Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 256 (5101. - 5120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5120. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-29 17:05:08
Üzenet elküldve: 2024-09-29 17:05:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
*Úgy látszik, nem csak ő kel korán és meglepő aktivitással indul is a reggele, amihez szerencsére nem kell hozzászoknia.*
- Köszönöm és kellemes reggelt! Pár kollégához belátogatok, ha még ott vannak. A háború óta kevés kapcsolatom volt a várossal, a lázadás óta pedig már mindenkinek bizonytalan a sorsa. És természetesen ők is hasonló problémákkal küzdenek, mint én, bár először meg kell nézzem, hogy egyáltalán maradtak-e egy városban, ami nem volt képes ellátni az igényeiket megfelelően.
*Ahogy száraz hangján hallani lehet, a reggelek nem érik jobban, mint az esték, viszont azt nem tudja, hogy ki kísérne kit és jó eséllyel gyorsan szétválnának útjaik. De ezzel az utolsó falatjait el is végezte, többet már nem fogyaszt, nem akar tele lenni, csak ebédig kihúzni.*
- Különleges szabó lehet, ha olyan gazdag környéken dolgozik, de addig elkísérlek. Utána igazán nem pazarolnám az idődet, csak megyek tovább a dolgomra, aztán majd összefutunk megint. És akkor indulhatunk.
*A kevés dolgát fel is kapja, majd akkor megy az ajtó irányába, a polgári környék felé.*
*Úgy látszik, nem csak ő kel korán és meglepő aktivitással indul is a reggele, amihez szerencsére nem kell hozzászoknia.*
- Köszönöm és kellemes reggelt! Pár kollégához belátogatok, ha még ott vannak. A háború óta kevés kapcsolatom volt a várossal, a lázadás óta pedig már mindenkinek bizonytalan a sorsa. És természetesen ők is hasonló problémákkal küzdenek, mint én, bár először meg kell nézzem, hogy egyáltalán maradtak-e egy városban, ami nem volt képes ellátni az igényeiket megfelelően.
*Ahogy száraz hangján hallani lehet, a reggelek nem érik jobban, mint az esték, viszont azt nem tudja, hogy ki kísérne kit és jó eséllyel gyorsan szétválnának útjaik. De ezzel az utolsó falatjait el is végezte, többet már nem fogyaszt, nem akar tele lenni, csak ebédig kihúzni.*
- Különleges szabó lehet, ha olyan gazdag környéken dolgozik, de addig elkísérlek. Utána igazán nem pazarolnám az idődet, csak megyek tovább a dolgomra, aztán majd összefutunk megint. És akkor indulhatunk.
*A kevés dolgát fel is kapja, majd akkor megy az ajtó irányába, a polgári környék felé.*
5119. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-29 16:54:32
Üzenet elküldve: 2024-09-29 16:54:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyáltalán nem elég neki, hogy csak néhány mesét akar vele megosztani a másik. És azt sem ma. Persze ezt az időt ő sem ilyesmire szánta, nem is arra gondolt, hogy azonnal avassa be mindenbe, sőt mi több, keressenek egy szerencsétlent, akin épp ma gyakorolhat előtte a férfi. Bár nem bánná, ha pont az útjukba esne egy sérült. Nem mond már semmit, mert fölösleges, pontosan láthatja rajta a másik, hogy ez a kis ígéret neki vajmi kevés.
Viszont a másikból pedig sosem elég. Érzi mindenében, hogy megint őt akarja és az elf test sem tud hazudni, ha akarna sem. De ebben nem akar. Elveszik, minden mozdulat homályosítja körötte a teret, míg végül megint nem marad más, csak a szőke, a víz közöttük, a keze, ahogy folyton a másikat simítja és szorítja. A zöldekben keresi azt, amit éppen ő is érez, a vágyat, ami eluralkodik rajta, ahogy megérzi újra egészen. Finoman puhatolózva keresi a helyét az ölben és a másik mozgása is vele együtt teszi ugyanezt, de aztán elragadja valami más erő, amitől minden vadabbá válik, minden gyorsabb, csak a világ lassul, s ismét nem érdekli, hogy ki mit hall, vagy mit nem. A másik sóhaja keveredik az övével, a nevét hallja és súgja ő is a hegyes fülbe. Csak akkor távolodik kissé, mozgásában meg nem állva, mikor amaz végigkóstolná, amit már szinte a piacon felkínált neki, jó, hogy nem tud belőle elég lenni. Ha tehetné a végtelenségig nyújtaná a pillanatokat, de már érzi, hogy lehetetlenség. Ismét feszül minden izom, szorítja az elfet, hozzá akarja préselni magát, mikor végre újra átélheti vele, amit annyira vágyott. Nem áll le még így sem, csak akkor, ha megérzi a másik hasonló reakcióját is, ha úgy mar bele bőrébe, úgy rezdül, ami megint minden kétséget kizáró. Ráomlik pihegve, nem akar megmozdulni, nem akar kibújni a karokból, csak levegőhöz jutni, amit a nyakán érezhet, minden egyes lélegzetnél.*
- Még ne engedj el.
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyáltalán nem elég neki, hogy csak néhány mesét akar vele megosztani a másik. És azt sem ma. Persze ezt az időt ő sem ilyesmire szánta, nem is arra gondolt, hogy azonnal avassa be mindenbe, sőt mi több, keressenek egy szerencsétlent, akin épp ma gyakorolhat előtte a férfi. Bár nem bánná, ha pont az útjukba esne egy sérült. Nem mond már semmit, mert fölösleges, pontosan láthatja rajta a másik, hogy ez a kis ígéret neki vajmi kevés.
Viszont a másikból pedig sosem elég. Érzi mindenében, hogy megint őt akarja és az elf test sem tud hazudni, ha akarna sem. De ebben nem akar. Elveszik, minden mozdulat homályosítja körötte a teret, míg végül megint nem marad más, csak a szőke, a víz közöttük, a keze, ahogy folyton a másikat simítja és szorítja. A zöldekben keresi azt, amit éppen ő is érez, a vágyat, ami eluralkodik rajta, ahogy megérzi újra egészen. Finoman puhatolózva keresi a helyét az ölben és a másik mozgása is vele együtt teszi ugyanezt, de aztán elragadja valami más erő, amitől minden vadabbá válik, minden gyorsabb, csak a világ lassul, s ismét nem érdekli, hogy ki mit hall, vagy mit nem. A másik sóhaja keveredik az övével, a nevét hallja és súgja ő is a hegyes fülbe. Csak akkor távolodik kissé, mozgásában meg nem állva, mikor amaz végigkóstolná, amit már szinte a piacon felkínált neki, jó, hogy nem tud belőle elég lenni. Ha tehetné a végtelenségig nyújtaná a pillanatokat, de már érzi, hogy lehetetlenség. Ismét feszül minden izom, szorítja az elfet, hozzá akarja préselni magát, mikor végre újra átélheti vele, amit annyira vágyott. Nem áll le még így sem, csak akkor, ha megérzi a másik hasonló reakcióját is, ha úgy mar bele bőrébe, úgy rezdül, ami megint minden kétséget kizáró. Ráomlik pihegve, nem akar megmozdulni, nem akar kibújni a karokból, csak levegőhöz jutni, amit a nyakán érezhet, minden egyes lélegzetnél.*
- Még ne engedj el.
5118. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-29 16:46:11
Üzenet elküldve: 2024-09-29 16:46:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Az éjszakája ezúttal viszonylag nyugodtan telik. Az újdonsült üzletnek köszönhetően sikerül elterelni a gondolatait arról, hogy egy orgyilkos akár lesben is állhat az ablakában, hogy lecsapjon rá, miközben alszik. A paranoia rosszabb büntetés annál, mintha tényleg meg akarnák ölni, de most legalább sikerül kialudnia magát.
Reggel nagyot nyújtózkodva, kócosan ébred, de hosszú ideig a tükör előtt ülve sikerül összeszednie magát, így a tegnapinál nem kevésbé kiöltözve, és ugyanolyan erős sminkben teszi tiszteletét a fogadótérben.
Hamar megpillantja Nestar-t a vendégek között, így rögtön oda is lépked hozzá, hogy üdvözölje.*
- Jó reggelt, jó étvágyat! *mondja a férfinek. Ő reggelizni egyébként most nem tervez. Muszáj vigyáznia az alakjára, mielőtt a ruha anyagába varrt merevítők a kelleténél szorosabbnak bizonyulnának. Az ékesen szóló énekhangja és a két szép szeme mellett a külseje a harmadik alapköve a sikerének, így hát kénytelen néhanapján áldozatokat hoznia miatta.*
- Hogy tervezed hát a napodat? A Polgárnegyedbe mész, ahogy mondtad? Nekem is ott lesz dolgom. Először a szabómhoz megyek, majd énekórára, szóval, ahogy ígértem, szívesen elkísérlek.
*Talán túl hamar támadta le a férfit a napirendjét illetően, hisz szerencsétlen láthatóan még csak a reggelijével van elfoglalva, de valamelyik könyvben már olvasta, hogy a siker titka a koránkelés, és az, hogy egyetlen percet se töltsünk haszontalanul.*
*Az éjszakája ezúttal viszonylag nyugodtan telik. Az újdonsült üzletnek köszönhetően sikerül elterelni a gondolatait arról, hogy egy orgyilkos akár lesben is állhat az ablakában, hogy lecsapjon rá, miközben alszik. A paranoia rosszabb büntetés annál, mintha tényleg meg akarnák ölni, de most legalább sikerül kialudnia magát.
Reggel nagyot nyújtózkodva, kócosan ébred, de hosszú ideig a tükör előtt ülve sikerül összeszednie magát, így a tegnapinál nem kevésbé kiöltözve, és ugyanolyan erős sminkben teszi tiszteletét a fogadótérben.
Hamar megpillantja Nestar-t a vendégek között, így rögtön oda is lépked hozzá, hogy üdvözölje.*
- Jó reggelt, jó étvágyat! *mondja a férfinek. Ő reggelizni egyébként most nem tervez. Muszáj vigyáznia az alakjára, mielőtt a ruha anyagába varrt merevítők a kelleténél szorosabbnak bizonyulnának. Az ékesen szóló énekhangja és a két szép szeme mellett a külseje a harmadik alapköve a sikerének, így hát kénytelen néhanapján áldozatokat hoznia miatta.*
- Hogy tervezed hát a napodat? A Polgárnegyedbe mész, ahogy mondtad? Nekem is ott lesz dolgom. Először a szabómhoz megyek, majd énekórára, szóval, ahogy ígértem, szívesen elkísérlek.
*Talán túl hamar támadta le a férfit a napirendjét illetően, hisz szerencsétlen láthatóan még csak a reggelijével van elfoglalva, de valamelyik könyvben már olvasta, hogy a siker titka a koránkelés, és az, hogy egyetlen percet se töltsünk haszontalanul.*
5117. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-29 14:56:47
Üzenet elküldve: 2024-09-29 14:56:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
- Akkor legyen úgy.
*Bizonytalan beleegyezésének oka, hogy nem fognak sokáig együtt utazni, mert más merre lesz dolguk, viszont addig bizonyosan meg tudnak beszélni egyet és mást. Bár új fejlemények remélhetőleg addig nem történnek és egyelőre semmi nem jut eszébe, amit nem diskuráltak volna át. De ez lehet már a késői idő miatt van.*
-Kellemes estét!
*A felajánlással nem fog élni, nincsenek sürgős megbeszélnivalói, amik nem érnének rá holnapig és az alkimista más indokot nem is lát mások akaratlan zargatására az éjszakában. De erről eszébe is jut, hogy még ő sem foglalt le fekvőhelyet és bérel egy Szobát 10 aranyért.
Előtte viszont befejezi a már hideg raguját.*
*Reggelét egy Csirkesülttel kezdi 12 arany áron. És, hogy rontson a helyzeten, meg sem fogja enni teljesen, ezért a legkisebb csirkét kérte. Csak a kezdeti löketet keresi, ha esetleg nem látnák vendégül vagy a személyek már nem is léteznek, akiket keres. Ami szomorú lenne, de hát ez történik, ha évekig nem látogat meg egy várost.*
- Akkor legyen úgy.
*Bizonytalan beleegyezésének oka, hogy nem fognak sokáig együtt utazni, mert más merre lesz dolguk, viszont addig bizonyosan meg tudnak beszélni egyet és mást. Bár új fejlemények remélhetőleg addig nem történnek és egyelőre semmi nem jut eszébe, amit nem diskuráltak volna át. De ez lehet már a késői idő miatt van.*
-Kellemes estét!
*A felajánlással nem fog élni, nincsenek sürgős megbeszélnivalói, amik nem érnének rá holnapig és az alkimista más indokot nem is lát mások akaratlan zargatására az éjszakában. De erről eszébe is jut, hogy még ő sem foglalt le fekvőhelyet és bérel egy Szobát 10 aranyért.
Előtte viszont befejezi a már hideg raguját.**Reggelét egy Csirkesülttel kezdi 12
arany áron. És, hogy rontson a helyzeten, meg sem fogja enni teljesen, ezért a legkisebb csirkét kérte. Csak a kezdeti löketet keresi, ha esetleg nem látnák vendégül vagy a személyek már nem is léteznek, akiket keres. Ami szomorú lenne, de hát ez történik, ha évekig nem látogat meg egy várost.*
5116. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-29 11:02:43
Üzenet elküldve: 2024-09-29 11:02:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
- Rendben, értem *bólint egy nagyot. Szóval tényleg Wegtoren-be utazik. Soha nem járt még az óriások földjén, úgyhogy titkon már nagyon is izgatottá válik az út miatt. Persze, a dolog szépséghibája, hogy egy ilyen útnak költségei is vannak, melyet elő kell teremteniük. Ebben kapott most ő is igazán fontos szerepet azzal, hogy neki kell eladnia a különleges italokat, de a becslés fontossága szerinte azért egyáltalán nem hanyagolható el. A kellemest a hasznossal elvén miért ne lehetne megszerezni az utazáshoz szükséges aranyat, és még egy kicsit profitálni is az üzletből?
A köszönet nem marad el, ám az alkimista rövid, egyhangú válasza visszarántja őt a valóságba. Nem lenne szabad így hálálkodnia, hisz ő maga is csak azért csinálja mindezt, mert hasznot remél az üzletből. Hideg logikára van szükség, és arra, hogy mindenki azt tegye, amihez a legjobban ért. Így a végén mindenki nyer majd. Egyelőre nincs oka átverni a férfit, mert a siker több haszonnal kecsegtet, mint az az ezer arany, amit az italok eladásával nyerhet, ha megtartja magának. Így jutnak végül közös nevezőre anélkül is, hogy megosztanák egymással ezirányú gondolataikat.*
- Nos, valóban. A tanítóim szigorú napirendek szerint osztják be az időmet, melybe bele kell férnie a fellépéseimnek és egyéb teendőimnek is, de igyekszem nem elhanyagolni a közös célunkat sem. Ami a Polgárnegyedet illeti, a legtöbb elintéznivalóm nekem is ott van, úgyhogy ma már nem, de ha gondolod, Nestar úr, holnap reggel elkísérhetlek egy darabon.
*Annak is meglenne a haszna, ha a város polgárai már nem csak Orthus Morthimer prefektus, hanem a méltán híres Nestar Erefiz oldalán is látnák őt az utcákon vonulni. Szóval ez a felajánlás sem jószándékból jön, de ezt a férfinek nem kell tudnia.*
- Ami a találkozókat illeti, nem tudom megmondani előre, hogy mikor leszek itt, de a csaposon vagy Bogozus úron, a fogadó tulajdonosán keresztül tudunk üzenni egymásnak.
*Azt sem köti Nestar orrára, hogy a város egyre híresebb énekesnőjeként még egy lakása sincsen, hanem kénytelen az éjszakákat egy fogadó szobájában tölteni. Ez a tény azért eléggé ront a hírnevén, szóval minél előbb változtatnia kéne rajta. Még egy pont, amivel nyaggatnia kell majd Orthus-t.*
- Ha nem haragszol, ma estére elköszönnék. A ma éjszakát itt töltöm a fogadóban. A folyosó végén, jobbra az utolsó ajtó az én szobám, ott megtalálsz, ha szükséged lenne rám.
*Illetve akkor is ott találja, ha Nestar végül úgy dönt, hogy együtt menjenek reggel a Polgárnegyedbe.*
- Jó éjszakát! *Köszön el végül, ha a másik már nem szól hozzá többet, aztán fogja magát, és el is indul az emeletre.*
- Rendben, értem *bólint egy nagyot. Szóval tényleg Wegtoren-be utazik. Soha nem járt még az óriások földjén, úgyhogy titkon már nagyon is izgatottá válik az út miatt. Persze, a dolog szépséghibája, hogy egy ilyen útnak költségei is vannak, melyet elő kell teremteniük. Ebben kapott most ő is igazán fontos szerepet azzal, hogy neki kell eladnia a különleges italokat, de a becslés fontossága szerinte azért egyáltalán nem hanyagolható el. A kellemest a hasznossal elvén miért ne lehetne megszerezni az utazáshoz szükséges aranyat, és még egy kicsit profitálni is az üzletből?
A köszönet nem marad el, ám az alkimista rövid, egyhangú válasza visszarántja őt a valóságba. Nem lenne szabad így hálálkodnia, hisz ő maga is csak azért csinálja mindezt, mert hasznot remél az üzletből. Hideg logikára van szükség, és arra, hogy mindenki azt tegye, amihez a legjobban ért. Így a végén mindenki nyer majd. Egyelőre nincs oka átverni a férfit, mert a siker több haszonnal kecsegtet, mint az az ezer arany, amit az italok eladásával nyerhet, ha megtartja magának. Így jutnak végül közös nevezőre anélkül is, hogy megosztanák egymással ezirányú gondolataikat.*
- Nos, valóban. A tanítóim szigorú napirendek szerint osztják be az időmet, melybe bele kell férnie a fellépéseimnek és egyéb teendőimnek is, de igyekszem nem elhanyagolni a közös célunkat sem. Ami a Polgárnegyedet illeti, a legtöbb elintéznivalóm nekem is ott van, úgyhogy ma már nem, de ha gondolod, Nestar úr, holnap reggel elkísérhetlek egy darabon.
*Annak is meglenne a haszna, ha a város polgárai már nem csak Orthus Morthimer prefektus, hanem a méltán híres Nestar Erefiz oldalán is látnák őt az utcákon vonulni. Szóval ez a felajánlás sem jószándékból jön, de ezt a férfinek nem kell tudnia.*
- Ami a találkozókat illeti, nem tudom megmondani előre, hogy mikor leszek itt, de a csaposon vagy Bogozus úron, a fogadó tulajdonosán keresztül tudunk üzenni egymásnak.
*Azt sem köti Nestar orrára, hogy a város egyre híresebb énekesnőjeként még egy lakása sincsen, hanem kénytelen az éjszakákat egy fogadó szobájában tölteni. Ez a tény azért eléggé ront a hírnevén, szóval minél előbb változtatnia kéne rajta. Még egy pont, amivel nyaggatnia kell majd Orthus-t.*
- Ha nem haragszol, ma estére elköszönnék. A ma éjszakát itt töltöm a fogadóban. A folyosó végén, jobbra az utolsó ajtó az én szobám, ott megtalálsz, ha szükséged lenne rám.
*Illetve akkor is ott találja, ha Nestar végül úgy dönt, hogy együtt menjenek reggel a Polgárnegyedbe.*
- Jó éjszakát! *Köszön el végül, ha a másik már nem szól hozzá többet, aztán fogja magát, és el is indul az emeletre.*
5115. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-29 07:39:25
Üzenet elküldve: 2024-09-29 07:39:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kár tagadni a másik ízig vérig nő. Ha a szigorúnak tűnni akaró, de inkább kisállatszerűen bájos pofi nem jött be akkor taktikát vált. Valószínűleg nem csak véletlen, hogy a doki ahelyett, hogy Alenia ajtaját döngetné, hogy adja vissza a lányainak a házat, helyette a félvért döngeti. Önmagában egy csinos pofi nem lett volna elég, hogy elterelje az őrjöngő elf figyelmét. A férfi pedig most is tudja mire megy ki a játék. Átlátja a helyzetet és tisztában van vele, hogy nem lesz elengedve ez a dolog. Ellenkezni felesleges. Egyszerűbb ha a lány, azt gondolja, hogy megnyerte a játszmát.*
-Majd mesélhetek történeteket. De nem ma este.
*Ez ugyanis nem a vergődő betegekről vagy a gennyes kelésekről szól. És ahogy a lány a férfi ölébe kerül igen hamar jóval másabb témák kerülnek szóba és a szavak ismét csak másodlagosakká válnak. Bár a doki néhány édes sóhajjal nem sajnálja megtámadni a félvér fülkagylóját akinek szintén nem kellett sok hozzá, hogy hangulatba kerüljön. Az, hogy a vezetés most nem az ő kezében van nem zavarja az elfet. Mikor eldöntötte, hogy ezt az estét a másikkal fogja tölteni már akkor egyértelmű volt, hogy ma alaposan felfedezi a lányt. Különböző helyeken és különböző pózokban. Miközben Mai élvezi a vágtát a doki se csak tétlenül ül. Felveszi a másik ritmusát és ahhoz megfelelően mozog miközben ajkai bejárják az összes elérhető részét a másiknak, de nem felejti el egy kicsit meg is csodálni a kisasszonyt. A vonásait, ahogy a kecses nyakon ugrál az aranylánc, azokat a fehér melleket. Nem is bír magával. Ha szükséges annyira el is tolná a másikat, hogy azokhoz hozzáférjen és eljátszadozzon rajtuk kicsit. Közben érzi ahogy ő is egyre közelebb kerül a beteljesedéshez amit egyre hangosabb mély hangú nyögései is jelezhetnek.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kár tagadni a másik ízig vérig nő. Ha a szigorúnak tűnni akaró, de inkább kisállatszerűen bájos pofi nem jött be akkor taktikát vált. Valószínűleg nem csak véletlen, hogy a doki ahelyett, hogy Alenia ajtaját döngetné, hogy adja vissza a lányainak a házat, helyette a félvért döngeti. Önmagában egy csinos pofi nem lett volna elég, hogy elterelje az őrjöngő elf figyelmét. A férfi pedig most is tudja mire megy ki a játék. Átlátja a helyzetet és tisztában van vele, hogy nem lesz elengedve ez a dolog. Ellenkezni felesleges. Egyszerűbb ha a lány, azt gondolja, hogy megnyerte a játszmát.*
-Majd mesélhetek történeteket. De nem ma este.
*Ez ugyanis nem a vergődő betegekről vagy a gennyes kelésekről szól. És ahogy a lány a férfi ölébe kerül igen hamar jóval másabb témák kerülnek szóba és a szavak ismét csak másodlagosakká válnak. Bár a doki néhány édes sóhajjal nem sajnálja megtámadni a félvér fülkagylóját akinek szintén nem kellett sok hozzá, hogy hangulatba kerüljön. Az, hogy a vezetés most nem az ő kezében van nem zavarja az elfet. Mikor eldöntötte, hogy ezt az estét a másikkal fogja tölteni már akkor egyértelmű volt, hogy ma alaposan felfedezi a lányt. Különböző helyeken és különböző pózokban. Miközben Mai élvezi a vágtát a doki se csak tétlenül ül. Felveszi a másik ritmusát és ahhoz megfelelően mozog miközben ajkai bejárják az összes elérhető részét a másiknak, de nem felejti el egy kicsit meg is csodálni a kisasszonyt. A vonásait, ahogy a kecses nyakon ugrál az aranylánc, azokat a fehér melleket. Nem is bír magával. Ha szükséges annyira el is tolná a másikat, hogy azokhoz hozzáférjen és eljátszadozzon rajtuk kicsit. Közben érzi ahogy ő is egyre közelebb kerül a beteljesedéshez amit egyre hangosabb mély hangú nyögései is jelezhetnek.*
5114. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-28 22:13:01
Üzenet elküldve: 2024-09-28 22:13:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
- Köszönöm az elismerést, és igen, nyugodtan szólíthat így. Én miként nevezzem?
*kérdi, miközben helyet foglal, majd megvárja, amíg Diynomit Dedhor N'athor elintézi a rendelés ügyét. Később, már almaborával a keze ügyében hallgatja az ifjú gnómot.*
- Úgy, szóval Lihanech? Magam is sokszor megfordultam ott, kereskedőként. Minden alkalom kellemes élmény marad. Ezek szerint most Artheniorban tervez letelepedni?
*kérdi, de egyúttal válaszol is a kérdésre.*
- Mindenek előtt pontosítanék valamit. A néhai nemesi negyed sajnos odaveszett, manapság Romvárosnak hívják. Az egykori kúriák többsége leromlott, és a szegények lakják. A körülményeik nem ideálisak, de reményeink szerint hamarosan ott is sort keríthetünk komolyabb építkezésre, hogy javítsunk a helyzeten.
*mondja, majd kortyol kicsit a borból, aztán folytatja.*
- Az új nemesi negyed a város egy másik területén helyezkedik majd el. Ezt a legutóbbi időkig Sárvárosnak hívták, de ott már megkezdődtek az építkezések és a környék útjainak kialakítása, a telkek parkosítása. A városi tanács parcellákra osztotta a területet, és most ezeket vásárolhatják meg az érdeklődők. Mindenki csak egyet. A telekkel ház is jár, amit majd a vevő igényei szerint alakítanak ki bizonyos megkötések mellett. És együtt jár a telekkel az új nemesi rang is. Én prefektusként azért felelek, hogy segítsek az oda költözőknek, kiválasztani a leendő telküket. Emellett pedig igyekszem gondoskodni róla, hogy a nemesi villák körül szép utak, apró parkok és hasonló, az életet szebbé tevő építkezések is megvalósuljanak. A telkek szépen fogynak, de azért maradt még bőven.
*zárja a tájékoztatást.*
- Netán érdekelné egy?
//Politika//
- Köszönöm az elismerést, és igen, nyugodtan szólíthat így. Én miként nevezzem?
*kérdi, miközben helyet foglal, majd megvárja, amíg Diynomit Dedhor N'athor elintézi a rendelés ügyét. Később, már almaborával a keze ügyében hallgatja az ifjú gnómot.*
- Úgy, szóval Lihanech? Magam is sokszor megfordultam ott, kereskedőként. Minden alkalom kellemes élmény marad. Ezek szerint most Artheniorban tervez letelepedni?
*kérdi, de egyúttal válaszol is a kérdésre.*
- Mindenek előtt pontosítanék valamit. A néhai nemesi negyed sajnos odaveszett, manapság Romvárosnak hívják. Az egykori kúriák többsége leromlott, és a szegények lakják. A körülményeik nem ideálisak, de reményeink szerint hamarosan ott is sort keríthetünk komolyabb építkezésre, hogy javítsunk a helyzeten.
*mondja, majd kortyol kicsit a borból, aztán folytatja.*
- Az új nemesi negyed a város egy másik területén helyezkedik majd el. Ezt a legutóbbi időkig Sárvárosnak hívták, de ott már megkezdődtek az építkezések és a környék útjainak kialakítása, a telkek parkosítása. A városi tanács parcellákra osztotta a területet, és most ezeket vásárolhatják meg az érdeklődők. Mindenki csak egyet. A telekkel ház is jár, amit majd a vevő igényei szerint alakítanak ki bizonyos megkötések mellett. És együtt jár a telekkel az új nemesi rang is. Én prefektusként azért felelek, hogy segítsek az oda költözőknek, kiválasztani a leendő telküket. Emellett pedig igyekszem gondoskodni róla, hogy a nemesi villák körül szép utak, apró parkok és hasonló, az életet szebbé tevő építkezések is megvalósuljanak. A telkek szépen fogynak, de azért maradt még bőven.
*zárja a tájékoztatást.*
- Netán érdekelné egy?
5113. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-28 21:03:26
Üzenet elküldve: 2024-09-28 21:03:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő nem lát helyzeteket sem ijesztőnek, sem pedig túl szörnyűnek, ha abból tanulni akar. És mi másból is látna többet, mint abból, hogy milyen, amikor valaki védtelen. Na meg abból, hogy hogy viselkedik az a szőke, ha valamit meg akar oldani. A kulcs a tudásvágya. Semmi nem lehet eléggé borzasztó, ha azt úgy fogja fel, hogy valamit meg fog érteni általa. De az elf nem túl megengedő, s valószínűleg tényleg jobb, hogy nem nézi ki belőle azt, amit. Csakhogy Mai-t jelenesetben egyáltalán nem érdekli, hogy mit gondol róla. Többet kapott már belőle, mint sokan. De ez más lenne.*
- Tudom, hogy nem csak annyiból áll. És azt is tudom, hogy sok mindent el sem tudok képzelni. De nem hagyhatod, hogy ez így maradjon.
*Szemei a szúrósságból szinte kérlelővé válnak. Nem most fogja ezt megnyerni, de rajta lesz. Nem lehet, hogy nem.
Csak egyetlen dolog képes arra, hogy letérítse arról az útról, amire rá akar lépni és az a másik zöldjei, na meg a kezek, ahogy rákúsznak, hogy ő a kékeket nem tudja róla levenni sem és az ölébe kívánkozik. Ha tudna tisztán gondolkodni a közelében, már rég kitalált volna valamit, hogy miért kell igent mondania. Most viszont csak a természet van, s még csak nem is kihasználja, hogy azzal nyerjen. Talán már rég a másik győzött azzal, hogy így meg tudja zavarni azt, aki mindig próbál és tud is észnél lenni.
Ismét hátrahagyja, s ha tudna róla sem zavarná annyira, mint kellene. A fogak, ahogy végigsiklanak a bőrén az utolsó használható gondolatát is elűzik, valahová nagyon messzire. A nevét pedig már a Sellőben is imádta, ha az a száj mondja. Igen jól érzi, hogy újra készen állnak egymásra, megint megszűnik a köröttük lévő valóság, de most ő van abban a helyzetben, hogy átvegye a vezetést. És nagyon élvezi a szerepet, ahogy diktálhatja a tempót, ha csak a másik át nem próbálja venni tőle. Minden rezdülésre figyel, mert ez újszerű élmény, de vezeti az ösztön és a másik hangja, érintései. A legmeglepőbb nem az, hogy újra egymáséi, hanem felismerni valami olyat, ami eddig a férfi kezében volt. Hogy most maga irányítja, hogy újra beteljesülhessen, törődve a másikkal, de valahogy elfeledkezve róla egy ponton mégis...*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő nem lát helyzeteket sem ijesztőnek, sem pedig túl szörnyűnek, ha abból tanulni akar. És mi másból is látna többet, mint abból, hogy milyen, amikor valaki védtelen. Na meg abból, hogy hogy viselkedik az a szőke, ha valamit meg akar oldani. A kulcs a tudásvágya. Semmi nem lehet eléggé borzasztó, ha azt úgy fogja fel, hogy valamit meg fog érteni általa. De az elf nem túl megengedő, s valószínűleg tényleg jobb, hogy nem nézi ki belőle azt, amit. Csakhogy Mai-t jelenesetben egyáltalán nem érdekli, hogy mit gondol róla. Többet kapott már belőle, mint sokan. De ez más lenne.*
- Tudom, hogy nem csak annyiból áll. És azt is tudom, hogy sok mindent el sem tudok képzelni. De nem hagyhatod, hogy ez így maradjon.
*Szemei a szúrósságból szinte kérlelővé válnak. Nem most fogja ezt megnyerni, de rajta lesz. Nem lehet, hogy nem.
Csak egyetlen dolog képes arra, hogy letérítse arról az útról, amire rá akar lépni és az a másik zöldjei, na meg a kezek, ahogy rákúsznak, hogy ő a kékeket nem tudja róla levenni sem és az ölébe kívánkozik. Ha tudna tisztán gondolkodni a közelében, már rég kitalált volna valamit, hogy miért kell igent mondania. Most viszont csak a természet van, s még csak nem is kihasználja, hogy azzal nyerjen. Talán már rég a másik győzött azzal, hogy így meg tudja zavarni azt, aki mindig próbál és tud is észnél lenni.
Ismét hátrahagyja, s ha tudna róla sem zavarná annyira, mint kellene. A fogak, ahogy végigsiklanak a bőrén az utolsó használható gondolatát is elűzik, valahová nagyon messzire. A nevét pedig már a Sellőben is imádta, ha az a száj mondja. Igen jól érzi, hogy újra készen állnak egymásra, megint megszűnik a köröttük lévő valóság, de most ő van abban a helyzetben, hogy átvegye a vezetést. És nagyon élvezi a szerepet, ahogy diktálhatja a tempót, ha csak a másik át nem próbálja venni tőle. Minden rezdülésre figyel, mert ez újszerű élmény, de vezeti az ösztön és a másik hangja, érintései. A legmeglepőbb nem az, hogy újra egymáséi, hanem felismerni valami olyat, ami eddig a férfi kezében volt. Hogy most maga irányítja, hogy újra beteljesülhessen, törődve a másikkal, de valahogy elfeledkezve róla egy ponton mégis...*
5112. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-28 16:57:02
Üzenet elküldve: 2024-09-28 16:57:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
* Végre ideért. A hátasokról gondoskodik első lépésben. Beköti őket az istállóba és illatos szénát tol a képük elé, miután vízzel kínálta mind a kettőt. Ezt követően löki csak be a fogadó méltán híres és legalább olyan híresen masszív ajtaját. Egyenesen a söntéshez lépked, vállán a málhájával, amit le is lök oda a padlóra.*
- Jó estét! Egy szabad szobát szeretnék éjszakára.* Köszönti a fogadóst és aztán kicsenget 16 aranyat a Szoba miatt . A kulcsokat megköszöni és újra felcihálja a földről súlyos holmiját. Meg sem áll a szobájáig. Ott aztán lehajítja az egyik sarokba terhét és elkezdi lehámozni magáról páncélját. Ez eltart egy jó darabig. Szereti a fémet, főleg, hogy ez minőségi anyag, de most kifejezetten örül, hogy megszabadulhat tőle. Egész nap benne fődögélt, így aztán jól esik a hűs levegő érintése. Enne valami finomat, de aztán inkább elhessegeti a gondolatát.*
- A maradéknak is el kéne fogynia.* Korholja magát hangosan, mielőtt elvenné azt kevés húst, ami még maradt neki az útról. Nem volt rossz, csak kicsit hideg, viszont drága dolog volt, ezért nem fogja csak úgy hagyni tönkre menni. Egy kancsóból vizet is tölt magának, azzal öblíti le szerény vacsoráját. A borra is igényt tartana a teste, de józan fejjel akar mutatkozni holnap. Fáradt, de még meg kéne mosakodnia, plusz a felszerelését is rendbe kéne tenni, hogy ne holnapra maradjon. A sarokba sétál a holmikért, de végül mégsem veszi elő.*
- Jól van az, majd holnap.* Semmi lelki ereje nem maradt már arra, hogy még pucolgassa a páncélját. Egy forró fürdőt akar és egy puha ágyat, úgyhogy felmarkolja a szükséges dolgokat és a fürdőház felé indul.*
- Jó estét! Egy szabad szobát szeretnék éjszakára.* Köszönti a fogadóst és aztán kicsenget 16 aranyat a Szoba miatt
. A kulcsokat megköszöni és újra felcihálja a földről súlyos holmiját. Meg sem áll a szobájáig. Ott aztán lehajítja az egyik sarokba terhét és elkezdi lehámozni magáról páncélját. Ez eltart egy jó darabig. Szereti a fémet, főleg, hogy ez minőségi anyag, de most kifejezetten örül, hogy megszabadulhat tőle. Egész nap benne fődögélt, így aztán jól esik a hűs levegő érintése. Enne valami finomat, de aztán inkább elhessegeti a gondolatát.*- A maradéknak is el kéne fogynia.* Korholja magát hangosan, mielőtt elvenné azt kevés húst, ami még maradt neki az útról. Nem volt rossz, csak kicsit hideg, viszont drága dolog volt, ezért nem fogja csak úgy hagyni tönkre menni. Egy kancsóból vizet is tölt magának, azzal öblíti le szerény vacsoráját. A borra is igényt tartana a teste, de józan fejjel akar mutatkozni holnap. Fáradt, de még meg kéne mosakodnia, plusz a felszerelését is rendbe kéne tenni, hogy ne holnapra maradjon. A sarokba sétál a holmikért, de végül mégsem veszi elő.*
- Jól van az, majd holnap.* Semmi lelki ereje nem maradt már arra, hogy még pucolgassa a páncélját. Egy forró fürdőt akar és egy puha ágyat, úgyhogy felmarkolja a szükséges dolgokat és a fürdőház felé indul.*
5111. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-28 14:08:33
Üzenet elküldve: 2024-09-28 14:08:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Nem megrettenni egy helyzettől más mint akarni végignézni ahogy valaki egy fájdalomtól emberségét teljesen levedlett személyt élve felvág. Arról nem is beszélve, hogy az annál kevésbé szélsőséges esetek se kisasszonykák gyomrának valók. A megjegyzése úgy néz ki nem tetszett a félvérnek, de a doki esetében egy szúrós pillantás nem elég ahhoz, hogy megijessze a férfit. Jót mosolyog ezen a reakción.*
-Kis vér? Mintha csak annyiból állna az én munkám. Jó a szagát meg kell szokni, de nem attól szoktak legtöbbször rosszul lenni. Sőt, egy egyszerű foghúzás bizonyos helyeken még látványosságszámba is megy.
*Meg kell hagyni ő büszke is magára, hogy az neki is egész jól megy. Nem szokott beletörni, mert akkor egy kínszenvedés kiszedni főleg ha több darabban van. Mármint nem csak a betegnek hanem neki is az. Alig látni, a beteg ordít és vergődik, ami szintén nem segít a folyamaton. Idegesítő csak rágondolni is. Jobb is, hogy elterelődik a téma másfajta testi folyamatokra. Keze lesiklik arra a ringó fenékre és bele markol. Majd amennyire helyzete engedi elkezd ő is mozogni a lány alatt. A félvér egyértelműen érezheti ahogy a férfi kezd hangulatba jönni. Mind a víz alatt mind fölötte ahogy egyre vadabbul szív bele a nyakába és húzza végig a fogát azon a finom bőrön. Ha pedig nem volna egyértelmű visszahajol a félvérfülhöz.*
-Mai!
*Búgja bele miközben vadul mozdul egyet a víz alatt. Következő célpontként azok az ajkak lesznek szenvedélyes igénybevételnek kitéve. A férfi számára a külvilág már megszűnt.*
//Fürdőház//
*Nem megrettenni egy helyzettől más mint akarni végignézni ahogy valaki egy fájdalomtól emberségét teljesen levedlett személyt élve felvág. Arról nem is beszélve, hogy az annál kevésbé szélsőséges esetek se kisasszonykák gyomrának valók. A megjegyzése úgy néz ki nem tetszett a félvérnek, de a doki esetében egy szúrós pillantás nem elég ahhoz, hogy megijessze a férfit. Jót mosolyog ezen a reakción.*
-Kis vér? Mintha csak annyiból állna az én munkám. Jó a szagát meg kell szokni, de nem attól szoktak legtöbbször rosszul lenni. Sőt, egy egyszerű foghúzás bizonyos helyeken még látványosságszámba is megy.
*Meg kell hagyni ő büszke is magára, hogy az neki is egész jól megy. Nem szokott beletörni, mert akkor egy kínszenvedés kiszedni főleg ha több darabban van. Mármint nem csak a betegnek hanem neki is az. Alig látni, a beteg ordít és vergődik, ami szintén nem segít a folyamaton. Idegesítő csak rágondolni is. Jobb is, hogy elterelődik a téma másfajta testi folyamatokra. Keze lesiklik arra a ringó fenékre és bele markol. Majd amennyire helyzete engedi elkezd ő is mozogni a lány alatt. A félvér egyértelműen érezheti ahogy a férfi kezd hangulatba jönni. Mind a víz alatt mind fölötte ahogy egyre vadabbul szív bele a nyakába és húzza végig a fogát azon a finom bőrön. Ha pedig nem volna egyértelmű visszahajol a félvérfülhöz.*
-Mai!
*Búgja bele miközben vadul mozdul egyet a víz alatt. Következő célpontként azok az ajkak lesznek szenvedélyes igénybevételnek kitéve. A férfi számára a külvilág már megszűnt.*
5110. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-28 01:44:07
Üzenet elküldve: 2024-09-28 01:44:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
- Igen, ennek az ára is még egy kevéssel támogatja majd az utazásunk költségeinek fedezését.
*Belejavítana, hogy az becslés pontossága számára nem lenne fontos, csak az, hogy fedezze a költségeit, de miután Nestar verbális hibázása nyomán történt ez és a rengeteg többi más információ között ennek nincs jelentősége, talán ez csak elsüppedhet és nem veszik észre. Ez nem vegyületi ismeretek, itt hibázhat és nem számít.*
- Szívesen.
*Nem sokat tud hozzátenni, monoton hangja nem sokat segít rajta és talán jobb is, ha Merlana nem érti a mögötte meghúzódó logikáját. Ugyanis amit Merlana kegyes bizalomnak ítél meg, Nestar csak egy alacsony rizikójú üzletnek értékeli ki. Az alkimista szeret abban a naiv, de számára produktív elgondolásban élni, hogy a kölcsönösen hasznos, hosszútávú kapcsolatokból több nyereség származik, mint abból, ha csak sikeresen zsebre tehet ezer aranyat egyszer és talán nem kerül vérdíj a fejére a lopott értékkel arányosan. Általában feltételezi is, hogy az asztal túloldalán lévő elme is eljut erre a gondolatra. Akivel pedig nem így lenne, jobban is jár, ha ez előbb derül ki, mint később. De még azzal is kevés tapasztalata van, mert bár a szociális közelsége nem kifejezetten értékelt, a fizikai, az azzal járó gyógyítói biztonságérzettel, annál inkább.*
- Viszont eszembe is jutott, talán a legfontosabb megbeszélnivaló. Én továbbhaladok majd a Polgárnegyed felé, de a második hat vége felé itt leszek megtalálható majd, gyakran előtte is. Gondolom neked elfoglaltabb hatirended lesz, így alkalmazkodom, hogy mikor tudunk összefutni.
*Az itteni megszállásának gyakorisága attól függ, hogy mennyire lesz sikertelen kollégáknál és lehetséges üzlettársaknál megszállnia. Szüksége lesz egy kisebb laborra, még ha ideiglenesen is, hogy ellássa magukat a hosszú útra gyógyító szerekből.*
- Igen, ennek az ára is még egy kevéssel támogatja majd az utazásunk költségeinek fedezését.
*Belejavítana, hogy az becslés pontossága számára nem lenne fontos, csak az, hogy fedezze a költségeit, de miután Nestar verbális hibázása nyomán történt ez és a rengeteg többi más információ között ennek nincs jelentősége, talán ez csak elsüppedhet és nem veszik észre. Ez nem vegyületi ismeretek, itt hibázhat és nem számít.*
- Szívesen.
*Nem sokat tud hozzátenni, monoton hangja nem sokat segít rajta és talán jobb is, ha Merlana nem érti a mögötte meghúzódó logikáját. Ugyanis amit Merlana kegyes bizalomnak ítél meg, Nestar csak egy alacsony rizikójú üzletnek értékeli ki. Az alkimista szeret abban a naiv, de számára produktív elgondolásban élni, hogy a kölcsönösen hasznos, hosszútávú kapcsolatokból több nyereség származik, mint abból, ha csak sikeresen zsebre tehet ezer aranyat egyszer és talán nem kerül vérdíj a fejére a lopott értékkel arányosan. Általában feltételezi is, hogy az asztal túloldalán lévő elme is eljut erre a gondolatra. Akivel pedig nem így lenne, jobban is jár, ha ez előbb derül ki, mint később. De még azzal is kevés tapasztalata van, mert bár a szociális közelsége nem kifejezetten értékelt, a fizikai, az azzal járó gyógyítói biztonságérzettel, annál inkább.*
- Viszont eszembe is jutott, talán a legfontosabb megbeszélnivaló. Én továbbhaladok majd a Polgárnegyed felé, de a második hat vége felé itt leszek megtalálható majd, gyakran előtte is. Gondolom neked elfoglaltabb hatirended lesz, így alkalmazkodom, hogy mikor tudunk összefutni.
*Az itteni megszállásának gyakorisága attól függ, hogy mennyire lesz sikertelen kollégáknál és lehetséges üzlettársaknál megszállnia. Szüksége lesz egy kisebb laborra, még ha ideiglenesen is, hogy ellássa magukat a hosszú útra gyógyító szerekből.*
5109. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-27 19:13:14
Üzenet elküldve: 2024-09-27 19:13:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
- Lenyűgöző. *Ezzel az egyetlen, rövid ám annál lényegretörőbb szavacskával reagál a hallottakra. Nem is voltak még olyan régen azok az idők, mikor annak is örült, ha egy mini, nyers hal került a kezei közé, amit lassú tűzön megsütve úgy fogyaszthatott el, mint mások a királyi lakomát, most pedig igazi, értékes ritkaságokat szorongathat. Orthus Morthimer-nek igaza volt. A kemény munka előbb utóbb kifizetődik, ha nem adja fel, és ha minden igaz, amiről korábban beszéltek Nestar-ral, akkor ez még csak a kezdet.*
- Ó! Én is elégedett vagyok. Semmi pénzért nem válnék meg az énekhangomtól, sem az egyéb képességeimtől, melyek segítettek túlélni és összeszedni magam, úgyhogy nem, nekem sincs szükségem ilyen italokra.
*Mondjuk, ha jobban belegondol, azoknak a sorsa lehet a legszomorúbb, akiknek viszont igen. Miféle élet lehet az, ahol valaki már a mágiára, varázsfőzetekre, egy szóval a csodára bízza magát, hátha az mindent megváltoztat, mert máshogy már képtelen egyről a kettőre jutni az életében? Halványan mosolyog is a gondolaton.*
~Mágia, alkímia, orvoslás.~ *Jegyzi meg az újabb kulcsszavakat, majd egy határozott bólintással jelzi, hogy megértett mindent a magyarázatból.*
- Rendben, hiszek neked. *Ami biztos, hogy ha valóban így van, ahogy a férfi állítja, akkor bizony nem kétezer aranyat fog kérni értük, de ezt Nestar-nak nem kell tudnia.
Azt viszont mindketten tudják, hogy az alkimista számára nem túl kecsegtető kockára tenni potenciálisan kétezer aranyat azért, hogy biztos ezret kapjon helyette, de azért nem olyan rossz az. Merlana számára viszont tökéletes üzlet. Ő mindenképp jól jár, és ez az, ami számít. Már, ha nem a bolondját járatják vele, és verte át a fickó teljesen, de bízik annyira az emberismeretében, hogy feltételezni merje, Nestar nem hazudik. Főleg az után, hogy a kezébe nyom egy újabb, vöröses árnyalatú itallal töltött üvegcsét. Kérdően magyarázat fel, a válasz pedig a már megszokott módon azonnal érkezik is.*
- Rendben *bólint az utasításra.* Ha sikerül, akkor ezt is adjam el, ugye? *nézegeti a kis üveget.* Meglátjuk. Azt pontosan tudom, hogy kit kell keresnem, ha a legmegbízhatóbb árbecslésre vagyok kíváncsi.
*Ezek után elhallgat, de egy kicsit kezdi kellemetlenül érezni magát. Sosem volt még olyan helyzetben, hogy ekkora terhet, ekkora értéket bíztak rá, úgyhogy hiába játssza jól a szerepét, valójában eléggé meg van illetődve.*
- Nestar úr… Én azt hiszem, hogy köszönöm a bizalmadat… *Hagyja, hogy egy rövid időre leessen róla az álarc, és őszinte szavakkal mutassa ki háláját azért, amiért kapott egy esélyt arra, hogy valami nagyot alkothasson.*
- Lenyűgöző. *Ezzel az egyetlen, rövid ám annál lényegretörőbb szavacskával reagál a hallottakra. Nem is voltak még olyan régen azok az idők, mikor annak is örült, ha egy mini, nyers hal került a kezei közé, amit lassú tűzön megsütve úgy fogyaszthatott el, mint mások a királyi lakomát, most pedig igazi, értékes ritkaságokat szorongathat. Orthus Morthimer-nek igaza volt. A kemény munka előbb utóbb kifizetődik, ha nem adja fel, és ha minden igaz, amiről korábban beszéltek Nestar-ral, akkor ez még csak a kezdet.*
- Ó! Én is elégedett vagyok. Semmi pénzért nem válnék meg az énekhangomtól, sem az egyéb képességeimtől, melyek segítettek túlélni és összeszedni magam, úgyhogy nem, nekem sincs szükségem ilyen italokra.
*Mondjuk, ha jobban belegondol, azoknak a sorsa lehet a legszomorúbb, akiknek viszont igen. Miféle élet lehet az, ahol valaki már a mágiára, varázsfőzetekre, egy szóval a csodára bízza magát, hátha az mindent megváltoztat, mert máshogy már képtelen egyről a kettőre jutni az életében? Halványan mosolyog is a gondolaton.*
~Mágia, alkímia, orvoslás.~ *Jegyzi meg az újabb kulcsszavakat, majd egy határozott bólintással jelzi, hogy megértett mindent a magyarázatból.*
- Rendben, hiszek neked. *Ami biztos, hogy ha valóban így van, ahogy a férfi állítja, akkor bizony nem kétezer aranyat fog kérni értük, de ezt Nestar-nak nem kell tudnia.
Azt viszont mindketten tudják, hogy az alkimista számára nem túl kecsegtető kockára tenni potenciálisan kétezer aranyat azért, hogy biztos ezret kapjon helyette, de azért nem olyan rossz az. Merlana számára viszont tökéletes üzlet. Ő mindenképp jól jár, és ez az, ami számít. Már, ha nem a bolondját járatják vele, és verte át a fickó teljesen, de bízik annyira az emberismeretében, hogy feltételezni merje, Nestar nem hazudik. Főleg az után, hogy a kezébe nyom egy újabb, vöröses árnyalatú itallal töltött üvegcsét. Kérdően magyarázat fel, a válasz pedig a már megszokott módon azonnal érkezik is.*
- Rendben *bólint az utasításra.* Ha sikerül, akkor ezt is adjam el, ugye? *nézegeti a kis üveget.* Meglátjuk. Azt pontosan tudom, hogy kit kell keresnem, ha a legmegbízhatóbb árbecslésre vagyok kíváncsi.
*Ezek után elhallgat, de egy kicsit kezdi kellemetlenül érezni magát. Sosem volt még olyan helyzetben, hogy ekkora terhet, ekkora értéket bíztak rá, úgyhogy hiába játssza jól a szerepét, valójában eléggé meg van illetődve.*
- Nestar úr… Én azt hiszem, hogy köszönöm a bizalmadat… *Hagyja, hogy egy rövid időre leessen róla az álarc, és őszinte szavakkal mutassa ki háláját azért, amiért kapott egy esélyt arra, hogy valami nagyot alkothasson.*
5108. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:17:28
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:17:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság //
*Távol álljon tőle a lovagiasság, inkább a betyárbecsület. Annyira tiszteli a másik nemet, hogy legalább tisztességesen szólítsa meg őket, amíg azok nem adnak rá indokot, hogy máshogy tegyen. Illetve, ha nem kérik erre, mert épp az a szívük vágya, hogy valaki így bánjon velük.
Monteqieo hideg tekintete, nem vált ki belőle különösebb, tán megvetést. A férfi stílusa, testtartása, és beszéde, mintha oly gyűlölt apjára emlékezteti. Amaz is így tudott lyukat beszélni kereskedő társai hasába. Simulékony, és tenyérbemászó.
A hölgy válaszára, csak jól láthatóan fel hümmög. Arckifejezésén leolvasható, röhejesnek találja állítását. Amit viszont nem tud elnézni, az a simulása a tompa fülűhöz, ezt undorral nézi végig, ahogy annak így teszi magát. Kár azért a nemes vérért. Így a kacsintása is viszonzás nélkül marad. Ez is már most levehető rajta Lazziar minek ítéli meg a többi fajt. Merrin már érezheti hangsúlyából, hogy jó maga bizony nem kedveli őt, csupán azért mert az csak egy részben elf. Lazziar is látja rajta, hogy aligha hatja meg őt kijelentése. Biztosra veszi, hogy nem ő volt az első aki ezt már a szemére hányta. Merrin mosolyát is csak végigméri hűvös tekintetével, annak vakkantására is csak felciccent. Megy ő magától, tudja már mibe csöppent bele. Utasítást meg főleg nem fogadna el az illetőtől. Bármennyire is szeretné ő zárni a sort, hisz hátat egyiknek se merne fordítani, tudja mi a véreb munkája, felesleges is volna ezzel vitába szállni.
Így hát nincs más hátra mint előre, fel a lépcsőn. Szemeit egyszer végig vezeti fajtársa illegetésén, de utána nem fordít neki különösebbet figyelmet. Főleg, hogy a tudtára adták neki ez a szakmája, így ha akarja megfelelő aranymennyiségért, akár egy egész éjszakán át láthatja ezt a látványt.
Beérve a szobába, szemével gyorsan végigszalad azon. Értékek, menekülési útvonal, és csak utána a berendezés, és hogy ki hol foglal helyet. Szépen sorrendben ami fontos. Rögtön látja, hogy a Wegtoreni, egy kiselőadásra készül, amit csak egy szemforgatással jutalmaz. Egy gyors pillantás a nőre, aki az ágyon ücsörög és figyeli az eseményeket csendben. Utána pedig Merrin, aki jó segítő létére, az ajtót állja el, nincs is ezen meglepve. Legrosszabb esetben az ablakon még kiugorhat, ha az események gyorsan délnek szaladnának. Úgyhogy az ablak felőli részen áll meg, elég távol attól, hogy ne tűnjön annak mire készül. Karjait hanyagul zsebre övére helyezi, illetve biztosítékképpen is ha tőréért kellene nyúlnia. Bár ha nem most jöttek le a falról az illetők, biztosan ráfognak jönni, hogy mire készülhet.
Monteqieo újfent belekezd. Úgy kerülgeti őt, mint egy macska a forró kását, illetve számára is feltűnik ez a folytonos bókolás, már már kezdi azt hinni, hogy az üzleti megbeszélés után, valóban élni fog a Wegtoreni az ötletével amit a pult előtt bökött ki. Tekintetén jól látható az értetlenkedés efelől, felesleges őt kenyérre kenni, a tiszta beszédet ilyen téren jobban szerette mint a köntörfalazást. Azon nem lepődne meg, hogy a piperkőc nem látja benne milyen magas körökből érkezett Lazziar, okot erre ad bőven faragatlan viselkedése. Távol áll tőle az úriasság, sosem szerette a fényűzést vagy a pompát, de az is tagadhatatlan, a vagyont bizony kiélvezi. Nem épp a legegészségesebb módokon. Amint szót kap felszólal, mert hát eddig figyelmesen végighallgatta a Wegtorenit, bár nincs lenyűgözve azon, a jutalmat úgy állítja orra elé mint ha egy kutyát akarna betanítani, azt meg főleg nem veszi jó szemmel, hogy már most fenyegetni meri. Holott ő volt az aki beinvitálta. Arra következtet az illető szereti a hatalmát vagy az erejét fitogtatni, amit nem nehéz, főleg ha ilyen volumenű emberekkel veszi magát körbe mint Merrin.*
-Ember létedre szereted az idődet vesztegetni ilyen hosszú beszédekkel. Térj a lényegre.
*Szólal meg hűvösen arcán egy megvető félmosollyal, tekintetét pedig Monteqieoéba szegezi.*
- Lazz. *Szólal fel ismét röviden nevét illetően.* A pénz másodlagos, ha valami eléggé vérpezsdítővel állsz elő benne vagyok.
*A megvető mosoly pedig hamar átvált egy önelégülté. Szemei azonban nem állnak meg csak a Wegtorenin, fürkészi Merrint és Milit is.*
*Távol álljon tőle a lovagiasság, inkább a betyárbecsület. Annyira tiszteli a másik nemet, hogy legalább tisztességesen szólítsa meg őket, amíg azok nem adnak rá indokot, hogy máshogy tegyen. Illetve, ha nem kérik erre, mert épp az a szívük vágya, hogy valaki így bánjon velük.
Monteqieo hideg tekintete, nem vált ki belőle különösebb, tán megvetést. A férfi stílusa, testtartása, és beszéde, mintha oly gyűlölt apjára emlékezteti. Amaz is így tudott lyukat beszélni kereskedő társai hasába. Simulékony, és tenyérbemászó.
A hölgy válaszára, csak jól láthatóan fel hümmög. Arckifejezésén leolvasható, röhejesnek találja állítását. Amit viszont nem tud elnézni, az a simulása a tompa fülűhöz, ezt undorral nézi végig, ahogy annak így teszi magát. Kár azért a nemes vérért. Így a kacsintása is viszonzás nélkül marad. Ez is már most levehető rajta Lazziar minek ítéli meg a többi fajt. Merrin már érezheti hangsúlyából, hogy jó maga bizony nem kedveli őt, csupán azért mert az csak egy részben elf. Lazziar is látja rajta, hogy aligha hatja meg őt kijelentése. Biztosra veszi, hogy nem ő volt az első aki ezt már a szemére hányta. Merrin mosolyát is csak végigméri hűvös tekintetével, annak vakkantására is csak felciccent. Megy ő magától, tudja már mibe csöppent bele. Utasítást meg főleg nem fogadna el az illetőtől. Bármennyire is szeretné ő zárni a sort, hisz hátat egyiknek se merne fordítani, tudja mi a véreb munkája, felesleges is volna ezzel vitába szállni.
Így hát nincs más hátra mint előre, fel a lépcsőn. Szemeit egyszer végig vezeti fajtársa illegetésén, de utána nem fordít neki különösebbet figyelmet. Főleg, hogy a tudtára adták neki ez a szakmája, így ha akarja megfelelő aranymennyiségért, akár egy egész éjszakán át láthatja ezt a látványt.
Beérve a szobába, szemével gyorsan végigszalad azon. Értékek, menekülési útvonal, és csak utána a berendezés, és hogy ki hol foglal helyet. Szépen sorrendben ami fontos. Rögtön látja, hogy a Wegtoreni, egy kiselőadásra készül, amit csak egy szemforgatással jutalmaz. Egy gyors pillantás a nőre, aki az ágyon ücsörög és figyeli az eseményeket csendben. Utána pedig Merrin, aki jó segítő létére, az ajtót állja el, nincs is ezen meglepve. Legrosszabb esetben az ablakon még kiugorhat, ha az események gyorsan délnek szaladnának. Úgyhogy az ablak felőli részen áll meg, elég távol attól, hogy ne tűnjön annak mire készül. Karjait hanyagul zsebre övére helyezi, illetve biztosítékképpen is ha tőréért kellene nyúlnia. Bár ha nem most jöttek le a falról az illetők, biztosan ráfognak jönni, hogy mire készülhet.
Monteqieo újfent belekezd. Úgy kerülgeti őt, mint egy macska a forró kását, illetve számára is feltűnik ez a folytonos bókolás, már már kezdi azt hinni, hogy az üzleti megbeszélés után, valóban élni fog a Wegtoreni az ötletével amit a pult előtt bökött ki. Tekintetén jól látható az értetlenkedés efelől, felesleges őt kenyérre kenni, a tiszta beszédet ilyen téren jobban szerette mint a köntörfalazást. Azon nem lepődne meg, hogy a piperkőc nem látja benne milyen magas körökből érkezett Lazziar, okot erre ad bőven faragatlan viselkedése. Távol áll tőle az úriasság, sosem szerette a fényűzést vagy a pompát, de az is tagadhatatlan, a vagyont bizony kiélvezi. Nem épp a legegészségesebb módokon. Amint szót kap felszólal, mert hát eddig figyelmesen végighallgatta a Wegtorenit, bár nincs lenyűgözve azon, a jutalmat úgy állítja orra elé mint ha egy kutyát akarna betanítani, azt meg főleg nem veszi jó szemmel, hogy már most fenyegetni meri. Holott ő volt az aki beinvitálta. Arra következtet az illető szereti a hatalmát vagy az erejét fitogtatni, amit nem nehéz, főleg ha ilyen volumenű emberekkel veszi magát körbe mint Merrin.*
-Ember létedre szereted az idődet vesztegetni ilyen hosszú beszédekkel. Térj a lényegre.
*Szólal meg hűvösen arcán egy megvető félmosollyal, tekintetét pedig Monteqieoéba szegezi.*
- Lazz. *Szólal fel ismét röviden nevét illetően.* A pénz másodlagos, ha valami eléggé vérpezsdítővel állsz elő benne vagyok.
*A megvető mosoly pedig hamar átvált egy önelégülté. Szemei azonban nem állnak meg csak a Wegtorenin, fürkészi Merrint és Milit is.*
5107. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-27 16:57:08
Üzenet elküldve: 2024-09-27 16:57:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Nem tudja még mit is kezdjen azzal a helyzettel, hogy nem nézi ki belőle senki, hogy nem retten meg csak úgy mindenféle helyzettől. Talán így a legjobb, mert akkor nem feltételeznek róla rosszat, jelenesetben zavarodottságot, némi őrületet. Szerinte nyoma sincs benne ilyesminek, teljesen egészséges az az érdeklődés, ami neki van. Mintha mindent tudni akarna. És abban a mindenben benne van is, hogy hogyan lát el sebesüléseket a másik, hogyan viselkedik közben. Szinte biztos benne, hogy nincs olyasmi, ami le tudná venni azt a bizonyos fátylat a másikról. Ha ő valakiről eldönti, hogy érdekli, akkor az mindennel együtt van. Még csak túl gyengéd érzelmek sem kellenek hozzá.*
- Akkor mi való az én szemeimnek? Túl keveset láttam velük talán, de az nem jelenti azt, hogy összeesek egy kis vértől.
*Húzza kijjebb magát, az a mosoly is eltűnik egy kicsit, de azért nem olyan hidegen méri végig a másikat. Kihívásnak kellene vennie. Akkor láthatnák igazán egymást. Ami most van, is elég lehetne, de mindig többet akar és mélyebbet. Persze megsértődni nem fog, de nem tesz majd le egykönnyen arról, hogy valamikor megnézze azt a munkát, ami olyan csúnya.
De ezzel nem tud megállni a nap, ahogy a mozdulatok sem. Ha mást enged magából láttatni az elf, hát legyen úgy. Most. De nem csak látni akarja, érezni is, sőt, ízlelni, ezért is járja be az ajka annak nyakát újra. Széles, de vágyakozó mosoly húzódik végig száján, ahogy belebúg a fülébe, a kis harapástól pedig kezei erősebben markolnak bele a másik vállába, ahogy átkulcsolja kezeit rajta, hogy még közelebb tudja húzni magához. Éppen egy határozott mozdulat is elegendő lenne ahhoz, hogy újra igazán érezze a férfit, de még puhatolózik néhány gyengéd ringással. Meg nem lepődik ő sem, pontosan tudta, hogy nem az utolsó volt az öltözői kaland. Úgy lehet, hogy ez sem lesz az. Beleveszik a zöldekbe, az érintésekbe megint. Nem tudná türtőztetni magát, ha kérnék sem.*
//Fürdőház//
*Nem tudja még mit is kezdjen azzal a helyzettel, hogy nem nézi ki belőle senki, hogy nem retten meg csak úgy mindenféle helyzettől. Talán így a legjobb, mert akkor nem feltételeznek róla rosszat, jelenesetben zavarodottságot, némi őrületet. Szerinte nyoma sincs benne ilyesminek, teljesen egészséges az az érdeklődés, ami neki van. Mintha mindent tudni akarna. És abban a mindenben benne van is, hogy hogyan lát el sebesüléseket a másik, hogyan viselkedik közben. Szinte biztos benne, hogy nincs olyasmi, ami le tudná venni azt a bizonyos fátylat a másikról. Ha ő valakiről eldönti, hogy érdekli, akkor az mindennel együtt van. Még csak túl gyengéd érzelmek sem kellenek hozzá.*
- Akkor mi való az én szemeimnek? Túl keveset láttam velük talán, de az nem jelenti azt, hogy összeesek egy kis vértől.
*Húzza kijjebb magát, az a mosoly is eltűnik egy kicsit, de azért nem olyan hidegen méri végig a másikat. Kihívásnak kellene vennie. Akkor láthatnák igazán egymást. Ami most van, is elég lehetne, de mindig többet akar és mélyebbet. Persze megsértődni nem fog, de nem tesz majd le egykönnyen arról, hogy valamikor megnézze azt a munkát, ami olyan csúnya.
De ezzel nem tud megállni a nap, ahogy a mozdulatok sem. Ha mást enged magából láttatni az elf, hát legyen úgy. Most. De nem csak látni akarja, érezni is, sőt, ízlelni, ezért is járja be az ajka annak nyakát újra. Széles, de vágyakozó mosoly húzódik végig száján, ahogy belebúg a fülébe, a kis harapástól pedig kezei erősebben markolnak bele a másik vállába, ahogy átkulcsolja kezeit rajta, hogy még közelebb tudja húzni magához. Éppen egy határozott mozdulat is elegendő lenne ahhoz, hogy újra igazán érezze a férfit, de még puhatolózik néhány gyengéd ringással. Meg nem lepődik ő sem, pontosan tudta, hogy nem az utolsó volt az öltözői kaland. Úgy lehet, hogy ez sem lesz az. Beleveszik a zöldekbe, az érintésekbe megint. Nem tudná türtőztetni magát, ha kérnék sem.*
5106. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-27 13:31:22
Üzenet elküldve: 2024-09-27 13:31:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
*A komolyan létezikre csak bólint egyet magabiztosan.*
- Igen és még egypár másik fajtájuk is, nyilván minden készség felé, amihez érteni lehet. A mágia volt a leggyakoribb, mert érteni hozzá egy drága kiváltságnak számított és tehetségesnek számítani benne pedig még kiemelkedőbb. Nem beszélve arról, hogy a tanulás folyamatát is könnyítette.
*Arra, hogy tényleg ér-e annyit, miután Nestar többet is eladott, még régen, nem gondolkodik sokat, de beszélni többet fog.*
- Már akinek. Én elégedett vagyok a képességeimmel és ha te is, akkor erre nekünk nincs szükségünk. Viszont ahogy utaltam rá, aki mágiát kíván tanulni, de tehetsége nem nagyon van hozzá, annak bőven megérte, mert nem csak, hogy messzebb jut el, de mivel egy nagyot tudott előrelépni a meglévő vagyonával, sokkal gyorsabban tanult az oktató mágusok borsos óradíján, összességében még megtakarított is pénzt így. Ha viszont valakit a nem annyira drágán tanulható foglalatosságok érdekelnek, hanem mondjuk alkímia vagy orvoslás, akkor ezek az italok elég magas áron tesznek képessé arra, ami más módon lehetetlennek számít, egyelőre. Erre nehezebb vevőt találni, mert csak kevesebben engedhetik meg maguknak, ezért fókuszáltam a könnyebb megoldásra. És, ha egy mágus kereskedővé kívánna válni, valamilyen nehezen érthető okból, akkor természetesen fordított sorrendben fogyasztva elérhető ez a hatás is és az ismert varázslatokat nem fogja feledni. Nem tudom, ez fog-e számítani.
*Kicsit eltért a témától, hisz Merlana azon volt bizonytalan, hogy tényleg ér-e annyit, nem azt, hogy mire lehet még hasznos.*
- De... kicsit elszaladtam. Magabiztosan mondhatom, hogy lesz akinek ér annyit és ér többet, főleg ha mágiatanulókról van szó.
*Annyira nem meggyőző az üzlet, hogy ezer aranyért elveszíthette a kettő italt, de már az is jobb, mint az alternatíva és azért nem hiszi, hogy utoljára látnák egymást, mindkettejüknek van neve, amit fenn kell tartani.*
- Örömmel hallom. Viszont, ha már amúgy is felkeresed a kereskedőt, még egy varázsitalt rád bíznék, értékbecslésre.
* És így Merlana Naerice kezébe nyújt 1 db Lávavörös varázsitalt. Az élénken vörös folyadék kellemes festőszín lenne, de sajnos nem arra való.*
- Ez egy sokkal specifikusabb ital, ezért nem is kérek előleget, bár százötven aranynál kevesebbet ne fogadj el válasznak. Ahogy a színe sejteti, agresszív erőkifejtésre alkalmas, mégpedig a fegyveres csapások pusztító erejét javítva fel, mellyel akár teljes acélpáncélzaton lehet gond nélkül áttörni, pár suhintás erejéig. Ez... nem volt egy kedvelt dolog, amíg a városi őrség páncélozott harcosai a várost szolgálták és elhanyagolható volt a törvényes haszna, de a számottevő kikötői dezertálásokat és az azért való fejdíjak tekintetében már magabiztosabban szabadulok meg tőle.
*Nem szokott turkálni a vevői életében vagy motivációiban, a tapasztalata az, hogy egyébként is megosszák vele, amit akarnak, a többit minek kérdezni. De az rá is rossz fényt vet, ha törvényesen nem legitimálható dolgokat ad el és régebb a nemesi házra számára is kényelmetlen lett volna. De legfőképp csak nem volt rá igény, mert az ellenfeleik kevés védelmet hordtak és egy idő után már a mágusok védték a harcosokat, nem fordítva.*
*A komolyan létezikre csak bólint egyet magabiztosan.*
- Igen és még egypár másik fajtájuk is, nyilván minden készség felé, amihez érteni lehet. A mágia volt a leggyakoribb, mert érteni hozzá egy drága kiváltságnak számított és tehetségesnek számítani benne pedig még kiemelkedőbb. Nem beszélve arról, hogy a tanulás folyamatát is könnyítette.
*Arra, hogy tényleg ér-e annyit, miután Nestar többet is eladott, még régen, nem gondolkodik sokat, de beszélni többet fog.*
- Már akinek. Én elégedett vagyok a képességeimmel és ha te is, akkor erre nekünk nincs szükségünk. Viszont ahogy utaltam rá, aki mágiát kíván tanulni, de tehetsége nem nagyon van hozzá, annak bőven megérte, mert nem csak, hogy messzebb jut el, de mivel egy nagyot tudott előrelépni a meglévő vagyonával, sokkal gyorsabban tanult az oktató mágusok borsos óradíján, összességében még megtakarított is pénzt így. Ha viszont valakit a nem annyira drágán tanulható foglalatosságok érdekelnek, hanem mondjuk alkímia vagy orvoslás, akkor ezek az italok elég magas áron tesznek képessé arra, ami más módon lehetetlennek számít, egyelőre. Erre nehezebb vevőt találni, mert csak kevesebben engedhetik meg maguknak, ezért fókuszáltam a könnyebb megoldásra. És, ha egy mágus kereskedővé kívánna válni, valamilyen nehezen érthető okból, akkor természetesen fordított sorrendben fogyasztva elérhető ez a hatás is és az ismert varázslatokat nem fogja feledni. Nem tudom, ez fog-e számítani.
*Kicsit eltért a témától, hisz Merlana azon volt bizonytalan, hogy tényleg ér-e annyit, nem azt, hogy mire lehet még hasznos.*
- De... kicsit elszaladtam. Magabiztosan mondhatom, hogy lesz akinek ér annyit és ér többet, főleg ha mágiatanulókról van szó.
*Annyira nem meggyőző az üzlet, hogy ezer aranyért elveszíthette a kettő italt, de már az is jobb, mint az alternatíva és azért nem hiszi, hogy utoljára látnák egymást, mindkettejüknek van neve, amit fenn kell tartani.*
- Örömmel hallom. Viszont, ha már amúgy is felkeresed a kereskedőt, még egy varázsitalt rád bíznék, értékbecslésre.
* És így Merlana Naerice kezébe nyújt 1 db Lávavörös varázsitalt.
Az élénken vörös folyadék kellemes festőszín lenne, de sajnos nem arra való.*- Ez egy sokkal specifikusabb ital, ezért nem is kérek előleget, bár százötven aranynál kevesebbet ne fogadj el válasznak. Ahogy a színe sejteti, agresszív erőkifejtésre alkalmas, mégpedig a fegyveres csapások pusztító erejét javítva fel, mellyel akár teljes acélpáncélzaton lehet gond nélkül áttörni, pár suhintás erejéig. Ez... nem volt egy kedvelt dolog, amíg a városi őrség páncélozott harcosai a várost szolgálták és elhanyagolható volt a törvényes haszna, de a számottevő kikötői dezertálásokat és az azért való fejdíjak tekintetében már magabiztosabban szabadulok meg tőle.
*Nem szokott turkálni a vevői életében vagy motivációiban, a tapasztalata az, hogy egyébként is megosszák vele, amit akarnak, a többit minek kérdezni. De az rá is rossz fényt vet, ha törvényesen nem legitimálható dolgokat ad el és régebb a nemesi házra számára is kényelmetlen lett volna. De legfőképp csak nem volt rá igény, mert az ellenfeleik kevés védelmet hordtak és egy idő után már a mágusok védték a harcosokat, nem fordítva.*
5105. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:48:37
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:48:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Pusztán udvariasságból tette fel a kérdést, hogy van-e még bármi, amiben segítségére lehet Nestar-nak. Nem számított rá, hogy az alkimista elő is hozakodik egy kéréssel, így már az első árulkodó mondat után kíváncsian kerekednek ki a szemei.*
- Miről lenne szó? *kérdez rá rögtön, de nem is kell várnia, rögtön előkerül a szivaros tokba rejtett két adag folyékony kincs, melyekről Merlaná-nak sejtése sincs, hogy valójában milyen ritka és értékes italokról van szó.
Tekintetén rögtön látszik is a következő kérdése: „Mik ezek?” Azonban feltennie már nem kell, mert Nestar magától is belekezd a történetbe, ami segíthet abban, hogy a lány számára is érthetővé váljon a lényeg.
Amíg a történtek szomorú részén van a hangsúly, hogy az italok eredeti várományosa végül soha nem jött el értük, a tok Merlaná-hoz kerül. Úgy tartja azt, és olyan óvatosan simít végig egy ujjával rajta, mintha a világ legdrágább és legtörékenyebb porcelánját tartaná a kezében.*
- Mit… tudnak pontosan? Hogy működnek? *emeli fel a fejét a tokról újra Nestar-ra, és kérdezi is meg a legfontosabb kérdést, melyre az italok alkotója készségesen, de főleg részletesen és hosszan válaszol is.
~Szóval először a bal oldali, majd a jobb. Mágia és szellemi affinitás, hétköznapi berögződések elfelejtése…~
Igyekszik memorizálni minden egyes szót, mert ha valóban neki kell értékesítenie ezeket, szüksége lesz az információra.*
- Ilyen komolyan létezik? *Nem kéne meglepődnie, hogy a világ tartogat még meglepetéseket számára, hisz nagyon sok mindenhez nem ért vagy nem is hallott még róluk, mint például arról sem, hogy léteznek ilyen főzetek. A következő dolog, amin látványosan meglepődik, az az italok ára. ~De hát egy fél nemesi kúriát lehetne abból venni!~ Igen, és az a kétezer arany most ott van az ő két kis kezében az italok formájában. Hazudna magának is, ha azt bizonygatná, hogy nem fordul meg a fejében, hogy felszívódjon, és soha többet ne lássák egymást az alkimistával, de érkezik a következő hidegzuhany. Az előleg kérdése.*
- Értem, rendben *reagálja majd a korábbiakra, majd kissé félrehúzza a száját, ahogy meghallja, hogy ezer aranyat itt és most át kell adnia, ha meg akarja tartani a különleges nedűt tartalmazó üvegcséket. Bár, ha ezer aranyat fizet, és kétezret ér…*
- Valóban érnek ezek ennyit? *kérdezi kételkedve, majd gondolkodik még egy rövid ideig, de sikerül elhatározásra jutniuk.*
- Rendben. Kifizetem az egyezer aranyat, ezekre pedig amolyan biztosítékként tekintünk, hogy találkozunk még. Ha az üzletből, amiről beszéltünk valóban lesz valami, és én el tudom adni ezeket, akkor te megkapod az ár másik felét, és megbizonyosodhatsz róla, hogy megbízhatsz bennem. Fordítva ugyanez. Ha bármelyikünk eltűnne, neked van ezer aranyad, az italok meg nálam maradnak.
*Miután kifejtette a véleményét, hosszas számolás és kutakodás után átnyújt Nestar Erefiz számára egy 1000 aranyat tartalmazó kis erszényt.*
- Megígérem, hogy nem fogsz csalódni bennem *teszi még hozzá, ugyanis egyelőre még valóban nincs hátsó szándéka, bizonyítani akarja a rátermettségét.*
*Pusztán udvariasságból tette fel a kérdést, hogy van-e még bármi, amiben segítségére lehet Nestar-nak. Nem számított rá, hogy az alkimista elő is hozakodik egy kéréssel, így már az első árulkodó mondat után kíváncsian kerekednek ki a szemei.*
- Miről lenne szó? *kérdez rá rögtön, de nem is kell várnia, rögtön előkerül a szivaros tokba rejtett két adag folyékony kincs, melyekről Merlaná-nak sejtése sincs, hogy valójában milyen ritka és értékes italokról van szó.
Tekintetén rögtön látszik is a következő kérdése: „Mik ezek?” Azonban feltennie már nem kell, mert Nestar magától is belekezd a történetbe, ami segíthet abban, hogy a lány számára is érthetővé váljon a lényeg.
Amíg a történtek szomorú részén van a hangsúly, hogy az italok eredeti várományosa végül soha nem jött el értük, a tok Merlaná-hoz kerül. Úgy tartja azt, és olyan óvatosan simít végig egy ujjával rajta, mintha a világ legdrágább és legtörékenyebb porcelánját tartaná a kezében.*
- Mit… tudnak pontosan? Hogy működnek? *emeli fel a fejét a tokról újra Nestar-ra, és kérdezi is meg a legfontosabb kérdést, melyre az italok alkotója készségesen, de főleg részletesen és hosszan válaszol is.
~Szóval először a bal oldali, majd a jobb. Mágia és szellemi affinitás, hétköznapi berögződések elfelejtése…~
Igyekszik memorizálni minden egyes szót, mert ha valóban neki kell értékesítenie ezeket, szüksége lesz az információra.*
- Ilyen komolyan létezik? *Nem kéne meglepődnie, hogy a világ tartogat még meglepetéseket számára, hisz nagyon sok mindenhez nem ért vagy nem is hallott még róluk, mint például arról sem, hogy léteznek ilyen főzetek. A következő dolog, amin látványosan meglepődik, az az italok ára. ~De hát egy fél nemesi kúriát lehetne abból venni!~ Igen, és az a kétezer arany most ott van az ő két kis kezében az italok formájában. Hazudna magának is, ha azt bizonygatná, hogy nem fordul meg a fejében, hogy felszívódjon, és soha többet ne lássák egymást az alkimistával, de érkezik a következő hidegzuhany. Az előleg kérdése.*
- Értem, rendben *reagálja majd a korábbiakra, majd kissé félrehúzza a száját, ahogy meghallja, hogy ezer aranyat itt és most át kell adnia, ha meg akarja tartani a különleges nedűt tartalmazó üvegcséket. Bár, ha ezer aranyat fizet, és kétezret ér…*
- Valóban érnek ezek ennyit? *kérdezi kételkedve, majd gondolkodik még egy rövid ideig, de sikerül elhatározásra jutniuk.*
- Rendben. Kifizetem az egyezer aranyat, ezekre pedig amolyan biztosítékként tekintünk, hogy találkozunk még. Ha az üzletből, amiről beszéltünk valóban lesz valami, és én el tudom adni ezeket, akkor te megkapod az ár másik felét, és megbizonyosodhatsz róla, hogy megbízhatsz bennem. Fordítva ugyanez. Ha bármelyikünk eltűnne, neked van ezer aranyad, az italok meg nálam maradnak.
*Miután kifejtette a véleményét, hosszas számolás és kutakodás után átnyújt Nestar Erefiz számára egy 1000 aranyat tartalmazó kis erszényt.
*- Megígérem, hogy nem fogsz csalódni bennem *teszi még hozzá, ugyanis egyelőre még valóban nincs hátsó szándéka, bizonyítani akarja a rátermettségét.*
5104. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:25:50
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:25:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Örömmel konstatálja, hogy a megszólítója valóban Orthus Morthimer. A gnóm arcán barátságos mosoly jelenik meg, ahogy vörös haját egy elegáns mozdulattal hátrasimítja. Szeme sarkából körbepillant a fogadóban, élvezve a hely barátságos hangulatát és a levegőben terjengő fűszeres illatokat.*
- Sok jót hallottam a munkásságáról és szakértelméről, Orthus, ha szólíthatom így. *Ezt még a formaságok közepette szúrja közbe, miközben kíváncsian felcsillanó szemeivel a másik arcát fürkészi. Apró, alig észrevehető biccentéssel jelzi elégedettségét a válasz hallatán. Bólintással veszi tudomásul, hogy a másikat nem zavarja, ha ő fogyaszt valamit, s a meghívást is szívesen elfogadja. A találkozó eddig könnyed és gördülékeny, ami komoly reményekkel tölti el. A jóféle almabor említésére szinte felragyog az arca, és már int is a legközelebbi felszolgálónak. Ujjai finoman dobolnak az asztal szélén, jelezve izgatottságát.*
- Kérem, egy almabort az úrnak, s nekem pedig egy élénkítő teát és egy főtt ételt. *A rendelés leadása közben finoman megigazítja hosszú, sötét bordó kabátját, melynek rejtett zsebeiben gondosan elhelyezett üvegcsék pihennek. Mozdulata közben egy pillanatra megvillan a kabát bélésének gazdag hímzése is. Kiszámol 7 aranyat az Almaborért. Továbbá 3 aranyat kiszámol a Teaért. Továbbá 8 aranyat letesz a Főtt ételért. A rendelés részét talán ezzel le is tudja egy időre. Miután a felszolgáló távozik, mindketten helyet foglalnak az asztalnál. A találkozásuk eddigi hiányát és a város sorsát érintő gondolatra egyetértően bólint, miközben fekete bőrkesztyűs kezeit az asztalon pihenteti, ujjai finoman összefonódnak.*
- Szülővárosomban, Lihanechben akadt némi családi elintéznivalóm az elmúlt évben, így nemrég tértem csak vissza. *Hangjában érződik a nosztalgia és a múlt iránti mély tisztelet. Emlékei Lihanech macskaköves utcáiról és a családi otthon melegéről futnak át elméjén.*
- De ahogy az előbb említettem, sok dicséretet hallottam a szakértelméről, mint megbízott prefektus. *Tekintete élénk és figyelmes, mintha minden apró részletet magába szívna, szemében az érdeklődés szikrája csillan meg.*
- Mondja csak, miként áll most a néhai gazdagnegyed felvirágzása? Eddig csak szóbeszédeket hallottam róla, s kiváltképp örülök, hogy Öntől érdemi híreket hallhatok. *Lelkesen teszi fel kérdését, szinte előrehajolva a székében, olyannyira, hogy kabátjának szegélye megérinti az asztal szélét. A város jóléte és felvirágoztatása iránti szenvedélye nyilvánvaló, és gondolatai máris új lehetőségeket és ötleteket szőnek a további fejlődés érdekében. Ujjai ismét finoman dobolnak az asztalon, ahogy elképzelései formát öltenek.*
//Politika//
*Örömmel konstatálja, hogy a megszólítója valóban Orthus Morthimer. A gnóm arcán barátságos mosoly jelenik meg, ahogy vörös haját egy elegáns mozdulattal hátrasimítja. Szeme sarkából körbepillant a fogadóban, élvezve a hely barátságos hangulatát és a levegőben terjengő fűszeres illatokat.*
- Sok jót hallottam a munkásságáról és szakértelméről, Orthus, ha szólíthatom így. *Ezt még a formaságok közepette szúrja közbe, miközben kíváncsian felcsillanó szemeivel a másik arcát fürkészi. Apró, alig észrevehető biccentéssel jelzi elégedettségét a válasz hallatán. Bólintással veszi tudomásul, hogy a másikat nem zavarja, ha ő fogyaszt valamit, s a meghívást is szívesen elfogadja. A találkozó eddig könnyed és gördülékeny, ami komoly reményekkel tölti el. A jóféle almabor említésére szinte felragyog az arca, és már int is a legközelebbi felszolgálónak. Ujjai finoman dobolnak az asztal szélén, jelezve izgatottságát.*
- Kérem, egy almabort az úrnak, s nekem pedig egy élénkítő teát és egy főtt ételt. *A rendelés leadása közben finoman megigazítja hosszú, sötét bordó kabátját, melynek rejtett zsebeiben gondosan elhelyezett üvegcsék pihennek. Mozdulata közben egy pillanatra megvillan a kabát bélésének gazdag hímzése is. Kiszámol 7 aranyat az Almaborért.
Továbbá 3 aranyat kiszámol a Teaért. Továbbá 8 aranyat letesz a Főtt ételért. A rendelés részét talán ezzel le is tudja egy időre. Miután a felszolgáló távozik, mindketten helyet foglalnak az asztalnál. A találkozásuk eddigi hiányát és a város sorsát érintő gondolatra egyetértően bólint, miközben fekete bőrkesztyűs kezeit az asztalon pihenteti, ujjai finoman összefonódnak.*- Szülővárosomban, Lihanechben akadt némi családi elintéznivalóm az elmúlt évben, így nemrég tértem csak vissza. *Hangjában érződik a nosztalgia és a múlt iránti mély tisztelet. Emlékei Lihanech macskaköves utcáiról és a családi otthon melegéről futnak át elméjén.*
- De ahogy az előbb említettem, sok dicséretet hallottam a szakértelméről, mint megbízott prefektus. *Tekintete élénk és figyelmes, mintha minden apró részletet magába szívna, szemében az érdeklődés szikrája csillan meg.*
- Mondja csak, miként áll most a néhai gazdagnegyed felvirágzása? Eddig csak szóbeszédeket hallottam róla, s kiváltképp örülök, hogy Öntől érdemi híreket hallhatok. *Lelkesen teszi fel kérdését, szinte előrehajolva a székében, olyannyira, hogy kabátjának szegélye megérinti az asztal szélét. A város jóléte és felvirágoztatása iránti szenvedélye nyilvánvaló, és gondolatai máris új lehetőségeket és ötleteket szőnek a további fejlődés érdekében. Ujjai ismét finoman dobolnak az asztalon, ahogy elképzelései formát öltenek.*
5103. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-27 06:42:19
Üzenet elküldve: 2024-09-27 06:42:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*Szögletes félmosoly húzódik Merrin keskeny ajkára. ~Felvágták a nyelved, kölyök.~ Nem horkan fel rajta, hogy vérebnek titulálják. Az, ami. És az igazat megvallva nem is lenne sok kedve két másikkal egy kokotton tülekedni, akármilyen formás is.
A facsókoló viszont eléggé kettős mércével méri a dolgok nevén nevezését. Ami a csinos kis ribancot illeti, hamar kiderül, hogy nem is próbálja magát másképp feltüntetni. A felcsattanást Merrin inkább írja a hosszúéletű eredendő arroganciájának számlájára, amivel a hozzá hasonlók iránt viseltetnek. Őt ez is pont annyira hatja meg, mint a szomszéd kutyájának a hascsikarása.*
- Na söprés *vakkantja újsütetű kompániájuknak. Merrin fogja zárni a sort, ha tetszik neki, ha nem. Kárpótlásul a sárgaszemű kiváló rálátással élvezheti ki fajtársa lépcsőn vonulását, aki egyértelműen nagy hangsúlyt fektet a gusztusos csípőmunkára mindeközben.
Azt látja, hogy a kicsike nagyon dörgölőzik Monteqieohoz, de azt nem tudná megállapítani, hogy ez az elragadtatás valódi vagy csak egy a szakmája jól működő fogásai közül. Ő maga nincs annyira lenyűgözve a wegtoreni úri cicomában tetszelgő alaktól. Persze ennek lehet az is az oka, hogy Merrint nem ő fizeti, ellenben van valami a markában, amit a félvér sokkal szívesebben tudna a tenger fenekén. Biztos ügyes kurafi a maga módján, ha Wegtorenben is kitúrta magának a lehetőséget, de Merrin pont ezért nem bízik benne. (Nem mintha amúgy sokak bírnák a bizalmát.)
Egyre kényelmetlenebb, hogy Monteqieo már többedjére súlyozza le az elf ficsúr kapcsán, hogy csinos. A nő felé is repkednek a hízelgő jelzők, de az ugyebár megszokott, már-már kötelező elem. Az övéknél példásabb körökben mindenképp.
Nem arról van szó, hogy Merrin ítélkezne vagy pálcát törne bárki irányultsága felett. Nem az ő dolga, hogy kinek, kivel mit és hogyan diktál az ilyetén tetszése. Éppen ezért nem is igazán kíváncsi rá. Pont ugyanúgy van vele, mint az udvariassági körökkel. Nyilván nem véletlen az se, hogy nem az ő reszortja a beszéd meg a szervezés vagy az ügyeskedés. Az ő reszortja egészen más jellegű, de ezt már a megjelenésük kontrasztjából is szembetűnő lehet bárkinek.
Becsukja az ajtót, aztán be is zárja. Az ajtófélfának dőlve helyezi kényelembe magát, így aki távozni akar, az jó eséllyel csak a jóváhagyásával teheti. Rezignált, mogorva tekintetét inkább a két elfen tartja. Nem igazán olvasható le az arcáról, hogy még ő sincs beavatva Monteqieo nagy tervébe, és nincs is szándékában ezt a kettős orrára kötni.*
*Szögletes félmosoly húzódik Merrin keskeny ajkára. ~Felvágták a nyelved, kölyök.~ Nem horkan fel rajta, hogy vérebnek titulálják. Az, ami. És az igazat megvallva nem is lenne sok kedve két másikkal egy kokotton tülekedni, akármilyen formás is.
A facsókoló viszont eléggé kettős mércével méri a dolgok nevén nevezését. Ami a csinos kis ribancot illeti, hamar kiderül, hogy nem is próbálja magát másképp feltüntetni. A felcsattanást Merrin inkább írja a hosszúéletű eredendő arroganciájának számlájára, amivel a hozzá hasonlók iránt viseltetnek. Őt ez is pont annyira hatja meg, mint a szomszéd kutyájának a hascsikarása.*
- Na söprés *vakkantja újsütetű kompániájuknak. Merrin fogja zárni a sort, ha tetszik neki, ha nem. Kárpótlásul a sárgaszemű kiváló rálátással élvezheti ki fajtársa lépcsőn vonulását, aki egyértelműen nagy hangsúlyt fektet a gusztusos csípőmunkára mindeközben.
Azt látja, hogy a kicsike nagyon dörgölőzik Monteqieohoz, de azt nem tudná megállapítani, hogy ez az elragadtatás valódi vagy csak egy a szakmája jól működő fogásai közül. Ő maga nincs annyira lenyűgözve a wegtoreni úri cicomában tetszelgő alaktól. Persze ennek lehet az is az oka, hogy Merrint nem ő fizeti, ellenben van valami a markában, amit a félvér sokkal szívesebben tudna a tenger fenekén. Biztos ügyes kurafi a maga módján, ha Wegtorenben is kitúrta magának a lehetőséget, de Merrin pont ezért nem bízik benne. (Nem mintha amúgy sokak bírnák a bizalmát.)
Egyre kényelmetlenebb, hogy Monteqieo már többedjére súlyozza le az elf ficsúr kapcsán, hogy csinos. A nő felé is repkednek a hízelgő jelzők, de az ugyebár megszokott, már-már kötelező elem. Az övéknél példásabb körökben mindenképp.
Nem arról van szó, hogy Merrin ítélkezne vagy pálcát törne bárki irányultsága felett. Nem az ő dolga, hogy kinek, kivel mit és hogyan diktál az ilyetén tetszése. Éppen ezért nem is igazán kíváncsi rá. Pont ugyanúgy van vele, mint az udvariassági körökkel. Nyilván nem véletlen az se, hogy nem az ő reszortja a beszéd meg a szervezés vagy az ügyeskedés. Az ő reszortja egészen más jellegű, de ezt már a megjelenésük kontrasztjából is szembetűnő lehet bárkinek.
Becsukja az ajtót, aztán be is zárja. Az ajtófélfának dőlve helyezi kényelembe magát, így aki távozni akar, az jó eséllyel csak a jóváhagyásával teheti. Rezignált, mogorva tekintetét inkább a két elfen tartja. Nem igazán olvasható le az arcáról, hogy még ő sincs beavatva Monteqieo nagy tervébe, és nincs is szándékában ezt a kettős orrára kötni.*
5102. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-26 23:55:52
Üzenet elküldve: 2024-09-26 23:55:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Merlana Naerice//
*A két hat kivárása nem hangzik túlságosan távolinak, abba bőven bele fog férni további társaság keresése. És az megnyugtatja, hogy nem kell élettörténetet hallgatnia, bár hasonlatosan élettelen arccal marad meg ezen, ahogy minden máson. Viszont az utolsó mondatra eszébe jut valami. Mégpedig az, hogy lehet túl sok van nála.*
- Ami azt illeti, lenne még valami. Egy-két dolog, amire a kereskedő kapcsolatodon keresztül örülnék, ha tisztes áron új tulajdonosra találna, a közvetítésével.
*És elő is vesz a zsebéből egy már régóta őrzött szivaros tokot és felbontja, benne két fiolával.*
- Még régen kértek tőlem azon különleges italokból, amikkel az elfojtott belső készségeit tudta volna kifejleszteni magának egy vándor kalandor. Mágiával akart foglalkozni és erre akart segítséget, azonban nem jött se kifizetni, se átvenni a kész italokat. És ennek már több éve, úgyhogy már úgy veszem, hogy ez nem fog megtörténni.
* És átadja a tokot, amiben van az 1 A Tudomány varázsitala, Merlana Naericenek. És Merlana Naerice számára amelett jobbra található a 1 A Foglalkozás és Életmód varázsitala is. *
- Az olvasási irányból elsővel, tehát a bal oldalival felerősíted vagy felejted a mágikus és egyéb, szellemi affinitásod, a másodikkal pedig hasonmód csak az eddigi megragadt mindennapos tapasztalataidra hat. Ebben ez esetben az elsővel erősíteni kívánt, majd feledni a hátrányosnak vélt egyszerű életmódjának berögzüléseit. Természetesen nem csak mágiához lehet érteni vele. A tényleges átlényegüléshez szükséges mind a kettő, valamint természetesen a saját hozzátett munka is, az eredmény kiemelkedően javítja, de nem helyettesíti. És még lehetne ez bonyolultabb is, de a kereskedő prefektus biztos, hogy hallott már erről és tisztában van kifinomultabb módon a használatának lehetőségeivel. A két ital értéke egyben kettőezer arany, ennél kevesebbet ne fogadj el és érdemes egyben eladni. Külön-külön sokkal nehezebb vevőt találni rá. Ha nem egyezne bele, akkor csak hozd vissza.
*Talán még Merlana hallhatott is a legendás italokról, bár nem tudja, hogy hánnyal találkozott. Bár különbözőek, Nestar nem szokta elvárni a vevőiktől, hogy ténylegesen meg tudják őket ismerni egymástól, ezért biztonság esetére el is ismétli, amit szokott.*
- Névlegesen A Tudomány és Az Életmód varázsitala néven hallhattál róluk. Ha elfelejtenéd a sorrendet, csak emlékezz, hogy mágussá váláshoz kellett és ha magad előtt felnyitod a tokot, olyan sorrendben kell inni, amelyik közelebb van.
*Az információ tömkelegén túl viszont egy rossz hírt is közölnie kell, ugyanis habár annyira nem zavarná, ha Merlana csak elfutna azon italokkal, amik nem sok hasznot hoztak a számára, azért a legkevesebbet meg kéne tennie azért, hogy ne csak meglopják.*
- Viszont, miután mi csak most ismerkedtünk meg, ezért a felét előlegben majd el is kérem. Ha nem sikerülne az üzlet, természetesen vissza is kapod azt, az italokért cserébe. Ez lehet sok volt egyszerre, ha valami kérdésed akad, nyugodtan.
*A két hat kivárása nem hangzik túlságosan távolinak, abba bőven bele fog férni további társaság keresése. És az megnyugtatja, hogy nem kell élettörténetet hallgatnia, bár hasonlatosan élettelen arccal marad meg ezen, ahogy minden máson. Viszont az utolsó mondatra eszébe jut valami. Mégpedig az, hogy lehet túl sok van nála.*
- Ami azt illeti, lenne még valami. Egy-két dolog, amire a kereskedő kapcsolatodon keresztül örülnék, ha tisztes áron új tulajdonosra találna, a közvetítésével.
*És elő is vesz a zsebéből egy már régóta őrzött szivaros tokot és felbontja, benne két fiolával.*
- Még régen kértek tőlem azon különleges italokból, amikkel az elfojtott belső készségeit tudta volna kifejleszteni magának egy vándor kalandor. Mágiával akart foglalkozni és erre akart segítséget, azonban nem jött se kifizetni, se átvenni a kész italokat. És ennek már több éve, úgyhogy már úgy veszem, hogy ez nem fog megtörténni.
* És átadja a tokot, amiben van az 1 A Tudomány varázsitala, Merlana Naericenek.
És Merlana Naerice számára amelett jobbra található a 1 A Foglalkozás és Életmód varázsitala is. *- Az olvasási irányból elsővel, tehát a bal oldalival felerősíted vagy felejted a mágikus és egyéb, szellemi affinitásod, a másodikkal pedig hasonmód csak az eddigi megragadt mindennapos tapasztalataidra hat. Ebben ez esetben az elsővel erősíteni kívánt, majd feledni a hátrányosnak vélt egyszerű életmódjának berögzüléseit. Természetesen nem csak mágiához lehet érteni vele. A tényleges átlényegüléshez szükséges mind a kettő, valamint természetesen a saját hozzátett munka is, az eredmény kiemelkedően javítja, de nem helyettesíti. És még lehetne ez bonyolultabb is, de a kereskedő prefektus biztos, hogy hallott már erről és tisztában van kifinomultabb módon a használatának lehetőségeivel. A két ital értéke egyben kettőezer arany, ennél kevesebbet ne fogadj el és érdemes egyben eladni. Külön-külön sokkal nehezebb vevőt találni rá. Ha nem egyezne bele, akkor csak hozd vissza.
*Talán még Merlana hallhatott is a legendás italokról, bár nem tudja, hogy hánnyal találkozott. Bár különbözőek, Nestar nem szokta elvárni a vevőiktől, hogy ténylegesen meg tudják őket ismerni egymástól, ezért biztonság esetére el is ismétli, amit szokott.*
- Névlegesen A Tudomány és Az Életmód varázsitala néven hallhattál róluk. Ha elfelejtenéd a sorrendet, csak emlékezz, hogy mágussá váláshoz kellett és ha magad előtt felnyitod a tokot, olyan sorrendben kell inni, amelyik közelebb van.
*Az információ tömkelegén túl viszont egy rossz hírt is közölnie kell, ugyanis habár annyira nem zavarná, ha Merlana csak elfutna azon italokkal, amik nem sok hasznot hoztak a számára, azért a legkevesebbet meg kéne tennie azért, hogy ne csak meglopják.*
- Viszont, miután mi csak most ismerkedtünk meg, ezért a felét előlegben majd el is kérem. Ha nem sikerülne az üzlet, természetesen vissza is kapod azt, az italokért cserébe. Ez lehet sok volt egyszerre, ha valami kérdésed akad, nyugodtan.
5101. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-26 23:28:01
Üzenet elküldve: 2024-09-26 23:28:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Érdekes lenne ha beleláthatnánk egymás fejébe. A lány valószínűleg nem köszönné meg mert nem tudná többé naiv ábrándok fátylába csavarni a dokit. Aki, pedig meglepetten tapasztalná, hogy zavartabb a másik mint gondolja róla. Mondjuk őt ez nem zavarná. Egy kis őrület nála belefér. Főleg ha egy tüzes nőről van szó. Így viszont az elf csak jót nevet a lány szavain.*
-Jaj, édes! Csúnya szakma az enyém. Nem a te szemednek való.
*A fehér köpeny megvételénél nem véletlenül volt fontos tényező, hogy könnyen mosható legyen. Méghozzá a doki olyan arcát szokta olyankor mutatni amit másoknak nem szívesen mutogat. Jobb is, hogy más témák merülnek fel. A lányok kérdése amit az elf nem fejt ki jobban. Sokat beszéltek már és nem kizárt, hogy fognak még egyszer ennyit, még őszintébb állapotban az este során. Most mégis valami másra térnek át. Valahogy ha egyikükön sincs ruha és közel kerülnek akkor mindketten elvesztik a kontrollt és egymásnak esnek. Csókok váltják egymást, kezek simítanak végig a testeken és ahogy a lány a doki vállára bukik az elf is úgy teszi ugyan ezt. Persze előtte határozottan belebúg abba a fülbe amitől utána egy apró harapással búcsúzik.*
-Kényelmes.
*Őt nem éri meglepetésként ez a helyzet. Előre tudta, hogy mi fog itt történni. Az öltözőre nem számított.*
//Fürdőház//
*Érdekes lenne ha beleláthatnánk egymás fejébe. A lány valószínűleg nem köszönné meg mert nem tudná többé naiv ábrándok fátylába csavarni a dokit. Aki, pedig meglepetten tapasztalná, hogy zavartabb a másik mint gondolja róla. Mondjuk őt ez nem zavarná. Egy kis őrület nála belefér. Főleg ha egy tüzes nőről van szó. Így viszont az elf csak jót nevet a lány szavain.*
-Jaj, édes! Csúnya szakma az enyém. Nem a te szemednek való.
*A fehér köpeny megvételénél nem véletlenül volt fontos tényező, hogy könnyen mosható legyen. Méghozzá a doki olyan arcát szokta olyankor mutatni amit másoknak nem szívesen mutogat. Jobb is, hogy más témák merülnek fel. A lányok kérdése amit az elf nem fejt ki jobban. Sokat beszéltek már és nem kizárt, hogy fognak még egyszer ennyit, még őszintébb állapotban az este során. Most mégis valami másra térnek át. Valahogy ha egyikükön sincs ruha és közel kerülnek akkor mindketten elvesztik a kontrollt és egymásnak esnek. Csókok váltják egymást, kezek simítanak végig a testeken és ahogy a lány a doki vállára bukik az elf is úgy teszi ugyan ezt. Persze előtte határozottan belebúg abba a fülbe amitől utána egy apró harapással búcsúzik.*
-Kényelmes.
*Őt nem éri meglepetésként ez a helyzet. Előre tudta, hogy mi fog itt történni. Az öltözőre nem számított.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436