Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (3385. - 3397. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
//Második szál//
//Felemelkedés//
* Az ismeretlen ork felé nyújtott fakanálról darabokban hullik a földre a sűrű, nyálkás anyag. Láthatóan nem sajnálja azt a pár falatot, ami sokkal jobban emlékezteti kocsonyára, mintsem levesre. A kapott válaszra megemeli szemöldökét. *
~ Ork? Jóképű? ~
* Ismétli magában a kapott szavakat, majd tekintete egy pillanatra elsötétül. Majdnem biztos benne, hogy csak az érzéseire akar hatni, csak éppen bizonyítani nem tudja. Az agyarai megvillantásánál egy halk szisszenéssel kísérve fordul vissza a láboshoz, majd meríti el benne a fakanalat. *
~ Szép az anyád, aki ilyen kicsinek szült téged. ~
* Gondolja magában, majd abban a pillanatban elővesz egy mélytányért és egy jókora darabot átrak a tányérba, hogy annak a tartalmát bőröstül szőröstül az ork kezébe nyújthassa. Látni szeretné mennyire ork ez az ork. Ha Goba átveszi a tányért, a sűrű zöld anyagban itt-ott feltűnhet neki néhány nem éppen ételbe illő dolog. Névlegesen egy ujj, néhány szőrszál, na meg egy rézgyűrű. Míg az előbbi kettőt direkt halászta ki, csak neki, utóbbiról még maga Gorv'duluk sem tud. Ha tudná, átszűrné, hogy legalább azt a kevés értéket megtarthassa. Az pedig, hogy miként került bele, bizonyára az egyik elejtett áldozat ujján felejtett családi ereklye, vagy az egyik nagyon vicces kedvében lévő sámánnak jutott eszébe, hogy ezzel ízesítse az étlapjukat a szerencse és gazdagság jeleként. *
- Fenékig.
* Mondja, de ha nem veszi el, akkor egy halk morgást kísérve egy másik éppen arra járó ork kezébe nyomja a tányért. *
- Nem tűnsz orknak. Melyik törzsből származol?
* Akadnak különleges orkok a soraikban, de egy sem olyan, mint ez itt előtte. Nem tűnik erősnek, amitől se nem boldog, se nem szomorú. Egyszerűen jelentéktelennek tartja a szemeiben, bár hirtelen átfut a gondolat az agyán, hogy lehet ez a cél. Mostanában mindenki tartogat egy-két kártyát a tarsolyában, miért is ne tehetne ilyet a másik? *
- Aztán miért jöttél? Ne sütögetni ültünk ám össze. Nem! Foglalni, hódítani akarunk. Megmutatni a világnak, hogy miket, az ork népséget nem lehet elnyomni, akármennyire is próbálják!
* Lehetséges, hogy mások más okból kifolyólag csatlakoztak a szürke légióhoz, ám Gorv'duluk kerek perec kimondja az őt motiváló feladatok. Legalábbis csak a felszínen, ugyanis ő nagyobbra tartja magát, mint itt bárki, ezért szeretne magasabb pozíciót szerezni magának. Ezt talán majd később megosztja a másikkal, ám egyelőre jobban érdekli a másik motivációja. Nem lehet rosszabb, mint az előző balek, akitől megkérdezte; Magányos volt! Az ilyeneknél nevethetnékje támad! *
![>Zopal Grognard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2596_ork_ferfi.jpg)
2785-2804 , 2805-2824 , 2825-2844 , 2845-2864 , 2865-2884 , 2885-2904 , 2905-2924 , 2925-2944 , 2945-2964 , 2965-2984 , 2985-3004 , 3005-3024 , 3025-3044 , 3045-3064 , 3065-3084 , 3085-3104 , 3105-3124 , 3125-3144 , 3145-3164 , 3165-3184 , 3185-3204 , 3205-3224 , 3225-3244 , 3245-3264 , 3265-3284 , 3285-3304 , 3305-3324 , 3325-3344 , 3345-3364 , 3365-3384 , 3378-3397
3397. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-10-10 18:38:32
Üzenet elküldve: 2026-10-10 18:38:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Felemelkedés//
*Gorvot a jelek szerint izgatja az evés témája, de hát ha már kényszerből szakács lett, nem is olyan baj, ha van benne némi igényesség a munkája kapcsán. Még a végén tényleg fog neki egy olyan gyíkot, egész meghozta hozzá a kedvét. Bólint hát.
Aztán az ork tisztázza, mit akar hallani, mire Goba megvakarja a tarkóját.*
- Hát, volt egyszer az a manus... olyan piszkafa sovány, akiről azt gondolnád, már attól is eltörik minden csontja, ha ráfújsz. Na egyszer egy másik csóka, egy ilyen magamfajta szélesebb, erősebb, belekötött. Hozzávágta a falhoz, belerúgott kettőt-hármat, leköpte, aztán kacarászva továbbállt. Mi is mentünk, ott hagytuk a sárba', gondoltuk úgyis kampec. Na vagy két hattal később ülünk a kocsmában a nagydarab csókával, isszuk a sört. Azt egyszerre csak ott terem csóka mögött ez a vékony tag. Még mindig fekete a szeme körül a veréstől, még ott van rajta a sár amibe dobták. Oszt' egy hegyes karóval torkon szúrja a csókát, aki elbánt vele. Aztán, miközben csórikám a saját vérében fuldokolt, addig szurkálta az arcát, amíg a karója teljesen el nem tört. A végén a soványka kezei tele voltak szálkával, de még akkor is döfködött. Aztán, mikor végzett, hót nyugodtan felegyenesedett, és végignézett rajtunk, akik még ott ültünk. Olyan üres volt a nézése, semmi harag, semmi düh. Unott vót', vagy úgy nézett ki. Aztán meg egyszerűen kisétált. Cimbi meg még vagy egy percig hörgött szétszabdalt arccal, mielőtt kimúlt volna. Na az a sovány fickó ne jöjjön szembe velem a csatatéren, mer' ott fogom összeszarni magam.
*meséli el az egyik sztorit a sokból, amit hallott vagy saját szemmel is látott annak idején.
Gorv szavaira helyeslően bólint.*
- Ja. Muszáj lesz győzni, de menni is fog. Ki állhatna ellen ennyi orknak? De azér' a fogolygyűjtést elkezdhettük vóna már korábban.
*fűzi hozzá a véleményét. Az egy dolog, hogy biztos találtak volna pár jobb szakácsot a foglyok között, meg bőven lenne még hol dologra fogni pár fickót. Neki személy szerint pár szántóföldi lányka is az ínyére lenne. Mivel élete nagy részében embernek gondolta önmagát meg hát inkább rájuk is hasonlít, az emberlánykákat, elfeket, fél-elfeket találja főleg vonzónak. Ami azoknál a fajoknál csinosnak, nőiesnek számít. Itt az ork táborban némelyik nőstény rusnyább mint egy vaddisznó. Legalábbis az ő szemében. Persze ezt a véleményét aztán még annyira se akarná megosztani senkivel.*
//Felemelkedés//
*Gorvot a jelek szerint izgatja az evés témája, de hát ha már kényszerből szakács lett, nem is olyan baj, ha van benne némi igényesség a munkája kapcsán. Még a végén tényleg fog neki egy olyan gyíkot, egész meghozta hozzá a kedvét. Bólint hát.
Aztán az ork tisztázza, mit akar hallani, mire Goba megvakarja a tarkóját.*
- Hát, volt egyszer az a manus... olyan piszkafa sovány, akiről azt gondolnád, már attól is eltörik minden csontja, ha ráfújsz. Na egyszer egy másik csóka, egy ilyen magamfajta szélesebb, erősebb, belekötött. Hozzávágta a falhoz, belerúgott kettőt-hármat, leköpte, aztán kacarászva továbbállt. Mi is mentünk, ott hagytuk a sárba', gondoltuk úgyis kampec. Na vagy két hattal később ülünk a kocsmában a nagydarab csókával, isszuk a sört. Azt egyszerre csak ott terem csóka mögött ez a vékony tag. Még mindig fekete a szeme körül a veréstől, még ott van rajta a sár amibe dobták. Oszt' egy hegyes karóval torkon szúrja a csókát, aki elbánt vele. Aztán, miközben csórikám a saját vérében fuldokolt, addig szurkálta az arcát, amíg a karója teljesen el nem tört. A végén a soványka kezei tele voltak szálkával, de még akkor is döfködött. Aztán, mikor végzett, hót nyugodtan felegyenesedett, és végignézett rajtunk, akik még ott ültünk. Olyan üres volt a nézése, semmi harag, semmi düh. Unott vót', vagy úgy nézett ki. Aztán meg egyszerűen kisétált. Cimbi meg még vagy egy percig hörgött szétszabdalt arccal, mielőtt kimúlt volna. Na az a sovány fickó ne jöjjön szembe velem a csatatéren, mer' ott fogom összeszarni magam.
*meséli el az egyik sztorit a sokból, amit hallott vagy saját szemmel is látott annak idején.
Gorv szavaira helyeslően bólint.*
- Ja. Muszáj lesz győzni, de menni is fog. Ki állhatna ellen ennyi orknak? De azér' a fogolygyűjtést elkezdhettük vóna már korábban.
*fűzi hozzá a véleményét. Az egy dolog, hogy biztos találtak volna pár jobb szakácsot a foglyok között, meg bőven lenne még hol dologra fogni pár fickót. Neki személy szerint pár szántóföldi lányka is az ínyére lenne. Mivel élete nagy részében embernek gondolta önmagát meg hát inkább rájuk is hasonlít, az emberlánykákat, elfeket, fél-elfeket találja főleg vonzónak. Ami azoknál a fajoknál csinosnak, nőiesnek számít. Itt az ork táborban némelyik nőstény rusnyább mint egy vaddisznó. Legalábbis az ő szemében. Persze ezt a véleményét aztán még annyira se akarná megosztani senkivel.*
3396. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-10-09 15:56:12
Üzenet elküldve: 2026-10-09 15:56:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Felemelkedés//
-Hmm.
* Bizony. Neki is csak ennyi a reakciója mikor valamelyik társát harmadjára látja repetázni az ujjaktól hemzsegő kocsonyaszerű leves izéből. Ám amíg nem fogják meg és kényszerítik, hogy ilyet egyen mindennap, úgy ki ő, hogy megfossza a többieket eme csodától? Ez persze nem azt jelenti, hogy nem eszik ilyet, csak lehet előbb harap ki egy darabot egy döglött állat szőrös teteméből, mint ezt. *
- Ez a beszéd. Itt a tenyérnagyságú gyíkból van sok, de nem idegen számunkra a térdig érők sem. Ha találsz olyat, ne hagyd meglógni. Fürge egy állat, de nem futhat a végtelenségig. Viszonylag elég jó ízzel is rendelkezik, persze csak akkor, ha nem koponya vagy a csonttörő klán készíti. Ők még ennyire se értenek a főzéshez. Ezeknél csak kétfajta hús van; a nyers és a szénfekete. Ha engem kérdezel a nyerssel jársz jobban, mert azt újra tudod sütni, de a szénfekete…
* Mondja csalódott tekintettel. Bizonyára ő is kapott már hasonlóan átsült húst. Nem túl kellemesen érzéssel csúszik le a torkon. *
- Nem te, te ütődött. Hát milyen emberek azok akiktől még te is tartottál? Vagy nem is emberek voltak? Úgy hallottam néhány törpe a gyengébb kezével is képes győzni skanderban egy ork ellen. Hah! El tudod ezt hinni?
* Egy percig sem vitatja a győzelmük kérdését. Muszáj lesz. Legalábbis ennyi feldúlás után nem mondhatják azt, hogy „bocs véletlen volt”… vagy igen? Na, nem mintha akarná. Ha rajta múlik minden Gorv'duluk a csatatéren fog meghalni. Ha szerencse nem az ő pártját fogja, akkor már az elején egy kósza nyílvessző leszedi a lábáról, ha mellette van, akkor egy hulla halom tetején találja meg végre azt az ellenfelét, akivel hosszú idők óta először képes kiadni mindent.
Ez a Romváros, legyen bármi is ez, nem hangzik olyan könnyen elfoglalható területnek, bár egy többezres orksereg ellen aligha veheti fel a verseny pár utcakölyök.
Szinte tökéletest párt alkotnak ezek ketten. Az egyik sajnálja, hogy nem vesz részt az első ütközetben, a másik irigyli emiatt. Ebből is látszik, hogy ahány ork, annyi vélemény. Nem mondja azt, hogy nem érzi át, sőt, talán ha mennie kéne ő is irigykedne azokra akik nem mennek, de egyelőre így érez. *
- Ebben biztos vagyok. Túl sokat tettünk ahhoz, hogy most forduljunk vissza. Innen csak előre mehetünk. Porig égetünk mindent és mindenkit, aki utunkba áll. Akik pedig behódolnak, azokból háziállatot csinálunk. HAHA.
* Elneveti magát a végén. Elvégre eddig minden tökéletesen halad egy szebb jövő felé az orkoknak. Ha így haladnak tovább, először megszerzik maguknak Amon-t, majd Artheniort. Utána pedig csak egy köpésre lesznek a kikötőtől. Hogy a vezetők szeretnék e meglátogatni a szomszédos városokat, azt nem tudja, de minden bizonnyal ők is az étlapra kerülnek előbb vagy utóbb. *
//Felemelkedés//
-Hmm.
* Bizony. Neki is csak ennyi a reakciója mikor valamelyik társát harmadjára látja repetázni az ujjaktól hemzsegő kocsonyaszerű leves izéből. Ám amíg nem fogják meg és kényszerítik, hogy ilyet egyen mindennap, úgy ki ő, hogy megfossza a többieket eme csodától? Ez persze nem azt jelenti, hogy nem eszik ilyet, csak lehet előbb harap ki egy darabot egy döglött állat szőrös teteméből, mint ezt. *
- Ez a beszéd. Itt a tenyérnagyságú gyíkból van sok, de nem idegen számunkra a térdig érők sem. Ha találsz olyat, ne hagyd meglógni. Fürge egy állat, de nem futhat a végtelenségig. Viszonylag elég jó ízzel is rendelkezik, persze csak akkor, ha nem koponya vagy a csonttörő klán készíti. Ők még ennyire se értenek a főzéshez. Ezeknél csak kétfajta hús van; a nyers és a szénfekete. Ha engem kérdezel a nyerssel jársz jobban, mert azt újra tudod sütni, de a szénfekete…
* Mondja csalódott tekintettel. Bizonyára ő is kapott már hasonlóan átsült húst. Nem túl kellemesen érzéssel csúszik le a torkon. *
- Nem te, te ütődött. Hát milyen emberek azok akiktől még te is tartottál? Vagy nem is emberek voltak? Úgy hallottam néhány törpe a gyengébb kezével is képes győzni skanderban egy ork ellen. Hah! El tudod ezt hinni?
* Egy percig sem vitatja a győzelmük kérdését. Muszáj lesz. Legalábbis ennyi feldúlás után nem mondhatják azt, hogy „bocs véletlen volt”… vagy igen? Na, nem mintha akarná. Ha rajta múlik minden Gorv'duluk a csatatéren fog meghalni. Ha szerencse nem az ő pártját fogja, akkor már az elején egy kósza nyílvessző leszedi a lábáról, ha mellette van, akkor egy hulla halom tetején találja meg végre azt az ellenfelét, akivel hosszú idők óta először képes kiadni mindent.
Ez a Romváros, legyen bármi is ez, nem hangzik olyan könnyen elfoglalható területnek, bár egy többezres orksereg ellen aligha veheti fel a verseny pár utcakölyök.
Szinte tökéletest párt alkotnak ezek ketten. Az egyik sajnálja, hogy nem vesz részt az első ütközetben, a másik irigyli emiatt. Ebből is látszik, hogy ahány ork, annyi vélemény. Nem mondja azt, hogy nem érzi át, sőt, talán ha mennie kéne ő is irigykedne azokra akik nem mennek, de egyelőre így érez. *
- Ebben biztos vagyok. Túl sokat tettünk ahhoz, hogy most forduljunk vissza. Innen csak előre mehetünk. Porig égetünk mindent és mindenkit, aki utunkba áll. Akik pedig behódolnak, azokból háziállatot csinálunk. HAHA.
* Elneveti magát a végén. Elvégre eddig minden tökéletesen halad egy szebb jövő felé az orkoknak. Ha így haladnak tovább, először megszerzik maguknak Amon-t, majd Artheniort. Utána pedig csak egy köpésre lesznek a kikötőtől. Hogy a vezetők szeretnék e meglátogatni a szomszédos városokat, azt nem tudja, de minden bizonnyal ők is az étlapra kerülnek előbb vagy utóbb. *
3395. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-10-09 11:13:36
Üzenet elküldve: 2026-10-09 11:13:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Felemelkedés//
- Hmm.
*Ennyi csupán a reakciója arra, hogy Gorv'duluk szerint van, aki ebből repetázik. Végső soron ráhagyja. Tény és való, ő is látja, hogy nagyon sok fajtársa ilyen. Az ő gyomrát se kell félteni, hiszen gyakori elemózsiája volt a sikátori patkány vagy a kóbor kutya, macska, moslékszámba menő kotyvalék, ami Romvárosban gyakran az egyetlen elérhető élelem. De talán épp a fogadók miatt, azért a városban mindig megvan a rendes koszt lehetősége is (már ha van rá éppen pénze az embernek-orknak). Talán ezért finnyásabb ő, mint pusztai fajtársai, akik a földből éltek eddig is.*
- Gyíkot? Na majd nyitva tartom a szemem.
*feleli aztán, bár nincs sok kedve gyíkot hajkurászni. Evett már azt is, bár a városban ritkábban fordulnak elő. Nincs ínyére kifejezetten. Bár még mindig jobb, mint például a csótány, amiből viszont akadt bőséggel.*
- Még én is mi? Kemény vagyok-e? Romvárosban mindenki kemény. Még a nők és a gyerekek is. Anélkül ott nem élsz túl. Ott mind egymás ellenségei vagyunk, marakodunk azon a kevésen, amit találunk. Attól megkeményedik a szív meg az ököl is.
*mondja, és Gorv talán még ki is hallhat a hangjából némi büszkeséget. Lehet, hogy elhagyta a várost és kész azért visszatérni, hogy lerombolja, de azért valamiféle önérzetesség még benne is kialakult.
A kötekedés, viccelődés után aztán Gorv'duluk látható csalódottsággal vallja be, hogy ki fog maradni a thargokkal való összecsapásból. Goba magában irigyli ezért, sokkal szívesebben menne falvakat fosztogatni és parasztlánykákat erőszakolni, mint a csatatérre. De már eldöntötte, hogy nem fog meghátrálni a feladat elől. Most már ide tartozik és tenni fogja, amit új testvérei elvárnak tőle. Legalábbis ezt hiszi most még, a harcok előtt.*
- Hát, lesz esélyed harcolni máskor. Harc, az sok vár még ránk. Nem hiszem, hogy ne tudnánk elbánni a thargokkal. Ők kevesebben vannak, mint az arthenioriak. Ekkora áradattal szemben nem maradhatnak meg.
*mondja. Talán önmagát is próbálja megerősíteni ez által.*
//Felemelkedés//
- Hmm.
*Ennyi csupán a reakciója arra, hogy Gorv'duluk szerint van, aki ebből repetázik. Végső soron ráhagyja. Tény és való, ő is látja, hogy nagyon sok fajtársa ilyen. Az ő gyomrát se kell félteni, hiszen gyakori elemózsiája volt a sikátori patkány vagy a kóbor kutya, macska, moslékszámba menő kotyvalék, ami Romvárosban gyakran az egyetlen elérhető élelem. De talán épp a fogadók miatt, azért a városban mindig megvan a rendes koszt lehetősége is (már ha van rá éppen pénze az embernek-orknak). Talán ezért finnyásabb ő, mint pusztai fajtársai, akik a földből éltek eddig is.*
- Gyíkot? Na majd nyitva tartom a szemem.
*feleli aztán, bár nincs sok kedve gyíkot hajkurászni. Evett már azt is, bár a városban ritkábban fordulnak elő. Nincs ínyére kifejezetten. Bár még mindig jobb, mint például a csótány, amiből viszont akadt bőséggel.*
- Még én is mi? Kemény vagyok-e? Romvárosban mindenki kemény. Még a nők és a gyerekek is. Anélkül ott nem élsz túl. Ott mind egymás ellenségei vagyunk, marakodunk azon a kevésen, amit találunk. Attól megkeményedik a szív meg az ököl is.
*mondja, és Gorv talán még ki is hallhat a hangjából némi büszkeséget. Lehet, hogy elhagyta a várost és kész azért visszatérni, hogy lerombolja, de azért valamiféle önérzetesség még benne is kialakult.
A kötekedés, viccelődés után aztán Gorv'duluk látható csalódottsággal vallja be, hogy ki fog maradni a thargokkal való összecsapásból. Goba magában irigyli ezért, sokkal szívesebben menne falvakat fosztogatni és parasztlánykákat erőszakolni, mint a csatatérre. De már eldöntötte, hogy nem fog meghátrálni a feladat elől. Most már ide tartozik és tenni fogja, amit új testvérei elvárnak tőle. Legalábbis ezt hiszi most még, a harcok előtt.*
- Hát, lesz esélyed harcolni máskor. Harc, az sok vár még ránk. Nem hiszem, hogy ne tudnánk elbánni a thargokkal. Ők kevesebben vannak, mint az arthenioriak. Ekkora áradattal szemben nem maradhatnak meg.
*mondja. Talán önmagát is próbálja megerősíteni ez által.*
3394. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-10-09 09:19:09
Üzenet elküldve: 2026-10-09 09:19:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Felemelkedés//
- Ez csak a te véleményed. Látnád azokat, akik jönnek repetázni.
* Megrázza a fejét. Sokan nem válogatnak az orkok közül. Alapból sem arról híresek, hogy az eléjük tolt ételt visszahasítanák. Nagyon maximum a zöldségtálat, de azon meg se lepődik. A friss haszonállatokat pedig elsősorban a parancsnokok foglalták le, és a pornép, azaz a feláldozható orkok csak a maradékból, illetve a saját maguk által elejtett vadakból gazdálkodhatnak. Ám általában aki elejt egy szarvast, az általában megtartja a legínycsiklandóbb részeit, a maradékot pedig a légiónak adja. *
- Ha ennyire értesz hozzá, segíts szerezni nagy gyíkot a levesbe. A tábort elkerülik, de a környező dombokon biztos vannak. Csak meg kéne találni őket, na meg vissza.
* Nem lehetetlen, de ha túlságosan messzire merészkednek, akkor nagy eséllyel vissza se találnak a táborba. A puszta első ránézésre ártalmatlan, ám sose tudni mi mászik elő a semmiből.
Szemei kikerekednek, mikor ezekről a kemény emberekről beszél. Ő még nem találkozott olyan hű de kemény emberrel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hírek elkerülik. Hallani hallott olyan bajnokokról, akik öklének egy csapása képes lerepíteni a gyengébbek fejeit, olyan kardforgatókat, akiknek nem lehet látni a mozgását, de ezt eddig mind emberi mesének fogta fel. *
- Még te is?
* Kérdez vissza érdeklődve és most először a találkozásuk óta tűnik igazán érdekeltnek a másikban. Végre eljutott a tudatáig, hogy Goba valóban a városban nevelkedett és bizonyára látott már olyan dolgokat, amikről Gorv'duluk csak még álmodni se merészelt.
Szeme se rebben, mikor az ostrom áráról beszél Goba. Számára a kevesebb ork kevesebb konkurenciát jelent, így inkább a mosolyát próbálja leplezni, de azért a gondolatra mégis felkacag. *
- Hah! Az évszázad küzdelme lesz. Befejezzük, amit őseink elkezdtek annak idején!
* Végül egyik sem kezd pofozkodásba, csak kibiggyesztett mellel szemeznek egymással, míg Gorv'duluk meg nem töri azt. Viccelődésbe tör ki, ám Goba szavai nagyon hamar elnémul. Láthatóan kicsit szomorú, de nem kell sokat találgatni, hogy mi miatt.*
- Engem nem oda osztottak. Nekem a következő falut kell bebiztosítani a horda előtt.
* Mondja miközben a hosszúra nyúlt tájat figyeli. Bizonyára Goba sem idegen, ő is pontosan tudja, hogy a füves pusztai gyülekezőn túl a gazdag földek elfoglalása is egy fontos dolog a légiónak. *
- Biztos neked is kell majd falvakat foglalnod, ha eddig még nem tetted. Aztán nem tudom mi lesz a harc sorsa, de ha rosszra fordul, biztos megfordulunk segíteni. Ha nem, akkor a thargok erődjéig nincs megállás.
//Felemelkedés//
- Ez csak a te véleményed. Látnád azokat, akik jönnek repetázni.
* Megrázza a fejét. Sokan nem válogatnak az orkok közül. Alapból sem arról híresek, hogy az eléjük tolt ételt visszahasítanák. Nagyon maximum a zöldségtálat, de azon meg se lepődik. A friss haszonállatokat pedig elsősorban a parancsnokok foglalták le, és a pornép, azaz a feláldozható orkok csak a maradékból, illetve a saját maguk által elejtett vadakból gazdálkodhatnak. Ám általában aki elejt egy szarvast, az általában megtartja a legínycsiklandóbb részeit, a maradékot pedig a légiónak adja. *
- Ha ennyire értesz hozzá, segíts szerezni nagy gyíkot a levesbe. A tábort elkerülik, de a környező dombokon biztos vannak. Csak meg kéne találni őket, na meg vissza.
* Nem lehetetlen, de ha túlságosan messzire merészkednek, akkor nagy eséllyel vissza se találnak a táborba. A puszta első ránézésre ártalmatlan, ám sose tudni mi mászik elő a semmiből.
Szemei kikerekednek, mikor ezekről a kemény emberekről beszél. Ő még nem találkozott olyan hű de kemény emberrel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hírek elkerülik. Hallani hallott olyan bajnokokról, akik öklének egy csapása képes lerepíteni a gyengébbek fejeit, olyan kardforgatókat, akiknek nem lehet látni a mozgását, de ezt eddig mind emberi mesének fogta fel. *
- Még te is?
* Kérdez vissza érdeklődve és most először a találkozásuk óta tűnik igazán érdekeltnek a másikban. Végre eljutott a tudatáig, hogy Goba valóban a városban nevelkedett és bizonyára látott már olyan dolgokat, amikről Gorv'duluk csak még álmodni se merészelt.
Szeme se rebben, mikor az ostrom áráról beszél Goba. Számára a kevesebb ork kevesebb konkurenciát jelent, így inkább a mosolyát próbálja leplezni, de azért a gondolatra mégis felkacag. *
- Hah! Az évszázad küzdelme lesz. Befejezzük, amit őseink elkezdtek annak idején!
* Végül egyik sem kezd pofozkodásba, csak kibiggyesztett mellel szemeznek egymással, míg Gorv'duluk meg nem töri azt. Viccelődésbe tör ki, ám Goba szavai nagyon hamar elnémul. Láthatóan kicsit szomorú, de nem kell sokat találgatni, hogy mi miatt.*
- Engem nem oda osztottak. Nekem a következő falut kell bebiztosítani a horda előtt.
* Mondja miközben a hosszúra nyúlt tájat figyeli. Bizonyára Goba sem idegen, ő is pontosan tudja, hogy a füves pusztai gyülekezőn túl a gazdag földek elfoglalása is egy fontos dolog a légiónak. *
- Biztos neked is kell majd falvakat foglalnod, ha eddig még nem tetted. Aztán nem tudom mi lesz a harc sorsa, de ha rosszra fordul, biztos megfordulunk segíteni. Ha nem, akkor a thargok erődjéig nincs megállás.
3393. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-10-08 18:03:30
Üzenet elküldve: 2026-10-08 18:03:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Felemelkedés//
- Hát legközelebb hagyd ki belőle azért legalább azt, ami hullának néz ki, vagy már bűzlik a rohadástól. Amit eddig nem ettél volna meg, azt nem most kell elkezdeni megkóstolni. Főleg nem velünk kell megetetni.
*ad kéretlen, de azért hasznos tanácsot a kényszerűségből szakáccsá lett orknak. Neki azért lenne annyi magához való esze, hogy egy ujjat gyűrűstől, meg az összesepert port ne főzze bele a levesbe. Vannak azért itt vadászok, akik folyamatosan hozzák az elejtett vadat, és a portyázóik rengeteg haszonállatot (baromfi, ló szarvasmarha) begyűjtöttek a falvakból, szóval van azért még bőven normális alapanyag.
Gorv'duluknak az Artheniorra tett megjegyzését hallva így felel.*
- Megyünk mi még Arthenior ellen, és akkor megtudod, hogy miféle népek lakják. Nem puhányok, arra mérget vehetsz. Az lehet, hogy a vadont járni, a szabad ég alatt éjszakázni nem tudnak. De harcolni igen, és van gyomruk a vérhez. Sárvárosban találkoztam pár olyan fickóval, akiktől jobban tartottam, mint itt pár megtermett testvértől. Majd meglátod, amikor eljön a harc ideje.
*mondja, majd hozzáteszi.*
- De akkor is mi győzünk. Sokkal többen ragadtunk fegyvert, mint amit Arthenior képes összekaparni. De azért elhiheted, drágán fogjuk megfizetni az árát annak a győzelemnek.
*visszakérdezésére Gorv'duluk felhördül és megindul felé. De Goba egyáltalán nem tér ki, szembefordul vele és készen áll a küzdelemre. Nem véletlen volt ő ökölvívó a szegénynegyedben. Tudja állni és adni a pofonokat. De valahogy nem érzi, hogy ez most komoly lenne. Hiányzik belőle a szándék. És valóban, a magasabb ork végül felnevet és nem támad rá. Gobán az látszik, hogy egy ideig még készenlétben van, és mikor végül elernyednek az izmai, akkor se tűnik úgy, mint aki megkönnyebbült, hogy nem kell harcolnia.*
- Na arra én is kíváncsi leszek, hogy te hogyan harcolsz majd. Meg mindenki más is. Hamarosan kiderül. Megyünk a thargokra. Na, azok keménytökű népek, az a hírük a városban. Ott majd elválik a víz a szartól.
*mondja. Bár nem mutatja, fél azért a közelgő harctól. Soha nem vett még részt efféle ütközetben. Harcolt már, olykor szemtől szemben is, puszta kézzel és fegyverrel is, gyengébbekkel és erősebbekkel is. De fogalma sincs, milyen lesz rohamra indulni, százakkal szemben, százakkal az oldalán. De ezzel kapcsolatos félelmeit és aggályait nem fogja megosztani Gorv'dulukkal.*
//Felemelkedés//
- Hát legközelebb hagyd ki belőle azért legalább azt, ami hullának néz ki, vagy már bűzlik a rohadástól. Amit eddig nem ettél volna meg, azt nem most kell elkezdeni megkóstolni. Főleg nem velünk kell megetetni.
*ad kéretlen, de azért hasznos tanácsot a kényszerűségből szakáccsá lett orknak. Neki azért lenne annyi magához való esze, hogy egy ujjat gyűrűstől, meg az összesepert port ne főzze bele a levesbe. Vannak azért itt vadászok, akik folyamatosan hozzák az elejtett vadat, és a portyázóik rengeteg haszonállatot (baromfi, ló szarvasmarha) begyűjtöttek a falvakból, szóval van azért még bőven normális alapanyag.
Gorv'duluknak az Artheniorra tett megjegyzését hallva így felel.*
- Megyünk mi még Arthenior ellen, és akkor megtudod, hogy miféle népek lakják. Nem puhányok, arra mérget vehetsz. Az lehet, hogy a vadont járni, a szabad ég alatt éjszakázni nem tudnak. De harcolni igen, és van gyomruk a vérhez. Sárvárosban találkoztam pár olyan fickóval, akiktől jobban tartottam, mint itt pár megtermett testvértől. Majd meglátod, amikor eljön a harc ideje.
*mondja, majd hozzáteszi.*
- De akkor is mi győzünk. Sokkal többen ragadtunk fegyvert, mint amit Arthenior képes összekaparni. De azért elhiheted, drágán fogjuk megfizetni az árát annak a győzelemnek.
*visszakérdezésére Gorv'duluk felhördül és megindul felé. De Goba egyáltalán nem tér ki, szembefordul vele és készen áll a küzdelemre. Nem véletlen volt ő ökölvívó a szegénynegyedben. Tudja állni és adni a pofonokat. De valahogy nem érzi, hogy ez most komoly lenne. Hiányzik belőle a szándék. És valóban, a magasabb ork végül felnevet és nem támad rá. Gobán az látszik, hogy egy ideig még készenlétben van, és mikor végül elernyednek az izmai, akkor se tűnik úgy, mint aki megkönnyebbült, hogy nem kell harcolnia.*
- Na arra én is kíváncsi leszek, hogy te hogyan harcolsz majd. Meg mindenki más is. Hamarosan kiderül. Megyünk a thargokra. Na, azok keménytökű népek, az a hírük a városban. Ott majd elválik a víz a szartól.
*mondja. Bár nem mutatja, fél azért a közelgő harctól. Soha nem vett még részt efféle ütközetben. Harcolt már, olykor szemtől szemben is, puszta kézzel és fegyverrel is, gyengébbekkel és erősebbekkel is. De fogalma sincs, milyen lesz rohamra indulni, százakkal szemben, százakkal az oldalán. De ezzel kapcsolatos félelmeit és aggályait nem fogja megosztani Gorv'dulukkal.*
3392. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-10-08 13:37:00
Üzenet elküldve: 2026-10-08 13:37:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Felemelkedés//
* Végül kikerül a kezéből az „ízletes” leves, amire csak egy halvány mosollyal felel. Ezt követően vissza is fordul, hogy tovább kavargathassa a maradékot, nehogy odaégjen és a többiek ne tudják kipróbálni. *
- Emberi?
* Kérdez vissza, látszólag meglepetten, de hogy mennyire jól palástolja eredeti érzéseit, azt nem tudja. Pontosan tudja mi van benne, mert ezt rakták ide neki, hogy főzze meg vagy mi. De az is lehet, hogy csak összekeverte az eltemetni való hullákat az ellátmánnyal… De akkor mit ásnak most hátul a kertben? *
- Hmm.
* Na, mindegy. Reméli a sört és a pálinkát azért nem temetik el, de kinézné a rusnya bagázsból, hogy ilyen galád tettre vetemednének. *
- Hát itt volt ni.
* Mutat a mellette lévő sátorra. *
- Nekem azt mondták használjam fel, ami benne van. Nekem sem fű a fogam hozzá, de itt mindenki egy dologhoz ért, az öldökléshez. Senki nem ért a farmokhoz meg ilyenekhez.
* Mondja miközben a fakanalat kiemelve megkóstolja a kavart ételt, majd enyhe grimasszal az arcán kidugja a nyelvét, mintha az megmentené a rossz ízvilágtól. *
- Bleh. Mondtam én, hogy legalább a szakácsokat tartsuk meg, mint háziállat, de neeeem.
* Mondja, majd mérgében még a fakanál is kettétörik a kezében. Természetesen a darabok a levesben végzik. Gobának is leeshet, hogy Gorv'duluk nem éppen a főzéséről híres a csapatban. A bamba tekintet egy pillanatra felfigyel a hallott szóra, majd érdeklődve fordítja oda a fejét. *
- Arthenior? Pfff. Szóval a városi puhányok ligáját erősítetted?
* Kérdezi egy jóízű nevetéssel karöltve. Eddig kevés olyannal találkozott, elvégre kevesen telepedtek le abban a városban, ahol egykoron oly galád módon feldúltak. Na mindegy, számára vicces, ám nem lát abban sem kétséget, hogy nem éppen a legjobb arcát mutatja beszélgetőpartnerének. Semmi kétsége afelől, hogy sárvárosban péppé veri a vele kötekedőket, az már sokkal jobban érdekli, hogy mit fog produkálni egy rendes csatatéren. Miközben hallgatja a monológját, a végére majdnem elröhögi magát, de sikerül visszafognia. *
~ Nem csak magadért? Értünk? Ez sem százas. De lehet, velem van a baj... ~
- Közöd?
* Horkant fel agresszívan, majd néhány lépést közelít a másikhoz. Úgy néz ki, mintha éppen erejét szeretné fitogtatni. Azonban néhány lépésnyire tőle, a tekintete megenyhül, és megveregeti a másik vállát. *
- Csak szívatlak friss hús. Nem árt ismerni azokat, akik melletted harcolnak. Nem szeretnéd azon kapni magad, hogy egyik pillanatról a másikra egyedül találod magad a csatatéren, miközben körbevesznek téged az ellenségeid.
* És persze látni is szeretné, hogy hogyan reagál egy agresszív közeledésre. Ha kap egy pofont ezért még mielőtt megszólalhatna, azt elteszi emlékbe. Nem támad vissza, de még csak nem is hajol ki a támadás elől. Ha elkapja, elkapja, ha nem, nos, megérdemelte. *
//Felemelkedés//
* Végül kikerül a kezéből az „ízletes” leves, amire csak egy halvány mosollyal felel. Ezt követően vissza is fordul, hogy tovább kavargathassa a maradékot, nehogy odaégjen és a többiek ne tudják kipróbálni. *
- Emberi?
* Kérdez vissza, látszólag meglepetten, de hogy mennyire jól palástolja eredeti érzéseit, azt nem tudja. Pontosan tudja mi van benne, mert ezt rakták ide neki, hogy főzze meg vagy mi. De az is lehet, hogy csak összekeverte az eltemetni való hullákat az ellátmánnyal… De akkor mit ásnak most hátul a kertben? *
- Hmm.
* Na, mindegy. Reméli a sört és a pálinkát azért nem temetik el, de kinézné a rusnya bagázsból, hogy ilyen galád tettre vetemednének. *
- Hát itt volt ni.
* Mutat a mellette lévő sátorra. *
- Nekem azt mondták használjam fel, ami benne van. Nekem sem fű a fogam hozzá, de itt mindenki egy dologhoz ért, az öldökléshez. Senki nem ért a farmokhoz meg ilyenekhez.
* Mondja miközben a fakanalat kiemelve megkóstolja a kavart ételt, majd enyhe grimasszal az arcán kidugja a nyelvét, mintha az megmentené a rossz ízvilágtól. *
- Bleh. Mondtam én, hogy legalább a szakácsokat tartsuk meg, mint háziállat, de neeeem.
* Mondja, majd mérgében még a fakanál is kettétörik a kezében. Természetesen a darabok a levesben végzik. Gobának is leeshet, hogy Gorv'duluk nem éppen a főzéséről híres a csapatban. A bamba tekintet egy pillanatra felfigyel a hallott szóra, majd érdeklődve fordítja oda a fejét. *
- Arthenior? Pfff. Szóval a városi puhányok ligáját erősítetted?
* Kérdezi egy jóízű nevetéssel karöltve. Eddig kevés olyannal találkozott, elvégre kevesen telepedtek le abban a városban, ahol egykoron oly galád módon feldúltak. Na mindegy, számára vicces, ám nem lát abban sem kétséget, hogy nem éppen a legjobb arcát mutatja beszélgetőpartnerének. Semmi kétsége afelől, hogy sárvárosban péppé veri a vele kötekedőket, az már sokkal jobban érdekli, hogy mit fog produkálni egy rendes csatatéren. Miközben hallgatja a monológját, a végére majdnem elröhögi magát, de sikerül visszafognia. *
~ Nem csak magadért? Értünk? Ez sem százas. De lehet, velem van a baj... ~
- Közöd?
* Horkant fel agresszívan, majd néhány lépést közelít a másikhoz. Úgy néz ki, mintha éppen erejét szeretné fitogtatni. Azonban néhány lépésnyire tőle, a tekintete megenyhül, és megveregeti a másik vállát. *
- Csak szívatlak friss hús. Nem árt ismerni azokat, akik melletted harcolnak. Nem szeretnéd azon kapni magad, hogy egyik pillanatról a másikra egyedül találod magad a csatatéren, miközben körbevesznek téged az ellenségeid.
* És persze látni is szeretné, hogy hogyan reagál egy agresszív közeledésre. Ha kap egy pofont ezért még mielőtt megszólalhatna, azt elteszi emlékbe. Nem támad vissza, de még csak nem is hajol ki a támadás elől. Ha elkapja, elkapja, ha nem, nos, megérdemelte. *
3391. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-10-08 11:22:39
Üzenet elküldve: 2026-10-08 11:22:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Felemelkedés//
*Átveszi a nagy adag zabát. Nem valami finnyás, Arthenior nyomornegyedeiben élve valószínűleg a legtöbb orknál ocsmányabb dolgokat is kapott már étel gyanánt. De azért az a levágott ujj, ami a felszínre úszik, az ő kedvét is szegi.*
- Cimbora, mióta eszünk mi emberi hullákat?
*kérdi bosszúsan, miközben kiemeli az ominózus ujjat, de - már a rézgyűrű miatt is - zsebre vágja. Az orkokról sok minden elmondható, de az nem jellemző, hogy embert (elfet, törpét, gnómot stb.) ennének nagy rendszerességgel. Persze ebben a táborban egészen vad klánok is feltűntek, akikről még az is feltételezhető, hogy az orkhús is az étlapjukon van.
Annak ellenére, hogy az ujj miatt felbosszantotta magát, a tápot nem adja vissza. Viszont az ócska kanállal átnézi a tál alját és odafigyel a falatra, amit végül a szájába vesz. A tény, hogy az ételében egy perce még ott úszkált egy testrész, a jelek szerint nem tántorította el.
Már éppen továbbállna, amikor a magas fickó újabb kérdést tesz fel. Ezúttal nem hall ki kötekedést a szavakból, inkább tényleges kíváncsiságot. Így hát ott marad, csak kissé félrehúzódik az útból, hiszen a kajára várók sora még ott tekergőzik mellettük.*
- Semmilyen klánból nem származom. Nincsenek szüleim, nem is ismertem őket. Artheniorból jövök, ott éltem a Romok között. De az én fejemben ugyanúgy megszólalt a hívó szó, mint a tiedben, szóval ne izgasson a többi.
*feleli némi éllel a hangjában. Kérdezni egy dolog, kérdőre vonni már más. Főleg Gorv'duluk következő kérdése után.*
- Jöttem megtudni, miért hív a hang a fülemben. És itt az orkok testvérisége befogadott. Még ha néha kötekedni is próbálnak velem a pofám miatt. Én a város mocskából jövök, és az emberek között sose éreztem azt, hogy közéjük tartoznék. Pedig a legtöbb azt hitte rólam, hogy én is ember vagyok. Na hát itt meg még úgy is többre becsülnek, hogy nem nézek ki orknak. Attól meg se neked, se másnak nem kell félnie, hogy majd meglágyul a szívem a harc idején. Sárvárosban, Romvárosban is ütöttem-vertem, öltem már eleget. Csak most már nem csak magamért teszem, meg a túlélésért, hanem értünk. És ez nekem tetszik.
*feleli, majd visszakérdez*
- És te? Téged mi hozott ide, ha már így a kondér mellől is mások okait firtatod?
//Felemelkedés//
*Átveszi a nagy adag zabát. Nem valami finnyás, Arthenior nyomornegyedeiben élve valószínűleg a legtöbb orknál ocsmányabb dolgokat is kapott már étel gyanánt. De azért az a levágott ujj, ami a felszínre úszik, az ő kedvét is szegi.*
- Cimbora, mióta eszünk mi emberi hullákat?
*kérdi bosszúsan, miközben kiemeli az ominózus ujjat, de - már a rézgyűrű miatt is - zsebre vágja. Az orkokról sok minden elmondható, de az nem jellemző, hogy embert (elfet, törpét, gnómot stb.) ennének nagy rendszerességgel. Persze ebben a táborban egészen vad klánok is feltűntek, akikről még az is feltételezhető, hogy az orkhús is az étlapjukon van.
Annak ellenére, hogy az ujj miatt felbosszantotta magát, a tápot nem adja vissza. Viszont az ócska kanállal átnézi a tál alját és odafigyel a falatra, amit végül a szájába vesz. A tény, hogy az ételében egy perce még ott úszkált egy testrész, a jelek szerint nem tántorította el.
Már éppen továbbállna, amikor a magas fickó újabb kérdést tesz fel. Ezúttal nem hall ki kötekedést a szavakból, inkább tényleges kíváncsiságot. Így hát ott marad, csak kissé félrehúzódik az útból, hiszen a kajára várók sora még ott tekergőzik mellettük.*
- Semmilyen klánból nem származom. Nincsenek szüleim, nem is ismertem őket. Artheniorból jövök, ott éltem a Romok között. De az én fejemben ugyanúgy megszólalt a hívó szó, mint a tiedben, szóval ne izgasson a többi.
*feleli némi éllel a hangjában. Kérdezni egy dolog, kérdőre vonni már más. Főleg Gorv'duluk következő kérdése után.*
- Jöttem megtudni, miért hív a hang a fülemben. És itt az orkok testvérisége befogadott. Még ha néha kötekedni is próbálnak velem a pofám miatt. Én a város mocskából jövök, és az emberek között sose éreztem azt, hogy közéjük tartoznék. Pedig a legtöbb azt hitte rólam, hogy én is ember vagyok. Na hát itt meg még úgy is többre becsülnek, hogy nem nézek ki orknak. Attól meg se neked, se másnak nem kell félnie, hogy majd meglágyul a szívem a harc idején. Sárvárosban, Romvárosban is ütöttem-vertem, öltem már eleget. Csak most már nem csak magamért teszem, meg a túlélésért, hanem értünk. És ez nekem tetszik.
*feleli, majd visszakérdez*
- És te? Téged mi hozott ide, ha már így a kondér mellől is mások okait firtatod?
3390. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-10-07 11:28:19
Üzenet elküldve: 2026-10-07 11:28:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Felemelkedés//
* Az ismeretlen ork felé nyújtott fakanálról darabokban hullik a földre a sűrű, nyálkás anyag. Láthatóan nem sajnálja azt a pár falatot, ami sokkal jobban emlékezteti kocsonyára, mintsem levesre. A kapott válaszra megemeli szemöldökét. *
~ Ork? Jóképű? ~
* Ismétli magában a kapott szavakat, majd tekintete egy pillanatra elsötétül. Majdnem biztos benne, hogy csak az érzéseire akar hatni, csak éppen bizonyítani nem tudja. Az agyarai megvillantásánál egy halk szisszenéssel kísérve fordul vissza a láboshoz, majd meríti el benne a fakanalat. *
~ Szép az anyád, aki ilyen kicsinek szült téged. ~
* Gondolja magában, majd abban a pillanatban elővesz egy mélytányért és egy jókora darabot átrak a tányérba, hogy annak a tartalmát bőröstül szőröstül az ork kezébe nyújthassa. Látni szeretné mennyire ork ez az ork. Ha Goba átveszi a tányért, a sűrű zöld anyagban itt-ott feltűnhet neki néhány nem éppen ételbe illő dolog. Névlegesen egy ujj, néhány szőrszál, na meg egy rézgyűrű. Míg az előbbi kettőt direkt halászta ki, csak neki, utóbbiról még maga Gorv'duluk sem tud. Ha tudná, átszűrné, hogy legalább azt a kevés értéket megtarthassa. Az pedig, hogy miként került bele, bizonyára az egyik elejtett áldozat ujján felejtett családi ereklye, vagy az egyik nagyon vicces kedvében lévő sámánnak jutott eszébe, hogy ezzel ízesítse az étlapjukat a szerencse és gazdagság jeleként. *
- Fenékig.
* Mondja, de ha nem veszi el, akkor egy halk morgást kísérve egy másik éppen arra járó ork kezébe nyomja a tányért. *
- Nem tűnsz orknak. Melyik törzsből származol?
* Akadnak különleges orkok a soraikban, de egy sem olyan, mint ez itt előtte. Nem tűnik erősnek, amitől se nem boldog, se nem szomorú. Egyszerűen jelentéktelennek tartja a szemeiben, bár hirtelen átfut a gondolat az agyán, hogy lehet ez a cél. Mostanában mindenki tartogat egy-két kártyát a tarsolyában, miért is ne tehetne ilyet a másik? *
- Aztán miért jöttél? Ne sütögetni ültünk ám össze. Nem! Foglalni, hódítani akarunk. Megmutatni a világnak, hogy miket, az ork népséget nem lehet elnyomni, akármennyire is próbálják!
* Lehetséges, hogy mások más okból kifolyólag csatlakoztak a szürke légióhoz, ám Gorv'duluk kerek perec kimondja az őt motiváló feladatok. Legalábbis csak a felszínen, ugyanis ő nagyobbra tartja magát, mint itt bárki, ezért szeretne magasabb pozíciót szerezni magának. Ezt talán majd később megosztja a másikkal, ám egyelőre jobban érdekli a másik motivációja. Nem lehet rosszabb, mint az előző balek, akitől megkérdezte; Magányos volt! Az ilyeneknél nevethetnékje támad! *
3389. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-10-07 10:19:46
Üzenet elküldve: 2026-10-07 10:19:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Felemelkedés//
*Goba Tarr számára az ork tábor egy teljesen újszerű élmény, neki ugyanis korábban nem nagyon adatott meg a testvériség, az összetartozás élménye. És bár emberszerű külseje miatt valóban sok nem kívánt figyelmet kap, ork bajtársai végül is hamar elfogadták, hogy ő egy kicsit másmilyen, de akkor is ork. A hívást ő is hallotta, és mi több bizonyíték kellene még?
Azért persze megpróbált tenni is azért, hogy ne hangsúlyozza a különbözőségeket. Például gyakran visel a fején kendőt vagy fejpántot, ami alá bedugja a füle végét. Így nem látszik, hogy az emberszerűen kerekedik és nem ork módon csúcsosodik. Furcsa tapasztalat, hogy most pont az ellenkezőjét csinálja annak, amit korábban tett. Korábban, amikor a Romváros és Sárváros mocskában élt, mindig inkább embernek akart látszani. Pedig azokban az időkben sokkal kevésbé volt veszélyes orknak lenni Artheniorban, csak a szokásos előítéletekkel kellett megbirkózni, de semmiképpen se torkollt a dolog nyíltszíni lincselésbe például.
Ami a kosztot és a kvártélyt illeti: örül, hogy kap. Romvárosban se volt sokkal jobb a helyzet. Ott is olcsó, olykor mosléknak megfelelő tápokat kapott, bár olykor azért ki lehetett rúgni a hámból. Ha volt pénze (például egy megnyert utcai bunyó vagy egy jól sikerült balhé után), akkor neki ugyanúgy nyitva volt a Pegazus vagy régebben még a Wegtoreni kalmár is, mint bárki másnak. Tény, hogy ilyen lehetőség most nincs. Bár gyanítja, hogy a Vezér és a fő tisztek a sátraikban nem ugyanezt a híg vackot kanalazzák, amiért most ő is sorban áll.
Amikor az ételt osztó nagydarab ork beleköt, nem lepődik meg túlzottan. Nem ő az első a mai napon. Gobának már többféle válasza van erre. Van, amikor elég annyi, hogy "anyád", máskor elvicceli a dolgot, és van, hogy beleáll a harcba. Ezt mondjuk csak akkor, ha nem ilyen Gorv'duluk félék kötekednek vele, mert ez itt fajuk egyik díszpéldánya, Gobáról ez kevéssé mondható el. Ráadásul ez osztja az ételt. Sose érdemes haragban lenni azzal, aki a kajádat méri, mert sose lehet tudni, mit hagy ki belőle, vagy éppen mit tesz bele. Bár néha úgy tűnik, hogy egy kiadós csulától csak táplálóbb lesz a híg vacak, amit kapnak, de még Goba nem túl kényes gyomrának se van arra mindig gusztusa.*
- Mi lennék, ha itt vagyok. Ork, mint te is. Csak nem olyan jóképű, mint te.
*teszi hozzá elvigyorodva, kivillantva nem túl nagy, de emberhez azért mégse illő szemfogait.*
//Felemelkedés//
*Goba Tarr számára az ork tábor egy teljesen újszerű élmény, neki ugyanis korábban nem nagyon adatott meg a testvériség, az összetartozás élménye. És bár emberszerű külseje miatt valóban sok nem kívánt figyelmet kap, ork bajtársai végül is hamar elfogadták, hogy ő egy kicsit másmilyen, de akkor is ork. A hívást ő is hallotta, és mi több bizonyíték kellene még?
Azért persze megpróbált tenni is azért, hogy ne hangsúlyozza a különbözőségeket. Például gyakran visel a fején kendőt vagy fejpántot, ami alá bedugja a füle végét. Így nem látszik, hogy az emberszerűen kerekedik és nem ork módon csúcsosodik. Furcsa tapasztalat, hogy most pont az ellenkezőjét csinálja annak, amit korábban tett. Korábban, amikor a Romváros és Sárváros mocskában élt, mindig inkább embernek akart látszani. Pedig azokban az időkben sokkal kevésbé volt veszélyes orknak lenni Artheniorban, csak a szokásos előítéletekkel kellett megbirkózni, de semmiképpen se torkollt a dolog nyíltszíni lincselésbe például.
Ami a kosztot és a kvártélyt illeti: örül, hogy kap. Romvárosban se volt sokkal jobb a helyzet. Ott is olcsó, olykor mosléknak megfelelő tápokat kapott, bár olykor azért ki lehetett rúgni a hámból. Ha volt pénze (például egy megnyert utcai bunyó vagy egy jól sikerült balhé után), akkor neki ugyanúgy nyitva volt a Pegazus vagy régebben még a Wegtoreni kalmár is, mint bárki másnak. Tény, hogy ilyen lehetőség most nincs. Bár gyanítja, hogy a Vezér és a fő tisztek a sátraikban nem ugyanezt a híg vackot kanalazzák, amiért most ő is sorban áll.
Amikor az ételt osztó nagydarab ork beleköt, nem lepődik meg túlzottan. Nem ő az első a mai napon. Gobának már többféle válasza van erre. Van, amikor elég annyi, hogy "anyád", máskor elvicceli a dolgot, és van, hogy beleáll a harcba. Ezt mondjuk csak akkor, ha nem ilyen Gorv'duluk félék kötekednek vele, mert ez itt fajuk egyik díszpéldánya, Gobáról ez kevéssé mondható el. Ráadásul ez osztja az ételt. Sose érdemes haragban lenni azzal, aki a kajádat méri, mert sose lehet tudni, mit hagy ki belőle, vagy éppen mit tesz bele. Bár néha úgy tűnik, hogy egy kiadós csulától csak táplálóbb lesz a híg vacak, amit kapnak, de még Goba nem túl kényes gyomrának se van arra mindig gusztusa.*
- Mi lennék, ha itt vagyok. Ork, mint te is. Csak nem olyan jóképű, mint te.
*teszi hozzá elvigyorodva, kivillantva nem túl nagy, de emberhez azért mégse illő szemfogait.*
3388. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-10-06 09:57:23
Üzenet elküldve: 2026-10-06 09:57:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Felemelkedés//
* A várostól messze, az ingoványon túl, valahol a füves puszta kietlen vidékén egy váratlan fordulat látott napvilágot. Egyik napról a másikra orkok hada lepte el a beláthatatlan pusztaságot. Mire Gorv'duluk megérkezik, a tábor már jócskán kinőtte magát, és könnyű szerrel nevezhetnék magukat falunak ezen a ponton. *
- Együtt erősebbek vagyunk.
* Hallja mellőle miközben felszereléseit a számára kijelölt sátorba hajítja. Nem fél attól, hogy bármelyik eltörne, ha mégis, épp annyira kötődik személyes tárgyaihoz, mint fajtársaihoz. A sereg megalapítását követve Gorv'duluk neve is felkerül azon gyalogosok mellé, akik a későbbiekben a szürke légió első sorait fogja erősíteni. Tehát öngyilkos merénylőnek szánják. *
~ Hogy rohadnának meg. ~
* Szidja őket magában, ám ő arckifejezése a megszokottól nem tér el. Továbbra is kalkulált nyugodtsággal tekint körül, hogy felmérje ezt a lusta és egyúttal ostoba bagázst. *
-GorvGorv'duluk! Ma te főzől.
* Üvölti a távolból az egyik „barátja”, legalábbis ők így látják. Gorv szemében nem többek, mint közönséges klán egyazon tagjai. Most, hogy a régi klánok egyesülnek egy új, erőseb zászló alatt, semmi kedve továbbra is a régi kötődéseket fenntartani. Új lehetőségekre szomjazik, új kötelékekre, amiket elszakíthat, új mérföldkövekre, amiket megléphet.
Sajnos minden valamirevaló katonának a padlóról kell kezdenie, így nem is ellenkezik, mikor a fakanalat kell emelnie. Sokkal jobb feladat, mint az elsők között meghalni, bár ez talán nem mondható el azokról a szerencsétlenekről, aki az ő főztjére szorulnak. Gorv'duluk ugyanis ritkán főzött életében. Akkor is csak a foglyoknak, és akkor is csak azért, mert élvezte nézni, ahogyan az utolsó csepp életerejük is elhagyja a testüket. Még szerencse, hogy az ork gyomor kibírja ezt a förtelmet, ami előttük rotyog. Ha bárki belenéz, egy sűrű zöld löttyöt fedezhet fel a nagy lábosban, amiben alkalomadtán feltűnik egy kéz, vagy éppen egy koponya. A felé közeledő orkokat, mind megkínálja egy tányérral, valaki erőszeretettel hörpinti fel annak tartalmát, valaki a sátrában élvezi ki az erőt adó levest, valakik pedig fogcsikorgatva erőltetik le azt az egy kortynyi levet, amit eléjük tett. Amennyi ork, annyi ízlés, bár csak az igazán elvetemülteknek van olyan elromlott ízlése, hogy a levesét szemrebbenés nélkül elfogyassza. *
- Te ott! Te meg mi a fene vagy? Nem tűnsz orknak, remélem, jó okod van itt lenni.
* Mondja ingerülten miközben a fakanállal a férfi felé hadonászik. *
- Válaszolj mielőtt belőled is levest csinálok!
//Felemelkedés//
* A várostól messze, az ingoványon túl, valahol a füves puszta kietlen vidékén egy váratlan fordulat látott napvilágot. Egyik napról a másikra orkok hada lepte el a beláthatatlan pusztaságot. Mire Gorv'duluk megérkezik, a tábor már jócskán kinőtte magát, és könnyű szerrel nevezhetnék magukat falunak ezen a ponton. *
- Együtt erősebbek vagyunk.
* Hallja mellőle miközben felszereléseit a számára kijelölt sátorba hajítja. Nem fél attól, hogy bármelyik eltörne, ha mégis, épp annyira kötődik személyes tárgyaihoz, mint fajtársaihoz. A sereg megalapítását követve Gorv'duluk neve is felkerül azon gyalogosok mellé, akik a későbbiekben a szürke légió első sorait fogja erősíteni. Tehát öngyilkos merénylőnek szánják. *
~ Hogy rohadnának meg. ~
* Szidja őket magában, ám ő arckifejezése a megszokottól nem tér el. Továbbra is kalkulált nyugodtsággal tekint körül, hogy felmérje ezt a lusta és egyúttal ostoba bagázst. *
-GorvGorv'duluk! Ma te főzől.
* Üvölti a távolból az egyik „barátja”, legalábbis ők így látják. Gorv szemében nem többek, mint közönséges klán egyazon tagjai. Most, hogy a régi klánok egyesülnek egy új, erőseb zászló alatt, semmi kedve továbbra is a régi kötődéseket fenntartani. Új lehetőségekre szomjazik, új kötelékekre, amiket elszakíthat, új mérföldkövekre, amiket megléphet.
Sajnos minden valamirevaló katonának a padlóról kell kezdenie, így nem is ellenkezik, mikor a fakanalat kell emelnie. Sokkal jobb feladat, mint az elsők között meghalni, bár ez talán nem mondható el azokról a szerencsétlenekről, aki az ő főztjére szorulnak. Gorv'duluk ugyanis ritkán főzött életében. Akkor is csak a foglyoknak, és akkor is csak azért, mert élvezte nézni, ahogyan az utolsó csepp életerejük is elhagyja a testüket. Még szerencse, hogy az ork gyomor kibírja ezt a förtelmet, ami előttük rotyog. Ha bárki belenéz, egy sűrű zöld löttyöt fedezhet fel a nagy lábosban, amiben alkalomadtán feltűnik egy kéz, vagy éppen egy koponya. A felé közeledő orkokat, mind megkínálja egy tányérral, valaki erőszeretettel hörpinti fel annak tartalmát, valaki a sátrában élvezi ki az erőt adó levest, valakik pedig fogcsikorgatva erőltetik le azt az egy kortynyi levet, amit eléjük tett. Amennyi ork, annyi ízlés, bár csak az igazán elvetemülteknek van olyan elromlott ízlése, hogy a levesét szemrebbenés nélkül elfogyassza. *
- Te ott! Te meg mi a fene vagy? Nem tűnsz orknak, remélem, jó okod van itt lenni.
* Mondja ingerülten miközben a fakanállal a férfi felé hadonászik. *
- Válaszolj mielőtt belőled is levest csinálok!
3387. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-08-23 15:15:16
Üzenet elküldve: 2026-08-23 15:15:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Horda mögött...//
*A kora hajnal halvány derengésénél fázósan húzza össze magát. Fekvésből ülésbe fordul, térdeit felhúzza, átkarolja őket. Hűvösség veszi körbe, és megint napját nem tudja, mikor evett utoljára. Vadásznia kéne valamit, és befalni, akár nyersen is, hiszen a tűzgyújtás mostanság igen veszélyes lehet.
Nem is számolta, mennyi idő telt el, de talán már egy holdja is van, hogy magára maradt. Zzullal indultak útnak Erdőmélye irányába, hogy ott csatlakozhassanak a többiekhez. Sokat bolyongtak együtt. Vadásztak, ha megéheztek, s nem törődtek azzal mit is hagytak maguk mögött a Füves pusztán. Pedig lett volna miről mesélni. Zzul szinte ki sem lábalt Akaaruush árulásának csalódottságából, már-már letargiába esett, bár ezt a nőstény nem tudta volna ilyen szépen meghatározni, hiszen nem ismeri az ehhez szükséges szavakat. Nem is gondolt arra, hogy vigasztalgatnia kéne a hímet, és természetesen nem is tett ilyet. Ha tábortűz mellé telepedtek este, a csillagos ég alatt, terveket szövögettek. Arról beszéltek, milyen helyet kellene választani a klánnak, mennyire legyenek távol a városba vezető úttól, hogyan kéne új klántagokat felkutatni. Tervezgettek, mintha nagy beleszólásuk lenne a dolgokba. Aztán ez is elmúlt. Sok-sok nap telt el úgy, hogy nem szóltak egymáshoz. Igaz, ezt Buga megszokta régen, hiszen soha nem volt éppen egy bőbeszédű ork.
Aztán egy vadászat során elszakadtak egymástól Zzullal. Buga vagy négy napig bolyongott az erdőben, egyre nagyobb körben járva körül alkalmi táboruk helyét, még sem akadt a hím nyomára. Végül feladta a keresést, arra gondolva, hátha Zzul már tovább állt, keresve a többieket. Így a nőstény is Erdőmélye felé vette az irányt. Magányos napok következtek, de senkivel nem akadt össze, s elunva a keresést, egy napnyi gondolkodás után, sarkon fordult.
Visszafelé haladtában sokat gondolkodott a történteken. Talán fajtársai meggondolták magukat, és még sem akartak klánt alapítani. Talán baj érte őket az erdő mélyében, talán meghaltak, talán nem. Talán már jóval korábban visszafordultak, hamarabb megunván a dolgokat.
Lassan melegszik fel. Halkan morranva áll talpra, hogy megmozgassa kissé elgémberedett tagjait. Nagyot nyújtózkodik. A kicsiny fás liget úgy bújik meg a Füves puszta enyhén lankás dobjai között, hogy hirtelen senkinek sem szúr szemet. Szerencsére, hiszen így, senki nem is akadt rá a nőstényre. Az egyik bokron valami bogyó sárgállott, és bár Buga jobban kedveli a húst, de az éhség nagy úr. Maroknyit letépve, néhányat a szájába gyömöszöl, majd a savanykás-édes, lédús gyümölcsöket elmajszolja. Útnak indul.
A Füves puszta csendes. Igaz, korán van még, hogy a nappali állatok megébredjenek, de ahhoz már késő, hogy az éjszakaiak még motoszkáljanak. Könnyű futásnak ered, hogy felmelegedjen teljesen, s bizony jó utat tesz meg, mire a Nap feljebb kúszik az ég pereméről.
Megtorpan. Orrát magasra emelve szimatol bele a levegőbe. Mintha… ismerős szagok lengik körül. Akaratlanul fordul abba az irányba, léptei óvatosabbak. Füst szaga, vagy inkább már csak az égett földé. És… talán orkok… Legörnyed, lelassul. Szinte már csak csusszannak talpai előre, óvatosan egyik a másik után. A magas fű egyelőre elrejti alakját. Ismerős érzés keríti hatalmába, mintha már járt volna erre, bár tudja, hogy még nem. Lehet, csak a szagok teszik.
Váratlanul bukkan elé a látvány, ahogy a megritkuló fű közül óvatosan előlép. Elhagyott tábor helyére pillanthat. Sátrak, tűzrakó helyek nyomai. A közelben latrina hátrahagyott területe bűzlik. A levegőt az orkok jellegzetes illata tölti be még akkor is, ha már sejti, akár napokkal ezelőtt útnak indultak innen. A tűzhelyek már kihűltek, de nyomuk még ott van, a fű még nem heverte ki az itt táborozók nyomait. Körbejár, bár érzékeit élesre állítja, nem szeretné, ha meglepné valaki. Talál egy pengéje törött kést, nem veszi fel. Már használhatatlan az eszköz. Egy hátrahagyott elszakadt ruhadarab akadt fenn egy bokor ágán. Más semmi. És senki.
Ahogy körbe jár, azt is látja végül, merre indult tovább a Horda, valami ösztön vezérli, ahogy a nyomukba ered. Miért teszi? Mégis mit remél?
Ezekre a kérdésekre nem most fogja megadni a választ. Most a nyomokra figyel, és még azzal sem foglalkozik, hogy gyomra méltatlankodni kezd. Valóban régen evett egy jót, de ez még mindig várat magára. Újra a megszokott kocogásra vált, bár lényegesen körültekintőbb. A nyomok hamarosan frissebbek lesznek, irányuk is határozottabbá válik.*
*A kora hajnal halvány derengésénél fázósan húzza össze magát. Fekvésből ülésbe fordul, térdeit felhúzza, átkarolja őket. Hűvösség veszi körbe, és megint napját nem tudja, mikor evett utoljára. Vadásznia kéne valamit, és befalni, akár nyersen is, hiszen a tűzgyújtás mostanság igen veszélyes lehet.
Nem is számolta, mennyi idő telt el, de talán már egy holdja is van, hogy magára maradt. Zzullal indultak útnak Erdőmélye irányába, hogy ott csatlakozhassanak a többiekhez. Sokat bolyongtak együtt. Vadásztak, ha megéheztek, s nem törődtek azzal mit is hagytak maguk mögött a Füves pusztán. Pedig lett volna miről mesélni. Zzul szinte ki sem lábalt Akaaruush árulásának csalódottságából, már-már letargiába esett, bár ezt a nőstény nem tudta volna ilyen szépen meghatározni, hiszen nem ismeri az ehhez szükséges szavakat. Nem is gondolt arra, hogy vigasztalgatnia kéne a hímet, és természetesen nem is tett ilyet. Ha tábortűz mellé telepedtek este, a csillagos ég alatt, terveket szövögettek. Arról beszéltek, milyen helyet kellene választani a klánnak, mennyire legyenek távol a városba vezető úttól, hogyan kéne új klántagokat felkutatni. Tervezgettek, mintha nagy beleszólásuk lenne a dolgokba. Aztán ez is elmúlt. Sok-sok nap telt el úgy, hogy nem szóltak egymáshoz. Igaz, ezt Buga megszokta régen, hiszen soha nem volt éppen egy bőbeszédű ork.
Aztán egy vadászat során elszakadtak egymástól Zzullal. Buga vagy négy napig bolyongott az erdőben, egyre nagyobb körben járva körül alkalmi táboruk helyét, még sem akadt a hím nyomára. Végül feladta a keresést, arra gondolva, hátha Zzul már tovább állt, keresve a többieket. Így a nőstény is Erdőmélye felé vette az irányt. Magányos napok következtek, de senkivel nem akadt össze, s elunva a keresést, egy napnyi gondolkodás után, sarkon fordult.
Visszafelé haladtában sokat gondolkodott a történteken. Talán fajtársai meggondolták magukat, és még sem akartak klánt alapítani. Talán baj érte őket az erdő mélyében, talán meghaltak, talán nem. Talán már jóval korábban visszafordultak, hamarabb megunván a dolgokat.
Lassan melegszik fel. Halkan morranva áll talpra, hogy megmozgassa kissé elgémberedett tagjait. Nagyot nyújtózkodik. A kicsiny fás liget úgy bújik meg a Füves puszta enyhén lankás dobjai között, hogy hirtelen senkinek sem szúr szemet. Szerencsére, hiszen így, senki nem is akadt rá a nőstényre. Az egyik bokron valami bogyó sárgállott, és bár Buga jobban kedveli a húst, de az éhség nagy úr. Maroknyit letépve, néhányat a szájába gyömöszöl, majd a savanykás-édes, lédús gyümölcsöket elmajszolja. Útnak indul.
A Füves puszta csendes. Igaz, korán van még, hogy a nappali állatok megébredjenek, de ahhoz már késő, hogy az éjszakaiak még motoszkáljanak. Könnyű futásnak ered, hogy felmelegedjen teljesen, s bizony jó utat tesz meg, mire a Nap feljebb kúszik az ég pereméről.
Megtorpan. Orrát magasra emelve szimatol bele a levegőbe. Mintha… ismerős szagok lengik körül. Akaratlanul fordul abba az irányba, léptei óvatosabbak. Füst szaga, vagy inkább már csak az égett földé. És… talán orkok… Legörnyed, lelassul. Szinte már csak csusszannak talpai előre, óvatosan egyik a másik után. A magas fű egyelőre elrejti alakját. Ismerős érzés keríti hatalmába, mintha már járt volna erre, bár tudja, hogy még nem. Lehet, csak a szagok teszik.
Váratlanul bukkan elé a látvány, ahogy a megritkuló fű közül óvatosan előlép. Elhagyott tábor helyére pillanthat. Sátrak, tűzrakó helyek nyomai. A közelben latrina hátrahagyott területe bűzlik. A levegőt az orkok jellegzetes illata tölti be még akkor is, ha már sejti, akár napokkal ezelőtt útnak indultak innen. A tűzhelyek már kihűltek, de nyomuk még ott van, a fű még nem heverte ki az itt táborozók nyomait. Körbejár, bár érzékeit élesre állítja, nem szeretné, ha meglepné valaki. Talál egy pengéje törött kést, nem veszi fel. Már használhatatlan az eszköz. Egy hátrahagyott elszakadt ruhadarab akadt fenn egy bokor ágán. Más semmi. És senki.
Ahogy körbe jár, azt is látja végül, merre indult tovább a Horda, valami ösztön vezérli, ahogy a nyomukba ered. Miért teszi? Mégis mit remél?
Ezekre a kérdésekre nem most fogja megadni a választ. Most a nyomokra figyel, és még azzal sem foglalkozik, hogy gyomra méltatlankodni kezd. Valóban régen evett egy jót, de ez még mindig várat magára. Újra a megszokott kocogásra vált, bár lényegesen körültekintőbb. A nyomok hamarosan frissebbek lesznek, irányuk is határozottabbá válik.*
3386. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-08-10 15:23:54
Üzenet elküldve: 2026-08-10 15:23:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
//Különös fiú//
*Thalyssa akkor szólítja meg, amikor a csónakra támaszkodik épp, hogy kiszabadítva a bokáját a sárból beszálljon. Ha nem lepné meg így a kérdés, valószínűleg eszébe jutna, hogy a lány kivárta, hogy minél közelebb legyen s vele szemben, hogy láthassa őt. De nem gondol ilyenre. Felvont szemöldökkel és nyíltan nézi a lány arcát, a felemás szemeket, végül még mindig a csónak peremére támaszkodva vállat von.*
- Nekem nincs olyan, hogy haza, Thalyssa. Szinte mindig szolgáltam valahol. Amikor épp nem, akkor egy szobát béreltem egyedül vagy mással, de azt nem nevezném otthonnak. *-nem hazudik. Nem látja értelmét. Egy utolsó rántással kiszabadítja a lábát a sárból, lendületét arra használja, hogy a csónakot ellökje a parttól. Féloldalasan ül le; lábát kilógatja a zavaros vízbe, hagyja, hogy az kioldja a lábujjai közé tapadt sarat. Megint a lányra néz.*
- És nem.. *-torkában kesernyés gombóc gyűlik meg egy pillanatra-* ..nincs asszonyom sem. Mielőtt megkérdeznéd megint, emberem se. Gyerek meg..?
*Kiemeli lábait a vízből, hagyja hogy a sáros víz lecsurogjon kissé, majd befordul rendesen a hátsó padra.*
- Nem szoktam úton-útfélen szétszórni a magomat. *-ezzel sem hazudik.
Visszaveszi az evezőket a kezébe, és mozgásba hozza a csónakot. Nem is mond többet, az ingoványra figyel és a feladatára.
Akkor néz csak megint a lányra, amikor az újra megszólal. Az evező egy ponton megáll a mozdulat ívében, majd ugyanazzal a lassú, lusta, tapasztalatlan mozdulattal folytatja mozgását, mint korábban. Nem válaszol azonnal, azt egy kicsit még forgatja a nyelvén. Tudna mit mondani, többet is valószínűleg, mint arra szükség lenne, s ezért úgy dönt magában, hogy leegyszerűsíti a válaszát, egészen lecsupaszítja, mert igazából a legtöbb szó csak ugyanarra való, hogy egy dolgot mondjon ki vele, mégpedig azt, hogy: *
- Rendben.
*Mire átjuttatja a csónakot az ingoványon, hogy annak orrát kissé felfuttassa a part sarára, melyen túl előbb gyér, majd egyre húsosabb fűcsomókkal a puszta kezdődik, épp kezd elege is lenni az evezésből. Előbb maga lép ki az iszapos szakaszra, majd segít Thalyssának is kiszállni; a csomagokat a lány mellé rakja. A csónakot behúzza a közeli nádasba, hogy ott felfordítsa és úgy igazgassa körülötte a növényzetet, hogy az elrejtse; majd csípőre tett kézzel figyelmesen fürkészi a környéket, hogy minél jobban megjegyezze azt magának. A lány mellé visszaérve előbb fegyverövét köti fel s igazgatja el úgy, hogy a rövidkard és a hosszútőr egyaránt kezeire essen; majd a számára meghagyott holmit veszi úgy a vállára, hogy azt bármikor egy mozdulattal eldobhassa, ha arra van szükség.
Ahogy elindulnak és csizmatalpa alatt stabil talajt érez, és orrába más is bekúszik az édeskés-nedves rothadásszagon túl, hirtelenjében otthonosan érzi magát. Hiszen a füves pusztaság nem idegen terep számára – megannyiszor járt már erre korábban társaival. Szájzugai halvány mosolyra húzódnak, ahogy Thalyssa megint oktatni kezdi.*
- Tudom..! *-dörmögi halkan, és valóban: mozgása a pusztában cserkelő lupusfulguré.
Lépteit a lányéhoz igazítja, hagyja hogy az néha vezessen, néha mellette haladjon. Szemei és fülei élénken figyelnek a szélrózsa mindmegannyi irányába; tudja jól -tapasztalatból is- hogy miféle veszélyek fenyegethetik itt őket, és saját lépteit sem véletlenül próbálja könnyűvé tenni, hogy csizmája ne verjen akkora zajt. Előrébb hajol kissé, amikor Thalyssa ismét megszólal, hogy annak se kelljen hangosan beszélnie, s így néz rá meglepetten, mikor az.. ajánlatot tesz neki? Engedélyt ad? Nem is egészen érti, hogy mi zajlik épp. Halk hanggal fújja ki a levegőt az utolsó szavak hallatán, egészen úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy „pppffffff”.*
- Tényleg tudni szeretnéd? *-kérdezi halkan-* Hogy mit kezdenék két asszonnyal?
*Hangja és arca nem sokat árul el, hanem a szemei..! Azok szinte nevetnek.*
- Nem gondoltam volna, hogy még kerítőnő is vagy.
*Magában jót derül a dolgon, és rejteni sem próbálja a dolgot. Még hogy Thalyssa segítsen neki krajcároslányt találni..! Háh!*
//Különös fiú//
*Thalyssa akkor szólítja meg, amikor a csónakra támaszkodik épp, hogy kiszabadítva a bokáját a sárból beszálljon. Ha nem lepné meg így a kérdés, valószínűleg eszébe jutna, hogy a lány kivárta, hogy minél közelebb legyen s vele szemben, hogy láthassa őt. De nem gondol ilyenre. Felvont szemöldökkel és nyíltan nézi a lány arcát, a felemás szemeket, végül még mindig a csónak peremére támaszkodva vállat von.*
- Nekem nincs olyan, hogy haza, Thalyssa. Szinte mindig szolgáltam valahol. Amikor épp nem, akkor egy szobát béreltem egyedül vagy mással, de azt nem nevezném otthonnak. *-nem hazudik. Nem látja értelmét. Egy utolsó rántással kiszabadítja a lábát a sárból, lendületét arra használja, hogy a csónakot ellökje a parttól. Féloldalasan ül le; lábát kilógatja a zavaros vízbe, hagyja, hogy az kioldja a lábujjai közé tapadt sarat. Megint a lányra néz.*
- És nem.. *-torkában kesernyés gombóc gyűlik meg egy pillanatra-* ..nincs asszonyom sem. Mielőtt megkérdeznéd megint, emberem se. Gyerek meg..?
*Kiemeli lábait a vízből, hagyja hogy a sáros víz lecsurogjon kissé, majd befordul rendesen a hátsó padra.*
- Nem szoktam úton-útfélen szétszórni a magomat. *-ezzel sem hazudik.
Visszaveszi az evezőket a kezébe, és mozgásba hozza a csónakot. Nem is mond többet, az ingoványra figyel és a feladatára.
Akkor néz csak megint a lányra, amikor az újra megszólal. Az evező egy ponton megáll a mozdulat ívében, majd ugyanazzal a lassú, lusta, tapasztalatlan mozdulattal folytatja mozgását, mint korábban. Nem válaszol azonnal, azt egy kicsit még forgatja a nyelvén. Tudna mit mondani, többet is valószínűleg, mint arra szükség lenne, s ezért úgy dönt magában, hogy leegyszerűsíti a válaszát, egészen lecsupaszítja, mert igazából a legtöbb szó csak ugyanarra való, hogy egy dolgot mondjon ki vele, mégpedig azt, hogy: *
- Rendben.
*Mire átjuttatja a csónakot az ingoványon, hogy annak orrát kissé felfuttassa a part sarára, melyen túl előbb gyér, majd egyre húsosabb fűcsomókkal a puszta kezdődik, épp kezd elege is lenni az evezésből. Előbb maga lép ki az iszapos szakaszra, majd segít Thalyssának is kiszállni; a csomagokat a lány mellé rakja. A csónakot behúzza a közeli nádasba, hogy ott felfordítsa és úgy igazgassa körülötte a növényzetet, hogy az elrejtse; majd csípőre tett kézzel figyelmesen fürkészi a környéket, hogy minél jobban megjegyezze azt magának. A lány mellé visszaérve előbb fegyverövét köti fel s igazgatja el úgy, hogy a rövidkard és a hosszútőr egyaránt kezeire essen; majd a számára meghagyott holmit veszi úgy a vállára, hogy azt bármikor egy mozdulattal eldobhassa, ha arra van szükség.
Ahogy elindulnak és csizmatalpa alatt stabil talajt érez, és orrába más is bekúszik az édeskés-nedves rothadásszagon túl, hirtelenjében otthonosan érzi magát. Hiszen a füves pusztaság nem idegen terep számára – megannyiszor járt már erre korábban társaival. Szájzugai halvány mosolyra húzódnak, ahogy Thalyssa megint oktatni kezdi.*
- Tudom..! *-dörmögi halkan, és valóban: mozgása a pusztában cserkelő lupusfulguré.
Lépteit a lányéhoz igazítja, hagyja hogy az néha vezessen, néha mellette haladjon. Szemei és fülei élénken figyelnek a szélrózsa mindmegannyi irányába; tudja jól -tapasztalatból is- hogy miféle veszélyek fenyegethetik itt őket, és saját lépteit sem véletlenül próbálja könnyűvé tenni, hogy csizmája ne verjen akkora zajt. Előrébb hajol kissé, amikor Thalyssa ismét megszólal, hogy annak se kelljen hangosan beszélnie, s így néz rá meglepetten, mikor az.. ajánlatot tesz neki? Engedélyt ad? Nem is egészen érti, hogy mi zajlik épp. Halk hanggal fújja ki a levegőt az utolsó szavak hallatán, egészen úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy „pppffffff”.*
- Tényleg tudni szeretnéd? *-kérdezi halkan-* Hogy mit kezdenék két asszonnyal?
*Hangja és arca nem sokat árul el, hanem a szemei..! Azok szinte nevetnek.*
- Nem gondoltam volna, hogy még kerítőnő is vagy.
*Magában jót derül a dolgon, és rejteni sem próbálja a dolgot. Még hogy Thalyssa segítsen neki krajcároslányt találni..! Háh!*
3385. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-08-10 00:10:55
Üzenet elküldve: 2026-08-10 00:10:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
//Különös fiú//
*A férfi nem tudja miben segíthetne neki. Thalyssa ajkai megrándulnak, hogy fintor, vagy mosoly az, ami kiül a szép arcra, nehéz lenne megmondani. Nem moccan a csónakban, mérhetetlen türelemmel vár, ül ott, akárcsak egy szobor. Csöndesen figyeli, ahogy a zsoldos sorra gyűjti be a csapdákat, vagy épp a sarat vizslatja. Elidőzik a férfin a tekintete.
Az ő tökéletes Szörnyetege. Délceg, roboszus alkat, feszes izmok, hatalmas tenyerek, biztos lábak. Az istenek is erre teremtették Olnort. Pusztítani. Thalyssa tudja, hogy a férfi életeket vett el. Nem is egyet. Ha nem így lenne, nem vonzaná úgy, mint méhet a méz. A kultúrája szorosan fonódik össze az élettel és a halállal. A fajtája szinte megszállottságig rajong a gyilkosokért. Minél több életet vesz el az ember, annál inkább deformálódik a lelke. Állatias lesz… ez vonzza a Thalyssa fajtákat leginkább. A gondolat, hogy megszelidíthetnek valamit, amiben ekkora erő, káosz és pusztulás lapul. A tény, hogy ha akarata alá hajtja, neki fog szolgálni. Neki fog pusztítani. Őérte, az ő parancsára. Senki másért.*
-Mondd csak, Nardem… vár téged haza család? Van neked asszonyod? Hát gyermeked?
*A kérdés váratlanul jöhet, ám a lány egészen érdeklődő. Megkapaszkodva a csónak széleibe hajol közelebb, hogy jobban láthassa az arcot. Pontosabban, hogy…olvashasson belőle. Nardem ha elég jól ismerné a lányt, pontosan tudná, leghelyesebben azt tenné, ha letagadná a családját. Ha volt is neki asszonya, gyermeke, megfeledkezne azokról.
Bár ha elég jól ismerné a lányt, azt is tudná, ha hazudik neki, azt meg fogja tudni. Akkor pedig ezerszer rosszabbul jár, mint azzal, hogy családos ember. Thalyssa mérhetetlen türelemmel várja ki a választ, a hanglejtést, az arckifejezést, a tekintetet fürkészi. Hátát egyenesre húzza, haját lomhán simítja hátra, reakciót nem lehet kiolvasni arcáról, mozdulatairól.
Kivárja, míg a férfi visszaül a csónakba, később sem veszi át az irányítást, hagyja neki, hogy ő maga vezessen, kizárólag az utat mondja, merre evezzen. Elgondolkodik az ajánlaton, aprót biccent, hümment.*
-Tudod, nekem az a legnagyobb segítség, ha nem hagysz magamra. Sohasem. Mindig velem maradsz és nem emelsz kezet rám. Te vagy az egyetlen, nálam idősebb fiú, akinek tolerálom azt, hogy mellém feküdjön a fészekben. Néha meg is érinthetsz, vagy nézhetsz. Azért sem bántalak, láthattad. Nem vagyok ostoba… tudom, hogy nem lenne veled szemben esélyem, nézz csak magadra és nézz rám. De hidd el nekem, a te érdekedben… soha ne forduljon meg a fejedben, hogy elárulsz engem, vagy ellenem fordulsz, mert akármennyire is kedvellek téged, nem én leszek az, aki a végén sírni fog.
*Az út hosszú, hátralevő részében nem igazán szól semmit. Talán elbóbiskol, talán csak a tájban gyönyörködik, az is lehet, hogy gondolkodik. Az igazság az, kifejezetten koncentrál, igyekszik a jelenben maradni, rettegve attól, újabb éber álom törhet rá. Szerencsére nem tör, így mindenféle különösebb attrocitás és erőfeszítés nélkül juthatnak el a füves pusztáig.
Hagyja Nardemnek, hogy eldugja a csónakjukat, ahogy azt is, a csomag egy részét cipelje. A súly egyáltalán nem nehéz, a bundát pedig inkább magára kanyarítja, pontosabban a vállára. A nehéz súly alatt kissé meggörnyed, úgy indul neki a magas fűnek. Léptei óvatosak, csonttőrje előrébb húzva pihen az oldalán, készen arra, hogy ha kell előrántsa.
Rutinosan mozog, kiismeri már magát a végtelen fűtengerben, egyenesen a szántók irányába fordítja lépteit. Amazok nesztelenek, ő maga nem visel csizmát, talpára vékony bőrszalagot tekert, így érezve egészen a talajt és annak kapcsolatát a lába alatt, pontosabban a lábujjai között.*
-Vigyázzva lépj, legyél nagyon résen. Azt mondják mindenféle rút lények lapulnak itt a fűben. Szerencsére napvilág van, ott kisebb lehetőséggel ér minket bántódás. Mire beesteledik a kikötői erdőségbe érünk, úgy hiszem, ott verünk tanyát.
*Lépteivel bevárja a férfit, halkan beszél, mellette lépdel, néha valamivel előtte. Egy ideig nem szól semmit, végül ismét ő kezdeményezi a beszélgetést.*
-A kikötőbe érve kapsz pár aranyat. Férfi vagy, igényeid vannak, hagyom, hogy kiéld őket, de az asszonyt én választom ki a feladatra. Nem akarom, hogy ellopják bármelyik testnedved, ki tudja milyen csalárdságokra használnák. Aztán meg az sem hiányzik, hogy elkapjál valamit, úgyhogy majd én kiválasztom neked az asszonyt a neves alkalomra, aztán eltűnhetsz vele egy fertályórára, vagy csak az istenek tudják neked mennyi idő kell. Kettőt kapsz. Mármint két fertályórát, nem két asszonyt. Mit is kezdenél te két asszonnyal egyszerre…
//Különös fiú//
*A férfi nem tudja miben segíthetne neki. Thalyssa ajkai megrándulnak, hogy fintor, vagy mosoly az, ami kiül a szép arcra, nehéz lenne megmondani. Nem moccan a csónakban, mérhetetlen türelemmel vár, ül ott, akárcsak egy szobor. Csöndesen figyeli, ahogy a zsoldos sorra gyűjti be a csapdákat, vagy épp a sarat vizslatja. Elidőzik a férfin a tekintete.
Az ő tökéletes Szörnyetege. Délceg, roboszus alkat, feszes izmok, hatalmas tenyerek, biztos lábak. Az istenek is erre teremtették Olnort. Pusztítani. Thalyssa tudja, hogy a férfi életeket vett el. Nem is egyet. Ha nem így lenne, nem vonzaná úgy, mint méhet a méz. A kultúrája szorosan fonódik össze az élettel és a halállal. A fajtája szinte megszállottságig rajong a gyilkosokért. Minél több életet vesz el az ember, annál inkább deformálódik a lelke. Állatias lesz… ez vonzza a Thalyssa fajtákat leginkább. A gondolat, hogy megszelidíthetnek valamit, amiben ekkora erő, káosz és pusztulás lapul. A tény, hogy ha akarata alá hajtja, neki fog szolgálni. Neki fog pusztítani. Őérte, az ő parancsára. Senki másért.*
-Mondd csak, Nardem… vár téged haza család? Van neked asszonyod? Hát gyermeked?
*A kérdés váratlanul jöhet, ám a lány egészen érdeklődő. Megkapaszkodva a csónak széleibe hajol közelebb, hogy jobban láthassa az arcot. Pontosabban, hogy…olvashasson belőle. Nardem ha elég jól ismerné a lányt, pontosan tudná, leghelyesebben azt tenné, ha letagadná a családját. Ha volt is neki asszonya, gyermeke, megfeledkezne azokról.
Bár ha elég jól ismerné a lányt, azt is tudná, ha hazudik neki, azt meg fogja tudni. Akkor pedig ezerszer rosszabbul jár, mint azzal, hogy családos ember. Thalyssa mérhetetlen türelemmel várja ki a választ, a hanglejtést, az arckifejezést, a tekintetet fürkészi. Hátát egyenesre húzza, haját lomhán simítja hátra, reakciót nem lehet kiolvasni arcáról, mozdulatairól.
Kivárja, míg a férfi visszaül a csónakba, később sem veszi át az irányítást, hagyja neki, hogy ő maga vezessen, kizárólag az utat mondja, merre evezzen. Elgondolkodik az ajánlaton, aprót biccent, hümment.*
-Tudod, nekem az a legnagyobb segítség, ha nem hagysz magamra. Sohasem. Mindig velem maradsz és nem emelsz kezet rám. Te vagy az egyetlen, nálam idősebb fiú, akinek tolerálom azt, hogy mellém feküdjön a fészekben. Néha meg is érinthetsz, vagy nézhetsz. Azért sem bántalak, láthattad. Nem vagyok ostoba… tudom, hogy nem lenne veled szemben esélyem, nézz csak magadra és nézz rám. De hidd el nekem, a te érdekedben… soha ne forduljon meg a fejedben, hogy elárulsz engem, vagy ellenem fordulsz, mert akármennyire is kedvellek téged, nem én leszek az, aki a végén sírni fog.
*Az út hosszú, hátralevő részében nem igazán szól semmit. Talán elbóbiskol, talán csak a tájban gyönyörködik, az is lehet, hogy gondolkodik. Az igazság az, kifejezetten koncentrál, igyekszik a jelenben maradni, rettegve attól, újabb éber álom törhet rá. Szerencsére nem tör, így mindenféle különösebb attrocitás és erőfeszítés nélkül juthatnak el a füves pusztáig.
Hagyja Nardemnek, hogy eldugja a csónakjukat, ahogy azt is, a csomag egy részét cipelje. A súly egyáltalán nem nehéz, a bundát pedig inkább magára kanyarítja, pontosabban a vállára. A nehéz súly alatt kissé meggörnyed, úgy indul neki a magas fűnek. Léptei óvatosak, csonttőrje előrébb húzva pihen az oldalán, készen arra, hogy ha kell előrántsa.
Rutinosan mozog, kiismeri már magát a végtelen fűtengerben, egyenesen a szántók irányába fordítja lépteit. Amazok nesztelenek, ő maga nem visel csizmát, talpára vékony bőrszalagot tekert, így érezve egészen a talajt és annak kapcsolatát a lába alatt, pontosabban a lábujjai között.*
-Vigyázzva lépj, legyél nagyon résen. Azt mondják mindenféle rút lények lapulnak itt a fűben. Szerencsére napvilág van, ott kisebb lehetőséggel ér minket bántódás. Mire beesteledik a kikötői erdőségbe érünk, úgy hiszem, ott verünk tanyát.
*Lépteivel bevárja a férfit, halkan beszél, mellette lépdel, néha valamivel előtte. Egy ideig nem szól semmit, végül ismét ő kezdeményezi a beszélgetést.*
-A kikötőbe érve kapsz pár aranyat. Férfi vagy, igényeid vannak, hagyom, hogy kiéld őket, de az asszonyt én választom ki a feladatra. Nem akarom, hogy ellopják bármelyik testnedved, ki tudja milyen csalárdságokra használnák. Aztán meg az sem hiányzik, hogy elkapjál valamit, úgyhogy majd én kiválasztom neked az asszonyt a neves alkalomra, aztán eltűnhetsz vele egy fertályórára, vagy csak az istenek tudják neked mennyi idő kell. Kettőt kapsz. Mármint két fertályórát, nem két asszonyt. Mit is kezdenél te két asszonnyal egyszerre…
3384. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-07-23 21:36:40
Üzenet elküldve: 2026-07-23 21:36:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
//Különös fiú-gyűjtögetés//
*Gondolatai tisztábbak, ám kezei annál koszosabbak. Így vág át ismét a végtelen fűtengeren egészen fáradtan, elcsigázottan a naplementében. Megcsúszott kicsit a számításaiban, lassabban tette meg az utat, mint hitte, de még így sincs késésben.
Nem tudja pontosan Nardem szervezete milyen gyorsan bontja, dolgozza fel a delíriumot, de ha jól számol, a férfinak hamarosan magához kell térnie.
Pont vacsorára...
Vidáman, rosszallóan horkant fel. Ez az ember mást sem csinál, csak eszik, és eszik és...eszik. Dehát ekkora testet nem is lehet máshogy mozgatni, így hát nem mérges rá miatta. Nem is sajnálja tőle. Bár...a történethez az is hozzátartozik, ha így folytatja a férfi, Thalyssának meg kell tanulnia vadászni, vagy halászni, mert a Vándorebéd gondolata már lassan őt is émelyíti.*
//Különös fiú-gyűjtögetés//
*Gondolatai tisztábbak, ám kezei annál koszosabbak. Így vág át ismét a végtelen fűtengeren egészen fáradtan, elcsigázottan a naplementében. Megcsúszott kicsit a számításaiban, lassabban tette meg az utat, mint hitte, de még így sincs késésben.
Nem tudja pontosan Nardem szervezete milyen gyorsan bontja, dolgozza fel a delíriumot, de ha jól számol, a férfinak hamarosan magához kell térnie.
Pont vacsorára...
Vidáman, rosszallóan horkant fel. Ez az ember mást sem csinál, csak eszik, és eszik és...eszik. Dehát ekkora testet nem is lehet máshogy mozgatni, így hát nem mérges rá miatta. Nem is sajnálja tőle. Bár...a történethez az is hozzátartozik, ha így folytatja a férfi, Thalyssának meg kell tanulnia vadászni, vagy halászni, mert a Vándorebéd gondolata már lassan őt is émelyíti.*
3383. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-07-23 20:52:17
Üzenet elküldve: 2026-07-23 20:52:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
//Különös fiú-gyűjtögetés//
*Míg Nardem alszik ő maga belevág második gyűjtőkörútjába. Célja az erdőszéli tisztás, ám míg eljut odáig összeszedi, amit összetud. Kosara helyett most vászonzsákja van nála, az is egyelőre gondosan összecsavarva apróra, szalagokkal az oldalán lógó vékony bőrövre erősítve. Oldalán csonttőre lóg, bár amaz is inkább csak a növénygyűjtést segíti elő. Óvatos, de annál gyakorlottabb, rutinos létpekkel szeli át a füves pusztát. Gyakran megáll, hallgatózik. Óvatos, tiszteletteljes, hiszen tudja, csak vendég emitt. Sebes, nesztelen léptei a szántóföldek felé viszik.*
//Különös fiú-gyűjtögetés//
*Míg Nardem alszik ő maga belevág második gyűjtőkörútjába. Célja az erdőszéli tisztás, ám míg eljut odáig összeszedi, amit összetud. Kosara helyett most vászonzsákja van nála, az is egyelőre gondosan összecsavarva apróra, szalagokkal az oldalán lógó vékony bőrövre erősítve. Oldalán csonttőre lóg, bár amaz is inkább csak a növénygyűjtést segíti elő. Óvatos, de annál gyakorlottabb, rutinos létpekkel szeli át a füves pusztát. Gyakran megáll, hallgatózik. Óvatos, tiszteletteljes, hiszen tudja, csak vendég emitt. Sebes, nesztelen léptei a szántóföldek felé viszik.*
3382. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2026-06-20 10:16:52
Üzenet elküldve: 2026-06-20 10:16:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Elérkezett az este, kimerészkedhet a füves pusztára. Csendben halad előre az oltalmazó sötétségben, hűvös szellő ringatja a hullámzó fűtengert. Kényelmesen sétál, fel sem tűnik neki, hogy egész éjjel menetelt. Csak mikor véget ér a puszta és beszántott föld elé ér, amelynek barázdáiban már dereng a hajnal.*
~Na most merre?~
*Ódzkodik a lakott vidékektől, de vissza nem fordulhat. Az üldözői már biztos az ingoványban járnak és kikémlelték, hogy a puszta felé vette az irányt. Szokása úgy gondolni rájuk mintha élő hús-vér személyek lennének. Így könnyebb elviselni őket. A közönséges emberek hibázhatnak mint bárki más, korlátaik vannak, enniük kell, aludni, meg is betegedhetnek. Akár azzal a gondolattal is el lehet játszani, hogy végleg nyomát vesztik és örökre megszabadul tőlük. De az ilyen önáltatás csak ideig-óráig hozhat megnyugvást neki, mert végül úgyis eszébe jut kik ők.*
~Démonok.~
*A lakott vidéktől is szorong, de az csak a kisebbik rossz. Ha szerencséje van átvághat a szántóföldeken úgy, hogy nem fut össze senkivel. Vagy ha fel is tűnik valaki, akkor bokornak álcázhatja magát. Az általában bejön. De még ha meg is szólítanák, mert az ilyen óhatatlanul bekövetkezik néha, abból sem szokott ám olyan nagy baj lenni. Csupán vonakodik az ilyesmitől, mert ő ilyen. A démonjai miatt.*
~Na most merre?~
*Ódzkodik a lakott vidékektől, de vissza nem fordulhat. Az üldözői már biztos az ingoványban járnak és kikémlelték, hogy a puszta felé vette az irányt. Szokása úgy gondolni rájuk mintha élő hús-vér személyek lennének. Így könnyebb elviselni őket. A közönséges emberek hibázhatnak mint bárki más, korlátaik vannak, enniük kell, aludni, meg is betegedhetnek. Akár azzal a gondolattal is el lehet játszani, hogy végleg nyomát vesztik és örökre megszabadul tőlük. De az ilyen önáltatás csak ideig-óráig hozhat megnyugvást neki, mert végül úgyis eszébe jut kik ők.*
~Démonok.~
*A lakott vidéktől is szorong, de az csak a kisebbik rossz. Ha szerencséje van átvághat a szántóföldeken úgy, hogy nem fut össze senkivel. Vagy ha fel is tűnik valaki, akkor bokornak álcázhatja magát. Az általában bejön. De még ha meg is szólítanák, mert az ilyen óhatatlanul bekövetkezik néha, abból sem szokott ám olyan nagy baj lenni. Csupán vonakodik az ilyesmitől, mert ő ilyen. A démonjai miatt.*
3381. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2025-11-03 01:50:02
Üzenet elküldve: 2025-11-03 01:50:02
ÚJ
![>Zopal Grognard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2596_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Tűz és vas//
*Zopal nem szívleli az alkoholt. Eltompítja az elmét, égeti a torkot, nem oltja a szomjat és az íze se jó. A kötelező köröket issza meg mindig, mikor ajánlják, de részeg nem szokott lenni. A feje tiszta, mégis sötét, kellemetlen reggel fogadja őket.*
~Eső lesz.~
*Ezek a felhők mást nem jelenthetnek. A leégett falu füstjét már rég elvitte a szél. A kürtszóra odakapja a fejét. Felveszi a páncélját, kilép a sátrából és megy megnézni ő is, hogy miről van szó. Grizák kérdésére nem válaszol. Nem lát senkit. Már kezdi elhinni, hogy az a sokat emlegetett, hódító nem is létezik mikor végül csak megjelenik. Ilyen távolságból is furcsállja az általa viselt páncélt. Szívesen megnézné közelebbről is. A korona látványa is sokat sejtet mit gondol magáról az a fiatal hím. Nem is a méretével vált ennek a csürhének a vezetőjévé. Végre megszólal. A hangja egy vezetőé, de a szavai nem. Egyszerű harcosok talán elhiszik, de Zopal nevetségesnek gondolja. Talán csak hülyének nézi őket, de ha nem akkor pont akkora barom, mint gondolta. A warglovasok után fordulva valami büszkeség felfénylik benne, de ez a kántálás kiöli belőle az egészet.*
~Birodalom? Inkább egy ostoba kölyök, aki azt hiszi, hogy, ha ő nyúl a tűzbe az ő kezét nem égeti, majd meg.~
*Mikor útra kelnek akkor elől halad ő is. Komor, szótlanságát addig töri meg, míg Grizákhoz fordul.*
-Milyen fegyverről volt szó?
//Tűz és vas//
*Zopal nem szívleli az alkoholt. Eltompítja az elmét, égeti a torkot, nem oltja a szomjat és az íze se jó. A kötelező köröket issza meg mindig, mikor ajánlják, de részeg nem szokott lenni. A feje tiszta, mégis sötét, kellemetlen reggel fogadja őket.*
~Eső lesz.~
*Ezek a felhők mást nem jelenthetnek. A leégett falu füstjét már rég elvitte a szél. A kürtszóra odakapja a fejét. Felveszi a páncélját, kilép a sátrából és megy megnézni ő is, hogy miről van szó. Grizák kérdésére nem válaszol. Nem lát senkit. Már kezdi elhinni, hogy az a sokat emlegetett, hódító nem is létezik mikor végül csak megjelenik. Ilyen távolságból is furcsállja az általa viselt páncélt. Szívesen megnézné közelebbről is. A korona látványa is sokat sejtet mit gondol magáról az a fiatal hím. Nem is a méretével vált ennek a csürhének a vezetőjévé. Végre megszólal. A hangja egy vezetőé, de a szavai nem. Egyszerű harcosok talán elhiszik, de Zopal nevetségesnek gondolja. Talán csak hülyének nézi őket, de ha nem akkor pont akkora barom, mint gondolta. A warglovasok után fordulva valami büszkeség felfénylik benne, de ez a kántálás kiöli belőle az egészet.*
~Birodalom? Inkább egy ostoba kölyök, aki azt hiszi, hogy, ha ő nyúl a tűzbe az ő kezét nem égeti, majd meg.~
*Mikor útra kelnek akkor elől halad ő is. Komor, szótlanságát addig töri meg, míg Grizákhoz fordul.*
-Milyen fegyverről volt szó?
3380. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2025-11-02 18:47:02
Üzenet elküldve: 2025-11-02 18:47:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Tűz és vas//
*Az erődbe érkezése óta Goba egyre inkább kezdi magáénak érezni az orkok ügyét. Ha néztek is rá páran furcsán emberszerű külseje miatt, de Gobának hamar feltűnik, hogy az orkok meglehetősen sokfélék. Így ő maga se kelt akkora feltűnést.
Az ivást jól bírja, így az esti tábortüzeknél szerzett néhány jó pontot. Gyomra hozzá van szokva a legalpáribb városi lőrékhez, így az rosszabb ork párlatok se viselik meg túlzottan. A harci gyakorlatozást nap közben kiváltképp érdekesnek találja, főleg akkor, ha csapatmunkáról és fegyveres harcról van szó. Cserébe ő is be tud mutatni pár pusztakezes trükköt, hiszen ökölvívó - és nem az a fajta, akit valamiféle sport szabályai gúzsba kötnek.
A kürtszó egy másnaposabb reggelen éri, egy sátorban, amit egyik új bajtársával oszt meg. Kibotorkál, de mielőtt csatlakoznak a lassú gyülekezéshez, könnyít magán a latrináknál. A tábor sok szempontból rendezettebb hely a Romvárosnál, ezt megint csak becsüli. Végül aztán ő is megy, hogy megtudja, mire föl harsant fel újra a kürt. Ő se alacsony fajta, így végre láthatja azt, aki mindüket vezérli. A páncélzat mindenképpen impozáns, bár fejében a Hódító az óriásoknál is magasabb egy fejjel. De a hangjából tűz árad, ami felpezsdíti Goba vérét is. Ő is együtt kántálja az ork szavakat a többiekkel. De csak nagyjából, bár ezt szerencsére a tömeg hangorkánja jótékonyan elfedi. Igaz, ami igaz: nem beszéli népe nyelvét, és fogalma sincs, mit harsog ő maga is olyan lelkesen e pillanatban. De együtt van a bajtársaival, és csak ez számít. Aztán megindulnak, és Goba - miután gyorsan összeszedte a szinte semmi motyóját - gyorsan felzárkózik az ismerőseihez. Odabiccent Akaaruushnak, akit ő maga is elismer most felettesének. Menet közben pedig a többiektől érdeklődik, tudja-e bárki, hogy most hova is mennek.*
//Tűz és vas//
*Az erődbe érkezése óta Goba egyre inkább kezdi magáénak érezni az orkok ügyét. Ha néztek is rá páran furcsán emberszerű külseje miatt, de Gobának hamar feltűnik, hogy az orkok meglehetősen sokfélék. Így ő maga se kelt akkora feltűnést.
Az ivást jól bírja, így az esti tábortüzeknél szerzett néhány jó pontot. Gyomra hozzá van szokva a legalpáribb városi lőrékhez, így az rosszabb ork párlatok se viselik meg túlzottan. A harci gyakorlatozást nap közben kiváltképp érdekesnek találja, főleg akkor, ha csapatmunkáról és fegyveres harcról van szó. Cserébe ő is be tud mutatni pár pusztakezes trükköt, hiszen ökölvívó - és nem az a fajta, akit valamiféle sport szabályai gúzsba kötnek.
A kürtszó egy másnaposabb reggelen éri, egy sátorban, amit egyik új bajtársával oszt meg. Kibotorkál, de mielőtt csatlakoznak a lassú gyülekezéshez, könnyít magán a latrináknál. A tábor sok szempontból rendezettebb hely a Romvárosnál, ezt megint csak becsüli. Végül aztán ő is megy, hogy megtudja, mire föl harsant fel újra a kürt. Ő se alacsony fajta, így végre láthatja azt, aki mindüket vezérli. A páncélzat mindenképpen impozáns, bár fejében a Hódító az óriásoknál is magasabb egy fejjel. De a hangjából tűz árad, ami felpezsdíti Goba vérét is. Ő is együtt kántálja az ork szavakat a többiekkel. De csak nagyjából, bár ezt szerencsére a tömeg hangorkánja jótékonyan elfedi. Igaz, ami igaz: nem beszéli népe nyelvét, és fogalma sincs, mit harsog ő maga is olyan lelkesen e pillanatban. De együtt van a bajtársaival, és csak ez számít. Aztán megindulnak, és Goba - miután gyorsan összeszedte a szinte semmi motyóját - gyorsan felzárkózik az ismerőseihez. Odabiccent Akaaruushnak, akit ő maga is elismer most felettesének. Menet közben pedig a többiektől érdeklődik, tudja-e bárki, hogy most hova is mennek.*
3379. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2025-11-01 07:54:16
Üzenet elküldve: 2025-11-01 07:54:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Tűz és vas//
*Az indulásig eltelt idő eseménytelenül telt. Akaaruush a kompánia tagjaival ismerkedett. A közös pusztítás jól összehozta őket. Mások megmaradnának a kocsmázásnál, de ők más módon kovácsolódtak össze. Egy olyan módon, ami sokkal ork hűbb.
Fegyverei élesek a folyamatos élezéstől. Most éppen tisztítja a pengéket. Kardjával már végzett is. Kezében a bárdja van, amelyet gondosan tisztogat. Az élet közben zajlik az erődben, akárcsak a kompániában. Gyakorlatozások, edzések. Mindenki készülődik.
A mai nap felhőkkel borított. Mondana, hogy itt ilyet még nem látott, de nem túl rég óta lakója a pusztának, szóval sokat nem tud mondani az itteni időjárásról. A kürtszóra felkapja a fejét. Tudja, hogy ez mit jelent. Nem ő az egyetlen. A többi ork hasonlóan cselekszik. Összegyűlnek a vezér, Anghrul előtt. Akaaruush magassága lehetővé teszi, hogy lássa a Hódítót. Hogy impozáns lenne azt nem mondaná, de biztos benne, hogy ügyes harcos és valószínűleg remek stratéga. Szíve hevesen ver a vezér láttán. A beszéd végére a hadsereg menetelése elkezdődik. Akaaruush nem ismeri a hadsereg vezetés, még ha csak egy kis létszámú csapatról is beszélünk, fortélyait, de a többiek nagyon jól tudják, hogy mit kell csinálni. Akaaruus, és valószínű a többiek is, az előttük álló példát követik. Menetoszlopba fejlődnek. Ő van elől, mint a klán vezére. Ha Zopal és Goba is velük tart, akkor őket is az első sorokban tartja. Zopalt inkább, hogy rajta tarthassa a szemét. Grizák is ugyanitt elől foglal helyet, mint az aki bejuttatta őket az erődbe.*
//Tűz és vas//
*Az indulásig eltelt idő eseménytelenül telt. Akaaruush a kompánia tagjaival ismerkedett. A közös pusztítás jól összehozta őket. Mások megmaradnának a kocsmázásnál, de ők más módon kovácsolódtak össze. Egy olyan módon, ami sokkal ork hűbb.
Fegyverei élesek a folyamatos élezéstől. Most éppen tisztítja a pengéket. Kardjával már végzett is. Kezében a bárdja van, amelyet gondosan tisztogat. Az élet közben zajlik az erődben, akárcsak a kompániában. Gyakorlatozások, edzések. Mindenki készülődik.
A mai nap felhőkkel borított. Mondana, hogy itt ilyet még nem látott, de nem túl rég óta lakója a pusztának, szóval sokat nem tud mondani az itteni időjárásról. A kürtszóra felkapja a fejét. Tudja, hogy ez mit jelent. Nem ő az egyetlen. A többi ork hasonlóan cselekszik. Összegyűlnek a vezér, Anghrul előtt. Akaaruush magassága lehetővé teszi, hogy lássa a Hódítót. Hogy impozáns lenne azt nem mondaná, de biztos benne, hogy ügyes harcos és valószínűleg remek stratéga. Szíve hevesen ver a vezér láttán. A beszéd végére a hadsereg menetelése elkezdődik. Akaaruush nem ismeri a hadsereg vezetés, még ha csak egy kis létszámú csapatról is beszélünk, fortélyait, de a többiek nagyon jól tudják, hogy mit kell csinálni. Akaaruus, és valószínű a többiek is, az előttük álló példát követik. Menetoszlopba fejlődnek. Ő van elől, mint a klán vezére. Ha Zopal és Goba is velük tart, akkor őket is az első sorokban tartja. Zopalt inkább, hogy rajta tarthassa a szemét. Grizák is ugyanitt elől foglal helyet, mint az aki bejuttatta őket az erődbe.*
3378. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2025-11-01 01:27:51
Üzenet elküldve: 2025-11-01 01:27:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 673
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Tűz és vas//
*A másnap reggel hajnala sötét, mintha a nap nem is óhajtana felkelni. A feltámadó szelek vaskos, sötét felhőket hoznak magukkal a vidékre, de ezek a baljós fellegek esővel nem öntöznek.
Rekedt kürtszó hallatszik, s a táborban mindenki tudja széltében és hosszában; eljött az idő. Ezúttal nem morog senki. Oly természetességgel készülődnek és gyűlnek az erőd köré, mintha százszor próbálták volna el.
Grizák hamar a Gobával kiegészült Akaaruush és Zopal mellé lép. Ott van köreikben az egész csapat. Az orkok a közhiedelemmel ellentétben kitűnően tudnak együttműködni, ha sikerül valakinek elnyernie bizalmukat és tiszteletüket. Így van ez a Vihar Agyar klánnal is, minek zászlaja alá előszeretettel álltak be a faluégetés elkövetői. Tapasztalt, ám klán nélküli orkok, kik nagyon úgy fest, elfogadták vezetőjüknek Akaaruusht.*
-Mit láttok?! Látjátok a Hódítót?! *Dohogja Grizák, ki termete okán jóval kevesebbet láthat. Merthogy nézhetnek, ameddig a szem ellát; Hosszú lándzsák, tarka lobogók százai, ezrek és ezrek veszik körbe most őket. Akad itt mindenféle és fajta orkszerzet.
Ismét kürtszó hasít a levegőbe, az erődítmény girbegurba erkélyén pedig egy alak jelenik meg, talpig fekete, tüskés páncélban áll előttük az, ki összeverbuválta a klánokat. E páncél roppant vaskosnak tűnik, már első ránézésre is. Fején dísztelen acélkorona pihen. Ábrázata alapján nem járhat még élete derekán sem, s noha termetes ork, akadnak nála nagyobbak vagy szélesebbek is seregében.*
-Egy új birodalom első órája ez! *Hangja öblös, mélyen zengő. A trió megfigyelheti, hogy Angrhul, a Hódító egyik agyara törött.*
-Egy Ork Birodalomé. S ha megleltük a fegyvert, úgy azok is csatlakoznak majd hozzánk, kik most nem osztoznak ügyünkön. De Ti! *Végigmutat a seregen.*
-Így is elegen vagytok hozzá, hogy térdre kényszerítsétek az emberek világát. Hogy vérrel mossátok le a múlt mocskát! Előre! *Öklét a magasba emeli, a sereg pedig skandálni kezd.*
-Kha'tmuda! Kha'tmuda! *Ezt mindnyájuk érti. "Halál az emberekre".
Jobbjukon vad csaholás veszi kezdetét. Warg lovasok hagyják el a tábort a kapun keresztül, jó eséllyel felderíteni mennek előre. Eközben az orkok, elöljáróik hathatós, néhol igencsak határozott iránymutatásai mellett menetoszlopokba fejlődnek.
Hogy Goba, Zopal és Akaaruush, na meg persze a Vihar Agyar klán beáll-e a lobogókkal tűzdelt menetoszlopba, az rajtuk áll.*
//Tűz és vas//
*A másnap reggel hajnala sötét, mintha a nap nem is óhajtana felkelni. A feltámadó szelek vaskos, sötét felhőket hoznak magukkal a vidékre, de ezek a baljós fellegek esővel nem öntöznek.
Rekedt kürtszó hallatszik, s a táborban mindenki tudja széltében és hosszában; eljött az idő. Ezúttal nem morog senki. Oly természetességgel készülődnek és gyűlnek az erőd köré, mintha százszor próbálták volna el.
Grizák hamar a Gobával kiegészült Akaaruush és Zopal mellé lép. Ott van köreikben az egész csapat. Az orkok a közhiedelemmel ellentétben kitűnően tudnak együttműködni, ha sikerül valakinek elnyernie bizalmukat és tiszteletüket. Így van ez a Vihar Agyar klánnal is, minek zászlaja alá előszeretettel álltak be a faluégetés elkövetői. Tapasztalt, ám klán nélküli orkok, kik nagyon úgy fest, elfogadták vezetőjüknek Akaaruusht.*
-Mit láttok?! Látjátok a Hódítót?! *Dohogja Grizák, ki termete okán jóval kevesebbet láthat. Merthogy nézhetnek, ameddig a szem ellát; Hosszú lándzsák, tarka lobogók százai, ezrek és ezrek veszik körbe most őket. Akad itt mindenféle és fajta orkszerzet.
Ismét kürtszó hasít a levegőbe, az erődítmény girbegurba erkélyén pedig egy alak jelenik meg, talpig fekete, tüskés páncélban áll előttük az, ki összeverbuválta a klánokat. E páncél roppant vaskosnak tűnik, már első ránézésre is. Fején dísztelen acélkorona pihen. Ábrázata alapján nem járhat még élete derekán sem, s noha termetes ork, akadnak nála nagyobbak vagy szélesebbek is seregében.*
-Egy új birodalom első órája ez! *Hangja öblös, mélyen zengő. A trió megfigyelheti, hogy Angrhul, a Hódító egyik agyara törött.*
-Egy Ork Birodalomé. S ha megleltük a fegyvert, úgy azok is csatlakoznak majd hozzánk, kik most nem osztoznak ügyünkön. De Ti! *Végigmutat a seregen.*
-Így is elegen vagytok hozzá, hogy térdre kényszerítsétek az emberek világát. Hogy vérrel mossátok le a múlt mocskát! Előre! *Öklét a magasba emeli, a sereg pedig skandálni kezd.*
-Kha'tmuda! Kha'tmuda! *Ezt mindnyájuk érti. "Halál az emberekre".
Jobbjukon vad csaholás veszi kezdetét. Warg lovasok hagyják el a tábort a kapun keresztül, jó eséllyel felderíteni mennek előre. Eközben az orkok, elöljáróik hathatós, néhol igencsak határozott iránymutatásai mellett menetoszlopokba fejlődnek.
Hogy Goba, Zopal és Akaaruush, na meg persze a Vihar Agyar klán beáll-e a lobogókkal tűzdelt menetoszlopba, az rajtuk áll.*
2785-2804 , 2805-2824 , 2825-2844 , 2845-2864 , 2865-2884 , 2885-2904 , 2905-2924 , 2925-2944 , 2945-2964 , 2965-2984 , 2985-3004 , 3005-3024 , 3025-3044 , 3045-3064 , 3065-3084 , 3085-3104 , 3105-3124 , 3125-3144 , 3145-3164 , 3165-3184 , 3185-3204 , 3205-3224 , 3225-3244 , 3245-3264 , 3265-3284 , 3285-3304 , 3305-3324 , 3325-3344 , 3345-3364 , 3365-3384 , 3378-3397