Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 252 (5021. - 5040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5040. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-13 21:01:47
Üzenet elküldve: 2024-09-13 21:01:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyi minden összeszedettségnek. Annyi a másik zöldjeiben kutatásnak, a játéknak, hogy húzza a végsőkig azt, ami annyira egyértelműen meg fog történni. Vagy ismétlődni. Nem egy asztal ugyan, de úgy tűnik semmi nem elég kényelmetlen, ha egymáshoz akarnak férni. Neki sokat nem mond a Sellőház közege sem, tudta, hogy lehet szabadosabban viselkedni, mert az ami, de nagy különbség számára még sincs a két helyszín között. Neki nem természetes ez sem, a szőkével mégsem érdekli egyáltalán. Hogy mit lehet ebből megfejteni, hogy miért veszti el az eszét a közelében, az még számára sem ismeretes, de kár volna vele törődni, amíg jó. Tán csak ennyi; jó.
Kezei szüntelen simítják a másikat, körmeivel finom vonalat hagyva a bőrön. Most az övé és el sem akarja engedni, az ajkakat kutatja, fel-felsóhajtva ad hangot annak, hogy élvezi a másik ostromát. Ő sem visszafogottabb. Kissé félrebillentett fejjel nézi, hogy mire készül az elf. A kezében a pohárral nem azonnal, de hamar egyértelművé válik mit akar. Érzi, ahogy a hűvös vörös végigcsorog a forró bőrén, már ettől megőrül, pedig még az ajkak hozzá sem értek a felülethez. Amikor az is megtörténik, megfeszülnek az izmok, kezeit elveszi a másikról és a szekrény szélét markolja meg erősen, hogy kissé hátrébb dőlve kínálhassa fel magát. De nem tart sokáig. Neki pedig nem elég. Elveszi a poharat és egy újabb adagot kap a másik fogyasztásra, csakhogy elkerülve azt a kulcscsontot, inkább középtájt enged utat a lecsorgó nedűnek, ami hidegen fut végig a hasán át, meg sem állva... Csak egy jégkék pillantás, ami lefelé irányul, hogy követheti annak vonalát a csókokkal. Fogalma sincs honnan merít ilyen gondolatokat. Talán ő is hallott nővéreitől ezt-azt, de hogy meg is tenné? *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyi minden összeszedettségnek. Annyi a másik zöldjeiben kutatásnak, a játéknak, hogy húzza a végsőkig azt, ami annyira egyértelműen meg fog történni. Vagy ismétlődni. Nem egy asztal ugyan, de úgy tűnik semmi nem elég kényelmetlen, ha egymáshoz akarnak férni. Neki sokat nem mond a Sellőház közege sem, tudta, hogy lehet szabadosabban viselkedni, mert az ami, de nagy különbség számára még sincs a két helyszín között. Neki nem természetes ez sem, a szőkével mégsem érdekli egyáltalán. Hogy mit lehet ebből megfejteni, hogy miért veszti el az eszét a közelében, az még számára sem ismeretes, de kár volna vele törődni, amíg jó. Tán csak ennyi; jó.
Kezei szüntelen simítják a másikat, körmeivel finom vonalat hagyva a bőrön. Most az övé és el sem akarja engedni, az ajkakat kutatja, fel-felsóhajtva ad hangot annak, hogy élvezi a másik ostromát. Ő sem visszafogottabb. Kissé félrebillentett fejjel nézi, hogy mire készül az elf. A kezében a pohárral nem azonnal, de hamar egyértelművé válik mit akar. Érzi, ahogy a hűvös vörös végigcsorog a forró bőrén, már ettől megőrül, pedig még az ajkak hozzá sem értek a felülethez. Amikor az is megtörténik, megfeszülnek az izmok, kezeit elveszi a másikról és a szekrény szélét markolja meg erősen, hogy kissé hátrébb dőlve kínálhassa fel magát. De nem tart sokáig. Neki pedig nem elég. Elveszi a poharat és egy újabb adagot kap a másik fogyasztásra, csakhogy elkerülve azt a kulcscsontot, inkább középtájt enged utat a lecsorgó nedűnek, ami hidegen fut végig a hasán át, meg sem állva... Csak egy jégkék pillantás, ami lefelé irányul, hogy követheti annak vonalát a csókokkal. Fogalma sincs honnan merít ilyen gondolatokat. Talán ő is hallott nővéreitől ezt-azt, de hogy meg is tenné? *
5039. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-13 20:16:16
Üzenet elküldve: 2024-09-13 20:16:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy hatással van a másikra azzal tisztában van. A pontos mértékkel még nincs, de talán a mai nap kiderül. Lesznek még feszegetve azok a bizonyos határok. Mint most is. A sellőben se fogták magukat vissza, de ott ez természetes. Azon az asztalon ha nem épp most eszi valaki a trófeatálat vagy egyéb ottani különlegességet akkor ugyan, azt művelik rajta mint ők ketten. Talán rendesen letakarítva se volt. Itt viszont mások a szokások. A szokások amiket direkt nem vesznek figyelembe mert nem számítanak. Csak, hogy ők mit akarnak. Ez pedig egészen lázba hozza az elfet. Nem is csoda, hogy ilyen hévvel ráveti magát a lányra akinek formás kis feneke hamar felkerül a doki bora mellé mellé. Csak azért, hogy az elf ott is rátapadhasson azokra az ajkakra miközben magához húzza a másikat és szinte eszét vesztve elkezdje ostromolni. Ez most nem a szavak ideje. Nem számít a fürdő, nem számít kik és mit hallhatnak kint nem számít semmi. Ebben az állapotban mégis sikerül egy izgalmas ötletnek megfogannia az elfben. Azért a kupáért nyúl, hogy kissé eltávolodva a lánytól finoman rácsorgasson belőle annak kulccsontjánál található kis gödröcskébe. Persze kissé túlcsordul, de nem baj. Tekintetében jól látható élvezettel nézi ahogy a vörös nedű bejárja a hófehér testet. Nem is vár sokat. Ismét nekiesik a másiknak még a korábbinál is vadabbul miközben ajkaival az ital maradékát és a másik bőrének ízét egyaránt kiélvezi helyenként nagyobbakat beleszívva ezzel, ma már másodjára is nyomot hagyva a másikon.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy hatással van a másikra azzal tisztában van. A pontos mértékkel még nincs, de talán a mai nap kiderül. Lesznek még feszegetve azok a bizonyos határok. Mint most is. A sellőben se fogták magukat vissza, de ott ez természetes. Azon az asztalon ha nem épp most eszi valaki a trófeatálat vagy egyéb ottani különlegességet akkor ugyan, azt művelik rajta mint ők ketten. Talán rendesen letakarítva se volt. Itt viszont mások a szokások. A szokások amiket direkt nem vesznek figyelembe mert nem számítanak. Csak, hogy ők mit akarnak. Ez pedig egészen lázba hozza az elfet. Nem is csoda, hogy ilyen hévvel ráveti magát a lányra akinek formás kis feneke hamar felkerül a doki bora mellé mellé. Csak azért, hogy az elf ott is rátapadhasson azokra az ajkakra miközben magához húzza a másikat és szinte eszét vesztve elkezdje ostromolni. Ez most nem a szavak ideje. Nem számít a fürdő, nem számít kik és mit hallhatnak kint nem számít semmi. Ebben az állapotban mégis sikerül egy izgalmas ötletnek megfogannia az elfben. Azért a kupáért nyúl, hogy kissé eltávolodva a lánytól finoman rácsorgasson belőle annak kulccsontjánál található kis gödröcskébe. Persze kissé túlcsordul, de nem baj. Tekintetében jól látható élvezettel nézi ahogy a vörös nedű bejárja a hófehér testet. Nem is vár sokat. Ismét nekiesik a másiknak még a korábbinál is vadabbul miközben ajkaival az ital maradékát és a másik bőrének ízét egyaránt kiélvezi helyenként nagyobbakat beleszívva ezzel, ma már másodjára is nyomot hagyva a másikon.*
5038. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-13 15:28:56
Üzenet elküldve: 2024-09-13 15:28:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira más ez, mint minden, amihez szokott. Nélkülöz minden átgondoltságot, még az eszét is elhagyta valahol a Pegazus felé menet. Még álmában is képes lenne összeszedett lenni, de mit lehet tenni, ha megjelenik az elf és leseper mindent arról a szépen rendszerezett asztalról? Semmit. Nem is akar. Nem tudja, hogy más megkaphatná-e egyáltalán ezt belőle, de nem is igazán érdekli. Végül is mi baj lehet? Legrosszabb esetben a fehér bőrét tarkítják majd foltok, amiket gondosan eltakarhat. Na meg megvezetheti egy szőke, ami igazából szerinte lehetetlen, mégis úgy rendelkezik vele, ahogyan akar, legalábbis, amikor érinti akkor biztosan. A meglepetése is igen jól sikerül, érzi, hogy meg is fogja kapni. De megszólalni már nem is tud, csak élvezi a simítást, a hátát ért csókokat, az sem tudja igazán kizökkenteni, hogy már más is látott a műsorából egy röpke pillantást. Nem hiszi, hogy ők az elsők itt, nem is az utolsók.
Inkább foglalkozik azzal az övvel, sokkal jobb érzés, ha ő szabadíthatja ki, amit akar. Nem tudja érdekelni, ha néhány percet még várakozni kell rájuk, vagy ki tudja mennyit, igaza van a másiknak, ez az ő estéjük. Így beszélték meg. Nem is szólhat bele senki. Ahogy az állához ér, csak állja azt a tekintetet, meg sem rezdülve. Olvassa csak ki a szemeiből, hogy pontosan így gondolja ő is. Addig olvashat belőle, amíg akar, amíg nem olvad ismét el a csók közben és húzza magához egészen. Türelmetlenül, de finoman közelített, mégis az elf vadsága ragadja magával igazán. Már azok a vizes tincsek, a bőr képzete sem hozza lázba, hiszen éppen elég jóérzés és látvány jut neki az öltözőben is.
Azt sem tudná megmondani, hogyan került fel a szekrényke tetejére, de ott ül, és várja, hogy újra visszakapja ajkaira a másikat. El sem fogja engedni, amíg még egyszer nem kapja meg egészen. Majd utána jöhet a fürdő... ha egyáltalán még lesz kedvük. Mert ma csak olyan történhet innentől, amihez van.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira más ez, mint minden, amihez szokott. Nélkülöz minden átgondoltságot, még az eszét is elhagyta valahol a Pegazus felé menet. Még álmában is képes lenne összeszedett lenni, de mit lehet tenni, ha megjelenik az elf és leseper mindent arról a szépen rendszerezett asztalról? Semmit. Nem is akar. Nem tudja, hogy más megkaphatná-e egyáltalán ezt belőle, de nem is igazán érdekli. Végül is mi baj lehet? Legrosszabb esetben a fehér bőrét tarkítják majd foltok, amiket gondosan eltakarhat. Na meg megvezetheti egy szőke, ami igazából szerinte lehetetlen, mégis úgy rendelkezik vele, ahogyan akar, legalábbis, amikor érinti akkor biztosan. A meglepetése is igen jól sikerül, érzi, hogy meg is fogja kapni. De megszólalni már nem is tud, csak élvezi a simítást, a hátát ért csókokat, az sem tudja igazán kizökkenteni, hogy már más is látott a műsorából egy röpke pillantást. Nem hiszi, hogy ők az elsők itt, nem is az utolsók.
Inkább foglalkozik azzal az övvel, sokkal jobb érzés, ha ő szabadíthatja ki, amit akar. Nem tudja érdekelni, ha néhány percet még várakozni kell rájuk, vagy ki tudja mennyit, igaza van a másiknak, ez az ő estéjük. Így beszélték meg. Nem is szólhat bele senki. Ahogy az állához ér, csak állja azt a tekintetet, meg sem rezdülve. Olvassa csak ki a szemeiből, hogy pontosan így gondolja ő is. Addig olvashat belőle, amíg akar, amíg nem olvad ismét el a csók közben és húzza magához egészen. Türelmetlenül, de finoman közelített, mégis az elf vadsága ragadja magával igazán. Már azok a vizes tincsek, a bőr képzete sem hozza lázba, hiszen éppen elég jóérzés és látvány jut neki az öltözőben is.
Azt sem tudná megmondani, hogyan került fel a szekrényke tetejére, de ott ül, és várja, hogy újra visszakapja ajkaira a másikat. El sem fogja engedni, amíg még egyszer nem kapja meg egészen. Majd utána jöhet a fürdő... ha egyáltalán még lesz kedvük. Mert ma csak olyan történhet innentől, amihez van.*
5037. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-13 11:59:59
Üzenet elküldve: 2024-09-13 11:59:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*Tekintetével követi a betoppanó férfiembert. Noha jó ideje nem látta, rögtön felismeri elnyűtt öltözékéről. Nem szól felé, még csak nem is int. Megvárja, hogy amaz kiszúrja őt. Csak ekkor ölt kedélyes mosolyt, s biccent felé, ám a sötét figura a rá jellemző közönnyel viseltet, s inkább a pultot támasztja.
Felsóhajtva kapja hóna alá a sétapálcát, hogy szabad kezével a gyümölcsöstál alá nyúljon. Így közelíti meg a pultot, hogy a tálat gondosan elhelyezve huppanjon le a viharkabátos mellé.*
-Horkhan. *Köszönti joviális mosollyal, ám tekintete szemléletes tükre viszonyuknak. Nem kimondottan élvezi a férfi társaságát, de volt szerencséje megtapasztalni, amaz milyen hasznos kompánia. Leporolja ruhaujját, majd vérvörös kendőt húz elő egyik belső zsebéből. Fekete bőrkesztyűjét gondosan óvva fog a kendő közé egy szelet hámozott almát s emeli ajkához.*
-Biztosan jó ötlet ez? *Szólal meg végül, amint végzett az almadarabbal. Tekintete a pálinkáspohár felé vándorol.*
-Jobban díjazom a tiszta fejet. *Hangja könnyed, inkább hajaz könnyed csevejre, semmint megrovásra. Újabb gyümölcsért nyúl, ismételten segítségül hívva kendőjét.*
-Volt alkalmam szétnézni a városban. *Kezdene bele.*
-Ühm! *Szigorú homlokráncolás közepette szakítja félbe mondandóját és rázza meg fejét*
-Ez az alma savanyúbb, mint egy Hétesztendős Wegtoreni fehér. Kóstold csak meg! *Olyan komolysággal tolja a férfi elé a gyümölcsöstálat, mintha amazt gasztronómiai célok vezérelték volna a városba.*
-Jól utaztál? Senki nem követett? *Bizalmaskodva hajol közelebb. Ki tudja, kit akasztottak a férfi nyakába? Ugyanakkor annyira azért nem érdekli a válasz, hogy meg is várja.*
-Hamarosan újabb vendégünk érkezik. Javallom azt a helyet ott... *Volt asztala felé biccent.*
-Addig pedig mesélhetnél. *Lekászálódik a székről, hogy a gyümölcsöstálat elemelve a férfi elől ismét az asztalt vegye célba.*
-Áhítozom a hírekért. *Botját hangos koppanás kíséretében támasztja székének, miközben ismét helyet foglal. S meri remélni, hogy Horkhan követi majd.*
*Tekintetével követi a betoppanó férfiembert. Noha jó ideje nem látta, rögtön felismeri elnyűtt öltözékéről. Nem szól felé, még csak nem is int. Megvárja, hogy amaz kiszúrja őt. Csak ekkor ölt kedélyes mosolyt, s biccent felé, ám a sötét figura a rá jellemző közönnyel viseltet, s inkább a pultot támasztja.
Felsóhajtva kapja hóna alá a sétapálcát, hogy szabad kezével a gyümölcsöstál alá nyúljon. Így közelíti meg a pultot, hogy a tálat gondosan elhelyezve huppanjon le a viharkabátos mellé.*
-Horkhan. *Köszönti joviális mosollyal, ám tekintete szemléletes tükre viszonyuknak. Nem kimondottan élvezi a férfi társaságát, de volt szerencséje megtapasztalni, amaz milyen hasznos kompánia. Leporolja ruhaujját, majd vérvörös kendőt húz elő egyik belső zsebéből. Fekete bőrkesztyűjét gondosan óvva fog a kendő közé egy szelet hámozott almát s emeli ajkához.*
-Biztosan jó ötlet ez? *Szólal meg végül, amint végzett az almadarabbal. Tekintete a pálinkáspohár felé vándorol.*
-Jobban díjazom a tiszta fejet. *Hangja könnyed, inkább hajaz könnyed csevejre, semmint megrovásra. Újabb gyümölcsért nyúl, ismételten segítségül hívva kendőjét.*
-Volt alkalmam szétnézni a városban. *Kezdene bele.*
-Ühm! *Szigorú homlokráncolás közepette szakítja félbe mondandóját és rázza meg fejét*
-Ez az alma savanyúbb, mint egy Hétesztendős Wegtoreni fehér. Kóstold csak meg! *Olyan komolysággal tolja a férfi elé a gyümölcsöstálat, mintha amazt gasztronómiai célok vezérelték volna a városba.*
-Jól utaztál? Senki nem követett? *Bizalmaskodva hajol közelebb. Ki tudja, kit akasztottak a férfi nyakába? Ugyanakkor annyira azért nem érdekli a válasz, hogy meg is várja.*
-Hamarosan újabb vendégünk érkezik. Javallom azt a helyet ott... *Volt asztala felé biccent.*
-Addig pedig mesélhetnél. *Lekászálódik a székről, hogy a gyümölcsöstálat elemelve a férfi elől ismét az asztalt vegye célba.*
-Áhítozom a hírekért. *Botját hangos koppanás kíséretében támasztja székének, miközben ismét helyet foglal. S meri remélni, hogy Horkhan követi majd.*
5036. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-13 08:28:30
Üzenet elküldve: 2024-09-13 08:28:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*Rohadt egy útja volt. Mostanság a tenger szeszélyesebb, mint valaha. A Kikötő mintha reagálna Merrin komor, nyomasztó lényére, akár az arc a keserű dohányra, amikor nincs más. Köd és nyirkos, hideg párától fénylő utcakövek, már ahol nem sáros dagonyát hagyott az esti esőzés. A borongós, hűvös idő később is megmaradt, egy hitvány aura méltó kísérője.
Már szemerkél az eső, az elmúlt napokhoz képest jóval hidegebb időben, amikor a kevés szavú férfi betoppan a Pegazusba. Nagy, nyűtt tengerészzsák lóg a válláról, ami méltó kiegészítője a hasonlóan leírható kabátnak, ami elrejti az alakját.
Ismerős a helyen, nem kell keresgélnie, merre találja a pultot. Egyenesen arra indul. Léptein nem látszik a jókora zsák súlya. Hányaveti közönnyel viseli terhét. Lendületét mégis megtöri egy gyümölcstál, pontosabban az annak hátterében pózoló fickó. Csak a kellemetlenül világos szemek szúrós pillantása fordul a cicomás, wegtoreni gúnyában feszítő férfi felé. Két pillanat az egész, aztán halad tovább a pult felé.*
- Pálinkát! *reccsen a karcos hang, aztán a gyászkeretes körű jobb alatt már csörren is tompán a 38 arany, mintha már a főtéren ott pihent volna a kabátzsebbe bújtatott marokban.*
- Még egyet *mondja, miután az első kupicányit egy hajtással gallér mögé küldi. Máris koppan a pohárka a csapos előtt, mielőtt fölöslegesen visszadugózná.
Szobát egyelőre nem kér magának. Így, hogy megvan az embere, és nem kell felkutatnia miatta az egész várost, inkább megvárja, hogy alakulnak a dolgok. Lószart se tud arról, hogy mik a nagyszabású tervek, ő csak a saját részét ismeri, azokkal meg nem kell kapkodni. Nem rondítana bele semmibe inkább. Az a gyümölcstál olyan, mint a ragályt jelző zászlók a magányosan sodródó hajókon. Szóval Merrin csak sodor magának egy dohányrudat és a zsákját maga mellé támasztva ücsörög a pultnál. A második italát már szemmel láthatólag nem szándékozik olyan gyorsan eltüntetni.*
*Rohadt egy útja volt. Mostanság a tenger szeszélyesebb, mint valaha. A Kikötő mintha reagálna Merrin komor, nyomasztó lényére, akár az arc a keserű dohányra, amikor nincs más. Köd és nyirkos, hideg párától fénylő utcakövek, már ahol nem sáros dagonyát hagyott az esti esőzés. A borongós, hűvös idő később is megmaradt, egy hitvány aura méltó kísérője.
Már szemerkél az eső, az elmúlt napokhoz képest jóval hidegebb időben, amikor a kevés szavú férfi betoppan a Pegazusba. Nagy, nyűtt tengerészzsák lóg a válláról, ami méltó kiegészítője a hasonlóan leírható kabátnak, ami elrejti az alakját.
Ismerős a helyen, nem kell keresgélnie, merre találja a pultot. Egyenesen arra indul. Léptein nem látszik a jókora zsák súlya. Hányaveti közönnyel viseli terhét. Lendületét mégis megtöri egy gyümölcstál, pontosabban az annak hátterében pózoló fickó. Csak a kellemetlenül világos szemek szúrós pillantása fordul a cicomás, wegtoreni gúnyában feszítő férfi felé. Két pillanat az egész, aztán halad tovább a pult felé.*
- Pálinkát! *reccsen a karcos hang, aztán a gyászkeretes körű jobb alatt már csörren is tompán a 38 arany, mintha már a főtéren ott pihent volna a kabátzsebbe bújtatott marokban.*
- Még egyet *mondja, miután az első kupicányit egy hajtással gallér mögé küldi. Máris koppan a pohárka a csapos előtt, mielőtt fölöslegesen visszadugózná.
Szobát egyelőre nem kér magának. Így, hogy megvan az embere, és nem kell felkutatnia miatta az egész várost, inkább megvárja, hogy alakulnak a dolgok. Lószart se tud arról, hogy mik a nagyszabású tervek, ő csak a saját részét ismeri, azokkal meg nem kell kapkodni. Nem rondítana bele semmibe inkább. Az a gyümölcstál olyan, mint a ragályt jelző zászlók a magányosan sodródó hajókon. Szóval Merrin csak sodor magának egy dohányrudat és a zsákját maga mellé támasztva ücsörög a pultnál. A második italát már szemmel láthatólag nem szándékozik olyan gyorsan eltüntetni.*
5035. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-12 22:03:59
Üzenet elküldve: 2024-09-12 22:03:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez is játéknak számít. Elcsábítani őt. Tekintetével pedig megadja a lánynak amire az vágyik. Az ellenállhatatlan nő szerepét. De mikor kedvezőnek találja a pillanatot akkor a tekintetén kívül mást is felhasznál a cél érdekében így csikar ki egy édes sóhajt a másikból. Ezek után már nem is tervez leállni. Egy sóhaj nem volt elég neki.*
-Mivel szeretnéd, hogy meglepjelek?
*Lesz közben a lányhoz tolva az a bizonyos meglepetés. Akiről lekerül a ruha is, hogy már csak az elfnek kelljen, azt a kényelmetlenül szűk nadrágtól megszabadulni. Csakhogy a félvér gondot visel rá, hogy szűk is maradjon az a ruha. Mikor lehajol akkor a férfi keze egyből lecsusszan arra a fenékre, de ő maga is lehajol, hogy a gerinc vonalát finom csókokkal járja végig. A folytatás valószínűleg egyértelmű lenne, de ajtó nyílás és közvetlenül utána egy gyors csukódás hangja töri meg a pillanatot. A férfi meglepetten néz az adott irányba. Ja igen. Vannak mások is. Különösen nem sokkolta a dolog. Úgy néz ki a lányt se mert hamar rátér az elf övével való bíbelődésre. Aki, jót mosolyog ezen. Ezt imádja a nemeskisasszonyokban. Velük igazán el lehet engednie magát.*
-Úgy néz ki.
*A következő kérdés mégis meglepi. Valóban kedvére való ez a félvér. Annak állához nyúlva feljebb is emelné annak arcát, hogy azokba a kékekbe nézhessen.*
-Ez az este a miénk.
*Közli határozottan majd veti magát azokra az ajkakra, hogy vad nyelvpárbaj kíséretében megmarkolja, azt a feneket és a lányt ahhoz az alacsonyabb szekrényhez vezesse, hogy ha hagyja neki akkor fel is ültesse rá. Nincs könnyű dolga azoknak a széplányoknak akik egy vad kalóz markába kerülnek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez is játéknak számít. Elcsábítani őt. Tekintetével pedig megadja a lánynak amire az vágyik. Az ellenállhatatlan nő szerepét. De mikor kedvezőnek találja a pillanatot akkor a tekintetén kívül mást is felhasznál a cél érdekében így csikar ki egy édes sóhajt a másikból. Ezek után már nem is tervez leállni. Egy sóhaj nem volt elég neki.*
-Mivel szeretnéd, hogy meglepjelek?
*Lesz közben a lányhoz tolva az a bizonyos meglepetés. Akiről lekerül a ruha is, hogy már csak az elfnek kelljen, azt a kényelmetlenül szűk nadrágtól megszabadulni. Csakhogy a félvér gondot visel rá, hogy szűk is maradjon az a ruha. Mikor lehajol akkor a férfi keze egyből lecsusszan arra a fenékre, de ő maga is lehajol, hogy a gerinc vonalát finom csókokkal járja végig. A folytatás valószínűleg egyértelmű lenne, de ajtó nyílás és közvetlenül utána egy gyors csukódás hangja töri meg a pillanatot. A férfi meglepetten néz az adott irányba. Ja igen. Vannak mások is. Különösen nem sokkolta a dolog. Úgy néz ki a lányt se mert hamar rátér az elf övével való bíbelődésre. Aki, jót mosolyog ezen. Ezt imádja a nemeskisasszonyokban. Velük igazán el lehet engednie magát.*
-Úgy néz ki.
*A következő kérdés mégis meglepi. Valóban kedvére való ez a félvér. Annak állához nyúlva feljebb is emelné annak arcát, hogy azokba a kékekbe nézhessen.*
-Ez az este a miénk.
*Közli határozottan majd veti magát azokra az ajkakra, hogy vad nyelvpárbaj kíséretében megmarkolja, azt a feneket és a lányt ahhoz az alacsonyabb szekrényhez vezesse, hogy ha hagyja neki akkor fel is ültesse rá. Nincs könnyű dolga azoknak a széplányoknak akik egy vad kalóz markába kerülnek.*
5034. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-12 21:25:12
Üzenet elküldve: 2024-09-12 21:25:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Beszélgetni. Pedig mennyire szereti a szavakat, a hozzátartozó vonásokat, a szemek csillanását a mondatok közben. Talán érdekelné is a másik abban a helyzetben, de most minden foglalkoztatja, csak az a belső nem. Ráér. Majd egyszer talán megfejti, de most más vágy uralkodik el rajta.
Jobb azt figyelni, hogy mozdulatai mit váltanak ki. Ahhoz tényleg nem kell a szó. Elég az a zöld, ahogy végignéz rajta, nekitámaszkodva a szekrénynek. Nem is rest fokozni a vágyat a lélektükrökben, minden rezdülésével rásegít.
A felkínált nyak hamar vonzza oda az ajkakat, jólesően fut rajta végig a hideg és szökik ki egy sóhaj. Kissé meg is feszül, a fülét ért harapástól, nem kell túlzottan hozzápréselnie magát az elfnek, mert ő is éppúgy hozzásimul. Nem lehet ezt bírni. Alig várja, hogy ellepje őket a víz, a nedves tincseket, a cseppektől csillogó bőrt, de nem tud mozdulni, ténylegesen elrabolták. És mindig tudja fokozni az őt végigtapintó kézzel. *
- Pedig azt hittem meglepsz valamivel. *Mosolyodik el, még ha nem is láthatja a másik, a hangjából érezheti. Mindenével a férfit érzi, le sem tagadhatná a vágyát, a vékony anyag nem sokat vesz el az érzetből, de épp eleget, hogy örüljön, hogy lejjebb tolja azt a ruhát. Úgy mozdul, hogy köztük egy pillanat alatt hullhasson a földre, s kihasználva az alkalmat ki is lép belőle, majd cseppet sem véletlenül lehajol érte, gondosan ügyelve arra, hogy a másik ölét érje a mozdulat. Kár lenne, ha összegyűrődne az ajándék selyem, csakis ezért teszi persze. Mégis óvatlan mozdulattal dobná egy székre, ha egyáltalán hagyja felegyenesedni.
Nincs sok ideje birtokba venni Mai testét, de még a nadrágjától megszabadulni sem a szőkének, ha akarja sem, mert az ajtó veszélyes sebességgel nyílik, majd hangos csattanással csapódik be, ahogy valaki észreveszi, hogy a két megveszett kamaszként tetszelgő mire készül az öltözőben. Sosem hitte volna, hogy nem érdekli annyira, hogy maga elé kapjon valamit. De azért felegyenesedik és a másik felé fordul. Ki akarja oldani azt az övet és nyúl is érte.*
- Csak nem hagynak minket békén.
*Nevet fel halkan, de nem tűnik úgy, mint aki siet.*
- Keressünk egy helyet... vagy megvárassuk őket?
*Szabadulna attól a nadrágtól, nem bír a kezeivel, végigsimítva akarja érezni a tenyere alatt is, hogy mennyire akarja a másik... hogy még nehezebb legyen a döntés.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Beszélgetni. Pedig mennyire szereti a szavakat, a hozzátartozó vonásokat, a szemek csillanását a mondatok közben. Talán érdekelné is a másik abban a helyzetben, de most minden foglalkoztatja, csak az a belső nem. Ráér. Majd egyszer talán megfejti, de most más vágy uralkodik el rajta.
Jobb azt figyelni, hogy mozdulatai mit váltanak ki. Ahhoz tényleg nem kell a szó. Elég az a zöld, ahogy végignéz rajta, nekitámaszkodva a szekrénynek. Nem is rest fokozni a vágyat a lélektükrökben, minden rezdülésével rásegít.
A felkínált nyak hamar vonzza oda az ajkakat, jólesően fut rajta végig a hideg és szökik ki egy sóhaj. Kissé meg is feszül, a fülét ért harapástól, nem kell túlzottan hozzápréselnie magát az elfnek, mert ő is éppúgy hozzásimul. Nem lehet ezt bírni. Alig várja, hogy ellepje őket a víz, a nedves tincseket, a cseppektől csillogó bőrt, de nem tud mozdulni, ténylegesen elrabolták. És mindig tudja fokozni az őt végigtapintó kézzel. *
- Pedig azt hittem meglepsz valamivel. *Mosolyodik el, még ha nem is láthatja a másik, a hangjából érezheti. Mindenével a férfit érzi, le sem tagadhatná a vágyát, a vékony anyag nem sokat vesz el az érzetből, de épp eleget, hogy örüljön, hogy lejjebb tolja azt a ruhát. Úgy mozdul, hogy köztük egy pillanat alatt hullhasson a földre, s kihasználva az alkalmat ki is lép belőle, majd cseppet sem véletlenül lehajol érte, gondosan ügyelve arra, hogy a másik ölét érje a mozdulat. Kár lenne, ha összegyűrődne az ajándék selyem, csakis ezért teszi persze. Mégis óvatlan mozdulattal dobná egy székre, ha egyáltalán hagyja felegyenesedni.
Nincs sok ideje birtokba venni Mai testét, de még a nadrágjától megszabadulni sem a szőkének, ha akarja sem, mert az ajtó veszélyes sebességgel nyílik, majd hangos csattanással csapódik be, ahogy valaki észreveszi, hogy a két megveszett kamaszként tetszelgő mire készül az öltözőben. Sosem hitte volna, hogy nem érdekli annyira, hogy maga elé kapjon valamit. De azért felegyenesedik és a másik felé fordul. Ki akarja oldani azt az övet és nyúl is érte.*
- Csak nem hagynak minket békén.
*Nevet fel halkan, de nem tűnik úgy, mint aki siet.*
- Keressünk egy helyet... vagy megvárassuk őket?
*Szabadulna attól a nadrágtól, nem bír a kezeivel, végigsimítva akarja érezni a tenyere alatt is, hogy mennyire akarja a másik... hogy még nehezebb legyen a döntés.*
5033. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-12 20:08:25
Üzenet elküldve: 2024-09-12 20:08:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magától értetődő, hogy ők csak tartalmas beszélgetések okán keresték fel a fürdőházat. Ha bármi más is történik itt az csak a véletlennek köszönhető. Mégis a fürdőben még a vízig se jutnak el már alig bírják türtőztetni a beszélgethetnékjüket. Szerencsére nincs is aki zavarná őket. Arra sincs szükség, hogy meg legyen kérve rá, hogy kövesse a másikat. Megteszi magától. A félvér szavai nem érik meglepetésként.*
-Azt, akkor mindenképp elkerülném.
*Keres ő is kezével egy stabil pontot ahova leteheti a poharát, hogy bejárhassa a másik testét míg az-az ő ingével bíbelődik. Hiába mutat egy nadrág kicsit többet egy nő alakjából, de a ruhák alá könnyebb odaférni. Ezt az igazságot az ilyen pillanatokban mindig újra és újra felemlegeti magának a doki. Aztán ahogy magára lesz hagyva kicsit nekidől a mögötte lévő szekrénynek és úgy nézi a műsort amit a másik szolgáltat neki. Közben egy korty borocskával igyekszik sikertelenül hűteni a vérét. A szavak megint csak nem fontosak. Főleg mert azok nélkül is egyértelmű volt, hogy most azért jöttek ide, hogy kettesben legyenek. Az elf tekintetéből szinte süt a vágy ahogy újabb és újabb részek tárulnak elé a másikból. Nem is meglepő, hogy csak addig bírja tartani magát míg a lány hátra nem fordul felkínálva magát.*
-Ötletem? Miféle ötletem lenne?*Lép Mai mögé és tapad arra a nyakra miközben keze annak a melleire vándorol.*Igazán nem tudom milyen ötletem lehetne.*Harap következőnek a fülbe miközben a másikat olyan szorosan húzná magához, hogy egyértelműen érezhesse a lány mennyire kívánja is őt a férfi. Nem is kell sokat várni rá, hogy az a kéz lejjebb vándoroljon letolni, azt a ruhát más izgalmas részeket is szabaddá téve a másikon. Közben a doki finoman beleharap abba a vállba. Az a finom, fehér bőr szinte kívánja, hogy nyomot hagyjanak rajta.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magától értetődő, hogy ők csak tartalmas beszélgetések okán keresték fel a fürdőházat. Ha bármi más is történik itt az csak a véletlennek köszönhető. Mégis a fürdőben még a vízig se jutnak el már alig bírják türtőztetni a beszélgethetnékjüket. Szerencsére nincs is aki zavarná őket. Arra sincs szükség, hogy meg legyen kérve rá, hogy kövesse a másikat. Megteszi magától. A félvér szavai nem érik meglepetésként.*
-Azt, akkor mindenképp elkerülném.
*Keres ő is kezével egy stabil pontot ahova leteheti a poharát, hogy bejárhassa a másik testét míg az-az ő ingével bíbelődik. Hiába mutat egy nadrág kicsit többet egy nő alakjából, de a ruhák alá könnyebb odaférni. Ezt az igazságot az ilyen pillanatokban mindig újra és újra felemlegeti magának a doki. Aztán ahogy magára lesz hagyva kicsit nekidől a mögötte lévő szekrénynek és úgy nézi a műsort amit a másik szolgáltat neki. Közben egy korty borocskával igyekszik sikertelenül hűteni a vérét. A szavak megint csak nem fontosak. Főleg mert azok nélkül is egyértelmű volt, hogy most azért jöttek ide, hogy kettesben legyenek. Az elf tekintetéből szinte süt a vágy ahogy újabb és újabb részek tárulnak elé a másikból. Nem is meglepő, hogy csak addig bírja tartani magát míg a lány hátra nem fordul felkínálva magát.*
-Ötletem? Miféle ötletem lenne?*Lép Mai mögé és tapad arra a nyakra miközben keze annak a melleire vándorol.*Igazán nem tudom milyen ötletem lehetne.*Harap következőnek a fülbe miközben a másikat olyan szorosan húzná magához, hogy egyértelműen érezhesse a lány mennyire kívánja is őt a férfi. Nem is kell sokat várni rá, hogy az a kéz lejjebb vándoroljon letolni, azt a ruhát más izgalmas részeket is szabaddá téve a másikon. Közben a doki finoman beleharap abba a vállba. Az a finom, fehér bőr szinte kívánja, hogy nyomot hagyjanak rajta.*
5032. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-12 16:00:24
Üzenet elküldve: 2024-09-12 16:00:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Egyetlen kérdés sem zavarja, sőt, a hangulata sem lenne rosszabb, ha teljesen megválaszolna mindent. Egyszerűen csak éppen nincs helye, nem való más füleinek, megtartaná a válaszokat akkorra, amikor csak ketten vannak és nem sétál el mellettük senki, vagy majd ha nem a pult előtt ácsorognak. Őt is minden érdekli jószerivel, így nem hallgatna, ha további kérdéseket kapna. Kettesben. Ha épp nincs más dolguk. Talán előtte le kellene hűteni, újra. Olyasmi nem olvasható le róla, hogy egyébként nem szívesen beszélne. De azok az ajkak... úgyis belefojtanák a szót, amit azért nem bán.
Kezében a borral sétálnak át a fürdőig és továbbra sem bírja türtőztetni magát. Mire is volna jó? Kikapcsolódni hozta, így hát ki is kapcsol. A test újra éppen olyan közel van, ami el is feledtet vele minden mást. Még szerencse, hogy nem azt az időszakot választották, amikor túl sokan vannak, így az öltözőben meg lehet válni mindentől, amitől csak szeretnének. Szerencsére a zárható szekrények számukra elérhetők, Mai fizetett már itt és a piacon is eleget, hogy senki fejében meg sem fordulna számon kérni. Bár nem húzza magával, léptei mégis arra kérik az elfet, hogy kövesse. Közel is fúrja magát hozzá, azok a zöldek pedig... hogyan bírna ellenállni. A poharat leteszi az egyik kisebb szekrény tetejére.*
- Felelősséget azért kellene vállalnod, ha nem vándorolna csak úgy szabadon. Igen szomorúvá tennél.
*Villan a mosoly, majd kúszik a keze a másik ingének legfelső gombjára, amit lassan kezd el kioldani, ha csak meg nem állítják benne. Közben résnyire nyílnak ajkai, és csak nézik a kéz útját, a szétnyílt anyagot, hogyan sejlik fel neki a bőr. Nem lehet elégszer látni, főleg nem érezni, így odafúrja magát, hogy apró csókokat leheljen a már szabad kulcscsontra. Nem sieti el, jó kiélvezni, még ha szíve szerint inkább letépné az egészet. Csak ha végzett távolodik el, játékos mosollyal figyelve a férfit.*
- Az egyik elkülönített szobára gondoltam.
*A vállait szabadon hagyó ruhaujjra simul a fehér kis keze. Lassan tolja lejjebb, el nem engedve azokat a zöldeket.*
- Ott senki nem zavar minket és... *Bújtatja ki a karját belőle, kínosan ügyelve arra, hogy minden egyes részletet jól láthasson a másik.* - Annyit tudunk beszélgetni, amennyit csak szeretnénk. *Fordul neki háttal, előre seperve a haját, hogy a nyakát kínálja fel. Persze, nyilván tényleg beszélgetésre gondolt, üzeni is minden mozdulatával... * - Ha csak nincs jobb ötleted.
*Egyetlen kérdés sem zavarja, sőt, a hangulata sem lenne rosszabb, ha teljesen megválaszolna mindent. Egyszerűen csak éppen nincs helye, nem való más füleinek, megtartaná a válaszokat akkorra, amikor csak ketten vannak és nem sétál el mellettük senki, vagy majd ha nem a pult előtt ácsorognak. Őt is minden érdekli jószerivel, így nem hallgatna, ha további kérdéseket kapna. Kettesben. Ha épp nincs más dolguk. Talán előtte le kellene hűteni, újra. Olyasmi nem olvasható le róla, hogy egyébként nem szívesen beszélne. De azok az ajkak... úgyis belefojtanák a szót, amit azért nem bán.
Kezében a borral sétálnak át a fürdőig és továbbra sem bírja türtőztetni magát. Mire is volna jó? Kikapcsolódni hozta, így hát ki is kapcsol. A test újra éppen olyan közel van, ami el is feledtet vele minden mást. Még szerencse, hogy nem azt az időszakot választották, amikor túl sokan vannak, így az öltözőben meg lehet válni mindentől, amitől csak szeretnének. Szerencsére a zárható szekrények számukra elérhetők, Mai fizetett már itt és a piacon is eleget, hogy senki fejében meg sem fordulna számon kérni. Bár nem húzza magával, léptei mégis arra kérik az elfet, hogy kövesse. Közel is fúrja magát hozzá, azok a zöldek pedig... hogyan bírna ellenállni. A poharat leteszi az egyik kisebb szekrény tetejére.*
- Felelősséget azért kellene vállalnod, ha nem vándorolna csak úgy szabadon. Igen szomorúvá tennél.
*Villan a mosoly, majd kúszik a keze a másik ingének legfelső gombjára, amit lassan kezd el kioldani, ha csak meg nem állítják benne. Közben résnyire nyílnak ajkai, és csak nézik a kéz útját, a szétnyílt anyagot, hogyan sejlik fel neki a bőr. Nem lehet elégszer látni, főleg nem érezni, így odafúrja magát, hogy apró csókokat leheljen a már szabad kulcscsontra. Nem sieti el, jó kiélvezni, még ha szíve szerint inkább letépné az egészet. Csak ha végzett távolodik el, játékos mosollyal figyelve a férfit.*
- Az egyik elkülönített szobára gondoltam.
*A vállait szabadon hagyó ruhaujjra simul a fehér kis keze. Lassan tolja lejjebb, el nem engedve azokat a zöldeket.*
- Ott senki nem zavar minket és... *Bújtatja ki a karját belőle, kínosan ügyelve arra, hogy minden egyes részletet jól láthasson a másik.* - Annyit tudunk beszélgetni, amennyit csak szeretnénk. *Fordul neki háttal, előre seperve a haját, hogy a nyakát kínálja fel. Persze, nyilván tényleg beszélgetésre gondolt, üzeni is minden mozdulatával... * - Ha csak nincs jobb ötleted.
5031. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-11 22:05:55
Üzenet elküldve: 2024-09-11 22:05:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Most olyasmibe tenyerelt amibe nem kellett volna. Annak ellenére, hogy elég semmilyennek érzi a választ, de látja, hogy nem most kéne erőltetnie a dolgot.*
-Maradt. Értem.
*Aztán a mágustorony kapcsán megint olyan irányba kanyarodnak, ami nem nagyon javít a hangulaton. Francba már, hogy minden kérdésére valami döccenőbe botlanak!*
-Te untatni? Ugyan!
*Valóban nem unatkozni vagy szomorkodni hozta el a lányt. Ezt is megbeszélik és most már olyan módon tisztázzák amivel nem lehet tévedni. Attól még, hogy a szavak megválogatása most nem megy lehet használni beszéden kívül másra is azokat az ajkakat. Ezzel pedig nem tud a doki tévedni. Kár tagadni élvezi a doki, azt ahogy gerjeszti a tüzet azokban a kékekben. De ezek után is igencsak kellemetlen témákat érintenek. Kicsit érthetőbb is, hogy a lány terelni szeretné. Csak pont róla szeretne többet megtudni. Amit majd kiderül sikerül-e neki. A férfi sokatmondó mosolyt villant a másik felé miközben a pulthoz sétál. Visszatérve pedig szemmel látható türelmetlenséggel vezeti őt a félvér a fürdő felé. Ezen a doki jót mosolyog magában. Beérve nem is meglepő, hogy a lány egyből nekiáll ingerelni a férfit.*
-Édes, a legnagyobb örömmel viszont*Húzódik közelebb és fúrja tekintetét a másikéba.*nem vállalok felelősséget érte, hogy közben hova vándorol a kezem.
*Most olyasmibe tenyerelt amibe nem kellett volna. Annak ellenére, hogy elég semmilyennek érzi a választ, de látja, hogy nem most kéne erőltetnie a dolgot.*
-Maradt. Értem.
*Aztán a mágustorony kapcsán megint olyan irányba kanyarodnak, ami nem nagyon javít a hangulaton. Francba már, hogy minden kérdésére valami döccenőbe botlanak!*
-Te untatni? Ugyan!
*Valóban nem unatkozni vagy szomorkodni hozta el a lányt. Ezt is megbeszélik és most már olyan módon tisztázzák amivel nem lehet tévedni. Attól még, hogy a szavak megválogatása most nem megy lehet használni beszéden kívül másra is azokat az ajkakat. Ezzel pedig nem tud a doki tévedni. Kár tagadni élvezi a doki, azt ahogy gerjeszti a tüzet azokban a kékekben. De ezek után is igencsak kellemetlen témákat érintenek. Kicsit érthetőbb is, hogy a lány terelni szeretné. Csak pont róla szeretne többet megtudni. Amit majd kiderül sikerül-e neki. A férfi sokatmondó mosolyt villant a másik felé miközben a pulthoz sétál. Visszatérve pedig szemmel látható türelmetlenséggel vezeti őt a félvér a fürdő felé. Ezen a doki jót mosolyog magában. Beérve nem is meglepő, hogy a lány egyből nekiáll ingerelni a férfit.*
-Édes, a legnagyobb örömmel viszont*Húzódik közelebb és fúrja tekintetét a másikéba.*nem vállalok felelősséget érte, hogy közben hova vándorol a kezem.
5030. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-11 21:40:35
Üzenet elküldve: 2024-09-11 21:40:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két nappal később//
//Szeszélyes társaság//
*Számos előkészületnek eleget kellett tennie. A fullajtárnak pedig ilyenkorra már meg kellett járnia Romvárost. Neki ekképp pedig nincs más dolga, mint várni.*
-Egy Gyümölcstálat legyen szíves! *Azzal az asztal szélére tolja az ilyemiért felszámolandó 5 aranyat, amit a felszolgáló fel is markolhat.*
-És ne feledje meghámozni és feldarabolni az almát. Erre különösen figyeljen. *Szigorú ábrázata hosszan kíséri a darázsderekú kis felszolgálóleányt, de gondolatai már messze járnak. Mióta belépett Artheniorba, elméje malom módjára őröl. Számos teendőt kell előre kigondolni, ez pedig nem könnyű, ha ily sűrű ködbe hajózik bele az ember.
Könyökeit az az asztalon támasztja, szénfekete kesztyűbe bújtatott mutatóujjait finoman emeli ajkai elé, miközben igyekszik leküzdeni gondolatainak kavalkádját. Nem, mintha aggódna. Épp ellenkezőleg! Fel van csigázva. Nem csupán attól, amit elérhetnek, de attól is, ahogyan. Egy rövidke ideig hagyta csak maga mögött ezt a várost, s lám, mire visszatér, minden ajtó kinyílik előtte, mi azelőtt csukva volt. Mindennek tetejébe nagyon úgy fest információi alapján, hogy ő és legkevésbé tiszteletreméltó társasága az egyetlen, ki hajlandó lehajolni a sárban csillogó aranyért a Sárvárosban történtek után.
Nem nyúl a gyümölcsöstálhoz, ahogy a fiatal leány visszatér. Ez leginkább mutatóban van. Noha a látszatot nem kell fenntartania sajátjai körében, a fogadó vendégei attól még lehetnek jövőbeni kuncsaftok.
Gondosan simítja hátra sötét haját. Első dolga lesz beszerezni egy fésűt, ha itt végzett.*
//Szeszélyes társaság//
*Számos előkészületnek eleget kellett tennie. A fullajtárnak pedig ilyenkorra már meg kellett járnia Romvárost. Neki ekképp pedig nincs más dolga, mint várni.*
-Egy Gyümölcstálat legyen szíves! *Azzal az asztal szélére tolja az ilyemiért felszámolandó 5 aranyat, amit a felszolgáló fel is markolhat.*
-És ne feledje meghámozni és feldarabolni az almát. Erre különösen figyeljen. *Szigorú ábrázata hosszan kíséri a darázsderekú kis felszolgálóleányt, de gondolatai már messze járnak. Mióta belépett Artheniorba, elméje malom módjára őröl. Számos teendőt kell előre kigondolni, ez pedig nem könnyű, ha ily sűrű ködbe hajózik bele az ember.
Könyökeit az az asztalon támasztja, szénfekete kesztyűbe bújtatott mutatóujjait finoman emeli ajkai elé, miközben igyekszik leküzdeni gondolatainak kavalkádját. Nem, mintha aggódna. Épp ellenkezőleg! Fel van csigázva. Nem csupán attól, amit elérhetnek, de attól is, ahogyan. Egy rövidke ideig hagyta csak maga mögött ezt a várost, s lám, mire visszatér, minden ajtó kinyílik előtte, mi azelőtt csukva volt. Mindennek tetejébe nagyon úgy fest információi alapján, hogy ő és legkevésbé tiszteletreméltó társasága az egyetlen, ki hajlandó lehajolni a sárban csillogó aranyért a Sárvárosban történtek után.
Nem nyúl a gyümölcsöstálhoz, ahogy a fiatal leány visszatér. Ez leginkább mutatóban van. Noha a látszatot nem kell fenntartania sajátjai körében, a fogadó vendégei attól még lehetnek jövőbeni kuncsaftok.
Gondosan simítja hátra sötét haját. Első dolga lesz beszerezni egy fésűt, ha itt végzett.*
5029. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-11 17:37:38
Üzenet elküldve: 2024-09-11 17:37:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Milyen jó kérdés. Ő sem értette, hogyan is sodorhatja mellé az élet a szöges ellentétét, hogyan nézte ki pont magának a feketeség és ült mellé azon a padon, ahol egycsapásra változott meg minden, egyetlen bugyuta kérdésre való válasszal. De megtörtént és végül azt is megértette, hogy miért érezték egymást olyan fontosnak, miért volt az ismeretlen egyszeriben ismerős és a fekete hogyan vonzotta a fehéret. Mosolyog. Nem szeretne most sokat beszélni róla, mert igazából tudja, hogy túl sokat is elmondana már valakinek.*
- Egyszerűen csak mellém ült a padon. Aztán... maradt.
*Nevet fel halkan, tudja, hogy ezzel alig árult még el valamit, de túl közel a fogadó és nem is feltétlenül tudja, hogy mit kellene mondania, olyan ostobaságnak hat minden, ha nem teszi hozzá a lényeget. Még homályban marad, de érezhetően nem csak ennyi.
Az anya kérdésre bólint, jól látja. Kár. Nem ide való és azért jött el, hogy elfelejthesse, még ha nem is hagyja neki. *
- Nem untatlak vele.
*Villannak a szemek, sokkal másabbat tenne inkább az hosszúéletűvel. Cseppet sem unatkozna tőle. Minden összevág, kikapcsolódni akarnak, nem pedig tovább fűzni azt, amit már egyszer hátrahagyott. Meg is pecsételi egy csókkal, ami annak ellenére, hogy nem szeret a városban úgy tűnni, mint aki egyáltalán érezni tud valamit, hamar megolvasztja. Nem is tud távolságot tartani, talán nem is akar. Csak beleolvad azokba ajkakba egy rövid időre. A nemesekről is több szó esett, mint kellene. A hideg is kirázná, ha nem lenne olyan forró az ereiben a vér a szőkétől. Alig várja, hogy elbújjanak a fürdőben. A meséje csak, ami érdekli, biztos lehet benne, hogy nem az utolsó kérdése volt.*
- Ezt még folytatjuk, kíváncsi vagyok rád.
*De hagyja, hogy rendeljen és a kezében az almaborral fúrja bele kékjeit a másik túl szép zöldjeibe. Menjenek már végre. Meg is teszi az első lépéseket, alig bír magával. Meg sem állna addig, amíg el nem jutnak a bejáratáig.*
- Azt hiszem segítened kell kikapcsolni.
*Szólal meg halkan, mikor belépnek, s int a fejével, mintha a ruha hátáról beszélne, amin egyébként egy kapocs sincsen. De hogyan is hagyná, hogy egyedül legyen, miközben megválik tőle.*
*Milyen jó kérdés. Ő sem értette, hogyan is sodorhatja mellé az élet a szöges ellentétét, hogyan nézte ki pont magának a feketeség és ült mellé azon a padon, ahol egycsapásra változott meg minden, egyetlen bugyuta kérdésre való válasszal. De megtörtént és végül azt is megértette, hogy miért érezték egymást olyan fontosnak, miért volt az ismeretlen egyszeriben ismerős és a fekete hogyan vonzotta a fehéret. Mosolyog. Nem szeretne most sokat beszélni róla, mert igazából tudja, hogy túl sokat is elmondana már valakinek.*
- Egyszerűen csak mellém ült a padon. Aztán... maradt.
*Nevet fel halkan, tudja, hogy ezzel alig árult még el valamit, de túl közel a fogadó és nem is feltétlenül tudja, hogy mit kellene mondania, olyan ostobaságnak hat minden, ha nem teszi hozzá a lényeget. Még homályban marad, de érezhetően nem csak ennyi.
Az anya kérdésre bólint, jól látja. Kár. Nem ide való és azért jött el, hogy elfelejthesse, még ha nem is hagyja neki. *
- Nem untatlak vele.
*Villannak a szemek, sokkal másabbat tenne inkább az hosszúéletűvel. Cseppet sem unatkozna tőle. Minden összevág, kikapcsolódni akarnak, nem pedig tovább fűzni azt, amit már egyszer hátrahagyott. Meg is pecsételi egy csókkal, ami annak ellenére, hogy nem szeret a városban úgy tűnni, mint aki egyáltalán érezni tud valamit, hamar megolvasztja. Nem is tud távolságot tartani, talán nem is akar. Csak beleolvad azokba ajkakba egy rövid időre. A nemesekről is több szó esett, mint kellene. A hideg is kirázná, ha nem lenne olyan forró az ereiben a vér a szőkétől. Alig várja, hogy elbújjanak a fürdőben. A meséje csak, ami érdekli, biztos lehet benne, hogy nem az utolsó kérdése volt.*
- Ezt még folytatjuk, kíváncsi vagyok rád.
*De hagyja, hogy rendeljen és a kezében az almaborral fúrja bele kékjeit a másik túl szép zöldjeibe. Menjenek már végre. Meg is teszi az első lépéseket, alig bír magával. Meg sem állna addig, amíg el nem jutnak a bejáratáig.*
- Azt hiszem segítened kell kikapcsolni.
*Szólal meg halkan, mikor belépnek, s int a fejével, mintha a ruha hátáról beszélne, amin egyébként egy kapocs sincsen. De hogyan is hagyná, hogy egyedül legyen, miközben megválik tőle.*
5028. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-10 20:24:29
Üzenet elküldve: 2024-09-10 20:24:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kis pap számára Ari egy nagyon különleges lélek. Nagy hatást tett rá azzal ahogy önmaga tud lenni. Persze akármit is gondolnak sokan az orkokról a lány mellett a fiú megtapasztalta, hogy igenis képes gondolkodni és nem egy egyszerű vadállat. Ezt pedig ki is szokta fejteni mikor szóba jön. Viszont egy kicsit érti honnan jött ez a gondolat. Nem gondolja túl a dolgokat a lány. Mit gondolnak mások, mi lesz a jövőben... Pont ezért is nincs vele szükség szavakra sokszor. Ilyen az a csók is. A lány vágyta és a fiú megadta. Nem mintha Zeekx ne kívánná azokat a az ajkakat. A zöld bőrt és újra megtapasztalni azokat a gyengéden vad harapásokat amiket Ari ismertetett meg a pappal.*
-Igaz. Az úgy tényleg eléggé unalmas lenne. Csak egy helyben lenni és létezni.
*Ad igazat. Kipróbálni tényleg kipróbálná, de valószínűleg pár óra alatt rá is unna. A lány kicsit össze-vissza beszédén jót kuncog. Látja sok volt a sör és a pálinka, de nem szól semmit csak közelebb bújik hozzá.*
-Mit szeretnék?
*Néz fel a másik szemeibe kicsit értetlenül. Ezt már megbeszélték és elmondta a saját nem hétköznapi gondolatait. Aztán csak figyeli a másikat ahogy ömlenek belőle a megállapítások és gondolatok. Minden bizonnyal elég sok köze van az elfogyasztott szesznek is, hogy ilyen mély témák feljönnek. Bár Zeekx egyik testvére egyszer úgy bölcselkedett, hogy ebben az állapotban lehet a legőszintébbnek lenni. Lehet sokat szokott ezen gondolkozni a lány csak talán hangosan még ki se mondta. Most mégis megteszi és pont neki. Ezen a fiú elmosolyodik és végigsimít a másik karján. Aztán belőle kezdenek folyni az enyhén ihletett őszinte gondolatok.*
-Biztosat én se tudok mondani. Nekem könnyű mert, azt csinálom amihez kedvem van. Ezt tanították és évek óta így élek. Le szeretnélek majd rajzolni igen, mert fontos vagy nekem. Ahogy megismertelek és ezek a beszélgetések is fontosak. Nagyon, nagyon örülök, hogy megismertelek. Ezek viszont nem könnyű kérdések. Itt a városban sokan maguknak választanak célokat. Amivel semmi baj. Ha boldogabbak tőle. Vagy szükségük van rá. Ahogy te is most mondtad. Ezért építenek sokan nagy házakat, gyűjtenek hatalmas vagyonokat, csinálnak mielőbb jó sok gyereket, hogy a céljaik meglegyenek. Amivel semmi baj, de ezek a célok sokaknak nem hoznak örömet. Szerintem te se ezekre vágysz. Úgy gondolom. De a szabadság amúgy erről is szól, hogy most már te találhatod ki mit szeretnél. Ha nincs is meg olyan biztosan, hogy látod magad öregen, hogy mit szeretnél elérni, de elég pár év vagy hónapra is kitalálni valamit. Aztán mikor az megvan akkor utána valami mást. Például kicserélni az ajtókat a házban, vagy tanulni valamit. Ilyesmi. Mitől lennél boldog?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kis pap számára Ari egy nagyon különleges lélek. Nagy hatást tett rá azzal ahogy önmaga tud lenni. Persze akármit is gondolnak sokan az orkokról a lány mellett a fiú megtapasztalta, hogy igenis képes gondolkodni és nem egy egyszerű vadállat. Ezt pedig ki is szokta fejteni mikor szóba jön. Viszont egy kicsit érti honnan jött ez a gondolat. Nem gondolja túl a dolgokat a lány. Mit gondolnak mások, mi lesz a jövőben... Pont ezért is nincs vele szükség szavakra sokszor. Ilyen az a csók is. A lány vágyta és a fiú megadta. Nem mintha Zeekx ne kívánná azokat a az ajkakat. A zöld bőrt és újra megtapasztalni azokat a gyengéden vad harapásokat amiket Ari ismertetett meg a pappal.*
-Igaz. Az úgy tényleg eléggé unalmas lenne. Csak egy helyben lenni és létezni.
*Ad igazat. Kipróbálni tényleg kipróbálná, de valószínűleg pár óra alatt rá is unna. A lány kicsit össze-vissza beszédén jót kuncog. Látja sok volt a sör és a pálinka, de nem szól semmit csak közelebb bújik hozzá.*
-Mit szeretnék?
*Néz fel a másik szemeibe kicsit értetlenül. Ezt már megbeszélték és elmondta a saját nem hétköznapi gondolatait. Aztán csak figyeli a másikat ahogy ömlenek belőle a megállapítások és gondolatok. Minden bizonnyal elég sok köze van az elfogyasztott szesznek is, hogy ilyen mély témák feljönnek. Bár Zeekx egyik testvére egyszer úgy bölcselkedett, hogy ebben az állapotban lehet a legőszintébbnek lenni. Lehet sokat szokott ezen gondolkozni a lány csak talán hangosan még ki se mondta. Most mégis megteszi és pont neki. Ezen a fiú elmosolyodik és végigsimít a másik karján. Aztán belőle kezdenek folyni az enyhén ihletett őszinte gondolatok.*
-Biztosat én se tudok mondani. Nekem könnyű mert, azt csinálom amihez kedvem van. Ezt tanították és évek óta így élek. Le szeretnélek majd rajzolni igen, mert fontos vagy nekem. Ahogy megismertelek és ezek a beszélgetések is fontosak. Nagyon, nagyon örülök, hogy megismertelek. Ezek viszont nem könnyű kérdések. Itt a városban sokan maguknak választanak célokat. Amivel semmi baj. Ha boldogabbak tőle. Vagy szükségük van rá. Ahogy te is most mondtad. Ezért építenek sokan nagy házakat, gyűjtenek hatalmas vagyonokat, csinálnak mielőbb jó sok gyereket, hogy a céljaik meglegyenek. Amivel semmi baj, de ezek a célok sokaknak nem hoznak örömet. Szerintem te se ezekre vágysz. Úgy gondolom. De a szabadság amúgy erről is szól, hogy most már te találhatod ki mit szeretnél. Ha nincs is meg olyan biztosan, hogy látod magad öregen, hogy mit szeretnél elérni, de elég pár év vagy hónapra is kitalálni valamit. Aztán mikor az megvan akkor utána valami mást. Például kicserélni az ajtókat a házban, vagy tanulni valamit. Ilyesmi. Mitől lennél boldog?
5027. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-10 19:10:45
Üzenet elküldve: 2024-09-10 19:10:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vicces az egész valahogy, az eddigi este, ami eddig történt vele és velük, vagyis vele, Zeekxel, meg Adival, kicsit, mintha nem is vele történt volna, de hát hát vele történt és történik még mindig, hiába küldi egyre inkább kifelé őt a pálinka és a sör az érzékelhető időből, pedig még nem is ivott túl sokat.
Mégis, munka és viszonylag kevés étel után, jó társaságban, hat az, aminek hatnia kell, főleg, hogyha eleve az volt saját maga által saját maga elől sem titkolt célja is, hogy hasson. Vagyis szeret inni, főleg, hogyha éppen nincsen más komolyabb és ennél élvezetesebb szórakozása. Az eddig városban töltött idő Zeekx utáni részére nézve pedig ez igaz, már nem is érti, hogy hogyan történhetett mindez így.
Ezek után csak egy-egy pillanatig képzeli bele magát Adi, vagy akár Zeekx helyzetébe, aki pedig a szeretője volt, és úgy tűnik, hogy hamarosan az lesz megint, mert hát találkoztak egymással, úgymond véletlenül, ami jó eséllyel nem is annyira véletlen.
Nem mintha azért jött volna ide ma este inni unalmában az otthoni tyúkszar takarítása helyett, mert a pap feltűnésére számított volna, de az a leginkább egérszerű forma, ami az általa kidobott jóscsontokból kijött nem hazudhat, mert valamennyire mind a kettőjükre illik, és nem csak azért, mert az életük fel-le rohangálás és lehetőségek keresése, morzsák felcsipegetése.
Egy egér nem pocok, nem halmoz fel. Zeekx biztosan nem, ha éppen egy fogadóban lévő bérelt szoba választja el attól, hogy az utcán éljen, de ő sem különbözik nagyon tőle, mert őt pedig puszta szeszélye tartja egy helyben, hiába vágyott egész életében arra, hogy legyen saját, mozdíthatatlan otthona egy világ szinte bármely pontjára leverhető sátor helyett.*
- Figyelj, szerintem ne akarj növény lenni, de tényleg! *rázná meg a fejét ha az nem az övéhez képest csontos, csenevész, és még csak nem is egészségesen zöld, hanem hófehér vállon nyugodna éppen. Sőt, ha a fiú hagyja neki, akkor meg is csókolja, hogyha nem is szerelemmel, vagy elsöprő szenvedéllyel, de olyan csókkal, ami éppen elég a nem is olyan régen történt "régi idők" felidézéséhez.*
- De jól hangzik, értelek, amiért így gondolod, azt hiszem. Mindig szerettem benned, ezeket a fura gondolatokat. De egy növény nem csak akkor nem mehet sehová, ha akar, hanem akkor sem, ha muszáj lenne neki, bármilyen jó is lehet örökké csak úgy lenni, és napfényt enni, vagy inni. *mondja ezek után, de úgy érzi, hogy csak ismétli önmagát.*
- Az állatok pedig persze, hogy arra születnek, hogy megegyük őket. Még akkor is, ha a mese szerint a farkasok boldogabbak, mint mi valaha is lehetünk.
*Teljesen egyértelmű ez is, nem is érti, hogy a pap miért pont itt ragadt le, ha egyszer ő is eszi a húst, sőt, élete egyik legfinomabb füstölt szalonnáját éppen tőle kapta, amikor annak idején éppen a közeli tisztáson megismerkedtek.*
- De ez csak álmodozás sajnos. Nam ez igazi történet, hanem, ami most van. Itt és most, emberként te mit szeretnél, de tényleg? A saját életedben. Nem csak a ma estére gondolok! *akarja tudni egy hirtelen váltással a választ, ami minden bizonnyal csak annak köszönhető, hogy annál jobban hatott rá a szesz, mint szerette volna, és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy hamarosan a mellékhelység felé kell vennie az irányt, mert húgyhólyagja már eléggé feszül a harmadik sör, meg az eleve vizet hajtó harmadik pálinka után.*
- Én nem tudom.
*Még saját tökéletes tanácstalanságát sem tartja méltóságon alulinak bevallani, igazából, ha annak értékelné sem érdekelné. Pont azért, illetve azért is lépett meg otthonról, mert elege lett a túlértékeléséből annak, amire hímek és nőstények is imádnak büszkeségként hivatkozni.
Ha arról van szó, hogy kimondja, hogy most és éppen mire vágyik, akkor úgy dönt, hogy ő és most nem lesz büszke és kész.*
- Lerajzolsz, megbeszéltük. Ennek is örülnék. *mondja, úgy érezve, hogy már túl vannak ezen is.*
- De utána, tényleg, mi lesz, vagy szerinted mit kéne csinálnom?
*Inkább kiissza a maradék sörét. Talán ennek köszönhető a hirtelen jött őszinteség, talán ezért halkítja le hangját, mintha valamiféle nemes kisasszony lenne, aki jó társaságban fél kimondani a rosszat, de szinte suttogja utolsó mondatait.*
- Leléptem a törzsemtől, mert elegem volt belőlük, és nem akartam, hogy előre megmondják, hogy éljek tovább. Itt meg most annyira szabad vagyok, amennyire csak akarok, és az is vagyok, de fogalmam sincs, hogy cél nélkül mit kezdjek magammal. Ott volt cél, szabadság nélkül, itt meg szabadság van, cél nélkül.
*Maga is meglepődik azon, hogy ezt így és ebben a formában, ennyire összeszedetten megfogalmazva éppen Zeekxnek mondja el, vagyis annyira nem is teljesen lepődik meg.
Ki mást is kérdezhetne hasonlóról, ha nem pont őt?
Valahogyan úgy sejti, hogy a szellemeknek és a jóscsontoknak nincsen válasza hasonlóra, legalábbis ma este biztosan nincsen, márpedig benne,ha bármilyen létkérdésnek érzett kérdés felmerül, arra természetesen mindig a lehető leggyorsabban szeretné megkapni a legegyértelműbb válszt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vicces az egész valahogy, az eddigi este, ami eddig történt vele és velük, vagyis vele, Zeekxel, meg Adival, kicsit, mintha nem is vele történt volna, de hát hát vele történt és történik még mindig, hiába küldi egyre inkább kifelé őt a pálinka és a sör az érzékelhető időből, pedig még nem is ivott túl sokat.
Mégis, munka és viszonylag kevés étel után, jó társaságban, hat az, aminek hatnia kell, főleg, hogyha eleve az volt saját maga által saját maga elől sem titkolt célja is, hogy hasson. Vagyis szeret inni, főleg, hogyha éppen nincsen más komolyabb és ennél élvezetesebb szórakozása. Az eddig városban töltött idő Zeekx utáni részére nézve pedig ez igaz, már nem is érti, hogy hogyan történhetett mindez így.
Ezek után csak egy-egy pillanatig képzeli bele magát Adi, vagy akár Zeekx helyzetébe, aki pedig a szeretője volt, és úgy tűnik, hogy hamarosan az lesz megint, mert hát találkoztak egymással, úgymond véletlenül, ami jó eséllyel nem is annyira véletlen.
Nem mintha azért jött volna ide ma este inni unalmában az otthoni tyúkszar takarítása helyett, mert a pap feltűnésére számított volna, de az a leginkább egérszerű forma, ami az általa kidobott jóscsontokból kijött nem hazudhat, mert valamennyire mind a kettőjükre illik, és nem csak azért, mert az életük fel-le rohangálás és lehetőségek keresése, morzsák felcsipegetése.
Egy egér nem pocok, nem halmoz fel. Zeekx biztosan nem, ha éppen egy fogadóban lévő bérelt szoba választja el attól, hogy az utcán éljen, de ő sem különbözik nagyon tőle, mert őt pedig puszta szeszélye tartja egy helyben, hiába vágyott egész életében arra, hogy legyen saját, mozdíthatatlan otthona egy világ szinte bármely pontjára leverhető sátor helyett.*
- Figyelj, szerintem ne akarj növény lenni, de tényleg! *rázná meg a fejét ha az nem az övéhez képest csontos, csenevész, és még csak nem is egészségesen zöld, hanem hófehér vállon nyugodna éppen. Sőt, ha a fiú hagyja neki, akkor meg is csókolja, hogyha nem is szerelemmel, vagy elsöprő szenvedéllyel, de olyan csókkal, ami éppen elég a nem is olyan régen történt "régi idők" felidézéséhez.*
- De jól hangzik, értelek, amiért így gondolod, azt hiszem. Mindig szerettem benned, ezeket a fura gondolatokat. De egy növény nem csak akkor nem mehet sehová, ha akar, hanem akkor sem, ha muszáj lenne neki, bármilyen jó is lehet örökké csak úgy lenni, és napfényt enni, vagy inni. *mondja ezek után, de úgy érzi, hogy csak ismétli önmagát.*
- Az állatok pedig persze, hogy arra születnek, hogy megegyük őket. Még akkor is, ha a mese szerint a farkasok boldogabbak, mint mi valaha is lehetünk.
*Teljesen egyértelmű ez is, nem is érti, hogy a pap miért pont itt ragadt le, ha egyszer ő is eszi a húst, sőt, élete egyik legfinomabb füstölt szalonnáját éppen tőle kapta, amikor annak idején éppen a közeli tisztáson megismerkedtek.*
- De ez csak álmodozás sajnos. Nam ez igazi történet, hanem, ami most van. Itt és most, emberként te mit szeretnél, de tényleg? A saját életedben. Nem csak a ma estére gondolok! *akarja tudni egy hirtelen váltással a választ, ami minden bizonnyal csak annak köszönhető, hogy annál jobban hatott rá a szesz, mint szerette volna, és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy hamarosan a mellékhelység felé kell vennie az irányt, mert húgyhólyagja már eléggé feszül a harmadik sör, meg az eleve vizet hajtó harmadik pálinka után.*
- Én nem tudom.
*Még saját tökéletes tanácstalanságát sem tartja méltóságon alulinak bevallani, igazából, ha annak értékelné sem érdekelné. Pont azért, illetve azért is lépett meg otthonról, mert elege lett a túlértékeléséből annak, amire hímek és nőstények is imádnak büszkeségként hivatkozni.
Ha arról van szó, hogy kimondja, hogy most és éppen mire vágyik, akkor úgy dönt, hogy ő és most nem lesz büszke és kész.*
- Lerajzolsz, megbeszéltük. Ennek is örülnék. *mondja, úgy érezve, hogy már túl vannak ezen is.*
- De utána, tényleg, mi lesz, vagy szerinted mit kéne csinálnom?
*Inkább kiissza a maradék sörét. Talán ennek köszönhető a hirtelen jött őszinteség, talán ezért halkítja le hangját, mintha valamiféle nemes kisasszony lenne, aki jó társaságban fél kimondani a rosszat, de szinte suttogja utolsó mondatait.*
- Leléptem a törzsemtől, mert elegem volt belőlük, és nem akartam, hogy előre megmondják, hogy éljek tovább. Itt meg most annyira szabad vagyok, amennyire csak akarok, és az is vagyok, de fogalmam sincs, hogy cél nélkül mit kezdjek magammal. Ott volt cél, szabadság nélkül, itt meg szabadság van, cél nélkül.
*Maga is meglepődik azon, hogy ezt így és ebben a formában, ennyire összeszedetten megfogalmazva éppen Zeekxnek mondja el, vagyis annyira nem is teljesen lepődik meg.
Ki mást is kérdezhetne hasonlóról, ha nem pont őt?
Valahogyan úgy sejti, hogy a szellemeknek és a jóscsontoknak nincsen válasza hasonlóra, legalábbis ma este biztosan nincsen, márpedig benne,ha bármilyen létkérdésnek érzett kérdés felmerül, arra természetesen mindig a lehető leggyorsabban szeretné megkapni a legegyértelműbb válszt.*
5026. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-10 18:59:59
Üzenet elküldve: 2024-09-10 18:59:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Figyeli a másik szavait és vonásait. Valószínűleg a félvér számára se meglepő, hogy a férfi oldalát már a kikötő óta fúrja mi van közte és aközött az eszement szektás közt. Most érzi úgy, hogy eljött az ideje ezt kibeszélni. Főleg mert eléggé úgy néz ki, hogy kapcsolatuk a rezidencia miatt szorosabb lesz mint két egyszerű szemérmetlen fiatal akikre ha rájön a vágy akkor mint a vadállatok esnek egymásnak. Ugyanis emellett a rezidenciára is vigyázni kell majd és elérni hogy az jó kezekbe kerüljön. Ami, a lányokét jelenti. Ennek szól hát az ártatlannak tűnő kérdése.*
-Észrevettem igen. Nem is értem, hogy ti ketten, hogy futottatok össze?
*A varjúban ha jól emlékszik akkor nem józanul. A sellőben Rien össze is esett. Vagy valami önveszélyes lányok találkozóján vagy Satereth misén. Végül is utóbbi elég hihetően is hangzik. A mágustorony dolgára egy elég izgalmas, de jelentőségteljesen tömör választ kap.*
-Értem. Kár beszélni is róla?
*Nem erőltetné a dolgot. Főleg, hogy nem is azért vannak itt. Ezt a kékek csillogása és a másik pontos megállapítása is alátámasztja.*
-Abban biztos lehetsz.
*Hajol a lányhoz lopni tőle egy csókot. Arra, hogy kicsit kikapcsolódjanak arra könnyen rá lehet venni az elfet. Főleg ha a rezidencia feletti szürke felhők is elvonulnak majd egyszer. A kis kékvérű picsa ágyán is le fogja, majd teperni Mai-t. Főleg ha tényleg segít majd neki. Az otthoni dolgok kapcsán viszont, azt hallja a doki amire számított. Hétköznapi mese. És igen. Félvérnek se egyszerű ezt is sejti. Főleg egy olyan pozícióban amiben egyetlen dolga az lenne, hogy szüljön egy örököst.*
-Szar lehetett az biztos. Ezek a Sayqueves-ek az egyetlen nemes elfek akiket ismerek, de ha mind ilyen akkor az ég óvjon tőlük.
*A nők nem rosszak. Mármint ránézésre. Meg lehet az ágyban se ha a doki kisasszonyokkal kapcsolatos tapasztalatai rájuk is igazak. De a férfiak... Ennyi hisztis, bunkó, egoista barmot egy rakáson. Nem csoda, hogy olyan régi család. Kelhetett az idő mire ilyen nemes ganét sikerült kitenyészteni. Viszont a téma most az elf felé irányul. A doki mosolya és zöldjeinek villanása jelzi, hogy ő is hasonlóképp gondolja. Aztán jönnek a kérdések. Amiket annak ellenére, hogy a férfi nem szeret, de arca ezt nem árulja el. Szavai se.*
-Igen mesélhetek szépségem. Mondjuk a hajó története nem túl izgalmas. Leégett a kikötőben és kereshettem új munkahelyet itt a városban. Szerencse, hogy a műszereim nem voltak a fedélzeten.~Mert azokkal együtt menekültem le.~
*Viszont mielőtt bármilyen mesébe belemennének kényelmesebb és privátabb helyszínt keresnének. Alkohollal. Oda is megy a pulthoz.*
-Napot. Két bor lesz. Egy Almabor*Teszi le már megszokásból a 9 aranyat érte.* nekem meg egy vörösBor lesz majd.*Megy azért is a 9 arany a pultra.*
*Az öreg biccentve markába söpri az aranyakat és tapasztalt mozdulatokkal teletölt két kupát és kíván egészséget hozzá. A doki biccent és adja az almát a lány kezébe a sajátját meg fogja ő. Ezzel indulhatnak is a fürdőbe.*
*Figyeli a másik szavait és vonásait. Valószínűleg a félvér számára se meglepő, hogy a férfi oldalát már a kikötő óta fúrja mi van közte és aközött az eszement szektás közt. Most érzi úgy, hogy eljött az ideje ezt kibeszélni. Főleg mert eléggé úgy néz ki, hogy kapcsolatuk a rezidencia miatt szorosabb lesz mint két egyszerű szemérmetlen fiatal akikre ha rájön a vágy akkor mint a vadállatok esnek egymásnak. Ugyanis emellett a rezidenciára is vigyázni kell majd és elérni hogy az jó kezekbe kerüljön. Ami, a lányokét jelenti. Ennek szól hát az ártatlannak tűnő kérdése.*
-Észrevettem igen. Nem is értem, hogy ti ketten, hogy futottatok össze?
*A varjúban ha jól emlékszik akkor nem józanul. A sellőben Rien össze is esett. Vagy valami önveszélyes lányok találkozóján vagy Satereth misén. Végül is utóbbi elég hihetően is hangzik. A mágustorony dolgára egy elég izgalmas, de jelentőségteljesen tömör választ kap.*
-Értem. Kár beszélni is róla?
*Nem erőltetné a dolgot. Főleg, hogy nem is azért vannak itt. Ezt a kékek csillogása és a másik pontos megállapítása is alátámasztja.*
-Abban biztos lehetsz.
*Hajol a lányhoz lopni tőle egy csókot. Arra, hogy kicsit kikapcsolódjanak arra könnyen rá lehet venni az elfet. Főleg ha a rezidencia feletti szürke felhők is elvonulnak majd egyszer. A kis kékvérű picsa ágyán is le fogja, majd teperni Mai-t. Főleg ha tényleg segít majd neki. Az otthoni dolgok kapcsán viszont, azt hallja a doki amire számított. Hétköznapi mese. És igen. Félvérnek se egyszerű ezt is sejti. Főleg egy olyan pozícióban amiben egyetlen dolga az lenne, hogy szüljön egy örököst.*
-Szar lehetett az biztos. Ezek a Sayqueves-ek az egyetlen nemes elfek akiket ismerek, de ha mind ilyen akkor az ég óvjon tőlük.
*A nők nem rosszak. Mármint ránézésre. Meg lehet az ágyban se ha a doki kisasszonyokkal kapcsolatos tapasztalatai rájuk is igazak. De a férfiak... Ennyi hisztis, bunkó, egoista barmot egy rakáson. Nem csoda, hogy olyan régi család. Kelhetett az idő mire ilyen nemes ganét sikerült kitenyészteni. Viszont a téma most az elf felé irányul. A doki mosolya és zöldjeinek villanása jelzi, hogy ő is hasonlóképp gondolja. Aztán jönnek a kérdések. Amiket annak ellenére, hogy a férfi nem szeret, de arca ezt nem árulja el. Szavai se.*
-Igen mesélhetek szépségem. Mondjuk a hajó története nem túl izgalmas. Leégett a kikötőben és kereshettem új munkahelyet itt a városban. Szerencse, hogy a műszereim nem voltak a fedélzeten.~Mert azokkal együtt menekültem le.~
*Viszont mielőtt bármilyen mesébe belemennének kényelmesebb és privátabb helyszínt keresnének. Alkohollal. Oda is megy a pulthoz.*
-Napot. Két bor lesz. Egy Almabor*Teszi le már megszokásból a 9 aranyat érte.*
nekem meg egy vörösBor lesz majd.*Megy azért is a 9 arany a pultra.* *Az öreg biccentve markába söpri az aranyakat és tapasztalt mozdulatokkal teletölt két kupát és kíván egészséget hozzá. A doki biccent és adja az almát a lány kezébe a sajátját meg fogja ő. Ezzel indulhatnak is a fürdőbe.*
5025. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-09 17:09:54
Üzenet elküldve: 2024-09-09 17:09:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Az, hogy mivel játszadozik, egy dolog. Szereti feszegetni azokat a határokat, de a mélyén van persze más is. Érdekli az elf. Persze, hogy érdekli, túl jól lát át dolgokat és azt a fajta gondolkodást igencsak szereti. Ritkán fogja meg valami, s ha mégis, akkor az az ész. Amiből minden bizonnyal elég sok jutott a másiknak, ezt már az első pillanatban sejtette. És ha bevallaná magának, az a fajta veszély, amit rá jelentenek a zöldek, igen csak vonzza. Nem is beszélne máskülönben szívesen magáról. Az, amit a jövőben szeretne, olyasfajta dolog, amit szívesen hirdet, de Nori például más tészta. Mégis szívesen nyílik az ajka arra az egy szóra is.*
- Igen, de már nincs annyit velem. Nem sokat láttál belőle, de jobb rá odafigyelni, azt észrevehetted.
*Mosolyában azért rejtőzik valami halvány szomorúság. Van, amit még neki sem árulhat el, pedig feszíti. Talán nem lenne rossz helyen az a titok, de erre még nem kész, ennyire nem ismeri. Pedig ha valaki, ő ki tudná belőle szedni, ha nem is az utcán sétálva.*
- Ó, csak az anyám. *Zárja rövidre, de valójában ha azt vesszük tényleg azért kellett mennie, nem másért. Sok a kérdése az elfnek, de nem bánja. Hogy vigyázzon magára... kellene. De még ez mindennek az eleje, nem most fog leállni. Csak erre a napra. Kissé közelebb is vonja magát a másikhoz, s oldalvást néz rá, egészen a zöldekig.*
- Épp te vigyázol rám, hogy ez ne történhessen meg.
*Ami így is van. Elrablás ide, vagy oda. Tényleg szükség van néhanapján elszakadni és ezért hálás annak a nemlétező véletlennek, és a hosszúéletűnek is.
Jól látja, legalábbis egy részét biztosan.*
- Leláncol? Le. Kit nem? Csak van aki ezt élvezi. De ez volt a legkevesebb, megoldottam. *Vonja meg a vállát. Azt már láthatja a másik, hogy nem kell őt túlságosan félteni, ha akar valamit.* - De egy elf családban vagyok félvér. Egy nemes elf családban. *Szerinte ezzel mindent el is mondott, nem fejtegeti, teljesen felesleges. Sehol nem egy leányálom, de egy ilyen helyen... jobb tőlük távol. Még ha a másik nem is a saját bőrén tapasztalja, fogalma lehet róla, hogy ha azok családdal, fajtársakkal, hasonlóakkal is úgy viselkednek ahogy, akkor vele sem lesznek elfogadóbbak, vagy kevésbé kegyetlenek. Sőt. De ez nem fogja kedvét szegni. *
- Most nagyon is jó helyre sodort. *Néz rajta végig, még mielőtt megbeszélhetnék a továbbiakat. Kérdése neki is van, lenne is ezer.* - Miért hagytad ott a hajót? Ugye mesélsz te is magadról egy kicsit? *Tudja, hogy nem a pult előtt szokás mindent kitárgyalni. Talán jobb is lesz újra kettesben, ezért sem szeretne leülni a fogadótérben.*
- Legyen alma.
*Az, hogy mivel játszadozik, egy dolog. Szereti feszegetni azokat a határokat, de a mélyén van persze más is. Érdekli az elf. Persze, hogy érdekli, túl jól lát át dolgokat és azt a fajta gondolkodást igencsak szereti. Ritkán fogja meg valami, s ha mégis, akkor az az ész. Amiből minden bizonnyal elég sok jutott a másiknak, ezt már az első pillanatban sejtette. És ha bevallaná magának, az a fajta veszély, amit rá jelentenek a zöldek, igen csak vonzza. Nem is beszélne máskülönben szívesen magáról. Az, amit a jövőben szeretne, olyasfajta dolog, amit szívesen hirdet, de Nori például más tészta. Mégis szívesen nyílik az ajka arra az egy szóra is.*
- Igen, de már nincs annyit velem. Nem sokat láttál belőle, de jobb rá odafigyelni, azt észrevehetted.
*Mosolyában azért rejtőzik valami halvány szomorúság. Van, amit még neki sem árulhat el, pedig feszíti. Talán nem lenne rossz helyen az a titok, de erre még nem kész, ennyire nem ismeri. Pedig ha valaki, ő ki tudná belőle szedni, ha nem is az utcán sétálva.*
- Ó, csak az anyám. *Zárja rövidre, de valójában ha azt vesszük tényleg azért kellett mennie, nem másért. Sok a kérdése az elfnek, de nem bánja. Hogy vigyázzon magára... kellene. De még ez mindennek az eleje, nem most fog leállni. Csak erre a napra. Kissé közelebb is vonja magát a másikhoz, s oldalvást néz rá, egészen a zöldekig.*
- Épp te vigyázol rám, hogy ez ne történhessen meg.
*Ami így is van. Elrablás ide, vagy oda. Tényleg szükség van néhanapján elszakadni és ezért hálás annak a nemlétező véletlennek, és a hosszúéletűnek is.
Jól látja, legalábbis egy részét biztosan.*
- Leláncol? Le. Kit nem? Csak van aki ezt élvezi. De ez volt a legkevesebb, megoldottam. *Vonja meg a vállát. Azt már láthatja a másik, hogy nem kell őt túlságosan félteni, ha akar valamit.* - De egy elf családban vagyok félvér. Egy nemes elf családban. *Szerinte ezzel mindent el is mondott, nem fejtegeti, teljesen felesleges. Sehol nem egy leányálom, de egy ilyen helyen... jobb tőlük távol. Még ha a másik nem is a saját bőrén tapasztalja, fogalma lehet róla, hogy ha azok családdal, fajtársakkal, hasonlóakkal is úgy viselkednek ahogy, akkor vele sem lesznek elfogadóbbak, vagy kevésbé kegyetlenek. Sőt. De ez nem fogja kedvét szegni. *
- Most nagyon is jó helyre sodort. *Néz rajta végig, még mielőtt megbeszélhetnék a továbbiakat. Kérdése neki is van, lenne is ezer.* - Miért hagytad ott a hajót? Ugye mesélsz te is magadról egy kicsit? *Tudja, hogy nem a pult előtt szokás mindent kitárgyalni. Talán jobb is lesz újra kettesben, ezért sem szeretne leülni a fogadótérben.*
- Legyen alma.
5024. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-08 22:46:07
Üzenet elküldve: 2024-09-08 22:46:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Játék. Az elf számára nagyon sok minden annak számít, ami másoknak talán túlmegy már azon. A rezidencián az idegen is csak játszott, a kikötőben a kapitány is csak játszott, a zöld szemű is csak játszott vele és most a kékszemű is játssza a játékát bár ezt nagyobb élvezettel hagyja neki. A vágyakozás fokozása és a tetszelgés. Tudja az elf mire megy ki a dolog. És meg is adja amit a másik szeretne. Neki is eljön majd az ideje, hogy játszhat a másikkal. A kérdésére kapott választ figyelmesen hallgatja. Emlékszik rá, hogy a lány a lélek szakértője szeretne lenni.*
-Lefoglalt.
*Ismétli meg a szót. Úgy hangzik van mögötte valami. Ha Mai nem akarja kifejteni akkor nem erőlteti.*
-A mágustoronyba? Az eléggé a semmi közepén van. Mi dolgod volt arrafelé?
*Az ingovány és annak idején a banditák se könnyítették meg az arra járók életét. Nem csoda, hogy átlagos emberek nem is járnak arra. Maradnak a fogjuk rá biztonságos utakon.*
-Ez tényleg eléggé fáradalmasnak hangzik. Azért vigyázz magadra! Kár lenne érted ha kiégnél.
*A következő kérdésével pedig sikerül belelépnie valamibe. Abból ítélve, hogy a kékszemű próbálja elviccelni a dolgot úgy néz ki nem olyan fájó inkább idegesítő számára a helyzet.*
-Azt, azért nem mondanám. Mi bajod volt a nemesi levegővel? Úgy érezted kicsit leláncol vagy másról van szó.
*A legtöbb kisasszonyka azért szökik el mert anyuci, apuci gonosz és nem engedik ez vagy azt akarják tőle, hogy... A doki is erre gondol. Főleg mivel a félvér első dolga az volt, hogy belevesse magát a könyvekbe és a munkába. Persze lehet tévedni fog.*
-Én? Egy kisvároskából az egyik szigetről. De a tengeren hajóorvosként többet tanultam a világról. Az volt az élet. Azóta meg sodor a szél ahova akar. Most épp errefelé.
*Mert csak ideiglenes ez, hogy itt van. Ha a lányok ráunnak vagy történik valami akkor állhat majd tovább. Fel van rá készülve. A fogadóba érkezve a doki viselkedése nem változik. Megmarad a közvetlensége. Ha ez nem is az a hely ahol a félvér alá nyúl, még, de nem fogja játszani magát. A válaszra bólint.*
-Meg is beszéltük. Milyen bort? Sima, alma vagy ez a vadak vére?
*Játék. Az elf számára nagyon sok minden annak számít, ami másoknak talán túlmegy már azon. A rezidencián az idegen is csak játszott, a kikötőben a kapitány is csak játszott, a zöld szemű is csak játszott vele és most a kékszemű is játssza a játékát bár ezt nagyobb élvezettel hagyja neki. A vágyakozás fokozása és a tetszelgés. Tudja az elf mire megy ki a dolog. És meg is adja amit a másik szeretne. Neki is eljön majd az ideje, hogy játszhat a másikkal. A kérdésére kapott választ figyelmesen hallgatja. Emlékszik rá, hogy a lány a lélek szakértője szeretne lenni.*
-Lefoglalt.
*Ismétli meg a szót. Úgy hangzik van mögötte valami. Ha Mai nem akarja kifejteni akkor nem erőlteti.*
-A mágustoronyba? Az eléggé a semmi közepén van. Mi dolgod volt arrafelé?
*Az ingovány és annak idején a banditák se könnyítették meg az arra járók életét. Nem csoda, hogy átlagos emberek nem is járnak arra. Maradnak a fogjuk rá biztonságos utakon.*
-Ez tényleg eléggé fáradalmasnak hangzik. Azért vigyázz magadra! Kár lenne érted ha kiégnél.
*A következő kérdésével pedig sikerül belelépnie valamibe. Abból ítélve, hogy a kékszemű próbálja elviccelni a dolgot úgy néz ki nem olyan fájó inkább idegesítő számára a helyzet.*
-Azt, azért nem mondanám. Mi bajod volt a nemesi levegővel? Úgy érezted kicsit leláncol vagy másról van szó.
*A legtöbb kisasszonyka azért szökik el mert anyuci, apuci gonosz és nem engedik ez vagy azt akarják tőle, hogy... A doki is erre gondol. Főleg mivel a félvér első dolga az volt, hogy belevesse magát a könyvekbe és a munkába. Persze lehet tévedni fog.*
-Én? Egy kisvároskából az egyik szigetről. De a tengeren hajóorvosként többet tanultam a világról. Az volt az élet. Azóta meg sodor a szél ahova akar. Most épp errefelé.
*Mert csak ideiglenes ez, hogy itt van. Ha a lányok ráunnak vagy történik valami akkor állhat majd tovább. Fel van rá készülve. A fogadóba érkezve a doki viselkedése nem változik. Megmarad a közvetlensége. Ha ez nem is az a hely ahol a félvér alá nyúl, még, de nem fogja játszani magát. A válaszra bólint.*
-Meg is beszéltük. Milyen bort? Sima, alma vagy ez a vadak vére?
5023. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-08 22:11:58
Üzenet elküldve: 2024-09-08 22:11:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mindketten tudják, hogy mi lesz a vége, de miért is ne nyújthatná el, még a végén túl hamar unnak egymásra, már ha az lehetséges. Valójában csak szeret kicsit játszani, feszegetni a határokat és az sem utolsó szempont, ahogy ránéz a másik, amikor akarja. Kiélvezi és annál jobb lesz, amikor végre újra utat találnak egymáshoz. Ami rájuk nézve akármelyik félreeső bokorban is megtörténhet, ha azon a vékony kis határon, amin táncolni próbál átesik. Nem lenne meglepő.
Jobb viszont, hogy elhagyják a rezidenciát és a fürdőház gondolata is tetszik neki, miért is ne gondolnának egyre. Csak lehetőség egymásra. *
- Nézzük, estig még sok időnk van. *A mosoly persze sejtelmes, mintha nem lenne egyértelmű, hogy mire is kellene szánni azokat az órákat.
Azért a séta közben ő is kezd rendeződni, az utcán, még ha nem is szégyenlős fajta, viselkedni próbál. A kérdés viszont tetszik neki, szereti, ha valaki figyelmes és kihall dolgokat.*
- Tudod, a könyveim. *Mosolyodik el halványan, ez az első amit elárult magáról a Sellőben is, és ma is feljött már.* - Nem sokkal azelőtt érkeztem, hogy találkoztunk a Kikötőben. Nori-val töltöttem a legtöbbet, eléggé... lefoglalt. *Tudja jól, hogy neki Rien, de nem fogja így nevezni.* - A Sellőház után a Mágustoronyba kellett mennem. *A szavai pontosan úgy csengenek, mint akinek ahhoz a világon semmi kedve nem volt, és ez nem is lenne hazugság.* - Szóval tényleg kevés idő jutott arra, hogy igazán szétnézzek, amióta pedig a rezidencián vagyok nem sok más jutott a tervezésen és a munkán kívül.
*Emiatt is örül annyira ennek a jelenlétnek. A hétköznapok ugyan nem szürkék, de ez színez csak igazán.*
- Hm, érdekes egy hely, de még nincs sok tapasztalatom. Eljöttem, hogy ne kelljen nemesi levegőt szívnom, oda, ahol nincsenek. Jól sikerült.
*Nevet fel halkan, de inkább keserűen, arra gondolva, hogy hol kötött ki és hogy mindössze négyezer aranyért bárki magára aggathatja a címet. Ezt nem kezdi el fejtegetni, juthat még idő rá ha éppen nem máshogy vannak egymásban elmerülve.* - Te honnan jöttél? *Néz a másik zöldjeibe, még mielőtt beléphetnének a fogadóba. Őt is érdekli ám a másik, s bár mesélt már néhány dolgot, az még semmi.
A fogadó ismerős számára, de már rég lépte át a küszöböt. Arcára itt nem engedi azt a nagy vágyakozást, szeret hideg és tartózkodó lenni, de azért az elf csak kiolvashatja a valóságot a kékekből.*
- Bort, azt hiszem... de, azt akár a fürdőbe is magunkkal vihetjük. *Bár nem siet oda sem, valahogy jobb lenne kettesben lenni a másikkal. Persze elrablójánál az igazi döntés.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.08 22:13:28
*Mindketten tudják, hogy mi lesz a vége, de miért is ne nyújthatná el, még a végén túl hamar unnak egymásra, már ha az lehetséges. Valójában csak szeret kicsit játszani, feszegetni a határokat és az sem utolsó szempont, ahogy ránéz a másik, amikor akarja. Kiélvezi és annál jobb lesz, amikor végre újra utat találnak egymáshoz. Ami rájuk nézve akármelyik félreeső bokorban is megtörténhet, ha azon a vékony kis határon, amin táncolni próbál átesik. Nem lenne meglepő.
Jobb viszont, hogy elhagyják a rezidenciát és a fürdőház gondolata is tetszik neki, miért is ne gondolnának egyre. Csak lehetőség egymásra. *
- Nézzük, estig még sok időnk van. *A mosoly persze sejtelmes, mintha nem lenne egyértelmű, hogy mire is kellene szánni azokat az órákat.
Azért a séta közben ő is kezd rendeződni, az utcán, még ha nem is szégyenlős fajta, viselkedni próbál. A kérdés viszont tetszik neki, szereti, ha valaki figyelmes és kihall dolgokat.*
- Tudod, a könyveim. *Mosolyodik el halványan, ez az első amit elárult magáról a Sellőben is, és ma is feljött már.* - Nem sokkal azelőtt érkeztem, hogy találkoztunk a Kikötőben. Nori-val töltöttem a legtöbbet, eléggé... lefoglalt. *Tudja jól, hogy neki Rien, de nem fogja így nevezni.* - A Sellőház után a Mágustoronyba kellett mennem. *A szavai pontosan úgy csengenek, mint akinek ahhoz a világon semmi kedve nem volt, és ez nem is lenne hazugság.* - Szóval tényleg kevés idő jutott arra, hogy igazán szétnézzek, amióta pedig a rezidencián vagyok nem sok más jutott a tervezésen és a munkán kívül.
*Emiatt is örül annyira ennek a jelenlétnek. A hétköznapok ugyan nem szürkék, de ez színez csak igazán.*
- Hm, érdekes egy hely, de még nincs sok tapasztalatom. Eljöttem, hogy ne kelljen nemesi levegőt szívnom, oda, ahol nincsenek. Jól sikerült.
*Nevet fel halkan, de inkább keserűen, arra gondolva, hogy hol kötött ki és hogy mindössze négyezer aranyért bárki magára aggathatja a címet. Ezt nem kezdi el fejtegetni, juthat még idő rá ha éppen nem máshogy vannak egymásban elmerülve.* - Te honnan jöttél? *Néz a másik zöldjeibe, még mielőtt beléphetnének a fogadóba. Őt is érdekli ám a másik, s bár mesélt már néhány dolgot, az még semmi.
A fogadó ismerős számára, de már rég lépte át a küszöböt. Arcára itt nem engedi azt a nagy vágyakozást, szeret hideg és tartózkodó lenni, de azért az elf csak kiolvashatja a valóságot a kékekből.*
- Bort, azt hiszem... de, azt akár a fürdőbe is magunkkal vihetjük. *Bár nem siet oda sem, valahogy jobb lenne kettesben lenni a másikkal. Persze elrablójánál az igazi döntés.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.08 22:13:28
5022. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-08 21:19:55
Üzenet elküldve: 2024-09-08 21:19:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nincs rosszabb, mint az önmegtartóztatás. A férfi ezt vallja és úgy néz ki jelen helyzetben mindketten így gondolják. Komoly tudósfőkhöz méltatlanul, mint két felhevült kamasz falják egymást minden pillanatban mikor van lehetőségük. És még nem is szégyellik magukat. A doki annyira nem, hogy ha rajta múlna akkor a rezidencia kertre néző ablakaival se törődve egyenesen nekidöntené a lányt egy fának egy olyan tevékenységhez, ami elég népszerű az elfek között. Csak sokan nő nélkül a fával oldják meg állítólag. A doki maradna a félvérnél. Aki viszont húzza még az időt. Nyújtja a pillanatot. Az elf pedig hagyja. Mindketten tudják mi lesz a vége mindig mikor egymást kínozzák ilyesmivel.*
-Akkor majd most szakítunk rá időt.
~Két kamaty között. Vagy közben.~
*A következő szavakon elmosolyodik.*
-Ez lett volna a következő kérdésem. Úgy gondoltam ha már helyben vagyunk akkor, azt is megnézhetnénk.
*Mindkettejük első gondolata arra irányul, hogy vetkőztethetnék le a másikat. Szörnyűek. A fogadóba menet mikor kicsit sikerült valóban lehiggadnia a férfinek akkor folytatja a beszélgetést.*
-Amúgy, hogyhogy nem volt időd drága? Mi foglalt le ennyire?
*Az ilyen elejtett információmorzsákat bizony fel kell venni. Lehet hasznos, de legrosszabb esetben is legalább látszódik belőle, hogy minden ezt akadályozó tényező ellenére figyel a lány szavaira is.*
-Egyébként mi a véleményed a városról? Lihanech-ben még nem jártam, de hallottam róla sokat. Eléggé másnak hangzott mint Arthenior.
*Míg ezeket és az egyéb feljövő témákat kitárgyalják valószínűleg át is jutnak a polgárnegyeden és a főtéren már ott is a pegazus. Ahhoz képest, hogy a doki eredetileg úgy tervezte, hogy a piac után majd ott még megáll egy pálinkára és megy a ligetbe eléggé megváltoztak a dolgok.*
~Bolondokháza.~
*Egy kicsit bosszantja az azóta megváltozott helyzet, de a jövőbeni kékvérű fenékrugdosásra kár lenne most gondolni. Most mikor egy csinos félvér van belé karolva akinek a fenekével izgalmasabb dolgokat lehetne tenni. Kinyitja neki az ajtót ezzel is előre engedve.*
-Mit innál? Vagy mihez lenne kedved?
*Nincs rosszabb, mint az önmegtartóztatás. A férfi ezt vallja és úgy néz ki jelen helyzetben mindketten így gondolják. Komoly tudósfőkhöz méltatlanul, mint két felhevült kamasz falják egymást minden pillanatban mikor van lehetőségük. És még nem is szégyellik magukat. A doki annyira nem, hogy ha rajta múlna akkor a rezidencia kertre néző ablakaival se törődve egyenesen nekidöntené a lányt egy fának egy olyan tevékenységhez, ami elég népszerű az elfek között. Csak sokan nő nélkül a fával oldják meg állítólag. A doki maradna a félvérnél. Aki viszont húzza még az időt. Nyújtja a pillanatot. Az elf pedig hagyja. Mindketten tudják mi lesz a vége mindig mikor egymást kínozzák ilyesmivel.*
-Akkor majd most szakítunk rá időt.
~Két kamaty között. Vagy közben.~
*A következő szavakon elmosolyodik.*
-Ez lett volna a következő kérdésem. Úgy gondoltam ha már helyben vagyunk akkor, azt is megnézhetnénk.
*Mindkettejük első gondolata arra irányul, hogy vetkőztethetnék le a másikat. Szörnyűek. A fogadóba menet mikor kicsit sikerült valóban lehiggadnia a férfinek akkor folytatja a beszélgetést.*
-Amúgy, hogyhogy nem volt időd drága? Mi foglalt le ennyire?
*Az ilyen elejtett információmorzsákat bizony fel kell venni. Lehet hasznos, de legrosszabb esetben is legalább látszódik belőle, hogy minden ezt akadályozó tényező ellenére figyel a lány szavaira is.*
-Egyébként mi a véleményed a városról? Lihanech-ben még nem jártam, de hallottam róla sokat. Eléggé másnak hangzott mint Arthenior.
*Míg ezeket és az egyéb feljövő témákat kitárgyalják valószínűleg át is jutnak a polgárnegyeden és a főtéren már ott is a pegazus. Ahhoz képest, hogy a doki eredetileg úgy tervezte, hogy a piac után majd ott még megáll egy pálinkára és megy a ligetbe eléggé megváltoztak a dolgok.*
~Bolondokháza.~
*Egy kicsit bosszantja az azóta megváltozott helyzet, de a jövőbeni kékvérű fenékrugdosásra kár lenne most gondolni. Most mikor egy csinos félvér van belé karolva akinek a fenekével izgalmasabb dolgokat lehetne tenni. Kinyitja neki az ajtót ezzel is előre engedve.*
-Mit innál? Vagy mihez lenne kedved?
5021. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-09-08 19:38:17
Üzenet elküldve: 2024-09-08 19:38:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*A kulcs halkan csörrenve ér földet a lába előtt. Nem is nyúlt érte, hogy elkapja, mert nem számított rá, hogy érkezik. Hosszú másodpercekig bámulja azt a földön, míg végül lehajol érte, hogy felvegye. Addigra a páros már messze jár, ő pedig azon kezd gondolkozni, hogy mekkora baromságot csinált már megint. Minek provokálta a nőt? Minek keresi a bajt mindig? Ő már majdnem el is felejtette az elfet, de most mégis itt volt. Itt volt, és őt kereste. A miatta érzett félelme is majdnem megszűnt már, de most újraéledt. Remek. Csodálatos.
Sietős léptekkel indul a Pegazus fogadó irányába, belép, és rögtön az emelet felé veszi az irányt, de most először nem a saját szobájába megy be. Azt a szobát nézi meg, aminek a kulcsát kis túlzással az előbb vágták hozzá odakint. Óvatosan nyit be a halkan nyikorgó ajtón, körbenéz, de semmi különöset nem lát. Az ágy még pontosan úgy van megvetve, ahogy azt a dolgozók szokták, mikor előkészítik a szobákat a vendégeknek, mintha nem is használta volna azt senki. Megnézi az asztalt, az éjjeliszekrényt, a fiókokat, még az ablakot is, de semmi. Mind üres. Semmi olyan nincs itt, ami egy kicsit is hasznos lehetne, vagy megnyugtathatná arról, hogy az aranyszemű esetleg mégsem őt kereste, hanem azzal a fura fickóval volt dolga a városban. Az is ki lehetett? Rejtély.
Gondosan visszazárja a szobát, majd a folyosó végén elhelyezkedő saját lakrészébe vonul át, paranoiásan bezárja maga mögött az ajtót, ledobja magát a székre, és levelet kezd írni. A levél természetesen Orthus Morthimer-nek szól, melyben tudatja, hogy visszatért a kikötőből, és szeretne beszélni vele az ott történtekről. Hogy neki az igazat mondja-e majd, azt még maga sem tudja. Mindenesetre a levélhez hozzáteszi, hogy szerinte nem maradhat már sokáig a Pegazusban. Ez a mondat persze a kereskedőt arra engedheti következtetni, hogy csak próbálja beédesgetni magát a Morthimer házba, de ennél sokkal többről van szó.
Miután a levelet aláírta és megcímezte, fogja azt és az idegen szoba kulcsát, lemegy a fogadóba, és mindkettőt átadja a pultosnak. Ő tudni fogja, hogy a levelet kinek kell adnia, arról pedig nem mond semmit, hogy a másik szoba kulcsa hogyan került hozzá.*
- Jó éjszakát! *Mond csupán ennyit, hátat fordít a férfinek, és visszamegy az emeletre, ismét gondosan bezárja a szobája ajtaját, és most az ablakot is. Aztán levetkőzik, megmosakszik, majd ágyba bújik, de nem jön álom a szemére. Ahhoz túlságosan is fél megint, hogy el tudjon aludni…*
*A kulcs halkan csörrenve ér földet a lába előtt. Nem is nyúlt érte, hogy elkapja, mert nem számított rá, hogy érkezik. Hosszú másodpercekig bámulja azt a földön, míg végül lehajol érte, hogy felvegye. Addigra a páros már messze jár, ő pedig azon kezd gondolkozni, hogy mekkora baromságot csinált már megint. Minek provokálta a nőt? Minek keresi a bajt mindig? Ő már majdnem el is felejtette az elfet, de most mégis itt volt. Itt volt, és őt kereste. A miatta érzett félelme is majdnem megszűnt már, de most újraéledt. Remek. Csodálatos.
Sietős léptekkel indul a Pegazus fogadó irányába, belép, és rögtön az emelet felé veszi az irányt, de most először nem a saját szobájába megy be. Azt a szobát nézi meg, aminek a kulcsát kis túlzással az előbb vágták hozzá odakint. Óvatosan nyit be a halkan nyikorgó ajtón, körbenéz, de semmi különöset nem lát. Az ágy még pontosan úgy van megvetve, ahogy azt a dolgozók szokták, mikor előkészítik a szobákat a vendégeknek, mintha nem is használta volna azt senki. Megnézi az asztalt, az éjjeliszekrényt, a fiókokat, még az ablakot is, de semmi. Mind üres. Semmi olyan nincs itt, ami egy kicsit is hasznos lehetne, vagy megnyugtathatná arról, hogy az aranyszemű esetleg mégsem őt kereste, hanem azzal a fura fickóval volt dolga a városban. Az is ki lehetett? Rejtély.
Gondosan visszazárja a szobát, majd a folyosó végén elhelyezkedő saját lakrészébe vonul át, paranoiásan bezárja maga mögött az ajtót, ledobja magát a székre, és levelet kezd írni. A levél természetesen Orthus Morthimer-nek szól, melyben tudatja, hogy visszatért a kikötőből, és szeretne beszélni vele az ott történtekről. Hogy neki az igazat mondja-e majd, azt még maga sem tudja. Mindenesetre a levélhez hozzáteszi, hogy szerinte nem maradhat már sokáig a Pegazusban. Ez a mondat persze a kereskedőt arra engedheti következtetni, hogy csak próbálja beédesgetni magát a Morthimer házba, de ennél sokkal többről van szó.
Miután a levelet aláírta és megcímezte, fogja azt és az idegen szoba kulcsát, lemegy a fogadóba, és mindkettőt átadja a pultosnak. Ő tudni fogja, hogy a levelet kinek kell adnia, arról pedig nem mond semmit, hogy a másik szoba kulcsa hogyan került hozzá.*
- Jó éjszakát! *Mond csupán ennyit, hátat fordít a férfinek, és visszamegy az emeletre, ismét gondosan bezárja a szobája ajtaját, és most az ablakot is. Aztán levetkőzik, megmosakszik, majd ágyba bújik, de nem jön álom a szemére. Ahhoz túlságosan is fél megint, hogy el tudjon aludni…*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436