//Manuri//
*Bőszen szedegeti a jobb napokat is látott mentaleveleket - teának szánta őket, meg a nyugtató hatásuk miatt is szereti esténként elkortyolgatni a belőlük készített főzetet - amikor a feje felett valaki megszólítja. Nyilvánvalóan senki sincs olyan kétbalkezes a közelben, aki minden mozdulatánál elejtene szokatlanul zöld dolgokat, úgyhogy ebből leszűri, hogy neki szóltak. Nagy igyekezetében, hogy szemügyre vehesse a hang gazdáját, bevágja a fejét az asztal lapjába, aminek következtében, ha egyedül lenne, ismét cikornyás mondatsorozatot eresztene meg, de így, társaságban türtőzteti magát, és csak egy kurta aú hangzik el a szájából, amíg végre összekaparja magát, és visszazuttyan az ülőpadra. Ekkor pillantja meg a sötét hajú lányt, akiről nem tudja megállapítani, hogy ember-e avagy félvér, de abban biztos, hogy nem elf, így közvetlen modorban kezdi vele a társalgást.*
- Á, szia! Igen, belőlem szoktak ilyen dolgok hullani... hogy réti ármány és észak reménye? Más nincs?
*Közben szélsebesen pörgeti az agyacskáját, hogy mire tudná használni az említett két növényt. Valamire biztosan, csak azt kell kitalálnia, hogy főzni mit tudna ebből a két, kevéssé passzoló zöldségből.*