Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Füves pusztaIngoványos vidék (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2822. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:11:16
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani és felkutatni//

*Mennek egy darabig, mire a fák kezdenek egyre csak ritkulni és helyüket az út mentén sűrűn növő fű veszi át. A szél uralja a hajlásukat, hiszen nem igazán van, ami megtörné az uralmát ezen a vidéken. Így gyorsabbra veszi a tempót, főleg miután valami furcsa zajt hall az egyik, nagyobbra nőtt bozótos felől. Az kéne még, hogy itt támadja meg valami, hatok múlva se találnának rá. Minél előbb eltűnnek erről a helyről, annál jobb. Próbál nem a fű árnyékában lovagolni, inkább az ösvény közepén, hátha így elkerülheti a váratlan meglepetéseket. Csak egyszer állnak meg pihenni, sötétben mégsem lenne jó ötlet ezen a rejtélyes helyen lóra ülni. Nem tudja az ember mi rejtőzhet a fűben, vagy mikor talál maga előtt egy nagyobb gödröt, ahol akár a nyakukat is törhetik. Vizet ad a lónak is meg a sárkánylégynek is, meg kivesz egy- két almát a zsákjából. Mást nem is nagyon hozott magával, almát meg vizet. ~A városban jobban felpakolhattam volna. ~ Sóhajt csak úgy a sötétben, mert gyümölcs még van nála, vizet meg majd szereznek ott, nagy baj nem lehet. Néhány alvással töltött óra után, a pirkadatra ébred és egy kis motoszkálásra a kezénél. Hatalmas nyílnak a szemei, majd ijedten kiáltozva ugrik fel, magához húzva a kacsóját. Akkor látja, hogy csak a sárkánylégy bújt oda hozzá, míg aludt.*
-Hideg vagy és furcsán síkos.. hagyd ezt abba! *Emeli fel a mutató ujját, bár őszintén megkönnyebbült, hogy nem valami sikló az, ami éppen rá akart volna tekeredni.*
-Induljunk tovább. *Szedi össze magát, igazítja meg a haját, bár az ujjal történő rendezgetés nem igazán tud hatni a hajrengetegre.*
-Mindegy… *Kapálózik mérgesen a levegőbe, de az utazás már csak ilyen, kócos haj és sáros ruha marad csak utána, de ezúttal is reméli, hogy megéri majd a dolog.*



2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2021-01-20 19:20:01
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Dora kényelmesebb helyen is aludt már, de belefáradt annyira a kis küldetésükbe Estivel, hogy egy kis kemény, hideg föld ne okozzon gondot. A pokróca pedig kifejezetten jó szolgálatot tesz, kalapjával a fején így a lánynak semmije sem kandikál ki az éjszaka, ami lefagyna.
Álma is kellemesen megmelengeti – mint ő benne Dario, a vándordalnok ágyát, akivel annak idején világba szöktek. Ott fekszenek kettecskén, meztelenül egymásnak simulva utolsó közös éjszakájukon, miközben a nap szép lassan bekandikál a betört ablak helyét takaró viaszosvászon feltekeredett sarkán, és fény vetül pórias, pocsék viskójuk vacak bútoraira. Málló faldarabok, egy sánta szék, a sarokban pedig a ruhájuk halma, a tetején a híres kalappal. A lány elhatározza, hogy mielőtt végképp búcsút vennének egymástól, el kéne csenni. Kimászik a takaró alól, lábujjhegyen elindul a sarokba, amikor Dario hangját hallja maga mögött, és ijedten megdermed.
Furcsa hangja van.*
- A Vashegyre? *Értetlenkedik félálomban. Az elfnek soha nem jutott volna eszébe a Vashegyre menni. Ott mindenféle barbárok élnek.* Ne menj el, én itt akarok…
*Ezután kipattannak a szemei. Kalapja, a csodás kalap, melyet tényleg ellopott, mellette hever bánatosan a fűben. A nap lassacskán kelőben, ez a Denjaar meg körülötte lépeget.*
- Valaki nem reggeli típus. *Gúnyolja Denjaart, de mikor végre sikerül rendesen kinyitnia a szemét, látja, hogy kísérője már a lovat is rendbe rakta, bárhogy is kell azt, és mindennel készen áll. Ő pedig továbbra is a földön fetreng halálosan fáradtan.* Én bezzeg… *Komoly munkával feltápászkodik, vacog, ásít, nyöszörög, és a haját próbálja rendbe szedni, mielőtt a fejébe nyomja a kalapját – mintha lenne bármi jelentősége, milyen alatta. Az egyetlen vigasza a szomorú reggelen, hogy hamarosan hazaérnek majd. Azért persze az evéshez használt holmikat egy kis öblögetés után elrakja a zsákba, és felerősíti a nyeregre a pokróccal együtt. Elég megéreznie a lószagot, hogy elmenjen a kedve az úttól.*
- Na jó. Gyerünk. *Sóhajtja lemondóan, és akkor – és csak akkor –, ha Denjaar felszállt a lóra, ő is felkecmereg mögé. Talán félúton majd sikerül kinyitnia a szemét.*


2820. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2021-01-17 15:42:33
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

-Valóban nem él már és szerencséje, hogy nem ismerte. *Zárja rövidre a témát. Nem, ő maga sem ismerte a férfit személyesen, de hallott odahaza eleget róla, hogy tudja, miféle szerzet. Egyáltalán nem Cha'yss féle, annyi szent.
Megigazítja feje alatt a batyut, majd lopva az elfre pillant.*
-Naná, hogy kellemes. A vándorok nem törik azon a fejük, mit hoz majd rájuk a holnap... Gondtalanabb élet. De veszélyesebb is. *Mindig vágyta az efféle létet. Őt azonban mindig űzte és hajtotta valami. Kergette a megoldandó problémákat, a célokat maga előtt. S lám, elröppent az idő.
Elbámulja a csillagos eget. A tűz ropogása mellettük valóban meghitté teszi az estét. Rég érzett efféle nyugodtságot maga körül, s ki tudja mikor fog legközelebb.*
-Jobb? Na ne mondja. *Ezen elrágódik egy darabig. Hogy mitől lesz jobb hely a világ, az mindig nézőpont kérdése. Ő nem ismeri Dora hőstetteit, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy nem merő jóakarás hajtotta az elfet.
Nem hunyja le a szemét. Bármennyire is nyugodt a világ most maguk körül, a Füves puszta bármikor rejthet meglepetéseket még a legtapasztaltabb vándor számára is. Sőt, igazán kellemetlen éjszakájuk lenne, ha valamelyikük nem táplálná a tüzet.*

-Nem azt mondom, hogy a hasadra süt a nap, de sosem érünk a Vashegyre, ha áthorpasztod a reggelt. És hanyagoljuk ezt az úribeszédet, mert nem áll rá a szám. *Amennyiben Dora hajlandó kinyitni a szemét, maga felett még éppen, hogy látja a csillagokat. A messzi horizontot már rózsaszínre festi a hűvös napfelkelte, de sugarai csak nyaldossák az égboltot. A kialudt tűz halovány füstcsíkot ereget a lány mellett, és jószerivel csak ő és pokróca maradtak a tisztáson. Minden más a felnyergelt ló málháján pihen, útra készen.
Útitársa némi zabbal ösztönzi épp a jókora hátast, s válla felett hátrafordulva keresi meg a lány tekintetét.*
-Mire a nap elhagyja a delelőjét, már a Vashegyen leszünk. A kancellárja már biztos repesve várja. *Lesöpri tenyeréről a megragadt zabot, miközben Dora felé fordul.*
-Sajnos mosakodóvízzel, miegymással nem szolgálhatok. Azzal bizony várni kell. Ilyen a vándorélet. No, indulhatunk?

A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.17 15:44:49


2819. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2021-01-11 21:05:08
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

*Nem úgy tűnik, hogy Denjaart nagyon foglalkoztatná, mit kotyvasztott Dora a levesébe, pedig a lánynak lenne a tarsolyában egy-két ötlete – nem csak átvitt értelemben, szó szerint is. Az övéről lógó szütyő még mindig őrzi a korábbi vásárlásai emlékét, és bizony akadnak benne értékes fűszerek, amiket nem arra használnak, hogy a zöldségleves legyen pikánsabb. Persze a lánynak esze ágában sincs ártani annak az egy személynek, akivel magára maradt a semmi közepén. A csöndes elfogadás és kölcsönös bizalom mindkét fél részéről megvan, ami az ételt illeti. Dora pedig közben fecseg, természetesen Denjaar mértékével mérve. Nála ez a normális beszédmennyiség. Amikor Cha'yssról számol be, a pokrócba burkolt, kalapos elflánynak felcsillan a szeme, de csak egy röpke pillanatra. Kicsit inkább csalódottnak tűnik.*
- Egy bátyja, hmm… *Ismétli meg az elhangzottakat. Nem kezd semmit ezzel a hírrel, révén nem ismeri olyan közelről a báró urat, de mindenképpen elraktározza.* Gondolom, a múltidő arra hivatott utalni, hogy már nem él. *Teszi hozzá szomorkásan, de azért kíváncsian, hátha Denjaar ezt is elmondja. Ha nem, akkor nem piszkálja tovább. Nyilván mindenkinek van valami oka arra, hogy a fél világot beutazza, és a legfőbb az, hogy nincs maradása a saját otthonában. Egy kudarc, csata, szerelmi csalódás is lehet mindennek a forrása.*
- Egészségére. Kihoztam belőle, amit lehetett. *Mosolyodik el szinte ártatlanul. Egészen kezdi megkedvelni ezt a fickót, legyezi itt a hiúságát.*
- Én mindig úgy találok barátokra, hogy akarok tőlük valamit. *Vigyorodik el felbátorodva. Felvesz egy gallyacskát, és beledobja a tűzbe, majd figyelemmel kíséri, ahogy lassan elemésztik a meleg, kellemes lángok.* Aztán telik az idő, és hirtelen azon kapom magam, hogy még élvezem is a társaságukat. Hallja, egészen kellemes itt. Nem is gondoltam volna.
*A tábortűz mellett elpillantva rámosolyog Denjaarra. No, az túlzás lenne, hogy heves ingerek űznék, hogy a hűvös éjszakában levesse a ruháját és leteperje a férfit, bár nem áll távol tőle, de ez most más helyzet. Sokkal inkább valami barátságos elfogadást érez iránta, ami kellemessé teszi ezt a kis esti beszélgetést. Ha nincs is sok közös bennük, azért akad. Ő is elfészkeli magát a fűben, kis zsákjával a feje alatt, közel a tűzhöz, de nem olyan közel, hogy veszélyeztessék pokrócát a kósza szikrák. Denjaartól sem távolodik el igazán, de azért tapintatos távolságban helyezkedik el, a férfi búbja felől.
Ő kit szolgál? A tudományt? Hiszen eddig azt hitte. Biztos, hogy egy istenséget sem szolgál, azoktól a falra mászik. Na és ott van a kancellár… Szolgálja a rosseb, szolgája van elég a ház körül. Viszont Dora megmentette a pestistől, merő szeretetből, és egy füst alatt megtalálta az ellenszert a gyilkos kórra, tehát…*
- Én magamat szolgálom. *Motyogja félálomban mosolyogva.* Bár tény, hogy a világ néha kicsit jobb hely lesz tőle.
*Szeme előtt álomképek kavarognak, és köztük is egy nagyon kellemes gondolat férkőzik előtérbe. Elképzeli, ahogy hazatérve újra találkozhat a jó kancellárral, aki mérgében majd' megpukkad, hogy elhagyta Estit félúton. Ez átmelengeti a hideg földön, és nyugodt, kellemes álmot bocsát rá.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.11 21:06:28


2818. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-12-20 14:12:39
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

*Dora szavaira csak hümmög egy sort. A kardforgató kéz számára mindig sokkal többet ért, mint bármennyi aktakukac. Igaz, ami igaz, ha másra nem is, az artheniori kapitánykodás arra megtanította, hogy utóbbira is éppoly szükség van.
A felé nyújtott étel láttán biccent Dora felé, s nem is számol kettőig, azonnal hozzá kezd. Se nem fejedelem ő, se nem szívbajos uracska, hogy méregtől tartson, most sincs ez másképp.
A szemben ülő elfleány szavaira csak felpillant a tányérból, ám az ételét véletlenül sem tenné félre. Szótlan folytatja a burkolást, miközben Dorát hallgatja, s csak nagy sokára szólal meg, mikor már lenyelte a falatot.*
-A báró úr sok mindenhez konyít. *Kézfejével törli meg szakállát, ahogy merengve fürkészi a lányt.* -De vigyázzék vele. Cha'yssnek nincsenek barátai. Tán ha volt is valaki, akit kedvelt életében, az a tulajdon bátyja volt. *Elhallgat egy pillanatra, mint akinek a torkán akadt a falat, persze semmi ilyesmiről nincs szó.* -Na, ez jó volt. Köszönöm. *Az edényt félrerakva zárja rövidre a témát, szemmel láthatóan nem kíván ennél többet hozzáfűzni a dologhoz. Hivatásából kifolyólag sosem keresztezte az igric útját, s aligha akad olyan férfi a földön, akitől Denjaar tartana. Ugyanakkor mozogtak eleget ugyanazon körökben ahhoz, hogy tudja, miféle szerzet.
Dora egy árva pillanatra sem hagyja abba a szívélyes locsogást. Furcsa mód ez most egyáltalán nem zavarja. Sőt, kimondottan kedvére van a lány. Sajnos vagy nem sajnos, de ez egyre inkább kezdi eloszlatni abbéli szándékát, hogy a kíséretért járó fizetséget más módokon dolgoztassa le az elffel.*
-Nos, engem sem. A báróban és bennem van valami közös. Egyikőnknek sincsenek barátai. Nála alighanem bizalmi kérdés... Én csupán túl sokat láttam meghalni közülük. *Fanyar mosoly jelenik meg arcán, ahogy találkozik a tekintetük. Tűnjön Dora bármily kedves teremtésnek, valahogy úgy érzi, barátoknak ő is híján lehet.
Leheveredik maga is, s noha nincs pokróca, melegíti a mellette ropogó tűz. Fejét a batyujára fekteti, s szótlan szemléli a csillagos eget. Nem telik el túl sok idő így azonban, Dora szavaira fel kell horkanjon.*
-Ne higgye, hogy önzetlenül tettem, amit tettem. De hamar rá kellett jönnöm, hogy amit teszek, azzal nem magamat szolgálom, de még csak nem is a várost. Maga kit szolgál, Dora?
*Csak fejét fordítja a lány felé, tarkója alá dobott kezekkel. Egészen lecsillapította vérét a diskurálás, na meg az este hangulata. Nem áll rá a kedve a pocsíkolásra, bármennyire is szívta a fogát az úton a hátához tapadó, törékeny testecske miatt.*



A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.20 14:42:35


2817. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-12-15 18:18:01
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

*Denjaar szavajárása igen különös a beszédét folyton csűrő-csavaró Dora számára, ezért egy kicsit töprengenie kell, hogyan felelhetne. A megfelelő válasz saját hatalmi pozíciója szempontjából is fontos lehet.*
- A hatalomhoz az kell, hogy megtaláld, aki a képességeidnek jelentőséget tulajdonít. Valahogy így voltam én is, mikor Vashegyre érkeztem. A gondolkodásmódommal értem el, hogy a kancellár többre tartson, mint egy egyszerű, üres kis kalapos hölgynek. *Magyarázza el.* Elég sok bennünk a közös, az igazat megvallva. Nem mindig fizikai úton kell valamit megvenni, vagy akár… Elvenni. Neki nem kötelező tisztelettel bánnia velem, mégis így tesz. Más lehet, hogy éppen ellenkezőleg van a dologgal: rám pillant, és úgy véli, hogy én csak Habrertus kis kegyeltje vagyok. Az illetőt sem hibáztatom… *Elmosolyodik.* Előnyt kovácsolok a tudatlanságából, és kész.
*Persze a hosszú monológ alatt véletlenül sem marad tétlen, Denjaarnak igaza van, éppen eljött a vacsora ideje, a gomba és zöldség láthatóan megpuhult a zöldségraguban, amelyet a lány a lángon hagyott. Amíg magyaráz, visszanyújtja a fegyvert (az égvilágért sem tenné le a földre, még koszos lesz, olyan szép), és kanálért nyúl, hogy az edényekbe merje az ételt. Dora ebben sem született tehetség, de azért eleget bánt már vegyületekkel és gyógyszerekkel, hogy egy ehető ragut összeüssön. Az egyik kanál, tálka és benne a ragu persze a férfihoz kerül, Dora pedig magához ragadja a saját adagját, és letelepszik mellé.*
- Vigyázzon, meleg az edény. Kedves egészségére, Denjaar. *Mondja neki mosolyogva, és felvállalja az első falatot, hogy lássa, nem mérgezi meg épp. Abszolút ehető, bár eléggé belefőtt a répa. Ezen már tényleg csak az segíthetne, ha legalább is évekig próbálgatná és tökéletesítené a technikáját.*
- Sajnos le kell lomboznom, de a báró úr nem az enyém. *Jegyzi meg leplezetlen humorral a hangjában.* ~ Jó is lenne. ~ Nem is tudom, kié, de el tudom róla képzelni, hogy mindig vonzották az efféle mulatságok. Volt lehetőségem tapasztalni, hogy konyít a színészkedéshez és a zenéhez. *Pillantása kíváncsian fürkészi Denjaart, azt reméli, mesél még róla valamit, ami nem is meglepő – miért ne tetszhetne a csinos, fiatal hölgyeknek Cha'yss?
Akár választ kap, akár nem, most inkább a csendes szemlélődéssel tölti az időt – ami kíváncsi természete miatt azt jelenti, hogy hol a tájat, hol pedig Denjaart fürkészi kíváncsian, szinte már bámészkodó kalandozó módjára, aki most először lát rétet.*
- Nem hiányolják majd a barátai, amiért csak úgy nekivág a nagyvilágnak? Persze nem akarok tolakodni, a maga élete. Csak tudja, a pozíciójában… A magáé nem egy magányos hivatás, emberek követik és hallgatnak magára. *Most kicsit zavartan piszkálja a gombákat az agyagtálban, mert nem szereti a lélek mélységeit boncolgatni.* Engem semmi nem köt a városhoz, ezért pattantam fel maga mögé.
*Aztán halványan elmosolyodik.*
- Na jó, nem kertelek tovább. Nem akarja később mégis hasznát venni a vezetői pozíciónak? Annyi lehetőséget nyitna meg… Pénzt gyűjthetne, tiszteletreméltó életet kezdhetne. Segített egy egész városon, és bár tudom, hogy a hatalom ellenségekkel is jár, azért csak akadt sok ember, aki felnézett magára.
*Közben odahúzza magához a pokrócot is, amit nemrég vett, és beleburkolózik. Így, a forró falatokkal, a meleg edényt fogva egészen jól esik a kint töltött este. Bátorítóan rámosolyog Denjaarra, hogy elvegye a kérdései élét, hiszen a férfi egyértelműen nem az a beszédes fajta. Az eddigiek fényében azon se lepődne meg, ha nem akarna válaszolni.*


2816. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-12-07 00:35:32
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

-A hatalmasok nem törnek kenyeret azokkal, akik rászorulnak. Tán a barbárok a vashegyen ilyenek?
*Hamar tudatosul benne, hogy Dora nem szerénykedett, mikor saját vívótudományáról beszélt. A laikus szem is könnyedén észrevenné, hogy nem szokott fegyverforgatáshoz, de van, kinek nem is való a kezébe hasonló. Kéretlen leckének pedig nem lesz tanára, így annyiban hagyja a dolgot. Egy ideig kedvtelve nézegeti még, ahogy a formás jószág a kardot forgatja, majd a tűz felé mutat.*
-Eddig. De hagyjuk az efféle komor dolgokat mára. Együnk valamit. *Megfordul, majd leülepedik a tűz mellé. Megvárja, hogy az elf visszanyújtsa a fegyvert, bár felőle akár a földre is dobhatja.
Nem szolgálja ki magát, elvégre Dora volt az élelemszerző. Ő meglett volna vacsora nélkül is, de ha már így alakult, a legkevésbé sincs ellenére a dolog.*
-Wegtorenben olykor napokig tartó lakomákat csaptak az urak. Harcművészek, mutatványosok, muzsikusok, leányok jöttek s mentek. Efféle dínomdánomok előzték meg a Nagy Aréna napjait. Olyan volt, mint véget nem érő ~lázálom~ fesztivál.
*Emlékszik az utolsóra. A hajóútra Wegtorenbe. Nem maradt meg benne sem az étel íze, sem a lány neve, akivel az estét töltötte. De a fehérhajú mélységi igen. A fehérhajú mélységi a cellasor sötétjében. Halált ígért... Na meg azt, hogy ő majd felkutatja Jenarit. Üres szavak.
Egy hosszú pillanatig meredten bámul a lángokba, nem szól egy árva szót sem. Hisz nem látta többé a fehérhajút. Nem, mintha vágyott volna rá... De látnia kellett volna. Ott kellett volna lennie a Viadal nyitónapján a többi rabszolgával. Megszökött volna? Elhessegeti a gondolatot, majd nagyot sóhajtva Dorára mered.*
-A bárója tudna mesélni. Állandó vendége volt az ilyen mulatságoknak. *Könnyed természetességgel beszél, elvégre az ő fejében már rég úgy áll a dolog, hogy az igricé a Vashegy. Elcsavarta a fejét annak a leánynak, semmi kétség.*
-Hűvös éjszaka lesz, remélem van pokróca. A tűz égni fog egész éjjel. *Szórakozottan piszkálgatja a fahasábokat, gondolatban pedig rég szunnyadó dolgokkal játszik. Kifejezetten simogatja lelkét most a tudat, hogy a háta mögött hagyta azt az átkozott parancsnoki hivatást.*


2815. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-12-03 21:05:57
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Dora figyelmét nem kerüli el, hogy Denjaar a történetet egyre inkább a vashegyi kufircok felé csűri-csavarja. Voltak vashegyi kufircok, a tények tények, de a kalapos lány most a legkevésbé sem illegeti magát, nem úgy, mint a városban. Most nem akar elérni semmit, mert minél tovább ügyködik és beszélget társával, annál inkább tűnik úgy a gyanakvó tudósféle számára is, mintha Denjaar valami megmagyarázhatatlan jótékonyságból tényleg elhatározta volna magában, hogy elkíséri az úton. Ezért a maga csűrt-csavart beszéde ellenére már az előbbi beszámolójában, s most is megenged egy kis őszinteséget.*
- Csinos pofival élni egyszerre áldás és átok. Tudja, a miféléket szokták állandóan elrabolni holmi rémes haramiák. *Pillant rá mosolyogva, hogy visszautaljon az előző beszélgetésükre, meg kicsit Kagaenae esetére is. Mégis, ahogy Denjaar folytatja, van egy olyan érzése, hogy a tapasztalt harcos a fejébe lát. Elismerően biccent.*
- A hatalom valóban jó dolog, pedig néha nehéz szert tenni rá. *Valószínűleg Denjaar figyelmét sem kerülheti el, hogy Dora azonnal felé kapja a fejét, mikor feltápászkodik. A lány azon igyekszik, hogy ne árulja el magát, de ezúttal az ételre figyel, ezért nem tudja szántszándékkal leplezni az óvatosságát. Félelem ugyan nem látszik az arcán, de az éles figyelem ott villan a rideg kék szemekben.* De a hatalom szolgálat is, jót tenni azokkal, akiknek nincs meg a tudása, ereje hozzá. Maga ne tudná? *Mosolyog az előbbi reakciójával ellentétben most ártatlanul és bájosan. Ám bármennyire is játssza meg magát hol így, hol úgy, azért van, amikor nehéz magának parancsolni. Például amikor Denjaar arra kezd utalgatni, hogy ő valami harcos amazon volna. Ha nem is tör ki kacagásban, azért egy halk kuncogás csak elhagyja a száját.*
- Ó, nem, én csak az aprócska késekhez értek, és azokkal is inkább precízen, mint halálosan bánok. *Hogy legyen mivel összehasonlítani, meglobogtatja a kezében a kis bicskát, mielőtt összecsukva az övére akasztja. Erre Denjaar trükközni kezd a saját, nem éppen kicsi fegyverével.*
~ Megfogni a kardot? Ez egy wegtoreni párzási rituálé? ~ *Borzong meg a kard markolatára bámulva, mely éppen szemmagasságban van hozzá képest, mivel a fűben térdel. Kissé előnytelen póz ez egy olyan (magát) kifinomult(nak tartó) hölgynek, mint Dora. Zavartan ráncolja a homlokát.*
- Talán nem mondtam még, de a karddal körülbelül úgy bánok, mint… Mint… A lóval. *Ismeri be némi dadogás után, és valami rosszcsont gondolat a szívében azt súgja, hogy tegye hozzá, „a valódi karddal”, mielőtt Denjaar félreérti, és Dora örömszerzésben szerzett tapasztalatát vonná kérdőre. Gyorsan ki kell vernie a fejéből a gondolatot. Lehet, hogy az utcán talált harcosa vonzó, de nem az ő esete.* Na jó, rosszabbul bánok vele. A legjobb az lenne, ha nem lennének túl nagy elvárásai.
*Eközben az előtte lévő fallikus szimbólumra bámul, és végül vonakodva megmarkolja, a biztonság kedvéért mindkét kézzel. Denjaar számára kétség sem férhet hozzá, hogy az amúgy ügyes Dorának pocsék a vívótechnikája. Megáll, két lábával enyhe terpeszben, hogy megtámassza magát (talán ezt még valami tényleges harcostól leste, mert egészen elmegy), majd felemelve a kardot nézegeti a rajta lévő mintát.*
- Mindig úgy voltam vele, hogy ha az eszemmel nem vágom ki magam a csávából, már csak abban reménykedhetek, hogy a leendő férjem, vagy valami herceg – esetleg a kettő egy személyben – belovagol, és megment. *Lassan, ügyetlenül meglengeti a kardot.* Nézzen rám, élek! Eddig működött, nemde?


2814. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-11-23 22:07:41
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

*Nem mondhatná, hogy kiismerte magát a lányon. Sőt, tapasztalatai révén tudja magáról, hogy nem túl jó emberismerő. Ugyanakkor a lány iróniával vegyített cinizmusát már ismeri, s néhol nehéz ezt befogadnia egy olyan valakinek, mint ő. Az egyszerű, egyenes beszédet kedveli, Dora pedig többet beszél, mint amennyit mond.*
-Varázslatos lehetett. *Jegyzi meg a békák vartyogásának említésére, és noha most ő hangzik talán cinikusan, valójában nem hazudik. Noha egy mocsár közelében felkelni nem lehet épp üdítő minden reggel, de a természet hangjai őt mindig megnyugvással töltötték el.*
-Ne vegye úgy magára. Azt gondolná az ember, hogy egy magafajta elfet biztosan megkíván egynéhány férfi a Vashegyen. *A tűzre dob még némi rőzsét, majd vet egy lapos pillantást Dora felé.* -Nem hibáztatnám őket.
*Elnézi egy darabig ültében, ahogy a lány tesz-vesz, nem szól egy árva szót sem. Csak kis idő elteltével nyitja száját újra, elgondolkodva bámulva a tűzön sercegő ételeket.*
-Nem minden nő való ágyasnak vagy asszonynak. *Kezd bele lassan, mint aki igyekszik megfelelően megragadni a szavakat, mielőtt kicsúsznak a száján.*
-Vannak, akik többre vágynak, mint hogy odahaza táplálják a kandalló tüzét. Van olyan közöttük, ki jobban sóvárog a hatalom után, mint bármelyik férfi a nap alatt. *Vet egy furcsa pillantást a lányra, majd komótosan feltápászkodik a földről.*
-S láttam olyan leányt is, ki úgy forgott a karddal a kezében, mintha erre teremtették volna az istenek. Akár egy táncos. Tud vívni?
*Megkocogtatja a kardot az oldalán, majd annak rendje s módja szerint elő is húzza a hüvelyéből.*
-Tetszik? Meg akarja fogni? *Elsomolyodik a szakálla alatt, bár ezt Dora talán nem is szúrja ki a táncoló lángok fényében.
Kissé feldobva pörgeti meg a fegyvert, hogy az élét ujjai közé csippentve nyújthassa Dora felé, akihez így a kard markolata esik közelebb.*
-Ugyan, mit taníthatnék mást egy magafajta tudós szerzetnek? *A kaján mosoly talán nem látszik, de a szemei sarkában görbülő ráncok bizony beszédesek lehetnek.*




2813. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-11-22 02:43:51
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

*Dora legszívesebben felnevetne Denjaar arcátlanságán. A lánynak a megerősítő szavak inkább szemtelenségnek hangzanak. Ez van, ha valaki hazugsággal és ármánnyal tölti az idejét: még egy őszintének szánt mondatban is a rosszindulatot keresné.*
- Szóval azt mondja, bízzak magában? *Kérdezi incselkedve.* Hát tudja, mit? Meggondolom a dolgot.
*Közben ő sem tétlen, mikor a tűz fellángol, hozza is a holmiját, a kis üstöt tele a sok földi jóval, és a takaróját hátára kanyarintva letelepedik Denjaar mellett. Mozdulatai ügyesek, már tölti is kulacsából az edényt vízzel, és az övéről egy apró, kinyitható bicskát csatol le, hogy meghámozza a zöldségeket és gombát. Éppen jól is jön ki a morcos lovag meséje, megadja a hangulatot a munkához. Pár perc múlva Dora azon kapja magát, hogy mindennel elkészül, és hogy mosolyog.*
- Mindig csodáltam azokat, akik mertek bánni a tűzzel. Én egy mocsár mellett nőttem fel, egész éjjel békák vartyogtak. *Denjaarra pillant, és mókásan fintorog.* A legszebbnek titulált történetünk pedig az, hogy a sokadik felmenőmnek Eeyr megengedte, hogy egy büdös mocsár mellett lakjon. Ezt a kedvességet persze minden évben legalább ötször meg kellett köszönnünk neki, idióta napkoszorúkkal a fejünkön. Felőlem bárhova vihet, Denjaar, csak oda ne vigyen vissza. *Kacag gúnyosan, de hangjából azért érződik, hogy a gyerekkora korántsem volt móka és kacagás.
Amikor Denjaar megpróbálja feltérképezni a Vashegy hierarchiáját, illetve Dora helyét benne, a lány sértett pillantást vet rá.*
- Az igazság az, hogy egyetlen barbárnak sem vagyok az ágyasa. *Úgy dönt, nem megy bele, hogy ha nem barbárnak, úgy kinek az ágyasa – nem hazudik, de nem is mond túl sokat.* Sőt, továbbmegyek, hiszek abban, hogy léteznek építő kapcsolatok férfi és nő között. Szinte már azt lehetne mondani, hogy a magam fura módján romantikus típus vagyok. Ezenfelül pedig szeretném újfent emlékeztetni, hogy a kancellár segédjeként és legfőbb bizalmasaként tartanak ott számon.
*Furcsa belegondolni, de mikor a Vashegyre háruló felelősségre gondolt, a kancellárra háruló felelősségre gondolt. Valahogy Kagaenae továbbra sem úgy él a fejében, mint Kagan utóda, és ezzel nyilván az is összefügg, hogy az elf úgy érzi, ő maga sokkal többet tett a hely sorsáért. Hiszen az állítólagos úrnője most is Artheniorban van, és az eredeti terv szerint, a baleset előtt ott jár piacra Cha'yss-szal, jókat evett… Dora levese sem vészes, egészen jól alakul, de azért javában pakolja bele a fűszereket is. Az illata legalább is kellemes.*
- Szép a kardja. *Teszi hozzá kissé engedékenyebben az előbbi morgolódása után. A holmi igazán mutatós, még neki is, pedig nem sokat konyít a fegyverekhez.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.22 02:46:46


2812. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:25:51
 ÚJ
>Alymeidha Rosaeryth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Hosszú, fárasztó napok teltek már el azóta, hogy a félvér útnak indult. Eddig egészen jól tűrte, dudorászgatott magában, fürjekre lövöldözött, virágok szirmait tépkedte, fegyvertelen, öreg kereskedőket ijesztgetett, ám ezekre mióta elérte a fűtengert, nem igazán volt lehetősége. Jó ideje tehát hihetetlenül unatkozik, ráadásul úgy érzi, minden egyes alkalommal, mikor valami növény csapódik a képébe, veszít a türelméből. Persze még nem tudja, mit fog csinálni, ha végül már felrobban a méregtől, elvégre nem gyújthatja fel maga körül a gazt, bármennyire is szeretné, és még csak a kutya sem jár erre, így arra sincs sok esély, hogy kitöltse dühét valakin.
Kezdi azt érezni, hogy ennek a fűtengernek egyszerűen nincs vége. Mintha minden egyes lépésével újabb és újabb táblányi embermagasságú növényzet nőne. Abban sem biztos már, hogy jó irányba tart. Egészen eddig persze egyenesen haladt, de mi van akkor, ha nem figyelt oda, s végül is körbe-körbe járkál órák óta. Ez persze a legkevésbé sem valószínű, de már annyira unja a csatangolást, hogy a képtelenségeken gondolkodás is jobb szórakozás annál, mintha egyáltalán nem gondolna semmire.
Hogy mennyi idő telik el, nem tudná megmondani, de végül valahogy mégiscsak sikerül elérnie a puszta végét, s nyugodtan fellélegezve veszi az irányt a szántóföldek felé.*


2811. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-11-18 19:24:22
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

*Kezében a megannyi, vaskos lágyszárúval a lányra pillant, egy ideig pedig elmélázva bámulja. Csak néhány másodperc elteltével szólal meg újra.*
-Azért, mert itt vagyok. *Feleli nemes egyszerűséggel. A tűzrakó mellé dobja a szerzeményét, majd néhány szárazabb darab segítségével nekiáll tüzet csiholni.
A lány szavaira csak halkan felgöcög a szakálla alatt. Kétli, hogy Dora bárhová is merészelne menni nélküle a sötétben, nem is méltatja válaszra a megjegyzést egyelőre.*
-Wegtorenben csak az ég feketéje árulja el, hogy éjszaka van. Száz és száz rabszolga járja a várost, meggyújtva minden fáklyát s lámpást, na meg óriási máglyákat hagyva a tereken. *Elég néhány fújás, s már lobban is a száraz növény. Felegyenesedve fordul Dora felé, s nem is tudja igazán, miért is kezdett bele ebbe a történetbe.*
-Réges régen, mikor még az óriásokon kívül más nemigen élt a városban, Krugg vezér így rendelkezett. Rettegett a sötéttől. Legalábbis így tartják a népek. Azóta pedig minden éjjel lángok riasztják az éjt... Babonás egy nép. Mindenesetre szép látvány. Főleg a Nagy Aréna tüzei esténként... Bánhatja, ki az ég alatt jár és nem látta még.
*Megköszörüli torkát, mintha csak zavarba jött volna a sok beszédtől. A fel-felcsattanó lángok közé bámul, kézfejét szórakozottan pihentetve kardjának sárkánnyal díszített markolatán.*
-Remélem hozott pokrócot. Hűvös lesz az éj.
*Tereli a szót egészen másfelé, majd komótosan leülepszik a tűz mellé. Elmerengve tartja tenyereit a lángok irányába, szinte nem is pislog. Csak a lány kérdésére ocsúdik, s a szavakra nem rest elsomolyodni.*
-Ugyan... Hogy egy oktondi leány szolgálatába álljak? Akad nekik elég bérkard... Én viszont megválogatom, kinek dolgozom. Persze, magának bizton egészen más. Van elég sütnivalója és jól bánik a szavakkal, tán társalkodónőnek is megteszik majd. Már ha nem köt ki valamelyik barbár mellett ágyasként. Vagy ez már nem dívik körükben?
*Ezen a gondolaton szemmel láthatóan jól elszórakozik, miközben a tüzet bökdösi serényen. Dora meglepően kellemes útitársnak bizonyul, pedig még a városban megvolt győződve az ellenkezőjéről.*



2810. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-11-16 23:32:02
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

- Attól tartok, nem értem a logikáját. Miért ne jelentenének veszélyt a csempészek és a szökevények, nos… Rám? *Foglalja össze a lényeget, az utolsó szót úgy nyomva meg, mintha evidens lenne, hogy páratlan szépségét már mérföldekről kiszúrhatják. Még mindig nem ezer százalékig biztos benne, hogy Denjaart nem az indulatok vezérlik, vagy nem vezeti tévútra. Az előbbi felcsattanása elég beszélő volt. Dora kíváncsisága felhorgad, de nem kérdez, nem tudja, hogy minden lében kanál természete mennyire keltene gyanakvást a férfiban.
A kalapos egyébként igenis le tud kászálódni a lóról. Lassan, nagyon lassan, az életéért csimpaszkodva ereszkedik le a földre, és örül neki, hogy nem saját lovával kell megtennie ugyanezt a manővert, ugyanis a kis Bors valamiért az életnek sem képes egy helyben állni. Hacsak nem készül valamire Denjaar harci paripája, idővel, mégis „elfes” méltóságát megőrizve lép a fűbe, majd megáll Denjaartól biztonságos távolságra, és összedörzsöli karjait a csípős hidegben. Ez a ló-dolog borzasztó, de az egyetlen előnye, hogy az állat befűti a fenekét, Denjaar pedig elölről melegítette az imént. Mindenesetre most már alig várja, hogy elkészüljön az a tüzecske, és nekiláthasson a finom ételnek.*
- Ezer éve nem jártam a természetben. *Hallja saját hangját, ahogy pillantását végig hordozza a tengernyi füvön. Ámulat költözik bele. Denjaar nem mond butaságot, a város zaja és pora mellett az ember vagy elf néha hajlamos róla megfeledkezni, milyen egy csillagfényes, kellemes este a szabad ég alatt. Mintha minden, ami az elmúlt időben történt vele, egy furcsa álom volna, messzi gyerekkorából építkezve. S talán egy pillanatra a férfi is meglátja rajta azt a távoli, már-már furcsa szépséget és tapasztalást, ami csak a Hosszúéltűeknek adatott meg. Annak ellenére, hogy nem a legjobb környéken járnak, s kellő óvatossággal pásztázza a környezetét, szinte otthon érzi magát.*
- Csak akkor vállalom, hogy itt alszom, ha felváltva őrizzük a tüzet éjjel. *Közli némi mélázás után határozottan. Egyelőre nem segít másban, megvárja, amíg Denjaar tüzet gyújt, s csak azután lát a kis edényke megtöltésének. A sötétben nem jó zöldséget hámozni, még a végén valami rohadt rész is belekerül a levesbe. De mivel őt magát nem faggatják, kénytelen feltenni a kérdéseket, amikre kíváncsi.*
- Szóval zsoldosnak áll, vagy ez csak átmeneti dolog? Amonon hasznát vennék a kardjának. Vennénk. *Helyesbít gyorsan.*


2809. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-11-11 08:33:47
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

*Az ingoványból nehezen, de kivergődik. A füves pusztaság áll már csak közte és a szántóföldek között. Itt már jobb iramot tud diktálni Éjtépőnek a fekete telivérnek. Itt csak a magas fű nehezíti a látási viszonyokat és a közlekedést, de így tél elején már a fű is megrogyik kissé, veszít a nyári zöldellő, erőteljes, dús hatásából. Így valamennyire könnyebb a haladás, de ennek ellenére a jól kitaposott ösvényeken vezeti lovát, csakúgy, mint idefelé. Várja már, hogy mielőbb a tavernához érjen. A sok tanulástól elfáradt. Egy kis alvás, evés, ivás igazán felemelő tud lenni egy ilyen mentálisan megterhelt képzés után.*


2808. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-11-10 19:01:20
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Nirs//

*Lassan ébredezik, talán órák hosszát aludt a Nirs képezte satuban. Bizonyára a másik oldalára fordulva folytatná, ha ágyban lenne, ám erre most aligha van lehetőség.*
-Hol vagyunk? *Szólal meg végül bágyadtan, ám a kérdés inkább költői. A hatalmas fűtenger, mi körbeöleli őket előbb ad választ kérdésére, minthogy Nirs válaszra nyithatná száját.*
-Soha sem jártam még erre. *Nagyot nyújtózik, s tán a mozdulat zavarhatja némileg a férfit mögötte a látásban, még sem bírja megállni. Érzi a derekán a férfi kíméletes szorítását, s habár ébren van, nem fejti le magáról a mögötte ülő karját.*
-Hideg van erre. *Összébb húzza magán az amúgy sem túl vaskos köpenyt. Valóban, hűvös szél borzolja köröttük a végeláthatatlan, zöld pusztaságot, s noha nem kifejezetten az a csontig hatoló hideg, attól még igazán kellemetlen.
Lihanech, noha északon fekszik, jóval enyhébb klímával van megáldva, mint a déli vidékek és nehezen bírja megszokni az itt beköszöntő hideget.*
-Bár a havasok fiainak ez meg sem kottyanhat. *Teszi hozzá, csak úgy a miheztartás végett, közben nem rest a ló nyergében közelebb bújni a fiúhoz.*
-Milyen lehet az élet ott? A Zord hegyek között? *Susogja a fiú füléhez döntve fejét, majd színpadiasan megborzong.*
-Lihanechez nincs hasonlatos... Tetszene neked. A lombok susogása, a langyos szellő, az illatok, az ének s a lenge kelmék... *Nirs egészen beszédes kedvében találhatja az ébredés után a lányt. Noha azt már nem teszi hozzá a rögtönzött kedvcsinálóhoz, hogy hitük gyakorlásáért Lihanech városában halálbüntetés jár, s nincs enyhítő körülmény.*
-Ki vitt rá téged a sötétség ösvényére?
*Pillant kíváncsian a fiúra, elvégre még sosem kérdezte. Legalábbis nem rémlik számára, hogy szóba került volna.*


2807. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-11-09 18:03:30
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Hanloren//

*Az elf megjegyzésére nem is szól semmit, csak bólint. Hanloren valószínűleg nem is sejti, hogy mennyire talált az észrevétele. Nirs mindig is furcsának érezte magát. A barbárok között furcsa volt, hogy a mágia után érdeklődik, de nem akar sámán lenni. A fegyverforgatás sem érdekelte igazán. Itt pedig az lehet furcsa, hogy az egyetlen igaz istent tiszteli, bár ezen a vidéken ez nem furcsaságnak hanem inkább halálos bűnnek számít. Az pedig külön szerencse most, hogy a helycsere után az elf másról kezd beszélni. Ugyanis Nirsnek az a kellemetlen érzése támadt, hogy többedjére volt igazságtalan Hanlorennel. Valamiért ez zavarja. Ennél sokkal jobban zavarja viszont az a név amit az elf ártatlanul kiejt.*
- Pycta...
*Szinte összecsikordulnak a fogai ahogy maga elé sziszeg. Ő is ismeri azt a nyavalyás erdőlakót, jobban is, mint szeretné. Mostanában eszébe sem jutott, de ahogy most előtte van a kép ahogy Aenae a nyakába ugrott Thargarodon és utána ölre is mentek... persze ez erős túlzás, lévén Nirs nem mestere a pusztakezes harcnak, az elf viszont gyakorlottabb verekedő volt. Tehát most magának sem tudná megmagyarázni, hogy miért támad az a képzete, hogy Aenae eltűnésének köze van a hegyesfülűhöz.*
- Sa'Tereth-nek kedves, ha tévutakon járók találnak el hozzá.
*Lehet, hogy ezt a félig-meddig vigasztalónak szánt mondatot már magának mondta, mert nem sokkal később azt veszi észre, hogy az elfet elringatta a ló mozgása. És ha már bosszúságokról szól ez a nap: most az bosszantja, hogy nem bosszantja különösebben, hogy már az elfre is vigyáznia kell, le ne pottyanjon.*


2806. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-11-08 23:44:52
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

*A lány kérdésére horkant egyet, majd csak eztán válaszol.*
-Ugyan. Az Őrséget azért hagytam a hátam mögött, mert a város úgy gondolta, ideje beletenyerelnie abba, amit felépítettem. Gyí!
*Utóbbit persze már nem a lányhoz intézi. Ki kell lépniük, ha a hátuk mögött óhajtják adni a bűzös mocsárt, mielőbb beesteledik köröttük.*
-Azt hiszi, eltévedtem? Ne aggódjék. Hamarost lefordulunk az Ingoványról és a Füves pusztán keresztül közelítjük a szántókat. Hosszabb, de mivel így is, úgy is künn ér az éj, sokkal tovább nem tart. És a lényeg, hogy nem kell átkelnünk a városon.
*A következő fertályóra némaságban telik. Csak a szürkületre éledő mocsár sajátos hangkavalkádja töri meg a csendet.*
-Ne félje a szörnyeket. Jobbak azok, mint az emberek. A Kikötő felé tartó úton pedig több kétlábú jár éjjel, mint a pusztán, efelől biztosíthatom. Így utóbbi felé visz az utunk.
*Pontosan tudja, hogy Dorának nincs túl sok választása, mint vele tartani, így nem igazán fél tőle, hogy a lány esetleg lecsusszan a nyeregből.
Nem is telik el túl sok idő, a cserjést szép lassan felváltja az egyre magasabbra növő fűfélék hada, s habár a lóhátról még éppen ellátnak felette, gyalogszerrel ez már aligha lehet igaz.*
-Az úton maradva nincs miért aggódni. Tudja Dora, csempészek és szökevények kedvelt útvonala ez, azok pedig nemigen jelentenek veszélyt az utazókra... Hopla!
*Fogja vissza a lovat egy barátságosabbnak vélt tisztáson az út mentén. A fű már letaposva körben és a tűzrakó helye is látszik még.Alighanem néhány napja használhatták a helyet az átutazók.
Az ég felettük már csillagokkal pettyelt, a hold fénye azonban némi világossággal szolgál.*
-Van még ellenvetése, kedves Dora?
*Pillant a lányra, miközben leugrik a lóról. Nem teketóriázik sokat, pokrócot terít a tűzrakó mellé, s batyuját is odahajítja.
Fa nem sok van a környéken, ugyanakkor az erős fűféle is alkalmas tüzelésre. Ráadásul vaskos füstfelhőt vet, mi igen csak elriasztja az állatokat.
Annak rendje és módja szerint elő is húzza az oldalán lógó kardot, hogy hasítson tűzrevalót. A lánnyal nem nagyon foglalkozik egyelőre, kivéve persze, ha amaz nem képes egyedül lekászálódni a ló hátáról.*


2805. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-11-07 16:06:14
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

*Immár magányosan utazik keresztül a füves pusztaságon. A szántóföldeken Éjtépő, a fekete telivére vágtatva hozta át. Itt már kissé lassít a tempón, de még mindig jó iramot diktál lovának. A magas fűben a kitaposott ösvényt keresi, melyen legutóbb is jó irányban és biztonságosan eljutott a toronyhoz. Sokszor járt már erre, így a pusztaság nem ismeretlen előtte. A szél lágyan simogatja a magasra nőtt fűszálakat. Szép látvány már az is, ha önmagában az ember csak végignéz a hatalmas területen. Egy gyermekkori történet jut eszébe, ami még otthon wegtorenben történt. Wegtoren sivatagos vidékén alig találni zöldellő füves részeket. Ganer nagymamája elementalista volt, s a föld ág tudását birtokolta. Az unokáinak olykor egy kisebb zöldellő, füves rétet hozott létre, amely szinte tündökölt a sivatagban. Meghagyta a kicsiknek, hogy gondozzák, locsolják a füvet, hogy ne száradjon ki mint minden más. Ganer is és a testvérei is minden nap szorgosan locsolták a házuk körül létrehozott füves területet. Egyik nap azonban annyira belefeledkeztek a játékba, hogy nem locsolták meg a füvet. Csupán reggel szembesültek azzal, hogy a sivatag, egyetlen nap alatt képes volt elszárítani a zöldellő füvet. Szomorúan vették tudomásul, hogy a fű a hiányosságuk miatt száradt ki. A nagymamájuk elmagyarázta nekik, hogy a növényekről ugyanúgy gondoskodni kell, mint bármi másról. A nagymama a természet igaz barátja föld, s rendkívüli módon kötődött a földhöz és mindenhez, ami abból származik. A természet tiszteletét Ganer is örökölte, de ebben nagy szerepe volt a nagymamának, aki tanította is a természet értékelésére az akkor még gyermek gnómot. Gondolataiban és emlékeiben elmerülve száguld végig a füves pusztaságon.*


2804. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-09-30 22:24:21
 ÚJ
>Vlendor Hughs avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

// Nem elég levadászni... //

*Vlendor tekintete végig a tájat pásztázza ahogy ilyenkor illik. A vadak, orkok vagy rabló hadjáratokba botolva könnyedén elveszíthetik a zsákmányt és szerencséjük ha csak azt. A csendet ő nem fogja megtörni. Nem túl kipihent, rossz a kedve és maga is szívesebben lenne olyan helyen ahol lepakolhatják az árut biztonságban és nem kell a hátuk mögé lesniük. A kulacsa már szinte teljesen ki is ürül, de úgy néz ki a távolban mintha már szántóföldeket látna. Ahol meg föld ott házak is. Azoknak a közelében meg kút. És egyre közelebb vannak a városhoz is ezek szerint. Erre felé már a városi banditák gyakrabban tünedeznek fel mint igazi nomádok. Ha mégis azok akkor annak oka van. Egyelőre viszont békésnek tűnik a táj.*


2803. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-09-22 15:46:44
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

// Nem elég levadászni... //

* A barbár még mindig játssza a sértett kisgyereket, de legalább ígéretet tesz az együttműködésre. Ez már haladás, mert így nem neki kell szenvednie egyedül a jószág feldolgozásával. A sértést nem fogja elégtétel nélkül hagyni az biztos, de ezt meghagyja későbbre. Az idő majd segít neki ebben. Ha nem most, akkor később, de egyszer biztosan megtorolja a sérelmét. Most viszont nincs mit már egymásnak mondaniuk, mivel jó lenne ma elérni a várost. A jószágok nyergelése után néma csöndben indulnak el a város felé. Nixomia már nagyon várja, hogy végre elérje a civilizált várost. Étel, ital és fürdő az ami neki kell.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2803-2822