Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Füves pusztaIngoványos vidék (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2630. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-22 08:05:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Májmétely)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*A szitáló eső erőteljesen rányomja a bélyegét az utazók és hátasaik hangulatára is. Az állatok rendszeresen megmakacsolják magukat akár nagyobb fűcsomók előtt is, úgyhogy nem tudnak az elvárt tempóban haladni.
Kora délutánra a csapadék ugyan mérséklődik, de a helyére köhögtető, tejfehér köd kúszik. Ilyen körülmények között a két utazónak óriási szerencséje az, hogy megtalálják az immáron üres táborhelyet. A tűz nemrég alhatott ki, ha kicsit jobban megvizsgálják a helyet, akkor világossá válik, hogy a táborhely előző esti lakója az esőre bízta tábortüze kioltását és a hideg csapadék ezt többé kevésbé meg is tette mostanra. Érezni a nedves, égett fa szúrós bűzét és még valamennyi meleget is adnak a lassan kihunyó zsarátnokok.
A lovak idegessége mostanra tapintható, szinte rá lehet feküdni a feszültségükre. A tejfehér, köd mintha egyre sűrűbbé válna, szinte rátelepszik az utazókra. Valahonnan a ködből énekszó hallatszik. Egy férfi baritonja. Normál körülmények között bárki kellemesnek mondaná a hangot, de így, ebben a fojtogató ködben van benne valami hátborzongató. Ráadásul mind Arja, mind Graril szinte leküzdhetetlen vágyat érez, hogy a hang irányába induljon. Hogy ez jó ötlet-e? Az még a jövő zenéje...*


2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 20:11:17
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*Graril sem örül az esőnek, de ha már így alakult a dolog, akkor ebben a helyzetben kell megállnia a helyét. Ő maga is kényszeríti a lovát a haladásra ebben az időben. Bizony a férfira is ráférne valami forró ital, de nem egykönnyen fog kapni ezen a helyen. Az kicsit jobban bosszantaná ha nyomot vesztenének, és nem találkoznának senkivel.*
- Az eső most nekünk hasznos. Bár nem tudunk úgy haladni, ahogyan szeretnénk, de a másik még annyira sem. Patkó nélkül egy ló igencsak le tud lassulni, szóval ha ügyesek vagyunk, és jól tudjuk az irányt még beérhetjük!*-bizakodik a férfi.*


2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:00:44
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 679
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Szelíd

//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//

*Ha a holdak beszélni tudnának, vagy legalábbis jelezni, most bizonyára sápatag arccal, elkerekített szájjal és tágra nyílt tekintettel sikoltanának Vlendornak, ki békésen mereng látványukban, a holnapi vadászatot tervezve. Persze a holdak változatlanok, méltóságteljesen csüngnek az égbolton, mint két, félig megsárgult éretlen barack. Strat fejében, vélhetően hasonló gondolatok kergetik egymást, alaposan megdolgoztak bérükért, a gödrök rejtve, s az utolsó nyaláb cserjét, már fél lábon is odacipelik... persze reméljük ez nem szó szerint így történik meg. Mert a fekete árny, egyre csak közeledik, hangtalan és csendesen, még nem tudni, melyiküket szemelte ki magának.

Nixomia és Bathrak, mindeközben lassan végeznek a sánccal. Valóban nem lett túl takaros, de a terelés célzatának tökéletesen megfelel. Vlendoréktól nézve, közepes nagyságú dombok lehetnek, már innen látják, hogy a lányék is elvégezték a rájuk kiszabott munkát, a rohanó csordát kellőképpen megzavarhatja. Bathrak, egészen addig, míg Nixomia, néhány szót présel ki meglepetten száján, hátratett kézzel bámulja a dűnéket, s talán már ő is a másnapra gondol. Hátrahőkölve pillant a lányra, nem is sejtve mi okozza ezt a váratlan fordulatot, majd nem kis további meglepetéssel veszi észre, hogy amaz eldobva mindent, buzogányával elrohan csapattársai felé.*
- Nixomia! *Fogai között spriccel ki a levegő, úgy suttog utána szinte hangtalan, azonban a lány nem hallja meg, így utánaered.

Vlendor és Srat már elég közel jár ahhoz, hogy ezt észrevegye. Feltűnhet nekik, hogy Nixomia csendesen, de felfegyverkezve érkezik, mögötte a meglepett képpel, immár saját kardját szorongató nomáddal. Más is történik, s Vlendor eddigi szerencsés csillagzata mot nem ragyog rá. Függetlenül barbár voltának, valamiért nem veszi észre a hirtelen eléjük, lábuk között átnyúló árnyékot, tán azért, mert a feléjük rohanókat nézi. A lény lassan, de biztosan hátsóját magasra tolva, ugrásra készül, támadásra készen.
Strat, valamiért szerencsésebb. Szeme sarkából pillantja meg, a kecsesen, lassan növekvő egyelőre alaktalan feketeséget, miről láthatja, nem saját teste veti a földre, hisz azon túl keletkezik, sejtheti, hogy valami zajlik mögöttük, így ekképp cselekedhet. Persze rajta áll, hogy mit, s, hogy elég gyors-e hozzá.*


2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 17:26:56
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//

* Bathrak remek társaságnak bizonyul a csillagnézegetésben. A csillagos égbolt alatt olyan békésnek tűnik az egész puszta. Pedig ez csak a látszat, semmi több. Közben a másik kettő is fordul egy párat, így a lány és a nomád újfent nekilát dolgozni, mivel a terelősánc nem építi fel magát. Hát azt meg kell hagyni, hogy nem egy művészi alkotást készítenek, de azért talán ez is megfelel majd a célnak. Éppen nagyban dolgozik, mikor egy apró villanást lát meg a szeme sarkából. Egyből odafordítja a fejét, hogy jobban megnézze mi az. Úgy tűnik két társa érkezik visszafelé a beszerző útjukról. Ekkor megint megpillantja azt ami felkeltette a figyelmét. Az agya kezdi összekapcsolni a dolgokat és rájön, hogy valami követi a párost. Már pedig egy ragadozón kívül mi más tenne ilyet.*
- Mi a ...* Jön ki száján nem túl hangosan ez a pár szó, de közben már dobja is el azt ami a kezébe van és a buzogányáért nyúl. Mit tehetne egy ilyen helyzetben? Kiabálni nem fog és nem azért mert tönkre tenné a vadászatot. Jobban tart attól, hogy a csorda megriadna és őket taposná el. Így hát ütésre emelt buzogánnyal kezd el futni a másik kettő felé. Talán ez nem ver nagy zajt, amire a csorda megriadna. Az egyetlen baj most csak az, hogy társai nem tudhatják, hogy miért rohan feléjük kivont fegyverrel. A legutóbbi összezördülésükből joggal gondolhatják, hogy rájuk támad a lány. Nixomia mégiscsak egy lovag lenne, szóval nem vetne rá jó fényt ha hagyná meghalni a két társát. Ami meg még ennél is lényegesebb, hogy ha mégis meghalnak, akkor egyedül kell haza mennie, ami nem egy életbiztosítás. Most igazán hiányzik neki a páncélja, mert mégis csak adott neki egy biztonság érzetet. Számít a hátramaradt nomádra is, aki már valószínűleg rájött, hogy mi történik. Talán már ő is rohan utána. Egy biztos a lovagnő felkészült rá, hogy ha úgy adódik félre lökje útjából a két férfit és lecsapjon a fenevadra. A többit meg ráér később is átgondolni.*


2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 11:00:23
 ÚJ
>Hathúros Strat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 61

Játékstílus: Vakmerő

//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//

*Ha csak sejtené, hogy miféle veszély leselkedik rá biztosan nem lenne ilyen nyugodt és izgatott, legalábbis nem ebben a formában. Mit sem sejtve viszi talán az utolsó leveleket, ágakat a csapda felé. Úgy látszik hogy életük, illetve a terv sikeressége is Nixomia kezében van, micsoda irónia, hogy éppen ő az egyetlen, akinek most nagyon okosnak kell lennie, persze ha egyáltalán akar bármit is tenni, s nem hagyja Vlendort és Stratot valami vad vacsorájának. Mindenesetre egy hangos kiáltás biztosan felkeltené a csordát is.*


2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 10:16:45
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*Indulniuk kell, minél előbb, még akkor is, ha a táj és az időjárás igazán nem mondható barátságosnak. Arja már kezdi bánni, hogy mégsem raktak legalább reggel egy kis tüzet, talán sikerül volna, mert a forró ital talán öntött volna beléjük egy kis erőt és lelkesedést. Mert a hideg, ködös éjszakát hideg, esős reggel váltja fel, és a tegnapi tűz nyomát is hiába kémleli, már sehol sem látja.
Így csak arra tud hagyatkozni, hogy amikor letáboroztak, merre is látták utoljára, és igekszik felvenni azt az irányt, ami felé tegnap órákon át lovagoltak a füstöt követve, bízva abban, hogy nem tévesztenek utat, és előbb-utóbb meglátnak valami vagy valakit a közelben.
~Talán nem siet annyira, mint mi.~ gondolja, ahogy a fején lejjebb húzza a magára terített útileplét, némi védelmül a szitáló, hideg eső ellen, bízva abban, hogy rálelnek a reggeli táborhelyén arra, aki tegnap a füstöt gyújtotta, akárki legyen is az az ég alatt.*
- Legalább az eső állna el! *morogja-fohászkodja magában, nem tudva eldönteni, hogy Grarilnak vagy Eeyrnek szánja a mondandóját, miközben az előttük elterülő pusztát kémleli-pásztázza, és Keirát biztatja a haladásra.*


2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 08:34:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Májmétely)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*Az éjszaka zavartalanul telik, az utazókat nem zavarja meg semmi, illetve semmi különös. Az éjszaka aktív állatokat nemigen érdekli a jelenlétük, így neszeznek egész éjjel, a szél is fütyül. Kifejezetten hideg az éjszaka, reggelre a köd ugyan felszáll, de gyengén szitáló, hideg eső váltja fel a helyét, a felhők miatt pedig az egész táj színtelen, szürke és lehangoló.
A felkészült utazókat persze nyilván nem rettenti vissza egy kis hideg eső, viszont szembesülhetnek azzal a problémával, hogy az előző este a távolban felszálló füst ma reggelre nem látható, szóval ez nem tudja segíteni a tájékozódásukat...*


2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 00:00:18
 ÚJ
>Vlendor Hughs avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//

*Vlendor döntése most is el lesz fogadva és a tündér szótlanul követi a nomádot. A lány és Bathrak pedig magukra lesznek hagyva. Vlendor igyekszik minél hangtalanabbul dolgozni. Ha kell akkor használja a csatabárdját is. A tündérrel is meg van elégedve. Bár egy uracsnak tűnik akinek csak a szája jár, de igenis meg tudja ragadni a munka végét. Ez is ad egy kis erőt a férfinak pedig már alaposan elfáradt. Párszor fordulnak és még egyszer jó adag gallyat, botot és levelet gyűjtenek, hogy többször ne kelljen. Vlendor igyekszik csendesen haladni vissza a többiek felé. Közben tekintete a holdra vándorol. Vajon az mit üzenhet nekik. Milyen lesz a vadászatuk?*


2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-17 16:37:45
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*A férfi mindig is jól bírta az éjszakázást. Valamelyest hozzá is volt szokva, hiszen az öregember aki felnevelte ki is képzete becsülettel. Egész éjjel a csillagokat nézett és gondolkodott.*
~ Az a boszorkány elcsúfította az arcomat. Talán Arjának van igaza. Túl heves a természetem és az még bajba sodorhat. Csak találnánk meg azt a kovácsot. Elvisszük az íjat aztán egy ideig abbamaradnak a kalandozások.~*-gondolja magában a férfi, ám ekkor észleli, hogy Arja felriadt az álmából. Különös jelentőséget nem tulajdonít neki.*
~Nincs szívem átadni neki az őrséget. Nem lenne jó, ha baja esne.~*-fut át az agyán a kósza gondolat, de már a nő ott is terem és egy puszit nyom a férfi arcára. Graril elmosolyodik a kendő alatt, mert jólesik neki a lány törődése, viszont pont a heges arcát sikerült megpuszilnia, ami, mivel friss még egy kicsit fáj neki. Mindenesetre nem veszi rossz néven a dolgot. Engedelmeskedik, és lefekszik aludni. Pár óra múlva ő is felkel, és a Mik által készített csomagból reggelizik. Miután befejezte az evést újra elhelyezi arcán a kendőt, hiszen az evés végett le kellett vennie, de most vissza is kötötte. *
-Indulhatunk!*-jelenti ki szándékát, és a hátasa mellé lép, ami szintén kipihenten és jóllakottan néz ki.*


2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-17 12:00:33
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*A lány hirtelen riad fel, nem is tudja, hogy hol van néhány pillanatig, sötét van, nagyon fekete sötét, és hideg, nagyon is hideg. Arja megpróbál összébb kucorodni, és ez a kis mozdulat kitakarja előle a bokor sötét tömegét, és ahogy a szeme hozzászokik az éjszakához, lassan már ki tudja venni Keira körvonalait is, és erről beúszik neki, hogy hol is van és miért. Felkönyököl, a férfit kutatja szemével, de nem látja sehol. Négy-öt órát aludhatott, úgy véli, mindenesetre jóval frissebbnek érzi magát, mint az este. Nem nagyon akaródzik neki felkelni, pontosabban nagyon nem akaródzik neki, de nem hagyhatja egész éjjel őrködni Grarilt, ezzel tisztában van. ~Neki is szüksége van az erejére holnapra. És az sem lehet, hogy mindketten elaludjunk.~ gondolja, élve a gyanúperrel, hogy a kardja egyedüli mindenhatóságában néha oly ostobán bízó férfi talán elaludt az őrségben, azért nem látja.
Így aztán összepréseli a száját, és inkább a hideg, mint az álmosság ellen felvértezve magát akaraterővel, feltérdel, aztán a vállára terítve a pokrócot feláll.
Nem kell sokat lépnie, majdnem beleütközik Grarilba. Nem, nem alszik. Figyel, és őrködik. Kihúzott karddal.
Arja csaknem elmosolyodik, mindenesetre a hála hulláma elönti, és bele sem gondolva, mit csinál, még egyet lép, és ad egy puszit a férfi arcára.*
- Most már menj, és feküdj le. Neked is aludnod kell. Ki tudja... *húzódik aztán vissza a szigorúság álarcával mondott szavak után. Nem fejezi be, de a férfi értheti mit akart mondani. Ki tudja mi vár rájuk holnap.*
- Menj csak... megleszek. Pihentem. Reggel majd keltelek. *tereli még, ha ellenkezni akarna, és csak reméli, hogy a férfi szót fogad neki, és lepihen a hajnalig hátralévő néhány órára.
Ha így esik, egy ideig ül, és bámul, figyelve az éjszakába, néhányszor megpróbál valamit látni odafent az égbolton, de a köd és az éjszaka sötétje szétválaszthatatlan szeretőkként fonódnak össze, így aztán csak a hallására kénytelen hagyatkozni, és hallgatja a pusztai éjszaka neszeit, figyelve, hogy el ne aludjon.
Aztán megunja a hideget, és Keirához ballagva ráveszi a lovat, hogy feküdjön le a kedvéért, ő meg nekiveti a hátát a langyos meleget adó, párálló lótestnek, és úgy őrködik az éjszakában.
Soká pirkad. Időnként kénytelen volt felkelni és járni egyet, különben teljesen elgémberedett volna, és a kísértés is nagyon erős, hogy megpróbáljon tüzet rakni, hogy legalább igyanak valami forró italt reggelre, de úgy dönt, kibírják.
Rendbe szedi magát, amennyire tudja, még mielőtt teljesen kivilágosodik, felébreszti Grarilt, ha az aludt valóban néhány órát, aztán ehetnek néhány falatot, és indulhatnak is.
Meg kell kockáztassák világos nappal a találkozást az előttük járóval, bárki is az. Talán igaza van Grarilnak, és sikerül jóindulatra lelniük a megtalált patkóval nála.
Így aztán Arja felül Keirára, Grarilra pillant, hogy ő is készen áll-e, és igyekezve tartani a tegnapi irányt, szemével kutatva a tegnapi füst bármilyen nyomát, megindul a fűben arrafelé, amerre a titokzatos táborozó fellelhető, készen állva bármilyen fogadtatásra.*


2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-16 16:14:02
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*A nap már valóban lehanyatlóban van a horizonton, azért, hogy az éjszaka felvehesse csillagköves ruháját. Graril is figyeli a lassan megjelenő csillagképeket. Ő is úgy látja, bár erről nem egyeztetett a nővel, hogy a Hydra jobb feje elég ahhoz, hogy megmutassa merre kell haladniuk. Ennyi vándorlási tapasztalata a férfinek is van. Közben Arja kényelmesen elhelyezkedett, és fogyasztott is egy kis vacsorát. Graril is követte a példáját, majd hagyja, hogy a lány álomra hajtsa a fejét. Előtte azonban még kihúzza a kardját, és úgy őrködik az éjszakában. A szokásos pusztai zajokat hallja, s mivel nem ismeri annak rejtelmeit megfeszített figyelemmel őrködik.*


2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-16 14:58:55
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*Arja egy ideig próbálkozik a csörtető valami becserkészésével, de arra a következtetésre kell jusson, hogy a lény vagy egy tudós észjárású, makacs gnómocska, aki tartja magát a régi tételhez, amely szerint a párhuzamosok csak és kizárólag a végtelenben találkozhatnak, és ahogy Arja megpróbál közelíteni, úgy ő is igazít a saját irányán, így aztán semmivel de semmivel sem jutnak előbbre, legalább is Arja feltett szándékait tekintve, sőt, talán inkább távolodnak egymástól, vagy egy csökönyös pusztai négylábú, ami szintúgy ódzkodik bármiféle találkozás felemelő pillanataitól, és ennek elkerülése érdekében sajnos meg is tesz mindent, ami csak tőle telik.
Így a lány egy idő után feladja, víznek amúgy sincs semmi nyoma, hamarosan pedig már amúgy is az útjukba kerülő első táborhely köti le a figyelmét.
A figyelmes vizsgálódás nem sok megkérdőjelezhetetlen bizonyosságot hoz, a táborhelyt úgy látszik, többen is használhatták, de hogy az egy előttük járó lovascsapat, vagy csupán egyetlen lovas, aki megpihent ezen a helyen, ahol mások is megtették már ugyanezt, azt a lány nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani, pedig többször is körbejár mindent. Mindenesetre találnak egy elveszített patkót, és a patkó nem látszik olyan nagyon réginek, tehát az előttük lévők nem gyalogjárók. ~A patkója elveszítésének meg senki nem örül.~
Azok a táborhelyek, amelyeket még ezután találnak, nem árulnak el semmivel sem többet, de a távolban megpillantott, felszálló füst legalább az irányt megadja nekik, és Graril is azon a véleményen van, hogy nézzék meg őket maguknak. Ahogy kezd besötétedni, és itt-ott a csillagok is megjelennek a Vizek havának éjszakai égboltján, Arja még igyekszik még időben megállapítani az irányt: a Hydra jobb feje, ott messze fenn Lanawin égboltján pontos útjelző lehet, és ha sikerül tartaniuk ezt az irányt, nem veszíthetik el a nyomot.
Arja igyekszik is Keira hátán, és elő áll a tervvel, hogy cserkésszék be a tábort, meglesve, kik, vagy ki az, aki előttük jár.
De a sötétség mellé sajnálatos módon idővel halvány, fehéres köd is társul, így a csillagok vándorokat segítő, útjelző fénye elérhetetlenné válik számukra.
Így kis sóhaj kíséretében, de Arja hallgat a józan eszére, na meg Grarilra, és kénytelen-kelletlen másnap reggelre halasztja a füstcsík forrásának kiderítését.*
- Rendben. *válaszolja hát anélkül, hogy arckifejezésével is kimutatná csalódottságát, de hát nincs mit tenni, valóban jobban teszik, ha most inkább megpihennek, értelmetlen dolog ebben a ködben bóklászniuk, nem beszélve arról, hogy még a lovakhoz is vissza kellene találni.
Arja csendben kipányvázza hát Keirát egy bokor takarásába, bízva abban, hogy elég majszolnivalót talál magának, és maga is bevackolja magát annak tövébe, szorosan magára tekerve a takaróját, ügyelve, hogy a bokor és a ló kettőse adjon némi védelmet számára a hideg ellen.
A pokrócba bugyolálva aztán előszedi Mik úti elemózsiáját, és csendben enni kezd.
Ha végez, megkérdezi a férfitől:*
- Felkeltesz majd? Akkor átveszem tőled az őrséget. *mondja, azzal iszik még a kulacsból, és elfészkelődve, ha a férfi nem mond még valamit, megpróbál minél hamarabb elaludni, ami tekintve a reggel óta tartó kemény lovaglást és kutakodást a pusztában, igencsak gyors sikerrel zárul.*


2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-15 13:21:02
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*Grarilnak megvannak a kételyei az osonással kapcsolatban, de elfogadja Arja érvelését. Viszont egyelőre a férfi nem indulna el.*
- Lehet várnunk kéne reggelig.*-mondja a férfi, amikor hirtelen megpillantja az elhagyott lópatkót.*
- Ha lovas is van közöttük e nélkül lassabban fog haladni a ló. Ha reggel elmegyünk, akkor visszaadhatjuk a tulajdonosának, és a jó tettek is megvan a jutalma.*-kacsint egyet a férfi, és el is mosolyodik, bár a kendő miatt, ami az arca előtt van, semmi nem látszik. Újra csak Arjára hagyja a választást, hiszen Graril csak egy testőr.*


2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-15 09:30:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Májmétely)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*Arja, ha hosszasan követi a velük szinte párhuzamos nyomot, akkor órákat vesztegethet el, ugyanis a közöttük lévő távolság nem csökken, viszont alig észrevehetően nő. Ha esetleg letérnek a saját útjukról, hogy arra merőlegesen haladva keresztezzék a másik csapást, akkor a sok elhullajtott szőrcsomóból arra következtethetnek, hogy állatok jártak előttük. Arra semmi nem utal, hogy ezen négylábúak hátán utazott-e bármiféle kétlábú. Arjáék találhatnak néhány karmos lábnyomot is, ezen lábnyomok mindegyike hat ujjban végződik... Vajon érdemes követni a csapást? Vagy tévútra viszi őket? Esetleg ragadozók karmai közé? Megannyi kínzó kérdés...
A táborhelyeken nehéz megállapítani bármit is az ott táborozókról. Találni ugyan csizmanyomokat, de nehéz megmondani, hogy azok egy időben kerültek-e oda, vagy különböző táborozóktól származnak-e? Egy elhagyott patkóból az egyértelművé válik, hogy legalább egy lovassal van dolguk. Ez a lovas meg vélhetően ideges lesz az elhagyott patkó miatt.
Az utazók észreveszik a felszálló füstöt, viszont a leszálló éjszakával és köddel is számolniuk kellene, mert ilyen körülmények között, egy fűtengeren nagyon könnyű elvéteni a céljukat, elég csak egy picit eltérni az optimális iránytól.*


2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:54:48
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 679
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Szelíd

//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//

*A csapat nagyon jól halad, bár a fáradtság azért itt-ott már észlelhető. Egy-két elvétett mozdulat, néhány hangosabb nyögés, mikor egy adag homokos föld, a gondos lapátolás ellenére a gödörbe visszagurul. Az utolsó néhány mozzanathoz már bele is kell állni, s kézzel feladogatni, ez nagyon körülményes. Hatalmas állatok elejtését szeretnék, ráadásul egyszerre kettőét, így ugyan nem kell, hogy a maihhinok teljes testükkel eltűnjenek, de legalábbis harc -és mozgásképtelenné kell tenni őket. Vlendor, Strat és Nixomia úgy döntenek, a lomb, ágak és levelek hasznosak lehetnek, így újabb feladat hárul rájuk, mely megint csak erejüket veszi ki. A hátramaradt lány csendes társra talál, lehet csak azért, mert nincs közös nyelv, vagy csupán mert látható, hogy maga is csendre vágyik. Mikor Bathrakra néz, találkozik tekintetével, s egy sóhajt kap válaszul, mielőtt elfordul. A sóhaj, semmiféleképpen lenéző, vagy elítélő... csak egy éjszakai égbolt alatti, lágy, kimerült sóhaj. Vlendorék jó néhányat fordulnak, s az első alkalmakkor nem is tapasztalnak semmi problémát, a bozótos, bár nincs közel, az ágak és a lombozat nem nehéz, kiszárította már a korábbi forró pusztai szél. A holdak már lemenőben, mikor tán az utolsót fordulják. Persze az ásás jóval több időbe került, de tény, hogy pihenőjük rövidnek bizonyulhat, feltéve, ha korán akarnak támadni.
Érdekes egy játék a sors... mindig akkor akar játszani, mikor másnak kedve nincs, vagy fáradt hozzá, s mindig azokkal, kik kevésbé számítanak rá. Bathrak időközben int a lánynak, s felhívja magár a figyelmet, a terelősáncnak kell nekiállni, a rendelkezésre álló alapanyagokból. Elég egy összetákolt valami, hisz a látvány elegendő. A munka közben, Vlendorék már visszafelé tartanak. Kezükben egy köteg ág és, amit találtak. Elérkeztünk a sorshoz... mi, mit ád az ég, most szeretné hatalmát fitogtatni. Mert lassú, jóformán tipegő, halk közeledő léptük ugyan nem ver fel senkit, de tán a bozótosban, hogy gyűjtögetni voltak, ott ébresztették fel az alvó állatot, mi utánuk indul, meglapulva, kúszva, néma csendben, karmait a homokba mélyesztve, pár lépéssel lemaradva. Csak szeme villan néhányszor a páros háta mögött, ez az éjszakában feltűnő lehet, s egészen véletlenül... ezt csupán Nixomia veszi észre, akár periférikus látásából fekve, akár sáncépítés közben.*


2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-14 11:17:13
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*A táj, mint egy végtelen, fűvel borított dunyha, ami alatt valaki hortyogva alussza vég nélküli álmát, időnként meg-megemelintve itt-ott a táj felszínét, úgy terül el előttük. Arja csak hosszas nézelődés után veszi észre azt a valamit, ami enyhén ugyan, de megtöri a szabályos egyhangúságot: valami halad a fűben, és most, hogy már tudja, merre figyeljen, mintha annak a valaminek a zaját is idetáncoltatná hozzájuk a szél, bár a lány nem egészen biztos benne, hogy amit hall, valóban az alant, velük szinte párhuzamosan haladó valamitől ered, ami (vagy aki?) távolodni látszik tőlük.
Arja maga is felveszi ugyanazt az irányt, kicsit oldalvást fordítva Keirát, a csörtetővel megegyezően, és figyelve a láthatatlan, fűmagasságú lény reakciójára, újult erővel, felgyorsítva az eddigi tempót, leereszkedik az emelkedőről.
Ha a lény is felgyorsít a tempón, Arja a nyomát követve halad, igyekezve egyre közelebb kerülni hozzá, elijeszteni viszont nem akarja, így hát nem fordul rá derékszögben a csörtető irányára, hanem sajátságos módon vele párhuzamosan, de egyre közelítve hozzá próbál meg haladni, abban bízva, hogy előbb-utóbb csak összeérnek. Az vezérli, hátha kiderít róla valamit: állat, vagy netalán valami kicsiny növésű lanawini halandó az, de találgatni nem akar: hiszen lehet, hogy csak valamilyen állatot sikerül becserkészniük. Azért sem akarja elijeszteni őkelmét, hátha valami víz közelébe vezeti őket. Ha ez sikerülne, hálásan megitathatják végre a lovakat.
Ahogy haladnak, hamarosan egy elhagyatott táborhely nyomaira bukkannak! Arja meg kell állapítsa, hogy akik itt táboroztak, nem tűnnek vérbeli kalandornak: az elhagyatott hely rendetlen, szétdobált italos üvegeket talál, állati ürüléket.
Alaposan megvizsgálja a letaposott környéket: talál-e tűznyomot, és az mennyire hűlt ki, ha igen? Az állati ürülék lótól vagy lovaktól származik-e, vagy esetleg valami más állattól, az is itt volt-e, vagy később jött ide, esetleg ők riasztották el? A lovakat kipányvázták-e, ha lovak voltak itt, és ha igen, hányat. Azok, akik itt táboroztak, a lábnyomokból, fekvőtest nyomokból ítélve vajon hányan lehettek? Vagy csupán egyedül volt az illető? Igyekszik levonni a látottakból a következtetéseket.
A kenyérdarabkából kiindulva, amit megtalál, úgy gondolja, nem járhattak itt olyan régen, máskülönben valami pusztai rágcsáló már rég eltüntette volna azt.
Mindenesetre a letaposott fűben nem talál akkora méretű csizmanyomokat, amik arra utalnának, hogy ne adj Eeyr egy ork táborozott volna itt előttük. Persze igencsak valószínűtlen nyilván, hogy a végeláthatatlan pusztában egyenesen belefutnának az általuk keresett orkba, abba, aki egyébként (Arja szeretné könyörtelenül megszüntetni a hangocskát, ami erről sugdos időnként a fejében, de sajnos nem képes rá sehogy sem), szóval aki egyébként lehet, hogy csupán egy görbe sorsú kislány nagymamájának a fejében és a meséiben létezett. Csak bízni tud abban, hogy nem így van, és hogy furcsa hatodik érzéke, ami eddig is sokszor megsegítette, most sem hagyja majd cserben, és megtalálják a mesebeli herceget, akit keresnek, és aki orkká változott mérhetetlen keserűségében és egy átok nyomán.
Ahogy továbbhaladnak, nem kell sokat menniük, hogy egy újabb táborhelyre találjanak.
A nap viszont egyre közelebb ér a távoli látóhatár aljához. Éppen akkor, amikor Arja ezt a megállapítást teszi, fedezi fel a messzi-messzi füstcsíkot az ég alján, amit úgy tűnik, Graril is észrevesz.*
- Nemsokára sötétedik. *mondja a lány tűnődve, azon gondolkodva, amit kideríthettek az eddig tapasztaltak alapján az előttük járókról. Mert hogy Grarilnak igaza van. A felszálló füst, és az elhagyatott táborhelyek nem hagynak kétséget: valaki jár előttük.*
- Menjünk. *mondja jóváhagyólag.*
- De nem fogunk egyenesen belovagolni a táborukba! Jócskán sötét lesz úgyis, mire a közelükbe érünk.
- Jóval előttük kipányvázzuk a lovakat, és a sötétben óvatosan odaosonunk. És először megnézzük magunknak: kifélék, mifélék.
- Ha nem a kedvünkre valók *pillant a férfire* - visszamegyünk a lovakhoz, és nagy ívben kikerüljük őket, és északnak tartva letáborozunk.
- Ha hasznunkra lehetnek, és egyértelműen nem kell tartanunk tőlük, megnézzük őket jobban magunknak.
*mosolyodik el. Majd bízva abban, hogy Graril hűségesen vele tart a továbbiakban is, elindul, egyenesen előre, a füstcsík irányába.
Ahogy az éjszaka félhomályának előörsei kezdik ellepni a tájat, leszállva a lankákról, és megülve a mélyedésekben, és a pusztai ég aranyló pettyekkel behintett éjsötét baldachinja ráborul a puszta végtelen dunyhájára, a sötétség Arját, és remélhetőleg Grarilt is ott találja a fűben osonva, majd kúszva. Ha sikerül észrevétlenül megközelíteniük a füst és a füstöt adó tűz forrását, ott hasalnak, hogy meglessék a titokzatos táborozókat anélkül, hogy azok tudomást szereznének ott létükről.*


2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-13 20:18:48
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//

* A terv megszületett, szóval nincs is más dolog, csak végrehajtani azt. Csak jó lehet, amit kitaláltak, mert a többi nomád is hajlik rá. Szóval most már csak ásni kell. Neki is látnak ennek. Nixomia azért érzi a tagjai fáradságát, mert az öklözés kicsit kimerítette. Ettől függetlenül nem mutatja ezt ki. Sőt gúnyos mosolyra görbül a szája, ahogy a tündérre néz. Talán ez a sötétben már nem szúr szemet a többieknek. ~ Olyan kemény volt, de az ásás az legutóbb is rendesen meggyötörte. Csak a szája jár. Legalább az jól jár, mert csak volt haszna egy kicsit.~ Még mindig neheztel rá, amiért olyan könnyedén becsmérelte a nőket. Mikor végeznek Vlendor le is lép vele. Őt ez nem zavarja, hadd menjenek csak. Bár így azzal marad, aki egy kést szegezett a torkának. Mondjuk jelen helyzetben nem biztos, hogy társai jobban kedvelnék, mint ezek a vademberek. A maradék munka nem okozhat számukra gondot. Ha azzal is végeznek és nincs más, akkor leheveredik a földre és Bathrakot kezdi el nézni. Egy ideig mustrálja és aztán szemei átvándorolnak az égboltra. Eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha az a kettő soha többé nem térne vissza. Nem tudja eldönteni, hogy ez neki jó vagy rossz lenne.*


2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:22:05
 ÚJ
>Hathúros Strat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 61

Játékstílus: Vakmerő

//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//

*Strat a maga apró termetével, és szakavatatlan vadásztudásával igyekszik kihozni a legtöbbet magából, hogy ne legyen senki terhére, és tényleg legyen értelme, hogy ott van. Bár talán jobban izzadhat, mint társai, és talán jobban is zihálhat. Bár persze ezt mind nagyon csendben igyekszik megtenni, s sóhajtani is csak nagyon halkan sóhajt. Amint kész az ásás, büszkén érzi magát egy kicsit az elvégzett munka miatt. Bathrak kérdésére ő maga is kérdőn néz Vlendorra, s készségesen követi őt, hogy hozhasson egy kis faágat, meg leveleket. ~Talán tényleg jól jöhet, elbújtatjuk. Ki tudja, hogy mennyi eszük van ezeknek az állatoknak?~ De hűségesen szedi a leveleket, ha talál, meg ágakat, és szépen hurcolja őket a gödörhöz, hogy apró, finom mozdulatokkal elrejthesse, mielőtt felkel a nap.*


2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-13 16:40:13
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*A férfit sosem hatotta meg az ájtatoskodás. Szerinte az istenek nem igazán törődnek az emberek sorsával, ügyes-bájos dolgaival. Viszont most egy füstfelhőt lát felszállni. Megpöcögteti a nő vállát.*
- Ahol füst van, ott tűz is. Ahol tűz van, ott ember is van.*-mondja tompa hangon a kendője mögül.*
- Menjünk oda, de vigyázzunk, hogy miről beszélünk.*-jegyzi meg a férfi. Természetesen a döntés újfenn Árja kezében van, ha akár, akkor odamehetnek a táborozókhoz. Graril csak mint néma testőr marad mellette.*


2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-13 13:07:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Májmétely)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //

*A füves puszta olyan, mint máskor is: amíg a szem ellát, hullámzó fűtenger, amit egy-egy dombocska tör meg. Legalábbis a felületes szemlélő nem veszi észre a táj nüansznyi változásait.
Amott a fű egészen másként hullámzik, nyilvánvalóan áthalad valaki vagy valami, ami nem ér ki a fűből. Majdnem párhuzamosan halad Arjáékkal, kicsit azonban távolodik. Csörtetés hangjait hozza a szél, valami állat lehet, amely mivel távolodik, ezért sejthető, hogy jobban fél a lovasoktól, mint azok tőle.
Ahogy Arjáék haladnak úgy kiérhetnek egy kisebb "tisztásra", ahol kör formában taposta le valami az embermagas füvet. Tábortűz nyomait fedezhetik fel és egyéb olyan dolgokat, amit a rendetlen táborozók hagytak szét: egy száradó kenyércsücsök, pár elhajított italos üveg, állati ürülék. Ork nyomára semmi nem utal. Számtalan ehhez hasonló táborhelyre akadhatnak rá, ezek viszont mind elhagyatottak. Már jócskán lemenőben a nap, mikor a távolban keskeny, az ég felé törő füstcsíkot fedezhetnek fel Arjáék. A fűtenger olyan hatalmas kiterjedésű és annyira egyhangú, hogy megzavarhatja a távolság felmérésében az itt áthaladókat, az azonban biztos, hogy naplemente előtt nem érhetnek oda.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2611-2630