* A szinte mindig derűs arcon egy megenyhült mosoly rajzolódik ki, miközben a másik szavait hallgatja. Nagyon is jól tudja, miről beszél az ork. Ha valaki hát ő igen.*
- Hidd el, tudom, miről beszélsz olyankor érzem csak magam igazán... * Hirtelen nem is találja a megfelelő szót, hiszen a világért nem mondaná, magáról, hogy nyomorék, hiszen ha kell, egymaga is gond nélkül boldogul. Néhány pillanatnyi gondolkodás után, mi arcára is kiül fejezi be a mondatot.*
- kiszolgáltatottnak. *Majd máris derűsebb hangon folytatja, hiszen nem azért ülnek egy asztalnál, hogy kettejük közül bármelyikük őt sajnálja. *
- De ilyesmire szerencsére rég nem volt példa, megvan a magam módszer, hogy elkerüljem. *Mosolyodik el sokat sejtetően, pedig nem is akkora titok a dolog, de még csak nem is nagy szám. Éppen csak sok teát iszik, egy különleges keveréket, melyet Mesterétől ismer.
- Ó akkor gondolom te nem vagy már növésbe, nem úgy, mint én. *Húzza ki magát egy pillanatra jobban, nem mintha eddig kicsit is görnyedten ült volna. Ellenben ez elhangzottak segítik azt a bizonyos elképzelést, sőt, már azt is sejti, hogy asztaltársa idősebb, mint ő. Persze tévedni emberi dolog. *
- Hát nem tudom milyen növesztő szerrel kenegettek kölyök korodban, de valami hasonlónak én is örülnék.* Somolyog a másikra, mintha csak látná annak arcát, gesztusait. S bár valóban nem láthatja, a hangszín, a hanghordozás és hangsúlyok számára még így is sok mindent elárulnak. Ezzel nincs is gondja, hacsak nem egy jó színésszel vagy érzelmeit kiválóan leplező lélekkel hozza össze a sors. Ám ilyesmiről most szó sincs, hiszen egy lovaggal hozta össze útja. A dolog ugyan meglepő, de inkább örömteli, mintsem kétségbeejtő.*
- Tehát Lovag. *S miután szemöldöke tesz egy rövid kirándulást homlokán, ismét csak mosolyogva biccent egyet.*
- Az dicséretes. Ám ha nem veszed tolakodásnak, érdekelne ez a történet, hiszen nem mindennapi, hogy egy ork, már megbocsáss, de lovagnak álljon. Annyi mást hallani.* Csillan érdeklődés a vöröslő szempárban, s nem hiába mindig is szerette a történeteket, az élő szót, hiszen számára a kövek és az írott szó nem adnak túl sok pluszt.*
- Mondd, csak te is olyan lovag vagy, aki csak a nemes hölgyeket hordozza tenyerén, ha úgy hozza a sors, mert elárulom, egy egyszerű kézműves leánya ül veled szemben. * Billenti oldalra fejét egy szerény mosollyal, miközben a feleletre vár, s minden bizonnyal az sem lesz egyszerű, hiszen a másik már most sem tűnik annak. Egy ork Lovag. Olyan lehet, mint egy fehér holló, bár ahhoz sem volt még szerencséje, pontosabban ezt nem tudja.*
- Tehát Grauk. *Ismétli, hogy biztosan megjegyezze, a továbbiakon meg egyenesen felnevet.*
- Akkor inkább nem is mondom milyen variációk jutottak máris az eszembe! *Azt meg, hogy a Nió nem is annyira becézett forma, hiszen ezt kapta születésekor, inkább nem köti a másik orrára. Annyira jóban még nincsenek.*
- Mellesleg ilyesmihez nem kell puha kis állatkának vagy csinos hölgynek lenni, elég néhány furcsa barát is. * Fűzi hozzá a témához a korábbitól kicsit már komolyabb arccal. S azt hogy ő csinos lenne? Láthatólag nem veszi magára. Ahonnan ő jött ott ez mit sem számít, nem is mondta neki soha senki, másfelől nem is tudja, így van-e. Eddigre különben is elérkeznek a rendelés közelébe, és éhsége most valahogy jobban leköti, mint külseje.*
- Annyira azért nem problémás.*Legyint.*
- A legtöbb fogadós fejből tudja mit árul, de főleg, hogy milyen áron. Nekem meg van szám, meg tudom kérdezni.* Más kérdés, hogy kényelmesebb, vagy talán praktikusabb úgy, ha van, aki figyel erre helyette. *
- Rántotta? Nem hangzik rosszul. Legyen. *Bólint. Amúgy sem lenne okos dolog több napos koplalás után, ha hirtelen teleenné magát. *
- Csodálkoznék is, ha egy nyuszival jól laknál. * Harap alsó ajkába.* - Nekem csak egy kanna forró vízre lesz szükségem. * Mondja még, hogy addig sem üljön csendesen, míg a másik böngészi az étlapot.*
- Na, mire jutottál?* Dől kicsit előrébb, mintha csak maga is meg akarná lesni az étlapot, s bár erről szó nincs, épp csak neki is megvannak a maga gesztusai, s ez is csak egy mi az érdeklődését hivatott kifejezni.*