//Ikta//
*Elsőre nem is tűnt fel neki, hogy a kormos se magasabb nála, bár a korsó sörök kérdését az döntötte el, hogy ő csengette ki érte a lóvét.*
~Ha meghívom egy italra, akkor cipekedjen ő.~*Gondolja magában, miközben megindul, majd visszafordul, hogy nézze a szerencsétlenkedését a másiknak. Mi tagadás, egészen jó érzés tölti el, hogy látja, más is mennyire megszenved a termete miatt, persze ez nem indítja arra, hogy segédkezzen, inkább csak tovább sétál.*
~Itt a kutya nagyobb kutyát eszik, hozzá kell szoknia.~*Magyarázza magának, hogy ő igazából ezzel jót tesz Iktának, megedzi az itteni léthez. Miután leültek maga elé veszi a hiánytalan korsó sört és belekortyol.*
-Végre jó újra a városban lenni, soha nem gondoltam volna, hogy városon kívül veszélyesebb, majdnem ott hagytuk a fogunkat is.*Darálja a szavakat, majd ismét kortyol, majd leteszi. Ekkor kezdi el asztaltársa a nemes, eddig csak a korsóik megtartására alkalmazott faragványt simogatni a kezével. Egy pillanatra azt hiszi rosszul lát, majd pislog és nyugtáz.*
~Ez tényleg bolond.~*Ennek érzékeltetése végett egy fél centivel maga felé húzza a korsó sörét, mintha féltenie kéne a másiktól, esetleg az állapota fertőző lenne és így elkerülhetné.*
-Talán nem elég… khm… egyenletes az asztallap komám?*Kérdez rá,mivel ezer és egy oka lehet a másiknak arra, hogy mi indította eme szokatlan cselekedettre, de most egy se jut eszébe.*
-Főtt kaja, jól hangzik!*Lelkesedik újra, fel is emeli a korsót, esetleges koccintást remélve a másik irányából, de ha elmarad, akkor csak visszacsapja az asztalra egy nagyobb hörpintés után.*
-Eh… én éhes vagyok.*Mondja gúnyosan a másik bemutatkozására értetlen szemekkel, hiszen ő egyértelműen emlékszik, hogy ezt a kört már lefutották, bár ha feltételezései helyesek és a másik valóban bolond, akkor talán ez is csak ennek tudható be, de még egy ilyen lénytől is elfogadja a potya kaját, ha felkínálja.*
-Tudod, amikor az a hatalmas robbanás rázta meg a várost, az öreganyám éppen házon kívül volt, és azóta is ott maradt. Nem tudok felőle és már szalad a lakás, halmokban áll a mosatlan és a pókháló már teret hódított minden helyiségben.*Nem mondja, de természetesen nem csak ezen tevékenységek miatt várja vissza minden percben.*
-Talán még van esély rá, hogy előkerül élve.*Jegyzi meg keserű szájízzel, majd megint iszik.*
-A szegénynegyedben csak a pénzben hisznek és az ételben, na meg az alkoholban és egyéb bódító szerekben. Ha a vallás érdekel, talán a temetőben vagy a templomban többre mennél, mint idebent.*Veti még oda neki, majd az asztalra csap.*
-Hol van már az a kaja?!*Nem mintha annyian figyelnének fel egy, az asztal mögül alig kilátszó, elégedetlenkedő teremtményre.*