Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 199 (3961. - 3980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3980. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-22 10:56:13
Üzenet elküldve: 2023-01-22 10:56:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nincs is a világon kellemesebb//
*Még ha jelenleg nem is túl jó a soruk a városban, de Bris a művelt elithez sorolja magát. Ebből pedig nem is tervez engedni. Szóval csak mert egy mocskos szájú mélységi némberrel hozta össze a sors ő nem fog közönségesen viselkedni. De az, nem akarja elhinni, hogy ő nem az a bizonyos Royha volna. Ez már igazán kezdi zavarni a tudóst.*
-Az mindig járt hasonló következményekkel, de biztosíthatom, hogy én csak mértékkel fogyasztok alkoholt, nem az a bizonyos Royha vagyok és hogy mi nem vagyunk koma viszonyban.
*Valóban nem nyerte el a férfi tetszését ez a közvetlen tegeződő stílus. Sértettsége jól látszik rajta. Végül végre találkozásuk óta először egy értelmes kérdést is feltesz a másik amire a kis tudós egyből le is csap.*
-Bris Mostale volnék mérnök és feltaláló. Dolgoztam már a vashegynek és az egykori nemességnek is. Többek között tanultam a nagy Lanuin mester mellett, Reynfyndar mester mellett és Dhurhus mester mellett is. A kikötőbe pedig munkaügybe se kellett elmennem, de kerülném is amennyire csak lehet. Hallottam már az ottani állapotokról.
*Még ha jelenleg nem is túl jó a soruk a városban, de Bris a művelt elithez sorolja magát. Ebből pedig nem is tervez engedni. Szóval csak mert egy mocskos szájú mélységi némberrel hozta össze a sors ő nem fog közönségesen viselkedni. De az, nem akarja elhinni, hogy ő nem az a bizonyos Royha volna. Ez már igazán kezdi zavarni a tudóst.*
-Az mindig járt hasonló következményekkel, de biztosíthatom, hogy én csak mértékkel fogyasztok alkoholt, nem az a bizonyos Royha vagyok és hogy mi nem vagyunk koma viszonyban.
*Valóban nem nyerte el a férfi tetszését ez a közvetlen tegeződő stílus. Sértettsége jól látszik rajta. Végül végre találkozásuk óta először egy értelmes kérdést is feltesz a másik amire a kis tudós egyből le is csap.*
-Bris Mostale volnék mérnök és feltaláló. Dolgoztam már a vashegynek és az egykori nemességnek is. Többek között tanultam a nagy Lanuin mester mellett, Reynfyndar mester mellett és Dhurhus mester mellett is. A kikötőbe pedig munkaügybe se kellett elmennem, de kerülném is amennyire csak lehet. Hallottam már az ottani állapotokról.
3979. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-22 10:27:55
Üzenet elküldve: 2023-01-22 10:27:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs is a világon kellemesebb//
*Ryjënntől nem áll távol a trágár kifejezések használata, ami persze nem azt jelenti, hogy kizárólag ebből áll a szókincse. Ahogyan a hangulatát változtatja, úgy teljesen véletlenszerűen dönti el azt is, hogy milyen szavakat címez beszélgető társának. Nem kis megelégedésére szolgál, hogy látja Bris lélegzetét elakadni. Ez amúgy csak még inkább arra buzdítja, hogy egyre jobban belelovalja magát abba, amit épp mond. Elönti a magabiztos tudat, hogy úgysem fogják félbe szakítani. Ryjënn látja, hogy a férfi körbehordozza pillantását a helyiségben, de nem igazán tudja mire vélni a mozdulatot. Mindenesetre szó nélkül hagyja, elvégre bármi oka lehet annak, hogy körbenézett.*
~No fene, nem lenne elég jó a társaságom? Pedig kénytelen lesz velem beérni, közel s távol egy lélek sincs.~
*Végül Brisnek mégis sikerül megszólalnia, és Ryjënn számára furcsa módon először udvariasabb, magázó formulát használ a másik, majd hirtelen, egy szemvillanás alatt a közvetlenebb tegezésre vált. Kérdőn fel is vonja dús vonalú szemöldökét, de egyebet nem szól, míg a férfi végig nem mondja, amit akar.*
- Ejj, komám, ne viccelődj már! *Derül széles vigyorra.*
- Mi van, csak nem megártott a minőségi rum? Nem tudtam, hogy már felejtéssel is jár a túlzott alkoholfogyasztás.
*Megjegyzését tréfás, csipkelődő hangvételűnek szánja, bár úgy sejti, hogy ha eddig nem különösebben nyerte el a férfi tetszését a csevegő hangulat, a továbbiakban sem fogja valószínűleg szívlelni. Ezután végül is komoly ábrázatot ölt fel, és előveszi udvariasabb arcát.*
- Na, de ha te nem Royha vagy, akkor ki?
*Ryjënn - anélkül, hogy azt megkérdezné - le is telepszik Bris közelében, feltéve, hogy a férfi nem tesz ez ellen semmit.*
*Ryjënntől nem áll távol a trágár kifejezések használata, ami persze nem azt jelenti, hogy kizárólag ebből áll a szókincse. Ahogyan a hangulatát változtatja, úgy teljesen véletlenszerűen dönti el azt is, hogy milyen szavakat címez beszélgető társának. Nem kis megelégedésére szolgál, hogy látja Bris lélegzetét elakadni. Ez amúgy csak még inkább arra buzdítja, hogy egyre jobban belelovalja magát abba, amit épp mond. Elönti a magabiztos tudat, hogy úgysem fogják félbe szakítani. Ryjënn látja, hogy a férfi körbehordozza pillantását a helyiségben, de nem igazán tudja mire vélni a mozdulatot. Mindenesetre szó nélkül hagyja, elvégre bármi oka lehet annak, hogy körbenézett.*
~No fene, nem lenne elég jó a társaságom? Pedig kénytelen lesz velem beérni, közel s távol egy lélek sincs.~
*Végül Brisnek mégis sikerül megszólalnia, és Ryjënn számára furcsa módon először udvariasabb, magázó formulát használ a másik, majd hirtelen, egy szemvillanás alatt a közvetlenebb tegezésre vált. Kérdőn fel is vonja dús vonalú szemöldökét, de egyebet nem szól, míg a férfi végig nem mondja, amit akar.*
- Ejj, komám, ne viccelődj már! *Derül széles vigyorra.*
- Mi van, csak nem megártott a minőségi rum? Nem tudtam, hogy már felejtéssel is jár a túlzott alkoholfogyasztás.
*Megjegyzését tréfás, csipkelődő hangvételűnek szánja, bár úgy sejti, hogy ha eddig nem különösebben nyerte el a férfi tetszését a csevegő hangulat, a továbbiakban sem fogja valószínűleg szívlelni. Ezután végül is komoly ábrázatot ölt fel, és előveszi udvariasabb arcát.*
- Na, de ha te nem Royha vagy, akkor ki?
*Ryjënn - anélkül, hogy azt megkérdezné - le is telepszik Bris közelében, feltéve, hogy a férfi nem tesz ez ellen semmit.*
3978. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:43:40
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:43:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nincs is a világon kellemesebb//
*Bris más esetben talán nem merne hangot adni felháborodásának főleg egy mélységi ellenében, de ez egy a Pegazus fogadó által üzemeltetett illusztris épület ahol biztonságban védheti meg a hely szabályzatát és saját személyét a tiszteletlen vendégektől. Ezen magabiztosságát töri le egyetlen szóval a lány. A trágár kifejezés hallatán a tudósnak eláll a szája és csak hüppögni tud. Az ilyen stílushoz egyáltalán nincs hozzászokva. Segélykérőn néz körül, hogy valaki álljon mellé ezzel a botrányos nőszeméllyel szemben, de nincs senki hisz pár pillanattal korábban pont ezért élvezte a magányt. Mivel megjelenése nem tükrözi közönséges viselkedését így a közeledés ellen még nem hátrál. Teljesen le lett sokkolva. Méghozzá újabb vádak érkeznek, hogy ő valami Royha lenne és múltkor a kikötőben valami sellőnél találkoztak volna. Itt már sikerül pár értelmes szót kinyögnie.*
-Már megbocsásson, de valakivel összekever engem. Én... Én még soha nem jártam a kikötőben. Ezt a hangnemet pedig!
~Tartogasd annak a bizonyos Royhának! Mi van itt ebben a városban?~
*Bris más esetben talán nem merne hangot adni felháborodásának főleg egy mélységi ellenében, de ez egy a Pegazus fogadó által üzemeltetett illusztris épület ahol biztonságban védheti meg a hely szabályzatát és saját személyét a tiszteletlen vendégektől. Ezen magabiztosságát töri le egyetlen szóval a lány. A trágár kifejezés hallatán a tudósnak eláll a szája és csak hüppögni tud. Az ilyen stílushoz egyáltalán nincs hozzászokva. Segélykérőn néz körül, hogy valaki álljon mellé ezzel a botrányos nőszeméllyel szemben, de nincs senki hisz pár pillanattal korábban pont ezért élvezte a magányt. Mivel megjelenése nem tükrözi közönséges viselkedését így a közeledés ellen még nem hátrál. Teljesen le lett sokkolva. Méghozzá újabb vádak érkeznek, hogy ő valami Royha lenne és múltkor a kikötőben valami sellőnél találkoztak volna. Itt már sikerül pár értelmes szót kinyögnie.*
-Már megbocsásson, de valakivel összekever engem. Én... Én még soha nem jártam a kikötőben. Ezt a hangnemet pedig!
~Tartogasd annak a bizonyos Royhának! Mi van itt ebben a városban?~
3977. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:22:45
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:22:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs is a világon kellemesebb//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A férfi méltatlankodó megjegyzése nem igazán jut el Ryjënnhez, hiszen éppen akkor emelkedik ki a vízből, és a füle még nem egészen tisztul ki. Csak tompán hallja a hangot, de a szavak értelmét nem igazán fogja fel. Mondjuk nem is törekszik arra, hogy a másikkal megismételtesse, amit mondott. Ami pedig az életkorát illeti, igencsak fiatal még, noha az tényleg igaz, hogy a gyerekkorból már kinőtt. Alig huszonkét éves, de még mindig előbújik belőle időnként a rossz kisgyerek. Még rá sem hederít azokra a véleményekre, amik helytelenítik ezt.
Magában elmosolyodik azon, hogy sikerült kihozni a férfit a sodrából, és ez - maga sem tudja, miért - megelégedéssel tölti el. Úgy érzi, már most jónak indul ez a beszélgetés. Azt amúgy maga sem hitte komolyan, hogy igaz lenne a korábbi találkozás feltételezése. Ryjënn viszont mégsem akarja annyiban hagyni a dolgot, ha már ilyen kedvezően alakult a helyzet.*
~Egy kis játék csak belefér neki.~
*El is határozza tehát, hogy addig üti ezt a vasat, ameddig meleg. Aztán majd a helyzet úgy is adja magát a továbbiakban.*
- A lófaszt nem találkoztunk! *Határozottan beszél, de mégiscsak elmosolyodik. Ez utóbbit kedves gesztusnak szánja, és amennyiben a másik fél is engedi, egy picit közelebb lép.*
- Múltkor a kikötőben láttalak! Nem te vagy, Royha? A Sellőbe mentél éppen. Össze is futottunk, mondtam is neked, hogy majd megkereslek. Nem emlékszel tán?
*A lehető legmegyőzőbb hanghordozását veszi elő, igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy vidám csevegést folytat. Bár az igazat megvallva, ezúttal csak kis részben színleli kirobbanó örömét, most épp olyan hangulata van, hogy így kíván beszélgetni. Más napokon akár ennek gyökeres ellentéte is előfordul. Persze nem lehet tudni, hogyan alakul még a továbbiakban a beszélgetés. Ez nagyban függ az idegentől is, illetve Ryjënn szeszélyességétől is.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A férfi méltatlankodó megjegyzése nem igazán jut el Ryjënnhez, hiszen éppen akkor emelkedik ki a vízből, és a füle még nem egészen tisztul ki. Csak tompán hallja a hangot, de a szavak értelmét nem igazán fogja fel. Mondjuk nem is törekszik arra, hogy a másikkal megismételtesse, amit mondott. Ami pedig az életkorát illeti, igencsak fiatal még, noha az tényleg igaz, hogy a gyerekkorból már kinőtt. Alig huszonkét éves, de még mindig előbújik belőle időnként a rossz kisgyerek. Még rá sem hederít azokra a véleményekre, amik helytelenítik ezt.
Magában elmosolyodik azon, hogy sikerült kihozni a férfit a sodrából, és ez - maga sem tudja, miért - megelégedéssel tölti el. Úgy érzi, már most jónak indul ez a beszélgetés. Azt amúgy maga sem hitte komolyan, hogy igaz lenne a korábbi találkozás feltételezése. Ryjënn viszont mégsem akarja annyiban hagyni a dolgot, ha már ilyen kedvezően alakult a helyzet.*
~Egy kis játék csak belefér neki.~
*El is határozza tehát, hogy addig üti ezt a vasat, ameddig meleg. Aztán majd a helyzet úgy is adja magát a továbbiakban.*
- A lófaszt nem találkoztunk! *Határozottan beszél, de mégiscsak elmosolyodik. Ez utóbbit kedves gesztusnak szánja, és amennyiben a másik fél is engedi, egy picit közelebb lép.*
- Múltkor a kikötőben láttalak! Nem te vagy, Royha? A Sellőbe mentél éppen. Össze is futottunk, mondtam is neked, hogy majd megkereslek. Nem emlékszel tán?
*A lehető legmegyőzőbb hanghordozását veszi elő, igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy vidám csevegést folytat. Bár az igazat megvallva, ezúttal csak kis részben színleli kirobbanó örömét, most épp olyan hangulata van, hogy így kíván beszélgetni. Más napokon akár ennek gyökeres ellentéte is előfordul. Persze nem lehet tudni, hogyan alakul még a továbbiakban a beszélgetés. Ez nagyban függ az idegentől is, illetve Ryjënn szeszélyességétől is.*
3976. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:13:08
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:13:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nälahye Läinaleia//
- Sajnos nem. Nincs nálam a hegedűm. A szállásomon hagytam.
*feleli, és a mosoly, ami látszólag sose tűnik el az arcáról, most egy kis bűnbánó színezetet kap, amit Mykael megtold még egy vállvonással is.*
- Még van vele dolgom. Úgy vettem a piacon valami kalmártól, hogy az egyik húrja el volt szakadva. Azóta se sikerült pótolnom. Szép hegedű.
*kezdi aztán ecsetelni, bár ha a leányzó látná, hogy mit nevez ő szépnek, lehet hogy kissé csalódott lenne. A hangszer felülete karcolásokkal tarkított, fakó. Jó ideje nem volt már olyan birtokában, aki megbecsülné. Mykael persze igen, ő viszont világéletében koszos és ütött-kopott dolgokkal volt körülvéve, és így őt egyáltalán nem zavarja ez. Azért mindent megtett, hogy jó állapotba hozza a hangszert, de azért szinte semmit, hogy kicsinosítja. Ez a hozzáállás az öltözetén is meglátszik, látszólag addig hord egy ruház, amíg az le nem foszlik róla, és csak igen ritkán mossa ki.*
- De úgy értettem, hogy én nem... nem fejezem ki magam, ahogy mondtad. Én csak szórakoztatok. Ha jó kedvem van, a dal is vidám. De nem azért zenélek, mert olyan a hangulatom, hanem azért, hogy másokat szórakoztassak vele.
*próbálja elmagyarázni, hogy mire gondolt. Talán sikerül. Azt meg azért mégse akarja felajánlani a lánynak, hogy jöjjön el a szállására. Valahogy az előző dal után ez elég erős váltás lenne.*
- De ha találkozunk még, akár a kikötőben vagy máshol, majd zenélek neked. Most még amúgy is elég rosszul megy. Kijöttem a gyakorlatból. Most meg nem nagyon tudom feleleveníteni. A fogadóban nem igazán tetszik a többi vendégnek, ha a szobámban próbálkozom. Néha kimegyek a tisztásra a város mellé, ott szoktam gyakorolni.
//Nälahye Läinaleia//
- Sajnos nem. Nincs nálam a hegedűm. A szállásomon hagytam.
*feleli, és a mosoly, ami látszólag sose tűnik el az arcáról, most egy kis bűnbánó színezetet kap, amit Mykael megtold még egy vállvonással is.*
- Még van vele dolgom. Úgy vettem a piacon valami kalmártól, hogy az egyik húrja el volt szakadva. Azóta se sikerült pótolnom. Szép hegedű.
*kezdi aztán ecsetelni, bár ha a leányzó látná, hogy mit nevez ő szépnek, lehet hogy kissé csalódott lenne. A hangszer felülete karcolásokkal tarkított, fakó. Jó ideje nem volt már olyan birtokában, aki megbecsülné. Mykael persze igen, ő viszont világéletében koszos és ütött-kopott dolgokkal volt körülvéve, és így őt egyáltalán nem zavarja ez. Azért mindent megtett, hogy jó állapotba hozza a hangszert, de azért szinte semmit, hogy kicsinosítja. Ez a hozzáállás az öltözetén is meglátszik, látszólag addig hord egy ruház, amíg az le nem foszlik róla, és csak igen ritkán mossa ki.*
- De úgy értettem, hogy én nem... nem fejezem ki magam, ahogy mondtad. Én csak szórakoztatok. Ha jó kedvem van, a dal is vidám. De nem azért zenélek, mert olyan a hangulatom, hanem azért, hogy másokat szórakoztassak vele.
*próbálja elmagyarázni, hogy mire gondolt. Talán sikerül. Azt meg azért mégse akarja felajánlani a lánynak, hogy jöjjön el a szállására. Valahogy az előző dal után ez elég erős váltás lenne.*
- De ha találkozunk még, akár a kikötőben vagy máshol, majd zenélek neked. Most még amúgy is elég rosszul megy. Kijöttem a gyakorlatból. Most meg nem nagyon tudom feleleveníteni. A fogadóban nem igazán tetszik a többi vendégnek, ha a szobámban próbálkozom. Néha kimegyek a tisztásra a város mellé, ott szoktam gyakorolni.
3975. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-21 18:41:18
Üzenet elküldve: 2023-01-21 18:41:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mykael Rohark//
* Egyre többször lepődik meg a Mykaellel folytatott beszélgetésük alatt. Nem teljesen érti, hogy mire vonatkozik a "hangosabb" szó. Nyilván vannak olyan hangszerek, amiknek erőteljesebb a hangjuk, például ha egy üstdobot és egy hárfát egymás mellett szólaltatunk meg, valószínűleg a dob hangja elnyeli a hárfáét. Ha Leia nem tudná, hogy a fiúnak amúgy egy hegedű van a birtokában, azt gondolná, hogy valahol egy jó nagy dobot rejteget. Kíváncsiságának hangot is ad:*
- Esetleg nincs kedved megmutatni, hogy milyen értelemben? Szívesen meghallgatnám a te dallamaidat.
* Rövid pillantást vet a pultra és a pultosra.*
- Már úgyis kaptunk engedélyt.
* Úgy tűnik, ennek a vége végül az lesz, hogy a lány nemcsak letesz korábbi tervéről, hanem talán még el is fogja felejteni, eredetileg miért is csatlakozott a fiatal katona társaságához. Rég volt, hogy utoljára zenésszel beszélgethetett. Az utóbbi időben mindig csak akkor álltak szóba vele az úgymond zenészek, amikor éppen kitették a grabancát egy kocsmából vagy fogadóból. Ilyenkor rendszerint megjelent a hely fizetett zenésze, rendszerint férfi, ordibált egyet a törpenövési leányzóval, aki akkor is, most is letagadhatna majdnem 10 évet a korából. Erre a helységben levő férfiak nyilván megsajnálták, kikísérték, vigasztalták - a furfangos leányzó pedig a helyzetet kihasználva némi költőpénzt gyűjtött magának az itt-ott szabadon hagyott zsebekből. Mindezekből talán érthető, hogy a magukat műértőnek való embereket távolról elkerülte mindig, hiszen azok nem tartották magukkal egy súlycsoportba tartozónak - nyilván nem csak zene szempontjából nem. Emiatt nem nagyon beszélgetett senkivel zenéről az utóbbi időben, így most örül, hogy végre akad valaki, akivel azt hiszi, tud beszélni az érdeklődési köréről. Ennek ellenére nem akarja egyáltalán erőltetni a fiút, hogy megnyilvánuljon a Pegazus fogadóban tobzódó nagyérdemű előtt.*
- Persze, csak ha nem túl nagy kérés.
* Tudja jól, mekkora a nyomás, ha valakit kényszerítenek a szereplésre. Amikor gyerek volt, a szülei rendszeresen adtak bált a rokonságnak, barátoknak, illetve mindazoknak, akiket arra érdemesnek láttak. Minden ilyen alkalom egyik fő momentuma az volt, amikor kicsi Nälát a zongora mellé parancsolták, és valamilyen bonyolult klasszikust játszattak el vele. Azóta rühelli, ha valaki másnak a szerzeményét kell eljátszania. Sokszor megteszi a pénzért, de örömét nem leli benne. *
//Mykael Rohark//
* Egyre többször lepődik meg a Mykaellel folytatott beszélgetésük alatt. Nem teljesen érti, hogy mire vonatkozik a "hangosabb" szó. Nyilván vannak olyan hangszerek, amiknek erőteljesebb a hangjuk, például ha egy üstdobot és egy hárfát egymás mellett szólaltatunk meg, valószínűleg a dob hangja elnyeli a hárfáét. Ha Leia nem tudná, hogy a fiúnak amúgy egy hegedű van a birtokában, azt gondolná, hogy valahol egy jó nagy dobot rejteget. Kíváncsiságának hangot is ad:*
- Esetleg nincs kedved megmutatni, hogy milyen értelemben? Szívesen meghallgatnám a te dallamaidat.
* Rövid pillantást vet a pultra és a pultosra.*
- Már úgyis kaptunk engedélyt.
* Úgy tűnik, ennek a vége végül az lesz, hogy a lány nemcsak letesz korábbi tervéről, hanem talán még el is fogja felejteni, eredetileg miért is csatlakozott a fiatal katona társaságához. Rég volt, hogy utoljára zenésszel beszélgethetett. Az utóbbi időben mindig csak akkor álltak szóba vele az úgymond zenészek, amikor éppen kitették a grabancát egy kocsmából vagy fogadóból. Ilyenkor rendszerint megjelent a hely fizetett zenésze, rendszerint férfi, ordibált egyet a törpenövési leányzóval, aki akkor is, most is letagadhatna majdnem 10 évet a korából. Erre a helységben levő férfiak nyilván megsajnálták, kikísérték, vigasztalták - a furfangos leányzó pedig a helyzetet kihasználva némi költőpénzt gyűjtött magának az itt-ott szabadon hagyott zsebekből. Mindezekből talán érthető, hogy a magukat műértőnek való embereket távolról elkerülte mindig, hiszen azok nem tartották magukkal egy súlycsoportba tartozónak - nyilván nem csak zene szempontjából nem. Emiatt nem nagyon beszélgetett senkivel zenéről az utóbbi időben, így most örül, hogy végre akad valaki, akivel azt hiszi, tud beszélni az érdeklődési köréről. Ennek ellenére nem akarja egyáltalán erőltetni a fiút, hogy megnyilvánuljon a Pegazus fogadóban tobzódó nagyérdemű előtt.*
- Persze, csak ha nem túl nagy kérés.
* Tudja jól, mekkora a nyomás, ha valakit kényszerítenek a szereplésre. Amikor gyerek volt, a szülei rendszeresen adtak bált a rokonságnak, barátoknak, illetve mindazoknak, akiket arra érdemesnek láttak. Minden ilyen alkalom egyik fő momentuma az volt, amikor kicsi Nälát a zongora mellé parancsolták, és valamilyen bonyolult klasszikust játszattak el vele. Azóta rühelli, ha valaki másnak a szerzeményét kell eljátszania. Sokszor megteszi a pénzért, de örömét nem leli benne. *
3974. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-21 17:17:09
Üzenet elküldve: 2023-01-21 17:17:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nincs is a világon kellemesebb//
*Bris szereti a csendet és a magányt. Direkt ezért is választott egy kisebb medencét mert így reménykedett benne, hogy nem fogják zavarni. Ideúton a kocsis elviselése elég volt számára. Felüdülésében előbb csattogás hangja zavarja meg, majd egy előtte elvillanó árny és arcába csapó víz. Szinte ugrik egyet ijedtében. Erre nem számított.*
~Látszik miképp tűnik el ebből a városból a nemesség után az illem is.~
-Na, de kérem!
*Háborodik fel a dolgon. Nem is egy gyerekről van szó. A másik faja inkább magyarázat már erre a viselkedésre.*
~Aztán csodálkoznak, hogy nem szeretik őket a népek.~
*Arra, hogy lekomázzák le kell nyelnie a sértettségét. Csak hangján érződik a felháborodás.*
-Nem hiszem, hogy korábban találkoztunk volna.
*Bris szereti a csendet és a magányt. Direkt ezért is választott egy kisebb medencét mert így reménykedett benne, hogy nem fogják zavarni. Ideúton a kocsis elviselése elég volt számára. Felüdülésében előbb csattogás hangja zavarja meg, majd egy előtte elvillanó árny és arcába csapó víz. Szinte ugrik egyet ijedtében. Erre nem számított.*
~Látszik miképp tűnik el ebből a városból a nemesség után az illem is.~
-Na, de kérem!
*Háborodik fel a dolgon. Nem is egy gyerekről van szó. A másik faja inkább magyarázat már erre a viselkedésre.*
~Aztán csodálkoznak, hogy nem szeretik őket a népek.~
*Arra, hogy lekomázzák le kell nyelnie a sértettségét. Csak hangján érződik a felháborodás.*
-Nem hiszem, hogy korábban találkoztunk volna.
3973. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-21 15:10:49
Üzenet elküldve: 2023-01-21 15:10:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs is a világon kellemesebb//
*Ryjënn az elmúlt éjszakát a Pegazus egyik szobájában töltötte. Késő estig maradt előző nap Artheniorban, a sötét, mások számára bizonyosan rémisztő árnyakkal borított utcákat járta, és már nem volt kedve visszatérni a Kikötőbe, ahol is a lakhelye van.
Indulás előtt úgy dönt, hogy vesz egy forró fürdőt a Pegazus kínálta szolgáltatást kihasználva. Amúgy is tervezte már tegnap este óta. Túlzás lenne kijelenteni, hogy kizárólag ezért jött Artheniorba, mert ez kétségtelenül nem igaz. Tulajdonképpen mindentől és mindenkitől független életet él, s ezért akkor és oda megy, amikor és ahová ő akar. Persze szemét mindig nyitva tartja mindenféle kincsek után kutatva, amit aztán jó pénzért eladhat bárki jöttmentnek az utcán vagy a vidéken bárhol. Kiváltképp azoknak, akik nem firtatják a becses tárgy származását. Mondjuk az sem különösebben érdekelné, valamit kitalálna, aztán hogy azt elhiszik vagy sem, mindenki maga dolga.
Minthogy semmiféle kötelezettség nem várja, kényelmesen igyekszik a fürdőházba, hogy ott aztán felöltse magára tipikusan ilyen helyzetekben viselt ruházatát. Ez mindössze egy egyrészes ruhából áll, amit kifejezetten fürdésre terveztek, és közben elrejti a kíváncsi tekintetek elől, amit el kell rejtenie. Fején piros-fehér pöttyös kendőt visel most, ami semmit sem enged láttatni a hajából. Az anyagot az álla alatt megkötve viseli, hogy egy esetleges víz alá merülés során még véletlenül se csússzon le. Mindig magánál hordott medálját ezúttal a szobájában hagyta a fegyvereivel egyetemben.
Egészen nyugodt most a légkör, csak az egyik kádban ejtőzik valami idegen férfi. Ryjënn éppen feléje veszi az irányt, majd kis távolságból nekifut, és végül vízcseppeket a szélrózsa minden irányába fröcskölve belecsobban a kádba. Mit sem törődik azzal, hogy ez talán illetlen, esetleg zavarja a férfit. Ő nem az a típus, aki túl sokat foglalkozik mások érzelmeivel, gondolataival. Kis időre a víz alá merül teljesen, egész testében ellazul, és hagyja, hogy saját súlyánál fogva emelkedjen a felszínre. Kellemesen melegnek érzi a vizet, és ha lehetősége nyílna rá, talán még úszna is benne egy kicsit. Lustán egyenesedik fel, és pimaszul, enyhén összeszorított szájjal pillant a férfira.*
- Hé, ismerős a képed, komám. *Jegyzi meg minden bevezető nélkül kissé mély, enyhén rekedtes hangján. Fejét félrebillentve figyeli a másik reakcióját.*
*Ryjënn az elmúlt éjszakát a Pegazus egyik szobájában töltötte. Késő estig maradt előző nap Artheniorban, a sötét, mások számára bizonyosan rémisztő árnyakkal borított utcákat járta, és már nem volt kedve visszatérni a Kikötőbe, ahol is a lakhelye van.
Indulás előtt úgy dönt, hogy vesz egy forró fürdőt a Pegazus kínálta szolgáltatást kihasználva. Amúgy is tervezte már tegnap este óta. Túlzás lenne kijelenteni, hogy kizárólag ezért jött Artheniorba, mert ez kétségtelenül nem igaz. Tulajdonképpen mindentől és mindenkitől független életet él, s ezért akkor és oda megy, amikor és ahová ő akar. Persze szemét mindig nyitva tartja mindenféle kincsek után kutatva, amit aztán jó pénzért eladhat bárki jöttmentnek az utcán vagy a vidéken bárhol. Kiváltképp azoknak, akik nem firtatják a becses tárgy származását. Mondjuk az sem különösebben érdekelné, valamit kitalálna, aztán hogy azt elhiszik vagy sem, mindenki maga dolga.
Minthogy semmiféle kötelezettség nem várja, kényelmesen igyekszik a fürdőházba, hogy ott aztán felöltse magára tipikusan ilyen helyzetekben viselt ruházatát. Ez mindössze egy egyrészes ruhából áll, amit kifejezetten fürdésre terveztek, és közben elrejti a kíváncsi tekintetek elől, amit el kell rejtenie. Fején piros-fehér pöttyös kendőt visel most, ami semmit sem enged láttatni a hajából. Az anyagot az álla alatt megkötve viseli, hogy egy esetleges víz alá merülés során még véletlenül se csússzon le. Mindig magánál hordott medálját ezúttal a szobájában hagyta a fegyvereivel egyetemben.
Egészen nyugodt most a légkör, csak az egyik kádban ejtőzik valami idegen férfi. Ryjënn éppen feléje veszi az irányt, majd kis távolságból nekifut, és végül vízcseppeket a szélrózsa minden irányába fröcskölve belecsobban a kádba. Mit sem törődik azzal, hogy ez talán illetlen, esetleg zavarja a férfit. Ő nem az a típus, aki túl sokat foglalkozik mások érzelmeivel, gondolataival. Kis időre a víz alá merül teljesen, egész testében ellazul, és hagyja, hogy saját súlyánál fogva emelkedjen a felszínre. Kellemesen melegnek érzi a vizet, és ha lehetősége nyílna rá, talán még úszna is benne egy kicsit. Lustán egyenesedik fel, és pimaszul, enyhén összeszorított szájjal pillant a férfira.*
- Hé, ismerős a képed, komám. *Jegyzi meg minden bevezető nélkül kissé mély, enyhén rekedtes hangján. Fejét félrebillentve figyeli a másik reakcióját.*
3972. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-21 13:46:28
Üzenet elküldve: 2023-01-21 13:46:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nincs is a világon kellemesebb//
*Ez a hűvös idő mindig megviseli Bris kiválónak nem nevezhető szervezetét. Eddigi tapasztalatai szerint gyógyteák mérték nélküli vedelése és a kegyetlen környezet minél messzebbről történő elkerülése a legbeváltabb módszerek a lebetegedés megelőzésére. Mivel gyalog jött a városba így a kegyetlen környezet elkerülése nem volt megoldás számára. Szerencsére most nem barbárföldön van így megteheti, hogy a könyvtár meglátogatása előtt eljön a fürdőbe felmelegedni, ezzel is megsegítve önmaga számára ennek a télnek a túlélését. Igaz az itteni erkölcsök néha szomorú tendenciát mutatnak, de az ellen ő nem tud mit tenni. Reméli, hogy most nem fogja semmi sem zavarni a nyugalmát miközben elmerül az egyik kisebb medence vizében és átjárja őt a kellemes meleg. Jól esik a magány.*
~A tudomány ajándéka!~
*Ki is nyújtóztatja a végtagjait. Már csak egy könyv kéne neki és akár ezt az egész barátságtalan évszakot át tudná itt vészelni.*
*Ez a hűvös idő mindig megviseli Bris kiválónak nem nevezhető szervezetét. Eddigi tapasztalatai szerint gyógyteák mérték nélküli vedelése és a kegyetlen környezet minél messzebbről történő elkerülése a legbeváltabb módszerek a lebetegedés megelőzésére. Mivel gyalog jött a városba így a kegyetlen környezet elkerülése nem volt megoldás számára. Szerencsére most nem barbárföldön van így megteheti, hogy a könyvtár meglátogatása előtt eljön a fürdőbe felmelegedni, ezzel is megsegítve önmaga számára ennek a télnek a túlélését. Igaz az itteni erkölcsök néha szomorú tendenciát mutatnak, de az ellen ő nem tud mit tenni. Reméli, hogy most nem fogja semmi sem zavarni a nyugalmát miközben elmerül az egyik kisebb medence vizében és átjárja őt a kellemes meleg. Jól esik a magány.*
~A tudomány ajándéka!~
*Ki is nyújtóztatja a végtagjait. Már csak egy könyv kéne neki és akár ezt az egész barátságtalan évszakot át tudná itt vészelni.*
3971. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-21 10:08:13
Üzenet elküldve: 2023-01-21 10:08:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nälahye Läinaleia//
*Kíváncsian figyeli, hogy fog-e játszani a lány. A zenélés most nagyon is érdekli, a piactéren beszerzett öreg, kopott hegedű most az egyik legféltettebb kincse.
Ezzel együtt, amikor Leia úgy dönt, hogy megkérdezi a kocsmárostól, szabad-e zenélnie, és kecses léptekkel a pulthoz sétál, a fiú tekintete ösztönösen ringó csípőjére és - még a bő nadrágon keresztül is - formás hátsójára téved. Akaratlan, zsigeri reakció ez. Hiszen amit Leia a fiú hátsó szándékának gondol, az valójában minden férfi legelső, és teljesen nyíltan vállalt legfontosabb szándéka.
Most, amikor olyan jól beszélgetnek, amikor közös témát találtak a zenével, amikor a fiúban egy fontos dolog tudatosult a saját viselkedésével kapcsolatban és megtanult valamit... teljesen őszintén lelkes a tanultakért, a zenéért, valóban kíváncsi a lány dalára és meg akarja hallgatni azt. De ezt az egészet azonnal feledné, ha Leia irányt váltana az emelet felé, és csábosan hívogatni kezdené arra őt.
Mykael a maga egyszerűségében nem talál ebben semmi álságot vagy hátsó szándékot: ereje teljében lévő fiatal férfi, aki találkozott egy szemrevaló leányzóval, akit még kedvesnek is tart. Miért is ne akarná ágyba vinni? Miért ne akarna a lány vele tartani oda? A második kérdésre a választ egész életében tanulni fogja, de valószínűleg sose lesz képes igazán megérteni. Férfi sors.
Ezzel együtt, mivel azért az ő gondolatai se "csak akörül" járnak, amikor Leia végzett a pultnál és megfordulva visszatér, Mykael tekintete már nem lentebb van, nem érte tetten újabb bámuláson. A fiú őt nézi, ahogy visszafele jön a válasszal. Hiszen a zene is érdekli. Alapból derűs mosolya egy fokkal szélesebb lesz, amikor meghallja, hogy megengedték a lánynak a zenélést. Kíváncsian fordul egész alakjával Leia felé ültében, hogy meghallgassa.
A dalt nagyon szépnek találja. Nem tudná megfogalmazni, hogy miért, és azt sem, hogy milyen érzelmeket indít meg benne, de kétségkívül dolgozni kezd benne valamilyen keserédes érzelem. Elrévedő tekintetén látszik, hogy a zene hatására valamilyen megfoghatatlan ködös emlékek kezdenek kavarogni a fejében. Nem ragadja el teljesen a muzsika, de azt elérte, hogy kicsit kiszakadjon a jelenből. És amikor véget ér, kicsit kelletlenül tér vissza a valóságba.
Mások tapsolnak, fütyülnek vagy más módon fejezik ki elismerésüket, ő csak ül és kedvessé szelídült, elmerengő mosollyal figyeli a lányt. Ennyiből Leia láthatja, hogy volt hatása a zenéjének.*
- Hát... én így nem tudok muzsikálni.
*mondja végül, belátva, hogy ilyen érzelmektől átitatott zenét ő soha nem lenne képes játszani. Talán azért nem, mert a muzsikálásra úgy tekint, mint jó pénzkereseti lehetőségre, ami szórakoztató és érdekes. De sose az önkifejezés módjára. Sőt, amikor Leia azt mondja, hogy a zenével fejezi ki önmagát, Mykael nem is érti igazán, hogy mire gondolt. Neki a zene sose volt más, mint amit másoknak játszik, szórakozásból.
Aztán arra is rájön, hogy nem is tudja pontosan felidézni a dalt, nem hogy kottára vetni. Az első pár taktus után magával vitte a hangulat és már nem látott hangjegyeket vonalakon. Úgyhogy ezt a dalt nem fogja visszajátszani sose. De ki tudja, talán egyszer, akár sok év múlva, amikor csak úgy a maga szórakozására játszik a hegedűjén, képes lesz oda se figyelve egy az egyben lejátszani.
A lány kérdésére még hozzáteszi.*
- Nem tudom. Az én nyelvem ennél... hangosabb?
*Mivel nincs meg a szókincse és a kellően mély, filozofikus gondolkodása ahhoz, hogy jobban megfogalmazza, jobb híján a hangost mondja. Talán inkább úgy lenne helyénvaló, hogy ő egy műveletlen, felszínes fickó, aki korántsem merül el ennyire az érzésekben. Nyilván neki is, mint mindenki másnak, van egy mélyebb rétege, de ahhoz még ilyen fiatalon nem fér hozzá. És talán soha nem is fog, hiszen vele is történt épp elég minden, aminek a hatására mostanra akár mélyen érző, és az érzéseket átadni képes ember lehetne. Mint mondjuk egy zseni költő vagy muzsikus. De ő nem ebbe az irányba indult el, hanem inkább abba, hogy a világ szörnyűségeit és a saját élete tragédiáit is egykedvű derűvel tudomásul vegye. Nem kínozza magát az emlékekkel, nem ír róluk katartikus verseket és dalokat. Egyszerűen megvonja a vállát és lép tovább, mindig a következő élmény felé. Legyen az háború, nő, tanulás, város.*
//Nälahye Läinaleia//
*Kíváncsian figyeli, hogy fog-e játszani a lány. A zenélés most nagyon is érdekli, a piactéren beszerzett öreg, kopott hegedű most az egyik legféltettebb kincse.
Ezzel együtt, amikor Leia úgy dönt, hogy megkérdezi a kocsmárostól, szabad-e zenélnie, és kecses léptekkel a pulthoz sétál, a fiú tekintete ösztönösen ringó csípőjére és - még a bő nadrágon keresztül is - formás hátsójára téved. Akaratlan, zsigeri reakció ez. Hiszen amit Leia a fiú hátsó szándékának gondol, az valójában minden férfi legelső, és teljesen nyíltan vállalt legfontosabb szándéka.
Most, amikor olyan jól beszélgetnek, amikor közös témát találtak a zenével, amikor a fiúban egy fontos dolog tudatosult a saját viselkedésével kapcsolatban és megtanult valamit... teljesen őszintén lelkes a tanultakért, a zenéért, valóban kíváncsi a lány dalára és meg akarja hallgatni azt. De ezt az egészet azonnal feledné, ha Leia irányt váltana az emelet felé, és csábosan hívogatni kezdené arra őt.
Mykael a maga egyszerűségében nem talál ebben semmi álságot vagy hátsó szándékot: ereje teljében lévő fiatal férfi, aki találkozott egy szemrevaló leányzóval, akit még kedvesnek is tart. Miért is ne akarná ágyba vinni? Miért ne akarna a lány vele tartani oda? A második kérdésre a választ egész életében tanulni fogja, de valószínűleg sose lesz képes igazán megérteni. Férfi sors.
Ezzel együtt, mivel azért az ő gondolatai se "csak akörül" járnak, amikor Leia végzett a pultnál és megfordulva visszatér, Mykael tekintete már nem lentebb van, nem érte tetten újabb bámuláson. A fiú őt nézi, ahogy visszafele jön a válasszal. Hiszen a zene is érdekli. Alapból derűs mosolya egy fokkal szélesebb lesz, amikor meghallja, hogy megengedték a lánynak a zenélést. Kíváncsian fordul egész alakjával Leia felé ültében, hogy meghallgassa.
A dalt nagyon szépnek találja. Nem tudná megfogalmazni, hogy miért, és azt sem, hogy milyen érzelmeket indít meg benne, de kétségkívül dolgozni kezd benne valamilyen keserédes érzelem. Elrévedő tekintetén látszik, hogy a zene hatására valamilyen megfoghatatlan ködös emlékek kezdenek kavarogni a fejében. Nem ragadja el teljesen a muzsika, de azt elérte, hogy kicsit kiszakadjon a jelenből. És amikor véget ér, kicsit kelletlenül tér vissza a valóságba.
Mások tapsolnak, fütyülnek vagy más módon fejezik ki elismerésüket, ő csak ül és kedvessé szelídült, elmerengő mosollyal figyeli a lányt. Ennyiből Leia láthatja, hogy volt hatása a zenéjének.*
- Hát... én így nem tudok muzsikálni.
*mondja végül, belátva, hogy ilyen érzelmektől átitatott zenét ő soha nem lenne képes játszani. Talán azért nem, mert a muzsikálásra úgy tekint, mint jó pénzkereseti lehetőségre, ami szórakoztató és érdekes. De sose az önkifejezés módjára. Sőt, amikor Leia azt mondja, hogy a zenével fejezi ki önmagát, Mykael nem is érti igazán, hogy mire gondolt. Neki a zene sose volt más, mint amit másoknak játszik, szórakozásból.
Aztán arra is rájön, hogy nem is tudja pontosan felidézni a dalt, nem hogy kottára vetni. Az első pár taktus után magával vitte a hangulat és már nem látott hangjegyeket vonalakon. Úgyhogy ezt a dalt nem fogja visszajátszani sose. De ki tudja, talán egyszer, akár sok év múlva, amikor csak úgy a maga szórakozására játszik a hegedűjén, képes lesz oda se figyelve egy az egyben lejátszani.
A lány kérdésére még hozzáteszi.*
- Nem tudom. Az én nyelvem ennél... hangosabb?
*Mivel nincs meg a szókincse és a kellően mély, filozofikus gondolkodása ahhoz, hogy jobban megfogalmazza, jobb híján a hangost mondja. Talán inkább úgy lenne helyénvaló, hogy ő egy műveletlen, felszínes fickó, aki korántsem merül el ennyire az érzésekben. Nyilván neki is, mint mindenki másnak, van egy mélyebb rétege, de ahhoz még ilyen fiatalon nem fér hozzá. És talán soha nem is fog, hiszen vele is történt épp elég minden, aminek a hatására mostanra akár mélyen érző, és az érzéseket átadni képes ember lehetne. Mint mondjuk egy zseni költő vagy muzsikus. De ő nem ebbe az irányba indult el, hanem inkább abba, hogy a világ szörnyűségeit és a saját élete tragédiáit is egykedvű derűvel tudomásul vegye. Nem kínozza magát az emlékekkel, nem ír róluk katartikus verseket és dalokat. Egyszerűen megvonja a vállát és lép tovább, mindig a következő élmény felé. Legyen az háború, nő, tanulás, város.*
3970. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-20 22:20:37
Üzenet elküldve: 2023-01-20 22:20:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mykael Rohark, kicsit mindenki//
* Látványosan megemelkedik a szemöldöke, mikor az esti programokról esik szó. Eddig minden helyzetben, amikor egy férfi az esti programokról kezdett diskurálni, veszélyes vizekre tévedt a beszélgetés. Leia sok dologra hajlandó volt az elmúlt 10 évben egyrészt azért, hogy "társai" ne csinálják ki, másrészt pedig azért, hogy legyen amit megenni, de arra soha, hogy pénzért bújjon ágyba valakivel. Tapasztalatai szerint ha az esti programok szóba kerülnek, akkor a férfiak többségének hátsó szándéka van. Úgy tűnik, Mykaelre ez nem igaz, ugyanis egyelőre csak arra kéri, hogy zenéljen.
Körülnéz. Lassan, komótosan vontatja végig szemeit a Pegazus fogadó vendégein. Már mikor beléptek, és lemérte a terepet, megállapította, hogy van itt mindenféle hottentotta - mint minden hasonló helyen, szóval ezen nem érdemes meglepődni. Ahelyett, hogy veszélyes-e a hely, most inkább azt méri fel, hogy milyen személyek alkotják a hallgatóságot. Amikor rozoga kocsmában játszik, egyszerű: olyan dallamokat fúj, amire táncolni lehet, mint például az Ördög útját, de most egy fokkal nívósabb helyen vannak. Itt nem lehet csak úgy rágyújtani egy nótára, mert lehet, hogy a helynek van fizetett zenésze. Emellett itt nyilván más énekeket kellene játszani, mert a gazdag kalmárok, a hetyke kivagyi földesurak, akik jelenlegi is a vendégség jelentős hányadát alkotják, nem fognak csak úgy táncra perdülni. Ezen a helyen, ráadásul déli órákban itt talán egy lágy dallam lenne a nyerőbb, ami illik a helyhez. Valamilyen aláfestő zene, ami nyugalmat sugároz, hisz dél van, a pihenés órája, amikor az emberek magukra is szánnak egy kis időt. Viszont mielőtt megszólaltatná a hangszerét, mindenképpen engedélyt kell kérnie, nehogy tényleg felbukkanjon egy helyi fizetett zenész, aki eddig már elköltötte a rövid szünetre kapott ételt, és visszatérne munkájához a szünet lejártával.
Lassú, elegáns mozdulattal feláll, majd a pulthoz megy. Röviden, egy pillanat erejéig szemléli a pultot: különböző italok, kristálypoharak - lehet, hogy egyet eltehetne emlékbe - ezt hamar kiveri a fejéből, a pultnál állóhoz fordul. Rövid bájcsevej után megkérdezi, van-e fizetett zenész a helyen, és miután közlik vele, hogy nincs, megköszöni, és visszamegy ülőhelyére.*
- Azt hiszem, játszhatok egy kicsit.
* Kezébe veszi a kavalt. Talán egy fuvola jobban mutatni egy ilyen kistermetű lány kezében, mint az ötlyukú nagy fafurulya, mégis ennek a hangját Leia sokkal alkalmasabbnak tartja arra, hogy megsimogassa az embereket lelkét. A dalnak, amit játszik, nincs címe vagy szerzője. Van egy pár bejáratott táncdal, amit innen-onnan tanult, és játszani szokta, de a kaval nem alkalmas minden hang megformálására, hiszen csak öt lyuk van rajta. Ez nem korlát, inkább utat enged a kreativitásnak: Leia legtöbbször helyben kitalált dalokat játszik, ezeket sokszor nem tudja megismételni, csak egyszerűen zenében nyilvánul meg, ami a lelkében van. Ez dal, amit éppen játszik, olyan, mint a széldobálta őszi falevél, melyet a tehetetlenség és a magány szélpengéi közt lassan szétmállik.*
- Én kicsit másképp zenélek, mint mások. A zene egy nyelv, én így tudom kifejezni magam.
* mondja, miközben lassan visszacsúsztatja a kavalt a neki rendeltetett hosszú köpenyzsebbe. A jelenlévők közül egy-két személy fütyölni, tapsolni kezd, nyilván nem azok, akik a társadalom nívósabb rétegeiből származnak, hisz ők csak bólintanak egyet elismerésképpen. Leia erre színpadiasan, mégis szerényen meghajol, majd visszaül a Mykaellel szemben levő helyre.*
- Mit gondolsz, hasonló nyelvet beszélünk?
//Mykael Rohark, kicsit mindenki//
* Látványosan megemelkedik a szemöldöke, mikor az esti programokról esik szó. Eddig minden helyzetben, amikor egy férfi az esti programokról kezdett diskurálni, veszélyes vizekre tévedt a beszélgetés. Leia sok dologra hajlandó volt az elmúlt 10 évben egyrészt azért, hogy "társai" ne csinálják ki, másrészt pedig azért, hogy legyen amit megenni, de arra soha, hogy pénzért bújjon ágyba valakivel. Tapasztalatai szerint ha az esti programok szóba kerülnek, akkor a férfiak többségének hátsó szándéka van. Úgy tűnik, Mykaelre ez nem igaz, ugyanis egyelőre csak arra kéri, hogy zenéljen.
Körülnéz. Lassan, komótosan vontatja végig szemeit a Pegazus fogadó vendégein. Már mikor beléptek, és lemérte a terepet, megállapította, hogy van itt mindenféle hottentotta - mint minden hasonló helyen, szóval ezen nem érdemes meglepődni. Ahelyett, hogy veszélyes-e a hely, most inkább azt méri fel, hogy milyen személyek alkotják a hallgatóságot. Amikor rozoga kocsmában játszik, egyszerű: olyan dallamokat fúj, amire táncolni lehet, mint például az Ördög útját, de most egy fokkal nívósabb helyen vannak. Itt nem lehet csak úgy rágyújtani egy nótára, mert lehet, hogy a helynek van fizetett zenésze. Emellett itt nyilván más énekeket kellene játszani, mert a gazdag kalmárok, a hetyke kivagyi földesurak, akik jelenlegi is a vendégség jelentős hányadát alkotják, nem fognak csak úgy táncra perdülni. Ezen a helyen, ráadásul déli órákban itt talán egy lágy dallam lenne a nyerőbb, ami illik a helyhez. Valamilyen aláfestő zene, ami nyugalmat sugároz, hisz dél van, a pihenés órája, amikor az emberek magukra is szánnak egy kis időt. Viszont mielőtt megszólaltatná a hangszerét, mindenképpen engedélyt kell kérnie, nehogy tényleg felbukkanjon egy helyi fizetett zenész, aki eddig már elköltötte a rövid szünetre kapott ételt, és visszatérne munkájához a szünet lejártával.
Lassú, elegáns mozdulattal feláll, majd a pulthoz megy. Röviden, egy pillanat erejéig szemléli a pultot: különböző italok, kristálypoharak - lehet, hogy egyet eltehetne emlékbe - ezt hamar kiveri a fejéből, a pultnál állóhoz fordul. Rövid bájcsevej után megkérdezi, van-e fizetett zenész a helyen, és miután közlik vele, hogy nincs, megköszöni, és visszamegy ülőhelyére.*
- Azt hiszem, játszhatok egy kicsit.
* Kezébe veszi a kavalt. Talán egy fuvola jobban mutatni egy ilyen kistermetű lány kezében, mint az ötlyukú nagy fafurulya, mégis ennek a hangját Leia sokkal alkalmasabbnak tartja arra, hogy megsimogassa az embereket lelkét. A dalnak, amit játszik, nincs címe vagy szerzője. Van egy pár bejáratott táncdal, amit innen-onnan tanult, és játszani szokta, de a kaval nem alkalmas minden hang megformálására, hiszen csak öt lyuk van rajta. Ez nem korlát, inkább utat enged a kreativitásnak: Leia legtöbbször helyben kitalált dalokat játszik, ezeket sokszor nem tudja megismételni, csak egyszerűen zenében nyilvánul meg, ami a lelkében van. Ez dal, amit éppen játszik, olyan, mint a széldobálta őszi falevél, melyet a tehetetlenség és a magány szélpengéi közt lassan szétmállik.*
- Én kicsit másképp zenélek, mint mások. A zene egy nyelv, én így tudom kifejezni magam.
* mondja, miközben lassan visszacsúsztatja a kavalt a neki rendeltetett hosszú köpenyzsebbe. A jelenlévők közül egy-két személy fütyölni, tapsolni kezd, nyilván nem azok, akik a társadalom nívósabb rétegeiből származnak, hisz ők csak bólintanak egyet elismerésképpen. Leia erre színpadiasan, mégis szerényen meghajol, majd visszaül a Mykaellel szemben levő helyre.*
- Mit gondolsz, hasonló nyelvet beszélünk?
3969. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-19 18:58:13
Üzenet elküldve: 2023-01-19 18:58:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nälahye Läinaleia//
*Mykael a maga részéről közel sem tartja annyira tragikusnak a sorsát, bár kívülről nézve nyilván az. De a halál és a nyomorúság teljesen a mindennapi élete része volt (mások halála, és mindük nyomorgása), ezért máshol van nála a határ. Ha van egyáltalán ilyen. Az életet kihívások sorának tekinti, amiket ha eredménnyel vesz, akkor élhet és élvezheti a mát. Ha pedig nem, akkor véget ér a nagy játszma és jöhet, ami utána jön. Bár hogy az mi lesz, arról - vallásos meggyőződés híján - sejtése sincs.
Leia életét se tartaná se könnyebbnek, se nehezebbnek a sajátjánál. Mindenki a saját harcát vívja. De biztosan érdekesnek találná, ha valaha szóba jönne.
A bókot egy elégedett, széles mosollyal fogadja.*
- Ennél fontosabb nincs is.
*feleli, mert ha valamiben viszont hisz, az a fejlődés. Ahogy gyermekként megtanulta a kardforgatást vagy éppen a hegedülést, azzal a meggyőződésévé vált, hogy minden megtanulható és ő képes is bármit megtanulni. Mondjuk ennyire lehetőségekben gazdag helyen, mint Arthenior még sose járt.*
- Mármint ma este, vagy úgy általában? Még elidőzök egy ideig ebben a városban, gyűjtök némi pénzt. Aztán bejárom a vidéket, hogy megtudjam, milyen lehetőségek vannak még. Nem tudom, hogy a Tharg birtokok felé menjek először, vagy inkább a kikötőbe. A thargoknál lehet gyógyfőzeteket venni. Az hasznos holmi.
*magyarázza szokásos beszédességével, amit sokan az együgyűség vagy a naivitás jeleként kezelnek. Pedig egész egyszerűen csak semmi oka titkolózni.*
- Ami a ma estét illeti, azt még nem tudom. Egyelőre jól érzem magam veled. Játszhatnál nekem egy dalt, ha van kedved.
*jegyzi meg. Tényleg érdekelné a lány dala. Még akár meg is jegyezné, ha úgy adódik. Nem olyan rég egy segítőkész törpe sokat tanított neki a kottázásról. Persze most nincs nála semmi ahhoz, hogy lejegyezze a dalt. De talán megragad annyi a fejében, hogy később emlékezetből papírra vesse.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.19 18:58:31
//Nälahye Läinaleia//
*Mykael a maga részéről közel sem tartja annyira tragikusnak a sorsát, bár kívülről nézve nyilván az. De a halál és a nyomorúság teljesen a mindennapi élete része volt (mások halála, és mindük nyomorgása), ezért máshol van nála a határ. Ha van egyáltalán ilyen. Az életet kihívások sorának tekinti, amiket ha eredménnyel vesz, akkor élhet és élvezheti a mát. Ha pedig nem, akkor véget ér a nagy játszma és jöhet, ami utána jön. Bár hogy az mi lesz, arról - vallásos meggyőződés híján - sejtése sincs.
Leia életét se tartaná se könnyebbnek, se nehezebbnek a sajátjánál. Mindenki a saját harcát vívja. De biztosan érdekesnek találná, ha valaha szóba jönne.
A bókot egy elégedett, széles mosollyal fogadja.*
- Ennél fontosabb nincs is.
*feleli, mert ha valamiben viszont hisz, az a fejlődés. Ahogy gyermekként megtanulta a kardforgatást vagy éppen a hegedülést, azzal a meggyőződésévé vált, hogy minden megtanulható és ő képes is bármit megtanulni. Mondjuk ennyire lehetőségekben gazdag helyen, mint Arthenior még sose járt.*
- Mármint ma este, vagy úgy általában? Még elidőzök egy ideig ebben a városban, gyűjtök némi pénzt. Aztán bejárom a vidéket, hogy megtudjam, milyen lehetőségek vannak még. Nem tudom, hogy a Tharg birtokok felé menjek először, vagy inkább a kikötőbe. A thargoknál lehet gyógyfőzeteket venni. Az hasznos holmi.
*magyarázza szokásos beszédességével, amit sokan az együgyűség vagy a naivitás jeleként kezelnek. Pedig egész egyszerűen csak semmi oka titkolózni.*
- Ami a ma estét illeti, azt még nem tudom. Egyelőre jól érzem magam veled. Játszhatnál nekem egy dalt, ha van kedved.
*jegyzi meg. Tényleg érdekelné a lány dala. Még akár meg is jegyezné, ha úgy adódik. Nem olyan rég egy segítőkész törpe sokat tanított neki a kottázásról. Persze most nincs nála semmi ahhoz, hogy lejegyezze a dalt. De talán megragad annyi a fejében, hogy később emlékezetből papírra vesse.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.19 18:58:31
3968. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-19 18:39:34
Üzenet elküldve: 2023-01-19 18:39:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mykael Rohark//
~ Szegény fiú... ~
* Leia komolyan sajnálja, hogy ilyen körülményeknek volt kitéve a gyerek ilyen fiatalon. Látható, hogy tényleg komolyan kell venni, hogy gonot okoz Mykaelnek az, hogy lassan, kulturáltan egyen. Érdekes, hogy Leia élete épp ellentéte ennek. Úri, földbirtokos családból származik, egy szem lány a családban, apuci szeme fénye. Aki nem volt ilyen helyzetben, nem tudhatja, hogy milyen. Ugyanúgy, ahogy Mykael helyzetét sem tudni, milyen volt. A gazdagságnak megvannak a hátrányai: a szabályok, amik néha annyira szűkek voltak, mint egy-egy kinőtt ruha. Semmi sem volt úgy jó, ahogy az ember lánya önmagától csinálta volna. Hiába akarta ő pár évesen kipróbálni, milyen kézzel enni vagy sárban dagonyázni, nem ment. Kb. 3-4 éves korától szinte mindig szobafogságban ült, mert illetlenül evett, nem húzta eléggé ki magát, nem vette észre a pici csokifoltot a ruháján, esetleg futni merészelt egy pillangó vagy egy mókus után, vagy megmarkolta a kanalat ahelyett, hogy ceruzához hasonlóan fogta volna meg. Ha valaki így nő fel, az a természetesen beidegződés számára, hogy mindent etikettnek megfelelően kell csinálni, még akkor is, ha az ember lánya nem akarja. Mert Leia mindig is inkább lázadó típus volt, kiszökött, amikor csak tudod, sárban dagonyázott, idősebb korából édességet csent a konyhából, amit aztán kézzel töbött a szájába- csak hogy idegesítse a szüleit. Ennek ellenére mégis az illemnek megfelelő viselkedésformák váltak prototipikussá számára.
Amikor úgymond új életet kezdett a társadalom peremére szorult kis társasággal, és sokszor csak egy kenyérkaréj volt az egész napi kajája, még annak is megadta a módját, és nem siette el. Egyes társai zabáltak, mint állat, és egy idő után Leiának is elvásott az etikettről szóló tudása és bizonyos engedményeket adott magának illem terén, de még mindig nem tud számára egy férfi vonzó lenni, ha úgy úgy eszik, mint egy disznó. Nehéz ügy, elfogadja, viszont undorítónak tartja.
Miután a fiú befejezi az étkezést, egy bólintás kíséretében így szól:*
- Szerintem teljesen fejlődőképes vagy.
* Ezt egy nagyon nagy dicséretnek szánja. Amikor őt tanították az etikettre, ilyesmit soha nem hallott senkitől. Mindig csak akkor szólaltak meg a tanárai, amikor valamit rosszul csinált, és kapta is utána a körmöst vagy a tenyerest a mutatópálcából. "Az etikett norma volt, az ehhez való iagzodás értelemszerű, az ettől való eltérés büntetendő." Ez a legutolsó nevelőnőjének jelmondata volt, és Leia szerencsétlenségére tartotta is magát hozzá.*
- Innentől hova visz az utad?
* Viszonylag rokonszenvesnek tartja már a gyereket. Lassan, a beszélgetés folyamán átalakult Mykaelről a kép a fejében. Amikor az utcán meglátta, úgy gondolta, nagy, izmos zsoldos, valószínűleg nem mond nemet egy kis bájcsevejre egy nő társaságában, így könnyű célpont lesz. Most viszont, hogy egyre inkább azt érzi, mintha kicsit rokonlelkek lennének annak ellenére, hogy életútjuk épp ellentétes. Most egy fiatal fiút lát benne, akinek még élettapasztalatra van szüksége, nem csak háborúra. Úgy dönt, hogy nem fogja meglopni.*
//Mykael Rohark//
~ Szegény fiú... ~
* Leia komolyan sajnálja, hogy ilyen körülményeknek volt kitéve a gyerek ilyen fiatalon. Látható, hogy tényleg komolyan kell venni, hogy gonot okoz Mykaelnek az, hogy lassan, kulturáltan egyen. Érdekes, hogy Leia élete épp ellentéte ennek. Úri, földbirtokos családból származik, egy szem lány a családban, apuci szeme fénye. Aki nem volt ilyen helyzetben, nem tudhatja, hogy milyen. Ugyanúgy, ahogy Mykael helyzetét sem tudni, milyen volt. A gazdagságnak megvannak a hátrányai: a szabályok, amik néha annyira szűkek voltak, mint egy-egy kinőtt ruha. Semmi sem volt úgy jó, ahogy az ember lánya önmagától csinálta volna. Hiába akarta ő pár évesen kipróbálni, milyen kézzel enni vagy sárban dagonyázni, nem ment. Kb. 3-4 éves korától szinte mindig szobafogságban ült, mert illetlenül evett, nem húzta eléggé ki magát, nem vette észre a pici csokifoltot a ruháján, esetleg futni merészelt egy pillangó vagy egy mókus után, vagy megmarkolta a kanalat ahelyett, hogy ceruzához hasonlóan fogta volna meg. Ha valaki így nő fel, az a természetesen beidegződés számára, hogy mindent etikettnek megfelelően kell csinálni, még akkor is, ha az ember lánya nem akarja. Mert Leia mindig is inkább lázadó típus volt, kiszökött, amikor csak tudod, sárban dagonyázott, idősebb korából édességet csent a konyhából, amit aztán kézzel töbött a szájába- csak hogy idegesítse a szüleit. Ennek ellenére mégis az illemnek megfelelő viselkedésformák váltak prototipikussá számára.
Amikor úgymond új életet kezdett a társadalom peremére szorult kis társasággal, és sokszor csak egy kenyérkaréj volt az egész napi kajája, még annak is megadta a módját, és nem siette el. Egyes társai zabáltak, mint állat, és egy idő után Leiának is elvásott az etikettről szóló tudása és bizonyos engedményeket adott magának illem terén, de még mindig nem tud számára egy férfi vonzó lenni, ha úgy úgy eszik, mint egy disznó. Nehéz ügy, elfogadja, viszont undorítónak tartja.
Miután a fiú befejezi az étkezést, egy bólintás kíséretében így szól:*
- Szerintem teljesen fejlődőképes vagy.
* Ezt egy nagyon nagy dicséretnek szánja. Amikor őt tanították az etikettre, ilyesmit soha nem hallott senkitől. Mindig csak akkor szólaltak meg a tanárai, amikor valamit rosszul csinált, és kapta is utána a körmöst vagy a tenyerest a mutatópálcából. "Az etikett norma volt, az ehhez való iagzodás értelemszerű, az ettől való eltérés büntetendő." Ez a legutolsó nevelőnőjének jelmondata volt, és Leia szerencsétlenségére tartotta is magát hozzá.*
- Innentől hova visz az utad?
* Viszonylag rokonszenvesnek tartja már a gyereket. Lassan, a beszélgetés folyamán átalakult Mykaelről a kép a fejében. Amikor az utcán meglátta, úgy gondolta, nagy, izmos zsoldos, valószínűleg nem mond nemet egy kis bájcsevejre egy nő társaságában, így könnyű célpont lesz. Most viszont, hogy egyre inkább azt érzi, mintha kicsit rokonlelkek lennének annak ellenére, hogy életútjuk épp ellentétes. Most egy fiatal fiút lát benne, akinek még élettapasztalatra van szüksége, nem csak háborúra. Úgy dönt, hogy nem fogja meglopni.*
3967. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-17 21:37:57
Üzenet elküldve: 2023-01-17 21:37:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nälahye Läinaleia//
- Hmm.
*feleli egyszerűen, de a mosolyába vegyül némi zavartság. Leia úgy magyarázza neki a dolgokat, mint valami kisgyereknek, amiért akár meg is sértődhetne. De a helyzet az, hogy épp elég szégyen rá, hogy tényleg olyan dolgokat magyaráznak el neki, amivel bármilyen kisgyerek tisztában lenne. Legalábbis a nő hangneméből ez jön le a számára.*
- Lassan. Ahonnan én jövök, ott csak akkor ehettél komótosan, ha senki nem merte elvenni a kajádat. És tőlem nem igazán féltek.
*mondja.*
- De úgy látszik, meg kell szoknom, hogy azok az idők már véget értek.
*teszi hozzá, és kényszeríti magát, hogy lassítson. Láthatóan gondot okoz neki, és kényelmetlenül feszeng miatta. Minduntalan fel akar gyorsítani. Nem mintha rossz dolog lenne lassan és kulturáltan enni. De egy élet beidegződéseit nem egyszerű leküzdeni.*
- Hát köszönöm a leckét. Sajnálom, hogy mondani kellett.
*így utólag sejti, hogy nem lehetett kellemes látvány se Leiának, se másoknak korábban. Nem ez az első ilyen "étkezése", amióta a városban van, de az első olyan, ahol abbahagyja a csámcsogós zabálást. Jócskán nem gyerek már, hogy ilyesmit tanítani kelljen neki. De hát mindenki jött, ahonnan jött és hozta magával, amit hozott.
Az evés már így fejezi be, lassan és egész normálisan. Közben döntésre jut, hogy mostantól meg fog figyelni másokat, ki hogyan eszik és viselkedik. Mégis csak az a legjobb módja a tanulásnak. Miután végzett az evéssel, megissza rá a bort is. Utána pedig bölcsen arra jut, hogy valószínűleg az se illene, hogy egy elégedett böfögéssel jelezze ki tetszését az étel kapcsán. Nem lesz olyan egyszerű leküzdeni ezeket a zsoldos-beidegződéseket.*
//Nälahye Läinaleia//
- Hmm.
*feleli egyszerűen, de a mosolyába vegyül némi zavartság. Leia úgy magyarázza neki a dolgokat, mint valami kisgyereknek, amiért akár meg is sértődhetne. De a helyzet az, hogy épp elég szégyen rá, hogy tényleg olyan dolgokat magyaráznak el neki, amivel bármilyen kisgyerek tisztában lenne. Legalábbis a nő hangneméből ez jön le a számára.*
- Lassan. Ahonnan én jövök, ott csak akkor ehettél komótosan, ha senki nem merte elvenni a kajádat. És tőlem nem igazán féltek.
*mondja.*
- De úgy látszik, meg kell szoknom, hogy azok az idők már véget értek.
*teszi hozzá, és kényszeríti magát, hogy lassítson. Láthatóan gondot okoz neki, és kényelmetlenül feszeng miatta. Minduntalan fel akar gyorsítani. Nem mintha rossz dolog lenne lassan és kulturáltan enni. De egy élet beidegződéseit nem egyszerű leküzdeni.*
- Hát köszönöm a leckét. Sajnálom, hogy mondani kellett.
*így utólag sejti, hogy nem lehetett kellemes látvány se Leiának, se másoknak korábban. Nem ez az első ilyen "étkezése", amióta a városban van, de az első olyan, ahol abbahagyja a csámcsogós zabálást. Jócskán nem gyerek már, hogy ilyesmit tanítani kelljen neki. De hát mindenki jött, ahonnan jött és hozta magával, amit hozott.
Az evés már így fejezi be, lassan és egész normálisan. Közben döntésre jut, hogy mostantól meg fog figyelni másokat, ki hogyan eszik és viselkedik. Mégis csak az a legjobb módja a tanulásnak. Miután végzett az evéssel, megissza rá a bort is. Utána pedig bölcsen arra jut, hogy valószínűleg az se illene, hogy egy elégedett böfögéssel jelezze ki tetszését az étel kapcsán. Nem lesz olyan egyszerű leküzdeni ezeket a zsoldos-beidegződéseket.*
3966. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-17 20:03:12
Üzenet elküldve: 2023-01-17 20:03:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mykael Rohark//
* Egy élmény volt végignézni Leiának a fiú színeváltozását: őszinte arcára fokozatosan ült ki a megdöbbenés, amit az okozott, hogy először is sikeresen értelmezte a lány megjegyzését, majd változtatási lehetőségek után kezdett kérdezni. Leia sok éhes embert látott már az évek alatt, de a legéhesebbek sem "zabáltak" úgy, mint Mykael. Sőt, a legéhesebbek inkább lassan ettek, hogy múljon el az éhség, és amikor már nem korgott a gyomruk, eltették a megmaradt ételt későbbre.
Szegény fiú megtorpant a nagy evésben, s úgy látszott, nem tudja, hogy akkor most mihez kezdjen magával. A régi társaságában ha valaki közbeszólt, a fiúk is abbahagyták a kajacsatát, majd megmutatták, hogy nekik amúgy megtanították a kanál és a száj helyes használatát. Lehet, hogy ennek a gyereknek nem volt, aki megtanítsa. Leia egy kicsit meg is sajnálta, de nem annyira, hogy ez az arcán megmutatkozzon. *
- Igazából nem kellene sok dolgon változtatni. Először egy kicsit lassíts le. Ráérünk itt. Gondolom, nem sietsz sehova.
* Miközben beszélt, a kezével imitálta, hogy kanalat fog, és lassan emelte a szájához a képzeletbeli kanalat, majd lassan falta be a képzeletbeli ételt.*
- Ezután lassan rágd meg, és nyeld le. Ja... És nem árt, ha becsukod a szájadat, miközben rágsz vagy beszélt.
* Az utolsó mondatot csak a miheztartás végett mondta: nem akarta látni újra azt, amit látott az előbb. Sok dologhoz hozzá van szokva, de nehéz bevágódni egy olyan pasinál, akinek az evési stílusától egyszerűen undorodik. Akármilyen jó színész, biztos lesz olyan jel, ami elárulja, úgyhogy inkább nem kockáztat. Jobb megoldásnak tűnik, hogy megtanítja enni ezt a fiút. Legalább ő is valamilyen ellenértéket.
A borospoharát elegánsan kézbe veszi, majd kortyol belőle kettőt. Kicsit túldramatizálja azért, hogy Mykaelnek feltétlenül essen le, hogy ez is a szemléltetés része.*
- Inni is csak lassan, nem muszáj mindent egyszerre benyakalni. Értem én, hogy szomjas az ember, de mindennek meg kell adni a módját.
~ Szerintem ennyi elég is lesz kezdésből. Majd ha véletlenül összefutok még vele valahol, majd folytatjuk. Már ha nem orrol meg rám nagyon. De ha igen, nekem úgyis mindegy. ~
//Mykael Rohark//
* Egy élmény volt végignézni Leiának a fiú színeváltozását: őszinte arcára fokozatosan ült ki a megdöbbenés, amit az okozott, hogy először is sikeresen értelmezte a lány megjegyzését, majd változtatási lehetőségek után kezdett kérdezni. Leia sok éhes embert látott már az évek alatt, de a legéhesebbek sem "zabáltak" úgy, mint Mykael. Sőt, a legéhesebbek inkább lassan ettek, hogy múljon el az éhség, és amikor már nem korgott a gyomruk, eltették a megmaradt ételt későbbre.
Szegény fiú megtorpant a nagy evésben, s úgy látszott, nem tudja, hogy akkor most mihez kezdjen magával. A régi társaságában ha valaki közbeszólt, a fiúk is abbahagyták a kajacsatát, majd megmutatták, hogy nekik amúgy megtanították a kanál és a száj helyes használatát. Lehet, hogy ennek a gyereknek nem volt, aki megtanítsa. Leia egy kicsit meg is sajnálta, de nem annyira, hogy ez az arcán megmutatkozzon. *
- Igazából nem kellene sok dolgon változtatni. Először egy kicsit lassíts le. Ráérünk itt. Gondolom, nem sietsz sehova.
* Miközben beszélt, a kezével imitálta, hogy kanalat fog, és lassan emelte a szájához a képzeletbeli kanalat, majd lassan falta be a képzeletbeli ételt.*
- Ezután lassan rágd meg, és nyeld le. Ja... És nem árt, ha becsukod a szájadat, miközben rágsz vagy beszélt.
* Az utolsó mondatot csak a miheztartás végett mondta: nem akarta látni újra azt, amit látott az előbb. Sok dologhoz hozzá van szokva, de nehéz bevágódni egy olyan pasinál, akinek az evési stílusától egyszerűen undorodik. Akármilyen jó színész, biztos lesz olyan jel, ami elárulja, úgyhogy inkább nem kockáztat. Jobb megoldásnak tűnik, hogy megtanítja enni ezt a fiút. Legalább ő is valamilyen ellenértéket.
A borospoharát elegánsan kézbe veszi, majd kortyol belőle kettőt. Kicsit túldramatizálja azért, hogy Mykaelnek feltétlenül essen le, hogy ez is a szemléltetés része.*
- Inni is csak lassan, nem muszáj mindent egyszerre benyakalni. Értem én, hogy szomjas az ember, de mindennek meg kell adni a módját.
~ Szerintem ennyi elég is lesz kezdésből. Majd ha véletlenül összefutok még vele valahol, majd folytatjuk. Már ha nem orrol meg rám nagyon. De ha igen, nekem úgyis mindegy. ~
3965. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-17 15:05:30
Üzenet elküldve: 2023-01-17 15:05:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rotha//
*Leon hozzá van már szokva az alkoholhoz, ami azt illeti. Nagyobb mennyiség kell ahhoz, hogy megérezze, de mája sem az igazi már, biztosan jó pár évet feláldozott annak oltárán, hogy több szeszt vihessen be a szervezetébe. Tény, ami tény, azért nem issza meg a másodikat rögtön, mert a végén még előfordulna az, hogy elfogy előle minden, a másik, akik fizet, az pedig két teli korsóval ül még. Tanult már régi hibáiból. Ha ilyesmi történne, az nem ahhoz vezetne, hogy a pénzeszsák rendeli a következő italt, hanem ahhoz, hogy faképnél hagyják mohósága miatt, ezt pedig nem akarja megkockáztatni most, hogy ilyen készséges alakra bukkant.*
-Megy az, csak gondoltam megvárlak. De ha gondolod, rendeld a következőt és ihatjuk is meg ezt! *Emeli fel a korsóját és a férfiéhez koccantja, ami még az asztalon pihen. Nem ereszti le a karját, hátha Rothának van annyi vér a pucájában, hogy ezt is lehúzza.* ~Milyen jó lenne, ha berúgna és kizsebelhetném!~ *Persze az sem egy rossz megoldás, ha kiissza a pénzéből, hiába nem tűnik olyannak, akinek az aranya elfogyna egy egyszerű kocsmázás alkalmával.* ~Ne higgy a szemednek! Neked is van egy rakás pénzed és mégis meghívatod magad!~ *A másik hang az agyában viszont rögtön azzal válaszol, hogy annyija nincs, hogy kihagyhatott volna egy ilyen lehetőséget.*
//Rotha//
*Leon hozzá van már szokva az alkoholhoz, ami azt illeti. Nagyobb mennyiség kell ahhoz, hogy megérezze, de mája sem az igazi már, biztosan jó pár évet feláldozott annak oltárán, hogy több szeszt vihessen be a szervezetébe. Tény, ami tény, azért nem issza meg a másodikat rögtön, mert a végén még előfordulna az, hogy elfogy előle minden, a másik, akik fizet, az pedig két teli korsóval ül még. Tanult már régi hibáiból. Ha ilyesmi történne, az nem ahhoz vezetne, hogy a pénzeszsák rendeli a következő italt, hanem ahhoz, hogy faképnél hagyják mohósága miatt, ezt pedig nem akarja megkockáztatni most, hogy ilyen készséges alakra bukkant.*
-Megy az, csak gondoltam megvárlak. De ha gondolod, rendeld a következőt és ihatjuk is meg ezt! *Emeli fel a korsóját és a férfiéhez koccantja, ami még az asztalon pihen. Nem ereszti le a karját, hátha Rothának van annyi vér a pucájában, hogy ezt is lehúzza.* ~Milyen jó lenne, ha berúgna és kizsebelhetném!~ *Persze az sem egy rossz megoldás, ha kiissza a pénzéből, hiába nem tűnik olyannak, akinek az aranya elfogyna egy egyszerű kocsmázás alkalmával.* ~Ne higgy a szemednek! Neked is van egy rakás pénzed és mégis meghívatod magad!~ *A másik hang az agyában viszont rögtön azzal válaszol, hogy annyija nincs, hogy kihagyhatott volna egy ilyen lehetőséget.*
3964. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-17 12:57:17
Üzenet elküldve: 2023-01-17 12:57:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Leon//
*Rotha elámul, ahogyan a kalóz egyhajtásra lenyomja az első korsó sört.
~Ez hihetetlen. Jól bírhatja, mert úgy látom, nem szédült bele egy korsóba.~
Miután kiürítette a maga boros poharát, ő is nekilát a korsó sörnek, de csak épp három kortyot iszik belőle, egyben a felét kiissza.*
-Látom jól esett.
*Kaján mosoly ül ki az arcára, hogyha látszódna a gyolcstól, a kalóz is észrevehetné.
~De a másodikra már gondolkodik egy cseppet.~ Nem szokása kielemezni idegenek szokásait, de könnyen barátkozóssága miatt, ezt most magában megteszi. Bár kétli, hogy a kalóz összebarátkozna Rotha-val. Nem egyszerű a helyzet, hiszen csak ha ivásról van szó, akkor lásd meg is történik. Viszont ha nem beszédes egy alak, akkor olyannak tűnhet ez kis közjáték, hogy két ismeretlen iszik egy asztalnál. Való igaz, hogy nem ismerik egymást, hiába az elmúlt beszélgetések sora, Rotha nem mondhatja, hogy ismeri a kalózt. Csak egy véletlen folytán fújta őket egy útra a szél.*
-A második már nem megy egyhúzásra vagy vársz amíg leülepszik az első?
*Rotha nem tudhatja, hogy kérdése egyértelmű-e vagy sem, hiszen számos okból várakozhat most a kalóz.
~Lehet nem kéne ennyit kérdezősködnöm, hiszen ahogy nem rég nekem ugrott, nem egy beszédes alak. Bár ebben valamelyest hasonlóak vagyunk.~
Ismét kortyol az első korsó sörből, amit teljesen kiürít, így már mindketten egy-egy korsó sör társasága mellett ülnek az asztalnál.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.17 13:23:08
//Leon//
*Rotha elámul, ahogyan a kalóz egyhajtásra lenyomja az első korsó sört.
~Ez hihetetlen. Jól bírhatja, mert úgy látom, nem szédült bele egy korsóba.~
Miután kiürítette a maga boros poharát, ő is nekilát a korsó sörnek, de csak épp három kortyot iszik belőle, egyben a felét kiissza.*
-Látom jól esett.
*Kaján mosoly ül ki az arcára, hogyha látszódna a gyolcstól, a kalóz is észrevehetné.
~De a másodikra már gondolkodik egy cseppet.~ Nem szokása kielemezni idegenek szokásait, de könnyen barátkozóssága miatt, ezt most magában megteszi. Bár kétli, hogy a kalóz összebarátkozna Rotha-val. Nem egyszerű a helyzet, hiszen csak ha ivásról van szó, akkor lásd meg is történik. Viszont ha nem beszédes egy alak, akkor olyannak tűnhet ez kis közjáték, hogy két ismeretlen iszik egy asztalnál. Való igaz, hogy nem ismerik egymást, hiába az elmúlt beszélgetések sora, Rotha nem mondhatja, hogy ismeri a kalózt. Csak egy véletlen folytán fújta őket egy útra a szél.*
-A második már nem megy egyhúzásra vagy vársz amíg leülepszik az első?
*Rotha nem tudhatja, hogy kérdése egyértelmű-e vagy sem, hiszen számos okból várakozhat most a kalóz.
~Lehet nem kéne ennyit kérdezősködnöm, hiszen ahogy nem rég nekem ugrott, nem egy beszédes alak. Bár ebben valamelyest hasonlóak vagyunk.~
Ismét kortyol az első korsó sörből, amit teljesen kiürít, így már mindketten egy-egy korsó sör társasága mellett ülnek az asztalnál.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.17 13:23:08
3963. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-16 21:55:52
Üzenet elküldve: 2023-01-16 21:55:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mykael Rohark//
*A lány szavaira csak bólint. Igaz, nem látott rajta olyan lábbelit, ami akár egy hosszabb vándorlásra is alkalmas lenne, de a nőknek nem ritkán van több cipőjük. Meg aztán, utazni nem csak gyalogszerrel lehet, ahogy ő szokott.
A hangszerre már valóban nagyon kíváncsi. Kedve lenne kézbe venni, kipróbálni, de végül letesz erről. Törékeny holminak látszik, kár lenne véletlenül összeroppantani. Meg aztán, ő elég kényes arra, hogy ami az övé, ahhoz ne nyúlkáljanak. Más is lehet így ezzel, főleg, ha egy szívének kedves tárgyról van szó.*
- Igen, a talpalávaló a legjobb zene, azért fizetnek a legjobban.
*ért egyet, mert őt is főleg akkor hajigálták érmékkel, ha vidám dalokat játszott. Még egy játékot is kitalált hozzá, egy kosarat erősített az övére, és amikor meghajították egy garassal, mindig próbált úgy mozogni, hogy a kosárban landoljon a pénz.
Az evésével kapcsolatban először nem érti, hogy miért néz rá Leia furán, de frappáns megjegyzésére már leesik neki a tantusz. Hirtelen nem tudja, hogy mit kezdjen a dologgal, lassan lenyeli a szájában lévő falatot, aztán megtörli a szája szegélyét.*
- Ööö... bocsánat. Nem igazán tudom, mi számít jómodornak errefelé. Ahonnan én jövök, ott mindig így ettünk. Már amikor volt mit. Mi volt a baj?
*kérdi aztán, mert így, hogy Leia szóvá tette, ő ugyan nem fogja a saját feje után menve folytatni az evést, amíg nem tudja, hogyan kellene megfelelően. Az túlzás lenne, hogy zavarban van, nem szokta magát túlzottan izgatni azon, ha valamit elhibázik. Ugyanakkor kizárt, hogy hibásan is folytassa, ha már egyszer tudja, hogy hibázott.*
//Mykael Rohark//
*A lány szavaira csak bólint. Igaz, nem látott rajta olyan lábbelit, ami akár egy hosszabb vándorlásra is alkalmas lenne, de a nőknek nem ritkán van több cipőjük. Meg aztán, utazni nem csak gyalogszerrel lehet, ahogy ő szokott.
A hangszerre már valóban nagyon kíváncsi. Kedve lenne kézbe venni, kipróbálni, de végül letesz erről. Törékeny holminak látszik, kár lenne véletlenül összeroppantani. Meg aztán, ő elég kényes arra, hogy ami az övé, ahhoz ne nyúlkáljanak. Más is lehet így ezzel, főleg, ha egy szívének kedves tárgyról van szó.*
- Igen, a talpalávaló a legjobb zene, azért fizetnek a legjobban.
*ért egyet, mert őt is főleg akkor hajigálták érmékkel, ha vidám dalokat játszott. Még egy játékot is kitalált hozzá, egy kosarat erősített az övére, és amikor meghajították egy garassal, mindig próbált úgy mozogni, hogy a kosárban landoljon a pénz.
Az evésével kapcsolatban először nem érti, hogy miért néz rá Leia furán, de frappáns megjegyzésére már leesik neki a tantusz. Hirtelen nem tudja, hogy mit kezdjen a dologgal, lassan lenyeli a szájában lévő falatot, aztán megtörli a szája szegélyét.*
- Ööö... bocsánat. Nem igazán tudom, mi számít jómodornak errefelé. Ahonnan én jövök, ott mindig így ettünk. Már amikor volt mit. Mi volt a baj?
*kérdi aztán, mert így, hogy Leia szóvá tette, ő ugyan nem fogja a saját feje után menve folytatni az evést, amíg nem tudja, hogyan kellene megfelelően. Az túlzás lenne, hogy zavarban van, nem szokta magát túlzottan izgatni azon, ha valamit elhibázik. Ugyanakkor kizárt, hogy hibásan is folytassa, ha már egyszer tudja, hogy hibázott.*
3962. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-16 21:25:26
Üzenet elküldve: 2023-01-16 21:25:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mykael Rohark//
*A hazugsággal Leiának soha nem volt problémája. Emberek megtévesztése, manipulálása - ezen kereste a kenyerét. Ha kellett, kimagyarázta a gyermeket az anyjából. Most sem volt ez másképp, hazudott, mint a vízfolyás.*
- Igazából én is csak egy-két hónapja vagyok itt. Utazás közben zenélek, azzal keresem a kenyeremet. Gondoltam, kitanulnám valakinél a kereskedő szakmát, és a Kikötő, ahova az új áru bejön, legalábbis azt hiszem, a célom, mert úgy gondolom, ott könnyebb lesz. A vándor életmódhoz amúgy is hozzászoktam, úgyhogy nincs vele gondom.
*Mindeközben a köpenye hosszú zsebéből előhúz egy több mint fél méteres, ötlyukú furulyát, azaz egy kavalt. Nagyon különlegesnek tartja a hangját, emiatt is választotta ezt a hangszert, ugyanakkor kifejezetten ez a hangszer mint tárgy, nagyon becses számára, hisz ez volt úgymond az első szerzeménye. Mosolyogva megmutatja Mykaelnek.*
- Ezen szoktam általában zenélni. Nem lehet minden hangot kijátszani rajta, de tánczenére alkalmas, a tánczenét pedig szeretik az emberek.
* Némán nézi, ahogy a fiú eszik. De az ő szava jobban leírja a műveletet, amit végez: zabál. Úgy gyúrja magába azt a főzeléket, mintha nem lenne holnap. Leia már nem is csodálkozik rajta, hogy ezek után tele szájjal még képes megkérdezni, nem-e jött meg az étvágya. Fejével int: egyértelmű jel arra, hogy eszében sincs enni. Habár kicsit éhes volt, de a vékony erszénye miatt nem rendelt, ezután már az éhsége is elmúlni látszik. Látott már férfiakat gusztustalanul enni, de ez teljesen más volt. A társai a szórakozás kedvéért csinálták, egyszerűen jól érezték magukat, kajacsatáztak is néha, abba még Leia is beszált, de Mykaelnek, legalábbis a látszat úgy mutatta, ez a természetes.*
- Tudod, nem olyan régóta vagyok itt, de tudok már egy-két dolgot a helyről...
* Sok ismeretet sejtető pillantást vet a fiúra, hátha kicsit felcsigázza az érdeklődését, hogy mi az, amit megtudott.*
- Képzeld... *itt tart egy kis hatásszünetet* Errefele a lányok buknak az olyan pasikra, akik *ezt csendben mondja, mintha valami nagy titkot árulna el* adnak a jómodorra. Ha szeretnél felcsípni valakit, ez sajnos itt elengedhetetlen.
* Mélyen a szemébe néz. Őszintén reméli, hogy a fiatal zsoldos jobban csókol, mint amennyire az illemet ismeri. Ha már úgyis ezt a stratégiát választotta, akkor legalább teljen jól, és utána mindenki megy a maga dolgára. Leia a zsákmánnyal, a fiú pedig majd valami munka utána néz. Ha már ennyi időt rászán, és még ezt a disznóságot is elviseli tőle, legalább legyen meg a jutalma.
Ugyanakkor a fiú szemében nem lát semmit, csak őszinteséget. Lassan már meg fogja sajnálni a gyereket, úgyhogy nem ártana minél hamarabb letudni ezt. Csak egyszer még el kell tűnjön az a főzelék és a tál az asztalról, illetve mihamarabb ki kell űzze a "zabálás" képeit a fejéből.*
//Mykael Rohark//
*A hazugsággal Leiának soha nem volt problémája. Emberek megtévesztése, manipulálása - ezen kereste a kenyerét. Ha kellett, kimagyarázta a gyermeket az anyjából. Most sem volt ez másképp, hazudott, mint a vízfolyás.*
- Igazából én is csak egy-két hónapja vagyok itt. Utazás közben zenélek, azzal keresem a kenyeremet. Gondoltam, kitanulnám valakinél a kereskedő szakmát, és a Kikötő, ahova az új áru bejön, legalábbis azt hiszem, a célom, mert úgy gondolom, ott könnyebb lesz. A vándor életmódhoz amúgy is hozzászoktam, úgyhogy nincs vele gondom.
*Mindeközben a köpenye hosszú zsebéből előhúz egy több mint fél méteres, ötlyukú furulyát, azaz egy kavalt. Nagyon különlegesnek tartja a hangját, emiatt is választotta ezt a hangszert, ugyanakkor kifejezetten ez a hangszer mint tárgy, nagyon becses számára, hisz ez volt úgymond az első szerzeménye. Mosolyogva megmutatja Mykaelnek.*
- Ezen szoktam általában zenélni. Nem lehet minden hangot kijátszani rajta, de tánczenére alkalmas, a tánczenét pedig szeretik az emberek.
* Némán nézi, ahogy a fiú eszik. De az ő szava jobban leírja a műveletet, amit végez: zabál. Úgy gyúrja magába azt a főzeléket, mintha nem lenne holnap. Leia már nem is csodálkozik rajta, hogy ezek után tele szájjal még képes megkérdezni, nem-e jött meg az étvágya. Fejével int: egyértelmű jel arra, hogy eszében sincs enni. Habár kicsit éhes volt, de a vékony erszénye miatt nem rendelt, ezután már az éhsége is elmúlni látszik. Látott már férfiakat gusztustalanul enni, de ez teljesen más volt. A társai a szórakozás kedvéért csinálták, egyszerűen jól érezték magukat, kajacsatáztak is néha, abba még Leia is beszált, de Mykaelnek, legalábbis a látszat úgy mutatta, ez a természetes.*
- Tudod, nem olyan régóta vagyok itt, de tudok már egy-két dolgot a helyről...
* Sok ismeretet sejtető pillantást vet a fiúra, hátha kicsit felcsigázza az érdeklődését, hogy mi az, amit megtudott.*
- Képzeld... *itt tart egy kis hatásszünetet* Errefele a lányok buknak az olyan pasikra, akik *ezt csendben mondja, mintha valami nagy titkot árulna el* adnak a jómodorra. Ha szeretnél felcsípni valakit, ez sajnos itt elengedhetetlen.
* Mélyen a szemébe néz. Őszintén reméli, hogy a fiatal zsoldos jobban csókol, mint amennyire az illemet ismeri. Ha már úgyis ezt a stratégiát választotta, akkor legalább teljen jól, és utána mindenki megy a maga dolgára. Leia a zsákmánnyal, a fiú pedig majd valami munka utána néz. Ha már ennyi időt rászán, és még ezt a disznóságot is elviseli tőle, legalább legyen meg a jutalma.
Ugyanakkor a fiú szemében nem lát semmit, csak őszinteséget. Lassan már meg fogja sajnálni a gyereket, úgyhogy nem ártana minél hamarabb letudni ezt. Csak egyszer még el kell tűnjön az a főzelék és a tál az asztalról, illetve mihamarabb ki kell űzze a "zabálás" képeit a fejéből.*
3961. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-15 21:20:30
Üzenet elküldve: 2023-01-15 21:20:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nälahye Läinaleia//
*Nehéz megítélni, hogy valóban elővigyázatlan, vagy inkább csak ennyire más közegben nevelődött. A zsoldosok, akik között gyermekkorát töltötte, nem éppen a jólneveltségükről voltak híresek. Ahogyan azok a nők sem, akik hosszabb-rövidebb ideig hozzájuk csapódtak. Rajtuk kívül Mykael leginkább kisebb táborokban, szedett-vetett karavánpihenőkön, illetve tanyákon látott lányokat, akikkel megint nem kellett túlzottan illemtudóan viselkedni. Főleg, mivel amazok is tudták, hogy a zsoldosokkal van és így nem is vártak sokat tőle. Nem egyszer éppen ezt a bárdolatlan egyenességét találták vonzónak.*
- Aha. És mit dolgoztál? A piac környékén rengeteg munka van, biztos találnál magadnak.
*teszi hozzá. Számára ez is üdítő újdonságként hat. Nem kell úgy kilincselni a megbízásért, nem kell alantasabb munkákra fanyalodni, mert mindenütt szükség van két markos kézre ideig-óráig.*
- Tényleg? Akkor remélem, a kikötőben még viszontlátlak. Mire odaérek, már ismerni fogod a helyet és ott is körbevezethetsz.
*teszi hozzá csibészes félmosollyal. Amikor a lány szóba hozza a zenélést, láthatóan felélénkül.*
- Nem mondod. Én is zenélek. Mármint fogok. Gyerekként csináltam, hogy keressek pár garast, aztán az abbamaradt.
*miután eltört a hegedű, amit kölcsönkapott a zenéléshez*
- Most jutottam hozzá egy jó hegedűhöz. Tiszta, erős hangja van, csak egy húr hiányzik még róla, de majd azt is megszerzem. Próbálom felidézni a régi nótákat, meg gyakorlom a játékot, amikor tudom. Te is hangszeren játszol? Vagy csak énekelsz? Meghallgatnám a dalaidat.
*mondja, ugyanazzal a nyílt lelkesedéssel, ahogyan a hajókról beszélt, vagy amivel Leia kebleit mustrálta. Elég könnyű látni rajta, hogy mikor érdekli valami.
Idő közben kihozzák elé a babfőzeléket egy kanállal.*
- Ááá... na végre!
*mondja elégedetten, és kifizet 9 aranyat a Babfőzelékért
. Aztán rámarkol a kanálra, mintha egy tőr markolatára fogna rá, és nagyjából úgy is döfi a kanalat az ételbe. Nem kezd hozzá azonnal, kutyulni kezdi, leginkább azért, hogy a levegő jobban átjárja a forró ételt. De mivel éhes, a tányér peremén lévő, kevésbé forró ételt már kanálra is veszi, és lelkesen falni kezdi. Láthatóan nem valami szépen, mert csámcsogva tolja magába az ételt, néhány babszem ki is hullik a szája szélén, vissza a tányérba, ő meg csak zabál lelkesen.
Egy ponton Leiára néz, aki valószínűleg tanúja ennek a látványosságnak, és megdermed a kezében a kanál, a szájában meg az étel. Olyan az arca, mint a hörcsög pofája, amikor teletömi magokkal.*
- Mégiffs kéhrssz?
*kérdi teli szájjal, nem értve a lány tekintetét.*
//Nälahye Läinaleia//
*Nehéz megítélni, hogy valóban elővigyázatlan, vagy inkább csak ennyire más közegben nevelődött. A zsoldosok, akik között gyermekkorát töltötte, nem éppen a jólneveltségükről voltak híresek. Ahogyan azok a nők sem, akik hosszabb-rövidebb ideig hozzájuk csapódtak. Rajtuk kívül Mykael leginkább kisebb táborokban, szedett-vetett karavánpihenőkön, illetve tanyákon látott lányokat, akikkel megint nem kellett túlzottan illemtudóan viselkedni. Főleg, mivel amazok is tudták, hogy a zsoldosokkal van és így nem is vártak sokat tőle. Nem egyszer éppen ezt a bárdolatlan egyenességét találták vonzónak.*
- Aha. És mit dolgoztál? A piac környékén rengeteg munka van, biztos találnál magadnak.
*teszi hozzá. Számára ez is üdítő újdonságként hat. Nem kell úgy kilincselni a megbízásért, nem kell alantasabb munkákra fanyalodni, mert mindenütt szükség van két markos kézre ideig-óráig.*
- Tényleg? Akkor remélem, a kikötőben még viszontlátlak. Mire odaérek, már ismerni fogod a helyet és ott is körbevezethetsz.
*teszi hozzá csibészes félmosollyal. Amikor a lány szóba hozza a zenélést, láthatóan felélénkül.*
- Nem mondod. Én is zenélek. Mármint fogok. Gyerekként csináltam, hogy keressek pár garast, aztán az abbamaradt.
*miután eltört a hegedű, amit kölcsönkapott a zenéléshez*
- Most jutottam hozzá egy jó hegedűhöz. Tiszta, erős hangja van, csak egy húr hiányzik még róla, de majd azt is megszerzem. Próbálom felidézni a régi nótákat, meg gyakorlom a játékot, amikor tudom. Te is hangszeren játszol? Vagy csak énekelsz? Meghallgatnám a dalaidat.
*mondja, ugyanazzal a nyílt lelkesedéssel, ahogyan a hajókról beszélt, vagy amivel Leia kebleit mustrálta. Elég könnyű látni rajta, hogy mikor érdekli valami.
Idő közben kihozzák elé a babfőzeléket egy kanállal.*
- Ááá... na végre!
*mondja elégedetten, és kifizet 9 aranyat a Babfőzelékért
. Aztán rámarkol a kanálra, mintha egy tőr markolatára fogna rá, és nagyjából úgy is döfi a kanalat az ételbe. Nem kezd hozzá azonnal, kutyulni kezdi, leginkább azért, hogy a levegő jobban átjárja a forró ételt. De mivel éhes, a tányér peremén lévő, kevésbé forró ételt már kanálra is veszi, és lelkesen falni kezdi. Láthatóan nem valami szépen, mert csámcsogva tolja magába az ételt, néhány babszem ki is hullik a szája szélén, vissza a tányérba, ő meg csak zabál lelkesen.Egy ponton Leiára néz, aki valószínűleg tanúja ennek a látványosságnak, és megdermed a kezében a kanál, a szájában meg az étel. Olyan az arca, mint a hörcsög pofája, amikor teletömi magokkal.*
- Mégiffs kéhrssz?
*kérdi teli szájjal, nem értve a lány tekintetét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436