Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:27:13
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:27:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Úgy tűnik, a sebek mélyebbek, mint bármelyikük is gondolná. Mindketten annak örülnének a legjobban, ha sose váltak volna egymás életének részévé. Cale mélyet sóhajt, ahogy arra gondol, talán az lenne a legjobb, amit most tehet, hogy elsétál, és magára hagyja a tolvajt, hogy feldolgozhassa a helyzetet. Bármi amit eddig mondott, vagy tett, csak rosszabbította a helyzetét, a férfi piócaként szívta ki az összes boldogságot, és jókedvet az egykor olyan életvidám lányból. Talán ez után a beszélgetés után végre lesz bátorsága megtenni azt, amit olyan régóta meg akar tenni. *
- Tudod... a legszebb álmaim azok, amikben meghalok. * Mondja halkan, és felhúzza a nadrágját, hogy ne álldogáljon tovább pucéran a szoba közepén, az ajtóhoz fordul, és szinte ordít önmagával, hogy lépjen, induljon meg. Tudja, hogyha most kimegy azon az ajtón, akkor sose találkoznak többet, akkor képes lesz végre véget vetni az életének. Olyan egyszerűnek tűnik az egész, csak előre lép a bal lábbával, amit követ a jobb. Ezt addig csinálja, amíg maga mögött hagy mindent, de ekkor eszébe jut, hogy a tőrt letette az asztalra, anélkül pedig nem tudja bevégezni amit szeretne. Visszafordul, és nagyot nyel. Nem tűnik nehéznek, csak odasétál a tolvaj mellé, felveszi a fegyvert, elteszi, és megfordul. Végre megmozdul, és sikerül elinduljon, lassan, reszkető lábakkal, szinte nem is emeli meg azokat, csak húzza a földön. Bal láb, jobb láb, egyik a másik után, szótlanul és némán, egyre közelebb az asztalhoz. Lassan némán legördül egy könnycsepp a bal szeméből, érzi, ahogy végig simít az arcán, de nem nyúl oda, hogy letörölje, annál nehezebb most mindkét karja. Ha nem akadályozza meg benne a lány, akkor egy idő után oda ér, bár kerüli Ysanee pillantását, mert a plafont bámulja. Tétován nyúl ki a kezével, igyekszik kitapogatni a tőrt, de a nyél helyett a pengét érinti meg először az ujjával. A borotva éles penge gond nélkül vág bele a mélységibe, a találkozás vérző nyomát viseli az asztal, ahogy Cale odakapja a tekintetét. A fájdalom megijeszti, tudja, hogy amire készül az ennél sokkal jobban fog fájni. De csak rövid ideig. *
- Talán az lenne a legjobb, ha magadra hagynálak. Minden amit teszek, csak ront a helyzeten. * Jegyzi meg olyan hangon, ami mintha nem is az övé lenne. Rekedt, elhaló hang ez, egy öregember hangja a halálos ágyán. * Nem akarom, hogy többet szenvedj miattam.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Úgy tűnik, a sebek mélyebbek, mint bármelyikük is gondolná. Mindketten annak örülnének a legjobban, ha sose váltak volna egymás életének részévé. Cale mélyet sóhajt, ahogy arra gondol, talán az lenne a legjobb, amit most tehet, hogy elsétál, és magára hagyja a tolvajt, hogy feldolgozhassa a helyzetet. Bármi amit eddig mondott, vagy tett, csak rosszabbította a helyzetét, a férfi piócaként szívta ki az összes boldogságot, és jókedvet az egykor olyan életvidám lányból. Talán ez után a beszélgetés után végre lesz bátorsága megtenni azt, amit olyan régóta meg akar tenni. *
- Tudod... a legszebb álmaim azok, amikben meghalok. * Mondja halkan, és felhúzza a nadrágját, hogy ne álldogáljon tovább pucéran a szoba közepén, az ajtóhoz fordul, és szinte ordít önmagával, hogy lépjen, induljon meg. Tudja, hogyha most kimegy azon az ajtón, akkor sose találkoznak többet, akkor képes lesz végre véget vetni az életének. Olyan egyszerűnek tűnik az egész, csak előre lép a bal lábbával, amit követ a jobb. Ezt addig csinálja, amíg maga mögött hagy mindent, de ekkor eszébe jut, hogy a tőrt letette az asztalra, anélkül pedig nem tudja bevégezni amit szeretne. Visszafordul, és nagyot nyel. Nem tűnik nehéznek, csak odasétál a tolvaj mellé, felveszi a fegyvert, elteszi, és megfordul. Végre megmozdul, és sikerül elinduljon, lassan, reszkető lábakkal, szinte nem is emeli meg azokat, csak húzza a földön. Bal láb, jobb láb, egyik a másik után, szótlanul és némán, egyre közelebb az asztalhoz. Lassan némán legördül egy könnycsepp a bal szeméből, érzi, ahogy végig simít az arcán, de nem nyúl oda, hogy letörölje, annál nehezebb most mindkét karja. Ha nem akadályozza meg benne a lány, akkor egy idő után oda ér, bár kerüli Ysanee pillantását, mert a plafont bámulja. Tétován nyúl ki a kezével, igyekszik kitapogatni a tőrt, de a nyél helyett a pengét érinti meg először az ujjával. A borotva éles penge gond nélkül vág bele a mélységibe, a találkozás vérző nyomát viseli az asztal, ahogy Cale odakapja a tekintetét. A fájdalom megijeszti, tudja, hogy amire készül az ennél sokkal jobban fog fájni. De csak rövid ideig. *
- Talán az lenne a legjobb, ha magadra hagynálak. Minden amit teszek, csak ront a helyzeten. * Jegyzi meg olyan hangon, ami mintha nem is az övé lenne. Rekedt, elhaló hang ez, egy öregember hangja a halálos ágyán. * Nem akarom, hogy többet szenvedj miattam.
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:05:57
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:05:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ysa jóformán hiába próbálkozik. Látja a férfi arcán, hogy édes hazugságai hasztalanok, csókját nem viszonozza a mélységi, nem tudja mit mondhatna még vagy tehetne, hogy jobban érezze magát. Valószínűleg semmit. Az időt már nem tudja visszaforgatni, nem tudja meg nem történté tenni ballépésüket. Egy pillanatra arra gondol, bár sohase találkoztak volna. Már a templom előtt is érezte, hogy a legjobb az lenne, ha távol tartaná magát a bárdtól, s ezt csak megerősítette benne az az éjszaka, mikor az áldást kapták. Mégis, mikor ma meglátta a fogadó előtt... Nem akar erre gondolni, nem akar gondolni semmire.
Miközben a ruha lassan lehull róla, feltárva így Eeyr jegyeit, Ysa csak mereven figyeli az ablakot, még akkor is, mikor a férfi megszólal. Szemei könnybe lábadnak, attól tartva, hogy talán ezt Cale észreveszi inkább gyorsan lesüti tekintetét, s vesz egy mély levegőt, hogy higgadtságot erőltessen magára. Arca rezzenéstelen, a padló repedéseit kezdi pásztázni, de szólni nem mer, ha most beszélne, biztos benne, hogy elsírná magát. Még sohasem bőgte el magát senki előtt, még az amoni táborban sem, sőt, a barakk cellájába vagy a koszos Krenkataurba zárva sem hagyta el magát, egyetlen egyszer sem.*
-Kérlek ne...
*Suttogja, mikor a mélységi hozzá akar érni, hangja megremeg, kezét, bár nem erőszakosan vagy durván, de eltolja magától. Az őszinte szavak sem vigasztalják, hiszen ő egyáltalán nem látja magát szépnek, nem érzi, hogy nincsen vele semmi baj. Ruháját felemeli a földről, maga elé szorítja majd hátat fordítva veszi az irányt a borosüveghez, amiből úgy kortyol, minta legalább napok óta szomjazna. Kezében szorongatva a palackot foglal helyet végül az ágyon, kék szemei kissé vöröslenek az elfojtott könnyektől, úgy érzi, bizonyára szánalmas látványt nyújthat.*
-Sajnálom.
*Szól halkan, szipogva, egyelőre nem tud, s nem is akar többet mondani.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ysa jóformán hiába próbálkozik. Látja a férfi arcán, hogy édes hazugságai hasztalanok, csókját nem viszonozza a mélységi, nem tudja mit mondhatna még vagy tehetne, hogy jobban érezze magát. Valószínűleg semmit. Az időt már nem tudja visszaforgatni, nem tudja meg nem történté tenni ballépésüket. Egy pillanatra arra gondol, bár sohase találkoztak volna. Már a templom előtt is érezte, hogy a legjobb az lenne, ha távol tartaná magát a bárdtól, s ezt csak megerősítette benne az az éjszaka, mikor az áldást kapták. Mégis, mikor ma meglátta a fogadó előtt... Nem akar erre gondolni, nem akar gondolni semmire.
Miközben a ruha lassan lehull róla, feltárva így Eeyr jegyeit, Ysa csak mereven figyeli az ablakot, még akkor is, mikor a férfi megszólal. Szemei könnybe lábadnak, attól tartva, hogy talán ezt Cale észreveszi inkább gyorsan lesüti tekintetét, s vesz egy mély levegőt, hogy higgadtságot erőltessen magára. Arca rezzenéstelen, a padló repedéseit kezdi pásztázni, de szólni nem mer, ha most beszélne, biztos benne, hogy elsírná magát. Még sohasem bőgte el magát senki előtt, még az amoni táborban sem, sőt, a barakk cellájába vagy a koszos Krenkataurba zárva sem hagyta el magát, egyetlen egyszer sem.*
-Kérlek ne...
*Suttogja, mikor a mélységi hozzá akar érni, hangja megremeg, kezét, bár nem erőszakosan vagy durván, de eltolja magától. Az őszinte szavak sem vigasztalják, hiszen ő egyáltalán nem látja magát szépnek, nem érzi, hogy nincsen vele semmi baj. Ruháját felemeli a földről, maga elé szorítja majd hátat fordítva veszi az irányt a borosüveghez, amiből úgy kortyol, minta legalább napok óta szomjazna. Kezében szorongatva a palackot foglal helyet végül az ágyon, kék szemei kissé vöröslenek az elfojtott könnyektől, úgy érzi, bizonyára szánalmas látványt nyújthat.*
-Sajnálom.
*Szól halkan, szipogva, egyelőre nem tud, s nem is akar többet mondani.*
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-23 16:26:43
Üzenet elküldve: 2021-01-23 16:26:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
~Csak, akit rajtakapnak?~
*Teszi fel a kérdést, de már csak magában, mindössze egy sejtelmes mosolyt ereszt el, hogy a másik leolvashassa arcáról, a lány bizony látja mit művel.
Különösebben persze nem zavarja, hogy a férfi nem emlékszik rá, már érdeklődött érkezése okáról korábban, nem az a fajta, aki ilyesmin megsértődik. Feleslegesnek is gondolja a szabadkozást emiatt, de hagyja, hadd tegye csak a hosszúfülű, ha ettől jobban érzi magát.*
-Semmi gond, Drameiloten! Egyébként is semmitmondó volt a felelet, teljesen megértem, hogy elfelejtette.
*Legyint, s látszik valóban nem neheztel emiatt a másikra. A tapsolást hallva, kinyitja szürke szemeit, s meglepetten pillant a lenge öltözetű nőre, közben pedig összehúzva magát nyakig elmerül a vízben. Csak akkor emelkedik ki jobban, mikor a felszolgáló kimegy, ekkora tekintetét Dramra emeli. Kissé morcosan vonja össze szemöldökét, s nem is hagyja szó nélkül a dolgot.*
-Igazán nem szükséges ennyi mindenre meghívnia.
*Nem szeretne valamiféle élősködő szerepében tetszelegni, Aly anyagias dolgokban meglehetősen önérzetes, eddig is csak udvariasságból fogadta el a meghívást.
A kérdésen eltöprengve jólesően dörzsöli meg tarkójánál fejbőrét, aztán karjait elnyújtja a kád szélén, s megkapaszkodva benne tartja magát.*
-Hát olyan, aki nem túl hasznos.
*Neveti el magát, majd lábaival szórakozottan játszani kezd a víz alatt, de persze gondosan ügyelve arra, hogy ne fröcskölje képen az elfet, bár elég nagy kísértést érez rá.*
-Egyelőre bármi megfelelne, ami nem igényel tudást. Egyedül csak az íjászkodáshoz értek valamelyest, de nem sok vadász venne magához egy lányt.
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.23 16:27:37
~Csak, akit rajtakapnak?~
*Teszi fel a kérdést, de már csak magában, mindössze egy sejtelmes mosolyt ereszt el, hogy a másik leolvashassa arcáról, a lány bizony látja mit művel.
Különösebben persze nem zavarja, hogy a férfi nem emlékszik rá, már érdeklődött érkezése okáról korábban, nem az a fajta, aki ilyesmin megsértődik. Feleslegesnek is gondolja a szabadkozást emiatt, de hagyja, hadd tegye csak a hosszúfülű, ha ettől jobban érzi magát.*
-Semmi gond, Drameiloten! Egyébként is semmitmondó volt a felelet, teljesen megértem, hogy elfelejtette.
*Legyint, s látszik valóban nem neheztel emiatt a másikra. A tapsolást hallva, kinyitja szürke szemeit, s meglepetten pillant a lenge öltözetű nőre, közben pedig összehúzva magát nyakig elmerül a vízben. Csak akkor emelkedik ki jobban, mikor a felszolgáló kimegy, ekkora tekintetét Dramra emeli. Kissé morcosan vonja össze szemöldökét, s nem is hagyja szó nélkül a dolgot.*
-Igazán nem szükséges ennyi mindenre meghívnia.
*Nem szeretne valamiféle élősködő szerepében tetszelegni, Aly anyagias dolgokban meglehetősen önérzetes, eddig is csak udvariasságból fogadta el a meghívást.
A kérdésen eltöprengve jólesően dörzsöli meg tarkójánál fejbőrét, aztán karjait elnyújtja a kád szélén, s megkapaszkodva benne tartja magát.*
-Hát olyan, aki nem túl hasznos.
*Neveti el magát, majd lábaival szórakozottan játszani kezd a víz alatt, de persze gondosan ügyelve arra, hogy ne fröcskölje képen az elfet, bár elég nagy kísértést érez rá.*
-Egyelőre bármi megfelelne, ami nem igényel tudást. Egyedül csak az íjászkodáshoz értek valamelyest, de nem sok vadász venne magához egy lányt.
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.23 16:27:37
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-23 14:40:45
Üzenet elküldve: 2021-01-23 14:40:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
- Ha maradtál volna még egy vagy két percet megemlítettem volna. Így jár az a fejvadász, aki nem elég alapos.* Zárja le maga részéről ezt a vitát. Mindenki megcsodálja aztán a mesterséges tisztást, de már inkább a fogadó felé kacsingatnak.*
- Igen Pegazus a neve. Puha ágyak, finom étel és még ott a fürdőház is.* Helyesel, miközben ecseteli a hely szépségét. Közben Pihalvest nézi, mert bizony kipróbálná vele is azokat az ágyakat meg a fürdőt is.*
- Higgye el, hogy én nem sajnálnám, ha lelépne. Még az utat is megmutatnám, hogy merre kell menni.* Válaszolja nyersen. Int, hogy kövessék és el is indul a fogadó irányába.*
- Menjünk, mert mindjárt sötét lesz!* Így most már nem tervezi, hogy megálljanak a főtéren, átvezeti a párost a kanyargó utcákon egészen a fogadóig. A nagy cégér ott lengedezik, amire oda van írva a, hogy Pegazus. Masszív falak és tömör ajtó.*
- Itt vagyunk. Ideje beljebb kerülni, mert most már kezdek éhes lenni, meg a levegő egyre jobban harap.* Ki is nyitja a nagy ajtót. Mi sem természetesebb, hogy a hölgyet előre engedi, de utána rögtön slisszan befelé ő is. A maszkos meg tartsa meg magának az ajtót, ahogy tanulta. Szépen díszített falak, kellemes meleg és persze finom illatok.*
- Ott van egy szabad asztal- mutat abba az irányba- azt javaslom oda üljünk le.* Ha nincs ellenvetése a lánynak, akkor el is indul oda. A férfira szavára meg nyilván nem ad semmit.*
- Ha maradtál volna még egy vagy két percet megemlítettem volna. Így jár az a fejvadász, aki nem elég alapos.* Zárja le maga részéről ezt a vitát. Mindenki megcsodálja aztán a mesterséges tisztást, de már inkább a fogadó felé kacsingatnak.*
- Igen Pegazus a neve. Puha ágyak, finom étel és még ott a fürdőház is.* Helyesel, miközben ecseteli a hely szépségét. Közben Pihalvest nézi, mert bizony kipróbálná vele is azokat az ágyakat meg a fürdőt is.*
- Higgye el, hogy én nem sajnálnám, ha lelépne. Még az utat is megmutatnám, hogy merre kell menni.* Válaszolja nyersen. Int, hogy kövessék és el is indul a fogadó irányába.*
- Menjünk, mert mindjárt sötét lesz!* Így most már nem tervezi, hogy megálljanak a főtéren, átvezeti a párost a kanyargó utcákon egészen a fogadóig. A nagy cégér ott lengedezik, amire oda van írva a, hogy Pegazus. Masszív falak és tömör ajtó.*
- Itt vagyunk. Ideje beljebb kerülni, mert most már kezdek éhes lenni, meg a levegő egyre jobban harap.* Ki is nyitja a nagy ajtót. Mi sem természetesebb, hogy a hölgyet előre engedi, de utána rögtön slisszan befelé ő is. A maszkos meg tartsa meg magának az ajtót, ahogy tanulta. Szépen díszített falak, kellemes meleg és persze finom illatok.*
- Ott van egy szabad asztal- mutat abba az irányba- azt javaslom oda üljünk le.* Ha nincs ellenvetése a lánynak, akkor el is indul oda. A férfira szavára meg nyilván nem ad semmit.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-23 07:40:13
Üzenet elküldve: 2021-01-23 07:40:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy újabb nap a paradicsomban//
*A kupa tartalma lassan kifogy, de Deren nem lett okosabb mostanra sem. Eljátszik a gondolattal, hogy odamegy a vöröskéhez, leül, a szemébe néz, leitatja, és hajnalig eljátszik vele, de bal zsebének tompa zörgése jelzi, hogy aranyak híján inkább a munka kellene neki. Munkaadót viszont nem nagyon lát odabent.*
~Nehezebb lesz, mint hittem.~
*Úgy tűnik nem úgy megy ez, mint régen. Nincs ember aki elkiáltja magát, hogy van egy feladata, van egy terve.*
~Ahj, a régi szép idők.~
*A kocsmárosra néz.*
-Hallott mostanában olyanról, hogy valaki keres itt...
*Egy apró csuklást nyom el.*
~Na, még ez is!~
*Visszatér mondandójához.*
-Szóval kell neki két erős kar és egy pár éles szem?
*A kocsmáros poharakat törölgetve gondolkodik el.*
-Hát... Hogy őszinte legyek, pár hatja már nincs igazán kalandozó kedv az emberekben. Ilyen ez a tél.
*Deren elfintorodik. Érzelmeit nem mindig uralja teljesen, habár most nem is kell.*
-De legalább isznak.
*Teszi hozzá a kocsmáros.*
-Legalább annyi. Átkozott víz hónapok...
*Végül úgy dönt, hogy elindul kifelé.*
~Ha itt nem, akkor talán a főtéren. Ha ott sem... Akkor nem tudom, akkor lehet, hogy tényleg érdemes elmenni Amon Ruadhra a barbárokhoz.~
*Morfondírozik, ahogy kilöki az ajtót.*
-Viszlát!
*Néz vissza a kocsmárosra, ha már szó nélkül ott hagyta. Ez is ritka a férfiútól, hogy így köszön.*
*A kupa tartalma lassan kifogy, de Deren nem lett okosabb mostanra sem. Eljátszik a gondolattal, hogy odamegy a vöröskéhez, leül, a szemébe néz, leitatja, és hajnalig eljátszik vele, de bal zsebének tompa zörgése jelzi, hogy aranyak híján inkább a munka kellene neki. Munkaadót viszont nem nagyon lát odabent.*
~Nehezebb lesz, mint hittem.~
*Úgy tűnik nem úgy megy ez, mint régen. Nincs ember aki elkiáltja magát, hogy van egy feladata, van egy terve.*
~Ahj, a régi szép idők.~
*A kocsmárosra néz.*
-Hallott mostanában olyanról, hogy valaki keres itt...
*Egy apró csuklást nyom el.*
~Na, még ez is!~
*Visszatér mondandójához.*
-Szóval kell neki két erős kar és egy pár éles szem?
*A kocsmáros poharakat törölgetve gondolkodik el.*
-Hát... Hogy őszinte legyek, pár hatja már nincs igazán kalandozó kedv az emberekben. Ilyen ez a tél.
*Deren elfintorodik. Érzelmeit nem mindig uralja teljesen, habár most nem is kell.*
-De legalább isznak.
*Teszi hozzá a kocsmáros.*
-Legalább annyi. Átkozott víz hónapok...
*Végül úgy dönt, hogy elindul kifelé.*
~Ha itt nem, akkor talán a főtéren. Ha ott sem... Akkor nem tudom, akkor lehet, hogy tényleg érdemes elmenni Amon Ruadhra a barbárokhoz.~
*Morfondírozik, ahogy kilöki az ajtót.*
-Viszlát!
*Néz vissza a kocsmárosra, ha már szó nélkül ott hagyta. Ez is ritka a férfiútól, hogy így köszön.*
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-23 01:14:02
Üzenet elküldve: 2021-01-23 01:14:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Tagadóan megcsóválja a fejét a hazugságra. Tudja nagyon jól, hogy az ő hibája, hogyha nem követi a tolvajt, hogyha nem támadja le a templomban, ha türelmes, és kivárja amíg a Pegazusba érnek, akkor most nem így állnának itt, mint két összetört roncs. Persze arról nem tud, hogy Ysanee milyen állapotban van, de magáról tudja, hogy már sosem lesz az a flegma, nemtörődöm, életvidám fickó, aki egykor volt. Épp ezért bármennyire is szeretne, nem tud hinni a vigasztaló szavaknak, nem tudja nem magát okolni azért, ami történt.
Hagyja, hogy a tolvaj odalépjen hozzá, nem takarja el magát, nem lép el, csak áll ott, széttárt karokkal, pedig szeretné megölelni a nőt. Újabb elsuttogott hazugságok, szeretne hinni nekik, de képtelen rá. Az önsajnálat mellett egy másik érzés kerülgeti, kezd fellobbanni benne a harag, amiért anélkül, hogy tudná milyen érzés, nyugtatni próbálja őt Ysa. Persze ha tudná, hogy milyen áldásban lett része a másiknak, akkor könnyebben fogadná, talán el is hinné ezeket a kis füllentéseket. Elfordítani a fejét, hogy jelezze, nem akarja tovább hallgatni, de közben maradni is akar, kérni, hogy ne fejezze be. Egyszerre bántják, és esnek jól neki a szavak, ami csak még inkább bosszantja. Ezúttal nem viszonozza a csókot, minden erejével a könnyeit tartja vissza, nem fog sírni, mint egy gyerek, úgy érzi, csak ennyi maradt meg méltóságából. Nem fogja fel, hogy mennyire buta, mennyire esztelen azt hinni, hogy egy ilyen helyzetben a gyengeség jelei lennének a könnyek. Ebből a katatón állapotból ragadja ki hirtelen a kijelentés, miszerint nem ő az egyetlen, aki szenved Eeyr szeretetétől. Szótlanul mozdul, és engedelmesen segít zsibbadó, nehezen mozgó, ügyetlen ujjakkal kibontani a fűzőt. Nem ez az első alkalom, hogy ilyet tesz, de most mégis ügyetlenkedik, nehezn tud fogni, csípni az ujjaival. Amikor végül a padlóra hullik a ruha, akkor visszatér az élet a szemébe, pont ez az, ami reménységgel tölti el. Végre nem érzi azt, hogy teljesen egyedül van, hogy soha nem értheti meg őt senki. *
- Dehát ez... * szól halkan, közelebb lépve. Látja, hogy Ysanee kerüli a pillantását, de csak egy pillanatra, figyelmét teljes egészében leköti a test látványa. *
- Szóval nem ilyenek voltak? * Próbálkozik egy halovány viccel, de hangjából hiányzik a dallam, és a csilingelés. Inkább ösztönös reflex ez a kérdés, mint szándékos próbálkozás. * Bárcsak én kaptam volna ezt az ajándékot.
* Jelenti ki végül közel érve, és ha a lány engedi, akkor ujja hegyével végig simít az egyik napsugáron. *
- Szerintem nincs ezekkel semmi baj. Szerintem szépek. * Néz végül a lány szemébe, és mindketten tudják, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Nem is magyarázza őket, felesleges. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Tagadóan megcsóválja a fejét a hazugságra. Tudja nagyon jól, hogy az ő hibája, hogyha nem követi a tolvajt, hogyha nem támadja le a templomban, ha türelmes, és kivárja amíg a Pegazusba érnek, akkor most nem így állnának itt, mint két összetört roncs. Persze arról nem tud, hogy Ysanee milyen állapotban van, de magáról tudja, hogy már sosem lesz az a flegma, nemtörődöm, életvidám fickó, aki egykor volt. Épp ezért bármennyire is szeretne, nem tud hinni a vigasztaló szavaknak, nem tudja nem magát okolni azért, ami történt.
Hagyja, hogy a tolvaj odalépjen hozzá, nem takarja el magát, nem lép el, csak áll ott, széttárt karokkal, pedig szeretné megölelni a nőt. Újabb elsuttogott hazugságok, szeretne hinni nekik, de képtelen rá. Az önsajnálat mellett egy másik érzés kerülgeti, kezd fellobbanni benne a harag, amiért anélkül, hogy tudná milyen érzés, nyugtatni próbálja őt Ysa. Persze ha tudná, hogy milyen áldásban lett része a másiknak, akkor könnyebben fogadná, talán el is hinné ezeket a kis füllentéseket. Elfordítani a fejét, hogy jelezze, nem akarja tovább hallgatni, de közben maradni is akar, kérni, hogy ne fejezze be. Egyszerre bántják, és esnek jól neki a szavak, ami csak még inkább bosszantja. Ezúttal nem viszonozza a csókot, minden erejével a könnyeit tartja vissza, nem fog sírni, mint egy gyerek, úgy érzi, csak ennyi maradt meg méltóságából. Nem fogja fel, hogy mennyire buta, mennyire esztelen azt hinni, hogy egy ilyen helyzetben a gyengeség jelei lennének a könnyek. Ebből a katatón állapotból ragadja ki hirtelen a kijelentés, miszerint nem ő az egyetlen, aki szenved Eeyr szeretetétől. Szótlanul mozdul, és engedelmesen segít zsibbadó, nehezen mozgó, ügyetlen ujjakkal kibontani a fűzőt. Nem ez az első alkalom, hogy ilyet tesz, de most mégis ügyetlenkedik, nehezn tud fogni, csípni az ujjaival. Amikor végül a padlóra hullik a ruha, akkor visszatér az élet a szemébe, pont ez az, ami reménységgel tölti el. Végre nem érzi azt, hogy teljesen egyedül van, hogy soha nem értheti meg őt senki. *
- Dehát ez... * szól halkan, közelebb lépve. Látja, hogy Ysanee kerüli a pillantását, de csak egy pillanatra, figyelmét teljes egészében leköti a test látványa. *
- Szóval nem ilyenek voltak? * Próbálkozik egy halovány viccel, de hangjából hiányzik a dallam, és a csilingelés. Inkább ösztönös reflex ez a kérdés, mint szándékos próbálkozás. * Bárcsak én kaptam volna ezt az ajándékot.
* Jelenti ki végül közel érve, és ha a lány engedi, akkor ujja hegyével végig simít az egyik napsugáron. *
- Szerintem nincs ezekkel semmi baj. Szerintem szépek. * Néz végül a lány szemébe, és mindketten tudják, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Nem is magyarázza őket, felesleges. *
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-23 00:56:16
Üzenet elküldve: 2021-01-23 00:56:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Nem szoktuk finom úriembernek tekinteni azt, akit leskelődésen kapnak. * Húzza ki magát tettetett sértettséggel az elf, de szája szeglete arról árulkodik, hogy tudja, csínytevésen kapták, mint egy komisz kölyköt. Ettől függetlenül, ha Aly nem tágít, akkor többet nem próbálja meg kicselezni, és ígéretet tesz, hogy nem fog leskelődni. Bár ez esetben a nő vélhetően alig számít arra, hogy adhat a férfi szavára, Drameiloten bizony olyan elf, aki betartja amit ígér. *
- Valóban? * Lepődik meg az elf, mert ritka, hogy a rövidtávú memóriája cserben hagyná. A tanulással sem szoktak gondjai lenni, általában egyszer elolvas valamit, azt hosszú ideig, ha nem is szóról szóra, de elég pontosan vissza tudja idézni. Lázasan kutat az emlékei között, de nem emlékszik a beszélgetésre. *
- Az elnézését kell kérnem. * Sóhajt végül megadóan, elismerve, hogy nem jut eszébe jutni. * Azt hiszem, hogy a túlzott hideg, bár nem akarok kifogások mögé bújni, de komolyabb hatással volt rám, mint azt képzeltem. Valószínűleg a stressz okozhatja, hogy nem emlékszem. * Csóválja a fejét, és feltűnik neki, hogy a nő nem nagyon akar beszélni magáról, vagy a múltjáról. Mindenféle alantas cél nélkül tapsol kettőt, és hamarosan egy lenge ruhába öltözött, meglehetősen csinos felszolgálólány nyitja rájuk az ajtót. *
- Kettő pohár Almabort szeretnék kérni. Írja a számlámhoz, kérem. * Mosolyog a nőre, és tudja, hogy a 24 aranyat fel fogják írni, és később majd törlesztenie kell. *
- Milyen fajta? * Teszi fel a kérdést Drameiloten, hiszen ő semmit nem tud a másikról. * Kérem, ha elmondaná, hogy mihez ért, talán tudnék segíteni. Elég sokakat ismerek a városban, és ők is ismernek elég sokakat. Biztosra veszem, hogy ha kívánja, akkor könnyen szerzünk, ha nem is tökéletes, de kezdésnek megfelelő munkát. * Ajánlkozik a férfi őszinte jószándékkal. *
- Nem szoktuk finom úriembernek tekinteni azt, akit leskelődésen kapnak. * Húzza ki magát tettetett sértettséggel az elf, de szája szeglete arról árulkodik, hogy tudja, csínytevésen kapták, mint egy komisz kölyköt. Ettől függetlenül, ha Aly nem tágít, akkor többet nem próbálja meg kicselezni, és ígéretet tesz, hogy nem fog leskelődni. Bár ez esetben a nő vélhetően alig számít arra, hogy adhat a férfi szavára, Drameiloten bizony olyan elf, aki betartja amit ígér. *
- Valóban? * Lepődik meg az elf, mert ritka, hogy a rövidtávú memóriája cserben hagyná. A tanulással sem szoktak gondjai lenni, általában egyszer elolvas valamit, azt hosszú ideig, ha nem is szóról szóra, de elég pontosan vissza tudja idézni. Lázasan kutat az emlékei között, de nem emlékszik a beszélgetésre. *
- Az elnézését kell kérnem. * Sóhajt végül megadóan, elismerve, hogy nem jut eszébe jutni. * Azt hiszem, hogy a túlzott hideg, bár nem akarok kifogások mögé bújni, de komolyabb hatással volt rám, mint azt képzeltem. Valószínűleg a stressz okozhatja, hogy nem emlékszem. * Csóválja a fejét, és feltűnik neki, hogy a nő nem nagyon akar beszélni magáról, vagy a múltjáról. Mindenféle alantas cél nélkül tapsol kettőt, és hamarosan egy lenge ruhába öltözött, meglehetősen csinos felszolgálólány nyitja rájuk az ajtót. *
- Kettő pohár Almabort szeretnék kérni. Írja a számlámhoz, kérem. * Mosolyog a nőre, és tudja, hogy a 24 aranyat fel fogják írni, és később majd törlesztenie kell. *
- Milyen fajta? * Teszi fel a kérdést Drameiloten, hiszen ő semmit nem tud a másikról. * Kérem, ha elmondaná, hogy mihez ért, talán tudnék segíteni. Elég sokakat ismerek a városban, és ők is ismernek elég sokakat. Biztosra veszem, hogy ha kívánja, akkor könnyen szerzünk, ha nem is tökéletes, de kezdésnek megfelelő munkát. * Ajánlkozik a férfi őszinte jószándékkal. *
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-23 00:39:28
Üzenet elküldve: 2021-01-23 00:39:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Íme itt is van. Az eddig csak haloványan felettük lebegő keserűség egy pillanat alatt csap le rájuk kíméletlenül. Ysa rettenetesen érzi magát, mintha újra abban a sötét kis utcában lennének a templomi történések után. Nem tudja mit mondjon, nem tudja hogyan vigasztaljon, egyszerűen semmi olyan nem jut eszébe, amiről azt gondolja, jelen helyzetben segítene.*
-Nem a te hibád.
*Szól halkan, nincs erő a torkában most, de azt mégsem akarja, hogy csak magát tegye felelőssé a férfi a történtek miatt.
Kérdésére olyan feleletet kap, amire valamelyest számított. Némán hallgatja, ahogy a mélységi megosztja vele, milyen szenvedéssel teltek a napjai, úgy érzi a saját kínjai eltörpülnek ezek mellett, pedig neki sem teltek önfeledt kacagással a külön töltött hatok. Mivel szavak egyelőre nem jönnek a szájára, végül feláll, s a férfihoz lép, arcát a kezeibe véve csendesen csitítja. Homlokát a másikéhoz érinti, gyengéden végigsimítva a bőrön kulcsolja kezeit össze a nyaka mögött.*
-Nem lesz semmi baj.
*Suttogja majd finoman a szürke tincsekbe túr*
-Megoldjuk, ígérem.
*Kék tekintetét a férfi szemeibe fúrja, mindaddig mellette marad, amíg nem nyugszik le valamelyest. Sohasem kellett még vigasztalnia senkit, ez bizony meglátszik, most sem jeleskedik benne különösebben.*
-Ígérem.
*Súgja ismét, immáron az ajkakra, lágy csókot lehelve rájuk. Hogy ígéretei valóra válnak-e, még maga sem tudja, de ez az, amit most Cale hallani akar, s ez az, amit maga is.*
-Velem...
*Kezdene bele, de egy pillanatra megakad. Mély levegőt véve erőltet higgadtságot magára. Ha a bárd feltárta titkát, akkor bizony a tolvaj is kénytelen -egyébként sem tudná túl sokáig rejtegetni.*
-Én is kaptam.
*Nem bírja ki mondani sem Eeyr nevét, sem az áldást, többet nem is szól, csak fordul, s halkan kéri a férfit, hogy segítsen neki a fűzővel. Ysán kívül még senki sem szemlélhette meg a jegyeket, melyek elcsúfítják testét, éppen ezért retteg, mit fog szólni Cale, még mindezek után is. Ha sikerül lehámozni róla a ruhát, újra szembefordul a mélységivel, de helyette az ablakot kezdi fürkészni. Nem tudna most a másik szemébe nézni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Íme itt is van. Az eddig csak haloványan felettük lebegő keserűség egy pillanat alatt csap le rájuk kíméletlenül. Ysa rettenetesen érzi magát, mintha újra abban a sötét kis utcában lennének a templomi történések után. Nem tudja mit mondjon, nem tudja hogyan vigasztaljon, egyszerűen semmi olyan nem jut eszébe, amiről azt gondolja, jelen helyzetben segítene.*
-Nem a te hibád.
*Szól halkan, nincs erő a torkában most, de azt mégsem akarja, hogy csak magát tegye felelőssé a férfi a történtek miatt.
Kérdésére olyan feleletet kap, amire valamelyest számított. Némán hallgatja, ahogy a mélységi megosztja vele, milyen szenvedéssel teltek a napjai, úgy érzi a saját kínjai eltörpülnek ezek mellett, pedig neki sem teltek önfeledt kacagással a külön töltött hatok. Mivel szavak egyelőre nem jönnek a szájára, végül feláll, s a férfihoz lép, arcát a kezeibe véve csendesen csitítja. Homlokát a másikéhoz érinti, gyengéden végigsimítva a bőrön kulcsolja kezeit össze a nyaka mögött.*
-Nem lesz semmi baj.
*Suttogja majd finoman a szürke tincsekbe túr*
-Megoldjuk, ígérem.
*Kék tekintetét a férfi szemeibe fúrja, mindaddig mellette marad, amíg nem nyugszik le valamelyest. Sohasem kellett még vigasztalnia senkit, ez bizony meglátszik, most sem jeleskedik benne különösebben.*
-Ígérem.
*Súgja ismét, immáron az ajkakra, lágy csókot lehelve rájuk. Hogy ígéretei valóra válnak-e, még maga sem tudja, de ez az, amit most Cale hallani akar, s ez az, amit maga is.*
-Velem...
*Kezdene bele, de egy pillanatra megakad. Mély levegőt véve erőltet higgadtságot magára. Ha a bárd feltárta titkát, akkor bizony a tolvaj is kénytelen -egyébként sem tudná túl sokáig rejtegetni.*
-Én is kaptam.
*Nem bírja ki mondani sem Eeyr nevét, sem az áldást, többet nem is szól, csak fordul, s halkan kéri a férfit, hogy segítsen neki a fűzővel. Ysán kívül még senki sem szemlélhette meg a jegyeket, melyek elcsúfítják testét, éppen ezért retteg, mit fog szólni Cale, még mindezek után is. Ha sikerül lehámozni róla a ruhát, újra szembefordul a mélységivel, de helyette az ablakot kezdi fürkészni. Nem tudna most a másik szemébe nézni.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 23:49:17
Üzenet elküldve: 2021-01-22 23:49:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sajtik egymás közt//
* A férfi örül neki, hogy magyarázata elégnek bizonyul. Persze nem blöffölt, tényleg sokat írt, és körmölt, Wymnter bármelyik levelet bontaná ki, igaz szavakat találna benne, bár legtöbbjük üres, és semmit mondó. Általában arról ír bennük, hogy milyen gondolatok cikáznak a fejében, mi történik a birtokon, és hogy mennyire hiányzik neki a nő. Ezeket most mind hagyja, hogy Wymnter eltegye, ha el szeretné. *
- Ha gondolod, tartsd meg őket. El tudod olvasni bármikor. * Mosolyog bátorítóan, és a lány vállára teszi a kezét. Nem tudja, hogy mennyire rossz az, hogy most így egymásba futottak. Lényének egy része azt szeretné, hogy haza vigye, hogy legyenek együtt, és ne is engedje vissza a jegyesét. De azzal semmivé lenne mindaz, amit az előbb felvázolt. *
- Ne szomorkodj, Wymnter. Az a lényeg, hogy most egymásba futottunk. Talán pont Eeyr, vagy Teysus akarta, hogy így legyen. Használjuk ki ezt az estét, ami nekünk jutott, és élvezzük egymás társaságát. * Kéri inkább a lányt, miközben megérkezik a felszolgáló. A férfi int neki, hogy menjen nyugodtan egy kört, és térjen majd vissza, mert most fontosabb dolguk van, mint holmi étel rendelése. *
- Mit szólsz hozzá, Wymni? Ha szeretnéd, akkor magadra is hagyhatlak. Nem akarom rád erőszakolni a társaságom. * Teszi hozzá halkan suttogva, abban reménykedve, hogy erre nem kerül majd sor. *
//Sajtik egymás közt//
* A férfi örül neki, hogy magyarázata elégnek bizonyul. Persze nem blöffölt, tényleg sokat írt, és körmölt, Wymnter bármelyik levelet bontaná ki, igaz szavakat találna benne, bár legtöbbjük üres, és semmit mondó. Általában arról ír bennük, hogy milyen gondolatok cikáznak a fejében, mi történik a birtokon, és hogy mennyire hiányzik neki a nő. Ezeket most mind hagyja, hogy Wymnter eltegye, ha el szeretné. *
- Ha gondolod, tartsd meg őket. El tudod olvasni bármikor. * Mosolyog bátorítóan, és a lány vállára teszi a kezét. Nem tudja, hogy mennyire rossz az, hogy most így egymásba futottak. Lényének egy része azt szeretné, hogy haza vigye, hogy legyenek együtt, és ne is engedje vissza a jegyesét. De azzal semmivé lenne mindaz, amit az előbb felvázolt. *
- Ne szomorkodj, Wymnter. Az a lényeg, hogy most egymásba futottunk. Talán pont Eeyr, vagy Teysus akarta, hogy így legyen. Használjuk ki ezt az estét, ami nekünk jutott, és élvezzük egymás társaságát. * Kéri inkább a lányt, miközben megérkezik a felszolgáló. A férfi int neki, hogy menjen nyugodtan egy kört, és térjen majd vissza, mert most fontosabb dolguk van, mint holmi étel rendelése. *
- Mit szólsz hozzá, Wymni? Ha szeretnéd, akkor magadra is hagyhatlak. Nem akarom rád erőszakolni a társaságom. * Teszi hozzá halkan suttogva, abban reménykedve, hogy erre nem kerül majd sor. *
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 23:48:29
Üzenet elküldve: 2021-01-22 23:48:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
-Egy finom úriember, aki nem tesz olyan ígéretet, amit nem tud betartani?
*Pillant fel a férfira, mert bizony Aly nem az a fajta, aki ilyen könnyedén elsiklik a részletek fölött. Persze feltehetően Dram csak véletlenül hagyta figyelmen kívül a lány egyetlen feltételét, mindenesetre nem árt emlékeztetni. Eddigi tapasztalatai alapján a férfiaknak igencsak gyér az emlékezőtehetsége, legalább is a legtöbbnek.
Ahogy beérnek a hosszúéltű megkéri arra, hogy forduljon el ő is, amit valószínűleg úgy is megtett volna, ha nem szól neki külön. Hátat fordítva mered a falra, míg nem hall lágy csobbanást, aztán válla felett lopva hátrapillant, hogy megbizonyosodjon arról, biztosan elmerült már a másik a habok alatt.
Kényelmesen helyezkedik fürdőtársával szemben, tisztes távolságba, nehogy véletlenül akár csak lábaik összeérjenek ezzel rendkívül kellemetlen helyzetbe hozva őket. A félvérnek fogalma sincs, hány napja már annak, hogy utoljára fürdött, még valamikor a Kikötőbe érkezése előtt. Az elmúlt hat azonban úgy összefolyt emlékezetében, abban sem biztos, mennyi idő telt el pontosan, mióta útnak indult. Karjait finoman dörzsölni kezdi a szappanos vízzel, s halkan, jólesően sóhajt fel, ahogy a meleg átjárja az egész testét.
Szemei lehunyja, arcára viszont mosoly kúszik a szavakat hallva. Bizony nem tévedett ő a másik nem memóriájával kapcsolatban.*
-De hiszen már kérdezte kedves.
*Szól egy pillanatra a másikra kukkantva pillái mögül*
-Magamról viszont valóban nem meséltem, de túl sok érdekességgel nem tudok szolgálni. Egyszerű leány, egyszerű élet, egyszerű célok...
*Halkul hangja, ahogy karjait emelve nyújtózik, persze gondosan ügyel rá, hogy nehogy valami előbukkanjon a vízből, aminek nem kellene.*
-Vagyis hát, célok nincsenek. Látni akartam a várost, hát idejöttem, de még nem tudom mihez kezdek magammal.
*Vállait megrántja majd hátrahajtva fejét lógatja szőke haját a vízbe, amint pedig kiegyenesedik, kisimítja a nedves tincseket az arcából.*
-Fogalmam sincs milyen munkára lenne jó egy magamfajta.
-Egy finom úriember, aki nem tesz olyan ígéretet, amit nem tud betartani?
*Pillant fel a férfira, mert bizony Aly nem az a fajta, aki ilyen könnyedén elsiklik a részletek fölött. Persze feltehetően Dram csak véletlenül hagyta figyelmen kívül a lány egyetlen feltételét, mindenesetre nem árt emlékeztetni. Eddigi tapasztalatai alapján a férfiaknak igencsak gyér az emlékezőtehetsége, legalább is a legtöbbnek.
Ahogy beérnek a hosszúéltű megkéri arra, hogy forduljon el ő is, amit valószínűleg úgy is megtett volna, ha nem szól neki külön. Hátat fordítva mered a falra, míg nem hall lágy csobbanást, aztán válla felett lopva hátrapillant, hogy megbizonyosodjon arról, biztosan elmerült már a másik a habok alatt.
Kényelmesen helyezkedik fürdőtársával szemben, tisztes távolságba, nehogy véletlenül akár csak lábaik összeérjenek ezzel rendkívül kellemetlen helyzetbe hozva őket. A félvérnek fogalma sincs, hány napja már annak, hogy utoljára fürdött, még valamikor a Kikötőbe érkezése előtt. Az elmúlt hat azonban úgy összefolyt emlékezetében, abban sem biztos, mennyi idő telt el pontosan, mióta útnak indult. Karjait finoman dörzsölni kezdi a szappanos vízzel, s halkan, jólesően sóhajt fel, ahogy a meleg átjárja az egész testét.
Szemei lehunyja, arcára viszont mosoly kúszik a szavakat hallva. Bizony nem tévedett ő a másik nem memóriájával kapcsolatban.*
-De hiszen már kérdezte kedves.
*Szól egy pillanatra a másikra kukkantva pillái mögül*
-Magamról viszont valóban nem meséltem, de túl sok érdekességgel nem tudok szolgálni. Egyszerű leány, egyszerű élet, egyszerű célok...
*Halkul hangja, ahogy karjait emelve nyújtózik, persze gondosan ügyel rá, hogy nehogy valami előbukkanjon a vízből, aminek nem kellene.*
-Vagyis hát, célok nincsenek. Látni akartam a várost, hát idejöttem, de még nem tudom mihez kezdek magammal.
*Vállait megrántja majd hátrahajtva fejét lógatja szőke haját a vízbe, amint pedig kiegyenesedik, kisimítja a nedves tincseket az arcából.*
-Fogalmam sincs milyen munkára lenne jó egy magamfajta.
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 22:58:05
Üzenet elküldve: 2021-01-22 22:58:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy újabb nap a paradicsomban//
*Deren belép a híres csehóba. Mint megannyi történet az övé is kezdődhet akár itt. Habár eddig sem volt hamvába halva, talán most lesz valami, valami új, valami amitől kiszakadhat Sárváros szürke utcáiról, valami amitől végre tisztes mennyiségű pénzhez jut, valami, amivel elérheti azt, hogy ne csak egy porszem legyen, hanem legalább egy plecsni Arthenior térképén.*
~Hosszú az út még addig. Na, lássuk melyik lehet jó munkára.~
*Körbetekint a fogadó népén.*
~Hümm, egy ork, oh, és egy pár finom hölgyemény.~
*Elmosolyodik a "kínálat" láttán.*
~Azt a kis barnát meghívnám egy italra. Kár, hogy nőt hozott magával, a másik nem kell.~
*Lövi be máris a prioritásait, aztán munka reményébe a férfiakat kezdi lesni.*
~Melyikük lehet a helyi intéző?~
*A csaposhoz fordul végül, hiszen inni ugye csak kell. Zsebébe nyúl, megszámlálja aranyait.*
-Jöjjön a Vadak Vére, ha jól látom 7 arany lesz!
*Egy kis híg bor, az kell így a nap közepére. Ezzel a kezében kezdi el keresni az alkalmas ülőhelyeket. Egyelőre csak a pultnál kóstol bele az italba, és közben továbbra is csak szemléli az egybegyűlteket.*
*Deren belép a híres csehóba. Mint megannyi történet az övé is kezdődhet akár itt. Habár eddig sem volt hamvába halva, talán most lesz valami, valami új, valami amitől kiszakadhat Sárváros szürke utcáiról, valami amitől végre tisztes mennyiségű pénzhez jut, valami, amivel elérheti azt, hogy ne csak egy porszem legyen, hanem legalább egy plecsni Arthenior térképén.*
~Hosszú az út még addig. Na, lássuk melyik lehet jó munkára.~
*Körbetekint a fogadó népén.*
~Hümm, egy ork, oh, és egy pár finom hölgyemény.~
*Elmosolyodik a "kínálat" láttán.*
~Azt a kis barnát meghívnám egy italra. Kár, hogy nőt hozott magával, a másik nem kell.~
*Lövi be máris a prioritásait, aztán munka reményébe a férfiakat kezdi lesni.*
~Melyikük lehet a helyi intéző?~
*A csaposhoz fordul végül, hiszen inni ugye csak kell. Zsebébe nyúl, megszámlálja aranyait.*
-Jöjjön a Vadak Vére, ha jól látom 7 arany lesz!
*Egy kis híg bor, az kell így a nap közepére. Ezzel a kezében kezdi el keresni az alkalmas ülőhelyeket. Egyelőre csak a pultnál kóstol bele az italba, és közben továbbra is csak szemléli az egybegyűlteket.*
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 22:54:04
Üzenet elküldve: 2021-01-22 22:54:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ahogy feltárja a másik előtt a nagy titkát, arra számít, hogy majd mint egy nagy teher, ami lezúdul a mellkasáról, hirtelen minden jobb lesz. Már elképzelte, hogy előjönni ezzel a ténnyel olyan lesz, mintha hirtelen felemelkedne a víz alól, újra kap majd levegőt, nevetnek egy sort, és minden jobb lesz.
Ehhez képest csak még rosszabbul érzi magát, ahogy ott áll, egy olyan buzogánnyal, amit még Eeyr se szívesen forgatna. Mélyet sóhajt, a lány reakciója se segít a helyzeten. *
- Én is sajnálom. * Válaszolja kiszáradt, szúró és fájó torokkal. * Hülye ötlet volt, de az én ötletem volt. Alighanem ezért büntet engem Eeyr mindenféle átokkal. * Persze nem mondaná ezt, ha tudná, hogy Ysanee is kapott az istennő szeretetéből, de ezt részeg homály fedi, nem emlékszik, hogy mi történt legutóbbi közös hódításuk estélyén, és úgy tűnik, hogy a tolvaj is így van ezzel. A másik opció, hogy nem jutottak el addig, amíg a férfi gondolja, de arra még határozottan emlékszik, hogy feljöttek az emeletre a nővel. És tapasztalatai alapján ott már úgy szokott történni minden, ahogy ő azt elképzeli. *
- Nem vagyok jól. * Nevet fel, kavarognak benne az érzések, azt se tudja, hogy mit gondoljon erről az egész helyzetről. Utálja, de sajnálja is magát, szereti, de hibáztatja is Ysát, akarja, de nem is a lányt, vágyja, de féli is a magányt. *
- Szörnyű érzés így kelni, egy torzszülöttként, minden éjszaka addig iszok, amíg képes vagyok rá, és remélem, hogy elég lesz ahhoz, hogy másnap már ne keljek fel. Minden hódításnál félek, csak a sötétben, gyertya nélkül vagyok képes bármire, és nem hagyom, hogy hozzá érjenek. Elég részegek kell legyenek ahhoz, hogy ne tudják, tényleg éreznek-e valamit. Már utcalánnyal is próbálkoztam, megfizettem, hogy úgy tegyen, mintha nem lenne semmi furcsa, de nem voltam rá képes. Láttam rajta, hogy színészkedik, hogy megjátszott minden tett, hogy a pénzért sóhajtozik, szavaival hívogat ugyan, de belül sír, és megvet. Hogy összerezdül minden alkalommal, amikor hozzá érek, és átkozza az isteneket, amiért pont őt választottam. * Szomorúan felkacag, mert még az is jobb, mint sírni. * Tudod milyen érzés, amikor még egy megfizetett szajhának se kellesz? Életemben nem fizettem még szexért, és az első alkalommal, amikor megteszem, érzem, hogy hozzám se akarnak érni. Ott hagytam, hogy tartsa meg a pénzemet, és elmentem egy sikátorba hányni. Így vagyok. Ysa.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ahogy feltárja a másik előtt a nagy titkát, arra számít, hogy majd mint egy nagy teher, ami lezúdul a mellkasáról, hirtelen minden jobb lesz. Már elképzelte, hogy előjönni ezzel a ténnyel olyan lesz, mintha hirtelen felemelkedne a víz alól, újra kap majd levegőt, nevetnek egy sort, és minden jobb lesz.
Ehhez képest csak még rosszabbul érzi magát, ahogy ott áll, egy olyan buzogánnyal, amit még Eeyr se szívesen forgatna. Mélyet sóhajt, a lány reakciója se segít a helyzeten. *
- Én is sajnálom. * Válaszolja kiszáradt, szúró és fájó torokkal. * Hülye ötlet volt, de az én ötletem volt. Alighanem ezért büntet engem Eeyr mindenféle átokkal. * Persze nem mondaná ezt, ha tudná, hogy Ysanee is kapott az istennő szeretetéből, de ezt részeg homály fedi, nem emlékszik, hogy mi történt legutóbbi közös hódításuk estélyén, és úgy tűnik, hogy a tolvaj is így van ezzel. A másik opció, hogy nem jutottak el addig, amíg a férfi gondolja, de arra még határozottan emlékszik, hogy feljöttek az emeletre a nővel. És tapasztalatai alapján ott már úgy szokott történni minden, ahogy ő azt elképzeli. *
- Nem vagyok jól. * Nevet fel, kavarognak benne az érzések, azt se tudja, hogy mit gondoljon erről az egész helyzetről. Utálja, de sajnálja is magát, szereti, de hibáztatja is Ysát, akarja, de nem is a lányt, vágyja, de féli is a magányt. *
- Szörnyű érzés így kelni, egy torzszülöttként, minden éjszaka addig iszok, amíg képes vagyok rá, és remélem, hogy elég lesz ahhoz, hogy másnap már ne keljek fel. Minden hódításnál félek, csak a sötétben, gyertya nélkül vagyok képes bármire, és nem hagyom, hogy hozzá érjenek. Elég részegek kell legyenek ahhoz, hogy ne tudják, tényleg éreznek-e valamit. Már utcalánnyal is próbálkoztam, megfizettem, hogy úgy tegyen, mintha nem lenne semmi furcsa, de nem voltam rá képes. Láttam rajta, hogy színészkedik, hogy megjátszott minden tett, hogy a pénzért sóhajtozik, szavaival hívogat ugyan, de belül sír, és megvet. Hogy összerezdül minden alkalommal, amikor hozzá érek, és átkozza az isteneket, amiért pont őt választottam. * Szomorúan felkacag, mert még az is jobb, mint sírni. * Tudod milyen érzés, amikor még egy megfizetett szajhának se kellesz? Életemben nem fizettem még szexért, és az első alkalommal, amikor megteszem, érzem, hogy hozzám se akarnak érni. Ott hagytam, hogy tartsa meg a pénzemet, és elmentem egy sikátorba hányni. Így vagyok. Ysa.
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 22:05:17
Üzenet elküldve: 2021-01-22 22:05:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ysa hagyja, hogy az ujjak végigsimítsanak a lábán, de kénytelen elkuncogni magát, a hűvös érintés ugyanis csiklandozza a bőrét. Mosolyogva figyeli, ahogy előbukkan fehér bokája, s a meglepődést hallva rosszallóan megcsóválja a fejét. Tekintete azonban hamar szigorúvá válik, ahogy pimasz módon feljebb hajtják ruháját, meg is ajándékozza az illetlen kezeket egy nem túl erős csapással.*
-Ejnye! Milyen türelmetlen valaki!
*Szája sarkában azért bujkál egy halovány mosoly a hamis dorgálás közben, de azért gondosan visszasimítja szoknyáját a helyére.
Ahogy a képzelt mosónőjük kebelméretére vonatkozó ígéret elhangzik immár elvigyorodik. Nem tudja nem elképzelni, ahogy két nagy mell hullámzik a folyóparton valami piszkos anyag erős dörzsölése közben.*
-De ha átversz, nagyon megbánod!
*Figyelmezteti derűsen, bár hangjában mégis van valami aprócska fenyegető él.
Őszintén tartott tőle, hogy talán a férfi nem akar majd vele tartani. Elvégre miért is akarna? Nem mondta, hová vinné, nem mondott semmi konkrétumot. A furcsa, egyelőre kibogozhatatlan érzésektől függetlenül még mindig csak két idegen, akiknek egészen eddig egy igaz szavuk nem volt egymáshoz. Ysa már nyitná is a száját, hogy egy pillanat alatt semmisé tegye a kérést, elvégre még mindig könnyebb eljátszani, hogy nem gondolta komolyan, mint elviselni a visszautasítást, miután először őszinte volt a másikkal. Kételyeit azonban hamar eloszlatja a bárd, ő pedig -igaz, csak egy rövid időre de- megnyugszik. Sietve csókolja hát az ajkakat, s már türelmetlenül gombolja a férfi ingét, azonban váratlanul megemelik őt, és az ágyra ültetik, arcán pedig értetlenség tükröződik. Nem szól, csak feszülten figyel, mikor Cale valami titkot emleget, elképzelni sem tudja mi következik most, s ez valahol megrémíti. Eeyr neve hallatán valami az övéhez hasonlatos dologra számít, a nadrág levetése és erről árulkodik, ám rögvest világossá válik számára, hogy egészen másról van szó.
A furcsa formára meredve arca rezzenéstelen, egy szót sem szól. Hogy a döbbenettől, a szomorúságtól vagy egyszerűen csak nevetését akarja visszafojtani, nem tudni. Ő maga sem tudja mit érez most, elméje teljesen üres, ujjaival állát kezdi el dörzsölni.*
-Cale, én annyira sajnálom.
*Suttogja végül a szürke íriszekbe pillantva, tekintetében és hangjában őszinte a megbánás.*
-Jól vagy?
*Elsősorban azt szeretné tudni, vannak-e fájdalmai a férfinak, akár testileg akár lelkileg, a többi egyelőre mellékes.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.22 22:06:01
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ysa hagyja, hogy az ujjak végigsimítsanak a lábán, de kénytelen elkuncogni magát, a hűvös érintés ugyanis csiklandozza a bőrét. Mosolyogva figyeli, ahogy előbukkan fehér bokája, s a meglepődést hallva rosszallóan megcsóválja a fejét. Tekintete azonban hamar szigorúvá válik, ahogy pimasz módon feljebb hajtják ruháját, meg is ajándékozza az illetlen kezeket egy nem túl erős csapással.*
-Ejnye! Milyen türelmetlen valaki!
*Szája sarkában azért bujkál egy halovány mosoly a hamis dorgálás közben, de azért gondosan visszasimítja szoknyáját a helyére.
Ahogy a képzelt mosónőjük kebelméretére vonatkozó ígéret elhangzik immár elvigyorodik. Nem tudja nem elképzelni, ahogy két nagy mell hullámzik a folyóparton valami piszkos anyag erős dörzsölése közben.*
-De ha átversz, nagyon megbánod!
*Figyelmezteti derűsen, bár hangjában mégis van valami aprócska fenyegető él.
Őszintén tartott tőle, hogy talán a férfi nem akar majd vele tartani. Elvégre miért is akarna? Nem mondta, hová vinné, nem mondott semmi konkrétumot. A furcsa, egyelőre kibogozhatatlan érzésektől függetlenül még mindig csak két idegen, akiknek egészen eddig egy igaz szavuk nem volt egymáshoz. Ysa már nyitná is a száját, hogy egy pillanat alatt semmisé tegye a kérést, elvégre még mindig könnyebb eljátszani, hogy nem gondolta komolyan, mint elviselni a visszautasítást, miután először őszinte volt a másikkal. Kételyeit azonban hamar eloszlatja a bárd, ő pedig -igaz, csak egy rövid időre de- megnyugszik. Sietve csókolja hát az ajkakat, s már türelmetlenül gombolja a férfi ingét, azonban váratlanul megemelik őt, és az ágyra ültetik, arcán pedig értetlenség tükröződik. Nem szól, csak feszülten figyel, mikor Cale valami titkot emleget, elképzelni sem tudja mi következik most, s ez valahol megrémíti. Eeyr neve hallatán valami az övéhez hasonlatos dologra számít, a nadrág levetése és erről árulkodik, ám rögvest világossá válik számára, hogy egészen másról van szó.
A furcsa formára meredve arca rezzenéstelen, egy szót sem szól. Hogy a döbbenettől, a szomorúságtól vagy egyszerűen csak nevetését akarja visszafojtani, nem tudni. Ő maga sem tudja mit érez most, elméje teljesen üres, ujjaival állát kezdi el dörzsölni.*
-Cale, én annyira sajnálom.
*Suttogja végül a szürke íriszekbe pillantva, tekintetében és hangjában őszinte a megbánás.*
-Jól vagy?
*Elsősorban azt szeretné tudni, vannak-e fájdalmai a férfinak, akár testileg akár lelkileg, a többi egyelőre mellékes.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.22 22:06:01
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 21:30:31
Üzenet elküldve: 2021-01-22 21:30:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sajtik egymás közt//
* Wymnter megdöbben a válaszon. Ajkai elnyílnak, fekete szemei elkerekednek. Gyerekes természetű, de még ő is képes ebben a helyzetben felismerni, hogy egykori párja mennyire éretten és bölcsen viselkedik. Nehéz felfogású és makacs, pláne ha a saját igazát akarja ráhúzni másokra, most mégis képtelen veszekedni az elffel. Drameilotennek igaza volt. Voltaképpen soha nem érezte magát ennyire szabadnak, erősnek, élőnek. Akkor is, ha a férfi nincs mellette és szívében a fájdalom még ott dereng, így is a toronyban töltött időszak a célkitűzések eléréséről és az életben való előrehaladásról szólt.
Azon is átfut agyán, hogy talán ha visszajön a városba feleségnek akkor örökre abba a kalitkába ragadt volna, ahonnan olyan nagyon elvágyott. A szerelem miatt nem vette volna észre az első tíz vagy húsz évbe, de aztán? Amikor ott csüngenek rajta a gyerekek, s a szolgák meg az inasok? Hiszen nem is kedveli a kölyköket.
Csak bambán figyeli, ahogy a másik elkezd kipakolni, egyik kupacot halmozza a másikra. Szó még mindig nem tud előtörni abból a máskor fecsegésre álló szájacskából. Az egyik levelet leemeli a halom tetejéről. Megsimítja ujjával a pecsétet, a régi családja címerét. Másik oldalán ott a férfi kézírása, hányszor látta már, ahogy az asztalára görnyedve körmöl még kicsiként, s ez a kép azonnal be is villant elméjébe. Gyertyafénynél, már hálóruhába, homlokán a koncentrációtól kidudorodó ráncokkal. *
- Oh Dram annyira hiányoztál * - kezd el halkan hüppögni, könnyei arcán csordogálnak lassan lefele. Hogyan is tudna haragudni ezek után? *
//Sajtik egymás közt//
* Wymnter megdöbben a válaszon. Ajkai elnyílnak, fekete szemei elkerekednek. Gyerekes természetű, de még ő is képes ebben a helyzetben felismerni, hogy egykori párja mennyire éretten és bölcsen viselkedik. Nehéz felfogású és makacs, pláne ha a saját igazát akarja ráhúzni másokra, most mégis képtelen veszekedni az elffel. Drameilotennek igaza volt. Voltaképpen soha nem érezte magát ennyire szabadnak, erősnek, élőnek. Akkor is, ha a férfi nincs mellette és szívében a fájdalom még ott dereng, így is a toronyban töltött időszak a célkitűzések eléréséről és az életben való előrehaladásról szólt.
Azon is átfut agyán, hogy talán ha visszajön a városba feleségnek akkor örökre abba a kalitkába ragadt volna, ahonnan olyan nagyon elvágyott. A szerelem miatt nem vette volna észre az első tíz vagy húsz évbe, de aztán? Amikor ott csüngenek rajta a gyerekek, s a szolgák meg az inasok? Hiszen nem is kedveli a kölyköket.
Csak bambán figyeli, ahogy a másik elkezd kipakolni, egyik kupacot halmozza a másikra. Szó még mindig nem tud előtörni abból a máskor fecsegésre álló szájacskából. Az egyik levelet leemeli a halom tetejéről. Megsimítja ujjával a pecsétet, a régi családja címerét. Másik oldalán ott a férfi kézírása, hányszor látta már, ahogy az asztalára görnyedve körmöl még kicsiként, s ez a kép azonnal be is villant elméjébe. Gyertyafénynél, már hálóruhába, homlokán a koncentrációtól kidudorodó ráncokkal. *
- Oh Dram annyira hiányoztál * - kezd el halkan hüppögni, könnyei arcán csordogálnak lassan lefele. Hogyan is tudna haragudni ezek után? *
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 18:38:07
Üzenet elküldve: 2021-01-22 18:38:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
* Dram nem is tudja, hogy milyen vékony jégen táncol, a megítélése tekintetében. Persze sose feltételezné, hogy valaki nem tartja finom úriembernek, vagy ha mégis, annak alapos okot ad rá, de ez Alymeidhát egyelőre nem fenyegeti. Ehelyett eldöntik, hogy ketten fognak fürdőzni, az elf nagy örömére, bár nem annyira nagy ez az öröm, hogy a törölköző ne takarja el. *
- Ugyan kérem, finom úriember vagyok én. * Ad nyomatékot szavaival a korábbi tetteinek, kimondva teljesen felesleges a nyilvánvalót. Persze nem megy el amellett, hogy így nem tesz semmilyen ígéretet sem. Amennyiben ennyiben maradnak, bár kétli, hogy így lenne, és befáradnak a fürdőbe, úgy természetesen eleget tesz a kérésnek, és elfordul, amíg Aly bemászik a vízbe. *
- Most én kell kérjem, hogy forduljon el, kérem. * Mosolyog a lányra, és amennyiben amaz így tesz, úgy hamarosan egy segg pucér férfi osztozik vele a fürdő vizén, ami kellemesen meleg, és a habok is szépen ellepnek mindent, amit el kell lepjenek. *
- Az istenekre, de jó érzés. * Jegyzi meg boldogan, mert végre érzi azt, hogy az egész testét, még csontjait is elkezdi átjárni a meleg, a nem olyan régi kaland után pedig ez szinte jobb érzés, mint egy ágyon osztozkodni a félvérrel. Persze nincs viszonyítási alapja, de jelenleg úgy gondolja, hogy ennél még az se lehet jobb. *
- Elnézését kérem a modortalanságomért * kezd beszélgetésbe, mert nem olyan fajta, aki sokáig marad csöndben egy szép nő társaságában * azt hiszem eddig szinte csak rólam beszéltünk. Még meg se kérdeztem, hogy miért érkezett a városba, ahogy nem is mesélt magáról. * Noszogatja illedelmesen kicsit, hogy Aly is hallassa hangját. *
* Dram nem is tudja, hogy milyen vékony jégen táncol, a megítélése tekintetében. Persze sose feltételezné, hogy valaki nem tartja finom úriembernek, vagy ha mégis, annak alapos okot ad rá, de ez Alymeidhát egyelőre nem fenyegeti. Ehelyett eldöntik, hogy ketten fognak fürdőzni, az elf nagy örömére, bár nem annyira nagy ez az öröm, hogy a törölköző ne takarja el. *
- Ugyan kérem, finom úriember vagyok én. * Ad nyomatékot szavaival a korábbi tetteinek, kimondva teljesen felesleges a nyilvánvalót. Persze nem megy el amellett, hogy így nem tesz semmilyen ígéretet sem. Amennyiben ennyiben maradnak, bár kétli, hogy így lenne, és befáradnak a fürdőbe, úgy természetesen eleget tesz a kérésnek, és elfordul, amíg Aly bemászik a vízbe. *
- Most én kell kérjem, hogy forduljon el, kérem. * Mosolyog a lányra, és amennyiben amaz így tesz, úgy hamarosan egy segg pucér férfi osztozik vele a fürdő vizén, ami kellemesen meleg, és a habok is szépen ellepnek mindent, amit el kell lepjenek. *
- Az istenekre, de jó érzés. * Jegyzi meg boldogan, mert végre érzi azt, hogy az egész testét, még csontjait is elkezdi átjárni a meleg, a nem olyan régi kaland után pedig ez szinte jobb érzés, mint egy ágyon osztozkodni a félvérrel. Persze nincs viszonyítási alapja, de jelenleg úgy gondolja, hogy ennél még az se lehet jobb. *
- Elnézését kérem a modortalanságomért * kezd beszélgetésbe, mert nem olyan fajta, aki sokáig marad csöndben egy szép nő társaságában * azt hiszem eddig szinte csak rólam beszéltünk. Még meg se kérdeztem, hogy miért érkezett a városba, ahogy nem is mesélt magáról. * Noszogatja illedelmesen kicsit, hogy Aly is hallassa hangját. *
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 17:28:04
Üzenet elküldve: 2021-01-22 17:28:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A válaszra Cale felnevet, nem is várt mást a tolvajtól. Esze még az ilyen helyzetekben is úgy vág, mint a borotva, és megmenti a férfit attól, hogy őszinteségével kelljen foglalkozzon. *
- Attól félek, ezt le kell tesztelnünk. * Jelenti ki, és már le is nyúl, hogy gyengéden végig simítson a lány sima, fehér bőrén, és ezzel feljebb tolja a szoknyát. Ysa elég kiszolgáltatott helyzetben van így az ölében ülve, nem számít rá, hogy egykönnyen menekülni tudna. *
- Egek! * Szalad ki a száján a színlelt meglepődés, amikor megpillantja a bokát. Persze szívesen hozzá fűzne valami pimasz dolgot, de tanul a hibájából, és nem tesz elhamarkodott kijelentéseket, amik őszintén hagyják el ajkait. *
- Az a baj, hogy a bokád olyan, mint az előétel. Csak meghozza az étvágyam. * Vigyorog inkább pimaszul, ahogy egyre feljebb húzza a szoknyát, persze ha a lány akarja, bármikor megállíthatja a cselekvésben. Viszont ezen dolgok csak még inkább eszébe juttatják, hogy van valami, amit a másik vélhetően nem tud róla. *
- Olyan mellei lesznek, amilyet csak akarsz. * Biztosítja közben a másikat, és nagyot nyel, de nem kezdi el felmérni a tolvaj melleit, úgy érzi, túl józanok még ahhoz, hogy ilyesmivel időzzenek el. Ysanee a szavai hallatán láthatja, ha nagyon figyeli, hogy kitágulnak a mélységi pupillái, a szokásosnál jobban, talán a pánik jele ez, talán a csalódás és a félelem nyilvánul meg, nehéz megmondani, mert mást nem lát a férfira írva. Ez is olyan dolog, hogy csak akkor szúrja ki, ha a szemét figyeli. De a következő kérdés hallatán már elmosolyodik. *
- Vigyél el magaddal. * Kéri őt a mélységi, és hagyja, hogy csókokkal illessék, szenvedélyesen csókol vissza, mielőtt rajta lenne a sor, hogy kibontakozzon belőle. *
- De mielőtt bármerre is megyünk, van valami, amit nem tudok tovább titkolni előled. * Sóhajt nagyot, és ha a nő hagyja, akkor felkel a székből vele együtt, és az ágyhoz viszi, ahogy gyengéden teszi le. *
- Eeyr nem csak az igazmondással ajándékozott meg. * Rántja le a leplet kínosan mosolyogva, és ledobja a nadrágját, Ysanee pedig megvizsgálhatja az említett istenség fegyverének kicsinyített mását, ahogy igen fenyegetően meredezik felé. Még a nyele is pont kézbe illik, bár harcra aligha használható. * Szóval, mielőtt bármit is eldöntenénk közösen, erről jó ha tudsz. * Nevet fel, mert más nem jut eszébe, bár szíve szerint sírna. *
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.22 17:29:16
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A válaszra Cale felnevet, nem is várt mást a tolvajtól. Esze még az ilyen helyzetekben is úgy vág, mint a borotva, és megmenti a férfit attól, hogy őszinteségével kelljen foglalkozzon. *
- Attól félek, ezt le kell tesztelnünk. * Jelenti ki, és már le is nyúl, hogy gyengéden végig simítson a lány sima, fehér bőrén, és ezzel feljebb tolja a szoknyát. Ysa elég kiszolgáltatott helyzetben van így az ölében ülve, nem számít rá, hogy egykönnyen menekülni tudna. *
- Egek! * Szalad ki a száján a színlelt meglepődés, amikor megpillantja a bokát. Persze szívesen hozzá fűzne valami pimasz dolgot, de tanul a hibájából, és nem tesz elhamarkodott kijelentéseket, amik őszintén hagyják el ajkait. *
- Az a baj, hogy a bokád olyan, mint az előétel. Csak meghozza az étvágyam. * Vigyorog inkább pimaszul, ahogy egyre feljebb húzza a szoknyát, persze ha a lány akarja, bármikor megállíthatja a cselekvésben. Viszont ezen dolgok csak még inkább eszébe juttatják, hogy van valami, amit a másik vélhetően nem tud róla. *
- Olyan mellei lesznek, amilyet csak akarsz. * Biztosítja közben a másikat, és nagyot nyel, de nem kezdi el felmérni a tolvaj melleit, úgy érzi, túl józanok még ahhoz, hogy ilyesmivel időzzenek el. Ysanee a szavai hallatán láthatja, ha nagyon figyeli, hogy kitágulnak a mélységi pupillái, a szokásosnál jobban, talán a pánik jele ez, talán a csalódás és a félelem nyilvánul meg, nehéz megmondani, mert mást nem lát a férfira írva. Ez is olyan dolog, hogy csak akkor szúrja ki, ha a szemét figyeli. De a következő kérdés hallatán már elmosolyodik. *
- Vigyél el magaddal. * Kéri őt a mélységi, és hagyja, hogy csókokkal illessék, szenvedélyesen csókol vissza, mielőtt rajta lenne a sor, hogy kibontakozzon belőle. *
- De mielőtt bármerre is megyünk, van valami, amit nem tudok tovább titkolni előled. * Sóhajt nagyot, és ha a nő hagyja, akkor felkel a székből vele együtt, és az ágyhoz viszi, ahogy gyengéden teszi le. *
- Eeyr nem csak az igazmondással ajándékozott meg. * Rántja le a leplet kínosan mosolyogva, és ledobja a nadrágját, Ysanee pedig megvizsgálhatja az említett istenség fegyverének kicsinyített mását, ahogy igen fenyegetően meredezik felé. Még a nyele is pont kézbe illik, bár harcra aligha használható. * Szóval, mielőtt bármit is eldöntenénk közösen, erről jó ha tudsz. * Nevet fel, mert más nem jut eszébe, bár szíve szerint sírna. *
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.22 17:29:16
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 13:18:56
Üzenet elküldve: 2021-01-22 13:18:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Egy kicsit keveregnek a városban, míg kiérnek a térre, ami otthont ad a számára már ismert fogadónak. Nem igazán akar sokáig maradni, csak míg megtudja azt, amiért jött. A lovat bevezeti az istállóba, majd bemegy, hogy egy kis szénát, meg vizet intézzen a kemény munkájáért cserébe.*
-Nagyon hálás lennék, ha a lovamat ellátnák, mindennel, amire szüksége van. *Ül oda a pulthoz és már mondja is, mikor a pultos odasétál hozzá. Mert a jószág az első, ő még bírja.*
-Persze, gondja lesz rá az istállós fiúnak drága. Neked mit adhatok? *Mosolyodik el a bajsza alatt a sokat látott férfi.*
-Én őzragut szeretnék és egy pohár vizet, egy szobakulccsal egyetemben. *Veszi a kezébe az étlapot, régen csak a gyümölcsöt ette volna meg róla, de mostanában annyit kutyagol még házon belül is, hogy csupán zöldségen és gyümölcsön nem élne meg. Szégyellené magát, ha a miatt, mert nem eszik rendesen összeesne a Sellőben és másoknak kellene róla gondoskodnia, meg miatta folyton aggódnia. Le is számol 30 aranyat a pultos Mesélő (Akhilleusz) részére az ellátásért.*
-Tessék. *Csúsztatja oda a kulcsot elé.*
-A ragura még egy kicsit várni kell, de a vizet minggyá hozom. *Tájékoztatja a nőt, egy kicsit sem tűnik bosszúsnak azért, mert vizet kell pohárba öntenie sör helyett, bár lehet ez csak szerény személyének szól. Ahhoz képest, ahogy a Sellőben öltözködni szokott, most igazán leharcoltnak tűnik, a haja is kócosabb, állnak ki belőle szálak, a ruhája is hétköznapibb, nem engedve betekintést semelyik vonzó területére. ~Talán jobb is így, a végén még oda lenne a jó hírem, ha valaki felismerne errefelé. ~ Int a pultosnak, hogy mindjárt visszajön. Kisétál és a holmiját a nyeregtáskából szépen felhordja a szobájába. Út közben kap néhány részegestől kéretlen megjegyzéseket, de oda se hederít, csak végezni akar ezzel. Az ételt pedig, miután elrámolt, az egyik félreeső asztalnál eszi meg, majd egy kis időre visszavonul, hogy belelessen az alkímiáról szóló friss szerzeményébe.*
*Egy kicsit keveregnek a városban, míg kiérnek a térre, ami otthont ad a számára már ismert fogadónak. Nem igazán akar sokáig maradni, csak míg megtudja azt, amiért jött. A lovat bevezeti az istállóba, majd bemegy, hogy egy kis szénát, meg vizet intézzen a kemény munkájáért cserébe.*
-Nagyon hálás lennék, ha a lovamat ellátnák, mindennel, amire szüksége van. *Ül oda a pulthoz és már mondja is, mikor a pultos odasétál hozzá. Mert a jószág az első, ő még bírja.*
-Persze, gondja lesz rá az istállós fiúnak drága. Neked mit adhatok? *Mosolyodik el a bajsza alatt a sokat látott férfi.*
-Én őzragut szeretnék és egy pohár vizet, egy szobakulccsal egyetemben. *Veszi a kezébe az étlapot, régen csak a gyümölcsöt ette volna meg róla, de mostanában annyit kutyagol még házon belül is, hogy csupán zöldségen és gyümölcsön nem élne meg. Szégyellené magát, ha a miatt, mert nem eszik rendesen összeesne a Sellőben és másoknak kellene róla gondoskodnia, meg miatta folyton aggódnia. Le is számol 30 aranyat a pultos Mesélő (Akhilleusz) részére az ellátásért.
*-Tessék. *Csúsztatja oda a kulcsot elé.*
-A ragura még egy kicsit várni kell, de a vizet minggyá hozom. *Tájékoztatja a nőt, egy kicsit sem tűnik bosszúsnak azért, mert vizet kell pohárba öntenie sör helyett, bár lehet ez csak szerény személyének szól. Ahhoz képest, ahogy a Sellőben öltözködni szokott, most igazán leharcoltnak tűnik, a haja is kócosabb, állnak ki belőle szálak, a ruhája is hétköznapibb, nem engedve betekintést semelyik vonzó területére. ~Talán jobb is így, a végén még oda lenne a jó hírem, ha valaki felismerne errefelé. ~ Int a pultosnak, hogy mindjárt visszajön. Kisétál és a holmiját a nyeregtáskából szépen felhordja a szobájába. Út közben kap néhány részegestől kéretlen megjegyzéseket, de oda se hederít, csak végezni akar ezzel. Az ételt pedig, miután elrámolt, az egyik félreeső asztalnál eszi meg, majd egy kis időre visszavonul, hogy belelessen az alkímiáról szóló friss szerzeményébe.*
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 12:26:00
Üzenet elküldve: 2021-01-22 12:26:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
*Bár derűsen vár valamiféle bosszankodásra, halovány sértődésre, talán egy kis méregre, végül egészen mást kap a mélységitől. Őszinte szavakat, -persze mást nem is tudna adni- de nem olyat, amit a tolvaj elvárt. Hitetlen pillantásokkal fürkészi a férfi arcát, de vonásai ellágyulnak a suttogott szavak hallatán, s hamar mosolyt varázsol arcára, hogy ne érezze magát olyan rosszul a másik, amiért kiadta magát. Mert akárhogyan is nézi az ember, bizony ez történt, s a legkevésbé sem ez zavarja a lányt, hanem, hogy egyszerűen nem tudta előre kiszámítani.*
-Ajjaj, mi lesz, ha véletlenül kivillan a bokám?
*Viccelődi el aggódó képpel majd mutató ujjával játékosan a férfi orrára bök, s még gyorsan iszik a borból, mert attól tart, talán még több váratlan dolgot fog hallani, ahhoz viszont neki alaposan be kell csípnie.*
-Nem kell elárulnod a végét.
*Biztosítja arról, bizony türelmes fajta.*
-De meg kell ígérned, hogy a mosónőnek térdig érő keblei lesznek benne.
*Rendkívül halkan folytatja beszédét, mintha az évtized ötletét osztaná meg, s nem akarná, hogy bárki is meghallja és aljas módon magáévá tegye.
Az eddig is meglehetősen illékony vigalom a súlyos szavak hallatán egy pillanat alatt elpárolog. Egy része valóban a szökést fontolgatja, s ha ez a beszélgetés pár hattal ezelőtt történik már rég venné kabátját és messze járna. A templom után is el akart rohanni, magára akarta hagyni Calet, de akkor végül valami okból a maradás mellett döntött, és most sem tesz másképp. Tudja, hogy őszinte hozzá a bárd, nem is tudna hazudni, mégsem hiszi el, amit mond. Ysanee ismeri a férfilelket, ma még a mélységi igaznak véli szavait, talán még holnap is, de hamar el fog jönni az ideje, mikor ez nem így lesz. Hogy szólnia ne kelljen a csókba menekül. Mozdulataiból eltűnik a lágyság, ujjai az ismerős tarkóra csúsznak s követelőzően rabol rá a szürke ajkakra. Mellkasát a másikéhoz préseli, hamar bosszantani kezdik a közöttük feszülő ruhák, ám amíg még van némi lélekjelenléte egy pillanatra elhajol.*
-Elmegyek a városból.
*Úgy szól, mint aki végérvényesen búcsúzni készül, mintha talán most utoljára találkoznának. Ez a gondolat pedig kétségbe ejti.*
-Gyere velem.
*Suttogja kérlelőn mielőtt újabb csókkal ajándékozná meg az ajkakat.*
*Bár derűsen vár valamiféle bosszankodásra, halovány sértődésre, talán egy kis méregre, végül egészen mást kap a mélységitől. Őszinte szavakat, -persze mást nem is tudna adni- de nem olyat, amit a tolvaj elvárt. Hitetlen pillantásokkal fürkészi a férfi arcát, de vonásai ellágyulnak a suttogott szavak hallatán, s hamar mosolyt varázsol arcára, hogy ne érezze magát olyan rosszul a másik, amiért kiadta magát. Mert akárhogyan is nézi az ember, bizony ez történt, s a legkevésbé sem ez zavarja a lányt, hanem, hogy egyszerűen nem tudta előre kiszámítani.*
-Ajjaj, mi lesz, ha véletlenül kivillan a bokám?
*Viccelődi el aggódó képpel majd mutató ujjával játékosan a férfi orrára bök, s még gyorsan iszik a borból, mert attól tart, talán még több váratlan dolgot fog hallani, ahhoz viszont neki alaposan be kell csípnie.*
-Nem kell elárulnod a végét.
*Biztosítja arról, bizony türelmes fajta.*
-De meg kell ígérned, hogy a mosónőnek térdig érő keblei lesznek benne.
*Rendkívül halkan folytatja beszédét, mintha az évtized ötletét osztaná meg, s nem akarná, hogy bárki is meghallja és aljas módon magáévá tegye.
Az eddig is meglehetősen illékony vigalom a súlyos szavak hallatán egy pillanat alatt elpárolog. Egy része valóban a szökést fontolgatja, s ha ez a beszélgetés pár hattal ezelőtt történik már rég venné kabátját és messze járna. A templom után is el akart rohanni, magára akarta hagyni Calet, de akkor végül valami okból a maradás mellett döntött, és most sem tesz másképp. Tudja, hogy őszinte hozzá a bárd, nem is tudna hazudni, mégsem hiszi el, amit mond. Ysanee ismeri a férfilelket, ma még a mélységi igaznak véli szavait, talán még holnap is, de hamar el fog jönni az ideje, mikor ez nem így lesz. Hogy szólnia ne kelljen a csókba menekül. Mozdulataiból eltűnik a lágyság, ujjai az ismerős tarkóra csúsznak s követelőzően rabol rá a szürke ajkakra. Mellkasát a másikéhoz préseli, hamar bosszantani kezdik a közöttük feszülő ruhák, ám amíg még van némi lélekjelenléte egy pillanatra elhajol.*
-Elmegyek a városból.
*Úgy szól, mint aki végérvényesen búcsúzni készül, mintha talán most utoljára találkoznának. Ez a gondolat pedig kétségbe ejti.*
-Gyere velem.
*Suttogja kérlelőn mielőtt újabb csókkal ajándékozná meg az ajkakat.*
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-22 00:21:09
Üzenet elküldve: 2021-01-22 00:21:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*A fattyú, mivel magában úgy döntött, nem feltételez hátsó szándékot a férfi cselekedetei mögött, nem is gondol arra, hogy talán illetlen szemek méregetik fegyvere leszerelése közben. Zavarba ugyan nem jönne tőle, ha rajtakapná Dramot a szemlélődésen, de bizony át kellene értékelnie korábbi elhatározását.
Készenlétben állva végül kérdésére felelet érkezik, s bizony a szégyellős mosoly sem kerüli el a figyelmét. Láthatóan morfondírozik a szavakat hallva, kissé össze is vonja szemöldökeit.*
-Szóval ketten.
*Ismétli vissza, s kicsit talán szándékosan játszadozik a szavakkal, látva a hosszúéltű zavarát.*
-De megígéri, hogy nem leskelődik!
*Szab feltételt mutatóujját emelve szigorúan, majd ha a másik szavát adja már mosolyogva engedi is előre, hogy mutassa az utat. Közben azon gondolkodik mégis milyen körülmények között lehet hasznos hat pucér embernek együtt fürödni, idegenek között rendkívül kínos lehet, baráti elfoglaltságnak pedig meglehetősen furcsa. Elengedi hát hamar a megfejtés kényszerét, s ha végre a helyre érnek érdeklődő pillantásokkal méri végig a kisebb fürdőhelyiséget.*
-Megtenné, hogy elfordul?
*Emeli szürke tekintetét a férfira, amint pedig az eleget tesz ennek, sietve csomagolja ki magát a lepedőből és mászik a vízbe, hogy aztán kellemesen felsóhajtva elmerüljön. Úgy helyezkedik, hogy a szappanhab jól fedje, bár ebben a gyertyával világított félhomályban talán egyébként sem látszik túl sok minden. *
*A fattyú, mivel magában úgy döntött, nem feltételez hátsó szándékot a férfi cselekedetei mögött, nem is gondol arra, hogy talán illetlen szemek méregetik fegyvere leszerelése közben. Zavarba ugyan nem jönne tőle, ha rajtakapná Dramot a szemlélődésen, de bizony át kellene értékelnie korábbi elhatározását.
Készenlétben állva végül kérdésére felelet érkezik, s bizony a szégyellős mosoly sem kerüli el a figyelmét. Láthatóan morfondírozik a szavakat hallva, kissé össze is vonja szemöldökeit.*
-Szóval ketten.
*Ismétli vissza, s kicsit talán szándékosan játszadozik a szavakkal, látva a hosszúéltű zavarát.*
-De megígéri, hogy nem leskelődik!
*Szab feltételt mutatóujját emelve szigorúan, majd ha a másik szavát adja már mosolyogva engedi is előre, hogy mutassa az utat. Közben azon gondolkodik mégis milyen körülmények között lehet hasznos hat pucér embernek együtt fürödni, idegenek között rendkívül kínos lehet, baráti elfoglaltságnak pedig meglehetősen furcsa. Elengedi hát hamar a megfejtés kényszerét, s ha végre a helyre érnek érdeklődő pillantásokkal méri végig a kisebb fürdőhelyiséget.*
-Megtenné, hogy elfordul?
*Emeli szürke tekintetét a férfira, amint pedig az eleget tesz ennek, sietve csomagolja ki magát a lepedőből és mászik a vízbe, hogy aztán kellemesen felsóhajtva elmerüljön. Úgy helyezkedik, hogy a szappanhab jól fedje, bár ebben a gyertyával világított félhomályban talán egyébként sem látszik túl sok minden. *
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-21 23:23:55
Üzenet elküldve: 2021-01-21 23:23:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sajtik egymás közt//
* Dram látja a pillanatnyi hangulat váltást, és szomorú érzés fogja fel a szavakat hallva. Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz a másiknak, minden nap azt hazudta magának, hogy Wymnter boldog, amiért végre azt tanulhatja, amit akar. *
- Valóban nem látogattalak meg. * Mondja halkan, hiszen ez csak kettejükre tartozik. * Nem akartalak zavarni a tanulásban. Attól féltem, ha odamegyek, akkor haza akarsz majd jönni, a hátad mögött hagyod mindazt, ami érdekel, vagy épp én kérlek meg erre, mert olyan nehéz volt első alkalommal is ott hagyni. Nem akartam én lenni az ok, aki miatt nem teheted meg azt, amit mindig is akartál, hogy a gyerekekkel foglalkozz, és velem, ahelyett, hogy azzá vállnál, aki lehetnél.
* Ad magyarázatot szomorúan, és a köpenyében kezd el turkálni. Végül egy nagy halom borítékot húz elő az egyik belevarrott zsebből, amit az asztalra tesz. Kisvártatva egy újabb kupac kerül mellé, mind gondosan le van pecsételve, és láthatóan mindet Dram kézírásával címezték Wymnternek. *
- De írtam, szinte minden haton írtam, kiírtam magamból azt, amit elmondtam volna neked, ha meglátogatlak. Ha szeretnéd, elolvashatod őket a szobádban, magadban. Nem akarom rád kényszeríteni a társaságom, ha nem vágysz rá. Csak arra kérlek, hogy olvasd el őket. * Tolja közelebb mindet a lányhoz, arca tényleg kérlelő, és szomorú, és valamilyen szinten fáradt is talán. Láthatóan neki sem volt könnyű, nehéz időszak áll mögötte. *
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.01.23 00:11:41, a következő indokkal:
Kérésre.
//Sajtik egymás közt//
* Dram látja a pillanatnyi hangulat váltást, és szomorú érzés fogja fel a szavakat hallva. Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz a másiknak, minden nap azt hazudta magának, hogy Wymnter boldog, amiért végre azt tanulhatja, amit akar. *
- Valóban nem látogattalak meg. * Mondja halkan, hiszen ez csak kettejükre tartozik. * Nem akartalak zavarni a tanulásban. Attól féltem, ha odamegyek, akkor haza akarsz majd jönni, a hátad mögött hagyod mindazt, ami érdekel, vagy épp én kérlek meg erre, mert olyan nehéz volt első alkalommal is ott hagyni. Nem akartam én lenni az ok, aki miatt nem teheted meg azt, amit mindig is akartál, hogy a gyerekekkel foglalkozz, és velem, ahelyett, hogy azzá vállnál, aki lehetnél.
* Ad magyarázatot szomorúan, és a köpenyében kezd el turkálni. Végül egy nagy halom borítékot húz elő az egyik belevarrott zsebből, amit az asztalra tesz. Kisvártatva egy újabb kupac kerül mellé, mind gondosan le van pecsételve, és láthatóan mindet Dram kézírásával címezték Wymnternek. *
- De írtam, szinte minden haton írtam, kiírtam magamból azt, amit elmondtam volna neked, ha meglátogatlak. Ha szeretnéd, elolvashatod őket a szobádban, magadban. Nem akarom rád kényszeríteni a társaságom, ha nem vágysz rá. Csak arra kérlek, hogy olvasd el őket. * Tolja közelebb mindet a lányhoz, arca tényleg kérlelő, és szomorú, és valamilyen szinten fáradt is talán. Láthatóan neki sem volt könnyű, nehéz időszak áll mögötte. *
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.01.23 00:11:41, a következő indokkal:
Kérésre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436