//Minden ami fejfájást okozhat//
*Amint elhagyják a szavak a száját, gyakorlatilag legszívesebben már vissza is szívná őket. Utólag belegondolva meglehetősen meggondolatlan volt a harag szőtte gondolatokat hangosan is kimondania, de a pillanat heve megszállta lelkét, és átütötte azt a bizonyos szűrőt a szíve és a szája között. Vagyis a teste és a szája között, jobban belegondolva. Mivel szíve soha nem vetemedett volna arra, hogy egy kötöttségek nélküli pásztoróra gondolatát éljenezze bármilyen idegennel. Hiszen, Eeyr nevére, tizenhárom év távlatából is még mindig szereti kedvesét. Erősen kétli, hogy ez normális lenne, mégsem tud ellene mit tenni.
Ahogy ezek a gondolatok szétkúsznak egész testén, Dannek bőven van ideje meghökkenni, hátrafordulni egy valószínűleg nem túl kényelmes pózba a ló hátán, és a tarkójánál fogva magához húzni a lányt. A hirtelen mozdulat egy pillanatra visszarántja Tinát a valóságba, és szabályos rémület fut át rajta, ahogy realizálja, milyen közel került arcához a tudós arca. Reagálni, elhúzódni azonban nincs ideje, hiszen a férfi a másodperc tört része alatt száműzi azt a minimális távolságot is kettejük közül, hogy kielégítse vágyait.
A heves csókot először csak egy tiltakozó nyöszörgéssel fogadja, de nem löki el a férfit, csak megragadja annak felkarjait. Szeretne kibontakozni a túl intim közelségből, de Dan lendülete egészen magával sodorja. Lehunyja szemeit, és egy pillanatra - de tényleg csak egy pillanatra - megengedi magának, hogy belevesszen az érzésbe. Hiszen maga a csók vágyteli, érzéki, ragadozó... éppen, amire most szüksége volna. Fogása a tudós felkarjain ellágyul, ahogy a bizsergés átjárja, és már-már azon kapja magát, hogy testével közelebbhúzódik a férfi mellkasához, míg ajkait is megadón nyitja számára.
Aztán, ahogy ez a pillanat elszáll, a hidegzuhany sem várat magára tovább, és az alattomos felismerés, hogy mit is művel, teljesen kijózanítja. A tudós karjait szorító tenyerei ismét megfeszülnek, de ezúttal határozottabban, utasítóbban, miközben megpróbálja eltolni magától a férfit - feltéve, ha amaz még hagyja magát. Amennyiben sikerült elszakítania magát Dan vágykeltő csókjától, azonnal el is engedi annak karjait.*
-Ezt... nem lett volna szabad.
*Igazából kedve volna felképelni a tudóst, de nem tudja teljes szívéből a férfit hibáztatni, hiszen önmaga is erősen sáros a körülmények ilyetén alakulásában. Így a pofon leginkább saját magának járna. Főleg mivel ezzel most akár a munkáját is kockára tehette. Nem tudja, ezek után hogy fog ránézni a másik.*