//A tetőn//
//Myuutori, Zaxdor, Lesha, Dorawyna//
*Lesha somolyogva hallgatja kis barátnője velős kifakadását. Természetesen nem a félvér lányon és nem is annak mondandóján somolyog. Tulajdonképpen Myuutori mondandójában is sok igazság van, ezt ő is belátja. Sőt, Lesha bármennyire is naiv és tudatlan, de koránt se ostoba. Tudja, hogy a világ nem fekete-fehér, hanem sokkal összetettebb helyzetek sokaságának elegye. Ez a helyzet is pont ilyen összetett. Az érintett két társadalmi rétegnek meg vannak a saját hibái és érdemei is. Az óriás lány egyszerűen csak nem akar ezekkel, a dolgokkal foglakozni, mert sokkal egyszerűbb úgy az élet. Most is már igen erősen kezd elege lenni ebből a témából, de főleg abból, hogy neki milyen baromi komolyan kell viselkednie. Örömmel látja, hogy kis barátnője nem vette zokon az előbbi szavait, hiszen helyet foglal mellette a paláston. Szelíden mosolyogva megjegyzi.*
- Myu! Cuki, hogy ilyen szájmenős vagy.
*Zaxdor következő szavaira nem felel semmit, hiszen eszébe se jut, hogy a 'tőrrel való hátba döfés' dolog neki is szólna. A kedves Leshától idegenek az ilyen dolgok, ha éppen nem kedves hangulatában van, akkor is. Sőt, ha csak sejtené, hogy óriástársa az előbbit neki is címezte, akkor minden bizonnyal ismét vérig sértődne, de a naiv óriás lánynak nem esik le a dolog. Áldott tudatlanság.
Ekkor köszön rájuk valaki, meglehetősen bátortalanul. Lesha a hang irányába fordulva nagy vidoran állapítja meg, hogy a kalapos elf lány az, akit szintén jól megbámult lent a többi gyönyörű elf között.*
- Szia! Gyere csak! Nem kell aggódni, nem eszünk embert!
*Vet egy lesújtó pillantást a röhögő Zaxdorra, akiről könnyen lehet ilyesmit feltételezni, ahogy volt is már rá példa útjuk során.*
- Csak a primitív óriás törzsek őriznek még ilyen barbár szokásokat.
*Csacsogva közli (megnyugtatásként) ezt a kis információt a szépségesen értelmes elf lánnyal, akinek a kérdésére is felel.*
- Durván olyan ezren lehetnek, de…
*A főtérre nézve elakad a szava.*
- Myu! Nézd! Oszlik a tömeg!
*Lelkesen megrázza a félvér lány vállát, akinek alighanem olyan érzése lehet, hogy kiszakad az előbb említett testrésze a helyéről. Természetesen, ha Myu szóvá tenné a fájdalmas gesztust, az óriás lány menten bocsánatot kérne, de eddig még senki nem mert szól neki, kedves otrombaságáért. Lesha közben még mutogat is, mintha a többiek nem látnák a nyilvánvalót. Elismerően rámosolyog Myura.*
- Te kis vezérszókon! Úgy néz ki, mégis csak hallgattak rád! Elmennek! Hála Barmadhúr kegyelméért!
*Elégedetten mosolyogva fordul Mesteréhez.*
- Látod, Te mogorva grizzly! Egy-két kedves szó csodákra képes, hogy lehordtál a sárga földig a Barakkban, hogy túl kedves vagyok mindenkihez. Erre tessék! Myu kedves szavaira a haragvó nép távozik.
*Zaxdor következő kérésére, az óriás lány íves szemöldökei magasabbra szöknek, és kissé durcásan szól.*
- Hogy mi? Én menjek le jelenteni? Hosszú pórázra engedsz? Nem félsz, hogy lent a fogadóban mindenkit örökbe fogadok és kiteregetem a törzsi szennyest?
*Természetesen egyik kérdésre sem vár komoly választ, pusztán idegesítő kukacoskodásnak szánja. A kérdésözön után vidoran elmosolyodik, majd talpra szökken (vagy inkább döndül), és megindul az ablak felé, mint egy gyerek, akit hosszú szobafogságból engednek szabadon.*
- Már hogyne tenném!
*Ekkor viszont megtorpan, gyanakvóan odalép Zaxdorhoz, és összeszűkült szemekkel hajol bele az óriás arcába.*
- Oh, már sejtem mit forgatsz abban a torzonborz fejedben. Nem vagyok ám teljesen hülye! Ha bántani mered Myut kikaparom a szemeidet. Rant is állandóan piszkáltad. El is ment, lehet pont miattad. Pedig olyan cuki kis fickó volt. Myut nem engedem, hogy elmard!
*Biztatóan rámosolyog kis barátnőjére, majd hirtelen elfordul Zaxdortól, minek következtében vastag, fontot copfjával képen törli az óriást, persze nem szándékosan. A tetőről bemászik az ablakon, és a kalapos elf lányhoz fordul.*
- Oh milyen modortalan vagyok! Nagy izgalmamban elfelejtettem bemutatkozni az előbb.
*Barátságosan elkapja a kalapos elf lány kezét is, amit szintén hasonló elánnal ráz meg, mint az előbb a félvér lány vállát, és neki is lelkesen kezd magyarázni, hiszen lényegében Mestere azt mondta az előbb, hogy 'mehet a többi gyerekkel játszani'.*
- Szerbusz! Lesha vagyok! Azt nem mondhatom meg honnan, mert az a nagydarab fickó ott hisztizni kezd nekem, ha sokat fecsegek.
*Elengedi a szépségesen értelmes elf lány kezét, de ettől még simán tovább fecseg.*
- Azta' Barlangok Asszonyára! Neked is kék szemed van, mint Myunak és Zaxdornak! Akkor gyere menjünk jelenteni, annak a lombzöld szemű elfnek, Pyctának.
//A zavargások alatt a Pegazusban//
//Mindenki//
*Lesha, mint egy hegyomlás lerobog a lépcsőn, ha nem félne attól, hogy a korlát megadja magát alatta, kalimpáló lábakkal még azon is lecsúszna. Ragyogó barna szemivel megkeresi Pyctát, de nem vacakol sokat a jelentéssel, meg aztán amúgy is túl lelkes, hogy olyan hivatali formaságokkal foglakozzon, amikről nem is tud, mert az óriás lánynak fogalmas sincs hogyan kell valakinek katonásan jelenteni. Nemes egyszerűséggel elkiáltja az örömhírt, hogy mindenki hallja a fogadóban.*
- Elmennek! A tömeg elvonul!
*Azért magában csak megjegyzi.*
~ Kár! Pedig olyan izgi volt. ~
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.16 22:16:07