//Quantall Ackumien Galanodel//
*Míg várja, hogy hűljön a tea, hirtelenjében valaki felkínálkozik, hogy az asztaltársasága legyen. Ez egyébként nem is lenne baj, viszont két dolog azonnal feltűnik neki, ami rögtön némi visszatetszést vált ki belőle. Egyrészről az illető sötételf, és őszintén szólva nem nagyon kedveli a fajtájukat, részint rossz tapasztalatok, részint pedig a sztereotípiák miatt. Könnyen lehet persze, hogy utóbbiaknak adott hitele vonzotta be az előbbit, viszont mindig hitte és vallotta, hogy a sztereotípiák nem véletlen alakulnak ki. A másik a kutya, nem szereti az állatokat, és bár értékelendő, hogy a férfi rövid pórázon tartja, de egy ilyen fárasztó túra után a legkevésbé sem vágyik még árnyalataiban se arra, hogy egy kutya esélyt kapjon a közelébe jutni, hozzádörgölni a szőrét, vagy még rosszabb esetben megnyalni. Egyáltalán miért engednek be állatokat a fogadóba? Érthetetlen, hogyha a lovakat képesek kint hagyni az erre járók - bár ebben segíti őket az ajtó mérete -, akkor vajon az apróbb állatok esetében miért nem tudják követni a mintát?
Ellenben akadnak pozitív dolgok is, megjelenését illetően például kiemelendő ruhája, nem valami elnyűtt rongy. Nem is úri viselet, de Iliwarynál jobban senki nem pártolja a kényelmet az eleganciával szemben, így ebből a szempontból rokonszenves neki a férfi. A beszéde is viszonylag tisztelettudó, persze ez önmagában kevés, hiszen nem kell messzire menni a városban, ha olyan csúszómászó sötételfeket akar látni, akik ismerik a nemesi pompát, meg az ékes beszédet. A Dwirinthalenek életstílusa sokáig őt is megtévesztette, de örökké nem lehet leplezni a szemetet a szőnyeg alatt. Így még a jó dolgok ellenére is fokozott szkeptikussággal közelíti meg a kérdést.*
- Üdvözlöm, Quantall! *a férfi nem a nevén szólította meg, így valószínűleg nem csak úgy halott róla, hanem ujjal mutogatás segítségével igazították útba az utolsó néhány tucat lépésen. Már éppen folytatná, de akkor megakad a szeme sötételf poharán. Kétli, hogy tea, vagy víz lenne benne. Ezen a ponton felsejlik benne, hogy most kéne egyszerűen nemet mondani, és akkor talán az alak leszállna róla. Viszont az üzlet az üzlet, a pénznek pedig nincs szaga. Jó eséllyel néhány arany nyereségről van csak szó, de hátha nem, ebben mindig lehet reménykedni. Akinek ilyen remek ruhára, meg alkoholra futja, annak talán másra is.*
- A szakmát, amiben dolgozom, nem kell diszkréten körülírja, mintha csak valami kurtizán volnék, aki szégyelli, amit csinál. Vagy talán ön szégyelli, hogy igénybe kellene vegye a szolgáltatásaimat? *kiérződik némi rosszallás a hangjából, talán a fáradtság hatására nem képes olyan monoton, színtelen, érzelemmentes kifejezésre, mint általában, az arca viszont tökéletes közönyt tükröz, a szeme se rebben a kérdésre.*
- Iliwary Pedricon vagyok, artheniori kereskedő. Foglaljon helyet, és vezesse fel, mit szeretne venni, és mennyi pénzt szán rá, eztán meglátom, a segítségére lehetek-e.
*Quantall... nem kiemelkedően erős, nem is gyors, nem is kifejezetten strapabíró teremtés, illetve nem harcos, nem tolvaj, ez is elsőre látszik. Talán a mágia terén lehetnek a legnagyobb sikerei, de ezt nem tudná egyetlen pillantás alatt megmondani. Biztos nem fegyverre, páncélra van szüksége, talán valami hétköznapi, vagy a korábbi halovány mágiával átitatott vonal mentén talán valami értékesebb varázstárgy. Nem tud róla, hogy ilyeneket árulnának a piacon, de másban nem igazán reménykedhet, amiből tetemes haszna lenne.*