Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 317 (6321. - 6340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6340. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 15:01:11
Üzenet elküldve: 2025-08-06 15:01:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Nyílt//
* Épp csak, hogy végez az ebédjével, máris egy új, felettébb különös figura nézi ki magának.
~ Ez egy ilyen nap. ~ Sóhajt egyet és elfogadja a sorsát, hogy ma mindenki belé akar botlani, el akarja rabolni és vagy börtönbe akarja zárni. Az első kettőt ő is próbálta már, viszont a börtönbe zárást még senki nem próbálta. De valljuk be: ha Annottah bármikor máskor kerülne egy városőr elé, lenne oka aggódni. Most viszont tényleg nem csinált semmit, az ellene felhozott vádak pedig ha nem is alaptalanak (valóban beszélgetett egy orkkal, valóban sötét a bőre, és valóban a kisujját áldozná azért, hogy lássa lángokban égni a várost – legalábbis a kaszárnyát és a környékét –, de abban is biztos, hogy most épp semmi konkrétat nem tervezett Arthenior ellen. *
– Megmondom, hol a főhadiszállás. * Próbál testével és székével is úgy fordulni, hogy jobban szemügyre vehesse az önjelölt nyomozót. Az sajnos a napnál is világosabb, hogy Yoë testét nehézvért fedi, így a bunyó kizárva. Meg amúgy se érdemes városőrökre támadni, még ha agyalágyultak is. Annottah úgy érzi, ez az alak nem igazi városőr, hiszen azok nem szoktak egyedül járni, és képtelen állításokkal fárasztani őt. Viszont akár az, akár nem az, sötételfünk már csak az oldalán látható buzogány és csatabárd miatt sem fog önként harcba bocsátkozni vele. A végén még tényleg okot ad rá, hogy lecsukják – már azt, ami maradna belőle, miután bármelyik eszközzel eltalálná őt a pasas.
Marad hát a pacifista megoldás. *
– Bazdmeg utca hatvankilenc. A Takarodj-innen köz és a Moslékszagú-a-szád út találkozásánál. * Eszébe jut, hogy mit is beszélt meg magával néhány másodperccel ezelőtt – úgyhogy miután minden beszólást kimondott, ami hirtelen eszébe jutott (nem kell félteni, hamar kitalál újakat!), még próbálja barátságos módon helyrehozni a szörnyű félreértést. *
– Egyébként nem tudok semmiféle cselszövésről, viszont az ork, aki meghívott ebédre rendkívül gyanúsnak tűnt. Ha sietsz, talán még utoléred. Arrafelé ment. * Mutat a kijárat felé, amerre Zzulyaras nemrégiben távozott. Nem is figyelte, amaz merre ment, így tök mindegy merre is mutat igazából. A célja nyilván csak az, hogy lerázza magáról a gyanakvó fickót. Van egy olyan sejtése, hogy ez nem fog sikerülni. *
//Nyílt//
* Épp csak, hogy végez az ebédjével, máris egy új, felettébb különös figura nézi ki magának.
~ Ez egy ilyen nap. ~ Sóhajt egyet és elfogadja a sorsát, hogy ma mindenki belé akar botlani, el akarja rabolni és vagy börtönbe akarja zárni. Az első kettőt ő is próbálta már, viszont a börtönbe zárást még senki nem próbálta. De valljuk be: ha Annottah bármikor máskor kerülne egy városőr elé, lenne oka aggódni. Most viszont tényleg nem csinált semmit, az ellene felhozott vádak pedig ha nem is alaptalanak (valóban beszélgetett egy orkkal, valóban sötét a bőre, és valóban a kisujját áldozná azért, hogy lássa lángokban égni a várost – legalábbis a kaszárnyát és a környékét –, de abban is biztos, hogy most épp semmi konkrétat nem tervezett Arthenior ellen. *
– Megmondom, hol a főhadiszállás. * Próbál testével és székével is úgy fordulni, hogy jobban szemügyre vehesse az önjelölt nyomozót. Az sajnos a napnál is világosabb, hogy Yoë testét nehézvért fedi, így a bunyó kizárva. Meg amúgy se érdemes városőrökre támadni, még ha agyalágyultak is. Annottah úgy érzi, ez az alak nem igazi városőr, hiszen azok nem szoktak egyedül járni, és képtelen állításokkal fárasztani őt. Viszont akár az, akár nem az, sötételfünk már csak az oldalán látható buzogány és csatabárd miatt sem fog önként harcba bocsátkozni vele. A végén még tényleg okot ad rá, hogy lecsukják – már azt, ami maradna belőle, miután bármelyik eszközzel eltalálná őt a pasas.
Marad hát a pacifista megoldás. *
– Bazdmeg utca hatvankilenc. A Takarodj-innen köz és a Moslékszagú-a-szád út találkozásánál. * Eszébe jut, hogy mit is beszélt meg magával néhány másodperccel ezelőtt – úgyhogy miután minden beszólást kimondott, ami hirtelen eszébe jutott (nem kell félteni, hamar kitalál újakat!), még próbálja barátságos módon helyrehozni a szörnyű félreértést. *
– Egyébként nem tudok semmiféle cselszövésről, viszont az ork, aki meghívott ebédre rendkívül gyanúsnak tűnt. Ha sietsz, talán még utoléred. Arrafelé ment. * Mutat a kijárat felé, amerre Zzulyaras nemrégiben távozott. Nem is figyelte, amaz merre ment, így tök mindegy merre is mutat igazából. A célja nyilván csak az, hogy lerázza magáról a gyanakvó fickót. Van egy olyan sejtése, hogy ez nem fog sikerülni. *
6339. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 14:04:03
Üzenet elküldve: 2025-08-06 14:04:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Költözőben//
- Csak nyugodtan.
*Gömböc szabadon piszkálható, pöttöm tudatáig úgy sem fog eljutni, hogy mi történt vele. Néha neki is ütközik Valuryennek, melyet az elf nem érez, de egy pillanatra megállítja a visszalökött fénypöttyöt a levegőben, érzékelhetetlen értetlenségében, majd lebegőzik tovább. Számára a veszély ismeretlen fogalom, ellenben kettejükkel, akiknek ezzel számolnia kell.*
- Szívesen, örülök, hogy segíthettem.
*Nem tudja, hogy pontosan mennyire nyugtatja meg, hogy inkább kezdeti pániknak lehet betudni a hirtelen érdeklődést, mintsem valós bajnak. Annyi bizonyos, hogy meg kell siettetnie gyógyital készleteinek feltöltését, mert ha a tényleges bajok érkeznek.*
- Hasonmód, és sok szerencsét.
*Azt nem tudja, hogy pontosan mire szándékszik az itallal, de ő nem az a fajta, aki másoknak kárt kíván csak azért, hogy több üzlete legyen belőle. Ami Nestart és útitársát illeti, inkább eszik valamit az utcai árusoknál a piacon, miközben gyógyító főzetekkel készül fel a jövő kihívásaira.*
- Csak nyugodtan.
*Gömböc szabadon piszkálható, pöttöm tudatáig úgy sem fog eljutni, hogy mi történt vele. Néha neki is ütközik Valuryennek, melyet az elf nem érez, de egy pillanatra megállítja a visszalökött fénypöttyöt a levegőben, érzékelhetetlen értetlenségében, majd lebegőzik tovább. Számára a veszély ismeretlen fogalom, ellenben kettejükkel, akiknek ezzel számolnia kell.*
- Szívesen, örülök, hogy segíthettem.
*Nem tudja, hogy pontosan mennyire nyugtatja meg, hogy inkább kezdeti pániknak lehet betudni a hirtelen érdeklődést, mintsem valós bajnak. Annyi bizonyos, hogy meg kell siettetnie gyógyital készleteinek feltöltését, mert ha a tényleges bajok érkeznek.*
- Hasonmód, és sok szerencsét.
*Azt nem tudja, hogy pontosan mire szándékszik az itallal, de ő nem az a fajta, aki másoknak kárt kíván csak azért, hogy több üzlete legyen belőle. Ami Nestart és útitársát illeti, inkább eszik valamit az utcai árusoknál a piacon, miközben gyógyító főzetekkel készül fel a jövő kihívásaira.*
6338. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 13:45:01
Üzenet elküldve: 2025-08-06 13:45:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Dayaneer a vaskos faajtó előtt áll meg, és egy pillanatra felnéz a vékony fenyőtáblára, amelyen a „Pegazus fogadó” felirat himbálódzik a szélben. A betűk kopottak, nem úgy, mint az itt szerzett emlékei, melyek néha-néha minden ádáz küzdelme ellenére megkísértik álmaiban.
A díszes falak, a gondosan faragott székek, a vörös-arany függönyök mind régi ismerősök, ahogy a fáradt, félig csendben morajló törzsvendégek is, akik a pultnál üldögélnek. Néhányan kortyolnak, mások halkan beszélgetnek, és senki nem kérdezi, ki lépett be az ajtón, senkit nem érdekel – pont, ahogy szereti.
Balra tekint – a pult mögött most nincs senki. Talán a fogadós épp a raktárban van, vagy valamelyik asztalnál szolgál ki. A fél karját odaadná a hosszú, fárasztó út után egy jó hideg serért, de úgy tűnik erre még várni kénytelen.
Beljebb sétál, tekintete végigpásztázza a fogadó belső terét. Néhány asztal már foglalt, másokon poharak és félig üres tányérok árulkodnak az előző vendégekről, így végül a bal oldalon, az egyik ablakhoz közelebbi asztalra teszi a voksát. A táska halk puffanással kerül a földre, az öreg szék alatta reccsen egyet, ahogy helyet foglal. A pipája a zsebéből kerül elő, ujjai gyakorlott mozdulattal töltik meg a dohányos szelencéből, és ahogy az első szikra életre kel a kovakő alatt, valami megváltozik a levegőben. A füst lassan gomolyog felfelé, körbetekeri a fáklyák meleg fényét, és mintha minden egy kicsit halkabbá válna – a beszélgetések tompán szűrődnek át a füstön, a poharak koccanása nem ér el hozzá egészen. Elmélázva dörzsöli meg alsó ajkát, akaratlanul is gondolataiba fúrja magát egy kis nosztalgia. Felidéz egy arcot, amire nem is vágyik igazán emlékezni, mégis ott van, valahol a füst mögött, a padló recsegésében, a kályha halk roppanásában, az ablakokon túli, enyhén poros fényben. Egy jelenlét, néma kísértet, melyet a felbukkanó csapos látványa üldöz el, lehetőleg jó messzire.*
- Egy Ullamar sört, kedvesem! *szól neki, s ahogy elhalad mellette a kezébe is nyom 5 aranyat* - Lehetőleg hidegen.
A díszes falak, a gondosan faragott székek, a vörös-arany függönyök mind régi ismerősök, ahogy a fáradt, félig csendben morajló törzsvendégek is, akik a pultnál üldögélnek. Néhányan kortyolnak, mások halkan beszélgetnek, és senki nem kérdezi, ki lépett be az ajtón, senkit nem érdekel – pont, ahogy szereti.
Balra tekint – a pult mögött most nincs senki. Talán a fogadós épp a raktárban van, vagy valamelyik asztalnál szolgál ki. A fél karját odaadná a hosszú, fárasztó út után egy jó hideg serért, de úgy tűnik erre még várni kénytelen.
Beljebb sétál, tekintete végigpásztázza a fogadó belső terét. Néhány asztal már foglalt, másokon poharak és félig üres tányérok árulkodnak az előző vendégekről, így végül a bal oldalon, az egyik ablakhoz közelebbi asztalra teszi a voksát. A táska halk puffanással kerül a földre, az öreg szék alatta reccsen egyet, ahogy helyet foglal. A pipája a zsebéből kerül elő, ujjai gyakorlott mozdulattal töltik meg a dohányos szelencéből, és ahogy az első szikra életre kel a kovakő alatt, valami megváltozik a levegőben. A füst lassan gomolyog felfelé, körbetekeri a fáklyák meleg fényét, és mintha minden egy kicsit halkabbá válna – a beszélgetések tompán szűrődnek át a füstön, a poharak koccanása nem ér el hozzá egészen. Elmélázva dörzsöli meg alsó ajkát, akaratlanul is gondolataiba fúrja magát egy kis nosztalgia. Felidéz egy arcot, amire nem is vágyik igazán emlékezni, mégis ott van, valahol a füst mögött, a padló recsegésében, a kályha halk roppanásában, az ablakokon túli, enyhén poros fényben. Egy jelenlét, néma kísértet, melyet a felbukkanó csapos látványa üldöz el, lehetőleg jó messzire.*
- Egy Ullamar sört, kedvesem! *szól neki, s ahogy elhalad mellette a kezébe is nyom 5 aranyat* - Lehetőleg hidegen.
6337. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 13:09:12
Üzenet elküldve: 2025-08-06 13:09:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Amikor Ravik teste megfeszül, Norhelt csak elégedetten fújja ki a levegőt. Egy pillanatra úgy vigyorog, mint aki most kapta meg a koronát, amit nem is kért, de mégis jól áll a fején. A bal kezével még mindig a nő csípőjét tartja, de a másik ujja mélyebbre kalandozik, mint az illem engedné már, ha ez a fürdő valaha is látott volna illedelmet. A mozdulata határozott, sőt: büszke. A fejében már szinte hallja is az ünnepi kürtöket, csak aztán...
A hang. Az a halk, éles, fenyegetően nyugodt hang, amitől a vigyora azonnal lefagy. Az arca úgy dermed meg, mintha valaki kockára fagyasztotta volna, és most épp azt latolgatja, vajon hány bordáját töri majd ki Ravik, ha most nem húzza vissza azt a bizonyos ujját. Mert azt a fajta hangot ismeri. Azt, amiben már nem csak szikra van, hanem az egész istenverte erdőtűz ígérete.
Norhelt szinte látja maga előtt, ahogy Ravik egy tálcán viszi ki a fejét valami gyertyafényes vacsorára néhány kósza hollónak és nem azért, mert túl sokat fantáziál, hanem mert az a zöld pillantás pontosan ezt közvetíti. Így hát szépen, lassan, tisztelettel, amit nála ritkán látni, kihúzza az ujját. Visszafogja a tempót is, mint aki hirtelen rádöbbent, hogy a konyhakés élével táncolgatott eddig.
Egy szívdobbanásnyi ideig úgy marad. Majd fúj egyet, hosszút, mint egy lemondó istállómester, aki tudja, hogy a ló csak úgy lesz kezelhető, ha hagyják kifutni magát. Szóval ráfog újra a csípőre, mindkét kézzel, mintha most magát is bele kellene rángatnia a döntésébe, és újra mozdulni kezd. Előbb lassan. Aztán gyorsabban. Aztán... hát, ha ettől nem bocsát meg neki Ravik, akkor tényleg nincs igazság a világban.
A bal kezével újra beletúr a nő hajába, a tarkónál fogva húzza magához Ravik felsőtestét, szorosan. Hátulról átkarolja a nőt, tenyere pedig a nő egyik mellén állapod meg melyre ezúttal sem átall rámarkolni. Finoman a vállába harap, majd a nyakát csókolja. A mozdulatai nem lassulnak. S ahogy közeleg a vég egyre hangosabban zihálja a meleg levegőt a nő bőrére, a víz csobog, a teste feszül. Ravik nyakába leheli az utolsó forró leheletét, és aztán, ahogy az egész eléri a csúcsot, még épp időben kapcsol. Ha a nő még tán fontolóra is veszi, hogy ne álljon bosszút az előbbiért, hősünk azt már egész biztosan nem ússza meg épp bőrrel ha megáldja kedvesét egy gyermekkel.
Kihúz. Nem sokon múlik. De elég. Így a nőnek egy igazán rossz szava sem lehet. Norhelt úgy van vele mintha csak aláírt volna egy békeszerződést, nyálkás pecséttel. Enyhén remegő lábbal vissza is ül előző helyére majd derült arccal még mindig zihálva pillant vissza a nőre.*
- Jót nosztalgiáztunk, nemde?
*Lihegi maga elé. Már csak azt nem tudja, hogy a bosszú jövő héten vagy jövő percben jön-e el érte...*
*Amikor Ravik teste megfeszül, Norhelt csak elégedetten fújja ki a levegőt. Egy pillanatra úgy vigyorog, mint aki most kapta meg a koronát, amit nem is kért, de mégis jól áll a fején. A bal kezével még mindig a nő csípőjét tartja, de a másik ujja mélyebbre kalandozik, mint az illem engedné már, ha ez a fürdő valaha is látott volna illedelmet. A mozdulata határozott, sőt: büszke. A fejében már szinte hallja is az ünnepi kürtöket, csak aztán...
A hang. Az a halk, éles, fenyegetően nyugodt hang, amitől a vigyora azonnal lefagy. Az arca úgy dermed meg, mintha valaki kockára fagyasztotta volna, és most épp azt latolgatja, vajon hány bordáját töri majd ki Ravik, ha most nem húzza vissza azt a bizonyos ujját. Mert azt a fajta hangot ismeri. Azt, amiben már nem csak szikra van, hanem az egész istenverte erdőtűz ígérete.
Norhelt szinte látja maga előtt, ahogy Ravik egy tálcán viszi ki a fejét valami gyertyafényes vacsorára néhány kósza hollónak és nem azért, mert túl sokat fantáziál, hanem mert az a zöld pillantás pontosan ezt közvetíti. Így hát szépen, lassan, tisztelettel, amit nála ritkán látni, kihúzza az ujját. Visszafogja a tempót is, mint aki hirtelen rádöbbent, hogy a konyhakés élével táncolgatott eddig.
Egy szívdobbanásnyi ideig úgy marad. Majd fúj egyet, hosszút, mint egy lemondó istállómester, aki tudja, hogy a ló csak úgy lesz kezelhető, ha hagyják kifutni magát. Szóval ráfog újra a csípőre, mindkét kézzel, mintha most magát is bele kellene rángatnia a döntésébe, és újra mozdulni kezd. Előbb lassan. Aztán gyorsabban. Aztán... hát, ha ettől nem bocsát meg neki Ravik, akkor tényleg nincs igazság a világban.
A bal kezével újra beletúr a nő hajába, a tarkónál fogva húzza magához Ravik felsőtestét, szorosan. Hátulról átkarolja a nőt, tenyere pedig a nő egyik mellén állapod meg melyre ezúttal sem átall rámarkolni. Finoman a vállába harap, majd a nyakát csókolja. A mozdulatai nem lassulnak. S ahogy közeleg a vég egyre hangosabban zihálja a meleg levegőt a nő bőrére, a víz csobog, a teste feszül. Ravik nyakába leheli az utolsó forró leheletét, és aztán, ahogy az egész eléri a csúcsot, még épp időben kapcsol. Ha a nő még tán fontolóra is veszi, hogy ne álljon bosszút az előbbiért, hősünk azt már egész biztosan nem ússza meg épp bőrrel ha megáldja kedvesét egy gyermekkel.
Kihúz. Nem sokon múlik. De elég. Így a nőnek egy igazán rossz szava sem lehet. Norhelt úgy van vele mintha csak aláírt volna egy békeszerződést, nyálkás pecséttel. Enyhén remegő lábbal vissza is ül előző helyére majd derült arccal még mindig zihálva pillant vissza a nőre.*
- Jót nosztalgiáztunk, nemde?
*Lihegi maga elé. Már csak azt nem tudja, hogy a bosszú jövő héten vagy jövő percben jön-e el érte...*
6336. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 12:30:02
Üzenet elküldve: 2025-08-06 12:30:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Keze alatt csakúgy lángol a toll, s a néhai tintába mártás mellett, csupán akkor helyezi nyugovóra a megfáradt csuklóját, amint levelét gondosan befejezte. Amint ez megtörténik felitatja az éppen rászáradni készülő tintát. Van is mellette egy rongy, rajta megannyi tintafolt. Mostanában több levelet kell írnia, mint ahogyan ahhoz hozzászokott. Amint megbizonyosodott arról, hogy nem maszatolja össze asztalát, úgy a sarokban egy bizonyos tokba helyezi a drága tollát. *
- Akkor ezzel is megvolnánk. Ha jól emlékszem, a mai leveleket később fogják továbbítani. Talán még időm is lesz felfrissülni.
* Azzal hátralöki székét, majd feláll. A leveket gondosan borítékba zárja, majd felveszi öltönyét, aminek zsebeibe el is süllyeszti a borítékokat. Ezután elhagyja a szobáját. Ajtaja halk nyikorgásba kezd, majd halkul is el, s nem hallható más, csak a zár kattanása. Aztán szépen komótosan lesétál a lépcsőn, egészen a tágas fogadóba. Általában tekintete körbeszalad a termen, hátha meglát valakit, akivel érdemlegesen el lehetne beszélgetni, vagy csupán látszik rajta, hogy kölcsönös kapcsolatuk kifizetődő lehetne, de most nem. Most a pultig meg sem áll. Ott egy székre felül, majd azt a néhány levelet, ami öltönyét próbálja lehúzni, átcsúsztatja a pult túloldalára. *
- Szeretném feladni ezeket.
* Mondja, majd azzal a lendülettel egy kisebb erszényt is az asztalra helyez. Nagyjából 20 arany. Ebből kitelik a szállításra és egy pofa sörre. Utóbbit amint kezei közé kapja, belekortyol. Ezután gélig ugyan, de nyitva tartja a fülét, hátha meghall valami érdekeset. *
- Akkor ezzel is megvolnánk. Ha jól emlékszem, a mai leveleket később fogják továbbítani. Talán még időm is lesz felfrissülni.
* Azzal hátralöki székét, majd feláll. A leveket gondosan borítékba zárja, majd felveszi öltönyét, aminek zsebeibe el is süllyeszti a borítékokat. Ezután elhagyja a szobáját. Ajtaja halk nyikorgásba kezd, majd halkul is el, s nem hallható más, csak a zár kattanása. Aztán szépen komótosan lesétál a lépcsőn, egészen a tágas fogadóba. Általában tekintete körbeszalad a termen, hátha meglát valakit, akivel érdemlegesen el lehetne beszélgetni, vagy csupán látszik rajta, hogy kölcsönös kapcsolatuk kifizetődő lehetne, de most nem. Most a pultig meg sem áll. Ott egy székre felül, majd azt a néhány levelet, ami öltönyét próbálja lehúzni, átcsúsztatja a pult túloldalára. *
- Szeretném feladni ezeket.
* Mondja, majd azzal a lendülettel egy kisebb erszényt is az asztalra helyez. Nagyjából 20 arany
. Ebből kitelik a szállításra és egy pofa sörre. Utóbbit amint kezei közé kapja, belekortyol. Ezután gélig ugyan, de nyitva tartja a fülét, hátha meghall valami érdekeset. *
6335. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 12:19:14
Üzenet elküldve: 2025-08-06 12:19:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Költözőben//
*Valuryen először nem is figyelt fel a kis fénylényre, most azonban hogy a jelenléte - vagy inkább köpenyének jelenléte - hatással van rá, egészen elvonja a tekintetét. *
-Jé! Micsoda kis gombóc, szervusz!
*Mondja mosolyogva, s kezével óvatosan felé nyúl, de meg se próbálja megérinteni, csak mint egy gyermek mikor szivárványt lát és képzeletben már mászik is a tetejére.*
-Áh igen, pompás. Pompás.
*Mondja, szerencsésnek érzi magát, hogy pont belefutott ebbe az alkimistába. Át is ad Nestar ErefizNek egy 320 aranyat tartalmazó kis bíróságot. Nem húzza a száját, tudja hogy a minőségi dolgoknak megvan a maguk ára.*
-Köszönöm. Hát.. rossz pletykák terjengenek erről a kertből, az biztos persze pontosat senki nem tud, de már ez is elég hogy óvatosabbak legyenek a népek. Ahogy mindig mondani szoktam, a vantól nem.kell félni.
*Mondja kedélyes mosollyal az arcán.*
-Köszönöm még egyszer, és vigyázzon magára ,bármi is jön.
*Aztán komótosan elindul a templomba, eszébe jut, hogy ott is érdemes lenne körbekérdeznie hogy mire készüljön, ha tényleg orkok jönnek a vidékre.*
*Valuryen először nem is figyelt fel a kis fénylényre, most azonban hogy a jelenléte - vagy inkább köpenyének jelenléte - hatással van rá, egészen elvonja a tekintetét. *
-Jé! Micsoda kis gombóc, szervusz!
*Mondja mosolyogva, s kezével óvatosan felé nyúl, de meg se próbálja megérinteni, csak mint egy gyermek mikor szivárványt lát és képzeletben már mászik is a tetejére.*
-Áh igen, pompás. Pompás.
*Mondja, szerencsésnek érzi magát, hogy pont belefutott ebbe az alkimistába. Át is ad Nestar ErefizNek egy 320 aranyat tartalmazó kis bíróságot.
Nem húzza a száját, tudja hogy a minőségi dolgoknak megvan a maguk ára.*-Köszönöm. Hát.. rossz pletykák terjengenek erről a kertből, az biztos persze pontosat senki nem tud, de már ez is elég hogy óvatosabbak legyenek a népek. Ahogy mindig mondani szoktam, a vantól nem.kell félni.
*Mondja kedélyes mosollyal az arcán.*
-Köszönöm még egyszer, és vigyázzon magára ,bármi is jön.
*Aztán komótosan elindul a templomba, eszébe jut, hogy ott is érdemes lenne körbekérdeznie hogy mire készüljön, ha tényleg orkok jönnek a vidékre.*
6334. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 10:46:30
Üzenet elküldve: 2025-08-06 10:46:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
* A mélységi minden várakozását alul múlja a történet, de persze ezt nem mutatja. Helyette fogást vált a lanton, halkan penget pár hangot, majd lágy dallam játszásába kezd. *
- Volt egyszer egy tündér,
úgy hívták hogy Alfonz,
óva intette mindenki,
de legyintett: Kaland vonz!
Harcolt fával, szélmalommal,
ostromolt várakat.
Egyszer úgy döntött hogy ő most
megtámadja a Thargokat!
Szállt a vessző, Kagan mellé
becsapódott a kecskébe,
A hadvezér nem tétlenkedett
intett: a fejét le!
De arra nem számított senki,
hogy a tündér nincs egyedül.
Hős Igazságos volt vele,
s ő nem nézte tétlenül.
Együtt harcoltak a barbárokkal,
vállt vállnak vetve.
Állták az ellentámadást, sőt
Könnyedén, nevetve
Meghátrálásra késztették
ők a barbár törzset,
De kegyelemből úgy döntöttek,
nem érdemelnek többet.
Tovább álltak, nem feledve
mily könnyedén győztek,
S azóta is Amon hegyén,
a tündérektől félnek.
Ezért van, ha thargot látsz
ne emlékeztesd erre,
Mert a barbár önérzetes állat,
és módfelett büszke.
* A rövid éneklés után rosszallóan húzza össze szemöldökét, láthatóan nem tökéletesen elégedett a dallal. *
- Nos, valami ilyesmi jutott hirtelen eszembe. Szerintem ha elkészül, sokan fogják énekelni.
//Öreg ember, nem vén ember//
* A mélységi minden várakozását alul múlja a történet, de persze ezt nem mutatja. Helyette fogást vált a lanton, halkan penget pár hangot, majd lágy dallam játszásába kezd. *
- Volt egyszer egy tündér,
úgy hívták hogy Alfonz,
óva intette mindenki,
de legyintett: Kaland vonz!
Harcolt fával, szélmalommal,
ostromolt várakat.
Egyszer úgy döntött hogy ő most
megtámadja a Thargokat!
Szállt a vessző, Kagan mellé
becsapódott a kecskébe,
A hadvezér nem tétlenkedett
intett: a fejét le!
De arra nem számított senki,
hogy a tündér nincs egyedül.
Hős Igazságos volt vele,
s ő nem nézte tétlenül.
Együtt harcoltak a barbárokkal,
vállt vállnak vetve.
Állták az ellentámadást, sőt
Könnyedén, nevetve
Meghátrálásra késztették
ők a barbár törzset,
De kegyelemből úgy döntöttek,
nem érdemelnek többet.
Tovább álltak, nem feledve
mily könnyedén győztek,
S azóta is Amon hegyén,
a tündérektől félnek.
Ezért van, ha thargot látsz
ne emlékeztesd erre,
Mert a barbár önérzetes állat,
és módfelett büszke.
* A rövid éneklés után rosszallóan húzza össze szemöldökét, láthatóan nem tökéletesen elégedett a dallal. *
- Nos, valami ilyesmi jutott hirtelen eszembe. Szerintem ha elkészül, sokan fogják énekelni.
6333. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 10:35:38
Üzenet elküldve: 2025-08-06 10:35:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keimuthya//
- Akiért. *-bólint rá elfogadón. Hány ilyet hallott már? Szeme sarkából a lányra néz. A szerelmét keresné? Hm, nem, talán nem. A testvérét? Igen, talán. Egy idősebb fiútestvért, aki maga is katonának állt, és őt másolva lett ez a lány is íjász. Vagy a húgát? Elszökött csitri, akit most fülön kell csípni, és hazavinni. Miért is ne? Esetleg a rég eltűnt apját. Vagy valaki teljesen mást. Talán egy gnóm festőt, akinek a képeiben látnoki részletek vannak. Képtelen lenne ennyiből megtippelni. Rákérdezhetne – de hát ki ő, hogy csak úgy rákérdezzen egy íjászlány dolgaira?*
- Artheniorban? *-kérdez vissza maga is meglepetten a rácsodálkozó kérdésre-* Nem, dehogy! A Sellőket a Kikötőben találod. Bár úgy sejtem..
*Szemöldökei egy pillanatra egymás felé rezzennek, majd szájzugában megint felüti fejét az apró mosolyránc.*
- ..hogy még ott sem jártál eddig. Talán még csak a Kikötőben sem, de a Sellőházban biztosan nem. *-ő maga volt már ott, igaz, nem mostanában. Mármint a Kikötőben, és talán a Sellőházban is.-* Ne bánd! Nem sokat vesztettél. A Kikötőben mindenképpen megpróbálnák elszedni a pénzed. Ha az utcákon még sikerrel is járnál ellenük, a Sellőházban már esélyed sem lenne.
*Ha történetesen nem egy leánnyal, hanem egy fiatal legénnyel társalogna, talán még hunyorintana is. De nem úgy látja ezen a leányon, hogy azonnal megértené a dolgot. Nem is erőlteti inkább.*
- Semmiség. *-biccent mosolyogva ahogy a lány végül csak elrakja az érméket. Látja a tekintetén, hogy a fejében már egészen másmilyen gondolatok kergetik egymást, és hogy ne riassza szét azokat, inkább csöndben marad. Újra kortyol a kupájából, az utolsót. Az üres kupát visszatolja a pulton, a csapos felé int kérő mozdulattal.*
- Hoznál kérlek egy tál ételt? Mégiscsak ennék. *-míg vár, előhalássza azt a 13 aranyat, amibe a Főtt étel kerül. Szeme sarkából lopva újra a leányra pislant.*
- Akiért. *-bólint rá elfogadón. Hány ilyet hallott már? Szeme sarkából a lányra néz. A szerelmét keresné? Hm, nem, talán nem. A testvérét? Igen, talán. Egy idősebb fiútestvért, aki maga is katonának állt, és őt másolva lett ez a lány is íjász. Vagy a húgát? Elszökött csitri, akit most fülön kell csípni, és hazavinni. Miért is ne? Esetleg a rég eltűnt apját. Vagy valaki teljesen mást. Talán egy gnóm festőt, akinek a képeiben látnoki részletek vannak. Képtelen lenne ennyiből megtippelni. Rákérdezhetne – de hát ki ő, hogy csak úgy rákérdezzen egy íjászlány dolgaira?*
- Artheniorban? *-kérdez vissza maga is meglepetten a rácsodálkozó kérdésre-* Nem, dehogy! A Sellőket a Kikötőben találod. Bár úgy sejtem..
*Szemöldökei egy pillanatra egymás felé rezzennek, majd szájzugában megint felüti fejét az apró mosolyránc.*
- ..hogy még ott sem jártál eddig. Talán még csak a Kikötőben sem, de a Sellőházban biztosan nem. *-ő maga volt már ott, igaz, nem mostanában. Mármint a Kikötőben, és talán a Sellőházban is.-* Ne bánd! Nem sokat vesztettél. A Kikötőben mindenképpen megpróbálnák elszedni a pénzed. Ha az utcákon még sikerrel is járnál ellenük, a Sellőházban már esélyed sem lenne.
*Ha történetesen nem egy leánnyal, hanem egy fiatal legénnyel társalogna, talán még hunyorintana is. De nem úgy látja ezen a leányon, hogy azonnal megértené a dolgot. Nem is erőlteti inkább.*
- Semmiség. *-biccent mosolyogva ahogy a lány végül csak elrakja az érméket. Látja a tekintetén, hogy a fejében már egészen másmilyen gondolatok kergetik egymást, és hogy ne riassza szét azokat, inkább csöndben marad. Újra kortyol a kupájából, az utolsót. Az üres kupát visszatolja a pulton, a csapos felé int kérő mozdulattal.*
- Hoznál kérlek egy tál ételt? Mégiscsak ennék. *-míg vár, előhalássza azt a 13 aranyat, amibe a Főtt étel kerül.
Szeme sarkából lopva újra a leányra pislant.*
6332. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-06 08:00:30
Üzenet elküldve: 2025-08-06 08:00:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Egyetlen másodpercre elhiszi, hogy talán most ő van fölényben. Hogy a higgadt, türelmes hallgatás, a mozdulatlan kivárás majd azt eredményezi, hogy a férfi könyörögni fog. Hogy meginog. Azután csak egy pillanat műve, hogy a gondosan felépített fölényét, azokat a fene diadalmasan viselt szarvait kegyetlenül letörjék. Meghallja a vihogást. Azt az irritáló, kaján, önelégült vihogást, amit csak olyan férfi tud kiadni magából, aki szerint az egész város, ha nem maga a világ is a saját ágyékából pattant ki. "Hangosabban." Csak egy pillanatra rebben meg Ravik szeme. A szája sarkában ott bujkál egy gúnyos félmosoly, de nem szól. Minek? A fajankó úgyis csak saját magát hallja. És hát végül is elérte, amit akart. A következő mozdulat hirtelen jön, mégis ismerős. A csípője megrezzen, ahogy a férfi visszahúzza magához, majd elmerül benne, mélyen, követelőzően, szinte győzedelmesen. Ravik egy röpke pillanatra elhalkul. Csak a lélegzete szakad meg. Aztán felmordul. Mélyen, torokból, és már nem is próbálja visszafogni a testét, ahogy ösztönösen válaszol a férfi mozdulataira. A víz körülöttük remeg, minden ütközésnél apró hullámok csapnak ki a kád peremére. A keze most a kád szélébe kapaszkodik, ujjaival annyira szorítja, hogy azok végei kifehérednek. De nem panaszkodik. Nem tiltakozik. A teste beszél helyette, megfeszül, követel, fogad, aztán újra követel. És akkor megérzi a simítást a hátán, az ujjakat a hajában, és aztán azt a kezet, ami baromira nem ott van, ahol lennie kellene. Egy pillanatra még azt is hihetné, hogy valami gyengédség lapul Norhelt mozdulataiban, de már túl jól ismeri ezt a férfiban megbújt sunyiságot. A sértettség utáni bosszúra vágyást, amihez ő is előszeretettel hozzányúl. A hang sem marad el. Norhelt hangja, mélyen, elégedetten, mint aki kincset talált egy hulla zsebében.
Szeme egy pillanatra elkerekedik. Aztán a teste is reagál, egy ösztönös feszüléssel, egy gyenge próbálkozással, hogy elhúzódjon, mintha hátrálni akarna, de a férfi szorítása túl erős. És már késő is lenne. Az érintés megérkezik. Pontosan oda, ahol pár pillanattal ezelőtt még ő maga is járt a férfi testén. Ugyan így. Kérdés és engedély nélkül. Ajkán szisszenés szökik ki, nyers és dühös, majd egy nyögés, amit képtelen visszatartani. A vágy és düh olyan hirtelen és sűrű egyvelege önti el, amitől még ő maga sem tudja eldönteni, hogy a kéj vagy a harag rángatja meg jobban a testét. A gerincén végigfut a bizsergés, gyomra görcsbe rándul, ujjai mélyebben kapaszkodnak. Mégsem rántja el magát. Még nem. De a hangja sötét, fenyegető és remeg az elfojtott indulatoktól.*
- Tudod, hogy ezért meg fogsz dögleni, igaz?
*Hangja halk, de minden szó pengeélen táncol. Mégis, ahogy a férfi még mindig mozdul, ahogy a testük egyre nyersebben csapódik egymásnak, a bosszú későbbre marad. Mert a teste most nem a bosszút szomjazza. És akármennyire is utálná bevallani, válaszol rá. Minden feszüléssel, akadozott légvétellel és szabadon engedett nyögéssel. De a zöldekben ott gyűlik már valami, ami biztos ígéret a bosszúra. Mert soha nem felejt. És ha a férfi úgy gondolja, hogy csak így lehet bosszút állni, akkor még nagyon nem ismeri őt igazán. Az előbb már elégtételt vett, de most újabb lap van a kezében, amit előbb vagy utóbb kénytelen lesz kijátszani, hogy az önérzetén ejtett foltot tisztára vakarja.*
*Egyetlen másodpercre elhiszi, hogy talán most ő van fölényben. Hogy a higgadt, türelmes hallgatás, a mozdulatlan kivárás majd azt eredményezi, hogy a férfi könyörögni fog. Hogy meginog. Azután csak egy pillanat műve, hogy a gondosan felépített fölényét, azokat a fene diadalmasan viselt szarvait kegyetlenül letörjék. Meghallja a vihogást. Azt az irritáló, kaján, önelégült vihogást, amit csak olyan férfi tud kiadni magából, aki szerint az egész város, ha nem maga a világ is a saját ágyékából pattant ki. "Hangosabban." Csak egy pillanatra rebben meg Ravik szeme. A szája sarkában ott bujkál egy gúnyos félmosoly, de nem szól. Minek? A fajankó úgyis csak saját magát hallja. És hát végül is elérte, amit akart. A következő mozdulat hirtelen jön, mégis ismerős. A csípője megrezzen, ahogy a férfi visszahúzza magához, majd elmerül benne, mélyen, követelőzően, szinte győzedelmesen. Ravik egy röpke pillanatra elhalkul. Csak a lélegzete szakad meg. Aztán felmordul. Mélyen, torokból, és már nem is próbálja visszafogni a testét, ahogy ösztönösen válaszol a férfi mozdulataira. A víz körülöttük remeg, minden ütközésnél apró hullámok csapnak ki a kád peremére. A keze most a kád szélébe kapaszkodik, ujjaival annyira szorítja, hogy azok végei kifehérednek. De nem panaszkodik. Nem tiltakozik. A teste beszél helyette, megfeszül, követel, fogad, aztán újra követel. És akkor megérzi a simítást a hátán, az ujjakat a hajában, és aztán azt a kezet, ami baromira nem ott van, ahol lennie kellene. Egy pillanatra még azt is hihetné, hogy valami gyengédség lapul Norhelt mozdulataiban, de már túl jól ismeri ezt a férfiban megbújt sunyiságot. A sértettség utáni bosszúra vágyást, amihez ő is előszeretettel hozzányúl. A hang sem marad el. Norhelt hangja, mélyen, elégedetten, mint aki kincset talált egy hulla zsebében.
Szeme egy pillanatra elkerekedik. Aztán a teste is reagál, egy ösztönös feszüléssel, egy gyenge próbálkozással, hogy elhúzódjon, mintha hátrálni akarna, de a férfi szorítása túl erős. És már késő is lenne. Az érintés megérkezik. Pontosan oda, ahol pár pillanattal ezelőtt még ő maga is járt a férfi testén. Ugyan így. Kérdés és engedély nélkül. Ajkán szisszenés szökik ki, nyers és dühös, majd egy nyögés, amit képtelen visszatartani. A vágy és düh olyan hirtelen és sűrű egyvelege önti el, amitől még ő maga sem tudja eldönteni, hogy a kéj vagy a harag rángatja meg jobban a testét. A gerincén végigfut a bizsergés, gyomra görcsbe rándul, ujjai mélyebben kapaszkodnak. Mégsem rántja el magát. Még nem. De a hangja sötét, fenyegető és remeg az elfojtott indulatoktól.*
- Tudod, hogy ezért meg fogsz dögleni, igaz?
*Hangja halk, de minden szó pengeélen táncol. Mégis, ahogy a férfi még mindig mozdul, ahogy a testük egyre nyersebben csapódik egymásnak, a bosszú későbbre marad. Mert a teste most nem a bosszút szomjazza. És akármennyire is utálná bevallani, válaszol rá. Minden feszüléssel, akadozott légvétellel és szabadon engedett nyögéssel. De a zöldekben ott gyűlik már valami, ami biztos ígéret a bosszúra. Mert soha nem felejt. És ha a férfi úgy gondolja, hogy csak így lehet bosszút állni, akkor még nagyon nem ismeri őt igazán. Az előbb már elégtételt vett, de most újabb lap van a kezében, amit előbb vagy utóbb kénytelen lesz kijátszani, hogy az önérzetén ejtett foltot tisztára vakarja.*
6331. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:59:27
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:59:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Költözőben//
*Nem hitte volna, hogy hirtelen már ketten dicsérik meg, amiért szóba áll velük a fajuk ellenére, látszik, hogy Arthenior sokat romlott, amióta elhagyta a vidéket.*
- További kellemes napot.
*Mondja kissé zavarodottan a távozó számára, ha elkapta a fülével, akkor jó, ha nem, akkor nem hiszi, hogy zavartatja az ismeretlent. A pénz súlyra megfelelő és valamennyire lesett is a számolásnál. Úgy tűnik ez egy szerencsés napja és az új vendégére még Gömböc is felfigyel. A mágiából szőtt köpenyt Gömböc érzékeli, Nestar fel is ismeri és ha az Eeyr-es köszöntésből nem jött volna le a számára, hogy egy varázshasználóval van dolga, akkor a számára is ismert köpenyből bizonyosan.*
-Örvendek a találkozásnak. Természetesen, örömmel szolgálok alkímiai ismereteimmel, ahol tudok.
*Gömböc, a halovány lebegő kis fénypilás eddigi jó viselkedésére ellenére, bűnözésre van buzdítva az ismeretlen által. Fénye felviláglik, ahogy áthalad a köpenykén, mágikus molyként rágcsálva a ruhadarabot, még ha kárt nem is tud jelentéktelen lényecske okozni benne. Ettől függetlenül, Nestar kifejezetten zavarja.*
- Elnézését kérem. Természetesen, ez a legerősebb ügyességfokozó, amire bárki képes lehet.
* Átad 1 db Aranysárga varázsitalt Valuryen Meloar'c számára. *
- Háromszázhúsz arany az ára. Esetleg valami rossz hír érkezett a kürtszóval kapcsolatban? Ritkán szoktak kivásárolni a legerősebb italaimból és még kevésbé gyakori, hogy ilyen sebességgel.
*Már lassan aggódni kezd, hogy valami sötét fortyog a háttérben és most szabadul meg a maradék készletétől, de most eléggé biztonságban érzi magát ehhez. Neki mindig lesz hova meghúznia magát.*
*Nem hitte volna, hogy hirtelen már ketten dicsérik meg, amiért szóba áll velük a fajuk ellenére, látszik, hogy Arthenior sokat romlott, amióta elhagyta a vidéket.*
- További kellemes napot.
*Mondja kissé zavarodottan a távozó számára, ha elkapta a fülével, akkor jó, ha nem, akkor nem hiszi, hogy zavartatja az ismeretlent. A pénz súlyra megfelelő és valamennyire lesett is a számolásnál. Úgy tűnik ez egy szerencsés napja és az új vendégére még Gömböc is felfigyel. A mágiából szőtt köpenyt Gömböc érzékeli, Nestar fel is ismeri és ha az Eeyr-es köszöntésből nem jött volna le a számára, hogy egy varázshasználóval van dolga, akkor a számára is ismert köpenyből bizonyosan.*
-Örvendek a találkozásnak. Természetesen, örömmel szolgálok alkímiai ismereteimmel, ahol tudok.
*Gömböc, a halovány lebegő kis fénypilás eddigi jó viselkedésére ellenére, bűnözésre van buzdítva az ismeretlen által. Fénye felviláglik, ahogy áthalad a köpenykén, mágikus molyként rágcsálva a ruhadarabot, még ha kárt nem is tud jelentéktelen lényecske okozni benne. Ettől függetlenül, Nestar kifejezetten zavarja.*
- Elnézését kérem. Természetesen, ez a legerősebb ügyességfokozó, amire bárki képes lehet.
* Átad 1 db Aranysárga varázsitalt Valuryen Meloar'c számára.
*- Háromszázhúsz arany az ára. Esetleg valami rossz hír érkezett a kürtszóval kapcsolatban? Ritkán szoktak kivásárolni a legerősebb italaimból és még kevésbé gyakori, hogy ilyen sebességgel.
*Már lassan aggódni kezd, hogy valami sötét fortyog a háttérben és most szabadul meg a maradék készletétől, de most eléggé biztonságban érzi magát ehhez. Neki mindig lesz hova meghúznia magát.*
6330. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:31:27
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:31:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Költözőben//
*Hosszú lábaival csak úgy belép az ajtón, mint egy nagyra nőtt macska, hátán ezüstös köpenyével, meg szürke hajával. Jó hangosan köszön, ahogy azt illik.*
-Eeyr áldja!
*Csak úgy bele a tömegbe, nem címzi senkinek, majd akinek nem tetszik nos, azt is ugyanúgy áldja meg Eeyr. Van itt most mindenféle népség, de szeme leginkább egy sötét elfen, és egy fél-elfen akad meg. Főleg, mert így hárman az elf félék nagyrészét kiteszik. Ez, na meg persze az, hogy látja bájitalok cseréltek gazdát, s neki is jól jönne egy mi tagadás. Úgyhogy nem rest ő maga is odalépni.*
-Elnézést uram, én nem szeretnék tolakodó lenni, csak láttam hogy az imént némi bájital és arany cserélt gazdád. Van rá mód, hogy magam is igénybe vegyem a szolgáltatásait? Lekötelezne.
*Mosolyog kedvesen a nyurga elf.*
-Egy ügyességfokozóra lenne szükségem, a legjobb fajtából. Ha esetleg birtokol ilyesmit, szívesen megszabadítanám tőle.
*Hosszú lábaival csak úgy belép az ajtón, mint egy nagyra nőtt macska, hátán ezüstös köpenyével, meg szürke hajával. Jó hangosan köszön, ahogy azt illik.*
-Eeyr áldja!
*Csak úgy bele a tömegbe, nem címzi senkinek, majd akinek nem tetszik nos, azt is ugyanúgy áldja meg Eeyr. Van itt most mindenféle népség, de szeme leginkább egy sötét elfen, és egy fél-elfen akad meg. Főleg, mert így hárman az elf félék nagyrészét kiteszik. Ez, na meg persze az, hogy látja bájitalok cseréltek gazdát, s neki is jól jönne egy mi tagadás. Úgyhogy nem rest ő maga is odalépni.*
-Elnézést uram, én nem szeretnék tolakodó lenni, csak láttam hogy az imént némi bájital és arany cserélt gazdád. Van rá mód, hogy magam is igénybe vegyem a szolgáltatásait? Lekötelezne.
*Mosolyog kedvesen a nyurga elf.*
-Egy ügyességfokozóra lenne szükségem, a legjobb fajtából. Ha esetleg birtokol ilyesmit, szívesen megszabadítanám tőle.
6329. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:26:46
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:26:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Költözőben//
* El se hiszi, hogy ilyen gyorsan, és ilyen könnyen elintézi a dolgot. Persze tudja, hogy a dolog legnehezebb része csak most jön, de ez nem veszi el a kedvét. Megvizsgálja az italt, mintha értene hozzá, és összeveti a feljegyzéseivel. Kinézetre, legalábbis a leírás alapján, megfelel. *
- Azt hiszem valóban ez lesz az. * Jelenti ki, és már zsebre is vágja a palackot, miközben a másik kezével már veszi is elő az aranyat az erszényéből. Nem sikerült jól a mozdulat, túl sokat csippentett össze, ezért leszámol belőle egy keveset. Így végül 320 aranyat ad át Nestar Erefiznek. *
- Köszönöm a vásárlás lehetőségét. Örömmel tölt el mindig, amikor egy üzlet rasszizmus, és felesleges alkudozás nélkül zárul. * Teszi még hozzá, és választ sem várva indul meg a fogadó belseje felé. Az alkimista nem olyan embernek tűnik, aki szívesen fecsérelné a szót, vagy húzná az időt, és ezt a mélységi tiszteletben tartja. Szakmájának egyik legfontosabb része az, hogy felismerje a közönség igényeit, és hangulatát. *
* El se hiszi, hogy ilyen gyorsan, és ilyen könnyen elintézi a dolgot. Persze tudja, hogy a dolog legnehezebb része csak most jön, de ez nem veszi el a kedvét. Megvizsgálja az italt, mintha értene hozzá, és összeveti a feljegyzéseivel. Kinézetre, legalábbis a leírás alapján, megfelel. *
- Azt hiszem valóban ez lesz az. * Jelenti ki, és már zsebre is vágja a palackot, miközben a másik kezével már veszi is elő az aranyat az erszényéből. Nem sikerült jól a mozdulat, túl sokat csippentett össze, ezért leszámol belőle egy keveset. Így végül 320 aranyat ad át Nestar Erefiznek.
*- Köszönöm a vásárlás lehetőségét. Örömmel tölt el mindig, amikor egy üzlet rasszizmus, és felesleges alkudozás nélkül zárul. * Teszi még hozzá, és választ sem várva indul meg a fogadó belseje felé. Az alkimista nem olyan embernek tűnik, aki szívesen fecsérelné a szót, vagy húzná az időt, és ezt a mélységi tiszteletben tartja. Szakmájának egyik legfontosabb része az, hogy felismerje a közönség igényeit, és hangulatát. *
6328. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:17:51
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:17:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Költözőben//
*A csokoládébarna ital említésére már majdnem megviláglik valami a szemében, aztán csak Gömböc járt túl közel. De ettől függetlenül örömmel tölti el, hogy ha még segédlettel is, valakit érdekelt annyira a varázsitalok, hogy megkönnyítse a dolgát és pontosan azt kérje, ami neki kell. A másik oldalról, az ismeretlen kérése szerencséjére nem is bonyolult, sőt az ilyen üvegcsék általában rajta is maradnak, mert az elemi világosokkal ellentétben, ezekkel már nem tud többet kezdeni, mint várni arra, hogy levegyék a kezéről. Túl magas szintűek, hogy bármi másra átkeverhetőek legyenek.*
- Természetesen, azt hiszem erre gondolhat az írás. Ez a legerősebb italok egyike, amivel gyorsaságot javítani lehet. Ellenőrizze le, hogy ennek a megvásárlására gondolt-e.
* Át is nyújt 1 Csokoládébarna varázsitalt Salwar Caleihaisan számára. Megvárja, hogy a papírossal is megegyeztesse a vándor lélek, hogy erről beszél-e, majd aztán az árat is hozzáteszi.*
- Háromszázhúsz arany az ára, ha csak egyre van szüksége, ha többre, akkor arra sajnos még várnia kell.
*Azt remélhetőleg nem kell hozzátennie, hogy ha sürgősen szükség van többre, akkor kénytelen a maga módján bevásárolnia és az már többletáras lesz, de ha akad ideje, akkor felkutat egy árust, aki tolerálhatóbb árakon adja számára tovább az italokat.*
*A csokoládébarna ital említésére már majdnem megviláglik valami a szemében, aztán csak Gömböc járt túl közel. De ettől függetlenül örömmel tölti el, hogy ha még segédlettel is, valakit érdekelt annyira a varázsitalok, hogy megkönnyítse a dolgát és pontosan azt kérje, ami neki kell. A másik oldalról, az ismeretlen kérése szerencséjére nem is bonyolult, sőt az ilyen üvegcsék általában rajta is maradnak, mert az elemi világosokkal ellentétben, ezekkel már nem tud többet kezdeni, mint várni arra, hogy levegyék a kezéről. Túl magas szintűek, hogy bármi másra átkeverhetőek legyenek.*
- Természetesen, azt hiszem erre gondolhat az írás. Ez a legerősebb italok egyike, amivel gyorsaságot javítani lehet. Ellenőrizze le, hogy ennek a megvásárlására gondolt-e.
* Át is nyújt 1 Csokoládébarna varázsitalt Salwar Caleihaisan számára.
Megvárja, hogy a papírossal is megegyeztesse a vándor lélek, hogy erről beszél-e, majd aztán az árat is hozzáteszi.*- Háromszázhúsz arany az ára, ha csak egyre van szüksége, ha többre, akkor arra sajnos még várnia kell.
*Azt remélhetőleg nem kell hozzátennie, hogy ha sürgősen szükség van többre, akkor kénytelen a maga módján bevásárolnia és az már többletáras lesz, de ha akad ideje, akkor felkutat egy árust, aki tolerálhatóbb árakon adja számára tovább az italokat.*
6327. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:06:41
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:06:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Meglepetésben hátrahőköl, ahogy a hosszúéletű szórakozottan orron pöcköli, majd rosszallóan megrázza fejét.*
-Feláras. *Visszhangozza merengve, majd megvakarja kobakját.*
-Gondolom, azok a vagyonos urak csináltak ilyeneket. Amúgy miket? *Őszinte kíváncsiság sugárzik szürkéiből, miközben felkönyökölve, érdeklődve a kurtizán felé fordul. A maga részéről, amellett persze, hogy minden megmozgatja fantáziáját, nem különösebben érdekelt efféle kiélésekben. Nagyon is elégséges számára az, amit a pillangó nyújt. Már amikor nyújt. Hisz mostanság legfeljebb gazdag képzeletének visszajáró vendége.
Neki is megfeszül gyomra, de egészen más a kiváltó ok, mint Alissäna esetében. A lány ugyanis hozzábújik a takaró rejtekében, ami egészen sajátos erővel feszíti tovább amúgy is pengeélen táncoló kéjvágyát. Biztosra veszi, hogy a pillangó pontosan tudja, mit vált ki belőle, valószínűleg meg is szokta már. Bőven van tapasztalata, hogy kiszúrjon egy takaró alatt megfeszülő ágyékot, főleg, ha az oly élénk, mint az övé. Azt nem gondolja, hogy a lány szórakozik vele, az valahogy nem vallana rá. Épp ezért valami különös próbatételnek vagy büntetésnek véli, amit ki kell állnia. Ő pedig kötélnek áll.
Ennek ellenére nagyon is jólesik neki a lány közelsége. Le sem tagadhatná, még egy mosolyt is elmorzsol. Az egykori, hűvös távolságtartás már rég a múlté. Simogatja a tudat, hogy valahol kivételes szerep az övé.
Ami a wegtorenit és Relaelt illeti, nehezen tudna bármit hozzátenni. Neki az a benyomása, hogy a kisasszonyuk azzal kefél, akit épp megkíván. Ezek pedig általában tagbaszakadt gyilkosok, néha előkelőségek. Utóbbiaknak minden bizonnyal érdekből teszi szét combjait. Neki legalábbis ez az észrevétele.*
-A mi lábunkon is lehet ilyen, nem? Ilyen fonálkötélizé. *Nem romantizál, csupán kinyögi, ami eszébe ötlik. Elvégre amióta ismerik egymást, mindig megtalálták egymás társaságát. Már ha jól értelmezi Alissäna szavait és valóban erre gondolt.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.05 22:45:40
*Meglepetésben hátrahőköl, ahogy a hosszúéletű szórakozottan orron pöcköli, majd rosszallóan megrázza fejét.*
-Feláras. *Visszhangozza merengve, majd megvakarja kobakját.*
-Gondolom, azok a vagyonos urak csináltak ilyeneket. Amúgy miket? *Őszinte kíváncsiság sugárzik szürkéiből, miközben felkönyökölve, érdeklődve a kurtizán felé fordul. A maga részéről, amellett persze, hogy minden megmozgatja fantáziáját, nem különösebben érdekelt efféle kiélésekben. Nagyon is elégséges számára az, amit a pillangó nyújt. Már amikor nyújt. Hisz mostanság legfeljebb gazdag képzeletének visszajáró vendége.
Neki is megfeszül gyomra, de egészen más a kiváltó ok, mint Alissäna esetében. A lány ugyanis hozzábújik a takaró rejtekében, ami egészen sajátos erővel feszíti tovább amúgy is pengeélen táncoló kéjvágyát. Biztosra veszi, hogy a pillangó pontosan tudja, mit vált ki belőle, valószínűleg meg is szokta már. Bőven van tapasztalata, hogy kiszúrjon egy takaró alatt megfeszülő ágyékot, főleg, ha az oly élénk, mint az övé. Azt nem gondolja, hogy a lány szórakozik vele, az valahogy nem vallana rá. Épp ezért valami különös próbatételnek vagy büntetésnek véli, amit ki kell állnia. Ő pedig kötélnek áll.
Ennek ellenére nagyon is jólesik neki a lány közelsége. Le sem tagadhatná, még egy mosolyt is elmorzsol. Az egykori, hűvös távolságtartás már rég a múlté. Simogatja a tudat, hogy valahol kivételes szerep az övé.
Ami a wegtorenit és Relaelt illeti, nehezen tudna bármit hozzátenni. Neki az a benyomása, hogy a kisasszonyuk azzal kefél, akit épp megkíván. Ezek pedig általában tagbaszakadt gyilkosok, néha előkelőségek. Utóbbiaknak minden bizonnyal érdekből teszi szét combjait. Neki legalábbis ez az észrevétele.*
-A mi lábunkon is lehet ilyen, nem? Ilyen fonálkötélizé. *Nem romantizál, csupán kinyögi, ami eszébe ötlik. Elvégre amióta ismerik egymást, mindig megtalálták egymás társaságát. Már ha jól értelmezi Alissäna szavait és valóban erre gondolt.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.05 22:45:40
6326. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:02:52
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:02:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Költözőben//
* Ha valaki egy kellemetlen írnokra gondol, alighanem Nestar képe lebeg a szeme előtt. Csak a monokli hiányzik a bal szeme alól, hogy jobban lássa a macska körmölt iratokat. *
- Azt mondja, hogy, egy pillanat. * Válaszol a férfinak, és a jegyzetei között lapozgat. Az idő és az időjárás nem könnyítette meg a lapok olvashatóságát, úgyhogy egy darab eltököl, mire megtalálja, amit keres. *
- Csokibarna? Van olyan? * Teszi fel a kérdést, miután kibogarászta az írást. * Azt hiszem arra lenne szükségem. Ami a gyorsaságot növeli. * Teszi hozzá, mert talán egyszerűbb úgy rájöjjön a másik, hogy mit akar, ha el is mondja neki. *
* Ha valaki egy kellemetlen írnokra gondol, alighanem Nestar képe lebeg a szeme előtt. Csak a monokli hiányzik a bal szeme alól, hogy jobban lássa a macska körmölt iratokat. *
- Azt mondja, hogy, egy pillanat. * Válaszol a férfinak, és a jegyzetei között lapozgat. Az idő és az időjárás nem könnyítette meg a lapok olvashatóságát, úgyhogy egy darab eltököl, mire megtalálja, amit keres. *
- Csokibarna? Van olyan? * Teszi fel a kérdést, miután kibogarászta az írást. * Azt hiszem arra lenne szükségem. Ami a gyorsaságot növeli. * Teszi hozzá, mert talán egyszerűbb úgy rájöjjön a másik, hogy mit akar, ha el is mondja neki. *
6325. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:59:31
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:59:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Költözőben//
- Örvendek a találkozásnak!
*Nestar hangjának egyszerű monotóniája és Salwar közelítésére való reagálatlanságból gyorsan leszűrheti, hogy fölösleges aranyakat pazarolnia a kedvének javítására, ennél jobb már nem igazán lesz. Szerencséjére, viszont ez soha nem akadályozza meg abban, hogy segedelmére legyen bárkinek, aki azt igényli.*
- Örömmel állok a szolgálatára, pontosan milyenféle varázsitalra gondolt?
*Beindítja a szürkeállományát, az előző két rendelést tőle igazán nehezére esett kibogoznia, így inkább a legrosszabbra készül és valahonnan további feketéket kell majd szereznie. Ha pedig maga nem tudna segíteni, könnyedén Cagonhoz küldheti, aki feketéken kívül biztos rendelkezik mindennel, amivel Nestar nem.*
- Örvendek a találkozásnak!
*Nestar hangjának egyszerű monotóniája és Salwar közelítésére való reagálatlanságból gyorsan leszűrheti, hogy fölösleges aranyakat pazarolnia a kedvének javítására, ennél jobb már nem igazán lesz. Szerencséjére, viszont ez soha nem akadályozza meg abban, hogy segedelmére legyen bárkinek, aki azt igényli.*
- Örömmel állok a szolgálatára, pontosan milyenféle varázsitalra gondolt?
*Beindítja a szürkeállományát, az előző két rendelést tőle igazán nehezére esett kibogoznia, így inkább a legrosszabbra készül és valahonnan további feketéket kell majd szereznie. Ha pedig maga nem tudna segíteni, könnyedén Cagonhoz küldheti, aki feketéken kívül biztos rendelkezik mindennel, amivel Nestar nem.*
6324. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:49:51
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:49:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Költözőben//
* Salwar azért tér be a Pegazusba, hogy feltöltse bendőjét, és igyon egy kicsit, de azért megszokásból körbe néz az ivóban. Ismerős arcokat, vagy inkább öleket keres, de helyette valami egészen mást talál, egy világító fényforrást. Na látott ő már gyertyát, nem holmi paraszt gyerek, de ez mégse gyertya, sokkal inkább olyan, mintha valami istencsapás lenne. *
- Csak nem... * morogja maga elé, és előkeres egy megbarnult köteg papirost a ruhája alól. Jegyzetek, amiket akkor készített, amikor az után kutatott, hogy az átkot hogyan tudná leszedni magáról. Ekkor hallott először a csodatévő amuletekről, és ez kicsit le is térítette az útjáról. *
- Elnézést! * Lép oda a férfihoz, a legnyájasabb mosolyát véve elő. * Csak nem Nestar mester? Messzi földről híres. * Teszi hozzá, nyomatékosítva azt, hogy mégis honnan hallhatott a férfiról. *
- Azt mondják, párját ritkítja az italok terén. És nekem pont ilyesmire lenne szükségem. * Teszi hozzá, és közben azon gondolkodik, hogy kikérjen italt a kocsmárostól, vagy egy ilyen karót nyelt tudós úgyse él az alkohol adta örömökkel. *
* Salwar azért tér be a Pegazusba, hogy feltöltse bendőjét, és igyon egy kicsit, de azért megszokásból körbe néz az ivóban. Ismerős arcokat, vagy inkább öleket keres, de helyette valami egészen mást talál, egy világító fényforrást. Na látott ő már gyertyát, nem holmi paraszt gyerek, de ez mégse gyertya, sokkal inkább olyan, mintha valami istencsapás lenne. *
- Csak nem... * morogja maga elé, és előkeres egy megbarnult köteg papirost a ruhája alól. Jegyzetek, amiket akkor készített, amikor az után kutatott, hogy az átkot hogyan tudná leszedni magáról. Ekkor hallott először a csodatévő amuletekről, és ez kicsit le is térítette az útjáról. *
- Elnézést! * Lép oda a férfihoz, a legnyájasabb mosolyát véve elő. * Csak nem Nestar mester? Messzi földről híres. * Teszi hozzá, nyomatékosítva azt, hogy mégis honnan hallhatott a férfiról. *
- Azt mondják, párját ritkítja az italok terén. És nekem pont ilyesmire lenne szükségem. * Teszi hozzá, és közben azon gondolkodik, hogy kikérjen italt a kocsmárostól, vagy egy ilyen karót nyelt tudós úgyse él az alkohol adta örömökkel. *
6323. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:46:18
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:46:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Öreg ember, nem vén ember//
*Elereszt egy félmosolyt, mikor a pálinkáspohár elébe kerül. Az asztalon könyököl, másik kezével két ujját összecsippentve csípi el a közeledő poharat.*
- No lássuk csak... *Húzza le a barack szellemét.
Felköhint, kicsit sötételfútra ment. Megköszörüli a torkát, és mikor biztos már benne, hogy rendesen tud levegőt venni, és nem egy tűzokádó sárkánnyá akar változni, egy mély levegővel neki is kezd.*
- A fiú, nagyjából húszévesforma lehetett. Tele arroganciával, pofája nagy, agya folyton a nemeskisasszonyokon járt, de egy dolgot már fiatalon elvesztett; a nevét. Éppen ezért új nevet akart szerezni magának, ezért érkezett meg fehér lován Amon Ruadh dombjára.
*A pia bizony megtette a hatását, és jól megeredt a nyelve. Az a mogorva vénemberség majdhogynem teljesen elfakult.*
- Az ifjú bebocsátást kért, valami pökhendi fasz... Dharren? Asszem'. Na, ő viszont arcoskodott a fiúval. Ment a vita, hogy a fiú miért menne, mit adna azoknak a barbár kecskebaszóknak, a másik meg, hogy miért nem szívleli a képét.
*Kicsit elkalandozott az eredeti témától. Gyorsan ment egyet.*
- Aztán eldőlt egy kecske!
*Reméli, a másik meglepődött, vagy legalábbis csalódott arcot vág az asztaltársa. Kicsit húzza az agyát, most jön az igazi konfliktus.*
- Egy nyíl végzett vele. Valami félőrült tündér, ilyen idióta névvel, várjál... Valian... Brébetúre? Valami ilyesmi *legyint*, úgy gondolta, hogy poén lesz a fák lombjáról lövöldözni a thargokat, ezek meg teljesen beszartak. Végül jelentkezte... Khm... A fiú jelentkezett, hogy egymagában megnézi a dolgokat. Átcsörtetett az erdőn, és meg is találta a kis légypiszkot. A fiú azonban fiatal volt, és ennek okán idióta, úgy gondolta, hogy a vértje megvédi, de hatalmasat tévedett, a tündér a vállába lőtt. Akkor úgy gondolta, hogy ideje szedni a sátorfát, és kapott egy másikat a hátába. A fiú a domb alján lévő erdőből egészen az erődig hason kúszott!
*Hangosan felröhög.*
- Aztán azt volt a nagy tervük, hogy majd pajzsalakzatban odasétálnak, valami Szellemjáróval vagy mi a hetekkel. *Itt már szinte folyamatosan kuncog.* - A fiú hiába üvöltött nekik, hogy "ti idióták, hát lőjetek pár nyilat abba az irányba, simán ellőttök odaáig", hát le se tojták! Aztán valami törpe kioperálta a fiúból a nyilakat, az meg fityiszt mutatva a hegylakóknak továbbállt. Később tudta meg, hogy a tündért maga Kagan, az a nagydarab pöcs végezte ki, elvileg közéjük való volt, csak megkergült.
*Így újra elmesélve egyébként nem is nagy sztori. Kíváncsi, hogy mit tud a mélységi ebből kihozni.*
A hozzászólás írója (Felthys Belaldur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.05 21:48:43
//Öreg ember, nem vén ember//
*Elereszt egy félmosolyt, mikor a pálinkáspohár elébe kerül. Az asztalon könyököl, másik kezével két ujját összecsippentve csípi el a közeledő poharat.*
- No lássuk csak... *Húzza le a barack szellemét.
Felköhint, kicsit sötételfútra ment. Megköszörüli a torkát, és mikor biztos már benne, hogy rendesen tud levegőt venni, és nem egy tűzokádó sárkánnyá akar változni, egy mély levegővel neki is kezd.*
- A fiú, nagyjából húszévesforma lehetett. Tele arroganciával, pofája nagy, agya folyton a nemeskisasszonyokon járt, de egy dolgot már fiatalon elvesztett; a nevét. Éppen ezért új nevet akart szerezni magának, ezért érkezett meg fehér lován Amon Ruadh dombjára.
*A pia bizony megtette a hatását, és jól megeredt a nyelve. Az a mogorva vénemberség majdhogynem teljesen elfakult.*
- Az ifjú bebocsátást kért, valami pökhendi fasz... Dharren? Asszem'. Na, ő viszont arcoskodott a fiúval. Ment a vita, hogy a fiú miért menne, mit adna azoknak a barbár kecskebaszóknak, a másik meg, hogy miért nem szívleli a képét.
*Kicsit elkalandozott az eredeti témától. Gyorsan ment egyet.*
- Aztán eldőlt egy kecske!
*Reméli, a másik meglepődött, vagy legalábbis csalódott arcot vág az asztaltársa. Kicsit húzza az agyát, most jön az igazi konfliktus.*
- Egy nyíl végzett vele. Valami félőrült tündér, ilyen idióta névvel, várjál... Valian... Brébetúre? Valami ilyesmi *legyint*, úgy gondolta, hogy poén lesz a fák lombjáról lövöldözni a thargokat, ezek meg teljesen beszartak. Végül jelentkezte... Khm... A fiú jelentkezett, hogy egymagában megnézi a dolgokat. Átcsörtetett az erdőn, és meg is találta a kis légypiszkot. A fiú azonban fiatal volt, és ennek okán idióta, úgy gondolta, hogy a vértje megvédi, de hatalmasat tévedett, a tündér a vállába lőtt. Akkor úgy gondolta, hogy ideje szedni a sátorfát, és kapott egy másikat a hátába. A fiú a domb alján lévő erdőből egészen az erődig hason kúszott!
*Hangosan felröhög.*
- Aztán azt volt a nagy tervük, hogy majd pajzsalakzatban odasétálnak, valami Szellemjáróval vagy mi a hetekkel. *Itt már szinte folyamatosan kuncog.* - A fiú hiába üvöltött nekik, hogy "ti idióták, hát lőjetek pár nyilat abba az irányba, simán ellőttök odaáig", hát le se tojták! Aztán valami törpe kioperálta a fiúból a nyilakat, az meg fityiszt mutatva a hegylakóknak továbbállt. Később tudta meg, hogy a tündért maga Kagan, az a nagydarab pöcs végezte ki, elvileg közéjük való volt, csak megkergült.
*Így újra elmesélve egyébként nem is nagy sztori. Kíváncsi, hogy mit tud a mélységi ebből kihozni.*
A hozzászólás írója (Felthys Belaldur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.05 21:48:43
6322. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:42:38
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:42:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Költözőben//
*Az alkimista lassan lépcsőzik lefele, két ujja felett enyhe kékes fényt lebegtetve, ameddig a lépcső aljára nem ér. Utána már szabadon engedheti Gömböcöt, aki így már szabadosabban szálldogál közvetlen környezetében, de már legalább nem akar olyan magaslatokban ragadni, ahol nem éri el Nestar keze. Ezután pedig úgy ténykedik, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon Gömböc, és fogadóshoz halad leadni a kulcsát és megköszönni a szolgáltatást. Nem ez lesz az utolsó napja a Pegazusban, de szobát itt már vásárolni nem fog, ha nem kényszeredik rája. Panaszait megtartja magának, feküdt már sokkal rosszabb helyen és nem kizárt, hogy fog is. A pultnál mereng egy távozó étkezésen.*
*Az alkimista lassan lépcsőzik lefele, két ujja felett enyhe kékes fényt lebegtetve, ameddig a lépcső aljára nem ér. Utána már szabadon engedheti Gömböcöt, aki így már szabadosabban szálldogál közvetlen környezetében, de már legalább nem akar olyan magaslatokban ragadni, ahol nem éri el Nestar keze. Ezután pedig úgy ténykedik, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon Gömböc, és fogadóshoz halad leadni a kulcsát és megköszönni a szolgáltatást. Nem ez lesz az utolsó napja a Pegazusban, de szobát itt már vásárolni nem fog, ha nem kényszeredik rája. Panaszait megtartja magának, feküdt már sokkal rosszabb helyen és nem kizárt, hogy fog is. A pultnál mereng egy távozó étkezésen.*
6321. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:42:09
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:42:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt elvigyorodik. Nem csak úgy simán, hanem úgy igazán gusztustalanul elégedetten, ahogy az a fajta férfi vigyorog, aki szerint a világ összes istene ma csak miatta kelt fel. Még a szája sarkát is megnyalja, mint egy ráérős disznó a vályú mellett, aztán csak nézi Ravikot, ahogy az végre beadja a derekát. Szinte örömkönny buggyan a szemébe. Persze agya leghátsó sarkában ott motoszkál a gondolat, hogy másnap reggel a nő valószínűleg bicskával fogja kimetszeni hősünk máját, de erről a galád gondolatról igyekszik elterelni figyelmét.*
- Hangosabban, nem hallottam. *Morogja félhangosan, de szinte már vihog, mint egy kocsmai fajankó. Persze meg sem várja a nő válaszát. Még egyet igazít a szerszámán, , hogy ne tévesszen célt.* - Csak viccelek.
*Nem is vár tovább. Behúzza a csípőjénél fogva, mozdul, és elmerül. A levegő is megakad benne egy pillanatra, aztán csak egy kéjes, mély sóhaj szakad ki a mellkasából. A nő forró, feszes és minden porcikája úgy simul rá, mint amit már túlságosan régóta tartogatott csak neki. És most... most megkapta. Hát, hogy a pokolba ne lenne elégedett?
Rámarkol a csípőre, először csak határozottan, aztán erősebben. A mozdulatai fokozatosan gyorsulnak, nem kapkod, de nem is finomkodik. A tempót visszaépíti, mint egy gondosan felállított kártyavárat, aminek minden lökése egy újabb lapot rak hozzá. A bőrük összeér, a víz csobban, és Norhelt nem is próbálja visszafogni a saját hangját sem. Nem most van ideje a némaságnak.
Közben a bal keze megindul felfelé. Végigsimít a nő derekán, lapockáján, majd a vizes tincsekhez érve beletúr Ravik hajába. Nem siet, csak lassan simogatja a fejét, mintha egy pillanatra engedne valami gyengédebb ösztönnek is. Aztán mikor már a nő feszülése újra pulzál körülötte, ujjait a hajtöveknél fogva fonja össze, és finoman hátrahúzza a fejét. Nem durván, nem parancsolóan, csak annyira, hogy érezze. Hogy tudja, ki diktál most éppen.
Aztán megakad a szeme valamin. Azon a bizonyos ponton, amit eddig a gőz, a haj és a figyelem máshová irányulása eltakart. Egy széles, ördögi vigyor jelenik meg az arcán.*
- Na nézd csak, mit találtam...
*Morogja, inkább magának, mint neki. A keze újra mozdul, most lassabban, céltudatosabban. Az egyik tenyerével megtartja a csípőt, de a másik már vándorúton van. Ujjai végigsiklanak a gerinc mentén, aztán lejjebb. Nem kérdez. Nem magyaráz. Csak teszi. A hüvelykujja eléri az út végpontját.
És mielőtt a nő akár csak hátra sziszeghetne valamit, Norhelt, a maga sajátos, minden bosszúra predesztinált, ördögi derűjével, beszúrja a hüvelykujját. Pont oda. A vigyora most már teljes, ahogy a bosszú is.*
*Norhelt elvigyorodik. Nem csak úgy simán, hanem úgy igazán gusztustalanul elégedetten, ahogy az a fajta férfi vigyorog, aki szerint a világ összes istene ma csak miatta kelt fel. Még a szája sarkát is megnyalja, mint egy ráérős disznó a vályú mellett, aztán csak nézi Ravikot, ahogy az végre beadja a derekát. Szinte örömkönny buggyan a szemébe. Persze agya leghátsó sarkában ott motoszkál a gondolat, hogy másnap reggel a nő valószínűleg bicskával fogja kimetszeni hősünk máját, de erről a galád gondolatról igyekszik elterelni figyelmét.*
- Hangosabban, nem hallottam. *Morogja félhangosan, de szinte már vihog, mint egy kocsmai fajankó. Persze meg sem várja a nő válaszát. Még egyet igazít a szerszámán, , hogy ne tévesszen célt.* - Csak viccelek.
*Nem is vár tovább. Behúzza a csípőjénél fogva, mozdul, és elmerül. A levegő is megakad benne egy pillanatra, aztán csak egy kéjes, mély sóhaj szakad ki a mellkasából. A nő forró, feszes és minden porcikája úgy simul rá, mint amit már túlságosan régóta tartogatott csak neki. És most... most megkapta. Hát, hogy a pokolba ne lenne elégedett?
Rámarkol a csípőre, először csak határozottan, aztán erősebben. A mozdulatai fokozatosan gyorsulnak, nem kapkod, de nem is finomkodik. A tempót visszaépíti, mint egy gondosan felállított kártyavárat, aminek minden lökése egy újabb lapot rak hozzá. A bőrük összeér, a víz csobban, és Norhelt nem is próbálja visszafogni a saját hangját sem. Nem most van ideje a némaságnak.
Közben a bal keze megindul felfelé. Végigsimít a nő derekán, lapockáján, majd a vizes tincsekhez érve beletúr Ravik hajába. Nem siet, csak lassan simogatja a fejét, mintha egy pillanatra engedne valami gyengédebb ösztönnek is. Aztán mikor már a nő feszülése újra pulzál körülötte, ujjait a hajtöveknél fogva fonja össze, és finoman hátrahúzza a fejét. Nem durván, nem parancsolóan, csak annyira, hogy érezze. Hogy tudja, ki diktál most éppen.
Aztán megakad a szeme valamin. Azon a bizonyos ponton, amit eddig a gőz, a haj és a figyelem máshová irányulása eltakart. Egy széles, ördögi vigyor jelenik meg az arcán.*
- Na nézd csak, mit találtam...
*Morogja, inkább magának, mint neki. A keze újra mozdul, most lassabban, céltudatosabban. Az egyik tenyerével megtartja a csípőt, de a másik már vándorúton van. Ujjai végigsiklanak a gerinc mentén, aztán lejjebb. Nem kérdez. Nem magyaráz. Csak teszi. A hüvelykujja eléri az út végpontját.
És mielőtt a nő akár csak hátra sziszeghetne valamit, Norhelt, a maga sajátos, minden bosszúra predesztinált, ördögi derűjével, beszúrja a hüvelykujját. Pont oda. A vigyora most már teljes, ahogy a bosszú is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436