//Nyári forgatag//
//Ivóverseny//
*Legutoljára kapott itala szörnyű kínok közepette marja végig nyelőcsövét, majd tüzet gyújt a gyomrában, s végigéget mindent, amit út közben érint. Ha valaki a vöröske arcára tekint, ennek az érzésnek pontos képét tudja leolvasni róla. Eddigi legelső igazán erős italát kapta ki, így igazán falhoz vágja a hirtelen jött izmos, keserű és végtelenül pocsék ízű ital.*
- Mi a… *A mondat egy erős csuklás miatt félbe marad. Elförmedve nézi kezében az üres poharat, s magában meditál, hogy becsületből sikerüljön lent tartania, s ne kívánkozzon az asztal terítékére gyomra tartalma. Amit végül el is ér, majd izomból falhoz vágja a poharat, ami elrepül Nad és az ork előtt, majd valahol mögöttük csattan szét, remélhetőleg (vagy éppen ellenkezőleg) nem csattan rá senkire néhány sziklánk.*
- Ez valami pocsék egy retkes, gané volt… *Néz a gnóm felé némi számonkéréssel a tekintetében. Pont olyan, mintha el is felejtette volna, hogy versenyre nevezett be.
Nad időközben félmeztelenre vetkőzve tombol, valahol még egy szék is arrébb moccan, ő pedig méltó helyét foglalja el az asztal tetején, s már igencsak érzi fejében az iménti lóhugy hozadékát, a szédülést. Holnap biztos meg nem mozdul.
Komótosan lecsusszan az asztalról, majd csigalassúsággal húzza le csizmáit, olykor megkapaszkodva a szék támlájába, végül pedig lecsusszan a nadrág is róla, így egy fehér blúzban, rajta egy fűzővel és egy alsóneműben flangál, de annyi esze még maradt, hogy a csizmát azért visszahúzza csupasz lábára és visszakecmeregjen az asztalra, ahol úgy elkényelmesedik, mintha ő lenne a kocsma királynője.*
- Mit kiabálsz? *Sipítja, miközben egyik kezét értetlenkedve megemeli a fiatal kalózlányka felé. Fel sem tűnik neki, hogy a mélységi lelépett, már nem is emlékszik rá, hogy ott lett volna.*
- Na mi van, nem tologattok? *Néz az orkok és az óriás felé. Egyre nagyobb a pofája, bár az ital nélkül is az szokott lenni, de ma eldöntötte, hogy igyekszik konszolidált lenni Nad mellett. Nem sokáig sikerül.
Az említett félpucér társa felé terpeszkedik egy kis darab szalonnával a szájában. Nem is kell hozzá Nad célozgatása, Dynti másra sem vágyik most, mint kajára. Kajánul elvigyorodik, ahogy elpillant asztaltársaságuk felé, majd visszafordul a kalózkához. Fejét kissé megemeli, hogy közelebb érjen a nő ajkaihoz, ám mielőtt hozzáérhetne, megáll, s úgy ügyeskedik, hogy fogaival átvegye, amit kell, anélkül, hogy konkrétan összeérintkeznének. Végül pedig diadalittasan (és egyébként is ittasan) megeszi jutalmát.
A gnóm szavait szakaszosan hallja, de mindenképpen elönti a büszkeség és a káröröm vegyes érzése, ha belegondol, milyen képet vágna nagyanyja, ha látná mit művel az unokája. Az is lehet, hogy összeesne a látványtól, vagy a fülénél fogva ragadná meg a lányt és kirángatná innen. Bár, hogy itt megjelenjen az esélye igen csekély, de már a gondolatai is vigyorgásra készteti. Egyébként is feszt mosolyog. Ábrándosan csillogó szemekkel bámulgat.*
- Tudod… *Kezdi Nad felé.* Ha nagyon érdekel kivel voltam a hajódon elmondhatom… *És most úgy tűnik tényleg őszintén vallani akar. De bárhogy is legyen meghall valami sokkal fontosabbat.*
- Fenékig! *És már nem is emlékszik arra mit is akart mondani, felkapja a poharat és meghúzza, bár lehet mindenki jobban járna, ha behúzná a fejét, ki tudja most merre hajítja a poharat.*