//Igyunk hát pajtások, jo-hó//
//Fürdőház//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Nehéz eset, ezzel tisztában van a röpke idő óta, mikor megismerte Edent. A neveltetése, az eddigi hosszú évei most olyanok, mintha egy kalitkából engedték volna szabadjára. Lihanechben sosem tanították az élet élvezésére. Helyette mindent tud a figyelemről, lojalitásról, fegyelemről és szófogadásról. Ami azért ad egy kis segítséget, ha mostani helyzetére is úgy tekint, mint valami újra, amit meg kell tanulnia. Nem mellesleg pedig a félvér is jótékony hatással bír háborgó lelkére.
Ellenben a teste egyre inkább lángol a fiú csókjaitól és érintésétől. Noha egy része még mindig azt sikítja, hogy fogja távozóra, valami ismeretlen és hatalmasabb erő, talán a vágy, ezt igyekszik minduntalan elnyomni.*
- Valódinak.
*Bólint rá halk sóhajjal, ahogy átkerül a fiú combjaira. Noha az arca teljes pírba borul, akár a szégyenlős kislányoknak, a szemében már izzik a szenvedély Eden iránt. Nem húzódik el, csak sodródik a másik mozdulataival, belemerül és elveszik a csókjaiban.*
- Nagyjából igen.
*Mosolyodik el zavartan, miközben ujjai Eden mellkasát kezdik feltérképezni. Ujjbegyei finoman siklanak le kulcscsontjától egészen be a víz alá, hogy csípőjére cirógasson. Olyan, mint amikor megkapta az első könyvét. Izgatott volt és boldog. Muszáj volt lassan megismerkedni a tapintásával, az illatával, a látvánnyal és azzal az izgalmas történettel, amit nyújt. Noha butaság Edent éppen egy könyvhöz hasonlítani, de máshoz nem igazán tudná. Igaz, most izgatottabb, mint akkor volt. A vágyakozás is sokkal perzselőbb.
Simításait felfelé is megismétli, hogy a végén ismét a nyaka köré fonja egyik karját, s a fiú füléhez hajoljon, miközben észrevétlenül nyúl ki a törölközőért.*
- Ha jól emlékszem, négyes szoba.
*Suttogja bele halkan, majd egy apró, arcát érő csók után lassan felkelve húzza maga elé a törölközőt, bebugyolálva a testét, s tovább nem húzza az időt. Kilép a vízből, egy lopott pillantást vet a fiúra, hogy azután sietősen távozzon az öltözők felé.
Talán félreérthető a tette, talán menekülésnek hat. Pedig ő döntött. Csupán amiatt azért aggódik, hogy egy nyilvános fürdőben bárki rájuk nyithat. Reméli, hogy most nem ront el semmit és a fiú világosan érteni fogja mire utalt a szobája számával.
Talán még sosem öltözködött ilyen gyorsan. A nadrág kicsit csálén áll, a csizma is alig van bekötve, arról nem is beszélve, hogy a blúzt is félre gombolta. De nem akarja megkockáztatni, hogy Eden előbb érjen oda és csak az üres szobát találja a lány helyett.*
//Fogadó, majd Szálláshely//
*A fürdő ajtaját is szinte kivágja maga előtt, ahogy a pultot célozza meg. Elkéri a szobája kulcsát, majd a lépcsőhöz siet. Ott a kulcsra szorítva vesz egy mély levegőt, de lassan magabiztos mosolyt felöltve indul meg a szobák felé. Miután megtalálja a sajátját rögvest benyit, becsukja maga mögött, majd nekidőlve újabb mély levegővételekkel nyugtatja meg magát.*
- Most biztos bolondot csinálok magamból.
*Nyögi ahogy ellöki magát az ajtótól és az ágy felé haladva bújik ki a ruháiból. A csizmát is csak lustán rúgja félre, a nadrág és a blúz is menet közben landol a padlón, hogy a végcélt elérve kapja fel az ágyra terített pokrócot, amit maga köré csavar. Részben közrejátszik a szégyenlősség, de igazából a melegvízből kiszakadva most elég hűvösnek érzi a szoba levegőjét. Ezután pedig már csak az marad hátra, hogy az ágy szélére üljön, s szinte pislogás nélkül, kissé félve, de főleg izgatottan meredjen az ajtóra.*