Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-04 15:22:18
Üzenet elküldve: 2022-04-04 15:22:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Rúgjunk ki a hámból //
* Fenophilë egy újabb hosszú erdei vándorlásából tért be a jól ismert Pegazusba, hogy egy kis szünetet tartson, míg újra útra nem kél. Néhány órája már itt lopja a napot az egyik asztal körül, pedig egész kellemes odakint az idő. El is gondolkozik a továbbhaladáson, amikor is újabb érkező lép be a fogadóba. Első pillantásra át is siklik a szeme a jövevényen, csak megszokásból pillant a nyílódó ajtó felé. *
~ Vagy...? ~
* Gyorsan pislog kettőt és visszatér a fehér hajú lányhoz a tekintete. Mintha látta volna már valahol, de hol is...? Elgondolkodva továbbra is követi a mozgását a pultig. Végre szembefordul és akkor leesik neki a dolog. *
- Eurycylia! Eurycylia! Ide!
* Felderül az arca a ismerős láttán. Eszébe villan, hogy lehet fel sem ismeri őt az elf, hiszen rég volt már, mikor elhagyta Lihanechet, talán tíz esztendeje is. Azért csak integet, kissé megemelkedve a székéből, hogy magára vonja a figyelmét. *
~ Mondjuk lehet, hogy tényleg nem emlékszik rám. Nem voltam valami említésre méltó. Durcás arcú kisgyerek, mindig állatszőrökkel és falevelekkel a hajában... ~
* Valószínűleg most is találni lehetne rajta néhányat. A kommunikációs képességei azért fejlődtek azóta, hiszen befelé forduló gyermek volt, csak az állatokkal találta meg a közös hangot. Akkoriban eszébe sem jutott volna egy emberekkel teli teremben felhívni magára a figyelmet. *
// Rúgjunk ki a hámból //
* Fenophilë egy újabb hosszú erdei vándorlásából tért be a jól ismert Pegazusba, hogy egy kis szünetet tartson, míg újra útra nem kél. Néhány órája már itt lopja a napot az egyik asztal körül, pedig egész kellemes odakint az idő. El is gondolkozik a továbbhaladáson, amikor is újabb érkező lép be a fogadóba. Első pillantásra át is siklik a szeme a jövevényen, csak megszokásból pillant a nyílódó ajtó felé. *
~ Vagy...? ~
* Gyorsan pislog kettőt és visszatér a fehér hajú lányhoz a tekintete. Mintha látta volna már valahol, de hol is...? Elgondolkodva továbbra is követi a mozgását a pultig. Végre szembefordul és akkor leesik neki a dolog. *
- Eurycylia! Eurycylia! Ide!
* Felderül az arca a ismerős láttán. Eszébe villan, hogy lehet fel sem ismeri őt az elf, hiszen rég volt már, mikor elhagyta Lihanechet, talán tíz esztendeje is. Azért csak integet, kissé megemelkedve a székéből, hogy magára vonja a figyelmét. *
~ Mondjuk lehet, hogy tényleg nem emlékszik rám. Nem voltam valami említésre méltó. Durcás arcú kisgyerek, mindig állatszőrökkel és falevelekkel a hajában... ~
* Valószínűleg most is találni lehetne rajta néhányat. A kommunikációs képességei azért fejlődtek azóta, hiszen befelé forduló gyermek volt, csak az állatokkal találta meg a közös hangot. Akkoriban eszébe sem jutott volna egy emberekkel teli teremben felhívni magára a figyelmet. *
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-04 14:38:27
Üzenet elküldve: 2022-04-04 14:38:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rúgjunk ki a hámból//
*Idejét sem tudja már, hogy mikor volt alkalma és legfőképpen kedve ahhoz, hogy kimozduljon otthonról. Igazából most is csak az segítette hozzá, hogy ismét egyedül maradt otthon, dolga végeztével pedig nem igen tudott mit kezdeni magával. Ezt a semmittevést pedig miért ne egy fogadóban töltse? Persze különösebben ismerkedni nincs tervben semmi, a férfiakból mostanában úgy is kissé elege lett. Ha nagyon úgy alakul el van ő magának is. Persze sosem rossz az, ha van kivel váltani pár szót, de inkább el tudna most maga mellé képzelni egy barátnőt, akivel talán közösen megérthetik egymást.
A Pegazus ajtaja kissé félszegen nyílik, ahogy az elf lány azért nem olyan biztos a dolgában. De végül a hóhajú azért csak nagyobb mersszel teszi beljebb a lábait, végül pedig már az ajtót is be tudja csukni maga mögött. Érdekes, de ittléte alatt nem is igazán járt erre. Valahogy nem érezte szükségét. De a mai nap érzi, hogy más lesz. Köszönésként csupán csak némán biccent, majd a söntéshez lépve áll meg, hátát annak fordítva csak a vendégeket figyeli. Egyelőre a fogadós kérdésére is nemlegesen rázza meg a fejét, a rendelés még várat magára, amíg eldönti, hogy jó kislányhoz méltón csak teát igyon vagy esetleg nyúljon valami komolyabb tartalmú pohárhoz.*
//Rúgjunk ki a hámból//
*Idejét sem tudja már, hogy mikor volt alkalma és legfőképpen kedve ahhoz, hogy kimozduljon otthonról. Igazából most is csak az segítette hozzá, hogy ismét egyedül maradt otthon, dolga végeztével pedig nem igen tudott mit kezdeni magával. Ezt a semmittevést pedig miért ne egy fogadóban töltse? Persze különösebben ismerkedni nincs tervben semmi, a férfiakból mostanában úgy is kissé elege lett. Ha nagyon úgy alakul el van ő magának is. Persze sosem rossz az, ha van kivel váltani pár szót, de inkább el tudna most maga mellé képzelni egy barátnőt, akivel talán közösen megérthetik egymást.
A Pegazus ajtaja kissé félszegen nyílik, ahogy az elf lány azért nem olyan biztos a dolgában. De végül a hóhajú azért csak nagyobb mersszel teszi beljebb a lábait, végül pedig már az ajtót is be tudja csukni maga mögött. Érdekes, de ittléte alatt nem is igazán járt erre. Valahogy nem érezte szükségét. De a mai nap érzi, hogy más lesz. Köszönésként csupán csak némán biccent, majd a söntéshez lépve áll meg, hátát annak fordítva csak a vendégeket figyeli. Egyelőre a fogadós kérdésére is nemlegesen rázza meg a fejét, a rendelés még várat magára, amíg eldönti, hogy jó kislányhoz méltón csak teát igyon vagy esetleg nyúljon valami komolyabb tartalmú pohárhoz.*
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-03 23:42:13
Üzenet elküldve: 2022-04-03 23:42:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*A gondolatnál, hogy Nolen valami szajha karjai között vigasztalódik már csak az volna rosszabb, ha tudná, Jyzellieről van szó. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy a megváltozott kinézete miatt egyáltalán nem ismerte fel, bár alig néhányszor látta életében, talán anélkül sem tűnt volna fel neki. Hallani viszont épp eleget hallott róla ahhoz, hogy elöntse a méreg az emlegetésétől. Ezen aprócska információ híján is épp eléggé felhúzza magát, leginkább a tényen, hogy ennyire mocskosul féltékeny. És még csak tenni sem tud ellene tenni semmit!
Hazugság nyomait kutató feszült pillantásai határozottan kapaszkodnak meg a hideg, magabiztos tekintetben. Szája sarka feszülten rándul meg a vádra, esze ágában sincs annyiban hagyni a dolgot.*
- Magamnak?! *a kelleténél hangosabban csattan fel, de mivel nem akarja magára vonni a többi vendég figyelmét, rögvest halkít magán. Pedig igazán jól esne most kiabálni* - Hagytad, hogy elvigyenek azok után, hogy... És én még azt hittem... *csak morran a végén ahelyett, hogy befejezné. Ostobának és átvertnek érzi most magát, amiért túl sokat látott a szigeten történtekbe. Ezek után teljesen nyilvánvaló számára, hogy így volt.
Vesz egy mély lélegzetet. Az sem érdekli most, mennyire látványos, mennyire egyértelmű dühe, a szesz már épp eléggé dolgozik benne, hogy magasról tegyen ilyen apróságokra. Inkább beleszív pipájába. Aközben is pöfékel, hogy előkerül Nolen kabátjának mélyéről egy papíros. Először vet pár értetlen pillantást a kikötőire aztán csak az asztal fölé hajol, közelebb, hogy elolvashassa a tartalmát. Minden egyes szóval, melyen átfutnak pillantásai, egyre nagyobb gombóc növekszik a torkában. Felidéződnek a rácsok mögött, koszosan, éhesen töltött napok. Az a nyomasztó félhomály, az a szag... Hogy az ő leírása szerepel a paktumon, kétség sem férhet hozzá, pedig minden erejével szeretne kétségbeesetten belekötni.*
- Te aljas, számító, hitvány... *mielőtt belelovallná magát itt a jelzőkbe, melynek mindegyikét szépen, lassan, érthetően ejti, inkább megáll. Nyelve ingerülten végig cikázik fogain, mielőtt a Velasco'rra pillantásait keresné.*
- Ez lenne hát az a titkos üzleti ügy? *feltételezi gyanakvóan, hogy talán mégsem véletlen az összetalálkozásuk. Ha csak segíteni akart, mi a francért tartotta meg?* - Mit akarsz cserébe, Velasco'rra?
*Ha fizetnie kell érte, hát legyen, de ez nem kerülhet illetéktelen kezekbe. Épp elég rossz helyen van így is. Meg kell szereznie, bármi áron, és eltűntetni. Nagyjából ez utóbbi gondolat az, ami végül ráveszi arra, hogy villát ragadjon. Pipáját nyilvánvaló kelletlenséggel eloltja, arcáról ordít a nemtetszés, de megteszi. Minden egyes falattal megküzd, ahogy rettentően lassan magába erőlteti a rántotta felét. Durcásan megtörli a száját még, a grimaszt azonban már nem olyan egyszerű eltakarítani róla. Le kell öblítenie most ezt az egészet némi borral.*
- Mit szeretne tőlem Kapitány úr? Hogy könyörögjek érte? *sokkal higgadtabban beszél, mint korábban. Ha meg akarja szerezni a dokumentumot, kénytelen lesz taktikát váltani, a fenyegetés jól tudja, teljesen hasztalan a férfival szemben. Egy erősen kikívánkozni akaró gúnyos mosolyt viszont már nem sikerül elfojtani.* - Valahol élvezed, hogy a tulajdonod lettem, nem igaz?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.03 23:44:53
*A gondolatnál, hogy Nolen valami szajha karjai között vigasztalódik már csak az volna rosszabb, ha tudná, Jyzellieről van szó. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy a megváltozott kinézete miatt egyáltalán nem ismerte fel, bár alig néhányszor látta életében, talán anélkül sem tűnt volna fel neki. Hallani viszont épp eleget hallott róla ahhoz, hogy elöntse a méreg az emlegetésétől. Ezen aprócska információ híján is épp eléggé felhúzza magát, leginkább a tényen, hogy ennyire mocskosul féltékeny. És még csak tenni sem tud ellene tenni semmit!
Hazugság nyomait kutató feszült pillantásai határozottan kapaszkodnak meg a hideg, magabiztos tekintetben. Szája sarka feszülten rándul meg a vádra, esze ágában sincs annyiban hagyni a dolgot.*
- Magamnak?! *a kelleténél hangosabban csattan fel, de mivel nem akarja magára vonni a többi vendég figyelmét, rögvest halkít magán. Pedig igazán jól esne most kiabálni* - Hagytad, hogy elvigyenek azok után, hogy... És én még azt hittem... *csak morran a végén ahelyett, hogy befejezné. Ostobának és átvertnek érzi most magát, amiért túl sokat látott a szigeten történtekbe. Ezek után teljesen nyilvánvaló számára, hogy így volt.
Vesz egy mély lélegzetet. Az sem érdekli most, mennyire látványos, mennyire egyértelmű dühe, a szesz már épp eléggé dolgozik benne, hogy magasról tegyen ilyen apróságokra. Inkább beleszív pipájába. Aközben is pöfékel, hogy előkerül Nolen kabátjának mélyéről egy papíros. Először vet pár értetlen pillantást a kikötőire aztán csak az asztal fölé hajol, közelebb, hogy elolvashassa a tartalmát. Minden egyes szóval, melyen átfutnak pillantásai, egyre nagyobb gombóc növekszik a torkában. Felidéződnek a rácsok mögött, koszosan, éhesen töltött napok. Az a nyomasztó félhomály, az a szag... Hogy az ő leírása szerepel a paktumon, kétség sem férhet hozzá, pedig minden erejével szeretne kétségbeesetten belekötni.*
- Te aljas, számító, hitvány... *mielőtt belelovallná magát itt a jelzőkbe, melynek mindegyikét szépen, lassan, érthetően ejti, inkább megáll. Nyelve ingerülten végig cikázik fogain, mielőtt a Velasco'rra pillantásait keresné.*
- Ez lenne hát az a titkos üzleti ügy? *feltételezi gyanakvóan, hogy talán mégsem véletlen az összetalálkozásuk. Ha csak segíteni akart, mi a francért tartotta meg?* - Mit akarsz cserébe, Velasco'rra?
*Ha fizetnie kell érte, hát legyen, de ez nem kerülhet illetéktelen kezekbe. Épp elég rossz helyen van így is. Meg kell szereznie, bármi áron, és eltűntetni. Nagyjából ez utóbbi gondolat az, ami végül ráveszi arra, hogy villát ragadjon. Pipáját nyilvánvaló kelletlenséggel eloltja, arcáról ordít a nemtetszés, de megteszi. Minden egyes falattal megküzd, ahogy rettentően lassan magába erőlteti a rántotta felét. Durcásan megtörli a száját még, a grimaszt azonban már nem olyan egyszerű eltakarítani róla. Le kell öblítenie most ezt az egészet némi borral.*
- Mit szeretne tőlem Kapitány úr? Hogy könyörögjek érte? *sokkal higgadtabban beszél, mint korábban. Ha meg akarja szerezni a dokumentumot, kénytelen lesz taktikát váltani, a fenyegetés jól tudja, teljesen hasztalan a férfival szemben. Egy erősen kikívánkozni akaró gúnyos mosolyt viszont már nem sikerül elfojtani.* - Valahol élvezed, hogy a tulajdonod lettem, nem igaz?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.03 23:44:53
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-03 13:23:47
Üzenet elküldve: 2022-04-03 13:23:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Hihetetlen, milyen gyorsan visszatalál hozzá az az ismerős érzés. Szinte mintha az elmúlt hatok meg se történtek volna, mintha csak most futott volna össze a pökhendi némberrel a sokévi távolt karistoló gyűlölet után. A megjegyzésre Nolen szeme válaszokat keresve hunyorít, aztán hirtelen összeáll a kép: Jyzellie. Az, hogy Daya felrója neki az örömlányt egyszerre tölti el mérhetetlen elégedettséggel, egyszersmind háborítja fel. Talán nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de ugyan mégis mi a francért is kéne neki magyarázkodnia? Nem kommentál, csak megtörli a száját és úriasan eszik tovább. Tudja, hogy ennél irritálóbb fricskára egyetlen szó se lenne képes. Ez bizony, ha a puccos Arthenior is, még mindig a férfiak világa. Ami egy férfinak jár, az egy nőt szajhának bélyegez. A Velasco'rra most ebben az erkölcsi anomáliában pöffeszkedik, mint egy kellemes, forró fürdőben (ami, tegyük hozzá, már igencsak ráférne).
A vádra csak ismét felpillant. Hüvös, aljas magabiztosság ül a szemében. Nem hazudik. Vagy ha hazudik, pontosan tudja, hogy a másik sosem fogja tudni kideríteni.*
- A bosszúdtól? *Megcsikordulnak a fogai.* - Ezt csak és kizárólag magadnak köszönheted! *sziszegi ingerülten. Nem fél a fenyegetőn hozzá hajoló wegtorenitől, de annyira már ismeri, hogy a biztonság kedvéért szorosabbra váltsa a fogást a tojásmaszatos késen. Nem lenne szerencsés, ha az indulatok átlépnék a fogadó házirendjének a határait, de lány túl forrófejű, hogy teljességgel meg tudjon bízni a józan eszében. Szerencsére úgy tűnik, a feszültség nem burjánzik tovább. A kés is visszatér pár falat erejéig a puritán funkcióhoz, amire egy ilyen helyen szánva vagyon: az étel villára való feltereléséhez.
Nolen iszik még egy kortyot, megtörli a kezét, aztán komótosan a mellénye belső zsebébe tűzött iratért nyúl. Tulajdonképpen meg se akarta tartani az átkozott papírt, de azóta is nála van. Mi több, mindig magánál hordja azóta is. Egész eddig olyan volt neki, mint az egyetlen dolog, ami a lány után megmaradt. Talán kicsit bizonyíték is saját magának, hogy megtette, amit lehet. Most viszont egészen más. Kötelék. Alávaló és fojtogató. A lány elé dobja az adásvételt igazoló paktumot, melyen aprólékosan és részletesen fel vannak sorolva a tárgyát képező tétel paraméterei és állapota. Hajszín, szemszín, magasság, súly, faj, nem, becsült kor, fogak száma satöbbi. A pirtianesiek nagyon precízek az ilyesmiben. Szerepel még néhány kifejezés is, amit az effajta üzletekben jártasak könnyen felismernek. Az egyik azt hivatott jelölni, hogy az áru úgymond már nem érintetlen, a másik pedig, hogy nincs betörve, azaz a vásárló számíthat rá, hogy az engedelmességre nevelés már őrá vár. Persze van, aki kifejezetten élvezi ezt magára vállalni.
A "jel" sor üresen van hagyva, csak a következő, "egyéb" címszó alatt szerepel egy heg Daya felkarján, mint ismertetőjegy.
Miután a lány megnézte, Nolen visszaveszi az iratot és gondosan összehajtva visszacsúsztatja a belső zsebébe. Elégedett mosolyt villant, már-már önelégültet. Felveszi az evőeszközöket és szenvtelenül folytatja az étkezést, most, hogy mindezt tisztázták. A miért-re persze nem felelt. Miért is kellene neki?
Egy darabig csak a fém kocogása hallatszik a tányéron, ahogy újabb falatot tűz a villára vagy vág egy darabot a szalonnából, és persze a fogadó általános zajai. Aztán az a durcás, orr alatt elmorgott nem. Dacos kis wegtoreni csitri! A Velasco'rra nem kezd új falatba, fel se pillant, csak a lélegzete üteméből, a megfeszülő izomból az arcán lehet érezni, hogy a düh lassan terebélyesedik el benne.*
- Egyél! *hördül, s döndül az ökle az asztalon. Bár eredetileg nem akarta megkeresni a lányt, de az, hogy most itt van, teljesen átírta a dolgokat. Hogy pontosan mire és hogyan, azt még ő se tudja pontosan. Szörnyen kevesen tudnak ilyen hatást kiváltani Nolenarból, de Daya közelében sokszor még szinte ő sem ismer magára.*
- Ennél a papírnál egyelőre nincs jobb garanciád az életben maradásra *morogja az orra alatt, immár visszaszerezve a higgadtságát. Kitörölgeti a tányérját a maradék kenyérrel, aztán magához véve a bögrét hátradől a székén, hogy alaposabban is szemügyre vehesse a lányt.*
*Hihetetlen, milyen gyorsan visszatalál hozzá az az ismerős érzés. Szinte mintha az elmúlt hatok meg se történtek volna, mintha csak most futott volna össze a pökhendi némberrel a sokévi távolt karistoló gyűlölet után. A megjegyzésre Nolen szeme válaszokat keresve hunyorít, aztán hirtelen összeáll a kép: Jyzellie. Az, hogy Daya felrója neki az örömlányt egyszerre tölti el mérhetetlen elégedettséggel, egyszersmind háborítja fel. Talán nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de ugyan mégis mi a francért is kéne neki magyarázkodnia? Nem kommentál, csak megtörli a száját és úriasan eszik tovább. Tudja, hogy ennél irritálóbb fricskára egyetlen szó se lenne képes. Ez bizony, ha a puccos Arthenior is, még mindig a férfiak világa. Ami egy férfinak jár, az egy nőt szajhának bélyegez. A Velasco'rra most ebben az erkölcsi anomáliában pöffeszkedik, mint egy kellemes, forró fürdőben (ami, tegyük hozzá, már igencsak ráférne).
A vádra csak ismét felpillant. Hüvös, aljas magabiztosság ül a szemében. Nem hazudik. Vagy ha hazudik, pontosan tudja, hogy a másik sosem fogja tudni kideríteni.*
- A bosszúdtól? *Megcsikordulnak a fogai.* - Ezt csak és kizárólag magadnak köszönheted! *sziszegi ingerülten. Nem fél a fenyegetőn hozzá hajoló wegtorenitől, de annyira már ismeri, hogy a biztonság kedvéért szorosabbra váltsa a fogást a tojásmaszatos késen. Nem lenne szerencsés, ha az indulatok átlépnék a fogadó házirendjének a határait, de lány túl forrófejű, hogy teljességgel meg tudjon bízni a józan eszében. Szerencsére úgy tűnik, a feszültség nem burjánzik tovább. A kés is visszatér pár falat erejéig a puritán funkcióhoz, amire egy ilyen helyen szánva vagyon: az étel villára való feltereléséhez.
Nolen iszik még egy kortyot, megtörli a kezét, aztán komótosan a mellénye belső zsebébe tűzött iratért nyúl. Tulajdonképpen meg se akarta tartani az átkozott papírt, de azóta is nála van. Mi több, mindig magánál hordja azóta is. Egész eddig olyan volt neki, mint az egyetlen dolog, ami a lány után megmaradt. Talán kicsit bizonyíték is saját magának, hogy megtette, amit lehet. Most viszont egészen más. Kötelék. Alávaló és fojtogató. A lány elé dobja az adásvételt igazoló paktumot, melyen aprólékosan és részletesen fel vannak sorolva a tárgyát képező tétel paraméterei és állapota. Hajszín, szemszín, magasság, súly, faj, nem, becsült kor, fogak száma satöbbi. A pirtianesiek nagyon precízek az ilyesmiben. Szerepel még néhány kifejezés is, amit az effajta üzletekben jártasak könnyen felismernek. Az egyik azt hivatott jelölni, hogy az áru úgymond már nem érintetlen, a másik pedig, hogy nincs betörve, azaz a vásárló számíthat rá, hogy az engedelmességre nevelés már őrá vár. Persze van, aki kifejezetten élvezi ezt magára vállalni.
A "jel" sor üresen van hagyva, csak a következő, "egyéb" címszó alatt szerepel egy heg Daya felkarján, mint ismertetőjegy.
Miután a lány megnézte, Nolen visszaveszi az iratot és gondosan összehajtva visszacsúsztatja a belső zsebébe. Elégedett mosolyt villant, már-már önelégültet. Felveszi az evőeszközöket és szenvtelenül folytatja az étkezést, most, hogy mindezt tisztázták. A miért-re persze nem felelt. Miért is kellene neki?
Egy darabig csak a fém kocogása hallatszik a tányéron, ahogy újabb falatot tűz a villára vagy vág egy darabot a szalonnából, és persze a fogadó általános zajai. Aztán az a durcás, orr alatt elmorgott nem. Dacos kis wegtoreni csitri! A Velasco'rra nem kezd új falatba, fel se pillant, csak a lélegzete üteméből, a megfeszülő izomból az arcán lehet érezni, hogy a düh lassan terebélyesedik el benne.*
- Egyél! *hördül, s döndül az ökle az asztalon. Bár eredetileg nem akarta megkeresni a lányt, de az, hogy most itt van, teljesen átírta a dolgokat. Hogy pontosan mire és hogyan, azt még ő se tudja pontosan. Szörnyen kevesen tudnak ilyen hatást kiváltani Nolenarból, de Daya közelében sokszor még szinte ő sem ismer magára.*
- Ennél a papírnál egyelőre nincs jobb garanciád az életben maradásra *morogja az orra alatt, immár visszaszerezve a higgadtságát. Kitörölgeti a tányérját a maradék kenyérrel, aztán magához véve a bögrét hátradől a székén, hogy alaposabban is szemügyre vehesse a lányt.*
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-03 10:36:55
Üzenet elküldve: 2022-04-03 10:36:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Annyira még azért eszénél van, hogy észre vegye az aprócska jeleket. A feszülten, de alig ránduló vonásokat, a különösen indulatosnak tűnő evést, a látvány pedig eltölti némi elégedettséggel. Ha őszinte lenne magához, most bevallaná, hogy ezt akarta látni, kicsinyes revans miután kénytelen volt egy szajha társaságában látni a kikötőit. Kár, hogy nem elégszik meg ennyivel.*
- Áh, tudod, hogy van ez. Pár hat egyedüllét után magányos lesz az ember... *fűzi hozzá egy baráti csevegés hangnemével, közben zöld pillantása akaratlanul is fürdő felé kanyarog egy óvatlan pillanatra, amerre a kéjhölgy távozott.
Kérdésére a közönyösnek tetsző felelet kegyetlenül csendül. Hirtelen elönti a méreg. Érzi, hogy arca és mellkasa izzani kezd egyik pillanatról a másikra, és már készen is áll, hogy támadjon. Nem akar a torkának ugrani, szó sincs róla, nyilvánosan nem vetemedne ilyesmire, de megannyi mocskosul övön aluli dolgot akar a fejéhez vágni. Sokáig nem tudnak burjánzani aljas gondolatai, a szürke pillantások határozottan kapaszkodnak meg zöldjeiben még egy rövid mondat erejéig.*
- Hazudsz *csúszik ki a száján dacosan, de a mellkasában feldübörgő néhány hangosabb szívdobbanással nem tud olyan könnyen szembe szegülni. Inkább hagyja, hogy forrjon benne a harag, azt már jól ismeri, könnyebben birkózik meg vele. Fenyegetően hajol közelebb, tekintete hitetlenkedve cikázik a szakállas arcon.*
- Ennyire tartasz a bosszúmtól, hogy képes vagy ilyen alávalóan hazudni? *nem emeli hangját, rideg, kimért, de ott dereng a bizonytalanság zöldjeiben. Tudja, hogy lehet valami abban, amit mond. Hallott az őröktől a titokzatos vásárlóról, de...*
- Miért? *az előbbi komorság enyhülni látszik, átveszi a helyét valamiféle bosszantó határozatlanság* - Mégis miért tennél ilyet?
*Velasco'rrának elvégre akárhogy is nézzük, kapóra jött ez az egész. Daya elvezette őt Cressys holmijához, az elhurcolása pedig levette az esetleges elhallgattatásának terhét a válláról. Nem kell, hogy nyomassza a bűntudat, mégis eleget tett Antorac kívánságának.*
- Nem! *morran orra alatt az evés dolgára, mint egy makacs kisgyerek, aki ellentmond a szülői szigornak. Inkább látványosan gallér mögé küldi maradék itókáját és az asztalra csapja a kupát, hogy aztán kikérjen még egy Bort 6 aranyért az arra járó fogadóstól.
*
*Annyira még azért eszénél van, hogy észre vegye az aprócska jeleket. A feszülten, de alig ránduló vonásokat, a különösen indulatosnak tűnő evést, a látvány pedig eltölti némi elégedettséggel. Ha őszinte lenne magához, most bevallaná, hogy ezt akarta látni, kicsinyes revans miután kénytelen volt egy szajha társaságában látni a kikötőit. Kár, hogy nem elégszik meg ennyivel.*
- Áh, tudod, hogy van ez. Pár hat egyedüllét után magányos lesz az ember... *fűzi hozzá egy baráti csevegés hangnemével, közben zöld pillantása akaratlanul is fürdő felé kanyarog egy óvatlan pillanatra, amerre a kéjhölgy távozott.
Kérdésére a közönyösnek tetsző felelet kegyetlenül csendül. Hirtelen elönti a méreg. Érzi, hogy arca és mellkasa izzani kezd egyik pillanatról a másikra, és már készen is áll, hogy támadjon. Nem akar a torkának ugrani, szó sincs róla, nyilvánosan nem vetemedne ilyesmire, de megannyi mocskosul övön aluli dolgot akar a fejéhez vágni. Sokáig nem tudnak burjánzani aljas gondolatai, a szürke pillantások határozottan kapaszkodnak meg zöldjeiben még egy rövid mondat erejéig.*
- Hazudsz *csúszik ki a száján dacosan, de a mellkasában feldübörgő néhány hangosabb szívdobbanással nem tud olyan könnyen szembe szegülni. Inkább hagyja, hogy forrjon benne a harag, azt már jól ismeri, könnyebben birkózik meg vele. Fenyegetően hajol közelebb, tekintete hitetlenkedve cikázik a szakállas arcon.*
- Ennyire tartasz a bosszúmtól, hogy képes vagy ilyen alávalóan hazudni? *nem emeli hangját, rideg, kimért, de ott dereng a bizonytalanság zöldjeiben. Tudja, hogy lehet valami abban, amit mond. Hallott az őröktől a titokzatos vásárlóról, de...*
- Miért? *az előbbi komorság enyhülni látszik, átveszi a helyét valamiféle bosszantó határozatlanság* - Mégis miért tennél ilyet?
*Velasco'rrának elvégre akárhogy is nézzük, kapóra jött ez az egész. Daya elvezette őt Cressys holmijához, az elhurcolása pedig levette az esetleges elhallgattatásának terhét a válláról. Nem kell, hogy nyomassza a bűntudat, mégis eleget tett Antorac kívánságának.*
- Nem! *morran orra alatt az evés dolgára, mint egy makacs kisgyerek, aki ellentmond a szülői szigornak. Inkább látványosan gallér mögé küldi maradék itókáját és az asztalra csapja a kupát, hogy aztán kikérjen még egy Bort 6 aranyért az arra járó fogadóstól.
*
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-02 20:33:49
Üzenet elküldve: 2022-04-02 20:33:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
- Inkább már csak másnapos *hümmög kelletlenül egy viszonylagos kompromisszummal téve pontot a jelen állapotát érintő fejtegetés végére.
A válasz végül is nem lepi meg. Arthenior nagy város, Lihanech pedig nem biztos, hogy Dayaneernek való hely. Persze ilyen helyzetben az ember nem feltétlenül válogathat, de tulajdonképpen logikus döntés volt a levegő városa.
A megjegyzésre, hogy épp egy jóképű pasasra várakozik itt a lány, Nolen arca ösztönösen megrándul. Először azért, mert komolyan veszi, aztán meg mert irritálja, hogy nem tudja, komolyan vegye-e, végül pedig azért, mert a szörnyen keserű tea józanító hatása pofon veri a kicsit se kellemes érzéssel, hogy megint a bolondját járatja vele a wegtoreni. Néhány falat erejéig látszik rajta, hogy... igen... ha létezik ilyen fogalom, akkor dühből eszik, és mindemellett igyekszik leplezni is, hogy bármennyire érdekelné, ha igaz lenne, amit Daya állít. De tulajdonképpen annyira forr a vére az egésztől, hogy gyakorlatilag ajándék az a kérdés a lánytól.*
- Egyáltalán nem *válaszolja. Fel se tekint az étkezősből, csak a kését emeli meg ingatva a nemleges választ alátámasztandó. Aztán a villájára kotor még egy gusztusos falatot, utánadob egy szalonnazsírtól fényes kenyérdarabkát, kortyol a teából, aztán a száját kényelmesen megtörölve egyenesen Dayaneer szemébe néz.* - Én _megvettelek_ téged.
*Kerestetnie nem kellett, hiszen pontosan tudta, hol van a lány. Inkább az volt a nehéz és pénzigényes, hogy még azelőtt lefoglalja magának a kívánt tételt, mielőtt a pirtianesiek áruba bocsátják.*
- Szóval egyél! *biccent az érintetlen tányér felé egy Velasco'rrához méltó határozottsággal.* - Tudom, hogy hazudsz. *Ismeri már annyira, hogy legyen erről egy sejtése. De látszik is. Bár a lány messze nem olyan leharcolt, mint Nolen, azért kicsit az ő arca is beesett kissé. Megfakult rajta az az üde wegtoreni pozsgásság.
Sok mindent kérdezne, hiszen annyira próbált távol maradni tőle, hogy fogalma sincs a részletekről, de ezzel a mostani találkozással nyilván teljesen megváltozott minden. Mindemellett pedig a pimasz kis csitrinek természetesen már pár mondat után sikerült úgy felhúznia a kikötőit, hogy a higgadt gondolatokért még alaposan meg kell dolgoznia.*
- Inkább már csak másnapos *hümmög kelletlenül egy viszonylagos kompromisszummal téve pontot a jelen állapotát érintő fejtegetés végére.
A válasz végül is nem lepi meg. Arthenior nagy város, Lihanech pedig nem biztos, hogy Dayaneernek való hely. Persze ilyen helyzetben az ember nem feltétlenül válogathat, de tulajdonképpen logikus döntés volt a levegő városa.
A megjegyzésre, hogy épp egy jóképű pasasra várakozik itt a lány, Nolen arca ösztönösen megrándul. Először azért, mert komolyan veszi, aztán meg mert irritálja, hogy nem tudja, komolyan vegye-e, végül pedig azért, mert a szörnyen keserű tea józanító hatása pofon veri a kicsit se kellemes érzéssel, hogy megint a bolondját járatja vele a wegtoreni. Néhány falat erejéig látszik rajta, hogy... igen... ha létezik ilyen fogalom, akkor dühből eszik, és mindemellett igyekszik leplezni is, hogy bármennyire érdekelné, ha igaz lenne, amit Daya állít. De tulajdonképpen annyira forr a vére az egésztől, hogy gyakorlatilag ajándék az a kérdés a lánytól.*
- Egyáltalán nem *válaszolja. Fel se tekint az étkezősből, csak a kését emeli meg ingatva a nemleges választ alátámasztandó. Aztán a villájára kotor még egy gusztusos falatot, utánadob egy szalonnazsírtól fényes kenyérdarabkát, kortyol a teából, aztán a száját kényelmesen megtörölve egyenesen Dayaneer szemébe néz.* - Én _megvettelek_ téged.
*Kerestetnie nem kellett, hiszen pontosan tudta, hol van a lány. Inkább az volt a nehéz és pénzigényes, hogy még azelőtt lefoglalja magának a kívánt tételt, mielőtt a pirtianesiek áruba bocsátják.*
- Szóval egyél! *biccent az érintetlen tányér felé egy Velasco'rrához méltó határozottsággal.* - Tudom, hogy hazudsz. *Ismeri már annyira, hogy legyen erről egy sejtése. De látszik is. Bár a lány messze nem olyan leharcolt, mint Nolen, azért kicsit az ő arca is beesett kissé. Megfakult rajta az az üde wegtoreni pozsgásság.
Sok mindent kérdezne, hiszen annyira próbált távol maradni tőle, hogy fogalma sincs a részletekről, de ezzel a mostani találkozással nyilván teljesen megváltozott minden. Mindemellett pedig a pimasz kis csitrinek természetesen már pár mondat után sikerült úgy felhúznia a kikötőit, hogy a higgadt gondolatokért még alaposan meg kell dolgoznia.*
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-02 17:52:29
Üzenet elküldve: 2022-04-02 17:52:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Ha egészen őszinte akarna lenni magához, valójában érez némi elégtételt a Velasco'rra gyenge pillanatát látva. Rettenetes hatok vannak a wegtoreni mögött, alig néhány nap leforgása alatt mindent elveszített. Az egész eddigi életét, a reményt, hogy egyszer még hazamehet, Cressyst, aki minden hibája ellenére apja helyett apja volt. Valójában tisztában van vele, hogy saját maga okozta vesztét, elméje egy része azonban, mely kétségbeesetten igyekszik megvédeni magát és eltussolni a felelősségét a dologban, Nolent okolja. Legalább is okolta. Valahogy sokkal egyszerűbb volt hibáztatni és haragudni rá, amíg nem látta.
Mérgét különös módon nem terebélyesíti most a szesz. Máskor szokásos forrófejűségén is élénkít, spiccesen kifejezetten harcias, most viszont mintha épp az alkohol fékezné indulatait. Az a nyilvánvalóan hamis mosoly az ő arcára is egy aprócska derűt csal.*
- Azt hiszem a szó, amit kerestél, a részeg. *javítja ki, aztán már emeli is kupáját, hogy maga se maradjon el a jelzőtől. Semmi értelme józannak maradni.
A felcsendülő kérdésék hallatán kissé megemelkedik szemöldöke. Valami azt súgja neki, ha ilyen vizekre eveznek, ezt a furcsa, kapatos higgadtságot nem fogja tudni sokáig fenntartani. Bölcsebb volna elébe menni a dolgoknak és inkább visszavonulót fújni. Kár, hogy képtelen megtenni. Itt akar maradni a kikötői közelében, látni, hogy az elhanyagolt állapota ellenére egyben van, hallgatni ahogy beszél.*
- Nem tudtam hová mehetnék *közönyös vállrándítással próbálja feloldani a felelet komorságát, valószínűleg nem sok sikerrel* - Jelenleg Artheniorban kívánják a legkevesebben a halálomat.
*Sóhaja súlytalan, mintha nem is érdekelné igazán, hogy mennyien szeretnék holtan látni, valójában persze szorongatja a gyomrát a gondolat. Színlelni, hogy jól van, hogy erős, rendíthetetlen, ezek olyan dolgok, amik mindig is jól mentek neki.
Azt ételre pillant a noszogatásra, de elhúzza a száját. Nem vitte túlzásba az evést ma sem, de nem tudna leerőltetni egy falatot sem a torkán.*
- Már ettem, köszönöm. *inkább előhalássza újonnan szerzett pipáját. Nincs már meg az a csinos kis dohányosszelence, amit még Cressystől kapott. Nem is bánja igazán, túl sok időközben megkeseredett emléket idézne, mint minden holmi, amit tőle kapott.*
- Itt *felel kurtán, miközben megtömködi a pipát, azért még megvárja, hogy Nolen befejezze az evést, mielőtt rágyújt.* - Ó igen, egy rendkívül csinos fiatalembert.
*Komolynak tűnik, ahogyan beszél, de a szakállas arcot fürkésző pimasz, zöld pillantások árulkodóak lehetnek. Némán figyeli még a másikat, látványosan méri végig minden porcikáját, felméri pocsék állapotát, mielőtt tekintete megállapodna a viharszürke szemeken. Nagyot szív a dohányból, ráérősen eregeti ki a füstöt ajkai között. Halkan, hűvösen csendül fel hangja a lassan gomolygó felhőcske mögött. *
- Kerestél? *Nolen sejtheti, hogy sok értelme nincs hazudni, bizonyosan tetten érné most.* - Miután elvittek...
*Ha egészen őszinte akarna lenni magához, valójában érez némi elégtételt a Velasco'rra gyenge pillanatát látva. Rettenetes hatok vannak a wegtoreni mögött, alig néhány nap leforgása alatt mindent elveszített. Az egész eddigi életét, a reményt, hogy egyszer még hazamehet, Cressyst, aki minden hibája ellenére apja helyett apja volt. Valójában tisztában van vele, hogy saját maga okozta vesztét, elméje egy része azonban, mely kétségbeesetten igyekszik megvédeni magát és eltussolni a felelősségét a dologban, Nolent okolja. Legalább is okolta. Valahogy sokkal egyszerűbb volt hibáztatni és haragudni rá, amíg nem látta.
Mérgét különös módon nem terebélyesíti most a szesz. Máskor szokásos forrófejűségén is élénkít, spiccesen kifejezetten harcias, most viszont mintha épp az alkohol fékezné indulatait. Az a nyilvánvalóan hamis mosoly az ő arcára is egy aprócska derűt csal.*
- Azt hiszem a szó, amit kerestél, a részeg. *javítja ki, aztán már emeli is kupáját, hogy maga se maradjon el a jelzőtől. Semmi értelme józannak maradni.
A felcsendülő kérdésék hallatán kissé megemelkedik szemöldöke. Valami azt súgja neki, ha ilyen vizekre eveznek, ezt a furcsa, kapatos higgadtságot nem fogja tudni sokáig fenntartani. Bölcsebb volna elébe menni a dolgoknak és inkább visszavonulót fújni. Kár, hogy képtelen megtenni. Itt akar maradni a kikötői közelében, látni, hogy az elhanyagolt állapota ellenére egyben van, hallgatni ahogy beszél.*
- Nem tudtam hová mehetnék *közönyös vállrándítással próbálja feloldani a felelet komorságát, valószínűleg nem sok sikerrel* - Jelenleg Artheniorban kívánják a legkevesebben a halálomat.
*Sóhaja súlytalan, mintha nem is érdekelné igazán, hogy mennyien szeretnék holtan látni, valójában persze szorongatja a gyomrát a gondolat. Színlelni, hogy jól van, hogy erős, rendíthetetlen, ezek olyan dolgok, amik mindig is jól mentek neki.
Azt ételre pillant a noszogatásra, de elhúzza a száját. Nem vitte túlzásba az evést ma sem, de nem tudna leerőltetni egy falatot sem a torkán.*
- Már ettem, köszönöm. *inkább előhalássza újonnan szerzett pipáját. Nincs már meg az a csinos kis dohányosszelence, amit még Cressystől kapott. Nem is bánja igazán, túl sok időközben megkeseredett emléket idézne, mint minden holmi, amit tőle kapott.*
- Itt *felel kurtán, miközben megtömködi a pipát, azért még megvárja, hogy Nolen befejezze az evést, mielőtt rágyújt.* - Ó igen, egy rendkívül csinos fiatalembert.
*Komolynak tűnik, ahogyan beszél, de a szakállas arcot fürkésző pimasz, zöld pillantások árulkodóak lehetnek. Némán figyeli még a másikat, látványosan méri végig minden porcikáját, felméri pocsék állapotát, mielőtt tekintete megállapodna a viharszürke szemeken. Nagyot szív a dohányból, ráérősen eregeti ki a füstöt ajkai között. Halkan, hűvösen csendül fel hangja a lassan gomolygó felhőcske mögött. *
- Kerestél? *Nolen sejtheti, hogy sok értelme nincs hazudni, bizonyosan tetten érné most.* - Miután elvittek...
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:41:05
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:41:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
- Jó reggelt.
* Hangja még rekedtes, egyrészt az álmosságtól, másrészt mert már hosszú ideje nem szólalt meg. Igyekszik a zavar minden apró morzsáját elzavarni magától és barátságos mosolyt villant a férfi felé. Összeszedelőzködnek aztán távoznak is, remélhetőleg nem csak a szobára, de a tegnap esti történésekre is rázárva az ajtót.*
- Most már hagynod kellene, hogy én is rendeljek magunknak. * Szemrehányóan sandít a másikra lent a fogadóban, de azért megköszöni. Éhes, szóval szó nélkül belapátolja a reggelit. Nincsenek így kora reggel túl sokan, azok is csendesen magukba mélyednek. *
- Jó étvágyat. * Kanalazás közben erősen gondolkozik, mi a fenét mondjon. Érzi a feszültséget maguk között és rettentően zavarja. *
- Őhm… Nem hinném, hogy magammal kellene hoznom a lovamat, igaz? * Valószínűleg nem, ha bokrok alatt akar hajolgatni, nem lesz ideje még a hátasra is felügyelni. * Kint? Remek ötlet. És semmi alkohol.
* Nem tudja, hogy akar-e beszélni egyáltalán a történtekről Vranglil, de ő már nem bírja tovább. muszáj volt legalább említés szintjén előhoznia. Csak hogy lássa, minden rendben ezzel kapcsolatban. *
- Felőlem mehetünk. Már hiányzik a vadon.
* Utolsó falat étel, utolsó korty ital és elindulhatnak. Az ajtónál összeszedi a félálomban repülő, kis híján nekicsapódó baglyát is. Elrendezi magán a madarat, a fegyvereit és magabiztosan kezébe fogja a botját. *
- Nos? Merre? Vaserdő, vagy maga Erdőmélye?
* Erdőmélye még tapasztalt erdőjáróknak is tartogat pár kihívást. *
- Gondolom a Vaserdőre gondoltál, legalábbis, én még nem találkoztam kunyhókkal az erdő legmélyén. * Járt már arra, nem egyszer, nem kétszer. De szigorúan a külső részeken, ahonnan könnyebben kitalál a látogató. Régóta tervezi, hogy beljebb merészkedik, ha készen áll rá. *
~ Azt mondják, vagy rátalálsz vagy elfelejtesz valami fontosat ott. ~
* Ez akár az élete is lehet, így egyelőre csak terv marad. *
- Jó reggelt.
* Hangja még rekedtes, egyrészt az álmosságtól, másrészt mert már hosszú ideje nem szólalt meg. Igyekszik a zavar minden apró morzsáját elzavarni magától és barátságos mosolyt villant a férfi felé. Összeszedelőzködnek aztán távoznak is, remélhetőleg nem csak a szobára, de a tegnap esti történésekre is rázárva az ajtót.*
- Most már hagynod kellene, hogy én is rendeljek magunknak. * Szemrehányóan sandít a másikra lent a fogadóban, de azért megköszöni. Éhes, szóval szó nélkül belapátolja a reggelit. Nincsenek így kora reggel túl sokan, azok is csendesen magukba mélyednek. *
- Jó étvágyat. * Kanalazás közben erősen gondolkozik, mi a fenét mondjon. Érzi a feszültséget maguk között és rettentően zavarja. *
- Őhm… Nem hinném, hogy magammal kellene hoznom a lovamat, igaz? * Valószínűleg nem, ha bokrok alatt akar hajolgatni, nem lesz ideje még a hátasra is felügyelni. * Kint? Remek ötlet. És semmi alkohol.
* Nem tudja, hogy akar-e beszélni egyáltalán a történtekről Vranglil, de ő már nem bírja tovább. muszáj volt legalább említés szintjén előhoznia. Csak hogy lássa, minden rendben ezzel kapcsolatban. *
- Felőlem mehetünk. Már hiányzik a vadon.
* Utolsó falat étel, utolsó korty ital és elindulhatnak. Az ajtónál összeszedi a félálomban repülő, kis híján nekicsapódó baglyát is. Elrendezi magán a madarat, a fegyvereit és magabiztosan kezébe fogja a botját. *
- Nos? Merre? Vaserdő, vagy maga Erdőmélye?
* Erdőmélye még tapasztalt erdőjáróknak is tartogat pár kihívást. *
- Gondolom a Vaserdőre gondoltál, legalábbis, én még nem találkoztam kunyhókkal az erdő legmélyén. * Járt már arra, nem egyszer, nem kétszer. De szigorúan a külső részeken, ahonnan könnyebben kitalál a látogató. Régóta tervezi, hogy beljebb merészkedik, ha készen áll rá. *
~ Azt mondják, vagy rátalálsz vagy elfelejtesz valami fontosat ott. ~
* Ez akár az élete is lehet, így egyelőre csak terv marad. *
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:02:50
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:02:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Tiszteletben tartja Fenophilë Vranglil döntését. Csalódottan fekszik le aludni. A másik irányba fordul, így úgy mozgolódik Fenophilë, ahogy csak szeretne. Sokáig nem jön álom a szemére, ahogy magában tépelődik, de aztán az alkohol áldásos hatására kiüti magát. Alszik reggelig még, ha ez nem is érzi magát kipihentnek. Hajnalban Fenophilë ébred fel hamarabb, de a férfi sem marad le sokkal. A friss levegő hamar magához téríti. Sajog még a feje, de feltápászkodik ő is.*
- Jó reggelt!* Törli ki a csipát a szeméből, miközben nagyot ásít. Magára kapja a ruháját hamar, hogy együtt tudjanak lemenni.*
- Együnk, hogy aztán indulhassunk mihamarabb.* A szobát zárja, ha kijöttek már mind a ketten. Most már kicsit jobban érzi magát. A kusza este, kusza emlékeit meg inkább bent hagyja a szálláshelyükön. Új nap, új lehetőségek, felesleges a múlton rágódni. A pulthoz érve rendel két adag Főtt ételt 26 aranyért. Ez lesz a reggeli, amihez szigorúan csak Teát vásárol 8 aranyért . Ha pedig itt van, akkor rögtön útravalót is vásárol. Erre a célra két adag Nem főtt étel is megfelel 16 aranyért .*
- Vettem útravalót is. Szerintem pont jó időt fogunk ki a kimozdulásra. Ezután az esős idő után biztosan akad majd bőven gomba.* Elfoglal egy szabad asztalt kettejüknek, hogy ezt követően rátérjenek a reggelire.*
- Jó étvágyat!* Valami pörkölt lehet, még az is megeshet, hogy tegnapi, de ilyenkor reggel ennek még nincs jelentősége. Jobb most egy kis meleg étel, mert legközelebb valószínűleg csak este jutnak majd ilyesmihez.*
- Szerintem az estét azt eltölthetjük kint is. Mindig akad egy-két szabad faház. Mit szólsz hozzá?* Kérdezi falatozás közben. Ha végeznek, akkor kis batyuba köti a kiérkező hideg élelmet. Nála mindig akad erre a célra egy tiszta vászon kendő.*
- Indulhatunk?* Ha mindenki készen áll, akkor végre maguk mögött hagyhatják a fogadót. És nem csak a fogadót, hanem ezt az egész várost is.*
* Tiszteletben tartja Fenophilë Vranglil döntését. Csalódottan fekszik le aludni. A másik irányba fordul, így úgy mozgolódik Fenophilë, ahogy csak szeretne. Sokáig nem jön álom a szemére, ahogy magában tépelődik, de aztán az alkohol áldásos hatására kiüti magát. Alszik reggelig még, ha ez nem is érzi magát kipihentnek. Hajnalban Fenophilë ébred fel hamarabb, de a férfi sem marad le sokkal. A friss levegő hamar magához téríti. Sajog még a feje, de feltápászkodik ő is.*
- Jó reggelt!* Törli ki a csipát a szeméből, miközben nagyot ásít. Magára kapja a ruháját hamar, hogy együtt tudjanak lemenni.*
- Együnk, hogy aztán indulhassunk mihamarabb.* A szobát zárja, ha kijöttek már mind a ketten. Most már kicsit jobban érzi magát. A kusza este, kusza emlékeit meg inkább bent hagyja a szálláshelyükön. Új nap, új lehetőségek, felesleges a múlton rágódni. A pulthoz érve rendel két adag Főtt ételt 26 aranyért
. Ez lesz a reggeli, amihez szigorúan csak Teát vásárol 8 aranyért . Ha pedig itt van, akkor rögtön útravalót is vásárol. Erre a célra két adag Nem főtt étel is megfelel 16 aranyért .*- Vettem útravalót is. Szerintem pont jó időt fogunk ki a kimozdulásra. Ezután az esős idő után biztosan akad majd bőven gomba.* Elfoglal egy szabad asztalt kettejüknek, hogy ezt követően rátérjenek a reggelire.*
- Jó étvágyat!* Valami pörkölt lehet, még az is megeshet, hogy tegnapi, de ilyenkor reggel ennek még nincs jelentősége. Jobb most egy kis meleg étel, mert legközelebb valószínűleg csak este jutnak majd ilyesmihez.*
- Szerintem az estét azt eltölthetjük kint is. Mindig akad egy-két szabad faház. Mit szólsz hozzá?* Kérdezi falatozás közben. Ha végeznek, akkor kis batyuba köti a kiérkező hideg élelmet. Nála mindig akad erre a célra egy tiszta vászon kendő.*
- Indulhatunk?* Ha mindenki készen áll, akkor végre maguk mögött hagyhatják a fogadót. És nem csak a fogadót, hanem ezt az egész várost is.*
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-31 18:53:28
Üzenet elküldve: 2022-03-31 18:53:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Nem egyszerű irányban tartani ezt a hajót az érzelmek ily vad viharában. De Nolen tapasztalt tengerész, és ha küzd is azzal a kormánykerékkel mocskosul, nem fog kifogni rajta. Most nem. Nehéz lenne megmondani, hogy a lány szavai segítenek vagy ártanak. Talán nem is lehet. És talán mindkettő. A humor egyszerre facsarja meg a Velasco'rra szívét és ad megkönnyebbülést: hát nem tört meg, nem tépte meg az öntörvényű kis Pillangója szárnyait a történtek súlya.
Nolen mélyet sóhajt. Mintha az arcán végighúzott tenyere kisimítaná a vonásait. A nyúzottságot és monoklit ugyan nem tünteti el, de az összeszedetlen gyengeséget igen.*
- Csak fáradt vagyok kicsit *mondja egy ezt tökéletesen megerősítő mosolyt rebbentve a lány felé. De azért, hogy minden kétséget eloszlasson a férfiatlansággal csúfolt sírás kapcsán, újra beleiszik a teába. Meg se rándul egy arcizma se, olyan természetességgel kortyol.*
- És te? Hogyhogy épp itt? *kérdi. A hangsúlya nem az a könnyed, udvariasságból csevegő fajta. Tényleg érdekli Daya válasza.* - Talán ismerősöd lakik itt? *puhatolózik diszkréten és fordít egyet a tányérján. Eddig az étvágy szinte csak távoli emlékként derengett benne. Tulajdonképpen még most is, de muszáj lesz összeszednie magát. Ahhoz pedig enni kell. Enni. Fürödni. Pihenni. És borotválkozni! De csak szépen sorjában.
A kezébe veszi az evőeszközt, de egyelőre csak beletúr a rántottába vele. Int egy felszolgálónak és kér még két vastag Szelet kenyeret, amiért oda is adja a 2 érmét.*
- Képes volt kenyér nélkül kikérni *morog az orra alatt és csóválja a fejét. Amint megkapja a pótolt tartozékot, tör egy darabot a ropogós gyürkéből és jól átitatja szalonnazsírral.*
- Gyerünk, láss neki. Ha kihűl, már nem az igazi *noszogatja Dayát, aztán elkezdi magába diktálni az ételt. Pár falat után már nem is kell erőltetni. Igen. Ez már nagyon ráfért.*
- Itt szálltál meg a fogadóban? *kérdezősködik tovább.* - Vagy csak vársz valakit? *sandít fel az evésből. Most, hogy kezdenek tisztulni a gondolatai, a lány egyedül ücsörgött annál az asztalnál. Amennyire Nolen tudja, Wegtorenen és a Kikötőn kívül nem nagyon járt-kelt a másik. A gazdája jobb szerette a maga közelében tartani. Persze egy ideje már semmiben sem igazán biztos Dayaneer kapcsán.*
*Nem egyszerű irányban tartani ezt a hajót az érzelmek ily vad viharában. De Nolen tapasztalt tengerész, és ha küzd is azzal a kormánykerékkel mocskosul, nem fog kifogni rajta. Most nem. Nehéz lenne megmondani, hogy a lány szavai segítenek vagy ártanak. Talán nem is lehet. És talán mindkettő. A humor egyszerre facsarja meg a Velasco'rra szívét és ad megkönnyebbülést: hát nem tört meg, nem tépte meg az öntörvényű kis Pillangója szárnyait a történtek súlya.
Nolen mélyet sóhajt. Mintha az arcán végighúzott tenyere kisimítaná a vonásait. A nyúzottságot és monoklit ugyan nem tünteti el, de az összeszedetlen gyengeséget igen.*
- Csak fáradt vagyok kicsit *mondja egy ezt tökéletesen megerősítő mosolyt rebbentve a lány felé. De azért, hogy minden kétséget eloszlasson a férfiatlansággal csúfolt sírás kapcsán, újra beleiszik a teába. Meg se rándul egy arcizma se, olyan természetességgel kortyol.*
- És te? Hogyhogy épp itt? *kérdi. A hangsúlya nem az a könnyed, udvariasságból csevegő fajta. Tényleg érdekli Daya válasza.* - Talán ismerősöd lakik itt? *puhatolózik diszkréten és fordít egyet a tányérján. Eddig az étvágy szinte csak távoli emlékként derengett benne. Tulajdonképpen még most is, de muszáj lesz összeszednie magát. Ahhoz pedig enni kell. Enni. Fürödni. Pihenni. És borotválkozni! De csak szépen sorjában.
A kezébe veszi az evőeszközt, de egyelőre csak beletúr a rántottába vele. Int egy felszolgálónak és kér még két vastag Szelet kenyeret, amiért oda is adja a 2 érmét
.*- Képes volt kenyér nélkül kikérni *morog az orra alatt és csóválja a fejét. Amint megkapja a pótolt tartozékot, tör egy darabot a ropogós gyürkéből és jól átitatja szalonnazsírral.*
- Gyerünk, láss neki. Ha kihűl, már nem az igazi *noszogatja Dayát, aztán elkezdi magába diktálni az ételt. Pár falat után már nem is kell erőltetni. Igen. Ez már nagyon ráfért.*
- Itt szálltál meg a fogadóban? *kérdezősködik tovább.* - Vagy csak vársz valakit? *sandít fel az evésből. Most, hogy kezdenek tisztulni a gondolatai, a lány egyedül ücsörgött annál az asztalnál. Amennyire Nolen tudja, Wegtorenen és a Kikötőn kívül nem nagyon járt-kelt a másik. A gazdája jobb szerette a maga közelében tartani. Persze egy ideje már semmiben sem igazán biztos Dayaneer kapcsán.*
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-29 19:52:06
Üzenet elküldve: 2022-03-29 19:52:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*A kényesség kérdésére csak mű pukkancssággal szegi fel a fejét. Először kész reagálni valami frappáns visszaszólással, de az őszintét megvallva a tisztás béli játszadozásuk azért elég sokat kivett ő belőle is. Így sziporkázni sem nagyon sziporkázik most a színjátékokban, de nagy kedve sincs hozzá, így nem is erőlködik. Így csak mosollyal az arcán ingatja meg a fejét, de azért arra nem rest, hogy egy aprót csípjen a szemtelenje oldalába.*
- De gondolom. Ha nem látnád igen keményen benne is vagyok az ügyben, csak nem olyan könnyű, mint azt gondolnák. Rendesen meg kell tervezni ezeket a dolgokat, hogy minden pillanatát rendesen ki tudjuk élvezni.
*Jegyzi meg az okosságot igen kimért tekintettel. Amíg pedig ezen feladatával van elfoglalva, igen bizony ő is jócskán elkalandozik a fogadót fürkészve. Természetesen azért partnere szavai eljutnak hozzá, így a vörös ismételt emlegetésére azért kap pár kíváncsi pillantást a férfiú. Egyre kíváncsibb erre a tűzhajú férfira, csak ugyebár mivel Mordokhai nélküle mutatkozik, meg nem is igazán rémlik neki itt a városban ilyen küllemű férfi, egyelőre inkább nem bolygatná fel a dolgot. Ha már ittak és könnyedebben veszik a dolgokat és témákat, akkor talán többek között ezt is elkezdi majd firtatni.
Az idő közben felmerülő iszogatás témájára viszont kissé zavartan, talán valamennyire magát elszégyellve préseli össze az ajkait. Azért nem akarja, hogy Mordokhai előtt az a kép legyen a lányról, hogy egy ízig-vérig alkoholista. Noha szeret inni, de még mennyire, azért ezt túlzás lenne így megállapítani róla. Még akkor is, ha kicsit tényleg átesik a ló vagy ritkább esetben az asztal túloldalára.*
- Persze mindent mértékkel és tartózkodással gondoltam. Az ivást is. És tudod, hogy mérték a vödör, tartózkodás meg az asztal alja, ahogy a nagyok is mondani szokták.
*Kuncog fel halkan, ahogy inkább azt az utat választja, hogy viccel üti el az egész témát. Meg aztán ez a probléma el is terelődik hamar, ahogy a férfi rögvest személyi hősének lép elő. Ugyanis az ing tényében is közös nevezőre jutnak, miszerint a lány ma nem kell hazamenjen átöltözni. Az igazat megvallva még azt is inkább megkockáztatta volna, hogy a nedves ruhákban marad itt. De ez a veszély még az előtt el is múlt, mint hogy felszínre került volna.*
- Nem vagy te olyan hatalmas férfi ember. De, ha véletlenül mégis így lenne, talán megbirkózom a dologgal.
*Legyintget is a ruhaméretre, majd készségesen megindul a férfi után. Igen nagyon szerencsés a mai napon, hogy jót szórakozik, jól érzi magát, ezen felül pedig még egy igazi lovaggal hozta össze a sors. A szobába érkezve csak lopva pillant körbe. Ismeri már a fogadó szobáit, az igazat megvallva pedig a java része pont ugyan így néz ki. Tehát a figyelmét ez nemigen fogja lekötni. Ellenben a férfi. No az már igen nagyon más kérdés. Először illedelmesen készül elpillantani a szoba másik sarkába, de a mozdulat hamarabb jön, ahogy Mordokhai leveti a vizes felsőt. A holdfényben megmutatkozó sebhelyek látványától egy pillanatra megmered. Nem a látványtól, hiszen az egyáltalán nem borzongatja meg, sőt egy kínzás alkalmával bizonyosan bevallaná, hogy a sebhelyes férfiak igen kívánatosak. Igazából az gondolkodtatja el, talán kissé meg is rémíti, hogy milyen történetek lehetnek egy-egy heg hátterében. Kissé talán sajnálkozva pillant rajta végig, hiszen nem kizárt hogy egyik-másik komolyabb testi, vagy akár lelki fájdalommal is járhatott. Persze egy kalandor biztos máshogyan éli meg ezeket a dolgokat, mint ő, aki egyszerű, begyöpösödött polgára a városnak. Szíve szerint minden egyes hegen végigsimítana, hogy kikérdezze mind az összes történetét, de ez is olyan témának tűnik, amit inkább pár pohár után kezdene el feszegetni.
Az intés zökkenti ki hamar a bámulásból, amitől talán egy kissé zavartan kipirulva kapja fel a fejét. Egy alapos torokköszörülést követően viszont a szekrény elé perdül. És meg is érkezik az újabb probléma elé. Egy nőt bíznak meg azzal, hogy válasszon két darab ruha közül. Egy pár röpke pillanatig hümmög, majd vállat vonva nyúl is a tunikáért maga is. Valahogy melegebbnek tűnik, mint az ing, de a fene sem tudja. Szimpatikusabb, így azt akasztja ki a szekrényből.*
- Nem is tudod, hogy mennyire hálás vagyok.
*Motyogja tényleg őszintén, majd lepakolva kezdi legombolni magáról a felsőt. Mivel eléggé megbízhatónak tűnik játszópajtása azzal nem is törődik, hogy leskelődik e avagy sem. Amúgy sem oda figyel. Pedig micsoda látvány lehet a törékeny női test, ahogy a hold sápadt fénye megcsillan a fehér bőrön, melyre szabadon omlik le a fehér, kócos hajzuhatag. Gondolja ezt természetesen magáról a teljes mértékben szerénységet képviselő félvér. Mert ugyebár ő sem hiú egy cseppet sem. Ezt a gondolatát pedig olyannyira nem érzi komolynak, hogy halkan még fel is kuncog rajta. Aztán az átázott felső puffan is a padlón, hogy azután a fekete anyagba bújjon bele. A haját kiszabadítja alóla, majd elégedetten karolja is át saját magát. Már ez a röpke pillanat is örömmel tölti el, hogy nem érzi magán azt a nedves göncöt. Végül az említetthez hajolva kapja fel a földről, hogy egy egyszerű mozdulattal hajítsa az ágyra. Most egyelőre nem vinné vissza magával. Majd, ha már takarodót akarnak fújni, akkor visszakéredzkedik érte. Ráér úgy akkor hazavinni. Talán addigra szárad is annyit, hogy Mordokhai ruháját visszaszolgáltatva abban mehessen haza.
Azután már a férfihoz fordul, s apró, bujkáló mosollyal figyeli pár pillanatig, talán kissé ábrándosabban a kelleténél. Végül a mosolyt egy apró szájhúzás és egy hosszú sóhaj váltja fel.*
- Jelentem parancsnok készen állok.
*Vágja is magát haptákba, azután kuncogva fordul tovább az ajtó felé.*
- Részemről mehetünk és most már nem halogathatjuk tovább. Együnk vagy fürödjünk előbb?
*Löki is át azonnal a döntés terhét Mordokhainak. Hátha ő hamarabb rávágja, hogy mi esne neki jobban. Ugyanis a lánynak igazából már mindegy is, egyformán jó, pihentető és kielégítő mindegyik lehetőség. Viszont nem akarna olyannal kezdeni, amihez a férfinak kevesebb kedve van. Keze közben pedig már a kilincsen van, s le is nyomva nyitja résnyire az ajtót. Ha társa is megindul, akkor pedig szélesre tárva lép ki a folyosóra.*
*A kényesség kérdésére csak mű pukkancssággal szegi fel a fejét. Először kész reagálni valami frappáns visszaszólással, de az őszintét megvallva a tisztás béli játszadozásuk azért elég sokat kivett ő belőle is. Így sziporkázni sem nagyon sziporkázik most a színjátékokban, de nagy kedve sincs hozzá, így nem is erőlködik. Így csak mosollyal az arcán ingatja meg a fejét, de azért arra nem rest, hogy egy aprót csípjen a szemtelenje oldalába.*
- De gondolom. Ha nem látnád igen keményen benne is vagyok az ügyben, csak nem olyan könnyű, mint azt gondolnák. Rendesen meg kell tervezni ezeket a dolgokat, hogy minden pillanatát rendesen ki tudjuk élvezni.
*Jegyzi meg az okosságot igen kimért tekintettel. Amíg pedig ezen feladatával van elfoglalva, igen bizony ő is jócskán elkalandozik a fogadót fürkészve. Természetesen azért partnere szavai eljutnak hozzá, így a vörös ismételt emlegetésére azért kap pár kíváncsi pillantást a férfiú. Egyre kíváncsibb erre a tűzhajú férfira, csak ugyebár mivel Mordokhai nélküle mutatkozik, meg nem is igazán rémlik neki itt a városban ilyen küllemű férfi, egyelőre inkább nem bolygatná fel a dolgot. Ha már ittak és könnyedebben veszik a dolgokat és témákat, akkor talán többek között ezt is elkezdi majd firtatni.
Az idő közben felmerülő iszogatás témájára viszont kissé zavartan, talán valamennyire magát elszégyellve préseli össze az ajkait. Azért nem akarja, hogy Mordokhai előtt az a kép legyen a lányról, hogy egy ízig-vérig alkoholista. Noha szeret inni, de még mennyire, azért ezt túlzás lenne így megállapítani róla. Még akkor is, ha kicsit tényleg átesik a ló vagy ritkább esetben az asztal túloldalára.*
- Persze mindent mértékkel és tartózkodással gondoltam. Az ivást is. És tudod, hogy mérték a vödör, tartózkodás meg az asztal alja, ahogy a nagyok is mondani szokták.
*Kuncog fel halkan, ahogy inkább azt az utat választja, hogy viccel üti el az egész témát. Meg aztán ez a probléma el is terelődik hamar, ahogy a férfi rögvest személyi hősének lép elő. Ugyanis az ing tényében is közös nevezőre jutnak, miszerint a lány ma nem kell hazamenjen átöltözni. Az igazat megvallva még azt is inkább megkockáztatta volna, hogy a nedves ruhákban marad itt. De ez a veszély még az előtt el is múlt, mint hogy felszínre került volna.*
- Nem vagy te olyan hatalmas férfi ember. De, ha véletlenül mégis így lenne, talán megbirkózom a dologgal.
*Legyintget is a ruhaméretre, majd készségesen megindul a férfi után. Igen nagyon szerencsés a mai napon, hogy jót szórakozik, jól érzi magát, ezen felül pedig még egy igazi lovaggal hozta össze a sors. A szobába érkezve csak lopva pillant körbe. Ismeri már a fogadó szobáit, az igazat megvallva pedig a java része pont ugyan így néz ki. Tehát a figyelmét ez nemigen fogja lekötni. Ellenben a férfi. No az már igen nagyon más kérdés. Először illedelmesen készül elpillantani a szoba másik sarkába, de a mozdulat hamarabb jön, ahogy Mordokhai leveti a vizes felsőt. A holdfényben megmutatkozó sebhelyek látványától egy pillanatra megmered. Nem a látványtól, hiszen az egyáltalán nem borzongatja meg, sőt egy kínzás alkalmával bizonyosan bevallaná, hogy a sebhelyes férfiak igen kívánatosak. Igazából az gondolkodtatja el, talán kissé meg is rémíti, hogy milyen történetek lehetnek egy-egy heg hátterében. Kissé talán sajnálkozva pillant rajta végig, hiszen nem kizárt hogy egyik-másik komolyabb testi, vagy akár lelki fájdalommal is járhatott. Persze egy kalandor biztos máshogyan éli meg ezeket a dolgokat, mint ő, aki egyszerű, begyöpösödött polgára a városnak. Szíve szerint minden egyes hegen végigsimítana, hogy kikérdezze mind az összes történetét, de ez is olyan témának tűnik, amit inkább pár pohár után kezdene el feszegetni.
Az intés zökkenti ki hamar a bámulásból, amitől talán egy kissé zavartan kipirulva kapja fel a fejét. Egy alapos torokköszörülést követően viszont a szekrény elé perdül. És meg is érkezik az újabb probléma elé. Egy nőt bíznak meg azzal, hogy válasszon két darab ruha közül. Egy pár röpke pillanatig hümmög, majd vállat vonva nyúl is a tunikáért maga is. Valahogy melegebbnek tűnik, mint az ing, de a fene sem tudja. Szimpatikusabb, így azt akasztja ki a szekrényből.*
- Nem is tudod, hogy mennyire hálás vagyok.
*Motyogja tényleg őszintén, majd lepakolva kezdi legombolni magáról a felsőt. Mivel eléggé megbízhatónak tűnik játszópajtása azzal nem is törődik, hogy leskelődik e avagy sem. Amúgy sem oda figyel. Pedig micsoda látvány lehet a törékeny női test, ahogy a hold sápadt fénye megcsillan a fehér bőrön, melyre szabadon omlik le a fehér, kócos hajzuhatag. Gondolja ezt természetesen magáról a teljes mértékben szerénységet képviselő félvér. Mert ugyebár ő sem hiú egy cseppet sem. Ezt a gondolatát pedig olyannyira nem érzi komolynak, hogy halkan még fel is kuncog rajta. Aztán az átázott felső puffan is a padlón, hogy azután a fekete anyagba bújjon bele. A haját kiszabadítja alóla, majd elégedetten karolja is át saját magát. Már ez a röpke pillanat is örömmel tölti el, hogy nem érzi magán azt a nedves göncöt. Végül az említetthez hajolva kapja fel a földről, hogy egy egyszerű mozdulattal hajítsa az ágyra. Most egyelőre nem vinné vissza magával. Majd, ha már takarodót akarnak fújni, akkor visszakéredzkedik érte. Ráér úgy akkor hazavinni. Talán addigra szárad is annyit, hogy Mordokhai ruháját visszaszolgáltatva abban mehessen haza.
Azután már a férfihoz fordul, s apró, bujkáló mosollyal figyeli pár pillanatig, talán kissé ábrándosabban a kelleténél. Végül a mosolyt egy apró szájhúzás és egy hosszú sóhaj váltja fel.*
- Jelentem parancsnok készen állok.
*Vágja is magát haptákba, azután kuncogva fordul tovább az ajtó felé.*
- Részemről mehetünk és most már nem halogathatjuk tovább. Együnk vagy fürödjünk előbb?
*Löki is át azonnal a döntés terhét Mordokhainak. Hátha ő hamarabb rávágja, hogy mi esne neki jobban. Ugyanis a lánynak igazából már mindegy is, egyformán jó, pihentető és kielégítő mindegyik lehetőség. Viszont nem akarna olyannal kezdeni, amihez a férfinak kevesebb kedve van. Keze közben pedig már a kilincsen van, s le is nyomva nyitja résnyire az ajtót. Ha társa is megindul, akkor pedig szélesre tárva lép ki a folyosóra.*
3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:47:38
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:47:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Nézd már milyen kényes a királykisasszonyka, még hogy meleg víz!
*Csóválja a fejét arcán kaján vigyorral, ami szelíd somolygássá enyhül, ahogy a leány mellé perdül, tekintetét pedig elkapja a fogadó embertömegéről, hogy pillantásával kizárólag őt érintse. Bár a bociszemekre semmi szükség, elvégre Mordokhai is az imént felsorolt három tevékenység valamelyikét szeretné a belátható jövőben űzni, így hát csupán a sorrend a kérdés, ettől függetlenül remekül szórakozik az újabb kiváló alakításon.*
- Kezdetnek kiváló, de azért valami sorrendet sem állítana most már felállítani, nem gondolod?
*Kacagja iménti gondolatát bele a nagyvilágba, miközben Rocha elengedi karját, s látszólag a férfihoz hasonlóan kissé elkalandoznak gondolatai a kellemes melegben, ami az egész napos fagyoskodás után valóban felfoghatatlanul jó érzés. Persze a Hóhajú világéletében a hideg évszakokat kedvelte, és mivel az elmúlt időszakban vészesen gyakran kapta el a setét, borongós hangulat, igazán nem tart nagy árnak egy kis didergést az egész napnyi felhőtlen szórakozás fejében.*
- Ó, de még mennyire! S ha az ember egy nyakigláb, vérvörös hajú férfiúval utazik együtt úgy, hogy alapvetően egy kissé ő maga is kitűnik a tömegből, akkor tudnak csak igazán cifra megjegyzéseket tenni!
*Fényes nevetéséből könnyen levonható, hogy cseppet sem neheztel a föld mélyének szorgos bányászaira. Először katonák, majd utazók közt nevelkedett, ahol mindennapos volt a másik ugratása, így hát rég megtanulta már, hogy rosszindulatnak az írmagját sem lelni emögött, és nem egyszer megtapasztalta, milyen remek társaság a törpöké, főleg, ha már van bennük néhány kupa ser.
A lány következő megjegyzése mi tagadás, kissé kibillenti a férfit, szemöldökét szelíd mosoly kíséretében vonja fel, ám úgy tűnik egyelőre nem fog magyarázatot kapni erre a váratlanul őszinte és személyes megjegyzésre. Így hát nem is kéri meg, hogy esetleg folytassa, mert bár kíváncsivá tette Rocha, úgy érzi, minden efféle törekvés úgy hatna, mintha hiúságának cirógatására irányulna, az pedig nem kenyere. Bízik benne, hogy ha a leány úgy érzi, akkor úgy is visszatér még erre.*
- Evés és ivás.
*Biccent és már fordulna is a pult felé, miközben gyorsan körbenéz, tekintetével a fogadóst keresve, amikor is úgy tűnik, mégsem lesz ennyire egyszerű a dolog.*
- Hát igen, arra természetesen semmi esély, hogy a vacsora mellé csak annyit igyon az ember, amennyitől még határozottan tud közlekedni a saját lábán.
*Hecceli vigyorogva a lányt, de ítélkezésnek nyoma sincs a hangjában, valójában Mordokhai is valószínűtlennek tartja, hogy kedve lesz még talpra állni, ha lezökkennek a fogadó kellemes melegében és nekiállnak táplálkozni és iszogatni.
A javaslatra szinte azonnal bólint, igazság szerint gondolkodnia sem kell rajta, főleg mert az ő fejében is megfordult a dolog, csak valamiért kételkedett benne, hogy a leánynak ínyére lenne.*
- Na még csak az kéne, hogy haza kelljen menned! *Nevet.* Nem vagyok túlságosan eleresztve, ami a ruhatáramat illeti, de azért akad egy ingem, amit magadra ölthetsz, ha nem zavar, hogy egy kicsit nagy rád.
*Azzal int is Rochának, hogy kövesse, s megindul a kályha melletti falépcső felé, hogy kisvártatva már a hatos szoba előtt álldogáljon. A zár halk fémsikolyt hallat, ahogy elfordítja benne a kulcsot, ő pedig belép a gyéren megvilágított helyiségbe. Elhúzza a függönyt az ablak elől, hogy kissé jobban lássanak, majd gyorsan megszabadul mindentől, amit feleslegesnek ítél, a köpenyétől, a kardjától, a felsőtestét takaró ruházattól, így a beáradó holdfényben jól láthatóvá válik az őt borító számtalan sebhely, hol kisebbek, hol ijesztően nagyok. Furcsán mezítelennek érzi magát, hiszen ezek mindegyike egy-egy el nem mesélt történet, külön fejezet az életéből, így hát ezt megtörendő a szobában található nagyobbik szekrény felé veszi az irányt, amiből kiemel magának egy ugyancsak fekete tunikát, amelynek szakasztott mása egy egyszerű fehér ing mellett csüng. Int a leánynak, hogy válassza, amelyiket kényelmesebbnek ítéli, majd rögtön hátat is fordít, miközben lassú, kimért mozdulatokkal felöltözik, övét, amin immár csak a hosszú tőr csüng, meghúzza dereka körül.*
- Szólj, ha elkészültél.
*Mondja végül halkan a lánynak, továbbra is háttal állva neki.*
- Nézd már milyen kényes a királykisasszonyka, még hogy meleg víz!
*Csóválja a fejét arcán kaján vigyorral, ami szelíd somolygássá enyhül, ahogy a leány mellé perdül, tekintetét pedig elkapja a fogadó embertömegéről, hogy pillantásával kizárólag őt érintse. Bár a bociszemekre semmi szükség, elvégre Mordokhai is az imént felsorolt három tevékenység valamelyikét szeretné a belátható jövőben űzni, így hát csupán a sorrend a kérdés, ettől függetlenül remekül szórakozik az újabb kiváló alakításon.*
- Kezdetnek kiváló, de azért valami sorrendet sem állítana most már felállítani, nem gondolod?
*Kacagja iménti gondolatát bele a nagyvilágba, miközben Rocha elengedi karját, s látszólag a férfihoz hasonlóan kissé elkalandoznak gondolatai a kellemes melegben, ami az egész napos fagyoskodás után valóban felfoghatatlanul jó érzés. Persze a Hóhajú világéletében a hideg évszakokat kedvelte, és mivel az elmúlt időszakban vészesen gyakran kapta el a setét, borongós hangulat, igazán nem tart nagy árnak egy kis didergést az egész napnyi felhőtlen szórakozás fejében.*
- Ó, de még mennyire! S ha az ember egy nyakigláb, vérvörös hajú férfiúval utazik együtt úgy, hogy alapvetően egy kissé ő maga is kitűnik a tömegből, akkor tudnak csak igazán cifra megjegyzéseket tenni!
*Fényes nevetéséből könnyen levonható, hogy cseppet sem neheztel a föld mélyének szorgos bányászaira. Először katonák, majd utazók közt nevelkedett, ahol mindennapos volt a másik ugratása, így hát rég megtanulta már, hogy rosszindulatnak az írmagját sem lelni emögött, és nem egyszer megtapasztalta, milyen remek társaság a törpöké, főleg, ha már van bennük néhány kupa ser.
A lány következő megjegyzése mi tagadás, kissé kibillenti a férfit, szemöldökét szelíd mosoly kíséretében vonja fel, ám úgy tűnik egyelőre nem fog magyarázatot kapni erre a váratlanul őszinte és személyes megjegyzésre. Így hát nem is kéri meg, hogy esetleg folytassa, mert bár kíváncsivá tette Rocha, úgy érzi, minden efféle törekvés úgy hatna, mintha hiúságának cirógatására irányulna, az pedig nem kenyere. Bízik benne, hogy ha a leány úgy érzi, akkor úgy is visszatér még erre.*
- Evés és ivás.
*Biccent és már fordulna is a pult felé, miközben gyorsan körbenéz, tekintetével a fogadóst keresve, amikor is úgy tűnik, mégsem lesz ennyire egyszerű a dolog.*
- Hát igen, arra természetesen semmi esély, hogy a vacsora mellé csak annyit igyon az ember, amennyitől még határozottan tud közlekedni a saját lábán.
*Hecceli vigyorogva a lányt, de ítélkezésnek nyoma sincs a hangjában, valójában Mordokhai is valószínűtlennek tartja, hogy kedve lesz még talpra állni, ha lezökkennek a fogadó kellemes melegében és nekiállnak táplálkozni és iszogatni.
A javaslatra szinte azonnal bólint, igazság szerint gondolkodnia sem kell rajta, főleg mert az ő fejében is megfordult a dolog, csak valamiért kételkedett benne, hogy a leánynak ínyére lenne.*
- Na még csak az kéne, hogy haza kelljen menned! *Nevet.* Nem vagyok túlságosan eleresztve, ami a ruhatáramat illeti, de azért akad egy ingem, amit magadra ölthetsz, ha nem zavar, hogy egy kicsit nagy rád.
*Azzal int is Rochának, hogy kövesse, s megindul a kályha melletti falépcső felé, hogy kisvártatva már a hatos szoba előtt álldogáljon. A zár halk fémsikolyt hallat, ahogy elfordítja benne a kulcsot, ő pedig belép a gyéren megvilágított helyiségbe. Elhúzza a függönyt az ablak elől, hogy kissé jobban lássanak, majd gyorsan megszabadul mindentől, amit feleslegesnek ítél, a köpenyétől, a kardjától, a felsőtestét takaró ruházattól, így a beáradó holdfényben jól láthatóvá válik az őt borító számtalan sebhely, hol kisebbek, hol ijesztően nagyok. Furcsán mezítelennek érzi magát, hiszen ezek mindegyike egy-egy el nem mesélt történet, külön fejezet az életéből, így hát ezt megtörendő a szobában található nagyobbik szekrény felé veszi az irányt, amiből kiemel magának egy ugyancsak fekete tunikát, amelynek szakasztott mása egy egyszerű fehér ing mellett csüng. Int a leánynak, hogy válassza, amelyiket kényelmesebbnek ítéli, majd rögtön hátat is fordít, miközben lassú, kimért mozdulatokkal felöltözik, övét, amin immár csak a hosszú tőr csüng, meghúzza dereka körül.*
- Szólj, ha elkészültél.
*Mondja végül halkan a lánynak, továbbra is háttal állva neki.*
3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 22:45:14
Üzenet elküldve: 2022-03-27 22:45:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Mikor Nolen mozdul, a wegtoreni széke hangosan nyikordul, ahogyan belefeszül. Kupáját még az asztallapra rakja, tekintetét egy pillanatra sem veszi le a közeledő férfiról. Gyanakvás, meglepetés, s talán némi félelem az, ami kavarog a zöldekben, valószínűleg a szesz homálya miatt, de egyszerűen képtelen most megjósolni, mire készül a másik. Nem hátrál ijedten, csak zavartan kivár.
Izmai dacosan megfeszülnek, mikor az ismerős karok körülfonják. Minden porcikájával tiltakozni akar az ölelés ellen, szeretné kitépni magát, elhúzódni, elmenekülni, nem nézni vissza. Mégsem mozdul, csak összeszorult torokkal figyeli a kikötői szívének dobogását a mellkasán, rengeteg erőt felemészt most, hogy ellenáll a makacsul kibukni kívánó könnyeknek. Erős marad, noha végül az ölelésnek csak megadja magát. Bizonytalanul kúsznak kezei a férfi hátára, és akármennyire is arra húzza ösztöne, nem kapaszkodik bele kétségbeesetten a kabátba. Csupán kiélvezi az újra találkozás pillanatnyi, tünékeny örömét, magába szívja a szesz, a dohány és a szajházás nehéz aromái alatt megbúvó illatot.
Miután elhúzódnak egymástól egy darabig még veszettül verdes a szíve, vennie kell most egy mély, józanító levegőt, aztán meg kortyolnia a borból a tompuláshoz. Nem képes levenni róla a szemét, mintha még mindig attól tartana, hogy csak hallucinál a szesztől és a káprázat akármelyik pillanatban szertefoszlik.
Rosszallóan összevonja szemöldökét a kis spicces ügyetlenkedést látva, pedig aztán saját állapotát figyelembe véve semmi joga az ítélkezéshez.*
- Komolynak tűnik. *jegyzi meg gúnyolódva, aztán valami szomorkás derű kanyarog képére, hangja elhalkul* - De még milyen kicsi...
*Aztán egy torokköszörüléssel igyekszik eloszlatni a borút, egy kis hezitálás után pedig átül kérdés nélkül Nolen asztalához. Nem feltétlenül gondolja azt, hogy egykori szeretője a történtek után megérdemli az őszinte aggodalmát, mégis önkéntelenül cikázni kezdenek a gondolatok a fejében, mikor a szakállas arcot a tengerész tenyerébe temeti. Egyelőre azonban nem akar a múltról beszélni, noha tudja, hogy kikerülhetetlen.*
- Azért annyira csak nem lehet szörnyű az itóka, hogy elpityeredj. *üti el viccel a dolgot, aztán a neki szánt tea után nyúl, hogy belekortyolhasson. Átszalad egy grimasz az arcán a kesernyés íztől.*
- Meggondoltam magam, sírj csak nyugodtan.
*Mikor Nolen mozdul, a wegtoreni széke hangosan nyikordul, ahogyan belefeszül. Kupáját még az asztallapra rakja, tekintetét egy pillanatra sem veszi le a közeledő férfiról. Gyanakvás, meglepetés, s talán némi félelem az, ami kavarog a zöldekben, valószínűleg a szesz homálya miatt, de egyszerűen képtelen most megjósolni, mire készül a másik. Nem hátrál ijedten, csak zavartan kivár.
Izmai dacosan megfeszülnek, mikor az ismerős karok körülfonják. Minden porcikájával tiltakozni akar az ölelés ellen, szeretné kitépni magát, elhúzódni, elmenekülni, nem nézni vissza. Mégsem mozdul, csak összeszorult torokkal figyeli a kikötői szívének dobogását a mellkasán, rengeteg erőt felemészt most, hogy ellenáll a makacsul kibukni kívánó könnyeknek. Erős marad, noha végül az ölelésnek csak megadja magát. Bizonytalanul kúsznak kezei a férfi hátára, és akármennyire is arra húzza ösztöne, nem kapaszkodik bele kétségbeesetten a kabátba. Csupán kiélvezi az újra találkozás pillanatnyi, tünékeny örömét, magába szívja a szesz, a dohány és a szajházás nehéz aromái alatt megbúvó illatot.
Miután elhúzódnak egymástól egy darabig még veszettül verdes a szíve, vennie kell most egy mély, józanító levegőt, aztán meg kortyolnia a borból a tompuláshoz. Nem képes levenni róla a szemét, mintha még mindig attól tartana, hogy csak hallucinál a szesztől és a káprázat akármelyik pillanatban szertefoszlik.
Rosszallóan összevonja szemöldökét a kis spicces ügyetlenkedést látva, pedig aztán saját állapotát figyelembe véve semmi joga az ítélkezéshez.*
- Komolynak tűnik. *jegyzi meg gúnyolódva, aztán valami szomorkás derű kanyarog képére, hangja elhalkul* - De még milyen kicsi...
*Aztán egy torokköszörüléssel igyekszik eloszlatni a borút, egy kis hezitálás után pedig átül kérdés nélkül Nolen asztalához. Nem feltétlenül gondolja azt, hogy egykori szeretője a történtek után megérdemli az őszinte aggodalmát, mégis önkéntelenül cikázni kezdenek a gondolatok a fejében, mikor a szakállas arcot a tengerész tenyerébe temeti. Egyelőre azonban nem akar a múltról beszélni, noha tudja, hogy kikerülhetetlen.*
- Azért annyira csak nem lehet szörnyű az itóka, hogy elpityeredj. *üti el viccel a dolgot, aztán a neki szánt tea után nyúl, hogy belekortyolhasson. Átszalad egy grimasz az arcán a kesernyés íztől.*
- Meggondoltam magam, sírj csak nyugodtan.
3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 19:39:40
Üzenet elküldve: 2022-03-27 19:39:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Alig kap levegőt. Szorítja a gyomrát az érzés, hogy mindjárt felébred és kiderül, hogy az egész nem csak valószínűtlennek tűnt, de tényleg semmi köze a valósághoz. De a kép nem illan el, ő pedig úgy szorítja az asztal szélét, hogy méltatlankodva nyikordul a sokat látott bútordarab. ~Igazi. Nem álmodom! Tényleg nem!~ Ahogy ez a tény átverekszi magát a megannyi kétség mocsarán, Nolen csak mozdul. Nem gondolkodik, nem dönt róla, még csak nincs is konkrétan a tudatában. Csak mozdul, és ez a mozdulat meg sem áll addig, míg át nem öleli a wegtoreni lányt. Szorítja, mintha sosem akarná elengedni. Attól fél, ha lazít karjai ölelésén, Daya lénye szertefoszlik, elillan és abban most összetörne. Érezni a haja illatát, a szuszogása melegét. A tavasz trükkje a természettel most vásári mutatványnak tűnik csupán. Annyira próbált nem gondolni rá. Nem gondolni arra, mit vesz el tőle az a pirtianesi rabszolgahajó. Most sem akar. Egyszerűen csak nem akarja elengedni többé. Talán ezért is öleli olyan szorosan, mert nem tudja, hogy a szemébe tudna-e nézni.
Csak lassan tisztul a feje. Rá kell jönnie, hogy csapdába szorította saját magát. Lassan elereszti Dayát és hosszan megköszörüli a torkát, miközben hátrakotorja amúgy is elcsúszott csuklyáját.*
- Üzleti ügy *mondja egy hányaveti vállrándítssal és hátrálva próbálja visszapozícionálni magát az asztalához. Egy szék hangosan nyikordul ahogy meglöki. A vak is láthatja, hogy a Velasco'rra valószínűleg napok, ha nem hetek óta részeg.
Visszazöttyen a székébe (bár épp csak egy kevésen múlik, hogy nem mellé).*
- Kicsi a világ *mondja, aztán belekapaszkodva az első megszokás diktálta mozdulatba, a bögréért nyúl és beleiszik. A tea forró és elmondhatatlanul keserű, de leerőlteti a kortyot. Aztán a tenyerébe temeti az arcát. Az öröm helyére lassan beszivárog valami más: düh és szégyen és elkeseredettség.*
*Alig kap levegőt. Szorítja a gyomrát az érzés, hogy mindjárt felébred és kiderül, hogy az egész nem csak valószínűtlennek tűnt, de tényleg semmi köze a valósághoz. De a kép nem illan el, ő pedig úgy szorítja az asztal szélét, hogy méltatlankodva nyikordul a sokat látott bútordarab. ~Igazi. Nem álmodom! Tényleg nem!~ Ahogy ez a tény átverekszi magát a megannyi kétség mocsarán, Nolen csak mozdul. Nem gondolkodik, nem dönt róla, még csak nincs is konkrétan a tudatában. Csak mozdul, és ez a mozdulat meg sem áll addig, míg át nem öleli a wegtoreni lányt. Szorítja, mintha sosem akarná elengedni. Attól fél, ha lazít karjai ölelésén, Daya lénye szertefoszlik, elillan és abban most összetörne. Érezni a haja illatát, a szuszogása melegét. A tavasz trükkje a természettel most vásári mutatványnak tűnik csupán. Annyira próbált nem gondolni rá. Nem gondolni arra, mit vesz el tőle az a pirtianesi rabszolgahajó. Most sem akar. Egyszerűen csak nem akarja elengedni többé. Talán ezért is öleli olyan szorosan, mert nem tudja, hogy a szemébe tudna-e nézni.
Csak lassan tisztul a feje. Rá kell jönnie, hogy csapdába szorította saját magát. Lassan elereszti Dayát és hosszan megköszörüli a torkát, miközben hátrakotorja amúgy is elcsúszott csuklyáját.*
- Üzleti ügy *mondja egy hányaveti vállrándítssal és hátrálva próbálja visszapozícionálni magát az asztalához. Egy szék hangosan nyikordul ahogy meglöki. A vak is láthatja, hogy a Velasco'rra valószínűleg napok, ha nem hetek óta részeg.
Visszazöttyen a székébe (bár épp csak egy kevésen múlik, hogy nem mellé).*
- Kicsi a világ *mondja, aztán belekapaszkodva az első megszokás diktálta mozdulatba, a bögréért nyúl és beleiszik. A tea forró és elmondhatatlanul keserű, de leerőlteti a kortyot. Aztán a tenyerébe temeti az arcát. Az öröm helyére lassan beszivárog valami más: düh és szégyen és elkeseredettség.*
3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 18:51:49
Üzenet elküldve: 2022-03-27 18:51:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Nagyon úgy tűnik, hogy a csuklyás idegen nem vevő most túlzottan a borgőzös, kéretlen jó tanácsokra. Könnyedén elengedi a füle mellett a lány szavait, Daya pedig úgy dönt, ennyi barátkozás akkor épp elég is volt mára. Különben jobb egyedül iszogatni - legalább is szeretné ezzel hitegetni magát, de ez egy eléggé nyilvánvaló hazugság.
Inkább unott, spicces magányában a vörös kéjhölgyet figyeli kíváncsiskodva. Miután magában egy udvariatlan tuskónak titulálta a szomszéd asztalnál ülőt, amiért levegőnek nézte, most drukkol egy kicsit az enyves kezű szajhának. Reméli alaposan megkopasztja a fickót.
Ahogy a vöröske visszaér a megpakolt tálcával, lopva közelebbről is megszemléli arcát. Valahonnan átkozottul ismerős neki, de egyszerűen nem jut eszébe honnan, s még akkor sem tisztul előtte a kép, mikor odafüttyent neki. A felcsendülő név hallatán értetlenül összehúzza szemöldökét, először természetesen azt hiszi, valami értelmetlen sértegetésről lesz szó. Talán mondhatott neki valamit részegen az utóbbi napokban?*
- Pillangó? *kérdez vissza bizonytalanul, aztán a felismerés villámcsapás módjára hasít belé egy pillanat alatt. De honnan ismerheti ezt a nevet? Hiszen csak...
Félve, nagyon lassan fordítja fejét a csuklyás felé, tekintete pedig rögvest összeakad a viharszín szempárral. Egy hosszú pillanatig csak nézi. Zöldjeiben megannyi dolog örvénylik, képtelenség volna bármit is kihámozni belőlük. Maga sem tudná. A szíve azonban hangosan kezd dübörögni mellkasában, fülében bosszantóan visszhangzik lüktetése. Hogy az izgalom, a meglepettség, az öröm vagy a düh az oka? Talán mind egyszerre. Viszont az első dolog, ami a legfontosabbnak bizonyulva képes átverekedni magát a kavalkádon, az a megkönnyebbülés. Hát életben van.*
- Furcsa ez a bor, szellemeket lát tőle az ember. *szólal meg végül, kicsit halkan mélázva maga elé, miközben a kupa tartalmát figyeli, ide-oda lötyögtetve benne a lőrét. Látszólag keresi a szavakat még, annyi mindent szeretne kérdezni és mondani. Szeretne kiabálni, talán egy kicsit sírni is, szeretne hozzáérni, hogy megbizonyosodhasson a valódiságáról. Mindezek helyett a gondos fegyelmet választja, legalább is, amíg képes rá.*
- Nem festesz valami fényesen. *Gúnyolódik, de mintha némi aggodalom csendülne hangjában.
A wegtoreni egyébként a történtek ellenére nem engedte el magát. A szokásos ékszerek nem díszelegnek rajta ugyan, de tiszta, rendezett, viszont láthatóan fogyott. Sokkal élesebbek vonásai mint korábban.
A következő kérdés azonban valamivel hűvösebben libben a levegőbe.*
- Mit keresel itt?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.27 18:55:15
*Nagyon úgy tűnik, hogy a csuklyás idegen nem vevő most túlzottan a borgőzös, kéretlen jó tanácsokra. Könnyedén elengedi a füle mellett a lány szavait, Daya pedig úgy dönt, ennyi barátkozás akkor épp elég is volt mára. Különben jobb egyedül iszogatni - legalább is szeretné ezzel hitegetni magát, de ez egy eléggé nyilvánvaló hazugság.
Inkább unott, spicces magányában a vörös kéjhölgyet figyeli kíváncsiskodva. Miután magában egy udvariatlan tuskónak titulálta a szomszéd asztalnál ülőt, amiért levegőnek nézte, most drukkol egy kicsit az enyves kezű szajhának. Reméli alaposan megkopasztja a fickót.
Ahogy a vöröske visszaér a megpakolt tálcával, lopva közelebbről is megszemléli arcát. Valahonnan átkozottul ismerős neki, de egyszerűen nem jut eszébe honnan, s még akkor sem tisztul előtte a kép, mikor odafüttyent neki. A felcsendülő név hallatán értetlenül összehúzza szemöldökét, először természetesen azt hiszi, valami értelmetlen sértegetésről lesz szó. Talán mondhatott neki valamit részegen az utóbbi napokban?*
- Pillangó? *kérdez vissza bizonytalanul, aztán a felismerés villámcsapás módjára hasít belé egy pillanat alatt. De honnan ismerheti ezt a nevet? Hiszen csak...
Félve, nagyon lassan fordítja fejét a csuklyás felé, tekintete pedig rögvest összeakad a viharszín szempárral. Egy hosszú pillanatig csak nézi. Zöldjeiben megannyi dolog örvénylik, képtelenség volna bármit is kihámozni belőlük. Maga sem tudná. A szíve azonban hangosan kezd dübörögni mellkasában, fülében bosszantóan visszhangzik lüktetése. Hogy az izgalom, a meglepettség, az öröm vagy a düh az oka? Talán mind egyszerre. Viszont az első dolog, ami a legfontosabbnak bizonyulva képes átverekedni magát a kavalkádon, az a megkönnyebbülés. Hát életben van.*
- Furcsa ez a bor, szellemeket lát tőle az ember. *szólal meg végül, kicsit halkan mélázva maga elé, miközben a kupa tartalmát figyeli, ide-oda lötyögtetve benne a lőrét. Látszólag keresi a szavakat még, annyi mindent szeretne kérdezni és mondani. Szeretne kiabálni, talán egy kicsit sírni is, szeretne hozzáérni, hogy megbizonyosodhasson a valódiságáról. Mindezek helyett a gondos fegyelmet választja, legalább is, amíg képes rá.*
- Nem festesz valami fényesen. *Gúnyolódik, de mintha némi aggodalom csendülne hangjában.
A wegtoreni egyébként a történtek ellenére nem engedte el magát. A szokásos ékszerek nem díszelegnek rajta ugyan, de tiszta, rendezett, viszont láthatóan fogyott. Sokkal élesebbek vonásai mint korábban.
A következő kérdés azonban valamivel hűvösebben libben a levegőbe.*
- Mit keresel itt?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.27 18:55:15
3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 16:03:46
Üzenet elküldve: 2022-03-27 16:03:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*A tisztáson vívott harc egyszeriben zárul igen komikusan, hála az eb ügyetlenkedésének, valamint talán meghittebnek a kelleténél, mikor sóhajtásnyi közelségből fürkészheti a férfi arcát. Az a pillanat túlságosan rövidnek tűnik, viszont lelkének egy olyan része parázslik fel, ami hamar riadalmat is szül a nőben. Éppen ezért töri meg a pillanat varázsát, de nem kegyetlenül, csak magához méltón. Túlságosan jól érzi magát Mordokhai társaságában, nem szeretné elriasztani magától játszópartnerét. A továbbiakban közös nevezőre jutnak, amit talán nyugodtabb sóhajjal vesz tudomásul a kelleténél. Élvezi a friss levegőn való játszadozást, de akármennyire is csábította el ma a hideg téli móka, azért most már jobban el tudná magát képzelni a meleg fogadóban.*
- Ezt örömmel hallom. Akkor vissza a kezdetekhez.
*Adja is ki nagy hanggal az utasítást, miközben széles mosollyal halad Mordokhai mellett, egyenesen a piac felé.*
*Jól eljátszották a napjukat. Ez jól látható a piaci tömeg apadásából, ahogyan a főtéri sokaság csökkenéséből is. Szereti ezt az időszakot. Valahogy meghittnek és nyugodtnak érzi, ahogy mindenki a napja végeztével siet haza a családhoz vagy kikapcsolódni a fogadóba. A város lassan elhalkul, viszont a Pegazus jobban megtelik élettel, mint napközben. Egyébként is gyakori vendége a hatalmas kőépületnek, de ilyenkor szeret csak igazán belátogatni ide. Amikor a város és az átutazóban lévők színe java pihen meg itt, ha másért nem egy-egy ital erejéig. Ahogyan most ők is itt készülnek folytatni jól megérdemelt kikapcsolódásukat. Színpadias pukedlivel köszöni meg az illedelmes előreengedést, majd beljebb lépve a fogadóba szinte ábrándosan szippantja magába az épület jellegzetes illatörvényét. Tüdejét hamar megtölti a pipafüst, alkohol, a ropogó tűz illata, s didergő tagjait is cirógatni kezdi a meleg. Másnak sokszor ez a tömény keverék undorító, de számára ez a béke illata. Persze nem mondta senki, hogy ezen ízlése nem lenne kissé kificamodva.*
- Először is itt meleg víz is van. Az lenne igazán az ínyemre.
*Vet rosszalló pillantást a férfira az elmés megjegyzést követően, miközben Rumlit már lepakolja a földre. De hamar meg is enyhül, így egy bájos mosoly kíséretében perdül a férfi mellé, hogy annak karjára ölelve vesse be ellenállhatatlan boci szemeit, s szinte könyörgő pillantásokkal szórja rendületlenül partnerét.*
- Nos kedves lovagom. *Köszörüli meg a torkát közben, az igazán színpadias hatás kedvéért.* Enni, meg inni. Azután fürdőzni egy jót.
*Engedi el végül a karját, hogy a pultnak háttal nekidőlve kezdje fürkészni a bentieket. Természetesen csakis addig, amíg tagjaiba újra élet nem bújik. Mert jelen pillanatban úgy érzi, mintha karjai és lábai helyett csak négy jégcsap díszelegne. Ennek ellenére akkor is meggyőződése, hogy a mai napja tökéletes volt és minden didergést megérő. Tényleg nem tud visszaemlékezni arra, hogy mikor volt utoljára ilyenben része, ha volt egyáltalán.
A benti monoton duruzsolása a vendégeknek kissé elnyomja, amitől el is kalandozik, így egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy neki komoly dilemmában kéne döntésre jutnia. Így mikor észbe kap aprót ráz a fején, s már nyitná is szóra ajkait, ahogy Mordokhaira pillant, de úgy tűnik, hogy a fogadó meghittsége nem csak őt varázsolta el egy pillanatra. Először a szemöldökei értetlenkedve szaladnak fel, de a végére csak megenyhülve húzza mosolyra ajkait, ahogy teljes egyetértéssel néz vissza a vendégseregletre.*
- Erre a néprajzi felvilágosításra még vissza kell térnünk. A törpök igen nagyon frappánsak tudnak lenni. Kíváncsivá tettél.
*Vigyorodik el kissé, majd újból a férfira pillantva ingatja meg a fejét, mintha rosszallásnak akarná feltűntetni, de valójában most is szelíd mosoly tetszeleg az orra alatt.*
- Tudod hihetetlen vagy.
*Jegyzi meg egyszerűen, de minden magyarázat nélkül. Ha most belekezdene nem igen jutna egyhamar a végére, márpedig ő mindenek előtt enni akar, meg inni, meg bizony továbbra is kecsegtető számára az a fürdőzés is.*
- Együnk és igyunk, mert ha elpunnyadok a vízben a végén nem lesz erőm megemelni a pálinkás poharat.
*Veti is fel a gondolatot szinte teljes határozottsággal. De a végére azért hümmögve kezdi mutatóujjával az ajkát bökdösni, miközben a semmibe bámul, akár ha onnan készülne kiolvasni a megfelelő ötletet.*
- Bááár, ha jobban belegondolok, ha tele eszem magam vagy iszom egy... khm... keveset, akkor meg fennáll a veszélye annak, hogy nem lesz kedvem elkóvályogni a fürdőig.
*Mert hát igen, a mai nap záró akkordjaként már nem igazán tervezi, hogy továbbra is megjátssza a józan életűt. Ha nem is issza le magát az asztal alá, azért pár pohárnyi itókát szívesen utána küldene valami finom ételnek. Már csak a sorrendet kéne eldöntenie. Meg aztán Mordokhai átöltözési terve sincs olyan nagy segítségére. Hiszen neki sem ártana valami szárazabba bújni Rumli akciója után. De ahhoz meg haza kéne mennie, amihez meg úgyszintén semmi kedve nincs. Viszont egy igen okos gondolat azért szöget üt a fejében. Nemhogy gyertya fénye gyúl az elméjében, hanem egészen egy máglyányi tűz lobban fel benne.*
- Tudod, ha igazán nagy úriember lennél, akkor meghívnál engem is egy száraz ingre. Most hogy ilyen jól megmelegedtem nem engedheted, hogy hazamenjek a hidegben így vizesen, meg aztán vissza. Cserébe az első kör ital az enyém.
*Vonogatja is meg a szemöldökeit a visszautasíthatatlannak gondolt ajánlatra.*
- Tényleg hálás lennék, ha valami szárazabbat tudnál nekem kölcsönözni. Egész életedben üldöznélek a hálámmal. *Pillázik egy sort, majd észbe kapva köszörüli meg a torkát, hogy helyesbíthessen.* Vagy nem üldözlek, ha úgy jobb. Azután tényleg későbbre tenném a fürdést. Előtte csak inni kéne valamit, meg enni valami finomat.
*Billenti félre a fejét kíváncsian, hogy ez a felállás elég megfelelő e Mordokhai számára. Nem egyszerű döntéshozó, szóval ez már csoda, hogy ennyi idő alatt eljutott idáig.*
*A tisztáson vívott harc egyszeriben zárul igen komikusan, hála az eb ügyetlenkedésének, valamint talán meghittebnek a kelleténél, mikor sóhajtásnyi közelségből fürkészheti a férfi arcát. Az a pillanat túlságosan rövidnek tűnik, viszont lelkének egy olyan része parázslik fel, ami hamar riadalmat is szül a nőben. Éppen ezért töri meg a pillanat varázsát, de nem kegyetlenül, csak magához méltón. Túlságosan jól érzi magát Mordokhai társaságában, nem szeretné elriasztani magától játszópartnerét. A továbbiakban közös nevezőre jutnak, amit talán nyugodtabb sóhajjal vesz tudomásul a kelleténél. Élvezi a friss levegőn való játszadozást, de akármennyire is csábította el ma a hideg téli móka, azért most már jobban el tudná magát képzelni a meleg fogadóban.*
- Ezt örömmel hallom. Akkor vissza a kezdetekhez.
*Adja is ki nagy hanggal az utasítást, miközben széles mosollyal halad Mordokhai mellett, egyenesen a piac felé.*
*Jól eljátszották a napjukat. Ez jól látható a piaci tömeg apadásából, ahogyan a főtéri sokaság csökkenéséből is. Szereti ezt az időszakot. Valahogy meghittnek és nyugodtnak érzi, ahogy mindenki a napja végeztével siet haza a családhoz vagy kikapcsolódni a fogadóba. A város lassan elhalkul, viszont a Pegazus jobban megtelik élettel, mint napközben. Egyébként is gyakori vendége a hatalmas kőépületnek, de ilyenkor szeret csak igazán belátogatni ide. Amikor a város és az átutazóban lévők színe java pihen meg itt, ha másért nem egy-egy ital erejéig. Ahogyan most ők is itt készülnek folytatni jól megérdemelt kikapcsolódásukat. Színpadias pukedlivel köszöni meg az illedelmes előreengedést, majd beljebb lépve a fogadóba szinte ábrándosan szippantja magába az épület jellegzetes illatörvényét. Tüdejét hamar megtölti a pipafüst, alkohol, a ropogó tűz illata, s didergő tagjait is cirógatni kezdi a meleg. Másnak sokszor ez a tömény keverék undorító, de számára ez a béke illata. Persze nem mondta senki, hogy ezen ízlése nem lenne kissé kificamodva.*
- Először is itt meleg víz is van. Az lenne igazán az ínyemre.
*Vet rosszalló pillantást a férfira az elmés megjegyzést követően, miközben Rumlit már lepakolja a földre. De hamar meg is enyhül, így egy bájos mosoly kíséretében perdül a férfi mellé, hogy annak karjára ölelve vesse be ellenállhatatlan boci szemeit, s szinte könyörgő pillantásokkal szórja rendületlenül partnerét.*
- Nos kedves lovagom. *Köszörüli meg a torkát közben, az igazán színpadias hatás kedvéért.* Enni, meg inni. Azután fürdőzni egy jót.
*Engedi el végül a karját, hogy a pultnak háttal nekidőlve kezdje fürkészni a bentieket. Természetesen csakis addig, amíg tagjaiba újra élet nem bújik. Mert jelen pillanatban úgy érzi, mintha karjai és lábai helyett csak négy jégcsap díszelegne. Ennek ellenére akkor is meggyőződése, hogy a mai napja tökéletes volt és minden didergést megérő. Tényleg nem tud visszaemlékezni arra, hogy mikor volt utoljára ilyenben része, ha volt egyáltalán.
A benti monoton duruzsolása a vendégeknek kissé elnyomja, amitől el is kalandozik, így egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy neki komoly dilemmában kéne döntésre jutnia. Így mikor észbe kap aprót ráz a fején, s már nyitná is szóra ajkait, ahogy Mordokhaira pillant, de úgy tűnik, hogy a fogadó meghittsége nem csak őt varázsolta el egy pillanatra. Először a szemöldökei értetlenkedve szaladnak fel, de a végére csak megenyhülve húzza mosolyra ajkait, ahogy teljes egyetértéssel néz vissza a vendégseregletre.*
- Erre a néprajzi felvilágosításra még vissza kell térnünk. A törpök igen nagyon frappánsak tudnak lenni. Kíváncsivá tettél.
*Vigyorodik el kissé, majd újból a férfira pillantva ingatja meg a fejét, mintha rosszallásnak akarná feltűntetni, de valójában most is szelíd mosoly tetszeleg az orra alatt.*
- Tudod hihetetlen vagy.
*Jegyzi meg egyszerűen, de minden magyarázat nélkül. Ha most belekezdene nem igen jutna egyhamar a végére, márpedig ő mindenek előtt enni akar, meg inni, meg bizony továbbra is kecsegtető számára az a fürdőzés is.*
- Együnk és igyunk, mert ha elpunnyadok a vízben a végén nem lesz erőm megemelni a pálinkás poharat.
*Veti is fel a gondolatot szinte teljes határozottsággal. De a végére azért hümmögve kezdi mutatóujjával az ajkát bökdösni, miközben a semmibe bámul, akár ha onnan készülne kiolvasni a megfelelő ötletet.*
- Bááár, ha jobban belegondolok, ha tele eszem magam vagy iszom egy... khm... keveset, akkor meg fennáll a veszélye annak, hogy nem lesz kedvem elkóvályogni a fürdőig.
*Mert hát igen, a mai nap záró akkordjaként már nem igazán tervezi, hogy továbbra is megjátssza a józan életűt. Ha nem is issza le magát az asztal alá, azért pár pohárnyi itókát szívesen utána küldene valami finom ételnek. Már csak a sorrendet kéne eldöntenie. Meg aztán Mordokhai átöltözési terve sincs olyan nagy segítségére. Hiszen neki sem ártana valami szárazabba bújni Rumli akciója után. De ahhoz meg haza kéne mennie, amihez meg úgyszintén semmi kedve nincs. Viszont egy igen okos gondolat azért szöget üt a fejében. Nemhogy gyertya fénye gyúl az elméjében, hanem egészen egy máglyányi tűz lobban fel benne.*
- Tudod, ha igazán nagy úriember lennél, akkor meghívnál engem is egy száraz ingre. Most hogy ilyen jól megmelegedtem nem engedheted, hogy hazamenjek a hidegben így vizesen, meg aztán vissza. Cserébe az első kör ital az enyém.
*Vonogatja is meg a szemöldökeit a visszautasíthatatlannak gondolt ajánlatra.*
- Tényleg hálás lennék, ha valami szárazabbat tudnál nekem kölcsönözni. Egész életedben üldöznélek a hálámmal. *Pillázik egy sort, majd észbe kapva köszörüli meg a torkát, hogy helyesbíthessen.* Vagy nem üldözlek, ha úgy jobb. Azután tényleg későbbre tenném a fürdést. Előtte csak inni kéne valamit, meg enni valami finomat.
*Billenti félre a fejét kíváncsian, hogy ez a felállás elég megfelelő e Mordokhai számára. Nem egyszerű döntéshozó, szóval ez már csoda, hogy ennyi idő alatt eljutott idáig.*
3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 15:57:33
Üzenet elküldve: 2022-03-27 15:57:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Jyzellie nem szégyenlősködik. Magától értetődő természetességgel csüccsen Nolenar ölébe. A tenyerei közé fogja a tengerész nyúzott arcát, ami még jócskán magán viseli a tegnap esti verekedés hagyatékát. Az ajkán épp csak összehúzódott a seb, a bal szeme még mindig rendesen fel van dagadva az ajándékba kapott monoklitól. A kisebb horzsolások már csak hab a tortán.*
- Erről még el kell bészélgetnünk *túr a férfi szabadjára engedve burjánzó szakállába. Igaz, hogy a Velasco'rra arca kicsit kevésbé tűnik beesettnek tőle, de nem, ez a szakáll határozottan nem Nolen stílusa.
A kikötői csak kelletlenül morog a megjegyzésre. Nincs kedve beszélni. Sem a szakálláról sem másról. Bár tény, hogy örül neki, hogy Jyzellie felbukkant a múlt éjjel. Elhagyta magát és nagyon mélyre ásott már ebben a gödörben. Túl mélyre. Tudja nagyon jól, de mégis nehéz abbahagyni. Ilyenkor kell valaki, aki kicsavarja az ember kezéből az ásót. Persze az ilyesmihez idő kell. Nolen a lány egy fürtjéért nyúl. Régen tejfölszőke, egyenes tincsei voltak. Most meg vörös és göndör. Épp kifejtené, hogy egyáltalán nem tetszik neki ez a változás, amikor a lány kiszolgálja magát a kikötői erszényéből és az öléből kicsusszanva már indul is a pult felé. Ideje lenne valami italnak. Fáj az arca. A bordáiról nem is beszélve.
Elsőre fel se fogja, hogy hozzá szólnak. A fejébe húzott csuklya árnyékában pont jó volt neki eddig is. Nem nézelődött nagyon, mióta Jyzellie-vel bebotorkáltak. Nem hiányzik neki, hogy megbámulják vagy ne adja ég, még humoros megjegyzéseket is tegyenek a rendesen helyben hagyott képe miatt. De az a hang... Az emlékei undok tréfájának tűnik.
Jyzellie érkezik egy tálcával. Lepakol róla két bögre méregerős fekete Teát. Ez épp csak 6 arannyal rövidítette meg a Velasco'rra aranyait, de jön mellé még két nagy adag Rántotta 8aranyért , és természetesen az elmaradhatatlan Sült szalonna még 14 csengő tallérocskáért. Ismeri a kis ledér, szó se róla, de a tea akkor is skandallum!*
- Hé, Pillangó *füttyent oda a lány nem sokkal arrébb magányosan ücsörgő barnának.* - Gyere, kértem neked is!
*Nolen erre már odakapja a tekintetét és kis híján megüti a guta, amikor megpillantja Dayaneert.*
- De hogy? *nyögi értetlen pislogással.*
- Biztos a sors, drágám, biztos a sors *mosolyog Jysellie, aztán nyom egy csókot Nolen homlokára.* - Édesanyád üdvözletét küldi. *Azzal pördül is és egy pillanat alatt el is tűnik a fürdőház felé.*
*Jyzellie nem szégyenlősködik. Magától értetődő természetességgel csüccsen Nolenar ölébe. A tenyerei közé fogja a tengerész nyúzott arcát, ami még jócskán magán viseli a tegnap esti verekedés hagyatékát. Az ajkán épp csak összehúzódott a seb, a bal szeme még mindig rendesen fel van dagadva az ajándékba kapott monoklitól. A kisebb horzsolások már csak hab a tortán.*
- Erről még el kell bészélgetnünk *túr a férfi szabadjára engedve burjánzó szakállába. Igaz, hogy a Velasco'rra arca kicsit kevésbé tűnik beesettnek tőle, de nem, ez a szakáll határozottan nem Nolen stílusa.
A kikötői csak kelletlenül morog a megjegyzésre. Nincs kedve beszélni. Sem a szakálláról sem másról. Bár tény, hogy örül neki, hogy Jyzellie felbukkant a múlt éjjel. Elhagyta magát és nagyon mélyre ásott már ebben a gödörben. Túl mélyre. Tudja nagyon jól, de mégis nehéz abbahagyni. Ilyenkor kell valaki, aki kicsavarja az ember kezéből az ásót. Persze az ilyesmihez idő kell. Nolen a lány egy fürtjéért nyúl. Régen tejfölszőke, egyenes tincsei voltak. Most meg vörös és göndör. Épp kifejtené, hogy egyáltalán nem tetszik neki ez a változás, amikor a lány kiszolgálja magát a kikötői erszényéből és az öléből kicsusszanva már indul is a pult felé. Ideje lenne valami italnak. Fáj az arca. A bordáiról nem is beszélve.
Elsőre fel se fogja, hogy hozzá szólnak. A fejébe húzott csuklya árnyékában pont jó volt neki eddig is. Nem nézelődött nagyon, mióta Jyzellie-vel bebotorkáltak. Nem hiányzik neki, hogy megbámulják vagy ne adja ég, még humoros megjegyzéseket is tegyenek a rendesen helyben hagyott képe miatt. De az a hang... Az emlékei undok tréfájának tűnik.
Jyzellie érkezik egy tálcával. Lepakol róla két bögre méregerős fekete Teát. Ez épp csak 6 arannyal
rövidítette meg a Velasco'rra aranyait, de jön mellé még két nagy adag Rántotta 8aranyért , és természetesen az elmaradhatatlan Sült szalonna még 14 csengő tallérocskáért. Ismeri a kis ledér, szó se róla, de a tea akkor is skandallum!*- Hé, Pillangó *füttyent oda a lány nem sokkal arrébb magányosan ücsörgő barnának.* - Gyere, kértem neked is!
*Nolen erre már odakapja a tekintetét és kis híján megüti a guta, amikor megpillantja Dayaneert.*
- De hogy? *nyögi értetlen pislogással.*
- Biztos a sors, drágám, biztos a sors *mosolyog Jysellie, aztán nyom egy csókot Nolen homlokára.* - Édesanyád üdvözletét küldi. *Azzal pördül is és egy pillanat alatt el is tűnik a fürdőház felé.*
3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 11:41:50
Üzenet elküldve: 2022-03-27 11:41:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
// Zárás //
- Igen.
* Mondja a férfinek határozottan, nem is érti, hogy mégis miért nem érti meg a dolgot. De talán saját magában kellene keresnie a hibát, vagy éppen az okoskodásában. Továbbra sem sértődik meg a szerzetesre, de már léptei a vissza úton járnak. Bólint a szerzetes szavára, bár nem tart attól, hogy eltéved, csak azon az úton kell mennie, amin jött. Kis időn belül éri el is éri újra a főteret, ahonnan már látni lehet a fogadó ajtaját. Az idő már folyamatosan enyhül, de az étkezési után séta, még kellemesebbé teszi a lelki állapotát. *
- Ezután egy jót aludni nagyon jó lesz.
* Nyújtózkodik sóhajok közepette. Egy szava se lehet a mai napokra, két személyt is megismert. Igaz mind kettő intenzív perverzitással küszködnek, de utána kiderült, hogy ha kicsit elnyomják egészen normálisak tudnak lenni. A fogadó ajtajában egy pillanatra megtorpan és a szerzetes felé veti a tekintetét. *
- A kis tündérrel nem barátok vagytok? Azt hittem vele fogsz találkozni.
* Ha megkapja a válaszát, azután be is lép, hogy utána a lépcsőhöz manőverezzen az ember tömegen keresztül. *
- Ha nem haragszol én elteszem magamat holnapra. Holnap hosszú út áll előttem, Szarvasliget felé veszem az irányt, hogy kutatókkal találkozzak. Biztatóbban hangzik mintha kereskedők kezébe adnám a tudásom.
* Bólint és mosolyog a szerzetes felé. Egy pillanatra zavarba jön és elkezdi a lábát fixírozni. *
- Kö.. Köszönöm a mai napot, igazán jól éreztem magam, remélem még látjuk egymást.
* Tekintetét vissza veti a szerzetesre, majd rá kacsintva felsiet a lépcsőn, hogy az ajtaját megkeresse. Amint megvan a kulcsot bele teszi a zárba és elfordítja. Kellemes meleg árad ki a szobából, hívogató számára az ágy. Tárgyait gyorsan az asztalra leteszi és a ruhája nagy részét is igényesen le teríti. Tisztálkodott ő már, de azért át törli magát a tiszta vízzel, hisz igényes kis gnóm ő. Gyorsan be is zárja az ajtót, hogy perverzeket és őrülteket is kizárja ezzel.
Azonnali késztetést érez, hogy az ágyra le huppanjon, hogy utána a takarót magára húzva mély álomba szunnyadjon. *
// Napszak váltás //
* Szemei csak a csicsergő madarakra nyílik ki, álma nem igazán volt, végig húzta a lóbőrt. Az ágyból ki pattanva gyorsan meg is igazítja, majd dúdolva elkezd öltözködni, hogy mihamarabb útra kelljen. Felszerelését magára veszi, majd az ajtót ki nyitva le siet a lépcsőn. Reggelente nem olyan sokan vannak a fogadóban, így kivételesen nem okoz gondot a kulcs leadása. A fogadóból kilépve el is indul egy olyan kalandra, ami talán megváltoztathatja az életét, vagy éppen sok-sok problémája adódik. *
// Zárás //
- Igen.
* Mondja a férfinek határozottan, nem is érti, hogy mégis miért nem érti meg a dolgot. De talán saját magában kellene keresnie a hibát, vagy éppen az okoskodásában. Továbbra sem sértődik meg a szerzetesre, de már léptei a vissza úton járnak. Bólint a szerzetes szavára, bár nem tart attól, hogy eltéved, csak azon az úton kell mennie, amin jött. Kis időn belül éri el is éri újra a főteret, ahonnan már látni lehet a fogadó ajtaját. Az idő már folyamatosan enyhül, de az étkezési után séta, még kellemesebbé teszi a lelki állapotát. *
- Ezután egy jót aludni nagyon jó lesz.
* Nyújtózkodik sóhajok közepette. Egy szava se lehet a mai napokra, két személyt is megismert. Igaz mind kettő intenzív perverzitással küszködnek, de utána kiderült, hogy ha kicsit elnyomják egészen normálisak tudnak lenni. A fogadó ajtajában egy pillanatra megtorpan és a szerzetes felé veti a tekintetét. *
- A kis tündérrel nem barátok vagytok? Azt hittem vele fogsz találkozni.
* Ha megkapja a válaszát, azután be is lép, hogy utána a lépcsőhöz manőverezzen az ember tömegen keresztül. *
- Ha nem haragszol én elteszem magamat holnapra. Holnap hosszú út áll előttem, Szarvasliget felé veszem az irányt, hogy kutatókkal találkozzak. Biztatóbban hangzik mintha kereskedők kezébe adnám a tudásom.
* Bólint és mosolyog a szerzetes felé. Egy pillanatra zavarba jön és elkezdi a lábát fixírozni. *
- Kö.. Köszönöm a mai napot, igazán jól éreztem magam, remélem még látjuk egymást.
* Tekintetét vissza veti a szerzetesre, majd rá kacsintva felsiet a lépcsőn, hogy az ajtaját megkeresse. Amint megvan a kulcsot bele teszi a zárba és elfordítja. Kellemes meleg árad ki a szobából, hívogató számára az ágy. Tárgyait gyorsan az asztalra leteszi és a ruhája nagy részét is igényesen le teríti. Tisztálkodott ő már, de azért át törli magát a tiszta vízzel, hisz igényes kis gnóm ő. Gyorsan be is zárja az ajtót, hogy perverzeket és őrülteket is kizárja ezzel.
Azonnali késztetést érez, hogy az ágyra le huppanjon, hogy utána a takarót magára húzva mély álomba szunnyadjon. *
// Napszak váltás //
* Szemei csak a csicsergő madarakra nyílik ki, álma nem igazán volt, végig húzta a lóbőrt. Az ágyból ki pattanva gyorsan meg is igazítja, majd dúdolva elkezd öltözködni, hogy mihamarabb útra kelljen. Felszerelését magára veszi, majd az ajtót ki nyitva le siet a lépcsőn. Reggelente nem olyan sokan vannak a fogadóban, így kivételesen nem okoz gondot a kulcs leadása. A fogadóból kilépve el is indul egy olyan kalandra, ami talán megváltoztathatja az életét, vagy éppen sok-sok problémája adódik. *
3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-25 22:47:30
Üzenet elküldve: 2022-03-25 22:47:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
- Egy újabb pohár Bort, legyen kedves *csap az asztalra 6 aranyat, aztán már toldja is meg további 40 érmével az összeget* - Meg fizetném a Szobát még néhány éjszakára.
*Hogy jócskán spicces már, az bármely esetleges szemlélődő számára világos lehet, pedig aztán a kreol bőrön nem üt át a pír egykönnyen. Most mégis ott nyílnak árulkodóan a borvirágok a szeplőcskék alatt, azt sejtetve, nem kevés alkohol csúszhatott le a wegtoreni torkán. Valójában nem is ivott sokat. Korábban azért, mikor rendszeresen iszogatott a legénységgel, sokkal jobban bírta, még ha kenterbe nem is verte az igazán edzett szeszkósokat. Jelenleg elég volt néhány pohárka a buzgón áhított jókedvhez, melyben mostanság nem igazán volt része. Megannyi kínzó emlék, rémkép és érzés kísérti érkezése óta, melyeket, ha csak egy rövidke időre is, de ügyesen borba lehet fojtani.
Néhány napja érkezett. Pontosan nem tudná megmondani, mennyi ideig rostokolt az egyik fenti szobában és igyekezett kipihenni a történteket, de végül sikerült összeszednie magát. Már amennyire nem túl fényes helyzete engedi. Azóta is csak egyszer jár a fogadón kívül, eladott néhány dolgot, amit tudott, hogy szert tegyen némi aranyra, amit nagyvilágian tapsol el itt, mintha csak kifogyhatatlan volna erszénye. Pedig a legkevésbé sem az. Tudja, örökké nem csinálhatja ezt, kénytelen lesz előbb-utóbb valamiféle munka után nézni, de addig is kiélvezi egykori élete maradványait. Makacsul kapaszkodik beléjük, fel sem fogta még igazán, hogy már soha, semmi sem lesz úgy mint rég, nem akar tudomást venni róla.*
- Azzal a lánykával vigyáznék a helyében! *osztja meg kéretlen, spicces jó tanácsát a szomszéd asztalnál ülő férfival, aki egy kéjhölgy társaságában érkezett, s most magányosan üldögélve várja, hogy amaz visszatérjen az italokkal. Majdnem mindennap látja itt azt a ledért, eddig jó pár szerencsétlent megfosztott némi aranytól. Nem mintha sértené az erkölcsét az ilyesmi, egyszerűen csak már rég cseverészett magán kívül más emberi lénnyel.*
- Egy újabb pohár Bort, legyen kedves *csap az asztalra 6 aranyat
, aztán már toldja is meg további 40 érmével az összeget* - Meg fizetném a Szobát még néhány éjszakára. *Hogy jócskán spicces már, az bármely esetleges szemlélődő számára világos lehet, pedig aztán a kreol bőrön nem üt át a pír egykönnyen. Most mégis ott nyílnak árulkodóan a borvirágok a szeplőcskék alatt, azt sejtetve, nem kevés alkohol csúszhatott le a wegtoreni torkán. Valójában nem is ivott sokat. Korábban azért, mikor rendszeresen iszogatott a legénységgel, sokkal jobban bírta, még ha kenterbe nem is verte az igazán edzett szeszkósokat. Jelenleg elég volt néhány pohárka a buzgón áhított jókedvhez, melyben mostanság nem igazán volt része. Megannyi kínzó emlék, rémkép és érzés kísérti érkezése óta, melyeket, ha csak egy rövidke időre is, de ügyesen borba lehet fojtani.
Néhány napja érkezett. Pontosan nem tudná megmondani, mennyi ideig rostokolt az egyik fenti szobában és igyekezett kipihenni a történteket, de végül sikerült összeszednie magát. Már amennyire nem túl fényes helyzete engedi. Azóta is csak egyszer jár a fogadón kívül, eladott néhány dolgot, amit tudott, hogy szert tegyen némi aranyra, amit nagyvilágian tapsol el itt, mintha csak kifogyhatatlan volna erszénye. Pedig a legkevésbé sem az. Tudja, örökké nem csinálhatja ezt, kénytelen lesz előbb-utóbb valamiféle munka után nézni, de addig is kiélvezi egykori élete maradványait. Makacsul kapaszkodik beléjük, fel sem fogta még igazán, hogy már soha, semmi sem lesz úgy mint rég, nem akar tudomást venni róla.*
- Azzal a lánykával vigyáznék a helyében! *osztja meg kéretlen, spicces jó tanácsát a szomszéd asztalnál ülő férfival, aki egy kéjhölgy társaságában érkezett, s most magányosan üldögélve várja, hogy amaz visszatérjen az italokkal. Majdnem mindennap látja itt azt a ledért, eddig jó pár szerencsétlent megfosztott némi aranytól. Nem mintha sértené az erkölcsét az ilyesmi, egyszerűen csak már rég cseverészett magán kívül más emberi lénnyel.*
3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:15:05
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:15:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Keresgélés-Zárás//
*Őt az eltévedés annyira nem is zavarja, általában jól kivágja magát az ilyen kínos helyzetekből. Valamit mindig talál, amire érdemes figyelmet szentelni. Most épp azt veszi észre, hogy asztaltársa csaknem elalszik ültében. Szabadkozik fáradtságáért és távozni készül.*
- Semmi gond, pihenj csak. Biztosan fogunk még találkozni.
* Áll fel és köszön el a lánytól. *
- Úgy hallottam, hogy felújítások voltak holmi rezidencián, itt a közelben. Talán keresnek oda olyan tudósfélét, amilyen én vagyok.
- Sok sikert neked az eljövendőhöz, és vigyázz magadra. Viszlát!
* Köszön el a lánytól, majd lassan ő is szedelődzködni kezd és indul is. Lovát elhozza az istállóból, de nem ül fel rá. Elindul megkeresni azt a rezidenciát. *
*Őt az eltévedés annyira nem is zavarja, általában jól kivágja magát az ilyen kínos helyzetekből. Valamit mindig talál, amire érdemes figyelmet szentelni. Most épp azt veszi észre, hogy asztaltársa csaknem elalszik ültében. Szabadkozik fáradtságáért és távozni készül.*
- Semmi gond, pihenj csak. Biztosan fogunk még találkozni.
* Áll fel és köszön el a lánytól. *
- Úgy hallottam, hogy felújítások voltak holmi rezidencián, itt a közelben. Talán keresnek oda olyan tudósfélét, amilyen én vagyok.
- Sok sikert neked az eljövendőhöz, és vigyázz magadra. Viszlát!
* Köszön el a lánytól, majd lassan ő is szedelődzködni kezd és indul is. Lovát elhozza az istállóból, de nem ül fel rá. Elindul megkeresni azt a rezidenciát. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436