vetnie csak hozzá a smaragdszín pecsétre, hogy tudja, mi az. Számított rá. Nem is bajlódik vele, hogy átvegye és felbontsa. Helyette nemes egyszerűséggel visszatolja vendége elé.*
-Mennyi időm van? *Ha kiadták a Vérlevelet, az csupán egyet jelenthet. A vádak utat találtak a megfelelő fülekbe. A nagyobbik része persze koholmány és irigységből fakadó rágalom. Bolond lenne eltagadni viszont, hogy tett érte eleget.*
-Nem tudják, hol az Ezüstmatróna. A barátod tett róla. De csak idő kérdése. *Recsegi a férfi. A hírhozó tompít ugyan hangján, de ennek ellenére egy kellemetlen érzés arra ösztökéli, hogy szürkéslila tekintetét körbehordozza a fogadótéren. Visszatérő vendégként üdvözli a gyomrában mocorgó, kellemetlen bukfencet. Ennek ellenére nem fél. Nem ő az egyetlen száműzött, a vérlevél pedig önmagában nem jelenti azt, hogy keresni is fogják. Jó eséllyel nem érdekli őket, hogyan működik Artheniorban, míg nem kísérel meg visszatérni a Föld Városába.*
-Nem tudhatják meg. Sem a család, sem senki. *Szól szárazon. Bármennyire is jó emberismerőnek tartja magát, csak halovány sejtése van róla, mit jelentene e hír az amúgy is törékeny hierarchiájukban. Nagyreményű artheniori kapcsolatairól nem is beszélve...*
-Három esztendőre fizettelek meg. *Tekintete jelzésértékűen siklik a férfi oldalán lógó, aranymotívumos kardhüvelyre.*
-Tartsd nyitva a szemed és a füled. Főleg fajtársainkat illetően. *Az efféle, kényes feladatokat ritkán bízzák felszínire.
Szemmel kíséri, ahogy a marcona alak felkászálódik székéből, visszagyűri a borítékot belső zsebébe, majd egy kurta biccentés kíséretében távozik. Ocsmány lábbal tiprása ez a pirtianesi illemnek, de nem vár többet egy olyan fajtárstól, ki még csak lábát sem tette soha a Föld Városába. Nem a modoráért fizeti.
Elücsörög még egy darabig a fogadóban. Arca kifejezéstelen, üveges tekintete pedig elárulja, hogy gondolatainak örvénye magával ragadta. Gépiesen kortyol az almaborból, és tünteti el ajkai széléről halovány, bujkáló mosolyt.*
//Nyílt//
*Aranyékszerekben gazdag ujjait óvatosan fűzi a 11 aranyért vásárolt,Almabort tartalmazó fakorsó köré.
Hiába van odakinn éjsötét, itt benn, a fáklyafénytől és gyertyák tömkelegétől fényes fogadótérben kénytelen csuklyával védeni érzékeny szemeit. A köpeny azonban nem csupán effajta célt szolgál. Kényes ügyben jár el. Olyan ügyben, ami aligha tartozik másra. Ennek ékes bizonyítéka a vele szemben helyet foglaló, kétes küllemű alak, ki nem is képviselhetne élesebb kontrasztot asztaltársaságától. Fekete, viharvert csuklyája alatt nemhogy bőre színét, de szeme csillanását sem lehetne kivenni. Ruházata sáros, mint aki épp most szállt le a nyeregből egy hosszú út után. Az egyetlen, mi szemet szúrhat rajta, az a roppant ékes, aranyozott kardhüvely, mi oldalán lóg.A termetre férfinak látszó alak egy szürke borítékot csúsztat felé. Elég egy pillantást vetnie csak hozzá a smaragdszín pecsétre, hogy tudja, mi az. Számított rá. Nem is bajlódik vele, hogy átvegye és felbontsa. Helyette nemes egyszerűséggel visszatolja vendége elé.*
-Mennyi időm van? *Ha kiadták a Vérlevelet, az csupán egyet jelenthet. A vádak utat találtak a megfelelő fülekbe. A nagyobbik része persze koholmány és irigységből fakadó rágalom. Bolond lenne eltagadni viszont, hogy tett érte eleget.*
-Nem tudják, hol az Ezüstmatróna. A barátod tett róla. De csak idő kérdése. *Recsegi a férfi. A hírhozó tompít ugyan hangján, de ennek ellenére egy kellemetlen érzés arra ösztökéli, hogy szürkéslila tekintetét körbehordozza a fogadótéren. Visszatérő vendégként üdvözli a gyomrában mocorgó, kellemetlen bukfencet. Ennek ellenére nem fél. Nem ő az egyetlen száműzött, a vérlevél pedig önmagában nem jelenti azt, hogy keresni is fogják. Jó eséllyel nem érdekli őket, hogyan működik Artheniorban, míg nem kísérel meg visszatérni a Föld Városába.*
-Nem tudhatják meg. Sem a család, sem senki. *Szól szárazon. Bármennyire is jó emberismerőnek tartja magát, csak halovány sejtése van róla, mit jelentene e hír az amúgy is törékeny hierarchiájukban. Nagyreményű artheniori kapcsolatairól nem is beszélve...*
-Három esztendőre fizettelek meg. *Tekintete jelzésértékűen siklik a férfi oldalán lógó, aranymotívumos kardhüvelyre.*
-Tartsd nyitva a szemed és a füled. Főleg fajtársainkat illetően. *Az efféle, kényes feladatokat ritkán bízzák felszínire.
Szemmel kíséri, ahogy a marcona alak felkászálódik székéből, visszagyűri a borítékot belső zsebébe, majd egy kurta biccentés kíséretében távozik. Ocsmány lábbal tiprása ez a pirtianesi illemnek, de nem vár többet egy olyan fajtárstól, ki még csak lábát sem tette soha a Föld Városába. Nem a modoráért fizeti.
Elücsörög még egy darabig a fogadóban. Arca kifejezéstelen, üveges tekintete pedig elárulja, hogy gondolatainak örvénye magával ragadta. Gépiesen kortyol az almaborból, és tünteti el ajkai széléről halovány, bujkáló mosolyt.*
7287. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-20 23:57:33
Üzenet elküldve: 2026-02-20 23:57:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Kényes kérdés, állapítja meg. Ezért nem kap rendes választ a sötételfeket érintő kérdésre, és ezért jelzi Norennar egyértelműen, hogy nem is akar erről beszélni. Mondjuk titokzatosnak ettől még nem mondaná a férfit. Titkolózik ugyan, de a titokzatosság számára másról szól, nem arról, hogy nem mond el olyan információt, ami a birtokában van, és persze itt nem is a mélységiek bizalmatlanságára gondol, hanem arra, amit tényleg tudni akar, arra, amiért a ma estét úgy szervezte, hogy egy asztalnál vacsorázzanak.
A hozzáállása egyébként kölcsönös, a köztük zajló játék pedig kétoldalú, mint egy érme. Ő sem tervez normális, mély, ne adják az istenek, őszinte válaszokat adni, legalábbis amíg Norennar nem nyílik meg előtte. Addig miért is tenné? Egy előnye egészen biztosan van vele szemben. Az ő türelme nem fog egyhamar elfogyni.
A szót ezek után talán beléfojtja társába, de nem csak szavakkal lehet kommunikálni. A temérdek megrendelt ételnek és italnak is van egy egyszerű, de egyértelmű üzenete. Az, hogy megteheti, hogy egy egész lakomára szórja el az aranyát, még akkor is, ha nagy valószínűséggel a kikért étel fele az asztalon marad majd. Nem számít.*
- Még mindig jobb, mintha éhesek, vagy szomjasak maradnánk, nem? Illetve, ha már meghívtalak, akkor igyekszem kitenni magamért, és túlszárnyalni az elvárásaid. *Válaszolja mosolyogva, miközben némileg feleslegesen hízelgő túlzásokba pörgeti bele magát, részben direkt. Norennar túlságosan is nyugodt, a reakciói csupán apróságokban különböznek egymástól. Valahogy el akarja érni, hogy valami változzon, keresi azt a pontot, amivel kibillentheti a férfit a maga közömbösségéből.*
- Megköszönöm. *Bólint az ital kérdésére, és hagyja, hogy megtöltsék neki a kupát borral, s közben ő is finoman maga elé húzza a leveses tányért, melyhez egy szelet kenyeret is vesz a kosárkából.*
- Jó étvágyat! *Viszonozza a gesztust, majd Norennarhoz hasonlóan ő is nekikezd az étkezésnek. Mozdulatai most is kivételes műgonddal kivitelezett tökéletességről árulkodnak, mintha csak egy tankönyv lapjain írtakat szó szerint értelmezve ültetett volna át a valóságba. Egyenes háttal ül, nem dől a tányér fölé, nem mohón, hanem úrihölgy módjára, lassan, kimérten és elegánsan fogyasztja az ételt.
Mikor Norennar megszólal, a kanál egy pillanatra megáll a szájához vezető úton, kékjeit a másikra emeli.*
- Ne gondold túl! Azt, amit maga a mondat is jelent. Ha mindketten látunk lehetőséget egymás társaságában, nem zárkózom el attól, hogy segítsük egymást, bármi is legyen a cél. Persze, ehhez nekem sem ártana tudnom, hogy épp mire van szükséged. *Rákérdezhetne konkrét dolgokra is, ami különösen érdekli, de egyelőre nem teszi. Kíváncsi, hogy magától mivel hozakodik elő a mélységi, már ha hajlandó lesz egyáltalán bármiről is beszélni. Az eddigiekből ítélve nem biztos.*
*Kényes kérdés, állapítja meg. Ezért nem kap rendes választ a sötételfeket érintő kérdésre, és ezért jelzi Norennar egyértelműen, hogy nem is akar erről beszélni. Mondjuk titokzatosnak ettől még nem mondaná a férfit. Titkolózik ugyan, de a titokzatosság számára másról szól, nem arról, hogy nem mond el olyan információt, ami a birtokában van, és persze itt nem is a mélységiek bizalmatlanságára gondol, hanem arra, amit tényleg tudni akar, arra, amiért a ma estét úgy szervezte, hogy egy asztalnál vacsorázzanak.
A hozzáállása egyébként kölcsönös, a köztük zajló játék pedig kétoldalú, mint egy érme. Ő sem tervez normális, mély, ne adják az istenek, őszinte válaszokat adni, legalábbis amíg Norennar nem nyílik meg előtte. Addig miért is tenné? Egy előnye egészen biztosan van vele szemben. Az ő türelme nem fog egyhamar elfogyni.
A szót ezek után talán beléfojtja társába, de nem csak szavakkal lehet kommunikálni. A temérdek megrendelt ételnek és italnak is van egy egyszerű, de egyértelmű üzenete. Az, hogy megteheti, hogy egy egész lakomára szórja el az aranyát, még akkor is, ha nagy valószínűséggel a kikért étel fele az asztalon marad majd. Nem számít.*
- Még mindig jobb, mintha éhesek, vagy szomjasak maradnánk, nem? Illetve, ha már meghívtalak, akkor igyekszem kitenni magamért, és túlszárnyalni az elvárásaid. *Válaszolja mosolyogva, miközben némileg feleslegesen hízelgő túlzásokba pörgeti bele magát, részben direkt. Norennar túlságosan is nyugodt, a reakciói csupán apróságokban különböznek egymástól. Valahogy el akarja érni, hogy valami változzon, keresi azt a pontot, amivel kibillentheti a férfit a maga közömbösségéből.*
- Megköszönöm. *Bólint az ital kérdésére, és hagyja, hogy megtöltsék neki a kupát borral, s közben ő is finoman maga elé húzza a leveses tányért, melyhez egy szelet kenyeret is vesz a kosárkából.*
- Jó étvágyat! *Viszonozza a gesztust, majd Norennarhoz hasonlóan ő is nekikezd az étkezésnek. Mozdulatai most is kivételes műgonddal kivitelezett tökéletességről árulkodnak, mintha csak egy tankönyv lapjain írtakat szó szerint értelmezve ültetett volna át a valóságba. Egyenes háttal ül, nem dől a tányér fölé, nem mohón, hanem úrihölgy módjára, lassan, kimérten és elegánsan fogyasztja az ételt.
Mikor Norennar megszólal, a kanál egy pillanatra megáll a szájához vezető úton, kékjeit a másikra emeli.*
- Ne gondold túl! Azt, amit maga a mondat is jelent. Ha mindketten látunk lehetőséget egymás társaságában, nem zárkózom el attól, hogy segítsük egymást, bármi is legyen a cél. Persze, ehhez nekem sem ártana tudnom, hogy épp mire van szükséged. *Rákérdezhetne konkrét dolgokra is, ami különösen érdekli, de egyelőre nem teszi. Kíváncsi, hogy magától mivel hozakodik elő a mélységi, már ha hajlandó lesz egyáltalán bármiről is beszélni. Az eddigiekből ítélve nem biztos.*
7286. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-19 20:02:49
Üzenet elküldve: 2026-02-19 20:02:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
- Így van! * Vágja rá Markondenten a lány szavaira. Inkább fél, mint megijed. Bár nem tudja mennyi nyúlláb kellene ahhoz, hogy megússza azt, ha a szomszéd elkapja, amikor a termését dézsmálja. Minden bizonnyal száz is kevés lenne.
Ezek után rátérnek a zsoldos bérére, amit meg is számol, ahogy kell. Az ellenajánlat pedig meglepi. Nem szokta meg, hogy valaki maga ellen, felfelé alkudjon. *
- Rendben. Ez sokkal jobb ajánlat, mint az enyém. * Mondja kicsit meglepődve a vidéki zsoldos.
Az étel és a sör sem tart örökké és amikor végeztek vele akár el is indulhatnak. *
- Nagyon szívesen. * Mondja nyugodtan Mark. *
- Induljunk. * Ért egyet az indulás javaslatával és maga is feláll az asztaltól, hogy a helyi idegenvezetőjét kövesse a piactérre. *
- Így van! * Vágja rá Markondenten a lány szavaira. Inkább fél, mint megijed. Bár nem tudja mennyi nyúlláb kellene ahhoz, hogy megússza azt, ha a szomszéd elkapja, amikor a termését dézsmálja. Minden bizonnyal száz is kevés lenne.
Ezek után rátérnek a zsoldos bérére, amit meg is számol, ahogy kell. Az ellenajánlat pedig meglepi. Nem szokta meg, hogy valaki maga ellen, felfelé alkudjon. *
- Rendben. Ez sokkal jobb ajánlat, mint az enyém. * Mondja kicsit meglepődve a vidéki zsoldos.
Az étel és a sör sem tart örökké és amikor végeztek vele akár el is indulhatnak. *
- Nagyon szívesen. * Mondja nyugodtan Mark. *
- Induljunk. * Ért egyet az indulás javaslatával és maga is feláll az asztaltól, hogy a helyi idegenvezetőjét kövesse a piactérre. *
7285. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-19 19:46:11
Üzenet elküldve: 2026-02-19 19:46:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Érdekes módon eddig nem is tűnt fel neki, hogy a lány furcsán formálná a szavakat, de lehet, hogy csak azért, mert Arthenior a népek és fajok olvasztótégelye, így errefelé megszokott, hogy sokan más-más akcentussal vagy tájszólásokkal beszélnek. Vagy az is lehet, hogy csak nem érdekli vagy nem zavarja Maavie esetében. Szóvá biztos nem teszi, mert mégis milyen ember tesz ilyet szóvá?
A sok ummogás és hátozás miatt Yvon kezdi azt hinni, hogy semmiféle választ nem fog kapni, és kénytelen lesz belenyugodni, hogy Maavie még nem áll készen saját döntések meghozatalára – de téved. A türelem rózsát terem, ahogy mondani szokás. Noha nem szerepel Yvon kedvenc programjai között a ruhavásárlás (sőt, semmiféle vásárlás), a választ meghallva nyomban enyhül a komor tekintet, és lelkesen átkarolja a lányt. *
– Na látod! Tudsz te akarni! * Maavie számára bizonyára furcsa, hogy ennek örül annyira a fiú, de ő meg azt érzi, hogy egy nagy falat sikerült áttörniük. *
– Jó, akkor menjünk a piacra! * Erősíti meg a lányt, és megpaskolja az átellenes oldalon lévő vállát. Szeretné éreztetni vele, hogy nincs abban semmi rossz, hogy végre kimondta, amire gondol, illetve, hogy egyáltalán mert valamire gondolni. Hogy elkényezteti? Lehet. De úgy gondolja, hogy ennyi rabságban töltött év után Maavie megérdemel némi kényeztetést. Bár neki aligha tűnik így, hanem inkább úgy érezheti, hogy Yvon mindenáron rá akarja venni, hogy akarjon valamit, miközben ő nem akar semmit. De mivel azt se mondja, hogy nem akar akarni, ezért Yvon akarja helyette az akarni akarást. Egyikük sült csirkéje se fogyott el teljesen, illetve Maavie söre is megvan még. A fiatal férfi már jóllakott, de a sört nem hagyja csak úgy ott. Míg egyik kezével a lányt karolja, addig a másikat kinyújtja, hogy elérje a félbehagyott sört, és bele is iszik. *
– Ezt megiszom, aztán felőlem indulhatunk. * De persze nem fogja elsietni az ivást, mivel most épp kimondottan kényelmes ez a pozíció és jól érzi magát Maavie mellett. Gondolkodik mindenfélén, végül olyan témát dob fel, amit eddig többnyire messziről került, mégpedig jó okkal. De úgy van vele, hogy elméletben bármit szabad. *
– Mi a legértékesebb dolog, amit valaha elloptál? Vagy… Mi a legszebb vagy legérdekesebb? * Teszi hozzá, amikor eszébe jut, hogy Maavie aligha volt valaha is tisztában azoknak az értékével, amiket elcsent. S bár Yvon szégyelli magát emiatt, de azért megfordul a fejében, hogy bizonyára rengeteg pénzt lehetne szerezni kis értékű lopásokkal, ha van egy ügyes tolvaja… Márpedig Maavie ügyes kell, hogy legyen, még ha többször le is bukott vagy pont azért. *
* Érdekes módon eddig nem is tűnt fel neki, hogy a lány furcsán formálná a szavakat, de lehet, hogy csak azért, mert Arthenior a népek és fajok olvasztótégelye, így errefelé megszokott, hogy sokan más-más akcentussal vagy tájszólásokkal beszélnek. Vagy az is lehet, hogy csak nem érdekli vagy nem zavarja Maavie esetében. Szóvá biztos nem teszi, mert mégis milyen ember tesz ilyet szóvá?
A sok ummogás és hátozás miatt Yvon kezdi azt hinni, hogy semmiféle választ nem fog kapni, és kénytelen lesz belenyugodni, hogy Maavie még nem áll készen saját döntések meghozatalára – de téved. A türelem rózsát terem, ahogy mondani szokás. Noha nem szerepel Yvon kedvenc programjai között a ruhavásárlás (sőt, semmiféle vásárlás), a választ meghallva nyomban enyhül a komor tekintet, és lelkesen átkarolja a lányt. *
– Na látod! Tudsz te akarni! * Maavie számára bizonyára furcsa, hogy ennek örül annyira a fiú, de ő meg azt érzi, hogy egy nagy falat sikerült áttörniük. *
– Jó, akkor menjünk a piacra! * Erősíti meg a lányt, és megpaskolja az átellenes oldalon lévő vállát. Szeretné éreztetni vele, hogy nincs abban semmi rossz, hogy végre kimondta, amire gondol, illetve, hogy egyáltalán mert valamire gondolni. Hogy elkényezteti? Lehet. De úgy gondolja, hogy ennyi rabságban töltött év után Maavie megérdemel némi kényeztetést. Bár neki aligha tűnik így, hanem inkább úgy érezheti, hogy Yvon mindenáron rá akarja venni, hogy akarjon valamit, miközben ő nem akar semmit. De mivel azt se mondja, hogy nem akar akarni, ezért Yvon akarja helyette az akarni akarást. Egyikük sült csirkéje se fogyott el teljesen, illetve Maavie söre is megvan még. A fiatal férfi már jóllakott, de a sört nem hagyja csak úgy ott. Míg egyik kezével a lányt karolja, addig a másikat kinyújtja, hogy elérje a félbehagyott sört, és bele is iszik. *
– Ezt megiszom, aztán felőlem indulhatunk. * De persze nem fogja elsietni az ivást, mivel most épp kimondottan kényelmes ez a pozíció és jól érzi magát Maavie mellett. Gondolkodik mindenfélén, végül olyan témát dob fel, amit eddig többnyire messziről került, mégpedig jó okkal. De úgy van vele, hogy elméletben bármit szabad. *
– Mi a legértékesebb dolog, amit valaha elloptál? Vagy… Mi a legszebb vagy legérdekesebb? * Teszi hozzá, amikor eszébe jut, hogy Maavie aligha volt valaha is tisztában azoknak az értékével, amiket elcsent. S bár Yvon szégyelli magát emiatt, de azért megfordul a fejében, hogy bizonyára rengeteg pénzt lehetne szerezni kis értékű lopásokkal, ha van egy ügyes tolvaja… Márpedig Maavie ügyes kell, hogy legyen, még ha többször le is bukott vagy pont azért. *
7284. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-19 17:58:59
Üzenet elküldve: 2026-02-19 17:58:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Nehézkes a kommunikáció… Valószínűleg az is marad, míg a lány nem jár valamilyen iskolába, de ennek kicsi az esélye, hisz az drága, és amúgy sem tudja, mi az az iskola. Ha Yvon figyelmes, márpedig miért ne volna az, mostanra már észrevehette, hogy Maavie ugyan jól beszéli a közös nyelvet, de a kiejtése hagy némi kívánnivalót maga után.
Ami a sört illeti, úgy tűnik, még mindig nem ismerte ki újdonsült társát a világhírű kereskedő, ugyanis nem azzal van a baj, hogy hirtelen megváltozott a lány véleménye, egyszerűen csak elég volt belőle ennyi. Ő még mindig nem szokott hozzá ahhoz, hogy nagyobb mennyiséget tudjon enni vagy inni, főleg, ha mindkettőt csinálhatja egyszerre.
Ezek után viszont egészen megszeppen, amikor a víz alatt megérzi a fiú közelségét, na meg látja azt az igazán komolynak tűnő tekintetet. Úgy tűnik, ezt most tényleg nem fogja annyiban hagyni.*
- Umm… *Fakad ki belőle a válasz, ami először eszébe jut, és közben jó szokásához híven pislog is a két szép, kék szemével, ám a kérdés újra elhangzik, máshogy, melyből már ő is megérti, hogy ezúttal az „umm” nem lesz elég.*
- Hát… *Ő is megpróbálja hát máshogy, háttal, mármint nem Yvonnak háttal, hanem úgy máshogy háttal, de végül úgy ítéli meg, hogy ennél is többet kell mondania.*
- Akkor a ruhákat akarom megnézni a piacon. Megmutatnám neked, hogy mire gondoltam. Én ezt szeretném. Megvennünk nem kell, hogy maradjon pénzünk reggelire, csak megmutatom. Jó? *Nagyot sóhajt, de büszke magára. Ezzel a válasszal már Yvonnak sem lehet problémája, de neki már az is elég lesz, ha legalább nem néz rá ilyen komolyan.*
*Nehézkes a kommunikáció… Valószínűleg az is marad, míg a lány nem jár valamilyen iskolába, de ennek kicsi az esélye, hisz az drága, és amúgy sem tudja, mi az az iskola. Ha Yvon figyelmes, márpedig miért ne volna az, mostanra már észrevehette, hogy Maavie ugyan jól beszéli a közös nyelvet, de a kiejtése hagy némi kívánnivalót maga után.
Ami a sört illeti, úgy tűnik, még mindig nem ismerte ki újdonsült társát a világhírű kereskedő, ugyanis nem azzal van a baj, hogy hirtelen megváltozott a lány véleménye, egyszerűen csak elég volt belőle ennyi. Ő még mindig nem szokott hozzá ahhoz, hogy nagyobb mennyiséget tudjon enni vagy inni, főleg, ha mindkettőt csinálhatja egyszerre.
Ezek után viszont egészen megszeppen, amikor a víz alatt megérzi a fiú közelségét, na meg látja azt az igazán komolynak tűnő tekintetet. Úgy tűnik, ezt most tényleg nem fogja annyiban hagyni.*
- Umm… *Fakad ki belőle a válasz, ami először eszébe jut, és közben jó szokásához híven pislog is a két szép, kék szemével, ám a kérdés újra elhangzik, máshogy, melyből már ő is megérti, hogy ezúttal az „umm” nem lesz elég.*
- Hát… *Ő is megpróbálja hát máshogy, háttal, mármint nem Yvonnak háttal, hanem úgy máshogy háttal, de végül úgy ítéli meg, hogy ennél is többet kell mondania.*
- Akkor a ruhákat akarom megnézni a piacon. Megmutatnám neked, hogy mire gondoltam. Én ezt szeretném. Megvennünk nem kell, hogy maradjon pénzünk reggelire, csak megmutatom. Jó? *Nagyot sóhajt, de büszke magára. Ezzel a válasszal már Yvonnak sem lehet problémája, de neki már az is elég lesz, ha legalább nem néz rá ilyen komolyan.*
7283. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-19 17:36:15
Üzenet elküldve: 2026-02-19 17:36:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*A nő mélységieket érintő kérdésére Norennar mindössze megvonja a vállát. A mozdulat nem védekező, sokkal inkább lezáró. Nem kívánja tovább bontani ezt a témát. Meg hát… Fajtája sajátos sármját képezi a titokzatosság is. Legalábbis jött már szembe vele ilyen vélemény nem is egyszer.
Az ezt követő mondatok alig, de azért láthatóan fárasztják a férfit, és egyben apasztják is a türelmét. Norennar szemöldöke feljebb csúszik egy hajszálnyit, majd egy fáradt sóhaj szakad fel belőle. Azon is elgondolkozik, hogy talán hiba volt belemenni ebbe az egészbe, és leülni ehhez az asztalhoz. Ezen a felismerésen a nő magabiztos mosolya sem segít. Csak még inkább sarkallja a mélységit arra, hogy feltegye a következő kérdését.
A válasz nem lepi meg. Nem elégíti ki, de nem is okoz csalódást, bár legbelül azt kívánja bár okozott volna. Szemeit kissé összehúzza, fáradt, mérlegelő tekintettel figyeli a nőt. Már épp szólna, amikor a beszélgetés hála a nőnek új irányt vesz. Legalábbis a szót mindenképpen hősünkbe fojtja. Így az csak bólint. Nem túl lelkes, de elfogadja.
Ami azonban ez után következik az kissé meglepi hősünk. Nem az illatok, nem is a gondosan tálalt fogások, hanem sokkalta inkább a mennyiség. A tálak egymás mellé kerülnek, mintha egy kisebb lakomát terítettek volna eléjük. Norennar hallgatása ezen a ponton már-már feltűnőnek hathat. Nem mostanában látott ennyi ételt egyszerre. A látvány emlékeket ébreszt benne, olyanokat, amelyekhez nem társul túl sok melegség.
Még azonban mielőtt túlságosan is elmerülne a kellemetlen emlékek tengerében, Merlana szavai visszarántják a jelenbe. Norennar cinikusan vonja fel a szemöldökét, a szája szélén félmosoly villan. Végül finoman megrázza a fejét.*
- Szerintem ez is bőven több, mint amire szükségünk lesz.
*Ezt követően komótos mozdulattal nyúl a boroskancsó után.*
- Tölthetek?
*Teszi fel a kérdést könnyed módon, s ha a nő beleegyezik, hát elveszi a kupáját, megtölti azt. Ezután pedig a sajátjával is így tesz. Ha a nő nemmel válaszolna, akkor csak a saját kupájába önt, aztán visszateszi a kancsót a helyére. Ezután ahogy az illő, legalábbis így előétel híján, a levesért nyúl. Egy rövid pillanat erejéig, bár a mozdulatot nem megszakítva mérlegelni kezd. Az étel és az ital kapcsán gondolatain átszűrődik egy óvatos gyanú. Vajon van-e bármi az ételben, aminek nem kéne? Viszont, ha már az egyik legrégebbi barátja, a fogadós is képes lenne őt így hátba szúrni, akkor talán jobb is, ha úgy végzi ahogy.*
- Jó étvágyat.
*Jegyzi meg szárazon, majd enni kezd. Néhány falat után nyel egy nagyot, leteszi a kanalat. A tekintete újra Merlanára emelkedik.*
- Mégis mit akar az jelenteni, hogy ha jól alakul az este, akár még nekem is dolgozol?
*A kérdés nem vád. Nem is ajánlat. Inkább kíváncsiság.*
*A nő mélységieket érintő kérdésére Norennar mindössze megvonja a vállát. A mozdulat nem védekező, sokkal inkább lezáró. Nem kívánja tovább bontani ezt a témát. Meg hát… Fajtája sajátos sármját képezi a titokzatosság is. Legalábbis jött már szembe vele ilyen vélemény nem is egyszer.
Az ezt követő mondatok alig, de azért láthatóan fárasztják a férfit, és egyben apasztják is a türelmét. Norennar szemöldöke feljebb csúszik egy hajszálnyit, majd egy fáradt sóhaj szakad fel belőle. Azon is elgondolkozik, hogy talán hiba volt belemenni ebbe az egészbe, és leülni ehhez az asztalhoz. Ezen a felismerésen a nő magabiztos mosolya sem segít. Csak még inkább sarkallja a mélységit arra, hogy feltegye a következő kérdését.
A válasz nem lepi meg. Nem elégíti ki, de nem is okoz csalódást, bár legbelül azt kívánja bár okozott volna. Szemeit kissé összehúzza, fáradt, mérlegelő tekintettel figyeli a nőt. Már épp szólna, amikor a beszélgetés hála a nőnek új irányt vesz. Legalábbis a szót mindenképpen hősünkbe fojtja. Így az csak bólint. Nem túl lelkes, de elfogadja.
Ami azonban ez után következik az kissé meglepi hősünk. Nem az illatok, nem is a gondosan tálalt fogások, hanem sokkalta inkább a mennyiség. A tálak egymás mellé kerülnek, mintha egy kisebb lakomát terítettek volna eléjük. Norennar hallgatása ezen a ponton már-már feltűnőnek hathat. Nem mostanában látott ennyi ételt egyszerre. A látvány emlékeket ébreszt benne, olyanokat, amelyekhez nem társul túl sok melegség.
Még azonban mielőtt túlságosan is elmerülne a kellemetlen emlékek tengerében, Merlana szavai visszarántják a jelenbe. Norennar cinikusan vonja fel a szemöldökét, a szája szélén félmosoly villan. Végül finoman megrázza a fejét.*
- Szerintem ez is bőven több, mint amire szükségünk lesz.
*Ezt követően komótos mozdulattal nyúl a boroskancsó után.*
- Tölthetek?
*Teszi fel a kérdést könnyed módon, s ha a nő beleegyezik, hát elveszi a kupáját, megtölti azt. Ezután pedig a sajátjával is így tesz. Ha a nő nemmel válaszolna, akkor csak a saját kupájába önt, aztán visszateszi a kancsót a helyére. Ezután ahogy az illő, legalábbis így előétel híján, a levesért nyúl. Egy rövid pillanat erejéig, bár a mozdulatot nem megszakítva mérlegelni kezd. Az étel és az ital kapcsán gondolatain átszűrődik egy óvatos gyanú. Vajon van-e bármi az ételben, aminek nem kéne? Viszont, ha már az egyik legrégebbi barátja, a fogadós is képes lenne őt így hátba szúrni, akkor talán jobb is, ha úgy végzi ahogy.*
- Jó étvágyat.
*Jegyzi meg szárazon, majd enni kezd. Néhány falat után nyel egy nagyot, leteszi a kanalat. A tekintete újra Merlanára emelkedik.*
- Mégis mit akar az jelenteni, hogy ha jól alakul az este, akár még nekem is dolgozol?
*A kérdés nem vád. Nem is ajánlat. Inkább kíváncsiság.*
7282. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-19 16:41:00
Üzenet elküldve: 2026-02-19 16:41:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
- Jobb félni, mint megijedni alapon működsz, akkor ezek szerint.* Kuncog fel a lány, mielőtt még rátérnének a tényleges üzleti részre.*
- Legyen hatvan és, akkor harminc, amikor megérkezünk a kikötőbe és harminc, amikor a városba térünk vissza.* Add egy jobb ajánlatot a lány és, hogy ez a szimpátia, vagy az ebédmeghívás miatt van, az tény rejtve marad most a fiú előtt. Lassan befejezi az ételt és a sörét is elkortyolja.*
- Köszönöm még egyszer az ételt. Akár indulhatunk is a piacra.* Ha pedig a fiú is egyetért vele, akkor feláll az asztal mellől, megigazítja a ruháját és elindul a piac felé.*
- Jobb félni, mint megijedni alapon működsz, akkor ezek szerint.* Kuncog fel a lány, mielőtt még rátérnének a tényleges üzleti részre.*
- Legyen hatvan és, akkor harminc, amikor megérkezünk a kikötőbe és harminc, amikor a városba térünk vissza.* Add egy jobb ajánlatot a lány és, hogy ez a szimpátia, vagy az ebédmeghívás miatt van, az tény rejtve marad most a fiú előtt. Lassan befejezi az ételt és a sörét is elkortyolja.*
- Köszönöm még egyszer az ételt. Akár indulhatunk is a piacra.* Ha pedig a fiú is egyetért vele, akkor feláll az asztal mellől, megigazítja a ruháját és elindul a piac felé.*
7281. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-19 14:57:17
Üzenet elküldve: 2026-02-19 14:57:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* A kommunikáció nehézkes még, de Yvon türelmes. Megmosolyogja Maavie válaszát és bólint rá. *
– Tényleg nem. * Végtére is, ez a legfontosabb, ebben igaza van a lánynak. Amikor ezek után visszautasítja a sört, Yvon kissé elhúzza a száját, mert ezek szerint mégsem ízlik annyira Maavienek a sör. Ellenben azt nem fogja hagyni, hogy kárba vesszen, úgyhogy a sajátjában lévő maradékot gyorsan lehúzza, és a maradék csirke mellé teszi a tálcára. Utána viszont vár, mert olyan sokat nem tud egyszerre inni, de már tervezgeti, hogy nemsokára Maavie fél korsóját is megfogja. Viszont közben tovább halad a beszélgetés, és sajnos a lány megint a lehető legpasszívabb válasszal rukkol elő, amivel ember elő tud rukkolni.
Ettől még a sörtől is elmegy Yvon kedve. Sóhajt egyet és visszaül, ezúttal rendkívül közel a lányhoz, úgy, hogy lábuk a víz alatt szinte összeérjen. Ezt most nem fogja annyiban hagyni. Komoly tekintettel néz Maaviere. *
– Nem… Az érdekel, hogy TE hova akarsz menni! Mit szeretnél a legjobban? * Próbálja máshogy is feltenni a kérdést, hátha úgy sikerül kicsikarni belőle egy rendes választ. *
– Most, hogy végre nincsenek rajtad a bilincsek. Bárhová mehetsz… nagyjából. Bármit csinálhatsz… szinte. Szóval… így kérdezem újra, hogy mit szeretnél?
* A kommunikáció nehézkes még, de Yvon türelmes. Megmosolyogja Maavie válaszát és bólint rá. *
– Tényleg nem. * Végtére is, ez a legfontosabb, ebben igaza van a lánynak. Amikor ezek után visszautasítja a sört, Yvon kissé elhúzza a száját, mert ezek szerint mégsem ízlik annyira Maavienek a sör. Ellenben azt nem fogja hagyni, hogy kárba vesszen, úgyhogy a sajátjában lévő maradékot gyorsan lehúzza, és a maradék csirke mellé teszi a tálcára. Utána viszont vár, mert olyan sokat nem tud egyszerre inni, de már tervezgeti, hogy nemsokára Maavie fél korsóját is megfogja. Viszont közben tovább halad a beszélgetés, és sajnos a lány megint a lehető legpasszívabb válasszal rukkol elő, amivel ember elő tud rukkolni.
Ettől még a sörtől is elmegy Yvon kedve. Sóhajt egyet és visszaül, ezúttal rendkívül közel a lányhoz, úgy, hogy lábuk a víz alatt szinte összeérjen. Ezt most nem fogja annyiban hagyni. Komoly tekintettel néz Maaviere. *
– Nem… Az érdekel, hogy TE hova akarsz menni! Mit szeretnél a legjobban? * Próbálja máshogy is feltenni a kérdést, hátha úgy sikerül kicsikarni belőle egy rendes választ. *
– Most, hogy végre nincsenek rajtad a bilincsek. Bárhová mehetsz… nagyjából. Bármit csinálhatsz… szinte. Szóval… így kérdezem újra, hogy mit szeretnél?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394