//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
* Kérdésére túl hamar választ kap, ráadásul pont azt a választ, amit várt. Csipkelődő, vélhetően hazug szavakat. A mélységi csak remélni tudja, hogy tényleg füllentés, az idegein való játszadozás csupán. Azt kívánja, bár Ysanee lenne az, aki igazmondásra van kárhoztatva, és akkor tudhatná, hogy szavai mennyi súlyt hordoznak magukkal. Egy pillanatra megfeledkezik magáról a bárd, és gondolkodás nélkül felel, színlelt sértődöttséggel a hangjában. *
- Bántanak a szavaid. * Hazudná, úgy, ahogy régen, de a szavak mindenféle nehézség nélkül elhagyják az ajkát, kiszaladnak, megtörve a kettejük közötti varázst. Salwar maga is meglepődik rajta, amint felfogja, hogy mi történt. *
- Ne haragudj... * Suttogva kéri a másikat, bocsásson meg neki az őszinteségéért. * Azt hiszem ki kell javítanom magam. Le se kell vetkőzz, hogy megrészegíts.
* Jelenti ki nevetve, próbálja elviccelni a történteket, remélve, hogy sikerül, és Ysanee lesz olyan kedves, hogy kegyelemből úgy tesz, mintha minden rendben lenne. A mélységi úgy érzi, mintha páncél nélkül sétálna, mintha nem lenné semmi, ami megvédi a másiktól, csak az, hogy nem támad rá. Utálja a kiszolgáltatott helyzeteket, de valami az súgja neki, hogy ha már mindenképp be kell engednie valakit a pajzsa mögé, akkor ne bánja, hogy pont a tolvaj lány az. *
- Írok majd neked egyet. * Ígéri inkább a mosónő balladájára gondolva. Eldöntötte már, hogy olyan unalmas és egyszerű lesz a dalszövege, amennyire csak unalmas szöveget alkotni tud. De a zene alatta olyan gyönyörű lesz, hogy könnybe lábad bárki szeme, aki hallgatja. Ez lesz a legszebb dal, amit valaha írt. És soha nem fogja senki ismerni az eredetét rajtuk kívül. Ez lesz a közös titkuk, amit Cale újra és újra előadhat majd, hazugság nélkül, megőrizve azt. Ez a gondolat egy kicsit fellelkesíti. *
- De nem mondom el a végét. Meg kell hallgatnod, ha tudni akarod, hogy mi lesz a folttal. * Teszi még hozzá pimaszul. Kedves, hétköznapi téma ez, olyan, ami feledteti vele az előzőt, de hamar vége szakad ennek is. *
- Nem hiszem. * Súgja, ezúttal szándékosan feszegetve a határokat, és azért, mert őt is érdekli az, hogy képes-e kimondani ezeket a szavakat. Meglepődik rajtuk, és félelmében szorosabban öleli magához a másikat, mintha attól félne, hogy Ysanee kiugrik az öléből, és messzire menekül. Ezt megelőzendő próbál jobban hozzá bújni, és egy csókkal rejteni el őszinte vallomását, mert ebben a két szóban túl sok minden volt benne, több, mint amennyit bárkinek őszintén elmondott valaha. *