Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 347 (6921. - 6940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6940. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-20 11:52:04
Üzenet elküldve: 2025-10-20 11:52:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Várakozásuk közepette egymás mágia tudásába kérdeznek bele. Egyikük sem tud annyit, hogy dicsekedhessen vele, ez már korán látszik, habár lehet, hogy valamelyikük hazudik. Hena volna az akit előbb hazugnak gondolnának. Ki merné azt mondani, hogy egy tündér, a jóságos kis lények, hazudnának? Pont ez a védelem az amiért olyan sunyik tudnak lenni. Ahogy Alesian is mondja, senki nem nézi ki egy ilyen aprócska lényből nagy erőt. Lehet, hogy nehéz fegyvereket nem tudnak forgatni, de a megtévesztéshez igenis érthetnek. Ez nem azt jelenti, hogy Hena nem bízik Alesianban. Mind a ketten nagyon jól ismerik egymást, egyiküknek sincs rejtegetnivalója a másiktól. Ami kicsit furcsa Henának. Még Derknek sem merte elmondani, hogy mit is tud, inkább füllentett. Alesian társaságában nincs szüksége rejtegetni semmit.*
-Sajnos nagyon ügyesnek kell lenned, hogy egy erősebb mágia tényleg kifejtse hatását. Nem mindig sikerül elsütni egy varázslatot. Én is azért hordok magamnál kardot.
*Paskolja meg a derekán lógó, még új darabot, habár a csillogása nem látszik, mert a penge éppen a hüvelyben van.*
-Sokan tanítottak forgatni. Köztük a híres és nevezetes Bredoc Droyn.
*Erre a találkozására a legbüszkébb. Nem csak azért mert egy nevezetes személlyel találkozott, hanem mert egy nagyon jó tanárral is.*
-Ettvallderrel is hasonló az ismeretségünk, csak ő a tőr használatára tanított meg. Persze az a rosszaság is megvan.
*Mosolyodik el huncutul.*
-Egy rablótól mentett meg. Így találkoztunk.
*Hirtelen vált témát, de ezzel a kínos csendet el tudja kerülni. Mert ha nem tudják a szájukat beszédre használni, lehet másra kell majd.*
-Te hogy találkoztál vele?
*Kérdezi a tündért.*
*Várakozásuk közepette egymás mágia tudásába kérdeznek bele. Egyikük sem tud annyit, hogy dicsekedhessen vele, ez már korán látszik, habár lehet, hogy valamelyikük hazudik. Hena volna az akit előbb hazugnak gondolnának. Ki merné azt mondani, hogy egy tündér, a jóságos kis lények, hazudnának? Pont ez a védelem az amiért olyan sunyik tudnak lenni. Ahogy Alesian is mondja, senki nem nézi ki egy ilyen aprócska lényből nagy erőt. Lehet, hogy nehéz fegyvereket nem tudnak forgatni, de a megtévesztéshez igenis érthetnek. Ez nem azt jelenti, hogy Hena nem bízik Alesianban. Mind a ketten nagyon jól ismerik egymást, egyiküknek sincs rejtegetnivalója a másiktól. Ami kicsit furcsa Henának. Még Derknek sem merte elmondani, hogy mit is tud, inkább füllentett. Alesian társaságában nincs szüksége rejtegetni semmit.*
-Sajnos nagyon ügyesnek kell lenned, hogy egy erősebb mágia tényleg kifejtse hatását. Nem mindig sikerül elsütni egy varázslatot. Én is azért hordok magamnál kardot.
*Paskolja meg a derekán lógó, még új darabot, habár a csillogása nem látszik, mert a penge éppen a hüvelyben van.*
-Sokan tanítottak forgatni. Köztük a híres és nevezetes Bredoc Droyn.
*Erre a találkozására a legbüszkébb. Nem csak azért mert egy nevezetes személlyel találkozott, hanem mert egy nagyon jó tanárral is.*
-Ettvallderrel is hasonló az ismeretségünk, csak ő a tőr használatára tanított meg. Persze az a rosszaság is megvan.
*Mosolyodik el huncutul.*
-Egy rablótól mentett meg. Így találkoztunk.
*Hirtelen vált témát, de ezzel a kínos csendet el tudja kerülni. Mert ha nem tudják a szájukat beszédre használni, lehet másra kell majd.*
-Te hogy találkoztál vele?
*Kérdezi a tündért.*
6939. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-20 11:07:49
Üzenet elküldve: 2025-10-20 11:07:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Amint Bel ráfirkantja aláírását a már kiegészített papirosra készen is volnának. Innentől egy kis ismerkedés, és munka várható. Lent a kifizeti az összeget, amit vár az ételért. Az asztalnál az óriás megörül, mint kisgyerek a cukorkának. Ám Bel visszakozik. Kérdően nézi az embert, mert hát mit kaphat azért, ha meghívja őket enni. Nagyon nem tudná az orrukra kötni. Mindenesetre a pénzt már elvették és készek bármit kihozni, míg el nem érik a keretet, így több marad az óriásnak, hacsak nem gondolja meg magát az ember. *
- Ahogy akarod, de én mindig is úgy vettem észre, hogy teli hassal jobban mennek a megbeszélések.
* Jegyzi meg, majd ő sem fogja vissza magát. Elé néhány darab sült hús kerül egy kis tányérnyi kenyérrel, amit egy korsó mézsör követ. Bár jobb esetben nem inna sört megbeszélések előtt, ám most az egyszer megfeledkezik magáról és ösztönösen is kikér egyet. Bel kérdésére sokat nem tud mondani. Mikor először meghallja, az óriásra néz. Mintha éppen azt fontolgatná, hogy elmondhat e ilyen dolgokat kívülállóknak. Megvannak az előnyei a városőrségnek, ám még nincs annyira kötözzük, hogy minden információhoz hozzáférjen. *
- Remélem csak valamelyik törzs feltalálta a kürtöt és nem tud betelni a hangjával. Ellenkező esetben jól tenné a nép, ha bevásárolna főzetekből. Nem pont azért, mert én árulok olyanokat, hanem mert sokkal jobb birtokolni főzeteket és nem használni, mint megsérülni arra eszmélni, hogy valaki lespórolta.
* Jegyzi meg, majd felszeleteli a húst és néhányat kenyér kíséretével a szájába helyezi, amit egy korty sörrel öblít le. *
- A jelenlegi megrendelést is ez motiválja. Gigár és én az őrség tagjai vagyunk. Ő katona, én pedig nemrégiben lettem kinevezve hivatalos beszállítónak. Ez lesz az első leszállítás az őrség részére. Remélem, hamar végzünk. Bármennyire is jó a védelem, ez a megrendelés sok fejfájást okoz nekem.
* De mit lehet tenni? A arany kell, az elismerés fontos, illetve ha kürt veszélyes, és a város elpusztul, akkor mégis miért dolgozott ennyit, hogy ideáig eljusson? *
- Először is a polgárnegyedbe fogunk menni. Ott béreltem egy kisebb raktárat, ahova gyűjtöm a növényeket és kisebb italokat, amik elrendezésre várnak. Ott feljegyezzük a készletet, mi van, mi kell és a legfontosabb, mennyibe fog kerülni. Amint ezzel megvagyunk, áttérünk a piacra, ahol reményeink szerint begyűjtünk mindent, amire szükségünk van. Ezt visszavisszük a raktárba, ahol lepakoljuk. Egy utolsó számolást követően elvégeztük a munka azon felét, amihez a számolás szükséges. Utána csak a keverés van hátra, amihez én értek és a leszállítás, aminek védelméért Gigár fog felelni. Bárki, aki gyanús, azt távol kell tartanod az alapanyagoktól és a készterméktől.
* Amint Bel ráfirkantja aláírását a már kiegészített papirosra készen is volnának. Innentől egy kis ismerkedés, és munka várható. Lent a kifizeti az összeget, amit vár az ételért. Az asztalnál az óriás megörül, mint kisgyerek a cukorkának. Ám Bel visszakozik. Kérdően nézi az embert, mert hát mit kaphat azért, ha meghívja őket enni. Nagyon nem tudná az orrukra kötni. Mindenesetre a pénzt már elvették és készek bármit kihozni, míg el nem érik a keretet, így több marad az óriásnak, hacsak nem gondolja meg magát az ember. *
- Ahogy akarod, de én mindig is úgy vettem észre, hogy teli hassal jobban mennek a megbeszélések.
* Jegyzi meg, majd ő sem fogja vissza magát. Elé néhány darab sült hús kerül egy kis tányérnyi kenyérrel, amit egy korsó mézsör követ. Bár jobb esetben nem inna sört megbeszélések előtt, ám most az egyszer megfeledkezik magáról és ösztönösen is kikér egyet. Bel kérdésére sokat nem tud mondani. Mikor először meghallja, az óriásra néz. Mintha éppen azt fontolgatná, hogy elmondhat e ilyen dolgokat kívülállóknak. Megvannak az előnyei a városőrségnek, ám még nincs annyira kötözzük, hogy minden információhoz hozzáférjen. *
- Remélem csak valamelyik törzs feltalálta a kürtöt és nem tud betelni a hangjával. Ellenkező esetben jól tenné a nép, ha bevásárolna főzetekből. Nem pont azért, mert én árulok olyanokat, hanem mert sokkal jobb birtokolni főzeteket és nem használni, mint megsérülni arra eszmélni, hogy valaki lespórolta.
* Jegyzi meg, majd felszeleteli a húst és néhányat kenyér kíséretével a szájába helyezi, amit egy korty sörrel öblít le. *
- A jelenlegi megrendelést is ez motiválja. Gigár és én az őrség tagjai vagyunk. Ő katona, én pedig nemrégiben lettem kinevezve hivatalos beszállítónak. Ez lesz az első leszállítás az őrség részére. Remélem, hamar végzünk. Bármennyire is jó a védelem, ez a megrendelés sok fejfájást okoz nekem.
* De mit lehet tenni? A arany kell, az elismerés fontos, illetve ha kürt veszélyes, és a város elpusztul, akkor mégis miért dolgozott ennyit, hogy ideáig eljusson? *
- Először is a polgárnegyedbe fogunk menni. Ott béreltem egy kisebb raktárat, ahova gyűjtöm a növényeket és kisebb italokat, amik elrendezésre várnak. Ott feljegyezzük a készletet, mi van, mi kell és a legfontosabb, mennyibe fog kerülni. Amint ezzel megvagyunk, áttérünk a piacra, ahol reményeink szerint begyűjtünk mindent, amire szükségünk van. Ezt visszavisszük a raktárba, ahol lepakoljuk. Egy utolsó számolást követően elvégeztük a munka azon felét, amihez a számolás szükséges. Utána csak a keverés van hátra, amihez én értek és a leszállítás, aminek védelméért Gigár fog felelni. Bárki, aki gyanús, azt távol kell tartanod az alapanyagoktól és a készterméktől.
6938. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-20 09:44:05
Üzenet elküldve: 2025-10-20 09:44:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Bizony, vannak ám pillanatok az életében, mikor a józan ész győz, és nem gyújt fel mindent, ami maga elé kerül. Ám jobb, ha nem bízza el magát a tündér, ugyanis ha rosszabbik fele győz, úgy kiszámíthatatlanná válik, s kitudja, hogy kit vagy mit fog felgyújtani, hogy kielégíthesse legbelső énjének vágyait. Mellkasát megint felfújja, mikor mesternek hívja, méghozzá nagynak. *
- Heh, úgy úgy.
* Reméli, marad a név, annak örülne. Hamarosan el is nyeri a címet, kerüljön, amibe kerül. A láng hamar feloszlik, amint behajlítja mutatóujját. Majd a témát követő kockázás hamar felváltja azt. Végre talált valakit, akivel nem kell olyan durván játszani. Nem úgy, mint a többi félnótással, akik ezzel keresik a kenyerüket. Lassan a másik által dobott kockák felé hajol, majd fejben a sajátjaihoz hasonlítja. Esélyei jobbak, egyelőre. *
- Akkor folytatom.
* Nem úgy látja, hogy szüksége lenne egy sorra a győzelemhez. Így az ötösökön kívül felveszi a másik három kockát, majd a pohárba teszi őket és vadul kezdi, majd lelassul, végül aprón koppantja a poharat a pultnak. Amint felemeli láthatják is a végeredményt. Három, négy, öt. Ezzel három darab ötössel zárja a játékot. Erős kezdés, kíváncsi mit fog kihozni belőle a másik. *
- Három ötös. Na, mutasd mire képes egy tündér, ha szerencséről van szó.
* Bizony, vannak ám pillanatok az életében, mikor a józan ész győz, és nem gyújt fel mindent, ami maga elé kerül. Ám jobb, ha nem bízza el magát a tündér, ugyanis ha rosszabbik fele győz, úgy kiszámíthatatlanná válik, s kitudja, hogy kit vagy mit fog felgyújtani, hogy kielégíthesse legbelső énjének vágyait. Mellkasát megint felfújja, mikor mesternek hívja, méghozzá nagynak. *
- Heh, úgy úgy.
* Reméli, marad a név, annak örülne. Hamarosan el is nyeri a címet, kerüljön, amibe kerül. A láng hamar feloszlik, amint behajlítja mutatóujját. Majd a témát követő kockázás hamar felváltja azt. Végre talált valakit, akivel nem kell olyan durván játszani. Nem úgy, mint a többi félnótással, akik ezzel keresik a kenyerüket. Lassan a másik által dobott kockák felé hajol, majd fejben a sajátjaihoz hasonlítja. Esélyei jobbak, egyelőre. *
- Akkor folytatom.
* Nem úgy látja, hogy szüksége lenne egy sorra a győzelemhez. Így az ötösökön kívül felveszi a másik három kockát, majd a pohárba teszi őket és vadul kezdi, majd lelassul, végül aprón koppantja a poharat a pultnak. Amint felemeli láthatják is a végeredményt. Három, négy, öt. Ezzel három darab ötössel zárja a játékot. Erős kezdés, kíváncsi mit fog kihozni belőle a másik. *
- Három ötös. Na, mutasd mire képes egy tündér, ha szerencséről van szó.
6937. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-19 22:45:24
Üzenet elküldve: 2025-10-19 22:45:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Elsek csak elmosolyodik azon, hogy az ork szabadkozik sok kérdéséért. Fene egy udvarias egy férfi ez az ork! Ám fölöslegesen az udvariasság. A nő nem véletlenül mondta, hogy nem kell őt hölgyemezni, hiszen... nem hölgy, és soha nem is fog úgy viselkedni. Talán illetlenebb is, mint bármely úr ebben a fogadóban. Miközben mosolyog, egyenesen könyökölni kezd az elé tett asztalon, és úgy nagyot legyintve kezd beszélni*
- Ugyan! Úgysem járok haza sokat, sok a munka. Annyit kérdezhet a házamról, amennyit csak szeretne. Apám gondja, nem az enyém, ha esetleg meg is látogatják *itt még jóízűen fel is kacag, amit társasága igazából kétféleképpen vehet, vagy úgy, hogy ő csak viccel, vagy pedig, kiszúrhatják, hogy nem éppen ragaszkodik egészséges szeretettel gyökereihez. Bárhogy is legyen, végül hamar abbahagyja a kuncogást, és komolyan is válaszol a feltett kérdésre, mintha minden abszolút rendben volna az okos fejével és nem lenne súlyosan traumatizált. Az évek során ő nagyon jó lett abban, hogy hogyan mutassam mindig más személyiségét, így jól tudja tartani az egyensúlyt is azok között.* Igen, Artheniorból származom.
*Hangsúlya lemegy, hangja kellemesen, harmonikusan cseng az említett egyensúllyal. Ha pedig már egyensúly, akkor ne felejtsük el a pénzt és annak egyensúlyozását a feladatokért. Úgy néz ki ahhoz meg az ork ért ténylegesen. Kis idő elteltéve, lent, szép kis összeget csap a pultra és kellemeset is mond a munkáért. Szinte már túl szépet is. Amikor pedig ennyit lecsapnak egyszerű, látszólag legális dolgokért, akkor félő lehet még hamarabb is megveszik a lelkedet, mint a romvárosban. Ez óvatosságra inti "Belt", pedig igencsak szeretné az aranyat. Odaoldalaz a két férfi közé a pulthoz és finoman közli*
- A fizetés jó lesz, de én drága ételt nem kérek. Nem szeretek tartozni. Bár ennek csak megjegyezném, de nem a jelenlévők fajához van köze. Az óvatosság nem valami, amit újonnan, már a bajban kell eltanulni, hanem jobb, ha mindig fennáll. Én... inkább elemezni szeretek, mint sem biztosat feltételezni. Senki ne vegye magára! Viszont! Ha már így szóba került, orkként mit gondol a jelenlegi kürt helyzetről? És miket tapasztal vagy lát? Igencsak érdekel.
*Elsek csak elmosolyodik azon, hogy az ork szabadkozik sok kérdéséért. Fene egy udvarias egy férfi ez az ork! Ám fölöslegesen az udvariasság. A nő nem véletlenül mondta, hogy nem kell őt hölgyemezni, hiszen... nem hölgy, és soha nem is fog úgy viselkedni. Talán illetlenebb is, mint bármely úr ebben a fogadóban. Miközben mosolyog, egyenesen könyökölni kezd az elé tett asztalon, és úgy nagyot legyintve kezd beszélni*
- Ugyan! Úgysem járok haza sokat, sok a munka. Annyit kérdezhet a házamról, amennyit csak szeretne. Apám gondja, nem az enyém, ha esetleg meg is látogatják *itt még jóízűen fel is kacag, amit társasága igazából kétféleképpen vehet, vagy úgy, hogy ő csak viccel, vagy pedig, kiszúrhatják, hogy nem éppen ragaszkodik egészséges szeretettel gyökereihez. Bárhogy is legyen, végül hamar abbahagyja a kuncogást, és komolyan is válaszol a feltett kérdésre, mintha minden abszolút rendben volna az okos fejével és nem lenne súlyosan traumatizált. Az évek során ő nagyon jó lett abban, hogy hogyan mutassam mindig más személyiségét, így jól tudja tartani az egyensúlyt is azok között.* Igen, Artheniorból származom.
*Hangsúlya lemegy, hangja kellemesen, harmonikusan cseng az említett egyensúllyal. Ha pedig már egyensúly, akkor ne felejtsük el a pénzt és annak egyensúlyozását a feladatokért. Úgy néz ki ahhoz meg az ork ért ténylegesen. Kis idő elteltéve, lent, szép kis összeget csap a pultra és kellemeset is mond a munkáért. Szinte már túl szépet is. Amikor pedig ennyit lecsapnak egyszerű, látszólag legális dolgokért, akkor félő lehet még hamarabb is megveszik a lelkedet, mint a romvárosban. Ez óvatosságra inti "Belt", pedig igencsak szeretné az aranyat. Odaoldalaz a két férfi közé a pulthoz és finoman közli*
- A fizetés jó lesz, de én drága ételt nem kérek. Nem szeretek tartozni. Bár ennek csak megjegyezném, de nem a jelenlévők fajához van köze. Az óvatosság nem valami, amit újonnan, már a bajban kell eltanulni, hanem jobb, ha mindig fennáll. Én... inkább elemezni szeretek, mint sem biztosat feltételezni. Senki ne vegye magára! Viszont! Ha már így szóba került, orkként mit gondol a jelenlegi kürt helyzetről? És miket tapasztal vagy lát? Igencsak érdekel.
6936. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-19 16:07:16
Üzenet elküldve: 2025-10-19 16:07:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
- Örülök, hogy te is úgy látod, hogy szigorúan a művészet kedvéért adom be a derekam. * Hangzik el a kijelentés, ami épp eléggé ügyesen megfogalmazott ahhoz, hogy hazugságot ne tartalmazzon, de azért ne is jelentse azt, aminek hangzik. Sokkal egyszerűbb lenne csak rákontrázni, és helyeselni, hogy valóban csak a művészet érdekében változott meg a véleménye, de ezt Eeyrnek hála nem teheti meg. *
- Milyen hangszeren játszol? * Teszi fel inkább a kérdést, és most még azt se jegyzi meg, hogy szívesen megnézné a bárdot, ahogy furulyázik. Talán jól is teszi, hogy nem próbálkozik ilyen megjegyzésekkel rögtön a rohamosan romló hangulat előtt, és a férfi követi a pillantást a karláncra, amit természetesen már korábban is kiszúrt. Tolvajként remek szeme van az ilyesmihez, ránézésre azt is meg tudta saccolni, hogy legalább ötszáz aranyért tudna túl adni rajta, ha szeretne, mert nem hamisítvány, hanem igazi arany. *
- Hát ez igazán hallatlan. * Mondja inkább, és ismét a bort emeli a szájához, remélve, hogy asztaltársa ugyan így tesz, és iszik még egy keveset, vagy talán annál is többet. Ha nem, akkor egyedül kortyol, de ez sem szegi kedvét. *
- Egy ilyen gyönyörű lány, kérők nélkül, szépségének tetején? Szinte már sértő férfitársaimra nézve. * Csóválja a fejét, ahogy igyekszik nagyon jól megválogatni a szavait, hogy a bókok úgy hangozzanak, ahogy azokat szánja. ~ Hogy rohadna el Eeyr lábkörme. ~ *
- Legutóbb is tetszettél. * Mondja végül őszintén, és szürkéivel a másik kékjeit keresi. * Csak nem akartad meghallani, amit mondtam, és nem hagytad, hogy segítsek neked. Ha nem tetszettél volna, nem ajánlom fel az ágyamat. Alakra már akkor is vonzottad a tekintetet, de most már az agyad is érdekes, nem csak a tested.
* Jegyzi meg vigyorogva, újabb bók, és egyben újabb kicsi leszólás is, próbálja úgy adagolni a kettőt, hogy szimpátiát váltson ki, miközben rombolja az önbizalmat. Nem tudja még, hogy ez a módszer mennyire lesz sikeres, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem jár vele rossz úton. *
- Ismered a mondást a kulcsról és a lakatról? Egy kulcs, ami minden lakatot nyit, mesterkulcs, de egy lakat, amit bármilyen kulcs kinyit, egy hibás lakat. * Jegyzi meg, majd felfelé pillant, vélhetően az ágya felé. *
- De ha ennyire érdekel, felmehetünk, és megnézheted közelebbről is. Bár nem hiszem, hogy vetélkedni tudna a panziódban megszokottal. Azért igyekszem kényelmessé tenni.
//Egy húron pendülve//
- Örülök, hogy te is úgy látod, hogy szigorúan a művészet kedvéért adom be a derekam. * Hangzik el a kijelentés, ami épp eléggé ügyesen megfogalmazott ahhoz, hogy hazugságot ne tartalmazzon, de azért ne is jelentse azt, aminek hangzik. Sokkal egyszerűbb lenne csak rákontrázni, és helyeselni, hogy valóban csak a művészet érdekében változott meg a véleménye, de ezt Eeyrnek hála nem teheti meg. *
- Milyen hangszeren játszol? * Teszi fel inkább a kérdést, és most még azt se jegyzi meg, hogy szívesen megnézné a bárdot, ahogy furulyázik. Talán jól is teszi, hogy nem próbálkozik ilyen megjegyzésekkel rögtön a rohamosan romló hangulat előtt, és a férfi követi a pillantást a karláncra, amit természetesen már korábban is kiszúrt. Tolvajként remek szeme van az ilyesmihez, ránézésre azt is meg tudta saccolni, hogy legalább ötszáz aranyért tudna túl adni rajta, ha szeretne, mert nem hamisítvány, hanem igazi arany. *
- Hát ez igazán hallatlan. * Mondja inkább, és ismét a bort emeli a szájához, remélve, hogy asztaltársa ugyan így tesz, és iszik még egy keveset, vagy talán annál is többet. Ha nem, akkor egyedül kortyol, de ez sem szegi kedvét. *
- Egy ilyen gyönyörű lány, kérők nélkül, szépségének tetején? Szinte már sértő férfitársaimra nézve. * Csóválja a fejét, ahogy igyekszik nagyon jól megválogatni a szavait, hogy a bókok úgy hangozzanak, ahogy azokat szánja. ~ Hogy rohadna el Eeyr lábkörme. ~ *
- Legutóbb is tetszettél. * Mondja végül őszintén, és szürkéivel a másik kékjeit keresi. * Csak nem akartad meghallani, amit mondtam, és nem hagytad, hogy segítsek neked. Ha nem tetszettél volna, nem ajánlom fel az ágyamat. Alakra már akkor is vonzottad a tekintetet, de most már az agyad is érdekes, nem csak a tested.
* Jegyzi meg vigyorogva, újabb bók, és egyben újabb kicsi leszólás is, próbálja úgy adagolni a kettőt, hogy szimpátiát váltson ki, miközben rombolja az önbizalmat. Nem tudja még, hogy ez a módszer mennyire lesz sikeres, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem jár vele rossz úton. *
- Ismered a mondást a kulcsról és a lakatról? Egy kulcs, ami minden lakatot nyit, mesterkulcs, de egy lakat, amit bármilyen kulcs kinyit, egy hibás lakat. * Jegyzi meg, majd felfelé pillant, vélhetően az ágya felé. *
- De ha ennyire érdekel, felmehetünk, és megnézheted közelebbről is. Bár nem hiszem, hogy vetélkedni tudna a panziódban megszokottal. Azért igyekszem kényelmessé tenni.
6935. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-19 15:52:37
Üzenet elküldve: 2025-10-19 15:52:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* A kijelentésre ismét elkerekedik a tekintete, mint aki olyat hall, amit nem tud hova tenni. *
- Még hogy én? Tolvaj? Hova gondolsz, kedvesem? * Csóválja meg a fejét, és úgy tesz, mint aki keresne valakit. *
- Bár ha valóban ellopták a te szívedet is, akkor biztos a közelben van a tettes. Őrség! Őrség! * Kezdi szólongatni a vörös köpenyeseket, mintha csak a piacon lenne egy árus, akinek eltűnt a drága selyme. Vagy egy pojáca, akinek az erszénye oda, és egy mélységi meg gyönyörű kedvese éppen egy frissen vásárolt ruhával távoznak. A gondolat mosolyt csalna arcára, de mivel már így is mosolyog, ezért inkább vigyorrá görbül a szája.
A helyzetet a torkára fonódó ujjak sem rontják el, bár bizonyos, hogy nem tűrné ezt el bárkinek. Talán a tolvaj az egyetlen, akinek hagyja, tőle még valahogy izgatóan is hat, ahogy a kiszolgáltatott helyzetben a vészjóslóan szikrázó tekintet megtalálja a férfi szürkéit. Az elsuttogott figyelmeztetést megjegyzi, bár pontosan tudta eddig is, hogy így áll a helyzet. *
- Dehát már így is tartozom. * Feleli pimasz módon, tekintetével szinte kihívóan nézve, érdekli, hogy meddig mehet el a helyzetben, és újdonsült dominálja milyen módon fogja megbüntetni a túlzott pimaszságért. Úgyhogy nem is mondd semmit a továbbiakban a hidegre, és az összebújás lehetőségére, inkább át adja a szerepet a tolvajnak, és hagyja, hogy kicsit tetszelegjen az irányító szerepben, amit annyira élvez. *
* A kijelentésre ismét elkerekedik a tekintete, mint aki olyat hall, amit nem tud hova tenni. *
- Még hogy én? Tolvaj? Hova gondolsz, kedvesem? * Csóválja meg a fejét, és úgy tesz, mint aki keresne valakit. *
- Bár ha valóban ellopták a te szívedet is, akkor biztos a közelben van a tettes. Őrség! Őrség! * Kezdi szólongatni a vörös köpenyeseket, mintha csak a piacon lenne egy árus, akinek eltűnt a drága selyme. Vagy egy pojáca, akinek az erszénye oda, és egy mélységi meg gyönyörű kedvese éppen egy frissen vásárolt ruhával távoznak. A gondolat mosolyt csalna arcára, de mivel már így is mosolyog, ezért inkább vigyorrá görbül a szája.
A helyzetet a torkára fonódó ujjak sem rontják el, bár bizonyos, hogy nem tűrné ezt el bárkinek. Talán a tolvaj az egyetlen, akinek hagyja, tőle még valahogy izgatóan is hat, ahogy a kiszolgáltatott helyzetben a vészjóslóan szikrázó tekintet megtalálja a férfi szürkéit. Az elsuttogott figyelmeztetést megjegyzi, bár pontosan tudta eddig is, hogy így áll a helyzet. *
- Dehát már így is tartozom. * Feleli pimasz módon, tekintetével szinte kihívóan nézve, érdekli, hogy meddig mehet el a helyzetben, és újdonsült dominálja milyen módon fogja megbüntetni a túlzott pimaszságért. Úgyhogy nem is mondd semmit a továbbiakban a hidegre, és az összebújás lehetőségére, inkább át adja a szerepet a tolvajnak, és hagyja, hogy kicsit tetszelegjen az irányító szerepben, amit annyira élvez. *
6934. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-18 16:26:48
Üzenet elküldve: 2025-10-18 16:26:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Bredoc csak egy aprócska mosollyal a szája szegletében fogadja az epés megjegyzést, majd figyelmesen hallgat. Már a karavánra kapott szavak is elgondolkodtatják a veterán lovagot, hogy vajon miről lehet szó, elvégre legutóbb még nagyon várta Naesala, hogy mikor tűnik fel az a Nestar végre, hogy indulhassanak kalandozni egy kicsit a világ egy másik szegletébe. De most úgy tűnik, hogy ez a hír, legyen bármiről is szó, sokkal fontosabb lehet.*
-Emlékszem hát. Gondolkodtam is rajta, hogy mi a fene lehetett, olyan volt mint valami mágikus erejű harsona, olyan, mit a hódítók fújnak. Akkor utána is akartam járni, de végül nem akadt rá alkalmam.
*Pedig bizony szívesen tudott volna meg többet, de hát ez már így alakult. Hanem könnyen lehet, hogy most bepótolhatja az elvesztegetett lehetőséget. Ő maga is közelebb hajol, elvégre nem tartozik ez senki más fülére, és figyelmesen hallgat. Hallgat és egyre görcsösebben szorítja tenyerében a pipáját, a dohány csak izzik és izzik, mintha nem lenne holnap úgy szívja és fújja a füstöt.*
-Egy ork horda, azt mondod?
*Látszik szemében a kétkedés szikrája, de nem hiszi, hogy ilyesmit csak úgy kitalálna az elf. Mi haszna származna belőle?*
-Tudod milyenek az orkok. Ki, vagy mi állhat az élükön? Aki össze tudta fogni a törzseket, és eléri hogy megtűrjék egymást, sőt még együtt is dolgozzanak. Ha amit keresnek ilyen fontossággal bír a számukra, hogy évszázados viszályokat tesznek félre, akkor.
*Be sem fejezi a mondatot. Kicsit mintha egyébként magának tenné fel a kérdéseket és a gondolatokat, csak közben hangosan is elhagyja a száját. Szemei a másik kékjeibe kapaszkodnak.*
-Gondolom igen. Fattyak. Biztos be vannak szarva, főleg hogy egy csomó forrás elmehetett Selyemrévre, tudják hogy mit követelnének az emberek, ha megtudnák az igazságot. Védelmet, ellátmányt satöbbi, de még egy nyamvadt falunk sincs, se árkok, se őrtornyok, se rendesen kiképzett katonák.
*Látszik, hogy Bredoc gondolatai már sokkal messzebb járnak, azon kattog, hogy egy ostrommal hogy boldogulna a város, hogy hová menekíthetnék a népeket, hogy hogy duzzasszák fel a folyót ha szükséges, hogy eláraszthassanak bizonyos területeket, hogy fog-e vajon bármelyik másik város segíteni nekik, hogy a Patkányok mit szólnak az orkokhoz és ehhez hasonlóak. Nem fejt ki mindent, biztosan lesz még rá idejük. Szájában forgatja egy darabig a pipáját, mielőtt válaszolna.*
-Valamit tennünk kell de. Hm.
*Még közelebb hajol, már ha ez lehetséges anélkül, hogy véletlenül megcsókolja a másikat.*
-Biztos ez a legbölcsebb lépés? Úgy értem ha ez a fattyú már tud róluk, tudjuk hogy ott vannak a pusztán, feltételezem ezt az információt valaki már felderítette egyszer. Mit érünk el vele, ha mi is elmegyünk megnézni ugyanezt?
*Közben pedig egy félmosollyal az arcán a pultra teszi az okiratát, mely szerint hivatásos fejvadász, mellé pedig a körözöttek listáját.*
-Szerencsétek van bitangok, hogy fontosabb dolgom akadt.
*Bredoc csak egy aprócska mosollyal a szája szegletében fogadja az epés megjegyzést, majd figyelmesen hallgat. Már a karavánra kapott szavak is elgondolkodtatják a veterán lovagot, hogy vajon miről lehet szó, elvégre legutóbb még nagyon várta Naesala, hogy mikor tűnik fel az a Nestar végre, hogy indulhassanak kalandozni egy kicsit a világ egy másik szegletébe. De most úgy tűnik, hogy ez a hír, legyen bármiről is szó, sokkal fontosabb lehet.*
-Emlékszem hát. Gondolkodtam is rajta, hogy mi a fene lehetett, olyan volt mint valami mágikus erejű harsona, olyan, mit a hódítók fújnak. Akkor utána is akartam járni, de végül nem akadt rá alkalmam.
*Pedig bizony szívesen tudott volna meg többet, de hát ez már így alakult. Hanem könnyen lehet, hogy most bepótolhatja az elvesztegetett lehetőséget. Ő maga is közelebb hajol, elvégre nem tartozik ez senki más fülére, és figyelmesen hallgat. Hallgat és egyre görcsösebben szorítja tenyerében a pipáját, a dohány csak izzik és izzik, mintha nem lenne holnap úgy szívja és fújja a füstöt.*
-Egy ork horda, azt mondod?
*Látszik szemében a kétkedés szikrája, de nem hiszi, hogy ilyesmit csak úgy kitalálna az elf. Mi haszna származna belőle?*
-Tudod milyenek az orkok. Ki, vagy mi állhat az élükön? Aki össze tudta fogni a törzseket, és eléri hogy megtűrjék egymást, sőt még együtt is dolgozzanak. Ha amit keresnek ilyen fontossággal bír a számukra, hogy évszázados viszályokat tesznek félre, akkor.
*Be sem fejezi a mondatot. Kicsit mintha egyébként magának tenné fel a kérdéseket és a gondolatokat, csak közben hangosan is elhagyja a száját. Szemei a másik kékjeibe kapaszkodnak.*
-Gondolom igen. Fattyak. Biztos be vannak szarva, főleg hogy egy csomó forrás elmehetett Selyemrévre, tudják hogy mit követelnének az emberek, ha megtudnák az igazságot. Védelmet, ellátmányt satöbbi, de még egy nyamvadt falunk sincs, se árkok, se őrtornyok, se rendesen kiképzett katonák.
*Látszik, hogy Bredoc gondolatai már sokkal messzebb járnak, azon kattog, hogy egy ostrommal hogy boldogulna a város, hogy hová menekíthetnék a népeket, hogy hogy duzzasszák fel a folyót ha szükséges, hogy eláraszthassanak bizonyos területeket, hogy fog-e vajon bármelyik másik város segíteni nekik, hogy a Patkányok mit szólnak az orkokhoz és ehhez hasonlóak. Nem fejt ki mindent, biztosan lesz még rá idejük. Szájában forgatja egy darabig a pipáját, mielőtt válaszolna.*
-Valamit tennünk kell de. Hm.
*Még közelebb hajol, már ha ez lehetséges anélkül, hogy véletlenül megcsókolja a másikat.*
-Biztos ez a legbölcsebb lépés? Úgy értem ha ez a fattyú már tud róluk, tudjuk hogy ott vannak a pusztán, feltételezem ezt az információt valaki már felderítette egyszer. Mit érünk el vele, ha mi is elmegyünk megnézni ugyanezt?
*Közben pedig egy félmosollyal az arcán a pultra teszi az okiratát, mely szerint hivatásos fejvadász, mellé pedig a körözöttek listáját.*
-Szerencsétek van bitangok, hogy fontosabb dolgom akadt.
6933. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-18 15:24:50
Üzenet elküldve: 2025-10-18 15:24:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Szeme, ugyan úgy mint a férfinak a kis lángon reked. Valóban. Egy apró szikra is lehet pusztító hatású. De lehet más célja is. Egy kandalló meggyújtása, hogy a házat melegítse fel a fázó családnak. Gyertyát gyújtson a sötétben az olvasónak. Megannyi lehetőség megannyi cél. Ám ez mind attól függ aki okozza azt az apró lángot. Mi a célja.
Remélhetőleg a részeg Derknek van annyi önmegtartóztatása, hogy a kárt okozó tevékenységeket most hátra hagyja.*
- Abban biztos voltam, ő nagy mester.
*Kuncog fel heccelve a másikat. Na persze tény, tudja a mágia mennyire is lehet pusztító. Így nem kételkedik abban, mire lehetne képes a másik. Valóban nem állna szívesen mellette. A végén még megpörkölné a szárnyát. Amiért bizony nagyon fájna szíve.
Ami viszont azt illeti mire számított. Nos azt a férfinak is pontosan jól kellene tudnia. Hiszen olyan módon adta elő, hogy bármelyik másik alkohollal átitatott illető hitte volna. Nem csoda, hogy mögöttük egy asztallal azon vigyorogtak amit a férfi az előbb művelt. Feleslegesen felizgatni őt ilyesmivel. Minő botorság.
Szerencsére a "lazulás" további részleteit firtatja Annimon. Aminek következtében a férfi előáll a kockáival. Az ötlet pedig megtetszik a kicsi Nimonak. Figyeli ahogy a pohárba kerülnek a kockák. Azoknak hangos zötykölödése csak úgy cseng a fülében. Majd ezt követi azoknak éles pattogása a pulton. Szemeit a számokra mereszti és bólint egyet miután felfogta mit is mutatnak.*
- Még szép, úgy kell azt csinálni! Nem?
*Kérdez rá még a tétet illetően. De ezt meghagyja a férfinak. Ő biztosan jobban tudja miben és hogyan kell fogadni ilyenkor. Aranya éppenséggel akad amit most ilyenekre tud áldozni azért is van itt.*
- Bizony. Na akkor most én.
*Nyúl a kockákért. Bele teszi őket a pohárba. Letakarja tenyerével azt. Alaposan megrázza őket és egy gyenge lökéssel teríti el őket az pulton.*
- Egy, négy, öt, hat egy. Hmm. Majd utánad cserélek.
*Jelenti ki izgatottan. Ennek jelét láthatja a másik is, mert alig tud megülni fenekén. Illeg és billeg azon, ahogy a másikat figyeli játék közben.*
*Szeme, ugyan úgy mint a férfinak a kis lángon reked. Valóban. Egy apró szikra is lehet pusztító hatású. De lehet más célja is. Egy kandalló meggyújtása, hogy a házat melegítse fel a fázó családnak. Gyertyát gyújtson a sötétben az olvasónak. Megannyi lehetőség megannyi cél. Ám ez mind attól függ aki okozza azt az apró lángot. Mi a célja.
Remélhetőleg a részeg Derknek van annyi önmegtartóztatása, hogy a kárt okozó tevékenységeket most hátra hagyja.*
- Abban biztos voltam, ő nagy mester.
*Kuncog fel heccelve a másikat. Na persze tény, tudja a mágia mennyire is lehet pusztító. Így nem kételkedik abban, mire lehetne képes a másik. Valóban nem állna szívesen mellette. A végén még megpörkölné a szárnyát. Amiért bizony nagyon fájna szíve.
Ami viszont azt illeti mire számított. Nos azt a férfinak is pontosan jól kellene tudnia. Hiszen olyan módon adta elő, hogy bármelyik másik alkohollal átitatott illető hitte volna. Nem csoda, hogy mögöttük egy asztallal azon vigyorogtak amit a férfi az előbb művelt. Feleslegesen felizgatni őt ilyesmivel. Minő botorság.
Szerencsére a "lazulás" további részleteit firtatja Annimon. Aminek következtében a férfi előáll a kockáival. Az ötlet pedig megtetszik a kicsi Nimonak. Figyeli ahogy a pohárba kerülnek a kockák. Azoknak hangos zötykölödése csak úgy cseng a fülében. Majd ezt követi azoknak éles pattogása a pulton. Szemeit a számokra mereszti és bólint egyet miután felfogta mit is mutatnak.*
- Még szép, úgy kell azt csinálni! Nem?
*Kérdez rá még a tétet illetően. De ezt meghagyja a férfinak. Ő biztosan jobban tudja miben és hogyan kell fogadni ilyenkor. Aranya éppenséggel akad amit most ilyenekre tud áldozni azért is van itt.*
- Bizony. Na akkor most én.
*Nyúl a kockákért. Bele teszi őket a pohárba. Letakarja tenyerével azt. Alaposan megrázza őket és egy gyenge lökéssel teríti el őket az pulton.*
- Egy, négy, öt, hat egy. Hmm. Majd utánad cserélek.
*Jelenti ki izgatottan. Ennek jelét láthatja a másik is, mert alig tud megülni fenekén. Illeg és billeg azon, ahogy a másikat figyeli játék közben.*
6932. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-18 15:08:03
Üzenet elküldve: 2025-10-18 15:08:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Még egy dolog, amit nagyon szeret Zeekxben, vagy jobban belegondolva inkább még kettő, hogy mindig meg tudja lepni és nevettetni. A legjobb, ha ezt a kettőt egyszerre teszi. Otthon más volt ez is, az ottani viccek nem mindig voltak viccesek, legalábbis neki nem, még akkor sem, ha amúgy ő is szerette a durva poénokat, a sötét humort és a többit, mégis, ahogyan egy ereje teljében lévő ork hím, vagy ahogyan ő maga, vagy akár a fiatal pap viccel, az azért három teljesen különböző dolog.
Most azért egy pillanatra elgondolkodik rajra, miután a fiú felemeli a fejét és rámosolyog, hogy szándékosan akart-e vicces lenni egyáltalán, - bár mosolyából erre következtet, - vagy halál komolyan kérdi, amit kérdez, - ezt is kinézné belőle mosolya ellenére is, - ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy elnevesse magát, és egy darabig ne is hagyja abba.*
- Hülye vagy! *jelenti ki ezek után, még mindig vigyorogva, és közel sem olyan hangsúllyal, mint aki ezt a szót sértésnek szánja. Sokkal inkább dicséret, vagy inkább teljesen az.* Mégis kinek jut eszébe ilyenen gondolkodni miután én arról beszélek, hogy hol lenne együtt a legjobb? *kérdi, és nyom egy csókot ezúttal Zeekxnek csak a homlokára, de aztán már a kérdés feltevése után azonnal tudja is, hogy a lehető legnagyobb hülyeséget kérdezte.*
- Jó, persze, neked.
*Valahol vicces az is, hogy még ő is jobban aggódik a jövőn, mint a pap, akiben láthatóan fel sem merült annak a kérdése, hogy várjon-e tőle többet, mint néhány egymással kellemesen elöltött napot?*
- De most komolyan, hogy jutott erről eszedbe pont a korongozás, meg a többi?
*Nem is vár választ a kérdésre, lehet jobb, ha nem is tudja, mert minél inkább nem lát a fiú gondolatai mélyébe, annál inkább megmarad számára vonzónak és rejtélyesnek. Azért a hülye kérdésen kicsit elgondolkodik, és a maga módján válaszol is.*
- A legtöbb szónak semmi értelme. Az ősöket kellene kérdezned róluk, hogy miért azt találták ki valamire, amit sikerült. Kinek jutott eszébe egy nyulat pont nyúlnak nevezni, ha nem nyúlik sehová, csak, ha téped? Vagy miért pont a farkas a farkas, amikor sok más állatnak is van farka? Meg csomó szó van, aminek semmi köze nincs semmihez. Sör, tej. Év. Ezeket nevezhetnénk bármi másnak. Igazából bármit nevezhetnénk bármi másnak.
*Még egy dolog, amit nagyon szeret Zeekxben, vagy jobban belegondolva inkább még kettő, hogy mindig meg tudja lepni és nevettetni. A legjobb, ha ezt a kettőt egyszerre teszi. Otthon más volt ez is, az ottani viccek nem mindig voltak viccesek, legalábbis neki nem, még akkor sem, ha amúgy ő is szerette a durva poénokat, a sötét humort és a többit, mégis, ahogyan egy ereje teljében lévő ork hím, vagy ahogyan ő maga, vagy akár a fiatal pap viccel, az azért három teljesen különböző dolog.
Most azért egy pillanatra elgondolkodik rajra, miután a fiú felemeli a fejét és rámosolyog, hogy szándékosan akart-e vicces lenni egyáltalán, - bár mosolyából erre következtet, - vagy halál komolyan kérdi, amit kérdez, - ezt is kinézné belőle mosolya ellenére is, - ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy elnevesse magát, és egy darabig ne is hagyja abba.*
- Hülye vagy! *jelenti ki ezek után, még mindig vigyorogva, és közel sem olyan hangsúllyal, mint aki ezt a szót sértésnek szánja. Sokkal inkább dicséret, vagy inkább teljesen az.* Mégis kinek jut eszébe ilyenen gondolkodni miután én arról beszélek, hogy hol lenne együtt a legjobb? *kérdi, és nyom egy csókot ezúttal Zeekxnek csak a homlokára, de aztán már a kérdés feltevése után azonnal tudja is, hogy a lehető legnagyobb hülyeséget kérdezte.*
- Jó, persze, neked.
*Valahol vicces az is, hogy még ő is jobban aggódik a jövőn, mint a pap, akiben láthatóan fel sem merült annak a kérdése, hogy várjon-e tőle többet, mint néhány egymással kellemesen elöltött napot?*
- De most komolyan, hogy jutott erről eszedbe pont a korongozás, meg a többi?
*Nem is vár választ a kérdésre, lehet jobb, ha nem is tudja, mert minél inkább nem lát a fiú gondolatai mélyébe, annál inkább megmarad számára vonzónak és rejtélyesnek. Azért a hülye kérdésen kicsit elgondolkodik, és a maga módján válaszol is.*
- A legtöbb szónak semmi értelme. Az ősöket kellene kérdezned róluk, hogy miért azt találták ki valamire, amit sikerült. Kinek jutott eszébe egy nyulat pont nyúlnak nevezni, ha nem nyúlik sehová, csak, ha téped? Vagy miért pont a farkas a farkas, amikor sok más állatnak is van farka? Meg csomó szó van, aminek semmi köze nincs semmihez. Sör, tej. Év. Ezeket nevezhetnénk bármi másnak. Igazából bármit nevezhetnénk bármi másnak.
6931. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-18 08:49:02
Üzenet elküldve: 2025-10-18 08:49:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*A sötételf hirtelen megváltozott véleménye miatt kissé gyanakodva tekint a felé nyújtott kézre, majd miután az alatt a néhány szívdobbanásnyi pillanat alatt, amíg van ideje átgondolni, hogyan is reagáljon, nem jut más következtetésre, csupán arra, hogy Salwar önérzetét jobban simogatja, ha ő az, aki adja a kedves gesztust, nem pedig kapja azt, mosolyogva nyújtja ő is a kezét, hogy így mondjon igent a jövőbeli, közös fellépésekre.*
- Örülök, hogy végül csak beadod a derekad a művészet kedvéért. Legközelebb, ha nem véletlenül futunk egymásba, majd én is hozok hangszert. Az énekünk jól muzsikál együtt, ezt már tudjuk, kíváncsi vagyok a zenénkre is. *Öröme azonban nem tarthat sokáig, mert újdonsült művésztársának következő kérdése úgy szíven üti, hogy a hirtelen rájuk telepedő síri csendet szinte késsel lehetne vágni, olyan sűrű. A lány hosszasan hallgat, kékjeiből eltűnik a játékos fény, helyét egyfajta, szomorú csillogás veszi át. Tekintete a csuklóját díszítő, arany karláncra téved, melyet Salwar is jól láthat. Őt arra a személyre emlékezteti, akit életében először volt képes őszintén kedvesének hívni, de talán nem véletlenül mondják, hogy minden csoda három napig tart. Ez még addig se. Nem maradt belőle más, csak az emlékek, a karkötő és a páncél, melyet gondosan fog őrizni egészen addig, míg a harcos vagy a halálhíre nem tér vissza hozzá.*
- Nincsen, nem vár senki. ~Szedd már össze magad, Merlana! Csak két nap volt, két kibaszott nap! Semmit nem jelent…~ *Bármit megadna azért, hogy olykor maga előtt is képes legyen megjátszani az érzéseit. Sokkal könnyebb volna úgy az élet.
Szerencsére a ruhája tényleg teszi a dolgát, és őt is az rángatja ki a gödörből, mielőtt túl mélyre zuhanna benne, ahogy észreveszi Salwar érdeklődő szemeit, melynek hatására már újra képes mosolyogni.*
- Nincs miért haragudnom, ahogy mondod, pontosan úgy viselkedsz, ahogy várnám egy férfitől, mikor ebben vagyok. Látod, mennyit számít? Legutóbb nem tetszettem neked ennyire. Pedig csak a ruhám más, én ugyanaz vagyok. *Megéri a kényelmetlenség a szépség oltárán, ez rá a tökéletes bizonyíték.
A következő megjegyzésre lágyan ajkaiba harap, majd mielőtt bármit válaszolna, kezébe veszi a borospoharat, elegánsan kortyol belőle, és közben eljátszott kritikussággal végigméri magának Salwart.*
- Hogy is volt az, hogy jobb játszani az elérhetetlent? Ez így egy kicsit könnyű volt, nem? Vagy az a tanácsod csak hölgyekre vonatkozott? *Kuncogja játékosan, majd visszateszi az asztalra a poharat, az halkan koppan az asztal fa lapján.*
- Végül is, évek óta várok rá, hogy megmutasd az ágyadat, miután tartozol nekem egy ígérettel. *Ajkaira szélesebb vigyor húzódik, ahogy elhangzik a szándékosan félreérthető megjegyzés.*
//Egy húron pendülve//
*A sötételf hirtelen megváltozott véleménye miatt kissé gyanakodva tekint a felé nyújtott kézre, majd miután az alatt a néhány szívdobbanásnyi pillanat alatt, amíg van ideje átgondolni, hogyan is reagáljon, nem jut más következtetésre, csupán arra, hogy Salwar önérzetét jobban simogatja, ha ő az, aki adja a kedves gesztust, nem pedig kapja azt, mosolyogva nyújtja ő is a kezét, hogy így mondjon igent a jövőbeli, közös fellépésekre.*
- Örülök, hogy végül csak beadod a derekad a művészet kedvéért. Legközelebb, ha nem véletlenül futunk egymásba, majd én is hozok hangszert. Az énekünk jól muzsikál együtt, ezt már tudjuk, kíváncsi vagyok a zenénkre is. *Öröme azonban nem tarthat sokáig, mert újdonsült művésztársának következő kérdése úgy szíven üti, hogy a hirtelen rájuk telepedő síri csendet szinte késsel lehetne vágni, olyan sűrű. A lány hosszasan hallgat, kékjeiből eltűnik a játékos fény, helyét egyfajta, szomorú csillogás veszi át. Tekintete a csuklóját díszítő, arany karláncra téved, melyet Salwar is jól láthat. Őt arra a személyre emlékezteti, akit életében először volt képes őszintén kedvesének hívni, de talán nem véletlenül mondják, hogy minden csoda három napig tart. Ez még addig se. Nem maradt belőle más, csak az emlékek, a karkötő és a páncél, melyet gondosan fog őrizni egészen addig, míg a harcos vagy a halálhíre nem tér vissza hozzá.*
- Nincsen, nem vár senki. ~Szedd már össze magad, Merlana! Csak két nap volt, két kibaszott nap! Semmit nem jelent…~ *Bármit megadna azért, hogy olykor maga előtt is képes legyen megjátszani az érzéseit. Sokkal könnyebb volna úgy az élet.
Szerencsére a ruhája tényleg teszi a dolgát, és őt is az rángatja ki a gödörből, mielőtt túl mélyre zuhanna benne, ahogy észreveszi Salwar érdeklődő szemeit, melynek hatására már újra képes mosolyogni.*
- Nincs miért haragudnom, ahogy mondod, pontosan úgy viselkedsz, ahogy várnám egy férfitől, mikor ebben vagyok. Látod, mennyit számít? Legutóbb nem tetszettem neked ennyire. Pedig csak a ruhám más, én ugyanaz vagyok. *Megéri a kényelmetlenség a szépség oltárán, ez rá a tökéletes bizonyíték.
A következő megjegyzésre lágyan ajkaiba harap, majd mielőtt bármit válaszolna, kezébe veszi a borospoharat, elegánsan kortyol belőle, és közben eljátszott kritikussággal végigméri magának Salwart.*
- Hogy is volt az, hogy jobb játszani az elérhetetlent? Ez így egy kicsit könnyű volt, nem? Vagy az a tanácsod csak hölgyekre vonatkozott? *Kuncogja játékosan, majd visszateszi az asztalra a poharat, az halkan koppan az asztal fa lapján.*
- Végül is, évek óta várok rá, hogy megmutasd az ágyadat, miután tartozol nekem egy ígérettel. *Ajkaira szélesebb vigyor húzódik, ahogy elhangzik a szándékosan félreérthető megjegyzés.*
6930. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-17 23:20:45
Üzenet elküldve: 2025-10-17 23:20:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szende napok//
* Nincs senki, aki segíthetne nekik. Reméli a tündér, hogy legalább Ettvallder hamar feltűnik, mert ő aztán tudja, hogy ez az alkimista mikor és hol kerülhet elő. Neki is meghagyták ugyan a címet, de ennek az egésznek csak a hóhajú férfi a kirobbantója. Ő az úgymond vezetője ennek az egésznek. Várakozás közben kicsit elütik az időt a mágiáról való értekezéssel.*
- Meglátjuk, hogy mennyire lesznek hasznosak, de az biztos, hogy az én szakmámban jó hasznát fogom venni. Egy mutatványos sok látványos dologra képes, ha a szelet tudja kontrollálni egy kicsit.* Alesian a mágiát mindig csak eszköznek tekintette, hogy pénzt keressen vele. Még istene igéit is így használja ki az esetek zömében.*
- Hát én pont az a fajta vagyok akkor. Én is a tűz ággal kezdtem, mivel abban vannak a védelemre is használható hasznos igék. Az isteni mágia miatt én ráadásul nem is tanulhatok olyan mélyen, mint mások, de nem is bánom.* Sajnálatára még abban is fejlődnie kell, de dolgozik rajta.*
- Egyszer talán én is belevágok abba az ágba, de abból még kevesebbet sajátíthatok el. Viszont a védelem mindig jól jön. Szóval az már jó. Érdekes látni az arcokat, amikor kiderül, hogy a védtelen áldozat nagyon is képes visszavágni, de persze a mágia az mindig szerencsejáték. Ráhagyatkozni veszélyes dolog lehet.* ez csak a saját véleménye, de nem egy ilyen esetről hallott már. A gondolat, hogy újra Henával "tanuljanak" az ő arcára is enyhe mosolyt kanyarít.*
- Bármikor szívesen megismételném azt a tanulást.* Kacsint rá.*
- Remélem azért Ettvallder hamarosan csak visszatér. A tétlenkedést nem kedvelem nagyon. Inkább mások várjanak rám, mint én másokra.* Kuncog fel komiszan.*
* Nincs senki, aki segíthetne nekik. Reméli a tündér, hogy legalább Ettvallder hamar feltűnik, mert ő aztán tudja, hogy ez az alkimista mikor és hol kerülhet elő. Neki is meghagyták ugyan a címet, de ennek az egésznek csak a hóhajú férfi a kirobbantója. Ő az úgymond vezetője ennek az egésznek. Várakozás közben kicsit elütik az időt a mágiáról való értekezéssel.*
- Meglátjuk, hogy mennyire lesznek hasznosak, de az biztos, hogy az én szakmámban jó hasznát fogom venni. Egy mutatványos sok látványos dologra képes, ha a szelet tudja kontrollálni egy kicsit.* Alesian a mágiát mindig csak eszköznek tekintette, hogy pénzt keressen vele. Még istene igéit is így használja ki az esetek zömében.*
- Hát én pont az a fajta vagyok akkor. Én is a tűz ággal kezdtem, mivel abban vannak a védelemre is használható hasznos igék. Az isteni mágia miatt én ráadásul nem is tanulhatok olyan mélyen, mint mások, de nem is bánom.* Sajnálatára még abban is fejlődnie kell, de dolgozik rajta.*
- Egyszer talán én is belevágok abba az ágba, de abból még kevesebbet sajátíthatok el. Viszont a védelem mindig jól jön. Szóval az már jó. Érdekes látni az arcokat, amikor kiderül, hogy a védtelen áldozat nagyon is képes visszavágni, de persze a mágia az mindig szerencsejáték. Ráhagyatkozni veszélyes dolog lehet.* ez csak a saját véleménye, de nem egy ilyen esetről hallott már. A gondolat, hogy újra Henával "tanuljanak" az ő arcára is enyhe mosolyt kanyarít.*
- Bármikor szívesen megismételném azt a tanulást.* Kacsint rá.*
- Remélem azért Ettvallder hamarosan csak visszatér. A tétlenkedést nem kedvelem nagyon. Inkább mások várjanak rám, mint én másokra.* Kuncog fel komiszan.*
6929. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-17 20:56:22
Üzenet elküldve: 2025-10-17 20:56:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Hogy csöpögős lenne a férfi vádló szerelmi vallomása? Kétségtelenül, s évekkel ezelőtt épp elég lett volna ahhoz, hogy úgy távozzon, mint a hírhedt wegtoreni csempészek - mint aki soha nem is volt jelen a tett színhelyén. Azonban mára, még ha ez szavakban nem is nyilvánul meg, egészen megkedvelte az amolyan bárdokra jellemzően túlzó vallomásokat, mindannak ellenére, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy őszinte. Ez a tudat már egy ideje nem ijeszti meg.
Az elkerekedett tekinteten elkuncogja magát, gyengéden cirógatja meg a szürke arcot.*
- Meglepő módon úgy hiszem, nem én vagyok az egyetlen ügyes tolvaj ebben a dézsában *mosolyodik el, s bár megint nem fogalmaz egyértelműen, valószínűleg előbb rágná le mind a két karját, de a kék tekintet elárulja mire céloz ezzel a leány. Egyszer majdnem kicsúszott a száján, tisztán emlékszik rá, néha úgy kínozza, mint mikor az ember csak a fejét fogja, mit mondott szalonspiccesen a cimboráinak. Hogy amiatt mert elgyengült vagy éppen amiatt, mert túl gyáva volt kimondani? Ezt még maga se tudta megfejteni.
Ha tudná miféle gondolatok járnak a mélységi fejében, bizonyára megsértődne. Egyszerű becsületbeli ügy: még ha különös kapcsolatuk kereteit amolyan szabadosan is értelmezik, neki aztán egy férfi ne mondja azt, hogy csak úgy átengedi bárkinek. Nem-nem, ha kell, hazudja el tisztességesen, hogy milyen rettentően féltékeny, kinek van kedve hallani az igazságot? Egészen megölné az egyre fülledtebbé forrósodó hangulatot, így áldásos, hogy a bárd éppen befogja minduntalanul járó száját. Füllenteni úgyse tudna.
Vagyis, nem fogja be igazán, s bizony az elhangzó szavak Ysanee számára egészen másként csendülnek, mint amilyennek feltehetően kedves szeretője szánta. Meg is emelkedik szemöldöke a hallottakra, s a finoman cirógató mozdulat ártatlannak beállított útján simít végig az éles állon majd fonódik gyengéd határozottsággal a férfi torkára. Nem szorít, nem okoz fájdalmat, játékosan fenyeget, ahogy a tekintet és a kellemes hang is, mely hamarosan figyelmeztetően suttog a mélységi fülébe.*
- Nem bújok ágyba férfiakkal pénzért, Kormoska *mert bizony Ysanee azt szűrte ki a szavakból, hogy ez javasolja neki a másik, s még csak nem is viccelt. Meg is érdemelne egy kis szorítást.* - Ha úgy volna, igencsak borsos összeggel tartoznál nekem. *duruzsolja végszavát az ajkakra, mielőtt eleresztené a bárdot.
Sejti azért, hogy a tegnap esti makacssága hagyott némi sebet a férfibecsületen, egyre erősödő vágyai azonban magabiztosan sutyorogják elméjében, hogy hamar le fogja tudni verni ezt a kis dacos lázadást.
Talál valami kifacsart módon költőit, hogy Cale akár felgyújtaná a fürdőházat a kedvéért - mert ugyebár az áldásnak köszönhetően ez nem csak amolyan fruskákat etető üres ígéret.
A szigorúan stratégiai összebújás gondolatára egyetértően bólogat.*
- Most hogy említed... *emeli ki a meleg vízből kezét, mely természetesen teljesen libabőrös lesz rögvest a hűvös levegőn* - Azt kell mondjam nincs is olyan nagyon meleg *olyan álságos aggodalommal mondja, csoda, hogy nem neveti el magát* - Lehet, hogy nem ártana minél hamarabb alkalmazni ezt a hihetetlenül elmés módszert. *ezen a ponton azért el kell harapnia ajkát, hogy ne mosolyodjon el. Pilláit azonban ártatlanul rebegteti meg, miközben a víz alatt Cale combjára fogva húzza még közelebb magát hozzá.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.17 20:57:18
*Hogy csöpögős lenne a férfi vádló szerelmi vallomása? Kétségtelenül, s évekkel ezelőtt épp elég lett volna ahhoz, hogy úgy távozzon, mint a hírhedt wegtoreni csempészek - mint aki soha nem is volt jelen a tett színhelyén. Azonban mára, még ha ez szavakban nem is nyilvánul meg, egészen megkedvelte az amolyan bárdokra jellemzően túlzó vallomásokat, mindannak ellenére, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy őszinte. Ez a tudat már egy ideje nem ijeszti meg.
Az elkerekedett tekinteten elkuncogja magát, gyengéden cirógatja meg a szürke arcot.*
- Meglepő módon úgy hiszem, nem én vagyok az egyetlen ügyes tolvaj ebben a dézsában *mosolyodik el, s bár megint nem fogalmaz egyértelműen, valószínűleg előbb rágná le mind a két karját, de a kék tekintet elárulja mire céloz ezzel a leány. Egyszer majdnem kicsúszott a száján, tisztán emlékszik rá, néha úgy kínozza, mint mikor az ember csak a fejét fogja, mit mondott szalonspiccesen a cimboráinak. Hogy amiatt mert elgyengült vagy éppen amiatt, mert túl gyáva volt kimondani? Ezt még maga se tudta megfejteni.
Ha tudná miféle gondolatok járnak a mélységi fejében, bizonyára megsértődne. Egyszerű becsületbeli ügy: még ha különös kapcsolatuk kereteit amolyan szabadosan is értelmezik, neki aztán egy férfi ne mondja azt, hogy csak úgy átengedi bárkinek. Nem-nem, ha kell, hazudja el tisztességesen, hogy milyen rettentően féltékeny, kinek van kedve hallani az igazságot? Egészen megölné az egyre fülledtebbé forrósodó hangulatot, így áldásos, hogy a bárd éppen befogja minduntalanul járó száját. Füllenteni úgyse tudna.
Vagyis, nem fogja be igazán, s bizony az elhangzó szavak Ysanee számára egészen másként csendülnek, mint amilyennek feltehetően kedves szeretője szánta. Meg is emelkedik szemöldöke a hallottakra, s a finoman cirógató mozdulat ártatlannak beállított útján simít végig az éles állon majd fonódik gyengéd határozottsággal a férfi torkára. Nem szorít, nem okoz fájdalmat, játékosan fenyeget, ahogy a tekintet és a kellemes hang is, mely hamarosan figyelmeztetően suttog a mélységi fülébe.*
- Nem bújok ágyba férfiakkal pénzért, Kormoska *mert bizony Ysanee azt szűrte ki a szavakból, hogy ez javasolja neki a másik, s még csak nem is viccelt. Meg is érdemelne egy kis szorítást.* - Ha úgy volna, igencsak borsos összeggel tartoznál nekem. *duruzsolja végszavát az ajkakra, mielőtt eleresztené a bárdot.
Sejti azért, hogy a tegnap esti makacssága hagyott némi sebet a férfibecsületen, egyre erősödő vágyai azonban magabiztosan sutyorogják elméjében, hogy hamar le fogja tudni verni ezt a kis dacos lázadást.
Talál valami kifacsart módon költőit, hogy Cale akár felgyújtaná a fürdőházat a kedvéért - mert ugyebár az áldásnak köszönhetően ez nem csak amolyan fruskákat etető üres ígéret.
A szigorúan stratégiai összebújás gondolatára egyetértően bólogat.*
- Most hogy említed... *emeli ki a meleg vízből kezét, mely természetesen teljesen libabőrös lesz rögvest a hűvös levegőn* - Azt kell mondjam nincs is olyan nagyon meleg *olyan álságos aggodalommal mondja, csoda, hogy nem neveti el magát* - Lehet, hogy nem ártana minél hamarabb alkalmazni ezt a hihetetlenül elmés módszert. *ezen a ponton azért el kell harapnia ajkát, hogy ne mosolyodjon el. Pilláit azonban ártatlanul rebegteti meg, miközben a víz alatt Cale combjára fogva húzza még közelebb magát hozzá.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.17 20:57:18
6928. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-17 19:44:47
Üzenet elküldve: 2025-10-17 19:44:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Valójában már az is kész szerencse, hogy egykori parancsnokára rálelt. Legutóbbi beszélgetésük alkalmával még azt mondta a hosszúéltűnek, hogy fejvadászkodni megy Krultossal, tekintve pedig, hogy milyen sok körözési plakátot látott a városban, azt gondolta, hogy talán már bele is vetették magukat a munkába.*
- A szemetet valahogy mindig a Pegazusba fújja *jegyzi meg epésen, mert valóban mindig itt sikerül összefutnia minden kellemes és kellemetlen ismerőssel.
A pultnál a férfi mellé ül, de kivételesen nem rendel magának semmit, a tegnap éjszakai álmok után most úgy van vele, hogy kicsit félreteszi ezt az italozás dolgot.*
- Kit érdekel most a karaván?
*Legyint, s kékjeit Bredocra emeli, néhány pillanatig egy nagy sóhajjal rendezi gondolatait, majd igyekszik összefoglalni a hallottakat. Hangját persze lejjebb veszi és bizalmasan közelebb hajol.*
- Emlékszel, hogy pár hata felharsant egy kürtszó? *utólag belegondolva milyen furcsa, hogy italozásuk alkalmával szóba sem került. Pedig amennyire ismeri a férfit, bizonyosan neki is felkeltette az érdeklődését.*
- Úgy tűnik, hogy egy ork horda közeleg, jelenleg a pusztán táboroznak, keresnek valamit. *summázza lehetőségei szerint, de még rengeteg dolgot el kell mondania. Most mégis azzal kezdi, ami a leginkább bosszantja jelenleg a történetben.*
- Elvileg az őrség is tud róla, így nem kétlem, hogy a tanács is *pillantásaiban düh és aggodalom vegyül, s hiába húzza minden ösztöne pocskondiázásra, erre most nincsenek alkalmas helyen. Talán egykori parancsnoka már nem emlékszik rá, de sok-sok évvel ezelőtt elmesélte neki a hosszúéltű, hogy a Holtak háborúja idején is hasonló volt a helyzet. Az egyik tanácstag már hosszú ideje tudott az élveholtak érkezéséről, sokan egyenesen azt gondolták, hogy konspirált is velük, ráadásul ő volt az egykori vörösköpenyesek parancsnoka is.*
- Tegnap egy fattyú keresett itt harcosokat, hogy felderítőcsapatot indíthasson a pusztákra, tőle tudom ezeket. *maga is belátja, hogy talán nem hangzik túl megbízható forrásnak, egyelőre senkit nem talált, aki meg tudta volna erősíteni az elhangzott információkat, azt azonban sikerült kiderítenie, hogy a félvér feltehetően nem féleszű. Néhány városőr tényleg ismeri őt a kaszárnyában.*
- Bredoc *nyomatékot adva az elkövetkező szavaknak szólítja most nem a családnevét, egyébként nem szokása* - Ha csak egy kicsi igaz is ebből... Még ha ki is van színezve, én azt hiszem, velük kell tartanunk.
*Valójában már az is kész szerencse, hogy egykori parancsnokára rálelt. Legutóbbi beszélgetésük alkalmával még azt mondta a hosszúéltűnek, hogy fejvadászkodni megy Krultossal, tekintve pedig, hogy milyen sok körözési plakátot látott a városban, azt gondolta, hogy talán már bele is vetették magukat a munkába.*
- A szemetet valahogy mindig a Pegazusba fújja *jegyzi meg epésen, mert valóban mindig itt sikerül összefutnia minden kellemes és kellemetlen ismerőssel.
A pultnál a férfi mellé ül, de kivételesen nem rendel magának semmit, a tegnap éjszakai álmok után most úgy van vele, hogy kicsit félreteszi ezt az italozás dolgot.*
- Kit érdekel most a karaván?
*Legyint, s kékjeit Bredocra emeli, néhány pillanatig egy nagy sóhajjal rendezi gondolatait, majd igyekszik összefoglalni a hallottakat. Hangját persze lejjebb veszi és bizalmasan közelebb hajol.*
- Emlékszel, hogy pár hata felharsant egy kürtszó? *utólag belegondolva milyen furcsa, hogy italozásuk alkalmával szóba sem került. Pedig amennyire ismeri a férfit, bizonyosan neki is felkeltette az érdeklődését.*
- Úgy tűnik, hogy egy ork horda közeleg, jelenleg a pusztán táboroznak, keresnek valamit. *summázza lehetőségei szerint, de még rengeteg dolgot el kell mondania. Most mégis azzal kezdi, ami a leginkább bosszantja jelenleg a történetben.*
- Elvileg az őrség is tud róla, így nem kétlem, hogy a tanács is *pillantásaiban düh és aggodalom vegyül, s hiába húzza minden ösztöne pocskondiázásra, erre most nincsenek alkalmas helyen. Talán egykori parancsnoka már nem emlékszik rá, de sok-sok évvel ezelőtt elmesélte neki a hosszúéltű, hogy a Holtak háborúja idején is hasonló volt a helyzet. Az egyik tanácstag már hosszú ideje tudott az élveholtak érkezéséről, sokan egyenesen azt gondolták, hogy konspirált is velük, ráadásul ő volt az egykori vörösköpenyesek parancsnoka is.*
- Tegnap egy fattyú keresett itt harcosokat, hogy felderítőcsapatot indíthasson a pusztákra, tőle tudom ezeket. *maga is belátja, hogy talán nem hangzik túl megbízható forrásnak, egyelőre senkit nem talált, aki meg tudta volna erősíteni az elhangzott információkat, azt azonban sikerült kiderítenie, hogy a félvér feltehetően nem féleszű. Néhány városőr tényleg ismeri őt a kaszárnyában.*
- Bredoc *nyomatékot adva az elkövetkező szavaknak szólítja most nem a családnevét, egyébként nem szokása* - Ha csak egy kicsi igaz is ebből... Még ha ki is van színezve, én azt hiszem, velük kell tartanunk.
6927. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-17 19:26:48
Üzenet elküldve: 2025-10-17 19:26:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Elégedetten néz maga elé, miután úgy dönt, hogy megnyerte a rímek csatáját, és semmi nem hangzik el, ami ebben a tudatban megingatná. A hízelgést egy biccentéssel fogadja, bármit mondana, csak elvenne a helyzeti előnyéből, amit most kovácsolt magának. Tetszik neki, hogy felsőbbrendűségének tudatában tetszeleghet, és ennek csak részben kiváltó oka az alkohol, ami szépen fogy. Mivel már bőségesen töltött magába a fellépés előtt is, az újonnan érkező italok csak még kellemesebbé teszik az estét számára. *
- Nem a pénz miatt? * Kérdez vissza, majd mosolyogva kinyújtja kezét, mintha csak parolázni készülne. * Akkor rendben van, csapj bele. Lépjünk még fel együtt máskor is.
* Tesz ezúttal ő felajánlást, amit akár el is utasíthat a bárd, ha szeretne, de akkor ki tudja, hogy lesz-e még alkalma hasonló felkérést kapni. A mélységi nem az a fajta, aki szereti ismételni magát, és a kedvességet is rendszeresen szűken méri, bár ha iszik, akkor ez könnyedén változik. És szerencsére rendszeresen iszik. *
- Áh, na és van valami szépséges kérő, aki alig várja, hogy felkeresd az este? * Teszi fel a kérdést, miután megtudja, hogy Merlanának nem szokása a női társaság keresése. Persze arra nem tér ki, hogy az oly sok évvel ezelőtt elhangzott felajánlás, miszerint alhat az ágyában, még mindig érvényes. Mindennek megvan a maga helye, és ideje. *
- Valóban tetszik. * Ismeri el, hiszen kár lenne ilyen kérdésben hazudni, na és nem is tudna, hála annak a ribancnak a templomban. *
- De kérlek ne haragudj, hogyha zavarba hoztalak. Bár nem hiszem, hogy valaki ilyen ruhát hordana, és ne élvezné, hogyha a ruha teszi a dolgát, és pont olyan érzelmeket vált ki másokból, amiért felveszik. * Teszi még hozzá, óvatosan jelezve, hogy véleménye szerint Merlana pont az ilyen érdeklődő pillantások miatt szuszakolja magát az általa annyira kényelmetlennek tulajdonított darabba. *
- Ha szeretnéd, akkor ma este csak a tiéd vagyok. * Tesz szabadalmat, érdeklődve fúrva szürkéit a kékekbe, próbálja felmérni, hogy a vonzalom kölcsönös, vagy egy oldalú. *
//Egy húron pendülve//
* Elégedetten néz maga elé, miután úgy dönt, hogy megnyerte a rímek csatáját, és semmi nem hangzik el, ami ebben a tudatban megingatná. A hízelgést egy biccentéssel fogadja, bármit mondana, csak elvenne a helyzeti előnyéből, amit most kovácsolt magának. Tetszik neki, hogy felsőbbrendűségének tudatában tetszeleghet, és ennek csak részben kiváltó oka az alkohol, ami szépen fogy. Mivel már bőségesen töltött magába a fellépés előtt is, az újonnan érkező italok csak még kellemesebbé teszik az estét számára. *
- Nem a pénz miatt? * Kérdez vissza, majd mosolyogva kinyújtja kezét, mintha csak parolázni készülne. * Akkor rendben van, csapj bele. Lépjünk még fel együtt máskor is.
* Tesz ezúttal ő felajánlást, amit akár el is utasíthat a bárd, ha szeretne, de akkor ki tudja, hogy lesz-e még alkalma hasonló felkérést kapni. A mélységi nem az a fajta, aki szereti ismételni magát, és a kedvességet is rendszeresen szűken méri, bár ha iszik, akkor ez könnyedén változik. És szerencsére rendszeresen iszik. *
- Áh, na és van valami szépséges kérő, aki alig várja, hogy felkeresd az este? * Teszi fel a kérdést, miután megtudja, hogy Merlanának nem szokása a női társaság keresése. Persze arra nem tér ki, hogy az oly sok évvel ezelőtt elhangzott felajánlás, miszerint alhat az ágyában, még mindig érvényes. Mindennek megvan a maga helye, és ideje. *
- Valóban tetszik. * Ismeri el, hiszen kár lenne ilyen kérdésben hazudni, na és nem is tudna, hála annak a ribancnak a templomban. *
- De kérlek ne haragudj, hogyha zavarba hoztalak. Bár nem hiszem, hogy valaki ilyen ruhát hordana, és ne élvezné, hogyha a ruha teszi a dolgát, és pont olyan érzelmeket vált ki másokból, amiért felveszik. * Teszi még hozzá, óvatosan jelezve, hogy véleménye szerint Merlana pont az ilyen érdeklődő pillantások miatt szuszakolja magát az általa annyira kényelmetlennek tulajdonított darabba. *
- Ha szeretnéd, akkor ma este csak a tiéd vagyok. * Tesz szabadalmat, érdeklődve fúrva szürkéit a kékekbe, próbálja felmérni, hogy a vonzalom kölcsönös, vagy egy oldalú. *
6926. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-17 14:14:52
Üzenet elküldve: 2025-10-17 14:14:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Az okos enged elvére alapozva a rímek csatáját ezúttal nem akarja megnyerni, szívesen adja át ezt a győzelmet Salwarnak néhány rövid taps, egy mosolygó arc és csillogó szempár kíséretében, ugyanis ahhoz kétség sem férhet, hogy rendkívül szórakoztató a férfi előadása, s nem csak azért, mert róla szól.*
- Köszönöm szépen! Azt hiszem, erre elég, ha ennyit mondok. Remekül bánsz a rímekkel.
*Ami a meghívást illeti, ő nem sértésnek, hanem egy gesztusnak szánta, persze nem puszta kedvességből, hanem annak reményében, hogy ha a mélységi a társaként lépne fel a színpadon, azzal még tovább növelhetné az előadásainak bevételét, de hát kár is ezen tovább tűnődnie, hisz egyértelmű elutasítást kapott.*
- Nem a pénz miatt ajánlottam fel. *Kissé talán ő is megsértődött most az elutasító válasz hallatán, de ennek nem mutatja jelét, csupán annyit, hogy a férfi felajánlására már nem reagál. Talán nem is kell, hisz az előbb is bátran csatlakozott be az előadásába, pedig az engedélyt rá csupán most kapta meg.*
- A város lehet, de én nem. *Jegyzi meg aztán a felvilágosultság kérdésére, egyértelműen utalva arra, hogy semmi esetre sem tervez sem közös jövőt, de még csak közös éjszakát sem egy másik nő társaságában. A sakktáblán is csak egyetlen nő szerepel, a királynő, de ez a szerep már foglalt, őhozzá tartozik.
Amint a rendelt italaik megérkeznek, az első adag pálinka hamar elfogy, és Salwar ügyesen kierőszakolja magának, hogy a másik adag is rögtön utána a kezükbe kerüljön.*
- Ez nem rajtam fog múlni, drága Salwar. Én kapom az elutasításokat, nem te. De legyen így! *Szólal meg, halványan mosolyog, majd koccint újra és lehúzza az újabb italt, melytől persze csak még vörösebbé válik az arca. Hátra kell dőlnie, és néhány pillanatig megállni, hogy kifújhassa magát, de miután sikerül összeszednie magát, már újra arcán a játékos, kedves, érdeklődő mosoly.*
- Nos, nem, ma estére úgy döntöttem, hogy megörvendeztetem magamat egy kis szabadidővel. Egyedül a kényelmetlen ruha elhagyását nem engedélyeztem magamnak, de úgy látom jó döntés volt, tetszik neked. *Mosolya szélesedik, közben jelzésértékűen húzza mell résznél kissé feljebb a ruháját, persze csak látszólag, hisz a vörös anyag nem mozdul, az szorosan és pont tökéletesen simul rá és emeli ki gömbölyded formáit, pontosan annyit takarva és láttatva, amennyit kell. Kecsesen végigsimít még a ruhát díszítő, fekete gombsoron, majd tölt magának egy pohár bort, aztán kérdés nélkül társának is.*
- Szóval, akkor olyan szerencsés vagyok, hogy a társaságodban tölthetem ezt a jól megérdemelt, szabad estét? *Pillant kékjeivel a másikra, csupán néhány ártatlan, de sokatmondó pislantás mellett.*
//Egy húron pendülve//
*Az okos enged elvére alapozva a rímek csatáját ezúttal nem akarja megnyerni, szívesen adja át ezt a győzelmet Salwarnak néhány rövid taps, egy mosolygó arc és csillogó szempár kíséretében, ugyanis ahhoz kétség sem férhet, hogy rendkívül szórakoztató a férfi előadása, s nem csak azért, mert róla szól.*
- Köszönöm szépen! Azt hiszem, erre elég, ha ennyit mondok. Remekül bánsz a rímekkel.
*Ami a meghívást illeti, ő nem sértésnek, hanem egy gesztusnak szánta, persze nem puszta kedvességből, hanem annak reményében, hogy ha a mélységi a társaként lépne fel a színpadon, azzal még tovább növelhetné az előadásainak bevételét, de hát kár is ezen tovább tűnődnie, hisz egyértelmű elutasítást kapott.*
- Nem a pénz miatt ajánlottam fel. *Kissé talán ő is megsértődött most az elutasító válasz hallatán, de ennek nem mutatja jelét, csupán annyit, hogy a férfi felajánlására már nem reagál. Talán nem is kell, hisz az előbb is bátran csatlakozott be az előadásába, pedig az engedélyt rá csupán most kapta meg.*
- A város lehet, de én nem. *Jegyzi meg aztán a felvilágosultság kérdésére, egyértelműen utalva arra, hogy semmi esetre sem tervez sem közös jövőt, de még csak közös éjszakát sem egy másik nő társaságában. A sakktáblán is csak egyetlen nő szerepel, a királynő, de ez a szerep már foglalt, őhozzá tartozik.
Amint a rendelt italaik megérkeznek, az első adag pálinka hamar elfogy, és Salwar ügyesen kierőszakolja magának, hogy a másik adag is rögtön utána a kezükbe kerüljön.*
- Ez nem rajtam fog múlni, drága Salwar. Én kapom az elutasításokat, nem te. De legyen így! *Szólal meg, halványan mosolyog, majd koccint újra és lehúzza az újabb italt, melytől persze csak még vörösebbé válik az arca. Hátra kell dőlnie, és néhány pillanatig megállni, hogy kifújhassa magát, de miután sikerül összeszednie magát, már újra arcán a játékos, kedves, érdeklődő mosoly.*
- Nos, nem, ma estére úgy döntöttem, hogy megörvendeztetem magamat egy kis szabadidővel. Egyedül a kényelmetlen ruha elhagyását nem engedélyeztem magamnak, de úgy látom jó döntés volt, tetszik neked. *Mosolya szélesedik, közben jelzésértékűen húzza mell résznél kissé feljebb a ruháját, persze csak látszólag, hisz a vörös anyag nem mozdul, az szorosan és pont tökéletesen simul rá és emeli ki gömbölyded formáit, pontosan annyit takarva és láttatva, amennyit kell. Kecsesen végigsimít még a ruhát díszítő, fekete gombsoron, majd tölt magának egy pohár bort, aztán kérdés nélkül társának is.*
- Szóval, akkor olyan szerencsés vagyok, hogy a társaságodban tölthetem ezt a jól megérdemelt, szabad estét? *Pillant kékjeivel a másikra, csupán néhány ártatlan, de sokatmondó pislantás mellett.*
6925. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-17 13:29:02
Üzenet elküldve: 2025-10-17 13:29:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
- Elvégezni, igen, a lopás művészetét. * Feleli a férfi, és mutatóujját vádlón emeli, és szegezi a tolvaj irányába. *
- Tolvaj gazember, mindig is gyanakodtam, hogy valaki ellopta a szívemet, de most már megvan a gyanúsított is. * Teszi még hozzá, fel se fogva, hogy mit mond ki éppen, annyira beleéli magát a szerepbe. Csak egy-két pillanat után kerekedik el tekintete, ahogy rájön, hogy mi is hagyta el a száját. Úgy tesz, mint aki nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, de egyébként sem mond semmi olyat, amit ne kelljen már rég tudjon a nő. *
- Biztosan hasznodat veszi majd, ha az utcán nem is, az ágyban határozottan. * Jelenti ki inkább visszaterelve a beszélgetés fonalát a munkára. Persze ez érzékeny téma lehetne, de ha belegondol, nem biztos, hogy asztalt borogatna, és törne zúzna ha megtudná, hogy Ysanee másnak a társaságát is élvezi rajta kívül, amíg visszajön hozzá, és nem marad ott. Végül is, nem a hűségről híres egyikük sem, még ha az elmúlt években hűségesek is voltak egymáshoz.
A csók, most hogy nem a bortól mámorosak a gondolatai, talán kellemesebb is, mint este. Teljes mértékben át tudja adni magát az érzésnek, a puha ajkak érintésének, a kettejük között húzódó érzelmeknek. Ő is érzi, hogy újra fellángolnak benne az érzések, és a vágy, de még visszafogja magát, sokkal inkább dacból, mint szándékosan. A szürkékben épp olyan kérlelés rejlik, mint a tolvajnál, de valahogy túl büszkék mind a ketten, hogy megtegyék az első lépést - nem úgy, mint előző este, amikor Cale többször is megtette, csak mindannyiszor feleslegesen. Talán ha nem lenne sértett, és önérzetes, akkor már rég átlépte volna azokat a bizonyos határokat, hogy sokkal kellemesebb legyen mindkettejüknek a fürdőzés, de egyelőre még kivár. *
- Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ha nagyon akarod, megpróbálhatom felgyújtani a kedvedért. Bár szerintem annyira azért nem volt hideg a tegnap este, hogy erre legyen szükség, de ha fázol, kötelességem mindent megtenni, hogy jól befűtsek. * Vigyorog a sületlenségen, amit összehord, de hiába, amúgy sem az eszéről híres, most pedig, hogy még annyi vért sem kap az agya, mint általában, képes még nagyobb baromságokat mondani. *
- De én még mindig azt mondom, amit este is, ha fázol, a legjobb módszer az összebújás. Jól felmelegíthetjük egymást.
- Elvégezni, igen, a lopás művészetét. * Feleli a férfi, és mutatóujját vádlón emeli, és szegezi a tolvaj irányába. *
- Tolvaj gazember, mindig is gyanakodtam, hogy valaki ellopta a szívemet, de most már megvan a gyanúsított is. * Teszi még hozzá, fel se fogva, hogy mit mond ki éppen, annyira beleéli magát a szerepbe. Csak egy-két pillanat után kerekedik el tekintete, ahogy rájön, hogy mi is hagyta el a száját. Úgy tesz, mint aki nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, de egyébként sem mond semmi olyat, amit ne kelljen már rég tudjon a nő. *
- Biztosan hasznodat veszi majd, ha az utcán nem is, az ágyban határozottan. * Jelenti ki inkább visszaterelve a beszélgetés fonalát a munkára. Persze ez érzékeny téma lehetne, de ha belegondol, nem biztos, hogy asztalt borogatna, és törne zúzna ha megtudná, hogy Ysanee másnak a társaságát is élvezi rajta kívül, amíg visszajön hozzá, és nem marad ott. Végül is, nem a hűségről híres egyikük sem, még ha az elmúlt években hűségesek is voltak egymáshoz.
A csók, most hogy nem a bortól mámorosak a gondolatai, talán kellemesebb is, mint este. Teljes mértékben át tudja adni magát az érzésnek, a puha ajkak érintésének, a kettejük között húzódó érzelmeknek. Ő is érzi, hogy újra fellángolnak benne az érzések, és a vágy, de még visszafogja magát, sokkal inkább dacból, mint szándékosan. A szürkékben épp olyan kérlelés rejlik, mint a tolvajnál, de valahogy túl büszkék mind a ketten, hogy megtegyék az első lépést - nem úgy, mint előző este, amikor Cale többször is megtette, csak mindannyiszor feleslegesen. Talán ha nem lenne sértett, és önérzetes, akkor már rég átlépte volna azokat a bizonyos határokat, hogy sokkal kellemesebb legyen mindkettejüknek a fürdőzés, de egyelőre még kivár. *
- Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ha nagyon akarod, megpróbálhatom felgyújtani a kedvedért. Bár szerintem annyira azért nem volt hideg a tegnap este, hogy erre legyen szükség, de ha fázol, kötelességem mindent megtenni, hogy jól befűtsek. * Vigyorog a sületlenségen, amit összehord, de hiába, amúgy sem az eszéről híres, most pedig, hogy még annyi vért sem kap az agya, mint általában, képes még nagyobb baromságokat mondani. *
- De én még mindig azt mondom, amit este is, ha fázol, a legjobb módszer az összebújás. Jól felmelegíthetjük egymást.
6924. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-17 13:19:06
Üzenet elküldve: 2025-10-17 13:19:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A rövid rímre ő is mosolyra húzza száját, és szinte gondolkodás nélkül felel. *
- A tiéd is édes, sok mindenre képes, a hangszíned ízléses, a rímed meg fenséges. Igazán értékes, a tudásod beszédes, az éneked érzelmes, a tekinteted szeszélyes. Lehet, hogy félelmes, hogy az eszed élelmes, mert az veszélyes, ha gazdája ily szépséges. * Köpi ki magából a rímeket, szándékosan köröket verve a másikra, de azért az egészed bóknak, és dicséretnek álcázva. Lehet, hogy az évek meg a rutin teszi, és a mélységinek jobb is lesz a hangulata tőle, még ha utána el is komorodnak kissé. *
- Köszönöm a felajánlást, de egész jól megélek a saját fellépéseimből is. * Utasítja el a lehetőséget, amit ismét sértőnek talál. Nem kell neki semmilyen alamizsna, főleg nem azoktól, akik a hivatásból csúfot űzve dorombolnak a nemesek oldalán, mint a betanított házi macskák. *
- De ha fellépek valahol, bá... nyugodtan csatlakozz be mellém, amikor csak szeretnél. * Tesz nagylelkű felajánlást. Eredetileg azt akarta mondani, hogy "bármikor szívesen látlak a színpadon magam mellett" de még idejében észbe kapott, és elharapta a mondatot, mielőtt Eeyr átkának hála valami egészen más hagyná el a száját. Nem akarja megsérteni a lányt, aki úgy tűnik, hogy szívesen fizeti az egész estés ivászatot. *
- Nincs abban semmi baj, ha hölgy. Egészen felvilágosult ez a város ilyen téren. * Nyugtatja meg a mélységi a másik bárdot, hogy előtte nem kell szégyenkezzen, nem tartja devianciának az azonos neműek közötti szerelmet. Viszont úgy tűnik, hogy ismét az alkohol van terítéken, amire egészen fellelkesül. Még a remegése is elmúlik, bár nem is volt soha. *
- Jól gondoltad. * Bólint a mélységi, és emeli is a pálinkáját a koccintásra. A kupicák összecsengése után jóleső érzéssel küldi le az erős italt, bele se gondolva, hogy akár mérgezett is lehet. Viszont amikor már leér, akkor eszébe jut ez a gondolat, úgyhogy úgy dönt, az lesz a legjobb, ha méregtelenít. *
- Egészségünkre. * Emeli rögtön a másik felest is, és ha Merlana nem nyúl rögtön a sajátjáért, akkor gyorsan megtoldja valamivel, amire muszáj igyanak. *
- Arra, hogy két ilyen szép hangú, jól kinéző bárd még sokat szerepeljen együtt. * Rikkantja boldog vigyorral, és ezek után asztaltársa akár iszik vele, akár nem, ő lehajtja a sajátját. *
- Na és mik a terveid mára? Tervezel fellépni ma este? * Hajol ismét közelebb, bár erre azon kívül nincs különösebb oka, hogy kicsit gyönyörködjön a belátásban. Mert azt neki is be kell látnia, hogy a fűző szépen domborítja azt, aminek domborodnia kell. *
//Egy húron pendülve//
* A rövid rímre ő is mosolyra húzza száját, és szinte gondolkodás nélkül felel. *
- A tiéd is édes, sok mindenre képes, a hangszíned ízléses, a rímed meg fenséges. Igazán értékes, a tudásod beszédes, az éneked érzelmes, a tekinteted szeszélyes. Lehet, hogy félelmes, hogy az eszed élelmes, mert az veszélyes, ha gazdája ily szépséges. * Köpi ki magából a rímeket, szándékosan köröket verve a másikra, de azért az egészed bóknak, és dicséretnek álcázva. Lehet, hogy az évek meg a rutin teszi, és a mélységinek jobb is lesz a hangulata tőle, még ha utána el is komorodnak kissé. *
- Köszönöm a felajánlást, de egész jól megélek a saját fellépéseimből is. * Utasítja el a lehetőséget, amit ismét sértőnek talál. Nem kell neki semmilyen alamizsna, főleg nem azoktól, akik a hivatásból csúfot űzve dorombolnak a nemesek oldalán, mint a betanított házi macskák. *
- De ha fellépek valahol, bá... nyugodtan csatlakozz be mellém, amikor csak szeretnél. * Tesz nagylelkű felajánlást. Eredetileg azt akarta mondani, hogy "bármikor szívesen látlak a színpadon magam mellett" de még idejében észbe kapott, és elharapta a mondatot, mielőtt Eeyr átkának hála valami egészen más hagyná el a száját. Nem akarja megsérteni a lányt, aki úgy tűnik, hogy szívesen fizeti az egész estés ivászatot. *
- Nincs abban semmi baj, ha hölgy. Egészen felvilágosult ez a város ilyen téren. * Nyugtatja meg a mélységi a másik bárdot, hogy előtte nem kell szégyenkezzen, nem tartja devianciának az azonos neműek közötti szerelmet. Viszont úgy tűnik, hogy ismét az alkohol van terítéken, amire egészen fellelkesül. Még a remegése is elmúlik, bár nem is volt soha. *
- Jól gondoltad. * Bólint a mélységi, és emeli is a pálinkáját a koccintásra. A kupicák összecsengése után jóleső érzéssel küldi le az erős italt, bele se gondolva, hogy akár mérgezett is lehet. Viszont amikor már leér, akkor eszébe jut ez a gondolat, úgyhogy úgy dönt, az lesz a legjobb, ha méregtelenít. *
- Egészségünkre. * Emeli rögtön a másik felest is, és ha Merlana nem nyúl rögtön a sajátjáért, akkor gyorsan megtoldja valamivel, amire muszáj igyanak. *
- Arra, hogy két ilyen szép hangú, jól kinéző bárd még sokat szerepeljen együtt. * Rikkantja boldog vigyorral, és ezek után asztaltársa akár iszik vele, akár nem, ő lehajtja a sajátját. *
- Na és mik a terveid mára? Tervezel fellépni ma este? * Hajol ismét közelebb, bár erre azon kívül nincs különösebb oka, hogy kicsit gyönyörködjön a belátásban. Mert azt neki is be kell látnia, hogy a fűző szépen domborítja azt, aminek domborodnia kell. *
6923. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-17 09:50:11
Üzenet elküldve: 2025-10-17 09:50:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Az ötlet, hogy mástól vegyen italokat, mint a piac egy kicsit furcsa számára. Abban igazat kell adnia a tündérnek, hogy egy tapasztalt alkimista italainak a minőségével nincs gond, ellenben az áraikkal. Viszont megkockáztatja inkább ezt az idegent. Ebben az esetben inkább minőségibb italokat vásárolna. Habár lehet az alacsonyabb minőséget olcsóbban adja. Majd kiderül ha odaérnek.
A séta rövid, amit a társaság tesz kellemesebbé. Már egy jó ideje nem találkozott a tündérrel, meg Ettvalderrel sem. Kíváncsi, hogy mire jutott a férfi. ~Csak úgy nem akarhat elindulni a vakvilágba, igaz?~
Hamar megérkeznek a fogadóba. Kíváncsi arra a személyre, aki ilyen jó áron és minőségben adja a varázsitalokat. Sajnálatára nincs itt. Alesian biztosítja róla, hogy majd itt lesz, amiben Hena sem kételkedik. Ha kalandoroknak akarna valaki eladni jó áron bármit, az elsőnek mindig a fogadóban próbálkozzon.
Követi a tündért az egyik üres asztalhoz. A tündér elkezdi ecsetelni saját tudását a levegő mágia terén. Érdeklődve hallgatja.*
-Nem rossz! Ha jól tudom hasznos mágiái vannak. A legtöbben a tűz ágat szokták választani, mert azzal tudnak a legnagyobb pusztítást okozni. Pedig a mágia nem csak arra való.
*Bólogat csalódottan Hena. Még ismer is ilyen alakot.*
-Én jól haladok. Már ismerek annyi mágiát, hogy legalább megvédeni megtudjam magam.
*Persze még hosszú út áll előtte.*
-A mocsáron tényleg nem kellemes egyedül átkelni. Ki tudja? Lehet majd újra együtt tölthetünk ott egy kis időt.
*Kacérkodik a gondolattal, huncut mosollyal az arcán Hena.*
*Az ötlet, hogy mástól vegyen italokat, mint a piac egy kicsit furcsa számára. Abban igazat kell adnia a tündérnek, hogy egy tapasztalt alkimista italainak a minőségével nincs gond, ellenben az áraikkal. Viszont megkockáztatja inkább ezt az idegent. Ebben az esetben inkább minőségibb italokat vásárolna. Habár lehet az alacsonyabb minőséget olcsóbban adja. Majd kiderül ha odaérnek.
A séta rövid, amit a társaság tesz kellemesebbé. Már egy jó ideje nem találkozott a tündérrel, meg Ettvalderrel sem. Kíváncsi, hogy mire jutott a férfi. ~Csak úgy nem akarhat elindulni a vakvilágba, igaz?~
Hamar megérkeznek a fogadóba. Kíváncsi arra a személyre, aki ilyen jó áron és minőségben adja a varázsitalokat. Sajnálatára nincs itt. Alesian biztosítja róla, hogy majd itt lesz, amiben Hena sem kételkedik. Ha kalandoroknak akarna valaki eladni jó áron bármit, az elsőnek mindig a fogadóban próbálkozzon.
Követi a tündért az egyik üres asztalhoz. A tündér elkezdi ecsetelni saját tudását a levegő mágia terén. Érdeklődve hallgatja.*
-Nem rossz! Ha jól tudom hasznos mágiái vannak. A legtöbben a tűz ágat szokták választani, mert azzal tudnak a legnagyobb pusztítást okozni. Pedig a mágia nem csak arra való.
*Bólogat csalódottan Hena. Még ismer is ilyen alakot.*
-Én jól haladok. Már ismerek annyi mágiát, hogy legalább megvédeni megtudjam magam.
*Persze még hosszú út áll előtte.*
-A mocsáron tényleg nem kellemes egyedül átkelni. Ki tudja? Lehet majd újra együtt tölthetünk ott egy kis időt.
*Kacérkodik a gondolattal, huncut mosollyal az arcán Hena.*
6922. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-17 09:23:54
Üzenet elküldve: 2025-10-17 09:23:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szende napok//
* Henát azért mégis veszélyesebbnek tartja, mint saját magát. A tündérek mégiscsak kicsik és gyengék, amíg az elfek nagyok és gyengék, de legalább hosszabbat tudnak lépni.*
- Van egy jó alkimista, akitől Ettvallder is vásárolt. Szerintem vele járnál a legjobban. Olcsóbban, jobb minőségű italokhoz tudnál jutni. A piac drága és a minőség is korlátozott. Mondjuk ez az alkimista elég fura, karót nyelt alak, de ügyes. Inkább nézzünk szét a fogadóban.* Reméli nem ellenkezik, mert akkor a fogadóba indul vele. Útközben tudnak beszélgetni.*
- Ez igaz. Kevesen gyorsabban mozgunk, ez tagadhatatlan. De azért örülök, hogy osztod a véleményem. Köztünk szólva Ettvallder kicsit harcmániás alaknak tűnik. De hát kinek mi.* Rántja meg a vállát. Útközben még némi semleges témát felemleget a tündér amíg elérnek a fogadóba, de semmi komoly.*
- Na itt vagyunk, mindjárt rákérdezek a hollétére.*
Elszalad a tündér a pulthoz és néhány pillanat múlva vissza is tér.*
- A kocsmáros szerint nincs itt, de biztos ide fog jönni.* Feleli a tündér. Addig leül is ül az egyik asztalhoz.*
- Képzeld, sikerült egy kicsit a levegő mágiába beleásnom magam. A lényegét már értem, csak varázslatokat kéne tanulni hozzá, hogy gyakorlatba is tudjam alkalmazni. Szóval valamikor megint meglátogathatom az öreg Arborg mestert. Macerás mindig átkelni azon az átkozott mocsáron, de sajnos ez van.* Konyulnak le a fülei, mert a gondolat, hogy az iszapba kell gázolnia, nem vidítja fel.*
- És te? Még mindig azt az ágat tanulod?* Kérdezősködik Alesian kíváncsian.*
* Henát azért mégis veszélyesebbnek tartja, mint saját magát. A tündérek mégiscsak kicsik és gyengék, amíg az elfek nagyok és gyengék, de legalább hosszabbat tudnak lépni.*
- Van egy jó alkimista, akitől Ettvallder is vásárolt. Szerintem vele járnál a legjobban. Olcsóbban, jobb minőségű italokhoz tudnál jutni. A piac drága és a minőség is korlátozott. Mondjuk ez az alkimista elég fura, karót nyelt alak, de ügyes. Inkább nézzünk szét a fogadóban.* Reméli nem ellenkezik, mert akkor a fogadóba indul vele. Útközben tudnak beszélgetni.*
- Ez igaz. Kevesen gyorsabban mozgunk, ez tagadhatatlan. De azért örülök, hogy osztod a véleményem. Köztünk szólva Ettvallder kicsit harcmániás alaknak tűnik. De hát kinek mi.* Rántja meg a vállát. Útközben még némi semleges témát felemleget a tündér amíg elérnek a fogadóba, de semmi komoly.*
- Na itt vagyunk, mindjárt rákérdezek a hollétére.*
Elszalad a tündér a pulthoz és néhány pillanat múlva vissza is tér.*
- A kocsmáros szerint nincs itt, de biztos ide fog jönni.* Feleli a tündér. Addig leül is ül az egyik asztalhoz.*
- Képzeld, sikerült egy kicsit a levegő mágiába beleásnom magam. A lényegét már értem, csak varázslatokat kéne tanulni hozzá, hogy gyakorlatba is tudjam alkalmazni. Szóval valamikor megint meglátogathatom az öreg Arborg mestert. Macerás mindig átkelni azon az átkozott mocsáron, de sajnos ez van.* Konyulnak le a fülei, mert a gondolat, hogy az iszapba kell gázolnia, nem vidítja fel.*
- És te? Még mindig azt az ágat tanulod?* Kérdezősködik Alesian kíváncsian.*
6921. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-16 22:34:32
Üzenet elküldve: 2025-10-16 22:34:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Bredoc a pultnál pipázgat, szokásához híven, miközben a körözési listát olvasgatja. Igyekszik minden apró részletet magáévá tenni, hisz nem olyan jó a memóriája hogy csak úgy egyből meg is jegyezzen mindent, de rászánja az időt, hirtelen amúgy sincsen más dolga. A rajzokat is igyekszik megvizsgálni, leginkább csak a szemeket, a vonásokat, elég veterán már ahhoz hogy tudja, hogy a haj, vagy a szakáll semmit sem jelent, hisz azokat a legkönnyebb megváltoztatni. Ellenben például a magassággal, vagy a korral. Persze trükközni mindig lehet, de ha valaki olyan agyafúrt, akkor eleve nem köröznék. Meg is rázza a fejét, hogy mennyi munka vár rá, és azon tűnődik, hogy hol is kellene hozzáfognia, mikor egy ismerős hangot hall.*
-Nohát, összefújta a szemetet a szél, mi?
*Vigyorog a szakálla alatt, és illedelmesen megemeli a pipáját. Csak ezután jut el tudatáig az, hogy Naesala őt keresi már egy ideje.*
-No. Baj van? Ne kímélj!
*Látszik rajta, hogy azért nem egy vén bolond az egykori parancsnok, s érzékeli, hogy valami komoly dologról lehet szó, úgyhogy a jókedélyű, humoros énjét most el is teszi egy kicsit, s utat enged a felnőttesebb énjének.*
-Mégsem indult el a karaván?
*Bredoc a pultnál pipázgat, szokásához híven, miközben a körözési listát olvasgatja. Igyekszik minden apró részletet magáévá tenni, hisz nem olyan jó a memóriája hogy csak úgy egyből meg is jegyezzen mindent, de rászánja az időt, hirtelen amúgy sincsen más dolga. A rajzokat is igyekszik megvizsgálni, leginkább csak a szemeket, a vonásokat, elég veterán már ahhoz hogy tudja, hogy a haj, vagy a szakáll semmit sem jelent, hisz azokat a legkönnyebb megváltoztatni. Ellenben például a magassággal, vagy a korral. Persze trükközni mindig lehet, de ha valaki olyan agyafúrt, akkor eleve nem köröznék. Meg is rázza a fejét, hogy mennyi munka vár rá, és azon tűnődik, hogy hol is kellene hozzáfognia, mikor egy ismerős hangot hall.*
-Nohát, összefújta a szemetet a szél, mi?
*Vigyorog a szakálla alatt, és illedelmesen megemeli a pipáját. Csak ezután jut el tudatáig az, hogy Naesala őt keresi már egy ideje.*
-No. Baj van? Ne kímélj!
*Látszik rajta, hogy azért nem egy vén bolond az egykori parancsnok, s érzékeli, hogy valami komoly dologról lehet szó, úgyhogy a jókedélyű, humoros énjét most el is teszi egy kicsit, s utat enged a felnőttesebb énjének.*
-Mégsem indult el a karaván?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436