Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 261 (5201. - 5220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5220. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 08:11:38
Üzenet elküldve: 2024-10-13 08:11:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
* A fiút nem tántorítják el Nixomia szavai, sőt mintha csak felbátorítanák, hogy folytassa.*
- Valóban? Pedig a parasztokba is szokott szorulni némi jómodor. Gyerekszoba ide meg oda.* Jegyzi, ezzel is burkoltan degradálva a fiút, aki még a hűvösebb vízbe is bemászik, csak azért, hogy a nő közelébe kerülhessem. A lány persze kíváncsi a reakcióra, mert a hűvösebb víz értintése nem szokott a legkellemesebb élmények közzé tartozni, főleg ha előtte az illető megmártózott már a melegben.*
- Netán valami perverz volna, hogy egy ilyen helyen másokat stírol?* Emeli meg a szemöldökét, miközben rápillant a férfira egy pillanatra. Most már határozottan közel van az alak, de még így sem hajlandó rá nézni.*
- Csak ennyire futotta? Nem mintha lenézném a város dicső őreit, de azért első nekifutásra többet vártam volna.* Hangjába csalódottság vegyül, és ezt még csak nem is kell nagyon megjátszania.*
- Ez a hűs víz nagyon jó úszásra. Gondolom ez volt a szándéka is, amiért ezt választotta. Én viszont végeztem a magam átmozgatásával. Kellemes időtöltést!* Köszön el tőle, majd azzal a lendülettel kiemeli karjaival magát a vízből és a medence szélére huppan. Rögtön fel is áll és lenéz zaklatójára.*
~ Mindjárt jobb ~* Fentről lenézni sokkal, de sokkal kedvére valóbb, mint bárkire is fel. Biztosan elkapja a másik pillantását is, mert mely férfi hagyna ki egy alkalmat is, ha bámulásról van szó. A húszas évei közepe fele jár, igazán jó formájában van. Dús idomai vannak, de méretéhez képest mégsem kirívóan nagy, ez nagy szerencséje, mert még így pont nem zavarja őt az aktív mozgásban. Mozgása határozott, kemény, de mégis akad benne egy cseppnyi nőies könnyedség. Ő aztán nem leng vagy libben oda, mint a törékeny kisasszonyok. Nixomia megy, most pedig a meleg medencébe, de érzi, hogy sokáig nem lesz egymaga. Mondjuk most sincs, csak a többi fürdőző nem ostromolja a kérdéseivel. De a lovagnő is állszent, mert nem adott kielégítő választ.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
* A fiút nem tántorítják el Nixomia szavai, sőt mintha csak felbátorítanák, hogy folytassa.*
- Valóban? Pedig a parasztokba is szokott szorulni némi jómodor. Gyerekszoba ide meg oda.* Jegyzi, ezzel is burkoltan degradálva a fiút, aki még a hűvösebb vízbe is bemászik, csak azért, hogy a nő közelébe kerülhessem. A lány persze kíváncsi a reakcióra, mert a hűvösebb víz értintése nem szokott a legkellemesebb élmények közzé tartozni, főleg ha előtte az illető megmártózott már a melegben.*
- Netán valami perverz volna, hogy egy ilyen helyen másokat stírol?* Emeli meg a szemöldökét, miközben rápillant a férfira egy pillanatra. Most már határozottan közel van az alak, de még így sem hajlandó rá nézni.*
- Csak ennyire futotta? Nem mintha lenézném a város dicső őreit, de azért első nekifutásra többet vártam volna.* Hangjába csalódottság vegyül, és ezt még csak nem is kell nagyon megjátszania.*
- Ez a hűs víz nagyon jó úszásra. Gondolom ez volt a szándéka is, amiért ezt választotta. Én viszont végeztem a magam átmozgatásával. Kellemes időtöltést!* Köszön el tőle, majd azzal a lendülettel kiemeli karjaival magát a vízből és a medence szélére huppan. Rögtön fel is áll és lenéz zaklatójára.*
~ Mindjárt jobb ~* Fentről lenézni sokkal, de sokkal kedvére valóbb, mint bárkire is fel. Biztosan elkapja a másik pillantását is, mert mely férfi hagyna ki egy alkalmat is, ha bámulásról van szó. A húszas évei közepe fele jár, igazán jó formájában van. Dús idomai vannak, de méretéhez képest mégsem kirívóan nagy, ez nagy szerencséje, mert még így pont nem zavarja őt az aktív mozgásban. Mozgása határozott, kemény, de mégis akad benne egy cseppnyi nőies könnyedség. Ő aztán nem leng vagy libben oda, mint a törékeny kisasszonyok. Nixomia megy, most pedig a meleg medencébe, de érzi, hogy sokáig nem lesz egymaga. Mondjuk most sincs, csak a többi fürdőző nem ostromolja a kérdéseivel. De a lovagnő is állszent, mert nem adott kielégítő választ.*
5219. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 22:27:29
Üzenet elküldve: 2024-10-12 22:27:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Eeyr vagy Teysus //
– Nem kell hatalmas mágusnak lenned ahhoz, hogy segíts másokon. Az én Mesterem egy halálos mérgű kígyó marásától mentett meg fiatalkoromban, így szegődtem mellé. Azelőtt én se ismertem az istennő tanait – céltalan életet éltem, akár a legtöbben. De rátaláltam Eeyr fényére és azóta minden lépésemet Ő vezérli. Te is megértenéd, ha megnyitnád szíved felé! Az pedig, hogy a sötét isten hívei mire képesek a vér és halál útján semmit nem jelent. Legtöbbjük nem gonosz, csak eltévedt lélek, akiket elvakít züllöttségük és nem képesek a világot valódi formájában látni.
* Vesz egy kis levegőt és végre beleiszik a vajsörbe, aminek tetejéről már elkezdett leülni a hab. Belekóstol hát az aranyszínű nedűbe, majd visszateszi a pultra, ahogy a tányérát is. Úgy látszik, vitájuk nem ér véget ilyen hamar. *
– Ez a szép élet? * Kérdezi cinikusan és körbenéz a fogadóban. *
– Saját nyomorukban fürdőző magányos lelkeket látok, amerre csak nézek. Eeyr tanait sokan félreértelmezik és azt hiszik, az a jó tanítvány, aki lemond minden földi élvezetről és örömről. Épp ellenkezőleg! Eeyr is ebben az életünkben ígér boldogságot, de a te isteneddel ellentétben nem buzdít arra, hogy céljaid elérése érdekében áttaposs másokon, hiszen tudja, hogy mások megsegítésével érhetsz csak el igaz boldogságot. Bolond az, aki csak magáért és vágyaiért él. Az én isteni küldetésem, hogy megmutassam az embereknek, mi a valódi boldogság! A te célod mi?
* Mikor befejezi utolsó mondatát, újra beleiszik a sörébe, hogy leöblítse torkát. A raguba még mindig nincs lehetősége beleenni, mert olyan heves vita alakul ki a tündérrel. *
~ Kíváncsi vagyok, ő hogy látja a világot. Talán nincs egészen elveszve a lelke, csak tévúton jár. Eeyr, mutass világosságot neki! ~
– Nem kell hatalmas mágusnak lenned ahhoz, hogy segíts másokon. Az én Mesterem egy halálos mérgű kígyó marásától mentett meg fiatalkoromban, így szegődtem mellé. Azelőtt én se ismertem az istennő tanait – céltalan életet éltem, akár a legtöbben. De rátaláltam Eeyr fényére és azóta minden lépésemet Ő vezérli. Te is megértenéd, ha megnyitnád szíved felé! Az pedig, hogy a sötét isten hívei mire képesek a vér és halál útján semmit nem jelent. Legtöbbjük nem gonosz, csak eltévedt lélek, akiket elvakít züllöttségük és nem képesek a világot valódi formájában látni.
* Vesz egy kis levegőt és végre beleiszik a vajsörbe, aminek tetejéről már elkezdett leülni a hab. Belekóstol hát az aranyszínű nedűbe, majd visszateszi a pultra, ahogy a tányérát is. Úgy látszik, vitájuk nem ér véget ilyen hamar. *
– Ez a szép élet? * Kérdezi cinikusan és körbenéz a fogadóban. *
– Saját nyomorukban fürdőző magányos lelkeket látok, amerre csak nézek. Eeyr tanait sokan félreértelmezik és azt hiszik, az a jó tanítvány, aki lemond minden földi élvezetről és örömről. Épp ellenkezőleg! Eeyr is ebben az életünkben ígér boldogságot, de a te isteneddel ellentétben nem buzdít arra, hogy céljaid elérése érdekében áttaposs másokon, hiszen tudja, hogy mások megsegítésével érhetsz csak el igaz boldogságot. Bolond az, aki csak magáért és vágyaiért él. Az én isteni küldetésem, hogy megmutassam az embereknek, mi a valódi boldogság! A te célod mi?
* Mikor befejezi utolsó mondatát, újra beleiszik a sörébe, hogy leöblítse torkát. A raguba még mindig nincs lehetősége beleenni, mert olyan heves vita alakul ki a tündérrel. *
~ Kíváncsi vagyok, ő hogy látja a világot. Talán nincs egészen elveszve a lelke, csak tévúton jár. Eeyr, mutass világosságot neki! ~
5218. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 21:26:34
Üzenet elküldve: 2024-10-12 21:26:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mai igen kevésszer tud csak a jelenben létezni. Általában a tervei uralják, nem pihen meg, főleg akkor nem, ha valaki, vagy valami éppen jól jöhet az életéhez. Ez a nap némileg más. Volt néhány igen szépen ellopott pillanat a tervezgetéseiből, amit a másiknak köszönhet.
A "valóban" újra elhangzik az elf szájból, egy harmadik formában, de ez egyértelműbb bárminél, meg sem kell válaszolnia. Tudják mind a ketten.
Az újabb kérdésére viszont kissé tágabbra nyílnak azok a szemek, majd megingatja a fejét.*
- Ezt mondtam volna? *Mosolyodik el.* - De van, aki tud benne. Ha csak ábrándozik, de nem csinál semmit, akkor biztosan nem úgy lesz. Kideríted?
*Bármilyen érdekesen is hat pont akkor, amikor ők falnák egymást, azért megnézné még néhány bók után. A tisztább kép érdekében. Csakhogy nem őt kapják vissza a rendelésükkel. Legalábbis először nem. Az azért tetszett neki, ahogy a furcsa nőre nézett, mikor utána hozta a gyümölcstálat, de apró képek csupán, már több mindenre kell odafigyelnie. Nézi az elf zöldjeinek útját, a távolodó önelégült alakot, ami még őt is megmosolyogtatja, már-már szurkol a beteljesülésének... de akivel foglalkozniuk kell sajnos, az a közéjük tolakodó, aki egy igen rossz kezdés után egy olyan mondattal próbálja megmagyarázni a helyzetét, hogy élesen szúr a szeme, ahogy próbálja nem forgatni az elhangzottakra. A hosszúéletű az, aki ismét kedvére valóan reagál. Beleiszik a borába ahelyett, hogy elnevetné magát. Nem ildomos ugyanis, s kezdi bosszantani is. Terhére van a nő, mert nem olyan portékát pakolt elé, ami érdekli. A férfi reakciójára kíváncsi megint. Nem látja rajta, hogy felismerte volna az italokat, de azt sem, hogy nem. Azt tudja, hogy ő is veszettül jól tud játszani és sokkal kevésbé átláthatóbb, mint a legtöbben.*
- Talán jobb ötlet volna akkor, ha te innál meg belőlük egyet.
*Nem bírja ki. Hidegen néz végig a nőn, a benne lévő bormennyiség eddig tudta visszaszorítani a rosszallást, még ha a férfi is remekel és semmi szükség plusz mondatokra.* - Ó, már értem. Amivel te próbálkozol, az tanulható, tehát nincs rá szükséged. Akkor hagylak érvényesülni.
*Dől hátra a székében, újfent jelezve, hogy őt ez nem érdekli. De ez nem jelenti azt, hogy a Doki is hasonlóan van ezzel. Hagyja, hogy a kérdéseivel szórakoztassa. Őt. Mert a kis kereskedőnek nem való hölgyike biztosan nem mulat olyan jól majd.*
*Mai igen kevésszer tud csak a jelenben létezni. Általában a tervei uralják, nem pihen meg, főleg akkor nem, ha valaki, vagy valami éppen jól jöhet az életéhez. Ez a nap némileg más. Volt néhány igen szépen ellopott pillanat a tervezgetéseiből, amit a másiknak köszönhet.
A "valóban" újra elhangzik az elf szájból, egy harmadik formában, de ez egyértelműbb bárminél, meg sem kell válaszolnia. Tudják mind a ketten.
Az újabb kérdésére viszont kissé tágabbra nyílnak azok a szemek, majd megingatja a fejét.*
- Ezt mondtam volna? *Mosolyodik el.* - De van, aki tud benne. Ha csak ábrándozik, de nem csinál semmit, akkor biztosan nem úgy lesz. Kideríted?
*Bármilyen érdekesen is hat pont akkor, amikor ők falnák egymást, azért megnézné még néhány bók után. A tisztább kép érdekében. Csakhogy nem őt kapják vissza a rendelésükkel. Legalábbis először nem. Az azért tetszett neki, ahogy a furcsa nőre nézett, mikor utána hozta a gyümölcstálat, de apró képek csupán, már több mindenre kell odafigyelnie. Nézi az elf zöldjeinek útját, a távolodó önelégült alakot, ami még őt is megmosolyogtatja, már-már szurkol a beteljesülésének... de akivel foglalkozniuk kell sajnos, az a közéjük tolakodó, aki egy igen rossz kezdés után egy olyan mondattal próbálja megmagyarázni a helyzetét, hogy élesen szúr a szeme, ahogy próbálja nem forgatni az elhangzottakra. A hosszúéletű az, aki ismét kedvére valóan reagál. Beleiszik a borába ahelyett, hogy elnevetné magát. Nem ildomos ugyanis, s kezdi bosszantani is. Terhére van a nő, mert nem olyan portékát pakolt elé, ami érdekli. A férfi reakciójára kíváncsi megint. Nem látja rajta, hogy felismerte volna az italokat, de azt sem, hogy nem. Azt tudja, hogy ő is veszettül jól tud játszani és sokkal kevésbé átláthatóbb, mint a legtöbben.*
- Talán jobb ötlet volna akkor, ha te innál meg belőlük egyet.
*Nem bírja ki. Hidegen néz végig a nőn, a benne lévő bormennyiség eddig tudta visszaszorítani a rosszallást, még ha a férfi is remekel és semmi szükség plusz mondatokra.* - Ó, már értem. Amivel te próbálkozol, az tanulható, tehát nincs rá szükséged. Akkor hagylak érvényesülni.
*Dől hátra a székében, újfent jelezve, hogy őt ez nem érdekli. De ez nem jelenti azt, hogy a Doki is hasonlóan van ezzel. Hagyja, hogy a kérdéseivel szórakoztassa. Őt. Mert a kis kereskedőnek nem való hölgyike biztosan nem mulat olyan jól majd.*
5217. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 20:06:35
Üzenet elküldve: 2024-10-12 20:06:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Szeszélyes társaság //
*Valóban. Merrin csak annyit mutat magából, amennyit egy magafajtának kell. Az, ami: egy baljós, morózus árnyék mögötted. A szavakkal pont ugyanígy van. Amit mondani akar, annak megvan a helye és az ideje.
Mire az elf ficsúr elhagyja a szobát, Merrint már nem találja ott. Hogy már elhagyta a fogadót vagy csak meghúzódott valamelyik sarokban, azt csak találgatni lehet.
Az artheniori esték ilyenkor már nyirkosba és hidegbe kezdenek fordulni. Az utcák is kihaltabbak, mint nyáridőben. Kövér, csatakos patkány iszkol át a holdak fényével cicomázkodó macskakövön.
Acél és kova sercen, s egy kapualjban felparázslik egy dohányrúd vége. Fanyar szagú füst tekeredik a félvér tekintete elé, ami egy ablakot figyel a távolból.
Reggel tisztáz majd egyet s mást a simlissel. Addig viszont feltűri a gallérját, és úgy figyeli az ilyenkor még utcára tévedőket, mint egy mogorva vízköpő. Eszébe ötlenek a régi idők. Azok az idők az árvaházban, amikor még satnya kis fattyú volt a tisztavérűek megvetésének fókuszában. Egészen addig, amíg már mindenki számára világos lett: a fattyú nagyobbra nő és keményebb az ökle, mint a tisztavérű kölyköké.
Egy régi, sötét humorú dalocska visszhangzik a fejében: Könnyű ez, van egy trükk: kibírod, vagy meghalsz. Hosszú lesz az éjszaka, Merrinnek pedig lesz még pár elintéznivalója. De reggel kellemetlenül korán fogja kelteni Monteqieot, az biztos.*
*Valóban. Merrin csak annyit mutat magából, amennyit egy magafajtának kell. Az, ami: egy baljós, morózus árnyék mögötted. A szavakkal pont ugyanígy van. Amit mondani akar, annak megvan a helye és az ideje.
Mire az elf ficsúr elhagyja a szobát, Merrint már nem találja ott. Hogy már elhagyta a fogadót vagy csak meghúzódott valamelyik sarokban, azt csak találgatni lehet.
Az artheniori esték ilyenkor már nyirkosba és hidegbe kezdenek fordulni. Az utcák is kihaltabbak, mint nyáridőben. Kövér, csatakos patkány iszkol át a holdak fényével cicomázkodó macskakövön.
Acél és kova sercen, s egy kapualjban felparázslik egy dohányrúd vége. Fanyar szagú füst tekeredik a félvér tekintete elé, ami egy ablakot figyel a távolból.
Reggel tisztáz majd egyet s mást a simlissel. Addig viszont feltűri a gallérját, és úgy figyeli az ilyenkor még utcára tévedőket, mint egy mogorva vízköpő. Eszébe ötlenek a régi idők. Azok az idők az árvaházban, amikor még satnya kis fattyú volt a tisztavérűek megvetésének fókuszában. Egészen addig, amíg már mindenki számára világos lett: a fattyú nagyobbra nő és keményebb az ökle, mint a tisztavérű kölyköké.
Egy régi, sötét humorú dalocska visszhangzik a fejében: Könnyű ez, van egy trükk: kibírod, vagy meghalsz. Hosszú lesz az éjszaka, Merrinnek pedig lesz még pár elintéznivalója. De reggel kellemetlenül korán fogja kelteni Monteqieot, az biztos.*
5216. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 20:03:44
Üzenet elküldve: 2024-10-12 20:03:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azzal, hogy felméri a másikat jelenleg nem a jövőt tervezgeti az elf. Csak a kíváncsiságát elégíti ki. A szerinte értelmetlen vállalkozás eddigi eredményeit kívánja felmérni. Tettetett szomorkodására kap egy tettetett vigasztalást majd ahogy a zöldek és a kékek ismét egymásba fonódnak egyértelművé válik, hogy az estének még nincs vége és nem lesz minden tettetve ami még történni fog.*
-Valóban?
*Hangzik el újra a kérdés immár egy harmadik, másképp játékos módon. Majd ismét visszatér egy kis komolyság a beszélgetésükbe mikor újra szóba jön az a kis töltött galamb és annak a lány által elképzelt jövője. Meg lesz magyarázva mire gondolt a kisasszony és egy kérdést szegez a dokinak, aki arra kérdéssel válaszol.*
-Úgy gondolod ő tündökölne abban a szerepben?
*Érdekes gondolat. Vajon meg-e tudja úgy magyarázni az elfnek, hogy az egyet is értsen vele. A doki határozottan élvezi ezt a beszélgetést. De tovább lendülnek mikor csatlakozik hozzájuk az új lány, aki elég csúnyán kezdi a bemutatkozást. Ezt a doki se sajnálja neki kifejteni. Főleg mikor valami áruval lép oda hozzájuk. Hogy miről van szó és miért őket szemelte ki, a napnak pont ilyen késői szakaszán az jó kérdés. Mindenesetre egyik se hangzik barátságosan. Nem is bírja megállni válasz nélkül a kishölgy szavait.*
-Ha üzletet akarsz kötni akkor elég rossz útnak számít egyből aláásni a bizalmat.
*Fel lett adva a lecke a lánynak. Nem tűnnek könnyű diónak és a férfi nem szégyell lovagolni ezen a rossz kezdésen. Úgy is, hogy még fogalma sincs miről van szó. De ez nem marad így sokáig. Miután Mai megnézte a bőrtok tartalmát az elf felé tolja, aki rápillant és látszólagos érdeklődés nélkül nyúl ékszerekkel gazdagított keze érte, hogy kivegye a két üvegcsét és megnézze őket a fény felé tartva. A leírás hallatán kevésen múlik, hogy ne röhögjön a lány képébe, de a széles vigyora így is egyértelművé teszi, hogy mit gondol.*
~Persze aranyom. Meg a faszom a szádban arannyá válik ha elég lelkesen szopod.~
-Nem mondod? Te keverted ki őket két sörcsapolás közt vagy ajándékba kaptad őket? A pontos nevüket meg tudod mondani?
*Vetülnek a zöldek a nőre. Nagyon rossz helyzetből sikerült a másiknak kezdenie a tárgyalást.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azzal, hogy felméri a másikat jelenleg nem a jövőt tervezgeti az elf. Csak a kíváncsiságát elégíti ki. A szerinte értelmetlen vállalkozás eddigi eredményeit kívánja felmérni. Tettetett szomorkodására kap egy tettetett vigasztalást majd ahogy a zöldek és a kékek ismét egymásba fonódnak egyértelművé válik, hogy az estének még nincs vége és nem lesz minden tettetve ami még történni fog.*
-Valóban?
*Hangzik el újra a kérdés immár egy harmadik, másképp játékos módon. Majd ismét visszatér egy kis komolyság a beszélgetésükbe mikor újra szóba jön az a kis töltött galamb és annak a lány által elképzelt jövője. Meg lesz magyarázva mire gondolt a kisasszony és egy kérdést szegez a dokinak, aki arra kérdéssel válaszol.*
-Úgy gondolod ő tündökölne abban a szerepben?
*Érdekes gondolat. Vajon meg-e tudja úgy magyarázni az elfnek, hogy az egyet is értsen vele. A doki határozottan élvezi ezt a beszélgetést. De tovább lendülnek mikor csatlakozik hozzájuk az új lány, aki elég csúnyán kezdi a bemutatkozást. Ezt a doki se sajnálja neki kifejteni. Főleg mikor valami áruval lép oda hozzájuk. Hogy miről van szó és miért őket szemelte ki, a napnak pont ilyen késői szakaszán az jó kérdés. Mindenesetre egyik se hangzik barátságosan. Nem is bírja megállni válasz nélkül a kishölgy szavait.*
-Ha üzletet akarsz kötni akkor elég rossz útnak számít egyből aláásni a bizalmat.
*Fel lett adva a lecke a lánynak. Nem tűnnek könnyű diónak és a férfi nem szégyell lovagolni ezen a rossz kezdésen. Úgy is, hogy még fogalma sincs miről van szó. De ez nem marad így sokáig. Miután Mai megnézte a bőrtok tartalmát az elf felé tolja, aki rápillant és látszólagos érdeklődés nélkül nyúl ékszerekkel gazdagított keze érte, hogy kivegye a két üvegcsét és megnézze őket a fény felé tartva. A leírás hallatán kevésen múlik, hogy ne röhögjön a lány képébe, de a széles vigyora így is egyértelművé teszi, hogy mit gondol.*
~Persze aranyom. Meg a faszom a szádban arannyá válik ha elég lelkesen szopod.~
-Nem mondod? Te keverted ki őket két sörcsapolás közt vagy ajándékba kaptad őket? A pontos nevüket meg tudod mondani?
*Vetülnek a zöldek a nőre. Nagyon rossz helyzetből sikerült a másiknak kezdenie a tárgyalást.*
5215. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 17:54:04
Üzenet elküldve: 2024-10-12 17:54:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Tényleg ideje lesz összekapnia magát. Az nem járja, hogy egy jött-ment kis felszolgálólány egyetlen nézésével képes kellemetlen helyzetbe hozni őt. Legszívesebben most megrázná a fejét, hogy kiűzze belőle azt a rengeteg felgyülemlett mocskot, hátha utána tisztábban tud majd gondolkodni, de nem teheti meg, mert megint csak feltűnő lenne, hogy mennyire nem érzi magát komfortosan a jelenlegi helyzetben.
Helyette rátér annak valódi okára, amiért megközelítette a párost, a férfi pedig nem is hagyja megjegyzés nélkül a dolgot, de Merlana erre már nem a valódi érzéseinek kimutatásával, hanem egy halvány mosollyal reagál csupán.*
- A célhoz mindig több út vezet, ám van, mikor az egyik úton elindulva derül ki, hogy egy másikon könnyebb tovább haladni. *Azt egyértelműen nem fogja hagyni, hogy rajta élezze valaki a nyelvét, de nem is akar vitatkozni az elffel, úgyhogy igyekszik úgy igazat adni neki, hogy valójában nem teszi azt meg.
Nem is lényeges igazán, hogy mit gondol róla a páros, ha az erszényük tömve van, és hajlandóak is azt kinyitni. Nagyon reméli, hogy a szivartok tartalma segít rávenni őket, hogy megtegyék. Karjait összefonja maga előtt, és úgy nézi végig, ahogy először a lány veszi szemügyre a portékát. Az első reakciója biztató, úgy tűnik, igazi kisasszonyból faragták a nőt, mert látszólag minden érdekli, amit meg lehet venni. Végül azonban csalódnia kell. Az az apró mozdulat, amivel eltolja magától az italokat, hamar megérteti Merlaná-val, hogy máris felére csökkent a potenciális vevőinek száma.*
- Ritka, és különleges varázsitalok. Az elfogyasztásukkal képesek lehetnek felszínre hívni azokat a képességeiket, melyek pusztán tanulással nem sikerülnének. Mindegyikünk életében vannak olyan dolgok, melyekben szeretnénk jobbak lenni, de egyszerűen nem sikerül, bárhogy próbálkozunk, igaz? Nos, azok ott a megoldás a problémára.
*Úgy ítéli meg, hogy kénytelen beszélni. Ideális esetben talán még az ébenhajú szépséget is sikerülhet meggyőzni arról, hogy mégis csak érdekeljék őt az italok, de nem ez az elsődleges célja, hanem az, hogy a szőke érdeklődését fenntartsa, már ha az ő reakciója nem hasonló lesz, mint a lányé. Ha mégis olyan lenne, akkor a továbbiakban nehéz dolga lesz. Nem fogja rögtön feladni, de egy idő után el kell majd gondolkodnia azon, mennyi ideig érdemes győzködni a párost arról, hogy az italok aranyat érnek, mégpedig sokat. Ezzel mondjuk nem is hazudik.*
*Tényleg ideje lesz összekapnia magát. Az nem járja, hogy egy jött-ment kis felszolgálólány egyetlen nézésével képes kellemetlen helyzetbe hozni őt. Legszívesebben most megrázná a fejét, hogy kiűzze belőle azt a rengeteg felgyülemlett mocskot, hátha utána tisztábban tud majd gondolkodni, de nem teheti meg, mert megint csak feltűnő lenne, hogy mennyire nem érzi magát komfortosan a jelenlegi helyzetben.
Helyette rátér annak valódi okára, amiért megközelítette a párost, a férfi pedig nem is hagyja megjegyzés nélkül a dolgot, de Merlana erre már nem a valódi érzéseinek kimutatásával, hanem egy halvány mosollyal reagál csupán.*
- A célhoz mindig több út vezet, ám van, mikor az egyik úton elindulva derül ki, hogy egy másikon könnyebb tovább haladni. *Azt egyértelműen nem fogja hagyni, hogy rajta élezze valaki a nyelvét, de nem is akar vitatkozni az elffel, úgyhogy igyekszik úgy igazat adni neki, hogy valójában nem teszi azt meg.
Nem is lényeges igazán, hogy mit gondol róla a páros, ha az erszényük tömve van, és hajlandóak is azt kinyitni. Nagyon reméli, hogy a szivartok tartalma segít rávenni őket, hogy megtegyék. Karjait összefonja maga előtt, és úgy nézi végig, ahogy először a lány veszi szemügyre a portékát. Az első reakciója biztató, úgy tűnik, igazi kisasszonyból faragták a nőt, mert látszólag minden érdekli, amit meg lehet venni. Végül azonban csalódnia kell. Az az apró mozdulat, amivel eltolja magától az italokat, hamar megérteti Merlaná-val, hogy máris felére csökkent a potenciális vevőinek száma.*
- Ritka, és különleges varázsitalok. Az elfogyasztásukkal képesek lehetnek felszínre hívni azokat a képességeiket, melyek pusztán tanulással nem sikerülnének. Mindegyikünk életében vannak olyan dolgok, melyekben szeretnénk jobbak lenni, de egyszerűen nem sikerül, bárhogy próbálkozunk, igaz? Nos, azok ott a megoldás a problémára.
*Úgy ítéli meg, hogy kénytelen beszélni. Ideális esetben talán még az ébenhajú szépséget is sikerülhet meggyőzni arról, hogy mégis csak érdekeljék őt az italok, de nem ez az elsődleges célja, hanem az, hogy a szőke érdeklődését fenntartsa, már ha az ő reakciója nem hasonló lesz, mint a lányé. Ha mégis olyan lenne, akkor a továbbiakban nehéz dolga lesz. Nem fogja rögtön feladni, de egy idő után el kell majd gondolkodnia azon, mennyi ideig érdemes győzködni a párost arról, hogy az italok aranyat érnek, mégpedig sokat. Ezzel mondjuk nem is hazudik.*
5214. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 17:22:47
Üzenet elküldve: 2024-10-12 17:22:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Morthimer szavai hallatán Dedhor kíváncsian félrebiccenti fejét, szemei elgondolkodva villannak meg, ahogy újabb lehetőségek tárulnak elé. Széles mosoly kúszik arcára, miközben lazán megszorítja Morthimer kezét, majd finoman meghajol, kimérten tiszteletet adva ezzel a másik félnek.*
- Igazán örömteli, hogy még mindig aktívak a kapcsolatai, Morthimer. *Mondja udvariasan, miközben hangjában halvány izgalom bujkál.*
- Egy régi kereskedői hálózat, amely ritkaságokra is nyitott... *Egy pillanatra elcsendesedik, mintha fontolgatná a szavak súlyát.*
- Ez bizony remek lehetőségeket tartogat számunkra mind üzleti, mind kapcsolatépítési téren. *Dedhor szemei érdeklődéssel figyelik a férfit, majd lassan kihúzza magát, és finoman megpaskolja kabátjának belső zsebét, ahol a rejtett üvegcse-tartó rekeszek találhatók alap esetben. Jelenleg nincs nála épp semmi, amivel előrukkolhatna, így mással folytatja.*
- Nos, nem szeretném tovább feltartani önt- *Szólítja meg ismét, hangjában cseppet sem tolakodó, mégis nyitottan barátságos tónussal.*
- Örömmel tölt el, hogy egy ilyen értékes találkozót sikerült összehozni. Bízom benne, hogy a jövőben számos izgalmas lehetőséget fogunk felfedezni együtt, akár üzleti, akár politikai téren. *Dedhor még egy udvarias, könnyed bólintással tiszteleg a prefektus előtt, majd óvatosan hátrébb tolja székét az asztaltól. Természetesen még nem indul el hiszen lehet épp Morthimer még szeretett volna valamit. Gnóm révén a rövidebb, gyorsabb találkozókat preferálja, ahol nincs terhére senkinek s utána nyomban intézheti mindenki a következő dolgát. Ha Morthimernek még lenne valami, amiről szeretne beszélni azt természetesen meghallgatja figyelmesen.*
//Politika//
*Morthimer szavai hallatán Dedhor kíváncsian félrebiccenti fejét, szemei elgondolkodva villannak meg, ahogy újabb lehetőségek tárulnak elé. Széles mosoly kúszik arcára, miközben lazán megszorítja Morthimer kezét, majd finoman meghajol, kimérten tiszteletet adva ezzel a másik félnek.*
- Igazán örömteli, hogy még mindig aktívak a kapcsolatai, Morthimer. *Mondja udvariasan, miközben hangjában halvány izgalom bujkál.*
- Egy régi kereskedői hálózat, amely ritkaságokra is nyitott... *Egy pillanatra elcsendesedik, mintha fontolgatná a szavak súlyát.*
- Ez bizony remek lehetőségeket tartogat számunkra mind üzleti, mind kapcsolatépítési téren. *Dedhor szemei érdeklődéssel figyelik a férfit, majd lassan kihúzza magát, és finoman megpaskolja kabátjának belső zsebét, ahol a rejtett üvegcse-tartó rekeszek találhatók alap esetben. Jelenleg nincs nála épp semmi, amivel előrukkolhatna, így mással folytatja.*
- Nos, nem szeretném tovább feltartani önt- *Szólítja meg ismét, hangjában cseppet sem tolakodó, mégis nyitottan barátságos tónussal.*
- Örömmel tölt el, hogy egy ilyen értékes találkozót sikerült összehozni. Bízom benne, hogy a jövőben számos izgalmas lehetőséget fogunk felfedezni együtt, akár üzleti, akár politikai téren. *Dedhor még egy udvarias, könnyed bólintással tiszteleg a prefektus előtt, majd óvatosan hátrébb tolja székét az asztaltól. Természetesen még nem indul el hiszen lehet épp Morthimer még szeretett volna valamit. Gnóm révén a rövidebb, gyorsabb találkozókat preferálja, ahol nincs terhére senkinek s utána nyomban intézheti mindenki a következő dolgát. Ha Morthimernek még lenne valami, amiről szeretne beszélni azt természetesen meghallgatja figyelmesen.*
5213. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 15:35:39
Üzenet elküldve: 2024-10-12 15:35:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Eeyr vagy Teysus //
*Nem gondolta volna amikor betért a fogadóba, hogy teológiai vitába keveredik, pedig pontosan ez történt.
Ó ezt a tündér mindig is nagyon élvezi.*
- Ó! A jó öreg feltámasztós szöveg. Úgy tudom, hogy még a legtapasztaltabb fénymágusok is csak akkor képesek erre, ha feláldozzák magukat. A többi meg annyira nem osztogatja az ilyesmit, de várjunk csak akad még itt valami. Nekem úgy rémlik, hogy a sötét isten is képes ilyesmire.* Az utolsó részt óvatosan ejti ki azért, de utána folytatja.*
- Nem is oly rég pucér alakok támadtak fel. Aztán egy jó részük meg is halt. Teysus még éltünkben ígér szép életet.* Ennél mélyebben ebbe nem megy bele, de a kocsmáros főpappá avatásán szépen felkuncog.*
- Pontosan! Mi mind lehetünk Teysus papjai, nem kell hozzá templom vagy bármilyen cím. Teysusnak nem számít, hogy hol vagy. A legsötétebbtől a legvilágosabb helyig megtalálható.* Nagy kár, hogy az étele elkészült az óriásnak. A tündér dacosan néz rá, olyan ez, mint valami párbaj és, ha ezt érzi a másik férfi is, akkor nem kérdés, hogy tovább fogja folytatni vele a vitát.*
*Nem gondolta volna amikor betért a fogadóba, hogy teológiai vitába keveredik, pedig pontosan ez történt.
Ó ezt a tündér mindig is nagyon élvezi.*
- Ó! A jó öreg feltámasztós szöveg. Úgy tudom, hogy még a legtapasztaltabb fénymágusok is csak akkor képesek erre, ha feláldozzák magukat. A többi meg annyira nem osztogatja az ilyesmit, de várjunk csak akad még itt valami. Nekem úgy rémlik, hogy a sötét isten is képes ilyesmire.* Az utolsó részt óvatosan ejti ki azért, de utána folytatja.*
- Nem is oly rég pucér alakok támadtak fel. Aztán egy jó részük meg is halt. Teysus még éltünkben ígér szép életet.* Ennél mélyebben ebbe nem megy bele, de a kocsmáros főpappá avatásán szépen felkuncog.*
- Pontosan! Mi mind lehetünk Teysus papjai, nem kell hozzá templom vagy bármilyen cím. Teysusnak nem számít, hogy hol vagy. A legsötétebbtől a legvilágosabb helyig megtalálható.* Nagy kár, hogy az étele elkészült az óriásnak. A tündér dacosan néz rá, olyan ez, mint valami párbaj és, ha ezt érzi a másik férfi is, akkor nem kérdés, hogy tovább fogja folytatni vele a vitát.*
5212. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 15:15:30
Üzenet elküldve: 2024-10-12 15:15:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Hogy mire számíthat tőle a másik, lassan rájöhet. Bár még maga sem gondolt át ilyesmit, mert nincs rá szükség. Egy biztos, nem az elf lesz az, akinek ártani támadna kedve, ellenben megnyerte magának Mai-t, ha nem is egészen. Ha tud és akar ezzel élni, igazán kedvező egység is létrejöhet, ha pedig nem, hát megmarad annak, ami; szórakozásnak. Egyikből talán a félvérnek több problémája is lehet, ha egyáltalán észreveszi úgy, mint a megfigyelt leány rezdüléseit.
A másik tettetett szomorúságára, mintha sajnálkozóvá válna a tekintete, majd odanyúl a férfi arcához és végigsimít rajta kacéran. De a játékos kis fény ott marad a jegekben.* - Még nem késő.
*Igen érdekesek a kérdései. Őt sem zavarja, hogy ki van körülöttük, de mindenki éppen elég távol van, hogy ha kellene, még az asztalnál ülőket is kivesézhessék. Persze annyi idejük nincs, sőt, talán kedvük sem, de még élvezet a kis játék.*
- Úgy lehet valamelyiknek igen, de nem erre gondoltam. *Rendeződik kissé vissza az arca, s felveszi a szokásos köntöst, mint amikor megfontolt és gondolkodik. Abba nehezen fér bele a vigyor, de nem olyan hideg, mindössze elmélkedő.*
- Az, amit én hátrahagytam másnak álom, nekem pedig szomorúságot okozott. Vannak lányok, akik szenvednek abban a szerepben, mások tündökölnek. De ezt te is tudod, nem igaz? *Biccenti kissé oldalra a fejét. Nem arra gondol most, hogy hány pillangóval volt dolga kielégülés céljából, azt nem tudhatja, és talán nem is szeretné. De foglalkozott velük, hiszen ott találkoztak, ahol. Ő is eleget fecsegett az alul öltözött lányokkal, amikor egy hatig más dolga sem volt, mint Nori-t várni, míg összeszedi magát a végkimerültséghez közeli állapotból.
Bármeddig tudna beszélgetni a szőkével, mint ahogy bármennyiszer rá is tudná magát vetni. Mindig másként izgatja fel... vagy az elméjét tüzeli, vagy egészen mást. Talán ezért is nyertes az ügye.
Az újabb megfejtendő kérdés pedig ott áll az asztaluk mellett és nehéz nem ítélkezni felette. Akar valamit és rosszul csinálja. Pedig érettebbnek tűnik a másik lánynál, aki mégis helyretette őt egyetlen nézéssel. Őt is jól látta. Ha megtanul élni a helyzetekkel, magasabbra léphet. Nem túl magasra, de ettől előkelőbb helyre számíthat. Megbocsájtható, hogy ott mellette kapja meg azt a hosszabb szemkontaktust a Dokitól, motiválja csak. Nem szereti, ha valaki megelégszik. Na de ez a másik kék szemű ugyan milyen babérokra tör? Hamar kiderül, hogy miért érkezett, ha még más nem is. Nem bírja ki, hogy ne öntse el az elégedett mosoly a férfi szavait hallva, így nem neki kell megjegyezni ezt, dolgozhat csak fejben. Viszont egy zárt doboz hogyisne tenné kíváncsivá? Megcsillan a szeme, ahogy megkapja a lehetőséget. Maga felé is húzza kissé, majd felnyitja a tetejét, de nem enged több érzelmet, ki is huny a lelkesedés fénye. Nem ért hozzá, de Nori igen. És ő már elmondta, hogy a sötétebb színek ártóak is lehetnek. Ezek pedig igen feketésre sikeredett italok, a gyertyák fényében, mintha az egyik kéken, a másik zölden derengene. Viszont nem szólal meg olyasmiről, ami nem az ő dolga. Neki biztosan nem kell, de az elf is tud keverni, ha minden szóra jól emlékszik, így felé tolja azt, egyetlen mondat nélkül.*
*Hogy mire számíthat tőle a másik, lassan rájöhet. Bár még maga sem gondolt át ilyesmit, mert nincs rá szükség. Egy biztos, nem az elf lesz az, akinek ártani támadna kedve, ellenben megnyerte magának Mai-t, ha nem is egészen. Ha tud és akar ezzel élni, igazán kedvező egység is létrejöhet, ha pedig nem, hát megmarad annak, ami; szórakozásnak. Egyikből talán a félvérnek több problémája is lehet, ha egyáltalán észreveszi úgy, mint a megfigyelt leány rezdüléseit.
A másik tettetett szomorúságára, mintha sajnálkozóvá válna a tekintete, majd odanyúl a férfi arcához és végigsimít rajta kacéran. De a játékos kis fény ott marad a jegekben.* - Még nem késő.
*Igen érdekesek a kérdései. Őt sem zavarja, hogy ki van körülöttük, de mindenki éppen elég távol van, hogy ha kellene, még az asztalnál ülőket is kivesézhessék. Persze annyi idejük nincs, sőt, talán kedvük sem, de még élvezet a kis játék.*
- Úgy lehet valamelyiknek igen, de nem erre gondoltam. *Rendeződik kissé vissza az arca, s felveszi a szokásos köntöst, mint amikor megfontolt és gondolkodik. Abba nehezen fér bele a vigyor, de nem olyan hideg, mindössze elmélkedő.*
- Az, amit én hátrahagytam másnak álom, nekem pedig szomorúságot okozott. Vannak lányok, akik szenvednek abban a szerepben, mások tündökölnek. De ezt te is tudod, nem igaz? *Biccenti kissé oldalra a fejét. Nem arra gondol most, hogy hány pillangóval volt dolga kielégülés céljából, azt nem tudhatja, és talán nem is szeretné. De foglalkozott velük, hiszen ott találkoztak, ahol. Ő is eleget fecsegett az alul öltözött lányokkal, amikor egy hatig más dolga sem volt, mint Nori-t várni, míg összeszedi magát a végkimerültséghez közeli állapotból.
Bármeddig tudna beszélgetni a szőkével, mint ahogy bármennyiszer rá is tudná magát vetni. Mindig másként izgatja fel... vagy az elméjét tüzeli, vagy egészen mást. Talán ezért is nyertes az ügye.
Az újabb megfejtendő kérdés pedig ott áll az asztaluk mellett és nehéz nem ítélkezni felette. Akar valamit és rosszul csinálja. Pedig érettebbnek tűnik a másik lánynál, aki mégis helyretette őt egyetlen nézéssel. Őt is jól látta. Ha megtanul élni a helyzetekkel, magasabbra léphet. Nem túl magasra, de ettől előkelőbb helyre számíthat. Megbocsájtható, hogy ott mellette kapja meg azt a hosszabb szemkontaktust a Dokitól, motiválja csak. Nem szereti, ha valaki megelégszik. Na de ez a másik kék szemű ugyan milyen babérokra tör? Hamar kiderül, hogy miért érkezett, ha még más nem is. Nem bírja ki, hogy ne öntse el az elégedett mosoly a férfi szavait hallva, így nem neki kell megjegyezni ezt, dolgozhat csak fejben. Viszont egy zárt doboz hogyisne tenné kíváncsivá? Megcsillan a szeme, ahogy megkapja a lehetőséget. Maga felé is húzza kissé, majd felnyitja a tetejét, de nem enged több érzelmet, ki is huny a lelkesedés fénye. Nem ért hozzá, de Nori igen. És ő már elmondta, hogy a sötétebb színek ártóak is lehetnek. Ezek pedig igen feketésre sikeredett italok, a gyertyák fényében, mintha az egyik kéken, a másik zölden derengene. Viszont nem szólal meg olyasmiről, ami nem az ő dolga. Neki biztosan nem kell, de az elf is tud keverni, ha minden szóra jól emlékszik, így felé tolja azt, egyetlen mondat nélkül.*
5211. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 14:29:46
Üzenet elküldve: 2024-10-12 14:29:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Valóban a sellőházban is mikor csak megfigyelte a félvért annak a fekete nőszemélynek a társaságában akkor is hasonló játékot űzött velük. Inkább őket beszéltette míg ő megfigyelt. Akkor át akarta látni az azok közt lévő viszonyt és kitalálni, hogy kik lehetnek ők. Most szeretné tudni mire számíthat a magát lélek kutatójának tartó nőtől. Másodjára is felteszi ugyan, azt a kérdését mire már kap egy pimaszkodó megjegyzést.*
-Ha korábban tudtam volna.
*Csóválja meg a fejét tettetett szomorúsággal, de a szája szélén ott bujkál neki is a játékos vigyor. Majd a téma kicsit valóban más irányt vesz. A megjegyzésére most a félvér reagál igencsak szűkszavúan úgyhogy a a férfi muszáj lesz rá is kérdezni.*
-Mármint? A leendő kuncsaftjainak nem lesz ez szomorú?
*Kicsit nyers megfogalmazás, de hallott már tőle a lány cifrábbakat is. Nem véletlen választott a doki olyan asztalt, ami viszonylag félreeső. Kevesebben kapják fel a fejüket az ilyen témákra. Nem mintha a volt kalózt zavarná az ilyesmi. Mikor megérkezik a rendelésük akkor új játék kezdődik. Ami, játéknak egyébként is része lett volna az új felszolgálólány, de ő maga is belesétál a dologba mikor ingyen kosztot ajánl fel. Hogy semmi nincs ingyen az természetes mindkettejük számára. Annyit még nem ittak, hogy ezt elfelejtsék. Viszont most egyikük sincs olyan hangulatban, hogy lecsapjon a dologra. Muszáj lesz a lánynak taktikát váltania. Méghozzá, ami csak mégszórakoztatóbbá teszi a szituációt az-az eddig csak egyszerűnek titulált lány felbukkanása, aki meghozza a rendelésüket és nem fél közben egy vidám pillantást vetni az új "felszolgálólányra", aki ezen látványosan megsértődik. A doki némán kuncog a jelenet láttán.*
-Köszönjük szépen drága.
*Enged meg egy pár pillanatnál további szemezést, hogy munka után legyen mi után ábrándoznia szegénynek, majd végre ki lesz mondva miért is kapták volna az ingyen ételt. Erre a doki mindenttudó mosollyal letép egy szőlőszemet és bekapja.*
-Igen hamar a lényegre tértünk. Egy kis őszinteséggel talán hamarabb is célt lehet érni.
*Gonoszkodik kicsit. Azt, a kis bőrtokot meghagyja a félvérnek.*
-Belenézel?
*Hogyne nézne bele? Nőből van. A kíváncsiság hozzá tartozik a természetéhez. Bár a dokit is érdekli mi lehet benne. Emberi ujjak nem lehetnek. Az olyan ügyleteket nem ilyen feltűnően és hidegebb vérű szállítókkal szokták intézni.*
*Valóban a sellőházban is mikor csak megfigyelte a félvért annak a fekete nőszemélynek a társaságában akkor is hasonló játékot űzött velük. Inkább őket beszéltette míg ő megfigyelt. Akkor át akarta látni az azok közt lévő viszonyt és kitalálni, hogy kik lehetnek ők. Most szeretné tudni mire számíthat a magát lélek kutatójának tartó nőtől. Másodjára is felteszi ugyan, azt a kérdését mire már kap egy pimaszkodó megjegyzést.*
-Ha korábban tudtam volna.
*Csóválja meg a fejét tettetett szomorúsággal, de a szája szélén ott bujkál neki is a játékos vigyor. Majd a téma kicsit valóban más irányt vesz. A megjegyzésére most a félvér reagál igencsak szűkszavúan úgyhogy a a férfi muszáj lesz rá is kérdezni.*
-Mármint? A leendő kuncsaftjainak nem lesz ez szomorú?
*Kicsit nyers megfogalmazás, de hallott már tőle a lány cifrábbakat is. Nem véletlen választott a doki olyan asztalt, ami viszonylag félreeső. Kevesebben kapják fel a fejüket az ilyen témákra. Nem mintha a volt kalózt zavarná az ilyesmi. Mikor megérkezik a rendelésük akkor új játék kezdődik. Ami, játéknak egyébként is része lett volna az új felszolgálólány, de ő maga is belesétál a dologba mikor ingyen kosztot ajánl fel. Hogy semmi nincs ingyen az természetes mindkettejük számára. Annyit még nem ittak, hogy ezt elfelejtsék. Viszont most egyikük sincs olyan hangulatban, hogy lecsapjon a dologra. Muszáj lesz a lánynak taktikát váltania. Méghozzá, ami csak mégszórakoztatóbbá teszi a szituációt az-az eddig csak egyszerűnek titulált lány felbukkanása, aki meghozza a rendelésüket és nem fél közben egy vidám pillantást vetni az új "felszolgálólányra", aki ezen látványosan megsértődik. A doki némán kuncog a jelenet láttán.*
-Köszönjük szépen drága.
*Enged meg egy pár pillanatnál további szemezést, hogy munka után legyen mi után ábrándoznia szegénynek, majd végre ki lesz mondva miért is kapták volna az ingyen ételt. Erre a doki mindenttudó mosollyal letép egy szőlőszemet és bekapja.*
-Igen hamar a lényegre tértünk. Egy kis őszinteséggel talán hamarabb is célt lehet érni.
*Gonoszkodik kicsit. Azt, a kis bőrtokot meghagyja a félvérnek.*
-Belenézel?
*Hogyne nézne bele? Nőből van. A kíváncsiság hozzá tartozik a természetéhez. Bár a dokit is érdekli mi lehet benne. Emberi ujjak nem lehetnek. Az olyan ügyleteket nem ilyen feltűnően és hidegebb vérű szállítókkal szokták intézni.*
5210. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 13:04:04
Üzenet elküldve: 2024-10-12 13:04:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Eeyr vagy Teysus //
* Amíg az ételére vár és a csapost kérdezi a templom hollétéről, mellé áll egy érdekes szerzet. Egy fehér hajú, gyerek alkatú teremtés, aki a pultot is alig éri fel, mégis sört és tejet kér. Utóbbit szintén nem hétköznapi társának. Muzomgo nem mond semmit, hiszen nem járt még Artheniorban. Az is lehetséges, hogy errefelé minden második ember mosómedvét tart háziállatként. Ellenben a "kölyök" szavait neki intézi, amire kénytelen reagálni. A pulttól oldalra fordul és végigméri a sört szürcsölő tündért. Egy kis sajnálat ébred benne, amiért ilyen keveset ért a világból, de kifelé nem mutatja. Először megpróbálja tiszteletteljesen, ész érvekkel meggyőzni. *
– Nem láttam még, hogy Teysus hite bárkit megmentett volna a haláltól. De ami azt illeti, a legtöbben még a saját boldogságukat sem találják meg, legfeljebb kis ideig. Ezek tévutak. – Ezt onnan tudom, hogy ha nem lennének azok, hosszú távon is boldoggá tennének. Ha ez a kocsma Teysus szentélye, akkor a kocsmáros úr a főpap? * Bök fejével a most is éppen rendeléseket felvevő, sürgő-forgó férfira. Ezen a képen elmosolyodik. *
– Elhiszem, hogy valaki ennyit lát csupán a világból, de attól, hogy behunyjátok a szemeteket, a valóság nem változik meg. Ez a valóság pedig csak és kizárólag Eeyr tanain keresztül ismerhető meg.
– Elkészült a főtt étel! * Szakítja félbe monológját a főpap mély hangja, ahogy letesz elé egy tányér raguszerű ételt némi körettel és evőeszközzel. A férfi persze nem állva akar enni, mint a lovak, így egyik kezében megfogja a tányért, másikban pedig a korsó sört, amibe még nem is volt ideje belekóstolnia. Az leginkább Alesian válaszától függ, hogy az ő asztalához indul el vagy keres egy szabad asztalt. A maga részéről jobban örülne annak, ha lenne asztaltársa, hiszen egyrészt társaságban finomabb az étel, másrészt minden meggyőzött lélekkel Eeyrt szolgálja. *
* Amíg az ételére vár és a csapost kérdezi a templom hollétéről, mellé áll egy érdekes szerzet. Egy fehér hajú, gyerek alkatú teremtés, aki a pultot is alig éri fel, mégis sört és tejet kér. Utóbbit szintén nem hétköznapi társának. Muzomgo nem mond semmit, hiszen nem járt még Artheniorban. Az is lehetséges, hogy errefelé minden második ember mosómedvét tart háziállatként. Ellenben a "kölyök" szavait neki intézi, amire kénytelen reagálni. A pulttól oldalra fordul és végigméri a sört szürcsölő tündért. Egy kis sajnálat ébred benne, amiért ilyen keveset ért a világból, de kifelé nem mutatja. Először megpróbálja tiszteletteljesen, ész érvekkel meggyőzni. *
– Nem láttam még, hogy Teysus hite bárkit megmentett volna a haláltól. De ami azt illeti, a legtöbben még a saját boldogságukat sem találják meg, legfeljebb kis ideig. Ezek tévutak. – Ezt onnan tudom, hogy ha nem lennének azok, hosszú távon is boldoggá tennének. Ha ez a kocsma Teysus szentélye, akkor a kocsmáros úr a főpap? * Bök fejével a most is éppen rendeléseket felvevő, sürgő-forgó férfira. Ezen a képen elmosolyodik. *
– Elhiszem, hogy valaki ennyit lát csupán a világból, de attól, hogy behunyjátok a szemeteket, a valóság nem változik meg. Ez a valóság pedig csak és kizárólag Eeyr tanain keresztül ismerhető meg.
– Elkészült a főtt étel! * Szakítja félbe monológját a főpap mély hangja, ahogy letesz elé egy tányér raguszerű ételt némi körettel és evőeszközzel. A férfi persze nem állva akar enni, mint a lovak, így egyik kezében megfogja a tányért, másikban pedig a korsó sört, amibe még nem is volt ideje belekóstolnia. Az leginkább Alesian válaszától függ, hogy az ő asztalához indul el vagy keres egy szabad asztalt. A maga részéről jobban örülne annak, ha lenne asztaltársa, hiszen egyrészt társaságban finomabb az étel, másrészt minden meggyőzött lélekkel Eeyrt szolgálja. *
5209. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 13:03:18
Üzenet elküldve: 2024-10-12 13:03:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mostanában túl sokat hibázik. Azóta van ez, mióta a félresikerült kikötői kalandja után a félelem egy jókora részben lefoglalja az elméjét. Sohasem jó, ha a nem kívánt gondolatokkal van tele a feje, de egyszerűen képtelen elűzni őket. Az aranyszemű úgy a lelkébe mászott, hogy a végén még anélkül teszi őt tönkre, hogy valójában bármit is tenne.
A kalácsképű pincérlány sem azért tátotta ki csodálkozva a kis száját, mert megsértődött azon, hogy elveszi előle a szőke elf lehetőségét, hanem azért, mert mielőtt a tálcát az asztalhoz vitte volna, a két pohár bor mellé még egy gyümölcstálnak is kellett volna kerülnie. Hát persze, egyértelmű, hisz tudta is, hallotta, hogy mit rendeltek, és azt is látnia kellett volna, hogy a gyümölcstál még nincs a tálcán. Hatok óta lakik a Pegazusban. Azt is jól tudja, mikor zár a konyha, csak arról feledkezett meg, hogy már ilyen későre jár. Elsiette a dolgot, nem gondolta át eléggé, hogy mit tegyen.*
~Mégis mit művelsz, Merlana? Ennél sokkal jobb vagy!~ *Ostorozza saját magát. Fortuna ezt követően azért a segítségére siet, mert szerencsére a páros egyik tagja sem óhajt semmilyen ételt rendelni. Kínos lett volna, ha igen, mert a szakács valószínűleg elküldte volna melegebb éghajlatra, merthogy Merlana két szép szeméért sem fog újra nekiállni már ma a munkának, az is biztos. A gyümölcstálra azonban nyilván igényt tart az elf, amit végül a korábbi felszolgálólány hoz ki neki.*
- És a gyümölcstál, Uram! *Mondja, majd egy huncut pillantást vet csak a lány Merlaná-ra, amit ő inkább a kékjeiből áradó morcossággal viszonoz. Megint nem figyel oda. Nem szabadna azt sem hagynia, hogy bármit kiolvassanak a tekintetéből. Mindegy, ideje taktikát váltania, hisz ez nem egy olyan helyzet, ahol titkolnia kellene a lapjait.*
- Értem, rendben, ám lehet, hogy ha ételt nem is szeretnének, valami mást fel tudok ajánlani, ami esetleg érdekelheti Önöket. *Hamar elő is kerül a szivaros tok, benne a két különleges varázsitallal, amely Nestar elmondása alapján képes felszabadítani az egyénben rejlő, rejtett képességeket.*
- Nézzék csak meg nyugodtan, hogy mi van benne! Ha valóban érdekli Önöket, akkor szívesen mesélek róluk többet is. *Akár elismételheti azt a gyorstalpalót is az italokról, amit a készítőjétől kapott, de legszívesebben ő már az árukról mesélne, ha egy mód van rá.*
*Mostanában túl sokat hibázik. Azóta van ez, mióta a félresikerült kikötői kalandja után a félelem egy jókora részben lefoglalja az elméjét. Sohasem jó, ha a nem kívánt gondolatokkal van tele a feje, de egyszerűen képtelen elűzni őket. Az aranyszemű úgy a lelkébe mászott, hogy a végén még anélkül teszi őt tönkre, hogy valójában bármit is tenne.
A kalácsképű pincérlány sem azért tátotta ki csodálkozva a kis száját, mert megsértődött azon, hogy elveszi előle a szőke elf lehetőségét, hanem azért, mert mielőtt a tálcát az asztalhoz vitte volna, a két pohár bor mellé még egy gyümölcstálnak is kellett volna kerülnie. Hát persze, egyértelmű, hisz tudta is, hallotta, hogy mit rendeltek, és azt is látnia kellett volna, hogy a gyümölcstál még nincs a tálcán. Hatok óta lakik a Pegazusban. Azt is jól tudja, mikor zár a konyha, csak arról feledkezett meg, hogy már ilyen későre jár. Elsiette a dolgot, nem gondolta át eléggé, hogy mit tegyen.*
~Mégis mit művelsz, Merlana? Ennél sokkal jobb vagy!~ *Ostorozza saját magát. Fortuna ezt követően azért a segítségére siet, mert szerencsére a páros egyik tagja sem óhajt semmilyen ételt rendelni. Kínos lett volna, ha igen, mert a szakács valószínűleg elküldte volna melegebb éghajlatra, merthogy Merlana két szép szeméért sem fog újra nekiállni már ma a munkának, az is biztos. A gyümölcstálra azonban nyilván igényt tart az elf, amit végül a korábbi felszolgálólány hoz ki neki.*
- És a gyümölcstál, Uram! *Mondja, majd egy huncut pillantást vet csak a lány Merlaná-ra, amit ő inkább a kékjeiből áradó morcossággal viszonoz. Megint nem figyel oda. Nem szabadna azt sem hagynia, hogy bármit kiolvassanak a tekintetéből. Mindegy, ideje taktikát váltania, hisz ez nem egy olyan helyzet, ahol titkolnia kellene a lapjait.*
- Értem, rendben, ám lehet, hogy ha ételt nem is szeretnének, valami mást fel tudok ajánlani, ami esetleg érdekelheti Önöket. *Hamar elő is kerül a szivaros tok, benne a két különleges varázsitallal, amely Nestar elmondása alapján képes felszabadítani az egyénben rejlő, rejtett képességeket.*
- Nézzék csak meg nyugodtan, hogy mi van benne! Ha valóban érdekli Önöket, akkor szívesen mesélek róluk többet is. *Akár elismételheti azt a gyorstalpalót is az italokról, amit a készítőjétől kapott, de legszívesebben ő már az árukról mesélne, ha egy mód van rá.*
5208. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 12:33:42
Üzenet elküldve: 2024-10-12 12:33:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Tényleg baj. Viszont igen sokszor segítenek a kimondott szavak. Ha megállt volna egy gondolatnál, lehetséges, hogy nem is ecseteli hosszasan azt, amit ezen röpke idő alatt meg tudott figyelni. Mert akkor saját magát állította volna le, intette volna csendre. A másik kérdése igen rövid, de ébresztő lett volna, ha erre saját magától nem jött volna rá időközben. Az elfről is sokat mutat. Csinálta már ezt vele a Sellőházban. Nem mond ki semmit, de egyébként mindent elárul vele. Már, ha az ilyesmire valaki oda is figyel, de Mai oda szokott, főleg így, hogy bekapcsolta nála a gombot, a gondolkodásét, amit ő maga egy időre leállított. A szemeinek megengedi, hogy sugározza, hogy igazat ad a ki nem mondott gondolatokra, amit a kérdés mögé sejt. Előtte nem titkolózik, olyanra akadt a személyében, aki előtt kár is lenne. Bosszanthatná, de nem ilyen hatással van rá. Inkább csak belekezd a röpke előadásba, ami mutatja, hogy ha rákapcsolódik valakire, legyen az sekélyes, vagy a legérzékenyebb lélek, akkor is vannak válaszai, meg tud figyelni. *
- Valóban. *Mondja a második ugyanolyan kérdésre. Egy szó, mégis más a töltet. Szórakoztatja ez az irány is. * - Ó, mennyi nőt hagyhattál ki, ha az ilyet nem veszed észre. *Nevet fel játékosan, éreztetve, hogy tudja ő, hogy pontosan tudja a másik is, mire vágyna a lány. Tetszik neki a játék.*
- Nem mindenkinek ugyanaz a szomorú. *Jegyzi meg még, hiszen van aki igen jól ki tud teljesedni egy kurtizán szerepében is. Bár ez a lány más lehet, talán lányregényeken nőtt fel és még hisz olyasmiben, amiben Mai nem. Neki éppen elég egy nap, amit olyannal tölthet, aki addig, amíg tart tényleg jelen van. Aki figyel, aki szórakoztató, aki utána hagyja, hogy mehessen tovább. Bár igen csekély időnek tartja most, ami jut, ha ilyen jól érzi magát. Viszont nem fog elveszni az érzelmekben, mert vannak mások, akiéivel foglalkozhat ahelyett.
A játékot egy új alak töri meg, akin nem túl feltűnően néz végig, hiszen ő sem másabb neki, mint a kielemzett csapos kisasszony. De talán róla majd megkérdezi a férfit, aki ugyan nem szakértője a lelkeknek, de valószínűleg kétszer annyit élt már korban, tapasztalatban pedig... ki sem merné számolni. *
- Köszönjük.
*Veszi el a bort, majd várná a férfi elé pakolt gyümölcstálat is, csakhogy az nem érkezik meg. De a másik által beindított analizálásra késztetés már nem hagy alább, azonnal mérni kezd. Először csak azért, hogy egy lesz-e a gondolat, ha felteszi a kérdést, amire már nyílna is az ajka, de a nő nem megy tovább. Sőt. Igen érdekes dolgot tesz. Kiszolgál, de fogalma sincs arról, hogy mit rendeltek valójában. Na meg csak úgy nem szoktak ingyen ételt osztogatni, még neki sem. Főleg nem akkor, amikor a konyha bezárt, ha lehet hinni az előző nőcskének, aki egyáltalán nem úgy néz a szőkére, mint ez. Valamit akar. Halványan mosolyodik csak el. De nem mond semmit a gondolataiból. Az ráér. Reméli igaznak bizonyulnak.*
- Nem, köszönöm.
*Megpróbálja lezártnak tekinteni a beszélgetést, és már nem engedné el addig a zöldeket, amíg nem kell újra a nőre tekinteni. Kíváncsi. De mégis a pohárba iszik bele, hogy mutassa, nincs rá már szükség tovább.*
*Tényleg baj. Viszont igen sokszor segítenek a kimondott szavak. Ha megállt volna egy gondolatnál, lehetséges, hogy nem is ecseteli hosszasan azt, amit ezen röpke idő alatt meg tudott figyelni. Mert akkor saját magát állította volna le, intette volna csendre. A másik kérdése igen rövid, de ébresztő lett volna, ha erre saját magától nem jött volna rá időközben. Az elfről is sokat mutat. Csinálta már ezt vele a Sellőházban. Nem mond ki semmit, de egyébként mindent elárul vele. Már, ha az ilyesmire valaki oda is figyel, de Mai oda szokott, főleg így, hogy bekapcsolta nála a gombot, a gondolkodásét, amit ő maga egy időre leállított. A szemeinek megengedi, hogy sugározza, hogy igazat ad a ki nem mondott gondolatokra, amit a kérdés mögé sejt. Előtte nem titkolózik, olyanra akadt a személyében, aki előtt kár is lenne. Bosszanthatná, de nem ilyen hatással van rá. Inkább csak belekezd a röpke előadásba, ami mutatja, hogy ha rákapcsolódik valakire, legyen az sekélyes, vagy a legérzékenyebb lélek, akkor is vannak válaszai, meg tud figyelni. *
- Valóban. *Mondja a második ugyanolyan kérdésre. Egy szó, mégis más a töltet. Szórakoztatja ez az irány is. * - Ó, mennyi nőt hagyhattál ki, ha az ilyet nem veszed észre. *Nevet fel játékosan, éreztetve, hogy tudja ő, hogy pontosan tudja a másik is, mire vágyna a lány. Tetszik neki a játék.*
- Nem mindenkinek ugyanaz a szomorú. *Jegyzi meg még, hiszen van aki igen jól ki tud teljesedni egy kurtizán szerepében is. Bár ez a lány más lehet, talán lányregényeken nőtt fel és még hisz olyasmiben, amiben Mai nem. Neki éppen elég egy nap, amit olyannal tölthet, aki addig, amíg tart tényleg jelen van. Aki figyel, aki szórakoztató, aki utána hagyja, hogy mehessen tovább. Bár igen csekély időnek tartja most, ami jut, ha ilyen jól érzi magát. Viszont nem fog elveszni az érzelmekben, mert vannak mások, akiéivel foglalkozhat ahelyett.
A játékot egy új alak töri meg, akin nem túl feltűnően néz végig, hiszen ő sem másabb neki, mint a kielemzett csapos kisasszony. De talán róla majd megkérdezi a férfit, aki ugyan nem szakértője a lelkeknek, de valószínűleg kétszer annyit élt már korban, tapasztalatban pedig... ki sem merné számolni. *
- Köszönjük.
*Veszi el a bort, majd várná a férfi elé pakolt gyümölcstálat is, csakhogy az nem érkezik meg. De a másik által beindított analizálásra késztetés már nem hagy alább, azonnal mérni kezd. Először csak azért, hogy egy lesz-e a gondolat, ha felteszi a kérdést, amire már nyílna is az ajka, de a nő nem megy tovább. Sőt. Igen érdekes dolgot tesz. Kiszolgál, de fogalma sincs arról, hogy mit rendeltek valójában. Na meg csak úgy nem szoktak ingyen ételt osztogatni, még neki sem. Főleg nem akkor, amikor a konyha bezárt, ha lehet hinni az előző nőcskének, aki egyáltalán nem úgy néz a szőkére, mint ez. Valamit akar. Halványan mosolyodik csak el. De nem mond semmit a gondolataiból. Az ráér. Reméli igaznak bizonyulnak.*
- Nem, köszönöm.
*Megpróbálja lezártnak tekinteni a beszélgetést, és már nem engedné el addig a zöldeket, amíg nem kell újra a nőre tekinteni. Kíváncsi. De mégis a pohárba iszik bele, hogy mutassa, nincs rá már szükség tovább.*
5207. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 11:32:09
Üzenet elküldve: 2024-10-12 11:32:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Eeyr vagy Teysus //
// Mosómedve szelídítés: 4/20 //
* Végül Derk nem érkezett meg és ebben a nagy várakozásban a tündér eléggé kitikkadt.*
- Gyere igyunk egy sört!* Szól a kis állatnak, aki persze ezt nem érti, csak néz rá nagy gomb szemeivel. Leginkább másfelé menne, ha tehetné, de a póráz nem engedi ezt. A közeli fogadó felé rángatja a mosómedvét Alesian.*
- Nem, nem, gyere mellettem!* Próbálja nevelni, miközben a pórázzal igyekszik tudtára adni, hogy ha arra megy amerre ő, akkor az laza marad. Így eljutnak valahogy az ajtóig. Az épületben biztosam többen vannak, mint itt, ezért bölcsen felemeli, miközben nyugalmat parancsol rá. Szerencsére pár városi éppen kifelé tart az épületből, így a súlyos faajtót kinyitják, amit kihasználva Alesian besurran, így legalább nem neki kell ezzel is bajlódnia. Egyenesen a söntésig megy, ahol egy magasabb szék lábához kiköti az állatkája pórázást, amin aztán maga is helyet foglal.*
- Teysus adjon szép jó napot!* Köszönti illedelmesen a fogadóst, aki már ismeri a minden lében kanál tündért.*
- Szeretnék egy sört meg pohár tejet. A tejet egy tálban szeretném, ha akad egy kis maradék, akkor nyugodtan rátöltheti.* Persze fizetni sem felejt el. AVajsörért13 aranyat
, amíg aTejért 5 aranyat rak le a pultra. Türelmesen várakozik, miközben hegyes füleit hegyezi valami jó pletyka után. Nem is kell sokáig így tennie, mivel mellette egy termetes fekete férfi a rivális istenről kezd el kérdezősködni.*
- Eeyr? Ugyan, miért keresnéd a templomát, amikor máris Teysus szentélyében pihensz?* Szól bele a beszélgetésbe pofátlanul.*
- Köszönöm!* Köszöni meg a sörét meg a tejet, amiben akad egy kis maradék. Azt leteszi a földre a kis állatnak, aki boldog szürcsölésbe kezd. Maga is így tesz csak éppen a sörével. Miközben árgus szemekkel fürkészi a sötétbőrű óriás termetű férfit. Egymás szöges ellentétjei, mind megjelenésben, mind pedig vallásban, vagy legalábbis úgy tűnik.*
//Aktív képességhasználat: Szelídítés //
// Mosómedve szelídítés: 4/20 //
* Végül Derk nem érkezett meg és ebben a nagy várakozásban a tündér eléggé kitikkadt.*
- Gyere igyunk egy sört!* Szól a kis állatnak, aki persze ezt nem érti, csak néz rá nagy gomb szemeivel. Leginkább másfelé menne, ha tehetné, de a póráz nem engedi ezt. A közeli fogadó felé rángatja a mosómedvét Alesian.*
- Nem, nem, gyere mellettem!* Próbálja nevelni, miközben a pórázzal igyekszik tudtára adni, hogy ha arra megy amerre ő, akkor az laza marad. Így eljutnak valahogy az ajtóig. Az épületben biztosam többen vannak, mint itt, ezért bölcsen felemeli, miközben nyugalmat parancsol rá. Szerencsére pár városi éppen kifelé tart az épületből, így a súlyos faajtót kinyitják, amit kihasználva Alesian besurran, így legalább nem neki kell ezzel is bajlódnia. Egyenesen a söntésig megy, ahol egy magasabb szék lábához kiköti az állatkája pórázást, amin aztán maga is helyet foglal.*
- Teysus adjon szép jó napot!* Köszönti illedelmesen a fogadóst, aki már ismeri a minden lében kanál tündért.*
- Szeretnék egy sört meg pohár tejet. A tejet egy tálban szeretném, ha akad egy kis maradék, akkor nyugodtan rátöltheti.* Persze fizetni sem felejt el. AVajsörért13 aranyat
, amíg aTejért 5 aranyat rak le a pultra. Türelmesen várakozik, miközben hegyes füleit hegyezi valami jó pletyka után. Nem is kell sokáig így tennie, mivel mellette egy termetes fekete férfi a rivális istenről kezd el kérdezősködni.*- Eeyr? Ugyan, miért keresnéd a templomát, amikor máris Teysus szentélyében pihensz?* Szól bele a beszélgetésbe pofátlanul.*
- Köszönöm!* Köszöni meg a sörét meg a tejet, amiben akad egy kis maradék. Azt leteszi a földre a kis állatnak, aki boldog szürcsölésbe kezd. Maga is így tesz csak éppen a sörével. Miközben árgus szemekkel fürkészi a sötétbőrű óriás termetű férfit. Egymás szöges ellentétjei, mind megjelenésben, mind pedig vallásban, vagy legalábbis úgy tűnik.*
//Aktív képességhasználat: Szelídítés //
5206. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 09:09:01
Üzenet elküldve: 2024-10-12 09:09:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Egy mosoly, némi kedvesen búgó hangú válasz és pár közvetlenebb megjegyzés. Esetleg néhány árulkodó pillantás. Az elfnek partnere van akinek jelenlétében ezen akár udvariasnak is mondható gesztusoknál többet nem tenne, de a doki valóban olyan, hogy ha nem számít akkor is szeret kapcsolatokat építeni. Ennek köszönhető, hogy évek óta nem mosott magára és tisztában szokott lenni az izgalmas pletykákkal. A félvér kicsit gonosz megjegyzésén elmosolyodik.*
-Valóban?
*Az baj. Aki, válogat a tudással kapcsolatban az nem lehet szakértő főleg nem a léleké. Ugyanis az a talán hétköznapinak tűnő nőt is érzelmek és vágyak hajtják. Ő is rejthet olyan mélységeket amiket nem várnának tőle. Aki, ezt nem látja az nagyon messze van attól, hogy a lélekkel foglalkozni tudjon. Persze ezt nem fejti ki az elf. Csak elraktározza magában a dolgot. De aztán mégiscsak nekiáll elemezni a félvér a lányt. A doki elsősorban a kisasszony vonásait nézi ahogy az a megfigyelésük alanyát szemléli. Valamin mosolyog. Mikor az kijelenti, hogy az ő helyét szeretné az a kis töltött galamb akkor tettetett meglepettséggel reagál.*
-Valóban?
*Mintha nem tudná. Mintha egy unalmasabb estén ne búgna néhány bor után édes bókokat annak fülébe és szórakozná ki magát a vastag combok szorításában. Most viszont az elfogyasztott italokat leszámítva tiszta a feje. Másfajta játékot űz. Mikor a felszolgáló jövőjét ecseteli a félvér akkor némán fel is kuncog a férfi. Hogy miért az nincs ráírva, de láthatóan élvezi a másik előadását.*
-Szegény. Milyen szomorú sors vár rá.
*Nem úgy néz ki mint, aki annyira sajnálná érte. Mindenesetre egész jól sikerült elütniük az időt és már hozzák is az italukat, de nem a kis töltött galamb. Ezen a nőn is végigsiklik a doki tekintete mielőtt biccent neki.*
-Köszönjük kedves.
*Emeli meg jelzésértékűen a poharát a félvér felé mielőtt inna. Viszont nem lesznek magukra hagyva. Erre a zöldek ismét a felszolgálóra siklanak, majd a pult felé a kalácsképű lányra ezek után továbbra is kedves mosollyal fogadja a felajánlást.*
-Ez nagyon kedves. De már fizettem egy gyümölcstálat. Te kérnél valamit?
*Fordul a félvér felé.*
*Egy mosoly, némi kedvesen búgó hangú válasz és pár közvetlenebb megjegyzés. Esetleg néhány árulkodó pillantás. Az elfnek partnere van akinek jelenlétében ezen akár udvariasnak is mondható gesztusoknál többet nem tenne, de a doki valóban olyan, hogy ha nem számít akkor is szeret kapcsolatokat építeni. Ennek köszönhető, hogy évek óta nem mosott magára és tisztában szokott lenni az izgalmas pletykákkal. A félvér kicsit gonosz megjegyzésén elmosolyodik.*
-Valóban?
*Az baj. Aki, válogat a tudással kapcsolatban az nem lehet szakértő főleg nem a léleké. Ugyanis az a talán hétköznapinak tűnő nőt is érzelmek és vágyak hajtják. Ő is rejthet olyan mélységeket amiket nem várnának tőle. Aki, ezt nem látja az nagyon messze van attól, hogy a lélekkel foglalkozni tudjon. Persze ezt nem fejti ki az elf. Csak elraktározza magában a dolgot. De aztán mégiscsak nekiáll elemezni a félvér a lányt. A doki elsősorban a kisasszony vonásait nézi ahogy az a megfigyelésük alanyát szemléli. Valamin mosolyog. Mikor az kijelenti, hogy az ő helyét szeretné az a kis töltött galamb akkor tettetett meglepettséggel reagál.*
-Valóban?
*Mintha nem tudná. Mintha egy unalmasabb estén ne búgna néhány bor után édes bókokat annak fülébe és szórakozná ki magát a vastag combok szorításában. Most viszont az elfogyasztott italokat leszámítva tiszta a feje. Másfajta játékot űz. Mikor a felszolgáló jövőjét ecseteli a félvér akkor némán fel is kuncog a férfi. Hogy miért az nincs ráírva, de láthatóan élvezi a másik előadását.*
-Szegény. Milyen szomorú sors vár rá.
*Nem úgy néz ki mint, aki annyira sajnálná érte. Mindenesetre egész jól sikerült elütniük az időt és már hozzák is az italukat, de nem a kis töltött galamb. Ezen a nőn is végigsiklik a doki tekintete mielőtt biccent neki.*
-Köszönjük kedves.
*Emeli meg jelzésértékűen a poharát a félvér felé mielőtt inna. Viszont nem lesznek magukra hagyva. Erre a zöldek ismét a felszolgálóra siklanak, majd a pult felé a kalácsképű lányra ezek után továbbra is kedves mosollyal fogadja a felajánlást.*
-Ez nagyon kedves. De már fizettem egy gyümölcstálat. Te kérnél valamit?
*Fordul a félvér felé.*
5205. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-12 07:43:52
Üzenet elküldve: 2024-10-12 07:43:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
*L'szka mosolyát nézi. Szereti, amikor mosolyog. Olyankor igazán gyönyörű. Pici gödrök vannak tőle az arcán. Arra gondol, hogy szívesen adna puszit mind a kettőre. De nem mozdul meg, a meleg víz lustává tette, és egészen biztos benne, hogy ha a lány a nyaka köré fonná a karjait, akkor lustaság ide-vagy-oda, nos, talán még a víz is forrni kezdene körülöttük.*
- Még sosem? *-pislant meglepetten-* Arra nagyjából emlékszek, hogy amíg én nálatok voltam, addig legfeljebb csónakáztál. De azt nem tudtam, hogy sem azelőtt nem voltál, sem azután, hogy én eljöttem volna.
*Magában persze örül, de ezt nem köti L'szka orrára. Úgy fest, hogy talán nem lenne ellenére az, ha legalább a tengert megnéznék. Már az is jó lenne. Hogy utána eljutnak-e valahova máshova? Talán igen, talán nem. De legalább akkor is látott már egy másik szeletet a Világból. És kapott valami sokkal értékesebbet, a lány személyében.
Elmosolyodik ahogy meglátja L'szka kiázott ujjait, szabad kezével odanyúl, és finoman a szájához húzza a lányét, hogy megcsókolja a ráncossá vált bőrt.*
- Mehetnénk. *-bólint aztán. Felegyenesedik majd feláll, és óvatosan hogy ne csússzon meg, kilép a medence mellé. Azonnal sokkal nehezebbnek érzi magát, mintha combjai helyén kőtömbök lennének. A szeméremre sokat továbbra sem adva -végül is a fürdőház falai között vannak még mindig?!- hajol vissza a medence felé, jobbját L'szka felé nyújtva, hogy segítsen neki kiszállni. Nem hiszi, hogy a lánynak nagy szüksége lenne erre, de szívesen teszi-* Hölgyem..?
//Fürdőház//
*L'szka mosolyát nézi. Szereti, amikor mosolyog. Olyankor igazán gyönyörű. Pici gödrök vannak tőle az arcán. Arra gondol, hogy szívesen adna puszit mind a kettőre. De nem mozdul meg, a meleg víz lustává tette, és egészen biztos benne, hogy ha a lány a nyaka köré fonná a karjait, akkor lustaság ide-vagy-oda, nos, talán még a víz is forrni kezdene körülöttük.*
- Még sosem? *-pislant meglepetten-* Arra nagyjából emlékszek, hogy amíg én nálatok voltam, addig legfeljebb csónakáztál. De azt nem tudtam, hogy sem azelőtt nem voltál, sem azután, hogy én eljöttem volna.
*Magában persze örül, de ezt nem köti L'szka orrára. Úgy fest, hogy talán nem lenne ellenére az, ha legalább a tengert megnéznék. Már az is jó lenne. Hogy utána eljutnak-e valahova máshova? Talán igen, talán nem. De legalább akkor is látott már egy másik szeletet a Világból. És kapott valami sokkal értékesebbet, a lány személyében.
Elmosolyodik ahogy meglátja L'szka kiázott ujjait, szabad kezével odanyúl, és finoman a szájához húzza a lányét, hogy megcsókolja a ráncossá vált bőrt.*
- Mehetnénk. *-bólint aztán. Felegyenesedik majd feláll, és óvatosan hogy ne csússzon meg, kilép a medence mellé. Azonnal sokkal nehezebbnek érzi magát, mintha combjai helyén kőtömbök lennének. A szeméremre sokat továbbra sem adva -végül is a fürdőház falai között vannak még mindig?!- hajol vissza a medence felé, jobbját L'szka felé nyújtva, hogy segítsen neki kiszállni. Nem hiszi, hogy a lánynak nagy szüksége lenne erre, de szívesen teszi-* Hölgyem..?
5204. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-11 21:18:57
Üzenet elküldve: 2024-10-11 21:18:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Enyveskezű és Harcias//
* Valóban utolsó aranyait adta a kocsmárosnak a szelet húsért, de ezt csak utólag bánja. Illetve most sem bánja igazán, hiszen akár az utolsó, akár az első 9 aranya volt az, a pénzt így se, úgy se tudja megenni – ellenben a hússal. Harga kérdésére ismét belenyúl zsebeibe, de most már egy darab érmét sem talál ott. *
– Ennyi. * Mondja csüggedten. Zöldbőrű barátja nem akar segíteni neki, ami megért. Miért épp legjobb barátjából verje ki azt a bizonyos szuszt, amikor a világ tele van más, ismeretlen emberekkel és más fajba tartozókkal, akiktől nemcsak, hogy sokkal könnyebb, de élvezetesebb is lenne elvenni azt, ami az övék. Böröngő nem akarja kifosztani a barátját. *
– Munka, brrr. Munka nem jó. * Jobban tetszik neki a másik lehetőség. *
– Kiverjük a szuszt valakiből. A szusz jó. * Még nem volt senki, aki elmagyarázta volna neki ennek a szókapcsolatnak a jelentését, így a szuszra mint valami megszerzendő dologra gondol. Végül ő is kap egy fatányért és egy szelet húst. Utóbbit markába kapja és elindul vele az egyik szabad asztalhoz. Mire leül, már csak a fele marad meg. Még egy harapás után pedig annyi sem. *
– Kell még kaja. * Körbenéz és látja, hogy bizony a többi itt lakó vagy itt vendégeskedő alak is jobbára étellel és vagy itallal ül az asztalok körül. Eszébe jut, hogy itt mennyi szuszt ki tudnának verni az emberekből és mennyi kajájuk lenne akkor, de nem cselekszik csapatuk bölcsebbik tagja nélkül. *
* Valóban utolsó aranyait adta a kocsmárosnak a szelet húsért, de ezt csak utólag bánja. Illetve most sem bánja igazán, hiszen akár az utolsó, akár az első 9 aranya volt az, a pénzt így se, úgy se tudja megenni – ellenben a hússal. Harga kérdésére ismét belenyúl zsebeibe, de most már egy darab érmét sem talál ott. *
– Ennyi. * Mondja csüggedten. Zöldbőrű barátja nem akar segíteni neki, ami megért. Miért épp legjobb barátjából verje ki azt a bizonyos szuszt, amikor a világ tele van más, ismeretlen emberekkel és más fajba tartozókkal, akiktől nemcsak, hogy sokkal könnyebb, de élvezetesebb is lenne elvenni azt, ami az övék. Böröngő nem akarja kifosztani a barátját. *
– Munka, brrr. Munka nem jó. * Jobban tetszik neki a másik lehetőség. *
– Kiverjük a szuszt valakiből. A szusz jó. * Még nem volt senki, aki elmagyarázta volna neki ennek a szókapcsolatnak a jelentését, így a szuszra mint valami megszerzendő dologra gondol. Végül ő is kap egy fatányért és egy szelet húst. Utóbbit markába kapja és elindul vele az egyik szabad asztalhoz. Mire leül, már csak a fele marad meg. Még egy harapás után pedig annyi sem. *
– Kell még kaja. * Körbenéz és látja, hogy bizony a többi itt lakó vagy itt vendégeskedő alak is jobbára étellel és vagy itallal ül az asztalok körül. Eszébe jut, hogy itt mennyi szuszt ki tudnának verni az emberekből és mennyi kajájuk lenne akkor, de nem cselekszik csapatuk bölcsebbik tagja nélkül. *
5203. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-11 19:43:28
Üzenet elküldve: 2024-10-11 19:43:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Egyik kedvelt időtöltéséhez híven most is a fogadótérben tölti az idejét, de nem azért, hogy bármit fogyasszon. Potenciális ügyfelekre fáj a foga, de ezúttal nem olyan értelemben, ahogy azt általában a fő profilja sejtetné. Éppen ezért az öltözéke is visszafogottabb, mert most nem akar szántszándékkal feltűnést kelteni. A kikötői út során viselt fekete nadrágot és az ahhoz tartó fehér felsőt viseli a vért nélkül. Helyette a Nelirá-tól kapott ruhához tartozó fűzőt hasznosította újra és viseli önmagában a vékony anyagú, hosszú ujjú blúzán. Lábain a szokásos fekete, magasított sarkú cipők, kifestve viszont ezúttal nincs annyira erősen, és a haját is összefogta ahelyett, hogy hagyná szabadon lógni a hullámos tincseket.
Ma az a célja, hogy vevőt találjon a Nestar-tól kapott ritka portékákra. Illetve, ha nem is talál a szó szoros értelmében vevőt, neki az is megfelel, ha egyszerűen nagyon drágán rá tudja sózni valakire az italokat. Reméli, hogy a két szép szeme ma is a segítségére lesz ebben, ha másképp nem megy a dolog. Nem akar csalódást okozni az alkimistának azzal, hogy nem teljesíti a rá bízott feladatot.
A felhozatal azonban nem igazán győzi meg. Némelyik asztalnál ugyan ül néhány bizonyosan vagyonosnak mondható pacák, de valószínűleg nem eléggé gazdagok, és azokról már egyébként is ránézésre sejti, hogy nem járna náluk sikerrel, feleslegesen pedig nem akar próbálkozni. Neki a biztos préda kell. Az, akivel szemben első nekifutásra megnyerheti a játszmát.
A szerencse azonban úgy tűnik, végül csak rámosolyog ezen a szép napon is. Egy magas, szőke elfet pillant meg, akire több ékszer van aggatva, mint a nemesek kirakatlányaira szokott. Gyűrűkből nem szenved hiányt, a zöld talán smaragd, a piros esetleg rubin, de ha azok nem is értékesek, az aranygyűrű, az aranykarlánc és a nyakában lengedező aranykocka biztosan az, aminek látszik. Mellette a kisasszony se semmi. Jóval alacsonyabb teremtés a férfinél, de az öltözéke gyönyörű, magáért beszél. Annak a finom anyagú, fekete remekműnek is bizonyosan megkérték az árát, még a végén irigyelni fogja a lánytól. A kék szemekhez tartozó fekete hajzuhatag rendezettsége szintén igényességet sugall, az igényesség mellé pedig általában vagyon is társul.
Nem ül tőlük messze, így a felszolgálólányhoz intézett szavakat tisztán érti. Még kicsit el is húzza a száját a mézes-mázos hízelgést hallgatva, de az a szerencsétlen lány majd elolvad tőle. Van még mit tanulnia, az már egyszer biztos. Egyébként pont kapóra jön neki az a két pohár almabor, amit a páros rendel. Merlana gyorsan, de semmiképp sem hirtelen áll fel az asztalától, a pulthoz lépked, és megállítja a lányt, mielőtt az kivinné a borokat a vendégeknek.*
- Hagyd! Majd én *mondja halkan. A két lány bizonyára már ismeri egymást, így semmit nem kell neki megmagyaráznia. A lelki sebeket, amiket meg azzal okoz neki, hogy elveszi az élményt, hogy az elf még két másodpercig hízelegjen neki, majd túléli valahogy. A jelenlegi öltözetében Merlaná-t talán még lehetne is egy dekoratívabb pincérlánynak nézni, úgyhogy magabiztosan indul meg a tálcával az asztalnál ülő pároshoz.*
- Szép estét! Uram, Hölgyem, íme a két pohár almabor, amit rendeltek. *Keze egyáltalán nem remeg meg, ahogy ügyesen az asztalra helyezi az italokat. Remélhetőleg sikerül teljesen belesimulnia a szerepébe. A bor felszolgálása után rövid ideig vár, majd újra megszólal.*
- Ha megengedik, hadd mondjam el, hogy fogadónk hálás a vendégeinek, éppen ezért, ha vacsorázni is szeretnének, az ma este a ház ajándéka. Válasszanak nyugodtan bármit! *Nem a házé, hanem Merlana ajándéka lesz az, de azt nekik nem kell tudni. Egyelőre még ki kell gondolnia, hogy hogyan húzza ki magát a felszolgálólány szerepből, és hívja fel a hosszúfülűek figyelmét a bájitalokra. Ehhez azonban időt kell nyernie. Addig is játszik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.11 19:46:53
*Egyik kedvelt időtöltéséhez híven most is a fogadótérben tölti az idejét, de nem azért, hogy bármit fogyasszon. Potenciális ügyfelekre fáj a foga, de ezúttal nem olyan értelemben, ahogy azt általában a fő profilja sejtetné. Éppen ezért az öltözéke is visszafogottabb, mert most nem akar szántszándékkal feltűnést kelteni. A kikötői út során viselt fekete nadrágot és az ahhoz tartó fehér felsőt viseli a vért nélkül. Helyette a Nelirá-tól kapott ruhához tartozó fűzőt hasznosította újra és viseli önmagában a vékony anyagú, hosszú ujjú blúzán. Lábain a szokásos fekete, magasított sarkú cipők, kifestve viszont ezúttal nincs annyira erősen, és a haját is összefogta ahelyett, hogy hagyná szabadon lógni a hullámos tincseket.
Ma az a célja, hogy vevőt találjon a Nestar-tól kapott ritka portékákra. Illetve, ha nem is talál a szó szoros értelmében vevőt, neki az is megfelel, ha egyszerűen nagyon drágán rá tudja sózni valakire az italokat. Reméli, hogy a két szép szeme ma is a segítségére lesz ebben, ha másképp nem megy a dolog. Nem akar csalódást okozni az alkimistának azzal, hogy nem teljesíti a rá bízott feladatot.
A felhozatal azonban nem igazán győzi meg. Némelyik asztalnál ugyan ül néhány bizonyosan vagyonosnak mondható pacák, de valószínűleg nem eléggé gazdagok, és azokról már egyébként is ránézésre sejti, hogy nem járna náluk sikerrel, feleslegesen pedig nem akar próbálkozni. Neki a biztos préda kell. Az, akivel szemben első nekifutásra megnyerheti a játszmát.
A szerencse azonban úgy tűnik, végül csak rámosolyog ezen a szép napon is. Egy magas, szőke elfet pillant meg, akire több ékszer van aggatva, mint a nemesek kirakatlányaira szokott. Gyűrűkből nem szenved hiányt, a zöld talán smaragd, a piros esetleg rubin, de ha azok nem is értékesek, az aranygyűrű, az aranykarlánc és a nyakában lengedező aranykocka biztosan az, aminek látszik. Mellette a kisasszony se semmi. Jóval alacsonyabb teremtés a férfinél, de az öltözéke gyönyörű, magáért beszél. Annak a finom anyagú, fekete remekműnek is bizonyosan megkérték az árát, még a végén irigyelni fogja a lánytól. A kék szemekhez tartozó fekete hajzuhatag rendezettsége szintén igényességet sugall, az igényesség mellé pedig általában vagyon is társul.
Nem ül tőlük messze, így a felszolgálólányhoz intézett szavakat tisztán érti. Még kicsit el is húzza a száját a mézes-mázos hízelgést hallgatva, de az a szerencsétlen lány majd elolvad tőle. Van még mit tanulnia, az már egyszer biztos. Egyébként pont kapóra jön neki az a két pohár almabor, amit a páros rendel. Merlana gyorsan, de semmiképp sem hirtelen áll fel az asztalától, a pulthoz lépked, és megállítja a lányt, mielőtt az kivinné a borokat a vendégeknek.*
- Hagyd! Majd én *mondja halkan. A két lány bizonyára már ismeri egymást, így semmit nem kell neki megmagyaráznia. A lelki sebeket, amiket meg azzal okoz neki, hogy elveszi az élményt, hogy az elf még két másodpercig hízelegjen neki, majd túléli valahogy. A jelenlegi öltözetében Merlaná-t talán még lehetne is egy dekoratívabb pincérlánynak nézni, úgyhogy magabiztosan indul meg a tálcával az asztalnál ülő pároshoz.*
- Szép estét! Uram, Hölgyem, íme a két pohár almabor, amit rendeltek. *Keze egyáltalán nem remeg meg, ahogy ügyesen az asztalra helyezi az italokat. Remélhetőleg sikerül teljesen belesimulnia a szerepébe. A bor felszolgálása után rövid ideig vár, majd újra megszólal.*
- Ha megengedik, hadd mondjam el, hogy fogadónk hálás a vendégeinek, éppen ezért, ha vacsorázni is szeretnének, az ma este a ház ajándéka. Válasszanak nyugodtan bármit! *Nem a házé, hanem Merlana ajándéka lesz az, de azt nekik nem kell tudni. Egyelőre még ki kell gondolnia, hogy hogyan húzza ki magát a felszolgálólány szerepből, és hívja fel a hosszúfülűek figyelmét a bájitalokra. Ehhez azonban időt kell nyernie. Addig is játszik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.11 19:46:53
5202. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-11 19:22:10
Üzenet elküldve: 2024-10-11 19:22:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Enyveskezű és Harcias//
*Elégedett Böröngő bömbölő hangjával. Nagyon határozottnak tartja, de ugyanakkor az óriás méretéhez képest még nem túlságosan hangosnak ahhoz, hogy egy tapasztalt kocsmai pultos kikérje magának a jobb modort. Megköszörüli a torkát, így bemelegítve hangszálait a következő mondathoz, nehogy lemaradjon a hangerőversenyben. A bűzös leheletfelhő nagy részének véletlen felszívása után viszont csak egy halk, szenvedő nyögést hallat, aztán fintorgó arccal figyeli tovább a kibontakozó eseményeket.*
~Hűha! Húha!~
– Őőő. *Homlokát ráncolva mered Böröngőre, próbálja összeszedni a gondolatait a baleset után.*
– Ja, ja igen. Ennyi volt az összes pénzed? *Harga sem tudta megszámolni a csak futólag látott érméket, de úgy saccolja, hogy nagyjából annyi volt, amennyit ő is fizetett. De vajon mennyi maradt Böröngőnél?*
– Én nem akarok adni, de majd többet kell szerezned. Valaki mástól. *Őszinte, de rögtön egy másik lehetőséges is említ.*
– Nekem már munkáért is adtak aranyat. *Közli, majd a józan észt sutba dobva közelebb hajol a halálos leheletű óriáshoz.*
– Vagy el lehet venni azoktól, akiket úgy megijesztesz, hogy nem ellenkeznek. *Magyarázza halkan. A pultos közben letesz neki egy nagy tányér babfőzeléket a pultra. Úgy látszik, az asztalhoz majd neki kell elvinnie.*
*Elégedett Böröngő bömbölő hangjával. Nagyon határozottnak tartja, de ugyanakkor az óriás méretéhez képest még nem túlságosan hangosnak ahhoz, hogy egy tapasztalt kocsmai pultos kikérje magának a jobb modort. Megköszörüli a torkát, így bemelegítve hangszálait a következő mondathoz, nehogy lemaradjon a hangerőversenyben. A bűzös leheletfelhő nagy részének véletlen felszívása után viszont csak egy halk, szenvedő nyögést hallat, aztán fintorgó arccal figyeli tovább a kibontakozó eseményeket.*
~Hűha! Húha!~
– Őőő. *Homlokát ráncolva mered Böröngőre, próbálja összeszedni a gondolatait a baleset után.*
– Ja, ja igen. Ennyi volt az összes pénzed? *Harga sem tudta megszámolni a csak futólag látott érméket, de úgy saccolja, hogy nagyjából annyi volt, amennyit ő is fizetett. De vajon mennyi maradt Böröngőnél?*
– Én nem akarok adni, de majd többet kell szerezned. Valaki mástól. *Őszinte, de rögtön egy másik lehetőséges is említ.*
– Nekem már munkáért is adtak aranyat. *Közli, majd a józan észt sutba dobva közelebb hajol a halálos leheletű óriáshoz.*
– Vagy el lehet venni azoktól, akiket úgy megijesztesz, hogy nem ellenkeznek. *Magyarázza halkan. A pultos közben letesz neki egy nagy tányér babfőzeléket a pultra. Úgy látszik, az asztalhoz majd neki kell elvinnie.*
5201. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-11 19:20:23
Üzenet elküldve: 2024-10-11 19:20:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Ha olyasmire gondol az elf, hogy majd lenyúlja Mai a finom falatjait, akkor téved, bár abban nem, hogy ezt a témát feszegetni igazán nem bölcs. Igazából sokkal jobb is, hogy egyszerűen elfogadta a tényt és annyiban marad a téma. Nem kér. A miértekbe bonyolódni kár, nincs más olyan válasza, ami nem vetne fel még ezernyi kérdést, ezért éppen elég, hogy ő csak bort szeretne.
Az asztalhoz vezeti a másik, finoman simítja ki az anyagot, amire majd le fog ülni, hogy ne keseríthesse meg egy újabb gyűrődés lehetősége. Talán ha megérkezik az a rendelés, már ez sem fogja érdekelni, de most még igen fontos a megjelenés kérdése.
Futólag tekint csak a hölgyre, hogy annak milyen a képe az cseppet sem érdekli, bár csúnyának nem mondaná... szépnek sem. Megtölti füleit a fogadó zaja, nincs ellenére, de néhány fokkal azért jobb volt kettesben elzárva lenni a falak és a víz fogságában. Hogy milyen kedvességgel beszél a másik a lánnyal sem rezzenti meg, ez talán így szokás, ő sem rest alkalmazni egy-egy praktikát, ha jobb szolgáltatást kíván, pontosan láthatta a piacon a másik. Amíg várakoznak az italukra, addig viszont érdekes kérdést tesz fel a hosszúéletű. Tényleg nem nézte meg magának a hölgyeményt igazán, épp eleget látott, de utána pillant, majd egykedvűen figyeli ismét a zöldeket. Válasza, az mindig van.*
- Nem mindenki olyan érdekes ám, hogy érdekeljen a lelke. *Ami talán baj, s ahogy ezt kimondja sejlik fel benne, hogy azért, mert valaki számára nem érdekfeszítő, tanulni még lehet belőle. Abból is akár, ami az ő első gondolata csak a homályosan bevésődött arc és testmozgás láttán.*
- Végtelenül egyszerű, de feltölti, ha egy ilyen jóképű férfi hívja drágának. Minden nap ezer bókot kap, de... *Bök oda a fejével, miközben egy másik rendelést vesz fel egy cseppet sem kívánatos uraságtól.* - az övé hidegen hagyja. Pedig annak is lehet elég pénze, látod az ingét? Drága anyag. Nem csak a borravalóra megy. Többre vágyik.
*Hamar ér vissza a lány a pulthoz, aki lopva feléjük is pillant.* - Például a helyemet. Milyen ábrándos a tekintete. *Mosolyog felé kedvesen rá Mai a távolból, majd visszafordul a szőkéhez.* - Szeretné, hogy valaki kiemelje a pultból, viszont nem akárki, hanem, hanem akivel lehet mutatkozni. De nem hiszi el, hogy ez valaha lehetséges. Elszomorodott, ahogy a tölti a bort.
*Vigyorodik el. Mennyi mindent lehet látni a vonásokból, és mennyit tud hazudni azoké, akik megtudták kezelni azokat. De a lány nem ilyen. Ha ilyen volna, nem a söntés mögött ácsorogna.* - Még új itt. Ha megtanulja, hogy ki bókja mennyit ér, és rájön, hogyan lehetne csinosabb, majd kurva lesz, és ott hiszi, hogy valaki felszabadítja. Vagy marad a pult mögött és megelégszik a selyemingessel is, aki végül átveri, mert túl olcsó hozzá.
*Rándítja meg a vállát a kis előadása után, majd nyúlna a pohár borért, ami még nincs az asztalon, így a lapra ejti inkább a kezét.*
- De legalább nem tűnik aljasnak.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.11 19:22:31
*Ha olyasmire gondol az elf, hogy majd lenyúlja Mai a finom falatjait, akkor téved, bár abban nem, hogy ezt a témát feszegetni igazán nem bölcs. Igazából sokkal jobb is, hogy egyszerűen elfogadta a tényt és annyiban marad a téma. Nem kér. A miértekbe bonyolódni kár, nincs más olyan válasza, ami nem vetne fel még ezernyi kérdést, ezért éppen elég, hogy ő csak bort szeretne.
Az asztalhoz vezeti a másik, finoman simítja ki az anyagot, amire majd le fog ülni, hogy ne keseríthesse meg egy újabb gyűrődés lehetősége. Talán ha megérkezik az a rendelés, már ez sem fogja érdekelni, de most még igen fontos a megjelenés kérdése.
Futólag tekint csak a hölgyre, hogy annak milyen a képe az cseppet sem érdekli, bár csúnyának nem mondaná... szépnek sem. Megtölti füleit a fogadó zaja, nincs ellenére, de néhány fokkal azért jobb volt kettesben elzárva lenni a falak és a víz fogságában. Hogy milyen kedvességgel beszél a másik a lánnyal sem rezzenti meg, ez talán így szokás, ő sem rest alkalmazni egy-egy praktikát, ha jobb szolgáltatást kíván, pontosan láthatta a piacon a másik. Amíg várakoznak az italukra, addig viszont érdekes kérdést tesz fel a hosszúéletű. Tényleg nem nézte meg magának a hölgyeményt igazán, épp eleget látott, de utána pillant, majd egykedvűen figyeli ismét a zöldeket. Válasza, az mindig van.*
- Nem mindenki olyan érdekes ám, hogy érdekeljen a lelke. *Ami talán baj, s ahogy ezt kimondja sejlik fel benne, hogy azért, mert valaki számára nem érdekfeszítő, tanulni még lehet belőle. Abból is akár, ami az ő első gondolata csak a homályosan bevésődött arc és testmozgás láttán.*
- Végtelenül egyszerű, de feltölti, ha egy ilyen jóképű férfi hívja drágának. Minden nap ezer bókot kap, de... *Bök oda a fejével, miközben egy másik rendelést vesz fel egy cseppet sem kívánatos uraságtól.* - az övé hidegen hagyja. Pedig annak is lehet elég pénze, látod az ingét? Drága anyag. Nem csak a borravalóra megy. Többre vágyik.
*Hamar ér vissza a lány a pulthoz, aki lopva feléjük is pillant.* - Például a helyemet. Milyen ábrándos a tekintete. *Mosolyog felé kedvesen rá Mai a távolból, majd visszafordul a szőkéhez.* - Szeretné, hogy valaki kiemelje a pultból, viszont nem akárki, hanem, hanem akivel lehet mutatkozni. De nem hiszi el, hogy ez valaha lehetséges. Elszomorodott, ahogy a tölti a bort.
*Vigyorodik el. Mennyi mindent lehet látni a vonásokból, és mennyit tud hazudni azoké, akik megtudták kezelni azokat. De a lány nem ilyen. Ha ilyen volna, nem a söntés mögött ácsorogna.* - Még új itt. Ha megtanulja, hogy ki bókja mennyit ér, és rájön, hogyan lehetne csinosabb, majd kurva lesz, és ott hiszi, hogy valaki felszabadítja. Vagy marad a pult mögött és megelégszik a selyemingessel is, aki végül átveri, mert túl olcsó hozzá.
*Rándítja meg a vállát a kis előadása után, majd nyúlna a pohár borért, ami még nincs az asztalon, így a lapra ejti inkább a kezét.*
- De legalább nem tűnik aljasnak.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.11 19:22:31
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436