Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 275 (5481. - 5500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5500. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-07 16:33:30
Üzenet elküldve: 2024-11-07 16:33:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem szívleli a kérdéseket, amikre nem tud azonnal válaszolni. Mindig mindenre van valami, egy levegővel akár percekig be nem álló szájjal képes megfejteni a megfejtendőt, de most csak a zöldeket nézi helyette és egy kis ideig meg sem szólal. Mert igazából mi lett volna akkor? Csak arra tud jutni, amit érzett. Kitört végre a gazdag kis börtönéből, ahol mindennek meg kellett volna felelnie, csakhogy sosem akart. Eljutott egy helyre, hol kieresztheti a gőzt és ott sem történt más: azt hitte úgy kell cselekednie, ahogyan azt elvárják... és nem akart. Mert nem akarta igazán. Mást szeretett volna, ehelyett a szobában találta magát még három másik lélekkel, egy olyan helyzetben, ami nem ő. Más ez, mint az elf mellett. Ott nem volt mellékzönge, tudta, hogy maga miatt dönt. Tehát nem attól félt, hogy másnap majd pironkodni fog, esetleg kihasználják, hanem attól, hogy csak azért csinálja, mert mindenki más is. Mert ott egy a "szabály". És mi történt, amikor otthagyta az egészet? Semmi. Apró kis lecke, hogy dönthet. *
- Azt hiszem azért lett volna ostobaság, mert igazából nem akartam, de majdnem megtörtént.
*Mosolyodik el. Jó néha megérteni, hogy mi van bent. Még ha apróság is. Nem is érdekes az egész innentől, sokkal jobban élvezi, hogy a másik beszél, ahogy magához húzza, hogy ráhajthassa a fejét annak mellkasára. Az ujjai finoman játszadoznak a másik bőrén, ahogy belekezd, s először nem igazán tudja, hogyan lehet majd ebből valami, ami tényleg mulattató. Persze, ahogy figyel, nem is hiányzik a nevetés. Minden szó érdekes, nem tudja leállítani az agyát, még ilyenkor is keresgél. Az, hogy másik nőről van szó cseppet sem zavarja, sőt, olyan dolgokat tud elárulni egy-egy hasonló mese, ami érdekesebb annál, minthogy még benne keltsen oda nem való érzeteket a féltékenység. Hogy milyen az elf, vagy milyen volt. Egészen enyhén szűkül össze a szeme, amikor meghallja a becenevet. ~Pocok?~ Furcsállja magában, de nem vágna közbe. Aztán a képek, amiket maga előtt lát, majdnem eltörik azt a felállított képet a hosszúéletűről, ami olyan szilárd benne, hogy lehetetlenségnek tűnik. Szinte fellélegzik, amikor kiderül, hogy nem tudtak hosszútávon egy kosarat cipelő barmot csinálni a szőkéből, akire olyannyira felnéz. Hát nem tört szét a kép mégsem. De eztán jön az, amin tényleg lehet nevetni. Hogy mennyire "bunkó fasz" a másik. Az. De ez még Mai szerint is ki lett harcolva. Elborzad a jelenségtől, hogy ő ilyen helyzetbe hozza a Dokit. Lehetetlen. De a következtetést levonja... azt a következtetést, amit a nővérei nem voltak restek rengetegszer elmondani, olyan ízesen, ahogyan Mai fejében hallja. ~Tényleg nagy a pina hatalma.~ De felnevet, hogy is ne nevetne. Oldalára fekszik, s könyökére támaszkodik, arcát tenyerébe fektetve úgy nézi a másikat és simogatja közben. *
- Egyetlen nagyon fontos kérdésem lenne, Édes... *Tart egy kis hatásvadász szünetet, mintha valóban valami hatalmas dologról lenne szó.*
- Pocok??
*Nyeli vissza a nevetést. Nem, nem összeegyeztethető. Imádja, hogy egy könnycsepp szökött a szemébe, ahogy látja maga előtt az esetet.*
- Nem szomorkodtál utána túl sokáig, de hát... azt hiszem meg is értem. Azért remélem befejezted később, amit elkezdtél. *Nevet fel ismét.* - Ezek a cimboráid mindig ilyen segítőkészek voltak?
*Nem szívleli a kérdéseket, amikre nem tud azonnal válaszolni. Mindig mindenre van valami, egy levegővel akár percekig be nem álló szájjal képes megfejteni a megfejtendőt, de most csak a zöldeket nézi helyette és egy kis ideig meg sem szólal. Mert igazából mi lett volna akkor? Csak arra tud jutni, amit érzett. Kitört végre a gazdag kis börtönéből, ahol mindennek meg kellett volna felelnie, csakhogy sosem akart. Eljutott egy helyre, hol kieresztheti a gőzt és ott sem történt más: azt hitte úgy kell cselekednie, ahogyan azt elvárják... és nem akart. Mert nem akarta igazán. Mást szeretett volna, ehelyett a szobában találta magát még három másik lélekkel, egy olyan helyzetben, ami nem ő. Más ez, mint az elf mellett. Ott nem volt mellékzönge, tudta, hogy maga miatt dönt. Tehát nem attól félt, hogy másnap majd pironkodni fog, esetleg kihasználják, hanem attól, hogy csak azért csinálja, mert mindenki más is. Mert ott egy a "szabály". És mi történt, amikor otthagyta az egészet? Semmi. Apró kis lecke, hogy dönthet. *
- Azt hiszem azért lett volna ostobaság, mert igazából nem akartam, de majdnem megtörtént.
*Mosolyodik el. Jó néha megérteni, hogy mi van bent. Még ha apróság is. Nem is érdekes az egész innentől, sokkal jobban élvezi, hogy a másik beszél, ahogy magához húzza, hogy ráhajthassa a fejét annak mellkasára. Az ujjai finoman játszadoznak a másik bőrén, ahogy belekezd, s először nem igazán tudja, hogyan lehet majd ebből valami, ami tényleg mulattató. Persze, ahogy figyel, nem is hiányzik a nevetés. Minden szó érdekes, nem tudja leállítani az agyát, még ilyenkor is keresgél. Az, hogy másik nőről van szó cseppet sem zavarja, sőt, olyan dolgokat tud elárulni egy-egy hasonló mese, ami érdekesebb annál, minthogy még benne keltsen oda nem való érzeteket a féltékenység. Hogy milyen az elf, vagy milyen volt. Egészen enyhén szűkül össze a szeme, amikor meghallja a becenevet. ~Pocok?~ Furcsállja magában, de nem vágna közbe. Aztán a képek, amiket maga előtt lát, majdnem eltörik azt a felállított képet a hosszúéletűről, ami olyan szilárd benne, hogy lehetetlenségnek tűnik. Szinte fellélegzik, amikor kiderül, hogy nem tudtak hosszútávon egy kosarat cipelő barmot csinálni a szőkéből, akire olyannyira felnéz. Hát nem tört szét a kép mégsem. De eztán jön az, amin tényleg lehet nevetni. Hogy mennyire "bunkó fasz" a másik. Az. De ez még Mai szerint is ki lett harcolva. Elborzad a jelenségtől, hogy ő ilyen helyzetbe hozza a Dokit. Lehetetlen. De a következtetést levonja... azt a következtetést, amit a nővérei nem voltak restek rengetegszer elmondani, olyan ízesen, ahogyan Mai fejében hallja. ~Tényleg nagy a pina hatalma.~ De felnevet, hogy is ne nevetne. Oldalára fekszik, s könyökére támaszkodik, arcát tenyerébe fektetve úgy nézi a másikat és simogatja közben. *
- Egyetlen nagyon fontos kérdésem lenne, Édes... *Tart egy kis hatásvadász szünetet, mintha valóban valami hatalmas dologról lenne szó.*
- Pocok??
*Nyeli vissza a nevetést. Nem, nem összeegyeztethető. Imádja, hogy egy könnycsepp szökött a szemébe, ahogy látja maga előtt az esetet.*
- Nem szomorkodtál utána túl sokáig, de hát... azt hiszem meg is értem. Azért remélem befejezted később, amit elkezdtél. *Nevet fel ismét.* - Ezek a cimboráid mindig ilyen segítőkészek voltak?
5499. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-07 16:05:06
Üzenet elküldve: 2024-11-07 16:05:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
* Háta mögött a fogadó ajtaja nyílik, de az ork egyelőre nem foglalkozik vele. Elvégre sokan jönnek mennek. Ha mindenki után fordulna, sose végezne semmivel. Márpedig a munka végeztével a fene se akarná, hogy további munkák zavarják meg az ő meghitt pillanatát a korsó aljával. Ahogy a pultnál ül haját hátrasimítja hatalmas kezével, ahogyan azt megszokta és szereti. Közben figyelmesen hallgatja a fogadóban már épp lerészegedő vagy épp részegedni akaró társaságot. Csak akkor pillant oldalra az italából, mikor az újonnan érkező épp mellette foglal helyet és egyetértően alátámassza az ork megjegyzését. Első pillantásokra megállapítja, hogy egy igazán egyedi kis virágszál foglalt helyet mellette. Az emberi nők szeretik kihúzni szépségüket szinte bármi áron, ha egy módjuk van rá. Ez néha zavaróan egyértelmű, de most nem ezt érzi a másiktól. *
- Nocsak. Kegyednek is sok dolga akadt ezen a hideg napon, kedves…?
* Szólítja meg nőt. Sajátos mosollyal kíséri a kérdést. Arcáról enyhe kíváncsiság olvasható le. Elég érdekes egy nőbe botlott. Már ha csak abból indulnak ki, hogy milyen problémamentesen foglalt helyet egy ork mellé. A tolerancia küszöbe elég magas lehet, vagy csak szimplán nincs semmi baja a fajtájával. Kortyol egyet italából. *
- Bár semmi baj nincs egy mozgalmas napban, főleg ha az anyagi haszonnal jár!
* Emeli korsóját a nő irányába várva a reakcióját. Mindent elmond egy emberről, ahogyan viselkedik féltében, vagy akár mérgében. Az orknak pedig van tapasztalata ezt kiszűrni mások viselkedéséből. Főleg az apróságokra figyel nagyon. Mint például, hogy képes e valaki hosszabb ideig szemkontaktust tartani és hasonlók. *
//Szeszélyek//
* Háta mögött a fogadó ajtaja nyílik, de az ork egyelőre nem foglalkozik vele. Elvégre sokan jönnek mennek. Ha mindenki után fordulna, sose végezne semmivel. Márpedig a munka végeztével a fene se akarná, hogy további munkák zavarják meg az ő meghitt pillanatát a korsó aljával. Ahogy a pultnál ül haját hátrasimítja hatalmas kezével, ahogyan azt megszokta és szereti. Közben figyelmesen hallgatja a fogadóban már épp lerészegedő vagy épp részegedni akaró társaságot. Csak akkor pillant oldalra az italából, mikor az újonnan érkező épp mellette foglal helyet és egyetértően alátámassza az ork megjegyzését. Első pillantásokra megállapítja, hogy egy igazán egyedi kis virágszál foglalt helyet mellette. Az emberi nők szeretik kihúzni szépségüket szinte bármi áron, ha egy módjuk van rá. Ez néha zavaróan egyértelmű, de most nem ezt érzi a másiktól. *
- Nocsak. Kegyednek is sok dolga akadt ezen a hideg napon, kedves…?
* Szólítja meg nőt. Sajátos mosollyal kíséri a kérdést. Arcáról enyhe kíváncsiság olvasható le. Elég érdekes egy nőbe botlott. Már ha csak abból indulnak ki, hogy milyen problémamentesen foglalt helyet egy ork mellé. A tolerancia küszöbe elég magas lehet, vagy csak szimplán nincs semmi baja a fajtájával. Kortyol egyet italából. *
- Bár semmi baj nincs egy mozgalmas napban, főleg ha az anyagi haszonnal jár!
* Emeli korsóját a nő irányába várva a reakcióját. Mindent elmond egy emberről, ahogyan viselkedik féltében, vagy akár mérgében. Az orknak pedig van tapasztalata ezt kiszűrni mások viselkedéséből. Főleg az apróságokra figyel nagyon. Mint például, hogy képes e valaki hosszabb ideig szemkontaktust tartani és hasonlók. *
5498. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-07 15:40:11
Üzenet elküldve: 2024-11-07 15:40:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Nincs is szebb egy a hamvaiból feltámadó főnixmadárnál. Alenia szeretne egy lenni ezen csodálatos lények közül, de mindez csak a mesékben működik egycsapásra. Az élet ennél rögösebb utat és nehezebb akadályokat gördít mindenki elé, de jó úton halad az újra felemelkedés felé. A Romvárosból érkező hintó legyen hát az első jelképe a múltnak és a jövőnek egyaránt.*
- Nos, ebben az esetben köszönöm szépen! *Másodszorra már nem fog elutasítani egy dicséretet, figyelmét viszont nem kerüli el, hogy Orthus válasz nélkül zárja le a csorbán tündöklő drágakő hipotézisét. Tudja, hogy miért, és maga is bölcsebbnek véli, ha nem folytatják tovább a témát. Számára a külső tökéletesség túl fontos ahhoz, hogy bárki is meg tudja változtatni a véleményét. Nem is lesz igazán újra boldog, míg vissza nem nyeri régi önmagát hús-vér értelemben is.*
- Ó, A Pegazus fogadó. Szép emlékek fűznek oda. *Nem fejti ki, de ott ismerte meg legjobb barátnőjét, Luninari-t, akit Orthus-nak -ironikus módon- a jobbkezeként és tanácsadójaként mutatott be. Abba a fogadóba küldte őt a bátyja, ott találkoztak először, és azóta olyan elválaszthatatlanok, hogy még a halálnak sem sikerült elragadnia őket egymástól.
A hintó megáll, az ajtók nyílnak, partnere kiszáll, ő pedig kap egy segítő kezet, hogy hasonlóan tehessen. Még így is, hogy fogják, kissé ügyetlenül tud csak lelépni a hintó magasított kocsijáról, de miután cipője sarkai halkan koppannak a talajon, újra kihúzza magát, és büszkén állva pillant körbe. Túlöltözés… hát, olyan Alenia számára nem létezik, szóval nem feszélyezi, ha esetleg ők a legelegánsabbak a környéken.*
- Rendben, természetesen. *Bólint. Ő nem lép a pulthoz, két lépés távolságból várja meg, hogy mi fog történni. Ha már ünnepi vacsora, ahogy az a kapott meghívó levélben is írva vagyon, elvárja, hogy kiszolgálják, úgyhogy nem is mozdul, míg nem kísérik egy megfelelő asztalhoz.*
//Ünnepi vacsora//
*Nincs is szebb egy a hamvaiból feltámadó főnixmadárnál. Alenia szeretne egy lenni ezen csodálatos lények közül, de mindez csak a mesékben működik egycsapásra. Az élet ennél rögösebb utat és nehezebb akadályokat gördít mindenki elé, de jó úton halad az újra felemelkedés felé. A Romvárosból érkező hintó legyen hát az első jelképe a múltnak és a jövőnek egyaránt.*
- Nos, ebben az esetben köszönöm szépen! *Másodszorra már nem fog elutasítani egy dicséretet, figyelmét viszont nem kerüli el, hogy Orthus válasz nélkül zárja le a csorbán tündöklő drágakő hipotézisét. Tudja, hogy miért, és maga is bölcsebbnek véli, ha nem folytatják tovább a témát. Számára a külső tökéletesség túl fontos ahhoz, hogy bárki is meg tudja változtatni a véleményét. Nem is lesz igazán újra boldog, míg vissza nem nyeri régi önmagát hús-vér értelemben is.*
- Ó, A Pegazus fogadó. Szép emlékek fűznek oda. *Nem fejti ki, de ott ismerte meg legjobb barátnőjét, Luninari-t, akit Orthus-nak -ironikus módon- a jobbkezeként és tanácsadójaként mutatott be. Abba a fogadóba küldte őt a bátyja, ott találkoztak először, és azóta olyan elválaszthatatlanok, hogy még a halálnak sem sikerült elragadnia őket egymástól.
A hintó megáll, az ajtók nyílnak, partnere kiszáll, ő pedig kap egy segítő kezet, hogy hasonlóan tehessen. Még így is, hogy fogják, kissé ügyetlenül tud csak lelépni a hintó magasított kocsijáról, de miután cipője sarkai halkan koppannak a talajon, újra kihúzza magát, és büszkén állva pillant körbe. Túlöltözés… hát, olyan Alenia számára nem létezik, szóval nem feszélyezi, ha esetleg ők a legelegánsabbak a környéken.*
- Rendben, természetesen. *Bólint. Ő nem lép a pulthoz, két lépés távolságból várja meg, hogy mi fog történni. Ha már ünnepi vacsora, ahogy az a kapott meghívó levélben is írva vagyon, elvárja, hogy kiszolgálják, úgyhogy nem is mozdul, míg nem kísérik egy megfelelő asztalhoz.*
5497. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-07 15:18:48
Üzenet elküldve: 2024-11-07 15:18:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szeszélyek//
*A finom szabású, vékony és sokat sejtető ruhákat éppen időszerű volt lecserélni. Noha fáj a szíve a lenge öltözetért, de a hideg ellenére is képes arra, hogy megnyerő legyen a férfi szemnek. A Pegazus ajtaja nyílik, hogy az ébenhajú lejtsen be rajta. Nyakában megkötve a vastag, fekete köpeny, melynek csuklyáját lustán löki hátra fejéről mikor becsukódott a háta mögött az ajtó. A kellemes meleg azonnal üde mosolyt varázsol a hidegtől kipirult arcára. Még kezeit is összedörzsöli, hogy minél hamarább megszűnjön az ujjaiba költöző zsibbadás. Szereti ezt a fogadót, ez kétségtelen, hisz szinte napi rutinná vált már, hogy az egész napos tortúrát vagy éppen szórakozást itt pihenje ki. A fürdő szinte csodákat tesz vele. Ha oda mégsem jutna be hát akkor bizony megelégszik a kínálattal is, mert arra sem lehet panasza. Ám a leginkább az szokta felcsigázni, hogy sosem lehet tudni kivel fut össze. A város igazi olvasztótégely, ahol a legkülönfélébb alakok fordulnak meg. A fogadó pedig a legjobb hely arra, ha ezeket az alakokat készül megtalálni. Az mindegy, hogy a cél munka vagy szórakozás, hisz nála a kettő sokszor ugyan az.
Magabiztosan és kényelmesen indul a pulthoz, miközben a köpenyt összefogó, fekete selyemszalagot már oldja is szét. Hamar átjárja az állott, meleg levegő, amit a kinti hideg után szerencsére nem talál zavarónak. Ahogy a köpeny szétold lekanyarítja nyakából, majd jobb karjára hajtva ér végül célt.
Nem sietteti a felszolgálókat, hisz ilyentájt van dolguk bőven, így egy pultnál álló fickó mellé sorol. Amíg az italok készülnek, az ételek kiadásra kerülnek bőven van ideje arra, hogy a hosszú combon eligazgassa a ruha felvágását, kisimítson pár gyűrődést és cseppet sem szemérmes ruhadekoltázsát is megigazgassa, miután félresöpörte az útból a sötét tincseket. Megmosolyogja, hogy mennyire nyilvánvalónak érzi, hogy ma este szórakozni szeretne, amihez minden praktikát bevet, hogy társaságot találjon magának. Az édes-fűszeres illat kellemesen lengi körbe, arra is ügyel, hogy tincseibe egyetlen kósza kóc se kerüljön.
Noha szépítkezésének művelete hosszadalmasnak tűnhet, viszonylag hamar végez, s mire a fogadós a pult felé eső részén jár bizony már ő maga is végez.*
- Ezzel teljes mértékben egyet kell, hogy értsek.
*Mosolyog maga elé, mikor meghallja oldalról a férfi kósza megjegyzését. Ami minden bizonnyal nem neki szólt, ám olyannyira nagy igazságot takar, hogy késztetést érez rá, hogy kifejezze egyetértését.*
- Éppen ezért szeretnék szeretnék is egy pohár Mézsört. *Mosolyog bájosan a fogadósra, miközben már csúsztatja is elé a 15 aranyat.*
*Onnantól pedig ismét csak kivárja a sorát, miközben kényelmesen a pultra könyököl, állát pedig a köpenyt tartó kezének tenyerébe támasztja.*
//Szeszélyek//
*A finom szabású, vékony és sokat sejtető ruhákat éppen időszerű volt lecserélni. Noha fáj a szíve a lenge öltözetért, de a hideg ellenére is képes arra, hogy megnyerő legyen a férfi szemnek. A Pegazus ajtaja nyílik, hogy az ébenhajú lejtsen be rajta. Nyakában megkötve a vastag, fekete köpeny, melynek csuklyáját lustán löki hátra fejéről mikor becsukódott a háta mögött az ajtó. A kellemes meleg azonnal üde mosolyt varázsol a hidegtől kipirult arcára. Még kezeit is összedörzsöli, hogy minél hamarább megszűnjön az ujjaiba költöző zsibbadás. Szereti ezt a fogadót, ez kétségtelen, hisz szinte napi rutinná vált már, hogy az egész napos tortúrát vagy éppen szórakozást itt pihenje ki. A fürdő szinte csodákat tesz vele. Ha oda mégsem jutna be hát akkor bizony megelégszik a kínálattal is, mert arra sem lehet panasza. Ám a leginkább az szokta felcsigázni, hogy sosem lehet tudni kivel fut össze. A város igazi olvasztótégely, ahol a legkülönfélébb alakok fordulnak meg. A fogadó pedig a legjobb hely arra, ha ezeket az alakokat készül megtalálni. Az mindegy, hogy a cél munka vagy szórakozás, hisz nála a kettő sokszor ugyan az.
Magabiztosan és kényelmesen indul a pulthoz, miközben a köpenyt összefogó, fekete selyemszalagot már oldja is szét. Hamar átjárja az állott, meleg levegő, amit a kinti hideg után szerencsére nem talál zavarónak. Ahogy a köpeny szétold lekanyarítja nyakából, majd jobb karjára hajtva ér végül célt.
Nem sietteti a felszolgálókat, hisz ilyentájt van dolguk bőven, így egy pultnál álló fickó mellé sorol. Amíg az italok készülnek, az ételek kiadásra kerülnek bőven van ideje arra, hogy a hosszú combon eligazgassa a ruha felvágását, kisimítson pár gyűrődést és cseppet sem szemérmes ruhadekoltázsát is megigazgassa, miután félresöpörte az útból a sötét tincseket. Megmosolyogja, hogy mennyire nyilvánvalónak érzi, hogy ma este szórakozni szeretne, amihez minden praktikát bevet, hogy társaságot találjon magának. Az édes-fűszeres illat kellemesen lengi körbe, arra is ügyel, hogy tincseibe egyetlen kósza kóc se kerüljön.
Noha szépítkezésének művelete hosszadalmasnak tűnhet, viszonylag hamar végez, s mire a fogadós a pult felé eső részén jár bizony már ő maga is végez.*
- Ezzel teljes mértékben egyet kell, hogy értsek.
*Mosolyog maga elé, mikor meghallja oldalról a férfi kósza megjegyzését. Ami minden bizonnyal nem neki szólt, ám olyannyira nagy igazságot takar, hogy késztetést érez rá, hogy kifejezze egyetértését.*
- Éppen ezért szeretnék szeretnék is egy pohár Mézsört. *Mosolyog bájosan a fogadósra, miközben már csúsztatja is elé a 15 aranyat.*
*Onnantól pedig ismét csak kivárja a sorát, miközben kényelmesen a pultra könyököl, állát pedig a köpenyt tartó kezének tenyerébe támasztja.*
5496. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-07 14:54:41
Üzenet elküldve: 2024-11-07 14:54:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*Hogy Shorenaihoz milyen szerep áll közel milyen nem, hogy erről a nő valójában hogyan is vélekedik nem készül kifejteni, így csak egy kósza vállvonással nyugtázza a dolgot. Hiszen egy szajha és egy forróvérű kölyök készül tetszelegni egy grófi testvérpár szerepében. Illik vagy nem illik hozzájuk.*
- Élvezem vagy sem, nem biztos, hogy tanácsos éppen a munkaadódat felbosszantani.
*Mosolyodik el komiszul, mert érti ő, hogy a férfiak szeretnek egymás között kakaskodni. Ám a nőnek ezzel szemben éppen az a célja, hogy körülötte mindenki kiegyensúlyozott és nyugodt legyen. Erre használja a bájait és képességeit, amibe este is belekóstolhatott kedves főnökük. Ami nem kizárt, hogy fajtársa előtt is nyitott kapu. Hisz ki ő, hogy útjába álljon egy kis mókának, amiből még hasznot is húzhat. Valamint az sem utolsó szempont, hogy ezen a téren szimpatikus neki Lazziar, ugyan úgy, ahogy Merrinre is feni a fogát már az első pillantástól kezdve. Persze ezen valószínűleg egyik férfi sem lepődne meg túlzottan.
Már éppen kacérkodva kezdene is bele, hogy mennyire nem is bánná azt a közös tivornyát, amikor megérkezik a csapat két elmaradt tagja. Arcán a mosoly egyből szélesedik is, mikor megérkeznek az asztalhoz.
Shorenai nem okoz meglepetést azzal, hogy nyomban osztja is a tennivalót. Bár az kissé lombozza a kedvét, hogy túl költséges bevásárlásban kár is gondolkodnia. Na, de sebaj, olcsóbban is lehetnek szépek, erre éppen ő maga a bizonyíték.
Az éhgyomorra érkező meglepetést inkább Merrin és a levelet hozó kölyök okozza. Ahogy a pecsétes levél gazdát cserél, Merrin pedig távozóra fogja, az arcára rögvest kiül a meglepettség és a csalódottság egyvelege. Most akkor ennyi volt? Az alig felépült kis csapatuk egyik igen fontosnak számító tagja után már porzik is a fogadó? Még pár pillanatig a csukott ajtót kémleli, a végén viszont egy hosszú sóhaj kíséretében emeli tekintetét Shorenaira.*
- Mi a franc? És most?
*Vonja fel a szemöldökeit kíváncsian. Hisz valószínűleg nem árt, ha pótolják a verőlegényt egy másikkal, aki képes megvédeni a hátsójukat, ha esetlegesen beüt a baj.*
*Hogy Shorenaihoz milyen szerep áll közel milyen nem, hogy erről a nő valójában hogyan is vélekedik nem készül kifejteni, így csak egy kósza vállvonással nyugtázza a dolgot. Hiszen egy szajha és egy forróvérű kölyök készül tetszelegni egy grófi testvérpár szerepében. Illik vagy nem illik hozzájuk.*
- Élvezem vagy sem, nem biztos, hogy tanácsos éppen a munkaadódat felbosszantani.
*Mosolyodik el komiszul, mert érti ő, hogy a férfiak szeretnek egymás között kakaskodni. Ám a nőnek ezzel szemben éppen az a célja, hogy körülötte mindenki kiegyensúlyozott és nyugodt legyen. Erre használja a bájait és képességeit, amibe este is belekóstolhatott kedves főnökük. Ami nem kizárt, hogy fajtársa előtt is nyitott kapu. Hisz ki ő, hogy útjába álljon egy kis mókának, amiből még hasznot is húzhat. Valamint az sem utolsó szempont, hogy ezen a téren szimpatikus neki Lazziar, ugyan úgy, ahogy Merrinre is feni a fogát már az első pillantástól kezdve. Persze ezen valószínűleg egyik férfi sem lepődne meg túlzottan.
Már éppen kacérkodva kezdene is bele, hogy mennyire nem is bánná azt a közös tivornyát, amikor megérkezik a csapat két elmaradt tagja. Arcán a mosoly egyből szélesedik is, mikor megérkeznek az asztalhoz.
Shorenai nem okoz meglepetést azzal, hogy nyomban osztja is a tennivalót. Bár az kissé lombozza a kedvét, hogy túl költséges bevásárlásban kár is gondolkodnia. Na, de sebaj, olcsóbban is lehetnek szépek, erre éppen ő maga a bizonyíték.
Az éhgyomorra érkező meglepetést inkább Merrin és a levelet hozó kölyök okozza. Ahogy a pecsétes levél gazdát cserél, Merrin pedig távozóra fogja, az arcára rögvest kiül a meglepettség és a csalódottság egyvelege. Most akkor ennyi volt? Az alig felépült kis csapatuk egyik igen fontosnak számító tagja után már porzik is a fogadó? Még pár pillanatig a csukott ajtót kémleli, a végén viszont egy hosszú sóhaj kíséretében emeli tekintetét Shorenaira.*
- Mi a franc? És most?
*Vonja fel a szemöldökeit kíváncsian. Hisz valószínűleg nem árt, ha pótolják a verőlegényt egy másikkal, aki képes megvédeni a hátsójukat, ha esetlegesen beüt a baj.*
5495. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-07 08:14:31
Üzenet elküldve: 2024-11-07 08:14:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Danki//
*Figyelmesen hallgatja a szárnyatlan tündért, majd így szól.*
-Kedves tündérem, nincs azal semmi baj, hogy nincsenek szárnyaid. Nem ítélkezem. De mondd csak mi a becses neved? Az enyém Rothawdar Arskeliss, szólíts csak Roth-nak.
*Felemeli korsóját és kortyol belőle amíg a választ várja. Majd így folytatja.*
-Igen a bornak szőlő illata van, hiszen aból facsarják és érlelik. Nem kell hirtelen sokat inni, én sem sürgetlek, csupán a pálinkát kell így leinni, hogy jó kedvet csináljon. A bort szánt szándékkal neked rendeltem, hiszen az kellemesebb, mint a pálinka vagy a sör. Az egész este előttünk áll.
*Most Roth körbe tekint ismét és egy olyan valakit keres, aki muzsikát tudna szolgáltatni nekik.
~Van-e itt egy muzsikus? Hadd lám!~
Majd fennhangon, hogy az egész fogadó jól hallja így kiált.*
-Tisztelt jelenlevők, van kendtek között olyan, aki tud jókat muzsikálni? Mulatni szeretnénk am éjjel és nem maradnék adós az honoráriummal sem!
*Majd vigyorogva a tündérre néz, mintha valami kiemelkedő dolgot tett volna és várja, hogy valaki jelentkezzem az asztalok valamelyikétől.*
*Figyelmesen hallgatja a szárnyatlan tündért, majd így szól.*
-Kedves tündérem, nincs azal semmi baj, hogy nincsenek szárnyaid. Nem ítélkezem. De mondd csak mi a becses neved? Az enyém Rothawdar Arskeliss, szólíts csak Roth-nak.
*Felemeli korsóját és kortyol belőle amíg a választ várja. Majd így folytatja.*
-Igen a bornak szőlő illata van, hiszen aból facsarják és érlelik. Nem kell hirtelen sokat inni, én sem sürgetlek, csupán a pálinkát kell így leinni, hogy jó kedvet csináljon. A bort szánt szándékkal neked rendeltem, hiszen az kellemesebb, mint a pálinka vagy a sör. Az egész este előttünk áll.
*Most Roth körbe tekint ismét és egy olyan valakit keres, aki muzsikát tudna szolgáltatni nekik.
~Van-e itt egy muzsikus? Hadd lám!~
Majd fennhangon, hogy az egész fogadó jól hallja így kiált.*
-Tisztelt jelenlevők, van kendtek között olyan, aki tud jókat muzsikálni? Mulatni szeretnénk am éjjel és nem maradnék adós az honoráriummal sem!
*Majd vigyorogva a tündérre néz, mintha valami kiemelkedő dolgot tett volna és várja, hogy valaki jelentkezzem az asztalok valamelyikétől.*
5494. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-06 19:28:50
Üzenet elküldve: 2024-11-06 19:28:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A feltett kérdésre most a zöldek se tudják a választ. Inkább csak úgy sejti, hogy nem büszkeségről van szó hanem valami másról. Mi lehet az, ami a szimpátia hiányánál is rosszabb.*
-Akkor?
*Kérdez rá. Kíváncsi. Majd ő mesél megint. Szabadságról és, hogy mindenki vágyik valamire. Sosincs tartósan olyan, hogy valaki elégedett lenne a helyzetével. Aztán ott vannak azok akik a saját vágyaikért elnyomnak másokat. Bonyolult. A lány ezt követő bókján elmosolyodik. Sokra tartja őt a félvér. Észrevette már korábban is. Majd jön egy kérdés. Jobb is, hogy most nem elemezni próbálgatja a másik. Azt, tapasztalhatta már, hogy nem szereti az elf. Egy mese viszont más. Bár nehéz kérés ez.*
-Tényleg nevetni.
*Gondolkozik el. Mikor igazán jókat nevetett és nem valami szer hatása alatt volt, az akkor volt mikor a régi bandával a tengert járták. Átkarolja a lányt, hogy úgy dőljön el az ágyon, hogy a másik rajta feküdjön. Közben kutat az emlékei közt.*
-Ahogy mondtam ha mersz szabadnak lenni akkor hibáid is lesznek majd. Amik néha utólag viccesek.*Felröhög.*Azt, hiszem megtaláltam. Hogy mennyire voltam egy bunkó fasz döntsd el te drágám. Dyra volt a lány neve akivel egymásba botlottunk. Szeplős pofi, vörös haj és gőgös viselkedés. Ritka fárasztó egy nő volt. Főleg, mert úgy tett mintha ő lenne a megtestesült erény. Mindenkinél mindent jobban tudott, a többi nő ostoba volt vagy cafka vagy rusnya. De a férfiak se jobbak. Kitalálod mi volt amit láttam abban a lányban? Mikor találkoztunk egy pohár borral többet ivott és úgy esett neki a farkamnak, csoda másnap maradt rajta bőr. Aztán rajtam maradt. Szórakoztatott, hogy az a száj, ami mások előtt hosszasan ócsárolja az erkölcsi romlást, az úgy tud szopni, hogy majdnem megfullad. Mikor a kis barátnőivel fecsegett akkor én voltam, aki ott állt és meg se szólalt. Ha piacoltak akkor hordjam a kosarat. Ha megálltak valahol enni vagy inni akkor "Sört? Nap közben nem iszunk, Pocok." Ha este volt akkor is megkaptam, hogy mi vagy te iszákos? Amúgy is konstans baszogatott. "Jaj, Pocok gombold be, azt az inget!" "Jaj, Pocok, hogy nézel ki?" Jaj Pocok így, jaj Pocok úgy. Ismétlem mikor nem látta senki akkor kikötői szajhák megirigyelték volna olyan mocskos kis cafka volt Dyra. De egyre picsásabb lett. Gondolom élvezte a helyzetet, hogy neki világlátott, jó kiállású, orvos a kiegészítője. Volt, hogy leteremtett, meg hisztizett, ilyenek. Én tűrtem, tűrtem, de kezdett a tököm tele lenni. Viszont tudtam, hogy nemsokára megy tovább a hajóm. És nem árt ha van egy öl, ami visszavár. Csakhogy mikor a cimborák előtt, nagydarab tengeri medvék, mint egy kutyát úgy le mert engem ugatni, azt már nem tűrtem el. Úgy elküldtem melegebb éghajlatra, hogy elképzelni se tudod. Mire elkezdett hüppögni, hogy "Én micsoda vadállat vagyok.", "Vele így még senki nem mert beszélni.", "Süllyedjek el a hajóval együtt mert soha többé nem akar látni.", aztán kiviharzott. Szerencsére a kikötő és a tengerészcimborák olyan támogató közegnek számítanak, hogy egy ilyen csúnya szakítás után nem hagytak búslakodni. Pedig*A szívére teszi a kezét és egyértelműen eltúlzott szenvedéssel bevallja.*össze volt törve a szívem. Pár pohár már én se tudom milyen mert a többiek fizették őket ital, egy valahonnan előkerített muzsikusbanda és jó pár átdorbézolt óra után kezdett beforrni az a seb. Csakhogy felbukkant Dyra megbánva a tetteit és bocsánatot akart kérni tőlem. Mondtam, hogy a cimboráim milyen segítőkészek voltak? Csupa jólelkű alak. Nemcsak elmondták neki, de fel is vezették a lányt abba a szobába ahol én épp búslakodtam. Egy könnyűvérű kikötői mákvirág combjai között. Dyra reakciója nem volt túl megértő. Megkérdezte, hogy én meg mit csinálok. A lányra mutatva közöltem, hogy őt. Ezek után egyenesen nekem esett és nem zavarta, hogy épp el vagyok foglalva. A többiek vitték ki a lányt az ivóból, aki úgy szidott engem, hogy ha ismerősei hallották biztos nem ismertek az erényes és megbecsült Dyrára. Viszont ahányszor ezt elmeséltem a többiek állták a piámat olyan jót röhögtek rajta. Főleg akik ott voltak.
*A feltett kérdésre most a zöldek se tudják a választ. Inkább csak úgy sejti, hogy nem büszkeségről van szó hanem valami másról. Mi lehet az, ami a szimpátia hiányánál is rosszabb.*
-Akkor?
*Kérdez rá. Kíváncsi. Majd ő mesél megint. Szabadságról és, hogy mindenki vágyik valamire. Sosincs tartósan olyan, hogy valaki elégedett lenne a helyzetével. Aztán ott vannak azok akik a saját vágyaikért elnyomnak másokat. Bonyolult. A lány ezt követő bókján elmosolyodik. Sokra tartja őt a félvér. Észrevette már korábban is. Majd jön egy kérdés. Jobb is, hogy most nem elemezni próbálgatja a másik. Azt, tapasztalhatta már, hogy nem szereti az elf. Egy mese viszont más. Bár nehéz kérés ez.*
-Tényleg nevetni.
*Gondolkozik el. Mikor igazán jókat nevetett és nem valami szer hatása alatt volt, az akkor volt mikor a régi bandával a tengert járták. Átkarolja a lányt, hogy úgy dőljön el az ágyon, hogy a másik rajta feküdjön. Közben kutat az emlékei közt.*
-Ahogy mondtam ha mersz szabadnak lenni akkor hibáid is lesznek majd. Amik néha utólag viccesek.*Felröhög.*Azt, hiszem megtaláltam. Hogy mennyire voltam egy bunkó fasz döntsd el te drágám. Dyra volt a lány neve akivel egymásba botlottunk. Szeplős pofi, vörös haj és gőgös viselkedés. Ritka fárasztó egy nő volt. Főleg, mert úgy tett mintha ő lenne a megtestesült erény. Mindenkinél mindent jobban tudott, a többi nő ostoba volt vagy cafka vagy rusnya. De a férfiak se jobbak. Kitalálod mi volt amit láttam abban a lányban? Mikor találkoztunk egy pohár borral többet ivott és úgy esett neki a farkamnak, csoda másnap maradt rajta bőr. Aztán rajtam maradt. Szórakoztatott, hogy az a száj, ami mások előtt hosszasan ócsárolja az erkölcsi romlást, az úgy tud szopni, hogy majdnem megfullad. Mikor a kis barátnőivel fecsegett akkor én voltam, aki ott állt és meg se szólalt. Ha piacoltak akkor hordjam a kosarat. Ha megálltak valahol enni vagy inni akkor "Sört? Nap közben nem iszunk, Pocok." Ha este volt akkor is megkaptam, hogy mi vagy te iszákos? Amúgy is konstans baszogatott. "Jaj, Pocok gombold be, azt az inget!" "Jaj, Pocok, hogy nézel ki?" Jaj Pocok így, jaj Pocok úgy. Ismétlem mikor nem látta senki akkor kikötői szajhák megirigyelték volna olyan mocskos kis cafka volt Dyra. De egyre picsásabb lett. Gondolom élvezte a helyzetet, hogy neki világlátott, jó kiállású, orvos a kiegészítője. Volt, hogy leteremtett, meg hisztizett, ilyenek. Én tűrtem, tűrtem, de kezdett a tököm tele lenni. Viszont tudtam, hogy nemsokára megy tovább a hajóm. És nem árt ha van egy öl, ami visszavár. Csakhogy mikor a cimborák előtt, nagydarab tengeri medvék, mint egy kutyát úgy le mert engem ugatni, azt már nem tűrtem el. Úgy elküldtem melegebb éghajlatra, hogy elképzelni se tudod. Mire elkezdett hüppögni, hogy "Én micsoda vadállat vagyok.", "Vele így még senki nem mert beszélni.", "Süllyedjek el a hajóval együtt mert soha többé nem akar látni.", aztán kiviharzott. Szerencsére a kikötő és a tengerészcimborák olyan támogató közegnek számítanak, hogy egy ilyen csúnya szakítás után nem hagytak búslakodni. Pedig*A szívére teszi a kezét és egyértelműen eltúlzott szenvedéssel bevallja.*össze volt törve a szívem. Pár pohár már én se tudom milyen mert a többiek fizették őket ital, egy valahonnan előkerített muzsikusbanda és jó pár átdorbézolt óra után kezdett beforrni az a seb. Csakhogy felbukkant Dyra megbánva a tetteit és bocsánatot akart kérni tőlem. Mondtam, hogy a cimboráim milyen segítőkészek voltak? Csupa jólelkű alak. Nemcsak elmondták neki, de fel is vezették a lányt abba a szobába ahol én épp búslakodtam. Egy könnyűvérű kikötői mákvirág combjai között. Dyra reakciója nem volt túl megértő. Megkérdezte, hogy én meg mit csinálok. A lányra mutatva közöltem, hogy őt. Ezek után egyenesen nekem esett és nem zavarta, hogy épp el vagyok foglalva. A többiek vitték ki a lányt az ivóból, aki úgy szidott engem, hogy ha ismerősei hallották biztos nem ismertek az erényes és megbecsült Dyrára. Viszont ahányszor ezt elmeséltem a többiek állták a piámat olyan jót röhögtek rajta. Főleg akik ott voltak.
5493. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-06 14:45:00
Üzenet elküldve: 2024-11-06 14:45:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Hogy mitől fél, mindig jó kérdés. Ha valaki ismeri a dolgait, úgy festhet, hogy pont az a baj, hogy semmitől. Kétes alakokkal, őrült testvérrel tölti az ideje nagy részét, aztán pedig kiszámíthatatlan árvákat gyűjt össze egy helyre, akikről elképzelése sem lehet, hogy hogyan éltek túl, de valahogy sikerült nekik és ez a világ szinte kötelezi őket arra, hogy ne a kedvességükkel tegyék azt. Eleget látott az elfből is, hogy nem olyan biztos, hogy pont vele, neki kellene így kitárulkoznia. Mintha direkt sodorná magát bajba, hogy bizonyítson. Persze sok helyzetben igen jól helytáll és még jobban mér fel, de magával kapcsolatban még mindig ködös a kép. Az sem véletlen. Kutatja a zöldeket, mert igen ritka, hogy valamire ne tudjon válaszolni kapásból.*
- Mondjuk ő ahhoz kevés lett volna. *Hogy használja, főleg, hogy ki, főleg, hogy átadja magát neki. Akkor mitől? Hogy csorba esik azon, amit hisz magáról? Hogy kiderül egy döntéséről, hogy rossz? Pedig nem biztos, hogy sokkal másabb lett volna, mint egy idegen volt kalózzal, akinek a nevét sem tudta. De vele érezte, hogy lehet. Okot nem tud, de érezte.
Hallgatja a mesét, szinte beleveszik abba, ahogy a másik szája mozog, ahogy nevet, ahogy visszaemlékszik, ahogy fejteget. Okos. Ez az egyik kulcs. Olyan kevesekre tudja ezt mondani. És mellé veszélyes is. Nyel egyet a gondolatra, majd észre sem veszi, ahogy megharapja az alsó ajkát. *
- Szar. *Nevet fel végül ő is.* - Azt hittem mi sem lesz egyszerűbb. De Édes, te már annyi mindent láttál. Én pedig még szinte semmit. Tőled tudok... tanulni. *Mereng el egy egészen picit, de aztán folytatja.* - Mi lenne, ha inkább te mesélnél valamit, amin tényleg lehet nevetni? Biztos ezer történeted van. Én is szeretnék rólad tudni. *Mert sosem elég, ami már ismeretes a hosszúéletűről, s most még csak nem is elemző kérdéseket tesz fel.* - Kérlek! *Teszi hozzá a biztonság kedvéért. Azért az feltűnt, hogy kettejük közül ki mesél a dolgairól többet. Nem bánja, de még egy kicsi juthatna a férfiből... aztán talán hajlandó lesz aludni is. Talán.*
*Hogy mitől fél, mindig jó kérdés. Ha valaki ismeri a dolgait, úgy festhet, hogy pont az a baj, hogy semmitől. Kétes alakokkal, őrült testvérrel tölti az ideje nagy részét, aztán pedig kiszámíthatatlan árvákat gyűjt össze egy helyre, akikről elképzelése sem lehet, hogy hogyan éltek túl, de valahogy sikerült nekik és ez a világ szinte kötelezi őket arra, hogy ne a kedvességükkel tegyék azt. Eleget látott az elfből is, hogy nem olyan biztos, hogy pont vele, neki kellene így kitárulkoznia. Mintha direkt sodorná magát bajba, hogy bizonyítson. Persze sok helyzetben igen jól helytáll és még jobban mér fel, de magával kapcsolatban még mindig ködös a kép. Az sem véletlen. Kutatja a zöldeket, mert igen ritka, hogy valamire ne tudjon válaszolni kapásból.*
- Mondjuk ő ahhoz kevés lett volna. *Hogy használja, főleg, hogy ki, főleg, hogy átadja magát neki. Akkor mitől? Hogy csorba esik azon, amit hisz magáról? Hogy kiderül egy döntéséről, hogy rossz? Pedig nem biztos, hogy sokkal másabb lett volna, mint egy idegen volt kalózzal, akinek a nevét sem tudta. De vele érezte, hogy lehet. Okot nem tud, de érezte.
Hallgatja a mesét, szinte beleveszik abba, ahogy a másik szája mozog, ahogy nevet, ahogy visszaemlékszik, ahogy fejteget. Okos. Ez az egyik kulcs. Olyan kevesekre tudja ezt mondani. És mellé veszélyes is. Nyel egyet a gondolatra, majd észre sem veszi, ahogy megharapja az alsó ajkát. *
- Szar. *Nevet fel végül ő is.* - Azt hittem mi sem lesz egyszerűbb. De Édes, te már annyi mindent láttál. Én pedig még szinte semmit. Tőled tudok... tanulni. *Mereng el egy egészen picit, de aztán folytatja.* - Mi lenne, ha inkább te mesélnél valamit, amin tényleg lehet nevetni? Biztos ezer történeted van. Én is szeretnék rólad tudni. *Mert sosem elég, ami már ismeretes a hosszúéletűről, s most még csak nem is elemző kérdéseket tesz fel.* - Kérlek! *Teszi hozzá a biztonság kedvéért. Azért az feltűnt, hogy kettejük közül ki mesél a dolgairól többet. Nem bánja, de még egy kicsi juthatna a férfiből... aztán talán hajlandó lesz aludni is. Talán.*
5492. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-06 10:00:03
Üzenet elküldve: 2024-11-06 10:00:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
* A pegazus szokásosan hozza az esti formáját. Egy különösen hideg nap után, talán túlzás nélkül lehetne állítani, hogy mindenki, inkább lenne bent a melegben hideg sört kortyolva, mintsem a hidegbe meleg sört. Cagonnak is valami hasonló gondolatok vezérelték ide. Az egy sörén kívül, amit lassan már félig megivott, azon kívül egy díszes doboz foglal helyet. Egyik keze szorosan a tetején tartja, nehogy valami jöttment hirtelen felindulásból felkapja és elszaladjon vele. Mindenki, aki kis, értékes portékával utazik, az tudja, hogy milyen érzés mikor elfutnak a holmijával. A problémákat csak fokozza, hogy a különböző helyek nemigen fedeznek az ilyen alakok után. Ezen nem lehet változtatni, szóval inkább kétszer olyan figyelmes, mint kéne! Ma nem szeretné elveszteni a holmiját, ugyanis vendégeket vár. Hamar feltűnik az ajtóban a csuklyás alak, ki egyből kiszúrja a szinte sarokban helyet foglaló orkot. Ő sem rest elé ülni s már nyúl is a ládához, mire az ork visszahúzza azt. Mutatóujjával kezd ellenkezően hadonászni. *
- Na na! Előbb a pénz. Az üzlet az üzlet!
* Sokaknak még most, ennyi idő után sincs foga üzletelni a fajtájával. De ha nincs más, akkor általában megbirkóznak eme gátlásokkal! Ha nem is lesznek visszatérő partnerek, akkor is örül, ha tőle veszik az italokat. Kis turkálás után, hamar az asztalra is kerül az az erszény. Az asztalon való pénz koppanása zene füleinek. Szabad kezével közelebb húzza magához, kinyitja, és elégedetten bólint. *
- Nagyszerű! Akkor úgy hiszem, ez téged illet. Mind itt van. Ennél jobbat ennyi pénzért nem találsz!
* Mosolyogva tolja embere elé a dobozt, aki még csak köszöntőt sem mond. Csak kinyitja, megbizonyosodik a kapott italokról, majd olyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan jött. *
~ És még az orkokat hívják pofátlanoknak! ~
* Nem nagyon érinti meg az emberek viselkedése vele szemben. Elvégre, akinek szüksége van az ork szolgáltatásaira, az nem is fog, vagy inkább nem is mer bunkó lenni. Kitudja, mit keverhet bele az akár életmentő italába. Zavartalanul megindul a pult irányába, közben az imént kapott erszényt kombinálja a sajátjával. Ritka pillanatok egyike, hogy nem számolta le a kapott aranyat, de úgy gondolta elengedi ennek a férfinak most az egyszer, hogy átverje. Legközelebb azonban nem lesz ilyen nagyúr. Nekitámaszkodik a pultnak. Mint törzsvendég, a pultnál már ismerik rendesen. Amint letelepszik, már előtte is egy egy Ullamar sör. (11 arany). Fizet, majd átveszi az italt, majd jóízűt kortyol bele. *
- Nincs is jobb, mint egy nehéz nap utáni ital.
//Szeszélyek//
* A pegazus szokásosan hozza az esti formáját. Egy különösen hideg nap után, talán túlzás nélkül lehetne állítani, hogy mindenki, inkább lenne bent a melegben hideg sört kortyolva, mintsem a hidegbe meleg sört. Cagonnak is valami hasonló gondolatok vezérelték ide. Az egy sörén kívül, amit lassan már félig megivott, azon kívül egy díszes doboz foglal helyet. Egyik keze szorosan a tetején tartja, nehogy valami jöttment hirtelen felindulásból felkapja és elszaladjon vele. Mindenki, aki kis, értékes portékával utazik, az tudja, hogy milyen érzés mikor elfutnak a holmijával. A problémákat csak fokozza, hogy a különböző helyek nemigen fedeznek az ilyen alakok után. Ezen nem lehet változtatni, szóval inkább kétszer olyan figyelmes, mint kéne! Ma nem szeretné elveszteni a holmiját, ugyanis vendégeket vár. Hamar feltűnik az ajtóban a csuklyás alak, ki egyből kiszúrja a szinte sarokban helyet foglaló orkot. Ő sem rest elé ülni s már nyúl is a ládához, mire az ork visszahúzza azt. Mutatóujjával kezd ellenkezően hadonászni. *
- Na na! Előbb a pénz. Az üzlet az üzlet!
* Sokaknak még most, ennyi idő után sincs foga üzletelni a fajtájával. De ha nincs más, akkor általában megbirkóznak eme gátlásokkal! Ha nem is lesznek visszatérő partnerek, akkor is örül, ha tőle veszik az italokat. Kis turkálás után, hamar az asztalra is kerül az az erszény. Az asztalon való pénz koppanása zene füleinek. Szabad kezével közelebb húzza magához, kinyitja, és elégedetten bólint. *
- Nagyszerű! Akkor úgy hiszem, ez téged illet. Mind itt van. Ennél jobbat ennyi pénzért nem találsz!
* Mosolyogva tolja embere elé a dobozt, aki még csak köszöntőt sem mond. Csak kinyitja, megbizonyosodik a kapott italokról, majd olyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan jött. *
~ És még az orkokat hívják pofátlanoknak! ~
* Nem nagyon érinti meg az emberek viselkedése vele szemben. Elvégre, akinek szüksége van az ork szolgáltatásaira, az nem is fog, vagy inkább nem is mer bunkó lenni. Kitudja, mit keverhet bele az akár életmentő italába. Zavartalanul megindul a pult irányába, közben az imént kapott erszényt kombinálja a sajátjával. Ritka pillanatok egyike, hogy nem számolta le a kapott aranyat, de úgy gondolta elengedi ennek a férfinak most az egyszer, hogy átverje. Legközelebb azonban nem lesz ilyen nagyúr. Nekitámaszkodik a pultnak. Mint törzsvendég, a pultnál már ismerik rendesen. Amint letelepszik, már előtte is egy egy Ullamar sör. (11 arany)
. Fizet, majd átveszi az italt, majd jóízűt kortyol bele. *- Nincs is jobb, mint egy nehéz nap utáni ital.
5491. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-06 00:33:43
Üzenet elküldve: 2024-11-06 00:33:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Amit a doki elmond az nem filozófia számára hanem gyógyszer. Ha nem engeded ki a gőzt időnként az megbetegít. A filozófiáját nem szokta hangoztatni és nem is most kezdi el. A lány kérdései hallatán lassú egykedvűséggel fordítja a tekintetét a másikra és hallgatja ahogy ömlik a lányból a szó. Már másodjára hallja a történetet, hogy mi volt azzal a fattyúval. Könnyen össze is rakja a dolgot. Olcsó trükk leitatni a lányokat aztán szobára vinni, de nem ítéli el. Ő is eljátszotta párszor. Mikor a kékszemű hozzábújik akkor elkezdi simogatni azokat a fürtöket.*
-Nagy ostobaság? Neki valószínűleg kielégítőbb este lett volna mint neked. Elég egyszerű alak volt. Mitől félsz? Mi történt volna? Használ? Kihasznál? Átadod magad neki?
*Ad egy puszit a lány kobakjára.*
-Bezárva lenni és szabadnak lenni elég fura dolgok. Mindenki ismeri ezeket az érzéseket. Sosem elég az amit kaptunk. Kell valami. Beszéltem korábbi gályarabokkal. Volt amelyiknek az, hogy szárazföldön járt az szabadság volt. Mások saját akaratukból visszamentek a vízre, de az hogy ők dönthettek tette őket szabaddá. Mégse voltak teljesen elégedettek. El se hitték, azt se, hogy valaha ennyit kapnak az élettől és hiába érezték hálátlanságnak, de nem volt elég. Új vágyaik lettek. A végtelen sivatag vándorai, a bányarabok, koldusok és királyok is ugyan ettől szenvednek. Hogy mikor mire vágysz csak te tudod. Hogy mikor érzed magad boldognak csak te tudod. És most már szabad kisasszony...hogy az életben milyen hibákat vétesz és azokat hogyan viseled ez már a te dolgod. Csak az számít, hogy olyan nagy ostobaságot ne csinálj amiből nincs kiút. Szar dolog ez a szabadság.
*Röhögcsél kicsit. A másik szavaira, hogy hiányzott ez az aggódás csak jót mosolyog.*
-Édes!
*Amit a doki elmond az nem filozófia számára hanem gyógyszer. Ha nem engeded ki a gőzt időnként az megbetegít. A filozófiáját nem szokta hangoztatni és nem is most kezdi el. A lány kérdései hallatán lassú egykedvűséggel fordítja a tekintetét a másikra és hallgatja ahogy ömlik a lányból a szó. Már másodjára hallja a történetet, hogy mi volt azzal a fattyúval. Könnyen össze is rakja a dolgot. Olcsó trükk leitatni a lányokat aztán szobára vinni, de nem ítéli el. Ő is eljátszotta párszor. Mikor a kékszemű hozzábújik akkor elkezdi simogatni azokat a fürtöket.*
-Nagy ostobaság? Neki valószínűleg kielégítőbb este lett volna mint neked. Elég egyszerű alak volt. Mitől félsz? Mi történt volna? Használ? Kihasznál? Átadod magad neki?
*Ad egy puszit a lány kobakjára.*
-Bezárva lenni és szabadnak lenni elég fura dolgok. Mindenki ismeri ezeket az érzéseket. Sosem elég az amit kaptunk. Kell valami. Beszéltem korábbi gályarabokkal. Volt amelyiknek az, hogy szárazföldön járt az szabadság volt. Mások saját akaratukból visszamentek a vízre, de az hogy ők dönthettek tette őket szabaddá. Mégse voltak teljesen elégedettek. El se hitték, azt se, hogy valaha ennyit kapnak az élettől és hiába érezték hálátlanságnak, de nem volt elég. Új vágyaik lettek. A végtelen sivatag vándorai, a bányarabok, koldusok és királyok is ugyan ettől szenvednek. Hogy mikor mire vágysz csak te tudod. Hogy mikor érzed magad boldognak csak te tudod. És most már szabad kisasszony...hogy az életben milyen hibákat vétesz és azokat hogyan viseled ez már a te dolgod. Csak az számít, hogy olyan nagy ostobaságot ne csinálj amiből nincs kiút. Szar dolog ez a szabadság.
*Röhögcsél kicsit. A másik szavaira, hogy hiányzott ez az aggódás csak jót mosolyog.*
-Édes!
5490. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-05 23:12:10
Üzenet elküldve: 2024-11-05 23:12:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
* Kis gondolkodás után elfogadja a bocsánatkérést. *
– Nem is azért. De én… * Nem is tudja, mivel folytassa. Kissé összezavarodott. Az italtól is, meg amúgy is. *
– Én tényleg tündér vagyok! Csak nincsenek szárnyaim! Na és aztán?! * Nem tudja biztosan, hogy most mérgesnek kéne-e lennie vagy sem, úgyhogy egy kicsit az is, de nem igazán, hamar túlteszi magát rajta. Annál is inkább, mert Roth egy-egy pohár bort is rendel. Abba is beleszagol. Fogalma sincs róla, hogy mennyire rossz ötlet a pálinkát sörrel, majd borral, meg aztán még ki tudja, mivel kísérni. *
– Szőlő illata van. Csak… ~ Romlott. ~ * Persze szagolt már bort, volt már szüretelésen is. De legfeljebb musttal kínálták meg eddig. Már amire emlékszik. Ez most egy új élmény, úgyhogy egy ideig csak szagolgatja, majd felnéz a másikra. *
– Hogy lehet ennyiféle italt egyszerre inni? * A tündér már kezd becsípni, pedig még ott van előtte egy pohár bor és egy majdnem teli korsó sör is. *
– Persze bírom, csak… Tényleg, mi lesz a zenével? * Kérdi fennhangon. Egyelőre senki nem kezdett neki a zenélésnek, talán néhány arany meghozná a kedvét a muzsikusoknak. *
* Kis gondolkodás után elfogadja a bocsánatkérést. *
– Nem is azért. De én… * Nem is tudja, mivel folytassa. Kissé összezavarodott. Az italtól is, meg amúgy is. *
– Én tényleg tündér vagyok! Csak nincsenek szárnyaim! Na és aztán?! * Nem tudja biztosan, hogy most mérgesnek kéne-e lennie vagy sem, úgyhogy egy kicsit az is, de nem igazán, hamar túlteszi magát rajta. Annál is inkább, mert Roth egy-egy pohár bort is rendel. Abba is beleszagol. Fogalma sincs róla, hogy mennyire rossz ötlet a pálinkát sörrel, majd borral, meg aztán még ki tudja, mivel kísérni. *
– Szőlő illata van. Csak… ~ Romlott. ~ * Persze szagolt már bort, volt már szüretelésen is. De legfeljebb musttal kínálták meg eddig. Már amire emlékszik. Ez most egy új élmény, úgyhogy egy ideig csak szagolgatja, majd felnéz a másikra. *
– Hogy lehet ennyiféle italt egyszerre inni? * A tündér már kezd becsípni, pedig még ott van előtte egy pohár bor és egy majdnem teli korsó sör is. *
– Persze bírom, csak… Tényleg, mi lesz a zenével? * Kérdi fennhangon. Egyelőre senki nem kezdett neki a zenélésnek, talán néhány arany meghozná a kedvét a muzsikusoknak. *
5489. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-05 22:56:14
Üzenet elküldve: 2024-11-05 22:56:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Danki//
*Roth, most nem várt sértettséget lát a lányon. Végig hallgatja, de nem akarja erőltetni a mesét.
~ha hiszen nem mondhat többet, akkor nyilván oka van. Jobb nem firtatni.~*
-Igen a sör az jó habos, bár arra hivatott, hogy az erős pálinka égető ízét enyhítse és fokozza a hatását. Látom már hatott is.
*Kuncog egy parányit, csak széles mosollyat tudatja a lánnyal, hogy jól van a úgy, ahogy van.*
-Nem viccelődésnek szántam a kérdést. Cseppet sem, azonban te említetted, hogy a bal fülcimpád, akkor meg is lepődtem rögvest, hogy valóban történt valami vele. Csupán megkérdeztem, de kérlek ne vedd rossz néven. Ha nem mondhatsz többet, akkor elfogadom ennyivel. De én kérek neked valami finomabbat, valami kifinomultabb italt, ami hölgyeknek ajánlott fogyasztani.
*Azzal oda fordul a pulthoz és jelzi a pultosnak, hogy ismét rendelni szeretne.*
-Szeretnék kettő pohárral a ház Borából, itt is van az érte járó 20 arany.
*Ujabb ritmus kopogtat a pulton, ahogy előre görnyedve ülepén elfordul ismét a lány felé.*
-Meglásd, amit most fogsz inni, az mennyivel lágyabb és édesebb, kedvesebb lesz a nyelvednek, mint ami eddig lefolyt a torkodon.
*Amíg kihozzák a bort, szeretne muzsikát hallani, nem csak a többi vendég csevegésének moraját. Ezzel kapcsolatban
beszélnie szeretne a Pegazus tulajdonosával, csak tudná, hogy ki az. Majd gondolataiból vissztérve a fogadóba, végig simítja az állát és ismét a lány tekintetét keresi.*
*Roth, most nem várt sértettséget lát a lányon. Végig hallgatja, de nem akarja erőltetni a mesét.
~ha hiszen nem mondhat többet, akkor nyilván oka van. Jobb nem firtatni.~*
-Igen a sör az jó habos, bár arra hivatott, hogy az erős pálinka égető ízét enyhítse és fokozza a hatását. Látom már hatott is.
*Kuncog egy parányit, csak széles mosollyat tudatja a lánnyal, hogy jól van a úgy, ahogy van.*
-Nem viccelődésnek szántam a kérdést. Cseppet sem, azonban te említetted, hogy a bal fülcimpád, akkor meg is lepődtem rögvest, hogy valóban történt valami vele. Csupán megkérdeztem, de kérlek ne vedd rossz néven. Ha nem mondhatsz többet, akkor elfogadom ennyivel. De én kérek neked valami finomabbat, valami kifinomultabb italt, ami hölgyeknek ajánlott fogyasztani.
*Azzal oda fordul a pulthoz és jelzi a pultosnak, hogy ismét rendelni szeretne.*
-Szeretnék kettő pohárral a ház Borából, itt is van az érte járó 20 arany.
*Ujabb ritmus kopogtat a pulton, ahogy előre görnyedve ülepén elfordul ismét a lány felé.*
-Meglásd, amit most fogsz inni, az mennyivel lágyabb és édesebb, kedvesebb lesz a nyelvednek, mint ami eddig lefolyt a torkodon.
*Amíg kihozzák a bort, szeretne muzsikát hallani, nem csak a többi vendég csevegésének moraját. Ezzel kapcsolatban
beszélnie szeretne a Pegazus tulajdonosával, csak tudná, hogy ki az. Majd gondolataiból vissztérve a fogadóba, végig simítja az állát és ismét a lány tekintetét keresi.*
5488. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-05 22:45:19
Üzenet elküldve: 2024-11-05 22:45:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Sokkal jobb véleménye neki sincsen a nemességről, amit kevesen hisznek el neki, vagy nem értenek. Nem is fejti ki igazán az ilyesmit, mert semmi értelme. Vannak szemek, amik kívülről látják, hogy mennyire rohadt világ az, vannak szemek, amik pedig belülről figyelhetik, azzal a tudással együtt, hogy pontosan mitől rohad. Egy biztos, a lényeget jól ki lehet venni. Nem csoda, hogy nincs hozzá gyomra. Az sem csoda, hogy így is annyit vett el belőle, amit pótolni sem lehet már semmivel. Hiába kapálózik és akar mindent egyszerre. Majd rájön ő is, ha ebben is szerencséje lesz.
Jól esik neki a kényeztetés, szinte mindegy mi történik, csak érjenek egymáshoz. Úgysem bírja majd sokáig, hogy ne hajoljon vissza hozzá. De amiről beszél neki az elf, az valóban érdekes. Más az ő világa, más a szemlélete. Mégis érthető.*
- De te mindig ilyen voltál? Annyi mindent láttál. Voltál valaha bezárva? Tudod, el lehet felejteni, hogy már nem vagy... Főleg, ha sosem tudtad milyen kint... szabadon. Aztán pedig ott van az, amikor rád szakad az egész, hogy mindent szabad. Igen, pont a Varjúban. Jól láttad, akkor annyi bort ittam, hogy nekem is kellett az a lila ital. *Halkan nevet fel, de kutat az emlékek között.* - Inni sem ittam addig. Vagy nem úgy. Ott csak aludni akartunk, de ott volt az a Haldrian, aki ismerte Nori-t. És majdnem olyat csináltam, amit igazából nem akartam. Talán az a baj, hogy ha tényleg elengedem magam akkor lehet, hogy csinálok valami nagy ostobaságot. Nem jó a két véglet, de még nem találom azt, ahogy működhetne.
*Ül fel végül, s hozzábújna a másikhoz. Egyáltalán nem panasz az, ami elhangzik, inkább csak gondolkodik. Jó a kedve. A másik vagy jobban kezel mindent, vagy nem érdeklik következmények. Mindenesetre mellette legalább nem érte baj. Szeretné élvezni is az életet, főleg egy ilyen nap után, amikor tapasztalhatott.* - De a mai napból hiányzott ez az aggódás. Köszönöm.
*Adna egy kis csókot a másik vállára.*
*Sokkal jobb véleménye neki sincsen a nemességről, amit kevesen hisznek el neki, vagy nem értenek. Nem is fejti ki igazán az ilyesmit, mert semmi értelme. Vannak szemek, amik kívülről látják, hogy mennyire rohadt világ az, vannak szemek, amik pedig belülről figyelhetik, azzal a tudással együtt, hogy pontosan mitől rohad. Egy biztos, a lényeget jól ki lehet venni. Nem csoda, hogy nincs hozzá gyomra. Az sem csoda, hogy így is annyit vett el belőle, amit pótolni sem lehet már semmivel. Hiába kapálózik és akar mindent egyszerre. Majd rájön ő is, ha ebben is szerencséje lesz.
Jól esik neki a kényeztetés, szinte mindegy mi történik, csak érjenek egymáshoz. Úgysem bírja majd sokáig, hogy ne hajoljon vissza hozzá. De amiről beszél neki az elf, az valóban érdekes. Más az ő világa, más a szemlélete. Mégis érthető.*
- De te mindig ilyen voltál? Annyi mindent láttál. Voltál valaha bezárva? Tudod, el lehet felejteni, hogy már nem vagy... Főleg, ha sosem tudtad milyen kint... szabadon. Aztán pedig ott van az, amikor rád szakad az egész, hogy mindent szabad. Igen, pont a Varjúban. Jól láttad, akkor annyi bort ittam, hogy nekem is kellett az a lila ital. *Halkan nevet fel, de kutat az emlékek között.* - Inni sem ittam addig. Vagy nem úgy. Ott csak aludni akartunk, de ott volt az a Haldrian, aki ismerte Nori-t. És majdnem olyat csináltam, amit igazából nem akartam. Talán az a baj, hogy ha tényleg elengedem magam akkor lehet, hogy csinálok valami nagy ostobaságot. Nem jó a két véglet, de még nem találom azt, ahogy működhetne.
*Ül fel végül, s hozzábújna a másikhoz. Egyáltalán nem panasz az, ami elhangzik, inkább csak gondolkodik. Jó a kedve. A másik vagy jobban kezel mindent, vagy nem érdeklik következmények. Mindenesetre mellette legalább nem érte baj. Szeretné élvezni is az életet, főleg egy ilyen nap után, amikor tapasztalhatott.* - De a mai napból hiányzott ez az aggódás. Köszönöm.
*Adna egy kis csókot a másik vállára.*
5487. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-05 22:36:42
Üzenet elküldve: 2024-11-05 22:36:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
* A figyelmeztetésre alkarjával letörli a sörhabot arcáról és szélesen elvigyorodik. *
– Az íze nem lett jobb… De a sör jó habos. * Továbbra sem tudja, miről beszél, de úgy gondolja, valami ilyesmiről szoktak beszélni a férfiak az asztal körül, amikor söröznek. Ő pedig próbál úgy tenni, ahogy másik tesznek bizonyára.
Egyébként Dänkijinkilinkilinkilinkij kezdi egész jól érezni magát az iszogatás közben. Feje kissé elvörösödik, hát még akkor, amikor a másik rákérdez, hogy hol hagyta a szárnyait és a fél fülét. Utóbbit még csak-csak meg tudja magyarázni. *
– A fülcimpámat ma vesztettem el egy nagy csatában… Vagyis valami küldetés során. Hosszú történet és rendkívül titkos, úgyhogy nem mondhatok többet. * Látszik rajta, hogy majd kiugrik a bőréből, hogy Roth mégis rákérdezzen a részletekre, hiszen nagyon büszke élete első bevetésére – ám egy ilyen rongya bugyolált, különös múmia-fickó bizonyára már sok mindent megélt, így aligha lenne kíváncsi az ő történetére. Ezt gondolja legalábbis, ezért nem érzi méltónak, hogy tovább beszéljen a füléről. *
– A szárnyaim meg… Egyszerűen nem nőttek ki. Gyakoribb, mint gondolnád! Az egyik unokaöcsémnek sincsenek szárnyai. De… * Hirtelen eszébe jut, hogy talán túl komolyan vette a kérdést. Eszébe jut, hogy a "tündér" meglehet, hogy csak egy bók akart lenni, ő meg komolyan válaszolt rá. Hirtelen teljesen elvörösödik, úgy érzi átverték. *
– Egyébként meg nem illik mások hiányosságával viccelődni! * Sértetten összekulcsolja kezeit. Nem tudja, hogy sértettsége jogos-e egyáltalán, de majd az kiderül a másik reakciójából. *
* A figyelmeztetésre alkarjával letörli a sörhabot arcáról és szélesen elvigyorodik. *
– Az íze nem lett jobb… De a sör jó habos. * Továbbra sem tudja, miről beszél, de úgy gondolja, valami ilyesmiről szoktak beszélni a férfiak az asztal körül, amikor söröznek. Ő pedig próbál úgy tenni, ahogy másik tesznek bizonyára.
Egyébként Dänkijinkilinkilinkilinkij kezdi egész jól érezni magát az iszogatás közben. Feje kissé elvörösödik, hát még akkor, amikor a másik rákérdez, hogy hol hagyta a szárnyait és a fél fülét. Utóbbit még csak-csak meg tudja magyarázni. *
– A fülcimpámat ma vesztettem el egy nagy csatában… Vagyis valami küldetés során. Hosszú történet és rendkívül titkos, úgyhogy nem mondhatok többet. * Látszik rajta, hogy majd kiugrik a bőréből, hogy Roth mégis rákérdezzen a részletekre, hiszen nagyon büszke élete első bevetésére – ám egy ilyen rongya bugyolált, különös múmia-fickó bizonyára már sok mindent megélt, így aligha lenne kíváncsi az ő történetére. Ezt gondolja legalábbis, ezért nem érzi méltónak, hogy tovább beszéljen a füléről. *
– A szárnyaim meg… Egyszerűen nem nőttek ki. Gyakoribb, mint gondolnád! Az egyik unokaöcsémnek sincsenek szárnyai. De… * Hirtelen eszébe jut, hogy talán túl komolyan vette a kérdést. Eszébe jut, hogy a "tündér" meglehet, hogy csak egy bók akart lenni, ő meg komolyan válaszolt rá. Hirtelen teljesen elvörösödik, úgy érzi átverték. *
– Egyébként meg nem illik mások hiányosságával viccelődni! * Sértetten összekulcsolja kezeit. Nem tudja, hogy sértettsége jogos-e egyáltalán, de majd az kiderül a másik reakciójából. *
5486. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-05 22:17:39
Üzenet elküldve: 2024-11-05 22:17:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Danki//
*Roth nem szól semmit, csak látja, hogy a lány kissé ügyetlenül issza a sört, igaz ugyan, hogy a korsó nagyobb, mint azt a lány tenyere egy kézzel elbírná.*
-Jobb már így, sörrel leöblítve?
*Kérdi Roth a lányt. Majd ujjával jelzi, hogy a másiknak van valami az ajka felett. Reméli, hogy a lány nem érti félre a jelzést, hogy Roth valami másra utalna ezzel. Bár lehet a lánynak is van annyi lélekjelenléte, hogy észrevegye a hab-bajuszt.
~Kezdem egyre jobban megkedvelni. De törpe nem, ahhoz nem olyan zömök, teste karcsú akár egy...tündéréééé!!!...Várjunk csak, akkor miért nincs szárnya. És most, hogy mondja, valóban hiányos a bal fülcimpája.~*
-Hadd kérdezzek rá, tündér létedre, hogy nincs szárnyad? S mi történt a fülcimpáddal? Belegondolva, rossz alakok közé keveredtél, ugye?
*Majd közelebb húzza a széket a lányhoz és jobbjára könyökölve figyeli a lányt és annak lehetséges mondandóját.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.05 22:18:21
*Roth nem szól semmit, csak látja, hogy a lány kissé ügyetlenül issza a sört, igaz ugyan, hogy a korsó nagyobb, mint azt a lány tenyere egy kézzel elbírná.*
-Jobb már így, sörrel leöblítve?
*Kérdi Roth a lányt. Majd ujjával jelzi, hogy a másiknak van valami az ajka felett. Reméli, hogy a lány nem érti félre a jelzést, hogy Roth valami másra utalna ezzel. Bár lehet a lánynak is van annyi lélekjelenléte, hogy észrevegye a hab-bajuszt.
~Kezdem egyre jobban megkedvelni. De törpe nem, ahhoz nem olyan zömök, teste karcsú akár egy...tündéréééé!!!...Várjunk csak, akkor miért nincs szárnya. És most, hogy mondja, valóban hiányos a bal fülcimpája.~*
-Hadd kérdezzek rá, tündér létedre, hogy nincs szárnyad? S mi történt a fülcimpáddal? Belegondolva, rossz alakok közé keveredtél, ugye?
*Majd közelebb húzza a széket a lányhoz és jobbjára könyökölve figyeli a lányt és annak lehetséges mondandóját.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.05 22:18:21
5485. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-05 21:58:58
Üzenet elküldve: 2024-11-05 21:58:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
* Még nem sikerült teljesen feldolgoznia a pálinkát, de már a sörrel kínálgatják. *
– Legutóbb egy kor- * Elharapja a mondatát. ~ Egy korsó sörtől is berúgtam. ~ Magában folytatja, de nyilván nem akarja, hogy társa is megtudja, mennyire nem bírja a piát. Ami azt illeti, most iszik életében másodszor. *
– Ez jó nagy korsó. * Tereli el a témát egy hasonlóan zöldfülűségéről tanúskodó kijelentéssel. Nem foglalkozik a másik kezével, ha neki vette a sört, akkor az már az övé. Két kézzel ragadja meg a korsót és egyből leissza a tetejéről a habot, ezzel is mutatva, mennyire tapasztalt sörivó. Hab-bajusszal néz fel Rothra és bólogat. *
– Végül is. * Amíg kap ingyen piát, addig nem is igazán zavarja, hogy a másiknak milyen problémái van. Roth nem fejti ki, hogy pontosan mit is akar feledni, valószínűleg épp azért, mert el akarja feledni őket. *
– Így van! Hogy is hívnak, szép fiú? Na, mindegy! Te igazán jól beszélsz, így kell felfogni az életet! Minden nap jó nap és élni jó! Még, ha ma vesztetted el a fél fülcimpádat, akkor is érdemes élni!
* Még nem sikerült teljesen feldolgoznia a pálinkát, de már a sörrel kínálgatják. *
– Legutóbb egy kor- * Elharapja a mondatát. ~ Egy korsó sörtől is berúgtam. ~ Magában folytatja, de nyilván nem akarja, hogy társa is megtudja, mennyire nem bírja a piát. Ami azt illeti, most iszik életében másodszor. *
– Ez jó nagy korsó. * Tereli el a témát egy hasonlóan zöldfülűségéről tanúskodó kijelentéssel. Nem foglalkozik a másik kezével, ha neki vette a sört, akkor az már az övé. Két kézzel ragadja meg a korsót és egyből leissza a tetejéről a habot, ezzel is mutatva, mennyire tapasztalt sörivó. Hab-bajusszal néz fel Rothra és bólogat. *
– Végül is. * Amíg kap ingyen piát, addig nem is igazán zavarja, hogy a másiknak milyen problémái van. Roth nem fejti ki, hogy pontosan mit is akar feledni, valószínűleg épp azért, mert el akarja feledni őket. *
– Így van! Hogy is hívnak, szép fiú? Na, mindegy! Te igazán jól beszélsz, így kell felfogni az életet! Minden nap jó nap és élni jó! Még, ha ma vesztetted el a fél fülcimpádat, akkor is érdemes élni!
5484. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-05 21:51:38
Üzenet elküldve: 2024-11-05 21:51:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A doki hiába gondolja néha úgy, nem tud mindent. Mély gyűlöletét a nemesekkel szemben nem jogtalan indokok táplálják. Ettől még azok a szabályok, amik ott működnek teljesen idegenek számára. Értetlenül áll a fölött is, hogy miért nem adatták a félvért hozzá valakihez csak mert nem passzoltak össze. Amúgy se arról szól a házasság. Azokban a körökben főleg. A madarak kapcsán meglepődik. Aztán megérti, hogy jött szóba. Ártatlan kis tréfa ez is. Az elf talán nem emlékszik milyenek is voltak azok a játékok amit még fiúként játszott. Nem is akad fent rajta. Aztán ahogy a téma lezárul, új kezdődik ők meg közben szerepet cserélnek. A doki lesz, aki a félvért kényezteti miközben mesél. Annak szavain elmosolyodik.*
-Érthetetlen.
*Ismétli meg. Majd kis idő után megint megszólal.*
-Van olyan fáradtság, amit így a legjobb kipihenni. Aludhatsz, olvashatsz, sétálhatsz, de ha nem engeded el magad az valahol kiütközik. Egyszer csak azon kapod magad, hogy harminc macskával élsz együtt vagy naponta eljársz a városházára panaszkodni a labdázó gyerekek miatt vagy tüntetéseket szervezel a törpék ellen vagy a fák jogaiért vagy valami hasonló. Én se bánok így minden nővel, mint veled. De egy gyors menet is sokat számít. Vagy csak elmenni valahova ahol jó zene szól és rendesen megsergetnek. A varjúban ha jól emlékszem kimondottan oldott hangulatban voltál. Mulatni mentél oda?
*A doki hiába gondolja néha úgy, nem tud mindent. Mély gyűlöletét a nemesekkel szemben nem jogtalan indokok táplálják. Ettől még azok a szabályok, amik ott működnek teljesen idegenek számára. Értetlenül áll a fölött is, hogy miért nem adatták a félvért hozzá valakihez csak mert nem passzoltak össze. Amúgy se arról szól a házasság. Azokban a körökben főleg. A madarak kapcsán meglepődik. Aztán megérti, hogy jött szóba. Ártatlan kis tréfa ez is. Az elf talán nem emlékszik milyenek is voltak azok a játékok amit még fiúként játszott. Nem is akad fent rajta. Aztán ahogy a téma lezárul, új kezdődik ők meg közben szerepet cserélnek. A doki lesz, aki a félvért kényezteti miközben mesél. Annak szavain elmosolyodik.*
-Érthetetlen.
*Ismétli meg. Majd kis idő után megint megszólal.*
-Van olyan fáradtság, amit így a legjobb kipihenni. Aludhatsz, olvashatsz, sétálhatsz, de ha nem engeded el magad az valahol kiütközik. Egyszer csak azon kapod magad, hogy harminc macskával élsz együtt vagy naponta eljársz a városházára panaszkodni a labdázó gyerekek miatt vagy tüntetéseket szervezel a törpék ellen vagy a fák jogaiért vagy valami hasonló. Én se bánok így minden nővel, mint veled. De egy gyors menet is sokat számít. Vagy csak elmenni valahova ahol jó zene szól és rendesen megsergetnek. A varjúban ha jól emlékszem kimondottan oldott hangulatban voltál. Mulatni mentél oda?
5483. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-05 21:45:28
Üzenet elküldve: 2024-11-05 21:45:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Danki//
*Roth ismét a lány felé fordul, akin látja, hogy nincs megszokva a pálinkával, vagy még sosem ivott ilyen.
~Lehet valami lágyabbat kellett volna rendelnem neki. Sebaj, egyszer és most élünk, majd ezután jöhet még finomabbnál finomabb pia is.~*
-Ne aggódj, egy korty sör máris orvosolja a dolgot.
*Azzal közelebb tolja a korsót a lányhoz, majd úgy forgatja azt, hogy a füle a lány felé álljon, egyúttal a keze is, hogy véletlenül a lány kezéhez érjen, ha ugyan a lány a korsóért nyúlna.*
-Tessék...
*Mélyen a lány szemébe néz, szelíd mosolyt tűz ki saját arcára, ami nála nem szokatlan, hiszen nem arról híres, hogy vérszomjas, durva alak lenne. Inkább diplomatikus, mert hát így hozta a sors és az élet, hogy sok mindennel kellett megbirkóznia egyedül. Még ha nem is volt az olyan sok minden, ami eddigi élete során tapasztalt. Tény azonban, hogy nincs benne rossz indulat, csak hát ez a bosszúvágy, mintha a legrosszabbkor kopotatott volna Roth-nál. Talá ezért is akar kirúgni a hámból, hogy ne engedje tovább terjedni a gonosz indulatot, mert az nem csak orkokat pusztítana, hanem magát Roth-ot is.
Majd Ő maga is megemeli a saját korsóját és a lány felé emeli, ismételten koccintásra.*
-Hogy miért van ilyen jó kedvem?
*Ismételi el a lány jogos kérdését. Miért is kell Rothnak ennyire bőkezűnek lennie, pont akkor, amikor olyannyira szüksége van mindenre amivel átvészelheti ezt a hullámvölgyet. Lassacskán már a hullámon túljutóban van, de mintha mégis szorulna a hurok.*
-Miért is ne legyek jókedvű?! Ma igenis az leszek, mert jó híreket kaptam valamint felejteni akarok pár dolgot.
*Roth ismét a lány felé fordul, akin látja, hogy nincs megszokva a pálinkával, vagy még sosem ivott ilyen.
~Lehet valami lágyabbat kellett volna rendelnem neki. Sebaj, egyszer és most élünk, majd ezután jöhet még finomabbnál finomabb pia is.~*
-Ne aggódj, egy korty sör máris orvosolja a dolgot.
*Azzal közelebb tolja a korsót a lányhoz, majd úgy forgatja azt, hogy a füle a lány felé álljon, egyúttal a keze is, hogy véletlenül a lány kezéhez érjen, ha ugyan a lány a korsóért nyúlna.*
-Tessék...
*Mélyen a lány szemébe néz, szelíd mosolyt tűz ki saját arcára, ami nála nem szokatlan, hiszen nem arról híres, hogy vérszomjas, durva alak lenne. Inkább diplomatikus, mert hát így hozta a sors és az élet, hogy sok mindennel kellett megbirkóznia egyedül. Még ha nem is volt az olyan sok minden, ami eddigi élete során tapasztalt. Tény azonban, hogy nincs benne rossz indulat, csak hát ez a bosszúvágy, mintha a legrosszabbkor kopotatott volna Roth-nál. Talá ezért is akar kirúgni a hámból, hogy ne engedje tovább terjedni a gonosz indulatot, mert az nem csak orkokat pusztítana, hanem magát Roth-ot is.
Majd Ő maga is megemeli a saját korsóját és a lány felé emeli, ismételten koccintásra.*
-Hogy miért van ilyen jó kedvem?
*Ismételi el a lány jogos kérdését. Miért is kell Rothnak ennyire bőkezűnek lennie, pont akkor, amikor olyannyira szüksége van mindenre amivel átvészelheti ezt a hullámvölgyet. Lassacskán már a hullámon túljutóban van, de mintha mégis szorulna a hurok.*
-Miért is ne legyek jókedvű?! Ma igenis az leszek, mert jó híreket kaptam valamint felejteni akarok pár dolgot.
5482. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-05 21:27:48
Üzenet elküldve: 2024-11-05 21:27:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
* Pislogva figyeli, ahogy a pálinka elfogy Roth poharából. Ő még előtte beleszagol és már csak a pohár méretéből adódóan is úgy érzi, ez nem pont olyan lesz, mint a sör, de végül rájön, hogy egyetlen élete van és ebben az életében mindent ki akar még próbálni. Így a pálinkát is. Meghúzza hát. *
– HÚÚÚ! * Kiált fel, ahogy az ital a torkát kaparja. Próbál levegőhöz jutni. Mire sikerül magához térnie, a másik már fennhangon kiabál arról, hogy milyen jól érzi magát és, hogy muzsikaszót szeretne hallani. Dänkijinkilinkilinkilinkij nem érti ezt a csuda jó kedvét az idegennek, de hát nem ismeri, úgyhogy mire sikerül kifújnia magát, érdeklődve kérdezi meg róla. *
– Miért van ilyen jó kedved? Valami jó történt mostanság? Egyébként ez… * Bök a pálinkás pohár felé. *
– Jó erős.
* Pislogva figyeli, ahogy a pálinka elfogy Roth poharából. Ő még előtte beleszagol és már csak a pohár méretéből adódóan is úgy érzi, ez nem pont olyan lesz, mint a sör, de végül rájön, hogy egyetlen élete van és ebben az életében mindent ki akar még próbálni. Így a pálinkát is. Meghúzza hát. *
– HÚÚÚ! * Kiált fel, ahogy az ital a torkát kaparja. Próbál levegőhöz jutni. Mire sikerül magához térnie, a másik már fennhangon kiabál arról, hogy milyen jól érzi magát és, hogy muzsikaszót szeretne hallani. Dänkijinkilinkilinkilinkij nem érti ezt a csuda jó kedvét az idegennek, de hát nem ismeri, úgyhogy mire sikerül kifújnia magát, érdeklődve kérdezi meg róla. *
– Miért van ilyen jó kedved? Valami jó történt mostanság? Egyébként ez… * Bök a pálinkás pohár felé. *
– Jó erős.
5481. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-05 21:21:09
Üzenet elküldve: 2024-11-05 21:21:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mykael nem tekinti annyira párbajnak a Nixomiával való üzekedést. A saját gyönyörét keresi, de ahhoz általában hozzá tartozik, hogy a partnerének is jót akar. Egy gyengédségre vágyó leányzót nem hajszolna meg keményen, egy szilaj vágtára vágyó amazont meg nem cirógatna édesdeden.
A lovagnő egyértelműen az utóbbi fajta, és még szerencse, hogy az: van rajta bőven fognivaló, és nem olyan törékeny, hogy ne bírna egy erősebb markolást a kerek hátsóján vagy a telt keblén.
Hamar felveszik a pózt, ami a jelek szerint Nixomiának is a kedvére lesz, mert rákulcsolja a lábait a zsoldos derekára. Több se kell Mykaelnek: beigazítja magát a nőbe, megkapaszkodik a combjai tövében, és határozott lökésekkel kezdi magáévá tenni.
Kívülről nehéz lenne megmondani, hogy ez most kéjjel teli üzekedés, vagy inkább kemény erőpróba, mert a zsoldos erőteljes, határozott mozdulatokkal ostromolja a nőt olyan tempóban, amitől hamarosan kiütközik az izzadtság a bőrén és csatakossá válik a haja is. Ezzel együtt nem hagy alább a tempó. Ha képes volt másfél napon keresztül gyalogolni menetfelszerelésben, akkor ezt is képes lesz bírni. Mármint szuflával, mert a kéjjel már bizony meg kell küzdenie. Hogy ne jusson csúcsra idő előtt. Keresni akar egy olyan pillanatot, amikor mindkettejüknek a legjobb. Nehogy már igaz legyen rá a vád, amit pár perce Nixomia megfogalmazott, hogy csak elvégzi a dolgát és otthagyja a nőt.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mykael nem tekinti annyira párbajnak a Nixomiával való üzekedést. A saját gyönyörét keresi, de ahhoz általában hozzá tartozik, hogy a partnerének is jót akar. Egy gyengédségre vágyó leányzót nem hajszolna meg keményen, egy szilaj vágtára vágyó amazont meg nem cirógatna édesdeden.
A lovagnő egyértelműen az utóbbi fajta, és még szerencse, hogy az: van rajta bőven fognivaló, és nem olyan törékeny, hogy ne bírna egy erősebb markolást a kerek hátsóján vagy a telt keblén.
Hamar felveszik a pózt, ami a jelek szerint Nixomiának is a kedvére lesz, mert rákulcsolja a lábait a zsoldos derekára. Több se kell Mykaelnek: beigazítja magát a nőbe, megkapaszkodik a combjai tövében, és határozott lökésekkel kezdi magáévá tenni.
Kívülről nehéz lenne megmondani, hogy ez most kéjjel teli üzekedés, vagy inkább kemény erőpróba, mert a zsoldos erőteljes, határozott mozdulatokkal ostromolja a nőt olyan tempóban, amitől hamarosan kiütközik az izzadtság a bőrén és csatakossá válik a haja is. Ezzel együtt nem hagy alább a tempó. Ha képes volt másfél napon keresztül gyalogolni menetfelszerelésben, akkor ezt is képes lesz bírni. Mármint szuflával, mert a kéjjel már bizony meg kell küzdenie. Hogy ne jusson csúcsra idő előtt. Keresni akar egy olyan pillanatot, amikor mindkettejüknek a legjobb. Nehogy már igaz legyen rá a vád, amit pár perce Nixomia megfogalmazott, hogy csak elvégzi a dolgát és otthagyja a nőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436