Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 174 (3461. - 3480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3480. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-03 15:07:48
Üzenet elküldve: 2022-08-03 15:07:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Mivel zavaró események nélkül telik el az ebédidő, ezért nincs alkalma felmérni, hogy Averil teljesítményének rovására megy-e az éhség vagy éppen a táplálkozás. Ezt egyáltalán nem bánja, inkább eszik nyugodtan, minthogy evés helyett harci bemutatót kellen néznie. A nő által eleresztett elégedett sóhajt viszont észreveszi. Averilre néz és elvigyorodik a helyzeten.*
– Jól van, nem tesz semmit. *Elfogadja a bocsánatkérést, természetesen elnézi a ballépést, legközelebb majd biztos jobban figyel rá a nő.*
~Menjünk vagy maradjunk? Itt éppenséggel ugyanúgy lehet ülni, mint ahogy otthon. De csak illik megmutatnom a házat is.~
– Az biztos. Az italok is rendben vannak, de azokat majd legközelebb próbáljuk ki. Tudod úgy hallottam, hogy szolgálat közben fontos a józanság. Persze vannak, akik egy-két kupica nélkül képtelenek elkezdeni a munkát... *Fejét csóválva fejezi ki rosszallását utóbbiak felé.*
– Menjünk, irány a Romváros! Evés után jót tesz a séta. *Ezzel a lendülettel feláll az asztaltól, hogy aztán összeszedje a fegyvereit és elinduljon kifelé. A kisétálás biztonságos lebonyolítását Averilre bízza, elvégre ő a hivatásos testőr.*
*Mivel zavaró események nélkül telik el az ebédidő, ezért nincs alkalma felmérni, hogy Averil teljesítményének rovására megy-e az éhség vagy éppen a táplálkozás. Ezt egyáltalán nem bánja, inkább eszik nyugodtan, minthogy evés helyett harci bemutatót kellen néznie. A nő által eleresztett elégedett sóhajt viszont észreveszi. Averilre néz és elvigyorodik a helyzeten.*
– Jól van, nem tesz semmit. *Elfogadja a bocsánatkérést, természetesen elnézi a ballépést, legközelebb majd biztos jobban figyel rá a nő.*
~Menjünk vagy maradjunk? Itt éppenséggel ugyanúgy lehet ülni, mint ahogy otthon. De csak illik megmutatnom a házat is.~
– Az biztos. Az italok is rendben vannak, de azokat majd legközelebb próbáljuk ki. Tudod úgy hallottam, hogy szolgálat közben fontos a józanság. Persze vannak, akik egy-két kupica nélkül képtelenek elkezdeni a munkát... *Fejét csóválva fejezi ki rosszallását utóbbiak felé.*
– Menjünk, irány a Romváros! Evés után jót tesz a séta. *Ezzel a lendülettel feláll az asztaltól, hogy aztán összeszedje a fegyvereit és elinduljon kifelé. A kisétálás biztonságos lebonyolítását Averilre bízza, elvégre ő a hivatásos testőr.*
3479. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-02 18:10:59
Üzenet elküldve: 2022-08-02 18:10:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Valahol megbízója aggodalmát észreveszi, de az étek jobban leköti a figyelmét, mint foglalkozzék vele. Az ital elpusztítása után elégedetten dől hátra, majd ismét megkezdi a veszélyes alakok figyelését. Averil számtalan alkalommal éhezett már, így az étel magához vétele mindig gyorsan és hatékonyan telik. Az évek alatt nem tudta leküzdeni a késztetést, hogy addig egyen, míg van előtte étek.
~ Ha ilyen bőségesen ennék mindennap, akkor még a végén meg is híznék. ~
A gondolattól elégedett sóhaj szakad fel torkából. Lehet valakinek tényleg hasonló késztetése? Ezt már csak a zsoldos tudhatja. *
- Még egyszer köszönöm szépen, és elnézést a viselkedésemért.
* Biccent újra svír felé, most már rendeződött annyira, hogy az ügyfél ne pillanthassa meg, még egy ilyen védtelen pillanatban. Szavai megnyugvást hoznak lelkére. ~ Éhezett? ~ Lepődik meg, egy pillanatra, de utána figyelmesen követi tovább partnerének szavait. ~ Nem nézném ki belőle, hogy valaha is éhezett. ~ Vannak alkalmak az életben, mikor az ember támogatásukkal próbálja meg a másikat biztatni. *
- A konyha dicséretre méltó.
* Biccent határozottan, és szemei előtt a sült oldalasok képe jár. *
* Valahol megbízója aggodalmát észreveszi, de az étek jobban leköti a figyelmét, mint foglalkozzék vele. Az ital elpusztítása után elégedetten dől hátra, majd ismét megkezdi a veszélyes alakok figyelését. Averil számtalan alkalommal éhezett már, így az étel magához vétele mindig gyorsan és hatékonyan telik. Az évek alatt nem tudta leküzdeni a késztetést, hogy addig egyen, míg van előtte étek.
~ Ha ilyen bőségesen ennék mindennap, akkor még a végén meg is híznék. ~
A gondolattól elégedett sóhaj szakad fel torkából. Lehet valakinek tényleg hasonló késztetése? Ezt már csak a zsoldos tudhatja. *
- Még egyszer köszönöm szépen, és elnézést a viselkedésemért.
* Biccent újra svír felé, most már rendeződött annyira, hogy az ügyfél ne pillanthassa meg, még egy ilyen védtelen pillanatban. Szavai megnyugvást hoznak lelkére. ~ Éhezett? ~ Lepődik meg, egy pillanatra, de utána figyelmesen követi tovább partnerének szavait. ~ Nem nézném ki belőle, hogy valaha is éhezett. ~ Vannak alkalmak az életben, mikor az ember támogatásukkal próbálja meg a másikat biztatni. *
- A konyha dicséretre méltó.
* Biccent határozottan, és szemei előtt a sült oldalasok képe jár. *
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-31 16:56:33
Üzenet elküldve: 2022-07-31 16:56:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Svir kellemes tempóban fogyaszt, rég megtanulta már, hogy időt kell hagyni az ételnek, hogy kiélvezhessük azt. E szokásában az is segíti, hogy mostanában – Averillel ellentétben – rendszeresen és eleget eszik. Addig nem is szúr szemet neki testőre habzsolása, ameddig külön fel nem hívja rá a figyelmet a nő. Megáll az evésben, hogy felnézzen asztaltársára.*
~Szépen vagyunk. Figyelt rám egyáltalán?~
*Elnéző mosollyal és egy bólintással jelzi, hogy rendben van a dolog, nem történt katasztrófa. A tanulságot természetesen le kell vonniuk. Kellemetlen lenne, ha akkor érné orvtámadás, amikor a testőre mohón az őzraguba temetkezik. *
– Vagy úgy! Fiatalabb koromban velem is előfordult ilyen, amikor úton voltam. Szólj, ha kérsz még valamit. Vacsorára való mondjuk még otthon is van. *Ezután hozzálát, hogy befejezze a saját ebédjét. Nemsokára mindent megeszik, ekkor eltolja magától a tányérját, aztán hátradől a székén.*
– Ez jó volt. *Az elfogyasztott ebéd megtöltötte a gyomrát, és kezdi érezni az ilyenkor szokásos kellemes fáradtságot. Szüksége lesz még egy kis időre mielőtt elindulhatnának.*
*Svir kellemes tempóban fogyaszt, rég megtanulta már, hogy időt kell hagyni az ételnek, hogy kiélvezhessük azt. E szokásában az is segíti, hogy mostanában – Averillel ellentétben – rendszeresen és eleget eszik. Addig nem is szúr szemet neki testőre habzsolása, ameddig külön fel nem hívja rá a figyelmet a nő. Megáll az evésben, hogy felnézzen asztaltársára.*
~Szépen vagyunk. Figyelt rám egyáltalán?~
*Elnéző mosollyal és egy bólintással jelzi, hogy rendben van a dolog, nem történt katasztrófa. A tanulságot természetesen le kell vonniuk. Kellemetlen lenne, ha akkor érné orvtámadás, amikor a testőre mohón az őzraguba temetkezik. *
– Vagy úgy! Fiatalabb koromban velem is előfordult ilyen, amikor úton voltam. Szólj, ha kérsz még valamit. Vacsorára való mondjuk még otthon is van. *Ezután hozzálát, hogy befejezze a saját ebédjét. Nemsokára mindent megeszik, ekkor eltolja magától a tányérját, aztán hátradől a székén.*
– Ez jó volt. *Az elfogyasztott ebéd megtöltötte a gyomrát, és kezdi érezni az ilyenkor szokásos kellemes fáradtságot. Szüksége lesz még egy kis időre mielőtt elindulhatnának.*
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-29 18:42:58
Üzenet elküldve: 2022-07-29 18:42:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Amilyen tisztességesen kezdte el az étkezést, olyan csúfosan folytatja. Életében nem nagyon törődtek az étkezési szokásokkal, így intenzív zabálásba kezd, mint aki hetek óta nem evett. ~ Ez de iszonyatosan jó! ~ Egy kis időre teljesen elfelejti, hogy neki elsődlegesen védelmeznie kellene bárkit is. ~ Hetek óta nem ettem meleg ételt. ~ Az utóbbi időben, nem éppen volt kellemes Averilnek. Már alkalmat sem tudna felhozni, mikor ennyi élelemmel volt dolga. Talán még a kúriában fogyaszthatott jóízűen, míg urát szolgálta.
Néhány perces falás után észbe is kap,és szája elé teszi a kezét. *
- Jaj! Ne haragudjon! Kissé elveszítettem a fejemet.
* A kissé, egy enyhe túlzás a látottakra, mint éhező farkas a koncra, úgy vetette magát rá az élelemre. Csak remélni tudja, hogy emiatt nem nézi le a másik fél. *
- Hetek óta nem jutottam meleg étel közelébe, állandóan úton voltam.
* Svír válaszán kicsit el is gondolkozik, de már zavartan enyhe pírral az arcán. *
- Ha jó kedvel csinálja valaki, amit csinál, az biztosan jobb, mintha nyűgként tekint rá. Ezt egyáltalán nem tagadom.
* Emeli fel a két kezét, de lassan már szemezik is az itallal. A gyors zabálás miatt bőven megszomjazott. De az élet már csak ilyen, ha szerencsétlenség kísér hetek óta az utadon, már egy tál ételtől elveszíted a fejed. *
* Amilyen tisztességesen kezdte el az étkezést, olyan csúfosan folytatja. Életében nem nagyon törődtek az étkezési szokásokkal, így intenzív zabálásba kezd, mint aki hetek óta nem evett. ~ Ez de iszonyatosan jó! ~ Egy kis időre teljesen elfelejti, hogy neki elsődlegesen védelmeznie kellene bárkit is. ~ Hetek óta nem ettem meleg ételt. ~ Az utóbbi időben, nem éppen volt kellemes Averilnek. Már alkalmat sem tudna felhozni, mikor ennyi élelemmel volt dolga. Talán még a kúriában fogyaszthatott jóízűen, míg urát szolgálta.
Néhány perces falás után észbe is kap,és szája elé teszi a kezét. *
- Jaj! Ne haragudjon! Kissé elveszítettem a fejemet.
* A kissé, egy enyhe túlzás a látottakra, mint éhező farkas a koncra, úgy vetette magát rá az élelemre. Csak remélni tudja, hogy emiatt nem nézi le a másik fél. *
- Hetek óta nem jutottam meleg étel közelébe, állandóan úton voltam.
* Svír válaszán kicsit el is gondolkozik, de már zavartan enyhe pírral az arcán. *
- Ha jó kedvel csinálja valaki, amit csinál, az biztosan jobb, mintha nyűgként tekint rá. Ezt egyáltalán nem tagadom.
* Emeli fel a két kezét, de lassan már szemezik is az itallal. A gyors zabálás miatt bőven megszomjazott. De az élet már csak ilyen, ha szerencsétlenség kísér hetek óta az utadon, már egy tál ételtől elveszíted a fejed. *
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-28 06:48:41
Üzenet elküldve: 2022-07-28 06:48:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Csak hirtelen ajkára szökött fricska volt, de mégis jó érzéssel tölti el, hogy a házasság emlegetésére a lány szemeiben a válasz ellenére is valami melengető, vidám csillogást látni.
Nolen igyekszik még most elengedni ezt a gondolatot. Még most, amíg csak derűs tréfa. Lassan, de biztosan, talán megtanulja a leckét, hogy a wegtorenivel ne tervezzen túl messzire. Néhány nap távlatára is elég nehéz tartani az elgondolásokat, ha Daya is szerepel bennük.*
- Tudom *sóhajtja úriembersége emlegetésére.* - Ez az én keresztem.
*Az öccse kapcsán csak elnézőn mosolyog. Quillyn mindig is különc volt. Nem egyszerű rajta kiigazodni, de Nolen az első lélegzetvételétől fogva ismeri. Viszont nem ez lesz az az alkalom, amikor ebbe a fejtegetésbe mélyebben belegázolnak. Éhes és szomjas is. Úgy érzi magát, mint akit egy hatra egy ládába zártak.
Úgy tartja a mondás, ha a Kikötőbe mégy, mindig tudd, hol az erszényed. A Velasco'rra született kikötői, úgyhogy ő pontosan tudja, hol van. Mikor visszakerül hozzá, a zsebei áttapogatásának harmadik vagy negyedik körében, úgy simul rá a tenyere, mintha végig nála lett volna a szütyő, csak épp azon a fránya zseben siklott át.*
- Ó, meg is van *vigyorodik el.* - Nem is tudom, hová gondoltam. *Színpadiasan megvonja a vállát a tanácstalanul lebegő feltételezésre végképp csomót kötve.
Dayaneer az ajtó felé indul, de Nolen nem követi. Ha visszafordul, a kikötői csak visszainti magához, mint egy végtelen türelmű patrónus, aki tisztában van vele, hogy még sok időt és energiát kell fektetnie az okításba.*
- Édesem, nem szeretem, ha túl messze kóricálsz mellőlem. *Elnéző dorgálás búg a hangjában. Keze a lány derekára csúszik, hogy így átölelve indulhassanak meg kifelé. Sajnos az előadása csak az elindulásig tart ki. Léptein érezni, hogy itt nem újsütetű úri passzióiról van szó. Segítségre szorul. Valószínűleg magától is lejutna a fogadóba, de így sokkal kevésbé tűnik nyomorultnak. Meg aztán a formás wegtoreni fruskát ölelni már magában is kellemes elixír a fájdalmakra.
Odalent aztán átnézi az étlapot és leadja a rendelést, hogy mielőbb megkapják. Mire kényelmesen elhelyezkednek az egyik asztalnál, a felszolgáló már hozza is az italokat és a terítéket. Leteszi eléjük a korsó Ullamar sört, ami 16 aranyat kóstál a számlából.
Nem sokkal később érkezik az étel is egy szép nagy tálra rendezve. Néhány gusztusos Szelet hús, 12 aranyért, ropogós Csirkesült újabb 12 aranyért, egy kis Sült szalonna 7 aranyért, és pár Szelet kenyér további 2aranyért. .*
- Te kérsz esetleg egy salátát, szépségem? *kérdi, míg tréfálkozva maga elé húzza az egész tálat, de aztán persze visszakerül az asztal közepére. Akármennyire is éhes, ennyi mindent azért nem tudna egymaga legyűrni.*
- Később kinézhetnénk a piacra. El kell intéznem néhány dolgot.
*Csak hirtelen ajkára szökött fricska volt, de mégis jó érzéssel tölti el, hogy a házasság emlegetésére a lány szemeiben a válasz ellenére is valami melengető, vidám csillogást látni.
Nolen igyekszik még most elengedni ezt a gondolatot. Még most, amíg csak derűs tréfa. Lassan, de biztosan, talán megtanulja a leckét, hogy a wegtorenivel ne tervezzen túl messzire. Néhány nap távlatára is elég nehéz tartani az elgondolásokat, ha Daya is szerepel bennük.*
- Tudom *sóhajtja úriembersége emlegetésére.* - Ez az én keresztem.
*Az öccse kapcsán csak elnézőn mosolyog. Quillyn mindig is különc volt. Nem egyszerű rajta kiigazodni, de Nolen az első lélegzetvételétől fogva ismeri. Viszont nem ez lesz az az alkalom, amikor ebbe a fejtegetésbe mélyebben belegázolnak. Éhes és szomjas is. Úgy érzi magát, mint akit egy hatra egy ládába zártak.
Úgy tartja a mondás, ha a Kikötőbe mégy, mindig tudd, hol az erszényed. A Velasco'rra született kikötői, úgyhogy ő pontosan tudja, hol van. Mikor visszakerül hozzá, a zsebei áttapogatásának harmadik vagy negyedik körében, úgy simul rá a tenyere, mintha végig nála lett volna a szütyő, csak épp azon a fránya zseben siklott át.*
- Ó, meg is van *vigyorodik el.* - Nem is tudom, hová gondoltam. *Színpadiasan megvonja a vállát a tanácstalanul lebegő feltételezésre végképp csomót kötve.
Dayaneer az ajtó felé indul, de Nolen nem követi. Ha visszafordul, a kikötői csak visszainti magához, mint egy végtelen türelmű patrónus, aki tisztában van vele, hogy még sok időt és energiát kell fektetnie az okításba.*
- Édesem, nem szeretem, ha túl messze kóricálsz mellőlem. *Elnéző dorgálás búg a hangjában. Keze a lány derekára csúszik, hogy így átölelve indulhassanak meg kifelé. Sajnos az előadása csak az elindulásig tart ki. Léptein érezni, hogy itt nem újsütetű úri passzióiról van szó. Segítségre szorul. Valószínűleg magától is lejutna a fogadóba, de így sokkal kevésbé tűnik nyomorultnak. Meg aztán a formás wegtoreni fruskát ölelni már magában is kellemes elixír a fájdalmakra.
Odalent aztán átnézi az étlapot és leadja a rendelést, hogy mielőbb megkapják. Mire kényelmesen elhelyezkednek az egyik asztalnál, a felszolgáló már hozza is az italokat és a terítéket. Leteszi eléjük a korsó Ullamar sört, ami 16 aranyat kóstál a számlából.
Nem sokkal később érkezik az étel is egy szép nagy tálra rendezve. Néhány gusztusos Szelet hús, 12 aranyért, ropogós Csirkesült újabb 12 aranyért, egy kis Sült szalonna 7 aranyért, és pár Szelet kenyér további 2aranyért. .*- Te kérsz esetleg egy salátát, szépségem? *kérdi, míg tréfálkozva maga elé húzza az egész tálat, de aztán persze visszakerül az asztal közepére. Akármennyire is éhes, ennyi mindent azért nem tudna egymaga legyűrni.*
- Később kinézhetnénk a piacra. El kell intéznem néhány dolgot.
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-27 13:41:16
Üzenet elküldve: 2022-07-27 13:41:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Az asztalon előttük gőzölgő őzragu látványa és illata azonnal meghozza az étvágyát, úgyhogy sokat már nem csevegne evés előtt. Később, esetleg közben, bőven jut majd rá idejük. Egyetlen dolguk marad csak, kibogozni a furcsa viccet. Örül, hogy Averil ezt az akadályt is átlépi, egy mosolygós bólintással erősíti meg a felismerést.*
– Ha úgy gondolod, akkor vicc. De ki tudja, én talán komolyan mondtam… *A fejét jobbra-balra ingatva figyeli a nő reakcióját.*
– De ne húzzuk tovább az étkezést, a végén még kihűl a ragu. Jó étvágyat! *A kezébe veszi a kanalat, közelebb húzza a tányért, aztán az ételhez lát. Averil asztali áldását csak csendben nyugtázza. Evés közben nincs sietség a mozdulataiban, lassan kanalazva fogyasztja az ételt. A forróbb falatokat fújva hűti le mielőtt bekapná őket. Részéről csak az első néhány percben tart ki a csend, utána szünetet tart, megkóstolja az almalevet, majd Averilre néz.*
– A szívvel űzött tevékenységre visszatérve, nos, vitatkoznom kell vele. Például nagyon lelkesen is játszhat egy zenész olyat, hogy belehasad a hallgatóság füle. Úgy pedig nem éri el a célját, hacsak nem a terem kiürítésére vállalkozott. De még ha jól is megy, akkor is bele lehet fáradni valamibe. Azt hiszem, hogy az intézőségem esetében is ez történt, egy idő után nyűg volt a sok feladat. A falusiak pedig azóta is jól megvannak, úgy tudom. Némelyiknek még jobban is megy, mint korábban. *Miután ezt elmondta folytatja az evést. Ha tele a szája, akkor sokkal jobban hallja a választ.*
*Az asztalon előttük gőzölgő őzragu látványa és illata azonnal meghozza az étvágyát, úgyhogy sokat már nem csevegne evés előtt. Később, esetleg közben, bőven jut majd rá idejük. Egyetlen dolguk marad csak, kibogozni a furcsa viccet. Örül, hogy Averil ezt az akadályt is átlépi, egy mosolygós bólintással erősíti meg a felismerést.*
– Ha úgy gondolod, akkor vicc. De ki tudja, én talán komolyan mondtam… *A fejét jobbra-balra ingatva figyeli a nő reakcióját.*
– De ne húzzuk tovább az étkezést, a végén még kihűl a ragu. Jó étvágyat! *A kezébe veszi a kanalat, közelebb húzza a tányért, aztán az ételhez lát. Averil asztali áldását csak csendben nyugtázza. Evés közben nincs sietség a mozdulataiban, lassan kanalazva fogyasztja az ételt. A forróbb falatokat fújva hűti le mielőtt bekapná őket. Részéről csak az első néhány percben tart ki a csend, utána szünetet tart, megkóstolja az almalevet, majd Averilre néz.*
– A szívvel űzött tevékenységre visszatérve, nos, vitatkoznom kell vele. Például nagyon lelkesen is játszhat egy zenész olyat, hogy belehasad a hallgatóság füle. Úgy pedig nem éri el a célját, hacsak nem a terem kiürítésére vállalkozott. De még ha jól is megy, akkor is bele lehet fáradni valamibe. Azt hiszem, hogy az intézőségem esetében is ez történt, egy idő után nyűg volt a sok feladat. A falusiak pedig azóta is jól megvannak, úgy tudom. Némelyiknek még jobban is megy, mint korábban. *Miután ezt elmondta folytatja az evést. Ha tele a szája, akkor sokkal jobban hallja a választ.*
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-26 18:40:24
Üzenet elküldve: 2022-07-26 18:40:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Svír nem hagyja, hogy a lány szótlanságba merüljön, ami valahol szívderítő számára. A főzés mesterségére csak bólint, de utána mégis megindul a nyelve. *
- Amit szívvel-lélekkel űzöl, abban hiba nem lehet. Hagyd, hogy a szíved húzzon előre, és akkor eléred a célod.
* Szavai között egy kis meglepetés szünetet hagy, majd rezdületlen arccal folytatja. *
- Soha nem értettem-e szavak értelmét. Életem nagy részében a megélhetésért küzdöttem, így nem volt más lehetőségem, mint azt csinálni, amihez értek.
* A név hallatán felkapja a fejét. ~ Kagan Thargodar ?! ~ Sok történetet hallott már az életéről, hát még az irányításáról. Sokan nem tudták eldönteni, hogy szeressék, vagy éppen féljék nevét. *
- Élőhalottak? Miért nem követte a falu lakóit? Ha úgy nézzük, akkor is az elöljárójuk volt nem?
* Arcára újra értetlenség ül ki, de szemei továbbra is alkalmanként a társaságot fürkészi. Kellemesen érzi magát Svír társaságában, de munkáját továbbra sem feledi. Az ételre tett megjegyzésnél is egy pillanatra elakad, utána mintha valaki fényt gyújtott volna elméjében. *
- Oh, szóval akkor ez vicc volt.
* Szegény lánnyal nem sokan vicceltek élete során, így az érzelmek, és egyéb interakciók is messze állnak a képességétől. Az emberek megismerését, még csak a közeljövőben kezdte el, így idő mire megérik a gyümölcs. Az ételt maga elé húzva biccent megbízója felé. *
- Köszönöm az ételt, jó étvágyat.
* Az étel felett kezét össze kulcsolja, majd halkan egy imát mormol az orra alatt az istenek felé. Amint végez, hozzá is lát, de továbbra sem nyugszik ültében, forgolódva tekinget, hogy még véletlenül se szándékozzon senki se megkísérelni egy gyilkossági kísérletet Svír ellen. *
* Svír nem hagyja, hogy a lány szótlanságba merüljön, ami valahol szívderítő számára. A főzés mesterségére csak bólint, de utána mégis megindul a nyelve. *
- Amit szívvel-lélekkel űzöl, abban hiba nem lehet. Hagyd, hogy a szíved húzzon előre, és akkor eléred a célod.
* Szavai között egy kis meglepetés szünetet hagy, majd rezdületlen arccal folytatja. *
- Soha nem értettem-e szavak értelmét. Életem nagy részében a megélhetésért küzdöttem, így nem volt más lehetőségem, mint azt csinálni, amihez értek.
* A név hallatán felkapja a fejét. ~ Kagan Thargodar ?! ~ Sok történetet hallott már az életéről, hát még az irányításáról. Sokan nem tudták eldönteni, hogy szeressék, vagy éppen féljék nevét. *
- Élőhalottak? Miért nem követte a falu lakóit? Ha úgy nézzük, akkor is az elöljárójuk volt nem?
* Arcára újra értetlenség ül ki, de szemei továbbra is alkalmanként a társaságot fürkészi. Kellemesen érzi magát Svír társaságában, de munkáját továbbra sem feledi. Az ételre tett megjegyzésnél is egy pillanatra elakad, utána mintha valaki fényt gyújtott volna elméjében. *
- Oh, szóval akkor ez vicc volt.
* Szegény lánnyal nem sokan vicceltek élete során, így az érzelmek, és egyéb interakciók is messze állnak a képességétől. Az emberek megismerését, még csak a közeljövőben kezdte el, így idő mire megérik a gyümölcs. Az ételt maga elé húzva biccent megbízója felé. *
- Köszönöm az ételt, jó étvágyat.
* Az étel felett kezét össze kulcsolja, majd halkan egy imát mormol az orra alatt az istenek felé. Amint végez, hozzá is lát, de továbbra sem nyugszik ültében, forgolódva tekinget, hogy még véletlenül se szándékozzon senki se megkísérelni egy gyilkossági kísérletet Svír ellen. *
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-26 18:01:41
Üzenet elküldve: 2022-07-26 18:01:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
- Akkor még szerencse, hogy az én utam már azelőtt tele volt bajjal és veszedelemmel, hogy felhagytam volna az élettel, ami megadatott.
*Vigyorodik el szélesen, miközben lapos pillantást vet a fegyverforgató karján éktelenkedő sebhelyre. Életének legelső csatájában tüntették ki vele, még fegyverhordozó korában, épphogy csak belépett tizenhatodik életévébe. Szinte teljesen átvágták felkarjában az izomköteget, és volt aki egy lyukas garast nem tett volna rá, hogy valaha is fel tudja még emelni a kardot. Sok mindent el lehet mondani az életről, melyet maga mögött hagyott, de hogy kevesebb halálos veszélynek tette volna ki, azt éppenséggel nem.*
- A mélységiek vendégszeretete napsütéses kiruccanás egy rendes csatához, két több száz, netán több ezer főt számláló sereg között. Efféle úri szórakozásban pedig azóta nem volt részem, hogy nekivágtam a nagyvilágnak.
*Villant cinikus vigyort. Persze ehelyett volt szerencséje trollokhoz, vérszomjas mélységiekhez, megbűvölt farkasokhoz és mindenre elszánt, könyörületet nem ismerő rablóbandákhoz. Mindezen tapasztalatokkal a háta mögött is tartja, hogy egyik sem volt rosszabb, mint az a néhány hadjárat, amelyben ifjúkorában részt vett.*
- Ó, ami a veszélyek listáját illeti, igazán nem sorolnám rajta hátra a kecskéket, főleg, ha még démoniak is!
*Kuncog. Ha úgy esik, hogy a férfit zord időjárás éri az úton, előszeretettel száll meg egy-egy közeli tanyán némi munka fejében, s bizony az évek során megtanulta, hogy ha valakit csak egy kecske rúg meg mondjuk a ló helyett, annak is éppen eléggé el lesz rontva a napja.
Szélesen vigyorogva hallgatja a lány történetét, majd a tettetett ijedtség láttán hangos hahotában tör ki, mielőtt újra szorosan egymásba fonódnának.*
- Tudod, nekem is volt már dolgom démoni állatokkal, kétszer is.
*Mondja mosolyogva, majd ahogy felidézi az emlékeket, vonásai fokozatosan megkomolyodnak.*
- Egyszer még fegyverhordozó koromban mindannyiunknak el kellett tölteni egy éjszakát az erdőben, egyedül, télen. Rám támadt egy vadkan, három bordám, és a jobb karom bánta. Esküdni mernék, hogy gyilkolási vágy égett a szemében.
*Persze ezzel az esettel kapcsolatban semmi bizonyosságot nem tudott szerezni, de akkoriban az udvar, ahol nevelkedett folyamatos intrikák és hátbaszurkálósdi színtere volt, néhány kíváncsi, kotnyeles fegyverhordozó pedig sok problémát tud okozni, ha véletlenül rosszkor rossz beszélgetéseket fülelnek ki.*
- Másodszor pedig a túlélőtúra során, amelyről már meséltem, felderítés közben összeakadtunk egy farkassal, akinek a tekintetében bizony mondom, ugyanaz a pokoli vérszomj ült, mint a vadkanéban.
*Ebben az esetben pedig szüksége sem volt bizonyosságra, amit a sziget barlangjainak mélyén találtak a Vörössel, ahhoz képest egy megbűvölt állat, ami az életükre tör, igazán nem is számít furcsaságnak. Mit meg nem adna azért, hogy egyszer visszamehessenek és felderíthessék a számtalan titkot és rejtélyt, amit az a hely és különös lakói tartogathatnak!
Persze eztán gyorsan csillapodik kalandor vére, ahogy újabb csóközönnel tüntetik ki egymást, a férfi pedig maradéktalanul boldog, hogy ma este legalább a lány titkait és rejtélyeit felgöngyölítheti.
Egyetértéssel biccent a felvetésre, miszerint eleget időztek itt, felegyenesedik, majd kilép a kádból. Áttörli magát, miközben a lány szavait hallgatja, aztán mosolyogva biccent egyet.*
- Na és, mit szeretnél, mit rendeljek?
*Vigyorog a lányra, mint aki készpénznek veszi, hogy úgyis ő fog hamarabb végezni az öltözködéssel, ami mellesleg aligha alaptalan...*
//Fürdőház//
- Akkor még szerencse, hogy az én utam már azelőtt tele volt bajjal és veszedelemmel, hogy felhagytam volna az élettel, ami megadatott.
*Vigyorodik el szélesen, miközben lapos pillantást vet a fegyverforgató karján éktelenkedő sebhelyre. Életének legelső csatájában tüntették ki vele, még fegyverhordozó korában, épphogy csak belépett tizenhatodik életévébe. Szinte teljesen átvágták felkarjában az izomköteget, és volt aki egy lyukas garast nem tett volna rá, hogy valaha is fel tudja még emelni a kardot. Sok mindent el lehet mondani az életről, melyet maga mögött hagyott, de hogy kevesebb halálos veszélynek tette volna ki, azt éppenséggel nem.*
- A mélységiek vendégszeretete napsütéses kiruccanás egy rendes csatához, két több száz, netán több ezer főt számláló sereg között. Efféle úri szórakozásban pedig azóta nem volt részem, hogy nekivágtam a nagyvilágnak.
*Villant cinikus vigyort. Persze ehelyett volt szerencséje trollokhoz, vérszomjas mélységiekhez, megbűvölt farkasokhoz és mindenre elszánt, könyörületet nem ismerő rablóbandákhoz. Mindezen tapasztalatokkal a háta mögött is tartja, hogy egyik sem volt rosszabb, mint az a néhány hadjárat, amelyben ifjúkorában részt vett.*
- Ó, ami a veszélyek listáját illeti, igazán nem sorolnám rajta hátra a kecskéket, főleg, ha még démoniak is!
*Kuncog. Ha úgy esik, hogy a férfit zord időjárás éri az úton, előszeretettel száll meg egy-egy közeli tanyán némi munka fejében, s bizony az évek során megtanulta, hogy ha valakit csak egy kecske rúg meg mondjuk a ló helyett, annak is éppen eléggé el lesz rontva a napja.
Szélesen vigyorogva hallgatja a lány történetét, majd a tettetett ijedtség láttán hangos hahotában tör ki, mielőtt újra szorosan egymásba fonódnának.*
- Tudod, nekem is volt már dolgom démoni állatokkal, kétszer is.
*Mondja mosolyogva, majd ahogy felidézi az emlékeket, vonásai fokozatosan megkomolyodnak.*
- Egyszer még fegyverhordozó koromban mindannyiunknak el kellett tölteni egy éjszakát az erdőben, egyedül, télen. Rám támadt egy vadkan, három bordám, és a jobb karom bánta. Esküdni mernék, hogy gyilkolási vágy égett a szemében.
*Persze ezzel az esettel kapcsolatban semmi bizonyosságot nem tudott szerezni, de akkoriban az udvar, ahol nevelkedett folyamatos intrikák és hátbaszurkálósdi színtere volt, néhány kíváncsi, kotnyeles fegyverhordozó pedig sok problémát tud okozni, ha véletlenül rosszkor rossz beszélgetéseket fülelnek ki.*
- Másodszor pedig a túlélőtúra során, amelyről már meséltem, felderítés közben összeakadtunk egy farkassal, akinek a tekintetében bizony mondom, ugyanaz a pokoli vérszomj ült, mint a vadkanéban.
*Ebben az esetben pedig szüksége sem volt bizonyosságra, amit a sziget barlangjainak mélyén találtak a Vörössel, ahhoz képest egy megbűvölt állat, ami az életükre tör, igazán nem is számít furcsaságnak. Mit meg nem adna azért, hogy egyszer visszamehessenek és felderíthessék a számtalan titkot és rejtélyt, amit az a hely és különös lakói tartogathatnak!
Persze eztán gyorsan csillapodik kalandor vére, ahogy újabb csóközönnel tüntetik ki egymást, a férfi pedig maradéktalanul boldog, hogy ma este legalább a lány titkait és rejtélyeit felgöngyölítheti.
Egyetértéssel biccent a felvetésre, miszerint eleget időztek itt, felegyenesedik, majd kilép a kádból. Áttörli magát, miközben a lány szavait hallgatja, aztán mosolyogva biccent egyet.*
- Na és, mit szeretnél, mit rendeljek?
*Vigyorog a lányra, mint aki készpénznek veszi, hogy úgyis ő fog hamarabb végezni az öltözködéssel, ami mellesleg aligha alaptalan...*
3472. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-26 17:01:53
Üzenet elküldve: 2022-07-26 17:01:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Találónak tartja Averil megjegyzését az ételkészítésről. Úgy sejti, hogy hasonló szinten lehet a konyhai szakértelmük és az evéshez való hozzáállásuk is. Ha így van, akkor az biztosan könnyebbé teszi majd az együttműködésüket.*
– Az egyszerű halandók tényleg így gondolkodhatnak a főzésről. De aki szereti csinálni és ért is hozzá, na az ritkán enged mást a tűzhelyhez.
*Hozzáteszi a maga bölcsességét a nő szavaihoz, hogy teljes legyen a kép. Kalácsfalvát firtató kérdésekre bólogat, többé kevésbé stimmel Averil elképzelése a helyzetről.*
– Kalácsfalva, úgy bizony. Intéző volt a címem, hogy pontosak legyünk. A Vashegyhez tartozott akkor a falu, Kagan Thargodar bízott meg, hogy felügyeljem ott a dolgokat. Többnyire rendben volt minden. Egészen addig, amíg élőholtak nem lepték el a környéket, akkor mindenki átköltözött a túloldara, a hegy környékére. Aztán hamarosan én is más munka után néztem. *Érzi, hogy kezd belelendülni a mesélésbe. Mivel tudja magáról, hogy akár estig is képes folytatni, ezért visszafogja magát és témát vált a következő kérdésre. Svir talán éppen Averil ellentéte a beszéd terén, szószátyár egy fickó, kettő helyett is képes beszélni. Természetesen sokkal jobban szereti, ha hallgatósága helyett partnere van a társalgásban.*
– Hirtelen nem is tudom pontosan megmondani. Négy-öt éve már biztos itt lakom, a katasztrófa előtt vettük még a házat. *Rövid ideig szótlan marad, hogy könnyebben megtalálja elméjében a pontos választ. Eközben megérkezik a felszolgáló az őzraguval és az almalevével teli poharakkal.*
– Lássunk hozzá. De figyelmeztetlek Averil, testőrként kötelességed az ételt is megvédelmezni a legyektől. Ha átcsíp a páncélodon, akkor természetesen állom a javítás költségét, ez ne tartson vissza. *Természetesen csak viccel, de a lehető legkomolyabb hangnemben, fapofával mondja ki a szavakat.*
*Találónak tartja Averil megjegyzését az ételkészítésről. Úgy sejti, hogy hasonló szinten lehet a konyhai szakértelmük és az evéshez való hozzáállásuk is. Ha így van, akkor az biztosan könnyebbé teszi majd az együttműködésüket.*
– Az egyszerű halandók tényleg így gondolkodhatnak a főzésről. De aki szereti csinálni és ért is hozzá, na az ritkán enged mást a tűzhelyhez.
*Hozzáteszi a maga bölcsességét a nő szavaihoz, hogy teljes legyen a kép. Kalácsfalvát firtató kérdésekre bólogat, többé kevésbé stimmel Averil elképzelése a helyzetről.*
– Kalácsfalva, úgy bizony. Intéző volt a címem, hogy pontosak legyünk. A Vashegyhez tartozott akkor a falu, Kagan Thargodar bízott meg, hogy felügyeljem ott a dolgokat. Többnyire rendben volt minden. Egészen addig, amíg élőholtak nem lepték el a környéket, akkor mindenki átköltözött a túloldara, a hegy környékére. Aztán hamarosan én is más munka után néztem. *Érzi, hogy kezd belelendülni a mesélésbe. Mivel tudja magáról, hogy akár estig is képes folytatni, ezért visszafogja magát és témát vált a következő kérdésre. Svir talán éppen Averil ellentéte a beszéd terén, szószátyár egy fickó, kettő helyett is képes beszélni. Természetesen sokkal jobban szereti, ha hallgatósága helyett partnere van a társalgásban.*
– Hirtelen nem is tudom pontosan megmondani. Négy-öt éve már biztos itt lakom, a katasztrófa előtt vettük még a házat. *Rövid ideig szótlan marad, hogy könnyebben megtalálja elméjében a pontos választ. Eközben megérkezik a felszolgáló az őzraguval és az almalevével teli poharakkal.*
– Lássunk hozzá. De figyelmeztetlek Averil, testőrként kötelességed az ételt is megvédelmezni a legyektől. Ha átcsíp a páncélodon, akkor természetesen állom a javítás költségét, ez ne tartson vissza. *Természetesen csak viccel, de a lehető legkomolyabb hangnemben, fapofával mondja ki a szavakat.*
3471. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-25 20:18:17
Üzenet elküldve: 2022-07-25 20:18:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Averil a férfi mosolyán meglepődik, de szó nélkül hagyja. ~ Akkor úgy látszik mégsem tervezett szakácsot. ~ Íját maga mellé támasztja, de csak úgy, hogy ne korlátozza. Még az kéne, hogy átessen rajta. A főzéssel kapcsolatos témára az elején csak bólogat, hisz teljesen érthető amit a férfi állít. *
- Általában nekem azt mondták, hogy sokkal jobb íze van az ételnek, ha nem nekik kell megfőzni.
* Természetesen a legtöbb ember ezt lustaságból állítja, de valahol az embernek fontos személyek főzőtudománya szívből érkezik, az pedig a legjobb fűszer a világon. A legtöbben ilyen állítást csak viccből állítanának, de Averil még mosolyra sem derül. Türelmesen hallgatja a rövid történetet a nemesek kiirtásáról, de utána felvetül benne egy kérdés. *
- Előbb említett egy falut, amit irányított. Kalácsfalva ugye?
* Kérdez vissza Svírtől, az arcára értetlenség ül ki. *
- Akkor bizonyára nemesi megbízott volt, vagy éppen tiszttartó volt?
* ~ Régen sokan akartak rá főzni, de most pedig senki. Mi történhetett? ~ Érdekes logikája van a lánynak, gyakran hónapokat töltött anélkül, hogy egy árva szó is elhagyta volna a száját. Csak a megrendeléseit kérte ki, és amikor a kíséret többi tagja beszélt, ő csak némán hallgatta a szórakozásukat. Soha nem volt egy társasági ember, de ahogyan mindenki, ő is vágyik rá. Talán néhány nap városi lét után javulni fog a kommunikációs készsége, de egyenlőre bizonytalan még a saját szavaiban is. Svír beszéde leköti, de tekintetével továbbra is az asztalokat fürkészi. A rendelés ideje alatt sem enged fel jobban, a nőt méricskéli, szegény Averil nem is gondol rá, hogy értelmetlenül. *
- Mióta él Artheniorban?
* Averil a férfi mosolyán meglepődik, de szó nélkül hagyja. ~ Akkor úgy látszik mégsem tervezett szakácsot. ~ Íját maga mellé támasztja, de csak úgy, hogy ne korlátozza. Még az kéne, hogy átessen rajta. A főzéssel kapcsolatos témára az elején csak bólogat, hisz teljesen érthető amit a férfi állít. *
- Általában nekem azt mondták, hogy sokkal jobb íze van az ételnek, ha nem nekik kell megfőzni.
* Természetesen a legtöbb ember ezt lustaságból állítja, de valahol az embernek fontos személyek főzőtudománya szívből érkezik, az pedig a legjobb fűszer a világon. A legtöbben ilyen állítást csak viccből állítanának, de Averil még mosolyra sem derül. Türelmesen hallgatja a rövid történetet a nemesek kiirtásáról, de utána felvetül benne egy kérdés. *
- Előbb említett egy falut, amit irányított. Kalácsfalva ugye?
* Kérdez vissza Svírtől, az arcára értetlenség ül ki. *
- Akkor bizonyára nemesi megbízott volt, vagy éppen tiszttartó volt?
* ~ Régen sokan akartak rá főzni, de most pedig senki. Mi történhetett? ~ Érdekes logikája van a lánynak, gyakran hónapokat töltött anélkül, hogy egy árva szó is elhagyta volna a száját. Csak a megrendeléseit kérte ki, és amikor a kíséret többi tagja beszélt, ő csak némán hallgatta a szórakozásukat. Soha nem volt egy társasági ember, de ahogyan mindenki, ő is vágyik rá. Talán néhány nap városi lét után javulni fog a kommunikációs készsége, de egyenlőre bizonytalan még a saját szavaiban is. Svír beszéde leköti, de tekintetével továbbra is az asztalokat fürkészi. A rendelés ideje alatt sem enged fel jobban, a nőt méricskéli, szegény Averil nem is gondol rá, hogy értelmetlenül. *
- Mióta él Artheniorban?
3470. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-25 18:49:40
Üzenet elküldve: 2022-07-25 18:49:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*A fogadóban otthon érzi magát, számtalanszor járt már itt. Hol csak egy-egy ital fogyott, hol egy egész lakoma, pár ízben pedig az éjszakát is a Pegazusban töltötte. Most csak az ebédet tervezi itt elkölteni, mivel a tivornyázáshoz még korán van, este pedig máshol is álomra tudja hajtani a fejét.*
~Szállást is ígértem, akkor ágyat is kell találni Averilnek. Elvégre nem posztolhat egész éjjel az ágyam végében. ~
*Segítséget vett fel, de máris újabb gondok nyomják. Hiába, a fontos embereknek sok a felelőssége, fel kell nőnie a feladathoz. Averil meglepett visszakérdezésén jót derül.*
~Jó is lenne!~
– Egyelőre nem. Pedig úgy az igazi, ha főznek az emberre. Amikor Kalácsfalva ügyeit intéztem, akkor szinte versenyeztek a falusi asszonyságot, hogy melyik főzzön rám. De ugyebár ez nem csak a tehetősek kiváltsága, sok embernek a felesége a szakácsa. *Itt megszakítja az eszmefuttatást, mert eszébe jut, hogy enni vannak itt, nem szövegelni. Röviden átgondolja a lehetőségeket, aztán magukhoz inti a felszolgálót. A pulthoz már csak nem fog odamenni, ha kísérettel van.*
– Sokan eltűntek, az való igaz. Több nagy kúria is lakhatatlanná vált a katasztrófa során, a gyengébb épületek pedig még annyira sem úszták meg. Aztán a hangulat sem a gazdagoknak kedvezett, néhányaknak csúnyán megjárták menekülés közben. De ezt csak hallomásból tudom, akkor éppen a városon kívül voltam, szerencsére. A Sayqueves és a Dwirinthalen kúriák viszont még úgy tudom, hogy állnak, még ha nem is lakják őket a családok. Talán mások kezébe kerültek az épületek, ki tudja, nem is érdekel. *Legyint. Ekkor megérkezik a személyzet egy tagja, hogy felvegye a rendelést. Svir rögtön sorolni kezdi, hogy mit kérnek. Két adag Őzragu levest rendel 20 aranyért. Inni Gyümölcslevet kér mindkettejüknek 14 aranyért. *
– Majd kérünk még, ha éhesek maradunk. *fordul újra Averilhez. Amíg elkészül az ebédjük, addig szívesen folytatja a társalgást.*
*A fogadóban otthon érzi magát, számtalanszor járt már itt. Hol csak egy-egy ital fogyott, hol egy egész lakoma, pár ízben pedig az éjszakát is a Pegazusban töltötte. Most csak az ebédet tervezi itt elkölteni, mivel a tivornyázáshoz még korán van, este pedig máshol is álomra tudja hajtani a fejét.*
~Szállást is ígértem, akkor ágyat is kell találni Averilnek. Elvégre nem posztolhat egész éjjel az ágyam végében. ~
*Segítséget vett fel, de máris újabb gondok nyomják. Hiába, a fontos embereknek sok a felelőssége, fel kell nőnie a feladathoz. Averil meglepett visszakérdezésén jót derül.*
~Jó is lenne!~
– Egyelőre nem. Pedig úgy az igazi, ha főznek az emberre. Amikor Kalácsfalva ügyeit intéztem, akkor szinte versenyeztek a falusi asszonyságot, hogy melyik főzzön rám. De ugyebár ez nem csak a tehetősek kiváltsága, sok embernek a felesége a szakácsa. *Itt megszakítja az eszmefuttatást, mert eszébe jut, hogy enni vannak itt, nem szövegelni. Röviden átgondolja a lehetőségeket, aztán magukhoz inti a felszolgálót. A pulthoz már csak nem fog odamenni, ha kísérettel van.*
– Sokan eltűntek, az való igaz. Több nagy kúria is lakhatatlanná vált a katasztrófa során, a gyengébb épületek pedig még annyira sem úszták meg. Aztán a hangulat sem a gazdagoknak kedvezett, néhányaknak csúnyán megjárták menekülés közben. De ezt csak hallomásból tudom, akkor éppen a városon kívül voltam, szerencsére. A Sayqueves és a Dwirinthalen kúriák viszont még úgy tudom, hogy állnak, még ha nem is lakják őket a családok. Talán mások kezébe kerültek az épületek, ki tudja, nem is érdekel. *Legyint. Ekkor megérkezik a személyzet egy tagja, hogy felvegye a rendelést. Svir rögtön sorolni kezdi, hogy mit kérnek. Két adag Őzragu levest rendel 20 aranyért.
Inni Gyümölcslevet kér mindkettejüknek 14 aranyért. *– Majd kérünk még, ha éhesek maradunk. *fordul újra Averilhez. Amíg elkészül az ebédjük, addig szívesen folytatja a társalgást.*
3469. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-24 18:22:33
Üzenet elküldve: 2022-07-24 18:22:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* A fogadó a természetes hatását hozza, alkohol szag és a kihagyhatatlan részeges alakok. Még egy rejtélyes alakot sem látni, csak az általános vevő közeg jelent meg az ivóban. ~ Pedig itt azt mondják, hogy minden faj és népség megtalálható. ~ Elgondolkozik egy pillanatot rajta, de szemével folyamatosan a többieket fürkészi. Amint a megbízója helyet foglal a mellette levő székre leteszi magát. ~ Nincs értelme mellette állni, azzal csak még jobban magunkra hívjuk a figyelmet. ~ Averil továbbra is egyik kezét a fegyver markolatán tartja, de nem feltűnősködik. A megbízója is láthatja, hogy csak azért foglalt helyet, hogy ne mindenki őket nézze. ~ Gazdagnak soha nem jó mutatkozni, csak gyűlnének a pénzéhes mocskok. ~ *
- Szakácsot is tervez felvenni?
* Kapja fel rá a fejét, Averilnek eszébe se jut, hogy talán viccnek szánta a másik fél. Sajnos mindent túlságosan komolyan vesz a lány. A kérdés hallatán újra Svírre néz. ~ Talán nem csak egy napra bíz meg? Lehet, hogy szerencsém lesz? ~ *
- Bármilyen meleg étel jó, és egy pohár víz. Nem vagyok válogatós.
* Rántja meg a vállát, de valahol mélyen elégedettség tölti el. Nem olyan régen még aggodalommal nézett a nap felé, de szerencséjére kvártélyt, és még fizetséget is kap egy szimpla őrszolgálatért, ennél jobban nem is alakulhatott volna számára a nap. *
- Úgy hallottam, hogy a nemesi családok nagy része eltűnt a városból, és csak azok maradtak itt akik a lázadást segítették.
* Svír számára ilyen téren bizonytalan, nem tudja, hogy kereskedő vagy éppen régi nemesi család sarja. ~ Ahogy jobban megnézem inkább, csak egy szerencsés kalandor. ~ *
* A fogadó a természetes hatását hozza, alkohol szag és a kihagyhatatlan részeges alakok. Még egy rejtélyes alakot sem látni, csak az általános vevő közeg jelent meg az ivóban. ~ Pedig itt azt mondják, hogy minden faj és népség megtalálható. ~ Elgondolkozik egy pillanatot rajta, de szemével folyamatosan a többieket fürkészi. Amint a megbízója helyet foglal a mellette levő székre leteszi magát. ~ Nincs értelme mellette állni, azzal csak még jobban magunkra hívjuk a figyelmet. ~ Averil továbbra is egyik kezét a fegyver markolatán tartja, de nem feltűnősködik. A megbízója is láthatja, hogy csak azért foglalt helyet, hogy ne mindenki őket nézze. ~ Gazdagnak soha nem jó mutatkozni, csak gyűlnének a pénzéhes mocskok. ~ *
- Szakácsot is tervez felvenni?
* Kapja fel rá a fejét, Averilnek eszébe se jut, hogy talán viccnek szánta a másik fél. Sajnos mindent túlságosan komolyan vesz a lány. A kérdés hallatán újra Svírre néz. ~ Talán nem csak egy napra bíz meg? Lehet, hogy szerencsém lesz? ~ *
- Bármilyen meleg étel jó, és egy pohár víz. Nem vagyok válogatós.
* Rántja meg a vállát, de valahol mélyen elégedettség tölti el. Nem olyan régen még aggodalommal nézett a nap felé, de szerencséjére kvártélyt, és még fizetséget is kap egy szimpla őrszolgálatért, ennél jobban nem is alakulhatott volna számára a nap. *
- Úgy hallottam, hogy a nemesi családok nagy része eltűnt a városból, és csak azok maradtak itt akik a lázadást segítették.
* Svír számára ilyen téren bizonytalan, nem tudja, hogy kereskedő vagy éppen régi nemesi család sarja. ~ Ahogy jobban megnézem inkább, csak egy szerencsés kalandor. ~ *
3468. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-24 16:29:43
Üzenet elküldve: 2022-07-24 16:29:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*A fogadó előtt, az ajtótól félrehúzódva várja meg, hogy a testőre ellenőrizze a benti viszonyokat. Számtalanszor hallotta már a tanácsot, hogy kocsmaajtón nem tanácsos elsőként benyitni, mert ki tudja, hogy mi vagy ki repül majd éppen a bejárat felé. Amióta a Kikötőben balta repült válaszul a kopogására, azóta pedig különösen elővigyázatos és komolyan veszi a fenti intelmet. A Pegazust éppenséggel tisztességes helynek ismeri, ahol ritkán fordul elő komoly balhé, de gyakorolniuk itt is lehet. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy bent tiszta a levegő – tiszta szesz –, úgyhogy Averil jelzésére követi a fegyverest a fogadóba. Elégedetten látja, hogy testőre a helyválasztásról is gondoskodik. Eggyel kevesebb dolog, ami miatt neki kell fáradnia.*
– Szerintem is, jó választás. *Helyeslően biccent, aztán elfoglalja a neki kiutalt széket. Íját az egyik üresen maradó széknek támasztja, a tarisznyáját pedig a székre teszi, a kalapját viszont egyelőre nem veszi le.*
– Együnk, igyunk. Itt jobban főznek, mint otthon, ugyanis szakácsot még nem vettem fel. Mit kérsz Averil? *kérdi a nő felé fordulva. Szeretné minél előbb elrendezni az ebédjüket, hogy utána visszatérhessenek a félbehagyott társalgáshoz.*
*A fogadó előtt, az ajtótól félrehúzódva várja meg, hogy a testőre ellenőrizze a benti viszonyokat. Számtalanszor hallotta már a tanácsot, hogy kocsmaajtón nem tanácsos elsőként benyitni, mert ki tudja, hogy mi vagy ki repül majd éppen a bejárat felé. Amióta a Kikötőben balta repült válaszul a kopogására, azóta pedig különösen elővigyázatos és komolyan veszi a fenti intelmet. A Pegazust éppenséggel tisztességes helynek ismeri, ahol ritkán fordul elő komoly balhé, de gyakorolniuk itt is lehet. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy bent tiszta a levegő – tiszta szesz –, úgyhogy Averil jelzésére követi a fegyverest a fogadóba. Elégedetten látja, hogy testőre a helyválasztásról is gondoskodik. Eggyel kevesebb dolog, ami miatt neki kell fáradnia.*
– Szerintem is, jó választás. *Helyeslően biccent, aztán elfoglalja a neki kiutalt széket. Íját az egyik üresen maradó széknek támasztja, a tarisznyáját pedig a székre teszi, a kalapját viszont egyelőre nem veszi le.*
– Együnk, igyunk. Itt jobban főznek, mint otthon, ugyanis szakácsot még nem vettem fel. Mit kérsz Averil? *kérdi a nő felé fordulva. Szeretné minél előbb elrendezni az ebédjüket, hogy utána visszatérhessenek a félbehagyott társalgáshoz.*
3467. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-23 18:43:06
Üzenet elküldve: 2022-07-23 18:43:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
*Alapvetően nem kívánta felhívni magára a figyelmet. Így is cselekszik, nem szeretne nagy felhajtást kelteni. De meg kell kockáztatnia, hogy felismerik, és pletyka indul róla a városban. Kényelmeseb a földre száll a fogadó előtt, és eloszlatja magáról a varázslatokat, így ismét két lábon, láthatóan nyit be a fogadóba.
Öörömmel látja, hogy a jól megszokott fogadó majdnem semmit nem változott. Úgy dönt, hogy egyelőre nem szólít meg senkit. Inkább vásárol magának valamit italt és étket, és az egyik asztalnál helyet foglal, hogy gondolataiba mélyedjen, hogyan tovább. Egy Tea mindig jól jön. Ezért 3 aranyat fizet. ÉS mivel az utazással idő is eltelt, egy tál Főtt ételt is rendel magának, ami 9 aranyba fáj. Miután kiszolgálták, a két rendeléssel, ahogy azt eltervezte, egy asztalnál foglal helyet. Kényelmesen nekiáll az étkének, igyekszik hamar elfogyasztani, majd a teát kortyolgatva mereng. Körbenéz a fogadóban, hátha talál valakit, akit ismer, és meg tudja szólítani. Vagy valaki, aki őt ismeri, és megszólítja. Arra jut, hogy egy ideig elidőzik itt, hátha történik valami. Ha semmi, akkor a következő célpontja a mágustorony lesz. Annyira nem telt sok időbe a varázslattal bejárnia a vidéket, így még kényelmesen nappal van, de a fogadóban akár rá is esteledhet. Csupán kivár, igyekszik befogadni mindazt, amit lát és hall. Hátha valami információhoz jut. Ha nem, akkor pedig irány a mágustorony ugye. ~Remélem az még áll és Abogr mester jól van. Ő biztos el tudná mondani, mi történhetett itt.~*
*Alapvetően nem kívánta felhívni magára a figyelmet. Így is cselekszik, nem szeretne nagy felhajtást kelteni. De meg kell kockáztatnia, hogy felismerik, és pletyka indul róla a városban. Kényelmeseb a földre száll a fogadó előtt, és eloszlatja magáról a varázslatokat, így ismét két lábon, láthatóan nyit be a fogadóba.
Öörömmel látja, hogy a jól megszokott fogadó majdnem semmit nem változott. Úgy dönt, hogy egyelőre nem szólít meg senkit. Inkább vásárol magának valamit italt és étket, és az egyik asztalnál helyet foglal, hogy gondolataiba mélyedjen, hogyan tovább. Egy Tea mindig jól jön. Ezért 3 aranyat fizet.
ÉS mivel az utazással idő is eltelt, egy tál Főtt ételt is rendel magának, ami 9 aranyba fáj. Miután kiszolgálták, a két rendeléssel, ahogy azt eltervezte, egy asztalnál foglal helyet. Kényelmesen nekiáll az étkének, igyekszik hamar elfogyasztani, majd a teát kortyolgatva mereng. Körbenéz a fogadóban, hátha talál valakit, akit ismer, és meg tudja szólítani. Vagy valaki, aki őt ismeri, és megszólítja. Arra jut, hogy egy ideig elidőzik itt, hátha történik valami. Ha semmi, akkor a következő célpontja a mágustorony lesz. Annyira nem telt sok időbe a varázslattal bejárnia a vidéket, így még kényelmesen nappal van, de a fogadóban akár rá is esteledhet. Csupán kivár, igyekszik befogadni mindazt, amit lát és hall. Hátha valami információhoz jut. Ha nem, akkor pedig irány a mágustorony ugye. ~Remélem az még áll és Abogr mester jól van. Ő biztos el tudná mondani, mi történhetett itt.~*
3466. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-22 12:11:51
Üzenet elküldve: 2022-07-22 12:11:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A mai napot a szokásos mókuskeréken kívül szeretné tölteni. Mi lenne jobb kezdet, mint egy kiadós reggeli a Pegazusban? Keres egy üres asztalt, lehetőség szerint az ablakoknál. Társaság nélkül érkezett, úgyhogy nézelődéssel üti el az időt, amíg elkészül a Rántotta, amelyért 5 aranyat fizet, és megérkezik a bögre Tej, ami további 4 aranyába kerül. Várakozás közben még egyszer, századszorra is, végiggondolja mi minden történt vele egyetlen nap alatt. Az ablakon beszűrődő napsugarak azonban egész másra helyezik hangsúlyt. Az éjszakai kaland, amiben kishíján ott hagyta a fogát, sokkal távolabbinak tűnik, mint az azelőtti találkozása a furcsa óriással. Mégis, a maga módján mindkettő fordulópontot jelent az életében.*
~ Furcsa fintora a sorsnak, hogy egy nap alatt ekkorát változhat a világ. ~
*Reggeli után még üldögél egy darabig az üres tányér felett. Figyeli a személyzet munkáját, a beszállingózó vendégeket. Végül megszületik a döntés: ma meglátogatja a Tisztást az erdő szélén.*
*A mai napot a szokásos mókuskeréken kívül szeretné tölteni. Mi lenne jobb kezdet, mint egy kiadós reggeli a Pegazusban? Keres egy üres asztalt, lehetőség szerint az ablakoknál. Társaság nélkül érkezett, úgyhogy nézelődéssel üti el az időt, amíg elkészül a Rántotta, amelyért 5 aranyat fizet,
és megérkezik a bögre Tej, ami további 4 aranyába kerül. Várakozás közben még egyszer, századszorra is, végiggondolja mi minden történt vele egyetlen nap alatt. Az ablakon beszűrődő napsugarak azonban egész másra helyezik hangsúlyt. Az éjszakai kaland, amiben kishíján ott hagyta a fogát, sokkal távolabbinak tűnik, mint az azelőtti találkozása a furcsa óriással. Mégis, a maga módján mindkettő fordulópontot jelent az életében.*~ Furcsa fintora a sorsnak, hogy egy nap alatt ekkorát változhat a világ. ~
*Reggeli után még üldögél egy darabig az üres tányér felett. Figyeli a személyzet munkáját, a beszállingózó vendégeket. Végül megszületik a döntés: ma meglátogatja a Tisztást az erdő szélén.*
3465. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-19 16:14:43
Üzenet elküldve: 2022-07-19 16:14:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
- Még csak az hiányozna *grimaszol, mintha borzasztóbbat elképzelni sem tudna, noha zöldjei továbbra is régen látott vígsággal csillognak* - Épp elég bajom van veled így is.
*A házasság ősi intézménye valahogy sohasem hozta lázba Dayaneert. Sőt, mindig is valami végtelenül terhes köteléknek látta, amely helyhez és emberhez láncol halálig. Szerencsésnek érzi magát, amiért megannyi nőtársával ellentétben maga dönthet a sorsáról, ráadásul anélkül, hogy ezt bárki is a szemére hányná. Persze, ha egészen őszinte akarna lenni magához - ilyen ostobaságra pedig ugyebár sohasem vetemedne- egy-két elgyengült pillanatában azért megfordult a fejében. Nem túl komolyan, csak amolyan kislányos ábrándként villant fel halványan majd rögvest el is hessegette a wegtoreniekre oly jellemző szabadságvágy. Az a szabadságvágy, amely most olyan átkozottul könnyen oldódni látszik egy kis időre a gyengéd csókok édes csapdájába esve.*
- Minden bizonnyal *duruzsolja halkan, kissé gúnyolódva egyetértését egy pimasz mosoly kíséretében, aztán már nyújtózik is az újabb csókok után, amíg Nolen véget nem vet a pillanatnak műsóhajával. Kelletlenül mozdul hát az ágyról egy durcás kisgyerek ábrázatát öltve, noha az ígéretre ismét hamar virgoncan kunkorodik szája sarka. Mosolya csak szélesebbre nyúlik ahogy a szavakat hallgatva felidézi az együtt töltött éjszaka mozzanatait, kivételesen átsuhanva az aggasztó lázálmok mérgesítő ténye felett.*
- Nahát Kapitány, maga egy igazi úriember *hiteltelen színészi játékkal rebegteti meg szempilláit ártatlanul a kikötői felé, mielőtt felsegítené az ágyból és segítőkészen öltöztetni kezdené. Ráérősen áll neki összegombolni a férfi ingét, közben ujjai néha elkalandozva simítanak végig lágyan a foltokkal tarkított bőrön, s észre sem veszi, de el is lopja dolga végeztével azt a kis távolságot kettejük között. Hirtelen felbukkanó buja képzeteibe merülve harap alsó ajkába, miközben a tengerész száját fürkészi, de érezhetően nem figyel a szavakra. Legalább is egy ideig. A múlt húrjainak rút pengetése sietve ki is zökkenti, de ügyesen elfojtja az érzéseit a felemlítésre.*
- Kedvelt? *kérdez vissza leheletnyi meglepettséggel hangjában* - Akkor meg kell hagyni, igencsak jól titkolta.
*Jól tudja, hogy veszélyes vizekre evez, ha belemászik ezekbe a dolgokba, de az istenekre is, nem kerülgethetik örökké a témát!
A gyanúsítgatásra fel is háborodhatna. Felháborodhatna, szívesen tetszelegne is az ártatlan áldozat szerepében, vagy szítana vitát alattomosan, de ehelyett csak dekoltázsába nyúl, hogy előhalássza szerzeményét. Eszében sincs persze bocsánatot kérni, vagy magyarázkodni, nem is vallana rá, csak a viharszürke tekintetbe fúrva sajátját gyűri a férfi nadrágjába azt a bizonyos erszényt. *
- Milyen csúnya feltételezés *suttogja még az ajkaira egy aprócska csók elé, mielőtt az ajtó felé fordulva tenne pár lépést* - Gyerünk Velasco'rra, mintha élnél!
- Még csak az hiányozna *grimaszol, mintha borzasztóbbat elképzelni sem tudna, noha zöldjei továbbra is régen látott vígsággal csillognak* - Épp elég bajom van veled így is.
*A házasság ősi intézménye valahogy sohasem hozta lázba Dayaneert. Sőt, mindig is valami végtelenül terhes köteléknek látta, amely helyhez és emberhez láncol halálig. Szerencsésnek érzi magát, amiért megannyi nőtársával ellentétben maga dönthet a sorsáról, ráadásul anélkül, hogy ezt bárki is a szemére hányná. Persze, ha egészen őszinte akarna lenni magához - ilyen ostobaságra pedig ugyebár sohasem vetemedne- egy-két elgyengült pillanatában azért megfordult a fejében. Nem túl komolyan, csak amolyan kislányos ábrándként villant fel halványan majd rögvest el is hessegette a wegtoreniekre oly jellemző szabadságvágy. Az a szabadságvágy, amely most olyan átkozottul könnyen oldódni látszik egy kis időre a gyengéd csókok édes csapdájába esve.*
- Minden bizonnyal *duruzsolja halkan, kissé gúnyolódva egyetértését egy pimasz mosoly kíséretében, aztán már nyújtózik is az újabb csókok után, amíg Nolen véget nem vet a pillanatnak műsóhajával. Kelletlenül mozdul hát az ágyról egy durcás kisgyerek ábrázatát öltve, noha az ígéretre ismét hamar virgoncan kunkorodik szája sarka. Mosolya csak szélesebbre nyúlik ahogy a szavakat hallgatva felidézi az együtt töltött éjszaka mozzanatait, kivételesen átsuhanva az aggasztó lázálmok mérgesítő ténye felett.*
- Nahát Kapitány, maga egy igazi úriember *hiteltelen színészi játékkal rebegteti meg szempilláit ártatlanul a kikötői felé, mielőtt felsegítené az ágyból és segítőkészen öltöztetni kezdené. Ráérősen áll neki összegombolni a férfi ingét, közben ujjai néha elkalandozva simítanak végig lágyan a foltokkal tarkított bőrön, s észre sem veszi, de el is lopja dolga végeztével azt a kis távolságot kettejük között. Hirtelen felbukkanó buja képzeteibe merülve harap alsó ajkába, miközben a tengerész száját fürkészi, de érezhetően nem figyel a szavakra. Legalább is egy ideig. A múlt húrjainak rút pengetése sietve ki is zökkenti, de ügyesen elfojtja az érzéseit a felemlítésre.*
- Kedvelt? *kérdez vissza leheletnyi meglepettséggel hangjában* - Akkor meg kell hagyni, igencsak jól titkolta.
*Jól tudja, hogy veszélyes vizekre evez, ha belemászik ezekbe a dolgokba, de az istenekre is, nem kerülgethetik örökké a témát!
A gyanúsítgatásra fel is háborodhatna. Felháborodhatna, szívesen tetszelegne is az ártatlan áldozat szerepében, vagy szítana vitát alattomosan, de ehelyett csak dekoltázsába nyúl, hogy előhalássza szerzeményét. Eszében sincs persze bocsánatot kérni, vagy magyarázkodni, nem is vallana rá, csak a viharszürke tekintetbe fúrva sajátját gyűri a férfi nadrágjába azt a bizonyos erszényt. *
- Milyen csúnya feltételezés *suttogja még az ajkaira egy aprócska csók elé, mielőtt az ajtó felé fordulva tenne pár lépést* - Gyerünk Velasco'rra, mintha élnél!
3464. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-17 10:44:31
Üzenet elküldve: 2022-07-17 10:44:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Fürdőház//
*Arra, hogy a férfi kijavítja csak a fejét csóválva somolyog az orra alatt. Noha való igaz, hogy ő maga is úgy képzeli el, hogy a kalandorok szándékosan rohannak a veszedelembe, hogy izgalmassá tegyék az életüket, Mordokhai esetében és a hallott történeteinek fényében nem igazán tud ettől elvonatkoztatni. Ezek után pedig nem ő lenne, ha nem akarna a kákán is csomót találni.*
- Kalandor, vándor, világjáró... *Legyinti is le a férfit egy apró vállrándítás kíséretében.* Ne akadékoskodj, szinte ugyan az az összes. Felhagy az addigi életével, hogy beleugorjon az ismeretlenbe, vállalva azt, hogy az út tele lehet bajjal és veszedelemmel. Talán a különbség csak annyi, hogy az előbbi ezzel tisztában van és reméli, hogy összefut vele, míg a többiek igyekeznek elkerülni több-kevesebb sikerrel. Legyen igazad te vándorok vándora, viszont akkor nem vagy valami sikeres világjáró.
*Huncut mosollyal húzza össze a szemeit, ahogy finoman megböki az orrát. Nem győzi elégszer emlegetni, hol csak magának, hol a férfi tudtára is adva, hogy ő ennek annyira nem szakértője, mint a tehenészlány az életelixír kikeverésének. Az ő kalandja megvolt gyermekkorában, mára pedig már tett arról, hogy ne nagyon kelljen attól félnie, hogy melyik fa mögött, milyen barlangban bujkálnak a félelmetesebbnél félelmetesebb gonoszok.*
- Tudod nehéz egy olyannak kiszűrni a különbséget, akinek a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az erszényében az arany elég lesz e még az esti borhoz, mert, ha nem akkor megint menni kell Esyma nénihez megnyírni a démoni kecskéjének a fenekén a szőrt.
*Igyekszik teljes mértékben komoly arcot vágni a dologhoz, még akkor is, ha eme példája igen komolytalanul hangzik. Pedig az a kecske aztán tényleg nem egyszerű, de a néne kezeiben szinte kezes bárány. Vagyis kecske. De amint az öreglány kimegy a piacra és a leány kettesben marad a legelésző állattal a dolgok kifordulnak. Meg merne esküdni rá, hogy a múltkor is vérben forogtak a szemei.*
- Látod, azért itt a békés városban is van látnivaló. Ha más nem, hát a démoni kecske.
*Neveti már el magát, mert akárhogy is, de annyira mókás az egész, legalábbis amikor már túl van a gondozásán. Amikor próbálja bekeríteni, hogy minél kevesebb sérüléssel végezze, az annyira nem vicces. Futólag le is sandít jobb lábának vádlija felé, ahol a múltkor sikeresen bele is harapott. Hatokon keresztül kenegette minden felírt kenőccsel, hogy ne legyen baja.*
- Gyerekkoromban egy öreg mesélt egy történetet. Az ő gyerekkorában volt egy falu bolondja, akit megcsípett egy pók. Onnantól meg volt győződve róla, hogy birtokolja az erejét. Felkapaszkodott a házakra, a tetőkön futkosott, meg bizonygatta, hogy hálót tud szőni, csak mindig pont a nagy bemutatókra fogyott ki belőle. Aztán egyik nap rosszul lépett, leesett a tetőről és a nyakát szegte. *Forgatja meg vigyorogva a szemeit, majd ahogy ismét eszébe jut a harapás el is fehéredve nyílnak tágra a szemei.* Én nem akarom a hátralevő életemet legelészéssel tölteni és könyörögni azért, hogy valaki végre fejjen meg.
*Kap is oda a harapás halovány nyomához, majd rögtön nyomban el is neveti magát, ahogy visszabújik a férfi karjai közé. A szemeit lehunyva élvezi még a békét és a csendet, de a magabiztos szavakra újfent kipattannak a szemei. Nem akarja elrontani az egész estét azzal, hogy ő nem olyan biztos benne, hogy a bekövetkező búcsújuk után még valaha is látja a férfit. Soha senkit nem látott úgy igazán újra. Bár soha senkivel nem érezte magát ennyire szabadnak, még ennyire senki mellett nem akart tartozni valahová. Mordokhaiban eddig mindent megtalált, ami úgy érzi, hogy boldoggá teheti, aki miatt ő is azon akar lenni, hogy boldoggá tegye a másikat. A férfi mellett nem zavarja, ha elkomorodik vagy éppen bohókás hangulatát készül kiélni és ezt viszonzásul is kapja. Mint éppen most is, mikor az egyik pillanatban békésen pihen a hűlő vízben, a másikban pedig már a férfi karja között pördül meg a levegőben. Ahogy visszaereszkednek és jön az újabb megjegyzés csak kuncogva fogja két tenyerébe a férfi arcát, viszonozva minden egyes csókot.*
- Csak magadat szidhatod érte. Ez a te érdemed.
*Vigyorog bele az utolsó csókba, mielőtt eleresztené a másikat, hogy azután kelletlenül elhúzódva álljon fel lassan a vízből.*
- Na kedveském, úgy hiszem elég tiszták és pihentek vagyunk. A víz miatt meg mindjárt éhen veszek.
*Ingatja meg a fejét, majd egy röpke tétovázás után megfordul, hogy óvatosan kiléphessen a kádból. Szíve szerint örökre itt maradna, vagy legalábbis addig, amíg szét nem mállik a vízben, de nem ez adatott meg neki. Az ujjai már amúgy is úgy néznek ki, mint tíz szem mazsola, ami ismét csak az evést, meg természetesen a bort juttatja eszébe. Szóval szívesen beiktatna egy késői vacsorát is. A durva anyagot lassan maga köré tekeri, kiigazítja alóla vizes tincseit, majd ismét a férfi felé fordul.*
- Na pattanj bolha. Aki előbb kiér az rendel. Aztán eldöntheted, hogy végre szeretnél e egyet aludni vagy van e valami utolsó programod az estére.
*Adja is ki a parancsot, ami mellé olyan arcot is vág, mint egy igazi hajcsár vezér. Azután már csak mosolyogva indul ki a dézsa mellől egyenesen az öltöző felé, hogy hamar túlessen az öltözködésen. Szokásához híven a törölközés nála felületes, így azzal meggyűlik a baja, hogy a nadrágjába visszaszuszakolja magát.*
//Fürdőház//
*Arra, hogy a férfi kijavítja csak a fejét csóválva somolyog az orra alatt. Noha való igaz, hogy ő maga is úgy képzeli el, hogy a kalandorok szándékosan rohannak a veszedelembe, hogy izgalmassá tegyék az életüket, Mordokhai esetében és a hallott történeteinek fényében nem igazán tud ettől elvonatkoztatni. Ezek után pedig nem ő lenne, ha nem akarna a kákán is csomót találni.*
- Kalandor, vándor, világjáró... *Legyinti is le a férfit egy apró vállrándítás kíséretében.* Ne akadékoskodj, szinte ugyan az az összes. Felhagy az addigi életével, hogy beleugorjon az ismeretlenbe, vállalva azt, hogy az út tele lehet bajjal és veszedelemmel. Talán a különbség csak annyi, hogy az előbbi ezzel tisztában van és reméli, hogy összefut vele, míg a többiek igyekeznek elkerülni több-kevesebb sikerrel. Legyen igazad te vándorok vándora, viszont akkor nem vagy valami sikeres világjáró.
*Huncut mosollyal húzza össze a szemeit, ahogy finoman megböki az orrát. Nem győzi elégszer emlegetni, hol csak magának, hol a férfi tudtára is adva, hogy ő ennek annyira nem szakértője, mint a tehenészlány az életelixír kikeverésének. Az ő kalandja megvolt gyermekkorában, mára pedig már tett arról, hogy ne nagyon kelljen attól félnie, hogy melyik fa mögött, milyen barlangban bujkálnak a félelmetesebbnél félelmetesebb gonoszok.*
- Tudod nehéz egy olyannak kiszűrni a különbséget, akinek a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az erszényében az arany elég lesz e még az esti borhoz, mert, ha nem akkor megint menni kell Esyma nénihez megnyírni a démoni kecskéjének a fenekén a szőrt.
*Igyekszik teljes mértékben komoly arcot vágni a dologhoz, még akkor is, ha eme példája igen komolytalanul hangzik. Pedig az a kecske aztán tényleg nem egyszerű, de a néne kezeiben szinte kezes bárány. Vagyis kecske. De amint az öreglány kimegy a piacra és a leány kettesben marad a legelésző állattal a dolgok kifordulnak. Meg merne esküdni rá, hogy a múltkor is vérben forogtak a szemei.*
- Látod, azért itt a békés városban is van látnivaló. Ha más nem, hát a démoni kecske.
*Neveti már el magát, mert akárhogy is, de annyira mókás az egész, legalábbis amikor már túl van a gondozásán. Amikor próbálja bekeríteni, hogy minél kevesebb sérüléssel végezze, az annyira nem vicces. Futólag le is sandít jobb lábának vádlija felé, ahol a múltkor sikeresen bele is harapott. Hatokon keresztül kenegette minden felírt kenőccsel, hogy ne legyen baja.*
- Gyerekkoromban egy öreg mesélt egy történetet. Az ő gyerekkorában volt egy falu bolondja, akit megcsípett egy pók. Onnantól meg volt győződve róla, hogy birtokolja az erejét. Felkapaszkodott a házakra, a tetőkön futkosott, meg bizonygatta, hogy hálót tud szőni, csak mindig pont a nagy bemutatókra fogyott ki belőle. Aztán egyik nap rosszul lépett, leesett a tetőről és a nyakát szegte. *Forgatja meg vigyorogva a szemeit, majd ahogy ismét eszébe jut a harapás el is fehéredve nyílnak tágra a szemei.* Én nem akarom a hátralevő életemet legelészéssel tölteni és könyörögni azért, hogy valaki végre fejjen meg.
*Kap is oda a harapás halovány nyomához, majd rögtön nyomban el is neveti magát, ahogy visszabújik a férfi karjai közé. A szemeit lehunyva élvezi még a békét és a csendet, de a magabiztos szavakra újfent kipattannak a szemei. Nem akarja elrontani az egész estét azzal, hogy ő nem olyan biztos benne, hogy a bekövetkező búcsújuk után még valaha is látja a férfit. Soha senkit nem látott úgy igazán újra. Bár soha senkivel nem érezte magát ennyire szabadnak, még ennyire senki mellett nem akart tartozni valahová. Mordokhaiban eddig mindent megtalált, ami úgy érzi, hogy boldoggá teheti, aki miatt ő is azon akar lenni, hogy boldoggá tegye a másikat. A férfi mellett nem zavarja, ha elkomorodik vagy éppen bohókás hangulatát készül kiélni és ezt viszonzásul is kapja. Mint éppen most is, mikor az egyik pillanatban békésen pihen a hűlő vízben, a másikban pedig már a férfi karja között pördül meg a levegőben. Ahogy visszaereszkednek és jön az újabb megjegyzés csak kuncogva fogja két tenyerébe a férfi arcát, viszonozva minden egyes csókot.*
- Csak magadat szidhatod érte. Ez a te érdemed.
*Vigyorog bele az utolsó csókba, mielőtt eleresztené a másikat, hogy azután kelletlenül elhúzódva álljon fel lassan a vízből.*
- Na kedveském, úgy hiszem elég tiszták és pihentek vagyunk. A víz miatt meg mindjárt éhen veszek.
*Ingatja meg a fejét, majd egy röpke tétovázás után megfordul, hogy óvatosan kiléphessen a kádból. Szíve szerint örökre itt maradna, vagy legalábbis addig, amíg szét nem mállik a vízben, de nem ez adatott meg neki. Az ujjai már amúgy is úgy néznek ki, mint tíz szem mazsola, ami ismét csak az evést, meg természetesen a bort juttatja eszébe. Szóval szívesen beiktatna egy késői vacsorát is. A durva anyagot lassan maga köré tekeri, kiigazítja alóla vizes tincseit, majd ismét a férfi felé fordul.*
- Na pattanj bolha. Aki előbb kiér az rendel. Aztán eldöntheted, hogy végre szeretnél e egyet aludni vagy van e valami utolsó programod az estére.
*Adja is ki a parancsot, ami mellé olyan arcot is vág, mint egy igazi hajcsár vezér. Azután már csak mosolyogva indul ki a dézsa mellől egyenesen az öltöző felé, hogy hamar túlessen az öltözködésen. Szokásához híven a törölközés nála felületes, így azzal meggyűlik a baja, hogy a nadrágjába visszaszuszakolja magát.*
3463. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-16 20:46:45
Üzenet elküldve: 2022-07-16 20:46:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
*A fejét csóválja a morgás, de ugyanakkor mosolyog. Vannak dolgok, amik nem változnak, ez is egy ilyen apróság. Talán akkor aggódna igazán a mélységiért, ha a társadalmi normák szerinti megszokott módon mondana köszönetet, ám ennyire azért még nem vészes a helyzet. Így a segítség befejeztével a lány is leül a helyére, és nekikezd az étel elfogyasztásának.
A beszélgetés nem várt téma felé fordul, és nem várt módon folytatódik. Nem fog visszatérni a törzshöz, nem fogja meglátogatni a családját. Semmi jó nem sülne ki belőle. Nagyobb része hisz benne, hogy szívesen látnák, ám egy kis részében ott motoszkál benne, hogy jobb esetben falba és távolságba ütközne, rosszabb esetben harag, gyűlölet, megvetés. Ám ha jól is sülne el, csak ideiglenes visszatérés lenne, ami régi sebeket tépne fel és újakat nyitna. Nem, bármennyire is hiányzik neki a családja, nem akarja őket újabb fájdalomnak vagy csalódásnak kitenni. Ahogy bajba sem akarja őket keverni a törzs hiedelmei miatt.*
- Nehezen tudnálak hosszú ideig zsoldosnak elképzelni. *fut át egy mosoly az ajkán, amit hangjából is kiérezni. Nem, Kharasshi büszke és komplikált természetét kevés finnyás, pénzes személy tudná elviselni, bármennyire is kiváló fegyverforgató legyen a sötételf.
A folytatást hallva egy hosszú pillanatnyi mozdulatlan csendet követően bólint megszokásból. A következő pillanatban aztán ráeszmél, hogy bizonyos dolgok viszont változnak és változtak, így nem árt hanggal is jelezni egyetértését.*
- Rendben, nem kérdezek róla. *A nyomasztó emlékek azonban nem eresztik olyan könnyen karmaikkal a kis szobát. A komótos evőtempó lassan megáll, az evőeszköz halkan koppan, ahogy a tányérra teszi, miközben tekintetét Kharasshira emeli. Vonásai kissé megmerevednek és feszültté válnak, miközben egy árnyalatnyival sápadtabbá válik. Az imént fogadta meg, hogy nem kérdez, hát nem kérdez semmit, azonban az ecsetelt lehetséges jövőkép kellőképp felkavarta. Nem tudja, mit mondjon erre. Hogy nem azért megy a mélységivel, hogy megölje? Ez magától értetődő. Kharasshi viszont nem a felesleges drámák híve, ha felhozta ezt... hosszú napoknak néznek elébe. Néhány pillanatig még mozdulatlanul és némán ül, majd a halk neszek alapján beazonosítható, hogy folytatja az evést, noha most már inkább piszkálja csak a falatokat.
Egészen addig, amíg az újabb kérés el nem hangzik. Egy pillanatra ismét megakadnak mozdulatai, ám erre már tud válaszolni.*
- Megteszem, amit tudok. Viszont ahhoz jobb lenne... még most megbeszélni, hogy mit tudsz róla. Vagy bármi nyom, segítség, amin elindulhatok. *teszi hozzá a szokottnál halkabb hangon. Nem szeretné, ha eddig fajulnának a dolgok, de ezek alapján jobb felkészülni a rosszabb kimenetelekre is.*
//Az egyik szobában//
*A fejét csóválja a morgás, de ugyanakkor mosolyog. Vannak dolgok, amik nem változnak, ez is egy ilyen apróság. Talán akkor aggódna igazán a mélységiért, ha a társadalmi normák szerinti megszokott módon mondana köszönetet, ám ennyire azért még nem vészes a helyzet. Így a segítség befejeztével a lány is leül a helyére, és nekikezd az étel elfogyasztásának.
A beszélgetés nem várt téma felé fordul, és nem várt módon folytatódik. Nem fog visszatérni a törzshöz, nem fogja meglátogatni a családját. Semmi jó nem sülne ki belőle. Nagyobb része hisz benne, hogy szívesen látnák, ám egy kis részében ott motoszkál benne, hogy jobb esetben falba és távolságba ütközne, rosszabb esetben harag, gyűlölet, megvetés. Ám ha jól is sülne el, csak ideiglenes visszatérés lenne, ami régi sebeket tépne fel és újakat nyitna. Nem, bármennyire is hiányzik neki a családja, nem akarja őket újabb fájdalomnak vagy csalódásnak kitenni. Ahogy bajba sem akarja őket keverni a törzs hiedelmei miatt.*
- Nehezen tudnálak hosszú ideig zsoldosnak elképzelni. *fut át egy mosoly az ajkán, amit hangjából is kiérezni. Nem, Kharasshi büszke és komplikált természetét kevés finnyás, pénzes személy tudná elviselni, bármennyire is kiváló fegyverforgató legyen a sötételf.
A folytatást hallva egy hosszú pillanatnyi mozdulatlan csendet követően bólint megszokásból. A következő pillanatban aztán ráeszmél, hogy bizonyos dolgok viszont változnak és változtak, így nem árt hanggal is jelezni egyetértését.*
- Rendben, nem kérdezek róla. *A nyomasztó emlékek azonban nem eresztik olyan könnyen karmaikkal a kis szobát. A komótos evőtempó lassan megáll, az evőeszköz halkan koppan, ahogy a tányérra teszi, miközben tekintetét Kharasshira emeli. Vonásai kissé megmerevednek és feszültté válnak, miközben egy árnyalatnyival sápadtabbá válik. Az imént fogadta meg, hogy nem kérdez, hát nem kérdez semmit, azonban az ecsetelt lehetséges jövőkép kellőképp felkavarta. Nem tudja, mit mondjon erre. Hogy nem azért megy a mélységivel, hogy megölje? Ez magától értetődő. Kharasshi viszont nem a felesleges drámák híve, ha felhozta ezt... hosszú napoknak néznek elébe. Néhány pillanatig még mozdulatlanul és némán ül, majd a halk neszek alapján beazonosítható, hogy folytatja az evést, noha most már inkább piszkálja csak a falatokat.
Egészen addig, amíg az újabb kérés el nem hangzik. Egy pillanatra ismét megakadnak mozdulatai, ám erre már tud válaszolni.*
- Megteszem, amit tudok. Viszont ahhoz jobb lenne... még most megbeszélni, hogy mit tudsz róla. Vagy bármi nyom, segítség, amin elindulhatok. *teszi hozzá a szokottnál halkabb hangon. Nem szeretné, ha eddig fajulnának a dolgok, de ezek alapján jobb felkészülni a rosszabb kimenetelekre is.*
3462. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-16 17:44:18
Üzenet elküldve: 2022-07-16 17:44:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Az ilyen pillanatokban hajlamos elhinni, hogy nem halálosak egymásra. Jó volna. Jó volna tudni, hogy a wegtoreni szél nem olyan fordulékony és kiszámíthatatlan, mint amilyennek minden valamirevaló tengerész leírná. Ahogy a nevét búgja, ahogy Kapitánynak nevezi, az bódítóbb, mint a rum, amit emleget.*
- Ó, csak azt ne mondd, hogy el is vettelek, míg lázálmok közt forgolódtam. Pont úgy beszélsz, mint egy feleség! *bök gyanakvón hunyorítva a lányra, mikor az korholni kezdi az ital miatt. Persze nem tart soká. A csók megédesíti az évődést és még a fel-felhorgadó fájdalmat is elcsendesíti.*
- Csak valami wegtoreni boszorkányság lehet az oka *csóválja a fejét. Hiába is próbálná tagadni, hogy Daya közelében a legtöbb gondolata vagy akörül forog, hogy meg tudná fojtani vagy épp addig szerelmeskedne vele, míg bírja lélegzettel.
Újabb csókokat lop, ha már ennyire kínálja magát Dayaneer igéző ajka és azok a félárbocra eresztett sűrű pillák a smaragd tekinteten. A szúrka-piszka persze nem marad abba így sem, de nem is bánja.*
- Haszontalan némber vagy *sóhajt hamiskásan mosolyogva a báránysült kapcsán.* - De az öltözködésben segítened kell. Ígérem, cserébe én legközelebb segítek majd a vetkőzésben. Ne állítsa senki, hogy hálátlan vagyok.
*Hamar kiszúrja, hogy a lány végül csak ráakadt az elrejtett kulcsra. Milyen szerencse, hogy a papirost Jizellye-re bízta még korábban. Hiába, az üzlet az üzlet. Az esze önkéntelenül ment a szíve hibáinak elébe.
Nolen még gyenge, de igyekszik minél összeszedettebbnek mutatkozni. Egy-egy nagyobb mozdulat után azért megfordul a fejében, hogy hagyja magát erőszakkal elvinni mégis valami gyógyítóhoz. Természetesen csak hogy Daya végre hagyja békében az aggodalmaskodásával. De mindenekelőtt ételt akar. Úgy érzi, mintha több napja nem evett volna semmit.*
- De ami azt illeti, én a borjút szeretem. Meg a szárnyasokat. A bárány az öcsém kedvence *mondja.* - Régen kedvelt téged. Talán ezért viselte olyan rosszul, hogy... *Nem akarja túlzottan felkavarni a múlt iszapját, úgyhogy itt abba is hagyja a fejtegetést.*
- Gondolom, az erszényem már nálad van *tapogatja végig a zsebeit rutinszerűen.*
*Az ilyen pillanatokban hajlamos elhinni, hogy nem halálosak egymásra. Jó volna. Jó volna tudni, hogy a wegtoreni szél nem olyan fordulékony és kiszámíthatatlan, mint amilyennek minden valamirevaló tengerész leírná. Ahogy a nevét búgja, ahogy Kapitánynak nevezi, az bódítóbb, mint a rum, amit emleget.*
- Ó, csak azt ne mondd, hogy el is vettelek, míg lázálmok közt forgolódtam. Pont úgy beszélsz, mint egy feleség! *bök gyanakvón hunyorítva a lányra, mikor az korholni kezdi az ital miatt. Persze nem tart soká. A csók megédesíti az évődést és még a fel-felhorgadó fájdalmat is elcsendesíti.*
- Csak valami wegtoreni boszorkányság lehet az oka *csóválja a fejét. Hiába is próbálná tagadni, hogy Daya közelében a legtöbb gondolata vagy akörül forog, hogy meg tudná fojtani vagy épp addig szerelmeskedne vele, míg bírja lélegzettel.
Újabb csókokat lop, ha már ennyire kínálja magát Dayaneer igéző ajka és azok a félárbocra eresztett sűrű pillák a smaragd tekinteten. A szúrka-piszka persze nem marad abba így sem, de nem is bánja.*
- Haszontalan némber vagy *sóhajt hamiskásan mosolyogva a báránysült kapcsán.* - De az öltözködésben segítened kell. Ígérem, cserébe én legközelebb segítek majd a vetkőzésben. Ne állítsa senki, hogy hálátlan vagyok.
*Hamar kiszúrja, hogy a lány végül csak ráakadt az elrejtett kulcsra. Milyen szerencse, hogy a papirost Jizellye-re bízta még korábban. Hiába, az üzlet az üzlet. Az esze önkéntelenül ment a szíve hibáinak elébe.
Nolen még gyenge, de igyekszik minél összeszedettebbnek mutatkozni. Egy-egy nagyobb mozdulat után azért megfordul a fejében, hogy hagyja magát erőszakkal elvinni mégis valami gyógyítóhoz. Természetesen csak hogy Daya végre hagyja békében az aggodalmaskodásával. De mindenekelőtt ételt akar. Úgy érzi, mintha több napja nem evett volna semmit.*
- De ami azt illeti, én a borjút szeretem. Meg a szárnyasokat. A bárány az öcsém kedvence *mondja.* - Régen kedvelt téged. Talán ezért viselte olyan rosszul, hogy... *Nem akarja túlzottan felkavarni a múlt iszapját, úgyhogy itt abba is hagyja a fejtegetést.*
- Gondolom, az erszényem már nálad van *tapogatja végig a zsebeit rutinszerűen.*
3461. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-16 14:11:47
Üzenet elküldve: 2022-07-16 14:11:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Nolen meglepettnek látszik, mikor ridegség mögé bújtatott félsszel, kurtán közli a tényeket. Ettől még a wegtoreni nem lesz kevésbé morcos, valójában mióta megismerte a kikötőit, így vagy úgy, de mindig haragszik rá. Jelen helyzetben azonban mérge oka most elsődlegesen nem a férfi, hanem saját maga. Dühös magára, amiért ennyire aggódott. Dühös, mert könnyűszerrel megkereshette volna a nyamvadt papírost a szobában, és végre először szabad emberként hagyhatta volna el a várost. Dühös, mert maradt, holott tökéletesen tisztában van vele, hogy nem lesz jó vége. Soha semmi jó nem sült még mi abból, mikor összegabalyodtak, mégis figyelmen kívül hagyja a veszélyre figyelmeztető hangokat.*
- Mielőtt olyan telhetetlenül rám vetetted magad. *felel bosszantó egyszerűséggel, mintha magától értetődő volna, bár az a kajánul csillanó viharszürke pillantás csal egy aprócska mosolyt a szája sarkába. A bicskanyitogató férfibüszkeségre azért már látványosan forgatja meg szemeit.*
- Persze, a rum *int is a foltokkal tarkított test felé, mely nyilvánvalóan egy szeszgőzös éjszaka eredménye* - Az eddig is olyan kiválóan bevált. *Megannyi csípős megjegyzés várakozik még a nyelvén, azonban egy kis időre meg is feledkezik róluk, mikor a tengerész magához húzza. Kedve volna ellenkezni, mégis engedelmesen simul mellé.*
- Ejnye Kapitány uram, folyvást csak erkölcstelenségeken jár az esze *csóválja meg fejét rosszallóan, szándékosan félreértve a szavakat, miközben ujjaival eltűri a szőkésbarna tincseket, hogy jobban szemügyre vehesse a cudarul festő vonásokat. Hüvelykje cirógatva szalad végig az élessé vált járomcsonton és állon, időzik el a kellemes ívű ajkakon. A zöld pillantások olyannyira beszédesen fürkészik az arcot, ha látná most kívülről, kijózanodva, minden bizonnyal felképelné magát.*
- Remélem lábra tudsz állni, mert bizony senki sem hoz fel neked báránysültet a szobába *suttogja, műsajnálattal lebiggyesztve ajkait.* - Kénytelen leszel összekaparni magad Velasco'rra.
*Nolen meglepettnek látszik, mikor ridegség mögé bújtatott félsszel, kurtán közli a tényeket. Ettől még a wegtoreni nem lesz kevésbé morcos, valójában mióta megismerte a kikötőit, így vagy úgy, de mindig haragszik rá. Jelen helyzetben azonban mérge oka most elsődlegesen nem a férfi, hanem saját maga. Dühös magára, amiért ennyire aggódott. Dühös, mert könnyűszerrel megkereshette volna a nyamvadt papírost a szobában, és végre először szabad emberként hagyhatta volna el a várost. Dühös, mert maradt, holott tökéletesen tisztában van vele, hogy nem lesz jó vége. Soha semmi jó nem sült még mi abból, mikor összegabalyodtak, mégis figyelmen kívül hagyja a veszélyre figyelmeztető hangokat.*
- Mielőtt olyan telhetetlenül rám vetetted magad. *felel bosszantó egyszerűséggel, mintha magától értetődő volna, bár az a kajánul csillanó viharszürke pillantás csal egy aprócska mosolyt a szája sarkába. A bicskanyitogató férfibüszkeségre azért már látványosan forgatja meg szemeit.*
- Persze, a rum *int is a foltokkal tarkított test felé, mely nyilvánvalóan egy szeszgőzös éjszaka eredménye* - Az eddig is olyan kiválóan bevált. *Megannyi csípős megjegyzés várakozik még a nyelvén, azonban egy kis időre meg is feledkezik róluk, mikor a tengerész magához húzza. Kedve volna ellenkezni, mégis engedelmesen simul mellé.*
- Ejnye Kapitány uram, folyvást csak erkölcstelenségeken jár az esze *csóválja meg fejét rosszallóan, szándékosan félreértve a szavakat, miközben ujjaival eltűri a szőkésbarna tincseket, hogy jobban szemügyre vehesse a cudarul festő vonásokat. Hüvelykje cirógatva szalad végig az élessé vált járomcsonton és állon, időzik el a kellemes ívű ajkakon. A zöld pillantások olyannyira beszédesen fürkészik az arcot, ha látná most kívülről, kijózanodva, minden bizonnyal felképelné magát.*
- Remélem lábra tudsz állni, mert bizony senki sem hoz fel neked báránysültet a szobába *suttogja, műsajnálattal lebiggyesztve ajkait.* - Kénytelen leszel összekaparni magad Velasco'rra.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436