Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 358 (7141. - 7160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7160. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-16 22:59:56
Üzenet elküldve: 2026-01-16 22:59:56
ÚJ
![>Pmirsh Pmirshorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12740_1756324897_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyszer volt Artheniorban lóvásár //
* Szerencsére – főleg a fiatal szerencséjére – amaz türelmesen, tiszteletteljesen végighallgatja az öreg elfet, és még csak el se mosolyodik a túlzásnak tűnő részeken. Meglehet, hogy az öreg emlékezete egy pár orkkal többet festett elméje vásznára, mint ahogy az a valóságban volt, de ő maga nem érzi hazugságnak az állításait, így aztán teljesen őszintén mondja a meséjét. Amúgy se azon van a hangsúly, hogy öt, tizenöt, esetleg huszonöt orkkal bántak-e el, hanem hogy orkoktól nyüzsög a puszta!
Nem akad fenn olyan apróságokon, hogy a fiatalember nem mutatkozik be vagy, hogy szókincse a romvárosi szélhámosok és betörők zsargonjára hajaz. Amíg tisztességesen fizet, addig nincs semmi gond. Más lenne a helyzet, ha ő csak elterelés lenne, amíg a komája kisurran az istállóba, és elköti a lovat. De ez a fiatalember már jó ideje egyedül ül a kocsmában, és ruhái is arról árulkodnak, hogy nem holmi utcai söpredék. Hacsak nem lopta azokat is.
Az öreg megköszörüli torkát, és válaszol a feltett kérdésre. *
– Úgy egy hata? Vagy nem is tudom… * Megvakarja kopasz homlokát. Nem tudja, hány nap telt el azóta, hogy társaival szétszéledtek. Nem emlékszik, mivel azóta minden napját itt töltötte reggeltől estig. Felőle akár egy hónap is eltelhetett, bár azt nem hinné, mert akkor előbb el kellett volna adnia drága lovát, hogy ihasson tovább. Igen, egy hatnál tovább biztosan nem tartott volna ki vagyona… *
– Igen, úgy egy hata lehetett, hogy visszaértünk a városba. Rögvest a Tanácsházára mentünk. Ott találkoztunk Even Alrishul tanácsossal és elmondtuk, mi történt… * Komoran néz a férfiúra. *
– A unalmas részletekkel nem fárasztanám az úrt. Éppen elég volt egyszer megtapasztalni az ott működő bürokráciát! * Most először felnevet, valahogy úgy, ahogy egy vén öregember szokott nevetni; azaz inkább hasonló egy kutya morgására, mint jóízű, fiatalos kacagásra. Szűkszavúságához az is hozzájárul, hogy nem akar mindent kikotyogni, mert bízik annyira fajtársa, Even Alrishul bölcs belátásában, hogy tudja, mit csinál. Nem akar hát ő se pánikot kelteni, elvégre azért (is) kapta a lovát és a két üveg bort, hogy tartsa a száját. Legalábbis ő így értelmezte. Meg aztán amúgy is, mit ér azzal, ha elmondja ennek a fiatalembernek, hogy néhány mérőföldre Arthenior határától több száz vagy több ezer ork vert tábort, és mostanra talán már át is masíroztak a szántóföldeken, ha a Thargok nem állították meg őket. A világ kegyetlen egy hely, ha meg kell halni, hát meg kell halni!
Azért, ha a másikat nem ejtették a fejére gyerekkorában, talán van annyi sütnivalója, hogy maga is rájöjjön, hogy egy ork erőd a pusztában nem jelent jót.
Megropogtatja fájó ujjperceit. Kezén a bőr olyan sebes, és olyan vékonynak, száraznak érződik, mintha közvetlenül a csontjait tapogatná. Ezután a borára néz. Meglötyköli a vörös nedűt, és egy kis öngyőzködés után csak ráfanyalodik az italra. Hiába, a koplalás nem hozza vissza az elhunyt lelkeket, neki viszont még valamiért élnie kell. Hogy miért, azt maga sem tudja. Sokszor kívánja azt, bárcsak ő halt volna meg Strat úrfi helyett a pusztában. Akkor végre tett volna valami hasznosat az életében, egy jó ügyért halt volna meg, nem a kocsmában ülve, egyedül, céltalanul. Beleiszik a borba, majd felemeli csontos ujját, és a csapos felé nyújtja nyakát. Amikor tekintete találkozik vele, rekedtes hangon kiált felé. *
– Jöhet még egy pohárral… Meg az úrnak egy korsó 13 aranyas Ullamar sör!
* Ahogy előkotorja aranyait, nem igazán meglepve, de annál szomorúbban veszi észre, hogy nincs is annyi pénze, amennyibe a két ital kerülne. Megnézi a másik zsebében is, de így is csak tizenkilenc aranyat tud kiteríteni az asztalra. Megvakarja tarkóját. Ha nem tudja nyélbe csapni az üzletet, kénytelen lesz felbontania az utolsó üveg borát, és valószínűleg nem is a Pegazusban fogja érni a halál, hanem valamelyik polgárnegyedi sikátorban, amikor részegen elbotlik, és többé nem kel fel a fagyos éjszakában. Ez se lenne épp egy hősi befejezése ennek a hosszú életnek, így ha lehetséges, elkerülné mind a fagyhalált, mind az üveg felbontását. Neki egy pohárka is elég mára. ~ Csak még egy utolsó pohár! ~ Persze visszamondhatná a sört, és kérhetné csak a bort, de az faragatlanság lenne. Ahogyan a kölcsönkérés is, kiváltképp, hogy asztaltársa épp vásárolni akar tőle. Pmirsh úgy le van égve, hogy száz aranyért is megérné eladnia Jámbort, de ezt persze nem akarta ilyen nyíltan tudatni a másikkal. Úgyhogy csak ül ott szótlanul, a tarkóját vakarva és a pénzérméket számolva; hátha attól több lesz, hogy többször megszámolja őket.
Végül a hosszasabb csend után újra beszélni kezd Nolenarhoz, mintha mi se történt volna. *
– Mit is kérdezett az előbb? Ja, hogy városőrként? Nem, nem, én sohasem. * Ingatja meg fejét. *
– Mindig is távol állt tőlem az a fajta… Borzadály. Szerzetesi kolostorban nőttem fel, a világtól elzárva. Aztán, amikor eljöttem onnan, olyan munkákat vállaltam, amikkel segíthettem másoknak… De közben megmaradt a szabadságom is. Tehát többnyire zsoldosként szolgáltam – bár néha volt közös feladatom a városőrökkel, de sosem tartoztam közéjük. * Magyarázza a fiatalnak, aki aligha élhetett azokban az időkben, amikor Pmirsh volt ereje teljében. Talán a nagyapját ismerhette. *
* Szerencsére – főleg a fiatal szerencséjére – amaz türelmesen, tiszteletteljesen végighallgatja az öreg elfet, és még csak el se mosolyodik a túlzásnak tűnő részeken. Meglehet, hogy az öreg emlékezete egy pár orkkal többet festett elméje vásznára, mint ahogy az a valóságban volt, de ő maga nem érzi hazugságnak az állításait, így aztán teljesen őszintén mondja a meséjét. Amúgy se azon van a hangsúly, hogy öt, tizenöt, esetleg huszonöt orkkal bántak-e el, hanem hogy orkoktól nyüzsög a puszta!
Nem akad fenn olyan apróságokon, hogy a fiatalember nem mutatkozik be vagy, hogy szókincse a romvárosi szélhámosok és betörők zsargonjára hajaz. Amíg tisztességesen fizet, addig nincs semmi gond. Más lenne a helyzet, ha ő csak elterelés lenne, amíg a komája kisurran az istállóba, és elköti a lovat. De ez a fiatalember már jó ideje egyedül ül a kocsmában, és ruhái is arról árulkodnak, hogy nem holmi utcai söpredék. Hacsak nem lopta azokat is.
Az öreg megköszörüli torkát, és válaszol a feltett kérdésre. *
– Úgy egy hata? Vagy nem is tudom… * Megvakarja kopasz homlokát. Nem tudja, hány nap telt el azóta, hogy társaival szétszéledtek. Nem emlékszik, mivel azóta minden napját itt töltötte reggeltől estig. Felőle akár egy hónap is eltelhetett, bár azt nem hinné, mert akkor előbb el kellett volna adnia drága lovát, hogy ihasson tovább. Igen, egy hatnál tovább biztosan nem tartott volna ki vagyona… *
– Igen, úgy egy hata lehetett, hogy visszaértünk a városba. Rögvest a Tanácsházára mentünk. Ott találkoztunk Even Alrishul tanácsossal és elmondtuk, mi történt… * Komoran néz a férfiúra. *
– A unalmas részletekkel nem fárasztanám az úrt. Éppen elég volt egyszer megtapasztalni az ott működő bürokráciát! * Most először felnevet, valahogy úgy, ahogy egy vén öregember szokott nevetni; azaz inkább hasonló egy kutya morgására, mint jóízű, fiatalos kacagásra. Szűkszavúságához az is hozzájárul, hogy nem akar mindent kikotyogni, mert bízik annyira fajtársa, Even Alrishul bölcs belátásában, hogy tudja, mit csinál. Nem akar hát ő se pánikot kelteni, elvégre azért (is) kapta a lovát és a két üveg bort, hogy tartsa a száját. Legalábbis ő így értelmezte. Meg aztán amúgy is, mit ér azzal, ha elmondja ennek a fiatalembernek, hogy néhány mérőföldre Arthenior határától több száz vagy több ezer ork vert tábort, és mostanra talán már át is masíroztak a szántóföldeken, ha a Thargok nem állították meg őket. A világ kegyetlen egy hely, ha meg kell halni, hát meg kell halni!
Azért, ha a másikat nem ejtették a fejére gyerekkorában, talán van annyi sütnivalója, hogy maga is rájöjjön, hogy egy ork erőd a pusztában nem jelent jót.
Megropogtatja fájó ujjperceit. Kezén a bőr olyan sebes, és olyan vékonynak, száraznak érződik, mintha közvetlenül a csontjait tapogatná. Ezután a borára néz. Meglötyköli a vörös nedűt, és egy kis öngyőzködés után csak ráfanyalodik az italra. Hiába, a koplalás nem hozza vissza az elhunyt lelkeket, neki viszont még valamiért élnie kell. Hogy miért, azt maga sem tudja. Sokszor kívánja azt, bárcsak ő halt volna meg Strat úrfi helyett a pusztában. Akkor végre tett volna valami hasznosat az életében, egy jó ügyért halt volna meg, nem a kocsmában ülve, egyedül, céltalanul. Beleiszik a borba, majd felemeli csontos ujját, és a csapos felé nyújtja nyakát. Amikor tekintete találkozik vele, rekedtes hangon kiált felé. *
– Jöhet még egy pohárral… Meg az úrnak egy korsó 13 aranyas Ullamar sör!
* Ahogy előkotorja aranyait, nem igazán meglepve, de annál szomorúbban veszi észre, hogy nincs is annyi pénze, amennyibe a két ital kerülne. Megnézi a másik zsebében is, de így is csak tizenkilenc aranyat tud kiteríteni az asztalra. Megvakarja tarkóját. Ha nem tudja nyélbe csapni az üzletet, kénytelen lesz felbontania az utolsó üveg borát, és valószínűleg nem is a Pegazusban fogja érni a halál, hanem valamelyik polgárnegyedi sikátorban, amikor részegen elbotlik, és többé nem kel fel a fagyos éjszakában. Ez se lenne épp egy hősi befejezése ennek a hosszú életnek, így ha lehetséges, elkerülné mind a fagyhalált, mind az üveg felbontását. Neki egy pohárka is elég mára. ~ Csak még egy utolsó pohár! ~ Persze visszamondhatná a sört, és kérhetné csak a bort, de az faragatlanság lenne. Ahogyan a kölcsönkérés is, kiváltképp, hogy asztaltársa épp vásárolni akar tőle. Pmirsh úgy le van égve, hogy száz aranyért is megérné eladnia Jámbort, de ezt persze nem akarta ilyen nyíltan tudatni a másikkal. Úgyhogy csak ül ott szótlanul, a tarkóját vakarva és a pénzérméket számolva; hátha attól több lesz, hogy többször megszámolja őket. Végül a hosszasabb csend után újra beszélni kezd Nolenarhoz, mintha mi se történt volna. *
– Mit is kérdezett az előbb? Ja, hogy városőrként? Nem, nem, én sohasem. * Ingatja meg fejét. *
– Mindig is távol állt tőlem az a fajta… Borzadály. Szerzetesi kolostorban nőttem fel, a világtól elzárva. Aztán, amikor eljöttem onnan, olyan munkákat vállaltam, amikkel segíthettem másoknak… De közben megmaradt a szabadságom is. Tehát többnyire zsoldosként szolgáltam – bár néha volt közös feladatom a városőrökkel, de sosem tartoztam közéjük. * Magyarázza a fiatalnak, aki aligha élhetett azokban az időkben, amikor Pmirsh volt ereje teljében. Talán a nagyapját ismerhette. *
7159. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-16 07:30:32
Üzenet elküldve: 2026-01-16 07:30:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egyszer volt Artheniorban lóvásár //
- Részemről a szerencse, Pmirsh Pmirshorn uram *rázza meg az öreg kezét kedélyes mosolygással. A gesztus emelkedett hangulatát kihasználva, a zsákja szíja egyszer csak elrugaszkodik Nolen válláról. A viharkabát vállvarrásán átcsúszva olyat ránt a Velasco'rra karján, ahogy az egész motyó súlya a könyökhajlatába zuhan, hogy kis híján a kihúzott széket is feldönti.*
- Remélem, az a hátas nem olyan vad, mint ez a komisz jószág itt *neveti el magát saját sutaságán, ahogy a támla után kap, és visszaállítja négy lábra az ülőalkalmatosságot, aztán helyet foglal az öreg mellett. A söröskriglijét két keze közé fogja és kissé előrébb dőlve megtámaszkodik az alkarjain, ahogy amaz beszélni kezd.
Nem vág közbe. Igyekszik még az arcát is fegyelmezni a történetet hallgatva. Nem szeretné megakasztani az öreget, hadd mondja, amit fontosnak tart.*
- Csak kérdéseim vannak *bukik ki belőle a végszó után, aztán sietve felemeli a kezét, mielőtt az öreg esetleg rossz néven venné a mondatát.* - Félre ne értsen. Ez... a viharos égre mondom... ez nem semmi história. Ezért kérdeznék, ha lehet, nem azért, mert nem hiszek a szavának.
*Nem rémlik neki kürtszó, de egyrészt Nolen az utóbbi időben távol is volt, másrészt meg pont elég mással is volt elfoglalva. Valószínűleg sok történésről lemaradt, amit nem is ártana bepótolnia.*
- Mikor történt ez, bátya? *kérdi tűnődve, hogy valahová legalább időben el tudja helyezni az eseményeket, aztán elnézést kérően elmosolyodik a megszólításra, amivel az öreget illette.* - Nézze el nekem, csak rajtam ragadt egy cimborám szavajárása.
*Fordít egyet a korsóján, mintha abból a szögből kevésbé lenne langyos és buboréktalan az ital, aztán viharszín szemei kissé tűnődőn szűkülnek, ahogy az elf ráncos vonásait nézi.*
- Nem szolgált véletlenül az őrségben hajdanán? Még csikó koromból rémlik egy őrmester, aki megszólalásig... *ingatja a fejét, mint aki a múlt ködéből igyekszik felidézni egy arcot. Arra mégse kérdezhet rá, hogy egy savanyú italszagú öreg mi a bánatos NŸpsosfülének keveredik ilyesmibe?! Nagyotmondást az kinézne az aggastyánból, de van valami a tekintetében, ami miatt mégsem hiszi, hogy az egész lódítás lenne. De azt nehezen képzeli el, hogy az öreg egy tucat orkkal hadakozik. Még akkor is, ha öten voltak rá. ~Talán, ha a másik négy óriás volt...~ Az "Így hát nekiláttunk." résznél kis híján kirágta magát a történetszál szempontjából nem igazán odaillő mosolygás. ~Így hát nekiláttunk.~ Mintha csak egy kellemes adag hagymás-szalonnás rántottáról lenne szó. Nolen csak köszörült egyet a torkán azon a ponton és pár apró bólintással dőlt előrébb, mint ahogy az izgalmak feszítik az ember figyelmét. És ez így is van, de Nolen gyakorlatias ember, így meg kell dolgozni érte, hogy ne akassza meg az elbeszélést. Inkább utólag igyekszik szépen, finoman kibontani ezt a történetet.
Mindig ő volt a családban, aki megtalálta a hangot az idősebbekkel. Morntól zsigerből távol állt az ilyesmi, Quillyn pedig... nos, Nolen öccse meglehetősen furcsa fiú volt, olyan kérdésekkel, amin finoman szólva is bizarrul hangzanak egy gyerek szájából. Nolen viszont már kölyökként is szívesen ült oda hallgatóságnak a vén tengerészek történetei mellé.*
- És a városvezetők? A tanácsnokok, ülnökök... vagy hogy a görcsbe hívják őket *legyint.* - Vagy a kaszárnyába mentek a hírekkel? Volt meghallgatás?
*Felhúzza az egyik könyökét és megtámasztja a tenyerében az állát. A szürke szemekből már teljesen kimosódott a korábbi, ülepedett apátia. Úgy kavarognak benne az érdeklődő kérdések, mintha maga is a történések ottani, akkori viharában sodródna.*
- Részemről a szerencse, Pmirsh Pmirshorn uram *rázza meg az öreg kezét kedélyes mosolygással. A gesztus emelkedett hangulatát kihasználva, a zsákja szíja egyszer csak elrugaszkodik Nolen válláról. A viharkabát vállvarrásán átcsúszva olyat ránt a Velasco'rra karján, ahogy az egész motyó súlya a könyökhajlatába zuhan, hogy kis híján a kihúzott széket is feldönti.*
- Remélem, az a hátas nem olyan vad, mint ez a komisz jószág itt *neveti el magát saját sutaságán, ahogy a támla után kap, és visszaállítja négy lábra az ülőalkalmatosságot, aztán helyet foglal az öreg mellett. A söröskriglijét két keze közé fogja és kissé előrébb dőlve megtámaszkodik az alkarjain, ahogy amaz beszélni kezd.
Nem vág közbe. Igyekszik még az arcát is fegyelmezni a történetet hallgatva. Nem szeretné megakasztani az öreget, hadd mondja, amit fontosnak tart.*
- Csak kérdéseim vannak *bukik ki belőle a végszó után, aztán sietve felemeli a kezét, mielőtt az öreg esetleg rossz néven venné a mondatát.* - Félre ne értsen. Ez... a viharos égre mondom... ez nem semmi história. Ezért kérdeznék, ha lehet, nem azért, mert nem hiszek a szavának.
*Nem rémlik neki kürtszó, de egyrészt Nolen az utóbbi időben távol is volt, másrészt meg pont elég mással is volt elfoglalva. Valószínűleg sok történésről lemaradt, amit nem is ártana bepótolnia.*
- Mikor történt ez, bátya? *kérdi tűnődve, hogy valahová legalább időben el tudja helyezni az eseményeket, aztán elnézést kérően elmosolyodik a megszólításra, amivel az öreget illette.* - Nézze el nekem, csak rajtam ragadt egy cimborám szavajárása.
*Fordít egyet a korsóján, mintha abból a szögből kevésbé lenne langyos és buboréktalan az ital, aztán viharszín szemei kissé tűnődőn szűkülnek, ahogy az elf ráncos vonásait nézi.*
- Nem szolgált véletlenül az őrségben hajdanán? Még csikó koromból rémlik egy őrmester, aki megszólalásig... *ingatja a fejét, mint aki a múlt ködéből igyekszik felidézni egy arcot. Arra mégse kérdezhet rá, hogy egy savanyú italszagú öreg mi a bánatos NŸpsosfülének keveredik ilyesmibe?! Nagyotmondást az kinézne az aggastyánból, de van valami a tekintetében, ami miatt mégsem hiszi, hogy az egész lódítás lenne. De azt nehezen képzeli el, hogy az öreg egy tucat orkkal hadakozik. Még akkor is, ha öten voltak rá. ~Talán, ha a másik négy óriás volt...~ Az "Így hát nekiláttunk." résznél kis híján kirágta magát a történetszál szempontjából nem igazán odaillő mosolygás. ~Így hát nekiláttunk.~ Mintha csak egy kellemes adag hagymás-szalonnás rántottáról lenne szó. Nolen csak köszörült egyet a torkán azon a ponton és pár apró bólintással dőlt előrébb, mint ahogy az izgalmak feszítik az ember figyelmét. És ez így is van, de Nolen gyakorlatias ember, így meg kell dolgozni érte, hogy ne akassza meg az elbeszélést. Inkább utólag igyekszik szépen, finoman kibontani ezt a történetet.
Mindig ő volt a családban, aki megtalálta a hangot az idősebbekkel. Morntól zsigerből távol állt az ilyesmi, Quillyn pedig... nos, Nolen öccse meglehetősen furcsa fiú volt, olyan kérdésekkel, amin finoman szólva is bizarrul hangzanak egy gyerek szájából. Nolen viszont már kölyökként is szívesen ült oda hallgatóságnak a vén tengerészek történetei mellé.*
- És a városvezetők? A tanácsnokok, ülnökök... vagy hogy a görcsbe hívják őket *legyint.* - Vagy a kaszárnyába mentek a hírekkel? Volt meghallgatás?
*Felhúzza az egyik könyökét és megtámasztja a tenyerében az állát. A szürke szemekből már teljesen kimosódott a korábbi, ülepedett apátia. Úgy kavarognak benne az érdeklődő kérdések, mintha maga is a történések ottani, akkori viharában sodródna.*
7158. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-15 17:20:47
Üzenet elküldve: 2026-01-15 17:20:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyszer volt Artheniorban lóvásár //
* Egyedül marad, ámde nem sokáig. Egy fess fiatalember lép oda hozzá, és amit mond, az megtetszik Pmirshnek. Felcsillan a szeme. Bólint a kérdésre, de még mielőtt az leülne mellé, kezét nyújtja a bemutatkozáshoz. *
– Üdv, fiatalember! A nevem Pmirsh Pmirshorn, * Ha a férfi leül mellé, egy rövid bevezető után bele is kezd a történetbe. Lassan beszél, kimérten, ahogy azt egy hozzá hasonló öreg elftől elvárhatnánk. *
– Talán nem hisz majd el mindent nekem, de bánom is én! Ha szeretné, saját szemeivel is megnézheti, mi van a pusztában, de azt ne higgy, hogy könnyedén megússza. Mi is öten indultunk útnak, de csak négyen tértünk haza. * Torokköszörülés. *
– Azt hiszem, pont ugyanitt ültem aznap, amikor megláttam, hogy valami készülődik ott a pultnál. * Mutat afelé, ahol nem olyan nagyon régen először meglátta leendő társait. Most persze nincs ott semmi látnivaló, legfeljebb néhány vedelő törpe, de persze nem ők a lényeg most. *
– Útra keltünk mi öten. Ugye azért, mert volt az a nagy kürtszó, ha emlékszik rá. Azt beszélték, valami készülődik arrafelé a pusztában. A lényeget mondom csak. Mikor közelebb értünk, nagy füstöt láttunk. Jómagam nem hiszek a sárkányokban, bár a nagyapám nagyapja még állítólag küzdött is velük. De az már rég volt, a sárkányok mind kihaltak. Nem… Ez valami más volt. Valami förtelmes. Ahogy közelebb értünk, a magas fűből egyszer csak előugrott egy tucat ork. A Vádlóhoz akartak vinni minket, de persze nekünk nem akaródzott. A Vádló már önmagában sem épp egy bizalomgerjesztő titulus vagy név. ~ És még azt is mondták róla, hogy sötételf szülöttje! ~ * Rasszizmusát inkább meghagyja magának, annál is inkább, mert legutóbbi kalandja során kissé jobban megkedvelte a mélységi rokonait – legalábbis elismeri, hogy vannak közöttük kevésbé torz lelkű, gonosz egyedek is. *
– Így hát nekiláttunk. * Folytatja is. *
– Legyőztük az összeset. Ketten élték csak túl… Egy darabig. * Gondolatban szemét forgatja. Ha a sötételf társai nem kezdtek volna bele a megmaradt orkok halálra rémítésével, talán a történetük is más véget érhetett volna. De most már nincs mit tenni. *
– Azok vezettek el az ork erődig. Ott aztán megláttuk a füstöt testközelből is… Az a szag… * Fintorogva eltolja maga elől a borospoharát. Az égő hullák szagától még a bortól is elmegy a kedve egy darabig. *
– Gyomorforgató volt. Ott égették el a falvakból összeszedett népek tetemeit. Egy szenes csonthalmaz volt, legalább száz ember csontváza és koponyája! Mi is könnyen ott végezhettük volna, mivel hála az egyik életben maradt orknak, észrevettek minket. * Nagyot sóhajt. *
– Az egyik társunk súlyosan megsérült az orkokkal folytatott csetepaté közben. Hathúros Strat úrfi önfeláldozása révén sikerült elmenekülnünk. Elterelte az orkok figyelmét, mi pedig visszavonultunk, hogy szólhassunk a városnak minderről… * Az ezután történt részeket már feleslegesnek érzi ecsetelni. Persze aztán egyenest a Tanácsházára mentek, ahol fogadták őket, és így jutott ahhoz a két jó üveg borhoz, amit magánál hord azóta is, meg persze szürke hátasához, Jámborhoz is. *
– Van még kérdés? * Néz komoly tekintettel a fiatalemberre, miközben összekulcsolja ujjait maga előtt, és kissé előrehajol. Alkoholszagtól bűzlik, de nem tűnik annyira beszámíthatatlannak, hogy ezt az egészet csak úgy kitalálja. Legalábbis a maga szemében nem. Talán Nolenar más véleménnyel van róla, de ez az üzletüket aligha befolyásolja. Hatszáz arany egy telivérért akkor is jó üzlet. Mindkettejüknek – ezért nem is akar alkudni. *
* Egyedül marad, ámde nem sokáig. Egy fess fiatalember lép oda hozzá, és amit mond, az megtetszik Pmirshnek. Felcsillan a szeme. Bólint a kérdésre, de még mielőtt az leülne mellé, kezét nyújtja a bemutatkozáshoz. *
– Üdv, fiatalember! A nevem Pmirsh Pmirshorn, * Ha a férfi leül mellé, egy rövid bevezető után bele is kezd a történetbe. Lassan beszél, kimérten, ahogy azt egy hozzá hasonló öreg elftől elvárhatnánk. *
– Talán nem hisz majd el mindent nekem, de bánom is én! Ha szeretné, saját szemeivel is megnézheti, mi van a pusztában, de azt ne higgy, hogy könnyedén megússza. Mi is öten indultunk útnak, de csak négyen tértünk haza. * Torokköszörülés. *
– Azt hiszem, pont ugyanitt ültem aznap, amikor megláttam, hogy valami készülődik ott a pultnál. * Mutat afelé, ahol nem olyan nagyon régen először meglátta leendő társait. Most persze nincs ott semmi látnivaló, legfeljebb néhány vedelő törpe, de persze nem ők a lényeg most. *
– Útra keltünk mi öten. Ugye azért, mert volt az a nagy kürtszó, ha emlékszik rá. Azt beszélték, valami készülődik arrafelé a pusztában. A lényeget mondom csak. Mikor közelebb értünk, nagy füstöt láttunk. Jómagam nem hiszek a sárkányokban, bár a nagyapám nagyapja még állítólag küzdött is velük. De az már rég volt, a sárkányok mind kihaltak. Nem… Ez valami más volt. Valami förtelmes. Ahogy közelebb értünk, a magas fűből egyszer csak előugrott egy tucat ork. A Vádlóhoz akartak vinni minket, de persze nekünk nem akaródzott. A Vádló már önmagában sem épp egy bizalomgerjesztő titulus vagy név. ~ És még azt is mondták róla, hogy sötételf szülöttje! ~ * Rasszizmusát inkább meghagyja magának, annál is inkább, mert legutóbbi kalandja során kissé jobban megkedvelte a mélységi rokonait – legalábbis elismeri, hogy vannak közöttük kevésbé torz lelkű, gonosz egyedek is. *
– Így hát nekiláttunk. * Folytatja is. *
– Legyőztük az összeset. Ketten élték csak túl… Egy darabig. * Gondolatban szemét forgatja. Ha a sötételf társai nem kezdtek volna bele a megmaradt orkok halálra rémítésével, talán a történetük is más véget érhetett volna. De most már nincs mit tenni. *
– Azok vezettek el az ork erődig. Ott aztán megláttuk a füstöt testközelből is… Az a szag… * Fintorogva eltolja maga elől a borospoharát. Az égő hullák szagától még a bortól is elmegy a kedve egy darabig. *
– Gyomorforgató volt. Ott égették el a falvakból összeszedett népek tetemeit. Egy szenes csonthalmaz volt, legalább száz ember csontváza és koponyája! Mi is könnyen ott végezhettük volna, mivel hála az egyik életben maradt orknak, észrevettek minket. * Nagyot sóhajt. *
– Az egyik társunk súlyosan megsérült az orkokkal folytatott csetepaté közben. Hathúros Strat úrfi önfeláldozása révén sikerült elmenekülnünk. Elterelte az orkok figyelmét, mi pedig visszavonultunk, hogy szólhassunk a városnak minderről… * Az ezután történt részeket már feleslegesnek érzi ecsetelni. Persze aztán egyenest a Tanácsházára mentek, ahol fogadták őket, és így jutott ahhoz a két jó üveg borhoz, amit magánál hord azóta is, meg persze szürke hátasához, Jámborhoz is. *
– Van még kérdés? * Néz komoly tekintettel a fiatalemberre, miközben összekulcsolja ujjait maga előtt, és kissé előrehajol. Alkoholszagtól bűzlik, de nem tűnik annyira beszámíthatatlannak, hogy ezt az egészet csak úgy kitalálja. Legalábbis a maga szemében nem. Talán Nolenar más véleménnyel van róla, de ez az üzletüket aligha befolyásolja. Hatszáz arany egy telivérért akkor is jó üzlet. Mindkettejüknek – ezért nem is akar alkudni. *
7157. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-15 16:59:24
Üzenet elküldve: 2026-01-15 16:59:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Egyenes út a pohár aljára//
* A férfi talán önmagát is meglepve beszél őszintén az érzéseiről. Bár sikerül elvegye saját étvágyát a témával, ez nem látszik rajta. Bármennyire is íztelen számára most minden, azért úgy erőlteti magába, mintha a legfinomabb lakoma lenne. Legalább ennyit fent kell tartania magán a maszkból, ami a hosszú évek alatt olyan jótékonyan óvta őt másoktól. Mégis, ha nem is adja jelét, ha nem is mutatja ki, azért jól esnek neki a helyeslő szavak, hogy talál valakit, aki hasonlóan látja a világot, mint ő. Ysaneeben is ez a kedvenc tulajdonsága, a tolvaj nem rest hazudni, sőt, egy időben el is várta a hazugságot, és a bárd szívesen adta ezt meg neki addig, amíg Eeyr meg nem fosztotta ettől a tulajdonságától. Ezért is átkozza annyira a templomot, és a Hetediket. *
- Azok a legjobb hazugságok, amiket magunknak mondunk. Mert egy hazugság mindaddig kényelmes marad, amíg valaki le nem leplezi. A magunknak tett hazugságokat viszont nincs okunk megkérdőjelezni, ha nem akarjuk. Addig hisszük el, amíg jónak látjuk. * Sóhajt mélyet, ahogy végre elkezdi a levest, és nekilát kanalával a végeláthatatlannak tűnő harcnak. Nem siet, de nem is túl lassú, ahogy a kanalával mélyeket merít, válogatás nélkül harapva mindent, ami a levesben található. Látszólag hagyja, hogy összeérjenek az ízek a szájában, hogy kiegészítsék egymást, és így alkossanak együtt egy új világot. De igazából fémsorját is ehetne fűrészporral, nagyjából ugyan annyira vált ki belőle érzelmeket az étel. Az alkohol más, annak szereti az ízét, örömmel veszi magához, nem pedig szükségből. Így hallgatja hát fajtársát, némán fogyasztva az eledelt, amiért egy fél vagyont fizetett, maga sem tudja milyen megfontolásból. Lehet, hogy lenyűgözni akarta a másikat, vagy pedig hazudni önmagának, hogy élvezni fogja, sikertelenül. Ahogy ő is végez, egykedvűen pillant végig az asztalon, az üres tányérokon, az azok alján maradt cseppeken. Ha nem is akartak a sötétségbe zárkózni, úgy tűnik, a sötétség mégis utat lelt magának a férfi lelkébe. Ott aztán megtelepedett, és kezdi elrontani az egész estéjét. Még szerencse, hogy van itt valaki, aki kihúzza a gyötrődésből, és nem hagyja, hogy az önutálat mély medrébe taszítsa magát. *
- Bolondság... * suttogja ismételve a szót, elgondolkodva. Talán valóban sokkal egyszerűbb lenne, ha elveszítené józanságának utolsó csíráját is, és egyszerűen megbolondulna. Kevesebb fájdalom érné, és nem lenne olyan nehéz az élet. Örülni tudna mindennek, még a saját árnyékának is. Figyeli, ahogy Theazhra felkel, és hozzá sétál, érdeklődve pillant fel, mert nem tudja, hogy mit tervez a nő. Egyelőre hagyja kibontakozni az eseményeket, és amikor felvázolja a lehetőségeket, akkor halovány mosollyal az arcán bólint. *
- Nem ígérem, hogy boldog lesz. * Igyekszik azért figyelmeztetni, és rövid gondolkodás után úgy dönt, hogy a hangszert egyelőre az asztalnál hagyja. Ha valóban táncolni akarnak, akkor egyszerűbb lesz csak dallamot dúdoljon és énekeljen, mintha közben pengetne is. Megfogja a felé nyújtott kacsót, és hagyja, hogy az ivó egy meghittebb részére vezesse őt a nő, már ha meghittnek nevezhető egy alig néhány négyzetméternyi kis sarok, ahol nincsenek asztalok, és a gyertyák sem égnek. Ennek megfelelően valamivel hűvösebb is, mint a fogadó többi része, de ez nem lesz olyan zavaró, ha valóban táncra perdülnek. Ott aztán, ha a másik engedi, akkor egészen közel hajol, és úgy kezd el dúdolni egy lassú, siratóra hasonlító dallamot. Hosszú évekkel ezelőtt írta ezt a dalt, és ez meg is látszik rajta. Se a rímek nincsenek teljesen a helyükön, se a dallam nem olyan, amilyeneket manapság előadna. Az egyik első igaz dala volt ez, és épp ezért nem is nyúlt hozzá soha, nem tökéletesítette, mert annak összes hibájával szereti. Ha pedig táncpartnere hagyja, akkor egészen hozzá simul, és közvetlenül a fülébe énekel, halkan, hogy csak ő hallja. Ha a közeledését elutasítja, akkor viszont megtartja a távolságot, bár így lehet, hogy kevésbé lesz érthető az előadás, hiszen ez egy személyes dolog, amit nem címez mindenki fülének. Leginkább önmagának énekli, de nem bánja, ha fajtársa is hallja. A sors fintora, hogy amikor először énekelte, akkor szintén egy sötételf nőnek adta elő. Bár úgy emlékszik, hogy nem volt túl fényes a fogadtatása. *
- Félek az élettől
jobban, mint a haláltól.
Félek a magánytól
jobban, mint egy fajtárstól.
Félek maradni
jobban, mint elmenni.
Félek remélni
jobban, mint elveszni.
Félek válaszolni
jobban, mint tagadni.
Félek kérdezni
jobban, mint hallgatni.
Félek vallani,
Jobban mint hazudni.
Félek látni,
Jobban, mint hallani.
Félek lenni
jobban, mint félni.
Félek megégni,
Jobban mint próbálni.
Félek az élettől
jobban, mint a haláltól.
Félek a magánytól
jobban, mint egy fajtárstól.
Félek élni. Félek mindentől.
* A férfi talán önmagát is meglepve beszél őszintén az érzéseiről. Bár sikerül elvegye saját étvágyát a témával, ez nem látszik rajta. Bármennyire is íztelen számára most minden, azért úgy erőlteti magába, mintha a legfinomabb lakoma lenne. Legalább ennyit fent kell tartania magán a maszkból, ami a hosszú évek alatt olyan jótékonyan óvta őt másoktól. Mégis, ha nem is adja jelét, ha nem is mutatja ki, azért jól esnek neki a helyeslő szavak, hogy talál valakit, aki hasonlóan látja a világot, mint ő. Ysaneeben is ez a kedvenc tulajdonsága, a tolvaj nem rest hazudni, sőt, egy időben el is várta a hazugságot, és a bárd szívesen adta ezt meg neki addig, amíg Eeyr meg nem fosztotta ettől a tulajdonságától. Ezért is átkozza annyira a templomot, és a Hetediket. *
- Azok a legjobb hazugságok, amiket magunknak mondunk. Mert egy hazugság mindaddig kényelmes marad, amíg valaki le nem leplezi. A magunknak tett hazugságokat viszont nincs okunk megkérdőjelezni, ha nem akarjuk. Addig hisszük el, amíg jónak látjuk. * Sóhajt mélyet, ahogy végre elkezdi a levest, és nekilát kanalával a végeláthatatlannak tűnő harcnak. Nem siet, de nem is túl lassú, ahogy a kanalával mélyeket merít, válogatás nélkül harapva mindent, ami a levesben található. Látszólag hagyja, hogy összeérjenek az ízek a szájában, hogy kiegészítsék egymást, és így alkossanak együtt egy új világot. De igazából fémsorját is ehetne fűrészporral, nagyjából ugyan annyira vált ki belőle érzelmeket az étel. Az alkohol más, annak szereti az ízét, örömmel veszi magához, nem pedig szükségből. Így hallgatja hát fajtársát, némán fogyasztva az eledelt, amiért egy fél vagyont fizetett, maga sem tudja milyen megfontolásból. Lehet, hogy lenyűgözni akarta a másikat, vagy pedig hazudni önmagának, hogy élvezni fogja, sikertelenül. Ahogy ő is végez, egykedvűen pillant végig az asztalon, az üres tányérokon, az azok alján maradt cseppeken. Ha nem is akartak a sötétségbe zárkózni, úgy tűnik, a sötétség mégis utat lelt magának a férfi lelkébe. Ott aztán megtelepedett, és kezdi elrontani az egész estéjét. Még szerencse, hogy van itt valaki, aki kihúzza a gyötrődésből, és nem hagyja, hogy az önutálat mély medrébe taszítsa magát. *
- Bolondság... * suttogja ismételve a szót, elgondolkodva. Talán valóban sokkal egyszerűbb lenne, ha elveszítené józanságának utolsó csíráját is, és egyszerűen megbolondulna. Kevesebb fájdalom érné, és nem lenne olyan nehéz az élet. Örülni tudna mindennek, még a saját árnyékának is. Figyeli, ahogy Theazhra felkel, és hozzá sétál, érdeklődve pillant fel, mert nem tudja, hogy mit tervez a nő. Egyelőre hagyja kibontakozni az eseményeket, és amikor felvázolja a lehetőségeket, akkor halovány mosollyal az arcán bólint. *
- Nem ígérem, hogy boldog lesz. * Igyekszik azért figyelmeztetni, és rövid gondolkodás után úgy dönt, hogy a hangszert egyelőre az asztalnál hagyja. Ha valóban táncolni akarnak, akkor egyszerűbb lesz csak dallamot dúdoljon és énekeljen, mintha közben pengetne is. Megfogja a felé nyújtott kacsót, és hagyja, hogy az ivó egy meghittebb részére vezesse őt a nő, már ha meghittnek nevezhető egy alig néhány négyzetméternyi kis sarok, ahol nincsenek asztalok, és a gyertyák sem égnek. Ennek megfelelően valamivel hűvösebb is, mint a fogadó többi része, de ez nem lesz olyan zavaró, ha valóban táncra perdülnek. Ott aztán, ha a másik engedi, akkor egészen közel hajol, és úgy kezd el dúdolni egy lassú, siratóra hasonlító dallamot. Hosszú évekkel ezelőtt írta ezt a dalt, és ez meg is látszik rajta. Se a rímek nincsenek teljesen a helyükön, se a dallam nem olyan, amilyeneket manapság előadna. Az egyik első igaz dala volt ez, és épp ezért nem is nyúlt hozzá soha, nem tökéletesítette, mert annak összes hibájával szereti. Ha pedig táncpartnere hagyja, akkor egészen hozzá simul, és közvetlenül a fülébe énekel, halkan, hogy csak ő hallja. Ha a közeledését elutasítja, akkor viszont megtartja a távolságot, bár így lehet, hogy kevésbé lesz érthető az előadás, hiszen ez egy személyes dolog, amit nem címez mindenki fülének. Leginkább önmagának énekli, de nem bánja, ha fajtársa is hallja. A sors fintora, hogy amikor először énekelte, akkor szintén egy sötételf nőnek adta elő. Bár úgy emlékszik, hogy nem volt túl fényes a fogadtatása. *
- Félek az élettől
jobban, mint a haláltól.
Félek a magánytól
jobban, mint egy fajtárstól.
Félek maradni
jobban, mint elmenni.
Félek remélni
jobban, mint elveszni.
Félek válaszolni
jobban, mint tagadni.
Félek kérdezni
jobban, mint hallgatni.
Félek vallani,
Jobban mint hazudni.
Félek látni,
Jobban, mint hallani.
Félek lenni
jobban, mint félni.
Félek megégni,
Jobban mint próbálni.
Félek az élettől
jobban, mint a haláltól.
Félek a magánytól
jobban, mint egy fajtárstól.
Félek élni. Félek mindentől.
7156. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-14 06:00:54
Üzenet elküldve: 2026-01-14 06:00:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egyszer volt Artheniorban lóvásár //
*Úgy gubbaszt a pult legtávolabbi végében a langyosra dédelgetett Ullamar sör felett, hogy azt 8 aranyért meg lehetne festeni, mint a letargia szürke nagykövetét. Egy frissen kivert kikötői kutyában több a vidámság, mint a viseltes viharkabátba burkolózó, csuklyás alakban.
Nem akart idejönni, és bár a wegtoreni fogadóban se lett volna nagyobb kedve megszállni, de minthogy a Kalmár bezárt, más valamirevaló hely meg nem nagyon van a városban, ahol kap szállást, fürdőt meg italt és még konyha is van, így maradt a jó öreg Pegazus.
Hosszú volt az út, és ahogy közeledett, az emlékek borús fellegekként gyűltek fölé egyre és egyre nagyobb és nyomasztóbb tömeget alkotva. Próbálja kizárni, így egy idő után lassacskán becsorognak a tudatába a vendégek beszélgetéseinek foszlányai. Hallja őket, de rossz kedve nem akaródzik a figyelméről felemelni a mancsát. Idővel azonban egy-egy mondat azért csak megtalálja hozzá az utat, míg néhány harsányabb megnyilvánulás kirúgja a letargia büdösre izzadt ágyából. ~Szedd össze magad, Nolen!~
Oldalra sandít, a koros elf felé, aki a sok-sok beszéd és mesélés után most olyan elárvultan ücsörög az italával. Aggodalom és szomorúság ül meg az öreg arc ráncaiban. Talán ez az, ami végül elmozdítja a Velasco'rrát a hosszúéletű felé.*
- Adok érte hatszázat, ha elmondod újra a mesédet a Füves Pusztáról *lép oda hozzá.* - Azt hiszem, az elejéről lemaradtam *mondja, s biccent a mellette lévő szék felé.* - Szabad?
*Nem feltétlenül ad az ilyen kocsmai történetek hitelére, de a Kikötőben nőtt fel, részeg tengerészek között, szóval megtanulta, hogy nem árt, ha az embernek mindenre nyitva van a füle. Kirostálni a nagyotmondó túlzásokat és a szóbeszédből összeszőtt baromságokat, az már egy más téma, de arra lesz még ideje bőven.*
*Úgy gubbaszt a pult legtávolabbi végében a langyosra dédelgetett Ullamar sör felett, hogy azt 8 aranyért
meg lehetne festeni, mint a letargia szürke nagykövetét. Egy frissen kivert kikötői kutyában több a vidámság, mint a viseltes viharkabátba burkolózó, csuklyás alakban.Nem akart idejönni, és bár a wegtoreni fogadóban se lett volna nagyobb kedve megszállni, de minthogy a Kalmár bezárt, más valamirevaló hely meg nem nagyon van a városban, ahol kap szállást, fürdőt meg italt és még konyha is van, így maradt a jó öreg Pegazus.
Hosszú volt az út, és ahogy közeledett, az emlékek borús fellegekként gyűltek fölé egyre és egyre nagyobb és nyomasztóbb tömeget alkotva. Próbálja kizárni, így egy idő után lassacskán becsorognak a tudatába a vendégek beszélgetéseinek foszlányai. Hallja őket, de rossz kedve nem akaródzik a figyelméről felemelni a mancsát. Idővel azonban egy-egy mondat azért csak megtalálja hozzá az utat, míg néhány harsányabb megnyilvánulás kirúgja a letargia büdösre izzadt ágyából. ~Szedd össze magad, Nolen!~
Oldalra sandít, a koros elf felé, aki a sok-sok beszéd és mesélés után most olyan elárvultan ücsörög az italával. Aggodalom és szomorúság ül meg az öreg arc ráncaiban. Talán ez az, ami végül elmozdítja a Velasco'rrát a hosszúéletű felé.*
- Adok érte hatszázat, ha elmondod újra a mesédet a Füves Pusztáról *lép oda hozzá.* - Azt hiszem, az elejéről lemaradtam *mondja, s biccent a mellette lévő szék felé.* - Szabad?
*Nem feltétlenül ad az ilyen kocsmai történetek hitelére, de a Kikötőben nőtt fel, részeg tengerészek között, szóval megtanulta, hogy nem árt, ha az embernek mindenre nyitva van a füle. Kirostálni a nagyotmondó túlzásokat és a szóbeszédből összeszőtt baromságokat, az már egy más téma, de arra lesz még ideje bőven.*
7155. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-13 14:07:15
Üzenet elküldve: 2026-01-13 14:07:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egyszer volt Artheniorban lóvásár //
* Miután elvesztette szem elől a furcsa üzletembert, nem bánkódott sokáig. Semmi kedve nem volt megint órákig a tanácsházán sorakozni, és úgy látszik, Samonyrnak se tetszett annyira ez az ötlet. Pmirsh visszatér tehát régi életmódjához, azaz napestig a kocsmában issza borát – néha még azután is. Többnyire egyedül iszik, ahogy korábban is tette, de néha van, hogy társasága is akad. Ilyenkor persze elmeséli a nagy híreket. Elmeséli Hathúros Strat hősi önfeláldozását, meg azt, hogy az orkok erődje ott tornyosul a füves puszta kellős közepén, és wargokkal, meg egyéb szörnyűségekkel őrzik. Ám sárkány nincs, az csak szóbeszéd. Micsoda csalódás! A mai is egy ilyen nap: egy fiatalembernek meséli hihetetlen történeteit egy pohár 11 aranyas artheniori Bor mellett. Már a történet vége felé tart, amikor az hitetlenkedve felkiált. *
– Micsoda?! Kapott egy artheniori telivért azért, mert kirándult egyet a pusztában?! Maga aztán szerencsés, öreg! És mennyiért adná el nekem? * Pmirsh, aki mostanra elitta minden megmaradt vagyonát (leszámítva a két üveg artheniori bort, amit szintúgy a városért tett szolgálataiért kapott – azokat ünnepnapokra tartogatja ruhája alatt), hajlandó igen méltányos áron megválni az amúgy se gyakran használt Jámbortól. *
– Ötszáz arany! * A fiatalembernek persze nincs annyija, így hamar le is mond a ló megvásárlásáról, és érdekesebb asztaltársaság után néz. Pmirsh ott marad egyedül egy félig üres pohárral, és megannyi szomorúsággal. Reméli, hogy barátai jól vannak, bárhol is legyenek most a világban. *
* Miután elvesztette szem elől a furcsa üzletembert, nem bánkódott sokáig. Semmi kedve nem volt megint órákig a tanácsházán sorakozni, és úgy látszik, Samonyrnak se tetszett annyira ez az ötlet. Pmirsh visszatér tehát régi életmódjához, azaz napestig a kocsmában issza borát – néha még azután is. Többnyire egyedül iszik, ahogy korábban is tette, de néha van, hogy társasága is akad. Ilyenkor persze elmeséli a nagy híreket. Elmeséli Hathúros Strat hősi önfeláldozását, meg azt, hogy az orkok erődje ott tornyosul a füves puszta kellős közepén, és wargokkal, meg egyéb szörnyűségekkel őrzik. Ám sárkány nincs, az csak szóbeszéd. Micsoda csalódás! A mai is egy ilyen nap: egy fiatalembernek meséli hihetetlen történeteit egy pohár 11 aranyas artheniori Bor mellett.
Már a történet vége felé tart, amikor az hitetlenkedve felkiált. *– Micsoda?! Kapott egy artheniori telivért azért, mert kirándult egyet a pusztában?! Maga aztán szerencsés, öreg! És mennyiért adná el nekem? * Pmirsh, aki mostanra elitta minden megmaradt vagyonát (leszámítva a két üveg artheniori bort, amit szintúgy a városért tett szolgálataiért kapott – azokat ünnepnapokra tartogatja ruhája alatt), hajlandó igen méltányos áron megválni az amúgy se gyakran használt Jámbortól. *
– Ötszáz arany! * A fiatalembernek persze nincs annyija, így hamar le is mond a ló megvásárlásáról, és érdekesebb asztaltársaság után néz. Pmirsh ott marad egyedül egy félig üres pohárral, és megannyi szomorúsággal. Reméli, hogy barátai jól vannak, bárhol is legyenek most a világban. *
7154. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-10 22:14:02
Üzenet elküldve: 2026-01-10 22:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
*Gubacs nyugodtan fogadta az öreg törpe szavait, még ha azok kissé nyersek is voltak. Wertus már végképp elvesztette a fonalat fiatal társával kapcsolatban. Hova tovább, annál kevésbé lepődik meg annak reakcióin és viselkedésén. Na nem mintha kezdené kiismerni Gubacsot! Szó sincs róla, épp ellenkezőleg! Minél több időt tölt vele, annál kevésbé tudja mit is várhat pontosan tőle és épp ezért nem lepődik meg semmin. Még azt sem sikerült eldöntenie, hogy őrült-e vagy zseni?
Az minden esetre szimpatikus benne, hogy érdeklődik az istennő iránt és úgy látszik, hogy hasonló küldetést kaptak mindketten. Valami miatt abban sem kételkedik, hogy az istennő megjelent neki álmában. Lehet, hogy Gubacs kiválasztott és ő lesz az istennő prófétája? Ezt egy pár óra ismeretség után még nehéz eldönteni, de minden esetre Wertus már egészen biztos abban, hogy Wylnurana akaratából találkoztak!
Szívesen válaszolna annak szavaira, de az elrohan, felhörpint egy újabb korsó sört, majd azzal a lendülettel rohan is ki az ajtón, hogy kiélvezze a söre zamatos ízét, ezúttal gyomorsavval megbolondítva.
Wertus egy nagy sóhaj közepette, komótosan ballag Gubacs után. Mikor utoléri és amaz már válaszolni is képes megszólítja.*
- Jól vagy testvér? A fogadóból talán mára elég lesz ennyi, nem gondolod? Nekem be kéne ugranom a kovácshoz, de előtte járjunk egyet és szellőztessük ki a fejünket, közben megbeszéljük a dolgainkat. Na, gyere!
* Ezen szavak után vállon fogja Gubacsot és határozottan tereli a piactér felé...*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.10 22:18:23
//A Szent Láng Keresése//
*Gubacs nyugodtan fogadta az öreg törpe szavait, még ha azok kissé nyersek is voltak. Wertus már végképp elvesztette a fonalat fiatal társával kapcsolatban. Hova tovább, annál kevésbé lepődik meg annak reakcióin és viselkedésén. Na nem mintha kezdené kiismerni Gubacsot! Szó sincs róla, épp ellenkezőleg! Minél több időt tölt vele, annál kevésbé tudja mit is várhat pontosan tőle és épp ezért nem lepődik meg semmin. Még azt sem sikerült eldöntenie, hogy őrült-e vagy zseni?
Az minden esetre szimpatikus benne, hogy érdeklődik az istennő iránt és úgy látszik, hogy hasonló küldetést kaptak mindketten. Valami miatt abban sem kételkedik, hogy az istennő megjelent neki álmában. Lehet, hogy Gubacs kiválasztott és ő lesz az istennő prófétája? Ezt egy pár óra ismeretség után még nehéz eldönteni, de minden esetre Wertus már egészen biztos abban, hogy Wylnurana akaratából találkoztak!
Szívesen válaszolna annak szavaira, de az elrohan, felhörpint egy újabb korsó sört, majd azzal a lendülettel rohan is ki az ajtón, hogy kiélvezze a söre zamatos ízét, ezúttal gyomorsavval megbolondítva.
Wertus egy nagy sóhaj közepette, komótosan ballag Gubacs után. Mikor utoléri és amaz már válaszolni is képes megszólítja.*
- Jól vagy testvér? A fogadóból talán mára elég lesz ennyi, nem gondolod? Nekem be kéne ugranom a kovácshoz, de előtte járjunk egyet és szellőztessük ki a fejünket, közben megbeszéljük a dolgainkat. Na, gyere!
* Ezen szavak után vállon fogja Gubacsot és határozottan tereli a piactér felé...*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.10 22:18:23
7153. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-10 16:22:15
Üzenet elküldve: 2026-01-10 16:22:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
– Egy zsugori teve! * Mondja maga elé, nem specifikálva, hogy kire érti ezt a jelzőt. Annyi bizos, hogy Wertus szavai nem tetszenek neki, de ezt mimikája is elárulja. Összehúzza homlokát és szemöldökét, és úgy néz maga elé, mint egy sértődött törpe. Tudja, hogy az időseket nem illik laposra verni, ezért nem vág vissza, de nem is ígéri meg, hogy megjegyzi a törpe város nevét. Ilyet ugyanis nem ígérhet.
Csöndben marad tehát.
Wertus kioktatása folytatódik, na ezt már nehezebben tűri szótlanul, de végighallgatja bölcs társa szavait. Kicsit még el is gondolkodik azok igazságtartalmán, de büszkesége egyelőre nagyobb, minthogy életművét badarságnak titulálják. *
– Láttam őt! Álmomban, de láttam! Maga mondta, hogy ott lesz a hegyek között, de én hiába kutattam át az egész világot utána, nem volt sehol sem. De nem ám! * Panaszolja el társának, milyen igaztalanság érte. Azután azonban megvilágosodik. *
– A lókötőjét! Talán erre a városra gondolt mindvégig! Talán azt kell megkeresnem, és ott lesz benne Wylnurana is! Zseni vagyok! Várj csak, mehetünk, csak előtte még… * Lepattan a székéről, és elemel egy utolsó korsó sört a pultról. Útközben akarja meginni, de a fogadósnak más tervei vannak, így utána szól még a bejárat elérése előtt. Így aztán nincs mit tenni, azt is úgy kell leönteni a torkán, mint a gülü. Talán ő maga a gülü. A lápi gülü. Ezt már ő is megérzi, és akárhogy is próbálja visszatartani, tudja, hogy hányás lesz a vége. Lerakja a korsót egy asztalra, majd kirohan és a bejárat mellé rókázik.
Így néz ki egy igazi király. *
//A Szent Láng Keresése//
– Egy zsugori teve! * Mondja maga elé, nem specifikálva, hogy kire érti ezt a jelzőt. Annyi bizos, hogy Wertus szavai nem tetszenek neki, de ezt mimikája is elárulja. Összehúzza homlokát és szemöldökét, és úgy néz maga elé, mint egy sértődött törpe. Tudja, hogy az időseket nem illik laposra verni, ezért nem vág vissza, de nem is ígéri meg, hogy megjegyzi a törpe város nevét. Ilyet ugyanis nem ígérhet.
Csöndben marad tehát.
Wertus kioktatása folytatódik, na ezt már nehezebben tűri szótlanul, de végighallgatja bölcs társa szavait. Kicsit még el is gondolkodik azok igazságtartalmán, de büszkesége egyelőre nagyobb, minthogy életművét badarságnak titulálják. *
– Láttam őt! Álmomban, de láttam! Maga mondta, hogy ott lesz a hegyek között, de én hiába kutattam át az egész világot utána, nem volt sehol sem. De nem ám! * Panaszolja el társának, milyen igaztalanság érte. Azután azonban megvilágosodik. *
– A lókötőjét! Talán erre a városra gondolt mindvégig! Talán azt kell megkeresnem, és ott lesz benne Wylnurana is! Zseni vagyok! Várj csak, mehetünk, csak előtte még… * Lepattan a székéről, és elemel egy utolsó korsó sört a pultról. Útközben akarja meginni, de a fogadósnak más tervei vannak, így utána szól még a bejárat elérése előtt. Így aztán nincs mit tenni, azt is úgy kell leönteni a torkán, mint a gülü. Talán ő maga a gülü. A lápi gülü. Ezt már ő is megérzi, és akárhogy is próbálja visszatartani, tudja, hogy hányás lesz a vége. Lerakja a korsót egy asztalra, majd kirohan és a bejárat mellé rókázik.
Így néz ki egy igazi király. *
7152. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-10 15:55:29
Üzenet elküldve: 2026-01-10 15:55:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egyenes út a pohár aljára//
*Nem vág közbe Salwar szavait hallgatva. Minden felbukkanó meglátásával, helyeslésével, esetleg gyülekező ellenérveivel kivár türelmesen, amíg a férfit hallgatja. Addig figyelmesen fürkészi a mozdulatait. A hajába túró mozdulatot, a bosszúsan félresöpört tincseket, a hang finom megbicsaklását ott, ahol nem lenne szabad megbicsaklania. Ezek a kis törések mindig többet mondanak, mint bármilyen szépen felépített gondolatmenet. Egy régi, ismerős érzés moccan meg benne. Az, amikor felismeri, hogy valaki talán túl sokáig hordott magán valamit, amit már nem bír el. A pohár még ott pihen az ujjai között, de onnantól, hogy figyelmét újból és teljesen a dalnok köti le, már nem a pohár peremén táncolnak, hanem lassan lecsúsznak annak oldalára, annak hűvöse pedig lassan a tenyerébe kúszik, mint pillanatnyi horgony, ami megmaradt figyelmét még az ivóhoz láncolja. Eltűnődik a hallottakon, a szívében pedig olyan, mintha valami újfajta bűntudat költözne a mélyére. Mintha azt érezné a dalnokon, hogy ezzel a témával talán olyan helyen kapirgál, ahol nem kellene. Elég, hogy a saját sebeit tépegeti állandóan, eszébe sem jutna, hogy valaki mást is lehúzzon oda, ahol ő maga is gyötrődik. De mégsem tudja magát teljesen átadni ennek a bűntudatnak, mert egy részét viszont megnyugtatja az, hogy egy férfi, aki az előbb még a pultnál vidám mosollyal, kipirult arccal kapkodta a levegőt, most az asztalnál ülve változik valami olyanná, ami sokkal valóságosabb, amitől a nő úgy érzi, hogy valóban nincs egyedül ezen az elcseszett világon. Bár valószínűleg kifordult gondolat örülni annak, hogy éppen a szenvedésben képes valakivel osztozkodni. De most hirtelenjében feltett szándékává válik, hogy részben megfogadja Salwar szavait és ne engedje, hogy ez az este a teljes önsajnálatba süppedjen bele.
Ujjai a pohárról átvándorolnak a kanalára, amit a levesbe márt, miközben kissé a tányér fölé hajol. Óvatosan kavargatja fel azt, finoman fújva a gőzölgő ételt, hogy hűtsön valamennyit az első falatból, amit végül a szájába kanalaz. Közben Salwar minden szava a helyére kerül, homlokán pedig apró ráncok jelennek meg, ahogy az óvatos falatozás közben gondolkodik el az összesen. Mikor a férfi a végére ér, a nő levesének több, mint a fele már elfogy. A kanalat elengedve egyenesedik ki sóhajtva. Sárgás szemei viszont most a dalnok helyett rendületlenül a kanalat fürkészik, mintha az suttogná a fülébe azokat a válaszokat, amelyektől, ha hangosan kimondja, nem érzi magát egy szánalmas bolondnak.*
- Tudod, azt hiszem részben igazad van.
*Kezd bele csendesen, miközben kezei lecsúsznak az asztalról az ölébe. Ujjait összekulcsolja, s most hüvelykujja kézfejének bőrén jár apró körökkel táncot.*
- Az őszinteség tényleg nem tiszta. Nem nemes. Nem mindig bátor. Néha inkább kényelmetlen. És gyakran fájdalmasabb, mint egy jól időzített hazugság.
*Sóhajt fel hosszan, ahogy lassan visszaemeli tekintetét a dalnokra. A benne kavargó érzések ellenére megjelenik ajkain egy apró mosoly, ami most talán kissé nyúzottabb, fájdalmasabb, de talán a mai estén az egyik legőszintébb.*
- De amikor azt mondod, hogy a legjobb dolog, amit tehetek, hogy hazudok magamnak... Nem is tudom.
*Von aprót a vállain. Nehezen talál rá azokra a szavakra, amivel kifejezhetné, hogy hogyan is érez, most hogyan is gondolkodik pontosan. Ahogy a férfit figyelte és hallgatta már abban sem biztos, hogy egyáltalán akarja-e, hogy a beszélgetés tovább evezzen ezen a folyón. Hiszen úgy tűnik, hogy Salwarnak sem egyszerű, ahogy ő maga sem érzi azt, hogy továbbra is meg akar mindezzel birkózni, de mégis folytatja.*
- Mert már megtettem. Sokáig. Nagyon sokáig.
*Eszébe jutnak azok az esték, amikor még maga is elhitte a saját magyarázatait. Amikor azt mondta magának, hogy nem számít, hogy kibírja. És milyen könnyű volt akkor. Milyen elegánsan lehetett túlélni mindent. Évekkel ezelőtt is bevált szokása volt, ahogyan most a napokban is megpróbálkozott vele.*
- Számtalanszor hazudtam, hogy nem fáj, hogy idővel minden elmúlik. És egy ideig működött is.
*Kissé félrebillenti a fejét, ahogy egy mélyebb levegővel felsóhajtva szegezi vissza a szemeit a leves maradékában pihenő kanálra.*
- Valóban olyan volt, mint amit mondtál. Egy meleg köpeny, ami először megvédett a rideg világtól, de a végére már túl sokká vált és elfogyott alóla a levegő. Mire pedig levettem, már nem emlékeztem arra, hogy hogyan működik az, amikor nem kell magamat győzködnöm.
*Von aprót a vállain, miközben kissé ideges izgatottsággal markol a nadrágja anyagába.*
- Talán nem is az őszinteséget keresem, nem nagy igazságokat, talán nem is megnyugvást. És ezért is hallgattalak végig. Mert amit mondtál nem volt megnyugtató, viszont minden szava valódi volt és ez ritka kincs.
*A szája sarkában a mosoly kiszélesedik, ami most nem a szavaknak szól, hanem egyenesen Salwarnak.*
- Szóval, ha ettől bolond vagy, hát irigyellek érte és legyél rá büszke. Mert, ha ez az ára annak, hogy időnként nem csak dalokat játszol, hanem kimondod azt is, ami itt van... *Mutatóujjával finoman a saját szíve fölé bök párat.* Akkor ez a fajta bolondság egészen elviselhetőnek tűnik.
*A pillantása még pár szívdobbanásnyi ideig a dalnokon időzik, majd lassan átsiklik a vendégekre. Még mindig megül rajtuk az a vidámság, amit talán valóban Salwar és a dal gerjesztett bennük, noha mostanra kissé csendesebbé vált. Ekkor pedig erősebbé válik benne a szándék, hogy sem magát, de főleg nem a dalnokot, nem szeretné valami mélabúba kergetni ezen az estén. Így, ha lassan a férfi is végez a levessel, óvatosan hátrébb csúszik az asztaltól székkel együtt, lassan felkel és megkerülve a férfi mellé lép. A kiszélesedő mosolyt továbbra is magán viselve pedig kinyújtja felé a jobb kezét.*
- Ameddig pedig a sültet várjuk talán elénekelhetnél nekem egy olyan dalt, amit valóban és igazán szeretnél. Közben pedig akár táncolhatunk is rá.
*A borostyán szín szemeket nem emeli el róla, miközben fejével a fogadó egy olyan része felé bök, ahol még helyet is tudnak maguknak hozzá szorítani.*
- Nem tudom mondták-e neked ma, de hölgyválasz van.
*Kuncog fel halkan, amit megfűszerez egy játékos kacsintással is.*
*Nem vág közbe Salwar szavait hallgatva. Minden felbukkanó meglátásával, helyeslésével, esetleg gyülekező ellenérveivel kivár türelmesen, amíg a férfit hallgatja. Addig figyelmesen fürkészi a mozdulatait. A hajába túró mozdulatot, a bosszúsan félresöpört tincseket, a hang finom megbicsaklását ott, ahol nem lenne szabad megbicsaklania. Ezek a kis törések mindig többet mondanak, mint bármilyen szépen felépített gondolatmenet. Egy régi, ismerős érzés moccan meg benne. Az, amikor felismeri, hogy valaki talán túl sokáig hordott magán valamit, amit már nem bír el. A pohár még ott pihen az ujjai között, de onnantól, hogy figyelmét újból és teljesen a dalnok köti le, már nem a pohár peremén táncolnak, hanem lassan lecsúsznak annak oldalára, annak hűvöse pedig lassan a tenyerébe kúszik, mint pillanatnyi horgony, ami megmaradt figyelmét még az ivóhoz láncolja. Eltűnődik a hallottakon, a szívében pedig olyan, mintha valami újfajta bűntudat költözne a mélyére. Mintha azt érezné a dalnokon, hogy ezzel a témával talán olyan helyen kapirgál, ahol nem kellene. Elég, hogy a saját sebeit tépegeti állandóan, eszébe sem jutna, hogy valaki mást is lehúzzon oda, ahol ő maga is gyötrődik. De mégsem tudja magát teljesen átadni ennek a bűntudatnak, mert egy részét viszont megnyugtatja az, hogy egy férfi, aki az előbb még a pultnál vidám mosollyal, kipirult arccal kapkodta a levegőt, most az asztalnál ülve változik valami olyanná, ami sokkal valóságosabb, amitől a nő úgy érzi, hogy valóban nincs egyedül ezen az elcseszett világon. Bár valószínűleg kifordult gondolat örülni annak, hogy éppen a szenvedésben képes valakivel osztozkodni. De most hirtelenjében feltett szándékává válik, hogy részben megfogadja Salwar szavait és ne engedje, hogy ez az este a teljes önsajnálatba süppedjen bele.
Ujjai a pohárról átvándorolnak a kanalára, amit a levesbe márt, miközben kissé a tányér fölé hajol. Óvatosan kavargatja fel azt, finoman fújva a gőzölgő ételt, hogy hűtsön valamennyit az első falatból, amit végül a szájába kanalaz. Közben Salwar minden szava a helyére kerül, homlokán pedig apró ráncok jelennek meg, ahogy az óvatos falatozás közben gondolkodik el az összesen. Mikor a férfi a végére ér, a nő levesének több, mint a fele már elfogy. A kanalat elengedve egyenesedik ki sóhajtva. Sárgás szemei viszont most a dalnok helyett rendületlenül a kanalat fürkészik, mintha az suttogná a fülébe azokat a válaszokat, amelyektől, ha hangosan kimondja, nem érzi magát egy szánalmas bolondnak.*
- Tudod, azt hiszem részben igazad van.
*Kezd bele csendesen, miközben kezei lecsúsznak az asztalról az ölébe. Ujjait összekulcsolja, s most hüvelykujja kézfejének bőrén jár apró körökkel táncot.*
- Az őszinteség tényleg nem tiszta. Nem nemes. Nem mindig bátor. Néha inkább kényelmetlen. És gyakran fájdalmasabb, mint egy jól időzített hazugság.
*Sóhajt fel hosszan, ahogy lassan visszaemeli tekintetét a dalnokra. A benne kavargó érzések ellenére megjelenik ajkain egy apró mosoly, ami most talán kissé nyúzottabb, fájdalmasabb, de talán a mai estén az egyik legőszintébb.*
- De amikor azt mondod, hogy a legjobb dolog, amit tehetek, hogy hazudok magamnak... Nem is tudom.
*Von aprót a vállain. Nehezen talál rá azokra a szavakra, amivel kifejezhetné, hogy hogyan is érez, most hogyan is gondolkodik pontosan. Ahogy a férfit figyelte és hallgatta már abban sem biztos, hogy egyáltalán akarja-e, hogy a beszélgetés tovább evezzen ezen a folyón. Hiszen úgy tűnik, hogy Salwarnak sem egyszerű, ahogy ő maga sem érzi azt, hogy továbbra is meg akar mindezzel birkózni, de mégis folytatja.*
- Mert már megtettem. Sokáig. Nagyon sokáig.
*Eszébe jutnak azok az esték, amikor még maga is elhitte a saját magyarázatait. Amikor azt mondta magának, hogy nem számít, hogy kibírja. És milyen könnyű volt akkor. Milyen elegánsan lehetett túlélni mindent. Évekkel ezelőtt is bevált szokása volt, ahogyan most a napokban is megpróbálkozott vele.*
- Számtalanszor hazudtam, hogy nem fáj, hogy idővel minden elmúlik. És egy ideig működött is.
*Kissé félrebillenti a fejét, ahogy egy mélyebb levegővel felsóhajtva szegezi vissza a szemeit a leves maradékában pihenő kanálra.*
- Valóban olyan volt, mint amit mondtál. Egy meleg köpeny, ami először megvédett a rideg világtól, de a végére már túl sokká vált és elfogyott alóla a levegő. Mire pedig levettem, már nem emlékeztem arra, hogy hogyan működik az, amikor nem kell magamat győzködnöm.
*Von aprót a vállain, miközben kissé ideges izgatottsággal markol a nadrágja anyagába.*
- Talán nem is az őszinteséget keresem, nem nagy igazságokat, talán nem is megnyugvást. És ezért is hallgattalak végig. Mert amit mondtál nem volt megnyugtató, viszont minden szava valódi volt és ez ritka kincs.
*A szája sarkában a mosoly kiszélesedik, ami most nem a szavaknak szól, hanem egyenesen Salwarnak.*
- Szóval, ha ettől bolond vagy, hát irigyellek érte és legyél rá büszke. Mert, ha ez az ára annak, hogy időnként nem csak dalokat játszol, hanem kimondod azt is, ami itt van... *Mutatóujjával finoman a saját szíve fölé bök párat.* Akkor ez a fajta bolondság egészen elviselhetőnek tűnik.
*A pillantása még pár szívdobbanásnyi ideig a dalnokon időzik, majd lassan átsiklik a vendégekre. Még mindig megül rajtuk az a vidámság, amit talán valóban Salwar és a dal gerjesztett bennük, noha mostanra kissé csendesebbé vált. Ekkor pedig erősebbé válik benne a szándék, hogy sem magát, de főleg nem a dalnokot, nem szeretné valami mélabúba kergetni ezen az estén. Így, ha lassan a férfi is végez a levessel, óvatosan hátrébb csúszik az asztaltól székkel együtt, lassan felkel és megkerülve a férfi mellé lép. A kiszélesedő mosolyt továbbra is magán viselve pedig kinyújtja felé a jobb kezét.*
- Ameddig pedig a sültet várjuk talán elénekelhetnél nekem egy olyan dalt, amit valóban és igazán szeretnél. Közben pedig akár táncolhatunk is rá.
*A borostyán szín szemeket nem emeli el róla, miközben fejével a fogadó egy olyan része felé bök, ahol még helyet is tudnak maguknak hozzá szorítani.*
- Nem tudom mondták-e neked ma, de hölgyválasz van.
*Kuncog fel halkan, amit megfűszerez egy játékos kacsintással is.*
7151. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-09 23:53:07
Üzenet elküldve: 2026-01-09 23:53:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Nem gondolkozott még rajta, igazából annyira nem is számít neki, de valószínűleg nagyjából egykorúak lehetnek a lánnyal. Talán ez is elősegítheti, hogy néha szeleburdik és hogy az ösztöneik kiélése egyaránt meghatározó számukra. Bár pontosabb úgy fogalmazni, hogy azt segíti elő, hogy a kiélendő ösztöneik közt jelentős helyet foglaljanak el a test vágyai. Amiknek mivel szorgosan éltek az elmúlt éjszaka és reggel, nem csoda, hogy a lány arcán cuppan és csak egy puszi. A kapott megjegyzésről pedig tudja jól, hogy hova kell tenni ha Ari-tól érkezik. Ezek után visszatér a helyére és elkezd a kezében dolgozni a szén. Miközben tekintete a lány és a papír közt vándorol a figyelméből kijut mindkettőnek. A vagyon vagy a tulajdonjog fogalma is egy visszatérő téma kettejük közt. Nem azért, mert bármelyiküknek lenne olyan fontos, mint az ágybéli aktivitás, hanem talán pont azért mert nem. Egyikük se hétköznapi módon áll hozzá ehhez a témához. Sőt, a lány bizonyos birtokjogokat nem is hajlandó elfogadni, hogy léteznek. A fiút pedig meglepően jól leírja Ari hasonlata. Amit először még nem ért. Hogy lehetne a városi életet egy rókáéhoz vagy egy farkaséhoz hasonlítani? De az alapján ahogy a lány kifejti, úgy megállja a helyét a dolog.*
-A rókáknak szép a bundája. Sose volt lehetőségem egyet is megfogni, de olyan puhának tűnik. Amúgy ezen így még sosem gondolkoztam. Érdekes egy gondolat.
*Származásához képest tanultnak számít, de se a filozófia se a társadalomtudományok annyira nem vonzották soha, hogy mélyen elmerüljön bennük. Most se teszi csak egy kicsit eljátszik ezzel a gondolattal. Ahogy Ari az állatok elhajtásának gondolatával játszik el.*
-Én sosem értettem, hogy csinálják. Mármint, hogy annyi állat egyszerre hallgat egy emberre. Hogyan mondják meg nekik merre kell menni és miért nem szaladnak szét? Gondolom azért mert tudják, hogy ki ad nekik tetőt a fejük fölé vagy ilyesmi.
*Nem sokat tud a pásztorkodásról ez látszik is rajta. Beszélgetésük közben a rajz viszont kezd alakulni. A kezdeti vázlatosság kezd megszűnni és megjelennek a részletek. A körvonalak kidolgozása, az ékszerek és abból a kezdeti kicsit alaktalan formából szép lassan, de kezdenek kiválni Ari vonásai.*
-Annyira nem egyszerű vadászni se. Én se tudok. Meg az előbb, azt mondtad, hogy nem mindig lehet azzal se sikerrel járni. Viszont egy ekkora városban nagyobb eséllyel van valaki akinek sikerült. Szóval ha van pénzed akkor biztos kapsz szarvashúst és nem az ügyességeden vagy a szerencséden múlik a dolog.
*Nem gondolkozott még rajta, igazából annyira nem is számít neki, de valószínűleg nagyjából egykorúak lehetnek a lánnyal. Talán ez is elősegítheti, hogy néha szeleburdik és hogy az ösztöneik kiélése egyaránt meghatározó számukra. Bár pontosabb úgy fogalmazni, hogy azt segíti elő, hogy a kiélendő ösztöneik közt jelentős helyet foglaljanak el a test vágyai. Amiknek mivel szorgosan éltek az elmúlt éjszaka és reggel, nem csoda, hogy a lány arcán cuppan és csak egy puszi. A kapott megjegyzésről pedig tudja jól, hogy hova kell tenni ha Ari-tól érkezik. Ezek után visszatér a helyére és elkezd a kezében dolgozni a szén. Miközben tekintete a lány és a papír közt vándorol a figyelméből kijut mindkettőnek. A vagyon vagy a tulajdonjog fogalma is egy visszatérő téma kettejük közt. Nem azért, mert bármelyiküknek lenne olyan fontos, mint az ágybéli aktivitás, hanem talán pont azért mert nem. Egyikük se hétköznapi módon áll hozzá ehhez a témához. Sőt, a lány bizonyos birtokjogokat nem is hajlandó elfogadni, hogy léteznek. A fiút pedig meglepően jól leírja Ari hasonlata. Amit először még nem ért. Hogy lehetne a városi életet egy rókáéhoz vagy egy farkaséhoz hasonlítani? De az alapján ahogy a lány kifejti, úgy megállja a helyét a dolog.*
-A rókáknak szép a bundája. Sose volt lehetőségem egyet is megfogni, de olyan puhának tűnik. Amúgy ezen így még sosem gondolkoztam. Érdekes egy gondolat.
*Származásához képest tanultnak számít, de se a filozófia se a társadalomtudományok annyira nem vonzották soha, hogy mélyen elmerüljön bennük. Most se teszi csak egy kicsit eljátszik ezzel a gondolattal. Ahogy Ari az állatok elhajtásának gondolatával játszik el.*
-Én sosem értettem, hogy csinálják. Mármint, hogy annyi állat egyszerre hallgat egy emberre. Hogyan mondják meg nekik merre kell menni és miért nem szaladnak szét? Gondolom azért mert tudják, hogy ki ad nekik tetőt a fejük fölé vagy ilyesmi.
*Nem sokat tud a pásztorkodásról ez látszik is rajta. Beszélgetésük közben a rajz viszont kezd alakulni. A kezdeti vázlatosság kezd megszűnni és megjelennek a részletek. A körvonalak kidolgozása, az ékszerek és abból a kezdeti kicsit alaktalan formából szép lassan, de kezdenek kiválni Ari vonásai.*
-Annyira nem egyszerű vadászni se. Én se tudok. Meg az előbb, azt mondtad, hogy nem mindig lehet azzal se sikerrel járni. Viszont egy ekkora városban nagyobb eséllyel van valaki akinek sikerült. Szóval ha van pénzed akkor biztos kapsz szarvashúst és nem az ügyességeden vagy a szerencséden múlik a dolog.
7150. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-09 22:22:57
Üzenet elküldve: 2026-01-09 22:22:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
*Mikor Wrojth elhagyja a fogadót Gubacs, mintha megváltozott volna. Wertus ölbe tett kézzel hallgatja végig annak beszédét. Egyelőre nem vág közbe, hagyja, hogy a másik elmondja búját, baját. Csak vastag szemöldökét ráncolja meg egy egy mondat végén.
Mikor Gubacs befejezte, hanyagul visszahuppan a székre. Nem helyezkedik sokat, nem keresi a kényelmet ezzel is jelezve, hogy ő biza nem tervez soká itt ücsörögni és sört vedelni. Kicsit még gondolkodik, hogy szóljon-e egyáltalán valamit, de végül is csak megszólal:*
- Na ide hallgass, fiam! Ha valami bajod van Wrojthal, akkor miért nem beszéled meg vele? Különben, én azt se bánnám, ha mindent, amit ott találunk ő visz el, csak találjunk rá a városra!
Továbbá, ezen túl, ha megkérhetlek, beszélj némi tisztelettel a városról! Mert ha nem, akkor kérlek tisztelettel, legközelebb még ijedtemben meglódul a kezem és úgy nyakon váglak, te taknyos, hogy a söröskorsó, meg az asztal adja a másikat!
*Szemeit Gubacsra szegezi, teste pedig készen áll arra, hogy felpattanjon, ha kell és öklével nyomatékosítsa a mondottakat.*
- Na tehát, ha ezeket tisztáztuk, akkor térjünk rá a bolyongásodra! Azt nem tudom, hogy te merre bolyongtál, de miért gondoltad egyáltalán, hogy megláthatod az istennőt? Azt hitted, hogy az egy tárgy? Egy kép a falon vagy egy szobor egy tér közepén amit te csak úgy odaballaghatsz és megbámulhatsz?
Az istennő szabad akarattal rendelkezik, és ha téged nem talál méltónak, akkor bizony a napig is elsétálhatsz, akkor sem fogod meglátni. De ha méltónak talál rá, akkor lehetsz a föld alatt is, ő akkor is megtalál, hisz minden lépésünket ismeri.
Szállj magadba testvér!
Ami meg a királyt illeti!
Először is. Kin akarsz te uralkodni, te szerencsétlen, ha nép sehol? Vagy úgy gondolod, hogy te leszel a király, mi meg Wrojthal az alattvalók?
De tudod mit, én azt se bánom! De aki király akar lenni, annak elsősorban önmagán kell tudni uralkodnia. Mert, ha magának sem tud parancsolni valaki, akkor hogyan várhatja el másoktól, hogy hallgassanak rá?
* Mondaná még tovább, de nem hiszi, hogy túl sok foganatja lenne. Elmesélne ő sok mindent, de már látja, hogy Gubaccsal talán zátonyra futott. Wertus nem érti hogy az istennő miért épp ezt a törpét sodorta útjába? Miközben ezen morfondírozik magában, szemeit még mindig Gubacsra szegezi, jobb kezével, pedig az állát simogatja a szakálla alatt.*
~Lehet, hogy valami rosszat tettem, amiért az istennő Gubaccsal büntet? Igen, csakis ez lehet!~
* Gondolja az ősz törpe, majd jobbja, mellyel imént még az állát simogatta ökölbe szrul és az asztalra csap.*
- Na jössz, vagy sem?
*Rövidesen ismét talpon van. Gubacs válaszát már állva hallgatja meg.*
//A Szent Láng Keresése//
*Mikor Wrojth elhagyja a fogadót Gubacs, mintha megváltozott volna. Wertus ölbe tett kézzel hallgatja végig annak beszédét. Egyelőre nem vág közbe, hagyja, hogy a másik elmondja búját, baját. Csak vastag szemöldökét ráncolja meg egy egy mondat végén.
Mikor Gubacs befejezte, hanyagul visszahuppan a székre. Nem helyezkedik sokat, nem keresi a kényelmet ezzel is jelezve, hogy ő biza nem tervez soká itt ücsörögni és sört vedelni. Kicsit még gondolkodik, hogy szóljon-e egyáltalán valamit, de végül is csak megszólal:*
- Na ide hallgass, fiam! Ha valami bajod van Wrojthal, akkor miért nem beszéled meg vele? Különben, én azt se bánnám, ha mindent, amit ott találunk ő visz el, csak találjunk rá a városra!
Továbbá, ezen túl, ha megkérhetlek, beszélj némi tisztelettel a városról! Mert ha nem, akkor kérlek tisztelettel, legközelebb még ijedtemben meglódul a kezem és úgy nyakon váglak, te taknyos, hogy a söröskorsó, meg az asztal adja a másikat!
*Szemeit Gubacsra szegezi, teste pedig készen áll arra, hogy felpattanjon, ha kell és öklével nyomatékosítsa a mondottakat.*
- Na tehát, ha ezeket tisztáztuk, akkor térjünk rá a bolyongásodra! Azt nem tudom, hogy te merre bolyongtál, de miért gondoltad egyáltalán, hogy megláthatod az istennőt? Azt hitted, hogy az egy tárgy? Egy kép a falon vagy egy szobor egy tér közepén amit te csak úgy odaballaghatsz és megbámulhatsz?
Az istennő szabad akarattal rendelkezik, és ha téged nem talál méltónak, akkor bizony a napig is elsétálhatsz, akkor sem fogod meglátni. De ha méltónak talál rá, akkor lehetsz a föld alatt is, ő akkor is megtalál, hisz minden lépésünket ismeri.
Szállj magadba testvér!
Ami meg a királyt illeti!
Először is. Kin akarsz te uralkodni, te szerencsétlen, ha nép sehol? Vagy úgy gondolod, hogy te leszel a király, mi meg Wrojthal az alattvalók?
De tudod mit, én azt se bánom! De aki király akar lenni, annak elsősorban önmagán kell tudni uralkodnia. Mert, ha magának sem tud parancsolni valaki, akkor hogyan várhatja el másoktól, hogy hallgassanak rá?
* Mondaná még tovább, de nem hiszi, hogy túl sok foganatja lenne. Elmesélne ő sok mindent, de már látja, hogy Gubaccsal talán zátonyra futott. Wertus nem érti hogy az istennő miért épp ezt a törpét sodorta útjába? Miközben ezen morfondírozik magában, szemeit még mindig Gubacsra szegezi, jobb kezével, pedig az állát simogatja a szakálla alatt.*
~Lehet, hogy valami rosszat tettem, amiért az istennő Gubaccsal büntet? Igen, csakis ez lehet!~
* Gondolja az ősz törpe, majd jobbja, mellyel imént még az állát simogatta ökölbe szrul és az asztalra csap.*
- Na jössz, vagy sem?
*Rövidesen ismét talpon van. Gubacs válaszát már állva hallgatja meg.*
7149. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-09 19:39:38
Üzenet elküldve: 2026-01-09 19:39:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Békésen iszogatja tovább a sörét. Wrojth elindul, Wertus meg már menne is utána, de Gubaf nem mozdul akkor sem, amikor az öreg felpattan. Csak felé néz, majd vissza a sörére, aztán iszik egy újabb kortyot. *
– De hisz' itt van dolgom, te rókaszelídítő! * Kacag fel, de ha már így rá lett parancsolva, vesz egy mély levegőt, majd egyben lehúzza az egész pintet. A folyamat eltarthat úgy tizenöt másodpercig is, de ami utána következik, az megér minden várakozást. Gubaf ugyanis akkora büfög, hogy abba még a szomszéd ház is beleremeg. Ismét felröhög, ezúttal önmagán. *
– Ez a rókaképű magának akar minden kincset! Jó lesz vigyázni vele! * Azt már nem teszi hozzá, hogy Wertusról is ugyanezt gondolja – azt majd elég Wrojthtal négyszemközt megtárgyalni. Már, ha látják még valaha a mókuspofát. *
– De a jó hír, hogy a kincs nincs is! * Megint röhög egyet. *
– Hadd meséljek most inkább én, te veveveve-vertus! * Ha nincs ellenvetés, egyből bele is kezd a mondandójába. *
– Annak idején megjártam az egész keleti hegységet, töviről hegyire! Én nem azt a hülye várost kerestem, Avagyhúgyanyját vagy mit, hanem a mi drága szeretett istennőnket, Wylnuranát! Azt mondták, ottan él fenn a hegyekben, hát fogtam magam, és elmentem megkeresni. Találkoztam útközben tojást tojó tehénnel és tejet adó csirkével is, sőt még hallottam hegy méretű pattanásról is, ami az óriások seggén él, és azon keresztül kell bejutni a tiltott bányákba! Egy öreg mesélte ezt nekem, aki ottan élt az aranyt tojó tehénnel a hegy lábánál, csak a koboldok ellopták a tehenét, ezért engem kért meg, hogy hozzam vissza. Tudod, akkor még fiatalabb és még erősebb voltam, mint most! * Az erőt és a fiatalságot bicepsze befeszítésével és fogai összeszorításával prezentálja. *
– Láttam én ottan már mindent, ami a világon van, meg azt is, ami nincsen. De ilyen törpe várost, az biztos, hogy nem láttam. De! Azért nem mondtam ezt korábban, mert a látomásom, na az viszont valós volt! Láttam a nagy szent lángot, amit Wylnurana ajándékozott nekünk, és láttam azt is, hogy királyokká válunk! De csakis egy lehet király! Ha két király lenne, rögtön két királyné is kellene, azok meg nőből vannak, így folyvást veszekednének, és elhoznák a világnak a végét! Arról meg ne is beszéljünk, hogy mi lenne, ha három király lenne! * Csap homlokára, és megrázza a fejét. *
– Egy király! * Emeli fel mutatóujját is, hogy biztosan ne értse félre őt a másik. *
– Egyetlen egy. * Csak a biztonság kedvéért még egyszer elismétli. *
– Tehát azt kell csak eldöntenünk, hogy melyikünk lesz az? Egy királynak bölcsnek és nagylelkűnek kell lennie… és az sem árt, ha látja a jövőt! Khm…
//A Szent Láng Keresése//
* Békésen iszogatja tovább a sörét. Wrojth elindul, Wertus meg már menne is utána, de Gubaf nem mozdul akkor sem, amikor az öreg felpattan. Csak felé néz, majd vissza a sörére, aztán iszik egy újabb kortyot. *
– De hisz' itt van dolgom, te rókaszelídítő! * Kacag fel, de ha már így rá lett parancsolva, vesz egy mély levegőt, majd egyben lehúzza az egész pintet. A folyamat eltarthat úgy tizenöt másodpercig is, de ami utána következik, az megér minden várakozást. Gubaf ugyanis akkora büfög, hogy abba még a szomszéd ház is beleremeg. Ismét felröhög, ezúttal önmagán. *
– Ez a rókaképű magának akar minden kincset! Jó lesz vigyázni vele! * Azt már nem teszi hozzá, hogy Wertusról is ugyanezt gondolja – azt majd elég Wrojthtal négyszemközt megtárgyalni. Már, ha látják még valaha a mókuspofát. *
– De a jó hír, hogy a kincs nincs is! * Megint röhög egyet. *
– Hadd meséljek most inkább én, te veveveve-vertus! * Ha nincs ellenvetés, egyből bele is kezd a mondandójába. *
– Annak idején megjártam az egész keleti hegységet, töviről hegyire! Én nem azt a hülye várost kerestem, Avagyhúgyanyját vagy mit, hanem a mi drága szeretett istennőnket, Wylnuranát! Azt mondták, ottan él fenn a hegyekben, hát fogtam magam, és elmentem megkeresni. Találkoztam útközben tojást tojó tehénnel és tejet adó csirkével is, sőt még hallottam hegy méretű pattanásról is, ami az óriások seggén él, és azon keresztül kell bejutni a tiltott bányákba! Egy öreg mesélte ezt nekem, aki ottan élt az aranyt tojó tehénnel a hegy lábánál, csak a koboldok ellopták a tehenét, ezért engem kért meg, hogy hozzam vissza. Tudod, akkor még fiatalabb és még erősebb voltam, mint most! * Az erőt és a fiatalságot bicepsze befeszítésével és fogai összeszorításával prezentálja. *
– Láttam én ottan már mindent, ami a világon van, meg azt is, ami nincsen. De ilyen törpe várost, az biztos, hogy nem láttam. De! Azért nem mondtam ezt korábban, mert a látomásom, na az viszont valós volt! Láttam a nagy szent lángot, amit Wylnurana ajándékozott nekünk, és láttam azt is, hogy királyokká válunk! De csakis egy lehet király! Ha két király lenne, rögtön két királyné is kellene, azok meg nőből vannak, így folyvást veszekednének, és elhoznák a világnak a végét! Arról meg ne is beszéljünk, hogy mi lenne, ha három király lenne! * Csap homlokára, és megrázza a fejét. *
– Egy király! * Emeli fel mutatóujját is, hogy biztosan ne értse félre őt a másik. *
– Egyetlen egy. * Csak a biztonság kedvéért még egyszer elismétli. *
– Tehát azt kell csak eldöntenünk, hogy melyikünk lesz az? Egy királynak bölcsnek és nagylelkűnek kell lennie… és az sem árt, ha látja a jövőt! Khm…
7148. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-09 17:41:52
Üzenet elküldve: 2026-01-09 17:41:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
- Igen, én mindig ari vagyok, te meg fura, megint. *jegyzi meg minden bizonnyal furcsa félmosollyal, miután az arcára kap puszit, pedig bárhová máshová is kaphatott volna. Igazából persze tetszett neki Zeekx reakciója és amit utána mondott, sőt. Éppen ezt szerette ebben a gesztusban és mozdulatban, hogy az egész teste fel volt és van még mindig kínálva a papnak, mégis éppen egy gyengéd mozdulatot választott és csak az arcát. Persze más kérdés, hogy nyilván máshogy lenne, ha nem pont pár perce másztak volna ki az ágyból, amelynek szerinte minden lehetőségét kihasználták, amit csak adhat egy reggel és egy ágy. De ez nem érdekli. Bírja a kis papot, és az elmúlt este, éjszaka és ma reggel után sokkal jobban, mint eddig bármikor.
Idáig is a szellemek ajándékának vélte, hogy éppen vele találkozott össze először ennek a bizarr városnak a határában, még úgy is, hogy néhány emléke vele kapcsolatban eléggé megfakult, vagy teljesen eltűnt. Sok-sok áldása mellett az alkohol egyik, vagy egyetlen átka, hogy minél gyorsabban iszik minél többet az ork, annál homályosabbak maradnak bizonyos emlékei, ha pedig túl gyorsan iszik túl sokat, emlékek sem maradnak, csak halovány benyomások. Még akkor is, ha esetleg eszik is mellé.
Nyilván ennek köszönhető, hogy van, ami saját, aztán pedig Zeekxel közös múltjukból teljesen tiszta, mintha tegnap, vagy tegnapelőtt történt volna egy korsó sört sem tartalmazó napon. Például első beszélgetésük, meg a szalonnázás, aminek az lett a vége, hogy a fiú segített neki házat és tyúkokat venni, meg hát nem utolsó sorban vele is élt egy darabig. Egy hatig? Pár hatig? Ki tudja. Számára itt kezdtek el először összefolyni a napok, amikor együtt kezdtek élni, együtt, de mégis külön, mert napközben mindketten járták saját útjaikat, már amennyiben éppen nem mindketten lustálkodtak otthon, nála.
De, ha van valami, amibe teljesen biztos, az, hogy a „fura vagy” mondatot elég gyakran kimondta már, olyan estéken is amelyek annyira homályba vesztek, mintha jelen se mellett volna saját életében. És majdnem mindig más oknból.*
- Nem jársz a vadonban? *kérdi újra őszinte meglepetéssel a hangjában.*
- Pedig az életed pont olyan itt, mintha ezt tennéd. Most van pénzed, szállásod, van mit enned, innod, de ez nincs mindig így. Ezért olyan vagy kicsit, mint egy róka, vagy egy farkas. *mosolyodik el, mert elég nehéz a fiú szelíd arcát bármiféle ragadozóhoz is hasonlítani, mégis azonnal ez ugrik be neki, igaz nem a pap arcáról, hanem az életéről.*
- Ők vadásznak, de nem mindig sikerrel, és van, hogy éhen maradnak meg fáznak. Neked nem kell kimenned az erdőbe azért, hogy olyan legyen, mintha ott élnél, ez a város is eléggé olyan. Te is vadászol szerintem, csak másra, és vagy sikerrel jársz, vagy nem.
*Lehet, hogy nem fogalmaz teljesen világosan, bár szerinte ezúttal igen. Azt érzi, hogy a párhuzam nem teljesen stimmel, mert más prédára lesni, aztán elkapni és más azok jóindulatában reménykedni, akitől Zeekx alamizsnát remél. Más, de lényegét tekintve valahol ugyanaz.*
- De amúgy igazad van. Csak azért egy-egy aranyat, vagy ékszert el is lehet veszíteni véletlenül is, nem is kell, hogy ellopják tőled. Én biztos nem érezném jól magam, ha minden értékem ékszerekben lenne. De egyedül elhajtani egy egész csordát, jól hangzik. *kuncog.* Biztos vicces és izgalmas lehet, egyszer szívesen kipróbálnám.
*Teljesen komolyan mondja, ráadásul mindezt tényleg csak a szórakozás kedvéért tenné, nem azért, hogy valahol sok aranyat kapjon érte, valamiért mégsem hiszi, hogy valaha fog az életében majd ilyen lehetőség adódni. Kicsit meg is komolyodik ezek után az arca.*
- Értem mire lett kitalálva a pénz, de azért azt hiszem sokszor csak bonyolít a dolgokon. Mondjuk szarvast akarsz enni, mit csinálsz? Elmész dolgozni, lopsz, vagy kéregetsz, hogy pénzt keress. Aztán megfogod ezt a pénzt, elmész a piacra, vagy eljössz ide és szarvashúst veszel, vagy eszel. Pedig sokkal egyszerűbb fogni egy íjat, és lelőni egyet. Persze nem egyedül, mert cipelni nehéz, én biztosan nem bírnám el.
*Talán csapong is egy kicsit. Minden bizonnyal azért, mert jó kedve van. Ritkán kezdődik ennyire jól egy reggel egy szintén nagyon jó éjszaka után.*
- Igen, én mindig ari vagyok, te meg fura, megint. *jegyzi meg minden bizonnyal furcsa félmosollyal, miután az arcára kap puszit, pedig bárhová máshová is kaphatott volna. Igazából persze tetszett neki Zeekx reakciója és amit utána mondott, sőt. Éppen ezt szerette ebben a gesztusban és mozdulatban, hogy az egész teste fel volt és van még mindig kínálva a papnak, mégis éppen egy gyengéd mozdulatot választott és csak az arcát. Persze más kérdés, hogy nyilván máshogy lenne, ha nem pont pár perce másztak volna ki az ágyból, amelynek szerinte minden lehetőségét kihasználták, amit csak adhat egy reggel és egy ágy. De ez nem érdekli. Bírja a kis papot, és az elmúlt este, éjszaka és ma reggel után sokkal jobban, mint eddig bármikor.
Idáig is a szellemek ajándékának vélte, hogy éppen vele találkozott össze először ennek a bizarr városnak a határában, még úgy is, hogy néhány emléke vele kapcsolatban eléggé megfakult, vagy teljesen eltűnt. Sok-sok áldása mellett az alkohol egyik, vagy egyetlen átka, hogy minél gyorsabban iszik minél többet az ork, annál homályosabbak maradnak bizonyos emlékei, ha pedig túl gyorsan iszik túl sokat, emlékek sem maradnak, csak halovány benyomások. Még akkor is, ha esetleg eszik is mellé.
Nyilván ennek köszönhető, hogy van, ami saját, aztán pedig Zeekxel közös múltjukból teljesen tiszta, mintha tegnap, vagy tegnapelőtt történt volna egy korsó sört sem tartalmazó napon. Például első beszélgetésük, meg a szalonnázás, aminek az lett a vége, hogy a fiú segített neki házat és tyúkokat venni, meg hát nem utolsó sorban vele is élt egy darabig. Egy hatig? Pár hatig? Ki tudja. Számára itt kezdtek el először összefolyni a napok, amikor együtt kezdtek élni, együtt, de mégis külön, mert napközben mindketten járták saját útjaikat, már amennyiben éppen nem mindketten lustálkodtak otthon, nála.
De, ha van valami, amibe teljesen biztos, az, hogy a „fura vagy” mondatot elég gyakran kimondta már, olyan estéken is amelyek annyira homályba vesztek, mintha jelen se mellett volna saját életében. És majdnem mindig más oknból.*
- Nem jársz a vadonban? *kérdi újra őszinte meglepetéssel a hangjában.*
- Pedig az életed pont olyan itt, mintha ezt tennéd. Most van pénzed, szállásod, van mit enned, innod, de ez nincs mindig így. Ezért olyan vagy kicsit, mint egy róka, vagy egy farkas. *mosolyodik el, mert elég nehéz a fiú szelíd arcát bármiféle ragadozóhoz is hasonlítani, mégis azonnal ez ugrik be neki, igaz nem a pap arcáról, hanem az életéről.*
- Ők vadásznak, de nem mindig sikerrel, és van, hogy éhen maradnak meg fáznak. Neked nem kell kimenned az erdőbe azért, hogy olyan legyen, mintha ott élnél, ez a város is eléggé olyan. Te is vadászol szerintem, csak másra, és vagy sikerrel jársz, vagy nem.
*Lehet, hogy nem fogalmaz teljesen világosan, bár szerinte ezúttal igen. Azt érzi, hogy a párhuzam nem teljesen stimmel, mert más prédára lesni, aztán elkapni és más azok jóindulatában reménykedni, akitől Zeekx alamizsnát remél. Más, de lényegét tekintve valahol ugyanaz.*
- De amúgy igazad van. Csak azért egy-egy aranyat, vagy ékszert el is lehet veszíteni véletlenül is, nem is kell, hogy ellopják tőled. Én biztos nem érezném jól magam, ha minden értékem ékszerekben lenne. De egyedül elhajtani egy egész csordát, jól hangzik. *kuncog.* Biztos vicces és izgalmas lehet, egyszer szívesen kipróbálnám.
*Teljesen komolyan mondja, ráadásul mindezt tényleg csak a szórakozás kedvéért tenné, nem azért, hogy valahol sok aranyat kapjon érte, valamiért mégsem hiszi, hogy valaha fog az életében majd ilyen lehetőség adódni. Kicsit meg is komolyodik ezek után az arca.*
- Értem mire lett kitalálva a pénz, de azért azt hiszem sokszor csak bonyolít a dolgokon. Mondjuk szarvast akarsz enni, mit csinálsz? Elmész dolgozni, lopsz, vagy kéregetsz, hogy pénzt keress. Aztán megfogod ezt a pénzt, elmész a piacra, vagy eljössz ide és szarvashúst veszel, vagy eszel. Pedig sokkal egyszerűbb fogni egy íjat, és lelőni egyet. Persze nem egyedül, mert cipelni nehéz, én biztosan nem bírnám el.
*Talán csapong is egy kicsit. Minden bizonnyal azért, mert jó kedve van. Ritkán kezdődik ennyire jól egy reggel egy szintén nagyon jó éjszaka után.*
7147. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-09 12:38:01
Üzenet elküldve: 2026-01-09 12:38:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Bármennyire is szeretné tovább aludni az igazak álmát, sajnos dolga van. Szóval olyan kedvel, egyenesedik fel, mint aki már csak a halált várja az életéből, semmi mást. Egyik kezével megtámasztja a testét, nehogy visszadőljön, míg másikkal arcát, de főleg szemét kezdi dörzsölni. Kemény egy estét tudhat maga mögött, de egy új nap köszöntött rá, ahol bármennyire is szeretne elrejtőzni minden problémája elől, sajnos nem teheti. Az élet egy folyamatosan mozgó fogaskerék. Rajta bármikor megállhat, ám a világ nem fogja bevárni, az pontosan ugyanabban a tempóban fog forogni, mint előtte, s utána is ez lesz. Feláll hát az ágyról, majd kinyújtóztatja elaludt testrészeit. Ezt követően önt magának néhány pohár vizet. Az elsőt azonnal megissza, mert úgy érzi magát, mint valami kiszáradt csemete. A másodikkal megmossa arcát, míg harmadikat lassan öltözés közben issza meg. Nem válassza el sok minden ettől, csak felsője, meg természetesen valami melegebb erre a hideg időre. Szerencséjére akad ruhája erre az alkalomra. Semmi csicsás nemesi darab, csupán egy valamivel vastagabb zárható köpeny, meg egy sál. Bőven jó neki ennyi. Kilép a szobájából, majd a a lenti pultnál vissza is szolgáltatja a szoba kulcsát. Nem sokkal később már az utcán találja magát. Köpenyét be is gombolja, nem szeretne már az úton megfázni, majd el is indul a tisztás irányába, ahol, ha szerencséje lesz, még egyedül lesz. Valóban szeretné egy kicsit kitisztítani az elméjét. Arra pedig a legjobb a magány. Majd eldől, ha odaér. Elvégre közel sem akkorra a város, hogy ne botlana bele mindig valami ismerős alakba. *
7146. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-09 12:06:11
Üzenet elküldve: 2026-01-09 12:06:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
//Zárás//
*Még szép, úgy is Nimonak lenne igaza. Ezt a tündér nagyon is jól tudja. Csak inkább nem jelenti ki, mert a férfi eléggé makacsnak tűnik, hogy ezzel vitázni is kezdjen. Jelenleg meg túlságosan is kótyagos ahhoz, hogy ezzel bármit is kezdjen. Legrosszabb esetben lehet csak felbosszantja a férfit annyira, hogy visszahajítja őt a vízbe. Ezzel is csak hátráltatva azt a kevéske is kis munkáját amit a hajának szárításával most eltudott érni. Valóban jó lenne, ha a férfi a tüzes kezét másra is tudna használni mintsem víz melegítésre.*
- Uhum.
*Mondja csak bólogatva a férfinak. Nixomiát még nem látta dühösen. De nem is szeretné. Bár vele kapcsolatban mindig is máshogy viselkedett. Olyan túlságosan közvetlenül. Ami nem mindig esik jól a tündérnek. De hát mit kezdhet vele. Jobb egy nemes jó oldalán lenni mintsem annak ellenfelének. Ettől függetlenül tényleg nem tud panaszkodni. Mert roppantul jól megy a dolga a kúrián.*
- Akkor egy ideig elleszünk a tisztáson.
*Kuncog fel pimaszul, ahogy a törölközővel sodorja saját haját, hogy az utolsó vízcseppek is kikerüljenek onnan.*
- Igen, később.
*Mondja mosolyogva, bár mégis csalódott. Nem is igazán tudja miért. Ő maga sincs tisztában azzal mit várt ettől az estétől. Annyi szent, lazított. Elfeledte kissé a férfinak köszönhetően a munkától rárakodott terhet, a kötelességet. Kicsit elfelejtette azt, milyen nehézkes is a jelen. És milyen szórakozott volt a múlt.
Egy jó ideig ücsörög még az öltözőben, mire a haját elfogadhatóra szárítja. Mire is számított a részeg férfitől, egy pillanatra sem segített neki. Egye meg hát a fene. Felkapja magára nadrágját és ruháját. A hidegtől még ki is libabőrösödött ajkai is enyhén lilássá váltak már. Majd sietős léptekkel halad át fürdőn, át a kerten a vendéghelységbe. Ahol maga is tervez kivenni egy szobát. Mert, hogy az éjszaka közepén ő nem megy át a városon az hét szentség. Gyorsan ki is számol 15 aranyat. Majd át is veszi a Szoba kulcsát a fogadóstól.. Megköszöni alkohol mámoros mosollyal a fogadósnak és fel is sétál a szobájába. Mint egy kis kígyó úgy halad felfelé. És neki sem megy könnyen a szoba megtalálása. De miután megtörténik, gyorsan magára is zárja. Hogy utána bedőljön az ágyba. Hogy hamar rájöjjön, ez hosszú este lesz. Mert azt kezdi érezni, mintha minden csak forogna körülötte. Bele is kapaszkodik az ágyneműbe, mintha az ágy akarná kivetni magából. Hosszú küszködés után képes csak álomra hajtani a fejét.
A reggel eljövetele őt sem köszönti barátságosabban mint Derket. Fejét úgy érzi mintha három balta hasogatná ritmusos ütemben. Ám ez sem gátolja meg abban, hogy rögtön hazakeveredjen. Meg sem várja Derket. Hiszen amaz mondta megvárja majd a tisztáson. De neki ettől függetlenül még szólnia kell Nixomiának távollétéről. Nehogy a végén még megharagudjon rá a lovaghölgy.
Így gyorsan felkerekedik, fejét fogva. Megmossa arcát, hogy valamelyest felfrissítse magát. És a kulcs leadása után útnak is indul selyemrévbe.*
//Zárás//
*Még szép, úgy is Nimonak lenne igaza. Ezt a tündér nagyon is jól tudja. Csak inkább nem jelenti ki, mert a férfi eléggé makacsnak tűnik, hogy ezzel vitázni is kezdjen. Jelenleg meg túlságosan is kótyagos ahhoz, hogy ezzel bármit is kezdjen. Legrosszabb esetben lehet csak felbosszantja a férfit annyira, hogy visszahajítja őt a vízbe. Ezzel is csak hátráltatva azt a kevéske is kis munkáját amit a hajának szárításával most eltudott érni. Valóban jó lenne, ha a férfi a tüzes kezét másra is tudna használni mintsem víz melegítésre.*
- Uhum.
*Mondja csak bólogatva a férfinak. Nixomiát még nem látta dühösen. De nem is szeretné. Bár vele kapcsolatban mindig is máshogy viselkedett. Olyan túlságosan közvetlenül. Ami nem mindig esik jól a tündérnek. De hát mit kezdhet vele. Jobb egy nemes jó oldalán lenni mintsem annak ellenfelének. Ettől függetlenül tényleg nem tud panaszkodni. Mert roppantul jól megy a dolga a kúrián.*
- Akkor egy ideig elleszünk a tisztáson.
*Kuncog fel pimaszul, ahogy a törölközővel sodorja saját haját, hogy az utolsó vízcseppek is kikerüljenek onnan.*
- Igen, később.
*Mondja mosolyogva, bár mégis csalódott. Nem is igazán tudja miért. Ő maga sincs tisztában azzal mit várt ettől az estétől. Annyi szent, lazított. Elfeledte kissé a férfinak köszönhetően a munkától rárakodott terhet, a kötelességet. Kicsit elfelejtette azt, milyen nehézkes is a jelen. És milyen szórakozott volt a múlt.
Egy jó ideig ücsörög még az öltözőben, mire a haját elfogadhatóra szárítja. Mire is számított a részeg férfitől, egy pillanatra sem segített neki. Egye meg hát a fene. Felkapja magára nadrágját és ruháját. A hidegtől még ki is libabőrösödött ajkai is enyhén lilássá váltak már. Majd sietős léptekkel halad át fürdőn, át a kerten a vendéghelységbe. Ahol maga is tervez kivenni egy szobát. Mert, hogy az éjszaka közepén ő nem megy át a városon az hét szentség. Gyorsan ki is számol 15 aranyat. Majd át is veszi a Szoba kulcsát a fogadóstól.
. Megköszöni alkohol mámoros mosollyal a fogadósnak és fel is sétál a szobájába. Mint egy kis kígyó úgy halad felfelé. És neki sem megy könnyen a szoba megtalálása. De miután megtörténik, gyorsan magára is zárja. Hogy utána bedőljön az ágyba. Hogy hamar rájöjjön, ez hosszú este lesz. Mert azt kezdi érezni, mintha minden csak forogna körülötte. Bele is kapaszkodik az ágyneműbe, mintha az ágy akarná kivetni magából. Hosszú küszködés után képes csak álomra hajtani a fejét.A reggel eljövetele őt sem köszönti barátságosabban mint Derket. Fejét úgy érzi mintha három balta hasogatná ritmusos ütemben. Ám ez sem gátolja meg abban, hogy rögtön hazakeveredjen. Meg sem várja Derket. Hiszen amaz mondta megvárja majd a tisztáson. De neki ettől függetlenül még szólnia kell Nixomiának távollétéről. Nehogy a végén még megharagudjon rá a lovaghölgy.
Így gyorsan felkerekedik, fejét fogva. Megmossa arcát, hogy valamelyest felfrissítse magát. És a kulcs leadása után útnak is indul selyemrévbe.*
7145. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-09 11:47:45
Üzenet elküldve: 2026-01-09 11:47:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Egyértelműen másképp látják a dolgokat. Ezzel különösképpen nincsen semmi probléma, mivel egyikük sem próbálja meggyőzni a másikat, csupán saját érzéseiket és tapasztalataikat osztják meg egymás között. Az öltözőben maga is saját hajának szárításával van elfoglalva. Ha tudná erre használni tüzét, az jóval megkönnyítené a dolgát, ám nem követi el újfent ezt a hibát. *
- Lehet nem rossz ötlet.
* Feleli az úrnőjét hallva. A nemesek roppant forrófejűek szoktak lenni, ha szolgálóik engedelmetlenségéről van szó. Jobb nem felbosszantani azt, aki pénzeli az igen drága tanulmányait. Derk, kiengedett haját körbetekeri egy külön törölközővel, majd testén maradt vízcseppeket egy másik törülközővel kezdi felitatni. *
- Akkor majd a tisztáson várlak. Úgyis ki kell tisztítsam a fejem mielőtt a toronyba mennék. Zavart elmével nehezen lehet megkaparintani hőn áhított tudást.
* Fejti ki, közben már bújik is bele a nadrágjába. Övét felköti, felsőjét pedig csak hanyagul átveti a vállán. Derk távozik elsőnek az öltözőből. Kellően elfáradt ahhoz, kivegyen egy Szobát mindössze 16 aranyért. Bizonyára egyből bedől az ágyba és fel sem fog kelni délig. Kitudja? *
- Akkor később.
* Azzal int egyet a tündérnek és el is veszik az emeleten. A kulcsát kétszer is le kell olvasnia, hogy jó szobába kerüljön, de idővel csak megtalálja. Nem sokkal később bedől az ágyba, s el is alszik. Bármennyire is szeretne aktív lenni már korán reggel, az a fránya alkohol nem engedi, s sokáig fog még az ágyban fetrengeni. *
* Egyértelműen másképp látják a dolgokat. Ezzel különösképpen nincsen semmi probléma, mivel egyikük sem próbálja meggyőzni a másikat, csupán saját érzéseiket és tapasztalataikat osztják meg egymás között. Az öltözőben maga is saját hajának szárításával van elfoglalva. Ha tudná erre használni tüzét, az jóval megkönnyítené a dolgát, ám nem követi el újfent ezt a hibát. *
- Lehet nem rossz ötlet.
* Feleli az úrnőjét hallva. A nemesek roppant forrófejűek szoktak lenni, ha szolgálóik engedelmetlenségéről van szó. Jobb nem felbosszantani azt, aki pénzeli az igen drága tanulmányait. Derk, kiengedett haját körbetekeri egy külön törölközővel, majd testén maradt vízcseppeket egy másik törülközővel kezdi felitatni. *
- Akkor majd a tisztáson várlak. Úgyis ki kell tisztítsam a fejem mielőtt a toronyba mennék. Zavart elmével nehezen lehet megkaparintani hőn áhított tudást.
* Fejti ki, közben már bújik is bele a nadrágjába. Övét felköti, felsőjét pedig csak hanyagul átveti a vállán. Derk távozik elsőnek az öltözőből. Kellően elfáradt ahhoz, kivegyen egy Szobát mindössze 16 aranyért.
Bizonyára egyből bedől az ágyba és fel sem fog kelni délig. Kitudja? *- Akkor később.
* Azzal int egyet a tündérnek és el is veszik az emeleten. A kulcsát kétszer is le kell olvasnia, hogy jó szobába kerüljön, de idővel csak megtalálja. Nem sokkal később bedől az ágyba, s el is alszik. Bármennyire is szeretne aktív lenni már korán reggel, az a fránya alkohol nem engedi, s sokáig fog még az ágyban fetrengeni. *
7144. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-09 10:11:46
Üzenet elküldve: 2026-01-09 10:11:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*A férfi csak nem látja a nagyobb képet. Annimonnak vannak már ötleti. És bizony egy senkiként lassan kell feltörekednie a ranglétrán. Most ő még egy segédnek sem igazán felel meg. De amint nagyobb mágikus hatalommal fog rendelkezni. És nagyobb belátással a hatalmi játszámka. Akkor sokkalta nagyobb haszna lehet majd Nixomiának. És a nő segítségével nagyon sokra vihetik majd ketten. Ő ezt már szépen elképzelte. A nemeshez kötött munkája a férfi számára lehet csak gerinctörő próbálkozásnak tűnik. De ez sokkalta több. Majd idővel meglátja maga is.
Abban a részeg kis fejében már sok fajta bosszú formálódott meg. Sajnos csak a tudása nincs meg hozzá. Pedig legszívesebben befagyasztaná a vizet a férfi körül. Akkor nézné meg igazán milyen "nagy" embernek is hiszi magát. Nem is beszélve arról, hogy könnyű a kisebbet piszkálni. Egy nagyobb sodrás elviszi szegénykét a medence másik felébe.*
- Akkor csináld úgy, hogy ne legyen. Mert azt is te fogod kiszedni!
*Állja a másik szemeit, ám az csak megvonja a vállát és már faképnél is hagyja. Annimon morcolja egy ideig a szemöldökét a másikra. De végül csak sértődötten elhúzza a fejét. Ennyi volt akkor a mókázásnak. Igazán kár. Maga is elkezd a lépcső felé haladni, hogy kilépve gyorsan maga köré tekerje a törölközőt. Nem is látszik ki más, csak hosszú csapzott és víztől áztatott haja. Na meg alkoholtól vöröslő arca.*
- Nos, lehet. Akad. De előbb vissza kell mennem a kúriába. Jelentenem kell a távolléptemet. Különben az úrnő mérges lesz.
*Lépked a férfival együtt vissza az öltözőkhöz. Ahol egy kis sámlira háttal a férfinak, hogy utána ott kezdje el a hajából felitatni azt a sok vizet amit a másiknak köszönhetően került bele.*
*A férfi csak nem látja a nagyobb képet. Annimonnak vannak már ötleti. És bizony egy senkiként lassan kell feltörekednie a ranglétrán. Most ő még egy segédnek sem igazán felel meg. De amint nagyobb mágikus hatalommal fog rendelkezni. És nagyobb belátással a hatalmi játszámka. Akkor sokkalta nagyobb haszna lehet majd Nixomiának. És a nő segítségével nagyon sokra vihetik majd ketten. Ő ezt már szépen elképzelte. A nemeshez kötött munkája a férfi számára lehet csak gerinctörő próbálkozásnak tűnik. De ez sokkalta több. Majd idővel meglátja maga is.
Abban a részeg kis fejében már sok fajta bosszú formálódott meg. Sajnos csak a tudása nincs meg hozzá. Pedig legszívesebben befagyasztaná a vizet a férfi körül. Akkor nézné meg igazán milyen "nagy" embernek is hiszi magát. Nem is beszélve arról, hogy könnyű a kisebbet piszkálni. Egy nagyobb sodrás elviszi szegénykét a medence másik felébe.*
- Akkor csináld úgy, hogy ne legyen. Mert azt is te fogod kiszedni!
*Állja a másik szemeit, ám az csak megvonja a vállát és már faképnél is hagyja. Annimon morcolja egy ideig a szemöldökét a másikra. De végül csak sértődötten elhúzza a fejét. Ennyi volt akkor a mókázásnak. Igazán kár. Maga is elkezd a lépcső felé haladni, hogy kilépve gyorsan maga köré tekerje a törölközőt. Nem is látszik ki más, csak hosszú csapzott és víztől áztatott haja. Na meg alkoholtól vöröslő arca.*
- Nos, lehet. Akad. De előbb vissza kell mennem a kúriába. Jelentenem kell a távolléptemet. Különben az úrnő mérges lesz.
*Lépked a férfival együtt vissza az öltözőkhöz. Ahol egy kis sámlira háttal a férfinak, hogy utána ott kezdje el a hajából felitatni azt a sok vizet amit a másiknak köszönhetően került bele.*
7143. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-08 22:04:17
Üzenet elküldve: 2026-01-08 22:04:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
- Ne késs!
* Szól még Wertus a rőtszakállú után, bár az talán már nem is hallotta. De mindegy is. Még néz utána egy darabig, ahogy amaz elhagyja a fogadót. Csendben, magában még elmormol egy imát az istennőhöz érte, hogy szerencsével járjon, aztán Gubacshoz fordul.*
- No testvér velünk mi lészen? Ha sürgős dolgod akad, akkor ne időzzünk itt tovább!
* Azzal a lendülettel, ahogy ezt kimondta, már talpra is pattan az ősz törpe.*
- Na! Hörpintsd fel azt a korsócska sört, aztán induljunk! Szóval, merre vesszük az irányt? Gyere, útközben elmesélem neked, hogy hogyan s miért néptelenedett el Avalurydda.
* Lehet, hogy ez a történet Gubacsot nem nagyon fogja érdekelni, ez viszont Wertust nem érdekli. Úgy is elmeséli a fiatalnak útközben amit tud a város pusztulásáról. Fontosnak tartja, hogy ezt minden törpe tudja. És mivel Gubacs törpe, bizony tudni fogja, ha akarja, ha nem.
Ezek után karjait ölbe téve várja Gubacs reakcióját, hogy ugyan mikor hajlandó amaz felemelkedni a székről.*
//A Szent Láng Keresése//
- Ne késs!
* Szól még Wertus a rőtszakállú után, bár az talán már nem is hallotta. De mindegy is. Még néz utána egy darabig, ahogy amaz elhagyja a fogadót. Csendben, magában még elmormol egy imát az istennőhöz érte, hogy szerencsével járjon, aztán Gubacshoz fordul.*
- No testvér velünk mi lészen? Ha sürgős dolgod akad, akkor ne időzzünk itt tovább!
* Azzal a lendülettel, ahogy ezt kimondta, már talpra is pattan az ősz törpe.*
- Na! Hörpintsd fel azt a korsócska sört, aztán induljunk! Szóval, merre vesszük az irányt? Gyere, útközben elmesélem neked, hogy hogyan s miért néptelenedett el Avalurydda.
* Lehet, hogy ez a történet Gubacsot nem nagyon fogja érdekelni, ez viszont Wertust nem érdekli. Úgy is elmeséli a fiatalnak útközben amit tud a város pusztulásáról. Fontosnak tartja, hogy ezt minden törpe tudja. És mivel Gubacs törpe, bizony tudni fogja, ha akarja, ha nem.
Ezek után karjait ölbe téve várja Gubacs reakcióját, hogy ugyan mikor hajlandó amaz felemelkedni a székről.*
7142. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-08 10:02:12
Üzenet elküldve: 2026-01-08 10:02:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent láng keresése//
* Akkor már ketten vannak, akik csak homlokráncolva figyelik és hallgatják, ahogy Gubaf a hűdefontos dolgairól nyilatkozik. Bár ezúttal nem néz át kérdően az idősebbre, azt keresve, hogy vajon ő tudja e, hogy miről van szó, valahogy érzi, hogy nincs ezzel az érzéssel egyedül. Mint valami szálka a törp seggébe. Érezni érzi magán, másoknál pedig csak a viselkedéséről tudja lekövetkeztetni. Amikor Wertus felajánlja magát Gubaf oldalán, a vörös aprókat bólint közéjük. Részben nyugtázza a hallottakat, részben egyetértését fejti ki. Ha most elvesztenék iszákos cimborájukat, az nem lenne túl szerencsés. Ez a bólogatás azonban hamar abbamarad. Nem is akármire. Hirtelen abba a hittbe kerül, hogy ő hall rosszul, de erre sajnos nincs lehetőség, ugyanis olyan a hallása, mint a vadmacskáknak. Fejét ugyan nem mozdítja, de szemei egyből az idősebbre tapadnak. Wertus mondata folyamatosan visszhangzik a két füle között, mintha értelmet próbálna találni benne. Hamarost a tekintete Gubafra csúszik, majd újfent hallja azt a bizonyos mondatot. *
~ Nem is tudom, talán mert akkor sem volt egy józan pillanata sem? ~
* Gondolja magában, de hamar le is hunyja a szemeit. Nem vitatkozik velük ezzel kapcsolatban. Idő és energiapazarlás, arra pedig most szüksége lesz. A következő mondatra felhörpinti a korsója tartalmát egy ültő helyében. Jobb társaságban most egy nagyot böfögne, amivel részben elégedettségét fejezné ki, de most ez leharapja a végéről. *
- Legyen. Akkor a szökőkútnál eldől, hogy kinek szállt inába a bátorsága.
* Azzal a mondattal le is csapja a korsóját az asztalra, amit egy nagy koppanás kísér, bár közel sem akkora, hogy az eggyel mellettük ülők feléjük pillantson. A vörös szerint is túlnyújtották a témát. Ennél többet akarva sem tudnának megvitatni. Az asztalra támaszkodva emelkedik fel a székéről. Sajnos árnyékot nem fog vetni a társaságra, ahhoz a szék sem nyújtana kellő segítséget. Sisakját hóna alá kapja, szabad kezével pedig int egyet a társaságnak, így hagyja ott a párost. Eljátszik a gondolattal, hogy magához ragad egy újabb sört, s a kijáratig elkortyolgatja, de meghagyja a maradékot a többieknek. Lássák csak, hogy milyen rendes törpe ez a vörös köcsög. *
//A Szent láng keresése//
* Akkor már ketten vannak, akik csak homlokráncolva figyelik és hallgatják, ahogy Gubaf a hűdefontos dolgairól nyilatkozik. Bár ezúttal nem néz át kérdően az idősebbre, azt keresve, hogy vajon ő tudja e, hogy miről van szó, valahogy érzi, hogy nincs ezzel az érzéssel egyedül. Mint valami szálka a törp seggébe. Érezni érzi magán, másoknál pedig csak a viselkedéséről tudja lekövetkeztetni. Amikor Wertus felajánlja magát Gubaf oldalán, a vörös aprókat bólint közéjük. Részben nyugtázza a hallottakat, részben egyetértését fejti ki. Ha most elvesztenék iszákos cimborájukat, az nem lenne túl szerencsés. Ez a bólogatás azonban hamar abbamarad. Nem is akármire. Hirtelen abba a hittbe kerül, hogy ő hall rosszul, de erre sajnos nincs lehetőség, ugyanis olyan a hallása, mint a vadmacskáknak. Fejét ugyan nem mozdítja, de szemei egyből az idősebbre tapadnak. Wertus mondata folyamatosan visszhangzik a két füle között, mintha értelmet próbálna találni benne. Hamarost a tekintete Gubafra csúszik, majd újfent hallja azt a bizonyos mondatot. *
~ Nem is tudom, talán mert akkor sem volt egy józan pillanata sem? ~
* Gondolja magában, de hamar le is hunyja a szemeit. Nem vitatkozik velük ezzel kapcsolatban. Idő és energiapazarlás, arra pedig most szüksége lesz. A következő mondatra felhörpinti a korsója tartalmát egy ültő helyében. Jobb társaságban most egy nagyot böfögne, amivel részben elégedettségét fejezné ki, de most ez leharapja a végéről. *
- Legyen. Akkor a szökőkútnál eldől, hogy kinek szállt inába a bátorsága.
* Azzal a mondattal le is csapja a korsóját az asztalra, amit egy nagy koppanás kísér, bár közel sem akkora, hogy az eggyel mellettük ülők feléjük pillantson. A vörös szerint is túlnyújtották a témát. Ennél többet akarva sem tudnának megvitatni. Az asztalra támaszkodva emelkedik fel a székéről. Sajnos árnyékot nem fog vetni a társaságra, ahhoz a szék sem nyújtana kellő segítséget. Sisakját hóna alá kapja, szabad kezével pedig int egyet a társaságnak, így hagyja ott a párost. Eljátszik a gondolattal, hogy magához ragad egy újabb sört, s a kijáratig elkortyolgatja, de meghagyja a maradékot a többieknek. Lássák csak, hogy milyen rendes törpe ez a vörös köcsög. *
7141. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-01-08 01:07:26
Üzenet elküldve: 2026-01-08 01:07:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Noha a nemest érintő pletykák felkutatását amolyan óvatosan belógatott, apró porhintésnek szánta, meglepetésére az elfet nem kell félteni. Úgy pörög a nyelve, mintha csak élvezné hallani saját ajkai közül a cselédség soraiban közszájon folyó mesécskéket. Előrébb dől ültében, hogy tüzetesen vizsgálja a zöld íriszeket, miközben hallgatja a lányt.*
-Ejj. Mind tetszik. *Öklét színpadiasan az asztalra dobja, mintha bosszantaná, hogy nem tud kedvencet választani a felsoroltakból.*
-Mily alávaló rágalmak. *Ciccegve csóválja meg fejét, de hangján érződik, hogy alaposan felkeltette érdeklődését a másik.*
-De a cselédség már csak ilyen, nem igaz? Imádnak fecsegni. De tudja mit mondanak még? Minden mese írmagja igaz. *Fakókék tekintetét hosszan a lányon tartja, arcára pedig visszakúszik sajátos rókamosolya. Végighúzza ujjait szakállán, miközben ismét hátradől ültében, a levegőben hagyva a vélt igazságot.*
-Kártyázni? Hisz ez remek ötlet! *Relael ráhibázott szenvedélyére.*
-Úri körökben gyakori elfoglaltság az efféle zsugázás. Persze nem rövidíteném meg a kisasszonyt ily galád módon... Feltételezem, ismeri a Hamis Sorsot. *Úgy varázsol elő mellső zsebéből egy pakli kártyalapot, mintha mindvégig erre készült volna.*
-A csikó nyer, a hamis gondviselő veszít. *Kötve hiszi, hogy az elf nem ismeri a nemesek körében régen oly gyakran játszott játékot, így bátorkodik nekilátni a keverésnek. Ügyes mozdulatokkal bizonyítja, hogy Relael nem tévedett megérzését illetően. Jó hosszan elbíbelődik, egy-egy lapot jobban is megszemlélve ujjai között.*
-Majdnem mind el tudnám képzelni e pletykákat. Talán csak itt-ott finomítanék. *Csak egy szívdobbanásnyi időre pillant fel. Nem hazudik. Egy hűtlen uraság, aki kurvákat cipel fel, és a szomszéd szobában döngeti őket, sőt, fattyakat nemz... Nincs új a nap alatt. Egy engedetlen nővér, egy pimasz cseléd...*
-Azt kötve hiszem, hogy kegyed a kikötőig sompolygott volna szeretőért. Akad itt épp elég a városban. *Egyik kezéből a másikba szórja a lapokat, hogy még egyszer átkeverje. Relael túlontúl finomnak és elegánsnak tűnik első pillantásra, hogy rangon alul tárja szét combjait.*
-A mérgezés dolga pedig igazán... Hihetetlen. *Ettől függetlenül beszédes a kurta történet. Amennyiben valóban hasonlót pletykálnak, úgy a leány családja hirtelen tűnhetett el. Érdekes hír. Ennek nem felejt el alkalomadtán utánajárni.*
-No lássuk. *Osztásba kezd, természetesen Relaellel kezdi.*
-Kevés pletyka szól rólam, ha egyáltalán. Inkább csak történeteim vannak. A kisasszony pedig eldönti, mi igaz... *Felemeli saját kártyáit, majd némi csalódással konstatálja szerencsétlen osztását. Persze ez arcára nem ül ki.*
-És mi nem az. *Ő kezd, de még nem rakja ki lapjait.*
-Tanult ember vagyok Wegtorenből, s magam küzdöttem fel oda, ahol vagyok. Származásom okán azonban hajlandó voltam lehajolni a sárba is, ha az arany eléggé csillogott. Rossz lóra tettem A Jarhein családdal, s most itt vagyok, hogy meglovagoljam a szerencsém. *Hagy némi szünetet, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-De mondok mást. *Tekintete élénken csillan.*
-Sosem hagytam el Artheniort. Anyám szajha volt, atyám sosem ismertem. A Darignion kúria lakája voltam. Figyeltem és tanultam, miként élnek és működnek. Minden apró rezdülésüket ellestem. A lázadás napján egy kővel vertem be az öreg nemes koponyáját, vettem el az aranyát, s néztem végig közben, miképp végeznek az egész pereputtyal. *Felhorkan.*
-Mondanom sem kell, melyik hihetőbb, nemde? Dupla. *Teszi le a lapjárás végén kártyáit, remélve, hogy legalább egálra kihozhatja a menetet. Nem különösebben viseli meg az őszinteség. Hisz nincs ember, ki rábizonyíthatna bármit, és különben is, bármikor állíthatja, hogy csak a bolondját járatta a nemessel.*
-Szívesen növelném a tétet, hisz a kártyának ez a lényege, nemde? *Könnyed mozdulattal igazítja meg inggallérját.*
-Ha én nyerek, megsúgja nekem, valóban egy szajha fattya-e. Már ha tudja, persze. *Megenged egy halk kuncogást.*
-Ha a kisasszony nyer... Elárulom az igazságot a talányomra. Egál esetén a képzeletünkre bízzuk az igazságot. Hogy tetszik?
//Varjúlakoma//
*Noha a nemest érintő pletykák felkutatását amolyan óvatosan belógatott, apró porhintésnek szánta, meglepetésére az elfet nem kell félteni. Úgy pörög a nyelve, mintha csak élvezné hallani saját ajkai közül a cselédség soraiban közszájon folyó mesécskéket. Előrébb dől ültében, hogy tüzetesen vizsgálja a zöld íriszeket, miközben hallgatja a lányt.*
-Ejj. Mind tetszik. *Öklét színpadiasan az asztalra dobja, mintha bosszantaná, hogy nem tud kedvencet választani a felsoroltakból.*
-Mily alávaló rágalmak. *Ciccegve csóválja meg fejét, de hangján érződik, hogy alaposan felkeltette érdeklődését a másik.*
-De a cselédség már csak ilyen, nem igaz? Imádnak fecsegni. De tudja mit mondanak még? Minden mese írmagja igaz. *Fakókék tekintetét hosszan a lányon tartja, arcára pedig visszakúszik sajátos rókamosolya. Végighúzza ujjait szakállán, miközben ismét hátradől ültében, a levegőben hagyva a vélt igazságot.*
-Kártyázni? Hisz ez remek ötlet! *Relael ráhibázott szenvedélyére.*
-Úri körökben gyakori elfoglaltság az efféle zsugázás. Persze nem rövidíteném meg a kisasszonyt ily galád módon... Feltételezem, ismeri a Hamis Sorsot. *Úgy varázsol elő mellső zsebéből egy pakli kártyalapot, mintha mindvégig erre készült volna.*
-A csikó nyer, a hamis gondviselő veszít. *Kötve hiszi, hogy az elf nem ismeri a nemesek körében régen oly gyakran játszott játékot, így bátorkodik nekilátni a keverésnek. Ügyes mozdulatokkal bizonyítja, hogy Relael nem tévedett megérzését illetően. Jó hosszan elbíbelődik, egy-egy lapot jobban is megszemlélve ujjai között.*
-Majdnem mind el tudnám képzelni e pletykákat. Talán csak itt-ott finomítanék. *Csak egy szívdobbanásnyi időre pillant fel. Nem hazudik. Egy hűtlen uraság, aki kurvákat cipel fel, és a szomszéd szobában döngeti őket, sőt, fattyakat nemz... Nincs új a nap alatt. Egy engedetlen nővér, egy pimasz cseléd...*
-Azt kötve hiszem, hogy kegyed a kikötőig sompolygott volna szeretőért. Akad itt épp elég a városban. *Egyik kezéből a másikba szórja a lapokat, hogy még egyszer átkeverje. Relael túlontúl finomnak és elegánsnak tűnik első pillantásra, hogy rangon alul tárja szét combjait.*
-A mérgezés dolga pedig igazán... Hihetetlen. *Ettől függetlenül beszédes a kurta történet. Amennyiben valóban hasonlót pletykálnak, úgy a leány családja hirtelen tűnhetett el. Érdekes hír. Ennek nem felejt el alkalomadtán utánajárni.*
-No lássuk. *Osztásba kezd, természetesen Relaellel kezdi.*
-Kevés pletyka szól rólam, ha egyáltalán. Inkább csak történeteim vannak. A kisasszony pedig eldönti, mi igaz... *Felemeli saját kártyáit, majd némi csalódással konstatálja szerencsétlen osztását. Persze ez arcára nem ül ki.*
-És mi nem az. *Ő kezd, de még nem rakja ki lapjait.*
-Tanult ember vagyok Wegtorenből, s magam küzdöttem fel oda, ahol vagyok. Származásom okán azonban hajlandó voltam lehajolni a sárba is, ha az arany eléggé csillogott. Rossz lóra tettem A Jarhein családdal, s most itt vagyok, hogy meglovagoljam a szerencsém. *Hagy némi szünetet, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-De mondok mást. *Tekintete élénken csillan.*
-Sosem hagytam el Artheniort. Anyám szajha volt, atyám sosem ismertem. A Darignion kúria lakája voltam. Figyeltem és tanultam, miként élnek és működnek. Minden apró rezdülésüket ellestem. A lázadás napján egy kővel vertem be az öreg nemes koponyáját, vettem el az aranyát, s néztem végig közben, miképp végeznek az egész pereputtyal. *Felhorkan.*
-Mondanom sem kell, melyik hihetőbb, nemde? Dupla. *Teszi le a lapjárás végén kártyáit, remélve, hogy legalább egálra kihozhatja a menetet. Nem különösebben viseli meg az őszinteség. Hisz nincs ember, ki rábizonyíthatna bármit, és különben is, bármikor állíthatja, hogy csak a bolondját járatta a nemessel.*
-Szívesen növelném a tétet, hisz a kártyának ez a lényege, nemde? *Könnyed mozdulattal igazítja meg inggallérját.*
-Ha én nyerek, megsúgja nekem, valóban egy szajha fattya-e. Már ha tudja, persze. *Megenged egy halk kuncogást.*
-Ha a kisasszony nyer... Elárulom az igazságot a talányomra. Egál esetén a képzeletünkre bízzuk az igazságot. Hogy tetszik?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394