// Morfiusz //
*A ruhánál talán még boldogabbá varázsolja a tudat, hogy a fiúnak tényleg tetszik. Furcsán érzi magát, de legalább ez a tudat könnyít a helyzetén. Most már senki előtt nem kell titkolniuk semmit, senki miatt nem kell tartaniuk. Már büszkén, akár kézen fogva is sétálhat mellette az emberek között. Akárhogy is ez azért hiányzott a számára.*
- Hogyan utasíthatnék vissza egy randevút?
*Nevet fel halkan,már bátrabban húzva ki magát az oldalán. Szeretné büszkévé tenni kedvesét, s ha ehhez Asrolinát el kell felejtenie, akkor boldogan teszi meg azt. Mosolya mindaddig nem is távozik arcáról, míg észre nem veszi ő is a gyorsan elsuhanó árnyat. Egy pillanatra megtorpan, talán csak a szeme káprázott, de ahogy a lányka is felbukkant kénytelen kelletlen végül lassítja, s meg is állítja lépteit. Ahogy a csöppség valamit kedvese fülébe súg már aggódva harapja be ajkát, finoman a kézre szorítva, de leküzdi kíváncsiságát, s addig a negyedet kezdi pásztázni. Biztos benne, hogy a randevú továbbra sem fog olyan zökkenőmentesen haladni, de amióta Riq is felbukkant az életében már kezd is hozzá szokni az állandó bonyodalmakhoz. Ha sejtése beigazolódik és valóban egy felélesztett klán tagja lesz valószínűleg amúgy sem lesz sok megállásuk, így inkább nem is hitegeti magát egyelőre egy pillanatnyi nyugalommal sem. Majd csak eljön az ideje, hogy legalább pár órára teljes nyugalomban és csak magának foglalhassa be tolvaj kedvesét, hogy azt a kis időt csak szerelmüknek szentelhessék.
Már csak akkor pillant vissza, mikor a kislányt távolodni látja. Igyekszik nem csalódott pillantásokkal fordulni a férfihoz, újból a kedves mosolyt öltve magára. A kérésre válasz nélkül biccent, amint kezét el is engedve siet vissza kis otthonába az ágyra ejtett babát magához ölelve.*
- Hát kislány... Először a munka, utána a szórakozás.
*Sóhajt fel halkan, majd vissza is siet Morfhoz újfent a kezére fogva.*
- Itt is vagyunk.
*Tartja fel egy pillanatra a babát. Majd nem is vár tovább, meg is indul vele a Pegazusig. Amíg az ajtóhoz érnek nem beszél sokat, viszont ott már megkönnyebbülten mosolyodik el szélesen. Fel is hatalmazza magát a kezdeményezéssel, ahogy a kilincsre simít, s azt lenyomva tárja is ki maguk előtt a fogadó ajtaját. Azonnal megcsapja az ismerős illat, az ételek és az alkoholgőz keveréke. Nem sokszor dobogtatja meg a szívét egy ilyen hely, de ahogy az emlékek hirtelen felelevenednek, a közös italozás Morfal, majd az együtt töltött éjszaka. A mosoly csak jobban szélesedik arcán, így még azzal a tudattal is boldogan lép be, hogy valószínűleg előbb kell a munkával foglalkozniuk, mint hogy nyugodtan lehessenek kettesben.*