//Vérszagra gyűlt éji vad//
//Lili, Sura, Cha'yss//
- Ugyan, drága, a gonosz a részletekben rejlik, az apróságokban, hisz minden nagy egész részletekből épül fel. *Válaszolja Lilinek, miközben figyelmét a húroknak szenteli, párszor csak úgy, megpengeti őket egymás után, majd a sárga tekintet újra a harcos lányé.
Mindhárman koccintanak, majd Sura is csatlakozik, így már hárman ülnek az asztalnál. Cha'yss figyelmét nem kerüli el az utóbb csatlakozó lány szokatlan helyfoglalása. Azok szoktak így ülni a székre, akik láttak már barátot késsel a gyomrában egy félresikerült negyvenes parti után.
Sura is megerősíti a bárd véleményét, megtoldva egy kis plusz szemponttal, amit a zenész csak egy beleegyező bólintással honorál.
A válaszán kapva kap a jól fizető vendég, a bárd jóleső nárcizmussal fogadja a mohó pillantást, amelyet Surától zsebre vághat, még szélesen el is mosolyodik, mint egy jól lakott macska. Az ötlet, hogy a kocsma királynőjéről énekeljen, tetszik neki, az, hogy magáról, már kevésbé. Persze vannak tervei, amiért Artheniorba érkezett, de akadnak olyan pontjai, amelyeket nem verne nagy dobra.*
- Hm, legyen hát, halljatok egy dalt, az Alázatos Zenészről. De figyeljetek, mert ki tudja, igaz-é. *Halkítja le a hangját, ahogy a húrokon új zene kél. Lassú és kecses, de a mélyén ott rejlik a lehetőség, hogy fellobbanjon. Hosszú ideig csak a mandolin hangja tölti be a levegőt, a dallam bekúszik az asztalok alá, benéz a kandallóba, hogy a kéményen keresztül, füst módjára kússzon felfelé.*
- Csalfán ragyog az éjjel és ropog a rend, a bűn átszakítja a gátakat.
Mint verítéktől fülledt fátyol, úgy tapad rám most az indulat.
Ha izzik a bűn, mocorog a ravasz, éledni kezd a viszály.
Eljött az idő, hogy útra keljek és dalomat hallja minden hamis és igaz Király.