Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 357 (7121. - 7140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7140. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-07 15:25:48
Üzenet elküldve: 2026-01-07 15:25:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
– Hát jó. * Mondja Wertusnak, aki valamiért mindenáron vele akar maradni a következő öt napban, mintha attól félne, hogy Gubacs elveszik. Ez nem jó kezdet, ha ő a csapat élő térképe. Nyugodtan issza tovább sörét, majd a következő kérdésre ismét röviden válaszol. *
– Aha. * Ismét beleiszik a sörébe, és csak néhány másodperc múlva teszi le újra, hogy kiegészítse az előbbi, nem túl meggyőző szavakat. *
– Csukott szemmel is odatalálok! * Nehogy a végén még azt higgyék, nem beszél komolyan. Most azonban meglehetősen csendes perceket él meg, talán mert túlságosan le van foglalva a sörivással. Csak akkor szólal meg még egyszer, amikor mindenki elismétli a korábban már megbeszélteket. Így legalább a csapat kevésbé okos tagjai (nem ő!) is megjegyzik majd. *
– Ötkor a szökőkútnál, a téren, öt nap múlva.
//A Szent Láng Keresése//
– Hát jó. * Mondja Wertusnak, aki valamiért mindenáron vele akar maradni a következő öt napban, mintha attól félne, hogy Gubacs elveszik. Ez nem jó kezdet, ha ő a csapat élő térképe. Nyugodtan issza tovább sörét, majd a következő kérdésre ismét röviden válaszol. *
– Aha. * Ismét beleiszik a sörébe, és csak néhány másodperc múlva teszi le újra, hogy kiegészítse az előbbi, nem túl meggyőző szavakat. *
– Csukott szemmel is odatalálok! * Nehogy a végén még azt higgyék, nem beszél komolyan. Most azonban meglehetősen csendes perceket él meg, talán mert túlságosan le van foglalva a sörivással. Csak akkor szólal meg még egyszer, amikor mindenki elismétli a korábban már megbeszélteket. Így legalább a csapat kevésbé okos tagjai (nem ő!) is megjegyzik majd. *
– Ötkor a szökőkútnál, a téren, öt nap múlva.
7139. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-07 00:51:23
Üzenet elküldve: 2026-01-07 00:51:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Egyenes út a pohár aljára//
* Élénk tekintettel figyeli a mozdulatokat, ahogy a finom ujjacska a pohár szélén táncol, a peremen körözve, amolyan mellékcselekvésként, mint ő tette nemrég a pénzérmével. Közben van alkalma megfigyelni magának az ujjakat is, a körmöt azok végén, hogy mennyi gondot fordítanak rá, mennyire ápoltak, és milyen hosszúak. Magában információt gyűjt, raktároz, és szépen lassan kialakít egy képet ivópartneréről, még ha ez nem is egyértelmű abból, ahogy helyezkedik, és ahogy beszél. Neki egyébként az arany táncoltatásán kívül nem sok mellék mozdulata van, többnyire mozdulatlan. Persze a választ hallva neki is mosoly jelenik meg az arcán, egyszerű, halovány, de a szeme nem mosolyog, csak a szája. *
- Szerintem az őszinteség egy hibás eszme. * Jegyzi meg, most elszakítva a tekintetét a másiktól, félre nézve, mintha csak szégyellné azt, hogy bevallja a nézeteit a téma kapcsán. Zavartan túl a hajába, ujjait fésűnek használva simít bele, hagyva, hogy a tincsek hanyagul visszahulljanak. Kissé bosszúan söpri ki szeméből a szálakat, amiket az átgondolatlan mozdulat odateremtett. Csak ezután szólal meg újra, kissé színtelen, halk hangon. *
- Az intelligens lények szeretnek az őszinteség illúziójában rekedni, mert azzal nyugtatják magukat, hogy minden hazug szó, minden megfontolt, és jól megfogalmazott bók mögött ott húzódik a valódi igazság, hiszen ha elhiszik, hogy tényleg ez a valóság, attól magukat többnek, jobbnak tartják. A legjobban a dalokon látszódik ez. Kérdezz meg bármilyen bárdot, hogy mi a kedvenc éneke. Ha hazudik, akkor az egyik legtöbbet játszott, vidám borindulóját fogja mondani, amit számtalanszor hallhatsz tőle, állandóan zengenek az ivókban, és jókedvet, örömet hoznak mindenkinek, aki csak hallja. Mint amit az előbb én is előadtam. * Húzódik ismét mosolyra az arca, ezúttal viszont más, mintha grimaszhoz közelebb állna a hamis, kín szülte arckifejezés. *
- Mert ezeket kell játsszuk, ezeket szeretik. Senki nem szereti az igazán mély, belsőséges balladákat hallgatni, amik könnyet csalnak a férfiak szemébe, és amitől elgyengül a fehérnép szíve. Ami őszinte, ami sötét, ami arról szól, ami itt belül van. * Ütögeti meg öklével a mellkasát, jelezve, hogy a szívére gondol. *
- Mert mindenki inkább mulatna, feledne, és mindenki azt akarja, hogy hazudjanak neki. Hitessék el vele, hogy nem várja otthon az asszony, kínlódva, hogy az ura már megint borra költi a pénz, miközben az asszonynak ruha kell, a gyereknek cipő kell, az úrnak meg protkó kell. * Fújtat dühösen, ahogy egészen belelovalja magát a monológba. *
- Amikor elhitetjük magunkkal, hogy jóságosak vagyunk, hogy nem azért csinálunk mindent, hogy jobban boldoguljunk, hogy nem a saját boldogságunk az elsődleges, akkor önkéntelenül is várjuk a környezetünktől a visszacsatolást, hogy ők is elhiszik ezt a fajta álcát. Hogy jól csináljuk, amit csinálunk, és tényleg azt gondolják, önzetlenek, kedvesek vagyunk velük. * Sóhajt végül mélyet, és csak azt tudja remélni, hogy az étel nem lesz olyan nehéz, mint ez a téma, mert akkor bizonyosan megüli a gyomrát. Talán az alkohol hozza ki belőle az ilyesfajta búskomorságot, de az is lehet, hogy egyszerűen csak rossz hangulatban van. Ha őszinte lenne, akkor talán azt is elismerné, amit bárki, aki odafigyelt rá az előbb, biztosan tud már, hogy gyűlöli az ilyen komikus, jóindulatú dalokat játszani, mint amiket egész este kénytelen volt előadni. Hiába, ha Theazhra őszinteséget várt tőle, hát megkapta, annak minden velejárójával. Talán jobb is, hogy fajtársa viccelődéssel oldja a hangulatot, ahogy enni készülnek. A mélységi nem rest, hagyja, hogy az orrán mélyet szívva felvértezze magát a finom étel illatának pillanatnyi boldogságával, hogy ezzel menekülhessen az előző sötétségből, amibe hirtelen megnyílása és őszinteségi rohama miatt került. Kissé ironikus a tény, hogy a Hetedik átka, az igazmondás nem a fény felé, hanem pont a sötétbe lökdösi őt állandóan. Hiszen amíg bárkinek egyszerűen hazudhatott, addig könnyebb volt az élet, és boldogabb is. Eeyr átka olyan teher, ami folyamatos tükröt tart a saját arca elé, nem görbét, hanem kegyetlenül éleset, amiben minden apró hiba, minden apró dolog látszik, amit utál magában. Láthatóan feldúlták őt az előbbi mondatok, és most ebből próbál a finom levessel menekülni. Talán ezért, talán a fogadó alapzaja miatt, de látszólag meg se hallja a halkan korgó gyomrot, vagy ha igen, akkor is van benne annyi tapintat, hogy úgy tegyen, mint aki észre sem vette. *
- A legjobb válasz. * Mosolyodik el, ezúttal a szemével is tükrözve az arcára kiülő érzelmeket, amik rögtön leolvadnak róla, ahogy a nő többet is megoszt a benne tomboló kételyekből. Hiszen pontosan tudja, hogy milyen helyzetben van a másik, volt már ő is ilyenben. Azt sem tudja már, hogy ő meddig várt Zarára, mennyire volt szánalmas és nevetséges az, ahogy abban reménykedett, hogy a vörös egy nap hazatér, és nem valaki másnak az ágyában fetreng, teljesen megfeledkezve a bárdról. Felveszi a kanalat, a végét a leveshez érintve, de nem merítve belőle, inkább kicsit köröz a felszínén, mielőtt a tányérba ejtené az evőeszközt, ügyelve rá, hogy a nyele kívül maradjon a peremnek támaszkodva. *
- A legjobb, amit tehetsz, hogy hazudsz magadnak. * Suttogja el halkan a kéretlen tanácsot. Hiszen ő is ezt tette akkor, és őt ez húzta ki abból a posványból, amiben akkor érezte magát. Ez vitte tovább előre az úton, amin mások talán egyszerűen már rég véget vetettek volna a szenvedésüknek. *
- Hazudd azt magadnak, hogy van értelme várakozni. Hazudd azt, hogy minden jobb lesz, amikor majd újra látod. És amikor ez a pillanat nem jön el, akkor hazudd azt, hogy igazából sose számított neked. A hazugság, ha jól használod, olyan kényelmes, mint a legmelegebb köpeny, és úgy ölel magához, mint a legkedvesebb szerető. Ha mástól halljuk, a hazugság kétélű fegyver, olyan, ami vagy megvéd, vagy megsebez. De ha magunknak hazudunk, akkor mi döntjük el, hogy a fegyver melyik vége mutat felénk. * Néz fel a levesből gúnyos félmosollyal, azonban ez a gúny nem asztaltársaságának szól, hanem az életnek, az összes télnek és nyárnak, amit átélt, és még át fog. *
- És ha nem is olyan finom az étel, hát hazudd azt magadnak, hogy ez a legjobb, amit valaha ettél, mintha hatok óta éheznél. Ne mondd a pálinkára, hogy pocsék, inkább nevezd különlegesnek, olyannak, amit más ízlésének szántak, de mégis egy olyan élmény volt meginni, amit otthon nem éltél volna át. Ahogy azt hazudod a fajtársad hegtől csúfított, torz arcára, hogy jóképű. * Mosolyog egy kacsintás keretében, hogy jelezze, ezt inkább szánta viccnek, mint valódi intelemnek. Még ha minden vicc fele igaz is. *
- Viszont megnyugtathatlak, ha rólad nem is, magamról teljes bizonyossággal tudom, hogy bolond vagyok, csak azt hazudom magamnak, hogy én vagyok egyedül épelméjű, és a világ a bolond körülöttem.
* Élénk tekintettel figyeli a mozdulatokat, ahogy a finom ujjacska a pohár szélén táncol, a peremen körözve, amolyan mellékcselekvésként, mint ő tette nemrég a pénzérmével. Közben van alkalma megfigyelni magának az ujjakat is, a körmöt azok végén, hogy mennyi gondot fordítanak rá, mennyire ápoltak, és milyen hosszúak. Magában információt gyűjt, raktároz, és szépen lassan kialakít egy képet ivópartneréről, még ha ez nem is egyértelmű abból, ahogy helyezkedik, és ahogy beszél. Neki egyébként az arany táncoltatásán kívül nem sok mellék mozdulata van, többnyire mozdulatlan. Persze a választ hallva neki is mosoly jelenik meg az arcán, egyszerű, halovány, de a szeme nem mosolyog, csak a szája. *
- Szerintem az őszinteség egy hibás eszme. * Jegyzi meg, most elszakítva a tekintetét a másiktól, félre nézve, mintha csak szégyellné azt, hogy bevallja a nézeteit a téma kapcsán. Zavartan túl a hajába, ujjait fésűnek használva simít bele, hagyva, hogy a tincsek hanyagul visszahulljanak. Kissé bosszúan söpri ki szeméből a szálakat, amiket az átgondolatlan mozdulat odateremtett. Csak ezután szólal meg újra, kissé színtelen, halk hangon. *
- Az intelligens lények szeretnek az őszinteség illúziójában rekedni, mert azzal nyugtatják magukat, hogy minden hazug szó, minden megfontolt, és jól megfogalmazott bók mögött ott húzódik a valódi igazság, hiszen ha elhiszik, hogy tényleg ez a valóság, attól magukat többnek, jobbnak tartják. A legjobban a dalokon látszódik ez. Kérdezz meg bármilyen bárdot, hogy mi a kedvenc éneke. Ha hazudik, akkor az egyik legtöbbet játszott, vidám borindulóját fogja mondani, amit számtalanszor hallhatsz tőle, állandóan zengenek az ivókban, és jókedvet, örömet hoznak mindenkinek, aki csak hallja. Mint amit az előbb én is előadtam. * Húzódik ismét mosolyra az arca, ezúttal viszont más, mintha grimaszhoz közelebb állna a hamis, kín szülte arckifejezés. *
- Mert ezeket kell játsszuk, ezeket szeretik. Senki nem szereti az igazán mély, belsőséges balladákat hallgatni, amik könnyet csalnak a férfiak szemébe, és amitől elgyengül a fehérnép szíve. Ami őszinte, ami sötét, ami arról szól, ami itt belül van. * Ütögeti meg öklével a mellkasát, jelezve, hogy a szívére gondol. *
- Mert mindenki inkább mulatna, feledne, és mindenki azt akarja, hogy hazudjanak neki. Hitessék el vele, hogy nem várja otthon az asszony, kínlódva, hogy az ura már megint borra költi a pénz, miközben az asszonynak ruha kell, a gyereknek cipő kell, az úrnak meg protkó kell. * Fújtat dühösen, ahogy egészen belelovalja magát a monológba. *
- Amikor elhitetjük magunkkal, hogy jóságosak vagyunk, hogy nem azért csinálunk mindent, hogy jobban boldoguljunk, hogy nem a saját boldogságunk az elsődleges, akkor önkéntelenül is várjuk a környezetünktől a visszacsatolást, hogy ők is elhiszik ezt a fajta álcát. Hogy jól csináljuk, amit csinálunk, és tényleg azt gondolják, önzetlenek, kedvesek vagyunk velük. * Sóhajt végül mélyet, és csak azt tudja remélni, hogy az étel nem lesz olyan nehéz, mint ez a téma, mert akkor bizonyosan megüli a gyomrát. Talán az alkohol hozza ki belőle az ilyesfajta búskomorságot, de az is lehet, hogy egyszerűen csak rossz hangulatban van. Ha őszinte lenne, akkor talán azt is elismerné, amit bárki, aki odafigyelt rá az előbb, biztosan tud már, hogy gyűlöli az ilyen komikus, jóindulatú dalokat játszani, mint amiket egész este kénytelen volt előadni. Hiába, ha Theazhra őszinteséget várt tőle, hát megkapta, annak minden velejárójával. Talán jobb is, hogy fajtársa viccelődéssel oldja a hangulatot, ahogy enni készülnek. A mélységi nem rest, hagyja, hogy az orrán mélyet szívva felvértezze magát a finom étel illatának pillanatnyi boldogságával, hogy ezzel menekülhessen az előző sötétségből, amibe hirtelen megnyílása és őszinteségi rohama miatt került. Kissé ironikus a tény, hogy a Hetedik átka, az igazmondás nem a fény felé, hanem pont a sötétbe lökdösi őt állandóan. Hiszen amíg bárkinek egyszerűen hazudhatott, addig könnyebb volt az élet, és boldogabb is. Eeyr átka olyan teher, ami folyamatos tükröt tart a saját arca elé, nem görbét, hanem kegyetlenül éleset, amiben minden apró hiba, minden apró dolog látszik, amit utál magában. Láthatóan feldúlták őt az előbbi mondatok, és most ebből próbál a finom levessel menekülni. Talán ezért, talán a fogadó alapzaja miatt, de látszólag meg se hallja a halkan korgó gyomrot, vagy ha igen, akkor is van benne annyi tapintat, hogy úgy tegyen, mint aki észre sem vette. *
- A legjobb válasz. * Mosolyodik el, ezúttal a szemével is tükrözve az arcára kiülő érzelmeket, amik rögtön leolvadnak róla, ahogy a nő többet is megoszt a benne tomboló kételyekből. Hiszen pontosan tudja, hogy milyen helyzetben van a másik, volt már ő is ilyenben. Azt sem tudja már, hogy ő meddig várt Zarára, mennyire volt szánalmas és nevetséges az, ahogy abban reménykedett, hogy a vörös egy nap hazatér, és nem valaki másnak az ágyában fetreng, teljesen megfeledkezve a bárdról. Felveszi a kanalat, a végét a leveshez érintve, de nem merítve belőle, inkább kicsit köröz a felszínén, mielőtt a tányérba ejtené az evőeszközt, ügyelve rá, hogy a nyele kívül maradjon a peremnek támaszkodva. *
- A legjobb, amit tehetsz, hogy hazudsz magadnak. * Suttogja el halkan a kéretlen tanácsot. Hiszen ő is ezt tette akkor, és őt ez húzta ki abból a posványból, amiben akkor érezte magát. Ez vitte tovább előre az úton, amin mások talán egyszerűen már rég véget vetettek volna a szenvedésüknek. *
- Hazudd azt magadnak, hogy van értelme várakozni. Hazudd azt, hogy minden jobb lesz, amikor majd újra látod. És amikor ez a pillanat nem jön el, akkor hazudd azt, hogy igazából sose számított neked. A hazugság, ha jól használod, olyan kényelmes, mint a legmelegebb köpeny, és úgy ölel magához, mint a legkedvesebb szerető. Ha mástól halljuk, a hazugság kétélű fegyver, olyan, ami vagy megvéd, vagy megsebez. De ha magunknak hazudunk, akkor mi döntjük el, hogy a fegyver melyik vége mutat felénk. * Néz fel a levesből gúnyos félmosollyal, azonban ez a gúny nem asztaltársaságának szól, hanem az életnek, az összes télnek és nyárnak, amit átélt, és még át fog. *
- És ha nem is olyan finom az étel, hát hazudd azt magadnak, hogy ez a legjobb, amit valaha ettél, mintha hatok óta éheznél. Ne mondd a pálinkára, hogy pocsék, inkább nevezd különlegesnek, olyannak, amit más ízlésének szántak, de mégis egy olyan élmény volt meginni, amit otthon nem éltél volna át. Ahogy azt hazudod a fajtársad hegtől csúfított, torz arcára, hogy jóképű. * Mosolyog egy kacsintás keretében, hogy jelezze, ezt inkább szánta viccnek, mint valódi intelemnek. Még ha minden vicc fele igaz is. *
- Viszont megnyugtathatlak, ha rólad nem is, magamról teljes bizonyossággal tudom, hogy bolond vagyok, csak azt hazudom magamnak, hogy én vagyok egyedül épelméjű, és a világ a bolond körülöttem.
7138. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-06 23:43:01
Üzenet elküldve: 2026-01-06 23:43:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Shorenai talán már kezdheti sejteni, hogy Relael mosolya sokat elrejt, ugyanakkor sokat ki is fejez. Természetesen csupán annyira kifejezőek gesztusai, amennyire az elf engedni szeretné, ugyanakkor a túl sok rejtőzködés határozottan unalmasabbá tenné az életét. Könnyebbé, de unalmasabbá.
Ajkai finoman felfelé ívelő vonala erősebb görbületet vesz, mosolya kiszélesedik. Átlátszó kis trükkjére fény derült, de a leány látszólag nem bánja ezt, sőt, egészen úgy tűnhet, mintha a vizsgáztató tanár mentőkérdéssel igyekezne segíteni mentoráltját.*
- Ezzel aligha szállhatnék vitába.
*Elégedetten dől hátra székében. Finom mozdulattal veszi magához immár csak langyos italát, s a fogadó panorámáját élvezve lassan elkortyolgatja utolsó falatnyi borát. Egy külső szemlélő joggal hihetné, hogy az elf leutánozza asztaltársasága mozdulatát, ez a szemlélő pedig nem tévedne nagyot. A mozdulat tudatossága az egyedüli kérdőjel.
Shorenai magára öltött habitusa ragacsos, ahogy a nemesek ócska modoros játszmái általában, így az elf nem kérdőjelezi meg a férfi arisztokrata mivoltát. Az alaposan begyakorolt performanszban ugyanakkor meglapul valami él, mely ismerős számára, mégsem szilárdul meg benne a felismerés.
A férfi fellépése megváltozik, sötétebbé válik, mintha nagyobb árnyékot vetne, holott szemmel látható különbség aligha van. Relael erre érzékeny íriszei persze észlelik a tartásbéli különbséget, a mosoly jellegének agresszív felhangját, vagy hogy miként bukik előrébb a fej és árnyékolja be jobban a fakó kék lélektükröket. Nem rémíti meg az igazság, inkább csak megnyugtatja. Lám-lám egy újabb rokon lélek.*
- Ugyan, kérem ne becsmérelje magát, hiszen nem untat. Mindig örömmel fogadom a felajánlást, de nem biztos, hogy rögvest élnék is vele.
*Csitítja a férfit, akinek fogyasztási szokásának hirtelen változása is elég árulkodó játszmájuk jelenlegi állapotáról. Láthatóan Shorenai türelme a végéhez ér, pedig még csak meg sem szorongatta igazán. Igazán kár.*
- Ó, igazán nem sokat!
*Feleli felélénkülve, még egy aprócska nevetést is megenged magának. Mindig jó kicsit megízlelnie a nemesi kacérkodást, de továbbra is jobb szeret nyílt lapokkal nyerni.*
- Engem jobban foglalkoztatna, hogy melyek azok, amik továbbra is érdekesek a cselédség számára ennyi év távlatában.
*Óvatosan vissza helyezi poharát az asztallapra, és távolabb tolja, majd keresztbe tett karokkal támaszkodik meg, egyúttal leheletnyit közelebb is hajol. Nyílt titkokat kíván megosztani, ezért törekszik bensőségesebb hangnemre váltani.*
- Ott van például az, hogy édesanyám egy kurtizán volt, akibe apám beleszeretett, ezért hazavitte a felesége mellé. Ne felejtsük el azt sem, hogy drága nővérem hányszor keveredett kétes ügyletekbe, például kocsmai verekedésekbe.
*Ezúttal az ajándékba kapott sörért nyúl. A korsót ide-oda döntve játszadozik, azt tesztelve meddig mehet el, mielőtt kilöttyintené a tetején pihenő habot.*
- Vagy tehetünk említést arról, hogy éjszakánként kilopóztam, hogy kikötői korcs fattyakkal fajtalankodjak. De az egyik kedvencem az, hogy atyám kivágta az egyik pimasz cseléd nyelvét.
*Ismételten felnevet. Egy korttyal nedvesíti be ajkait, és ad magának egy hosszú lélegzetvételnyi szünetet.*
- Neeem, azt hiszem mégsem az a kedvencem. A kedvencem az, miszerint megmérgeztem a családomat. Igen, határozottan az az első a listámon.
*Tekintete a mennyezet felé kalandozik ahogy kedves emlékeit felidézi. Láthatóan cseppet sem zavarja családjának nevét feketére festő rossz szóbeszédek.*
- Pletykákból és fele-sem-igaz szóbeszédekből akad néhány, de a nemesség nem ad már sokat az unatkozó szolgák históriáira. Könnyen lehet azért, mert mindenkinek megvan a maga sajátos, romlott időtöltése. Kinek ez, kinek az.
*Fejét oldalra billentve fürkészi Shorenai arcát. Nem csupán a reakcióra kíváncsi, hanem azt is igyekszik magában megfejteni, hogy az előtte ülő miféle aljas szenvedélyeknek hódol. Elsőre talán a szerencsejátékot tippelné meg.*
- Lenne kedve kártyázni velem? Kérem ne sértsen meg nemleges válasszal!
*Veti fel hirtelen ötletét, tenyereivel pedig lelkesen az asztalra csap, de csak finoman, hogy a fogadótér nyüzsgéséből ne tűnjön ki vele.*
- A megígért titokra természetesen igényt tartok.
*Megint közelebb hajol, mozdulatából pimasz kacérság érződik.*
- Imádom a titkokat, főleg ha kielégítően szaftosak.
//Varjúlakoma//
*Shorenai talán már kezdheti sejteni, hogy Relael mosolya sokat elrejt, ugyanakkor sokat ki is fejez. Természetesen csupán annyira kifejezőek gesztusai, amennyire az elf engedni szeretné, ugyanakkor a túl sok rejtőzködés határozottan unalmasabbá tenné az életét. Könnyebbé, de unalmasabbá.
Ajkai finoman felfelé ívelő vonala erősebb görbületet vesz, mosolya kiszélesedik. Átlátszó kis trükkjére fény derült, de a leány látszólag nem bánja ezt, sőt, egészen úgy tűnhet, mintha a vizsgáztató tanár mentőkérdéssel igyekezne segíteni mentoráltját.*
- Ezzel aligha szállhatnék vitába.
*Elégedetten dől hátra székében. Finom mozdulattal veszi magához immár csak langyos italát, s a fogadó panorámáját élvezve lassan elkortyolgatja utolsó falatnyi borát. Egy külső szemlélő joggal hihetné, hogy az elf leutánozza asztaltársasága mozdulatát, ez a szemlélő pedig nem tévedne nagyot. A mozdulat tudatossága az egyedüli kérdőjel.
Shorenai magára öltött habitusa ragacsos, ahogy a nemesek ócska modoros játszmái általában, így az elf nem kérdőjelezi meg a férfi arisztokrata mivoltát. Az alaposan begyakorolt performanszban ugyanakkor meglapul valami él, mely ismerős számára, mégsem szilárdul meg benne a felismerés.
A férfi fellépése megváltozik, sötétebbé válik, mintha nagyobb árnyékot vetne, holott szemmel látható különbség aligha van. Relael erre érzékeny íriszei persze észlelik a tartásbéli különbséget, a mosoly jellegének agresszív felhangját, vagy hogy miként bukik előrébb a fej és árnyékolja be jobban a fakó kék lélektükröket. Nem rémíti meg az igazság, inkább csak megnyugtatja. Lám-lám egy újabb rokon lélek.*
- Ugyan, kérem ne becsmérelje magát, hiszen nem untat. Mindig örömmel fogadom a felajánlást, de nem biztos, hogy rögvest élnék is vele.
*Csitítja a férfit, akinek fogyasztási szokásának hirtelen változása is elég árulkodó játszmájuk jelenlegi állapotáról. Láthatóan Shorenai türelme a végéhez ér, pedig még csak meg sem szorongatta igazán. Igazán kár.*
- Ó, igazán nem sokat!
*Feleli felélénkülve, még egy aprócska nevetést is megenged magának. Mindig jó kicsit megízlelnie a nemesi kacérkodást, de továbbra is jobb szeret nyílt lapokkal nyerni.*
- Engem jobban foglalkoztatna, hogy melyek azok, amik továbbra is érdekesek a cselédség számára ennyi év távlatában.
*Óvatosan vissza helyezi poharát az asztallapra, és távolabb tolja, majd keresztbe tett karokkal támaszkodik meg, egyúttal leheletnyit közelebb is hajol. Nyílt titkokat kíván megosztani, ezért törekszik bensőségesebb hangnemre váltani.*
- Ott van például az, hogy édesanyám egy kurtizán volt, akibe apám beleszeretett, ezért hazavitte a felesége mellé. Ne felejtsük el azt sem, hogy drága nővérem hányszor keveredett kétes ügyletekbe, például kocsmai verekedésekbe.
*Ezúttal az ajándékba kapott sörért nyúl. A korsót ide-oda döntve játszadozik, azt tesztelve meddig mehet el, mielőtt kilöttyintené a tetején pihenő habot.*
- Vagy tehetünk említést arról, hogy éjszakánként kilopóztam, hogy kikötői korcs fattyakkal fajtalankodjak. De az egyik kedvencem az, hogy atyám kivágta az egyik pimasz cseléd nyelvét.
*Ismételten felnevet. Egy korttyal nedvesíti be ajkait, és ad magának egy hosszú lélegzetvételnyi szünetet.*
- Neeem, azt hiszem mégsem az a kedvencem. A kedvencem az, miszerint megmérgeztem a családomat. Igen, határozottan az az első a listámon.
*Tekintete a mennyezet felé kalandozik ahogy kedves emlékeit felidézi. Láthatóan cseppet sem zavarja családjának nevét feketére festő rossz szóbeszédek.*
- Pletykákból és fele-sem-igaz szóbeszédekből akad néhány, de a nemesség nem ad már sokat az unatkozó szolgák históriáira. Könnyen lehet azért, mert mindenkinek megvan a maga sajátos, romlott időtöltése. Kinek ez, kinek az.
*Fejét oldalra billentve fürkészi Shorenai arcát. Nem csupán a reakcióra kíváncsi, hanem azt is igyekszik magában megfejteni, hogy az előtte ülő miféle aljas szenvedélyeknek hódol. Elsőre talán a szerencsejátékot tippelné meg.*
- Lenne kedve kártyázni velem? Kérem ne sértsen meg nemleges válasszal!
*Veti fel hirtelen ötletét, tenyereivel pedig lelkesen az asztalra csap, de csak finoman, hogy a fogadótér nyüzsgéséből ne tűnjön ki vele.*
- A megígért titokra természetesen igényt tartok.
*Megint közelebb hajol, mozdulatából pimasz kacérság érződik.*
- Imádom a titkokat, főleg ha kielégítően szaftosak.
7137. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-06 23:08:38
Üzenet elküldve: 2026-01-06 23:08:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Úgy tűnik, hogy amilyen gyorsan összefújta őket a szél, olyan gyorsan szerte is fogja szórni őket a nagyvilágban, mint az őszi faleveleket.
Gubacs szavain meglepődik. Neki nem tűnt olyan figurának, mint akinek, valami halaszthatatlan ügyei lennének. Az meg egyenesen rémülettel tölti el, hogy a habókos törpe, már az imént elhangzottakra sem emlékszik. Wertus meg van róla győződve, hogy ha most Gubacsot szélnek ereszti amaz reggelre még azt is elfelejti, hogy találkoztak, nemhogy azt, hogy hol s mikor kell megjelennie. Márpedig ő lenne az a bizonyos térkép az erdőmélyéhez, ha valóban onnét származik. Így ősz szakállát simogatva, csak ennyit szól Gubacs szavaira:*
- Elkísérlek, ha nem bánod! Én úgysem ismerem annyira ezt a várost és nekem amúgy sincs jobb dolgom.
* Ezt olyan hangon mondja, ami nem tűr el túl sok ellenkezést Gubacs részéről.
A vörös társuk aggodalmaira a térképpel kapcsolatban, fejével Gubacs felé biccentve, mosolyogva így szól:*
- Minek nekünk valami megbízhatatlan térkép, ha egy olyan társunk van, aki a vadonban töltötte ifjúkorát?
* Ekkor bal kezét ekkor Gubacs vállára helyezve, fejét felé fordítva, kissé komolyabb arccal így folytatja:*
- Ugye testvér? Nem kell nekünk térkép, ha te itt vagy?
* Kicsit sürgetné a társaságot, ezért ezekkel a szavakkal fordul Wrojthoz:*
- Igen! Öt nap múlva, pirkadatkor a főtéren a szökőkút mellett! Ne késs! Ha egyelőre nincs több kérdésetek, vagy megbeszélni valótok, szerintem indulhatnánk, hogy mielőbb találkozhassunk!
* Persze ez csak Wrojthnak szólt, mert ő továbbra is kitart az mellett, hogy Gubaccsal marad, hogy szem előtt legyen.*
//A Szent Láng Keresése//
* Úgy tűnik, hogy amilyen gyorsan összefújta őket a szél, olyan gyorsan szerte is fogja szórni őket a nagyvilágban, mint az őszi faleveleket.
Gubacs szavain meglepődik. Neki nem tűnt olyan figurának, mint akinek, valami halaszthatatlan ügyei lennének. Az meg egyenesen rémülettel tölti el, hogy a habókos törpe, már az imént elhangzottakra sem emlékszik. Wertus meg van róla győződve, hogy ha most Gubacsot szélnek ereszti amaz reggelre még azt is elfelejti, hogy találkoztak, nemhogy azt, hogy hol s mikor kell megjelennie. Márpedig ő lenne az a bizonyos térkép az erdőmélyéhez, ha valóban onnét származik. Így ősz szakállát simogatva, csak ennyit szól Gubacs szavaira:*
- Elkísérlek, ha nem bánod! Én úgysem ismerem annyira ezt a várost és nekem amúgy sincs jobb dolgom.
* Ezt olyan hangon mondja, ami nem tűr el túl sok ellenkezést Gubacs részéről.
A vörös társuk aggodalmaira a térképpel kapcsolatban, fejével Gubacs felé biccentve, mosolyogva így szól:*
- Minek nekünk valami megbízhatatlan térkép, ha egy olyan társunk van, aki a vadonban töltötte ifjúkorát?
* Ekkor bal kezét ekkor Gubacs vállára helyezve, fejét felé fordítva, kissé komolyabb arccal így folytatja:*
- Ugye testvér? Nem kell nekünk térkép, ha te itt vagy?
* Kicsit sürgetné a társaságot, ezért ezekkel a szavakkal fordul Wrojthoz:*
- Igen! Öt nap múlva, pirkadatkor a főtéren a szökőkút mellett! Ne késs! Ha egyelőre nincs több kérdésetek, vagy megbeszélni valótok, szerintem indulhatnánk, hogy mielőbb találkozhassunk!
* Persze ez csak Wrojthnak szólt, mert ő továbbra is kitart az mellett, hogy Gubaccsal marad, hogy szem előtt legyen.*
7136. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-06 15:32:58
Üzenet elküldve: 2026-01-06 15:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A szent láng keresése//
* Bár találkozásuk kezdetén a vörös nem éppen a beszédesebb felét mutatta a többieknek, de a kapott italok kellően közrejátszanak az ügyben, hogy többet és többet okoskodjon. Világgá kürtölni valamilyen titkot nem fog, talán még egy egész hordó törpe sör után sem. Nem is ez a lényeg, hanem a útjuk kivitelezése. Még ha meg is találják ezt a szent várost, sokat nem tudnának ott csinálni. Azt már megette a természet. Vinniük kell mindent, ami mozdítható, és törpe szokás hívén megsemmisíteni az egészet. Persze ez csak egy kósza gondolat, rég látott már valamit felrobbanni, hiányzik neki. Főhadiszállásnak sem lenne utolsó, de ki akarna ezzel vesződni. Ha kap a részesedésből, felőle Wertus meg is tarthatja az egész várost magának. Már ami maradt belőle. *
- Nyilván.
* Feleli gúnyosan az idősebb törpe szavaira. Ő sem arra gondolt, hogy valaki biztos már közelebb jár, mint ők. Csupán valami kezdetleges térképre a környező erdőről, amit tetszőlegesen bővíthetnek maguk. *
- Csak az hegységről és az azt körül ölelő helyről kell egy hanyag térkép. A többit magunk fedezzük fel és bővítenénk ki.
* Mondja majd sőréhez nyúl. Csalódottsága kiül az arcára az üres üveget látva. Mint aki nem hisz a szemének húzza közelebb, majd fordítja fejjel lefelé, de egy csepp sem távozik belőle. Kezeivel az asztalra támaszkodva egyenesedik fel, a maga alatti szék halk recsegéssel nyugtázza a vörös távozását, de amaz nem megy messzire, csupán a közeli pulthoz. Látja is a drága söröket, amit még Gubafnak köszönhetnek. Sajnos, nem sajnos, van még bőven, így maga is rámarkol az egyik korsóra, amivel vissza is battyog a székéhez. Már a korsóba kortyolva ül le, s amint végre kényelembe helyezte magát, le is helyezi korsóját az asztalra egy lágy koppanás kíséretével. *
- Öt nap.
* Ismétli a szavakat, mintha idegenek lennének számára, közben csak a lehetőségeit mérlegeli. Találkoznia kell még a csapattal, hogy tisztázzák a körülményeket romvárossal kapcsolatban, és persze a mostani lehetőséggel is. Hülyének fogják nézni, az már biztos. De holtbiztos abban, hogy elkérnék a jussukat, ha igazzá válik a város eredete. Kicsit kibillenti a gondolkozásból, mikor részeges testvérük a saját terveiről beszélget. A fontos dolgok említésénél még az egyik szemöldökét fel is kapja. Ám nem kérdez rá, hamarosan csak kérdően néz rá, hátha megossza velük is azt a nagyon fontos tervét, ha nem, akkor bizonyára nagyon szomorúak lesznek ezek ketten. *
//A szent láng keresése//
* Bár találkozásuk kezdetén a vörös nem éppen a beszédesebb felét mutatta a többieknek, de a kapott italok kellően közrejátszanak az ügyben, hogy többet és többet okoskodjon. Világgá kürtölni valamilyen titkot nem fog, talán még egy egész hordó törpe sör után sem. Nem is ez a lényeg, hanem a útjuk kivitelezése. Még ha meg is találják ezt a szent várost, sokat nem tudnának ott csinálni. Azt már megette a természet. Vinniük kell mindent, ami mozdítható, és törpe szokás hívén megsemmisíteni az egészet. Persze ez csak egy kósza gondolat, rég látott már valamit felrobbanni, hiányzik neki. Főhadiszállásnak sem lenne utolsó, de ki akarna ezzel vesződni. Ha kap a részesedésből, felőle Wertus meg is tarthatja az egész várost magának. Már ami maradt belőle. *
- Nyilván.
* Feleli gúnyosan az idősebb törpe szavaira. Ő sem arra gondolt, hogy valaki biztos már közelebb jár, mint ők. Csupán valami kezdetleges térképre a környező erdőről, amit tetszőlegesen bővíthetnek maguk. *
- Csak az hegységről és az azt körül ölelő helyről kell egy hanyag térkép. A többit magunk fedezzük fel és bővítenénk ki.
* Mondja majd sőréhez nyúl. Csalódottsága kiül az arcára az üres üveget látva. Mint aki nem hisz a szemének húzza közelebb, majd fordítja fejjel lefelé, de egy csepp sem távozik belőle. Kezeivel az asztalra támaszkodva egyenesedik fel, a maga alatti szék halk recsegéssel nyugtázza a vörös távozását, de amaz nem megy messzire, csupán a közeli pulthoz. Látja is a drága söröket, amit még Gubafnak köszönhetnek. Sajnos, nem sajnos, van még bőven, így maga is rámarkol az egyik korsóra, amivel vissza is battyog a székéhez. Már a korsóba kortyolva ül le, s amint végre kényelembe helyezte magát, le is helyezi korsóját az asztalra egy lágy koppanás kíséretével. *
- Öt nap.
* Ismétli a szavakat, mintha idegenek lennének számára, közben csak a lehetőségeit mérlegeli. Találkoznia kell még a csapattal, hogy tisztázzák a körülményeket romvárossal kapcsolatban, és persze a mostani lehetőséggel is. Hülyének fogják nézni, az már biztos. De holtbiztos abban, hogy elkérnék a jussukat, ha igazzá válik a város eredete. Kicsit kibillenti a gondolkozásból, mikor részeges testvérük a saját terveiről beszélget. A fontos dolgok említésénél még az egyik szemöldökét fel is kapja. Ám nem kérdez rá, hamarosan csak kérdően néz rá, hátha megossza velük is azt a nagyon fontos tervét, ha nem, akkor bizonyára nagyon szomorúak lesznek ezek ketten. *
7135. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-06 15:02:32
Üzenet elküldve: 2026-01-06 15:02:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
– Bügybürütty. Rügytürütty. * Bütyörgi evés közben, de mást nem nagyon szól hozzá az elhangzottakhoz. Megeszi az ételét, megissza a sörét, és közben hallgatja, mit összebeszél ez a kettő. Azt az egy illemszabályt legalább tudja, hogy teli szájjal nem illik beszélni, márpedig neki az elmúlt percekben úgy tele volt a szája, hogy csoda, hogy levegőt kapott mellette. Úgy hallja, a vörös máris ki akar oldalogni a szent küldetésükből, az ősz szakállú meg vele akarja cipeltetni azokat a holmikat, amiket esetleg be kéne szerezniük. Természetesen nincs semmi dolga a városban, így akár ebben a pillanatban is elindulhatnának felkutatni azt az Avasnyúlfarkalját vagy mit, de aztán hirtelen eszébe jut, hogy neki is van még valami halaszthatatlan dolga. *
– Blöe! Öt nap! Talán sikerül azalatt elintéznem a dolgaimat! De akkor sietnem kell, nem érek rá vásárolgatni! * A homlokára csap, olyan erővel, hogy ha ezt gyakran megteszi, nem is csoda, hogy ilyen agyalágyult egy törpe. *
– A fekete bütyörgő butymorgó bikakaka álljon belé! Talán már el is késtem az egyik fontos dolgomról! Akkor öt nap múlva a piactéren, ugye? * Kérdez még vissza, miközben a pulthoz siet, hogy elvegyen még egy korsó sört onnan. A fogadó viszonylagos kihaltsága révén még el se fogyott mind a tíz korsó, amivel a fogadó népét akarta megkenni. *
//A Szent Láng Keresése//
– Bügybürütty. Rügytürütty. * Bütyörgi evés közben, de mást nem nagyon szól hozzá az elhangzottakhoz. Megeszi az ételét, megissza a sörét, és közben hallgatja, mit összebeszél ez a kettő. Azt az egy illemszabályt legalább tudja, hogy teli szájjal nem illik beszélni, márpedig neki az elmúlt percekben úgy tele volt a szája, hogy csoda, hogy levegőt kapott mellette. Úgy hallja, a vörös máris ki akar oldalogni a szent küldetésükből, az ősz szakállú meg vele akarja cipeltetni azokat a holmikat, amiket esetleg be kéne szerezniük. Természetesen nincs semmi dolga a városban, így akár ebben a pillanatban is elindulhatnának felkutatni azt az Avasnyúlfarkalját vagy mit, de aztán hirtelen eszébe jut, hogy neki is van még valami halaszthatatlan dolga. *
– Blöe! Öt nap! Talán sikerül azalatt elintéznem a dolgaimat! De akkor sietnem kell, nem érek rá vásárolgatni! * A homlokára csap, olyan erővel, hogy ha ezt gyakran megteszi, nem is csoda, hogy ilyen agyalágyult egy törpe. *
– A fekete bütyörgő butymorgó bikakaka álljon belé! Talán már el is késtem az egyik fontos dolgomról! Akkor öt nap múlva a piactéren, ugye? * Kérdez még vissza, miközben a pulthoz siet, hogy elvegyen még egy korsó sört onnan. A fogadó viszonylagos kihaltsága révén még el se fogyott mind a tíz korsó, amivel a fogadó népét akarta megkenni. *
7134. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-06 14:15:37
Üzenet elküldve: 2026-01-06 14:15:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Gubacs szavaira Wertus szemöldöke összerándul egy pillanatra.* ~ Mi az, hogy egy törpe nem tudja a város és a Szent Láng nevét?~ *De gondolatait nem mondja ki és hamar meg is enyhül ábrázata. Gubacs egyszerűsége mosolyt csal az arcára, majd így szól:*
- Tudod mit Gubacs? Nevezd úgy, ahogy neked jó és megjegyzed!
* Bár Gubacs már indulna is, persze csak miután végzett az evéssel, rőtszakállú társuknak még úgy látszik dolga akad a városban. De ami a készletek feltöltését illeti az ősz törpe igazat ad a fiatalabbnak.*
- Valóban! A készleteinket fel kell tölteni. Az eszembe sem jutott, hogy milyen állapotban lesz ez a város mire visszatérünk!
* Igaz Wertusnak az sem jutott nagyon eszébe, hogy még visszatér ide. Ha valóban meglelik a Avaluryddát és a Szent Lángot nem látja értelmét törpeként visszatérni az emberek városába.
Azt, hogy itt bármilyen hasznos tudást, esetleg térképet találnának a városról törpénk erősen kétli. *
- Ami azt illeti én nem hiszem, hogy itt bármiféle információt találhatunk arról amit keresünk. Persze szóbeszédeket nagyotmondó részeg törpéktől mindig lehet hallani, de ezeknek nem sok hitelük van. Én egy lyukas garast nem adnék az ilyen beszédre.
* Törpénk nem örül neki, hogy Wrojth még időzne itt egy keveset, de megérti, hogy hirtelen jött a dolog és amannak még lezáratlan ügyei lehetnek az emberek városában. *
- Rendben van, de legfeljebb öt napot várunk. Öt nap múlva napkeltekor találkozzunk a főtéren, aztán indulunk! Neked ez megfelel?
* Mondja határozottan, majd Gubacshoz fordul és remélve, hogy neki tetsző választ kap így szól:*
- Gubacs, neked van valami dolgod, vagy velem tartasz a szükséges dolgokat beszerezni? Persze csak miután jól laktál! Hét láda aranyért, meg egy zsák drágakőért sem akarlak siettetni!
//A Szent Láng Keresése//
* Gubacs szavaira Wertus szemöldöke összerándul egy pillanatra.* ~ Mi az, hogy egy törpe nem tudja a város és a Szent Láng nevét?~ *De gondolatait nem mondja ki és hamar meg is enyhül ábrázata. Gubacs egyszerűsége mosolyt csal az arcára, majd így szól:*
- Tudod mit Gubacs? Nevezd úgy, ahogy neked jó és megjegyzed!
* Bár Gubacs már indulna is, persze csak miután végzett az evéssel, rőtszakállú társuknak még úgy látszik dolga akad a városban. De ami a készletek feltöltését illeti az ősz törpe igazat ad a fiatalabbnak.*
- Valóban! A készleteinket fel kell tölteni. Az eszembe sem jutott, hogy milyen állapotban lesz ez a város mire visszatérünk!
* Igaz Wertusnak az sem jutott nagyon eszébe, hogy még visszatér ide. Ha valóban meglelik a Avaluryddát és a Szent Lángot nem látja értelmét törpeként visszatérni az emberek városába.
Azt, hogy itt bármilyen hasznos tudást, esetleg térképet találnának a városról törpénk erősen kétli. *
- Ami azt illeti én nem hiszem, hogy itt bármiféle információt találhatunk arról amit keresünk. Persze szóbeszédeket nagyotmondó részeg törpéktől mindig lehet hallani, de ezeknek nem sok hitelük van. Én egy lyukas garast nem adnék az ilyen beszédre.
* Törpénk nem örül neki, hogy Wrojth még időzne itt egy keveset, de megérti, hogy hirtelen jött a dolog és amannak még lezáratlan ügyei lehetnek az emberek városában. *
- Rendben van, de legfeljebb öt napot várunk. Öt nap múlva napkeltekor találkozzunk a főtéren, aztán indulunk! Neked ez megfelel?
* Mondja határozottan, majd Gubacshoz fordul és remélve, hogy neki tetsző választ kap így szól:*
- Gubacs, neked van valami dolgod, vagy velem tartasz a szükséges dolgokat beszerezni? Persze csak miután jól laktál! Hét láda aranyért, meg egy zsák drágakőért sem akarlak siettetni!
7133. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-05 12:47:40
Üzenet elküldve: 2026-01-05 12:47:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Többször biztos nem fogja kijavítani a másikat, az már holtbiztos. Nem csatlakozik be a további eszmecserébe, ahol azt vitatják, hogy kinek van nagyobb szerszáma, az embereknek vagy a törpöknek. Mindenki tudja, hogy neki!
Nincs mit félreérteni a vörös szavaiban. Ahogyan Wertus már kijelentette, nem érdemlik meg, hogy akár egy csepp vérüket is feláldozzák. A testvérekkel más a helyzet. Vagy nem, erre csak ott fognak rájönni, hogy testvéreit is képes e olyan szinten felrúgni, mint a többi fajt. Maga is nekitámaszkodik a háttámlának, de kezeit összekulcsolja mellkasánál. Egy komolyabb fejet erőltet magára, majd így szól. *
- Engem is érdekel ez, de van néhány fontos ügyem ebben a városban, amik nem engedik meg, hogy éveket töltsek a vadonban egy elveszett város keresése érdekében. Szereznünk kell egy pontosabb térképet a helyről. Biztos van olyan szerencsétlen, aki már járt arra. Ha nem is bízunk meg benne, legalább jó alapként tudjuk venni.
* Említi meg saját gondolatait, ha már Gubaf el van foglalva önnön szájának megtömésével. Legalább valamelyikük magát adja, s nem valami maszk mögött bujkál, mint némelyikük. Akkor fog ám kerek szemekkel nézni, ha kiderül, hogy Gubaf csak játssza magát. Elég jól csinálja, ha ez egy maszk. *
- Valahol fel kell töltenünk a készleteinket és ha Arthenior fűbe harap, úgy kell egy másik hely is. A kikötő messze van, de oda előbb mennék, mint Lihanechbe.
* Nem csak azért, mert ott vannak kapcsolatai, de sokkal jobban vonzza az a pöcegödör. Már már honvágya van. Hiányzik neki néhány tökkelütött csúszómászó azokból a névtelen utcákból. Talán hamarosan tartozik egy látogatással. Ha elmegy erre az expedícióra, úgy biztos nem lesz egy ideig ideje ilyenekre. Bár még az indulásuk időpontja is kérdéses. Az eddigieket összevetve indulhatnak most, vagy akár egy év múlva is. Mély levegőt vesz, majd néhány pillanatig lent tartja, majd kifújja, a hangot a szavai követik. *
- Indulás előtt nekem lesz néhány elintézendő ügyem.
//Törpe piac//
* Többször biztos nem fogja kijavítani a másikat, az már holtbiztos. Nem csatlakozik be a további eszmecserébe, ahol azt vitatják, hogy kinek van nagyobb szerszáma, az embereknek vagy a törpöknek. Mindenki tudja, hogy neki!
Nincs mit félreérteni a vörös szavaiban. Ahogyan Wertus már kijelentette, nem érdemlik meg, hogy akár egy csepp vérüket is feláldozzák. A testvérekkel más a helyzet. Vagy nem, erre csak ott fognak rájönni, hogy testvéreit is képes e olyan szinten felrúgni, mint a többi fajt. Maga is nekitámaszkodik a háttámlának, de kezeit összekulcsolja mellkasánál. Egy komolyabb fejet erőltet magára, majd így szól. *
- Engem is érdekel ez, de van néhány fontos ügyem ebben a városban, amik nem engedik meg, hogy éveket töltsek a vadonban egy elveszett város keresése érdekében. Szereznünk kell egy pontosabb térképet a helyről. Biztos van olyan szerencsétlen, aki már járt arra. Ha nem is bízunk meg benne, legalább jó alapként tudjuk venni.
* Említi meg saját gondolatait, ha már Gubaf el van foglalva önnön szájának megtömésével. Legalább valamelyikük magát adja, s nem valami maszk mögött bujkál, mint némelyikük. Akkor fog ám kerek szemekkel nézni, ha kiderül, hogy Gubaf csak játssza magát. Elég jól csinálja, ha ez egy maszk. *
- Valahol fel kell töltenünk a készleteinket és ha Arthenior fűbe harap, úgy kell egy másik hely is. A kikötő messze van, de oda előbb mennék, mint Lihanechbe.
* Nem csak azért, mert ott vannak kapcsolatai, de sokkal jobban vonzza az a pöcegödör. Már már honvágya van. Hiányzik neki néhány tökkelütött csúszómászó azokból a névtelen utcákból. Talán hamarosan tartozik egy látogatással. Ha elmegy erre az expedícióra, úgy biztos nem lesz egy ideig ideje ilyenekre. Bár még az indulásuk időpontja is kérdéses. Az eddigieket összevetve indulhatnak most, vagy akár egy év múlva is. Mély levegőt vesz, majd néhány pillanatig lent tartja, majd kifújja, a hangot a szavai követik. *
- Indulás előtt nekem lesz néhány elintézendő ügyem.
7132. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-05 11:54:04
Üzenet elküldve: 2026-01-05 11:54:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Aprót kuncog a válaszra, ám kicsit sem leplezi, hogy nem érti a tündért. Biztos nem törné ketté saját gerincét, csak azért, hogy néhány lépéssel előrébb legyen. Ez egy elég nagy feltételezés, főleg azok után, hogy a tündér semennyivel sincs előtte. Ezt viszont inkább nem dörgöli az orra alá. A jó nemes hallatán pedig elismerően bólint. Persze látható ott egy csipetnyi irigykedés is, de ezt azért mégsem fogja bevallania másiknak. Sőt, inkább letagadja, ha felhozza. Nimo hamar rájöhet, hogy Derk nem csak a tűzmágiához ért, de a vizet is mesterien küldi felé. Mondhatni eltemeti vele. Amint győzelmét a másik is elismeri, ő úgy dől hátra, mint valami úr, aki előtt most esküdtek hűséget az alávalói. Meglepődik, mikor a másik megkéri, majdnem, követeli, hogy ő szárítsa meg haját és szárnyát. Sajátjával is csak elboldogul, na, de máséval? *
- Vigyázz mit kívánsz. Olyan kócos leszel, hogy egy teljes hétbe fog kerülni, hogy kiszedd az összes csomót a hajadból.
* Meg is vonja erre a kijelentésre a vállai. Ha ezt akarja a másik, akkor ez fog történni. Kicsit még áztatja végtagjait a meleg vízben, de lassan eljön az ideje, hogy kiszálljon és elrakja magát holnapra. Talán a másnap lesz a napja annak, hogy elindul a toronyba kibővíteni a tanulmányait, de az is lehet, hogy átaludja az egész napot. Lassan fel is áll, majd kisétál lépcsőfokokon, majd körbetekeri magát törölközőjével. *
- Van már elég pénzed a toronyhoz? Holnap talán meglátogatom, hátha tanulok valamit.
* Aprót kuncog a válaszra, ám kicsit sem leplezi, hogy nem érti a tündért. Biztos nem törné ketté saját gerincét, csak azért, hogy néhány lépéssel előrébb legyen. Ez egy elég nagy feltételezés, főleg azok után, hogy a tündér semennyivel sincs előtte. Ezt viszont inkább nem dörgöli az orra alá. A jó nemes hallatán pedig elismerően bólint. Persze látható ott egy csipetnyi irigykedés is, de ezt azért mégsem fogja bevallania másiknak. Sőt, inkább letagadja, ha felhozza. Nimo hamar rájöhet, hogy Derk nem csak a tűzmágiához ért, de a vizet is mesterien küldi felé. Mondhatni eltemeti vele. Amint győzelmét a másik is elismeri, ő úgy dől hátra, mint valami úr, aki előtt most esküdtek hűséget az alávalói. Meglepődik, mikor a másik megkéri, majdnem, követeli, hogy ő szárítsa meg haját és szárnyát. Sajátjával is csak elboldogul, na, de máséval? *
- Vigyázz mit kívánsz. Olyan kócos leszel, hogy egy teljes hétbe fog kerülni, hogy kiszedd az összes csomót a hajadból.
* Meg is vonja erre a kijelentésre a vállai. Ha ezt akarja a másik, akkor ez fog történni. Kicsit még áztatja végtagjait a meleg vízben, de lassan eljön az ideje, hogy kiszálljon és elrakja magát holnapra. Talán a másnap lesz a napja annak, hogy elindul a toronyba kibővíteni a tanulmányait, de az is lehet, hogy átaludja az egész napot. Lassan fel is áll, majd kisétál lépcsőfokokon, majd körbetekeri magát törölközőjével. *
- Van már elég pénzed a toronyhoz? Holnap talán meglátogatom, hátha tanulok valamit.
7131. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-05 10:06:56
Üzenet elküldve: 2026-01-05 10:06:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újjászülető árnyék//
//Kelletlen kitérő//
*Már elég ideje vannak a városban ahhoz, hogy valamennyire kiismerje magát benne. A Romvárosnak jogosan csúfolt negyed rútsága már ismerősen öleli körbe, ahogy sietős és céltudatos léptekkel halad át rajta, kezében étel-hordó zsákjával. Próbál nem tudomást venni a szennyről, romos épületekről és a hozzájuk illő alakokról. És bár ez nagyjából sikerül is, azért kissé megkönnyebbül, ahogy beér a Piactérre. Itt sem lazul el azért teljesen – nagyon is jól tudja, hogy a figyelmetlen alakok zsebeit cikázó mozgású, szurtos kis kezek vizsgálhatják át egyetlen pillanat alatt, s nem áll szándékában kétszeresen is üres kézzel megtérni a kúriába, hogy aztán Úrnőjének elárulja: bizony kirabolták. Mekkora szégyen lenne! Magára és Úrnőjére nézve egyaránt.
Vállának feszessége csak akkor lazul el kissé, mikor a Pegazus elé ér. Itt már biztonságban lesz.. legalábbis remélhetőleg. Bár még lesz egy útja visszafelé is. Halkan nyitja és teszi be maga mögött a fogadó ajtaját, mintha nem állna szándékában megzavarni a már bent ülőket. A hely szinte orrfacsaró módon tör érzékeire, ám odafigyel, hogy lehetőleg nemtetszésének nyomát se lássák arcán.*
- Üdv! *-köszön a pulthoz érve, mikor figyelmet kap a mögötte állótól-* Szeretnék ételt rendelni, és elvinni, ha ez nem gond.
*Persze tudja, hogy nem gond – nem először kér így ki ételt innen. Szabad kezének ujjai a pénzes erszényéért nyúlnak.*
- Két Csirkesültet kérek, *-mondja, és rendre ki is rakja az érte járó 38 aranyat a pultra
-* és hozzá köretet. Továbbá kérnék még egy Gyümölcstálat is. *-ennek az árát is kirakja a pultra. Nem is adják drágán, 5 arany. Kíváncsi lenne, honnan hozatják a terményt. Elgondolkodva áll még egy pillanatig, majd kissé lehatja a fejét.*
- És még egy tányér Puliszkát is kérnék. De azt nem vinném el. *-mondja halkan, és további 5 aranyat helyez a pultra. Egyszerű étel, de most teljesen megfelel majd. Épp elég erőt ad majd neki ahhoz, hogy a nap további részét bírja. Az étel-hordó zsákot átadja; abban két mélyebb fatál van, abba lehet majd belerakni a rendelést.*
Először a puliszkát kapja meg; a sárga, már elhűlt kása szinte tömbbe formálódva áll meg a tányér közepén. Csak úgy, a pultnál állva kanalazza be. Nincs túl sok íze, érezhetően kevés tejjel és sok vízzel főtt. Ízesítésként az utóbb szűkmarkúan rácsurgatott kevéske méz szolgál csupán. Mégis: mintha még sosem evett volna ilyen jót. A kanállal már tisztára is kaparja a tányért, mire a rendelt sültek és a gyümölcs útra készen megérkeznek. A húsok a mély fatálakba rakva, a gyümölcstál pedig csak nem tálként, hanem csak úgy, a zsák aljába tett gyümölcsként érkezik.*
- Köszönöm! *-mondja, és elrendezgeti a holmit, hogy lehetőleg semmi se sérülhessen meg míg visszaér vele. Mikor ezzel kész, köszönésként odabiccent a csapos-pultos-égtudjaminek, és ahogy jött, úgy távozik is: halkan, nyújtott, sietős léptekkel.*
//Kelletlen kitérő//
*Már elég ideje vannak a városban ahhoz, hogy valamennyire kiismerje magát benne. A Romvárosnak jogosan csúfolt negyed rútsága már ismerősen öleli körbe, ahogy sietős és céltudatos léptekkel halad át rajta, kezében étel-hordó zsákjával. Próbál nem tudomást venni a szennyről, romos épületekről és a hozzájuk illő alakokról. És bár ez nagyjából sikerül is, azért kissé megkönnyebbül, ahogy beér a Piactérre. Itt sem lazul el azért teljesen – nagyon is jól tudja, hogy a figyelmetlen alakok zsebeit cikázó mozgású, szurtos kis kezek vizsgálhatják át egyetlen pillanat alatt, s nem áll szándékában kétszeresen is üres kézzel megtérni a kúriába, hogy aztán Úrnőjének elárulja: bizony kirabolták. Mekkora szégyen lenne! Magára és Úrnőjére nézve egyaránt.
Vállának feszessége csak akkor lazul el kissé, mikor a Pegazus elé ér. Itt már biztonságban lesz.. legalábbis remélhetőleg. Bár még lesz egy útja visszafelé is. Halkan nyitja és teszi be maga mögött a fogadó ajtaját, mintha nem állna szándékában megzavarni a már bent ülőket. A hely szinte orrfacsaró módon tör érzékeire, ám odafigyel, hogy lehetőleg nemtetszésének nyomát se lássák arcán.*
- Üdv! *-köszön a pulthoz érve, mikor figyelmet kap a mögötte állótól-* Szeretnék ételt rendelni, és elvinni, ha ez nem gond.
*Persze tudja, hogy nem gond – nem először kér így ki ételt innen. Szabad kezének ujjai a pénzes erszényéért nyúlnak.*
- Két Csirkesültet kérek, *-mondja, és rendre ki is rakja az érte járó 38 aranyat a pultra
-* és hozzá köretet. Továbbá kérnék még egy Gyümölcstálat is. *-ennek az árát is kirakja a pultra. Nem is adják drágán, 5 arany. Kíváncsi lenne, honnan hozatják a terményt. Elgondolkodva áll még egy pillanatig, majd kissé lehatja a fejét.*- És még egy tányér Puliszkát is kérnék. De azt nem vinném el. *-mondja halkan, és további 5 aranyat helyez a pultra.
Egyszerű étel, de most teljesen megfelel majd. Épp elég erőt ad majd neki ahhoz, hogy a nap további részét bírja. Az étel-hordó zsákot átadja; abban két mélyebb fatál van, abba lehet majd belerakni a rendelést.*Először a puliszkát kapja meg; a sárga, már elhűlt kása szinte tömbbe formálódva áll meg a tányér közepén. Csak úgy, a pultnál állva kanalazza be. Nincs túl sok íze, érezhetően kevés tejjel és sok vízzel főtt. Ízesítésként az utóbb szűkmarkúan rácsurgatott kevéske méz szolgál csupán. Mégis: mintha még sosem evett volna ilyen jót. A kanállal már tisztára is kaparja a tányért, mire a rendelt sültek és a gyümölcs útra készen megérkeznek. A húsok a mély fatálakba rakva, a gyümölcstál pedig csak nem tálként, hanem csak úgy, a zsák aljába tett gyümölcsként érkezik.*
- Köszönöm! *-mondja, és elrendezgeti a holmit, hogy lehetőleg semmi se sérülhessen meg míg visszaér vele. Mikor ezzel kész, köszönésként odabiccent a csapos-pultos-égtudjaminek, és ahogy jött, úgy távozik is: halkan, nyújtott, sietős léptekkel.*
7130. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-04 22:49:08
Üzenet elküldve: 2026-01-04 22:49:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Nagyon nincs ínyére az irány, amerre társalgásuk tart. Ahogy az sem, hogy kiszemelt áldozata úgy fest, vizsgák elé állítja. Relael nem téved, ha úgy gondolja, hogy asztaltársasága igyekszik megfelelni. Ugyanakkor ezt ő a saját módszerei és keretei között óhajtja megtenni, ahogy az lenni szokott. A kékvérű, fiatal csitrik nem is okoznak számára meglepetést, nem úgy, mint az elf. Relael nem esik egyik ámulatból a másikba a szövevényes szóvirágok hallatán, ahogy vaskos, de tökéletesen előadott hazugságaitól sem. Túl keveset tud a nemesről hozzá, hogy meglelje a gyenge pontját. Ehhez még időre van szüksége, de addig könnyen csonkig éghet az a bizonyos gyertya.
A hosszúfülű utolsó szavaira játékosan fenyegeti meg mutatóujjával a lányt.*
-Ravasz, igazán ravasz. Talán nem-e a diszkréció első lépcsőfoka, hogy nem árulom el az ügyfeleim kilétét? Főleg azokét, akik kényes ügyekben fordulnak hozzám. *Valóban úgy véli, hogy ez is egy újabb próba. Kesztyűs kezével elégedetten simítja hátra szépen fésült frizuráját, majd hátradől ültében, hogy onnan szemlélje a mutatós küllemű elfet. Fogytán a türelme, ám egyelőre palástolja. Megtehetné, hogy feláll az asztaltól, elvégre a könnyű préda lehetőségét már rég el kellett dobnia. Ha már ide ette a szerencséje, legalább kísérletet tesz rá, hogy szórakozzék. Ez kimerülhetne abban is, hogy válogatott sértésekkel illeti a nemest, mielőtt távozik, de vigyáznia kell jó hírére. Ki tudja, kit ismer a lány?
Igyekszik hát magában összetenni annyit Relaelről, amennyit tud. Nem fogja megrövidíteni, legalábbis itt és most biztosan nem. Újdonsült kompániája nem bízik benne. Az elf habitusa árulkodik róla, hogy nem új neki az efféle szituáció, de ennek ellenére mégsem adta ki számára az útilaput.*
~Számító egy ringyó.~
*Kimért mozdulattal, sercegve simít végig borostáján. A kifogástalan megjelenés, a magára aggatott, úri modor nem volt elég hozzá, hogy feltörje a másikat.*
-Szóval megvannak az emberei. *Felkuncog, és ismét visszakúszik arcára a rókamosoly. A tónus mégis más most, már-már fenyegetően is hathatna. Nem próbál már álarcot viselni.*
-Milyen rejtélyes. Nem untatom hát tovább kegyed üzleti ügyekkel. *Egy húzásra issza ki a fakorsóból a maradék mézsört, majd jóleső sóhaj mellett megtörölgeti szakállát.*
-Kíváncsi lennék, mennyit kellene kérdezősködnöm kegyedről, hogy szaftos pletykákat halljak. Ahogy a Romvárosba, úgy Selyemrévbe is akad bejárásom hozzá. A régi nemesekről pedig mind keringenek ilyenek. Úgy mondják. *Duruzsolja, s még egy aprócska betekintést is megenged valódi kilétébe. Közben nem rest megállítani az asztaluk mellett elhaladó szolgálólányt.*
-Egy Szobát kérek. Két éjszakára. A tizenkettest. Az a szerencseszámom. *Azzal át is nyújtja cserébe a csekélyke,30 aranyat.*
-Hol is tartottunk? *Pillant vissza Relaelre.*
-Ó, pletykák. Próbáljon meg meglepni. Ha sikerül, én is elárulok egy titkot. Akad bőven. *Egyrészt valóban igyekszik szórakoztatni magát, másrészt tényleg kíváncsi. Már csak azért is, mert eddig képtelen volt keresztkérdéseknél többet kihúzni asztaltársaságából.*
//Varjúlakoma//
*Nagyon nincs ínyére az irány, amerre társalgásuk tart. Ahogy az sem, hogy kiszemelt áldozata úgy fest, vizsgák elé állítja. Relael nem téved, ha úgy gondolja, hogy asztaltársasága igyekszik megfelelni. Ugyanakkor ezt ő a saját módszerei és keretei között óhajtja megtenni, ahogy az lenni szokott. A kékvérű, fiatal csitrik nem is okoznak számára meglepetést, nem úgy, mint az elf. Relael nem esik egyik ámulatból a másikba a szövevényes szóvirágok hallatán, ahogy vaskos, de tökéletesen előadott hazugságaitól sem. Túl keveset tud a nemesről hozzá, hogy meglelje a gyenge pontját. Ehhez még időre van szüksége, de addig könnyen csonkig éghet az a bizonyos gyertya.
A hosszúfülű utolsó szavaira játékosan fenyegeti meg mutatóujjával a lányt.*
-Ravasz, igazán ravasz. Talán nem-e a diszkréció első lépcsőfoka, hogy nem árulom el az ügyfeleim kilétét? Főleg azokét, akik kényes ügyekben fordulnak hozzám. *Valóban úgy véli, hogy ez is egy újabb próba. Kesztyűs kezével elégedetten simítja hátra szépen fésült frizuráját, majd hátradől ültében, hogy onnan szemlélje a mutatós küllemű elfet. Fogytán a türelme, ám egyelőre palástolja. Megtehetné, hogy feláll az asztaltól, elvégre a könnyű préda lehetőségét már rég el kellett dobnia. Ha már ide ette a szerencséje, legalább kísérletet tesz rá, hogy szórakozzék. Ez kimerülhetne abban is, hogy válogatott sértésekkel illeti a nemest, mielőtt távozik, de vigyáznia kell jó hírére. Ki tudja, kit ismer a lány?
Igyekszik hát magában összetenni annyit Relaelről, amennyit tud. Nem fogja megrövidíteni, legalábbis itt és most biztosan nem. Újdonsült kompániája nem bízik benne. Az elf habitusa árulkodik róla, hogy nem új neki az efféle szituáció, de ennek ellenére mégsem adta ki számára az útilaput.*
~Számító egy ringyó.~
*Kimért mozdulattal, sercegve simít végig borostáján. A kifogástalan megjelenés, a magára aggatott, úri modor nem volt elég hozzá, hogy feltörje a másikat.*
-Szóval megvannak az emberei. *Felkuncog, és ismét visszakúszik arcára a rókamosoly. A tónus mégis más most, már-már fenyegetően is hathatna. Nem próbál már álarcot viselni.*
-Milyen rejtélyes. Nem untatom hát tovább kegyed üzleti ügyekkel. *Egy húzásra issza ki a fakorsóból a maradék mézsört, majd jóleső sóhaj mellett megtörölgeti szakállát.*
-Kíváncsi lennék, mennyit kellene kérdezősködnöm kegyedről, hogy szaftos pletykákat halljak. Ahogy a Romvárosba, úgy Selyemrévbe is akad bejárásom hozzá. A régi nemesekről pedig mind keringenek ilyenek. Úgy mondják. *Duruzsolja, s még egy aprócska betekintést is megenged valódi kilétébe. Közben nem rest megállítani az asztaluk mellett elhaladó szolgálólányt.*
-Egy Szobát kérek. Két éjszakára. A tizenkettest. Az a szerencseszámom. *Azzal át is nyújtja cserébe a csekélyke,30 aranyat.*
-Hol is tartottunk? *Pillant vissza Relaelre.*
-Ó, pletykák. Próbáljon meg meglepni. Ha sikerül, én is elárulok egy titkot. Akad bőven. *Egyrészt valóban igyekszik szórakoztatni magát, másrészt tényleg kíváncsi. Már csak azért is, mert eddig képtelen volt keresztkérdéseknél többet kihúzni asztaltársaságából.*
7129. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-04 17:53:38
Üzenet elküldve: 2026-01-04 17:53:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egyenes út a pohár aljára//
*A férfi kérdésére a válasz még várat magára egy kicsit. Nem mintha nem értené a kérdést, csupán csak túl sok minden mozdul meg benne egyszerre. A dalnok szavait hallgatva a poharára pillant, majd baljával az asztalra könyököl, fejét öklével támasztva meg, miközben jobbjának mutatóujja már a pohár szélén táncol. Mintha a perem hidege segítene rendben tartani a gondolatait. Végül szemei elszakadnak a pohártól, hogy újból Salwar arcát kutassák fel.*
- Azt hiszem beleszaladtam a saját kérdésembe.
*Mosolyodik el, végül békén hagyja a poharat és ismét egyenes háttal megülve von aprót a vállain.*
- Mert fogalmam sincs. *A finom szájhúzást továbbra is tartja magán, de idő közben az árnyalatnyit zavartabbá válik.* Mert valóban igaz lehet, hogy az őszinteség nem mindig az igazmondást takarja. Hanem az, hogy nem próbáljuk magunkat kevesebbnek vagy többnek mutatni annál, akik épp vagyunk.
*Oldalra billenti a fejét, a könyökét az asztalra támasztja, tenyere az állát tartja. Így néz Salwarra figyelmesen.*
- Ha valaki egész életében ugyanazt az arcot viseli, még ha álarcnak is hívja, akkor egy idő után már nem számít, hogy maszk volt-e vagy sem. Az lesz az igazsága. Legfeljebb nem szép. A helyzet csak akkor nehéz, ha több van, amiből választani lehet.
*A dalnokhoz hasonlóan most ő vigyorodik el haloványan. Bár nem igazán érzi a helyzetét komikusnak, hiszen az évek alatt mutatott ő már annyi félét, annyi helyre, hogy nehezen tudná megmondani saját magáról, hogy ki is ő valójában. Szerencsére nem is kell ebbe most jobban belemerülnie, mert tovább terelődik a szó az ételre, amiből már közelít is a két leves az asztalukhoz.*
- Ugyan, ne aggódj. Nagy lány vagyok. Ha nem érezném úgy, hogy megbírkózom vele, akkor már a rendelésednél javítottam volna.
*Kuncog fel halkan egy apró kacsintással, majd egy röpke pillantást szentel a fürgén serénykedő felszolgálónak, de a férfi kérdése nyomban kizökkenti és szemei újfent annak arcára tapadnak. Úgy megszeppen, mintha valaki csirkelopással vádolta volna. Ajkai elnyílnak egy pillanatra, de azokat nyomban össze is préseli, ezzel megadva a biztos jelet arra, hogy most aztán megfogták. Nem is válaszol nyomban, csak hallgatja a Salwar által felvázolt lehetőségeket, miközben szemei ismét megállapodnak a szürke szemeken, a vonzó arcon, amit a heg elcsúfít, de valahogy mégsem veszít szemernyit sem a sármjából. Még akkor sem emeli el róla a sárgákat, mikor a felszolgáló eléjük helyezi a két tányért. Az sem zökkenti ki, hogy az étel finom illatú gőze az orrába furakszik és nyomban korgásra készteti a gyomrát. Persze azért egy zavart mosollyal helyezkedik kicsit a széken, hátha elhallgat, de a pár nap alatt most jutott el teljes szélességgel hozzá, hogy mennyire éhes már. De mégsem nyúl még a kanálért, nem húzódik hátrébb Salwartól sem, mikor a férfi közelebb dől.*
- Ha most igyekszem őszintén válaszolni, akkor semmit. És mindent egyszerre.
*Kezd végül bele halkan, de homlokára vékony ráncok ülnek ki, mintha még mindig mérlegelne. Mintha még most is az égne benne, hogy a saját őszinte vágyait elnyomva inkább válasszon egy olyan utat, ami praktikus és biztonságos.*
- Szeretnék elmenni innen, de nem tudok. Szeretnék maradni és megvárni valakit. De közben megőrjít a várakozás. Szeretnék elfelejteni dolgokat, amiket nem lehet. És szeretnék emlékezni olyan időkre, amik talán sosem voltak olyan jók, mint amilyennek most érzem őket.
*Sóhajtja ki hosszan a levegőt, miközben próbálja leolvasni a férfi arcáról, hogy mennyire tarthatja most ezek után ostobának, naivnak, szánalmasnak.*
- Nem kell Wegtoren vagy oltár. Most csak azt szeretném, hogy ne kelljen döntenem. Hogy hadd sodorjon az este, ahogy mondtad. Egy kicsit következmények nélkül.
*Végül újból elmosolyodik, ahogy a sárga szemek egy pillanatra elmerülnek a világos tekintetben.*
- Élvezni a finom ételt, a kellemes bort és a pocsék pálinkát egy jóképű fajtárs társaságában, aki nem mellesleg szórakoztató és csodásan énekel. Ha ez hedonizmus, akkor legyen az. *Elmosolyodva von ismét egyet a vállain.* Ha igazából menekülés, akkor az. Most mindegy. Egyszerűen csak jól esik, hogy valaki megkérdez tőlem ilyet, még akkor is, ha én magam sem tudom pontosan.
*A kezével aprót int az asztal felé, mintha most térne igazán vissza a jelenbe.*
- Szóval amondó vagyok, hogy együnk, igyunk, beszéljünk, mulassunk, ha mások is olyan ügyesen tudják ezt űzni a bajaik mellett. Én pedig közben reménykedem azon, hogy nem tartasz teljesen bolondnak.
*Nevet fel zavartan, ahogy elpillantva nyúl a kanálért.*
*A férfi kérdésére a válasz még várat magára egy kicsit. Nem mintha nem értené a kérdést, csupán csak túl sok minden mozdul meg benne egyszerre. A dalnok szavait hallgatva a poharára pillant, majd baljával az asztalra könyököl, fejét öklével támasztva meg, miközben jobbjának mutatóujja már a pohár szélén táncol. Mintha a perem hidege segítene rendben tartani a gondolatait. Végül szemei elszakadnak a pohártól, hogy újból Salwar arcát kutassák fel.*
- Azt hiszem beleszaladtam a saját kérdésembe.
*Mosolyodik el, végül békén hagyja a poharat és ismét egyenes háttal megülve von aprót a vállain.*
- Mert fogalmam sincs. *A finom szájhúzást továbbra is tartja magán, de idő közben az árnyalatnyit zavartabbá válik.* Mert valóban igaz lehet, hogy az őszinteség nem mindig az igazmondást takarja. Hanem az, hogy nem próbáljuk magunkat kevesebbnek vagy többnek mutatni annál, akik épp vagyunk.
*Oldalra billenti a fejét, a könyökét az asztalra támasztja, tenyere az állát tartja. Így néz Salwarra figyelmesen.*
- Ha valaki egész életében ugyanazt az arcot viseli, még ha álarcnak is hívja, akkor egy idő után már nem számít, hogy maszk volt-e vagy sem. Az lesz az igazsága. Legfeljebb nem szép. A helyzet csak akkor nehéz, ha több van, amiből választani lehet.
*A dalnokhoz hasonlóan most ő vigyorodik el haloványan. Bár nem igazán érzi a helyzetét komikusnak, hiszen az évek alatt mutatott ő már annyi félét, annyi helyre, hogy nehezen tudná megmondani saját magáról, hogy ki is ő valójában. Szerencsére nem is kell ebbe most jobban belemerülnie, mert tovább terelődik a szó az ételre, amiből már közelít is a két leves az asztalukhoz.*
- Ugyan, ne aggódj. Nagy lány vagyok. Ha nem érezném úgy, hogy megbírkózom vele, akkor már a rendelésednél javítottam volna.
*Kuncog fel halkan egy apró kacsintással, majd egy röpke pillantást szentel a fürgén serénykedő felszolgálónak, de a férfi kérdése nyomban kizökkenti és szemei újfent annak arcára tapadnak. Úgy megszeppen, mintha valaki csirkelopással vádolta volna. Ajkai elnyílnak egy pillanatra, de azokat nyomban össze is préseli, ezzel megadva a biztos jelet arra, hogy most aztán megfogták. Nem is válaszol nyomban, csak hallgatja a Salwar által felvázolt lehetőségeket, miközben szemei ismét megállapodnak a szürke szemeken, a vonzó arcon, amit a heg elcsúfít, de valahogy mégsem veszít szemernyit sem a sármjából. Még akkor sem emeli el róla a sárgákat, mikor a felszolgáló eléjük helyezi a két tányért. Az sem zökkenti ki, hogy az étel finom illatú gőze az orrába furakszik és nyomban korgásra készteti a gyomrát. Persze azért egy zavart mosollyal helyezkedik kicsit a széken, hátha elhallgat, de a pár nap alatt most jutott el teljes szélességgel hozzá, hogy mennyire éhes már. De mégsem nyúl még a kanálért, nem húzódik hátrébb Salwartól sem, mikor a férfi közelebb dől.*
- Ha most igyekszem őszintén válaszolni, akkor semmit. És mindent egyszerre.
*Kezd végül bele halkan, de homlokára vékony ráncok ülnek ki, mintha még mindig mérlegelne. Mintha még most is az égne benne, hogy a saját őszinte vágyait elnyomva inkább válasszon egy olyan utat, ami praktikus és biztonságos.*
- Szeretnék elmenni innen, de nem tudok. Szeretnék maradni és megvárni valakit. De közben megőrjít a várakozás. Szeretnék elfelejteni dolgokat, amiket nem lehet. És szeretnék emlékezni olyan időkre, amik talán sosem voltak olyan jók, mint amilyennek most érzem őket.
*Sóhajtja ki hosszan a levegőt, miközben próbálja leolvasni a férfi arcáról, hogy mennyire tarthatja most ezek után ostobának, naivnak, szánalmasnak.*
- Nem kell Wegtoren vagy oltár. Most csak azt szeretném, hogy ne kelljen döntenem. Hogy hadd sodorjon az este, ahogy mondtad. Egy kicsit következmények nélkül.
*Végül újból elmosolyodik, ahogy a sárga szemek egy pillanatra elmerülnek a világos tekintetben.*
- Élvezni a finom ételt, a kellemes bort és a pocsék pálinkát egy jóképű fajtárs társaságában, aki nem mellesleg szórakoztató és csodásan énekel. Ha ez hedonizmus, akkor legyen az. *Elmosolyodva von ismét egyet a vállain.* Ha igazából menekülés, akkor az. Most mindegy. Egyszerűen csak jól esik, hogy valaki megkérdez tőlem ilyet, még akkor is, ha én magam sem tudom pontosan.
*A kezével aprót int az asztal felé, mintha most térne igazán vissza a jelenbe.*
- Szóval amondó vagyok, hogy együnk, igyunk, beszéljünk, mulassunk, ha mások is olyan ügyesen tudják ezt űzni a bajaik mellett. Én pedig közben reménykedem azon, hogy nem tartasz teljesen bolondnak.
*Nevet fel zavartan, ahogy elpillantva nyúl a kanálért.*
7128. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-04 17:48:26
Üzenet elküldve: 2026-01-04 17:48:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Eddig aprócska ellentmondásokat vélt felfedezni, ezért meglepi, hogy Shorenai nem tesz úgy, mintha ismerősen csengene számára Relael családjának neve. Egyfelől nemesi családok között sem voltak a legnagyobbak - bár rossz hírük talán valamelyest kiemelte őket a tömegből -, másfelől egy wegtoreni aligha lehet tisztában a régi Artheniori családokkal. Mivel itt nem fedez fel hamisságot, ezért az is felmerül benne, hogy valóban szükség lehet a tűz városában jogvédőkre, akkor is, ha ez felettébb szokatlan az elképzelés.
A magyarázat sutára sikerül szerinte, de nem faggatta eleget Denjaart Wegtorenről ahhoz, hogy Shorenai kijelentését megcáfolhassa, vagy tetten érhesse hazugságát. Emellett pedig az is fontos szempont, hogy közel sem foglalkoztatja annyira a téma, hogy komoly erőforrásokat szánjon rá.*
- Zsoldosok?
*Teszi fel kérdését, melyre igazából nem is vár választ. Kicsit látszólag megemészti a kapott kurta magyarázatot, majd így folytatja.*
- De feltételezem nem túl költséghatékony minden konfliktust vérrel és vassal megoldani.
*Segíti ki készségesen a szorult helyzetből asztaltársaságát, majd így folytatja és fejezi be.*
- Így már minden világos. Köszönöm a magyarázatot.
*Ezzel lezártnak is tekinti apró kitérőjüket, mosolya pedig mintha valamivel önelégültebbé válna. Picike változás ez, izmainak olyan finom, aprólékos mozgása, mely nem rábizonyítható, de kellő szemfülességgel kiérezhető belőle pimaszsága.
Relaelnek feltűnik, hogy beszélgetőtársát mintha kényelmetlen helyzetbe hozta volna, de mindenképpen megrendülni látja a férfi önbizalmát. Pedig még csak nem is próbálkozott igazán.
A replikára beharapja alsó ajkát.*
- Elmés.
*Ismeri el. Shorenai talán már sejtheti, hogy egy olyan játszmába fogott bele, amelynél minden mozdulatát és megjegyzését értékelik. Ebben az esetben megfelelt az elvárásoknak, ám túl sok rosszul megválaszolt kérdést követően a vizsgán elbukhat, mely az elf érdeklődésének elvesztését eredményezheti. Relael kíváncsian igyekszi eldönteni, hogy ez a tényállás feltűnik-e wegtoreni számára, s ha igen örömmel fogadja el a kihívást, vagy inkább frusztrálja őt. A leány úgy érzi eddig megfelelni óhajtanak számára, amely az ő kezébe osztja a nyerő lapokat, de bármikor megváltozhat a játék állása.
Időnként elkalandozik figyelme, de apró bólintásokkal igyekszik jelezni egyetértését. Nem tud vitába szállni azzal, hogy Arthenior jelenlegi állapotában valóban sok kiaknázatlan lehetőség rejlik. Talán ő maga is szerencsét próbálhatna, de képtelen elképzelni már életét a levegő városában, csupán örömmel élvezi annak kényelmét és egyéb előnyös feltételeit.
Megint láthatatlan kezek tapogatását érzi a kényes ügyek emlegetésekor. Relael most hogy újra nemesként teszteleghet, sőt birtokot kapott Selyemrévben, valamivel óvatosabban kell eljárjon, bármennyire is bosszantja ez a tény. Szörnyen kimeríti, hogy állandóan lepleznie kell alávalóságát, ezért is van arany élete a mocskos kikötői világban, ahol megélheti romlottságának teljes spektrumát.*
- Nagyon kecsegtető a felajánlást, melyet mindenképpen észben tartok, de jobb szeretem magam intézni a dolgaimat. Amikor nem, azokra meg már megvannak az embereim.
*Apró kikacsintás és erőfitogtatás, de megengedheti magának, hiszen megint ő van abban a helyzetben, akit meg kell győzni, s ezt csakis egy jobb ajánlattal lehet megtenni.*
- Akadt már olyan, akinek a segítségére volt és esetleg tudja ajánlani az Ön szolgálatait. Ha igazán kényes dolgokról volna szó, akkor bizonyosan meg kell győzödnöm arról, hogy valóban megbízható ha a diszkrécióra kerülne sor. Remélem megérti ezt és nem bántom meg vele.
//Varjúlakoma//
*Eddig aprócska ellentmondásokat vélt felfedezni, ezért meglepi, hogy Shorenai nem tesz úgy, mintha ismerősen csengene számára Relael családjának neve. Egyfelől nemesi családok között sem voltak a legnagyobbak - bár rossz hírük talán valamelyest kiemelte őket a tömegből -, másfelől egy wegtoreni aligha lehet tisztában a régi Artheniori családokkal. Mivel itt nem fedez fel hamisságot, ezért az is felmerül benne, hogy valóban szükség lehet a tűz városában jogvédőkre, akkor is, ha ez felettébb szokatlan az elképzelés.
A magyarázat sutára sikerül szerinte, de nem faggatta eleget Denjaart Wegtorenről ahhoz, hogy Shorenai kijelentését megcáfolhassa, vagy tetten érhesse hazugságát. Emellett pedig az is fontos szempont, hogy közel sem foglalkoztatja annyira a téma, hogy komoly erőforrásokat szánjon rá.*
- Zsoldosok?
*Teszi fel kérdését, melyre igazából nem is vár választ. Kicsit látszólag megemészti a kapott kurta magyarázatot, majd így folytatja.*
- De feltételezem nem túl költséghatékony minden konfliktust vérrel és vassal megoldani.
*Segíti ki készségesen a szorult helyzetből asztaltársaságát, majd így folytatja és fejezi be.*
- Így már minden világos. Köszönöm a magyarázatot.
*Ezzel lezártnak is tekinti apró kitérőjüket, mosolya pedig mintha valamivel önelégültebbé válna. Picike változás ez, izmainak olyan finom, aprólékos mozgása, mely nem rábizonyítható, de kellő szemfülességgel kiérezhető belőle pimaszsága.
Relaelnek feltűnik, hogy beszélgetőtársát mintha kényelmetlen helyzetbe hozta volna, de mindenképpen megrendülni látja a férfi önbizalmát. Pedig még csak nem is próbálkozott igazán.
A replikára beharapja alsó ajkát.*
- Elmés.
*Ismeri el. Shorenai talán már sejtheti, hogy egy olyan játszmába fogott bele, amelynél minden mozdulatát és megjegyzését értékelik. Ebben az esetben megfelelt az elvárásoknak, ám túl sok rosszul megválaszolt kérdést követően a vizsgán elbukhat, mely az elf érdeklődésének elvesztését eredményezheti. Relael kíváncsian igyekszi eldönteni, hogy ez a tényállás feltűnik-e wegtoreni számára, s ha igen örömmel fogadja el a kihívást, vagy inkább frusztrálja őt. A leány úgy érzi eddig megfelelni óhajtanak számára, amely az ő kezébe osztja a nyerő lapokat, de bármikor megváltozhat a játék állása.
Időnként elkalandozik figyelme, de apró bólintásokkal igyekszik jelezni egyetértését. Nem tud vitába szállni azzal, hogy Arthenior jelenlegi állapotában valóban sok kiaknázatlan lehetőség rejlik. Talán ő maga is szerencsét próbálhatna, de képtelen elképzelni már életét a levegő városában, csupán örömmel élvezi annak kényelmét és egyéb előnyös feltételeit.
Megint láthatatlan kezek tapogatását érzi a kényes ügyek emlegetésekor. Relael most hogy újra nemesként teszteleghet, sőt birtokot kapott Selyemrévben, valamivel óvatosabban kell eljárjon, bármennyire is bosszantja ez a tény. Szörnyen kimeríti, hogy állandóan lepleznie kell alávalóságát, ezért is van arany élete a mocskos kikötői világban, ahol megélheti romlottságának teljes spektrumát.*
- Nagyon kecsegtető a felajánlást, melyet mindenképpen észben tartok, de jobb szeretem magam intézni a dolgaimat. Amikor nem, azokra meg már megvannak az embereim.
*Apró kikacsintás és erőfitogtatás, de megengedheti magának, hiszen megint ő van abban a helyzetben, akit meg kell győzni, s ezt csakis egy jobb ajánlattal lehet megtenni.*
- Akadt már olyan, akinek a segítségére volt és esetleg tudja ajánlani az Ön szolgálatait. Ha igazán kényes dolgokról volna szó, akkor bizonyosan meg kell győzödnöm arról, hogy valóban megbízható ha a diszkrécióra kerülne sor. Remélem megérti ezt és nem bántom meg vele.
7127. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-04 11:17:54
Üzenet elküldve: 2026-01-04 11:17:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Kelletlen kelme keresés//
*Ahogy a fiatal nőre pillant látja, hogy kezd megnyugodni valamelyest, aminek örül. Még fel is hívja a figyelmet a gnóm kedvességére. Ezt örömmel tapasztalja Ganer, mert egy fürdőben senkire sem szeretné a frászt hozni, és persze neki is jól esne, ha valaki visszaszolgáltatná az elhagyott holmiját. Ez némileg változni látszik, amikor a mogorva a törpe az öntözőnél rájuk akad. Amint kitekint az öltöző előtt ácsorgó lányra látja, hogy a helyzet miatt izmai megfeszülnek. A törpe közbelépése az eseményekbe nem éppen kedves és nyugalmat előmozdító végkifejlet. Tőle telhetően igekszik a helyzetet orvosolni és a törpét elhárítani valami módon. A lánynak intézett kérdésre az egy pillanatnyi tétova után már fel is veszi a neki szánt szerepet és úgy veszi át a köpenyt, mint egy hálás feleség. Ganer megkönnyebbül egy kicsit és mosolyogva adja át a köpenyt neki. Sőt a lány átveszi a helyzet elsimításának ügyét, amint elnézést kérve igyekszik a törpét csillapítani. A törpe ráncolja a szemöldökét, de a történet hihetőnek tűnik, és mindketten ezt támasztják alá.*
- Jó, hát végül nem történt semmi gond. De a kulcsot kérem vissza, ez mégiscsak személyzeti részleg. Majd az ifjú pultossal elbeszélgetek erről, de ez már nem az önök felelőssége. *Megerőlteti magát a törpe, s egy mosolyt is az arcára küzd, mert hát mégiscsak vendégekről van szó. Szavai után Ganer felé tartja a markát a kulcsért. A gnóm tétovázás nélkül átadja, és saját holmiját is kiveszi a szekrényből, hogy ne maradjon ott.*
- Köszönjük a segítségét. *Ganer is magára húz egy mosolyt, pedig nyilvánvaló, hogy a törpe nem segített nekik, de tudja, hogy ez a kifejezés a másikat abba a hitbe ringatja, hogy segített, jót tett, tehát elégedettebb lesz, így ezáltal talán kedvesebb is. Mindenesetre annyit közösen elérnek a lánnyal, hogy a törpe félreálljon és elengedje őket.*
- Nagyon szívesen. További jó fürdőzést! *Még egy utolsó jókívánságot is kiprésel magából a törpe, mielőtt hagyja a párost távozni. Ganer nem marad sokáig, követi a lányt, akit előre enged. Amint egy kicsit eltávolodtak a törpétől hálásan pillant oldalra az elf lányra.*
- Köszönöm, hogy kisegített ezzel kis közjátékkal. Nem szoktam ilyet, de elég fura lett volna, ha azt mondom, hogy egy vadidegen ruháját csak úgy eltettem. *Sajnos pedig ez történt, s maga sem érti, hogy miért rakta el, de ezen már nem tud változtatni.*
- Mellesleg a nevem Ganer. Hogy szólíthatom önt kisasszony? *Ha már egy közös helyzetet megoldottak szeretné tudni a nevét kivel hozta össze a sors.*
//Kelletlen kelme keresés//
*Ahogy a fiatal nőre pillant látja, hogy kezd megnyugodni valamelyest, aminek örül. Még fel is hívja a figyelmet a gnóm kedvességére. Ezt örömmel tapasztalja Ganer, mert egy fürdőben senkire sem szeretné a frászt hozni, és persze neki is jól esne, ha valaki visszaszolgáltatná az elhagyott holmiját. Ez némileg változni látszik, amikor a mogorva a törpe az öntözőnél rájuk akad. Amint kitekint az öltöző előtt ácsorgó lányra látja, hogy a helyzet miatt izmai megfeszülnek. A törpe közbelépése az eseményekbe nem éppen kedves és nyugalmat előmozdító végkifejlet. Tőle telhetően igekszik a helyzetet orvosolni és a törpét elhárítani valami módon. A lánynak intézett kérdésre az egy pillanatnyi tétova után már fel is veszi a neki szánt szerepet és úgy veszi át a köpenyt, mint egy hálás feleség. Ganer megkönnyebbül egy kicsit és mosolyogva adja át a köpenyt neki. Sőt a lány átveszi a helyzet elsimításának ügyét, amint elnézést kérve igyekszik a törpét csillapítani. A törpe ráncolja a szemöldökét, de a történet hihetőnek tűnik, és mindketten ezt támasztják alá.*
- Jó, hát végül nem történt semmi gond. De a kulcsot kérem vissza, ez mégiscsak személyzeti részleg. Majd az ifjú pultossal elbeszélgetek erről, de ez már nem az önök felelőssége. *Megerőlteti magát a törpe, s egy mosolyt is az arcára küzd, mert hát mégiscsak vendégekről van szó. Szavai után Ganer felé tartja a markát a kulcsért. A gnóm tétovázás nélkül átadja, és saját holmiját is kiveszi a szekrényből, hogy ne maradjon ott.*
- Köszönjük a segítségét. *Ganer is magára húz egy mosolyt, pedig nyilvánvaló, hogy a törpe nem segített nekik, de tudja, hogy ez a kifejezés a másikat abba a hitbe ringatja, hogy segített, jót tett, tehát elégedettebb lesz, így ezáltal talán kedvesebb is. Mindenesetre annyit közösen elérnek a lánnyal, hogy a törpe félreálljon és elengedje őket.*
- Nagyon szívesen. További jó fürdőzést! *Még egy utolsó jókívánságot is kiprésel magából a törpe, mielőtt hagyja a párost távozni. Ganer nem marad sokáig, követi a lányt, akit előre enged. Amint egy kicsit eltávolodtak a törpétől hálásan pillant oldalra az elf lányra.*
- Köszönöm, hogy kisegített ezzel kis közjátékkal. Nem szoktam ilyet, de elég fura lett volna, ha azt mondom, hogy egy vadidegen ruháját csak úgy eltettem. *Sajnos pedig ez történt, s maga sem érti, hogy miért rakta el, de ezen már nem tud változtatni.*
- Mellesleg a nevem Ganer. Hogy szólíthatom önt kisasszony? *Ha már egy közös helyzetet megoldottak szeretné tudni a nevét kivel hozta össze a sors.*
7126. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-04 00:56:39
Üzenet elküldve: 2026-01-04 00:56:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*A hegyesfülű szavaiból nem érez ki élt, legalábbis a felcímkézett titulusokat illetően. Egy valamit azért elcsíp füle, mégpedig a fajára vonatkozó megjegyzést. Egy félvér biztos nem élne hasonlóan lekezelő dicsérettel, így megengedi magának a következtetést, hogy valóban egy hosszúéletűvel van dolga.*
-Ó, édes teher ez a magamfajta, nagyravágyó embernek. *Halkan felkuncog. A kutató, már-már érdeklődő pillantások nem lepik meg, de azért kenegetik önbecsülését. Nem csupán azért, mert egy nemeskisasszonytól hamariak, de asztaltársasága külleme az egykori Kósza Pinty legjobb kurtizánjait ritkítóan érzéki. Nagy kár, hogy nem közülük való, mert értékes és hasznos szövetséges lenne, hogy másra ne gondoljon az ember.*
-Kedvesem. Ha egyszerű bakfis lenne, nem kértem volna helyet e becses asztalnál.
*Nem tesz úgy, mintha ismerősen csengene számára a név. Nem is cseng. Saját magának állítana csapdát vele, ha megjátszaná a mindentudót. Elég lenne egy keresztkérdés csupán, hogy tetten érjék.
Odébb tolja a levest, s maga elé húzza italát. Jól is teszi, mert a következőkre szükségesnek érzi, hogy belepillantson a korsóba. Relael kérdése váratlanul éri.* ~Jogvédők Wegtorenben... Te tudálékos kis szuka.~ *Mosolyogva csóválja meg fejét, mintha csak az elf tudatlansága szórakoztatná, de csupán időt nyer, míg kieszel valamit válasz gyanánt.*
-Pontosan ezért, Relael kisasszony. *Mutatóujja ismét lendül, hogy alátámassza szavait.*
-Ugyan, ki simítaná el a kereskedők között a vitás ügyeket törvények nélkül? *Jelentőségteljesen tárja szét kezeit. Nagyjából elégedett válaszával, dicséri is érte éles elméjét.
Kissé közelebb hajol az asztal felett, hogy fojtott hangon adjon választ az általa feltett kérdésre. Még színpadiasan ki is takarja ajkait jobbjával, mintha körülöttük mindenki a rejtvényt igyekezne megfejteni.*
-Én.
*Felegyenesedik, s megigazítja hosszú kabátja gallérját. Percről-percre többet fejt meg asztaltársaságáról. Az hagyján, hogy nemes - ezt kitalálta volna magától is - de szemtelenül pimasz is. A beszédes arcrándulásra felrémlik neki a régi időkből egy nemesasszony. Az ő arcizma rángott így, akárhányszor meglátta őt, vagy bárki mást szolgálói közül. A nyelve pedig vágott, akár az ostor. Élénken él benne az a sajátos, undok, gurgulázó hang, ahogy ez a nyelv elhagyta az asszony szájüregét. Sajnos nem figyelt, Rolph, a lovászfiú miként munkálkodik mellette. El volt foglalva vele, hogy módszeresen kipakolja egykori úrnője utazóbőröndjét. Csak a hang maradt.
Nem, mintha a szemben ülő elf emlékeztetne rá. A könnyed szurkálódása még szórakoztatja is, habár nagyon úgy fest, ezúttal nem valami ostoba fruskával hozta össze a szerencse. Ez a tényállás megnehezíti dolgát.
Relael alaposan kifordítja a nemeskisasszonyokat lefegyverezni hivatott szófordulatát, ami megint csak meglepi. Egy kurta homlokráncolás, némi fészkelődés... Egy rövidke pillanatig elmerengve szemléli a zöldeket. Kezd egy olyan sanda gyanúja lenni, hogy Relael szavaival ellentétben nem csupán "egy egyszerű artheniori nemessel" van dolga. Ha így van, mindketten hamiskártyával játszanak. A kérdés az, az elf sejt-e bármit.*
-Úgy tartják, azt a virágot illik menteni, ami még illatos. *Most először kajánul csillan tekintete. Kötve hiszi, hogy kérdés követi elmés replikáját. Túl konkrét és túl züllött lenne.*
-Tehát egy régi nemesről van szó. *Mutat rá az egyértelműre, de nem bánja. Szívesen fitogtatja jól értesültségét.*
-Nos... *Bő választ ígérve, nyelvével nedvesíti ajkait, mielőtt folytatná.*
-Bármennyire is húz haza szívem, a lehetőségek... Hogy is mondjam... Korlátozottak a Tűz Városában. Betartani azt a sok játékszabályt, amit a Családok diktálnak... *Megcsóválja fejét. Még csak nem is hazudik.*
-Itt pedig, az újjáépülő Artheniorban, a határ a csillagos ég. Ez a rengeteg újnemes, na meg a visszatérő régi! Az én posztom a problémák megoldása, ha úgy tetszik. Elég csak kinyitni előttem a kapukat, én pedig helyreigazítom az utolsó gyűrődést is a szőnyegen. Talán ostobaságnak hangozhat ez elsőre, de higgye csak el... *Most ő hajol kissé közelebb asztal felett.*
-Shorenai de Monteqieo ismeri a nemesség minden égető problémáját. Legyen az bagatell, vagy kényes. *Hagy némi hatásszünetet, mielőtt hátradőlne ültében. Természetesen megint csak nem hazudik. Szívesen tesz-vesz és legyeskedik a felső körökben, míg valamelyik cinkosa kipakolja a házat. Ez a legegyszerűbb forgatókönyv. A jobbik eset, ha megtud valamit huncutságot, amivel aztán zsarolhat. A kékvérűeket könnyű szorongatni, túl sok a titkuk. Ám a kedvence még mindig az, ha befolyást szerezhet. A módszer jóformán mindegy, míg ő tartja a gyeplőt. Sajnos ez utóbbi a legritkább.*
-Talán Relael Ellerin lae'Natar szükségletei is elbírnak némi segítséget. Különleges szívességek, különleges élmények, különleges szerek... Hmm?
*Puhatolózik. Talán egy pirulást is zsebre tehet majd. Egyelőre tartja magát az eredeti tervhez. Túl keveset tud még a lányról hozzá, hogy eldöntse, hányadán áll vele.*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.04 01:05:36
//Varjúlakoma//
*A hegyesfülű szavaiból nem érez ki élt, legalábbis a felcímkézett titulusokat illetően. Egy valamit azért elcsíp füle, mégpedig a fajára vonatkozó megjegyzést. Egy félvér biztos nem élne hasonlóan lekezelő dicsérettel, így megengedi magának a következtetést, hogy valóban egy hosszúéletűvel van dolga.*
-Ó, édes teher ez a magamfajta, nagyravágyó embernek. *Halkan felkuncog. A kutató, már-már érdeklődő pillantások nem lepik meg, de azért kenegetik önbecsülését. Nem csupán azért, mert egy nemeskisasszonytól hamariak, de asztaltársasága külleme az egykori Kósza Pinty legjobb kurtizánjait ritkítóan érzéki. Nagy kár, hogy nem közülük való, mert értékes és hasznos szövetséges lenne, hogy másra ne gondoljon az ember.*
-Kedvesem. Ha egyszerű bakfis lenne, nem kértem volna helyet e becses asztalnál.
*Nem tesz úgy, mintha ismerősen csengene számára a név. Nem is cseng. Saját magának állítana csapdát vele, ha megjátszaná a mindentudót. Elég lenne egy keresztkérdés csupán, hogy tetten érjék.
Odébb tolja a levest, s maga elé húzza italát. Jól is teszi, mert a következőkre szükségesnek érzi, hogy belepillantson a korsóba. Relael kérdése váratlanul éri.* ~Jogvédők Wegtorenben... Te tudálékos kis szuka.~ *Mosolyogva csóválja meg fejét, mintha csak az elf tudatlansága szórakoztatná, de csupán időt nyer, míg kieszel valamit válasz gyanánt.*
-Pontosan ezért, Relael kisasszony. *Mutatóujja ismét lendül, hogy alátámassza szavait.*
-Ugyan, ki simítaná el a kereskedők között a vitás ügyeket törvények nélkül? *Jelentőségteljesen tárja szét kezeit. Nagyjából elégedett válaszával, dicséri is érte éles elméjét.
Kissé közelebb hajol az asztal felett, hogy fojtott hangon adjon választ az általa feltett kérdésre. Még színpadiasan ki is takarja ajkait jobbjával, mintha körülöttük mindenki a rejtvényt igyekezne megfejteni.*
-Én.
*Felegyenesedik, s megigazítja hosszú kabátja gallérját. Percről-percre többet fejt meg asztaltársaságáról. Az hagyján, hogy nemes - ezt kitalálta volna magától is - de szemtelenül pimasz is. A beszédes arcrándulásra felrémlik neki a régi időkből egy nemesasszony. Az ő arcizma rángott így, akárhányszor meglátta őt, vagy bárki mást szolgálói közül. A nyelve pedig vágott, akár az ostor. Élénken él benne az a sajátos, undok, gurgulázó hang, ahogy ez a nyelv elhagyta az asszony szájüregét. Sajnos nem figyelt, Rolph, a lovászfiú miként munkálkodik mellette. El volt foglalva vele, hogy módszeresen kipakolja egykori úrnője utazóbőröndjét. Csak a hang maradt.
Nem, mintha a szemben ülő elf emlékeztetne rá. A könnyed szurkálódása még szórakoztatja is, habár nagyon úgy fest, ezúttal nem valami ostoba fruskával hozta össze a szerencse. Ez a tényállás megnehezíti dolgát.
Relael alaposan kifordítja a nemeskisasszonyokat lefegyverezni hivatott szófordulatát, ami megint csak meglepi. Egy kurta homlokráncolás, némi fészkelődés... Egy rövidke pillanatig elmerengve szemléli a zöldeket. Kezd egy olyan sanda gyanúja lenni, hogy Relael szavaival ellentétben nem csupán "egy egyszerű artheniori nemessel" van dolga. Ha így van, mindketten hamiskártyával játszanak. A kérdés az, az elf sejt-e bármit.*
-Úgy tartják, azt a virágot illik menteni, ami még illatos. *Most először kajánul csillan tekintete. Kötve hiszi, hogy kérdés követi elmés replikáját. Túl konkrét és túl züllött lenne.*
-Tehát egy régi nemesről van szó. *Mutat rá az egyértelműre, de nem bánja. Szívesen fitogtatja jól értesültségét.*
-Nos... *Bő választ ígérve, nyelvével nedvesíti ajkait, mielőtt folytatná.*
-Bármennyire is húz haza szívem, a lehetőségek... Hogy is mondjam... Korlátozottak a Tűz Városában. Betartani azt a sok játékszabályt, amit a Családok diktálnak... *Megcsóválja fejét. Még csak nem is hazudik.*
-Itt pedig, az újjáépülő Artheniorban, a határ a csillagos ég. Ez a rengeteg újnemes, na meg a visszatérő régi! Az én posztom a problémák megoldása, ha úgy tetszik. Elég csak kinyitni előttem a kapukat, én pedig helyreigazítom az utolsó gyűrődést is a szőnyegen. Talán ostobaságnak hangozhat ez elsőre, de higgye csak el... *Most ő hajol kissé közelebb asztal felett.*
-Shorenai de Monteqieo ismeri a nemesség minden égető problémáját. Legyen az bagatell, vagy kényes. *Hagy némi hatásszünetet, mielőtt hátradőlne ültében. Természetesen megint csak nem hazudik. Szívesen tesz-vesz és legyeskedik a felső körökben, míg valamelyik cinkosa kipakolja a házat. Ez a legegyszerűbb forgatókönyv. A jobbik eset, ha megtud valamit huncutságot, amivel aztán zsarolhat. A kékvérűeket könnyű szorongatni, túl sok a titkuk. Ám a kedvence még mindig az, ha befolyást szerezhet. A módszer jóformán mindegy, míg ő tartja a gyeplőt. Sajnos ez utóbbi a legritkább.*
-Talán Relael Ellerin lae'Natar szükségletei is elbírnak némi segítséget. Különleges szívességek, különleges élmények, különleges szerek... Hmm?
*Puhatolózik. Talán egy pirulást is zsebre tehet majd. Egyelőre tartja magát az eredeti tervhez. Túl keveset tud még a lányról hozzá, hogy eldöntse, hányadán áll vele.*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.04 01:05:36
7125. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-03 23:31:43
Üzenet elküldve: 2026-01-03 23:31:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Shorenai megkapja engedélyét, és nem is rest lepakolni. A folyamat közben Relael forró italát ajkaihoz emeli, de tekintetét végig a férfin tartja. Szemérmetlenül kutatja végig új társasága minden porcikáját, végül arra a megállapításra jut a fiatal elf, hogy az idegen kellemes a szemnek, örömmel foglalna helyet az arcán, ugyanakkor kíváncsiságát egyelőre nem keltette fel. Talán csak ragadozó mosolya, esetleg ruházatának komor, erősen kontrasztos mivolta. Nehezen tudná megmondani mit is érez asztaltársaságával kapcsolatban, s hogy csak egy különös szerzettel van dolga, vagy igazán érdekes játékszerre bukkant.*
- Áh, Wegtoren!
*Sokat sejtető hanglejtése és somolygása elárulja, hogy éppen elég dolga akadt már a déli népekkel. Bizonyosan ezért legelteti szívesen tekintetét Shorenai arcán. Magában megállapítja, hogy a forróvérű déli férfiak furcsa hatást gyakorolnak rájuk, ebbe a csoportba pedig a thargokat is besorolja.
A férfi tartásából leszűri, hogy hódolni akar a buta szokásoknak, ezért finoman felkínálja számára kézfejét.*
- Igazán elismerésreméltó titulusok, különösen egy embernek. Bizonyosan komoly teher nyomja vállait ennyi feladat súlya alatt.
*Elismerően fejet hajt a wegtoreni előtt. Nehezére esik elhinnie, hogy pont egy ekkora befolyású személy pont az ő asztalához ülne le a Pegazus fogadóban. Természetesen magából indul ki, ám ha ennyi feladatköre volna, akkor Relael nem járkálna le egyedül valami főtéri kocsmába, helyette egy impozáns selyemrévi panzióban ütné el az idejét.*
- Igazán szerencsések vagyunk, hogy leereszkedik közénk egyszerű emberekhez.
*Ujjával szórakozottan poharának szélén játszadozik, időnként pedig engedi elkalandozni tekintetét.*
- Relael Ellerin lae'Natar, csupán egy artheniori nemes.
*Viszonozza bemutatkozását, különös hangsúlyt fektetve a "csupánra". Más esetekben örömmel emeli magasabbra magát, mint a város nemese, ezúttal pedig örömmel helyezi alacsonyabbra magát, hogy még hangsúlyosabbá tegye Shorenai már-már komikusan hosszú tisztségének listáját.*
- Ha megengedi, igazán nagyon érdekelne mi szükség van egy jogvédőre egy olyan városban, ahol nincsenek pergamenre vetett törvények.
*A felé érkező bókokra aprócskát rándul arca. Furcsán viszonyul az őket éltető szavakhoz, mert valamelyest elvárja azokat, de szíve szerint szemeit forgatná a hízelgésre. Könnyen lehet nem is a kedves kifejezések zavarják, hanem azok fantáziátlansága, hiszen Relael többet várt az idegentől. Talán csak túl sokat nézett ki belőle, de ez végsősoron nem Shorenai hibája, hanem a sajátja.*
- S kinek kellene az elhervadó virágomat gondozni, talán Önnek, kedves Shorenai?
*Pimasz mosollyal húzza közelebb magához az ajándékba kapott italt, és abból is kortyol egyet.
Megfigyeli a férfi mozdulatait étkezés közben, és nem lát kifogásolnivalót bennük, mégsem hagyja nyugodni az az érzés, hogy valami nem áll össze a felfestett képben. Egy hang nincs a helyén, ez a disszonancia pedig fenemód zavarja.*
- Éppen dolgom akadt a városban. Éppenséggel visszaszereztem azt, ami amúgy jár, s olyan galád módon megfosztottak tőle. A Tanács pedig volt olyan kedves a titulusom visszaszolgáltatása mellett egy mutatós kis épületet is adni.
*Nehezére esik, de szavaiból kiérződik valamiféle elismerés. Arthenior sokszor bizonyítottan elbukott a szemében, de ez most egészen előzékeny bánásmód a várostól.*
- Kérem inkább arról meséljen, hogy Önt mi hívta ide Arthenior hűvös és szürke világába? Bizonyosan nyomós indok szükséges ahhoz, hogy Wegtoren forró homokját és színes forgatagát bárki lecserélje erre.
*Körbemutat. Relael számára Arthenior pont olyan, mint a Pegazus fogadó. Semmi kifogásolnivaló nincs vele, ugyanakkor nem is emelkedik ki a középszerűségből.*
//Varjúlakoma//
*Shorenai megkapja engedélyét, és nem is rest lepakolni. A folyamat közben Relael forró italát ajkaihoz emeli, de tekintetét végig a férfin tartja. Szemérmetlenül kutatja végig új társasága minden porcikáját, végül arra a megállapításra jut a fiatal elf, hogy az idegen kellemes a szemnek, örömmel foglalna helyet az arcán, ugyanakkor kíváncsiságát egyelőre nem keltette fel. Talán csak ragadozó mosolya, esetleg ruházatának komor, erősen kontrasztos mivolta. Nehezen tudná megmondani mit is érez asztaltársaságával kapcsolatban, s hogy csak egy különös szerzettel van dolga, vagy igazán érdekes játékszerre bukkant.*
- Áh, Wegtoren!
*Sokat sejtető hanglejtése és somolygása elárulja, hogy éppen elég dolga akadt már a déli népekkel. Bizonyosan ezért legelteti szívesen tekintetét Shorenai arcán. Magában megállapítja, hogy a forróvérű déli férfiak furcsa hatást gyakorolnak rájuk, ebbe a csoportba pedig a thargokat is besorolja.
A férfi tartásából leszűri, hogy hódolni akar a buta szokásoknak, ezért finoman felkínálja számára kézfejét.*
- Igazán elismerésreméltó titulusok, különösen egy embernek. Bizonyosan komoly teher nyomja vállait ennyi feladat súlya alatt.
*Elismerően fejet hajt a wegtoreni előtt. Nehezére esik elhinnie, hogy pont egy ekkora befolyású személy pont az ő asztalához ülne le a Pegazus fogadóban. Természetesen magából indul ki, ám ha ennyi feladatköre volna, akkor Relael nem járkálna le egyedül valami főtéri kocsmába, helyette egy impozáns selyemrévi panzióban ütné el az idejét.*
- Igazán szerencsések vagyunk, hogy leereszkedik közénk egyszerű emberekhez.
*Ujjával szórakozottan poharának szélén játszadozik, időnként pedig engedi elkalandozni tekintetét.*
- Relael Ellerin lae'Natar, csupán egy artheniori nemes.
*Viszonozza bemutatkozását, különös hangsúlyt fektetve a "csupánra". Más esetekben örömmel emeli magasabbra magát, mint a város nemese, ezúttal pedig örömmel helyezi alacsonyabbra magát, hogy még hangsúlyosabbá tegye Shorenai már-már komikusan hosszú tisztségének listáját.*
- Ha megengedi, igazán nagyon érdekelne mi szükség van egy jogvédőre egy olyan városban, ahol nincsenek pergamenre vetett törvények.
*A felé érkező bókokra aprócskát rándul arca. Furcsán viszonyul az őket éltető szavakhoz, mert valamelyest elvárja azokat, de szíve szerint szemeit forgatná a hízelgésre. Könnyen lehet nem is a kedves kifejezések zavarják, hanem azok fantáziátlansága, hiszen Relael többet várt az idegentől. Talán csak túl sokat nézett ki belőle, de ez végsősoron nem Shorenai hibája, hanem a sajátja.*
- S kinek kellene az elhervadó virágomat gondozni, talán Önnek, kedves Shorenai?
*Pimasz mosollyal húzza közelebb magához az ajándékba kapott italt, és abból is kortyol egyet.
Megfigyeli a férfi mozdulatait étkezés közben, és nem lát kifogásolnivalót bennük, mégsem hagyja nyugodni az az érzés, hogy valami nem áll össze a felfestett képben. Egy hang nincs a helyén, ez a disszonancia pedig fenemód zavarja.*
- Éppen dolgom akadt a városban. Éppenséggel visszaszereztem azt, ami amúgy jár, s olyan galád módon megfosztottak tőle. A Tanács pedig volt olyan kedves a titulusom visszaszolgáltatása mellett egy mutatós kis épületet is adni.
*Nehezére esik, de szavaiból kiérződik valamiféle elismerés. Arthenior sokszor bizonyítottan elbukott a szemében, de ez most egészen előzékeny bánásmód a várostól.*
- Kérem inkább arról meséljen, hogy Önt mi hívta ide Arthenior hűvös és szürke világába? Bizonyosan nyomós indok szükséges ahhoz, hogy Wegtoren forró homokját és színes forgatagát bárki lecserélje erre.
*Körbemutat. Relael számára Arthenior pont olyan, mint a Pegazus fogadó. Semmi kifogásolnivaló nincs vele, ugyanakkor nem is emelkedik ki a középszerűségből.*
7124. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-03 22:48:45
Üzenet elküldve: 2026-01-03 22:48:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Kelletlen kelme keresés//
*Meglepettségéből eredő aprócska riadalma hamar tovaillan, hiszen Ganer ránézésre nem tűnik fenyegetőnek, s külön tesz a férfi azért, hogy ártalmatlannak tüntesse fel magát.
Úgy tűnik szerencséje van, bár nem számított rá, hogy aprócska kellemetlensége végül ilyen hamar és könnyen megoldódik. Cseppet el is kezd gyanakodni, hogy nem-e valami csapdába sétál bele éppen, de csillapítja aggodalmát, elvégre elég jó emberismerő és megérzései nem riadóztatják.*
- Oh hát ez nagyon figyelmes, és kedves Öntől.
*Hálálkodik lelkesen, közben egy fél lépéssel lemaradva követi Ganert. Igazán nagyon csalódott lenne, ha kiderülne, hogy végül nem saját holmijait találták meg, ezért valamelyest igyekszik csillapítani izgatottságát.
Türelmesen várja, amíg Ganer a szekrénnyel és kulccsal babrál, amikor valaki megszólítja őket. Alissäna érdeklődve emeli zöldjeit a hang forrásának irányába, aminek tulajdonosa egy láthatóan nem jókedélyű törpe. Szíve valamivel gyorsabb ütemre vált, de még kivár, s kíváncsian kapkodja fejét az éppen aktuálisan megszólaló férfi felé.
Ganer röpke távozásáig kissé tanácstalanul marad a helyén, amíg amaz elolvassa a feliratot. Izmai megfeszülnek, teste üzeni, hogy jobb volna menni, de tényleg szüksége van ruháira, így végül a helyén marad. A jelenet kissé kezd szürreálissá válni számára, s megint felötlik benne, hogy biztosan nem csapdába sétált bele? Két férfi egy ismeretlen öltözőben könnyen leszoríthatná, ha akarná.
A szokatlan jelzőre felélénkül figyelme. Megdöbbenését igyekszik leplezni, de egy röpke pillanatra szép arcán megjelenik a meglepettség, mozdulatában pedig a tétovázás. Alissäna viszont ügyes lány, jó pár évnyi kurtizánkodás alatt megtanult hamar improvizálni, illetve könnyedén sodródni az események folyásával.*
- Köszönöm szépen, kedvesem!
*Átveszi fekete, fátyolos ruházatát, s igyekszik úgy hajtogatni, hogy annak provokatív szabása ne tűnjön fel a zord személyzetnek, mely esetleg elárulhatná miszerint ő nem feleség alapanyag. Kicsit szórakoztatja ez a fajta szerepjáték, hiszen számtalan karaktert kellett már alakítania, de házas asszonyt soha.*
- Szíves elnézését kérjük az okozott kellemetlenségért, rövidesen távozunk is, hiszen megvannak a portékáink.
*Pár centivel megemelve mutatja be ruháit, majd egy-egy aprócska, tétova lépéssel jelzi távozási szándékát, mely ellen remélhetőleg nem lesz kifogásolnivalója a törpének.*
//Kelletlen kelme keresés//
*Meglepettségéből eredő aprócska riadalma hamar tovaillan, hiszen Ganer ránézésre nem tűnik fenyegetőnek, s külön tesz a férfi azért, hogy ártalmatlannak tüntesse fel magát.
Úgy tűnik szerencséje van, bár nem számított rá, hogy aprócska kellemetlensége végül ilyen hamar és könnyen megoldódik. Cseppet el is kezd gyanakodni, hogy nem-e valami csapdába sétál bele éppen, de csillapítja aggodalmát, elvégre elég jó emberismerő és megérzései nem riadóztatják.*
- Oh hát ez nagyon figyelmes, és kedves Öntől.
*Hálálkodik lelkesen, közben egy fél lépéssel lemaradva követi Ganert. Igazán nagyon csalódott lenne, ha kiderülne, hogy végül nem saját holmijait találták meg, ezért valamelyest igyekszik csillapítani izgatottságát.
Türelmesen várja, amíg Ganer a szekrénnyel és kulccsal babrál, amikor valaki megszólítja őket. Alissäna érdeklődve emeli zöldjeit a hang forrásának irányába, aminek tulajdonosa egy láthatóan nem jókedélyű törpe. Szíve valamivel gyorsabb ütemre vált, de még kivár, s kíváncsian kapkodja fejét az éppen aktuálisan megszólaló férfi felé.
Ganer röpke távozásáig kissé tanácstalanul marad a helyén, amíg amaz elolvassa a feliratot. Izmai megfeszülnek, teste üzeni, hogy jobb volna menni, de tényleg szüksége van ruháira, így végül a helyén marad. A jelenet kissé kezd szürreálissá válni számára, s megint felötlik benne, hogy biztosan nem csapdába sétált bele? Két férfi egy ismeretlen öltözőben könnyen leszoríthatná, ha akarná.
A szokatlan jelzőre felélénkül figyelme. Megdöbbenését igyekszik leplezni, de egy röpke pillanatra szép arcán megjelenik a meglepettség, mozdulatában pedig a tétovázás. Alissäna viszont ügyes lány, jó pár évnyi kurtizánkodás alatt megtanult hamar improvizálni, illetve könnyedén sodródni az események folyásával.*
- Köszönöm szépen, kedvesem!
*Átveszi fekete, fátyolos ruházatát, s igyekszik úgy hajtogatni, hogy annak provokatív szabása ne tűnjön fel a zord személyzetnek, mely esetleg elárulhatná miszerint ő nem feleség alapanyag. Kicsit szórakoztatja ez a fajta szerepjáték, hiszen számtalan karaktert kellett már alakítania, de házas asszonyt soha.*
- Szíves elnézését kérjük az okozott kellemetlenségért, rövidesen távozunk is, hiszen megvannak a portékáink.
*Pár centivel megemelve mutatja be ruháit, majd egy-egy aprócska, tétova lépéssel jelzi távozási szándékát, mely ellen remélhetőleg nem lesz kifogásolnivalója a törpének.*
7123. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-03 13:37:41
Üzenet elküldve: 2026-01-03 13:37:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Egyenes út a pohár aljára//
* A kérdést hallva csak egy pillanatig gondolkodik el, mintha már maga is számtalanszor feltette volna önmagának, de az is lehet, hogy ilyen jó észjárása van, hogy nem kell sokáig morfondírozzon. Persze az se elképzelhetetlen, hogy ügyesen lavírozva fogalmazza meg a választ, igazán nem is válaszolva, de talán mégis. *
- Mit jelent az, hogy őszinte? * Hangzik el a visszakérdezés, ahogy a bárd maga is a szó értelmén, és annak jelentésén töri az agyát. *
- Minden hazugság őszintének hat, addig, amíg ki nem derül, hogy nem volt igaz. Ha valaki az egész életében megjátssza magát, minden nap egy bizonyos álca határozza meg a tetteit, a gondolatait, a cselekedeteit, az hazugság, vagy őszinte, és önmagát veri át azzal, hogy maszknak tartja a saját jellemét? Ha elég aranyad van, és életed végéig szerető család vesz körül, akik a temetéseden könnyeket hullatnak, de mélyen belül megvetnek, és csak az aranyad érdekli őket... akkor őszinte volt a szeretetük? Hiszen te halálod napjáig hitted, hogy így van, sőt, még utána is megtartják a látszatát annak, hogy ez valóban igaz volt. Sose tudhatod, hogy mi játszódik le valaki másnak a fejében, és mit gondol rólad valójában. Kivéve nálam, persze. * Vigyorog a viccen, amit valószínűleg csak ő ért. Fajtársa nem is tudja, hogy ha igazi őszinteségre vágyik, akkor keresve se talál nála jobb partnert, hiszen őt isteni átok köti, hogy nem hazudhat nőknek. *
- Kérlek, ne érezd úgy, hogy miattam túl sokat kell enned. Annyit egyél, amennyi jólesik. * Szabadkozik a férfi, aki bele sem gondolt abba, hogy nem mindenkinek van olyan étvágya, mint annak, aki egész este táncol, dalol, és ugrándozik az ivóban. Talán ennek köszönheti karcsú alakját, hiába tűnik néha úgy, mintha feneketlen gyomra lenne. Amíg a nő a fogadót figyeli, addig Salwar hasonlóan tesz, csak éppen asztaltársaságával. A szinte hibátlan arcbőrt, ami igazán ritka, főleg a fajtájukat tekintve, hiszen a legtöbben magukon viselik a rossz hírnév átkát. Testének gömbölyded formáit, hajának csillogását, az arcának apró rándulásait, ahogy körbe kémlel, és folyamatosan gondolkodik. *
- Mi az, amit a legszívesebben tennél? * Teszi fel a kérdést, kicsit előrébb helyezkedve ültében, hogy ha Theazhra úgy érzi, nem akarja hangosan kimondani szívének vágyát, akkor is hallhassa. *
- Mert a boldogsághoz igazán az az út vezet, amit akkor járunk, ha megtesszük, amit a legjobban szeretnénk. Akkor is, ha félünk tőle. Ha attól leszel boldog, hogy felpattansz egy lóra, és Wegtorenig meg sem állsz, ne álljon senki az utadba, és tedd. Élvezd, ahogy a szél belekap a hajadba, és magad mögött hagyod minden gondod. Ha az igazi boldogság az, hogy a hedonizmus oltárán áldozol, ki az, aki ebben megállíthat? Ha attól érzed jól magad, hogy Eeyr papjaként a templomban térdepelsz, és imádságokat kántálsz, akkor ne habozz, és irány oda. Én ezt vallom. Mindenkinek csak egy élet jutott, és ha azt elvesztegetjük olyan pillanatokkal, olyan évekkel, amik nem okoznak nekünk örömet, akkor önmagunkat bántjuk.
* A kérdést hallva csak egy pillanatig gondolkodik el, mintha már maga is számtalanszor feltette volna önmagának, de az is lehet, hogy ilyen jó észjárása van, hogy nem kell sokáig morfondírozzon. Persze az se elképzelhetetlen, hogy ügyesen lavírozva fogalmazza meg a választ, igazán nem is válaszolva, de talán mégis. *
- Mit jelent az, hogy őszinte? * Hangzik el a visszakérdezés, ahogy a bárd maga is a szó értelmén, és annak jelentésén töri az agyát. *
- Minden hazugság őszintének hat, addig, amíg ki nem derül, hogy nem volt igaz. Ha valaki az egész életében megjátssza magát, minden nap egy bizonyos álca határozza meg a tetteit, a gondolatait, a cselekedeteit, az hazugság, vagy őszinte, és önmagát veri át azzal, hogy maszknak tartja a saját jellemét? Ha elég aranyad van, és életed végéig szerető család vesz körül, akik a temetéseden könnyeket hullatnak, de mélyen belül megvetnek, és csak az aranyad érdekli őket... akkor őszinte volt a szeretetük? Hiszen te halálod napjáig hitted, hogy így van, sőt, még utána is megtartják a látszatát annak, hogy ez valóban igaz volt. Sose tudhatod, hogy mi játszódik le valaki másnak a fejében, és mit gondol rólad valójában. Kivéve nálam, persze. * Vigyorog a viccen, amit valószínűleg csak ő ért. Fajtársa nem is tudja, hogy ha igazi őszinteségre vágyik, akkor keresve se talál nála jobb partnert, hiszen őt isteni átok köti, hogy nem hazudhat nőknek. *
- Kérlek, ne érezd úgy, hogy miattam túl sokat kell enned. Annyit egyél, amennyi jólesik. * Szabadkozik a férfi, aki bele sem gondolt abba, hogy nem mindenkinek van olyan étvágya, mint annak, aki egész este táncol, dalol, és ugrándozik az ivóban. Talán ennek köszönheti karcsú alakját, hiába tűnik néha úgy, mintha feneketlen gyomra lenne. Amíg a nő a fogadót figyeli, addig Salwar hasonlóan tesz, csak éppen asztaltársaságával. A szinte hibátlan arcbőrt, ami igazán ritka, főleg a fajtájukat tekintve, hiszen a legtöbben magukon viselik a rossz hírnév átkát. Testének gömbölyded formáit, hajának csillogását, az arcának apró rándulásait, ahogy körbe kémlel, és folyamatosan gondolkodik. *
- Mi az, amit a legszívesebben tennél? * Teszi fel a kérdést, kicsit előrébb helyezkedve ültében, hogy ha Theazhra úgy érzi, nem akarja hangosan kimondani szívének vágyát, akkor is hallhassa. *
- Mert a boldogsághoz igazán az az út vezet, amit akkor járunk, ha megtesszük, amit a legjobban szeretnénk. Akkor is, ha félünk tőle. Ha attól leszel boldog, hogy felpattansz egy lóra, és Wegtorenig meg sem állsz, ne álljon senki az utadba, és tedd. Élvezd, ahogy a szél belekap a hajadba, és magad mögött hagyod minden gondod. Ha az igazi boldogság az, hogy a hedonizmus oltárán áldozol, ki az, aki ebben megállíthat? Ha attól érzed jól magad, hogy Eeyr papjaként a templomban térdepelsz, és imádságokat kántálsz, akkor ne habozz, és irány oda. Én ezt vallom. Mindenkinek csak egy élet jutott, és ha azt elvesztegetjük olyan pillanatokkal, olyan évekkel, amik nem okoznak nekünk örömet, akkor önmagunkat bántjuk.
7122. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-02 09:05:29
Üzenet elküldve: 2026-01-02 09:05:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
-Nagyszerű! *Feleli még a korábbinál is szélesebb farkasmosollyal, majd óvatosan, egyesével az asztalra helyezi a kezében tartott korsókat, valamint a gombától megfosztatott őzragu levest. Fekete kalapját lelöki fejéről, s nemes egyszerűséggel sétapálcája végébe tűzi, amit aztán a falnak támaszt. Sebtiben füle mögé tűr egy kósza tincset, ám mielőtt helyet foglalna, Relael kérdést intéz hozzá.*
-Kisasszony, meg sem kellett volna kérdeznie. *Megenged magának egy kurta kuncogást.*
-A becses nevem Shorenai de Monteqieo. Wegtoren címzetes bárója, a Wegtoreni Nagykikötő okleveles jegyzője, az Arany Sárkány fogadó - és egyben a Nap Karavánpihenőjének... *Fekete kesztyűvel fedett mutatóujjával ad nyomatékot a következőknek.*
-Jogvédője. Szolgálatára. *Kacsót kér, s amennyiben megkapja, csókot lehel rá. Mindezt úgy, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Lassan egyenesedik fel, s csak eztán foglal helyet. Ha a hosszúfülű esetleg elfelejtene bemutatkozni, hát udvariasan rákérdez nevére.*
-Megjegyzem, roppant boldog emberré tett, hogy helyet kínált számomra az asztalánál. *Folytatja. Az egyik korsót óvatosan a hosszúfülű elé tolja, mit sem törődve vele, hogy annak már egyébként van ital a keze ügyében. Közben nem rest közelebbről is megmérni asztaltársaságát. Kellemes küllemű, de ez számára most csak másodlagos szempont.*
-Ahogy mifelénk, a Tűz Városában mondják, "egy efféle tünemény csak elvirágzik, ha nem gondozzák." *Nem próbál értelmet szerezni a szólásnak, s van egy olyan sansza, hogy valójában nem is létezik. Az ilyen szóvirágoknak amúgy sincs túl sok fogódzkodója az ő meglátása szerint, a nemesi fruskák pedig akkor sem ismernék el, hogy nem értik, ha kést szorítana a torkuknak.
Nem zavartatja magát, hozzálát az őzragu leves kanalazásának. Teszi ezt roppant lassan, hogy még véletlenül se csöppenjen ki a fakanálból semmi. Ezáltal is elódázza némileg a magyarázatot rá, miért is közelítette meg a nemest. A rejtély és az izgalom mindig jó támaszték, ha fruskákról van szó.*
-Kegyedet nem láttam még erre. És valljuk be, ha láttam volna, biztosan megjegyzem. *Fakó tekintetét a leányon tartja egy darabig. Óvatos tapogatózás ez, elvégre nem illesztette még be semelyik fiókba újdonsült kompániáját.*
-Mi járatban hát? Talán segíthetünk egymáson.
*Szánt szándékkal szagolja körbe előbb a nemest. Közeledésének okát természetesen ahhoz igyekszik majd igazítani, amit hall.*
//Varjúlakoma//
-Nagyszerű! *Feleli még a korábbinál is szélesebb farkasmosollyal, majd óvatosan, egyesével az asztalra helyezi a kezében tartott korsókat, valamint a gombától megfosztatott őzragu levest. Fekete kalapját lelöki fejéről, s nemes egyszerűséggel sétapálcája végébe tűzi, amit aztán a falnak támaszt. Sebtiben füle mögé tűr egy kósza tincset, ám mielőtt helyet foglalna, Relael kérdést intéz hozzá.*
-Kisasszony, meg sem kellett volna kérdeznie. *Megenged magának egy kurta kuncogást.*
-A becses nevem Shorenai de Monteqieo. Wegtoren címzetes bárója, a Wegtoreni Nagykikötő okleveles jegyzője, az Arany Sárkány fogadó - és egyben a Nap Karavánpihenőjének... *Fekete kesztyűvel fedett mutatóujjával ad nyomatékot a következőknek.*
-Jogvédője. Szolgálatára. *Kacsót kér, s amennyiben megkapja, csókot lehel rá. Mindezt úgy, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Lassan egyenesedik fel, s csak eztán foglal helyet. Ha a hosszúfülű esetleg elfelejtene bemutatkozni, hát udvariasan rákérdez nevére.*
-Megjegyzem, roppant boldog emberré tett, hogy helyet kínált számomra az asztalánál. *Folytatja. Az egyik korsót óvatosan a hosszúfülű elé tolja, mit sem törődve vele, hogy annak már egyébként van ital a keze ügyében. Közben nem rest közelebbről is megmérni asztaltársaságát. Kellemes küllemű, de ez számára most csak másodlagos szempont.*
-Ahogy mifelénk, a Tűz Városában mondják, "egy efféle tünemény csak elvirágzik, ha nem gondozzák." *Nem próbál értelmet szerezni a szólásnak, s van egy olyan sansza, hogy valójában nem is létezik. Az ilyen szóvirágoknak amúgy sincs túl sok fogódzkodója az ő meglátása szerint, a nemesi fruskák pedig akkor sem ismernék el, hogy nem értik, ha kést szorítana a torkuknak.
Nem zavartatja magát, hozzálát az őzragu leves kanalazásának. Teszi ezt roppant lassan, hogy még véletlenül se csöppenjen ki a fakanálból semmi. Ezáltal is elódázza némileg a magyarázatot rá, miért is közelítette meg a nemest. A rejtély és az izgalom mindig jó támaszték, ha fruskákról van szó.*
-Kegyedet nem láttam még erre. És valljuk be, ha láttam volna, biztosan megjegyzem. *Fakó tekintetét a leányon tartja egy darabig. Óvatos tapogatózás ez, elvégre nem illesztette még be semelyik fiókba újdonsült kompániáját.*
-Mi járatban hát? Talán segíthetünk egymáson.
*Szánt szándékkal szagolja körbe előbb a nemest. Közeledésének okát természetesen ahhoz igyekszik majd igazítani, amit hall.*
7121. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-01 23:22:02
Üzenet elküldve: 2026-01-01 23:22:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Hosszú napjai voltak, így nem csoda, hogy annyira várta már a Pegazus kényelmét. Egy félreeső asztalnál foglal helyett, mely szokatlan Relaeltől, aki jellemzően előszeretettel helyezkedik el az események epicentrumában. Szinte szertartásos körültekintéssel húzza le kézfejét melengető kesztyűjét, majd nagy gonddal az asztalra helyezi. Prémkabátját ugyan kigombolja, és kibújik belőle, de vállaira igazgatva talál komfortot annak melegében.
Egy kupa gőzölög előtte, melyből lassan kúszik fel a fűszerek édes illata. Könnyen megállapítható, hogy forraltbort birtokol, melyet a Pegazus kínálatában amúgy általában nem találni meg, de Relael úgy véli ő érte igazán tehetnek kivételt. Szerencsére a személyzet is hasonlóképpen vélekedett.
Belesüpped a kényelembe. Ezúttal zakatoló elméjének malomkereke is lassan őről, ez pedig ritka áldás, ki is élvezi.
Nyilvánvalóan felfigyel az újonnan érkező jövevényre, ahogy minden jelenlévőt lustán megvizsgál, s néhány következtetés levonását követően érdektelenül kalandozik tovább tekintete. Felfigyeltek rá, ezt megérzi. Libabőr szalad végig testén. Nem ritka, hogy mások örömmel legeltetik rajta tekintetüket, beszélik ki látványosan, vagy kísérlik meg társaságukkal zavarni, így nem lepődik meg az ismeretlen férfi elhatározásán sem.
Nem tántorítja el a közeledő félt közönnyel vagy gorombasággal, arcán lustán pihen kimért mosolya, mely Relael legszebb ékszere és legveszélyesebb fegyvere. Kissé irritált, hogy megzavarják csendes kikapcsolódását, ugyanakkor kelletlenségét remekül fojtja el jómodorral.*
- Megbocsátok.
*Kezdi könnyedén. Mosolya szélesebbre, feszesebbre húzódik, de megmarad bájosnak. Kíváncsiságot erőltet magára, bár nehezére esik.*
- Ó a zavart nem szívlelem, de megengedem, hogy helyet foglaljon, kedves uram.
*Könnyed mozdulattal kínálja fel az asztalánál rendelkezésre álló ülőhelyeket. Kegyesen nem világít rá az ellentmondásra, miszerint hely akad éppen elég a fogadótérben.
Relael a nemesek világában megtanulta már a lopott pillantások jelentését, s megérzi, hogy Shorenai fürkészi őt, mintha láthatatlan kezek kutatnának koponyájában. Kíváncsisága leheletnyit nyíltabb, mint az évtizedek gyakorlatával rendelkező nemesek diszkréciója. Érdekes. Relael zöldjei érdeklődve csillannak a tényre, miszerint nem csak fiatalságában igyekeznek gyönyörködni, hanem egyenesen elemezni próbálják. Már csupán az a kérdéses számára, hogy mi célból.*
- Milyen néven szólíthatom az új kedves ismerősömet?
//Varjúlakoma//
*Hosszú napjai voltak, így nem csoda, hogy annyira várta már a Pegazus kényelmét. Egy félreeső asztalnál foglal helyett, mely szokatlan Relaeltől, aki jellemzően előszeretettel helyezkedik el az események epicentrumában. Szinte szertartásos körültekintéssel húzza le kézfejét melengető kesztyűjét, majd nagy gonddal az asztalra helyezi. Prémkabátját ugyan kigombolja, és kibújik belőle, de vállaira igazgatva talál komfortot annak melegében.
Egy kupa gőzölög előtte, melyből lassan kúszik fel a fűszerek édes illata. Könnyen megállapítható, hogy forraltbort birtokol, melyet a Pegazus kínálatában amúgy általában nem találni meg, de Relael úgy véli ő érte igazán tehetnek kivételt. Szerencsére a személyzet is hasonlóképpen vélekedett.
Belesüpped a kényelembe. Ezúttal zakatoló elméjének malomkereke is lassan őről, ez pedig ritka áldás, ki is élvezi.
Nyilvánvalóan felfigyel az újonnan érkező jövevényre, ahogy minden jelenlévőt lustán megvizsgál, s néhány következtetés levonását követően érdektelenül kalandozik tovább tekintete. Felfigyeltek rá, ezt megérzi. Libabőr szalad végig testén. Nem ritka, hogy mások örömmel legeltetik rajta tekintetüket, beszélik ki látványosan, vagy kísérlik meg társaságukkal zavarni, így nem lepődik meg az ismeretlen férfi elhatározásán sem.
Nem tántorítja el a közeledő félt közönnyel vagy gorombasággal, arcán lustán pihen kimért mosolya, mely Relael legszebb ékszere és legveszélyesebb fegyvere. Kissé irritált, hogy megzavarják csendes kikapcsolódását, ugyanakkor kelletlenségét remekül fojtja el jómodorral.*
- Megbocsátok.
*Kezdi könnyedén. Mosolya szélesebbre, feszesebbre húzódik, de megmarad bájosnak. Kíváncsiságot erőltet magára, bár nehezére esik.*
- Ó a zavart nem szívlelem, de megengedem, hogy helyet foglaljon, kedves uram.
*Könnyed mozdulattal kínálja fel az asztalánál rendelkezésre álló ülőhelyeket. Kegyesen nem világít rá az ellentmondásra, miszerint hely akad éppen elég a fogadótérben.
Relael a nemesek világában megtanulta már a lopott pillantások jelentését, s megérzi, hogy Shorenai fürkészi őt, mintha láthatatlan kezek kutatnának koponyájában. Kíváncsisága leheletnyit nyíltabb, mint az évtizedek gyakorlatával rendelkező nemesek diszkréciója. Érdekes. Relael zöldjei érdeklődve csillannak a tényre, miszerint nem csak fiatalságában igyekeznek gyönyörködni, hanem egyenesen elemezni próbálják. Már csupán az a kérdéses számára, hogy mi célból.*
- Milyen néven szólíthatom az új kedves ismerősömet?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394