Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 795 (15881. - 15900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
15900. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-06 21:06:05
Üzenet elküldve: 2020-12-06 21:06:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Nalret is érzi ám a bent egyre jobban eluralkodó hőséget, arcából félre is túrja hófehér hajszálait, bele gondolni sem akar, vajon mennyire esett szét és vált fészekszerűvé a nap folyamán, főleg, hogy múlt éjjel sem aludt. Továbbra is bőszen kortyolgatja italát, de csak-csak lemarad pár sorról amelyet az asztaltársai szólnak.*
- Pedig meg van a maga hangulata egy ilyen kultúrának is! *Nevet a többiek kiborulásán és iszik Nor'Deronnal. Szeretett teljesen harmóniában élni a természettel, elfogadni, hogy még az életet is csak kölcsön kapták.* Mondjuk volt emiatt pár félreértésem, mikor eljöttem! *Emeli ujját a magasba mosolyogva, emlékei között kutatva és felidézve azt, amikor például első találkozása során egy öregember bőrből készült flaskába töltött vízzel kínálta és Nalret nem tudta, mi lehet az. Ők vagy lesétáltak a folyóhoz ha szomjasnak érezték magukat, vagy nagyon maximum kis faedényekben hordták haza a vizet és azonnal el is használták valamire. Mordokhai felvetését viszont nem érti, félredöntött fejjel hallgatja őt.*
- Én ha ilyen havas területen nőttem volna fel, biztosan fehérben harcolok, az kevésbé tűnik fel, mint a fekete! *Érti ő az egyenruhát és a fekete szín tekintélyét, de egy harcnál fontos lehet, hogy az ellenfél mennyire lát. Közben Nor'Deron kérdez valamit, amire Nalret értetlenkedve kapja oda a fejét.*
- Hóember? *Mintha csak nem értette volna jól, kérdez vissza, holott igazából a szó jelentését sem érti. Mentségére szóljon, életében nem látott még havat, viszont ez a szó tényleg a homályba veszik el számára. ~Lehet arról van szó, hogy félelf, az apja pedig ember? Fehér hajjal?~ Szája előtt tartja korsóját, úgy várja a választ a férfitől.*
- Én csak azt kaptam meg mindig, hogy rossz ómen vagyok! *Vonja meg a vállát, mindennek a legvégén aki ezzel zaklatta, igaza is lett végül. Megmozgatja vállát, kezdi őt is egyre jobban zavarni a hőség, valószínű, hogy arca is vörös színekben pompázik. Leteszi az asztalra italát, két kezét kibújtattja a köpenyén vágott két lyukból és elől, a kivágásnál kinyújtja azokat. Így a köpenyt már csak egy gomb tartja össze nyakánál, de arra elég, hogy hátát szépen elfedje. Mellkasa így előugrik, sötét ruhája szív alakban illeszkedik kebleire, kiemelve azokat és karcsú derekát. Két karja is fedetlenné válik, szinte hajához hasonló világos, füstöt bőre mondhatni megcsillan a sötét árnyalatok között. Nem csoda, hogy mindig elbújtatja őket, az utcán arcát és haját is, eredetileg nem bujkálásra lett teremtve. Nor'Deronra emeli tekintetét, lassan, észrevétlenül kihúzza magát és ismét magához emeli italát.*
- Egyébként... *Hátra fordulva kitekint az ablakon.* Hogy van az idő? *Kérdezi, mert lehet a bortól kissé elvesztette időérzékét. Na nem mintha sietne valahová, csak kíváncsi, vajon mennyi ideje cseverésznek és jelenleg fogalma sincs róla. Közben lábát ismét keresztbe teszi, feljebb eső lába pedig a férfi felé irányul, akinek lábszárán végig is simít lábfejével, de éppen csak érintőlegesen, majd, ahogy a combjához ér, el is húzza tőle. Valójában érdekes egy fajta játszma ez, mondhatná, hogy szégyelli magát itt a fogadó közepén egy harmadik féllel szemben, de jó ideje már egyre kevesebb és kevesebb dolgot szégyell, így most sem engedi meg magának, hogy bekerítse ez az érzés. Akarja magának ezt az estét és tudja jól, hogy nyílt út vezeti őt a cél felé. A férfi szinte azonnal belement, ami Nalretnek csak ismét egy könnyen bezsebelt siker. Bár egy pillanatra eluralkodott mind a kettőjükön az érzelmesség, amikor felvázolták, ki merről jött, hamar elhessegette Nalret ezt az egészet és ahogy észre vette, Nor'Deron sem különösebben gondolkodott rajta utána.*
- Egyébként Mordokhai! *Rátámaszkodik az asztalra és egyik ujjával a füstölő eszközre mutat.* Mi az, amit olyan nagy bőszen szívsz? *Érdeklődőn veszi szemügyre a tárgyat is, majd a férfi tekintetét, otthon ilyennel nem találkozott, itt viszont több idegen kezében is észrevette már, viszont még sosem volt érkezése megtudakolni, mi célt is szolgál az a kis izé.*
- Azt sejtem, hogy valamiféle szárított növényt gyújtasz meg benne. *Emeli fel szemöldökét és kíváncsian várja, hogy végre megvilágosodjon.*
*Nalret is érzi ám a bent egyre jobban eluralkodó hőséget, arcából félre is túrja hófehér hajszálait, bele gondolni sem akar, vajon mennyire esett szét és vált fészekszerűvé a nap folyamán, főleg, hogy múlt éjjel sem aludt. Továbbra is bőszen kortyolgatja italát, de csak-csak lemarad pár sorról amelyet az asztaltársai szólnak.*
- Pedig meg van a maga hangulata egy ilyen kultúrának is! *Nevet a többiek kiborulásán és iszik Nor'Deronnal. Szeretett teljesen harmóniában élni a természettel, elfogadni, hogy még az életet is csak kölcsön kapták.* Mondjuk volt emiatt pár félreértésem, mikor eljöttem! *Emeli ujját a magasba mosolyogva, emlékei között kutatva és felidézve azt, amikor például első találkozása során egy öregember bőrből készült flaskába töltött vízzel kínálta és Nalret nem tudta, mi lehet az. Ők vagy lesétáltak a folyóhoz ha szomjasnak érezték magukat, vagy nagyon maximum kis faedényekben hordták haza a vizet és azonnal el is használták valamire. Mordokhai felvetését viszont nem érti, félredöntött fejjel hallgatja őt.*
- Én ha ilyen havas területen nőttem volna fel, biztosan fehérben harcolok, az kevésbé tűnik fel, mint a fekete! *Érti ő az egyenruhát és a fekete szín tekintélyét, de egy harcnál fontos lehet, hogy az ellenfél mennyire lát. Közben Nor'Deron kérdez valamit, amire Nalret értetlenkedve kapja oda a fejét.*
- Hóember? *Mintha csak nem értette volna jól, kérdez vissza, holott igazából a szó jelentését sem érti. Mentségére szóljon, életében nem látott még havat, viszont ez a szó tényleg a homályba veszik el számára. ~Lehet arról van szó, hogy félelf, az apja pedig ember? Fehér hajjal?~ Szája előtt tartja korsóját, úgy várja a választ a férfitől.*
- Én csak azt kaptam meg mindig, hogy rossz ómen vagyok! *Vonja meg a vállát, mindennek a legvégén aki ezzel zaklatta, igaza is lett végül. Megmozgatja vállát, kezdi őt is egyre jobban zavarni a hőség, valószínű, hogy arca is vörös színekben pompázik. Leteszi az asztalra italát, két kezét kibújtattja a köpenyén vágott két lyukból és elől, a kivágásnál kinyújtja azokat. Így a köpenyt már csak egy gomb tartja össze nyakánál, de arra elég, hogy hátát szépen elfedje. Mellkasa így előugrik, sötét ruhája szív alakban illeszkedik kebleire, kiemelve azokat és karcsú derekát. Két karja is fedetlenné válik, szinte hajához hasonló világos, füstöt bőre mondhatni megcsillan a sötét árnyalatok között. Nem csoda, hogy mindig elbújtatja őket, az utcán arcát és haját is, eredetileg nem bujkálásra lett teremtve. Nor'Deronra emeli tekintetét, lassan, észrevétlenül kihúzza magát és ismét magához emeli italát.*
- Egyébként... *Hátra fordulva kitekint az ablakon.* Hogy van az idő? *Kérdezi, mert lehet a bortól kissé elvesztette időérzékét. Na nem mintha sietne valahová, csak kíváncsi, vajon mennyi ideje cseverésznek és jelenleg fogalma sincs róla. Közben lábát ismét keresztbe teszi, feljebb eső lába pedig a férfi felé irányul, akinek lábszárán végig is simít lábfejével, de éppen csak érintőlegesen, majd, ahogy a combjához ér, el is húzza tőle. Valójában érdekes egy fajta játszma ez, mondhatná, hogy szégyelli magát itt a fogadó közepén egy harmadik féllel szemben, de jó ideje már egyre kevesebb és kevesebb dolgot szégyell, így most sem engedi meg magának, hogy bekerítse ez az érzés. Akarja magának ezt az estét és tudja jól, hogy nyílt út vezeti őt a cél felé. A férfi szinte azonnal belement, ami Nalretnek csak ismét egy könnyen bezsebelt siker. Bár egy pillanatra eluralkodott mind a kettőjükön az érzelmesség, amikor felvázolták, ki merről jött, hamar elhessegette Nalret ezt az egészet és ahogy észre vette, Nor'Deron sem különösebben gondolkodott rajta utána.*
- Egyébként Mordokhai! *Rátámaszkodik az asztalra és egyik ujjával a füstölő eszközre mutat.* Mi az, amit olyan nagy bőszen szívsz? *Érdeklődőn veszi szemügyre a tárgyat is, majd a férfi tekintetét, otthon ilyennel nem találkozott, itt viszont több idegen kezében is észrevette már, viszont még sosem volt érkezése megtudakolni, mi célt is szolgál az a kis izé.*
- Azt sejtem, hogy valamiféle szárított növényt gyújtasz meg benne. *Emeli fel szemöldökét és kíváncsian várja, hogy végre megvilágosodjon.*
15899. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-05 18:31:57
Üzenet elküldve: 2020-12-05 18:31:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Ha az idő múlását nem is érzékeli kellőképpen a kellemes társaságnak köszönhetően, valami más változás igencsak szemet szúr számára. Tekintete egy pillanatra a fogadóban lévő kályhára terelődik, mely szinte észrevétlenül, ám mégis dühöngő sárkány módjára okádja ki magából a hőt. Mély levegő, lenn tart kipufog. Ezzel próbálja meg kompenzálni a lassan fojtóvá váló felforrósodott légkört. Arca már a vörös egy egész szép árnyalatában tündököl, hála a nemrégiben elfogyasztott italnak köszönhető borvirágcsokroknak. Mozdulatai lelassulnak, akárcsak a beszéde is, ám mivel szavai továbbra is tisztán kivehetőek így a következő kijelentés miszerint:*
- Azt hiszem becsíptem.
*Tökéletesen körülírja jelenlegi állapotát. Arcán széles vigyor húzódik, melyet elsősorban saját magának szán semmint a nemrégiben elhangzottaknak, ezt követően pedig hátra dől ültő helyében, lábáit pedig kinyújtóztatja az asztal alatt, ügyelve arra, hogy lehetőleg ne okozzon vele kellemetlen meglepetéseket a szembe ülőnek. Vagy éppenséggel kellemeset, elvégre sosem tudni, bár az már sokkal inkább számára lenne a meglepő.
Ha már meglepő dolgok. Nalret felettébb érdekes kijelentését követően Nor'Deron a meghökkentségtől szinte dermedten szegezi tekintetét a lányra. Tágra nyílt égkék szemeinek tükrében szinte táncot jár a gyertyaláng. Természetesen ahogy Mordokhai feladja a saját kacaja visszafojtásáért vívott harcát, úgy Nor'Deron morálja is akárcsak vezérét vesztett parasztnak a csatatéren törik meg és adja fel ő is saját küzdelmét, önfeledt hahotázásban töve ki.*
- Sajnálatos bizony!
*Jegyzi meg, miközben szeme sarkából kitörölgeti az időközben felgyülemlett aprócska örömkönnycseppeket.*
- Erre inni kell! Már ha nem féltek a másnap reggeltől, s mindaztól mi vele járhat.
*Kupját fejmagasságba emelve várja meg míg társai is hasonlóképp cselekednek, ám ha rövid időn belül senki nem követi, hát egyedül kortyol italába, mit végül egy elégedett sóhajjal, s hasonló mosollyal nyugtáz.
Mordokhai szavait hallgatva végig méri előbb a férfi, majd a saját viseletét is s minekutána ismét a szinte teljes hasonlóság konklúziójára jut, tekintete az egyik éppen szemébe lógó hajtincsére téved. Egy óriási fújással próbálja meg eltűntetni az útból a hirtelen zavaróvá vált fehér hajszálakat, ám azok a magasba emelkedve végül rakoncátlan módon pontosan ugyan oda esnek vissza. Egy halk morgás kíséretében Nor'Deron hófehér tincseit közé túr. Az ujjai szinte elvszenek a sűrű és kócos hajkoronában, majd ahogy előbukkannak még végeznek egy-két végső simítást a művön, mitől a probléma máris megoldódik. Összesen fél perc erejéig.*
- Azért egy vérre menő hógolyó csata közben kifejezetten jól tud jönni ez a hajszín.
*Vigyorodik el, cinkos módon körbe pillantva a társaságon.*
- Mellesleg. Ha egy ilyen szerencsés véletlennek köszönhetően sikerült ennyi rokonlelkű és egyben rokonhajú emberre akadnom, már ha egyáltalán létezik ez utóbbi kifejezés, akkor kérdezzek meg valamit, amire már régóta kíváncsi voltam a hozzám hasonlókkal kapcsolatban. Ti is megkaptátok már a kérdést miszerint jóanyátok hóemberrel hált-e?
*Ha az idő múlását nem is érzékeli kellőképpen a kellemes társaságnak köszönhetően, valami más változás igencsak szemet szúr számára. Tekintete egy pillanatra a fogadóban lévő kályhára terelődik, mely szinte észrevétlenül, ám mégis dühöngő sárkány módjára okádja ki magából a hőt. Mély levegő, lenn tart kipufog. Ezzel próbálja meg kompenzálni a lassan fojtóvá váló felforrósodott légkört. Arca már a vörös egy egész szép árnyalatában tündököl, hála a nemrégiben elfogyasztott italnak köszönhető borvirágcsokroknak. Mozdulatai lelassulnak, akárcsak a beszéde is, ám mivel szavai továbbra is tisztán kivehetőek így a következő kijelentés miszerint:*
- Azt hiszem becsíptem.
*Tökéletesen körülírja jelenlegi állapotát. Arcán széles vigyor húzódik, melyet elsősorban saját magának szán semmint a nemrégiben elhangzottaknak, ezt követően pedig hátra dől ültő helyében, lábáit pedig kinyújtóztatja az asztal alatt, ügyelve arra, hogy lehetőleg ne okozzon vele kellemetlen meglepetéseket a szembe ülőnek. Vagy éppenséggel kellemeset, elvégre sosem tudni, bár az már sokkal inkább számára lenne a meglepő.
Ha már meglepő dolgok. Nalret felettébb érdekes kijelentését követően Nor'Deron a meghökkentségtől szinte dermedten szegezi tekintetét a lányra. Tágra nyílt égkék szemeinek tükrében szinte táncot jár a gyertyaláng. Természetesen ahogy Mordokhai feladja a saját kacaja visszafojtásáért vívott harcát, úgy Nor'Deron morálja is akárcsak vezérét vesztett parasztnak a csatatéren törik meg és adja fel ő is saját küzdelmét, önfeledt hahotázásban töve ki.*
- Sajnálatos bizony!
*Jegyzi meg, miközben szeme sarkából kitörölgeti az időközben felgyülemlett aprócska örömkönnycseppeket.*
- Erre inni kell! Már ha nem féltek a másnap reggeltől, s mindaztól mi vele járhat.
*Kupját fejmagasságba emelve várja meg míg társai is hasonlóképp cselekednek, ám ha rövid időn belül senki nem követi, hát egyedül kortyol italába, mit végül egy elégedett sóhajjal, s hasonló mosollyal nyugtáz.
Mordokhai szavait hallgatva végig méri előbb a férfi, majd a saját viseletét is s minekutána ismét a szinte teljes hasonlóság konklúziójára jut, tekintete az egyik éppen szemébe lógó hajtincsére téved. Egy óriási fújással próbálja meg eltűntetni az útból a hirtelen zavaróvá vált fehér hajszálakat, ám azok a magasba emelkedve végül rakoncátlan módon pontosan ugyan oda esnek vissza. Egy halk morgás kíséretében Nor'Deron hófehér tincseit közé túr. Az ujjai szinte elvszenek a sűrű és kócos hajkoronában, majd ahogy előbukkannak még végeznek egy-két végső simítást a művön, mitől a probléma máris megoldódik. Összesen fél perc erejéig.*
- Azért egy vérre menő hógolyó csata közben kifejezetten jól tud jönni ez a hajszín.
*Vigyorodik el, cinkos módon körbe pillantva a társaságon.*
- Mellesleg. Ha egy ilyen szerencsés véletlennek köszönhetően sikerült ennyi rokonlelkű és egyben rokonhajú emberre akadnom, már ha egyáltalán létezik ez utóbbi kifejezés, akkor kérdezzek meg valamit, amire már régóta kíváncsi voltam a hozzám hasonlókkal kapcsolatban. Ti is megkaptátok már a kérdést miszerint jóanyátok hóemberrel hált-e?
15898. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-05 13:20:46
Üzenet elküldve: 2020-12-05 13:20:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
- Az nagy örömömre szolgálna.*Biccent Nor'Deron kihívására, majd igyekszik elfojtani a felszínre törő kuncogást. Vívott már több barátságos párbajt is élete során, de vitán felül mind közül a legemlékezetesebb az volt, amikor egy troll félbeszakította őket, persze nem szó szerint. Így egy könnyed is összecsapásból igen gyorsan lett élet-halál küzdelem a bestiával, de végül csak legyűrték. Persze maga az összecsapás sem volt veszélytelen, hiszen éles kardokkal vívtak és ez akkor valamiért egyiküknek sem tűnt rossz ötletnek.
A drámai válasz, de legfőképp a vigyor nem különösebben nyeri el tetszését, felírhatná ugyan az ital számlájára, de, mint azt mondani szokás, az alkohol nem elfedi az ember természetét, épp ellenkezőleg, megmutatja azt. Végül Nor'Deron sóhajával együtt a feszültség is elszáll a levegőből, Mordokhai pedig csak most veszi észre, mennyire megfeszült teste, mint az ugrásra kész ragadozóé. Ellazul és közben alig láthatóan megcsóválja fejét, ám ez kizárólag saját magának szól, nem pedig asztaltársainak, hiszen efféle reakciói tökéletesen megmutatják, mennyire elszokott a társasági élettől.
Az erdő másik felének leírása azonban felkelti érdeklődését. Őrült kalandor természete ilyenkor mindig felszínre tör, nem tehet róla, az ilyen helyek mindig vonzották. Persze könnyen meglehet, hogy egy nap ez fogja vesztét okozni, de igazság szerint már most több telet tudhat a háta mögött, mint azt tíz évvel ezelőtt jósolta volna.
Kérdésére, miszerint mi vesz rá valakit arra, hogy ily' mesés tájakat csak úgy maga mögött hagyjon, egyikük sem ereszti bő lére a válaszát. Valamelyest várható volt az ilyen reakció, de nem áll szándékában tovább faggatózni, hiszen saját múltjáról ő maga szintén nem beszélt, csak a környezetet írta le, amiben nevelkedett, erre pedig feltehetőleg ugyanúgy jó oka volt, mint a Nalretnek és Nor'Deronnak.*
- Mint mi mindannyian.*Fűzi hozzá azért utólag a férfi válaszához, miszerint keres valakit.* Szörnyű lehetett!*Ez a drámai felkiáltás már a lánynak szól, miszerint odahaza nem volt bevett szokás az alkoholizálás. Kezével szívéhez kap, arcára pedig szörnyülködő kifejezést varázsol. Kénytelen azonban felhagyni a színészkedéssel, ennek oka pedig az, hogy nem bírja tovább visszatartani a nevetését, hiába no, rendkívül szórakoztatónak találja a tündért kissé becsiccsentett állapotban.*
- Hogy ez?*Simít végig haján, szája szegletében még mindig enyhe somolygás játszik.*Akár az is lehetett volna, de arrafelé bevett szokás, hogy a harcosok talpig feketét viselnek egy-egy összecsapás előtt, legyen az akár egy ellenfél, akár egy egész hadsereg ellen.
*Ennek fényében talán jobban értelmezhető Mordokhai viselete, aki ugyan vértjét jelenleg nem viseli, ruhája ugyanúgy setét, akár az éjszaka, ez pedig az év többi napján is így szokott lenni. Azon kevés szokások egyike, amit magával hozott otthonról.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.05 13:37:04
- Az nagy örömömre szolgálna.*Biccent Nor'Deron kihívására, majd igyekszik elfojtani a felszínre törő kuncogást. Vívott már több barátságos párbajt is élete során, de vitán felül mind közül a legemlékezetesebb az volt, amikor egy troll félbeszakította őket, persze nem szó szerint. Így egy könnyed is összecsapásból igen gyorsan lett élet-halál küzdelem a bestiával, de végül csak legyűrték. Persze maga az összecsapás sem volt veszélytelen, hiszen éles kardokkal vívtak és ez akkor valamiért egyiküknek sem tűnt rossz ötletnek.
A drámai válasz, de legfőképp a vigyor nem különösebben nyeri el tetszését, felírhatná ugyan az ital számlájára, de, mint azt mondani szokás, az alkohol nem elfedi az ember természetét, épp ellenkezőleg, megmutatja azt. Végül Nor'Deron sóhajával együtt a feszültség is elszáll a levegőből, Mordokhai pedig csak most veszi észre, mennyire megfeszült teste, mint az ugrásra kész ragadozóé. Ellazul és közben alig láthatóan megcsóválja fejét, ám ez kizárólag saját magának szól, nem pedig asztaltársainak, hiszen efféle reakciói tökéletesen megmutatják, mennyire elszokott a társasági élettől.
Az erdő másik felének leírása azonban felkelti érdeklődését. Őrült kalandor természete ilyenkor mindig felszínre tör, nem tehet róla, az ilyen helyek mindig vonzották. Persze könnyen meglehet, hogy egy nap ez fogja vesztét okozni, de igazság szerint már most több telet tudhat a háta mögött, mint azt tíz évvel ezelőtt jósolta volna.
Kérdésére, miszerint mi vesz rá valakit arra, hogy ily' mesés tájakat csak úgy maga mögött hagyjon, egyikük sem ereszti bő lére a válaszát. Valamelyest várható volt az ilyen reakció, de nem áll szándékában tovább faggatózni, hiszen saját múltjáról ő maga szintén nem beszélt, csak a környezetet írta le, amiben nevelkedett, erre pedig feltehetőleg ugyanúgy jó oka volt, mint a Nalretnek és Nor'Deronnak.*
- Mint mi mindannyian.*Fűzi hozzá azért utólag a férfi válaszához, miszerint keres valakit.* Szörnyű lehetett!*Ez a drámai felkiáltás már a lánynak szól, miszerint odahaza nem volt bevett szokás az alkoholizálás. Kezével szívéhez kap, arcára pedig szörnyülködő kifejezést varázsol. Kénytelen azonban felhagyni a színészkedéssel, ennek oka pedig az, hogy nem bírja tovább visszatartani a nevetését, hiába no, rendkívül szórakoztatónak találja a tündért kissé becsiccsentett állapotban.*
- Hogy ez?*Simít végig haján, szája szegletében még mindig enyhe somolygás játszik.*Akár az is lehetett volna, de arrafelé bevett szokás, hogy a harcosok talpig feketét viselnek egy-egy összecsapás előtt, legyen az akár egy ellenfél, akár egy egész hadsereg ellen.
*Ennek fényében talán jobban értelmezhető Mordokhai viselete, aki ugyan vértjét jelenleg nem viseli, ruhája ugyanúgy setét, akár az éjszaka, ez pedig az év többi napján is így szokott lenni. Azon kevés szokások egyike, amit magával hozott otthonról.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.05 13:37:04
15897. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-04 21:41:21
Üzenet elküldve: 2020-12-04 21:41:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Ahogy belemerülnek a beszélgetésbe, Nor'Deron támogató keze a combjára szorul, amitől egy lélegzetvételnyi időre megfeszül, talán még a szíve is kihagy egy ütemet. Rég nem érezte, hogy sajnálkoznak miatta és ki nem állhatja, ha valaki így érez körülötte. Hiába jelzi valójában ez a gesztus azt, hogy támogatást kap a másik féltől, adott esetben még segíthetnek is levenni a súlyt a válláról, a sajnálattól mégis végtelen gyengének érzi magát. Hiába a jó társaság és a nyitottság, az embernek mindig a sarkában van az árnyéka. Ilyenkor szitkozódik csak némán, amiért az ital ennyire cserfessé teszi. Illetve talán, ha nem is cserfessé válik, nyitottabbá biztos. A gondokról nem szokás csak úgy beszélni, egy jó bor viszont meghozza a legtöbb ember kedvét ahhoz, hogy megossza búját baját. Még ha reggel azt talán meg is bánja. Eközben hamar más vizekre eveznek, Nor'Deron már jócskán a következő kérdésre igyekszik válaszolni. Feltűnik neki, hogy a férfi reakciója kissé furcsára sikerült, mikor részletezni kezdi otthona környezetét és a nyugatra esőbb területeket. Egy pillanatra olyan hatást kelt, mintha csak egy másik személyiség is utat találna magának a felszín felé, eddig legalábbis utas társa nem beszélt hasonló sötét és kegyetlen dolgokról ilyen elszántan és ellentétes érzelmekkel: vidáman. Azonban Nalret ennek nem szentel különösebb figyelmet, meg reakció ideje sincs hamarosan már arra, hogy ilyen apróságoknak figyelmet szentelhessen, érdekesnek tartja azonban, hogy egy ilyen veszélyes erdő kellős közepén ilyen békésen éldegél egy nép, mindenféle különösebb óvintézkedés és folyamatos készenlét nélkül. Persze lehet nem így van, hiszen a férfi nem tért ki a biztonságra, az is megeshet, egy egész katonasor védte a város szélét.
Nalret a kérdésére pedig egy olyan választ kap, mely egy-két dolgot mintha megmagyarázna számára, hiszen Nor'Deron nem egyszer tett egy-két olyan apróságot, mely kissé természetellenesnek tűnt, mintha sokszor csak a férfi nem tudta volna az eseményeket hová tenni. Ez már a bemutatkozásukkor is megjelent, a nőben pedig egyre inkább kezd kikristályosodni, hogy valami egészen különös dolog is lehet a háttérben, amiért megeshet, hogy nem csak a neveltetést kellene okolni. Amikor azonban Nor'Deron elhallgat, Mordokhai újabb kérdést tesz fel, ezt pedig ezúttal mind Nalretnek, mind Nor'Deronnak szánva. A mellette ülő hamar meg is válaszolja, bár elég szárazon, így példát véve az előző hideg zuhany után nem szívesen akar Nalret sem még egy sajnálat kupacot a nyakába, így ő maga is csak vállát megvonva dobja oda.*
- Tanulni, ahogy arra ki is tértem korábban. *Mosoly mögé burkolódzik, majd szájához emeli kupáját, hogy ne kelljen beszélnie. Jó nagyot kortyol borából, majd, ahogy visszateszi azt az asztalra, egy parányit kilöttyenti tartalmát. Valóban csak pár cseppről van szó, viszont ez elég feltűnően elárulja őt, egyre szebb és szebb állapotokban van.*
- Egyébként odahaza nem volt alkohol. *Teszi kezét a szája elé nevetés közben, majd, miután rájön, ez mennyire hihetetlen kifogás már, hozzáteszi:* Mármint, nem volt egy elfogadott szokás. *Tenyerét az égnek tartva érvel, bár nem tökéletesen nyilvánvaló, hogy ezzel arra akar utalni, hogy nem volt ideje megedződni, azért reméli, nem írják majd a számlájára. Egyébként Nalret sem tartja nőiesnek a részegedett állapotot, viszont amióta eljött otthonról, sokszor nyújtott vigaszt számára ez a bizonyos varázsital. Bár letagadná, de szereti, amikor a bor elveszi kicsit az eszét és kap pár órát megfeledkezni a gondokról. Szerencséjére ő sosem A kellemetlen személlyé válik tőle, butaságot legalábbis sosem tesz és annyit nem iszik, hogy pofára essen a saját árnyékában.*
- Úgy-amúgy-meg! *Fordul Mordokhai felé.* A mi hajszínűnk okára még nem jöttem rá, viszont neked a hóban ez ilyen rejtőszín volt, ugye? *Kérdezi vigyorogva, hátha egy adomával a hangulatot is oldja kicsit és talán valós válasszal is gazdagodhat. Persze lehet, nem lesz a szemben ülőnek sem különösebb magyarázata becses haj koronájára - hacsak nem korán megőszült a hígvelejű népségekkel való találkozásoktól útjai során. Nalretnek mondjuk kis korában meggyőződése volt, hogy az anyja sokat napozott terhesen és az meg kiszívta a haját is és bőrét is. Persze ezt a hitvallást már elhagyta, de igazi okot még maga sem fedezte fel.*
*Ahogy belemerülnek a beszélgetésbe, Nor'Deron támogató keze a combjára szorul, amitől egy lélegzetvételnyi időre megfeszül, talán még a szíve is kihagy egy ütemet. Rég nem érezte, hogy sajnálkoznak miatta és ki nem állhatja, ha valaki így érez körülötte. Hiába jelzi valójában ez a gesztus azt, hogy támogatást kap a másik féltől, adott esetben még segíthetnek is levenni a súlyt a válláról, a sajnálattól mégis végtelen gyengének érzi magát. Hiába a jó társaság és a nyitottság, az embernek mindig a sarkában van az árnyéka. Ilyenkor szitkozódik csak némán, amiért az ital ennyire cserfessé teszi. Illetve talán, ha nem is cserfessé válik, nyitottabbá biztos. A gondokról nem szokás csak úgy beszélni, egy jó bor viszont meghozza a legtöbb ember kedvét ahhoz, hogy megossza búját baját. Még ha reggel azt talán meg is bánja. Eközben hamar más vizekre eveznek, Nor'Deron már jócskán a következő kérdésre igyekszik válaszolni. Feltűnik neki, hogy a férfi reakciója kissé furcsára sikerült, mikor részletezni kezdi otthona környezetét és a nyugatra esőbb területeket. Egy pillanatra olyan hatást kelt, mintha csak egy másik személyiség is utat találna magának a felszín felé, eddig legalábbis utas társa nem beszélt hasonló sötét és kegyetlen dolgokról ilyen elszántan és ellentétes érzelmekkel: vidáman. Azonban Nalret ennek nem szentel különösebb figyelmet, meg reakció ideje sincs hamarosan már arra, hogy ilyen apróságoknak figyelmet szentelhessen, érdekesnek tartja azonban, hogy egy ilyen veszélyes erdő kellős közepén ilyen békésen éldegél egy nép, mindenféle különösebb óvintézkedés és folyamatos készenlét nélkül. Persze lehet nem így van, hiszen a férfi nem tért ki a biztonságra, az is megeshet, egy egész katonasor védte a város szélét.
Nalret a kérdésére pedig egy olyan választ kap, mely egy-két dolgot mintha megmagyarázna számára, hiszen Nor'Deron nem egyszer tett egy-két olyan apróságot, mely kissé természetellenesnek tűnt, mintha sokszor csak a férfi nem tudta volna az eseményeket hová tenni. Ez már a bemutatkozásukkor is megjelent, a nőben pedig egyre inkább kezd kikristályosodni, hogy valami egészen különös dolog is lehet a háttérben, amiért megeshet, hogy nem csak a neveltetést kellene okolni. Amikor azonban Nor'Deron elhallgat, Mordokhai újabb kérdést tesz fel, ezt pedig ezúttal mind Nalretnek, mind Nor'Deronnak szánva. A mellette ülő hamar meg is válaszolja, bár elég szárazon, így példát véve az előző hideg zuhany után nem szívesen akar Nalret sem még egy sajnálat kupacot a nyakába, így ő maga is csak vállát megvonva dobja oda.*
- Tanulni, ahogy arra ki is tértem korábban. *Mosoly mögé burkolódzik, majd szájához emeli kupáját, hogy ne kelljen beszélnie. Jó nagyot kortyol borából, majd, ahogy visszateszi azt az asztalra, egy parányit kilöttyenti tartalmát. Valóban csak pár cseppről van szó, viszont ez elég feltűnően elárulja őt, egyre szebb és szebb állapotokban van.*
- Egyébként odahaza nem volt alkohol. *Teszi kezét a szája elé nevetés közben, majd, miután rájön, ez mennyire hihetetlen kifogás már, hozzáteszi:* Mármint, nem volt egy elfogadott szokás. *Tenyerét az égnek tartva érvel, bár nem tökéletesen nyilvánvaló, hogy ezzel arra akar utalni, hogy nem volt ideje megedződni, azért reméli, nem írják majd a számlájára. Egyébként Nalret sem tartja nőiesnek a részegedett állapotot, viszont amióta eljött otthonról, sokszor nyújtott vigaszt számára ez a bizonyos varázsital. Bár letagadná, de szereti, amikor a bor elveszi kicsit az eszét és kap pár órát megfeledkezni a gondokról. Szerencséjére ő sosem A kellemetlen személlyé válik tőle, butaságot legalábbis sosem tesz és annyit nem iszik, hogy pofára essen a saját árnyékában.*
- Úgy-amúgy-meg! *Fordul Mordokhai felé.* A mi hajszínűnk okára még nem jöttem rá, viszont neked a hóban ez ilyen rejtőszín volt, ugye? *Kérdezi vigyorogva, hátha egy adomával a hangulatot is oldja kicsit és talán valós válasszal is gazdagodhat. Persze lehet, nem lesz a szemben ülőnek sem különösebb magyarázata becses haj koronájára - hacsak nem korán megőszült a hígvelejű népségekkel való találkozásoktól útjai során. Nalretnek mondjuk kis korában meggyőződése volt, hogy az anyja sokat napozott terhesen és az meg kiszívta a haját is és bőrét is. Persze ezt a hitvallást már elhagyta, de igazi okot még maga sem fedezte fel.*
15896. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-02 22:48:48
Üzenet elküldve: 2020-12-02 22:48:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
- Egyszer szívesen vívnék veled egy barátságos párbajt.
*Jegyzi meg Mordokhaira pillantva.*
- Már ha összefutunk még egy erre alkalmas helyen és időpontban.
*Teszi hozzá, miközben körbe pillantva, végig méri a fogadó összes vendégét.
Ahogy a lány finoman végig simít karján, kellemes borzongás járja át szinte tetőtől talpig, azonban ennél a pontnál a diszkréció megőrzése, valamint a saját történetére való koncentráció okán meg is áll, legalábbis egyelőre.
A Hóhajú kérdése valószínűleg nem várt reakciót vált ki Nor'Deronból a másik két fél számára. Bár tekintete elsötétedik, a mosoly visszakanyarodik az arcára, mit csupán alig pár pillanattal később gúnyos kuncogás követ. Lesüti szemét, s tekintete ismét a kezében lévő kupára terelődik, amit aztán ajkaihoz emelve tekintélyes mennyiséget küld le torkán annak tartalmából. Ezt követően italát az asztalra helyezi s felszabadult kezét a szék hátsó támlájára téve hajol, előre Mordokhai irányába. A vigyora még szélesebbé válik, ahogy óvatosan ismét körbe pillant.*
- A pokol maga.
*Mondja végül kellő drámai hangsúlyt fektetve minden szóba, ezt követően pedig egy rövid és egyben megkérdőjelezhető fontosságú hatásszüneten túllendülve újból kuncogni kezd, mit végül egy elégedett sóhajjal zár. Tán kezd a fejébe szállni az alkohol?*
- Legalábbis a kívülállók szerint. Mi már megszoktuk. Tudjátok az erdő különböző hercegségekre, vagy inkább berkekre oszlik. A nyugati részét csak Árnybereknek nevezik és mi tagadás rászolgált a nevére. Az egész erdő legsötétebb és egyben legveszélyesebb része. A többi berekkel ellentétben itt a fák lombjai szinte egy szemernyi fényt sem eresztenek át. A sötétben különféle bestiák járnak prédák után kutatva, míg az utak mentén a nyugatról érkező barbár törzsek harcosai tanyáznak és nyomulnak előre zsákmány és dicsőség reményében, ám az útjuk végén mindig csak halált lelnek. Akik letérnek az útról sosem kerülnek elő. A halálsikolyukat sem hallja senki, egyedül tán a varjak. Egy szó, mint száz, az élet nem egyszerű arrafelé, de hozzá lehet szokni.
*Fejezi be végül mondandóját egy vállrándítás kíséretében, majd ezt követően az időközben kissé elgémberedett nyakát kezdi masszírozni az eddig a szék hátsó támláján pihentetett kezével, miközben fejével széles köröket ír le, hogy minél inkább szétmozgassa a zsibbadt testrészt. Nalret kérdését követően a gyakorlat abba marad, s tekintete lopva a lány combján hagyott tenyerére téved.*
- Nos, mondhatnám, hogy egy ilyen kezdés mellett az út kifejezetten unalmas volt számomra, de hazudnék. Sőt épp ellenkezőleg. Eleinte gyakorlatilag minden lenyűgözött, amivel szembe találtam magam. Olyan dolgok is, amik számotokra teljesen természetesnek tűnhetnek. Éppen ezért, őszintén szólva azt sem tudom van-e bármi említésre méltó ebben az útban.
*Mondja kissé zavart mosollyal az arcán, miközben az eddig nyakán lévő keze a tarkójára csusszan.
A lány, otthonáról szóló történetét is érdeklődve hallgatja végig, figyelve a tündér minden egyes rezdülését, ám ami végül elárulja őt azok a szemei. Az a keserű pillantás melyet korábban a Romvárosnál nem vett észre. Száját elhúzva figyeli a lányt, miközben keze gyengéden, támogató szándékkal szorul meg a lány combján. Szája szóra nyílik ám egy árva hang sem hagyja el azt. Tán így a legjobb.
Mordokhai újabb kérdése látszólag hosszas gondolkodásra kényszeríti. Szinte üveges tekintettel mered maga elé, lélekjelenlétét ezúttal is csupán a gázcserére korlátozva. A ritmikus légzés monotonitását végül egy mély lélegzetvétel valamint annak hosszas kifújása töri meg.*
- Keresek valakit.
*Mondja végül szárazon.*
- Egyszer szívesen vívnék veled egy barátságos párbajt.
*Jegyzi meg Mordokhaira pillantva.*
- Már ha összefutunk még egy erre alkalmas helyen és időpontban.
*Teszi hozzá, miközben körbe pillantva, végig méri a fogadó összes vendégét.
Ahogy a lány finoman végig simít karján, kellemes borzongás járja át szinte tetőtől talpig, azonban ennél a pontnál a diszkréció megőrzése, valamint a saját történetére való koncentráció okán meg is áll, legalábbis egyelőre.
A Hóhajú kérdése valószínűleg nem várt reakciót vált ki Nor'Deronból a másik két fél számára. Bár tekintete elsötétedik, a mosoly visszakanyarodik az arcára, mit csupán alig pár pillanattal később gúnyos kuncogás követ. Lesüti szemét, s tekintete ismét a kezében lévő kupára terelődik, amit aztán ajkaihoz emelve tekintélyes mennyiséget küld le torkán annak tartalmából. Ezt követően italát az asztalra helyezi s felszabadult kezét a szék hátsó támlájára téve hajol, előre Mordokhai irányába. A vigyora még szélesebbé válik, ahogy óvatosan ismét körbe pillant.*
- A pokol maga.
*Mondja végül kellő drámai hangsúlyt fektetve minden szóba, ezt követően pedig egy rövid és egyben megkérdőjelezhető fontosságú hatásszüneten túllendülve újból kuncogni kezd, mit végül egy elégedett sóhajjal zár. Tán kezd a fejébe szállni az alkohol?*
- Legalábbis a kívülállók szerint. Mi már megszoktuk. Tudjátok az erdő különböző hercegségekre, vagy inkább berkekre oszlik. A nyugati részét csak Árnybereknek nevezik és mi tagadás rászolgált a nevére. Az egész erdő legsötétebb és egyben legveszélyesebb része. A többi berekkel ellentétben itt a fák lombjai szinte egy szemernyi fényt sem eresztenek át. A sötétben különféle bestiák járnak prédák után kutatva, míg az utak mentén a nyugatról érkező barbár törzsek harcosai tanyáznak és nyomulnak előre zsákmány és dicsőség reményében, ám az útjuk végén mindig csak halált lelnek. Akik letérnek az útról sosem kerülnek elő. A halálsikolyukat sem hallja senki, egyedül tán a varjak. Egy szó, mint száz, az élet nem egyszerű arrafelé, de hozzá lehet szokni.
*Fejezi be végül mondandóját egy vállrándítás kíséretében, majd ezt követően az időközben kissé elgémberedett nyakát kezdi masszírozni az eddig a szék hátsó támláján pihentetett kezével, miközben fejével széles köröket ír le, hogy minél inkább szétmozgassa a zsibbadt testrészt. Nalret kérdését követően a gyakorlat abba marad, s tekintete lopva a lány combján hagyott tenyerére téved.*
- Nos, mondhatnám, hogy egy ilyen kezdés mellett az út kifejezetten unalmas volt számomra, de hazudnék. Sőt épp ellenkezőleg. Eleinte gyakorlatilag minden lenyűgözött, amivel szembe találtam magam. Olyan dolgok is, amik számotokra teljesen természetesnek tűnhetnek. Éppen ezért, őszintén szólva azt sem tudom van-e bármi említésre méltó ebben az útban.
*Mondja kissé zavart mosollyal az arcán, miközben az eddig nyakán lévő keze a tarkójára csusszan.
A lány, otthonáról szóló történetét is érdeklődve hallgatja végig, figyelve a tündér minden egyes rezdülését, ám ami végül elárulja őt azok a szemei. Az a keserű pillantás melyet korábban a Romvárosnál nem vett észre. Száját elhúzva figyeli a lányt, miközben keze gyengéden, támogató szándékkal szorul meg a lány combján. Szája szóra nyílik ám egy árva hang sem hagyja el azt. Tán így a legjobb.
Mordokhai újabb kérdése látszólag hosszas gondolkodásra kényszeríti. Szinte üveges tekintettel mered maga elé, lélekjelenlétét ezúttal is csupán a gázcserére korlátozva. A ritmikus légzés monotonitását végül egy mély lélegzetvétel valamint annak hosszas kifújása töri meg.*
- Keresek valakit.
*Mondja végül szárazon.*
15895. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-02 20:01:11
Üzenet elküldve: 2020-12-02 20:01:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
- Legyen úgy!*Nevet vissza a lányra. Mi tagadás, tényleg egyre erősebben ég benne a vágy, hogy alaposabban belevesse magát a mágia rejtelmeibe. Bár, mint ahogy azt az imént megtárgyalták, rengeteg praktikus haszna van, Mordokhainak távolról sem ez az egyetlen motivációja. Maga a tanulás folyamata az, ami rendkívül hiányzik neki. Régi tekercseket bújni, elméjét dolgoztatni és erősíteni a teste helyett, mind olyan dolgok, amik régen szerves részét képezték életének, mostanra pedig kissé elhanyagolta őket. Még szerencse, hogy végre van magára egy kis ideje, így bizonyosan nem halogatja már sokáig.
Nor'Deron szavaira szülőföldjét illetően egyetértően bólint.*
- Valóban gyönyörű, kiváltképp a hideg évszakokban. Hófödte vidék, amerre a szem ellát, a hegyek pedig olykor tényleg olyanok, mintha istenek lennének, ahogy azt régen tartották a népek arrafelé.
*Nalret kérdése azonban alaposan elgondolkodtatja. Iszik is közben egy kortyot italából, hiszen ez nem olyasmi, amire képes lenne egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, így pedig tán megkívánja, hogy a vándor alaposabban kifejtse ezzel kapcsolatos érzéseit.*
- Eleinte? Kimondottan.*Feleli végül.*Hiszen minden suhanc erre vágyik nemde bár? Karddal hadonászni, csatába vágtatni. Akkor még fogalmuk sincs, hogy valójában ez is olyasmi, amit gyakorolni kell, folyamatosan és keményen, mert egy nap majd az életük múlik azon, mennyire jók. Arrafelé pedig különösen jól tudják ösztönözni az embert arra, hogy... hm... törekedjen a tökéletességre és megacélozza akaraterejét. Aztán később, minél több harcot vív meg az ember, annál kevésbé látja értelmét. Végül pedig választás elé kerül, hogy mihez akar kezdeni életével. Egy lelketlen gyilkológépként szeretne-e élni, vagy szeretné felfedezni a világot és azt a rengeteg szépet, amit magában rejt. Persze ez utóbbi döntés ekkor már nem kivitelezhető áldozatok nélkül.
*Itt egy pillanatra elhallgat, de nem a feszültség vagy megbánás legcsekélyebb jelét sem lehet testbeszédéből kiolvasni. Az ő döntése hazátlan számkivetetté tette, ám teljes meggyőződéssel hiszi, hogy jó döntést hozott.*
- Nincs ellenemre a küzdelem, szívesen űzöm akárcsak a sport kedvéért is, egy szép összecsapás nézőnek és harcosnak egyaránt rendkívül szórakoztató tud lenni, és még csak vér sem folyik. Persze rengeteg olyan helyzetben jól jött ez a fajta neveltetés, amit egyébként aligha éltem volna túl, de örülök, hogy az életem nem a vég nélküli erőszakról szól.
*Fejezi be végül igencsak hosszúra nyúlt mondandóját. Persze miután eljött otthonról, még megjárta a Mélységet is, ez azonban nem olyan történet, amit csak úgy elmesél idegeneknek, vagy úgy általában véve bárkinek, aki nem legközelebbi barátja.*
- Hát ez cseppet sem hangzik rosszul.*Mosolyodik el, miközben Nor'Deron leírja néhai otthonát. A férfi arcán elhalványuló vidámság azonban felvet egy kérdést Mordokhaiban.*És mi van az erdő többi részén?
*Kérdése persze lehet, hogy indiszkrét lesz, vagy csak még jobban lelombozza asztaltársát, és a vándor cseppet sem fog megsértődni, ha nem kerül megválaszolásra, hisz mindenki múltján akadnak sötét foltok, melyeket nem szívesen tár fel mások előtt.
Érdeklődve hallgatja végig a lány beszámolóját is és azt sem találja kevésbé lenyűgözőnek. A maga részéről mindig szerette a természetet és azon népeket, kik annak ölelésében, szoros kapcsolatban élnek vele. Az erdőket, a levegőt, a hangulatot, magát az életet. Őt magát folyamatosan hajtja vére és egyébként sincs hova hazatérnie, ám ha valaki beleszületik ebbe a környezetbe, a Hóhajú nem tudja elképzelni, mi vezetheti rá arra, hogy végül hátrahagyja, hacsak nem olyan természetű, mint ő maga. Ez pedig el is vezet következő kérdéséhez, amiről az előbbivel ellentétben teljes bizonyossággal tudja, hogy nem fog osztatlan sikert aratni és könnyen meglehet, hogy egy választ sem fog rá bezsebelni.*
- És mi vezet arra valakit, hogy otthagyják az efféle mesebeli helyeket?
*Kérdését egyaránt szánja Nalretnek és Nor'Deronnak, közben pedig csendben pöfékel és iszik, amennyiben azok hajlandóak kielégíteni kíváncsiságát.*
- Legyen úgy!*Nevet vissza a lányra. Mi tagadás, tényleg egyre erősebben ég benne a vágy, hogy alaposabban belevesse magát a mágia rejtelmeibe. Bár, mint ahogy azt az imént megtárgyalták, rengeteg praktikus haszna van, Mordokhainak távolról sem ez az egyetlen motivációja. Maga a tanulás folyamata az, ami rendkívül hiányzik neki. Régi tekercseket bújni, elméjét dolgoztatni és erősíteni a teste helyett, mind olyan dolgok, amik régen szerves részét képezték életének, mostanra pedig kissé elhanyagolta őket. Még szerencse, hogy végre van magára egy kis ideje, így bizonyosan nem halogatja már sokáig.
Nor'Deron szavaira szülőföldjét illetően egyetértően bólint.*
- Valóban gyönyörű, kiváltképp a hideg évszakokban. Hófödte vidék, amerre a szem ellát, a hegyek pedig olykor tényleg olyanok, mintha istenek lennének, ahogy azt régen tartották a népek arrafelé.
*Nalret kérdése azonban alaposan elgondolkodtatja. Iszik is közben egy kortyot italából, hiszen ez nem olyasmi, amire képes lenne egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, így pedig tán megkívánja, hogy a vándor alaposabban kifejtse ezzel kapcsolatos érzéseit.*
- Eleinte? Kimondottan.*Feleli végül.*Hiszen minden suhanc erre vágyik nemde bár? Karddal hadonászni, csatába vágtatni. Akkor még fogalmuk sincs, hogy valójában ez is olyasmi, amit gyakorolni kell, folyamatosan és keményen, mert egy nap majd az életük múlik azon, mennyire jók. Arrafelé pedig különösen jól tudják ösztönözni az embert arra, hogy... hm... törekedjen a tökéletességre és megacélozza akaraterejét. Aztán később, minél több harcot vív meg az ember, annál kevésbé látja értelmét. Végül pedig választás elé kerül, hogy mihez akar kezdeni életével. Egy lelketlen gyilkológépként szeretne-e élni, vagy szeretné felfedezni a világot és azt a rengeteg szépet, amit magában rejt. Persze ez utóbbi döntés ekkor már nem kivitelezhető áldozatok nélkül.
*Itt egy pillanatra elhallgat, de nem a feszültség vagy megbánás legcsekélyebb jelét sem lehet testbeszédéből kiolvasni. Az ő döntése hazátlan számkivetetté tette, ám teljes meggyőződéssel hiszi, hogy jó döntést hozott.*
- Nincs ellenemre a küzdelem, szívesen űzöm akárcsak a sport kedvéért is, egy szép összecsapás nézőnek és harcosnak egyaránt rendkívül szórakoztató tud lenni, és még csak vér sem folyik. Persze rengeteg olyan helyzetben jól jött ez a fajta neveltetés, amit egyébként aligha éltem volna túl, de örülök, hogy az életem nem a vég nélküli erőszakról szól.
*Fejezi be végül igencsak hosszúra nyúlt mondandóját. Persze miután eljött otthonról, még megjárta a Mélységet is, ez azonban nem olyan történet, amit csak úgy elmesél idegeneknek, vagy úgy általában véve bárkinek, aki nem legközelebbi barátja.*
- Hát ez cseppet sem hangzik rosszul.*Mosolyodik el, miközben Nor'Deron leírja néhai otthonát. A férfi arcán elhalványuló vidámság azonban felvet egy kérdést Mordokhaiban.*És mi van az erdő többi részén?
*Kérdése persze lehet, hogy indiszkrét lesz, vagy csak még jobban lelombozza asztaltársát, és a vándor cseppet sem fog megsértődni, ha nem kerül megválaszolásra, hisz mindenki múltján akadnak sötét foltok, melyeket nem szívesen tár fel mások előtt.
Érdeklődve hallgatja végig a lány beszámolóját is és azt sem találja kevésbé lenyűgözőnek. A maga részéről mindig szerette a természetet és azon népeket, kik annak ölelésében, szoros kapcsolatban élnek vele. Az erdőket, a levegőt, a hangulatot, magát az életet. Őt magát folyamatosan hajtja vére és egyébként sincs hova hazatérnie, ám ha valaki beleszületik ebbe a környezetbe, a Hóhajú nem tudja elképzelni, mi vezetheti rá arra, hogy végül hátrahagyja, hacsak nem olyan természetű, mint ő maga. Ez pedig el is vezet következő kérdéséhez, amiről az előbbivel ellentétben teljes bizonyossággal tudja, hogy nem fog osztatlan sikert aratni és könnyen meglehet, hogy egy választ sem fog rá bezsebelni.*
- És mi vezet arra valakit, hogy otthagyják az efféle mesebeli helyeket?
*Kérdését egyaránt szánja Nalretnek és Nor'Deronnak, közben pedig csendben pöfékel és iszik, amennyiben azok hajlandóak kielégíteni kíváncsiságát.*
15894. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-02 18:45:04
Üzenet elküldve: 2020-12-02 18:45:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Amint Mordokhai elkezdi a történetet, a nő is becsatlakozik, gondolatait visszavezeti asztaltársaihoz. Nalret a hegyek felé még nem járt, ami azt illeti, igazán hideg helyen sem, még soha.*
- Ki tudja, egy napon még mindketten varázshasználók leszünk! *Nevet, minekutána a férfi rendel mindenkinek egy újabb kört, amit szelíd tekintettel arcán szóban meg is köszön. Nor'Deron érintésére hirtelen nem tudja mit reagáljon, ha kezével megfogja a combján pihenő másikat, túlontúl szentimentálissá válhat a helyzete, így csak közelebb fordítja keresztbe tett lábait a férfi felé és éppen csak érintőlegesen simít végig a kézfején. Ezután könyökével a szék háttámlájára támaszkodik, másikkal az asztalra, így figyel tovább. Két lábát meglazítja, de nem bontakozik ki a keresztülésből.*
- És te szeretted, hogy az életed a fegyverforgatásról szól? *Intézi a kérdést a szemben ülőnek és bár valószínűnek tartja, hogy a válasz nem lesz, abból kiindulva, mennyire sivárnak és egyhangúnak tartja, érdekli nemleges válasz miértje. Mordokhai életét elég érdekesnek és színesnek sikerült megismernie, így Nalret sejti, hogy az otthonából való távozásban a kalandvágy is sokat nyomott a latba.
Közben Nor'Deron is belekezd a saját történetébe, ami után majd Nalret is be teszi sajátját a közösbe. Ahogy hallgatja a hely leírását, szinte lát maga előtt minden egyes részletet, sokban emlékezteti őt saját otthonára, így akarva akaratlanul elmosolyodik, szinte még a hideg is csontig rázza. Arca azonban az utolsó mondatot hallva rögvest megkeményedik és bár megfogadta, hogy kerüli az érzelgősséget, közelebbi keze most támogató szándékkal a férfi csuklója köré feszül, ami továbbra is Nalret combján pihen. Ugyan nem tudja mi történt, de nem sejti, hogy bármi jó, a másiknak hasonlóan elkomorult ábrázata legalábbis nem arról árulkodik.*
- És úton idefele mi mindent láttál? *Kérdezi, egy év gyalogút elég hosszú, biztos, hogy a férfi több helyen is megszállt és amíg erről mesél, talán Nalret addig is meg tudja menteni az esetleges rossz emlékeken való rágódástól. Megvárja, mit felel, majd, ha jócskán kivesézték ezt a témát ő maga is belekezd a rövidke történetébe, hol Mordokhaira, hogy Nor'Deronra pillantva.*
- Én is hasonló irányból érkeztem, talán kicsit inkább délkelet felől. *A legegyszerűbb részletet dobja be az elején, bár nem egy térképzseni, nagyjából be tudja lőni az irányt, ahonnan érkezett.* Azt nem tudom milyen hosszú az út pontosan gyalog oda, én hol szekéren elbújva, hol lábon, hol... egyéb lehetőséggel utaztam. *Vonja meg a vállát.* Hasonlóan az én otthonom is egy gyönyörű erdő, óriási fák közé bújtattuk el a közösséget. Az épületeinket többnyire a természet segítségével alakítottuk ki, szinte teljesen eggyé váltunk vele. Ha valaki nem tudott a létezésünkről, elég csekély esély akadt rá, hogy felfedez minket. *Megrázza a fejét egy pillanatra, mert valóban, ha szánt szándékkal nem kutatják őket, talán még ma is ott élhetnének.* Nálunk is mindig szólt a zene, na és ott mindig táncoltunk is! ~Az égben és a földön is!~ A legnagyobb fa belsejében éltek a bölcsek, oda jártunk tanulni. Örök nyarat éltünk ott meg. *Mosolyog, de tekintetében neki is halvány keserűség bújik meg, amit viszont már nem fejt ki. Jelzésképp, hogy befejezte, jó nagyot kortyol az italából, ha már ilyen nagylelkűen mindketten megvendégelik, legalább igyon ő is rendesen. Ha kérdeznek még tőle valamit, egyébként is szívesen válaszolna ennek a két férfinek, de a bor hatására most pláne nyitott a történetével kapcsolatos kérdésekre.*
*Amint Mordokhai elkezdi a történetet, a nő is becsatlakozik, gondolatait visszavezeti asztaltársaihoz. Nalret a hegyek felé még nem járt, ami azt illeti, igazán hideg helyen sem, még soha.*
- Ki tudja, egy napon még mindketten varázshasználók leszünk! *Nevet, minekutána a férfi rendel mindenkinek egy újabb kört, amit szelíd tekintettel arcán szóban meg is köszön. Nor'Deron érintésére hirtelen nem tudja mit reagáljon, ha kezével megfogja a combján pihenő másikat, túlontúl szentimentálissá válhat a helyzete, így csak közelebb fordítja keresztbe tett lábait a férfi felé és éppen csak érintőlegesen simít végig a kézfején. Ezután könyökével a szék háttámlájára támaszkodik, másikkal az asztalra, így figyel tovább. Két lábát meglazítja, de nem bontakozik ki a keresztülésből.*
- És te szeretted, hogy az életed a fegyverforgatásról szól? *Intézi a kérdést a szemben ülőnek és bár valószínűnek tartja, hogy a válasz nem lesz, abból kiindulva, mennyire sivárnak és egyhangúnak tartja, érdekli nemleges válasz miértje. Mordokhai életét elég érdekesnek és színesnek sikerült megismernie, így Nalret sejti, hogy az otthonából való távozásban a kalandvágy is sokat nyomott a latba.
Közben Nor'Deron is belekezd a saját történetébe, ami után majd Nalret is be teszi sajátját a közösbe. Ahogy hallgatja a hely leírását, szinte lát maga előtt minden egyes részletet, sokban emlékezteti őt saját otthonára, így akarva akaratlanul elmosolyodik, szinte még a hideg is csontig rázza. Arca azonban az utolsó mondatot hallva rögvest megkeményedik és bár megfogadta, hogy kerüli az érzelgősséget, közelebbi keze most támogató szándékkal a férfi csuklója köré feszül, ami továbbra is Nalret combján pihen. Ugyan nem tudja mi történt, de nem sejti, hogy bármi jó, a másiknak hasonlóan elkomorult ábrázata legalábbis nem arról árulkodik.*
- És úton idefele mi mindent láttál? *Kérdezi, egy év gyalogút elég hosszú, biztos, hogy a férfi több helyen is megszállt és amíg erről mesél, talán Nalret addig is meg tudja menteni az esetleges rossz emlékeken való rágódástól. Megvárja, mit felel, majd, ha jócskán kivesézték ezt a témát ő maga is belekezd a rövidke történetébe, hol Mordokhaira, hogy Nor'Deronra pillantva.*
- Én is hasonló irányból érkeztem, talán kicsit inkább délkelet felől. *A legegyszerűbb részletet dobja be az elején, bár nem egy térképzseni, nagyjából be tudja lőni az irányt, ahonnan érkezett.* Azt nem tudom milyen hosszú az út pontosan gyalog oda, én hol szekéren elbújva, hol lábon, hol... egyéb lehetőséggel utaztam. *Vonja meg a vállát.* Hasonlóan az én otthonom is egy gyönyörű erdő, óriási fák közé bújtattuk el a közösséget. Az épületeinket többnyire a természet segítségével alakítottuk ki, szinte teljesen eggyé váltunk vele. Ha valaki nem tudott a létezésünkről, elég csekély esély akadt rá, hogy felfedez minket. *Megrázza a fejét egy pillanatra, mert valóban, ha szánt szándékkal nem kutatják őket, talán még ma is ott élhetnének.* Nálunk is mindig szólt a zene, na és ott mindig táncoltunk is! ~Az égben és a földön is!~ A legnagyobb fa belsejében éltek a bölcsek, oda jártunk tanulni. Örök nyarat éltünk ott meg. *Mosolyog, de tekintetében neki is halvány keserűség bújik meg, amit viszont már nem fejt ki. Jelzésképp, hogy befejezte, jó nagyot kortyol az italából, ha már ilyen nagylelkűen mindketten megvendégelik, legalább igyon ő is rendesen. Ha kérdeznek még tőle valamit, egyébként is szívesen válaszolna ennek a két férfinek, de a bor hatására most pláne nyitott a történetével kapcsolatos kérdésekre.*
15893. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-01 22:11:53
Üzenet elküldve: 2020-12-01 22:11:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*A kupája tartalma lassacskán teljes mértékben hordozót cserél s nemsokára Nor'Deron arra lesz figyelmes, hogy csupán apró, ízes cseppek érintik nyelvét mikor legközelebb belekortyolna italába. Bár jómaga is eljátszadozik a gondolattal, hogy egy újabb kört rendeljen, ám még mielőtt dűlőre juthatna ezen témát illetően, férfitársa megelőzi, s leadja rendelését a fogadósnak, méghozzá igencsak nagylelkűen, hiszen nem csupán magára gondol, hanem társaira is. Éppen ezért a félvér egy tiszteletteljes biccentés kíséretében fűzi hozzá, eme önzetlen cselekedethez azt, hogy:*
- Köszönöm.
*Míg a fogadós ki nem hozza az italokat, Nor'Deron néma csendben figyeli ahogy ember társa a pipájával szöszmötöl. Pár másodperc, tán annyi se, s a dohány lángra kap, fehér füstöt okádva ki, magából mely aztán különös, kifürkészhetetlen táncot lejt a levegőben. Révedezve, már-már megbabonázva figyeli ezt a különös keringőt, s a bűvölet kitart egészen addig, míg a drága jó fogadós meg nem jelenik a megrendelt italokkal. Feleszmélve a férfi elveszi a neki szánt kupát, majd előbb a fogadós, aztán még egyszer a szemben ülő fél felé biccent. A korábban már látott rituálét megismételve ismét finoman meglötyköli az italt, majd beleszippant, s hagyja, hogy a borból áradó aromák megtöltsék orrüregét, ezt követően óvatosan belekortyol az italba, hosszan a szájában tartva azt még mielőtt lenyelné, legvégül pedig egy elégedett sóhajjal koronázza mindezt.
Mindeközben lelkesen hallgatja a szemben ülő fél mondandóját. A tágra nyílt csillogó szemek, s az arcára kanyarodott vidám mosoly, mind arról árulkodnak, hogy lenyűgözőnek találja a történetet.*
- Lenyűgöző hely lehet. Egyszer el kell látogatnom oda. Amúgy is van némi csiszolni való a kardforgatói képességeimen.
*Fűzi hozzá végül. Mivel Nalretnek látszólag nem áll szándékában mesélnie otthonáról, sőt ehelyett inkább gondolataiba merülve méri végig a fogadó többi vendégét, így a szó hamar átkerül Nor'Deronhoz. A férfi még egyet kortyol kupájából, majd hangosan megköszörüli torkát. Eközben szabad keze az asztal lapjáról, látszólag ártatlanul előbb saját térdére csusszan, majd az említett bútordarab rejtekében, áthidalva a közte, valamint a mellette ülő tündér közti szakadékot finoman a lány combjára simul.
Végül lelkesen, arcán széles vigyorral kezd hozzá meséjének.*
- Az otthonom a várostól keletre található. Úgy egy évnyi járóföldre.
*Felsóhajt.*
- Képzelj egy mesébe illő varázslatos erdőt, melyet egyedül elfek és különböző állatok laknak. A fák az égig magasodnak, s sűrű lombjaikon épp csak átjut a nap meleget adó fényessége, ami ennek ellenére mégis bevilágítja az egész erdőt. A hatalmas fák közt meseszép városok rejtőznek, melyekhez képest Arthenior tán még a fénykorában sem érhetett fel, ám ezek is csupán szürke kisegérnek tűnnek az erdő legmélyén található fővárostól. Grandiózus hófehér márványfalai szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, a város közepén található hatalmas tó pedig akár egy fényes tükör, úgy veri vissza a csillagok fényét. Minden sarkon kellemes muzsika szól, melytől azonnal táncra perdülne bárki, az utcákat friss pékáru, ízletes bor, s finom női parfümök illata lengi be, míg a lakók biztonságát arannyal, s ezüsttel futtatott gyönyörű díszes páncélba bújtatott őrség figyeli. Szinte egy megelevenedett álom.
*A mosoly elhalványul az arcán.*
- Legalábbis így él az emlékeimben. Gyermekkoromban láttam utoljára az erdő ezen részét.
*A kupája tartalma lassacskán teljes mértékben hordozót cserél s nemsokára Nor'Deron arra lesz figyelmes, hogy csupán apró, ízes cseppek érintik nyelvét mikor legközelebb belekortyolna italába. Bár jómaga is eljátszadozik a gondolattal, hogy egy újabb kört rendeljen, ám még mielőtt dűlőre juthatna ezen témát illetően, férfitársa megelőzi, s leadja rendelését a fogadósnak, méghozzá igencsak nagylelkűen, hiszen nem csupán magára gondol, hanem társaira is. Éppen ezért a félvér egy tiszteletteljes biccentés kíséretében fűzi hozzá, eme önzetlen cselekedethez azt, hogy:*
- Köszönöm.
*Míg a fogadós ki nem hozza az italokat, Nor'Deron néma csendben figyeli ahogy ember társa a pipájával szöszmötöl. Pár másodperc, tán annyi se, s a dohány lángra kap, fehér füstöt okádva ki, magából mely aztán különös, kifürkészhetetlen táncot lejt a levegőben. Révedezve, már-már megbabonázva figyeli ezt a különös keringőt, s a bűvölet kitart egészen addig, míg a drága jó fogadós meg nem jelenik a megrendelt italokkal. Feleszmélve a férfi elveszi a neki szánt kupát, majd előbb a fogadós, aztán még egyszer a szemben ülő fél felé biccent. A korábban már látott rituálét megismételve ismét finoman meglötyköli az italt, majd beleszippant, s hagyja, hogy a borból áradó aromák megtöltsék orrüregét, ezt követően óvatosan belekortyol az italba, hosszan a szájában tartva azt még mielőtt lenyelné, legvégül pedig egy elégedett sóhajjal koronázza mindezt.
Mindeközben lelkesen hallgatja a szemben ülő fél mondandóját. A tágra nyílt csillogó szemek, s az arcára kanyarodott vidám mosoly, mind arról árulkodnak, hogy lenyűgözőnek találja a történetet.*
- Lenyűgöző hely lehet. Egyszer el kell látogatnom oda. Amúgy is van némi csiszolni való a kardforgatói képességeimen.
*Fűzi hozzá végül. Mivel Nalretnek látszólag nem áll szándékában mesélnie otthonáról, sőt ehelyett inkább gondolataiba merülve méri végig a fogadó többi vendégét, így a szó hamar átkerül Nor'Deronhoz. A férfi még egyet kortyol kupájából, majd hangosan megköszörüli torkát. Eközben szabad keze az asztal lapjáról, látszólag ártatlanul előbb saját térdére csusszan, majd az említett bútordarab rejtekében, áthidalva a közte, valamint a mellette ülő tündér közti szakadékot finoman a lány combjára simul.
Végül lelkesen, arcán széles vigyorral kezd hozzá meséjének.*
- Az otthonom a várostól keletre található. Úgy egy évnyi járóföldre.
*Felsóhajt.*
- Képzelj egy mesébe illő varázslatos erdőt, melyet egyedül elfek és különböző állatok laknak. A fák az égig magasodnak, s sűrű lombjaikon épp csak átjut a nap meleget adó fényessége, ami ennek ellenére mégis bevilágítja az egész erdőt. A hatalmas fák közt meseszép városok rejtőznek, melyekhez képest Arthenior tán még a fénykorában sem érhetett fel, ám ezek is csupán szürke kisegérnek tűnnek az erdő legmélyén található fővárostól. Grandiózus hófehér márványfalai szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, a város közepén található hatalmas tó pedig akár egy fényes tükör, úgy veri vissza a csillagok fényét. Minden sarkon kellemes muzsika szól, melytől azonnal táncra perdülne bárki, az utcákat friss pékáru, ízletes bor, s finom női parfümök illata lengi be, míg a lakók biztonságát arannyal, s ezüsttel futtatott gyönyörű díszes páncélba bújtatott őrség figyeli. Szinte egy megelevenedett álom.
*A mosoly elhalványul az arcán.*
- Legalábbis így él az emlékeimben. Gyermekkoromban láttam utoljára az erdő ezen részét.
15892. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-01 18:07:14
Üzenet elküldve: 2020-12-01 18:07:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Nalret elsőre kissé tán különösnek hallatszó válaszán szélesen elmosolyodik, nem meglepő, elvégre jól ismeri ezt a jelenséget. Az ő atyját soha semmi más nem érdekelte, minthogy fiából lovagot faragjon, s mivel ez a szó szülőföldje környékén egészen más jelentést hordoz, mint itt délen, így hát Mordokhait már fiatal korától kezdve egyetlen dologra tanították: ölni. Ez tehát az egyetlen dolog, amihez a férfi igazán ért és még sosem kérdezte meg magától, hogy miért kell ennek így lennie. Egyszerűen így van. Persze sosem fogja tagadni, mennyire hasznos volt ez a hosszú és gyakran embertelen kiképzés, elvégre tényleg boszorkányosan tud bánni a karddal és ez rengetegszer hasznára vált élete során, ám ha ezt az utat választja, sosem járhatta volna be szabadon a világot, nem élhetett volna igazán és mostanra csak egy lelketlen rabszolga vált volna belőle. Soha, egyetlen másodpercre sem bánta meg, hogy nem ezt az életet választotta, még ha ez egyet is jelentett az összes híd felégetésével.
A kevésbé komoly magyarázat ugyancsak előcsal egy félmosolyt a Hóhajúból.*
- Hát persze. Meg kell vallanom, magam is rendkívül érdekelt vagyok ezen tudományok világában, de még sosem szántam rá magam, hogy egyedül belefogjak.*Csillan meg szeme, hiszen már tényleg évek óta érlelődik benne, hogy egyszer alaposabban belevesse magát a mágia nemes világába, ám eddig vagy nem volt rá ideje, vagy háborgó lelke gátolta volna a koncentrációban, amit az ilyen ámde rendkívül veszélyes tanok megkövetelnek.
Nor'Deron felvetésére bólint, ám előtte még int a fogadósnak, hogy hozzon még egy kupa Ullamar sört 12 fejében
és két kupa Bort asztaltársainak, amiért a 20 aranyat ugyancsak Mordokhai állja. Így nem maradnak szárazon. Amíg italukra várnak, addig Mordokhai jobb híján újra nekilát megtömni a pipáját kisvártatva pedig már újfent elégedetten füstölög. Megvárja, amíg a fogadós kihozza a rendelést, iszik egy kortyot, aztán mivel a lányon nem látszik, hogy különösebben fűlne a foga a javaslat kielégítéséhez, ő maga szólal meg.*
- Az én családom birtoka Lihanechtől nem messze terül el, ahol már oly' közel vannak a hegyek, hogy az ember már-már azt érzi, csak a karját kell kinyújtania és megérintheti őket.
*Ezzel persze valamelyest elárulta nemesi származását, ám csak egy hely van a világon, ahol ez még annál is kevesebbet nyom a latba, mint itt délen, ez pedig pontosan az a hely, ahol ő született.*
- Gyönyörű hely, főleg télen, bár a napsütéshez s meleghez szokott illetőknek meglehetősen zord, kietlen és nyomasztó lehet. Mivel azonban maga Lihanech nem épp harcosairól híres, így a környező birtokok urainak feladata, hogy a környéket megvédjék. Így hát az ottani emberek élete elejétől a végéig a fegyverforgatásról szól.
*Szándékosan mondott embert, hiszen közülük sokkal ritkábban kerülnek ki tudósok és feltalálók, mint a környéken nagy számban élő gnómokból így hát nem gyakori eset, hogy a városba küldenék őket tanulni.*
- Kiválóbbnál kiválóbb harcosokat termel ki az a vidék, ám életük többnyire sivár, egysíkú és csak a legritkább esetben végződik békésen, legtöbbjüket pedig ennyire délen már hírből sem ismeri senki.
*Persze a Thargodar törzs végül itt kötött ki, ám történelmük nekik is szorosan összefonódik azzal a térséggel, ahol a férfi is született. Ám a Fekete Légióról már suttogni sem szoktak errefelé, náluk halálosabb ellenfelet Mordokhai még nem látott és bizony inkább menne ölre tíz óriással, mint bárkivel a Farkasok fiai közül.*
- Na és te?*Vet egy pillantást Nor'Deronra, hiszen alapvetően nem tartja saját múltját különösebben változatosnak, persze ha asztaltársai kérdeznének valamit, arra készséggel fog válaszolni.*
*Nalret elsőre kissé tán különösnek hallatszó válaszán szélesen elmosolyodik, nem meglepő, elvégre jól ismeri ezt a jelenséget. Az ő atyját soha semmi más nem érdekelte, minthogy fiából lovagot faragjon, s mivel ez a szó szülőföldje környékén egészen más jelentést hordoz, mint itt délen, így hát Mordokhait már fiatal korától kezdve egyetlen dologra tanították: ölni. Ez tehát az egyetlen dolog, amihez a férfi igazán ért és még sosem kérdezte meg magától, hogy miért kell ennek így lennie. Egyszerűen így van. Persze sosem fogja tagadni, mennyire hasznos volt ez a hosszú és gyakran embertelen kiképzés, elvégre tényleg boszorkányosan tud bánni a karddal és ez rengetegszer hasznára vált élete során, ám ha ezt az utat választja, sosem járhatta volna be szabadon a világot, nem élhetett volna igazán és mostanra csak egy lelketlen rabszolga vált volna belőle. Soha, egyetlen másodpercre sem bánta meg, hogy nem ezt az életet választotta, még ha ez egyet is jelentett az összes híd felégetésével.
A kevésbé komoly magyarázat ugyancsak előcsal egy félmosolyt a Hóhajúból.*
- Hát persze. Meg kell vallanom, magam is rendkívül érdekelt vagyok ezen tudományok világában, de még sosem szántam rá magam, hogy egyedül belefogjak.*Csillan meg szeme, hiszen már tényleg évek óta érlelődik benne, hogy egyszer alaposabban belevesse magát a mágia nemes világába, ám eddig vagy nem volt rá ideje, vagy háborgó lelke gátolta volna a koncentrációban, amit az ilyen ámde rendkívül veszélyes tanok megkövetelnek.
Nor'Deron felvetésére bólint, ám előtte még int a fogadósnak, hogy hozzon még egy kupa Ullamar sört 12 fejében
és két kupa Bort asztaltársainak, amiért a 20 aranyat ugyancsak Mordokhai állja. Így nem maradnak szárazon. Amíg italukra várnak, addig Mordokhai jobb híján újra nekilát megtömni a pipáját kisvártatva pedig már újfent elégedetten füstölög. Megvárja, amíg a fogadós kihozza a rendelést, iszik egy kortyot, aztán mivel a lányon nem látszik, hogy különösebben fűlne a foga a javaslat kielégítéséhez, ő maga szólal meg.*- Az én családom birtoka Lihanechtől nem messze terül el, ahol már oly' közel vannak a hegyek, hogy az ember már-már azt érzi, csak a karját kell kinyújtania és megérintheti őket.
*Ezzel persze valamelyest elárulta nemesi származását, ám csak egy hely van a világon, ahol ez még annál is kevesebbet nyom a latba, mint itt délen, ez pedig pontosan az a hely, ahol ő született.*
- Gyönyörű hely, főleg télen, bár a napsütéshez s meleghez szokott illetőknek meglehetősen zord, kietlen és nyomasztó lehet. Mivel azonban maga Lihanech nem épp harcosairól híres, így a környező birtokok urainak feladata, hogy a környéket megvédjék. Így hát az ottani emberek élete elejétől a végéig a fegyverforgatásról szól.
*Szándékosan mondott embert, hiszen közülük sokkal ritkábban kerülnek ki tudósok és feltalálók, mint a környéken nagy számban élő gnómokból így hát nem gyakori eset, hogy a városba küldenék őket tanulni.*
- Kiválóbbnál kiválóbb harcosokat termel ki az a vidék, ám életük többnyire sivár, egysíkú és csak a legritkább esetben végződik békésen, legtöbbjüket pedig ennyire délen már hírből sem ismeri senki.
*Persze a Thargodar törzs végül itt kötött ki, ám történelmük nekik is szorosan összefonódik azzal a térséggel, ahol a férfi is született. Ám a Fekete Légióról már suttogni sem szoktak errefelé, náluk halálosabb ellenfelet Mordokhai még nem látott és bizony inkább menne ölre tíz óriással, mint bárkivel a Farkasok fiai közül.*
- Na és te?*Vet egy pillantást Nor'Deronra, hiszen alapvetően nem tartja saját múltját különösebben változatosnak, persze ha asztaltársai kérdeznének valamit, arra készséggel fog válaszolni.*
15891. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-01 10:50:23
Üzenet elküldve: 2020-12-01 10:50:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Tudásszomj. Nalret elgondolkodik a kérdésen, nem tudja pontosan megfogalmazni magában az igazi, helyes és egyenes választ. Eltöprengve biggyeszti le ajkait.*
- Azt hiszem, teszem, amihez értek és majd rájövök, miért kell értenem hozzá... *Megvonja a vállát de szélesen mosolyog. Egy teljesen új élet adatott itt meg neki, ahol a maga ura, a maga elvei és elképzelései alapján élhet. Az üres boros kancsójára szegezi tekintetét, nézi, ahogy a maradék borcseppek lassan gördülnek az edény belső falán lefelé. Mint akiket magukra hagyott a társadalom, közösség nélkül nem tudnak magasra törni és szép lassan, erejüket elvesztve győz felettük egy hatalmasabb erő, ami a földre kényszeríti mindet. Keserű mosollyal az arcán érzi magát egy csepp bornak.
Messziről küldték Nalretet ide, hogy a tudással befejezzen valamit később. De a hamu és a sár elég végérvényesnek tűnik, a számára fontos teremtmények megmenthetetlen állapotba kerültek - mind halottak. Vakon bízott a bölcsekben és a druidákban, gondolkodás és kérdések nélkül loholt erre a földre, holott maga sem tudja, mi oka lenne még egyszer "haza" térni. Bár lelke odahaza mindig a jót szolgálta, néha elhatalmasodik rajta a harag és a veszteség, még azt sem bánná, ha a tudásával megmenthetné csak magát és a majd egyszeri új szeretteit, legyen annak bármilyen ára is. Bár bevallani sosem vallaná, olykor elfogja egy keserű bizonytalanság és kiábrándultság, ha mindez pedig egy napon olyan útra terelné, amit otthon elítéltek, ám legyen. Azonban ezúttal, még mielőtt hagyná, hogy mindez ismét egyben lenyelje és napokig bezárja őt a ködbe és a sötétbe, megrázza a fejét és felpillant.*
- Ki ne akarna alkotni valós dolgokat, pusztán bizonyos szavak kiejtésével? *Veszi aztán kissé komikusra a kérdést, mert egyébként valóban: ki ne akarna alkotni, teremteni, pusztán a gondolattal.* Valójában az alkímia is rettenetesen érdekel, de azt végképp nem tudnom, hol kezdhetném el. *Dobol kezével az asztalon, Nor'Deron kérdésére pedig beleegyezőn bólogat, de bőségesen meghagyja a többieknek, hogy meséljenek csak a szülőföldjükről. Elég mélabús és szürke témát tárgyaltak ki, Nalretnek nincs kedve és szíve tovább roncsolni a hangulatot azzal, hogy elmeséli, hogyan veszített el egy egész népet egy év alatt. Vezetőből vándor zugivó. Kellemes csavar. Érdeklődőn váltja tekintetét hol az egyik fehérségre, hol a másikra, majd eltéved a többi asztal sorai között, amíg egyikőjük meg nem szólal, csak bámészkodik. Látja a kártyázó aggastyánokat, akik mélyen belemerülnek a halálosan komoly játszmába, látja az önfeledt gondtalan fiatalokat koccintani sokadik sörükkel, s azoknak cimboráját a székről éppen lefordulni. Látja a sarokban ülő sötét alakot, aki egymaga üldögél és szintúgy a társaságot kémleli. A fáklyák fénye szinte egyszerre villan, hirtelen ez a hely egy hatalmas masszaként együtt lélegzik. A hangulat minden egyes asztalnál változó, mégis, egy olyan képet alkot ez a látvány, mintha egy nagy csapat lenne itt mindenki. A törzsvendégek és az újoncok, valamilyen oknál fogva ma mind ide tévedtek, egyszerre döntött úgy több tíz ember, hogy az estélyét a Pegazus falai között fogja eltölteni. Később pedig mind több tíz irányba mennek majd és talán sosem keresztezik újra egymás útját.*
*Tudásszomj. Nalret elgondolkodik a kérdésen, nem tudja pontosan megfogalmazni magában az igazi, helyes és egyenes választ. Eltöprengve biggyeszti le ajkait.*
- Azt hiszem, teszem, amihez értek és majd rájövök, miért kell értenem hozzá... *Megvonja a vállát de szélesen mosolyog. Egy teljesen új élet adatott itt meg neki, ahol a maga ura, a maga elvei és elképzelései alapján élhet. Az üres boros kancsójára szegezi tekintetét, nézi, ahogy a maradék borcseppek lassan gördülnek az edény belső falán lefelé. Mint akiket magukra hagyott a társadalom, közösség nélkül nem tudnak magasra törni és szép lassan, erejüket elvesztve győz felettük egy hatalmasabb erő, ami a földre kényszeríti mindet. Keserű mosollyal az arcán érzi magát egy csepp bornak.
Messziről küldték Nalretet ide, hogy a tudással befejezzen valamit később. De a hamu és a sár elég végérvényesnek tűnik, a számára fontos teremtmények megmenthetetlen állapotba kerültek - mind halottak. Vakon bízott a bölcsekben és a druidákban, gondolkodás és kérdések nélkül loholt erre a földre, holott maga sem tudja, mi oka lenne még egyszer "haza" térni. Bár lelke odahaza mindig a jót szolgálta, néha elhatalmasodik rajta a harag és a veszteség, még azt sem bánná, ha a tudásával megmenthetné csak magát és a majd egyszeri új szeretteit, legyen annak bármilyen ára is. Bár bevallani sosem vallaná, olykor elfogja egy keserű bizonytalanság és kiábrándultság, ha mindez pedig egy napon olyan útra terelné, amit otthon elítéltek, ám legyen. Azonban ezúttal, még mielőtt hagyná, hogy mindez ismét egyben lenyelje és napokig bezárja őt a ködbe és a sötétbe, megrázza a fejét és felpillant.*
- Ki ne akarna alkotni valós dolgokat, pusztán bizonyos szavak kiejtésével? *Veszi aztán kissé komikusra a kérdést, mert egyébként valóban: ki ne akarna alkotni, teremteni, pusztán a gondolattal.* Valójában az alkímia is rettenetesen érdekel, de azt végképp nem tudnom, hol kezdhetném el. *Dobol kezével az asztalon, Nor'Deron kérdésére pedig beleegyezőn bólogat, de bőségesen meghagyja a többieknek, hogy meséljenek csak a szülőföldjükről. Elég mélabús és szürke témát tárgyaltak ki, Nalretnek nincs kedve és szíve tovább roncsolni a hangulatot azzal, hogy elmeséli, hogyan veszített el egy egész népet egy év alatt. Vezetőből vándor zugivó. Kellemes csavar. Érdeklődőn váltja tekintetét hol az egyik fehérségre, hol a másikra, majd eltéved a többi asztal sorai között, amíg egyikőjük meg nem szólal, csak bámészkodik. Látja a kártyázó aggastyánokat, akik mélyen belemerülnek a halálosan komoly játszmába, látja az önfeledt gondtalan fiatalokat koccintani sokadik sörükkel, s azoknak cimboráját a székről éppen lefordulni. Látja a sarokban ülő sötét alakot, aki egymaga üldögél és szintúgy a társaságot kémleli. A fáklyák fénye szinte egyszerre villan, hirtelen ez a hely egy hatalmas masszaként együtt lélegzik. A hangulat minden egyes asztalnál változó, mégis, egy olyan képet alkot ez a látvány, mintha egy nagy csapat lenne itt mindenki. A törzsvendégek és az újoncok, valamilyen oknál fogva ma mind ide tévedtek, egyszerre döntött úgy több tíz ember, hogy az estélyét a Pegazus falai között fogja eltölteni. Később pedig mind több tíz irányba mennek majd és talán sosem keresztezik újra egymás útját.*
15890. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 23:24:16
Üzenet elküldve: 2020-11-29 23:24:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*A hosszas ám kicsit sem epikus küzdelmet követően, melyet saját feledékenysége ellen vívott, végre sikerül kinyögnie a város talán egyetlen mágiatanulásra alkalmas helyének nevét, elég hamar megváltozik a hangulat. Ahogy beszélgetőpartnereit hatalmukba kerítik önnön gondolataik, Nor'Deron hamar azon kapja magát, hogy ismételten csend telepedik köréjük, mely bár nem olyan nyomasztó, mint az ezt megelőző mégis kellemetlen. Bármennyire is tenni szeretne ez ellen, saját gondolatai úgy szintén elragadják őt a létezés pillanatából s lelkét egy olyan síkra rántják melyen kettesben maradhat mindazzal mi a fejében jár. Mindeközben üres tekintettel mered maga elé, nem is mozdul épp csak azzal törődik, hogy magához vegye az életéhez nélkülözhetetlen mennyiségű levegőt. Nem tudni mi járhat a fejében, mi az mi gyötri őt belülről, vagy csupán csak leköti minden figyelmét. Még mielőtt feltűnően sokat időzne az emlékképek s gondolatok alkotta posványos mocsár legalján, mint aki álomból ébred úgy tér magához. Szemeibe visszatér az élet, s nagyokat pislog, majd végül tagjait is kinyújtóztatja, gondosan ügyelve arra, hogy közben csizmája orrával megcsiklandozza Nalret csupasz talpát, mindezt teljes mértékben véletlen véletlennek álcázva, minek látszatát kisállatokat megszégyenítő ártatlan arckifejezésével tartja fenn. Bal kezével közben finoman végig dörzsölte állát, mintha csak serkenő borosta után kutatna.
A Mordokhai által feltett kérdést követően ő maga is érdeklődve pillant a tündérre. Na nem mintha különösebb indok kéne ahhoz, hogy valaki efféle hatalom után vágyakozzon, ám egyrészt érdekli őt a leányzó válasza, másrészt pedig szívesebben hallgatja a lágyan csilingelő hangot, mint a szomszédos asztalnál ülő törpök mogorva dörmögését. Miközben a lány válaszát hallgatja nem felejt el újabb, bár a korábbinál szerényebb kortyokat magába dönteni az egyre ízletesebbé váló borból. Mindeközben arca az elfogyasztott italmennyiséggel egyenesen arányosan vörösödik.
Miután a témát kellőképp kivesézik, Nor'Deron megragadja a kezdeményezés lehetőségét, még mielőtt ismét a csend nyomasztó fátyla szállna a társaságra.*
- Minekutána kiderült, hogy egyikőnk sem ezen földön látta meg a napvilágot, mi lenne ha mesélnétek a szülőföldetekről?
*A hosszas ám kicsit sem epikus küzdelmet követően, melyet saját feledékenysége ellen vívott, végre sikerül kinyögnie a város talán egyetlen mágiatanulásra alkalmas helyének nevét, elég hamar megváltozik a hangulat. Ahogy beszélgetőpartnereit hatalmukba kerítik önnön gondolataik, Nor'Deron hamar azon kapja magát, hogy ismételten csend telepedik köréjük, mely bár nem olyan nyomasztó, mint az ezt megelőző mégis kellemetlen. Bármennyire is tenni szeretne ez ellen, saját gondolatai úgy szintén elragadják őt a létezés pillanatából s lelkét egy olyan síkra rántják melyen kettesben maradhat mindazzal mi a fejében jár. Mindeközben üres tekintettel mered maga elé, nem is mozdul épp csak azzal törődik, hogy magához vegye az életéhez nélkülözhetetlen mennyiségű levegőt. Nem tudni mi járhat a fejében, mi az mi gyötri őt belülről, vagy csupán csak leköti minden figyelmét. Még mielőtt feltűnően sokat időzne az emlékképek s gondolatok alkotta posványos mocsár legalján, mint aki álomból ébred úgy tér magához. Szemeibe visszatér az élet, s nagyokat pislog, majd végül tagjait is kinyújtóztatja, gondosan ügyelve arra, hogy közben csizmája orrával megcsiklandozza Nalret csupasz talpát, mindezt teljes mértékben véletlen véletlennek álcázva, minek látszatát kisállatokat megszégyenítő ártatlan arckifejezésével tartja fenn. Bal kezével közben finoman végig dörzsölte állát, mintha csak serkenő borosta után kutatna.
A Mordokhai által feltett kérdést követően ő maga is érdeklődve pillant a tündérre. Na nem mintha különösebb indok kéne ahhoz, hogy valaki efféle hatalom után vágyakozzon, ám egyrészt érdekli őt a leányzó válasza, másrészt pedig szívesebben hallgatja a lágyan csilingelő hangot, mint a szomszédos asztalnál ülő törpök mogorva dörmögését. Miközben a lány válaszát hallgatja nem felejt el újabb, bár a korábbinál szerényebb kortyokat magába dönteni az egyre ízletesebbé váló borból. Mindeközben arca az elfogyasztott italmennyiséggel egyenesen arányosan vörösödik.
Miután a témát kellőképp kivesézik, Nor'Deron megragadja a kezdeményezés lehetőségét, még mielőtt ismét a csend nyomasztó fátyla szállna a társaságra.*
- Minekutána kiderült, hogy egyikőnk sem ezen földön látta meg a napvilágot, mi lenne ha mesélnétek a szülőföldetekről?
15889. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 20:31:25
Üzenet elküldve: 2020-11-29 20:31:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Pár másodpercig szótlanul bámul italába. Az imént felemlegetett korszak az ő életében fontos szerepet játszott, hiszen akkor már jó ideje tervezgette, hogy elhagyja Artheniort és környékét, a hirtelen kitört káosz pedig csak megerősítette ebben az elhatározásában. Nem akarta látni, ahogy minden, amit ebben a helyben szeretett, elpusztul s az egykori boldogságnak írmagja sem marad. Így hát fogta magát, összeszedte holmiját és szó nélkül távozott, elvégre nem volt már kitől búcsúznia. Az elmúlt évek visszavonultsága mindenképp segített neki helyretenni a lelki békéjét, már amennyire ez lehetséges, arról nem is beszélve, hogy szülőföldjére visszatérni is rendkívül különleges élménynek bizonyult.
Végül tekintetét és poharát egyaránt felemeli, hogy koccintson asztaltársaival, akik bár nem élték meg ezeket az eseményeket, nyilvánvalóan ugyanúgy tudnak egyet s mást veszteségről, kétségbeesésről és fájdalomról. Fenékig üríti kupáját, majd lecsapja azt az asztalra. Hatalmas sóhaj szakad fel belőle, a napját sem tudja mikor beszélt utoljára egyfolytában ennyit, ráadásul nem is holmi könnyed hétköznapi témáról.
Nor'Deron útbaigazítására egyetértőn biccent.*
- Az úriembernek igaza van. A templom is sok változáson ment keresztül, de egyvalami maradt a régi, mégpedig, hogy tárt karokkal várják a tudásszomjukat csillapítani vágyókat.
*Mordokhainak ugyan még nem volt alkalma meglátogatni a templomot, amióta az tényleges templomként, vallási épületként is funkcionál, de már nem szándékozik sokáig halogatni. Utoljára a pihenő szentélyében volt lehetősége bevenni magát egy könyvtárba és régi pergameneket bújni, az pedig mára már olyan távoli emléknek tűnik, mintha egy másik életben történt volna. Arról nem is beszélve, hogy a templomkertnél keresve sem lehetne békésebb helyet találni, ha az ember háborgó gondolatait szeretné elcsendesíteni egy picit, így pedig valóban egyre időszerűbbnek tűnik, hogy a Hóhajú betérjen oda.*
- És miért szeretnél mágiát tanulni?*Teszi fel a kérdést Nalretnek, hiszen ez még nem került szóba. Persze egy ilyen kérdésre általában nem lehet egy egyszerű, egyenes választ adni, a férfit is érdekelték ezen tudományok a múltban, de sosem tudná megindokolni, hogy miért. Attól eltekintve, hogy bizonyára rengeteg praktikus haszna van a varázslatoknak, elég csak felidéznie, amikor Mordachhal éjszakai útjukra indultak a szigeten és a Vörös lángoló kézfejére, ami az egyetlen fényforrásuk volt egy életveszélyes helyen.*
*Pár másodpercig szótlanul bámul italába. Az imént felemlegetett korszak az ő életében fontos szerepet játszott, hiszen akkor már jó ideje tervezgette, hogy elhagyja Artheniort és környékét, a hirtelen kitört káosz pedig csak megerősítette ebben az elhatározásában. Nem akarta látni, ahogy minden, amit ebben a helyben szeretett, elpusztul s az egykori boldogságnak írmagja sem marad. Így hát fogta magát, összeszedte holmiját és szó nélkül távozott, elvégre nem volt már kitől búcsúznia. Az elmúlt évek visszavonultsága mindenképp segített neki helyretenni a lelki békéjét, már amennyire ez lehetséges, arról nem is beszélve, hogy szülőföldjére visszatérni is rendkívül különleges élménynek bizonyult.
Végül tekintetét és poharát egyaránt felemeli, hogy koccintson asztaltársaival, akik bár nem élték meg ezeket az eseményeket, nyilvánvalóan ugyanúgy tudnak egyet s mást veszteségről, kétségbeesésről és fájdalomról. Fenékig üríti kupáját, majd lecsapja azt az asztalra. Hatalmas sóhaj szakad fel belőle, a napját sem tudja mikor beszélt utoljára egyfolytában ennyit, ráadásul nem is holmi könnyed hétköznapi témáról.
Nor'Deron útbaigazítására egyetértőn biccent.*
- Az úriembernek igaza van. A templom is sok változáson ment keresztül, de egyvalami maradt a régi, mégpedig, hogy tárt karokkal várják a tudásszomjukat csillapítani vágyókat.
*Mordokhainak ugyan még nem volt alkalma meglátogatni a templomot, amióta az tényleges templomként, vallási épületként is funkcionál, de már nem szándékozik sokáig halogatni. Utoljára a pihenő szentélyében volt lehetősége bevenni magát egy könyvtárba és régi pergameneket bújni, az pedig mára már olyan távoli emléknek tűnik, mintha egy másik életben történt volna. Arról nem is beszélve, hogy a templomkertnél keresve sem lehetne békésebb helyet találni, ha az ember háborgó gondolatait szeretné elcsendesíteni egy picit, így pedig valóban egyre időszerűbbnek tűnik, hogy a Hóhajú betérjen oda.*
- És miért szeretnél mágiát tanulni?*Teszi fel a kérdést Nalretnek, hiszen ez még nem került szóba. Persze egy ilyen kérdésre általában nem lehet egy egyszerű, egyenes választ adni, a férfit is érdekelték ezen tudományok a múltban, de sosem tudná megindokolni, hogy miért. Attól eltekintve, hogy bizonyára rengeteg praktikus haszna van a varázslatoknak, elég csak felidéznie, amikor Mordachhal éjszakai útjukra indultak a szigeten és a Vörös lángoló kézfejére, ami az egyetlen fényforrásuk volt egy életveszélyes helyen.*
15888. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 19:46:31
Üzenet elküldve: 2020-11-29 19:46:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Bár Nalret kezd kicsit elfáradni, amire lehet a bor még rádob egy jó nagy lapáttal, azért még figyeli az eseményeket. Bár a két férfi egy darabig még le ragadnak a háborús témánál, a karavánpihenő történetét még a nő is figyelemmel hallgatja, hozzászólni már nem kíván semmit. Sok bánat folyt el most ennél az asztalnál, pusztítás és gyász, ha pedig így folytatják, az alkohol belőle is feltöri a mélyen elnyomott szomorúságot. Gyűrűjére pillant, ujján forgatja azt, s míg a többiek beszélget, ő elmerül egy rövid időre gondolataiban. Sokszor legszívesebben csak törölne fejéből egy-két emléket, hiába az a harminc akárhány év, kis kölyök serdülőként már most tele van olyan ereklyékkel fejben, melyekre nem mind büszke. Körbe pillantva az asztalnál ülőkön az is eszébe jut, vajon a másik kettő mennyi idős lehet. Ha az ember tán még egyidős is vele, Nor'Deron talán a húszas évei közepére tippelné. Érdekes humora ez az életnek, a kor semmit nem jelent ezen a földön. Az ember számokban egyezik, mégis idősebbnek számít, míg a fattyú valószínűleg fiatalabb, mégis szintúgy, ifjúnak számít már Nalret serdüléséhez képest. Az ilyen gondolatokból feleszmélve jut eszébe, milyen értelmetlen dolgokon tud rágódni akit két lábra teremtettek. Nor'Deron ekkor megemeli kupáját a holtakra és, bár Nalret az ő mondatairól lemaradt, tudja, miről volt előzetesen szó, így ő is hasonlatosan cselekszik.*
- És azokra, akiknek emlékeikben tovább élnek! *Ha Mordokhai is csatlakozik hozzájuk, mindkettőjükkel koccint, majd egy utolsó korttyal könyörtelenül ki is végi borát, ami ezt üresen koccan egyet az asztalon. Mutatóujjával letörli felső ajkát és elégedetten sóhajt egyet.*
- Köszönöm! Akkor legközelebb oda vezet majd az első utam. *Eltöprengve bólint, mert holnap reggel valószínűleg elválnak majd útjaik és, bár tudja, hogy a ma éjszakát még minden bizonnyal együtt töltik, ez kissé aggodalommal tölti el. Időközben megfogalmazódott benne, miért is érezte belül azt a feszültséget: megkedvelte őt. Való igaz, ilyen nem fordul elő gyakran nála, főleg nem egy nap után. Félre értés ne essék, nem lett fülig szerelmes, mint anno gyermekként, viszont nem akarja elrontani ezt a kezdetleges barátságot. Persze visszakozni nem fog, hiszen tudja, hogy ő maga is vágyik rá, a férfi iránt érzett szimpátiát és a jó ideje benne tátongó űrt kiegyensúlyozhatná a ma éjszaka. Erre a pláne, hogy nem csak a személyisége van Nalret ínyére. Volt alkalma azért körbe pislogni a férfit, na meg azok a szemek! De nem akar reggel úgy felkelni és tovább menni, hogy tudja, soha többet nem találkoznak, vagy, ha igen is, nem beszélnek majd.*
- Egy úriember? *Gyorsan sokat pislantva kapja fel tekintetét.* Igen, egy úriember. *Bólogat, mert fogalma sincs mi volt a templom szó utáni mondat, amit persze már ezerszer megbánt, mert most valószínűleg egy buta spinének tűnik, márpedig Nalret utál buta spinének tűnni. Haloványan elpirosodva hajtja oldalra fejét, mintha tekintetével keresne valamit, s mikor nem látják, idegesen ajkába harap. ~Utálok buta spiné lenni!~ Ismétli magában immáron harmadszor, pillanatok múlva viszont visszafordul, amikor érzi, arcából is eltűnt a forróság. Utolsó reménysugara az, hogy senki sem fogja ezt a számlájára írni, majd tovább lendül ezen.*
- A templomnál egyébként szerintem jártam is. Csak be nem mentem. *Vonja meg a vállát, mert eddig nem is jutott eszébe, hogy bármi keresnivalója lenne egy ilyen helyen. Látott oda egy-két nőt és gyerkőcöt betérni, de nem sejtette, hogy az imádkozáson kívül másra is használnak egy efféle épületet.*
*Bár Nalret kezd kicsit elfáradni, amire lehet a bor még rádob egy jó nagy lapáttal, azért még figyeli az eseményeket. Bár a két férfi egy darabig még le ragadnak a háborús témánál, a karavánpihenő történetét még a nő is figyelemmel hallgatja, hozzászólni már nem kíván semmit. Sok bánat folyt el most ennél az asztalnál, pusztítás és gyász, ha pedig így folytatják, az alkohol belőle is feltöri a mélyen elnyomott szomorúságot. Gyűrűjére pillant, ujján forgatja azt, s míg a többiek beszélget, ő elmerül egy rövid időre gondolataiban. Sokszor legszívesebben csak törölne fejéből egy-két emléket, hiába az a harminc akárhány év, kis kölyök serdülőként már most tele van olyan ereklyékkel fejben, melyekre nem mind büszke. Körbe pillantva az asztalnál ülőkön az is eszébe jut, vajon a másik kettő mennyi idős lehet. Ha az ember tán még egyidős is vele, Nor'Deron talán a húszas évei közepére tippelné. Érdekes humora ez az életnek, a kor semmit nem jelent ezen a földön. Az ember számokban egyezik, mégis idősebbnek számít, míg a fattyú valószínűleg fiatalabb, mégis szintúgy, ifjúnak számít már Nalret serdüléséhez képest. Az ilyen gondolatokból feleszmélve jut eszébe, milyen értelmetlen dolgokon tud rágódni akit két lábra teremtettek. Nor'Deron ekkor megemeli kupáját a holtakra és, bár Nalret az ő mondatairól lemaradt, tudja, miről volt előzetesen szó, így ő is hasonlatosan cselekszik.*
- És azokra, akiknek emlékeikben tovább élnek! *Ha Mordokhai is csatlakozik hozzájuk, mindkettőjükkel koccint, majd egy utolsó korttyal könyörtelenül ki is végi borát, ami ezt üresen koccan egyet az asztalon. Mutatóujjával letörli felső ajkát és elégedetten sóhajt egyet.*
- Köszönöm! Akkor legközelebb oda vezet majd az első utam. *Eltöprengve bólint, mert holnap reggel valószínűleg elválnak majd útjaik és, bár tudja, hogy a ma éjszakát még minden bizonnyal együtt töltik, ez kissé aggodalommal tölti el. Időközben megfogalmazódott benne, miért is érezte belül azt a feszültséget: megkedvelte őt. Való igaz, ilyen nem fordul elő gyakran nála, főleg nem egy nap után. Félre értés ne essék, nem lett fülig szerelmes, mint anno gyermekként, viszont nem akarja elrontani ezt a kezdetleges barátságot. Persze visszakozni nem fog, hiszen tudja, hogy ő maga is vágyik rá, a férfi iránt érzett szimpátiát és a jó ideje benne tátongó űrt kiegyensúlyozhatná a ma éjszaka. Erre a pláne, hogy nem csak a személyisége van Nalret ínyére. Volt alkalma azért körbe pislogni a férfit, na meg azok a szemek! De nem akar reggel úgy felkelni és tovább menni, hogy tudja, soha többet nem találkoznak, vagy, ha igen is, nem beszélnek majd.*
- Egy úriember? *Gyorsan sokat pislantva kapja fel tekintetét.* Igen, egy úriember. *Bólogat, mert fogalma sincs mi volt a templom szó utáni mondat, amit persze már ezerszer megbánt, mert most valószínűleg egy buta spinének tűnik, márpedig Nalret utál buta spinének tűnni. Haloványan elpirosodva hajtja oldalra fejét, mintha tekintetével keresne valamit, s mikor nem látják, idegesen ajkába harap. ~Utálok buta spiné lenni!~ Ismétli magában immáron harmadszor, pillanatok múlva viszont visszafordul, amikor érzi, arcából is eltűnt a forróság. Utolsó reménysugara az, hogy senki sem fogja ezt a számlájára írni, majd tovább lendül ezen.*
- A templomnál egyébként szerintem jártam is. Csak be nem mentem. *Vonja meg a vállát, mert eddig nem is jutott eszébe, hogy bármi keresnivalója lenne egy ilyen helyen. Látott oda egy-két nőt és gyerkőcöt betérni, de nem sejtette, hogy az imádkozáson kívül másra is használnak egy efféle épületet.*
15887. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 19:00:43
Üzenet elküldve: 2020-11-29 19:00:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Bár szeme sarkából felfigyel a lány kuncogására, nem tulajdonít ennek semmiféle jelentőséget, helyette zavartalanul folytatja a világ működéséről szóló fejtegetését. Oly fiatal még, mégis néha úgy érzi, hogy a szavai sokkal inkább egy aggastyán szájából lennének helyénvalóak, nem pedig az övéből. Tán ez lenne elf vérének egy különös sajátossága.*
- Egy nap tán a kerék megáll, s a világ egy békésebb út irányába indul, ahol az ilyen konfliktusok nem csupán vér és vas lévén oldhatóak meg.
*Fűzi hozzá még a témához egy reményteli mosollyal az arcán.
Látva, hogy kérdése hallatán a vele szemben ülő mily módon megmerevedik, tudja jól, hogy valószínűleg érzékeny pontra tapintott, azonban ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább szolidaritását kifejezvén, akárcsak egy maszkot úgy tünteti el arcáról a jó kedvét, s hasonló komolysággal figyeli a férfit. A levegő szinte megfagy körülöttük. Bár a valószínűleg nem szándékosan drámai hatásszünet, csak pillanatokig tart, mégis egy örökkévalóságnak érződik. A korsó tompán koppan az asztal lapján, s Mordokhai belekezd. Ezúttal minden figyelmét a Hóhajú mondandójának szenteli. Még az italába sem kortyol, ám eszébe sem jut. Valóban sötét egy história. A férfi ezúttal is kíméli társait a részletektől, azonban Nor'Deronnak nincs is szüksége rájuk. A szavak szinte magukkal ragadják őt, s lelki szemei előtt látja a történtek pontos lefolyását. A történetet követően rövid ideig néma csend uralkodik el a társaságon, melyet végül a félvér tör meg.*
- Sajnálom.
*Vet egy együttérző pillantást a férfira, majd megragadja kupáját.*
- Ezt az elesettekre.
*Megemeli a kupát, majd belekortyol, egy újabb tekintélyes adagot küldve le ezzel a torkán.
Nalret kérdését hallva valami átsuhan az agyán. Egy emlékkép melyet valami elhomályosít. Tudja jól, hogy a válasz valahol ott rejtőzik elméje mélyén, azonban képtelen felidézni azt, mi szerfelett irritáló jelenségnek bizonyul. Ahogy fejét töri idegesen kezdi vakargatni tarkóját, majd nem sokkal később mintha a villám csapna belé, oly váratlanul s hirtelen jön a megvilágosodás. Ujjaival s nyelvével egyidőben csettint, ily különös módon ünnepelve győzelmét feledékenysége felett.*
- A templom.
*Jelenti ki nagy büszkén, majd hüvelykujjával diszkréten maga mögé mutat.*
- Legalábbis az úriember a pultnál említett valami hasonlót ezzel kapcsolatban.
*Bár szeme sarkából felfigyel a lány kuncogására, nem tulajdonít ennek semmiféle jelentőséget, helyette zavartalanul folytatja a világ működéséről szóló fejtegetését. Oly fiatal még, mégis néha úgy érzi, hogy a szavai sokkal inkább egy aggastyán szájából lennének helyénvalóak, nem pedig az övéből. Tán ez lenne elf vérének egy különös sajátossága.*
- Egy nap tán a kerék megáll, s a világ egy békésebb út irányába indul, ahol az ilyen konfliktusok nem csupán vér és vas lévén oldhatóak meg.
*Fűzi hozzá még a témához egy reményteli mosollyal az arcán.
Látva, hogy kérdése hallatán a vele szemben ülő mily módon megmerevedik, tudja jól, hogy valószínűleg érzékeny pontra tapintott, azonban ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább szolidaritását kifejezvén, akárcsak egy maszkot úgy tünteti el arcáról a jó kedvét, s hasonló komolysággal figyeli a férfit. A levegő szinte megfagy körülöttük. Bár a valószínűleg nem szándékosan drámai hatásszünet, csak pillanatokig tart, mégis egy örökkévalóságnak érződik. A korsó tompán koppan az asztal lapján, s Mordokhai belekezd. Ezúttal minden figyelmét a Hóhajú mondandójának szenteli. Még az italába sem kortyol, ám eszébe sem jut. Valóban sötét egy história. A férfi ezúttal is kíméli társait a részletektől, azonban Nor'Deronnak nincs is szüksége rájuk. A szavak szinte magukkal ragadják őt, s lelki szemei előtt látja a történtek pontos lefolyását. A történetet követően rövid ideig néma csend uralkodik el a társaságon, melyet végül a félvér tör meg.*
- Sajnálom.
*Vet egy együttérző pillantást a férfira, majd megragadja kupáját.*
- Ezt az elesettekre.
*Megemeli a kupát, majd belekortyol, egy újabb tekintélyes adagot küldve le ezzel a torkán.
Nalret kérdését hallva valami átsuhan az agyán. Egy emlékkép melyet valami elhomályosít. Tudja jól, hogy a válasz valahol ott rejtőzik elméje mélyén, azonban képtelen felidézni azt, mi szerfelett irritáló jelenségnek bizonyul. Ahogy fejét töri idegesen kezdi vakargatni tarkóját, majd nem sokkal később mintha a villám csapna belé, oly váratlanul s hirtelen jön a megvilágosodás. Ujjaival s nyelvével egyidőben csettint, ily különös módon ünnepelve győzelmét feledékenysége felett.*
- A templom.
*Jelenti ki nagy büszkén, majd hüvelykujjával diszkréten maga mögé mutat.*
- Legalábbis az úriember a pultnál említett valami hasonlót ezzel kapcsolatban.
15886. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 16:36:37
Üzenet elküldve: 2020-11-29 16:36:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Nor'Deron magyarázatára helyeslően biccent, hiszen bár Mordokhaiban is rendkívüli ellenszenvet ébresztett a néhai Gazdagnegyed néhai lakóinak jelentős része, maga a hely gyönyörű volt.*
- Hát persze, mindig lesznek akik csak az alkalomra várnak, hogy hatalmat szerezzenek mások felett. Ugyanakkor az ittenieknek soha nem volt még ennyi beleszólása saját életük körülményeibe és rendkívül kevesen vannak, akiknek hiányzik a régi rendszer. Mindez sosem valósulhatott volna meg békés úton.
*Természetesen a férfi is azt vallja, hogy a végsőkik törekedni kell az erőszakmentes megoldásokra, de nem tudja hibáztatni azokat, akik sok évnyi elnyomást megelégelvén csak annyit követelnek, mi mindenkinek jár: egyenlő bánásmódot. Persze, rengetegen megszenvedték a lázadást. Eldönteni, hogy megérték-e ezt az árat a változások, ez majd az utókor feladata lesz.
Azzal, amit Nalret mond, nem ért egyet maradéktalanul, hisz az egész felkelés arról szólt, hogy ne bánjanak a nincstelenekkel úgy, mint a kutyával. Abban persze igaza van a lánynak, hogy a túloldalon élők nem mutatnak különösebb hajlandóságot a közösködésre, így pedig megérdemelnék, hogy örökre elvágják őket a várostól és boldoguljanak, ahogy tudnak.*
- Azóta már természetesen folyamatosan őrzik a hidat. Mégis, az új tanácsban Sárvárosnak is van képviselője, a két városrész között pedig működik a kereskedelem, így egyelőre működőképesnek látszik a dolog.
*Iszik egy kortyot, de Nor'Deron kérdésére egy pillanatra egész teste megfagy. Italát leteszi, tekintete kissé elfelhősödik.*
- Az nagyon sötét história.*Mondja kissé rekedten. Arra a korra nagyon is tisztán emlékezik, nem sokkal utána hagyta itt ezt az átokverte földet, hogy visszatérjen északra.*Holtak járták-e vidéket s az élőket pusztították. Arthenior két tűz közé szorult, a karavánpihenő és a kikötő egyaránt folyamatos harcok helyszíne volt. Megszámolni sem lehet, hányan haltak meg.
*A férfi tekintete még mindig sötét, hiszen bár biztosra valószínűleg sosem fogja tudni, erős a gyanúja, hogy barátai egytől-egyig ekkor vesztek oda.*
- Annyi vér folyt, hogy egy idő után már be sem szívta a föld. A karavánpihenő helyzete volt a legkilátástalanabb, hiszen sokkal kevesebben védték, mint Artheniort és kevesen akadtak, akik a segítségükre siettek. Végül a megmaradt őrök, belátván, hogy ez az egyetlen esélyük, felrobbantottak mindent, amit tudtak és menekültek.
*Értelemszerűen ez csak egy rendkívül tömör összefoglalója az eseményeknek, alaposabban kifejteni igen hosszadalmas volna. Mordokhai szándékosan nem említette az entitásokat, hiszen joggal feltételezheti, hogy nincs Lanawinnak olyan szeglete, ahol ne hallottak volna róluk.*
*Nor'Deron magyarázatára helyeslően biccent, hiszen bár Mordokhaiban is rendkívüli ellenszenvet ébresztett a néhai Gazdagnegyed néhai lakóinak jelentős része, maga a hely gyönyörű volt.*
- Hát persze, mindig lesznek akik csak az alkalomra várnak, hogy hatalmat szerezzenek mások felett. Ugyanakkor az ittenieknek soha nem volt még ennyi beleszólása saját életük körülményeibe és rendkívül kevesen vannak, akiknek hiányzik a régi rendszer. Mindez sosem valósulhatott volna meg békés úton.
*Természetesen a férfi is azt vallja, hogy a végsőkik törekedni kell az erőszakmentes megoldásokra, de nem tudja hibáztatni azokat, akik sok évnyi elnyomást megelégelvén csak annyit követelnek, mi mindenkinek jár: egyenlő bánásmódot. Persze, rengetegen megszenvedték a lázadást. Eldönteni, hogy megérték-e ezt az árat a változások, ez majd az utókor feladata lesz.
Azzal, amit Nalret mond, nem ért egyet maradéktalanul, hisz az egész felkelés arról szólt, hogy ne bánjanak a nincstelenekkel úgy, mint a kutyával. Abban persze igaza van a lánynak, hogy a túloldalon élők nem mutatnak különösebb hajlandóságot a közösködésre, így pedig megérdemelnék, hogy örökre elvágják őket a várostól és boldoguljanak, ahogy tudnak.*
- Azóta már természetesen folyamatosan őrzik a hidat. Mégis, az új tanácsban Sárvárosnak is van képviselője, a két városrész között pedig működik a kereskedelem, így egyelőre működőképesnek látszik a dolog.
*Iszik egy kortyot, de Nor'Deron kérdésére egy pillanatra egész teste megfagy. Italát leteszi, tekintete kissé elfelhősödik.*
- Az nagyon sötét história.*Mondja kissé rekedten. Arra a korra nagyon is tisztán emlékezik, nem sokkal utána hagyta itt ezt az átokverte földet, hogy visszatérjen északra.*Holtak járták-e vidéket s az élőket pusztították. Arthenior két tűz közé szorult, a karavánpihenő és a kikötő egyaránt folyamatos harcok helyszíne volt. Megszámolni sem lehet, hányan haltak meg.
*A férfi tekintete még mindig sötét, hiszen bár biztosra valószínűleg sosem fogja tudni, erős a gyanúja, hogy barátai egytől-egyig ekkor vesztek oda.*
- Annyi vér folyt, hogy egy idő után már be sem szívta a föld. A karavánpihenő helyzete volt a legkilátástalanabb, hiszen sokkal kevesebben védték, mint Artheniort és kevesen akadtak, akik a segítségükre siettek. Végül a megmaradt őrök, belátván, hogy ez az egyetlen esélyük, felrobbantottak mindent, amit tudtak és menekültek.
*Értelemszerűen ez csak egy rendkívül tömör összefoglalója az eseményeknek, alaposabban kifejteni igen hosszadalmas volna. Mordokhai szándékosan nem említette az entitásokat, hiszen joggal feltételezheti, hogy nincs Lanawinnak olyan szeglete, ahol ne hallottak volna róluk.*
15885. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 10:02:57
Üzenet elküldve: 2020-11-29 10:02:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
- Értem! *Bólint csodálkozva és eltöpreng, hogy lehet, hogy a hosszú ideje rendszeresen visszatérő Mordokhai is csak egy mágust ismert, róla sem tudva, hogy él-e vagy hal. Mikor odahaza a nép az utolsó napjaiért harcolt, egyértelműen erre a földre küldték őt utolsó leheletükkel, mondván, itt az válhat belőle, aki majd képes lesz megbosszulni az ott történteket. Nalret a mai napig nem érti, hogy a mindig békét és harmóniát hirdető bölcsek miért ilyen céllal küldték ide, de idejött, mert hisz bennük. Nor'Deron heves magyarázkodására kuncogni kezd, de komolyságot erőltetve arcára helyeselve bólogat.*
- Sok minden értelmetlen, ha a nagyvilágot nézzük, de aki átéli és jelen van, annak mindig vérkomoly és tökéletesen ésszerű a szituáció. *Vesz egy újabb szemet a gyümölcsökből, közben megdörzsöli szemét szabad kezével.*
- És miért épült oda híd? *Ráncolja szemöldökét, közben kissé küzd egy nagyobb szem almával, hamar el is takarja száját kezével.* Úgy értem... *Kezd bele, majd amint sikerült megverekednie magát a galád szelettel és a benne felejtett maggal, tenyerét ismét értetlenül felfelé tartva folytatja:* Úgy értem, ismerem azt a helyet, hallottam róla és elég sok indokot tudnék rá felsorolni, miért jó, ha elválaszt onnan minket egy szakadék. Egy ilyen felkelés után a legnagyobb ellentmondás, ha a nyomort újra összekötöm a várossal, ahol élek! *Rázza a fejét és legyint, jelezve, ha nem válaszolnak rá, az sem baj, hiszen itt mindhárman valószínűleg tudják, hogy ésszerű megoldás talán erre a kérdésre sem létezik. Nor'Deron későbbi kérdésére ő is érdeklődően fordul Mordokhai felé. Lábait keresztezi és a felső lábfejét szórakozott rázza, mezítelen talpa kilóg a szoknyája alól. Mindez persze az asztal alatt történik, így nem valószínű, hogy észreveszik. Elhatározza, hogy reggel elindul és, ha már mestertől nem is tud tanulni még, talán egymaga is elérhet valamit.*
- Illetve, itt, a városon belül nem tudod, merre lehet mester nélkül mágiát tanulni? *Teszi fel a kérdést, amint Mordokhai válaszol a másik fehérhajú kérdésére is, a karavánpihenőt illetően.*
- Értem! *Bólint csodálkozva és eltöpreng, hogy lehet, hogy a hosszú ideje rendszeresen visszatérő Mordokhai is csak egy mágust ismert, róla sem tudva, hogy él-e vagy hal. Mikor odahaza a nép az utolsó napjaiért harcolt, egyértelműen erre a földre küldték őt utolsó leheletükkel, mondván, itt az válhat belőle, aki majd képes lesz megbosszulni az ott történteket. Nalret a mai napig nem érti, hogy a mindig békét és harmóniát hirdető bölcsek miért ilyen céllal küldték ide, de idejött, mert hisz bennük. Nor'Deron heves magyarázkodására kuncogni kezd, de komolyságot erőltetve arcára helyeselve bólogat.*
- Sok minden értelmetlen, ha a nagyvilágot nézzük, de aki átéli és jelen van, annak mindig vérkomoly és tökéletesen ésszerű a szituáció. *Vesz egy újabb szemet a gyümölcsökből, közben megdörzsöli szemét szabad kezével.*
- És miért épült oda híd? *Ráncolja szemöldökét, közben kissé küzd egy nagyobb szem almával, hamar el is takarja száját kezével.* Úgy értem... *Kezd bele, majd amint sikerült megverekednie magát a galád szelettel és a benne felejtett maggal, tenyerét ismét értetlenül felfelé tartva folytatja:* Úgy értem, ismerem azt a helyet, hallottam róla és elég sok indokot tudnék rá felsorolni, miért jó, ha elválaszt onnan minket egy szakadék. Egy ilyen felkelés után a legnagyobb ellentmondás, ha a nyomort újra összekötöm a várossal, ahol élek! *Rázza a fejét és legyint, jelezve, ha nem válaszolnak rá, az sem baj, hiszen itt mindhárman valószínűleg tudják, hogy ésszerű megoldás talán erre a kérdésre sem létezik. Nor'Deron későbbi kérdésére ő is érdeklődően fordul Mordokhai felé. Lábait keresztezi és a felső lábfejét szórakozott rázza, mezítelen talpa kilóg a szoknyája alól. Mindez persze az asztal alatt történik, így nem valószínű, hogy észreveszik. Elhatározza, hogy reggel elindul és, ha már mestertől nem is tud tanulni még, talán egymaga is elérhet valamit.*
- Illetve, itt, a városon belül nem tudod, merre lehet mester nélkül mágiát tanulni? *Teszi fel a kérdést, amint Mordokhai válaszol a másik fehérhajú kérdésére is, a karavánpihenőt illetően.*
15884. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-28 16:15:13
Üzenet elküldve: 2020-11-28 16:15:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egyezményes keringő //
//az egyik emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Meggondoltam *sóhajtja nyögve.* - Legyen inkább nagyúr. *Rámarkol a feszes kis hátsóra, míg a lány keze a nadrágjába furakszik. Már most tudja, hogy azt az előjáték dolgot most sem fogja túlzásba vinni.* - Az úr, csak így, olyan pórias.
*A finom kacsó kényeztető mozdulatai elmondhatatlanul kéjesek, ugyanakkor sürgetőleg is hatnak a zsoldos vágyára. Gerincre akarja vágni a kicsikét, hogy végre ne csak édes kóstoló jusson belőle, hanem minden, amit csak elbír étvággyal.
A kívánatosan gömbölyded idomok a tenyere alatt, a gerjesztő tudat, hogy épp csak egy fűzőt visel a drága, egyszeriben a türelme nyakára hágnak. Megragadja a lányt és megemeli, hogy az ölében tartva vigye az ágyig. Az a démoni ruhadarab most annyira már nem is tűnik fontosnak. Sort kerít majd rá, de most csak el akar merülni a csitri combjai között. Az ágyra dönti és már csatolja is az övét, hogy kiengedje a nadrágjából az egyre türelmetlenebb vágyakat. Épp csak addig szakítja meg a mohó csókokat, míg a tenyerébe köp, hogy a sietség nehogy a kellemetlenséget okozzon. Valószínűleg nagyobb körítés és puccosabb bevezetés járna egy első bálos táncpartnernek, de egy Doras-féle zsoldosból sose lesz szőke herceg. Az események sodrában egy kicsit meg is feledkezik magáról, mikor nekiveselkedik. A vágy szinte vörös ködöt borít az agyára, míg meg nem érzi a kéjes mámort: a lány ágyékának forró szorítását. Néhány mozdulat után kezd tisztulni az elméje és a csibécske szemébe néz. Finomabban feszül csak neki egyelőre, hogy lássa, hogy viseli.*
//az egyik emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Meggondoltam *sóhajtja nyögve.* - Legyen inkább nagyúr. *Rámarkol a feszes kis hátsóra, míg a lány keze a nadrágjába furakszik. Már most tudja, hogy azt az előjáték dolgot most sem fogja túlzásba vinni.* - Az úr, csak így, olyan pórias.
*A finom kacsó kényeztető mozdulatai elmondhatatlanul kéjesek, ugyanakkor sürgetőleg is hatnak a zsoldos vágyára. Gerincre akarja vágni a kicsikét, hogy végre ne csak édes kóstoló jusson belőle, hanem minden, amit csak elbír étvággyal.
A kívánatosan gömbölyded idomok a tenyere alatt, a gerjesztő tudat, hogy épp csak egy fűzőt visel a drága, egyszeriben a türelme nyakára hágnak. Megragadja a lányt és megemeli, hogy az ölében tartva vigye az ágyig. Az a démoni ruhadarab most annyira már nem is tűnik fontosnak. Sort kerít majd rá, de most csak el akar merülni a csitri combjai között. Az ágyra dönti és már csatolja is az övét, hogy kiengedje a nadrágjából az egyre türelmetlenebb vágyakat. Épp csak addig szakítja meg a mohó csókokat, míg a tenyerébe köp, hogy a sietség nehogy a kellemetlenséget okozzon. Valószínűleg nagyobb körítés és puccosabb bevezetés járna egy első bálos táncpartnernek, de egy Doras-féle zsoldosból sose lesz szőke herceg. Az események sodrában egy kicsit meg is feledkezik magáról, mikor nekiveselkedik. A vágy szinte vörös ködöt borít az agyára, míg meg nem érzi a kéjes mámort: a lány ágyékának forró szorítását. Néhány mozdulat után kezd tisztulni az elméje és a csibécske szemébe néz. Finomabban feszül csak neki egyelőre, hogy lássa, hogy viseli.*
15883. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-28 09:12:58
Üzenet elküldve: 2020-11-28 09:12:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rixriel//
*Talán meg sem lepődne, ha tudná, hogy Val igazán szeret mesélni, sőt, még egy nagy könyve is van hozzá, amiben elkezdte lejegyezni a mindenféle történeteket, amiket hosszú útjai során átélt, vagy csak hallott. Nem beszélve a tündérbajnokságon szerzett ereklyéiről, amikkel aztán igazán varázslatossá képes tenni egy-egy elmesélt történetet. Talán annak is eljön majd az ideje.*
-Ha szeretnéd, szívesen mesélek.
*Válaszolja nem bújtatott örömmel az arcán. Úgy látszik, hogy némi vonakodás után ugyan, de csak belép a fogadóba Rixriel is, s hamarosan már azon tanakodnak, hogy mit is kellene enniük.*
-Remekül hangzik.
*Vigyorog, s tényleg jó látni, hogy a korábban kissé mogorvácska lány hogyan kezd felengedni. Int is a pincérnek, s leadja a rendelést: egy Gyümölcstea 5 aranyért, egy adag Sült szalonna 12 aranyért, és hozzá egy Szelet kenyér 2 aranyért, magának pedig egy Teát 4 aranyért, és egy Őzragu levest 11 aranyért. Bár furcsán hathat, hogy levest eszik, de az őzragu leves inkább olyan mint egy főétel, és a mágusok egyébként is furcsa szerzetek, néha nem is tudni mennyire.*
-Nos akkor jó étvágyat, kedves Rixriel! Egyél csak, amennyi jól esik.
*Meghatja fejét, s ő maga lassan kezdi el kanalazgatni a finom, gőzölgő levest, amint kihozzák a finom reggelit nekik. A lány finomabb hangvételű szavaira felnevet halkan, s ő is közelebb hajol, hogy válaszolhasson.*
-Akkor nem lehet valami jó a szemet, hisz egy épp itt ül veled szemben.
*Talán meg sem lepődne, ha tudná, hogy Val igazán szeret mesélni, sőt, még egy nagy könyve is van hozzá, amiben elkezdte lejegyezni a mindenféle történeteket, amiket hosszú útjai során átélt, vagy csak hallott. Nem beszélve a tündérbajnokságon szerzett ereklyéiről, amikkel aztán igazán varázslatossá képes tenni egy-egy elmesélt történetet. Talán annak is eljön majd az ideje.*
-Ha szeretnéd, szívesen mesélek.
*Válaszolja nem bújtatott örömmel az arcán. Úgy látszik, hogy némi vonakodás után ugyan, de csak belép a fogadóba Rixriel is, s hamarosan már azon tanakodnak, hogy mit is kellene enniük.*
-Remekül hangzik.
*Vigyorog, s tényleg jó látni, hogy a korábban kissé mogorvácska lány hogyan kezd felengedni. Int is a pincérnek, s leadja a rendelést: egy Gyümölcstea 5 aranyért,
egy adag Sült szalonna 12 aranyért, és hozzá egy Szelet kenyér 2 aranyért, magának pedig egy Teát 4 aranyért, és egy Őzragu levest 11 aranyért. Bár furcsán hathat, hogy levest eszik, de az őzragu leves inkább olyan mint egy főétel, és a mágusok egyébként is furcsa szerzetek, néha nem is tudni mennyire.*-Nos akkor jó étvágyat, kedves Rixriel! Egyél csak, amennyi jól esik.
*Meghatja fejét, s ő maga lassan kezdi el kanalazgatni a finom, gőzölgő levest, amint kihozzák a finom reggelit nekik. A lány finomabb hangvételű szavaira felnevet halkan, s ő is közelebb hajol, hogy válaszolhasson.*
-Akkor nem lehet valami jó a szemet, hisz egy épp itt ül veled szemben.
15882. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 22:11:48
Üzenet elküldve: 2020-11-27 22:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Bár látszólag teljesen belemerül az étel, ital meg minden egyéb okozta mámorba, valójában figyelme jelenetős részét szenteli a férfi mondandójának. Nor'Deron tisztában van azzal, hogy bár a vele szemben ülő igyekszik minél inkább szűkszavúan mesélni, szinte minden mondata mögött ott bujkál egy-egy történet, melyről akár órákig is lehetne mesélni. A fél-elf figyelmét például a karavánpihenő megszűnése mögött álló történet kelti fel a leginkább, azonban úgy dönt nem zavarja meg a másik mondandóját. Legalábbis egyelőre nem.
Korábbi kijelentése tán egy kissé elhamarkodottnak és legalább kétszer ennyire meggondolatlannak bizonyult, elvégre mindkét beszélgetőpartneréből olyan reakciót vált ki melyre egyáltalán nem is számított, a kijelentése fejben történő megfogantatásának pillanatában. Így hát tagadóan csóválni kezdi fejét, székében ismételten hátra dől, hátát a támlának támasztva. Karjait széttárja, könyökét maga mellett tartva, elvégre az ennél szélesebb kézmozdulatokkal már komoly kockázattal jártak a mellette ülő számára.*
- Félreértettétek. Nem az ottani emberekről beszéltem, hanem a házakról. Festői látványt nyújthattak annak idején…
*Jobb kezével kupájáért nyúl, s bár bele nem iszik, körkörösen mozgatni kezdi az edényt, mitől a benne lévő vörösbor felszíne fodrozódni majd örvényleni kezd. Látszólag szinte teljesen belemerül a látványba, s már-már sötét tekintettel figyeli a jelenséget. Eközben arcán keserű mosoly húzódik.*
- Viszont, ha már akaratlanul is ide tereltem a beszélgetést…
*A kupából felpillantva, valamelyest megenyhült tekintetét felváltva szegezi Mordokhaira és Nalretre.*
- El kell mondjam, értelmetlen az ilyen vérontás. Akárcsak az élet maga, ez is egy körforgás. Csak idő kérdése, hogy más lépjen az egykori gazdagok helyére, elvégre az emberi vagy épp nem emberi kapzsiság nem tűri az egyenlőséget. Mindig lesz, aki többre vágyik és meg is szerzi magának, ahogy olyan is lesz, aki ezt előbb utóbb elirigyli.
*Magyaráz végig szabad kezével szolidan gesztikulálva, majd amint végez belekortyol italába, mitől a pohár félig kiürül. Ekkor bár már kezdi érezni a bor szervezetére gyakorolt nem feltétlen pozitív hatásait, a tényleges ittas állapot azonban még mindig távoli képnek tűnik. Arra, amit az asztalnál ülő férfitársa ez után mond, szinte nem is tud mást tenni, mint helyeslően bólogatni. Bár voltak részek melyekkel nem feltétlenül értett egyet, azonban nem állt szándékában ezt szóvá is tenni.
Mikor tündértársa visszautasítja ajánlatát, ő csupán elvigyorodik minekutána vállát is megvonja.*
- Több marad nekem.
*Jegyzi meg diadalittasan.*
- Viszont az ajánlatom még mindig áll, csak egy szavadba kerül.
*A lány válaszát megvárja, s aszerint cselekszik, ám végül befejezvén azt mit korábban már elkezdett magába lapátolja az őzragu leves maradékát is még mielőtt teljesen kihűlne. Eközben természetesen nem felejt el kellő figyelmet szentelni Mordokhai az úgynevezett Sárvárosról szóló beszámolójának. Bár a hely létezésének valamit veszélyességének híre már rég eljutott hozzá, az újabb részletek csak fokozták Nor'Deron érdeklődését. Nem sokkal később merül fel a férfi fejében ismét egy kérdés, melyet ezúttal hangosan fel is tesz.*
- Mi lett a karavánpihenővel?
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.27 23:34:16
*Bár látszólag teljesen belemerül az étel, ital meg minden egyéb okozta mámorba, valójában figyelme jelenetős részét szenteli a férfi mondandójának. Nor'Deron tisztában van azzal, hogy bár a vele szemben ülő igyekszik minél inkább szűkszavúan mesélni, szinte minden mondata mögött ott bujkál egy-egy történet, melyről akár órákig is lehetne mesélni. A fél-elf figyelmét például a karavánpihenő megszűnése mögött álló történet kelti fel a leginkább, azonban úgy dönt nem zavarja meg a másik mondandóját. Legalábbis egyelőre nem.
Korábbi kijelentése tán egy kissé elhamarkodottnak és legalább kétszer ennyire meggondolatlannak bizonyult, elvégre mindkét beszélgetőpartneréből olyan reakciót vált ki melyre egyáltalán nem is számított, a kijelentése fejben történő megfogantatásának pillanatában. Így hát tagadóan csóválni kezdi fejét, székében ismételten hátra dől, hátát a támlának támasztva. Karjait széttárja, könyökét maga mellett tartva, elvégre az ennél szélesebb kézmozdulatokkal már komoly kockázattal jártak a mellette ülő számára.*
- Félreértettétek. Nem az ottani emberekről beszéltem, hanem a házakról. Festői látványt nyújthattak annak idején…
*Jobb kezével kupájáért nyúl, s bár bele nem iszik, körkörösen mozgatni kezdi az edényt, mitől a benne lévő vörösbor felszíne fodrozódni majd örvényleni kezd. Látszólag szinte teljesen belemerül a látványba, s már-már sötét tekintettel figyeli a jelenséget. Eközben arcán keserű mosoly húzódik.*
- Viszont, ha már akaratlanul is ide tereltem a beszélgetést…
*A kupából felpillantva, valamelyest megenyhült tekintetét felváltva szegezi Mordokhaira és Nalretre.*
- El kell mondjam, értelmetlen az ilyen vérontás. Akárcsak az élet maga, ez is egy körforgás. Csak idő kérdése, hogy más lépjen az egykori gazdagok helyére, elvégre az emberi vagy épp nem emberi kapzsiság nem tűri az egyenlőséget. Mindig lesz, aki többre vágyik és meg is szerzi magának, ahogy olyan is lesz, aki ezt előbb utóbb elirigyli.
*Magyaráz végig szabad kezével szolidan gesztikulálva, majd amint végez belekortyol italába, mitől a pohár félig kiürül. Ekkor bár már kezdi érezni a bor szervezetére gyakorolt nem feltétlen pozitív hatásait, a tényleges ittas állapot azonban még mindig távoli képnek tűnik. Arra, amit az asztalnál ülő férfitársa ez után mond, szinte nem is tud mást tenni, mint helyeslően bólogatni. Bár voltak részek melyekkel nem feltétlenül értett egyet, azonban nem állt szándékában ezt szóvá is tenni.
Mikor tündértársa visszautasítja ajánlatát, ő csupán elvigyorodik minekutána vállát is megvonja.*
- Több marad nekem.
*Jegyzi meg diadalittasan.*
- Viszont az ajánlatom még mindig áll, csak egy szavadba kerül.
*A lány válaszát megvárja, s aszerint cselekszik, ám végül befejezvén azt mit korábban már elkezdett magába lapátolja az őzragu leves maradékát is még mielőtt teljesen kihűlne. Eközben természetesen nem felejt el kellő figyelmet szentelni Mordokhai az úgynevezett Sárvárosról szóló beszámolójának. Bár a hely létezésének valamit veszélyességének híre már rég eljutott hozzá, az újabb részletek csak fokozták Nor'Deron érdeklődését. Nem sokkal később merül fel a férfi fejében ismét egy kérdés, melyet ezúttal hangosan fel is tesz.*
- Mi lett a karavánpihenővel?
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.27 23:34:16
15881. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 19:45:57
Üzenet elküldve: 2020-11-27 19:45:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Meglepi a nő horkantása, hiszen Max nem éppen efféle dolgokhoz van szokva a nőktől, de már régen rájött, hogy Wherä igazán különleges személyiség. Vissza is mosolyog a lányra, majd a beszélgetésük egészen más vizekre terelődik a kérdések iránya által. Max érzi, hogy most a mély hallgatás egészen más takar, mint bármelyik beszélgetésük során tette és noha tudja mit ne tegyen, a tettek igazi válasza lehetetlen. Az értékeire hagyatkozva végül, ha teheti finoman megsimítja a sötételf haját és lágyan beszélni kezd. *
- Majd egyszer elmondod, ne erőltessük. Túl nagy kincs vagy, hogy miattam érezd magad rosszul. *megvárja mit válaszol a másik, de ha a téma kissé leülepedik, mint kagylók a tenger susogó alján akkor megpróbálja magukat beljebb keríteni. *
- Bemegyünk? *Kérdezi végül a sötételftől, és ha a válasz igenlő akkor kinyitja Wheränak az ajtót és előre engedi. *
*Meglepi a nő horkantása, hiszen Max nem éppen efféle dolgokhoz van szokva a nőktől, de már régen rájött, hogy Wherä igazán különleges személyiség. Vissza is mosolyog a lányra, majd a beszélgetésük egészen más vizekre terelődik a kérdések iránya által. Max érzi, hogy most a mély hallgatás egészen más takar, mint bármelyik beszélgetésük során tette és noha tudja mit ne tegyen, a tettek igazi válasza lehetetlen. Az értékeire hagyatkozva végül, ha teheti finoman megsimítja a sötételf haját és lágyan beszélni kezd. *
- Majd egyszer elmondod, ne erőltessük. Túl nagy kincs vagy, hogy miattam érezd magad rosszul. *megvárja mit válaszol a másik, de ha a téma kissé leülepedik, mint kagylók a tenger susogó alján akkor megpróbálja magukat beljebb keríteni. *
- Bemegyünk? *Kérdezi végül a sötételftől, és ha a válasz igenlő akkor kinyitja Wheränak az ajtót és előre engedi. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880