//Nyílt//
//Bredoc//
*A szerencse most a pártját fogja. Vagy talán megint, a fene sem tudja pontosan. Nem kellett a kaszárnyában kikötnie, hanem sikerült célt érnie a fogadóban, a rendelésének remek illata van és még újdonsült asztaltársasága sem zavarja el. Úgy fest, hogy a nyerő mosolya most is sikert hozott a számára. Főleg, hogy a legény, akit megnyert magának mostanra még az illemtől sem zárkózik el. Egy nőnek ez azonnali jópontot jelent azon a képzeletbeli listán, amit csak úgy neveznek, hogy elvárás a férfiaktól.*
- Higgye el engem kötelez le. Megmentett attól, hogy belefáradjak az ácsorgós evésbe.
*Kacsint rá pajkosan, majd hálás tekintettel biccent felé, s nem is tétovázik tovább. Szépen lepakolja az ételét, majd a mézsört. Utána pedig a fenekét a székre helyezi. Teljes elégedettségében igazgat magán, majd kihasználja az alkalmat, hogy jobban szemügyre vegye ezt a lovagias fickót. Ahogy zöld pillantása ismét a sisakra siklik azért felrémlik benne a majdnem kaszárnya látogatás, de gyorsan el is hessegeti a civakodó óriások emlékét, s már újabb, talán lassan unalmassá váló mosolyával fordul a férfihoz.*
- Ugyan. Kétlem, hogy egy egyszerű ember sisakkal járna a fogadóba. Bizonyára valami címeres lovag, ha az illemtudását vesszük alapul.
*Kuncog is az elmésnek, s kissé bóknak is szánt megjegyzésén, majd a korsóért nyúlva kortyol is aprót az isteni nedűből. Közben orrába kúszik a továbbra is kellemesnek gondolt füst illat, így röpke pillantást vet a tőle távolabb szálldogáló fehér füstre.*
- Nem zavar, de azért igazán nagyon figyelmes. Meg amúgy is, maga volt itt előbb, így nekem kell mutatnom egy kis alázatot hálából. Csak nyugodtan érezze magát kényelmesen.
*Bólint is rá saját szavaira. Ha már ő pofátlankodott ide, akkor nehogy már újdonsült lovagja kényelmetlenkedjen miatta.*
- Önnek is egészségére!
*Viszonozza a formalitást, majd kényelmesen, s zavartalanul neki is lát a kolbászkának. A bemutatkozást követően még pár pillanatig elrágódik a falaton, majd amint az a gyomrába indul le is nyalja ajkairól a szaftot, kissé kiegyenesedik, hogy rendesen szembe nézhessen asztaltársával, s száját újból apró mosolyra húzza.*
- A nevem Kaliris. A barátnéim pedig minden bizonnyal el lesznek ragadtatva. Ahogyan én is.
*Enged is meg magának egy pajkos kacsintást, majd a kolbászt leöblíti egy újabb, nagy korty sörrel. Közben pedig azon tűnődik, hogy miért is lenne olyan nagy szám az esetleges trécselőtársai körében, ha elmesélné, hogy egy Bredoc nevű fickó asztalához ült le falatozni. Bár mi tagadás azért valahogy ismerősen cseng a név. Csak nem igazán tudja hová tenni. De talán az eszegetés alatt majd ez is megszüli magát. Meg amúgy is kíváncsi alkat, így előbb vagy utóbb valószínűleg kikutatja ki is ez a szimpatikus úriember. Meg ugyebár a sisak sem teljesen hagyja nyugodni. A végén tényleg kiderül, hogy egy igazi lovaggal van dolga.*
- Szóval... eltaláltam? Lovag?
*Kuncog is fel a kérdés után, mintha csak egy egyszerű vicceskedésnek szánná a dolgot, de valójában igenis érdekli, hogy miféle férfival is van dolga.*