Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Füves pusztaIngoványos vidék (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2936. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2024-04-14 15:35:07
 ÚJ
>Mai Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A vér kötelez//

*Az, hogy az éjszakát nem ússzák meg, nem tölti el földöntúli örömmel, de legalább kicsit távolabb kerül anyjának képzelt sziluettje. Talán egy fokkal kisebb is lesz a gombóc a torkában, de el nem múlik. Nem mond semmit, csak követi a másikat. Valahogy az útjaikon nem beszélnek állandóan, de nem bánja, ha néha csönd van. Annyit vannak együtt az elmúlt hatokban, hogy nem árt, ha néha csak egymás mellett vannak, nem pedig egymást traktálják. Amiről pedig néha szó esik a nagy útjuk közben, az legalább fontos.*
- Muszáj leszek, mert különben végem. Sőt, még lehet, hogy neked is. *Tudja, hogy hiába ragozná, Nori nem fog félni az anyjától, pedig jobban tenné. De sokat úgy sem lesznek egymás szemei előtt, ő csak a kísérete lesz, beszélgetniük kettesben kell majd. Jó érzés, hogy ott lesz a közelben, tényleg erőt ad az, hogy tudja van mellette valaki. Kicsit kiszámíthatatlan ugyan, de van neki.
Ő is látja az elszürkülő eget, de azt nem gondolta volna, hogy egy ilyen súlyos döntést neki kell meghoznia. Ugyan rengeteget aludt ilyen és hasonló helyeken, mikor Arthenior felé tartott, de ezer év is eltelt azóta. Nemrégen még a rendes ágyban alvás is gondot okozott, mert reggel a hideg szél érintését várta és megijedt, amikor a négy fal békés védelmét kapta helyette. Alig tudta megszokni, hogy nem egy koszos kis szökött rab, most pedig magától viselkedik úgy, mint azok, akik elől menekült.*
- Azt hiszem inkább táborozzunk le valahol. A mocsarak nappal sem biztonságosabbak, de legalább látunk majd valamit. Képzeld, amikor olyan sokáig utaztam Arthenior felé, legtöbbször nem jutott szállás. Gondoltad volna rólam, hogy megúszom minden különösebb megpróbáltatás nélkül? A hideg volt a legrosszabb. Meg, hogy koszos voltam. Én. Koszos.
*Végül kicsit megered a nyelve, amíg nem találnak egy megfelelő helyet arra, hol érheti őket az éjszaka, de hisz magukban. Nem fog történni semmi baj. Ha ketten vannak együtt a világ ellen, vagy épp mellett, nem történhet semmi. Hulljon csak rájuk az éjjel, hogy másnap indulhassanak tovább. *


2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2024-04-14 15:05:33
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//A vér kötelez//

*Úgy tűnik, ma valamiért sikerül úgy forgatnia a szavakat, hogy épp csak annyira idegesítse fel Mai-t, hogy ő ne akadjon ki rá igazán. Kár, hogy maga sem tudja, hogyan csinálja, pedig jó lenne, ha tudatosan táncolna mindig ezen a vékony határon.*
- A szemeid mondjuk tényleg szépek. *Fűz hozzá ennyit mosolyogva Mai egyébként valóban ügyes alakításához. Egész jól haladnak az úton, kár, hogy rossz irányba. Szerencsére Nori időben ráeszmél erre, és még azelőtt korrigálhatja a hibát, mielőtt túl messze kóborolnak eredeti úti céljuktól. Árnyék mondjuk nem kifejezetten élvezi, hogy gazdája össze-vissza rángatja, ez igaz. Ebből a szempontból most Borsnak valóban sokkal jobb dolga van.*
- Egy hatig azért nem tart, de az éjszakát nem ússzuk meg. *Mondja, mikor már kitalálta, hogy melyik a helyes irány, és a szántóföldeket maguk mögött hagyva már a pusztában lovagolnak tovább. A tűző nap miatt most még egészen meleg van, de ahogy leszáll majd az éj, már nem lesz ilyen kellemes. Hamarosan el kell dönteniük, hogy letáboroznak-e valahol, vagy megkockáztatják a haladást éjszaka. Egyik sem kecsegtet kevesebb veszéllyel.*
- Nem baj, ha rettegsz. Tudod, a félelem rengeteg erőt ad. Nem véletlenül félnek annyian a sötétben sem. Sa'Tereth nem hülye, tudja, hogy ha a sötétben félünk, azzal erőt adhat nekünk. Fordítsd az előnyödre a rettegést! *Fog bele már olyan bölcsességekre hajazó gondolatokba, mint amikről még az artheniori főtéren beszélt neki össze-vissza azon a kis padon, ahol egymásra találtak. Nem is volt olyan régen, de mégis nagyon távolinak tűnik már az a nap. Azért, mert rengeteg minden történt már velük azóta.
A puszta könnyű terep, így a lovak közé csaphatnak, és egy fokkal gyorsabban tudnak haladni. Most már a helyes irányba. Nori célja az lenne, hogy még az éjszaka előtt átjussanak az ingoványon, persze ez lehetetlen, és erre ő is rájön, mikor elkezd esteledni.*
- Jó, akkor most döntenünk kell. Letáborozunk valahol, ahol talán nem esznek meg sem a vadállatok, sem pedig orvgyilkosok nem támadnak ránk, vagy haladunk tovább a sötétben és reménykedünk, hogy nem fulladunk bele a mocsárba?
*Ő egyelőre még nem dönti el, hogy melyik lehetőség a kecsegtetőbb, először Mai-tól várja, hogy ő melyiket szeretné inkább… vagy kevésbé.*


2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2024-02-10 10:04:05
 ÚJ
>Targhed Cagon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

* Egy szekér tűnik fel a semmiből a füves puszta végén, felül a lovakat vezetve egy kocsis normális tempóban haladva csodálja a tájat. Amint kicsit közelebb értek megállítja a szekeret, leszáll, majd int egyet a bent ülőnek, tudatja vele, hogy végállomásukhoz értek. Éppen álmából ébresztették fel, feltápászkodik és ráül a kocsi szélére, ahogy a nap sugarai rávilágítanak ráncos homlokára már szinte ösztönösen szemei elé rakja hatalmas kezeit ezzel védve meg őket míg hozzá szoknak. Miután kellően megszokta feltápászkodik és kinyújtózik a mellette álló kocsis halja, ahogy végtagjai ropognak az akció közben. A kocsi földjén alva nem meglepő így kelni, főleg ha az illető alig fér el benne. Körbenéz a hatalmas pusztán magába szívja a friss levegőt majd a kocsishoz fordul. Megköszöni a fáradalmat és már borravalót is adna neki, de elutasítja mondván, hogy a családja kellően megfizette és ne fáradjon. A kocsis kinyújtja kezét amibe Cagon bele is csap még egyszer megköszönve a fáradalmakat. Megvárja, míg a kocsis megfordul, int egyet, majd hátat fordít és elindul a pusztán keresztül. Kellemes szellő kíséri útján, szinte alig hiszi el, hogy végre saját életét irányíthatja. Nem mintha panaszkodna, szinte aranyélete volt, de ami késik nem múlik, így megteszi a lépéseket, amiket megkövetelnek tőle. Talán a kemény padló az oka, de szemei majdnem leragadnának, talán ha nem lenne ennyire izgatott még el is aludna itt helyben. Két kezével megcsapdossa arcát ezzel elűzve az álmosságát, arckifejezése megváltozik egy komorabbra, amibe az emberek nem is igazán mernek belekötni, kihúzza magát, majd üvölt egyet majd folytatja útját. Nem fél esetleges támadóktól, ki lenne olyan ostoba, aki megtámadna egy ekkora hústornyot? Néha rálép valamire, aminek nem pont olyan hangja van, mint száraz ágaknak, arra külön káromkodik keveset, vadonatúj cipőjét így tönkre tenni… még is hol fog találni újat ilyen méretben? *


2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2024-01-24 20:21:32
 ÚJ
>Eiran Brychan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

* Megáll egy magasabb ponton, lova lélegzete fehér ködgomolyagként kanyarog előttük. A magaslat szó talán túlzó lenne, egy végtelen hegyormokhoz és sziklacsúcsokhoz szokott szempárnak, ráadásul közel s távol ez az egyetlen dombocska, ami megszakítja a síkot. Egészen más ez a táj, de pont erre vágyott. Jólesően legelteti szemét az elmosódott látóhatárig. Most kopár, néptelen a puszta, de el tudja képzelni, micsoda dús, szélben lengedező mezők fogadhatják a melegebb évszakokban.
Nagy meglepetés talán nem várja, sem útonállók, sem vadak, így, hogy a magas fű elszáradt és megroskadozott a fagy súlya alatt. Nincs hova rejtőzni, sem neki, sem másnak.
Szelíd sarokbökéssel nógatja előre a lovat, folytatva útjukat a pusztákon át. Lesz ideje megszokni e kietlen parlagot, valószínűleg napokig még ez a látkép fogadja majd.
A dermedt mező gyorsabb haladásra ingerli. A gyeplőt rövidebbre fogva megszaporázza a mént, majd könnyű vágtába ugratja. A levegő hidege könnyeket csal a szeme sarkába és merevre fagyasztja fedetlen fejét. Ismerős hideg és zsibbadás, a felföldiek jó barátja.
Lendületes tempóban szeli a távot a ropogó füvön. Nem kell tartania attól, hogy nem vesz észre egy gödröt vagy más akadályt maga előtt, így bátran növeli a sebességet.
Néhány perc múlva, mielőtt maga és hátasa is veszélyesen kimelegedne, újra ügetésre vált. Vesz néhány mély lélegzetet és gondolataiba merül az elkövetkezendő órákban.

Nappal mérsékelt tempóban halad, éjjel igyekszik megbújni egy nagyobb szikla, vagy gyér facsoport árnyékában. Vize is fogytán, így jobb híján fagyott hóbuckákkal, a köpenyére fagyott harmattal igyekszik spórolni az értékes készlettel.
Hasonlóképpen telnek a napok, míg a füves puszta szélein halványan feldereng néhány kósza facsoport, és a vidéket keresztülszelő szekérút.
Tovább tartott az út, mint azt feltételezte volna, de elhatározta, a hideg évszakot mindenképpen valamilyen településen fogja eltölteni. Ezeket a mezőket talán érdemes lesz felkeresni nyáron, és egy tartósabb szállást kialakítani. Ideális terepnek tűnik a lovai számára. Bár népének hátasai kedvelik a hideg vidéket és a hegyeket, és megfelelően szilárd szervezetet nyernek általa, de nem elvetendő gondolat az itt elterülő kövér nyári rét fantáziaképe. *



2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-10-28 10:17:29
 ÚJ
>Wymvendor Omamenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A holdfény fényében Wym belépett a Füves pusztaság végtelen zöldjébe. A táj szépsége egyszerre volt megnyugtató és ijesztő. A fűszálak, melyek magasodtak az égre, úgy ringottak a szélben, mint a természet óriási zöld hullámai. A fűtenger látványa megállította lélegzetét, de jól tudta, milyen veszélyeket rejt ez az elvarázsolt, de veszélyes vidék. A táj egyszerűsége alatt, a rémálomba illő lények és a csempészek sötét árnyai leshették minden lépését.
A holdfény fényében, a füves pusztaság lankái és dombjai úgy hullámzottak a szélben, mint egy végtelen, zöld tenger. Az égbolt alatt, a hűvös éjszakai szél végigsuhant a pusztán, és a fűhullámok között Wym érezte a természet vad, szabad szellemét.
Ahogy haladt a fűtengeren, a lába alatt a talaj kemény és szikár volt, a fű szála között pedig az éjszaka sötét árnyai leskelődtek. Minden lépését megfontoltan tette meg, tudatában annak, hogy a pusztaság rejtett veszélyei bármikor meglephetik.
A távolban, a holdfényben a végtelen füves pusztaság felett, az ég és a föld találkozásánál, a csend és a magány egy egészen különleges, titokzatos atmoszférát teremtett. A pusztaságban rejlő veszélyek ellenére, vagy talán éppen azok miatt, érezte, hogy ez a vidék tartogat még számára ismeretlen titkokat és kihívásokat.
A csend és magány órái közepette, gondolatai visszatértek azokhoz a tanulságokhoz, melyeket a vándor mentorától tanult. A természet, mely ad és elvesz, ezen a végtelen füves pusztaságon is megmutatta számára az élet és a halál egyensúlyát.
A fű között, az éjszaka csendjében és a holdfény ezüstös fényében, Wym folytatta útját a Füves pusztaság mélye felé, ahol talán újabb titkok és kihívások várták. Minden lépésével, a fűszálak közötti sötét árnyak között, a természet vad és szabad szelleme kísérte útján.
Az éjszaka közepén megtalált egy csendes, viszonylag száraz területet a fűrengetegben, ahol megpihenhetett. A fű magas szála között, egy természetes ágyat készített magának, és az éjszaka csöndjében, a holdfényes égbolt alatt, elszenderült. A hold ezüstös fénnyel borította be a füves puszta végtelen terét, és a fűszálak között a csend és a békesség ringatta álomba.
Ahogy az éjszaka mélyült, a csendet csak a távoli állatok halk neszének és a szél zúgásának hangja tördelte meg. A pusztaság mély csendjében, a természet lassú, bölcs ritmusában, Wym álomvilágba merült, és a természet egyszerűségében talált nyugalmat.
A nap első sugarai lassan átszűrődtek a fűszálak között, és megcsillantak a reggeli harmatcseppeken. Wym a napfény első sugarai között ébredt fel, és ahogy kinyitotta szemét, a fűszálak között a nap új napot ígérő, arany fényeivel köszöntötte.
Felkelt, és folytatta útját a fűrengetegen át, a napfényben fürdőzve, és a friss reggeli levegőt szívva magába. Ahogy haladt, a füves pusztaság lassan megváltozott. A magas fűszálak helyét lassan, de biztosan, egy hatalmas szántóföld vette át. A látvány egyszerre volt megdöbbentő és lenyűgöző. A végtelen szántóföld, amely ameddig csak a szem ellátott, a természet és az ember munkájának együttes erőfeszítését tükrözte.
A szántóföld hatalmas területe, a távoli dombok és a tágas, nyílt égbolt felett, egy új nap ígéretét és a természet folyamatos megújulását hirdette. Az éles reggeli napfényben, a szántóföld talajának illata és a termőföld frissessége, új reményt és új lehetőségeket hoz számára. Ahogy a szántóföldön haladt, a távoli horizont felé, a napfényben és a friss reggeli levegőben, érezte, hogy új fejezet kezdődik életében, és a természet egyszerűsége és nagyszerűsége újra megtalálta őt a végtelen, zöld hullámzó füves pusztaság és a hatalmas szántóföld között.*


2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-08-03 17:40:28
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

*Nem időzik sokat azon az úton, amint a megfelelő elágazáshoz érnek le is fordul. A táj merőben változik meg, a szántók helyét átveszi a végtelen mező, ami a hőseg hatására szinte aranyszínű tengerré száradt. Erre kevesebb a karaván és az áruszállítás, főleg, mert egy mocsárba torkollik. Ki akarna beleragadni kocsival vagy akár lábbal? Na ugye. A ló lassan lépdel az ösvenyen.*
- Szerinted talált valaki fiatalabbat? Csinosabbat? Esetleg gazdagabbat? *Kérdi szomorú hangon csak a lótól, hiszen kihez máshoz is beszélhetne. Néha megébrednek benne ilyen kétségek, mikor egymaga van, minden elfoglaltság nélkül.Ekkor történik valami egészen váratlan dolog, a ló hirtelen ágaskodik fel a két hátsó lábára és nyihog felfelé. Jelez minden bizonnyal, valamit láthatott. Leugrik a ló mellé, hogy csitítsa a vezetőszárat markolva, ekkor látja meg az út közepén ágaskodó, nem kicsi méretű kígyót. Idegesen nyújtogatja a nyelvét, nem is csoda, hogy az állatot hátrálásra késztette. May kivonja a tőrt a tartójából és a ló elé lép lassan. Elmormol egy rövid igét, mire ha minden igaz, lángnyelvek kúsznak végig a testén. A fegyverre immár nincs is szüksége, mert az állat megfutamodik, be vissza a magas fűbe.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nyaldosó lángok ölelik körül, melyek nincsenek rá hatással. Érintése könnyebb égési sérülést okozhat (2) és fokozottan tűzgyújtó erejű. Hatóideje két kör.

2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-07-20 20:33:02
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Megfontolt

//Mágustorony//

*Bosszantja, hogy olyan lassan halad, de mit lehet mit tenni, neki csak ilyen rövidke lábakat adtak. ~Biztos féltékenyek voltak, hogy ilyen okos vagyok. ~ Rendezi le magában a dolgot. Mert még egyelőre nem ért oda a toronyhoz. Elhozta magával a térképet is, de a magas fű egyértelműen ismerős neki, eddig sikerrel elkerülte itt a találkozást egy veszélyesebb lénnyel, reményei szerint ez most sem lesz másképp. Néha összerezzen, mikor egy száraz ág reccsen a lába alatt vagy egy nagyobb kő kúszik oda, míg nem figyel.*
-KEEJgyóóó! *Ugrik arrébb visítva, egy nagyobb köteg száraz gazt magához ölelve.*
-Jah..nem. De rühellem őket, kicsi vagyok és kihasználják. Mindet kisütném forró olajban vagy egy palack alkoholba fojtanám. *Motyogja, aztán észbe kap és inkább nem ejt ki a száján több hangos megnyilvánulást.Mert hát, zajos csalira jön az éhes harcsa is. Itt pedig rajta kívül más se nagyon van, nem, hogy hangosabb. Halkan lépked, tudja, hogy nemsokára egy szintén ilyen veszélyes és sokkal büdösebb hely várja majd. Néha beleszimatol a levegőbe, hogy hátha már megérzi azt a fura záptojásszagot.*


2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-06-29 17:40:50
 ÚJ
>Vasfejű Grorin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

-Na akkor megyek te fasz! Majd találkozunk pár hat múlva.
*Markos tenyerek csapnak össze, ahogy egyik fivérétől búcsúszik Grorin, majd egy széles vigyorral a hátán kilép a családi házból minden felszerelésével együtt és nekiindul az útnak. Az útnak amit már jó sokszor megtett, hisz nem lehet mindig csak henyélni. ~Be jó is volna abból élni hogy egész nap csak rángatnám az ezredes urat! Ah. Hideg sör és kurvák! ~ Ilyen és ehhez hasonló magvas gondolatokkal szeli át a törpe súlyos léptekkel a pusztát. Éppen a Krenkataurba tart, úgyhogy nem is igazán figyel az útra, a lába viszi előre. Fütyörészni kezd a hajnal első sugarai láttán, s egész jó tempót is diktál.*


2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-05-11 23:02:00
 ÚJ
>Vergahn Bhandothumel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Lihanech felé//

*Órák telnek el, csendes, de kissé bizonytalan órák, mivel ezen a tájon már nincs városi őrjárat, mint, ahogyan a harsogó borászat tájékán. Itt csak füvek, bozótok és dimbes-dombos táj honol.
Bal kezével megfogja bagoly amulettjét és bizakodik, hogy nem esik meg vele semmi vészes dolog, nem támadják meg haramiák vagy egyéb monstrumok. Biztonság kedvéért előveszi a tokjából tőrét és úgy baktat a szamáron, amely előtt még ott lóg egy nagyobb darab répa. Időnként meg is szólal a hátas egy nagy iá-val.
~Szamárság volt szamárral erre a tájra vetődnöm, bár az út ki van koptatva, félő, hogy valaki vagy valami rám támad idővel. Okosabb lenne visszafordulnom, amíg be nem esteledik, hogy még napnyugtára visszaérhessek Artheniorba.~ Tanakodik erősen Vergahn, miközben azt számolja, mennyi időbe telne Artheniorba visszaérkezni, ha most azon nyomban visszafordulna.
Elkapja a répát a szamár szeme elől, amely kisvártatva meg is áll. Így áll percekig és fülel, majd előre és hátra néz, de nem lát most senkit a porverte úton.
~Én visszafordulok. Majd levélben értesítem az otthoniakat.~
Nem teketóriázik tovább, keservesen másik irányba fordítja a szamarat a répa segítségével és visszafelé indul Artheniorba.*


2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-05-10 08:23:51
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

*A szép út idővel egy gazos csapássá változik, majd a fű egyre nagyobbra és nagyobbra kerekedik mellette. Na nem mintha csodálkozna ezen, hiszen ez az út is pontosan annyira ismerős neki, mint az összes többi, amin most áthaladt. Ha nem élvezné a füvet a talpa alatt annyira, akkor azt lehetne mondani, hogy unja már az utazást és hogy folyamatosan mindig át kell sétálnia itt. Persze egy óra múlva, amikor éppen le kell ülnie egy nagyobb fűcsomóra a földre és átnyomkodni a talpát, ami már eléggé elzsibbadt, már inkább morgolódik unatkozás helyett.*
-A fene megeszi ezt az egész gyaloglást! Ha megtanultam mindent, amit elkezdtem, biztos, hogy a tükörlovas lesz a következő! Taitos mester is csak úgy ugrál a Torony és minden között. Elképesztő, hogy ilyen ostoba voltam, hogy nem találtam még senkit, aki megtanítsa nekem! *Azonban, mint olyan sok mindenen, ezen is hiába kesereg a pásztor, de legalább ezzel el is száll a dühe. Még néhány mondattal korholja magát, hogy egyszerűbb lett volna hazamenni a szekérért és a lóért, mert addig is aludhatna egyet, amíg Redul elsétál a toronyig. Annak a böszme lónak nem is lenne egy nagy fáradság elhúzni a pásztort, hogy ne neki kelljen talpalni.* ~Na mindegy, majd legközelebb okosabb leszel Learon, ez a szekér már elment! Vagy hát meg se jött soha.~ *Szépen lassan feltápászkodik és miután leporolta magát és egy kis tornagyakorlattal felfrissítette elgémberedett izmait, már halad is tovább az úton.* ~Majd a toronyban alszom egyet. Úgyis annyit kell olvassak majd, hogy ki fog esni a szemem!~



2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-04-11 20:54:00
 ÚJ
>Tinalyn Kharis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Minden ami fejfájást okozhat//

*Nem igazán tudja eldönteni, mi üthetett saját magába. Ha bárki megkérdezné, határozottan ellenezne mindennemű közeledést a tudós felé, és nem csak a jelenleg (ki tudja még meddig) fennálló munkakapcsolatuk miatt. Azt meg kell hagynia, hogy a férfi jól néz ki... na jó, nagyon jól néz ki, ami a testét illeti, és az arcvonásai is kifejezetten kellemesek. De Eeyr nevére, egy másik nőbe szerelmes! Nem mellesleg, Tinának sem kell messzire kémlelnie, ha olyan embert (vagy jelen esetben elfet) keresne, aki még mindig őrzi a szerelem nehezen múló lángját a szívében. Mindezek ellenére mégis... élvezi a csókot. Túlzottan is. Talán van abban valami izgató, hogy az egész annak ellenére történik, hogy minden józanul átgondolható tényező gyakorlatilag megtiltja azt. A tiltott gyümölcs pedig az eredendő bűnök legálnokabb szóvivője.
Szerencséjére Dan azonnal elengedi, mikor tiltakozásának jelét adja, így nem kell tovább engednie a bűnbeesésnek, és rendezheti cikázó gondolatait.*
-Khm *köszörüli meg torkát a meglepően hidegvérrel és józansággal tálalt kérdésre* -Azt hiszem, rendben.
*Nem meri megkérdezni, hogy a munkáját a magáénak tudhatja-e még, egyelőre beéri azzal, miszerint a férfi el tudja felejteni az incidenst.*
-Menjünk tovább, már nem lehetünk annyira messze.
*Veti fel az indulás ötletét, elvégre jó lenne hamarosan tényleg elérkezni végre a Mágustoronyba, és elkezdeni a mágia-tanulást. Persze a helyzet, hogy továbbra is egy lovon ülnek, felvet benne némi kételyt, hogy egyszerű lesz túltenni magukat a történteken. Amennyiben nekiindulnak, az eddigieknél is óvatosabban öleli át hátulról a tudós derekát, hogy a férfi -kifejezetten kockás- hasán kapaszkodhasson meg. Ha Dan könnyedén el is felejti a dolgot, neki nem megy, és valahol mélyen érzi, hogy igazából vágyja azt, ami történt köztük, vágyna ő többre is, és tulajdonképpen egy kellemetlen érzés (csalódottság?) bujkál benne, hogy nem mentek tovább. Tényleg nem érti, mi ütött belé...
Míg ezek a gondolatok vonják el figyelmét a külvilágról, észre sem veszi, hogy kapaszkodó ujjai az illendőnél egy kicsit erősebben, és a szintén illendőnél egy kicsit lejjebb mélyednek jobban bele a férfi alhasának bőrébe a ruhán keresztül...*


2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-03-26 12:04:22
 ÚJ
>Danissol La'rthon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Minden ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Csókuk őrültség. Meggondolatlan, pillanatnyi, magány és éhes szükség eredménye. És mégis, a fenébe is, igazán kellemes. A nő tiltakozó nyögése valamiért kibaszott szexi és Dan akaratlanul is elképzeli milyen hangokat adna ki alatta a másik, ha a farka lenne benne. Vajon akkor is ilyen készségesen nyílna meg neki, belemarna a vállaiba, miközben megkapaszkodik? Dan határozottan túl régen volt nővel. Tina egyáltalán nem is az esete. És noha a tudós tudja magáról, hogy ő biztosan bármelyik nő nedves álma, a segédje- basszus a kurva segédjét smárolta le- eltolja magától. A férfi pedig sohasem volt az a személy, aki egy határozott nemet figyelmen kívül hagyna. Azonnal elhúzódik. Megtörli az ajkát és profi módjára nagylevegőt vesz. *
- Elragadott minket a pillanat, határozottan nem volt okos döntés. Viszont felnőttek vagyunk, úgy gondolom tudjuk kezelni a helyzetet. Én el tudom felejteni és elnézését kérem. Rendben lenne ezzel? *Kérdezi távolságtartó módon, megtartva magázódásukat. Amennyiben a nővel megegyezésre jutnak, tovább is indulhatnak a már közel lévő célukhoz*



2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-03-03 20:38:26
 ÚJ
>Tinalyn Kharis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Minden ami fejfájást okozhat//

*Amint elhagyják a szavak a száját, gyakorlatilag legszívesebben már vissza is szívná őket. Utólag belegondolva meglehetősen meggondolatlan volt a harag szőtte gondolatokat hangosan is kimondania, de a pillanat heve megszállta lelkét, és átütötte azt a bizonyos szűrőt a szíve és a szája között. Vagyis a teste és a szája között, jobban belegondolva. Mivel szíve soha nem vetemedett volna arra, hogy egy kötöttségek nélküli pásztoróra gondolatát éljenezze bármilyen idegennel. Hiszen, Eeyr nevére, tizenhárom év távlatából is még mindig szereti kedvesét. Erősen kétli, hogy ez normális lenne, mégsem tud ellene mit tenni.
Ahogy ezek a gondolatok szétkúsznak egész testén, Dannek bőven van ideje meghökkenni, hátrafordulni egy valószínűleg nem túl kényelmes pózba a ló hátán, és a tarkójánál fogva magához húzni a lányt. A hirtelen mozdulat egy pillanatra visszarántja Tinát a valóságba, és szabályos rémület fut át rajta, ahogy realizálja, milyen közel került arcához a tudós arca. Reagálni, elhúzódni azonban nincs ideje, hiszen a férfi a másodperc tört része alatt száműzi azt a minimális távolságot is kettejük közül, hogy kielégítse vágyait.
A heves csókot először csak egy tiltakozó nyöszörgéssel fogadja, de nem löki el a férfit, csak megragadja annak felkarjait. Szeretne kibontakozni a túl intim közelségből, de Dan lendülete egészen magával sodorja. Lehunyja szemeit, és egy pillanatra - de tényleg csak egy pillanatra - megengedi magának, hogy belevesszen az érzésbe. Hiszen maga a csók vágyteli, érzéki, ragadozó... éppen, amire most szüksége volna. Fogása a tudós felkarjain ellágyul, ahogy a bizsergés átjárja, és már-már azon kapja magát, hogy testével közelebbhúzódik a férfi mellkasához, míg ajkait is megadón nyitja számára.
Aztán, ahogy ez a pillanat elszáll, a hidegzuhany sem várat magára tovább, és az alattomos felismerés, hogy mit is művel, teljesen kijózanítja. A tudós karjait szorító tenyerei ismét megfeszülnek, de ezúttal határozottabban, utasítóbban, miközben megpróbálja eltolni magától a férfit - feltéve, ha amaz még hagyja magát. Amennyiben sikerült elszakítania magát Dan vágykeltő csókjától, azonnal el is engedi annak karjait.*
-Ezt... nem lett volna szabad.
*Igazából kedve volna felképelni a tudóst, de nem tudja teljes szívéből a férfit hibáztatni, hiszen önmaga is erősen sáros a körülmények ilyetén alakulásában. Így a pofon leginkább saját magának járna. Főleg mivel ezzel most akár a munkáját is kockára tehette. Nem tudja, ezek után hogy fog ránézni a másik.*


2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-02-24 07:14:16
 ÚJ
>Danissol La'rthon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Minden ami fejfájást okozhat//

*A férfiból valamiféle frusztrált, őszinteségi roham tőr ki és a szavak, csak úgy záporoznak a szájából, mint már nos sokszor máskor is, mert a tudósról van szó, de ez nem számít, hiszen saját magát is meglepi, sőt! Pont úgy nem érti mi a frász történt, mint hogy mit is rejteget majd a mágustorony. Ráadásul a nő is hosszasan elgondolkodik, ami már szinte megijesztei Dant. ~Egek, most fog felmondani~ gondolja magában ám van benne egy erősebb félelem is a kétség, hiszen van neki valahol egy kedvese és hűséggel tartozik felé. Rossz ember, bár nem, mert ebben a forgalomban nem hisz, de mindenképpen kivetnivaló társ, hogy ilyen kis, csekély problémákkal telt idő eltelte után már olyasmit mond, hogy bárcsak beleveszhetne egy a társa mentes pillanatba, szórakozva és kötetlenül. Vagyis most tényleg minden jár a fejében, csak egyetlen dolog nem, a lehetőség, hogy Tina, olyasmit fog mondani, mint amit kinyög. ~Hogy mi van?~ hökken meg a tudós ~Ez most arra céloz, amire gondolok? Mi a veszett hold! Most azt akarja, hogy megcsókoljam? Egészen biztosan nem így értettem és ez az egész a lehőrültebb ötlet a világon, amivel előjöhettünk volna~ de a férfi gondolatai valahogy mégis arra kalandoznak, hogy végül hátraforduljon és magához húzza a nőt a tarkójánál fogva, ha a másik nem változtat semmit sem meg drasztikus módon, akkor körülöttük a levegő vággyal telt atmoszférává alakul és az ajkaikat csupán csak pár centiméter választja el. A férfi rekedt, izgatott hangja járja át közöttük a teret*
- Tina, maga megőrült? *Nem hagy időt neki válaszra, hevesen tapad az ajkaira és mégsem őrült módján, csak birtokba véve és szívva azokat, már ha hagyják neki*


2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-02-12 14:41:52
 ÚJ
>Tinalyn Kharis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Minden ami fejfájást okozhat//

*Igen, valóban nagyon hosszú az út a lihanechi tóig. Ez nem is lepi meg Tinát, hiszen nem sokkal ezelőtt tette meg ugyanezt az utat a másik irányba. Egy idő után már az ő figyelme is el-elkalandozik, bár az is feltűnik neki, hogy Dan sem igazán reagál az ő mondandóira. Ha egy fokkal fáradtabb lenne, az út monotonitása még akár álomba is tudná ringatni (bár érdekes lenne egy vágtató ló hátán aludni). Ehhez mérten egy kissé meg is rémül, mikor a férfi a semmiből hirtelen megszólal.*
-Mi?
*Kérdez vissza az első kérdésre, de a válaszra nem is kell sokáig várnia. Azonban annál jobban ledöbben tőle. Egy pillanatra összerándul a gyomra a felvázolt ötletre - főleg, mivel még mindig élénken él benne a kép, hogy a tudóst előző nap olyan állapotban látta, amiben más nők valószínűleg csak az ágyában. Hogy a hálószoba-titkokat felfedő rajzot ne is emlegessük. Nem tudja elfojtani magában az aljas gondolatot, hogy igazából ő is tudna vágyni egy kis testiségre, elvégre 13 éve parlagon hever. De hogy is tervezgethetne ilyesmit, mikor várja haza kedvesét...? Bár ha igazán várná haza, akkor miért is jött el hazulról? Mit is vár igazán az életétől? Örökké várni rá, míg végül belebolondul a magányba és a folyamatos csalódásba? Ha ugyan eddig még nem tette meg.
A keserűség ismerős érzése járja át az ő testét is, mely érzés helyét aztán a fellobbanó harag veszi át. A harag rég elvesztett kedvese iránt, aki itt hagyta szenvedni, vágyakozni, várni.*
- Tudja mit? Nekem is jólesne valami ilyesmi.
*Mondja végül ki a tervezettnél egy leheletnyit indulatosabban. Persze amint a szavak elhagyják a száját, és felfogja, mit közölt éppen Dannel, újra összeszorul a gyomra, bár ezúttal nem teljesen ugyanazzal a jóleső, izgalmas érzéssel.*


2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2023-02-11 19:03:25
 ÚJ
>Danissol La'rthon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Minden ami fejfájást okozhat//

*Még mindig lovagolnak és még mindig lovagolnak. Dan egészen kezd elfáradni az érdektelen monotonitástól és attól, hogy az olyannyira várt esemény még mindig sehol sincs. Mintha lezárnák előttük az utakat, olyan frusztrált a tudós és lassan a kommunikációs képességei is eltűnnek. ~Soha nem érünk oda~ morogja magában és szerencsétlen Tinára sem nagyon figyel, mintha egyszerűen csak távol lenne, valahol egészen máshol*
- Tudja mi esne most jól? Ha lekaphatnék valakit. Minden bonyolult és túlgondolt nehézség nélkül. Nem kéne mérlegelni, várni, beszélgetni sem, csak belemerülnék az érzésbe. Ez az egész út lassan, olyan, mint ahogyan várom magamhoz vissza azt a nőt. A végén valószínűleg úgyis, csak csalódom és hiába minden tudás és munka. De legalább lesz egy lovam *nevet fel keserűen, de a hangulata most egészen biztosan könnyen megváltoztatható. Valószínűleg mire végre megpillantját a tornyot a tudós őrült izgatottságban fog kitörni és Tina maga írhat egy tanulmány könyvet, méghozzá erről a furcsa, szókimondó fickóról, aki fizeti*


2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2022-11-14 12:25:51
 ÚJ
>Haldrian Rhuuv avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Járt már itt. Kétszer, éltében. Egyszer, mikor annak a nomádoknak vittek kikötői portékákat, egyszer pedig még régebben... Ködös az emlék, még gyermek lehetett. Rossz érzés fogja el tőle, pedig nem is tudja felidézni. Furcsa.
Átsattyog az ösvényen, s közben próbálja felidézni az utat. Biztosan jó irányba kell tartson. Így is rámegy azonban a délután, mire kikászálódik a fűtengerből. Az ég alja a horizonton már narancsba bukik, s a hideg szellő is feltámadni látszik.
A lábában van még annyi, hogy ne kelljen megpihennie. Megteszi majd a Szántóföldeken. Bolond lenne e groteszk és furcsa tájon időzni.*


2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2022-11-09 08:34:15
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 474
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A sas leszállt//

*Bizony a kölykök már szépen cseperednek, és apró szőrgombóc korszakukból kilépve még Karheiát is meglepi mennyire fürgék tudnak lenni. Lovánál ugyan nem gyorsabbak, ellenben annál ügyesebben vesznek el a barbár asszony szeme elől, már csak amiatt is, mert barna bundájuk tökéletesen beleolvad a föld színeibe.
A nő tehát keres, szemei kíváncsian pásztázzák a száraz fűtengert, az apróbb bokrokat, vagy bármit, ahol megbújhatnak az ebek. Bizony sajnálná őket, és nem csak azért mert igen szép összeget fizetett értük, hanem mert az elmúlt hatok során egészen szívéhez nőttek.
A síkságon Roronic előbb láthatja és hallhatja meg őt, mint fordítva, de az elfek finom érzékeivel nehéz versenybe szállni. Rövidesen viszont Karheia is észleli az apró sötét pacát a távolban, ami mozog is, így biztos nem egy szikla vagy egy kiszáradt fa az.*
- Reméljük nem egy bölény.
*Hunyorogva szemléli az idegen lényt, majd ezt az ötletét elveti.*
- Nem, annak túl kicsi. Ember lesz tehát.
*Még gyorsabb ütemet diktál, Csatangló pedig könnyedén teljesíti lovasa kérését. Mivel Roronic egy helyben áll, ezért a ló hamar leküzdi a csekélyke távolságot. Karheia fokozatos tempóban fogja vissza az állatot egészen addig, amíg lépésben megérkeznek az ismeretlen elf elé.*
- Hála a szellemeknek, hát itt vagytok rosszcsontok!
*A nő arcán megkönnyebbülés és harag elegye jelenik meg, és még kérdéses, hogy melyik bizonyul kitartóbbnak. A szívverése mindenesetre kezd csillapodni, de még kell neki némi idő, hogy megnyugodjon, addig is lecsúszik a nyeregből, hogy nagyjából egy szinten legyenek Roronickal, azt leszámítva, hogy ő csupán egy alacsony ember asszony.*
- Köszönöm, hogy megfogtad őket. Ha rajtuk múlt volna Pirtianesig kergethetem őket.
*Rosszalló pillantását a két kölyökre veti, akik barátságosan fogadják Roronic közeledését, és éppen lábszárára ugrálnak némi simogatás reményében.*


2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2022-11-09 00:58:05
 ÚJ
>Roronic Wironalin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A sas leszállt//

*Egy magas elf, barna ruhában halad a végtelennek tűnő fűrengetegben. Látszólag egyedül van, azonban fentről éber szemek figyelik minden lépését, és nemcsak az övét, mindent, ami mozog a fűben. Az élesebb szeműek a magasban egy szirti sast láthatnak, aki a szelek szárnyán köröz a fűben haladó férfit követve. Ror bal kezén egy vastag bőrkesztyű, ami Villám hívására és elbocsátására használatos. Ha nem erdős területen haladnak, akkor így el szokta engedni, hogy kedvére vadászhasson a terebélyes szirti sas, akit olykor nem is olyan könnyű kézen tartani a nagyjából hét kg-os súlya miatt. A körözést abbahagyva a madár lassan ereszkedni kezd. Vadászathoz készülődik. Valami mozgást láthatott a fűben, amit Ror egyelőre még nem lát, de az viszont egyértelmű számára, hogy Villám lecsapni készül. Ezzel semmi baja sem lenne, de mintha hallótávolságon belül kiabálást vélne felfedezni. Nem érti a szavakat, de egyértelmű, hogy emberi hangot hall. Egyszer csak mozgást hall maga előtt a fűben. Villám pont arra a területre készül lecsapni.*
~Nem jó ez így. Még az hiányozna, hogy valaki haszonállatára csapjon le.~
*Embereket nem támad meg, ettől nem is tart, de kisebb hátasra, például kölyök pónira már csapott le, nem kis galibát okozva ezzel. Ror a nyelve hegyét görbítve a szájpadlására tapasztja és egy különös füttyszót hallat. Igazán nem is fütyülés ez, inkább egy magas, suhogó hang. Feltartja bal kezét, amelyen a bőrkesztyű van. Bár a sas jól idomított, de mégiscsak ösztönlény. Félő, hogy a jelzés ellenére mégiscsak lecsap a kiszemelt zsákmányra. Az utolsó pillanatban azonban hangos vijjogás kíséretében leszáll a kesztyűs kézre melybe bele is markol.*
- Igen, tudom, ez nem volt szép tőlem, de az sem lett volna szép, hogy valami olyat egyél meg, amiért fizethetnék, megint. *A szárnyát legyezve fejezi ki nemtetszését a madár, melyet Ror egy darab szárított hússal csillapít, amit az erszényéből vesz elő. Villám erre valamelyest megnyugszik. A fűből pedig rögvest két kiskutya szalad elé, akiknek fogalmuk sem volt a rájuk leselkedő veszélyről.*
- Nocsak. Hát ti, hogy kerültetek ide? *Amíg a kutyusok rejtélyére választ kap, addig is egy füttyszó hallatása után felengedi Villámot. Jobb ez így, mintha közvetlen közelről nézné a lehetséges ebédjét. Ror lehajol az apróságokhoz. Óvatosan, de határozottan közelíti meg őket, kezét az orruk elé tartva.*
- Nem szép dolog elcsámborogni. A gazdátok már biztos keres titeket. *Egyelőre nem lát senkit, így addig is két szárított húscafatot vesz elő és kézből adja a pásztorkutyáknak.*


2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2022-11-08 18:41:14
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 474
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Az ingoványt maga mögött hagyni mindig hatalmas megkönnyebbülés, főleg ha az épségben történik.
~ A Szellemeknek legyen hála! ~
Most is felé emelték óvó tekintetüket, és emiatt Karheia elrebeg egy hálás imát, amiért minduntalan vigyáznak rá.
A nő még nem pattan nyeregbe, elsőként leveszi a madzagot a két kölyökkutyáról, akik alig várják mindezt. Izgágaságuk mellett hosszabb ideig is tart a folyamat, de a mágus nő némi bosszankodás ellenére kitartóan próbálkozik, majd szabadjára engedi őket. A két kutya örömtelien ugrál a füves síkságon ez pedig mosolyt csal gazdájuk arcára is.
Persze rengeteg illat, rengeteg nesz akad itt a számukra, ami annyira izgalmas, főleg a világból még ennyire keveset látott ebeknek. Nem csoda, hogy kicsit mindig távolabb csatangolnak a barbár asszonytól, aki erre talán még időben felfigyel.*
- Hé! Gyertek vissza!
*Szól rájuk egyelőre engedékenyen. A kis fejek felemelkednek, a fülek hegyeződnek, s némi habozást követően folytatják útjukat. Karheia ezúttal még jobban megemeli hangját.*
- Nem szabad! Ide vissza!
*Füttyent is a jószágoknak, akik füle mozdul a hang irányába, ám orrukat a földhöz tapasztva ügetnek tovább.*
- Ó, hogy milyen verést kaptok ti ezért!
*Mondja, s fürge léptekkel az engedetlen ebek után ered, akik észlelik a szapora lépteket mögülük és ők maguk is gyorsabb tempóra váltanak. A helyzet gyorsan eszkalálódik egészen addig, amíg Karheia a nyeregbe lendül, de addigra elveszti szeme elől a kiskutyákat. Ekkor már igazán megijed, főleg mert nem tudja merre induljon tovább. Csatanglót ügetésre ösztökéli és megindul abba az irányba ahol legutóbb látta a két kutyát, de lehet már mindhiába, eközben igyekszik elhessegetni azokat a szörnyű képeket, amikben sasok vagy farkasok ragadják el a két apróságot.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936