*Mielőtt még beléptek volna a fogadóba, Quae taktikát váltott: minden kérdést, ami zavarba hozná, vagy kellemetlen számára, azt elereszti a füle mellett, mintha meg sem lettek volna említve. Erre a sorsra jut azzal a bizonyos ballépésével kapcsolatos is.
Viszont Mordach úgy tűnik megértette a nő életszemléletét; tökéletesen összefoglalta azt.*
- Én sem tudtam volna jobban megfogalmazni. *Bólint elégedetten, mosolyogva.
Immár bent járnak a fogadóban, de akkor a vörös olyat tesz, ami Quae-nek nagyon nem tetszik. Nincs hozzászokva, hogy bárki is hirtelen ennyire (fizikailag) közel kerüljön hozzá. Az ilyen szituációkat inkább a nő szokta kezdeményezni. Most hirtelen éri a dolog, libabőrös lesz, izmai megfeszülnek és jobb keze ökölbe szorul. Érzi a férfi leheletét a tarkóján, miközben beszél. Mindezek ellenére Quae végül csak felsóhajt és a férfi felé lövell egy sokatmondó, inkább fenyegető pillantást. Nem is a mondanivalója miatt, azt csak úgy felszínesen értelmezte a nő; hanem az előre nem látott közeledése miatt. Kizökkentették. Úgy látszik a démonszemű még mindig nem fogta fel egészen, hogy a nő kevés bizalma mennyire törékeny. Az is negatív árnyékot vet a helyzetre, hogy a férfi mellette foglal széket nem pedig vele szemben; a nő így kevésbé érzi magát egyenrangúnak, de talán ez is valami szellemi fegyver lehet, amivel a vörös az ő önbizalmát igyekszik aláásni.
Mikor már mindenki helyet foglalt az asztalnál, egymás után rendelve az italokat, Quae fején átfut, hogy kívülről milyen komikus lehet a látvány, hogy egymást túllicitálva érkeznek az üvegek, a poharak. Pedig egy ilyen párocskától nem ivóversenyt, hanem gyertyafényes vacsorát várna el a hétköznapi ember. No de ők pont annyira nem párocska, mint Quae maga finom hölgy. Bármennyire is próbálja ezt Mordach bizonygatni.*
- Csak a végén nehogy kiderüljön, hogy felesleges pénzkidobás volt. *Pillant elismerően az érkező üvegekre, de többet nem fűz hozzá. Minden bizonnyal ez is csak látszatot keltő önbizalom, amivel a vörös megint csak őt akarja elbizonytalanítani. A férfi már csak egy kis ideig húzza az időt, ízlelgetve a párlat aromáját, azután végre valahára felteszi a kérdést.
Amin Quae határozottan megdöbben. Az aljas! Ez az állítás körülbelül azzal lenne egyenrangú, minthogy 'Quae haja barna.'! Nyilvánvaló, hogy a különösre sikerült mondatával személyes információkat akart visszatartani. Csak valami bolond nem jött volna rá! De hát nincs mit tenni, ez a szabályokba nem ütközik. A nő csak hitetlenkedve hunyorítva mered a démonszeműre, majd szó nélkül lehajtja az italt. Érzi, ahogy a 'tüzes víz' végigégeti a torkát. A fejében egyelőre nem érzi a hatását. Még. Csak percek kérdése... Röpke gondolatként ötlik a fejébe, hogy ma még nem igazán evett semmit, de gyorsan félresöpri a valóban zavarba ejtő emléket. Most ő jön.*
- Nos... Feltételezem, hogy előszeretettel keresed a hozzám hasonló hölgyek társaságát. Hogy felolvaszd az őket körülvevő jégpáncélt. *Halvány mosoly jelenik meg az arcán, a mondatból pedig most sem hiányzik a már megszokott él.* - Hogy pontosabb legyek... Állítom, hogy a mai napon nem én vagyok az első meghódítandó hölgy társaságod. *Egyelőre mindenféle arckifejezés nélkül várja, hogy iszik-e a férfi, vagy őt utasítja-e erre. De jobban beleondolva végülis kívancsi arra is, hogy az állítása helyes-e. Reméli, hogy igaza van; ezen az éjszakán nem akar kettőjük közül először beszámíthatatlan állapotba kerülni.*